JELKÉPEKHARGITAI ZSIGMOND SZATIRIKUS GRAFIKÁI

cc Hargitai Zsigmond (örökösei) 2006.Kiadja az Ars Démonium 2081 Piliscsaba, Levente u. 21.

JELKÉPEK HARGITAI ZSIGMOND SZATIRIKUS GRAFIKÁIEGYETEMI KÖNYVTÁR 2006. MÁJUS 15. � JÚNIUS 9. 1053 BUDAPEST, FERENCIEK TERE 6.

A DEZERTŐREgy régi tanmese szerint a világ legerősebb emberei titokban minden évben összegyűlnek valami eldugotthelyen pár napra, hogy a versenyek eredményeitől és a közönség vélekedéseitől függetlenül, csak egymásközt döntsenek, kik a legerősebbek valójában; aztán szétszélednek anélkül, hogy az eredményt valaha iselmondanák. Mutatis mutandis így van ez minden szakmában ma is � így van a karikatúrában is. Tudjuk,hogy valójában kik a legjobbak � hogy valójában kik voltak a legjobbak �, hogy valójában kik lehettekvolna, vagy lehetnének... De csak valójában � sőt, csak magánvalójában �, mert a látszatok valóságábanmindez másképp van.

Másképp volt ez a hatvanas évek vége felé is, mikor a huszonegynéhány éves H. szatirikus sajtógrafikái(nem szívesen nevezném karikatúráknak, mert akkor a karikatúra is más volt, mint valójában) egyszercsak váratlanul, ha úgy tetszik: különösebb előzmények � a legtöbb szakmában szokásos néhány évnyi�rézeleje� � nélkül megjelentek a sajtóban. Nem egy tehetséges kezdő �ígéretes� munkái voltak ezek,nem csupán jó szatirikus rajzok, hanem kiforrt, könnyed vonalvezetésű, határozott világnézetű mester-művek természetesen ropogós, érett stílusjegyekkel, és még valamivel, amit közel ötven év távlatából isnehéz meghatározni: valamiféle maró, intellektuális abszurdba fojtott, látens intranzigenciával � ha úgytetszik: ellenzékiséggel.

Nemcsak mesterművekkel debütált, hanem néhány zseniális opusszal is; olyanokkal, mint a későbbtöbbször újrakomponált �Jelképek� című szatirikus rajza, ami két évvel előzte meg Bukta Imreévtizedekre elhíresült �Minikaszakészletét�; vagy az �Elvadult táj� című kultikus rajza, ahol a mesterienmegrajzolt idilli természet fokozatosan vált vörös páccal ziláltan firkált, elvadult, gazos pusztába...

A legjobb műveit csak két kiállításon láthattuk: �71 decemberében a Műszaki Egyetem E Klubjában,ahol egy �kvázi-ellenzéki� szatirikus művészeti csoport egynapos kiállításán szerepelt, és �72 februárjábanaz MSZMP KB épületében rendezett nemkülönben ellenzéki, ehhez mérten zárkörű, a nomenklatúraszámára rendezett karikatúra-kiállításon.

Nagyjából négy évvel az első rajzai megjelenése után, úgy ezer publikációval a háta mögött �72-bendezertált a szakmából. Akkor már alig jelentek � alig jelenhettek � meg rajzai a sajtóban. Már �71-beneldöntött kérdés volt (akkor ez így ment), hogy H. lehet-e �hivatásos sajtókarikaturista�? Nem lehetett.Ahhoz túlságosan kész volt, túl jó volt, túl szatirikus volt, túl öntörvényű volt, túl ellenzéki volt � túlkarikaturista volt. Így, dezertőrként az is maradt... Ott voltunk, tudjuk.

stalker

CÍM NÉLKÜL 12×13 cm, tus, ceruza, papír

JELKÉPEK 26×48 cm, tus, karton

CÍM NÉLKÜL 61×43 cm, tus, karton

ZÁSZLÓ 44×44 cm, tus, karton

CÍM NÉLKÜL 13×13 cm, tus, karton

CÍM NÉLKÜL 40×50 cm, tus, karton

SZÖVEG NÉLKÜL 2 32×46 cm, tus, tempera, karton

SZÖVEG NÉLKÜL (NICSAK, EGY EMBER) 26×48 cm, tus, tempera, karton

SZÖVEG NÉLKÜL 7 27×45 cm, tus, tempera, csomagolópapír, karton

BÉKEGALAMB 23×37 cm, tus, karton

SZÖVEG NÉLKÜL 10 23×55 cm, tus, karton

ÁLOM 60×43 cm, tus, karton

VIZUÁLIS PARADOXON � OPTIKAI KARIKATÚRA 27×19 cm, tus, karton

LOBE STORY 23×10 cm, tus, karton

KARÁCSONYI ÉNEK

A Csillag, ki mutatta az utat,már ott állt az istálló fölött,bent Mária, készülve arra,hogy egyszülött gyermekétvilágra hozza.És úgy esett, hogy oktalan állatoktestükkel melengették fekhelyét,és Gábriel, ki egykoronNázáretbe vitte üdvözletét,most szárnyát fonta köré.És messze még,de jöttek jámbor pásztorok,hogy száz torok kiáltsa: Megszületett!hogy megváltsa népét,s bűnük elvegye.József az istálló megett vártavajúdó Máriát nem zavarvaés íme gyermeksírást hallvafelkiált:hát világra jött e földi-isteni talány?Jön Gábriel és szól: Megszületett,de lány.

(1997. dec. 26)

Az itt közölt két szatirikus verset a szerző Parasztbabám c. kötetéből (2005) vettük.

CSODA

Mint Krisztus egykoron a Genezáreti tavonjárt könnyű lépteivel,ámulatára tanítványainak,cáfolva a világ törvényeit, s tárva fel sajátisteni önmagát�Egyszer majd magam is társául szegődömcsodák roppant birodalmában.Tudtam, önnön hitemben bízva kell megtegyem,kihíva ellenem a Föld és a Mindenek erőit.Ragyog a Nap, a tó hullámtalan nyújtózik el,halált hozó sötét mélyét takarva még.De hívott magához, menj bátran, ne félj!Szemem végigfutott redőtlen felszínén.Rálépett lábam� és nem nyelt el mélye,rántva magához halálos öleléssel.Léptem tovább�A Csoda, mit hittel éltem át � bekövetkezett.Hogy lássa mind,ki föl nem foghatón nem értheti:ha isteni szikra gyújt,felszínre tör a földi léthatárt legyőző,eredendő isteni valóm!Karom magasba tartvaköszöntöm társam az egekben.Mentem előre, semmit se vágyón,szellemóriások kezét vezetve, a tavon előre,tekintetem a magasba emelve, csak mentem,és nem törődtema köröttem korcsolyázó ostobák hadával.

(1998. jan.)