Új folyam, VI. évf. 2. sz. A verbita missziós szerzetesek ... · Az igazi áldozatos szeretet...

VILÁGP STA

MISSZIÓS IMAKÖZÖSSÉGEK – VERBITA BARÁTI KÖR – HÍREK A VILÁGMISSZIÓBÓLMISSZIÓS IMAKÖZÖSSÉGEK – VERBITA BARÁTI KÖR – HÍREK A VILÁGMISSZIÓBÓL

Légy hû mindhalálig

(Jel 2,10)

Új folyam, VI. évf. 2. sz. A verbita missziós szerzetesek lapja 2010. nyár

VILÁGP STA – A verbita missziós szerzetesek lapja – Újfolyam VI. évf. 2. szám – 2010. nyár

Házunk tája

VVIILLÁÁGGPP SSTTAAA verbita missziós szerzetesek negyedéves hírleveleE-mail: [email protected] • honlap: www.verbita.hu

Ingyenes, katolikus kiadvány, fenntartása az olvasók önkéntes adományaiból történik.

Isten fizesse meg a legkisebb adományt is!

Felelõs kiadó: P. Juhos Ferenc SVD tartományfõnökFõszerkesztõ: Szerdahelyi Csongor

Tördelés: Bukovszki Antal • Korrektor: Rochlitz BernadettRendi konzulens: Burbela Gergely SVD

A szerkesztõség címe: 1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3–5.,tel.: 1/424-5668 vagy 30/418-9196

A szerzõk gondolatai nem feltétlenül tükrözik a szerkesztõség véleményét.Nem kért kéziratot, fényképet nem küldünk vissza.

Nyomás: D-Plus Kft., 1037 Budapest, Csillaghegyi út 19–21.Felelõs vezetõ: Németh László ügyvezetõ

ISSN 1814–6163Kapcsolatfelvétel a verbita missziósokkal

P. BURBELA GERGELY SVD: 1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3–5.,tel.: 1/424-5668 vagy 30/418-9196

TÓTH ZOLTÁN SVD: 9730 Kõszeg, Park u. 1., tel.: 94/562-205Adományok, miseszövetségi befizetések:

11600006-00000000-12713314Kérésre küldünk csekket, adóigazolást!

Mészáros Feri atya (1932–2010), aki szüleimet ré-gebben ismerte, mint én, aki engem megkeresztelt, aki fon-tos szerepet játszott a hivatásom kialakulásában, aki ottvolt az elsõ áldozásomkor, a bérmálásomkor és az újmisé-men is, csodálatos misszionárius volt. A négy plébániárólis, ahol az indonéziai Flores szigetén szolgált, rengeteg em-ber mondhatja el magáról ugyanezt. Közülük legálabb 23pap, 28 szerzetes nõvér és 3 szerzetes testvér tud tanúságottenni arról, hogy szerepe volt a hivatásukban.

Mikor Feri atya látogatóba jött hozzánk, édesanyám min-dig finom csirkerizslevest fõzött. Arra is emlékszem, hogya szentmisén mindig külön élmény volt, amikor Feri atyafölemelte Krisztus testét az úrfelmutatáskor.

Kolang és Welak megye lakosságának Feri atya mindenevolt. Õ volt az orvosuk, amikor nem volt korház vagy ren-delõ a falvakban, õ volt az építészük, amikor nem volt ká-polnájuk és iskolájuk, õ volt a törzsfõnökük, aki velükegyütt rengeteg fát ültetett, gondoskodott róla, hogy le-gyen ivóvíz a falvakban, hogy ne legyen árvíz, földcsuszam-lás és éhínség. Ha egy gyerek nem tudott továbbtanulni,mert szegény volt a csa-ládja, Feri atyához fordul-tak, és segítséget kaptak.Amikor egy fiatal lánymég nem akart férjhezmenni, de a szülei márkényszerítették volna, Fe-ri atya volt a menedéke.Azonban elsõsorban lelki-pásztoruk volt.

Feri atya örökölte ala-pító atyánk szép, de nemkönnyû szokását, a leve-lezést. Már a kõszegi éspannonhalmi évek ótarendszeresen írt leveleketa szüleinek, testvéreinekés ismerõseinek. Fontosvolt számára a kapcsolat-tartás. Már nagy betegenBali szigetérõl búcsúleve-

let írt híveinek, ebbõl idézek:„1932. augusztus 11-én szü-lettem Magyarországon. Kiskoromtól misszionárius sze-rettem volna lenni. Édes-apámnak misszionárius lelkü-lete volt. 1961-ben huszon-egy verbita rendtestvérrelegyütt szenteltek pappá azausztriai St. Gabriel kolostor-ban. Az álmom, hogy misszionárius lehessek, Flores szige-tén, Indonéziában vált valóra 1962 áprilisában.

Nehéz terület várt rám. Emberek pásztoraként egészéletemben gyalog jártam a meseszép vidéket. Nem megle-põ, hogy egymás után kaptam meg a misszionáriusok kö-telezõ betegségeit: a maláriát, a vesekövet, a hasmenést ésa szívbajt.

1980 óta jelent meg a rák szimptóma az arcomon. Min-dig, amikor Európába jöttem szabadságra, meg kellett ope-rálni ezeket a tüneteket. Legyen meg az Isten akarata. Ami-kor megszólal a csengõ, ami elhív ebbõl a mulandó világ-ból, üzenem minden hívemnek, ne énekeljetek szomorú da-lokat, hanem adjatok hálát az Úrnak összes híveim együtt anégy plébánián (Ranggu, Orong, Datak és Wajur), aholszolgáltam egész életemben. Énekeljetek alleluját, a feltá-madás hírét, amit Jézus Krisztus urunk és barátunk hirde-tett. (Kolang, az egykori törzsfõnök vagy Nenek Páter, ere-deti nevén: Mészáros Ferenc Péter SVD)”

Ezt a levelet a szenvedés idõszakában írta. Úgy látszik,egy Krisztus–követõnek akkor lesz teljes a küldetése, ami-kor Krisztus szenvedésében is részesül. Nagyon nagy fajd-almai voltak, de mindig derû és vidámság sugárzott belõle.

Feri atya egyik kívánsága az volt, hogy amikor majd meg-tér a Mindenhatóhoz, abban az albában temessük el, ame-lyet negyvenkilenc évvel ezelõtt vett föl a papszentelés nap-ján. Ez a kívánság összefoglal mindent.

Feri atya, köszönet mindenért! Imádkozzál értünk, hogytudjuk továbbvinni az örömhírt: Krisztus valóban feltá-madt. Egykor megint találkozunk, hogy együtt tudjuk éne-kelni az alleluját.

Magung Fransis SVD

2 Csodálatos misszionárius voltMészáros Ferenc atya halálára


Világposta

A Világposta is beszámolt róla, hogy ebben az évben márhárom idõsebb atyát, misszionáriust temettünk, akik elköl-töztek az Örök Otthonba. Mindhármuk temetésén ott vol-tam. Hallva a gyászbeszédeket a temetéseken és a gyászmi-séken, mindig az õ hûségük volt az, ami nagyon megérin-tett engem. Hûségesek maradtak jó és balsorsban egyaránt.Õk már valóban elnyerték azt a koszorút, ami után mi csakvágyódunk, ami után mi még csak futunk. A temetésen akoszorú a gyõzelmet, a hûséget, a célba érést szimbolizálja.

Amikor még csak jelölt voltam, úgy gondoltam, hogy hacsak egyszer mondok Istennek igent, akkor az már elég,nem lesznek soha nehézségeim. Be kell vallanom, nagyonnaiv voltam. Néhány hónap után jöttek a különbözõ kísér-tések, a lelki kételyek, megjelentek régi gyarlóságaim. Ekkornagyon elszomorodtam, és zokogva kérdeztem Istentõl,hogy mit akarsz még tõlem, hiszen már „mindent” odaad-

tam neked. Otthagytam családot,házat, földet stb., mit akarsz mégtõlem? Ekkor döbbentem rá, ésaz élet is megtanított arra, hogyazt az igent nem elég egyszer ki-mondani, hanem naponta kell,akár többször is.

S ez az igen nemcsak a papokvagy a szerzetesek életében érvényes, hanem érvényes min-den emberre, hogy amire feltette az életét, azt Isten segítsé-gével mindig véghez is tudja vinni. Nem az a fontos, hogyhányszor esünk el, hogy hányszor volt, amikor egy másikút jobban tetszett nekünk, mert kényelmesebbnek tûnt. Afontos az, hogy mindig vissza tudjunk térni, hogy mindig azlegyen a célunk: „én akkor is hûséges akarok maradni”.

P. Juhos Ferenc SVD, tartományfõnök

3

Izgalmas, változatos életút áll korábbi tartományfõnökünk,

Német László nagybecskereki püspökmögött, melyet

A teremtett világ igézetében címû, a Szent István Társulatnál

most megjelent interjúkötetbõl megismerhetünk.

A püspök beszélgetõtársa Szerdahelyi Csongor,

a Világposta fõszerkesztõje.

Németh László Tito Jugoszláviájábanlátta meg a napvilágot, többszörös ki-sebbségben élte le gyermekkorát a há-romnyelvû bácskai Hódságon. Az isko-lában, az utcán szerb kortársai a hatva-nas évek elsõ felében rendszeresen le-fasisztázták a magyar gyerekeket.

A szülõi ház, a templom és annak le-gendás plébánosa azonban ellensú-lyozni tudta a hátrányos helyzetbõl fa-kadó esetleges sérüléseket, és egy ízig-

vérig egészséges, szókimondó, nyíltszí-vû tizennégy éves fiatalember kezdtemeg tanulmányait a szabadkai kissze-mináriumban. A gondviselés egy ro-kon verbita szerzetes és a hódsági plé-bános személyében olyan támogatókatés példaképeket küld segítségére, hogyaz eleven, jófejû, de olykor túl sokatkérdezõ és élesen fogalmazó kispapminden eltanácsolási kísérlet ellenéreeljut az érettségiig.

A katonaidõ leszolgálása után az Is-teni Ige Társaságának tagjaként II. Já-nos Pál és Lech Walesa Lengyelorszá-gában készül fel a missziós szerzetesiés papi hivatásra a hetvenes évek vé-gén, a nyolcvanas évek elején, és meg-tapasztalja azt, hogy a kereszténység ésa katolikus egyház nincs mindenholkisebbségben.

A szentelés után Horvátországban,Rómában, a Fülöp-szigeteken, Ausztri-ában, majd Magyarországon dolgozik

ökonómusként, egyetemi lelkészként,teológiai tanárként, plébániai lelki-pásztorként, szentszéki diplomata-ként, tartományfõnökként, püspökka-ri titkárként, mígnem 2008-ban XVI.Benedek pápa a hét nyelven beszélõmissziós szerzetest saját hazájába, aNagybecskereki Egyházmegyébe püs-pökké nevezi ki. A kereszténységetnem ismerõ népek misszionálására aXIX. század végén alakult rendnek õaz elsõ közvetlenül Európába kineve-zett megyéspüspöke, ami jelzés értékû:Európa missziós terület.

A világlátott Német László hazatért,hogy övéi javára kamatoztassa tapasz-talatait. Könnyedsége, szellemessége,lényeglátása és a megszokott formák-tól, beidegzõdésektõl való függetlened-ni tudása olyan missziós adottságok,amelyeket a XXI. század Szerbiájábanegy püspök nehezen nélkülözhet.

—Cs—

Hûségben élni

A teremtett világ igézetében

MISSZIÓS MISESZÖVETSÉG Drága kincs önmagunk és mások számára„Az Eucharisztia Jézus üdvözítõ jelenléte a hívõk közösségében, és mint lelki táplálék az Egyház legdrágább kincse,

amit csak magáénak mondhat történelmi zarándokútján.” (II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia 9)

A szentmise az a kincs, amelyben Jézus Krisztus érted és értem, vagyis értünk ajánlja fel önmagát az Atyaistennek. Az igazi áldozatos szeretet iskolája, amelyben általa ésvele együtt imádkozhatunk önmagunk és mások szükségleteiért. Élõ és elhunyt szeretteinket azzal ajándékozhatjuk meg, hogy mindennap misét mondatunk értük. Amiseszövetségi tagság által napi hét szentmisében ajánlhatjuk Istennek a hozzánk közel állókat. A miséket verbita missziós atyák mondják a világ különbözõ tájain.

Bankszámlaszám: 1 1 6 0 0 0 0 6 - 0 0 0 0 0 0 0 0 - 1 2 7 1 3 3 1 4

A miseszövetségbe lépés egyszeri 7000 Ft-os hozzájárulással történik, mellyel a szegény országok missziós munkáját segítjük. Kérésére csekket és tájékoztatót küldünk.

Postacím: Missziós Titkárság, Burbela Gergely SVD atya, 9731 Kõszeg Park u. 1. • [email protected] • 06-30/418-9196


Kubai levél

Hét hónapja élek Kubában. Nagyon tetszik az or-szág, a szokások, a munka és az itteni életmód is. Kétrendtestvéremmel együtt látjuk el a Mayarí plébáni-át, amely a Holguín Egyházmegyéhez tartozik. Szép

plébániatemplomunk van. Kilenc másik település is hoz-zánk tartozik, közülük kettõnek van kápolnája, a többi he-lyen pedig családi házaknál tartjuk a szentmisét.

Ehhez a kormánytól kaptunk engedélyt. Persze kápolnátis szeretnénk építeni, de nagyon nehéz megszerezni hozzáaz engedélyeket, és még ennél is nehezebb építõanyagot vá-sárolni. Ám nem csak az építõanyag beszerzése jár ennyinehézséggel. Lehet, hogy nektek talán furcsának tûnik, deitt sokszor a cukor, az olaj, a toalettpapír, a sör, a tojás vagysok más mindennapos dolog is hiánycikknek számít. Ne-kem ez azonban nem jelent olyan nagy problémát, hiszenhozzá voltam szokva.

A kubai embereknek sajátos életritmusuk van. Igazi vi-dám élet ez, tele nyitottsággal és türelemmel. Gyakranmondogatják: „no es fácil” azaz „nem könnyû”. Tudatá-ban vannak annak, hogy az életük nem könnyû. A problé-mákat, a betegséget senki sem keresi, jönnek azok maguk-

tól is. Ennek ellenére sem látható rajtuk, ha valami bajukvan, még a panaszkodás ellenére sem. Úgy tartják, ha bajvan, akkor az nagyon nagy. Ha pedig csak kisebb problémamerül fel, akkor egyáltalán nincs is semmi baj. Hát éppenez itt az én legnagyobb bajom. Ez az, ami miatt még nemtudtam beilleszkedni teljesen. Ám lassan, de biztosan hala-dok afelé.

Ha nincsen kávé vagy cukor, akkor mosolyogva mondjáknekem: „Padre no hay café, azúcar tampoco!” („Atyám,nincsen kávé, se cukor!”) Mégis vidáman beszélgetünk.

A közlekedés sem egyszerû errefelé, mégis mindenki na-gyon türelmesen vár a hõség ellenére is. Közösségünknekvan egy nyolcéves Fiat autója, amellyel szinte minden hé-ten akad valami probléma. Van úgy, hogy két hétig sincskocsink. Ilyenkor a misék vagy a különféle programok el-maradnak. Ha azonban kocsival megyünk, akkor mindigmagunkkal viszünk még két embert, akik azonos iránybaigyekeznek.

Vettem egy kerékpárt. Nagyon hasznos ez errefelé. Kétalkalommal ezzel mentem misézni is a Mayarítól 12 km-re

levõ településekre. Az út elég fárasztó volt, mert a kondíci-óm sem a legjobb, s az utak sem mentesek az emelkedõk-tõl. Mégis nagyon örülök neki, hogy van mivel közlekedni,ha a kocsi elromlik. Egyszer, amikor esett az esõ, haza kel-lett gyalogolnom. Két óra alatt értem haza. Jó volt, de elégvolt.

Az egyház világszerte, ha nehéz körülmények közt is,mégis mindenütt él. Nincs ez másképpen Kubában sem.Vannak a hívõk közt öregek, fiatalok és gyerekek is. Sok azérdeklõdõ is. Minden héten van katekézis külön felnõttekés gyerekek részére. Az iskolákban tilos a hitoktatás. Na-gyon örülünk annak, hogy ennek ellenére vannak gyere-kek, akik eljönnek a templomba.

Országszerte sok templomot lerombolt a hurrikán. Akormány nagyon nehezen ad csak engedélyt az újjáépítésre.Az emberek azonban türelmesen várnak, és keresik a lehe-tõséget a pappal és az egymással való találkozásra, a közösimára, szentmisére. Gyakran mindezt saját otthonaikbanvalósítják meg. Persze ehhez is a kormánytól kapunk enge-délyt, ami azt mutatja, hogy a kormánynak is van szíve. Ámaz még jobb, hogy vannak jószívû emberek, akik megenge-

dik, hogy templomként használjuk a házukat. Nagyon kö-szönjük nekik, és hálát adunk értük Istennek.

A kubai emberek önzetlenek és kedvesen fogadnak min-denkit. Ám amikor meglátják, hogy külföldi vagyok, felöt-lik bennük a gondolat: „Te nem vagy kubai, külföldi vagy,tehát gazdag vagy”. Nem tudják, hogy semmit sem hoztama hazámból. Hát akkor miben áll az én gazdagságom?

Gyakran felkeresnek minket a plébánián, amelyet a meg-oldások helyének vagy egyszerûen csak biztos menedéknektartanak. Kezdetben nagyon zavart ez engem, mert egymásután jöttek, s hangosan kopogtak az ajtón, mostanra azon-ban már sikerült megszoknom. Különleges ez a misszió szá-momra. Olyan, mintha maga az Úr jönne el meglátogatniengem ezekben a szegényekben.

Beszámolóm végén szeretném megköszönni magyarrendtársaimnak és barátaimnak az együtt töltött szép éshasznos éveket. Hálás vagyok azért, hogy tanulhattam tõ-letek, s erõt kaptam a szolgálathoz. Nagyon köszönöm asegítségeteket.

P. Remi Putra Laka SVD

4 Vidámak, nyitottak, türelmesek

Remig atya papszentelésekor Budatétényben – édesanyjával és barátaival


Hírek a missziókból

Mexikóváros (MK) – Feminista ésaz abortuszt támogató csoportok til-takozása ellenére egy 11 éves mexi-kói lány úgy döntött, hogy nem vetialá magát abortusznak. Amalia azzalmagyarázta döntését: megértette,hogy méhében új élet növekszik. Egé-szen a szülésig orvosok kísérik figye-lemmel a lány állapotát a helyi kór-házban. Azt mondják, a pszichológiaivizsgálatok eredménye megfelelõ. Alegutóbbi teszt szerint Amalia képesarra, hogy megértse, új élet fejlõdikbenne, és tudja, mire számítson a vá-randósság alatt.

Hongkong (VR/MK) – Háromezerfelnõttet kereszteltek meg Hongkong-ban húsvétkor. A helyi katolikus egy-ház jelenleg mintegy 350 ezer hívetszámlál a Kínához tartozó tartomány-ban. John Tong hongkongi püspökegyházmegyéjében több mint ezer is-kolában körülbelül 580 önkénteskatekéta készíti fel a keresztségre ké-szülõket. „A keresztények legfonto-sabb feladata, hogy megismertessékJézust a világgal” – hangsúlyozta apüspök.

Vatikán (VR) – XVI. Benedek pápajóváhagyta a lengyel Jerzy Popieluszkobodoggáavatási ügyét. A kommunistatitkosszolgálat által 1984-ben meggyil-kolt papot június 6-án avatják boldog-gá a lengyel fõvárosban – közölte a va-tikáni sajtóközpont. A varsói munká-sok egykori lelkipásztora a kommuniz-mussal szembeni katolikus ellenállásszimbolikus alakjai közé tartozik Len-gyelországban. A vértanú pap boldog-gáavatási eljárását II. János Pál indítot-ta el 1997-ben.

Peking (MK) – Hátrányos megkü-lönböztetés vár azokra, akik megsze-gik a családtervezési törvényt Kíná-ban. Egy pekingi egyetem márciusbanelbocsátotta egyik jogprofesszorát,mert az illetõ felesége megszülte máso-dik gyermeküket, és ezzel megsértet-ték az ország elhíresült egygyermekescsaládpolitikai törvényét. Az eset újrareflektorfénybe helyezte Kína 1979-ben bevezetett, népességcsökkentésreirányuló családtervezési programját,amelyet a kormány most állítólag felülakar vizsgálni.

Málta (MK) – A Szentatya máltai lá-togatásának egyik legemlékezetesebbprogramja a fiatalokkal való találkozóvolt április 18-án. „Az ifjú Szent Pál-nak olyan tapasztalatban volt része,ami egy életre megváltoztatta – mond-ta a pápa. – Korábban az egyház ellen-sége volt, el akarta pusztítani a keresz-tényeket. Azután a találkozás az Úrrala damaszkuszi úton teljesen magávalragadta és átalakította az életét. AKrisztussal való találkozás mindig aszeretet megtapasztalása. Pál gyûlöle-tét is teljesen elsodorta Krisztus szere-tetének ereje. Attól fogva mindvégigannak élt, hogy ezt a szeretetet hirdes-se az egész világon. Igen, az írásaibansokszor szigorúnak ható Szent Pál aszeretet üzenetét terjesztette.”

Bécs (Kathpress) – Minden ötödikkeresztény Fekete-Afrikában él. Az el-múlt 110 évben a keresztények és amuszlimok száma erõsen növekedettaz afrikai kontinensen. Ma hetvenszertöbb a keresztény a világnak ezen a ré-szén, mint 1900-ban. Akkor hétmillió-ra becsülték számukat, ma 470 millió-an vannak. Ez azt jelenti, hogy a világtöbb mint kétmilliárd keresztényénekegyötöde a földrész Szaharától délreesõ részén lakik. Kevésbé erõs, de szin-tén jelentõs a muzulmánok számánakemelkedése a térségben. 110 évvel ez-elõtt 11 millióan voltak, ma pedig 234millióan. Az egész afrikai kontinensena keresztények és a muszlimok arányanagyjából kiegyenlített, hiszen Észak-Afrikában túlnyomó részt az iszlámvallás követõi élnek. A tradicionális af-rikai vallások követõinek aránya a Sza-

harátról délre 1900 óta 76 szá-zalékról 13 százalékra csökkent.

Róma (FSK) – Az amerikaikormány áprilisban új elnöki ta-nácsadó testületet állított fel,melynek feladata bioetikai kér-désekben segíteni az Egyesült Államokelnökének tájékozódását. A tíztagú bi-zottság tagja lett egy ferences orvos-professzor is. Daniel Sulmasy szerze-testestvér a Jézus Legszentebb NeveProvincia tagja, a Chicagói Egyetemorvosetika tanára. Katolikus erkölcste-ológusok és életvédõ aktivisták, azamerikai püspöki kar és a ferenceseknagy örömmel fogadták a kinevezést.Bíznak abban, hogy a szerzetes tudósbevonása az elnöki bizottság munkájá-ba a katolikus álláspont érvényesülésé-nek esélyét növeli olyan súlyos, azamerikai társadalmat megosztó kérdé-sekben, mint az abortusz, az eutanáziaés az õssejt kutatás.

Dzsakarta (Asianews) – Muzulmántámadás ért egy indonéziai keresztényközpontot április 27-én. Megroha-mozták a Jáva szigetének nyugati ré-szén található keresztény intézményt,és felgyújtották. A támadás során sen-ki sem sérült meg. A merénylet kiváltóoka a komplexum területén felépíten-dõ templom terve lehetett. A helyimuzulmán vezetõk azzal vádolják akeresztényeket, hogy a templomépítéstervével megszegték a béke alapjáulszolgáló jogi egyezséget, mert egytöbbségében muzulmánok lakta terü-leten – véleményük szerint – tilos ke-resztény templomot építeni.

5

Segítsük a cebui verbita

szemináriumot és a volt utcagyerekeket!

Aki támogatni szeretné Lányi Béla testvér missziós munkáját,

2011 februárjáig megtehetia Magyar Verbita Rendtartomány Missziós Titkárságán keresztül.

Bankszámlaszámunk: 11600006-00000000-12713314.

Információ: P. Burbela Gergelynél30/418-9196 telefonszámon vagy

a [email protected] e-mail címen.


Házunk tája

Miután 1950. június 12-én a verbita szerzetese-ket is elhurcolták kõszegi rendházukból, az épület szomo-rú sorsra jutott: a hetvenes évek közepéig határõr lakta-nya volt. Majd jó néhány évig üresen állt, utána turista-szállót létesítettek benne. Ebben a funkcióban mûködött

visszaszolgáltatásáig, 1994-ig. De ez koránt sem voltilyen egyszerû, ugyanis a történelem okozta felfordulás

következtében a bencés rendház és a missziósház történetetíz évre szorosan összekapcsolódott.

1989-ben a magyar verbiták véleménye egységes volt akõszegi visszatelepedést illetõen, de a római elöljárók enge-délye még késett. P. Gaál Jenõ érdeklõdésé-re Kálmán Dezsõ plébános atya javasolta,hogy ideiglenesen a bencés házat is használ-hatnák a verbiták a bencések beleegyezésé-vel. Végül is a plébános atya váratlanul be-következõ halála gyorsította fel a folyama-tokat. A magára maradt káplán hívta segít-ségül a missziósokat, egyelõre a plébániára.A verbiták 1990. április 29-ével telepedtekle újra Kõszegen. Miután vasárnap Jenõatya elmondta az elsõ misét, a másodikramár virággal érkeztek az emberek: „Ha tud-ná, mennyit imádkoztunk ezért a pillana-tért!” Május végén megérkezett P. Bellér La-jos, augusztusban P. Szántó János, szeptem-berben pedig be lehetett költözni a felújítottbencés házba.

Októberben kezdõdtek a cursillók, de akõszegi bencés épületben folyó felújításimunkálatok elhúzódása miatt elõször aszombathelyi Martineumban tartották atanfolyamokat. 1991 júliusától viszont már áthelyezõdtekKõszegre. Az idõs rendtestvérek pedig – többek között Far-kas Antal, Hirth Vilmos, Gréger Mihály, Baán Lajos – egy-más után szállingóztak vissza abba a városba, ahonnan an-nak idején a hatalom elûzte õket.

1994-ben váratlan fordulatot hozott az élet, a csata,amely veszni látszott, nyerésre fordult, és a verbiták gyõzel-mét hozta. Így kapta vissza a rend a Szent Imre Misszióshá-zat 1994. március 16-ával. Természetesen mire az átadásténylegesen megvalósult, fél év eltelt, de a rend legfõbb ün-nepén, születésének napján (szeptember 8.) a díszebédetmár a Szent Imre Missziósházban költhette el a vendégse-reg a Szent Jakab-templomban bemutatott szentmise után.E sorok írójának ez a pillanat az elsõ emléke a rendrõl.

Ezzel persze az is együtt járt, hogy a magyar rendtarto-mány egyik építkezésbõl a másik építkezésbe csöppent,mert a missziósház állapota igen sok kívánnivalót hagyottmaga után. Azonban a következõ évben már örömmel köl-tözhettek be egykori otthonukba a megfáradt verbiták és a

fiatal novíciusok. Egy évtizedig használták a bencés kolos-torépületet is a cursillók számára. Az idõs atyák, a jelöltekés a novíciusok a missziósházban laktak, itt szállásolták el akülföldi vendégeket is, akik gyakran és nagy számban láto-gattak Magyarországra. A felújítási munkák befejeztével1997. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepénKonkoly István püspök áldotta meg a missziósházat, és ün-nepélyesen átadta régi-új céljának, hogy hozzájáruljon a vi-lág kereszténnyé tételéhez.

A társaság 2000-ben kiköltözött a bencés házból, és átad-ta a plébánia használatára. Ettõl kezdve a Szent Imre Misz-sziósházban zajlik a kõszegi verbita élet. 2010-ig a két épü-

letben összesen 62 férfi, 108 nõi, 12 fiú és 16 lány cursillokerült megrendezésre, hozzávetõleg tízezer résztvevõvel.De a keresztény megújulás mellett az Isteni Ige Társaságaszeretett volna hozzájárulni a magyar papság megsegítésé-hez is. Így indultak el 2000 után a nyári papi lelkigyakor-latok, melyeknek nagy hagyománya volt a két világháborúközött. Az elmúlt tíz év alatt megrendezett 38 lelkigyakor-laton körülbelül 1700 pap vett részt.

Nemcsak a régmúlt az, ami hálával kell, hogy eltöltsönminket, hanem a közelmúltban is meg kell látnunk Istenkegyelmi ajándékait, valamint rendtestvéreink és jótevõinkhõsies odaadását és csodálatos nagylelkûségét. Ezzel a cik-kel is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, legyenaz verbita, más rendben élõ szerzetes, egyházmegyés papvagy Krisztus ügyéért elkötelezett, egyszerû keresztény, akierejéhez mérten mindent megtesz ezért a nagy mûért. Istenfizessen meg mindenkinek minden jótéteményéért mármost is, de az örök életben mindenképpen.

Tóth Zoltán SVD

6 A verbiták visszatérése KõszegreEzerhétszáz pap vett már részt nálunk a lelkigyakorlaton

A beköltözés


Papság éve

Az összeállítás készítõje Hurgoi Sándor verbita kispap,

aki jelenleg Brazíliában tartózkodik missziós gyakorlaton.

Jaime: Számomra a pap jelenléteIsten jelenlétét sugallja. Plébánosa-im által tudtam megtapasztalni Is-ten szeretetét és Jézus barátságát.Az eddigi plébánosaim sokat segí-tettek abban, hogy hitemben növe-kedjek, és hogy a mindennapi te-vékenységeimben Isten dolgait ke-ressem. Nem tudom elképzelni amindennapjaimat pap nélkül, mertkatolikus hitben nõttem fel, és azegyházban nagyon lényeges a pap

jelenléte, aki kalauz az Isten felé vezetõ úton.* * *

Sanyi: Ha a pap szót hallom, rög-tön a plébánosaim képe jelenik megelõttem, akik mindig ott voltak mel-lettem, örömömben, szomorúsá-gomban, gyászomban, családi ünne-pekkor. Szüleimnek és plébánosa-imnak köszönhetõ, hogy én is a pa-pi hivatást választottam; õk mindigtámogatták döntéseimet, hitre és er-kölcsös életre neveltek. Sokszormondják nekem, hogy: „te az Istenembere vagy!” Igazuk van, mert apapnak és a kispapnak is Isten jelenlétét, szeretetét, egyszerûörömét és végtelen jóságát kell sugároznia. Tehát számomra apap Isten embere. Itt, Dél-Amerikában nagyon jó látni azt,hogy a pap „a híveké”. A hívek gondoskodnak róla, úgy te-kintik, mint egy családtagot. Ezért bármikor szívesen látjákotthonukban. Így a pap kimondhatja Szent Pál szavait: „Min-denkinek a mindene lettem” (1Kor 9,22).

* * *Roberto: A pap szerepe nagyon

fontos az én életemben, mondha-tom, hogy a mi életünkben. A papkeze által küldi ránk Isten az ál-dást. A pap által kerülünk kapcso-latba a szentségekkel, õ közvetítiIsten jóságát. A pap lelki vezetõ. Apap szeretettel teljes személy, akiodaadásával, alázatával és hitévelszolgálja Istent és embertársait. Apap jel. Annak a jele, hogy Krisztusitt van, és követni kell õt. Azonban

nem kell elfelednünk, hogy a pap is ember, korlátokkal,gondokkal élõ személy. Ezért mi, hívõk kötelesek vagyunkelsõsorban imáink által támogatni papjainkat, akik egészéletüket a missziós küldetésnek szentelik.

* * *

Nori: Az én életemben apap jó barátot jelent. Mindigtisztelettel és csodálattal né-zek fel rá. A városban, aholszülettem (Apiúna), mindig verbitamissziós papok dolgoztak. Sokszorgondolkoztam azon, hogyan képe-sek több ezer kilométert megtenniazért, hogy az Igét terjesszék köz-tünk. Elhagyni hazát, otthont, csa-ládot. Ennél nehezebb dolog talánnem is létezhet a világon, de õk ezt

megteszik szeretetbõl Isten és a misszió iránt. Az én házamajtaja mindig nyitva van a papjaink elõtt, mert amikor átlé-pik a küszöböt, áldást hoznak. Jézus jelenik meg az én hajlé-komban, ezért jól kell fogadjam. Sokszor történnek olyandolgok, amik aggasztanak. Ilyenkor egy pap tanácsa nagyonsokat segít, ezért mondom, hogy számomra a pap jó barát,mert a jó barát mindig segít.

* * *Alice: Több mint harminc éve

dolgozom verbita szerzetesekkelegyütt nyelvtanárként. Tanítottamázsiai, afrikai, európai meg ameri-kai papokat, kispapokat. Másokvoltak a szokásaik, különbözõ volta kultúrájuk, de egy valami mind-egyikükben ugyanaz volt: ember-szeretetük. Minden papban meg-van az a különleges szeretet, amimegkülönbözteti õket az átlagosemberektõl. Az a szeretet, amivelkimondja az igent Istennek, hogy egész életével neki és em-bertársainak szolgál. Ha nem lennének papok, akkor a világtorzabb, szegényebb lenne, és talán a bûnözések száma isnövekedne. Számomra a pap jelenléte a békét jelenti és har-cot a rossz ellen. Természetesen a pap is ember, ezért néhaelesik, de feláll és tovább halad, követve Jézust, akire azegész életét rábízta. Tisztelettel nézek fel rájuk, és örülök,hogy Isten ezt a szép hagyatékot, a papságot az embereknekadományozta.

* * *Reginaldo: A testvérem pap, ezért ezt a hivatást szemé-

lyes, családi szemszögbõl is látom. Keveset találkozom apap bátyámmal, mert a plébániai munka lefoglalja, de ami-kor hazajön látogatóba, mindig örömet, békét hoz be a há-zunkba. Az is érdekes, hogy ha valami történik, a szüleim,a testvérek, a rokonok mindig õt hívják fel és tõle kérnektanácsot. Hatalmas a bizalom benne. Ez szerintem a hiva-tásának köszönhetõ, annak, hogy amikor Istennek igentmondott, akkor mindenkire igent mondott. Ezért tanács-csal, imával szolgálnia kell embertársait. A legcsodálato-sabb ebben a hivatásban a szentmise bemutatása, amit csakfelszentelt személy tud végezni. A pap szent ember. Fel-szentelése által Isten tulajdonává válik.

7Brazil barátaink a papokról


Magyar verbiták

A szerzetesrendek betiltásának hatvanadik évfordulója alkalmából

a legidõsebb magyar verbita, Varga Szeráfim testvér emlékezik vissza

a rendben töltött ifjú éveire, a szétszóratásra,

és üzen a mai, fiatal rendtársaknak.

Világposta, Kis Hitterjesztõ

Tizenöt éves koromban, 1942 márciusában érkeztem Kõ-szegre, akkor még csak „kandidátus” voltam. Egy év múlvalettem posztuláns és 1943. szeptember 8-án öltöztem benovíciusnak. Öten kezdtünk, ketten maradtunk meg. Páltestvér, a társam Afrikában lett misszionárius. Súlyos trópu-si betegséget kapott, ide Magyarországra már nem jöhetettvissza, hanem Amerikába került egy missziósházba.

A noviciátus után a Világposta és a Kis Hitterjesztõ ki-adóhivatalában dolgoztam. Pascal testvér volt az irodaveze-tõ. Nagyon ügyes ember volt. A Világposta havonta tízezer,a Kis Hitterjesztõ pedig – szintén havonta – 120 ezer pél-dányban jelent meg. Kiadtuk még a Szent Mihály missziósnaptárt több mint százezer példányban, és volt olyan év,hogy utána kellett nyomni, 20–30 ezer példányt. A kiadó-hivatalban csak testvérek dolgoztunk, páter nem volt köz-tünk. Kegytárgy kereskedése is volt a rendnek.

A folyóiratokat Budapesten, az Élet Nyomdában nyom-ták, oda küldtük a címeket is, onnan postázták a kiadvá-nyokat, de az utánrendelést már Kõszegen intéztük.

A szétszóratás

Az ávósok Kõszegre 1950. július 11-én este jöttek értünkkét teherautóval. Egynapi élelmet és egy váltás ruhát vihet-tünk csak magunkkal. Már napokkal korábban tudomá-sunkra jutott, hogy más rendházakból elvitték a szerzetese-ket. A fiatalokat ezért már korábban hazaküldték.

Aznap délelõtt jött egy hívás a bencésektõl, én vettem fela telefont a portán. Azt mondták, a szombathelyi püspöküzeni, hogy ma éjszaka jönnek ér-tünk, de csak a rektornak, P. PfemeterJánosnak szabad elmondanom. Átad-tam az üzenetet, de a többiekneknem mondtam semmit. A rektor uta-sítására kimentettünk mindent, amitcsak lehetett a városba ismerõsök-höz. Fél napunk volt arra, hogy az in-góságokat kimentsük. Este nyolckorcsöngettek az ávósok. Pascal testvér-rel nyitottunk ajtót, azt akarták, hogykapcsoljuk le a villanyokat. Fel kel-lett vezetni õket a páter rektorhoz,kérték tõle a naplót, hogy ki mit csi-nál a házban. Két–három órát hagy-tak a csomagolásra, majd gyülekeznikellett a kápolnánál, a lift elõtt. Meg-nézték a csomagokat. Mindenki tetta csomagjába egy-egy üveg misebort

is, hogy a páterek tudjanakmisézni, bárhová is kerülünk.Mindenki csomagját átnéz-ték, de a bort nem vették el.Nem tudtuk, mi vár ránk,akár Szibériába is vihetnekminket – gondoltuk.

Éjféltájban indult el velünka két leponyvázott teherautó.A verbiták mellett háromkedves nõvért is felszállítot-tak, akik a rendházban akonyhát vezették. Õk annun-ciáták voltak Szombathely-rõl, korábban kórházban dol-goztak, de amikor kitettékõket az egészségügyi intéz-ményekbõl, máshol kerestek

menedéket. Hozzánk is jutott belõlük. Tizenötünk részére vihettünk három lavórt is a mosako-

dáshoz. Másnap éjszaka értünk Nyírbátorba. Nem tudtukhova, mert le volt ponyvázva az autó, csak azt észleltük,hogy kelet felé megyünk. Csak amikor megérkeztünk, ak-kor tudtuk meg, hogy Nyírbátorban vagyunk, a minoritakolostor udvarán. A kísérõ ávósok ott átadtak bennünket ahelyieknek. Két termet mutattak, egyik volt a mienk, a má-sik pedig a nõvéreké. A földön volt szalma, semmi más,azon aludtunk. Másnap reggel megjelent a református es-peres. Kérdezte, mire van szükségünk, van-e ennivalónk.Mondtuk, hogy nincs, mert nem engedtek hozni. Hamaro-san hozott zsömlét, kenyeret, szalonnát, zsírt, lekvárt, fõtttojást, mindenféle jót. A református testvérek láttak el ben-nünket az elsõ idõkben.

8 Bármi történjék, éHatvan é

Szeráfim testvér Gyuszi atyával és verbita kispapokkal


Magyar verbiták

Július utolsó napján este beállított egy autó az udvarra.Mondták, hogy szedjük össze magunkat, tovább visznek,de azt nem mondták, hova. A jászberényi ferences kolos-torba szállítottak minket. Aznap hoztak oda lazaristákat,ferenceseket több rendházból és másokat, összesen tizen-négy rendbõl voltunk ott. Jó ellátásban részesültünk, a hí-vek a tanyákról hozták be az élelmet. Bort is kaptunk min-dennap, a ferences pincemester testvér azt mondta, inkábbmi igyuk meg, mint hogy a kommunisták elvigyék. Sok bo-ruk volt a pincében, mert Jászberény bortermõ vidék.

A püspöki kar megegyezett a kormánnyal a szerzetesren-deket feloszlatásáról – közölték velünk szeptember 10-énvagy 11-én. Mondták, hogy mindenki csomagolhat és me-het, ahova tud. Nekem csak egy volt fontos: bármi történ-jék is, én verbita maradok.

Elõször hazamentem, akkor már édesapám börtönbenvolt, mert nem akart belépni a termelõszövetkezetbe. Aztánmegtudtam, hogy a rend egyik budatétényi háza megma-radt, onnan még nem vittek el senkit. Rájuk csak 1951 feb-ruárjában került sor. Mielõtt azonban Budatétényre men-tem volna, útba ejtettem Lajosmizsét, ahol Flórián testvér-nek volt rokonsága. Õk megúszták a kolhozosítást, voltszõlõjük, oda mentünk többen dolgozni, szüretre kisegíte-ni. Egy napra 8 Ft-ot kaptunk. Két hétig voltunk ott, azzala pénzzel aztán el tudtam menni Budatéténybe, hogy meg-kérdezzem, mi legyen velem, mit csináljak. Sziller atya aztmondta, maradjak itt, sekrestyéskedjek, meg ami munka aház körül akad, azt csináljam. A többi testvér meg gyárimunkásként dolgozott.

Az örökfogadalmat 1951-ben tettem le Kiskunfélegyhá-zán, ugyanis az ottani verbita ház is megmaradt még háromévig. Nyaranta oda jártunk lelkigyakorlatra, és a kispapokis oda mentek a fogadalmat megújítani.

Ismét Kõszegen

Éppen a születésnapomon, 1994. augusztus 31-énkerültem vissza Kõszegre, miután Róma hozzájárult,hogy visszatérjek a közösségbe. Mikor Vilmos atya kö-zölte velem a hírt, felugrottam, a nyakába borultam,sírtam–nevettem, ennél nagyobb örömet nem szerez-hetett volna. Nem is tudtam, örömömbe mit mondjak. Ahola társaságunk van, én ott vagyok otthon. Így történt az áthe-lyezésem. Úgy éreztem, hogy évtizedek után hazajöttem.

Szabadság, de nem szabadosság

Legidõsebb magyar verbitaként az alábbiakat szeretném afiatal rendtársak lelkére kötni: Mindenekelõtt száz százalé-kig tisztázzák magukban, hogy szerzetesek akarnak-e lenni,és azt is, hogy szerzetespap vagy testvér. Mindkettõ egyfor-mán fontos és szép hivatás. Aki papnak tanul, örömmel ta-nuljon, hogy pap lehessen és mehessen a misszióba. A test-vér is tehesse, amit szeret, de ne legyen szabadosság. A fia-taloknak a kolostor legyen az otthonuk. Ne egy család, neez, ne az, hanem a kolostor, és amikor csak lehet, otthonlegyenek, és közösségi élet éljenek. Legyen rekreáció.

Legyen szeretet a közösségben, mert nekünk, kereszté-nyeknek ez a legnagyobb parancs, a szeretet. Függetlenülattól, hogy valaki testvér vagy kispap, öreg vagy fiatal, egy-forma szerzetesek vagyunk mind, és nagyon is õszinte szív-vel szeressük egymást! A fiatalok ne tiszteljék, hanem sze-ressék az öregeket. Az öregek is szeressék a fiatalokat, mertszámunkra ez a legfõbb parancs. Az Úr Jézus adta, nem azalapító atyánk: „arról ismerjenek meg titeket, hogy szereti-tek egymást”. Mert ha nem szeretik a fiatalok az öregeket,akkor az Isten áldása nem lesz a renden. A fiatalok nekünk,öregeknek nézzék el, hogy sok mindenrõl másképp gondol-kodunk, mert a mi idõnkben mások voltak a körülmények.Nem kívánom ugyanazt a szigort, fegyelmet, ahogy minketneveltek, de szabadosság ne legyen. A mi családunk a ko-lostor, ez a lényeg.

Lejegyezte: Burbela Gergely SVD

9n verbita maradokéve történt a szétszóratás

Szeráfim testvér, Szantó János és Becherer András verbita atyák látogatóban a még vissza nem kapott házukban, az akkori Park Szállóban

VVEERRBBIITTAA BBAARRÁÁTTII KKÖÖRR

Új lehetõség

Hívjuk a testvéreket a Verbita Baráti Körbe!Olyan közösség vagyunk, melynek tagjai – bárnem feltétlenül ismerik egymást, mégis – együttimádkoznak nap mint nap a missziókért.

Felvételi díj nincs. Kérjük a jelentkezõket, hogyadják meg nevüket, születési idejüket és születési

helyüket, valamint postacímüket.Missziós Titkárság, 9730 Kõszeg, Park u. 1.tel.: 06-30/418-9196 • [email protected]

Megküldjük a felvételi igazolást az ajánlott,missziókért végzendõ rövid napi imádságokkalegyütt.

Ugyancsak küldjük a Világposta címû missziósújságunkat negyedévenként.

Halász Lajos atya minden hónap 15-énszentmisét ajánl fel a Verbita Baráti Kör

tagjaiért és azok szándékaira.


Hivatásgondozás

„Menjetek az egész világra...!”

Ez a kihívás szép és vonzó az ifjú ember számára.

Az egész világot bejárni, természeti csodákat látni,

új szigeteket felfedezni, új népeketmegismerni csodás élmény. Ennek megtapasztalására

sok ember vágyik.

Sokszor halljuk: „Ha sok pénzemlesz, bejárom az egész világot vagy ve-szek egy szigetet”. Ez igazán romanti-kusnak tûnik. De az ifjú FreinademetzJózsef atya nem ezzel a romantikus lel-külettel indult Kínába, hanem az Istenés ember iránti szeretet lelkületével,mert Jézus hívása nem csak ennyi:„Menjetek az egész világra!” Ennek amondatnak még nincs vége. Így foly-tatja: „...és hirdessétek az evangéliu-mot!” Így már kevésbé romantikus. Újfeladatot kapunk, és új helyzet várránk. Elkezdõdik a küldetés korszaka,mely teljes felelõsséggel jár. E két tag-mondat együtt fejezi ki a misszionáriu-si lét lényegét. Egyrészt a misszionári-usokban állandóan él avágy, hogy menni, moz-dulni és tevékenykednikell. Ez sokszor szépnek,vonzónak és izgalmasnakis tûnik, mint az új szere-lem. A küldetésükbenazonban nem üres és céltalan dolgokatmûvelnek, hanem feltétel nélküli köte-lességet vállalnak, hogy Krisztus evan-géliumát hirdetik, és Isten országátépítik a népek között. József atya telje-sen tudatában volt ennek, és szigetrõlszigetre vitorlázott, faluról falura ván-dorolt, felkereste a keresztényeket, ésúj érdeklõdõket akart hitének meg-nyerni. Annak ellenére sem vesztettekedvét, hogy sok kudarc érte.

Huszonhat éves volt József Freina-demetz atya, amikor megérkezett Kí-nába. Az ifjú misszionárius tele voltkérdésekkel, izgalommal és aggoda-lommal, ugyanakkor energiával, alko-

tásvággyal, Istenbe vetetthittel, szeretettel és erõsakarattal. Miután vé-get ért a romanti-kus misszionáriu-si utazás és vé-get ért az új„honfoglalás”,a sok újdon-ságra való rá-csodálkozás,jöttek a küz-delmes hét-köznapok.

Az elsõ kétévet „missziós no-viciátusnak” nevez-te; ezek sorsdöntõévek voltak, amikor lelki-leg rátalált arra az alapra,melyre életét Kínában fel tudja építeni.Rájött, hogy küldetéséhez szüksége vana belsõ ember átváltozására. Nem elégjelen lenni; sem a nyelvtudás, sem akultúra megismerése, sem a külsõ meg-jelenés nem elég. A legfontosabb a bel-sõ változás. Tudta, hogy a kínai viseletnem tette új emberré. Felismerte, hogy

a fõ dolog még hátra van. A kínai gon-dolkodásmódot, a helyi szokásokat éshagyományokat, a kínai jellemet kellalaposan megismernie, ami nem megyegyik napról a másikra, és nem megyfájdalommentesen. Harcolnia kell,hogy valóban Krisztus teljes misszioná-riusává, ugyanakkor a helyi nép hozzá-tartozójává, családtagjává lehessen. Ezsikerült, kínai lett, Fu Shenfu, vagyis aSzerencse Papja lett.

A missziós munka, Isten országa épí-tésének sikere nem elsõsorban a jómunkatervezésen, a tudományos fel-készültségen múlik, hanem a belsõ em-ber átváltozásán. József atya életére te-

kintve a belsõ átváltozás-nak kettõs jelentése

van. Az elsõ és leg-fontosabb az en-

gem küldõ Is-tennel valóegyesü lé s .Nem a ma-gam akara-tából indu-lok misszi-óba, nemsaját akara-

tom szerintcselekszem,

hanem egyedülIsten akaratából.

Ahogy Pál apostolmondja: „élek, de már

nem én, hanem Krisztus élbennem”. Tehát Krisztus élete amisszionárius élete, és az õ küldetése amisszionárius küldetése. Bele kell kap-csolódnia a Szentháromság életébe,abban kell élnie, munkálkodnia, és ab-ból a szeretetközösségbõl kell útnakindulnia. A második a helyi népekkelvaló egyesülés. Az õ történelmük, kul-túrájuk, nyelvük, hagyományuk és fel-fogásmódjuk elsajátítása és elfogadása.Ezeket mind meg kell tanulnia a misz-szionáriusnak, hogy egyesüljön a nép-pel, és megértse õket. Nem lehet euró-pai embernek maradni, európai kultú-ra, hagyomány és felfogásmód szerintszolgálni Ázsiában, Afrikában, Óceáni-ában vagy Amerikában. Minden misz-szionáriusnak át kell változnia, újjákell születnie. Újra és újra gyereknekkell lennie, hogy megtanuljon élniazokkal, akiknek szolgál. Ennek meg-tapasztalása sokszor lelki fájdalommal,magányossággal és elhagyatottsággaljár, de ez elkerülhetetlen folyamat. Et-tõl nem kell félni, hiszen Jézus, aki ta-nítványokat hív és küld, soha nemhagyja õket magukra. Mindennap ve-lünk van, és küldetésünkben átformálminket új emberré. Vele, benne és álta-la mindig újjászületünk.

Elly SVD

10 A misszionáriusnak át kell változnia, újjá kell születnie

„A belsõ ember átváltozása nem megy egy nap alatt, egy év alatt sem, és néhány fájdalmas operáció nélkül sem.”


Misszió itthon

Tavaly áprilisban részt vettünk Pápá-ról hárman egy lengyelországi zarán-dokúton, melyet Burbela Gergely atyaszervezett. Ekkor hallottunk elõször amissziós imaközösségekrõl. Beszélget-tünk olyan közösségi tagokkal, akikmár évek óta eredményesen mûköd-nek az ország különbözõ városaiban,falvaiban. A hallottakon felbuzdulvaszinte lángolt a szívünk, hogy közössé-get szervezve mi is imádkozhassunkegyházközségünk lelki és erkölcsimegújulásáért. Plébánosunk, Salgó Fe-renc atya támogatásával a pápai SzentAnna-plébánián tavaly szeptember ótamûködik imacsoportunk. Havonta ha-tan–heten találkozunk a plébánián.Összejöveteleinket, imáinkat Gergely

atya útmutatása alapján végezzük.Imáinkba, beszélgetéseinkbe plébáno-sunk is mindig bekapcsolódik. Egyilyen alkalommal érlelõdött meg ben-nünk, hogy idén tavasszal plébániaimissziót szervezzünk.

Az elhatározást tettek követték.1942-ben volt legutóbb plébániánkonmisszió. 68 év után most, a nagyböjtiidõben, március l8. és 21. között jár-tak nálunk a verbita szerzetesek, szer-zetes nõvérek és kispapok.

Családoknál laktak, mivel a misszió,az evangelizáció elsõsorban a család-ban kell, hogy kezdõdjön. A misszió el-sõ napján, csütörtökön este a szentmi-

se elején Juhos Ferenc tartományfõnökmegáldotta a missziós keresztet. Aszentmise után pedig Szabó Imre atyatartott érdekes elõadást Pápua Új-Gui-neáról, ahol negyven évig misszionári-

usként dolgozott. Pén-tek délelõtt a plébáni-ánk területén lévõ tizen-egy általános iskolába,középiskolába és óvodá-ba vitték Jézus világos-ságát, szeretetét, öröm-hírét. A gyermekek, fia-talok lelkesen énekeltékegyütt a missziósokkal:„kicsiny kis fényemmelvilágítani fogok”. Apéntek esti szentmise ésa programok a plébáni-ánkhoz tartozó SzentJózsef-kápolnában vol-tak. A verbita fiatalok ésatyák megható tanúság-

tételeit hallhattuk, majd Gergely atyaközremûködésével szintén a fiatalokáltal elõadott szép pantomimjátékbangyönyörködhettünk. Soha nem múlikel – volt a mû címe. Az élet kísértései:drog, ital, élvezetek stb. bármennyire islehúznak bennünket a mélyre, Istennem engedi meg, hogy végleg elvesz-szünk a bûnben. Segítségével van újélet, csak akarni kell – ez volt az elõ-adás üzenete.

Szombaton délelõtt utcai evangelizá-ciót tartottunk. Énekkel, zenével dicsõ-ítették Istent a fiatalok a járókelõk nagycsodálkozására. Délután hittanosokkal,fiatalokkal találkoztak, a kórházban be-

tegeket, az öregek otthonában idõseketlátogattak. Kedvességükkel, alázatosszeretetükkel Isten szeretetét továbbí-tották felénk. Megismerhettük a világ-egyház színességét, szépségét.

A missziós napok záró szentmiséjétvasárnap a Szent József-kápolnábanMárfi Gyula érsek celebrálta a misszi-ós atyákkal együtt, majd körmenetbenimádkozva, énekelve vitték vissza amissziós keresztet a Szent Anna-temp-lomba.

Köszönjük a felejthetetlen élményt,tanúságtételeket, lelki feltöltõdést,amit kaptunk ezekben a napokban.Reméljük, hogy a magok, amiket Pá-pán is elhintettek e négy napban, jóföldbe hullotak, és bõséges termésthoznak. Imaközösségünk létszáma az-óta már gyarapodott. Reméljük, mégtöbben csatlakoznak hozzánk, hogyimáinkkal, tetteinkkel is segítsük a he-lyi plébániai közösség megújulását és amissziósok munkáját.

Peidl Sándorné, imacsoport vezetõ

11

MISSZIÓS BARÁTOKTALÁLKOZÓJAa Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban,

BudatéténybenJÚNIUS 27. – Dal a boldogságról

– Film indonéziáról – Bojti András rendezõ

17.15 – kezdés (szentségimádás és gyónási lehetõség)18.00 – szentmise • 19.00 – elõadás20.00 – agapé, kötetlen beszélgetés

A találkozó júliusban és augusztusban elmarad.

Ne szégyelljünk tanúságot tenni...Missziós hétvége Pápán


Szentlélek szolgálói

Amikor mint posztuláns elõször találkoztam Katarina nõvérrel, ezzel az életrevaló, mosolygós lánnyal, nagyonmegérintett örömteli lelkülete, szenvedélyes vágyódása Isten és a misszió iránt. Sohasem fogom elfelejteni a szava-it, amelyeket újra és újra hallottam az elmúlt tizenhárom évben: „A legmélyebb vágyam, hogy misszionárius legyekAfrikában, hogy segíthessem, akik ott élnek, hogy együtt lehessek velük”. Katarina számára nem létezett más, csak

Afrika. Kisgyermek kora óta ez volt az álma. Ahogy az évek múltak, úgy látszott, hogy félre kell tennie ezt a nagy vágyat,és máshol kell szolgálnia Istent, amit õ el is fogadott – akkor is, ha ez nem volt könnyû. De Isten ismerte Katka szívét, ésnagy meglepetést készített elõ számára. Amikor megkaptuk a missziós kinevezésünket, és hallottam örömteli kiáltását,azonnal tudtam – ez Afrika! Amikor a kiképzés után Togóban, Afrika földjén le-szállt a gépe, Katka álma, az afrikai emberek szolgálata, valósággá vált.

Szeretném megismertetni veletek a levelét, amelyben megosztja tapasztalatait,és szeretném Katarinát és azokat, akiket szolgál, imáitokba ajánlani.

Doboova Krisztina SSPS

12

Szeretettel köszöntelek benneteket anyugat-afrikai Togóból, pontosabbanaz én otthonomból, missziós állomá-sunkról, Bikpassibából, amely öt kilo-méter távolságra Bassar várostól. A he-lyi nyelvet is bassarnak nevezik, s bi-zony semmiféle nyelviskola nincs erre-felé, ahol azt meg tudnánk tanulni. Ígyhát rajtunk áll, mi mindent sajátítunkel a helybeliektõl. Gyakran kérdezge-tünk ezt-azt a legközelebbi munkatár-sainktól, s persze nyelvi hiányossága-ink ellenére is igyekszünk minél többetérintkezni az emberekkel.

Togóban nagy a szegénység és a nyo-mor, ezért nagyon nehéz az emberekélete. A városokban kicsit jobb a hely-zet, mert ott könnyebb munkát találni.A falvakban azonban nincs semmilyenmunkalehetõség.

Mindezek ellenére csodálatra méltószámomra a bassari emberek hite, ame-lyet a vasárnapi szentmiséken kifejezés-re is juttatnak. Ilyenkor a templomszinte túlzsúfolt. A szentmise során két-féle gyûjtés is van. Az oltár elõtt két ko-sarat helyeznek el. Az egyikben az egy-házközség szükségleteire, a másikbanpedig a szemináriumok, a szegényebbegyházközségek számára gyûjtünk.

Mindenki szeretne adakozni, s ilyenmódon talán kicsit megmutatni is ma-gát a többiek elõtt, ezért az egész temp-lom, kicsik és nagyok egyaránt a szent-mise során két alkalommal is (tánccal ésénekkel) vonulnak az oltár elé, hogy ottelhelyezzék adományaikat.

A mi kis nõvérközösségünk négyta-gú. Az indonéz származású Margarethanõvér hitoktatóként dolgozik, vala-mint bekapcsolódik az úgynevezettmalnutrition, vagyis alultápláltság el-leni projektbe is. Ezt az UNICEF-felkaröltve próbáljuk megvalósítani. Cé-lunk mindazon várandós kismamák éskisgyermekek megsegítése, akikneknincs lehetõségük rendesen étkezni.Az én feladatom az, hogy segítsekMargaretha nõvérnek ebben a munká-ban. Gyakran jönnek hozzánk olyanédesanyák, akiknek alig van mit enni-ük, ezért nincs elég tejük, hogy gyer-mekeiket táplálják, vagy olyan kisgyer-mekek, akik éheznek. Megmérjükõket, és megállapítjuk, mennyi élelem-re van szükségük az egészséges fejlõ-déshez. Ezek után ellátjuk õket a meg-felelõ adag élelemmel. Bizonyos idõ-közönként pedig visszatérnek hoz-zánk, hogy ellenõrizhessük, minden

rendben van-e, vagy szükségük van-etovábbi segítségre.

A legelsõ alkalommal, amikor segí-tettem Margaretha nõvérnek az élelemkiosztásában, sokkoló élményben voltrészem. A nõvér még a munka megkez-dése elõtt elmagyarázta nekem, hogykukoricát, babot és lisztet adunk a rá-szorulóknak, amit aztán olajjal és cu-korral keverünk, s az anyukák otthonebbõl készítenek kását gyermekeiknek.Amikor bementünk a raktárba, nagyzsákokat pillantottam meg. A nõvér aztmondta, hogy elõbb át kell szitálni alisztet, s csak aztán adjuk az emberek-nek, mert nagyon sok bogár és szemétvan benne. Amikor kinyitottam az elsõzsákot, nagyon elszomorodtam és sírnikezdtem. A zsákban ugyanis kukorica-dara volt, ami otthon, Szlovákiában atyúkok és a disznók eledele.

Minden nehézség ellenére fantaszti-kus érzés segíteni ezeknek az emberek-nek. Ha pedig eszembe jut az európaiemberek pazarló életmódja, még min-dig szinte hihetetlennek tûnik számom-ra az itteniek nyomora, s az, hogy méga XXI. században is létezhet ilyesmi.

Mindnyájatoknak köszönöm az imátés a támogatást, ami nagy segítség szá-momra. Ez ad nekem bátorságot éserõt, hogy mindennap örömmel ésmosollyal az arcomon tudjam újrakez-deni afrikai missziómat.

Katarina SSPS nõvér

A legmélyebb vágyam

Togóban – tánccal és énekkel az oltár elé

Megújulási alkalom, hogy imában és játékban, másokkal közösségben személyesen találkozzunk az Úrral a budapesti Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban. Október 29. és 31. között háromnapos lelkigyakorlatot tartunk 15–35 éves lányok számára. Szeretettel várunk!

Jelentkezni lehet MALGORZATA nõvérnél: tel: 06-30/837-9744 • [email protected]


Missziós imaközösségek

„Bízzunk Istenben, õ mindent bölcsen irányít és rendez!”– mondta rendalapító szentünk, Janssen Arnold. Hálásakvagyunk Istennek, hogy tavasszal Varga János atya, aki Ar-gentínában dolgozik, szabadsága idején meglátogatta kö-zösségeinket szerte az országban. Isten adja nekünk a lehe-tõséget, hogy találkozzunk magyar misszionáriusokkal,akik által buzdít minket a hitre.

Sokat hallottunk János atyáról, olvastuk az írásait,de teljesen más tapasztalat, amikor személyesen tud-tunk vele találkozni, és megismerjük élményekbengazdag életét, megismerkedhetünk missziós munkájaörömeivel és nehézségeivel.

János atyának egész szabadsága alatt nagyon zsúfoltprogramja volt. Amellett, hogy missziós közösségeket láto-gatott, sok plébániai és ifjúsági csoportokban is megfor-dult. Miután visszatért Argentínába, János atya új megbí-zást kapott, és már mint plébános dolgozik a missionesiverbita rendtartományban.

Az õ nevében is hálásan köszönjük az adományokat,amelyet 2009-ben egész éven át gyûjtöttünk az õ misszió-ja számára. Összesen egymillió 260 ezer forintot küldhet-tünk számára. Az összeg egy részét az ifjúsági ház felújítás-ra, másik részét pedig gépkocsija fenntartására fordította.Továbbra is imádkozunk János atyáért és munkájáért.

B. G.

Lelki napok„Törekedjetek élõ és tökéletes hitre,

és álljatok mindenkor készen és vá-gyódjátok meghalni a hitért!” Rendala-pítónk, Szent Arnold e gondolata volt amottója az április 24–25-i lelki napok-nak a budatétényi lelkigyakorlatos ház-ban, melyen tíz imaközösség képvisel-tette magát Budapestrõl, Szentdomon-kosról és Pusztaedericsrõl. A missziósimaközösségek eddigi és jövõbeli tevé-kenységérõl akartunk közösen gondol-kodni. Lányi Béla testvér és a missziósnõvérek jelenléte segített bennünket amisszionáriusok életétnek alaposabbmegismerésében és a missziós munkafontosságának tudatosításában.

Béla testvér Fülöp-szigeteki beszá-molója konkrét példákkal bizonyította,hogy a világi segítõk milyen fontos

szolgálatot végezhetnek a világmisszió-ban. Margit nõvér segített nekünk mégalaposabban megismerni Boldog Joze-fa, a missziós nõvérek egyik alapítójaéletét. Így mostantól még jobban tud-tunk kincseket meríte-ni a missziós nõvéreklelkiségébõl is.

Elhatároztuk, hogya jövõben még állha-tatosabban imádko-zunk a misszionáriu-sokért, és erõsítjük azimaközösségek kö-zötti kapcsolatokat.A missziós imaközös-ség tagjainak legköze-lebbi nagy találkozó-ját október 9-én, aVilágmissziós ünnepkeretében Budapes-ten tartjuk, amikor

különösen a Fülöp-szigeteki egyház-ért fogunk imádkozni, ahol Lányi Bé-la testvér dolgozik.

Mindenkit szeretettel várunk!Burbela Gergely SVD

13

Missziós imaközösség vezetõi és tagjai Lányi Béla SVD és Lourdu SVD testvérekkel

Bárdudvarnoki és kaposszentbenedeki gyerekekkel

A három missziós imaközösség találkozása Nagykanizsán

János atya Pusztaederics és Gutorföld missziósimaközösségeinek vezetõivel

Jó volt együtt lenni


Ifjúság

Ne higgyünk a világ hazugságainak, amikor azt hir-deti, hogy nincs értelme az Istennek szentelt életnek, a ha-lálig tartó fogadalomnak, a hûséges házaséletnek.

Nem könnyû hûségesnek lenni és nem is kell! – árad min-denhonnan a mai fiatalokra ez az életfelfogás. Elkötelezett

életek mennek tönkre hûtlenség miatt, egész családok, kö-zösségek szenvednek a hûség hiánya miatt. Mi lehet az okaennek, milyen következményekkel jár, mit tudunk tenniszemélyes életünkben? Ezekre a kérdésekre kereste a vá-laszt negyven fiatal a budatétényi lelkigyakorlatos házban ahúsvéti ifjúsági virrasztáson.

Isten folytonosan megmutatja hûségét irántunk, akkor is,amikor mi hûtlenségünkben eltávolodunk tõle. Ennek egyiklegnagyobb jele számunkra az Eucharisztia áldozata és a bûn-bocsánat szentsége. Ezek jelentették az ifjúsági virrasztás kö-zéppontját is. Megtisztulva hûtlenségünk okozta bûneinktõl,örömmel és hálatelt szívvel járulhattunk az Úr asztalához,ahol önmagát adta nekünk, hogy osztozzunk az õ életében.

Az éjfélkor bemutatott szentmisén az ifjúsági világmisszi-ósok közössége rövid jelenetet adott elõ, melyben megmu-tatták, hogy mai fiatalként a világ támadásai ellenére is le-het hûségesen és boldogan élni. Nem kötelezõ mindent úgytennünk, ahogy azt másoktól látjuk. Van választási lehetõsé-günk, és dönthetünk a jó mellett, hûségesen. A jelenet utánKiss Kinga és Puskás Laci tanúságot tettek Istennel megélttalálkozásukról. Egymás tapasztalataiból erõt meríthettünk,és újra megerõsödhettünk saját elhatározásunkban.

A hûség olyan erény, amely Istenben gyökerezik, Istenheztartozik, ezért örömteli mindig, mikor egy pap aranymiséjétvagy egy házaspár aranylakodalmát ünnepeljük. Ezek mindigboldog pillanatok. Most, fiatalként mi Jézus Krisztus irántihûségünket ünnepeltük azzal, hogy együtt vettünk részt azéjszakai virrasztáson, aminek egyedül Jézus a középpontja.

Összetartozásunkat kifejeztük a szentségimádáson. Színespapírokból láncot alkottunk, amit az Oltáriszentség elé he-lyeztünk, ezzel is jelezve, hogy egyedül Krisztusban válikteljessé életünk. Örömteli pillanataink jócskán akadtak,akár egy-egy személyes beszélgetésben, akár a hajnali játé-

kokban, éneklésben és táncban, és akkor is, amikor JuhosFerenc atya vicceit hallgattuk meg közös agapénkon.

A hûség egy életen át tartó feladat, sok nehézséggel ésszépséggel. Ne higgyünk a világ hazugságainak, amikor azthirdeti, hogy nincs értelme az Istennek szentelt életnek, ahalálig tartó eskünek, a hûséges házaséletnek. Jézus Krisz-tus a kereszten is hûséges volt a Mennyei Atyához. Legyenszámunkra õ a példa, amikor kísértést szenvedünk, hogy el-távolodjunk az igaz szeretettõl. Imádkozzunk a fiatalokért,hogy képesek legyenek döntést hozni, és életre szólóan el-kötelezni magukat.

Várunk benneteket a következõ, az adventi virrasztásra,melynek idõpontja december 11.

Hajdu János SVD

14 Húsvéti virrasztásVan választási lehetõségünk, dönthetünk a hûség mellett

MISSZIÓS ADOMÁNYOK AZ IGAZÁN RÁSZORULÓKNAKA keresztény élet híd, amely az üdvösség földjére, az igazi boldogsághoz vezet. Ennek az építésére kaptunk meghívást. Hisszük és reméljük, hogy lelki és anyagi tá-mogatásunkkal segíteni tudunk másokon. A missziós munka, amelyet a misszionári-usok végeznek a világon, az imádsággal, az igehirdetéssel és a szociális munkávalegyütt lesz teljessé. A verbiták által segíthetünk azoknak a tõlünk távol élõ szegények-nek, akik saját erejükbõl nem tudják kórházaikat, iskoláikat, ültetvényeiket és a meg-élhetésükhöz szükséges dolgokat elõteremteni és fenntartani. Segíthetünk nekik,hogy ne csak a megélhetési gondok kössék le a figyelmüket. A legkisebb adománytis HÁLÁSAN KÖSZÖNI a Verbita Missziós Titkárság.

Bankszámlaszám: 11600006-00000000-127133141223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3–5.

tel.: 30/418-9196, 94/562-205 • e-mail: [email protected]érésére tájékoztatást, csekket, adóigazolást küldünk.


Szolgálat

Gyerekkoromban a mi falunkba ál-talában havonta egyszer jött pap mi-sézni, ha szerencsések voltunk, kéthe-tente. A káplán motorral, a plébánosautóval érkezett. Fehér volt a reve-rendájuk. Számomra a pap szent em-ber volt, talán túlságosan is szentnektartottam. Bármikor jöttek a falunk-ba, örültem nagyon. Ha tehettem,eléjük mentem kezet fogni, és segítet-tem vinni a táskájukat. Azért is lettemministráns, hogy közelebb lehessekhozzájuk.

Nem gondoltam, hogy a pap is tudharagudni valakire, csúnyán beszélnivalakivel vagy valami rosszat tenni. El-képzelhetetlen volt, hogy a pap, Istenembere valakivel veszekszik. Középis-kolás koromban kicsit változott az el-

képzelésem a papról, a felfogásom máslett. Katolikus gimnáziumba jártam, ésott szerzetes testvérek és papok taní-tottak. Akkor már tudtam, hogy a papis tud haragudni valakire, tud büntetni,mérges lenni stb., sõt, hogy a pap szi-gorúbb is, mint a többiek.

A gimnáziumután megint kicsitmás elképzelésemlett a papokról.Az emberek pa-naszkodtak egy-két papra, hogysokat iszik, „nõ-zik” vagy valamimás rosszat tesz.Néha hallottam ahírekben más or-szágból, hogy pél-dául az egyik papmilyen nagy bot-rányt okozott.Utána egy-kétpüspökrõl is hal-lottam rosszat. Azegyháztörténelemfolyamán talánmég rosszabbat islehetett hallani apapokról.

Mindezek után elkezdtem gondol-kodni, hogy egy papról, egy püspök-rõl, Isten fehér reverendában járó em-berérõl hogy lehet ilyet hallani. Akkor– meggondolatlanul – elkezdtem én iselítélni ezeket a papokat. Az volt a baj,hogy nem vettem tudomásul: a papnem egy mennybõl leszállt személy,hanem úgy született, mint bárki, sõt,hogy belõlem is lehet pap.

Úgy, ahogy olvassuk a Zsidókhoz írtlevélben: „Minden fõpapot az embe-rek közül választanak, s arra rendel-nek, hogy az Isten tiszteletében képvi-selje az embereket” (5,1). Vagyis a papugyanolyan családból származik, mintbárki más. Viszont az Isten által válasz-tott ember különleges lelki nevelésbenrészesül. II. János Pál pápa a Pastoresdabo vobis kezdetû dokumentumában

így fogalmazott a papnevelésrõl: „Apapnak, akit azért nevelnek, hogy Jé-zus Krisztusnak, az egyház fejének éspásztorának „élõ képmása” legyen, elkell érnie azt az emberi tökéletességet,mely Isten emberré lett Fiában ragyog,s különleges fénye van a másokkal va-

ló érintkezésben, miként ezt az evan-gélisták ránk hagyták”.

Minden emberi gyarlóság ellenére apapság lényege, szolgálatának a hatásaés érvényessége megmarad. Tehát atiszteletet, ami kijár a papnak, azt megkell adni, mert a papot Isten hívta azegyszerû emberek közül, fölkente,hogy az emberiséget az üdvösség útjá-ra vezesse, amely maga Jézus. A pap-nak viszont tudnia kell, hogy különle-ges hivatása van, és az emberi tökéle-tességre kell törekednie. Ne engedje,hogy az emberi gyengeség eluralkod-jék rajta. A pap felelõssége, hogy mun-kája által az emberiség találkozzon Is-tennel, a Szentháromsággal.

Imádkozzunk együtt szent papokérta papság évben!

Tengan Sebastian SVD, Ghana

15Gyermekkori vélekedéseim és a valóság

A papÕ a másik Krisztus – tiszteld õt!Õ Isten képviselõje – bízzál benne!Õ a jótevõd – legyél hálás neki!

Az oltárnálÕ ajánlja imáidat az Istennek – ne felejtsd õt!Õ közbenjár érted és tieidért – kérj Istentõl irgalmat neki!

A gyóntatószékbenÕ sebeidnek orvosa – mutasd meg neki sebeidet!Õ irányít téged Istenhez – kövesd az õ tanácsát!Õ bíró – fogadd el az õ döntéseit!

A mindennapi életbenÕ ember – meggondolatlanul ne ítélj!Õ ember – a kedvesség buzdítja õt!

Ha mindenképpen kell hibáiról beszélned – mondd megIstennek, hogy világítsa meg õt hibáinak megváltoztatásra!Nagy felelõssége van – kérd, hogy Isten irányítsa õt,és legyen irgalmas hozzá halálában!

ismeretlen szerzõ


Mozaik

Atavaszi rejtvény megfejtése: „A csend gyümölcse az ima”Nyertesek: Oravecz Józsefné, Szécsény – Lator Istvánné,Makó – Majzik Melinda, Budapest, II. kerület.

Mostani rejtvényünk megfejtése Arnold Janssen alapítónk szavai az isteni jóságról. Beküldési határidõ: július 31.

16

Új folyam, VI. évf. 2. sz. A verbita missziós szerzetesek ... · Az igazi áldozatos szeretet...

Documents

Transcript of Új folyam, VI. évf. 2. sz. A verbita missziós szerzetesek ... · Az igazi áldozatos szeretet...