125

október 22-23.

Október 23. Nemzeti ünnep

Az 1956-os forradalom és szabadságharc

1945-ben, a II. világháború végén szovjet csapatok szállták meg hazánkat. A falvakat, városokatföldúlták, az emberek javait elvették, s nem kímélték az asszonyokat és a gyermekeket sem.(Tisztelet a kivételnek, mert voltak köztük emberségesebb katonák is.)

Azután ahelyett, hogy hazamentek volna, vezetõik utasítására valahogyan „itt felejtették magukat”.A magyar ember szabadságra született. Vérünkben van ez, hiszen õseink az ázsiai végtelen

földeken szabadságot élveztek.A nyakunkra ülõ elnyomókat történelmünk folyamán mindig igyekeztünk lerázni. Harcoltunk

a tatár-, a török ellen, s a Habsburg hatalom ellen indultak meg eleink a II. Rákóczi Ferenc vezetteszabadságharc- s az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején is. (Ezekrõl más alkalommalolvashatsz.)

1945-tõl a szovjet-orosz elnyomás miatt szenvedtek szüleink, nagyszüleink.1956 októberében az emberek azt mondták: elég volt. Október 23-án kitört a világ legtisztább

szándékú forradalma.(Forradalomnak nevezzük azt a tömeges megmozdulást, aminek célja a társadalmi rend

megváltoztatása. 1956-ban Magyarországon a társadalmi rend kommunizmus volt.Talán az sem véletlen, hogy éppen 500 évvel ezelõtt, 1456. október 23-án halt meg Kapisztrán

István király és Koppány

István király nagyon sokat imádkozott népünkért, mert okos volt s tudta, hogy csak úgy tudunkmegmaradni ebben a hazában, ha az egyház törvényeit elfogadjuk, máskülönben összefog ellenünkEurópa, s elfoglalja szép hazánkat. Ezért igen szigorúan lépett föl azokkal szemben, akik ez ellenlázadtak – így rokona, Koppány ellen –, s idegen-, német katonaságot hívott segítségül az õ le-gyõzéséhez.

Koppány és társai nem voltak gonosz emberek, õk másképpen képzelték el azt, hogy hogyanéljenek keresztény életet. A krónikák tanúsága szerint Koppány ismegkeresztelkedett.

István király együttmûködött a nyugati (római) egyházzal, Koppánypedig úgy gondolta, akkor õrizheti meg a nemzet a függetlenségét, hanem csatlakozik a római egyházhoz.

Harc indult Koppány és társai ellen, s a német Vencellin megölte õt.Testét négy darabba vágva tûzték ki Veszprém, Esztergom, Gyõr és azerdélyi Gyulafehérvár kapui elõtt, a pártütõk elrettentésére.

Koppány áldozata az volt, hogy meg kellett halnia.Tõle is tanulhatunk, hogy igaznak vélt meggyõzõdésünket minden

körülmények között vállaljuk, még akkor is, ha ebbõl hátrányunkszármazik.Koppány halála (Képes Krónika)

126

október 23.

Szent János, a török megszállók ellen-, Nándorfehérvárnál vívott harc nagy lelkesítõje.)A fiatalok (– sok tizenéves gyerek volt köztük –) a Mûszaki Egyetemtõl indulva Budapest

utcáira vonultak. Forradalmuknak két célja volt: követelték a szovjet csapatok azonnali kivonásáthazánk területérõl, a másik cél a kommunista rendszer megdöntése volt. Lyukas nemzeti zászlót

vittek, kivágva a közepébõl a kommunista országcímert.Fegyvertelenül, békés szándékkal mentek ki, s Budapesten, a Rádió

épülete elõtt s más helyeken is nagy tömeg gyûlt össze. A kommunistahatalom fõemberei megijedtek, s utasították a magyar katonaságot,hogy állítsa vissza a rendet, akár fegyverrel is. Magyar katonáinkközül soknak helyén volt a szíve, s a parancsot megtagadva a forra-dalmárok oldalára álltak. A hatalom azonban a tömegbe lõtt, s sok

ártatlan fiatal maradt halva az utcákon.Mégis sikerült új kormányt alakítani, s az emberek országszerte lelkesen ünnepeltek, s remény-

kedtek egy jobb jövendõben.Ekkor a kommunista hatalom egyik vezéralakja, Kádár János hazaáruló módon, magyar honfitársai

ellen fegyveres szovjet-orosz csapatokat hívott segítségül. November 4-én százával érkeztekBudapest utcáira a szovjet tankok, hogy vérbe fojtsák igaz ügyünket. Ekkor a békésen indulóforradalom elkeseredett szabadságharccá alakult. A népnek nem volt fegyvere. A fiatalok azonbansegítettek magukon. Az õ találmányuk volt a Molotov-koktél: üvegbe benzint töltöttek, majdronggyal dugaszolták be, amelyet kanócként meggyújtva és a tankokba dobva fölgyújtották azokat.Így sok megszálló szovjet tankot tettek hatástalanná.

Nagyon sokan áldozták életüket a hazáért, s legtöbben fiatalok. Sokakat több évre börtönbezártak, kínozták õket, majd bíróság elé állították-, s igazságtalanul, tárgyalás nélkül elítélték skivégezték õket. Köztük volt Mansfeld Péter, aki még nem töltötte be 18. életévét, így a törvényértelmében nem végezhették ki. Ezért börtönbe zárták, aljas módon megvárták, míg 18 éves lett,

s akkor fölakasztották.A szovjet csapatok hazánkban maradtak egészen 1991-ig. Az 1956-os

hõsök áldozata mégsem volt hiábavaló, mert megmutatták, hogy a maiidõkben is lehet harcolni s áldozatot hozni a hazáért, s példát adtak nekünkarra, mi is az igazi hazaszeretet.

Az 56-os forradalom egyik vezéralakja, Pongrácz Gergely, igaz magyarember, aki a forradalom idején Budapesten a Corvin-köz (ejtsd korvin)parancsnoka volt, Kiskunmajsán 56-os múzeumot alapított, mellé kápolnátis épített. Ha elmész oda, még többet megtudhatsz az akkori eseményekrõl.

Nagyszüleidtõl is érdeklõdj, hiszen õk személyesen átélték ezeket azörömteli-, majd szomorú napokat.Emlékmû (Hévíz)

127

Márai Sándor gyönyörû versben emlékezik meg e napokról s az ezt követõ karácsonyról.Részleteket itt olvashatsz belõle:

Mennybõl az angyal - menj sietveAz üszkös, fagyos Budapestre.Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok.Ahol nem csillog a karácsony.Nincsen aranydió a fákon,Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.Szólj hangosan az éjszakából:Agyal, vigyél hírt a csodáról.…Mondd el, mert ez világ csodája:Egy szegény nép karácsonyfájaA Csendes Éjben égni kezdett -És sokan vetnek most keresztet.Földrészek népe nézi, nézi,Egyik érti, másik nem érti.Fejük csóválják, sok ez, soknak.Imádkoznak vagy iszonyodnak,Mert más lóg a fán, nem cukorkák:Népek Krisztusa, Magyarország.…Mert Õ sem szól már, nem is vádol,Néz, mint Krisztus a keresztfáról.Különös ez a karácsonyfa,Ördög hozta, vagy Angyal hozta-Kik köntösére kockát vetnek,Nem tudják, mit is cselekesznek,Csak orrontják, nyínak, gyanítjákEnnek az éjszakának a titkát,Mert ez nagyon furcsa karácsony:A magyar nép lóg most a fákon.…Nem érti ezt az a sok ember,Mi áradt itt meg, mint a tenger?Miért remegtek világrendek?Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.De most sokan kérdik: mi történt?Ki tett itt csontból, húsból törvényt?És kérdik, egyre többen kérdik,Hebegve, mert végképp nem értik –Õk, akik örökségbe kapták –:Ilyen nagy dolog a Szabadság?… (Márai Sándor: Mennybõl az angyal - részletek)

október 23.