„A szerelemben két ember mindig együtt indul el.De sohasem együtt érkezik meg.”

PAR

K K

ÖN

YVK

IAD

Ó

ISELIN C. HERMANN

D O M I N Ó

ISE

LIN

C.

HE

RM

AN

N

DO

MI

NÓ

www.parkkiado.huwww.facebook.com/parkkiado

2900 Ft

A Dominó szerelmesregény. Hosei házasok vagy szinglik,

huségesek vagy hutlenek, szenvedélyesek vagy vissza-

fogottak – de mind vágyakoznak valami után.

Párizs szívében él Zephyr szép és zárkózott feleségével,

Manonnal. A szemben lévo házban Toqué, az író látogatja

Rose nevu kedvesét és közös kisbabájukat. Eric, a betegápoló

attól boldog, ha mindenkin segíthet. És Sabatine, az ellen-

állhatatlan fotómuvész belebolondul egy titokzatos férfiba.

Egyesek egymásba szeretnek. Másokat megcsalnak.

Mindannyian rejtegetnek valamit. De ki csal meg kit?

És ki az, aki hazudik?

Lehet, hogy mi is olyanok vagyunk, mint két lezárt

szelence, amelyek egymás kulcsát rejtik?

ISELIN C. HERMANN kalandos

úton jutott el az irodalomig.

Eredetileg akrobatának tanult

Franciaországban, saját bevallása

szerint a mai napig tud kötélen

táncolni. Ezután egy koppenhágai

színház társulatában rendezett

és játszott, majd bölcsészettudo-

mányi tanulmányai és könyvkia-

dói szerkesztoi munkája után

az Expressz ajánlott! címu levélre-

gény hozta meg számára a világsi-

kert. Azóta két gyerekkönyve

és több regénye is megjelent.

„Korántsem marad mindenki

hu egykori önmagához.

Ahhoz önbizalom kell,

bátorság

és jó emlékezet.”

© T

HO

MA

S H

OW

ALT

AN

DER

SEN

park_DOMINO_24mm 4/8/15 10:06 AM Page 1

77

Megszólal egy mobiltelefon. Az övé. Szörnyen utálja, ráadásul a táskája legalján lapul; ha most véletlenül felkapná a forgó-szél, és a táskája valamilyen megmagyarázhatatlan okból itt maradna a földön, különös információkat szolgáltatna róla. Nézzük, mi mindent is hord Sabatine Indonéziában vásárolt, hamisított Mulberry táskájában?

Pénztárca – de nem! A legnyilvánvalóbb helyett kezdjük inkább a legkülönösebbel!

A titok. Sabatine mindig tart a táskájában egy titkot: le-pecsételt, nagyjából gyufásdoboz méretű, fekete lakkdoboz, a pecsétje vörös, és a tetején felirat fut átlósan keresztül: Titok. A pecsét feltöretlen.

Most jöhet a pénztárca, amelyben három hitelkártya lapul, mellette jogosítvány és egy dús, ősz hajú, erős férfi fotója, az ölében két gyerekkel; egy komoly kisfiúval és egy kislánnyal, aki hiányos tejfogaival bazsalyog a fényképészre, és van ott még húsz euró és tizenkét cent. Ja, és a Centre Pompidou és az Assosiation des Photographes tagsági igazolványa.

Egy naptár, minden nap egy oldal. A mai napig, vagyis már-cius 3-áig, minden oldal sűrűn teleírva. A legközelebbi jövőben a következő teendők várnak rá:

001_328_Domino.indd 77 3/17/15 8:32 PM

78

Fotózás március 5-én Stéphanie Bataille színésznővel.Fotózás Claude Royet-Journoud költővel, március 7-én

12-kor.Frédéric fogorvos, fogszabályozás, március 9-én. 11-kor.Március 15-én 4-kor manikűr a Les Dix Roses-ban.Március 18-án, vasárnap fotózás Pierre Toqué íróval.Sabatine szemlátomást egyaránt használja a naptárat mind

a jövendőbeli megbeszélések, mind retrospektív napló számára. Kettő az egyben.

Kulcstartó három kulccsal.Vázlatfüzet.Két töltőtoll.Canon digitális fényképezőgép. Talán ezzel dolgozik? Nem

lehet, hiszen három tekercs film is megbújik a táskájában, az egyik előhívásra vár, a másik kettő használatlan.

Rúzs. Lanome. Rouge Absolu. Tizenkét darab, születésnapi tortára való gyertya.Egy zacskó gyöngyház gomb tizenhárom színben.Varrókészlet a Hilton Hotelből egy kis tasakban. Egy doboz Aspirin. Kettő. Gyakran fáj a feje?Egy megkövesedett tengeri sün.Egy nagyító.Rózsaszín női zsebkés.Egy gyöngy fülbevaló. Hol a párja?Egy metrójegy.Rostos keksz.Ajándék kártya a Les Dix Roses-ba.És a táska mélyén persze ott csörög a mobiltelefon.Ó, a francba! Az egész hóbelevanc kiborul a járdára. Merde!

– szentségel magában Sabatine. Így. De mivel egyre nő benne a feszültség, hangosan is odakiáltja összeverődött közönségé-

001_328_Domino.indd 78 3/17/15 8:32 PM

79

nek: Merde, allors! Közönségre aztán végképp semmi szüksége. Bámulják. A férfiak azért, mert… a nők pedig azért, mert… Abbamarad a csörgés. Sabatine visszahívja a számot. Royet-Journoud, a költő. Hogy áttehetnék-e a fotózást tizenötödi-kére?

Pillanat. Sabatine a járdán guggol hordozható kincstára teljes tartalma fölött. Oké. Hánykor?

Négy?Persze, semmi gond. Már látja, hogy meg kell változtatnia

időpontját a hóbortos manikűrösnél. De mindegy. Viszontlá-tásra, mondaná, de a telefon elsötétedett, és furán hörög. Merde!

Sabatine művészeket fotóz. Manapság úgy mondják, meg-csinálja őket. Hülye kifejezés, Sabatine kerüli, de a szakmában elterjedt. Ő nagy tiszteletet érez azok iránt, akiket fényké-pez, és jól tudja, hogy sokak számára a fényképezés egyenlő a lemeztelenedéssel. Talán fölösleges megjegyezni, hogy a di-vatfotókat valóban megcsinálják, hiszen mielőtt a stylist meg a világosító kezelésbe veszi, hogy majd csábosan bukkanjon elő a fotós előhívó folyadékában, néhány manöken valósággal úgy néz ki, mint egy mosogatórongy: Ó, je, bébi! Sok modell kezd pin-up lányként. Amióta befejezte a főiskolát, Sabatine nem készít divatfotót.

Az ajándék kártyát a hóbortos manikűröshöz Berthe, a ba-rátnője adta neki, aki cigizik, iszik, és két végén égeti a gyertyát. Majd kér egy másik időpontot. Semmi gond. Úgyis fotópapírt kell vennie a közelben a nyomtatójához. Berthe antropológus. Öt éve él együtt Patrickkal, jobban mondva két és fél éve, mert minden évben csak fél évet töltenek együtt. Három hó-napot itt, és hármat Massachusettsben. Patrick is antropológus, a Harvardon tanít. Amolyan szépen csúnya amerikai zsidó fiú. Imádják egymást. Hiányoznak egymásnak. Berthe szerint ez

001_328_Domino.indd 79 3/17/15 8:32 PM

80

így zseniális. Lehetővé teszi, hogy Berthe fél éven át napi ti-zenhat órát dolgozzon, és harminc cigit elszívjon. Patrick nem bírja a cigarettázását. Úgyhogy amikor együtt vannak, Berthe tapaszra fanyalodik.

Na ne, ennek van egy hasonmása. Az nem létezik, hogy megint itt van az a pasi, akivel múltkor véletlenül összeütkö-zött, és akit azóta többször is látott, utoljára ma reggel, amikor a gyerekeit vitte teniszórára. Most egy létra tetején áll. Még mindig ballonkabátban.

Létra alatt átmenni rossz ómen (Sabatine).Akkor másszon át rajta (a férfi).Elképesztő, hogy állandóan összefutunk (megint a férfi).Hány óra? Sabatine látja a kész képet maga előtt, mielőtt

még megnyomná a képzeletbeli kioldót. Elegáns férfi áll egy létrán, egyik kezében olajoskanna, a másikban zománcozott cégér. Megfordítja a bal kezét, az óra lecsúszik a tenyerére, és átfordul, mire ő visszafordítja a jobb kezével, de megfeled-kezik a Handyman Esso kenőolajról. És immár se cégér, se olaj odafönn. A járdán landol mindkettő. A cégér már nem is emlékeztet önmagára. Így van ez a zománccal. Töredezik.

A fotós csak a gesztust látja. A szimbolikáját nem. Borul az egész szar. S most már a férfi is lent van. A nő orra előtt.

Zet, mondja bemutatkozásképpen, és megfogja a nő kezét, mintha valahonnan a mélyből emelné fel. Egy negyvenes évek-beli fekete-fehér film hőse se csinálhatta volna jobban.

Bocsánat, hogy mondta?Zet. Betűzöm: zulu, ember, tangó.Sabatine Cohen. Végül is nem sikerült megtudnom, hány

óra.A férfi vigyorog.

001_328_Domino.indd 80 3/17/15 8:32 PM

81

Charlie bezzeg nem. A fenébe, ember, mit csináltál a cégé-remmel? A férfi felemeli a földről. Az utolsó párizsi zománc-festő munkája. Totálkáros.

A nő hirtelen nem tudja, mi az ő szövege a filmben. Termé- szetesen nem rázhatja le magáról teljesen a felelősséget amiatt, hogy a tíz ujj végén nyíló rózsát ábrázoló cégér lezuhant. Habár a férfi főszereplő is tarthatta volna erősebben, esetleg a csuklója lehetett volna vastagabb, és akkor nem fordul meg rajta az óra, netán megkérhette volna őt, hogy mástól tudakolja a pontos időt. Csakhogy akkor itt véget érne a film, márpedig erről szó sincs.

Charlie dühöng. Azt se tudom, él-e még az öreg, aki csi-nálta. A Raspail negyedben lakott valahol.

Add ide a címét, csináltatok egy újat.Egy vagyonba került, ember!Na és?Ne csinálj úgy, mintha most nyerted volna meg a főnyere-

ményt a lottón! Kipengeted, világos?Az elegáns, ballonkabátos férfi cseppet sem úgy fest, mint

egy szűkölködő kétkezi munkás.Charlie bemegy, kihozza megkezdett sörét, rágyújt. Raspail.

Nem messze a Montparnasse és a Vavin kereszteződésétől, de mondom, évek óta nem jártam nála. Már akkor is aggastyán volt, kezdődő Parkinsonnal. Rohadt dühös leszek, ha feldobta a talpát azóta.

Ez a jó Charlie-ban. Amikor dühös, minden porcikája az.A ballonkabátos férfi jól ismeri végletes természetét, azt is

tudja, hogy nem jó gyűlölködő. Másnapra elmúlik. De most úgy vágja be az ajtót maga mögött, hogy csörömpöl a kirakat is. A vendég, aki a meleg szappanos vízben tartotta a kezét, most már hideg szappanos vízben tartja.

001_328_Domino.indd 81 3/17/15 8:32 PM