Interjú a könyvtári digitalizálás jelenéről és jövőjéről

Mezei Péter

1. Melyek a legnagyobb kihívások, mellyel a könyvtári állomány

megőrzése/digitalizálása során az ön által képviselt országos/egyetemi/térségi

könyvtárnak szembe kell néznie?

Keveházi Katalin – Kokas Károly:

A legnehezebb dolgok a következők (voltak/vannak):

1) hogyan lehet a hagyományos könyvtári munkamegosztásba gazdaságosan beilleszteni a

digitalizálással kapcsolatos nagyon szerteágazó feladatokat?;

2) milyen informatikai (szoftver) struktúrában lehet szolgáltatni a digitalizált anyagot?;

3) mennyire lesz hatékony a szöveg- felismerés (OCR) és nyomában a teljes körű indexelés?;

4) hogyan lehet digitális formában a legjobban visszaadni az anyag analóg illúzióját (pl. egy

folyóirat lapozgathatóságát), a keresési találatok helyét a szövegben?;

5) de legfőképpen: az anyag szerzői jogi kezelése az anyagnak hogyan lehetne egységesen

megoldható?

Sennyey Pongrácz:

Miután nem egy kutató könyvtárat igazgatok, aránylag kevés anyag van, amit digitalizálunk

a gyűjteményből (lásd a kivételeket). A kivételek a külön gyűjteményből származnak és

valóban abból is aránylag kevés anyag van, amit érdemes digitalizálni. Ugyanakkor fontos

megjegyezni, hogy a folyóirat gyűjtemény már kb. 10 évvel ezelőtt került a hálózatra (már

csak 25 nyomtatott előírásos folyóirat van a polcon) és egy évvel ezelőtt úgy döntöttunk,

hogy a könyvgyűjteményt is csak e-könyvvel gyarapítjuk (vannak kivételek, de az arányok

radikálisan megváltoztak: tavaly kevesebb, mint 100 nyomtatott könyvet vettünk, de több

mint 100.000 e-könyvet). Minden esetre úgy latom, hogy az egyes könyvtáraknak nem

érdemes a gyűjteményeket digitalizálni, mert vannak nemzeti programok, amelyek ezt sokkal

gyorsabban és hatékonyabban végzik, mint például a HathiTrust, és olcsóbb, ha annak

befizetnek. A hálózaton nem látom értelmét a munkát többszörösen is elvégezni, úgy hogy ha

már ők ezt végzik, másra kell a létező energiát és pénzt befektetni.

Ezért igyekszünk más irányba haladni. Márpedig három érvből indulok ki: 1. az olvasóink

épp annyi digitális információt termelnek, mint amennyit fogyasztanak. Miután a digitális

információ termelése gyakorlatilag ingyenes, iszonyú skálában termelünk mindannyian. De a

skála óriási kihívást is jelent. A példa kedvéért, száz fényképet könnyű kezelni, de 10.000-et

már igen nehéz. Ebben a nehézségben látok a könyvtárnak egy óriási lehetőséget egy új és

hasznos szolgáltatást nyújtani az olvasóinknak. 2. Ez a leendő új szolgáltatás rizikós, mert

lehet, hogy nincs rá kereslet és befuccsol. De ha a könyvtár nem vállalja ezt a rizikó faktort,

akkor adva van, hogy az egyetemen belül valami más intézmény megpróbálja ezt

kifejleszteni, és ha sikeres, akkor biztosan nem fogja vissza adni a könyvtárnak. Szóval

muszáj megpróbálni és megküzdeni vele. 3. A könyvtár hagyományos szolgáltatásaiért

csökken a kereslet, és felmerül a kérdés, hogy mi az a pont, amikor ezeket a hagyományos

szolgáltatásokat véglegesen lezárjuk. De amire elérjük ezt a pontot, üdvös lenne új

szolgáltatásokat kidolgozni, de ahhoz idő kell -- és ezért azok fejlesztésére most kell vállalni

a rizikót, nem pedig amikor lezárul a függöny, mert akkor már túl késő lesz.

Ezen a téren van ugyan tapasztalatom, és azt kell mondanom, hogy nagyon optimista vagyok,

hogy létezik erre a féle digitális adatszolgáltatásra kereslet. Azt is tapasztaltam, hogy több

olyan tanfolyam van, amely abból áll, hogy termelnek információt és az eredményt fel kell

dolgozni (szelektálni, meta adattal ellátni, tarolni, érteket hozzáadni, megőrizni és selejtezni).

Így például tudományos műszerek, fényképezőgépek és szövegszerkesztők stb. óriási

Interjú a könyvtári digitalizálás jelenéről és jövőjéről

Mezei Péter

mennyiségű adatot termelnek a humán tárgyaktól egészen a természettudományokig. Ebben a

kontextusban a nagy kihívás a tudás és hozzáértés. Sőt maga a rizikóvállalás is kihívás, mert

túl sok könyvtáros nem vállalja ezt kényelemmel és fel a rizikótól. Ez egy féle szakmai

ethoszról is szól... De itt technikai kihívások is vannak, mert az ilyen féle projekthez

szükséges több féle szoftver és ezeket ki kell deríteni, sokat kell velük vacakolni stb. Mi most

az Omeka-t használjuk, és sok baja van, de a piacon egy sem "tökéletes", és ez legalább első

nekifutásra olcsó. Végül ott van a használó is, akinek lehet teljesen új féle digitális

eszközöket, meg forrásokat kidolgozni, de ha a közönség nincs rá felkészülve, akkor nem

fogja azt használni.

Moldován István:

A Széchényi Könyvtár nemzeti könyvtárként a teljességre törekedve igyekszik megőrizni a

magyar nyomtatott kiadványokat. Ezt jogilag a kötelespéldány törvény támasztja alá. A

rendszerváltás után a tv. betartása kissé 'fellazult' tudomásom szerint, nincs elegendő

szankcionálás a betartására, ergo számos kiadvány már nem jut el a könyvtárba.

A nyomtatott állomány digitalizálása régen elkezdődött, még a 2000-es évek elején és a

digitalizálás a mai napig tart. Korábban különböző projektek, pályázatok mentén zajlott

nagyobb anyagrészek, gyűjtemények digitalizálása (pl. IHM 24. óra, Képidő,

Corvina.oszk.hu, Városi lapok digitalizálása, NKA EME kiadványai). A célzott digitalizálási

pályázatok az elmúlt években igencsak megritkultak. A digitalizálásban sokkal inkább a

megrendelésre történő digitalizálás van többségben, a kapacitások többségét a Születésnapi

csomagok, MATARKA cikk digitalizálás, EoD régi könyv digitalizálás köti le.

Állományvédelmi célból zajlik a tári állomány régi dokumentumainak (plakát, térkép,

kézirat stb.) valamennyi digitalizálása, de ezek is helyi használatra, vagy megrendelésre. A

digitalizálás céljai, motivációja igazából inkább a pályázatok és a bevételszerzés (amire a

fenntartó egyre jobban kényszeríti is a költségvetési intézményeket) és kevésbé az online

publikálás, a nyilvánossághoz való közvetítés. Sőt, a fentiek nyomán ez a két indíték

ellentétes is egymással, ezért feszültséget generált a könyvtárban, a digitalizálás eredménye

nehezen, kevésbé kerülnek online szolgáltatásba.

A digitalizálás egy másik kihívása a kivitelezés és a digitalizált állomány kezelése. A

könyvtárak alapból nem voltak felkészülve nagy tömegű digitális állomány nyilvántartására,

archiválására, biztonságos megőrzésére, szolgáltatására. A modern integrált könyvtári

rendszerek már kínálnak ilyen modulokat, de ezek drágák, nincs mindenhol. Így az elmúlt

10-20 év digitalizálási tevékenységének eredményei sok esetben nem archiválódtak rendezett

módon. A könyvtári nyilvántartó tevékenység sem kezeli sok esetben olyan akkurátusan

ezeket a dokumentumokat, mint az eredeti papíralapú társait. A digitalizált anyagokat

egyfajta digitális másolatnak tekintik, amelyek nem kapnak olyan gondos nyilvántartást

sokszor, mint eredeti forrásaik (noha sokszor az eredeti megsemmisülése esetén a

dokumentum tartalmát csak a digitális változat őrzi.)

A nagy tömegű digitális anyag tárolása is meghaladja sokszor a könyvtárak anyagi, humán

erőforrásait. A tárolókapacitások hamar megtelnek, a biztonságos hosszú távú tárolás, a

storage-technológia általában hiányzik a könyvtárban. Hardvert sok esetben tudnak vásárolni

alkalmi pályázati forrásokból, de a folyamatos szakértő fenntartás más hibádzik.

A projekt-szerű digitalizálás, fejlesztés nagy átka, hogy a pénz mindig egyszeri, nem fedezi a

folyamatos működés, fenntartás költségeit, ami a pályázat végén az intézmény úgyis egyre

szűkösebb költségvetésére marad. Így a hardver állomány sok esetben elavul, leromlik, nincs

elég hozzáértő szakember sem a szolgáltatások folyamatos fenntartására.

Interjú a könyvtári digitalizálás jelenéről és jövőjéről

Mezei Péter

2. Az internet határtalansága és a fogyasztói attitűdök változása folytán a

könyvtáraknak a tartalmak elérhetővé tétele terén is új stratégiára van szükségük. Az

ön intézménye mit tesz, mit tehet, hogy megfeleljen ezeknek a modern elvárásoknak?

Keveházi Katalin – Kokas Károly:

1) a lokális érdekű anyagok digitalizálását helyezi előtérbe, mert az tőlünk kell, hogy jöjjön,

az a mi dolgunk;

2) nagy volumenű digitalizációs projekteket csinálunk különféle műfajokban (az 1. pontban

említett lokális anyagok prioritásával), hogy korszerű szolgáltatásokkal jelentkezhessünk, s

módszertanilag abszolúte naprakészek legyünk;

3) keressük az együttműködés útjait más intézményekkel a közös feladatok közös

megoldására (pl. Somogyi Könyvtárral közös projekt: teljes Délmagyarország digitalizálása);

4) vizsgáljuk, hogy kölcsönzési rendszerben elektronikus kiadvány hogyan működhet - ennek

érdekében igyekszünk különféle kiadók elveit és gyakorlatát megismerni, figyelni jó

könyvtári gyakorlatokra;

5) tanulmányozzuk, hogy az SZTE kiadványok digitális forgalmazásában könyvtári

szempontból mi a helyünk?;

6) próbáljuk kideríteni, hogy a szerzői jogvédelem elektronikus gyakorlatában melyik lesz az

a mód, amelyik széleskörű olvasói elfogadásra talál, s a kiadóknak s nekünk is megfelel;

tudomásul vesszük, hogy ehhez valószínűleg többféle módszert is ki kell próbálni a

gyakorlatban, s hogy lesznek esetleg sikertelen kísérletek is.

Sennyey Pongrácz:

Úgy latom, hogy az internetnek köszönhetően a könyvtárak elvesztettek a piacuk egy fontos

részét - például az általános kérdések mind átkerültek a Google-ra, és a kézikönyvek zöme

ezáltal elavult. De talán még fontosabb az, hogy a hálózattal sarkalatosan megváltozott a

könyvtár szerepe - információs szigetek voltunk, most pedig egy óriási hálózatba kerültünk

bele. Itt iszonyatos a verseny és a régi duplikátum gyűjteményeknek és szolgáltatásoknak az

értéke megkérdőjeleződött. Minek kell minden könyvtárnak hasonló gyűjteményeket őriznie,

ha a tartalom a hálózatról is elérhető? De mit lehet ez ellen csinálni? Nem tudom én sem. Mi

most szinte teljesen beleléptünk a virtuális világba, e-gyűjteményeket és új szolgáltatásokat

próbálunk ki. Hogy ezekből melyik lesz sikeres, az majd idővel kiderül.

Moldován István:

Az első fontos lépés a könyvtár hagyományos tartalmai nyilvántartásának hozzáférhetővé

tétele, azaz online is lehessen tudni, milyen dokumentumok vannak a könyvtárban. A

számítógépes katalogizálás a 90-es évek elején kezdődött, de a könyvtárak gyűjtőmunkája

néhány évtizeddel, esetleg évszázaddal korábbi, ezért minél nagyobb a könyvtár, annál

nagyobb munka a visszamenőleges katalógusok online elérhetővé tétele. Az OSZK-ban több

projekt volt a visszamenőleges állományi katalógus digitalizálására, így kb. 1920-as évekig

visszamenőleg a könyvek nyilvántartása teljes az Interneten, de a 19. századi

könyvállományból még kb. 100.000 könyvről nincs adat az Interneten. Ez a munka is lassan

halad saját erőből (lásd csökkenő költségvetés, a személyi állomány leépítése), pályázatok

megint ritkán vannak erre. Az OSZK az elmúlt néhány évben komoly erőfeszítéseket

fordított, hogy a nem-könyv állományának a katalógusai is Internetre kerüljenek. Térképek,

régi könyvek, kéziratok, fotók, képeslapok stb. számítógépes katalogizálása erőltetett

ütemben folyik, de még ezen a területen sajnos igen jelentős állományok nyilvántartása csak

helyi papírkatalógusban van meg.

Interjú a könyvtári digitalizálás jelenéről és jövőjéről

Mezei Péter

A dokumentumok teljes tartalmának digitális megjelenítéséről az előző kérdésben már

írtam. Különböző pályázatok mentén több ezer digitalizált dokumentum vált online

elérhetővé (www.corvina.oszk.hu, www.kepkonyvtar.hu, oszkdk.oszk.hu). Ez a folyamat

azonban ellentmondásos, erős a félelem, hogy az online publikálás a helyi

olvasók számának további csökkenését eredményezheti, ezért különösképpen az unikális,

csak itt található dokumentumok online hozzáférhetővé tétele, ennek jelentősége nem

igazán került bele a stratégiába, és ami szintén fontos, a könyvtárosok szemléletébe,

gondolkodásába.

Jelentős fejlődés történt viszont a könyvtár szolgáltatásainak reklámozásában a különböző

közösségi oldalakon. Igazából ez egy alkalmas, hozzáértő munkatárs függvénye, de a

könyvtár szolgáltatásai, rendezvényei, hírei rendszeresen megjelennek a Facebook, Twitter,

blogok és egyéb ehhez hasonló közösségi oldalakon.

Osztályunk több mint évtizedes munkája során a már digitális formában meglévő tartalmak

gyűjtésére, megőrzésére és nyilvános szolgáltatására koncentrált. Ennek eredményei olyan

tartalomszolgáltatások, amelyek egyre nagyobb számú online felhasználót vonzanak, több

nagyságrenddel nagyobbat, mint a helyi felhasználók. A nagy tömegű digitális tartalom,

stabil megbízható szolgáltatása markáns jelenlétet, ismertséget eredményez az online

felhasználók között. Ezek a szolgáltatások is az OSZK, a könyvtár hasznosságát, jelentőségét

erősítik.

3. Az elmúlt években központi kérdéssé nőtte ki magát az árva művek körüli

problematika. Vannak-e arra nézve adataik, hogy az intézményi gyűjteményük milyen

arányban tartalmaz árva műveket. Ezekkel kapcsolatosan alkalmaznak-e valamilyen

speciális intézkedést (korlátozást) hagyományos feladataik ellátása során?

Keveházi Katalin – Kokas Károly:

Nincsenek ilyen adatok, mert ez “általában” felderíthetetlen, ill. a teljes körű feltárás túl sok

energiába kerülne. Ha beleütközünk, egyedileg vizsgáljuk, az adott mű, amivel találkoztunk,

s digitalizáljuk, az oda tartozik-e s ha igen, akkor mi a teendőnk? Az eddigi gyakorlatunkban

nem igazán találkoztunk ilyenekkel - valószínűleg pl. fotógyűjteményekben jellemzőbb lehet

ez, mint nyomtatott dokumentumok között. Az árva művekkel kapcsolatos jelenlegi

szabályozást (letéti megoldás) nem tartjuk igazán jónak amúgy, álságos is, nem is praktikus.

Főként pedig hiányzik mögüle egy olyan központi adatbázis, amelyik hitelesen tájékoztatna a

jelenleg árva műveknek tekinthető dokumentumokról.

Sennyey Pongrácz:

Miután ez nem egy kutató könyvtár, ezzel a problematikával nem küzdök közvetlenül. De

véleményem szerint ennek a kérdésnek a megoldása vagy a törvények megváltoztatásában

keresendő, vagy olyan technikai megoldásokra szorulunk, amelyek magát a kérdést teszik

szükségtelenné. Itt Amerikában komoly per folyik a szerzők és a Google közt pont ezért.

De gyanítom, hogy a kiadók és a szerzők szélmalmok ellen harcolnak, és erre előbb-utóbb

csak rájönnek. Elvégre az árva művek mögött reálisan beszélve nincsenek milliók. Messze

tőle! Ez meg inkább igaz, ha az ember a tudományos munkákat veszi figyelembe - kezdjük

azzal, hogy a tudományos munkáknak van egy természetes élete, miután elavul, és végül

elfelejtődik, legfeljebb muzeális könyvtárakban néz ki jól. Ezt persze a tudósoknak és

szerzőknek nehéz lenyelni de... sic transit gloria. Egyszerűbb, könnyebb es érdemesebb lenne

az árva munkákat felszabadítani, mert a jogi korlátok legfeljebb a művek életét rövidíti.

Moldován István:

Interjú a könyvtári digitalizálás jelenéről és jövőjéről

Mezei Péter

Nincsenek. Az "árva mű" akkor definiálható, ha a műfelhasználás érdekében sikertelenül

próbáljuk megkeresni a mű szerzői jogtulajdonosát.

Szerzői jogvédett művek digitalizálása során a könyvtár ezeket nem szolgáltatja nyilvánosan,

csak helyben, a szerzői jog által megengedett módon.

A digitális gyűjtőmunkánk során (MEK) külső forrásból kerülnek hozzánk jogvédett digitális

dokumentumok. Ezek egy része közvetlenül a szerzőtől, kiadótól, a jogi engedéllyel együtt.

Alkalmanként külső digitalizálóktól kapunk jogvédett műveket, amelyeknél igencsak

alkalmanként próbáltuk kinyomozni a jogtulajdonosokat a nyilvános szolgáltatás érdekében.

Ez tömeges, mivel se emberi erőforrásunk nincs egy ilyen nyomozásra, se anyagi,

amennyiben ez költséggel jár. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által az árva művek

engedélyeztetésére semmilyen anyagi erőforrásunk nincs, nem tudnánk kifizetni a szükséges

jogdíjat, ezért nem is állunk neki a jogtulajdonos nyomozó, utána engedélyeztetési

eljárásnak. Ezekből következően nincs adatunk az árva művekről. Sajnos a szolgáltatott

művek szerzőiről sincs teljes körben megbízható adat. Az OSZK több ezer szerzőről tart

nyilván születési-halálozási adatot, de nem minden szerzőről. Most terveznek egy nemzeti

személyi névteret más intézményekkel együttműködve, de jelenleg a gyakorlat az, hogy sok

régi kiadvány esetében nem lehet megbízhatóan tudni a szerzői halálozási adatát, ergo a

kiadvány védettségét.

Ergo, a kérdésre válaszul, nem alkalmazunk speciális intézkedést.

Most van kidolgozás alatt egy ELDORADO nevű projekt - http://www.oszk.hu/eldorado.

Ennek keretében jogvédett dokumentumokat digitalizálnánk megrendelésre egy országos,

elosztott rendszerbe. A projekt kapcsán a jogi információk kiderítése, rögzítése is tervbe van

véve, ahol foglalkozni fogunk az árva művekkel. A projekt kivitelezése folyamatban van,

egyelőre nincs gyakorlata.

4. A 21. század szerzői joga mennyiben segíti a könyvtárakat, levéltárakat, egyéb

örökségvédelmi intézményeket legfontosabb feladatainak ellátásában (gyűjtés,

megőrzés, elérhetővé tétel)? Amennyiben szükségesnek látják, akkor ilyen irányba

tartanák indokoltnak a szerzői jog módosítását, hogy a könyvtárak minél inkább

megfeleljenek a kor követelményeinek?

Keveházi Katalin – Kokas Károly:

A ma Európában és nálunk is honos szerzői jogi megközelítés végső soron ésszerűtlenül, s

célszerűtlenül akadályozza, hogy kulturális örökség a technológiai lehetőséggel élve

közkincs legyen. Ez a joggyakorlat nem a szerzők, hanem sokkal inkább a kiadók vélt vagy

valós jogait védi, ráadásul nem is túl okosan: átláthatatlan akadályokat ró a jogdíjat akár

kifizetni szándékozóra is, mert praktikusan a dolog nem, vagy csak nehézkesen kezelhető.

Jellemző, hogy a pragmatikus Amerika teljesen más úton jár. Olyan úton, ami járható is a

gyakorlatban.

Biztosak vagyunk benne, hogy a hálózat és internet felülírja a mostani megközelítést, már így

is a jogszemlélet és a gyakorlat közt óriási a diszkrepancia. Olyan, mint amikor a XIX.

században valaki beöltözött, a lőfegyverek korában lovagi páncélba. Nevetséges és

szánalmas. Máshogy kell megoldani a szerzők és kiadók igényeinek kielégítését, amely

adminisztratív úton nem fojtja meg a megosztást és közzétételt.

Sennyey Pongrácz:

Amerikában nincs "21. századi szerzői jog", csak penészes 20. századi, amely elavult és nem

Interjú a könyvtári digitalizálás jelenéről és jövőjéről

Mezei Péter

kompatibilis a hálózati világgal.

De komolyan véve, azt hiszem, hogy itt óriási irónia előtt állunk: a könyvtárosok zöme

nagyon szereti a szerzői jogokat szidni és a szabad hozzáférési (Open Access) érveket védeni

stb., de ha minden tudományos információ szabadon hozzáférhető lenne holnap, akkor a

legtöbb tudományos könyvtár másnapra a létezésének okát vesztené el! Mi most hozzáférési

kapuk lettünk, béreljük azt a jogot, és az egyetemek pénzét irányítjuk az egyik kasszából át a

másikba. A gyűjtemények a felhőkben vannak, es mi nem bajlódunk polcokkal és

kikölcsönzéssel. Itt egy korszak zárul le.

Moldován István:

A jelenleg hatályos szerzői jog nem segíti, inkább akadályozza a munkánkat. Mind a

digitalizálás, a digitális archiválás, szolgáltatás terén az egyedi engedélyhez kötött

felhasználás szinte megoldhatatlan problémát jelent. A modern online digitális

dokumentumok archiválásához is már egyedi engedélyek szükségesek, ezek megszerzése

nagyon munka-, időigényes.

Van ugyan tudomásom szerint egy kötelespéldány rendelet tervezet, amely a nemzeti

könyvtárnak már adna jogosítványokat az online archiváláshoz (webarchiválás), a rég

elavult, 1998-as rendeletet modernizáló tervezet már több mint egy éve a minisztériumban

van, különböző érdekcsoportok, erővonalak áldozatául esett, nincs döntés, a helyzet

változatlan. (Moldován úr a válaszát 2012 decemberében adta – MP.)

A digitális korban a példányhoz és a szerzői jogtulajdonosához 70 évre egyedi engedélyhez

kötött szerzői jog irreális, elavult, káros. Akadályozza a kulturális örökség digitalizálását,

hozzáférhetővé tételét, megőrzését.

Intenzíven új modelleken kellene gondolkodni, kísérletezni, hogyan lehetne újra egyensúlyba

hozni a műveket előállítók (szerzők), kiadók, terjesztők, felhasználók érdekeit. A művek

digitális másolását reálisan nem lehet megakadályozni, új üzleti modellek szükségesek a

művek előállítása költségei megtérülésére. A zene és a videók területén elindult egy ilyen

útkeresés, a nyomtatott szövegek világában (könyvek, folyóiratok) még nem, alig. Részleges

megoldást jelentett például a közös jogkezelés. Hasznos lenne az árva művek

felhasználásának egy reális eljárása, a jelenleg hatályos sajnos nem életképes - ehhez

elegendő megnézni az eddigi engedélyek számát.

A könyvtáraknak külön jogosultságot kellene kapniuk a nemzeti webtér archiválására - ez

számos országban már joggyakorlat -, egyben, honlap szinten, vagy dokumentum szinten is

szelektálva.

5. További észrevételek…

Keveházi Katalin – Kokas Károly:

A dolog egyik kulcsa a hálózat maga, mert az teszi a szabadságot, elérhetőséget végtelenné.

S olyan állapot nem lehet, ahol a technológia magától értetődöttségét jogi eszközökkel

hosszan negligálni lehet. A másik a digitális lét, ahol a többszörözés az eredetivel a használat

tekintetében egyenrangút, s az eredeti sérelmét egyáltalán nem okozót hoz létre.

Magyarán terülj-terülj asztalkám van a birtokunkban, de mi a régi módon akarjuk intézni a

menza befizetést. Holott mindenki tudja, hogy a kapacitásnak, elérhetésnek nincs határa, s

korlátja. Ezért biztos vagyok benne, hogy a szerzők jogát az autoritáshoz, s a jövedelemhez

majd külön kel választani, s ez utóbbinak átalányhoz hasonló rendszerűnek, vagy

automatikusan kezeltnek és kisösszegűnek kell lennie. A Google Play még nálunk is sok

Interjú a könyvtári digitalizálás jelenéről és jövőjéről

Mezei Péter

jövedelmet hoz, mert a szoftver ár az Android platformon beállt 200 és 1000 Ft közé.

Remélhetőleg a “nagy forgalom, pici ár, s rögtöni elektronikus beszedés” gondolat fog

győzni valahogy a gyakorlatban, az autoritást illetően meg a fair use féle eszme.

Sennyey Pongrácz:

A korszakváltás témához még annyit, hogy ez már egyszer megtörtént és a könyvtárak mégis

túlélték. Amikor a középkori könyvtár meghalt, rövidesen Gutenberg után, egész osztályok

(pl. a sciptoriumok) bezártak és végük volt. De egy idő után új osztályok jöttek létre

helyettük, mint például a kölcsönzés meg az óriási raktárak, amelyeket nem is volt olyan

egyszerű karban tartani. Nem csodálkoznék, ha valami ilyesmi előtt állnánk. A kölcsönzés és

a raktárak be fognak zárni, de helyettük informatikai szerepek jöhetnek létre.

A digitális világban nyilván óriási változásokat hoz, több térben negatívumot eredményezett

mostanáig. De szerintem ez gyakrabban azért vált be, mert a szakma nem ismerte fel a

lehetőségeket, hanem először szidta az új szereplőket (mint például a Google-t), és amikor

már túl késő volt, akkor átkozta azokat. De itt több lehetőség is van, amelyhez új

megközelítésre van szükség. A szakma vezetőinek ezt el kell ismernie, és bátran kipróbálni a

lehetőségeket. Több próba bizonyára sikertelen lesz, de legyünk azért optimisták! Például a

hálózati használói felületek gyakran nagyon rosszak, és azokat bőven lehetne optimalizálni.

És ez szerencsére komoly és bonyolult munka. Ezen a téren is lehetne a könyvtáraknak és

könyvtárosoknak külön tudást és szolgáltatásokat kiépíteni.

Az interjúalanyokról:

Dr. Keveházi Katalin az SZTE Klebelsberg Könyvtár általános főigazgató-helyettese.

Dr. Kokas Károly az SZTE Klebelsberg Könyvtár informatikai főigazgató-helyettese.

Moldován István az Országos Széchenyi Könyvtár E-szolgáltatási Igazgatóság E-könyvtári

Szolgáltatások osztályának vezetője.

Sennyey Pongrácz a St. Edward’s University egyetemi könyvtárának az igazgatója.