INTEGRÁLT TERMESZTÉS A KERTÉSZETI ÉS SZÁNTÓFÖLDI

KULTÚRÁKBAN (XXXIV.)

Budapest, 2017. november 23.

A rendezvény szervezői:

Földművelésügyi Minisztérium

Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály

Növény- és Talajvédelmi Osztály

Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság

Magyar Növényvédelmi Társaság

Szerkesztők:

NAGY GÉZA

NOVÁK RÓBERT

RIPKA GÉZA

ISBN 978-963-89690-5-7

Budapest, 2017. november 23.

Felelős kiadó:

Dr. Haltrich Attila, titkár

Magyar Növényvédelmi Társaság

TARTALOMJEGYZÉK

Borsiczky I. és Reisinger P.

Precíziós gyomszabályozási folyamat szervezése gyomfelvételező

robottal ................................................................................................ 5-9

Elek R., Lukácsy Z., Kőrös T., Molnár D., Hegyi T., Perényi J.,

Jáger F., Vankó Á. és Kölber M.

Rovarölő szerek biológiai hatékonysága az amerikai szőlőkabóca

(Scaphoideus titanus) lárvái ellen hagyományos-, integrált- és

ökológiai termesztésben ................................................................. 10-17

Halász Á.

A mindig aktuális két téma, a napraforgó Plasmopara halstedii

patotípusok meghatározása és az őszi búza Fusarium belső

fertőzöttség felmérése 2017-ben ..................................................... 18-21

Ilovai Z.

A cseresznye meghatározó károsítói elleni hatásvizsgálat az EM

(Effektív Mikroorganizmusok) probiotikummal ............................. 22-27

Izsépi F., Varjas V., Vigh D. és Tóth T.

Előzetes adatok hazai talajok Verticillium dahliae fertőzöttségének

felméréséről ..................................................................................... 28-33

Jakab M. és Csikász-Krizsics A.

Szőlő tőkeleromlás kórokozóinak azonosítása két borszőlőfajta

idős ültetvényéből ........................................................................... 34-39

Kovács G., Krupp K., Nagy G. és Zámboriné Németh É.

Réztartalmú lombtrágyák alkalmazhatósága a citromfű szeptóriás

levélfoltossága ellen ........................................................................ 40-47

Nagy G., Bozsó Z., Szatmári Á., Király L., Szabó Z., Süle S. és

Schwarczinger I.

Újabb kihívás a csonthéjasokat fertőző baktériumok elleni

védekezésben .................................................................................. 48-54

Poós B. és Ruga-Kovács B.

A növénykórtani rezisztenciavizsgálatok szerepe a növény-

betegségek járványos fellépésének megakadályozásában ............... 55-57

Takács A. és Szabóky CS.

Két új kártevő molylepke-faj, az ostorfa sátorosmoly

(Phyllonorycter millierella Staudinger, 1871 Lepidoptera, -

Gracillariidae) és a dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella

Clemens, 1860 Lepidoptera, - Heliozelidae) magyarországi

elterjedése és életmódja................................................................... 58-65

Tóth P., Szabó Á., Pénzes B. és Fail J.

Méhekre nem jelölésköteles gombaölő szerek és rovarölő szerek

együttes kijuttatásának hatása házi méheken, modellkísérletben .... 66-68

Varga Zs., Török T. és Balázs J.

Az őszi káposztarepce gyökérgolyvás betegségének fellépése

Nyugat-Magyarországon ................................................................. 69-75

Voigt E., Jósvai J. K. és Tóth M.

Színcsapdák által kapott adatok felhasználási lehetőségei az

invazív dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa Cresson (Diptera

Tephritidae)) észlelésében és rajzáskövetésében............................. 76-83

5

PRECÍZIÓS GYOMSZABÁLYOZÁSI FOLYAMAT SZERVEZÉSE

GYOMFELVÉTELEZŐ ROBOTTAL

BORSICZKY I.1 és REISINGER P.

2

1 Tomelilla Kft. Boda, Rákóczi út 2/a, (istvan@tomelilla.hu)

2 Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar,

Mosonmagyaróvár, Vár tér 2, (reisinger.peter@sze.hu)

BEVEZETÉS

A hazai növénytermesztési gyakorlatban cca. évi 4 millió hektáron

történik gyomszabályozás. A gyomszabályozási technológiák tervezése – a

nagy létszámú, felsőfokon végzett növényvédelmi szakirányítók

tevékenységének ellenére – alacsony színvonalon, vagy egyáltalán nem

valósul meg, ill. nem előzi meg a technológiák végrehajtását. E probléma

forrása az, hogy sem külföldön, sem hazánkban nem dolgoztak ki a

precíziós gyomszabályozásra tervező módszereket. A térinformatika, a

számítástechnika és az alkalmazott elektronika jelenlegi robbanásszerű

fejlődése teremti meg a lehetőséget a környezetbarát és költségtakarékos

gyomszabályozási technológiák tervezésének kidolgozásához.

Munkánk célja, hogy interdiszciplináris tudományterületek digitális

jellegű eszközeit és eredményeit felhasználva korszerű, nemzetközi

vonatkozásban is magas szintű szellemi terméket hozzunk létre. A

fejlesztési elképzelés sikere esetén a többi szántóföldi növényre

kimunkálhatóak a gyomtérképezésen, a digitális kép-kiértékelésen alapuló

helyspecifikus gyomszabályozási technológiák. Ennek várható eredménye a

gyomszabályozás költségeinek csökkentése, a környezet herbicid

terhelésének mérséklése, a gyomnövények előfordulásának archiválása

különböző florisztikai célokra, a technológiai folyamatok digitális és

automatikus rögzítése az élelmiszerlánc-biztonság növelése érdekében.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Vizsgálódásainkat a gyomfelvételezési módszerek továbbfejlesztése

témában 40 éve kezdtük el. (REISINGER, 1977). Számos eszközt próbáltunk

ki a gyomtérképezésre (hőlégballon, motoros sárkányrepülő, helikopter,

helikopter drón), de ezek közül egyik sem volt alkalmas a gyomfajok pontos

felismerésére és mennyiségi viszonyainak megállapítására. Próbálkoztunk

6

műholdas módszerekkel is, hiperspektrális kamerával az Ambrosia

artemisiifolia nagyobb gócainak kimutatására (KARDEVÁN és mtsai 2006).

Próbálkozásaink ebben az esetben sem jártak sikerrel. Szerteágazó

erőfeszítéseink után azt a következtetést vontuk le, hogy a precíziós

gyomszabályozási technológiák tervezésénél nem nélkülözhető a tábla

bejárása, gyomfaj- és gyomfelvételezési módszertani ismerettel rendelkező

szakember alkalmazása. E megállapításunkat kritikával fogadta a

mezőgazdasági gyakorlat, a módszer széles körben nem terjedt el,

elsősorban a fárasztó és időigényes gyaloglás miatt.

Érdeklődésünk ezután a robottechnika felé irányult.

Az autonóm gyomfelvételező robot leírása

A berendezés kifejlesztésénél a hagyományos, gyalogos

gyomfelvételezési tapasztalatainkat hasznosítottuk. A legelső kísérleteknél

kiderült, hogy légi járművek használhatóságát az időjárási és domborzati

körülmények jelentősen korlátozzák. Kiértékelhető felvételeket csak

alacsony magasságból és szinte teljes szélcsend mellett tudtunk készíteni. A

tavaszi gyomfelvételezések ideje azonban egybeesik a „böjti szelek”

időszakával, emiatt a légi járművek használatát korán el kellett vetnünk.

A probléma kiküszöbölésére 2016-2017-ben megalkottuk az önjáró,

fotó-optikai alapon működő gyomtérképezőt, mellyel lényegesen

megnöveltük a mintaterületek számát és kiküszöböltük a terület bejárásával

kapcsolatos fárasztó munkát. Az irodai körülmények között kiértékelt fotók

nagyban megnövelik a gyomfajok identifikálásának pontosságát és

mennyiségi viszonyainak meghatározását.

Olyan, földközeli járművet fejlesztettünk, amely képes a

mintaterületekről nagy felbontású, bemozdulásoktól mentes képeket

készíteni, melyeket ki tudunk a Balázs-Ujvárosi módszerrel értékelni. A

megoldást az 1. ábrán bemutatott elektromos hajtású, kerekeken közlekedő

autonóm járműben találtuk meg.

7

1. ábra

A berendezést elektromos motor mozgatja (33), mely az energiát

jelenleg akkumulátorból nyeri (40). A táblán a gép műholdas navigáció

(GPS) segítségével közlekedik (51), a beprogramozott mintavételi pontok

GPS koordinátáit pedig a gép vezérlő elektronikája tárolja (31). A

mintavételi pont elérésekor a kamerarendszer felvételeket készít (20, 21). A

képeket felhő alapú technológia segítségével továbbítja a szakember

számítógépére, aki azokat a Balázs-Ujvárosi módszer szerint kiértékeli és a

kifejlesztett algoritmus segítségével elkészíti a differenciált precíziós

gyomszabályozási utasítást (2. ábra).

2. ábra

8

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK

2017 tavaszán, március 22-26-ig terjedő időszakban teszteltük a

szerkezetet őszi búzában, őszi árpában, tavaszi árpában és borsóban. Az

összes digitális képek száma meghaladta a 1000 db-ot, amelyeket irodai

körülmények között dolgoztunk fel, nagy felbontású képernyőn. A kezdeti

gyakorlatlanság miatt (vagy ellenére) a képek feldolgozása és az xls.

táblázatok elkészítése 8 órát vett igénybe.

A kezdeti próbálkozásaink sikerrel jártak, mert a térinformatikai

program segítségével elvégzett mintatér kiosztás térképét (3. ábra)

közvetlenül fel tudtuk használni a gyomirtó szeres kezelésekhez.

3. ábra

A szerkezet és módszer szabadalmi védettséget kapott és elismerést

váltott ki a külföldi bemutatón (BORSICZKY és REISINGER, 2017). A rendszer

tovább fejleszthető a növényvédelmi állattan, a kórtan és a

tápanyaggazdálkodás terepi inputadatainak regisztrálására.

IRODALOM

BORSICZKY, I. and REISINGER, P. (2017): Demonstration of an autonomous photo-optical weed

mapper. Joint EWRS workshop of the Working Groups Physical and Cultural Weed

Control and Crop-Weed Interactions. Nyon, Switzerland, 2-5 April 2017.

Jelmagyarázat:

Sötét = kezelt

Világos = kezeletlen

9

REISINGER P. (1977): A gyomfelvételezés módszereinek összehasonlító vizsgálata.

Növényvédelem, 13(8): 359-361.

KARDEVÁN P., REISINGER P., TAMÁS J. és JUNG A. (2006): A parlagfű detektálás távérzékelési

módszereinek vizsgálata. I. rész. - A távérzékelési képek osztályozási hatékonyságának

növelése a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) reprezentatív spektrumainak terepi DGPS

mérésekkel történő kiválasztásával. Magyar Gyomkutatás és Technológia, 6(2): 53-69.

10

ROVARÖLŐ SZEREK BIOLÓGIAI HATÉKONYSÁGA AZ

AMERIKAI SZŐLŐKABÓCA (SCAPHOIDEUS TITANUS) LÁRVÁI

ELLEN HAGYOMÁNYOS-, INTEGRÁLT- ÉS ÖKOLÓGIAI

TERMESZTÉSBEN

ELEK R.1, LUKÁCSY Z.

2, KŐRÖS T.

3, MOLNÁR D.

3, HEGYI T.

4,

PERÉNYI J.5, JÁGER F.

6, VANKÓ Á.

7 és KÖLBER M.

1

1Genlogs Biodiagnosztika Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 57.

rita.elek@gmail.com, kolber.maria@genlogs.com

Lukácsy-KER Kft, 2200 Monor, Bocskai u. 9. lukacsy.zoltan@yahoo.com 3Biocont Magyarország Kft. 6000 Kecskemét, Vörösmarty u. 12. II/40.

korost@biocont.hu, molnard@biocont.hu 4Bayer Hungária Kft. 1123 Budapest, Alkotás u. 50.

tamas.hegyi@bayer.com 5Dow Agrosciences Hungary Kft. 1016 Budapest, Hegyalja út 7-13.

JPerenyi@dow.com 6Sumi Agro Hungary Kft. 1016 Budapest, Zsolt u. 4.

ferenc.jager@sumiagro.hu 7SZIE MKK 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1. vankoagnes@freemail.hu

BEVEZETÉS

A szőlő aranyszínű sárgasága fitoplazmás betegséget (Flavescence dorée

= FD) előidéző karantén kórokozót (’Candidatus Phytoplasma vitis’)

Magyarországon először 2013-ban azonosították (KRISTON és mtsai, 2013).

A kórokozó szőlőállományon belüli terjesztéséért felelős amerikai

szőlőkabóca (Scaphoideus titanus= S.t.) előfordulását hazánkban viszont

már 2006-ban leírták (DÉR és mtsai, 2008). Első megtalálása óta az

amerikai szőlőkabóca már az ország minden megyéjében jelen van. Az

eddigi felderítések alapján a keleti országrészben fordul elő legmagasabb

egyedszámban. A kórokozót szőlőből eddig ugyan még csak az ország

nyugati felében mutatták ki, de Heves és Borsod megyében iszalagból már

több helyen is azonosították.

Ez a vektor kabócafaj teljes életciklusát a szőlőn tölti, de táplálkozásával

nem közvetlen kárt okoz, hanem közvetettet, az FD szőlőről-szőlőre való

átvitelével. Ha a kórokozó bekerül egy olyan ültetvénybe, ahol az amerikai

szőlőkabóca nagy egyedszámban van jelen, a fertőzés néhány éven belül az

egész állományra kiterjedhet és az ültetvény pusztulásával járhat. Az FD

11

ellen nincs közvetlen védekezési mód. A szőlő védelmét csak a karantén

kórokozó vektora elleni védekezéssel lehet biztosítani. A kabóca

egyedszámának drasztikus csökkentésével a járványveszély jelentősen

csökkenthető.

Magyarországon hagyományos- és integrált termesztésben több rovarölő

szer is engedélyezett az amerikai szőlőkabóca ellen, de ezek

hatékonyságáról még kevés információ áll rendelkezésre. Ökológiai

gazdálkodásban kifejezetten egy hatóanyagra korlátozódik a választék, a

más károsítók ellen a gyakorlatban elterjedt készítmények kabócára

gyakorolt hatásáról pedig nincs elegendő ismeretünk. A védekezési

lehetőségek bővítése érdekében végeztünk biológiai hatékonysági

vizsgálatot 2017-ben, hagyományos-, integrált- és ökológiai termesztésben

vagy már magyarországi engedélyokirattal rendelkező vagy csak kísérleti

engedéllyel felhasználható készítményekkel.

ANYAG ÉS MÓDSZER

A készítmények biológiai hatékonysági vizsgálatát a Pest megyei

Monoron végeztük el, két egymás melletti 0,3 hektáros ültetvényben. Az

ökológiai gazdálkodásban felhasználásra engedélyezett készítményeket (1.

táblázat) egy Hárslevelű ültetvényben, a hagyományos- és integrált

termesztésben használható szereket (2. táblázat) pedig a vele szomszédos

Rajnai rizling ültetvényben vizsgáltuk. A vizsgálati terület elhelyezkedését

az 1. ábra mutatja.

1. ábra: A vizsgálati terület elhelyezkedése Monoron

12

A két párhuzamos kísérletben összesen 11 készítményt vizsgáltunk,

néhányat többféle dózisban, illetve kombinációban. A vizsgálatot 4

ismétlésben, véletlen blokk elrendezésben állítottuk be.

A Hárslevelűben 20 tőke, a Rajnai rizlingben pedig 30 tőke volt egy

ismétlésben. Minden kezelt sor között kihagytunk egy sort, a két vizsgálati

terület között, illetve azok szélein pedig két-két sort. Mindkét vizsgálati

területen alkalmaztunk standard készítményt és kezeletlen kontrollt.

A lárvák felmérését vizuálisan végeztük heti rendszerességgel 2017.

május 12-től az első imágók megjelenéséig. Ismétlésenként 10 növényen,

növényenként 10 levelet vizsgáltunk meg (összesen 100 levél/ismétlés). A

vizuális vizsgálat során minden alkalommal feljegyeztük a talált lárvák

fejlődési stádiumát és egyedszámát.

A biológiai hatékonyság vizsgálatához az esti órákban elvégzett

permetezés előtt ugyanazon a napon a fenti módszerrel mértük fel a lárvák

fejlettségi állapotát és mennyiségét, majd a kezelés utáni 2., 4. és 7. napon

megismételtük a felmérést.

A permetezés időzítésénél a lárvák fejlettségi állapota mellett

figyelembe vettük a szőlő fenológiai állapotát, a környező növényállomány

és a gyomok virágzását, az ültetvényben elvégzendő munkákat és az

időjárást. A legelső L3-as egyedek megjelenésével egy időben kezdődött

meg a szőlő virágzása a vizsgálati területen. Mivel mindkét kísérletben

legalább egy olyan készítmény volt, amely virágzásban nem juttatható ki,

ezért meg kellett várnunk a virágzás végét. Így az első permetezés

időpontjában (2017.06.15.) már az L4-es stádiumú lárvák is megtalálhatóak

voltak a területen. A permetezés részletes adatait az 1. és 2. táblázat

tartalmazza.

A permetezéseket szerződés alapján a Biotek Kft. munkatársai végezték

el az esti órákban Oleomac AM 162 típusú motoros háti permetezővel.

13

1. táblázat: Permetezések részletes adatai az ökológiai termesztésben

használható rovarölő szerek biológiai hatékonysági vizsgálatánál

*Magyarországon engedélyokirattal rendelkezik, kereskedelmi

forgalomban kapható készítmény hatóanyaga

** Kísérleti engedéllyel vizsgált készítmény hatóanyaga

2. táblázat: Permetezések részletes adatai a hagyományos- és integrált

termesztésben használható rovarölő szerek

biológiai hatékonysági vizsgálatánál

*AKG-ban is használható hatóanyag;

**AKG-ban korlátozásokkal használható hatóanyag

***Kísérleti engedéllyel vizsgált készítmény hatóanyaga

14

EREDMÉNYEK

Az első felvételezési időpontban, 2017. május 12-én még egyetlen lárvát

sem találtunk a vizsgált területen, és a környező ültetvényekben sem. A

második alkalommal, május 19-én már nagy tömegben keltek a lárvák, az

első stádiumúak nagyon magas egyedszámban voltak jelen az alsó helyzetű

levelek fonákán. Ez a magas egyedszám az egyes alakváltások során

fokozatosan csökkent, azonban a kezelések első három értékeléséhez

elegendő maradt. Az első imágókat a 4. értékelésnél, június 30-án észleltük.

A lárvák egyedfejlődésének grafikonját a kezeletlen parcella 4

ismétlésének átlaga alapján készítettük el mindkét vizsgálati terülten (4 x

100 levél egyedszámának átlaga). A Hárslevelűben végzett monitoring

eredményeit a 2. ábra, a Rajnai rizling eredményeit pedig a 3. ábra mutatja

be. A Hárslevelű fajtában végig magasabb volt az egyedszám, ez később az

imágók egyedszámánál is hasonlóan alakult a területen.

2. ábra: A Scaphoideus titanus egyedfejlődése Hárslevelű

ültetvényben (Monor, 2017)

3. ábra: A Scaphoideus titanus egyedfejlődése Rajnai rizling ültetvényben

(Monor, 2017)

15

A biológiai hatékonysági vizsgálat eredményeit a 3. és 4. táblázat

tartalmazza.

3. táblázat: Ökológiai termesztésben használható rovarölő szerek biológiai

hatékonysága a Scaphoideus titanus lárvái ellen (Monor, 2017)

4. táblázat: Hagyományos- és integrált termesztésben használható

rovarölő szerek biológiai hatékonysága

a Scaphoideus titanus lárvái ellen (Monor, 2017)

16

KÖVETKEZTETÉSEK

Az első három értékelési időpont eredményei azt mutatják, hogy a

tiametoxam, a flupyradifuron + deltametrin és a klórpirifosz-metil

hatóanyagú készítmények az amerikai szőlőkabóca lárvái ellen kiváló

hatékonysággal rendelkeznek, de az ökológiai gazdálkodásban használható

természetes piretrin hatékonysága is kiválónak illetve jónak bizonyult.

A spinozad hatóanyagú készítmény hatékonysága mindkét vizsgálatban

mérsékeltnek mutatkozott, mind a 8 ismétlésben ugyanazt az eredményt

adva. Az azadirachtin önmagában kijuttatva minden értékelésnél más

eredményt adott, ezért nehéz egyértelműen megfogalmazni a hatékonyság

mértékét, de összességében mérsékeltnek tekinthető. A többi vizsgált

készítmény mindegyike csökkentette valamilyen mértékben az

egyedszámot, azonban hatékonyságuk nem érte el a mérsékelt szintet.

Fontos körülmény, hogy az esti permetezés utáni reggelen kis

mennyiségű csapadék hullott a területen (1 mm), melyről az előrejelzések

alapján előre egyeztettünk minden vizsgálatban érintett cég képviselőjével.

Azon készítmények esetében, ahol az esőállóságról nincs korábbi

tapasztalat és a termék tulajdonságai ezt indokolhatják, ez a kis mennyiségű

csapadék is befolyásolhatta az eredményt.

Az elmúlt két év hazai vizsgálati tapasztalatai (ELEK és mtsai, 2016) azt

mutatják, hogy van lehetőség a szőlőkabóca elleni hatékony kémiai

védekezésre, ha a termelők a megfelelő időpontban, a megfelelő

hatékonyságú rovarölő szerrel és a szomszédos ültetvények tulajdonosaival

összehangoltan végzik el a permetezéseket. Az ökológiai gazdálkodásban

pedig megoldást jelenthetnek a versenyképes áron forgalmazott természetes

eredetű piretrinek.

A vektor kabóca elleni védekezés támogatására a termelők 2016-tól

igényelhetik az állam hozzájárulását a szőlőkabóca elleni védekezésre

engedélyezett növényvédő szer költségeikhez. A kezdeti 50%-ról 2017-ben

75%-ra nőtt a támogatás mértéke és bővült az igénybe vétel lehetősége is.

Ez a következő években folytatódhat, a cél, hogy a termelők mind szélesebb

köre vehesse igénybe a támogatást.

17

IRODALOM DÉR ZS., KOCZOR S., ZSOLNAI B., SZENTKIRÁLYI F., HAJDÚ E., ALMA, A. és BERTACCINI,

A. (2008): Új szőlőkártevő Magyarországon: Az amerikai szőlőkabóca. Növényvédelem,

44(5): 205-211. ELEK R., CZÉGÉNY G., KISS A., BAUMJOHANN P., HORVÁTH T., PERÉNYI J., VANKÓ Á. és

KÖLBER M. (2016): Rovarölő szerek biológiai hatékonysági vizsgálata az amerikai

szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) ellen integrált- és ökológiai termesztésben. Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi kultúrákban XXXIII. 2016. november 24.

Összefoglalók. Budapest. pp. 3-11.

KRISTON É., KRIZBAI L., SZABÓ G., BUJDOSÓ P., OROSZ SZ., DANCSHÁZY ZS., SZŐNYEGI S. és MELIKA G. (2013): A szőlő aranyszínű sárgaság (Grapevine Flavescence dorée, FD)

megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 49(10): 433-438.

18

A MINDIG AKTUÁLIS KÉT TÉMA, A NAPRAFORGÓ

PLASMOPARA HALSTEDII PATOTÍPUSOK MEGHATÁROZÁSA

ÉS AZ ŐSZI BÚZA FUSARIUM BELSŐ FERTŐZÖTTSÉG

FELMÉRÉSE 2017-BEN

HALÁSZ Á.

NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság Növény-

egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium, 1118 Budapest,

Budaörsi út 141-145., halasza@nebih.gov.hu

A NÉBIH NTAI Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai

Laboratórium (NMBL) mikológiai részlegének többek mellett 2017-ben is

két fontos témája volt, a napraforgó Plasmopara halstedii (FARL.) BERL. &

DE TONI patotípusok és az őszi búza Fusarium belső fertőzöttségének

felmérése.

ÜVEGHÁZI PROVOKÁCIÓS VIZSGÁLAT A PLASMOPARA

HALSTEDII RASSZOK MEGHATÁROZÁSÁRA

A világméretű elterjedés, a földrajzi izoláció, valamint a

gazdanövényekhez és a környezethez történő alkalmazkodás kedvezett a

Plasmopara halstedii fajon belüli változatok, vagyis rasszok (patotípusok)

kialakulásának. Mind Európában, mind Amerikában, sőt Ausztrália

kivételével valamennyi lakott földrészen a kutatók különböző virulenciájú

P. halstedii patotípusokat írtak le, ezek száma mára elérte a harmincötöt

(IOOS és mtsai, 2012). Hazánkban az eddigi vizsgálatok hat különböző

virulenciájú rassz vagy patotípus jelenlétét bizonyították (VIRÁNYI és

GULYA, 1995), melyek közül öt stabilan megtalálható az országban (100,

330, 700, 710 és 730). A hazai köztermesztésben lévő napraforgó hibridek

szinte mindegyike rendelkezik genetikai rezisztenciával ezen 5 patotípussal

szemben. A megjelenő új peronoszpóra rasszok azonban kívül esnek ezen

rezisztencia körön, azaz a köztermesztésben használt napraforgó

hibrideknek nincs genetikai védettségük ezekkel szemben. A 704-es új

patotípus 2010-ben jelent meg Magyarországon Vésztő mellett (RUDOLF és

mtsai, 2011), majd BÁN és mtsai 2014-ben publikálták, hogy bizonyítottan

megtalálták Magyarországon a 714-es P. halstedii patotípust.

A virulencia meghatározásának alapja az adott rezisztenciagéneket

hordozó tesztnövénysor fertőzésével kapott rezisztens, illetve fogékony

19

kapcsolatok összessége. A virulencia nemzetközi összehasonlíthatósága

érdekében az egységesített vizsgálati módszertan kialakítását SACKSTON és

mtsai (1990) és GULYA és mtsai (1991) vetették fel, majd TOURVIEILLE és

mtsai (2000) a napraforgó-nemesítő intézetek és növény-patológusok

nemzetközi összefogásával kialakították a szabadon hozzáférhető, kilenc

beltenyésztett vonalat felhasználó differenciáló tesztet.

A Nemzeti Vizsgálati Irányelv (HU-V/81/1/II) alapján végezzük a

vizsgálatok beállítását az NMBL-ben (differenciáló vonalak, kaszatok

előkészítése, friss fertőzőanyag előállítása, mesterséges fertőzés, a kísérlet

kiértékelése).

A vizsgálandó minták életképességének fenntartása kiemelendő tényező

a felderítés szempontjából, hogy megfelelő fertőzőanyagot tudjunk képezni

a mesterséges fertőzéshez. Az életképesség fenntartása céljából kritikus

pont a mintagyűjtés ideje. Ezért részletes útmutatót adunk a mintagyűjtést

végző növényvédelmi felügyelők részére.

Ellenőrzés ütemterve: Évente egy alkalommal, május közepétől június

végéig – szikleveles állapottól 3-4 levélpáros állapotig (a Plasmopara

halstedii ekkor frissen sporulál) - a legcélravezetőbb a mintagyűjtés,

különösen, ha a hajlamosító környezeti tényezők (vetés és kelés közötti

időszak csapadékos) elősegítik a fertőzés kialakulását. Nedves, előzőleg

vízállásos területeken, táblák mélyebb fekvésű részein érdemes kezdeni a

szemlét. Lényeges, hogy a kórokozó már a korábbi években belekerülhetett

a talajba, ezért a szűk (1-3 éves) vetésforgó is növelheti az újrafertőzés

esélyét. A napraforgó árvakeléseket is figyelni kell, mivel ezek a növények

genetikailag már nem védettek a kórokozótól.

Mintavétel módszere: A laboratóriumi vizsgálathoz frissen sporuláló,

fiatal gomba szükséges. A gomba életképességének megtartása miatt

szükségesek a következő előírások: A mintavétel ideje a reggeli, kora

délelőtti időszak, különösen napos időben. A fertőzött területről 5 db,

véletlenszerűen kiválasztott és jellegzetes tüneteket (élénk fehér, sporuláló

bevonat a levél fonákján) mutató növényről, növényenként 2-3 db levelet

kell begyűjteni (egy növény = egy minta). A begyűjtött mintákat egyenként

papírzacskóba, majd nylonzacskóba kell tenni és hűtőtáskába téve

beszállítani a megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Osztályára.

További szállításig a mintákat hűtőben (~ 5°C) kell tárolni. A NÉBIH NTAI

NMBL-ba való szállítás (aznap vagy legkésőbb másnap) során is

hűtőtáskában kell tárolni a mintákat.

A behozott minták felszaporítása során sok probléma adódott, de számos

esetben sikerült elvégezni a patotípus-meghatározást. A kiértékelésre

20

szolgáló táblázat (GASCUEL és mtsai, 2015) segítségével határozzuk meg,

hogy a minta melyik Plasmopara halstedii rasszba sorolható. 2013-2017

között végzett vizsgálatok során Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén,

Hajdú, Komárom, Nógrád és Pest megyékből érkezett mintákat vettünk

górcső alá. Igazoltuk a 704-es és 714-es rasszok jelenlétét és térhódítását,

valamint a „régi” patotípusok közül is beazonosítottunk kettőt a

mintáinkban (700, 710).

AZ ŐSZI BÚZA FUSARIUM FAJOKKAL VALÓ

FERTŐZÖTTSÉGÉNEK ORSZÁGOS FELDERÍTÉSI

EREDMÉNYEI 2017-BEN

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Növény-, Talaj-

és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatósága (NTAI) (és jogelődei) az őszi búza

Fusarium fajok okozta belső fertőzöttségét a megyei Kormányhivatalok

növényvédelmi felügyelőinek és kórtani mérnökszakértőinek segítségével

több évtizede nyomon követi. A kórtani mérnökszakértők és a NÉBIH

NTAI NMBL mikológusa által elvégzett vizsgálatokról jelentés formájában

beérkező eredményeket a NÉBIH NTAI NMBL rögzíti, összesíti és tárolja.

A vizsgált minta rendszerint learatott, kombájntiszta búzaszem. A

mintaszám a megye méretének és búza-vetésterületének függvénye. A

2*100 g búzamagot adott vizsgálati módszertan alapján felületi fertőtlenítik

(így a felszíni szennyeződések nem torzítják az eredményt), majd

Fusarium-szelektív táptalajra helyezik. 5-8 nap elteltével a fertőzött szemek

felszínén fehéres-rózsaszínes, rózsaszín vagy vörös gombamicélium nő ki.

A kitenyésztési idő leteltével a meghatározott méretű gombatelepeket

összeszámolják, és megállapítják, átlagosan 100 szemből mennyi fertőzött

Fusarium fajokkal.

A megyék és az NMBL összesen 558 db őszi búza mintát vizsgált meg

2017-ben. Az összesítés alapján elmondható, hogy a 2017. évi belső

Fusarium-fertőzöttség 6,26 %-os eredménye nem haladja meg az elmúlt

években tapasztalt átlagértékeket (17 megye adatait összevetve).

IRODALOM

BÁN, R., KOVÁCS, A., KŐRÖSI, K., PERCZEL, M. and TÚRÓCZI, GY. (2014): First Report on the

Occurrence of a New Pathotype, 714, of Plasmopara halstedii (Sunflower Downy

Mildew) in Hungary. Plant Disease, 98(11): 1580.

21

BÁN R., KOVÁCS A., KŐRÖSI K., PERCZEL M., KISS J. és TÚRÓCZI GY. (2014): A napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii (Farl.) Berl. et de Toni) újabb patotípusainak

megjelenése és terjedése Magyarországon. Növényvédelem, 50 (10): 453-459.

GASCUEL, Q., MARTINEZ, Y., BONIFACE, M.-C., VEAR, F., PICHON, M. and GODIARD, L. (2015): Pathogen profile. The sunflower downy mildew pathogen Plasmopara halstedii.

Molecular Plant Pathology, 16(2): 109–122.

GULYA, T. J., MILLER, J. F., VIRÁNYI, F. and STACKSTON, W. E. (1991): Proposed internationally standardized methods for race identification of Plasmopara halstedii.

Helia, 14: 11-15.

IOOS, R., FOURRIER, C., WILSON, V., WEBB, K., SCHEREFFER, J.-L. and TOURVIEILLE DE

LABROUHE, D. (2012): An Optimized Duplex Real-Time PCR Tool for Sensitive Detection

of the Quarantine Oomycete Plasmopara halstedii in Sunflower Seeds. Phytopathology,

102 (9): 908-917. RUDOLF K., BÍRÓ J., KOVÁCS A., MIHALOVICS M., NÉBLI L., PISZKER Z., TREITZ M., VÉGH B.

és CSIKÁSZ T. (2011): Újabb napraforgó peronoszpóra rassz megjelenése Magyarországon,

a Dél-kelet Alföldi régióban. Növényvédelem, 47: 279-286. SACKSTON, W. E., GULYA, T. J. and MILLER, J. F. (1990): A proposed International system for

designating races of Plasmopara halstedii. Plant Disease, 74: 721-723.

TOURVIEILLE DE LABROUHE, D., GULYA, T. J., MASIREVIC, S., PENAUD, A., RACHID, K. and

VIRANYI, F. (2000): New nomenclature of races of Plasmopara halstedii (sunflower

downy mildew). Pp. 61-66. in: 15th Int. Sunflower Conf. Toulouse, France.

VIRÁNYI, F. and GULYA, T. J. (1995): Inter-isolate variation for virulence in Plasmopara halstedii (sunflower downy mildew) from Hungary. Plant Pathology, 44: 619-624.

22

A CSERESZNYE MEGHATÁROZÓ KÁROSÍTÓI ELLENI

HATÁSVIZSGÁLAT AZ EM (EFFEKTÍV

MIKROORGANIZMUSOK) PROBIOTIKUMMAL

ILOVAI Z.

Genlogs Biodiagnosztika Kft., 1113 Budapest, Diószegi út 37.,

entohort@gmail.com

BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS

Hazánkban a cseresznye termesztésében és növényvédelmében az utóbbi

időben jelentős változás következett be a védekezés technológiát alapjaiban

meghatározó károsítók vonatkozásában. Főként azért, mert újabb nem

honos károsító fajok jelentek meg. Ezáltal újra kellett gondolni a védekezési

stratégiát mind a hagyományos, mind az integrált (IPM), mind a biológiai

termesztésben.

A vizsgálatunkban csak az alapvető termés károsítókkal: a moníliás

betegségekkel és a cseresznyelegyekkel foglalkoztunk. Ugyanis

cseresznyében a termés veszteségeket e két élősködő szervezet okozza

elsődlegesen.

A cseresznyelegyek esetében egy újabb behurcolt faj jelentkezett 2002-

ben, majd 2006-ban, az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis

cingulata LOEW, 1862) (SZEŐKE, 2006; DÉR és SZEÖKE, 2006; MARCZALI

és KERESZTES, 2015), amelyet Európában már 1983 óta észlelnek. A

csapdázott imágók faji megoszlása a Rajna völgyében lassan változik: míg

2004-ben 2%, addig 2005-ben már 17% a jövevény amerikai származású faj

részaránya (LAMPE és mtsai 2006). A magyar felderítési adatok arra

utalnak, hogy a hűvösebb, csapadékos megyékben nagyobb az egyedszáma.

A Lonicera és a vad Prunus fajok jelenléte sokkal jobban kedvez a népesség

növekedésének (DANIEL és HÄSELI, 2008).

Érdemes megemlíteni a már régóta fel- felbukkanó földközi-tengeri

gyümölcslegyet (Ceratitis capitata WIEDEMANN, 1824) is, mint korábbi

zárlati kártevő fajt. BÍBER (1992) első részletes megfigyelésében a Sas-hegy

déli lejtőjén, őszibarackon, észlelt nagytömegű lárva kártételt. A feromon

csapdás rajzásvizsgálatban késő őszig tapasztalta az imágók repülését, de az

áttelelés lehetősége a mi klímaviszonyaink közepette nem volt valószínű,

mert a báb diapauza nem következett be, a rajzás folytatódott a fagyokig.

Következő év tavaszán, nyarán egészen július 20-ig új imágók nem

23

jelentkeztek. Ezért az újabb, ötödik betelepedést követően az évenkénti

folyamatos csapdás felderítést és kártétel megfigyelést a Növény- és

Talajvédelmi Szolgálatok folytatták. 2002-re újabb gazdanövényként a

körtét is azonosították, amely nemcsak a Budai-hegyekben, hanem

Debrecenben is károsodott. A behozott narancsból narancsitalt előállító

üzemek és hűtőtárolók környékén a közeli kertekbe történő imágós

áttelepülés gyakorivá lett. A karantén szabályozás fokozta a fertőzött tételek

megsemmisítését, illetve a hűtéses kezelést. Emellett a széles

gazdanövénykör ‒ benne a cseresznye is ‒ miatt kiterjedtebb feromonos

csapdás felderítés kezdődött el (ILOVAI, 2002). A legújabb észlelés: BODOR

és RAHMÉ (2011) kirepült imágóra akadtak egy lakóház ablakában, majd a

kereskedelmi üzletekben kutatva további lárvafertőzött tételekre bukkantak.

Tekintettel arra, hogy a szomszédos országokban (pl. Bécsi-medence) a

megtelepedés már igazolt, és számára hazánkban is gazdag a tápnövény-

választék a gyümölcs- és zöldségfélék körében, potenciális kártevőnek kell

tekintenünk.

A termésveszteséget okozó hazai monília gombafajok mellett megjelent

import gyümölccsel (őszibarack, szilva) egy újabb amerikai faj (Monilinia

fructicola), amely többnyire már az érésben lévő gyümölcsre veszélyes.

Míg a hazai Monilia fajok sebparaziták, az új jövevény a gyümölcs

kutikuláján keresztül is képes behatolni, ezért veszélyessége jóval nagyobb.

A szedés előtt is védelemre szorul a termés, amelyhez a szerválaszték

csekély.

Házi kerti és az integrált (és ökológiai) programokban a szintetikus és

természetes hatóanyagok mellett, más utakat is fel kell tárni, az élelmiszer

higiénia érdekében. Itt jöhetnek számításba a növény ellenállóságát fokozó,

károsítót kiszorító és nem pusztító hatóanyag csoportok is.

Ilyenek a probiotikus élőflórás SCD (Sustainable Community

Development) és EM (Effective Microorganisms) Technology

technológiákhoz tartozó eljárások, amelyek a természetelvű mezőgazdaság

kialakítását szolgálják. Ezen biotechnológiai termékek nemcsak a talaj

kondicionálására, javítására alkalmasak, hanem a növény lombozatára

juttatva, mentesítő, térkiszorító (passzáló), gátló tulajdonsággal is

rendelkeznek a patogénekkel szemben. A laboratóriumi tesztek, valamint a

szabadföldi kísérletek is igazolják, hogy a polifág kórokozó baktériumok és

gombák ellen is hatékony. A Fusarium és Verticillium mellett korlátozóan

hatnak a peronoszpóra, a lisztharmat és a baktériumok ellen is. Osztrák és

olasz vizsgálatok kimutatták a virág és termés fertőző kórokozók

(tűzelhalás, Botrytis, Monilinia, Pseudomonas, Xanthomonas stb.) elleni

24

hatását. Az élőflórás preparátumok biológiailag befolyásolják a

gazdanövény ellenállóságát, a kórokozókra kiszorítóan, szaporodás gátolóan

hatnak, antimikrobiális anyagokat is termelnek. Természetes fungicid és

baktericid aktivitás a patogén és rothasztó mikróbákkal szemben. A

kórokozók fertőzési lehetősége azzal is csökken, hogy a növény szöveti

állomány kémhatását a lúgos irányban változtatja meg. Úgy is mondható,

hogy a mikróba csíra szuszpenzió a növényen és a növényben is egyaránt

működik.

Állattenyésztésben természetes állatgyógyászati ápolószer. A

mikrobiális miliő kedvezően befolyásolható és hatékony a kórokozók

felszaporodása és behurcolása ellen. A szaghatás csökkentése által a legyek

szaporodása és kellemetlensége visszaszorítható. A legyek tartózkodási

helyére kipermetezhető, ködösíthető. A multimikrobiális hatású természetes

alapú biológiai készítmény. WWW: greenman.hu (2013), WWW.

emtech.hu (2012).

A jelenlegi engedélyezési szabályok a talaj- és növénykondicionálók,

stimulánsok közé sorolják az itt számításba vett EM technológia által

keletkező terméket. Így az ellenőrző vizsgálatok a károsítókra gyakorolt

hatásukra nem térnek ki. Ezáltal nincs mód arra, hogy teljes technológiai

alkalmasságát, hasznosságát feltárják. Ez is motivált bennünket arra, hogy

egy tájékozódó vizsgálattal járulhassunk hozzá az ilyen típusú biológiai

termék gyakorlati értékének kibontásához.

ANYAG ÉS MÓDSZER

A kísérletünkhöz egy kispesti családi ház kertjét uraló 40 évnél idősebb

Germersdorfi fajtájú cseresznyefa állt rendelkezésre. Az oldalvezér hajtások

fiatalító metszésével viszonylag jó kondícióba kerülő, vitális,

termőegyensúlyban lévő példány állt készen. A korona sudarát belsőleg

élősködő taplógomba sanyargatta, ennek ellenére egy harkály költözött bele.

A korona vastagabb ágait zuzmó borította. A fa alját többségben

gyöngyvirág és nyírott gyep uralta. A korábbi években a védekezés hiánya

miatt a termés zöme a cseresznyelégy és a monília áldozatául esett. Ennek

eredményeként, egy komoly fertőzési forrás biztosította a feltételt a

munkánknak. A legyek rajzását sárga fogólapokkal követtük, úgy hogy

azokat a négy égtáj szerint 2 m magasságban helyeztük el 04. 28-án.

Lehetőség szerint 7 naponként az imágókat begyűjtöttük a faji

meghatározás céljából.

25

A permetezést a teljes virágzásban kezdtük el az EM aktivált formájával,

amelyre 5 alkalommal került sor (3%: 04. 28.; 05. 07.; 05. 14.; 1%: 05. 21.,

06. 02.) A permetezések 9 l/fa víznormával, cirkulációs szórófejjel

történtek. A gyönyörű virágözönt korai borsó nagyságú jégverés érte, majd

még kétszer megverte a gyümölcsöket is. A záró értékelésre 06. 09-én

került sor. A csapdahelyenként 4×100 gyümölcsöt bontottunk fel,

megállapítva a légykártételt, a lárvák számát, a beteg terméseket, moníliás

és rothadó tünetre bontva. A korona felső részét, mivel nem tudtuk

permetezni, azt kezeletlenként vettük figyelembe.

EREDMÉNYEK

Az imágók rajzása a D-i és Ny-i oldalon a gyöngyvirágos területen

kezdődött 05.12-vel, az általános kirepülést 05.26-tól észleltük, a fő rajzás

május végével lezárult, de a csapdák még az érés végén 06.09-én is fogtak

imágókat. Az összes imágók száma alapján 50%-a a déli, 28%-a a keleti, 19

%-a a nyugati, és mindössze 3%-a az északi oldalon került befogásra. A

begyűjtött legyeket sztereomikroszkóp alatt határoztuk meg a szárny

rajzolatok alapján. Egyöntetűen csak a R. cerasi faj fordult elő. Az első

lárvákat 06.02-án találtuk meg.

A boncolási adatok alapján a cseresznyelégy fertőzés átlagban 52% volt

az EM kezelésben a Kezeletlen 60%-ával szemben. A gyümölcsben muslica

lárvákat is találtunk, amelyek a rothadó gyümölcsökben fordultak elő 4,5%-

os átlaggal, a Kontrollban ez 5% volt, amely azonosnak tekinthető. Új

muslica fajt nem észleltünk, kártételi tünet formában sem.

Az összes beteg cseresznyék aránya 28% volt az EM kezelteknél, vele

szemben a kezelés nélküliek 43%-ot mutattak. Ebből a moníliás tünettel az

EM kezeltben a gyümölcsök 22%-án, a Kontrollban 37% arányban

találkoztunk. A baktériumos, lédús rothadás a Kontrollban 8%-ot, EM

kezelteknél 6%-ot tett ki. Meg kell említenünk, hogy a jégverés alig okozott

sebesedést, a gyümölcsök deformáltsága volt jellemző ép bőrszövettel. Az

aszályos meleg hatására, az ép gyümölcsben a mag körül barna sülési, égett

tünetek keletkeztek, és a szikkadtság volt rájuk jellemző. A részletes

adatokat az 1. táblázat mutatja.

26

1. táblázat: A cseresznye termésének fertőzöttség adatai kezelésenként

(átlag) Bp.-Kispest, 2017

Megnevezés EM technológia Kezeletlen

Gyümölcslégy % 52 60

Muslica % 4,5 5

Monília %

22 35

Rothadás % 6 8

Beteg termés % 28 43

KÖVETKEZTETÉSEK

A legyek elleni átható riasztó hatás az EM csíra szuszpenziónál nem

jelentkezett, hiába feltételeztük a tejsavbaktériumok jótevő hatását. De

annyi megállapítható volt, hogy 13%-kal jobbat mutatott. A továbbiakban

tisztázni kell, hogy a kezelési dózis a lombozaton javítható e még olaj

adalékkal, vagy további töménység emelésével. A legyek telelő helyének

permetezésével és a talajba bekeverésével a lárvák és bábok számának

csökkenthetőségét célszerű vizsgálni.

Ezzel szemben a monília ellen 37%-os hatékonyságot tapasztaltunk. A

rothadó gyümölcsök is 25%-kal kevesebben voltak. A fán virág és

ágelhalási tünetek nem keletkeztek. A kezelés nélküli részen virágpusztulást

viszont találtunk. A szüret után a levélbetegségek sem fordultak elő a

permetezett részeken.

Végezetül rá kell mutatni arra is, hogy a fa kérgéről a zuzmók eltűntek,

és a taplógomba termőtestei elszáradtak.

Mindezen észrevételek arra utalnak, hogy az ilyen idős fák esetében a

terápiás kezelésnek lenne szerepe. A biotermesztésben és a házi kertben a

hatékonyság javításával szükség lenne az ilyen típusú technológiára is.

Köszönetnyilvánítás: Hálásan köszönöm Gortva Ilona kertészmérnök

kollegám lelkes és kitartó közreműködését a program megvalósítása terén.

27

IRODALOM

BÍBER K. (1992): Új adatok a földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata Wiedemann)

zárlati kártevő magyarországi előfordulásáról. Növényvédelem, 28(9): 372-374.

BODOR J. és RAHMÉ N. (2011): A földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata Wiedemann, 1824) újra Magyarországon. Növényvédelem, 47(6): 237-238.

DANIEL, C. and HÄSELI, A. (2008): Kirschenfliege (Rhagoletis cerasi) FiIBL-Ch.-Bestell

nummer-1501 pp. 1-4. DÉR ZS. és SZEŐKE K. (2006): Az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata Loew)

hazai előfordulásának felderítése 2006-ban. Integrált Termesztés a Kertészeti és

Szántóföldi Kultúrákban (XXVII.) tanácskozás kiadványa. Budapest, 2006. 11. 28. NTKSZ, 22-26.

ILOVAI Z. (2002): A földközi-tengeri gyümölcslégy felderítési eredményei. Kézirat, NTKSZ.

LAMPE, I., DAHLBENDER, W., HARZER U., HENSEL, G. und KRAUTHAUSEN, H. J. (2006): Die Amerikanische Kirschfruchtfliege (Rhagoletis cingulata) - Utersuchungen zum Auftreten

Rheinland-Pfalz. Obstbau, 8: 414-416.

SZEŐKE K. (2006): Megjelent az amerikai eredetű keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata Loew) Magyarországon. Növényvédelem, 42(8): 470.

MARCZALI ZS. és KERESZTES B. (2015): Az utóbbi 10-15 évben hazánkban megjelent invazív

gyümölcskártevő rovarok. Agrofórum Extra, 26(58): 108-114. WWW. greenmann.hu:/ index.php/mikroorganizmusokról

WWW. emtch.hu/EM Technology Hungary/Technológiák/ Növénytermesztés/állattenyésztés

28

ELŐZETES ADATOK HAZAI TALAJOK VERTICILLIUM

DAHLIAE FERTŐZÖTTSÉGÉNEK FELMÉRÉSÉRŐL

IZSÉPI F.1, VARJAS V.

1, VIGH D.

2 és TÓTH T

3.

1 NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Érdi Kutatóállomás, 1223

Budapest, Park u. 2, izsepi.ferenc@fruitresearch.naik.hu,

v.varjas@resinfru.hu 2 Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék,

1118 Budapest, Ménesi út 29-43., vighdora94@gmail.com 3 NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Újfehértói Kutatóállomás, 4244

Újfehértó, Vadas-tag 2, timi42@gmail.com

BEVEZETÉS

A Verticillium dahliae Kleb. egy világszerte jelentős kórokozó gomba,

több mint 400 növényfajon károsít. Gazdanövényei lehetnek különböző

gyümölcsfajok, díszfák, erdészeti fafajok, a Solanaceae családba tartozó

termesztett- és gyomnövények és számos más növényfaj is (HARRIS, 1998).

Hazánkban főként csonthéjas kultúrákban és faiskolákban okozhat károkat,

de a juharfajok és a homoktövis is kedvelt gazdanövényei (ROZSNYAY és

VAJNA, 2009; VAJNA szóbeli közlés). A gomba a talajból, a gyökereken

keresztül fertőzi a növényeket, majd a vízszállító elemekben, a tracheákban

növekszik és terjed. A szállítónyalábok eltömítése és a kórokozó által

termelt toxinok hatására hervadásos tünetek alakulnak ki a fertőzött

növényeken. A gomba a talajban kitartó képleteket, mikroszkleróciumokat

fejleszt, melyek segítségével akár 10-15 évig is fennmarad (HARRIS, 1998).

Korábban hazánkban is nagy jelentőséget fordítottak a verticilliumos

hervadás kutatására. A Verticillium dahliae gombafajt először HUSZ (1941)

írta le Magyarországon, majd az ezt követő évtizedekben a kajszi gutaütés

meghatározó kórokozójaként tartották számon és számos kutatás folyt a

gombával kapcsolatban. BEREND (1968) a kórokozó elterjedésével,

etiológiájával és a betegség talajtani összefüggéseivel foglalkozott, KOVÁCS

(1968) csonthéjas alanyok ellenállóságát vizsgálta a betegséggel szemben.

Később ROZSNYAY (1977) és VAJNA (1983) foglalkoztak a kórokozó hazai

elterjedésével és jelentőségével.

A korábbi hazai vizsgálatok nem terjedtek ki a kórokozó talajból való

kimutatására és a talajok fertőzöttségének felmérésére, ezért munkánk során

célul tűztük ki a nemzetközi szakirodalomban kidolgozott detektálási

29

módszerek adaptálását, amely segítségével meghatározható a hazai talajok

Verticillium dahliae fertőzöttségének mértéke. Célul tűztük ki továbbá az

alkalmazott módszer segítségével néhány kajszi ültetvény és faiskola

talajának vizsgálatát.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Talajmintavételek

A talajmintavételek 2017 nyarán történtek két kajsziültetvényből és egy

faiskolából az alábbi településekről: Cegléd (ültetvény), Érd (faiskola,

faiskolai lerakat), Balatonvilágos (ültetvény). A talajmintákat ásó

segítségével, a vizsgált területek több pontjáról, reprezentatív módon

gyűjtöttük 15-20 cm talajmélységből. Minden területről átlagosan 1 kg

talajmintát gyűjtöttünk.

A minták laboratóriumi feldolgozása

A begyűjtött talajmintákat a NAIK-GYKI Érdi Kutatóállomás

Növényvédelmi Laboratóriumában dolgoztuk fel KIRKPATRICK (2014)

közlése alapján. A mintákat begyűjtés után szétterítettük, majd 2 héten

keresztül szárítottuk. Az ily módon kiszárított talajmintákból alapos

átkeverés után 6 g-ot kimértünk, majd szitasorra helyeztük. A feldolgozás

során a nedves szitálás (wet-sieving) módszert alkalmaztuk, a szitáláshoz

egy 160 µm és egy 25 µm lyukméretű szitát használtunk, mivel a

Verticillium dahliae mikroszkleróciumai ebbe a mérettartományba esnek. A

25 µm-es szitán fennmaradó mintát 120 ml 0,1%-os vizes agarban

szuszpendáltuk. Az így kapott szuszpenziót 5 percen keresztül rázattuk,

majd 2,5 ml-t 10 db módosított Sorensen’s NP-10 táptalajt tartalmazó Petri-

csészében szélesztettünk (250 µl/Petri-csésze).

30

A módosított Sorensen’s NP-10 táptalaj összetétele (KABIR és mtsai, 2004):

5 g Pektin

1,2 g NaOH

15 g Agar

1 g KH2PO4

0,5 g KCl

0,5 g MgSO4 . 7H2O

0,5 ml Tergitol

1 l Desztillált víz

50 mg Chloramphenicol

50 mg Streptomycin sulfate

A minták értékelése

A talajszuszpenziót tartalmazó Petri-csészéket légmentesen záródó

műanyag zacskókba helyeztük és 4 héten keresztül inkubáltuk sötétben. Az

inkubációs idő letelte után sztereomikroszkóp segítségével vizsgáltuk a

képződő mikroszklerócium telepeket. Minden egyes minta esetében

megszámoltuk a 10 Petri-csészében képződő telepek számát, majd

meghatároztuk az 1 g talajra vetített cfu (colony forming unit) értéket. Egy

Petri-csészébe átlagosan 12,5 mg talaj került, így egy minta esetében 125

mg talajt mintáztunk. Ez alapján egy képződő mikroszklerócium telep 8

cfu/g talaj értéknek felelt meg. A képződő telepeket kivágtuk az

agarlemezből, majd fénymikroszkóp segítségével vizsgáltuk a morfológiai

tulajdonságokat. Néhány telep esetében megkíséreltük PDA táptalajon

izolálni a kórokozót.

EREDMÉNYEK

4 hét inkubálást követően a táptalajon jellegzetes, koncentrikusan

fejlődő fekete telepeket figyeltünk meg (1. ábra). A telepeket

fénymikroszkóp alatt megvizsgálva a Verticillium fajokra jellemző

sötétbarna, megvastagodott sejtekből felépülő, kör alakú vagy megnyúlt

mikroszkleróciumokat figyeltünk meg (2. ábra). A 4 vizsgált mintából 3

esetében mutattuk ki Verticillium sp. jelenlétét a talajból (1. táblázat). A

31

ceglédi és balatonvilágosi minták esetében erős fertőzöttséget tapasztaltunk,

az érdi faiskolai lerakat talajának fertőzöttsége közepesnek tekinthető, míg

az érdi faiskola talajából nem sikerült kimutatni a kórokozót. A

véletlenszerűen kiválasztott telepekből sikeresen izoláltuk a kórokozót PDA

táptalajon. A képződő telep morfológiája megegyezett a Verticillium fajok

bélyegeivel.

1. táblázat: A vizsgált területek talajának Verticillium fertőzöttsége

Település Terület típusa cfu/g talaj

Balatonvilágos ültetvény 64

Cegléd ültetvény 32

Érd faiskolai lerakat 16

Érd faiskola 0

1. ábra: Módosított Sorensen’s NP-10 táptalajon képződött

mikroszklerócium telep (16x nagyítás)

32

2. ábra: Verticillium sp. mikroszlerócium fénymikroszkópos felvétele

(600x nagyítás)

KÖVETKEZTETÉSEK

A szakirodalomban leírt nedves szitálás (wet sieving) módszer

alkalmasnak bizonyult hazai talajok Verticillium fertőzöttségének

felmérésére. A kísérlet során alkalmazott módosított összetételű

szemiszelektív táptalajon (Sorensen’s NP-10) jellegzetes, Verticillium

fajokra jellemző mikroszkleróciumok fejlődtek. A morfológiai vizsgálatok

alátámasztották a kimutatott gomba rendszertani besorolását. Az izolált

kórokozó fajszintű meghatározását a későbbiekben molekuláris

módszerekkel tervezzük alátámasztani. Ismereteink szerint elsőként

izoláltunk Verticillium fajt talajból Magyarországon.

A ceglédi ültetvényben megfigyelt, verticilliumos hervadásra jellemző

tünetek gyakorisága alátámasztható a kísérlet során kimutatott

talajfertőzöttséggel. Ezzel szemben a balatonvilágosi ültetvényben csak

elvétve tapasztaltunk külső tüneteket, mégis erős, 64 cfu/g talaj

fertőzöttséget mértünk. Az érdi faiskolában betartják a technológiai

javaslatként meghatározott 7 éves forgót, ezért ebből a mintából nem

számítottunk jelentős fertőzöttségre, melyet vizsgálataink igazoltak is.

Ugyanakkor az ezen a területen működő faiskolai lerakat évek óta

ugyanazon a területen található, így annak talajában a kórokozó

felszaporodására számítottunk, melyet vizsgálataink szintén igazoltak. A

külföldi szakirodalomban nem találtunk utalást arra vonatkozóan, hogy

csonthéjas ültetvényekben milyen mértékű cfu/g talaj fertőzöttség számít

gazdaságilag jelentősnek, ennek meghatározására további vizsgálatok

33

szükségesek. Jelen dolgozatban közölt vizsgálataink előzetesek, melyeket

szeretnénk a jövőben folytatni és további eredményekkel pontosítani.

IRODALOM

BEREND I. (1968): Adatok a kajszibarackfa fertőző hervadásának 1965-68. évi tömeges hazai

előfordulásáról. Növényvédelem, 1(4): 36-42. HARRIS, D. C. (1998): An indroduction to Verticillium wilts. In: HIEMSTRA, J. A. and HARRIS,

D. C. (eds.) A compendium of Verticillium wilts in tree species. Ponsen & Looijen,

Wageningen, The Netherlands. pp. 1-5. HUSZ, B. (1947): Mycological investigations on apoplectic apricot trees. Acta Mycologica

Hungaricae, 4: 6-7.

KABIR, Z., BHAT, G. and SUBBARAO, K. V. (2004): Comparison of media for recovery of Verticillium dahliae from soil. Plant Disease, 1(88): 49-55.

KIRKPATRICK, S. (2014): Verticillium soil assay for determination of colony forming units per

gram of soil. http://www.verticilliumdb.org/protocols2.php KOVÁCS G. (1968): Kajszioltványok mesterséges fertőzése Verticillium dahliae Kleb.

gombával. Növényvédelem, 6(4): 261-266.

ROZSNYAY ZS. (1977): A Cytospora cincta Saccardo szerepe a kajszi- és őszibarackfák pusztulásában. Kanditátusi értekezés

ROZSNYAY Zs. és VAJNA L. (2009): Cseresznyefák verticilliumos pusztulása. Kertészet és

Szőlészet, 58 (7): 18-20. VAJNA L. (1983): Gyümölcsfák korai elhalását okozó gombás betegségek. Mezőgazda Kiadó,

Budapest. pp. 125-135.

34

SZŐLŐ TŐKELEROMLÁS KÓROKOZÓINAK AZONOSÍTÁSA

KÉT BORSZŐLŐFAJTA IDŐS ÜLTETVÉNYÉBŐL

JAKAB M. és CSIKÁSZ-KRIZSICS A.

Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet,

7634 Pécs Pázmány Péter utca 4.

jakab.mariann@pte.hu; krizsics.anna@pte.hu;

BEVEZETÉS

A szőlő fás részeinek betegségei világszerte jelentős gazdasági kárt

okoznak. A kár mértékét jól jellemzi, hogy a Franciaországi ültetvényfelület

13%-ának termése esik ki a tőkepusztulások miatt. ARMENGOL és mtsai

(2001) arról számoltak be, hogy a szőlő tőkepusztulása okozta kár

Spanyolországban és Olaszországban is hasonló mértékű és a fertőzött

szövetekből izolált gombák is hasonló gyakorisággal fordulnak elő. A

helyzet súlyosságát mutatja, hogy 2013-ban kezdetét vette a „Szőlőtőkék

Fertőző Tőkeelhalásának Fenntartható Szabályozása” című munka, mely

egy Európai Tudományos és Technológiai Együttműködés (RAKONCZÁS és

mtsai, 2016).

A szőlő tőkeleromlás és tőkepusztulás összetett, több tényező egymás

után, ill. egyidejűleg jelentkező hatásának következménye. Az abiotikus

tényezők és a termesztéstechnológia hajlamosító, ill. kiváltó tényezőként

jelennek meg a leromlási folyamatban (DULA B-NÉ, 2017). Elsősorban a

fiatal szőlőtőkék kialakítása, majd a metszés során keletkező sebfelületek

jelentenek betámadási pontot a szállítószövetek megbetegedéseiért felelős

kórokozóknak. Fertőzés a mechanikai és fagyás okozta sebeken, ill. a

hajtások eltávolításakor keletkező sebzéseken át is történhet. A fertőzés és a

tünetek megjelenése között hosszú a lappangási idő, mialatt a szőlőnövény

és a kórokozó kölcsönhatásba lép és „megküzd” egymással (MUNDY és

MANNING, 2011).

A fás részek betegségét előidéző, a levegőben terjedő gombakárosítók

lehetnek belső élősködők (pl. Phaeomoniella, Phaeoacremonium fajok),

elhalást, rákos sebet okozók (pl. Botryosphaeria, Neofusicoccum,

Phomopsis, Eutypa fajok), ill. farontó, korhasztó gombák (pl. Fomitiporia,

Stereum fajok) (DULA B-NÉ, 2017). A szőlő fás részeinek betegségeivel

kapcsolatban világszerte a legjelentősebb patogének: Phaeomoniella

chlamydospora, Phaeoacremonium aleophilum, Eutypa lata, Fomitiporia

35

mediterranea és a Botryosphaeriaceae család néhány tagja (LARIGNON és

DUBOS, 1997). Az általuk okozott leggyakoribb betegségek az eutipás

részleges tőkeelhalás, botrioszfériás fekete kordonkar elhalás (LEHOCZKY,

1974) és az Esca. A végső stádiumot jelentő Esca betegséget több gomba

együtthatása idézi elő, melyek közül a leggyakoribbak a faszövetek barna

elszíneződését okozó Phaeomoniella chlamydospora, Phaeoacremonium

spp. és a fehér korhadásért felelős Fomitiporia spp. (MUGNAI és mtsai,

1999).

Vizsgálataink arra irányultak, hogy azonosítsuk a kivágásra ítélt

táblákban a faszöveti megbetegedéseket okozó gombafajokat.

Megállapítsuk a kórokozók gyakoriságát a tüneteket mutató és látszólag

egészséges tőkékben, ill. fajtákon, mindezt a tőke különböző szintjein.

ANYAG ÉS MÓDSZER

A szőlő fás részeinek megbetegedéséért felelős kórokozók azonosítását

a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet

Szentmiklós-hegyi Telepéről származó ’Cabernet sauvignon’ és ’Merlot’

fajtákon végeztük el. A vizsgálathoz a mintákat az ültetvények felszámolása

előtt, 2017. február 15-én vettük. A ’Merlot’ ültetvény 26, a ’Cabernet

sauvignon’ 21 éves volt, művelésmódjuk középmagas kordon. Fajtánként

12-12 tőkét vizsgáltunk, ’Cabernet sauvignon’ esetén kar és törzs részből,

’Merlot’ fajtánál emellett a cser részről is gyűjtöttünk be mintákat. A

metszőollót és ágvágót minden vágás után fertőtlenítettük, a mintákat

azonnal becsomagoltuk, majd hűtőben tároltuk a laborvizsgálatig. A

’Merlot’ ültetvényben a vegetáció során nem figyeltünk meg betegségre

utaló tüneteket a tőkéken. A ’Cabernet sauvignon’ táblában előzetesen

kijelöltük a jellegzetes tüneteket mutató tőkéket, s a fajtát reprezentáló

minták felét ezekről vettük.

Ötven százalékos PDA táptalajt főztünk és fertőtlenítettünk autoklávban,

a felfőzés a csírátlanítás érdekében kétszer történt, ezt követően steril

boxban steril műanyag Petri-csészékbe öntöttük a PDA táptalajt, majd

kihűlés után légmentesen lezártuk. A megszedett mintákból kisebb

darabokat vágtunk, melyeket 90 %-os alkoholban megforgattunk steril

kamra alatt, majd félbevágtuk és a friss metszfelületről szikével kis

forgácsdarabokat faragtunk, majd az előkészített PDA agarra tettük. Egy-

egy Petri-csészébe 1-5 db forgács került, melyet légmentesen lezártunk.

Minden vágó, metsző, kaparó eszközt 90 %-os alkohollal és láng felett

fertőtlenítettünk minden munkamenet után. Az így elkészített mintákat

36

szobahőmérsékleten tároltuk és naponta értékeltük. Tizenkét nap után

átoltottuk a kifejlődött telepeket PDA, MEA és OA táptalajra és ismét napi

rendszeres megfigyelés alatt tartottuk őket.

A telepeket morfológiájuk, színük és fejlődési intenzitásuk alapján

azonosítottuk. Az azonosításhoz MARTÍN és mtsai (2005), valamint

LARIGNON és DUBOS (1997) munkáit használtuk fel.

EREDMÉNYEK

A leoltott mintákból kitenyésztett gombák közül a következőket tudtuk

beazonosítani: Phaeomoniella chlamydospora, Eutypa lata, Botryosphaeria

spp., Phomopsis viticola, Fomitiporia mediterranea és Stereum hirsutum.

’Merlot’ fajta 3 klónjának 4-4 tőkéjét három ponton - cser, kar és törzs

– vágtuk át, így ennél a fajtánál 36 mintát értékeltünk (1. táblázat).

A ’Merlot’ fajta – annak ellenére, hogy a vizsgált tőkék tüneteket nem

mutattak - 17 mintájából azonosítottunk Phaeomoniella-t, a 12-ből 10

tőkében fordult elő a kórokozó. A második leggyakoribb kórokozó a

Botryosphaeriaceae családból került ki, négy mintából tenyésztettük ki, két

tőke volt fertőzött. További egy-egy mintában fordult elő Eutypa ill. társult

kórokozóként Phomopsis, Fomitiporia, valamint Stereum faj.

Az egyes tőkerészek vizsgálata alapján a törzsből származó mintákban

fordult elő a legnagyobb gyakorisággal valamelyik kórokozó, míg a kar- és

cserrész mintáknak a fele volt fertőzött. A Phaeomoniella és

Botryosphaeria fajok a tőke mind a három szintjében megjelentek. Viszont

csak egy tőkénél figyeltük meg egyszerre törzs-kar és cser szinten

Phaeomoniella-t. A felsőbb szinteken általában csak akkor volt jelent, ha a

törzs minta is pozitív volt, ez alól csak egy tőke volt kivétel, ahol a karból

vett mintából tenyésztettük ki a kórokozót. A korhasztó gombák is az alsóbb

tőkerészeken, a törzs és kar magasságában fordultak elő. Az Eutypa és

Phomopsis viszont a cserrészben volt jelen, a többi szintből vett mintákban

nem. A valódi Esca kórokozókörét (Phaeomoniella, Botryosphaeria,

Fomitiporia, Stereum) a ’Merlot’ P.120-as klón egyik tőkéjéből mutattuk ki.

A ’Cabernet sauvignon’ fajta a fás megbetegedések tekintetében a

legérzékenyebbek közé tartozik, erre korábbi felméréseink eredményei is

rámutattak (JAKAB és CSIKÁSZ-KRIZSICS, 2015). A Winetwork projekt

keretében LENGYEL (2017) öt borvidéken végzett felméréseikről számolt be.

Eszerint a Pécsi borvidéken 15 éves kordon művelésű Cabernet sauvignon

ültetvényben a tőkék 18,6%-a mutatta a fás megbetegedésre utaló tüneteket.

37

1. táblázat: Idős ’Merlot’ tőkékből telepmorfológiai vizsgálatok alapján azonosított kórokozók

Tőke-

rész/

’MERLOT’ BORSZŐLŐFAJTA

120-as klón mintái 124-es klón mintái 132-es klón mintái

tőke 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4.

cser B E P B P P; x

kar B; S P P P P P

törzs B P P; + P P P P P P P;

2. táblázat: Idős ’Cabernet sauvignon’ tőkékből telepmorfológiai vizsgálatok alapján azonosított kórokozók

tőke- ’CABERNET SAUVIGNON’ BORSZŐLŐFAJTA

rész/ Tüneteket mutató tőkék mintái Tünetmentes tőkék mintái

tőke 1. 2. 3. 4. 5. 6. 1. 2. 3. 4. 5. 6.

kar P; S B + B P P; + P P; +

törzs P B P B

Jelmagyarázat:

P Phaeomoniella x Phomopsis

B Botryosphaeria E Eutypa

+ Fomitiporia S Stereum

38

A ’Cabernet sauvignon’ fajta 6 tőkéjéből származó 7 mintában találtunk

Phaeomoniella-t, 4 mintában (és tőkében) Botryosphaeria-t, 3 mintában

Fomitiporia-t és egyben Stereum-ot (2. táblázat). A ’Cabernet sauvignon’

három tőkéjében fordultak elő együtt a korhasztó gombák Phaeomoniella-

val. KOVÁCS és mtsai (2014) a Tokaj-hegyaljai borvidéken elhalt tőkék

izolátumaiban a Botryosphaeriaceae családba tartozó Diplodia seriata

jelenlétét találták dominánsnak.

A ’Cabernet sauvignon’ kar részből vett mintáinak háromnegyede volt

fertőzött, míg a törzs mintáknak kisebb része, egyharmada.

A ’Cabernet sauvignon’ tőkék vizsgálatát már nem tudtunk a cserrészre

kiterjeszteni, ennél a fajtánál Eutypa és Phomopsis nem fordult elő a

vizsgált mintákban.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az idős, de fás megbetegedések tüneteit nem mutató ’Merlot’ ültetvény

véletlenszerűen kiválasztott 12 tőkéjének mindegyike fertőzött volt

valamelyik krónikus betegséget okozó kórokozóval. A leggyakoribb

kórokozó a Phaeomoniella nemzetségből került ki.

A három vizsgált klón kórokozóköre között különbséget találtunk. A

124-es jelzésű pécsi klónban csak Phaeomoniella fajok fordultak elő, míg a

120-as klón mintáiban Botryosphaeria, Eutypa, ill. másodlagosan

Fomitiporia és Stereum is. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy a fajtán

belül a termőhelyi sajátosságokhoz jól alkalmazkodó klónokkal

mérsékelhető a tőkeleromlást és tőkepusztulást okozó kórokozók térnyerése.

A ’Cabernet sauvignon’ fajtából leoltott tenyészetekben is a

Phaeomoniella volt a leggyakoribb kórokozó, de várakozásainkkal

ellentétben a ’Merlot’-nál alacsonyabb, 50%-os volt a tőkék „Phaeo”

fertőzöttsége. A látszólag tünetmentes tőkékről vett mintákban a

Phaeomoniella fajok nagyobb arányban fordultak elő, mint a tüneteket

mutató tőkékről származókban. Botryosphaeria négy tőkéből került

kitenyésztésre, többnyire tüneteket mutató tőkékről. A farontó, korhasztó

gombák előfordulási gyakorisága a ’Merlot’-nál egy tőkére koncentrálódott,

míg a ’Cabernet sauvignon’-nál négy tőke érintett, de a tüneteket mutató és

a látszólag tünetmentes tőkékről vett minták fertőzöttségi aránya között nem

volt különbség. A két idős ültetvény kórokozókörének felmérése arra utal,

hogy a tőkepusztulást okozó kórokozóktól a látszólag egészséges tőkék sem

mentesek. A „csak” Phaeomoniella-val fertőzött tőkék többnyire

tünetmentesnek tűnnek, a szőlőnövény képes ezekkel hosszabb távon is

39

együttélni. A fás megbetegedésekre utaló tünetek jelentkezése a

Botryosphaeriaceae családba tartozó fajok, ill. farontó gombák

megtelepedésével hozható összefüggésbe. Fontos feladat a betegség

megelőzése érdekében a kevésbé érzékeny fajták és klónok telepítése

mellett a termesztéstechnológia során a sebzések számának és méretének

minimalizálása, a növényi ellenállóképességet növelő eljárások

alkalmazása.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Munkánkat Dr. Dula Bencéné tanácsai és fényképei is segítették,

melyeket ezútan köszönünk.

IRODALOM ARMENGOL, J., VICENT, A., TORNE´, L., GARCIA-FIGUERES, F. and GARCIA-JIMENEZ, J. (2001):

Fungi associated with esca and grapevine declines in Spain: a three-year survey.

Phytopathologia Mediterranea, 40: S 325–329.

DULA B.-NÉ (2017): Legfontosabb tudnivalók a korai tőkepusztulásról. Winetwork konferencia

előadás. Gyöngyös, 2017. szeptember 27.

JAKAB M. és CSIKÁSZ-KRIZSICS A. (2015): A fajta és környezeti tényezők szerepe a szőlő tőkepusztulás (GTD) tünetek gyakoriságára. Szőlőtermesztési és Borászati Tudományos

Konferencia. Budapest, 2015. június 30. Borászati Füzetek Külön kiadványa, 69-71. KOVÁCS CS., PELES F., XIE, H., SZOJKA A., HAJDU G., BIHARI Z. és SÁNDOR E. (2014): A

szőlő fertőző elhalásban szerepet játszó gombák izolálása és azonosítása hagyományos és

molekuláris biológiai módszerekkel a Tokaj-hegyaljai borvidéken. Agrártudományi Közlemények, 56: 61-66.

LARIGNON, P. and DUBOS, B. (1997): Fungi associated with esca disease in grapevine.

European Journal of Plant Pathology, 103: 147–157.

LEHOCZKY, J. (1974): Black dead arm disease of grapevine caused by Botryosphaeria stevensii

infection. Acta Phytopathologica Academie Scientiarum Hungaricae, 9: 319-327.

LENGYEL SZ. (2017): A szőlő korai tőkeelhalását kiváltó kórokozók felmérése Magyarországon. Winetwork konferencia előadás. Gyöngyös, 2017. szeptember 27.

MARTÍN, M.T., DE LA IGLESIA, E., CARRILLO, N., RODRÍGUEZ, L., FERNÁNDEZ, M.,

VELASCO, M., VEGA, M.V. and COBOS, R. (2005): Apuntes sobre los decaimientos de la vid. En: Instituto Tecnológico Agrario de Castilla y León Área de Coordinación y Transferencia de

Technología (ed.). Instituto Tecnológico Agrario de Castilla yLeón. Valladolid, España. pp.1-

54. MUGNAI, L., GRANITI, A. and SURICO, G. (1999): Esca (black measles) and brown wood

streaking: two old and elusive diseases of grapevines. Plant Disease, 83: 404–417.

MUNDY, D.C. and MANNING, M.A. (2011): Physiological response of grapevines to vascular

pathogens: a review. New Zealand Plant protection, 64: 7-16.

RAKONCZÁS N., KUN Á., BIHARI Z., GARAMAJE, D. és DIMARCO, S. (2016): A szőlő fertőző

tőkeelhalására valószínűsíthetően hatással bíró technológiai lépések azonosítása: európai szőlőiskolai felmérés. Borászati füzetek, 5: 18-29.

40

RÉZTARTALMÚ LOMBTRÁGYÁK ALKALMAZHATÓSÁGA A

CITROMFŰ SZEPTÓRIÁS LEVÉLFOLTOSSÁGA ELLEN

KOVÁCS G. 1, KRUPP K.

1, NAGY G.

2 és ZÁMBORINÉ NÉMETH É.

1

1 Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Gyógy- és Aromanövények

Tanszék, 1118 Villányi út 29-43. kovacs.gergo.phd@gmail.com 2 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj- és

Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, 1118 Budapest, Budaörsi út 141-145.

BEVEZETÉS

A citromfű (Melissa officinalis L.) egy Európa szerte elterjedt és

sokoldalúan felhasznált gyógynövény. A növény leveleit és virágos hajtásait

főként a népgyógyászatban, nyugtató és kedélyjavító teák készítéséhez

használják, ugyanakkor a modern orvostudomány is egyre inkább fokozott

érdeklődést mutat a növény felhasználási lehetőségei iránt (ENGEL és mtsai,

2016). A citromfű a Lamiaceae család fajai közül a legnagyobb arányban

képes a rozmaringsav felhalmozására, amelynek bizonyítottan

neuroprotektív hatása van (RAMANAUSKIENE és mtsai, 2016)

A hazai és nemzetközi kutatások alapján a citromfűt termesztése során

sokféle kórokozó támadhatja, mint az Alternaria fajok, Neoerysiphe

galeopsidis, Septoria melissae és egyes Fusarium fajok is. Mindezek közül

a hazai és külföldi termesztési tapasztalatok alapján is a Septoria melissae

DESM. mitospórás gomba képes a legnagyobb károkat okozni (NAGY és

HORVÁTH, 2010; WIELGUSZ és SEIDLER-ŁOŻYKOWKSA, 2017). A kórokozó

tünetei májustól jelentkeznek a növények levelein szegletes vagy

szabálytalan, sötétbarna-fekete foltok formájában. A foltok szegélye

időnként lilás színű is lehet (NAGY, 2002). Megfelelő védekezés hiányában

a betegség legtöbbször levélhulláshoz vezet, amely jelentősen csökkenti a

növények droghozamát és a betakarított drog minőségét. AULEIRO és mtsai

(1995) megfigyelései alapján a szeptóriás levélfoltosság tüneteit mutató

levelekből lepárolt illóolaj minősége jelentősen változhat a citrál és

citronellál komponensek részarányának csökkenésével.

A kórokozó elleni védekezésre hazánkban jelenleg csak korlátozott

számú fungicid áll rendelkezésre (ANONYMUS, 2017). A hatékony kémiai

védekezést a növényvédő szerek csekély számán túl még a gyógynövény

feldolgozó vállalatok szermaradékokra vonatkozó szigorú szabályozása is

nehezíti (BERNÁTH és NÉMETH, 2015).

41

A különféle szervetlen vegyületek, valamint a lombtrágyák

tápanyagutánpótláson túlmenő, növényvédelmi alkalmazhatóságáról számos

tanulmány született az utóbbi évtizedekben (DELIOPOULOS és mtsai, 2010).

Egy korábbi, előzetes vizsgálatunkban a réztartalmú Sergomil L-60

lombtrágya képes volt csökkenteni a levélfoltosság mértékét és a fertőzött

levelek gyakoriságát a vizsgált citromfű kultúrában (KOVÁCS és mtsai,

2016).

Mindezek tükrében célul tűztük ki az említett Sergomil L-60 készítmény

hatásának további vizsgálatát a citromfű szeptóriás levélfoltossága ellen,

kiegészítve a rezet és cinket tartalmazó Damisol Rézaminkomplex

hatásának vizsgálatával, szabadföldi körülmények között.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Vizsgálatinkat a Szent István Egyetem Soroksári Kísérleti Üzem és

Tangazdaság, Gyógy- és Aromanövények szakágazatában állítottuk be

2017-ben.

A szabadföldi kísérlet során a Sergomil L-60 (5 w/w% vízoldható réz)

és a Damisol Rézaminkomplex (30g/l Cu, 5g/l Zn) lombtrágyák szeptóriás

levélfoltosság elleni alkalmazhatóságát vizsgáltuk, összehasonlítva a

Bordóilé Neo SC (bordói keverék) gombaölő szer hatásával.

A kísérleti állomány telepítését egy kiskereskedelmi forgalomból

vásárolt cseh köztermesztési populációból származó növényanyaggal

végeztük 2017. június 7-én. A készítmények hatásvizsgálatát 3 parcellás

ismétlésben végeztük. A parcellák minden esetben 5 növényből álltak. A

kezeletlen kontroll beállítása is az előbbiek szerint történt. A kezelések

elrendezése véletlenszerű volt.

Az alkalmazott készítmények kijuttatása vizes oldat formájában történt,

melynek koncentrációját a gyártók által javasoltak szerint választottuk meg

(1. táblázat).

1. táblázat: Az alkalmazott készítmények kijuttatási koncentrációi

Készítmény Koncentráció

Sergomil L-60 3ml/l

Damisol Rézaminkomplex 5ml/l

Bordóilé Neo SC 3ml/l

A permetlé készítésekor nem használtunk tapadásfokozót. A

készítmények kijuttatása kézi nyomáspermetező segítségével történt. A

42

kezeléseket, az időjárási körülményektől függően, átlagosan 2 hetes

fordulókkal végeztük a tenyészidőszak folyamán 5 alkalommal. A kontroll

parcellákat a kezelések időpontjában vízzel permeteztük.

A parcellák egészségi állapotának felvételezését a kiültetéstől

kezdődően a betakarításig, heti rendszerességgel végeztük. Az értékeléshez

minden növény esetében, a növény méretétől függően, 2-4 hajtást

választottunk, úgy, hogy azok jól reprezentálják az adott növény egészségi

állapotát. A hajtáson lévő összes levelet felvételeztük, a hónaljhajtásokon

lévők kivételével. A felvételezés során szempont volt az is, hogy csak a

teljesen kifejlődött leveleket vizsgáljuk, így a hajtáscsúcson lévő, általában

2-6 db, fiatal levelet kihagytuk az értékelésből. A leveleken megjelenő

tünetek súlyosságát, a nekrotizálódott szövetrész teljes levélfelülethez

viszonyított aránya alapján, egy 0-5-ig terjedő skála alapján értékeltük (1.

ábra).

betegség

kategória

0 1 2 3 4 5

fertőzés mértéke 0% 1-5% 6-25% 26-50% 51-75% >75%

1. ábra: A szeptóriás levélfoltosság tüneteinek értékeléséhez használt

bonitáló kulcs

A levélfertőzés mértékére a betegségkategóriák alapján TOWNSEND és

HEUBERGER (in GARTNER, 1971) képletével számolt betegségindexből (P)

következtettünk. A betegségindex mellett a fertőzés gyakoriságát is

meghatároztuk.

A növények betakarítására 2017. augusztus 31-én került sor.

Parcellánként az összes növény levágásra került 5 cm-es tarló hagyása

mellett. A begyűjtött növényeket ezután szárítókereteken szárítottuk meg. A

parcellánkénti friss és száraz növényanyag hozamot digitális mérleg

segítségével mértük. A kapott drog illóolaj-tartalmát a VII. Magyar

Gyógyszerkönyv előírása alapján határoztuk meg.

A vizsgálatok során kapott eredmények statisztikai értékelését az IBM

SPSS Statistics 22 programcsomag segítségével végeztük.

43

A fertőzött levelek gyakoriságára és a levélfertőzés mértékére vonatkozó

adatsorok közötti eltéréseket több változós varianciaanalízissel (MANOVA)

vizsgáltuk 95%-os szignifikancia szint mellett.

A MANOVA teszt alapján szignifikánsan eltérő adatsorok

csoportosítása a szóráshomogenitás feltételének teljesülésekor Tukey míg a

szóráshomogenitás sérülésének esetében Games-Howell post hoc tesztek

segítségével történt. A produkcióra vonatkozó adatokat az alacsony

mintaelemszám miatt statisztikailag nem értékeltük.

EREDMÉNYEK

Szeptóriás levélfoltosság elleni hatás

A betegség első tüneteit július végén figyeltük meg az állományban. A

felvételezések során kapott eredmények statisztikai értékeléséhez a

betakarítás előtti utolsó 3 felvételezés (08.15., 08.22. és 08.31.) adatsorait

választottuk, mivel véleményünk szerint ezek reprzentálják legjobban a

készítmények kórokozóra gyakorolt hatását.

A vonatkozó statisztikai értékelés alapján mindhárom készítmény

szignifikánsan csökkentette a fertőzött levelek gyakoriságát a kezelt

parcellákban a kontrollhoz képest (2. ábra). A legnagyobb eltéréseket az

utolsó két felvételezéskor tapasztaltuk. Az említett időpontokban a

lombtrágyákkal kezelt parcellákban átlagosan 25-30%-kal kevesebb volt a

tünetes levél, mint a kontroll növényeken. Az alkalmazott gombaölő szernél

ez a különbség közel 40%-os volt. A lombtrágyák hatása egymáshoz képest

nem tért el szignifikáns mértékben.

A fertőzés mértékének értékelésekor ugyanazt a trendet figyelhettük

meg, mint, amit a beteg levelek gyakoriságánál tapasztaltunk (3. ábra). A

lombtrágyával kezelt növények levelein átlagosan fele akkora volt a

nekrotizálódott levélfelület aránya, mint a kezeletlen növények esetében. A

fungiciddel végzett permetezések hatására az elhalt levélfelület átlagosan

75%-kal volt kisebb a kontroll növényekénél.

44

2. ábra: A fertőzött levelek gyakorisága a betakarítás előtti 3 értékelés

átlagában (Jelmagyarázat: A diagramon feltüntetett betűjelek a Tukey és a Games-Howell post hoc

tesztek által megadott értékkategóriákat jelölik. A kis betűk a 08. 15-ei, a nagy, félkövér

betűk a 08.22-ei, míg a nagy, dőlt betűk a 08.31-ei értékelésre vonatkoznak.)

3. ábra: A levélfertőzés mértéke a betakarítás előtti 3 értékelés átlagában (Jelmagyarázat: A diagramon feltüntetett betűjelek a Tukey és a Games-Howell post hoc tesztek által megadott értékkategóriákat jelölik. A kis betűk a 08. 15-ei, a nagy, félkövér

betűk a 08.22-ei, míg a nagy, dőlt betűk a 08.31-ei értékelésre vonatkoznak.)

a

A A

b B

B

b B B

c

C C

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

08.15. 08.22. 08.31.Fer

tőzö

tt l

evel

ek g

yak

ori

sága

(%)

Kontroll Damisol rézaminkomplex Sergomil L-60 Bordóilé Neo SC

a

A A

b

B B

b

B BC

c C

C

0

10

20

30

40

50

60

08.15. 08.22. 08.31.

Bet

egsé

gin

dex

(P

)

Kontroll Damisol rézaminkomplex Sergomil L-60 Bordóilé Neo SC

45

A növények produkciójára gyakorolt hatás

A produkcióra vonatkozó vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy a

Bordóilével kezelt parcellák szolgáltatták a legnagyobb friss és száraz

hozamot (4. ábra). A friss tömeg esetében ez az eltérés mintegy 500 g volt

a kontroll és másik két készítménnyel kezelt parcellák produkciójához

képest. A lombtrágyákkal kezelt növények friss és száraz herba hozama

közel azonos volt a kezeletlen növényekével.

4. ábra A parcellánkénti átlagos friss és száraz tömeg

A különféle kezelésben részesített parcellákból származó drogok

illóolaj-tartalmában is eltéréseket figyelhettünk meg (5. ábra). A kontroll

parcellák növényanyagánál mértük a legmagasabb illóolaj-tartalmat, míg a

legalacsonyabb mennyiséget a Damisol lombtrágyával kezelt növények

drogja produkálta.

0

200

400

600

800

1000

1200

1400

1600

Kontroll Damisol

rézaminkomplex

Sergomil-L60 Bordóilé Neo SC

töm

eg (

g/p

arce

lla)

Friss tömeg Száraz tömeg

46

5. ábra A drog illóolajtartalma

KÖVETKEZTETÉSEK

Megfigyeléseink alapján elmondható, hogy korábbi vizsgálatainkkal

(KOVÁCS és mtsai, 2016) összhangban a Sergomil L-60 az alkalmazott

3ml/l koncentrációban képes a Septoria melissae kórokozó által okozott

levélfoltosság mértékének és megjelenési gyakoriságának csökkentésére. A

vizsgált Damisol Rézaminkomplex, 5 ml/l koncentrációban kijuttatva, közel

azonos hatással bír. A készítmények ugyanakkor, a vizsgált

koncentrációkban, kisebb mértékben csökkentették a fertőzést, mint a

Bordóilé Neo SC fungicid a 3 ml/l töménységű vizes oldatával végzett

permetezések.

A növények friss és száraz tömegének tekintetében szintén a gombaölő

szerrel kezelt parcellákon mértük a legnagyobb hozamot. Az alkalmazott

lombtrágyás kezelések nem gyakoroltak jelentős hatást a növények friss és

száraz tömegére a kontroll növényekéhez képest. Eredményeink

ellentmondanak a DELIOPOULOS és mtsai (2010) által leírtaknak, amelyek

szerint a lombtrágyának hozamnövelő hatása van. Kísérletünkben a hozam

alakulását vélhetően a fertőzés hatására bekövetkező levélhullás is

befolyásolhatta, ami a Bordóilével kezelt parcellákban volt a legkisebb

mértékű.

A kontroll növények drogjának illóolaj-tartalma vélhetően a kórokozó

által kiváltott stressz folyamatok révén lehetett magasabb, ami ellentmond

0

0,1

0,2

0,3

0,4

0,5

Kontroll Damisol

rézaminkomplex

Sergomil L-60 Bordóilé Neo SC

Illó

ola

j-ta

rtal

om

(m

l/1

00

g)

47

AULEIRO és mtsai. (1995) megfigyeléseinek. A szerzők vizsgálatában a

kórokozóval fertőzött növények illóolajtartalma csökkent.

A fentiek tükrében elmondható, hogy a réztartalmú lombtrágyák további

vizsgálatok után potenciális ágensei lehetnek a citromfű kultúrák

környezetbarát növényvédelmének. Ugyanakkor a készítmények

produkcióra gyakorolt hatásának pontosabb megismeréséhez további

kutatásokra van szükség.

IRODALOM

AULEIRO, A. Z., ZAMBONELLI, A., BIANCHI, A. and ALBASINI, A. (1991): Micromorphological

and chemical investigations into the effects of fungal diseases on Melissa officinalis L., Mentha pieprita L. and Salvia officinalis L. Journal of Phytopathology, 143(3): 179–183.

BERNÁTH J. és ZÁMBORINÉ NÉMETH É. (2015): Gyógynövény kultúrák magyarországi

növényvédelmének időszerű kérdései, Növényvédelem, 51(1): 25–36. DELIOPOULOS, T., KETTLEWELL, P. S. and HARE, M. C. (2010): Fungal disease suppression by

inorganic salts: A review. Crop Protection, 29: 1059–1075.

ENGEL, R., SZABÓ, K., ABRANKÓ, L., RENDES, K., FÜZY, A. and TAKÁCS, T. (2016): Effect of arbuscular mycorrhizal fungi on the growth and the polyphenol profile of marjoram, lemon

balm and marigold. Journal of Agricultural and Food Chemistry. DOI:

10.1021/acs.jafc.6b00408 GARTNER, H. (1971): Versuche zur bekämpfung von Botrytis cinerea (GRAUSCHIMMEL) als

Traubenfäule.-rebe und Wein-Obstban und Fruchtevel wertung, 21(3): 183–189.

KOVÁCS G., NAGY G., RAJHÁRT P. és ZÁMBORINÉ N. É. (2016): Természetes eredetű anyagok felhasználása a citromfű szeptóriás betegsége elleni védekezésben. Kertgazdaság, 48(1):

80–88.

NAGY G. (2002): A szeptóriás betegség kártétele citromfűn. Növényvédelem, 38(4): 185–187. NAGY G. és HORVÁTH A. (2010): Gyógynövények szeptóriás levélfoltosságai Magyarországon.

Növényvédelem, 46 (4): 145–153.

RAMANAUSKIENE, K., RAUDONIS, R. and MAJIENE, D. (2016): Rosmarinic acid and Melissa officinalis extracts differently affect glioblastoma cells. Oxidative Medicine and Cellular

Longevity, vol. 2016, Article ID 1564257, 9 pages, 2016. doi:10.1155/2016/1564257

WIELGUSZ, K. and SEIDLER-ŁOŻYKOWKSA, K. (2017): Fungi colonizing and damaging different parts of some medicinal plants. Herba Polonica, 63(2): 18-26.

48

ÚJABB KIHÍVÁS A CSONTHÉJASOKAT FERTŐZŐ

BAKTÉRIUMOK ELLENI VÉDEKEZÉSBEN

NAGY G.1, BOZSÓ Z.

2, SZATMÁRI Á.

2, KIRÁLY L.

2, SZABÓ Z.

3,

SÜLE S.2 és SCHWARCZINGER I.

2

1 NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, 1118

Budapest, Budaörsi út 141-145., nagygez@nebih.gov.hu 2 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, 2022 Budapest, Herman Ottó út 15.,

bozso.zoltan@agrar.mta.hu, schwarczinger.ildiko@agrar.mta.hu,

szatmari.agnes@agrar.mta.hu, kiraly.lorant@agrar.mta.hu,

ssule3@gmail.com 3 Balaton Fruit Ltd. 8272 Balatonvilágos, Hűtőház 030/9. hrsz,

zoltan.szabo@fairfruitgroup.com

BEVEZETÉS

Az elmúlt két évben egy Fejér megyei kajszi és egy Pest megyei

őszibarack ültetvényben a sztigminás betegség tüneteivel könnyen

összetéveszthető, baktérium okozta levél és termésfoltosság fellépését

figyeltük meg. Előzetes vizsgálataink alapján feltételeztük, az Európai

Unióban szaporítóanyagon karantén státuszú kórokozó baktérium, a

Xanthomonas arboricola pv. pruni (SMITH) VAUTERIN et al. megjelenését.

A kórokozót később azonosítottuk, az okozott kártétel nagyságát

felvételeztük.

A Prunus nemzetség fajait fertőző baktériumot először Észak-

Amerikában japán szilváról írták le (SMITH, 1903). Előfordulását később a

világ számos országából közölték. A tüneteket leggyakrabban szilván,

nektarinon és őszibarackon (DUNEGAN, 1932; STEFANI és mtsai, 1989;

RITCHIE, 1995), ritkábban kajszin, cseresznyén, meggyen és mandulán

(YOUNG, 1977; RITCHIE 1995; SCORTICHINI és SIMEONE 1997) figyelték

meg. A gyümölcsfák mellett dísznövényekről is jelezték előfordulását

(MARCHI és mtsai, 2011; TJOU-TAM-SIN és mtsai, 2012). Hazánkban a

kórokozót csak japán szilváról azonosították (NÉMETH, 2005). A betegség

fellépése következtében a fogékony növényeken súlyos kár alakul ki. A

kórokozó elleni védekezés mindezidáig nem megoldott (STEFANI, 2010).

Előadásunkban a Magyarországon, őszibarackon és kajszin újonnan

fellépő betegséget kívánjuk bemutatni, különös tekintettel a korai felismerés

és a védekezés lehetőségeire.

49

ANYAG ÉS MÓDSZER

A kártétel mértékének felméréséhez a fertőzött állományban augusztus

első dekádjában véletlenszerűen 3 fát választottunk ki, amelynek 33-33 db

levelén és termésén értékeltük a tünetes részek egészséges felülethez

viszonyított arányát.

A kórokozó azonosításához kajszi és őszibarack leveléről, terméséről és

vesszejéből mintát gyűjtöttünk. A mintákat steril desztillált vízzel

dörzsmozsárban homogenizáltuk, majd a baktérium szuszpenziót módosított

Tween-80 félszelektív táptalajon szélesztettük (SCHAAD és mtsai 2001). A

további vizsgálatokhoz a kórokozó tiszta tenyészetét használtuk fel. A

biokémiai és élettani tulajdonságok megállapításához SCHAAD és mtsai

(2001) Xanthomonas-ok jellemzésére javasolt módszereit alkalmaztuk. Az

izolátumok patogenitását dohánynövények és egyéves kajszi magoncok

leveleinek mesterséges fertőzésével ellenőriztük. A megbetegítő képességre

dohányon a hiperszenzitív reakció (HR), illetve kajszin a tünetek kifejlődése

alapján következtettünk. Az izolátumok molekuláris jellemzőit kétféle PCR

technika segítségével tártuk fel (EPPO/OEPP, 2006). A fajszintű

meghatározást a gyrase B (gyrB) gén szekvencia analízise alapján végeztük

(PARKINSON és mtsai, 2007), míg a patovarietas-ok elkülönítéséhez kettős-

PCR módszerrel a kinát-dehidrogenáz homológ qumA gén és egy

feltételezett ABC transzportfehérjét kódoló ftsX gén (POTHIER és mtsai

2011) meglétét ellenőriztük. A PCR termékek egy részét

megszekvenáltattuk, majd a kapott szekvenciákat összehasonlítottuk az

NCBI génbank referencia gén adatbázisában megtalálható szekvencia

adatokkal.

EREDMÉNYEK

Tünetek

A tünetek jellegükben a növény fajától és a vegetációs időszaktól

függően kisebb-nagyobb mértékben eltérhetnek. A kórokozó kajszin levél-

és termésfoltosságot, őszibarackon levél-, termés- és vesszőfoltosságot

okozott. A tünetek először a leveleken jelennek meg a fonákon nem feltűnő,

apró, vizenyős, később a színen nekrotizálódott foltok formájában. Alakjuk,

a sztigmina okozta elhalásokkal ellentétben, nem kerekded, hanem

szögletes, erek által határolt. A foltok körül a levélszövet gyakran

kivilágosodik. A kórfolyamat előrehaladtával a foltok összeolvadhatnak, a

50

beteg levelek lehullanak. A foltok a levéllemezből gyakran kiesnek,

lyukacsosodást okozva. A még éretlen terméseken apró, sötétzöld léziók

jelennek meg, amelyek később kajszin 3-10 mm-es barna, besüppedő

elhalásokká alakulnak. Közepük gyakran kiszárad, berepedezik.

Őszibaracknál a foltok mérete az idősebb terméseken sem haladja meg a 3-4

mm-t, ugyanakkor összeolvadva gyakran nagykiterjedésű termésparásodás

formájában jelennek meg. A levél és termésfoltokban, nedves időben

baktériumnyálka is kialakulhat (1. ábra). A vesszőkön, a nyár folyamán

elmosódó szélű, gyakran megnyúlt lilásbarna foltok jelennek meg, amelyek

később fekélyes sebekké alakulhatnak (2. ábra). Az ágakon, az irodalmi

adatok alapján, szintén kialakulhatnak a fekélyes sebek.

Kártétel és fajtafogékonyság

A tünetek elfordulása az állományban erősen fajtához kötött, amelyek

fogékonysága jelentős mértékben eltér. A fertőzést megfigyeltük

’Bergerouge’, ’Bergecot’, ’Flavor Cot’, ’Sweet Cot’, ’Magyar kajszi’,

’Toyesy’, ’Tardiff de Valence’ és ’Zebra’ kajszibarack fajtákon, illetve ’O’

Henry’, ’Royal Time’, ’Royal Summer’, ’Redkal’, ’Szimfónia’, ’Cavea’ és

’Cresthaven’ őszibarackon. Közülük ’Bergecot’-on és ’O’ Henry’-n (3.

ábra) alakultak ki a legsúlyosabb tünetek. Őszibarackon a kártétel

felvételezésének időpontjára a lombozat jelentős része már lehullott.

51

1. ábra. A xantomónászos betegség tünete kajszi levelén (balra fent) és

termésén (balra lent) valamint őszibarack levelén (jobbra fent) és termésén

(jobbra lent).

2. ábra. A xantomónászos betegség tünete őszibarack vesszején

52

3. ábra. A kártétel nagysága 2017.08.02-án ’O’Henry’ őszibarack fajtán a

fertőzés gyakorisága (Fgy%) és a fertőzés mértéke (Fm%) alapján

Kórokozó jellemzői

Az izolátumok Gram-negatív, oxidáz negatív, kataláz pozitív

baktériumnak bizonyultak, amelyek a módosított Tween-80 táptalajon a

xantomonászokra jellemző fehér sávval körülvett, sárga kolóniát képeztek.

A baktérium motilis, aerob, nem pektolítikus, bontja a zselatint, a kazeint és

az eszkulint, de nem hidrolizálja a keményítőt. A tejet, a glükózt, a maltózt,

a szacharózt és az arabinózt savasan bontja, de nem képes hasznosítani a

szorbitolt. Hidrogén-szulfidot képez ciszteinből. Mindegyik izolátum nőtt

2%-os NaCl-os tápoldatban és Nutrient Brothban 35°C-on. A molekuláris

vizsgálatok eredményei megerősítették a morfológiai és biokémiai

megfigyeléseinket. A kettős PCR gélmintázata alapján az izolátumok adták

a kórokozóra jellemző terméket. A vizsgált gének szekvencia adatai (gyrB:

KX950802, ftsX: KY039273) 100%-ban megegyeztek a nemzetközi NCBI

génbank adatbázisban található X. arboricola pv. pruni izolátumok

vonatkozó génjeinek szekvenciáival. Az izolátumok dohányon 48 órán belül

hiperszenzitív reakciót mutattak. Kajszi levelein egy héttel a mesterséges

fertőzést követően növekvő nekrózisok jelentek meg. A kórokozó

azonosságát a visszaizolálást követően kettős-PCR módszer segítségével

erősítettük meg.

A baktérium izolátumok biokémiai, élettani és molekuláris biológiai

jellemzői alapján a betegség kórokozójaként a X. arboricola pv. pruni-t

határoztuk meg.

0

25

50

75

100

Levél Termés

Fgy% Fm%

53

KÖVETKEZTETÉSEK

Megfigyeléseink alapján, Magyarországon egy új baktériumos

foltbetegség fellépésével kell számolniuk az őszibarack és kajszi

termesztőknek. A korai lombhullás következtében nagymértékben csökken

az asszimilációs felület, amely rontja a fák életképességét és csökken az

azévi, de főleg a következő évi termésmennyiség. A termésfoltosság rontja

a gyümölcs értékesítésének lehetőségét.

A kórokozó terjedésében, a tünetek megjelenésének mintázata alapján,

elsődleges szerepe van a fertőzött szaporítóanyagnak. Annak ellenére, hogy

a baktérium Magyarországon a szaporítóanyag előállításban zárlati

károsítóként szerepel, a külföldről ellenőrizetlenül behozott szaporítóanyag

nagyfokú kockázatot jelent a betegség fellépése tekintetében.

A termesztett fajták fogékonysága jelentős mértékben eltér.

Szakirodalmi adatok alapján a kajszibarack fajták közül az ’Orangered’

rezisztens, a ’Goldbar’ fogékony, a ’Bergarouge’, ’Bergeron’, ’Goldrich’ és

’Kioto’ közepesen fogékony. A fajtafogékonyság különbözőségét támasztja

alá az a megfigyelésünk is, amely szerint a fertőzött állományok közvetlen

szomszédságában termesztett bizonyos fajtákon (pl.: ’Babygold’ 6

őszibarack) a fertőzési forrás közelsége ellenére sem alakultak ki a tünetek.

Ugyanakkor más fajtán (pl.: ’Redkal’), a fertőzési forrástól mért nagyobb

távolság (50-60 m) dacára is tapasztalható a tünetek táblaszél felőli

megjelenése. A kórokozó terjedését elősegíti a szeles, csapadékos időjárás,

de továbbvihető oltással, metszéssel és rovar vektorokkal is (GOODMAN és

HATTINGH, 1986, LAMICHANE és mtsai, 2014). A betegség fellépéséhez az

utóbbi évek szélsőségesen csapadékos és meleg időjárása is

hozzájárulhatott.

A védekezés lehetőségei korlátozottak. Legfontosabb teendő az

egészséges szaporítóanyag telepítése, valamint a kevésbé fogékony fajták

termesztése. Sajnos ez utóbbi tekintetében az irodalmi adatok hiányosak, a

hazai tapasztalatok figyelembe vétele nagyobb hangsúlyt kap. Az

állományvédekezések tekintetében alapvető fontosságú a betegség pontos

azonosítása. A baktériumok ellen ható réztartalmú készítmények

engedélyokirat szerinti rendszeres kijuttatása (őszi- és tavaszi lemosó

permetezés és ahol ezt az okirat lehetővé teszi, a vegetációban történő

kijuttatás) mérséklik a baktérium áttelelésének és terjedésének lehetőségét.

A kórokozó megjelenésével a xantomónászos betegség terjedésére

számítanunk kell a hazai csonthéjas állományokban. A fertőzésre utaló

54

tünetek jelenlétét a termelők az ország több, Fejér, Somogy és Pest megyei,

kajszi és őszibarack állományából jelezték már.

IRODALOM

DUNEGAN, J. C. (1932): The bacterial spot disease of the peach and other stone fruits.

Technical Bulletin US Department of Agriculture, 273: 53. EPPO/OEPP (2006): Diagnostics Xanthomonas arboricola pv. pruni. EPPO Bulletin, 36: 129–

133.

GOODMAN, C. A. and HATTINGH, M. J. (1986): Transmission of Xanthomonas campestris pv. pruni in plum and apricot nursery trees by budding. Hortscience, 21: 995–996.

LAMICHHANE, J. R. and VARVARO, L. (2014): Xanthomonas arboricola disease of hazelnut:

Current status and future perspectives for its management. Plant Pathology, 63: 243–254. MARCHI, G., CINELLI, T. and SURICO, G. (2011): Bacterial leaf spot caused by the quarantine

pathogen Xanthomonas arboricola pv. pruni on cherry laurel in central Italy. Plant

Disease, 95: 74. NÉMETH J. (2005): A baktériumos levélfoltosság és fekély reális veszély a hazai őszi-,

kajszibarack- és szilva - termesztésre. Növényvédelem, 41: 169–171.

PARKINSON, N., COWIE, C., HEENEY, J. and STEAD, D. (2007): Phylogenetic structure of Xanthomonas determined by comparison of gyrB sequences. International Journal of

Systematic and Evolutionary Microbiology, 59: 264–274.

POTHIER, J. F., PELLUDAT, C., BOUNTER, M., GENINI, M., VOGELSANGER, J. and DUFFY, B. (2010): First report of the quarantine pathogen Xanthomonas arboricola pv pruni on

apricot and plum in Switzerland. Plant Patholology, 59: 404.

RITCHIE, D. F. (1995): Bacterial spot. In: OGAWA, J. M., ZEHR, E. I., BIRD, G. W., RITCHIE, D. F., URIU, K. and UYEMOTO, J. K. (eds.) Compendium of Stone Fruit Diseases. APS Press,

St. Paul, MN. 50–52. SCHAAD, N. W., JONES, J. B. and CHUN, W. (2001): Laboratory Guide for Identification of

Plant Pathogenic Bacteria, (3rd edn.) APS Press, St. Paul, MN.

SCORTICHINI, M. and SIMEONE, A. M. (1997): Review of the bacterial diseases of apricot. Rivista di Frutticola e di Ortofloricoltura, 59: 51–57.

SMITH, E. F. (1903): Observations on a hither to unreported bacterial disease, the cause of

which enters the plant through ordinary stomata. Science, 17: 456–457. STEFANI, E. (2010): Economic significance and control of bacterial spot/canker of stone fruits

caused by Xanthomonas arboricola pv. pruni. Journal of Plant Pathology, 92(1,

Supplement): S1.99-S1.103. STEFANI, E., BAZZI, C., MAZZUCCHI, U. and COLUSSI, A. (1989): Xanthomonas campestris pv.

pruni in pescheti del Friuli. Informatore Fitopatologico, 39: 60–63.

TJOU-TAM-SIN, N. N. A., VAN DE BILT, J. L. J., BERGSMAVLAMI, M. and MARTIN, W. S. (2012): First report of Xanthomonas arboricola pv. pruni in ornamental Prunus

laureocerasus in Holland. Plant Disease, 96(5): 759.

YOUNG, J. M., LUKETINA, R. C. and MARSHALL, A. M. (1977): The effects of temperature on growth in vitro of Pseudomonas syringae and Xanthomonas pruni. Journal of Applied

Bacteriology, 42: 345–354.

55

A NÖVÉNYKÓRTANI REZISZTENCIAVIZSGÁLATOK SZEREPE A NÖVÉNYBETEGSÉGEK JÁRVÁNYOS FELLÉPÉSÉNEK

MEGAKADÁLYOZÁSÁBAN

POÓS B. és RUGA-KOVÁCS B.

NÉBIH, Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság, 1024 Budapest, Kisrókus u. 15/A, PoosB@nebih.gov.hu, KovacsBl@nebih.gov.hu

Ma már tudjuk, hogy az Ír történelem legtragikusabb kivándorlási

hullámának és az éhezésnek az oka egy gomba, a Phytophthora infestans

által előidézett betegség, a burgonyavész volt. Mivel a burgonyának csak

egyetlen (fogékony) fajtáját termesztették, az Ír nemzet szinte teljesen

burgonya nélkül maradt. Ahogy arra ez a tragikus eset is rávilágít, a

komolyabb növényi járványok azon alapulnak, hogy egy-egy gazdaságilag

fontos növényfaj esetében a vetésterületet uraló fajták (vagy sok esetben

egy kizárólagos fajta) fogékonynak bizonyultak egy-egy adott betegség

kórokozója iránt.

Hazánkban is számos járványt, járvány közeli helyzetet jegyeztek fel. A

fajtakísérletezés mindenkori növénykórtani szakemberei sokszor

testközelből éltek át járványokat, sőt, felismerve egy-egy kiválónak

bizonyuló fajtajelölt gyenge rezisztenciális tulajdonságait, feltehetően

járványokat hárítottak el. Bár az alábbi, példaként említett esetekben a

kiindulási ok más és más, fő konklúzióként elfogadható, hogy csak

rezisztens, illetve mérsékelten rezisztens fajták köztermesztésbe vonása

oldotta meg a járványt:

Fogékony szülőpartner alkalmazása a nemesítésben, a kukorica

szárazkorhadása: a ’Mindszentpusztai fehér’ kukoricafajta a

kórokozóra közepesnél nagyobb fogékonyságot mutatott. Később az

Óvári hibridek szülőpartnerévé vált. A nagy területen termesztett

hibridek nyomán a kórokozó is kimagasló gazdasági károkat tudott

okozni.

Illegális fajtahasználat, golyvásüszög: az illegálisan behozott és

termesztésbe volt fajták szélsőséges fogékonyságára csak a nagyobb

területen történő termesztéskor derült fény.

Az „elmaradt járvány”, szárrozsda: a ’Kiszombori 1’ kiváló

terméspotenciállal, valamint minőségi tulajdonságokkal rendelkező

fajtajelölt előzetes elismerésekor, 1972-ben a tartós déli szelek

56

nyomán fellépett a szárrozsda, amelynek kórokozójára a fajta nagyon

fogékonynak bizonyult. A fajta nem került köztermesztésbe.

(Szárrozsda provokációs kísérletek kezdete.) Hosszú idő után, 2017-

ben az ország több pontján természetes eredetű szárrozsda fertőzés

lépett fel, ami kiemeli e kísérletek fontosságát.

Eltérő földrajzi térségben más nemesítési szempontok, napraforgó

szürkepenészes tányérrothadása: a régi, hazai tájfajták krasznodári

fajtákkal történő leváltása nyomán kapu nyílt a kórokozónak,

ugyanis csak a termesztés folyamán derült fény a fajták kórokozóval

szembeni fogékonyságára.

Ismeretlen kórokozó fellépése, diaportés szárfoltosság: egy, a ’90-es

évekig ismeretlen kórokozó fellépése nyomán a napraforgó

állományok óriási károkat szenvedtek el. A kórokozó életciklusának

tanulmányozása, a célzott védekezéshez elengedhetetlen

növényvédelmi előrejelzési rendszer, valamint a rezisztens fajták

megjelenése segített leküzdeni a járványt.

Kisszámú termesztett növénykultúrára szűkített vetésforgó: a négy fő

növényünk (őszi búza, kukorica, napraforgó, őszi káposztarepce)

forgóban történő vetése, valamint az őszi káposztarepce és a

napraforgó vetésterületének növekedése nyomán a két kultúrát

egyaránt fertőzni képes fehérpenészes szártő- és szárkorhadást csak a

legfeljebb közepesen fogékony hibridek tudják „féken tartani”,

járványközeli helyzet legutoljára 2005-ben alakult ki.

Napjainkban is, egyfelől az egyre szélsőségesebbé váló időjárásnak,

másfelől egy-egy kórokozó életmódjában bekövetkezett változásnak,

vagy új rassz kialakulásának következménye volt néhány járványos

helyzet kialakulása. Legjobb példa a 2014. évi sárgarozsda járvány,

de a napraforgó hamuszürke szárkorhadása is egy olyan betegség,

amely egyre többször és egyre nagyobb mértékben sújtja a hazai

termelőket.

Minden említett esetben szinte azonosak a levonható tanulságok:

A járvány kialakulásának melegágya a fogékony genotípusok

széleskörű használata, vagy fogékonnyá válása új, veszélyes

betegséggel szemben.

57

A járvány felszámolására minden lehetséges eszközt meg kell

ragadni, de átütő sikert csak a korábbi fajták új, rezisztens fajtákkal

való leváltásával lehet elérni.

A termesztés biztonsága csak a fajták, hibridek folyamatos

rezisztenciavizsgálatával biztosítható, vegyszeresen nem védett

kísérleteken. Ritkán fellépő, de potenciális veszélyt hordozó

kórokozók esetében nélkülözhetetlen a provokációs kísérletek

beállítása.

58

KÉT ÚJ KÁRTEVŐ MOLYLEPKE-FAJ, AZ OSTORFA

SÁTOROSMOLY (PHYLLONORYCTER MILLIERELLA

STAUDINGER, 1871 LEPIDOPTERA, - GRACILLARIIDAE) ÉS A

DIÓAKNÁZÓ FÉNYESMOLY (COPTODISCA LUCIFLUELLA

CLEMENS, 1860 LEPIDOPTERA, - HELIOZELIDAE)

MAGYARORSZÁGI ELTERJEDÉSE ÉS ÉLETMÓDJA

TAKÁCS A.1 és SZABÓKY CS.

2

1

Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatal Agrárügyi Főosztály

Növény- és Talajvédelmi Osztály 2481 Velence, Ország út 23.

takacs.attila@fejer.gov.hu 2 1034 Budapest, Bécsi út 88. bothv@t-online.hu

BEVEZETÉS

A gyors és globalizált árukereskedelem hatására megnőtt azon fajok

száma, amelyek az eredeti élőhelyüktől távol – akár más földrészen –

jelennek meg és ott elszaporodva kárt vagy bosszúságot okoznak. Ezek az

idegenhonos fajok nem csak a kereskedelemben tapasztalható, hanem a

turisták által tanúsított oda nem figyelés okán is bekerülhetnek

Magyarországra, mivel az általuk hazahozott új, nálunk nem honos

növényekkel együtt az azokon élő kártevőket is behurcolják az országba,

sokszor mit sem sejtve erről (TUSNÁDI és mtsai, 1997).

A nemzetközi szakirodalom nyomon követése elengedhetetlen az

eredményes kártevő-előrejelzéshez, ezzel a fajokat nem csak akkor vesszük

észre, amikor a károsításuk átlép egy határt, hanem már jóval előtte, így

lehetőség nyílik a hatékony és környezetkímélő védekezés megtervezésére.

Így sikerült időben felfedezni a címbeli két új fajt is (ŠUMPICH és SKYVA

2014; BERNARDO és mtsai, 2011). Jelen cikkünkkel szeretnénk a

szakemberek figyelmét felhívni a nemzetközi szakirodalom ismeretének a

fontosságára, illetve, hogy nyitott szemmel járjanak a terepi munka során.

Ostorfa sátorosmoly (Phyllonorycter millierella)

Az ostorfa sátorosmolyt már 2014 óta folyamatosan kerestük a

tápnövényével, déli ostorfával (Celtis australis) egyetemben, melyet az

utóbbi években nagyvárosi környezetben előszeretettel ültetnek a nyugati

ostorfa (Celtis occidentalis) kiváltására. Mivel az irodalmi adatok szerint a

59

lepke monofág, csak ezen a növényen kerestük, azonban 2016 őszéig nem

jártunk sikerrel, amikor viszont egy terepi bejárás során 2016. november 4-

én a 7-es főút enyingi szakaszán a főút melletti déli ostorfákon megtaláltuk

a lepke aknáit (1. ábra).

Morfológia és életmód: A lepke szárnyfesztávolsága 7-8 mm. Elülső

szárnya okkersárga. Mintázati elemeit négy fehér színű sáv alkotja. Ebből

kettő az elülső szegélyből fut ferdén a belső szegélyre, egy a szárnytőtől a

tengely irányába, a szárny egyharmadáig futó sáv, a negyedik pedig a tőtől a

belső szegély peremén a középső sávig tartó sáv. A sávokat ritkásan

elhelyezkedő fekete pöttyök szegélyezik. Az elülső szárny rojttöve

megegyezik a szárny színével, a vége fehér. A hátulsó szárny és a fejszőr

egyértelműen fehér.

A hernyó az ostorfa levelén alsó aknát készít, melyet az érzugban kezd

el. A kifejlett akna háromszög alakú és a határoló ereken nem nyúlik át. A

levél felszínén sátor alakú gyűrődés látható. A fonák epidermiszét fogyasztó

hernyó mögött maradt hártya kiszárad és a száradás következtében a levél

felpúposodik, ez a sátorakna.

Az elhagyott illetve öreg aknák fonáki epidermisze ezüstszürke, a

csomókban összegyűlt ürülék jól látható benne. Jellemzően egy levélen egy

akna található, de számos esetben megfigyeltünk akár 9 aknát is. A hernyó

az akna közepén fehér gubóban bábozódik, a báb világosbarna színű.

Bábként telel.

1. ábra: Az ostorfa sátorosmoly aknái. (Fotó: Takács Attila)

Az ostorfa sátorosmoly lepkék (Phyllonorycter millierella) 2016. évben

már nem keltek ki a bábból, de így lehetőségünk volt ennek a déli

lepkefajnak a vizsgálatára. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy

természetes és mesterséges körülmények között át tudnak-e telelni bábok

(2-3. ábra) nálunk, ha igen, hány nemzedékük fejlődik nálunk.

60

2. ábra: A báb a gubóban telel. (Fotó: Takács Attila)

3. ábra: A megbontott gubóban a báb. (Fotó: Takács Attila)

A korábban összeszedett levélaknákat két részre osztottuk. Az aknák

egyik felét 2016. november 1-én a megtalálás helyére helyeztük ki egy

hálós ketrecben, a másik felét pedig betettük egy mélyhűtőbe, amelyet

állandó -18°C-ra állítottuk.

A levélaknában lévő bábokat a mélyhűtőből március elsején vettük ki és

egy zárt, fűtetlen üvegházba helyeztük. Az első lepkék, amelyeknek a

bábjait a mélyhűtőben helyeztük el, 2017. április 17-én keltek ki. A

ketrecben szabad körülmények között átteleltetett bábokból az első lepke

április 30-án kelt ki. További vizsgálatokat végeztünk természetes

körülmények között a lepke generációszámával illetve a

táplálékpreferenciájával kapcsolatban. A lepke első generációja április

végén kezdi meg a repülést, amely egész június közepéig tart, a második

generáció első aknái (hernyói) június végén jelennek meg a leveleken és élő

hernyót egészen október elejéig lehet találni. Így kijelenthetjük, hogy a faj

második generációjának elhúzódó repülési ideje van.

A lelőhelyen a déli ostorfák mellett nyugati ostorfák is voltak,

amelyeken szintén megfigyeltünk levélaknákat. Sokkal kevesebb számban,

mint a déli ostorfán, ennek ellenére sikerült élő aknákat begyűjtenünk.

Ezekből az aknákból is sikerült lepkéket nevelni, így bizonyítékot nyertünk

61

arra nézve, hogy az, amit az irodalomban (ZUBRIK és mtsai, 2013)

említenek esetünkben nem helytálló, a faj mégsem monofág. Ezzel a

kísérlettel bebizonyítottuk, hogy ez az eredetileg mediterrán elterjedésű

lepke Magyarországon mind a szabad természetben, mind mesterséges

körülmények között át tud telelni.

Dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella) A második faj, a dióaknázó fényesmoly első európai említésére

BERNARDO és mtsai (2011) cikkében került sor. A fajt a cikk olvasása után

folyamatosan kerestük a közönséges dió (Juglans regia) leveleiben. Az első

példányait (aknáit, hernyóit) (4. ábra) Tornyiszentmiklós zártkerti területén

közönséges dió (Juglans regia) levelein 2017. augusztus 24-én sikerült

felfedezni. Ezek után szisztematikusan kezdtük el keresni a lepkét, melynek

eredményeképpen számos hazai településen sikerült jelenlétét bizonyítani.

4. ábra: A dióaknázó fényesmoly hernyója. (Fotó: Takács Attila)

5. ábra: A dióaknázó fényesmoly hernyója zsákszövés közben.

(Fotó: Takács Attila)

62

6. ábra: A dióaknázó fényesmoly áttelelő zsákja. (Fotó: Takács Attila)

Morfológia és életmód: A lepke szárnyfesztávolsága 4-6 mm. Az elülső

szárnyon feketével határolt három fehér ék látható, melyek a szárny közepe

felé sárgába hajlanak. A szárnycsúcsban levő rojtban egyenes fekete farok

látható. A külső szöglet háromszögletű foltja fehér. A szárnycsúcsi rojtok

tövében kékes foltok figyelhetők meg. A feje borzas és a hátulsó

szárnyaival azonos szürke színű (CLEMENS, 1860). A lepke hernyójának

tápnövénye hazájában, Észak-Amerikában a hikoridió (Carya glabra) és a

pekán dió (Carya tomentosa) (BERNARDO és mtsai, 2015). Hernyója (4.

ábra) a levélen kétoldali foltaknát készít. Az akna mindig a levél két

oldalere között található és azokon sohasem nyúlik keresztül. A hernyó

ürüléke fekete színű és a foltakna két oldalán látható. Az utolsó vedlést

követően ovális zsákot sző magának (5. ábra). A zsák szélén elrágott

levéllemez körben elszárad, az ily módon meglazult zsákkal a hernyó

elhagyja a levelet (6. ábra). A vékonyabb vagy vastagabb ágakon, esetleg a

törzs kéregrepedéseiben fehér szövedékkel rögzíti a zsákot. Hernyóként

telel, majd tavasszal bábozódik.

Az első kárképek megtalálása után intenzív kutatásba kezdtünk és 2017.

október végéig 110 településen találtuk meg a faj aknáit (7-8. ábra). A

kutatás közben derült ki, hogy nem csak a közönséges dión, hanem a jóval

ritkább fekete dión (Juglans nigra) is megél, így erre a növényre is

kiterjesztettük a kutatást. Számos hernyót találtunk, melyeket a későbbi

vizsgálatokhoz átteleltetünk.

63

7. ábra: A dióaknázó fényesmoly elterjedési térképe, tápnövény:

közönséges dió.

8. ábra: A dióaknázó fényesmoly elterjedési térképe, tápnövény:

fekete dió.

64

ÖSSZEFOGLALÁS

Ezen a két molylepke fajon keresztül szerettük volna bemutatni, hogy a

gyors és pontos felderítés és életmódjuk vizsgálata fontos a költségkímélő

növényvédelemhez. Nevelési kísérletekkel képet kaphatunk a rovarok

áttelelési stratégiájáról és a generációik számáról.

A jövőben mindkét fajjal folytatjuk a kísérleteket. Tervezzük a lárvák és

a bábok parazitáltsági és mortalitási vizsgálatát. Ezen kívül a tápnövény-

preferencia terén tervezünk egy átfogó vizsgálatsorozatot.

IRODALOM

ÁVILA-RODRÍGUEZ, V.,NAVA-CAMBEROS, U., LUIS REYES-CARRILLO, J., GARCÍA DE LA PEÑA, C., MÁRQUEZ-HERNÁNDEZ, C. and LUIS GARCÍA-HERNÁNDEZ, J. (2015): Primer Reporte

de lucifluella en Huertas de Nogal, Carya illinoinensis en México. Southwestern

Entomologist, 40(2): 419-426. BERNARDO, U., NIEUKERKEN, E. J. VAN, SASSO, R., GEBIOLA, M., GUALTIERI, L. and

VIGGIANI, G. (2015): Characterization, distribution, biology and impact on Italian walnut

orchards of the invasive North-American leafminer Coptodisca lucifluella (Lepidoptera:

Heliozelidae). Bulletin of Entomological Research, 210-234.

BERNARDO, U., SASSO, R., GEBIOLA, M. and VIGGIANI, G. (2012): First record of a walnut

shield bearer Coptodisca (Lepidoptera: Heliozelidae) in Europe. Journal of Applied Entomology, 136: 638-640.

BERNARDO, U., SASSO, R., GEBIOLA, M. and VIGGIANI, G. (2011): Minatrice fogliare segnalata in Italia su noce. L'Informatore agrario, 46: 64–65.

CLEMENS, B. (1860): Contributions to American Lepidopterology. No. 5. Proceedings of the

Academy of Natural Sciences of Philadelphia, 12: 203-221. GOZMÁNY L. (1956): Molylepkék II. - Microlepidoptera II. – In: Magyarország Állatvilága

(Fauna Hungariae), XVI. 3. Akadémiai Kiadó, Budapest p. 289

HEYERDAHL, R. H. (1988): The bionomics and control of Pecan leafminers in Georgia

(Lepidoptera, Nepticulidae, Gracillaridae, Heliozelidae). Stapfia, 16: 141-145.

PASTORÁLIS G. (2012): A Magyarországon előforduló molylepkefajok jegyzéke, 2012 - A

checklist of the Microlepidoptera occurring in Hungary, 2012. (Lepidoptera, Microlepidoptera - Microlepidoptera.hu) 5: 51-146.

SIMON T. (1992): A magyar edényes flóra határozója. Harasztok - virágos növények.

Tankönyvkiadó, Budapest p. 892 STAUDINGER, O. (1871) ["1870"]: Beschreibung neuer Lepidopteren des europäischen

Faunengebiets (Schluß). Berliner Entomologische Zeitschrift, 14: 273-330.

ŠUMPICH, J. and SKYVA, J. (2014): Faunistic records of new and poorly known Microlepidoptera (Insecta) from Europe. Ann. Naturhist. Mus. Wien, 116: 5-12.

SZABÓKY, CS., KUN, A. and BUSCHMANN, F. (2002): Checklist of the fauna of Hungary.

Volume 2. Microlepidoptera. Hungarian Natural History Museum, Budapest, 184 pp.

TAKÁCS A., KIS A., VOLENT Á., MOLNÁR SZ. és SZABÓKY CS. (2016): Az ostorfa sátorosmoly

(Phyllonorycter millierella Staudinger, 1871; Lepidoptera, Gracillariidae) magyarországi

megjelenése. Növényvédelem, 77(52) 12: 595-597.

65

TAKÁCS A., SZABÓKY CS. és KUTAS J. (2017): A dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella Clemens, 1860 –Lepidoptera, - Heliozelidae) magyarországi megjelenése.

Növényvédelem in print

TUSNÁDI CS. K., SEBESTYÉN R. és MÉSZÁROS Z. (1997): A banánmoly [Opogona sacchari (Bojer), Lepidoptera: Tineidae] előfordulása Magyarországon Dracaena fragrans

'Massangeana' törzsekben. Növényvédelem, 33 (10): 501-507.

ZUBRIK, M., KUNCA, A. and CSÓKA, GY. (2013): Insects and diseases damaging trees and shrubs of Europe. NAP editions p. 535

66

MÉHEKRE NEM JELÖLÉSKÖTELES GOMBAÖLŐ SZEREK ÉS

ROVARÖLŐ SZEREK EGYÜTTES KIJUTTATÁSÁNAK HATÁSA

HÁZI MÉHEKEN, MODELLKÍSÉRLETBEN

TÓTH P.1, SZABÓ Á.

2, PÉNZES B. és FAIL J.

2

1 Országos Magyar Méhészeti Egyesület, Budapest

2 SZIE Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest

BEVEZETÉS

Az előző esztendőben végzett kísérletünk során a tebukonazol és az

acetamiprid hatóanyagú, méhekre nem jelölésköteles növényvédő szerek

együttes használata esetében a méhek viselkedésének megváltozását, és 24

óra elteltével számottevő mortalitást figyeltünk meg. Ennek a kísérletnek a

folytatásaként további, méhekre nem jelölésköteles növényvédő szerek

kombinációinak méhekre gyakorolt hatásának vizsgálatát tűztük ki célul.

A kombinációk összeállításával mind a szántóföldi, mind a kertészeti

kultúrákban gyakran használt növényvédő szerek hatását kivántuk

modellezni, Bug Dorm-42260 izolátorokba telepített házi méheken. A

méhekből a kezelés előtt kémiai és kórtani vizsgálatok céljára mintát

vettünk, mielőtt azokat a donor kaptárból az izolátorokba áthelyeztük.

A méhekre nem jelölésköteles rovarölő szerek (Mospilan 20 SG,

Calypso, Mavrik) és ugyancsak méhekre nem jelölésköteles gombaölő

szerek (Keypro, Folicur Solo, Pictor) együttes kijuttatásának hatását

vizsgáltuk házi méheken. A kontroll és a növényvédő szeres kezeléseket is

4-szeres ismétléssel, az általunk kifejlesztett permetező eszközzel végeztük

el. A kezelést követően egy óra, majd 24 óra elteltével vizsgáltuk a méhek

viselkedésének változását, és a mortalitás mértékét. Jelen közleményben a

24 óra elteltével kapott eredményekről számolunk be.

EREDMÉNYEK

Szántóföldi kombinációk és dózisok

A méhek kezelést követően 24 órával történő értékelése azt mutatta,

hogy a rovarölő szerekkel kombinációban használatos, egymáshoz hasonló

hatásmódú gombaölő szerek, nem azonos mértékű szinergens hatással

rendelkeznek. A ciprokonazol, ill. a dimoxistrobin + boszkalid, eltérően az

előző évben (és az idei esztendőben is a kertészeti kombinációban) használt

tebukonazol hatóanyagtól, a jelen kísérleti körülmények között

67

méhtoxikológiai szempontból szignifikáns szinergens hatást nem mutatott.

Így megállapítható, hogy a vizsgált kombinációkban történő kijuttatás

esetén, használatuk nem jelent kockázatot a méhekre (1. ábra).

1. ábra: Házi méh mortalitása kezelésenként, a permetezés után 24 órával

(szántóföldi kombinációk és dózisok, Iszkaszentgyögy, 2017. július 19.)

Kertészeti kombinációk és dózisok

A permetezés után 24 órával mért adatok alapján a kontroll kezelésben a

mortalitás (1,2 %) szignifikánsan nem különbözött az egyedül kijuttatott

gombaölő szerektől és a rovarölő szerektől. (2. ábra).

Az előző évben acetamiprid és tebukonazol együttes kijuttatásakor

észlelt szinergens hatást követően nem volt meglepetés a méhveszélyesség

szempontjából nem jelelölésköteles gombaölő és rovarölő szerek szinergens

hatása. A jelen vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a tau-fluvalinát és

tebukonazol kombináció nem jelent veszélyt a méhekre. Ezzel szemben

tiakloprid és tebukonazol kombináció együttes kijuttatása kockázatos lehet.

Meglepő eredményt kaptunk a Mospilan és Mavrik, két rovarölő szer

együttes kijutatásakor, amikor is a kontrollhoz képest számottevő

viselkedésváltozás és mortalitás a jelen kísérletben nem lépett fel (2. ábra).

68

2. ábra: Házi méh mortalitása kezelésenként, a permetezés után 24 órával

(kertészeti kombinációk és dózisok, Iszkaszentgyögy, 2017. július 27.)

A kémiai analitikai hatóanyag szűrővizsgálatok eredménye azt mutatta,

hogy a donor kaptárból származó, kísérletben felhasznált méhek korábbi

esetleges kezelésből származó más hatóanyagmaradvánnyal nem voltak

szennyezettek.

A vizsgálat ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a ’méhekre nem

jelölésköteles’ növényvédő szerek, virágzó állományokban történő együttes

használata sem mindig kockázatmentes és a kombinációk méhekre

gyakorolt kedvezőtlen hatása függ a kombinációs partnerek szinergista

hatásától.

69

AZ ŐSZI KÁPOSZTAREPCE GYÖKÉRGOLYVÁS

BETEGSÉGÉNEK FELLÉPÉSE NYUGAT-MAGYARORSZÁGON

VARGA ZS.1, TÖRÖK T.

2 és BALÁZS J.

3

1FMC-Agro Hungary Kft., 1027 Budapest Ganz u. 16. 2. emelet,

zsolt.varga@fmc.com 2Egyéni vállalkozó, 8951 Gutorfölde-Rádiháza Lakótelep 24.,

tamastorok986@gmail.com 3Zala Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Osztály, 8900

Zalaegerszeg, Kinizsi u. 81., balazs.janos@zala.gov.hu

BEVEZETÉS

Az őszi káposztarepce (Brassica napus L.) növénytermesztésben

betöltött szerepe meghatározó a hazai vetésforgóban. Az Európai Unióhoz

történt csatlakozást követően hazánkban a repce vetésterülete

megduplázódott, napjainkban közel 260 000 ha-on történik a termesztése. A

termőhelyi és éghajalti igényeit figyelembe véve a repce termesztésének

döntő hányada a nyugat-magyarországi régióban realizálódik. Kiszámítható

és igen kedvező jövedelmezősége miatt az utóbbi idők legintenzívebb

kultúrnövénye lett, amely következményként vonzotta a sűrű ’kalászos-

repce-kalászos’ vetésforgó kialakulását.

Az előzőekben említettek alapvetően meghatározzák a repce növény-

egészségügyi helyzetének alakulását. A repce termesztését számos

növénybetegség veszélyezteti, amelyek évjárattól és az alkalmazott

technológiától függően jelentős terméscsökkenést okozhatnak. A repce

legjelentősebb betegsége a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia

sclerotiorum) – főként a csapadékosabb európai területeken –, akár 50 %-os

termésveszteséget is előidézhet (POPE és mtsai, 1989), de napjainkra szinte

azonos súlyú betegségként kell megemlítenünk a repce fómás

levélfoltosságát és szárrákját (Leptosphaeria maculans) (BARASITS és mtsai,

2001; MAGYAR és mtsai, 2006; VARGA, 2014). A repcét fertőző Alternaria

fajok a levélzet és becők károsításán túl jelentősen csökkentik a magok

csírázóképességét és a csíranövények életképességét (HUMPHERSON-JONES,

1989). Meg kell jegyeznünk, hogy Magyarországon bár ismert a repce

alternáriás betegsége, hiányosak az információink a repcét károsító

Alternaria fajokat illetően (fajta érzékenység, károsítás fellépésének pontos

körülményei, kártétel mértéke). Ugyanez mondható el a repce

70

gyökérgolyvás (Plasmodiophora brassicae) betegségéről. A betegség a

hazai szakirodalomban inkább említésszintű (LŐRINCZNÉ és SÁRINGER,

2006), mint a keresztesvirágú növényeken általánosan elterjedt betegség,

ugyanakkor őszi káposztarepcén történő tényleges fellépéséről nincsenek

pontos információink. A Plasmodiophora brassicae a világ több, mint 60

országában elterjedt jelentős gazdasági jelentőséggel bíró talajlakó

kórokozó, amely súlyosabb fertőzések estén jelentős terméscsökkenést idéz

elő (DIXON, 2009). A repce gyökérgolyvás betegsége egész Európában

(Egyesült Királyság, Németország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország)

jelen van és különböző mértékű fertőzéseket idéz elő (ROD és HAVEL, 1992;

DAEBLER és mtsai, 1980). A kórokozó a Brassicaceae családba tartozó

termesztett növényfajokon kívül számos dísz- és gyomnövény fertőzésében

is szerepet játszik (REN és mtsai, 2016). A szerzők 4 éves kínai

vizsgálatsorozatában (>200 helyszín) a repce esetében 81,9 %-ban igazolták

a betegség előfordulását. Gyomnövények közül a pásztortáska esetében

tapasztalták gyakrabban a gyökérgolyva fellépését.

2017 őszén Nyugat-Magyarország egyes helyszínein a repce növények

érdekes tüneteire hívták fel a figyelmet. A tünetes növényi részek vizsgálta

során a Plasmodiophora brassicae kórokozót azonosítottuk. Jelen

publikáció célja, hogy ismertesse ezen betegség kórokozóját, tüneti

jellemzőit és felhívja a figyelmet a betegség jövőbeni fellépésének

lehetőségére és nyomon követésére.

ANYAG ÉS MÓDSZER

A tünetes növények felmérését Gutorfölde-Rádiháza (Zala megye)

közelében végeztük. A terület technológiai elemeit/paramétereit az 1.

táblázat tartalmazza. A régióra jellemző csapadék és hőmérséklet adatokat

az 1. ábrán szemléltetjük, amely mutatja, hogy szeptember hónapban a

csapadék mennyisége elérte a 175 mm-t.

A tünetes repce növényeket gyökerestül begyűjtöttük, majd a gyökereket

a szennyeződések eltávolítása érdekében átmostuk. A repce gyökerekből

hossz- és keresztirányú metszeteket készítettünk. Az előkészített mintákból

zsilettpengével a mikroszkópos diagnosztizáláshoz preparátumokat hoztunk

létre, amelyeket anilinkék festékkel festettünk.

71

1. táblázat: A felvételezett repceterület technológiai paraméterei

Technológai elem Paraméter

Repce hibrid DK Exception

Elővetemény (előző 3 év) tavaszi búza-repce-őszi búza

Vetésidő 2017. augusztus 25.

Gyomirtás Sultan Top 2 l/ha (pre.)

Targa Super 0,5 l/ha (post.)

Csapadék (vetés után 1 hónap) 140 mm

1. ábra: Nagykanizsa térségében 2017-ben mért csapadék és hőmérséklet

adatok (forrás: www.zalamet.hu)

EREDMÉNYEK

Vizsgálataink során a repcetáblán belül a tünetek foltszerű megjelenését

tapasztaltuk. A táblán belül vizsgált területeken a fertőzés gyakorisága

elérte a 100 %-ot. A fertőzött növényeken a tünetek a hőmérséklet napi

emelkedésével váltak láthatóvá. A beteg növények levelei lankadást

mutattak, a levelek színük felé csavarodtak. A tüneti megjelenésre jellemző

volt az alsó levelek sárgulása. A gyökereken számos tumor/golyva

72

kialakulását lehetett megfigyelni (2.A ábra). Az egy gyökéren kialakult

golyvák száma és mérete nagy változékonyságot mutatott. A golyvák hossz-

és keresztirányú metszete szerint azok belső szerkezete egyöntetű, homogén

állományú (2.B ábra).

A Plasmodiophora brassicae a Plasmodiophoromycota (élősködő

nyálkagombák) törzsébe tartozik. A gazdanövény fertőzése a

gyökérszőrökön keresztül zoospórákkal történik, majd a fertőzést követően

megjelennek a gyökér sejtjeit kitöltő plazmódiumok (3.A ábra).

2. ábra: Gyökérgolyva tünete a repce gyökerén (A) és a golyva belső

homogén szerkezete (B) (Fotó: Varga, 2017.10.23.)

3. ábra: A Plasmodiophora brassicae repce gyökérsejtjeiben lévő festett

plazmódiumai (A)(200x) és a kórokozó sejten belül kialakult kitartóspórái

(nyíl) (B)(400x) (Fotó: Varga, 2017.10.23.)

B A

B A

73

A fertőzési ciklus előre haladásával az itt kialakuló kitartóspóráknak a

kórokozó további életciklusának fennmaradásában meghatározó szerepe van

(3.B ábra).

KÖVETKEZTETÉSEK

A repce gyökérgolyvás betegségének erőteljesebb fellépését tapasztaltuk

Zala megyében. Időközben bejelentés érkezett Vas (Vasvár, Bozzai

környékéről) és Győr-Moson-Sopron (Und) megyékből is repce

növényeken Plasmodiophora brassicae által okozott tünetek

megjelenéséről. Valószínűsítjük, hogy a betegség kiterjedtebben érinti a

nyugat-magyarországi repceterületeket, természetesen eltérő fertőzési

intenzitással. A kórokozó kimondottan a savanyú, 50 % feletti vízkapacitású

talajokat kedveli, amely magyarázatot adhat az említett régióban a kórokozó

idei erőteljesebb fertőzésére. A repce vetéseket követően, szeptember

hónapban rövid időn belül nagy mennyiségű (helyenként 150 mm-t

meghaladó) csapadék hullott a területekre, így a kórokozó fertőzéséhez

megfelelő körülmények alakultak ki. WALLENHAMMAR (1998) szerint a

repce gyökérgolyvás betegségének súlyosságát meghatározza talajban lévő

inokulum mennyisége és a fertőzés ideje. A kórokozóval erősen fertőzött

talajok esetében és egy korai fertőzés mellett a termésveszteség elérheti a

85 %-ot, míg egy alacsonyabb fertőzöttségi szintű területen és a repce

későbbi fenológiájában bekövetkezett fertőzés esetén a veszteség nem

szembetűnő. Tapasztalataink szerint ez a hipotézis helytálló, ugyanis a

később fertőződött növények a vizuálisan érzékelhető jellegzetes tüneteket

nem mutatták, bár a tumorok kialakulása a gyökéren itt is megfigyelhető

volt, azonban az erőteljesebb gyökérzet miatt a növényeknek nagyobb az

esélye a túlélésre. Korai fertőzés esetén a teljes gyökérrendszer golyvává

alakul, amely nem képes a növény megfelelő víz- és tápanyagellátását

biztosítani. DAEBLER és mtsai, (1980) Németországban hasonló

megállapításra jutottak, ugyanis kísérleteikben megfigyelték, hogy közepes

mértékű gyökérgolyva fertőzés esetén a termésveszteség 47%-ra tehető, míg

magasabb szintű fertőzésnél a növénysűrűség 73 %-os redukciója figyelhető

meg.

További tapasztalatunk, hogy több esetben a gyökereken kialakult

tumorokban megtalálható volt a kis káposztalégy (Delia radicum)

nyüveinek a jelenléte, amelyek tovább rontották a fertőzött növények

vitalitását. Megfigyeléseink szerint a kártevő lárvái sokkal magasabb

74

arányban hatoltak a golyvás gyökerekbe, amely valószínűsíthető, hogy a

tumorok lazább szövetrendszerének köszönhető.

WALLENHAMMAR (1996) szerint a gyökerek bomlását követően a talajba

kerülő kitartóspórák akár 17 évig is megőrizhetik életképességüket, de

vizsgálatai szerint a spóra inokulum felezési ideje 3,6 év, így a védekezés

során okvetlenül meghatározó az 5 éves vetésforgó betartása és a megfelelő

agrotechnikai és termesztési elemek alkalmazása. Ismételten visszatérő és

örökös téma a forgatás nélküli talajművelési rendszerek szerepe, amelyek

szintén elősegítik a kórokozó életfeltételeihez szükséges körülmények

kialakulását, ezért ha nincs is lehetőség minden évben, de legalább 2-3

évenként fontos lenne a szántás technológiába illesztése. A betegség

visszaszorításában meghatározó az adott területek gyommentességének és

megfelelő higiéniai állapotának biztosítása, főként a keresztesvirágú

gyomok vonatkozásában. Ehhez kapcsolódóan szintén kiemelt szerepet

játszik a zöldítési program keretében elvetett keresztesvirágú növények

(mustár, olajretek) termesztése, mivel a Plasmodiophora brassicae

gazdanövényei révén ez további lehetőséget biztosít a kórokozó erőteljesebb

felszaporodására.

Mindezeken túl a Plasmodiophora brassicae elleni védekezésben

kiemelkedő jelentősége van a rezisztencia nemesítésnek. A nemesítő

munkával a repcén túl a kínai káposzta, mustár, kelkáposzta és a retek

esetében is sikerült gyökérgolyvával szemben ellenálló fajtákat nemesíteni

(PENG és mtsai, 2014; ZHANG és mtsai 2015).

KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS

Köszönetünket fejezzük ki azoknak a kollégáknak akik jelezték a

betegség tüneteinek megjelenését.

IRODALOM BARASITS T., ELEK H., FISCHL G. és APONYI L-NÉ (2001): Adatok a repce fómás betegségének

magyarországi előfordulásához. Növényvédelem, 37 (2): 65–69.

DAEBLER, F., AMELUNG, D., PLUSCHKELL, H.J. and LEGDE, G. (1980): Auftreten und Bedeutung pilzlicher Krankheiten am Winterraps im Norden der DDR. Nachrichtenblatt

für den Pflanzenschutz in der DDR, 34: 17-20.

DIXON, G. R. (2009): The occurrence and economic impact of Plasmodiophora brassicae and

clubroot disease. Journal of Plant Growth Regulation, 28: 194-202.

HUMPHERSON-JONES, F.M. (1989): Survival of Alternaria brassicae and Alternaria

brassicicola on crop debris of oilseed rape and cabbage. Annals of Applied Biology, 115: 45-50.

75

LŐRINCZNÉ I. G. és SÁRINGER GY. (2006): Az őszi káposztarepce védelme. Növényvédelem, 42(9): 495-513.

MAGYAR, D., BARASITS, T., FISCHL, G. and FERNANDO, W. G. D. (2006): First report of the

natural occurrence of the teleomorph of Leptosphaeria maculans on oilseed rape and airborne dispersal of ascospores in Hungary. Journal of Phytopathology, 154: 428–431.

PENG, G., FALK, K. C., GUGEL, R. K., FRANKE, C., YU, F., JAMES, B., STRELKOV, S. E.,

HWANG, S. F. and MCGREGOR, L. (2014): Sources of resistance to Plasmodiophora brassicae (clubroot) pathotypes virulent on canola. Canadian Journal of Plant Pathology,

36: 89-99.

POPE, S. J., VARNEY, P. L. and SWEET, J. B. (1989): Susceptibility of cultivars of oilseed rape

to Sclerotinia sclerotiorum and the effect of infection on yield. Aspects of Applied

Biology, 23:451-456.

REN, L., XU, L., LIU, F., CHEN, K., SUN, C., LI, J. and FANG, X. (2016): Host range of Plasmodiophora brassicae on cruciferous crops and weeds in China. Plant Disease, 100:

933-939.

ROD, J. and HAVEL, J. (1992): Assessment of oilseed rape resistance to clubroot (Plasmodiophora brassicae). Tests of Agrochemicals and Cultivars, 13: 106-107.

VARGA ZS. (2014): A repce fómás betegsége. Agrofórum, 25(7): 40-45.

WALLENHAMMAR, A-C. (1996): Prevalence of Plasmodiophora brassicae in a spring oilseed rape growing area in central Sweden and factors influencing soil infestation levels. Plant

Pathology, 45: 710–9.

WALLENHAMMAR, A-C. (1998): Observations on yield loss from Plasmodiophora brassicae infections in spring oilseed rape. Zeitschrift für Pflanzenkrankheit und Pflantzenschutz,

105: 1-7.

ZHANG, H., FENG, J., ZHANG, S., ZHANG, S., LI, F., STRELKOV, S. E., SUN, R. and HWANG, S.-F. (2015): Resistance to Plasmodiophora brassicae in Brassica rapa and Brassica juncea

genotypes from China. Plant Disease, 99:776-779.

76

SZÍNCSAPDÁK ÁLTAL KAPOTT ADATOK FELHASZNÁLÁSI

LEHETŐSÉGEI AZ INVAZÍV DIÓBUROK-FÚRÓLÉGY

(RHAGOLETIS COMPLETA CRESSON (DIPTERA TEPHRITIDAE))

ÉSZLELÉSÉBEN ÉS RAJZÁSKÖVETÉSÉBEN

VOIGT E.1, JÓSVAI J. K.

2 és TÓTH M.

2

1Növényvédelmi Szaktanácsadó, Budapest, email: evoigt55@gmail.com

2MTA ATK Növényvédelmi Intézete, Budapest 1022 Herman Ottó u. 15.

josvai.julia@agrar.mta.hu, toth.miklos@agrar.mta.hu

BEVEZETÉS

Az Észak-Amerika (Mexikó, Kalifornia) dióültetvényeit jelentősen

károsító fúrólégy faj (Rhagoletis completa Cresson, Diptera: Tephritidae)

Európába történő behurcolása után (MERZ, 1991; DUSO, 1991) gyors

terjedésére kontinensünkön minden adott volt. A tápnövények, azaz a

királyi dió (Juglans regia L.) és hibridjei (a termesztett diófajták), a fekete

dió (Juglans nigra L.) szinte mindenütt elterjedtek. A házi kertek

kedvencei, az utak mentén nagyon sok helyen diófa van, vagy a

véletlenszerűen meglévő, több fából álló dió ligetek (különösen jó

vízellátottság területeken pl. árterekben), továbbá a dió erdőalkotó is. Ezek

a fák növényvédelemben nem részesülnek, így lehetőséget nyújtanak a

kártevők, ill. kórokozók gyors terjedésének. A szomszédos országok

jelentős fertőzöttsége után (Ausztria, 2008; Szlovénia, 2010; Horvátország

északi határa 2011) (EPPO RS 2008/155, MIKLAVC és mtsai, 2010; BARIC és

mtsai, 2015) valószínűsíthető volt, hogy Magyarországon is jelen van,

csupán a megfigyelés területének helyes megválasztása után kapjuk a

megfelelő eredményt. Feltételezésünk igazolódott, amikor 2011 folyamán

(TUBA és mtsai, 2012) károsító lárvákat találtak az osztrák határ közelében.

Magát a kártevőt imágó alakban színcsapdák segítségével mutatták ki,

Győr-Sopron-Moson, Vas és Zala megyékben (OROSZ és mtsai, 2012;

VOIGT és mtsai, 2012).

A CSALOMON® PALz csapdák Horvátországhoz közeli, Zala megyei

helységekben olyan egyedszámban fogták a R. completa imágókat

(Tornyiszentmiklós 344 egyed, Bázakerettye 299 egyed), hogy igazolódott,

a kártevő már korábban jelen volt az országban, és további terjedésével kell

számolnunk.

77

ANYAG ÉS MÓDSZER

Megfigyeléseket az alábbi témakörökben végeztünk:

1. A szintetikus csalogató anyag hatása a színcsapdák

fogóképességére,

2. A csapda színe hogyan befolyásolja a csapdák által fogott

dióburok-fúrólégy (továbbiakban DBFL) egyedszámát,

3. A csapdák elhelyezési magassága,

4. A 2016. és 2017. évi jelentős DBFL rajzások bemutatása.

A vizsgálati helyeket véletlenszerűen állapítottuk meg, vizsgálatainkat

rendszerint növényvédelemben nem részesített közlekedési útvonalak

melletti szoliter diófákon, vagy néhány fából álló dió ligetekben végeztük.

A megfigyelési időszak elején (2012-2014) közvetlenül a horvát határ

mellett, Zala megyében lévő községek környékén lévő fákon helyeztük el a

csapdákat, majd a kártevő elterjedési területének növekedésével Somogy

megye déli, középső majd északi területein. Somogy megye Magyarország

egyik legjelentősebb diótermesztő területe, ezért volt fontos, hogy innen

kapjunk adatokat.

Szintetikus csalogatóanyagként elsősorban a már megjelent kaliforniai

és mexikói, ill. európai adatok alapján (MIKLAVC és mtsai, 2010; RIEDL és

HOYING, 1981; RIEDL és mtsai, 1989; VAN STEENWYK és mtsai, 2013;

VOIGT és TÓTH, 2009) ammónium karbonát és ammónium acetát keverékét

használtunk. Ez a keverék már korábban pozitív eredményt adott más

Rhagoletis faj esetében (TÓTH és mtsai, 2014).

A csapdák színére vonatkozóan is állt rendelkezésünkre számos irodalmi

adat, ezeket fent említettük. A szerzők egybehangzóan azt állapítják meg,

hogy a sárga különböző árnyalatai fogják leghatékonyabban a DBFL-t.

Külön megemlítik, hogy a fehér színnek nincs hatása a fogásra. Ezért

Molnári határában (Zala megye) lévő, több diófás ligetben

CSALOMON®PALf és CSALOMON

®PALz csapdákat helyeztünk el,

2014-ben, ezeket a csapdákat minden esetben a már említett csalétekkel

láttuk el.

2011-ben és 2013-ban Horvátországban végeztük a csapda kihelyezési

magasságára vonatkozó megfigyeléseket. Két magasságot választottunk, a

földtől 2 ill. 4 méterre.

A faj elterjedésére vonatkozó vizsgálatainkat, minden esetben

CSALOMON®PALz csapdával végeztük. 2016. és 2017. években a Juglans

78

Hungaria Kft. engedélyével lehetőségünk volt termő dióültetvényben is

(Pusztaszentgyörgy, fajta: Alsószentiváni 117) csapdákat kihelyezni.

A megfigyelési időszak alatt az értékeléseket hetente végeztük.

Néhányszor a csapadékos időjárás vagy a növényvédőszeres kezelés ezt

megakadályozta.

EREDMÉNYEK

1. A szintetikus csalogatóanyag hatása a színcsapdák fogóképességére

A Rhagoletis fajokra kidolgozott szintetikus csalétek hatását

Horvátországban vizsgáltuk (Muraközben). A kapott eredményeket az 1.

ábra mutatja.

1. ábra: Dióburok-fúrólégy átlagos fogásai Rhagoletis szintetikus csalétket

tartalmazó, ill. anélküli zöldessárga vagy áttetsző ragacsos palást

csapdákban (TÓTH és mtsai, 2014 nyomán). A kísérletben összesen 38 db

legyet fogtunk. Az azonos betűvel jelölt átlagok nem különböznek

egymástól szignifikánsan a P=5%-os szinten (ANOVA, Games Howell,

Bonferroni-Dunn).

2. A csapda színe hogyan befolyásolja a csapdák által fogott DBFL

egyedszámát.

A Molnáriban 2014-ben kapott eredmények egyértelműen bizonyították,

hogy a zöldessárga színű, Rhagoletis szintetikus csalétket használó palást

79

csapdák azok, amelyek a legmeghatározóbb adatokat adják. Ezért a

továbbiakban megfigyeléseinkben ezt a típust használtuk (2. ábra).

2. ábra: Dióburok-fúrólégy átlagos fogásai Rhagoletis szintetikus csalétket

tartalmazó, zöldessárga, ill. fehér (indifferens színű) palást csapdákban.

Molnári, 2014. júl. 17. - szept. 9. A kísérletben összesen 2756 db legyet

fogtunk (Student-féle t-tesz, P = 0.05).

3. A csapdák elhelyezési magassága

Szintén horvátországi (muraközi) adatok mutatják, hogy a különböző

magasságban elhelyezett csapdák fogási értékei hogyan alakultak (3. ábra).

3. ábra: Dióburok-fúrólégy átlagos fogásai különböző magasságban

kihelyezett, Rhagoletis szintetikus csalétket tartalmazó, CSALOMON®

PALz csapdákban (TÓTH és mtsai, 2014 nyomán). A kísérletben összesen

80

Nedelisce-ben 219, míg Prelog-ban 361 db legyet fogtunk (Student-féle t-

tesz, P = 0.05).

4. A fentiek alapján, Magyarországon a DBFL rajzását az alábbiak

szerint észleltük

A DBFL magyarországi megjelenése után Molnáriban 2014-ben

észleltünk olyan rajzást, amely már igen jelentős egyedszámú volt (4.

ábra).

4. ábra: A dióburok-fúrólégy rajzása 2014-ben Molnári-ban (Zala megye)

szórvány diófákon.

A következő években a Somogy megyei csapdák, amelyeket egyre

északabbra helyeztünk, mindig jelezték a DBFL jelenlétét, ill. terjedését. A

legyek egyedszáma 2015-ben alacsony volt, ezért volt meglepetés a 2016.

évi, igen magas egyedszámban való jelenlét (5. ábra).

2016-ban és 2017-ben a csapdák igen jelentős egyedszámú rajzása

mellett a DBFL kártételt okozott diótelepítésekben is Somogy megyében.

Az időben első fogások (július vége) nagyobb egyedszáma azt mutatja,

hogy a rajzás már korábban elkezdődött, mint a fogások értékelése (6. ábra,

2017).

A szórvány, ill. út menti fákon elhelyezett csapdák fogása alapján 2017-

ben a rajzás egyedszáma nem csökkent, sőt a kártevő elterjedési területe

jelentősen növekedett. A különböző pontokon elhelyezett csapdák értékei

alapján már a Dunántúl összes megyéjében jelen van.

81

5. ábra: A dióburok-fúrólégy rajzása 2016-ban szórvány diófákon (Somogy

megye).

6. ábra: A dióburok-fúrólégy rajzása 2017-ben szórvány diófákon (Somogy

megye).

82

2016-ban és 2017-ben a Juglans Hungaria Kft. adott arra lehetőséget,

hogy üzemi, rendszeres védekezésben részesített ültetvényben helyezzünk

el a csapdákat. A lehetőségért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. Az

eredményeket a 7. ábra mutatja. A fogási adatok értékelésekor figyelembe

kell venni az inszekticides kezelések hatását is.

7. ábra: A dióburok-fúrólégy rajzása Pusztaszentgyörgyön, üzemi

diótelepítésben (fajta Alsószentiváni 117) 2016-ban és 2017-ben.

KÖVETKEZTETÉSEK

A DBFL egyedszáma és elterjedési területe 2016 és 2017 folyamán

jelentősen növekedett. A továbbiakban, mint jelentős diókártevővel kell

vele számolnunk. Véleményünk szerint elterjedési területének növekedését

prognosztizálhatjuk.

A rajzásmegfigyelésre elhelyezett csapdák (vizsgálataink szerint a

Rhagoletis csalogatóanyaggal ellátott zöldessárga csapdák) tanúsága szerint

a DBFL rajzása Magyarországon július közepén kezdődik és augusztus

elején már igen jelentős egyedszámban foghatják a csapdák az egyedeket. A

rajzás hosszú ideig, akár szeptember közepéig is elhúzódhat.

Meg kívánjuk jegyezni, hogy égető szükség van a dió termésén kárt

okozó kórokozók (bakteriális és gombás megbetegedések), vagy a DBFL

83

kártételének következtében fellépő kórokozók meghatározására, majd az

egyes fajok szerepének tisztázására a termő dió növényvédelmében.

IRODALOM

BARIC, B., BAJAC-ZIVKOVIC, I., SUBIC, D., SUBIC, M., VOIGT, E. and TÓTH, M. (2015):

Rhagoletis completa (Diptera: Tephritidae) distribution, flight dynamics, and influence on walnut kernel quality in the continental Croatia. Poljoprivreda/Agriculture, 21(1): 53-58.

DUSO, C. (1991): Sulla comparsa in Italia di un Tefritide neartico del noce: Rhagoletis

completa Cresson (Diptera: Tephritidae). Bollettino di Zoologia agraria e di Bachicoltura, 23: 203–209.

EPPO RS 2008/155: First record of Rhagoletis completa in Austria. No 8. Paris, 2008-08-01.

MERZ, B. (1991): Rhagoletis completa Cresson und Rhagoletis indifferens Curran, zwei wirtschaftlich bedeutende nordamerikanische Fruchtfliegen, neu für Europa (Diptera:

Tephritidae). Mitteilungen der Schweizerischen Entomologischen Gesellschaft, 64: 55–57.

MIKLAVC, J., MATKO, B., MESI, M., STAMPAR, F. and SOLAR, A. (2010): Walnut husk fly (Rhagoletis completa Cresson) in Slovenia – Seasonal dynamics as followed in Maribor

(NE). Acta Horticulturae, 861: 389-394.

OROSZ SZ., MELIKA G., KRIZBAI L., AVAR K. és LAKOSI T. (2012): A nyugati dióburok-furólégy (Rhagoletis completa Cresson, 1929 – Diptera: Tephritidae) 2012. évi hatósági

felderítésének eredményei. XXIX. Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi

kultúrákban. Budapest, 2012. november 27., pp. 37-45. RIEDL, H. and HOYING, S.A. (1981): Evaluation of trap designs and attractants for monitoring

the walnut husk fly, Rhagoletis completa Cresson (Diptera: Tephritidae). Zeitschrift für

Angewandte Entomologie, 91(1-5): 510–520. RIEDL, H., BARNETT, W.W., COATES, W.W., COVIELLO, R., JOOS, J. and OLSON, W.H. (1989):

Walnut Husk Fly (Diptera: Tephritidae): Evaluation of Traps for Timing of Control Measures and for Damage Predictions. Journal of Economic Entomology, 82(4): 1191–

1196.

TÓTH, M., VOIGT, E., BARIC, B., PAJAC, I., SUBIC, M., BAUFELD, P. and LERCHE, S. (2014): Importance of application of synthetic food lures in trapping of Rhagoletis spp. and

Strauzia longipennis Wiedemann. Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica,

49(1): 25-35. TUBA K., SCHULAR H., STAUFFER CHR. és LAKATOS F. (2012): A nyugati dióburok-furólégy

(Rhagoletis completa Cresson 1929 – Diptera: Tephritidae) megjelenése Magyarországon.

Növényvédelem, 48(9): 419-423. VAN STEENWYK, R.A., NOVOTNY, L.M., THAYER, L. and HASEY, J.K. (2013): Evaluation of

monitoring techniques for walnut husk fly. Acta Horticulturae, 1050: 263-270.

VOIGT, E. and TÓTH, M. (2009): Responses of the eastern cherry fruit fly R. cingulata Loew to

visual and chemical stimuli. „Semiochemicals without borders” Joint conference of the

Pheromone Groups of IOBC/WPRS and IOBC/EPRS 15-20 November 2009, Budapest,

Hungary. Abstract book pp. 69. VOIGT E., SUBIC M., BARIC B., PAJAC I. és TÓTH M. (2012): A szintetikus táplálkozási csalétek

fontossága gyümölcskárosító fúrólegyek (Rhagoletis spp.) csapdázásában. Agrofórum

Extra, 43(1): 82-86.