III. évfolyam, 5. szám, 2009. május · 2018. 6. 7. · Cherubion „őskövülete”, hi-szen az...

wwwwww..sszzeenntteessiinnffoo..hhuu//lliiddeerrccffeennyy IIIIII.. éévvffoollyyaamm,, 55.. sszzáámm,, 22000099.. mmáájjuuss

TTIISSZZTTEELLTT OOLLVVAASSÓÓKK!!

Amit az Egy Fantasztikus Napcímű rendezvényről szóló, tavalydecemberi számunkban megje-lent beszámolónkban jeleztünk,ím valóra vált.

Ez a számunk közös kiadvány azAmmerúnia műhellyel, melyhez gyakorlati-lag a teljes tartalmat ők adták - úgy az íráso-kat, mint a grafikákat.

A tematikus számainkhoz már hozzászok-hattatok, ám ez most mégis más. AzAmmerúnia világához kapcsolódó ismerte-tők, novella és regényrészletek látnak most ittnapvilágot.

Remélem, hogy érdekesnek találjátok majdezt a klasszikus fantasy világot, amelyben akard és boszorkányság eredeti mivoltábanvan jelen.

Jó szórakozást kívánok hát!JJiimmmmyy CCaarrttwwrriigghhtt

IIMMPPRREESSSSZZUUMM::Lidércfény amatõr kulturális folyóiratIII. évfolyam. 5. szám, 2009. május

Kiadja aa LLiiddéérrccfféénnyy OOnnlliinnee KKuullttuurráálliiss MMaaggaazziinnMMeeggjjeelleenniikk mmiinnddeenn hhóónnaapp mmáássooddiikk ffeelléébbeenn..

AMMERÚNIA ((cc)) MMiinnddeenn jjoogg ffeennnnttaarrttvvaa!!DDrr.. BBeerrkkee SSzziilláárrdd ((EErriicc MMuullddoooomm)) 11999955--22000099

www.ammerunia.hu

AA bboorrííttóóffeessttmméénnyy,, aa kköönnyyvveekk bboorrííttóóii,,aa bbeellssõõ ggrraaffiikkáákk ééss aa llooggóó PPoozzssggaayy GGyyuullaa mmuunnkkááii..

PPoozzssggaayy MMûûhheellyy:: www.pozsgay.huwww.falfesto.hu

AAzz eellffeekkhheezz kkéésszzíítteetttt ggrraaffiikkáákk,, ttoovváábbbbáá aa kkeerreettFFllaajjsszz DDáánniieell mmuunnkkááii..

Felelõs és tördelõszerkesztõ:BBooggnnáárr ZZssoolltt ((JJiimmmmyy CCaarrttwwrriigghhtt))

Támogatóink: SSzzaabbóó DDéénneess ééss ccssaallááddjjaa,,FFõõnniixx ÉÉtttteerreemm ééss SSöörröözzõõ

((wwwwww..sszzeenntteessiinnffoo..hhuu//ffoonniixxeetttteerreemm))

E-mail: lliiddeerrccffeennyy@@sszzeenntteessiinnffoo..hhuuInternet: wwwwww..sszzeenntteessiinnffoo..hhuu//lliiddeerrccffeennyy

Nyomdai munka: GGrraavvoo--MMiixx66660000 SSzzeenntteess,, SSzzaabbaaddssáágg ttéérr 77//11..

KöszöntõHHAANNGGUULLAATTTTEERREEMMTTÕÕ

ÚÚttrraa ffeell,, kkaallaannddoozzóó!! ................................................................................................................33..

AAMMMMEERRÚÚNNIIAA VVIILLÁÁGGÁÁRRÓÓLLAAzz IIffjjaakk hháábboorrúújjaa -- aa vviilláágg tteerreemmttéésséérrõõll ........................................................44..HHoollddffoorrdduullóókk ééss hhoollddkköövveekk ..............................................................................................55..EEllffeekk,, eemmbbeerreekk ééss mmááss ffaajjzzaattookk ..............................................................................55..DDaannaa WWeeaavveerr:: AA hhóó aallaatttt ((rréésszzlleett)) ........................................................................66..HHõõssöökk iiddeejjee:: aa kkiirráállyyssáágg ttaarrttoommáánnyyaaii ..............................................................77..SSoorreenn WWaarrdd:: FFeekkeetteeppaarrtt ((rréésszzlleett)) ........................................................................1100..LLeeggeennddáárriiuumm:: AArrttuusszz ddee VVoorrttyy ((AAnnddyy RR.. CCaaiinn hhõõssee–– rréésszzlleett aa HHiitttteell ééss vvaassssaall cc.. kkiissrreeggéénnyybbõõll)) ............................................1111..RRuuppeerrtt MM.. PPiicckkffoorrdd:: AAllkkuu aa hheeggyyeekk mmééllyyéénn ((rréésszzlleett))....................1122..

AAZZ EELLFFEEKKRRÕÕLLAAzz ÓÓeellffeekk:: aa hhéétt õõssii nneemmzzeettrrõõll ..............................................................................1122..LLoorriieenn AAiiwwoooodd ééss EErriicc MMuullddoooomm:: AAzz eellffeekkrrõõll ......................................1133..NNyyuuggaattii EEllff CCssáásszzáárrssáágg:: eeggyy vváánnddoorr nnaappllóójjáábbóóll ............................1144..EEllff BBiirrooddaallmmaakk ............................................................................................................................1155..EErriicc MMuullddoooomm:: AA VVaarrjjúú VV..22.. ((rréésszzlleett)) ............................................................1177..FFüüggggeettlleenn EEllff bbiirrooddaallmmaakk ..............................................................................................1188..DDaannaa WWeeaavveerr:: HHaajjsszzaa ((ttöörreeddéékk)) ..........................................................................2200..AAzz ÖÖrröökkkkéévvaallóó VVáárroossookkrróóll ........................................................................................2211..

JJÁÁTTÉÉKKKKÖÖNNYYVVJJoohhnn CC.. TTaallbboott:: NNeekkrrooppoolliisszz ......................................................................................2222..EErriicc MMuullddoooomm:: LLáánngg,, hhaa lloobbbbaann ((rréésszzlleett))..................................................2233..

Tartalom

Fantáziavilágok sokasága létezik, oly soktalán, hogy mindet fel sem lehetne sorolni.Úgy mondják, Tolkien Középföldéjévelkezdődött, majd jött a többi. Greyhawk, azelső AD&D világ, s a többi: ForgottenRealms, Dark Sun, Ravenloft, stb. A sokakszámára igazi és valóban klasszikus Titán, Steve Jackson ésIan Livingston lapozgatós könyveinek helyszíne. Egy sötételképzelés, az Earthdawn. Aztán itt van Terry Pratchett vi-dám Korongvilága, a sajátosan magyar Káosz Világa JohnCaldwelltől. S végül, de korántsem utolsósorbanAmmerúnia, mely 1995-ben született Eric Muldoom fejében.

Pillantsunk hát be a Rhodini Nagykönyvtárba:„Keveseknek adatik meg, hogy bepillantást nyerjenek a

rhodini Nagykönyvtár alsó traktusaiba. A toronyház rejtetttermeibe már csak az a néhány kiválasztott bejáratos, aki ál-lamügyekben nyomoz, netán súlyos drágakövekért vásárol-ta meg magának a kutakodást. Odalent őrzik mindazt, amiaz Elszakadás éveiben - így vagy úgy - a szökött rabszolgákkezére jutott. Féltett üzenőpálcákat, véseteket, foszladozótekercseket.

Amit az Óvilágról és a jelen birodalmairól tudni lehet, va-lamilyen formában a Nagykönyvtár falai közt rejtőzik. Tedöntöd el, mire vagy képes a tiltott tudás birtoklásáért.

Ha bőrerszényedben ritka nemesfémek, vagy mhíli csont-pénzek koccannak össze, a Királyság Krónikáiba olvashatszbele.

Amennyiben van nálad egy körömnyi darab a shagyrivéropálból, belelapozhatsz az Elfek Atlaszába.“

JJeeggyyzzeett Jimmy Cartwright

LLiiddéérrccfféénnyy aammaattőőrr kkuullttuurráálliiss ffoollyyóóiirraatt IIIIII.. éévvffoollyyaamm,, 55.. sszzáámm,, 22000099.. mmáájjuuss

LLááttoomm,, mmáárr iinndduullnnááll.. HHooggyy iiss mmaarraaddnnááll ttoovváábbbb??ÛÛzz aa vvéérreedd.. AA ffaallaakkoonn bbeellüüll mmeeggffuullllaaddsszz.. IIssmmeerrõõsseezz aazz éérrzzééss,, ffiiaamm.. NNooss,, mmiitt iiss kkíívváánnhhaatt nneekkeedd aappááddúúttrraavvaallóóuull,, mmiinntt aazztt,, aammiitt ssaajjáátt mmaaggaa kkaappootttt öörröö--kküüll.. NNaaggyyaappáádd hhaaggyyttaa rráámm,, õõrráá aazz õõ aappjjaa,, ééss ííggyyttoovváábbbb.. VVáánnddoorrookk vvaaggyyuunnkk,, aammiióóttaa aazz eesszzüünnkkeettttuuddjjuukk.. EEllssõõnneekk llééppttüünnkk eerrrree aazz úúttrraa aazz ÕÕssöökk kköözzüüll..LLééggyy bbüüsszzkkee aa vvéérreeddrree!!Indulj, járd hát be a délvidéki nap fényében für-

dő Folyóvölgyet, és térj be a földsáncokkal védel-mezett kevély erődítményekbe. De jól vigyázz: apolitikai cselszövés sasfészke mindahány. Ha tá-vol kívánod magad tartani a Királyságot szétzilá-ló ármánykodástól, húzódj be inkább Fenyves há-borítatlan, egybefüggő erdőségeibe, ahol lakat-lannak hitt elf városok romjai között vezet utad.Ha így teszel, se feledd el: ha letérsz az ösvényről,halott ember vagy. Talán elkerülted a méregpoha-rat, ám a vadon lépten-nyomon szörnyű meglepe-téseket tartogat a számodra!

Ha mégis olyan szerencsés csillagzat alatt szü-lettél, mint apád, sikerrel járod végig Isten Útját,és átkelsz a Sárkánygerincen. Onnantól fehér pa-lástba bújik előtted a világ. Havas hófödte biro-dalmán jeges szél söpör végig, hamarjában letépifejedről a rókaprém süveget. Itt, az acél birodal-mában cselekedeteiről ítélik meg az embert, szavakeveset ér. Zárkózott és kemény, ám becsületesembereket találsz errefelé, habár Halcon vastörvé-nyeit már kikezdte a rozsda. Szemedet, ha süve-geddel eltakarod, számolatlan kihívóval hoz ösz-sze rossz sorsod.

Amint megszállsz Rhodinban, az Első Város-ban, a hatalomra szomjazó halconita egyház sze-me nyomban rád szegeződik, és nem is tudod le-rázni egykönnyen. Ha útitársaid valamelyikénekadottsága van a mágiához, jobb, ha rögvest visszais fordultok: itt minden utcasarkon vadászni fog-nak rátok a Serleg besúgói. És előbb-utóbb előke-

rülnek a kardjaik is: a khytánoktól különösen óva-kodj! Orgyilkosok, fejvadászok, akik aranyértmindenre kaphatók. És mindegyik a Serlegnekdolgozik.

Siess inkább vissza Feketepartra, ahol boszor-kányok és boszorkánymesterek kormányozzák azországot, egymással és a birtokaikra rászabadítottördögökkel hadakozva. Talán ez a te világod,ahol… ha sokat bír a gyomrod… megtalálhatod aszámításodat. A Vándorok Rendjét itt különöstisztelet övezi. Egyre mindig figyelj: feketepartinőben sose bízz!

Ha a Királyság már szűkösnek bizonyulna ne-ked, és elég vakmerő vagy, hogy az ismeretlenbenkeresd a boldogulást, ne feledd: ez a világ azelfeké. Mi emberek, csupán apró szeletével kötöt-tünk barátságot. Az igazi csodák, az embert pró-báló kihívások, az asztaloknál szájról szájra járótörténetek hősökről és hősi cselekedetekről való-ban a Királyság határain kívül várnak rád. Igen,jól gondoltad. Ám a „falakon kívül” persze csak alegerősebbek maradnak életben…

Látom felizzani Halcon tüzét a szemedben.Fogd hát ezt a lombtőrt. Igen, a tiéd, a te öröksé-ged. Mostantól téged szolgál, ahogy előtte őseidetis megsegítette. Indulj, járd az utad, aztán ha ele-get tapasztaltál, térj vissza közénk. A Vándorok ésez a torony mindig itt lesz. Valaki várni fog rád.Amennyiben Halcon úgy akarja, apád is él még,és jófajta forralt borral kínál majd. Most menj. Rö-videsen újra látlak, kalandozó! Ammerúnia meg-nyitotta kapuit előtted!

Éeger Flann szavai fiához. Fenyves, a Bálvány nevű magaslatnál,

Halcon sz. 424-ben

ÚÚttrraa ff ee ll ,, kkaallaannddoozzóó!!

EERRIICC MMUULLDDOOOOMMAA VVIILLÁÁGG MMEEGGÁÁLLMMOODDÓÓJJAA

A D&D és a M.A.G.U.S. szerepjáték hozta be őt a fantasz-tikum területére. Kull király, Conan, Skandar Graun,Drizzt, Gorduin, Corum herceg, Sötét Mersant és a Sár-kánydárda Krónikák történetein nevelkedett. Ammerúniavilágához 1995-től kezdődően alkot, az első, kézzel rajzolt,térképet ma is őrzi. Újabban David Gemmell és G.R.R. Mar-tin áll hozzá a legközelebb. Alapítója és szerkesztője többmérvadó internetes portálnak. Cherubion „őskövülete”, hi-szen az első generációs írók egyike a kiadónál. Közismertkarakterei: Codric, Asslanthasi Aldyr és Fekete Kullgan.Legújabb kezdeményezése egy olyan különleges antológia-sorozat, amely az Elf Birodalmakat veszi sorra és mutatja beaz Olvasóknak. Ammerúnia egyedisége pontosan ebbenrejlik: ez egy olyan fantasy-világ, amelyet változatos elf né-pek uralnak, és az emberek élet-halál harcot vívnak azért,hogy megőrízzék függetlenségüket.

wwwwww..aammmmeerruunniiaa..hhuu 33..

IIIIII.. éévvffoollyyaamm,, 55.. sszzáámm,, 22000099.. mmáájjuuss LLiiddéérrccfféénnyy aammaattőőrr kkuullttuurráálliiss ffoollyyóóiirraatt

AA vviilláágg tteerreemmttéésséérrõõll

AA VViilláággmmiinnddeennssééggeett ééss aannnnaakk vvaallaammeennnnyyii ttee--rreemmttmméénnyyéétt lláátthhaattaattllaann eerrõõ hhoozzttaa llééttrree ééss ttaarrttjjaaeeggyybbeenn.. EEzz aa VVoonnzzááss TTöörrvvéénnyyee.. EEzz aazz eerrõõ aa hhoozz--zzááéérrttõõkk kkeezzéébbeenn tteerreemmtteennii ééss ppuusszzttííttaannii eeggyyaarráánnttkkééppeess.. AAzz óóeellffeekk ((sshhîîrr--sshhuuaarrookk)) kköözzüüll nnéémmeellyyeekkmmeeggttaannuulljjáákk hhaasszznnáállnnii,, ééss ttuuddáássuukkaatt nneemm ffééllnneekkmmeeggoosszzttaannii ttáárrssaaiikkkkaall.. IIddõõvveell eelleeggeennddõõ lleesszz ggoonn--ddoollnniiuukk kkíívváánnssáágguukk ttáárrggyyáárraa ééss aazz tteesstteett öölltt.. NNeemmkkeellll hhoozzzzáá ssookk iiddõõ ééss aa mméérrttéékktteelleennüüll vvééggzzeetttt ggoonn--ddoollaattkkíísséérrlleetteekk ffeellbboorrííttjjáákk aa vviilláággookkaatt eeggyyeennssúúllyy--bbaann ttaarrttóó eenneerrggiiaa öösssszzhhaannggjjáátt..Az élőhelyekre éjfekete köd formájában besza-

badul a Sötét Víz, ami egy pusztító, nyers energia.Ellentéte mindannak, amit az elfek képviselnek.Energiaként megváltoztathatatlan, uralhatatlan, samit elhódít, azt a saját képére formálja. A SötétVíz a legtöbbeket magával ragadja és elpusztítja.Kevesek túlélik a vele való találkozást, de mind-örökre megváltoznak: ők az Elfajzottak. Ezt azidőszakot a Korok Atlasza a Xan állapotaként örö-kíti meg és a Vonzás haláláról beszél. A kevés túl-élő „Nevenincsbe“ menekül, amit a legtöbben egyidő és tér közti hasadéknak, üregnek írnak le. Ne-venincs elfjei lázasan keresik a gyógyírt a világ –közvetve pedig az Univerzum – bajára, miközbenfogadják a menekülteket.

Végül Nevenincs kapuja bezárul: túl veszedel-mes lenne nyitva tartása. Mielőtt ez megtörténik,az elfek visszaküldenek néhány kiválasztottatAmmerúnia felszínére: ők az Ifjak, szám szerintöten. Az Ifjak - Sínisz, Nór, Nesníl, Tövis és Forrás- mágusok, harcosok, bölcselők közül kerülnek ki.Feladatuk a Sötét Víz elpusztítása és a VonzásTörvényének visszaállítása.

A világ odalent, amit az Ifjak találnak, az Elfaj-zottak (elfek, akiket megérintett a Sötét Víz)ámokfutása alatt nyög, s közben menthetetlenülsodródik végzete felé. A shir-shuarok legnépe-sebb csoportja sahwaroknak (nap nélkülieknek)hívja magát és a Sötét Vizet szolgálja. Az égboltona Vérhold lángol delejes fénnyel, életerőt szívvaaz élőlényekből.

Az Ifjak felveszik a küzdelmet a Sötét Vízzelszemben, mely erőpróba napjainkig kitart. A tétóriási: amennyiben a Vonzás Törvényét nem sike-rül visszaállítani, a Sötét Víz halott pusztasággáformálja át a felszínt.

Az első két Ifjú hamar elbukik a próbán: Síniszés Nór egyaránt az Elfajzottak befolyása alá kerül-nek. Eredeti céljukat elfeledik, amit most akarnak,fenntartani a Xan állapotát. Az Ötödik elméjemegháborodik, s végül elzárják saját képzeletbi-rodalmába (Forrás). Nesníl és Tövis folytatják aháborút, de erejük egyre fogy…

Ebben a sorsfordító játszmában vajon milyenszerepe lehet az embereknek, akik maguk is azelfek rabigájából szabadulva alapították királysá-gukat, és saját túlélésükért küzdenek? Vajon asors kereke tartogat-e még meglepetéseket? Vajonsikerül-e visszafordítani a visszafordíthatatlant?

Az idő halad előre a maga útján. Az Árnyékföldeken valami mocorog. Az emberek vérrel és verítékkel felépített Ki-

rálysága széthullóban. A holdak most újra fordul-nak, és talán az Elfajzottak és a Sötét Víz döntőgyőzelmét hozzák, ami után Ammerúnia fénynélküli, halott pusztasággá változik…

Templomi töredékek; Menhor Memsoszehmulszeraf, Lágusz, Keleti Holdelf Császárság,Limarion szerint: Banthar, 3371-3378., átmásolvaaz Első Síniszi Pálcákról

LLIIMMAARRIIOONN,,AA HHOOLLTTAAKK VVÁÁRROOSSAA

Irányítóinak célja a Sötét Víz megállítása, a Holdfordulóktanulmányozása. Utóbbi anyagokat tartalmazza az Anna-les, az Idők Könyve, amit ezüst lapokra karcolnak felLimarion scriptorai. A város a Honfoglaló Háborúk ótaholdelfek kezén van, legelső hercege vérelf volt. Egyike aPagor időszakában épített földi Örökkévaló Városoknak.Ha hinni lehet a legendáknak, itt őrzik az előző Korok ha-lott elf császárait.

A várost a Holtak Városaként is emlegetik. Pontos helyeismeretlen, állítólag egy gigantikus völgykatlanban találha-tó Shummúr-ban, esetleg Vanúriában, minden oldalról he-gyekkel körbezárva.

Megközelíteni csak az képes, aki átkel a várost övező ha-lállabirintuson, de ehhez meg kell találnia a Sárkánykaput,az egyetlen létező bejáratot.

AAzz ii ff jj aakk hháábboorrúú jj aa

44.. wwwwww..sszzeenntteessiinnffoo..hhuu//lliiddeerrccffeennyy


AAzz aammmmeerrúúnniiaaii ttöörrttéénneettíírróókk bbõõvvéébbeenn vvaannnnaakk aazzÓÓiiddõõkkrrõõll rreeggééllõõ kkrróónniikkáákknnaakk.. AAzz éérrttéékkeesseebbbb ffóóllii--áánnssookkaatt ééss üüzzeennõõ ppáállccáákkaatt hhéétt ppeeccsséétt aallaatttt õõrrzziikk aalleeggvvéénneebbbb eellff vváárroossookk tteemmpplloommaaiibbaann,, ddee aazz ÓÓiiddõõkkeeggyyeess bbööllccsseelleetteeii aa KKiirráállyyssáággbbaann iiss sszzáámmooss hheellyyeennééss ffoorrmmáábbaann áállllnnaakk nnyyiittvvaa aa mmeeggffeelleellõõ hheellyyeenn kkuu--ttaakkooddóókk eellõõtttt..A régi korokról fennmaradt leghíresebb, már-

már legendásnak számító gyűjtemény a több tíz -ha nem százezer - vésőpálcára rúgó ShalakorsziTekercsek Krónikája (vagy másként: Korok Atla-sza), amelyet napjainkban a Holdelf Császárság-ban őriznek. Miért e megnevezés?

Ammerúnia holdjai bizonyos időközönkéntváltják egymást. Minden korszakhoz bizonyosholdakat társítanak. Egy új holdforduló a legtöbb-ször előjelekkel jár, és rendszerint a régi fajokvisszaszorulását és pusztulását hozza. A világ ar-ca minden esetben látványosan és visszafordítha-tatlanul átrendeződik. Éghajlati övek tolódnak elegyik napról a másikra, változnak a fényviszo-nyok (egyes korszakokban a nap összezsugoro-dik, vagy éppen vörös óriásként lángol az égbol-

ton), hegyláncok kopnak el szinte egyik pillanat-ról a másikra, vagy sarjadnak elő megifjodva aföld gyomrából. Folyók és tengerek tűnnek el ésadják át a helyüket óceánnak, vagy sivár jégmező-nek.

A hirtelen és drasztikus változást kevesek éliktúl. A kevesek feladata, hogy az új földeket belak-ják, hogy akklimatizálódjanak.

Sokak szerint a Holdfordulók korszakok a boly-gó életéből: egyesek szerint az Ammerúnia konti-nensét hordozó Ymerian a halálán van, és haláltu-sája közben emlékezik, s felidéz egy-egy pillana-tot évmilliárdos életútjából. A végső pusztulás rö-videsen bekövetkezik. Persze mindez csak talál-gatás.

Mások az Ifjak történetére esküsznek. Akikutóbbiban hisznek, azt vallják: az óelfek idejénnyolc hold uralta az égboltot, majd a ximúrok ide-jén ez kiegészült a kilencedikkel (Gyöngy-hold).Ahogy közeledik a Hosszú Tél, minden holdfor-dulóval kevesebb és kevesebb hold jelenik meg,míg végül, ha elfogytak, elérkezik a vég.

Az elméletet szajkózókat az kergeti pánikba,hogy a shir-shuarok idején valószínűleg a Méenevolt az égbolton. Ha ez így lenne, mind a kilenchold megjelent már napjainkra, tehát a most ké-szülődő holdforduló után már nincs semmi.Egyedül a Hosszú Tél vár a túlélőkre…

A Holdfordulók története egy önállóan létező,népszerű elmélet, amelyet széles körben maguké-vá tettek a világ sorsával foglalkozó bölcselők éskrónikások. Az Ősidők tudása ugyanis, benne azIfjak háborújával, a legtöbbek elől mindmáig el-zárva maradt.

AA KKIILLEENNCC HHOOLLDD

AAsshhiiííeell ((GGyyöönnggyyhhoolldd)) •• MMóóoolluukk ((SSööttéétt HHoolldd))NNeessnnííiill ((EEzzüüsstthhoolldd)) •• DDeerrbbííiill ((KKéékkhhoolldd))

YYiiaallííiiss ((AArraannyyllóó hhoolldd)) •• BBaanntthhaarr ((KKrriissttáállyyhhoolldd))PPaaggoorr ((VVéérrhhoolldd)) •• XXaann ((VVöörröösshhoolldd,, SSáárrkkáánnyyhhoolldd))

MMééeennee ((AAzz ÓÓrriiááss))

HHoollddffoorrdduullóókk éé ss hhoo llddkköövveekk


AAmmmmeerrúúnniiaa aazz YYmmeerriiaann bboollyyggóó eeggyyiikk lleeggnnaa--ggyyoobbbb sszzáárraazzuullaattaa,, aammeellyyeett aazz õõssii iiddõõkkttõõll eeggéésszzeennnnaappjjaaiinnkkiigg eellffeekk bbiirrttookkoollnnaakk.. JJööhheetteetttt bbáárrmmiillyyeennHHoollddffoorrdduullóó,, ttaarrtthhaattootttt bbáárrmmeeddddiigg aazz úújjjjááééppííttééss,, aavviilláágg mmiinnddvvééggiigg aazz õõ kkeezzüükkbbeenn mmaarraaddtt.. AAzz iiddeeggeennffaajjookk vvaaggyy rraabblláánnccoonn ssíínnyyllõõddtteekk,, vvaaggyy mméégg aazz iiss--tteenneekk áállttaall iiss eellkkeerrüülltt,, ttiittookkzzaattooss ttöörrvvéénnyyeekknneekk eennggee--ddeellmmeesskkeeddõõ ÁÁrrnnyyéékkffööllddeekkrree ééss VVaarráázzssffööllddeekkrree hhúú--zzóóddttaakk vviisssszzaa.. EEllõõbbbbiieekk mmeeggrreekkeeddtt eemmlléékkeekk –– ttéérr--ccssaappddáákk.. UUttóóbbbbiiaakk ffõõkkéénntt UUllllhh mmaarraaddvváánnyyaaii,, hhaa--bbáárr úújjaabbbbaann mmiinnddeenn ffeellddeerríítteettlleenn,, nnéépptteelleenn tteerrüüllee--tteett ííggyy nneevveezznneekk.. Valamennyi elf egyetlen ősi vérvonalra eredeztethe-

tő vissza (shîr-shuar), ám a Vonzás Halála óta szokásayrokról és azírokról beszélni. Ma már egyetlen óelfsincs életben, leszámítva az Ifjakat és néhány Matu-zsálemet az Elfajzottak közül. Azok az elfek, akikmegőrizték vérük tisztaságát, azíroknak nevezik ma-gukat. Mindazok, akiket megfertőzött a Sötét Víz,ayrok gyűjtőnév alatt ismertek. A hét elf nép a jelen-ben a következő: erdőelfek, sziklaelfek, hóelfek,sötételfek, árnyelfek, holdelfek és vérelfek.

A ma élő fajok legtöbbje már az előző Forduló előttis létezett, például az emberek, az óriások, a sárkány-fajzatok, a manónépség és a törpök. Az emberek márhosszú évezredek óta (némelyek szerint egészen a

Sahwar-korszaktól kezdődően) legfőbb rabszolgané-pei az Elf Birodalmaknak. 400 éve egyes csoportok azElszakadásként emlegetett forradalom során elszök-tek rabtartóiktól, a halconita paplovagok vezetésévelsaját nagytartományt alapítottak, melyet Királyság-ként neveznek.

A Királyságban élők nap mint nap kemény küzdel-met vívnak a fennmaradásért, lévén, tartományaik aNyugati- és a Keleti Elf Császárság ütközőzónájábanlapulnak, a végeláthatatlan vadon kellős közepén.Egyelőre az elfek egymással hadakoznak, ám a véreskard minduntalan ott lebeg az ifjú ember-birodalomképzeletbeli feje felett: vajon meddig tarthat ki a töré-keny önállóság egy olyan világban, amelyet már csakaz elfek mágiája tart egyben, mert egyébként a sajátpusztulása felé rohan…

A Királyság erejét rohamosan apasztja a tartomá-nyok közötti széthúzás: Feketepart boszorkány-váro-sai jelentik talán a legnagyobb veszélyforrást, elsősor-ban a Smaragd és az Opál árnyékháborúja, mivelmindkét rend hatalomra tör, és nyíltan a halconita lo-vagok ellen szervezkedik.

A vadon további ezer halálcsapdát tartogat bárki-nek, aki elhagyja a biztonságosnak vélt erődített vára-kat és -településeket: mert a falakon kívüli világ to-vábbra is az elfeké.

EEllffeekk ,, eemmbbeerreekk éé ss mmááss ffaa jj zzaattookk



Kilátástalanság. Aildan csak erre tud gondolni,amikor megpillantja a városka falait. Körülötte fe-hér sivatag, végtelenül húzódik a távolba, mégmaguk a hegyek is egyhangú fehérségbe öltöztek,amelyek ráhajolnak a városra. Itt nincs semmi,amiért érdemes lenne élni, jut eszébe a fiatal pap-nak, de nyomban elhessegeti a szentségtörő gon-dolatot. Hiszen minden város, minden ház ésminden tűzhely Halcon áldását hordja magán.Hogyan mondhatná hát ő, hogy értéktelen lenneakár ez a cölöpfalú, távoli város is. Célja van, cél-ja kell, hogy legyen.

Mégis, láthatatlan kéz szorítja össze a torkát,amikor a távoli fővárosra gondol. Talán épp makezdődnek a téli ünnepségek. Az Első Lovag és abrúlok végigvonulnak a tengerparton, hogy fo-gadják az utolsó hajót, ami még a viharok idejeelőtt megérkezik a kikötőbe. Vitorlák, sirályok,ezüst és fehér lobogók, tajtékos tenger. Aildanmegborzong, és száműzi szívéből a vágyódást.Hamarosan – súgja magának. Addig itt kell helytállni.

A kapu fáradt nyikordulással tárul fel a kicsinykaraván előtt – a két fal közti terület szűk, és épp-oly kopár, mint a kinti pusztaság. Jeges tekintetekvizslatják a falak tetejéről – szeretne elrejtőzni,mégis kihúzza magát. Tudja, nem látszik rajta afélelem.

Végtelennek tűnik a várakozás a két fal között.A kutyák idegesen fel-felvonyítanak, s az embe-rek is nyugtalanul pillantgatnak egymásra. Ahosszú éjszakák a hóviharban most szinte feledés-be merülnek – már csak ez az egyetlen akadályvan előttük, mögötte pedig végre a nyugalomvagy annak látszata várja őket. Ideig-óráig csu-pán, hiszen hamarosan indulnak vissza, megra-kodva a városka kincseivel.

De addig túl kell jutni a kapun.Egy pillanatig összehúzott szemmel méregeti a

kapuszárnyakat díszítő, apró rajzolatokat. Halconkeresztjét véli felismerni, de van bennük valamizavaró. Aztán rájön – a keresztbe foglalt szem fur-csa, hüllőszerű merevséggel tekint vissza rá.

– A Kard választott jelképe – jegyzi meg a kara-vánt kísérő Úton Lévő. – Mintha azt hinné, boldo-gulhat a határvidéken Halcon segítsége nélkül.

Aildan az égre néz, talán ott választ ad a napvagy a holdak. Ám semmit nem lát, csupán örökszürkeséget. Közelít a tél, a végtelen éjszakák ide-je.

Hirtelen szél borzolja végig a haját. Nem moz-dul, hagyja, hogy a határvidék megismerje – hisz’mindennek lelke van, tanítja Halcon. A szél meg-rázza a szánokra kötött, apró ezüstcsengőket – tá-voli, fakó hangú csilingelés mielőtt magával so-dorná a hangokat –, majd hirtelen belekapaszko-dik a ponyvákba, és viharos erővel tépni kezdi.Aildan megszédül, a szán után kap. A két fal kö-zött már orkán dühöng, az emberek bizonytala-nul tántorognak a kavargó jégszilánkok között.Az egyik szánról elszabadul a ponyva, és óriásmadárként lebben az ég felé. Mielőtt bárki utánakaphatna, a szél olyan gyorsan, ahogy jött, el is ül.A következő pillanatban kísérteties csend telep-szik rájuk.

Aildan végre fogást talál a szánon, és nem en-gedné el Halcon fényes tekintetéért sem. Riadtmormogás fut végig a karavánon – majd elhall-gat, amint odafentről kísérteties némasággal le-hullik a ponyva. Egy pillanatig mindenki a moz-dulatlan, fehér szőttest bámulja, aztán valakimegragadja, és esetlenül a szánok felé kezdi rán-gatni. A fiatal pap ismét az égre néz, mintha ott re-mélné megtalálni a választ.

Fenn azonban csak egy fekete madarat lát, ami-kor meghallja a halk nyikordulást. Odapillant, ésmaga sem tudja miért, egyszerre érez határtalanmegkönnyebbülést és torokszorító rémületet.

Muir Deigh kapuja feltárult.

DDaannaa WWeeaavveerr :: AA hhóó aa llaa tt tt (( rréé sszz ll ee tt ))

VVÁÁNNDDOORROOKK RREENNDDJJEEŐk vigyázzák az utakat, a települések között utazó kara-

vánokat. Nyomolvasók, vadászok, és kalandozók gyüleke-zete. Törvényeik vannak, amelyeket szigorúan betartanak.Zsiványt, tolvajt nem találsz közöttük, nagyon megválogat-ják a tagjaikat – nincsenek is túl sokan. Rendházaikbanidőznek, ha nincsenek úton – ezek a „zarándokvárak”, Me-nedékek, bár inkább csak öblös lakótornyokról van szó.Egy-egy torony vezetője a Kapitány, egyedül ő vehet fel újtagokat.

A vándorok hírvivők, futárok is egyben – ők a leginfor-máltabbak minden tekintetben, ha az átlagembert vesszükalapul. Sokan közülük több birodalmat megjártak már, eset-leg harcoltak manók, barbárok ellen. Többségükben tapasz-talt fegyverforgatók – ők a „falon kívüli emberek”, az ott-hontalanok. Vagyont nem gyűjtenek, szolgálataikat ingyenmérik, és rendkívül összetartóak. Jelképük a levéltőr (tőr éstölgyfalevél szimbólum), amit felesketéskor kapnak. A rab-szolgák nyelvezete mellett a közös (emberi) nyelv kidolgo-zásán is fáradoznak – az általuk adott elnevezések, szavakterjedőben vannak. A tornyokban írást tanítanak, kódexekmásolása is folyik – a Vándorok rendje a világ egyfajta moz-gó „kulturális központja”


Ammerúnia lakott területeinek kétharmadátnapjainkban is az Elfek Népe birtokolja. Az embe-rek évezredekig a Keleti Holdelf Császárság háló-jában vergődtek, mígnem uraik háborúskodásátkihasználva négyszáz évvel ezelőtt fellázadtak.Egyes szakadár csoportoknak sikerült ledobni amágikus láncokat, ők szétszóródtak a kontinensészaki és nyugati felén, kialakítva saját élőhelyü-ket. Tartományaik laza szövetségét hívjuk ma-napság Királyságnak, amit a Korona Lovagja irá-nyít, támaszkodva az Első Lovagok (tartományifejedelmek) és a Gyűlések támogatására.

A tartományok délnek haladva (zárójelben arabszolgák közös nyelvén használatos kifejezése-ket olvashatjuk): Havas (Asshar), Fenyves(Tullúria), Folyóvölgy (Malló-ria). Csendes (Ka-média) hegyeibe húzódtak vissza a félemberek(vagy félelfek), akik az Elszakadásnál HalconAnvar közvetlen környezetében szolgáltak, támo-gatva a lázadást. Feketepart (Zahubár) szövetségea Királysággal pusztán formális. Egyes vadon kó-száló szabad törzseket találunk még a szárazDjünn-síkságon, a Halott Dombok vidékén, a ten-germelléki Kondarak-ban és az elf háborúk pusz-títása alatt felperzselődött Csontpusztaságban. ACsontpuszta fejvadász-klánjait leszámítva vala-mennyi barbár törzs ellensége a Királyságnak.

A Királyság tullúriai részén mostoha, vad kö-rülmények uralkodnak. Az emberek fallal és sán-cokkal körülvett településeken összezsúfolódvaküzdenek az életben maradásért: a „falakon kívü-li élet” a legtöbbjük számára nem jelent többet aközeli patakban való fürdéstől. Ennél messzebbremerészkedni igazi istenkísértés az egybefüggő,óriási kiterjedésű vadonban. A tartományok kö-zött a Vándorok rendje hozza-viszi az informáci-ókat, és kíséri a karavánokat. Vadászok, „akik afalon kívülre mennek”, emlegetik így gyakran aStrázsákat, hiszen minden település körül vanegy fapalánkkal vagy sárból- és sziklákból emeltfallal megjelölt Mezsgye (határföld), ahol még őr-járatok vannak. Azon túl a világ félelmetes, ésminden ember számára halálos veszedelmekettartogat.

HHaavvaassA tél szíve: hatalmas tajgai erdők, tundrai síksá-

gok és tőzeglápok hazája. Éghajlata rendkívülzord, északon féléves éjszakával számolhat az idetévedő vándor. A közlekedés fő eszköze a szán ésa ló; tavasszal az utak szinte járhatatlanok a sár-tengertől. Errefelé nincsenek falvak, az emberekgigászi fallal megerődített városokban élnek,egyedül a rénszarvasvadászat idején építenekideiglenes táborokat a síkságon. Az óriásvároso-kat tetemes távolság választja el egymástól.

Az assharok rendszerint modorosak, tekintélytkeltőek, nyugodt természetűek, szívósak és élet-erősek. Hajukba gyakran fonnak állatszőrt, csont-ból apró díszeket. Csont karperecek, -láncok vise-lete és a hajtincs-fonás is elterjedt, ezekből lehetkövetkeztetni a személy rangjára és szülőváros-

ára. Környezetükben rend uralkodik, egész társa-dalmukra jellemző a fegyelem, a vasszigor. Meg-becsülik a nőket és az időseket, és nagycsaládok-ban (hosszúház) élnek. A havasi Első Lovag hatal-ma nagyon erős, és a királyi ház iránt is nyilván-való a köznép rokonszenve. Vendégszerető nép,bizalmukat tettekkel kell kiérdemelni.

FFeennyyvveessHóförgetegekkel ostromolt hegyi hágók, végte-

lenbe kígyózó hegyvonulatok, mélybe alábukó ir-datlan szakadékok, azokon átívelő kötélhidak, ro-hanó vadpatakok és tízezer tó országa. Falvaknincsenek, a lakosság gyűrűerődökben, sánc- éspalánkvárakban él. A települések közötti informá-cióforgalmat, áruszállítást a Strázsák és a Vándo-rok rendje által őrzött karavánok biztosítják. Azemberek taposta ösvény mentén Menedékek (őr-tornyok és két-három személyes kürt-tornyok vé-geláthatatlan láncolata) emelkednek, esetleg za-rándokházak, amelyek ideiglenes szállást kínál-nak az utazónak.

Északról két folyó érkezik a tartományba: a ha-vasi Oliip, ami átvág Fenyvesen és a csodás Tuisi-tavakat táplálja, illetve a Móloch, ami Sziklásfennsíkjáról zubog alá, s végül beleömlik azArany-tengerbe. Fenyvesben több sebes sodrásúfolyócskát találunk: Nial, Oisein, Sorcha.

A tullúr emberek hirtelen természetűek, harag-juk mindent elsöpör. Hajuk sötét, átlagos magas-ságúak, és nőknek-férfiaknak egyaránt nagy gya-

HHõõssöökk iiddee jj ee ,, aa kkii rráá llyyssáágg ttaarr tt oommáánnyyaaii



korlatuk van a fegyverforgatásban.Halcon papjai szinte minden várban, települé-

sen jelen vannak, s ők a település legnagyobb tisz-teletben tartott tagjai. A babonás, tanulatlan köz-nép feltétel nélkül isteníti őket. A halconita há-romszög környezetében a papok zsinóron moz-gatják a Lovagokat. Halcon három erős bástyájaArcill, deBray, Cecht városokban van; Cechtbentalálható a Főserleg, a pápai erődítmény.

Halcon Anvar igaz tanításai: Légy szabad! Légyállhatatos! Légy őszinte! Légy tisztességes! Gon-doskodj az utódaidról! Vedd el a jogos bosszút!Segíts a rászorulókon!

A halconiták jelképe a fakereszt, középen a nyi-tott szemmel.

FFoollyyóóvvööllggyy

Mesés gazdagságú dimbes-dombos vidék, er-dőkkel, tavakkal és lustán hömpölygő folyamok-kal (Rhinn, Móloch, Llor), jelentős hajóforgalom-mal. A gázlóknál kevély kővárak tornyai törnek afellegek felé, brúljaiknak parasztok egész seregedolgozik reggeltől estig a földeken. Halcon tanítá-sainak temetője ez a hely – fogalmaz jelentésébena Pallosos lovagrend utolsó nagymestere Leceárólés a fővárosról. S valóban: az egyenjogúságnakmég a látszatára sem ügyelnek a jó kardok és lo-vagok. Ellentétben a havasi szokásjoggal, itt arang és a birtok már vér szerint öröklődik apárólfiúra – északon ezt csupán tettekkel lehetne kiér-demelni, valamint a Gyűlés jóváhagyásával.

A fényűzés, a pompa minden lovagi várba éskastélyba befészkelte magát. A papság is nyíltandédelget hatalmi célokat errefelé. Míg a napvilág-nál Halcon papjai boszorkányokat égetnek, Feke-tepartot átkozva, addig az éj leple alatt feketepar-ti hajókról fogadnak értékes szállítmányokat,hogy aztán busás haszonnal adjanak túl rajtuk a

forgalmas fővárosban (Niieve), vagy északabbra.A kereskedelmet a legtöbb területen már a helyiLovag és a Serlegek tartják kézben, folyamatosanösszetűzésbe keveredve a Királyság elsőként ala-pított Kereskedőházaival. Az ármány, az orvgyil-kolás nem szokatlan a folyóvölgyi városokban,miként a koldulás és a tolvajlás intézményesülésesem. Meglehetősen sok a kisebb uradalom, ésnem ritkák az útszéli fogadók sem, melyek a helyilovag védelmét élvezik (megfelelő ellenszolgálta-tásokért cserébe).

A mallórok rendszerint harsányak, derűsek,magabiztosak, és igyekeznek az élet napvilágosoldalát szemlélni. Adnak a külsőségekre: egy tul-lúr lovaghölgy a legjobb báli ruhájában is puritán-nak tűnhet egy folyóvölgyi dáma hétköznapi vi-seletével összemérve.

CCsseennddeess

((RRuuppeerrtt MM.. PPiicckkffoorrdd ééss EErriicc MMuullddoooomm aannyyaaggaa aallaappjjáánn))Az ország tulajdonképpen nem más, mint egy

nagy kiterjedésű hegységrendszer nehezen meg-közelíthető szíve: csupa zord hegycsúcs, kopárfennsík és egy kevéske, nem túl termékeny völgy.Ide csak azok a mindenki által megvetett félvérekmenekültek, akik a holdelfek és az emberek ná-szából születtek. A holdelfek azért tagadták kiőket, mert „rabszolgakorcsok”, míg a Királyságfeltételezett birodalmi lojalitásukra hivatkozvaűzte el a kevert vérű népet. Mások a Serlegekmesterkedését látják távozásuk mögött.

A félemberek kinézetre inkább az emberekrehasonlítanak, bár jóval magasabbak, erősebbek,míg gondolkodásmódjukba, jellemükbe több szo-rult a holdelfekéből.

A hegyvidék igencsak szűken méri a megélhe-tést biztosító javakat, ezért aztán nagyobb (ezer-nél több lakosú) városok sehol nem jöttek létre



Csendesben. Valójában csak egyetlen városa van:Tial-druhmen; ez a szeles fennsík egyik tavánakpartján épült fel, egy mágikus erejű forrás körül.

Egy másik település neve Garinna, amely egynagy folyó völgyében húzódik meg, nem messzea tengertől. Fő feladatának tekinti más „menekül-tek” befogadását, és nem zárkóznak el annyira aKirályság többi tartományával való kapcsolattólsem, mint Csendes más lakói. Nem véletlen, hogya hegyeket járó kevéske kereskedő mindGarinnába való…

Egyes félelfek teljesen másfajta utat választot-tak: kiábrándulva mind a holdelfekből, mind pe-dig az emberekből, a világtól teljesen elvonulva,afféle szerzetesi életmódot választottak maguk-nak. Kicsiny, önellátó telepeik egyszerre funkcio-nálnak szellemi elmélyülés, a művészetek, és atestedzés fellegváraiként. Legfőbb központjukVian kolostorerődje. Ezek a félelfek, mint a világ-ból kivetett hontalanok, igyekeznek saját, kétség-telenül összetett jellemüknek különleges, kevertképességeiknek megfelelő identitást találni. E céltszolgálják e „tudásközpontok”, ahol a teológiai ésfilozófiai tanokon kívül mágiaelmélettel is foglal-koznak. Mások ugyanitt a harcművészetekbenlelhetik meg testi/lelki kiteljesedésük útját. Afélelfek hatoltak be legmélyebbre Csendes szívé-be, a legkietlenebb tájakon is megvetve a lábukat-ez azonban azzal is jár, hogy a hegység őslakóivalidőről-időre kiújuló háborúkban állnak. Fekete-manók, törpök és kőóriások keserítik meg a fél-emberek életét- és viszont. Tulajdonképpen a ha-diállapotok (és a fegyverkezés nehézségei) miattalakultak ki a harcművészetek különböző válfajai(telepenként más- és más a specialitásuk).

FFeekkeetteeppaarrttA tartomány sohasem volt a Királyság igazi

szövetségese, mert nem szorult rá annak támoga-tására. Urai kezdetektől a holdelf piramistemplo-mokból elszökött boszorkányok, az egykorvoltszertartásszolgák, azaz ördögidézők, jelentős má-gikus hatalommal a markukban. Ma már seregeikis számottevőek, és külhoni zsoldosok is szépszámmal gazdagítják az emírek és sahánok arma-dáját. A feketepartiak (rabnyelven jhidzsek) sok-kal nagyobb függetlenséghez és bőséghez szoktakhozzá az első száz évben saját birodalmukban,hogysem fejet hajtsanak bármely félisten, vagyakár Halcon előtt. Jelenleg is saját árnyékháború-jukat vívják, amelybe a jelek szerint egyes elf ha-talmi körök is becsatlakoztak. Utóbbi hihetőnektűnik, lévén, Feketeparton százával, sőt ezrévelállnak a Nyugati császárság romjai – erődök, pa-loták, fürdők és kikötővárosok egész negyedei.Maguk a legnagyobb központok, úgy mint Sahra,Shalakorsz, Bahrudzsa, Ibra, és még néhányan,éppilyen romhalmazból épültek újjá, de akadnakolyan épületek és városnegyedek, amelyeket szin-te háborítatlan formájában vettek birtokba új ura-ik. Ezekben számolatlan felfedezésre váró kincs,ereklye és relikvia lapul, s némelyek bizonnyal ér-deklik a hodlelfeket és az azírokat éppúgy.

A jhidzsek kreolbőrű népség, csillogóan feketehajjal, sötét vagy mélykék szemmel. A lányok ésasszonyok karcsúak, igéző mozgásúak, szép arcú-ak, és nem mellesleg szenvedélyes szeretők híré-

ben állnak. Az ármánykodás a vérükben van, aférfiakat könnyedén az ujjuk köré csavarják. An-nak is igen nagy az esélye, hogy minden harma-dik feketeparti nő valamely boszorkányszektatagja. De lehet, közelebb jár az igazsághoz, haminden másodikról vélelmezzük ezt…

A férfiak határozottan jóképűek, jellemzően he-ves természetűek, és bizonyosan értenek a vere-kedéshez, jó esetben egy vagy két fegyver forga-tásához. Az emírek kötelezővé tették a katonaiszolgálatot, amely fegyelemre és testedzésre ne-veli a fiatalokat. Mindez az állam szervezettségénis látszik. A leghatalmasabb emírségeket hoszszúideje a boszorkánymesterek stratégái irányítják aháttérből. A két örökösen vetélkedő rendház aSmaragd és az Opál, de mellettük még számos ki-sebb-nagyobb rend szövi az összeesküvések éshatalmi játszmák bonyolult pókhálóját.

Van is ok a fokozott óvatosságra: Feketepart irá-nyában élénk érdeklődést mutatnak a halconiták,éppúgy a Keleti Elf Császárság, s újabban a Ho-mokkirályok is. Utóbbiak démonhercegségek uraia messzi mélysivatagokban, kifürkészhetetlen ha-talmi ambíciókkal, pokolszolgák és démoni besti-ák egész hadával. Mindezek mellett a djünnök isfolyamatosan fenyegetik a peremvidéki uradal-makat és városokat, s újabban a Fekete Emberek isodáig merészkednek, hogy megsarcolják, szétdúl-ják az északabbra fekvő sahánságokat, továbbá akaravánokat. Nincs ez másként a tengereken sem,ahol a feketeparti kalmárokra ezernyi mohó te-kintet tapad, hasznot vagy zsákmányt remélve. Aboszorkányoknak és fegyveres hátországuknaktehát mindig akad tennivalója, s éppúgy a rendekméregkeverőinek és ágyasainak. Elvégre a Király-ság ékes gyöngyszem, főként a gazdag folyóvöl-gyi városok, ahol a feketeparti kalmárházaknakmáris akadnak tekintélyes támogatói. És perszeahol a kalmárok megjelennek, mögöttük ott lapul-nak a Smaragd és az Opál boszorkányai is. Néme-lyek közülük talán máglyán végzik, az ügyeseb-bek azonban már megtalálták a bábjaikat, akik se-gítségével megvalósíthatják a boszorkányurak jóltitkolt céljait.



„A bahrudzsai emír palotája négyszintes, fe-hérmárvány csoda volt, hat karcsú tűtoronnyal,tengerre néző teraszokkal, ezer színben pompázófüggőkertekkel, szökőkutakkal, míves kárpitok-kal, és buja szobrokkal. Belül tágas, pazarul be-rendezett termek és kanyargós folyosók kuszahálózata alkotta, az avatatlan könnyen eltéved-hetett, ami gyakran előfordult. Egy hónapig, sőtegy évig ne lássak bort, ha eredetileg ember ter-vezte, emberek részére. Ám minden pompájávalegyütt sem lehetett belőle Feketepart legcsodála-tosabb épülete; Sahra, Ibra vagy Shalakorsz palo-tái egyelőre felülmúlták, bár a helyi előkelőségekazt suttogták, már nem sokáig marad így.Bahrudzsa évről-évre erősebb lett, a gazdagságá-nál csak a politikai befolyása nőtt gyorsabban, ésa derűlátók úgy vélték, keveset kell várni a na-pig, amikor megszerzi magának a vezető szere-pet a partvidéken.

Mindez egyetlen személy, Azeed emír érdemevolt, aki elsőként gyakorolta a hatalmat ezen anéven. Azeed az uralkodóknak abba a ritka fajtá-jába tartozott, akik nem természet adta kiváltság-ként élték meg a hatalmukat, hanem eszköznektekintették ahhoz, hogy jobbá tegyék a világot.Két tulajdonsággal is megáldotta a sors, melyeksegítségére voltak nemes szándékai megvalósítá-sában.

Egyfelől félelmetes érzékkel bírt a gazdaság-hoz, olyan zseniálisan bűvészkedett az adókkalés a vámokkal, hogy a kincstára évről-évre a dup-lájára nőtt. A gazdagságát pedig ütőképes kato-nai erő felállítására használta. Három légió szol-gálta, amelyből egy azonnal behajózható volt. Apalotaőrsége kétszáznál is több fanatikusból állt;ezek zöme már az anyatej mellé harcművészetettanult, vagy a mágiához konyított valamelyest;utóbbihoz legalább annyira, hogy idejében lesújt-hasson, ha találkozna vele.

Másrészt az emír nagyszerűen ismerte az em-bereket, csalhatatlan érzékkel választotta ki azo-kat, akik akár a végsőkig is lojálisak maradtakhozzá.

– A buta, de hűséges segítőket kedvelem – kö-zölte egyszer bizalmasan, és mondhatom, ez nemesett jól, miután régóta a főemberei közé tartoz-tam – Arra itt vagyok én, hogy gondolkozzam –folytatta –, viszont egyedül még én sem vihetekvéghez mindent. Ezért kellenek olyan megbízha-tó, derék parancsteljesítők, mint te, Eynar. Azészakiak a legjobbak, a folyóvölgyiek, vagy a ha-vasiak. Él bennetek valami sajátos erkölcsiség,ami itt Feketeparton már elveszett, vagy talán so-ha nem is létezett. Szeretitek a gazdagságot, dehiányzik belőletek az árulásra való hajlam.

Túlbecsülte a fajtámat, de velem nem fogottmellé. Kardforgatóként szolgáltam, önfeláldozó-an védelmeztem számos ellenségétől. No nemúgy, hogy éjjel-nappal kivont karddal álltam az

ajtaja előtt. Arra ott volt a halálig hű palotaőrség.Nekem jutott, hogy keressem, kutassam a rossz-akaróit, hogy utánuk merészkedjek az árnyékokközé, vagy éppen előcsaljam őket a rejtekükből.Még Bahrudzsához sem voltam hozzákötve, kül-detéseim közben beutaztam, megismertem egészFeketepartot. Mindezt pedig nem valamiféle arc-talan ítéletvégrehajtóként végeztem, hanem a sa-ját nevem alatt, de mindenkor az emír nevében.Eynar, Azeed oroszlánja – valahogy így emleget-tek.

Bevallom, legalább felerészben lelkesedésbőlteljesítettem a feladataimat, odaadó szolgáló vol-tam. Az emír olyan magasztos célt tűzött ki magaelé, amilyen Halcon kora óta nem jutott osztály-részül senkinek. Az embernép megvédelmezéséta visszatérő holdelfektől. A másik felet nem kellmegindokolnom, már említettem a túlcsordulókincstárat. Egy zsoldos tartsa a markát, nem szé-gyen az.

Már öt éve szolgáltam Bahrudzsa emírjét, mi-kor úgy éreztem, nem bírom tovább. Mozgalmasöt esztendő állt mögöttem, ezalatt féltucatszorpróbáltak megölni -.merényletre gondolok, nemnyílt harcra – tucatnyi halálos küzdelemben vet-tem részt, sőt, még egy tengeri csatában is helytkellett állnom. Harcoltam huundokkal, a Sma-ragdtorony boszorkányaival, és olyan fajzatokkalis, melyeknek nevük sincs, mert egyszerűen hi-hetetlen, hogy még létezhetnek. Tízszer próbál-tak megvásárolni. Elképesztő hírnevem lehet,mert öt év alatt tíz alkalom… feketeparti mércé-vel mérve ez elenyészően kevés. Minden csatábólgyőztesen kerültem ki, a kardpárbajokból ugyan-úgy, mint lelkemért vívott harcokból, de végülbelefáradtam.

Hogy miért is?Feketepart azonnal lenyűgözi a magam fajta

északiakat, aki mást állít, hazudik. A gazdagpartvidék, az édes gyümölcsök, a borok, a gyö-nyörű, könnyű erkölcsű nők, a háremek és aszerencsejátékok… Feketepart első látásra földiparadicsom. Ám aki nem vak, akinek van szemea lényeghez, hamar beláthat a pompázatos dísz-letek mögé. Feketepart a pokol tornáca, egy kö-nyörtelen világ, amit felerészben a romlott, ősifajzatok, a holdelfek formáltak ilyenné. A másikfele, mi tagadás, már a mi fajunk bűne, a mindentbehálózó, ördögökkel szövetkező boszorkány-rendek, a Smaragd és az Opál keze nyomát viselimagán. Szentségtelen titkok, feketemágia és vér-áztatta vagyonok; ez is Feketepart, sőt, éppen eza valódi esszenciája. Kevés magamfajtának ada-tik meg, hogy eléljen addig, mire teljesen kiis-meri…

SSoorreenn WWaarrdd :: FFeekkee tt eeppaarr tt (( rréé sszzll ee tt ))



((AAnnddyy RR.. CCaaiinn hhõõssee))Bár sokféleképp neveznek szerte Ammerúnia

vidékein, mégis, ha bemutatkozásra kerül sor,mindig ez a válaszom: a nevem Artusz. Artusz DeVorty, a hitetlen, a felségáruló, aki egyesek szerintTullúria legfőbb ellensége. Akinek már a pusztaneve is métely, az árulás magvait hinti a valóhitű-ek körében, mérgezi a halconita tanokat és azigazság tiszta forrását.

Pedig – ezt bizton állíthatom – az igazság sohanem valami fennkölt ige vagy egy istenség meg-másíthatatlannak vélt és érthetetlen, kicsinyes ta-na; sokkal inkább csúf kis hazugságok és meg-annyi ármány összessége, melyet joggal titkol –néha önmaga elől is – az egyszeri halandó. Ma-gam sem kívánnék annak terjesztőjének szerepé-ben tetszelegni, hisz’ mindaz, amit egykoron sze-rettem, és mindaz, ami régen voltam, már a múl-té. Azonban remélem, hogy e történet leírásávalaz igazság egy szilánkját – ha az, mégoly apró is –átadhatom az utókornak. Egy szilánkot csupán,amely azonban elindított azon az úton, melyet –magamban ezerszer elátkozva is, de – még ma isjárok.

„Hittel és vassal”: a kifejezést először egy meg-sárgult, pörkös szélű pergamentekercsen olvas-tam. Családunk jelmondata volt, és a tekercs, amitakkor büszkén tartottam a kezemben, nemcsaklovagi származásomról tett ékes tanúbizonyságot,de arról is, hogy őseim milyen rendíthetetlenül ésszilárd akarattal szolgálták a birodalom érdekeit.Ahogyan én akkor, ők is szentül hittek holmi jel-szavakban és magasztos igékben. Ma már azt istudom, hogy az ő sorsuk sem különbözött annyi-ra az enyémtől… de ez egy másik történet.

…A mondat idővel mélyen a lelkembe égett. Ésez az egyetlen, ami a régi életemből igaz maradt,annak ellenére, hogy ma már egészen másban hi-szek, mást vallok, mint egykoron. Azonban aztgondolom még ma is, hogy a bűn magában hor-dozza a büntetését. És ha más nem… nos, a vasmegmaradt, hogy ebbéli hitemnek érvényt is sze-rezzek. Akárcsak ott, régen, a Halconita Úr 426.esztendejében…

11..Cecht – Fenyves legnagyobb ember lakta váro-

sa – akár egy kivénhedt ringyó sápadt karjaival,úgy font körül évszázados falaival. Ezt az öleléstazonban a legkevésbé sem éreztem egy igazi sze-rető óvó és gondoskodó érintésének; sokkal in-kább tűnt egy útja végén járó kurtizán önző moz-dulatainak, aki az ifjúsága romjai felett merengvemég utoljára merítkezik meg a csillogás és a pom-pa múló tündefényében.

Sietve róttam a széles, gránitlapokkal borítottutcákat. A nyár eleji esték semmihez sem hasonlít-ható édes és romlott illata sem tudott méltóképpversenyre kelni az ősöreg városszörny hideg éskomor köveiből áradó, titkokat és megannyi drá-mát sejtető, baljós kisugárzással. Úgy éreztem –ma már bizton tudom –, hogy az ódon épületekközül valami sötét energia árad felém, ami kiszi-

polyozza tagjaimból az erőt és az életet. Esteledett. A haló napfény fakó sugarai mélyvö-

rös színben csillantak meg a palotanegyed kasté-lyainak cikornyás tornyain, azonban maguk azépületek már komor sötétségbe burkolóztak. Azutak mentén és az ablakokban sorban gyúltak afények. Az egymás mellett elhelyezkedő kastély-erődök hatalmas vasveretes kapui előtt posztolóStrázsák látszólag minden mozdulat nélkül álltakőrhelyeiken, akárha valami cifra ruhába öltözte-tett viaszbábuk lennének. Lezárt hintókbanbrúlok siettek a dolgukra, szolgák és hivatalno-kok hada rótta gyalogosan az utakat. A nappali,váratlan meleg után felpezsdült az élet, engemazonban a legkevésbé sem ez vitt ki az utcára.

Igencsak meglepett a dolog, hogy a cechti Lo-vag – meglehet, ismerve a képességeim és valódikilétem – sietve, mintegy fertályórája értem kül-detett, és felkért, hogy legyek a segítségére a Strá-zsák parancsnokának egy döbbenetes bűneset fel-derítésében. Rögvest a gyilkosság helyszínére, acecthi Lovaggyűlés főbírájának palotájába siet-tem. Alig pár perc múlva be is léptem a hatalmasépület sötéten ásító, szigorúan őrzött kapuján.

A nagyúr vérbe fagyva hevert a furcsa, ötszög-letű terem egyik sarkában, akár egy odahajítottrongycsomó. A cintermi homályban annak is lát-szott; összetört teste furcsa szögben pihent egy ci-rádás, fehérmárvány oszlop tövében. Köröttemindenhol darabokra tépett tárgyak és tengernyivér. A súlyos bromfa bútorok felborogatva, kisebbvagyont érő leceai porcelánok szilánkjaival hintvehevertek szerteszét az egész helyiségben. A míveskárpitokat a helyükről azonosíthatatlan, karmosvégtagok szaggatták le kivétel nélkül; a féktelentombolás nyomát még a falak tövében elhelyezett,arany és ezüst veretes díszpáncélok is magukonviselték.

Egy intéssel magamhoz rendeltem az ajtóbansápadozó Kardok vezetőjét.

– Te voltál, aki rátalált?– Igenis, nagyuram. – A fickót valódi keményfá-

ból faraghatták, mert feldúlt lelkiállapotára csak aszüntelenül emelkedő-süllyedő ádámcsutkájábólés fakó arcszínéből lehetett következtetni. Hangjaazonban határozottan csendült, és vert visszhan-got a kongó terem gyászba borult falai közt.

Hadviselt férfi – nyugtáztam magamban. Ezt afeltételezésemet látszott alátámasztani az a módis, amilyen szakértelemmel viseltetett a szokatlanhelyzetben. Nem járkálták össze a nyomokat, aszétszórt tárgyakat sem mozdították el, egy ta-podtat sem. Persze kevesebbet nem is vártam amegboldogult Wafael Lovag egyik legfőbb fegy-verhordozójától, hiszen urát, Cecht főbíráját igazi,kőkemény harcosnak ismerték birodalom szerte.Kár, hogy azokkal szemben, akik rátámadtak, ez-úttal még a szikla keménysége is kevésnek bizo-nyult.”

RRéésszzlleett aa HHiitttteell ééss vvaassssaall cc.. kkiissrreeggéénnyybbőőll.. AArrttuusszzkkaallaannddjjaaiirróóll aazz ŐŐssöökk vvéérree cc.. kköötteettbbeenn oollvvaasshhaattsszz..VVáárrhhaattóó mmeeggjjeelleennééssee:: 22001100.. ffeebbrruuáárr..

LLeeggeennddáárr iiuumm:: AArrttuusszz ddee VVoorr ttyy



A Nesníl elfjei Hétvölgyben, illetve a Gerincenvészelték át az előző Holdforduló végnapjait(Banthar), a Hét Ős irányításával. A Gerincenmaradottak a robosztusabb termetű ayrok, Hét-völgy pedig a könnyűléptű azírokat rejtette, akikközött megkülönböztethetünk erdőelfet, hóelfetés líreket (utóbbiak mára elkorcsosultak). Azayrok közé tartoznak a sziklaelfek, vérelfek, a sö-tét elfek, a holdelfek és az árnyelfek. Élőhelyükmiatt a sziklaelfek masszív felépítésűek, a sagíri-ak nyúlánkabbak és fürgébbek; az árnyelfek

Shagyrból kiszakadt mágusok és azok családjai. A sahwarok (vérelfek) eredete a Pagorba tekint

vissza. Mivel a sahwarok minden más elf nemzet-re elfogyasztandó eleségként tekintenek, a legtöb-ben rettegik őket, és meg sem kísérlik velük akapcsolatfelvételt. Létezik egy elmélet, amely ahét elf nemzetet a Hét Őssel köti össze. Eszerint anemzetek ma élő egyedei az előző holdfordulóttúlélő, és az új birodalmak alapjait lerakó ősök tu-lajdonságait viselik.

AAzz ÓÓeell ff eekk :: aa hhéé tt õõ ss ii nneemmzzee tt rrõõ ll

„Zúgó fejjel, sebek hasogató fájdalmával érkez-tem vissza e világba.

Kinyitottam szemem, s körülnéztem. Nappalvolt, bár a ragyogó napkorong maga sűrű, fehérfellegek mögé bújt. A bőrömet hideg szelek bor-zongatták, s testem ide-oda himbálódzott az alat-tam ballagó racnajt lovagolva. Az elém táruló lát-vány, bár fenséges volt, megborzongatott, jobban,mint a hűs levegő: hegyek! Égnek törő, kopársziklák, s a látóhatáron körben is mindenholugyanaz fogadott: hósipkás ormok, felhőbe bur-kolt csúcsok, s valahol mélyen lent szélben hajla-dozó, fekete fenyvesek…

A messzeség helyett ekkor aközvetlen környezetem vizsgála-tára kényszerítettem magam.

Tucatnyi alak bandukolt köröt-tem, némelyek gyalog, de a több-ség racnajháton. Ruházatuk meg-viseltnek tűnt, sokan kötéseket isviseltek, s mozgásukon kimerült-ség látszott.

Hozzám legközelebb egy meg-termett, dús, fekete szakállú férfiúhaladt. Díszes sisakja tompán csil-logott a szórt fényben, tekintetételőre, a fagyos hegyi ösvényreszegezte. Brúl Mydonn- eszembejutott, hogy így hívták, s büszkefenyvesi család sarja volt. Egy tá-voli városból – honnan is? Igen,megvan! – Cechtből érkezett, többtársával együtt. Körülnéztem, hogy hol vannakők, de csak kettőt láttam közülük: egy büszke tar-tású, idős férfit, és egy másikat, aki ugyanolyanerős testalkatú volt, mint a brúl. Ez utóbbit csakúgy hívták: Brigah, és egyszerű hajtó volt. Bivaly-erejének gyakran hasznát vettük utunk során, le-gyen szó megáradt folyón átkelésről, vagy mál-hák cipeléséről, de ész nem sok szorult beléje…Hanem az az öregember… Sötét köpenyt, s fejéreborított csuklyát viselt, s bal karja egy véres ing-darabbal a vállához volt rögzítve. Megsebesült…Aigren atya, villant be hirtelen elmémbe a neve.Igen, már minden világossá vált: ő valamilyen ro-

kona a brúlnak – apja, vagy nagybátyja talán?Emellett pedig magas méltóságot visel Halconszigorú fenyvesi egyházában… Halcon! Ó,Halcon Anvar, a mi Istenünk, Megszabadítónk!Én magam is az ő szolgája voltam, akárcsak Zrinntestvérem… Zrinn testvér – eltűnődtem… őt va-jon miért nem látom? Félelemmel telve oly hirte-len fordultam hátra, hogy kis híján leestem a rac-naj nyergéből, de ekkor valaki mellém rúgatott, segy erős kéz megragadta a gyeplőt, s megállítottahátasomat.

– Hóha-hó! Lassan a testtel, barát – hallottamegy ismerős hangot, amelyhezegy ismert arc is csatlakozott:ig’Jaih!

A feketeparti kalmár! Vastag öl-tözetének csuklyája alól kivillanó,barna, simára beretvált képe, gön-dör fekete haja élesen különböz-tette őt a fenyvesiek haloványbőrszínétől, kusza szakállától. Őnem is cechti – csak jóval későbbcsatlakozott hozzánk, abban azesős, hideg városban… Garinna,igen, így nevezik azt a helyet! Devajon… morfondírozásomat adurva felleghajtót viselő, fiatalférfi szakította félbe: – Ne törd fe-leslegesen a fejedet, Nirgen test-vér! Olvasd el inkább ezt! – azzala kezembe nyomott egy kis cso-magot, s felkacagott.

Remegő ujjakkal bontottam szét a bőrdarabo-kat, amelyek mélyén Halcon kolostoraiban hasz-nálatos pergamendarabkák bukkantak elő. Az énnaplóm! – döbbentem rá. Feljegyzéseim, amelye-ket az úton készítettem! Hálás szívvel akartamköszönetet mondani ig’Jaihnak, de ő mosolyogvaelhárította: – Ezt elveszítetted a rajtaütéskor, test-vér! Brigah találta meg, és tűzre akarta vetni, deén megmentettem, bízva benne, hogy mielőbbmagadhoz térsz… S lám, jól tettem! – hibátlanfogsorát kivillantva a feketeparti szélesen rám vi-gyorgott.”

RRuuppeerrtt MM.. PPiicckkffoorrdd

AAllkkuu aa hheeggyyeekk mméé llyyéénn (( rréé sszzll ee tt ))



Ammerúnia elfjei végtelen hosszú múltra tekin-tenek vissza. Mind az emberek, mind a fajtabéliekszámára is szinte képtelenség a múlt homályátteljesen kifürkészni. A történelem csupán góc-pontjaiban maradt meg emléknek, de ezek az em-lékek bevésték magukat Aia elméjébe. Az ősidőkfolyamán egy igen kitartó nép (shîr-shuar) emel-kedett hatalomra. Mértéktelen, szipolyozó élet-módjukkal azonban pusztulásra ítéltettek. Elkor-csosult utódaik a vérelfek, vagy ahogy ők nevezikmagukat: sahwarok, ma már leginkább csak sohanem látott, rettegett szörnyek. Bukásukat követő-en a lír korszakkal új leszármazottak erősödtekmeg, s benépesítették Ammerúnia sokszínű fel-színét. A folytonos háborúskodások a draquorok,a sárkányok, az óriások és más fajzatok ellen, va-lamint a Holdfordulók miatt rendre felborulóéletkörülmények idővel egységbe forrasztották azelfeket, s csakhamar felvirágzott az Óelf Császár-ság, amely egyetlen szokást vett át csupán ellenfe-leitől: a rabszolgatartást. Láncaikra verve embe-rek, manók, törpök és manók sínylődtek.

A császárság nem volt hosszú életű: a Holdhá-borúban darabjaira hullott, nyomában két fénylőbirodalom emelkedett fel, a Keleti(Azír)- és aNyugati(Ayr) Császárság. A kibékíthetetlen né-zeteltérés e két tömörülés tagjai között egészen aVonzás Haláláig vezethető vissza. A kontinensvégleg kétpólusúvá vált, megosztott lett, s kezde-tét vette az az ideológiai változás, melynek követ-kezménye Ammerúnia történetének egyik legna-gyobb – az embereket is érintő – fordulata. Az el-térő hatások hitükben is megosztották a népeket.

A Keleti Császárság megmaradt rabszolgatartó-nak, s teljesen eltávolodott ősei hitétől. Oltárairaúj istent emelt, Nhuort (Nór), akinek azóta is vé-res rítusokkal jár a kedvében. Nhuor papjai az ál-dozati szertartásokhoz állatokként kezelt embere-ket, közülük is kasztrált férfiakat használnak. Abirodalmat névleg a császár, manapság azonbanmindinkább Nhuor főpapjai kormányozzák. Bel-ső viszályaik és a hatalomért folytatott harc, to-vábbá az elnyomott népek folytonos – északonkevésbé jellemző, délen viszont megszokott – lá-zadozásai szépen lassan felemésztik a holdelfekerőtartalékait.

A Nyugati Császár-ság nem tért le teljesenaz ősi ösvényről. Azazírokat – amonsteri-eket és whuzanes-tieket (erdőelfek) – va-lamint a hóelfeket ma-gába foglaló biroda-lom vezetőit más fajokmegaláztatása nemfoglalkoztatta, ám azősi hagyományokmeg-tartása, a termé-szet tisztelete annál in-kább. A SárkányfejesÚrnő képében tiszteltIfjú, illetve Evenyhnée,

a természet ura, isteni hatalmú hősökként trónol-nak múlt, jelen, és jövő fölött.

Ám e kettős megosztottság mögött jóval jelen-tősebb a szétdarabolódás. Az egyes népek mind-mind megtartották jellemző vonásaikat. Míg asziklaelfek nagyobb részt pártatlanok a vallástérintő kérdésekben, a hóelfek egészen visszahú-zódtak a Jégföldek mélyére, keleten a sötételfek ésa tőlük kiszakadó árnyelfek szintén nem osztoz-nak teljességgel a holdelfek Nhuor-áhítatában.Erejük nagyobb részét azonban e népek is az ural-mon lévő Sötét Holdból és Ezüstholdból nyerik,éppen ezért maguk is ezek erőben tartásán fára-doznak. A Nyugati Császárság hasonlóképpenigyekszik uralomra juttatni Aia egy másik holdját,az Aranyló Holdat, melynek energiája az azíroknépét erősíti.

Az egyre sűrűsödő csatározások vallásháború-ba torkolltak, s sokáig egyformán emésztettekminden résztvevőt. Az újabb változást azonbanegy lenézett, elszigetelt nép hozta el. Az emberekHalcon Anvar buzdítására – kinek eredete máigtisztázatlan – fellázadtak a sok ezer éves elnyo-más ellen, s kihasználva a III. Holdháború zűrza-varát, elmenekültek a mágikusan is védelmezettföldekről, hogy új hazát találjanak, s megalapítsákállamukat, a Királyságot.

Az emberek jól szervezetett, erős országokatalakítottak ki, ám népük ragyogása eleddig mind-össze négyszáz esztendeje tart. Az elfek szemébenmegtűrt szökevények, nem többek. Csekély élet-tartalmuk, az időről és a térről birtokolt szegé-nyes ismereteik, barbár hagyományaik miattegyetlen elf nép sem képes rájuk veszélyforrás-ként tekinteni. Állati mivoltukat pedig továbbrasem vonják kétségbe, habár e megmerevedett fel-fogásnak Vanúriában már akadnak ellenzői.

Az elfeket hitük gyakorlása, s a Holdfordulóravaló felkészülés ezernyi szertartása tölti ki. Világ-látásuk, mágikus érzékenységük merőben más,merőben eltérő, mint ami megszokott az emberekkörében. Belső világuk harmóniája sokuk számá-ra fontosabb, mint a külvilág rendbe tétele. A vé-nek, akik erdőszellemekké lényegülnek át, egye-nesen belső világuk képére formálják át a környe-zetüket is.

Az új Holdforduló változásokat hoz az elfekmindennapjaiba. Ez a változás kényszerű rossz,és ennek tudata sokakat az őrületbe kerget. A III.Holdháború újabb fejezetéhez érkezik…

LLoorriieenn AAiiwwoooodd && EErriicc MMuullddoooomm

AAzz ee ll ff eekkrrõõ ll

IIddõõsszzáámmííttááss::Napjaink:Halcon sz. 434. tele (január), a Farkasok

Havában)Limarion sz. 2271, Nesníl-forduló, Dak-

naul a hetedik toronyban. Emlékezés Ideje.Sínisz Tornyai szerint: 26. eón – 669. éve



…A legkevésbé felfedezett, misztikummal bő-ségesen átitatott terület. Összefüggő őserdő bur-jánzik a területén, benne a titokzatos Utakkal,amelyre hívatlanul rálépni egyenlő az öngyilkos-sággal. Az Utak Erdőmély és Tűleveles települé-seihez vezetnek. Ezek egy pókhálóhoz hasonlatosláthatatlan mágikus Szövedék szálainak összefu-tásaiban rejtőznek. Akár a pókhálón hajnaltájtmegülő harmatcseppek, miként az egyik holdelfkrónikás jellemzi őket. Ezek a „cseppek” a közvé-lekedés alapján maguk is eleven, hús-vér lények,mégpedig az óelfek átlényegülései. Más króniká-sok azt állítják, a „település” valójában egy elfbőllett erdőszellem, amely befogadja az alakjukatmegtartó társakat. Ebből az is következik, hogynincs két egyforma település. Elpusztítani a pók-hálóban ülőket lehetetlen, igaz, a világi dolgoktólréges-rég eltávolodtak, ezért ez céltalan is lenne.Ha saját fajtájuk a területükre téved, a védelmük-re mindig számíthat. Előttük nincsenek különbsé-gek elf és elf között, ami a vallási hovatartozást il-leti: ellenben olyan biztonsággal különítik el aromlott lelkeket, hogy aki rosszban sántikál, az bi-zony nagyon messzire elkerüli Tűlevelest, vagyErdőmélyt. Mindez persze meglehetősen bizarr-nak hat, ámde az állítás igazáról, vagy hamisságá-ról senki nem tud számot adni: Erdőmély titokza-tos ösvényeit mindenki messzire elkerüli. Taláncsak az emberek merészkednek a közelébe, pusz-tán a tudatlanságuk miatt. A folyóvölgyi tenge-rész-népség viharok idején látni véli az elfek

Gyöngy-tengerre néző erődvárosának fényeit.Meglehet, ez is pusztán látomás.

A Tallin-árok közelében épült Valle erődítmé-nye, ahol talán a legtöbb fura történet és énekdalszületik az erdőelfekről: az árok ugyanis a manó-népség szerint egyenesen Tűleveles szívéig ka-nyarog. A holdelfek serege is megjárta már ezt ahasadékszorost, még a legutóbbi azír-ayr hábo-rúskodás idején: sokuk szelleme ma is itt bolyong.Az bizonyos, hogy furcsábbnál-furcsább dolgoktörténnek errefelé, nem ritkaság, hogy egész kara-vánokat kebelez be nyomtalanul az erdőség.

Az erdőelfek mutatják a legtöbb hasonlóságot atávoli ősökkel. Sudár termet, arányos alkat, ruga-nyos mozgás, légiesen könnyed léptek jellemzőekrájuk, álluk és arcélük vonala kissé nyújtott, akár-csak jellegzetesen csúcsba futó fülük. Szépségükmesés, az aranyszínű vagy borostyánkő zöldjéhezhasonlatos szemekről minden dalmondó megem-lékezik. Hosszú hajukba leveleket, vagy kisebbtotemeket fonnak bele, ruházatuk különlegeskristályfonatból készül, habár meglehet, ez máregyfajta páncél, és saját területükön belül más-ként öltözködnek. Mindig látni a közelükben fa-mulusokat, akik lehetnek kisebb ximúrok, vagyvadállatok.

Az erdőelfek rendelkeznek sárkánygriffekkel,melyeket meglovagolnak, továbbá égi hajókkal,amelyeket már több alkalommal a Kelet ellen for-dítottak.

NNyyuuggaattii EEllff CCssáásszzáárrssáágg:: eeggyy vváánnddoorr nnaappllóójjáábbóóll……



Az elfek táborát Nyugatra és Keletre szokás fel-osztani.

NNyyuuggaattii EEllff CCssáásszzáárrssáágg„Az egykori Óelf Császárság határvidékét

Északon a Vihar-tenger haragoszöld hullámai ost-romolják, délen Hétvölgy vadul burjánzó őserde-je. Egy lomha járású havasi tengerjáróról szemlé-lődöm, és nézem végig, amint a nap fakó korong-ja feloldódik a Gyöngy-tenger hegyekké dagadó,tarajos szélű hullámaiban. Valahol távol talán ottáll Erdőmély kikötővárosa, rejtve a tekintetek elől.Messzire van a Thorn-hegylánc keleti vonulata,ahol áthatolhatatlan erdőség védelmezi maka-csul, mégis hallani vélem a fenyvesi telepesekfolyton-folyvást lezúduló fejszecsapásait, amintmegingatják nyugalmát. Az erdő legmélyén alvóévezredes csendleplet minden hajnalban tompapuffogás szaggatja millió apró darabra. Ki tudja,

meddig még? Egyszer talán eljön az idő, amikor ahasadó fatörzsek helyéből nyúlánk testű, lángolópillantású alakok lépnek elő, s hosszú ujjaik közüla halál ölti ki a nyelvét baljósan, acélos szisszenés-sel. Akkor a Királyság bukása bizonyosan elkerül-hetetlen...”

TTűűlleevveelleess ((AAmmoonnsstteerr)) ((eejjttssdd:: aammoonnsszztteerr))Határtalan, ősöreg fenyőrengeteg az Ezer forrás

völgyeivel és Hétvölgy titkaival. Utóbbi hely a le-gendák szerint az elf faj bölcsője, az egyetlen vé-dett zug, amely valamennyi Holdfordulót túlélte.Békéjét erdőszellemek vigyázzák, akik maguk iselfek voltak egykoron, ám ma már eggyé váltakélőhelyükkel. Ők suttognak álmokat éjjelente aszéllel, ők bontják virágba a fákat, ők oltják a ván-dor szomját a vadvizű hegyi patakokból.

A tartomány erdővárosai között láthatatlan tün-dérösvények szaladnak, ez a Szövedék. Érzékeny,hatalmas pókhálófonatként írják le ezt a kódexek,a hálón harmatcseppek ülnek, s ezek a cseppekmaguk a városok.

EErrddőőmmééllyy ((WWhhuuzzaanneesstt)) ((eejjttssdd:: vvuuzzaanneesszztt))Dús lombozatú tölgyerdő, amely maroknyi me-

seszép várost ölel körül. Tündérlápként hívják atengerparthoz közeli mocsaras, érintetlen terüle-teket. A lápból sziklás, jól védett szurdok vezet fela fennsíkra. A tengerparton két város is rejtőzik,közülük egyik kapuja megnyitható a sziklaelf ha-jósok előtt. A Szövedék egyedül a fővárossal állkapcsolatban, a többi között griffek és sárkányfaj-zatok hátán közlekednek az elf urak.

KKeelleettii EEllff CCssáásszzáárrssáággLakóira közös gyűjtőnév alatt holdelfként hi-

vatkoznak. A Keleti Elf Császárság hatalmas területet ölel

át, igazi gigász, erejének teljében, IX. Menesz kor-mányzása alatt. Tartományait lír térkapuhálózatköti össze, amelynek használata újabban roppantveszélyes, köszönhetően a közelgő Fordulónak.

A holdelfek átlagosan hét láb magasak, bőrükszürkés árnyalatú, tekintetük átható, lélekbe mar-koló. Az elfek közül a holdelfek gondolkodása álllegközelebb az emberéhez. Rendkívül vallásosak,életük során számos előíráshoz, szertartáshoztartják magukat. Precízek, figyelmesek. Nagyvo-nalúak tudnak lenni, ám ha megharagítják őket,embertelenül kegyetlenek. A cél, ha az istenükkelkapcsolatos, vagy családjuk/önmaguk felemelke-dését szolgálja, rendszerint szentesíti az eszközt.A rang és a gazdagság a vallásos ájtatosság után alegfontosabb szempont az életükben.

A súlyos fegyverek forgatásában igen járatosak.Legkedveltebb harci eszközük mégis kétségkívülaz íj és az elf khraq (lándzsa és kard keveréke). Ki-váló stratégák, nagy seregek mozgatására rendez-kedtek be. A birodalom infrastruktúrája páratlan,ami segíti a seregek gyors mozgását.

A kushonok gyermekkoruktól egészen a Beava-tásig valamelyik Templomban nevelkednek. A

EEllff bbii rrooddaallmmaakk

AA hhoollddeellffeekk HHáárroomm TTeemmpplloommaaAA KKííggyyóó TTeemmpplloommaaNór egyházának építőkövei, bástyái. A hatalom java része

mindenütt a papság kezében van, leszámítva a két északitartományt, valamint néhány piramis-várost. Céljuk a SötétHold és az Ezüsthold megtartása a horizonton, a holdfor-dulók megállítása. Ehhez eszköznek vélik az ÖrökkévalóVárosokat, melyeket ki akarnak ismerni, és irányításuk alávonni. Éppen ezért az Árnyékföldeken bujkáló Fürkészeketés Árnyjárókat hajszolják, akik a rejtőzködő opálvárosokügynökei. Kísérleteznek átjárókkal, síkkapukkal is: a hold-fordulók megrekesztésének varázslatát keresik. Temérdekrabszolgát tenyésztenek majd áldoznak fel szertartásaikon,mivel a kísérletek rengeteg esszenciát zabálnak fel.

AA SSaass TTeemmpplloommaaA császár és belső titoknokainak befolyása alatt áll, a

haderő utánpótlása, kiképzése a feladata. A szervezet kisséelaggott, köszönhetően a vanúriaiak kasztosodott, merevfelfogásának, de még mindig jelentős erőt képvisel, főkéntVanúriában és Felső-Scytiában, ahol a Kígyó Templomanem tudott megizmosodni. Alsó-Scytiában és Rha-Amrahoázis-városaiban a sereg hűsége erősen kérdőjeles.

Shummúrban éledezik egy holdcsászárhoz hű, új generá-ció, de a fiatal tisztek hatalma még nem elegendő a vénekkibillentéséhez, a reformok átviteléhez. Egyesek közülükmár odáig merészkednek, hogy Baar-Shagyr megnyitásárais tervet szőnek, titokban kapcsolatot keresnek a sötételfekkel. A sagíri támogatás egy esetleges hadjárat eseténkétségkívül hathatós lenne, amennyiben a sötét elfek meg-tartanák adott szavukat.

AA HHoollddaakk TTeemmpplloommaaBölcselők, kutató szellemek, a Virrasztókra felügyelő

titoknokok és írnokok társasága. A legerősebb házak rend-szerint a második fiú gyermeket ide szánják (az elsőtkatonának, bár manapság, a Nór-hívők megszaporodásá-val, már sokkal inkább papnak). Központja Enaikában van,könyvtára és második legfontosabb centruma pedig acsászárvárosban, Kanakh-aamkórban. Véleményüket acsászár minden fontosabb vagy kényesebb ügyben kikéri,és hajlamos is rájuk hagyatkozni – jócskán felbosszantvaezzel a Kígyó Templomának arkónusait.




holdelf társadalom törékeny rendje a szeráfok(vérbéklyóval pórázon tartott császári feleségek)alkalmasságán felül a három Templom – a Hold, aSas és a Kígyó – egymás közti erőviszonyaitól, il-letve ezek császárral való kapcsolatának milyen-ségétől függ.

Mágiájuk a Sötét Hold energiáiból táplálkozik,közvetlenül pedig áldozatokon keresztüli mana-gyűjtésen és az esszencia tárolásán alapszik. Nap-pal gyengébbek, ilyenkor igyekeznek birtokukbiztonságos falai mögött múlatni az időt. A holderejével feltöltekezett elfet a napfény elégeti. Faj-társaik közül hatalmi pozícióik, különc, egyedi vi-selkedésük által tudnak kiemelkedni.

A császárságot ma belső ellentétek bomlasztják:a Templomok árnyékháborúja évszázadok ótatart.

SSccyyttiiaa ((eejjttssdd:: sszzkkűűttiiaa))A Szhetu-sivatag földmélyi piramisvárosait so-

kan rettegik szerte a császárságban, nem mindenok nélkül. Habár a szentélyek mélyén felállítottáldozati oltárok láncnépek egyedeit nyelik el szá-molatlanul, elvétve elf vér is beszennyezi a kőla-pokat. A császár ellen szövetkezők okkal retteg-nek Nór papjaitól: újabban elegendő egyetlenrossz pillantás, egyetlen félreérthetően megfogal-mazott asztali áldás a reggelinél, és máris meg-kezdik útjukat a piramis-szentélyek felé. Hiába:közeleg a Forduló, rengeteg áldozatra van szük-ség…

VVaannúúrriiaaA kígyók itt is a szőnyegek alatt lapulnak, de a

császárság szíve azért továbbra is a Hold- és a SasTemplomának erődített tartománya. A császárvé-rűek és a hatholdasok fényűző palotákban élnek avilág leghatalmasabb városban és a környező ura-dalmakban, Táncosok hada által kiszolgálva,Testőrök ezredei által védelmezve. Gazdagon ter-mő, dimbes-dombos vidék ez rengeteg rabszolgá-val, akiknek a zöme elégedett is a saját sorsával,mit sem sejtve a déli templomvárosokban senyve-dő tízezrekről.

SShhuummmmúúrrTermékeny alföld hasig érő fűvel, hűs ligetek-

kel. Itt történik az Őrzők kasztjába születettek ki-képzése: harcosok, palotaőrök, testőrök, aréna-harcosok, templomőrök, láncvadászok légiói állo-másoznak Dínisz kilenc erődöt magába foglaló,kilencven mérföld hosszan kígyózó „lánc-városá-ban” és szerte a szabad ég alatt.

BBaaaarr--SShhaaggyyrr ((eejjttssdd:: bbaarr--ssaaggíírr))Mérgező ködfallal elzárt tartomány, mivel la-

kosságát ismeretlen kórság emészti (ximúr-betegség). A mocsaras Shagyrba bezárt elfek bőremegfeketedik, megőszülnek, izmaik elsorvadnak.A holdelfek ellátják őket egy elixírrel, amely akórság egyes hatásait elnyomja – lehetőségük nyí-lik az életben maradásra, ugyanakkor a kushonokalávetettségébe kerülnek. Merthogy a fertőzöttegyedek neve ettől kezdve: sötételf. Maga a tarto-mány eleve barátságtalan egy hely, halálig ma-rasztaló, miként a II. Holdháborúban itt járt csá-szári küldött fogalmaz jelentésében. Az Ahaggar-hegység és a Godor`o`Garan hegyvonulatai közé

ékelődött mélyföld legnagyobb része párás, fül-ledt klímájú, csapadékos mocsárvidék. Végelát-hatatlan ingovány, a posványból néhol felbukka-nó sziklakúpokkal, mérgező növényekkel, gö-csörtös, moszat-borította ősfákkal, úszó bozót-szi-getekkel. Itt nincsenek sem utak, sem ösvények, avadcsapásokat a nap minden órájában egymásrais vadászó éhes bestiák lesik. Jobb esetben óriástermeszek, lápi farkasok, hiúz, vagy párduc kus-had a sás között, rosszabb esetben hárpiák, dene-vérlények, griffek, vagy amit senki sem kívánhatmagának, különféle szörnyszülöttek a ximúrokvalamely alfajából.

A sagíri területek roppant értékesek, ezért gya-nítják többen is, hogy a ximúr-betegség császáriármány: értékes holdkövek, esszenciát tárolni ké-pes drágakövek, különleges bestiák, félelmetes hí-rű vívók, és a legendás hírű opálacél származik eveszedelmes területről. Itt található a legősibbshir-shuar korból fennmaradt város is, Khalumn-Dzardan hercegvárosa, a maga ötven lakószintjé-vel, s ezernyi titkával.

RRhhaa--AAmmrraahh ((eejjttssdd:: rraa--aammrraa))Félsivatagos sztyeppe, ahol temérdek ember és

manó rabszolgát őriznek és tenyésztenek. Azelfek előszeretettel vadásznak errefelé nagyva-dakra, és gyakoriak az időt és a teret megbolyga-tó kísérletek is, amelyet a Kí-gyó Temploma folytat a For-duló megállítása érdekében.Minden fontosabb köz-ponttól távol esik, egye-dül Lágusz hegymélyiváros-piramisa vigyázza te-rületeit. Sahwara félelmetesközelsége olykor idevonzza a HoldakTe m p l o m á n a kmagas rangú,v é n s é g e s e nvén arkónusait,akik kutakodnak a hegyekben,vagy a rossz hírű lápvidéken.Némelyek közülük sosem tér-nek vissza. Ezeket aztán a SasTemplomának harcosai igyekeznek felkutatni.Közöttük már akadtak olyanok, akik élve láttákviszont Lágusz falait, ám úti beszámolóik hatásá-ra a kalandvágyók száma évről évre csökken.

KKaasszzttookk aa hhoollddeellffeekknnééllCsászárvérűekHatholdasokŐrzők Papság (Kígyó Temploma)TáncosokAlkotók (Hold Temploma) Őrzők (Sas Temploma)SerényekFelügyelőkLáncnépek



EErriicc MMuullddoooomm:: AA vvaarr jj úú ((vv ..22 .. ))–– rréésszzlleett ––

„Az öreg várban lázas készülődés folyt.A mallór íjászok – poros utazóköpenybe bújt el-

szánt, lenszőke hajú kalandorok letörölhetetlenmosollyal arcukon – elfoglalták őrhelyeiket a tor-nyok kémlelőnyílásainál, a gyilokjárók és a két ki-sebb kapubástya homályos rejtekében. Kiválóbbrálátást a belső udvarra és a várhoz kanyargókaptatóra keresve sem találhattak volna jobbat,mint itt. Fenyves farkasképű harcosai – a féktelenvendiai zsoldosok – feszítettek mögöttük elszántnyugalommal bőrvértjeikben. Kérges kezüketcsatabárdjukon vagy kardjukon nyugtatták. Haaz Aranyló Hold fiai valamilyen fortéllyal feljut-nának ide, tartogatnak majd egynéhány kereset-len szót számukra, az acél jogán.

Dzsáhár a lakótoronyba futó feljáró alsó fokainvárakozott, mozdulatlanságba dermedve. Egymohával befutott szobor – fej nélküli, pallosára tá-maszkodó ős, egy szentéletű halconita lovag –maradványaira támaszkodott, tekintetét rezze-néstelen arccal maga elé szegezve. A szürke szem-pár csak akkor látszott megvillanni, amikor a fe-kete varjú a tollait borzolva a szobor csonka nya-kára telepedett. Mire az utolsó pihe is megnyugo-dott a deres kőlapokon, Zúria visszanyerte embe-ri alakját.

– Több család. Az Ezüst Holdat Űzőket és a Só-lyomszárny Urait felismertem. Észak legerősebbházai; büszkék és beképzeltek. Régóta kutathat-nak utánunk, volt elég idejük felkészülni a talál-kára. – Zúria arca sápadtabbnak tűnt a szokásos-nál. – A Sárkányfejes is közöttük jár…

Dzsáhár konok hallgatásba burkolódzott, arcaszobormerev maszkként feszült rá a csontokra.Most éppolyan halottnak tűnt, mint a kőszobor,amire támaszkodott.

Szótlan és rettenthetetlen. Sohasem fog megvál-tozni. Sohasem...

- Dzsáhár! Számosan vannak a varázstudók. Haa Sárkányúrnő nem tüntetné ki őket a figyelmé-vel, akkor… akkor azt mondom, talán. De így…Meglehet, már a falak előtt vannak. Add ki a pa-rancsot! Talán még elmenekülhetünk. Ismerekegy varázslatot, amely…

- Elég! A főtorony lesz a védőbástyánk, a te irá-nyításod alatt. Ha szorult helyzetbe kerülnél...

Az könnyen megeshet......a titkos alagúton keresztül menekülj! Én is ott

leszek majd a kellő időben! Ha mégsem, hát nevárj rám! De most, vértezd fel a tornyot, ahogy ésamennyire csak lehet! Kevés az időnk...

– Kevés rá az idő, te ostoba sivatagi kígyó! – Aboszorkány ökölbe szorította ujjait, aztán mérge-set fújva, dühös vadmacskaként kapta fel a kőpár-kányon heverő gazdátlan, görbe pengéjű torok-metszőt. A vadász hanyag, szinte észrevétlenmozdulattal helyezte át kezét az övébe tűzöttkard markolatára, s eltolta magát a szobortól.Zúria azonban óvatosan eloldalazott előtte, majdaz öregtorony ajtaja felé hátrált, szemét mindvé-gig a férfira tapasztva, tőrének hegyét annak szí-vére szegezve. – Megbízhatsz bennem… Megte-

szem, ami tőlem és az urdungjaimtól telik! De vi-gyázz, mert ezen a helyen engedetlenebbek a szo-kásosnál. Nem szavatolom az embereid életét, haaz utamba kerülnek. – Kacagott, amikor alakjátfelfalta az épületben párálló feketeség.

Dzsáhár végighordozta pillantását a romokon.A tintaszín ablakokban emberek gubbasztottak –prédára leső fenevadak – jobbjuk handzsárt, bal-tanyelet vagy kardot markolt. Az éjsötét zugok ésváratlan beugrók alattomos halált bújtattak – csu-pasz acél és ezüsthegyű vesszők formájában: azezüstöt a Sárkányfejes elfjei nem állhatták; meg-vakultak tőle. A pengéken tűzszalamandra vére:az egyetlen méreg, ami hatásos a hosszúléptűekellen, és megbénítja izmaikat.

Bárhová tekintett Dzsáhár, mindenütt halk,visszafojtott szusszanások párája festette fehérre afagyott levegőt, harci láztól parázsló tekintetekfürkészték az erdőt. A Fekete Emberek – gyilko-sok, erőszaktevők, tolvajok és fosztogatók: a Ki-rályság számkivetettje valamennyi – egyedül az őintésére vártak, hogy eldobják életüket. Büszkesé-get is érezhetett volna. Mégsem volt más a szívé-

III. évfolyam, 5. szám, 2009. május · 2018. 6. 7. · Cherubion „őskövülete”, hi-szen az...

Documents

Transcript of III. évfolyam, 5. szám, 2009. május · 2018. 6. 7. · Cherubion „őskövülete”, hi-szen az...