Hámori Zsófia

Perennrose(és más elbeszélések)

Magánkiadás

© Hámoriová Žofia, 2018ISBN 978-3-9524600-2-3

Requiem

Nem minden farkas születik vérengzőnek. Egyesektől kifejezettentávol áll a falkavezéri temperamentum. Desmond is egy ilyen félre-sikeredett példány volt. Nem lehetett sem szépnek, sem félelmetes-nek nevezni, valahol e két pólus között egyensúlyozott, nélkülözvea legtöbb biológiai jegyet, mely alapján a rendszertan a ragado-zók közé sorol egy farkast. Társai mutánsként tekintettek rá, akinekegyedfejlődése megrekedt a keskeny kutyapofa és a fakó drótszőrzetszintjén. A társadalom rendszerint finoman diszkriminálta és állat-kertbe deportálta a Desmondhoz hasonló fogyatékosokat, ő azon-ban nem elégedett meg az ottani kényelmesen sorvadó életvitellel,nem akart lemorzsolódni. Úgy döntött, buzgó fogyasztója lesz a tu-dásnak, levelező tagozaton, így az oktatásügy kacifántos labirintusacsakhamar magába szippantotta.

Tanulmányait színházi mellékállásból finanszírozta. Matinéktanmeséiben vállalt kisebb szerepeket, noha az oktondi fenevadat,akit állandóan el kellett játszania, cseppet sem érezte testhezálló-nak. Jókat röhögött a gyerekmesék szövegkönyvi változatain, mertsaját furfangosságát többre tartotta annál, minthogy kizárólag nyerserejére hagyatkozva falja fel a gyengébbeket. Szellemi erejébe vetetthite azonban fejet hajtott a szűkmarkú bérezési rendszer előtt, hétrőlhétre elviseltetve vele a kiskorú közönség visongását.

Általában nem sikerült a kedvükre tennie. Jellegtelen kutya-arca szépen idomult a szelíd báránybőr jelmezhez, így a leleplező

142

katarzisjelenetekben sosem ijedtek meg tőle a gyerekek. Szerencsé-re még azelőtt szert tett egyetemi oklevelére, hogy a színházi kassza– kiszagolván a közelgő csődöt – elbocsátotta volna. A szabályzat-nak megfelelően az állatkert is rövidesen kiadta az útját, hiszen im-máron papír bizonyította, hogy Desmond intellektualitása maga-sabb szinteket hódított meg, mint némely gondozóé.

Hiába vonzották a széles agykapacitást igénylő foglalkozások,faji hovatartozása miatt sosem jutott túl az irodák biztonsági kapuin.A természet sajnos nem áldotta meg elég markáns alkattal ahhoz,hogy testőr, gengszter, esetleg kidobóember lehessen valamelyik éj-szakai klubban. Vértestvérei a karrierizmus perifériájára szorítottákgenetikai fölényükkel.

Desmond bízott az anyaállam támogatásában, de a munkaügyihivataltól legtöbbször ugyanazt a tanácsot kapta: vadállatként pró-bálkozzon inkább a cirkuszban. Önbecsülése azonban szigorúan el-utasította ezt a lehetőséget. Az előadó-művészet legaljának tartot-ta, hogy tüzes gyűrűkön szökdeljen keresztül a kábítóan párolgólócitromban, amit senki sem takarít fel a porondról a szoros mű-soridők miatt.

Desmond életében így egy rövid önmegtartóztató időszak kez-dődött. Hűtőszekrényét csak elvétve tankolta fel fogyasztható tölte-lékkel, kedvenc időtöltésétől azonban nem fosztotta meg magát, éstovábbra is rendszeresen vásárolt belépőjegyet a természettudomá-nyi múzeumba.

Nehéz eldönteni, hogy a szerencsének melyik küldönce kötöttcsomót sorsvonalára azzal, hogy éppen abban a kiállítóterembenokozott csőtörést, jelentős árvízkárt hozva, amelyikben Desmondoly gyakran időzött. Önmegerősítésként gyakorta tanulmányoztaelődei primitívebb, kipreparált figuráit, mivel véleménye nem egye-zett azon farkasok többségével, akik egyes félrevezető horrorfilmeken

143

alapuló darwini elméletek nyomán az embertől származtatták ma-gukat.

Az égi sakktáblán a dörzsölt múzeumigazgató terve nagyszerű-en összejátszott Desmond veszélyesen megcsappant megtakarításai-val. Az állást hirdető szórólap épp a megfelelő pillanatban röppentki irodája ablakából, hogy aztán alaposan pofán találja feltörekvőámokfutónkat.

Desmond úgy gondolta, a szórakoztatóipar mindenáron gúnytakar űzni másságából. Hálátlan, alulfizetett munkához jutott, melybizonyos értelemben még a cirkuszi bohóckodásnál is kínosabb voltszámára: családja kihalt ágának egy kitömött nősténypéldányát kel-lett helyettesítenie egy eukaliptusz-paradicsomnak berendezett éj-szakai jelenetben. A munkaköri leírás napi nyolc óra teljes mezte-lenség és mozdulatlanság, alacsony látogatottságú napokon félórásebédszünettel.

A hajnali nyitás előtt egy órán át sminkelték, mint a színésze-ket. A takarítónő pézsmabarna csíkokat festett vézna hátára, a hasá-ra műszőrméből varrott erszényfélét erősítettek, azután elmagyaráz-ták neki, hogyan helyezkedjék figyelő pozitúrába egy „Thylacinuscynocephalus” feliratú tábla mögött. Tilos volt köhögnie vagy tüsz-szögnie, és csak olyankor pislanthatott, amikor a látogatók másfelénéztek.

Borzasztóan unta a munkát, úgy érezte, elbutítja a semmittevés.Ráadásul a műfüves kifutó felszínes takarításának hála tetveket sze-dett össze, amik kellemes kis várost alapítottak álerszénye mélyén,bosszantó és szervezetlen ostromokat intézve ellene nap mint nap.Fertőzöttsége ügyével végül a szakszervezethez fordult, így érve el adíszletek totális szanitáris kezelését.

Szakmai előrelépési lehetőségei abban merültek ki, hogy szezo-nális átalakításokkor másik kiállítóterembe költöztették. Felettesét

144

nem terhelte semmilyen bűntudat, tudálékos gonddal mutogatta őtaz intézményt gyakorta látogató iskolai csoportoknak.

A mumifikálódás kényelmetlensége ellenére Desmond remekülmegtévesztett mindenkit. Előfordult, hogy egész éjszakára munka-helyén rekedt, mert záráskor a biztonsági őr megfeledkezett arról,hogy a műlevelek alatt pózoló farkas valójában statiszta.

Egy kivételes keddi napon népes családok özönlötték el a múzeu-mot. Desmond hozta a szerepét, éhezve számolgatta az orra előttelguruló zsenge porontyokat. Egy szenilis nagymama pipára gyúj-tott, mikor észrevette a dohányzást tiltó táblát a terem falán. Az őrnem szólt rá, nagyobb gondot jelentett, hogy megfegyelmezze azta csapatnyi anarchista kamaszt, akik szándékosan összefogdosták akitömött állatokat.

Desmond szerette az ilyen polgári lázadásokat, színt csempésztekélettelen munkanapjaiba. Depresszívebb hullámzásai közben eszébejutott, hogy a tömeges meghökkenés kedvéért átharaphatna egy-egymarjához dörzsölődő szőrös kart.

Délután kikönyörgött egy kávészünetet. A büfében szerencsérecsak az igazgató szemeivel konfrontálódott, aki így is tartott a hami-sítási botránytól. Követte Desmondot az ételpulthoz, majd csend-ben megkérte, hogy frissítőjét a biztonság kedvéért másutt fogyasszael. Desmond puffogva fedezékbe vonult a vészkijárathoz, ahol egymegcsömörlött láncdohányos éppen újságot olvasott.

A két hím nem zavarta egymást, noha Desmond kávészopogatásközben a figura kihajtott napilapjába bámult. Mindjárt szemen ispöckölte a pohárban örvénylő kanál nyele, amint a rendkívüli hir-detések szűk rovatához ért. Vállalkozó kedvű farkasokat csábítottaknyitott szereplőválogatásra a Piroska korhatáros mesefeldolgozásá-hoz. A sokak által ismert történetre alapozó film a Fogsortánc címetviselte, és bombabiztos kasszasikernek jósolták.

145

Desmond tüstént kitépte az újságból a hirdetés szeletkéjét, éshálából homlokon nyalta az idegent. Fütyörészve közelített a sze-mélyzeti osztályhoz, keresztülsétálva egy népes ázsiai turistacsopor-ton, kiknek nyakba akasztott fényképezőgépei csak úgy füstöltek.

Térden csúszó felettese könyörgésétől Desmond csak még vidá-mabban lobogtatta felmondási levelét. Az igazgató a hagyományosjutalékígéretekkel próbálkozott, ám Desmond megfenyegette, hogykiharap egy darabot a szívéből, ha nem engedi őt tüstént elmenni.E rendbontó jelenetre köréjük gyűltek a múzeumi ajándékboltnálcéltalanul lézengők.

Mielőtt végleg elhagyta volna az evolúció szemléltetésének emekonzervált mocsarát, Desmond víg kedéllyel lecsúszdázott a gyapjasmamut agyarain. Levetett álerszényével, melyet tréfából szakállkéntfüggesztett fel egy muflonfejre, a zokogó igazgató még aznap éjjelmegfojtotta magát.

Desmondnak meggyőződése volt, hogy erre a filmszerepre szü-letett, mert az utcán belebotlott egy kukában turkáló javasasszony-ba, aki némi borravaló fejében szentül ezt állította. Otthon a matracalól előbányászta régi mesekönyvét és alázatos felkészülésbe fogott.Egész éjjel a tükör előtt gyakorolt.

Annyira kimerítette a tökéletes karakter felépítése, hogy másnapdélelőtt a kelleténél jóval tovább szundikált. Hogy le ne késse a meg-hallgatást, egyszerre próbált meg inget vasalni, kenyeret pirítani ésfürdővizet készíteni. Sietségében fel is borította az állványt, a vasaló-val kisebbfajta krátert égetve a szőnyegbe. Lefürdött, azután bebújta sütőbe, hogy bundája gyorsabban megszáradjon. Egész testét át-fésülte, végül egy villanyborotvával leheletnyi fazonigazítást végzettaz orra körüli szőrzeten. Kikefélte egyetlen öltönynadrágját, amely-nek hátulját résnyire meglékelte, hogy kiférjen rajta hosszú farka.Halványkék inget gombolt magára és ferdén csíkozott nyakkendőt

146

kötött. Megjelenésébe egy kevés természetességet is csempészett az-zal, hogy nem sikerült cipőbe préselnie óriási mancsait.

Taxizott, hogy időt spóroljon. Útközben azon járt az esze, mi-lyen nagyszerűen fogja tudni kamatoztatni fabulakorszakában tö-kélyre vitt szavalói képességeit.

A regisztrációra várakozók sora a nyílt utcán kígyózott. Sor-ban állás közben ellenfelei elemezhetetlen szagmintákkal kábítottákDesmondot. Igazolványának – mely bizonyította, hogy megkapta aveszettség elleni megfelelő oltásokat – közelgő lejárati dátuma ki-sebb adminisztratív fennakadást okozott, de végül csak beenged-ték. Az izgalomtól elkapta a hasmenés, ezért ellenőrzés után előszöra mosdó felé kanyarodott. Emberszabású sorstársa, akire véletlenülrányitott az egyik fülkében, valami jelmezboltból kölcsönzött, olcsókezeslábas bundát próbált ráerőszakolni figyelemre méltó sörhasá-ra, hogy ő is született ordasnak látsszék. Tudniillik az újsághirdetéssemmilyen kikötéssel sem utalt rá, hogy az élelmesebbje ne próbál-hatna ily módon szerencsét.

A váróteremben vadak tolongtak. Volt, aki magával hozta csics-ka csivaváját, hogy már a róla kialakult első benyomás is menedzseltlegyen. A hiúbbak a földre vetődve pumpálták szálkás izomzatukat,fél karral nyomva ki a fekvőtámaszokat. A nevezők nagy része görögstílusban tervezett felvonulni a szervezők előtt, kihangsúlyozandó azanyatermészettől kapott jutalmakat. Desmondot lesújtotta ez a na-turalista hozzáállás. Kristálytisztán emlékezett rá, milyen önundor-ral kezdett meg minden múzeumi munkanapot, amiért megfelelőöltözék nélkül kellett mutatkoznia az emberek előtt. Igazság szerinta média kórosan megszerettette vele a divatot.

A válogatás egy független moziban zajlott, melyet a szervezőkvéres áron vettek bérbe a tulajtól. A meghallgatást két különálló csa-pat végezte, kisebb csoportokra osztva a pályázókat, mivel a filmipar

147

egy jól ismert hippi ikerpárja e közös produkcióban társult a rende-zői Oscar-díjért. Desmondot untatta a testépítőkkel való vegyülés,ezért megvesztegette a biztonsági őrt, és soron kívül besompolygottaz egyik terembe. Ülésnek álcázta magát és beleolvadt az egyik hátsóvörös plüss sorba, onnan figyelve az eseményeket.

A hájas rendező napszemüvege takarásában folyt szét középtájtaz első sorban. Mellette a producer ült, aki egy üres popcornos zacs-kóba köpött, valahányszor nem tetszett neki valami. A koreográfusállva vezényelte a semmit, míg a kisebbségi komplexussal küzdő for-gatókönyvíró árnyékba húzódott, idegesen tördelve kezei között aszövegkönyv egy cafatos másolatát.

A farkasoknak improvizált mozdulatokkal kellett felruházniukegy kijelölt szövegrészletet, úgy, hogy figyelembe vették a nehezí-tő tényezőket. A hátteret valami karácsonyi musicalből kölcsön-vett műfenyők biztosították. A női főszerepre kiválasztott delikvenstmesterségesen kialakított idomokkal áldotta meg egy vaskos pénz-tárca. Vadító vörös körmeivel az igen kis takarási kapacitással bí-ró vörös vállköpenykéjét igazgatta. Nem volt egyértelmű, hogy aszerep kedvéért tette-e, de olyan bensőséges pillantásokat küldöttvalamennyi vele próbáló hím állat felé, mint aki nagyon szeretnéeltékozolni megjátszott ártatlanságát a kulisszák mögött. Partne-rei legtöbbjének éppen annyiban merült ki az intelligenciája, hogye félreérthetetlen felhívást pár perces fellépésébe beépítve helyesenértelmezze. Ennek hála az igazi tehetségek csiszolatlan formájukbanmutatkoztak meg a stáb előtt.

Egyesek például rögtön a pornográf oldalát ragadták meg a fi-gurának, s megpróbálták Piroskáról finoman lehámozni az alsóne-műt a nagymamát érintő száraz párbeszéd közben. Akadt olyan, akimegfélemlítésképp egy rátartias lendülettel a hölggyel együtt a pa-pírbokrokba borult, hogy a magáévá tegye. Egy másik a hátára kapta

148

és termékenységi táncot mutatott be. A kalózkendős életművész aztvélte győztes módszernek, ha pajkosan megkergeti a nőt az ülésekközött. A hozzá hasonló bátor kezdeményezőknek a rendező meg-engedte, hogy a gyilkossági jelenetben is kibontakozzanak. A cso-portban utolsó előttiként felvonuló zseniális imitátort elismerőenmegtapsolta azért a meghökkentően kreatív torokharapásért, ame-lyet a dunyha közt kéjesen vonagló Piroskán demonstrált.

Desmondot nem ijesztették meg a magas elvárások, büszkén ve-tette be agytröszt stratégiáját: a megtévesztést. A szakmai közönségsoraiból tiltakozó köhögések hallatszottak, mialatt öncélúan mó-dosított a kapott szövegen, és nyájas monológ segítségével próbálta lassú jelenetben látványosan unatkozó és nagyon piros színésznőbizalmába férkőzni. A játék láttán a rendező becsmérlőn megemel-te a napszemüvegét, a forgatókönyvíró a körmét rágta, a producerpedig sokat köpködött.

Főhősünk fantáziátlan kísérletét idő előtt félbeszakították, dekeverék származása tetszett a bíráknak, ezért kérték, hogy falja felPiroskát. Szakadékszélesre tátott szájával egy harapásra lenyelte anőt, azonban ennél a jelenetnél is túl sokat fecsegett. Az arcokróltürelmetlenséget lehetett leolvasni, melyért csak részben volt okol-ható az eltolódott uzsonnaszünet.

A szerep nem lett Desmondé. Hiába magyarázta, hogy ő a klasz-szikus Perrault-féle változatot interpretálta, ahol a farkas megfontol-tan, hízelgéssel kárhoztatja el az ártatlanokat, nem pedig erővel, arendezőnek fogalma sem volt róla, miről beszél. A két oldal ekkorszenvedélyes vitába kezdett.

– Önök semmibe veszik a kultúrát – vádaskodott Desmond.A rendező nyereségorientált észjárással ellenérvelt:– Teszek a klasszicizmusra! Ez a huszonegyedik század. A nézők-

nek erőszak és meztelenség kell, nem érünk rá moralizálni.

149

Vérre menő bandaháború kerekedett volna az ügyből, ha egyégből pottyant antropológus be nem ékel egy fogpiszkálót a két ve-zérhomlok közé.

– Uraim, csigavér! Kérem, bízzák rám a megoldást! – azzal át-nyújtott egy húsos szendvicset a stáb minden tagjának.

Mellényzsebéből előhúzott egy pakli üres névjegykártyát, és le-osztott belőle egyet az ordasnak. Ezután fehér sasorrával négyzetalakban erővonalakat rajzolt köré. Tisztelgett, s így szólt:

– Köszönjük, hogy befáradt.Ekkor Desmond alatt kettényílt a föld, két szoros sorban cápa-

fogak szúródtak át a szőnyegen, és a feneketlen száj benyelte őt.Fénysebességgel végigszáguldva a sötétség emésztőrendszerén egy„selejt” névre keresztelt konténerbe érkezett, ahol kannibál szivacs-labdák támadtak rá.

Szerencsére a sikátorban három albínó kislány éppen karóba hú-zott egy patkányt, így meghallották a kiabálást.

Felkapaszkodtak a fémtartály szélére.– Ez egy kutya – szólt az egyik.– Inkább farkas. Figyeld meg a fogait! – okoskodott a másik.– Helló, Miszter! Talán bajban van?Szegény farkas gurgulázva süllyedt egyre mélyebbre a színes futó-

homokban, a gyilkos labdák már derékig maguk alá temették.– Ti is látjátok, milyen szépen fogy az élete? – ámult el a har-

madik kislány.– Nem kéne megmentenünk?– Mi lesz, ha felfal bennünket?Desmond nem tudott megszólalni, mivel a labdák addigra szét-

rágták a hangszálait. Sok sebből vérző mancsaival inteni próbált alányoknak, ám ők offenzívnek vélték a jelzéseit.

– Hárman vagyunk. Leterítjük – zengték szinte kórusban.

150

Erejüket egyesítve mentálisan leképeztek egy konzervnyitót, ésnyílást vágtak vele a konténer oldalába. A sok szivárványlabda egyszempillantás alatt kiszabadult, majd fogcsattogtatva szétgurult azutcán és üldözőbe vette a járókelőket. A féktelen lakoma szép szür-reális revansa lehetett volna Desmondnak, ha megéri, hogy könyvetírhat a kirekesztettek életéről.

Sajnos a kudarc még halálában sem kímélte. Mivel a merényletután csak egy kupac csont maradt belőle, lelkét kis csomagokbanimportálta a túlvilág. A hibás címzésnek hála jellemének értékesebbrészei most valahol az univerzumban kallódnak, így újjászületéselegfeljebb génmutáció révén lesz lehetséges.

Amikor ezt a történetet írom, a tudomány még gyerekcipőbenjár ahhoz, hogy lombikjaiban Desmondhoz hasonló intelligens álla-tokat tenyésszen ki. Mire beköszönt a fejlődés következő korszaka,félő, hogy már senki sem fog emlékezni arra a hős farkasra, aki nemgyőzte átugrálni egy szűk és ellenséges világ buktatóit, mert elhatá-rozta, hogy mindenáron született önmaga marad.

151

Tetszett? Rendeld meg a kötetet közvetlenül a szerzőtől,és olvasd el a kötetben szereplő összes novellát!

sofia.hu/rendeles

Hámori ZsófiaÍrj nekem: uzenet@sofia.hu

www.sofia.hu

facebook.com/authorsofia

Tartalom

Bíbor világ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Perennrose . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17A negyedik utas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82Homokvárak alkonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91Kukkolók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111Kisvárosi gyász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119Ragadozók kora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134Requiem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142Idegszobák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152Tüskék reggelire . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156Zárt dimenziók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166

Hámori ZsófiaPerennrose

Magánkiadás

Borító: Matsuoka YokoFelelős szerkesztő: Kelemen Lívia

Tipográfia és tördelés: Kalmár Gergely

Nyomdai kivitelezés és kötészet: Print Invest Magyarország-H Zrt.Felelős vezető: Ványik László elnök-vezérigazgató

ISBN 978-3-9524600-2-3