Hézser Gábor - Miért - Rendszerszemlélet És Lelkigondozói Gyakorlat (OCR)
-
Upload
vinko-zoltan-tamas -
Category
Documents
-
view
43 -
download
0
description
Transcript of Hézser Gábor - Miért - Rendszerszemlélet És Lelkigondozói Gyakorlat (OCR)
HEZSER GÁBOR
' RENDSZERSZEMLELET ÉS LELKIGONDOZÓI GYAKORLAT
Pasztorálpszkhológiai tanulmányok
MIÉRT?
HÉZSER GÁBOR
MIÉRT?Rendszerszemlélet
és lelkigondozói gyakorlatPasztorálpszichológiai tanulmányok
0K á lv inK ia d ó
KIADJAA MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ
KÁLVIN JÁNOS KIADÓJA BUDAPEST 2001
Ajánlás
Ez a könyv itt, Magyarországon megelőzi aktualitását. Általában akkor szoktunk részletkérdésekben is eligazító szakirodalom után nyúlni, amikor a m ár végzett m unkában nehézségekbe ütközünk. Ebben a könyvben olyan ismeretanyaggal találkozik az olvasó, amelyre akkor lesz majd igazán szüksége, amikor a házasság- és családgondozást, valam int a kórházi beteglátogatást olyan szolgálati területekként fedezi fel, ahol kiáltó szükség van a lelkigondozói segítségre.
Tömegesen esnek szét a szem ünk láttára házasságok, mégis aránylag ritkán fordul elő, hogy a gyülekezeti lelkésznek alkalma nyílnék egy-egy házasság m egmentésére. Hiányzik a bizalom és a nyitottság az egyik oldalon, a hozzáértés pedig a másikon. Az em berek magánügynek tekintik házastársi kapcsolatuk feszültségeit, válságait. A szó legszorosabb értelmében, olyannyira, hogy sok em ber a tulajdon házastársával sem osztja meg házassága problémáit, még kevésbé egy lelkigondozóval. Mire szemérmességéből kimerészkedik, hogy segítséget keressen, m ár gyógyíthatatlan a házassága. A szerző a rendszerszemlélet segítségével világít rá, hogy sohasem csak egyénekben kell keresni a bajok okát, m ert az egyén mindig egy soktagú kapcsolatrendszer része, és a személyes problém ák a rendszer működési zavaraira utalnak.
A kórház-beteg-lelkigondozó-családtagok bonyolult rendszer bem utatása szintén a jövőt vetíti előre, amikor majd a nagyobb kórházak m ind főállású lelkigondozót fognak alkalmazni. Ma a szükségeshez képest elenyésző a számuk. Nem árt m indenesetre elkezdeni a tanulást, részint hogy az eseti látogatásoknál hasznát vettessük, részint meg azért, hogy ha nagyobb lehetőségek nyílnak, ne érjenek bennünket felkészületlenül.
A pszichoterápia mindig vallotta, hogy a lelki bajok orvoslásához feltétlenül hozzátartozik, hogy a beteg jobban m egértse átéléseinek lelki hátterét és viselkedésének igazi motívumait. A problémamegoldás tisztább látást feltételez. A zavarok látókör-beszűküléssel járnak együtt - kiküszöbölésükhöz a látókör kitágítására van szükség.
A klasszikus beláttatásra-belátásra épülő pszichoterápiák igyekeztek időben, a személyes élettörténeti m últ irányában kiterjeszteni a látómezőt. „Visszaemlékezni - újra á télni - átdolgozni” - így írja le a gyógyulás lépéseit a pszichoanalízis. Ha újra szem besülhet valaki gyermekkori élményeivel, melyek feldolgozására annak idején életkori adottságoknál fogva, vagy a benyomások intenzitása m iatt képtelen volt, esélye van arra, hogy jobban megértse azokat, elm aradt feldolgozásukat pótolja, és úrrá legyen fölöttük.
Az em beri élet idői kiterjedését veszi alapul és segít benne magabiztosabb tájékozódásra a humanisztikus pszichoterápia is. Itt azonban a jövő irányában történő kibontakozásról, meglevő, de kihasználatlan erőtartalékok mozgósításáról van szó. Ezek magukban rejtik a teljesebb élet csíráját, csak megfelelő körülményekről kell gondoskodni, és elindul a növekedés.
M ind a pszichoanalízis, m ind pedig a humanisztikus pszichoterápia és a tőlük tan u ló lelkigondozás az egyént tartja szem előtt. A családterápia figyelt fel arra, hogy az egyén m indig egy kapcsolatrendszer tagja, önm agában ezért sohasem érthető meg, bárm ennyire is felgöngyölítjük a múltját, és bármilyen jóhiszeműen és nagy várakozással tekintünk is a benne szunnyadó erők jövőbeni kibontakozására. Felmerül az időbeli látókörbővítés m ellett a térbeli körültekintés igénye. Az em beri problémáknak nemcsak története, hanem térbeli kiterjedése is van. Egyénekre hatn i nem lehet úgy, hogy a környezetük, a kapcsolatrendszer, amelyben élnek, változatlan marad. Nincs olyan egyéni életprobléma, am elyben ne lenne érintve még jó néhány személy, és nincs olyan problémamegoldás,
5
am ely ne járna kapcsolatátrendezéssel és -átértékeléssel. Általában nehezen határozható meg, hogy a rendszerben vagy az egyénben kell-e elkezdődni a változásoknak, az viszont bizonyos, hogy a teljes gyógyulás folyamatában egyik sem m aradhat érintetlen.
Régóta teológiai vita tárgya, hogy léteznek-e Isten által szabott „rendek” és „rendszerek” az em beri élet számára. A rendszerszemléletű lelkigondozás talán jobban tud ja majd hasznosítani ezt a gondolatot, m int a teológiai etika. További vizsgálódások kideríthetik, hogy a terem tési rendek kérdése nem az etika, hanem a poim enika területére tartozik.
A rendszerszemlélet érvényesítésére a lelkigondozásban történtek már szórványos kísérletek (pl. Ch. M orgenthaler berni gyakorlati teológus egyes tanulmányaiban), de ennyire átfogó m ű e szemléletmód jegyében tudom ásom szerint eddig nem látott napvilágot. Kiváltságos helyzetben van tehát a hazai olvasó, hogy egy ilyen könyv éppen m agyar nyelven jelenik meg először.
Dr. Németh Dávid
6
Előszó
Az olyan különböző tudományágak elméletében és gyakorlatában, m int például az elméleti fizika, a biológia, a szociológia, az orvostudomány és a pszichológia, egyre nagyobb teret hódít egy új gondolkodásmód, az ún. rendszerszemlélet.
Úgy tűnik, az egyes tudományágak, amelyek a specializálódás által m indinkább eltávolodtak és elidegenedtek, újra közeledni kezdenek egymáshoz. Felmerül a tudom ányok elveszettnek hitt egységének a reménye. Ez a fejlődési folyamat elérte a pszichoterápiái és tanácsadói gyakorlatot, elterjedt a szupervíziós m unkában és a szervezeti tanácsadásban is.
Az új orientáció ígéretes lehetőségeket nyit a pasztorálpszichológiai elméletalkotás, a lelkigondozás és a gyülekezeti m unka különböző területei számára is. Lelkigondozói és szupervíziós m unkám ban jó tapasztalatokat szereztem ezzel a szemlélettel. Ezért választottam ezt a tém akört, amikor megtisztelő felkérést kaptam arra, hogy az 1993-95-ös években tartott budapesti Protestáns Posztgraduális Tanfolyamokon beszámoljak egy új, a gyakorlati teológia számára releváns fejlődési irányról. A kötet ezeknek az előadásoknak átdolgozott anyagát tartalmazza. Tanulmányok formájában az egyházi m unka különböző területeit érinti.
Megkíséreltem bem utatni az olvasónak a rendszerszemlélet jelenleg általánosan elfogadottnak tartható, a lelkigondozói, gyülekezeti és diakóniai feladatvégzésre vonatkozó felismeréseit, és felvázolni az ezek által megnyíló perspektívát és alternatívákat. A cél a gondolatébresztés és a személyes m unkaterületnek megfelelő gyakorlati lehetőségek továbbalakítására serkentés. Ezért az egyes tanulmányok nem kész recepteknek tekintendők - ez ellentm ondana a rendszerszemlélet lényegének.
A tanulm ányok a gyakorlati teológia számára készültek. Az elméleti teológiára vár a feladat, hogy akadémikus dialógusba bocsátkozzon a rendszerszemlélet teóriájával. Ezáltal megújulhat a különböző tudományágakhoz való viszonya is.
Őszinte köszönettel tartozom dr. Szabó Lajos professzor úrnak, a Budapesti Evangélikus Teológia Gyakorlati Teológia Tanszéke vezetőjének az össztéma megválasztásához és a résztémák kiválasztásához nyújtott bátorító segítségéért, valamint a tanfolyam idején a tém ák megvitatásában való intenzív részvételéért.
A gyakorlati témaköröket gazdagította az a sok értékes, kritikus és biztató indíttatás is, amelyeket az előadások és az esetmegbeszélések során a Posztgraduális Tanfolyamok ökumenikus hallgatóságától kaphattam .
Dr. Ném eth Dávid, a Budapesti Református Teológia gyakorlati tanszékének megbízott professzora vállalta a könyv gondos lektorálását. Értékes és gazdagító szakmai tan ácsaiért igaz baráti köszönettel tartozom.
Dr. Hézser Gábor
A könyvet Hézser Péter tervezőmérnök emlékének ajánlom, aki tudományos látásmódjával és tudásával nélkülözhetetlen támogatást adott a teológusnak a rendszerszemlélet interdiszciplináris összefüggéseinek megértésében.
7
A) Mi okból vagy milyen összefüggésben?Tanulmányok a rendszerszemléletről
1. BevezetésA Merkúr bolygó viselkedészavarának csodálatos gyógyulása
„A valóság”, abszolút értelemben, az em ber számára elérhetetlen és felfoghatatlan.A „tükör által hom ályosan látás” páli, az istenism eretre vonatkoztatott kijelentése
korunkban egyre több kutató számára az e világi valóságmegismerés vezéreszméjévé is válik. A különböző tudom ányágak legújabb, robbanásszerű fejlődésével fellépő kérdések és az ún. szisztémikus szemléletmód vezetett el az új tájékozódáshoz.
Amit mi „valóságnak” tartunk, az, alaposabban vizsgálva, konstruált, feltételezett valóságként lepleződik le. A tudom ányosan bizonyítottnak tűnő „valóságok" is, végső fokon, tudom ányosan bizonyítottnak tartó it valóságképzetek.
Ez a felismerés azonban nem jelenti azt, hogy valóság képzeteinket feladhatnánk. Ezek létszükségletek m ind az egyén, m ind a közösség számára, nélkülük lehetetlenné válna a világban való tájékozódásunk. Másrészt arra int ez a felismerés, hogy m indenkor és m inden összefüggésben szám olnunk kell azzal, hogy „tükör által, homályosan" látunk.
A tudom ányos szem léletm ód és az általa korábban kialakított „valóságok” megváltozása, m in t m inden „új”, elbizonytalanodást is jelent az em ber számára. A gondolkodás megváltozása viszont korábbi, „megoldhatatlannak” tartott problémák spontán megoldódását is maga u tán vonhatja. Mint például a renitens Merkúr bolygó esetében...'
A geocentrikus világkép a maga idejében sok megoldhatatlan problémához vezetett. Egyes bolygók, m int pl. a Merkúr, nem úgy viselkedtek, ahogyan a matematikai számítások szerint illett volna. Szabályos pálya helyett „bolyongtak”, m intha viselkedészavarban szenvednének Amikor Kopernikusz megváltoztatta a tudományos gondolkodás paradigmáját, azaz nem a Földet, hanem a Napot helyezte a világkép középpontjába, a Merkúr rendellenességei megszűntek. A „hiba” nem a bolygóban volt, hanem a róla alkotottképben.
Ez azt jelenti, hogy Kopernikusz világképe a „helyes”, és a korábbi „téves”? Sem ez, sem az, hanem egyazon jelenség különböző szempontbólvaló leírása. Az 1980-as években az űrhajózás visszatért a geocentrikus szemlélethez. Nem azért, m ert ezt tartja a „valóságnak”, hanem m ert így könnyebb kiszámítania az űrhajók repülési pályáját. Az űrhajózás igényeit tekintve ez a szemlélet „értelmesebb" (1. ábra).
VALÓSÁG
V
A VALÓSÁGRÓL ALKOTOTT
KÉP
Érzékelés,megfigyelés
gondolkodás
elméletalkotás
1. ábra
9
A Merkúr-probléma spontán megoldódása a szemléletmód megváltozása folytán nem csak a csillagászatra jellemző eset. A m indennapi életben a „sose hittem volna, hogy ez így is lehet...” formában ismeretes. Mindkét esetben megváltozik az ún. gondolkodási paradigma.
A lelkigondozás számára, m int a későbbi fejezetekben látni fogjuk, m esszeható jelentősége van annak, hogy mennyire tudjuk, páli alázattal, m inden konzekvenciájában elfogadni azt, hogy mi a másik ember élethelyzetének „valóságáról” csak képet alkothatunk, de azt valóban és m aradéktalanul nem tudjuk megismerni. Lehet, hogy m inden m ásképpen van, m int elképzeltük. Milyen m ódon alakítja ki az em ber valóságképzetét?
2. Paradigmák és „belső térképek" - a valóságalkotás eszközeiavagy: a macska m int fogalom nem karm ol...
Kopernikusz a maga idejében új világnézeti paradigmát vezetett be, amely sokáig m eghatározta a világképet és a tudom ányos gondolkodást. A paradigma olyan szellemielméleti modell & világról, amely absztrakciók (elvonatkoztatások) segítségével, az individuális jellegzetességek mellőzésével, az általánosan jellemzőt, a törvényszerűt írja le.2 A paradigmaaikotás m indennapi életünk elengedhetetlen szellemi tevékenysége: környező világunk képeit folyamatosan elképzelhetetlen komplexitásban érzékeljük. A benyom ástöm eget paradigmaalkotó képességünk segítségével redukáljuk elképzelhető m ennyiségűre. A redukció egyben az érzékelt benyom ások rendszerezését is jelenti. A redukció által lépünk - paradox m ódon - a m inket körülfogó komplexitással kapcsolatba.
Sántító, de érzékeltető hasonlat: tűző napsütésben szemünket hunyorítva, „redukálva” válunk képessé a táj nyújtotta kép élvezetére.
*
Életünk, intellektuális fejlődésünk során paradigmarendszerek sokaságával ismerkedünk meg. Ezek elengedhetetlenül szükségesek az életben való eligazodáshoz. Ezért terjed t el az összefoglaló belső térkép elnevezés.3 A belső térkép tapasztalataink, élet-, világ- és emberképünk, erkölcsi és esztétikai nézeteink összességéi jelenti. Philo- és ontogenti- kai (egyed- és fajfejlődési) tényezők közösen alakítják ki. Egyesek a belső térkép fogalmát tágabban értelmezik, és kiterjesztik a gének által hordozott információkra is. így „tudja” például a macska4, hogy bundájában éppen ott kell két lyuknak lennie, ahol a szemei ülnek; vagy hogy macska leginkább ott található, ahol egerek vannak...
Az ember a tudom ányosan kidolgozott paradigmarendszerek segítségével hatalmas absztrakciós teljesítményekre képes. Segítségükkel például doktori értekezésben m utathatjuk be a macskát, vagy színes elbeszélésben számolhatunk be arról, hogy milyen is ez az állat. Akárhogyan járunk is el, az eredm ény a másodlagos, szekunder valóságalkotás (2. ábra).
10
2. ábra
Ki tudjuk alakítani a macska képét, de nem tudunk élő, valóságos macskát „előállítani”. A tudom ányosan tárgyalt vagy művészien ábrázolt macska senkit sem fog megkarmolni. . .3 A paradigmaalkotás, belső térképeink kialakítása életszükséglet. Életveszélyes lehet viszont, ha az egyén és a közösség megfeledkezik arról, hogy az így kialakított produktum nem maga a valóság, hanem szekunder valóság. Sok vegyületről, amelyeket korábban a szekunder valóságalkotás veszélytelennek tartott, kiderült, hogy rákkeltő hatása van.
Mivel az em ber a valóság képeit alkotja, természetes, hogy egyazon „valóságról" különböző képek keletkezhetnek, m indig többféle, egyenrangú valóságkonstrukció lehetséges! A szem antika (a jelentéstannal foglalkozó tudomány) megállapítja: „A térkép nem azonos az országgal és a név a megnevezett tárggyal vagy személlyel’’.6 Ugyanarról az országról készíthetünk vízrajzi, gazdasági, etnikai, politikai és útrajzi térképet. Az autóvezető tájékozódását viszont a vízrajzi térkép nem fogja segíteni, neki más paradigm ára van szüksége.
Teológiailag folytatva az eddigi gondolatokat a következő asszociáció lehetséges: az em ber nehezen viseli el a bizonytalant, biztos tudásra, a tudás fájának gyümölcsére vágyik. Ezáltal a legalizmus csapdájába kerülhet: ha valamely valőságképzetet (azaz általunk alkotott szekunder valóságot) m egdönthetetlennek nyilvánítunk, törvényerőre emelve „a” valóságnak tartunk, az idővel az életvilág elviselhetetlen beszűküléséhez vezethet. Az Evangélium ezért törekszik arra, hogy zárt rendszerek helyett nyitott rendszereket alakítson ki - coram deo és sub spécié aeternitatis folyamatosan m ás valóság „konstruálódik” előttünk, m int az, am it m i emberi értelemmel és a tudom ány által kialakítottunk.
A lelkigondozás szempontjából megjegyzendő: a testileg vagy lelkileg szenvedő em ber állapotát gyakran csak egyetlen szem pontból képes áttekinteni. Kialakít egy, a számára „örökérvényű” magyarázatot, ami sokszor „valótlan valóságot” teremt, és életképét beszűkíti. Remény, vigasz, új, életet segítő perspektíva akkor kezdődik, ha képessé válik arra, hogy helyzetét m ásképpen is lássa, ha más valóságkonstrukciók is elfogadhatóvá válnak számára. A Luther által hangsúlyozott sim ul iustus e t peccator beállítottság m utat ilyen irányba. A gyakorlati-lelkigondozói szempontokra a későbbiekben visszatérünk.
A lelkigondozás során is a bekövetkező paradigmaváltás, a belső térkép átalakulása átm enetileg krízist válthat ki! Zseniális tudósok életrajzai példázzák, hogy életképük új paradigmái, átmenetileg, mélyreható személyes krízishez vezettek. Ez olvasható ki pl. Sa- ul-Pál, Kálvin, Luther, Einstein, Heisenberg, Bohr biográfiájából. A személyes lelkigondozásban az ilyen jelenség nem „m űhiba”, hanem további feladat: a vívódó em ber erősítő támogatása.
*
A továbbiakban a megismerés útjának néhány mérföldkövére hívjuk fel a figyelmet, azzal a folyamattal foglalkozunk, amely a szisztémikus szemlélet kialakulásához vezetett.
3. A megismerés útkereséseavagy: m ennyire élvezetesek a tudás fájának gyümölcsei...
3.1 TÖRTÉNELMI GYÖKEREK
Hogyan és m ennyiben ism erhető meg „a" valóság? Hogyan alakítja ki az em ber belső térképét? Ezek a kérdések az emberiség fejlődésének elválaszthatatlan útitársai. Külön tudom ányág, az episztemológia (a görög episztemé: megismerés kifejezés nyomán) foglalkozik ezzel a témával. A teológia területén a herm eneutika keretében jelenik meg ez a diszciplina.
Tudom ánytörténetileg (és általánosítva-leegyszerűsítve) a megismerésre törekvő gondolkodásnak két formája különböztethető meg:7
11
1. az analitikus-dualisztikus és2 . a holisztikus-szisztémikus.Az első gondolkodási modell a görög atomista filozófusokra (pl. Démokritosz) és
Arisztotelészre vezethető vissza. Céljuk az volt, hogy az egyre kisebb részekre bontás, redukálás és széttagolás (ana-lyein görögül széttagolás) eljussanak a végső, „oszthatatlan” (a-tomosz: oszthatatlan) egységhez. Descartes-náí éri el ez a gondolkodásmód tetőpontját, az ő latin neve után vált kartéziánus gondolkodásmódként ismertté.
A második ú t ellentétes paradigm a kialakítására törekszik. Ez is ősi történelm i gyökerekre nyúlik vissza. Itt az oszthatatlanság, a feloldhatatlan kölcsönhatás, a holosz (egész, oszthatatlan egység) és a szisztéma (részekből összeállított egység, teljesség) fogalmai határozzák meg a gondolkodást. Jelenlegi újrafelfedezése, úgy tűnik, alapjaiban változtatja meg a m odern tudom ányok ember- és világképét.
A két alapirányt összevetve azt mondhatjuk, hogy a kartéziánus gondolkodással szemben a szisztémikus szemlélet az atomot, a végső oszthatatlan egységet nem a legkisebb részben, hanem magában az egészben ismeri fel. Egyes kutatók, pl. P. Watzlawick, azt remélik, hogy ez a szemléletmód megszabadítja a tudományokat „eredendő bűnüktől”: attól a „tévhittől”, hogy a tudom ány feladata az „igazság felfedezése”, a „valóság objektív kutatása”. Ez a felfogás, Watzlawick szerint, életveszélyes helyzetbe sodorta az em beriséget, m ert azt a hiedelm et terjesztette, hogy minden kontrollálható és előre kiszámítható .8
A kartéziánus analitikus-duaíista gondolkodásmodell kauzál- lineáris eljárást követ: az ok és az okozat közvetlen összefüggéséből indul ki. A szisztémikus paradigm át a hálózatos (cirkuláris) gondolkodás jellemzi: a kölcsönhatásokra (interdependenciára), a cir- kularitásra (körkörösségre) figyelve kísérli meg a világban való tájékozódást.
A kartéziánus, ok-okozati gondolkodásmódot sokkal könnyebb leírni, m int a sziszté- mikust. Ennek magyarázata az em beri nyelv egyik alapvető sajátosságából adódik: a nyelv lineáris konstrukció, azaz egyszerre csak egy szót tudunk kimondani, és egyik szó a másikat követi.9 Ez így van abban az esetben is, ha egyidejű és egyenértékű kijelentést akarunk tenni! Például: ha egy levélben azt akarom tudatni a családommal, hogy egyforma szeretettel gondolok egyidejűleg, most, amikor írok, valamennyiükre, akkor, ha neveiket egyenként felsorolom, de facto azt fejezem ki, hogy először arra a családtagra gondoltam, akinek neve az első helyen áll, és utolsósorban arra, akit a felsorolás végén említek. Hasonló nehézséggel állunk szem ben akkor, amikor szót szóba öltve, lineárisan eljárva, a szisztémikus szemlélet leírásába fogunk...
Descartes dualisztikusán, kettősségekben gondolkodik. Számára a világ rés cogitans- ból és rés extensa-ból áll, a szellemből és a testből, két, egymástól függetlenül létező szubsztanciából. A kapcsolatot közöttük a teremtés, a terem tő Isten biztosította. Ez a kapc so la tte re m té s” nem a keresztyénség specifikuma, vallástörténetileg általánosan ism ert jelenség.10 A terem tett világ mechanikus formában jelenik meg, a kölcsönhatások a mechanika törvényszerűségeit követik: az ok okozza az okozatot.
Morális síkon könnyen áttekinthető, gyors eligazodást segítő tett-bűn, illetve tett-érdem kapcsolati lánc alakul ki, és így „világos-egyértelművé válik”, hogy m i „jó” és mi „rossz”. A tudás-m egism erés fájának gyümölcsei itt egyszerűek és könnyen élvezhetők- a képnél maradva - , egyes tudom ányágak esetében igen táplálóak is: pl. a technika és a gyakorlati orvostudom ány fejlődése a lineáris-okozati gondolkodás nélkül elképzelhetetlen. A sürgős operációt végző sebésznek ok-okozati szintre kell redukálnia gondolkodását, nem gondolkodhat azon, hogy milyen társadalmi és családi tényezők kölcsönhatása vezetett ahhoz, hogy a páciens gyomorfekélyt kapott. Ha ezt az u ta t választaná, valószínűleg elvérezne a beteg...
Más a helyzet, a példánál maradva, az elméleti orvostudomány esetében: ha nem alkalmazná a szisztémikus szemléletet, akkor nem ismerhettük volna meg a pszichoszomatikus kórképeket és a segítségnyújtás lehetőségeit...
A tudás fájának kartéziánus gyümölcse rossz mellékízt is kaphat. Miért áll fenn ez a veszély? A szakirodalom felhívja a figyelmet arra, hogy a kauzális gondolkodás eredetileg
12
- a görögöknél és a rómaiaknál - a büntetőjog eljárásmódhoz tartozott. A görögök és nyom ukban a rómaiak, egyes kutatók szerint, a term észet megismerésére büntetőjogi gondolkodási rendszerüket alkalmazták." A megismerés útja és módja tehát nem „természetes”, azaz a term észetnek megfelelő, hanem attól idegen, anthropom orph-jogi eljárás. Hasonló jelenségek a teológiában is ismeretesek, pl. a bűn és megbocsátás em beri-joggyakorlati megközelítése esetében.
A századforduló táján egyre több tudós találta elviselhetetlennek (a technikai forradalom ban eleinte kiválóan bevált és egyre inkább egyeduralomra jutott) kauzális gondolkodás kényszerét. Maga a technikai fejlődés is egyre több olyan jelenséget fedezett fel, amelyeket a hagyományos paradigmával nem lehetett megmagyarázni. Pédaként a term osztát „nyugtalanító esetét” említhetjük:
3.2. A TERMOSZTÁT NYUGTALANÍTÓ ESETE ÉS A SZISZTÉMIKUS SZEMLÉLET TOVÁBBI ALAKULÁSA
B. Russell angol filozófus írja 1912-ben:12 „A filozófusok úgy képzelik, hogy az okozati- ság a tudom ány alapvető axiómái és posztulátumai közé tartozik, de elég különös, hogy olyan, a legmagasabb fejlettségű tudományokban, m int például a gravitációs asztronómia, a fogalom elő sem fordul Véleményem szerint az okozatiság elve a régmúlt idők relikviája, amely, akárcsak a monarchia, csak azért m aradt életben, m ert mindenki abban a tévedésben él, hogy nem tartandó károsnak." Majd így folytatja: „Az okozatiság elve azért kísérthetett időtlen időkön át, mert a legtöbb filozófus számára a funkció fogalma ismeretlen.”
Egy évtizeddel később L. W ittgenstein így nyilatkozik:'3 „A jövő eseményeire nem következtethetünk a jelenlegiekből. Az okozatiság babona. Az akarati szabadság éppen abban áll, hogy a jövőbeni cselekmények a jelenben nem tudatosulhatnak,”
Ebben az időben készültek az első termosztatok, amelyek az okozati láncot alaposan összegubancolták a hagyományos és uralkodó természettudományos világkép szerint m inden oknak kötelessége, hogy az okozat előtt álljon. A term osztát erre nem hajlandó: ha a hőm érséklet növekszik a szobában, akkor a term osztát segítségével kikapcsol a fűtőtest. A fűtőtest viszont m aga „gondoskodott" arról, hogy a hőmérséklet növekedjék. Ki az oka annak, hogy a fűtés kikapcsolódott? A termosztátos fűtőtest vagy a hőmérséklet, amelyet a fűtőtest hozott létre? A válasz, elméletileg, egyszerű: el kell hagyni a vagy-ot\ Ezáltal az ok helyére a kölcsönhatás (cirkularitás), az egymástól való egyenrangú függőség (interdepen- dencia) kerül. Ez az egyszerű példa érzékeltetheti a bekövetkezett paradigmaváltást.
Hogy ez a tudom ány számára milyen következményekkel jár, azt néhány idézettel érzékeltetjük:
Megszűnik a természet, az életvilág, az em ber objektív megismerésébe vetett hit; A. Einstein14 lapidáris fogalmazásában: nyilvánvalóvá vált, hogy az „elmélet határozza meg a megfigyelést”.
A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert a következő elgondolkodtató gondolatokkal bú csúzik az objektív megismeréstől:
„Az élet titkának vadászatát histolőgiai (szövettani) kutatásokkal kezdtem.... Később a physiológia (élettan) felé fordultam. Mivel ezt is túl komplikáltnak találtam, pharmakológi- ával foglalkoztam, de a helyzet még itt is túl komplikált volt, úgyhogy bakterológiai tanulmányokba fogtam Húsz évi munka után úgy találtam, hogy az elektronok és a hullámmechanika világába kell lemerülnünk ahhoz, hogy az életet megérthessük. De az elektronok csak elektronok, és egyáltalán nem élőlények. Ekkor vált nyilvánvalóvá előttem, hogy útközben, valahol, elveszett az élet, mintegy szétfolyt ujjaim között,..”'5
Az objektív megismerésre való törekvés feladása, a valóság, a természet kontrollálására és leigázására való törekvés feladását is jelenti. Ezt a kritikai racionalizmus büszke jelm ondata így fogalmazta meg:
13
„A teória a háló, amelyet kivetünk, hogy befogjuk vele, racionalizáljuk, magyarázzuk és hatalmunk alá hajtsuk a világot” (Kari Popper).16
Az új paradigm a által a kutató ember és a tudom ány sok, az idők folyamán elvesztett tulajdonságot nyerhet vissza: például az alázatot, a szerénységet és a szépséget:
„...Jót tenne nekünk, kutató tudósoknak-Írja G. Betason-, ha fékezni tudnánk magunkat a világ - amelyről oly keveset tudunk - kontrollálására való igyekezetünkben. Jó lenne, ha hiányos tudásunk és megértőképességünk ténye nem a félelmeinket táplálná, mert ez csak növeli a kontrollálás iránti igényünket. Vizsgálódásainkat inkább egy ősi, ma kevésbé honorált motívum kellene, hogy vezesse: a világ iránti - amelynek magunk is részei vagyunk - őszinte és alázatos kíváncsiság és csodálat. Az ilyen munka jutalma nem a hatalomnyerés, hanem a szépség felfedezése. Különös tény, hogy minden jelentős tudományos felfedezés, nem utolsósorban Newtoné, elegáns.”17
4. A rendszerszemlélet karakterisztikumai
Ez a szem lélet alapjában véve nem új felismerés eredménye, inkább a tudományos fejlődés során feledésbe m erült nézetek újrafelfedezését jelenti. így újra megjelenik, és központi jelentőséget kap pl. a teleológia (célirányosság), a teljesség (hólizmus) és az ön- fenntartás gondolata.
Az ún. általános rendszerelméletet kidolgozó L. Bertalanffy állapítja meg, hogy a „rendszer" (szisztéma) ideálja egyidősnek tekinthető az európai filozófiával.i8Századunk- ban egyre több fizikus, biológus, szociológus, m ajd kutató orvos ism erte fel, hogy m inőségileg új ism eretekhez jutnak, ha az összefüggéseket nem okozatilag, hanem (általunk áttekinthető) komplexitásukban vizsgálják.19 A pszichológia, a pszichiátria és az ökológia egyre több képviselője csatlakozik ehhez a meggyőződéshez.
A tudom ányos vizsgálódás különböző területeken, egymástól függetlenül folyt, mégis egyazon szemlélethez vezetett el. így, mintegy véletlenül, újra felsejlik a tudományok régóta elveszettnek h itt egységének a perspektívája.20
A különböző kutatási területek a következő alapvető felismeréshez vezettek:
M inden rendszer, a maga teljességében, minőségileg új és más, m int az azt alkotó elemek izoláltan szemlélt tulajdonságainak összessége.21
Az elméleti teológia feladata lesz ezt a szemléletet a maga kategóriáiban vizsgálni és a metafizikai-transzcendentális hólizmussal (Krisztus teste és tagjai) összevetni. Az ilyen kutatás egyengetheti azt az utat, amely a teológiát is visszavezetné a tudom ányok újra fel- sejlő egységébe.
*
Bertalanffy munkásságának köszönhetjük, hogy m a már bizonyos elképzelésekkel rendelkezünk a „rendszerek általános dinamikájára” vonatkozóan.22 Ő dolgozta ki először azokat a hasonlatosságokat, amelyek mind az élő, mind az élettelen rendszerek struktúráiban megtalálhatók: „Milyen strukturális minták teremtenek kapcsolatot a rák és a homár, az orchidea és a primula között- és közöttem?.. .ennek ugyanis mind az ő, mind a magam számára hatalmas jelentősége van. Napjainkban a veszélyeztetett bioszféra életben maradása függhet ettől.”23
A rendszerszemlélet, bármely tudom ányra alkalmazva, a következő kérdést teszi fel: hogyan alakítja ki és tartja fenn magát, mi zavarja meg és borítja fel az ún. rendet?
Ha így kérdezünk, új kérdések fogalmazódnak meg a régi válaszokra: a „magától értetődő” gyakran értelm etlenné válik. Tudatossá válik, hogy azért, m ert valamit „magától értetődőnek” tartunk, az még nem jelenti azt, hogy megértettük, hanem azt, hogy nem
14
tekintjük kérdésesnek!24 Ennél a szemléletnél nemcsak a szabály alóli kivételek, hanem m aga a szabály is magyarázatra szorul.
*
A továbbiakban a rendszerszemléletnek az ún. élő rendszerekre vonatkozó felismeréseivel foglalkozunk.
4.1. AZ ÉLŐ RENDSZEREK NÉHÁNY JELLEMZŐJE
A nem élő, statikus rendszerek alapvetően a következő mottóval jellemezhetők: m inden m indaddig úgy marad, ahogy van, amíg valaki vagy valami külső hatással nem gondoskodik arról, hogy változás következzék be. Példa: az autó karosszériája mindaddig „változatlan” marad, amíg valamilyen külső hatás, pl. a rozsdásodás vagy egy karambol, nem „gondoskodik” változásról.
Az élő, dinamikus rendszerek mottója a fentiek ellenkezője: m inden mindig változik, hacsak valaki vagy valami nem gondoskodik arról, hogy m inden m aradjon a régiben. Példa: a jó l borotvált férfi csak akkor m arad „jól borotvált”, ha egy borotva „gondoskodik” arról, hogy ne nőjön ki a szakálla.
Az okozati gondolkodásmód a nem élő rendszerekre kielégítően alkalmazható (. ..karam bol történt, ezért behorpadt a karosszéria...). Az élő rendszerek esetében m ás paradigm ára van szükség, olyanra, amely figyelembe tudja venni a kölcsönhatást.
Az autós példánkat így folytathatjuk: a karambolos kocsi nem tudja megjavítani önmagát, a megbetegedő emberi szervezetnek viszont alapvetően megvan az a képessége, hogy visszaállítsa az egész-séget! Ezt nevezi (a görög nyelv iránt nagy előszeretetet m utató) szisztémikus szemlélet autopoiezisznek, önalkotó képességnek. A szubjektum és az objektum közötti határ feloldódik.
A megismerés szempontjából különösen jelentős ez a felismerés: azt jelenti, hogy a m egism erést végző és a megismerés tárgya között, végső soron, lehetetlen különbséget tenni. Ez az einsteini tételre emlékeztet, mely szerint a megfigyelő határozza meg a megfigyelést! - az „objektív" nézetalkotás fikció.
Ennek érzékeltetésére a következő példa: A m agát „objektívnek” tartó megfigyelő a folyóparton ülve definiálja „a" folyót. Jóllehet „a” folyó egy m ásodpercre sem ugyanaz, mivel folyik. A szisztémikus szemléletmód követője inkább csónakba száll, átadva magát a folyó sodrásának, beszámol az utazásról, a mozgásról, a partvonal és a vízi ú t kapcsolatáról. A folyó, a part és önmaga közötti kölcsönhatást írja le.
*
A következőkben a szisztémikus szemlélet néhány, a lelkigondozás számára fontos vonatkozására térünk ki.
4.1.1. A z egész minőségilegtöbb és más, m in ta részek tulajdonságainak summája
Minden, ami él, az egész (a teljes rendszer) részeként létezik. A teljes egész és egy körülhatárolt élő rendszer közötti különbségtétel a valóság redukciója. Az emberi megfigyelőképesség végessége m iatt mindig csak az egészből kiszakított részeket tudjuk áttekinteni - fatális következményekkel jár azonban, ha azt hisszük, hogy ezek a részek „önállóak”, és nem állnak kölcsönhatásban az egésszel. Az ökológia területén találhatunk „egyszerűbb” példákat: milyen következménnyel jár például egy szúnyogirtás a Balaton faunájára. Sokkal komplikáltabb lesz a helyzet, ha az egyént, a családtagot, a családot, a gyülekezetét kísérel
15
jük meg az egész, az utca, a falu, a járás, a megye, az ország, a kontinens stb. részeként, annak kölcsönhatásaiban elképzelni. Olyan komplex összefüggésekre bukkanunk, amelyek egyszerűen áttekinthetetlenek. De fatális tévedés lenne, megfigyelőképességünk végessége miatt, arra a következtetésre jutni, hogy mindezek között nincsen összefüggés!
így legjobb segítő igyekezetünk is öncélúvá válik, és eredm énytelen marad.Vegyük az asztmás beteg példáját:26 az asztmás beteget légzőszervi zavarokban szenvedő
embernek szokásos tekintem. Ez az értelmezés ún. szomatikus redúkcionalizmus. Az ember itt úgy jelenik meg, m intha a szórna, a psziché és a környezet egymástól függetlenül létezne. Ha a testi (szomatikus) kezelés nem hozza meg a kívánt eredményt, akkor általában pszichikai re- dukcionalizmus következik be: a beteg állapotát kizárólag pszichikai okokra vezetik vissza, pl. kialakulhat az a vélemény, hogy az állandó szorongásos félelem m iatt „nem kap levegőt” a beteg. A két szemlélet összekapcsolása alakítja ki az ismert pszichoszomatikus álláspontot.
A szisztémikus orientáció más úton jár: nemcsak a családi környezetet veszi figyelembe, hanem azt is, hogy a lakóhelyen milyen m értékű a légszennyeződés. Lehet, hogy a családi légkörnek kell megváltoznia a beteg gyógyulásához, de lehet, hogy a közeli gyárkéményre kellene új szűrőberendezést szerelni.
A vizsgálódás során kiderülhet, hogy m ás „a” beteg, m in t az annak tarto tt páciens: lehet, hogy a családi légkör beteg, lehet, hogy a gyárkémény szűrőberendezése. Ez a szemléletm ód rám utathat arra is: a fellépő zavar, a betegség, fontos, „egészséges” funkciót is b e tö lt : addig fel nem ism ert jelenségekre irányítja az egyén és a közösség figyelmét. - A fenti esetben pl. a lelkigondozás mellett helyi iparpolitikai tevékenységre is szükség van.
4.1.2. A fejlődési folyam atok célirányosak
Bertalanffy megállapítása szerint27 az emberi viselkedés és magatartás mindig célirányos. A felnövekvő, önállósuló fiatal - normális esetben - nem azért válik ki a családból, mert „elege van abból", hanem azért, mert „célja” önálló egzisztenciájának megteremtése. Az első változat a sértődött-m egbántott reakció példája lehetne, a második a célirányos fejlődésé.
4.1.3. önszabályozó (autoregulációs) képesség
Az em beri közösségek állandóan a status quo megtartására (moiphostatikus) és annak megváltoztatására (mór pho genetikus) törekvő folyamatok kölcsönhatásában élnek. Normális esetben ez a két folyamat egymásra visszahatva (ún. feed back-folyamat által) biztosítja az önszabályozást.
Ha a természetes önszabályozás folyamata megszakad, akkor krízis alakulhat ki. Egy mindennapi példa erre: A család a 10 éves gyermektől is azt kívánja, hogy 8 órakor ágyban legyen, m ert „mindig jó volt neki, ha eleget aludt”. Ez minden este veszekedéshez, feszültséghez vezet Ha a család az időpontot, amelyet akkor állapítottak m eg amikor a gyermek 7 éves volt, megváltoztatja, megszűnnek az esti veszekedések. A gyermek növekedése (morphogenetikus folyamat) és a Idalakult tradíció (morphostatikus tényező) egymásra hatása indítja el az önszabályozást
4.1.4. D inam ikus egyensúly
Szintén Bertalanffy érdem e az egyensúlyi állapot új értelmezése. Nála az egyensúly nem statikus állapotot jelent, hanem folyamatot, az előző pontban leírt két erő olyan állandó egymásra hatását, amely által kiegyensúlyozott állapot alakulhat ki. Bertalanffy ezt homeosztázisnak (hom oiosz-hasonió, sztazisz=nyugalmi állapot) nevezi.28
Példával érzékeltetve: a felnövekvő fiatal önálló egzisztenciát terem tve változási fo lyam atot indít el a családjában. Normális esetben ezáltal nem szakad meg a szülői csa-
16
Iádhoz való kapcsolat, a család közösen fog arra törekedni, hogy megváltozott keretek között és formában, de megmaradjon a családi közösség.
4.1.5. Ugrásszerű fejlődés
A mechanikából ismert jelenség, hogy folyamatos-lineáris gyorsítás, pl. az autóm otorok esetében, csak egy sebességfokozaton belül lehetséges. Ha a vezető m agasabb fokozatba vált, ugrásszerű gyorsulás következhet be.29
Hasonló a fejlődés folyamata pl. kisgyermekek esetében is: a szülők gyakran csodálkozva tapasztalják, hogy gyermekük „egyik napról a másikra, egyszerre csak elkezdett mászni vagy felállni”. Ugrásszerű fejlődés figyelhető meg a család és az egyén életfolyamatának ún. természetes krízispontjain is: gyermek születése, beiskolázása, a nyugdíjkorhatár elérése stb. ugrásszerű változáshoz vezetnek (erre a jelenségre később részletesen is kitérünk). Ilyenkor a család az életmódját eddig igazgató „szabályokat” az új fejlődési szintnek megfelelően kell, hogy átalakítsa - a megváltozott életre megváltoztatott életvitellel kell reagálnia.
Teológiai összefüggésben érdekes megfigyelés, hogy a teremtéstörténet is az „ugrásszerű fejlődést” példázza: a terem tés szakaszosan, „napokra osztva” történik.
4.1.6. Hierarchikus tagolódás
A rendszerszemlélet egyik axiómája: az élő rendszerekben ún. alrendszerek (szub- szisztémák) ismerhetők fel, amelyek önm agukban is rendszereknek tekintendők
Az eddig leírt, általános karakterisztikumok m inden szinten megtalálhatóak: az emberi szervezetben, az egyénben, a családban, a lakóhelyi közösségben, a társadalmi rendszerben.
A kisebb és nagyobb rendszerek egymáshoz való viszonyát hierarchia jellemzi: a nagyobb rendszer magában foglalja a kisebbet. A társadalom magában foglalja pl. a családokat, a család a gyermekek, a testvérek alkotta alrendszert. így minden rendszer a hozzá ta rtozó alrendszerek összességét is jelenti, és m inden alrendszer az őt magában foglaló rendszer részeként is értelmezendő. Ezek az összefüggések és a kölcsönhatások teljes komplexitásukban a jelenleg rendelkezésünkre álló kutatási módszerekkel nem tekinthetők át. A megismerés áthidalhatatlan nehézségét (H. Stierlin nyomán) a távcső hasonlatával érzékeltethetjük: az élesen beállított távcsőben egy pont élesen, m ások elmosódottan láthatóak.
A hierarchikusan és organikusan egymáshoz kapcsolódó rendszerek m egism erhetetlenségét a 80-as és 90-es évek fordulóján lezajlott európai változások is példázzák: évtizedeken át kutatta Nyugat-Európa, a legm odernebb tudom ányos és titkosszolgálati eszközökkel, a társadalom és a politika legkülönbözőbb szintjein (rendszereiben), hogyan fog alakulni a keleti világrend sorsa. A ténylegesen bekövetkezett változások annyira eltértek a prognózisoktól, hogy teljesen felkészületlenül érték Nyugat-Európát és Amerikát.
4.1.7. „Szabályok”
A „szabály” kifejezés nem egészen pontos. Olyan dinamikus folyamatokról van szó, amelyek a külső szemlélő szám ára „szabályszerűségeknek” tűnnek. A család példáján érzékeltetve: a családi életet nyílt vagy burkolt, hatásukat tekintve funkcionális („hasznos”) vagy diszfunkcionális („hátrányos”), tudatosan vagy tudattalanul kialakult szabályok igazgatják. Egy családban pl. kialakulhatott az a „legfőbb szabály”, hogy „mi mindig m indenben egyetértünk”. A kim ondott - nyílt - szabály m ögött sokszor a következő burkolt kijelentés rejtőzik; a nézeteltérések nálunk m egengedhetetlenek Diszfunkcionálissá - a családtagok számára hátrányossá - akkor válik ez, ha lehetetlenné teszi, hogy m egtanulják a szabad véleményalkotást.
17
4.1.8. N yílt és zárt rendszerek
Az élő rendszerek elválaszthatatlan kapcsolatban állnak az őket magukban foglaló nagyobb és az őket alkotó alrendszerekkel. A viszony lehet nyílt vagy elzártságra törekvő.
A sejtkutatás ism ert felismerése, hogy az egészséges sejtek fala áteresztőképességgel rendelkezve biztosítja a környezethez való, életszükségletet jelentő kapcsolatot. Hasonlóan képzelhetjük el pl. a család és az őt körülvevő nagyobb rendszerek közötti kapcsolato t is: optimális fejlődési feltételek akkor adottak - pl. szülők és gyermekek, vagy a generációk között, ill. a család és a közvetlen környezet között ha összekapcsoló elkülönülést és kapcsolatot lehetővé tévő határok alakultak ki. M ind az elmosódó határok, m ind a vasfüggöny-határok a fejlődés szempontjából destruktívak.
4.1.9. Az élő rendszerek és a külső szemlélő interdependens kapcsolata
A szisztémikus szemléletmód az élő rendszerek m egismerhetőségét illetően egyfajta relativitáselméletet képvisel. A szokásos kérdés, pl. hogy valaki vagy egy család „milyen”, az t az illúziót kelti, m intha objektív megfigyelés lehetséges lenne. A rendszerszemlélet abból indul ki, hogy a „milyen" kérdés megválaszolhatatlan. A megfigyelő csak arról szám olhat be, hogy m i jellem zi a családot akkor, amikor azzal ő kapcsolatban áll. M inden megfigyelő - átmenetileg - maga is a család részévé-tagjává válik. Emlékeztetünk a korábbi, a folyót megfigyelő em ber példájára!
Ezért beszél Bertalanffy perspektivizmusról: az emberi megismerés és megfigyelés alapelemének és céljának nem az objektivitást, hanem a perspektivikus szemlélődést tartja.
4.1.10. A z ember közösségi rendszerei kom m unikatívak
Az em ber közösségi rendszereit más élő rendszerektől a kommunikációs képesség formája és mértéke különbözteti meg. A kommunikáció és az em ber elválaszthatatlanok.30 P. Watzlawick, az emberi kommunikáció egyik kiváló kutatója ezt így fogalmazta meg: az ember nem tud nem kommunikálni. A - szekunder - valóságalkotás kommunikáció által történik. A kommunikáció zavarai befolyással vannak az egész érintett rendszerre. Valamennyi eddig felsorolt, az élő rendszerekre vonatkozó karakterisztikum kommunikációhoz kötött.
5. A rendszerszemlélet emberképe
A szisztémikus szemlélettel való foglalkozásunk célja annak a kérdésnek a taglalása is, hogy ez a koncepció alkalmazható-e az egyházi gyakorlatban, a lelkigondozásban és gyülekezetvezetésben?
Ebben az összefüggésben különös figyelmet kell fordítanunk a rendszerszemlélet em berképére - összeegyeztethető-e az a teológiai antropológiával?
Ez a vizsgálódás két nehézségbe ütközik: az egyik az, hogy a teológián belül különböző antropológiai koncepciók léteznek, a másik az, hogy a rendszerszemlélet sem alakított m ég ki átfogó antropológiai elméletet. A következőkben felsorolandó szempontok további vizsgálódásra kívánják késztetni az olvasót.
Ezek előrebocsátásával tesszük fel a kérdést: milyen tendenciák fedezhetők fel a rendszerszem lélet emberképében?
LA szisztémikus szemléletmód két alaptételét (1. az egész minőségileg több és más, m in t alkotórészeinek egysége; 2. az egész és a részek elválaszthatatlan egységet alkotnak) a szaknyelv a hólizmus elvének nevezi. J. C. Smuth Holism and Evolution című, 1928-ban m egjelent m űvében dolgozta ki. A term észetben rejlő tendenciákat csak teljességükben
18
tartja megismerhetőnek, és arra a következtetésre jut, hogy a részekre bontás, a redukció, a jelenségek önmagukban való magyarázata - végső soron - lehetetlen.
A hólizmus elmélete nem új felfedezés. Az ókori filozófiában játszott szerepére és tu dom ánytörténeti fejlődésvonalára m ár korábban utaltunk. Valláslörténetilegis ism ert je lenség: az „egész”, a „teljes és tökéletes”, a „szent”, a „divinális” egyrészt m agában foglalja az élő és élettelen világ alkotóelemeit, m ásrészt arra törekszik, hogy ezeket az em ber metafizikus irányból közelítve kísérelje meg értelmezni. Az em ber és az emberi megism erés azonban csak részlegesen képes transzcendentáiásra - a világ megismerése ezért csak „tükör által, homályosan” történhet.
2. A rendszerelmélet, Bertalanffy szerint,31 nem a részekből kísérli meg az egészet megérteni, és lem ond arról is, hogy az egészből kiindulva vizsgálja a részeket. Bertalanffy vizsgálódásának iránya nem lineáris, hanem a kapcsolatok, a kölcsönhatások állanak a centrum ában.
3. A magyar származású tudós új elképzelést alakított ki az evolúcióról is: azt nem lineárisan fejlődő, „önmagában létező” láncnak tekinti. Szerinte az evolúció a külső feltételek és a belső szeiveződés közötti kölcsönhatás.32
4. Az ember nem tekinthető sem m echanikus gépnek, sem természetfölötti lénynek. Bertalanffy m unkatársának, László Ervinnek a megfogalmazásában33 az em ber nem a term észettől függetlenül felfogható sui generis jelenség, hanem m int egyén is a term észetben jelenik meg. László szerint, képletesen kifejezve, az em ber sok és sokféle, egym ással állandó kölcsönhatásban álló „világ” lakója. Eredetét tekintve például biológiai organizmus, munkássága, életvitele szem pontjából szociális szerepek hordozója. A biológiai és a szociális világ között a tudatos személyiség az összekötő láncszem. Az em berben talál egymásra, és rendeződik össze a biológiai és a szociális világ, a term észet sok síkú hierarchiája.
5. Úgy tűnhet, hogy a rendszerelm életben az egyén, az individuum jelentősége csökken, az em ber a különböző rendszerek „produktumává” válik. Ez a feltételezés a rendszerszemlélet intenciójának félreértését jelentené.
Az egyén, az egyéniség szisztémikusan szemlélve, önm agában is komplex rendszer. Az egyén „egészében" - az első axióma szerint - minőségileg több és más, m int a rendszerelemek additív summája. Más és több, m int pl. az öröklött tulajdonságok és a nevelési „eredmények összessége”, bár ezek formáló befolyása alatt áll.
Az egyén és a közösség kapcsolatáról szólva Bertalanffy szenvedélyesen foglal állást:
,A végső parancsolat: az ember individuum!... A legfőbb dogma ez kell, hogy legyen: az ember nem csak politikai és szociális lény, hanem mindenekfelett és mindenekelőtt individuum. Az emberiség végső értékei nem azok, amelyeket más biológiai élőlényekkel oszt meg,... hanem azok, amelyek az individuális szellemiségből fakadnak. Az emberi társadalom nem hangyák társadalma, amelyet ösztönök irányítanak.... Az emberi társadalom alapja a kiforrott egyéniség. Az emberi társadalom felszámolódik, ha az individuum a szociális masinéria fogaskerekévé degradálódik.”
A végső intés, amelyet ad, így hangzik:
,A rendszerszemlélet nem diktátorok számára készült kézikönyv, amely az ember leigázáshoz nyújthat segítséget. Inkább végső intést jelent a diktátorok számára is: a társadalmi, az állami vagy egyéb rendszerek Leviátánja nem falhatja fel az egyént anélkül, hogy egyidejűleg és feltartóztathatatlanul maga is meg ne semmisülne.”34
Az utolsó mondatok, az európai változásokat tekintve, igazolódtak.
*
Az elméleti teológia feladata lesz annak vizsgálata, hogy milyen kapcsolatban áll a metafizikus hólizmus és a Bertalanffy nyom án kialakuló rendszerelmélet, és az, hogyan gazdagíthatja egyik a másikat.
19
A gyakorlati lelkigondozás esetében az ok-okozati, a lineáris gondolkodásmód feladása segítheti a morális dualizmus jelenségének elkerülését. A „jó" és a „gonosz”, a „tettes" és az „áldozat” farizeusán rideg képlete áthidalhatóvá válhat. A „ne ítéljetek” újszövetségi parancsolatnak új perspektívát is adhat. Érdemes ebben az összefüggésben egy pillantást vetnünk a rendszerszemlélet kialakulóban lévő etikai perspektívájára is.
6. Az etikai perspektíva
A terápiában, a tanácsadásban és a szupervízióban gyakorlatilag alkalmazott rendszerszemléletnek, mint m inden m ás elméletnek is, tisztáznia kell cselekvésének etikai perspektíváját is. Az etikai vizsgálódás a szisztémikus szemléleten belül most van kialakulóban. Ezért itt is csak néhány olyan szem pontra hívhatjuk fel a figyelmet, amellyel ez a tudom ányág jelenleg foglalkozik.
1. Ez a gondolkodásmód abból a meggyőződésből indul ki, hogy nem valóság ismeretünk, hanem csak valóságképzetünk van. Az, am it m i valóságnak tartunk, alaposabb vizsgálódás során valóságkonstrukciónak bizonyul. Ez a felismerés közkeletű morális értékítéleteink felülvizsgálására is késztet. A morális dualizmus, a jó és a gonosz „biztos” és „egyértelmű” megkülönböztetése tarthatatlanná vált. Ha viszont feladjuk ezeket a kategóriákat, m i lép a helyükbe?
2. A kapcsolat és a kölcsönhatás jelentőségének felismerése által új, morálisan enyhébb kategóriák jelennek meg: a „konstruktív”, az „előnyös”, a „kedvező”, az „alkalmas" a „továbbvezető", a „segítő” kategóriája.35
3. A tradicionális etikai rendszerek normatívak és a kauzál-dualisztikus gondolkodás- m ódhoz kapcsolódnak. Ezek az irányzatok, általánosítva, abszolút érvényű értékrendszerek kialakításán fáradoznak, és így az értékvalóság megismerhetőségét posztuláíják és szug- gerálják. így hozzák létre - a közösség által egyetemesen elfogadott értékrendszer alapján - azokat a konvenciókat, amelyek a „lehetségest” és a lehetséges cselekvésmódokat beszűkítik. Az így kialakuló etika jellemzője az, hogy az egyéntől a közösségi normák iránti feltétlen engedelmességet követeli meg. így jön létre az ún. engedelmességi etika (Gehorsamsethik).
A szisztémikus gondolkodásmód ezzel szem ben az ún. kapcsolati e tiká t6 követi. Ez a buberi dialogikus elvből kiindulva, maximáit a kontextusra és a szituációra vonatkoztatja. Posztulátum ai közé tartozik például a saját pozíció relativitásának és a másik em ber személye, élethelyzete komplexitásának elismerése; vallja, hogy az ember különböző megközelítési módok által ismerhető meg; eljárásmódját a diszkurzus jellemzi, a „változ- ha tatlan” (invariáns) kijelentéseket lehetetlennek tartja.
Milyen etikai meggondolásokat bocsát pillanatnyilag a rendszerszemlélet a gyakorlat, a terápia és a tanácsadás rendelkezésére?
4. Négy imperatívuszban foglalható ez össze:a) Az egyén és a közösség (pl. család) pszichoszociális valósága mindig különböző
rendszerekben, síkokon és összefüggésekben jelentkezik, ezért minél több aspektusból tekintendő át és vizsgálandó. A problémák, a szimptómák, a diagnózisok és a nyújtandó segítség jelentősége és hatása is m indig különböző síkon és összefüggésben jelentkezik, ezért többsíkúan vizsgálandó. Az ebből adódó etikai imperatívusz így fogalmazható:
Gondolj arra, hogy m indig m inden több és más összefüggésben is áll, m in t azt azérintettek (a segítő személy is) első benyomása alapján feltételezi - kívánatos, hogy arendekezésre álló lehetőségek szám át növeljük!b) A dolgok, események, problémák „abszolút egyértelmű és helyes” látásmódja nem
létezik, ezért:gondold meg, hogy milyen definíciókat és értékítéleteket alkalmazol, számolj azzal,lehet, hogy m inden egészen másképpen is lehet!c) A segítő személy nem „kívülálló”, hanem kapcsolatot teremtve a segítségre szoru
lóval, m aga is - időlegesen - a másik életrendszerének részévé és alakítójává válik.
20
Gondolj arra, hogy magad is része vagy a teljes kontextusnak, és a m it teszel és m ondasz, annak a teljes kontextus számára is következménye van!d) A rendszerszemlélet szerint konstruktív változás a lehetséges lehetőségek szám á
nak növelésével segíthető elő.Törekedj - a m ásik iránti kellő respektussal - arra, hogy élethelyzetéről kialakított kép ét új, más aspektusokkal egészítsd ki!
*
A szisztémikus szemlélet a segítséget nyújtó jelentőségét és felelősségét vizsgálva felhívja figyelmünket lehetőségeink határára is: a segítséget nyújtó felelős azért, am it tesz és m ond, azt viszont nem tudja befolyásolni, hogy a másik ezt a maga számára hogyan érti és értelm ezi...
7. A rendszerszemlélet érdeklődése a vallás iránt
A rendszerszemlélet 1. m int elméleti koncepció és 2. m int a terápiás és tanácsadói gyakorlatban alkalmazott eljárásmód kerül kapcsolatba a vallással.
7.1. EGY PÉLDA A VALLÁSSZEMLÉLETRE
A következőkben példaként Gregory Bateson vallásszemléletét ismertetjük.37Bateson a vallást (mint az álmokat, művészeteket, mítoszokat) az okozati-lineáris gondolkodás- m ód természetes korrektívum ának tartja.
Szerinte az em ber szellemiségének - amelyet a szellemiség rendszereként értelmez - a tudat esek egyik része. A tudati rendszert a célzatosság, az érdekhez kötődés jellemzi. A tudat a szellemiség egyik része, és nem azonosítható azzal. Az em beri tudat „hajlamos" arra, hogy önm agát tekintse a szellemiség teljességének és meghatározójának, önm agát a legmagasabb rendű instanciának tartja, és hatalm i igénnyel lép fel: a term észet és a külvilág leigázására törekszik. Ezáltal veszélyezteti a természetet, pontosabban a természeti egyensúlyt. A tudat képtelenné válik a term észet ún. dinamikus egyensúlyának érzékelésére, ha nem fogadja el, hogy a szellemiségen belül, önm aga is annak egyensúlyi állapotához kötött,
Bateson bibliai példával is alátámasztja gondolatait. Szerinte az IM óz 3-ban megfogalm azott „bűneset” a tudat lázadása a szisztémikus ökonómia ellen. A történet az egész uralására irányuló, tudatos törekvést írja le.
A vallás feladata és jelentősége, szerinte, a tudatos, érdekhez kötött gondolkodás- m ód inflációjának korrekciója. Ezt akkor éri el, ha az em ber figyelmét vonatkoztatottsá- gára és kapcsolatban állására irányítja: az em ber egy átfogóbb princípiummal, Istennel áll függőségi viszonyban. Ennek felismerése és „megvallása" által válik képessé arra, hogy önm agát az „egész” (a „Teremtés”) részeként fogadja el.
Ilyen összefüggésben tekintve, Bateson véleménye szerint a vallás alázatra int: lehetetlen egy rendszert, amelynek m agunk is része vagyunk, feltétel nélkül uralnunk és kontrollálnunk. Szerinte az állatok jobban „elismerik” ezt az összefüggést, és nem kezdenek pl. hódító háborút.
A vallás, így értelmezve, a „szisztémikus interdependencia bölcsességének kincsestára”. Destruktívvá is válhat. Ez akkor következik be, ha az ember a vallást önkényesen kauzál-line- áris céljai elérésének érdekében alkalmazza. Ez akkor történik például, ha a vallás a világi politikai hatalom vagy az egyén és a közösség lelki manipulációjának szolgálatába áll. A batesoni elképzelés nyomán tarthatatlanná válik Sigmund Freud és a korai ffeudi pszichoanalízis azon tétele, mely szerint a vallás eleve a kényszemeurózis egyik megjelenési formája.
21
Rövid áttekintésünk mutatja, hogy a szisztémikus szemlélet - alapkoncepciójához híven - nem arra a kérdésre keres választ, hogy „mi a vallás?". A vizsgálódás középpontjában annak kutatása áll, hogy „milyen funkciót tölt be a vallás?”. Ez a funkció nélkülözhetetlen. Bateson és a rendszerszemlélet általában foglalkozik a vallással, nem célja és feladata a konfesszionális differenciálás. Éppúgy általánosan és fenomenológiailaghtvja fel a figyelmet arra, hogy valamennyi vallásforma a lelki egészség veszélyeztetőjévé is válhat.
7.2. VALLÁS ÉS LELKI EGÉSZSÉG
a) A pszichoanalitikus elmélettől a szisztémikus koncepciójú családterápiához vezető fejlődési folyamat egyik kiemelkedő teoretikusa Böszörményi-Nagy Iván. Ismereteink szerint ő foglalkozik (M. Buber elméletéhez kapcsolódva) elsőként behatóan azzal a kérdéssel, hogy milyen befolyással vannak a családon belül kialakult igazságképzetek a családi közösség dinamikájára.39
Az egyes családokban generációkon át kialakult igazságképzetek határozzák meg az „adás” és az „elfogadás” viszonyát. Nemcsak materiális értelemben, hanem emocionálisan és az értékrendszerre, a világ- és emberképre vonatkoztatottan is!
Az „egészséges” közösségben az „adás" és az „elfogadás” viszonya dinamikusan kiegyensúlyozott, egyenértékű. így alakul ki a közösségben a bizalom légköre. Böszörményi-Nagy szerin t az emberi kapcsolatok minősége szempontjából a bizalom jelentősebb, mint a kommunikáció, viszont a kommunikáció „minősége” döntően befolyásolja a bizalom kialakulását.
A közösség és az egyén igazságképzeteinek kialakulásánál a vallás, a vallástradíció és az abból kialakuló etika kap alapvető jelentőséget.
b) A rendszerszemlélethez kapcsolódó családterápia további fejlődése során a generációs befolyások mellett a családban és a közösségekben aktuálisan ható, a problémák megoldását segítő vagy megakadályozó kölcsönhatásokra irányította figyelmét.
Egy milánói kutatócsoport dolgozta ki a segítségnyújtás így adódó lehetőségeit. Világszerte elterjedt koncepciójukban a vallásgyakorlat, nevezetesen a liturgikus és rituális elemek is szerepet kapnak. Abból az általános megfigyelésből indulnak ki, hogy a krízisbe került családok általában szociális és tanácsadó intézmények, valamint barátok, rokonok vélem ényét kikérve komplikált ún. segítőrendszert alakítanak ki. Általában elmarad azonban az egyes segítőakciók koordinálása. így könnyen előfordulhat, hogy a család egymásnak ellentmondó tanácsokat kap, és a problém a megoldhatatlansága növekszik.
Az irányzat képviselői ilyen esetekben nem egyedül a családdal foglalkoznak, hanem valamennyi érdekelt „segítségnyújtót” is meghívják. Nehéz feladat ilyenkor a kellő kapcsolati bázis gyors megteremtése. Vallásos családok esetében gyakran vallásos rítusok, liturgiái elemek, egyházi énekek éneklése segítheti az „összehangolódást”, a kapcsolatterem tést. Egyben érzékelteti a résztvevőkkel, hogy nem „mindennapi” esem ény történik. Ez erősíti a szokásostól eltérő, valóban új megoldások keresésére való készséget is. A vallásos rítus az a „médium”, amely összekapcsol, a krízis idején hordoz, és rádöbbent az egymás iránti kölcsönös felelősségre.
Közvetlenül terápiás céllal is sikerrel alkalmazhatóak Eturgiai elemek. Ruveni egy esetleírásában számol be a szerzett tapasztalatokról:40
Egy amerikai, mélyen vallásos zsidó család legidősebb fia hosszú idő óta akut szuicidális állapotban volt, a különböző terápiás beavatkozások nem hozták meg a kívánt eredményt. A terapeuta megbízta a családot, hogy a péntek esti szabbat-várásra hívják meg mindazokat, akik eddig megkíséreltek a fiatalemberen segíteni. Felkért egy unokatestvért, egy rabbiképzős növendéket, hogy a szabhat-váró liturgia után végezze el a temetési liturgiát is! Az akut krízis feloldódott.
Mi vezetett ehhez az eredményhez? A liturgikus forma nem intellektuális-racionális orientáltságú, ezért átm enetileg lehetetlenné teszi a „magyarázkodást” és egymás meggyőzését. Ehelyett tradicionálisan kialakult, biztonságot nyújtó érzelmi elemekkel le
22
hetővé teszi az érzelmek kifejezését és átélését. A tem etési liturgia a hozzátartozók és a fiatalem ber szám ára egyértelműen kifejezte és átérezhetővé tette, hogy családból való végleges kiválása gyászhoz vezet. A fiatalember pedig lehetőséget kapott arra, hogy katasztrofálisan zsákutcába ju tottnak érzett életét meggyászolja - ezt az életszakaszt emocionálisan és formális m ódon lezárja. Öngyilkosságra, ami ugyanezt a célt szolgálta volna, már nincs szükség.
Más szakemberek (pl. Selvini-Palazzoli és munkatársai) nem vallásos kliensek esetében m aguk alkotnak a családhoz „illő” rítusokat. Gyakran hagyományos kegyességi form ákat „fordítanak le" egy-egy család számára. Különösen akkor kap nagy jelentőséget ez az eljárás, ha a kliensek nem rendelkeznek elegenedő önreflexiós képességgel vagy azért, m ert képzettség hiányában verbális lehetőségeik kevéssé fejlettek, vagy azért, m ert - az értelmiségi körökhöz tartozók esetében - túlságosan kifejlettek. U tóbbiak a problémákat „agyonbeszélik”, és ezáltal m egoldhatatlanná teszik. A gyakorlatban például felkérik a családtagokat, hogy hetente egyszer, egy közösen elköltött vacsora során m indenki m indenkinek egy előre megfogalmazott rituális mondat aktuális kiegészítésével köszönetét m ondjon. így érik el a családtagok és a közösség önértékérzetének ugrásszerű javulását.
Tapasztalataik alapján két szem pontra nyomatékosan felhívják a figyelmet:1. A választott rítusnak „illenie” keli a családhoz - m ind az aktuális krízist, m ind a
nyelvi kifejezésmódot illetően.2. Ha a rítusok alkalmazása sikertelen marad, akkor - erre hajlamos klienseknél -
kényszerek kialakulásához vezethetnek.A teológus m int a rítusok és a liturgia szakembere jelentős szolgálatot végezhet pl.
azzal, ha m ás kompetenciával rendelkező szakemberekkel (pszichológusokkal, pszichiáterekkel, házassági tanácsadókkal) közösen dolgoz ki az egyes családoknak megfelelő rituális formákat.
8. A rendszerszemlélet gyakorlati alkalmazása
A rendszerszem léleten alapuló terápiás, tanácsadói és szupervíziós gyakorlat három olyan m ódszerét ismertetjük, amelyek valamennyi irányzatra egyaránt jellemzőek. Ezek a következők:
a) Szisztémikus problém aértelm ezés és hipotézisalkotás - az egyéntől az egészhez.b) A vonatkoztatási rendszer megváltoztatása - a problém aközpontú rendszertől al
ternatív megoldások felé.c) Hálózatos beszélgetésvezetés.Ezek kellő gyakorlattal, egyaránt alkalmazhatók a család lelki gondozásánál, a gyüle
kezeti csoportm unkában, ülések vezetése során és a vallásoktatás területén is.Valamennyi eljárás feltétele az, hogy a lelkigondozó ne m ódszertani „fogásként" al
kalmazza ezeket, hanem ilyenform ában fejezze ki azt, amiről meg van győződve.
8.1. SZISZTÉMIKUS PROBLÉMAÉRTELMEZÉS ÉS HIPOTÉZISALKOTÁS
A krízisbe került em ber vagy közösség általában „pontosan tudja”, hogy m i „a” problémája, ki vagy mi a nehézségek, a szenvedés „oka”. Aki megfogalmazza „a” vélt problémát, az a m aga szem pontból konstruálja a valóságS7Ámúra igaz változatát. Ha az érintettek ezzel egyetértenek, kialakul az ún. problém aközpontú rendszer42 (3. ábra).
Egy „klasszikus” példa erre a következő:
Egy háromgyermekes családban a 8 éves kisfiú éjszakánként hónapok óta bevizel, a klasszikusorvostudományban enuresis noctuma néven ismert betegségben szenved. Az aggódó család többszakorvoshoz is fordul a gyermekkel. Ezek megállapítják, hogy a betegségnek szervi oka nincsen. Aszülők és a testvérek, mivel segíteni nem tudnak, egyre jobban aggódnák, és egyre intenzivebben
23
kutatják, hogy mi lehet a gyermek baja. Végül családi tanácsadóval konzultálnak, aki - meglepő módon - nem a kisfiú iránt érdeklődik, hanem az egyes családtagokat kérdezi jelenlegi életükről
A beszélgetés során megtudja, hogy az apa munkahelye a csőd szélén áll, az apát munkanélküliség fenyegeti. Az anya, hosszú idő után most kezdett el újra dolgozni, nehezen tudja behozni sokéves szakmai lemaradását, és a kettős - munkahelyi és háztartási - „műszak” is nagyon megterheli A szülők egymással minderről nem beszélnek, nem akarják a másikat még a „maguk dolgával is megterhelni”. Csak a kisfiú problémáját boncolgatják, keresik, hogy mit is lehetne tenni...
A legidősebb fiút nem vették fel az egyetemre, ami súlyos krízist váltott ki belőle, attól fél, hogy ő „mindenről lemarad”, és ezért még nagyobb igyekezettel készül a következő felvételire. A nagylány most érettségizik, éjjel-nappal tanul, és nemrég szakított első szerelmével.
Ezeket hallva a családi tanácsadó a következő hipotézistközü a családdal: „Az egyes családtagok beszámolóit hallgatva úgy tűnik, hogy jelenleg ki-ki, rajta kívülálló okokból, nagy nyomás alatt áll. Elképzelhetjük a család jelenlegi helyzetét úgy is, hogy a kisfiú problémája, az éjszakai bepisilés, egészen természetes reakció. A családtagokra és a családra nehezedő nagy nyomásra utal. Még azt is mondhatnánk, hogy ezzel hívja fel valamennyiük figyelmét arra, hogy jelenleg, ki-ki mekkora terhet visel.
A további beszélgetések új témája az, hogyan tudnák az egyes családtagok magukat a jelenlegi helyzetben valamelyest tehermentesíteni, mert ha így folytatják, akkor számolni kell azzal, hogy valaki infarktust vagy gyomorfekélyt kap, vagy depresszióba esik. A család hamarosan arról számol be, hogy a kisfiú „teljesen meggyógyult”...
Mi történt? Ez a család abban a tudatban kereste fel a tanácsadót, hogy egyetlen „igazi” problémájuk van: a legkisebb gyermek. Ha ez „a" problém a megoldódna, akkor „minden rendben lenne”. A beszélgetés során kitűnt, egyéb nehézségeiket egyetlen jelenségre redukálták.
A segítségnyújtás útja a konstruált problém a dekonstrukciója: elhagyva a család „hivatalos magyarázatát” a figyelem a nagyobb egység felé fordult. Az „egyértelmű definíció t” a hálózatos és kölcsönhatásban álló összefüggések leírása váltotta fel. Az univerzális szemlélet helyébe a m ultiverzális, sokszempontú szemlélet került. A tanácsadó egy új hipotézist bocsátott az érintettek rendelkezésére.
így a „probléma”, nagyobb összefüggésbe állítva, konstruktív jelentőséget is kap: akis- fiú szimptómája („tünete”) egy általános szindrómára (tünetcsoportra) is utal, és azáltal, hogy ezt valamennyien időben felfedezték, elkerülhetővé válnak további szomatikus megbetegedések. A „beteg” így gyakran életm entő változások elősegítőjévé is válhat. Ezért nevezi a rendszerszemlélet a betegséget indexproblémának és a beteget indexszemélynek is.
24
Az eset példaként szolgál az ún. problémaközpontú rendszerre is: A család - jelenleg e körül a(z index-)problém a körül szerveződik, ez tartja össze őket. Pillanatnyilag kevesebb m egterhelést jelent ezzel a közös problémával foglalkozni, m int az egyes családtagok különböző nehézségeivel. Az egyes családtagok közötti kapcsolat minősége sem teszi lehetővé, hogy az egyidejűleg jelentkező individuális krízisekkel konstruktívan foglalkozzanak. A krízisbe kerülteknek azonban megnő a közösség iránti igényük. A család ezt azáltal biztosítja, hogy egy közös problémával foglalkozik.
Lelkigondozók is jól ismerik azt a jelenséget, amikor egy családtag megbetegedése hirtelen „összekovácsol” egy szétzilált családot.
8.2. A VONATKOZTATÁSI RENDSZER MEGVÁLTOZTATÁSA (REFRAMING)
A fenti példából kitűnik: a tanácsadó a beszélgetések során megváltoztatta a problém a vonatkoztatási rendszerét Az „egyértelműnek”, „nyilvánvalónak” tartott elképzelések és m agyarázatok által konstruált vélt-valóság mellett új, alternatív szemléletmód alakulh a to tt ki.
A rendszerszem lélet egyik alaptétele az volt: ha valamiről meg vagyunk győződve, akkor az nem a „valóságot” jelenti, hanem azt, hogy kialakított szemléletünket nem vonjuk kétségbe...
A reframing nem jelenti a vélt problém a (az indexprobléma) és az ahhoz kapcsolódó érzelmek lekicsinylését, nem arról akar meggyőzni, hogy tévedtünk. A másik látásm ódjának relativálására, kiegészítésére törekszik. A reframing is csak akkor lesz hatásos, ha a hi- potetizált alternatíváról a tanácsadó meg van győződve. Ha csak „módszerként" alkalm azza, akkor a segítségre szorulókhoz való kapcsolat megromlik.
A vonatkoztatási rendszer megváltoztatása nem új „találmány”, hanem egy ősi em beri képesség újrafelfedezése.
Ezt az életbeállítottságot írják le a Grimm testvérek a Jankó szerencséje című meséjükben:43
A hétévi munkával megszolgált keresetével hazafelé tartó Jankót egyik „veszteség” a másik után éri. A mese hőse szokatlan módon reagál: a veszteségek számára nem [katasztrófát, hanem egyre függetlenebbé válást jelentenek. A mesehős nem kétségbeeséssel és pánikkal reagál keresete maradékának, egy kőnek az elvesztésére: .Amikor Jankó a követ a kút mélyébe veszni látta, felugrott örömében, majd térdre hullva, könnyes szemmel köszönte Istennek, hogy még ezt az utolsó kegyelmet is megkaphatta, és ilyen csodálatos módon szabadulhatott meg a nehéz kőtől, az utolsó tehertől. Nincs még ember a Nap alatt - kiáltotta aki olyan boldog lenne, mint én!”
A reframing a gyakorlatban a következő centrális kérdésből indul ki:„Hogyan szem lélhetnénk és állíthatnánk más összefüggésbe az egysíkúan definiált
problémát?" Röviden: m i m indent jelenthet még a probléma?A gyakorlati eljárás arra törekszik, hogy a monolitikus problém arendszert egyrészt
alkotóelemeire bontva megváltoztathatóvá tegye, másrészt mozgósítsa az egyes elemekre vonatkozó, korábbi sikeres megoldási tapasztalatokat.
Steve de Shazer kiváló amerikai pszichoterapeuta dolgozta ki azoknak az általános alkotóelemeknek a rendszerét, amelyek „segítségével” az em ber a problémáit konstruálja és stabilizálja. Utal arra is, hogy milyen lehetőségek vannak az egyes elemek esetében kialakult és megcsontosodott vonatkoztatási rendszer megváltoztatására.43 A problémaközpontú orientációt az alternatívák rendszerének felfedése váltja fel. Abból indul ki, hogy problém aalkotásunk és -fenntartásunk egyik jellegzetessége a szakaszos és változatlan ismétlődés - a köznyelv ismert kifejezésével: „mindig ugyanazt a hibát követem el... ” A jelenséget, a problém át állandósult értékítélettellátjuk el - „rettenetes, hogy mindig ugyanazt a hibát követem el...” Akkor is, h a különböző gyakorisággal lép fel, általában úgy tűnik, hogy „állandóan ugyanazt a hibát követem el...” Ha úgy érezzük, hogy valami „állandóan” fellép, ak
25
kor valószínűleg arra a következtetésre jutunk, hogy azt általunk kontrollálhatatlan okok váltják ki: „akármit csinálok, mindig ugyanaz történik..." Úgy tűnik, hogy a látszólag életelemmé vált probléma mindig és mindenhol, kivétel nélkül elér m inket - „ mindig, m indenhol ugyanazt a butaságot csinálom ilyen helyzetben...” A m onoton ismétlődés közérze- tünkre mindig egyazon módon hat: „dühöngök mindig, amikor utolér ez a csapás...”
Az állandósult megoldási kudarcok azt a benyomást keltik az emberben, hogy ezen a területen sohasem tudott változtatni: „nekem ezek a dolgok még sohasem sikerültek ebben az életben..." Az így feketének festett múlt hasonló színben tünteti fel a jövőt is: „sohasem fogok m ár megtanulni ilyen helyzetben másként viselkedni... ” Ha netán mégis jelentkezne a kiút, a változtatás perspektívája, akkor az olyan illuzórikus form át ölt, ami nyilvánvalóan megvalósíthatatlan (és ezáltal tovább stabilizálja a problémát): „mindennek teljesen meg kellene változnia az életemben ahhoz, hogy ezzel az állandó nehézséggel megbirkózzam... ”
Ha valakit egy ilyen lapidáris problém a hosszú időn át követ, akkor idővel kialakul egy magyarázat, hogy mi és/vagy ki az oka annak, hogy ezen téren nem lehet változás - „ha ő m ásként viselkedne velem szemben, ha nem ez a rendszer lenne ebben az országban. .. ” Ha sikerült okot, egy bűnbakot találni, akkor általában belenyugszunk a változtat- hatatlanba, és elképzelhetetlen, hogy bárki m ásnak is köze lenne a jelenséghez - „ez az ügy kizárólag a kettőnk dolga... ”
*
A segítségnyújtás arra törekszik, hogy a differenciálatlaná vált érzékelés és a megcsontosodott magyarázatok melletti alternatívákat elérhetővé tegye. A lelkigondozói segítségnyújtás speciális lehetősége ebben az összefüggésben az, hogy az emberközi kapcsolat mellett az Istenhez való kapcsolatot is bevonja a vonatkoztatási rendszerbe. A hit pedig az individuális értelmezési rendszer központi részeként jelenik meg.
Az alternatívakeresés lehetséges irányait a 4. ábra mutatja.
8.3. A HÁLÓZATOS-CIRKULÁRIS BESZÉLGETÉSVEZETÉS
Quot homines, tót sententiae - ahány ember, annyiféle nézet. Gyakran találkozhatunk olyan családokkal, kollegiális közösségekkel, amelyek látszólag meghazudtolják Cicerót. Úgy tűnik, hogy mindig mindenben egyetértenek. Sok család kimondottan büszke az általános egyetértésre. A tanácsadói gyakorlat arról számol be, hogy paradox módon az ilyenfajta „egyetértés” sokszor kapcsolati zavarokhoz vezet, és ha problémák lépnek fel, megnehezíti azok megoldását
Pontosabban megvizsgálva az ilyen harmóniát, hamarosan megállapítható, hogy az érintettek úgy gondolják, hogy egyetértenek a különböző problémák megítélésében. Valójában olyan megcsontosodott feltételezési rendszer alakult ki, amely az egyetértés benyomását kelti. Ha mindenki tudja, hogy mit gondol a másik, akkor az általában azt jelenti, hogy kialakított magában egy elképzelést arról, amit szerinte a másik gondol. További eszmecserére nincs szükség, ami a kapcsolatok stagnációjához, a problémák fennmaradásához vezet.
Az előző pontban vázolt elképzelés szerint kibontakozás, új perspektíva akkor alakulhat ki, ha külső segítséggel sikerült a konstruáltproblémarendszertlépésről lépésre részeire bontani. Ehhez arra van szükség, hogy az egyéni vélemények és elképzelések nyilvánvalóvá váljanak. Differenciálódási folyamatnak kell megindulnia. H am arosan érzékelni fogja pl. a család, hogy az egyéni véleményszabadság nem veszélyezteti, hanem megeleveníti és erősíti a kapcsolatokat.
Ebben segít az ún. hálózatos-cirkuláris beszélgetésvezetés. Ez az intervenciós forma a lelkigondozói beszélgetés egyik elemeként is jól alkalmazható, az alap itt is az empátia, a kongruencia.44
A hálózatos-cirkuláris beszélgetésvezetés egyszerűbb formájában- a kapcsolatok különböző m egítélésének feltárására,- az egyénileg eltérő problémadefiníciók tisztázására,
26
27
- a problém ák megoldására vonatkozó elképzelések feltárására- és az ehhez szükséges egyéni erőforrások felfedezésére vonatkozik.A differenciáló kérdések segítenek felülvizsgálni a másik véleményére vonatkozó fe l
tevéseket.Néhány általános példával érzékeltetjük az eljárás lényegét. Megfelelő gyakorlással
m indenki kialakíthatja a m aga repertoárját.
PÉLDÁRA HÁLÓZATOS-CIRKULÁRIS KÉRDÉSFOGALMAZÁSRA
A kapcsolatok egyénileg különböző megítélésének tudatosítása:„Mi a férje/felesége véleménye a kapcsolatukról?” (másik személy véleményének feltételezése) „Mit mondana a felesége, ki áll közelebb a fiukhoz?" (kívülálló személy feltételezett vélemé
nye egy kapcsolathálózatról)„Mit mondana a férje, milyen az ön kapcsolata a lányukkal?” (kívülálló személy feltételezett
véleménye egy duális kapcsolatról)„Mit mondana a lányuk, ha a felesége véleményét hallaná?” (érintett személy feltételezett
véleménye kapcsolatának feltételezett megítéléséről)
A problémák egyénileg különböző definíciójának tudatosítása:„Ki hogyan látja ugyanazt a problémát?”„Kik látják hasonlóan a problémát? Milyen különbségek vannak a hasonlóságban?” „Hogyan (milyen különbözően) reagálnak a többiek az eltérő véleményre?”„Milyen feltételek mellett fogadhatók el .különvélemények’ a többiek számára?”
A problémák általi, egyénileg különböző érintettség tudatosítása:„Kit érint leginkább / kit legkevésbé a probléma?” (egyéni és közös megítélések)„Milyen csodának kellene történnie, hogy a probléma megoldódjon?” (egyéni és közös meg
ítélések)„Ki a legbizakodóbb a megoldást illetően, és ki a legpesszimistább?” (hogyan reagál erre a
közvetlenül érintett és a többiek?)„Miért optimistább X, mint a többiek?” (egyéni és közös megítélések)„Mikor nem jelentkezik a probléma?" (kivételek egyéni és közös megítélése)„Kinek mit kell tennie, hogy a probléma biztosan fellépjen?" (egyéni és közös megítélések)
A problémák és a várható változás/megoldás tudatosítása:„Ha gyermekük nemsokára elköltözik otthonról, hogyan befolyásolja ez majd Önnek a férjé
hez való viszonyát?”„Ha ismét olyan (pl. jókedvű) lenne, mint régen, ki venné ezt legelőször észre - és ki legutoljára?” „Ha a probléma egyik pillanatról a másikra megszűnne, milyen gondokkal kellene akkor ö n
nek (férjének, gyerekeinek) foglalkoznia?”„Ha lenne egyáltalán megoldás, mi lehetne az?"„Hogyan oldanak meg mások hasonló problémákat?”
A problémák megoldásához rendelkezésre álló erőforrások tudatosítása:„Mi lehetne az ön első (legkisebb) lépése a probléma megoldása érdekében?”„Mit tehetne (konkrétan!), hogy ez a lépés lehetővé váljon?”„A sok nehézség mellett, mi az egyetlen dolog, ami jelenleg örömöt szerez?"„Kit látogatna meg először (milyen időpontban), hogy ne legyen teljesen egyedül?” „Kinek/minek az emléke segít a problémát jobban elviselni?” (korábbi pozitív élmény)„Mit tanácsolna apja/anyja (ha élne) ilyen helyzetben?"
2 8
JEGYZETEK
1. P. Watzlawickután, in: Die Familie in derPsychotherapie (Hg. M. Ermann et al.,) 1985, p21k.2. G. Gunter definícióját követve, in: Schulen dér Familientherapie (Hg. K. Schneider) 1988, p39k.3. V. Satir a fogalmat G. Bateson (ökologie des Geistes, 1981, p245k) alapján vezette be a csa
ládterápia szakirodaimába.4. R. Merkelpéldája, Lichtenberg und Wittgenstein, in: Merkúr 1/42, p27k.5. G. Bateson, Ökologie des Geistes, 1981, p245.6. A Korzybski, ld. G. Bateson i.m.7. Az áttekintés A. v. Schlippe, Familientherapie, 1984, pl6k nyomán készült; vö. továbbá R.
Riess, Seelsorge. 1973, p!07k.8. P. Watzlawick, Die Familie in dér Psychotherapie, 1985, p21k.9. Gregory Bateson hívja fel erre a figyelmünket (i.h.).
10. Részletes elemzést ad ehhez F. B. Simon, Meine Psychose, mein Fahrrad und ich, Zűr Seibs- organisation dér Verrücktheit, 1991, p23k.
11. Vö. pl. W.Jaeger, Paideia, 1934; H. Kelsen, Vergeltung, 1941.12. B. Russell, On the moniton of cause, 1912, p71.13. L. Wittgenstein, Philosophische Untersuchungen, 1921.14. Einsteint idézve a Chaos & Kreativitat c. cikkben, in: Geo-Wissen, 1992/2, pl08.15. Szent-Györgyi idézet uo.16. Kari Popper, Logik dér Forschung, 1969, p31.17. G. Bateson, i.m. p352.18. Idézi L. Reiter et a l, Von dér Familientherapie zűr systemischen Perspektive, 1972, pl8k.19. Példaként említhető Einstein, Heisenberg, Capra, v. Gebsattel, V. v. Weizsacker, Watzlawick,
Luhmann munkássága.20. B. O. Küppers in: Geo-Wissen, 1992/2, p30.21. B. Simon/H. Stierlin, Die Sprahe dér Familientherapie, 1984, p355k.22. L. v. Bertalanffy, Allgemeine Systemlehre, 1972.23. G. Bateson, Geist und Natúr, 1982, pl5.24. F. B. Simon, Lm. pl8k. Az élő rendszerek jellemzőinek leírásánál az ő gondolatmenetét követem.25. F. B. Simon, A. v. Schlippe és H. Wilke idézett művei alapján.26. Guntern, i.m. p42k.27. L. v. Bertalanffy, Allgemeine Systemlehre, 1972, p41k.28. L. v. Bertalanffy a kifejezést a fiziológiából vette át, ott W. B. Canon használta először 1932-ben.
Az idegen nyelvű szakirodalomban a steady State, ill. a FlieBgleichgewicht kifejezés terjedt el.29. P. Watzlawick, Menschliche Kommunikation, 1967.30. Részletes ismertetése Hézser Gábor, A pásztori pszichológia, 1990, p79k található.31. F. M. Wuketis, Systemtheorie und Menschenbild, in: L. Reiter et al. i.m. p285k.32. L. v. Bertalanffy, Biophysik des Fliefigieichgewichtes, 1977.33. E. László, The System view of the world, 1972, p79k.34. H. Stierlin idézi, korai forrásra hivatkozva L. v. Bertalanffyt, in: Zeitschrift für Familiendyna-
mík, 1986/11.35. A. v. Schlippe, Systemische Sichtweise und psychotherapeutische Ethik, in: Praxis Kinder-
psychologie, 1991, p386k nyomán.36. vö. Ch. Schmidt, Psychotherapie und Ethik, in: Integrative Therapie, Nr. 14, plOlk és J-P.
Wils, Grundbegriffe christlicher Ethik, 1992, p265k. A német nyelvű szakirodalom a Verant- wortungsethik kifejezést használja összefüggésünkben.
37. G. Bateson, Steps to an ecology of mind, 1972 és Ökologie des Geistes, 1981.38. I. Böszörményi-Nagy, Unsichtbare Bindungen 1981, p96k (a mű először 1972-ben jelent meg).39. vö. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia, 1990, p255k.40. I. Rueveni, Networking Families in Crisis, 1979, p76k.41. Stierli véleményét egy Spiegel-interjúban fejtette ki, 1985, Nr.35.42. Jó összefoglalást nyújt erről H. Anderson, H. Golshian, Problemdetermined system, in:
Journal of strategic and systemic therapies, 1986, plk.43. Márchen dér Brúder Grimm, 1937.44. Steve de Shazer, Keys to Solution, 1985; Dér Dreh - Überraschende Wendungen und Lösun-
gen in dér Kurzzeittherapie, 1989.45. Részletesen ld. Hézser Gábor, Pásztori pszichológia, 1990, p45k.
29
B) Megoldhatatlanságok és megoldásokTanulmányok a válásról és a vegyes családokról
I. A VÁLÁS A VEGYES CSALÁDHOZ VEZETŐ ÚT KEZDETE
1. A válások háttere a statisztikai adatok tükrében
Magyarországon 1980-ban 80 331 házasságkötés és 27 797 válás történt.1 1994-ben 54 000 házasságkötés mellett 22 000 volt a válások száma. A megkötött és felbomlott házasságok aránya 34%, ilL 40% volt. A válások 62%-a az első kilenc házasévben történt, 70%-ban a feleség nyújtotta be a válási keresetet. Mindkét időpontban a legtöbb válás a házasságok 5-9. évében történt. A legtöbben 25-29 és 40-49 éves korukban váltak el (0% és 5,7%).
Összehasonlításképpen: az NSZK-ban az 1980-as években m inden harm adik házasságkötés válással végződött. Tíz év alatt, 1974 és 1984 között, 30%-kal nőtt a felbomlott házasságok száma, m inden második válás gyermekeket is érintett (1984-ben a 130 000 válás 70 000 gyermek sorsára volt befolyással).
Ebben az időszakban, a ném et adatok szerint, alapvetően megváltozott a házasságok felbontásának megítélése: 1974-ben a közvéleménykutatási adatok szerint a lakosság zöm e elítélendőnek és „csődöt m ondásnak” tartotta, 1984-ben viszont a megkérdezettek többsége szerint a válás elfogadható alternatíva.
A statisztikai vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy a válási készség hagyományozódik: akiknek a családjában az előző generációban is történt m ár válás vagy különélés, azoknak magasabb az arányszámuk a válók között. Az átlagosnál magasabb a válással végződő házasságok száma továbbá akkor, ha a jegyességfeltünően rövid; ha a házasságkötés az átlagosnál/zűtó/afrh korban történt; ha a szociális státusz és az átlagműveltség különösen alacsony.
A válási szándékok indoka (a gyakoriság sorrendjében) a következő volt: hűtlenség, a házastárstól elvárt elismerés/figyelmesség hiánya, testi-lelki erőszak, elidegenedés és végül: az alkoholizmus. Az érintettek 35%-ának véleménye szerint azok az okok, amelyek később váláshoz vezettek, m ár a házasságkötés u tán i első évben jelentkeztek. Az itt megnevezett problém ák között első helyen a szexualitás, második helyen a házastárs rokonaihoz való rossz viszony állt.
2. Elváltak, vagy össze sem házasodtak?
A házasság hum oros, butácska és egyben mélyértelmű definíciója így hangzik: „a házasságban két em ber köt szövetséget olyan nehézségek megoldására, amelyek egyébként nem lépnének fel”.
A szisztémikus szemlélet szerint ezek a problémák csak részben a pár saját „produktum ai”, legalább annyira a házastársak szülőcsaládjai élet- és normarendszerének, lappangó, de kényszerítő erővel ható hagyományainak összeegyeztethetetlenségéből is erednek. Jól példázza, hogy milyen mély dimenziókról van itt szó, az első (gyakran a későbbi) karácsonyfadíszítés esete: a közös karácsonyfadíszítés gyakran nyílt vagy ki nem m ondott konfliktusokkal jár a fiatal párnál. M indkettőjükben él, gyermekkoruk „mélységeiben” és szülőcsaládjuk hagyományainak megfelelően, AZ igazi karácsonyfa képe. A közös karácsonyfa stílusának kialakulása kom promisszumot igényel mindkettőjüktől, szülőcsaládjuk hagyományainak részleges feladását. Minél különbözőbbek a beépült stílusképek, annál nehezebb kom promisszumra találni...
30
A jegyesség idején és az első, gyermek nélküli házasévekben az a nem könnyű feladat vár a párra, hogy különböző családi hagyományaikat integrálják, összehangolják, és így kialakítsák saját és önálló családformájukat. Nem annyira intellektuális, inkább pszichikai téren jelent ez megerőltető feladatot. Akkor sikerül jól teljesíteni, ha egyik házastársban sem alakul az az érzés, hogy szakított saját hagyományaival, vagy hűtlenné vált azokhoz. Pszichikai értelem ben a feltétel nélküli „beházasodás" a partner családjába nem jár jó következményekkel.
Figyelmeztető nyelvi jel az ilyen bekebelező és kisajátító folyamatokra a lelkigondozó számára, ha az örömszülők kijelentik, hogy a menyük-vejük m ostantól fogva az ő fiuk- Iányuk is. (A vegyes család tárgyalásánál látni fogjuk, hogy ez a jelenség pszichodinami- kailag megfelel annak a szép és őszinte, de fatális elhatározásnak, ha a m ostohaapa vagy -anya úgy tekinti mostohagyermekét, m intha az „véréből való” lenne.) Az egyik családból a m ásikba való „átszületés" éppoly pszichológiai-biológiai lehetetlenség, m int a két családba születés. A biblikus családkép nem véletlenül hangsúlyozza, hogy a családalapítás feltétele a szülők elhagyása.
A házasság nem a jegyességgel vagy a házasságkötéssel pecsételődik meg, hanem hosszú, összehangolódási-integrációs folyamat eredménye. A tudatos és tudattalan h a gyományok, értékrendszerek, a m indennapi életszervezés formáinak harmonizálása.2 A válás joggal fogható fel úgy, m int az integrációs folyam at megoldhatatlanságának megoldása. Ez a paradoxon egyrészt felhívja a figyelmet arra, am it a keresztyén emberkép is vall, hogy képességeink és lehetőségeink végesek, de ezek a deficitek coram deo nem örök kárhoztatottsághoz vezetnek. A válásnak így a súlyos szenvedés mellett az élet szem pontjából konstruktív jelentősége is van.3
A rendszerszemléletet követő kutatás a házaspárok szülőcsaládjaiból eredő tényezők kölcsönhatásából is értelmezi a válást. A könnyebb érthetőség kedvéért ismerkedjünk meg egy tipikus válásmodellel:
Válóék házassága igazi szerelmi házasság volt, meglátni és megszeretni egymást egyet jelentett számukra. Nem vártak sokáig, hamarosan megtartották az esküvőt, annál is inkább, mert szüleik is teljesen egyetértettek gyermekeik választásával. Váló szülei már leendő menyüket is lányuknak tekintették, az asszony szülei pedig megvalósulni látták régi vágyukat: vejükben végre lesz nekik is egy fiuk!
Kapcsolatuk az asszony szemében eleinte álomszép volt, olyan, amilyenről bakfis korában álmodozott. Nem is értette, hogy miért nevezte őt nővére ebben az időben „kis naiv, buta libának”. Kapcsolatuk átmenetileg meg is romlott.
A házasságkötés után az asszony szüleinek utcájában találtak lakást, hála a szülők jó kapcsolatainak. A berendezkedésnél, a háztartás megszervezésénél Válőnét anyja sok értékes tanáccsal segítette, de mindig hozzátette: „Minek is mondom, te úgyis ugyanolyan jó háziasszonyvagy, mint én, hiszen megtanultad nálam, mit hogyan kell csinálni.” Nyugdíjas apja rendszeresen bevásárolt a fiataloknak, nem is kellett kérniük, egyszerűen csak beállított a teli kosárral. Néha rosszkor jött, ez idegesítette a fiatalasszonyt, de inkább hálás volt mindkettőjüknek a sok segítségért. Anyja mesélte is, hogy „mindig csak rólatok beszélünk".
Váló, aki gépészmérnök volt, jelenleg apjánál dolgozott, akinek kis üzeme volt - központi fűtést szereltek családi házakba. Munka közben sokat beszélgettek nőkről is, ahogyan az szoros kapcsolatukhoz illett. Apjának mindig volt néhány ötlete, mivel szerezhetne örömet feleségének. Anyja meg is jegyezte néha a menye előtt, akivel olyan bizalmas kapcsolatban tudta magát, mintha lánya lenne: „Nem is tudom, ki imádja-csodálja jobban ezt az asszonykát, az apa vagy a fia?!”
Válóné lektor volt egy szépirodalmi kiadónál. Esténként csodálattal nézegette farmernad- rágos-kockás inges, dagadozó izmú férjét, aki olyan igazi „műszaki ember” volt - melós-mér- nöknek nevezgette. Valahogy egészen más volt, mint az apja, az a mindig korrektül öltöző, választékos modorú-beszédű, törékeny kis latintanár. Esténként végre nem valamelyik klasszikus nagyság könyve terpeszkedett a családi asztalon, hanem férje sörösüvege kacsintott rá.
A változás azzal kezdődött, hogy Válóné egyszer észrevette, az üveg nyomot hagyott a damasztterítőn, amely még anyja kelengyéjéből való. Hirtelen feltűnt neki az is, hogy férje foltozott farmerja jócskán kirojtosodott, meg hogy végre azért már elmehetne a fodrászhoz. Majd hiányozni kezdett neki a szülői ház hangneme is: soha egy hangos szó vagy dühöngés,
31
legfeljebb egy találó latin közmondás volt ott a kritika formája, A férje, állapította meg, néha tényleg olyan otrombán rideg, káromkodik is, mintha a műhelyében volna. Azért 6 mégiscsak a felesége, és nem egy rozsdás fűtőtest...
Válónénak, diszkréten persze, szólt az anyja, hogy meg kellene már a kertjükben nyesni a szegény fákat, de ahhoz fiatal erő kell... Váló erre azt mondta feleségének, hogy ő bizony esténként dögfáradt, és már csak a fametszés hiányzik. Ez igaz is volt, hiába a színházbérletük, lehetetlen volt elcsalogatni egy előadásra. Férje este, ha kicsit magához tért, műszaki rajzaiba mélyedt, és megszűnt számára létezni a világ - feleségestőí. Mint az apja, ötlött fel Vá- lónéban. Eleinte elhessegette a lehetetlen gondolatot, hogy valahogy hasonlít ez a kép az ő bőrkarosszékben Senecát olvasó apjára is. Egyre többször járt el nővérével, barátnőkkel moziba, vacsorázni meg egy kicsit vásárolgatni. Legalább nem ül a TV előtt, kézimunkázva, csodálva a férjét, mint az anyja. Azért egy kicsit rossz volt a lelkiismerete, hogy egyedül hagyta az urát.
Váló elmesélte apjának a műhelyben, hogy nem érti, miért nincs soha otthon ”az az asszony”. „Ja, fiam - mondta apja ilyenek ezek a jó házból való nők, mint a nejed meg az anyád, csak a pénzed kell nekik, rád nincs is szükség..."
Válóné „azért mégsem” akart válni, kicsit még mindig csodálta álomlovagját, aki azért „valahogy" annyira hasonlított az apjára, Nem, válni nem fog, hiszen az anyja sem gondolt soha ilyesmire - már amennyire ő azt sejtheti.
Válásról - „így nem élhetsz!” - a szülők kezdtek beszélni. A gyerekeikkel, egymással nem volt kapcsolatuk. Szerető gyermekeik ezt a kérésüket is, akárcsak a házasságkötést, teljesítették...
*
Ki vált el kitől? Feltételezhetően a nászok, az egyik szülőcsalád a másiktól. Kétségtelen, hogy a fiataloknak is válásra lett volna szükségük Ahhoz, hogy végre egymással köthessenek házasságot, el kellett volna válniuk a családjuktól. Házasságuk valójában látszatházasság m aradt, a szülői házhoz való kapcsolat intenzívebb maradt, m int a házastársi. Néhány szem pontot foglalunk össze ehhez:
1. A formális különlakás ellenére is m egm aradtak a szülők iránti láthatatlan kötődések,.*
2. A szülők és az azok ideáljai iránti feltétel nélküli lojalitás megmaradt. A saját házasságnak a szülők „ízlése” szerint kell formálódnia, attól eltérni „nem szabad”. A konfliktus abból adódik, hogy két ellentétes családképlet ütközik össze. A szülők házastársi kapcsolatmodellje a saját kapcsolat alapmodelljévé válik - az attól való eltérések lelkiism ereti konfliktusokhoz (bűntudat, konkurencia, kisebbrendűségi érzés stb.) vezetnek.
3. A partner a hasonló nem ű szülő „képe és hasonlatossága” kell legyen, vagy olyann á alakítandó. A fenti példában az sem vezetne „jó házassághoz”, ha a férfi pontosan olyan lenne, m in t feleségének apja. A fiatalasszony „tulajdonképpen” m ás férfitípusra vágyott, de ha engedett volna ennek a vágynak, akkor ezzel beism erte volna apja hiányosságait, ami a „hűtlenség" érzését váltotta volna ki benne.
4. A krízismegoldási kísérletek a szülők házasságában kialakult modelleket reprodukálják. Itt például a „szemet hunyás” formájában. Az ilyenfajta reprodukciót gyakorlók egyrészt tudják-érzik, hogy a jól ismert „megoldások” kétes értékűek (nem vezetnek m inőségi változáshoz). Ugyanakkor a krízisbe ju to tt em ber ösztönösen szívesebben vállalja kritikus helyzetben a „kevésbé jó, de ism ert”, m int az új (de ezért rizikóteljesebb) megoldást.
5. A gyermekek házasságkötésére a szülőknek is szükségük van. Mivel saját házassági kapcsolatuk stagnál, a fiatalok házasságában (annak befolyásolásában) találnak új, őket összekapcsoló lehetőséget. Ennyiben a szülők is látszatházasságot élnek.
A vázolt válásm inta további, a páros kapcsolaton belüli, tipikus elemei:6. A kapcsolat strukturális labilitása nem abból adódik, hogy a párnak nincs közös
érdeklődési területe, hanem abból, hogy hiányzik a másik érdeklődési területének megism erésére való motiváció.
7. Az idealizált, gyermekkori álmok megvalósítására törekvő „túlfűtött" érzelmi kapcsolat megakadályozza a mélyebb érzelmi kapcsolat kialakulását. Lehetetlenné válik a
32
másik teljes és reális megismerése, személyisége árnyoldalának elfogadása. A rendszer- szemlélet az ilyen jelenségeket funkciójukban, és nem „moralitásukban” igyekszik megérteni. Itt ez azt jelenti, hogy az ilyen „elvakultság" egyrészt a kapcsolat létrejöttét és (időleges) fenntartását szolgálja, tehát annak érdekében és szempontjából fontos ez a „kettős látás’’: az érintettek jobban találnak kiutat a személyes válási krízisből, ha „elvakultságu- kat” nem csak önvádló m ódon kárhoztatják, hanem annak a maga nem ében konstruktív funkcióját is elfogadják!
A felsoroltak a viszonylag könnyen felismerhető jelenségeket foglalják össze. A váláshoz vezető folyamat dinam ikájában azonban ennél sokkal komplexebb, a kölcsönhatások végsőkig nem analizálható hálózata. Ezért lehetetlen a válással kapcsolatban „a bű nös félről” beszélni és monokauzális magyarázatot keresni. A szenvedélybetegek házassági tanácsadása során szomorú és ellentmondásos valóságként találkozhatunk a régi viccel: „Miért iszik?” „Mert csak így tudom elviselni a rossz házasságom at.” „És miért rossz a házassága?” „Mert iszom ...” Kilátástalan és romboló, de a házasság fenntartására irányuló kísérlet.
3. A válási konfliktus megoldását akadályozó kölcsönhatások
Egyesek megoldást találnak válással veszélyeztető házassági konfliktusaikra, mások nem. Mi a különbség?
Egy figyelemre m éltó magyarázatkísérlet5 három síkon jelentkező kölcsönhatásoktól teszi függővé az ilyen krízisek kimenetelét:
1. az érintettek személyiségére vonatkozó (intrapszichikus) meghatározottságoktól;2. a páros kapcsolaton belül kialakuló interakció minőségétől;3. a környezeti-társadalmi befolyásoló tényezők jellegétől.
3.1. A SZEMÉLYEN BELÜLI (INTRAPSZICHIKUS) FOLYAMATOK
A válás lehetőségének perspektívája először általában csak az egyik házastársnál jelentkezik. Függetlenül attól, hogy a férj vagy a feleség fejében fogant-e meg ez a gondolat, ha kinyilvánítjuk azt, akkor az m indkettőjükben két érzést vált ki: a veszteség és a visszautasítottság érzését. Mivel ez a két érzés mindkettőjükben jelen van, összekapcsoló- an is hathatna, és kiútkereséshez is vezethetne! (A tanácsadás és a kom petens lelkigondozás gyakran ezt a kiindulópontot választja.) Miért nem él a legtöbb érintett pár ezzel az eséllyel?
Az eddigi házasságforma meggyászolása, a kapcsolatba vetett ideálok elvesztése, az egyedül maradástól való félelem, a visszautasítottságból fakadó megsebzettség olyan negatív érzelmek, amelyek nem csak lelki fájdalommal járnak, hanem szégyenérzetet is keltenek.
A szégyen a legtöbb em ber szám ára nehezen kimutatható érzelem. Ezért általában egy jóval könnyebben kim utatható, de a labilissá vált kapcsolatot tovább veszélyeztető érzéssel helyettesítik ezt: a haraggal. Ez a váltás - funkciójában értelmezve - az egyén pszichikai önvédelmét (is) szolgálja: az elviselhetetlen érzések nyílt vállalása összeomláshoz vezethetne - a harag, a veszekedés nem csak feszültséggel jár, hanem a belső feszültséget is csökkenti. A harag és a vég nélküli veszekedések további funkciója az, hogy bizonyítékként is szolgáljanak: nyilvánvaló, hogy „nem lehet ezzel együtt élni”.
Ezt az érzelemeltolódást bizonyítandó, sokan beszámolnak később arról, hogy a veszekedések után arról is fantáziáltak, milyen figyelmességgel nyerhetnék vissza a másik érzelm eit... Erre a válási szakaszra az érzelmek ambivalenciája jellemző: 1977-es amerikai statisztikai adatok szerint a válás lehetőségével komolyan foglalkozó házaspárok 25%- ának született ebben az időszakban gyereke.
33
A destruktív érzelemcserének nem csak funkcionális aspektusa van. Mint önvédelmi, a megingott lelki egyensúly maradékát biztosító eljárás gyakran az úgynevezett krízishalmozódástól is megóv. Attól, hogy újra felszakadjanak a korábbi hasonló veszteségek és visszautasítottságok félig gyógyult sebei.
Röviden fogalmazva: a házassági krízis m egoldása vagy váláshoz vezető kronifikáci- ója a differenciáló fcépességműködőképességétől függ. Sematikus összefoglalását az 5. ábra mutatja.
Az 5. ábra m utatja, hogyan vezethet a személyiségen belüli dinamikus folyamat olyan krízishez, amely valóban megérdemli a krízis (döntő fordulat!) elnevezést. Minél in kább sikerül a korábbi krízisek és az aktuális konfliktus közötti összefüggéseket felfedezn i és azok között differenciálni, az aktuális konfliktus annál inkább tehermentesítődik. Gyakran így egész sor „házassági problém a” mintegy önmagától oldódik meg. Ellenkező esetben egy circulus viciosus form ájában önm agát mélyíti el a házassági krízis.
T erm észetesen m indké t házaspárban lejátszódik egy ilyen érzelm i-reakciós rendszer, amelyek egymásra is hatással vannak. Ha ellentétes „előjellel" folynak le, akkor konstruktív kiút nem várható. Ebben az összefüggésben kap döntő jelentőséget
3.2. A PÁRKAPCSOLATON BELÜLI INTERAKCIÓ MINŐSÉGE
a) A válási krízis általában egyoldalúvá teszi a házaspár közötti interakciót: a negatívum ok válnak egyeduralkodóvá. Képletesen kifejezve: aki leeresztette ablaka előtt a re
34
dőnyt, az fényes nappal is úgy találja, hogy éjszaka van ... Ebben az összefüggésben a válást úgy is fel lehet fogni, hogy oka nem a házasság felbomlása, hanem az, hogy a pár képtelen szokatlan és intenzív érzelmei kicserélésére. Hiányzik az ehhez szükséges kom m unikációs kompetenciájuk, a közös „nyelvtudásuk”.
b) A válási krízis kim enetele függ attól is, hogy milyen jellegű volt a párrá válás fo lyamata. Ha a közös kapcsolat alapja idealizált, rom antikus partnerkép volt (példánkban az „álombéli lovag”), akkor ez az ideál házasság folyam án továbbra is „önálló élete t él". Az érintettek úgy érzik, hogy feltétel nélkül „hűnek kell m aradniuk” - nem a partnerükhöz, hanem az ideáljukhoz. Gyakran a szétválasztó (centrifugális) erők, a nyilvánvaló kapcsolati problém ák és az összetartó (centripetális) erők, az ideálhoz való hűség olyan egyensúlyi állapotba kerülnek, hogy sem elválni, sem együtt m aradni nem tudnak. A szakítások és kibékülések végtelen sora jellem zi ezt az állapotot. Ha sikerül felismerni, hogy a partner nem álombéli ideál, hanem földi lény, akkor kezdődhet meg a változás.
3.3. A KÖRNYEZETI BEFOLYÁS
Példánk érzékeltette a közvetlen környezet befolyásának jelentőségét. Különböző külső, szülői érdekek, amelyek az érintettekben nem tudatosan jelentkeznek, vezethetnek éppúgy a gyermekek házasságkötési „kényszeréhez”, m in t a váláshoz. U tóbbi úgy is felfogható, hogy pathologikus-paradox m ódon a „(túl)gondoskodó szülőknek” vagy a környezetnek (ide tartozik a kiegyensúlyozatlan baráti kör is!) gondra van szüksége ahhoz, hogy gondoskodhassál A zökkenőmentes házasság „feleslegessé" teszi őket, és gondoskodó feladatukat elvesztik. A krízis viszont újra „munkát ad” számukra.
A válási folyamat nem csak a házasfeleket érinti, hanem családjaikon kívül baráti körüket vagy köreiket, ügyvédeiket stb. is. Egyesek szolidalitásból, m ások (pl. az ügyvédek) hivatalból az „ellenfél” hibáit domborítják ki, ezzel nemcsak a házasság esetleges regenerációját, hanem a házasság után i kapcsolat konszolidálódását is eleve lehetetlenné teszik. M inél több fantáziával képzeljük el ezt a sokszereplős, gyakran a tragikomikum határait súroló színjátékot, annál érthetőbb, hogy milyen gyenge pozícióban van ebben a „darabban" a házassági tanácsadó vagy a lelkigondozó, ha az érintettek egyáltalán m ernek még hozzájuk fordulni. Ugyanis általában egyedül ők teszik fel azt a kérdést, hogy tulajdonképpen „mitől m indentől” akar elválni a pár, és nem annyira az érdekli őket, hogy kitől... Ők kísérelik meg tudatosítani azt is, hogy a válási folyamat melyik szakaszában vannak az érintettek.
4. A válási folyamat szakaszai
A váláshoz vezető folyamatot a szakirodalom6 szakaszokra osztja fel. A szakaszok közötti határok nem élesek, az egyes periódusok egymásba mosódhatnak.
4.1. A VÁLÁST ELŐKÉSZÍTŐ SZAKASZ
Ezt az időszakot a dezilluzionálódás, az egyre jobban elhatalmasodó elégedetlenség jellemzi. A negatívumok kerülnek előtérbe, a kapcsolat, a partner pozitív oldalai eltűnnek az érintettek látóköréből.
a) Ha a párnak sikerül ezt az állapotot a házasság átalakítására utaló, és ennyiben segítő jelzésként felfognia, akkor a krízis a házasságban pozitív, minőségi változáshoz vezethet. Ebben a korai stádium ban jó eséllyel foghat m unkához a megfelelően képzett lelkigondozó vagy tanácsadó.
35
b) Ha a megújulás lehetetlenné válik, pl. a családi többgenerációs befolyás, a környezeti hatás, a személyiségből fakadó és interakciós tényezők miatt, akkor a krízis kronifi- kálódik, és kialakul a kapcsolati stagnáció - egy alig elviselhető, „élőhalott” létforma.
Exkurzus: az ún. kapcsolati etika
Hogy sikerül-e ebben a szakaszban a párnak kapcsolatát megújítania, az egyes kutatók szerint ún. kapcsolati etikájuktól is függ. Böszörményi-Nagy Ivánr dolgozta fel részletesen ezt a témakört:
A családkutató és gyakorló családterapeuta, M artin Buber munkáitól indíttatva, ab ból a kérdésből indul ki, hogyan alakulnak ki és m aradnak fenn egy-egy családon belül generációkon át olyan etikai rendszerek, amelyek a leszármazottak cselekvés- és m agatartásm ódját, kapcsolataik formáját alapvetően determinálják.
A családi etika „milyenségétől” függ például, hogy az érintettek szerint egy esemény- sorozat, pl. egy veszekedés, mikor kezdődött, és mikor ért véget valójában. Ha m ár nem kiabálnak? Ha formálisan kibékülnek? Ha „a másik beismeri bűneit"? Vagy sohasem? A szaknyelv ezt úgy fogalmazza, hogy milyen interpunkciós rendszerrel („hol tesznek vesszőt, pontot vagy felkiáltójelet") élnek a házasfelek, a házaspár és a család. Minél jobban különbözik az érintettek „helyesírási” felfogása, annál nehezebb lesz a konfliktusok megoldása. Ugyancsak a családi etika határozza meg, hogy m i a „fontos”, és mi a „lényegtelen”, ki dominálhat, és ki hanyagolható el, vagyis milyen prioritások és hierarchiák8 segítségével szervezi meg egy-egy család az életét.
Böszörményi-Nagy szerint a felsorolt jelenségek mögött egy alapvető em beri igény áll, amelyet az igazságosság kiegyenlítésének nevez. Ez az igény az em beriét egyik alapvető és speciális alkotóeleme. M inden családban, tudatosan vagy öntudatlanul, él egy érdemkódex, amely generációkon át meghatározza, hogy mi „a” helyes és „a” helytelen, az „érdemszerző” és az „elítélendő” cselekedet.
A lelkigondozói gyakorlat szem pontjából fontos ez a felismerés, segít megérteni, hogy mekkora feladat előtt áll az, aki meg akartja életét újítani. Például a m agát „halálra dolgozó” férj olyan kapcsolati etikai örökséggel rendelkezhet, amely a férfitól azt követeli meg, hogy anyagi jólétet biztosítson családjának. Ha magatartásán, házassága megóvása érdekében, változtatni akar, szembekerül saját családjának etikájával, „törvényszegővé” válik. Az ettől való függetlenné válás az elválás megakadályozásának feltétele. A ha gyománnyal való szakításhoz azonban hatalm as lelkierőre van szükség, és ősi félelmek leküzdését jelenti. - Mély oka van tehát annak, ha valaki „javíthatatlannak” tűnik, és nem biztos, hogy ezeket az összefüggéseket m agának és a környezetének sikerül felismernie.
A válásra vonatkoztatva az érdemkódexek parancsa például a „szégyen (-válás) feltétlen elkerülése”, a „büszkeség megőrzése” (a másik változzon meg) vagy a „bosszúállás" lehet. - Elgondolkoztató elképzelni, hogy ha a lelkigondozó vagy a tanácsadó ilyen beállítottságú, válófélben levő emberekkel beszélget, akkor lehet, hogy valójában a nagyvagy dédszülőkkel társalog. A m egértés és ezáltal a kiúttalálás akkor sikerülhet leginkább, h a abból indulunk ki, hogy az ilyenfajta érdemkódexparancsok egykor, a m aguk idejében konstruktívak voltak, és az életben m aradást biztosították. Más kontextusban, ma, viszont a házasélet veszélyeztetőjévé váltak.
4.2. A KÜLÖNVÁLÁS SZAKASZA
Formálisan akkor kezdődik, amikor a pár nyilvánosságra hozza a házasság krízisét. Ilyenkor következik be, ha lehetőség van rá, a szétköltözés. A formális, „térben bekövetkezett” (vagy később jogilag szentesített) szétválás nem jelenti az érzelmi elválást. Ellenkezőleg, általában sokkal intenzívebben összekapcsolja a váló feleket, m int korábban a házasság. Jellemző egy „frissen vált” asszony kijelentése: „mióta, annak idején belehabarodtam ebbe az emberbe, nem járt annyit a fejemben, m int a válás alatt és m ost... ”
36
A válás - időlegesen vagy véglegesen - összeköt:- ellentétes előjelű, de „feledhetetlen élmény”, akárcsak a szerelem volt;- az együttélés ideje kitörölhetetlen közös emlék az elváltak életéből;- ha az elváltaknak gyermekük van, akkor a válás ellenére is, továbbra is szülőpár m a
radnak.Ebben a szakaszban a válófélben levők masszív külső befolyás a latt állnak, sokszor
valóban önálló döntésekre alig van lehetőségük; a joggyakorlat, az anyagi, szociális kényszerek, a családi és a társadalmi közvélemény „dönti el”, hogy m inek kell történnie, és m inek nem. (A gyermekek váláshoz kapcsolódó érdekéről a vegyes családdal kapcsolatban szólunk.) A közvetlen kommunikációs kapcsolat általában megszakad a házastársak között, csak „ügyvéd által érintkeznek”, vagy kéretlen „hírvivők” fogalmazzák meg (és át!) azt, am it a felek m ondani akarnának egymásnak. M indez olyan kommunikációs deformációhoz vezet, amely megnehezíti, néha lehetetlenné teszi a válás utáni kapcsolat konszolidálódását.
4.3. VÁLÁS UTÁN - KONSZOLIDÁCIÓ VAGY PATHOLOGIZÁLÓDÁS
A válás, emocionális (érzelmi) értelemben, akkor következik be, ha a volt házastársaknak sikerül differenciált képet kialakítaniuk közösen eltöltött életszakaszukról. Minél kiegyensúlyozottabb ez a kép, minél inkább sikerül meggyászolniuk az elveszett „szépet”, valam int megkönnyebbülten örülni annak elmúlásáért, am i „rettenetes” volt, és őszintén vállalni a közvetlen jövő iránt érzett bizonytalanságot, annál szabadabbá válnak új kapcsolatok szám ára (vö. ehhez a vegyes családdal kapcsolatban kifejtett téziseket).
H a a válásban a gyermekek is érintettek, akkor ezek a feltételek teszik lehetővé, hogy m int szülőpárnak ne kelljen elválniuk, ellenkezőleg, a válás u tán jobb szülőpárrá váljanak - m ert ez is lehetséges. A gyermek szempontjából nem létezik válás - ő nem a házaspárnak, hanem a szülőpárnak a gyereke.
*
H a a válás emocionális feldolgozása nem sikerül, akkor az nem csak az újabb pár- kapcsolatokat befolyásolja negatívan. A halálozási arányszám elváltak esetében két és félszer m agasabb, m in t a lakosság hasonló rétegeinél.
5. A m ediáció - a válóper alternatívája
Az elvált házaspár szülőpár m arad. Gyermekeik érdeke a szülők megtartása. Ez vezete tt el ahhoz a kezdeményezéshez, amely az USA-ból9 kiindulva Európában is kezd elterjedni. A jogi-törvényszéki válásgyakorlat alternatívájaként alakult ki az ún. mediáció gyakorlata. A latin kifejezés (közvetítés) a politikai-diplomáciai nyelvből származik. Akkor alkalmazzák, amikor két állam konfliktusának megoldásához egy harm adik felajánlja jó szolgálatát.
A lényeget a szemlélet megváltozása érzékelteti legjobban: házassági tanácsadóból, jogászokból, adótanácsadókból, pedagógusokból, lelkészekből álló munkaközösség m unkája során nem a házasság felbontását helyezi előtérbe, hanem a házasság utáni kapcsolat optimális előkészítését. A bírósági eljárást a komplex (pszichológiai, pedagógiai, szociális ásjogi) tanácsadás váltja fel. A bíróság feladata az így megalkotott válási megállapodás tudom ásul vétele.
Az eddig rendelkezésre álló tapasztalatok egyértelműen pozitívak. Nem véletlen, hogy a mediáció megindulása óta növekszik azoknak a családbíróknak a száma, akik családterápiás képesítést is szereznek.
A válási folyamat alakulását foglalja össze sematikusan a 6. ábra.
37
A VÁLÁS FOLYAMATÁNAK SZISZTÉMIKUS ÁBRÁZOLÁSA
Transzgenerációs befolyások, „érdemkódexek”, \
kapcsolati etikai hagyomány \
Társadalmi és környezeti befolyások
szülőcsalád szülőcsalád
Í JEGYESSÉG ^ értékrendszerek
integrációja, dezintegrációja
HÁZASSÁG► az interakció formája► konstruktív/destruktív -«*-
A VÁLÁSI KRÍZIS JELENTKEZÉSE illúzióvesztés, elégedetlenség,
a negatív szemlélet állandósulása
Kapcsolati stagnáció, megüresedés
A kapcsolat revíziója, ' reorganizációja
ELIDEGENEDÉS
KÜLÖNÉLÉS / VÁLÁS házassági intimitások közkézre kerülnek,
koalíciók a gyermekekkel, a külső befolyás túlsúlya
mediáció válóper
A VÁLÁSI KRÍZIS konszolidációja pathologizálódása
differenciált házasságemlék, testi, lelki megbetegedés,a szülői kapcsolat stabilizálódása a másik szülő elleni harc
38
6. ábra
JEGYZETEK
1. A Magyar Statisztikai Zsebkönyv (1993 és 1994) és P. Kaiser, Familienerinnerangen, 1988, p86k adatai szerint.
2. Részletesen tárgyalva Hézser Gábor, A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve, 1990, p280k.
3. A teológiai vizsgálódás szempontjaihoz: i.m. p315k.4. Részletesen feldolgozva: l Böszörményi-Nagy, Unsichtbare Bindungen, 1981.5. J. R. Johnson, Sackgasse Scheidung, a Wege zum Menschen folyóiratban, 1993, p7 lk. _6. P. Bohwanan, The Six Station of Divorce, 1973; S. Kessler, The American Way of Divorce,
1975; G. Reich, Zűr Familiendynamik von Scheidungen, 1986.7. Böszörményi-Nagy /., Ethical and Practical Implications, 1974; németül: Unsichtbare
Bindungen, 1981.8. A hierarchiák stb. témaköréhez vö. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia, 1990, p280k.9. R. Johnson, i.m.
39
II. A VEGYES CSALÁDOK
1. Előítéletek, tények és a „nyelv bűnei”
1.1. NÉVZAVAR ÉS RAGADVÁNYNEVEK
Hogyan nevezi a köznyelv a második, harmadik és további házasságkötés nyomán alakuló családokat? - Ügy tűnik, a természetes nyelvi fejlődés nem tudott, vagy nem kívánt még lépést tartani a családformák fejlődésével. A második házasság bevett kifejezés, de hogyan nevezik az ebből származó családot? És hogyan nevezzék meg ők magukat? - A megnevezés bizonytalan, jóllehet az ilyen családok száma, ha az újraházasodások száma az eddigi mértékben növekszik, ham arosan meg fogja haladni a klasszikus, „első házasságos” családokét!
Nemcsak a vallástudomány, hanem a rendszerszemlélet is bizonyítja, hogy mekkora jelentősége van a névadásnak, illetve a dolgok megnevezésének. U tóbbi szerint a m egnevezés áljai „valótlan valóságot” konstruálhatunk, amelyet ham arosan magának „a” valóságnak tartunk (vö. I. fejezet). (A témakörrel a lélektan pszicholingvisztikának1 nevezett ágazata is foglalkozik.) ilyen felismerések késztették pl. a haladó pszichiátriát arra, hogy a klasszikus, görög-latin, a páciens és a hozzátartozók számára érthetetlen és ezért misztikusan és félelmet keltőén ható szakkifejezéseket (mint pl. skizofrénia, neurózis, pszichózis) lehetőleg kerülni igyekszik.
Könnyen érthető, hogy milyen érzelmi következményekkel jár az angol vagy a ném et anyanyelvű újraházasodók számára, ha új családjuk a mostohacsalád (stepfamily, Stieffa- milie) nevet viseli, vagy a patch-work (foltozott család) ragadványnevet kapja. Ezt elismerve választottuk az összetett vegyes család elnevezést (követve az angol blendedfami- lies és a ném et zusammengesetzte Familien kifejezéseket).
A lelkigondozói szaknyelv m aga is lelkigondozást végez akkor, ha új fogalomalkotásai nem az esetleges diszkriminációs hajlamot erősítő ragadványnévvel, hanem legalábbis semleges elnevezésekkel illet. Ezért szorgalmazzuk m i a vegyes család elnevezést, szemben a mostohacsaláddal.2 Ezek a családok nemcsak az identitástudatukat még jobban el- bizonytalanító névzavarral kerülnek szembe, hanem azzal is, hogy „rossz a hírük”. Mennyire „rosszak" valójában a vegyes családok?
1.2. ELŐÍTÉLETEK ÉS TÉNYEK (perspektívaváltás szükséges)
aJAz USÁ-ban és a volt NDK-ban m inden második, Magyarországon és az NSZK-ban m inden harmadik házasságkötés válással végződött a 80-as években. Az 1980-as években Magyarországon kötött házasságok között az elvált újraházasodók aránya 29,3% volt, 1993-ban 25,5%. Ez azt is jelenti, hogy a gyermekek 30-40%-a nem abban a családban nő fel, amelyben világra jött.
b) Az ilyen családok tudom ányos vizsgálata csak a 80-as években kezdődött meg Amerikában; Európában ennél is később. Ez azt jelenti, hogy eleinte a tudom ány is megfeledkezett róluk, ill. kevesebb tapasztalattal rendelkezett, m int a közvélemény.
c) Az első felmérések azt mutatják, hogy a vegyes családban élő gyermekek általánosan, pl. iskolai teljesítményüket, m agatartásukat illetően, nem különböznek kortársaiktól.
40
Más képet mutatnak a ném et klinikai-tanácsadói statisztikák: ezekben a vegyes családok rízikócsaládként jelentkeznek, mivel az összes kezelésre szoruló gyermek között m agasabb az ilyen családból származó gyermekek szám a,3
d) A vegyes családok (amerikai és ném et egybehangzó adatok szerint) többségükben elhallgatják családi állapotukat, szégyenérzetet tanúsítanak.
e) Az amerikai és ném et terapeuták és tanácsadók többsége, a közvéleménykutatások eredménye szerint, akárcsak a közvélemény, előítélettel viseltetik az ilyen családokkal szem ben. Azoknál a szakembereknél viszont, akik hosszabb ideje dolgoznak ilyen családokkal, ellenkező beállítottság figyelhető meg.
f) A katolikus-republikánus franciák és a negyven évig kom m unizm usban élt magyar lakosság családra, házasságra vonatkozó erkölcsi norm ái között, egy összehasonlító felm érés4 szerint, nem állapítható meg lényeges eltérés. Egyes pontokban a magyarság szigorúbb erkölcsi megítélést mutatott!
g) Egyre több szakember mutat rá arra, hogy a „normális család” fogalmát újra kell definiálni.5 Az általános szemlélet a vegyes családokat a „normálistól eltérő”, kivételes jelenségként kezeli. Statisztikailag viszont számuk már szinte elérte, és sok helyütt meg is haladja az utóbbiak számát. Ezért a „normalitás” hagyományos fogalmát újra kell vizsgálni. Perspektivikusan ez azt jelenti, hogy az „egynormájúságot” az egyenrangú sokrétűség fogja felváltani. Az elméleti teológiának is differenciáltan felül kell vizsgálnia a családra vonatkozó hagyományos téziseit.
h)A z alapvető különbség a két formáció között pl. a következőkben állapítható meg: a hagyományos család koherenciáját (összetartottságát) a szülői patriarchális tekintély biztosította. A vegyes család akkor m arad együtt, ha a komplex, hálózatos kapcsolati rendszer működőképes.
2. Kísérletek a vegyes családok megértésére
A szisztémikus orientáció szerint a család, különösen pedig a vegyes család, olyan sokrétű rendszer, hogy azt lehetetlen egy szemléletmóddal megközelíteni. Több vizsgálódási irány összekapcsolására, szinoptikus szemléletre van szükségünk, ha meg akarjuk őket érteni. Az ún. diakronikus, hosszabb fejlődési időszakot áttekintő szemlélet, és a szinkronikus, a létrejött vegyes család „működési formájának" vizsgálata együttesen segíthet a megértésben.
A továbbiakban először a vegyes családok strukturális jellegzetességeivel (szinkronikus szemlélet) foglalkozunk, azután pedig a pszichodinam ikus aspektusokat (diakronikus szem pont) vizsgáljuk meg.
2.1. A VEGYES CSALÁD STRUKTURÁLIS JELLEGZETESSÉGEI
a) Aszimmetrikus szülői pozíciók. A vegyes családban az egyik szülő külön háztartásban él. Morálisan (függetlenül a válóperben hozott bírtósági döntésektől!) továbbra is felelős a gyermekeiért. A nyagiig általában továbbra is hozzájárul az új család fenntartásához. Szemben a gyermekkel maradó szülővel, jelenléte minimális. Ezzel ellentétben befolyása gyakran maximális: pl. mint „bűnbak” a gyermekek minden kudarcának magyarázó okává válhat, vagy az elhalálozása folytán létrejött vegyes családban elérhetetlen, idealizált formában („szentté avatva") élhet tovább. Mindkét esetben hatékonyan befolyásolja az új család dinamikáját.
b) A gyermek-szülő kapcsolat időzavarba ícerül. A klasszikus családképlet szerint a házastársi páros kapcsolat hosszabb, m int a közvetlen gyermek-szülő kapcsolat: m ár a gyermek születése előtt fennállt, és a gyermekek családból való kiválása után is fennm arad. Válás esetén a házastársi kapcsolat (gyakran csak formailag) megszűnik. A gyermek és a családban m aradt szülő kapcsolata így, pl. korai válás esetében, jóval hosszabb ideig fog tartani. Megfordítva: a válás által a gyermek önállósulási folyamata és az azzal járó speciális, ún. természetes krízis időben és részlegesen előretolódik.
41
c) A gyermek elveszti családalapító funkcióját. A házaspár a gyermek születése által válik családdá. A gyermeknek tehát, születésénél fogva, családalapító funkciója van. Vegyes családok esetében a „családdá válás" term észetes formája, az első gyermek születése viszont általában m ár jóval korábban megtörtént. A közös gyermek születése komplikált rendszer kialakulásához vezet (vö. összetett család közös gyermekkel).
d) Többszörös családi szereposztás. A vegyes családban hirtelen megnő a klasszikus családi szerepköröket betöltők száma: új „nagyszülők, nagybácsik és nagynénik, unoka- testvérek" jelennek meg a színen. A váló család tagjai a „zsugorodás folyam atában” éltek, a vegyes család létrejötte expanziós folyamattal )éx. Ez a gyermektől nagyfokú emocionális „váltást” igényel, am i erős lelki megterhelést jelent (vö. a későbbiekben kifejtettekkel).
e) Az új kapcsolatok és a jog. A ném et családjog szerint az új házastársnak nincsenek eleve a partnere gyermekére vonatkozó nevelési-szülői jogai. Ha m indkét újraházasodó pl. gyermeket hoz az új kapcsolatba, akkor gyakran előfordul az a furcsa eset, hogy ezek a gyermekek jogilag nem testvérek. (Ami azt is jelenti, hogy pl. össze is házasodhatnak!)
Ezzel szem ben a vegyes családok döntő többsége úgy gondolja, természetszerűleg arra kell törekednie, hogy a gyermekek „testvérekké váljanak”. A term észetes család m odelljét importálják. Sajnos, a családterápiás kutatás kim utatta, hogy a joggyakorlatnak „van igaza”: annál egészségesebben fejlődik egy vegyes család, minél kisebb nyom ás nehezedik a gyermekekre - ha nem kell „testvérekké” válniuk. Ők érzik-tudják, hogy nem azok, és ha az új család hagyja, idővel megtalálják a m aguk szoros kapcsolati formáját!
A családterápiás gyakorlat ezért fáradozik azon, hogy a vegyes családok merjék vállalni a kapcsolati valóságot. Ha ez sikerül, a kapcsolatok term észetessé és kiegyensúlyozottá tudnak válni!
f) Negatív, m itikus példaképek. Említettük korábban, hogy a „m ostoha” fogalom tradicionálisan negatív töltésű. A gyermekek pl. a mesékből szerzett képpel azonosítják. A szülő új házastársához való kapcsolatuk alakításakor, tudat alatt, ilyen mitikus-misztikus képletekkel is m eg kell küzdeniük. (A mostoha pszichodinamikus jelentőségére később visszatérünk.)
42
Az apaközpontú vegyes család(szerepkörök nélküli, egyszerűsített képe)
elvált férj (második feleség)férj feleségapa nevelőtárs
elvált feleséganya
gyerm eknevelt gyermek
8. ábra
2.2. A VEGYES CSALÁDOK FAJTÁI
A vegyes családoknak strukturálisan négy formája különböztethető meg, amelyek a következők:
a) Anyakapcsolatú vegyes család. Ez a formáció akkor alakul ki, ha a válás u tán a gyermekek az anyánál maradtak, és az új házasságot köt. A tapasztalatok szerint a gyermekek az anya új férjét könnyebben integrálják, m int az apánál m aradottak annak új feleségét (részletesen ld. később). Az ilyen vegyes család képletét, a pozíciók („szerepkörök”) figyelembevételével a 7. ábra mutatja.
b) Apaközpontú vegyes család. Ez a családforma akkor alakul ki, ha a gyermekek az újra nősülő apánál maradnak. A tapasztalatok szerint a gyermekek az újra nősült apa fe-
Ö sszetett vegyes család
apa anyavolt após/volt anyós
nagyapa/nagyanya
leány volt meny
elvált feleség
anya
rokonság
apa anyavolt após/volt anyós
új após/új anyós nagyapa/nagyanya
új nagyapa/ új nagyanya
fiúvolt vő
elvált férj
apa nevelőtárs
gyermek nevelt gyermek
más gyermekkel együtt élő gyermek
(volt) unokaöcs (volt) unokatestvér
apa anyavolt após/volt anyós
új após/új anyós nagyapa/nagyanya
új nagyapa/ új nagyanya
leány volt meny
elvált feleség
anya nevelőtárs
gyermek nevelt gyermek
más gyermekkel együtt élő gyermek
(volt) unokaöcs (volt) unokatestvér
apa anyavolt após/volt anyós '
nagyapa/nagyanya
fiú volt vő
elvált férj
apa
rokonság
9. ábra
leségét nehezebben tudják a vegyes családba integrálni, m in t az előző esetben a nevelőapát. Az apaközpontú vegyes család képét a 8. ábra mutatja.
c) Összetett család. Ha mindkét újraházasuló gyermeket hoz a vegyes családba, akkor beszélünk összetett családról. A közös családi élet akkor fog sikerülni, ha az érintettek m egtarthatják előző családjaikhoz kötődő, konstruktív kapcsolataikat, és ez nem vált ki ellenérzést m ás családtagokban. A 9. ábra m utatja, hogy m ennyire komplex kapcsolati hálózat alakul ki ilyen esetben, amellyel felnőtteknek és gyermekeknek boldogulniukkéH.
Nyilvánvaló, hogy hosszú időre van szükség ahhoz, hogy a kapcsolatok konszolidálódjanak. Érthető az is, hogy a bármely pozícióból eredő zavarkeités (diszfunkció) az egész rendszert veszélyezteti.
d) Vegyes család közös gyermekkel. A fiatal vegyes családokban gyakori a közös gyermek. Feltételezhetően ennek egyik oka az, hogy az új házaspár így reméli a vegyes család integrációját és stabilizálódását elősegíteni. Ez azt is jelenti viszont, hogy a közös gyermekre, egy újszülöttre!!) hárul az a feladat, amely a felnőtteknek és az idősebb testvéreknek is nehezükre esik, vagy amelyet azok nem tudnak elvégezni. (Az ilyen megoldásválasztás term észetesen általában tudattalan döntés eredménye.) Elképzelhető viszont, hogy mekkora, teljesíthetetlen elvárás hárul a születendő gyermekre. Ugyanakkor a szülők ambivalens érzelmi állapotba kerülnek: reménységük m ellett attól is félnek, hogy előző házasságból származó gyermekeik a szülővesztés újabb érzelmével reagálhatnak. Ilyenkor kezdődik meg az idősebb gyermekek túlzott kényeztetése, ami „kegyeik” biztosítására irányul.
A közös gyermek születésének, a rendszerszemlélet szempontjából és differenciáltan tekintve, nincs vegyescsalád-alapító funkciója! Pontosan elemezve: ilyenkor a vegyes családon belül egy további, új család jön létre (10. ábra).
Az, hogy sok újra házasodó ezt a komplikált és paradox összefüggést nem tudja megérteni, a vegyes családok tipikus konfliktusainak gyakori okává válhat!
Összetett vegyes család közös gyermekkel
r — — — — ---------------
| apa anya! volt após/volt anyós
! nagyapa/nagyanya
| leány! volt menyI elvált feleség
! anya
rokonság
apa anyavolt após/volt anyós
új após/új anyós nagyapa/nagyanya
új nagyapai új nagyanya
fiú volt vö
elvált férj
nevelőtársr i i i iL
gyermek nevelt gyermek
más gyermekkel együtt élő gyermek
(volt) unokaöcs (volt) unokatestvér
apa anyavolt após/volt anyós
új após/új anyós nagyapa/nagyanya
új nagyapa/ új nagyanya
leány volt meny
elvált feleség
nevelőtársT I I I IJ
nevelt gyermek
más gyermekkel együtt élő gyermek
(volt) unokaöcs (volt) unokatestvér
apa anyavolt após/volt anyós
nagyapa/nagyanya
fiú volt vő
elvált férj
apa
rokonság
apa anya
közös gyermek
gyermek
44
10. ábra
2.3. A VEGYES CSALÁDDÁ FEJLŐDÉS FOLYAMATÁNAK JELLEGZETESSÉGEI
2.3.1. Válás után: a család újraszervezése és a veszteség meggyászolása
- A családok a válás folyamán „zsugorodnak”, kisebbek lesznek. Az egyik szülő kiválása u tán újra kell szervezni a család m indennapi életét. Másoknak kell átvenniük az általa eddig ellátott feladatköröket. Ez egyrészt nagyobb terheket róhat egyes családtagokra, m ásrészt önállóbbá is teheti őket. Megnövekedhet pl. a gyermekek „értéke" a család „üzemelése” szempontjából. Gyakran új „munkaköreik" ellátásáért sok elismerést is kapnak. Az idősebb gyermekek a családban m aradt szülő bizalmasává, társhelyettessé válhatnak, ami fontosságuk növekedéséhez vezet. Újraházasodás esetén az új partner megjelenését „trónfosztásként” élhetik át.
- A családokban a válás következtében búcsúvételre van szükség, a gyász nyílt vagy burkolt formájára. Ehhez az érzelmi folyamathoz az egyes családtagoknak különböző hosszú időrevein szükségük. Ez az „időeltérés” gyakran meg nem értést eredményez.
- A családban m aradt szülő a válás következtében gyakran elveszti a közös baráti és ismeretségi kört vagy annak egy részét. Előbb-utóbb új ismerősökre van szüksége ahhoz, hogy egyedüllétét jobban elviselje, és pl. ne az idősebb gyermeke váljék „társpótlóvá”.
- Ha az új társra találás m ár a válás előtt bekövetkezett, és átm eneti időszak nélkül kötnek új házasságot, akkor ez azt jelenti, hogy a nehéz, de szükséges átm eneti-átalakulási időszak megnehezedik, vagy lehetetlenné válik a felnőtt és a gyermekek szám ára a családvesztés okozta gyász. Az átm eneti időre itt funkcionálisan ugyanúgy szükség van, m int korábban a jegyességre volt.
2.3.2. Új társra találás - az érzelmek ütközése
Az új partnerre talált elvált szülő szerelmes lesz. A vele m aradt gyerek nem. Ha ők érzelmileg még az átélt veszteség lelki feldolgozásánál tartanak, akkor az érzelmek ütközése következik be: a szülő boldog szerelmes, a gyermekek pedig gyászoló-szomorúak. Együttélésük, egymás iránti megértésük komoly próbát áll ki. A felnőtteknek körültekintő józanságára van szükség ahhoz, hogy ne személyes sértésnek tekintsék a másik érzelmi állapot megnyilvánulását.
2.3.3. Tipikus kezdeti konfliktusok
a) Új szereposztás. A vegyes családdá válás azt is jelenti, a fenti ábrák m utatták, hogy a családban új szereposztás történik. Gyakran előfordul, hogy az egyes „szereplőknek” mások nem azt a szerepkört osztják ki, amelyet az elfoglalni igyekszik. Az újraházasodó anya pl. új férjét természetszerűleg és jogosan családtagnak tekinti, lehet, hogy gyermekei viszont (hosszabb időn át) vendégnek fogják tekinteni...
Az új férj, ha gyermeket is hozott a házasságba, akkor azok neki családtagjai voltak és maradnak. Ha a gyermek nagyobb, akkor eleinte gyakran nem tekinti m agát a családhoz, hanem az apjához tartozónak. Ha kis testvére is van, akkor az valószínűleg rövid időn b e lül m indenkit családtagként kezel. Ezáltal m egindulhat a testvérek között is egy nyílt vagy burkolt „válási folyamat”. Ezek a jelenségek érzelmi síkon zajlanak le. Ezért lehetetlen általában megmagyarázni a gyereknek a változást. Jobb, ha megértéssel időt kapnak arra, hogy megtalálják helyüket az új közösségben.
b) Túlzott érzelmi reakciók a természetes fejlődési konfliktusokra. M inden házasság- kötés, legyen az első vagy második, kezdeti időszakában konfliktusokkal\áv. Ezekre elengedhetetlenül szükség van (mint korábban kifejtettük), így tudják a házastársak különböző norm arendszereiket integrálni.
45
A vegyes családok kialakulásának idején a családtagok, a válás utóhatásaként, a szokásosnál jóval krízisérzékenyebbek, sebezhetőek. A természetes krízisre intenzívebben reagálnak. A vegyes család ebben az időszakban is normálisan fejlődhet, de csak akkor, ha ezt a fokozott vulnerabilitást (sebezhetőséget) elfogadja és körültekintő türelemmel kezeli. Ezt a kívülről jövő, lelkigondozói vagy tanácsadói tám ogatás jelentősen megkönnyítheti!
c)A kronifikálódó válásháború tévútra tereli a fejlődést. A vegyes családot alakító családtagoknak gyakran két fronton kell helytállniuk. Egyrészt az integrációs feladatot kell az új családi közösségen belül elvégezniük, m ásrészt sokszor tovább folyik a „ válásháború'’. Ez olyan túlterheléssel járhat, amely a vegyes családot létében veszélyeztetheti. Vagy ellenkezőleg: a közös megegyezés alapján azonosított külső ellenséggel szembeni harc kovácsolja össze az új családi közösséget. Ez látszatmegoldás: a családdá fejlődés nem ex- ternalizálható (helyezhető ki), „valaki ellen" lejátszódó folyamat, hanem a közösségen belüli fejlődés kell legyen. Az externalizált „megoldás” perspektivikusan olyan beállítottságot alakíthat ki, amelynek mindig szüksége lesz „ellenségre". Az ilyen család nem „önm agáért” él, hanem valami ellen, összehasonlíthatatlanul könnyebb azoknak a sorsa, akiknek az új családalapítás előtt sikerült konszolidálniuk a válási krízist!
2.3.4. Tipikus megoldási kísérletek
a) Tabuizálás. A vegyes család gyakran úgy tesz, m intha nem lenne az, ami, nevezetesen: vegyes család. A családi nyelvhasználatból pl. törlik a „mostoha-”, „fél-”, „nevelő-” megkülönböztető jelzőket, és így „valótlan valóságot” konstruálnak. Ezzel arra kényszerítik az egyes családtagokat, am i biológiailag is lehetetlen. Ez félreértések, konfliktusok állandósulásához vezethet, és ismétlődő „csalódásokat” válthat ki. Ha az új házastárs pl. „sajátjának” tekinti a gyerekeket, akkor keserűen fogja megállapítani, hogy azok „hálátlanok”, és nem fogadják el ezt az „ajándékot”. A gyermekek valójában természetesen viselk ed n ek - „jobban tudják a biológiát”, m in t a felnőttek. Hasonló fatális következményekkel jár, ha az elvált szülő a vegyes család szám ára „meghalt” - még a nevét sem szabad kiejteni. H am arosan meg fogják tapasztalni, hogy mennyire intenzív életet folytatnak az ilyen „halottak”...
b) Túlbuzgóság. A családba beköltözött új családtag, az új házastárs, gyakran azáltal kísérli meg elfeledtetni az elvált emlékét, hogy az átlagosnál jóval intenzívebben foglalkozik pl. a gyermekekkel. A várt eredm ény helyett nem kívánatos mellékhatások jelentkezhetnek: a gyermekek önállóságukat vesztik, vagy elkezdenek szabadságukért harcolni. A túlgondoskodó felnőtt próbálkozásába idővel belefáradhat, ilyenkor csalódottan visszahúzódik. A háttérben az elválttal folytatott konkurenciaharc rejtőzhet, az új családtag lappangó bizonytalansága, tud-e valóban „jobb” lenni, m int elődje. A természetes, de nehéz kivezető ú t az lehet, h a sikerül m egállapodnia pl. a feleség új férjének az elvált apával arról, hogyan osztják meg a nevelési feladatokat.
c) Szerepcsere - a generációs határok megsértése. Az anya új férje, a gyerekek szempontjából tekintve, az anya nevelőtársa. Ezt a feladatkört, amely egyrészt közel áll az apai funkciókhoz, de azoktól különbözik is, nehéz definiálni és nehéz kitölteni. Ezért érthető, de veszélyekkel járó megoldás az, ha az ilyen férfi m agát a „gyerekek nagy barátjaként” definiálja. Ezzel besorolja m agát a gyermekek családon belüli alcsoportjába (az ún. gyermeki szubszisztémába). Könnyen előfordulhat, hogy idővel a felesége ő t akaratlanul is „felnőtt gyereknek” tekinti, és ennek megfelelően kezeli. A páros kapcsolat krízisbe kerül. Vagy: az anya és a gyermekek közötti m indennapos konfliktusok esetében az ilyen felnőtt lojalitáskonfliktusba kerül - „kis barátai” vagy a házastársa mellett foglaljon-e állást.
d) A problémák perszonifikálása. Nem csak a vegyes családoknál gyakori jelenség az, hogy akkor m űködnek „igazán jól”, h a egy családtaggal problém a van. A megbetegedő vagy „problémássá" váló gyermek (vagy felnőtt) közös feladatot ad a családnak, és így összekovácsolhatja azt. A saját és közös m indennapi nehézségek, konfliktusok a nagy
46
problém a mellett jelentéktelenné válnak. A rendszerszemlélet ilyen esetben ún. helyettesítő szimptómaképződésről beszél - a szimptóma a családi egység fennm aradásának szolgálatában áll. Ha egyetlen nehézségük megoldódik, a család gyakran krízisbe kerül, masszívan jelentkeznek az eddig elfojtott, megoldatlan „kis problém ák”. Vegyes családok esetében az ilyen szimptómaképződés speciális esete az, ha - m int fent láttuk - az elvált fél lesz az új család „m inden bajának okozójává”.
3. A vegyes családok pszichodinamikája
Az eddigiekben a vegyes családok strukturális jellegzetességeivel ism erkedtünk meg. Most azzal foglalkozunk, hogy az affektusok (a heves érzelmek) milyen befolyással vannak az együttélésnek erre a formájára.
A 80-as évek elején L. Ciompinak az Affektusok logikája cím ű műve6 szakkörökben világsikert aratott. Kiterjesztette a szisztémikus szemléletet az érzelmek és a struktúrák kölcsönhatására. Amint az a címből is kiderül, az érzelmekben „logikát”, bizonyos értelmet fedez fel. Néhány példa arra, hogyan alkalmazható ez a válás/vegyes család témakörében.
3.1. MIÉRT JÓ, HOGY A MOSTOHA „GONOSZ"?
Ha a válás során a gyermekek az apánál maradnak, akkor az anya távozása erős af- fektusokat (félelmet, dühöt, gyászt) vált ki bennük. Ezeknek az érzelmeknek a kim utatása kultúrkörünkben egyre nehezebbé vált. A korábbi, hagyományos gyász-búcsú rítusok, amelyek ezen érzelmek lelki feldolgozását segítették, hatásukat vesztették.7 Ez azt jelenti, hogy az extrém érzelmi megterheléssel az érintetteknek, jelen esetben a gyermekeknek a korábbi idők kollektív gyakorlatával szemben, külső, rituális segítség nélkül, magánerő- bői kell boldogulniuk. Nem áll rendelkezésükre az emberiség fejlődéstörténetének egyik alapvető eleme! Az érzelmileg érintett (involvált) felnőttektől, egyrészt akut állapotuk, m ásrészt az általános gyászképtelenség6 miatt, a gyerekek nem várhatnak segítséget.
*
Ezért nem szorgalmazható eléggé, hogy a vallásgyakorlat hordozója, az egyház, amely egyébként a gyász „specialistája”, ne tartsa magát továbbra is távol a családhalál- tóll Figyelemre méltó kezdeményezés egyes nyugati gyülekezetekben a válások esetén tartott bűnvalló és gyászistentisztelet. A ném et protestantizm usban kialakult formákról a fenti lábjegyzetben m egadott m ű számol be.
*
Ebben a helyzetben a „gonosz mostoha’’ jelensége fontos pszichohigiéniai funkciót tölt be. A vele való küzdelem, helyettesítőleg, lehetővé teszi a gyermek szám ára a „gonosszal” való megküzdést. A válás során a gyermeknek formálisan csak passzív szerep ju tott, m ost aktívvá válhat. Az apa új feleségének megjelenése véglegesíti és nyilvánvalóvá teszi a „rossz hírt”, a szülőanya kiválását a családból. Ennek megfelelően reagál, egészséges módon a gyermek. (Kínában a rossz hírt hozó küldöttet lefejezték...) Az új asszony h a talm as szolgálatot tesz a gyermeknek, ha az ellene fordulhat, és végre aktívan kiélheti a válás kiváltotta érzelm eit Nyilvánvaló, hogy ezért a „mostoha" magas érzelmi árat fizet. Paradoxul hangzik, de ebben a helyzetben a gyermeknek átmenetileg sem m i m ásra nincs akkora szüksége, m int egy „gonosz m ostohára”...
Milyen komplex pszichodinam ikus folyamat tételezhető fel ebben az esetben? A „gonosz m ostoha" szerepkörének vállalásával védi a szülőanyát. Az arra irányuló, de elvisel
47
hetetlen lelki megterhelést jelentő, negatív indulatok a m ostohára irányulhatnak. Ezáltal teherm entesül a szülőanya-gyermek „feloldhatatlan” kapcsolata. Megnövekszik a gyerm ek és a szülőanya közötti kapcsolat konszolidálódásának az esélye. Ezt a jelenséget sok m ese is példázza. A Jancsi és Juliska cím ű m esében a gyermekek agressziója pl. a boszorkány ellen fordul, és nem, m int joggal várható lenne, az őket a családi közösségből elengedő anya ellen.
3.2. A MOSTOHAAPA HELYZETE KÖNNYEBB
A terápiás-tanácsadói gyakorlat m egállapítása szerint a „mostohaapa" könnyebb helyzetben van. Ennek egyik m agyarázata az lehet, hogy az anya - ellentétben a hasonló helyzetbe került apákkal - elsősorban a maga számára keres házastársat, és csak m ásodsorban pótapát. A gyermekek ezt megérzik. További ok lehet, hogy a jelenlegi családform ában, eleve egyoldalúan az anyára hárul a gyermekekkel való foglalkozás feladata, Az új férj tehát abból is „profitál”, hogy az európai társadalmi fejlődési folyamat során az „apátlan társadalom ” (A. Mitscherlich megfogalmazásával élve) alakult ki!9 Az apavesztés ilyen körülmények között a legtöbb gyermek életében nem a váláskor következik be, hanem gyakran generációkon át ismétlődő hagyomány.
3.3. HALHATATLAN EMLÉKEK
A beházasuló, új férj azért vett el gyermekes nőt, m ert beleszeretett. A szerelem komplex, ellentétes érzelmeket hordozó jelenség. Egyik természetes alkotóeleme a féltés, a féltékenység. Ez a kom ponens m inden új kapcsolatban él, akkor is, ha egyesek annak elnyomására törekszenek. Az asszony növekvő fiúgyermekei viszont állandóan, tudatosan vagy tudat alatt, emlékeztethetik az új férjet korábbi „riválisára". Ez kronifikálódó komplikációkat idézhet elő.
3.4. A PUBERTÁSKORI HARCOK ELENGEDHETETLENEK
A kamaszkorba kerülő gyermekeknek, a fenti példatípusnál maradva a fiúknak, fejlődésükhöz, férfivá válásukhoz, szükségük van arra, hogy megtanuljanak konfliktusokkal megküzdeni. Ezért ösztönösen is keresik azokat.
Mivel a vegyes családok érzékenysége és sebezhetősége (vulmerabilitása) általában az átlagosnál magasabb, a kamaszkori problém ák a szokottnál nagyobb nehézséget okozhatnak az ilyen családokban. A józan differenciálóképesség segítheti ebben az esetben is az egészséges fejlődést. Az ilyen kapcsolati rendszerben élő fiúnak „kamaszkonfliktusaihoz’' potenciálisan két felnőtt férfi áll rendelkezésére: a szülőapja és anyja új férje. Ez azt jelentheti, ideális esetben, hogy a konfliktusigény megoszthatóvá válik. Destruktív fejlődés akkor következik be, ha a kétfrontos konfliktus a gyermeket túlterheli, vagy a két felnőtt között is „kitör a háború".
4. A vegyes családok lelkigondozásának néhány szempontja
Az intézményes tanácsadás, a lelkigondozás a vegyes családok esetében megfelelő kom petenciát igényei. Ezt legjobban szaktanfolyamokon lehet elsajátítani. A segítség- nyújtás néhány szem pontját m ár említettük. Ezt a sort folytatjuk most.
A továbbiakban a gyülekezeti lelkigondozói gyakorlatot tartjuk szem előtt. Úgy tűnik, hogy a vegyes családok szem pontjából a komplex lelkigondozás gyülekezeti szinten leg
48
alább olyan jelentős, m in t a szűkebb értelemben vett, közvetlen vegyes család-Ielkigon- dozás. Mielőtt ennek néhány lehetőségét vizsgálnánk, egy alapkérdéssel foglalkozunk:
4.1. A LEGITIMÁCIÓ KÉRDÉSE
A vegyes családok gondjaival való lelkigondozói foglalkozás a tapasztalt lelkész szám ára is nehéz feladatot jelent. A nehéz feladatok vállalása elbizonytalaníthat. A bizonytalan lelkigondozó fáradozása viszont kevesebb sikerrel járhat. Az egyik gyakori „bizonytalanság” abból ered, hogy egyáltalán mi jogosítja fel a lelkigondozót arra, hogy felajánlja segítségét a vegyes családoknak. Honnan eredhet ehhez a legitimációja, és hogyan közölhető ez úgy az érintettekkel, hogy meg is értsék.
A legitimáció pl. az egyházi házasságkötésből ered. Lelkigondozói szempontból az esküvő által az egyház is, nevezetesen a gyülekezet, felelősséget vállalt Isten és ember előtt a házaspárért, a családért. (A gyülekezet ezt a felelősséget általában, ellentétben a refor- m átori elvekkel, a lelkészre delegálja.) A lelkész tehát hivatalból hivatott a vegyes családok lelkigondozására. Jó prevenció, ha már az esküvőt előkészítő beszélgetésekben is helyet kap a lelkigondozói felelősségvállalás szempontja.
4.2. KOMPLEX PROBLÉMA - KOMPLEX LELKIGONDOZÓI FELADAT
Az eddig vázoltakból kitűnik, hogy mennyire komplikált kapcsolati rendszerben élnek a vegyes családok. Ez egyrészt elbizonytalanítja azt, aki problémáik megoldásához segítséget akar nyújtani. M ásrészt sokrétű kapcsolódási pontot tesz lehetővé a segítség- nyújtás számára. Ez teherm entesítőleg hathat a lelkigondozóra!
Jó, ha a lelkigondozó tudatában van annak, hogy a családdá - a „jó” családdá - válás hosszú, éveken át tartó folyamat. Ez számára azt jelenti, hogy reálisan csak részcélok elérésére törekedhet, és nem „minden nehézség" azonnali megoldására. Viszont ha sikerül részeredményeket elérni, akkor azok, a rendszerszemlélet értelmezésében, konstruktívan hatnak az „egészre” is.
4.3. A LELKÍGONDOZÁSNAK, POZÍCIÓJÁBÓL ADÓDÓAN, SPECIÁLIS LEHETŐSÉGEIVANNAK
A gyülekezeti lelkigondozás, szem ben az intézményes tanácsadással és terápiával, közvetlenebb és term észetesebb m ódon kerül kapcsolatba a családdal. Gyakran az érintettek többségével (pl. a gyülekezetben élő nagyszülőkkel) is van kapcsolata. A kapcsolódási ponto t gyakran a kazuáliák terem tik meg.
A gyülekezetben értékes lehetőségek nyílnak a preventív lelkigondozásra és az ilyen családokra nehezedő előítéletek feldolgozására is. Kedvező a helyzet a „sorstársak” (pl. vegyes családban élő gyermekek) természetes, egymást szolidárisán segítő közösségének tám ogatását illetően is. Ism ert tény, hogy a gyermekek, ha konfliktushelyzetbe kerülnek, ösztönösen keresnek kapcsolatot sorstársakhoz. Ebbe az önsegítő folyamatba kapcsolódhat be a lelkigondozás.
4.4. PREVENCIÓ ÉS INFORMÁCIÓ
A szaktudomány, korábban említettük, elkövette azt a hibát, hogy hosszú időn át „megfeledkezett” a vegyes családokról. Kívánatos lenne, hogy a lelkigondozás ne ezt az u tat járja.
49
A gyülekezeti m unka sok területe (istentiszteletek, áhítatok, különböző csoportok) jó lehetőséget nyújtanak pl. az előítéletek eloszlatására. Ezáltal csökkenhet a vegyes családokra, válófélben levőkre nehezedő és krízisüket súlyosbító külső nyomás. M ásrészt az ilyen családi helyzetbe kerülő gyermek vagy felnőtt, ha korábban a gyülekezetben (pl. ifjúsági körben, a konfirm ációs oktatás során vagy a vallásoktatás keretében) m ár foglalkozott ezzel a problém akörrel, néhány m egoldási lehetőség m odelljé t m egism erhette. Továbbá a korábbi beszélgetések, ha nem m oralizáló hangnem ben történtek, az akut krízis esetén m egóvhatják a tabuizálás veszélyétől: tapasztalta már, hogy ilyen élethelyzetekről szabad és lehet nyíltan beszélni. Valószínűleg sokkal ham arabb veszik m ajd igénybe a lelkigondozói segítséget is, m int az, akiben szégyenérzet uralkodott el.
Kiindulva abból a szisztémikus megfigyelésből, hogy a házasságkötés alkalmával nemcsak két családtag, hanem két család kerül (direkt-indirekt formában) szoros kapcsolatba, jó, ha az esküvői lelkigondozói előkészítés a pár szüleit, családját is figyelembe veszi. Nekik ugyanúgy szükségük van arra, hogy megbeszélhessék azokat a kérdéseket valakivel, amelyek az alapvető családi változással járnak. Ha megfelelő form ában néhány alapvető tájékoztatást is kaphatnak (pl. a menyük-vejük „adoptálására” vonatkozóan), akkor azáltal növekszik a kötendő házasság stabilitása is.
Nem kell részleteznünk, hogy a vegyes családot alapító pár esetében, milyen fontos előzetes információk adhatók pl. a nagyszülőknek az ilyen családtípus sajátosságait illetően. így csökkenhet az érintettek bizonytalansága és a későbbi konfliktusok intenzitása.
A gyülekezeti lelkigondozás speciális, de ritkán alkalmazott, pásztori lehetősége to vábbá a sorstársak közötti szolidáris kapcsolat m egterem tése. Megfelelő előkészítés és előzetes megbeszélés után, a lelkész összeism ertetheti pl. a „leendő vegyes családosokat” olyanokkal, akiknek sikerült m egoldást találniuk az ilyen családok tipikus nehézségeire. Az érintettek közvetlen, konstruktív tapasztalatcseréje a közvetlen prevenció egyik legjobb m ódszere. Ennek a gyakorlatnak egyben erőteljes gyülekezetépítő hatása is van.
Az olyan gyülekezetben, ahol magas a vegyes családok száma, speciális alkalmak is szervezhetők számukra. Egy-egy bevezető előadással egybekötött eszmecsere (pl. a vegyes család és a vallás, vagy az ilyen családok általános konfliktusai és azok m egoldásának lehetősége témakörből) nem csak informatív segítséget nyújt, hanem megóvja az érintetteket az izolálódástól is. A tapasztalatok szerint az ilyen, kellő szervezői kom petenciával előkészített alkalmak igen keresettekké válnak.
4.5. A KONFIRMÁCIÓI ELŐKÉSZÍTÉS ÉS A VEGYES CSALÁDOK
A konfirmációra való előkészítés a vegyes családok közösségi lelkigondozásának pár excellence alkalma! Nagyvárosi gyülekezetben nem ritka, hogy a gyermekek többsége nem abban a családban érkezik el a konfirmációhoz, amelyben megkeresztelték. A konfirmáció ezért - akarva-akaratlanul - régi családi sebeket szakít fel. Ha ez nem válik a lelkigondozás témájává, akkor fennáll az a veszély, hogy a konfirmandus-oktatás a vegyes családokat nyílt vagy rejtett krízisbe sodorja!
A konfirmációhoz hozzátartoznak a keresztszülők is. Elváltak esetében a keresztszülők gyakran a „másik táborba" kerültek. Mit jelent ez a gyermek és az ő számukra? A lelkigondozónak kell gondoskodnia arról, hogy ez a kérdés ne m aradjon nyitva. Kollegáiis lelkigondozói m unkacsoportok segíthetik az ilyen nehéz feladatok megoldásához vezető útkeresést.
A prevenció további formája, ha a keresztelési beszélgetések során a lelkész kellő em pátiával arra is felhívja a keresztszülők figyelmét, hogy tisztük nem érvéget akkor sem, ha egy család elválik. (Az őskeresztyénségben a keresztszülő szülőhelyettes is volt arra az esetre, ha a szülők az üldözések áldozatául esnének...)
50
4.6. CSALÁDLÁTOGATÁS -BESZÉLGETÉSVEZETÉS
A vegyes családok látogatásával kapcsolatos beszélgetésvezetés metodikáikig, az eddigi szem pontokat figyelembe véve, a család lelkigondozásának gyakorlatát követi.10
JEGYZETEK
1. A családra vonatkozó kutatásokat közöl: C. Osgood & al, Cross-cultural Universals of Affec- tiv Meaning; University of Illinois Press, 1975.
2. Szemben a HÍD kiadásában megjelent (B. Liss, Családpasztorizáció) könyvvel.3. V. Krahebüll & al, Stieffamilien, 1987 adatai szerint.4. Heti Világgazdaság, 1955. május 27-i számában.5. K. Leib, Ein Leib und ein Dach, in: Familiendynamik, 16/4.6. L. Ciompi, Affektlogik, 1984.7. Részletesen vö. pl. /. Canacakis, Ich sehe deine Tranen, 1988; v. d. Hart, Abschiednehmen in
dér Psychotherapie, 1982.8. A. Mitscherlich, Die Unfáhigkeit zu trauem, 1968.9. A. Mitscherlich, Die vaterlose Gesellschaft, 1989.
10. Vö. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia, 1990, pl90L
51
C) Tanulmányok a kórházi lelkigondozásról
I. A KÓRHÁZI LELK3GONDOZÁS
1. A múltból a jelenbeSzempontok a kórház és a lelkigondozás kapcsolatának fejlődéstörténetéhez
A rendszerszemlélet segítségévei a kórházi lelkigondozás koncepciója és gyakorlata 3 aspektusból vizsgálható:
1. a komplex fejlődési folyamat és2. az aktuális helyzet hálózatos összefüggésében; és a3. feladatkörök szervezésének metszéspontjában.A következőkben ezeket a témaköröket vizsgáljuk,
1.1. A FEJLŐDÉS SZAKASZAI
A jelenkori kórházi gyógyítói gyakorlat és az ahhoz kapcsolódó lelkigondozás gyökerei a messzi történelm i m últba vezetnek. Abból a hipotézisből indulunk ki, hogy a régmúltból származó hagyományok' nyílt vagy burkolt formában m a is befolyásolják a gyógyítással foglalkozók személyes és kollektív ideáljait és interdiszciplináris (szakma- és tu dományközi) kapcsolatát.
Néhány erre utaló szem pont a fejlődéstörténetből:a) Amennyire történelmileg nyom on követhető, a vallásgyakorlat és a gyógyítás kap
csolata kezdetben szimbiotikus volt. A mágikus személyek a vallási rítusok és a gyógyítás szakemberei voltak, kom petenciájuk és feladatkörük m indkettőre kiterjedt.
b) A keresztyén tradícióban2 a betegekről való gondoskodást krisztusi parancs írja elő (pl. Mt 25,36). A gyülekezetben élő betegek gondozásáért a püspök vállalta a felelősséget, a feladatot a diakónusok és a gyülekezetben élő özvegyek segítségével látta el, m ajd azokra delegálta.
cJA3. századtól a beteggondozás nemcsak a gyülekezeti tagokra vonatkozott, hanem a gyülekezeten kívül élők ellátását („szociális munkát") is m agában foglalja. A 4. században alakítják m eg a gyülekezetek az első ún. betegházakat, nosokomiákat. A betegek ellátása és gondozása a korai gyülekezet életének organikus részévé vált. A népvándorlás idején ez a fejlődési folyamat a legtöbb helyen megszakadt.
d) A középkorban a kolostorok vállalják a szenvedők ellátását. Ez a m unka sokrétű feladataik egyike. A kolostori élet így, akárcsak korábban a gyülekezet, a betegeket és a rászorulókat az „egészségesek” nagyobb közösségébe integrálta. A kolostori gyógyító-köz- ellátó gyakorlat által egyrészt megindul a betegeknek a m indennapi családi és életközösségükből (pl. gyülekezetből) való kiválási folyamata. (Egy olyan tendencia kezdődik meg, amely m a egyre inkább foglalkoztatja a m odern egészségügyet is.) Másrészt a kolostor, m int vallási, szociális és nevelési intézmény, még biztosítja a betegek és egészségesek természetes összetalálkozását. így meggátolja a betegek teljes izolációját.
e) A kolostorok m ellett a kórházrendek hospitályokat alapítottak. A kifejezés latin eredetijének jelentése: vendégszeretet, vendégfogadó, vendégszállás. Az etimológiai háttér m utatja az intézm ény jellegét. A betegek nem specializált, hanem komplex feladatokat ellátó szociális intézm ényben kapnak helyet. A hospitályok vezetését később laiku
52
sok, nem papi személyek veszik át, és bizonyos szekularizációs folyamat konstatálható a püspöki befolyással szemben. Több alapító okm ányban az áll, hogy „a hospitály nemegyház”.
A hospitály nem kórház, hanem a szükséget szenvedőket ellátó intézm ény - m enedékhely, szegényház, fogadó. Életformájában az istentisztelet, a lelki- és testi gondozás egyenrangú tevékenységek. A cura animae et corporis gyakorlata valósítja meg a teljes, „egészséges gyógyítás” tudományát, a tota arst. Ezt a koncepciót3 a Kr. u. 1. században pl. Scribonius Largus dolgozta ki.
f) A reformáció korában a kálvini irányzat követői újra megkísérelték, hogy felelevenítsék a gyülekezeti életbe integrált beteggondozást és szociális ellátást. A lutheri irányzat inkább az intézményes formát gyakorolta.
g) A m ai értelem ben vett kórház az ellenreformáció idejében jelenik meg. Az irgalma- sok rendje alapította az első ilyen intézményeket: ez a szerzet kizárólag beteggondozással foglalkozott, a beteggondozás itt kezdett önálló hivatássá válni. Önfeláldozó betöltését a kolostori létform a segítette. Tevékenységük először Dél-Európára korlátozódott, a18. században aztán egész Európára kiterjedt működésük.
h) Egy másik fejlődési vonalon a hadirokkantak intézeti gondozása vezetett a m ai értelem ben vett kórház kialakulásához.
i) A pietizm us kevés érdeklődést tanúsított a beteggondozás iránt. Az ún. ébredést m ozgalm ak viszont egyik központi feladatuknak tekintették a diakóniát. 1836-ban Düsseldorf közelében, Kaiserwerthben alapította meg Th. Fliedneraz első diakóniai kórházat. Példája ham arosan számos követőre talált.
j) Minél inkább kórházzá vált a hospitály, annál inkább itt kapott helyet a mediciná- lis kutatás is. így alakult ki a klinika: a gyakorlati egyetemi képzés és kutatás központja. A klinikán a gondoskodó, testi-lelki gondozás helyét a kutatás foglalja el. Feladata a leendő (kórházi) orvosokat felkészíteni arra, hogy az iparosodó társadalom igényeinek megfelelően a beteget újra munkaképessé tegyék. A következő évtizedekben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez nem ugyanazt jelenti, m int a teljes beteg em ber gyógyítása és gyógyulása.
1.2. TRADICIONÁLIS ÉS AKTUÁLIS IDEÁLOK KAPCSOLATA
A fejlődéstörténet során felfedezhető egyes jelenségek m ai kórház- és beteggondozási ideálokat is érintenek.4 Néhány ilyen összefüggés:
a) Az őskeresztyén gyülekezet a beteggondozást otthoni környezetben gyakorolta. Ezáltal a szenvedő családi környezetében m aradhatott. Ma a nyugat-európai egészségügy és a betegbiztosító társaságok az ún. házi betegellátás és -gondozás megvalósításán fáradoznak. Nemcsak azért, m ert ez jóval alacsonyabb költséggel jár, m int a kórházi kezelés, hanem azért is, m ert nyilvánvalóvá vált, hogy a legtöbb beteg megszokott környezetében jobban gyógyul.
b) A hospitályok megjelenésével ellentm ondásos fejlődés kezdődik meg: de facto megkezdődik a betegek izolálása- elhagyják családi környezetüket. Ez az eljárás elengedhetetlen a nagy járványok esetében, kérdésessé válik viszont az ellátás általános, alapvető formája. A hospitály m ásrészt nem volt a m ai értelem ben vett kórház, a betegek homogén közössége. M int szociális intézm ény heterogén volt, életformájával változatosságot is nyújtott. Az utóbbi évtizedekben elsőként az intézményes diakónia alapított olyan komplexumokat, amelyekben öregotthonok, óvodák, a diakóniában dolgozók szolgálati lakásai, fogyatékosok lakóközösségei stb. együttesen kaptak helyet. A kísérlet örvendetes eredm ényeket m utatott: spontán megvalósult a kölcsönös támogatás életformája, az ilyen öregotthonokban lakók életkora meghosszabbodott.
c) A tota ars szellemében gyakorolt segítségnyújtás számára a testi és lelki gondozás egyenrangú, szétválaszthatatlan egységben állott. A gyógyulás és az „üdv" útjai egybeestek. Ez nem csak a betegségértelmezésre vonatkozott, hanem a hivatás gyakorlásának jel
53
legére is: a segítő foglalkozás nem differenciálódott a „test" és a „lélek” specialistáira, hanem „totális" gondozást jelentett. Egyes, a foglalkozás gyakorlására vonatkozó kifejezések, amelyek napjainkban az orvosi ellátás vagy a szeretetszolgálat „szakkifejezéseivé” váltak, ekkor m ég egyaránt vonatkoztak m indkét területre {pl.5 a therapeia = szolgálat, gondozás; leiturgia - közszolgálat, diakónia - szolgálat; közös fogalmak voltak).
Napjainkban egyre intenzívebb fáradozások figyelhetők meg a tota arshoz való visszatalálásra, a cura anim ae eícorporis elválaszthatatlan egységének visszaállítására. Ez vonatkozik m ind a kutatásra (pl. pszichoszomatikus, szociálmedicináíis irányzat), m ind a terápiás koncepciókra (pl. a rehabilitációs klinikákon belüli interdiszciplináris kezelés).
d) Az intézm ényesedés folyamata kezdettől fogva a szekularizálódás folyamatát is jelentette („a hospitály nem egyház”). Ez, optimális esetben, a kölcsönös és közös medici- nális és szeretetszolgálati felelősségvállalást és egyenjogúságot (tota ars!) biztosíthatja, és nem eleve „egyházellenes” provokáció.
e) A hospitály tradíciója (és így indirekt m ódon a kórház gyökerei) nem a medicinából erednek. Az ilyen intézményeket egy jóval átfogóbb faktor, a szociális erkölcstudat motiválta és alakította ki. A medicinának, fejlődéstörténetileg, nincs dom ináló szerepe benne.
f) A m ai értelem ben vett kórház megjelenése hozza magával az orvostudomány egyoldalú dom inanciáját. Az iparosodó társadalom igényeihez igazodik az új célmeghatározás is: a feladat a munkaképesség helyreállítása. A gondozás és gyógyítás ideálját és gyakorlatát a kezelés (kényszere) váltja fel.
g) A medicinális-terápiás technika robbanásszerű fejlődésével karöltve alakult ki a „gyógyítás határtalan lehetőségeibe” vetett tévhit.
Az egyre specializálódó és differenciáló szakorvosi kezelési gyakorlat és szaknyelv a laikus, a beteg és a hozzátartozók számára áttekinthetetlenné és érthetetlenné vált. Ezáltal, paradox módon, éppen a technikai fejlődés kapcsán jelentkezik újra az emberiség őstörténetében megismert jelenség: a gyógyítás - a beteg és hozzátartozók aspektusából tekintve - mágikus-mitikus dimenzióba kerül. A „felfoghatatlan” kezelési technika érzelmileg a „varázslás” kategóriájába sorolható, az érintettekben a félelem és vak bizalom am bivalens keveredését váltja ki. Szükségszerű, hogy ennek megtestesítője, az orvos akaratlanul is „fehérköpenyes félistenné” válik. Ez a hierarchikus szakadék viszont lehetetlenné teszi azt, hogy természetes, emberi kapcsolat (is) kialakuljon az orvos és a páciens között...
h) A beteggondozás és -ápolás, amelyek fejlődéstörténetileg sokkal „idősebbek”, m int az orvosi praxis, a m odem kórházban az orvostudomány céljainak egyodalú kiszolgálójává váltak, és így elvesztették őseredeti identitásukat. A szupervíziós gyakorlat felismerése szerint az orvosok és ápolók/ápolónők komplikált, gyakran állandósuló konfliktusokkal járó kapcsolatában ilyen „ősokok" is szerepet játszanak! Ebbe az összefüggésbe is állítható a fejlődési folyamat egyik legújabb jelensége: az utóbbi években tömegesen nyitnak ápolónők és ápolók olyan magánvállalkozásokat, amelyek a krónikus betegek otthoni gondozását önállóan és saját felelősségükben látják el. Ügy tűnik, a beteggondozás visszatalál őseredeti identitásához.
i) A szabadversenyes társadalom ban és gazdasági életben a kórház természetszerűleg nagyüzemi gazdasági vállalkozássá válik. A m unka jellegét és céljait m ár nem az orvostudom ány felismerései és lehetőségei szabják meg, hanem az ökonómiai, gazdaságossági kényszerek és mérlegelések. Ez a folyamat elérte a diakóniai intézményeket is. Az orvostudom ány viszonylag rövid dominanciáját az ökonómia váltotta fel.
*
A rendszerszemlélet aspektusából tekintve a felsorolt jelenségek és azok kölcsönhatása (inkább rejtett, m int nyílt formában, de) messzemenően befolyásolják a kórházban folyó munkát és a munkahelyi légkört. A fejlődéstörténetileg kialakult ideálok m a is befolyásolják a kórházi dolgozók identitástudatát és -érzését. Az ilyen, mélyebb összefüggéseket is figyelembe vevő, kórházlelkész jobban megérti, hogy „mi folyik” a kórházban. A kölcsönhatásos
54
összefüggések sokrétűségét, az ideálok ütközését mutatja a 11. ábra. Egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy mennyire nehéz a kórházhoz kapcsolódó konfliktusokra megoldást találni.
A kórház és a személyzet identitását és ambivalenciáját befolyásoló néhány fejlődéstörténeti tényező kölcsönhatása
A szükséget szenvedők heterogén közössége jobb ellátást tesz lehetővé
A közösségnek gyakran izolálnia kell a beteget
A testi és lelki gyógyulás útja szétválaszthatatlan
A korlátlan terápiás lehetőségek mítosza
A kórház szekularizált intézmény
11. ábra
A főállású kórházi lelkigondozó ebben a történelmileg kialakult komplexitásban végzi munkáját.
A kórházba bejáró gyülekezeti lelkésznő és lelkész is ki van téve ezeknek a látens hatásoknak. Talán még inkább, mint az előbbiek. Mivel viszonylag ritkábban jelenik meg a hozzá tartozó kórházban, és ott kevesebb időt tölt, kevesebb lehetősége van arra, hogy ezekkel az összefüggésekkel is foglalkozzon, az ősi és aktuális kapcsolatbeli ütközéseket konstruktívan befolyásolja.
Gyakran úgy érzik a „bedolgozó” gyülekezeti lelkészek és lelkésznők, hogy a kórházi személyzet kevés kooperációs készséget tanúsít, a kapcsolatot inkább a kölcsönös b izonytalanság jellemzi. - Ilyen esetben jó megvizsgálni, hogy a személyes szimpátián és antipátián túl m ennyiben befolyásolják azt a komplex „történelmi tényezők”. Ezáltal érthetőbbé és kevésbé nyomasztóvá válhatnak a rendszeresen ismétlődő irritációk.
2. A kórházi lelklgondozás néhány szisztémikus és strukturális összefüggése
Természetesen nem csak ezek a faktorok befolyásolják a speciális kórházi szolgálatok, a gyógyítás, az ápolás és a lelkigondozás „milyenségét” és „sorsának" alakulását, munkaképességét és a betegekhez való viszonyát. A személyzet tagjainak személyisége, emberképe, betegségértelmezése, az osztályon és a kórházban uralkodó tudományos nézetek is ide tartoznak.
A kórházi lelkigondozást befolyásoló további tényezők pl. az egyházi és teológiai rendszerben elfoglalt helye és a lelkigondozó személyisége. A közvetlen beteg-lelkigon-
A családban történő beteg- gondozás humánusabb
A kezelés feladata a munka- képesség regenerációja
A beteg a félelem és vak bizalom ambivalenciájában él
A kórház gazdasági vállalkozás
Az orvosképzés, a kutatás és speciális igényeik
Az ápolói hivatás önállóságát veszti
A gyógyítás ideálja az egészség támogatása
dozói kapcsolatot egyebek között a páciens családi háttere, az orvos és a lelkész kapcsolata, valam int a lelkész pillanatnyi megterhelése is meghatározza.
2.1. EGY „KÓRTÖRTÉNETI” PÉLDA
Vak Béla a férfi belosztály egyik háromágyas szobájában fekszik. Most lett 58 éves. Az imént beszélt az osztályos orvossal: „Remélem, az operáció után nem kell sokáig itt maradnom. Szeretnék minél előbb hazamenni, valahogy otthon sokkal nyugodtabb vagyok...” Az orvos válasza, úgy érzi, nyitva hagyta a kérdést: „Ha megfelelően gyógyul a seb, és ha vállalhatom a felelősséget, el fogjuk bocsátani. Sem előbb, sem később.”
Az orvos távozása után a páciens lehunyta szemét, és szabadjára engedte gondolatait... Két szobatársa tulajdonképpen rendes ember, elpolitizálgatnak, megbeszélik a sporthíreket és latolgatják, melyik nővérke a legcsinosabb. A szokásos témák, persze. Arról, hogyan is érzi magát most, a vakbél műtét előtt, velük „természetesen” nem beszélhet, nem is tartozik idegenekre. A főorvos is csak annyit mondott, amikor említette neki, hogy „kissé bizonytalan" az operáció miatt, hogy: „Hozzánk aztán teljes bizalommal lehet, kedveském, sokezredikvakbelünkleszezám!” Gondolataialányáhozkalan- doztak. Éppen most volt itt látogatni. Nemsokára szülni fog. Ez lesz az első gyereke. Jól érezte, mennyire várja apjától, hogy ugyanúgy örüljön a babának, mint annak idején, amikor a faátyjáéknál megszületett az első unoka. Kicsit rossz is most a lelkiismerete, hogy annyit foglalkoztatja az operáció, a lánya még azt hiheti, hogy ő nem olyan fontos számára, mint a fia. A felesége tegnap volt nála. Megint elmondta, mennyire büszke rá, hogy nem hagyja el magát, „mint olyan sokférfi”. Ezért is jött hozzá, annakidején, 35 éve, mert olyan „igazi" férfi... Hogy is vaílhatná be neki, hogy fél az operációtól?!
Furcsa dolog ez ezzel a félelemmel - szőtte tovább gondolatait. Már gyerekkorában is gyakran félt. Egyszer apja valahogyan megérezhette, mert azt mondta: „tudod, néha a felnőttek is félnek, a férfiak is.. Kimondhatatlanul hálás volt neki ezért. Újra elbizonytalanodott azonban, amikor anyját hallotta: „Ne feledd fiam, hogy megvan írva: ne aggodalmaskodjál!” - Sokat töprengett, gyerekfejjel, hogy kinek is higgyen?! Szüleivel ilyesmiről azonban nem illett volna beszélni.
Talán a felesége, mint asszony, vallásos nő, talán megmagyarázná neki, hogy mit is gondolhatott egykor az anyja... De lehet, hogy zavarba hozná egy ilyen kérdéssel. Elvetette a gondolatot. Pedig ha egy kicsit meg tudna nyugodni, akkor biztosan hamarabb rendbe jönne. Sokáig nem betegeskedhet. Várja a munkahelye. Várja? - annyi elbocsátás van most. Még őt is, az öreg szakembert is utolérheti a sors.... És mélyet sóhajtott Vak Béla a férfi hármas belosztályon. Érdekes, gondolta, az utóbbi időben gyakori nála ez a mély sóhajtás...
A fiatal osztályos orvos, kezében Vak Béla röntgenjeivel, kinézett az ablakon. Gondolkodott. Valahogy nem tetszett neki ez a páciens. Túl sokat foglalkozik magával az öregfiú. Nem szeretjük itt az ilyesmit. Egy vakbél az bizony semmiség, de az ő korában - sosem lehet tudni. Ő persze igazán nem ülhet oda hozzá. Egyedül van az osztályon, két nővér is beteg. Könnyű az igazgató főorvosnak, az mindig pszichoszomatikáról papol, meg Bálint Mihály- ról, hogy a beteg számára maga az orvos a legjobb gyógyszer. De kinek van ehhez ideje meg idegei. A főorvos sokkal reálisabb - „Mi itt nem lelkizünk" - szokta mondogatni.
Kifinomult füle ekkor hallotta meg a suhanó lépteket a folyosón. Aki az ördögöt emlegeti... - gondolta. Hiszen ez a pap. Mielőtt eltűnt volna a folyosó végén, hallotta meg a fiatal orvos hangát Lelkes tiszteletes úr. Még ez is, éppen most, gondolta. A szobájában lenne most a helye, elő kell készítenie a holnapi áhítatot. És teljesen ki is készült már, négy hatágyas és három ötágyas szobában volt. A válla is megfájdult a sok kézrázástól. Meg kell írnia, még ma, az esperesnek a jelentést is. Az esperes úgyis olyan tartózkodóan viselkedik a kórházi lelkigondozással szemben, a telefonszámlát is vonakodik kifizetni. Annak csak a gyülekezet számít igazán, a magamféle csak papocska nála. És most telefonált a felesége is, hogy ma, kivételesen, időben jöjjön, mert vendégeket várnak. Még ez is! Visszasietett a fiatal orvoshoz. „Nézzen már be a hetesbe, legyen szíves, jobbra a második ágy. Apá- tiensre tényleg ráfér egy kis bátorítás, és ez a maga szakmája, nem?” „Tulajdonképpen.. - kezdett volna bele Lelkes tiszteletes, de aztán mégis így folytatta: „Ha maga kéri, doktor úr, természetesen.”
Amikor Vak Béla, mintegy mellékesen, bevezetőképpen megemlítette, hogy csak egy kicsi kis operációja lesz, sietve megnyugtatta a lelkész: „Itt nagyszerű kezekben van. Nekem elhiheti. Jó ez az osztály, kiváló operatőrök az orvosok. Tudja, ha itt járok, mindig arra gondolok, ide ki lehetne írni azt, amit a Bibliában olvashatunk: Ne aggodalmaskodj!...” Ekkor lépett be felesége a szobába. A lelkész örült, hogy látogató jött. Kedves szavakkal búcsúzott az asszonytól: „Jó látni, hogy milyen bátran tekint a kedves férje az operáció elé...”
A VakBéia nevű páciens szemét lehunyta, és mélyet sóhajtott...
56
A konstruált történet mutatja, hogy mennyire a különböző, rejtett tényezők befolyásolják a személyes lelkigondozói kapcsolatot. Ha ezt a hátteret komolyan vesszük, akkor azt mondhatjuk, inkább az meglepő, ha az egyszeri, lelkigondozói kapcsolat „sikerül’’... A 12. ábra mutatja, hogy „ki" és „mi" m inden találkozik össze, amikor a lelkész „négy- szemközti beszélgetést” folytat egy pácienssel:
2.2. A HÁLÓZATOS ÖSSZEFÜGGÉSEK SEMATIKUS ÁBRÁJA
A k ó rh á z i le lk ig o n d o z ó i k a p c s o la t a re n d s z e rs z e m lé le t a s p e k tu s á b ó l
TÁRSADALOM ___A betegség, az egészség, a segítségnyújtás éthosza
Szülőcsalád az egészség, a betegség, a szenvedés, a segítség
éthosza
ELMÉLETI ORVOSTUDOMÁNY A betegség, a kezelés, az ápolás
szakmai ideálja és normái
KÓRHÁZ
Szülőcsaiád \ az egészség, a betegség, \ a szenvedés, a segítés \
éthosza
A betegség, a kezelés, az ápolás, a kooperáció helyi ideológiája és normái, a gazdasági helyzet
Osztály Ideálok, normák, kooperáció;
személyzeti helyzet
BETEG élet-, világ-, valláskép,
a segítség elfogadásának normái, korábbi krízis-
taoasztalatok
A
Orvosok/ápolók ember-, világkép, hivatásértelmezés,
biográfiai adottságok aktuális élethelyzet
HÁZASTÁRS élet-, világ-, valláskép;
a segítségnyújtás normái, a párkapcsolat aktuális
minősége
Családtagok aktuális élethelyzet,
a kapcsolatok minősége
SZOBATÁRSAKaktuális/korábbikrízisélmények
Biográfiai élettapasztalat
Aktuális élei-/családi helyzet
Elméleti-teológiai pozíció
Közegyházi elvárás /értékelés
Helyi gyülekezeti/kollegiális elvárások/értékelés
12. ábra
A betegség-egészség fogalma definíciójának alakulásával és formáival külön részben fogunk foglalkozni. Ez a tájékozódás nem csak a kórházi, hanem a gyülekezeti lelkigondozó számára is jelentős.
A továbbiakban a kórházi lelkigondozás speciális területénél maradva a lelkész-orvos kapcsolatának hátterét vizsgáljuk a rendszerszemlélet segítségévei.
2.3. A LELKÉSZ ÉS AZ ORVOS KAPCSOLATA - SZÍSZTÉMIKUSAN SZEMLÉLVE
A kórházlelkész és a kórház kapcsolatát nem csak a személyes „szimpátia” alakítja. Ha kettőjük funkcióját és pozícióját vizsgáljuk a kórházban, akkor megállapítható, hogy a különböző hierarchia-rendszerekben más és m ás helyet foglalnak el. Kapcsolatuk kom plex, lehet esetenként egymást kiegészítő (komplementáris), egymással konkurálóvagy közömbös (indifferens).
Néhány szem pont ehhez a feltételezéshez:a) Vallástörténetileg tekintve a betegséget dém onok stb. okozzák. A „gyógyítás” leg
ősibb formája a vallásos rítusok alkalmazása. Az ún. szent személyek feladatai közé tartozik az ilyenfajta „gyógyítás” is. A vallástörténeti ókorban a vallásgyakorlatot és a gyógyítást a szent személyek perszonális unióban gyakorolták. A történelm i hierarchiát tekintve a papi és orvosi funkció gyökerei közösek.
b) A szent személyek, szimbolikusan, a természet- és emberfeletti erők, a transzcendentális hatalom képviselői. A szenvedő em ber érzelmileg m a is mágikus-mitikus hatalm at vár el a „fehérköpenyes” és „fekete palástos félistenektől” - azt, hogy csodát tegyenek. (Korunkban ezt a jelenséget a betegek gyakran negációs formában fejezik ki: „A doktor úr, a tiszteletes úr sem tud m ár sem m it tenni értem ...”) A szimbolikus jelentőség hierarchiájában ugyancsak egy szinten állanak.
c) A későbbi fejlődés folyamán a perszonális unió feloldódott, a 12. század egyetemei elkülönítik a teológiai, a jogi és az orvosi fakultást.7 A tanárok, eleinte a diákok is, klerikusok voltak. Az egyház nemcsak meghatározta, hogy melyek az elismert tudományágak, hanem a teológiát valamennyi fölé helyezte, és azokat a teológia szolgálatában állóknak tekintette (ancilla teologiae). Ebben a korban az egyetemi interdiszciplináris hierarchiában a teológia a medicina előtt foglalt helyet.
d) A legújabbkori történelmi szakaszban ez a hierarchia felcserélődött. A teológia elvesztette a tudományokat integráló szerepét, és az egyetemi rendszerben periférikus jelenséggé vált.
e) A modern egészségügyi intézmény, a kórház belső, strukturális hierarchiáját vizsgálva ellentétes képletek tapasztalhatók:
A funkcionális jelentőséget vizsgálva nyilvánvaló, hogy „orvos nélkül nincs kórház”, lelkész nélkül van. Egész sor más foglalkozás is elengedhetetlenül szükségessé vált a kórház zökkenőmentes üzemeltetéséhez. A lelkigondozás nem tartozik közéjük. Ebben a hierarchiában a lelkész, a kórház felől tekintve, az utolsó helyek valamelyikét foglalja el.
Az autonómiát, a feladatkör önállóságát és függetlenségét tekintve a lelkigondozó az első helyen áll: ő az egyetlen, akinek nincs a kórházon belül felettese, aki munkakörét, m unkaidejét szabadon alakíthatja ki. Ebben a hierarchiában az orvosok sokkal „lejjebb” találhatók meg: döntési és cselekvési szabadságuk sokkal szúkebb, felettesektől, konzultáns kollégáktól stb. függ. Nem érthetetlen tehát, ha sok orvos irigyli a lelkigondozót szabadságáért.
A képzettséget tekintve m ind az orvos, m ind a lelkész egyetemi végzettséggel bír. Az akadém iai hierarchiát illetően tehát ism ét egyenrangúak.
A társadalmi igényeket kielégítő intézmények összefüggésében tekintve az orvos az egészségügy képviselője, a lelkész a magának világnézeti és morális társadalm i befolyást igénylő egyházé. M indketten két, döntő fontosságú társadalmi faktor reprezentánsai.
A kórházon belül kialakult, hagyományossá vált spontán feladatköröket illetően a lelkész szerepköre „ott kezdődik, ahol az orvosé befejeződik”. A kórházszemélyzet elsősor
58
bán a gyógyíthatatlanok, haldoklók, a „problémás páciensek" lelkigondozását várja. Ebben a hierarchiában az első és utolsó helyen áll. Abban a feladatkörben szeretné a kórház a lelkészt látni, ahol a kórházi ellátás „csődött m ondott”. Ezért a kórházlelkész, akaratlanul bár, de állandóan az orvostudomány, a kórházi kezelés határainak végességére, az elégtelenségükre is emlékezteti a személyzetet. Ez ambivalens kapcsolathoz vezet.
*
A fenti néhány utalás is mutatja: a kapcsolat strukturálisan annyira sokrétű, hogy egy- egy „nehéz szituációban” nem könnyű megállapítani, éppen melyik hierarchia is dominál! Mindezt összevetve, a „jó”, a kiegyensúlyozott kapcsolat inkább meglepő, m int természetes. .. Nyilvánvaló, hogy a személyek közötti (interperszonális) kapcsolat a tudományágak közötti (interdiszciplináris) kapcsolat függvénye is! A teológia és az orvostudomány aktuális viszonya (vagy „nem viszonya”) az orvos-lelkész kapcsolatában is visszatükröződik.
A tudományközi kapcsolat sokkal kevésbé alakítható „alulról felfelé”, m int megfordítva: a gyakorló orvos és a gyakorló kórházlelkész esetenként kialakult kooperatív kapcsolata nem fogja autom atikusan a teológiai és orvostudomány kapcsolatát befolyásolni. A tota ars akkor kezd m ajd kialakulni, ha az egyetemi teológia és m edicina újra „felfedezik” egymást és egymásrautaltságukat, és ezt pl. m ár hallgatóik egyetemi képzése során (pl. közös előadáslátogatás egyes témaköröket illetően) realizálják is. Úgy tűnik jelenleg, hogy nem a teológia közeledik az orvostudomány felé, hanem inkább fordított az irány. Pl. a szervátültetésekkel járó, a halál időpontját illető etikai bizonytalanság arra kényszeríti az orvosokat, hogy alapkérdéseket tegyenek fel a teológiának (is). A teológián múlik, hogy meghallja-e ezeket a kérdéseket, azokra interdiszciplinárisán érthető választ ad-e, és m utat-e őszinte érdeklődést a dialógus iránt. Veszélyes lenne, h a a teológia, elméletében elmaradva az aktuális antropológiai és etikai problémák mögött, az üyen kérdéseket provokációnak tekintené. Az európai egyházakban mindkét reakcióra található példa.
A fenti gondolatm enet a következőkhöz vezet el: a kórházlelkész és az orvos kapcsolata akkor válik m ajd valóban természetessé, ha az akadémikus teológia az orvostudom ányhoz való kapcsolatát újra életre kelti és normalizálja. Ezt a folyamatot a kórházi gyakorlat nem vállalhatja magára, és nem hívatott annak megoldására. A kórházi lelkigondozás viszont hívatott arra, hogy sürgetően felhívja a figyelmet a kapcsolatteremtés szükségességére, és a maga szakterületéről interdiszciplináris kérdéseket tegyen fel! Ezzel a betegeknek a tota ars értelm ében vett jobb ellátását is szolgálja!
3. A kórházi lelkigondozás feladatkörei és szervezési szempontjai
A kórházi lelkigondozó helyzetét ironikusan így szokták szavakba foglalni: „Mindenhol és mindenki iránt illetékes, igényt rá alig tám aszt valaki, és ha egyszer felkeresik, akkor éppen nem található meg.”
Ebből a helyzetképből kiindulva érdem es azzal a kérdéssel kezdenünk, hogy milyen feladatkörök várnak a kórházi lelkigondozóra?
Egy előzetes megjegyzés: a következő, általános vizsgálódás a kórházi lelkigondozás koncepcióalkotása számára foglalja össze a lehetséges funkciókat. A főállású kórházlelkészeknek van, helyzetüknél fogva, a legjobb lehetőségük arra, hogy egy ilyen, a későbbiekben általam pasztorizációnak nevezett koncepcióból induljanak ki.
A kórházba bejáró gyülekezeti lelkésznők és lelkészek szám ára az átfogó koncepció bátorítást adhat arra, hogy lehetőségeikhez és a helyi viszonyokhoz képest egyes elemeket bevonjanak kórházi szolgálatukba.
Célom az ötletébresztés, és nem a túlterhelés fokozása.
59
Először egy, magára a lelkigondozásra vonatkozó alapkérdést kell feltennünk. A lelkigondozás bevett kifejezése a szolgálatot egydimenzionálisan beszűkíti, és így félreértéshez vezet. Ezért átmenetileg a kórházi pasztorizáció kifejezéssel helyettesítjük. Ez jobban érzékelteti a kórházlelkész sokrétű szolgálatát. A rendszerszemlélet, amely nem kauzális gondolko- dásmodellt követ, az ilyen alapkérdéseket sem úgy fogalmazza meg, hogy „mi” a kórházi lelkigondozás. A szisztémikus kérdésfeltevés a. funkcióra irányul: milyen célból történik valami?
Erre a kérdésre így hangozhat a válasz: a kapcsolat létesítésére és a kapcsolat gondozására«Igény akkor jelentkezik, ha kapcsolatok megszakadnak vagy veszélyeztetettekké válnak.
Ez különböző kapcsolati szinteken jelentkezhet:- transzcendentális síkon: az Istenhez való kapcsolatot illetően;- intrapszichikus síkon: az em bernek önmagával való kapcsolatát illetően;- interperszonális síkon: az emberközi kapcsolatokat illetően;- strukturális síkon: az egymásra utalt közösségi egységek kapcsolatát illetően.Teológiailag ez az alapfunkció a megbékélés, megbékéltetés fogalomkörébe helyezhe
tő. A páli értelemben vett katallaszófkatallagé9 köznyelvi fogalomként az „eredeti összhang helyreállítását” jelenti, az ellenségeskedés befejezését, a kapcsolaü zavar („bűn”) megszüntetését. Krisztológiailag az univerzális üdvre utal, amely in Christo határoztatott el. A diakónia tés katallagés a megbékéltetés szolgálata, az élő kapcsolatért történő szolgálat.
Ez a pasztorizációs alapfunkció a speciális kórházi keretek között különböző összefüggésekben jelentkezik, és a következő feladatkörökben valósulhat meg:
3.1. TEOLÓGIAI ELMÉLETALKOTÓ FUNKCIÓ
a) Az elméleti teológia feladatkörébe tartozik a kórházra vonatkozó teológiai tájékozódás. A következő témakörökre terjedhet ez ki:
- az egészség és a betegség létformájának teológiai értelmezése;- az ápolás és a gyógyítás teológiai értelmezése és etikai értékelése;- a betegek közösségének és az azt hordozó intézménynek, a kórháznak a teológiai
értelmezése;- az „egyházi kórház” specifikumainak teológiai értelmezése (ami nem azonos a for-
málkegyességi praxis leírásával).A teológiai értelmezés csak az érintett tudományágakkal való dialógus által történhet.
A témák felismerésében és megfogalmazásában az elméleti teológia a kórházi pasztorizáció kompetens tapasztalataira támaszkodhat, annak megbízásából, annak érdekében végzi feladatát. Felismeréseit a kórházi gyakorlat kell, hogy felülvizsgálja. Ezáltal biztosítható az elmélet és a gyakorlat szétválaszthatatlan egységének megőrzése. Ebben az összefüggésben a teológiai tájékozódás m ind kórházhoz kötött, m ind azon kívül kialakuló folyamat.
b) A kórházon belül a pasztorizációnak teológiai tájékoztató feladata van. Ez azt je lenti, hogy a kórházlelkész m int teológus bekapcsolódik a kórházban folyó szakmai képzésbe és továbbképzésbe. Tájékoztat és eszmecserére hív a kórházi gyakorlatra vonatkozó teológiai pozíciókkal kapcsolatban. A teológiai állásfoglalásokat más szakterületeken dolgozók szám ára érthető nyelven fogalmazza meg. Ezáltal hozzájárul az orvosok, az ápolószemélyzet identitástudatának alakulásához. (A legegyszerűbb és igen hatásos form ája ennek az, ha pl. aktuális esetekhez kapcsolódó teológiai, pasztorálpszichológiai cikkeket bocsát az orvosok, az ápolószemélyzet rendelkezésére.)
c) Ehhez a feladatkörhöz a következő kompetenciára van szükség:- Elméleti teológiai kompetencia. Ez az alapvető teológiai irányzatok és a kórházi létfor
m ára vonatkozó pozícióinak ismeretét, valamint a saját teológiai pozíció kialakítását jelenti.- Interdiszciplináris kompetencia: a teológiai álláspontok más szakterületeken dol
gozók számára való „lefordítását” és a kórházban képviselt szakterületek aktuális alapkérdéseinek ism eretét jelenti.
60
Ezen kom petenciák megszerzését a kórházi szolgálatra való felkészítés, pl. a klinikai lelkigondozó képzés kell, hogy biztosítsa. A kórházba „beszolgáló” gyülekezeti lelkészeknek a lelkésztovábbképző rendezvények nyújthatnak ezen a területen jó segítséget.
3.2. PÁSZTORI FUNKCIÓ
a) A kórházi fejlődés folyamata mutatja, hogy a beteggondozásban eluralkodott a közösségtől való izoláció tendenciája. A kórházi kezelés által megszakadnak vagy beszűkülnek a természetes (pl. a beteg és családja közötti) kapcsolatok.
Hasonló jelenség konstatálható magán a kórházon belül is. A komplikált technikai eljárásokkal túlzsúfolt és végsőkig differenciált kórház atomizálódik. Egyre nehezebbé válik az egyes osztályok stb. között még a szakmai kapcsolattartás biztosítása is. A kórház m int oikosz m a aligha létezik. Az oikosz teológiailag a közös életteret is jelöli. A m odem klinikai gyakorlatban az intenzív osztályra felvett beteg a rehabilitációs mozgásterápiára érkezve el kezelése során, egyetlen konstans faktort fedezhet fel: önmagát.
b )A gyakorlati teológián belül a kibernetika (egyház/gyülekezetvezetés, -szervezés) ágazata foglalkozik a nagyobb egységek pasztorizációjával. Teológiailag tekintve hibás lenne a kórház esetében feladni a gyülekezeti elvet. Amint a gyülekezeti lelkész feladatai közé tartozik a gyülekezetépítés és -gondozás, ugyanúgy megtalálható ez a feladatkör a kórházban is. A kibernetika, ez az átmenetileg elfeledett, jelenleg újra egyre fontosabbá váló diszciplína a kórházi pasztorizáció esetében is nagy jelentőséget kap. Különösen akkor, ha a kórházi pasztorizáció elfogadja azt, hogy a kórházlelkésznek a kórház a gyülekezete. Az. ilyen értelem ben vett pasztorizáció három összefüggésben történhet.
c) Az egyház és a kórház kapcsolatának gondozásában. Mikor és hogyan prezentálja magát az egyház és annak lokális megjelenési formája, a gyülekezet a kórházban? - Az utóbbival kapcsolatban a gyülekezeti lelkészek kaphatnak fontos szerepet! Hogyan válik a kórházban érzékelhetővé, hogy a kórházlelkész nem magánszemély, hanem az egyház exmittált legátusa? Mennyire láthatóan áll az egyház a kórházi pasztorizáció mögött? Ha a kórházlelkész az egyház „titkos ügynöke” marad, akkor de facto olyan kitaszító izolációs folyamatba kerül, m int a kórházba kerülő beteg. Ez növeli a potenciális szolidaritást, de nem szolgálja az egyház érdekeit. (A gyakorlati megvalósíthatóság tapasztalataira később visszatérünk.)
A kórházon belüli pásztori funkció koncepcionálisan egyrészt a hálózatos kapcsolat- terem tést és -gondozást jelentheti. Ez valósul meg pl. akkor, ha a beteglátogatás nem a személyes lelkigondozói kapcsolatra korlátozódik, hanem a kórterm i közösség gondozására is kiterjed. A betegek idejük nagy részét egymás közt töltik, egymás terhét hordozva vagy nehezítve! Ezért ez is a pasztorizáció érdekeltségi körébe tartozik.
További lehetőség és feladatkör az ún. kísérő lelkigondozás. A legtöbb kórházlelkész gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy az osztályról osztályra vándorló, újra és újra másik közösségbe beilleszkedni kényszerülő pácienst a lelkész által egy biztos kapcsolat kíséri. Ebbe a funkciókörbe tartozik továbbá a beteg és hozzátartozóinak lelkigondozása is.
Végül a betegek és a kórházi személyzet számára készített közös alkalmak gondoskodhatnak az emberközi kapcsolatok gondozásáról. Ide tartozik (a korábban vázolt) közvetítő szolgálat pl. operáció előtt és után a beteg és a szakemberek között.
d) Ez a feladatkör a csoportmunka és csoportos lelkigondozás különböző variánsaira vonatkozó kom petenciát igényel.
3.3. AZ INDIVIDUÁLIS LELK3GONDOZÓI FUNKCIÓ
A rendszerszem lélet szerint a formailag individuális lelkigondozás nem oldhatja fel az egyén és a környezet, közösség szétválaszthatatlan kapcsolatát. Ez azt jelenti, hogy a „megértés" mindig az egyén és a közösség (kórházi, családi stb.) kölcsönhatásos kapcso
61
laténak útját választja. Azt is vizsgálja, kinek milyen segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy betege és a további érintettek jobban el tudják viselni a krízist. Természetesen a kórházlelkész nem vállalkozhat arra, hogy a hozzátartozók, az ápolószemélyzet és a beteg közötti konfliktusokat m inden esetben megoldja. De m ár maga a differenciáló szemlélet is a beteg teherm entesülését segítheti.
Az individuális lelkigondozás részben helyettesítő szolgálatot is végezhet: a családtagok helyett kimondhatja azt, amire a beteg vágyik. Megtalálhatja pl. azt a vigasztalási form át (ahogyan régen a szülő vagy a családtag vigasztalta a beteget), am ely nem veszti el erejét az általánosságokban. Megfontolandó ebben az összefüggésben a m odern lelkigondozás egyik kimagasló egyéniségének a mondata: „a lelkigondozás során nem tudunk m indent megvalósítani, de m indenről szabad fantáziálnunk” (D. Stollberg). A lelkigondozói alapfunkció, a kapcsolatteremtés, itt a (korábbi) életerőt, reményt, vigaszt adó tapasztalatokhoz, hitélményekhez való kapcsolatteremtés form ájában jelenik meg.
A következő kompetenciák szükségesek ehhez:- önismeret - a lelkész ismeri m agát és erősségeit, személyes lehetőségeit, és nem
kényszerül arra, hogy „általánosságok”, sztereotípiák mögé vonuljon vissza;- kapcsolatteremtési és kommunikációs készség, amely által kontrol l áltan, a kapcsolati
zavarokat időben felismerve és megfelelő módon kezelve alakítja a beteghez való viszonyát;- teológiai kompetencia: a beteg helyzetének és elbeszéléseinek individuális-teológi
ai értelmezése.
3.4. UTURGIKUS-HOMILETIKUS FUNKCIÓ
a) A kórház „m indennapjait” és működését ritualizálás jellemzi. A vizitek, a vizsgálatok, a beteglátogatás „íratlan” rítusok szerint folynak le. A betegek is ham ar kialakítják egy osztályon vagy egy kórterm en belül a maguk átm eneti vagy m aradandó rítusait - pl. új beteg felvétele esetén.
A rítusok ismétlődő esem ények és cselekményfolyamatok zökkenőmentes lefolyását biztosítják. Az antropológia és a valláspszichológia megegyezik abban, hogy a rítusok növelik az egyén és a közösség biztonságérzetét.10
Feltételezhető, hogy a kórházban, ahol krízisbe jutottak, „bizonytalan állapotba kerültek” gyógykezelése folyik, a betegeknek és a személyzetnek is a szokásosnál nagyobb a biztonságot adó rítusok iránti igénye.
Míg a rítusok a m odem kórházban is az eseménysorozatok zavartalan lefolyásának ősi segítői, a kórházi kommunikációnak is hasonló ősi segítői a szimbólumok. A szimbólum ok egyrészt ismertetőjelek és jelképek (ún. prezentatív szimbólumok), pl. a vöröskereszt, a fehér köpenyek zsebéből kilógó sztetoszkóp, a látogatók által hozott virág. Másrészt a szimbólumok (ún. diszkurzív szimbólumok) segítségével alakul ki a kommunikáció egyik alapformája, az ún. szimbolikus kommunikáció. Ez a kommunikációs forma analógiákat (hasonlatosságokat) használ, az emberi kifejezésmód fejlődéstörténetileg ősibb formája. Egyéni érzelmek, állapotok másokkal való megéreztetésére szolgál (pl. „tüzel az arcom ”), nem mérhető, pontos információkat közöl. A kommunikáció másik alapformája, az ún. digitális kommunikáció „mérhető értékeket” közöl. Pl.: m a 38,8°C-os lázam van.
A krízisbe került vagy beteg em ber elsősorban a szimbolikus-analóg form ában fejezi ki magát. Ez jobban biztosíthatja szám ára mások együttérzését az egyedülmaradástól, izolációtól való félelmének csökkenését. Érzelmileg ennek a kommunikációs formának sokkal nagyobb a stabilizációs értéke, m int a „digitális” értelmi-intellektuálisnak.
A teológus a rítusok és a szimbólumok szakembere is, a vallásban ez a két jelenség em inens helyet foglal el.
A lelkigondozó egyik speciális feladata a betegek, hozzátartozók stb. szimbolikus kommunikációjának „m egértése” és annak használata. A kórházon belül (egyebek között) ez a képzettsége és képessége különbözteti meg pregnánsan m ás szakterületek kép
62
viselőitől. Az interdiszciplináris kooperációhoz pedig azzal járulhat hozzá, ha a személyzet szám ára a betegek szimbolikus kommunikációját esetenként érthetővé teszi.
b)A kórházlelkész m int homiléta és liturgus, áhítatokat, is ten tiszteleteket tart. Ezeknek szimbolikus-rituális alkotóelemei vannak. A kórházi istentiszteletek és áhítatok nem jelentik a gyülekezetben kialakult formák differenciálatlan követését. A betegnek, a hozzátartozónak és a személyzetnek nagyobb a biztonságérzetet fokozó rítusok, szimbólumok iránti igénye, mint a gyülekezeti templomlátogatóknak. Ez azt jelenti, hogy a kórházi áhítatokban és istentiszteleteken a rítusok és a szimbólumok központibb helyet kell, hogy elfoglaljanak. A verbális-digitális kommunikációs forma, a prédikáció itt kevésbé éri el a gyülekezetét.
A kórházi istentiszteletek a jelenleg hasonló helyzetben lévők számára készített alkalmak. Ilyenek lehetnek: rövid, délutáni áhítatok új betegek és hozzátartozóik (vagy elbocsátás előtt állók) számára; idősebb/fiatalabb betegek, operációra készülők és hozzátartozóik számára, vagy a kórház munkaterületéből adódó egyéb szolidáris közösségek számára. Az ilyen alkalmak „sikere” a tapasztalatok szerint a meghívás megfogalmazásának és terjesztésének minőségétől függ. A kórházi lelkigondozók munkaközösségei közösen dolgozhatnak ki erre vonatkozó példákat.
A homiletikus-liturgikus szolgálat egyik speciális formája a halottak búcsúztatása. A „kórtermi halál” nem csak a betegtársakban, hanem az osztály személyzetében is gyakran vált ki sokkszerű érzelmi krízist. Az ilyen helyzetre szabott, visszatérő rítus a pasztorális segítségnyújtás egyik fontos alkalma és lehetősége. A halottak kórterm i vagy osztályon belüli búcsúztatására példaképpen közlünk egy gyakran használt liturgiát:
A HALOTTAK BÚCSÚZTATÁSÁNAK LITURGIÁJA
Jöjjetek vegyünk búcsút XY-tól,kérjük Isten áldását reá és magunkra!
Betegségében, véges lehetőségeink szerint, megkíséreltünk együttérző és segítő társai lenni. Bízunk abban és hisszük, hogy az élet Ura holtában sem hagyja magára, hanem ott is kegyelmesen mellé áll.Bocsánatért esedezünk Istenhez, ha XY iránti gondoskodásunk, erőnk fogytával, lankadt. Hálát adunk Istennek mindazért, amit XY-tól és általa kaptunk
- minden pillanatért, amikor sikerült igaz kapcsolatot kialakítanunk vele;- minden pillanatért, amikor félelmeit és reménységét megértő együttérzéssel hordoz
hattuk, és amikor kimondva vagy kimondatlanul félelmeinket hordozni és reménységünket táplálni segített;
- minden napért, amikor életünk és munkánk általa értelmet kapott;- minden pillanatért.
Elcsendesedve emlékezzünk most egyen-egyenként arra, amit nekünk XY az együtt töltött életidőben jelentett.
- néhány perces csendesség - Hallgassuk meg a Bibliából a zsoltáros szavait:
„Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz,/olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.Hiszen tudja, hogyan formált,/emlékszik rá, hogy porból lettünk.Az ember napjai olyanok, mi a fű,/úgy virágzik, mint a mező virága.Ha végigsöpör rajta a szél, vége van,/még helyét sem lehet felismerni.”
(103. zsolt. vagy 139. zsolt.)Az apostol így táplálja reménységünket:
Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.Ezért akár élünk, akár meghalunk, az Űréi vagyunk!” (Róm 14; vagy 8,38k)
Úri imádságKérjük Isten áldását és segítő kegyelmét az elhunyt és a magunk számára:
(Egy énekvers - felolvasva vagy énekelve)
A búcsúztató-liturgia rövid, néhány perces áhítat. így beilleszkedik a kórházi osztály gyors ritm usába. Lehetővé teszi, hogy a szobatársak, a nővérek, az orvosok segítséget
63
kapjanak a gyász vállalásához és megosztásához. Az individuális lelkigondozás feladata azok személyes támogatása, akiket a haláleset különösen közelről érint.
A kórházban bekövetkező halál esetén a hozzátartozók általában nincsenek jelen. Ez, pasztorálpszichológiailag értelmezve, kedvezőtlen személyes gyászfolyamatuk szempontjából {pl. erősítheti a „tudomásul nem vétel" fázisát1'). Ezért a hozzátartozók lelkigondozásának jó lehetősége az, ha a lelkész a búcsúztató-liturgia egy példányát eljuttatja nekik. így közvetett formában és utólagosan ugyan, de maguk is részeseivé válhatnak a gyászszertartásnak.
c) Ez a funkció is speciális kompetenciát igényel: a liturgikus-rituális elemek iránti érzék kifejlesztését, a szimbolikus kommunikációs forma ismeretét.
*
A kórházi pasztorizáció funkcióit az 1. táblázat foglalja össze:
Teológiai elméletalkotó funkció
1. Akadémikus interdiszciplináris dialógus, elméletalkotás2. Témák, megfogalmazások, a felismerések gyakorlati kontrollja
1. Releváns teológiai pozíciókról való interdiszciplináris tájékoztatás2. Teológiai, pasz- torálpszichológiai témák felajánlása a kórházon belüliek számára
1. Elméleti-teológiai szakismeretek, az aktuális teológiai publikációk ism erete2. Interdiszciplináris kommunikációs kompetencia
A KÓRHÁZI PASZTORIZÁCIÓ FUNKCIÓI
Pásztori funkció
Kórházon kívüli vonatkozásban
1.Az egyház és az egészségügy közötti kapcsolatterem tés2. A helyi gyülekezet és a kórház közötti kapcsolatteremtés
Individuális-lelki- gondozói funkció
1.A biográfiai-családi háttér figyelembe vétele2. A hozzátartozók íelkigondozása
Liturgikus-homi Ietikai funkció
1. Gyülekezeti istentiszteletek a kórházban
Kórházon belüli vonatkozásban
1. Osztályokon át kísérő lelkigondozás2. Szoba-közössé- geklelkigondozásán belüli továbbképzés3. Alkalmak szervezése általánosan releváns témák megvitatására
1. A személyes hit forrásaihoz való (vissza-)találás segítése2. A beteg és a hozzátartozók kölcsönös teherhordozá- sának segítése
Szükséges kom petencia
1.Az intézmény strukturáltságának ismerete2. Csoportdinam ikai ismeretek
1. önismeret, kongruens személyiség2. Kapcsolatteremtő képesség3. Poimenikai kompetencia
1. G yászáh íta tok2. Kórházi istentiszteletek3. Speciális kórházi istentiszteletek
1. Liturgikus-homi- letikai kompetencia2. Szervezési kompetencia
64
1. táblázat
JEGYZETEK
1. Vö. pl. H. Hark, Religiöse Neurosen, 1984, pl44L2. Vö. Religion in Geschichte und Gegenwart (RGG), Kranlkenpflege címszó.3. J. Meyer-Scheu, Vöm behandeln zum heilen, 1980, p42k.4. Praktisches Wörterbuch dér Pastoralanthropologie, 1975, p590k.5. /. Meyer-Scheu, i.m.6. Vö. RGG, Heilung címszavával.7. Vö. pl. Dér GroSe Brockhaus-Lexikon, Universitat címszavával.8. Részletesen: Gábor Hézser, Beistand als eine Grundfunktion dér therapeutischen Seelsorge,
Bielefeld, 1983, p282k.9. Vö. Theolog. Begriffslexikon zum NT, 1983, katallagé címszava.
10. Vö. Praktisches Wörterbuch dér Pastoralanthropologie, 1975, p922k; W. Jetter, Symbol und Ritual, 1978; J. Scharfenberg, Mit Symbolen leben, 1980.
11. Vö. Hézser G., A pásztori pszichológia, 1990, p233k.
65
II. KÓRKÉP ÉS EMBERKÉP
1. A betegségfogalom történelmi alakulásaA bűntudat és betegségtudat viszonya - szociáltörténeti tájékozódás
1.1. A KULTŰR- ÉS VALLÁSTÖRTÉNETI KONTEXTUS BEFOLYÁSA
Csak az em bernek van betegség- és haléltudata. Az állat- és növényvilág betegségeit a „természet gyógyítja”, csak az em ber törekszik tudatosan gyógyításra.
Kultúrtörténetileg az em ber a betegség, a halál és az élet kapcsolatát mitológiailag közelíti meg:1 a betegség és a halál a „bűn által" jött a világba, az em ber „kilépett” a természetből. így a „gyógyítást” sem a természet végzi el, hanem „azon kívül”, speciális technikával és metodikával kell történnie - a gyógyítás m ár nem a term észet „munkája”, hanem a term észet reparációja.
A betegségfogalmat az egyes kultúrkörökre jellemző társadalm i interpretációs forma alakítja ki. Ezért lehet az, hogy ami a mi kultúrkörünkben betegségnek számított, azt m áshol kiváló, tiszteletre méltó emberi tulajdonságnak tartották: például a catatoniában (a schizophreniával együtt járó testi-lelki merevség) m egbetegedettet egyes ázsiai országokban különös misztikus képességekkel bíró személyként tisztelték. Korunkban a betegség mindig veszélyeztetettséget jelent, egyebek között azért, m ert a - társadalmilag legfőbb norm ának tartott - munkaképesség elvesztését jelenti.
Formailag a betegség definíciója a társadalmilag kívánatosnak tarto tt norm ál állapottól való eltérést, ill. annak értékítéletet tartalmazó interpretációját jelenti. M int később látni fogjuk, ez a megállapítás a modern, objektívnek tarto tt betegségfogalomra is áll. Hogy miért, azt a betegség és a bűn viszonyának alakulása magyarázhatja meg. Mivel a lelkigondozói gyakorlatban a betegség és bűn kapcsolata központi szerepet játszik, először ennek történelm i alakulásával és benső összefüggéseivel foglalkozunk.
1.2. A BETEGSÉG ÉS A BŰNTUDAT TÖRTÉNELMI GYÖKEREI ÉS PSZICHODINAMIKUSÖSSZEFÜGGÉSEI
Az em ber által a történelem során kialakított betegségfogalom karakterisztikuma az, hogy gyakran amorális, „bűnös" magatartásm óddal kerül kapcsolatba: a betegségtudat és a bűntudat, lelkigondozók tudják legjobban, m a is elválaszthatadan, mitikus kapcsolatban állnak.
A betegség és a bűn viszonya kultúrkörönként változó. így például az Afrikában élő tonga törzs szerint a betegség az ősök szellemét megsértő magatartás, cselekedetek következménye. Ismert az ún. voodoo-halál jelensége is, am i valamely tabu megsértése által következik be.
Az asszír orvosok (Kr. e. 8-9. század) szerint a beteg elsősorban bűnös. Galenus (Kr. u.2. században élt, az újkor kezdetéig abszolút tekintélynek örvendő, görög-római orvos), aki kimagasló természettudományi kísérleteket végzett, a beteget bűnösnek nevezi műveiben.
Korunkban is több vallási irányzat kauzális összefüggésben állónak tartja a betegséget és a bűnt.
66
Hogy mennyire élnek ezek a régmúltba nyúló hatások ma is, azt pl. egyes nyugat-európai felmérések mutatják: a vizsgálatok szerint a gyermekek 60%-a összekapcsolja a betegséget és az „engedetlenséget", „rosszaságot”; 75%-a pedig önmagát vagy más személyt tart mások betegsége okozójának. (Nagy lelkigondozói feladatok várnak a gyülekezeti gyermekmunkára!)
1.2.1. A z egyén betegség- és bűntudatának pszichodinamikája
Miért kapcsolja össze az em ber ilyen könnyen a betegséget és a bűnt? A következő pszichodinamikai hipotézis segíthet ennek megértésében:
A társadalmilag elismert norm ától való m indenfajta eltérés bizonytalanságot, félelm et, agressziót vált ki. Ezért aki ilyesmire „vetemedik", büntetendőbűnt követ el a „renddel” szemben. A betegség a társadalm i egészségnorma megsértése által válik „bűnné”. Hogy pontosan mi is ez a bűn, az korok szerint változik.
A beteg a maga megváltozott állapotában egyrészt azt tapasztalja, hogy élettere, mozgásköre beszűkült, másrészt létében is veszélyeztetve érzi magát. Ez az állapota nem felel meg a - társadalm i aktuális klisé alapján - önmagáról alkotott képnek. A betegség által személyiségképének olyan elemei kerülnek felszínre (tehetetlenség, elesettség, segítségre szorulás, életveszély), amelyeket eddig sikerrel elfojtott. így önmagáról alkotott illuzórikus képe és a „kórkép” elfogadhatatlan ellentm ondásba kerül. Mivel a beteg úgy ta lálja, hogy megszegte a társadalm i ideáltípus normáját, „bűnösnek” érezheti magát (nem vagyok olyan, m int a többiek). A pszichiátriai lelkigondozói gyakorlat találkozik leggyakrabban ezzel a jelenséggel. A 13. ábra m utatja ezt a jelenséget.
67
1.2.2. A betegség- és bűntudat interperszonális-szociális dinam ikája
A z individuális (intrapszichikus) konfliktus m ellett a betegség jelensége interperszonális konfliktust is kivált. Az ún. egészségesek gyakran „félnek” a betegtől, fenyegetve érzik magukat általa, és - személyiségüknek megfelelően - pánikkal, elutasítással vagy nyílt agresszióval reagálnak. Ez a jelenség különösen a járványbetegeknél és pszichiátriai pá ciensek esetében figyelhető meg. Az ilyen környezeti reakció tovább erősítheti a betegben a bűntudatot, a bűnösség érzetét (14. ábra).
A betegség és bűn kölcsönhatásos kapcsolata a keresztyén középkorban annyira megszilárdult, hogy az m a is rejtetten, de döntően befolyásolja a betegségértelmezést. Hogyan gondolkodtak akkor a betegségről?
1.2.3. A keresztyén középkor betegség-bűn konstrukciójának befolyása
A keresztyén középkor az uralkodó ún. zárt világképnek megfelelően mindazt, ami a normálistól, a megszokottól, a „biztonságostól" eltért, bűnösnek tekintette.
Ennek a világképnek alapsémája a következő volt:Isten olyan, értelm et tartalmazó és adó, morális célokat szolgáló világrendet alakított
ki, amelyben a szellem és a természet teleologikus (célirányos) egységet alkot.A betegség egyrészt a bűnös lét és életvitel (elsősorban kollektív kategóriában elképzelt)
megjelenési formája - másrészt egyben lehetőséget is ad (a betegséget kiváltó) bűnért való bűnhődésre. így bezárul a kön a betegség és a szenvedés egymásba fonódó értelmet kap.
68
így a betegség (medicinális értelem ben vett) gyógyítása másodlagos jelentőségű, h iszen a középkor Istene a betegséget a bünhődés eszközéül küldte, és így maga a betegség a (bűnből való gyógyuláshoz szükséges) gyógyszer. így válik a szenvedés egyidejűleg áldássá is.
Ennek megfelelően a középkori kolostorokban és hospitályokban a gyógyítás eszközei között eminens helyet foglaltak el a vallási-rituális cselekmények. A medicinális terápia csak mellékrangú szerepet kapott (15. ábra).
A BETEGSÉG-BŰN-GYÓGYÍTÁS VISZONYA A KERESZTYÉN KÖZÉPKORBAN(zárt világkép)
15. ábra
A betegség és a szenvedés krisztologikus értelmezésével és a pszichoszomatikus gyógyítás és betegségben való, hitből fakadó úrrá létei lényegi különbségével kapcsolatban „A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyvében” (Kálvin Kiadó, 1995, p!53k) leírtakra utalunk.
69
A betegség jelenségét az ember és a tudom ány a történelem folyamán különböző koncepciók segítségével kísérelte megmagyarázni. Ezek a következőképpen csoportosíthatók:3
2.1. A METAFIZIKAI BETEGSÉGMODELLEK
A betegség természetfeletti erőkre vezetendő vissza, és valamilyen „bűnért” való bűn- hődést vagy próbatételt stb. je len t A természeti népek animista világképében ugyanúgy megtalálható ez a felfogás, m int az ókori kultúrák theurgikus koncepcióiban vagy az egyházatyáknál. Arthur Jores még 1951-ben m egjelent Vöm Sinn dér Krankheit cím ű könyvében is ezt a felfogást - a betegség a bűn következménye - vallja!
2.2. A FILOZÓFIAI BETEGSÉGKONCEPCIÓK
Gyökerei a korai görög természetfilozófusokhoz vezetnek, akiknek hatása később a megújuló medicinális gondolkodást, például Paracelsust is erősen befolyásolta. Mivel ezek filozófiai koncepciók, „igazolásukhoz” nincs szükség empirikus-kísérleti bizonyításra. Egyetlen, logikus, okozati és lineáris gondolati rendszer segítségével kísérelnek meg m inden betegséget egyetlen okból magyarázni. Ebből az egyetlen axiómából indulnak ki: „m inden betegség oka...”
2.3. A NATURALISTA BETEGSÉGKONCEPCIÓK
A betegséget vagy a) önálló természeti egységnek és jelenségnek, vagy b) az organizm us és annak funkciói zavarának tekintik.
a) Az első, az ún. ontologikus (gr. az önállóan létezőre vonatkozó tan) betegségértelmezés. A betegséget az embertől és az organizmustól teljesen függetlenül létezőnek, önálló (élő)lénynek tekinti, m int a botanika egy virágot. Az ilyen, középkori felfogás szerint például a betegség egy „magból vagy csírából" alakul ki (J. B. van Helmont, Ortus Medicináé, 1667).
b) A betegséget az organizmus és funkciói zavarának tekintő felfogás, amely m in t orvosi gondolkodási rendszer Hippokratésztől kezdve a mai orvostudomány egyes irányzataiig terjed. Hippokratész pl. a betegséget a testben lévő folyadékok hibás keveredésével magyarázta. Ugyanez a filozófia érvényesül m a is pl. akkor, amikor a depressziót biokémiai ú ton magyarázva kizárólag egy, az agyban lévő vegyület hiánybetegségének fogják fel.
2. A betegségértelmezési típusok a történelem folyamán
3. A modern betegségértelmezés jellemzői
A jelenkori orvostudományban a betegség hosszú időn át izolált természettudományi jelenség volt, és egyes koncepciókban máig is az maradt. Az ember, a beteg a természet- tudom ányos törvényszerűségek egyre pontosabb megismerése által vizsgálhatóvá és ku tathatóvávált.
Az új, a mechanikára emlékeztető paradigm a szerint a betegség nem a teljes embert érintette, hanem pl. valamely szervre vonatkozott. A későbbi fejlődés ju t el odáig, hogy a betegség a szerv közvetítésével kihat a pszichére is. A betegség a statisztikailag mérhető norm aállapottól való eltérés, amelynek semmilyen önálló értelme sincs!
A korai modern felfogásnak hatalm as előnye, hogy az em ber megszabadult a középkori felfogás implikációitól: a sokszor az elviselheteüenségig fokozódó bűntudattól. A
70
szenvedés m ár nem „Isten akarata", így szabaddá válik az intenzív gyógyításhoz vezető út is. A középkor szemszögéből tekintve mindez (H. E. Richter fogalmazásában) „Isten elleni rebellió”.
Az új kórkép nem is olyan új. Gyökerei Descartes-hoz vezetnek. Nála az Isten iránti bizalomból a gonosz szellemek iránti bizalmatlanság alakul ki. Ő inkább az em beri gondolkodásban bízik: cogito ergo sum. Az emberléthez hozzátartozik a test is, bár attól az em ber „valóságosan különbözik”, akkor is, ha nélküle nem létezhet. A test és részei „a lé- lek-szellem nélkül is ugyanazokat a mozdulatokat, funkciókat végeznék..." A test végső soron mechanikus gépként jelenik meg.
Ez a magva a kartéziánus tudományhitnek. A betegség nem más, m int ennek a testgépnek a defektusa, ami, a törvényszerűségek pontos ism eretében reparálható.
Ennek a fejlődésnek, egészében tekintve, hatalm as kultúrtörténeti jelentősége van: hum ánus és emancipációs feladatot töltött be azáltal, hogy segítette az em bert megszabadulni a marcangoló bűntudattól és a félelemtől. Ezáltal visszaadta önbecsülését, és fejlesztette értékességének tudatát.
A m odern orvostudom ány érdem ei annyira nyilvánvalóak (pl. a járványok leküzdése), hogy azokra külön nem kell kitérnünk.
A fejlődésnek azonban magas ára is van. Néhány szem pont ehhez:a) Az átlagem ber öntudatában két betegségfelfogás alakult ki, és kerül mindmáig
összeütközésbe: az új, term észettudom ányos és a fejlődés ellenére is tovább élő, ősi bűn- tudatos-m isztikus felfogás.
b) A betegség jelensége izolálódik, kikerül a komplex életösszefüggésből, értelem nélküli biográfiai „üresjárat”. Különösen a krónikus betegségek, amelyek gyógyításához a teljes életvitel átalakítása szükséges, mutatja, hogy milyen nehezére esik az em bernek a betegséget az élet szerves részekénteIfogadni.
c) Az akadémikus orvostudom ány koncepciójából eredően nem engedheti meg, hogy m ás elméletek és gyógyító gyakorlat is létezzen mellette és vele együtt. A kooperáció hiánya és konkurencia különösen szem betűnő a szociálmedicina, pszichoszomatika, hom eöpátia és a szociálpszichiátria iránti kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a betegnek kell az integrációt elvégeznie a misztikus betegségértelmezés, az akadémikus orvostudomány és az újabb, a karteziánusi gondolkodásmódot (ismét) elhagyó irányzatok között.
A m odern orvostudom ány neves képviselői kísérletet tettek arra, hogy a betegség értelmezése és a gyógyítás koncepciója, minél több módon, nem csak a medicinális tudományos felismerést egyesítve kíséreljen meg a beteg ember segítségére lenni. Mielőtt röviden az ún. pszichoszomatikus irányzattal foglalkoznánk, bem utatunk egy, a mai orvosszociológiai felfogásra jellemző komplex modellt.
Ez a megközelítési m ód a beteget, a betegséget, az orvost és a társadalmat együtt szemlélve és a kölcsönhatásokat kutatva alakítja ki a betegség-gyógyítás szinoptikus felfogását.
A betegség itt a beteg, a társadalom és a szakember közös és együttesen hordozott ügyeként jelenik meg. A társadalom vállalja a „gyengélkedésnek” (infirmitás) az egyénre vonatkozó következményeinek csökkentését és gondozását, a megfelelő szociális ellátást. Ugyancsak a társadalom biztosítja, legitimálja és kontrollálja a szakemberképzést. Mindezt teszi azért (is), m ert az egyéni betegségnek társadalmi jelentősége is van: m int veszélyforrásnak (pl. járványos elterjedés stb.) és m int munkaerőkiesésnek. A hasonló esetek és a visszaesés megakadályozása társadalm i érdek.
Az orvos feladatköre a betegség megszüntetése vagy csökkentése (a kórkép megállapítása és a kezelés) és az, hogy a személyes kapcsolat által is támogassa a betegség állapotába juto tt embert, a beteget. Ilyen szempontból jelentős a szabad orvosválasztás gyakorlata.
A beteg betegségérzése szubjektív, külső segítségre szorultsága objektív tényező.Ez a betegségértelmezés fontos lépést jelent a komplex betegségértelmezéshez veze
tő úton. Túljutott a „szervi reparáció” izolált modelljén, de nem terjeszti ki érdeklődési körét a személyes, biográfiai háttérre és a spirituális szempontokra. A 16. ábra? mutatja be ezt a modellt.
71
ORVOSI-SZOCIOLÓGIAI BETEGSÉGÉRTELMEZÉS
2
BETEG
segítség1/
/orvV/
/
/ szub / betegs
Infirjnitas/
objektívszükségállapot
e SzorulóN\
osválasztás/megbízás
ektív \ igérzet \
Inscttiitas
tudót \
elsősegélynyújtás közi rzet orvosi ségítségnyújtás / <
szoc/ÉÜis j BEXEGSgG ellátás \
szoc/ális személyesintézkedések p^-úios- e*e °vss®8
szociális kompetencia udásfelhatal- szociális TÁRSADALOM 3 kiképzés __ mazás felelősség 4 ORVOS
Megjegyzés:Infirmitas: (lat.) gyengeség Insanitas: (lat.) betegség Aegritudo: (lat.) rosszullét
16. ábra
4. A betegség pszichoszomatikus és szociokulturális koncepciója
Az első világháború végéig a betegség(ek) definíciója alapvetően a pathologia (gr. kórtan) feladata volt. A betegség elsősorban testi-szervi elváltozást jelentett, amelyet vagy valamely kórokozó, vagy a konstitució (testi adottságok) váltott ki.
A 20-as évektől kezdve ezek a definíciók m ár nem nyilvánultak kielégítőnek: az orvosok m ind gyakrabban tapasztalták, hogy a beteg a testi-szervi tünetek kezelésére nem re-
72
agái, vagy a sikeres kezelés után, ham arosan váratlanul visszaesik. Ez a tapasztalat vezetett el ahhoz, hogy az „egész" került egyre több kutató gondolkodásának középpontjába.
Az orvostudom ányon belül ham arosan két tábor alakult ki: az egyik az orvostudomány érdeklődési területét és határait nem tartotta tovább azonosnak a term észettudományok határaival. Más tudományágakkal együttműködve kísérelte meg kialakítani a gyógyítás koncepcióját és metodikáját. A másik tábor továbbra is elsősorban vagy kizárólag a term észettudom ányos alapokat ismerte el.
Az új betegségmodellt erősen befolyásolta az ebben az időben kialakuló pszichoanalízis is: Freud megállapította, hogy a testi betegség gyakran lelki konfliktusok megjelenési formája.
A korai pszichoszomatikus felfogásra például a következő meggyőződések jellemzőek:V. E. von Gebsattel5, szerint a betegség nem azonos a „pathologikussal”, hanem az
em beri lét egyik formája. A testi beteg, mivel az em ber testi-lelki egységes egész, lelkileg is érintett betegségállapotba kerül.
Viktor von Weizsácker6 szerint a betegségben gyakran az em ber titkos vágyai jelentkeznek. Úgy találta pl. a beteg, tudattalanul, maga is meghatározza, hogy mikor „betegedik m eg”, azaz mikor tekinti magát betegnek (pl, mikor megy el az orvoshoz, aki hivatalosan is betegnek nyilvánítja). A betegség (ki)alakulását az is befolyásolja, hogy mennyi értelmet talál az em ber az életében, illetve rászorul-e arra, hogy betegség adjon életének (új) értelmet.
4.1. TÜNET ÉS BETEGSÉG
Ma az orvostudom ány megkülönbözteti a pszichoszomatikus tüneteket és a pszichoszomatikus megbetegedéseket. Megbetegedés7, ilyen értelem ben, akkor jelentkezik, am ikor az észlelt tünetek m ellett szervi elváltozás is diagnosztizálható. Egyelőre ismeretlen, hogy pontosan milyen folyamat vezet a panasztól a betegséghez - pl. a szervi elváltozással nem járó, de állandó gyomorfájástól a gyomorfekélyhez.
A pszichoszomatikus folyamat összefüggéseit itt csak vázlatosan említjük. A kiégésről szóló fejezet részletes példa egy olyan komplex pszichoszomatikus folyamatra, amely a tünettől a.megbetegedéshez vezethet.
A pszichoszomatikus tájékozódás alapelemei a következők: A tünet megjelenését a hajlam, a szociális tényezők és az állandósuló vagy akutan fellépő külső, környezeti befolyások váltják ki.
- A hajlam lehet öröklött vagy szerzett, amelyet a szociális, környezeti befolyások erősíthetnek.
- A szociális tényezők közé tartozhat a családi, munkahelyi légkör és a személyes és általános társadalm i és gazdasági helyzet, az uralkodó „viszonyok” és norm ák (vö. a kié- gettségről szóló fejezettel).
- A befolyásoló tényezők közé sorolandó az individuális pszichofiziológiai reakció formája, a kognitív stílus („gondolkodásmód", „életszemlélet”), a magatartásmód, a m ásokkal való kapcsolat (konstruktív vagy destruktív) formája, a kommunikációs formák („nyíltság” vagy „zárkózottság”). A klinikai megjelenési forma, a megbetegedés lehet akut vagy krónikus.
A legism ertebb és leggyakoribb pszichoszomatikus megbetegedések közé tartoznak pl. gyomor- és bélbetegségek, kronifikálódó vémyomászavarok, a légzőszervek egyes betegségformái (pl. asztm a, szénanátha); enuresis (ágybavizelés), bőrbetegségek és kóros testsúlyelváltozások (anorexia, étvágytalanságból kialakuló soványságkór vagy a kóros falánkság).
A pszichoszomatikus megbetegedések és a környezetszennyeződésből adódó megbetegedések között egyre nehezebb különbséget tenni - pl. a gyermek asztmás megbetegedése magas környezetszennyezettség esetén aligha tekinthető pszichoszomatikus eredetűnek.
73
A {mélypszichológiai) személyiségtípusok és a pszichoszomatikus megbetegedések között, szem ben a korábbi feltételezésekkel, úgy tűnik statisztikai összefüggés nem m utatható ki.
A pszichoszomatikus betegségértelmezés sematikus ábrázolhatóságát a 17. ábra mutatja.
AZ ún . PSZICHOSZOMATIKUS BETEGSÉGEK KIALAKULÁSÁNAK és LEFOLYÁSÁNAK EGYSZERŰSÍTETT MODELLJE (L. C. W ynne nyom án)
HAJLAM BEFOLYÁSOLÓTÉNYEZŐK
KLINIKAIMEGJELENÉSI
FORMA
i 7. ábra
5. Lelkigondozói szem pontok
5.1. ÁLTALÁNOS TÁJÉKOZÓDÁS
A pszichoszomatikus zavarok kezelése kizárólag orvosi feladat. A terápia általában szomatikus (testi) és pszichikai (lelki) segítségnyújtást jelent.
Az első, igen fontos lelkigondozói feladat: támogatni az érintetteket, hogy állapotukat, veszélyeztetettségüket időben felismerjék, és megfelelő segítséget vegyenek igénybe.
A lelkigondozói segítségnyújtás további, nem kevésbé fontos formája a prevenció, a megelőzés.
74
Ennek egyik m ódja az érintett individuális ember- és világszemléletről, az életet alakító norm ákról való egyéni és csoportos beszélgetések lehetnek. A 17. ábraa „kognitívstílus, gondolkodásmód" és a „domináló m agatartásform a”, valam int az „interperszonális kapcsolatok” központi jelentőségére irányítja a figyelmet. A lelkigondozás feladatkörébe tartoznak ezek. A vallás és a személyes h it központi témáival találkozunk itt:
Milyen értékrendszer irányítja jelenleg az életemet? Ez az egészséget vagy a m egbetegedést szolgálja-e inkább? Milyen értékek adhatnak értelm et az életnek a „teljesítményen” kívül? Milyen alternatívákat ismer a vallás? Mi adott „hitvalló őseink” életének értelmet? - Ezek és a hasonló tém ák nem elvont akadémikusán beszélendők meg, hanem az egyén vagy a csoport életének m indennapjaira vonatkoztatva.
További fontos, pszichohigiéniai és hitbeni szem pont lehet a kikapcsolódás, a pihenés tem atizálása - m it jelent és hogyan valósulhat meg kmek-kinek az életében a „nyugodalom napjára” vonatkozó parancsolat úgy, hogy valóban testi-lelki nyugalmat találjon? Ebbe az összefüggésbe tartozik a családi, az egyházi és a világi ünnepek megölésének újratanulása. Az egyházi év, sajnos, alaposan leszűkült, ünnepköre nemcsak a mindennapokból való kikapcsolódást és az új érzelmekkel és „értelmekkel” való gazdagodást szolgálja, hanem az em ber teremtettségének megfelelő életritmust is nyújt. Az ünnepek lényegének újrafelfedezése és aktualizálása, az élet megszentelése személyes formáinak megtalálása.
Az ilyen és hasonló témák csoportos megbeszélése alapos előkészületet igényel a lelkésztől. Ha a tém ák a biblikus korban „ragadnak meg”, akkor nem lesz a mai életet befolyásoló hatásuk, a beszélgetés vontatottá válik. Ha sikerül azokat, a rendszerszemlélet nyelvezetével kifejezve, aktuális vonatkoztatási rendszerbe állítani, akkor két reakció következhet be: a beszélgetés általános frázisok kicserélésébe torkollik, és például a televíziózás kárhoz- tatásába fullad - új alternatíva felfedezése nélkül. Ha a beszélgetés „jó”, akkor könnyen alapos deficitekre irányíthatja a résztvevők figyelmét saját életvitelükben. Ez elbizonytalanodáshoz, mély kétségekhez vezethet. Ezért ajánlatos, hogy az ilyen beszélgetések mottója a következő legyen: Mit tehetnék, adott lehetőségeim határain belül, konkrétan másként?
Ezek a témák, a pszichoszomatikus veszélyeztetettség, vallási összefüggésükben is m ind az ifjúsági, m ind a felnőtt gyülekezeti csoportok m unkájában interdiszciplinárisán is jól feldolgozhatóak. Ha lehetőség nyílik rá, jó igénybe venni orvosok, pszichológusok, pedagógusok segítségét is.
*
A pszichoszomatikus veszélyeztetettség és a betegségek kialakulása és lefolyása a kömye- zetibefolyástól is függ. Aszociális környezet befolyásáról a következő fejezetben lesz részletesen szó. Vizsgálata előtt röviden a prímér szociális, a családi környezet jelentőségével foglalkozunk.
5.2. A CSALÁD LELKIGONDOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS HATÁRAIPSZICHOSZOMATIKUS BETEGSÉGEK ESETÉBEN
A 60-as évek elején kezdődött meg a pszichoszomatikus tünetek, betegségek és a közvetlen környezet, család közötti összefüggések kutatása. így alakult ki az ún. család- szom atikai irányzat.
Mivel a lelkigondozó, szemben más szakemberekkel, gyakran a betegek családjával is kapcsolatban áll, jó, ha ismeri az alapvető felismeréseket. A cél itt sem az ilyen családi jelenségek „te- rápizálása”. Ez arra megfelelően kiképzett szakemberek feladata. A lelldgondozó segítheti azonban a családot helyzetének felismerésében, és a megfelelő segítség igénybevételére motiválhat.
*
A család és a pszichoszomatikus betegségek közötti összefüggések megfigyelését a cukorbetegségben, az anorexia nervosában (kóros soványságban), az asztmában, a neu- roderm itisben (bőrbetegségben) stb. szenvedő gyermekek családjánál végezték.
75
Néhány tipikus strukturális és interakciós (a kapcsolatok alakítására vonatkozó) jellegzetességet figyeltek meg a kutatók. Ez nem azt jelenti, hogy ezek m indig adottak lennének, hanem azt, hogy az olyan családoknál, amelyeknél egy családtag ilyen betegségben szenved, az átlagosnál gyakrabban konstatálhatok.
Nem ezek a jelenségek váltják ki a betegséget, nem a család a megbetegedés oka! Az ilyen feltételezés ugyanis visszavezetne a redukcionalista és lineáris-okozati gondolkodásmódhoz. A tapasztalat kizárólag azt mutatja, hogy ha ezek a szignifikáns gyakorisággal fellépő jelenségek megváltoznak, akkor a gyógyulás gyorsabban, tartósabban következik be!
A kutatás a következő 4, az érintett családokban gyakran észlelhető jelenségre hívja fel a figyelmet. Mindegyiket kísérhet pszichoszomatikus megbetegedés: az emocionális konfliktus pszichoszomatikus szimptómává változik át.
5.2.1. Összefonódottság (ang: enmeshment, ném.: Verstrickung)
A családtagok közötti kapcsolat ilyen esetben az átlagosnál sokkal szorosabb és intenzívebb. Az ilyen családban, amely általában különösen sokat foglalkozik önmagával, a legcsekélyebb, csak egyetlen családtagot érintő változás, mindenkire intenzív hatással van. Két családtag közötti, jelentéktelen konfliktus valamennyi családtag közötti, súlyos konfliktust vált ki, és különböző koalíciókhoz (szövetkezésekhez) vezet. Gyakori az a jelenség is, hogy a családtagok nem beszélnek közvetlenül egymással, hanem mondanivalójuk közlésére egy harm adik személyt használnak „postásként”.
Ezek m ögött a jelenségek m ögött elmosódott, d iffúz határok figyelhetőek meg: pl. a házaspári létform a nem különböztethető meg a szülőpári léttől, vagy a gyermekek ugyanannyi felelősséget kell, hogy vállaljanak a család és a szülők iránt, m in t megfordítva.
Jellemző az is, hogy az egyes családtagok, m int individuumok, m in t egyéniségek alig- alig különböztethetőek meg: a „mi m indenben mindig teljesen egyetértünk” modell uralkodik. Az egyén „nem létezik", csak a család. Az ilyen család a rokonságtól, a közösségtől elzárkózottan, m agányosan él.
5.2.2. Túlgondoskodás
Az ilyen családok túlságos, idővel elviselhetetlen m értékben igyekeznek egyidejűleg, m inden családtag irán t korlátlan gondoskodást m utatni. Nem csak a krónikusan vagy átm enetileg „beteg” iránt, hanem m indenki m indig kutatja, kinek „lehetne ese tleg éppen valam i gondja, baja”. Ez a beállítottság egyrészt meggátolja az egyének ön állósulását, m ásrészt a krónikusan vagy átm enetileg beteg, vagy krízisbe került családtag, elsősorban a gyermek, tú lzott felelősséget érez a szülők, a testvérek, a család iránt: nem szeretné betegségével tú lterhelni őket. Az ilyen m agatartást m utató beteg (pl. gyermekek), m ivel teljesíti a család gondoskodásnorm áját, intenzív elism erést kap. A betegség így „nyereséggel" is jár, és ez csökkenti vagy m eggátolja a gyógyulás iránti vágyat.
5.2.3. A merev (rigid) család
M ottója ez lehetne: „mindenki m indent megtesz azért, hogy sem m i se változzon m eg’. Ilyen beállítottság uralkodik el (akaratlanul) akkor is, amikor pl. a gyermekek növekedése folytán a további fejlődéshez változás lenne szükséges. A beiskolázáskor, a családból való kilépéskor fellépő betegségek gyakran ebben az összefüggésben jelentkeznek. Az
76
ilyen családokban a családi életet szabályozó rend általában megállt a családfejlődés korábbi szintjén.
A normális, természetes változások erős félelm et válthatnak ki ezekben a családokban, h a valaki pl. munkahelyet változtat, vagy ha az egyik nagyszülő meghal. Mivel struktúrájuknál fogva nem képesek az ilyen krízisek „természetes" megoldására, ilyen időpon tban gyakran megbetegedik valaki.
A rigid családstruktúra sokszor „bigott" erkölcsösség vagy kegyesség segítségével „gondoskodik” arról, hogy változás, fejlődés ne történhessen náluk. Ezáltal az alapvető problém a, a flexibilitás, a rugalmasság hiánya kronifikálódik.
5.2.4. A konfliktuskerülés
Két, látszólag ellentétes, de egyazon célt szolgáló alapképlete figyelhető meg a pszichoszomatikusán veszélyeztetett családoknál:
- vagy azzal az ideológiával élnek, hogy „náluk soha nincsenek konfliktusok” (ami nem jelent mást, mim azt, hogy nem szabad konfliktusoknak lenniük);
- vagy konfliktusnak fel szabad ugyan lépnie, de m indent meg kell tenni a konfliktus megoldásának megakadályozására (a legegyszerűbb eljárás pl. egymás szavába vágva, a m ásikat meg nem hallgatva vitatkozni).
A konfliktuskerülés két alapvető kapcsolati-interakciós m intával írható le, amelyek váltakozva vagy egyenként jelentkezhetnek:
a) Konfliktuselterelés esetében a közvetlenül érintettek egy másik, olyan problém ára koncentrálnak, amelynél nem szemben, hanem „egy oldalon” állnak.
Például a házastársi konfliktus eltéríthető, ha a pár intenzíven szülői feladatokra „vált á t”: aggodalmas gondoskodással vagy szigorúsággal a (beteg) gyermekre koncentrálnak. Ő válik a család egyetlen, legfontosabb problémájává. A házassági krízis meg nem oldására (morálisan is elfogadható) magyarázat születik. Általában hosszú utat kell megtennie az ilyen párnak, amíg felfedezi, hogy a két krízis kölcsönhatásos kapcsolatban áll egymással.
Az elterelés formái váltakozva is jelentkezhetnek: a szülők pl. hol aggódó gondoskodással, hol vádaskodó szemrehányással illetik a beteget, m ert az annyi gondot okoz nekik.
b) Koalíciós forma. Az érintettek nyíltan „hirdetik”, hogy egymással állandó konfliktusban állnak. Azt, aki ebben közvetlenül nem érintett (pl. a gyermeket), ha pozíciójuk gyengül, mindketten megkísérlik a maguk oldalára állítani, és ezzel az „erők egyensúlyát” visszaállítani. Az ilyen, változó koalíciók között vándorló családtag ham arosan ún. lojalitás-krízisbe kerülhet. - A gyermek például nap m int nap megtapasztalhatja, hogy m ennyire lehetetlen „két úrnak szolgálni”, szülei ellentétes kívánságait kielégíteni. Egy ilyen konfliktus így vázolható: „Csak azt tudnám , miért mindig a lusta apáddal jársz a meccsre, úgy örülnék, ha nekem is segítenél egy kicsit?!" Az anya úgy tesz, m intha nem tudná, hogy a) a férjének öröm et szerez, ha a fia vele van, b) tulajdonképpen a férje segítségét hiányolja a házimunkában. A m egoldhatatlan döntés a gyermekre vár: hogyan szerez egyidejűleg mindkettőjüknek örömet?
6. Az egészség és a betegség dimenzióinak szinopszisa
Azt a jelenséget, am it m i betegségnek nevezünk, m int a fentiekből kitűnik, olyan sok befolyás határozza m eg és alakítja ki, hogy azokat m i csak részben vagyunk képesek felfogni.
A „betegség” relatív fogalom: értelm et csak az „egészséghez” való viszony által kap. A betegségről, koronként és egyénenként kialakított kép elválaszthatatlan az egészségről kialakított képtől. Ezért tájékozódásunkat egy, a betegség-egészség értelmezésére a rendszerszemléletben általánosan használt szinoptikus képpel zárjuk8 (18. ábra).
77
AZ EGÉSZSÉG ÉS A BETEGSÉG DIMENZIÓINAK SZINOPSZISA
Történelmi,korszak
Szociális ellátás '
A családfejlődési ' | EXORENDSZER: folyamata
Biográfia ^
MAKRORENDSZER
MEÍORENDáZER
MIKRORENDSZER
SZUBSZISZTÉMA
INDIVIDUUM
KOGNITÍV INTRA- PSZICHIKUS RENDSZER
SEJTRENDSZER [FOLYAMATOK]
Makrorendszer: Politikai, gazdasági, szociokulturális viszonyok; munkakörülmények;környezeti szennyezettség stb.
Exorendszer: A családtagok munkahelyi helyzete; uralkodó politikai-erkölcsi normák; a sajtó, a televízió ideológiai-kulturális befolyása; a lakóhely, település struktúrája stb.
Mezorendszer: Az egyéni munkahelyi helyzet; társadalmi pozíció, baráti, ismeretségikör, közösségi élet (pl. iskola, osztályközösség, iijúsági csoportok, gyülekezeti közösség, szomszédokkal való kapcsolat stb.)
Mikrorendszer: A család helyzete és struktúrája, a családban uralkodó kapcsolati éskommunikációs formák; generációs kapcsolatok; a rokonsághoz való viszony
Szubszisztéma: A családon belüli alcsoportok (pl. felnöttek-gyermekek) közötti viszony, a család általi igénybe vétel; az uralkodó kommunikációs forma
Individuum: Személyes életsors, kognitív képességek („életszemlélet”), hit, domináló magatartásmód; önideál; önbecsülés-önérték
Organizmus: Öröklött faktorok (praediszpozíciók); individuális stressz-reakció-for-mák; az életkornak megfelelő életvitel
Sejtrendszer: A sejtek funkcióképessége; stresszreakciója
18. ábra
78
Végső bizonyossággal, „okozatilag” sohasem m utatható ki, hogy „mitől” lesz beteg valaki, ill. m iért betegszik meg látszólag azonos feltételek m ellett az egyik, és m iért nem a másik.
A lelkigondozás feladata nem a magyarázatadás a „megmagyarázhatatlanra”, hanem az, hogy csökkentse a „megmagyarázhatatlan” félremagyarázásának veszélyét.
A „megmagyarázhatatlan" kutatása, az oknyomozás, m inden betegség velejárója. Talán azért, m ert a „félremagyarázás” látszólagos biztonságérzetet nyújt, könnyebbé teszi a krízis elviselését. Az ilyen magyarázatok azonban gyakran elzárják a változás-gyógyulás útját, és megakadályozzák az olyan kérdésekkel való foglalkozást, amelyek valóban aktuálisak lennének (pl. a személyes életformán és a célokon, a teherbíróképesség határain való elgondolkodást). Ez is a konfliktuselterelés egyik formájának tekinthető.
Ha a lelkigondozó éppúgy segíti az „egészségeseket”, m int a betegségkrízisbe ju to ttakat abban, hogy „gondolkodó” életet éljenek, akkor egészségük szolgálatában is áll.
JEGYZETEK
1. K. Buchinger, Zűr Geschichte des Krankheitsbegriffes: über das Verháltnis von Krankheit und Schuld, in: A Pritz & al, Dér Krankheitsbegriff, Junfermann 1992.
2. K. E. Rotschuh, Was ist Krankenheit?, Wiss. BuchgeseUschaft, 1975, p414.3. Rotschuh alapján, i.m.4. A további ismertetés alapja: S. Minuchin, Psychosomatic Families, 1978, németül: Psycho-
somatische Krankheiten in dér Familie, 1986.5. Zűr Sinnstruktur dér árztlichen Handlung, 1953.6. Arzt und Krankheit, 1941.7. Praktisches Wörterbuch dér Pastoralanthropologie, 1975, p883k.8. Vö. a továbbiakhoz pl.: H. Stierlin, Zűr Famiiienpsychosomatik heute, in: Psychotherapie,
Psychosomatik und med. Psychoiogie, 1990, p357k; D. Reiss & al, Family process, chronic illness, in: Archív of General Psychiatry, 43/795k;/. Weakland, Famiiiensomatik, 1977, S. Minuchin, im.
9. J. G. Miller, living Systems, 1978; U. Bronfenbrenner, Die ökologie dér menschlichen Ent- wicklung, 1981 nyomán.
79
D ) „...AKIK MEGFÁRADTATOK ÉS MEGTFRHF,ETETTETEK... ”Tanulmányok az ún. „bum out’’-szindróm áról
I. A SZINDRÓMA SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAI ÉS PASZTORÁLPSZICHOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSE
1. Egy fogalom irritáció t vált ki
A „kiégettség” plasztikus kifejezés, amelyet a köznyelv ham arosan elfogadott. Szemléletesen érzékeltet egy sokak által ism ert állapotot.
Gondot okoz viszont egyes szakembereknek. Vannak, akik úgy vélik, túlságosan átfogóan, komplexen jellemez egy veszélyes fejlődési folyamatot, egy szindrómát. Néhányan kételkednek abban, hogy alkalmas-e a tudom ányos m unka számára, amely inkább a specifikus és egzakt fogalomalkotást részesíti előnyben.
Gondot okoz a találó kifejezés, ill. az általa megfogalmazott jelenség azoknak is, akik a jóléti és a fogyasztói társadalom létformájának korlátlan és feltétel nélküli továbbfejlesztése m ellett törnek lándzsát. Elképzelhetetlennek tartják, hogy éppen az az életmód, am elyet a jólétre és az élet élvezetére való törekvés jellemez, egyre több em bert pszicho- szomatikusanveszélyeztetne. Tény, hogy sokan nem úgy reagálnak, ahogyan az ilyen társadalm i norm ák szerint illenék: kedw esztetten, „kiégetten” végzik munkájukat - vegetálnak.
Gondot okoz a kiégettséggel jelzett állapot az olyan foglalkozási ágak egyes ideológusainak is, amelyek magas erkölcsi igénnyel lépnek fel, és ezzel alig tartják összeegyeztet- hetőnek, hogy az ilyen területen dolgozó szakemberek „erkölcstelen" m ódon csalódott kiégettséget tanúsítanak.
Maguk az érintettek még inkább elutasítják a kiégettség veszélyét és tényét. Ez az állandó túlterheltségkövetkezményére hívja fel ugyan a figyelmet, a túlterhelés viszont, paradox módon, sokak számára egyfajta „státuszszimbólum” is: a „fontos em berek” term észetesen túlterheltek. Sokan a gyengeség jelének tekintik, hogy nem tudtak megbirkózni a túlterheléssel, és összeroppantak annak súlya alatt. Az ilyen „csődöt m ondást” nehéz bevallani egy olyan társadalom ban, vagy foglalkozási ágban, amelynek legfőbb norm ái a teljesítmény vagy az önzetlen önfeláldozás.
A kiégettség jelensége frontálisan üközik össze az ezredforduló világának klasszikus és olimpíkus éíetmottójával: gyorsabban, m esszebbre és magasabbra.
Az újabb szakirodalomban a túlzott érzelmi töltésű, egyesekben pánikot kiváltó „kiégettség” helyett a foglalkozási defoimáció kifejezéssel is gyakran találkozunk. Ez az elnevezés semlegesebb, kevesebb ellenállást vált ki, és megkönnyíti a segítségnyújtást.
2. A szindróma tudományos besorolása és definíciója
A kiégettség vagy foglalkozási deformáció szociálpszichológiai fogalom. M int ilyen különbözik a klinikai diagnózisoktól, például, a „depressziótól”. A klasszikus klinikai szemlélet értelmében a depresszív szim ptóm a (tünet) esetében a betegség, a zavar oka elsőrenden az egyénen belül (ún. endogén okok), ill. élettörténetében vagy aktuális esem ényekben (ún. exogén okokban) keresendő, és ennek megfelelően alakítandó ki a terápia is.
A szindróma (tünetcsoport) fogalmával a szociálpszichológia az egyén és a környezet közötti kölcsönhatásokra koncentrál. A klasszikus és mechanikus ok-okozati össze-
80
függés helyébe a korrelációban, kölcsönhatásokban való gondolkodás lép. Az érintett ember, m int az adott norm ák megvalósítására törekvő társadalom aktív tagja egysze- mélyben a veszélyes állapot okozója és a veszélyeztetettség alanya - az „okozat”.
A kiégettségi szindróma legegyszerűbb definíciója ez lehet: A kimerültség term észetes állapotát m indenki ismeri. Aki sokat dolgozott, az kimerül. A kim erült em ber azonban ki tudja pihenni magát. A kiégettségoly&n, állandósuló kimerültség, am elyet az érintettek a szokásos m ódon m ár nem tudnak megszüntetni.
Érdekes megfigyelés, hogy ezzel a szindrómával nem csak egyes személyeknél találkozunk. Munkahelyi közösségek, intézmények esetében is konstatálható a jelenség kollektív megjelenési formája.1 Ennek részletes tárgyalására később visszatérünk.
3. A tudományos kutatás alakulása és a tünetek leírása
A tudom ányos kutatás 20-25 év óta foglalkozik ezzel a jelenséggel. Ez nem azt jelenti, hogy korábban nem létezett volna a kiégettség. Mint látni fogjuk, m ár egyes ószövetségi leírások is meglepő pontossággal rajzolják meg ezt a kórképet. Szépirodalmi példákat is találhatunk - a legismertebb pl. Thomas Mann regénye a „Buddenbrock ház”, vagy Graham Green elbeszélése (1961) „A Burn-Out CaseV
Az első szociálpszichológiai vizsgálat a 70-es évek elején készült.3 Elsősorban amerikai és angolszász szakemberek foglalkoztak a jelenséggel. 1990-ben E. Chemiss így írta körül a segítő foglalkozásokban dolgozóknál tapasztalt „bum ou t” szimptómáit:
A m indennapi m unka megkezdése nagy benső ellenállás leküzdését igényli; eluralkodik a sikertelenség, ingerültség, közömbösség és visszahúzódás érzése; a munkavégzés alatt és a m unka u tán túlzott fáradtságról, kimerültségről panaszkodnak; egyre n a gyobb erőfeszítésekbe kerül, hogy türelem m el, em patikusán bánjanak a segítségre szorulókkal; a kliensek egyre jobban „idegesítik” a segítő foglalkozást végzőket; m unkájukat sem atikusan végzik; tú lzott m egértést tanúsítanak a nyugtatószereket szedő kliensekkel szemben; kerülik a kollegiális esetmegbeszéléseket. Rendszeresen panaszkodnak alvászavarokról, étvágytalanságról. Sorozatossá válnak banális betegségjelentések (megfázás stb.), gyakori a fejfájás, az em észtési és gyomorpanaszok. Pozitívnak ígérkező m unkahelyi változásra is bizalmatlansággal és elutasítóan reagálnak. Ugrásszerűen megnő az alkoholizmus, a gyógyszerektől való függőség veszélye, állandósulnak a családi és házassági problémák. Baráti, szociális kapcsolataikat egyre jobban elhanyagolják, visszahúzódnak. *
A panaszok m ind a testi, m ind a lelki közérzetet érintik, és a szociális kapcsolatokat is veszélyeztetik.
A jelenség tudom ányos leírása a következő tünetcsoportokat különbözteti meg:5
1. Pszichés tünetek:- emocionális (érzelmi) tünetek: reménytelenség és tehetetlenség érzése;- az érzelmek kontrollálása felborul: agresszió, dühkitörések;- az intellektuális képességek zavarai: csökken a koncentrációs képesség és az emlékezőtehetség.
2. Fiziológiai t ü n e tek- állandósuló (testi) feszültségérzés, fejfájás;- a testi eilenállóképesség (immunitás) csökken;- fiziológiai reakciók lépnek fel: pl, magas vérnyomás.
3. Magatartásbeli tünetek:- gyakori, kontrollálatlan agresszió, dühkitörés;- a teljesítőképesség, a szakmai érdeklődés csökken;- csökken a kezdeményezőképesség, „felső utasításra” várnak,
81
4. Szociális magatartás:- visszahúzódás, a kollégiális kooperatív kapcsolatok csökkenése:- a baráti kör elhanyagolása; t- korábbi hobbyk (pL sport) feladása.
5. Problematikus viselkedésformák:- elhatalmasodó cinizmus, közömbösség, negatív beállítottság a kliensekkel szemben;- a korábbi elkötelezettség elvesztése. (Az ún. dehumanizáció jelensége.)
A tüneti kép azokat a jelenségeket foglalja össze, amelyek a kiégett em bernél tapasztalhatóak. Ennyiben statikus képet nyújt. A továbbiakban a szakirodalomban ism ertetett néhány esetleírás segítségével érzékeltetjük azt a progresszív folyamatot, amely a szindróm a kialakulásához vezet.
4. Tipikus esetek és esettípusok
a) „Együttérzés és érzelemvesztés’' - lehetne az onkológián dolgozó nővér esetének mottója:
Teréz nővér kiváló eredménnyel végezte a nővérképzöt, néhány éve volt munkában. Rátermettségét, képességeit mindenki elismerte. Energikus, megfontolt fiatal nő volt. Idealizmusa és hite példamutató.
A sebészeten a páciensei és a hozzátartozók szerették, mint mondták „nincs még egy ilyen együttérző teremtés ebben a kórházban". Életvidámsága néha többet jelentett a betegeinek, mint a fájdalomcsillapítók. Ha belépett egy kórterembe, áradt belőle az együttérzés, a biztató reménység. Elbocsátáskor sok beteg búcsúzott így: „Maga nélkül sohasem gyógyultam volna meg!"
Minden elismerést megérdemlő erkölcsi motiváció késztette Teréz nővért arra, hogy áthelyeztesse magát az onkológiai osztályra. Felettesei és a személyzeti osztály örült, végre kapnak valakit ebbe a munkakörbe. Nem tartotta senki szükségesnek, hogy éppen vele részletesebben is megbeszélje az elhatározását. Mint eddigi munkája során is, életcélja a másoknak segítés volt. Úgy érezte, az onkológián van igazán szükség rá.
A halálozási arányszám itt igen magas volt. A betegeket a testi szenvedés mellett a lelki állapotuk is gyötörte. Nem csoda, hogy a nővérek csak néha-néha kaptak egy jó szót tőlük. Nyomasztó hangulat uralkodott az osztályon. Teréz nővér nagyon együtt érzett pácienseivel, velük szenvedett. Minden halálesetnél úgy érezte, kudarcot vallott, szinte bűnösnek érezte magát. Halálosan fáradtan ment esténként haza. „Persze, ez a nővérhiány” - gondolta ilyenkor.
Kollégiái „olyan mások voltak”, mint ő. Mintha azokat nem terhelné annyira ez a sok szenvedés. Ha ez így van, gondolta, „csak bennem lehet a hiba”. Hamarosan elvesztette humorát. Ez megriasztotta. És az, hogy örült, ha szabadnapja volt, és nem kellett látnia a pácienseit.
Később, ha szolgálatban volt, lehetőleg keveset időzött egy-egy ágynál. Eleinte még feltűnt neki, hogy ő is használja az osztályra jellemző, gunyoros kifejezéseket, ha a páciensekről beszéltek. Eleinte még érezte, hogy egyre jobban eltávolodik a betegektől. „Ha nem vigyáz magára jobban-m ondta neki egy orvos maga is hamarosan a betegünk lesz.” Ő arra gondolt, hogy az utóbbi időben esténként már nem csak egy pohár bort iszik, és azzal más osztályra kerülne... Ingerülten felelte az orvosnak, hogy jobb, ha a betegeivel törődik. Gyakran volt náthás, sokszor fájt a feje. Gyógyszer nélkül nem is tudott volna dolgozni.
A házassága is megromlott, a férjét is alig tudta elviselni maga mellett. A gyülekezeti kórusba már régen nem járt el. Pedig hogy szeretett régebben énekelni! Kétségbeesetten kérdezte magát, miért is lett nővér. Feleletet nem talált már.
b) „A siker és a sikerkényszer elviselhetetlen terhe’’ címszó illik a következő esetre:6
István végre megnyitotta a butikot. „Egy életen át” erre vágyott. Már a képzőművészetin töltött évek során is divattervek tömege volt a fejében, amelyeket most végre megvalósíthatott. Divatcár lesz belőle, erről meg volt győződve családja is.
Minden erejét az üzletbe ölte, anyagi lehetőségeit csak a butikra fordította. A család lelkesen támogatta, mindenki bízott benne, hogy ha senkinek, de neki sikerülni fog. Úgy is lett. A második évben már saját kreációkkal jelentkezett. Ha akart volna, sem tudott volna menekülni a megrendelések tömegétől.
82
Nem bizakodott el, mert „ebben a szakmában”, mondogatta, „a siker tiszavirág-életű, csak egy szezonon át tart. Jövőre elfelejti a .kedves vevő', hogy ki voltam.”
Az állandó versenyfutás az idővel, hogy kész-e már tavasszal az őszi kollekció, egyre jobban hatalmába kerítette. Állandó félelemben élt, mi lesz, ha „nem jön be” a következő divat.
Idővel gyanakodóvá vált: attól félt, munkatársai közül valaki, a „konkurencia kéme” lehet. Szinte mindent maga csinált, hogy „megőrizze szakmai titkait”. Reggel 6-kor már a terveinél ült, éjfélkor fejezte be a könyvelést.
A családja, kisebb-nagyobb csetepaték után, ami neki eleinte még lelkiismeretfurdalást okozott, lemondott „testi jelenlétéről”. Anyagilag mindenük megvan! - nyugtatgatta magát. Négy év után testi-lelki energiáját teljesen elhasználta. Pattanásig feszült idegeit gyógyszerekkel csillapítgatta. A vevőkkel már nem foglalkozott, kiállhatatlan társaságnak tartotta őket, akiknek mindig van valami kifogásuk. Nem tudta, hogy a feje vagy a gyomra fáj-e jobban. A teljes kimerültség állapotával kezelték négy napig az intenzív osztályon.
Felépülése után eladta az üzletet. Kreativitása a kórházban maradt. Kipróbált néhány munkakört, műszaki rajzolónak állt, majd egy könyvelésben dolgozott néhány hétig, de nem tudott megbirkózni a követelményekkel. Végül egy ruhagyár telefonközpontjában állapodott meg.
c) „Megértés van, eredm ény nincs" címet adhatjuk a harm adik esetnek:
Igazi nagyvárosi fiú. volt, ott végezte a teológiát is. Tehetséges egyháztörténésznek mutatkozott. Szeretett volna később tudományos munkát folytatni.
Erre azonban nem volt mód abban a kis faluban, ahová kirendelték. „Ismerjük képességeidet”, mondták neki, „de nálunk most papokra van szükség!” Nehezen melegedett meg az új helyén, lassan már a libát is meg tudta különböztetni a kacsától. Nagy gonddal készült minden prédikációjára, a temetési beszédekre, soha el nem mondta kétszer ugyanazt. Lendületesen látott munkához. A gyülekezetben rengeteg családlátogatást végzett.
A környező kollégák először viccelődtek, „sztahanovista papnak” nevezték. Volt áttekintő képessége, tudott perspektivikusan és összefüggésekben gondolkodni. A megyei lelkészértekezleteken feltűnt konstruktívan kritikus felszólalásaival. Ezt nem nagyon szerette sem az esperese, sem a kollégái, de ha már annyira foglalkozik a dolgokkal, elvállalhatna néhány tisztséget is. Eleinte ez fel sem tűnt neki, a rá jellemző képességekkel dolgozta ki az egyik tervezetet a másik után. Szervezett és koliégiális együttműködésre törekedett. Kollégáinak viszont az volt az érzésük, hogy egyre több munkát okoz nekik is.
Ő tudta, hogy jó munkát végez, ami hiányzott, az nemcsak az elismerés volt, hanem az eredmények. A gyülekezetben, maga sem tudja, hogyan, sikerült gyönyörűen renováltatnia a templomot és a parókiát. Megteremtette a modern ifjúsági munka feltételeit is. De a látogatottság ugyanakkora maradt, mint korábban. Kevesen jöttek. Lehetett a faluban olyan véleményt is hallani, hogy „érdemes volt azért a pár emberért ennyi pénzt kiadni”?
idővel egyre türelmetlenebbül vonta kérdőre kollégáit, hogyan állnak az egyes határozatok végrehajtásával? - Az esperese meg is jegyezte, nem jó a hangulat a lelkészértekezleteken, ha mindig nyomást gyakorol a többiekre.
Gyomorpanaszai miatt kórházi kezelésre szorult. Ott tűnt fel neki, hogy rosszul alszik. Kezdte megjegyezni álmait - egyre-több rémálma volt, mindig menekült valami elöl. Később napközben is néha pánik fogta el, átmenetileg öngyilkossági gondolatai is voltak. Mind kedvetlenebbé vált, egyre kevésbé érdekelték a dolgok. „Ezeknek az is elég, ha csak a legszükségesebbet csinálom. Nem fogok tönkremenni .ezek' miatt.”
Úgy találta, mindennek az az oka, hogy az esperes meg az egyházvezetés gyenge. „Nem tudják, hogy mit akarnak.” Elővette régi prédikációit. Ha néha egy gyülekezeti tag jött, elküldte, mondván, prédikációra készül.
Sokat barkácsolt otthon, játszott az első unokával. A barátaival továbbra is találkozott, ha összejöttek, nagy vacsorák voltak. Az egyházzene történetével foglalkozott, a reformáció kori énekeskönyveket kutatta. Már régóta számolta, hány éve van még a nyugdíjazásáig...
M indhárom példából kitűnik, hogy m ennyire meghatározza a foglalkozási deformáció a m unkakörnyezet és az egyén kapcsolatának alakulását. Az egyszerű ok-okozati lánc nem adhat m agyarázatot arra, hogy „ki/mi az ok”. A közvetlen munkakörnyezet maga is része az őt is m agában foglaló és általa is hatékonyan alakított nagyobb szervezeti egység
83
nek. A kórház esetében pl. az osztály a kórház része, kórház a város része, amely az egészségügy szervezeti egységébe tartozik, és a társadalom hatása alatt is áll; m indezek éppúgy hatással vannak a nővér kiégési folyamatára, m int a személyiségéből adódó diszpozíció.
A három fenti eset strukturális hasonlatosságokat is m utat. A szindróm a egy fejlődési folyamat - kétes értékű és veszélyes - eredménye. Az egyénen kívüli és benső, pszichikai tényezők együtthatása által alakul ki. Mielőtt a ciklikus lefolyással foglalkoznánk, röviden az individuális-pszichikai tényezőkre irányítjuk a figyelmet. Ezek a mélypszichológiából ismert ún. elhárító mechanizm usok segítségével írhatók le.
5. A veszélyeztetettség és az ún. elhárító mechanizmusok
A kiégettség olyan állapot, amely hosszú időn át, lassan, de folyamatosan alakul ki. A túlerőltető célok, norm ák elérésére való perm anens törekvés, a társadalm i elvárás idővel felmorzsolja az érintettek testi és lelki erejét. Az érzelmi állapotban eluralkodik a stressz, elvész a motiváció.
Eleinte panaszkodnak még fáradtságról, kimerültségről, később állapotukat „sorsuk" szükségszerű velejárójának tartják, Erős veszélyeztetettségről akkor beszélhetünk, ha ez az állapot a veszélyeztetettek számára természetessévált. Ehhez a mélypszichológia felfogása szerint az elhárító mechanizm usok diszfunkciója, túlműködése vezet el.
Az elhárító m echanizmusok alapvetően pozitív funkciót töltenek be: védik az egyén testi-lelki egyensúlyát a „belső veszélyekkel" szemben. Óvnak a túlzott kontrollálatlan in dulatok, ún ösztöntörekvések kitörésétől. Ennek a védő, a lelki egészség szempontjából fontos folyamatnak diszfunkcionális formája akkor jelentkezik, ha a konkrét, aktuális veszélyeztetettség felismerésének, tudatosulásának és leküzdésének akadályozóivá válnak.
Ilyen diszfunkcióra utalhatnak a környezet aggódó figyelmeztetésére adott, ismétlődő, elutasító kifejezések: „velem ez nem történhet meg!"; „idővel m ajd csak rendbejön- nek a dolgok...”; „egyszerűen nem igaz, hogy kimerült, ingerült lennék!”; „nekem nem árt a hajsza, sőt, akkor tudok legjobban dolgozni!”; „csak egy pár nap pihenés kell, és megint a régi vagyok...”
5.1. AZ ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK MEGJELENÉSI FORMÁI
Az elhárítás különböző formáinak kutatása Anna Freud m aradandó érdeme. Ő a következőképpen csoportosította ezeket a jelenségeket:
Az ún. elfojtás a leggyakrabban jelentkező forma. Röviden fogalmazva ez azt jelenti, hogy önmagunkra vagy m ásokra vonatkozó tényeket, felismeréseket „egyszerűen” nem veszünk tudomásul. Azok valóságtartalm át és az általuk kiváltott érzelmeket „elfojtjuk”. Például: „Velem ez nem történhet meg!”
Az ún. eltolás akkor jelentkezik, ha nyugtalanító, kellemetlen érzéseket, felismeréseket egy relatíve és aktualitásában kevésbé fontos dologra, személyre, helyzetre „tol el” valaki. Például: „Nem m ehetek kórházba kivizsgáltatni magam, m ert nincs, aki vigyázzon a papagájomra!” Az önm aga iránti gondoskodás szükségessége a m adár iránti gondoskodásra helyeződik át.
A latin projekció szó jelentése: kivetítés. Azt a folyamatot jelöli, amikor az egyén belső, lelki tartalm akat a külvilágba, a környezetébe „vetít ki”, önm agán kívül látja azt, ami őbenne történik. Ez történhet például a bűnbak keresése által: „Ha ő egy kicsit jobban megerőltetné magát, és többet keresne, nem kellene nekem kettőnk helyett dolgoznom!” % egyrészt elhárítódik a saját személy iránti felelősség, másrészt biztos, hogy semmi sem fog megváltozni.
Az introjekció (latin) kifejezése „bevetítéssel" fordítható. A projekció ellentéte. Az ilyen embert a környezete, ellentétben az előző csoporthoz tartozókkal, morálisan m a
84
gasra értékeli. Aki elsősorban magában keresi a hibákat, az sokszor a lelkiismeretes, szerény em ber benyom ását kelti, és általában mások megértő-vigasztaló reakciójára számíthat. Tarthatatlan munkafeltételek mellett dolgozóktól hallható például gyakran: „Ha egy kicsit több erőm lenne, és jobb lenne a fejem, könnyen el tudnék végezni m inden t...”
A fantáziálás a szükséges változás elöli menekülés formája. Ha változás történne, akkor olyan m értékűnek és minőségűnek kellene lennie, aminek reális alapja nincs. Az egyik legismertebb példa erre: „Ha egyszer végre ötösöm lenne azon a büdös lo ttón ...” A statisztika szerint a telitalálat valószínűsége megközelítőleg akkora, m int az, hogy valakit villámcsapás ér.
A szelektív emlékezés egyfajta filter: csak azt tartja meg, ami elviselhető, kellemes, az egyéni elképzeléseknek, a normáknak stb. megfelel. Elmossa az időbeni és térbeni határokat, rég történt események úgy élnek valakiben, m intha tegnap történtek volna.
A reakcióképződést is az elhárító mechanizmusok közé sorolja a klasszikus mélypszichológia. Témánk összefüggésében különösen fontos jelenség. A fogalom olyan folyamato t jelöl, amelynek során valaki elfojtott vágyait, indulatait ellentétes értelm ű magatartás- és viselkedésm óddá változtatja át. Ez súlyosabb esetben az alapmagatartás meghatározó form ájává válik. Az ilyen személyiség egészében ellentm ondásosságot sugároz. Például a m unkától kimerült, p ihenést igénylő feleség ezt m ondhatja férjének: „hagyd csak, majd én kiporszívózom a lakást, nekem jót tesz az a kis m ozgás...” Ahogyan dolgozik, abból nyilvánvalóvá válik, hogy egyáltalán nem tesz jó t neki.
5.2. AZ ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK ÁLLANDÓSULÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI
Ha egy vagy több elhárító mechanizmus valakinek alapmagatartásává válik, akkor m egterem tődik a kiégés folyamatának egyik veszélyes pszichikai feltétele.
Egy ördögi kör indul meg: az elhárítás „segítségével” az érintett még több terhet vállal magára, ami még intenzívebb elhárító mechanizm usokat tesz szükségessé. Ez a circu- lus viciosus önállósul, nem tudatosan zajlik le, hanem megszokássá válik. Eleinte úgy tű nik, hogy a veszélyeztetett jóva l munkabíróbb, m int kollegiális vagy családi környezete, álló- és ellenállóképessége erősebb vagy a kortársainál fiatalosabb. Ez a látszólagos nyereség viszont erősíti azt a destruktív folyamatot, amely lépcsőzetesen, ciklikusan alakul ki.
6. A kiégettség ciklikus kialakulási folyamata
A kiégettség szindrómájának kialakulása 12 lépcsős folyamatként képzelhető el. Az egyes stádium okat nem éles határok választják el. A szakaszok az élethelyzettől és a személyiségtől függően különböző intenzitással jelentkeznek.
M inél korábbi stádium ban ismeri fel valaki a veszélyt, annál hatékonyabb lesz a segítségnyújtás is. A következőkben az egyes szakaszok jellegzetességeit ismertetjük:7
1. szakasz: A bizonyítani akarástól a bizonyításkényszerig. A képességek, adottságok bizonyítása, az azokkal való élés, természetes, egészséges, önm agunk és mások számára is hasznos igény. A tálentum okat nem kell elásni... Ha viszont kényszerré válik, akkor a testi és lelki egészség veszélyeztetőjévé válhat. Az egyetlen cél érdekében m indent feláldozni akarás valláspszichológiailag az idolátria, a bálványimádás kategóriájában jelenik meg. A vele járó veszélyeket a vallások általában mitologikus form ában írják le. Az érintettek később gyakran a végtelen idealizmus jelenségével érzékeltetik állapotukat: ideális feleség, családanya, kiváló szakember szerettek volna lenni. A csapda abban áll, hogy ezeknek az ideáloknak a követését a környezet m esszem enően szorgalmazza, és magas elismeréssel honorálja, azaz kívülről is serkenti.
Hogyan alakul az ilyen folyamat? Sok eredendő oka lehet, például az, hogy a szülők „sokat vártak" a lányuktól, vagy sokat és m ást várt az apa és az anya gyermekétől - legyen
85
„jó háziasszony, és egyben legyen szakmájában is sikeres”. Irreálisan eltúlzott határokat szabtak. Ennek ellentéte az, ha valaki fejlődése folyamán semmilyen határral sem ism erkedett meg, „azt csinált, am it csak akart”. A határok hiánya által könnyen túlbecsülhette képességeit és lehetőségeit. Egy további ok lehet a „dac”, egy olyan életnorm a kialakulása, melynek értelm ében „legfőbb ideje, hogy a nők m egm utassák a férfivilágnak, mire is képesek”. Gyakori ok az is, ha valaki csak akkor kapott elismerést, ha átlagon felüli teljesítm ényt nyújtott.
Mi segít ebben a szakaszban? A veszélyeztetettség, az azt kialakító beállítottság és gondolkodásmód felismerése, valamint annak a személyes pontnak a megállapítása, amikor a „bizonyítási igényből” kényszer lesz. Fontos a saját, term észetes m unka és életritm us kiderítése, és az ahhoz való alkalmazkodás.
2. szakasz: Fokozott erőfeszítés. Ha a bizonyításkényszer kialakult, akkor a különböző feladatok egyre sürgetőbbé válnak a veszélyeztetett számára. Lelkiismeretességre, idealizmusra, elkötelezettségre hivatkozva magyarázzák az állandó túlterhelést. Erre a stádium ra utaló jel, ha megszűnik a feladatok delegálásának képessége, ha valakinek m indent m agának kell elvégeznie. Ehhez nem a mások képességei iránti bizalmatlanság vezet, inkább a kontrollvesztéstőlvdXó félelem. Az érintettek úgy érzik, ha csökkentik teljesítményüket és felelősségvállalásukat, akkor értéktelenné válnak. Ez a folyamat hosszú időn á t normálisnak tűnik, célratörőnek, szorgalmasnak tartják a veszélyeztetetteket. A bizonyításkényszer félelmeket is kialakít: talán mégsem eléggé jól végzi munkáját, talán nincs meg a rátermettsége. A teljesítmény állandó növeléséből adódó fáradtság az eredményesség csökkenéséhez vezethet. Ez nem a képességek hiányának, hanem a kezdődő kiégésnek a jele.
M i segíthet ebben a szakaszban? A legbiztosabb segítség az érintettek szám ára a legnehezebb: a feladatok, elvégzendő munkák egy részének delegálása. Ezáltal csökken a megterhelés, az eredm ény javul. A „kevesebb több” elve az iránytadó. Akialakuló félelem megfogalmazása és leküzdése a lelkigondozói beszélgetések központi témája.
3. szakasz: A személyes igények elhanyagolása. Minél inkább a m unka és feladatvégzés kerül az élet középpontjába, annál kevesebb idő és energia ju t a személyes igények kielégítésére. Ez odáig vezethet, hogy „elfelejtik” elintézni személyes dolgaikat, pl. a telefonszámlát befizetni vagy bevásárolni, vagy a barátok születésnapja csak hetekkel később ju t eszükbe. Lassan eltűnik az életükből, arai személyes elégedettségüket szolgálta, ami által korábban „jól érezték m agukat”. A szerelem, az érzelmek elérhetetlen messzeségbe kerültek. Eltűnik a humor, a vidámság, a veszélyeztetettek megkomorulnak. Gyakran fokozódik a szeszes ital fogyasztása vagy más káros szenvedély. Egyre gyakrabban visznek haza munkát magukkal, a „hivatalos elfoglaltság” az egyetlen időtöltés.
Mi segíthet ebben a szakaszban? A felismerés az első lépés. Ezután az elintézésre váró személyes ügyek feltérképezése következhet, egy azokat fontossági sorrendbe állító lista elkészítésére van szükség. Hasonló m ódon az is, hogy a korábbi tapasztalatok alapján, milyen foglalatosságok vezettek pihenéshez, kikapcsolódáshoz. Előre megtervezett napi- és heti rend segítheti a kiegyensúlyozott életvitelhez való visszatalálást.
4. szakasz: A személyes igények és a konfliktusok elfojtása. Ebben a szakaszban az érintettek érzékelik kiegyensúlyozatlanságukat és benső konfliktusukat. Sokat foglalkoztatja őket pl. az egészségük kérdése, komolyan veszik „múlni nem akaró” megfázásaikat, fáradságérzetüket. Még érzik, hogy jobban kellene vigyázniuk egészségükre. De m indent m egtesznek azért is, hogy környezetük ne vegye észre, mennyire aggódnak magukért. Ez a benső konfliktus terhes számukra, akadályozza (túl)teljesítő hajlamukat. Hamarosan ezért érzelmeiket nem óvó jeleknek tekintik, hanem megszokott életvitelüket akadályozó zavarnak. Ezért az elfojtó mechanizm usok segítségével arra törekszenek, hogy elűzzék ezeket a gondolatokat. Lassan helyreáll az önmagukra alkotott kép: m inden fontosabb, m in t önmaguk. Ha m ások kezdenek aggódni értük, akkor m egközelíthetetlenné válnak. Egy további reakcióforma az, hogy a testi kimerültség jeleire ugyancsak túlteljesítéssel reagálnak: a szabadnapot, a hétvégét vagy a rövid szabadságot átalusszák, vagy végígspor- tolják. Néhány óra vagy nap alatt kísérlik meg behozni azt, amit hónapok óta elmulasz
86
tottak. Ezek a pánikra emlékeztető akciók nem a várt regenerációhoz vezetnek, az ilyen alvás u tán gyakran még fáradtabban ébrednek fel, a tú lzott és nem jól adagolt sport kimerít. így bizonyítva látják, hogy „nem érdem es” sokat aludni, sportolni, m ert úgysem pihentebbek, tehát m aradhat m inden a régiben.
M i segíthet ebben a szakaszban? A kívülről érkező intések komolyan vétele mellett az ad hoc regenerációs akciók mellőzése. Az alvás és a mozgásigény rendszeres, napokra való beosztása megállíthatja a folyamat továbbfejlődését. A lelkigondozói beszélgetés té m ája az önm agunk iránti felelősség, az intő jelek komolyan vétele.
5. szakasz: Az értékrend megváltozása. Az eddigi folyamat során a veszélyeztettek m egtanultak lem ondani igényeikről. így lassan felborult benső, természetes értékrendjük is. A szükséges, vagyis a realitás és a kevésbé szükséges közötti különbségtétel természetes képessége egyre inkább elvész. Időérzékelésük is megváltozik, beszűkül: elvész a m últ és a jövő jelentősége, m inden érdeklődésük és figyelmük a pillanatra koncentrálódik. Az, hogy m ilyen volt korábban életük, amikor még nem voltak ennyire túlterheltek, vagy m ilyen lesz m ajd a jövőjük, ha megérik, zavarja pillanatnyi teljesítőképességüket, és ezért eltűnik a perspektívájukból. Az ítélő- és érzékelőképesség is deformálódik: a gyermek, a h á zastárs vagy az ismerősök, akiknek szükségük lenne rájuk, az „idegeikre m ennek”, m ert feltartják munkájukban. Ellentétes előjelű jelenség az is, hogy a veszélyeztetett nők ebben az időszakban olyan szerelmi kapcsolatba keverednek, amelyek eleve kilátástalanok, de „azonnal" és intenzíven megkezdhetők. Régi, szoros kapcsolataikat feladják. 1-Ia a csalódás bekövetkezik, akkor ehhez gyakran a korábbi baráti kör elvesztése is járul. Egyre in kább egyedül maradnak.
M i segíthet ebben a szakaszban? A jelenség magva az izoláció, a veszélyeztetett m agára m aradása. Ezért szükséges ilyenkor a személyes értékrend őszinte áttekintése. Mi fontos jelenleg az életemben, milyen sorrendiség áll fenn? Mennyiben felel meg ez a sorrendiség értékrendszeremnek? Milyen lenne az az értéksorrend, amelyre vágyom, és am ely kielégítene? Milyen lépések tehetők azonnal ennek megvalósulása érdekében? Ehhez nyújtanak a lelkigondozói beszélgetések segítséget.
6. szakasz: A fellépő problémák tagadása. A 3. szakaszban kezdődött meg az igények és a konfliktusok figyelmen kívül hagyása. Itt ugyanez kiteljesedett, felerősödött form ában jelentkezik. A veszélyeztetettek nem csak egyes, korábban a kiegyensúlyozottságukat biztosító tényezőktől távolodnak el, hanem m inden „megszűnik létezni" számukra, ami teljesítménykényszerükön kívül esik. Nemcsak a környező világuk egyes részeihez, h a nem magához a környező világhoz való kapcsolat vész el. A feladatvégzésre irányuló totális fixálódás alakul ki. Fokozódik az elmagányosodás, az érintetteknek nem marad energiájuk arra, hogy másokkal természetes kapcsolatot alakítsanak ki. Az elkerülhetetlen baráti látogatások, beszélgetések nyomasztó teherré válnak. A viselkedésmódot a nö vekvő intolerancia jellemzi. Beszűkül a gondolatvilág is, megszűnik pl. a politikai, társadalm i események iránti érdeklődés. Tipikus, erre jellemző kifejezések: „erre aztán nincs idő” vagy a racionalizáló kijelentés: „politikával stb. nem érdem es foglalkozni, m ert úgysem befolyásolhatok sem m it”.
M i segíthet ebben a szakaszban ?Ha feltűnik, hogy a stílusban eluralkodott a cinizmus és a keserűség, ha valaki nem tud olyan m indennapi eseményekről, amelyekről „az egész város beszél", ha baráti és családi meghívások nem kellemes időtöltést, hanem további stresszt jelentenek, akkor ezek arra intenek, hogy csökkenteni kell a túlterhelést. Sokat segít, h a sikerül állapotukról beszélniük. A változás az eltagadott valóság kimondásával kezdődik. A lelkigondozói beállítottság az irgalmasságot hirdeti az öncsinálta törvények kényszerével szemben.
7. szakasz. Visszahúzódás. A visszahúzódó emberre nem hatnak a környezeti befolyások. A másokkal való eszmecsere és érzelemcsere elmarad. így az izolált em ber rem ény- és tájékozódási igényét kizárólag saját forrásaiból kell, hogy fedezze. Az állandó túlterhelés m iatt ezek ham arosan kimerülnek. Az em ber teremtettségénél fogva társas lény, rem ény- és tájékozódási szükségletét a másokkal való kapcsolatok által biztosíthat
87
ja és táplálhatja. A folyamat szélsőséges jelensége a „totális kiszállás” vágya lehet. „Mindent otthagyni, és egy magányos szigetre emigrálni" az egyik gyakori kijelentés ebben a helyzetben. A visszahúzódás az elmagányosodástól való félelemmel is jár. Ez a félelem, kifelé, gyakran ellentétes formájában, az agresszióban jelentkezik. Az önizolációnak van egy paradox megjelenési módja is: van, aki tréfamesterré, környezete bohócává válik. Mindig m indenhol m indenből azonnal viccet csinál - és nem lehet vele komolyan szót váltani, elérhetetlenné válik mások számára.
M i a segítség ebben a szakaszban? Először annak belátása elengedhetetlen, hogy m indenkinek szüksége van emberi kapcsolatokra. A „magányos farkas” a farkasra, és nem az em berre vonatkozó kép. A lelkigondozás teológiai tém ája itt a koinonia.
8. szakasz: Magatartás- és viselkedésváltozás. Ebben a szakaszban elvész a külső vélem ény m eghallgatásának képesége. M inden kritikaként hat. Megszűnik a tám adó kritika és a m ásoktól kapott figyelmesség, támogatás közötti különbségtétel képessége. A kapo tt szeretet érzékelhetetlenné válik - a veszélyeztetett szám ára gyakran m egdönthetetlen „tény”, hogy ő t úgysem szereti senki. Radikális változások jellemzik ezt az időszakot. Aki pl. korábban sohasem ivott, dohányzott, rászokik ezekre vagy ellenkezőleg - hogy legalább valami változzék - , szakít szenvedélyeivel. A hirtelen fellépő falánkság és a kegyetlen fogyókúra jelensége is ide sorolható, vagy ha a m indig csinosan öltözött hirtelen elhanyagolja külsejét, vagy fordítva. A változás közös jellemzője a szélsőségesség. Az előző pontban leírt stílusváltozás tovább folytatódik.
Mi segít ebben a szakaszban? Az első lépés annak feltérképezése, hogy az érintett milyen változásokat állapíthat meg magatartásában, viselkedésében. így tudatosulhat a veszélyeztetettség, és növekedhet a változtatásra való motiváció. A változás célja a kritika és a másoktól kapott gondoskodás közötti differenciálóképesség visszaszerzése. A lelkigondozó nagy empátiával kell, hogy közeledjék a szenvedőkhöz, m ert a kapcsolatfelvevő képesség erősen beszűkült. A lelkigondozás központi tém ája itt a szeretet fehet.
9. szakasz: Deperszonalizáció. A deperszonalizáció azt az állapotot jelenti, amikor valaki elveszti önérzékelő képességét. A „bum out”-ciklus korábbi periódusában elvész a külvilágukkal való kapcsolat. Itt a „belvilággal" való kapcsolat szűnik meg. Ez jelentkezhet például abban, hogy az orvos által diagnosztizált testi-szervi betegségekkel szemben a veszélyeztetettekközönyösekmaradnak, m intha nem is ró luklenne szó. Olyan idegennek érzik testüket. Gyakran elvész a „veszélyes” és a „bagatell” közötti differenciáló képesség - valaki felírat egy új szemüveget, de az aggasztó EKG-leletre nem reagál. Az érzelmek, ha m ég érzékelhetőek, olyannak tűnnek, m intha egy idegen személy „érezné” azokat.
M i segíthet ebben a szakaszban? A helyzet nem olyan reménytelen, am int első pillantásra tűnne. De külső, szakszerű, orvosi vagy szaktanácsadói segítségre van szükség. Aki megtalálta az odavezető utat, képes lesz megállítani a folyamatot is. - A szakember felkeresése nehezére esik a segítségre szorulónak A lelkigondozás fontos feladata az odavezető ú t egyengetése.
10. szakasz: Belső üresség. A deperszonalizációval szorosan együttjár az ún. belső üresség érzése. Mivel ez az em ber számára tartósan elviselhetetlen, ösztönösen annak „feltöltésére” igyekszenek a veszélyeztetettek. Különböző módszerekhez folyamodhatnak, amelyek általában csak pillanatnyi hatással járnak. Kábítószerrel, futó kalandokkal próbálhatják meg például kitölteni az űrt, a csalódás azonban tovább fokozza a szorongató érzést. Sokan a félelemérzet, pánikszerű aggodalomrohamok, klausztrofóbia stb. által töltik ki a benső ürességet. Feltételezhető, az em ber szám ára még ezek a szorongató érzések inkább elviselhetőek, m int a totális lelki üresség. Jó, ha a segítő személyek és az érintettek tudják, hogy az ilyen félelem-szimptómák jelek, és nem „önmagukban létezők”. Ezért a segítségnyújtás akkor lesz sikeres, ha nem annyira a féléimre irányul, hanem arra, am it ezek helyettesítenek.
Mi segít ebben a szakaszban? Ebben a stádium ban is a környezet nyújtotta segítség kell, és az elsősorban abban álljon, hogy a veszélyeztetettek szakszerű kezeléshez jussanak.
11. szakasz: A depresszió. Aki ebbe a stádium ba jutott, az életét értelmetlennek, reménytelennek, öröm telennek és egyre elviselhetetlenebb tehernek tartja. Elhatalmasodik a kimerültség és a kétségbeesettség érzése. Az alvás nem nyújt igazi pihenést, a fáradság állandósul. A legkisebb megerőltetés is hatalm as terhet ró a veszélyeztetettekre. A depresszív em ber gyakran nem akar felkelni. Ennek oka az, hogy az ágyban biztonságban érzi magát. Ezért inkább erősíti a depressziót az, ha a környezet vagy a depresszióban szenvedő kényszeríti magát, hogy felkeljen. Csak ettől nem fog megváltozni az állapota. Ismeretes, hogy a súlyos depresszió a suicidalitás veszélyét is magában foglalja.
M i a segítség ebben a szakaszban? Minél gyorsabban szakorvosi és pszichoterápiás segítségre van szükség. Felbecsülendő a suicidalitás veszélyének mértéke is.
12. szakasz: A teljes kiégettség. Kevesen jutnak el ebbe a stádiumba, m ert általában m ár az előző szakaszokban megfelelő segítséget vesznek igénybe. Az itt kialakuló kórképben a szomatikus (testi) és a pszichés (lelki) veszélyeztetettség egyidejűleg és olyan in tenzíven léphet fel, hogy a beteg életveszélyes állapotba kerülhet. Súlyos, ún. pszichoszomatikus betegségek alakulhatnak ki, amelyek kórházi kezelést és hosszabb utógondozást igényelnek.
A „bum out’’-folyamatot a 19. ábra foglalja össze.
19. ábra
89
Aiegtöbb, röviden összefoglalt jelenséget mindenki tapasztalatból ismeri. Külön-kü- lön a m odem élet velejárói. Ha csak rövid időn át lépnek fel, akkor ki-ki saját erejéből meg tu d birkózni velük. A veszélyeztetettség akkor lép fel, ha ciklikusan összekapcsolódva, egymás hatását fokozva folyamattá válnak. Kedvezőtlen környezeti befolyások, különféle krízisek, m int pl. halálesetek, állásvesztés, válás stb. felerősítik és felgyorsítják a folyam atot. Ennek a krízishalmozódásnak a megelőzéséhez fontos, hogy aki munkavégzése által „burn out” - veszélyeztetett, időről időre adjon szám ot m agának állapotáról. így a váratlan, megrázó külső események nem érik „készületlenül”, tudja, hogy akut krízis esetéb en nagyobb gondot kell fordítania magára.
7. Kik a leginkább veszélyeztetettek?
7.1. MIRE HÍVJÁK FEL A FIGYELMET AZ EGYES FELMÉRÉSEK?
Elsősorban amerikai vizsgálati eredményekre támaszkodik a szakirodalom a kérdés megválaszolásánál. A jelenség sokrétűsége m iatt statisztikailag releváns megállapítás csak részben lehetséges. Az ilyen felmérések arra m indenképpen alkalmasak, hogy bizonyos tendenciákra irányítsák a figyelmünket.
A megfigyelések szerint elsősorban az olyan foglalkozási ágakban dolgozók veszélyeztetettek, akiket munkájuk érzelmileg erősen érint. Ide sorolandók pl. az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok, a diakóniai és egyházi m unkát végzők, az ügyvédek egyes csoportjai stb.
Feltűnő, hogy azok, akik eltúlzott idealizmussal álltak m unkába, gyakran m ár az első szolgálati évek során komolyan veszélyeztetettek. Az átlagnál nagyobb mértékben veszélyeztetettek ezekben a munkaágakban a nyugdíj előtt állók.
Amerikai adatok szerint8 az ún. segítő foglalkozásokban dolgozók sorában a veszélyeztetettség és a morbiditás (megbetegedés) meghaladja a 30%-ot. A fogyatékosokkal foglalkozók és a pszichiátriában dolgozóknál a szám megháromszorozódik: 90%-nál m utathatóak ki ilyen tünetek. Ezen a területen az orvosok 10%-a, a gondozók 16%-a betegnek tekintendő. Az öregotthonokban dolgozó gondozók 30%-a tekintette magát „súlyosan veszélyeztetettnek”, a kevés szakmai tapasztalattal rendelkezők között az arányszám magasabb. Németországban a kezdő klinikai pszichológusok 50%-a panaszkodik az első két szolgálati évben az egészséget „komolyan veszélyeztető” szimptómákra.
Összefoglalva: a statisztikai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a felsorolt m unkaterületeken dolgozók 10-30%-ánál konstatálható betegség szintű foglalkozási deformáció.
7.2. A „BURN OUT”-FOLYAMAT PROFESSZIONÁLIS JELLEMZŐI A SEGÍTŐ FOGLALKOZÁST VÉGZŐK ESETÉBEN
A kiégési folyamat ciklikus alakulása a segítő foglalkozást végzők esetében is alapvető en jellemző. A személyes prevenció szem pontjából érdemes röviden áttekinteni, hogy milyen, a foglalkozásvégzésen belül érzékelhető jelek utalnak a folyamat megindulására és előrehaladottságára.
A lefolyás sematikusan a következőképpen foglalható össze:3
1. ElőjelekAz elkötelezettség idealizálása és a kimerültség első jelei
2. Az elkötelezettség és elhivatottság érzésének csökkenése- a kliensekkel szemben- másokkal szemben- a munkával szemben
90
3. Érzelmi reakciók- depresszió vagy- agresszió (pl. „bűnbakkeresés”, ha a professzionális fáradozások nem járnak a várt ered
ménnyel)4. Leépülés
- a kognitív teljesítőképesség csökken- a munkavégzés iránti motiváció és- kreativitás csökken- a differenciáló képesség folyamatosan romlik
5. Felszínessé válás- érzelmi téren,- a szociális segítő kapcsolatokban (visszahúzódás)- a szakmai szellemi igényeket illetően
6. Pszichoszomatikus megbetegedések7. A kétségek és a kétségbeesés állandósulása
- a munka és az élet érteimének elvesztése- „belső felmondás”- lelki összeomlás
A kölcsönhatásokat a 20. ábra mutatja.
A 20. ábrából)átűnik, hogy az ún. tüneti kezelés (vagy „tüneti lelkigondozás’’) - ha pl. csak a munkakedv vagy a teljesítőképesség fokozására irányul - kevés eredm énnyel fog járni.
A szindróma a m unkakedvet és a m unkához való viszonyt tekintve a „belső felmondás”, a „belső sztrájk” jelenségét mutatja.
A szindróma elhatalm asodását sietteti - paradox m ódon - az, ha pl. az érintettek ilyen esetben a teljesítőképességet fokozó gyógyszereket kapnak. Ezáltal ugyanis éppen az a faktor kap tám ogatást, amely a deformációt növeli,
A közvetlen kapcsolat a teljesítőképesség, a belső sztrájk és a felmondás, a motiváció között áll fenn. A belső felmondás m ögött a szakmai tevékenység, később az élet értelmének radikális csökkenése, majd teljes elvesztése rejlik. Természetesen ez a három faktor is állandó kölcsönhatásban áll egymással. A segítségnyújtásnak tehát a m unka és az élet értelm ének visszanyerésére kell irányulnia.
91
A szindróma leginkább a pszichológia különböző területeiről származó elméletek együttesével közelíthető meg.10 A komplex megjelenési forma komplex elméleti magyarázatot igényel. Néhány példa arra, hogy milyen elméletek vezethetnek el a „bum out”-je- lenség megértéséhez:
a) Általános érvényű ideáloknak a munkaterületre való differenciálatlan alkalm azás a - a z ún. hatásfokozódás elmélete. Generalizált foglalkozási ideálok, függetlenül a konkrét munkaterülettől, olyan mértékű, állandó megterhelést jelentenek, amely teljes összeomláshoz vezet.
Az első esetleírásban említett ápolónővér sorsának alakulása példa erre az elméletre. A határtalan idealizmus és elhivatottságtudat, am it a pszichológia és a teológia az omni- potencia címszó alatt tárgyal, vezet el a kiégéshez. Főleg a „lelkes fiatalokat” fenyegető folyam at ez.
b) Állandó, kimagasló teljesítményre való törekvés. Az élet egyik alapvető jellemzője a folyamatos változás, a fejlődés szakaszossága. M inden művész, m inden sportoló ismeri és természetesnek tartja a formaingadozás tényét. Emberségünk egyik kom ponense ez.
A második esetleírás példázza annak az „embertelenségnek" a következményét, ha valaki számára elképzelhetetlen a teljesítmény ingadozása. Ez - a kétségtelenül nemes, de önromboló törekvés - éppen ellentétes eredm ényhez vezet: az egyén idővel rutinszerűen dolgozik, érzelmei és emberközi kapcsolatai beszűkülnek. Egy circulus viciosus form ájában eleinte éppen ezek a jelenségek serkentik arra, hogy teljesítményét tovább fokozva érje el a megszokottá vált magas szintet. Ez a folyamat az összeomlásig tarthat. Biblikusán kifejezve: az ószövetségi szabbat-parancsolat megszegése m a sem m arad következmények nélkül...
c) Az érzékelés professzionalizálódása. A segítő foglalkozást magas szinten gyakorlók, gyakran életük m inden területén, a privát szférában is szakemberek maradnak. Mindig m indenre professzionálisan reagálnak, idővel elképzelhetetlenné válnak a természetes emberi reakciók.
Destruktív és veszélyeztető formában jelentkezik ez a szimptóma akkor, ha egy segítő foglalkozást űző személy, aki professzionálisan nap m int nap krízisekkel, konfliktusokkal foglalkozik, magánéletében is mindenben krízist és konfliktust lát, és autom atikusan arra reagál. Ez az ember- és világkép beszűküléséhez, és állandósuló túlterheléshez vezet.
d) A szociális tanulási fo lyam at elakadása - a rutinosodás veszélye. K. Lewinnek" a szociális tanulásra vonatkozó megállapításai a szakm ai személyiségfejlődésre is alkalmazhatóak. Ez az elmélet 3 fejlődési szakaszt különböztet meg:
a) a megszokott, eddig eredményre vezető magatartásm ód új tapasztalatok által fellazul;
P) a korábbi magatartás egyre több helyet biztosít az „új” számára;y) az új formákat az egyén különböző szituációkban alkalmazza, és azok így egyre
term észetesebbé és megszokottá válnak.A kiégettség jelenségét úgy foghatjuk fel, hogy a szakmai magatartásmód, a pro
fesszionális habitus statikussá válik, az új tapasztalatok nem gazdagítólag és megelevení- tőleg hatnak, hanem félelmet váltanak ki. A munkavégzés rutinosan és automatikusan történik, az em ber „szakembergéppé" válik.
e) A szakmai környezet destruktív befolyása - a negatív szakmai szocializáció. Erre a jelenségre harmadik esetleírásunk lehet példa. A kreatív fiatal szakember, ha „kiégett” szakmai környezetbe kerül, ahol munkakedve veszélyt jelent a kollegiális közösség szám ára, idővel maga is elveszti energiáját és munkakedvét. A veszélyt növeli, hogy a fiatal szakem ber sokkal intenzívebben törekszik ideáljai abszolút megvalósítására - aldcor is és olyan helyzetben is, amikor az nyilvánvalóan csak igen kis mértékben érhető el.
f) A személyiségfejlődésből eredő diszpozíciók. Ezzel a témakörrel a segítő személyiségről szóló fejezetben foglalkozunk részletesen.
8. A szindrómát magyarázó különböző elméletek kiindulási pontjai
92
g) Az állandó szakm ai túlterheltség elmélete. Az utóbbi negyedszázadban a különböző segítő foglalkozási ágakban végzett szociálpszichológiai felmérések azt mutatják, hogy ha a m unkából állandó testi-lelki szakmai túlterhelés adódik, akkor az gyakran a kiégett- ségszindrómával körülírt megbetegedést vált ki.
*
A különböző elméleti megközelítések nem egymással konkurálva - melyik a „legtalálóbb” - értelmezendőek. Inkább azt teszik nyilvánvalóvá, hogy olyan összetett jelenséggel, szindrómával van dolgunk, amelyet csak egy elméletegyüttes tu d leírni. A különböző aspektusok szinopszisa vezethet el a „burn out”-jelenség megértéséhez.
9. A szindróma speciális megjelenési formája egyházi és diakóniai munkásoknál
9.1. EGY ÓSZÖVETSÉGI PARADIGMA-AZ ILLÉS-SZINDRÓMA
Illés alakja a nagy próféták közé tartozik. Az Újszövetség is többször hivatkozik rá, a Messiás egyik előképe.12 Az ószövetségi történet energikus, erős hitű férfiként mutatja be Illést, hatása messze túlm utat korán. Mai kifejezéssel élve: első pillantásra sikeres embernek nevezhetjük. A történet pszichodinamikai áttekintése m ást m u ta t...
a) Önfeláldozó feladatvállalás. A történet azzal kezdődik, hogy Illést megbízza az Űr, jövendölje meg az engedetlen Aháb királynak a büntetésül kiszabott szárazságot. A bekövetkező csapás idején ő csodálatos m ódon ju t táplálékhoz (hollók és a sareptai özvegy által). Maga is csodákattesz: pl. életre kelti a sareptai özvegy halott fiát. M indezt Illés - m odernül kifejezve - „magánvállalkozásban” éli át. (Csak később értesülünk arról, hogy követői is voltak.) Ezek az élmények azonban csak mérföldkövek a Kármelhez vezető úton. Ő, aki korábban még elbujdosott a királyi hatalom elől, a Kármelen egymaga száll szembe a „ném a tömeggel”, a királyi hatalom m al és 850 „hamis" prófétával. Egy m odem pszichológiai jellemzés a „magabiztosság”, az „önkongruencia”, a „stabilizálódott felnőtt én és személyiség” jelzőkkel illetné. Nála a személy és a feladat eggyé váltak.
Ez a bibliai életkép azért figyelemre méltó a „kiégett személyiségről” való tájékozódásunkban, mivel a m odem tudom ányos megállapítások szerint éppen az ilyen személyiségstruktúrájú em berek a legveszélyeztetettebbek. Hogyan alakult Illés sorsa? A Kár- mel-hegyen legyőzi a ham is prófétákat, helyreállítja a régi oltárt. Isten hatalm as jellel m utatja, hogy prófétája m ellette áll. Úgy tűnik, Illés elérkezett küldetésének céljához. Ő azonban, mintegy önm agán is túltéve, megöl 850 hamis prófétát, majd „emberfeletti erővel" fut az őt üldöző királyi harci kocsi előtt Jezréel felé.
*
Ha nem az ószövetségi történeti képet tekintjük, hanem a személyiségtípusra figyelünk, bizonyos párhuzam okat fedezhetünk fel az egyházi és diakóniai, a m ai önfeláldozó m unkások és Illés között. A megszólítottság, elhivatottság, az önm agát nem kímélő feladatvállalás és az erős hit m indkettőjük jellemző vonásai. A bibliai történet azonban meglepő fordulatot m utat...
*
b) Meglepő fordula t - sikertelenség, csalódások és kimerültség. Jézabel királyné törvényes tiszte volt a Baal-papok oltalma. Illés tettére, betartva a törvényes u tat (előzetes közlés) büntetést szab ki. Illés ism ét egyedül kerül szembe a törvényes hatalommal, sem a nép, sem királya (akik pedig pl. az aszály megszűnését és így életüket köszönhetik neki) nem állnak mellé. Hasonló kríziseket m ár korábban is megoldott Illés. A kríziselmélet
93
egyik alapvető megfigyelése, hogy a krízisbe került ember, ösztönösen, először korábbi, hasonló megoldási tapasztalatait alkalmazva kísérli meg a veszély elhárítását. Illés így pl. harcolhatott volna vagy visszavonulhatott volna korábbi rejtekhelyére, vagy felkereshette volna újra az özvegyet. Ebben a krízisben Illés azonban nem offenzíven reagál, hanem pánikba esik: „megijedt, elindult és elment, hogy m entse az életét" (IKir 19,3).
Eddigi önbizalma, az eddigi sikerei által joggal megalapozott magabiztossága a múlté. Ellenkezőleg, a szuicidális veszélyeztetettség állapotába kerül, eluralkodik benne a halálvágy: „Elég most már, Uram, vedd el életemet!” (4. vers).
*
Pszichoterapeutákat és a kríziseket ismerő lelkigondozókat nem fog meglepni ez a fordulat. Gyakran találkoznak ezzel a jelenséggel: valaki „egyik pillanatról a másikra" m inden lelkierejét elveszti, és egyetlen vágya m arad csupán, véget vetni elviselhetetlenné vált kimerült-kiégett életének, m ert ennél az állapotnál a halál is csak jobb leh e t
Hogyan aktualizálható a történet pszichodinamikája a mai egyházi és diakóniai munkásokra nézve? Azok a faktorok, amelyek Illés halálos kimerültségéhez vezettek, nem az ószövetségi kor specifikumai, hanem ma is ható és túlműködésükben veszélyeztető tényezők. (A bibliai történet további alakulásának vizsgálatára, a biblikus megoldásra az utolsó fejezetben visszatérünk.)
9.2. AZ EGYHÁZI ÉS GYÜLEKEZETI MUNKÁSOKAT SPECIÁLISAN VESZÉLYEZTETŐINDIVIDUÁLIS FAKTOROK
a) Mértékét vesztett, omnipotens személyes és professzionális elkötelezettség. Ezzel a jelenséggel akkor találkozunk, ha a foglalkozás, a hivatás nem a m indennapi élet egyik alkotóeleme, hanem maga az élet. Magasan felette áll m inden más természetes testi-lelki igénynek, pl. a kikapcsolódás, a pihenés vagy a „csak magánszemélynek lenni” igényének.
Az Illés-történet puszta epizódja („...nem vagyok jobb elődeimnél!”) örök aktualitá- sú: az ún. transzgenerációs konkurenciát és a jóvátevő delegációt példázza. A kimagaslóan magas moralitású foglalkozási ágakba, a segítő foglalkozásokba sok fiatal azért is jön, m ert „jobb” akar lenni pl. szüleinél. Vagy megfordítva, sok szülő azért delegálja a fiatalt erre a m unkaterületre, hogy az ott „jobb célokért éljen", m int ők. Ezek olyan magas, ellentm ondásos és betölthetetlen igények (mikor teljesültek?), amelyek állandó, kimagasló teljesítménnyel sem teljesíthetőek. A túlterhelés idővel kiégéshez vezet.
b) A korlátozott kompetencia ismétlődő megtapasztalása. A magas elkötelezettség „eredményességre” indít, a professzionális m indennapi tapasztalatok viszont a személyes és a szakmai lehetőségek, kompetenciavégességére utalnak.
Illés pl. a Kármel-hegy után joggal várhatta, hogy „megtér” a király és a nép. Ő m inden t megtett, nagyobb és hatásosabb jelet nem kérhetett-kaphatott volna Urától. Keserűen kellett tapasztalnia, hogy a megtérés elmaradt. Isten terve m ás volt, és egyben nyilvánvalóvá vált, hogy m ennyire részlegesek a prófétai lehetőségek.
c) A „mérhetetlen” eredmény és eredménytelenség. Az odaadóan munkálkodó Istenküldött, Illés, m int láttuk, emberileg nézve és mérve, sikertelen m aradt. Ez hajtotta a pusztába, a magányba, a kétségbeesésbe.
A legjobb szaktudással és legnagyobb odaadással végzett egyházi, diakóniai munka sem m érhető a szabadversenyes társadalom mércéivel. Az ilyen társadalm i környezetben viszont az eredménytelenség érzése nem csak a szubjektív, hanem a társadalm i környezettel való objektív szem bekerülést is jelenti. Ez további megterhelést jelent az érintett számára. Gyakran a „pusztai magányosság” érzése is kialakulhat.
d) Szociális izoláció. Az Illés-történet eddigi része egyszemélyes történet, a próféta társtalan, magányos.
94
Az egyházi és diakóniai munka, főleg az utóbbi, hasonlóan a segítő foglalkozási ágak többségéhez, strukturális meghatározottságánál fogva, a részleges vagy teljes szociális izoláció veszélyével jár. A váltakozó műszakok, a hétvégi m unka előbb-utóbb kiszakítja az érintetteket természetes emberi közösségükből: am ikor mások szabadok, ők dolgoznak. A kapcsolatok így - a szabadidőben is - leszűkülnek a kollégiális kapcsolatokra. Az „egészen más emberekkel” való megelevenítő találkozások gyakran teljesen elmaradnak. A szabadidő és a m unkaidő - így tekintve - egybeolvad, a m unkából eredő megterhelés átfolyik a szabadidőbe (a magánbeszélgetések témája is gyakran „szakmaivá” válik).
e) Félreértett üdvterv. Illés egy e világi értelem ben vett, hatalm as Isten szolgálatában állónak tekinti magát, egy omnipotens, m inden akadályt legyőző hatalom ra számít. így istenképe korrekciójának tekinthető, hogy Isten a Hóreb-hegyen nem a vihar, nem a tűz pusztító hatalm asságában jelenik meg előtte.
Érthető és pszichológiailag természetes, hogy a lehetőségeinek korlátait, képességeinek és erejének határait nap m int nap megélő em ber a hatalm as-határtalan, győzedelmes Istenre vágyik, és gyakran messze távolodik az együtt szenvedő, önm agát feláldozó Isten képétől. Ez a hitet vesztettség érzéséhez vezethet, am i ellentm ondásba kerül, és tovább gyengíti az amúgy is megingott, kezdetben igen m agas személyes és professzionális elkötelezettséget. A „burn out’’-kör ezzel önm agát erősíti.
9.3. AZ EGYHÁZI ÉS DIAKÓNIAI MUNKA STRUKTÚRÁJÁVAL ÖSSZEFÜGGŐVESZÉLYEZTETŐ FAKTOROK
Elhagyva egy időre az Illés-történet további alakulását, a „bum out”-szindróma elm életének másik sarkalatos feltételezésének segítségével tekintjük át speciális m unkaterületünket.
Ez a hipotézis abból indul ki, hogy a m unkaterület struktúrájából adódó faktorok, kedvezőtlen esetben, erősen megnövelik a veszélyeztetettséget. Minél több ilyen tényező hat egyidejűleg egy adott munkaterületen, annál nagyobb a m orbiditás (megbetegedés) veszélye.
N éhány ilyen strukturális tényező:a) M unkatem pó és életritmus. A gyülekezetben és a diakóniában gyakran a term észe
tes m unkatem pótól eltérően kell dolgozni. Egy szórványgyülekezeti vasárnapon pl. a lelkész x helyen prédikál, a diakóniai otthonban, m unkaerőhiány esetén, a dolgozóknak „gyorsabbaknak” kell lenniük, ha az egész m unkát el akarják látni.
A rendszeres-ritmikus, természetes életmód, a sokat em legetett bioritmus ezekben a m unkakörökben gyakran felborul: sorozatos esti és hétvégi alkalmak, váratlan külön terminusok (pl. temetések) az egyik oldalon, osztott műszakok a másikon, lehetetlenné te szik az egyéni ritm ushoz való igazodást. Nem az egyén éli m unkás életét, hanem a m unka éli az egyént...
Magának az állandó perm anens tem pó- és ritm uszavam ak a kiegyenlítése is sok energiát igényel és fogyaszt - a munka mellett.
b) D iffúz elvárások. A gyülekezeti munkástól vagy a diakóniai dolgozótól sokan sok m indent várnak el. Joggal vagy teljesen alaptalanul. Ez az érintettekben állandó feszültséghez vezethet, folytonos „éberséget” és differenciálást igényel: m i valóban a feladatuk!? - Ez az állandó döntés és szelektálás is energiát igényel - a m unka mellett, többet, m int gondolnánk.
c) D iffúz szerepkörök és ezek ütközése. A kiégés jelensége felől tekintve veszélyeztető a szolgálatnak az egyházban gyakran tapasztalható differenciálatlan fogalma. Nehéz elégedettnek lennie annak, aki nem tudja pontosan és körülhatároltan megállapítani, hogy mi a feladata, és mi nem.
A lelkészek esetében általánosan tapasztalható, hogy a gyülekezet „mindenesei”: prédikátorok és villanyszerelők, hitoktatók és könyvelők, kertészek és házassági tanácsa
95
dók, m unkaadók és lelkigondozók. Mindezt szakmailag magas szinten szeretnék gyakorolni. Az egyik megterhelés a(z egyébként normális m értékben egészséget támogató) „sokoldalúságból” adódik - a „mindenhez kell értenem" követelmény idővel nyomasztó teherré válhat. M ásrészt a különböző szerep- és feladatkörök gyakran elviselhetetlen ellentm ondásba kerülnek: pl. a nyilvánvaló anyagi nehézségekkel küszködő, sokgyerekes egyházfi fizetésemelési kérelmét a lelkésznek, m int m unkaadónak a gyülekezet anyagi helyzete m iatt el kell utasítania. Később az egyházfi ugyanehhez a lelkészhez fordul, mint lelldgondozójához, m ert anyagi helyzete kétségbeesésbe dönti...
d) Vezetés és demokratikus testvériesség - változó hierarchiák. Nemcsak a gyülekezeti lelkészeknek, hanem pl. a diakóniai otthonok vezetőinek is gyakori problém ája ez. Egyrészt a gyülekezetét vagy az intézm ényt munkaadóként, az érvényes jogrendnek, a gazdasági szükségszerűségeknek megfelelően kell vezetnie. Ilyen szem pontból a viszony hierarchikus: a felelős-felettes és a beosztott kapcsolata. M ásrészt a beosztottaihoz való kapcsolatát m ind a lelkész, m ind az intézetvezető a teológialag helyes demokratikus testvériség ideálja szerint szeretné alakítani. Gyakran m inden érintett számára elviselhetetlen konglom erátum alakul ki ezáltal.
A SZEMÉLYES MEGTERHELÉS FELMÉRÉSE
I. A z érzelmi kimerültség mértéke1. Munka után érzelmileg kimerültnek érzem magam. (1) Oigen Onem2. Egy munkanap végén „elhasználtnak" érzem magam. (2) Oigen Onem3. Reggel, a munka megkezdése előtt is már fáradt vagyok. (3) Oigen Onem4. Megerőltet, ha egész nap emberekkel kell foglalkoznom. (6) Oigen Onem5. Gyakran az idegeimre megy a munka. (8) Oigen Onem6. Úgy érzem, keményen dolgozom hivatásomban. (13) Oigen Onem7. Ha egész nap másokkal foglalkozom, az stresszt jelent. (14) Oigen Onem8. Gyakran nem tudom, mitévő legyek. Oigen Onem
II. A deperszonalizáció mértéke9. Gyakran személytelenül bánok az emberekkel. (5) Oigen Onem
10. Szolgálati éveim folyamán egyre inkább eltompultakmások iránti érzelmeim. (10) Oigen Onem
11. Attól tartok, munkám során csökkent együttérző képességem. Oigen Onem12. Nem érdekelnek igazán mások problémái. (15) Oigen Onem13. Ügy érzem, klienseim vagy hozzátartozóik gyakran engem okolnak,
ha nem találnak megoldást problémáikra. (22) Oigen C)nem
III. A személyes teljesítőképesség felbecsülése
14. Jól meg tudom érteni, ha klienseim bizonyos témákról panaszkodnak. (4) Oigen Onem15. Sikeresen kezelem klienseim problémáit. (7) Oigen Onem16. Munkámmal pozitívan befolyásolom mások életét. Oigen Onem17. Könnyen tudok feszültségmentes légkört teremteni. (17) Oigen Onem18. Felélénkít, ha másokkal foglalkozom. (18) Oigen Onem19. Sok értékes célt értem el munkám során. (19) Oigen Onem20. Higgadtan kezelem az érzelmi problémákat. (21) Oigen Onem
2. táblázat
96
e) Hívők és teológusok - kényes hierarchia. Sokszor találkozunk (pl. olyan gyülekezetekben, amelyekben belső feszültség uralkodik) a hívők és a teológus destruktív konkurenciájával. A teológus, a lelkész rá van utalva arra, hogy minél, több hívőt tartson meg gyülekezetében. Mint teológiai szakember gyakran feladata, Ielkigondozásban, prédikációkban, az uralkodó személyes hit korrekciója. Ugyanakkor m inden egyes hívő, például adm inisztratív ügyek esetében is, „hitére" hivatkozva követelhet „speciális" döntéseket. Ha a lelkész hitvitába száll, leszavazzák. Ha szem et huny a kérdéses hitképzetek felett, feladja teológiai felelősségét és kompetenciáját. A legiszlativa és az exekutiva egybemosódá- sa nagy terhet jelent mindenki számára, állandósuló krízishez vezethet.
*
A felsorolást hosszan folytathatnánk. Ennyi példa is elég azonban annak érzékeltetésére, hogy a strukturális tisztázatlanságok és összefonódások - a folyamatos m unka m ellett, vagy annak részeként állandó, sok energiát igénylő m egterhelést jelentenek. Ezt az érintettek általában csak akkor tudatosítják magukban, amikor m ár folyamatos változtatás nem lehetséges, hanem az összeomláson át vezet az ú t a megváltozáshoz.
Ez megelőzhető, ha időben sikerül megállapítani, hogy valaki mekkora állandó megterhelésnek van kitéve. így megőrizheti az egészségét és munkaképességét.
A személyes tájékozódás főbb szem pontjait foglalja össze a 2. táblázat13 (a zárójeles szám ok a teszt értékeléséhez adnak útm utatást.)
Érdemes egy pillantást vetni azokra az amerikai vizsgálatokra, amelyek a lelkészképzéssel és a lelkészi szolgálattal járó megterheléssel és a „bum ou t”-veszéllyel kapcsolatban készültek, és elgondolkodtató eredményhez vezettek.
9.4. ELGONDOLKOZTATÓ TESZTEREDMÉNYEK
Kérdés, hogy egy olyan komplex szindróma, m int a „bum out", m ennyire megbízhatóan vizsgálható14 tesztekkel. Számunkra ezeknek a felméréseknek a jelentősége abban áll, hogy felhívják az érintettek figyelmét a magas fokú veszélyeztetettségre. A teológusképzésre és a lelkészek házasságára vonatkozóan a következő felmérések készültek:
a) A teológus diákok pszichohigiéniájának vizsgálata, a „burn out"-folyamat. A hosszú időn át tartó túlterhelés következtében alakul ki. Ezért jelentős annak vizsgálata15, hogy egyrészt a teológusképzés müyen megterheléssel indítja szolgálati életútjukra a leendő lelkészeket; m ásrészt m ennyiben készít fel a későbbi túlterhelés kom penzálására.
Egy ohioi (USA) egyetem lelkigondozói tanszékének erre vonatkozó vizsgálati eredm ényei term észetesen nem tekinthetők jellem zőnek m ás országok teológusaira vonatkozóan. A következő rövid összefoglalás ezért a problém atudat ébresztését szolgálja, és hasonló hazai vizsgálódásra serkent.
A teszttel az 1980-81-es tanulm ányi évben 144 evangélikus teológushallgató testi, érzelmi, szellemi és szociális közérzetét (ún. holisztikus modell szerint) vizsgálta. Néhány adat a felmérésből:
A hallgatók 55%-ánál konstatáltak gyakran ismétlődő alvászavarokat. Az év folyamán 238 esetben jelentkeztek, a tanulmányokat akadályozó, depresszív panaszok, és 268 jelzés érkezett „akut” félelmi állapotra vonatkozóan. Feltűnően magas volt a személyiségstruktúrával kapcsolatba hozható félelmi állapotok száma. A diákoknak több m int 30%-a szedett rendszeresen gyógyszert, több m in t a felénél jelentkezett átmeneti, stresszre visszavezethető testi megbetegedés. A vizsgáltaknak több m int egyharmada szedett rendszeresen serkentő vagy nyugtató gyógyszerkészítményeket, élt alkohollal, fogyasztott túlzott mennyiségben kávét stb. 425-ször jelezték a hallgatók a tanév folyamán, hogy m agukat szellemileg kimerültnek, kiégettnek érezték.
97
Összehasonlítva m ind a hasonló korú átlagnépesség, m ind más fakultások hallgatóinak adataival, a számok azoknál lényegesen magasabbak. A felmérés készítői felhívják a figyelmet arra, hogy több területen a teológusok a kritikus határértékek közelébe kerültek. A felsőbb szem eszterek hallgatóinak sorában az értékek magasabbak voltak, m int az alsóbb évfolyamokban. Ez arra utal, hogy a megterhelés progresszíve alakul a tanulmányi idő során.
*
A kérdőív az iránt is érdeklődött, hogy, az egyetemisták megítélése szerint, mire lenne szükségük a megterhelés jobb elviselése érdekében.
Feltűnő, hogy a diákok kívánságai és a teszteredmények okainak tudományos analízise m esszem enően megegyezett. A teológusok például hiányolták, hogy képzésük nem ad segítséget a stressz, a túlterheltség gyakorlati leküzdéséhez - a felmérést végző szakemberek az ún. stressz-managementmódszereinek szakszerű oktatását javasolták. A hallgatók a jobb önmegismeréstől is vártak segítséget, a személyes képességek és határok megfelelő gyakorlatok általi felfedezésétől. Hasonló véleményen voltak a szakemberek is.
A „burn ou t”-folyamat, a felismerések szerint, a huzam os és egyoldalú megterhelés által fokozódik. Az általános kreativitás szorgalmazása és a receptív tanulás közötti viszony ezen a fakultáson az analízis szerint teljesen kiegyensúlyozatlan, hasonló a helyzet a fizikai és a pszichikai megterhelést illetően is. Az életgyakorlatra fordított gond messze elmarad az elméleti ismeretek továbbadásának igénye mögött. Az eredmény nem csak a teológusképzés elengedhetetlen felülvizsgálására hívja fel a figyelmet. Rámutat arra is, hogy a pályakezdő lelkészek között sokan már a kiégéshez vezető ú ton is megtettek néhány lépést.
b) A lelkészi foglalkozás és a házasélet „minőségének” vizsgálata. A „burn out”-veszély- nek a családra, a házasságra való hatásával külön fejezetben foglalkozunk. Itt csak röviden utalunk egy olyan felmérésre, amellyel egy kaliforniai egyetem'* a lelkészek és házastársaik családi életének minőségét vizsgálta. A további kérdés az volt, hogy milyen megterhelés alá kerül a nem lelkész házastárs. Az eredményt összehasonlították az ugyanahhoz a fele- kezethez tartozó, vallásos, értelmiségi, de nem lelkészi foglalkozásban állók adataival.
A 189 személynél végzett felmérés összefoglaló eredménye a következő: A lelkészek házastársai a családi életben és a házasságban sokkal inkább magukra hagyatottak, mint a kontrollcsoporthoz tartozók. Házas- és családi életüket jóval inkább a foglalkozás követelményei alakították, m int másoknál. A foglalkozás igényeinek kielégítése messze meghaladta a családi- és házassági igényekét. A lelkészek és házastársaik(') összehasonlítva jóval gyakrabban panaszkodtak „burn out”-jelekröl, pl. arról, hogy érzelmileg egyedül maradnak, m int a kontrollcsoporthoz tartozók.
Ezek az eredm ények egyrészt arra hívják fel a figyelmet, hogy a lelkészek és házastársuk potenciálisan magas mértékben „bum out”-veszélyeztetettek. Külön tém aként kellene foglalkozni azzal is, hogy az ilyen állapotban élő lelkészházaspárok milyen család/házasság példát m utatnak a gyülekezeti tagok számára...
JEGYZETEK
1. Vö. ]. Fengler, Helfen macht müde, Pfeiffer-VIg., 1994, p!68k.2. A „burn out” megjelenéséhez az irodalomban ld. M. Burisch, Das Burnout Syndrom. Theo
rie dér inneren Erschöpfung, Springer Víg., 1989.3. H. J Freundenberger & al., Burnout: The High Cost of High Achievenment, Anchor Press,
New York, 1980.4. Megemlítendő E. Aronson, D. Katry, M. Pines, Burnout, New York kutatásainak eredményeit
tartalmazó, 1981-ben megjelent műve (német fordítása: Ausgebrannt, Klett-Cotta-Vlg., 1985).
98
5. W. H. Straufi nyomán (Burnout-Syndrom, in: Münch. med. Wochenschrift, 1995/4, p42k).6. E. Aronson, i.m. nyomán.7. H. Freundeberg, i.m. p!22kalapján.8. Burisch i.m. nyomán, aki összefoglalja a szakirodalom vonatkozó megállapításait.9. C. Maslach & al, Maslach Burnout Inventory; Palo Alto CA, 1986; továbbá Aronson, i.m.; A
pszichiátria vonatkozásában vö. M. /. Vandermouten & al, L'épuisement professional au milieu psychiatrique, in: Soins Psychiatrique, 113/1990, p25f.
10. /. Fengler, i.m., gondolatmenetét követem a továbbiakban.11. K. Lewin, Frontiers in Group Dynamics, in: Humán Relation, 1947/1, p5k.12. Részletesen kidolgozva: U. Schall, Erschöpft-müde-ausgebrannt, Echter Víg., 1993, pl5k.13. A Maslach Burnout Inventory (MBI) szerint, vö.: M. Geldern & al, Diplomarbeit, Universitát
Köln, 1985.14. A teszteket konstruktívan kritikusan értékeli S. Daniié & al, Burnout and the Pastorate: A
Critical Review with Impiication fór Pastors, in: Journal of Psychologie and Theologie, 1981, p232k.
15. G.L Harbauch & al, Pastoral Bumout: A View from the Seminary, in: Pastoral Care, 38/1984, p99k.
16. ). Warner & al, Loneliness, Marital Adjustment and Bumout in Pastoral and Lay Persons, in: Journal of Psychology and Theology, 1984, p!25k.
99
II. „MILYEN KÖNNYEN SZENVED KÁRT, AKI ÚGY GONDOLJA, HOGY MÁSOK HASZNÁRA VAN”*A „segítség" és az ún. „segítő foglalkozások” - a lelkigondozás m int segítő foglalkozás - szociálpszichológiai megközelítés és pasztorálpszichológiai tájékozódás
1. A pasztorálpszichológia érdekeltsége
Jézus Krisztus egyháza életének gyakorlati teológia szemlélete az „önmagától érthe- tődővé vált” beállítottságok és m agatartásm ódok konstruktív, kritikus és konkrét, tehát egy adott korra és környezetre vonatkoztatott vizsgálatát jelenti. A cél a hittartalmak teológiailag felelősségteljes, a hum án tudományokkal együttműködő differenciálása.
Valamely tém a pasztorálpszichológiai feldolgozása eszerint a problématudatkibőví- tésére való törekedést jelenti. Ez a szituáció analízise és új kérdésfeltevések által történhet, így járul hozzá a pasztorálpszichológia a gyakorlati tudom ányként értelm ezett gyakorlatiteológia horizontjának bővüléséhez. Ebből a pasztorálpszichológiai pozícióból kiindulva vizsgáljuk a segítségnyújtás jelenségét.
A különböző korokban magától értetődő, Isten akaratát teljesítő, keresztyén erénynek tekintett segítségnyújtásra vonatkozóan az utóbbi időben a szociálpszichológia és a pszichoanalízis alapvető kérdéseket vetett fel.1 Ezek a kérdések nem speciálisan a keresztyén motivációból történő segítségnyújtásra vonatkoznak, hanem általánosságban a társadalom által igényelt és kialakított segítő foglalkozásokra. Az átfogó vizsgálódásra az adott okot, hogy a segítő foglalkozásokban dolgozók többségükben olyan megterhelést hordoznak, amely egészségüket megtámadja, és a segítségnyújtás minőségét kérdésessé teszi. A „bum out”-szindróma tehát ebben a tágabb összefüggésben is vizsgálandó: milyen segítségéthosz dominál korunkban, és milyen norm ák szerint alakult ki a m odern társadalom jelenlegi segítő gyakorlata.
2. Segítség és segítő foglalkozás - Általános tájékozódás
Segítségre szorul a segítség? - A segítő foglalkozások és a segítség értelmezésének krízise. A szakirodalmat áttekintve három tém akörre bontható le a segítségfogalom általánosan konstatált krízise:*
1. A segítségre szorulók száma állandóan növekszik;2. A segítő foglalkozásokon belül a krízis jelei mutatkoznak;3. A segítség értelmezésében és a segítségnyújtás éthoszában a krízis jelei mutatkoznak. Ezen témakörök bem utatása után röviden kitérünk arra, hogy4. Hogyan veszélyeztetheti a krízis az intézményes diakóniát?
2.1. A SEGÍTSÉGRE SZORULÓK SZÁMÁNAK NÖVEKEDÉSE
Az anyagi szükség és a túlzott pszichikai megterhelés m iatt segítségre szorulók száma a fejlett jóléti társadalom m inden eddigi szociális erőfeszítése ellenére is állandóan nö
* G. Terstegeen, 1697-1769
100
vekszik. A materiális krízis csökkentésére irányuló erőfeszítések így maguk is mindinkább krízisbe kerülnek. Tény, hogy a gazdasági „nagyhatalmak", országaikon belül sem tudták (vagy akarták) m indeddig a materiális nyomort megszüntetni. Sőt, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az „új tömeges elszegényedés” hulláma mind szélesebb rétegeket érint.
Úgy tűnik, hogy a m odern ipari és fogyasztói társadalom alapvetőnek tarto tt értékeiről és eszméiről kiderül, hogy azok nem az élet szolgálatában állanak, hanem sokak szám ára éppen az életet veszélyeztetik. A nem materiális, mentális elszegényedés feltehetően még nagyobb töm eget érint, m int az anyagi.
Egyes feltételezések szerint a technológiai „fejlődésnek” tartott folyamat egyre nagyobb m értékben „kívülről” határozza meg az embert: életét nem ö alakítja, hanem a jóléti társadalom továbbfejlődéséből adódó, globális igények szabják meg, hogy milyen legyen az egyes em ber életformája, mik legyenek az igényei, és m i legyen életének a tartalma. A jóléti fellendülésnek nyilvánított fejlődési folyamat ára az egyén kapcsolatainak visszafejlődése: az em ber elidegenedik önmagától, embertársaitól, a munkájától, a természettől.
Átfogó német vizsgálatok eredményei szerint- a pszichés krízisek, az alkalmazkodási nehézségek száma az utóbbi évtizedben a
legfejlettebb országokban3 roham osan növekedik;- a pszichiátriai kezelésre szorulók száma, ugyancsak ném et adatok szerint, 1970 és
80 között megkétszereződött. Ez még akkor is hatalm as növekedés, ha figyelembe vesszük, hogy a diagnosztika fejlődése a korábbiakhoz képest gyakrabban tesz kezelést szükségessé;4
- egyértelműen m egnőtt a segítségre szoruló idős emberek száma: a betegség m iatt kezelésre szoruló idősek aránya 37%-kal magasabb, m int az időseknek az összlakossághoz viszonyított arányszáma. Feltételezhető, hogy az érintettek megromlott szociális és gazdasági helyzetére és az élet-/m unkaidejük alatti megterhelésre vezethető vissza a nö vekedés;
- a tömeges munkanélküliség és a depresszív megbetegedések szám arányának em elkedése között bizonyítottnak tartható összefüggés áll fenn;5
- a háziorvosi rendeléseknél és a klinikákon a pszichoszomatikus megbetegedések az esetek 40-50%-át teszik ki;6
- a különböző szenvedélybetegségekben szenvedők száma állandóan növekszik, az alkoholizmus vonatkozásában ném et adatok szerint a nők arányszáma 10:1-ről 4:l-re emelkedett.7 Sokkal gyorsabb (az alig mérhető) gyógyszerfüggőség emelkedése;
- hasonlóan alakult a helyzet a suicidiumok vonatkozásában is, különösen erősen növekedett a fiatalok arányszáma.8
Ami a lakosság általános közérzetét illeti, a ném et közvéleménykutatások a félelmek különböző formáinak roham os növekedését konstatálják; első helyen általában a „jövőtől” és az „ökológiai katasztrófától” való rettegést említik.
M ár az 1980-ban végzett felmérések is aggasztó képet festettek az akkori NSZK lakosságának általános pszichés állapotáról:9
- 54% érezte magát rendszeresen kimerültnek és „hulla fáradtnak”;- több m int 30% panaszkodott gyakori fejfájásról;- 20% tekintette m agát „gyakran nyugtalannak”;- 16% „állandóan idegesnek és ingerültnek” érezte magát;- 35% szedett rendszeresen gyógyszert.
*
A következő szem pontok szerint kísérelhető meg a jelenlegi krízispanoráma'0összefoglaló jellemzése:
a) A későkapitalista termelési rendszer olyan megterheléseket ró az egyénre, és olyan komplexen veszélyezteti az em bert, hogy ugrásszerűen megnövekszik az azok kom penzálására, leküzdésére hivatott pszichoszociális szolgáltatások iránti igény.
101
b) Az érintettek többsége m ár nem képes saját erejéből vagy nem professzionális, külső tám ogatással megbirkózni a masszív megterheléssel.
c) A technicizálódás olyan fokot ért el, hogy a term elésnek m egadott norm ák szerint „működő" dolgozókra van szüksége (az ún. „instrum entalizálható és funkcionalizálható szubjektív faktor" biztosítására). Ezért ezen a fejlődési fokon kialakulnak olyan „pszicho- szociális" foglalkozási ágak és „pszichotechnikák”, amelyek új funkciót töltenek be a személyzeti m unkában: a megadott norm ák szerint dolgozók „formálását” és a kialakított személyiségformák m egtartását hivatottak biztosítani.
d) A pszichoszociális segítségnyújtás professzionalizálódása folyamatos továbbdiffe- renciálódáshoz vezet: a (klinikai orvosi gyakorlatból ism ert modell szerint) egyre több szakemberre van szüksége az egyénnek problém ája megoldásánál: pl. pszichoterapeutá- tól a szociális tanácsadóhoz, onnan a házassági tanácsadóhoz, onnan a lelkigondozóhoz kerül további „kezelésre”. Ennek az alapvetően a segítségnyújtás minőségi javulását célzó folyamatnak, nemkívánatos mellékhatásként az egyén term észetes problémamegoldási kom petenciája folyamatosan beszűkül, és a szakemberektől való m ind nagyobb függőséghez vezet.
e) A hagyományos és általánosan elfogadott értékrendszerek, amelyek által az egyén korábban eltalált az „élet értelm éhez”, elvesztették hatékonyságukat. Érthető, hogy a segítségre szoruló a különböző tanácsadói fórumoktól azt várja, hogy elvezessék az élet értelm ének megtalálásához is. Kérdés viszont, hogy egyénileg és esetenként elvégezhető-e egy társadalmi-közösségi feladat? Még nem dőlt el, hogy az egyén és a társadalom erre a deficitre - az eddigi tapasztalatok szerint kevés eredm ényt hozó - rekonstrukciós törekvésekkel reagál-e vagy radikális reformációval, azaz valóban új életforma keresésével.
*
Ez a rövid áttekintés is nyilvánvalóvá teszi, hogy a segítségre szorulók számának állandó növekedése és a segítség tartalm a iránti igény változása a segítő foglalkozásokra is hatással van.
2.2. A SEGÍTŐ FOGLALKOZÁSOK KRÍZISE
A segítség igényének növekedésére az utóbbi negyedszázadban a fejlett kapitalista országok a szociális és a segítő-tanácsadó szolgálatok és intézmények radikális fejlesztésével reagálnak Főiskolai és egyetemi szinten képzett szakemberek és szervezett társadalmi apparátus kísérelt meg szembeszállni az elhatalmasodó szükségállapottal. Egyes országokban, például Németországban, a professzionalizált és intézményesített segítségnyújtást és a szakemberképzést nagy mértékben a történelmi egyházak hordozzák Amíg a templomlátogatás minimálisra csökkent, a diakónia és a tanácsadó szolgálatok nem győzik kielégíteni az igényeket. Egyes feltételezések szerint az egyházi létforma a gyülekezeti területről a diakónia, az intézményes tanácsadói szolgálat (pl. családi tanácsadás, szenvedélybetegekkel foglalkozó intézmények) és a speciális lelkigondozás (kórházi stb. lelkigondozás) irányába tolódott el. (Ezt érzékeltetik pl. olyan adatok, amelyek szerint egy kórházlelkész egy hónap alatt több emberrel kerül intenzív kapcsolatba, mint egyes gyülekezeti lelkészek egy év alatt.)
Valamennyi jelenlegi segítő foglalkozás történelmileg és vallástörténetileg a papi és gyógyítói tradícióból alakult ki. Az egyik jelenlegi fejlődési vonal, az ún. természetes gyógymódok, a népi gyógyító tapasztalat újraéledése, felfogható úgy is, m int az akadémikus orvostudomány előtti korok gyakorlatához való visszatérés.
Ezen utóbbi jelenségnek egyik kiváltó oka az institucionalizált segítő foglalkozások krízisével hozható összefüggésbe.
A krízisre először is a különböző segítő foglalkozási ágakban uralkodó hangulat hívja fel a figyelmet: a hagyományosan „fáradhatatlan” m unkatársak mítosza a múlté, az
102
ezen a területen dolgozók nagy részét a testi-lelki kimerültség, a motivációvesztés jellem zi. Az érintettek és az elméleti szakemberek mind nyom atékosabban állítják, hogy a h u mán foglalkozások - legalábbis az ott dolgozók szempontjából - egyre inhumánusabbá váltak!11
A segítő foglalkozások aktuális krízisének néhány aspektusa a következőkben foglalható össze:
2.2.1. A szociális és terápiás segítségnyújtás illetékessége totális kiterjesztésének következményei
A pszichológiai és szociális segítő hálózat gyors kiépítésekor néhány kritikus szakember12 felhívta a figyelmet arra, hogy ez a fejlődés, m integy mellékhatásként, egy homo psychologicus kialakulásához vezethet. Ez azt jelenti, hogy
a) a segítségre szorulónak és a segítséget nyújtónak az lesz a benyomása, hogy racionális pszichológiai elméletekkel m inden megmagyarázható. így m ind kevesebb igyekezetét fordít az egyén és a közösség a „tarthatatlan állapotok" megváltoztatására - ami megmagyarázható, az látszólag(l) könnyebben viselhető el. A hom o psychologicus a ho mo politicus rovására fejlődik ki. Mind individuális, m ind társadalm i szinten a problémák megértése kap elsődleges szerepet és a változtatásra törekvés háttérbe szorul. Az individuális felelősségvállalás elcsökevényesedik.
b) Hasonló eredm ényhez vezet az is, hogy a segítő hálózat robbanásszerű kiterjedése az általános segítségre szorultság benyom ását is kelti a lakosságnál. Ha mindenkinek „tulajdonképpen szakszerű segítségre” van szüksége, akkor mindenki, m indig hivatkozhat erre az enyhítő körülményre. Ez viszont a felelősségvállalás feladásához vezet, és egyre kevesebben érzik m agukat képesnek arra, hogy a destruktív struktúrák m egváltoztatására vállalkozzanak.
A segítő foglalkozásokra ez a feltételezett és valószínűnek tűnő általános beállítottságváltozás a következőképpen hat:
- ugrásszerűen és határtalanul megnövekszik a „kereslet”;- ugrásszerűen és határtalanul megnövekszenek a „szolgáltatás” iránti elvárások;- a „homo a-poiiticus” embertípus iránti gazdaságpolitikai igény ellentétben áll a segí
tő foglalkozások alapvető etikai normájával - az önállóságra, életképességre való segítéssel.Az identitáskrízis a következő feszültségből adódik: az egyén és a társadalom állapo
ta elengedhetetlenné teszi ezeket a foglalkozásokat - egyértelmű az indikáció -, a foglalkozás gyakorlása azonban destruktív hatással is jár: a függőségigény növekedéséhez vezet, és így egyértelműen kontraindikált.
2.2.2. Az életértelem m in t „árucikk”
A különböző form ákban megjelent ún. pszichokultusz13 kialakulásához részben a segítő foglalkozásokban kiképzett, m ajd önállósult egykori szakemberek is hozzájárultak. Pszeudovallási vagy terápiás, egyéni és csoportos foglalkozások ígérnek m inden élethelyzetre segítséget. Dinamikájukban a klasszikus, a vallásfelekezetekben ism ert szektaképződés jelenség m odern variánsának tekinthetjük ezeket a folyamatokat.
Bármennyire különböző „élményeket” nyújtanak is ezek, egyben valamennyien megegyeznek: gazdaságilag igen jól jövedelmező vállalkozások. Az intézményes egyházi és szociális segítő szogálatokban dolgozók fizetésével nem hasonlíthatók össze. Mind a történelm i egyházak, ill. azok diakóniája, m ind a szociális intézmények a „keresztes hadjáratok" legkülönbözőbb formáival reagálnak ezekre a vállalkozásokra.
A virágzó pszichoüzlet arra is fehívja a segítő intézmények figyelmét, hogy a „kultusz” iránti általános igényt ők nem tudják kielégíteni. Emlékezteti továbbá a „hivatalos”
103
szakembereket arra is, hogy m unkájuk egyre sem atikusabbá vált, elszürkült, és hiányzik belőle a - jó értelemben vett! - kultusz. A kimerültség, motivációvesztés formájában jelentkező krízis egyik komponense az „elkultusztalanosodás”.
2.2.3. „Professzionalizálódás - a szakértők hatalomátvétele"
A jól hangzó {H. Keupptól származó) szállóige magyarázatra szorul. A „professziona- lizálódást” a 70-es években szakmai körökben és a szociálpolitikában a növekvő és differenciálódó segítségigény „egyetlen igazi" megoldásának tartották. Akinek nem volt pszichológus vagy szociális munkás diplom áján kívül még valamilyen speciális képzettsége, azt nem szívesen alkalmazták. Maguk a m unkaadók is szorgalmazták, és anyagilag h a thatósan tám ogatták a specializálódásra irányuló továbbképzéseket.
Hogyan válhatott a krízis egyik elemévé a sikeresebb segíteni tudás érdekében megindult specializálódás?
- Aki magát, munkája mellett, továbbképezte, az jogosan igényel ennek megfelelő magasabb beosztást és anyagi dotációt. Erre kevés intézm énynek van megfelelő anyagi fedezete. Ez állandó és érthető m unkahelyi feszültséghez vezet.
-A ki magát továbbképző, megtartja eredeti foglalkozását. A továbbképzésre azért volt szüksége, m ert eredeti képesítése m unkája ellátásához nem bizonyult kielégítőnek. A to vábbképzés így eltávolít az eredeti képesítéstől, annak elégtelenségét demonstrálja, ‘és professzionális identitáskrízishez is vezet.
- A specializálódás szükségessége nyilvánvalóvá teszi továbbá az egyes segítő foglalkozásra felkészítő főiskolai vagy egyetemi képzés elégtelenségét is. Ezáltal rám utat a szakképzés krízisére.
- A specializálódás megosztja a szakmai kollegiális közösséget, hierarchia kialakulásához vezet - a „különösen nehéz esetekkel” a specialisták foglalkoznak.
-A specialistáknak viszont „szükségük van” a különösen nehéz esetekre - hiszen éppen ezek érdekében képezték tovább magukat. Ismert törvényszerűség a kereslet-kínálat korrelációja: a szociálpszichológia területén m inden jel arra mutat, hogy a nagyobb kínála t automatikusan kialakítja a nagyobb keresletet is. Minél több a specialista, annál több a „nehéz eset”.
- A specializálódás „felfelé” történik. Minél több specialista áll egy intézm ény rendelkezésére, annál inkább megváltozik az intézm ény profilja is: specializálódik az intézm ény maga is.
Társadalmi összefüggésben fellép az a veszély, hogy az „egyszerű eseteknél”, akik segítségre, de csak „egyszerű” segítségre szorulnak, senki sem érzi m ár magát illetékesnek. Ez a réteg aztán olyan „specializálatlan" segítőkre talál, akiknek semmilyen szakmai képesítésük sincs. Ezt a folyamatot meggyorsítja az is, hogy a szűkösebbé váló anyagi lehetőségek mellett, ezek a dolgozók a „legolcsóbbak”. (Egy ilyen destruktív folyamat indult m eg pl. a németországi öreggondozásban.)
2.2.4. Az önsegélyező csoportok jelensége - a szakértők hatalomvesztése
A segítségre szorulók legkülönbözőbb rétegei, a szenvedélybetegségben szenvedőktől kezdve a különböző krónikus betegek hozzátartozóiig, a szociális segítő rendszer kialakulásával egy időben önsegélyező csoportokat hoztak létre. Ez az alternatív mozgalom egyrészt kiegészítette, másrészt diszkreditálta a professzionális segítségnyújtást. Nyilvánosságra hozta annak néhány alapvető hiányosságát, például azt, hogy ott a szenvedők krízisét gyakran - az emberiesség rovására - túladminisztrálják. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a segítő apparátus ham ar eljut lehetőségeinek határaihoz, és eredm énytelen marad. A segítségnyújtás szűk határainak felm utatása felfedte annak krízisét.
104
2.2.5. M unkanélkü liség-a professzionális segítségnyújtás objektív határa
Az eddig felsorolt szem pontok a professzionális segítségnyújtás belső krízisére irányították a figyelmet. Az általános világgazdasági recesszióból eredő munkanélküliség egy objektív határra m utat rá. A hagyományos célkitűzések, amelyek elérésére a segítők eddig törekedtek - m in t pl. a szociális biztonság megteremtése, a munkaképesség helyreállítása vagy részleges m egtartása - az adott körülmények között tarthatatlanná váltak. Olyan kliensek tömege jelent meg, akik nem individuális okokból kerültek krízisbe, hanem a pszichoszociális társadalm i helyzet áldozatai. Individuális segítségnyújtás helyett pl. m unkalehetőségre lenne szükségük. A segítő foglalkozásoknak és a segítő rendszernek a társadalomtól való függősége ilyen értelem ben vett önállótlansága, krízisének további alkotóeleme. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy m ennyire m egterhelő és de- motiválő a segítő foglalkozást űzők számára az, ha ilyen körülmények között kell dolgozniuk.
2.3. A SEGÍTSÉG ÉRTELMEZÉSÉNEK ÉS A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ÉTHOSZÁNAKKRÍZISE
A különböző tudom ányterületek egyetértenek abban, hogy a „segítés" az emberi cselekvésmód egyik alapvető, ősi kategóriája.
Témánk összefüggésében foglalkozni kell azzal a kérdéssel is, hogy a jelenlegi segítésfogalom tám ogatja-e az ezen a m unkaterületen dolgozókat, vagy lelkiismeretüket és pszichikai állapotukat terheli.
Az általános krízis összefüggéseinek vizsgálata során felmerül a kérdés: a közvélem ényben továbbra is élő „irgalmas sam aritánus ideál” alkalmazható-e m inden további nélkül a m odern szociális, intézményes segítőszolgálatokban dolgozó m unkatársak esetében is?
Érdekes nyom on követni egy olyan elméletet,1'1 amely erre a kérdésre differenciáltan válaszol, és bizonyos esetekben alternatív tájékozódást javasol.
Az első megállapítás az, hogy a „segítő foglalkozás”, a „hivatásos segítségnyújtás” fogalma félreértéshez vezet: úgy tűnhet, hogy a hivatásgyakorlás és a segítség m inden to vábbi nélkül összekapcsolhatóak lennének.
Az újszövetségi beszámoló szerint Jézus azt ajánlotta tanítványainak, hogy „ha teljesítettétek mindazt, am it „parancsoltak nektek, m ondjátok ezt: haszontalan szolgák vagyunk...” (Lk 17,10). A tradicionális értelmezés szerint Jézus általános alázatra int.
Ha figyelembe vesszük azt a fentebb vázolt tényt, hogy m inden szociális erőfeszítés és hivatásos segítségnyújtás ellenére is állandóan növekszik a segítségre szorulók száma, akkor a jézusi fehívást a következőképpen érthetjük: a segítőnek tisztában kell lennie azzal, hogy m inden igyekezete ellenére is, a fáradozása haszontalan marad! Akkor is, ha az „elvégzett feladatot" újra és újra elvégzi, vagyis túlterheli magát. A jézusi felhívás az eredményre vonatkoztatott, alázatos differenciálásra szólít fel. (Vö. az első fejezetben az Illés- történetre vonatkozó megállapításokat is.)
A sam aritánus-történet, ismeretes, az ún. szituációetika örök értékű példája. Ha, kényszerítő okokból, elhagyjuk a szituáció kategóriáját, és társadalm i összefüggésekben gondolkodunk, jelentkeznek olyan régóta jól ism ert alapkérdések, m int pl. mi történik a többi áldozattal? Ki fogja kifizetni a fogadónak az ápolási és ellátási költségeket? Miből él a „rablók” családja, ha a rabló nem rabol, és más pénzszerzési lehetőséget nem talál? stb.
Ezek az égető kérdések vezettek el a történelmi fejlődés folyamán a beteg- és társadalombiztosítási rendszer kialakításához. A 16. században jelentek meg a szorosabb értelem ben vett ún. segítő foglalkozások - és ekkor kezdődött meg az a dilemma, amely m áig is kíséri őket: a „felebaráti” és a professzionális (fizetett) segítségnyújtás feszültsége. A 18. és 19. században elterjedő szociális inézémények mukájában megjelenik egy új di
105
menzió is: tisztázni kell, hogy ki szorul valóban segítségre, és ki az, aki a lehetőségekkel visszaél, azokat kihasználja? (Az ilyen mérlegelés m a is a gyülekezeti lelkipásztorok m indennapjához tartozik: melyik kéregető szorul rá valóban adományra, és melyik nem. Megjelenik a kontrollálás szükségességének igénye, ami jelentős lelkiismereti m egterhelést ró a segítőre!)
A segítségnyújtás eredményessége és haszonirányultsága a m odem szociális rendszer elemi részévé vált. A „haszontalanság” az uralkodó gazdasági norm ák értelm ében megengedhetetlen. Az intézményes segítségnyújtás szociális szolgáltatássá vált. A kontrolli- gény maga m orálisan nem eleve elvető! A szenvedélybetegek vagy az aszociális fiatalok gondozásánál pl, feltétlenül szükséges terápiás módszer! A jó értelem ben vett professzionális önkontroll (az ún. evaluáció) a szakszerű segítségnyújtás fejlődésének is egyik fontos feltétele: az így szerzett felismerések vezetnek a hatékonyabb eljárásmódokhoz. A gyakorlatban a szociális téren dolgozók nyílt vagy burkolt morális, lelkiismereti feszültségben élnek: egyrészt továbbél bennük az önfeláldozó segítségnyújtás ideálja, „még m indig tehetnék többet is”! Másrészt tapasztalatuk és szakmai kom petenciájuk egyidejűleg arra indítja őket, hogy feltegyék a(z önkontrollt jelentő) kérdést is: mennyire hasznos a segítség?
Más oldalról vizsgálva a jelenséget, megfontolandó morális összefüggésre bukkanunk: a „kontrollálatlan”, „önfeláldozó” segítségnyújtás a segítségre szorulóra morális nyomást gyakorolhat: nehéz az ilyen végtelen segíteni akarást visszautasítani.
Az utóbbi évtizedben a szakirodalomban és a segítő gyakorlatban egy további, m ind többet vitatott téma: a korlátlan segítségnyújtás visszafejleszti a segítségre szorulók önmaguk iránti felelősségvállalását.
Milyen alternatíva képzelhető el?
2.3.1. Egy új modell?
Az elméletalkotás, a kliens és a segítségideál mellett megjelenik, a célirányos, körülhatárolt segítés képlete - a konkrét szolgáltatás elve. Ez azt jelenti, hogy a fent említett „haszontalanságból” kiindulva, a segítség konkrét, körülhatárolt form ában jelentkezik. Nem egyetlen segítő feladata a kliens m inden problémájának a megoldása, hanem szakm ai illetékességének megfelelően ki-ki részfeladatokra vállalkozik. A szociális munkás a szociális kérdések megoldására törekszik, a nevelési tanácsadó vállalja a pedagógiai problémákat stb. A jelenség nem új, az orvostudomány szakosodása annak idején hasonló szükségszerűséget követett.
2.3.2. Milyen előnyei vannak ennek az eljárásmódnak?
a) A professzionálisan segítő morális megterhelése („soha sem elég az, am it tett”) csökken, megelégedhet azokkal a teljesítményekkel, amelyekre valóban képes és képesített.
b) A körülhatárolt, célirányos segítség a kliens számára lehetővé teszi az eredm ényesség felülvizsgálását. A kliens em ancipáltabb helyzetbe kerül, nem csak segítségre szoruló már, hanem ő (is) kontrollálja a kapott segítséget. Eredménytelenség esetén m orálisan könnyebben és ham arabb kereshet magának más szakembernél optim álisabb segítséget.
A magyar származású, világhírű pszichiáter, Szász Tamás15 m ár évtizedekkel ezelőtt kidolgozta a szociálpszichiátria szám ára az ún. „szerződéses ellátás” modelljét: a kezelés a beteggel m in t egyenrangú partnerrel kötött megállapodás alapján történik. Tehát nem passzívan „kezelteti” magát, hanem aktívan részt vesz a kezelési koncepció kialakításában.
106
2.3.3 M ilyen gondokról nem tud gondoskodni ez a modell?
M ár utaltunk arra, hogy a korai középkorig a nyom or és a szenvedés transzcendentá- lis értelm i összefüggésben állt, pl. az üdvösséghez vezető feltételezett és általánosan elfogadott ú tnak tekintették. Ez azért volt lehetséges, m ert az élet értelme általánosan elfogadott konszenzus szerint ugyancsak transzcendentális dimenziókba vezetett. így az érintettek szám ára az „e világi segítség” másodlagos jelentőségű volt, az alam izsnát nem kapó Lázárok bizonyosak voltak abban, hogy szenvedésük végén nyitva áll előttük a „mennyek országa”. A szenvedés elviselését a túlvilági kom penzációba vetett hit te tte elviselhetővé, és adott annak értelmet.
Ma alapvetően m ás a helyzet. A posztkapitalista jóléti-fogyasztói társadalom az élet értelm ét nem transzcendentálisán ígéri, hanem im m anens kategóriákba helyezi. Az élet célja a személyes siker és produktivitás. Ez szükségszerűen m agában foglalja azt is, hogy aki pl. nyomorog, az elvesztette az élet értelmét is, nem felel meg az uralkodó normáknak. Jól érzékelteti ezt pl. az általánosan tapasztalható nyugdíjasszindróma: sok, magas nyugdíjjal rendelkező, de m ár nem dolgozó idős em ber elveszti önbecsülését, és értéktelennek tartja magát. Gyakran érezteti vele a környezete is, hogy aki nem dolgozik, az nem teljes értékű ember. A segítségre szorulás ma, közvetve, az élet értelemvesztéséhez vezet. Az anyagi nehézségeket az élet értelmének kríziseként, teljes személyiségében éli át az érintett.
Ugyanakkor az eredményes segíteni tudás érdekében a szociális segítségnyújtás specializálódott és differenciálódott: egyes intézm ényeinek feladata, m int láttuk, az egyes problém ákra koncentráló segítségnyújtás. Szociális segélyt adhat pl. az egyik intézmény, de az élet értelm ére vonatkozó krízissel kapcsolatban m ár nem illetékes, m áshova kell fordulni.
Elgondolkodtató Halmosnak16 a nyugati egyházakra vonatkoztatott megállapítása: amíg a segítségnyújtás klerikális körök feladata volt, eleve biztosított volt az egyidejű lelkigondozás is. A szociális szolgáltatásoknak nem feladatuk ez a szolgálat, jóllehet az ott dolgozók többsége tudatában van annak, hogy m ennyire szüksége lenne arra is.
Egyidejűleg fennáll a veszély, hogy a diakóniában dolgozóknak és a lelkigondozóknak is egyre inkább specializálódniuk kell, ha meg akarnak felelni pl. az egészségügyileg előírt rendelkezéseknek. Nekik is át kell venniük a szociális segítségnyújtás módszereit és norm áit. M unkájuk jellege szükségszerűen megváltozik.
A változásnak tehát nem a „hitetlenné válás” az oka, hanem az, hogy egy sokkal nehezebben megoldható, komplex társadalmi összefüggés aktív részeseivé váltak. A szimp- tóm ára utaló tény, hogy pl. az amerikai magánkórházak saját költségükön „privát” kórházlelkészeket alkalmaznak, nem feltétlenül vallási meggyőződésből, hanem m ert a felm érések szerint a betegek előnyben részesítik a m agát kórházlelkésszel is reklámozó intézményt! Az ilyen munkaviszonyban álló kórházlelkésznek azonban a munkaadói igényeknek megfelelően kell alakítania munkáját. Hasonló jelenség észlelhető Németországban az állam i alkalmazásban álló börtönlelkészek és tábori lelkészek esetében is: gyakrabban kerülnek strukturális helyzetükből adódó konfliktusba, m int azok, akik az egyházi szolgálatban állva dolgoznak hasonló munkahelyen.
A későbbiekben részletesen lesz szó arról, hogyan érinti a szociális gondozás krízise a lelkigondozást. Most azt vizsgáljuk:
2.4. HOGYAN ÉRINTHETI AZ ÁLTALÁNOS KRÍZIS AZ INTÉZMÉNYES DIAKÓNIÁT?
Több nyugat-európai egyház diakóniája az állami szociális hálózat nélkülözhetetlen részévé vált. M int integrált rész, az átfogó szociális koncepciók egyik hordozója, az így m eghatározott célok és feladatok elvégzését kell, hogy vállalja. Fennáll a veszély, hogy a diakóniára eredetileg jellemző „utópikus motiváció”17 ezáltal háttérbe szorul. A társada
107
lom elsősorban szerződésekben megállapított szociális szolgáltatásokat vár a diakóniától. Ilyen körülmények között nehezen, sokkal nehezebben folytathatja a diakónia egyik legértékesebb hagyományát: a segítségnyújtás új formáinak keresését és kipróbálását.
Az állami szociális rendszer részévé vált diakónia olyan értelem ben „világiasodik el”,'8 hogy m ind kevésbé képes a „szociális világ” innovatív „világosságának” szerepét betölteni. A helyzetet súlyosbítja, hogy az utóbbi évtizedekben az európai egyházak többségében a gyakorlati teológia elsősorban a diakóniai gyakorlatra koncentrált, és a teológiai elméletalkotás (a diakónika) nem tartott lépést a szociális viszonyok roham os változásával.
A szociális segítő hálózat részévé vált diakóniára nem m arad hatás nélkül a segítség- nyújtás általános krízise sem. A „kollektív burn-out”,3-szindróma a diakóniai m unkásokat ugyanúgy eléri, m int a világiakat.
Ebben a helyzetben nyilvánvalóvá válik az intézményes diakónia náhány belső ellentm ondása is.
Milyen összefüggésekben tapasztalható ez?
2.4.1. A váltakozó hierarchiák ütközése
A m odern diakónián belül is elkerülhetetlen és szükséges a professzionalizálódás. Ez az önm agában konstruktív folyamat azonban itt is a fentebb em lített kedvezőtlen mellékhatásokkal jár.
Megnövekedhet pl. a státusz- és strukturális feszültség17 az ún. nem lelkészi jellegű munkatársak, szociális munkások, diakónusok, orvosok, pszichológusok, pedagógusok és a diakónia lelkészi jellegű m unkatársai között. A krízis a következő alapmodellt követi:
A diakóniai intézmények vezetője általában lelkész/nő. Szakmai képesítése, ami a m indennapi m unkát illeti, nem hasonlítható össze a dolgozók szakképzettségével. Ezáltal a vezető állandó legitimációs kényszerbe kerülhet, vezetői pozíciójának jogosságát állandóan igazolnia kell. Döntéseknél és konfliktushelyzetekben teológiai autoritásának kim utatására szorul, egyházi pozíciója segítségével tölti be tisztét. Tehát nem a „professzionális autoritás”, hanem az adminisztratív-strukturális autoritatív pozíció dominál.21
Ez a gyakorlatban a kollegiális kommunikáció álandósuló kríziséhez vezethet. Hasonló állandósuló konfliktushoz vezethet a lelkészség és a diakónusság egyházi-hivatalos viszonyának helyzete is. A klasszikus modell szerint a lelkész/nő a hierarchiában a diakón u s/n ő felett áll. A m unkára vonatkozó, professzionális kom petenciát illetően viszont fordított a helyzet: a „beosztott" speciális szaktudása meghaladja feletteséét. Ez könnyen rivalizációs-emancipációs folyamatot indíthat el, ami - mivel munkahelyi szinten megoldhatatlan - tartósan megronthatja a munkalégkört.
2.4.2. A gyülekezettel való organikus kapcsolat megszakadása
A diakónia, teológiailag tekintve, a gyülekezet egyik alapvető funkciója. Az elkerülhetetlen professzionalizálódás és intézményesítés viszont nem csak a segítségre szorulók jobb ellátását jelenti, hanem azt is, hogy megindul egy delegációs folyamat: a diakóniai szolgálatot nem elsősorban a gyülekezet, hanem az intézmények végzik. A gyülekezet és a gyülekezet életében csak kevéssé részt vevő tagok idővel elvesztik a diakóniai munkával való élő, természetes kapcsolatukat. Az önálló cselekvés helyébe pl. a személytelenebb adakozás kerül.
Egy másik, különösen a nyugati egyházak diakóniájára jellemző következmény az, hogy csökken a gyülekezeti m unkából jövő dolgozók arányszáma. A diakóniai intézm ények így a dolgozók egy része szám ára elvesztik természetes identitásukat. Az eddig egyházi kapcsolattal nem rendelkező m unkatársak esetében az intézeteknek kell - további
108
feladatként! - ezek „diakóniai szocializációjáról” gondoskodniuk. Ha a diakónia eltávolodik a gyülekezetektől, akkor az a segítségnyújtás minőségére is hatással van.
A ném et és olasz pszichiátria klinikai tapasztalatok alapján arra a következtetésre ju tott, hogy a legmagasabb szakképzettséget biztosító, intézményes ellátás sem lehet pl. a krónikus beteg esetében olyan hum ánus és eredményes, m in t a szakemberek által tám ogatott, de a beteget természetes életközösségében meghagyó gondozás. így alakult ki az ún. regionális ellátási forma, amely a lakóhelyen, a term észetes környezet bevonásával igyekszik a betegeknek segítséget nyújtani. Nyilvánvaló, hogy ez a fejlődés emlékeztet a klasszikus keresztyén gyülekezeti diakónia modelljére!
Egyre több olyan kezdeményezés figyelhető meg a nyugati egyházakban, amelyek a diakóniának a gyülekezetekbe való visszavezetésére törekszenek.22 Nemcsak a rászorulók jobb ellátását segítheti ez, hanem a diakóniai dolgozók pszichohigiéniája is javul. Tapasztalható, hogy a dolgozók szívesebben vállalnak a gyülekezeti diakóniában munkát.
*
Az eddigiekben a segítség és a szociálisan intézm ényesített segítségnyújtás krízisével foglalkoztunk. A következőkben azt vizsgáljuk, hogyan érinti ez a krízis segítő személyét.
3. A segítő személye - Perszonális táj ékozódás
M iért kell a segítő személyével foglalkoznunk?Egyrészt a saját érdekében: hogy pszichohigiéniáját megőrizhesse, és ne váljék áldo
zatos m unkája áldozatává. Másrészt a nyújtott segítség érdekében, helyesebben a segítségre szorulók érdekében: m ert a segítőnél túlterhelés következtében fellépő deformációk veszélyeztethetik a segítő kapcsolatot, és így a klienst is.
A statisztikai adatok azt mutatták, hogy a segítő foglalkozásokban dolgozók az átlagos lakossághoz képest gyakrabban szorulnak maguk is segítségre.
Lassan megindult a kutatás: hogyan magyarázható ez? A következőkben először rövidesen megism erkedünk három, erre vonatkozó elmélettel, azután a segítő kapcsolat deformációjával foglalkozunk. Az első tájékozódás azzal foglalkozik, hogy milyen személyiségfejlődési tényezők és diszpozíciók vezethetnek egyrészt az ilyen foglalkozások választásához, és hogyan válhatnak ezek a személyiséget veszélyeztető faktorokká. A második elm élet a mélypszichológia segítségével kísérel meg feleletet találni a kérdésre. A harm adik családdinam ikai összefüggésekkel foglalkozik.
3.1. SZEMÉLYISÉGELMÉLET-AZŰN. „SEGÍTŐ SZEMÉLYISÉG”
Ennek a felfogásnak legismertebb képviselője W. Schmidbauer.23 Abból az elképzelésből indul ki, hogy a foglalkozás gyakorlása során fellépő különböző (pszichikai) károsodások gyökere a személyiséget korábban kialakított tényezőkben keresendő. Szerinte a segítő foglalkozásban dolgozók, fejlődésük korai szakaszában, az átlagosnál intenzívebben éltek át bizonyos tapasztalatokat, és ezek döntően befolyásolták személyiségük későbbi alakulását.
Schm idbauer szerint a következők állapíthatók meg:
- gyakran mellőzték őket gyermekkorukban;-főleg egy tökéletes, idealizált személyiségképpel (felettes énnel) azonosítják magukat,
és nehezen tudják elfogadni árnyoldalaikat;- nehezükre esik emberi kapcsolataikat emancipáltan, az egyenrangú kölcsönösségnek
megfelelően alakítani;- rejtett, nárcisztikus rászorultságban élnek;- agresszivitásra csak burkolt formában képesek.
109
Az elképzelés szerint ezek a diszpozíciók befolyásolják, súlyosabb esetben deformálják a segítő foglalkozás gyakorlását. Nem ritka pl. hogy egyesek azért választják ezt a m unkaterületet, m ert így tudják legjobban kiegyenlíteni a személyiségfejlődésből adódó hiányosságokat. A foglalkozás ilyen esetben elsősorban a segítő személy szám ára válik életszükségletté, rászorul arra, hogy segíthessen. Ezáltal a m unkától való pszichikai függőség alakul ki, professzionális kapcsolataik szimbiotikussá válhatnak. Egy példa erre:24
Egy 46 éves gondozónő, akit mindenki melegszívű kolléganőként ismert, házassági krízisbe kerül. Három évvel idősebb férjének fiatal szeretője van. A férj már külön lakást is bérelt, ahol barátnőjével találkozgat, de ebédre, vacsorára a családi otthonban is rendszeresen megjelenik. Ilyenkor foglalkozik a gyerekekkel is, segít megcsinálni a házi feladatokat. A gondozónő élete teljesen összezavarodik. A krízis idején szoros kapcsolatot keres nővérével. Gyakran telefonálnak.
Egy ilyen beszélgetés során a nővérének az a benyomása, hogy húga öngyilkosságot tervez, ezért felajánlja: „Még ma vonatra szállók, odautazok hozzád, és komolyan megbeszéljük a dolgokat egymással.” - A gondozónő a professzionális deformációra jellemző módon ragál: „Ezt nem fogadhatom el, nem tudnám elviselni, ha magára hagynád a családodat! Mit is tehetnél itt? Ha kiveszel egy szabadnapot, és azt a tieiddel töltőd, nekem az a legnagyobb segítség. Ha tudom, hogy ír jól vagytok, akkor már én is jobban érzem magam. Majd csak elboldogulok valahogy, vagy ha nem, tudom, mit teszek!”
Mi történik itt? A gondozónő a házasságát és életét közvetlenül veszélyeztető személyes krízisre, ffl. a számára felajánlott segítségre alapvető életm ottója szerint reagál: „Nekem akkor jó, ha neked jó!” Saját személyét, aktuális igényeit figyelmen kívül hagyja. Elutasítja nővére egyenrangú kapcsolatajánlatát, burkolt-agresszív form ában közli testvérével, eleve nyilvánvaló, úgysem tudna segíteni. Az önerőből való „boldogulás” ideálja to vább él benne akkor is, amikor nyilvánvaló, hogy külső segítségre szorul.
Hogyan értékelhető Schmidbauer elmélete? Érdeme az, hogy szakmai körökben és a könyv tömegsikere által a közvéleményben is a segítő személyére, a foglalkozásból eredő veszélyeztetettségre irányítja a figyelmet. Jól demonstrálja, hogy a segítő foglalkozás és az o tt dolgozók idealizálása kétes értékű hatással járhat.
Az elmélet azonban kritikusan is vizsgálandó: Schmidbauer egyoldalúan deficitekből indul ki. Ezáltal akaratlanul is hozzájárul {nem csak az érintetteknél) a krízisérzet erősödéséhez. Öt posztulátum ának pozitív megfogalmazása például, lehet, hogy ugyanehhez az eredm ényhez vezetne. A választott kategóriák továbbá tú l általánosak, statisztikai m ódszerekkel alig ellenőrizhetőek. Gondolatmenete redukcionalista eljárást követ: a problém át leszűkíti a személyiségfejlődés aspektusára. A társadalmi és szociálpolitikai összefüggések elhalványulnak. Reálisabb kép alkotható a problematikáról akkor, ha a „bum out"- szindróm a elméletét és Schmidbauer elképzelését egymásra vonatkoztatva fogjuk fel!
3 .2 . m é ly p s z i c h o ló g ia i m a g y a r á z a t - a n á r c i z m u s - e l m é l e t
Egy további elmélet a mélypszichológia felismeréseiből indul ki. A segítő személyiségnél fellépő deformációkra pl. nárcizm us-elm élet segítségével keres magyarázatot. A nárcizm usnak nevezett jelenség az „egészséges” önm agunk iránti szeretet deformációját jelenti. A feltételezések szerint a segítő foglalkozást űzőknél az átlagosnál gyakrabban konstatálható ez a zavarforma.
N éhány ilyen deformációra utaló jel:
- Az önértékérzet, az önbecsülés extrém ingadozást mutat: a személyes képességek és lehetőségek omnipotens túlbecsülése és a depresszív „önbecsülés”, totális csalódottság váltogatják egymást.
-A „mindig korlátlan segítségnyújtásra kész” személyiséget az elismerés iránti korlátlan vágy hajtja, és mind nagyobb perfekcionizmussal kíséreli meg kielégíteni azt.
- Egyedül a „segítő szerep” gyakorlása által talál el önmagához. Ha „szerepvesztetté” válik, akkor üresnek, feleslegesnek, értéktelennek érzi magát.
110
- Másokat, környezetét a „vagy-vagy” modell által, differenciálatlanul érzékeli: vagyminden „csodálatosan nagyszerű”, vagy „egyértelműen rettenetes”. A középút hiányzik.
- Általában képtelenek az érintettek személyes igényeiket, érzelmi szükségleteiket érzékelni és önmagukban tudatosítani. Hibákra, átmeneti sikertelenségre túlzott szégyenérzettel, bűntudattal reagálnak.
*
A mélypszichológiai elméleteket a laikus közvélemény gyakran félreérti, és így sokakban félelmet keltenek! Ezért nem hangsúlyozható eléggé: a mélypszichológia felfogása szerint pl. a nárcizmus lelki strukturáltságunk egyik természetes és normális jelensége. Ezek a személyiségjegyek tesznek egyebek között képessé a józan és kiegyensúlyozott segítségnyújtásra. Problematikussá és a segítőt veszélyeztethetővé abban az esetben válik pl. a nárcizmus, ha valakinek a pszichikum ában egyéb kom ponensek rovására „egyeduralom ra” jut. így a segítségnyújtás szenvedélye alakul ki, amely m int m inden kontrollt vesztett szenvedély, a testi-lelki egészség veszélyeztetőjévé válik!
A nárcizmus-elmélet alkalmazásának előnye az, hogy részletesen elemzi az individuálisfaktorok jelentőségét. Hátránya és hiányossága ennek az elméletnek is az, hogy figyelm en kívül hagyja a komplex, közösségi dimenziókat.
3.3. CSAIÁDDINAMIKAI FELTÉTELEZÉSEK - MÉLYPSZICHOLÓGIAI ELMÉLETEK
A segítő foglalkozás és a nem professzionális segítés alapvető konstellációját a család általánosan jellemző dinamikájával is magyarázza26 a mélypszichológiai elmélet. A következő meggondolásokat követik az ilyen elméletek (pl. D. Stollberg): a fe lnő tt lét egyik feltétele és karakterisztikuma a segíteni tudás. Az újszülött világrajövetelekor m agatehetetlen, a felnőttek segítsége nélkül életképtelen, A szülők korlátlan hatalom m al rendelkeznek felette. A csecsemő csak akkor fog életben maradni, egészségesen fejlődni és idővel önállóvá, „felnőtté” válni, ha megfelelő formájú és mértékű segítséget kap. A „jó” segítség a gyermeki életszakaszban azonos a „neveléssel”. Az a nevelés a „jó”, amelynek célja az, hogy önm agát feleslegessé tegye.
A szülőkben azonban, a term észetből adódóan, két ellentétes tendencia él: egyrészt azt szeretnék, hogy gyermekük életrevaló felnőtté váljon, és hogy ők, a szülők, visszanyerjék függetlenségüket, ne kelljen életfogytiglan a gyermekről gondoskodniuk. Másrészt félnek attól, hogy felnövő gyermeküket „elvesztik”, egyedül és magukra maradnak, fölöslegessé válnak. Minél inkább függnek a szülök a gyermektől, annál önállótlanabb lesz a gyermek. Ha a szülők ellenkező beállítottságot követnek, azaz „tartózkodó” magatartást tanúsítanak, akkor viszont a gyermek pszichikailag labilissá válik. A cél és a feladat tehát az, hogy a nevelés/segítés és az önállósulás állandó egyensúlyban maradjanak.
Stollberg szerint a gyermek-szülő kiegyensúlyozott, konstruktívan ambivalens kapcsolata em ber létünk egyik alapképlete. Egyben a családon kívüli, a professzionális segítségnyújtás egyetlen lehetséges és term észetes modellje.
A gondolatm enetet folytatva alaptalan (és átvitt értelemben „embertelen”) a „korlátlan ” segíteni akarás idolatrizált elképzelése. A kívánatos és a fenti értelem ben vett term észetes segítség a következőképpen jellemezhető:
- folyamatosan, a realitásnak megfelelően arra törekszik, hogy önm agát feleslegessé tegye; egyensúlyban tartja a megtartásra (a kötődésre) és a szabadon bocsátásra (az önállósításra) való törekvést;
- „szülői" (= segítői) hatalom és erőfölény éppúgy megfelel a pillanatnyi igényeknek, m in t a „testvérek" (= egyenrangú partnerek) közötti szolidaritás. Ilyen állandó egyensúlyi állapotban valósul meg az „igazi” segítség.
A lelkigondozói segítségnyújtással kapcsolatban visszatérünk arra, hogy milyen teológiai meggondolás alapján lehet ezt a képletet a pasztorizációra alkalmazni.
111
Ha a fent vázolt, állandóan újra kialakuló egyensúly megszűnik, és a segítségnyújtás csak az egyik vagy másik pozíciót követve történik, akkor a segítséget nyújtó testi-lelki egészségét veszélyeztető megterhelés alá kerülhet.
Egy egyszerű példa erre: a szülővel sétáló kisgyermek, ha az utcán nincs forgalom, önállóan, a szülő kezét elengedve tanulhat meg átmenni az utca másik oldalára. Ha nagy a forgalom, akkor meg kell fognia a biztonságot adó kezet. Abban a gyermekben, aki mindig csak kézenfogva kelhet át az úttesten, nem tud tudatosulni önállóságának, személyes felelősség- vállalásának az ő korának megfelelő mértéke.
*
A családról szóló részben tárgyaljuk m ajd a szisztémikus szemléletnek a témánkra vonatkozó megállapításait.
3.4. HOGYAN BEFOLYÁSOLJA A SEGÍTŐ SZEMÉLYISÉGE A SEGÍTŐ KAPCSOLATALAKULÁSÁT?
A családban uralkodó dinamika határozza meg a későbbi személyiség kialakulását. A személyiség - a szakmai szakképzettség mellett - m esszem enően befolyásolja a professzionális segítségnyújtást, annak céljait, normáit, igényeit és azt, hogy mikor érzi m agát sikertelennek valaki, vagy mennyire terheli túl magát.
F. Rieman28 dolgozta ki a személyiségtípusok és a segítő kapcsolat közötti kölcsönhatást. G ondolatm enete a következő:
Szerinte négy személyiségstruktúrát különböztethetünk meg:- a hisztérikus struktúrát,- a kényszeres struktúrát,- a depresszív struktúrát és- a szkizoid struktúrát.Ezek bem utatása előtt a következők tisztázandók:- A m odern pszichológiában kialakult tipologizálásra feltétlenül szükség van egyes,
az em berre általánosan jellemző m agatartásm ódok leírásához. Nélküle lehetetlenné válna a szakmai kommunikáció.
Ugyanakkor, m int minden ilyen vállalkozás, általánosítást jelent, ideáltipikns kategorizálást. Alapvető tévedés lenne azt gondolni, hogy abszolút formában létezne „az" egyik vagy m ásik típus. Mindenkinek a személyiségében mindegyik forma egyidejűleg adott. A körülményeknek megfelelően, átmenetileg, egyik vagy másik aktualizálódik. Egy vidám társaságban pl. inkább „hisztérikus” vonásainkra van szükség ahhoz, hogy jól érezzük magunkat; ha tudományos munkát végzünk, akkor a „kényszeres struktúra” fog segíteni abban, hogy logikusan és precízen dolgozzunk fel egy témát. Az egyes típusok leírása tehát nem örök érvényű besorolást jelent, hanem a pszichikai flexibilitás tág lehetőségeire utal. A személyiség „mozgásszabadsága" beszűkül viszont, ha egyik vagy másik komponens maradandóan túlsúlyra jut, fixálódik
- Riemann azt kutatta, hogy ki-ki hogyan alakítja a kötődéshez és a „rendhez", valam int a közelség- és távolságtartáshoz való viszonyát. E két jelenség vizsgálata vezetett el a négy, két ellentétpárként felfogható típus felvázolásához (21. ábra).
Ezek a kategóriák a normális, egészséges személyiségre vonatkoznak, nem pathologi- kus, beteges jelenséget írnak le. Sok félreértés adódott abból, hogy ezeket a kifejezéseket a pszichiátria eredetileg a betegségformák jelölésére alkalmazta, és innen vette át őket Riemann. A pszichiátriai gyakorlatban ezek a term inusok a norm álist meghaladó megjelenési form át jelölik. Túlzó példával érzékeltetve: helytelen lenne azért, m ert szívünk van, m indenkit szívbetegnek tartan i...
Milyen összefüggéseket lát Riemann a személyiségtípus és a segítségnyújtás alakulása között?
112
SZEMÉLYISÉGTÍPUSC
Hisztérikus
i
Szkizoid
K RIEM ANN SZERINT
személyiség
i
Depresszívszemélyiség
'
Kényszeres
személyiség
>
személyiség
21. ábra
a) Hisztérikus struktúra. Azoknál, akiknél munkavégzésük során főleg ez a struktúra dom inál, a spontaneitás, az élénkség és az elevenség a jellemző. Gyorsan, lendületesen fognak hozzá az elvégzendő feladatokhoz. Minél több a munka, annál jobban érzik m agukat. Könnyen alakítják ki kapcsolataikat, és a kezdeti sikereknek is tudnak örülni. Könnyen lelkesednek valamiért, és optim ista m ódon tekintenek az elvégzendő feladatra. Ha szükséges, gyorsan alkalmazkodnak szokatlan, új környezethez és követelményekhez - flexibilisek. Ilyen helyzetben is gyorsan megtalálják a helyüket.
A struktúra árnyoldala így foglalható össze: A gyorsaság, a lendületesség, a közvetlen eredm ényre való törekvés gyors kimerültséghez, fáradsághoz és csalódottsághoz is vezethet! Az ilyen segítő személy, mivel gyorsan lelkesedik, gyorsan csalódik is. Nehezére esik a kitartás. Ha valami nem sikerül azonnal, akkor azt személyes kudarcnak tekinti, figyelm en kívül hagyja a környezetből, a szituációból adódó „objektív” realitásokat. Ezáltal „újra és újra megpróbálja a lehetetlent is”, a folyamatos erőfeszítés túlterheltséghez, kiégéshez vezet. Ha ilyen krízisbe kerül, akkor az a „világ végét jelentő, személyes katasztrófa”, és nem a körülmények következménye. Felettesei, kollégái, az intézmények - vagy a lelkigondozója - ezeket a személyeket gyakran (akaratlanul is) túlterhelik: ő az, akire m in dig m indentvá lehet bízni. Ha krízisbe kerülnek, akkor a környezetük általában csodálkozó értetlenséggel reagál - „ki hitte volna, hogy éppen ő fog összeomlani?!"
b) A kényszeres struktúra. Ez a pszichikai struktúra az előbbi ellentéteként fogható fel: türelmesség, megbízhatóság és kitartás jellemzi. A segítő foglalkozás gyakorlása szempontjából különösen fontos további kvalitásuk az, hogy konzekvensek és alaposak. Semm it sem fognak lelkiismeretlenül kezelni, félvállról venni.
A típushoz tartozó árnyoldal éppen a kvalitásokból adódik: Könnyen a „törvényszerűségek”, „szabályok” és „elvek” rabjává válnak, és így spontán cselekvési szabadságuk beszűkül. Elsősorban az előírásoknak és a teóriának megfelelően dolgoznak, a kreativitás, az ötletesség háttérbe szorul. Mivel „ami nem megengedett, az nem is létezhet”, könnyen elhanyagolják személyes igényeiket.
Kitartóan dolgoznak tovább akkor is, amikor m ár erejük végére értek. Kimerültségüket csak akkor érzékelik, amikor totálisan jelentkezik. A kiégettségre utaló előjeleket figyelm en kívül hagyják. A veszélyeztetettség mértéke ezért náluk igen magas!
Ezeket a „kötelességtudó és kitartóan dolgozó” kollégákat a munkaadó kedveli, és egyre nehezebb feladatokkal látja el. Ha krízisbe kerülnek, nagy megértésre találnak, m indenki számára érthető ez, „hiszen olyan sokat dolgoztak”.
113
c) A szkizoid struktúra. Az ehhez a típushoz tartozókat alapvetően a disztancia, a távolságtartás jellemzi. Ha ez a kom ponens valakiben túlságosan eluralkodott, kérdés, hogy milyen feladatkörben alkalmas segítő foglalkozásra. Az állandó kapcsolatteremtésre és kapcsolattartásra, bizonyos közelségre, ún. em patikus megérzésre való foglalkozásbeli igénynek nehezen fognak tudni eleget tenni.
A segítő foglalkozásban az ilyen személyiségek „hűvösen tartózkodóak”, önmaguk és m ások érzelmeit lehetőleg távol tartják maguktól. Ezek a tulajdonságok viszont képessé teszik őket arra, hogy a segítségre szorulók „túláradó érzelmeit” elviseljék. Erősségük az is, hogy megbízhatnak intuícióikban. Különösen precízen érzékelik a részleteket és a határeseteket. Átlagon felüli „diagnoszták", és átlagon aluli „terapeuták”, hangozhatna az összefoglaló jellemzés.
A távolságot tartani tudás bizonyos m értékben védi őket a túlterheléstől. Gyakran félreismeri azonban a munkahelyi környezet őket: a dissztanciát a teherbírás egyik form ájának tartva erejükön felüli adatok végzésével bízzák meg őket.
d) A depresszív struktúra. Általánosan elterjedt vélemény szerint, ez a „született segítő ” típusú ember. Feltételezhető, hogy helytállóak azok a felmérések, amelyek állítják, hogy a segítő foglalkozási ágakban dolgozók között ez a személyiségtípus a leggyakoribb. Önfeláldozás, elkötelezettség és m indenekelőtt végtelen türelem jellemzi őket. Az átlagosnál jóval nagyobb beleérző képességük, em pátiájuk szinte predesztinálja őket pl. a lelkigondozásra. Kapcsolataikat nagyon szorosan alakítják.
Éppen ebből eredhet veszélyeztetettségük is: lelki alkatuknál fogva és a kapcsolati form ából adódóan igen sebezhetőek. Az ilyen segítők hajlamosak arra, hogy túl sokat vigasztaljanak, túl sokat „érezzenek együtt”, túlságosan „magukévá tegyék” mások problém áit és szenvedését. Határtalan identifikáció jellemzi őket. Ezáltal könnyen engedik m agukat kihasználni, és túl sok terhet vállalnak.
A környezet tiszteli és elismeri őket. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy gyakran képtelenek időben érzékelni, ha elérkeztek teljesítőképességük határához. Ahhoz, hogy munkájuk ne veszélyeztesse egészségüket, meg kell tanulniuk távolságot tartani.
4. A segítő foglalkozások krízisjelenségei - és a lelkigondozás?
4.1. MILYEN GONDOKAT GONDOZ A LELKIGONDOZÁS?
Az utóbbi ötven év lelkigondozói irodalmának egyik alapvető és sokat vitatott témája29 az, hogy milyen gondokat is kell a lelkigondozásnak gondoznia? A kérdés, hogy csak a „hit dolgaiban” illetékes-e, vagy ha azok az „élet gondjaiban” nyilvánulnak meg, akkor mennyiben kell a lelkigondozásnak „éietgondozásnak” lennie. Nyilvánvaló, hogy a vallásértelmezés különböző formái rejlenek a kérdés mögött {vö. a későbbiekben kifejtendőkkel).
Érdemes figyelembe venni, hogy itt nem speciális teológiai dilemmával állunk szemben, hanem hasonló dialógust folytat(ott) a társadalom tudom ány és pl. a pszichoanalízis.30 A szociális segítő foglalkozások is, m in t láttuk, hasonló diskurzusban állanak.
A tudom ányos vizsgálódás, minél több szem pontot vesz figyelembe, és minél inkább feladja a dualisztikus pozíciót, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy nem alternatívárólvm szó, hanem a hit és az élet „dolgai" elválaszthatatlan egységet alkotnak. Ezért a „hitgondozás” annyiban különbözik az „életgondozástól”, hogy annak egyik speciális megjelenési formája.31
így foglalkoznunk kell azzal, hogy milyen gondok gondozására (és mennyiben) tekinti m agát hivatottnak a poimenikai elmélet és a lelkigondozói gyakorlat. A határok megválasztása eleve meghatározza a személyes megterhelés m értékét is.
Milyen kapcsolatban állanak a m indennapok és a lelkigondozás gondjai?Heidegger szerint32 a gondoskodás a „világban való lét” egyik alapvető struktúrája,
azt jelöli, am it el „kell” végezni, elválaszthatatlan azoktól a konvencióktól és szerepkörök-
114
tői, amelyek betöltéséről m indenkinek gondoskodnia „kell”. Az így felfogott „m indennapi gondoskodás” nélkül képtelen lenne az egyén beilleszkedni a társadalom ba, nem valósulna meg az ún. szocializációja. Ilyen értelemben véve pl. a betegség vagy bármely krízis azt jelenti, hogy valaki, átmenetileg vagy végérvényesen elvesztette szociális beilleszkedő képességét - nem tud olyan lenni, ahogyan azt a társadalom (és annak általános normái) megkívánná.
A szociális segítségnyújtás, a medicínális kezelés, a pszichoterápia egyik legfőbb célja, feladata és társadalm i m egbízatása a rehabilitáció! A szó lefordítva (itt) a fizikaipszichikai képességekbe való visszahelyezést jelenti, és jól érzékelteti az uralkodó társadalm i és gazdaságpolitikai elvárást: a cél a munka- és term előképesség helyreállítása. Ez a fajta gondoskodás immanens, „m indennapi”, nincs transzcendentális vonatkozása.
A keresztyén lelkigondozás célja ezzel szemben az, hogy megszabadítsa az em bert az adott körülményekhez való, feloldhatatlannak tartott kötődéstől. Ezért eleve kritikus beállítottságot jelent a m indenkori társadalmi normákkal szemben.
A lelkigondozás a teljes ember (az em ber testi, lelki, spirituális és szociális valóságának) ígéretét és képét tartja szem előtt - a mássá és többé válás pártján áll. Erre azonban csak akkor nyílik lehetőség, ha az em ber nem automatikusan, feltétel nélkül teszi meg azt, am it az uralkodó konvenciók szerint tennie „kell", hanem kritikus, esetenként azokat elutasító m agatartást tanúsít. N éha bizonyos szociális konvencióknak „meg kell halnia” az em berben, ha el akarja nyerni az „új életet”. Erre a pszichoanalízis által képviselt megállapításra az Újszövetség elegendő példát szolgáltat (pl. Lk 15,1 lk; Jn 3)! Jézus m agatartása és cselekvése mindig a normakritika perspektívájában áll (pl. Mt 12). A teológia meggyőződése szerint az életre jutás képessége a meghalni tudás képessége által válik lehetővé. A konvencionális „kell”-ek által létrejött, elidegenítő életformák „halála” által születik meg az új élet.
A lelkigondozás esetében pl. így válik érthetővé, hogy a betegek lelkigondozásával egyenrangú (de sokkal nehezebben elvégezhető) feladat a „halódó struktúrák” eltem etésén való fáradozás, az intézm ény iránti konstruktívan kritikus beállítottság. A gyülekezeti lelkigondozás esetében a személyes lelkigondozás és a szociálpolitikai elkötelezettség szétválaszthatatlan egységével találjuk szemben magunkat.
Összefoglalva a következők állapíthatóak meg a lelkigondozás és a m indennapi gondok kapcsolatát illetően:
A lelkigondozás m indig kritikus lelkigondozás, a m indennapok konvencióinak, a szociális és vallási életet beszűkítő norm ák konstruktív kritikája. Ez a kritika a teljes (teológiailag: örök) élet érdekében történik. A m indennapok gondjairól való gondoskodás célja a rehabilitáció, a korábbi munka- és szociális képesség visszaállítása. A lelkigondozás szabaddá tesz.
4.2. KRÍZIS - HATÁROK - LELKIGONDOZÁS
A lelkigondozás, különösen intézményes formájában (mint pl. házassági, nevelési ta nácsadás stb.) a segítő foglalkozások közé tartozik. Vizsgálandó ezért, hogy mennyiben befolyásolják azok krízisei.
A szociális segítségnyújtást tárgyalva kiderült, hogy a krízis a segítségnyújtás határaival áll szoros kapcsolatban. Krízishez vezet m ind a határok túlságos beszűkülése, m ind azok „határtalanná válása".
Ezért vizsgáljuk a következőkben, hogy milyen határokkal kerül kapcsolatba a lelkigondozás. A határokkal való foglalkozás egyrészt megeleveníti a lelkigondozó személyes határélményeit: olyan esetekre emlékeztet, amelyeknél a fáradozás eredm énytelen volt. M ásrészt tudatosíthatja benne, hogy személyes határainkon túl nem fenyegető üresség rejlik, hanem (még) ism eretlen, új lehetőségek.
115
A határokkal való találkozás különböző reakcióformákat vált ki. A szupervíziós gyakorlatban három reakcióformát különböztethetünk meg:33
a) Cselekvés és legitimációs kényszer - reflexió nélkül. A segítő és tanácsadói gyakorlat egyik általános jelensége, természetes velejárója az, hogy a „komplexitás redukciójára ” kényszerülünk: a lehetőségek határokhoz kötöttek. Ezt mindenki „érzi”, de csak részletes analízis segítségével tudatosul az emberben, hogy egy adott helyzetben m i reális, és mi nem . Ez a szükséges elmélkedés viszont akkor válik lehetővé, ha valaki folyamatosan m integy „kívülről felülről is" képes szemlélni munkáját, távolságot is tud tartani. Ennek hiányában a határérzékelés diffúzzá válik.
Ezt az elméletileg egyszerű követelményt gyakorlatban nem könnyű megvalósítani: a lelkigondozó sokszor a cselekvés („segíteni kell”) és a legitimáció („bizonyítani kell, hogy ,jó' lelkigondozó”) kényszere alatt áll. Ez a feszültség megnehezíti a kritikus elmélkedést. Ennek hiánya viszont egyre nagyobb „erőkifejtéshez” vezet, ami idővel és halm ozódva kiégést eredményezhet.
Tipikus példa erre a depresszióban szenvedőkkel való foglalkozás: amíg a lelkigondozó jobbnál jobb ötletekkel mindent megtesz annak érdekében, hogy a „depresszió elmúljon", általában nem következik be javulás. Ha viszont szavakba foglalja önmaga tehetetlenségét, akkor gyakran maga a depresszív kísérli meg helyzetét megváltoztatni. A maga m ódján és a maga lehetőségei szerint. Vagy maga ju t el ahhoz a meggyőződéshez, hogy pl. klinikai segítségre van szüksége. Vagy kiderül, hogy pl. egy másik családtag szorul segítségre.
b) ö n vá d - 1ín. intrapunitív (önvádoló) reakció. Hosszú időn át a segítő foglalkozásokban és a lelkigondozásban az a nézet uralkodott, amely szerint a segítségnyújtás határai azonosak a segítséget nyújtó személyes határaival. A fentiekben foglalkoztunk azzal, hogy ez a megállapítás csak részben helytálló. Alapvető hiba az, ha valaki figyelmen kívül hagyja az objektív, azaz a környezeti befolyás által megszabott határokat.
Az ún. segítő személyiség (a korábban kifejtett okokból) különösen hajlamos erre a feledékenységre. Morális igényei gyakran arra késztetik, hogy az objektív határokat is a „saját bűnének” tekintse. A szaknyelv ezt nevezi intrapunítiónak (punition=büntetés), önm egbüntetésnek. Az első pontban vázolt reakció diffúz határokhoz vezetett, itt a határok perszonifikálódnak, „elszemélyesednek”.
Ez a reakcióforma, ha nem válik „egyeduralkodóvá”, hanem a kritikus önvizsgálat területén marad, a felelősségteljes cselekvés egyik feltétele. A differenciálatlan mea culpa beállítottság teológiailag is megalapozatlan: a földi-emberi léthez - sokszor fájdalmasan érzékelt - határok tartoznak. Ezek kapcsolatban állnak a személyiséggel és a környezet, a társadalmiszociális helyzet szabta határokkal is. A „világban való szenvedés a világtól való szenvedést is jelenti” - állapította meg Barth. Ha a lelkigondozó képtelen az ilyen határok elismerésére (ami nem jelenti azt, hogy azokkal egyet is kellene értenie!), akkor állandóan az „egész világ” megváltoztatásának képtelenségére törekszik anélkül, hogy ennek tudatában lenne.
c) A határok projekciója - az extrapunitív (kívülállókat vádoló) reakció. A fenti reakcióforma fordítottjával találkozunk itt. Azzal az igyekezettel, hogy m inden határt mindig egyértelműen „kívülről” magyarázzunk. Teológiailag fogalmazva a farizeizmus speciális megjelenési formája ez. A környezet, az adottságok, a hozzátartozók, a m unkahely stb. „felelős" m indenért, a személyes felelősség eltűnik, a szenvedő egyértelműen és kizárólagosan áldozat. A kiégettség csakis a körülmények következménye.
Ha kiegyensúlyozott m értékben jelentkezik ez a reakció, akkor fontos feladatot tölt be: lehetővé teszi a környezeti befolyások és a személyes okok kapcsolatának tisztázását.
*
Azzal, ahogyan a lelkigondozó munkája során a határokra reagál, kiegyensúlyozottan és differenciáltan, vagy egyoldalúan, egyrészt a határok iránti beállítottság kialakulását
4.2.1. A határok és a személyes reakció különböző form ái
116
segíti a gondjaira bízottaknál. Másrészt ez dönti el, hogy a jól végzett m unka utáni egészséges fáradságot érez-e majd, vagy a túlerőltetettséget követő kimerültség, kiégettség alakul-e ki benne. Az önm agát folyamatosan túlterhelő lelkigondozónak azzal a kérdéssel is szembe kell néznie, hogy ezáltal milyen élet- és emberképet hirdet gyülekezetének...
Egyes szakemberek feltételezik, hogy az intrapunitív reakcióforma elsősorban a protestánsokra jellemző, míg a katolikus lelki alkatot inkább az extrapunítio jellemzi.34 Az in trapunitív reakció bem utatása kapcsán ezért a protestáns lelkigondozó szám ára lehet fontos egy másik összefüggés is: milyen institucionális határokkal kell a lelkigondozással kapcsolatban számolnunk. Ezek respektálása (ami ism ét nem ezek helyeslését jelenti!) a preventív pszichohigiénia szempontjából fontos, megelőzi önm agunk - önm agunkon kívül álló okok m iatt történő - túlterhelését.
4.2.2. A lelkigondozás institucionális határai
A lelkigondozás lehetőségének, formájának határai az adott környezettől, a körülményektől is függenek.
Más várható (el) a tanácsadó intézetben tevékenykedő lelkésztől, m ás a főállásban végzett kórházi lelkigondozástól és m ás a börtönben folytatott pasztorizációtól. Összefoglalóan ezeket a feltételeket, ezek befolyását jelöljük a lelkigondozás institucionális ha tárai kifejezéssel. Néhány példa a lelkigondozás határaira vonatkozóan:
a) A lelkigondozás - egy feladat a sok közül. A gyülekezeti lelkész helyzetére jellemző pl. ez a természetes határ. Munkája sokrétű: istentiszteletek, kazuáliák, hitoktatás, ifjúsági munka, gyülekezeti csoportok stb. mellett feladata a lelkigondozás is. A sorrendiséget alapvetően az határozza meg, hogy egyes feladatokat előre m egszabott időpontban kell elvégezni. A lelkigondozás általában nincs előre kiszabott időponthoz kötve, akkor kerül rá sor, „ha éppen m arad rá idő”. Ez ambivalens érzelmekhez vezet: egyrészt de facto a „kevésbé fontos” kategóriába kerül, másrészt, m ert oda kényszerült, állandóan rossz lelkiismeretet szül. Annái is inkább, m ert a közvélemény (nyugat-európai felmérések szerint) ezt tartja a gyülekezeti lelkész legfőbb feladatának. Jó szervezőképességre van szükség ahhoz, hogy a lelkigondozás, ilyen körülmények között, biztos helyet kapjon a heti munkatervben.
b) A lelkigondozás - rövid kapcsolat. A parokiális gyakorlatban a lelkigondozás általában rövid kapcsolatot jelent. Gyakori (pl. a kazuáliákhoz kapcsolódóan) az egyszeri kontaktus.
A tanácsadói gyakorlatban ismert az ún. „rövid tanácsadás” hasonló formája. Ismeretes az is, hogy ez a szakember számára jóval nagyobb m egterhelést jelent, m int a hosszú tanácsadói folyamat! A megterhelést az is fokozza, hogy az ilyen rövid kapcsolatok általában krízisintervenciót jelentenek, am i különösen sok energiát igényel.
Miből adódik a megterhelés? A beszélgetés fokozott koncentrációt igényel: „az idő sürget”, a gondok ezért nyom asztóbban hatnak, gyors-hatékony segítséget vár az, aki a lelkigondozót felkereste. Ebben a helyzetben a lelkigondozó gyakran figyelmen kívül hagyja az objektív határokat, s a lehetőségeket meghaladó mértékű, irreális célokat akar egyetlen beszélgetéssel elérni. Ez túlterheléshez és - mivel eleve sikertelenségre ítélt vállalkozás - csalódáshoz vezet. Vagy „véget nem érő”, kimerítő beszélgetéshez.
További, a szokásosnál nagyobb megterhelést jelent a kapcsolat dinamikája. Az egyszeri beszélgetések során szinte egybeesik a „kezdet és a vég", a kapcsolatfelvétel és a bú csúfelvétel. Akár jelentkezik konkrétan és formálisan ez a jelenség, akár nem, a pszichikai megterhelés az átlagosnál sokkal magasabb.
Feltétlenül megszívlelendő ezért a következő: Minél rövidebb a lelkigondozói kapcsolat, annál nagyobb gondot kell fordítani a beszélgetés megnyitására, strukturálására és lezárására. (Vö. az V. fejezetben: a „Segítő beszélgetésből eredő megterhelés csökkentésének szempontjaival”.)
T17
c) A lelkigondozás - m in t „utolsó kísérlet”. A szociális segítségnyújtás sokrétű intézményes hálózatot alakított ki. Szakemberek, speciális és specializált tanácsadó szolgálatok veszik körül a lelkigondozást, amely a gyakorlatban ezek mellett vagy ezek határán tevékenykedik. Sokan „már mindenkivel" beszéltek a problémájukról, és m iután nem ju tottak eredményre, elmennek a leíkésznőhöz vagy a lelkészhez is. Előzetes tapasztalataiknak megfelelően beállítottságuk vagy szkeptikus, vagy csodát váró. A Ielkigondozás így súlyos nyomás alá kerül: vagy azért, m ert ahol senki sem tudott segíteni, neki kell eredményességét bizonyítania, vagy azért, m ert ez az „utolsó lehetőség". Sem egyik, sem m ásik nem reális feltételezés, de m indkettő igen megterhelő. Ha nem sikerül ezt az irreális elvárást a beszélgetés folyamán leépíteni, akkor m indketten csalódottan búcsúznak el egymástól.
d) A lelkigondozó - az élet határterületeinek „sp ec ia lis tá ja A vallás egyik alapvető feladata az, hogy az élet határterületein pl. a kauzáliák által nyújtson tám ogatást az arra rászorulóknak. Erre elengedhetetlen szükség van. A lelkigondozói gyakorlat sok helyen úgy alakult, hogy túlnyomó részében a haldoklókkal, gyászolókkal, gyógyíthatatlan betegekkel való kapcsolatot jelenti - az élet határterületeinek specialistájává vált. Ez egyoldalú megterhelést jelent a lelkigondozó számára! Lelki egészsége szempontjából ilyen feltételek m ellett fontos, hogy pontosan ismerje és betartsa teherbírásának határait.
c) A lelkigondozás - krízisintervenció. Az élet határterületei m ellett a lelkigondozói alkalmak általában akkor jönnek létre, h a valaki akut krízisbe került, vagy az élet- és család fejlődési folyamatának ún. természetes krízispontjához érkezett el. (Utóbbiak közé tartozik pl. a gyermekek születése, családból való kiválása, a nyugdíjazás stb.35) Aki folyamatosan mások kríziseinek közelébe kerül, súlyos pszichikai megterhelést visel.
*
A fentiekben néhány olyan összefüggést vázoltunk, amelyek a lelkigondozói kapcsolatok határait befolyásolják. Általában a fenti felsorolás több pontja egyidejűleg hat - en nek a halmozódásnak a mértékétől függ, hogy milyen fokú megterhelésnek van valaki időszakosan vagy folyamatosan kitéve.
*
Végül egy további dimenzióval foglalkozunk: a lelkigondozói gyakorlatot, a feladatkör kiszabását és körülhatárolását nem csak az határozza meg, hogy milyen teológiai elm életet követ a lelkigondozó. A pasztorálpszichológia feltételezi, a lelkigondozói gyakorlatot és így a lelkigondozót érő m egterhelést az elsajátított (kognitív) elméletnél erőteljesebben befolyásolja az, hogy milyen vallásértelmezéshez vonzódik.
4.2.3. A vallásértelmezés és a lelkigondozói gyakorlat
Hogy milyen gondot okoz a lelkigondozás, az nem csak attól függ, hogy milyen gondok gondozására nyílik (institucionálisan) lehetősége, és hogy m it tesznek lehetővé a lelkigondozó személyes képességei.
További meghatározó tényező a teológiai elmélet. Néhány szem pont a kiégési folyam a t és a teológiai elmélet viszonyához:
- A lelkigondozó teológiai elmélete elválaszthatatlan az egyház és a társadalom által, egy konkrét történelm i helyzetben kialakított és aktuálisan ható vallásértelmezéstől, attól, hogy milyen funkciók betöltésére tartják azok hivatottnak a vallást.
- Az egyház megbízásából munkálkodó lelkigondozó ezt a vallásértelmezést vagy elfogadja, vagy attól eltérő, individuális vallási-teológiai álláspontot alakít ki. Minél nagyobb a kettő között a távolság, annál nagyobb érzelmi feszültség léphet fel. Ez is pszichikai megterhelést jelenthet, ehhez kapcsolódik m ajd a lelkigondozói munkából adódó megterhelés.
118
- Az aktuális társadalm i és szociális helyzet is befolyásolja, hogy milyen általánosan aktuális gondokat gondoz a lelkigondozás. Például a m unkanélküliség akkor tartozik a lelkigondozás feladatkörébe, ha valahol az tömegesen fellépett. M ásrészt csak akkor és úgy fogja a lelkigondozás ezt munkaterületének tekinteni, ha és am ennyiben az az ó- és újszövetségi tradíciónak (pontosabban: ezen vallástradíció aktuális értelmezésének) megfelel. így pl. vagy „diakóniai lelkigondozás" alakul ki, a karitatív segítségnyújtás a lelkigondozás szétválaszthatatlan formája, vagy a „m egváltoztathatatlant” elviselni segítő lelki gondozás (ún. szupportív lelkigondozás).
- Hogy milyen gondok gondozására veszik igénybe aktuálisan a lelkigondozást, az függ attól is, hogy a szociális hálózat milyen szolgáltatásokat nyújt. A szociális foglalkozások is, m int fentebb láttuk, legalább is intenciójukat és koncepciójukat tekintve, pszichológiai („lelki”) segítségnyújtásra is törekszenek. A lelkigondozás m agát vagy ezekkel szem ben, konkurens viszonyban állónak tekinti, vagy a m egosztott felelősségvállalás kooperációs lehetőségét keresi.
- A „burn out”-veszélyeztetettség szempontjából különösen fontos a lelkigondozó személyes teológiai beállítottsága, habitusa. Ezt egyrészt a teológiai tudom ányos képzettség alakítja. Másrészt az is döntően befolyásolja, hogy valaki melyik valláspszichológiai értelem ben vett vallástípushoz tartozik. Ezeknek megfelelően hozza meg a lelkigondozó esetenként individuális elméleti és érzelmi döntéseit, és ezeknek megfelelően alakul lelkigondozói munkája.
*
A következőkben azt érzékeltetjük, hogyan befolyásolják a vallástípusok a személyes megterhelést.
Leegyszerűsítve valláspszichológiailag két, alapjaiban ellentétes pozíció különböztethető meg:36
Az első típus a vallás funkcióját abban látja, hogy döntően a hagyományos, kollektív kegyesség! formák, hitnorm ák egyéni megőrzését segítse. Nem célja az uralkodó viszonyok megváltoztatása, inkább azok jelentőségének eliminálása vagy elfogadása, és elviselése. A cél az, hogy az egyén elsősorban a „hagyományokban éljen”, és környezetéhez in kább alkalmazkodjon.
A második pozíció felfogása szerint az egyéni krízisek nem önm agukért való, izolált jelenségek, hanem a közösség krízisére is utalnak. Ezért a cél itt az egyén és a közösség sorsának elválaszthatatlanságából kiindulva, a közösségi lét állapotának állandó, konstruktívan kritikus figyelemmel kísérése is (vö. a fentebb kifejtettekkel). A vallásgyakorlat és a tradíció aktualizálására törekszik, annak „konstruktívan protestáló regenerálására”, újjászületésére.
A 3. táblázat nyújt összefoglaló képet a két vallástípusról. A középső oszlop a társadalmilag igényelt funkciókat mutatja, a jobb és bal oldali rész a két pozíció által meghatározott lelkigondozói célokra és reakciókra utal.
Az első típushoz tartozó lelkigondozó arra törekszik, hogy a hozzáfordulókat általánosan m egszabott konvencióknak megfelelően alakítsa. Ő „tudja”, hogy milyenné kell válnia a másiknak. Magára vállalja a feladatot és a felelősséget azért, hogy a másik el is érkezzen ehhez az eleve konkrétan m eghatározott életformához. Azon fáradozik, hogy kivezesse egy előre megszabott úton eddigi élethelyzetéből, és elvezesse egy előre megszabo tt életformához. Mintegy m agára vállalja azt, ami az isteni gondviselés munkája.
A m ásodik típushoz tartozó lelkigondozó célja az, hogy kísérje a hozzá fordulót azon az úton, amely a hitbeni felnőttség és önálló felelősségvállalás megtalálásához vezet. Nem tudja előre és konkrétan, hogy hova „kell” megérkeznie a másiknak, hogy hol és milyen feltételek mellett találja majd meg Isten által eleve elrendelt helyét az életben. A lelkigondozó a megváltásba és Isten megújító kegyelmébe vetett hitből fakadó alázattal kíséri a másikat, hogy annak élete és hite úgy alakuljon, ahogyan a Gondviselő az 8 számára megszabta. A cél itt az, hogy - Stollberggel szólva - a lelkigondozó lassan és fokozato
119
san, de önm agát egyre kevésbé fontossá és m ind szükségtelenebbé tegye a másik számára, így a megterhelés is fokozatosan csökken. Azért is, m ert az Ü dvtörténet egyéni életet folyamatosan megújító dinamikájában hisz.
VALLÁSTÍPUSOK és LELK3GONDOZÁS
Az I. v a llá s típ u sh o z ig azo d ó le lk ig o n d o zás
T ársad a lm ila g ig én y e lt fu n k c ió k
A II. v a ilá s t íp u s h o z ig azodó le lk ig o n d o zá s
A világi értékrendet passzívan elfogadja vagy teológiailag legitimálja; a krízisre autoritárisztikusan reagál
Az élet értelmének megfogalmazása
Individualizmus és tradíció: az individuális életértelmezés és a biblikus tradíció integrációja; a krízisben partneri szolidaritás
Konformizmusra indít, lojális az uralkodó értékrend iránt
Értékrend kialakítása Az értékrendszer okozta konfliktusok esetén a jézusi nonkonformizmust képviseli
Az innovációt elutasítja, a beszűkítő határok elleni lázadást vallásosan elfojtja
Az egzisztenciális határok feldolgozása
ProgresszzV-biblikus szemlélettel a tabuizált egzisztenciális határokra irányítja a figyelmet
Moralizáló tendenciát képvisel: a kötelességtudat mindig megelőzi a természetes érzelmeket
Az érzelmek ápolása Az érzelmek vállalása; segít elviselni az irracionálist, az érzelmeket differenciálni és az emocionalitást integrálni
A formalizmust támogatva az identitástudatot látsza- tok-külsöségek által biztosítja
Az identitástudat fejlesztése Kongruencia: individuális, a közösséggel összeegyeztethető, de attól megkülönböztethető vallásformát képvisel
A vallásélmény uniformizálva kárhoztatja a vallásos élmények individuális megjelenési formáit
A nem profánhoz való kapcsolat alakítása
Dinamikus hitre törekszik a valóságértelmezés dogmatikus szemléletével szemben
A függőség érzését erősíti, a segítségre szorulást, az elégtelenséget hangsúlyozza az önállósággal szemben
A közösséghez való viszony alakítása
Az önálló felelősségvállalást és az innovációt, a közösség iránti kritikus elkötelezettséget támogatja
A társadalmi megosztottságot, a társadalmi rétegek elkülönülését jóváhagyja
Konfliktusmegoldási minták kialakítása
Toleráns pluralizmust támogat, az előítéletekkel, a fanatizmussal szemben; vallási és szociális „ökume- nizmusra” serkent
Konzervatív megoldásokkal reagál aktuális és jövőbe mutató problémákra
Kapcsolatteremtés a múlt és jelen között
Kritikus emlékezéssel szemléli és alkalmazza a jelenre a bibliai hagyományokat
3. táblázat
120
JEGYZETEK
1. A gyakorlati teológia és a pasztorálpszichológía operacionalizált definíciójához és a „bura out" téma pasztorálpszichológiai relevanciájához, vő. K. Winkler, Über die Hilflosigkeit un- ter Christen, Helfen zwischen Frömmigkeit und Engagement, in: Wege zum Menschen {továbbiakban WzM), 1990/5, p274k
2. Vö. B. Dorst, Die menschen belasten Dich?, in: WzM, 4/89, p229k.3. D. Kleiber & al, Die Zukunft des Helfens, 1986.4. H. Diliing & al., Psychische Erkrankungen in dér Bevölkerung, 1984.5. M. Jahoda, Wieviel Arbeit braucht dér Mensch?, 1983.6. H. Vogt & al, Haufígkeit psychischer und sozialer Probleme in dér Allgemeinpraxis, in: Dér
Prakt. Arzt, 1974, p22k.7. D. Kleiber, i.m.8. H. Hafner, Sind psychische Krankenheiten háufiger geworden?, in: Dér Nervenarzt, 56,
pl20k.9. Datenbasis Wohlfahrtsurvey, 1978.
10. B. Dorst, i.m., p231, H. Keupp nyomán.11. Részletesen elemzi H. Anton, Helfen oder Lieben, 1987.12. H. vonHentíng, Gruppén-Verfuhrung, in: Psychosozial 3/1980, p79k.13. A jelenséggel foglalkozik pl.: U. Enderwitz, Phanomene neuer Religiositat, in: Das Argument,
13/79, p21k; H. Steinkamp, Die vermarktete Religion, in: WzM, 11/1980, p442k; Die Thera- pie-Gesellschaft, in: Kursbuch 82, Berlin, 1985.
14. B. Müller, Ein Helfer ist zu nichts nütze, Ein Beitrag zűr soziaípádagogischen Ethik, in: WzM, 4/89, pl80k.
15. Th. Szász, Gesiteskrankheiten - ein moderner Mythos, 1985.16. P. Halmos, Beichtvater des XX. Jahrhundert, 1978.17. /. Habermas, Die Krise des Wohlfahrtstaates und die ErschÖpfung utopischer Energien, in:
Die neue Unübersichtlichkeit, 1985, pl41.18. H. Seibert, Diákomé, p222.19. /. Habermas, i.h.20. A témával részletesen foglalkozik H. Steinkamp, Christliche Diakonie angesichts dér „Krise
des Helfens”, in. WzM 6/1988, p310k.21. Részletesen foglalkozik ezzel a problémakörrel A. Jüger, Diakonie als christliches Unter-
nehmen, 1986.22. Vö. Wulf megállapításaival, in: D. Kleiber & al, Die Zukunft des Helfens, 1986; A diakóniára
vonatkozóan pl. J. Moltmann, Diakonie im Horizont des Reiches Gottes, 1984, p36k.23. W. Schmidbauer, Die hilflosen Helfer, 1985.24. /. Pengler (Helfen macht müde, 1994, p45) példája Schmidbauer elméletére.25. A nárcizmus-elmélettel legrészletesebben H. Kohut, NarciSmus, 1973 foglalkozik. A segítő
foglalkozásokkal kapcsolatban pl. B. Dorst, i.m. alkalmazza.26. Pl. a pasztorálpszichológiai irodalomban D. Stollberg Helfen heifit herrschen, in: Wort und
Dienst, 1979, 166k.27. Közli K Winkler, i.m.28. F. Riemann, Die Straktur des Therapeuten und ihre Auswirkungen in dér Praxis; in: Grund-
formen helfender Partnerschaft, 1976, pl07k.29. Vö. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve, 1990, p55k.30. Vö. pl. Th. Adorno, Die revidierte Psychoanalyse, in: Gesammelte Schriften, Bd. 8, 1972,
p20k.31. Részletesen kifejti pl. H. Luther, Alit Agssorge und Seelsorge, in: WzM, 1/86, p2k.32. M. Heidegger, Sein und Zeit, 1979, p39-49.33. Chr. Morgenthaler, Grenzen des Helfens in dér Seelsorge, in. WzM, 4/89, p204k.34. Vö. /. Wössner, Kirche-Familie-Sozialisation, in: G. Wurzbacher (kiad.) Die Familie als Sozi-
alisationsfaktor, 1968, p336k.35. Vö. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve, 1990, p255k.36. Chr. Morgenthaler nyomán, i.m.
121
III, A KIÉGETTSÉG ÉS A CSALÁD KÖLCSÖNHATÁSOS KAPCSOLATA
Milyen választ adnánk arra a kérdésre, hogy m it tartunk fontosabbnak - a hivatást vagy a családot? Amerikai felmérések1 meglepő eredm ényhez vezettek: a segítő foglalkozást végzők szerint a család és a magánélet volt a fontosabb! Ez azért meglepő, m ert az amerikai közvélemény a szociális segítségnyújtást, m in t foglalkozást igen magasra értékeli. A további vizsgálatok azt mutatták, hogy akik magánéletükkel elégedettek, kevesebb foglalkozási deformációt mutatnak.
Ezek a felmérések arra vonatkoznak, hogy milyen sorrendiségre vágynak a segítő foglalkozásban dolgozók. Kérdés, hogy sikerül-e elérniük ezt a célt.
Azok a vizsgálatok, amelyek a foglalkozásból adódó, a családot érintő megterheléseket kutatják, sötét képet festenek. K. Antons2 kutatásai alapján arra az általános meggyőződésre jut, hogy a „hum ánus foglalkozások kim ondottan inhum ánusak”.
Néhány példa erre:-A normális élet- és munkaritm ustól eltérő, esti és hétvégi munkavégzéssel járó fog
lalkozás-gyakorlás az egyén szociális kapcsolatainak beszűküléséhez vagy elvesztéséhez és az egyén izolálódásához vezethet.
- Az állandó, professzionális empátia követelménye, a folyamatos kapcsolatterem tés annyi energiát igényel, hogy a magánéletben erre m ár alig m arad a segítőnek erőtartaléka.
- A m unka közben elsősorban krízisbe jutottakkal, szenvedőkkel dolgozók állandóan arra törekszenek, hogy azokban fenntartsák a reményt, újraélessszék az életkedvet. Aki viszont folyamatosan és egyoldalúan csak az élet negatív oldalával foglalkozik, idővel könnyen maga is megfertőződhet: saját életképe is egyre sötétebbé válhat, egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül az élet szépségeit is szem előtt tartania.
- Mint fentebb láttuk, a segítségnyújtás lehetőségei végső fokon igen szűkösek. Ez a segítő személyben - természetes m ódon - m unkája iránti elégedetlenséghez vezethet. Mások annyira azonosulhatnak klienseikkel, hogy internalizálják, magukévá teszik azok nyomasztó problém áit - világukból árnyékvilág lesz.
- Munkavégzésükhöz, a reménytkeltéshez viszont szükségük van arra, hogy legyen elegendő saját erőforrásuk. Hol ta láhatják meg ezt az erőforrást? Kézenfekvő, hogy például a családjuktól várják, hogy az gondoskodjon arról, hogy m egtarthassák munkaképességüket. Ez azt jelenti, hogy a segítő foglalkozást gyakorlók családja gyakran funkcio- nalizálódik, nem önm agáért való, hanem saját érdekein túl egy családtag munkaképességének garanciájává válik. Ez külső megterhelést ró a családra.
- A családot érő további megterhelés abból adódik, hogy a segítő foglalkozást végző gyakran „hazaviszi" nem csak el nem végzett munkáját, hanem a napi megterhelést is. Ha egy nehéz nap u tán valaki „teljesen kivan”, akkor nem tu d még a családjának is nyújtani valamit. Életszükséglete viszont, hogy a családjától erősítést kapjon. Az adás-vétel dina- m ikája kiegyensúlyozatlanná válik. Sokszor így a többi családtag nem kaphatja meg a segítő foglalkozást űzőtől azt, amire önm aga fejlődéséhez szüksége lenne (pl. a házastárs az aktív figyelmet, a gyermekek a szükséges vitapartnert, akire további orientációjukhoz szükségük lenne).
Nemcsak a foglalkozás befolyásolja a családot, hanem a család is a foglalkozást. A (szülői) család meghatározza azt, hogy valaki milyen segítő személyiséggé válik.
122
A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a szülőcsaládban milyen mechanizmusok?befolyásolják a későbbi segítő személyiség kialakulását?
1. A segítő személyiség és a családi gyökerek - Transzgenerációs szempontok
1.1. LOJALITÁS-TAPASZTALATOK, SZEREPKÖRÖK ÉS A KÖVETKEZMÉNYEK
Az egyik ilyen befolyásoló tényező a lojalitás formája. M inden család kialakítja a rá jellemző lojalitásformát. Ezek a mechanizm usok befolyásolják a személyiségfejlődést. Később egyre jobban differenciálódnak ugyan, de általában megőrzik az „eredeti játék- szabályokat”.
Meghatározzák például, hogy ki-ki milyen kapcsolatot alakít ki a családban dom ináló szülő iránt, hogyan és m ennyiben képes lojalitásra, vagyis önállóságra. Komplikált kapcsolati összefüggések alakulnak ki, amelyek normális esetben azonban a gyermek fejlődését, önállósulását segítik. Hogy ez sikerül-e, az elsősorban attól függ, hogy a családban - főleg a szülőknél - a szerepkörök és m agatartásm ódok a pillanatnyi szükségleteknek megfelelően váltakoznak-e, vagy „személyhez kötöttekké" válva megcsontosulnak. Az esetenkénti lojalitás egyszer s m indenkorra érvényes kényszer-e, vagy a szituációnak megfelelő, egyéni döntés.
Ha pl. az apa foglalkozását a család „mindenek felett állónak" nyilvánítja, akkor ez válik a családi élet központi szervező elemévé. M inden családtag, a gyermekek is, saját igényeiket „természetszerűleg" rendelik alá ennek. így „tanulják meg”, hogy ők m indenkor csak másodlagos szerepet játszhatnak, az önérték számukra nem a személyhez, h a nem a foglalkozáshoz kapcsolódik.
Vagy ha a szerepkörök úgy állandósultak, hogy mindig az anya az érzelmi lény, aki a megértést, melegséget képviseli, és az apa a józan realitásért felelős, akkor a gyermek, konfliktusok esetében, általában az érzelmek mellé áll. Gyakran kialakul egy olyan íratlan törvény is, hogy ha családi konfliktus fenyeget, mindig ugyanaz a gyermek veszi á t a közvetítő-kiegyenlítő szerepkört. Szélsőséges esetben ez a konstelláció pl. ahhoz vezet, hogy sohasem jelenik meg nyíltan az „erőt és racionalitást” képviselő apa szövetségeseként. Egyidejűleg kialakul benne viszont az olthatatlan vágy is, hogy kapcsolatot terem tsen az apával - és azzal, am it a családban reprezentál - , és így új tapasztalatokat szerezzen. A m egcsontosult szerepkörben azonban ez az anya iránti lojalitást jelentene. A gyermek lelkiismereti konfliktusba kerül. Felnőve és segítő foglalkozást gyakorolva term észetszerűleg a szenvedők pártfogójává válik, viszont nehezére fog esni egyidejűleg és kiegyensúlyozottan a realitást is figyelembe venni, és azt megfelelő m ódon a szenvedővel szemben képviselni. Ez egyoldalú, magas fokú megterhelést jelent. Hasonló lojalitás-megállapodások alakulnak ki a családban a testvérek között is.
1.2. A KOMMUNIKÁCIÓS STÍLUS
A kommunikáció energiát igényel. A családtagok közötti kommunikáció egyik alapfunkciója a személyes intim itások kiegyensúlyozott formában történő kifejezése. A „jó” kommunikáció úgy teszi lehetővé ezt m inden egyes családtag számára, hogy közös kiútkeresést remélhet, és nem kell félnie a többiek rendreutasító-moralizáló kritikájától. így m indkét tél számára gazdagító eszme- és tapasztalatcsere alakul ki. Ez az optimális form a a családi m indennapok során csak megközelítően érhető el, a fejlődés szempontjából inkább az a kérdés, hogy ilyen-e a kommunikáció alapformája?
A családi kommunikáció kedvezőtlen formái közé tartozik pl. a „vallatás”, ifi. „meg- vallás” kényszere: ennek m ottója „mindig m indent mindenkivel közölni kell a családb an ”. Ez a személyes intimitás feladását jelenti. Ennek ellentéte a „kommunikációs tila
123
lom ”: ki-ki boldoguljon a maga erejéből és ne terhelje gondjaival a többieket. Gyakran találkozhatunk az ún. kettős kötésnek nevezett jelenséggel is, amelynek m ottója ez lehetne: „Beszélj a problémáidról, hogy önálló megoldást találhass! Kiutat viszont csak akkor találsz, ha az én tanácsaimat követed!” A kommunikációs szabadság így olyan feltételhez kötött, amely azt lehetetlenné teszi. A cél végső soron ugyanis nem az együtt kiutat kereső meghallgatás, hanem a saját megoldások rákényszerítése a másikra.
A segítő foglalkozás gyakorlása szem pontjából fontos, hogy a családi kommunikáció t a „mindig m inden” norm a határozta-e meg. Ez egyrészt a kliens iránti figyelmesség képességét alakíthatta ki, de a határtalanság igényét is m egterem tette. Ha bárki bármikor hozzánk fordulhat gondjaival, a családon belül vagy professzionális keretek között, ez azt jelenti, hogy gyakran megszakítanak a folyamatos m unkában. Egyre több energiára lesz szükségünk annak befejezésére, m ert sorozatosan kizökkenünk munkaritmusunkból.
Nem folytatjuk a példák sorát, érzékeltetésképpen ennyi is elég: a szülői családban m egtapasztalt és - „észrevétlenül" - magunkévá tett kommunikációs forma szoros összefüggésben áll azzal, hogy milyen megterhelést jelent valamely segítő foglalkozás végzése. Ezért érdem es és szükséges tudatosítani magunkban, hogy „milyen családból” származunk.
1.3. DELEGÁCIÓK, KÉNYSZERÍTŐ HAGYOMÁNYOK, MÍTOSZOK,ÉRDEMKÓDEXEK ÉS A PÁLYAVÁLASZTÁS
A szülők, a család egyik legfontosabb feladata az, hogy élettapasztalatait a következő generációnak rendelkezésére bocsássa. Ez teszi a gyermekek számára lehetővé az életben való első, személyes tájékozódást és eligazodást. Ha ugyanez megszeghetetlen szabályozást, kényszerítő befolyásolást jelent, akkor a felnövő generáció önálló életútját nem személyiségének és a családi hagyománynak megfelelően találja meg, hanem „programozot- tá ” válik. A „programozottá” válás látszólag egyszerű jelensége a gyakorlatban általában burkolt, nehezen áttekinthető, és igen áttételes form ában jelentkezik.
A mi összefüggésünkben azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy milyen tényezők befolyásolják a foglalkozás megválasztását és a foglalkozás gyakorlását meghatározó normák kialakulását.
Ilyen befolyásoló tényezők lehetnek:a) A delegáció. Gyermek- és fiatalkorukban a szülőknél is lezajlott a foglalkozáskere
sés és -választás komplikált folyamata. Lehet, hogy - kényszerítő okokból - nem azt a foglalkozást választhatták, amelyre vágytak. Lehet, hogy álm aik megvalósultak, és munkájuk életük boldogító részévé vált. A kérdés az, hogy milyen érzelmi tartalommal adják tovább tapasztalataikat a gyermekeknek. Nem könnyű feladat a felnőttek számára meg nem valósult vagy beteljesedett álmaikról úgy beszélni gyermekeikkel, hogy azok tapasztalataikat ne delegációnak, kényszernek érezzék. M inden szülő szeretné, ha gyermeke „boldogulna”, és boldog lenne az életben. Ezért gyakran saját élettapasztalatuk alapján szabják m eg a „boldogság útját”. Ez azzal járhat, hogy a boldogság és a boldogulás feltételekhez kötődik: „akkor leszel boldog, ha az leszel, ami én nem lehettem", vagy „ha az én pályám at választod”. Ezt nevezzük a delegáció jelenségének.
b) Transzgenerációs delegáció - „családi hagyomány”. A delegáció egyik speciális és masszív hatást kiváltó formája az ún. kényszerítő hagyomány. Ennek m ottója a tárgyalt összefüggésben így hangozhat: a m i családunkban m indig segítő foglalkozást választottunk! A delegáció jelenségének többgenerációs kiterjesztése ez. A pályaválasztást elsősorban a családi professzionális tradíció kényszere, és nem annyira a személyes adottságok és képességek határozzák meg.
c) Családi mítoszok. Ismeretes ebben a vonatkozásban is az ún. családi mítoszok jelensége. Egy ilyen mítosz lehet például: „A mi családunkban mindig mindenki mások megsegítésére törekedett!” Lehet, hogy így volt, lehet, hogy csak a családi közvélemény
124
szerette volna, ha így lett volna... A családi mítosz nem kell, hogy megfeleljen a valóságnak. Kényszerítő kötésének ereje, paradox módon, éppen abból adódik, hogy valóságtartalm a kontrollálhatatlan.
d) Érdemkódexek. M indhárom jelenséghez kapcsolódik egy kim ondott vagy kim ondatlan értékítélet is: akkor leszel szem ünkben „értékes em ber”, h a az elvárásoknak megfelelsz, és teljesíted azokat. Ehhez járulhatnak azok az „előírások” is, amelyek megszabják, hogy azok hogyan teljesítendők, vagyis a delegált vagy hagyományozott foglalkozás hogyan gyakorolandó. így jutnak sokan, képletesen kifejezve, abba a helyzetbe, hogy nem a maguk, hanem mások életét élik, és idővel egyre fokozódó önellentm ondás és belső feszültség alakul ki bennük.
1.4. A KRÓNIKUS BETEGSÉGBEN SZENVEDŐ CSALÁDTAGOK - ÉS A PÁLYAVÁLASZTÁS
A pályaválasztás, nevezetesen a segítő foglalkozás választása, gyakran kapcsolatban áll a szülőcsalád konstellációjával is. Statisztikai felmérések bizonyítják a következő összefüggéseket:
-A korán árvaságra jutott és intézetekben felnövekedett gyermekek közül például statisztikailag tekintve, az átlagnál jóval többen választják a nevelői pályát, és dolgoznak ilyen intézetekben.
A gyógypedagógiai hallgatók között magas azoknak a száma, akiknek családjában testi vagy szellemi fogyatékosságban szenvedő családtag volt.
- Ugyanilyen statisztikai eredményt mutatnak azok a vizsgálatok is, amelyek a szenvedélybetegekkel hivatásosan foglalkozók körében készültek, vagy azt vizsgálták, hogy az orvosok milyen szakterületet választanak.
Az ilyen családi környezetből származó szakemberek munkaterületükre vonatkozó természetes kompetenciával rendelkeznek. A gondjukra bízottakat családi tapasztalataik alapján jobban meg tudják érteni, m int kollégáik. De mivel személyes biográfiai kapcsolat is köti őket m unkaterületükhöz, a pszichikai megterhelés növekszik. Ezért pszichohi- giéniájuk megőrzése érdekében meg kell ismerniük komplex érzelmi kapcsolataikat, és m eg kell tanulniuk azokkal kontrolláltan élni.
Az ilyen biográfiai tapasztalatok egyrészt élettapasztalattal gazdagítják az egyént, m ásrészt érzelmi megterhelést is jelentenek. A krónikus betegségben, állandóan ismétlődő krízisben élők iránti emocionális kapcsolat ellentmondásos, ambivalens. Az ambivalencia a segítőkészség és a masszív teherhordozás megszűnése iránti vágy együtthatásából adódik. Ez természetes, egészséges reakció, és nem „morális elégtelenség”! Természetes az is, hogy aki ilyen sorsú családban nő tt fel, azt nyomasztó, gyakran végérvényesen aligha megválaszolható kérdések is foglalkoztatják- például: m iért éppen az én hozzátartozóm at érte ez a sors; valóban m egtettem -e érte mindent; hasonló sorsra juthatok magam is?
Ezek a kérdések az ilyen biográfiájú dolgozókat egyrészt képessé teszik nemcsak a rájuk bízott betegek, hanem azok hozzátartozóinak mélyebb megértésére is. Másrészt, ha nem sikerült megbékélniük ezekkel a kérdésekkel, akkor állandó lelkiismereti konfliktust is hordoznak, amely növeli a m unkából eredő pszichikai megterhelést. Az ilyen biográfiai élmények feldolgozásához olyan továbbképzések, szemináriumok, munkaközösségek teremtenek jó lehetőséget, amelyekben hasonló családi konstellációból származók találkoznak össze.
2. A segítő foglalkozás ha tása a házasságra és a családra - Rendszerszemléleti aspektusok
M inden foglalkozás hatással van a családra. A foglalkozás jellege befolyásolja és alakítja a családi életet.
125
A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a segítő foglalkozások milyen speciális hatással vannak 1. a párválasztásra, 2. a házastári kapcsolatra, 3. milyen idealizáló nyomást gyakorol a közvélemény, és 4. mennyiben jellemző a túlgondoskodás kialakulása.
2.1. PÁRVÁLASZTÁS - A HÁZASTÁRS NEM KLIENS
A segítő foglalkozást űzőket a m agánéletben általában az átlagosnál érdekesebb em bereknek tartja a közvélemény. Kellemes beszélgetőpartnerek, érdeklődéssel hallgatják m ások elbeszéléseit, társaságban érdekes tém ákat hoznak szóba, az akadozó beszélgetést megelevenítik. Gondolataik „mélyen szántóak", kiegyensúlyozottak és megértőek.
Ezek a m agánéletbe átnyúló szakmai tulajdonságok és képességek néha hatással lehetnek a párválasztásra is. Előfordulhat, hogy ezeknek a professzionális adottságoknak a csodálata m iatt választják őket partnerül. Ilyenkor valóban nem egy férfival vagy nővel köttetik meg a házasság, hanem egy „foglalkozással”. Az idealizált, segítő foglalkozást végző partner nyeresége6 az, hogy társa csodálja, feltekint rá, és m ellette fontosnak, erősnek érezheti magát.
Senki sem képes azonban egy (házas-)életen át megfelelni az ilyen igényeknek. A segítő foglalkozást gyakorlók tudják, ha egy kliensük tám aszt ilyen igényeket, akkor a szakem bernél ham arosan kialakulhat a kiégettség érzése, kimerültnek érzik magukat, a klienssel szem ben ellenérzések alakulnak ki bennük, vagy bűntudatuk támad, eleget foglalkoznak-e a segítségre szorulóval. Ha egyidejűleg több ilyen klienssel akad dolguk, akkor ez pszichoszomatikus megbetegedésekhez, az állás felmondásának fantáziáiásához vezet.
Hasonló folyamat játszódhat le a házasságon belül is. A konfliktus alakulását nehezíti, ha a kapcsolat kezdetén a partnerek nem tanultak meg különbséget tenni a szakma és a m agánélet között.
A partner számára a kapcsolat krízise általában teljesen „érthetetlen”. Elképzelhetetlen, ha „egy ilyen megértő em ber” egyszerre „teljesen megváltozik”, ingerültté, türelm etlenné válik - és a válást fontolgatja. Az ilyen házasságok drám ája így foglalható össze: aki m indig m indent megért, nem biztos, hogy m indent el is tu d viselni.
2.2. A SZAKMAI BEÁLLÍTOTTSÁG HATÁSA A HÁZASTÁRSAK KOMMUNIKÁCIÓSSTÍLUSÁRA
A segítő foglalkozás gyakorlásának egyik alapvető etikai feltétele a mások iránti tudatos, kontrollált és időleges felelősségvállalás. Ennek alapvető feltétele az önism eret és a folyamatos önkontroll.
Ami a szakmai életben elengedhetetlenül szükséges és természetes, az a házaséletben természetellenessé válhat. A házasság életforma, és nem szakma. A közös élethez hozzátartoznak a m indennapi konfliktusok is. Ha ilyenkor nem a „házastárs”, hanem a „szakember” reagál, akkor a légkör még feszültebbé válhat.
Két példa ennek érzékeltetésére: „M ár megint elfelejtettél kenyeret venni! Tiszta őrület ez veled, m ost m it adok vacsorára?!” - fogadja a feleség a m unkából hazatérő férjét.
A professzionális válasz: „Ha ilyen emocionálisan reagálsz, így lehetetlen megoldani a konfliktusainkat!” Ez a reakció nem segíti a „kenyérkonfliktus” megoldását, inkább még jobban elmérgesíti a légkört.
Az „emberi reakció” jobb megoldáshoz vezethet: ,A mindenit, teljesen kim ent a fejem bő l olyan nehéz napom volt. Leugrom a pékhez és hozok k e n y e r e t . Ez a reakció nemcsak érzelmileg reagál a másik érzelmeire, hanem a feledékenység okáról is tájékoztat.
Hasonló „eredménnyel" jár az is, ha a házastárs-szakember „mindig magában keresi m indennek a (negatív) okát”, és analizáló elmélkedésbe fog: „ Valóban. De számomra ez fontos figyelmeztető jel, hogy mennyire az érzelmeim és a m unkám rabja vagyok. Jobban
126
kell kontrollálnom szociális felelősségvállalásomat... "Az Önvizsgálat helyes lehet, de ettől még nem oldódik meg a kenyérkérdés...
M indennapos konfliktusok során gyakran hallhatja a „természetesen” reagáló szakem ber is házastársától a következőt:
„Másokkal m indig türelmes tudsz lenni, azokat megérted, azt szeretném látni, hogy egyszer így viselkedsz egy klienseddel szemben!”N em fog sok eredm énnyel járni, ha a szakem ber ilyenkor arra apellál, hogy itthon ő inkább m agánem ber szeretne lenni... A kiút ilyen esetben például az lehet, ha mindketten megértik, hogy az ilyen szemrehányások mögött a féltékenység burkolt formája rejlik. A féltékenység pedig a másik iránti szeretet- ből fakad. A „szerelmi vallomások” gyakran félresikerülten jelentkeznek - de azért „szerelmi vallomások” m aradnak...
2.3. A KÖZVÉLEMÉNY ÉS A KOLLEGIÁLIS KÖRNYEZET BEFOLYÁSA
Egy házasság sikerülhet jól vagy kevésbé jól. A közvélemény általában elvárja a segítő foglalkozást végzőktől, hogy az ő házasságuk feltétlenül jól sikerüljön - nekik, mint szakembereknek „végül is tudniuk kell”, hogyan lehet jó házasságot élni. Ha természetes, kisebb-nagyobb krízisbe kerülnek, gyakran hallhatják: „Nem képzeltük volna, hogy ide jutnak. Ha mi nem értjük meg egymást, az természetes, de ők igazán tudhatnák, hogyan lehet a nehézségeket elkerülni Ha még a saját problémáikat sem tudják megoldani, hogyan tudnak egyáltalán másoknak segíteni?!”
A környezet csalódottan, szemrehányóan reagál, a természetes és m indennapi krízis alapján professzionális kompetenciájukat is kétségbe vonja. így krízishalmozódás következhet be, ami megnehezíti a konfliktus megoldását. Válaszolhatnák erre az érintettek azt, hogy az autóversenyzők is néha banális közúti balesetbe kerülnek, de a közvélemény valószínűleg ettől sem fogja álláspontját megváltoztatni. A környezetnek ugyanis „szüksége van” idolokra... Kollegiális körökben általában jóval alcsonyabbak az elvárások. Itt megértésre szám íthat az a kolléga, aki otthoni problémáiról beszámol. M indenki tudja, hogy kivel beszélhet m eg ilyen dolgokat, és kivel nem.
De a kolléga nem csak barát, hanem szakember is, iskolázott megfigyelőképességgel rendelkezik, a konfliktusok hátterének és „mélyebb összefüggéseinek” feltáró képességét alakították ki benne. Hogy ennek, kedvezőtlen esetben, milyen következménye lehet, m utatja a következő példa:6
Egy tanácsadó intézetben dolgozó pszichológusnőnek tíz év alatt több kapcsolata nem sikerűit. „Nem elég, hogy én rettenetesen szenvedek attól, hogy nem tudom megtalálni az „igazit”, ehhez járul még a kollégáimtól való félelem is. Minden együttérző, normális ember azt mondaná ilyen esetben: „Úgy sajnállak, hogy ilyen peched van, igazán nem szolgáltál rá erre.” A kollégák viszont rögtön rákezdenek: „Nyilvánvaló, hogy valami problémád van, ezért nem tartósak a kapcsolataid. El kellene végre gondolkodnod azon is, hogy milyen volt az apádhoz való viszonyod! Analizálnak, terapizálgatnak... ”
(Egyházi és diakóniai körökben a terapizálgatás helyét néha a „bűnüldözés” foglalja el, annak kizárólagos kutatása, hogy milyen bűn miatt került valaki egy bizonyos élethelyzetbe.)
A kérdés nem az, hogy a „diagnózis" helyes-e vagy sem. A nehézség abban áll, hogy a természetes, em beri reakció elmarad. A kolléganő azért meséli el nekik nehézségeit, m ert szaktanácsot akar, hanem azért, m ert a barátainak tartja őket, és egyszerűen megértést remél. Sok szakem ber ism eri ezt a jelenséget és azt, hogy akivel így bánnak, az egy idő u tán inkább „megtartja magának" a gondjait, bezárkózik - és m agára marad. Ez viszont ism ét krízishalmozódáshoz vezet.
A közvélemény destruktív befolyásának speciális esetéről számolnak be házassági ta nácsadók a válási krízisekkel kapcsolatban. Nemcsak bizonyos egyházi körökben, hanem a politikai és a gazdasági élet magasabb régióiban is gyakran tapasztalható a válás lehe
127
tőségének tabuizálása. A válás a karriert vagy az elért pozíció m egtartását veszélyezteti. A m unkaadó úgy tartja, hogy az elvált az intézm ény renom éját rontja.
Eltekintve az ilyen beállítottság etikai vonatkozásaitól, a válási krízis szempontjából ez végzetes következménnyel járhat. A házassági tanácsadói gyakorlat a következő láncreakciót figyelte meg: a válás „eleve kizárása” elbizonytalanítja a házaspárt. A normális és természetes kapcsolati konfliktusok bennük nagyobb félelmet váltanak ki, m int m ásokban, ezért eleve azok csíráiban való elfojtására törekszenek. így idővel elcsökevényesedik konfliktusmegoldó képességük. Minél hosszabb időn át törekedtek konfliktusaik elfojtására, annál nehezebb lesz „végszükség” esetén azokról szakemberrel nyíltan beszélni. Az ilyen párok általában olyan későn fordulnak a tanácsadókhoz, amikor m ár a kapcsolat konszolidálására nincs lehetőség. A környezeti elvárás ebben az esetben paradox hatást ér el. A válás lehetőségének eleve kizárása a házassági kapcsolat veszélyeztetőjévé válik.
2.4. ATÚLGONDOSKODÁSRAVALÓ HAJLAM
Sok segítő foglalkozást végző szakember hajlam os arra, hogy túlterhelje m agát m unkájában és házasságát, családját illetően is.
GONDOSKODÁS ÉS TÚLGONDOSKODÁS A MAGÁNÉLETBEN Szempontok a személyes tájékozódáshoz
ÍA következő kérdésekben a házastárs helyett más családtagok is választhatóak)
1. Sokszor jobban tudja, hogy mi jó a házastársának, mint ö maga?2. Gyakran aggódik házastársáért?3. Sokszor inkább nem mutatja otthon, ha gondjai vannak?4. Ügy érzi gyakran, otthon minden összedűlne, ha nem gondoskodnék
mindenről?5. Gyakran annyira foglalkoztatják házastársa dolgai, hogy önmaga
számára nem marad ideje?6. Felelősséggel tartozik házastársa problémái iránt is?7. Gyakran akar optimizmust árasztani környezetére?8. Megpróbál néha mindenáron másokat megváltoztatni?9. Gyakran tesz szemrehányást házastársának?
10. Segít néha kényszerhazugsággal is másokon?11. Gyakran tekinti saját céljait másokénál kevésbé fontosnak?12. Gyakran vágyik arra, hogy igazán elengedje magát?13. Reméli néha, hogy házastársa az ön kedvéért feladja bizonyos
tüneteit, megváltoztatja magatartásmódját?14. Mondják néha barátai: „gondolj már magadra is!”?15. Gyakran óvja házastársát negatív következményektől azáltal,
hogy magára vállalja az ő dolgait?16. Kockázatosnak tartja, házastársa várható reakciója miatt,
nyíltan és őszintén kifejezni azt, amit érez? .17. Ha az Ön vágyai iránt érdeklődnek mások, gyakran csak az jut eszébe,
hogy mit szeretne a házastársa?18. Hajlik arra, hogy mások problémáit magáévá tegye?
O igen O nemO igen O nemO igen O nem
O igen Onem
O igen OnemO igen O nemO igen O nemO igen OnemO igén O nemO igen O nemO igen O nemO igen O nem
O igen O nemO igen Onem
O igen O nem
O igen O nem
O igen O nemO igen O nem
4. táblázat
128
Ezt a jelenséget szokásos a túlgondoskodásra való hajlam nak nevezni. A segítő személy a m agánéletében is állandóan segítségre és tanácsadásra kész - m intha mindig m unkában lenne. Ez idővel egyrészt pszichikai túlterheléshez vezet, m ásrészt veszélyeztetheti a családi és a baráti kapcsolatokat is: vagy „idegesítővé” válik a környezet szám ára, vagy nehezen elviselhető, állandó hálára késztet (és rossz lelkiismerethez vezet).
A 4. táblázat segítheti a személyes tájékozódást az ilyen beállítottsággal kapcsolatban.A 4. táblázatban a kérdések a m indennapi életre vonatkoznak, nem olyan helyzetek
re, am ikor valamilyen aktuáüs'és átm eneti okból (pl. valamilyen krízis m iattja házastárs vagy egy családtag fokozott gondoskodást kell, hogy kapjon! A kérdőív a személyes, önvizsgáló tájékozódást szolgálja, és az olvasóra bízza „állapotának” megítélését. Ezért nem ad m eg statisztikailag átlagosnak tekinthető normaértéket. Aki különösen érintettnek érzi magát, annak ajánlható néhány hónap elteltével újra megválaszolni a kérdéseket, és megvizsgálni, történik-e változás?
*
Az eddigiekben olyan összefüggésekkel foglalkoztunk, melyek a foglalkozás jellegéből term észetszerűleg adódhatnak, és nem a túlfeszített munkavégzés következményei.
A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a túlfeszített munkavégzés által kialakuló deformációk milyen hatással vannak a magánéletre, a házasságra és a családra.
3. A túlfeszített munkavégzésből eredő deformációk hatása a magánéletre, a házasságra és a családra - Strukturális aspektusok
A hozzátartozók, a család közvetlenül érzékeli, ha a segítő foglalkozást végzőt m unkája túlterheli. Ők hívják fel erre, kimondva vagy kimondatlanul, az érintettek figyelmét is.
A további tájékozódást nem redukáljuk a lelkigondozói, egyházi, diakóniai és tanácsadó kontextusra, hanem általánosan, m inden segítő foglalkozásra vonatkozóan folytatjuk. Azért járunk el így, m ert a mi speciális területünkről vett példák könnyen probléma- m intákként hathatnak, és beszűkíthetik az individuális tájékozódást. Az olvasónak így nagyobb szabadsága nyílik arra, hogy ha akarja, a saját helyzetére vonatkoztatva is vizsgálja ezeket a jelenségeket.
Ha a m agánélet a munkavégzéstől elkülöníthetetlenné vált, akkor például ilyen megjegyzéseket hallhatunk:
- Visszahúzódom a baráti körömtől, türelmetlen vagyok, ha barátaimmal, családommal csinálok valamit, mert elvonnak a munkámtól...
- Családomat, barátaimat csak a szakmai szemüvegen át látom, úgy, mintha a klienseim lennének...
- A konfliktusokra a magánéletben is úgy reagálok, mintha az nem is engem érintene, hanem nekem kellene a józan tanácsadó szerepét betöltenem...
N em a szakm ától való elragadtatás, hanem a szakmában való „bennragadtatás” vezet ezekhez a megállapításokhoz.
Néhány tipikus példa az ilyen deformációkra:
3.1. VÁLTOZÁST ÁLLANDÓAN ÉS MINDEN ÁRON?
A kliensek életük vagy élethelyzetük megváltoztatására vágynak, és m ert erre saját erejükből nem képesek, szakember segítségét veszik igénybe. A segítséget nyújtó tapasztalatból tudja, hogy általában ez hosszú fejlődési folyamat által érhető el. A változtatás és a változás tám ogatása m unkájuk célja, eredménye és fáradozásuk „jutalma”.
129
Tevékenységük egyik alapvető eleme az, hogy alternatívákat, innovatív lehetőségeket keresnek a klienseikkel, közösen mérlegelik, hogyan alakulna az élet, ha ez vagy az megváltozna. A változás a segítő foglalkozások központi igénye és eleme.
Más összefüggésben is találkozunk a változás igényével. A „jó szakember” egyik ka- rakterisztikuma az, hogy m int a jó pap, „holtig tanul”. A szakirodalomból, továbbképző tanfolyamokon újabb és újabb érdekes lehetőségeket fedez fel, amelyeket a gyakorlatban is szívesen kipróbál. Egyrészt szakmai érdekből, azért hogy jobban, eredm ényesebben végezze munkáját, m ásrészt azért, m én az új elemek változatosabbá teszik feladatvégzését, megújító hatásúak. Végül, de nem utolsósorban a folyamatos szakmai megújulás a „burn out” megelőzésének egyik leghatékonyabb módja. Ezek a pozitívumok.
Gyakran tapasztalható azonban ebben az összefüggésben a deformáció jelensége. Ez azt jelenti, hogy a változtatásra való törekvés önállósul, a konkrét és adekvát igénytől függetlenül „önálló életre kel”. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egyfajta szenvedélyesség alakul ki, a változtatás „szenvedéllyé” válik. Ha valahol hosszabb időn át nem történik „új”, akkor unalm assá és elviselhetetlenné válik az élet.
Ez az önállósult, dinamikus folyamat nem áll meg a magánélet határán sem. Sőt, mivel a m unkában sok kliens, paradox módon, egyrészt változást kíván, de arról is „gondoskodik”, hogy lehetőleg m inden m aradjon úgy, ahogy van, a változásigényt a magánéletnek és a családnak kell kielégítenie.
A házastárs és a családtagok eleinte érdekesnek találják a sok új ötletet. Idővel azonban ez igen terhessé is válhat: megzavarja a családi élet vagy a házasság belső ritmusát, szembekerül az alapvető em beri tapasztalattal, hogy „mindennek rendelt ideje van”, és hogy a „jó változás nem ötletszerűleg, hanem fejlődési folyamat eredm ényeképpen következik be. A többiek lassan egyre nyomatékosabban kezdenek védekezni az állandó „újítások” ellen, növekedni kezd a feszültség, az „újító” pedig úgy érzi, cserbenhagyják. Az ilyen család tagjai sokszor arról panaszkodnak, hogy mennyire nyugtalan lett az érintett.
A segítő foglalkozásokban dolgozók házasságával kapcsolatban érdemes egy további, ebbe a témakörbe tartozó jelenségre is felhívni a figyelmet. A szakirodalom az ún. patologikus coevolúciós kényszer megnevezést használja8 ennek a jelenségnek a leírására. Természetes és szükségszerű, hogy a segítő szakember továbbképezze magát. Ha a munkája monoton, ha úgy érzi, kevés sikert ér el, akkor a továbbképézés még fontosabbá válik- ott mindig történik új. Valószínűleg nemcsak szakmailag fog fejlődni, hanem az igazán értékes továbbképzés a személyiség fejlődését is eredményezi. A házastárs, különösen ha m ás m unkakörben dolgozik, személyisége fejlődéséhez általában nem mindig kap ilyen lehetőséget.
A konfliktus abból adódik, hogy a személyiségében állandóan továbbfejlődő fél partnerétől is „elvárja” a coevolúciót, azt, hogy az „lépést tartson vele”. Ha a kérés nem teljesül, akkor fejlődésükben egyre inkább eltávolodnak egymástól, és az elidegenedés folyam ata indul meg. Sok válási folyamat dinamikájára jellemző ez ezekben a munkakörökben.
3.2. HAA SZAKNYELV BESZÉDHIBÁVÁ VÁLIK...
A házastársak, közös életük során, közös nyelvet is kialakítanak. Egymást m ind teljesebben megismerve, lassan felfedezik, hogy milyen fogalmak rejlenek valójában a másik szavai mögött, és milyen érzelmeketfejeznék ki azok. Ezzel folyamatosan alakul ki a közös fogalomkör és a közös nyelv, amely összekapcsol, és lehetővé teszi a másik mélyebb megértését.
A segítő foglalkozásoknak is megvan a maguk kifinomult szaknyelve. Ez a munkavégzéshez és a kollegiális eszmecseréhez szükséges. A „jó" szaknyelv pl. a másikra, a beszélgetőpartnerre, annak érzelmeire és gondolataira koncentrál, és segíti a m ásikat önmaga jobb megismerésében és m egértésében. A találó szakkifejezések előnye a beszélgetésvezetés szem pontjából az, hogy részben tehermentesíti a szakembert, s bizonyos kifejezéseket ism ételten alkalmazhat. A kevésbé jó szaknyelv „zsargonná” válik, automatizálódik, és így gyakran elérhetetlenné válik a mögötte rejtőző szak ember.
130
A segítő foglalkozásokban dolgozók, mondhatni, kétnyelvű környezetben élnek: a házassági-családi és a professzionális nyelvezet váltakozásában.
A munkahelyi túlterhelés egyik következménye az lehet, hogy a szaknyelv egyeduralkodóvá válik. Ilyenkor, képletesen fogalmazva, beszédhiba lép fel, amely kedvezőtlenül befolyásolja a családon belüli kapcsolatot is. A többieket „távolabb tartja". Erre akkor szorul rá a túlságosan sok klienskapcsolat által túlterhelt szakember, ha nincs már ereje arra, hogy elviselje az otthoni személyes kapcsolatokat is. Ilyen szempontból tekintve ez a deformáció kettős hatást fejt ki: egyrészt krízisbe sodorja a családi kommunikációt, másrészt viszont óv a további megterheléstől.
Ez az érintettekben általában csak később tudatosul. Idővel nemcsak a házastársi és családi kommunikáció kerül krízisbe, hanem felborul a partnerek közötti kapcsolat egyensúlya is. A közös nyelvet beszélő házastársak egyenrangú társak. Ha az egyik fél „szaknyel- ven” beszél, akkor az egyenrangúság helyét a szakember és a laikus hierarchikus viszonya foglalja el. Ez gyakran bántó, a laikus házastárs számára megalázó, sokan úgy érzik, hogy társuk „nem veszi em berszámba” őket, m ert nem „emberi” nyelven beszél velük.
Ha a szaknyelv egyeduralomra jutott, akkor az pl. ilyen beszédzavarhoz vezethet:
„Hagyj már végre békén, ne tegyél állandóan szemrehányásokat!"„Úgy érzem, mintha nem tudnál teljesen elfogadni engem.”„Ha nem tudod kellően kontrollálni magad, az agresszivitás áldozatául esel."„Ügy tűnik, jó lenne megvizsgálnod, hogy kire emlékeztetnek a kifejezéseim, lehet, hogy
rég elszenvedett igazságtalanságok kerítenek hatalmukba."„Azt szeretnéd, ha spontánabban nyilvánítanám ki érzelmeimet, de ha így felszólítasz rá,
akkor valószínűleg megsértődsz, hogy csak parancsra teszem. Ez a kettős kötés tipikus példája.”
3.3. HA A PARTNERBŐL KLIENS LESZ...
Egy példa:9
Egy házaspár, a férj pszichológus, a feleség tanárnő, egy olyan szemináriumon vesz részt, amelyet segítő foglalkozást végzők és partnereik számára tartanak. A cél a munka és a házasság kapcsolatának felderítése.
A fiatalasszony derékig érő hajat visel. Ha magáról megfeledkezve, intenzíven követi az eseményeket, nem veszi észre, hogy haja, mint egy függöny, szinte teljesen eltakarja az arcát. Csoporttársainak tűnik fel ez, és többen érdeklődnek, hogy miért visel ilyen gyönyörű, de valószínűleg kevéssé praktikus frizurát. A következő beszámolót hallják:
Gyermekkorában gyakran volt „rossz", ilyenkor szülei alaposan megdorgálták, testvérei pedig kigúnyolták. Ilyenkor már akkor is hosszú haját arca elé vonta, megpróbált elbújni mögötte. Nem engedte meg, hogy haját rövidre vágják, ami szüleit állandóan bosszantotta. Gyönyörű fiatalasszony lett, férje annak idején éppen csodálatos hajába szeretett bele.
A résztvevők érdeklődéssel hallgatják a hosszú, egyre személyesebbé váló beszámolót, néhányan hasonló élményeikre emlékeznek. A fiatalasszony ezzel a modattal zárja elmélkedő elbeszélését: „Ahogy most ezt így elmeséltem, azt hiszem, holnap elmegyek a fodrászhoz, és rövid frizurát csináltatok. Tulajdonképpen ma már nincs szükségem erre a hajsátorra...”
A férje, aki szótlanul hallgatta feleségét, egyre nyugtalanabbá vált, majd dühösen kitört: „Évek óta magyarázom neked, hogy ez a hajzat csak gyerekkori rossz élményeidre emlékeztet, és hogy azóta te is megváltoztál, meg a körülményeid is, és egyáltalán nincs már szükséged erre a maskarára. Én persze hiába beszéltem, nekem nem hittél, mások meg egy fél óra alatt elérték azt, amit én évek óta magyarázok!”
Mi játszódott le itt, hogyan lehetséges, hogy kívülállók rövid idő alatt elérték azt, amit a szakember-férj évek óta nem tudott elérni? Jóllehet m unkájában hasonló eseteknél m aga is ugyanolyan eredményes volt, m int itt a csoport.
Az első, am i nyilvánvaló: két különböző kontextussal állunk szemben: a tanácsadó intézetbe azért jönnek a kliensek, m ert önszántukból és önakaratukból segítséget keresnek és várnak - önálló motivációval rendelkeznek. Ha a fenti példát ún. önállósulási folyamatként fogjuk fel (a m ár nem aktuális hatásoktól való függetlenné válásként), akkor ez csak
131
akkor következhet be eredményesen, ha önálló motivációból történik. A férfi, egyébként teljesen helytálló problémamegfogalmazása a fiatalasszony szám ára a férjétől származó, kérő vagy kényszerítő külső elvárás. Végső soron ugyanaz a konstelláció alakul ki, mint amellyel gyermekkorában találkoztunk: kívülállók kérik-kényszerítik valamire, amit ő - alapos okból, „önvédelemből” - nem akar. Természetszerűleg férjére is, m int annak idején, elutasítólag reagál. A csoport nem a változtatás igényével tette fel a kérdést, nem kényszeríti válaszra. Ő határozhatja meg, hogy mit mesél el nekik. Továbbá azért vesz részt ezen a szemináriumon, m ert - saját elhatározásából, motiváltán - meg akar tudni valami újat is magáról. Ez a nyílt vagy kimondatlan kontraktus áll fenn közte és a többiek között.
A házassági kontraktus m ás alapokon nyugszik, ebbe beletartozhat az is, amit a férj jelen esetben megpróbált. Eredményre azonban csak akkor lehet számítani, ha az érintett fél, akkor, amikor elegendő motivációval rendelkezik, maga kéri partnere véleményét. Azaz m aga iktatja be a másikat a szakemberi funkcióba. Ilyen, viszonylag optimális feltételek m ellett is kérdéses, hogy egyáltalán sikerül-e a házasfeleknek valamelyikük individuális problém áját a komplex házassági kapcsolattól függetlenül kezelniük. Nem véletlen, hogy a fiatalasszony a fenti példában „semleges környezetben” ju to tt el a döntéshez. Ez az ú t a tapasztalatok szerint mindig könnyebb és eredményesebb.
Más jellegű példák:
Egy pszichológusnő hosszú rábeszéléssel elérte, hogy férje, aki állandó feszültségben él, egy terápiás csoportba járjon. Egy év után sem született azonban számottevő eredmény.
Egy házassági tanácsadónő férje, egy sokgyermekes család legidősebb gyermeke, felesége rábeszélésére végre elkezd pszichoanalitikushoz járni. Felesége azt szeretné, ha férje végre egy kicsit természetesebbé válna, és nem venné mindig mindenért magára a felelősséget. Az analitikus hamarosan közölte, hogy jelenleg nem tud segíteni a kliens „ellenállása” miatt.
Első pillantásra ezek a példák ellentétben állnak az előbbi tapasztalattal: a külső segítségtől inkább várható eredmény, m int a házasságon belülitől.
Alaposabban vizsgálva ezt a két esetet a következő állapítható meg: mindkét asszonyt m in t feleséget érinti férje problémája. A közös, házassági kapcsolat veszélyeztetett. A két feleségnek, m int házastársnak saját érdeke is, hogy férjeik problémája megoldódjon. A javasolt eljárásmód ennek a közös érdeknek csak indirekt m ódon felel meg, m ivel a változás elérésében az érintett partner m agára marad.
A két beszám olót házassági tanácsadók közlik, a következő megjegyzéssel: Második kísérletként ez a két házaspár, kooperációra készen, közösen keresett külső segítséget. H am arosan kielégítő eredm ényt sikerült elérniük. Néhány beszélgetéssel tisztázódott egyrészt az, hogy mindketten, bár különböző m értékben és formában, érintettek. Másrészt sikerült rátalálniuk arra, hogy az asszonyok hogyan segíthetik férjeiket m in t feleségek a problém a megoldásában.
M ennyiben beszélhetünk a fenti esetekben a foglalkozásból eredő deformációról? A közös vonás az, hogy a h á z a s í ts problémájára nem a „férj" vagy a „feleség” reagál,
hanem a szakember. Konfliktushelyzetekben, krízisek esetén a házastársi identitás kárára a professzionális identitás hatalm asodott el, a szakmai környezeten kívül, a magánéletben is ez lett a reakció uralkodó formája.
3.4 AZ ÉRZELMEKET KIKAPCSOLÓ „MEGÉRTŐ ELEMZÉS"
A tanácsadói segítő gyakorlat egyik célja és alapeleme az elemző megértés. Ez azt je lenti, hogy a segítő folyamatosan, megértést sugalló beállítottságával segíti kliensét az érzelmek megfogalmazásában. Az érzelmeket olyan értelemben „elemzi", hogy a kliens azo-
132
kát élethelyzete, személyisége összességében érthesse meg. A cél egyrészt az érzelmekhez való szabadabb személyes kapcsolat elérése, másrészt az, hogy ne váljon valaki teljesen „érzelmei rabjává”. Érett szakmai kompetencia és hosszú gyakorlat szükséges ennek a képességnek az elsajátításához. A foglalkozással járó deformációról akkor beszélhetünk, ha ez a képesség megakadályozza a saját érzelmek felismerését és spontán kimutatását.
Egy példa erre, két variációban:10a) Laikus házaspár egy baráti látogatás után:
„Nem gondolod, hogy tegnap Pistáéknál egy kicsit sokat flörtöltél Flórikával?”Ami igaz, igaz, iszonyúan csinos és vidám nő. De féltékenységre nincs okod, mert ha
flörtölök is vele, szeretni réged szeretlek!”„Azt elhiszem, de észre sem vetted, hogy Pista is kikezdett velem, és nekem az egyálta
lán nem volt kellemes: tudod, milyen!”„Hát azt tényleg nem láttam, csak próbálja meg még egyszer, majd megkapja tőlem a magáét! ”
b) Ugyanez a beszélgetés egy szakember és felesége között:
„Nem gondolod, hogy tegnap Pistáéknál egy kicsit sokat flörtöltél Flórikával?”„Csak nem vagy féltékeny? Te, aki különben olyan emancipált nő vagy! Hogy ragadtat
hatod magad ilyen kotrollálatlan érzelmekre?! A jó öreg birtoklási vágy, úgy látszik, erősebb, mint a személyiségfejlődésed.”
„Hülyeség. Te észre sem vetted, hogy Pista is kikezdett velem, és nekem az egyáltalán nem volt kellemes. Tudod, hogy milyen!”
„Megint kezded elveszteni az önbizalmadat, higgy már végre magadban, legyen annyi önbizalmad, hogy tudd, egy Pista-félével te el tudsz bánni!”
„Hát én ezt nem ériem. Más férj nem veszi ilyen félvállról, ha molesztálják a feleségét!... ”
3.5. HA AZ ÖN. „ÉRTELMEZÉS” A HÁZASSÁGI KONFLIKTUSOK FEGYVERTÁRÁNAKTARTOZÉKÁVÁ VÁLIK...
Ezt a klasszikus pszichoanalízisből származó eljárásmódot, az ún. „értelmezést” a segítő gyakorlat különböző ágazatai is átvették.
A jól használt „értelmezés” akövetkezőt jelenti: ha a kliens egy problém át a maga n é zetei szerint, részletesen felvázolt, és az elbeszélés során az által megsejti, hogy a problém a m ás összefüggésben is állhat, m int eddig gondolta, akkor esetenként nagy segítséget jelenthet, ha a szakember abból kiindulva és azt összefoglalva további összefüggésekre irányítva a figyelmet, értelmezi az elhangzottakat.
A segítő magánéletében, a házasságban ugyanez az eljárásmód általában nem a tisztázódást segíti, hanem konfliktushoz vezet.
Ha a szakember „életelemévé” válik az értelmezés, és azt automatikusan alkalmazza a házasság mindennapjaiban, akkor az partnerét valószínűleg megsérti. Joggal. Ő ugyanis házastársának akart valamit elmesélni, gondját akarta megosztani vele. Vagy egy konfliktus esetén házastársával szólalkozott össze, és nem a semleges, távolságot tartó szakem ber véleményére kíváncsi. Az értelmezés, akármilyen szándékkal történt is, általában nem a megoldást segíti, hanem például rezignációhoz és a konfliktus elfojtásához vezet: „Veled m ár nem is lehet normálisan beszélni”, hangzik gyakran a csalódott megállapítás.
*
A sort folytathatnánk. Ennyi példa is elegendő annak érzékeltetésére, hogy ha a szakm ai gyakorlat a segítő természetévé válik, akkor az nem válik a házassága és a családja hasznára, hanem ellenkezőleg, súlyosan veszélyeztetheti azt.
Milyen konklúziót vonhatunk le mindebből? Talán a legfontosabb az, hogy jó, ha a szakember igen komolyan veszi, ha a házastársa, a családja, a baráti köre ilyen jelenség
133
re hívja fel a figyelmét. Minél korábban néz szembe ezekkel a munkájából eredő deformációkkal, annál könnyebb lesz ezek leküzdése. Ez történhet például annak alapos vizsgálata által, hogy a munkájából eredő megterhelés túllépte-e teherbírásának határait, és h a igen, önmaga, családja, és kliensei érdekében hogyan csökkenthető az. Ezeket a kapcsolatot zavaró jelenségeket ugyanis kliensei ugyanúgy érzékelik, m int a családi környezete.
Helytelen lenne ezeket a jelenségeket „személyes hibaként" felfogni, és ezáltal az in- szufficiencia, az elégtelenség érzésével gyötörnie magát. A deformáció a szakmájával jár, és m int ilyen kezelendő.
JEGYZETEK
1. Pines adatai alapján, i.m. p201.2. K Anton, Helfen oder Lieben?, 1987.3. Részletesen id. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia... 1990, p255k.4. /. Fengler, Helfen macht müde, 1994, p60k.5. Vö. részletesen R. C. Robertiello, The occupation disease of psychotherapistis; in: Journal of
contemporary Psychotherapiy, 2/1978, pl23k.6. J. Fengler, i.m. közlése alapján.7. M Hambrecht, Wenn Helfer zu Komplizen werden..., 1987, p28k.8. J. Willi, Co-Evolution, 1985.9. J Fendler, i.m. pl52k nyomán.
10. Ch. Pohl ötlete alapján (in: ein progressiver Alltag, 1975).
134
IV. A KIÉGETTSÉG SPECIÁLIS MEGJELENÉSI FORMÁI - PL. A NŐKNÉL
A kiégettség-szindrómát eredetileg tipikusan a férfiaknál fellépő jelenségnek tartották, elsősorban a segítő foglalkozásokban dolgozókat és a managereket tartották veszélyeztetetteknek.
A differenciáltabb vizsgálatok eredménye szerint lehet, hogy a nők még nagyobb m értékben veszélyeztetettek.' Ennek az álláspontnak a képviselői2 abból indulnak ki, hogy a nők nagy többsége egyrészt a házim unka és a család ellátása során, term észetszerűleg, a segítő foglalkozássá vált tevékenységek őseredeti formáját gyakorolja. Másrészt a nőkben a hagyományos társadalmi elvárás erősebben kiépítette azt a kétes igényt, hogy „mindig mindenkinek eleget tegyenek”. Akinél ez az elvárás az életet meghatározó normává vált, azt ez előbb-utóbb túlterhelheti, és kiégettség veszélyezteti.
Mi a továbbiakban a háziasszonyok veszélyeztetettségével nem foglalkozhatunk. Vizsgálódásaink a munkaviszonyban álló nőkre vonatkoznak. Először a dolgozó nőknek a sorsukkal való elégedettségére vonatkozó adatokat tekintjük át, m ajd azzal foglalkozunk, hogy milyen pszichikai ún. elhárító mechanizm usok akadályozhatják a túlterheltség mértékének reális megállapítását. Ezután néhány olyan beállítottságra hívjuk fel a figyelmet, amelyek „bum out"-hoz vezethetnek. Ezután kitérünk a szindróma lefolyásának jellemzésére. Végül az egyházi-diakóniai m unkakörben dolgozók helyzetével foglalkozunk.
1. A segítő foglalkozásokban dolgozó nőkA hivatással és a magánélettel való elégedettség
A segítő foglalkozásokban a nők arányszáma magas. Helyzetük három karakteriszti- kum által határozható meg:3
1. Hosszú tradíciónak megfelelően választják a segítő munkaköröket. Az oktatásban, a betegek, öregek, fogyatékosok gondozásában, a tanácsadó szolgálatoknál és a szociális m unkában több nő dolgozik, m in t férfi. Az ilyen munkakörök a krízisbe jutottak, szenvedők, segítségre szorulók ellátását jelenti, és magas fokú, állandó érzelmi megterheléssel jár. A családon belüli, „klasszikus feladatkörök” szerint otthon is a család „érzelmi gondozása”, a házimunkák mellett, a nők feladata. Ez kettős megterhelést jelenthet.
2. A munkahelyi és a családi környezet, m inél tradicionálisabban orientált, annál in kább elvárja a nőktől, hogy szeretetet, együttérzést, megértést tanúsítsanak. Ez még in tenzívebben jelentkezik azokkal szemben, akiknek ez „még a hivatásuk is”.
3. A legtöbb, nők által tömegesen választott segítő foglalkozás klienscentrikns: alapképletében megfelel az anya-gyermek viszonynak. Az „anyai feladatok” jellemzője az, hogy nehéz megszabni a határt, mikor nyújtott egy anya elegendő gondoskodást. A „jó anyától" - nem csak a gyermek - azt várják, hogy mindig „még egy kicsit többet” adjon. Ha ezt nem teszi meg, akkor a környezete gondoskodik arról, hogy rossz legyen a lelkiismerete. Hasonló látens vagy nyílt folyamat játszódik le a segítő foglalkozást végzők és gondozottaik közöttis. így a munkából adódó megterhelés fizikai, érzelmi és lelkiismereti síkon is jelentkezik,
*
Amerikai szociálpszichológusok mérték fel, hogyan befolyásolja ez a megterhelés a munkával és a magánélettel való elégedettséget.4 Az elégedettség természetesen olyan komplex je
135
lenség, ami egzakt tudományos és statisztikai módszerekkel aligha mérhető. Az ilyen vizsgálatok azonban képetmának adni az érintettek közérzetéről. A segítő foglalkozásokban dolgozó nők három generációjáról készült felmérés: azokról, akik még képzésben vannak (átlagéletkor 21 év); munkaviszonyban állókról (átlagéletkor 34 év) és nyugdíjasokról (átlagéletkor 66 év).
1. A munkaviszonyban álló, férjezett nőkre vonatkozó adatok meglepő eredményt szolgáltattak. Jóllehet ebben a korban állnak az érintettek a legnagyobb, kettős (munkahelyi és családi) megterhelés alatt, mégis náluk jelentkezett a legpozitívabb eredmény.
Helyzetüket így ítélték meg: többet dolgoznak, m int a másik két csoportba tartozók; m unkahelyi helyzetük általában kielégítette őket, és úgy ítélték, hogy összességében véve azoknál több elismerést kapnak. A másik két csoporthoz képest rájuk liberálisabb nézetek voltak jellemzőek. Életüket változatosnak és önállónak minősítették. Bár kevesebb idejük m aradt önmaguk számára, m int az idősebbeknek és a fiatalabbaknak, jobb egészségi állapotban voltak.
2. A még képzésben lévő, 21 éves nőknél volt m ind a magánéletükre, m ind a későbbi szakmájukra vonatkozóan a legmagasabb fokú az elégedetlenség. Szakmai és szociális kötelezettségeik a túlterheltség érzését váltották ki belőlük, és ez konfliktusokhoz vezetett. Ha élettársukkal vagy barátjukkal töltötték idejüket, akkor rossz volt a lelkiismeretük, hogy elhanyagolják a képzésüket és jövőjüket, ha tanultak, akkor féltek, hogy kapcsolatuk felbomlik. Ők érezték magukat a legkevésbé függetlennek. Kulturális igényeik kielégítésére több idejük maradt, de kevés örömet találtak ebben. A közvetlen iskolai, szakmai környezetükhöz való viszonyukat, feltehetőleg a konkurencia miatt, rosszabbnak ítélték, m int a többiek.
3. A korábban igényes foglalkozást végzett, nyugdíjas nők körében készült felmérés egyrészt a várható eredményekkel járt: élethelyzetük konfliktusmentes, és a korosztályukhoz képest jelenleg is intenzívebb szociális elkötelezettség jellemezte őket. Elgondolkoztató viszont az, hogy egészségi állapotuk lényegesen rosszabbnak bizonyult, mint azoknál, akik korábban nem állottak munkaviszonyban. Meglepő az is, hogy ezek a nők, akik 1940 és 1980 között, olyan időszakban, amikor az még kivételnek számított, állottak felelős munkakörben, beállítottságukban konzervatívnak bizonyultak. Igenlő választ adtak például azokra a kérdésekre, hogy „fokozza-e (egy) gyermek a dolgozó nők elégedettségérzetét?”, és hogy „alkalmazkodási nehézségeik vannak-e a dolgozó nők gyermekeinek?” Vagy „fontosabb-e a férj karriere, m int a saját szakmai előrehaladás?" - Ezekre a kérdésekre a két másik csoport többségében nem m el válaszolt.
*
Ez az amerikai felmérés nem adhat felvilágosítást a m ás országokbeli helyzetről. Felhívhatja viszont a figyelmet olyan tendenciákra, amelyek az ilyen társadalmi alakulással járhatnak.
A mi tém ánk összefüggésében fontosak például a legfiatalabb korosztályra vonatkozó adatok - az hogy náluk a legmagasabb az elégedetlenségérzet. Ennek egyik oka a már a szakképzés alatt meginduló konkurenciaharc lehet. Ha ez pszichikai károsodáshoz vezet, akkor ilyen teherrel kezdődik majd meg aktív foglalkozásgyakorlásuk is. Az utóbbiból adódó megterhelés ehhez járul majd, és ún. halmozódási folyamat indulhat meg. A vizsgálatot értékelő tudom ányos elemzés foglalkozik a munkaviszonyban állók által közölt pozitív adatokkal is. Felhívja a figyelmet arra, hogy a „bum o u f’-folyamat egyik jellemzője az, hogy az érintettek számára az állandó túlterhelés állapota „természetessé” válik, és nem ismerik fel azt. Másrészt feltételezhető, hogy ennek a korosztálynak esik leginkább nehezére negatívumokról beszámolni. Ezt a feltételezést látszik igazolni az, hogy más jellegű közvéleménykutatások, amelyek „burkolt" módszerekkel dolgoznak, jóval kevésbé pozitív eredményhez vezettek.
Ha ezt a feltételezést elfogadjuk, akkor ez alátámasztja azt a feltevést is, amely szerin t a nőknél az ún. elhárító mechanizmusok, a reális megterhelés figyelmen kívül hagyása erős, és a „bum out”-folyamatot elmélyítő pszichikai faktorrá válik.
136
2. A veszélyeztetettséghez vezető, elsősorban a nőkre jellemző jelenségek
A szociálpszichológiai vizsgálatok megállapítása szerint a kiégéshez vezető folyamatban megfigyelhetőek olyan jelenségek, amelyek elsősorban a nőkre jellemzőek.
Ez az elmélet abból indul ki, hogy személyiségfejlődésük folyamán a nőkben néhány tipikus elvárást alakít ki környezetük. Ezek idővel interiorizálódnak (a latin sző jelentése „belsővé tevés", „elsajátítás”). Ezek a külső hatások, amelyeket elsősorban a személyes kapcsolatok közölnek, idővel beépülnek a személyiségbe. Felnőtt korban, ha ezek a hatások konstruktívak voltak, akkor az életben és a m unkában való „jó” és „egészséges” eligazodás elengedhetetlen segítőivé válnak, meghatározzák az individuális értékrendszert és a magatartás- és cselekvésmódot. Ha a hatások destruktívak voltak, nem felelősségteljes személyes szabadsághoz, hanem állandó túlterhelést követelő kényszerhez vezettek, s akkor a testi és lelki egészséget, kiegyensúlyozottságot veszélyeztetik.
A kiégettséggel küzdő nőknél, a megfigyelések szerint, alapvető elbizonytalanodás tapasztalható: dilemmájuk az, hogyan lehetne összeegyeztetni a tradicionális értékeket és új öntudatukat, a m ásokért való létet és a felelősségteljes személyes szabadságot.
A nők, ellentétben a férfiakkal, konfliktusok esetén inkább hajlamosak arra, hogy önmagukban keressék a hibát. Ezek a konfliktusok gyakran a hagyományos beállítottság és a m odem társadalomban kialakult szerepminták között alakulnak ki: például „mások iránt gondoskodó kell, hogy legyek”, de „a m odem nőt öntudatosság kell, hogy jellemezze". A „helyes" magatartást meghatározó, ellentmondó ideálokat kell összhangba hozniuk. Korunk eljutott odáig hogy a destruktív kényszereket leküzdje, de az ösztönös gondoskodásigény új formája még nem alakult ki teljesen. Az elbizonytalanodás nem a személyiségen belüli okokból adódik, hanem abból, hogy egy társadalmi átalakulási folyamat még nem zárult le. A krízis nem személyes, hanem individuálisan átélt szociális krízis. Az egyén viszont aligha oldhat meg társadalmi krízist. Ez afelérendelt szituáció a „gondoskodással” kapcsolatban az elbizonytalanodás, a „megoldásra” vonatkoztatottan a tehetetlenség érzését váltja ki.
A következőkben ezzel a két jelenséggel foglalkozunk.i. Az ún. túlgondoskodás - reakció a bizonytalanságra. A „gondoskodás” jelensége két
síkon tapasztalható: m int m ások iránti gondoskodás, és m int annak vágya és igénye, hogy m ások gondoskodjanak rólunk. Optimális esetben ez a két belső impulzus egyensúlyban van, egymást kiegészíti. A nőknél gyakran a környezet a mások iránti gondoskodást „túlfejleszti", és a természetes igényt, hogy gondoskodást kapjanak, elcsökevényesíti - az igényből olyan vágy lesz, am it nem „illik” nyíltan kimutatni. Sok „jól nevelt” nő úgy tanulta, hogy nem jólneveltségre utal például az, ha nyíltan kimutatja, hogy egy férfi szeretetére- szerelmére vágyik. Ezt inkább a „rossz nők” teszik... Ez szélsőséges esetben odáig vezethet, hogy bárm inek az elfogadása kellemetlenné, nemkívánatossá válik. Ezáltal viszont „bebizonyosodik" , hogy senki sem gondoskodik róla... Erre az érintettek gyakran úgy reagálnak, hogy ők maguk viszont még többet gondoskodnak másokról - megkezdődik a túlgondoskodás - , talán m ert azt remélik, hogy így megszolgálják természetes igényük teljesülését.
Ha a család a destruktív társadalmi követelmények kezére játszik... Ha a gondoskodás és annak igénybevétele közötti egyensúly felborul, akkor az aligha „születési hiba”. A nők ősi feladatköre a gyermekekről, a családról való gondoskodás. Az az „önzetlen anya”, aki családjáért m indent megtesz, és önmaga igényeit háttérbe állítja. Ezzel a beállítottságával gyermekeinek életpéldát is mutat. A leánya az anya magatartásából tanulja meg, hogy m i a nő szerepe a családban, és milyen normákhoz kell igazodnia. Gyakran a család a kisleányoktól m ást vár el, m int a fiúgyermekektől. A kisebb testvér iránti gondoskodás, a háztartásban való segítés, az anyahelyettesítés határozza meg a fejlődést és az önértelmezést. Ha ezeknek a várakozásoknak megfelel, akkor „jó kislány”, még több elismerést kap, ha „kedves” is. Ez azt jelenti, hogy nem felesel, nem beszél vissza, nem dühöng, nem veszekszik és verekszik - nem olyan, „mint a fiúk”. Ezek a magatartásmódok csak a közhiedelemben kapnak negatív előjelet. Fejlődéspszichológiailag értelmezve, ha „normális mértékben” lépnek fel, akkor a túlterhelő befolyásoktól védő, elengedhetetlenül fontos reakcióformák. A legtöbb szülő ta
137
pasztalatból tudja, hogy gyermeke, ha fáradt, „kibírhatatlan”... Ha „nem szabad” kibírha- tatlannak lennie, akkor a gyermek idővel elveszti a túlterhelés iránti ösztönös érzékét.
Két további ambivalens jelenség. A barát nők, kisleányok és felnőtt asszonyok, egymással szemben általában nyíltabbak, m int a fiúk és a férfiak. Nyíltabban beszélnek félelmeikről, nehézségeikről, gondjaikról. Helyzetüket jól tudják analizálni. Az így szerzett felismeréseiket azonban kevésbé konzekvensen valósítják meg a m indennapi (családi) életben. Talán m ert „megtanulták”, hogy azzal kockára tennék környezetük „szeretetét”. Egyben megindulhat ezáltal egy, az egész életre kiható, túlterhelési folyamat.
A nevelési-tanácsadói gyakorlat tapasztalatai szerint az egészséges, személyes határérzet kialakulását a leánygyermekeknél az apa magatartása döntően befolyásolja. Ha az apa nem elutasítással reagál - a túlterheltség m iatt - „elviselhetetlen” lányára, hanem „lefordítja” a gyermek számára annak érzelmeit és indulatait, akkor gyermekét annak személyes határai felismeréséhez segíti. Ez a tapasztalat később, ha felnőtt asszony korában például segítő foglalkozást folytat, a túlzott elvárások és a kiégés ellen védelmet nyújt.
Nagyobb összefüggésben kifejezve: a történelem folyamán a/ér/itársadalom kialakította túlterhelő igényt az apa sikeresen tudja korrigálni.5
A másik jelenség paradox cím et viselhetne: az anyák igénye, hogy leányuk idővel anyju kká váljék.
A családterápiás kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy az idős anyák és felnőtt lányuk között gyakran „szerepcsere” következik be, olyan minőségű, gondoskodást m utatnak a leányok anyjukkal szemben, m intha az gyermekük lenne. Témánk összefüggésében maga a váradalom a fontos szempont: ha az anya (vagy a korábbi szülői család) nyílt vagy burkolt formában azt reméli, hogy a felnőtt asszony, aki maga is családanya, idős, segítségre szoruló anyjának gondozójává válik majd. Feltűnő, hogy ez a feladatkör leggyakrabban nem a fiúkra, hanem a leányra vonatkozik. Pszichikai megterhelést jelent akkor is, ha „eleve” tisztázott, hogy a vágy teljesíthetetlen - pl. „nehogy azt hidd, hogy hozzád költöznék, neked, lányom, elég a magad családja is..." Az ilyen kijelentések mögött intenzíven él a kényszerítő vágy: ha nem lenne a lánynak annyi munkája, akkor igenis odaköltözne az anyja. A megfigyelések szerint a leányok fiútestvéreiknél nehezebben utasítanak vissza ilyen elvárásokat. Még akkor is, ha a körülmények annak lehetetlenségét nyilvánvalóvá teszik. Visszautasítás esetén is súlyosabb pszichikai-lelkiismereti konfliktusba kerülnek, m int fiútestvéreik. Ez állandó megterhelést jelenthet. A család, a generációk közötti kapcsolat kialakít bennük egy olyan beállítottságot, amely foglalkozásuk gyakorlására is kihat. Könnyebben vállalnak túlterhelő megbízatást, vagy ha annak nem tudnak eleget tenni, lelkiismereti konfliktusba kerülnek. A cirkularitás értelmében a professzionális habitus visszahat a családban vállalt funkcióra is. „Amit másokért megteszek, az természetes, hogy az anyámért is megteszem” m ottó szerint alakulhat ki a munkahelyi és az otthoni túlterheltség halmozódása.
2. Önállóság és függőség - a munkahely befolyása. Az ún. túlgondoskodás jelenségének speciális megjelenési formája tapasztalható ebben az összefüggésben is. Amerikai és német megfigyelések szerint ezekben a legfejlettebb országokban is a nőknek sokkal intenzívebben kell „gondoskodniuk" munkahelyi pozíciójuk biztosításáról, mint férfi kollégáiknak. Ez nem (csak) azt jelenti, hogy létszámcsökkenések esetében inkább a nők veszélyeztetettek, hanem azt is, hogy pozíciójuk, munkájuk elismerésének megtartása általában több energiát igényel.
A munkahelyi közösség, am int azt a rendszerszemléleti analízisek bizonyították, a családra jellemző mechanizm usok és általános érvényű norm ák alapján térképezhető fel és értelmezhető. A kollegiális közösséget azok a tapasztalatok alakítják, amelyet az együtt dolgozók szülőcsaládjukban szereztek. Az, hogy a dolgozók többsége pl. legidősebb vagy legfiatalabb gyermeke volt-e családjának, vagy természetes „keveredés” áll-e fenn, ugyanúgy befolyásolja kooperációjukat, m int az, hogy a kor, a család milyen norm ák teljesítését várta el a nőktől.
A nők szempontjából nagy m egterhelést jelent, ha a családra vonatkozó norm ák és a produktivitást m indenek felé helyező szabadversenyes gazdaság norm ái ellentétesek. A „családi” norm ák továbbra is „kedves és másokról gondoskodó" asszonyokat és kolléga
n ő
nőket részesítenek előnyben, a szabadversenyes gazdaság elsősorban az „önálló, kreatív, sikeres, jó m unkaerőt" igényli. Utóbbi megfelelő határozottsághoz, küzdőképességhez kötött. A kolléganő így a kettős elvárás ütközőpontjába és ambivalencia-konfliktusba kerül: ha megfelel a nőkre vonatkozó elvárásnak, aligha lesz sikeres a karriere. Ha „jó m unkaerő”, akkor ham arosan azt hallhatja, hogy „minden nőiességét elvesztette”. A felmérések szerint a m unkájukban sikeres nőket kollegiális környezetük általában kevésbé jó feleségnek, családanyának tartja." Ez az állandó, feloldhatatlan feszültség súlyos pszichikai m egterheléshez vezethet.
Minőségileg nincsenek azok sem jobb helyzetben, akik az önállóságot választják, és a munkájuknak, hivatásuknak élnek. Az önálló, emancipált nőknek környezetük, a vizsgálatok szerint, kevésbé engedi meg, hogy sebezhetőségüket, bizonytalanságukat, szere- tetigényüket kimutathassák. Ha ilyen érzelmeket nyilvánítanak, akkor gyakrabban találkozhatnak káröröm m el teli visszautasítással.
Az önállóság és függőség, a kötődés témakörének vizsgálata során találkozhatunk az ún. cinderella-jelenséggel.6 Ez a hipotézis abból indul ki, hogy a nőkben egészségesebb és term észetesebb form ában él a kötődés iránti igény, m int a férfiakban. A függetlenség igényének kielégítése egyrészt megoldja az önállóság és függőség konfliktusát, ugyanakkor megnehezíti a kötődés alapigényének teljesülését. Új konfliktus alakulhat ki: az önállóság és az izoláció konfliktusa.
Nem kell részletesen ism ertetnünk az anyaság vállalásával vagy az arról való lem ondással járó lelki és gyakorlati konfliktust. Ez a konfliktus nem az egyén vagy a házaspár, hanem em ber voltunk és a produktivitás idolját követő társadalm i deformáció összeütközése.
*
összefoglalóan megállapítható, hogy a nők egyrészt egyre tudatosabban elutasítják a tradicionális, őket alárendelt-kiszolgáló szerepre beszűkítő normákat. Ezt a „felvilágosult” társadalom elismeri és támogatja. Ugyanakkor a m unkára és teljesítményre vonatkozó jelenlegi gazdasági norm arendszer követelményei újabb egyoldalúsághoz vezetnek. Fontos, hogy az érintettek tudatosítsák magukban, nem személyes elégtelenségrőlvan szó, hanem társadalm i szinten jelentkező, aktuális konfliktusról. Ilyen helyzetben a „megoldás” csak részleges és szubjektív lehet.
3. Az egyházban és a diakóniában dolgozó nők helyzetének néhány jellemzője
A segítő foglalkozások, m int láttuk, fokozzák a kiégéshez vezető folyamatot.A „bum out”-szindróm a egyik jellemzője az volt, hogy em ber voltunk legnemesebb
ideáljai, m in t pl. a segítségnyújtás, kedvezőtlen esetben megakadályozzák a személyes munka- és teljesítőképesség határainak elfogadását. így alakul ki az állandó túlterhelés, amely a „bum out” táptalajává válik.
Az egyházi és a diakóniai m unka egyik jellemzője, hogy a keresztyén hitből fakadó világ- és emberkép, a felebarát szeretete, a szolgálat, az önfeláldozás központi jelentőségű. Az egyházi és diakóniai m unka elkötelezettjei akkor kerülhetnek a „burn out”-veszélybe, ha a „szeresd felebarátodat, m int magadat" életparancsolatot a felebarátra redukálják. A krisztusi kijelentés az önm agunk iránti szeretetteljes felelősségre is felhívja a figyelmet. M inden hittétel, ha kijelentéstartalmát az em ber önkényesen beszűkíti, nem az élet beteljesüléséhez, hanem annak beszűküléséhez vezet. Ez pl. a szekták lélekromboló m echanizm usának a magva. Hasonlóan, a szeretet komplementáris parancsának egyoldalú be- szűkítése is destruktívvá válik.
A nőkre vonatkozó, hagyományos társadalmi elvárások és a keresztyén ideálok hasonlóak. így abból a hipotézisből indulhatunk ki, hogy az egyházban és a diakóniában dolgozó nőkre kettőzött intenzitással hathatnak ezek a befolyások.
139
A továbbiakban röviden összefoglalunk néhány olyan szem pontot, amelyekkel a szakirodalom az egyházban és a diakóniában dolgozó nők helyzetére és specifikus megterhelésére hívja fel a figyelmet.7 Az ilyen tájékozódásnak m indenkori célja az, hogy a nők iránti gondoskodásra hívja fel az egyház és a diakónia figyelmét.
1. A keresztyén egyház története folyamán napjainkig a gyülekezet- és egyházvezetés, a teológiai tanítás, a pénzügyek intézése a férfiak feladata. Ez megfelel a klasszikus családmodellnek. A lelkészi szolgálatban növekvő arányban ugyan, de egyháztörténeti perspektívában csak igen rövid idő óta vesznek részt a nők. A „szeretetszolgálat" a tiszteletbeli gyülekezeti m unka terén viszont sokkal m agasabb az abban aktívan résztvevő nők száma, m int a férfiaké.
Az egyházon kívül az utóbbi évtizedekben a nők egyre hatékonyabban törekszenek egyenjogúságuk konkrét elismertetésére, megfelelő pozíciók elérésére. Úgy tűnik, hogy ebből a szempontból tekintve, növekszik a különbség az egyházban és társadalom ban magukat elkötelező nők helyzetét illetően. Ha a nők nem csak szolgálni, hanem a férfiakkal egyenrangúan, egyenlő befolyással és azonos pozícóban akarnak dolgozni, akkor, fentebb láttuk, ennek elérése általában nagyobb erőfeszítésükbe kerül, m int a férfiaknak.
2. A teológiai tradícióban patriarchális, „férfi" istenkép uralkodott el, és néhol mindmáig fennm aradt. Ez az egy korai történelm i korhoz kötött felfogás és gyakran deformált alakban történt megjelenése a nők elnyomásához vezetett.
Egyes korábbi teológiai képzetek (pl. a bűnre, a szexualitásra vonatkozóan) a nőket a férfiak mögé utasították, öntudatukat a bűntudat alakította. A terápiás lelkigondozás felismerései szerint, esetenként m a is tapasztalható az egyházban dolgozó nőknél, hogy végső, nem tudatos motivációjuk a „jóvátétellel” áll kapcsolatban.
3. A nők vallási nevelése és egyházi szocializációjuk lelkipásztorok és lelki atyák által történt. Ez per defmicionem nem történhetett másként, m int a férfiak által alkotott nőképnek megfelelően. A lelkiatyákkal egyenrangú leiktanyák", akikre a női lelkületnek megfelelő specifikus hitform a kialakulásához elengedhetetlenül szükség lett volna, m esszem enően ismeretlenek. Feltűnő és elgondolkoztató, hogy a pszichoanalízis m indmáig csak elvétve foglalkozik az apa-leány kapcsolattal, és a pasztorálpszichológia sem vállalkozott még a női lelkületre jellemző hit- és valláskép feldolgozására.
4. A leánygyermekek nővé válásánál az édesanya által nyújtott példaképnek van a legelementárisabb befolyása. Az attól való önállósulás, az ún. leválás komplex folyamat, amely nem m indig sikerül maradéktalanul. Ez a folyamat a családban gyakran konfliktusokkal jár, néha „árulásnak”, „hűtlenségnek" minősül, és megnehezíti a felnőtté válást. A mater ecclesia (amelyet leM atyák vezetnek!) hasonló gondoskodó-önfeláldozó normatív nöképet követ, m int a hagyományos család. A családon belüli önállósulási folyamat m inősége hatással lesz a nőknek az egyházon belüli emancipációjára is. És megfordítva: az egyházon belüli önállósulásra és egyenrangúságra való törekvés, nem tudatosan, felelevenítheti az anyától való leválásból származó korábbi konliktusokat is.
Ez a benső, látens konfliktus és a bizonyítani akaró munkavállalásból adódó állandó megterhelés együtt hatva fokozhatja a veszélyeztetettséget.
*
Nem feladatunk a nők és az egyház tém a részletes feldolgozása. A fenti néhány szem ponttal azt kívántuk érzékeltetni, hogy az egyházban dolgozó nők nem csak az aktuális munkavégzés önm agában is súlyos megterhelését kell, hogy viseljék, hanem a tradicionálisan kialakult diszpozíciók m iatt ugyanabban a munkakörben súlyosabb belső konfliktusban is állhatnak, m in t a férfiak.
Természetes elvárás az, hogy az egyház és a diakónia ezek előtt ne hunyjon szemet, hanem keresse a megfelelő segítségnyújtás módját. Elgondolkodtató az a többször hallható vélemény, hogy az egyház alakulása, sőt fennm aradása - emberileg tekintve - attól függ, hogyan gondoskodik a jövőben a róla gondoskodó nőkről...
140
A tapasztalatok szerint a „bum out’’ által veszélyeztetett nőknek nők tudnak a leghatékonyabb segítséget nyújtani. Mielőtt valaki erre vállalkozik, jó, ha megvizsgálja, alkal- m as-e az adott időpontban erre a feladatra, vagy a segítségnyújtással járó megterhelés által önm agát is veszélyezteti. Utóbbi esetben egymás állapotát kölcsönösen fogják súlyosbítani. Ilyenkor jobb, ha közösen keresnek szakszerű támogatást.
A következőkben összefoglaljuk a baráti-kollegiális (nem professzionális) segítség- nyújtás szempontjait, amelyek a Ielkigondozó számára is hasznos impulzusokat ad n ak 8
1. Ha valaki barátnőjénél vagy kolléganőjénél a „bum out" veszélyét feltételezi, akkor empátiával és kellő komolysággal irányítsa erre a témára a beszélgetést. Ha vannak hasonló személyes tapasztalatai, akkor beszámolhat azokról. A cél az, hogy az érintett bizalmát megnyerve áthidaljuk az eltagadást.
2. A megértő meghallgatás alapozza meg a segítő kapcsolatot, a kritika, az elítélés veszélyezteti. így fogalmazhatja meg az érintett kétségeit, bizonytalanságérzetét, csalódását, félelmeit és haragját. Ugyanakkor a realitásnak megfelelően a negatívumok mellett szükséges, hogy lassan tudatosuljanak az érintettben jelenlegi erősségei, képességei is. Ezek segítenek az elveszett perspektíva visszaszerzésében. Ha valaki önmagától erre (már) nem képes, akkor a segítő személy irányíthatja erre a figyelmét.
3. A kiégettséggel küzdők érzékenyek. Megérzik a hamis optimizmust, a veszély lekicsinylését, az őszinteség hiányát. Ez a kapcsolat megromlását eredményezi.
4. Fontos segítség lehet az érzelmi ellentmondások és a belső konfliktusok nyüt, egyszerű és tárgyilagos megnevezése. A „pszichologizálás” vagy „analizálás" fokozhatja az elbizonytalanodás, az önállótlanság és tehetetlenség érzését.
5. A kívülről jövő tanácsok, bármennyire helyénvalóak is, általában rossz hatással járnak. Gyakran nincsenek a veszélyeztetettek abban a helyzetben, hogy ezeket kiútként foghassák fel, gyakran újabb sürgető feladatként értelmezik azokat, és ezáltal növekszik a túlterheltség érzése.
6. Jó segítséget nyújt a túlterheltség kialakulásának tisztázása. Mire emlékszik a veszélyeztetett, mikor kezdett az kialakulni, mi és kik játszottak akkor jelentős szerepet az életében, milyen ideálokat, normákat követett, kinek az elismerését, szeretetét akarta „teljesítményével” megszerezni?
7. Milyen változásokat tapasztal az érintett korábbi mivoltához képest? Az ilyen összehasonlítások félelmet váltanak ki. Növeli az önbizalmat, ha az érintett megérti, hogy a változások a „bum out”-tal járó, mindenkire jellemző, általános jelenségek, és nem az „egyéni gyengeség" jelei.
8. Milyen helyzetekre reagál a veszélyeztetett jelenleg túlgondoskodással? Milyen ellentmondásos érzelmek lépnek fel ilyenkor? - A cél az, hogy az érintett felismerje, mennyiben járul hozzá az ilyen helyzetek kialakulásához.
9. Milyen általános, a „nőkre vonatkozó” társadalmi és családi elvárások irányítják a veszélyeztetettet?
10. A társadalmi és a családi normák mellett feltérképezendő az individuális értékrendszer is. Milyen személyes vágyak élnek az érintettben?
11. A „kötelességek" mellett milyen reális, rövid és hosszabb távú személyes célok tűzhetők ki? - A cél az életkedv visszanyerése, a személyes élettempóhoz való visszatalálás.
12. Mi az, ami valóban megváltoztatható, és mi az, ami ez idő szerint megváltoztathatatlan. - Az ilyen tájékozódás megóv a veszélyt növelő csalódástól.
13. Milyen módon érhetők el most a jelenleg lehetséges változások? - és eddigi tapasztalatai alapján, hogyan akadályozza meg a veszélyeztetett, hogy változás történjék?
14. A kiégéssel a saját érzelmek iránti bizalom elvesztése is jár. A veszélyeztetettek nem hisznek érzelmeiknek, vagy nem vesznek tudomást azokról. Külső normák helyettesítik érzelmeiket. Ezért fontos a folyamatos bátorítás: mit érzel?, mit mondanak az érzelmeid, mi lenne, ha „igazuk” lenne? Mit tennél másképpen, ha hinnél nekik?
15. Aki kötelességeit, vélt feladatait, munkáját mindenek felé helyezi, gyakran elhanyagolja önmagát. Milyen eszközökkel, ruházattal, kozmetikai eljárással érhetné el a legegyszerűbben, hogy jobban tessék önmagának?
16. Egy közösen megnézett film vagy színdarab sokszor könnyebben elvezet a személyes témákhoz, mint a saját helyzetből való kiindulás.
4. A segítségnyújtás szempontjai
141
17. A „bum out” előrehaladott állapotánál szakember segítségére van szükség. Az odavezető út egyengetése sok megértést és türelmet igényel a segítőtől.
18. Mint minden segítségnyújtás esetében, itt is, a „jó” segítő nemcsak a másikról, hanem egyidejűleg önmagáról is gondoskodik - a másik érdekében is. Ezért fontos, hogy a segítő, szükség esetén valakivel megbeszélhesse és kontrollálhassa azt, amit a másik érdekében tesz.
JEGYZETEK
1. Néhány szakirodalmi ajánlat:R. D. Avery & al, Satisfactions Levels and Correlates of Satisfaction in the Homemaker Job, in: Journal of Vocational Behavior, 10/1977.A. Oakley, The Sociology of Housework, 1975.H. Osipow, Emerging Women, 1975.A. Pines & al, Tedium in the Life Work of Professional Women, 1987.C. Bepko & al, Das Superfrauen-Syndrom, 1991.M. Buchka & al, Das Burn-out-Syndrom bei Mitarbeitern dér Behindertenhilfe, Katolische Fachhochschule NRW, 1990.C. Dowling, Dér Cinderella-Komplex, 1990.H. Freundenberger & al, Mit dem Erfolg leben, 1983 és Burn-out bei Frauen, 1992.C. Gilligan, Die andere Stimme. Lebenskonflikte und Morál dér Frau, 1988.J. Miller, Die Stárke weiblicher Schwáche, 1977.
2. Például H. Freudenberg, Burn-out bei Frauen, 1992.3. A. Pines & al, Ausgebrannt, 1985, pl04k.4. A. Pines & al, The Experience of Life Tendium in Three Generations of Professional Women,
1987.5. Vö. ehhez a témához N. Marone, How To Father A Soccesful Daughter, 1988; németül: Gute
Váter, selbstbewufíte Töchter, 1992.6. C. Dowlings, Dér Cinderella-Komplex, 1990.7. Vö. B. Dorst, Über das Leiden von Frauen am patriarchalen Gott, dér Kirche und den
Kirchenmánnern, in: Wege zum Menschen, 1992/8, p437k; további szakirodalmi utalások ugyanott.
8. H. Freundenberg, i.m. p298k alapján.
142
V. LELKIGONDOZÓI LEHETŐSÉGEK ÉS A LELK3GONDOZÓ VESZÉLYEZTETETTSÉGÉNEK MEGELŐZÉSE
A „bum out”-szindróma folyamatát környezeti és személyiségben! tényezők együtthatása alakítja ki. A folyamat ham arosan „természetessé” válik, az érintettek tudatosan m ár nem érzékelik az állandó túlterhelést.
A segítségnyújtás első célja a veszélyeztetettség mértékének tudatosítása, majd annak felkutatása, hogy milyen személyes és a munkakörből adódó lehetőségek nyílnak a túlterhelés megszüntetésére.
A következőkben ezért 1. a segítő személyek pszichohigiéniájával és a veszélyeztetettség m értékének megállapításával, majd a 2. környezeti támogatás formáival (ún. co- ping-stratégiával) foglalkozunk. Végül 3. kitekintő biblikus és teológiai tájékozódásai zárjuk a tém akör tárgyalását.
1. A pszichohigiénia szempontjai
A segítő foglalkozásokban dolgozók gyakran elképzelhetetlennek tartják, hogy állandó túlterheltségük csökkenhetne. A saját élet- és munkahelyzetükre vonatkozó változtatásokkal szem ben pesszimistábbak, m int a gondjaikra bízott esetében.
Milyen esélyeik vannak a veszélyeztetett szakembereknek arra, hogy „önmaguk segítőjévé” váljanak?
a) A segítő foglalkozásban kiképzett, tapasztalt szakem berben kialakult a destruk- tiv izm us iránti érzék. Szakmai gyakorlatukból tudják, hogy a destruktív jelenségek és állapotok megváltoztathatóak. Ez m otiválhatja őket a saját sorsukon való változtatásra is.
b) A segítő foglalkozást végzők kifinomult önmegfigyelési képességgel rendelkeznek. M indennapi „kenyerük” az önkontroll, annak tisztázása, hogy „mit is csinálok m ost pontosan?”. Ez segítheti őket helyzetük adekvát felismerésében.
c) Ugyancsak a foglalkozásból adódóan kialakult bennük a realitásérzék. A gyakorlatból tudják, hogyha nem is teljesíthető mindig m inden vágy, reális kereteken belül változta tás m indig lehetséges. Ez a képesség erősítheti bennük a reményt: saját helyzetük sem megváltoztathatatlan, pszichohigiéniájuk helyreállítható.
Mi a pszichohigiénia? Egy általánosan elfogadott definíció így hangzik:1A pszichohigiénia a lelki egészségre vonatkozó elmélet és gyakorlat. A következő terü
leteket foglalja magában:- A z egészségesek szempontjából tekintve a pszichohigiénia állandó gondozást igé
nyel;- a pszichoterápia, a lelkigondozás és a rehabilitáció részeként az intézményesített se
gítségnyújtás egyik alapvető eleme;- a pszichohigiénia m indazon össztársadalmi feladat és fáradozás összessége, am e
lyekkel a társadalom felelősséget vállal tagjai lelki egészsége iránt.A pszichohigiénia a „burn ou t” kialakulását meggátoló, önmagunkról való gondos
kodás. A professzionális munkavégzés olyan tudatos megszervezése, amely óvja a segítő foglalkozást űző egészségét és munkaképességét. Az alábbiakban néhány gyakorlati
143
példával érzékeltetjük, hogyan kontrollálható és csökkenthető a m unkából eredő megterhelés.
1.1. ÁLTALÁNOS HELYZETFELMÉRÉS
A m unkát meghatározó normáink és a foglalkozással járó m indennapi megterhelés gyakran annyira megszokottá válik, hogy azt tudatosan m ár alig érzékeljük. A pszichohi- giénia egyik alapvető követelménye ennek ellenkezője: aktuális helyzetünk feltérképezése, az, hogy legyen fogalmunk arról, milyen általános összefüggésben áll foglalkozásvégzésünk.
Ez például a következő szempontok megfigyelésével történhet:
A SZEMÉLYES PSZICHOHIGIÉNIKUS ÁLLAPOT ELEMZÉSÉNEK SZEMPONTJAI
1. Állítsunk össze egy listát arról, hogy szerintünk mások mit várnak el „feltétlenül" tőlünk. Jelöljük meg, mit akarunk ezekből az elvárásokból feltétlenül teljesíteni.
2. Állítsunk össze egy listát arról, hogy mit várunk el mi feltétlenül magunktól. Jelöljük meg, mit akarunk ezekből az elvárásokból feltétlenül teljesíteni.
3. írjuk össze, milyen munkáinkat tartjuk feleslegesnek és értelmetlennek. Jelöljük meg, min akarunk változtatni. Állítsuk ezeket a megvalósíthatóság reális sorrendjébe.
4. Jelenleg mi elintézetlen az életünkben: milyen tervek, vágyak, kívánságok, tevékenységek várnak elintézésre? Állítsuk ezeket a megvalósíthatóság reális sorrendjébe, és jelöljük meg, hogy egy hónapon belül mi valósítható meg ezekből.
5. Kik és milyen szituációk váltanak ki bennünk jelenleg erős ellenérzést? Min tudunk rövid időn belül változtatni. Állítsuk ezeket a megvalósíthatóság reális sorrendjébe.
6. Melyek jelenleg a legterhesebb mindennapi feladataink? - Milyen sorrendben csökkenthető ezek előfordulása?
7. Kikkel szeretnénk jelenleg sokkal ritkábban, és kikkel sokkal gyakrabban találkozni? Hogyan változtatható ez az arány a „kívánatos találkozások” irányába?
8. Mivel töltjük jelenleg a szabadidőnket? Melyek a pihentető és melyek a megterhelő tevékenységek? Milyen sorrendben növelhető a pihentető tevékenységek aránya?
9. Milyen gyakran és milyen alkalomból találkozunk rokonokkal, barátokkal? Túl gyakorinak vagy túl ritkának érezzük-e ezt? Mi változhatható és mi nem?
10. Elsősorban mire fordítjuk zsebpénzünket?11. Milyen témák uralják kötetlen beszélgetéseinket? Ezek inkább gazdagítanak vagy fárasz
tanak? Milyen sorrendben növelhető a gazdagító és pihentető témák aránya?12. Mire fordítunk jelenleg, otthon és munkahelyünkön, feltűnően sok időt? Min akarunk
(milyen sorrendben) változtatni?13. írjuk fel, órarendszerűen, egy tipikus munkanap lefolyását. Milyen sorrendben növelhe
tő a pihentető tevékenységek aránya? Vannak az egyes feladatok között szünetek, átmenetek? Hol és hogyan biztosítható pihentető átmenet?
14. Készítsük el a számunkra ideálisnak tűnő munkanap / munkahét órarendjét! Mi valósítható meg ebből?
15. Milyen helyzetekben és feladatok során hajiunk túlzott munkavégzésre, „túlteljesítésre”? Hogyan csökkenthető jelenleg ezek száma?
16. Mikor, milyen helyzetben és mivel kapcsolatban nem alkalmazzuk rendszeresen „éleslátásunkat” és „józan ítélőképességünket”? Hol lehet ezen változtatni?
17. Jelenleg inkább változtatásra törekszünk életünkben, vagy arra, hogy semmi ne változzon körülöttünk? Mennyire kiegyensúlyozott az „újra” és a „régiek megtartására" való törekvés?
18. Mennyi idő jut egy tipikus munkahéten elmélkedésre, és mennyi cselekvésre? Mennyire kiegyensúlyozott ez a viszony? Hogyan válhat kiegyensúlyozottabbá?
19. Munkavégzésünkből adódó kontaktusaink elsősorban másokat gazdagítanak, vagy nekünk is van hasznunk azokbói? Hogyan válhatna ez a viszony kiegyensúlyozottabbá?
20. Gyakran teszünk magunknak szemrehányást, és becsüljük le teljesítményünket?
144
21. Hol érezzük magunkat a lakásunkban és a hivatali helyiségünkben jól és kellemesen, és hol zavar a környezet? Hogyan lehet az utóbbin kis erőfeszítéssel változtatni?
22. Hogyan szabadulunk meg a felgyülemlett feszültségtől? Kielégítőek ezek a módszerek, vagy találunk hatékonyabbakat is?
23. Hogyan szoktuk mindennapjaink során hangulatunkat elrontani, félelmet, reménytelenséget ébreszteni magunkban? Milyen változtatás lehetséges?
24. Mit tudunk spontán és mit nem másoktól kérni? Miről kell így sorozatosan lemondanunk? Milyen változtatás lehetséges?
25. Hol, mikor, kikkel és milyen módon tudunk egy nehéz nap után legjobban kikapcsolódni? Mennyiben élünk ezekkel a lehetőségekkel? Milyen változtatás lehetséges?
1.2. A KLIENSEKHEZ VALÓ KAPCSOLATBÓL ÉS A MUNKAFELADATOKBÓL ADÓDÓMEGTERHELÉS CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI
A segítő foglalkozásokban dolgozók gyakran személyes beszélgetést kell, hogy folytassanak a segítségre szorulókkal. Ezek nemcsak témáiknál fogva, hanem a találkozás körülm ényei és a beszélgetésvezetés jellegéből adódóan is intenzív megterhelést jelenthetnek.
A következő felsorolás néhány olyan tapasztalato t foglal össze, amelyek az ilyen m egterhelés csökkentését segítik. Az összefoglalás arra is felhívja a figyelmet, hogy a segítő beszélgetés minősége és a pszichohigiénia érdekében lehetőség szerint biztosítan i kell a beszélgetés optim ális kereteit. Ha a segítő személy „önm agáról gondoskodik’’, akkor ezáltal a hozzá fordulókról is jobban fog tudni gondoskodni. A cél az, hogy ki-ki ezeknek az ajánlásoknak a segítségével kidolgozhassa a számára legmegfelelőbb eljárásokat.
1.2.1. Lehetőségek a segítő beszélgetésből adódó megterhelés csökkentésére
A SEGÍTŐ BESZÉLGETÉSEKBŐL EREDŐ MEGTERHELÉS CSÖKKENTÉSE
1. Ha valaki váratlanul fordul hozzánk, és azonnal akar megbeszélni valamit, akkor - kellő empátiával! - bizonyosodjunk meg arról, valóban azonnali segítség szükséges-e. Annak tisztázása, hogy milyen összefüggésben, és milyen fontosságú a probléma, az első jelentős lépés az ún. krízisintervenció esetében is.
2. Ha a probléma alkalmasabb időpontban is megbeszélhető, akkor közöljük az érintettel, hogy az új időpontban teljesebb figyelmünkre számíthat. Ez a megfogalmazás tehermentesíti a szakembert az esetleges leMismeretfurdalástől is.
3. Biztosítsunk minél kellemesebb környezetet a beszélgetéshez. Hivatali szobánkat úgy rendezzük be, hogy abban jól érezzük magunkat. Sokan intenzíven tudnak beszélgetni egy séta közben is.
4. Ne fogalmazzunk személytelenül (pl.: „A probléma tehát az, hogy..."), hanem nyelvileg is tudatosítjuk, hogy a hozzánk forduló lát valamit így vagy úgy („Az Ön megítélése szerint...”). így biztosítjuk a szükséges „munkatávolságot”: nem involválódunk, megkülönböztetjük a hallottakat a mi hasonló tapasztalatainktól, perspektívánk kiszélesedik.
5. Fogalmazzuk meg nyíltan, milyen segítséget tudunk adni, és milyet nem. PL: „Nem vehetem le a válláról ezt a terhet, de szívesen elmondanám, hogy tapasztalataim alapján má- sok hogyan próbáltak ilyen helyzetekben megoldást találni...”
6. Tisztázzuk, hogy még hol vehető igénybe szakszerű segítség. Gyakran a segítség a hatékonyabb segítséghez való elvezetést jelentheti.
7. Egy-egy témakör lezárulásával, vagy ha „zsákutcába jutottunk”, tartsunk rövid szünetet, így jobb áttekintéshez juthatunk, rendezhetjük gondolatainkat. PL: „Egy pillanatra álljunk meg itt, hadd gondolkodhassak... ” Ezután foglaljuk röviden össze, hogy miről volt eddig szó, és hol állunk most. Tehermentesítőek az ilyen szünetek akkor is, ha a partnerünkből „ömlik a sző”, és úgy érezzük, „beleveszünk ebbe az árba”.
145
8. Az összefoglalásokban röviden fogalmazzuk meg, hogy mennyiben és hogyan ismerjük mi a másik által vázolt problémát, és(!) hol van a közös tapasztalatok határa! így nem fogunk minden problémát a magunkénak érezni!
9. Megfelelő módon fogalmazzuk meg, hogyan érezzük a beszélgetés során magunkat. A terhelés kimondása tehermentesítőleg hat.
10. Állapodjunk meg, hogy mennyi ideig tart a beszélgetés, és ezt tartsuk be. A kiszabott idő lejárta előtt kb. 10 perccel figyelmeztessük magunkat és a partnert a megállapodásra.
11. A beszélgetést zárjuk értékelő összefoglalással: miről volt szó, mennyire jutottunk a probléma megoldásában, mik voltak a partner, a beszélgetés erősségei.
12. A beszélgetés végén mondjuk meg, hogyan zárjuk le (átmenetileg) a magunk számára a témát, és mondjuk ki (önmagunkban való tudatosításra), hogy mi a következő munkafeladatunk. Pl.: „Még egyszer átgondolom, amiről szó volt, rendezem gondolataimat, mielőtt belefognék a következő munkámba...” Ennek modellhatása is van: a partner, pl. hazafelé menet valószínűleg ugyanezt teszi majd.
13. A beszélgetést köszönettel zárjuk. A körülményeknek megfelelően köszönjük meg a látogatást, a bizalmat, amelyet a partner irántunk nyilvánított - és köszönjük meg Istennek, hogy lehetővé tette ezt a beszélgetést.
A fenti ajánlások a következőkre hívják fel a figyelmet: a segítő pszichohigiénia szem pontjából fontos, hogy a segítő olyan optim ális távolságot tartson önm aga és p a rtn ere között, amely lehetővé teszi a szilárd kapcsolatot, de megóv az összefonód á stó l Továbbá segíthetnek ezek az aspektusok abban is, hogy a szakem ber m egfogalm azza az általában kim ondatlanul m aradó, de a beszélgetésben ható rejtett d im enziókat is. Ezzel nem csak önm agát teherm entesíti, hanem a beszélgetést is gazdagítja.
1.2.2. A munkaszervezés pszichohigiéniai szempontjai
A segítő foglalkozások legtöbb területére az jellem ző, hogy a napi és a heti m unka előzetesen csak részben tervezhető meg. Ez növeli a m unkából adódó m egterhelést.
Sokan rezignáltan lem ondanak munkájuk strukturálásáról. Ennek az eljárásnak az a következménye, hogy ham arosan a munkájuk „tervezi meg” mindennapjaikat, a maga igényeinek megfelelően. A személyes, em beri igények háttérbe szorulnak, és így könnyen m egindulhat a kiégés folyamata.
A pszichohigiénia szempontjából éppen az ilyen foglalkozásoknál elengedhetetlen a m unka gondos és adekvát megtervezése.
További gondot okoz a pszichohigiénia szem pontjából az, hogy különösen az egyházi és a diakóniai m unka ellentétben áll a „piros betűs ünnepekkel”. Akkor, am ikor az ünnepek során a lakosság legnagyobb része regenerációs lehetőséggel rendelkezik, az egyházi m unkás in tenzív szolgálatban áll. Ez gyakran oda vezet, hogy évi á tlagban je len tősen csökken a p ihenésre ford íto tt idő, m ert pl. az ü n nepnap i m unkavégzést „elfelejti” utólag hasonló szabadnapokkal pótolni. Gyakran tapasztalható, hogy egyeseknek „rossz a lelkiism eretűk”, h a ünn ep ek után , am ikor „m indenki do lgozik” ők pihennek. Ez a túlgondoskodás korábban tárgyalt jelenségére utaló intő jel!
A fentiekből érthető, hogy a munka- és szabadidő-tervre nagy szükség van. A cél egyrészt a hosszú távú tervezés, amely az évi m unkaritm usban biztosítja a pihenést és a ki- kapcsolódást, másrészt olyan flexibilis (rugalmas) rövid tervezés, amely a megterhelés elosztását célozza.
N éhány példa arra, milyen szem pontok szerint alakíthatóak ezek a tervek (22. ábra).2Minél kevésbé lehetséges rövid távon a munkavégzést pszichohigiéniai szükséglete
inknek megfelelően beosztani, annál nagyobb gond fordítandó arra, hogy az egyes fel-
146
A MUNKAIDŐTERVEZÉS SZINOPSZISA
M
22. ábra
147
adatkörökön belül a megterhelés minél alacsonyabb maradjon. A következőkben a m un- kastílus akíakításának néhány olyan szem pontjára hívjuk fel a figyelmet, amelyek az állandó megterhelés csökkentését segíthetik.
Az első szem pont az ún. energiaciklus változása. A különböző napszakokban energiánknak csak bizonyos része áll rendelkezésünkre. Ezért ugyanannak az elvégzéséhez m ás-m ás hosszúságú időre van szükségünk. Kívánatos, hogy a „nehéz feladatok" és az energiaciklus összhangban legyenek. A 23. ábra a statisztikailag megállapított értékeket tartalmazza, a személyes értékek megállapítását célozza.
23. ábra
További szem pont a koncentrációs képesség változásának figyelembevétele. Ez nem csak a nagy figyelmet igénylő munkafeladatok végzésénél veendő számításba, hanem pl. a segítő beszélgetések és a csoportm unka esetében is (24. ábra).
Egy további szem pont a munkavégzés optimalizálására hívja fel a figyelmet. Annak felülvizsgálására indít, hogy m ielőtt m unkához látnánk, tisztázzuk-e, m i valóban a teendő, és biztosítjuk-e a kedvező m unkakörülményeket (25. ábra).
148
149
SZEMPONTOK A MUNKA- ÉS IDŐBEOSZTÁS VIZSGÁLATÁHOZ
/ Csak \ Munkakörök,a magam nem illetékességekfeladatait - — meghatározása,
V végzem? J delegálás
igen
Készíteknapi
munka-tervet?
' Az > elvégzendő napi
feladatok időtábiázatának
elkészítése
igen
Felbecsülöm\ az egyes munkák
időigényét és fontossági so r->
rendjét? /
igen
Az időigény előzetes felbecsülése; prioritások
^ m e g á lla p ítá sa ^
igen
Előre \ I megtervezem a feladatvégzések
időpontját?
I igen
/ Munka- és idő
beosztásomat szabadon
határozhatom \ meg?
igen
nem
Időpontok
előzetes meghatározása
^ Ha a ^ külső tényezők
70%-nál magasabbak,
a tervezés v lehetetlen >
A„burn out"-
veszély megszűnt
Munka- szervezésem eredménnyel
járt?
[ igen
Teljesítő- 'v ' képesség- \
ingadozás, csökkenése
. betervezett?,
nem' Több > konzekvenciával
folytatni; részleges változtatások?
nemA
tárgytól elkalandozó gondolatok
^feljegyzése
igen
/ Minden, \ ( A \ / Az \ / \listába foglalt nem realitásnak meg időterv nem Adminisztratív
feladatot felelő munka- és betarthatósága intézkedések;\_ elvégzek? / időtervezés biztosított? y konzekvencia
igen
/ Van be- \ tervezett idő
közbejött, váratlan \ feladatokra? /
nemr A \
gyakoriság százalékarányának megfelelő időterv- v. korrekció j
igen
A napi energiaciklus kihasználása
optimális?
nemf A \
maximális teljesítőképesség és nehéz feladatok összehangolása
150
26. ábra
A 26. ábra a munkaszervezés és munkavégzés általános szempontjaival és a disztinkciók megszüntetésének lehetőségével ismertet meg.
Végül érdem es az ún. időtolvajok tevékenységével is közelebbről megismerkedni. Ha idötolvajok „lopják az időt”, a munkavégzés „végtelenül" fárasztóvá válik. Az 5. táblázat a leggyakoribb időtolvajokkal ismertet meg. Érdemes kiválasztani közülük azt az ötöt, am elyekkel ki-ki leggyakrabban találkozik, és megvizsgálni, melyik hogyan küszöbölhető ki:
IDŐTOLVAJOKKiválasztandó a listából öt leggyakrabban jelentkező „időtolvaj”,
és vizsgálandó, hogyan lehetne hatásukat megszüntetni
1. A munkacél pontatlan meghatározása □2. A prioritás megállapításának hiánya □3. Egyszerre több feladattal való foglalkozás □4. A megoldásra váró feladatok áttekintésének hiánya □5. Hiányzó vagy téves napi munkaterv □6. A munkaszervezés hiánya □7. Túl sok adminisztráció □8. Rosszul szervezett irattár □9. Iratok, feljegyzések keresése □
10. A munkakedv, a motiváció hiánya, a munkától elterelő beállítottság □11. Rossz koordináció és kooperáció-szervezés u12. Zavaró telefonhívások □13. Váratlan látogatók i.J14. Mindenre „igent mondás” □15. Hiányos, késve érkező információk □16. Az önfegyelem hiánya □17. Le nem zárt munkafolyamatok (halogatás) □18. Kedvezőtlen (koncentrációt zavaró) munkakörülmények □19. Véget nem érő beszélgetések □20. A megbeszélések hiányos előkészítése □21. A munkamegbeszélések hiánya □22. A munkamegbeszélések és személyes beszélgetések összekeveredése □23. Határozatlanság □24. „Mindenről tudni akarás” (túl sok, felesleges információ igénye) □25. Túl sok várakozás (látogatókra, telefonra stb.) □26. Türelmetlenség, kapkodás □27. A munkafeladatok továbbadásának (delegáció) hiánya □28. Az elvégzett munka (teljesítmény) tudatosulásának hiánya □29. A hatékonyság kontrolljának hiánya □30. Új eljárások bevezetésétől, a változtatástól való félelem □
5. táblázat
Végül összefoglaljuk azokat a szempontokat, amelyek figyelembevételével a kiégés veszélye hatékonyan csökkenthető:
ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK A TÚLTERHELÉS MEGELŐZÉSÉHEZ
1. A napi, heti munkafeladatokat lehetőleg úgy csoportosítsuk, hogy az intenzív megterheléssel járó tevékenységre könnyebb, rutinmunka következzen.
2. Gondoskodjunk arról, hogy az egyes tevékenységek között feltétlenül legyen „elválasztó szünet”. Néhány rövid perc is elegendő arra, hogy a bevégzett munkát önmagunkban „le
151
zárjuk", az abból adódott megterhelést „magunk mögött hagyjuk”, és az ne folyjék át automatikusan az új feladatvégzésbe.
3. Vegyük szabadidő-igényünket ugyanolyan komolyan, mint a munkaidőnket. A napi és a heti munka áttekintésekor állapítsuk meg, hogy mikor lesz pihenésre idő, és mivel töltjük majd azt. Olyan elfoglaltságot keressünk a szabadidőnkre, amelynek nincs köze mindennapi munkánkhoz.
4. Ne használjuk fel újra a korábbi, pl. előző évi előkészítő anyagokat, ha ismét hasonló feladatot kell végeznünk. Kíséreljük meg ugyanazt a témát másképpen feldolgozni,
5. Próbáljunk ki időnként mások által kidolgozott előkészítő anyagokat is.6. Keressünk gyakrabban lehetőséget arra, hogy másokkal közösen végezzünk el olyan fel
adatokat, amelyeket eddig általában egyedül végeztünk.7. Egy-egy témakörben keressük meg azokat az összefüggéseket, amelyek bennünket sze
mély szerint foglalkoztatnak, és abból kiindulva dolgozzuk fel az anyagot.8. Ha rosszul érezzük magunkat, vagy a szokottnál is nehezebb napokat élünk át, maradjunk
egy napot otthon.9. Csatlakozzunk egy, a szabadidőt közösen töltő csoporthoz (sport, önképzőkör stb.).10. Csatlakozzunk egy folyamatosan működő kollégiáiis munkaközösséghez, amelyben min
dennapi munkánk megtervezését és problémáit megvitathatjuk.11. A munkából hazafelé vezető úton tudatosítsuk magunkban, hogy most pihenés következik.12. Úgy állítsuk össze napi és heti munkatervünket, hogy abban helyet kaphassanak előre
nem látható, ad hoc feladatok is.13. Vegyük fel napi vagy heti munkatervünkbe a pihenésre, kikapcsolódásra szánt időt.
1.3. A KIKAPCSOLÓDÁSHOZ VEZETŐ UTAK
A fenti áttekintés utalt arra, hogy milyen m ódon lehet, a reális lehetőségek határait figyelembe véve, a túlterhelést csökkenteni, és így a kiégési folyamatot megelőzni vagy megállítani. A túlterhelés ellen az érintettek aktívan vagy passzívan, direktvagy indirekt m ódon védekeznek. A 6. táblázat m utatja ezeket az összefüggéseket.
A TÚLTERHELÉS MEGELŐZÉSÉNEK ÉS CSÖKKENTÉSÉNEK NORMÁI
a k tív p a ssz ív
• a túlterhelést okozó szituáció • a szituáció ignorálása megváltoztatása
direkt • néhány kisebb változtatás • a túlterheléshez vezetőhelyzetek kerülése
• a pozitív beállítottság fokozása • a túlterheléshez vezető helyzetekrészleges kerülése
• a túlterhelésről beszélni • szenvedélyekbe menekülés
indirekt • a magatartás, beállítottság • megbetegedésmegváltoztatása
• a szabadidő kihasználása
6. táblázat
A túlterheléssel szem ben a legjobb segítség az, ha ki-ki megtalálja a m aga számára a kikapcsolódás leghatékonyabb aktív formáját. Néhány példa erre:
- A feszültség feloldásának egyik legismertebb módja a könnyű mozgás, rendszeres tornászás, séta. Korunk egyik legnagyobb államférfija, Richard von Weizsácker például úgy őrizte meg politikai pályafutása alatt lelki egyensúlyát, hogy idegfeszítő tárgyalások vagy m unkaebédek után „ezer lépésnyit” sétált - esőben is.
152
- A művészetek élvezete vagy aktív gyakorlása nem csak kikapcsolódáshoz vezet, h a nem lelki-szellemi gazdagodást is nyújt. Nem a művészi „teljesítmény minősége” a lényeges, hanem a „müvészkedés".
- A segítő foglalkozást végzők gyakran újra és újra átgondolják klienseik problémáit. Erre szükség van. Ha gondolataik szabadidejükben is szakmai dolgok körül forognak, akkor a kikapcsolódás lehetetlenné válik. Meg kell tanulniuk gondolataikat „leállítani". Ha ez sikerül, gyakran „váratlanul” rádöbbenünk a keresett megoldásra.3
- A megterhelést okozó gondok, problémák, nyitott kérdések megfogalmazása segít eltávolodni azoktól. Sokan rendszeres naplóírással érik el ezt.
A felmérések szerint a segítő foglalkozásokban dolgozók közül sokan (azok is, akik magukat „nem hívőknek" tekintik), ha nem tudnak m egszabadulni szakmai dolgaiktól, imádkoznak. Az ima, a meditáció a transzcendenttelvaló dialógust jelenti, a m indennapi környezettől való eltávolodást. Ez spontán folyamatot jelent, „szívből jövő” imádkozást, az arra való ráhagyatkozást, hogy legalább Isten előtt nem kell az „erős", „segítőkész és segíteni tudó” szakember szerepét vállalni.
- Ugyancsak a valláspszichológiából és a vallásgyakorlatból ismert az ún. konfluen- cia jelensége. A laün kifejezés „együttsodródás”-ként fordítható. Azt az állapotot jelöli, amikor olyannyira belefeledkezünk valamilyen tevékenységbe, hogy észre sem vesszük, m ennyire eltelt m ár az idő... Csikszentmihályi Mihály foglalkozott tudom ányosan4 ezzel a jelenséggel, és kimutatta, hogy a barkácsolás, a kézimunkázás, a játék vagy hasonló foglalatosságok által a munkából, stresszből eredő feszültség teljesen feloldódik. Ismeretes például, hogy Carl Gustav Jung, a mélypszichológia egyik zseniális képviselője, ha új, megoldásra váró problémák terhelték, akkor kőművesmunkát végzett - kertjében egy életen át egy torony építésén dolgozott.
- Az ún. napi mérlegkészítés is segít eltávolodni a munkanapokkal járó megterheléstől. Ez a napi események rövid, mérlegszerű le írá sá t-é s ezzel lezárását-jelenti. Az alváskutatás megfigyelései szerint nem előnyös a közvetlenül elalvás előtti „mérlegelés", m ert az a m indennapok gondjait álmainkba is átviszi.
*
Természetesen sok m ás lehetőség is van. Az a fontos, hogy ki-ki rátaláljon arra, am elyik hozzá a legjobban illik. A felmérések azt bizonyítják, hogy a kikapcsolódásra, regenerációra fordított idő nem „időpocsékolás”, hanem egyrészt a lelki-szellemi egészség biztosításának követelménye, másrészt megsokszorozza a munkaképesség, a munkavégzés effektivitását.
2. A közösség által nyújtandó ún. szociális támasz a megterhelés csökkentésére
2.1. A SZOCIÁLIS TÁMASZNYÜJTÁS FOGALMA
A „burn out”-szindróma, m int láttuk, a társadalmi, munkaköri túlterhelés és az individuális vulnerabilitás (sebezhetőség) kölcsönhatásából ered. Ezért külön kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel is, hogy milyen ún. szociális támasznyújtással előzhető meg ez a veszély. A tudományos vizsgálódásban ez a szem pont ugyanolyan jelentőséget kap, m int a személyes prevenció (megelőzés).
A szociális támasznyújtás fogalmát a következőképpen írja le a szakirodalom:5A szociális támasznyújtás akkor hatékony, ha kialakítja az egyénben személye fon
tosságának érzését, azt, hogy mások iránta figyelemmel viseltetnek, szeretik és becsülik, értékes em bernek tartják. És ha tevékenységével nem m arad magára, hanem a kölcsönös felelősségvállalás kommunikatív közösségi hálózatában végzi azokat.
153
2.2. A SZOCIÁLIS TÁMASZNYÚJTÁS ASPEKTUSAI
A szociális támasznyújtás komplex fogamat és gyakorlatot jelöl: nemcsak azokra a személyekre vonatkozik, akikkel az érintett privát vagy szakmai kapcsolatban áll, hanem mindarra, am it a közösség lelki kiegyensúlyozottságának megőrzése érdekében lehetővé tesz számára. Ide tartozik pl., hogy a társadalom, a m unkaadó milyen anyagi ellátást biztosít, továbbá az is, hogy a lakóhelyi környezet milyen gazdagító szabadidő-lehetőségeket nyújt, és az is, hogy a szakmai és társadalmi környezet a lelki egészséget segítő és erősítő erkölcsi normákat, vallásformát, kulturális lehetőségeket bocsát-e valakinek a rendelkezésére. Összefoglalva:6
A SZOCIÁLIS TÁMASZ ASPEKTUSAI
A közösség szempontjából1. Egyéni szociális kapcsolatok lehetőségének biztosítása a lelki, szellemi, társas kapcsolati
igények kielégítésére.2. Szociális ellátás egyéni anyagi szükségletek fedezésére.3. Szociális biztosítás különböző krízisek esetére.
Az egyén szempontjából1. Emocionális támogatás: a közösség bizalommal, megbecsüléssel, érdeklődéssel és feltétel
nélküli (azaz nem teljesítményorientált) elismeréssel illeti az egyént, érzelmeit, nézeteit, igényeit és tevékenységét.
2. A problémák megoldásának támogatása: a problémák nem egyoldalúan az egyén „hibái”, az érintett érzelmi és morális támogatásra, empatikus visszajelzésre, konstruktív és személyes tapasztalatcserére, közös megoldáskeresésre számíthat.
3. Gyakorlati támogatás: a túlterhelés, a teljesítőképesség átmeneti vagy állandó csökkenése esetén az egyén a közösség segítő támogatására, a terhelés csökkentésének adekvát, és nem adminisztratív formájára számíthat.
4. Szociális integráció: az egyén és a közösség alapvető életnormái és életformái összhangban vannak egymással, az egyén a közösség részének és nem kívülállónak érezheti magát.
5. A kapcsolatok biztonsága: az egyén konfliktusok esetén is bízhat személyes és szakmai kapcsolatai tartósságában.
2.3. HOGYAN VALÓSUL MEG A SZOCIÁLIS TÁMASZNYŰJTÁS?
Kétségtelen, hogy a hum ánus társadalmi form ában és egyházi-diakóniai környezetben ennek a rendszernek a megvalósulását leghatékonyabban a fölérendelt közösségi rendszer, a társadalom, az egyházi-diakóniai munkaadó intézmények segíthetik. A szociális tám ogatás azonban nem kizárólag hierarchikusan alakul ki. Ha viszont a munkaadók term észetszerűleg biztosítják és gyakorolják, akkor multiplikációs hatása lép fel: az így kezelt egyén kollegiálisán is hasonló beállítottságot és m agatartást fog tanúsítani.
A komplex összefüggés dinamikájában azonban fordítottan is hat: m inél többen kísérlik meg azt kollegiálisán megvalósítani, annál inkább fogja a közösség is ezeket az elveket követni.
A szociális tám ogatás m int ideáltipikus konstruktum nem oldja fel a személyes felelősséget. Akkor várható a túlterheléshez vezető élet- és munkaviszonyok humanizálódá- sa, ha a család, az ismerettségi kör, a kollegiális közösség, a munkaadó és az egyén egyidejűleg és kölcsönösen törekszik ennek megvalósítására. Az egyházi, diakóniai m unkakörben dolgozók egyik alapvető jellemzője az, hogy foglalkozásuknál fogva kifinomult a közösségi érzékük. Ezért ha ezeken a munkaterületeken sikerül az egymáshoz, önmagukhoz, a m unkához való viszonyuk humanizálása, akkor az alakító hatással lesz egyre több, m ás közösségre is.
A vázolt ideál a keresztyén életvitel alapvető jegyeit is magán viseli, ezért a misszió egyik speciális, életszerű formájának és kötelezettségének is tekinthető.
154
2.4. AZ EGYÉNI SZOCIÁLIS TÁMASZ MÉRTÉKÉNEK FELMÉRÉSE
A következő szempontok segítenek áttekinteni, hogy jelenleg mennyi támogatás áü rendelkezésünkre, és hol mutatkozik hiány. Az áttekintés célja az, hogy a lehetőségek keretein belül ki-ki megkísérelje igényeinek kielégítését növelni:
. A KÖRNYEZETI TÁMASZ FELMÉRÉSE1. Kihez fordulhatok bármikor gondjaimmal?2. Ha van egy szabad órám vagy estém, kivel töltöm azt legszívesebben?3. Ki segít, ha nehézségem támad?4. Ki szól bele zavarólag leggyakrabban a dolgaimba?5. Kihez fordulhatok bátorításért, elismerésért, ha kétségbe esem?6. Ki vált ki bennem gyakran ellenérzést?7. Kiben bízhatok meg fenntartás nélkül?8. Ki vált ki félelmet és kelt rossz lelkiismeretet bennem?9. Ki szokott leginkább kihasználni?
10. Kinek a társaságában érzem magam igazán kellemesen?
Jó ellenpróbát is végezni: ki szám íthat rám, ha ilyen támogatásra van szüksége? A két vizsgálat összevetéséből állapítható meg, hogy egyensúlyban van-e a szociális tám ogatottság és a nyújtott szociális támogatás.
3. „...És olyan leszel, m in ta jó l öntözött kert...”7
3 .1. EGY BIBLIAI PARADIGMA A TÚLTERHELÉS ELLEN
A „burn ou t”-szindróma vizsgálatának végén visszatérünk az I. fejezetben megkezdett Illés-történet tárgyalásához. Illés útját o tt az önfeláldozó feladatvállalástól a sikertelenségen, csalódásokon át a halálvágyhoz vezető kimerültségig követtük nyomon. Szuici- dális veszélyeztetettség állapotába került, az önvád, az értéktelenség érzése és a halálvágy uralkodott el benne, és magányba menekült: „Elég m ost már, vedd el életemet, Lírám! m ert nem vagyok jobb elődeimnél” (19,4)!
Most arra keresünk választ, hogy milyen ígéretet tartalmaz a történet további alakulása a kiégett em ber megújulása szempontjából. Milyen megoldáshoz ju t az Ószövetség?
3.1.1. A z „angyali” segítség
A történet a továbbiakban váratlan fordulatot vesz:A z Úr elküldi Illéshez angyalát, s az kétszer is felkelti a kimerültén alvó férfit, aki már
feladta önmagát. A próféta közvetlenül a feje mellett forró, tápláló ételt talál.Ez az epizód három szem pontból és szimbolikájában jelentős:1. Jelentősége egyrészt abban áH, am i nem történt;2. továbbá abban, am i történt és3. az üzenet közvetítőjét illetően.Parainézisre, erkölcsi intelemre m ég az élet feladásának gondolata m iatt sem kerül
sor. A kimerült, reményt vesztett, életét feladni készülő, „kiégett” Illés sem szemrehányó váddal, rendreutasítással, sem serkentő buzdítással sem találkozik. Nem „magábaszál- lásra" szólíttatik fel, és nem arra, hogy „szedje össze magát és hitét". Az angyali segítő nem viselkedik úgy, m intha a próféta jelenlegi állapota jelentéktelen, átm eneti semmiség lenne, nem javasol „rövid pihenést” (am int azt valószínűleg sok mai m unkaadó tenné). A legelső segítség, amelyet Illés kap, elementáris: itt a kész étel, egyél! Mást m ost nem kell tenned! A kép a gyermeket tápláló szülői gondoskodásra emlékeztethet.
155
Szaknyelven kifejezve az ún. kliens- vagy partnercentrikus segítségnyújtás klasszikus példája ez: nem az okok problematizálására, nem a választandó új, „helyesebb” cél tudatosítására törekszik, hanem a szenvedő pillanatnyi igényeire koncentrál. A kim erült embert tartja szem előtt, nem azt, hogy m i vezetett ehhez, és milyenné kellene majd válnia. Azt teheti, amire legnagyobb szüksége van: táplálkozhat és pihenhet, azt teheti, amire a kiégéshez vezető folyamat során nem ju to tt ideje - aludhat és pihenhet. Hogy erre m ekkora szüksége volt Illésnek, azt a bibliai elbeszélés az ismétléssel érzékelteti (19,6-7). Az életszükségletek kielégítése coram deo fontosabb, m int a küldetés (túl-)tel- jesítése.
Érdem es ennek a segítő m agatartásnak a szim bolikus jelentőségére is figyelni. Az „angyal” az individuum on kívül álló, kívülről jövő - extra n o s - segítség jelképe. C. Wes- term ann8 találó megfogalmazása szerint „Isten küldötteire vonatkozóan nem a ,léteznek-e angyalok?’ kérdés a helyénvaló. Arra a kérdésre viszont, hogy küld-e Isten hozzánk küldötteket?, egyértelmű .igennel’ kell felelnünk." Az „angyali" nem a szubjektum jelzője és m eghatározása, hanem az elfogadó cselekvő segítség form ájának és jellegének a definíciója. Ez a bibliai hely azt is példázza, hogy milyen jellegű („klienscentrikus”) kell, hogy legyen a „külső segítség" ahhoz, hogy az extra nos „angyali” jegyét viselje...
3.1.2. A m unkátó l való eltávolodás Istennel való új minőségű találkozáshoz vezet
A próféta m ég korántsem tekinthető gyógyultnak. A kétszeri táplálkozás jelezheti az elviselt fáradságból eredő éhség csillapítását és a gyógyuláshoz vezető ú tra való erőgyűjtést. A tö rténet így folytatódik: Illés negyven napos úton éri el Hórebet, az Isten-hegyet. Negyvennapos hosszú és feltehetően lassú út, am elyet a ,lábadozó’ egyedül tesz meg!
Ojabb, fontos utalás a m aisegítségre szorulók és segítőik számára. A kimerültséghez is hosszú ú t vezetett, nem várható, hogy a kivezető út rövidebb lenne. Nem sietségre, „gyors gyógyulási teljesítményre” van szükség, hanem a regenerációhoz szükséges idő biztosítására. A kiégett embernek gyógyulásához sok időre van szüksége, amelyet környezete, m unkahelyi környezete is kell, hogy biztosítson számára! Szimbolikusan és konkrétan véve: egyre jobban eltávolodik korábbi tevékenységétől. Erre a gyógyuláshoz elengedhetetlenül szükség van.
További fontos utalás a m ai segítő gyakorlat számára az is, hogy a „lábadozó” Illést az angyal-segítő egyedül engedi útjára! Ezzel önállóságát, magabiztosságát fejleszti. A „betegkísérés" itt túlgondoskodás lenne.
A negyvenes szám a bibliai kifejezésmód szerint nem csak hosszú időt jelent, hanem ún. archetipikus jelentőségű: az alapvető, döntő változásokat, a megújulást az Ó- és az Újszövetségben negyven éves pusztai vándorlás, Jézus negyvennapos böjtje stb. előzi meg. A negyven nap új élet kezdetét jelzi.
Az ú t célja a Hóreb hegye, ahol Istennel találkozik Illés. A találkozást „nagy és erős” term észeti jelenségek kísérik, amelyek „megszaggatták a hegyeket" is. Az elbeszélő nyom atékosan súlyt helyez annak hangsúlyozására, hogy az Ű r nem ezekben a term észeti jelenségekben jelenik meg, hanem az ezeket követő „halk susogás” jelzi é rkezését.
Illés bizonyára m egértette az ú tm utató kritikát abban, ahogyan Isten vele találkozik: a p róféta korábban hatalm as jeleket kért Istentől, égből alázúduló tüzet, így dem onstrá lta ellenfelei előtt az Úr jelenlétét. A személyes találkozás során halk susogás- ban je len ti ki m agát neki Is ten ... Tevékenységének korábbi színterétől m essze eltávolodva egy m ás, új Isten t ism er meg, megváltozik a hit- és vallástapasztalata és istenképe!
156
3.1.3. Körülhatárolt feladat, segítség és bátorítás
A hegyen még egyszer elmondhatja a próféta szíve gondját. Kipanaszkodhatja m agát. A segítő gyakorlat alapvető feltételeinek őspéldájával találkozunk itt: csak azt, aki „kibeszélhette”, ami a lelkét nyomja, éri el a vigasztalás. Ezt az új, konkrét, erejének megfelelő feladat megállapítása követi. Ilyen módon végezheti, Isten nevében, új feladatát.
A feladatvégzés előtt ism ét a hosszú pusztai ú t ú/'ravállalásának parancsa áll. Illés, az Ör akarata szerint, időt kap arra, hogy felkészüljön. Meggazdagodva hagyja el a hegyet:
1. konkrét feladatot kapott és2. egy új m unkatársat és utódot, valamint3. ígéretet és kijelentést arra vonatkozólag, hogy mi lesz m unkájának gyümölcse.A prófétát nem nyilvánította „m unkaképtelennek”, és nem „küldte nyugállomány
ba" az Űr, hanem lehetőségeinek megfelelő feladatot kapott. A kiégés megelőzésének m odern szempontjai jelentkeznek itt: nem az „egész Izraelhez” szól az új küldetés, hanem két feladatra vonatkozik.
A kiégés egyik kiváltó oka az, ha valaki „m indenben illetékesnek” érzi magát, vagy ilyen koncepciójú m unkakört kell betöltenie... Az Úr megelégszik azzal, ha Illés kevesebbet vállal.
Teherm entesítésül m unkatársat és u tódot jelöl ki számára Isten. Illés így megszabadulhat attól a nyomasztó érzéstől, hogy „m inden tőle függ”, és hogy neki kellene elvégeznie azt is, ami generációkra váró feladat. Egyrészt szembesül azzal, hogy az időhatárokra is vonatkoznak, m ásrészt rem ényt kap arra, hogy megkezdett m unkásságának lesz folytatása. így megváltoznak eddigi m unkastílusának alapvető struktúrái.
„Meghagyok Izraelben hétezer em bert...” - hangzik az Űr biztos ígérete. Ezáltal bekövetkezik Illés eddigi hitbeni beállítottságának és világképének utolsó, a teljesítményre vonatkozó korrekciója is.
A próféta szenvedélyesen képviselte Isten ügyét, sokat kívánt meg önmagától, „jobb akart lenni elődeinél”. Kimerültén, a szuicidalitás küszöbén úgy vélte: m indez nem sikerült, ő sem „jobb” elődeinél. A Hóreb-hegyi találkozás kellett ahhoz, hogy ne csak értse, hanem megélje: Isten az, aki a sikert biztosítja, nem az emberi túlzó, önrom boló igyekezet. Az Úr vezeti teljes sikerre {a hétezer a teljesség szimbóluma) azt, am ire Illés, saját megítélése szerint sikertelenül törekedett. Kimerültségének, bizonytalanságának nyoma sincs, amikor újra Aháb király elé áll - és teljesíti feladatát (21,17).
3.2. ELHÍVÁS - MEGTÉRÉS - HIVATÁSNéhány pasztorálpszichológiai szem pont
Hogyan írható le az a folyamat, amelyet az Ószövetség az Illés-történettel fejez ki pasztorálpszichológiai kategóriákkal?
A segítő foglalkozás végzése, a kiégés általi veszélyeztetettség diakóniai és egyházi kontextusban nem csak a külső munkakörülményektől függ, hanem attól is, hogy az egyén milyen elhivatottságtudattal végzi munkáját. Ennek deformációja a munkavégzés destruktív alakulásához vezet. Vizsgálódásainkat a személyes tájékozódást segítendő, néhány az elhívásra, megtérésre és hivatásgyakorlásra vonatkozó pasztorálpszichológiai szem pont bemutatásával zárjuk.
3.2.1. Az elhívatás, megtérés és hivatás kölcsönös függősége
Az elhívatás: érzés és tudat, amelyeket a megtérés folyamata alakít ki.Az elhívatás: érzés és tudat, a hivatás: foglalkozásvégzés. A kettő kapcsolatát a köl
csönös függőség jellemzi.
157
Az elhívatás érzése és tudata a m indennapi hivatás-foglalkozásvégzés értékét és legmélyebb értelmét is megadja, de nem szorítkozik kizárólagosan arra.9
Az elhívatás érzése és tudata, deform álódott formában, ha a foglalkozásvégzés mennyiségének függvényévé válik, szenvedélybetegség jellegét ölti.
Ez a foglalkozással való olyan totális identifikációhoz vezethet, amely m inden mást kiszorít az életből. Ez kiégéshez vezet, és m egtérést tesz szükségessé - a teljes élethez - az élethivatástól az életre való elhivatottsághoz.
3.2.2. A z elhívatás és megtérés - vallási kategória és pszichikai jelenség
a) Az Ó- és Újszövetségben az elhívás az Isten és a terem tett em ber közötti személyes kapcsolat különleges formáját jelöli. Az Ószövetségben Isten személy szerint hív el egyeseket, majd az egész népet a Vele való szövetségre. Az újszövetségi klesis Krisztus követésére szólít fel. Ez az Istenhez való olyan új kapcsolathoz vezet, amelyet a hűség és üdvígéretek iránti bizalom és bizonyosság jellemez. Az egyháztörténetben az elhívás eleinte a vallás „hivatalosaira”, elsősorban a papi rendre és azok szolgálatára vonatkozott.10
A késő középkori misztikusok, majd a reformátori sola gratia-sola fide elv vezetett el odáig, hogy nem csak bizonyos szolgálatok, hanem m inden Isten iránti hálával és hűséggel végzett foglalkozás az elhivatás hordozójává vált. A hivatások hierarchiája elvesztette alapjait.
A teológiai orientáció szerint az elhívatás nem a hiánytalanul teljesített munka- vagy szolgálatvégzés jutalma, hanem a Szentlélek munkája által történt megtérésből származó ajándék.
b) Pszichológiai kategóriákban vizsgálva a vallásos terminológiával kifejezett elhívás m int lelki jelenség nem szorítkozik a vallás területére.
Olyan, nem csak vallási kontextusban fellépő lelki folyamat, amely a pszichikai struktúra minőségi megváltozása által az egyén addigi értékrendszerének, világ- és em berképének alapvetően átalakulásához vezet." H-J. Fraas szerint a valláspszichológia és a pszichológia a következő alapvető elméleti irányokból igyekszik megközelíteni ezt a jelenséget:
- A századfordulón W. James12 abból indult ki, hogy az egyén nem rendelkezik eleve személyiségének egységével, de annak kialakítására törekszik. Belső változások következtében eltolódhat énjének súlypontja, élettém ája úgy, hogy azáltal az empirikus és transzcendens világ teljesebb integrációja válik lehetővé számára. Ennek (a vallási terminológiában) megtérésnek nevezett folyamatnak eredménye az életvitel megváltozása (vallási kategóriáiban kifejezve: megszentelődés). Ez az egyén nagyobb egzisztenciális biztonság- érzetéhez és szabadságához vezet.
- A későbbi ún. Gestalt-pszichológia szerint az em ber élményeit, tapasztalatait egy adott vonatkoztatási rendszernek megfelelően rendezi. A vonatkoztatási rendszer, az életben való tájékozódást teszi lehetővé, annak meghatározását, hogy „mi fontos, és mi n em ”. Részben a korai gyermekkorban, részben később, a környezeti befolyások hatására alakul ki. Személyes megrázkódtatások vagy társadalm i krízisek következtében ez a rendszer megváltozhat. A Gestalt-pszichológia szerint az egyén ezáltal nem annyira „új felismerésekre válik képessé, hanem sokkal inkább új látásmódhoz jutva tekint az ismertrégire, és új kategóriák szerint értékeli azokat.
- A mélypszichológia elképzelése szerint a megtérésnek nevezett lelki jelenséget az ún. eltolás váltja ki. Például ösztöneltolódás következtében az anyához való kötődés eltolódik Istenre. Egy másik elképzelés szerint az elérhető, erős apa iránti olthatatlan ösztön, ha azt a szülőapa nem tudja kielégíteni, az istenatyához, a megtérés pszichikai jelenségéhez vezet. C. G. Jung elméletében ez a lelki folyamat az archetípusok struktúrájában bekövetkező változást, egy új, addig a tudattalanban rejtett archetípus aktivizálódását jelenthetné.
158
3.2.3. Az elhívás- és megtérésélmény megjelenési form ái és a fo lyam at dinam ikájánakáltalános jellem zői
Az új élet-tájékozódásként értelmezett elhívás és a m egtérés nincs egyetlen életkorhoz kötve. Viszonylag gyakran jelentkezika pubertáskorral járó identitáskrízis idején. Hogyan magyarázható ez?
A növekedő gyermek eddig a családi norm áknak megfelelően igyekezett életét alakítani, ebben a korban kritikusan újraértékeli azokat. Ezt nem „engedetlenségből” vagy a szülői nevelés csődje m iatt teszi. Elemgedhetetlenül szüksége van erre a kritikus revízióra ahhoz, hogy kialakulhasson önálló isten-, ember- és világképe. Mivel ebben a korban ilyen komplex képpel nem rendelkezik, kétséges, hogy alkalmazható-e erre a folyamatra a megtérés fogalma, am i személyesen kialakított, komplex tájékozódási rendszert feltételezve annak megváltozását jelöli. Találóbb az eltérés kifejezés. Ez a családi értékhagyománytól való kritikus, esetenként átm eneti eltávolodás egzisztenciálisan elbizonytalanít. A pubertáskorban lévő gyermekek ezt azáltal ellenhangsúlyozzák, hogy vagy hasonló korúak közösségéhez csatlakoznak, amelyben a „bandaszellem”, a kollektív norm ák egyeduralm a határozza meg az empirikus és transzcendens tájékozódást. Mások vallási rajongók közösségébe kerülnek, ahol ugyancsak a kollektív orientáció pótolja az individuális hiányát.
Későbbi életszakaszokban „sorscsapások", drámai élmények és tapasztalatok vezethetnek el az addigi életszemlélet feladásához és új orientációhoz. Ilyen mélyreható élményeket nemcsak az egyéni élet alakulása, hanem társadalm i katasztrófák (pl. háborúk) vagy változások (gazdasági, politikai összeomlás) is kiválthatnak.
A megtérés jelentkezhet a „rádöbbenés” alakjában is: hirtelen fellépő, váratlan és megmagyarázhatatlan, az egyénen teljesen elhatalmasodó élmény következtében éppúgy, m int hosszan tartó fejlődési, érési folyamat eredményeképpen.
*
A jelenség dinam ikájának empirikus megfigyelése a következő eredményekkel járt: a tudattalanban lejátszódó folyamatok és az addigi életmotiváció megváltozása kölcsönhatásukban vezetnek el a megtéréshez.
Ezek először destabilizálódást váltanak ki, rövidebb-hosszabb ideig tartó kétséget és bizonytalanságot ébresztenek az addigi életm ód iránt, és tanácstalanságot a jövőre nézve. H a a folyamat nem szakad meg, akkor ezután következhet az addigi életélmények újraértékelése, az alapvető tájékozódás megváltozása. Ennek stabilizálódását gyakran megnehezíti a „régiek elhagyása” m iatt érzett rossz lelkiismeret - például a családi értékhagyományok iránti hűtlenség érzése.
Az új létforma kialakulását a teljes folyamat személyes, kognitív, tudatos feldolgozása és végső, individuális értelmezése zárja le. Ez vezet el az Isten, önm agunk és a felebarát iránti személyes felelősségvállaláshoz. Ez a kognitív elem különbözteti meg a megtérési folyamatot a fejlődési folyamattól. Pszichológiailag tekintve az ilyen „hitbeni döntés” per se az egyén önálló és szabad cselekménye, am i lehetetlenné teszi valakinek a „megtérítését”.
Pszichikai lefolyását tekintve a m egtérés egy, az em berre általánosan jellemző jelenség. A teológiai értelem ben vett megtérés nem a lelki folyamat alakulásában különbözik ettől, hanem abban, ahogyan azt az egyén a maga számára - coram deo - értelmezi!
Ettől az individuális értelm ezéstől függ, hogy az a hivatásvégzést gazdagítja, vagy az egészséget veszélyeztető túlterhelést vált-e ki. Utóbbi nem lehet az élet U rának akarata.
Akit az Úr vezet, olyan lesz, m in t a jó l öntözött kert... (Ézs 58,11) - a segítő foglalkozásban dolgozók is erre hívattak el, és nem a kiégettségre.
159
JEGYZETEK
1. W. Bettschardt, Seelische Gesundheit, 1959 definíciója alapján.2. A következő táblázatok a Vesztfáliai Tartományi Egyházi Gyülekezetszervezési Tanácsadó
Intézete anyagainak felhasználásával és M. E. Haynes, Persona! timé management (Los Altos, Kalifornien, 1987) című műve alapján készültek.
3. Vö. R. B. Kaiser, The way of the Journal; in: Psychologie Today, 1981/3, p64-76.4. M. Csikszentmihályi, Das Flow-Erlebnis, 1987.5. S. Cobb, Social Support As a Moderátor of Life Stress, in: Psychosomatic Medicine 5, no. 38.,
19., p300. és A Pines, i.m., pl44k.6. G. Sommer &al, Soziale Unterstützung, in: DGVT(Hg), Materiallien, 22/1989.7. Ézs 58,11.8. C. Westermann, Gottes Engel brauchen keine Flügel, 1957, pl6k.9. Holl, K., Die Geschichte des Wortes Beruf, in: Gesammelte Werke, 1928, 3. köt., 189k. szerint
a klesis - elhivatottság - ha egyáltalán, csak egyetlen helyen (IKor 7,20) jelöli egyben a hiva- tás-foglalkozásvégzést is.
10. Részletesen kifejti: Fowler, }. W., Glaubensentwicklung, Perspektiven für Seelsorge und kirchliche Bildungsarbeir, 1989, 43k (angolul: Faith Development and Pastoral Care, 1987).
11. Fraas, FI-}., Berufung/Bekehrung, in: Dunde, R. (Hg.) Wörterbuch dér Religionspsychologie, 1993, p27k.
12. Die Vielfalt dér religiösen Erfahrung, 1979 (angolul: The Varietiss of Religious Ecperience, 1902).
160
Irodalom
(WzM jelölés a Wege zum M enschen folyóiratot jelenti)
Adorno, Th., Die revidierte Psychoanalyse, Gesammelte Schriften, Bd. 8,1972, p20k.Anderson, H., Golshian, H., Problemdetermined system, in: Journal of strategic and systemic
therapies, 1986, plk.Aronson, E., Katry, D., Pines, M., Burnout, 1981 (németül: Ausgebrannt, 1985).Anton, K , Helfen oder Lieben, 1987.Avery, R. D. & a l, Satisfactions Levels and Correlates of Satisfaction in the Homemaker Job, a
Journal of Vocational Behavior folyóiratban, 10/1977.Bateson, G., Geist und Natúr, 1982.Bateson, G., ökologie des Geistes, 1981.Bateson, G., Steps to an ecology of mind, 1972.Bepko, C. & al, Das Superfrauen-Syndrom, 1991.Bettschardt, W., Seelische Gesundheit, 1959.v. Bertalanffy, L , General System Theorie, 1956 (németül: Allgemeine Systemtheorie). v. Bertalanffy, L., Biophysik des Fliefigieichgewichtes, 1977.P. Bohanan, The six station of divorce, 1973.Bronfenbrenner, U., Die ökologie dér menschüchen Entwicklung, 1981.Böszörményi-Nagy, Ethical and Practicfal Implications, 1974: németül: Unsichtbare Bindungen, 1981. Buchinger, K., Zűr Geschichte des Krankheitsbegriffes: über das Verhaltnis von Krankheit und
Schuld, in: Pritz, A. & al, Dér Krankheitsbegriff, 1992.Buchka, M. &. a l, Das Burn-out-Syndrom bei Mitarbeitern dér Behindertenhilfe, Katholische
Fachhochschule NRW, 1988.Burisch, M., Das Burnout Syndrom. Theorie dér inneren Erschöpfung, 1989.Canacakis,}., Ich sehe deine Tranen, 1988.Chaos & Kreativitöt, a Geo-Wissen folyóirat különszáma, 1992/2.Ciompi, L , Affektlogik, 1984.Csikszentmihályi, M., Das Flow-Erlebnis, 1987.Cobb, S., Social Support As a Moderátor of Life Stress, a Psychosomatic Medicine folyóiratban 5,
no. 38, 19, p3Q0.Dahm, K.-W. & al., Religion-System und Sozialisation, 1972, p231k.Daniié, S. & a l, Burnout and the Pastorate: A Critical Review with implication fór Pastors, a Jour
nal of Psychologie and Theologíe folyóiratban, 1981, p232k. de Shazer, S., Keys to Solution, 1985 (németül: Dér Dreh - Überraschende Wendungen und
Lösungen in dér Kurzzeittherapie, 1989).Diliing, H. & al, Psychische Erkrankungen in dér Bevölkerung, 1984.Dorst, B., Die menschen belasten Dich?, in: WzM, 4/89, p229k.Dorst, B., Über das Leiden von Frauen am patriarchalen Gott, dér Kirche und den KirchenmSn-
n em , WzM, 1992/8, p437k.Dowling, C., Dér Cinderella-Komplex, 1990.Ermann, M., (Hg.) & al, Die Familie in dér Psychotherapie, 1985.Enderwitz, U., Phanomene neuer Religiositat, a Das Argument folyóiratban, 79/13.Fengler,}., Helfen macht müde, Pfeiffer-Vlg. 1994.Fowler, }. W., Glaubensentwicklung, Perspektiven fíir Seelsorge und kirchliche Bildungsarbeit,
1989 (angolul: Faith Development and Pastoral Care, 1987).Fraas, H-J., Berufung/Bekehrung, in: Dunde, R. (Hg.) Wörterbuch dér Religionspsychologie,
1993, p27k.Freud, Anna, Das Ich und die Abwehrmechanismen, 1964.Freundenberger, H. & al, Burnout: The High Cost of High Achievenment, 1980.Freundenberger, H, & al, Mit dem Erfolg leben, 1983.Freundenberger, H., Bum-out bei Frauen, 1992.Gebstattel, von, V. E, Zűr Sinnstruktur dér árztlichen Handlung, 1953.Gilligan, C., Die andere Stimme. Lebenskonflikte und Morál dér Frau, 1988.
161
Habermas /., Die Krise des Wohifahrtstaates und die Erschöpfung utopischer Energien, in: Die neue Unübersichtiichkeit, 1985, pl41k.
Halmos, P., Beichtváter des XX. Jahrhundert, 1978.Hambrecht, M, Wenn Helfer zu Komplizen werden... 1987. v.d. Hart, B., Abschiednehmen in dér Psychotherapie, 1982.Harbauch, G. L. Se a l, Pastoral Burnout: A View from the Seminary, a Pastoral Care folyóiratban
38/1984, p99k.Hark, H., Religiöse Neurosen, 1984.Háfner, H., Sind psychische Krankheiten haufiger geworden?, a Dér Nervenarzt folyóiratban, 56,
pl20k.Heidegger, M., Sein und Zeit, 1979, p39-49.JHézser Gábor, A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve, 1990.Hézser Gábor, Beistand als eine Grundfunktion dér therapeutischen Seelsorge, 1983.Hézser Gábor, Wo einer leidet, sind allé betroffen, Aregungen zűr Familienseelsorge, in: Kless-
mann, M., (Hg), Spielarten dér Seelsorge, 1991.Holl, K, Die Geschichte des Wortes Beruf, in: Gesammelte Werke, 1928, 3. köt., pl89k.Jager, A., Diakonie als chrislliches Unternehmen, 1986.Jaeger, W., Paideia, 1934.Jáhoda, M., Wieviel Arbeit braucht dér Mensch? 1983.W. James, Die Vielfalt dér religiösen Erfahrung, 1979 (angolul: The Varietiss of Religious Ecperi-
ence, 1902).Jetter, W., Symbol und Ritual, 1978.Johnson, J. R., Sackgasse Scheidung, a WzM Menschen folyóiratban, 1993, p71k.Kaiser, P., Familienerinnerungen, 1988.S. Kessler, The American Way.Kleiber, D. Se al., Die Zukunft des Helfens, 1986.Kelsen, ff., Vergeltung, 1941.Kohut, ff., Narzifimus, 1973.Kráhebüll, V Se a l, Stieffamiiien, 1987.László, E., The system view of the world, 1972.Leib, K, Ein Leib und ein Dach, in: Familiendynamik, 16/4.K. Lewin, Frontiers in Group dynamics, a Humán Relation folyóiratban, 1947/1.Luther, Th., AUt Agssorge und Seelsorge, in: WzM, 1 /86, p2k.Marone, N., HowTo Father A Soccesful Daughter, 1988 (németül: Gute Vater, erfolgreiche Töchter) Meyer-Scheu, J., Vöm behandeln zum heilen, 1980, p42k.Miller, /., Die Stárke weiblicher Schwáche, 1977.Miller, J. G., Living Systems, 1978.Minuchin, S., Psychosomatic Famiües, 1978, németül: Psychosomatische Krankheiten in dér
Familie, 1986.Mitscherlich, A., Die Unfahigkeit zu trauern, 1968.Mitscherlich, A , Die vaterlose Geselíschaft, 1989.Moltmann, /., Diakonie im Horizont des Reiches Gottes, 1984, p36k.Morgenthaler, Chr., Grenzen des Helfens in dér Seelsorge, WzM, 4/89, p2Q4k.Müller, B., Ein Helfer ist zu nichts nütze, Ein Beitrag zűr sozialpadagogischen Ethik, WzM, 4/89,
pl80k,Oakley, A , The Sociology of Housework, 1975.Osgood, C. Se a l, Cross-cultural Universals of Affectiv Meaning; University of Illinois Press, 1975. Osipow, ff., EmergingWomen, 1975.Pines, A. 8e a l, Ausgebrannt, 1985, pl04k.Pines, A. Se a l, The Experíence of Life Tendium in Three Generations of Professional Women,
1987.Pines, A. Se al, Tedium in the Life Work of Professional Women, 1987.Praktisches Wörterbuch dér Pastoralanthropologie, 1975.Pritz, A. Se a l, Dér Krankheitsbegriff, Junfermann, 1992.Popper, K., Logik dér Forschung, 1969.Reich, G., Zűr Familiendynamik von Sheidungen, 1986.Reiss, D. Se al, Family process, chronic illness, az Archiv of General Psychiatry folyóiratban,
43/795k.Reiter, L et a l, Von dér Familientherapie zűr systemischen Perspektive, 1972.Riess, R., Seelsorge, 1973.
162
Robertiello, R. C„ The occupation disease of psychotherapistis; a Journal of contemporrary Psychotherapy folyóiratban, 2/1978, pl23k.
Rotschuh, K. E., Was ist Krankheit?, Wiss. Buchgesellschaft, 1975.Rueveni, I., Networking Families in Crisis, 1979.Russel, B., On the moniton of cause, 1912.Schall, U., Erschöpft-müde-ausgebrannt, 1993.Schaifenberg,}., Mirt Symbolen íeben, 1980.v, Schilippe, A., Familientherapie, 1984.v. Schilippe, A., Systemische Sichtweise und psychotherapeutische Ethik, a Praxis Kinderpsycho-
logie folyóiratban, 1991, p386k.Schmidbauer, W., Die hilflosen Helfer, 1985.Schmidt, Ch., Psychotherapie und Ethik, Integrative Therapie folyóirat, Nr. 14.Schneider, K. (Hg.), Schulen dér Familientherapie, 1988.Simon, F. B., Meine Psychose, mein Fahrrad und ich, Zűr Selbsorganisation dér Verrücktheit,
1991.Simon, F. B./Stierlin, H., Die Sprahe dér Familientherapie, 1984.Steinkamp, H., Christliche Diakonie angesichts dér „Krise des Helfens”, WzM, 6/1988, p310k.Steinkamp, H., Die vermarktete Religion, a WzM Menschen folyóiratban, 11/1980, p442k.H. Stierlin, Zűr Familienpsychosomatik heute, a Psychotherapie, Psychosomatik und med.
Psychologie folyóiratban, 1990,357k.Stollberg, D., Helfen heiSt herrschen, in: Wort und Dienst, Jahrbuch dér kirchlichen Hochschule
Bethel, 1979, pl66k.Straufi, W. H., Burnout-Syndrom, a Münchener medizinischer Wochenschrift folyóiratban,
1995/4, p42k.Szász, Th., Gesiteskrankheiten - ein moderner Mythos, 1985.Tóth, Károly, dr., A család: ökumenikus feladat; Ökumenikus Tanulmányi Központ 10. füzete,
1994.Vandermouten, M. J. & al, L'épuisement professionel au milieu psychiatrique, a Soins Psychiat-
rique folyóiratban, 113/1990, p25k.Vogt, H. & al, Háufigkeit psychischer und sozialer Probleme in dér Allgemeinpraxis, a Dér Prak-
tische Arzt folyóiratban, 1974, p22k.Warner, J. & al, Loneiiness, Marital Adjustment and Burnout in Pasíoral and Lay Persons, a Jour
nal of Psychology and Theology folyóiratban, 1984, p!25k.Watzlawik, P., Die Familie in dér Psychotherapie, in: Ermann, M., (Hg.) et a l, Die Familie in dér
Psychotherapie, 1985.Watzlawik, P., Menschliche Kommunikation, 1967.Weakland, /., Familíensomatik, 1977.Weizsacker, von, V., Arzt und Krankheit, 1941.Westermann, C., Gottes Engel brauchen keine Flügel, 1957, pl6k.Willi,]., Co-Evolution, 1985.Wils, J-P., Grundbegriffe christlicher Ethik, 1992.Winkler, K., Über die Hilflosigkeit unter Christen, Helfen zwischen Frömmigkeit und Engage-
ment, WzM, 1990/5, p274k.Wittgenstein, L., Philosophische Untersuchungen, 1921.Wössner,}., Kirche-Familie-Soziaíisation, in: G. Wurzbacher (Hg.) Die Familie als Sozialisations-
faktor, 1968.Wuketis, F. M., Systemtheorie und Menschenbiid, in: Reiter, L. et al., Von dér Familientherapie
zűr systemischen Perspektive, 1972.
163
Tartalom
AJÁNLÁS...................................................................................................... 5ELŐSZÓ.......................................................................................................................................... 7
A) MI OKBÓL VAGY MILYEN ÖSSZEFÜGGÉSBEN? - Tanulmányok a rendszerszemléletről 9
1. Bevezetés ................................................................................................................................ 92. Paradigmák és „belső térképek” - a valóságalkotás eszközei................................................. 103. A megismerés útkeresése............................................................................ n
3.1. Történelmi gyökerek.......................................................................................................... 113.2. A termosztát nyugtalanító esete és a szisztémikus szemlélet további alakulása............. 13
4. A rendszerszemlélet karakterisztikumai.................................................................................. 144.1. Az élő rendszerek néhány jellemzője................................................................................. 15
4.1.1. Az egész minőségileg több és más, mint a részek tulajdonságainak summája 154.1.2. A fejlődési folyamatok célirányosak......................................................................... 164.1.3. önszabályozó (autoregulácíós) képesség................................................................. 164.1.4. Dinamikus egyensúly................................................................................................ 164.1.5. Ugrásszerű fejlődés................................................................................................... 174.1.6. Hierarchikus tagolódás.............................................................................................. 174.1.7. „Szabályok"................................................................................................................ 174.1.8. Nyílt és zárt rendszerek............................................................................................. 164.1.9. Az élő rendszerek és a külső szemlélő interdependens kapcsolata........................ 184.1.10. Az ember közösségi rendszerei kommunikatívak.................................................. 18
5. A rendszerszemlélet emberképe.............................................................................................. 186 . Az etikai perspektíva................................................................................................................. 207. A rendszerszemlélet érdeklődése a vallás iránt ............................................................. 21
7.1. Egy példa a vallásszemiéletre............................................................................................. 217.2. Vallás és lelki egészség....................................................................................................... 22
8 . A rendszerszemlélet gyakorlati alkalmazása........................................................................... 238.1. Szisztémikus problémaértelmezés és hipotézisalkotás.................................................... 238.2. A vonatkoztatási rendszer megváltoztatása (reframing).................................................. 258.3. A hálózatos-cirkuláris beszélgetésvezetés......................................................................... 26
B) MEGOLDHATATLANSÁGOK ÉS MEGOLDÁSOK................................................................... 30
7. A válás a vegyes családhoz vezető út kezdete........................................................................ 301. A válások háttere a statisztikai adatok tükrében..................................................................... 302. Elváltak, vagy össze sem házasodtak?...................................................................................... 303. A válási konfliktus megoldását akadályozó kölcsönhatások................................................... 33
3.1. A személyen belüli (intrapszichikus) folyamatok............................................................. 333.2. A párkapcsolaton belüli interakció minősége................................................................... 343.3. A környezeti befolyás......................................................................................................... 35
4. A válási folyamat szakaszai...................................................................................................... 354.1. A válást előkészítő szakasz................................................................................................. 354.2. A különválás szakasza........................................................................................................ 364.3. Válás után - konszolidáció vagy pathologizálódás............................................................ 37
5. A mediáció - a válóper alternatívája....................................................................................... 37
II. A vegyes családok.............................................................................................................. 401. Előítéletek, tények és a „nyelv bűnei” .................................................................................. 40
1.1. Névzavar és ragadványnevek............................................................................................. 401.2. Előítéletek és tények........................................................................................................... 40
164
2. Kísérletek a vegyes családok megértésére................................................................................ 412.1. A vegyes család strukturális jellegzetességei...................................................................... 412.2. A vegyes családok fajtái...................................................................................................... 432.3. A vegyes családdá fejlődés folyamatának jellegzetességei................................................ 45
2.3.1. Válás után: a család újraszervezése és a veszteség meggyászolása......................... 452.3.2. Új társra találás - az érzelmek ütközése................................................................... 452.3.3. Tipikus kezdeti konfliktusok..................................................................................... 452.3.4. Tipikus megoldási kísérletek..................................................................................... 46
3. A vegyes családok pszichodinamikája..................................................................................... 473.1. Miért jó, hogy a mostoha „gonosz”? .................................................................................. 473.2. A mostohaapa helyzete könnyebb..................................................................................... 483.3. Halhatatlan emlékek.......................................................................................................... 483.4. A pubertáskor! harcok elengedhetetlenek........................................................................ 48
4. A vegyes családok ielkigondozásának néhány szempontja.................................................... 484.1.Alegitimációkérdés e ......................................................................................................... 494.2. Komplex probléma - komplex lelkigondozói feladat........................................................ 494.3. A lelkigondozásnak, pozíciójából adódóan, speciális lehetőségei vannak...................... 494.4. Prevenció és információ.................................................................................................... 494.5. A konfirmációi előkészítés és a vegyes családok............................................................... 504.6. Családlátogatás - beszélgetésvezetés................................................................................ 51
C) TANULMÁNYOK A KÓRHÁZI LELKIGONDOZÁSRÓL....................................................... 52
I. A kórházi lelkigondozás............................................................................................................. 521. A múltból a jelenbe................................................................................................................... 52
1.1. A fejlődés szakaszai............................................................................................................ 521.2. Tradicionális és aktuális ideálok kapcsolata..................................................................... 53
2. A kórházi lelkigondozás néhány szisztémikus és strukturális összefüggése.......................... 552.1. Egy kórtörténeti példa........................................................................................................ 562.2. A hálózatos összefüggések sematikus ábrája.................................................................... 572.3. A lelkész és az orvos kapcsolata - szisztémikusan szemlélve........................................... 58
3. A kórházi lelkigondozás feladatkörei és szervezési szempontjai............................................ 593.1. Teológiai elméletalkotó funkció......................................................................................... 603.2. Pásztori funkció.................................................................................................................. 613.3. Az individuális lelkigondozói funkció................................................................................ 613.4. Liturgikus-homiletikus funkció.......................................................................................... 62
II. Kórkép és emberkép............................................................................................................... 661. A betegségfogalom történelmi alakulása................................................................................. 66
1.1. A kultúr- és vallástörténeti kontextus befolyása............................................................... 661.2. A betegség és bűntudat történelmi gyökerei és pszichodinamikus összefüggései 66
1.2.1. Az egyén betegség- és bűntudatának pszichodinamikája....................................... 671.2.2. A betegség- és bűntudat interperszonális-szociális dinamikája............................. 681.2.3. A keresztyén középkor betegség-bűn konstrukciójának befolyása........................ 68
2. A betegségértelmezési típusok a történelem folyamán.......................................................... 702.1. A metafizikai betegségmodellek......................................................................................... 702.2. A filozófiai betegségkoncepciók........................................................................................ 702.3. A naturalista betegségkoncepciók..................................................................................... 70
3. A modern betegségértelmezés jellemzői................................................................................. 704. A betegség pszichoszomatikus és szociokulturális koncepciója............................................ 72
4.1. Tünet és betegség............................................................................................................... 735. Lelkigondozói szempontok...................................................................................................... 74
5.1. Általános tájékozódás......................................................................................................... 745.2. A család lelkigondozásának lehetőségei és határai pszichoszomatikus betegségek
esetében.............................................................................................................................. 755.2.1. összefonódottság...................................................................................................... 765.2.2. Túlgondoskodás........................................................................................................ 765.2.3. A merev (rigid) család............................................................................................... 765.2.4. A konfliktuskerülés.................................................................................................... 77
6. Az egészség és a betegség dimenzióinak szinopszisa............................................................. 77
165
I. A szindróma szociálpszichológiai és pasztorálpszichológiai megközelítése ................. 801. Egy fogalom irritáciőt vált k i..................................................................................................... 802. A szindróma tudományos besorolása és definíciója............................................................... 803. A tudományos kutatás alakulása és a tünetek leírása.............................................................. 814. Tipikus esetek és esettípusok.................................................................................................... 825. A veszélyeztetettség és az ún. elhárító mechanizmusok......................................................... 84
5.1. Az elhárító mechanizmusok megjelenési formái.............................................................. 845.2. Az elhárító mechanizmusok állandósulásának következményei..................................... 85
6. A kiégettség ciklikus kialakulási folyamata............................................................................... 857. Kik a leginkább veszélyeztetettek?............................................................................................ 90
7.1. Mire hívják fel a figyelmet az egyes felmérések?................................................................ 907.2. A „bum out”-folyamat professzionális jellemzői a segítő foglalkozást végzők
esetében...................................................................................................................... go8 . A szindrómát magyarázó különböző elméletek kiindulási pontjai........................................ 929. A szindróma speciális megjelenési formája egyházi és diakóniai munkásoknál................... 93
9.1. Egy ószövetségi paradigma - Az Illés-szindróma.............................................................. 939.2. Az egyházi és gyülekezeti munkásokat speciálisan veszélyeztető individuális
faktorok............................................................................................................................ 949.3. Az egyházi és diakóniai munka struktúrájával összefüggő veszélyeztető faktorok 959.4. Elgondolkoztató teszteredmények..................................................................................... 97
II. „Milyen könnyen szenved kárt, aki úgy gondolja, hogy mások hasznára van Lelkigondozás mint segítő foglalkozás......................................................................................jqo
1. A pasztorálpszichológia érdekeltsége..................................................................................... 1002. Segítség és segítő foglalkozás - Általános tájékozódás............................................................. 100
2.1. A segítségre szorulók számának növekedése...................................................................... 1002.2. A segítő foglalkozások krízise............................................................................................’ 102
2.2.1. A szociális és terápiás segítségnyújtás illetékessége totális kiterjesztésének következményei............................................................................................................ 1032.2.2. Az életértelem mint „árucikk".....................................................................................1032.2.3. „Professzionalizálódás - a szakértők hatalomátvétele”.............................................1042.2.4. Az önsegélyező csoportok jelensége - a szakértők hataiomvesztése....................... 1042.2.5. Munkanélküliség - a professzionális segítségnyújtás objektív határa..................... 1052.3. A segítség értelmezésének és a segítségnyújtás éthoszának krízise.........................1052.3.1. Egy új modell?.......................................................................................................... 1062.3.2. Milyen előnyei vannak ennek az eljárásmódnak?..................................................... 1062.3.3. Milyen gondokról nem tud gondoskodni ez a modell?.............................................1072.4. Hogyan érintheti az általános krízis az intézményes diakóniát?..............................1072.4.1. A váltakozó hierarchiák ütközése...............................................................................1082.4.2. A gyülekezettel való organikus kapcsolat megszakadása..........................................108
3. A segítő személye - Perszonális tájékozódás.............................................................................1093.1. Személyiségelmélet - az ún. „segítő személyiség” ............................................................. 1093.2. Mélypszichológiai magyarázat - a nárcizmus-elmélet.....................................................1103 .3. Családdinamikai feltételezések-mélypszichológiai elméletek.........................................1113.4. Hogyan befolyásolja a segítő személyisége a segítő kapcsolat alakulását?..................... 112
4. A segítő foglalkozások krízisjelenségei - és a lelkigondozás?....................................................1144.1. Milyen gondokat okoz a lelkigondozás?..............................................................................1144.2. Krízis - határok - lelkigondozás........................................................................................ ....
4.2.1. A határok és a személyes reakció különböző formái................................................ 1164.2.2. A lelkigondozás institucionális határai.................................................................... 1174.2.3. A vallásértelmezés és a lelkigondozői gyakorlat.......................................................118
III. A kiégettség és a család kölcsönhatásos kapcsolata.................................................................. 1221. A segítő személyiség és a családi gyökerek - Transzgenerációs szempontok......................123
1.1. Lojalitás-tapasztalatok, szerepkörök és a következmények...............................................1231.2. A kommunikációs stílus....................................................................................................... 1231.3. Delegációk, kényszerítő hagyományok, mítoszok, érdemkódexek és a pályaválasztás 124
D ) AKIK MEGFÁRADTATOK ÉS MEGTERHELTETTETEK... ” ..................................................... 80
166
1.4. A krónikus betegségben szenvedő családtagok - és a pályaválasztás............................1252. A segítő foglalkozás hatása a házasságra és a családra - Rendszerszemléleti aspektusok 125
2.1. Párválasztás-A házastárs nem kliens.................................................................................1262.2. A szakmai beállítottság hatása a házastársak kommunikációs stílusára............................1262.3. A közvélemény és a kollegiális környezet befolyása........................................................... 1272.4. A túlgondoskodásra való hajlam......................................................................................... 128
3. A túlfeszített munkavégzésből eredő deformációk hatása a magánéletre, a házasságraés a családra - Strukturális aspektusok..................................................................................... 1293.1. Változást állandóan és minden áron?................................................................................. 1293.2. Ha a szaknyelv beszédhibává válik......................................................................................1303.3. Ha a partnerből kliens lesz...................................................................................................1313.4. Az érzelmeket kikapcsoló „megértő elemzés".................................................................. 1323.5. Ha az ún. „értelmezés" a házassági konfliktusok fegyvertárának tartozékává válik 133
ÍV. A kiégettség speciális megjelenési form ái-pl. anőknél.......................................................... 1351. A segítő foglalkozásban dolgozó nők ...................................................................................... 1352. A veszélyeztetettséghez vezető, elsősorban a nőkre jellemző jelenségek................................ 1373. Az egyházban és a diakóniában dolgozó nők helyzetének néhány jellemzője..................... 1394. A segítségnyújtás szempontjai................................................................................................. 141
V A lelkigondozói lehetőségek és a lelkigondozó veszélyeztetettségének megelőzése....................1431. A pszichohigiénia szempontjai..................................................................................................143
1.1. Általános helyzetfelmérés....................................................................................................1441.2. A kliensekhez való kapcsolatból és a munkafeladatokból adódó megterhelés
csökkentésének lehetőségei.................................................................................................1451.2.1. Lehetőségek a segítő beszélgetésből adódó megterhelés csökkentésére.................1451.2.2. A munkaszervezés pszichohigiéniai szempontjai..................................................... 146
1.3. A kikapcsolódáshoz vezető utak.......................................................................................... 1522. A közösség által nyújtandó ún. szociális támasz a megterhelés csökkentésére...................... 153
2.1. A szociális támasznyújtás fogalma...................................................................................... 1532.2. A szociális támasznyújtás aspektusai................................................................................. 1542.3. Hogyan valósul meg a szociális támasznyújtás?.................................................................1542.4. Az egyéni szociális támasz mértékének felmérése.............................................................155
3. „...És olyan leszel, mint a jól öntözött kert..."..........................................................................1553.1. Egy bibliai paradigma a túlterhelés ellen............................................................................155
3.1.1. Az „angyali” segítség...................................................................................................1553.1.2. A munkától való eltávolodás Istennel való új minőségű találkozáshoz vezet 1563.1.3. Körülhatárolt feladat, segítség és bátorítás................................................................157
3.2. Elhívás-megtérés-hivatás....................................................................................................1573.2.1. Az elhívatás, megtérés és hivatás kölcsönös függősége.............................................1573.2.2. Az elhívatás és megtérés - vallási kategória és pszichikai jelenség.......................... 1583.2.3. Az elhívás- és megtérésélmény megjelenési formái és a folyamat
dinamikájának általános jellemzői............................................................................ 159
IRODALOMJEGYZÉK.................................................................................................................... 161TARTALOM.....................................................................................................................................164
167
A BORÍTÓ
PAP KLÁRAMUNKÁJA
ISBN 963 300 893 X
FELELŐS KIADÓ
TARR KÁLMÁN
N yom tatta és k ö tö tte a K aposvári N yom da Kft. - 210822 Felelős vezető: Pogány Z o ltán igazgató