ERDÉSZETI ES GAZDÁSZATI LAPOK a Magyar Erdész-Egylet

Hatodik évfolyam. VII. füzet. Július 1867.

Ausztria erdőkincsei és faki vitele. Ismerteti Erdödi Adolf.

E czira alatt a közgazdasági bécsi miniszter küldött emlékiratot IGOOü német és franczia példányban a párisi világkiállításra, melyet mi számos érdekes adatai miatt t. olvasóinkkal csonkitlanul közölni sietünk, remélvén, hogy nem minékünk fogják fölróni, ha ez emlék­iratban a magyar koronához tartozó országokat is Ausztriában lelik meg, lévén az illynemű annectálás az emlékirat keltének idejében még általános divat.

Ausztria sokat hiresztelt természetgazdagságai közt legelső sorban áll a z e r d ő é s a f a .

A készletek a hazai szükségletet messzi tul haladják. Az ausz­triai erdő ugy a fanemek sokfélesége, mint a fa minősége és olcsósága tekintetéből Európában ritkítja párját.

Az adriai tenger, a tengerbe szakadó Visztula, egyéb folyamok, melyek a fekete tengerbe sietnek, végül vasutaiuk lehetővé teszik, hogy a faszegény külföldet minden méretű fával többé kevésbé köny-nyen és igen mérsékelt áron láthassuk el.

S igy Ausztria a nemzetközi kereskedelemnek óriási anyagot szolgáltat, melyet az nagy nyereséggel képes fölhasználni.

Ez némikép fölismertetett, miért is az ausztriai fakivitel gyors növekvésben áll és már is több mint 30 millió forint értékű évi 60,000,000 köblábra rúg. Mindamellett a fakivitel még korántsem az a mi lehetne ; csekély az az ausztriai erdőállomány tartalmas ter­mőképességéhez hasonlítva, és sokszorosan csekélyebb azon majdnem fölszámithatlan fatömegekhez képest, melyek a birodalom terjedelmes őserdeiben történelem előtti idők óta összehalmozódtak.

19

E viszonynak, mely a külföldre nézve nem kevésbé hátrányos mint Ausztriára, nagyrészben az is oka, hogy a meglévő kincsek, vala­mint azok használatának módjai és föltételei még nem eléggé is­mertek.

E sorok föladata a tárgy fölött a leglényegesbeket röviden érinteni s ekkép a fátyolt némileg szellőztetni.

H o g y rövidek maradhassunk azon országokra szoritkozandunk, melyekből a fakivitel már jelenleg is akadálytalanul eszközölhető.

A többiekre nézve, melyek a birodalom belsejében feküsznekés nevezetesen Magyarországot illetőleg, elég legyen megjegyeznünk, hogy azok erdőben és fában aligha szegényebbek mint az előbbiek s hogy a külkereskedelemhez azon mértékben járulhatandnak, a mi­lyenben azok a szállítási eszközök javítása és szaporítása folytán a külföldet mindinkább megközelítik.

A jelenlegi fakivitelre nézve Ausztria országai három csoportra oszolnak.

1) Az a d r i a i t e n g e r felé hajoló országok, melyek fakivitele tehát főleg az ausztriai és olasz kikötőkből a tengeren át történik.

2) Gácsország és Bukovina, melyek fájukat az ottani folyókon részint Oroszországba és Poroszországba a keleti tengeren, másrészt Oláhországba, déli Oroszhonba és a fekete tenger egyéb országaiba szállítják.

3 ) Az é j s z a k n y u g a t i o r s z á g o k , melyek a fát hajók és vasutak segítségével viszik ki.

I.

/Is Adria felé hajló erdőországok.

Ide tartoznak legelső sorban :

H o r v á t - és T ó t o r s z á g , az illető végvidéket is bele értve. Az i l l í r tar tományok: Tengerpart, Krain, Alsó-Karinthia és Dél-Steierhon. Dél-Tirol és Felső-Karinthia.

H o r v á t - é s T ó t o r s z á g 6 8 0 Q mértföldnyi térségével és mérföldenként átlagosan csak 2316 lakossal, 2,556.000 holdnyi erdőt bir, miszerint a termőföldnek 47°/ 0 -ját erdők borítják és minden egyes lakosra a legnagyobb átlagban l - 6 hold fatermő föld esik, a mi majd­nem három annyi, mint mennyit a belterjesen mivelt közép-európai országok ebbeli szükségletéhez mérten a honi belfogyasztás igényelne.

És innen van, h o g y csak a tengeri kikötőkhez vagy nagy hely-

ségekhez közel fekvő erdők termését használják fel teljesen, miglen a többiek távolságuk arányában mind kevésbé vétetnek igénybe ; hogy — miglen a tartamosán egyenlő évi fahasználat biztosítása te­kintetéből elég lenne, ha az országos erdőállomány negyedrészét képeznék vágható állabok, addig e királyságok öreg erdei az illető tér két harmadát foglalják el, melyeknek fele, tehát körülbelől 800.000 hold tökéletes őserdő, hol a fejsze csapásai talán még soha sem hang­zottak.

Ebből következik, hogy a horvát-tótországi erdőknek csak évi fanövekvéséből a honi szükséglet födözése után még 80 milliónyi köbláb marad fen tartós évi kivitelre.

Másodszor, hogy a fakészlet-fölöslegek, melyek az öreg erdők­ben, úgyszólván, minden pillanatban egyszer mindenkorra s a honi szükséglet tartamos födözésének veszélyeztetése nélkül fölhasználha­tók, — 1000 millió köblábnyi óriási mennyiségre becsülhetők.

Ezen teljesen józan számitás eredménye mellett a mostani alig 10 millió köblábnyi évi kivitel majdnem semmivé törpül.

Igaz, hogy a tulöreg erdő s igy a kiviteli anyag többletének nagyobb része távol fekvő b i k k f a állabokból áll, melyek egyrészt jelenlegi járhatlanságuknál, másrészt az uralkodó fanemnél fogva a kereskedelemre kevésbé alkalmasak.

D e a többlet igen tekintetre méltó mennyisége a külföld által nagyon keresett fanemek — és oly erdőkből áll, melyek ha még nem járhatók, olyakká azon pillanatban kell válniok, a mint termésüknek vevőjük akad.

A fanemek, melyek most és j ö v ő b e n a kivitelre nézve legfonto­sabbak, je lentőségük sora szerint következők :

A t ö l g y e k , a j e g e n y e f e n y ő , a l u c z f e n y ő és a b i k k . A t ö l g y e s e k , ide számitva a majdnem hasonértékü gesz­tenyét is, ez országok sikságjait s az Összes erdőállomány közel egy harmadát foglalják el.

A Száva és a Dráva mentén elvonuló síkságok kövér lápföld­jén , valamint a völgyek mélyrétegü aljában is uralkodó fanemnek kivétel nélkül a k o c s á n o s t ö l g y (Quercus pedunculata) mond­ható, s ez erdőnemnek körülbelől három negyedét teszi.

A kocsános tölgy itt majdnem csodásan fejlődik ki. Növekvése oly gyors és törzsöke oly óriási, a minővel rendesen csak a hegységek fölséges fenyüi birnak. — 120 láb hossz, 4 láb mellmagaságnyi át­mérő és 300—500 köbláb fatartalom — ezek a vágható fák közönsé-

ges méretei. A kevésbé előnyös helyzetű tölgy jellegével ellenkező­leg, itt a fák koronája egészen jelentéktelen, a majdnem az egész anyagtömeg a rendkívül teljes törzsben összpontosul.

A dombterületeken és a hegységek aljában a bikkel elegyest vagy tiszta állabokban leljük a kocsántalan tölgyet (Qu . sessiliflora) ; ez ugyan nem annyira buján növekszik mint elébb enilitett rokona, de mindazonáltal igen tekintélyes fákat szolgáltat, melyek a legerő­sebb hajóépitőfának is alkalmasak. E fanem a tölgyekkel erdősült. térnek körülbelül egy negyedrészét foglalja el.

A két nevezett tö lgy fája között igen jelentékeny a különbség, mely nemcsak a termőhelyek különbségeinek, de a fanemek egyéni sajátosságainak is tulajdonitható.

A kocsános tölgy fája kevésbé kemény és könnyen hasad, ennél fogva d o n g a k é s z í t é s r e kiválólag alkalmas.

A kocsántalan tölgy sokkal szilárdabb, ennél fogva elsőbbsége a h a j ó é p í t é s r e nézve.

Feltűnő, hogy a kereskedés e két fanem terményét úgyszólván épen nem különbözteti m e g ; minek egyik főbb oka valószinüleg az, hogy a megmunkált fa külső tekintetéből a nemet igen bajos megis­merni.

Ez összetévesztés az oka, hogy hajóépitésnek gyakran kocsános tölgyet, sőt annak a lápföldön nőtt példányait is használták és később azok haszonértékére nézve csalódva érezték magukat. Ennek további következése az volt, h o g y horvát-tótországi tölgyek fája k é t e s hírű lett; azok kik a különböző fanemeket m e g f e l e l ő l e g alkalmazták, csak dicsérőleg tudnak nyilatkozni, miglen mások, kik a slavoniai lágy kocsános tölgyből hajót építettek, annak fáját igazságtalanul alsóbb rendű minőségűnek mondották.

Jelenleg a tölgyeket inkább azok termőhelyei mint botanicus nemei szerint különböztetik meg, a nélkül, h o g y tudnák, miszerint a megkülömböztetés e két neme között van ugyan bizonyos, de még sem egészen elegendő összefüggés.

A je len kép kiegészítése kedvéért hozzá tesszük még : először, hogy a dombterület erdőségeiben c s e r f á k (Quercus cerris) is elő­fordulnak, melyek fája tüzelésre ugyan igen jeles , de repedékeny-sége és jelentékeny megvetelemlése folytán műszerfának igen kevéssé alkalmas.

Másodszor, hogy a hajóépítésre kiválóan alkalmas molyhos

t ö l g y * ) (Quercus pubescens) is előfordul, melyről különben később, az illir erdők tárgyalása alkalmával, bővebben fogunk megemlékezni.

Harmadszor, hogy a domterületen és az e lőhegységekben a g e s z t e n y e (Castanea vesca) is föllép, sőt a végvidék két bánezredei­ben jelentékeny szerepet játszik. ( E fanemet a jelen helyen azért emiitjük meg, mert növekvésére, fájára és termőhelyi igényeire nézve a tölgyekkel igen rokon.)

A fenyvesek csak a végvidék ogulini, liccai és ottocani ezredei­nek meg a polgári Horvátországnak azon hegységeiben foglalnak el de igen figyelemre méltó térséget, melyek közvetlenül az adriai tenger felé lejtősödnek. Föltehető, hogy azok ezen országok összes erdőállo­mányának közel egy negyedét képezik s két harmadrészig j egenye­fenyőkből, különben pedig luczfenyőkből állanak. Mind a két fanem tiszta vagy bikkel elegyes állabokat képez.

A j e g e n y e f e n y ü itt rendkívül erőteljesen fejlődik és — főleg az őserdőkben — csodálatos méretekkel bir. 180—223 láb hosz-szú és 300—500 köblábnyi fatartalmú törzsek nagy számmal talál­hatók.

A l u c z f é n y ű rokonához képest ugyan némileg hátrább áll, de mindamellett mégis igen erős, elsőrangú hajóárboczoknak alkal­mas törzseket szolgáltat. Mind a két fenyűnem kitűnő minőségű, rendkívüli kemény, S Z Í V Ó S , ennélfogva hajóépítésre igen nagybecsű. Ruganyosság tekintetéből a j egenye fenyü a luczfenyűt még felül­múlja.

A hegyek alján még a f e k e t e - és az e r d e i f é n y ű (Pinus austriaca és sylvestris) és magasan fent a vörös fényű (Larix europea) is előfordul, de nem oly mennyiségben, hogy azok bővebb tárgyalása itt igazolható lenne. Mind e három fanem hajóépítésre igen keresett.

A b i k k é r d ő (Fagus sylvatica) a tulajdonképi hegységben igen túlnyomó és az országos erdőállomány 40%- já t teheti. E fanem nagy térségeken egymagában hegyet völgyet borit, másutt meg a jegenyefenyűvel, a kocsántalan tö lgygyei , luczfenyűvel és a gesz­tenyével társul.

A bikk mindenütt igen erőteljesen lép fel és termőhelyét más­nak nem engedi át, csakhogy tömegnövekvése egyenlőtlen. Vihar­védet t mélyebb talajú vidékeken öregei 120 lábnyi magasságot és 3 0 0 — 5 0 0 köblábnyi fatartalmat érnek el, sőt a gradiskai ezredben

*) Torna- és Zalamegyében m a g y a l f a . W .

500—1000 köblábnyi fatartalmú óriások találhatók. A Karsthegység sekélyrétegü bóravidékein a vágható törzsek ugyan szinte tekintélye­sek, de a 150—200 évi életkor egyenlősége daczára a 80—100 lábnyi magasság és a 1%—2 lábnyi mellvastagság határát ritkán lépik tul.

Az itteni bikkfa minősége teljesen kitűnő. Fájdalom a szükség­let a bikkerdő terjedelméhez képest nagy aránytalanságban áll.

A bikkből ugyan készítenek gerendát (Bordonali) lépcsőt (subie) padlódeszkát, dongát, czitromdeszkát (tovolette), evedzőket ; avval födözik az igen jelentékeny házi tüzifaszükségletet ; bikk tűzifát erdő­szegényszomszédországokba is szállítanak, sőt távol fekvő vidékeken a a korhadt vénönczőket hamuzsirrá égetik össze ; mindamellett még koránt sem sikerült, csak annyi bikkfát is rendesen fölhasználni, a mennyi annak évi uj növekvése.

Innen van hát, hogy a nagyszerű fakészlet fölöslegeket — az őserdőket — ez országokban főleg a bikkek alkotják.

A már nevezett főfanemeken kivül, még másokról is, melyek sokféle iparczélokra használhatók, meg kell emlékeznünk.

Mindenek előtt nevezzük a tölgyerdőkben gyakori pompás szil-és kőriseket; a mészhegység fölséges juhar-jávorát (Acer pseudopla-tanus) ; a dombok és kisebb hegyek szép gyertyánfáját (Carpinus betulus) ; a mészkövön előforduló s a többi Európában majdnem el­tűnt ternyőtiszafát (Taxus baccata) ; a becses török mogyorót (Corylus colurna) és a melegebb termőhelyek dió-fáját (Juglans regia.)

Némely cserjének is meg van itt a maga jelentősége ; például a gyakori és hajószögeknek igen keresett csontkeménységü h ú s o s s o m (Cornus mascula).

A leirt viszonyoknál fogva pedig a faanyag ez országokban rendkivüli olcsó.

M é g a már teljes használatban lévő vidékeken is a f a t ő k c-á r a (mely az abból készült áru mennyisége után számíttatik) köb­lábanként következő igen jutányos árakkal bir.

H a j ó é p i t ő f a : k o c s á n t a l a n t ö l g y 16—20, a legna­gyobb átlagban 23 kr; s z i 115 — 23, átlagosan 19 kr; k ő r i s 14—22, átlagosan 18 kr.; jegenyefenyű 12 — 30, átlagosan 25 kr.; luczfenyü 13—40, átlagosan 26 kr.

C s e t e r f a (dongáknak) : T ö l g y 10—20, átlagosan 15 kr.; já­vor- és kőris 9—17, átlagosan 13 kr. ; bikk 3—16, átlagosan 9 kr. Egész törzsekben tölgyeket 10—30 ftjával kaphatni, miszerint azután a faanyag köblába csak 4 — 6 krajczárba kerül.

K ö z ö n s é g e s t ö r z s e k é s r ö n k ö k : tölgy-, erdei- és vörös fényű 3—18, átlagosan 11 kr. ; luczfenyű, kőris, jávor, szil, gesztenye 5—16, átlagosan 10 kr. ; j egenyefenyü 4—14, átlagosan 9 kr. ; bikk, gyertyán, ákász, vadgyümölcsfa, hárs 1—10, átlagosan 6 kr. ; nyir, éger, nyárfa és füz 1—8, átlagosan 4 kr.

L e g j o b b t ű z i h a s á b f a : bikk, gyertyán, kőris, jávor, cserfa '/% — 3 1 /a átlagosan 1% kr.; egyéb tölgyek, nyir, szil, gesztenye V 3 — 2 V 2 , átlagosan l ] / 3 kr.; lucz-, jegenyefenyü, hárs, ákász nyárfa, éger, füz V 4 — 1 3 / 4 átlagosan 1 kr.

Magában értetik, hogy tövin a faanyag a hátul fekvő meg nem kezdett erdőkben még sokkal olcsóbban lenne kapható.

Hasonló olcsó áron juthatni a már k é s z s a közlekedési he­lyekre állított faárukhoz.

Magán az adriai tengerparton, hol minden faneraünek legna­g y o b b az ára, köblábanként kerül legtöbbnyire csak: a luczfenyűár-bocz és a vitorlarúd 65—78 krba; élesen megbárdolt gerendák (bor­donali) erdei fényűből 63, luczfenyűből 44, jegenyefenyűből 42 bikk-fából 40 krajczárba : közönségesen bárdolt jegenyefenyü gerendák és szarufák 22 krba ; jegenyefenyü fürészáruk 38—54 krajczárba ; lucz- és jegenyefenyűdongák 42—60 krba; bikkfából 56—59 krba ; bikkfa lépcsők ( sub ie )40—45 krba ; bikkfa hajóevedzők, 42 — 62 krba, és a bikk három lábnyi mély tűzifa öle 7—-103A, forintba.

Horvát- és Tótország ugyan nem örvendhet még a közlekedési eszközök oly mennyiségének, a minőt a nemzetgazdaság teljes fejlőd-hetése megkivánna ; mindamellett az utak száma főleg a végvidé­ken eléggé jelentékeny. Nem is említve ez országok hajókázható fo­lyamaiba S z á v á t , D r á v á t és a K u l p á t meg egyéb fa-szállitásra alkalmas vizeket, e tartományok, nevezetesen pedig a végvidék többé kevésbé j ó utak jelentékeny, összesen 390 hosszmértföldre terjedő hálózatával van átszeldelve és két v a s p á l y a v o n a l n a k a Szi-szek-Zágráb-Steinbrükinek (16 l/.z mértföld) és a Károlyváros-Zágrá-binak (6 mértföld) örvendenek. Az erdőből kihozott fa tehát minden­felé és nevezetesen az ausztriai közlekedés két főüteréhez, az adriai tengerhez és a Dunához elszállitható.

A kivitel főleg az adriai tenger felé irányul, mely az országok alját igen hosszú vonalon és azok tengerparti városait: Fiumét, Zeng-get, Carlopagót, Buccarit, Porto-Ré-t és Selce-t habjaival mosogatja. Ezek közül főleg Fiume egy világkereskedelmi város minden föltéte­leivel bir. E fokhely gyors felvirágozását legújabb időben a Károly-

város és Sziszek felől Zágrábon át a déli vaspályához vezető sinutak ugyan igen hátráltatták, miután azok tőle főleg a fakivitel nagyobb részét Triest előnyére elvonták ; mihelyt azonban a Sz.-Péter Fiumei és a Károlyváros-Fiumei közeleső vasutvonalak s az ezen országok számára egyátalában tervezett vasúthálózat kiépitettik. nemcsak Fiume fog ismét kettőztetett lépéssel emelkedésnek indulni, de Hor­vát- és Tótországnak is meg lesz adva a legtermészetesebb ut, nagy­szerű fakincseit könnyűséggel az Adria felé szállíthatni.

A Dunába szakadó S z á v a és D r á v a a tölgyfakivitel (neveze­tesen a dongák és a vasuttalpak) nagy részét közvetíti, és pedig nemcsak a Németország felé s azon átmenő áruét, de annak is egy részét, mely Triestnek van szánva, s könyebben szállitható a Dunán Tétényig, h o g y itt a tengerhez vezető vaspályára tétessék.

A mi az e r d ő k b e l s e j é n e k j á r h a t ó s á g á t illeti, ugy a lapályok erdőségeiről már maga a természet is olyjól gondoskodott, hogy ott különös utakra nincs szükség s a szállítás csak akkor válik igen bajossá, amidőn a televényes talajt esők vagy téli lágyidők túl­ságosan föláztatják.

Máskép van ez a hegységben és nevezetesen a tengerfelé 1 ej tő -södő meredek mészkőhegyekben.

Ha itt nem akarnak a csekélyebb fának teherhordó állatok há­tán való kihordására szorítkozni, ugy többnyire külön és részint igen költséges utakat kell építeni. Ily ut már nagy számmal s azok néme­lyike mesterségesen készült, s olyakat nevezetesen a végvidék mind többet és többet épi t ; mindamellett mégis az erdők járhatósága egészben véve mégsem igen terjed továbbra, mint az eddigi erdőhasz­nálat. — Azon mértékben, a mint az utóbbi előhalad s a kivitelt emelni szándékoznak, kellend tehát a létező utakat is megnyújtani, és ujakat alkotni. — Terjedelmes eladások a szükséges pénzerőt dúsan fogják biztositani; de mig ez uj vevők meg nem jelennek, a hegysé­gek belsejében fekvő erdők csekély jövedelmével szemben alig vár­hatni, hogy i lynemű építkezések nagyobb mértékben eszközöltes­senek,

M u n k a e r ő a hegységekben van elég, miután annak lakói az erdei munkát legjobb és legbiztosabb keresetüknek tekintik. A la-pályokon is e hegyi lakókat vagy a szomszéd krajnaikat alkal­mazzák.

Ez országok terjedelmes tölgyesei és bikkesei a makk nagy tö­megeivel, melyeket azok ily enyhe klíma alatt majdnem évente szol-

gáltatnak, az itteni igen jelentékeny disznótenyésztésnek iőistápjául szolgálnak.

A slavoniai tölgyerdők e kivül azon erélyes cserző anyagot is szolgáltatják, mely csak a kocsános tö lgyön képződik s g u b a c s név alatt birodalomszerte használtatik, sőt je lentékeny mennyiségben ki is vitetik.

Az illir tartományok (Tengerpartvidék, Krain, Alsó-Karinthia, Alsó-Steier) hegységei , — kivévén egy a tenger mellett elvonuló sivár kősivatagot — a Karst-ot, dus erdőséggel birnak.

Ott a termőföld 44 százalékja van fával b e n ő v e ; az erdők tér­sége 2,130,000 holdra rug, s a népességre fejenként a legnagyobb átlagban 1*3 hold erdő esik.

Itt tehát oly erdőgazdagsággal van dolgunk, mely Horvát- és Tótországokéval vetekedik. A nagy különbség csak az, h o g y az illir tartományok őserdeinek valahai készletfölöslegei már fölemésztvék, az erdő mindenütt hasznosittatik, a rendelkezésre álló anyagot tehát főleg a folytonos évi fanövekvés képezi.

A z erdőnek több mint fele fenyvesekből ál l ; legelői a l u c z -utána a j e g e n y e f e n y ü ; az erdőállomány egy negyede b i k k . A tölgyek csak ritkán jelennek meg terjedelmes állabokban és rendesen csak csoportokra vagy egyéb fanemek közti egyes példányokra szo-rikoznak.

Bárha itt a honi fafogyasztás igen nagy, főleg a bányatelepek szükségleteinek födözése miatt, ugy mégis örökidőtől fogva még igen sok maradt a kivitelre.

A termés e többlete a triesti fakereskedésnek régen szolgál alapjául, mely a déli vaspálya és annak szárnyai kiépítése óta gyors emelkedésnek örvend.

A j o b b fekvésű fenyvesekben e czélra félig vagy egészen meg­bárdolt gerendákat, továbbá árbocz- és vitorla-fákat készitenek; a távolabbbi helyeken pedig mindennemű fürészárut. T ö l g y hordódon­gákat és hajógerendákat ide Alsó-Steier legtávolabb vidékeiről szállí­tanak és a bikket vékony deszkákká, dongákká, hajó evedzőkké és padlókká dolgozzák föl.

A j e g e n y e - é s l u c z f e n y ű r e nézve e kerületben hasonló esettel állunk szemben, mint Horvátországban a kocsános és a ko-csántalan tölgyre nézve. A kereskedelem ugyanis csak ritkán külön­bözteti meg e két egészen különböző fanemet s azokat az „ A b e t e " közös nevezete alatt foglalja össze, bárha a luczfenyű, főleg fűrész-

árukép, sokkal többre becsültetik és jobban fizettetik is. — A keres­kedők azt S t e i e r - é s k a r i n t h i a i á r u czim alatt föltétlenül többre becsülik, rendszerint anélkül, hogy tudnák, miszerint itt a luczfenyűvel, a kevésbé becsült k r a i n a i termékben pedig a j e g e-n y e f e n y ű v e l van dolguk.

Minőségre nézve e kerület fényűi sémivel sem silányabbak, mint a horvát hegységekéi ; sőt a havasokból származó luczfenyű a horvátot a fa sűrűségére vagy is az évgyűrűk finomságára nézve gyakran felülmúlja. Csakhogy faóriásokra itt már igen ritkán aka­dunk, mióta azok tulajdonképi hazája — az őserdő — az illir tarto­mányokban majdnem egészen kipusztult.

E kerület tölgyei igen jeles minőségűek és általáben véve a horvát-slavonokat felülmúlják. Mert Illiriában tulnyomólag uralkodó a keményebb Q u e r c u s s e s s i l i f l o r a , és az alárendelten talál­tató kocsános tölgynek az aránylag sokkal soványabb talajon föltétle­nül szilárdabb a rostozatja, mint a slavoniai televénydus lápföldön nőttekének.

A tengerpartvidéken e kivül tekintélyes mennyiségben és terü­leten a tölgynek egy nemét találjuk, mely még a sessiliflorat is messze túlhaladja és keménységre meg szilárdságra nézve az ausztriai tölgyfa ne továbbját szolgáltatja; a molyhos tölgyet (Magyalfa, Quercus pubescens) értjük.

Ezen — a hajóépítésre nézve rendkivüli becses fanem népesité egykor a fekete fényű társaságában azon kőtengert, mely most a „sivár Karst" nevezete alatt ismeretes. — Az erdőnek ily kedvezőtlen termőhelyen minden tekintet nélküli kivágása a fanemet századok óta kevés helyiségre és főleg csak a szigeteket és a tengerpartot diszitő szálerdőkre, egyes facsoportokra és a cserjésekre szorította.

A szigetek és a tengerpart még más egészen különös jelentőségű fanemekkel is birnak. Példakép ezek közül csak a déli czeltiszt (Cel-tis australis) emiitjük, melynek igen S Z Í V Ó S fája, hajlékony és ruga­nyos mint a spanyol nád, a legkitűnőbb ostornyeleket, szekérrudakat szolgáltatja. E fanemmel a kereskedés már most is jelentékeny ; mi­nek bizonysága, hogy a kereskedelem azt „triesti fának" keresz­telte el.

Emiitettük, hogy a közgazdaság meg a külkereskedés már majd­nem az összes illir fatermésről rendelkezik.

Mindamellett nincs kétség benne, hogy az illető kivitel még mind nagyobb terjedelmet nyerend.

Mert először: még is még mindig vannak egyes vidékek fakész-let-fölöslegekkel, melyek csak a közlekedési eszközök szaporodásával fognak a világkereskedelem számára megnyílni.

Másodszor: vasutjainkat a verseny, a kormányok és a közvéle­mény nógatása, a részvényesek mind emelkedő belátása árszabályaik mérsékelésére szoritandják, s minden ez irányú könyités a fogyasz­tás körét tágítja s ezzel a kivitel mennyiségeit, lehetitvén, hogy a nemzetközi forgalomba oly vidékek is bele vonassanak, melyek abból eddig a fuvarbér magasságánál fogva kizárva voltak.

Harmadszor: a régi vámsorompók eltűnése e vidék vasiparának legnagyobb részét beállitotta és evvel nagy erdőtömegeket, melyek ezen legnagyobbrészt faszénnel dolgozott telepeknek szolgáltak, a fogyasztás más útjaira terelt. Az ausztriai vasipar idővel ugyan ismét emelkedend, de uj alakjában az nagyrészt ásványszénre lesz utalva, az erdőt tehát, ugy mint azelőtt, alig fogja többé igénybe venni.

E kerület fakivitelének föárutára T r i e s t , mely azonkívül a majdnem csupa dongából álló slavonia fa legnagyobb részét is befo­gadja.

A birodalom ezen első tengeri kereskedelmi helyéről legújabb időben következő m e n n y i s é g ű f a á r u k szállíttattak el :

L u c z - é s j e g e n y e f e n y ü : hüvelykdeszkák 4,480.000, fél­hüvelykdeszkák 834.000; lépcsők 1,100.000; lécz 485.000; padlódeszka 353.000; gerendafa 176.500; négyszög gerenda 11.700; paletti 10.150; vitorlarúd 1500; árbocz 350 darab.

B i k k f a á r u : hajóevedző 21 .000; lépcső 181.000; donga 4,425.000; deszka 66.000 ; vékonydeszka 1,466.000 darab.

T ö l g y r ö n k ő k és törzsek 14.900 ; padlódeszka 10.000 ;~pálya-talp 296.000 , hordódonga 35,227.000 darab.

V ö r ö s f e n y ü , e r d e i f é n y ű és s z i l f a 1950 darab. Ez áruknak 1865-ben következő átlagáraiak voltak: L u c z - é s j e g e n y e f e n y ü : hüvelykdeszka a szélesség

velenczei lábanként 55 kr., félhüvelykdeszka 42 kr. ; lépcső darabja-24 kr.; lécz 12 kr. ; padlódeszka 2 ft. ; gerenda köblábanként 43 kr.; paletti — darabja 4 ft.; vitorlarúd 7 ft.; árboczfa 75 ft.

B i k k f a á r u darabja: hajóevedző 98 kr ; lépcső 57 kr. ; donga 4*15 kr ; deszka 32 kr.; vékonydeszka 8 a / 4 kr.

T ö 1 g y ár u : rönkök és a törzsek 112 kr. padlódeszka franczia köblábja 90 kr.; pályatalp darabonként 180 kr.; hordódonga 3 lábnyi 1 8 % kr.

V ö r ö s f e n y ő 150 kr. ; s z i 1 115 kr. ; e r d e i f e n y ű 85 kr. franczia köbiában kint.

D é l t i r o l é s F e 1 s ő-K a r i n t h i a. Itt igen erdődus havasi hegységekkel van dolgunk, hol 962.000 hold erdő a termő talaj majd­nem 50°/ w-át födi, miszerint minden egyes lakosra 1 3 / 4 hold fatalaj esik.

Ezek fagazdagsága már régóta Lombard-Velencze és nevezete­sen az öreg V e l e n c z e felé irányul, mely a tengeren átmenő fa rakhelyéül szolgál s annak eladását közvetíti. A mit e kereskedelmi város fát vesz és elad, azt többnyire az épen leirandó kerület adja.

Itt általában csak fenyvesekkel van dolgunk, még pedig kevés kivétellel a l u c z í ' e n y fi v e i . Ez képezi az összes kerület minden erdőségeinek uralkodó fanemét; mellette még csak a v ö r ö s f e n y ü jöhet tekintetbe.

Ez utóbbi igen becses fanem nagyobb mennyiségben és kitűnő minőségben majdnem egyedül e kerületben szerezhető meg.

A t i r o l i v ö r ö s f e n y ü fája ugy szilárdságra mind tartósságra nézve is a legkitűnőbb, a mit e fanem szolgáltathat. Légszáradt álla­potban annak aránysulya közönségesen 0 - 6 — 0 - 6 5 , miglen más vidé­kek hasonló termékének ebbeli súlya csak 0 - 54. A déli havasok e vö-rösfenyűje föld alatt 20—30, a szabadban 10—30, némileg födve 100—300, födél alatt pedig 400—600 és több évig is eltartja ,,ha-v a s o k t ö l g y e " czimét e fanem tehát becsülettel érdemli meg.

Az idevaló luczfenyűfa is kitűnő. A lágy durva rost itt igen rit­kán jön elő, sőt ellenkezőleg a legtöbb vidék fája ritka ruganyos-ságú, egyforma sűrűségű, szilárdságú és tartósságu.

E legkitűnőbb minőségű fenyűía képviselőjeként a P a n e-v e g g i o államerdőit tekinthetjük, melynek aránysulya átlagosan 0-415, és mely két éven át az idő minden változásainak kitéve fris szinét még mindig megtartja.

A kevésbé előnyös vidékek jó luczfenyűjének aránysulya 0,35-nél ritkán nagyobb.

Az itteni luczfenyű nevezett tulajdonságai azt főleg árboczok-nak és hangfenékfának teszik alkalmassá.

Déltirol és Felső-Karinthia fái ugyan t ö r z s és g e r e n d a alakban (főleg a vörösfenyü) is vitetnek a külföldre ; de igen tulnyo-mólag mégis csak mint mindennemű és méretű f ü r é s z á r u. Utóbbi czélból a törzsek rendesen már az erdőben metszetnek rönkökké, melyek azután vagy magában az országban (Délt irol) vagy a szom-

szed Velenczében (s itt főleg a felső Piave völgyében) metszetnek fel igen jeles vizi fűrész-mólnákon.

A fűrészáru túlnyomó része (főleg a Piave, Brenta és Etsch folyón) usztatik; különben közönséges vagy vasutakon szállíttatik.

Déltirolból Lombard-Velenczébe már 1858-ban szállíttatott 6 millió köblábnyi fürészáru és épitőfa 1 il2 millió forintnyi értékben. Azóta a kivitel ez irányban ugyan aligha szaporodott, ellenben meg­nyílt a felső-karinthiai, ugy hogy a jelenlegi összes kivitel aligha az utóbbi számnál kevesebbre rúghat.

Velencze 1865-ben 4 - 6 millió köbláb műszerfát vitt ki, a mit igen tulnyomólag ezen kerület szolgáltatott.

Bárha Felsőkarinthia és Déltirol erdőállományát már a kereske­delem minden irányban igénybe veszi, ugy a kivitelt a közlekedési eszközök (nevezetesen a vasutak) szaporodása és az erdőgazdaság előhaladása mégis fokozni fogja, főleg ha a tudakozás az itteni vidé­kek becses luczfenyű- és felülmulhatlan vörös fenyűfája után növe­kedni fog.

Déltirol, szolgáltatja Ausztria déli országai közül a legtöbb eczetszömörczét, (Sumach) oly cseranyagot, melyből sokat a külföldre is kivisznek. (Vége következik.)

A növények táplálkozása. //. A növényi tápanyagok forrásai.

A növények tápanyagaival megismerkedtünk s tudjuk, hogy ezek szénsav, viz ammónia (salétromsav), vilsav, kali, mész, magne-sia, vaséleg, kénsav, kovasav és konyhasóból állanak.

De a növénytermelőnek nem elég, csak azt tudni: melyek a növény tápanyagai; hanem tudnia kell még azt is : honnan meriti a növény ezen tápszereket ? Azaz, a gazdának ismernie kell a növénytáp f o r r á s a i t is, hogy tudván : honnan veszik a növények eledelüket : ezen forrásokat üzlete érdekében lehetőleg megnyithassa és kizsák­mányolhassa ; egyúttal azonban eme források t a r t a m o s s á g á t is a vetemények számára biztosithassa.

Minthogy tehát a gazdának és erdésznek nagyon érdekében fekszik, a növények t á p f o r r á s a i v a l is közelebbről megismer­kedni ; ennélfogva megkísértjük, az ezen fontos tárgyra vonatkozó észleleteket és tapasztalatokat is néhány pontokba összefoglalva előadni.