Ha bízni tudnál…Két évet ült a börtönben ártatlanul Nancy, s a keserű tapasztalatok után nem sok jót remél az emberektől. Azon sem igen lepődik meg, hogy Oliver Kincaid elküldi a birtokáról, amikor munkát keresve szabadulása után beállít hozzá. Olivernek már sok kárt okoztak a marhatolvajok, esze ágában sincs hát Nancyre bízni az állatait. A lány pedig túl büszke ahhoz, hogy magyarázkodni kezdjen. A két önérzetes ember útjai akár örökre el is válnának egymástól, ha egy különösen zord hóvihar nem késztetné Nancyt maradásra…

1. FEJEZETNancy Deaton negyedik órája szorongott a szűk ülésen. A fárasztó utazás lassan a vége felé közeledett. A busz már nem járt messze a Kincaid-farmtól, amely az amerikai Wyoming állam területén feküdt, alig ötmérföldnyire Red Horse-tól.A lány elővette táskájából megboldogult édesapja óráját, és bosszankodva állapította meg, hogy már jócskán késésben vannak. Elrakta az órát, és idegesen tekintett körbe a félig üres buszon.Hogyan boldogul majd a világban, ha ennyire képtelen elviselni a bezártságot?Nancy lehunyta a szemét, és mély lélegzetet vett. Szíve hevesebben kezdett el dobogni, amikor arra gondolt, hogy a Kincaid-farm már legfeljebb csak egymérföldnyire lehet. A busz néhány perce haladt át Red Horse-on.Amikor azonban a lány messziről megpillantotta a farm díszes, kovácsoltvas kapuját, nem érzett semmiféle megkönnyebbülést. Túlságosan is ideges volt ehhez. Közben a busz lassított, majd megállt az út szélén. Nancy felvette a farmerdzsekijét, fejébe nyomta fekete cowboykalapját, vállára kapta a táskáját, és leszállt.Odakint nagyot szippantott Wyoming hűs, friss levegőjéből, és élvezettel nézett szét a tágas mezőkön. Ez a vidék újból felébresztette benne a szabadság félig elfeledett, csodálatos érzését. Itt talán majd megint nyugodtan és békében élhet önmagával, visszaszerezheti önbecsülését, és végre a saját elképzelése szerint alakíthatja az életét. Az elmúlt két évben nemcsak szabadságától fosztották meg, hanem emberi méltóságát is alaposan megtépázták.A busz vezetője szintén leszállt vele együtt, kinyitotta a csomagtartót, és kivette a lány bőröndjét meg útitáskáját. Nancy elnézett a távoli dombok felé, ahol az autópályáról leágazó, kanyargós út eltűnt a tekintete elől.– Parancsoljon, hölgyem! – A buszvezető becsukta a csomagtartót, és kissé csodálkozva nézett a lányra. – Gyalog igencsak messze van innen a farm. Nem várják magát? Attól tartok, vihar készül.Nancyt bosszantotta a férfi kíváncsiskodása, de mert érdeklődése teljesen jóindulatúnak tűnt, igyekezett barátságos hangon válaszolni.– Ne aggódjon, néhány percen belül értem jönnek. – Nem mondott igazat, de legalább elejét vette a további faggatózásnak.– Akkor örülhet – felelte a buszvezető, majd visszaszállt a helyére, és becsukta az ajtót.Hamarosan felbőgött a motor, a busz ismét elindult. Nancy hosszan nézett utána, míg csak el nem halt a motorzúgás, és már nem hallatszott más, csak a szél egyre erősödő sivítása. Az égen fekete fellegek kergették egymást.A lány megfordult, és tekintetét körbehordozta a messze elnyúló dombvidéken. Néhány magányosan álló szélmalmon kívül semmi sem utalt emberek jelenlétére. A legközelebbi település is jópár mérföldnyire esett innen. Még egy ló vagy tehén sem került a szeme elé. A buszmegállóból a farm kapuja sem látszott.A bezártság szörnyű évei alatt Nancy mindvégig erre a határtalan tágasságra vágyott, a szabad levegőre, hogy arcába vágjon a szél, és a végtelen eget lássa maga fölött. Ebben a pillanatban teljesen lényegtelennek tűnt számára, hogy kerül-e tető a feje fölé, és lesz-e mit ennie. Csupán azt érezte fontosnak, hogy nem kell másokkal összezsúfolva egy szűk térben élnie, állandó felügyelet alatt. Ismét szabad ember lett.Felvette a csomagjait, és elindult az úton a domb felé, amely mögött a farm feküdt. Talán mégsem olyan reménytelen, hogy megkapja ezt az állást, hisz az ügyvédje, Jason Sawyer ajánlotta be őt ide. Persze ehhez meg kell győznie képességeiről a farm tulajdonosát is, aki kétheti próbaidő után dönti majd el, hogy felveszi-e őt, vagy sem.Nancy mindezek ellenére tartott egy kicsit az első találkozástól Oliver Kincaiddel. Csak akkor nyugodott meg némileg, amikor néhány perc múlva egy széles völgyben megpillantotta a gazdaságot.A pajtákat, az istállókat és a karámokat egymás között tág teret hagyva helyezték el, és az összes épület szemmel láthatóan igen jó állapotban volt. A legtöbbjüket valószínűleg mostanában újíthatták fel. A birtok közepén álló, fából és kőből épült kétemeletes udvarház méltóságteljes látványt nyújtott, ugyanakkor mégis barátságos, meghitt hangulatot árasztott.Nancy szüleinek háza is ilyen mértéktartó stílusban épült, és hasonló benyomást keltett a szemlélőben. Az egyetlen feltűnő különbség talán csak az lehetett, hogy ők egy átépítés során eltávolították a zsindelytetőt.A lány úgy gondolta, ha Oliver Kincaid ugyanolyan józan és tisztességes ember, mint a sógora, Jason, akkor ő a Kincaid-farmnál megfelelőbb helyet nem is találhatna ahhoz, hogy új életet kezdjen.Ennek ellenére elbizonytalanodott, amikor megérkezett a ház elé. Jason ugyan határozottan állította, hogy barátságosan fogadják majd, a lány most mégis némi aggodalommal nézett a hamarosan bekövetkező találkozás elé.Amikor bekopogtatott, egy középkorú asszony nyitott ajtót, aki tetőtől talpig végigmérte őt.– Te jó ég, hát maga meg hogy került ide? – csodálkozott barátságosan mosolyogva az asszony. – Nem hallottuk jönni a kocsiját, sem én, sem a kutyák. – Nancy háta mögé pillantott, és amikor nem látott ott autót, még jobban meglepődött.– Nancy Deaton vagyok. Azért jöttem, mert munkát szeretnék vállalni Mr. Kincaid farmján.– Vagy úgy! Maga az, akit Jason ajánlott, ugye? – Az asszony kezet nyújtott a lánynak. – Az én nevem Alva Campbell, Mrs. Kincaid halála óta én vezetem itt a háztartást.Nancy mosolyt erőltetett az arcára, de az meglehetősen haloványra sikeredett.A házvezetőnő most még nagyobb érdeklődéssel mustrálgatta, a lány pedig egyre inkább zavarba jött. Vajon Alva Campbell is tudja, hol töltötte az előző két esztendőt? Az arcára lenne írva? Rettegett attól a gondolattól, hogy esetleg egész életén át kísérteni fogja a múltja. Néha már-már úgy érezte, mindenki látja rajta, hogy börtönben ült.Legnagyobb megkönnyebbülésére a házvezetőnő elégedetten bólintott, és betessékelte őt az ajtón. Nancyt teljesen lekötötték a saját gondjai, így aztán alig tudott figyelni az asszony kedélyes locsogására. Csak rövid, udvarias válaszokat adott, miközben remegő ujjakkal kigombolta a dzsekijét.Néhány évvel korábban valószínűleg kitűnően érezte volna magát a jellegzetesen amerikai stílusban berendezett vidéki házban. Most azonban alig töltött el itt néhány percet, máris ugyanazt a nyomasztó bezártságot érezte, mint a buszon.Egyelőre még nagyon nehezen viselte, ha négy fal között kellett lennie.A házvezetőnő egy hosszú folyosón kísérte végig, amelynek végében az egyik szoba ajtaja nyitva állt. Nancy odakint várt, amíg Alva bejelentette őt.– Oliver, Jason ismerőse érkezett meg.Az íróasztal mögött ülő magas, erős testalkatú férfi barátságtalanul pillantott fel a papírjaiból.Nancy a legrosszabbtól tartott. Azonnal megérezte, hogy Oliver Kincaid egészen más természetű ember, mint a sógora. Fenyegetően sötét szeme, kemény, határozott arckifejezése, szigorúan összeszorított szája mind-mind azt sugározta, hogy a lány aligha számíthat itt többre, mint az előre kialkudott két hét próbaidőre.Mr. Kincaid olyan embernek látszott, akivel szemben senki sem számíthat engedékenységre, a legkevésbé pedig olyasvalaki, mint Nancy.A lány arra az ötven dollárra gondolt, amit ma reggel, a szabadulásakor kapott.A pénz egy részét buszjegyre költötte, a maradékból aligha juthat messzire. Ha innét elküldik, akkor valószínűleg a környékbeli farmokon sem kap munkát. Gondolni sem mert rá, mi lesz akkor.– Szóval, maga Jason ismerőse.Nancy zordnak és keménynek érezte a férfi hangját. Minden bizonnyal ritkán fordul elő vele, hogy halkan beszél. E hang gazdája nyilvánvalóan parancsoláshoz szokott.– Foglaljon helyet! – Oliver Kincaid az asztal előtt álló karosszékre mutatott.A házvezetőnő kiment, és becsukta maga mögött az ajtót. Oliver rezzenéstelen arccal nézte a lányt. Amikor Nancy levette a kalapját, hosszú, hullámos, gesztenyebarna haja kibomlott. Így sokkal inkább látszott kislánynak, mint érett, felnőtt nőnek.A férfi alaposan végigmérte Nancyt: nyitott farmerdzsekije alól kilátszó flanellingét, kopott farmernadrágját, barna bőrcsizmáját. Olivernek tetszett, amit látott. Ez a lány alighanem akkor is nőiesnek tűnne, ha darócruhába öltöztetnék, gondolta. A következő pillanatban azonban már meg is rótta magát, amiért elkalandozott a képzelete. Nancy végtére is állást keresni jött hozzá, elsősorban tehát a munkaképességét kell megítélnie.

1

Olivernek feltűnt, hogy a lány lopva körülnézett, mielőtt a felkínált karosszék felé indult volna. Megszokta már, hogy a bemutatkozó beszélgetéseken az álláskeresők általában idegesek, de Nancyvel kapcsolatban valami mást is érzett. Hiába törte a fejét, nem tudta volna pontosan megmondani, hogy mit is.A lány könnyű lépteiben, laza járásában volt valami, ami az egyik régebbi lovát idézte fel az emlékezetében. Annak idején minden tudását összeszedte, hogy azt a kancát megszelídítse, de semmilyen módon sem bírta betörni. A gyönyörű állat kiváló adottságokkal rendelkezett, de zabolátlan természete nem tűrt semmiféle irányítást. Oliver végül feladta a küzdelmet, és megszabadult a kancától, mert túl veszélyesnek tartotta, hogy tovább dolgozzon vele.Nancy Deatonnal kapcsolatban nagyon hasonló érzése támadt. Mintha valami titok lappangana a finom metszésű, szép arc mögött…A lány észrevette, milyen áthatóan figyeli őt Oliver. Zavartan elkapta a tekintetét, ez azonban csak tovább fokozta a férfi bizalmatlanságát.– Mióta ismeri Jasont? – kérdezte Oliver, és kényelmesen hátradőlt a karosszékében.Nancy most sem nézett egyenesen a szemébe. A karfára támasztotta a könyökét, és lazán összefűzte az ujjait.– Körülbelül két és fél éve – felelte.– Akkor bizonyára ismeri Beth nővéremet is.Ez a megjegyzés elbizonytalanította a lányt.– Nem, a nővérével nem találkoztam.Hirtelen eszébe jutott, a férfi aligha mondana ilyet, ha tisztában lenne vele, hogy Jason a védőügyvédje volt. Nancy mindeddig azt hitte, Oliver Kincaid tudja, honnét jött, és ennek ellenére is hajlandó neki munkalehetőséget adni.Most, amikor egymásra néztek, a lány rögtön megérezte, hogy Oliver nem engedte volna idejönni, ha ismerné a múltját. Vajon Jason miért nem tájékoztatta mindenről a sógorát?Nancy lélekben felkészült a legrosszabbra, elhatározta ugyanis, hogy nem titkol el semmit sem.– Az ügyfele voltam – közölte halkan. – Két évvel ezelőtt ő képviselt a bíróság előtt.A férfi összevonta a szemöldökét.– Jason tudtommal büntetőügyekkel foglalkozik.A lány azonnal megértette, hogy Oliver kijelentése kérdés is egyben. Tekintetük egy pillanatra találkozott.– Igen – bólintott megadóan Nancy.Oliver hallgatott, bizalmatlansága egyre nőtt. Amikor Jason felhívta, meglehetősen rossz volt a vonal, ami persze nem szokatlan ezen a vidéken. Csak annyit értett, sógora egy fiatal nőt ajánl neki, hogy alkalmazza őt a farmján. Jason ugyan beszélt bizonyos gondokról is a lánnyal kapcsolatban, de Oliver ebből alig értett valamit. Különben is úgy gondolta, hogy a mások baja nem tartozik rá. Így aztán végül megígérte a sógorának, hogy kéthetes próbaidőre felveszi a lányt.Oliver még emlékezett rá, mennyire furcsának találta Jason hosszas hálálkodását, de akkor nem sokat töprengett ezen. Most viszont annál jobban érdekelte volna, mit is mondhatott a sógora.Nancy arca nem árult el semmiféle érzelmet sem, csak hideg távolságtartást lehetett leolvasni róla. Olyan benyomást keltett a lány, mintha valami védőfallal venné körül magát. Keménynek mutatta magát, tekintetéből azonban riadt bizonytalanság sugárzott.Oliver ismerte már jól az ilyen tekinteteket, és egyáltalán nem szerette őket.Igen rossz tapasztalatai voltak velük kapcsolatban, melyeket a legkevésbé sem szeretett volna tovább gazdagítani – még a sógora kedvéért sem.– Tehát Jason büntetőügyben képviselte magát? – kérdezte végül. A hangja most még barátságtalanabba csengett, mint az előbb.– Igen. –A lány felemelte a fejét, és igyekezett a férfi szemébe nézni.– Remélem, sikerült tisztára mosnia magát. – Oliver összevont szemöldökkel, gunyorosan várta Nancy válaszát.A lány már-már elviselhetetlennek érezte a helyzetet. Szabadulása óta most kellett először beszámolnia valakinek arról, hogy honnét jött, és ez hirtelen nehezebbnek tűnt, mintsem gondolta volna.– Nem. – Nancy alig tudta kinyögni a szavakat. – Két évet ültem börtönben.– Miért? – A férfi arcvonásai egyre keményebbé váltak.A lánynak úgy tűnt, Oliver már csak puszta kíváncsiságból kérdezősködik, hiszen ezek után minden bizonnyal esze ágában sincs felvenni őt. Nancy egy pillanatig habozott, elmondja-e a férfinak, hogy ártatlanul ítélték el, végül azonban teljesen hiábavalónak tűnt előtte minden magyarázkodás. Ki hinne egy börtöntölteléknek? Egyébként sem reménykedett abban, hogy meg tudná változtatni Oliver döntését.– Marhalopás miatt – bökte ki végül.A férfi arca vörös lett az indulattól.– Hát ez ragyogó! Na, figyeljen csak ide! Talán csodálkozni fog, de nem rajongok különösebben a börtönviselt alkalmazottakért. Ez már önmagában is elegendő ok, hogy visszautasítsam a jelentkezését. Ahhoz pedig egyenesen őrültnek kellene lennem, hogy pont egy marhatolvajt alkalmazzak. Az elmúlt években épp elég bajom volt velük maga nélkül is, nem akarok további bonyodalmakat.– Nem is kíváncsi az ügyem hátterére, Mr. Kincaid? – tett egy utolsó, elkeseredett kísérletet Nancy, hogy megértesse magát a férfival.De Oliver lesújtó pillantása mindent elárult, még mielőtt megszólalt volna.– Én beérem azzal a ténnyel, hogy elítélték. Jason nagyon jó ügyvéd. Nem fordulhat elő, hogy ártatlanul ítéljék el valamelyik védencét.A férfi hátratolta a székét, és felállt. Több mint százkilencven centi magas lehetett, alakja félelmetesen tornyosult az íróasztal fölé.– Ha nem tartana ártatlannak a sógora, akkor miért ajánlott volna be magához? – kérdezte óvatosan a lány. – Csak nem gondolja Jasonről, hogy a bűnözőket támogatja, magától pedig azt kívánja, bízza kecskére a káposztát?A lány szavai a legcsekélyebb hatást sem tették Oliverre.– Maga még fiatal. A sógorom nyilván azt hiszi, jó útra térhet. Én azonban szívesebben döntök a saját meggyőződésem szerint. Végül is ez a farm nem menhely.Nancy szintén felállt, és dacosan viszonozta a férfi tekintetét. Büszkébb annál, semmint hogy állásért könyörögjön ennek az embernek. Még akkor sem tesz ilyet, ha állami segélyért kell majd folyamodnia. Minden erejét összeszedte, hogy ne árulja el a csalódottságát, hűvösen biccentett egyet, és kiment a szobából.– A többi farmon sem lesz szerencséje ezen a környéken – kiáltotta utána a férfi.Szűkös anyagi lehetőségeire gondolva a lány tulajdonképpen tisztességesnek tartotta ezt a figyelmeztetést. Időt és pénzt takarít meg vele, ha nem tesz hiábavaló kísérleteket, hanem minél hamarabb eltűnik erről a vidékről.Nancy éppen a ház kapuja felé tartott, amikor egy copfos, szőke kislány vágódott ki a konyha ajtaján. Már nem tudtak kitérni egymás elől, és összeszaladtak.A lány villámgyorsan elkapta a kicsit, nehogy véletlenül még el is essen.– Bocsánat. – A kislány, aki hét-nyolc éves lehetett, leplezetlen kíváncsisággal nézett Nancyre. – Ki vagy te?A lány egy pillanatig habozott, aztán válaszolt:– Nancy vagyok.– És mit csinálsz itt, Nancy? – érdeklődött a kicsi.Még mielőtt azonban a lány felelhetett volna, Oliver mély hangja csattant fel a hátuk mögött:– Az nem az ilyen kis kíváncsiak dolga.Nancy azonnal elengedte a gyereket. Nem kellett a férfira néznie ahhoz, hogy tudja, mennyire dühös. Nyilván megfognia sem lett volna szabad a kislányt, nemhogy szóba elegyedni vele.– Jaj, papa, mindig ezt mondod – panaszkodott a kicsi, miközben egyre nagyobb érdeklődéssel méregette a vendéget. Nancy más körülmények között valószínűleg mulatságosnak találta volna a kislány lázadását, most azonban kellemetlennek érezte a helyzetet.Oliver egy mérges pillantást vetett Nancyre, majd közelebb lépett, és védelmezőén magához ölelte a kislányt. Mintha csak attól tartana, hogy a lány érintése is megfertőzheti a gyereket.Tehát ez lesz a sorsom, gondolta keserűen Nancy, mindenki úgy kezel majd, mintha leprás volnék. Az elmúlt két év alatt azonban sokkal jobban megedződött annál, semhogy Oliver Kincaid vagy akárki más meg tudta volna törni a büszkeségét. Szó nélkül megfordult, és emelt fővel elhagyta a házat.Odakint jeges szél fújt, az égen sötét felhők gyülekeztek. A lány fázósan begombolta a dzsekijét. Érezni lehetett, hogy hóvihar készül, ő azonban egy csöppet sem félt, és az sem érdekelte, eléri-e még idejében a legközelebbi várost.

2

Oliver az ablakban állt, és az autópálya felé igyekvő, magányos alakot nézte.A férfi még soha, senkivel szemben sem viselkedett kegyetlenül, így most erős bűntudatot érzett. Mintha egy kóbor kutyába rúgott volna bele, csupán azért, mert ellopott néhány csontot.Pedig igazán nem tehetett szemrehányást magának. Ugyan melyik épeszű farmer venne fel a birtokára egy marhatolvajt, aki épp most szabadult?Lelkiismerete megnyugtatására felhívta Jason irodáját. Tudni akarta, mit mondott a sógora pontosan, és persze szemrehányást is akart tenni neki, amiért ideküldte ezt a nőt.Jasont azonban nem találta a munkahelyén. Sürgősen el kellett utaznia egy hosszabb tárgyalássorozatra, s mint Oliver megtudta, valószínűleg már nem is tér vissza ebben a hónapban. A titkárnője felajánlotta, hogy továbbítja hozzá az üzenetét, de a férfi ezt elhárította, mondván, ennyit igazán nem ér az egész ügy. Úgyis döntött már. Nancy Deatont nem alkalmazza, és a nő nevét is elfelejti, mire Jasonnel legközelebb találkozik.Ebben a pillanatban heves szélroham rázta meg az ablakot. Oliver látta, hogy a lány egyik kezével a kalapját nyomja a fejébe, a másikkal pedig a csomagjait viszi.Az időjárás-jelentés estére erős hóvihart ígért. Oliver a marháira gondolt. A viselős teheneket a biztonság kedvéért közelebb kellene hajtani az istállókhoz.A szénásszekereket sem ártana alaposan megrakni, és újra feltölteni az etetőhelyeket. Ilyen időben az állatok ösztönösen keresik a menedéket.Amikor Nancy eltűnt a dombok mögött, a férfit már elviselhetetlenül kínozta a lelkiismeret-furdalás. Ha tudta volna, hogy a lány gyalogosan érkezett, biztos nem hagyja így elmenni, hanem beviszi kocsival a legközelebbi városba. Hosszú még az út Red Horse-ig, és ott is csupán a Tillies kávéházban, vagy a seriff kocsijában melegedhet majd meg.Oliver halkan szitkozódni kezdett magában, amikor újabb széllökés zörgette meg az ablakot. Ha Nancy Deaton eljut az autópályáig, ott talán felveszi valaki.Ha viszont időközben felerősödik a hóvihar, már erre sincsen semmi esély.A férfi nem tétovázott tovább. Utána kell mennie a lánynak, csak ő segíthet, hogy biztonságban eljusson a városig. Kötelessége ezt megtenni, még akkor is, ha Nancy Deaton épp most jött ki a börtönből. De ez aztán tényleg minden, amit tehet érte. Hogy a városban mihez kezd a lány, az már nem az ő dolga.Oliver épp megfordult, hogy magához vegye a kabátját meg a kalapját, amikor megszólalt a telefon. A konyhába lépve Alva hangját hallotta:– Jó, majd megmondom neki. – Azzal a házvezetőnő letette a kagylót, és Oliver felé fordult. – Reece kérdezi, hogy van-e pótszelepünk a munkásszállás kazánjához. Most ért oda, és szerinte egész délután nem működött a fűtés, mert olyan hideg van a barakkban, mint odakint.Oliver fújt egy nagyot, és türelmetlenül ment ki a konyhából a kamra felé.– Átkozottul kellemetlen, hogy egy kazánnak pont ilyenkor jut eszébe elromlani!– Ennél már csak az kellemetlenebb, ha nincs tartalék alkatrész, és nem lehet megjavítani – közölte Alva, miközben visszatért a tűzhelyhez, ahol épp a vacsorát főzte.Oliver szinte az egész raktárát átkutatta, mire megtalálta a szükséges alkatrészt.Amikor visszatért a konyhába, egy pillanatra elhalványult, majd ismét felerősödött a villany fénye.– Úgy tűnik, át kell kapcsolnunk a házi áramforrásra – jegyezte meg Alva.– Erre már nincs időm! Hívja fel a munkások barakkját, és végeztesse el az egyik emberrel! – mondta Oliver, s kezében a pótalkatrésszel már ment is a veranda felé.– Valószínűleg ráér, amíg visszajön.Oliver idegesen dobta le a súlyos szelepgyűrűt az ajtó melletti padra.– Fogalmam sincs, meddig leszek távol, Alva. Miután leadtam az alkatrészt Reece-nek, még bemegyek a városba.– Látta az ablakból Nancyt?– Igen, éppen ezért kell bemennem – felelte kurtán a férfi, miközben felvette a kabátját meg a kalapját. – Különben az a lány kénytelen lenne az egész utat gyalog megtenni.– Nem alkalmazza? – kérdezte Alva meglepetten.– Nem.Oliver mogorva hangja világosan jelezte, hogy a férfi nem kíván az ügyre több szót vesztegetni. Amikor azonban észrevette Alva tekintetében a mohó kíváncsiságot, már tudta, az asszony úgysem hagyja addig békén, amíg újabb részleteket nem présel ki belőle. Bosszúsan legyintett hát egyet, és kelletlen hangon még hozzátette:– Felejtse el, Alva! Csak bajunk lett volna vele.Az asszony rákacsintott.– Nekünk? Szerintem inkább… magának!Oliver összeszorította a száját, felkapta a pótalkatrészt, és kinyitotta az ajtót.– Az is épp elég.A férfi még hallotta, hogy Alva felnevet a háta mögött. A házból kilépve a lélegzete is elakadt a tomboló szélben, jeges hó csapódott az arcába.Vajon felvette-e valaki a lányt, még mielőtt ennyire elromlott volna az idő?Ez a kérdés kínozta, miközben kalapját mélyen a szemébe húzva a munkások barakkja felé tartott. Egyfolytában maga előtt látta a képet, amint Nancy magányosan a szélnek feszülve átvág a dombokon.Az sem ment ki a fejéből, ahogy a lány az íróasztal túloldalán ült, és bevallott neki mindent, pedig tudhatta, hogy így biztosan nem kapja meg az állást. Ez mindenesetre erős jellemre vall. Nancy büntetett előéletű, holott nem lehet több huszonhárom-huszonnégy évesnél, és ráadásul nagyszerűen néz ki. Oliver azonban nem hitt abban, hogy a bűnözők valaha is jó útra térhetnek. Valószínűleg azok a legreménytelenebb esetek, akik már fiatalon bűnbe esnek…Beszélgetésük alatt úgy tűnt, a lány keményen tartja magát. Oliver mégis észrevette a szép kék szempárból sugárzó félelmet és keserűséget. Különösen akkor volt ez feltűnő, amikor a lány összetalálkozott Janie-vel, ő pedig olyan durván rászólt. Nancy ajka ugyan néma maradt, de a tekintete sokat elárult.Erre a jelenetre gondolva Olivernek még erősebb lelkiismeret-furdalása támadt. Nem azért, mert megszegte az ígéretét, és még próbaidőre sem vette fel a lányt, hanem csak azért, mert nem indult rögtön utána, még mielőtt ilyen szörnyűségesre fordult volna az időjárás.A férfi idegesen káromkodott magában. Miért akasztotta Jason a nyakába ezt a gondot? Hogy jutott eszébe épp egy marhatolvajt küldeni hozzá?A munkások barakkjáig vezető úton, majd visszafelé is végig ezen töprengett.Amikor a teherautójához ment, az út már veszélyesen csúszott, s az utolsó szakaszt már igencsak óvatosan kellett megtennie. Vajon a lány még mindig az autópálya mentén botorkál, vagy már melegszik valahol?Kinyitotta a teherautó ajtaját, és valami szerszámot keresett, hogy az ablaktörlőket megszabadítsa a rájuk fagyott jégtől. Ezzel a munkával roppant lassan haladt, s már alig bírta fékezni a türelmetlenségét. Nem nyugszik addig, amíg Nancy el nem viszi a Tillies kávéházba, vagy amíg ki nem deríti, hogy biztonságban megérkezett-e a városba.Valószínűleg hiába megyek utána, gondolta magában Oliver. Ha nem veszik fel, csak lesz annyi esze, hogy visszajön a farmra menedéket keresni, amíg az ítéletidő elvonul. Kis időre abbahagyta a jégkaparást, hátha máris megpillantja közeledni Nancyt.– A fenébe is, miért nem jön vissza? – szakadt ki belőle csalódottan, mert a viharos szürkületben nyomát sem látta a lánynak. Igaz, ő nem úgy viselkedett vele szemben, hogy Nancy azt hihetné, legalább veszély esetén szívesen látják.Oliver egy utolsó, dühödt mozdulattal befejezte a szélvédő tisztítását. Ha siet, még idejében hazaérhet, és kellemesen megvacsorázhat a kislányával. Utána pedig azt is elfelejti, hogy Nancy Deaton egyáltalán a világon van.Beszállt a teherautóba, és ugyanazzal a dühvel vágta be az ajtót, amivel az előbb a jeget kaparta. Beindította a motort, és türelmetlenül rákanyarodott az útra.

3

2. FEJEZETNancy még soha életében nem fázott ennyire. A dermesztő fagy teljesen átjárta a testét, a szél minduntalan az arcába vágta a havat. Hiába húzott pulóvert meg kesztyűt és borított az arcára kendőt, ebben az ítéletidőben úgy érezte, mintha semmi sem lenne rajta. A hideg valósággal a csontjáig hatolt.Az út nyaktörően síkos volt, az ég egyre jobban besötétedett. Szinte reménytelennek látszott, hogy valaha is beérjen a városba. Közel s távol sehol egy jármű, amely felvehetne.Tulajdonképpen sokkal bölcsebb lett volna visszamenni a Kincaid-farmra, a büszkesége azonban megakadályozta ebben. Oliver Kincaid egyébként sem úgy viselkedett, mint aki megengedné, hogy az egyik istállójában várja ki a vihar végét. Bár az is lehet, hogy csak azért gondol ekkora ellenszenvvel a férfira, mert a magatartása ismét eszébe juttatta, mennyire igazságtalanok voltak vele az emberek.Nancy számára roppant nagy megrázkódtatást jelentett, hogy annak idején még azok is tolvajnak tartották, akik egyébként jól ismerték őt meg az apját. A rokonaik és a barátaik minden további nélkül elhitték, hogy a lány lopta el a marháikat, mert így akarta megmenteni farmját az anyagi csődtől. Nancy bizonyos tekintetben még örült is neki, hogy az apja ezt már nem érhette meg. Az öregúr gyönge szíve, ha korábban nem is, az ítélethirdetéskor biztosan felmondta volna a szolgálatot.A lány ekkor egy hirtelen széllökés hatására elveszítette az egyensúlyát, és lehuppant az út szélére, a magas hóba. Letörölte a táskáját meg a bőröndjét, majd lassan felállt. A nadrágja és a kesztyűje teljesen átnedvesedett. Így könnyen felfázhat vagy lefagyhatnak az ujjai. Józan esze azt súgta, hogy ilyen körülmények között fel kell adnia a büszkeségét. Visszafordult a Kincaid-farm felé. Igen nehezére esett a dolog, de most mindennél fontosabbnak látszott, hogy száraz, meleg helyre jusson.Alig tett néhány lépést, amikor egy nagyobb jármű fényszóróját pillantotta meg. A teherautó hamarosan a közelébe ért, és Nancy felemelte a karját, hogy megállítsa a sofőrt.A jármű azonnal lefékezett az út szélén. Amint a jobb oldali ajtó kicsapódott, a lány a gyönge fényben is felismerte a vezetőt.Úgy tűnt, Oliver Kincaid is sejti, hogy Nancynek milyen nehezére esik beszállni mellé.– Most beül, vagy gyalog megy tovább? Döntse már el!A lány fázósan dörzsölgette a karját. Kincaid-et szemmel láthatóan tökéletesen hidegen hagyta, hogy ott fagy-e meg az útszélen. Nancy a legszívesebben rávágta volna Oliverre az ajtót, de most már rettenetesen vacogott, és nem bírta volna gyalog folytatni az utat. Betette hát a csomagját a kocsiba, felkapaszkodott az ülésre, és becsukta az ajtót.– Kapcsolja be a biztonsági övet, nem sétakocsikázásra megyünk! – morogta mogorván a férfi.Oliver egy pillantásra sem méltatta a lányt, sebességbe kapcsolt, és elindult.Nancy reszkető kézzel bontotta le arcáról a kendőt, majd lehúzta nedves kesztyűjét. A melegtől olvadni kezdett a hó a ruháján, így aztán lassan mindene átázott.A lány megpróbálta bekapcsolni a biztonsági övét, de az ujjai teljesen megmerevedtek, és nem engedelmeskedtek. A fűtés beáramló meleg levegője fölé tartotta a kezét, hátha így egy kicsit felengednek elgémberedett ízületei. A teherautó ekkor hirtelen csúszkálni kezdett a jeges úton. Nancy ösztönösen kapaszkodni próbált.Oliver halkan káromkodni kezdett. A kocsi orra egyre inkább jobbra csúszott.Egy enyhe lejtőre érve a jármű gyorsulni kezdett. Ebben a helyzetben persze képtelenség lett volna fékezni. Olivernek nem maradt más választása, mint hogy ellenkormányzással próbálja úton tartani a teherautót. De minden igyekezete hiábavalónak bizonyult.A kocsi néhány másodperc alatt irányíthatatlanná vált, és az egyik kanyarban félig belecsúszott az út menti árokba, majd nagyot zökkenve megállt. Nancy tiszta erejéből kapaszkodott, mégis a férfira zuhant, a fejét pedig beütötte a kormányba.Oliver a műszerfal gyönge fényénél szemügyre vette a lányt. Nancy mozdulatlanul hevert az ölében, mint valami ázott játékbaba. Eszméletét elveszítette, és egész testében remegett.A férfi óvatosan megfordította a lány fejét, hogy megvizsgálhassa a halántékán a sérülést. Kissé felszakadt a bőr, és a sebből gyengén szivárgott a vér.A teherautó hirtelen lejjebb csúszott az árokba. Oliver kinézett, hogy felmérje a helyzetet. Némi szerencsével levezethetné az autót a széles árok fenekére, és ott haladhatna óvatosan tovább, amíg egy alkalmas, kevésbé meredek helyen vissza nem tud kanyarodni az útra. Akkor majd nyugodtabb körülmények között eldönti, hogy a farmra vigye-e vissza Nancyt, vagy rögtön orvoshoz siessen-e vele?Megint rátört a bűntudat, mert a lelke mélyén tisztában volt vele, hogy egyedül ő a felelős a történtekért. Ha indulás előtt feltette volna a hóláncot, nem kerülnek ilyen veszélyes helyzetbe.Oliver ismét a lányra pillantott. Nagyon remélte, hogy Nancy nem kapott agyrázkódást. Ha figyelmesebb lett volna hozzá, észreveszi, hogy a lány elgémberedett ujjaival nem tudja bekapcsolni a biztonsági övet. Neki kellett volna megtennie helyette, akkor elkerülhették volna ezt a fejsérülést is.– Azt hittem, hogy a marhatolvajokat és a börtöntöltelékeket keményebb fából faragták – morgolódott a férfi, miközben az eszméletlen Nancyt figyelte.Gyöngéden megsimogatta a lány arcát, mintha csak így akarna bocsánatot kérni tőle. Aztán újból alaposan megvizsgálta, és megállapította, hogy Nancy más sérülést nem szenvedett. Gyengéden felemelte a lányt, és visszaültette a jobb oldalra. Azután elindította a kocsit, és óvatosan leereszkedett az árokba.Nancy akkor tért magához, amikor a teherautó ismét egyenesbe került. Még mindig szédült, és az első pillanatban azt sem tudta, hol van. Csak később vette észre, hogy Olivernek dőlve ül.– Minden rendben van? – kérdezte a férfi.A lány lassan Oliverre emelte a tekintetét, majd fájdalmasan összerezzent, ahogy a halántékán a seb hozzádörzsölődött a férfi vállához. Nehézkesen felegyenesedett, de amint nem érezte maga mellett Oliver meleg testét, máris vacogni kezdett.– Nancy? – A férfi határozott arca most kissé barátságosabbnak látszott.– Jól vagyok – felelte végül a lány, és óvatosan megtapogatta az arcát. – Csak egy kis púp nőtt a fejemen.Oliver hátrafordult, és egy durva szövésű takarót húzott elő, majd Nancy felé nyújtotta.– Takarózzon be ezzel! Addig megpróbálom felrakni a hóláncot.A lány azonban tétovázva nézett rá, így a férfi maga hajtogatta szét a pokrócot, és ráterítette Nancy lábára. Amikor Oliver a takaró felső részét felhúzta a lány vállára, Nancy piruló arcán érezte a férfi leheletét, orrát pedig megcsapta Oliver borotvaszeszének kesernyés illata.A férfi testi közelsége most valahogy nem tűnt fenyegetőnek, épp ellenkezőleg, Nancy olyan biztonságban érezte magát, mint már évek óta soha. Hogy mégis nyugtalanság szállta meg, annak valami egészen más lehetett az oka – valami, amire egyelőre még nem talált szavakat.Oliver hirtelen felegyenesedett, kinyitotta az ajtót, és kiszállt. A lány lehunyta a szemét. Hallotta, ahogy a férfi az ülés alól előhúzza a hóláncot, majd becsukja az ajtót.Amikor Oliver kisvártatva visszaszállt a kocsiba, Nancy legnagyobb meglepetésére az első dolga az volt, hogy bekapcsolja a lány biztonsági övét. Mindezt olyan magától értetődő mozdulatokkal tette, mintha már évek óta bizalmas viszonyban lennének.Oliver lassan, óvatosan hajtott az árokban, Nancynek mégis minden rázkódásra éles fájdalom hasított a fejébe. Egy idő után az árok fala már nem tűnt olyan meredeknek, meg lehetett próbálni a teherautóval felkapaszkodni az útra. Oliver gázt adott, a kocsi pedig a havas füvön csúszkálva, félelmetesen bőgő motorral felküzdötte magát a betonútra.Amikor felértek, a férfi üresbe tette a sebváltót, és behúzta a kéziféket.– Hogy van a feje?Nancy attól tartott, hogy ez a kérdés csak üres udvariaskodás, és Oliver a következő pillanatban már azt javasolja, induljanak rögvest Red Horse-ba.– Egy kis aszpirin biztosan segítene – felelte a lány.Oliver kételkedve nézett rá.– Nem szédül? Nincs hányingere?– Semmi baj, csak szörnyen vacogok. Mire a városba érünk, jobban leszek.Néhány pillanatig csak az ablaktörlő egyhangú surrogása hallatszott.– Attól tartok, nem vette észre, hogy az idő most nem igazán alkalmas a kirándulásra. Csak nem gondolja komolyan, hogy majd kockára teszem az életemet maga miatt?Nancyt ezekre a szavakra elöntötte a méreg, hirtelen arcába szaladt a vér. Hiszen már-már elhitte, hogy Oliver komolyan aggódik miatta.

4

– Én ugyan nem kértem rá, hogy kockára tegye értem az életét – felelte látszólag szenvtelenül. – Bár valószínűleg ezt is szívesebben tenné, csak ne kelljen elviselnie, hogy a farmján várjam ki a vihar végét.Ellenségesen néztek egymásra. Oliver végül dühösen beindította a motort, és vadul beletaposott a gázba.Nancy megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor a férfi balra fordult, és a farm felé irányította a kocsit. Legalább lesz hol eltöltenie az éjszakát, még ha Oliver szemmel láthatólag nem is örül ennek. A lány félt volna most elmenni Red Horse-ba, mert azt sem tudta, hogy egyáltalán találna-e ott szállodát.Tisztában volt vele, hogy Oliver csak a hóvihar miatt jött utána. Úgy tűnt neki, a férfi még mindig dühös rá, amiért kellemetlenséget okozott neki, de Nancy most ezzel nem törődött. Már rég nem viselkedett vele senki sem kedvesen, és talán nincs is ebben semmi rossz. Így legalább megóvja magát a fölösleges csalódásoktól.Oliver most lassan, óvatosan vezetett. Amikor az országútról rákanyarodtak a farmhoz vezető bekötőútra, az út legveszélyesebb szakaszán már túljutottak.Nemsokára feltűntek előttük az udvarház fényei. Nancynek eszébe jutottak a régi idők, amikor egy-egy fárasztó nap után, ha hazatért, otthonuk barátságosan kivilágított ablakai fogadták.Hirtelen szörnyű honvágya támadt. A farm azonban, ahol felnőtt, ma már másoké. Amikor Nancy apja meghalt, rengeteg adósság maradt utána, és a lány látástól vakulásig dolgozott, hogy ne kelljen eladnia a birtokot. Végül a tetemes ügyvédi költségek és az ítéletben kiszabott magas pénzbüntetés mégis arra kényszerítette, hogy elárvereztesse a farmot.A Deaton család nemzedékeken át foglalkozott marhatenyésztéssel. Hol jobban, hol rosszabbul éltek belőle. Nancy volt a család utolsó sarja, és mindent elveszített. A lány bűntudatát az sem enyhítette, hogy a farm már korábban hanyatlásnak indult, de ő még így is elkerülte volna a bukást, ha mostohabátyja mocskos üzelmei nem húzzák keresztbe a számításait.Oliver kikapcsolta a motort, s a hirtelen beálló csend kizökkentette Nancyt a gondolataiból. Elegendő volt egy pillantást vetnie a férfira, hogy megsejtse, Oliver valami barátságtalant készül mondani. Hirtelen a házban látott kislány jutott az eszébe.– Ne aggódjon, Mr. Kincaid! Én marhalopásért voltam elítélve, nem pedig kiskorúak megrontásáért. Ha a szakácsnője ad egy kanna forró teát meg valami ennivalót, azonnal visszavonulok az egyik pajtába.A férfi továbbra is ridegen nézett rá, így hát folytatta:– Egyébként nem vagyok olyan ügyes tolvaj, hogy a nadrágzsebemben észrevétlenül el tudnék rejteni néhány marhát. Főleg nem ilyen pokoli időben.Oliver ekkor hirtelen föléje hajolt, a lány pedig ijedten összerezzent, és védekezőleg az arca elé kapta a kezét. A férfi azonban megragadta a csuklóját, és Nancy hasztalan próbált a szorításából szabadulni. Oliver közben még közelebb került hozzá, és lassan átnyúlt a válla fölött. A lány csak akkor értette meg, mit akar a férfi, amikor meghallotta a kikapcsolt biztonsági öv kattanását.– Azt hitte, hogy meg akarom ütni? – kérdezte Oliver, és közelebb húzta magához Nancyt.A lány riadt tekintete azonnal elárult mindent. A férfi tudta, ha most elengedné, biztosan elszaladna.– A fenébe is, Nancy! Néha szitkozódom meg káromkodom, de nőt még soha életemben nem ütöttem meg.A lánynak hirtelen az az érzése támadt, hogy Oliver érintése most valahogy megváltozott. Egymásra néztek, és Nancynek úgy tűnt, ebben a pillanatban történt közöttük valami megmagyarázhatatlan.A férfi végül tétován elengedte a csuklóját, a lány pedig azonnal hátrébb húzódott.– Fogja a takarót, és menjen be a házba! A csomagját majd én beviszem.– Köszönöm, én is elbírom – ellenkezett Nancy, és örült, hogy megszűnt közöttük az iménti furcsa feszültség.A pokrócot odaadta a férfinak, majd felhúzta nedves kesztyűjét, és kinyitotta a teherautó ajtaját. Amikor hátranyúlt a csomagjaiért, a fejében tompa fájdalmat érzett, és észrevette, hogy remeg a keze. ő akarta kiemelni az útitáskáját, de Oliver megelőzte. A férfi megfogta a csomagokat, és kiszállt, még mielőtt Nancy tiltakozhatott volna, majd határozott léptekkel elindult a ház felé.A lány titokban örült, hogy Oliver segít neki. A feje még mindig fájt, és a jeges szél kellemetlenül az arcába vágott.Óvatosan követte a férfit a házba. Amikor felment a veranda lépcsőjén, Oliver eléjött, és megfogta a könyökét. A lánynak jólesett ez a figyelmesség, de igyekezett nem mutatni. Alighogy beléptek a házba, Nancy eltolta magától a férfit, akinek érintése furcsa érzéseket keltett benne.– Ha akarja, vegye le a cipőjét. A holmiját egyelőre csak akassza be a gardróbba. Később majd megszáríthatja valahol. – Oliver már levetette a kabátját meg a csizmáját, és a konyha felé indult.Kicsit később Nancy is követte. A konyhában olyan meleg fogadta a lányt, hogy a hirtelen hőmérsékletváltozást kifejezetten kellemetlennek érezte, és egész testében remegni kezdett.– Te jóságos ég! Hiszen maga félig megfagyott! – kiáltott fel Alva, amikor megpillantotta Nancyt. – Bújjon ki gyorsan azokból a nedves ruhákból, és vegyen azonnal egy forró fürdőt!– Majd én gondoskodom róla – vágott közbe Oliver. – Maga inkább fektesse le Janie-t!A férfi nyers közbeszólása annyira megbántotta Alvát, hogy azonnal sarkon fordult, és szó nélkül kiment a konyhából.Oliver egy csészét vett elő a szekrényből, és megtöltötte forró kávéval. Amikor a lány remegő kézzel átvette tőle, egy kevés kávé a férfi kezére csöppent. Nancy sietve elnézést kért.– Nem történt semmi – felelte Oliver, majd kivitte a lány csomagjait a konyhából.Nancy két kezét a csészére kulcsolva követte a férfit. A folyosón ismét úrrá lett rajta a bezártság nyomasztó érzése. Pedig amióta a buszról leszállt, nem kínozta ez a szorongás. Eszelős félelem szorította össze a mellét, szinte levegőt sem kapott.– Jön? – Oliver a folyosó végén állt egy ajtóban.Nancy szégyellte megmagyarázhatatlan rettegését, így hát megpróbálta nem kimutatni, és sietős léptekkel a férfi után indult.– Itt elalhat ma éjjel. Az én szobám a folyosó túlsó végén van – intett a fejével az ellenkező irányba Oliver.A lány úgy sejtette, hogy ez valami figyelmeztetés akar lenni.– Vegyen egy forró fürdőt! Később együtt vacsorázunk a nappaliban – mondta kimérten a férfi, majd becsukta Nancy mögött az ajtót.A halk kattanás ismét nyugtalansággal töltötte el a lányt. Azonnal az ajtóhoz lépett, és ijedten lenyomta a kilincset. Megkönnyebbülten állapította meg, hogy az ajtót nem zárták be, majd homlokát a sima fához támasztotta, míg szívverése meg nem nyugodott egy kissé. A legszívesebben sarkig kitárta volna az ajtót, de uralkodott magán, és beérte annyival, hogy résnyire nyitva hagyta.A nyomasztó rettegést még mindig nem sikerült legyűrnie.Nem sokkal később Nancy már a forró fürdővízben fekve töprengett a szorongásain. Tulajdonképpen soha életében nem félt semmitől, a bezárt ajtók és a szűk terek most mégis megmagyarázhatatlan szorongással töltötték el.Persze, ha jobban belegondol, a börtönben töltött hosszú évek bizonyos fokig megmagyarázzák a félelmeit. Wyoming tágas mezőin nőtt fel, a szabadság gyerekkora óta éppúgy a lételeme volt, akárcsak a levegő.Nem csoda hát, hogy a börtönt elviselhetetlenül borzalmasnak érezte. Csupán a remény adott neki erőt ahhoz, hogy kibírja. Elhatározta, kiszabadulása után bebizonyítja az ártatlanságát.Soha nem gondolta volna, hogy a rég várt szabadság első napján rögtön ilyen keserves csalódás éri majd. Oliver Kincaid viselkedése megértette vele, hogy korántsem lesz olyan könnyű visszatérnie a kinti világba. Ilyen gyanakvó, ellenséges légkörben hogyan bizonyítja majd be az ártatlanságát?Kiszállt a kádból, megtörölközött, és a szobájába ment. Miután felöltözött, körülnézett alkalmi szállásán. Az ágyra terített gyapjútakaró, a csipkés terítő a komódon és a fehér függöny meg az aranysárga lámpaernyő olyan kellemes hangulatot árasztott, mintha csak otthon lenne, valamikor a régi szép időkben.A lány hirtelen nem is értette, miért szorongott itt az előbb. Ebben a szobában aztán igazán semmi sincsen, ami a börtönre emlékeztethetné. Valószínűleg szüksége van még egy kis időre, amíg megszokja a szabadságot.Nancy semmiképp sem akarta hagyni, hogy a félelem beköltözzön az életébe.Az ajtóhoz lépett, és egy határozott mozdulattal becsukta.

3. FEJEZETOliver ezen az estén a szokottnál is korábban küldte aludni Janie-t. Kárpótlásként megígérte a kislánynak, hogy másnap eljöhet vele megnézni a skótjuhászkölyköket. Azt remélte, hogy Nancy Deaton addigra már Red Horse-ban lesz.Idegesítette a lány jelenléte, és nem hitte, hogy ennek bármi köze lenne Nancy zavarba ejtő szépségéhez. Végtére is nem volt már gyerek. Hat éve veszítette el a feleségét, és a gyászév letelte óta több csinos nő is megfordult már az életében.

5

Könnyen tett szert női társaságra, ha éppen erre vágyott, de azonnal visszahúzódott magányába, amikor ezt diktálta a kedve. Így hát nem tulajdonított különösebb jelentőséget a szerelmi kalandoknak. Nancy büntetett előélete nyugtalanította inkább. Nem akarta, hogy a kislánya ilyen emberek közelében legyen.Miután egy puszival elbúcsúzott Janie-től, lement a nappaliba. Meglepődve torpant meg az ajtóban. Nancy, aki szemmel láthatólag nem vette észre a férfi érkezését, a kandalló előtt állt, és hosszú, hullámos haját szárítgatta. Oliver korábban sötétbarnának látta a lány haját, a dús fürtök azonban most, a tűz fényében hol vörösesen, hol aranyszínben csillogtak.Nancy váratlanul megfordult. Lehunyt szemmel, lassan ringatózott a meleg lángok előtt, és időnként sűrű hajába túrt, hogy gyorsabban száradjon. Lényéből most valami olyan erős érzékiség sugárzott, hogy Oliver képtelen volt kivonni magát a hatása alól.A férfi gyorsan előrébb lépett, és hogy megtörje a varázst, szenvtelen hangon megjegyezte:– A szobájában biztosan van hajszárító.Nancy ijedten nyitotta ki a szemét.– Meg se néztem. Mindegy, így is jó.A lány hamarosan befejezte a szárítkozást, és egy fésűvel próbálta rendbe szedni a haját. Amikor végzett, várakozóan Oliverre pillantott.– Foglaljon helyet! Megmondom Alvának, hogy tálalhat – mondta a férfi.Nancy leült az egyik kényelmes karosszékbe. Oliver mogorva hangja azonnal az eszébe juttatta, hogy nem szívesen látott vendég ebben a házban, legfeljebb a vihar végét várhatja ki itt, a melegben.Ha két órával korábban érkezik a Kincaid-farmra, akkor még a vihar beállta előtt visszaérhetett volna Red Horse-ba. Nem először fordult elő vele, hogy egy kedvezőtlenül megválasztott időpont miatt kellemetlen helyzetbe keveredett. A mostohabátyjától, Randytől tanulta meg, hogy szerencsétlen következményei lehetnek annak, ha valaki rossz időben, rossz helyen tartózkodik.Nancy megfordult, és a tüzet nézte. Mindig elöntötte a harag, ha a múltbeli eseményekre gondolt.Miután az apjától megörökölte a farmot, az adót is alig tudta kifizetni. A marhaállomány egy részét el kellett adnia, ez azonban csak újabb gondokhoz vezetett.Kénytelen volt elbocsátani néhány alkalmazottat, mert nem tudta fizetni őket, és ő próbált meg dolgozni helyettük is. Így annyi dolga lett, hogy észre sem vette Randy marhalopásait. Természetesen feltűnt neki, hogy a mostohabátyja gyakran nem tölti otthon az éjszakákat, és olykor szórja a pénzt, de nem fogott gyanút.Csak akkor szidta meg Randyt, ha egy-egy napra kimaradt a munkából.Eli, az apja, sohasem jött ki jól a mostohafiával. Hiábavaló igyekezete, hogy rendes embert faragjon belőle, csak még tovább mélyítette a szakadékot kettejük között. Eli viszolygott a gyenge emberektől, Randy pedig viszolygott a kemény munkától. Ez az ellentét végül oda vezetett, hogy az apja a végrendeletében kitagadta Randyt az örökségéből.Nancynek azonban ettől nem lett könnyebb a helyzete. Felkészületlenül érte, hogy apja halála után át kellett vennie a farm irányítását. Eli persze azért végrendelkezett így, mert szentül meg volt győződve arról, hogy egy Deaton lány éppúgy el tudja igazgatni a farmot, mint egy férfi. Mindig kemény munkára nevelte a lányát, szerette őt és bízott benne.Nem is lett volna semmi baj, ha Nancynek nem támad lelkiismeret-furdalása, amiért az apja ilyen rosszul bánt Randyvel. Lustasága miatt ugyan őt kellett volna elsőként elbocsátania, de Nancy engedte, hogy maradjon. Álmában sem gondolta volna, hogy Randy a környékbeli marhatolvajok vezetője. Mire pedig gyanút fogott, már késő volt.Egy éjszaka titokban követte a mostohabátyját, és rajtakapta, amint társaival épp elkötötte a szomszéd tíz legjobb marháját. Amikor kérdőre akarta vonni, a távolban felbőgtek a rendőrség szirénái.– Harper seriff nyilván névtelen bejelentést kapott. – Nancy hirtelen nem is értette, mit akar ezzel Randy mondani. A férfi gúnyosan folytatta: – Rendkívül figyelemreméltó, hogy a vén hülye ezúttal véletlenül helyes irányba tart. Már attól féltem, megáll hárommérföldnyire innen, és nem talál ide.Randy két társa felröhögött, és már rohantak is a teherautójuk felé, amely mellett egy marhaszállító kocsi állt.– Mi történik itt? – kérdezte dühösen Nancy. Idegesen pillantott a közeledő rendőrautók felé, majd a mostohabátyja után iramodott, és elállta az útját. – Szóval te lopkodod hónapok óta a barátaink és a szomszédaink marháit?– Azok a te barátaid és a te szomszédaid – felelte csúfondárosan Randy. – A tiedéi meg azé a szerencsétlen apádéi, aki a marhatenyésztők királyának képzelte magát – tette hozzá vigyorogva. – Ha tudnád, mennyire gyűlöltem azt a vénembert. Amíg élt, nem tudtam megvalósítani a terveimet, de most a kicsi lányán bosszút állok.– Mit jelentsen ez? – Nancy már a legrosszabbtól tartott.– Sajnos, nincs időm elmagyarázni. – Randy fejével a közeledő rendőrautók felé intett. – Azonkívül nem akarom elrontani a jó öreg Harper seriff meglepetését, aki majd egyedül téged talál itt. Szegény feje alig lesz képes elhinni, hogy az elmúlt hónapok marhalopásai mind a kis Deaton lány lelkén száradnak.Randy durván félrelökte Nancyt, majd beszállt a teherautóba, és elhajtott vele.A lánynak szinte földbe gyökerezett a lába a döbbenettől.Nem sokkal később három rendőrautó állt meg szirénázva az otthagyott marhaszállító mellett. Randy és társai persze addigra már rég eltűntek a dombok mögött.Nancy bizonytalan léptekkel elindult a rendőrök felé, és ezzel kezdetét vette a több mint két évig tartó rémálom. Mivel a seriff sehogy se tudott Randy bandájának a nyomára bukkanni, mindenképpen Nancy bűnösségét akarta bebizonyítani…– Remélem, szereti a bélszínt. – A lányt Oliver hangja riasztotta fel gondolataiból. A férfi egy tálcát nyújtott felé.Nancy mosolyogva köszönte meg a vacsorát, és a tálcát a combjára tette. Oliver visszament a konyhába a saját tálcájáért, a lány pedig élvezettel kóstolgatta a fenséges pácolt húst. Köretként sültkrumplit és vegyessalátát fogyasztottak. A vacsorát egy szelet almatorta koronázta meg.Nancynek ismét a régi szép idők jutottak az eszébe, és szörnyű honvágya támadt.– A maga Mrs. Campbellje nagyszerű szakácsnő – jegyezte meg vacsora után, a kávéját kortyolgatva. – A bélszín ragyogó volt. Nagyon köszönöm.Oliver nem válaszolt. Egy ideig szótlanul ücsörögtek és a tüzet nézték, majd Nancy megkérdezte:– Előreláthatólag meddig tart még a vihar?– A legutóbbi időjárás-jelentés szerint legalább holnap estig. Húsz-harminc centis hó várható.A lány komoran bólintott. Kényszerűségből tehát még maradnia kell néhány napig. Tudta, hogy a férfi egy cseppet sem örül ennek. Valószínűleg az nyugtalanítja a leginkább, hogy esetleg kapcsolatba kerülhet a kislányával.– Szívesen dolgoznék a szállás meg az étkezés fejében. – Nancy látta Oliver arcán, hogy ez az ötlet nem teszi valami boldoggá.– Nem fáj a feje?Nancy közönyösen megvonta a vállát.– Ó, már csak alig. Reggelre valószínűleg el is felejtem.Ismét kínos csend következett. A lányt egyre jobban zavarta, hogy nem szívesen látott vendég ebben a házban, s hirtelen nagyon elveszettnek és magányosnak érezte magát. Amíg a Deaton-farm megvolt, mindig tudta, hogy hová tartozik. A farmmal együtt azonban a biztonságérzetét és a jövőbe vetett hitét is elveszítette.Most már nem tartozott sehová.– Bántja valami?Nancynek feltűnt, hogy a férfi mély hangjába most némi gyöngédség vegyül.Úgy látszott, mintha Oliver sejtené, mi zajlik le benne, ez azonban a lányt csak még nagyobb óvatosságra intette. Az érzései valószínűleg a legkevésbé sem érdeklik Olivert, ha pedig elmesélné neki a történetét, biztosan azt hinné, hogy csak részvétet akar ébreszteni maga iránt. Ezt viszont Nancy nem tudta volna elviselni.– Hosszú volt ez a mai nap. Most már szívesen lefeküdnék. – A lány felállt, fogta a tálcáját, és kivitte a konyhába. Oliver követte.– Tegye csak bele a mosogatóba.A szobájáig vezető hosszú, szűk folyosón Nancyt most nem kínozta a bezártság érzése. A mellette lépkedő Oliveren kívül semmire sem tudott figyelni.– Ha még holnap reggel is ragaszkodik az ötletéhez, akkor adok majd magának valami munkát.Nancy megállt a szobája ajtajában, és a férfi felé fordult.

6

– Nagyon szeretném.A férfi egy pillanatig habozott, mintha még mondani akarna valamit, de aztán csak jó éjszakát kívánt, és bement a szobájába.Nancy észrevette, hogy Oliver résnyire nyitva hagyta az ajtaját. Rögtön az villant az agyába, hogy ez csak óvintézkedés lehet arra az esetre, ha ő le akarna surranni éjszaka összeszedni az ezüst evőeszközöket.Kis idő múltán már a kényelmes, széles ágyban feküdt, de még sokáig nem tudott elaludni. A szél zúgását hallgatta. Különös módon biztonságban érezte magát ebben a házban. Még egy utolsó pillantást vetett az ajtóra, amelyet ő is résnyire nyitva hagyott.Nancy fáradtan nekitámaszkodott az istálló falának, és belekortyolt a kávéjába.Néhány méterre tőle a szalmán ott feküdt a vajúdó üsző. A fájások reggel hét körül kezdődtek, és tíz órán keresztül tartottak.A lánynak annyi dolga akadt egész nap, hogy enni is alig maradt ideje. Bár fáradt volt, kifejezetten jól érezte magát. Szeretett segíteni a tehenek ellésénél, szerette gondozni az újszülött kisborjúkat. Sokszor csinált már ilyet életében, de még sosem jelentett neki ekkora örömet, mint ma.Elmosolyodott magában.– Csak nem valami viccet mesélt neked az a tehén? – Harv Bennet, az egyik állatgondozó, akivel a lány egész nap együtt dolgozott, barátságosan vigyorogva állt meg az istálló ajtajában. Hófehér hajú, szélcserzett arcú férfi volt.– Már legalább egy félórája nem viccelődik – felelte Nancy, aki jól megértette magát a rokonszenves emberrel.– Úgy látszik, mindjárt jön a borjú. – A férfi egy doboz cigarettát vett elő a zsebéből, és rágyújtott. – Ahhoz képest, hogy ez az első ellése, igazán jól csinálja.Nancy bólintott.– Hála istennek. Hiszen ma már épp elég nehéz szülésünk volt.A másik istállóban két tehénben rosszul feküdtek a borjak, egy harmadiknak pedig ikrei születtek. Ráadásul a két kis borjúnak elles közben összeakadt a lába, és a lánynak be kellett nyúlnia a szülőcsatornába, hogy szétválassza őket.Harv fejével az istálló túlsó végében lévő karám felé intett.– Ott is lefeküdt az egyik, de úgy látszik, még nincs kedve szülni. Valószínűleg megvárja, amíg Charlie odajön hozzá.Nancy elmosolyodott. A legtöbb farmer számára az volt a legfontosabb, hogy a teheneknek segítsen az ellesnél.– Javult valamit az idő? – érdeklődött a lány, miközben még egyet kortyolt a kávéjából.– Ugyan, még mindig fúj a szél, és szakad a hó. Az utak teljesen járhatatlanok. Ebben egyedül az a jó, hogy ilyenkor a marhatolvajok is békén hagynak minket. Ha ez így megy tovább, maga még legalább egy hétig nem tud elmenni. – Harv jókedvűen felnevetett, majd hozzátette: – Beszélnie kellene a főnökkel. Jó szakemberekre mindig szükségünk van.Nancy megpróbált mosolyt erőltetni az arcára. Harv már korábban is célozgatott erre, de akkor a lány úgy csinált, mintha nem hallotta volna. Most viszont nem térhetett ki egykönnyen a válasz elől.– Az igazat megvallva, nekem túl hideg ez a vidék – felelte végül, bár ez színtiszta hazugság volt.A valóságban Nancy minden telet Wyomingban töltött, és ennél hidegebb időket is megélt már. A büszkesége azonban nem engedte, hogy elárulja az igazságot: Oliver Kincaid elutasította a jelentkezését, mégpedig olyan okból, amivel Harv és mindenki más is egyetértett volna.Nancy hálás szívvel gondolt most Oliverre, amiért a férfi nem adta őt ki az emberei előtt. Azt mondta nekik, hogy a lány Red Horse-ban lekéste a buszt, és a vihar miatt nem tudott továbbmenni, ő pedig véletlenül arra járt, és szállást kínált neki. Mivel Alva Campbell is a házban lakott, a meghívásban senki sem talált semmi visszatetszőt.Mindenesetre a viharnak köszönhetően most itt volt a lehetőség a lány előtt, hogy bizonyítsa a szakértelmét. Jólesett neki, hogy a képességeit megbecsülik, még akkor is, ha most nem főnökként, hanem beosztottként kellett dolgoznia.– Azt mondja, hogy errefelé túl hideg van? Ez a hét legjobb vicce. – Harv kedélyesen kacsintott. – Pedig fogadni mernék, hogy valamelyik északi farmról jött. Ha nem Wyomingból, akkor Montanából.Nancy kiitta az utolsó korty kávéját, és zavartan nézett a termoszra.– Attól, hogy farmon nőttem fel, még utálhatom a telet – bökte ki végül.Megint hazudni próbált. Valójában nagyon is szerette Wyoming szélsőséges időjárását. A zord telet éppúgy, mint a tikkasztó nyarat, számára mindkettő igazi kihívást jelentett.Még mielőtt Harv bármit is felelhetett volna, kinyílt az istálló ajtaja, és három férfi lépett be rajta. Hirtelen jeges szél csapott be az istállóba, míg be nem csukták az ajtót.– Itt az ideje, hogy kapjunk egy kis segítséget, főnök – kiáltotta kedélyesen Harv, majd így folytatta: – Ennek az átkozott hóviharnak az az egyetlen előnye, hogy idezárta közénk Miss Nancyt. Miért ne maradhatna itt a békésebb időkben is? Nem akar új embereket felvenni, főnök? Miss Nancy csodálatosan bánik a tehenekkel, és úgy dolgozik, mint két férfi. Ráadásul az összes alkalmazottjánál csinosabb.A lány elvörösödött, mert rettentő kellemetlenül érezte magát Harv dicshimnuszától. Oliver a férfit hallgatva egyre komorabb lett. Valószínűleg arra gyanakodott, hogy Nancy kenyerezte le az öreget: járjon el közvetítőként az érdekében.A lány arra számított, hogy Oliver majd szigorúan rendre utasítja az alkalmazottját, de legnagyobb meglepetésére nem ez történt. A férfi csak nézte őt szótlanul.– Na, látom, megint elefánt voltam a porcelánboltban – morogta vigyorogva Harv. – Ha mindig kapnék egy dollárt, amikor valami rosszat szólok, már rég milliomos lennék.– Ti végeztetek mára – közölte Oliver, anélkül hogy válaszolt volna az iménti megjegyzésre.Nancy követte őt az istálló ajtaja felé, és közben begombolta a dzsekijét, meg felhúzta a kesztyűjét. Amikor kiléptek a szabadba, úgy érezte, hogy a jeges szél már az első pillanatban áthatol vékony ruháján. Széles karimájú kalapját mélyen a szemébe húzta, hogy legalább az arcát védje valamelyest.A vihar időnként annyira felerősödött, hogy a munkásoknak egy kötelet kellett kifeszíteniük a távolabb fekvő istállóépületek és az udvarház között, ezzel könnyítették meg a tájékozódást.Amikor átvágtak a hófútta farmon, Nancy egyszer csak megérezte Oliver kezét a könyökén. Az első pillanatban meglepődött, aztán hálásan gondolt arra, hogy a férfi megtermett alakja némi védelmet nyújt neki a viharban. Csodálatos biztonságban tudta magát a férfi oldalán, de nem akart túlságosan a hatalmába kerülni ennek az érzésnek.Hirtelen remegni kezdett a hidegtől, s Oliver ezt mintha azonnal megsejtette volna. Átölelte őt, Nancy pedig szorosan hozzábújt, átkarolva Oliver derekát. A lány tudta, hogy csak a rettenetes hideg miatt történik mindez, mégis határtalanul élvezte.Amikor megérkeztek az udvarházba, Nancy örült, hogy megszabadult végre a harapós fagytól, ugyanakkor sajnálta, hogy el kell válnia Olivertől.– Ezt az átkozott dzsekit eltehetné nyárra – morogta a férfi, amikor becsukta maguk mögött az ajtót. – Ha még holnap is itt lesz, húzza fel azt a melegebb kabátot, amit Alva keresett elő magának, különben…Oliver hirtelen elhallgatott, és egy dühös pillantást vetett a lányra. Aztán elfordult, hogy csizmájáról lerázza a havat.Nancy megértette a férfi rosszkedvét. Sejtette, hogy nem a dzseki miatt dühös, hanem azért, mert ő még beláthatatlan ideig nem hagyhatja el a farmot.Oliver nem olyan embernek látszott, aki lenyeli a mérgét, ha valami nem a kedve szerint történik. Nancy olyan férfinak tartotta őt, aki erős akaratával és eltökéltségével minden gondját megoldja, és mindig eléri a kitűzött célt. Fájdalommal gondolt arra, hogy az apja ugyanilyen ember volt, és ezeket a tulajdonságokat ő is tőle örökölte.Oliver figyelmét nem kerülte el a lány szomorú tekintete. Tudta már jól, hogy Nancy a közönyösség álarca mögé rejti az érzelmeit. Ez pedig hatott rá, ha akarta, ha nem.Nagyon nem örült neki, hogy az első pillanattól kezdve vonzónak találta a lányt. Az elmúlt éjszaka is mindvégig nyugtalanította a gondolat, hogy Nancy csupán néhány szobányira alszik tőle. Nappal pedig egyfolytában az a kép lebegett a szeme előtt, ahogy a lány a kandalló előtt állva a haját szárítja.Bosszantotta, hogy másra sem tud gondolni. Amikor aztán Harv elragadtatottan dicsérni kezdte Nancyt, és azt ajánlotta, alkalmazza őt, Oliver számára világossá vált, hogy a lány előnyben van vele szemben. A kérdés már csak az, kihasználja-e ezt Nancy, vagy sem?Amikor az istállótól a ház felé tartottak, és ő átkarolta a lányt, először azt gondolta, csak lovagiasságból teszi, hogy a tomboló viharban megvédje őt. Később azonban, amikor érezte magához simulni Nancy izgatóan puha, mégis feszes testét, már tudta, mindez csak önámítás. A lány közelsége felizgatta, és csak ürügyet keresett, hogy magához szoríthassa őt.

7

Oliver abban reménykedett, hogy a vihar hamarosan elül, és a városba vezető út járhatóvá válik. Akkor aztán végre eltűnik innen ez a nő! Semmiképpen sem akart odáig jutni, hogy a vágyon kívül mást is érezzen Nancy iránt. Abból csak baj származna meg szenvedés.Miután a lány lesöpörte farmerjáról a havat, megkérte Olivert, hogy a nadrág hátsó részének letisztításában segítsen neki. Amikor Nancy viszonozni akarta a szívességet, a férfi rámordult:– Hagyja csak, majd én elintézem! Menjen inkább zuhanyozni! Hatkor lesz a vacsora.Nancy hirtelen megelégelte a férfi örökös rosszkedvét, és elhatározta, ezúttal nem nyeli le a békát.– Hallgasson ide, Kincaid! – csattant fel, miközben kikapta Oliver kezéből a kefét, és tisztogatni kezdte a férfi nadrágját. – Nekem éppolyan kellemetlen, mint magának, hogy itt rekedtem a farmján. A munkámmal azonban igyekszem megszolgálni a szállást meg az ellátást, tehát ne rajtam töltse ki a mérgét. Ha magát zavarja valami, mondja meg nyíltan. Ha pedig csak annyi az egész, hogy tisztességes polgárként nyugtalanítja egy börtönviselt nő jelenléte, akkor térjen ki az utamból, vagy szedjen nyugtatókat, amíg végre tovább nem állhatok innét.Nancy még látta, milyen döbbenten néz rá a férfi, aztán hirtelen sarkon fordult, és büszkén felvetett fejjel bevonult a konyhába.

4. FEJEZETNancynek korábban gyakran akadt dolga engedetlen alkalmazottakkal, akik vonakodtak teljesíteni egy nő utasításait. Ő maga azonban még sohasem dolgozott másnak a farmján. Az egyetlen, akinek engedelmeskednie kellett, az az apja volt.Származása és neveltetése szerint ugyanolyan rangúnak számított, mint Oliver Kincaid, bár a férfi erről semmit sem tudott.A konyha felé tartva Nancy azon töprengett, vajon Oliver rossz néven vette-e határozott fellépését? Vane még esélye arra, hogy megkapja az állást, vagy végérvényesen lemondhat róla?A konyhában leült az asztalhoz, és hamarosan a férfi is követte őt. Alva kis idő múltán felállt, és a vacsoráját bevitte a szobájába, hogy tévénézés közben egye meg. Oliver szemmel láthatóan nem örült ennek. Nyilván arra számított, hogy Alva majd eltereli Janie figyelmét Nancyről. A vacsora meglehetősen nyomott hangulatban zajlott, bár a kislány újból és újból megpróbált beszédbe elegyedni a felnőttekkel.– Papa, mikor nézhetem meg a kisborjúkat? – faggatta Olivert, miközben bekapott egy darab csirkehúst.A férfi szigorúan nézett a lányára.– Ezt ma már háromszor kérdezted.– Nem háromszor, négyszer – felelte teli szájjal a kislány.– Na jó, akkor négyszer. De az ember nem beszél teli szájjal.Janie gyorsan lenyelte a falatot.– Nemsokára minden kisborjú megszületik, én meg semmit sem láthatok belőlük emiatt a buta vihar miatt. Lópikulát az ilyen időbe!– Ne beszélj csúnyán!– A lópikulát, az nem csúnya, papa.– De, csúnyát is jelent, ezért nem szabad mondani – morogta Oliver. – Nem mondta a tanító néni?Janie kérdően nézett Nancyre, hogy megtudja, ő mit gondol erről. A lány azonban elhatározta, hogy közömbös és lehetőleg észrevétlen marad. Nyugodtan evett tovább.– Te sokkal csúnyábbakat szoktál mondani, papa. Te káromkodsz! – közölte a kicsi, mire ismét csend lett a konyhában.– Ha egy felnőtt káromkodik, akkor arra oka van – magyarázta rövid hallgatás után Oliver.– A tanító néni azt mondta, hogy minden káromkodás csúnya – makacskodott Janie. – Én pedig elmondtam Mrs. Hardynak az összes káromkodást, amit tőled hallottam.Oliver szólni sem tudott megrökönyödésében. Tekintete tanácstalanul szegeződött a kislányra. Nancy sohasem gondolta volna, hogy a kemény Oliver Kincaidet ilyen zavarba tudja hozni egy gyerek. A férfiról alkotott képe megint gazdagabb lett.Janie az apjára nézett. Tekintete egyszerre volt ártatlan és kihívó.– Vacsora után azonnal mégy az ágyba! És ma nem kapsz édességet – közölte Oliver.– De ma csokipuding van! – tiltakozott a kicsi.– Igen. Nancynek meg nekem – magyarázta szigorúan Oliver. – Te majd megkapod holnap, ha addigra meggondolod, milyen szavakat illik használnia egy hétéves kislánynak.Janie félretolta a tányérját, és vágyakozva nézte a csokipudingot. Végül nagyot sóhajtva felállt, és visszatolta a székét. Dühödt pillantást vetett az apjára, majd szó nélkül kiment a konyhából.– Most ne mondjon semmit! – parancsolt Nancyre Oliver, miközben tovább ette a zöldbabot.A lány igyekezett komoly maradni, a férfi azonban túlontúl is mulatságosnak látszott ebben a pillanatban.– Hát jó, nevessen csak, ha tetszik – dünnyögte Oliver, amikor észrevette, hogy Nancynek már remeg a szája széle.A lány végül nem bírta tovább. Halkan rázta a nevetés.– Apának lenni napról napra nehezebb – jelentette ki a férfi, és letette a villát.A hangulat megváltozott. Oliver tekintete hirtelen derűs lett, végre egyszer is elveszítette a komolyságát.Nancy úgy érezte, megtört a jég kettőjük között. Már évek óta nem nevetett ilyen felszabadultan.Miután kimulatták magukat, Nancy mosolyogva nézett a férfira. Oliver azonban ismét gyanakvóan pillantott rá. A lány meg mert volna esküdni, hogy Olivernek megint az jár az eszében, kicsoda is ő, és miért nem kívánatos a társasága.A lány kedvetlenül letette a villáját, és felállt az asztaltól.– A pudinghoz már nincs étvágyam. Segítsek elrakodni?A férfi egy darabig némán figyelte Nancyt, majd vontatott hangon válaszolt:– Nem, majd megcsinálom egyedül. Menjen fel nyugodtan a szobájába, ha akar.Nancy kis idő múltán már az ágyában feküdt. Arra gondolt, hogyan vezette őt Oliver az istállótól a házig. Az erős karok biztonságot jelentettek a számára, de tulajdonképpen nem ez volt a legfontosabb abból, amit akkor érzett.Egyetlen férfi érintése sem izgatta még ennyire föl, mint Oliveré. Férfiak között nőtt fel, néhányukba szerelmes is lett, de senki közelsége nem ébresztett még benne ilyen heves érzelmeket.Vajon nem természetes-e, hogy ilyen hatással van rá Oliver? Sok közös vonást fedezhetett fel kettőjükben, és Nancyt soha nem rémítették az erős, céltudatos férfiak, hiszen az apja is ugyanilyen volt.Az apja egyébként ugyanazzal a gondos, szeretetteljes szigorral igyekezett nevelni őt, amivel Oliver próbálta Janie-t kordában tartani. Bármilyen durván viselkedik is vele a férfi, azok után, amit ma este a vacsoránál tapasztalt, más szemmel kell néznie rá.Nancy megkönnyebbült, hogy legalább valamit sikerült tisztáznia magában, lehunyta a szemét, és hamarosan elaludt.Másnap reggel még mindig havazott, de a jeges szélfúvás kissé alábbhagyott.Mivel a hőmérséklet még mindig fagypont körül mozgott, Nancy felvette azt a kabátot, amelyet Alva keresett elő neki.– Van valami kifogása ellene, hogy ma a lovakkal foglalkozzon? – kérdezte Oliver útban az istállók felé.– Dehogy! Épp ellenkezőleg – felelte a lány.Beléptek az istállóba, és miután a férfi mindent megmutatott, Nancy nekilátott a munkának. A lovakat egymás után kivezette a helyükről, hogy lekefélje őket, és kicserélje alattuk az almot. Alaposan kitakarította az állásokat, és a vályúkat megtöltötte friss zabbal. Elégedetten állapította meg, hogy semmit sem felejtett el, és ez a munka is könnyen megy neki.A hóvihar, amely embert és állatot egyaránt próbára tett, Nancynek csak jót hozott. Mivel az időjárás-jelentés a vihar folytatódását ígérte, egyelőre még nem kellett attól tartania, hogy elveszíti a tetőt a feje fölül. Nyugodtan gondolkozhatott, mihez kezdjen majd a későbbiekben.A reggelinél Oliver ismét harapós kedvében volt, de a lány tudta, ennek most kivételesen nem ő az oka. Minél tovább tart ez az ítéletidő, a férfi annál több állatot veszít el. Valószínűleg néhány kisborjú megfagyott már, és ilyenkor a takarmányozás is nehezebben megy. Nancy ismerte jól ezt a helyzetet, ő is átélte már többször, milyen idegölő dolog a vihar elültére várni.A lány épp az utolsó állásból vitte ki a trágyát, amikor Harv lépett be az istállóba.– A főnök azt akarja, hogy új alom kerüljön a sarokba, a nagy boxba, és a jászolt is töltse fel. Behozzuk a csődört, ha meg tudjuk fogni. Az a fekete ördög szinte kezelhetetlen. Vigyázzon magára!Nancy néhány gyors mozdulattal szalmát hintett szét az állásban, a jászolba pedig zabot szórt. Alighogy végzett, jeges fuvallatot érzett a hátán.Harv és Oliver kétoldalt szorosan fogva próbálták bevezetni a csődört. A lovat alig lehetett tartani, vadul rázta a zablát.A lánynak hirtelen a lélegzete is elakadt.

8

– Rounder! – sikoltott fel, de hangját elnyomta az odakint tomboló vihar.Nancy ekkor már az istálló ajtaját fogta, hogy be ne csapja a szél. Óvatosan behajtotta a kaput, és rátolta a zárat, közben azonban egy pillanatra sem vette le szemét a csődörről.Semmi kétség, ez Rounder, az ő lova!Nancy a születésétől kezdve ismerte, ő nevelte fel, ő lovagolta be. Nagy tervei voltak vele, de aztán minden másképp alakult, el kellett adnia a farmot, és vele együtt Roundert is. Milyen furcsa, hogy épp itt találkozik vele!– Átkozott dög! – szitkozódott Harv, miközben Oliverrel együtt megpróbálták a helyére vezetni a lovat.Nancynek egyszerűen nem fért a fejébe, hogy ez az okos, engedelmes állat mitől válhatott ilyen kezelhetetlen, vad jószággá. A lány bizonyosra vette, hogy Rounder a mostani állapotában nem ismeri meg őt. Valami szörnyűség történhetett vele, gondolta, és amikor közelebb lépett hozzá, már látta is, hogy mi.Rounder háta és tompora tele volt sebekkel. A ló ebben a pillanatban felemelte a fejét, s látszott, hogy az orrát is sebhelyek borítják. Ezek már rendesen begyógyultak, de nem múltak el nyomtalanul.Nancy hirtelen olyan rettenetes haragra gerjedt, mint eddig még soha. A legszívesebben ostorral vágott volna végig azon, aki ezt művelte, még akkor is, ha maga Oliver Kincaid lett volna az.Mély lélegzetet vett, hogy megnyugodjon. Sem Harv, sem Oliver nem bánt durván a lóval, pedig Nancynek meg kellett hagynia, az állat viselkedése még őt is kihozta volna béketűréséből.Amikor a lány még közelebb lépett Rounderhez, a csődör ismét ránézett, és hirtelen megnyugodott. Orrlyukai megremegtek, kissé előrehajtotta a fülét, s aprót horkantott, más módon azonban nem árulta el, hogy megismerte volna Nancyt.Oliver óvatosan fogta a kantárszárat, és gyöngéd hangon beszélt a lóhoz, aki most minden ellenállás nélkül hagyta magát bevezetni a boxba. A férfi levette róla a kötőféket, és rázárta az ajtót. Rounder ismét nyugtalankodni kezdett, és hátsó lábaival hatalmasakat rúgott a deszkafalba.– Ez a makacs bestia egyszerűen kezelhetetlen – dünnyögte Harv. – Remélem, legalább tenyészcsődörnek beválik majd.– Az ő csikói lesznek a legjobbak egész Wyomingban, és hogy miért viselkedik így, azt maga éppen olyan jól tudja, mint én. Durván bántak vele, az vadította el ennyire.Oliver Nancyre nézett, aki ridegen viszonozta a férfi tekintetét.– Mivel a többi lova nagyon jól ápolt, nem feltételezem, hogy ezt a csődört itt kínozták meg ilyen rettenetesen. – Nancy csak úgy remegett a dühtől. – Vagy mégis maga használta volna a pálcát?A lány számonkérő kérdését feszült csend követte.– Ha bármelyik emberem így bánna egy lóval, az háromszorosan kapná vissza tőlem – morogta elkomorult arccal Oliver.Harv, aki nem szerette volna, ha még feszültebbé válik a helyzet, gyorsan közbeszólt:– A főnök múlt ősszel vette ezt a csődört egy árverésen. Az állat olyan kiszámíthatatlan volt, mint egy vádló. A főnök azonban szereti ezt a fajtát, így megvásárolta tenyészcsődörnek.Ez kissé megnyugtatta Nancyt. Fájdalmasan nézegette Roundert, és közben érezte, hogy Oliver őt figyeli. Az lesz a legokosabb, ha elrejti az érzelmeit. A férfi épp elég gyanakvó már a büntetett előélete miatt is, biztosan nem szívesen venné, hajó kapcsolat alakulna ki közte és a csődör között. Talán előbb-utóbb el is tiltaná őt Roundertől.Elhatározta, hogy titokban tartja: ez a ló valaha az övé volt. Persze így is fennáll a lelepleződés veszélye, hiszen ha a férfi megnézi a ló papírjait, akkor megtalálhatja bennük a korábbi tulajdonos, Nancy Deaton nevét.– Nos, elégedett?Oliver olyan megsemmisítő pillantással mérte végig a lányt, mintha csak azt akarná közölni vele, hogy egy volt elítéltnek semmi joga magyarázatot követelni tőle.– Igen, elégedett vagyok – felelte kifejezéstelen hangon Nancy.– Ha itt már végzett, akár vissza is mehet a házba.Mindnyájan tudták, hogy az ebédet legkorábban két óra múlva tálalják, s a férfi állának enyhe rándulása elárulta, hogy valami idegesítő gondolat futott át az agyán.A lány bármibe le merte volna fogadni, hogy Janie jutott az eszébe, aki ebben az időben szintén a házban tartózkodik, és valószínűleg találkozik majd vele. Arra számított, Oliver ad még neki valami munkát, hogy ebédig távol tartsa a kicsitől.Várakozóan nézett a férfira, aki megsejtette, hogy Nancy keresztüllát rajta.– Valaki segíthetne helyrehozni a károkat, amiket a csődör tombolása okozott. – Ismét Harv próbálta feloldani ily módon a feszültséget.Oliver egy pillanatig még Nancyt nézte, majd elfordult, és elkezdte összetekerni a kantárszárat.A lány az öregre mosolygott.– Majd én segítek magának. Ha az ember dolgozik, gyorsabban telik az idő.Nancy tudta, hogy Harv szeret fecsegni munka közben. Talán megtudhat majd tőle egyet s mást a farmról meg Rounderről. Ráadásul még újabb alkalma is nyílik, hogy bizonyítsa a képességeit.– Nagyszerű! – Harv kifejezetten elégedettnek látszott, és azonnal indult, hogy összeszedje a szükséges szerszámokat. – Szerintem délre pont kész is leszünk.Nancy még egy pillantást vetett Rounderre. A csődör kitágult orrlyukakkal szimatolt a levegőben. Úgy tűnt, megismerte a lány szagát.Nancy arra gondolt, nem lenne szerencsés, ha azonnal kiderülne, mennyire szereti ezt a lovat, ezért sietős léptekkel elhagyta az istállót.

5. FEJEZETNancy halkan becsukta maga mögött az ajtót. Alva épp Janie-t fektette le, Oliver pedig már jóval korábban elsietett valahová, így aztán a lány észrevétlen elhagyhatta a házat. Elmúlt nyolc óra, s még mindig jeges szél fújt.Nancy mélyen a szemébe húzta kalapját, sálját pedig a szája elé tekerte. Az időjárás-jelentés ugyan további havazást ígért, a viharnak azonban az előrejelzés szerint fokozatosan csitulnia kellene. A lány biztosra vehette, hogy a Kincaid-farmon meg vannak számlálva a napjai. Talán ez az utolsó alkalom, hogy kettesben maradhat Rounderrel.Délelőtt munka közben megtudta az öregtől, hogy előző nap Rounder kitört a boxából, és behatolt egy másik tenyészcsődör mellé. High Card, az idősebb mén elhárította ugyan a támadását, de Rounder éles fogai mégis felsebezték a nyakát.A sérülés nem lehetett túl komoly, mert High Card hamar megnyugodott, és néhány perc múlva már megint békésen ácsorgott a helyén.A lány ezek után több más rémtörténetet is meghallgatott. Harv szemmel láthatóan azon igyekezett, hogy a lehető legjobb fényben tüntesse fel főnökét, és erőfeszítései nem is maradtak teljesen eredménytelenek. Amikor Nancy megtudta, hogy Olivernek már mi mindent kellett kiállnia a csődör miatt, meleg szívvel gondolt Kincaidre.Az elmúlt hat hónap alatt, amióta Rounder a farmon volt, Oliver rengeteget foglalkozott vele. A csődör egy alkalommal úgy megharapta, hogy harminc öltéssel varrták össze a karját. Később, egyszer a ló levetette a hátáról, s a férfi agyrázkódást szenvedett. Harv beszámolója szerint amikor Oliver először ült fel Rounder nyergébe, az olyan volt, mint valami háború.Az idők folyamán a csődör elfogadta lovasának a férfit, de lényegében ugyanolyan kiszámíthatatlan és veszedelmes maradt, mint korábban.Nancyt annyira elkeserítette Rounder állapota, hogy először észre sem vette, amikor Harv témát váltott, és a környékbeli marhatolvajokról kezdett el beszélni.A fickók az elmúlt év folyamán többször is meglátogatták a Kincaid-farmot. Mivel azonban mindig csak néhány marhát vittek el, és a nyomokat gondosan eltüntették maguk után, a lopásokra általában túl későn derült fény.A környékbeli gazdák kezdetben azt hitték, csak alkalmi tolvajokról van szó, de a lopások később egyre sűrűbbek lettek. A farmerek úgy gondolták, két banda is garázdálkodik a környéken, mert két különféle módszerrel dolgoztak a tolvajok.Nancynek eszébe jutottak a náluk történt lopások. Akkoriban csak egyetlen banda állt ezeknek a hátterében, annak pedig Randy volt a főnöke.Vajon a mostohabátyja még most is munkában van? Kevéssel a lány letartóztatása előtt nyoma veszett, de valószínűleg valahol másutt tovább folytatja mocskos üzelmeit.Erre a gondolatra Nancy szíve hevesebben kezdett el dobogni. Még az is átvillant az agyán, hogy talán rögtön másnap reggel el kellene utaznia. Ha kiderül ugyanis, hogy itt is Randy bandája lopja a marhákat, ő soha többé nem szerezheti vissza a jó hírét.

9

Halkan kinyitotta az istállóajtót, és belépett az épületbe. Tudta, nem várhat túl sokat. Rounder, mindazok után, amit hányattatásai során elszenvedett, valószínűleg régi gazdáját sem fogadja majd szívesebben, mint másokat.Az istállóban gyönge fény pislákolt. A boxok közötti folyosón Oliver egyik kutyája feküdt. Nancy érkezésekor álmosan felpillantott, és megnézte magának a lányt. Azután barátságosan megcsóválta a farkát, és ismét letette a fejét. Nancy behúzta maga mögött az ajtót, és halkan elindult Rounder állása felé.A ló nyugtalanul hátrálni kezdett a boxban, közben gyanakodva figyelte Nancyt, és fenyegetően vicsorgatta a fogát. A következő pillanatban előretört a box ajtajáig, és mellső lábaival ellenségesen rugdalni kezdte a földet.Nancy egy időre mozdulatlanná derrriedt, hogy a ló megszokja a jelenlétét.Azután lassan levette a kalapját, és leoldozta arcáról a kendőt. Rounder figyelmesen nézte, ahogy a lány kibújik a kabátjából meg a dzsekijéből, viselkedése azonban a legkevésbé sem utalt arra, hogy megismerte volna Nancyt. A lány már alig reménykedett. Szólni próbált, de annyira elöntötték az érzelmei, hogy nem jött ki hang a torkán.Egy hirtelen ötlettől vezérelve dzsekije puha bélését nyújtotta óvatosan a csődör felé. Rounder felemelte a fejét, de nem mozdult.– Emlékszel még rám? – suttogta a lány. – Na, gyere, öregfiú! Két év igazán nem nagy idő.Rounder a dzsekit szagolgatva egyszerre csak visszahőkölt. Azután óvatosan ismét közeledni kezdett, mintha a szag mégis ismerős lenne neki.Nancy türelmesen várt, amíg a ló alaposan körbeszaglászta a dzsekijét. Azután közelebb lépett, és már csak a deszkaajtó választotta el őket egymástól. Rounder éberen figyelte a lányt.– Micsoda szörnyűségeken mehettél keresztül, öregem!Nancy hangjára a ló mozgatni kezdte a füleit, és ez felbátorította a lányt. Kinyitotta a boxajtó felső részét. A csődör továbbra is mozdulatlanul állt, és még csak sejteni sem lehetett, mit tesz majd a következő pillanatban.A lány óvatosan kinyújtotta a karját, és miközben halkan beszélt a lóhoz, keze lassan közeledett Rounder orrához. A csődör hirtelen összerezzent, mintha megütötték volna. A lány azt gyanította, előző gazdái gyakran üthették szegény állat fejét, ezért most másoktól sem számít semmi jobbra.A ló azonban halkan felhorkant, és egy lépést tett Nancy felé. Előrehajtotta a fejét, majd orrát odadörgölte a lány pulóveréhez, sőt harapdálni kezdte a puha anyagot. Nancy gyöngéden megsimogatta Rounder fejét.– Hé, a pulóveremet hagyd békén! – motyogta elérzékenyülten, mire a ló orrával finoman megbökte a lányt. Ez a rokonszenv és a bizalom jele volt, olyasvalamié, amit az állat már régóta nem érezhetett.A lánynak könnybe lábadt a szeme. Átkarolta Rounder nyakát, és így suttogta neki:– Annyira sajnálom, jaj, annyira sajnálom!Mikor a ló ismét fogai közé kapta a pulóverét, Nancy eltolta magától Roundert.– Látod, milyen egy bőgőmasina vagyok?A csődör felemelte, majd ismét lehajtotta a fejét, mintha csak bólintana.– Lecsutakolhatlak egy kicsit? – A lány odalépett a szerszámokhoz, majd kefével és vakaróval a kezében tért vissza. Megfogta a kötőféket, Rounder ezt is békésen tűrte.Nancynek hirtelen eszébe jutott, milyen rombolást vitt végbe az istállóban a csődör délelőtt. Tudta, nagyon óvatosnak kell lennie. A ló valószínűleg megismerte, jelezte is a rokonszenvét, de az elmúlt években elszenvedett rossz bánásmód miatt alighanem továbbra is kiszámíthatatlan a viselkedése.Amikor Rounder az orrával bátorítóan megbökte, Nancy egyszeriben minden félelméről megfeledkezett, és óvatosan kinyitotta az ajtó alsó felét is.Alig lépett be azonban a szűk boxba, máris úrrá lett rajta az a szorongás, amelyet időnként bezárt helyeken érzett. A szíve hevesebben kezdett el verni, tenyere nyirkos lett, a lélegzete elakadt.Rounder alighanem megérezte a lány idegességét.Nancyn egyre jobban elhatalmasodott a félelem, és már semmi mást nem kívánt, mint minél hamarabb kikerülni a boxból. Miközben óvatosan kihátrált, rémületében elfelejtette becsukni az ajtót. A ló követte őt a folyosóra, majd nyugtalanul megállt a lány előtt. Orrával puhán megbökte Nancyt, mire a lány ijedten összerezzent.Ez a hirtelen mozdulat megrémítette a lovat, a csődör hátrálni kezdett. Nancy ösztönösen megpróbálta visszahúzni Roundert a kötőfékkel, ettől azonban csak még nyugtalanabb lett az állat. Hátsó lábaira támaszkodva nyerítve felágaskodott.– Nyugalom, öregfiú! – próbálta csitítani a lovat a lány, és hosszabbra engedte a kantárszárat, mert Rounder szemmel láthatóan rosszul viselte, ha mozgásában korlátozták.Nancy lépésről lépésre közeledett a remegő állat felé.– Neked és nekem ugyanaz a gondunk.Gyengéden megpaskolta a ló nyakát, és arra a különös érzésre gondolt, amely a farmra lépésekor kerítette hatalmába. A bezártság érzésére. Remélte, hogy ez csak múló állapot volt, és soha többé nem tér vissza.Végül a box előtti vaskarikához kötötte Roundert, és nekilátott, hogy alaposan lecsutakolja.Oliver az istálló egyik sötét sarkában állt, és a lányt figyelte. Számított rá, hogy Nancy ide fog jönni, és elejétől kezdve látta az egész jelenetet.Már délelőtt feltűnt neki, hogy valami furcsa kapcsolat van a lány meg a ló között. Tulajdonképpen kérdőre is vonhatta volna Nancyt, de attól tartott, csak kitérő választ kapna. Valami azt súgta neki, hogy a lány nem akarja kiadni a titkát.Később átnézte a ló papírjait, és csodálkozva vette észre, hogy az első tulajdonos egy bizonyos N. Deaton volt. Oliver biztosra vette, hogy ez a név csakis Nancyt, vagy valamelyik családtagját jelölheti.Most némán figyelte, hogyan csutakolja a lány a lovat. Nancy úgy viselkedett a csődörrel, mintha az csak valami veszélytelen, fáradt öreg gebe volna. Oliver növekvő nyugtalansággal szemlélte a fejleményeket. Hiába gyakorolt rá nagy hatást a lány szakértelme, épp eléggé ismerte már Rounder kiszámíthatatlanságát ahhoz, hogy tudja, Nancy most igencsak veszélyes játékot űz. Talán annyira elvakították a lányt az érzelmei, hogy józan ítélőképességét is elveszítette?Tényleg átkozottul szép nő, gondolta Oliver, aki már jó ideje idegesen tologatta szája egyik sarkából a másikba a szivarját, rágyújtani azonban nem mert.Nancy kibontott haja a vállára hullott, pulóvere szorosan simult a testére, alatta világosan kirajzolódott telt melle és karcsú dereka. A már-már túlságosan is szűk farmer a lány formás fenekére és combjára vonzotta Oliver tekintetét.De Nancynek nemcsak a gyönyörű alakja izgatta a férfit. Volt ebben a nőben valami magával ragadó. Ahogy átkarolta a ló nyakát, és halkan sírdogálni kezdett, az Olivert is mélyen megindította. A férfi szinte megkönnyebbült, amikor Nancy végre elengedte a csődört, és hozzálátott a lecsutakolásához.A lány megjegyzése Rounderével azonos gondjáról némileg rejtélyesnek tűnt a férfi előtt. Gyanította, hogy valószínűleg a börtönnel függhet össze. Most ismét eszébe jutott Nancy büntetett előélete, ám különös módon ebben a pillanatban csupán részvétet érzett a lány iránt.Az időjárás-jelentés a vihar enyhülését jelezte az elkövetkező napokra, s Oliver nyugtalanul gondolt arra, hogy ez Nancy elutazását is jelentheti. Mi lehet olyan különleges ebben a nőben, ami ilyen nagy hatással van rám? – töprengett.Valószínűleg az az oka az egésznek, hogy túl hosszú volt a tél. Ha az ember huzamosabb ideig teljes bezártságban és unalomban él, akkor nem csoda, ha egy frissen felbukkanó szép arc rögtön rabul ejti. Az már a sors kegyetlen fintora, hogy ezúttal a szép külső romlott jellemet takar.Ugyanakkor Oliver már nem hitte komolyan, hogy Nancy bármiféle veszélyt jelenthetne a farm vagy Janie számára. Sokkal inkább az bosszantotta, hogy a lány úgy viselkedett vele, ahogy az alkalmazottjai közül senki sem merészelt volna.Kincaid. Még a nevét is úgy ejtette ki, mint valami sértést.Erre a gondolatra Oliver gunyorosan elmosolyodott. Nem tartotta kizártnak, hogy Nancy is vonzódik hozzá, csak hát minden bizonnyal nem olyan fajta, aki egy férfi lába elé omlana.Furcsa mód épp ez vonzotta Nancyben a leginkább. Oliver tudta, nehezére esik majd elküldenie, de abban is biztos volt, hogy nincs más választása.

10

Nancy épp visszavezette Roundert a boxba, és rázárta az ajtót, amikor egy fellobbanó gyufaszál sistergése hallatszott a háta mögött. Ijedten fordult meg.Oliver ridegen nézett a lányra, miközben felemelte a gyufát, hogy meggyújtsa vékony szivarját.– Maga N. Deaton, ugye? – A férfi bársonyos, mély hangja sehogy sem illett kérlelhetetlen tekintetéhez.Oliver tehát megnézte Rounder papírjait, gondolta Nancy.– Miért kérdezi, Kincaid? Azok után, amit látott, úgyis tudja.– Igaza van. – Oliver a szája sarkába lökte a szivart. – Mégis adhatna valami magyarázatot.– Mindketten tudjuk, hogy semmi értelme, Kincaid. A maga véleményét rólam egyedül az határozza meg, hogy börtönben ültem. A múltam miatt még a legalacsonyabb rendű munkára sem lenne hajlandó alkalmazni. A maga szemében én eljátszottam a tisztességemet. – Nancy felemelte a farmerdzsekijét, majd folytatta: – Igen, én voltán Rounder gazdája. Most pedig maga az. Ennyi az egész.– Nekem más a véleményem. – Oliver észrevette, hogy beszélgetés közben idegességében elharapta a szivarját. Bosszúsan ledobta a földre, és eltaposta.– Tulajdonképpen mit akar tőlem, Kincaid? – kérdezte rosszat sejtve Nancy.Érezte, hogy pillanatokon belül ismét összeszólalkoznak. – Komolyan azt gondolja, olyan ostoba vagyok, hogy bármibe is belekeverednék? Hiszen ha ezen a környéken marhákat lopnának, én lennék az első, akit gyanúba fognának. Nekem pedig semmi kedvem az életemből újabb éveket a rács mögött tölteni.Oliver arca most némiképpen megenyhült.– Miért akar egyáltalán farmon dolgozni?– Képzelje csak el, hogy elveszíti az egész birtokát! Maga mihez kezdene akkor? Ért valami máshoz is, mint a gazdasághoz meg az állatokhoz? – kérdezte remegő hangon a lány.Mivel a férfi nem válaszolt, Nancynek az az érzése támadt, hogy hiába is próbál magyarázkodni. Ez a férfi kemény és hajlíthatatlan, mint az ekevas.– Higgye el, én aztán igazán nem vagyok veszélyes a maga számára! – jegyezte meg kissé keserűen a lány, és a kijárat felé indult.Mielőtt azonban Nancy elhagyhatta volna az épületet, Oliver utánasietett, és megragadta a karját. A lány hiába próbált szabadulni, a férfi nem eresztette.– Mit jelentsen ez? – kiáltott fel dühösen Nancy.Oliver mélyen a lány szemébe nézett. Valami egészen rendkívüli módon izgatta ez a nő. Tudta, hogy Nancy igenis veszélyes lehet rá nézve, csak nem olyan módon, ahogy először gondolta. A lányt dühös arca, szikrázó tekintete, dacosan összeszorított szája csak még kívánatosabbá tette. A férfi hirtelen minden józanságát elvesztette, és már semmi mást nem akart, csak minél közelebbről érezni ezt a rendkívüli teremtést.Nancy érezte, hogy Oliver viselkedése megváltozik. Mégis meglepődött, amikor a férfi magához húzta. Még mielőtt felfoghatta volna, hogy mi történik vele, Oliver lehajolt és szájon csókolta őt.A lány úgy érezte, mintha áramütés érte volna. Ösztönösen felemelte a kezét, és átölelte a férfi nyakát. Oliver csókja olyan szenvedélyes volt, hogy a lány térde remegni kezdett.Nancy hirtelen megsejtette, hogy ez a kölcsönös vonzalom közöttük sokkal több, mint puszta testi vágy. Ettől az érzéstől aztán csak még jobban kívánta a férfit.Végül Oliver felemelte a fejét, abbahagyta a csókot, mintha csak attól tartana, később már nem lesz képes uralkodni magán. Nancy nem tudta, hogy ő meddig ment volna el, egyet azonban nem tagadhatott: néhány másodpercre mindketten elveszítették a fejüket, és feltétel nélkül adták át magukat ennek a csóknak. A lány biztosra vette, hogy később a férfi majd ezt is az ő bűnéül rója fel.Nancy óvatosan hátrébb akart lépni, de Oliver szorosan tartotta a derekát. A lány öntudatosan a szemébe nézett. Ám amikor Oliver mohó tekintete piruló arcáról a testére siklott, ennek az öntudatnak nyoma sem maradt.A férfi végül eleresztette Nancyt.Néhány pillanatig némán álltak egymással szemben, és akadozva szedték a levegőt. Egyikük sem fogta fel még teljesen, mi történt közöttük az előző néhány másodpercben.Végül Nancy fordult meg elsőnek, magára kapta a kabátját, és kisietett az istállóból.Oliver csak jóval később követte őt.

6. FEJEZETNancy kevéssel hajnali négy után ébredt. Nem tudta, mi verhette fel álmából, de azonnal feltűnt neki, hogy napok óta most van először teljes csend körülötte.Odakint elcsitult a vihar.A lány arra gondolt, Oliver valószínűleg szeretné, ha minél előbb távozna a házból. Elhatározta, hogy azonnal hozzáfog az előkészületekhez.Felkelt, felöltözött, majd összecsomagolta a holmiját. Rendbe tette az ágyát, és megpróbálta eltüntetni ittlétének minden nyomát.Amikor elkészült, fogta a csomagjait, és a sötét folyosón lement a földszintre.A konyha előtt frissen főtt kávé illata csapta meg az orrát. Mivel közel s távol senkit sem látott, csak arra gondolhatott, hogy Alva este önműködőre állította be a gépet, és az nemrég bekapcsolt.Nancy letette a csomagját, bement a konyhába, és öntött magának egy csésze kávét. A forró italt kortyolgatva az előző este történteken merengett. Nem csak hagyta, hogy Oliver megcsókolja, de még élvezte is. De ez a csók sem változtat azon, hogy a férfi milyen kevésre becsüli őt.A kávé csak fokozta a lány nyugtalanságát. Úgy érezte, azonnal el kell foglalnia magát valamivel. Nem jutott eszébe semmi jobb, csak a hólapátolás. Amikor zajt hallott a hálószobák felől, azonnal felállt és kiment a konyhából, még a csészéjét sem mosta el. Most semmi esetre sem szeretett volna találkozni Oliverrel.Sietve felkapta a csizmáját meg a kabátját, és a hátsó ajtón keresztül elhagyta a házat. Odakint először a lépcsőről kotorta le a havat, maj megtisztította a házhoz vezető utakat is.A megerőltető munka elterelte a figyelmét nyugtalan lelkiállapotáról. Mindenütt alaposan lekotorta a havat, és amikor már más elfoglaltságot nem talált magának, bement a házba. Az Oliverrel való elkerülhetetlen találkozást nem halogathatta tovább.Nancy bekapta az utolsó falat sonkás pirítóst, melyet Alva tálalt fel nekik.Tulajdonképpen semmi étvágya sem volt, mégis legyűrte a reggelit, mert minden bizonnyal nehéz nap állt előtte.Oliver étkezés közben alig szólalt meg. Alva is azonnal megérezte a feszültséget, amint Nancy betette a lábát a házba. Az asszony általában rengeteget beszélt, ma azonban feltűnően csendesen viselkedett, és reggeli után rögtön kiment a konyhából.Oliver hátradőlt a székén, és Nancyt figyelte.– Mennyi pénze van még?A lány sértetten nézett a férfira.– Hogyan?– Azt kérdeztem, mennyi pénze van még. – Oliver arca nem árulta el, mire gondol.Nancy szégyenkezve hunyta le a szemét. Mi köze hozzá a férfinak, hogy mennyi pénze van? Különben is, Oliver lenne az utolsó, akinek elárulná, hogy a csomagjain és a már nem egészen ötven dollárján kívül semmije sincs.– Miért akarja tudni? Talán úgy gondolja, hogy a munkámmal nem szolgáltam meg a szállást meg az ellátást? – A lány hirtelen elhallgatott, mert újabb szörnyű gyanú ébredt benne, majd indulattól fojtott hangon megkérdezte: – Csak nem tűnt el a farmon valakinek a pénze?– Ez a túlzott érzékenység nem lesz igazán a hasznára, ha boldogulni akar ebben a világban – jegyezte meg Oliver, miközben előrehajolt, és az asztalra könyökölt.– Azt hiszem, ehhez semmi köze, Mr. Kincaid.– Manapság mennyi pénzt adnak a szabadulóknak? – kérdezte a férfi, és fürkészően nézett a lányra.Nancy szája megremegett az idegességtől, de még mielőtt válaszolhatott volna, Oliver folytatta:– Nemrégiben még ötven dollárt adtak, meg egy rend ruhát.A lány hirtelen felpattant a helyéről.

11

– A fene egye meg, Kincaid! Miért nem hagy már békén? – Hogy megnyugodjon, inni akart egy kortyot a kávéjából, de a keze remegett az idegességtől, és kilötyögtette az italt. Gyorsan felkapott egy szivacsot, s letörölte az asztalt. A férfi közben egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét, ami csak még nyugtalanabbá tette Nancyt.– Mikor megyünk? – kérdezte a lány, miután eltüntette a kávé nyomait.– Először tisztáznunk kellene valamit – szólt Oliver, és lassan felállt.Nancy keserűen felsóhajtott.– Hát jó. Mennyivel tartozom?A férfi válaszra sem méltatta a kérdést, de komor pillantása elárulta, hogy sértve érzi magát.– Maga abban a hitben jött ide, hogy legalább két hétre alkalmazom. Bár nem vettem fel, a bérével tartozom. Éppen olyan jól tudom, mint maga, hogy szüksége van a pénzre.Oliver ajánlatától a lánynak még a lélegzete is elakadt. Szóval erre akart kilyukadni!– Dolgozni jöttem magához, Kincaid – közölte határozottan Nancy. – Alamizsnára nincs szükségem.– Ez nem alamizsna, hanem a megbeszélt kéthetes próbaidő bére.– Nekem pedig az az érzésem, hogy csak a lelkiismeretét akarja megnyugtatni ezzel – felelte mérgesen Nancy. Amikor látta, hogy megjegyzése felbőszíti a férfit, még elégedetten hozzátette: – Különös, hogy az első napon semmi ilyesmi nem jutott az eszébe.– Ha akarja, elfogadja az ajánlatomat, ha nem akarja, akkor nem. – Oliver arca elvörösödött dühében. – Közel s távol nem találna olyan farmert, aki alkalmazna egy elítélt marhatolvajt. Főleg azok után, ami ezen a környéken az elmúlt években történt. Ötven dollár pedig arra sem elég, hogy buszjegyet vegyen a szomszédos államig. Az étkezésről és a szállásról már nem is beszélve.Nancy hátán végigfutott a hideg. Oliver most a legszörnyűbb félelmeit fogalmazta meg.– Néhány dollárral messzebbre juthatna, mint azzal az átkozott büszkeségével.Nancy maga is tudta, hogy a pénze szinte semmire sem elég, de tényleg nem volt egyebe – az önérzetén kívül.– Tartsa meg az alamizsnáját, Kincaid! Pénzt csak akkor fogadok el, ha megszolgáltam érte.– Ahogy gondolja.A férfi szemmel láthatóan meglepődött. Megfordult, és az ajtó felé indult. A lány szótlanul követte. Az előszobába érve Oliver odanyújtotta Nancynek az Alvától kapott meleg kabátot.– Ez nem az enyém – utasította vissza a lány.– Amíg itt van, addig a magáé – felelte mogorván a férfi. – Az a vékony farmerdzseki semmit sem ér ebben az időben. Ki kell hordanunk a marhák takarmányát. – Nancy meglepetten pillantott fel, Oliver pedig folytatta: – A hóvihar elvonult ugyan, de még a főútvonalak is csak késő délután lesznek járhatók. Addig meg kell etetnünk a marhákat, és tennünk kell valamit, nehogy megfagyjanak a kisborjak. – A kabátot odadobta a lánynak. – Persze, itt a jó melegben is megvárhatja, amíg visszajövök.Oliver válaszra sem várva kilépett a házból.Nancy egy pillanatig tétovázott. Miért követné a férfit, ha egyszer úgyis el kell hagynia a farmot. Ugyanakkor elviselhetetlennek érezte volna a tétlenkedést is.Végül morgolódva felhúzta a kabátot, és Oliver után indult.Azt feltételezte, hogy a férfi a lehető leggyorsabban szeretne megszabadulni tőle. Ebben azonban nyilvánvalóan tévedett. Ekkora vihar után egy jó farmer mindenekelőtt az állataira gondol.Odakint már világosodott. Oliver egy hatalmas csűrhöz ment, amely előtt két traktor állt hozzájuk kapcsolt, takarmánnyal megrakott utánfutókkal. Amikor Nancy odaért, az egyik traktor hangos dübörgéssel már elindult, a másiknak pedig épp kinyílt az ajtaja.A lány hallotta a férfi hangját, de a nagy zajban nem értette, mit mond. Felkapaszkodott Oliver mellé a vezetőfülkébe. Amikor helyet foglalt, a férfi szó nélkül becsukta az ajtót.Nancy igyekezett nem elárulni, milyen kellemetlenül érzi magát a szűk fülkében. Előre látható volt, hogy a zötykölődős úton állandóan össze fog érni a testük, ez pedig egyáltalán nem tetszett a lánynak.Oliver oldalról Nancyt figyelte. Először a kabátját nézte, ott, ahol a melle átrajzolódott az anyagon, majd az arcát vette szemügyre. A lány bosszankodva érezte, hogy akaratlanul is elpirul. A férfi tekintetéből leplezetlen vágy sugárzott, és ez még nyugtalanabbá tette Nancyt.Oliver váratlanul elmosolyodott, és a lány combjára csapott.– Na, lazítson már egy kicsit! Ne legyen mindig olyan görcsös!Azzal visszahúzta a kezét, és elindította a traktort.Nancy idegesen próbált odébb húzódni, és közben azon mérgelődött, hogy Oliver közelében egyszerűen képtelen nyugodt maradni. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy a férfi nyilvánvalóan észrevette ezt. A börtönben a lány megtanulta, mennyire fontos a gyöngeségét és az érzelmeit elrejteni, máskülönben sebezhetővé válik. Ez a védőpajzs azonban most töredezni látszott.– Van valami kifogása az ellen, hogy néhány kérdést tegyek fel? – A lány töprengését Oliver hangja szakította félbe.– Ez a kérdéseitől függ – felelte bizalmatlanul Nancy.– Tegnap mintha arra célzott volna, hogy ért a farm vezetéséhez. Igaz ez?– Igen – bólintott Nancy. Ha a férfi azt reméli, hogy most az egész élettörténetét elmeséli, akkor csalódni fog. Szentül elhatározta, hogy a feltett kérdésekre a lehető legkurtábban válaszol.– Talán farmercsaládból származik?Amikor a lány bólintott, Oliver folytatta:– És megvan még a farmjuk?A tagadó válasz után a férfi tovább kérdezősködött:– A rokonai közül él még valaki?Nancy megrázta a fejét.– Még azelőtt haltak meg, hogy maga összeütközésbe került a törvénnyel?A lány egyre kellemetlenebbnek találta ezt a faggatózást.– Maga kíváncsibb, mint egy vénasszony, Kincaid.– Magából meg minden szót harapófogóval kell kihúzni.Oliver csalódottnak tűnt, és ez meglepte a lányt. Nancy egy ideig tétovázott, aztán elhatározta, hogy mégis többet árul el magáról. Végül is a múltjában nincsen semmi, amit a férfi felhasználhatna ellene. Egyébként meg néhány órán belül úgyis elhagyja a farmot.– Az anyám még kislánykoromban meghalt. Az apám nevelt fel, az ő halála után vettem át a farm vezetését, öt évvel ezelőtt. – Nancy nagy levegőt vett, mielőtt folytatta volna. – A magas adók és a csökkenő húsárak már eleve nehéz helyzetbe hoztak, az ügyvédi költség meg a pénzbüntetés pedig elvitte mindenemet. Képtelenség volt megmenteni a farmot.A lány örült, amiért a beszámolója ennyire tárgyilagosra sikeredett, és semmit sem árult el az igazi érzéseiből.– Beéri ennyivel, vagy többet is akar tudni?Oliver morgott valamit, amiből Nancy semmi sem értett. Mivel azonban a férfi nem kérdezősködött tovább, a lány úgy vette, hogy megelégszik az eddig hallottakkal.Havas, jeges úton haladtak, a vezetés Oliver minden figyelmét igénybe vette.Időközben feljött a nap, nyugaton pedig elhalványodtak az utolsó csillagok is. Kis idő múltán elérték az első csordát. Az állatok olyan hangosan bőgtek, hogy még a traktor hangját is elnyomták.A férfi felhajtott egy magaslatra, ahonnan a szél már lefújta a havat. Amikor a traktor megállt, Nancy kiugrott belőle, és felmászott a pótkocsira. Előhúzta a zsebkését, és elvágta a szénabálákat rögzítő köteleket, majd elkezdte a takarmányt ledobálni a kocsiról, olyan messze, amilyen messze csak tudta. Nemsokára felmászott mellé Oliver is, és segített neki.Miután vagy húsz köteget leszórtak, a férfi úgy döntött, hogy továbbmennek a következő csordához. Amikor ismét a szűk vezetőfülkében ültek, Nancy már nem érezte olyan kellemetlennek Oliver testi közelségét. A férfi egy termoszt vett elő, lecsavarta a tetejét, majd teletöltötte erős, forró kávéval, és a lánynak nyújtotta. Nancy hálásan vette el az italt.Hamarosan már a következő csorda felé hajtottak a végtelennek tűnő, behavazott tájon.Három óra múlva a pótkocsi kiürült, ezért visszamentek a csűrhöz újabb kötegekért. A széna édes illata a régi szép időkre emlékeztette a lányt, és egy pillanatra elszomorodott. Nagyot sóhajtott, aztán gyorsan összeszedte magát, és nekilátott a munkának.

12

Oliver dobálta fel a szénabálákat a kocsira, Nancy pedig elrendezte őket. A férfit lenyűgözte a lány gyorsasága és ügyessége, hallatlan kitartása. Az alkalmazottai között alig talált volna valakit, aki felvehetne Nancyvel a versenyt, ráadásul a lány minden munkát zúgolódás nélkül végzett el. Tulajdonképpen keresve sem találhatna jobb munkást, mint ő.Csak ne lenne büntetett előéletű. Ha Oliver Nancyre nézett, egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy ez a lány börtönben ült. Nancy ártatlan, kék szeméhez és szép arcához ez sehogyan sem illett.Képzelje csak el, hogy elveszíti az egész birtokát – mondta a lány előző este.A férfi ebből a mondatból már akkor kihallotta a kétségbeesést, de nem akart tudomást venni róla.Hirtelen eszébe jutott az a jelenet, amikor megcsókolta a lány édes ajkát. Arra gondolt, hogy Nancy az első csodálkozás után milyen szenvedélyesen ölelte át és viszonozta a csókját. Lángra gyújtotta Olivert, és ez a tűz még mindig lobogott.Szerencse, hogy a lány néhány óra múlva elhagyja a farmot, gondolta a férfi, miközben feldobta a kocsira a következő bálát. Mire az első tavaszi virágok kinyílnak, már el is felejti őt.De vajon tisztességesen cselekszik-e, ha egyszerűen elküldi Nancyt? Oliver most úgy érezte magát, mint egy közönséges, szívtelen szörnyeteg. A lelke mélyén tudta, a lány megérdemelné, hogy lehetőséget adjon neki. Hiszen Nancy mindvégig biztos volt abban, hogy nem fogja őt felvenni, mégis keményen dolgozott a dermesztő hidegben. Oliver egyre alaptalanabbnak találta fenntartásait vele szemben.Villámgyorsan megrakták a kocsit. Amikor a lány leszállt, a férfi már a traktornak dőlve várta. Nancy azt hitte, hogy Oliver most beviszi a városba. Igaz, ma reggel remekül dolgoztak együtt, de ez még aligha változtathatta meg a férfi szigorú elhatározását.Oliver azonban nem a csomagjaiért küldte a lányt, hanem szó nélkül visszaült a traktorba, mintha a világ legtermészetesebb dolgának venné, hogy Nancy is követi őt. A lány felmászott a vezetőfülkébe, a férfi pedig beindította a motort, és a behavazott tájon át elindultak a következő etetőhelyre.Útközben csupán néhány szót váltottak egymással, és a széna lerakása közben sem beszéltek sokat. Nancy nem akart alaptalan reményeket táplálni magában, nehogy csalódnia kelljen. Oliver meg valószínűleg csak az állataira gondolt, a marhák mindenfelé kiéhezetten és átfagyottan vártak az eleségre. Ugyan mi más oka lenne a férfinak, hogy halogassa Nancy elutazását?– Mit jelentsen az, hogy senkit sem tud elengedni, aki a városba vihetne?Nancy számonkérő tekintettel toppant Oliver elé, és elállta a csűrhöz vezető utat. Időközben késő délután lett, és a férfi egyre csak halogatta Nancy elutazását, a lány pedig már alig bírta elviselni az állandó bizonytalanságot.– Olyan nehéz ezt megérteni? – kérdezte mogorván Oliver. – Ki sem látszunk a munkából.Ott akarta hagyni Nancyt, de a lány megfogta a karját.– Még sötétedés előtt el kell jutnom valamilyen lakott településre. Lassan már az a benyomásom támad, hogy maga szándékosan késlelteti az elutazásomat.A férfi csupán egy dühös pillantást vetett Nancyre, és ez még csalódottabbá tette a lányt. Nancy tudta, hogy alig van pénze, és a jövőbeli kilátásai igencsak rosszak, mégis mielőbb szabadulni szeretett volna innen.Végül szó nélkül faképnél hagyta a férfit, és visszaindult a házba. Eltökélte, hogy mindenképpen elmegy a farmról. Legfeljebb leint majd egy autót a főúton.– Nancy!A lány nem válaszolt Oliver kiáltására.– Nancy! – A férfi most olyan hangerővel ordította a lány nevét, hogy az valószínűleg mérföldekre elhallatszott.Nancy azonban válaszra sem méltatta. Amikor belépett a házba, nyitva hagyta maga mögött az ajtót, épp csak a holmiját akarta felkapni az előszobában. Alaposan meglepődött, amikor a csomagjait sehol sem látta.Miközben levette a kabátját és a csizmáját, Alvát szólította. Az asszony jött is azonnal.– Hol van a holmim?A házvezetőnő csodálkozva nézett rá.– A főnök azt mondta, vigyem vissza őket a szobájába.Nancy szó nélkül felment az emeletre, hogy magához vegye a csomagjait, a szobája ajtajában azonban Oliver várta.– Maga aztán kemény dió, Nancy Deaton. – A férfi belépett a szobába, és behúzta maga mögött az ajtót.A lány akaratlanul is hátrálni kezdett. Oliver most arra sem vette a fáradságot, hogy lehúzza a csizmáját, így aztán minden lépésnél nagy hófoltok maradtak a padlón utána. A férfi arckifejezése nem sok jót ígért.Nancy egyre kevésbé értette, mit akarhat tőle a férfi. Gyanította, hogy a kettejük között zajló veszekedés valójában a férfi belső vívódásának következménye.– Szóval kemény diónak tart? – kérdezte kihívóan a-lány. – Ha nem lenne olyan…Oliver hirtelen megragadta a karját, és elkínzott tekintettel nézett rá.– Hát nem képes felfogni, hogy maradhat? Megadom magának azt az átkozott két hetet.Nancy alig akart hinni a fülének. Hát mégis megkapja a próbaidőt?– Miért?Oliver egy pillanatra mélyen a lány szemébe nézett, aztán megfordult, és az ajtóhoz indult.– Miért? – kérdezte újra Nancy.A férfi már kinyitotta az ajtót, de még egy pillanatra megállt, és visszafordult.– Akarja az állást, vagy sem?A lány bólintott.– Akarom.– Akkor ne adjon rá okot, hogy megváltoztassam az elhatározásomat. Úgysem vagyok biztos benne, hogy helyesen döntöttem.Ezekkel a szavakkal kilépett a szobából, magára hagyva a töprengő lányt.

7. FEJEZETNancy már csaknem elfelejtette, hogy milyen az, amikor boldogan kezdődik egy nap. Most leginkább annak örült, hogy Oliver a lovakhoz osztotta be, és szabad kezet kapott Rounder gondozásában.Az első hét végén Nancy felnyergelte Roundert, és az egyik karámba vezette.A vihart követő langyos időben a hó nagy része már elolvadt.Rounder újra meg újra megpróbálta ledobni a nyeregből Nancyt, de érezni lehetett, hogy a lovat nem igazi düh hajtja, inkább csak ki akarta tombolni magát.A lánynak minden erejét össze kellett szednie, hogy vissza tudja fogni a lovat, és ne kezdjenek el vágtázni. A csúszós, sáros talajon az ügetésnél nagyobb iram már veszedelmes lett volna.Hamarosan többen is összegyűltek a karám kerítése mellett, és érdeklődve figyelték Nancyt. Egy idő után Oliver is csatlakozott a bámészkodókhoz.A férfi arca azonnal elárulta, hogy nem tetszik neki, amit lát. A lány csak annak örült, hogy Oliver nem mások előtt utasítja őt rendre, sejtette azonban, mi vár majd rá, ha az alkalmazottak visszatérnek munkájukhoz.Oliver később egy szóval sem említette ezt a közjátékot, ám Nancy mégis érezte, hogy valaminek még történnie kell. Az volt a benyomása, hogy alaposan próbára tette a férfi idegeit. Félelmei hamarosan beigazolódtak, Oliver ugyanis este magához hívatta őt. Nancy alig lépett be az irodába, a férfiból máris kitört az indulat.– Több józanságot feltételeztem magáról. Hogy mert felülni erre a kiszámíthatatlan lóra? Ráadásul ekkora hóban. – Oliver enyhén szétterpesztett lábbal, csípőre tett kézzel állt a lány előtt.Nancy elhatározta, hogy nem hagyja felbosszantani magát.– Csak ügettünk egy kicsit Rounderrel. Különben pedig már alig van hó – felelte nyugodtan.– Igen? Hát jegyezze meg, egyszerűen nem tűröm, hogy ostobaságból kockára tegye az életét! Rounder, ha akarta volna, egyszerűen átrepíti magát a kerítés fölött.A lánynak egyáltalán nem tetszett, hogy a férfi úgy beszél vele, mint valami taknyos kölyökkel.– Nem ez lett volna az első alkalom, hogy egy ló le vet a hátáról. Magával talán még nem történt ilyesmi? Egyéként meg Rounder csak ki akarta tombolni magát egy kicsit.Oliver a fejét csóválta.

13

– Soha többé nem akarok ilyen fölösleges hősködést látni! – A férfi szigorú tekintete különös nyomatékot adott a szavainak. – Maga annyira szereti az állatokat, hogy egyszerűen elveszíti a józan eszét a közelükben. Pedig ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy nemcsak Rounder, de még a legszelídebb csődör is egyik pillanatról a másikra kezelhetetlenné válhat, ha nem vigyáz velük eléggé az ember.Nancynek erről más volt a véleménye, de okosabbnak tartotta, ha most nem vitázik.– Legközelebb majd jobban vigyázok.Oliver azonban egy cseppet sem látszott elégedettnek a válaszával.– Ha nem fogadja meg a figyelmeztetésemet, egyszerűen ki fogom tiltani az istállóból. – Idegesen megfordult, az íróasztalához lépett, és egy lapos kis dobozból szivart húzott elő.– Roundernek szüksége van a mozgásra, és természetesen én is kíváncsi voltam, hogyan viselkedik a nyereg alatt. Egyébként pedig maga engedte meg, hogy dolgozzam vele. Ha jól emlékszem, mindenben szabad kezet adott. Persze, amennyiben úgy gondolja, hogy rosszul bánok vele…Nancy hirtelen elhallgatott. Csak most döbbent rá, milyen hálátlanul viselkedik. A férfi végül is már rengeteg engedményt tett neki, kezdve attól, hogy itt maradhatott a kéthetes próbaidőre.Ráadásul itt Oliver a főnök, ő pedig csak egy alkalmazott. A lány még nagyon jól emlékezett arra, milyen kellemetlen tud lenni egy okvetetlenkedő beosztott.Valószínűleg az a baj, hogy neki túl nehezére esik engedelmeskednie mások akaratának, erről azonban nem Oliver tehet.– Ha úgy gondolja, hogy hibát követtem el, akkor nem ülök fel többé Rounder hátára, amíg meg nem engedi.A férfi épp rá akart gyújtani, amikor Nancy ezeket a szavakat mondta. A megdöbbenéstől igazán mulatságos lett az arca. A szivart kivette a szájából, és eloltotta az égő gyufát.– Az ördögbe is, Nancy! Sohasem gondoltam volna, hogy képes ilyesmire – mondta mosolyogva, és a hamutartóba dobta a gyufát. – Biztosan nagy megerőltetésébe került, hogy kibökje ezt a mondatot.Amikor Oliver halkan elnevette magát, a lány tekintete elkomorult. A férfi szavai azonban olyan elismerően csengtek, hogy végül Nancy is elmosolyodott.– Azért ne bízza el magát, Kincaid. A dolog nehezebben megy, mint gondolná.Oliver ismét nevetett.– El tudom képzelni. – A férfi hirtelen felkapta a szivardobozt, és a papírkosárba dobta. – Tudja, én meg egy ideje megpróbálok leszokni a dohányzásról – magyarázta, majd egy barátságos mozdulattal hellyel kínálta a lányt, aki leült az íróasztallal szemben álló karosszékbe.– Vannak gondjai az alkalmazottaimmal? – Oliver lazán az asztalnak támaszkodott.– Boldogulok velük. – Nancy kényelmesen hátradőlt, és a karfára helyezte a könyökét.Amint az várható volt, a farmon akadt néhány férfi, aki nehezményezte, hogy egy nővel dolgozzon együtt. A lányt azonban legjobban az egyik fiatal munkás, Frankie Wilson örökös megjegyzései bosszantották.Bár a fiatalember ellenszenves közeledési kísérletei felbőszítették Nancyt, mégsem akarta ezt elmondani Olivernek. Minek terhelje fölösleges gondokkal még ő is? Egyébként sem szeretett volna olyan benyomást kelteni a férfiban, mintha nem jönne jól ki a munkatársaival. Nem, ezt az ügyet majd ő maga elintézi.Oliver kétkedve nézett a lányra, de nem szólt egy szót sem.Egyszer csak kopogtattak, majd lassan kinyílt az ajtó.Janie volt az. Odaszaladt az apjához, és átölelte.– Mi van, kicsikém? – kérdezte a férfi.– Megmutathatom a kismacskákat Nancynek, papa?Oliver arca elkomorult.– Tudom, azt mondtad, nem szabad kézbe venni őket, amíg ki nem nyílt a szemük – folytatta Janie –, de az biztosan nem árt nekik, ha Nancy belekukucskál a kosarukba.A lány sejtette, hogy Oliver azon töri a fejét, hogyan utasíthatná vissza Janie kérését. Nancyt is kellemetlenül érintette ez a jelenet. Tudta jól, a kislány minden igyekezete, hogy bevonja őt a magánéletükbe, csak csökkenti az esélyeit, hogy a két hét próbaidő letelte után is a farmon maradhasson.– Szörnyen fáradt vagyok, Janie – mentegetőzött Nancy. – Talán majd inkább máskor nézem meg a kismacskáidat. – Azzal már fel is állt, hogy a szobájába menjen.Janie megfordult Oliver ölében, és csalódottan nézett a lányra.– Kérlek, Nancy!A lány érezte, hogy a férfi feszülten figyeli őt.– Nagyon fárasztó napom volt, Janie. Majd holnap nézem meg a kiscicákat.Nancy gyorsan jó éjszakát kívánt mindkettőjüknek, és kiment a szobából.Amikor becsukta maga mögött az ajtót, a falnak támaszkodva eltöprengett. Sajnálta, hogy vissza kellett utasítania Janie kérését. Olyan kedves, okos gyerek. Nancy titokban mindig örült, amikor a kislány közelében lehetett.Már rég feltűnt neki, hogy Janie úgy viselkedik, mint egy fiú. Mindig jót mulatott magában, amikor Oliver és Alva fáradozásait figyelte, akik megpróbálták lányosabbra nevelni a gyereket. Nancy is ilyen kislány volt gyerekkorában. Megvetette a szép ruhákat, szoknyákat, babákat, csak farmert hordott, és egyedül a lovak érdekelték, meg a farmerek munkája. Úgy sejtette, hogy Janie-t is olyan fából faragták, mint őt.Néhány pillanatig elmerengett a gyermekkorán. Az apja komoly, szigorú férfi volt, aki sosem mutatta ki az érzelmeit. A kislánya azonban büszkeséggel töltötte el, mert annyira érdekelte őt a farm. Később mindennap együtt lovagoltak ki. Az apja olykor kisebb feladatokkal is megbízta, hogy lássa, mire képes Nancy. A lány még mindig őrizte azt a fényképet, amelyik nem sokkal a hatodik születésnapja előtt készült, és egy póni hátán mutatja őt, amikor először vett részt a marhák terelésében.Ismét fájdalommal gondolt a régi szép időkre. Az élet akkoriban olyan egyszerűnek és biztonságosnak tűnt. Minél idősebb lett, annál inkább erősödött benne az elhatározás, hogy átveszi majd az apjától a farmot, amelyet aztán egy szép napon ő is a gyerekeinek fog továbbadni.Ehelyett azonban mindenét elvesztette. Nem maradt semmije, csak a büszkesége. Vagy talán még az sem. Ha nem sikerül az ártatlanságát bebizonyítania, akkor büntetett előélete még leendő gyermekeinek sorsára is árnyékot vethet majd…– Nancy!A lány ijedten fordult meg, amikor meghallotta a suttogó hangot. A konyha felé menet épp Janie szobája előtt haladt el.– Mi az, Janie? – kérdezte halkan. Alva neszezését hallotta a konyhából, nem tudta azonban, hogy nincs-e Oliver is ott.– Meg szeretném mutatni a kiscicákat – mondta Janie. A kislány kinyitotta az ajtót, és megfogta Nancy kezét. – Azt mondtad, hogy ma megnézed.A lánynak hirtelen semmilyen értelmes kifogás nem jutott az eszébe, így aztán, ha tétován is, de követte a kicsit. A gyerekszobában teljes sötétség honolt, néhány lépés után Nancy be is ütötte a lábát egy székbe.– Várj, van egy zseblámpám – szólalt meg Janie.Valami kattant egyet, és egy halovány, egyenes fénysugár hasított a sötétbe. A lány megfogta Janie kezét, és úgy irányította a lámpát, hogy az a padlót világítsa meg.A kislány egy nagy, kitárt ajtajú szekrényhez vezette Nancyt. Az összevissza lógó ruhák alatt hihetetlen rendetlenségben hevertek a különböző babák és plüssállatok. Nancy nem emlékezett rá, hogy látott-e valaha is ennyi játékot egy halomban.Megpróbálta elképzelni, ahogy a mogorva Oliver Kincaid egy hatalmas, rózsaszín pandamacival meg egy lángvörös mókussal a hóna alatt a játékosztály pénztárához igyekszik. Ez a gondolat egyszerre tűnt mulatságosnak s ugyanakkor megindítónak.A kislány mélyen előrehajolt, és a szekrény egyik hátsó sarkába világított.Amikor Nancy is beljebb hajolt, meghallotta a macskák halk nyávogását. Janie félretolt egy plüssmackót, és a lány most megpillanthatta az anyamacskát, aki éppen szoptatta hat kicsinyét. Mindannyian fehér és fekete foltosak voltak, mint az anyjuk.– A papa azt mondta, egyet megtarthatok – magyarázta Janie. – Csak nem tudom, melyik tetszik a legjobban.Nancy nem vette észre, hogy közben Oliver is bejött a gyerekszobába. Csak akkor fedezte fel a férfit, amikor háta mögött megreccsent a padló, és ő ijedten megfordult. A gyönge világítás miatt nem láthatta Oliver arckifejezését, viszont élénken el tudta képzelni.

14

Janie, mintha csak megérezte volna a feszültséget, szintén hátrafordult.– Szia, papa! – mondta mosolyogva.– Hogy vannak a cicák? – kérdezte meleg hangon a férfi.– Épp reggeliznek. Annyira kiabáltak a mamájuk után, hogy felébredtem – magyarázta a kislány. – Mikor nyitják már ki végre a szemüket?Nancy óvatosan megpróbált hátrébb lépni, de Oliver az útját állta.– Beletelik még egy-két napba.A férfi beszéd közben átölelte a lányt, és mindkét kezét a csípőjére tette. Nancy azonnal felegyenesedett, felsőteste megfeszült. A férfi érintése úgy érte, akár egy áramütés. A lány minden szelíd tiltakozása ellenére Oliver egyre közelebb hajolt, hogy Nancy válla fölött pillantson le a kiscicákra.Amint a lány megérezte a férfi felhevült testét, eszébe jutott az a nap, amikor Oliver az istállóban átölelte és megcsókolta. Nancy testén kellemes borzongás futott végig. Alig akarta elhinni, hogy a férfi egyetlen érintése ilyen állapotba hozhatja.Oliver gyöngéden megrázta Nancy vállát. A lány ugyanis nem vette észre, hogy Janie kérdezett tőle valamit, és most a válaszra várt.– Tessék? – kérdezte remegő hangon Nancy.– Te mit gondolsz, melyik kiscicát válasszam?– Hát, nehéz dolog. – A lány igyekezett nyugodt hangon beszélni. – Talán meg kellene várnod, míg kicsit nagyobbak lesznek.Janie eltöprengett ezen a tanácson, majd megfontoltan bólintott.– Igen, azt hiszem, igazad van. Bár a legjobb az lenne, ha a papa megengedné, hogy az összeset megtartsam.– Az szóba sem jöhet. – Oliver halkan elnevette magát, Nancy pedig a nyakán érezte a férfi forró leheletét. – Tőlem játszhatsz a többivel is odakint, a házban viszont csak egyet tarthatsz.– De papa…– Semmi de, kicsim – szakította félbe Oliver, miközben gyöngéden megcirógatta a kislány hullámos, szőke haját. – Alva már vár minket a reggelivel. A macskáknak is jobb, ha most magukra hagyjuk őket.Nancy megkönnyebbülten fellélegzett, de némileg csalódottnak is érezte magát, amikor a férfi hátrébb lépett, és ő már nem érezte a hátán testének melegét.– Köszönöm, Janie. Kedves tőled, hogy megmutattad a kiscicákat.– Megnézheted őket, amikor csak akarod – felelte a kislány, majd újra a macskák felé fordult.Nancy kilépett a folyosóra. Oliver utána ment, és hirtelen megragadta a lány könyökét.– Sajnálom, Kincaid. Janie ragaszkodott hozzá, hogy megnézzem a cicákat, én meg hamarjában nem találtam semmi kibúvót.– Értem. – A férfi hangja nem is annyira mogorvának, mint inkább fáradtnak és csalódottnak tűnt. – ő persze még nem tudhatja, hogy bizonyos emberekkel nem lenne szabad… – Oliver hirtelen elhallgatott.Amikor Nancy felfogta, hogy a férfi mit akart ezzel mondani, elöntötte a düh, és egyszeriben minden érzéki izgalma elmúlt. Heves mozdulattal kiszakította magát Oliver szorításából, és sietős léptekkel elindult a konyha felé.A reggelizőasztalnál megint jeges hangulat uralkodott. Alva figyelmét ezúttal sem kerülte el a Nancy és Oliver között vibráló feszültség. Az asszony egy idő után levette a kötényét, és ingerülten egy székre dobta.– Ha netán reggeli közben betörnék egymás fejét, ügyeljenek arra, hogy az egyikük túlélje, és elmosogasson – közölte, majd fogta a kávéját, és kivonult a konyhából.Oliver még mindig komoran nézett maga elé. Nancy most elviselhetetlenül keserűnek érezte a pirítóst, és egy korty kávéval igyekezett leöblíteni a kellemetlen ízt.– Azt hiszem, jobb lenne, ha átköltöznék a munkások barakkjába – szólalt meg végül.– Nem. – A férfi gyöngéd hangja sehogy sem illett ijesztő tekintetéhez. – Nem akarom, hogy a férfiakkal egy épületben aludjon.– Igen, de azt sem akarja, hogy a kislánya közelében legyek – felelte kimérten a lány. – Alighanem nincs más választásom, mint hogy elutazzak.Nancy hátratolta a székét, és dühösen felpattant, Oliver azonban megragadta a karját.– Elegem van a dühödt pillantásaiból és az állandó rosszkedvéből, Kincaid! – sziszegte dühösen a lány.A férfi hirtelen megérezte, milyen heves fájdalom rejlik a lány haragja mögött.Határtalan gyöngédség támadt benne Nancy iránt.Tudta, hogy hatalmas hibát követett el, amikor nem küldte el a lányt. Nancy jelenléte rengeteg gondot okozott. Mégis képtelen volt rá, hogy elzavarja. Nem sok nővel találkozott eddig, elhunyt feleségét is ideértve, aki akkora hatással lett volna rá, mint ez a lány.A férfi még néhány pillanatig fogva tartotta Nancy karját, aztán lassan elengedte. A lány gyorsan visszahúzta a kezét, és próbálta megérteni, miért néz rá ilyen gyöngéden Oliver.– Én valószínűleg pont ugyanannyira nem tetszem magának, mint amennyire maga nem tetszik nekem, és ezen már aligha lehet változtatni – szólalt meg végül a férfi. – Jó alkalmazottakra azonban szükségem van. Maga tulajdonképpen már akkor bebizonyította a szakértelmét, amikor én még fel sem ajánlottam a kéthetes próbaidőt. Ha az elkövetkezendőkben igyekszik minél kevesebbet Janie közelében tartózkodni, és nem kelt nyugtalanságot a férfiak között, valamint a törvénnyel sem kerül összeütközésbe, akkor mindaddig itt maradhat, amíg elégedett leszek a munkájával. – A férfi egy pillanatra elhallgatott, aztán mosolyogva hozzátette: – Vagy amíg magának kedve tartja. Választhat.Oliver ismét felemelte a villáját, és rezzenéstelen arccal folytatta a reggelit.Nancy egy ideig tétován álldogált, végül a férfi egy kézmozdulattal jelezte, üljön le.Reggeli közben a lány tovább töprengett. Az, hogy a próbaidőt már teljesítette, némileg csökkentheti Olivertől való félelmét. Egy kérdés azonban továbbra is nyitva marad. Hogy tudná elkerülni Janie-t, amikor egy házban kell élnie vele?– Talán nem ízlik Alva főztje? – kérdezte Oliver, mert észrevette, hogy a lány teljesen megfeledkezett az evésről, annyira elmerült a gondolataiban.– Tudja, nem örülök neki, hogy elutasítóan kell majd viselkednem a kislányával. Ha a munkások barakkjában laknék, és a többiekkel étkeznék…– Őszintén szólva nem hiszem el magának, hogy semmi gondja nincs az alkalmazottaimmal – felelte kifejezéstelen hangon Oliver. – Egyikük pedig különösen veszélyes lehet magára. Amíg ez a férfi a farmon van, maga itt lakik és itt étkezik velünk.– Ha másképp kezel engem, mint a többieket, azzal csak jobban felhívja a figyelmet rám. A munkásai még azt hihetik, hogy kivételez velem. – Egy pillanatra elhallgatott, majd elpirulva hozzáfűzte: – De mást is feltételezhetnek.A lány tudta, hogy ebben a pillanatban Oliver is az istállóban történtekre gondol. Nehezére esett, hogy állja a férfi átható tekintetét.– Elkerülhetetlen, hogy pletykáljanak rólunk. Ezen az sem változtatna, ha a barakkban lakna. – Oliver egy pillanatra lehunyta a szemét. – Ami kettőnk között történik, az csak ránk tartozik. Ha viszont a munka szenvedi kárát ennek, akkor változtatunk a helyzeten, vagy pedig elbúcsúzunk egymástól.Nancynek hirtelen összerándult a gyomra.– Engem nem érdekel egy futó kaland, Kincaid – mondta komolyan.– Én sem kalandot keresek – felelte a férfi. – De a legszebb elvek is csődöt mondhatnak néha, mint tudjuk.Nancy határozottan megrázta a fejét.– Nálam nem.Oliver halkan felnevetett, és a lány ezt rendkívül nyugtalanítónak találta. Mivel azonban a férfi nem válaszolt, Nancy folytatta a reggelit.

8. FEJEZETNancy és Oliver a következő napokban a tavasz közeledtével szokásos munkákat végezték. A lány minden alkalommal résen volt, amikor együtt dolgoztak.Bosszantotta, hogy Oliver olyan gátlástalanul beszélt arról, hogy a vágyaik esetleg lebírhatják az elveiket.A férfi olykor különös pillantásokat vetett Nancyre, ám mindig udvariasan és tartózkodóan viselkedett. Munka közben a lánnyal sem bánt másképp, mint a többi alkalmazottjával, de az étkezések alkalmával, vagy amikor néha-néha kettesben maradtak, feltűnően gyengéd pillantásokat vetett Nancyre. A lány ilyenkor valami furcsa bizsergést érzett, ami egyszerre volt nyugtalanító és izgató.Történt azonban más is, ami felzaklatta Nancyt. Frankie Wilson az elmúlt napokban egyre gyakrabban kereste a társaságát, és egyre gátlástalanabbul viselkedett. Olykor kétértelmű megjegyzéseket tett, máskor pedig indokolatlanul meg-megérintette a lányt.

15

Nancy minden alkalommal hidegen és elutasítóan bánt vele. Kimért magatartása a legtöbb férfit elbátortalanította volna, Frankie-re azonban szemmel láthatóan a legcsekélyebb hatással sem volt. Hiába beszélt vele egyre utálatosabban a lány, Wilson ettől csak erőszakosabb lett. Nancy szégyenletesnek tartotta volna, ha Oliverhez szalad árulkodni. Úgy gondolta, egyedül kell megvédenie magát.Ráadásul Frankie csak nemrég került a farmra, és hanyag munkája miatt már többször is figyelmeztették. Mivel pedig ezeket a figyelmeztetéseket a legkevésbé sem vette komolyan, számítani lehetett arra, hogy hamarosan elbocsátják. Addig már csak-csak kibírom, gondolta a lány.Valamelyik délután Nancy elhatározta, hogy megjáratja az egyik kiscsikót.Az istállóban épp a megfelelő kantárszárat kereste, amikor megmagyarázhatatlan félelem tört rá. Mivel a rémület teljesen alaptalannak látszott, igyekezett tudomást sem venni róla.Hirtelen azonban kinyílt az ajtó, és a lány ijedten fordult meg.Frankie lépett be. Pimaszul vigyorgott Nancyre.– Itt senki sem fog zavarni minket. – A férfi közelebb ment a lányhoz, és szemérmetlenül végigmérte. – Bizonyos nők örömüket lelik abban, ha úgy tesznek, mintha senkit sem engednének közel magukhoz.– Ki innen, Wilson! – kiáltotta határozottan Nancy, miközben nyugtalanul pillantott a résnyire nyitva hagyott ajtó felé.A szíve vadul kalapálni kezdett. Nem szabad elveszítenem a hidegvéremet, biztatta magát, miközben a háta mögött tapogatózva a falon megkereste az összetekert kantárszárat. Óvatosan leakasztotta a szögről, majd megpróbált elmenni Frankie mellett, de a férfi az útját állta.– Hova olyan sietős? – Frankie olyan közel hajolt hozzá, hogy az arcuk majdnem összeért.Nancynek hirtelen kiszáradt a szája, és alig bírt megszólalni ijedtében.– Dolgom van – felelte nyersen, és megpróbálta félretolni a férfit.Amikor folytatni akarta az útját, Frankie elkapta a derekát, és szorosan magához ölelte. Nancy habozás nélkül felemelte a futószárat, és minden erejét összeszedve a férfi vállára csapott.Wilson hangosan felordított, és hátrébb ugrott. Nancy a következő pillanatban már az ajtónál termett, de még mielőtt kitárhatta volna, Frankie utolérte, és teljes súlyával nekiszorította a kapunak, amely hangos csapódással vágódott be.Nancy látta, hogy csapdába került. Kétségbeesetten kapkodott levegő után, ám mindhiába, a félem abroncsként szorította össze a mellkasát.A lány mozdulatlanságát a férfi megadásnak vélte, és maga felé fordította Nancy arcát. Meg akarta őt csókolni, de a lány egyik kezét kiszabadítva ököllel szájon vágta.Bár Frankie fájdalmasan felkiáltott, és egy pillanatra az egyensúlyát is elveszítette, nem engedte el Nancyt. A lány megpróbálta lefejteni magáról a férfi kezét, de ez csak még jobban felbőszítette Wilsont. Most már a földre akarta leteperni Nancyt.A lány minden erejével védekezett. A durva dulakodás közben beütötte a fejét a kapuba, és egy pillanatra elsötétedett előtte a világ. Amikor azonban Frankie megpróbálta megcsókolni, azonnal magához tért, és kétségbeesetten elfordította az arcát.Frankie ekkor váratlanul hátratántorodott, miközben Nancyt is magával rántotta. A lány a következő pillanatban kicsúszott a férfi kezei közül, és kimerülten térdre esett.– Te rohadt szemét! – Oliver az ajtónak taszította Wilsont, majd ököllel az arcába sújtott.Nancy egy percig sem bírta tovább az istállóban. Felállt, eltántorgott Oliver mellett, és kilépett a szabadba. Odakint sütött a nap, de Nancy ezt most észre sem vette. A lehető leghamarabb biztonságba akart kerülni, azonnal a ház felé indult.Csak akkor kezdte jobban érezni magát, amikor szobájának ajtaját becsukta maga mögött. Lerogyott egy karosszékbe, előrehajolt, és mindkét kezével kétségbeesetten a hajába túrt.Mi történt volna, ha Oliver nem lép közbe az utolsó pillanatban? Frankie szemmel láthatóan a végsőkig elszánta magát, ő pedig már nem bírt volna sokáig védekezni…Meghallotta, hogy Oliver belép a házba, s eszébe jutott a férfi figyelmeztetése: ne okozzon bosszúságot azzal, hogy feszültséget kelt a munkások között. A lány azon töprengett, vajon Oliver szemében bosszúságnak számít-e, hogy Wilson meg akarta őt erőszakolni? Nancy hallotta a férfi közeledő lépteit, és gyorsan bement a fürdőszobába.A következő pillanatban kopogtattak az ajtaján. A lány megnézte magát a tükörben, és megdöbbent saját külsejétől. A szeme körül vörös karikák éktelenkedtek, a szája pedig felrepedt és vérzett. Hideg vizet engedett a mosdóba, hogy megmossa az arcát.– Nancy? – Oliver hangja elnyomta a folyó víz zubogását.– A fürdőszobában vagyok. – A lány hideg vízzel hűtötte sebesült száját.Oliver résnyire nyitotta az ajtót.– Minden rendben van?– Még élek – felelte kurtán Nancy.– Azonnal felhívom a seriffet. Aztán…A lány, amint meghallotta a seriff szót, megfordult, és az ajtóhoz szaladt.– Oliver, kérem, ne hívja fel a seriffet! – könyörgött esdeklő hangon.A férfi megfordult. Felemelte a kezét, és óvatosan félrefordította Nancy arcát, hogy a sérüléseit alaposabban is szemügyre vehesse.– Ez az átkozott fickó! – morogta dühösen. – Nem akarja, hogy megbüntessék?A lány mély lélegzetet vett, mielőtt válaszolt volna.– Nem akarok kellemetlenséget, nem akarok vallomást tenni.Oliver csodálkozva nézett Nancyre, és elengedte az arcát.– Feltételesen helyeztek szabadlábra, nem szeretnék kapcsolatba kerülni a rendőrséggel. – A lány elfordult a férfitól, és idegesen a hajába túrt. – Megütöttem Wilsont. Talán elmarasztalnának érte.– De hiszen az jogos önvédelem volt.– Tudja bizonyítani? – kérdezte keserű hangon a lány.A férfi tekintete elárulta, hogy ő is úgy gondolja, nem.– Az én vallomásom áll szemben az övével – folytatta Nancy. – És mivel én büntetett előéletű vagyok, inkább hisznek majd neki, mint nekem. Ráadásul az olyan emberek, mint Frankie Wilson, mindig azt próbálják bizonygatni, hogy a nő kihívó viselkedése volt az oka mindennek. A legtöbb férfi meg el is hiszi, hogy ilyen esetekben a nők is felelősek a történtekért.Oliver egy pillanatra elhallgatott.– Kihívóan viselkedett?Nancyt úgy érte ez a kérdés, mintha arcul csapták volna. A férfi ezek szerint még mindig jellemtelennek tartja, holott ő már napok óta igyekszik az ellenkezőjét bizonyítani.– Menjen el! – suttogta megtörten a lány. – Hívja a seriffet. Minél előbb, annál jobb. – Azzal sarkon fordult, és ismét bement a fürdőszobába.Megfésülte a haját, majd hideg vízzel még egyszer lemosta az arcát. Amikor elkészült, visszament a hálószobába. Oliver már nem volt ott.Nancynek az egész teste sajgott. Elhatározta, hogy a seriff érkezéséig lepihen egy kicsit. Bár félt attól, hogy megint találkoznia kell a rendőrséggel, túlságosan is kimerültnek érezte magát ahhoz, hogy hosszabban is eltöprengjen a dolgon.Egyszer csak kopogtattak.– Menjen! Hagyjon békén! – szólt ki idegesen a lány.Amikor az ajtó mégis kinyílt, Nancy tétován felegyenesedett, és az ágy szélére ült. Oliver egy tálcát hozott be, majd az éjjeliszekrényre tette.– Tessék, igya meg! – A férfi egy pohár whiskyt nyújtott a lánynak, és leült mellé. – Ez majd megnyugtatja az idegeit.– Köszönöm, nem kérem. Nem akarom, hogy alkoholszagom legyen, amikor a seriff kihallgat. – Nancy eltolta magától a poharat, de Oliver nem tágított.– Igya meg nyugodtan. Nem hívtam fel a seriffet.A lány fürkészően nézett a férfira.– És mi történt Wilsonnal?– Harv egy másik emberemmel elviszi őt az államhatárig, és leteszik valahol Coloradóban. Soha többé nem fog visszajönni.

16

Nancy még tétovázott egy pillanatig, majd szájához emelte a poharat, és óvatosan belekortyolt. A whisky először égette a torkát, de a második-harmadik korty már jólesett.– Ne igya meg egyszerre, mert a végén még énekelni fog nekem. – Oliver elvette a lány poharát, és gyöngéden megfogta Nancy állát. – Hadd nézzem a száját.Amikor a férfi hüvelykujja megérintette a sebet az ajkán, a lány felszisszent.– Hagyja! Így is éppen eléggé fáj. – Nancy félrefordította a fejét, s közben tekintete a tálcán álló jégtartóra esett. – Egy kis jég biztosan jót tenne a fejemnek.Oliver néhány jégkockát tett egy mosdókesztyűbe, és átnyújtotta a lánynak.Utána alaposan megvizsgálta Nancy tarkóján a sérülést.– Vigyázzon, Kancaid! Nehogy összekeverjen valamelyik beteg tehenével.A férfi leengedte a kezét, és amikor a lány ránézett, látta, hogy Oliver jókedvűen nevet.– Alva egy óra múlva kész lesz a vacsorával. Addig feküdjön le, és pihenjen egy kicsit.Nancy azonnal le is dőlt az ágyra, mert azt gondolta, Oliver magára hagyja. A férfi azonban nem ezt tette, hanem szó nélkül melléfeküdt. A lány erőtlenül tiltakozott, de Oliver mit sem törődött ezzel. Egy jégkockát vett a kezébe, s azzal gyöngéden megérintette a sebet Nancy ajkán.– Mit jelentsen ez? – kérdezte a lány, és mérges volt magára, amiért remegő hangja elárulta az izgalmát.– Egy kis gondoskodás. Maradjon nyugton, és engedje, hogy csináljam. – A férfi óvatosan simogatta a jégkockával Nancy száját.A lánynak összerándult a gyomra, aztán egész testében remegni kezdett. A jég egy idő után megolvadt a férfi ujjai közt. Amikor az első vízcsepp lecsordult a lány állán, Oliver lehajolt, és puhán lecsókolta.Nancynek még a lélegzete is elállt, és elvörösödött. Hogy kitérjen Oliver közeledése elől, félrefordította a fejét. Egy futó pillanatra eluralkodott rajta a vágy, de aztán a fájdalom mégis erősebbnek bizonyult.– Ez valami vizsgálat? – suttogta.– Vizsgálat? Mire gondol?– Hát hogy így akarja megállapítani, vajon kihívóan viselkedtem-e Wilsonnal szemben. – A lány ismét visszafordította az arcát, és szép kék szemével a férfira nézett.– Nem, Nancy – csóválta a fejét Oliver, és óvatosan megcsókolta a lány száját. – Ha itt valaki vizsgázik – folytatta gyöngéden –, az csak én lehetek.A férfi Nancy ajkára szorította a száját. Nem okozott fájdalmat a lánynak, és Nancy érezte, milyen nagy önuralmába kerül ez a gyöngédség. A férfi keze lassan végigsiklott a csípőjén, majd feljebb vándorolt a mellére. A lány akaratlanul is átkarolta Oliver nyakát, a férfi pedig a blúza alá csúsztatta a kezét.Nancy kéjesen felnyögött, amikor Oliver ujjai megérintették a mellbimbóját.A lány ismét elfordította a fejét, hogy távolabb kerüljön a férfi szájától.Úgy érezte, minden összezavarodott benne, egyik pillanatról a másikra elveszítette a józan ítélőképességét. Attól tartott, így túl könnyű préda lesz Oliver számára. Vagy talán a férfi éppen ezt akarja? Újból felébredt benne a bizalmatlanság Kincaiddel szemben.– Úgy hallottam, bizonyos férfiak izgatónak tartják, ha rossz hírű nőkkel kezdhetnek ki – szólalt meg ellenségesen.Oliver azonban zavartalanul folytatta érzéki játékait, és apró csókokkal borította el a lány nyakát. Nancy tehetetlenül felsóhajtott, hiába hadakozott a rátörő érzések ellen. A férfi a melléről a csípőjére csúsztatta kezét, és mohón magához húzta.– Ne, ne! – tiltakozott erőtlenül Nancy, ám testének nyugtalan mozdulatai meghazudtolták a szavait.Elkeseredetten próbált szembeszegülni saját vágyaival, most azonban már a fájdalom sem tudta elnyomni a szenvedélyét. Észre sem vette, hogy szinte kétségbeesetten kapaszkodik Oliverbe, miközben azt hiszi, eltolja magától a férfit.Amikor Oliver vállára tette a kezét, és az ing alatt megérezte az erős izmokat, hirtelen olyan mohó vágy kerítette a hatalmába, melyen már végképp nem tudott uralkodni.Annyira kívánta a férfit, hogy többé semmi más nem érdekelte. Beletúrt Oliver sűrű hajába, és magához húzta a fejét. Erezte, hogy a férfi óvatosan csókolja, ügyelve az ajkán sajgó sebre. Nancy azonban nem bírt ennyire visszafogott lenni, száját mohón Oliver szájára tapasztotta, mégsem érzett fájdalmat. Szinte megszűnt körülötte a világ. Csak jóval később eszmélt rá arra, hogy a férfi már a hátára fordult, ő pedig szorosan rajta fekszik, és vadul csókolja.Lassan mégis visszanyerte az önuralmát és a józanságát. Szelíden Oliver mellére hajtotta a fejét.Úristen, mit tettem?! – gondolta magában.A férfi, mintha csak tudná, mi megy most végbe a lányban, halkan felnevetett.– Lám, lám, milyen hamar elveszítheti az ember a fejét, ugye, Nancy? – Hangja éppoly bársonyosnak tűnt, mint a csókja.A lány zavartan lehunyta a szemét, mintha ez bármin is segíthetne.– Így tervezted? – kérdezte ismét Oliverre nézve.A férfi felsóhajtott, és a szeméből sugárzó vad szenvedély meglepte Nancyt.Ez csak testi vágy, mondta magában a lány, és a legkevésbé sem jelenti azt, hogy Oliver szívét is meghódította volná.– Nem, nem terveztem semmit. De bevallom, reménykedtem. – A férfi gyöngéden megsimogatta Nancy hátát, majd puhán megcsókolta a száját. – Te nem? Szerintem jó pár izgalmas órát eltölthetnénk így együtt. – Oliver hangja most érzékien és csábítóan csengett.– És meddig tartana? – Nancy tudta a választ, mégis a férfitól akarta hallani.Szörnyen félt, hogy komolyan beleszeret Oliverbe, és arra gondolt, talán addig kellene elfojtania az érzéseit, amíg még nem késő, amíg nem annyira fájdalmas.A férfi nem válaszolt, ezért a lány megismételte a kérdést.Oliver hátrahanyatlott a párnára, és különös tekintettel nézett Nancyre.– Amíg csak lobog a tűz, drágám.Bár Nancy pont ilyen válaszra számított, most mégis meglepte a fájdalom, melyet Oliver szavai okoztak neki.– Mondtam már neked, hogy nem akarok könnyű kalandba bocsátkozni a főnökömmel – emlékeztette a férfit, és közben nem értette, miért élezi ki ennyire a helyzetet. Oliver világosan közölte vele, hogy csak futó viszonyra vágyik.Nancy ebben a pillanatban döbbent rá, hogy szándékosan akar veszekedést kirobbantani, hisz csak így tudja elnyomni kínzó szenvedélyét. A férfi arcán látszott, hogy hasonlóképp gondolkodhat.– Ne hidd, hogy többet érhetsz el, ha kéreted magad – figyelmeztette a lányt megváltozott hangon. – Ha netán jegygyűrűre vársz, ne táplálj magadban hiú reményeket. Semmi esélyed.Ezek a szavak egy pillanat alatt lehűtötték Nancy érzéseit. Sértődötten elhúzódott a férfitól. Szinte égett a szeme a fájdalomtól, de szentül elhatározta, hogy Oliver miatt egyetlen könnycseppet sem ejt.A férfi felkelt az ágyról, majd egy pillanat múlva a lány hallotta, hogy becsukódik mögötte az ajtó. Nancy a hátára fordult, és mereven, száraz szemekkel a mennyezetre meredt.A lány örült, amikor Oliver azzal bízta meg, hogy menjen be a városba, és szállítsa haza a lovak száraztakarmányát. A Nancy szobájában történtek óta a férfi távolságtartóan viselkedett vele szemben. Látszólag ugyanúgy kezelte, mint a többi alkalmazottját, a lány azonban úgy vette észre, hogy Oliver tekintete nem lett ridegebb. A férfi gyengéd pillantásai minden alkalommal fájdalmat okoztak neki.Mivel Frankie Wilson elhagyta már a farmot, Oliver a munkások barakkjában, egy önálló szobában helyezte el Nancyt. Így most már nem aludtak egy fedél alatt, munka közben azonban nemigen térhettek ki egymás elől. A lány kezdetben arra számított, hogy a férfi majd valami ürügyet keres, és elbocsátja őt a farmról. Oliver azonban inkább úgy tett, mintha semmibe venné Nancyt, mintha tökéletesen mindegy lenne neki, marad-e, vagy megy.A város felé vezető úton a lány megpróbálta mindezt elfelejteni. Letekerte a kis teherautó ablakát, és élvezte a beáramló langyos, tavaszi levegőt.Két év után most vezetett először autót.Az elindulás előtt azon töprengett, hogy talán másik állást kellene keresnie. A két hét alatt megszolgált pénze már lehetőséget kínált volna erre is. Végül azonban úgy döntött, hogy marad addig, amíg egy használt autóra valót össze nem gyűjt.Mivel minden vagyonát elveszítette, elbűvölte a lehetőség, hogy ismét lehet valamije.A városba érve azonnal a takarmánykereskedéshez hajtott, és az egyik alkalmazott segítségével felrakta a zsákokat a kocsira.

17

Már csaknem elkészült, amikor egy kék teherautó állt meg mellette. Nancy épp csak egy pillantást vetett a járműre.Amikor végzett, leugrott az autó raklapjáról, és lehúzta a munkához használt kesztyűjét. Ekkor kinyílt a kék teherautó ajtaja, és három férfi szállt ki belőle.Nancy megrökönyödve pillantott rájuk, még a lélegzete is elállt.– Mi van, húgocskám? Úgy nézel rám, mintha kísértetet látnál.Randy Morgan állt Nancy előtt, és úgy vigyorogott, mint aki módfelett mulatságosnak tartja a lány meghökkent ábrázatát. Randy két társa kényelmesen nekidőlt a teherautó oldalának.Mostohabátyjának váratlan megjelenése semmi jót nem ígért, Nancy a legszívesebben elmenekült volna. Ott állt előtte az a férfi, akinek a két év börtönt és a rengeteg megaláztatást köszönhette. Hányszor, de hányszor elképzelte, hogy megkeresi, és számonkér rajta mindent! Most pedig épp Randy bukkant az ő nyomára.A lány sohasem hitte, hogy mostohabátyjából még egyszer tisztességes ember lehet. A férfi gonosz tekintete azonnal bebizonyította, hogy gyanúja nem is volt alaptalan. Randy pimasz vigyorgása felbőszítette Nancyt.– Mit keresel itt? – kiáltott a férfira.– Azt hittem, örülni fogsz a viszontlátásnak – nézett színlelt ártatlansággal a lányra Randy. – A lehető legjobb szándékkal jöttünk – tette még hozzá.Nancy megvetően biggyesztette le a száját. Gyanította, hogy Randynek tervei vannak vele, valószínűleg ismét bele akarja rángatni valamibe. A rendőrségtől való viszolygása ellenére aligha marad más választása, mint hogy a lehető leggyorsabban a seriffhez forduljon segítségért. Mostohabátyja az elmúlt évek során alighanem még veszedelmesebb lett, valahogy meg kell hát állítani.– Mit akarsz tőlem, Randy?– Ne legyél olyan bizalmatlan, kicsikém – felelte a férfi azon a behízelgő hangon, amelytől Nancy mindig is undorodott. – Csupán néhány dolgot szeretnék megtudni tőled.– Tudd meg valaki mástól! Nekünk semmi beszélnivalónk egymással. – A lány már indult is volna, de a két másik férfi útját állta.– Kincaid miattad dobta ki az emberünket. – Randy gonosz nevetése egyre jobban bosszantotta a lányt. – Most neked kell beugranod helyette.Tehát Frankie Wilson a marhatolvajok bandájához tartozott! Bár Nancy jellemtelen alaknak tartotta a férfit, ezt azért nem feltételezte volna róla.– Tudod, nem akarunk sötétben tapogatódzni marhától marháig, mire megtaláljuk a legjobbakat. Meg persze azt se szeretnénk, ha valaki ránk lőne, csak azért, mert rossz időben, rossz helyen tartózkodunk. Szükségünk lenne valakire, aki jól ismeri a farmot. Amikor meghallottam, hogy Kincaid birtokán dolgozol, rögtön arra gondoltam, te majd segítesz nekünk. Végül is egy családhoz tartozunk.Nancy agyát elöntötte a vér, és mit sem törődve a következménnyel, éktelenül szidni kezdte Randyt, amin a másik két férfi rendkívül jól szórakozott.Randy azonban feldühödött a sértéseken, és akkora pofont adott a lánynak, hogy Nancy nekiesett az autó oldalának. A férfi a következő pillanatban erősen megmarkolta a lányt, és odaszorította a teherautóhoz. Villámló tekintettel hajolt Nancy fölé.– Ne hidd, hogy a seriff hinni fog neked! – suttogta a lány fülébe. – Ez nem olyan vén hülye, mint Harper volt, viszont pokolian bizalmatlan. Ha meghallja, hogy te marhalopásért ültél, valószínűleg meg sem hallgat, csak azonnal feljelent.Ne feledd, hogy feltételesen helyeztek szabadlábra, és könnyen visszakerülhetsz a rács mögé. Hallottam, hogy az itteni seriff gyűlöli a börtönviselteket. Tisztán akarja tartani a körzetét.Nancy hiába próbált szabadulni Randy szorításából, a férfi olyan erővel markolta a karját, hogy a legszívesebben felzokogott volna fájdalmában.– Látod, ha sokat ugrálsz, igen kellemetlen helyzetbe kerülhetsz. A legokosabb, amit tehetsz, hogy együttműködsz velünk.– Senki és semmi nem vehet rá, hogy együttműködjek veletek – rázta meg eltökélten a fejét Nancy.– Akkor majd úgy intézzük, hogy a gyanú ismét rád terelődjön.– Micsoda? – A lány elsápadt.– Gondolj csak az elmúlt két évre. Bár feddhetetlen polgár voltál, a barátaid és a szomszédaid mégis ellened fordultak. Itt azonban még barátaid sincsenek, s épp csak kiszabadultál a börtönből. Ráadásul egy olyan seriffel lesz dolgod, aki a börtönviselteket jobban utálja, mint a záptojást az asztalán. – Randy diadalmasan felnevetett, és utat engedett Nancynek.A lány, mielőtt beült volna az autójába, még egyszer visszafordult.– Bármit is csinálsz, Randy, nem veszel rá, hogy segítsek nektek.A férfi olyan önelégülten vigyorgott, hogy Nancy elbizonytalanodott.– Majd meggondolod magad, kicsikém – mondta a mostohabátyja, azzal az embereihez fordult. – Nem megmondtam, hogy makacskodni fog?A három férfi beszállt a kék teherautóba, és elhajtott.A lány egész testében remegett. Körülnézett, és remélte, hogy a beszélgetésnek nem akadt tanúja. Szerencsére közel s távol nem látott senkit. Beült a teherautóba, és azt latolgatta, most mihez kezdjen. Először az jutott eszébe, hogy azonnal elmegy a seriffhez, de hamar elvetette ezt az ötletet. Randy csak megerősítette benne a rendőrségtől való félelmet.Talán Oliverhez kellene segítségért fordulnia. Hamar elhessegette azonban ezt a gondolatot is. A férfi épp elég rossz véleménnyel van róla, miért pont most kezdene el hinni neki.Nancy remegő kézzel indította el a motort. A lehetőség, hogy Randy ismét belerángathatja valamibe, szörnyű félelemmel töltötte el. Csak feltételesen van szabadlábon, ha bármit rábizonyítanak, öt évre ismét rács mögé kerülhet. Szűk cellába zsúfolva, durva, barátságtalan emberek közé, akik közül a legtöbben rosszindulatúak vagy egyenesen őrültek.A lánynak hirtelen Jason Sawyer jutott az eszébe. Ha valaki segíthet neki, hát akkor csak ő. Az első nyilvános telefonfülkéig hajtott, és felhívta Jason irodáját.A titkárnő vette fel a kagylót, és közölte, hogy az ügyvéd csak egy hét múlva jön be ismét, addig gyakorlatilag elérhetetlen.Nancy megköszönte a tájékoztatást, és leverten visszaballagott az autóhoz. Azt remélte, hogy Jason közvetíthet majd közte meg a seriff közt. Egyedül nem mert a rendőrségre menni. Pillanatnyilag még kevesebb esélye van arra, hogy bebizonyítsa az ártatlanságát, mint két évvel ezelőtt, amikor végül is börtönbe került.Újabb börtönéveket pedig már nem bírna ki.Lehunyta a szemét. Kétségbeesett volt, és szégyellte a gyávaságát. Hiába próbálta azzal vigasztalni magát, hogy akarata ellenére semmiféle bűnténybe sem rángathatják bele, keserű tapasztalatai éppen azt bizonyították: mindez megtörténhet.Miközben a Kincaid-farmra hajtott, eszébe jutott az egyetlen megoldás. Elhagyja ezt a környéket, és olyan messzire utazik, ahol már Randy nem árthat neki.Ha még idejében távozik, akkor bármit is csinál Randy, őt nem hozhatják összefüggésbe a történtekkel.Később névtelenül felhívhatná a seriffet, és feljelenthetné a mostohabátyját.A saját ártatlanságát ugyan nem bizonyíthatja ezzel, de legalább Randytől megszabadulna. Ha a mostohabátyja rács mögé kerül, nem veszélyeztetheti többé a terveit, hogy tisztességes életet éljen.Ahogy a lány a birtok felé közeledett, egyre szomorúbb lett. Csak most vált előtte világossá, hogy az elmúlt néhány hét alatt szinte otthonává vált ez a farm.

9. FEJEZET– Mi történt az arcoddal?Nancy rá sem nézett Oliverre, közönyös arccal hajolt le a következő zsákért.– Kicsit ügyetlen voltam – felelte kitérően. Amikor leadta a zsákot, tekintetük találkozott.Nancy örült, hogy nem beszélt a férfinak Randyről. Olivertől valószínűleg semmiféle támogatásra sem számíthatna, csak a férfi bizalmatlansága kapna újabb megerősítést.– Beszélnünk kellene, Kincaid – dobta le a kocsiról az utolsó zsákot Nancy. – Szeretnék elutazni, mégpedig azonnal. Jó lenne, ha valamelyik embered kivinne a buszmegállóhoz.A lány hangja szenvtelenül csengett, pedig valójában rendkívül ideges volt.

18

Szó nélkül fejezték be a munkát. Miután a takarmányt behordták a pajtába, Oliver az ajtófélfának dőlt, és Nancyt figyelte, amint cipőre váltotta a csizmáját.– Miért épp most akarsz elmenni?A lány elpirult, hiszen csak hazugsággal válaszolhatott.– Úgy döntöttem, továbbállok.– A múltkori este miatt?Nancy a férfira pillantott, majd félrefordította a tekintetét. Ilyen egyenes kérdésre nem számított.– Nem, annak ehhez semmi köze – felelte végül halkan.Oliver mormogott valamit az orra alatt, amiből a lány semmit sem értett. Úgy tűnt, a férfi tudomásul vette Nancy elhatározását, a lány mégis érezte, nem fogja ennyiben hagyni a dolgot. Oliver fürkészően tekintett Nancyre.– Ma történt veled valami a városban.A lány lehajtotta a fejét. Bárcsak ne lenne olyan bizalmatlan ez az ember! Ha bevallaná neki, mi történt vele, azzal csak felbőszítené. Az egészből csupán azt szűrné le, hogy kapcsolatban áll a marhatolvajokkal, akik az ő állataira vadásznak.Ha pedig még azt is megtudná, hogy a banda feje a mostohatestvére, akkor a történet végét meg sem várva átadná Nancyt a seriffnek.A lány tudta, az a legokosabb, ha egy szót sem szól arról, miért utazik el.Hirtelen eszébe jutott az álláshirdetés, amelyet a takarmányboltban látott.– Találtam ma egy érdekes hirdetést. Cheyenne közelében állatgondozót keresnek.Nancy egy pillanatig várt, és csak utána nézett Oliverre. A férfi arca most nem látszott olyan keménynek és kérlelhetetlennek, mint általában. Szemében jó adag megértés tükröződött.– Valami más van e mögött.A lány tétovázott. Oliver barátságos tekintete elbizonytalanította. Talán mégis rosszul ítélte meg a férfit? A következő pillanatban azonban eszébe jutott, hogy Oliver csak felületesen ismeri őt, és testi vonzalmon kívül semmit sem érez iránta.Tőle legfeljebb azt várhatja el, hogy rendesen kifizesse a bérét, és elvitesse őt a legközelebbi buszmegállóhoz.Nancy szerette volna elkerülni, hogy a férfi tovább kérdezősködjön a városban történtekről.– Tíz perc alatt elkészülök. Ki tudna elvinni?– Ma már nem megy több busz Red Horse-ba.A lány bizalmatlanul méricskélte Olivert. Attól tartott, hogy a férfi nem mond igazat.Oliver megérezte Nancy gyanakvását.– Ha nem hiszel nekem, hívd fel a busztársaságot. Alva majd megadja a számukat. – Azzal megfordult, és elhagyta a pajtát.Nancy merengve nézett utána, majd ő is bement a házba.Hamarosan kiderült, hogy Oliver igazat beszélt. Az utolsó busz már elment, és a következő csak másnap déli tizenkettőkor indul. A lány reménykedett, hogy nem lesz még későn.

Másnap reggel Nancy szokásával ellentétben sokáig aludt, mert az ébresztőórájában kimerült az elem. Eredetileg hétkor akart felkelni. Késő délelőtt szerette volna bevitetni magát a városba, és elhatározta, hogy addig is dolgozik valamit, amíg megkapja a bérét, és elindulhat.Épp rendbe hozta a szobáját, amikor hevesen kopogtattak az ajtaján.– Nancy!Oliver harsány hangja nem sok jót ígért. Alig fordította el a lány a zárban a kulcsot, a férfi máris beviharzott. Nancy ijedten lépett hátrébb.– Hol az ördögben voltál? – Oliver megsemmisítő tekintettel mérte végig Nancyt.– Elaludtam – felelte a lány.– Fárasztó éjszakád volt, ugye? – kérdezte gúnyolódva a férfi, miközben behúzta maga mögött az ajtót.Nancy még sosem látta ilyen dühösnek Olivert. Gyanította, hogy valami szörnyűség történhetett.– Mi baj van?A férfi közelebb lépett, komor tekintete megrémítette a lányt.– Tegnap éjjel betörtek az istállóba, és ellopták Roundert.Nancy jó ideig egyszerűen képtelen volt felfogni a hallottakat. A megrökönyödés alighanem az arcára is kiült, mert Oliver tekintete némileg megenyhült.– Roundert ellopták? – Nancy hitetlenkedve csóválta a fejét. – Hogyan történ… – Hirtelen elnémult, mert kezdte megérteni Oliver dühét. A férfi alighanem egyedül róla feltételezi, hogy az éjszaka közepén a legkisebb zaj nélkül el tudja vinni Roundert.– Azt hiszed, hogy én voltam, igaz? – kérdezte Nancy halkan, majd konokul megrázta a fejét. – Nem, Oliver. Nem én voltam.– Akkor mondd meg, ki lehetett rajtad kívül?– Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ilyet feltételezel rólam. – A lány a szája elé kapta remegő kezét.– És miért volna ez lehetetlen? – felelte ridegen a férfi. – Végül is korábban marhákat loptál.Oliver gunyoros hangja vérig sértette Nancyt. Kínlódva nézett a férfira.– Ha jobban meggondolod, neked is be kell látnod, hogy én nem lehettem.– Igen, igazad van. Nincs leszállító autód, és nem tudnád hová eldugni Roundert. De hogyan lophatták el épp azt a csődört, amely rajtad kívül senkinek sem engedelmeskedik?Nancynek hirtelen eszébe jutott Randy fenyegetőzése, hogy újból őrá terelheti a gyanút. Vajon Roundert akarta felhasználni erre a célra?A lány hátat fordított Olivernek. Minél tovább töprengett, annál biztosabbra vette, hogy csak Randy lehetett a tolvaj. De vajon mi haszna lesz abból a mostohabátyjának, ha őt letartóztatják?Nancy azon gondolkodott, hogyan sikerülhetett Randynek elvinni Roundert.A ló mindig is idegenkedett a mostohabátyjától. Bár a lány sohasem látta, hogy a férfi rosszul bánt volna a csődörrel, mégis el tudta képzelni, hogy így lehetett.Hirtelen valami szörnyűség jutott az eszébe. Randy pontosan tudta, milyen sokat jelent neki Rounder. A mostohabátyja talán még kínozni is képes lesz a lovat, csak hogy rávegye őt az együttműködésre.– Nancy?Oliver hangja szakította félbe a lány töprengését.– Biztos vagy benne, hogy ellopták? – kérdezte Nancy. – Nem lehet, hogy csak kitört az istállóból?A férfi megvető tekintete egy szempillantás alatt romba döntötte a lány minden reményét.– Öltözz fel, és gyere velem!Oliver leakasztotta a fogasról Nancy dzsekijét. A lány felvette a kabátját, és követte.– Cody seriff szeretne kérdezni tőled néhány dolgot – közölte a férfi az istálló felé menet. Gúnyosan mérte végig a lányt, amikor észrevette rémült arckifejezését. – Ha a kihallgatás közben is ilyen képet vágsz, akkor biztos, hogy azonnal letartóztat.– Valószínűleg mondtad már neki, hogy engem gyanúsítasz – jegyezte meg szemrehányóan Nancy, aki annál nyugtalanabb lett, minél közelebb értek az istállóhoz.– Ha ártatlan vagy, nincs mitől tartanod – felelte kurtán a férfi.Ami azt illeti, a lánynak egészen másféle tapasztalatai voltak.– Ha te elhiszed, hogy én loptam el Roundert, akkor a seriff is el fogja hinni.Oliver megállt, és megszorította a lány karját.– Ki mernéd jelenteni, miközben a szemembe nézel, hogy semmit sem tudsz a lopásról?Nancy a férfira pillantott, és egy pillanatra eltöprengett. Nem lett volna könnyű válaszolnia erre a kérdésre. Természetesen nyugodt lelkiismerettel kijelentheti, hogy nem ő lopta el Roundert, de hazugság lenne, ha azt állítaná, semmit sem tud a lopásról. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy okos dolog volna Olivert is beavatni a gyanújába.Nancy tétovázása úgy hatott, mint valami beismerés.– Mindjárt gondoltam – morogta a férfi. Eleresztette a lány karját, és továbbindult.Nancy követte Olivert, és közben úgy érezte magát, mint akinek ütött az utolsó órája.

19

Az istálló előtt két rendőrautó állt, körülöttük pedig jó néhányan a farm alkalmazottai közül. A seriff és két munkatársa Rounder boxa előtt várta Olivert meg Nancyt.– Ő Nancy Deaton – mutatott Kincaid mogorván a lányra.A seriff mosolygott, ám a férfi kifürkészhetetlen, átható tekintete mégis nyugtalanná tette Nancyt. A seriff olyan embernek látszott, akinek nem az egyenruha kölcsönözte a tekintélyt meg az erőt.– Jó napot, Miss Deton! Én Cody seriff vagyok – üdvözölte barátságosan a lányt, miközben jobb kezét tisztelegve a kalapjához emelte.Nancy a férfi minden udvariassága ellenére bizalmatlan maradt. Hűvösen biccentett, és ellenségesen méregette a seriffet.– Ha Oliver esetleg nem mondta volna el a történteket, most röviden összefoglalom, amit mi tudunk a lopással kapcsolatban. A kutyák mélyen aludtak, amikor Harv Bennet megtalálta őket. Valaki nyilván elkábította az állatokat, de a körülményekhez képest jól vannak. Arra szeretném kérni, hogy segítsen nekünk a nyomozásban, és válaszoljon néhány kérdésünkre.A seriff kedves viselkedése elbizonytalanította Nancyt.– Úgy hallottam, hogy a csődör csak magát tűrte meg a közelében különösebb testi sértés nélkül – folytatta a férfi, és halkan elnevette magát. – Tudja, láttam néhányszor Olivert ezen a lovon. Ha maga betörte ezt az állatot, akkor igazán rendkívüli képességei lehetnek.Nancy arra gyanakodott, hogy ezzel a bókkal a seriff csak valami hamis biztonságérzetet akar ébreszteni benne.– Talán a tárgyra térne, kérem – mondta kimérten.– Természetesen, Miss Deaton. Csak egy kicsit legyen még türelemmel. – Cody seriff arcán halvány mosoly jelent meg, majd így folytatta: – Magának nem lett volna szüksége arra, hogy nyugtatót adjon a lónak, igaz?– Persze hogy nem – felelte csodálkozva Nancy.A seriff bólintott.– Tudják, hogy az elmúlt napokban ki adhatott nyugtatót Roundernek?A lány csak a fejét csóválta, Oliver pedig kérdően nézett a nyomozóra, majd ő is nemleges választ adott. A seriff elégedetten bólintott.– Elárulná nekem, Miss Deaton, hogy miért akart tegnap azonnal felmondani és elutazni?Nancy némán nézett a seriffre. A férfi bátorító mosolya ellenére kellemetlennek találta a kérdést.– Várjon csak, mutatok valamit. – A seriff néhány fényképet húzott elő a szivarzsebéből, és átnyújtotta a lánynak. – Nézze meg ezeket a férfiakat alaposan. Van valami közük ahhoz, hogy maga ilyen villámgyorsan távozni akart?A lány keze megremegett, amikor a legfelső képen felismerte Randyt. A többi fotó azt a két férfit ábrázolta, akikkel a mostohabátyja a városban járt.– Igen – ismerte be halkan Nancy, miközben visszaadta a fényképeket. – De honnan tudja?– Egy ideje figyeljük ezeket az embereket. – A seriff visszatette a zsebébe a képeket. –A takarmány bolt alkalmazottja mondta, hogy tegnap felvették magával a kapcsolatot.Oliver, aki egész idő alatt feszülten figyelte Nancyt, most izgatottan előrehajolt.– Miért érdeklik ezek az emberek? Talán összeütközésbe kerültek a törvénnyel? – érdeklődött óvatosan a lány.Ha a seriff Randyt és bandáját vádolja a marhalopásokkal, akkor a találkozásuk miatt ő is gyanúba keveredhet. A mostohabátyja pedig megmondta, hogy a seriff milyen ellenszenvvel viseltetik a büntetett előéletűekkel szemben, Cody tehát mindent el fog követni, hogy ismét a rács mögé dugja őt.– Miért ideges, Miss Deaton? – pillantott fürkészően Nancyre a nyomozó.– Na, mit gondol, miért vagyok ideges? – kérdezett vissza keserűen a lány.– Azt hiszem, egy ideje nagyon nyomasztja valami, Miss Deaton – folytatta a seriff. – Másfelől azt gondolom, nem akar visszakerülni a börtönbe.– Ez talán fenyegetés akar lenni? – kérdezte felcsattanva Nancy, aki már alig tudott úrrá lenni ellenséges érzésein.– Nem, nem fenyegetés, Miss Deaton, hanem megállapítás. Azt hiszem, maga annyira fél a börtöntől, hogy mindent megtenne, csak vissza ne kerüljön oda.Például haladéktalanul feladná az állását, és elhagyná ezt a vidéket. Szerintem az egész körzetemben nincs még egy ember, aki olyan aggályosan vigyázna a feddhetetlenségére, mint maga.Nancy annyira meglepődött a hallottakon, hogy még a térde is remegni kezdett.Lassacskán elmúlt a seriffel szemben érzett ellenszenve.– Egy összetört fecskendőt találtunk – folytatta Cody. – Azt hiszem, a csődörnek is nyugtatót adtak be, de pontosabbat majd csak a laboratóriumi vizsgálatok után tudhatunk. Az a tény, hogy maga efféle segédeszköz nélkül is elvihette volna a lovat, mentesíti a gyanú alól. Mégis arra szeretném kérni, hogy ne hagyja el a környéket, amíg a nyomozás véget nem ér. Talán további kérdéseket kell majd feltennem magának. – A seriff Oliverre mosolygott. – Azt hiszem, Mr. Kincaidnek sincs ellenére, ha egy ideig még a farmon marad.– Miért lenne ellenemre? Végül is nem én bocsátottam el, hanem ő mondott fel. – Oliver szigorú tekintettel nézett a lányra, de azért látszott rajta, hogy ő is megkönnyebbült. – Csak azt szeretném tudni, mit akarhattak tőle azok a fickók a városban?– Erre én is kíváncsi lennék – közölte mosolyogva Cody. – De ezt talán egy csésze kávé mellett is megbeszélhetnénk.Nancy egyfolytában a seriff viselkedésén törte a fejét, amíg bementek a házba.Ez az ember teljesen másmilyennek tűnt, mint amilyennek elképzelte. Egyáltalán nem akarta őt minél gyorsabban ismét a rács mögé dugni, és az az utálatos fölényesség sem jellemezte, amely a legtöbb rendőrnek sajátja volt.Ezzel szemben nagyon figyelmesnek látszott, és szemmel láthatóan alapos körültekintéssel végezte a dolgát. Nancy nem tarthatta őt olyan ostobának és megvesztegethetőnek, mint Harpert. Ha Cody valóban a jog és az igazság embere, akkor talán van még remény.Amikor beléptek a házba, Janie viharosan üdvözölte a seriffet. Nancynek az az érzése támadt, hogy Cody a család régi barátja. Amíg Janie megmutatta a nyomozónak a kiscicákat, a lány és Oliver bementek a dolgozószobába.Nancy leült az egyik karosszékbe, a férfi pedig az íróasztalnak támaszkodott, és a mellén összefonta a karját. Zavartan néztek egymásra. Janie szobája felől harsány nevetés hallatszott.– Igazságtalan voltam veled – ismerte be végül Oliver. – Gondolhattam volna rá, hogy nyugtató segítségével is elvihettek Roundert.– Te azonban kezdettől fogva biztosra vetted, hogy én loptam el. Más lehetőség eszedbe sem jutott. Ez mindig így lesz, ha elkötik valamelyik jószágodat?– Túl sokat vársz tőlem, Nancy – felelte a férfi, amikor észrevette, milyen fájdalmas kifejezés ül ki a lány arcára.– Nem hinném, csak azt kívánom, hogy tisztességes legyél velem szemben.A beszélgetés félbeszakadt, amikor Alva belépett a kávéval. Hamarosan megjött Cody seriff és Janie is, aki jól nevelten megállt az ajtóban, amikor meglátta Olivert és a lányt.– Szia, Nancy!A lány megfordult. Janie még mindig azon igyekezett, hogy összebarátkozzanak, és a lánynak egyre nehezebben ment, hogy Oliver kedvéért mindig távolságtartóan viselkedjen a kicsivel.– Szia, Janie! Hogy vannak a cicák?Amikor a kislány látta, hogy Nancy mosolyog, ő is bátrabb lett.– A szemüket már kinyitották, de még mindig nem tudom, melyiket tartsam meg. Nem tudnál segíteni nekem, ha megjöttem az iskolából?– Dehogynem, Janie. – Nancy most képtelen volt ellenállni a kicsi kedvességének, és nem érdekelte, mit gondol erről Oliver.Janie arca ragyogott a boldogságtól. Hamarosan elbúcsúzott, és kiment.A seriff közben leült a lány mellé egy másik karosszékbe. Miután Alva is elhagyta a szobát, és csendben becsukta maga mögött az ajtót, Cody Nancyhez fordult.– Mi történt tegnap a városban, Miss Deaton?Nancy tétován pillantott Oliverre. Különös módon ebben a helyzetben több megértést várt a serifftől, mint a férfitól. Végül elmesélte, mi történt a terménykereskedés előtt. Semmit sem hallgatott el, szóról szóra elmondta a Randyvel folytatott beszélgetést.Amikor azt adta elő, hogyan beszélt a mostohatestvére a seriffről, Cody elnevette magát, de hamarosan ismét visszanyerte a komolyságát.– Említette, hogy a terménykereskedés alkalmazottja megfigyelte, amikor azok hárman leszólítottak – mondta a lány, miután befejezte a beszámolóját. – Én nem láttam senkit.– Pedig ott volt – erősítette meg a seriff.

20

– Szóval innen az a sérülés az arcodon – mormogta Oliver. Amikor Nancy bólintott, a férfi folytatta: – Frankie Wilson pedig Randy Morgannek kémkedett. – Oliver elmondta a seriffnek, hogy Wilson meg akarta erőszakolni Nancyt, ezért aztán átvitette őt Coloradóba.Cody seriff közönyösen vállat vont.– Majd gondoskodunk róla is, ha a másik három már rács mögött lesz. Lenne azonban még egy kérdésem, Miss Deaton. Maga szerint mi célja lehetett Morgannek azzal, hogy ellopja Roundert? Magát akarta ezzel gyanúba keverni?Nancy a fejét csóválta.– Randy tudja, milyen sokat jelent nekem az a ló. Valószínűleg meg fog fenyegetni, hogy megkínozza Roundert, ha nem működöm együtt velük. – A lány nagyon elszomorodott, amikor arra gondolt, mi minden történhet kedves csődörével. – Remélem, nem okoz kárt Rounderben – tette hozzá.A szobában csend lett. A seriff töprengve kortyolta a kávéját, elgondolkozott a Nancytől hallottakon. Azután kényelmesen hátradőlt, és figyelmesen a lányra nézett.– Az imént azt mondta, Morgan emlékeztette rá, hogy annak idején a barátai és a szomszédai is meg voltak győződve a bűnösségéről. Mire akart célozni ezzel?Nancy nem számított ilyen kérdésre, és tétovázott, hogy mit válaszoljon rá.Oliverre pillantott, akinek elkomorodott a tekintete.– Az egész történet olyan hihetetlen.Nancy mindig is azt szerette volna, ha a férfi megtudja az igazságot. Most lehetőség kínálkozott erre, mégsem bízott benne, hogy a seriff és Oliver hisznek majd neki.Cody bátorítóan mosolygott a lányra.– Fogjon csak bele, Nancy! Én a mostohabátyja állításával szemben meglehetősen előítélet-mentes embernek tartom magamat. Ráadásul már tájékozódtam is az ügyéről.– Akkor nyilván nagyon jól tud mindent – felelte keserűen a lány.– Szeretném hallani a maga változatát is. Oliver is alig várja, hogy többet tudjon meg magáról. Hát rajta, csak bátran!Nancy végül elmondta, hogy sem a nyomozók, sem az esküdtek nem hittek neki. Amikor elmesélte, hogyan csalta csapdába annak idején Randy, egy pillanatra meg kellett szakítania az elbeszélését. Túlságosan is magukkal ragadták az emlékek. Végül nagy levegőt vett, és remegő hangon folytatta:– Harper seriff nem hitte el, hogy Randy szervezte meg a marhalopásokat.Ugyanis hamis számlákat és egyéb szabálytalanságokat talált a könyvelésemben.Az állateladások és a bevételek nem egyeztek meg az állatállomány alakulásával.Mivel pedig a számlákon csak az én nevem szerepelt, Randy ellen nem tett feljelentést.Cody még jó néhány kérdést intézett Nancyhez, de sem az ő arcáról, sem Oliveréről nem lehetett leolvasni, hogy hisznek-e neki. Nancy meglehetősen reménytelennek érezte a helyzetét. Egy idő múltán már nem is tudott tovább beszélni. Tenyerébe temette az arcát, és zokogott.A seriff megvárta, amíg összeszedi magát. Amikor a lány fölemelte a fejét, Oliver felállt, töltött még egy csésze kávét, és odanyújtotta Nancynek. A lány észrevette a férfi tekintetéből sugárzó gyöngédséget, de nem akart hiábavaló reményeket táplálni magában. Oliver valószínűleg csak részvétet érez iránta, ami ebben a helyzetben érthető is.– Még a börtönben elhatároztam, hogy megkeresem Randyt, és gondoskodom róla, hogy rajtakapják a legközelebbi bűntettekor. – Nancy bágyadtan elmosolyodott, mintha belátná, milyen butaságban bízott. – Természetesen azt reméltem, ha letartóztatják, beismerő vallomást tesz, és így kiderül az én ártatlanságom.A lány hátradőlt, és belekortyolt a kávéjába. Végtelenül kimerültnek érezte magát.– Nos, azt természetesen nem tudom megígérni, hogy Morgan beismerő vallomást fog tenni, de a maga segítségével biztosan lecsukhatjuk néhány évre – jegyezte meg a seriff.Nancynek rosszulesett, hogy Cody egyetlen szóval sem árulja el, hisz-e neki vagy sem. Mindegy, legalább az nyilvánvaló volt, hogy Randyt ártalmatlanná akarja tenni.– Hogyan segíthetnék magának? – kérdezte a lány.– Úgy, hogy látszólag együttműködik Morgannel, és elhiteti vele, sikerült nyomást gyakorolnia magára.– Nem akarom, hogy ez a korcs még egyszer Nancy közelébe kerüljön – csattant fel Oliver.– Nancy egyedül is el tudja dönteni, mit akar. – Cody derűs pillantást vetett Oliverre.– Nekem nem tetszik a dolog – morgolódott továbbra is a férfi.– Nekem sem, de Nancy segítségével egyszer s mindenkorra véget vethetnénk a marhalopásoknak.Oliver bólintott, majd dühösen szitkozódni kezdett.– A fenébe is, Cody! Tőlem több marhát loptak el, mint a környék bármelyik farmerétől.– Ez nem csoda. Végül is neked van a legtöbb állatod. Ha pedig Morgan épp Nancy segítségét akarja megszerezni, az nem jelenthet mást, mint hogy a következő áldozat is te leszel. Attól tartok, csaléteknek kell használnunk a jószágaidat.– A marháimat nyugodtan használhatod csaléteknek, de azt nem szeretném, ha Nancyt is belerángatnád az ügybe – felelte a férfi rendkívül komolyan.A lány meglepődve nézett rá. Nem gondolta volna, hogy Oliver ennyire aggódik a biztonságáért. Egy pillanatra feléledt benne a remény, ám aztán arra gondolt, Oliver nyilván csak azt szeretné, ha ő minél előbb elmenne innét. Végül is a jelenléte csak gondot okoz a férfinak, márpedig amíg ez az ügy le nem zárul, feltehetően maradnia kell.Hirtelen Rounder jutott az eszébe. Mi történik a lóval, ha nem sikerül elfogni Randyt? A mostohabátyja csak addig tartja fontosnak a csődört, amíg őt zsarolhatja vele. Ha elutazna, a teljesen kezelhetetlen ló úgyszólván értéktelenné válna a számára. Ez pedig egyet jelentene Rounder halálos ítéletével.Cody seriff előredőlt, és letette a csészéjét az asztalra.– Nos, Nancy? Segít nekem, hogy ártalmatlanná tegyük Morgant?A lány tétován Oliverre pillantott. A férfi szótlanul figyelte őt, és semmit sem lehetett leolvasni az arcáról. Nancy végül elfordította a fejét, és mély lélegzetet vett.– Segítek magának, seriff.Cody elégedetten mosolygott, Oliver viszont úgy nézett a lányra, hogy Nancynek összeszorult a szíve.

10. FEJEZETCody seriff azt ajánlotta, hogy Nancy még aznap menjen be Red Horse-ba.Arra számított, hogy ha valóban Randy lopta el a lovat, akkor a lehető leggyorsabban felveszi majd a kapcsolatot a lánnyal, hiszen ki kell derítenie, sikerült-e nyomást gyakorolnia Nancyre.Oliver gyorsan összeállított egy bevásárlólistát, a lány pedig elindult.Miután elintézte a teendőit, beült a kávéházba. Rendelt egy szendvicset, és sokáig maradt, de senki sem kereste őt.Amikor kilépett az épületből, halk füttyszót hallott a háta mögül. A hang egy kis sikátor felől jött, amely a kávéházat kötötte össze a főutcával. Nancy hátrafordult, és megpillantotta Randyt, aki kényelmesen ácsorgott kék teherautója mellett.A lány elindult feléje, majd néhány lépésnyire tőle megállt.– Mi van Rounderrel? – kérdezte azonnal.Randy diadalittas vigyorgása felbőszítette Nancyt, alig bírta megőrizni a nyugalmát.– De húgocskám! Remélem, előtted is világos, hogy az a ló a legfőbb biztosítéka együttműködésünknek. Egyébként a kedvenced tegnap megharapta az egyik emberemet. Szegény fickó olyan dühbejött, hogy a legszívesebben azonnal kinyírta volna a dögöt. – Amikor Randy észrevette a lány aggódó arckifejezését, elvigyorodott. – Most az egyszer még vissza tudtam tartani a bosszúállástól, de meg kellett ígérnem neki, hogy te a segítségünkre leszel, és majd megvigasztalódhat, ha elkötjük Kincaid marháit.– Először látni akarom Roundert. – Nancy komolyan aggódott a lóért.– Ez igazán buta ötlet, húgocskám. Tulajdonképpen meg is sértődhetnék, amiért ilyen ostobának tartasz. Én azonban megértem, hogy nagy izgatottságodban képtelen vagy józanul gondolkodni. – Randy fürkésző tekintettel nézett a lányra. – Cody seriff nyilván békén hagyott.

21

– Nem egészen. – Nancy úgy tett, mintha gondjai lettek volna a seriffel. – Ha azt az összetört fecskendőt nem találták volna meg… – A lány sokatmondóan elhallgatott.– Kellett hagynom valami nyomot. Ha becsuknak, semmi hasznodat nem veszem – magyarázta a férfi fölényes mosollyal.Nancy hirtelen rájött, hogy Randy ismét habozás nélkül rács mögé juttatná, ha többé nem lenne szüksége rá. Jobban gyűlölte a férfit, mint valaha.– Térjünk a tárgyra! – A mostohabátyja hirtelen komoly lett. Egy darab papírt vett elő a zsebéből, és Nancy felé nyújtotta. A lány el akarta venni, de a férfi nem engedte. – Tanuld meg ezt a telefonszámot kívülről!Nancy a papírra pillantott, majd bólintott, Randy pedig ismét eltette a cédulát.– Holnap estig meg akarom tudni tőled, hogy a Kincaid-farmon hol tartják a legértékesebb marhákat. Olyan területnek kell lennie, amely az országútról jól megközelíthető. Azonkívül lehetőleg egyetlen alkalmazott se legyen a környéken.Az egyik emberem nagyszerű céllövő, de ha egy mód van rá, szeretném elkerülni a vérontást.Randy közelebb lépett a lányhoz, és öklével fenyegetően megemelte az állát.Nancynek minden lélekjelenlétére szüksége volt, hogy megőrizze a nyugalmát.– Ha valami balul ütne ki… – Randy egy pillanatra sokatmondóan elhallgatott, majd folytatta: – Ha megpróbálsz becsapni, vagy értesíted a seriffet, egy papírdobozban kapod vissza a lovad maradványait.Nancy dühösen lökte le magáról a férfi kezét.– Honnan tudjam, hogy Rounder még él egyáltalán?– Bizonyítékul küldök neked egy gyorsfényképet. – Randy elégedetten nyugtázta, hogy a lány ennyire aggódik a lóért. Aztán sarkon fordult, és beszállt a teherautójába.Nancy gyűlölködve nézett utána. Eszelős haragot érzett a férfi iránt, tiszta szívből kívánta, hogy minél hamarabb börtönbe kerüljön.Amikor a teherautó végre előbukkant a domb mögül, Oliver idegesen elfordult az ablaktól. Aggódott Nancyért, és lelkiismeret-furdalás gyötörte azok miatt a sértések miatt, amelyeket az elmúlt néhány hét alatt a lány fejéhez vágott. A durvaság netovábbja az volt, amikor gúnyosan közölte Nancyvel, hogy jegygyűrűről ne is álmodjon, arra semmi esélye. Szavainak puszta emlékére is görcsbe rándult a gyomra.Ahogy Nancy elmesélte a történetét Codynak, Oliver már az első pillanatban minden szavát elhitte. Cody később azt mondta neki, hogy ő is kezdettől fogva meg volt győződve a lány ártatlanságáról.A férfi az első találkozásukra gondolt. Nancy azt kérdezte tőle, alkalmazná-e, ha megtudná az igazságot az elítélésének körülményeiről. Most már szidta magát, amiért olyan makacs volt, és nem hallgatta meg. A lány pedig túl büszkének bizonyult ahhoz, hogy még egyszer előhozakodjon a dologgal.Oliver már azt is bánta, hogy nem mondta el délelőtt a lánynak: hisz neki.Cody, a legjobb barátja, később ostoba szamárnak nevezte ezért. A férfi maga is tudta, hogy hibázott.Leült a konyhában, és nem sokkal később hallotta, amint Nancy belép a házba.A lány tétován állt meg az ajtóban, és Oliver egyre kellemetlenebbül érezte magát.Nancy nyugodtnak látszott, ám máskor oly egészséges bőre most sápadtnak hatott, ajkait pedig pengevékonyra szorította össze. A férfi pontosan tudta, hogy a lány nyugalma csak látszólagos.Nancy Oliverre pillantott, de nem szólt egy szót sem. A kopott farmer, a kockás flanelling és a csizma még jobban kiemelte Oliver izmos testének férfias vonzerejét. Nancyt hirtelen elöntötte a vágy, hogy odamenjen hozzá, a vállára hajtsa a fejét, és megvigasztalódjon a karjaiban.Lehunyta a szemét, mert úgy érezte, mindjárt sírva fakad. Gyorsan összeszedte magát, levette a kalapját, és a hajába túrt.– Fel kell hívnom Cody seriffet.– Úgy nézel ki, mint akinek igen nagy szüksége lenne egy italra – jegyezte meg Oliver.Nancy megrázta a fejét, és odalépett a telefonhoz. Míg a seriffel beszélt, Oliver a faliszekrényből kivett egy üveg whiskyt meg egy poharat, amelyet csaknem csordultig töltött. Azután az asztalnak dőlt, és Nancyt figyelte.A lány nyugodt hangon számolt be arról, hogy minden úgy zajlott, ahogy Cody eltervezte. Olivert azonban nem téveszthette meg Nancy: a férfi látta, hogy beszélgetés közben milyen idegesen dörzsölgeti a homlokát.– Mr. Cody, maga azt mondta, hogy Randy és az emberei egy farmon élnek. Pontosan hol van ez a farm? – kérdezte Nancy, miután végzett a beszámolójával.Oliver elmosolyodott, mert sejtette, mi járhat a lány fejében. Már ő is kérdezte erről Codyt, mert nem hitte, hogy Randy és az emberei jól bánnának Rounderrel.Nancy nyilván szintén emiatt aggódott.– De tudnom kell – folytatta a lány. – Ha a ló ott van, el akarom hozni, Randy úgysincs állandóan a farmon. Semmit sem fog észrevenni, ha a távollétében körülnézek.A lány nyugtalanul járkált fel és alá, amennyire a telefonzsinór ezt megengedte.– Rounder néhány hete itt is kitört a boxból, és valószínűleg most is megpróbál majd kiszabadulni. Ha titokban elhozzuk, úgy nézhet ki, mintha magától szökött volna meg.Cody nyilvánvalóan tovább ellenkezett, mert rövid hallgatás után Nancy így folytatta:– Engem ez nem érdekel, seriff. Ki akarom szabadítani Roundert… – A lány idegesen nézett a plafonra, majd indulatosan hozzátette: – Épp ez a gond, Cody.Maguk közül nem bízom senkiben.Nancynek hirtelen eszébe jutott, hogy Oliver hallgatja a beszélgetésüket. Futólag a férfira pillantott, de most nem érdekelte, hogy Oliver találva érzi-e magát ettől a megjegyzéstől, vagy sem.– Nem, nem fogok mindent tönkretenni. – Nancy fásultan eresztette le a vállát, és fáradtan megrázta a fejét. – Inkább arra ügyeljen, hogy maga ne tegyen tönkre mindent – tette még hozzá.Oliver ezt a tiszteletlen választ máskor talán viccesnek találta volna, de most nem volt kedve nevetni. Tudta, hogy ezt is csak a félelem mondatja a lánnyal.Nancyt korábbi tapasztalatai bizalmatlanná és ellenségessé tették a törvény embereivel szemben. A férfi azt is tudta, hogy Cody ezt nem veszi rossz néven tőle.A seriff kezdettől fogva számított arra, hogy a lány így fog viselkedni.Amikor Nancy letette a kagylót, Oliver nem tudta pontosan, mit is mondhatna.Tulajdonképpen bocsánatot kellett volna kérnie, de nem találta a megfelelő szavakat. Ráadásul úgy érezte, a pillanat sem a legalkalmasabb. Nancy túlságosan is büszke volt ahhoz, hogy elfogadja mindazt, amit ő mondhatott volna neki.– Jól ismered Codyt? – kérdezte váratlanul a lány.– Nagyon jól. Együtt nőttünk fel. – A férfi odanyújtotta Nancynek a whiskys poharat.A lány most nem hajtotta le egyből az italt, és arra is vigyázott, hogy amíg átveszi a poharat, a kezük össze ne érjen.Belekortyolt a whiskybe.– Bízol benne?– Ő semmiképpen sem olyan ostoba, mint az a seriff a ti vidéketeken. Ez érdekelt?Nancy, hogy dühét leplezze, most mégis egy hajtásra kiitta az italát. Sem Oliver, sem a seriff nem jelentette ki még egyértelműen, hogy elhiszik-e neki mindazt, amit a múltjával kapcsolatban elmondott. Legalább Oliver szólhatott volna valamit, hiszen ő mindig olyan egyenesen beszél.Annyira szerette volna, ha a férfi hisz neki, és ha megtudhatná, mit gondol róla valójában. Végül nem bírta tovább a bizonytalanságot, és elhatározta, hogy egyenesen megkérdezi Olivert.– Ugye nem hitted el, amit reggel elmeséltem? – tudakolta elfúló hangon.Amikor megérezte, hogy könnyek szöknek a szemébe, ki akart szaladni a konyhából. Aztán mégis megpróbált uralkodni magán, és remegő kézzel letette a poharát az asztalra.– Tudom, mit gondolsz, Oliver. Azt hiszed, hogy Cody túl jóhiszemű, és beugrik a mesémnek, de te jobban ismersz, és tudod, hogy hazugság az egész. Így van?

22

A férfi arca olyan kemény lett, mintha sziklából faragták volna. Egyetlen rezdüléssel sem árulta el, mire gondol. Ez annyira bántotta Nancyt, hogy attól tartott, mindjárt összeesik. Végül nem bírta tovább a konyhában, ki akart menni, ám amikor megfordult, forogni kezdett vele a világ. Arra gondolt, hogy ez az alkohol hatása lehet.Oliver gyöngéden megfogta a lány karját, ám Nancy kitépte magát a férfi kezéből, és az ajtó felé indult.– Nancy…A lány megtorpant. Oliver hangja szinte esdeklő volt. Vagy csak ő érzi úgy?Talán ezt is az alkohol teszi?– Ugyanaz vagyok, aki eddig voltam, Kincaid. Ezen semmit sem változtat az, amit ma elmondtam Codynak.Nancy ezekkel a szavakkal kiment a konyhából, és boldog volt, hogy egyedül maradhat.Először arra gondolt, dolgozni fog az istállóban, hogy fizikai munkával oldja fel a feszültségét. Végül azonban úgy döntött, visszamegy inkább a szállásra. A szobájába érve azonnal levetkőzött, és ágyba bújt. Az eseménydús napnak meg a whiskynek köszönhetően azonnal mély álomba merült.Olyan mélyen aludt, hogy azt sem hallotta meg, amikor Oliver éjfél körül halkan belopózott a szobájába. A férfi sokáig ült az ágya melletti széken. Csak virradatkor hagyta el a szobát, éppolyan halkan, mint ahogy érkezett.Másnap reggel Nancy kipihenten ébredt. Csupán a fejét érezte kicsit tompának, alighanem az előző nap ivott whisky miatt. Lenyelt egy aszpirint, és hamarosan rendbe jött.A személyzeti étkezdében elfogyasztott reggelije után megetette a lovakat, kitakarította az istállókat, majd megjáratta az egyik öreg hátaslovat.Kora délután Oliver lépett be az istállóba, amikor a lány épp az egyik nyereg csatját javítgatta.A férfi komoly arckifejezése nyugtalanná tette Nancyt. Emlékezett rá, hogy a tegnap délelőtti beszélgetésük Olivert éppen olyan kellemetlenül érintette, mint őt.– Végeztél már itt? – kérdezte a férfi.Nancy bólintott, és az ajtó felé indult. Oliver udvariasan maga elé engedte.– Szívesen megmutatnám neked azt a helyet, ahová Morgant csaljuk majd.– Jó – egyezett bele Nancy.Felnyergeltek két lovat, és útnak indultak. A nap már melegen sütött, így aztán Nancy a farmerdzsekijében sem fázott. A langyos tavaszi szélben a föld is hamar felszáradt, bátran vágtázhattak hát, amíg maguk mögött nem hagyták a farm épületeit.Lovaglás közben egy szót sem szóltak egymáshoz. Ez a hallgatás egyre jobban nyomasztotta Nancyt. Oliverre pillantott, és amikor a férfi viszonozta tekintetét, a lány előrehajolt, majd eszeveszett, vad vágtába kezdett. Oliver elfogadta a kihívást, és a nyomába eredt.A két ló szinte repült a végeláthatatlan, üde tavaszi mezőkön. Nancy határtalanul boldog volt. A börtönben töltött szörnyű évek után végre ismét érezte, milyen csodálatos az élet.Hamarosan egy völgybe érkeztek, és lefékezték a lovakat. Odalent, a karámban vagy negyven tehén legelészett.– Ez az a hely?Nancy még mindig mosolygott, Olivert pedig teljesen lenyűgözte a lány. Soha életében nem látott nála szebb nőt. Nancy már találkozásuk első pillanatában elbűvölte, de az a változás, amelyen az elmúlt néhány perc alatt keresztülment, egyszerűen hihetetlennek tűnt.A lány valósággal ragyogott az életkedvtől. Lázasan csillogó szeme, kipirult arca, boldog, önfeledt mosolya igéző látványt nyújtott. A férfi hálát adott a sorsnak, hogy része lehetett ebben a csodálatos élményben, amely valószínűleg nem sok embernek adatott meg.– Oliver? – szólalt meg ismét a lány, mivel a férfi még mindig nem válaszolt a kérdésére.– Igen, ez az a hely. – A férfi nem szívesen vette le a tekintetét Nancyről. Dél felé mutatott, amerre az országút kanyargott. – Könnyebbé már nem is tehetnénk a dolgukat. Olyan ez, mintha tálcán kínálnánk fel a marhákat.Amikor Oliver ismét a lányra pillantott, Nancy már nem mosolygott.– Aggódsz, ugye? – A férfi megfogta a lány kezét, és legnagyobb meglepetésére Nancy viszonozta a szorítását.A lány bólintott. Tudta, hogy aggodalma semmit sem változtat Rounder helyzetén, mégis félt, hogy Cody seriff terve esetleg kudarcba fullad.– Ne aggódj! Cody pontosan tudja, mit tesz. – Oliver egy pillanatig tétovázott, majd folytatta: – És téged semmi esetre sem fognak lecsukni.Nancy elhúzta a kezét, és elfordította a tekintetét.– Ez minden, amit mutatni akartál?– Igen, de lovagolhatunk még egy kicsit, ha van kedved hozzá.– Az jó lenne.Ügetésben haladtak egymás mellett. A boldogság mámorító érzése többé nem kerítette hatalmába a lányt, de azért élvezte a langyos tavaszi levegőt, és a zöldellő dombok látványát.Aztán egy kis erdőn lovagoltak át, végül elérkeztek a folyóhoz, ahol megitatták, majd kikötötték a lovakat. Odasétáltak egy kidőlt fához. A madarak éneke és a folyó zúgása varázslatossá tette a táj hangulatát.Nancy zsebre dugta a kezét, és szótlanul várt. Sejtette, hogy Oliver azért vezette erre a magányos helyre, hogy végre kibeszélgethessék magukat.De vajon mit akar mondani? Arra nem számított, hogy esetleg bocsánatot kér tőle. Oliver valószínűleg még mindig kételkedett benne, hogy igazat mondott-e, amikor letartóztatásának körülményeiről beszámolt. A férfi nagyon határozott, egyenes ember volt, és ha hitt volna neki, akkor már rég közölte volna.– Nancy? – Oliver közelebb lépett a lányhoz. – Bocsánatot kell kérnem tőled.A férfi rendkívül komoly hangon beszélt. Nancy hirtelen megdermedt, és különös remény ébredt benne.– Bocsánatot kérni? Miért? – kérdezte látszólag nyugodtan. Oliver, amióta csak ismerte, mindig rosszat gondolt róla. Most úgy tűnt, mégis hisz neki.A férfi a megfelelő szavakat kereste.– Elismerem, hogy bűnözőnek tartottalak, amikor beálltai dolgozni a farmomra. És valószínűleg akkor sem hittem volna neked, ha bizonygatni kezded az ellenkezőjét. De az elmúlt hetekben elég jól megismertelek ahhoz, hogy tudjam, mikor hazudsz, és mikor mondasz igazat.– Tökéletesen meg vagy győződve róla, hogy kiváló emberismerő vagy, ugye? – A lány a lombkoronák felé nézett, nehogy a férfi észrevegye szemének gyanús csillogását.– Ahhoz elég jó emberismerő vagyok, hogy lássam, nem akarsz tudomást venni a bocsánatkérésemről. A büszkeséged megtiltja, hogy kimutasd előttem az érzelmeidet. És azt is tudom, mennyire bántott, amikor közöltem veled, semmi esélyed arra, hogy jegygyűrűt kapj tőlem. Finom női lelked nyilván azt várta, hogy már az első pillanatban felismerjem, ki vagy valójában.Nancy háttal állt a férfinak, de hallotta, hogy Oliver közelebb jön hozzá.– Beismerem, rengeteg hibát követtem el. Sajnos, mindez csak akkor vált világossá előttem, amikor Codynak beszámoltál a letartóztatásod körülményeiről.A férfi a lány vállára tette a kezét, és maga felé fordította Nancyt. A lány lehajtotta a fejét, Oliver azonban ujjával gyengéden felemelte az állát.– Nem tudom, hogy ezzel jóvátehetek-e bármit is, Nancy, de bocsánatot szeretnék kérni tőled.A lány csak a fejét csóválta, bármennyire is vágyott erre a bocsánatkérésre, most nevetségesnek és gyerekesnek érezte az egészet.– Nem tudom bebizonyítani az igazamat, Oliver – nézett komolyan a férfira. – Érted? Legfeljebb csak a szavamat adhatom, hogy ártatlanul kerültem börtönbe – folytatta elfúló hangon. – És ha megint meglopnak – tette hozzá, miközben arcáról letörölte a könnyeket –, akkor majd megint engem fogsz gyanúsítani…– A fenébe, Nancy! Nekem semmiféle bizonyíték nem kell! Tudom, hogy éppolyan kevéssé vagy bűnöző, mint én. Ezt már elejétől fogva sejtettem, de nem vallottam be még magamnak sem. És ha nem meséled el a letartóztatásod történetét, előbb-utóbb akkor is elfelejtettem volna, hogy börtönben voltál. Minél jobban megismerlek, annál képtelenebbnek tűnik előttem, hogy bárki is tolvajnak tartson téged.– Szóval úgy! De amikor Rounder eltűnt, a legszívesebben azonnal lecsukattál volna Codyval – felelte megvetően Nancy.

23

– Ha netán nem emlékeznél, minden ellened vallott. Amikor pedig megkérdeztem, hogy tudsz-e valamit a lopásról, csak néztél rám bűntudatos arccal, és nem válaszoltál – mondta Oliver szemrehányó hangon, majd hozzátette: – Különben pedig hagyd már abba ezt az állandó veszekedést.Amikor Nancy a férfi komoly arcába nézett, rádöbbent, hogy Oliver bocsánatkérése teljesen őszinte.– Igazad van. Sajnálom. – Nancy lesütötte a szemét, és remegő hangon folytatta: – Tudod, én születésem óta a Deaton-farmon éltem. Mi voltunk ott a negyedik nemzedék, mígnem… – Nancy elnémult, és halkan sírni kezdett.Oliver magához ölelte, s vigasztalóan megsimogatta a hátát.– Megértelek, Nancy. Mindazok után, amin keresztülmentél, nem bízol már senkiben. Mióta cserbenhagytak azok is, akik pedig jól ismertek, úgy hiszed, egy idegentől semmi jót sem várhatsz.A férfi pontosan fogalmazta meg a lány érzéseit. Nancy zokogva borult a mellére.A lány nem tudta volna megmondani, hogy meddig álltak így némán átölelve egymást. Oliver nem is lehetett volna megértőbb. Gyöngéden megcsókolta Nancy homlokát, és vigasztaló szavakat suttogott a fülébe.Miután a lány kissé megnyugodott, kimerültnek érezte magát, és szégyenkezett, amiért Oliver előtt zokogott. Amikor a férfi eleresztette, Nancy csak bágyadtan mosolygott. Oliver egy zsebkendőt húzott elő, és óvatosan letörölte arcáról a könnyeket.Aztán ismét magához ölelte a lányt.– Most már biztosan sokkal jobban érzed magad – mondta halkan.Nancy felnézett Oliverre, és többé nem volt kétsége felőle: már jó ideje szereti ezt az embert. Valószínűleg már ideérkezése napján beleszeretett.Elfordította a fejét, nehogy a férfi olvasni tudjon a tekintetéből.– Igen, már sokkal jobban vagyok. – Puhán megérintette Oliver karját. – Köszönöm.Mielőtt visszahúzhatta volna a kezét, a férfi megragadta, és szorosan magához ölelte Nancyt. Aztán lehajolt, és arra várt, hogy a lány felemelje a fejét.Most nem olyan szenvedélyesen csókolta meg, mint azon az estén a szobájában, hanem gyöngéden és vigyázva.– Inkább menjünk, Nancy! – mondta kicsit később. – Nem szeretném, ha elragadtatnánk magunkat, és olyasmi történne, amit talán jobb volna nem egy köves folyóparton átélni.A lányt ekkorra már teljesen elbűvölte a férfi tekintete. Szerette volna elfordítani a fejét, de képtelen volt rá.– Úgy gondolom, nagyon zaklatott is lehetsz. Pillanatnyilag nem vagy abban a helyzetben, hogy olyan döntést hozzál, amit aztán később biztosan nem kell megbánnod. Ha majd összejövünk, márpedig így lesz, nyilvánvalóan ki fog derülni, mennyit jelentünk egymásnak.Ez a tárgyilagosság jellemző volt Oliverre. És éppen akkor, amikor a lány bevallotta magának, hogy szerelmes a férfiba. Ahelyett, hogy örült volna neki, amiért Oliver nem igyekszik kihasználni a gyengeségét, titkon szemrehányást tett a férfinak.Nancy érzelmei egy szemvillanás alatt kihűltek. Ellépett a férfitól, és a lovához ment.Oliver észrevette a lány belsejében végbement változást, és lassan rájött, hogy ismét megsértette őt. Gyanította, hogy egy ilyen erős, büszke nő, mint Nancy, nem tudja elviselni, ha gyöngének látszik, ő pedig még azt is kétségbe vonta, hogy dönteni tudna ebben a helyzetben.Miközben némán visszalovagoltak a farmra, a lány egyetlenegyszer sem nézett Oliverre. A férfi azt találta a legszerencsésebbnek, ha nem sürgeti őt, hanem hagyja, hogy megnyugodjon. Ha Nancy később belegondol a történtekbe, biztosan rájön, hogy nem akarta megsérteni.Olivernek fogalma sem volt, a lány mindeközben mire gondolhat. Nancy éppen azon töprengett, hogy Randy letartóztatása után nem maradhat tovább a Kincaid-farmon. Szerette Olivert, de nem akart viszonyt kezdeni vele, ha a férfi nem viszonozza a szerelmét. Egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy a férfi nem vágyik másra, csak egyszerű testi kapcsolatra.

11. FEJEZETNancy nyugtalanul járkált fel és alá a konyhában. Késő este volt, és épp most folytatott le két fontos telefonbeszélgetést. Először Randy hívta fel, hogy elmondja neki, amit az tudni akart tőle, azután Cody seriffet tájékoztatta. A seriff és az emberei már úton voltak a helyszínre. Nancy ugyan nem tudta biztosan, hogy a tolvajok ma jönnek-e, de gyanította, hogy igen.Miközben ő egyre idegesebb lett, Oliver nyugodtan ült az asztalnál. A lányt az is bosszantotta, hogy a férfi minden mozdulatát követi a tekintetével.– Ha nem ülsz le végre, és nem nyugszol meg, még elkoptatod a konyhakövet – jegyezte meg Oliver.Nancy remegő kézzel túrt a hajába.– Jobb helyet is találhattatok volna – jegyezte meg. Úgy vélte, hogy a tágas völgy kevés fedezéket nyújt a seriff embereinek.– Szándékosan kerestünk olyan helyet, ahol Morgan előnyben érezheti magát.Ha azt hiszi, biztonságban van, talán óvatlanabb lesz. Különben sem avatkozunk közbe addig, amíg a marhákat fel nem rakják. Ha majd kigurulnak az útra, Cody emberei fogadják őket.– És mi hol leszünk? – kérdezte Nancy.Eddig egy szót sem beszéltek arról, hogy a lány is részt vesz az éjszakai eseményekben, de Nancy szentül eltökélte, hogy ott lesz.– Cody meg én elbújunk a domb mögött, és onnan figyeljük majd a tolvajokat.Amint a marhákat felrakták a kocsira, a seriffhelyettes jelt ad, és mi lelovagolunk. – Oliver tekintete hirtelen elkomorodott. – Nem szeretném, ha te is ott lennél. Hosszú, hideg éjszaka lesz, és az sem biztos, hogy ma jönnek.Nancy azonban nem hagyta magát eltántorítani.– Veletek megyek, Oliver.A férfi felállt, mintha csak nagyobb tekintélyt akart volna ezzel szerezni magának.– Lövöldözésre is számíthatunk, Nancy. Nem akarom, hogy veszélybe kerülj.– Talán egész éjszaka itt üljek aggódva?Oliver elmosolyodott.– Mindenképp kedélyesebb a meleg konyhában, mint odakint a hidegben.– Veletek megyek – ismételte makacsul Nancy.A férfi némán odalépett a kávéfőzőhöz, és megtöltött egy csészét.– Ha nem lovagolhatok ki veletek, akkor később megyek utánatok – tette hozzá fenyegetően a lány.Oliver sokáig nem hagyta meggyőzni magát. Csak amikor a seriff is megérkezett, akkor adta be a derekát.Cody seriff, Oliver és Nancy több órán át vártak, ám nem történt semmi. Csak éjjel egy óra után hallatszott motorzúgás déli irányból.Nancy kitöltötte a termoszból a maradék kávét, és idegesen visszacsavarta a kupakot, miközben Cody és Oliver távcsővel figyelték az egyre közeledő fényszórókat. Nancy idegei pattanásig feszültek. Úgy tűnt neki, mintha a tolvajok járműve szinte mellettük állt volna meg.– Te Cody, ez nem is marhaszállító – állapította meg Oliver.– Azzal itt túl nagy feltűnést keltenének. Ezt a nyerges vontatót valószínűleg úgy alakították át, hogy állatokat is vihessenek benne. Ha majd elég messze kerülnek a tetthelytől, nyilván átrakják az állatokat egy marhaszállítóra, nehogy gyanút ébresszenek a vevőkben.A fényszórók elég világosságot szolgáltattak ahhoz, hogy jól lássák: valaki lemászik a fülkéből, és a jármű végéhez siet. A rakodótérből egy újabb fényszóró került elő, amellyel végigpásztázták a környéket. Nancy, Oliver és Cody gyorsan lehasaltak a fűbe. A fény hamarosan a marhákra irányult, az állatok nyugtalanul mocorogni kezdtek.A nyerges vontató most tolatni kezdett, és a mezőn át lassan a marhák felé gurult.A jármű megállt a drótkerítésnél. Valaki kiugrott, elvágta, és kétfelé hajtotta.Azután két másik férfi szállt ki a vezetőfülkéből, majd valami csikorgás hallatszott: alighanem leeresztették a rámpát. Hamarosan paták kopogása törte meg a csendet, a tolvajok valószínűleg lovakat vezettek le a rámpán, hogy velük tereljék össze a marhákat.Nancy nem értette, hogy a seriff miért nem lép közbe még mindig. Mi történik, ha Randy hirtelen gyanút fog és kereket old?– Mire várunk még? – suttogta a lány.Oliver egészen közel csúszott Nancyhez, a testük összeért.– Csak türelem. Ha már eddig vártál, ezt a pár percet még kibírod.– Morgan már túl közel van a célhoz. Most már nem fogja lefújni a dolgot – jegyezte meg kedélyesen Cody. – Az ő helyében én jobban ügyelnék a széljárásra.A dél felől fújó gyönge szél minden hangot elvitt az északon fekvő domb felé, amely mögött ők hárman lapultak.

24

Oliver visszafojtott nevetéssel fogadta Cody megjegyzését, és Nancynek hirtelen olyan érzése támadt, hogy a két férfi csak mulatságos kalandnak tekinti ezt az egészet. Miközben ő egyre idegesebb lett, úgy látszott, kísérői a világ legtermészetesebb dolgának tartották a marhatolvajok leleplezését.A fickók végre terelni kezdték az állatokat a nyerges vontató felé. A jószágok vonakodtak fellépni a rámpára, így aztán ostorral és összetekert lasszóval ütötték őket, hogy elérjék céljukat.A sötétben különösen nehezen ment a munka, és hosszú időbe telt, mire a marhákat felhajtották a járműre. Végül a lovakat is visszavezették a kocsira, majd hangos csattanással becsukódott a vontató hátsó ajtaja.Oliver közben óvatosan elővezette a lovaikat. Cody váratlanul elkáromkodta magát.– Mi van? – kérdezte meglepetten Nancy.– Csak két férfit láttam visszaszállni a vezetőfülkébe. Lehet, hogy a harmadik a rakodótérben maradt?A lány semmit sem látott, Oliver pedig a lovakkal volt elfoglalva.A nyerges vontató fényszóróját ismét bekapcsolták, és felbőgött a motor is.Cody rádión figyelmeztette az embereit, hogy az egyik tolvaj alighanem a kocsi rakodóterében maradt. Azután a seriff Nancyhez fordult.– Nem tetszik nekem, hogy az egyik fickó ott lapulhat. A banda állítólag fel van fegyverezve. Arra szeretném kérni, hogy maradjon itt, és ne mozduljon, amíg a gazfickókat el nem kapjuk. – A seriff megfogta a lány vállát, és nyomatékosan hozzátette: – Megértett?Nancy bólintott. Beérte annyival, hogy mindent megfigyelhet, nem akart útjában lenni senkinek.– És mi lesz Oliverrel? – kérdezte. A két férfi összenézett.– Cody tudja, hogy a saját birtokomon azt teszek, amit akarok – felelte Oliver. – Ha pedig netán történne velem valami, azért én leszek felelős. – A férfi felpattant a lovára, és még egyszer lepillantott Nancyre, aki még mindig őt nézte.Oliver hirtelen lehajolt a nyeregből, és megcsókolta a lányt.– Vigyázz magadra! – intette halkan a férfi.– Te is – suttogta Nancy.Oliver felegyenesedett, és Codyval együtt elindult dél felé.A lány a nyeregtáskába tette a termoszt, aztán ő is felült a lovára. Egyetlen percet sem akart veszíteni, ha a veszély már elmúlt.A nyerges vontató súlyos terhével nehézkesen haladt a mezőn át az országút felé. Nancy erőltette a szemét, de semmi különöset nem látott.A jármű alig ért ki az útra, amikor mindkét irányból szirénázó rendőrautók jelentek meg. A teherkocsi vezetője először gyorsítani próbált, de aztán alighanem belátta, hogy a menekülés értelmetlen. A nyerges vontató megállt az út szélén.Oliver és Cody már majdnem elérte a járművet, amikor kicsapódott a hátsó ajtó, és lövések dördültek az éjszakában. Nancy úgy érezte, hogy az izgalomtól mindjárt kiugrik a szíve. Hála istennek, Oliver és Cody gyorsan kitértek a lővonalból, és két oldalról igyekeztek közrefogni a kocsit.További lövések dördültek, aztán váratlanul egy ló és lovasa ugrott ki a rakodótérből. A lovas a seriffre lőtt, aki Nancy legnagyobb ijedtségére összeesett. A lány azonnal elindult feléjük.Közben a támadó lova is elveszítette az egyensúlyát, és oldalra dőlt. A lovas még időben lefordult a nyeregből, ám a fegyverét kiejtette a kezéből. A ló felpattant és elvágtatott.Oliver ebben a pillanatban ért oda, és rávetette magát a banditára, még mielőtt az visszaszerezhette volna fegyverét. A két férfi a földre zuhant, és ott dulakodott tovább.Amikor Nancy odaért, észrevette, hogy Oliver Randy Morgannel verekszik.Egy ideig lélegzetét visszafojtva figyelte őket, majd amikor látta, hogy Oliver jól boldogul Randyvel, odafutott Codyhoz. A seriff segédei épp lefegyverezték a másik két banditát. Úgy tűnt, még nem vették észre, hogy Cody megsebesült.Nancy letérdelt Cody mellé. A rendőrautók fényszórói alaposan megvilágították a helyszínt, így a lány ól láthatta, hogy a seriff viaszfehér, és a szeme is csukva van. Óvatosan kibontotta a férfi kabátját, és közben a legrosszabbtól tartott.– Seriff?Amikor a férfi meghallotta a lány hangját, megmozdította a fejét, és kinyitotta a szemét. Nancy aggodalma beigazolódott, mihelyt kigombolta a férfi kabátját, és megpillantotta a véráztatta inget. Az első pillanatban nem tudta, mit csináljon, de aztán összeszedte magát, és remegő ujjakkal kitapogatta a lövés helyét.– Balra, a mellemnél fönt – suttogta Cody, és bágyadtan mosolygott. – Azt hiszem, nem olyan komoly, mint ahogy látszik.Nancy kissé megkönnyebbült, és zsebkendő után kutatott a férfi kabátjában.Miután talált egyet, rászorította a sebre, hogy csitítsa a vérzést.– Úgy érzem, a vállcsontomba fúródott a golyó – mondta Cody, majd fájdalmasan felsóhajtott.– A seriff megsebesült – kiáltott fel a lány, miközben továbbra is a sebre szorította a zsebkendőt.Az egyik férfi azonnal odaszaladt. Nancy elmondta, milyen sérülést szenvedett Cody, mire a rendőr visszafutott az autóhoz, hogy rádión hívjon segítséget.Nancy Oliver és Randy felé pillantott, akik időközben befejezték a küzdelmet.Oliver fojtószorítással gyűrte maga alá ellenfelét, a rendőrök pedig épp rákattintották a bilincset Morgan kezére.– Ártalmatlanná tette Oliver a fickót? – kérdezte halkan Cody.– Igen, Randy volt az.– Nagyszerű. – A seriff egy pillanatra elgondolkodott, majd folytatta. – Illetve nem is olyan nagyszerű. Oliver arra kért, bízzam rá Morgant, hogy ő intézhesse el egyedül. Azt mondtam neki, ezt nem engedem.Közben Oliver odajött hozzájuk, maga mögött rángatva Randyt.– Cody megsebesült?Miután Nancy elmondta Olivernek a legfontosabbakat, a férfi fogta Randyt, és odavitte a rendőrökhöz, akik a másik két bűnözőt addigra már betuszkolták a rendőrautóba.Nem sokkal ezelőtt Nancy is szívesen elintézte volna Randyt, most pedig annak örült, hogy Oliver nem verte agyon a mostohabátyját. A lány legnagyobb megkönnyebbülésére Morgan saját lábán szállt be a rendőrautóba.A seriff is megnyugodva sóhajtott fel.– Már attól féltem, hogy nyomorékká veri. Nem szívesen tartóztattam volna le Olivert – mosolygott bágyadtan Cody.A zsebkendő közben teljesen átázott, de a vérzés kissé csillapult. Nancy levette a dzsekijét, és ráterítette a seriffre. Nemsokára a mentőautó is megérkezett.Nancyt és Olivert az egyik rendőrkocsi vitte vissza a farmra, ahonnan aztán az alkalmazottak mentek vissza a marhákért meg a lovakért. Harv és két másik ember elindultak arra a farmra, ahol Randy valószínűleg elrejtette Roundert.Nancy és Oliver átöltöztek, majd azonnal a kórházba siettek Codyhoz. A seriff a jelentős vérveszteség ellenére viszonylag jól volt, és éppen aludt.Megnyugodva tértek vissza a farmra ahol nagy meglepetés várta őket. Harv és társai valóban megtalálták Roundert. A csődör meglehetősen kimerültnek tűnt, de egy nyakán lévő karcolástól eltekintve teljesen sértetlennek látszott.Bár Rounder megtalálása és Randy letartóztatása nagy sikernek számított, Nancy mégsem tudott önfeledten örülni. Nemcsak Cody seriff sebesülése aggasztotta, hanem az a gondolat is, hogy hamarosan el kell utaznia.Életében már sok nehézséget élt át, de amikor a farmra való visszatérésük után a férfi megcsókolta a ház előtt, tudta, hogy a legnehezebb dolog még csak ezután következik. El kell hagynia Olivert.Nancy másnap kora délutánig aludt. Miután lezuhanyozott és felöltözött, hozzálátott a csomagoláshoz.Amíg a holmiját rakosgatta, ismét rátört a kétség: vajon helyesen döntött-e?Valóban el kell-e mennie? Tulajdonképpen minden jól végződött: Oliver megtudta az igazságot, Randy pedig rács mögé került.A következő pillanatban azonban eszébe jutott, hogyan képzeli kettejük kapcsolatát Oliver. Mit is mondott? Ha majd összejövünk, márpedig így lesz, nyilvánvalóan ki fog derülni, mennyit jelentünk egymásnak. Nancy megértette. A férfi kötetlen viszonyt akart, amelyet bármelyik pillanatban befejezhet.Váratlanul kopogtattak Nancy ajtaján. A lány ideges lett. Az elutazásával meg akarta lepni Olivert. Tulajdonképpen ki kellene töltenie a kéthetes felmondási időt, és ha a férfi ragaszkodna ehhez, neki már nem is lenne más választása, mint hogy maradjon.

25

Igaz, Olivernek is az az érdeke, hogy eltekintsen a felmondási időtől. Az elmúlt néhány hét alatt már észre kellett vennie, hogy őt nem érdeklik a futó kalandok.Lehet, hogy a férfi is boldogabb lenne, ha mielőbb távozna.Nancynek hirtelen eszébe jutott, hogy Oliver már néhány éve özvegy. Valószínűleg sokra becsüli a szabadságát. Az ilyen erős, határozott férfiak nem szeretik, ha állandóan aggódó nők lógnak a nyakukon.A lány tudta, hogy ő nem tartozik az effélék közé, ám azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy Oliver iránt érzett szerelme megváltoztathatja. Inkább most fejezi be az egészet, még mielőtt elkezdődne, mert így kisebb fájdalommal jár a szakítás.Ismét kopogtattak, és Nancy kinyitotta az ajtót.– Már régen fönt vagy?Oliver előbb a lányra pillantott, majd szétnézett a szobában. Amikor meglátta az összekészített holmikat, nem lepődött meg különösebben.– Jó hírem van a számodra. Bejöhetek?A férfi kedves mosolyától Nancynek hevesebben kezdett el dobogni a szíve.Betessékelte a szobába Olivert. Amikor a férfi becsukta az ajtót, a lány megfordult, hogy folytassa a csomagolást.– Jó hír? Cody állapota javul?– Gyorsan javul. Az orvos azt mondja, a hét végén már haza is mehet. Egy ideig még feküdnie kell, mivel azonban Morgant és a bandáját letartóztatták, nyugodtan pihenhet. A mindennapi feladatokat az emberei is elvégzik.– Örülök, hogy jobban van.A seriff sebesülésére gondolva Nancynek még most is végigfutott a hátán a hideg.– Van azonban más újság is.Oliver megvárta, amíg a lány összehajtogat egy flanellinget, és beteszi a táskájába. Csak akkor folytatta, amikor Nancy felé fordult.– Morgan egyik embere azt reméli, ha beismerő vallomást tesz, enyhébb ítéletre számíthat.– Na és? Miért érdekes ez? Hiszen tetten érték őket. – A lány hajtogatni kezdte a következő inget.– A vallomása nemcsak erre az esetre vonatkozna, hanem a Morgan-banda korábbi disznóságaira is.Nancynek hirtelen elállt a lélegzete. Lassan felegyenesedett, és Oliverre meredt. Amennyire a férfi megítélhette, szinte képtelen volt felfogni a hallottakat.– A fickó bevallotta, hogy neked semmi közöd nem volt a lopásokhoz. Morgan csapdába csalt, így aztán téged ültettek le helyette.Nancynek remegni kezdett a térde. Milyen régen várt már erre a pillanatra!– Ez azt jelenti, hogy bebizonyosodott az ártatlanságom?– Hivatalosan még nem. A jogi út hátravan, de a sógorom majd segít.Nancy behunyta a szemét. Úgy érezte, mintha valami roppant tehertől szabadult volna meg. Könnyek peregtek végig az arcán, így mondta remegő hangon:– Hála istennek, hogy vége van ennek az egésznek!Amikor ismét kinyitotta szemét, már mosolygott, és boldogan pillantott Oliverre.A férfi azonban épp az összekészített csomagokat nézte. Nancy arcáról eltűnt a mosoly.– Hányszor is csomagoltál ki és be, mióta itt vagy?– Elég sokszor. – A lány elfintorodott, és folytatta a pakolást.Oliver idegesen vette le a kalapját. Nancy sejtette, hogy a férfi maradásra akarja bírni, és elhatározta, ezúttal hajthatatlan lesz. Oliver azonban hallgatott. A lány hirtelen megijedt, hogy a férfi szó nélkül beleegyezik az elutazásába. Feszülten várta, mi következik most.– Alighanem az lesz a legjobb, ha az összes rohadt táskát elégetem az esküvőnk után.Nancynek némi időre volt szüksége, mire felfogta a férfi szavait.– Mit mondtál, Oliver?– Jól hallottad – morogta zavartan a férfi. – Mikor fejezzük már be ezt a civakodást? Most, vagy csak a nászéjszakánkon?Nancy kezéből a földre hullottak a becsomagolásra váró ruhák. Hitetlenkedve nézett Oliverre.– Ez ugye házassági ajánlat akart lenni?A férfi a fejét csóválta.– Ajánlatról csak akkor beszélhetünk, ha a válasz lehet igen is, meg nem is.Nancy megpróbált komoly maradni, de az arca elárulta örömét és jókedvét.– Tehát nem is vársz választ?– Természetesen nem. Nem vállalom a kockázatot, hogy kosarat kapjak tőled. – Oliver egy székre dobta a kalapját, és a lányra nézett. – Valószínűleg életemben utoljára áll módomban, hogy azt tegyem, amit akarok.– Úgy beszélsz, mintha egy zsarnokoskodó házisárkány lennék – tiltakozott tettetett felháborodással Nancy.Oliver arcáról eltűnt a komolyság, és harsányan elnevette magát. Hirtelen felkapta a lányt, majd az ágyra fektette. Két kezét leszorította és fölé hajolt.– Gondolod, hogy összeállnak egy olyan gyönge nővel, aki minden alkalommal megrezzen, amikor egy férfi felemeli a hangját?Oliver gyöngéden megcsókolta Nancy ajkát, és a lány azonnal átölelte a férfi nyakát.Oliver hirtelen elvette a száját Nancy ajkáról, és a fülébe suttogta:– Szeretlek, Nancy. Tízezer nő között sem lehet olyat találni, mint te vagy. Nem engedlek el. Feleségül veszlek.Ez több volt, mint parancs, több volt, mint kérés. Nancy halkan felnevetett a boldogságtól. Mivel nem válaszolt azonnal, Oliver felemelte a fejét, és kérdően nézett a lány ragyogó kék szemébe. Nancy úgy érezte, mintha tükörbe nézne, a férfi arcán ugyanazokat a jellemvonásokat vélte felfedezni, melyeket magában is ismert: határozottságot és keménységet, ugyanakkor gyöngédséget és figyelmességet is.A szerelem most könnyeket csalt a lány szemébe. Amit korábban csak sejtett, azt most már tudta is: ők ketten elszakíthatatlanul és visszavonhatatlanul összetartoznak.– Én is szeretlek, Oliver – suttogta Nancy. – De nem lenne jó, ha valaha is megbánnád, hogy nem egy engedelmes és alázatos nőt vettél el feleségül.A férfi elnevette magát.– Azt hiszem, mi ketten soha nem fogunk unatkozni. Mindkettőnk makacs és büszke, de a jóízű viták úgy kellenek az élethez, mint levesbe a só. – Oliver hangja gyöngédebb lett, amikor hozzáfűzte: – És van még valami, amit te loptál be ebbe a házba. Az asszonyi törékenységet és melegséget. Valamit, amire épp akkora szükség van, mint a sóra. – A férfi ismét lehajolt, és megcsókolta Nancyt.– Oliver! – suttogta a lány, és szorosan átölelte a férfi nyakát. Úgy érezte, ismét hazatalált. Mintha elveszett otthona és birtoka csodálatos módon megkerült volna.Oliver most hátrébb lépett. Nancy letörölte arcáról a boldogság könnyeit, és rámosolygott a férfira, akinek ajkán csibészes mosoly játszott.– Mit gondolsz, várhatunk a nászéjszakával jövő szombatig?– Jövő szombaton akarod megtartani az esküvőt? – kérdezte döbbenten Nancy.– Természetesen, drágám. Jason és Beth néhány nap múlva hazaérkezik. Alva meg a négy nővére addigra ragyogó esküvőt szervez, tehát semmi értelme sem lenne tovább várnunk.Nancy a fejét csóválta.– Ennyi idő nem elég.– Dehogynem. Ugyanis Alva egyik nővére szabó, esküvői ruhákat varr, a másik pedig cukrász, a további kettőnek pedig óriási tapasztalata van a szervezésben. Már hat lányukat kiházasították. – A lány döbbent arcát látva Oliver elnevette magát. – Ráadásul attól tartok, te ragaszkodni fogsz hozzá, hogy várjuk meg a nászéjszakát. Én pedig már egy hétnél tovább nem bírom.– Ebből elég, Kincaid. Te már rég eljátszottad a jogodat egy rendes nászéjszakára! – Nancy játékosan oldalba bökte a férfit, és pajzánul rákacsintott.A táskák és a ruhák széles ívben repültek a földre, amikor a két szerelmes az ágyra vetette magát. Pillanatok alatt felizzott köztük a szenvedély, miközben mohón keresték egymás ajkát.Oliver kis idő múltán elégedetten nyugtázta, hogy a nászéjszaka ügyében óriásit tévedett.

26