Gyerekjelentés agyerekjogok helyzetéről MAGYARORSZÁG, 2019

Tehogylátod?

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ

MÓDSZERTAN

OKTATÁS ISKOLÁK JELLEMZŐI ISKOLAI FEGYELMEZÉS SZABADIDŐ

BIZTONSÁG BIZTONSÁG OTTHON BIZTONSÁG AZ ISKOLÁBAN BIZTONSÁG A LAKÓHELYEN BIZTONSÁG AZ INTERNETEN INFORMÁCIÓ A BÁNTALMAZÁSRÓL

ESÉLYEGYENLŐSÉG MENEKÜLTEK

CSALÁD AZ EGYÜTT TÖLTÖTT IDŐ FEGYELMEZÉS

EGÉSZSÉG ORVOSI ELLÁTÁS MENTÁLIS EGÉSZSÉG SZEXUALITÁS DROG, ALKOHOL

JÖVŐ

VISSZAJELZÉS

1

RÉSZVÉTEL VÉLEMÉNY INFORMÁCIÓ

3

4

6

8

10

11

12

14

15

ELŐSZÓ

1

A második legfontosabb téma agyerekek számára, hogy többlehetőséget kapjanak az országjövőjével kapcsolatos döntésekbefolyásolására. Míg a családban a véleményükfigyelembevétele szinte általános, azországos vagy helyi ügyekben csaknegyedük érzi úgy, hogy számít avéleménye. Az oktatás helyzete miatt azutóbbi években többezer diák vonult azutcára, de jelentős azoknak a száma is,akik nem tartják eredményesnek , hogyígy álljanak ki ezért a célért (17%),  vagyegyszerűen tartanak ennekkövetkezményeitől (9%). A gyerekekrészvétele a különféle őket érintőügyekben ugyanakkor minden színtérenpozitív hatásokkal bír. A felmérés igazolta, hogy véleményükfigyelembevétele szoros kapcsolatban álla biztonságérzetükkel és azzal, hogymennyire érzik úgy, hogy elfogadjákőket.

Képzeljünk magunk elé egy magyarországi tizenévest. Vajon hogyan él? Mi vár ráaz iskolában, mit csinálhat délután, hogyan bánnak vele, milyennek látja a jövőt?Hallják-e azt, ami neki fontos, látják-e benne az embert? Az állam és a civileknézőpontját sokan ismerik a gyerekek helyzetéről, de ahhoz, hogy valóbanmegtudjuk, hogy érzik magukat a gyerekek, itt az idő, hogy ezúttal az őválaszaikra figyeljünk.

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítványnak és diákönkénteseinek, a GyermekjogiKöveteknek a kezdeményezésére elkészült Magyarország első gyerekjelentésea gyerekjogok helyzetéről.

2018. novembertől 2019. márciusig közel 5300 gyerek mondta el a véleményétarról, milyen Magyarországon felnőni. Szerették volna, hogy az ENSZ GyermekjogiBizottsága az ő oldalukat is megismerje, amikor a gyerekek hazai helyzetétvizsgálja. A gyerekek 7 témában osztották meg a tapasztalataikat egy onlinekérdőívben és fókuszcsoportos beszélgetések alkalmával. A jelentés mindvégig agyerekek véleményére és érzéseire fókuszált, mely ugyan nem azonos a jogaikérvényesülésével, de egyformán fontos annak megítéléséhez.

A gyerekek számára a legfontosabbkérdés az oktatás. SzerintükMagyarország elsősorban azzal tudjajobbá tenni a gyerekek helyzetét, ha jóminőségű oktatást és álláslehetőségeketbiztosít. Leginkább az foglalkoztatja őket, hogymennyire hasznos, amit tanulnak, ajövőt illető legfőbb aggodalmuk pedig,hogy nem találnak állást. Tisztességes,felelősségteljes életre vágynak, tanulni,dolgozni szeretnének. Tisztában vannaka tanulás jelentőségével, és megfelelőkörnyezetet szeretnének hozzá. Ez nem csak az oktatási rendszerenmúlik: ahol az iskola biztonságos, vidámhely, és a tanárok tisztelettel bánnakvelük, ott a tananyagot is az átlagnáltöbben látják hasznosnak. A jóiskolákban nagyobb a tanuláskedv,mégis, 10-ből csak 1 gyerek számáraöröm a tanulás, és a gyerekek ötödeszerint túl sok a bántalmazás aziskolákban.

OKTATÁS RÉSZVÉTEL BIZTONSÁG ESÉLY-EGYENLŐSÉG CSALÁD EGÉSZSÉG JÖVŐ

Mi a legfontosabb a gyerekekszámára?

2

A gyerekek az alapján tanulnak meggondolkozni, ahogyan megmutatjuknekik a világot. A többségük számárafontos, hogy tájékozottak legyenek avilág dolgairól, de közel felük sokmindent nem ért abból, amit olvas,miközben a friss híreket szeretnémegtudni. Jelentős részük nem jutinformációkhoz a bántalmazásról, ahogya drog és a szexualitás is tabu. A szabadszavas válaszaikban dominálnak apolitikai narratívák, a médiáttematizáló beszédtémák éskifejezések.

A harmadik kiemelkedő kérdés agyerekek számára az elfogadás és azegyenlő bánásmód. A kitöltők feleszerint jobban meg kell küzdenie azálmaiért, mint a társainak. Ez összefügga kérdőív összes területével, amilényegében megmutatja, hogy agyerekjogok tiszteletének hiánya mikéntrombolja a gyerekek esélyeit,önbizalmát és kibontakozását.Szembetűnő, hogy az érzelmi biztonságsokkal hangsúlyosabb számukra, mint afizikai biztonság. A biztonságérzetük éselégedettségük jobban függ az emberitényezőktől, mint a környezetifaktoroktól. Szerintük például az iskolátaz tenné főként biztonságosabbá, hasenkivel nem bánnának rosszabbul, csakmert különbözik a többiektől, és többolyan felnőtt dolgozna ott, akihezbizalommal fordulhatnának, és nem abiztonságtechnikai intézkedések vagy afizikai környezet. Az egyenlő esélyekhezjutás érdekében is fontosabbnak tartjákaz elfogadást és odafigyelést, mint aszolgáltatásokhoz, támogatásokhoz valóhozzáférést; de az orvosi ellátásban isjobban számít szerintük a szakemberekviselkedése és bánásmódja, mint akórházak állapota.

Nagyban meghatározza egy gyerekjövőjét az is, hogy milyen iskolába jár.A többi iskolatípushoz képest aszakiskolások, szakközépiskolásokkevesebb szabadidős tevékenységbentudnak részt venni anyagi éshozzáférésbeli okok miatt, gyakoribb aziskolai bántalmazás, nehezebben tudnaktájékozódni, és kevesebb információhozjutnak a szexualitással, a drogokkal és azalkohollal kapcsolatban. Az életkor elsősorban a véleményükfigyelembevételénél és a tájékoztatásnál,tájékozódásnál játszott szerepet, atelepüléstípusok pedig a politikainarratívákhoz kapcsolható témákmentén voltak meghatározóak. A diáktüntetésekről, a menekültekrőlpozitívabban gondolkodnak a fővárosigyerekek, mint a falusiak, míg afalvakban a biztonságérzetük és aközügyekbe való beleszólásukmagasabb. A különbségeknek nagyrésze tehát olyan, ami a környezeten,felnőtteken múlik, nem a gyerekeken.Különböző háttér, különböző

lehetőségek

A gyerekek fontos szerepettulajdonítanak a környezetvédelmiintézkedéseknek is. A klímaváltozássalszembeni fellépés jelentőségét közelugyanolyan arányban hangsúlyozzák ahelyzetük javítása érdekében tettlegfontosabb kérések között, mint azelfogadást, és egyúttal ez a gyerekekmásodik legfőbb aggodalma is. Ezzelegyütt a kérdőív többi részében ezkevésbé jelent meg.

A gyerekek számára legfontosabb 3+1kérdés hűen tükrözi a gyermekjogok3+1 pillérét, a gondoskodást, arészvételt, a védelmet és a megelőzést.Mindegyikre szükségük van ahhoz,hogy kibontakozhassanak, és abbanszámítanak az államra, hogy ezekfeltételeit biztosítsa, elősegítse.

Mit tanítunk a gyerekeknek?

Felelősségünk van abban, hogy milyenszavakat és értelemzési kereteket adunknekik a világ megismerésére. A jogok ismerete segít a gyerekeknekeligazodni abban, hogyan bánhatnakvelük, és kölcsönösségre, egymástiszteletére tanítja őket. Hiába lenne ezaz egyik legerősebb eszközünk agyerekek megvédésére, támogatására,feleannyian hallottak a jogaikról,mint a kötelességeikről – 5 gyerekbőlcsak 2-en. A kampány népszerűsítése sem lettvolna sikeres, ha a jogaikat említveszólítjuk meg őket. Az ENSZ felé történőkötelező jelentéstétel a gyerekekhelyzetéről egy távoli, ismeretlenjogérvényesítő eszköz egy olyan államiígéret (a Gyermekjogi egyezményvégrehajtása Magyarországon)érdekében, amiről a gyerekek nem istudják, hogy létezik. Annál fontosabblehetőség ugyanakkor minden felnőtt,döntéshozó és ENSZ GyermekjogiBizottsági tag számára, hogymegmutassuk a gyerekeknek, hogyhatással lehetnek az életükre,  és számíta véleményük.Jogaik érvényesülését sokszor másként

látják a különböző hátterű gyerekek. Néhány kérdésben jelentős eltérés vana nemek között is. A fiúk példáulinkább érzik úgy, hogy figyelembe veszika véleményüket (különösen a közügyekterén), a tájékozódás során kevesebbakadályt érzékelnek, a lakóhelyükön ésaz interneten nagyobb biztonságbanérzik magukat. A felnőtt társadalomgondolkodásáról árulkodik az is, hogy alányokkal többet beszélnek aszexualitásról, drogokról és alkoholról.

Aki fontosnak tartja tehát a gyerekekjóllétét, most olvasson figyelmesen – avéleményük figyelembevétele nélkülnem lehetünk sem sikeresek, semhitelesek a jogaik érvényesítésében.

MÓDSZERTAN

3

Az anonim, online kérdőív 7 témárakérdezett rá, amelyek megegyeztek ajelentés főbb témáival. A kérdésekmegfogalmazásánál a Eurochild „EuropeKids Want” kérdőíve és az ENSZGyermekjogi Bizottságának korábbidokumentumai, kérdései (COs, LOIPR)szolgáltak alapul. A nyílt felhíváslehetővé tette, hogy korosztályi ésföldrajzi megkötés nélkül minden 18éven aluli gyerek elmondhassa avéleményét az ENSZ-nek. A kutatás korlátja, hogy különmintavétel nélkül, a kérdőív általános éscélzott népszerűsítésén keresztül (pl.iskolák, diákszervezetek megszólítása),valamint a közösségi médiában valóhirdetése révén juttattuk el akitöltőkhöz. A kérdőív csak online és magyarnyelven volt elérhető, illetve készültbelőle hallássérülteknek szóló változatis.

A jelentés körüli kampánykezdeményezője és szakmai vezetője aHintalovon Gyermekjogi Alapítvány ésközépiskolás önkéntesei, a GyermekjogiKövetek. Széles körű összefogáseredménye, hiszen a 2018. ótanegyedévente megrendezett előkészítőtalálkozókon 6 szervezet képviselői vettekrészt. A kampányhoz közel 20 szakmaiszervezet, illetve számos tanár ésönkéntes csatlakozott, munkájukatkülön segédanyag is segítette.

A kampány szervezésében a kezdetektőlfogva aktívan részt vett 6 középiskolásgyerek. A Gyermekjogi Követek dolgoztaka kérdőív fejlesztésén, népszerűsítésén,közösségi médiakampányt indítottak,közreműködtek az adatokértelmezésében, a jelentés elkészítésében.A kampányanyagok szabadfelhasználásával bármely gyerek vagyfelnőtt tehetett azért, hogy minél többgyerekhez eljuthasson a kérdőív.

2018. november 20. és 2019. március 31. között 5230 gyerek mondta el a véleményétegy online kérdőíven keresztül (ábrák), és 7 helyszínen közel 50 hátrányos helyzetűés fogyatékossággal élő gyerekkel készült fókuszcsoportos interjú. A jelentés az ővéleményüket mutatja be.

Az online kérdőívről:

KORNEM

ISKOLATÍPUS

TELEPÜLÉSTÍPUS

Gyerekek a kampányban:

Gimnáziumok: A 12. évfolyam után érettségi vizsgát adóintézmények, amelyek az általános iskolák 4., 6. vagy 8.évfolyama után is elkezdhetők. Kiegészülhet 1 év nyelvifelkészítéssel, amelyre a 9. évfolyam előtt kerül sor. Alegnépszerűbb középfokú intézménytípus.

Széles körű összefogás:

**9 év és alattiak: A véleménynyilvánítás független voltaz életkortól, ennek határait csak az alkalmazottmódszertan korlátozta. A 10 éven aluli kitöltőkrőlugyanakkor az alacsony elemszám miatt (36 fő) nemlehet következtetéseket megfogalmazni.

***Az iskolák rendszere 2016 ótaÁltalános iskolák: 1–8. évfolyamon alapfokú oktatástbiztosító intézmények.Középfokú szakmai képesítést adó iskolák a 9. évfolyamtól:

Szakiskolák: A sajátos nevelési igényű tanulókatkészítik fel szakmai vizsgára.Szakközépiskolák: 3 év után szakképesítést, majdigény esetén további 2 év után érettségi vizsgát adóintézmények.Szakgimnáziumok: 4 év után szakmai érettségit adóintézmények, további 1 év után technikusi képesítésis szerezhető.

*Nonbináris neműek: Azok a kitöltők, akik sem afiúkhoz, sem a lányokhoz nem sorolták magukat.Leggyakrabban a „nonbináris", „genderfluid" vagy„transznemű" kifejezéseket használták sajátjellemzésükre. A továbbiakban nonbinárisneműekként utalunk rájuk. A releváns kérdésekben akomolyan vehető, szűrt válaszokkal dolgoztunk (44 fő),de az alacsony elemszám miatt általában nemlehetett következtetéseket megfogalmazni acsoportról.

További részletek a gyerekrészvétel és az adatfelvétel módszertanáról, etikai szempontjairól a KutatásiJelentésben olvashatók.

OKTATÁS

4

Mi jellemzi az iskoládat?

„Brutálisan magas óraszámok a gimnáziumban, amik mellett nem lehet csak kimerülésigtenni bármit is. Az elvárás marad, de a teljesítményünk romlik. Nem véletlenül. Nincs meg

a kellő idő arra, hogy a testi-lelki egészségünkre odafigyeljünk, és ezáltal romlik az agyiteljesítményünk, valamint a fizikai is. Biztos van megoldás arra, hogy reggel, amikor

megyek iskolába és este, amikor haza, ne halál fáradt embereket lássak.“

„Én az iskolában csak a barátok miatt szeretek lenni, semmi másért.”

„A magyar oktatási rendszer borzalmas. 50%-a a tananyagnak teljesen felesleges,nem hagynak minket elmélyedni abban, amivel tényleg foglalkozni szeretnénk."

AZ ISKOLÁK JELLEMZŐI

A gyerekek tizede mondta azt, hogynáluk csaknem mindig öröm tanulni.Az általános iskolások az átlagosnáltöbben, a gimnazisták az átlagosnálkevesebben lelték benne örömüket. Agimnazisták között az átlaghoz képest(63%) valamivel többen gondolták úgy,hogy a tanuláshoz vezető út „kimerítőés keserves” (66%).

Ebben nem volt különbség aszerint, hogymilyen iskolába járnak a gyerekek,ugyanakkor összefüggött azzal, hogymennyire érzik, hogy a véleményüketfigyelembe veszik az iskolában.Azoknak a gyerekeknek a háromnegyedeérezte úgy, hogy figyelembe veszik avéleményüket, akik amúgy is pozitívanszóltak a tanáraikról. Azok közül pedig,akik a tisztelet hiányáról számoltak be,81% úgy érezte, hogy nem számít avéleménye.

Többen mondták, hogy szeretik atanáraikat, és azok tisztelettel isbánnak velük (35%), mint akik úgyérezték, hogy nem tisztelik őket eléggé(27%).

3-ból 1 gyerek mondta azt, hogy nagyonsok hasznos dolgot tanul az iskolában(30%), de ennél kétszer többenvélekedtek úgy, hogy sok mindenhaszontalan, amit tanulnak (63%). Azáltalános iskolások érzik leginkábbhasznosnak a tananyagot (37%), míg agimnazisták gondolják leginkább úgy,hogy sok felesleges dolgot kellelsajátítaniuk (70%).

A gyerekek 93%-a szerint az iskolákatleginkább az jellemzi, illetve az határozzameg a minőségüket, hogy mennyirehasznos a tananyag. Ezt követi az, hogymennyi örömöt ad, illetve mennyiremegterhelő a tanulás (73%), milyen aziskolai környezet (67%), és hogymilyenek a tanárok (62%) (ábra).

Hasznos a tananyag?

Ritkán élvezetes a tanulás:

Iskolai környezet:A gyerekek kevesebb mint a felemondta azt, hogy az iskolájuk olyanvidám hely, ahol sok barátotszerezhetnek (46%). Ez független voltattól, hogy milyen típusú iskolába jártak.A gyerekek ötöde jellemezte aziskoláját azzal, hogy nagyon sok azaklatás, a bántalmazás és akiközösítés (ld. Biztonság fejezet).

Számít a tanári bánásmód:

MIT GONDOLSZ AZ ISKOLÁDRÓL?

A gyerekek legfeljebb 4 állítást választhattakki egy listából, amelyek szerintük a legjobbanjellemzik az iskolájukat. Ebben a tananyaghasznosságáról, a tanulásról, az iskolaikörnyezetről és a tanárok bánásmódjáróljelölhettek meg pozitív és negatív állításokat,vegyesen."

A gyerekeknek a tananyaghoz és atanuláshoz fűződő viszonya nagybanfügg attól, hogy mit gondolnak az iskolaikörnyezetről. Azok, akik szeretik atanáraikat, vagy jó helynek tartják aziskolájukat, az átlagosnál pozitívabbanítélték meg a tananyag hasznosságát ésnagyobb örömüket lelték a tanulásban.Ugyanakkor akik úgy érezték, hogy atanárok nem bánnak velük tisztelettel,vagy sok zaklatást, bántalmazást,kiközösítést tapasztalnak maguk körül, azátlagosnál jóval rosszabb képet festetteka tanulásról és a tananyaghasznosságáról.

Az iskolai környezet meghatározza a tanuláshoz való kedvet:

5

ISKOLAI FEGYELMEZÉSA gyerekek iskolai háttere nagyonmeghatározó abból a szempontból,hogy részt vesznek-e szabadidőstevékenységekben. A pénz, alehetőségek és az érdeklődés hiánya aszakiskolába vagy szakközépiskolábajáróknál jelent főként akadályt, lakóhelyszerint pedig rosszabb a helyzetük afalvakban élő gyerekeknek. Az időhiány,az anyagi és hozzáférésbeli problémákőket érintik a leginkább, míg afővárosiak között a legnagyobb azoknakaz aránya, akik az érdeklődés hiányamiatt nem vesznek részt benne. Míg 10-ből 7 általános iskolás és gimnazista járvalahová az iskolán kívül, aszakgimnáziumokba járók közül 5-en, aszakiskolásoknál, szakközépiskolásoknálcsak 4-en. Az időhiány leginkább aszakgimnáziumba járók számára jelentakadályt (28%), de a szakiskolába vagyszakközépiskolákba járók esetében ismagasabb ez az arány (22%), mint azátlag.

esetleg megvonnak valamit ezektől agyerekektől (30%), és az is előfordul,hogy nem foglalkoznak az esettel (12%),vagy dolgozatot íratnak, egyest írnak be,vagy módosítják a tananyagot (12%).Nem ritka tehát az olyan gyakorlat(eljárás nélküli megvonás vagy az iskolaiteljesítmény befolyásolása), amelyellentétes a törvényi előírásokkal. Atesti fenyítés alkalmazása ugyanakkornem jellemző az iskolákban (94 gyerek,2% jelölte a legjellemzőbb válaszokközött). Érdekes különbség található azáltalános és a középiskolásokfegyelmezése között. Míg az előbbieknéla szidás (65%), az utóbbiaknál a szülőkbevonása és fegyelmi eljárás indítása azátlagnál jellemzőbb (60–67%).

Egy bullying helyzetben kialakult iskolaiverekedésre az iskolák nagyonszerteágazó válaszokat adnak agyerekek jellemzése szerint. A fent leírtesetre a leggyakrabban a szülőkértesítésével vagy fegyelmi eljárásindításával reagálnak: ezt a gyerekek58%-a jelölte meg a három leggyakoribbkövetkezmény között. Jellemző, hogyleszidják a gyerekeket (51%), vagyközösen keresnek megoldást atörténtekre (39%),

3-ból 2 gyereknek van lehetősége résztvenni szabadidős, iskolán kívülitevékenységben. Minden 3. gyerekazonban kimarad ebből, elsősorban azidőhiány miatt. A gyerekek 8%-a azértnem jár el sportolni, zenélni vagykulturális, művészeti programra, merttúl sok pénzbe kerül, vagy nincs rálehetőség a lakóhelyükön. A gyerekek6%-ának nem kelti fel semmi azérdeklődését (ábra).

Egyenlőtlen hozzáférés:

„Követik a házirendben előírt fokozatokat. Ha nem súlyos a megszegés, akkormegpróbálják szóban megbeszélni az érintett személlyel. Intő, figyelmeztető, fegyelmi

tárgyalás, kirúgás, stb.”

Az egyik osztálytársadat gyakran csúfolják.Valaki beleköt a szünetben, és verekedésséfajul a vita, amikor belép a tanár. Ha ilyesmitörténik, általában mi a következménye?(Legfeljebb 3-at válassz!)

VEREKEDÉS ESETÉN HOGY FEGYELMEZNEK AZ ISKOLÁBAN?

SZABADIDŐ

RÉSZT VESZEL ISKOLÁN KÍVÜLITEVÉKENYSÉGEKBEN, MINTPÉLDÁUL SPORT, ZENE, SZÍNHÁZ?

RÉSZVÉTEL

6

„Egy időben én is próbálkoztam, de mára már feladtam. Úgy érzem, senki sem hallgat meg minket, senki sem figyel arra, amit mondunk.”

VÉLEMÉNY

Akik nagyobb biztonságban érzikmagukat, azok azt is gondolják, hogya véleményüket is jobban figyelembeveszik. Ez fordítva is igaz: azok agyerekek, akik azt tapasztalják, hogynem számít a véleményük, kevésbéérzik biztonságban magukat. A számokszintjén ez azt jelenti, hogy azok közül agyerekek közül, akik nem érzik acsaládban biztonságban magukat, 65%érzi úgy, hogy nem veszik figyelembeotthon a véleményét, ami az átlag (20%)több, mint háromszorosa. Az iskolábanis több mint másfélszeres ez az arány.

az összes felsorolt eszközt fontosabbnaktartják a gyerekek, mint egy hatékony, felelősdiákönkormányzatot (ld. Biztonság fejezet). ADÖK szerepét ugyanakkor jelentősebbnekítélik ebben a 15–17 évesek, a fiúk, és azok,akik valamilyen negatív véleménytfogalmaztak meg az iskoláról (a véleményükfigyelembevételéről, tananyagról, tanulásról,tanárokról). A gyerekek több lehetőségetszeretnének az ország jövőjévelkapcsolatos döntések befolyásolására.43%-kal a második legfontosabb lépésnekválasztották a jobb életfeltételek és jövőbelilehetőségek megteremtését (ld. Jövő fejezet),mely különösen a 15–17 évesek számárajelentős.

A gyermekek véleményének figyelembevétele az elfogadással is összefügg.Azok között a gyerekek között, akikérezték már úgy, hogy nem fogadja előket a családjuk, az átlagnál majdnemháromszor többen (50%) érezték azt is,hogy nem veszik figyelembe otthon avéleményüket. Az iskolában ugyanez azarány másfélszeres.

A 15–17 évesek kevésbé gondolják úgy,hogy figyelembe veszik a véleményüket:a családi, illetve a helyi, országosdöntésekben a 10–14 évesek 4–6%-kalelégedettebbek voltak a véleményükfigyelembevételével, mint az idősebbek.A közügyekben való részvétel afalvakban élő gyerekek esetében alegmagasabb (30%), míg az iskolaidöntéseknél a fővárosi gyerekek érzik alegjobban, hogy számít a véleményük(56%). A megyeszékhelyen lakó gyerekekközül mindkét esetben 10%-kalkevesebben érezték így.

10-ből 8 gyerek úgy érzi, figyelembeveszik a véleményét a családi döntéseknél.Az iskolában már csak a gyerekek feletapasztalja ugyanezt, a helyi, országosügyekben (pl. oktatás, bűnmegelőzés stb.)pedig a gyerekek negyede.

A gyerekek véleményénekfigyelembevétele szorosanösszefügg a biztonságérzetükkel.

HOGY ÉRZED, FIGYELEMBE VESZIK A FELNŐTTEK A VÉLEMÉNYEDET ATÉGED ÉRINTŐ KÉRDÉSEKBEN?

Kiaknázatlan diákönkormányzat:

Az iskolai diákönkormányzatoknak (DÖK)fontos szerepe van abban, hogy a diákokvéleményét, érdekeit képviselje az iskolaivezetőség előtt. A gyerekek 87%-a számoltbe arról, hogy működik náluk DÖK. Bárvilágos összefüggés van a gyerekekvéleményének figyelembe vétele ésbiztonságérzete között, amikor arról van szó,hogy mi tenné biztonságosabbá az iskolát,

Tüntetések:Az utóbbi években több ezer diák tüntetettaz oktatás minősége és helyzete miatt, errőla gyerekek kétharmada (3389 fő) fogalmaztameg a véleményét. A választ beküldők feletámogató hangon beszélt a tüntetésekről,ami az átlagnál jobban jellemezte amegyeszékhelyen élő, fővárosi, aszakgimnáziumba vagy gimnáziumba járógyerekeket. Negyedüknek volt negatívvéleménye a tüntetésekről, részben mertnem hisznek annak hatásában (16,8%),részben mert félnek annakkövetkezményeitől (8,6%).

A fiúk minden szinten elégedettebbek avéleményük figyelembevételével, mint alányok – ez a különbség igazán aközügyekben látványos: a lányok 23%-a,a fiúk 32%-a érzi úgy, hogy számít avéleménye.

7

„A véleménymegosztás nem biztonságos ma Magyarországon. Aki kimegy tüntetni, annak tudomásul kell venni, hogy érheti atrocitás emiatt. Én ezt

vállalom, megyek tüntetni, és kiállok a jogaimért.”

Fele annyi gyerekkel beszélgetnek ajogaikról, mint a kötelességeikről. 5-ből4 gyerek hallott a kötelességeiről, decsak 2-vel beszéltek a jogairól. Afővárosban némileg jobb ez az arány ‒ott a gyerekek kb. fele hallott a jogairól‒, és több fiú (47%) kap róla információt,mint lány (41%). Mindkét témárólinkább a családban esik szó.

vagy nem érinti a kérdés (23%).Magasabb arányban volt ez igaz a 10–14éves (38%), a szakiskolás vagyszakközépiskolás (31%) és a faluban élőgyerekekre (31%), valamint azokra, akiknem tájékozódnak megfelelően.

Először a kötelességek, aztán a jogok?

Fehér foltok és tabuk atájékoztatásban:

A gyerekek jelentős része nem jutinformációkhoz a bántalmazásról (ld.Biztonság fejezet), és sok gyerek ésfelnőtt között tabu a drog és aszexualitás (ld. Egészség fejezet).

„Az egyik ismerősömet az osztályfőnöke kínos szituációba hozta az osztálya előtt,mondván, hogy miért támogatja ezeket a tüntetéseket, amikor az ő iskolájukra ez nemvonatkozik, mivel alapítványi iskola. És bűntudatot próbált kelteni benne, hogy miatta

lehet, hogy a következő évben az iskola nem fog támogatást kapni, és be is zárhat.”

INFORMÁCIÓ

„A gyermekjogok ismeretlenek a tanárok számára! Megalázóan viselkednek, cinikusak ésvisszaélések vannak, tisztelet a nagyon kevés kivételnek!”

„Kati néni a német tanárunk, vele sokat szoktunk beszélgetni, mindenről. Például aszerelemről, az életünkről, arról, hogy kivel szoktuk megbeszélni a gondunkat, bajunkat,

de arról is, ha valami baj van a családban.”

A tájékozódás korlátai:A gyerekek 84%-a fontosnak tartja,hogy képben legyen a legfrissebbinformációkkal, hírekkelkapcsolatban, ugyanakkor a kitöltők45%-a sok mindent nem ért vagy nemtudja hol tájékozódjon. Míg a fiúk fele, alányoknak csak harmada tájékozódikrendszeresen, és a megértésben isinkább a lányok jeleztek nehézségeket. Agyerekek 12%-át nem érdeklik a hírek, decsak 4%-uk mondta, hogy azért nemtájékozódik, mert amikor megpróbálja,nehezen érti, hogy miről van szó.

A tájékozódás terén érezhető akülönbség a gimnáziumba, illetve aszakiskolába, szakközépiskolába járógyerekek között. Utóbbiak érdeklődésekisebb, és jobban érinti őket a hatékonytájékozódás kudarca (a gimnazistákhozképest 10%-kal kevesebbentájékozódnak rendszeresen, 5%-kaltöbben vannak, akiket nem érdekelneka hírek.) A tájékozódásban nincs nagykülönbség az életkorok alapján (1–5%).

FONTOS NEKED, HOGY KÉPBEN LEGYÉL A LEGFRISSEBBINFORMÁCIÓKKAL (HÍREKKEL, ESEMÉNYEKKEL)?

BESZÉLTEK-E OTTHON VAGY AZ ISKOLÁBAN A JOGOKRÓLÉS A KÖTELEZETTSÉGEKRŐL?

Azok a gyerekek, akik bármely színtérenazt tapasztalják, hogy nem veszikfigyelembe a véleményüket, magasabbarányban érzik a tüntetésekethaszontalannak, nem célravezetőnek. Aválaszt beküldők negyede jelezte, hogynincs erről kialakult véleménye,

BIZTONSÁG

8

BIZTONSÁG OTTHON

Azok, akik nem érzik magukatbiztonságban az iskolában, nagyobbarányban számoltak be bántalmazásról(49%), mint akik biztonságban érzikmagukat (14%).  A gyerekek ötödeszerint az iskolájuk egyik legfontosabbjellemzője a sok zaklatás, a bántalmazásés a kiközösítés (21%, ld. Iskola fejezet).Az általános iskolások 30%-a tapasztaltilyet, a szakiskolások ésszakközépiskolások 27%-a, aszakgimnáziumba járók 22%-a, míg agimnazisták csupán 15%-a számolt bebántalmazó légkörről. Számít, hogy ebben mennyi támogatástkapnak a gyerekek. Akikkel beszélnekaz iskolában arról, hogy mittegyenek, ha bántják őket, azokközött az átlagnál többen érzikmagukat biztonságban (86%), mígakiknél nincs erről szó, ott kevesebben(73%).

A gyerekek többsége biztonságban érzi magát a közösségében. Otthon a válaszadók97%-a, az iskolában 78%-uk, a lakóhelyén már csak 76%, az interneten pedig 63%-ukérezte így (ábra).

Bántalmazás:

MENNYIRE ÉRZED MAGAD BIZTONSÁGBAN?

Elérhető felnőttek és eszközök:Számít az is, hogy hányféle biztonságieszköz vagy segítő személy veszi körül agyerekeket. A gyerekek egy felsorolásbólkiválaszthatták, hogy milyenbiztonságtechnikai eszköz vagybiztonsági személyzet (beléptető kapu,biztonsági kamera, biztonsági őr vagyiskolarendőr), támogató személyzet(iskolai bűnmegelőzési tanácsadó,gyermekvédelmi felelős,iskolapszichológus, más támogatószemély vagy szervezet), egészségügyiszemélyzet (gyógypedagógus,iskolaorvos, védőnő) van aziskolájukban, vagy működik-ediákönkormányzat. Azok közül, akikcsak egy típusú szolgáltatásmeglétéről számoltak be, csupán 60%érzi magát biztonságban aziskolában, míg azok közül, akik minda négy lehetőséget elérhetőnek látjákvalamilyen formában, már 82% érzimagát biztonságban. A gyerekekmajdnem fele mind a 4 típusúszolgáltatás közül bejelölt legalábbegyet.

A válaszadó gyerekek otthon érzikmagukat a leginkább biztonságban: 5-ből 4 gyerek teljesen (80%), további17% pedig inkább érzi biztonságbanmagát. Kb. a gyerekek 3%-a mondtacsak, hogy inkább nem, vagy egyáltalánnem érzi magát biztonságban otthon.Biztonságérzetük összefüggött a

A gyerekek többsége számára az iskola biztonságos hely, de így is minden ötödikgyerek nem érzi ott magát biztonságban (22%). A szakiskolások, szakközépiskolásokközött ez jóval jellemzőbb probléma (34,5%) míg a gimnazistákra az átlagnál kevésbéigaz (18%). A gyerekek biztonságérzete véleményük figyelembevételén kívül (ld.Vélemény fejezet) összefügg  a bántalmazással, az arról szóló információkkal, és azzal,hogy mennyire sokféle felnőtt vagy biztonsági eszköz veszi őket körül az iskolában.

BIZTONSÁG AZ ISKOLÁBAN

családdal eltöltött idővel: azok közül,akik úgy gondolják, hogy túl sok időt kella családjukkal tölteniük, az átlagosnál(97%) kevesebben érzi biztonságoshelynek az otthonát (87%).  Míg akikelégedettek a családdal töltött idővel, ottmég magasabb ennek aránya (99%).

9

A gyerekek legkevésbé az interneten érzikmagukat biztonságban: 5-ből 3-an mondták,hogy az interneten biztonságban vannak.Életkor vagy iskolatípus szerint ebben nincskülönbség, de a fiúk és a lányok között nagy az eltérés.

A gyerekek jelentős részével nembeszélnek arról, hogy mit tegyenek, habántják őket. A családban a gyerekek40%-a, az iskolában 62%-uk nem nemhall erről.

BIZTONSÁG A LAKÓHELYEN

Minden 4. gyerek szerint nembiztonságos a lakóhelye. A fővárosiakkevésbé érzik biztonságban magukat (10-ből 7-en), mint  a falusiak (10-ből 8-an). Afiúk körében erősebb a biztonságérzet(81%), mint a lányoknál (74%).

BESZÉLTÉL A FELNŐTTEKKEL OTTHON VAGY AZISKOLÁBAN ARRÓL, HOGY MIT TEGYÉL, HA BÁNTANAK ÉSAZ ONLINE BIZTONSÁGRÓL?

MI TENNÉ BIZTONSÁGOSABBÁ AZ ISKOLAI KÖRNYEZETET?

A gyerekek szerint elsősorban az tenné biztonságosabbá az iskolát, ha senkivel sembánnának csak azért rosszabbul, mert különbözik a többiektől (56%), és ha több olyanfelnőtt szakember dolgozna az iskolában, akihez bizalommal fordulhatnak a problémáikkal(46%). Elsősorban tehát az egyenlő bánásmódot, a velük bizalmas viszonyban levő felnőttekjelenlétét (46%) és a bántalmazás megszűnését (34%) tartják fontosnak és csak ezt követi atöbb és jobb biztonságtechnika (23%), illetve, hogy az iskola környékén ne lehessen alkoholtvagy drogot venni (16%).

Első az elfogadás és a figyelem:

BIZTONSÁG AZ INTERNETEN

INFORMÁCIÓ ABÁNTALMAZÁSRÓL

Míg a válaszadó fiúk 77%-a mondta, hogybiztonságban érzi magát az interneten, a lányokközül csupán 57% válaszolta ugyanezt. Afővárosi kitöltők valamivel nagyobbbiztonságban érzik magukat az interneten (68%),mint a többi településtípuson élők (63%).

Az online biztonságról viszont több szóesik az iskolákban, mint otthon, aholcsak a családok felében beszélgetnek agyerekekkel.

ESÉLYEGYENLŐSÉG

10

A gyerekek fele gondolja úgy, hogyneki jobban meg kell küzdenie azálmáért, mint a társainak. Ez a kérdésa kérdőív összes témakörévelkapcsolatot mutat, és az élet bármelyterületén tapasztalt pozitív vagy negatívélmény befolyásolhatja ezt az érzést.

A gyerekek fele érezte már úgy,hogy nem fogadja el a többi gyerek,míg a tanárokkal a gyerekek 27%-ánakvolt ilyen tapasztalata. Az iskolán kívülilyen bánásmóddal a gyerekek 16%-atalálkozott, míg a családban a gyerekek15%-a. A lányok minden esetbennagyobb arányban érezték már úgy,hogy nem fogadják el őket, ami főkénta családban szembetűnő, ahol ez akülönbség kétszeres.

MENEKÜLTEK

„Az embereknek elfogadóbbnak kell lenni, nem kell mindenkit tönkre tenni azért, mert nem olyan, mint te.”

A gyerekek elsősorban többelfogadásra és odafigyelésre vágynakannak érdekében, hogy jobb esélyeiklegyenek. A válaszadók fele fogalmaztameg a két legfontosabb dolog között,hogy az segítene, ha környezetükelfogadóbb lenne és/vagy hatalálnának valakit, aki jobban odafigyelrájuk. A gyerekek negyede olyanlépéseket részesített előnyben,amelyek több lehetőséghez juttatják acsaládját és/vagy ha könnyebbenhozzáférnének mindenszolgáltatáshoz. A maradék negyedükegyszerre vágyik nagyobb elfogadásraés több lehetőségre.

3094 gyerek írt szöveges véleménytarról, mit gondolnak a menekültekről.A gyerekek fele pozitívan, valamiveltöbb mint negyede negatívanviszonyult hozzájuk, és kicsitkevesebb, mint negyedük pedig kitérő,hárító választ adott.

„Nekem semmi bajom sincs velük. Ugyanolyan emberek, mint mi. Egy olyan általánosiskolába jártam, ahol külföldi gyerekek integrálását is segítették, tehát felvettek esetleg

menekült státuszú vagy külföldről érkező gyerekeket is, és hogy őszinte legyek, sokkal jobbkörnyezet volt, mint a mostani iskolámban. Sokkal elfogadóbban kezeltek mindenkit, ésezáltal sokkal családiasabb volt a légkör. Ott nem kellett rettegni a tanároktól vagy attól,

hogy a társaim valamilyen tulajdonságom miatt másként kezelnek.”

„Nem tartok tőlük, nem is tartom őket ellenségnek csak azért, mert más a vallásuk, életvitelük, megjelenésük, viszont nem tartom pozitív

dolognak az ellenőrizetlen és kontrollálatlan bevándorlást.”

„Nem foglalkoztat a téma, nem tudok hozzászólni. A szüleim örülnek, hogy nálunknincsenek, és körülbelül ennyit tudok róla.”

„Szerintem menjenek máshova. Én értem, hogy háború van náluk, és én is elmennék ebbena  helyzetben. Csak azt nem értem, hogy miért akarja ez a Soros György, hogy idejöjjenek.”

A szöveges választ beküldőkviszonyulása leginkább alakóhelyükkel mutatott összefüggést.A fővárosiak jóval pozitívabban éskevésbé negatívan viszonyultak amenekültekhez, mint a faluban élők. Amegyeszékhelyeken és a városokbanélők véleménye inkább a falubanélőkéhez közelített.

ÉREZTED MÁR ÚGY, HOGY NEM FOGADNAK EL VAGY ROSSZABBULBÁNNAK VELED VALAMILYEN TULAJDONSÁGOD MIATT?

44 kitöltő nonbináris neműkénthatározta meg magát, esetükbenminden téren kétszer vagy háromszornagyobb volt azoknak az aránya, akikúgy érezték, hogy nem fogadják el őket.

MI SEGÍTENE ABBAN, HOGYEGYENLŐ ESÉLYEID LEGYENEK?

CSALÁD

11

A gyerekek közel fele meg van elégedvea családjával töltött idő mennyiségével.A lányok kevésbé elégedettek, a fiúkviszont nagyobb arányban érzik a családdalközös időt túl soknak – bár összességébenalig-alig vélekedtek így a gyerekek.Negyedük szeretne több időt tölteni velük,de nem tud, mert a családtagjai túl sokatdolgoznak. A válaszadók töredékénekjelent ebben akadályt a különélés, minden5. gyerek ugyanakkor egyik állítással semértett egyet. Bár ennek pontos okához csakegy új lekérdezés vinne közelebb, akutatásban közreműködő gyerekekvéleménye szerint emögött az állhat, hogya gyerekek leterheltek, és valójában őkazok, akik nem tudnak elég időt szánni acsaládra.

„Anyával többet szeretnék játszani, mert vele csak ritkán tudok, akkor a hoteles játékkal játszunk.”

„Én kutyát szoktam sétáltatni. De otthon mindenki a saját problémájával van elfoglalva. Én gépezek, a szüleim tévéznek. Mindenki a saját univerzumában van,

de azért szoktunk beszélgetni, elmondom, hogy mi történt az iskolában.”

A családok fegyelmezési szokásait egyhétköznapi konfliktushelyzetbentapasztalt 3 leggyakoribb következményalapján vizsgáltuk. A kérdéses esetszerint, ha a gyerekek nem érnek haza amegbeszélt időpontra, a szülőkreakciója a legtöbb esetben nemerőszakos, hanem helyreállító (49%) ésmegértő (44%). A büntetés a gyerekekötöde szerint jellemző (19%-uktóltöbbnyire megvonnak valamit), míg azérzelmi erőszakra (11%) vagyelhanyagolásra utaló bánásmód (7%) ésa fizikai erőszak (3%) kevésbé, de így ismegjelennek, még ha figyelmeztetőmértékben is.

MENNYI IDŐT TUDSZ A CSALÁDODDAL TÖLTENI?

HOGYAN FEGYELMEZNEK OTTHON?

FEGYELMEZÉSAZ EGYÜTTTÖLTÖTT IDŐ

EGÉSZSÉG

12

ORVOSI ELLÁTÁS

„18 év alatt szülői engedély kell, hogy segítséget kapjak. Nem mehettem pszichológushoz,pedig kellett volna, és pont a szüleim miatt. Nőgyógyászhoz sem mehettem el, pedig azt

hittem, terhes lettem. Nem tudtam senkihez fordulni.”

„Csak annyi, hogy tinikorban itt tapiznak minket, és nem kérdeznek, hogy szabad-e.”

„A gyógyszerek drágák, és a kórházak(amelyek nem voltak eu-s pénzől felújítva)

borzasztóan néznek ki."

„3 orvosból 2 nem vette észre, hogyvakbélgyulladásom volt. A kórházban ugyanekkorórákat kellett várni az ultrahangra, hiába szólt a

kezelőorvos, hogy sürgős."

‒ például gumikesztyű használatánakelmulasztását, valamilyen téves diagnózist,stb.‒, és a negyedüknél kevesebben azegészségügyi szolgáltatás külsőkörülményeiről fogalmaztak meg kritikát.66-an, a szöveges választ beküldők 5%-aszámolt be olyan esetről, ahol az orvosiélményük során valamilyen szexuálishatárátlépés történt. Ez főként a 15–17éveseket (71%) és a lányokat (85%)érintette. Közöttük 53 válasz az orvosviselkedése miatt negatív élménykéntszámolt be a vizsgálatról. Az összesbeérkezett válasz csupán 20%-ában jelentmeg pozitív élmény.

„Igen. Azt mondta az orvosom, hogy nincsenek is olyan tüneteim, mint amiket mondok, és azt mondta, hazudok."

MENTÁLIS EGÉSZSÉG

A kitöltők 98%-a hozzáfért azegészségügyi szolgáltatásokhoz,azonban közel minden 3. gyerekelégedetlen volt az ellátással. Amintában a településtípusok és megyékszerint nem volt ebben szignifikánskülönbség. A kitöltők negyede (1293 fő)osztotta meg az orvosokkal,egészségüggyel kapcsolatostapasztalatait, ahol főként a negatívélményeikről számoltak be.

„Jobb lenne, ha az iskolák nagyobb hangsúlyt fektetnének a diákok mentális állapotára. Mivelmanapság a depresszió és a szorongás szinte már népbetegségnek számít, így nagyon sok

gyerek szorongó, sokuk alacsony önértékeléssel és önbizalommal bír. Az iskolapszichológusgyakrabban beszélgethetne a gyerekekkel, hisz mint érintett, tudom, hogy nehéz egy idegenhezodamenni és segítséget kérni. Az én iskolámban nem is tudjuk az iskolapszichológus nevét vagy

elérhetőségét (viszont van ún. stresszkezelő csoport, ami nagyon jó ötlet szerintem).

„Megvizsgálták a nemi szervét mindenkinek, ésaz ablakon nem volt függöny... “

Minden 3. válasz az orvos viselkedését,minden 4. az orvos valamelymulasztását emelte ki

10-ből 4 kitöltő érezte, hogy szükségevan segítségre lelki, mentális vagyalkohollal, droggal, függőséggelkapcsolatos problémái miatt, de csak2 kért segítséget, és 1 volt elégedett azellátással. A gyerekek ötöde azért nemkért segítséget, mert nem tudta, mittegyen (8%), szégyellte (6%), vagy mertnem volt elérhető ellátás (5%). A lányokmég jobban magukra maradnak akérdéseikkel, problémáikkal.Gondjaikat valamivel nagyobb arányban(7%) szégyellik, mint a fiúk (5%), éskétszer akkora arányban nem tudják,mit tegyenek (10%), mint a fiúk (5%). Azidősebb korosztály kicsittanácstalanabb: míg a 10–14 évesek 7%-a, a 15–17 évesek 9%-a nem tudta, mittegyen.

Bár a magukat nonbinárisként jellemzőkitöltők száma igen alacsony, figyelemreméltó, hogy az ő érintettségüknagyjából az átlag kétszerese. Köztük10-ből 7-en szerettek volna mentális,lelki kérdéseikkel segítségért fordulnivalakihez, ebből 5-en kértek és 3-annem voltak elégedettek (az átlaghozképest négyszer annyian). A szégyen(9%) és a tanácstalanság (14%) is azátlagnál nagyobb arányukat érintette.

Az odafigyelésnek nagy jelentősége vanabban, hogy a gyerekek hogyan kezelikmentális problémáikat. Nagyobbarányban nem kértek segítséget (vagynem voltak azzal elégedettek) azok, akiktöbb odafigyelésre vágynak az egyenlőesélyek érdekében (40% körül azátlagos 28%-hoz képest).

13

SZEXUALITÁS

„Nem merek elmenni nőgyógyászhoz, mert nem lettemmegfelelően tájékoztatva az ezzel kapcsolatos dolgokról.”

DROG, ALKOHOL

A gyerekek kb. felével (47%) beszéltek aszexualitásról a családban. 10-ből 4gyerekkel beszéltek erről a 10–14 évesek, afiúk, a faluban élők és az általános iskolábavagy szakiskolába, szakközépiskolába járókközül, míg a 15–17 éveseknél, a lányoknál,a fővárosiaknál és a gimnáziumba járóknálvalamivel kevésbé tabu otthon aszexualitás. Közülük 10-ből 5-tel beszéltekmár erről.

„(...)volt tavaly is egy csávó, aki bejött, elmondta, hogy nem jó a drog, meg káros. Azt ennyi.”

„Nekünk volt felvilágosítás. Szexuális betegségekről voltszó, meg az óvszerről. Mutogattak eszközöket.”

Ehhez képest éppen az előbbiek tartottákfontosnak a drog- és alkoholproblémákkezelését az iskolai biztonságmegítélésében. Az általános iskolás,szakiskolás vagy szakközépiskolásgyerekek 21%-a említette a legfontosabblépések között, hogy ne lehessendrogokat és alkoholt venni és fogyasztaniaz iskola környékén, míg agimnazistáknak csak 14%-a. Ráadásulkétszer annyian tartották a legfontosabbproblémák egyikének, hogy túl sok adrog/alkoholfogyasztó a környezetükben(11%), mint a gimnazisták (6%).

BESZÉLTEK A FELNŐTTEK OTTHON VAGY AZ ISKOLÁBANAZ ALKOHOLRÓL, A DROGOKRÓL ÉS A SZEXUALITÁSRÓL?

„Drogról meg alkoholról igen, az osztályfőnökkel, azt beszéltük meg, hogy nem szabad csinálni.”

VOLT OLYAN, HOGY SEGÍTSÉGET KERESTÉL LELKI, MENTÁLISPROBLÉMÁK, VAGY DROGGAL, ALKOHOLLAL, FÜGGŐSÉGGELKAPCSOLATOS KÉRDÉSEK MIATT?

Az iskolai felvilágosítás esetén nemlátszik ilyen különbség a két korosztályvagy nem között, de a szakiskolákban ésszakgimnáziumokban kevesebbenhallanak erről a témáról (32–33%), mintátlagosan (40%).

10-ből 6 gyerek mondta, hogybeszéltek már felnőttekkel adrogokról, alkoholról. Ez inkább a 15–17 éves korra tolódik: a 10–14 évesekfelével, a 15–17 évesek kétharmadávalbeszéltek már erről. Az iskolákbaninkább a lányokkal beszélgetnek erről(62%), mint a fiúkkal (55%), deiskolatípusok szerint is látható ebbenkülönbség. Az általános iskolában,szakiskolában és szakközépiskolábankevesebben hallottak a drogról ésalkoholról (52–56%), mint aszakgimnáziumban és gimnáziumban(61–65%).

JÖVŐ

14

„A klímaváltozás súlyos probléma, amitnem kezelünk helyén. Sokkal több

energiát kéne befektetni környezetkímélő projektekbe.”

A lányok pedig jobban félnek a háborúvagy terrortámadás lehetőségétől (42%),mint a fiúk (30%). A gyerekek kb. 30%-afél attól, hogy nem lesznek körülötteolyan családtagok, barátok stb., akiktámogatják, de a lakhatás ishangsúlyosan látszik a válaszokból(24%). Az elvándorlás és bevándorlásis aggodalommal tölti el agyerekeket, de az előbbi majdnemkétszer annyira jellemző. A válaszadógyerekek a legkevésbé akörnyezetükben való túl sok drog- vagyalkoholfogyasztástól tartanak (8%).

„Nem tudom, mi lesz, nem tervezek, mert úgy sem úgy lesz, ahogy én akarom, attól függ, mit dob a sors.”

Oktatást, munkát, beleszólást!

A kutatásba bevont gyerekek szerint akérdőív témái közül a jövő témaköreszámít a legfontosabbnak. A gyerekek 3legfontosabb aggodalmukatválaszthatták ki a felsorolt lehetőségekközül. A kitöltők leginkább attól félnek,hogy nem találnak munkát (44%), eztszorosan követi az éghajlatváltozásmiatti szorongás (40%) és a háborútólvagy terrortámadástól való félelem(39%).  Minél idősebb gyerekről van szó,annál inkább tartanak attól, hogy nemlesz munkájuk. A 10–14 évesek harmada,a 15–17 évesek majdnem fele fél ettől.Míg a gimnazisták 47%-a tart azéghajlatváltozástól, a többiiskolatípusban csak 30% körül vanazoknak az aránya, akik jelezték ezt azaggodalmukat.

„Németországban fogok élni, kocsiszerelő leszek. Azért akarok Németországba menni, mert ott többpénzt lehet keresni. Sokat kell még tanulnom. Megpróbálom majd. A tesóm gyárban fog dolgozni, lehet,

azt a szakmát is kitanulom. Lesznek gyerekeim, de ez anyukámmal úgyis meg lesz beszélve. Várom a jövőbeli dolgokat.”

Szembetűnő, hogy a minden 10.gyerek mondta csak azt, hogy nemaggódik a jövő miatt. Az általánosiskolások és a szakiskolások,szakközépiskolások között az átlagnáltöbb az optimista, de a nem, az életkorés a lakóhely szerint ebben nem voltkülönbség.

A gyerekek szerint Magyarország azzaltudja leginkább jobbá tenni a gyerekekhelyzetét most és a jövőben, ha jóminőségű oktatást és álláslehetőségeketbiztosít. Ezt 5-ből 4 gyerek hangsúlyozta. Amásodik legfontosabb dolognak azt tartjáka gyerekek, hogy több lehetőséget kapjanakaz ország jövőjével kapcsolatos döntésekbefolyásolására (5-ből 2-en emelték ezt ki).

A JÖVŐVEL KAPCSOLATBAN MI AGGASZT LEGINKÁBB?

„Szeretném, ha az emberek mentalitása az országbanváltozna, ha néha gondolkoznának is, és kiállnának

magukért, és nem süllyednének passzivitásba.”

Fontos szerepet tulajdonítanak akörnyezetvédelmi intézkedéseknek ésaz egyenlő bánásmódnak (38% és 37%)is, de a békét is negyedük emeli ki alegfontosabb 2 dolog között. A gyerekekszámára az állami, önkormányzati ésszociális támogatások a leghátrábbsorolódnak.

MIVEL TEHETNÉ JOBBÁ MAGYARORSZÁG AZ ÉLETEDET ÉS A JÖVŐBELI LEHETŐSÉGEIDET?

VISSZAJELZÉS

15

„Remélem, tényleg eljut ez az országok vezetőihez,és meghallgatják a véleményünket.”

„Remélem, ezeknek a kérdőíveknek az összesítése tényleg eljut az ENSZ-hez ésMagyarország kormányához. A fiatalok véleményét jobban figyelembe kéne venni.”

„Köszönöm szépen, hogy elvégzik ezt a kutatást, később kíváncsi lennék hogy mire jutottak ezzel, mertjó indítvány arra, hogy valami megváltozzon. A fiatalság önmagában nem tudja megvédeni a saját

jogait sajnos, ezért fontosak az olyan felnőttek, akik már letettek valamit az asztalra, és belátják, hogya fiatalság a jövő, és a mostani fiatalság nem a magyar jövőt választja ezekkel a feltételekkel. (...) 

Köszönöm, hogy meghallgattak, ha ezt nem is olvassa el senki, én akkor is többnek érzem magam.”

„Nagyon örülök annak, hogy valaki (főleg ha az ENSZ)végre tényleg foglalkozik a magyar oktatással és afiatalok sorsával. Remélem, sikerül ezzel változást

hozni az oktatásba és a politikai helyzetbe.”

„Örülök, hogy vannak ilyen kezdeményezések! Van remény arra,hogy egy számunkra jobb oktatási rendszer alakuljon ki.”

„Remélem, minden vélemény eljut az ENSZ-hez. Mert mindenki ésminden gondolkodásmód számít! Ezt gyakran a felnőttek is elfelejtik!”

„A véleményem, javaslataim már leírtam. Bízom benne, hogy eljut„magasabb" körökbe, az anonimitásom tényleges megtartásával.”

„Tetszik a kezdeményezés, remélem, eljut a dolog valameddig! Hajrá!"

„Nem, de köszi a lehetőséget! ☺ Remélem, lesz gyümölcse ezeknek a kérdőíveknek!”

„Nagyon tetszik ez a kampány, végre a gyerekek is felszólalhatnak, elmondhatják, amit szeretnének.”

„Csak annyi, hogy remélem, lesz eredménye ennek a kezdeményezésnek.”

„Hasznos kezdeményezésnek tartom ezt a programot, és remélem, hogy célba ér.“

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány

2019.

KÉSZÍTETTE:

Szerzők:

Németh BarbaraBalogh Karolina

Külön köszönet:

Lányi OrsolyaHamza Emese

Varga ZsoltKun Zsuzsanna 

Farkas-Németh Anna (fordítás)Vojnits Péter (fordítás)Gyermekjogi Követek

és

Társaság a Szabadságjogokért (fókuszcsoportok)Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (akadálymentes

kérdőív)