A FIATAL LUKACS DRAMA

ÉS MŰVÉSZETELMÉLETE

Szinházelméletí Füzetek 11

^ I • w U

SZÍNHÁZELMÉLETf FÜZETEK

11

A FIATAL LUKACS DRAMA

ÉS MŰVÉSZETELMÉLETE

(Tanulmánykötet)

Magyar Színházi Intézet Budapest. 1979

Szerkesztették BACSÓ BÉLA FŐIDÉNYI F. LÁSZLÓ

Lektorálta \LMÁSI MIKLÓS

A kiadványért felelős a Magyar Színházi Intézet i gazgatója

Készült a Magyar Színházi Intézet sokszorosító üzemében /1253 Budapest, pf. 23./ Felelős vezető dr. Osváth László 300 példányban, 22 A/5-ös ív terjedelemben

ISSN 963 7601 43 0 ISSN 0324-718X

ELŐSZÓ

Az itt következő tanulmányok fiatal kutatók több éve iródó, régóta készülődő gondolkodói tiszteletadása a fiata 1 Lukács - 1971-től folyamatosan közreadott - Írásainak tudoraányos tel-jesítménye előtt. /A Magvető Könyvkiadó Lukács György összes Müvei sorozatában: Történelem és osztálytudat, 1971; A hei-delbergi művészetfilozófia és esztétika, A regény elmélete, 1975; Ifjúkori müvek - mely kötet tartalmazza az 1910-es Lélek és a formák cimen közreadott esszésorozatot - 1978; va-lamint a A modern dráma fejlődésének története 1911-ben meg-jelent kötetének második kiadása, 1978./ Tisztelgés, és egy-ben annak a gondolati sokk hatásnak filozófiai-esztétikai fel-dolgozása, tovább kérdező kisajátítása, amit ezeknek a müvek-nek felfedezése és közreadása okozott. Nemcsak a fiatalokban - bennünk, Lukács tanítványaiban is. Az esszékötet, valamint a drámakönyv közismert gondolatvilágához képest megdöbbentő hatású volt az akkori közvéleményre és igy ránk is a "koffer--effektus", annak a borondnek véletlen és szinte hihetetlen felfedezése, melyből a heidelbergi kéziratok egy része, va-lamint egy Dosztojevszkij könyv-töredék, a fiatal Lukács ha-talmas levelezési anyaga került elő. /1973-ban egy idős bank-tisztviselő hirtelen emlékezni kezdett, hogy a Deutsche Bank heidelbergi fiókjának trezorjában fél évszázada hever egy szürke fa koffer, melyet egy bizonyos dr. Georg von Lukács helyezett el megőrzésre 1917. november 7-én. Nyomozásának eredményeként, s végül Lukács nővérének, valamint fiának, űé-nossy Ferencnek közvetítésével került 1974-ben a koffer anya-ga a Lukács-Archivumba. / A heidelbergi kéziratok anyagát a-zonban még az "öreg" életében Arnold Häuser küldte meg Lu-

5

kácsnak. De amint bekerültek a szellemi élet vérkeringésébe ezek a müvek - sokk-hatást váltottak ki, egy olyan alkotópe-riódusra és gondolati anyagra nyilt rálátásunk, melyet nem ismertünk, s melynek termékeny televényét olykor elhasznált--megkopott fogalmaink tették igazán érzékelhetővé -, saját fo-galmi rendszerünk lassú fejlődése, vagy éppen formalizálódása, empirikus vagy strukturális egyoldalúságából adódó hiányérze-tünket találta telibe. így természetesen meg tudom érteni a-zokat a fiatal Lukács-rajongókat, akik majdnem kizárólag a fiatalkori produkcióért lelkesednek, A heidelbergi művészet-filozófia vagy az Ifjúkori müvek megjelenése óta: egy kötet-len, minden irányban nyitott, csapongóan zseniális gondolko-dóval találkoztak, akinek tévedései is izgalmasabbak, mint mások okos középszerűségei. A. baj csak az, hogy e lelkesedés közben elmosódik az a történelmi és életrajzbeli tény, hogy Lukács szellemi orientációja, szinte a delejezett médium biz-tonságával tapogatózik előbb a radikális szociológia, a tár-sadalmi cselekvés, majd a marxizmus felé, s ahogy megtörténik ez a találkozás, ugy kap szertelen zsenialitása gondolati ge-rincet, korszakos jelentőséget. A Történelem és osztálytudat az elmúlt ötven év marxizmusának egyik vezérlő - ha olykor illegális, máskor túlértékelt - világítótornya lett. S ez az ut, a tapogatózó, zseniálisan teremtő keresés teszi izgalmas-sá az Ifjúkori müveket, elsősorban A heidelbergi esztétikát.

Természetesen számos kategória felett elmúlt az idő. így a szubjektivitásnak azon a bizonytalan leírásán is, mely a művészi "belsőt", a zsenit akarta megragadni. Igaz, ugy mult el felette az idő, hogy helyette, eme elvont szubjektivitás-elmélet helyett nem született egy átfogó és megnyugtató marx-ista szubjektivitás-elmélet. így aztán lépten-nyomon az az olvasmányélmény bilincseli le az embert, hogy a tizes, húszas évek érvrendszerében és gondolati sémáiban zseniális, máig továbbmutató összefüggésekre bukkan.

Az itt következő írások azt a sokk-hatást, Lukács "pre-marxiata" korszakénak, 1909-1918 közötti teoretikus működésé-nek szellemi invencióit, a művészi és társadalmi gyakorlat

6

felé utat kereső zseniális kezdeményezéseit próbálja 'mege-mészteni", jelenkori továbbgondolási lehetőségeit kitapogat-ni. Próbálja, mert ezek a müvek - talán A modern dráma fejlő-désének története kivételével - meglehetősen "zártak", ezote-rikusak, nehezen megfejthető gondolati-szellemi kincsestárat jelentenek a mai olvasó és kutató szamára: a továbbvezető szálak világosan felismerhetők, de egy olyan fogalmi apparátus-sal, orientációs mezővel dolgoznak, melyeknek hatalmas szug-gesztiós hatásában nehéz kritikus distanciát teremtenie a mai olvasónak - főképp a felfedezés, a "rácsodálkozás" sokk-hatá-sa alatt. Az itt jelentkező, máig érvényes gondolati magot nemcsak nehéz kifejteni e fogalmi burok olykor ködös, máskor barokkosan szertelen, majd kanti-husserli terminológiákat to-vábbépítő kategóriarendszeréből - hanem rendkívül nehéz e problématömeg folytatási lehetőségeit, korszerű csatlakozta-tási pontjait megtalálni. Ezzel 3 gondolattal persze nemcsak ezek a dolgozatok küszködnek - még sokáig fog tartani teoreti-kus számvetésünk az ifjú Lukács szellemi vívmányaival. így e tanulmányok csak egy, kísérleti nekifutását képezik ennek a mindannyiunk számára feladott hosszutávu "leckének". E ta-nulmányok ebből a szempontból is kísérletek, "esszék", a szó lukácsi értelmében. Erényük, hogy e gondolatok kontinuitását szeretnék felkutatni, jelenbeli nélkülözhetetlenségüket kí-vánják bizonyítani - olykor előtűnő gyengéjük viszont a kri-tikai distancia elmosódása, a szöveg, a szellemi vívmány óri-ási dimenziói előtti tisztelgésből következő távlatvesztés, ami néha apologikus következtetésekre is vezet. De, hadd hangsúlyozzam mégegyszer - e gondolati anyag "bevezetésének", szellemi életünk részévé tételének majdnem kikerülhetetlen élménye ez az attitűd - főképp a fiatal generációk számára: ebből a rácsodálkozó befogadási élményből később nyilván ki fognak emelkedni azok a fogalmi csomópontok, melyek vérát-ömlesztésként is fognak hatni mai marxista esztétikánk szá-mára.

Ehhez a szellemi integrációhoz természetesen maga Lukács adta meg a kulcsot. Hiszen Lukács marxáta működését megkoro-

7

néző nagy Esztétikájának számos alapgondolatával találkozha-tunk - bár még természetesen embrionális formában, mégis to-vábbvezető erővel - ezekben az Írásokban. így már ebben a kor-szakában felmerül a későbbi "intenziv totalitás" fogalma, a "homogén közeg" gondolata, az "ember egésze" és az "egész em-ber" szembeállítása és egymásravonatkoztatásának dialektikája, a totalitás, a drámai konfliktus és katarzis müfajalkotó sze-repe stb. Márkus György e kéziratok, majd a korai Lukács al-kotóperiódusának alapos ismeretében - a felfedezés "sokk-ha-tásának" és a tuldimenzionálásra sarkalló értékeléseivel is vitázva - joggal jegyezte meg, hogy bár a marxista periódus valóban egy uj indítást, Lukács gondolatainak diszkontinuus jellegét hozza magával, mégis, fiatalkori működéséből szá-mos tézis és alapgondolat él tovább, egészen öregkoráig. /Vö. : Márkus György: Lélek és az élet: A fiatal Lukács a "kultura' problémája. Filozófiai Szemle, 1973. 5-6. sz./ Mert, mondja Márkus, Lukácsot idézve, a lényeges embereknek csupán egyet-len gondolatuk van egész életük során. Igaz, ez a gondolat többnyire monumentális, más számára alig elviselhető "felada-tot" is jelent...

Ezeknek a fiatalkori írásoknak - ma már ismerjük életrajzi okait is - egyik gondolati centruma a tragikus művészetek és a tragikus életvitel sajátos kérdéscsomója. Az a kérdéstömeg - mely Seidler Irmával való szakításától, ennek a gesztusnak általánosításától tragédia-koncepcióján, Hebbel-interpretá-cióján át az etika megítéléséig, majd a Taktika és etika c. dolgozatáig foglalkoztatja - ekkori életének középpontjában állt. Ez a gondolat a hivatás és élet szembeállítása. A tra-gikus ember és tragikus sors magasabbrendüségének értékítéle-te süt át azokon a tanulmányokon is, melyek nem innen, a tra-gikum értelmezéséből indítanak, de valahogy mégis ide térnek vissza - mint pl. A lelki szegénységről c. hires dialógus-novellában. S mégis: bár élete, tragikus sorsfordulója - sze-mélyes életének válsága - a tragikus életfelfogás apoteózisa felé lökte volna, mégis, nagy gondolkodóra valló követ-

8

kezetességge1 gondolja végig ezt a vészterhes fogainat, és eljut a nem-tragikus dráma és élet sajátságának kőrülirásához is: A románc esztétikájának az egyik legfontosabb felfedezése, tul a késői Shakespeare-drámák esztétikai lényegének megfej-tésén. Ha ugyanis megmaradt volna a tragikus életvitel fel-sőbbrendűségének gondolatánál - az 6 későbbi fogalmával élve: partikuláris mivoltát általánosítva -, nem tudta volna kike-rülni azt a Nietzsche-hatást, mely kortársainak gondolatmozgá-sét oly nivelláló módon egyen irányitotta. Lukács ettől szaba-dul meg A románc esztétikájában. /S hogy Nietzsche hatásának kivédése milyen fontos számára, azt mutatja, hogy barátját, Fülep Lajost e hatás természetes elfogadásáért szenvedélyesen bíráljál/ A személyes és a gondolkodói én közötti vitájában kíméletlen természetességgel az utóbbi került ki győztesként. Ez is a későbbi Lukács gondolkodói karakterének előrejelzése: a szubjektív én semmis, az emberi lényeg az, ami a gondolat objektivitásához emel fel.

Többször is leírtam azt a szót, hogy "szertelen", 8 így, ismételve mór rosszalló felhangja van. Pedig nem így szeret-ném használni ezt a szót: Lukácsnak már ekkor van kialakult gondolati tengelye. Ez pedig a neokantianizmus fokozatos meg-haladása - a tett felé törő filozófiai attitűd, ami később aktivizmushoz, a marxizmushoz, majd a forradalom vállalásához vezeti. Esztétikájában pedig a valóság meghódításának igénye. Pontosabban: az élethez való ambivalens viszony. Gyakorlati értelemben elutasítja az életet: az életben való oldódást, a szerelem átélését, a közvetlenséget, a világban való spontán jelenlétet elutasítja, mert ez, szerinte a dolgok végig nem gondolását, következetlenségét, átlagos kompromisszum-létet jelent. Teoretikusan vagy a művészet újrateremtése révén vi-szont teljes mértékben magába akarja szívni azt, ami a világ, ban, az életben történik. Nem egy ezoterikus müvészet-ideál megfogalmazója - bár azok, akiknek müvében ezt a valóség-kere-sést, realitás-sűrítményt keresi olykor az elefántcsonttorony művészek képviselői /pl. Stephan George költészete/. Művészet-élménye mér ekkor az ébresztő sugárzésu, a világra döbbentő

9

mü. Az ibseni felfedező-elemző müvésztipus lebeg szeme előtt, aki nem az ujsághirt, vagy a kusza köznapi élet eseményeit konfekcionálja, hanem egy formált teljességet ad, a forma ré-vén élvezhető másik valóságot, ami a jelen, kusza és zavaros árnyképeit érthetővé forditja, és az embert kötelességeire, tett-igényére ébreszti.

Ennek a müvészetideálnak, már most is központi kategóriája a forma. De nem a kanti, tehát elvontan esztétizáló, csak mű-vészi alakzattá redukált változatában, hanem életet rendező, valóságban résztvevő, az emberi gyakorlatban alakuló kategó-riaként, Élet és művészet a formában találkozik: az ember éle-tét formák szerint vezérli, ha nem akar kuszán és zavarosan élni - s a művész hasonló módon rendezi azt a tényt és össze-függéstömeget, amelyben tájékozódnia kell és melyből utat mu-tató üzenetet kell teremtenie. "A forma az élet legfőbb birá-ja. ítélő erő és etikai valami a megformálhatóság és értéke-lés van minden megformáltságban. " - irja a tragédia dolgozat-ban, ahol a kanti fogalmakat használja még, de már áttör a kategórián a va lóság igény. Popper halálakor irt nekrológjában pedig igy: "A forma és létezés végső, legerősebb valósága." Ez a gondolat tér vissza Müvészetfilozófiájában, és A regény elméletében.

De látnunk kell, hogy a forma-fogalom itt elsősorban élet-kategória, az életet élők, a világban oldódni tudók "hiány-fogalma * - kultúrkritikai kategória. Lukács első nagy élet-tragédiájának oka és egyben következménye az életvezetés fe-gyelme, az a meggyőződése, hogy a gondolkozói státusz kihar-colása egy aszketikus-alkotás-megszállottság megvalósításá-tól függ. Az "él tehát" "formátlan", aki nem hagyja magát szétszórni az élet kicsinyes igényeiben, kompromisszumaiban - beleértve ebbe a szerelmi viharokat is aki nem adja meg magát az élet által ravaszul kikerülhetetlennek álcázott ke-lepcének, hanem maga vezeti sorsát. A fiatal Lukács autonómia--elvének ez a sorsteremtő gesztus a kulcsa - és ez az élet-logikára alkalmazott gesztus a nyitja művészetelméleti forma-koncepciójának is. A forma éppúgy rendet képes teremteni a

10

véletlenek, az értelmetlen epizódok között, mint a tudatos életvezetés az ember gyakorlatában. Filozófiailag ezért talál szövetségest /és barátot/ Emil Laskban, akinek "érvényesség"--elmélete elvont, filozófiai sikon ugyanezt a fogalmat köze-líti meg: a formák /nála természetesen a logikai formák/ olyan alakzatok, melyek a "megfoghatóra" akarnak vonatkozni, melyek szinte sóvárogják, hogy legyen ^anyagi* tartalmuk, hogy vonatkozhassanak valamire. Nem üres dobozok, melyek önmaguk-ban is megállhatnak - csak tartalmukra való vonatkozásukban tudnak élni. A formáknak ez a nosztalgikus vágyakozása az általuk megfogható tartalomra - ez a gondolat vezeti titkon Lukács életfelfogását és alakuló esztétikai rendszerét egy-aránt. Az élet fölébe kerülő autonom ember vagy az életanya-gon úrrá levő művész csak a formálás, az alakítás gesztusa révén nyeri el a lehetőséget a maradandó alkotására, a müvé-szileg-szellemileg hatékony mü kihordására. A művész legyő-zi az élet kuszaságát, de ugy, hogy az életet visszaadja ön-magának: kihámozza létformái esetlegességéből és lényegét, esszenciáját szabadítja fel, azzal, hogy e lényeget önmozgásá-hoz segíti hozzá formateremtő okosságával.

Persze ennek a forma-elvnek ára is van: az élet boldog át-éléséről való lemondás. De ez még nem minden. Ez a forma bűn-re is visz: ez a világon kívüli élet minden partnert, bará-tot, szerelmet elpusztít. /Ezt vallja meg a már idézett A lelki szegénységről c. írásában, ez fejeződik ki az Ibsen drámai epilógusa - Mi halottak, ha feltámadunk c. darab -iránti lelkesedésében, ahol a művész éppúgy lemond az élet-ről, szerelméről, és ezzel éppúgy "bűnt" követ el, mint a fiatal Lukács. Ezt az igazolást és bűntudatot keresi Kierke-gaard és Regine Olsen szerelmének tragédiájában is. Mindez ma már közismert életrajzi adat. De nemcsak életrajzi tény: a művészi forma hatásképességének is itt lehet filozófiai "okait" fellelni. A forma azért tudja kézenfogni a befoga-dót, mert áldozattal teli, mert érződik rajta a "véráldozat" démonikus ereje. ..

A forma tehát már itt, a fiatalkori írásokban életkategó-

11

ria, mondhatnám: a valóság kristályosodási-szerkezeti saját-sága. Nem kantiánus gondolati adottság, jóllehet kanti indít-tatásból születik. Lukács ekkori felfogásában - s ez vissza-tér érett Esztétikájában is - a művész számára a valóság /Lukács korabeli megfogalmazáséban: az 'élményvalóság*/ ele-ve megformáltan jelentkezik. Másszóval: mikor az író egy szi-tuációt, egy "sztorit" átél, akkor - szemben az átlagember-rel - ő ezt egy bizonyos végleges, lekerekített, olykor poén-rahegyezett formában éli ét. Neki valahogy igy, "készáruként" adódnak kezére az élet dolgai, eseményei, epizódjai. Vele az élet formaruhában találkozik, igy esnek meg vele a dolgok. Nem ugy, hogy neki a munka egy későbbi fázisában kell majd valamilyen elbeszélési formát találnia az egyébként formátlan tényekhez és epizódokhoz.

Lukács természetesen nem igy, misztifikáltabban mondja el ezt a felfedezését: ő - kanti fogalommal élve - a zseni ké-pességének könyveli ezt a művészi sajátságot. Valójában a-zonban egy olyan összefüggést fedezett fel, amely nélkül a-ligha lehet mélyebben megragadni a formálás genezisét a nagy művészetben. A nagy művész formabontó, autonom jelenség: az élettől tanulja a formát. '/Itt is egy későbbi lukácsi gondo-lat csirája olvasható: a formák az élet tényeiből nőnek kii/ Mikor jelentős elbeszélők "mesélni" kezdenek - pl. Maupassant vagy Örkény elmond egy történetet -, azonnal érzi az ember, hogy ez csak vele történik meg igy, hogy a történet lekere-kitettsége, poénjának "ize" ugyan tőle független eseménysor velejárója, de csak az ő jelenlétében alakulhatott ilyen bra-vúrossá. Ugyanakkor azt is érezzük, hogy bár az író "dolgo-zott" is a történeten, a sztori magva, formájának váza magá-ban az eseményben volt adva. Lukács a formának ezt a való-ságban gyökeredző, és ugyanakkor a művészi szubjektivitástól függő sajátságét fedezi fel A heidelbergi esztétikában.

A forma lényegi meghatározó szerepének másik mozzanata, hogy Lukács eleve-a közönségből, a befogadóból vezeti le a forma szerepét. A forma közvetítő, mely egyáltalán élvezhe-tővé teszi a tartalmat a befogadó számára. A forma az a ve-

12

zérlő közeg, mely a befogadó élményeit irányítja. Egy novelle poénje, pl. a műben, a tartalom velejárója, a befogadó felől nézve azonban a rávezetés, a késleltetés, a kontraszt, s vé-gül a rácsapó csattanó felépítésének kérdése, ahol egy sor formailag adott mozzanatot kell gondosan kiépíteni. Mintegy a befogadó "manipulálására".

A heidelbergi esztétika tehát már a Kanttal való polémia csiráit nevelgeti. Lukács természetesen még nem hegeliánus, de már kiépítette magában azokat a pontokat, ahol utjai el-válnak a kanti esztétikától. Jelzik ezt nár az utalások is: Lask - Lukács fiatalkori barátja - és Rickert produkciója emlitődik, mindkettőjük a kanti pozició fellazításán dolgo-zott. Még inkább figyelmeztet azonban a gondolatmenet. Lukács nem egy, autonom módon meghatározó formáról szól, hanem sok-féle formáról, melyet az életanyag /az élményvalóság/ hordoz, s melyet a művész kiemelőképessége, intuíciója fedez fel s enged szóhoz jutni. A merev kanti formalizmussal szemben itt már a tartalom sokféleségére vonatkozni képes forma hajlékony-sága és sokirányú lehetősége a döntő. Vagy Márkus már emlí-tett tanulmányénak címszavával szólva: a forma pluralitásának elve jelenik meg. Ez a gondolat már a Hege 1-studiumok felé mutat.

Ennek a túlexponált formaelméletnek fontos tanulságai adód-nak a jelen számára. Hiszen a "tartalomcentrikus" esztétika továbbépítésének is egyik legégetőbb kérdése a formálás ré-tegeinek, a tartalom strukturálódásának leírása, elméleti megragadása. A hiányt már jó ideje érezzük, a marxista esz-tétika majd husz éve hangsúlyozza a formakérdések kutatásá-nak szükségességét, olykor a formalizmus vádjával is megküzd-ve. De ezt a hiányérzetet igazolja - más premisszából, a marxista világképtől idegen érvrendszerre 1 ugyan - a lukácsi. Persze a forma csak akkor tudja lényegi küldetését betölteni, ha az életanyag maga is lényeges üzenetet hordoz: nem egy ön-kényes formakoncepció építésén dolgozik A heidelber.qi eszté-tika. A forma - mint dinamikus elem - olyan gondolat, mely szétold minden merev, eleve adott forma-felfogást. S ehhez

13

járul még az is, hogy a forma műalkotást tételező sajátságát a müvé8z alkotói lényegének, világnézeti magvának függvénye-ként fogalmazza meg. S voltaképp ezzel a távoli és terminoló-giájában is idegen képlettel, mégis a marxista esztétika to-vábbépítésének szükségességét huzza alá: a formakérdések, a műfajproblémák, a miniformák tartalomból való kiépülésének elméleti megoldatlanságára hivja fel a figyelmünket. A könyv végig egyetlen nagy gondolattal küzd - reménytelenül miben áll a mü /és a művész/ viszonya az ontológiai valósághoz. Sok szálat épit ki valóság és mü kőzött, sokat elvág, araennyiben az a naturalizmus módszerét igazolná. De hiányzik a későbbi kategória, a mimézis elmélete. Ez az az eszköz, melynek hiá-nyából vezeti le egy későbbi önéletrajzi visszatekintésében e két esztétikai összefoglalás sikertelenségét. De az olva-sás közben állandóan érezzük az erőfeszítést, mely arról ta-núskodik, hogy Lukács érezte ezt a gyengét, és kereste a megoldást.

A heidelbergi esztétika talán legizgalmasabb és legter-mékenyebb - ma valóban újrafelfedezést érdemlő - vívmánya a "félreértés" kategóriája, melyről az itt következő tanulmá-nyokban is többször esik szó. E fogalom lényege: a művész vi-lágának és a mü megértésének utja csak a félreértések áttéte-lén keresztül történik. Ugyanazt elvileg lehetetlen megérte-ni-átélni. Ugyanazt - azaz, amit a művész inteneionálti-meg-ragadott. A mi ujabban kibontakozó "befogadás-esztétikánk" is ezzel a fogalommal dolgozik, ha nem is meri használni ezt a radikális kifejezést. Hiszen mikor a múlt kiemelkedő alko-tásait ujraolvas8uk, újrarendezzük, természetes módon "félre is értjük ezeket a müveket'; azaz: másképp értelmezzük az eredeti szöveget, a cselekményt, a szituációt, másképp, mint ahogy azt a mü keletkezése idején a szerző gondolta, vagy amit akár a kortárs közönség benne lótni vélt. A marxista eszté-tikában ez a gondolat szerepel ugyan, de valahogy kivételként, mintha lenne egy autentikus, "ugyanúgy* értelmező befogadási lehetőség is. Lukács ezt a fogalmat ugy radikalizálja, hogy minden befogadás eleve félreértés: "ugyanúgy" felfogni a mü-

14

vet /ahogy a művész, vagy kortársa/ csak véletlen lehet, és voltaképp esztétikán kivüli jelenség. Mert az esztétikai ha-tás titka éppen abban Van, hogy a mű többet mond, mint amit a létrehozó művész belegondol, vagy amit benne ki akar fe-jezni. Sót még annál is többet, mint amit saját kora benne fel tud fedezni. Az esztétikai élvezet körébe a művész által csupán megragadott, de esetleg fel nem fogott jelentések meg-értése is beletartozik. Sőt, az utókor száméra éppen ezek a legfontosabbak, ez a mű maradandóságának egyik kritériuma. *Az alkotó és a mű közötti ugrás szükségszerű következménye, hogy a létrehozott sohasem lehet egészen tisztán jelen a lét-rehozó tudatában, hogy az alkotó megismerés és akarása a mű-re irányul ugyan, mégpedig ugy, hogy létezéshez segíthesse, ám ez a megismerés és akarás szükségképpen valami mást vél véghezvinni, mint amit ténylegesen véghezvisz. így minden al-kotó Saullá válik, aki felkerekedett, hogy megkeresse atyja szamarait, és egy királyságot talált. " /A heidelbergi művé-szetfilozófia. .. Magvető, Bp. 1975. 74. old./

Miért hatolhat a félreértés mélyebbre, miért tudhat töb-bet a műről, jelentéséről, üzenetéről, mint alkotója? Máig ismerős az az ellenvetés, mely ezt a fogalmat ki akarja irta-ni az esztétikából és kritikából, mondván, hogy a műértő vagy a publikum nem tudhat többet, sőt még annyit sem, mint amit a művész tud a müvéről: ne értse jobban a müvet, s kü-lönben is, honnan tudja, mit gondolt a művész, amikor alkot-ta festményét, regényét? Lukács válasza egyszerűt onnan tud többet, hogy a mű befogadása is esztétikai aktus, kicsit al-kotói folyamat is tehát: a mü újraalkotása. A befogadói szub-jektum hozzárendelése nélkül éppúgy nem szólal meg egy regény, egy kép, mint ahogy félig kész egy szindarab is, a szini elő-adás hiján. S ez az alkotói hozzájárulás, bármilyen elementá-ris és csekély, bármennyire is a művész által adott jelekből, utalásokból építkezik, tovább tudja építeni a müvet, tovább, mint ahogy a művész gondolta. Mert a befogadó továbbgondolá-sénak vezérlője az a kor, melyben él, az a közeg, mely egyé-niségét és gondjait táplálja. Az olvasó-müélvező egyszerűen

15

"rálátja" a mai - és természetesen egyedileg is átélt - prob-lémáinkat arra a hasonlóra, melyet a mü kinál. S máris egy mélyebb rétegbe került, mint ahol az alkotó illúziói voltak.

Drámaelméleti, színházesztétikái problémalátásnak köréből - ezt a "házi" penzumot említeném utolsóként - a drámai mű-faj viszonyrendjének, a szituáció teremtett vonatkozási-tér dinamikájának leírása jelent számunkra felszabadító erejű, továbbépítő gondolatot. A modern dráma fejlődésének története c. könyvéből, az első harmad a műfajvizsgálat uj módszerét és katalógusét adja, s ezt az elemzést egyetlen revelativ erejű gondolat szövi át: a dráma nem azonos egy-egy emberben lejátszódó tragikummal, nem is két egymással szembeforduló ellenfél közötti küzdelem ábrázolása elsősorban - a közegét az emberek közötti viszony adja, az a "közti tér", mely meg-határozza e küzdelmet, mely dinamikával tölti fel a színpa-dot, típusokat, világképeket. E fogalom termékeny hatóképes-ségét már eddig is több körülmény jelezte. Lucien Gondlmann e könyv egyik előtanulmányénak egyetlen mondatára építette fel A rejtőzködő isten c. hires könyvét, és Peter Szondi, a korán elhunyt német irodalomtörténész pedig ennek a fogalom-nak, az "emberek közötti térnek" továbbgondolására építi fel A modern dráma elmélete /1880-1950/ c. rövid, esztétikai-iro-dalmi összefoglalását.

De már korábban is sokan éltek ezzel a lukácsi gondolattal, jóllehet az irodalmi tudat a forrást egyszerűen "elfelejtette". Dürrenmatt pl. arról ir /Színházi problémák... c. könyvében/, hogy egy veszekedés önmagában még nem dráma, de egy különben közömbös kávéházi beszélgetés viszont már az, ha az egyik fél - titokban - meg akarja mérgezni a másikat, s a köznapi csevegés e szándék leplezését is szolgálja. A felszíni dia-lógus és a mögötte rejlő szándék groteszk kettősségében a lukácsi "emberek közötti tér" dinamikáját ismerhetjük fel. Igazi drámában kifejezve: Nóra segíteni akar beteg férjén és váltót hamisít a gyógykezelés költségeit biztosítandó, s Helmernek sem szól a pénz forrásáról. A dráma nem két szembe-feszülő szándék közvetlen ütközése, hanem a kettőjük közötti

16

térben, a kimondhatatlanban bontakozik ki: már-már ugy lát-szik, ha Nóra egyszer kimagyarázkodhatna, talán elkerülhető lenne a szakitás. De ez a "közti tér" épp ezt akadályozza meg: kettőjük között szó sem lehet emberi hangról, ezt már igy vezették be. Nóra csak csicsereghet, Helmer pedig pózai-ban él - mindkettőjüket kötelezi ez a szokásként is megmere-vedett, jóllehet közösen alakitott atmoszféra, a "tér". Ko-rábban is kitűnt, hogy ez a közös tér két, emberi fajsulyában lényegesen különböző tipus súrlódását fedi,' de csak e nehéz helyzetben vélik drámaivá: olyan "közti térré", mely kettőjü-ket bár összebilincselte, el is választja. Nóra lázadása ebben a zárt térben robban.

Azért idéztem ezt az ibseni példát, mert Lukács - a modern drámáról irva - egy olyan esztétikai elemet választott ki a műfaj egyik alkotójaként, melynek jelentőségét a 19. század vége, és főképp a huszadik század drámairása doüboritott ki. Korábban ennek a "közti térnek" jelentősége nem volt ennyire határozott: Shakespeare-nél ez a közti tér "fix" pontok kö-zött feszül, az emberek közötti viszonyban a hősök a megha-tározók. Oágó intrikáját Othello jóhiszeműsége szitja fel igazán, s Othello azért kerül bele ennek a szenvedélynek szí-vóhatásába, mert Desdemona iránti szerelme korábban is ezer-nyi akadályt kellett hogy legyőzzön, s most ezt a sikerét is összeomlani látja. A konfliktus két jellem és két világ kőzött kétféle emberi reakció egymásbafonódó sorsában alakul. A köz-ti tér, a viszony feloldódik az akcióban. A modern dráma vi-szont feltalálja az egymás mellett élő emberek "közös terét", mely bár falként is választja el őket, mégis a köznapi érint-kezés konvencióinak semleges közege is lehet, mindaddig, amig valami apróság nem robbantja az egészet dinamikus térré. Ad-dig, mig ki nem derül az emberi súlycsoport különbség, a ma-gány elviselhetetlensége, vagy épp e "közti tér" hazugsága. Csehov kamaravilága még inkább az egymás mellett élő emberek-nek ezt a látszólag semleges tértől való függését ragadja meg, mely lassanként el is pusztitja őket. És O'Neill vagy Beckett is ebben a figurák között feszülő térben dolgozza ki a dráma-

17

iság uj lehetőségeit: nem a hősök szándékaiban és tetteiben. A drémaiságnak ez az uj, Lukács szövegében felbukkanó eleme földalatti utakon hatott a 20. század drámaesztétikájára. /A könyv egyes fejezetei német nyelven is megjelentek az Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik c. sorozatban, 1914-ben, és igy került be az európai gondolkozás anyagcseréjébe,/ Főként A regény elmélete megjelenésétől kezdve, melynek drá-maelméleti mellékszálai sokban utaltak vissza erre a fiatal-kori értekezésre.

Nem folytatom a bevezető problémavázlatot: csak érzékel-tetni szerettem volna a "meritési minta" gazdagságát, a bő-ség zavarának, a szerteágazó problémák gondolati hátterének ama sokrétűségét, melyekhez az itt következő dolgozatok pró-báinak eszközöket, megközelítési, továbbgondolási utakat ta-lálni. 1978. október

Almási Miklós

18

I. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS

Főidényi F. László A FIATAL LUKÁCS

/Egy gondolatkör rek®nstrukciójának kisérlete/

1. A tanulmány 1918 végéig, tehát 33 éves koráig követi nyomon a fiatal Lukács György szellemi fejlődését. Határvona-lat jelent ez az év, amennyiben Lukács figyelme ettől kezdve döntően és majdnem kizárólagosan a politikai, illetve a poli-tikai filozófia felé fordult. A cezúra kijelölése azonban önkényes gesztus is; a kezdő Lukács György etikai-filozófiai, és közvetítéseken keresztül esztétikai nézetei ott munkálnak 1918 utáni gondolkodásában, sőt hatásuk más burokban és kön-tösben /s ezt a két szót nyomatékosan hangsúlyozzuk, utalva részben-külsődleges jellegükre/ Lukács élete végéig kimutat-ható. "Minden jelentős embernek csak egy gondolata van; sőt kérdéses, vajon a gondolatnak lehet-e egyáltalán többes száma; vajon a sokrétűség talmi gazdagsága nem pusztán a felületre, a töltelékre vonatkozik?" - magát Lukácsot idézzük, 1911-ből. A tanulmány elsősorban Lukács filozófiai kiindulópontjait és alapállását igyekszik körültapogatni. 1918 kijelölése ezért a jelen esetben egyértelműen önkényes gesztus.

2. "Minden jelentős embernek egy gondolata van.* A mondat-nak, megitélésünk szerint, a jelentős szó ad értelmet. Az "egy ember, egy gondolat" elv ugyanis az ész és az értelem kategóriáin tul van megalapozva. A jelentőség, a zsenialitás ténye nem filozófiai-szellemi erőfeszítések produktuma, hanem antropológiai tényező, amely az élethez való viszonyban mani-fesztálódik. Ez a viszony szükségszerűen gyakorlati, mégha teoretikus problémák kezeléséről van is szó. A fiatal Lukács zsenialitása vitathatatlan; nem megszerzett, hanem veleszüle-

21

letett adottság, amelynek mindenképpen meg kellett nyilvá-nulnia. Ugyanakkor ennek legfőbb jellemzője az összehasonlit-hatatlanság és az abszolút szuverenitás - és ha egy-egy gon-dolata sokszor mások véleményének visszhangja, ugy ez mit sem von le tárgyalásuk mikéntjének értékéből.

3. A "formátum" egyszerisége és összehasonlithatatlansága miatt a fiatal Lukács megitélésében semmiképpen sem lehet mérce az idős Lukács, és fordítva, az öreg Lukácstól már nem kérhetők számon fiatalkori nézetei. A fiatal Lukács gondolatai lehetőségek, tendenciák, amelyek nem cáfolnak ugyan más gon-dolati utakat, ám amelyeket szintén nem lehet elvetni vagy semmisnek tekinteni. Lehetőségük nem csak filozófiai teljesít-ményükben van, hanem - ezáltal - legalább ilyen mértékben ab-ban, ahogyan alkotójuk személyisége, és általában a tehetség bennük kifejeződik. Ez gyakorlati teljesítmény.

4. Minden teljesítményhez hasonlóan a fiatal Lukácsét is onnan lehet megítélni, hogy benne a formátum fejeződik ki. A formátum: emberi lehetőségek és történelmi tendenciák lecsa-pódása egy emberben. A formátum: a történelem produktuma, és egyszersmind a történelem alkotója is. Az ember önteremtésé-nek folyamatában /a történelemben/ milyen módon vesz részt: ez az egyedüli mérce a megitélésében. A szubjektum és objektum kölcsönhatásának vonatkozásában elemzi a tanulmány a fiatal Lukácsot; azt próbálja megnézni, hogy az ember által még meg nem hódított valóságnak a szubjektum által való elsajátítási folyamatában /és ezzel párhuzamosan a szubjektum egyre diffe-renciáltabb külsővé-válásának, tárgyiasulásának, a világban való - nem csak fizikai - beépülésének történetében/ Lukács gondolatvilága milyen helyet foglal el, és milyennek látja magát és helyzetét az ember e gondolatvilág tükrében. A fia-tal Lukács gondolatvilágának belső szerkezetét kell megismer-ni ahhoz, hogy megértsük "helyzetét" - a «ok idézetnek ez egyik magyarázata.

5. Vizsgálatunk tárgya tehát: a szubjektum-objektum elsajá-títási viszonyához hogyan viszonyul a fiatal Lukács eszme-rendszere, illetve abban miként vesz részt. A kettő nem ugyan-

22

az. A 'hogyan viszonyul" nézőpont a gondolatok tárgyára vo-natkozik; az állitásokra, véleményekre, érvekre. A "miként vesz részt" nézőpont már kevésbé függ az alkotótól: bérmi-lyen is a mü belső szerkezete, ez objektive mégis az objektum--szubjektum viszony egyfajta megjelenési módja, és ennyiben minden jelentős mü kifejezi azt, hogy az elsajótitás történel-mi viszonya milyen fokot ért el. Ha a "hogyan viszonyul" né-zőponttal a tanulmány sok esetben nem ért egyet és vitába száll, ez nem befolyásolja annak elismerését, hogy a "miként vesz részt" nézőpont alapján a fiatal Lukács müve a századelő filozófiai-gyakorlati állapotának egyik adekvát megjelenése és megjelenitése. A tanulmány éppen ezért főként az első szempont alapján vizsgálja a müvet, és igyekszik elfogulat-lanul a mü belső mércéjét alkalmazni a műre. Az, hogy eseten-ként ez szélsőséges ellenkezés révén valósul meg, ugy vélem, nem módositja a szándékot. A tolarencia legtermészetesebb út-ja intoleráns gesztusokon át vezet, és forditva - hiszen a tanulmány szerzője semmiképpen sem képzeli, hogy létezik a tu-dás és igazság biztos utja.

I. A regény elmélete c. mü hiressé vált nyitószavai a kö-vetkezőképpen hangzanak: "Boldog kor, melynek a csillagos ég a járható és bejárni való utak térképe, melynek útjait a csil-lagok fénye világitja meg. Minden uj a számára és mégis rég-től fogva ismerős; kaland és mégis birtoklás. A világ tágas és mégis otthonos, mert a lélekben lobogó tüz egylényegü a csillagokkal; élesen elválik egymástól a világ és az én, a fény meg a tüz, és mégsem válnak soha egymástól örökre ide-genekké; mert a tüz lelke minden fénynek, és fénybe öltözik minden tüz. így a lélek minden tette értelmes és kerek e ket-tősségben: teljes az értelemben és teljes az érzékeknek; ke-rek, mert cselekvés közben önmagában nyugszik a lélek; kerek, mert tevékenysége különválik tőle, s önmagává válva megleli saját középpontját, és zárt kört huz maga köré."* A gondo-lat költőisége szembeötlő; egy nagyszabású műalkotás kezdő-dik a fenti szavakkal. Műalkotásról és költőiségről beszélünk

23

- mert a műben vázolt rendszert és az ezt kitöltő gondolati teljesítményeket a szubjektív pátosz tartja fenn. A görögség utáni végy szenvedély; és szenvedély formálja meg az azóta /és azzal szemben/ kialakult "bűnösséggel teli korszak" kri-tikáját is. Lukács gondolatait nem a történelmi fejlődés ob-jektiv kritériumainak és folyamatainak értékelése irányította, hiszen ha ezt kérnénk számon, rövidesen feloldhatatlan ellent-mondásokba és puszta elméleti konstrukciókba ütköznénk. Mert nemcsak a görögség-modern kor szembeállítás abszolutizálódik a könyvben; nemcsak az eposz és a regény válik egymást kizá-ró ellentétté, de az egyes stációk is önmagukban rögzültek, megmerevedettek, és ellenállnak minden mozgásnak. A görögség-et és a polgári világot így nem lehet szembeállítani, hiszen ezáltal éppen a történelmi fejlődésben rejlő állandóság tű-nik szem elől; a világnak az ember által történő elsajátítá-sa és ezzel azonos mozzanatként az emberi szubjektumba való beépülése teremt közösséget is a két kor között. Az elsajátí-tás mikéntje: egyszerre veti fel az azonosság és különbözőség problémáját. Ugyanez a helyzet az eposz és a regény kettős-ségével: a világnak a művészet szférájában zajló epikai elsa-játítása a két forma között szómos olyan kapcsolatot teremt, amely az azonosságra is fényt vet. Nem csupán formai azonos-ságra /szembekerülve ezáltal a lirai vagy drámai megformálás-sal/, hanem ezáltal a történelmi folytonosságra is. Miként a görögség lényege nem ismerhető meg anélkül, hogy el ne érkez-ne a polgári kor, ugy ez a helyzet az eposz és a regény viszo-nyában is. A kettő nemcsak kizárja, de feltételezi is egymást.

Az ellentmondások abszolutizálásának eredménye, hogy A re-gény elméletének egyes kategóriái is megmerevedett képződmé-nyek. A görögség nem kizárólagosan gazdaság /és Lukácsnál még véletlenül sem gazdagodás, ami a folyamatszerüségre helyezné a hangsúlyt/ - gondoljunk Athénnek a déloszi szövetségben be-töltött hegemón szerepére, a peloponnészoszi háborúkra, az Athén határain kivüli vérengzésekre stb. de a polgári kor sem csupán leépültség, elszegényedettség, amivel csak az eszkatológikus jövő állítható szembe. A regény elméletében

24

vázolt történeti képződmények és történelemfilozófiai kate-góriák merevek, fixáltak. Miben kereshető mégis a mű népsze-rűségének titka, hol fejthető fel vitathatatlan értéke?

Amikor Lukács választása a görögségre esett, ahol száraéra az ideálok kézzelfogható érzéki valósággá váltak, akkor nagy-nevű elődök nyomába lépett. Winckelmann, Hölderlin, Max We-ber: mindannyian a derűt látták a görögségben, vagy - Nietzsche gondolatkörét idézve - csak Apollót vették észre, de nem lát-ták meg Dionűszoszt. A nietzschei szemléletmóddal szemben, a-mely a görögséget eleve problematikusnak tekintette, Lukács az idealizálás rabja lett. A személyes vonzalmon és ízlésen tul /és egyszersmind benne/ azonban a múltra vonatkozó néze-tek a jelenre nézve is árulkodóak, hiszen a jelen valósága kényszeríti mindig a gondolatot a történelemre vonatkozó ál-lásfoglalásra. Ha a jelent teljességgel el akarjuk vetni, akkor ez csakis valamihez viszonyítva mehet végbe - és a fiatal Lukács túlságosan tisztelte a gondolati rendszereket, semhogy azokból kilépve a történelem egészét szemlélte volna problematikusnak /azaz olyannak, amely lerázza magáról a konst-ruált teóriákat, hierarchizálásokat - pl. görögség versus polgári kor - és csakis a történelmi szubjektum és objektum viszonyénak folyamatát hajlandó kérdés tárgyévá tenni/. Lu-kács a történelmet rendszerként, konstrukcióként vizsgálta, és ezáltal éppen annak a merevségre hajlamos polgári szem-léletmódnak a keretein belül maradt, amely ellen A regény elmélete Íródott. A polgári világot illető kritika puszta kul-turkritika maradt, azaz mozgásukból kiszakított objektumok kritikája. A müvet ezért elsősorban csak a szenvedély és a pátosz teszi nagyszerűvé és műalkotássá - és ezzel együtt szubjektivisztikussá is. Ám a kulturkritika is kritika, és a fiatal Lukács egész ténykedésére ez a villódzás jellemző: a polgári világot kritizálja, anélkül, hogy észrevenné, hogy annak minden mozzanatában egyszerre van jelen az elidegenedés és emancipáció folyamata, és miközben a polgári világ kere-tein kivül hiszi magát, egyszersmind objektive azon belül is van. Ezért feledhetetlen mü A regény elmélete: szerkezeté-

25

ben, stílusában, elemzéseiben állandóan felbukkan az a szub-jektum, aki menekülne e világból, de aki látja a történelem hegeli kegyetlenségét és lerázhatatlan szükségszerűségét is. Innen a vágy és a melankólia, aminek a formábaöntése révén A re.qény elmélete generációk életérzését közelitette és fo-galmazta meg, és amely által a század egyik tipikus alkotá-sává lett.

Vágy és melankólia: a szubjektum érzései, a szubjektumé, aki ezekkel az érzésekkel felfegyverkezve akar megbirkózni a világgal. A magáramaradt szubjektum belsó' világa óhatat-lanul önmagához hasonló ellenfelet keres. A fiatal Lukács számára az egyedüli világ, amelyben szintén ott munkál a szubjektum, a műalkotás világa. Gondolatköre - mint a későb-biekben látni fogjuk - nem engedte meg, hogy a tárgyiasult, sőt, horribile dictu, az elidegenedett világban is felfedez-ze az eleven szubjektivitást, és ezért elsősorban a nem tár-gyiasultnak vélt és a szűkebb értelemben felfogott kultura kritikáját tekintette olyan feladatnak, amely méltó a szub-jektum belső világához.

"Műalkotások léteznek - hogyan lehetségesek?" - igy kez-dődik A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika. A kér-dés arra vonatkozik, hogy a mü a modern világból nem szerve-sen és természetesen fakad, mint akár a görögség idején, akár a kereszténységben - azaz nincsen olyan szerves közösség, amely önmagából teremtené meg a műalkotást és annak formáját. Az egyén a világ ellenében kénytelen létrehozni a müvet /az ellentét természetesen látszólagos, hiszen a polgári világban is szerepet játszik egyfajta anonim közösség a mü létrejöt-tében - kezdve a tematikától egészen a megformálásig/, és a szubjektum nem érzi maga mögött azt a stabilitást, ami a rá-rótt felelősséget nagymértékben könnyithetné. "Az emberek el sem tudják mondani azt, ami bennük igazén fontos, ami tette-iket igazán mozgatja és ha ritka pillanatokban találnának is szavakat az elmondhatatlan számára, azok meghallgatatlanul suhannának el a másik lelke mellett, vagy csak értelmükben megmásulva érkeznének el hozzá." - A modern dráma fejlődésé-

26

nek története c. műben olvashatóak ezek a szavak." Az egyén magáramaradt: metaforikus kifejezése ez annak, hogy az egyre differenciáltabb, tárgyiságában egyre gazdagabb és ezáltal szubjektumában is egyre sokrétűbb ember nehezebben találja meg azokat a fonalakat, amelyek mentén az egyén eligazodhat a tettek, gondolatok és tárgyak világában: "Minden er.ber iga-zi egyénisége magányos sziget zugó tenger közepén, és nincsen az a hang, ami ugy hatolna el hozzá, hogy a köztük zugó ten-ger hangjai, belekeveredvén beszédébe, meg ne hamisítaná azt, ha ugyan teljesen el nem nyomják, annyira, hogy csak a másik-nak vágyva feléje nyújtott karjait láthatja - akkor is fél-

4 reértvén ezek gesztusait."

Jellemzőnek mondható az idézet stílusa: a tárgyi világ ál-tal megnyomorított szubjektum fájdalma hangzik ki belőle, de ugyanakkor nem lehet nem észrevenni a századvégi szecessziós sti-lus tipikus sablonosságát. A felfokozott vágy, ami sablonok-ban nyilvánul meg, olyan dilemma, amit maga Lukács is észre-vett a naturalizmusban. A naturalizmust ugyanis azért üdvö-zölte, mert megteremtette a "princípium individuation is" el-vét, hogy a szubjektivitásra, azaz valójában a szellem akti-vitáséra, a szubjektum kötetlenségére helyezte a hangsúlyt, és - hallgatólagosan - ezáltal gyöngíti az intézményszerü jelenségek erejét. A naturalizmus végső csődjének azonban Lukács szerint az az oka, hogy mégsem tudott teljesen kisza-kadni az intézményekből és foglya maradt az adott világnak. Számos esetben vonatkozik ez a fiatal Lukácsra is: a vágy, a melankólia, rezignáció és hit, és a lélek megannyi más szubjektív érzése száméra sokszor elegendő volt benyomni a megfelelő gombot, megpendíteni a hurt, és a szükséges stílus automatikusan adódott - kapcsolódva a századvéghez, és gyen-gítve vagy éppen hatástalanná téve a szubjektív érzések ere-jét. A polgári kultúra kritikája nem teljesen azonos a pol-gári világ egészének a kritikájával. Az idealizáló elvonat-koztatásnak az a következménye, hogy egyfelől teljesen me-revnek, embertelennek látja a tárgyi képződményeket, intéz-ményeket, másfelől kötetlennek, szabadnak hiszi a szubjektu-

27

not. A szubjektum és objektum ilyen jellegű szembeállítása jellemez minden puszta kulturkritikét, hiszen éppen az objek-tum és szubjektum azonosságét és ellentétét, azaz viszonyuk dialektikáját vesziti szem elől. A teljes kötöttség ugyanugy nem létezik a tárgyi világ oldalán, mint a teljes kötetlenség a szubjektumén. A polgári világban a gazdaság mindent átfogó szerkezete, illetve a szubjektumoknak ezáltal létrejövő vélet-lenszerűvé, bármikor kicserélhetővé és helyettesithetővé vá-lása teremtette meg annak látszatét, hogy létezik teljes ki-szolgáltatottság és teljes szabadság. A gazdaság törvénysze-rűségét azonban a társadalmi szubjektum szavatolja, miként a szubjektum látszólagos véletlenszerűségét a gazdaság "szabja meg". A fiatal Lukács kulturkritikója a rögzitettségek állás-pontjáról kritizálja a rögzitettségeket, és korántsem vélet-len, hogy az esetek legnagyobb részében az egyes egyén, nem pedig a társadalmi szubjektum szemszögéből bírálja a polgári világot: "Az impresszionizmus metafizikája. Minden véletlen annak szempontjából, akit a hullámok érnek, az, hogy melyik éri, és mikor, és hol, és hogyan, mert ezek az ő belső, igazi életmenetével semmi összefüggésben sem lehetnek. Minden egyes hullám a véletlen játéka, csak az mély törvényszerűség, hogy véletlen hullámok játéka az egész élet. ÉS ha minden véletlen, akkor semmi sem véletlen, akkor nincsen véletlen, mert annak csak mint a törvényszerűvel együtt létezőnek és azt csak a konkrét esetekben kizórónak van értelme."5

II. Az egyén kiszolgóltatottsógérzése, valamint a tárgyi vilég sorsszerűsége és ennek következtében megfoghatatlansá-ga szükségszerű következménye annak az állapotnak, amelyben -a fiatal Lukács álláspontja szerint - a tettek és szándékok, szavak és gondolatok nem fedik egymást. A tehetetlenségérzés minden cselekvést megbénít, illetve maga a cselekvésigény sor-vad el: "ma, amikor ezer motivum határoz meg minden kis cse-lekvést és végtelenül sok mellékkörülmény determinálja a leg-kisebb mozgást, amikor az emberek oly sokat és subtilisen gon-dolkodnak, éreznek, beszélnek és oly keveset cselekednek, le-

28

hetetlen valakit főleg tettei által jellemezni. Ma mindenki-re nézve talán mindennél jellemzőbb az, amit beszél, nem az, amit cselekszik."6 Tipikus megnyilvánulása ez a századvégnek, sőt általában a polgári korszak egyfajta állandóan ható vetü-letének tekinthető. /Már a romantika idején Friedrich Schle-gel Lucinde c. regényének a lustaság apológiáját kifejtő pasz-szusai is ugy értékelhetők, mint amelyekben nem csupán a hét-köznapi, a szellemet elnyomorító iparkodás kritikája kap han-got, hanem a tehetetlenségérzés, amely abból fakad, hogy az emberi szellem kénytelen az adott állapotokkal kibékülni, mert a neki megfelelő tettek szükségszerűen elszakadnak tőle, és a kibogozhatatlanul sürü tárgyi világban önálló útra lépnek, hogy végül magéval az őket megszülő szellemmel kerüljenek szembe./

Lukács György esetében azonban a tehetetlenségérzés mint általános polgári jelenség sajátos színezetet nyer a század-elej i magyarországi állapotok miatt, Magyarországon ugyanis ekkorra létrejött a feudális és polgári társadalmi osztály-tagozódásnak, valamint gazdasági struktúrának az a sajátos egyvelege, amely a szembenállás szubjektív feltételeit kivé-tel nélkül megteremtette, anélkül, hogy világosan kitapintha-tók lettek volna azok az objektiv törvényszerűségek, amelyek a szubjektív rosszérzést kiváltották. A magyar történelemből - Ady szavaival élve - "kihulltak a kulturaépitő századok", és az a diszkrepancia, amely a gazdasági fejlődés és a társa-dalmi szerkezet között fennállt, többszörös eltolódást ered-ményezett a társadalmi tudat szintjén, nem engedve, hogy a gondolkodás megpillanthassa azokat a gazdasági-tárgyi össze-függéseket, amelyekkel valójában össze volt kapcsolva. A ma-gyar "ipari forradalom" alapvetően más keretek között ment végbe, mint Nyugat-Európában, vagy akárcsak Ausztriában. Amig ugyanis ott a gazdaság átalakulása a társadalom radikális át-alakulásával volt párhuzamos, addig Magyarországon a Monar-chia belső viszonyai következtében elsősorban viszonyulni tu-dott Nyugathoz; agrár jellege ugyan módosult, de ez mindig egy iparosodott Európa erőterében ment végbe, a külső, magyar-

29

országi kereteken kivüli elvárásokhoz viszonyulva, "mindvégig igazodva a hitelezők nyersanyagkitermelési igényéhez, közle-kedési-szállitási érdekeihez, 8 az ország fennmaradó agrár jellegéhez."7 Az iparosodás igy képtelen volt áthatni a tár-sadalom egészét, amelyet ennek következtében elsősorban nem gazdasági kapcsolatok tartottak össze /gondoljunk pl. az an-tiszemitizmus kvézi-gazdaségi szerepére a századelő Magyaror-szágán/, és a magyar iparosodás sajátos fejlődése ennek meg-felelően strukturálta a társadalmat: "A feudális-nemesi tár-sadalom Magyarországon - irja Berend T. Iván és Rénki György - nemcsak késve bomlott fel, de a modern tőkés viszonyok is ugy épültek ki, hogy mélyebb gyökereket ereszthessenek a gaz-dasági, mint a társadalmi struktúrában. A polgári osztályok kialakulása a tőkés viszonyokra jellemző osztálytagozódás elő-rehaladása, a tőkés-munkás ellentét alapvetővé válása mellett és ennek ellenére megmaradt a régi nemesi társadalom számos szerkezeti és szemléleti eleme... Nem következett be a tár-sadalmi értékrend kapitalizmusra jellemző átalakulása sem... A régi nemesi társadalom és az uj polgári társadalom sajátos

Q

elkülönültsége és ugyanakkor együttélése alakult ki." A társadalom működésének ez a Monarchiára jellemző kusza-

sága eredményezte azt, hogy az ideológiai-tudati jelenségek eredői is többnyire ismeretlenek vagy félremagyarázottak vol-tak. Az induló Balázs Bélát és a fiatal Lukácsot, valamint kettőjük eszaei szövetségét körülvevő értetlenséget Lukács a következőképpen magyarázta: "Hogy Friedrich Schlegel és Schleiermacher és Novalis kölcsönösen sikraszálltak az egymás igazának a megvédésére, ebben senki sem talált ott semmi meg-lepőt - nálunk ezt is igazolni kellett volna, aert nálunk teljesen hiányzik aég... a tárgyi összefüggések, a 'sachlich' összetartozások pátosza, ezek Binden egyéni hajlaa és rokon-szenv felett uralkodó volténak spontán aegérzése és átélése. " 9

Noha az igazi aagyarázat a valóság szerkezetében kereshető, nea pedig az egyéni rálátás ailyenségében /hiszen a pátosz is "tárgyi* jelenség, azáltal, hogy van, aiként a tárgyi ösz-szefüggések is hordozzák magukban a szubjektivitást/, Lukács

30

mégis megérezte, hogy a strukturák különbsége a Magyarorszá-gon uralkodó szellemi homály és zűrzavar oka. Jellemző példá-ul az a Kosztolányihoz irott levélrészlet, amely attől a Ba-bits Mihálytól származik, aki elsők között támadta Lukács úgy-nevezett homályosságát /tegyük hozzá, hogy a támadás a lehe-tő legkorrektebb magatartással párosult/, és aki egyszersmind Nietzsche és Bergson első magyarországi propagálói közé tar-tozott: 'Magyar vagyok, magyar nemesi családból származom /igen büszke vagyok rá/ ugy apai, mint anyai részről; s mind-két részről a nagyapáim emberemlékezet óta megyei tisztvise-lők voltak /van-e magyarabb foglalkozás?/; apám volt az első, aki az Állam szolgálatába lépett; de még ő is valóságos tí-pusa volt a magyar urnák és j o g á s z n a k . . . E z az eklektika, amely megtűri egymás szomszédságában Nietzschét és a magyar táblabírót, tipikusnak mondható a század elején. Ugy tűnik, hogy a viszonyítási alap hiánya lehetett a legkínzóbb a gon-dolkodók számára, a tiszta polgári fejlődés hiánya, amelynek következtében Magyarország Komp-ország lett. Egyik oldalon sincsen szilárd pont - s a gondolat kénytelen önmaga belsejé-ben útra indulni. A fiatal Lukács Adyról irta a következő szavakat, amelyek önmagára is vonatkoztathatók: "Magyarorszá-gon a forradalom csak lelkiállapot, csak az egyetlen pozitív, formai lehetősége annak, hogy a végtelen izoláltság okozta kétségbeesés cssk kifejezést is birjon kapni. Caak lelkiálla-pot, csak vágyódás, és annyira és oly kizárólag az, hogy nem-csak nem felel meg neki a valóságban semmi, de m6g mint kép-zelődéaben sincsen benne semmi igazán megfogható, semmi egy bár utópisztikus realitásba bekapcsolódó.'1 A "tragikum moz-zanata harc nélkül" - Hermann István kifejezése találóan jel-lemzi ezt a " lélekállapotot", amely a fiatal Lukács esetében szinte kizárólagosnak mondható.

III. A fiatal Lukács esetében az általános polgári kultur-kritika és s harc nélküli péntrsgikus életérzés óllandóan egymás mellett haladt. A kb. 1918-ig terjedő időszakot vizs-gálva Márkus György igy irt: "Azért nehéz felfedni Lukács -

31

a szó szorosabb értelmében vett - gondolkodói "fejlődését" e periódusban, mert ... a pozitiv vélaszok és megoldások szinte kaleidoszkópszerüen váltogatják egymást Írásról irásra; minden egyes mü egy - legtöbbször végletekig kihegyezett - gondolat-kísérlet valamely állásponttal, amelynek kíméletlen kritikája nem ritkán már a soron kővetkező írásban megtalálható.*12 Az elemzés szerintünk jól irja le ezt a periódust, de egy ponton helyesbitenünk kell. A különféle részek ugyanis nem kritizál-ják egymást, hanem pusztán egymás mellett léteznek. A kiraga-dott passzusok valójában nem cáfolják egymást, ám ugyanakkor eklektikáról, következetlenségről is nehéz beszélni. Vélemé-nyünk szerint a fiatal Lukács munkásságának egyik jellemző vo-nása éppen a különböző gondolatirónyok egyvelege: ez teremt egységet, a meglévő többarcuság dacára, amely egyszersmind ál-landó erjesztő, sokszor bomlasztó hatással rendelkezik. "Együtt, egymás mellett működtek bennem egymást alapjában kizáró gondo-

13 lati irányok" » irja Lukács évtizedekkel később, és 1969-ben egy interjúban a következőképpen jellemezte fiatalkora sokar-cuságát /amelyről igyekszünk majd kimutatni, hogy mind egy arcnak volt a változata/: "Gondolatvilágom belső ellentmondá-sossága munkám módszerében abban kapott emberi kifejezést, hogy két egészen különböző irói viszony alakult ki bennem a valósággal szemben. Egyrészt kísérleteket tettem a társadalmi fejlődés fő vonalainak tudományos felkutatása és meghatározá-sa segítségével az irodalmi jelenségek lényegének megragadá-séra. Másrészt ugyanakkor megpróbálkoztam az itt felmerült fi-lozófiai problémák gondolati és irodalmi megközelítésével... Ez a két ellentmondásos tendencia jellemzi akkori irodalmi kérdésfeltevéseimet. Az első kifejezésre jutott A modern dráma történetében..., a második A lélek és a formák cimü kötetem-ben.- 1 4

Ezt a kettősséget nem lehet csupán pszichológiai adottság-nak tekinteni, mégha az ösztönök szintjén ott munkál is egy gondolkodóban. Véleményünk szerint a közvetítések egyfajta hiánya okozza ezt a kettősséget: mert a "szociologizáló" mü-vek megiréséra Lukácsot elsősorban a történelmi meghatérozott-

32

sóg feltárásának kényszere késztette, ám ugyanakkor ez a tör-ténelmi meghatározottság a személyes problémákra nem adott végső magyarázatot. Nem arról van szó, mintha a fiatal Lukács történelmileg ne látott volna világosan egy sor olyan kérdést, amely személyesen is érintette, hanem hogy az elméletileg tisztázott problémák elméleti tisztázottságuk ellenére tovább-ra is problémák maradtak. Amikor Lukács Ady kapcsán azt irta, hogy Magyarországon a "forradalom csak lelkiállapot", akkor ez tulajdonképpen azt is jelentette, hogy ez a lelkiállapot a lélekben marad bezárva, és nem ültethető át a gyakorlatba. A Lukácsot személy szerint izgató kérdések, amelyek akár esz-tétikai, akár etikai, akár priméren filozófiai köntösben je-lentkeztek, minden esetben a polgári világgal szegeződtek szembe - de miként minden filozófiai /esztétikai, etikai/ kér-dés végsősoron a gyakorlatból, azaz az egyénnek a világgal szembeni viszonyából fakad, ugy a választ is csak e viszony gyakorlati tisztázása adhatja meg. Minden probléma csak a gya-korlatban oldható meg megnyugtatóan - és ez már azon a ponton elkezdődik, hogy egy helyzetben egy gondolkodó mit tekint problémának. A fiatal Lukács esetében a gyakorlati közvetítés hiánya okozta az állandóan jelenlévő kettősséget, és mindvé-gig szembesülnie kellett azzal a dilemmával, amit Oózsef Atti-la a következőképpen fogalmazott meg:

Az elme, ha megért, megbékül, de nem nyughatik a sziv nélkül. S az indulat muló görcsökbe vész, ha föl nem oldja eleve az ész.

Azt, hogy ez a kettősség egy gondolkodó kettőssége, minden-nél jobban bizonyítja a gyakorlati reagálás: a század elején Magyarországon egyaránt elutasították Lukács par excellence szubjektivista könyvét, A lélek és a formákat, valamint a szociológiailag leginkább meghatározott drámakönyvet. /Az utóbbit - groteszk módon - többek között Szabó Ervin is./ Mindkettő idegenül hatott a magyar gondolkodói közegben, és egyformán magányos mü maradt. Azonban éppen a magányosság közössége bizonyítja, hogy a két művön belül egymásra utaló

33

tendenciáknak kellett végighúzódniuk. Mert bár A lélek és a formák a szubjektivisztikus megközelítési móddal, valamint azáltal, hogy a felvetett kérdéseket minden történelmi-szoci-ológiai megközelítéstől távol tartja, szélsőségesen zárt, ki-zárólagosan "esztétikai" műalkotásként hat, egyes részletei-ben mégis nyitva hagyja a kapukat a szociológiai megközelítés számára. A George-esszében például Lukács önmaga ellenére 8ejteti, hogy az eaztétikai "megmérhetetlen" minőségek kapcso-latban állnak a társadalmi, az egyénen tuli képződményekkel, és ezáltal a kultura mint olyan,szintén fontossá válik az egyes műalkotás mellett. Ez a szemlélet olyan belső felbomlás jele, ami egyszersmind A modern dráma fejlődésének története történeti megközelítésmódja felé mutat. /A lélek és a formák alapproblematikájas az élet és a mű kapcsolata is hallgató-lagosan elisme'ri a történelmi megközelités jogosságát./ Más-felől viszont A modern drámában a történelmi analízis mind-végig az esztétikai megformálásra vonatkozik, elkerülve ezál-tal annak buktatóit, amit évtizedekkel később Lukács vulgár-szociológiának, tartalomesztétikának nevezett. "Az igazán

15 szociális az irodalomban a forma" - írja, majd igy folytat-ja: "Minden 'élmény' - bizonyos fokig - már sub specie formae van átélve... Az igazi művész igazi formája: állandó a priori a dolgokkal szemben, valami, ami nélkül még észre venni sem

l fi volna képes őket. Fehér Ferenc joggal írhatta, hogy a drá-raakönyv a II. Internacionálé korának esztétikai müvei közül messze meghaladja a maga korát, és korántsem véletlen, hogy amíg Szabó Ervin idegenkedve fogadta ezt a tipusu történelmi--esztétikai analízist, addig Babits Mihály mindenki másnál jobban megértette Lukács igazi problematikáját, amikor az a történelmi materializmushoz való állásfoglalását tisztázta a Megjegyzések az irodalomtörténet elméletéhez c. tanulmányé-ban.

A kettősség tehát csak relativ, és - kiváltképpen a kezdeti időszakban - semmiképpen sem egymást kizáró. A modern dráma előszavában Lukács lehetségesnek tartja az esztétikai és tör-ténelmi megközelítés egységét: "Egyes müvek értékét és szép-

34

ségeit lehet minden szociális vonatkozástól mentesen felis-merni és leirni. Összefüggésüket és egymásból való fejlődésü-ket nem. De mégis azt hiszem, hogy nincsenek olyan mélyre-ható különbségek, mint azt a két irány egyoldalú fanatikusai látják."17 A forma itt egyszerre a priori és történelmileg is meghatározott. 1914-ben Lukács a következőképpen jellemez-te a drámakönyv célját: "az időbeni-történelmi életmozzanato-kat ugyanugy visszavezetni egy formális tipikára, miként a formálist kimutatni abban, amit általában a művészeti formák-ban tartalminak neveznek, majdpedig ennek a két formacsoport-nak a kölcsönös viszonyát megvizsgálni."18 Egyszersmind azon-ban ugyanebből az irásból kiderül Lukács időközben megválto-zott véleménye is: "Ma számomra mindenekelőtt ugy tűnik, hogy a két formacsoport fiktiv jellegét és utó-konstrukcióval el-értségét nem láttam ét tisztán, aminek következtében néhány fejtegetés nem szándékolt módon súlyosan a pszichologizraus közelébe került." /uo./ A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika meg Írásának idejére /a könyv két része közötti szem-léleti különbségre csak később térhetünk ki/ azonban Lukács véleménye szerint kétséges bármiféle összekapcsolás élmény és mü, történelmi és esztétikai analízis között: "Az esztéti-kai anyag nem ismerhető meg adekvétan... A művész számára, akinek tipológiájában a félreértés megtalálja a maga normatívan előirt helyét, az esztétikai anyag egyszerre minden és semmi; sz esztétikai anyaghoz való viszonya az ellentmondás megszün-tetve-megőrzése, coincidentia oppositorum, paradoxon, nem pe-dig dilemma. A történész megismerő magatartása számára azonban dilemmáról van szó - és kompromisszumról. Az esztétikai anyag vagy minden számára, és ábrázolása akkor a művelődéstörténet vagy a művelődéstörténeti történetfilozófia felé hajlik /Burckhardt/, vagy semmi, és akkor szükségképpen az esztéti-ka felé kell transzcendálnis /Wölfflin/. Többnyire megkísér-lik egyesíteni s két tendenciát, igy azonban legfeljebb egyé-ni, kvázi művészi szintézist lehet elérni, nem pedig egységes fogalomalkotást."19 A lélek és a formákban a külső valóság lényegtelen volt, és csak annyiban nyert jelentőséget, ameny-

35

nyiben művé és megformálttá tudott válni. A modern dráma a valóság és a mű kapcsolatét kereste, felvetve annak lehető-ségét, hogy megalapozható lenne egy olyan objektiv kultura, amelybe az egyedi müvet integrálni lehetne. A heidelbergi művészetfilozófia és esztétikában a valóság és a mü kapcso-latét illetően nihilista pesszimizmus uralkodik - ám a szin-tén ez idő tájt keletkezett Regényelméletben A heidelbergi esztétika kanti alapállásával szemben /és mellett/ a műalko-tás és a történelem kölcsönős meghatározottságának hegeli konstrukciója is felsejlik. A "kettős arculat" állandóan je-lenvolt, leplezetlenül és kibékithetetlenül.

IV. A kibékithetetlenséget maga Lukács is érezte. Módszeré-nek kettőssége - mint emiitettük - korántsem alkatából ered, illetve ez az alkat is erősen meghatározott. A társadalmi--gyakorlati közvetítés hiánya kinzóan jelentkezett számára, és a megnyugvás hiánya talán az, arai ez idő tájt a leginkább foglalkoztatta, A megnyugvás egyszerre jelentett filozófiát és gyakorlatot, életvitelt és kulturát. A szétesettség ellen küzdött /gondoljunk Esztétikai kultura c. mérvadó tanulmányá-ra 1910-ből/, és a nagy stilus, a szilárd forma igézetében fordult a műalkotások, mindenekelőtt, és nem véletlenül a drá-ma felé. Az impresszionizmus "formátlansága", központi elren-dezettség-nélkülisége tagadtatta meg vele Monet-ékat, és ve-zette el - az izlés, és nem csak a belátás terén is - Cezanne-hoz és a Nyolcak festészetéhez. Az impresszionizmus filozófu-sának nevezi tanárét, Simmelt, és fordul el tőle: "kitart min-den egyes tételezés abszolút volta mellett, valamennyit szük-ségszerűnek és feltétlennek tekinti, csak abban nem hisz, hogy lehetséges volna olyasféle a priori állásfoglalás a vi-lággal kapcsolatban, amely valóban átfogná az élet totalitá-sát." Az élet totalitását egy nézőpontban átfogni: ez a plá-tói alapállás késztette arra, hogy az egyértelműségek, félre--nem-érthető gesztusok felé forduljon: "a hangos tragédiákat, a kategorikus kontrasztokban egymással szemben álló, magukban töretlen érzelmeket nem érezzük mér a mi életünkre döntő je-

36

lentőségüeknek; mintha legnagyobb részük tul erős lenne már 21

a mi felfogószerveinknek. 1910-ben Berlinben fenntartja annak lehetőségét, hogy olyan "Hamburgi dramaturgiét" irjon, amely Shakespeare-rel szemben Corneille-t tekintené mérvadó-nak, és azt i8 hangoztatta, hogy Burckhardt, Pater és Nietzsche antikvitásértelmezése semmit sem vonhat le Winckelmann felfo-gásának értékéből. Már egészen korán, 1902-ben kijelentette: "Miről van szó voltaképpen? Küzdelem folyik a 'nagy stilusért'. Nem sok éleslátás kell ezt észrevenni. Hogy is mondta az öreg Fontane: 'Was heisst grosser Styl? Grosser Styl heisst vor-beigehen neben allem, was die Menschen eigentlich interes-siert.' Ennek az időnek vége. Mi történt a mult század müvésze-22 tében? Küzdelem a klasszikus 'nagy stilus' ellen. "

A nagy stilus elsősorban a jövő művészetét jelentette Lu-kács számára, hiszen az adott korban maradéktalanul még nem volt megvalósitható. "A szocializmus rendszere és világnéze-te, a marxizmus, synthesis. A legkegyetlenebb és a legszigo-rúbb synthesis - talán a középkori katolicizmus óta. Kifeje-zésére, ha majd megjön az ideje, hogy művészi kifejezést nyer-jen, csak egy az utóbbi igazi művészetéhez /Giottóra és Dan-téra gondolok elsősorban/ hasonló szigorúságú forma lehetne alkalmas... az ő művészetük nem lehet más, mint a nagy rend 23 művészete, a monumentalitásé." Ugyanakkor nem lehet nem fel-figyelni a Lukács által leirt fogalom alapvető buktatóira. Amikor a priori állásfoglalást követel a világgal kapcsolat-ban, "amely valóban átfogná az élet totalitásét", akkor a nagy stilus akarása voltaképpen azt eredményezi, hogy az élet-tel szemben bizonyos konstrukciókat kell felállitani. Amikor Fontanét helyeslően idézi /Grosser Styl heisst vorbeigehen neben allem, was die Menschen eigentlich interessiert/, akkor egy rigorózus, a kanti etikát előlegző /helyesebben elfogadó/ álláspontra helyezkedik. A regény elméletében hosszasan idé-zi Goethe nagyszerű elemzését a démonikusról: "Nem volt iste-ni, mert értelmetlennek látszott; nem volt emberi, mert nem volt esze; nem volt ördögi, mert jótékony volt; nem volt an-gyali, mert gyakran árult el kárörömöt. Hasonlított a vélet-

37

lenre, inert nem vallott következményre; hasonlított a gondvi-seléshez, mert összefüggésre mutatott. Ugy látszott, ami nekünk hatért szab, számára áthatolható; ugy látszott, önkényesen bánik létezésünk szükséges elemeivel; összezsugorította az i-dőt, és kitágította a teret. Ugy látszott, csak a lehetetlen-

24 ben leli kedvét, s a lehetségest megvetéssel taszítja el. " Lukács ugyanakkor a következő megjegyzéssel folytatta Goethe gondolatét: "A regény az istentől elhagyott világ epopeiéja; a regényhősök pszichológiája a démonikus elem; a regény objek-tivitása az a férfiasan érzett belátás, hogy az értelem sosem képes teljesen áthatni a valóságot, viszont a valóság az érte-lem nélkül a lényegnélküliségbe hullana szét: mindez egy és ugyanazt jelenti. 3elzi a regény megformálási lehetőségeinek 25 alkotó, belülről megvont határait. " Lukács megjegyzése so-katmondó. A démonikus kategóriát ugyanis egyértelműen a pol-gári Világ jelzőjévé változtatta, és tudva, hogy a polgári világ számára a "beteljesedett bűnösség korszakát" /Fichte/ jelentette, a démonikus igy egyértelműen a negativitéshoz kap-csolódott Lukácsnál, amelyet a jövendő művészetének, a regényt majdan meghaladó formának kell felszámolnia és megszüntetnie. Goethe számára a démonikus korántsem volt egyértelműen negativ fogalom /és még kevésbé jelző, hanem létkategória/, sőt meg-kockáztathatjuk, hogy Goethe e kategóriával szemben semmilyen értékelő jelzőt nem használt. Kategóriának, azaz "egziszten-ciameghatározésnak" /Marx/ tekintette, amely ugyanúgy alapve-tően az általános emberi élet része, mint az elsajátítás ka-tegóriája, vagy a szubjektum és objektum azonosságának és el-lentétének dialektikája. A démonikus utal arra a megszüntet-hetetlen diszkrepanciára és ugyanakkor összefonódottságra, ami a szubjektum és az objektum viszonyét a történelem minden pillanatában állandóan jellemzi. Az objektum ugyanis mindig egyszerre rendelkezik az ember-nélküli és emberi jelleggel /hiszen a szubjektum tette magáévá és épült ezáltal bele, de egyszersmind vált tőle idegenné is - de ez az idegenség már más, mint a szubjektummal soha semmilyen viszonyban sem ke-rült tárgyak idegensége/. Ezzel együtt viszont a szubjektum

38

is egyszerre objektum és szubjektum /hiszen a tárgy elsajá-títása őt magát is tárgy-szerüvé tette - önmaga számára is, mások számára is de ezáltal szubjektumát is differenciál-tabbá és árnyaltabbá/. A szubjektum és objektum viszonyénak történelme az elsajátitás /mert az elsajátítás történelem, és viszont/, és a démonikus fogalommal utal Goethe ennek e-gyik alapjellegzetességére: arra, hogy az ember és a tárgyi világ viszonya sohasem harmonikus, hanem mindig problematikus, mert sem a szubjektum nem ismerheti meg önmagát végérvényesen /vonatkozik ez egyaránt az egyedi és a társadalmi szubjektum-ra/, sem az objektum nem tárható fel és sajátítható el végle-gesen. A démonikus egyaránt jelenti a kiszolgáltatottságot és uralmat, a szubjektumnak is és az objektumnak is az olda-láról. Goethének, vagy kiváltképpen Thomas Mann-nak a művé-szete csupán konstatálja, de nem értékeli ezt.

A polgári világgal együtt Lukács nem véletlenül akarja vég-ső soron a démonikus fogalmát is kiküszöbölni, hiszen egyfe-lől a negativitáshoz köti /megfeledkezve arról, hogy a démon nem jelent feltétlenül gonoszt/, másfelől pedig látja, hogy sz elmosódottságok, áttünések, kétértelműségek, relativitá-sok gyökerére bukkant itt. Ám amikor például az impresszioniz-mus elmosódottsága, konturnélkülisége ellen lépett fel, akkor szem elől veszítette azt, hogy ontológiailag - a mü létezésé-nek szintjén - a műalkotás nem fejthető meg végérvényesen, hanem mindig kétértelmű, s hogy a művészet többek között ép-pen a démonikus elemnek köszönheti létét - és ezáltal magát a művészetet kérdőjelezte meg. A meghatározatlanság, a démo-nikus a művészet ontológiai kategóriája, azaz Monet-ban ugyan-ugy jelen van, mint a "nagy stílust" kereső Cezanne-ban vagy Giottóban. A fiatal Lukács slapvető tévedése abban jelentke-zett, hogy a démonikust megformálási módnak /"ismeretelméleti kategóriának'/ tekintette, és ennek megkérdőjelezése szükség-szerűen a művészetnek mint olyannak a megkérdőjelezését vonta maga utón. Ha a nagy stilus valóban azt jelenti, hogy el kell hsladni minden mellett, ami az embert tulajdonképpen érdekli, akkor s nagy stilus már nem művészet, hanem egyfajta vallás,

39

embertelen /mert embernélküli/ etika. /Csak zárójelben utal-hatunk rá, hogy az öreg Lukács realizmus- és visszatükrözés-elméletének számos buktatója ide, a művészet ontológiai és ismeretelméleti viszonyának e fiatalkori tisztázatlanaágához vezethető vissza./

V. Lukács természetesen túlságosan szerette a művé-szetet, semhogy egy uj világ és egy uj etika igézetében le-mondott volna róla. Ugyanakkor megtalálta azt a formát, ami az általa követelt "nagy stilus" eszménye felé közeledett. Ez a forma a dráma formája: "a dráma önmagénál fogva szubsztan-ciális, és e szubsztancialitásból eredően kerek kozmosza nem ismeri az egé8z és a részlet ellentétét, az eset és a tünet szembeéllésát: a létezés a dráma számára kozmosz-szerű léte-

26 zést jelent, a lényeg megragadását, teljessége birtoklását. Lukács egyszersmind megfogalmazza azt is, hogy mivel szemben van szüksége a drámára: 'Az élet fogalmával viszont nem jár együtt teljességének szükségszerűsége, az élet éppúgy tartal-mazza valamennyi önmagéban véve önálló lény viszonylagos füg-getlenségét minden rajta tulmutató kötöttségtől, mint a kö-töttségek ugyancsak viszonylagos elkerülhetetlenségét és nél-

27 kűlözhetetlenségét. A dráma jelentette számára a stabili-tást, amely nemcsak szilérd fogódzót biztosit a széteső vi-lágban, hanem amely egyszersmind a polgári világ empíriájából is kivezet. A regénnyel szemben éppen ez vonzotta Lukácsot a drámában: "Az epikában az embernek az életben adott jellere, empirikus énje vélik formává /eposz, regény/, vagy pedig a cselekmény olyan, hogy céljaira szükkéges és elégséges va-lamiféle azimbolikus lerövidítés az empirikus énről /novella, mese/. A dráma ezzel szemben a forma formája: kiindulópontja és anyaga, stilizólnivalója nem mé8, mint a jellem legmélyebb és legkonkrétabb formája, a jellem ideája: az intelligibilis én. A dráma különféle tipusai kőzött ezért vetette el azo-kat, amelyekben a miliő vagy a finom megfigyelések sora jut uralomra /Gárdonyiról vagy Emil Strauasról irott kritikái bizonyítják ezt/, és a stilizáltság, illetve a szimbolikus 40

látáeaód ne 1 lett foglalt állást. Közeli barátja, Paul E m s t munkássága képviselte szénára az ilyen tipusu drámaírást /'On drámaíróként /mai véleményem szerint/ a Schiller-Hebbel tendenciához fordult vissza" - irja 1912-ben/, és az 6 tra-gédiáit tekintette olyanoknak, amelyek "elszakadtak a tőrté-

30 nelmi pillanat empíriájától". Maga Ernst elméletileg is Lukács álláspontját képviselte: "Annak érdekében, hogy a szín-padon megjelenő enberi nagyság valószínűként jelenjen meg, mindennek, ami körülötte található, szintén emelkedettnek kell lennie, és a legfigyelmesebben el kell kerülni mindent, ami 31 a közönséges természetességre emlékeztet."

A drámához Lukácsot elsősorban az a meggyőződés vonzotta, hogy az emberi jellem állandó vonásai csak itt nyilvánulhat-nak meg.A jellem bizonyos fokú állandósága a követelménye a drámairónak, irja Strindberg darabjai kapcsán, és az epikát és drámát szétválaaztó határvonalat többek között itt is meg-húzza. Popper Leóhoz irott levelében kifejti, hogy "a drámá-ban a realitást, az életet a kapcsolat tökéletessége adja meg... hogy tehát az epika empirikus végtelenségét /«direct symboluma a végtelenségnek 1/ szimbólumokkal kell pótolnia... 'Mind a kettő' magába foglalja az egész világot... És az el-beszélés ezt az univerzumot univerzálisan is ábrázolja. Kife-jezési eszközeinek nincs határa... Az elbeszélésnek tartalma adja meg az egyetemességét; a drámának a formája. Ez a világ képét tartja elénk, az a symbolumét. Ez leírja a világot, az stilizálja."32

A stilizáltság és a szimbolizmushoz való kötődés táplálta Lukácsnak a színházhoz való viszonyát is. "Minden drámai for-v ma lehetetlenné válik, ha nincsen meg a művészetben az a sti-lizáló fikció, hogy az életnek van metafizikai lényege; ez a lényeg pedig nem transzcendens, hanem csak el van takarva az életfolyam kicainyes közönyösségeinek áradatától, csak ki kell emelni onnan... Akkor a dolgok - emberek és emberi viszonyok - lényege jelenvalóvá leaz, azaz egzisztenciája mint a dol-gok immanens adottaágénak ornamentuma jelenik meg... Ezért függ össze - nem történelmileg, hanem örök formájánál fogva

41

- a dráma a színpaddal: a színész testi jelenvolta /Gegenwart/ 33

szimbóluma a drámai ember örök jelenvalóságénak.* A színház, mint s legkomplexebb művészet elsősorban az általánosság és érzékiség egysége révén válik hatóerővé /"A tömeg felvevőké-pessége és hajlandósága ugy formailag mint tartalmilag érzé-kien követeli meg az általánosságot; vagy pontosabban: kizár-ja a caupán intellektuálisan általános érvényűségét."/^4 és ennek következtében Lukács hajlott arra a nézetre, hogy a jó színdarab csak az előadás révén tekinthető kész műalkotásnak. Látta jól a polgári drámaírás és a színjátszás szétválásét, és hogy a dráma elhalása mellett a színház tovább virágzik: •folytonos, kiegyenlíthetetlen küzdelem folyik két különböző irányú és természetű, de egyforma erejű históriai képződmény között. A színpad ahelyett, hogy érzéki szimbólumokat adna az irodalmi elgondolásoknak, útjában van ezek tökéletes, ma-radékot nem hagyó kifejezésének. A dráma ahelyett, hogy a színházat tisztán saját lehetőségeiből elérhetetlen, sőt el-gondolhatatlan magasságokig emelné, dematerializálja, termé-35 szetével ellenkező kísérletekbe kényszeríti bele. " A Thá-lia társaság megalapításának célja éppen az volt, hogy a mo-dern drámaírás és színjátszás normális kapcsolatát megteremt-sék: "erre a gyakorlati kérdésre egészen és igazén gyakorla-tilag csak egy jó színház képes megfelelni, azáltal, hogy azokat a darabokat«játssza, amelyek ilyenek, s a rendezés és a játék minőségével egyszersmind megadja a styluskérdés gya-korlati megoldásét." /Figyelemre méltó például, hogy a Thá-lia társaság 1906-ban a Lukács által lefordított Vadkacsát 47 /I/ próbával hozta szjtnpadra./

A fiatal Lukács a színháztól és az uj drámától voltaképpen uj művészi korszakot vért. Ez tulajdonképpen kritikát jelen-tett az élet felé, ám eltekintve attól, hogy az élettel szem-beni kritika Lukác8nál legtöbbször műalkotásélemzések és esz-tétikai fejtegetések révén nyilvánult meg, egyszersmind sa-ját munkásságáról ia sokmindent elárul. Lukács, az esszéista a drámáról írva szinte önkritikusan jelenti ki: "Bizonyos, hogy, ha a dráma állna a sor egyik végén, az esszé /hogy I r V , f 4 42

egy szóval jelöljem a platonikus minden irésát/ állana a má-sikon... Mert a drámai karakter elképzelhetetlen állandó tu-lajdonságok nélkül: a dráma perspektívájában egyszerűen nem látnsk meg egy olyan embert, akinek nincsenek állandó tulaj-donságai, és pillanatnyi8ágait a kővetkező pillanatban már elfelejtettük... A platonikus... nem hisz az ismétlődésekben, a karakteralkotás lelki és egyben technikai élőfeltételei-

37 ben. A fiatal Lukácsot - már az eddigiek alapján is - pla-tonikusnak nevezhetjük, aki viszont titkos /vagy nyilt/ vá-gya szerint drámai módon szeretne alkotni. Esszéinek stílusát ő maga jellemezte a legpontosabban a naturalizmus bírálatakor: "A naturalizmus csak a vágyak, a meddő vágyódások tökéletes kifejezési eszköze. Ennek elsősorban technikai okai vannak: a naturalizmus az elhallgatások technikája, a sejtetéseké, a ki nem mondottságoké. Azoknak az érzéseknek és gondolatoknak kifejezése, amelyek a legközönségesebb szavak mögött és körül 38 lebegnek, amelyek azonban nem képesek kifejezésre találni. " Lukács voltaképpen önmaga stílusát irta le: a keménynek és férfiasnak hitt "nagy stilus" utáni meddő vágyakozás hangját. Ez a stilus nem a megkövetelt tevőleges cselekvés stílusa, hanem az elszenvedésé. A meghasonlottság /vágyakozás a nem létezőre/ eredményezi nála az esszéformét /Mészáros István A lélek és a formákat találóan igy jellemezte: "variációk egy hiányzó rémóra"/?9 egyszersmind a szétesés állandóan ki-sértő veszélyét is. Gustav Mahler szép szavaival ő is el-mondhatta volna, hogy "Mein ganzes Leben ist ein grosses Heimweh" - ám a vágyra és honvágyra épitkező forma állandóan önmagét akarja felrobbantani. /Tegyük hozzá: Lukács nem meré-szelte szétrobbantani a formát, helyesebben nem merészelte a szétrobbantottságot mint formát elismerni és gyakorolni. Az ész trónfosztásának azon megállapításaival szemben, amelyek az irracionali8ta gondolkodókat többek között a rendszernél-küliséggel vádolja, Golo Mann joggal veti Lukács szemére, hogy a 19. század végére már csak az epigon gondolkodók al-kottak rendszereket./ A honvágyból meritő esszéista jogosan fordult a dráma, mint par excellence "stabil" művészi forma

43

felé. Egyszersmind erra is fel kell azonban figyelnünk, hogy ha

valaki egy tárgyra valami ellenében, valami elől menekülve vagy valamivel konfrontálódva talál rá, akkor a tárgy prakti-kus funkciója fontosabb lesz, mint belső, szuverén szerkezete. Lukács a drámához a századvégi polgári élst elől menekülve bukkant rá, és ez elsősorban a megnyugvást, a biztonságot, a védelmet jelentette. Nem mintha nem ismerte volna a dráma belső szerkezetét /a maga korában Európában talán a legjobban ő értett hozzá/, hanem elsősorban nem ez érdekelte. Nem önma-gáért vizsgálta a drámát, hanem /a hangsúlyokat illetően/ a külső, pusztán negativ meghatározottságok miatt. Vulgárisan fogalmazva: a dráma csak ürügy, alkalom volt bizonyos - első-sorban nem drámai - problémák kezelésére. A tragédia és a dráma viszonyét boncolva Hebbel kapcsán igy irt: "minél mé-lyebben látja a tragikus problémát, annál kevésbé drámailag szükségszerűen... A tragédia a dráma csúcspontja, a tökéletes dráma csak tragédia lehet, és tragikus érzéseknek nincs iga-zibb formájuk a drámainál. Igen, de fellépnek mégis nem drá-maian ia; vagy talán pontosabban: a tragikus dialektikának anyaga lehet olyan is, ami semmiféle drámába nem fér bele... Ez teszi drámaiatlanokká a nagy angol lyrikusok tragédiáit; a tragédia érzésének olyan mély átélése, annyira kozmikussá vá-lása, hogy az, amiben megnyilvánul, tul van a dráma anyaga

40 megadta határain.* A dráma - és általában a művészet - igy válik a fiatal Lukácsnál lehetőséggé, hogy a sorok között -a hangsúlyozást illetően - ne az esztétikáról, hanem másról beszéljen. /Mégegyszer ki kell emelnünk, hogy elsősorban hang-súlyait, nem pedig konkrét kifejezéseit illetően./ Hermann István Ady kapcsán, de Lukácsra is vonatkoztathatóan szelleme-sen jegyzi meg, hogy "a magyar forradalmak 1918-ban és 1919-ben, s azok szellemi előkészítése modernre szabott 'költői j koturnusban' játszódtak l e . L u k á c s n á l a polgári kulturkri-tika és elidegenedéskritika zajlott le "esztétikai-elméleti köntösben", s a kőntösjelleg tagadhatatlan, mégha kiválóan fedi fel a köntösben rejlő esztétikai test belső lényegét és

44

jellemzőit is. De az esztétika, a művészet - jobb szó hilán - végtelenített ugródeszkát jelentett szóméra a művészeten kivúli szférák, a gyakorlat, illetve a speciális magyar körül-mények következtében az azt helyettesítő etika felé, anélkül, hogy az esztétikai gondolkodás valaha is megszűntette volna magát az etikai érdekében.

VI. A polgári világ teljes megvetése és elvetése A regény elméletében apokaliptikus létoméssá merevedett. Az idős Lu-kács fiatalkori müvének alapvető problematikájót ugy fogalmaz-ta meg, hogy Írásait elsősorban az attól való félelem igaz-gatta, hogy ki ment meg bennünket a Nyugattól. Alapélménye el-sősorban a tehetetlenség, és ezzel párhuzamosan a reménytelen-ség volt. Nem véletlen, hogy A regény elmélete nem a konkrét történelmi analízisre épült, hanem - mint erről szó volt -elvont antinómiákban gondolkodott. Magának a regénynek miben-létét is a főhős lelke, illetve a valóság viszonyában vizsgál-ta. Az öreg Lukács jogosan mutatott rá, hogy a kérdésfeltevés igy elvont és általános, de nem fejti ki, hogy miért. Vélemé-nyünk szerint ugyanis a történelemnek a szubjektivisztikus megítélését Lukács élete során sohasem ad€a fel teljesen. Ezen - A regény elmélete alapján - azt értjük, hogy pusztán a szub-jektum álláspontjáról vizsgálta a történelmet, figyelmen kí-vül hagyva, hogy a szubjektummal "szemben álló" tárgyi világ-nak maga a szubjektum is részese, illetve hogy ez a tárgyi világ magában a szubjektumban is fellelhető. A regény elméle-te nem véletlenül kapcsolódik erőteljesen a fichtei etikához. Fichte is "abszolút lét" és "abszolút szabadság" dualitásban gondolkodott, s az ő szóméra is "az élet maga annyit jelent: üdvözült életet élni". Amikor a fiatal Lukács Fichtéhez hason-lóan abból az elgondolósból indult ki, hogy az ember nem az, ami, hanem ami lehetne, akkor teljesen igaza van. A torzulás szerintünk ott következik be, amikor Lukács ugy veti fel a kérdést, hogy egyesek /az empirikus lények/ azok, amik, mások viszont választják azt, amivé lehetnének. Valójéban minden ember "a levés abszolút mozgáséban van" /Marx/, azaz nem

45

csupán szubjektív elhatározás kérdése, hogy fejlődik-e az ember. Természetesen a szubjektiv választásnak alapvető sze-repe van az életben, de ha figyelembe vesszük, hogy az élet, amellyel "szemben" valamit választunk, maga is szubjektiv in-tenciók tárgyiasult és megmerevedett halmaza, akkor maga a választó szubjektum választásával együtt tárgyi tényező is. Nem tagadjuk a praxisnak és a történelmi gyakorlatnak az eti-kai vetületeit, de tagadjuk, hogy csak az etika lenne az au-tentikus praxis. Lukács, midőn az elszigetelt /és többnyire nem társadalmi, hanem egyedi/ szubjektumot állitotta szembe a világgal /bár e "két" szubjektum megkülönböztetése inkább csak logikailag, mint gyakorlatilag lehetséges/, akkor óhatat-lanul ebbe az irányba lépett. E lépés objektiv okairól volt már szó: az elszigetelt egyén a századelő Magyarországán nem látott lehetőséget arra, hogy a praxis szintjén forduljon szembe a fennálló rosszal, másfelől pedig - éppen ezáltal -közösséget sem érzett másokkal. Közösség ugyanis csak akkor jön létre, ha az embereket tárgyi összefüggések is egybetart-ják, mivel a közösség léte eleve a valamire való irányultsá-got előfeltételezni. Irányulni viszont csakis egy tárgyi do-logra lehet /és ebben a vonatkozásban a szubjektiv problémák is tárgyak/, és a tárgyra /azaz voltaképpen tárgyi összefüggés-re/ való irányultság a szubjektumok között is tárgyi össze-függést teremt. A századelő Magyarországán az objektiv tárgyi összefüggések láthatatlansága folytán a rossz közérzet magá-nyosan vezetődött le. /Ady magányos lirájában, vagy a Vasár-napi Kör elszigetelt beszélgetéseiben, amelyek a kortársak szerint sohasem érintettek aktuális, a konkrét történelmi helyzettel valamiképpen összefüggő kérdéseket./

Az elszigetelt egyén a történelemmel szembenéllva elveszí-ti azt az érzését, hogy a történelemnek ő maga egyszerre ré-szese és formálója, és ezért viszonya a világhoz etikai, il-letve esztétikai lesz - vagy a szélsőségesen szubjektiviszti-kus, a tárgyi összefüggésektől és közvetítésektől eltekintő praxisvégy jellemzi, vagy a puszta, minden etikai értékelést kinosan kerülő kontempláció. A fiatal Lukácsra alapvetően az

46

etikai "világlátás" volt a jellemző, éa esztétikai szemléle-te is - mint később látni fogjuk - ennek megfelelően módosult. A konzervatív és proqressziv idealizmus vitája c. tanulmányá-ban a következőt olvashatjuk: 'Minden cselekvés - lényegét és nem létezését tekintve - a Legyen /Sollen/ struktúráját hord-ja magában. Ebből a megállapításból több, gyakran összezavart vonatkozást lehet megérteni. Először azt, hogy a Sollen, lé-nyegét tel,intve, mindig tran8zcendens természetű, még akkor is, ha pszichikus 'tartalmai' immanenciéra.látszanak mutatni... Másodszor jelenti az etikai strukture teljes függetlenségét azoktól a kontemplativ természetű világképektől, világhoz va-ló állásfoglalásoktól, amelyekhez a Sollen 'tartalmai' kap-

42 csolhatók. ' Az etikai struktúrának az "empirikus" világtól való függetlensége néhány bekezdéssel később nyilt szubjekti-vizmusba, majdhogynem eszkatológiába csap ót: "a tételezésnek az az imperatívusz is lehet a következménye, hogy a transz-cendens valóság mint feladat áll előttünk, hogy most, rögtön, ebben a pillanatban meg kell valósitanunk azt, a földre kell hoznunk Isten országát... Hogy az egyházak rendszerint kon-zervatív természetűek - bór ez az összefüggés sem szükségsze-rű -, annak oka intézmény-természetükben, nem világnézetük 40 transzcendens voltában rejlik." Korántsem meglepő, hogy eb-ben a cikkben név szerint is Fichte álláspontjára helyezkedik Hegellel szemben, akinek filozófiájában a megszüntetve-meg-őrzéa kategória egyfelől szavatolja a mindenkori fennálló ér-vényességét /anélkül, hogy azt etikai megitélés tárgyévá ten-nél/, másfelől pedig elismeri az objektum reális - etikailag szintén semleges - hatalmát a szubjektum mellett. /A 20-as években a Történelem és osztálytudatban Lukács a Oescartes--Kant-Fichte vonalat éppen a szubjektum és objektum merev szembeállítása miatt vetette el, Hegelt és Spinozát viszont az önteremtés gondolata miatt üdvözölte. Lassalle-ról szóló tanulmánya akár fiatalkorának önkritikája is lehetett volna: "Amennyire forradalmibb tehát Fichte érzülete a Hegelénél, annyira meg is marad pusztán utópikus érzületnek, mig Hegel-nek sikerült beépítenie kategóriarendszerébe a jelen belső

47

társadalmi struktúráját /önmagán tulmutató tendenciáit is beleértve/. " 4 4

A szubjektivizmus a világgal szembenállva csakis önmagát érzi érvényes hatalomnak, és a tárgyi világot káosznak, zűr-zavarnak látja, amelyben neki kell rendet teremtenie. /A ká-osz valóban igaz, de mivel a szubjektivizmus maga is része e káosznak, kérdéses, hogy teremthető-e abban teljes rend. Ugyanevvel a problémával kellett Lukácsnak szembenéznie, arai-kor a démonikust vetette el a végérvényes egyértelműség érde-kében./ Bizalmatlansága az "emberközi etika funkcionálásában" vezette el oda, hogy nem a káoszban próbált rendet teremteni, hanem a káosz mellett és fölött, a káoszt, azaz a valóságot mintegy a maga sorsára hagyva: "nincsen rendszer sehol, mert a rendszert nem lehet élni, mert a rendszer rengeteg palota mindig, és alkotója egy szerény zugában huzódhatik meg csupán Mert az élet nem fér bele soha a gondolkodás logikus rendsze-rébe, és - innen nézve - önkényes mindig a pont, ahonnan elin dul, és csak önmagában abszolút, amit felépit, és az élet perspektívájából csak relativ, csak lehetőség. És az életnek nincsen rendszere... létezni annyit tesz, mint különbözni... Az igazság csak szubjektív - talán; de bizonyos: a szubjekti-

46 vitás az igazság. Thomas Mann Királyi fenségéről irva ki-válóan mutatott rá Lukács arra, hogy a minden-mindennel-ösz-szefügg elv az iróniához vezet: "De objektivitás talán soha nincsen minden irónia nélkül; a dolgok legmélyebb komolyan--vevése mindig egy kicsit iróniés, mert valahol raégis ki kell pattannia az okok és okozatok, a sorsot felidézők és a felidé 47 zett sorsok nagy össze-nera-vágóságának. * Ugyanakkor maga Lukács ezt nem merte önnön helyzetére alkalmazni, hiszen ak-kor menthetetlenül az empirikus létbe kellett volna belesüly-lyednie. A világgal szembeszegülő etika mércéjével mérte meg Mannt is, és nem véletlen, hogy Mann-nak ez az etikai megíté-lése okozta azt, hogy Lukács magával az iróniával került ide-genkedve szembe.48 A Thomas Mann-i irónia a világ esztétikai szemléletéről tesz tanúbizonyságot, s a művön belül az iró semmit sem próbál etikailag oktrojálni a világra. Lukács vi-

48

szonyát ehhez ez állásponthoz Kierkegeerd szavaival világit-hatjuk meg pontosan: "A gondolkodás ilyen összevisszaságai végtelenek, és csak akkor szakad végük, ha az egyén önkénye-sen töri őket félbe és valami mást juttat érvényre, tehát egy akarati döntés révén. Ezáltal azonban az egyén etikai megha-tározottságok alá kerül, és többé nem foglalkoztat bennünket esztétikailag. Egy döntés által nyeri el azután igy azt, amit

49 a reflexió utján nem nyer el: célhoz és nyugalomhoz ér."

Amikor Lukács a szubjektivisztikus etika mércéjével "kívül-ről* közeledett a valósághoz /noha az ember igy nem 'közeled-het* a valósághoz, hiszen abban benne van, és ő maga, szub-jektivisztikus tevékenységével együtt is valóság/, akkor egy-fajta emberen tuli rendszert próbált megteremteni, az élet, a valóság ellenében: "az élet nem más, mint kifejtése és maga-megtalálása a léleknek; hogy a külső élet empirikus kénysze-rei teljesen kivül maradnak ezen a szférán, ahol az etikai élet kezdődik és a tragédia ennek csak metafizikai reveláció-50 ja. " Ugyanitt olvashatjuk a következő gondolatot: "A eors tudatossága a sors akarása: ha képes vagyok egész egyéniségem-mel, gondolataimtól egészen a véremig elgondolni a tökéletes-séget, akkor ez a gondolat a legigazibb valóság, igazabb az úgynevezett realitásnál... A sors adekvát elgondolása a sors 51 vslósága: ez a tudatosság heroizmusa." Ez a fajta "eltávo-lodás" az ember ellenében megy végbe, azaz nem érzéki, gyakor-lati tett, hanem gondolati konstrukció, amely éppen ezért nem válhat általánossá, hanem pusztán egyedi személyekhez kötött marad: "A filozófia csak kifejezési eszközeiben tisztán in-tellektuális; lényege: élmény, vizió; és azok számára, akik-nek a vizió nem élményük, akkor is hozzáférhetetlen a filozó-fia, ha tanulással és rutinnal a kifejezés egyes fogásait el-sajátították is.*52 A szubjektivista arisztokratizmusnak azon-ban az az igazi, a sajátmaga számára felállított csapdója, hogy magét a szubjektumot, és ezáltal a valóságot próbálja el-szegényiteni. Rendszerezni a valóságot: ez valójában annyit jelent, hogy a szubjektív nézőpontot akarjuk objektiv, azaz szubjektivitás nélküli mércévé változtatni. Maga a valóság

49

azonban ellenáll minden ilyen kísérletnek, miközben a szub-jektum álláspontját állandóan felszámolja, helyesebben azt egy folyamatnak, a 'levés állandó mozgásának" csupán egy pont-jává változtatja. A szubjektum által a valóságra kényszeri-tett rendszer igy pillanatról pillanatra kénytelen önmagát cá-folni, módosítani, vagy éppen felszámolni - és erre nem az elvont objektum kényszeríti, hanem az objektum és szubjektum állandóan ható dialektikája. A puszta szubjektivizmus, miként a démonival, ugy magával a konkrét valósággal is idegenként érzi magét szemben. Ernst Bloch helyesen vette észre, hogy a fiatal Lukács a lezárt, a valósággal nem törődő rendszerezés-igényével magét a történetet próbálja zárt, azaz merev, álla-potszerü képződménnyé változtatni: "Lukácsnál a külső élet mámorának erőtlennek kell lennie, hogy ezáltal a külső ok-kap-csolatban lévő embertől idegen dolgokat, vagy legalábbis a fertőszerü, posványos, kiszámíthatatlan, tetszőlegesen meg-torpanó, hamisan bonyolult, hangulatszerü, gonoszul szerencsés és kihagyásos tényeket egyszerűnek és vélogatatlanul alogi-

53 kusnak lehessen tekinteni. " Ugymcsak Bloch vette észre mér 1919-ben, hogy Lukácsnak minden gondolata az etika felé vezet: "Lukács mint filozófus egyike azon nagyoknak, akikből generációnként csak egy jelenik meg... Kitapinthatóak a vo-nalak, amelyek a tervezett, szellemileg készen vázolt főmű-höz vezetnek. Ez egy Etika lesz, széles és szilárd, mint

54 Spinoza müve. " ' Ez az etika azonban idegen Blochtól, hiszen lényege éppen az, hogy mivel az egyes ember ugy véli, hogy kizárólagosan önnönmagával áll vonatkozásban, ezért gyakorla-ti funkcióját és a működőképességét veszíti el. A fiatal Lu-kács etikai szemlélete dogmatikus /minden dogmatizmus lényege az, hogy a konkrét, gyakorlati közvetítésektől eltekint, és a konkrétum sokrétűségét általánossá, azaz vonatkozásnélküli-vé változtatja/, és éppen az objektum és szubjektum viszonyá-ban hatástalan. Ezek alapján természetes, hogy az objektum és szubjektum azonosságának és ellentmondásának dialektiká-ját tagadja ez az etika. Lukács ezt a dialektikát nem vélet-lenül csak a művészetben volt hajlandó felismerni: "a szó

50

tulajdonképpeni értelmében csak az esztétikumban létezik va-lódi szubjektum-objektum viszony, mert csak itt jelenti a szembenállás két tagjának teljes önmagává növekedése és aka-dálytalan önkiélése a szférát meghatározó normativ teljesülé-sét; itt egyiküknek sem kell sem elvont határfogalommá, sem

55 pedig... földi maradvánnyá változnia."

Amikor Lukács az objektum-szubjektum viszonyt csak az esz-tétikumban ismerte el, akkor voltaképpen nem látta, hogy - mi-vel ontológiai jellegű kategóriáról van s z ó - az objektum-szub-jektum viszony magával a valósággal azonos, az élet minden mozzanatát áthatva. Ez a viszony magával a történelemmel azo-nos, és a művészetben megmutatkozó objektum-szubjektum vi-szony szintén magának a történelemnek szerves része /és annak nem pusztán leképzése vagy visszatükrözése/. Mivel Lukács az etikai koncepciója révén magától a konkrét érzéki történelem-től volt kénytelen eltekinteni, ezért A heideloergi esztéti-kában az esztétikum létét szükségszerűen nem a történelem vo-natkozásában vizsgálja, hanem a tiszta logikával és a tiszta etikával állitja szembe /mintha ez a két utóbbi képződmény nem lenne szintén a történelem része és megnyilvánulása/. Ál-láspontja az, hogy a logika a tiszta objektivitás, az etika a tiszta szubjektivitás, az esztétikum pedig az objektum és szubjektum egymáshoz való viszonyulásának szférája. Lukács a-lapvető félreértése abban áll, hogy a szubjektumot és az ob-jektumot, illetve a kettő viszonyét nem ontológiai-történelmi, hanem ismeretelméleti-logikai kategóriaként kezelte. Mert on-tológiailag nézve a logikában sem a puszta objektivitás ural-kodik, hanem a logikának, mint gondolati képződménynek a léte /és nem a hogyanja/ az objektum-szubjektum viszony következ-ménye. Ugyanígy az etika sem csak a szubjektivitás kiélése. Lukács csak azért mondhatta, hogy az objektum-szubjektum vi-szony kizárólag a művészetben létezik, mert gondolatainak iránya a történelemből vezet a zárt képződmények irányába. A fiatal Lukács eleve rosszul érezte magát a létben /azaz a tör-ténelemben/, és a honvágy a nemlét /az eszkatológikus, a tör-ténelemmel, ill. a jelennel és a mozgással mereven szemben-

51

álló jövő, illetve az intenciói szerint következetesen félre-értelmezett művészet/ felé taszitja. Hegel szellemes szavai illenek rá: "Aki nem ismeri jól a szubjektivitás és objekti-vitás meghatározásait, s ezeket elvontságukban akarja megrög-zíteni, azzal megesik, hogy ezek az elvont meghatározások, mielőtt észreveszi, keresztülhaladnak ujjain, s épp az ellen-

56 kezőjét mondja annak, amit akart mondani."

Amikor Lukács a fichteánus etika szellemében az Ént téte-lezi világot mozgató erőnek és a tárgyi világot eleve mint negatívumot szemléli, akkor nem csupán leirja a rá és a pol-gári gondolkodásra általában jellemző gondolatkört, hanem e gondolatkör egyszersmind az adott világállapotot /azaz a szá-zadelő Magyarországát és általában a polgári társadalmat/ is leleplezi. Az objektum és szubjektum dialektikája ugyanis a polgári elidegenedés következtében érvényesül ellentétként a tudat számára, akkor, amikor az eltárgyiasulás, a történe-lem alapvető mozgatóereje az elidegenedéssel kapcsolódik egy-be. "A munkásnak a maga termékében való külsővé-idegenné vá-lása - irja Marx - nemcsak azzal a jelentőséggel bir, hogy munkája tárgya külső exisztenciává válik, hanem hogy rajta kivúl, tőle függetlenül, idegenül exisztál, és vele szemben önálló hatalommá válik, hogy az élet, amelyet a tárgynak köl-57 csönzött, ellenségesen és idegenül lép vele szembe." Az ob-jektum és szubjektum viszonyának ilyen fokú meghasonlása csak ugy tűnik felszámolhatónak, ha a szubjektum megpróbál az ob-jektum fölé kerekedni. Ez csaki8 a tudat, nem pedig a gyakor-lat révén mehet végbe, vagyis ugy, hogy a tudatosság szint-jére emelkedve a szubjektum egyszersmind legyőzöttnek, rajta kívülállónak hiszi a tudat nélkülinek vélt objektumot. A ter-mészet és a tárgyi világ puszta negatívumnak tűnik, s a szub-jektum magát az eltárgyiasulést az elidegenedéssel azonosít-ja. Már A modern drámában hajlik Lukács erre a nézetre: "Az élet objektiválódá8a a tényekből és a cselekményekből mind-inkább kipusztítja az individualitást és nem engedi meg az egyéniségnek ott való megnyilvánulásét."58 Nem véletlenül te-kinti az objektiválódást elidegenedésnek /holott az objekti-

52

vélódás nem kipusztítja az individualitóat és egyéniséget, hanem ellenkezőleg, éppen az biztositja annak gazdagodésót és egyre mélyebbé vélésót. "Egy nem-tórgyi lény nem-lény,

59 képtelen lény /Unwesen/" - irja Marx a tiszta szubjekti-vitás, amely természetesen kizárólagosan logikai, nem pedig gyakorlati kategória, minden objektivócióval szembeszegül. Egy Paul Ernsthez irott levelében még egyértelműbben fogal-maz: "Az alkotások hatalma láthatólag egyre erősebb lesz, és az emberek többsége számára talán még a valóban létező dol-goknál is elvenebb valóságot jelent. De ezt nem szabad elfo-gadnunk - éppen ezt adta nekem a háború élménye. Állandóan hangsúlyoznunk kell, hogy az egyedüli lényeg csak mi vagyunk; a lelkünk, de még a lélek minden örök-apriori objektivéciója i8 /Ernst Bloch szép képével élve/ csak papírpénz, aminek ér-téke aranyraválthatóaágától függ. Az alkotások reélis hatal-mát persze nem lehet tagadni... Az állam valóban hatalom -de kell-e ezért a filozófia utópikus értelmében, az igazi etikának a lényeg szintjén cselekvő értelmében létezőként el-ismerni? Nem tudom." /Az én kiemelésem. F.F.L./ 6 0 Persze nem lehet nem észrevenni a lukácsi követelmény konkrét történelmi meghatározottságát: a háború és az érlelődő forradalom _is sze-repet játszott gondolatainak ilyetén alakuláséban. 1918-ban, a forradalmat rövvidel megelőzően igy irt: "Az etikai idea-lizmus fő tanítása ... az, hogy elképzelhetetlen olyan intéz-mény, amelynek puszta fennmaradása bárminemű értéket reprezen-tálhatna. A híres umso schlimmer für die Tatsachennek gyakor-lati következménye ezen a téren: egy soha nyugalomra nem ju-tó követelés az intézményekkel szemben, hogy az etika leglé-nyegesebb követelményének, a Kant-Fichte-féle Würdigkeitnek, az emberi autonóm méltóságnak útjában ne álljanak... Ennek a 'formális' etikának célja és tartalma az autonóm, semmiféle külső erőnek vagy hatalomnak alá ne® vetett, csakis önnön tör-vényeit követő és ebben az autonómiában csakis a jót mint egyetlen lehetséges egyértelmű célt kereső szabad akarat."61

Hogy ez a szubjektivizmus a század elején mennyire kifejezte a várakozást is, arra maga Lukács hoz fel egy idézetet A re-

53

qény elméletének 1962-es bevezetőjében, Hilferding A finénc-tőke 71909/ c. müvéből: A kommunizmusban "a csere esetleges-ség - nem lehet elméleti-közgazdasági vizsgálódás tárgya. Teo-retikusan nem elemezhető, csupán pszichológiailag megfogha-tó."62

A tárgyi Összefüggéseknek ilyen fokú szubjektivizélása ol-vasható ki egy másik, Paul Ernsthez irott levélben: 'Ha ön azt mondja: az állam a magunk része; ez helyes. Ha azt mond-ja: az állam a lélek része, ez nem helyes. Mindaz, amivel va-lamilyen kapcsolatba kerülünk, önmagunk egy része /még a ma-tematika tárgya is/, de ez a Magunk, amely /az ész szinteti-kus funkciójának értelmében/ 'megteremti' és ezzel eloldha-tatlanul magához kapcsolja ezeket az objektumokat, absztrakt, metodológiai fogalom... A dolog ott válik hamissá, hogy ezt a Magunkat a Lélekkel váltják fel, ami által, mivel a szub-jektum minden szubsztancializálása a megfelelő objektum szub-sztanciélissá válásét jelenti, az 'alkotások' dologszerüvé és metafizikává lesznek. Metafizikai realitással pedig csak a lélek rendelkezik. Ez nem szolipszizmus. Éppen az a prob-léma, hogy megtaláljuk a lélektől lélekig vezető utat. Minden egyéb csak eszköz, csak erre szolgál. " A léleknek a miszti-fikálása vezet el ahhoz a teljes szubjektivizmushoz, amely az objektum és szubjektum dialektikáját merev elidegenedett-ségnek hajlandó csak felfogni /a lélek és a szubjektum indo-kolatlan és logikailag megengedhetetlen szétválasztáséval/, és ezáltal közvetve csak a szubjektum-szubjektum tautológia "dialektikáját" ismeri el. Ha Lukács olasz tanítványa, Cesare Cases ugy jellemezte az idős Lukácsot, hogy gondolatait 'a tárgy valóságos démona" uralja, akkor fiatalkoráról elmond-hatjuk, hogy akkori gondolatait a "szubjektum démona" igaz-gatta.64 A szubjektum és objektum dialektika közvetitője ki-zárólagosan a praxis /természetesen ennek tudati "eltorzité-sa", az un. "hamis tudat" is végeredményében az objektum és szubjektum viszonyénak gyakorlati kifejeződése/, és a Törté-nelem és osztálytudatban maga Lukács fejtette ki legélesebb cáfolatát fiatalkora szubjektivista etikájának: "A gyakor-

54

latot... akkor lehet csak igazén megtalálni a filozófia ele-meként, ha ugyanakkor egy formafogalmat is felmutatunk, mely ...nem hordja magán többé ezt a minden tartalmi meghatározott-ságtól való tisztaságot, .nem hordja magán többé ezt a tiszta racionalitást. A gyakorlat elve a valóság megváltoztatásénak elveként ezért a C8elekvés konkrét, materiális szubsztrátumá-ra szabott kell, hogy legyen, hogy azután érvénybelépésétől kezdve arra ilyen módon hatást gyakorolhasson."65 /Az én ki-emelésem. F. F. L./

VII. A Laurence Sterne-ről irott beszélgetésben a kővetke-zőt olvashatjuk.: "Az etika - vagy mert művészetről beszélünk itt - a forma, minden pillanathoz és hangulathoz képest az cc énen kivül való ideál." Az idézet két szempontból fontos számunkra. Egyfelől ugyanis Lukács párhuzamosnak, sőt lénye-gileg azonosnak tekinti az etikát, a művészetet és a formát, azaz kimondatlanul is elismeri fiatalkori etikájának forma-litását. Másfelől látható - ami már a korábbiakban is kidé* rült -, hogy a forma és az etika számára "énen kivül való ideál". Lukács ezáltal közvetve tagadta azt, hogy az úgyneve-zett énen kivüli világ is át van itatva az énnel, azaz nem csak az individuális szubjektum rendelkezik szubjektum-jelleg-gel. A társadalmi szubjektum egyfelől, az objektum és a tár-gyi világ másfelől szintén szubjektum-jellegü. Azáltal, hogy Lukács nem ismerte fel az egyénen tuli szubjektum létét, az etikát a puszta formalitásra alapozta, ami - mint láttuk -következetesen végiggondolva a pusztán negativ meghatározott-ságokkal rendelkező kanti etikába torkollik. A formalitás és a forma szorosan összefügg Lukács gondolatrendszerében, és mi-vel a forma, a fiatal Lukácsnak sokáig legközpontibb kategó-riája az etikai elveinek párlata, a forma lukácsi fogalmát is minden pozitiv meghatározottságtól mentes kategóriának kell tekintenünk.

Természetesen a fogalom változó tartalmakkal vetődött fel Írásaiban, és miként müveit hol a "szociologizáló", hol pedig az "esztétikai" megközelítés jellemezte, ugy a forma fogalma

55

is kétféleképpen merült fel. A Drémakönyvben a drámai forma az életből nőtt ki, és kapcsolatát az élettel, a kulturóval sohasem veszítette el. Egy másik helyen a forma szintén a va-lóság vonatkozáséban nyert szerepet: 'a forma lelki aktivitás, és nemesäk a kész élményekkel áll szemben, mint kifejezésre jutásukat létrehozó és módosító valami, hanem magában az él-ményben is aktiv szerep jut neki.* 6 7 Símmel tanítványaként a forma szociológiai vetülete, illetve meghatározottsága foglal-koztatta sokáig őt is. Simmel formafogalmáról Andrew Arató a kővetkezőt irta: "Simmel számára a forma a valóság transz-cendentális alkotmányát jelentette. Ebben az értelemben funk-ciójukat illetően a formák azonosak az értelem kanti a priori kategóriáival. A forma nemcsak a tartalmak puszta összegzését jelentette, de egységesítésüket és strukturálásukat is, és azonos volt 'az ész totalizálási képességével'. A nagy formák a filozófia, művészet, tudomány és vallás. De vannak kisebb formák is. Mindegyik egy szerkezeti totalitássá formálja a 'világokat', és az eredmény: számos világ megteremtése. Ám Kanttal ellentétben Simmel minden formát történelmiként ma-gyaráz, és ennek következtében a világban soha meg nem való-sultnak tekinti őket. Ez a történetiség a végesség jele, de a lehetséges világ-tartalmak száma végtelen. Amint ezt a mó-dosítást bevezetik a forma fogalmába, aláaknázzék a transz-cendentális alkotmány fogalmát. A formák a gondolati aktus jegyei lesznek, de a gondolati aktu« egy empirikus, nem pedig eo transzcendentális szubjektumhoz kapcsolódik. " A simmeli ál-láspontot sok szempontból magáévá tevő Lukácsot ha8onló di-lemma foglalkoztatta 1913-ban: "A történelmet sohasem lehet kiküszöbölni; ezért kell a fogalomba is belevonni. Ez termé-szetesen nagyon nehéz /mármint ezt csalá8 nélkül megcsinálni/, és újra azzal a kérdéssel találjuk magunkat szemben: hogyan lehet a formának történelme? Az, hogy van, adott tény számunk-ra. Ha tehát belevisszük a mozgásnak ezt az elvét a forma fo-galmába, igy adva értelmet összefüggésének, akkor vagy lemon-dunk minden értelemről, minden örök formáról - ahogy ezt az ostoba modernek teázik -, vagy az egész élet /hiszen benne

56

mozognak a formák/ kall, hogy borzasztó értelmetlennek tűnjék számunkra, amelyre csak az érnyai vetődnek a nekünk mér örök-re elérhetetlen értelemnek. Igy mutat minden kérdés a tőrté-

69 nelemfilozófia - és ezéltal a gyakorlat felé."

Lukács itt ugyanazzal a problémával szembesült, amellyel Marx is szembenézett: 'a nehézség nem annak megértésében rej-lik, hogy a görög művészet és eposz bizonyos társadalmi for-mákhoz van kötve. A nehézség az, hogy számunkra még ma is mű-élvezetet nyújtanak, éa bizonyoa vonatkozásban mércének és el-érhetetlen példaképnek számítanak."70 A megoldás alighanem a Lukács által megmutatott kettősség együttesében, kölcsönős dia-lektikájában kereshető: az élet "zavarossága" és 'értelmet-lensége", valamint a forma változatlansága /valójában válto-zatlan hatékonysőga/ egyszerre van jelen, az objektum és f^ub-jektum kölcsönhatása következtében. Ez az ontológiai kategó-ria biztosítja a műalkotásokban az állandóságot, az örök ha-tékonyságot, és mutatja fel a hasonlóságot _is a különböző konkrét történelmi alakzatok között.

Lukácsot éppen az objektumnak és szubjektumnak mint törté-ne Imi és nem csupán logikai dialektikának a félreismerése a-kadályozta meg abban, hogy a forma fogalmát pozitív meghatá-rozottságai révén fejtse fel. Az alapvető dilemma ugyanis már A lélek és a formákban a következőképpen vetődött fel: minden intellektuális érték formákra épül, de Lukéc8 nem mondja meg, hogy maguk a formák mire épülnek, illetve miből keletkeznek. A forma igy egyfajta törést jelent az ember és a világ között, amit A lelki szegénységről c. írásában igy ábrázolt "minden etika formális: s kötelesség posztulátum, forma - és minél tökéletesebb valamely forma, annál sajátabb életet él, annál messzebb esik minden közvetlenségtől. A forma olyan hid, amely elkülönit, amelyen megyünk és jövünk, és mindig magunkba ér-kezünk, egymással sohasem találkozvón."71 A forma a fiatal Lukácsnál ontológiai kategória /hasonlóan a platóni ideához vagy a kanti a priorihoz/, de az emberi világba való módezer-tani bevezetését ugy jellemezhetjük, ahogyan Hegel jellemezte az intellektuális szemléletnek Schelling által történő beveze-

37

tését: mintha puskából lőtték volna ki. A megalapozatlanság és levezethetetlenség korántsem véletlen Lukácsnál; az emberi képződményeknek bármilyen, nem a történelmi praxisból és az elsajátitásból kiinduló magyarázata végső soron egyfajta val-lásos misztikába torkollik. A Levőéi a kísérletről c. írásában így olvashatjuk a következő sorokat: "Minden kép, igaz, a mi világunkból való, és a létezés öröme ragyog az arcán, de mind-egyik emlékezik és emlékeztet valamire, ami volt valamikor, va-lahonnan, ahonnan jött, az egyetlenre, ami a lélek legmélyén

72 fontos és érdekes." A végső korlát mutatkozik meg itt: a valamiről nem tud Lukács beszélni. Nem csupán filológiailag érdekes ezzel összehasonlítani egy részt Emil Lasknak, Lukács tanárának a Die Logik der Philosophie und die Kategorienlehre c. könyvéből /Heidelberg, 1911/, hanem Lukács gondolatvilágát is jobban megvilágítja. Lask a következőképpen ír: "Az, hogy valami világosság terjed szét, mindig arra vezethető vissza, hogy egy valamit megérint a kategoriális világosságrmozzanat és csupán világossággal van körülvéve; a világosság nem vilá-gítja át, csupán megvilágítja, nem szellemíti át /verklärt/, hanem csupán átmagyarázza /umklärt/. A valami /bármi/ Lask-nál is eredendően irracionális, azaz az értelem számára átha-tolhatatlan. Az emberi értelem - mondja Lask - csupán mechani-kusan tudja megközelíteni a valamit, amely az emberi szubjek-tum számára elérhetetlen. Lask esetében ugyanaz a probléma, mint Lukácsnál: a tárgyi világot csak és kizárólag mint ember--nélküli, a szubjektumtól érintetlen világot tudja elképzelni. Laskról szóló cikkében maga Lukács igy fogalmazta meg Lask újítását a filozófiában: "Röviden igy foglalható össze ez az uj fordulat: a teoretikus szféra érvényességét meg kell sza-badítani /hiszen az ember vonatkozásában nem gondolható el szubjektumtól érintetlen tartalmiság/. A regény elméletében Lukács igy veti fel a kérdést: "Mig a lényeg fogalma már pusz-ta tételezése által is transzcendenciéhoz vezet, ott azonban uj, magasabb rendű létté kristályosodik és igy formája által kellő létet /németül: sollendes Sein/ fejez ki, amely a maga forma szülte valóságában független marad a puszta létező tar-

58

talmi adottságaitól, addig az élet fogalma kizárja a felfogott és megszilárdult transzcendencia ilyen tárgyias^ságát. A lényeg világait a formák ereje fesziti ki a létezés fölé, jellegüket és tartalmaikat kizárólag ennek az erőnek a belső lehetőségei határozzák meg. Az élet világai megrekednek idelent, a formák csak befogadják és alakitjók őket, csak kibontják velük szü-letett értelmüket."75 A formának az ilyen, pusztán mechanikus burokszerü értelmezése szinte szó szerint követi Lask idevo-natkozó gondolatmenetét: "Jelentésnek /Sinn/ kell nevezni a forma és anyag egybekapcsolódását, az egészet, amelyben a ma-gáértvalóan üres és kiegészítésre szoruló forma tartalmi meg-töltöttségéve1 együtt lép fel. " Ezt a látszólagos, megfo-galmazásában is törékeny egységet azonban néhány sorral később maga Lask robbantja szét: "Az anyag mintegy együtt cipelődik a formával, mint a valamire való érvényesség-tartalom /Hingel-tungsgehalt/ által érintett dolog. Ezért csupán a formát sza-bad érvényes jellegűnek tekinteni, nem pedig az egész jelen-téshalmazt... ezekben az úgynevezett időtlen igazságokban csupán a formájuk az időtlenül érvényes jellegű... Igy ébre-dünk tudatára annak, hogy az érvényességet megteremtő /u«gel-tende/ forma fénye egyedül az, amely csillogását ráönti az egész jelentéshalmazra és az 'időtlen igazság' képévé változtatja."77

A forma, mint "időtlen", szubjektumnélküli /és ugyanakkor tárgynélküli/ fogalom szükségszerű következménye Lukács etikai gondolkodásának. A forma végső soron logikai kategória számá-ra, amelynek konkrét műalkotások esetében pusztán metaforikus értelme lesz, olyan konstrukció, amellyel a konkrét műalkotás nem egyeztethető össze, amely arról lepereg. Esztétikailag éppen ezért ez a formaértelmezés számos buktatót hagy maga után*

VIII. Lask nyiltan logikai kategóriának tekintette a for-mát, amely az alogikus anyaggal áll szemben. A kettő szervet-len viszonyét igy jellemzi: "bér az alogikus anyag képes a logikus szférában elhelyezkedni, de ettől ő maga még nem vá-

78 lik logikussá," majd az esztétikum kérdését is bevonva igy

59

folytatja: "Az alogikus és az észtétikén kívüli nem szűnik meg alogikusnak és esztétikán kívülinek lenni, csupán logikus és

79 esztétikus formában helyezkedik el." A műalkotást illetően igy Lask véleménye egyértelmű: a forma csupán rátelepül az anyagra, de azt minőségileg nem érinti. Lask tehát nem szá-molja fel az anyag és forma kettősségét, és elképzelése Hegel előttre nyúlik vissza. Valójában a forma és az anyag nem mint teremtő és mint változatlan áll egymással szemben, hanem egy-más viszonyában mindkettő egyszerre teremtő is és változatlan is. A műalkotás az anyag és forma egységének dinamikus meg-valósulása, hiszen a megformálódás is anyagi, miként az a-nyagot is formaként éljük át.

Lukács A heidelbergi esztétikában Laskhoz hasonlóan fogal-maz: "A forma mint utópikus beteljesülés, mint egy meghatá-rozott értelmetlenség igenlése és felszámolása csak a konk-rét valóság okozta konkrét szenvedések és örömök meghosszab-80 bitési vonalának a vége lehet." A formát azonban nem lehet végnek tekinteni, hanem célszerűbb inkább csomópontnak egy folyamatban /gondoljunk arra, hogy a befogadás már a forma létrejötte előtt anticipálja a formát, miként utólagosan is a forma eltérő funkciókat tölt be - azaz változatlansága el-lenére eltérő "helyzeti energiával" rendelkezhet különböző történelmi-befogadási kontextusokban/. A következő oldalon Lukács igy folytatja a gondolatmenetet, az un. formalizmus kritikája kapcsán: "Mivel e müvészetakarás jegyében a művész arra törekszik, hogy elrugaszkodjon minden időbeli-történelmi tartalomtól, ám az utópia konkrétságét látomásában mégis meg akarja őrizni a mü számára, nincs más hátra, mint hogy magét a formát hiposztazálja egyedül tartalmat nemző elvvé, s az örök forma ilyen eszméjéből származtasson minden tartalmi be-teljesülést. Ezáltal azonban csupán átugorja, nem pedig le-küzdi és megdicsőítve kiteljesíti a valóság saját utópiájától való távolságát,"81 Azonnal felvetődik azonban a kérdés, hogy a Lukács által formalizmusnak jellemzett "müvészetakarás" igv létezik-e? Ugyanis ha a formát történelmi kategóriának tekintjük, nem pedig logikainak, mint azt Lukács teszi, akkor

60

elválaszthatatlan lesz a tartalomtól, amely - és ezt Lukács is látja - szintén tekinthető formának _is. A forma és tarta-lom előbb jellemzett kettészakitása azonban csak elméletileg vihető végbe; a gyakorlat erre nem ad lehetőséget A történel-mi praxis sajátos vetületének kell tekintenünk a forma és tartalom kategóriáit, amelyeknek éppen ezért a műalkotás lé-tezése szempontjából másodlagos szerepúk van. A szubjektum és az objektum viszonyában ugyanis mindkét oldal rendelkezik egy-fajta 'tehetetlenségi nyomatékkal' a másikra nézve /noha a "mindkét oldal" kifejezés szűkös és képszerüségénél fogva félrevezető/, ám ez a "tehetetlenségi nyomaték" egyszersmind aktivizáló, teremtő erővel is fellép. A forma és tartalom ka-tegóriáinak szétválasztása, illetve e kategóriák egyaégének hangoztatása minden esetben a szubjektum-objektum relációban jelentkező leghétköznapibb praxis megnyilvánulósának félre-ismerése, illetve elismerése. Amikor Lukács a forma és £ tar-

talom vonatkozásában gondolkodott, akkor az esztétikai gon-

dolkodást ontológiai alapzatától elválasztva az ismeretelmé-

leti-logikai szférába transzponálta, és magát a műalkotást is logikai képződménynek, nem pedig viszonyulásnak, pontsze-rüségében is folyamatos kibontakozásnak, megvalósulásnak te-kintette. Emlékezetesek és megkapóak szavai A heidelbergi észtétikában az úgynevezett élmény jakobinusénak és technika jakobinusának tipusáról. Az élmény jakobinuaa szerinte az, aki átütő élménnyel rendelkezve képtelen azt formába önteni, a forma jakobinusa pedig a forma iránti érzékenységét nem tudja müvé, tartalmisággá változtatni. A jellemzés sok szem-pontból találó, ám félrevezető is - hiazen ha az élmény ja-kobinusónak tipusa létezik is /bár a nem alkotó zseni létét, a kéz nélküli Raffaello Lessing által felvetett lehetőségét maga Lukács is határozottan tagadta, kifejtve, hogy a zseni » megvalósulás/, a forma jakobinusa nem képzelhető el. A for-ma megvalósítása, a 'puszta formalizmus" is egyfajta tartal-aiségnak, élménynek a megvalósulása. Az élmény és technika ja-kobinusa kifejezés önmagában is arra a merevségre, statikus-ságra utal, amely a műalkotás szempontjából elképzelhetetlen.

61

A mü ugyanis nemcsak belső villódzással, befejezhetetlen fo-lyamatszerüséggel rendelkezik /a "forma" és a "tartalom-? meg-fejthetetlen egymésbacsapá3a révén/, hanem a mü léte is fo-lyamatszerüség: mint az objektum és szubjektum viszonyának meg-jelenése, a történelem során állandóan e viszonyra utal vissza, annak ujabb és ujabb szféráira mutatva rá, illetve bontva ki tovább.

Lukácsnak a műalkotást a tőrténelmiségtől elválasztó és logikaivá változtató szemlélete a megfogalmazásban is tetten érhető. A heidelbergi esztétika és művészetfilozófia fent i-dézett részletében "a valóság saját utópiájától való távol-ságról" beszél, és ezáltal egyértelműen a történe lemre alkal-mazza a formának és tartalomnak logikai szemléletét. A törté-nelmet ugyanis eleve kettéválasztja, valóságra és utópiára, és ezáltal ugyanazt a félrevezető logicizmust alkalmazza, mint a műalkotás kapcsán. A történelem azonban nem választható szét valóságra és a valóságnak "saját utópiájára", mert ezzel olyan merev szembenállást tételezünk egyrészről a különféle történelmi képződmények között, másrészről a szellem aktivi-tása és a tárgyszerűség un. passzivitása között, ami szintén csak elméletileg-logikailag elvégezhető müvelet, de a törté-nelemnek mint elsajátítási folyamatnak nem felel meg. Azt, hogy a fiatal Lukács nem a történelmet tekintette kiindulási alapnak az esztétikum megértésének érdekében, hanem hallgató-lagosan /és módszertanilag is, bár ő maga tiltakozott volna ez ellen a legélesebben/ a logikát, és a logikai mércével köze-ledett a történelemhez és esztétikumhoz egyaránt, a következő gondolat is bizonyítja: "minden nagy művészet leleplezése az empiria üres és széteső voltának, és egy utópikus egység meg-teremtése, melynek követelő és kötelező hangsúlya van. Ellen-ben minden nagy hatású álművészeinek, talán szerzője előtt is öntudatlan, végső célzata abban áll, hogy az olvasót kibé-

82 kitse közönséges empirikus létezésével. " Lukács egyértelműen fogalmaz, és egyértelmű viszonya is a valósághoz: a fennálló-val szembeni teljes elutasítás álláspontjára helyezkedve te-kinti a műalkotást utópiának. A "müvészetakarásról" szólva

62

A heidelbergi esztétikában igy ir: "E célkitűzés alapja az a homályos, az élményvalóság minden 'tényének' ellentmondó, de mégis soha meg nem semmisíthető érzés, hogy az ember önmagó-ban teljesen megtisztult személyessége, ha leveti a mindennapi élet minden szűkösségét, és legsajátabb végpontjukig meghúzza annak kusza és meg-megszakadó vonalait, valamiféle általános és közös világba torkollik, hogy tehát a séma, a félreértés oka, nemcsak embereket szétválasztó, hanem embereket össze-kötő elv is; hogy éppen a legmélyebben és legsajátabban egyé-nit vonja magába, s annak formájaként olyan valóságra talál, amelyben megvan ez a közösség. Az élményvalóság emberének e vágyával ugy állnak szemben a művészet alkotásai, mint a be-o o teljesülés világa. *

Lukács - kiváltképpen A heidelbergi esztétikában - az em-píria ellen lép fel, egyfajta magasabb szükségszerűség igaz-ságét és jogosságét hangoztatva. Az alapvető probléma ott jelentkezik, hogy ezt a magasabb szükségszerűséget /amelyet nem egyszer Schellingre hivatkozva állit szembe az empirikus szükségszerűséggel/ az empíria, a valóság ellenében tudja csak elképzelni. Anélkül, hogy belemennénk annak elemzésébe, hogy ez a nézet szubjektive mennyire volt jogosult a század elején, elméletileg kell megkérdőjeleznünk Lukács állítását. Az empí-riát ugyanis nem lehet üresnek és szétesőnek jellemezni, mi-vel az empirikus valóság is magában hordja mindazokat a lehe-tőségeket és folyamatokat, amelyek egy másik nézőpont alapján utópikus egységgé állnak össze. Az "empirikus valóság" mindig az ember vonatkozásában, az ember számára létező valóság - az a valóság, amely nem az ember számára létezik, nem-valóság. Az ember számára létező valóság azonban - az ember elsajátító tevékenységének /történelmének/ következtében történelmi-embe-ri termék, nem az ember ellenében létező valóság. A tárgyi világhoz - és ebbe ugyanugy beletartozik az ember által létre-hozott intézményrendszer, mint a természet, amely nem'termé-ke, csupán tárgya az embernek - való viszonyulás tórténeImi viszonyulás. Mér a primér látás, hallás által megteremtődő kapcsolat is a történelem terméke: az ember által elsajátított

63

világhoz viszonyulva egyszersmind önmagunkhoz is viszonyulunk. A valóság, történelmi jellegénél fogva a szubjektum hordozója és külsővé-válása, azaz a történelmi mozgásnak is megvalósu-lása. Ezáltal az empiria sohasem csupán empiria; miként a társadalmi szubjektum sem kézzelfogható szubjektum, ugy az empiriában is jelen van a kézzel-nem-fogható jelleg. Egy puszta tárgyban /akár egy ember által csupán felemelt kőda-rabban, akár általa készitett asztalban stb./ nem csak kéz-zel fogható minőségek vannak jelen: empirikus valóságuk tar-talmazza a kézzé1-nem-fogható történelmiséget. A puszta kő-hö? való viszonyulás vagy az asztalban megnyilvánuló társadal-mi szubjektivitás és praxis eleve megkérdőjelezi az empíriá-nak puszta ürességét és széteső, embernélküli voltát. Ugyan-az vonatkozik a társadalmi intézmények empirikus jellegére /pénzforgalom, kereskedelem, házasság, jog, ideológia, kapcso-latok stb./, de a primér gondolatok "empirikus" valóságára is. A létezés szemszögéből tekintve az "empirikus világ" ugyan-ugy magában hordozza a nem-empirikus jelleget, mint ahogyan az "empirikus" és nem-empirikus valóság között sincsen lé-nyegi különbség, /létezésen, mint ontológiai kategórián - mint máshol is - mindig az objektum és szubjektum azonosságának és különbségének dialektikáját, az emberi elsajátítást értjük, mert a lét csak ezáltal válik számunkra létezővé./

Az empirikus valóság ellen küzdve és a műalkotás által megteremtett utópiáért kiállva Lukács éppen az érzékinek és szelleminek, empirikusnak és transzcendentálisnak azt az egy-ségét veszti szem elől, amely ugyanugy a mindennapi praxisnak, mint a művészetnek is alapvető tényezője. Nem léteznek azok a merev szembenállások, amelyeket Lukács tételez; empiria és utópia ugyanugy nem állítható szembe, mint ahogyan a fenti idézetben a "megtisztult" és "mindennapi" személyesség sem. Az embernek nincsenek elidegenedett és nem-elidegenedett sze-letei; nincsenek szerepei és a szerepek mögötti igazi, tiszta lényegiség: az ember minden pillanatban egységes, és a praxis-ban minden "szelete" egyszerre hat, egymástól elválaszthatat-lanul. Az ember ilyen felosztása /Lukács itt nyiltan a kanti

64

homo phenomenon és homo nuomenon kettősséget követi/ ugyanúgy csak logikailag lehetséges, mint az empíriának és utópiának a szembehelyezése is. A művészről írva Fichte a következőt mondja: "Amihez fordul, az nem az értelem, és nem is a sziv, hanem az egész kedély, képességeivel együtt; ez valami harma-dik, ami az előző kettőből áll. Amit a művész tesz, azt ta-lán akkor fejezzük ki a legjobban, ha azt mondjuk: a transz-cendentális nézőpontot köznapivá /gemein/ változtatja... Transzcendentális nézőpontból a világ létrehozott, köznapi nézőpontból viszont adott: esztétikai szempontból a világ a-

84 dott, de csak abból a szempontból, ahogyan létrehozták. " A Fichte által kiemelt egység és folyamatszerűség a történelmi praxisnak és a művészetnek a jellemzője. A művészet nem "cá-folja" a valóságot, nem teszi zárójelbe az empiriát, azt nem semmisiti meg. A művészet, mint az objektum és szubjektum dia-lektikájának a megjelenése, maga is aktus, esztétikai szinten zajló praxis, s ez az ő ontológiai alapja és az az általános szint, amelyben minden periódusban viszonyulunk hozzá. A mű-vészet ezáltal az ember életébe világit be le, nem onnan mutat ki. A műalkotás mint utópikus valóság fogalma Lukácsnál több-szörös elméleti merevség következménye. Egyfelől a történelem és logika felcserélése, másfelől - és ezáltal - a történelmi kategóriáknak /érzéki-szellemi, empirikus-utópikus, forma-tar-talom/ dialektikótlan, merev kezelése okozza azt, hogy az adott világgal szemben, attól teljesen különböző formákat és kategóriákat tételez. Ennek az elméleti alapállásnak a mélyén azonban egy történelmileg meghatározott magatartás rejlik: Lukács abszolút szembefordulása a polgári világgal egy szenve-délybe összpontosult, az elutasitás szenvdélyébe, és elméleti--esztétikai fejtegetései mind mind ezt a szubjektív szenve-délyt igazolják és támasztják alá. /Ismételjük: nem ezt a szenvedélyt, illetve ennek jogosultságát vitatjuk vagy elemez-*zük, hanem azt az összefüggésrendszert próbáljuk feltárni, amely erre a pátoszra épült./

A forma kategóriéjónak használata, illetve a művészetnek, mint a fennállóval szembeni utópikus valóságnak az értelmezé-

65

se egyaránt egy - már elemzett - etikai magatartásnak a meg-nyilvánulása, egy olyan magatartásé, amely a Sollent szegezi szembe a világgal. A művészet mint utópikus valóság tulaj-donképpen a Sollen és a művészet hallgatólagos azonosságót ismeri el. A regény elméletében Lukács kifejti, hogy a Sollen megöli az életet /nem véletlen, hogy éppen egy Hegelhez köze-ledő műben irja ezt/, és ez a gondolat vilégitja meg, hogy a művészet mint utópia felfogás mire alapul. Lukács szóméra ugyanis - kantiánus etikájának mintájára - a művészet is egy-fajta Legyen, etikai parancs a világ ellenében. Felvetődik azonban a kétely, hogy a Legyen művészete művészet-e. Mert nemcsak arról van szó, hogy művészileg, esztétikailag csak és kizárólagosan az formálható meg, aminek léte és valósága van, azaz ami érzéki, tartalommal rendelkezik /és ilyen érte-lemben léttel rendelkezik pl. a nem-valóságos fantasztikum is/, hanem arról is, hogy a Legyen gesztusa pusztán a szub-jektum gesztusa. A műalkotás azonban egyszerre munkál a szub-jektummal együtt /annak révén és viszont/ az objektum is. A művészetet ugyanis csak azáltal tekinthetjük reális elsa-játítási formának, hogy objektivál /Marx: az elsajátítás = objektiváció/, ez viszont kizárólagosan az objektum-szubjek-tum egysége révén történik meg. A Legyen nem objektiválha-tó /hiszen ha hangot adok neki, pl. egy versben, akkor ez már nem azonos a Legyennel, hanem egy kifejezett, megformált gondolat, amely a Legyenről szól/ - és Lukács nem véletlenül fordul a tiszta forma fogalmához, hadat üzenve minden tár-gy iságnak - és ennyiben a Legyenre épitő /azaz nem róla szóló/ művészet nem művészet, mint ahogyan "egy nem-tárgyi lény nem-lény, képtelen-lény /Unwessen - Marx/. A művészet, és általában az objektivélt érzékiség - márpedig az objektivá-ció elvonatkoztathatatlan az érzékiségtől, még a filozófia esetében is - minden Legyennek ellenáll, mivel az, mint pusztán szubjektivisztikus vágy, megformáihatatlan; • mi más a művészet lényege, mint a legtágabb értelemben vett ér-zékiség és intellektualitás egysége? Abban a pillanatban ugyanis, hogy a szubjektum objektivációt hoz létre, puszta

66

szubjektivitása objektiválódik - nemcsak annyiban, hogy a műalkotás létrehozatalának feltétele is az volt, hogy a szub-jektum és objektum egysége aktivan, dinamikusan létezzen /mert a passzív állapotszerüség - miként ilyen nem létezik, ugy nem is hoz létre semmit sem/, hanem annyiban is, hogy a szubjek-tum /azaz immár szubjektum-objektum/ ujabb objektiválódása magába a valóságba is mélyebben hatol be, mélyebben ismeri meg /azaz a művészet szubjektum-objektuma beépül az objektumba/, és ugyanakkor a létrejött műalkotás mint o.bjektiváció /azaz objektum és szubjektum ujabb egysége/ egyszersmind az emberi szubjektumnak is ujabb része lesz stb. 0 5

IX. Az "esztétikai utópizmus" gondolata vezette el Lukács-ot a következő megállapításhoz: "A mű azt jelenti, hogy van egy világ, van egy tökéletesen harmonikus, önmagában zárt, boldogító totalitás. Ez a világ egyfajta utópia, mely minden-ben megfelel sóvárgó, vágyakozó valóságunknak, a mű pedig va-lami konkrét,, individuális."86 Ez a tétel szorosan kapcsoló-dik Lukács eddig elemzett gondolataihoz, mindenekelőtt a zárt, logikailag egynemüsitett forma foga lomhoz. A "tiszta forma" gondolata, az empirikus világgal való radikális szembefordulás vágya vezette el ugyanis Lukácsot oda, hogy az esztétikai mű-ben zárt világot lásson, amely minden külső támasz nélkül képes megállni. A heidelbergi esztétika és művészetfilozófia legelején egyetértően hivatkozik Gottfried Semperre, Alois Riegl-re, Konrád Fiedlerre és Adolf Hildebrandra, azokra a gondolkodókra, akik éppen a műalkotás csak belülről való meg-szervezettségét hangoztatták, és kijelenti: "A művészet mint 'kifejezés' önmagában önállótlan, transzcendólódó esztétikát követel", majd igy folytatja: "az esztétika autonómiáját csak a műalkotás mindenfajta 'kifejezéstől' való határozott és éles elválasztása teszi lehetővé; hogy ahhoz, hogy megérthea-

-sük a mű létezését, egészen saját törvényszerűséget kell tu-87 '

lajdonitanunk neki." Az eddigiek alapján is világos azonban, hogy az esztétikai

szféra autonomitásának hangoztatása Lukácsot nem az objektum

67

szubjektum dialektikéjónak megértése felé vezette, hanem kanti-.őnus alapéllésót erősítette meg. /Természetesen egy pillanat-ig sem állítjuk, hogy ez a meg-nem-értés egyfajta szubjektív csökevény lett volna; az eddigiek alapján talán nem kell iga-zolnunk, hogy ebben a szubjektív mozzanatban objektív tendenci-ák lecsapódásáról ^s szó van./ Mivel ugyanis Lukács az eszté-tikumot nem a történelmi mozgásból magyarázta, hanem - hallga-tólagosan, és ezáltal - egy attól lényegében független, az em-berben adott esztétikai minőségre alapozta, ezért - a való-sággal való ellenséges érzülete következtében - az esztétikai műalkotást szükségszerűen egy zárt, mindentől független képződ-ménynek kellett tekintenie: "az esztétikai tételezés nem a végrehajtott tételezésre vonatkoztatható és vonatkoztatandó káosztól válik el, hanem abszolút semmivel áll szemben;... mindaz, ami nem tételeződött a műben, olyan végletesen nemlé-tezőként tételeződött, hogy minden transzpozició csak megha-misítja lényegét, okvetlenül viszonylagos semmivé, feladattá, káosszá változtatja... a mü elszigeteltsége minden léttel szemben olyan abszolút, annyira teljes kapcsolatnélküliség minden léttel, hogy szükségszerűen feltételezi a felé fordu-ló szubjektivitás önálló felemelkedését."88

A mü lezárt monád, ahonnan nincs kínt és ahova nem lehet belépni. Lukács a félreértés kategóriájóval támasztja ezt alá: az alkotó élménye müvé formálódva elveszíti elevenségét és a mü mór másról szól, mint aminek az alkotó szánta; ugyan-akkor viszont a befogadó is a maga számtalan meghatározottság-gal terhes személyisége révén mást ért meg a műből, mint ami-ről az szól. A félreértések ilyen láncolatában a mü végül is magányos, soha meg nem értett képződmény lesz, mindig idege-nül éllva szembe az emberek világéval. Ezt - a megjelenésében helyes - leírást, illetve a benne megfogalmazódó dilemmát azon-ban Lukécs nem tudja - és elméleti, valamint szubjektív alap-állása miatt nem is akarja feloldani vagy legalábbis a kü-lönböző pozíciók között közvetité8t találni: "A kész dráma szociológiailag sokkal kevésbé determinált. Az érzés, azáltal, hogy formát kapott, levélt arról az ágról, amelyen nőtt,

68

külön szakadt tőle és önmagában befejezett életet él, ha tel-jesen zárt és magóban tökéletes formóba van öntve. Olyan ön-álló életet, amelyet egyáltalán nem vagy alig érint mór annak

89 a főnak a sorsa, amelyen termett. " Ebből a Drámakönyvből vett idézetben - és itt még tompítva van jelen az a kantiénus hang, amely A heidelbergi esztétika második részét uralja -kiderül, hogy Lukács 6rzi egyfelől az élményvalóság szocio-lógiai-történelmi meghatározottságát, másfelől azonban a kész müvei, a formával ezt nem tudja kapcsolatba hozni. /A fiatal Lukács erénye ez: túlságosan következetes gondolkodó, semhogy a forma logikai kategóriáját és a valóság történe Imi fogalmát összepárosítsa. A következetesség természetesen csak Lukács alapállásának belső pozícióira vonatkozik, hiszen saját pre-misszáin tul - minden rendszerhez hasonlatosan - következet-lenségekbe csap át./ Ugyancsak A modern drámából idézzük a következőt: "A dráma legtipikusabb példája azon művészi stili-zálásnak, amelyről Símmel beszél, mely kitép minden szálat az eleven életből és egymással köti össze végeiket, hogy tel-jesen magában zárt, magában befejezett, semmi kivüle levővel 90 összefüggésben nem álló legyen."

A külvilággal, helyesebben a valóság többi szféréjával a mü Lukács szerint semmilyen kapcsolatban sem áll, de hangsúly-eltolódások ebben a véleményben is találhatók. A modern drá-mában Lukács elismerte egy objektíve megalapozható kulturé-nak és az abba integrálható műnek a lehetőségét; A lélek és a formákban a mü és az élet viszonya korántsem kizárólagos. A heidelbergi művészetfilozófiában is a mü az élményvalósóg-hoz kapcsolódott, ami a kantianizmus és az életfilozófia sa-játos egymésmellettiségét eredményezte. Csupán A heidelbergi észtétikában valósul meg a következetes kantianizmus, amely kantianizmus természetesen a kezdetektől színezte Lukács iró-91 aait, s amely végérvényesen sohasem tünt el munkáiból.

•A heidelbergi esztétikában a mü lesz az egyedüli autentikus közvetlenség és valóság, és amig a Művészetfilozófia részben a müvet genetikailag a mindennapi közlés homogenizálódásából és egynemüaitéaéből vezeti le, addig az Észtét ikában ez meg-

69

szűnik: "A 'valóság' - legyen akár a természetes beállított-ság környezete, a megismerés 'objektiv' valósága, vagy a me-tafizika 'igaz valósága' - az esztétikum tételezésével nem csupán 'zárójelbe kerül' /Husserl/, hanem radikálisan mint nem létező tételeződik... mindaz, ami - képletesen szólva - kivül esik a kereten, oly abszolút módon semmibe vétetik, hogy erre egyetlen más tételezési mód esetében sem találhatunk példát: a műalkotás és a valóság... teljes vonatkozásnélküliségbe ke-rül, az egyik legondolhatósága a másik felszámolását jelen-ti.' 9 2

Lukács - éppen kantianizmusa következtében - helyesen vet-te észre az esztétikum autonomitását, és figyelmeztetett min-denfajta tükrözésesztétika veszélyeire: "minden olyan esztéti-kai tételezés, amely nem a műben - és csak a műben - látja az esztétikai érvényesség egyedüli ősformáját, létező valamivé kell, hogy változtassa a." müvet, s ezáltal fel kell, hogy szá-molja az esztétikai szférát, mint autonóm érvényességi szfé-rát, mivel autonómiája éppen az értelemszerűvé vált tiszta élmény autonómiája, és a szféra szerkezetének minden olyan felfogása, amely nem az érvényes műben látja az igazi közép-pontot, szükségképpen veszélyezteti ezt az autonomiát, hete-

93 ronómmá teszi az élményt." Másfelől azonban - és itt is kantianizmusa az ok mivel az esztétikum létét nem a törté-nelemből magyarázta, ezért egyfajta misztikus bázishoz kellett folyamodnia. Az esztétikumot logikailag próbálta levezetni, és ezért az esztétikumot illetően a történelmi praxis helyett a racionalitás és irracionalitás jelen esetben perdöntő alter-natívájával kellett szembenéznie. A racionalista művészetfi-lozófia lehetőségét latolgatva igy irt egy levélben: "ami-kor egységesit /ti. a racionalista filozófia F.F. L./ és meg-rajzolja a világképet, elfelejti /amit minden tudomány és minden igazi művészet nem felejtenek el soha/, hogy ő egy, már egységesített, már heterogenitásétól megfosztott, már consonantiákra és dissonantiákra redukált világot egységesit. A racionalisztiku8 filozófia tehát öntudatlan /s ezért zava-rosan stilizáló/ művészet... A racionalista filozófiában, ha

70

következtesen végiggondoljuk, felesleges a művészet. Mert a Lét, amit ő megcsinál, ami szerinte az igazi Lét, már művészet. A művészet igy egy ostoba tautológia, egy gyenge mása a való-ságban létezőnek... Igy ők tragikomikusán nem juthatnak célba, mert mér célnál vannak, körben futnak, és a saját hátukat

94 akarják elérni." Egy másik helyen pedig az irracionalista filozófia "szubjektiv" létjogosultságét igy fogalmazza meg: "A filozófia legtöbb irracionalitás-mozgalmát az a - dolog lényegétől alig, a rendszeralkotás gyakorlatában azonban na-gyon is érthető - félelem alapozza meg, hogy a nem-teoreti-kus szférák /az etika, az esztétika, a vallás/ filozófiai ke-zelése szükségképpen egyet jelent ezek teoretizálásával. És ténylegesen nagyon kézenfekvő annak a gyanúja, hogy ha 'mate-riális' lényegiségűknek akár a legcsekélyebb nyoma is levezet-hető bérmilyen módon a tiszta teoretikus szféra ősfaktumából, akkor a tételezettség ilyen módja következtében az a teoreti-kus, nem-érzéki szféra szövetébe azt meghamisitó teoretikus szerkezeti elemeknek kell becsuszniuk. Még Kant etikájában és esztétikájában is ilyen eset áll fenn, jóllehet ezek a tiszta szféra-kidolgozás eddigi legmagasabb szintjét képvise-lik."95

Az esztétika fenomenológiai megközelitését illetően sok szempontból használható Lukács nézete a raciona1 izmus-irracio-nalizmu8 válaszutról. Ontológiailag azonban alkalmatlan az elemzésre, mert a racionalizmus-irracionalizmus ellentét a tör-ténelmi praxisban elveszti kizárólagos jellegét, és relativ, akár egyenrangú és egymást nem cáfoló, hanem kiegészítő párhu-zamosságnak tekinthető. A szubjektum állásfoglaláséról és vá-lasztásáról van ugyanis szó, amely választás a történelmi gya-korlat szemszögéből elveszti önkényes, szubjektiv jellegét, és akár sorsszerűnek is tűnhet.96 Nem ontológiai, hanem pusz-tán ismeretelméleti kategória, amely igy nem magyarázza meg az

"esztétikum létét, hanem csak megjelenési módját. Amikor Lukács az esztétikumot kantiánus módon zárt monádnak tekintette, ak-kor az esztétikum lényegét veszítette el szem elől - s a tör-ténelem, illetve az élet által való meghatározottságtól /és

71

a tükrözés esztétikától/ félve, a mosdóvízzel együtt a gyere-ket is kiöntötte. Az esztétikai mü immanenciája és őntörvény-szerüsége ugyanis abban rejlik, hogy a mü egyszerre van közel éz élményvalósóghoz, illetve távol attól. Csakis az tekinthető öntörvényűnek, ami nem átmenet /pl. a vallás, filozófia stb. felé/, azaz ami önmagéban is megáll. Egy szférán belül az ön-törvényűség az objektum és szubjektum dialektikájának sajátos érvényesülését jelenti, s mivel az objektum és szubjektum dia-lektikája eleve az elsajátítással azonos, azaz ő maga a tör-ténelmi praxis, ezért kizárólagosan a történelmi gyakorlatban van értelme annak, hogy egy rendszer öntörvényüségéről beszél-jünk. A gyakorlat végtelensége, lezárhatatlansága azonban ele-ve feltételezi azt, hogy ez az öntörvényűség minden pillanat-ban egyszersmind nyitott is legyen, ami pl. az esztétikum vo-natkozásában azt is jelenti, hogy bár az esztétika öntörvényű, mégis rendelkezik egyfajta nyitottsággal a vallás, filozófia stb. felé. /A művészet ontológiai megalapozására tett kísér-leteiben Hegel, Schelling vagy a romantikusok szükségszerűen nyitottak utat más szférák felé is - miként mint emiitettük korábban, Lukács esztétikai nézetei is végső soron elszakit-hatatlanok az etikaiaktól, és, mint megpróbáljuk kimutatni, etika és esztétika között nem egy átmenetet nyitva hagyott./ A Lukács által felvetett probléma a művészet öntőrvényüségére vonatkozóan tehát csakis azzal a paradoxonnal oldható fel /de nem meg/, hogy a művészet őntörvényüsége a nyitottságéban rejlik, nyitottsága pedig öntörvényüségében. A szubjektum-ob-jektum elsajátítási folyamatban a művészet is praxis, azaz nem zárt monód /mert akkor puszta objektum lenne, idegenül állva szembe a szubjektummal/, de nem is ábrázolás, leképezés, tükrözés vagy teremtés /mert akkor a puszta szubjektum aktusa lenne - és a zsdanovi esztétika vagy egy irracionalista terem-tésesztétika között lényegileg nincsen alapvető különbség/. Ezt a sajátosságot talán Goethe fogalmazta meg a legszebben: "A világot a művészet éltal lehet a legbiztosabban elkerülni, és a művészet által lehet vele a legbiztosabban is összekap— csolódni."97

72

Ismételten utalnunk kell rá, hogy a fiatal Lukács kantia-nizmusának szémos pozitiv hatása volt - már eleve a művészet öntörvényüsége problémájának a felvetésével is. A szézadele-ji Magyarországon ez egyfelől védekezést jelentett, elzárkó-zást a velejéig romlottnak tekintett valóságtól, másfelől a-zonban a századforduló európai szellemi közéletében is szere-pe volt. A művészeti és elméleti gyakorlatban egyaránt megnőtt a művészet sajátszerűségének a kutatása. /Gondoljunk Worringer Abstraktion und Einfühlung, 1908. vagy Kandinszkij Über das Geistige in der Kunst, 1911. c. úttörő jelentőségű munkáira. z 9 8

Ez egyszersmind ahhoz is hozzájárult, hogy a művészet határo-zottabban vegye ki réazét a társadalmi gyakorlatból. /Számos közvetítéssel ugyan, de Lukács ifjúkori kantianizmusa igy többek kőzött az avantgarde kialakulását is anticipálta./ Lukács esztétikai gondolatai ugyanakkor az általános polgári elidegenedésre is reagáltak. A kantiénus esztétika a valóság teljes tagadásával az objektum és szubjektum dialektikáját veszti szem elől. A merev kategóriákban gondolkodó azemlélet azonban ezáltal az objektum-szubjektum állandóan ellentétek-ben, meghasonulásokban megjelenő viszonyát képtelen az elide-genedéstől megkülönböztetni, és végsősoron minden meghason-lottságot, ellentmondást elidegenedésnek, azaz kiküszöbölendő-nek lát. Az esztétikának a "valóságtól' való elválasztása tu-lajd ónképpen a tárgyiságtól való elvólasztóst jelenti, szaz Lukács alapállására a puszta szubjektivitás kizárólagosságé-nak, végtelenségének és egyedüli jogosságónak hangoztatása a jellemző. Az a magatartás viszont, amely semmilyen eltár-gyiasulást sem hajlandó elismerni, és eltűrni, egyetlen egy esetben rendelkezik igazsággal: ha ez a magatartás a vala-mire való irányultsággal, a vágyakozássá 1 azonos. Tegyük hoz-zá: a meghatározatlanságra való vágyakozással. Mert csak a végy /szerelem, szenvedés, szenvedély stb./ esetében igaz az objektive is, hogy a tárgyiasulás számára az elidegenedéssel szonos. A tárgyiasulás ebben az esetben éppen a megfogalmaz-hatóaógot, eleaezhetőséget, formába öntés lehetőségét jelen-ti, amely a vágyat szükségszerűen meg is öli, vagy legalábbis

73

megfosztja szenvedélyességétői. Lukács számára fiatalkorában a vágy volt a legdöntőbb élmény: az adott valóság transzcen-dálásának /és nem megszüntetve-megőrzésének/ a vágya, és esz-tétikai, etikai stb. nézetei minden esetben közvetve vagy köz-vetlenül ehhez a vágyhoz kapcsolódtak. A valóság teljes taga-dása és elutasítása szükségszerűen terjed ki a teljes tárgyi valóságra - azaz mindenre, ami bármilyen objektivitésssal ren-delkezik -, éppen azért, mert a tárgyiságba "leszállva" a vágy, az irányultság ugy érzi, hogy statikussá vélt, azaz ön-magától elidegenedett.

Mindez persze a szubjektum szemszögéből tekintve van igy. Mert ontológiailag már eleve a vágynak a léte is egyfajta tárgyiasság, objektiváció, hiszen léttel rendelkezik, és en-nek következtében a tárgyiasulás nem jelent feltétlenül meg-merevedést a praxis viszonylatában - ez csakis a szubjektum vonatkozásában következik be. Néha a fiatal Lukács is hangot adott annak, hogy az ontológiailag egyedül reveláns objektum--szubjektum viszony a puszta szubjektum vágyait, elképzelé-seit, nézeteit stb. az egyedi szubjektumon tuli valóságban átformálja, és eredeti szubjektivizmusát mássá alakítja. A Sterne-beszélgetésben az egyik szereplő igy szól vitapartne-réhez: "Azt hiszem, ön érti félre Goethét... ő nem fog egyi-künknek sem igazat adhatni, csak érveket, és különben is, ugy érzem, neki mindegy is volna, hogy kinek van igaza. Mind-egy, hogy egyáltalán kinek van igaz. - Igaza van! Nincsen iga-zai Milyen kicsinyes, milyen kellemetlen kérdés! És milyen kevéssé érinti azokat a pontokat, amikről szó van! Az életet! A gazdagodást!" Ezek után pedig igy folytatja: "Ha feloldhatat-lan ellentmondást érzünk valahol, a magunk határaihoz érkeztünk el; magunkról beszélünk, ha ezt megállapítjuk, nem a dolgok-

• 99 ról. " A gazdagodás kategóriájára gondolt Lukács egyik Pop-per Leóhoz irt levelében is: "ami benne van az életben, az jó - és a fájdalom éppen olyan fontos, mint az öröm."l0° A gazdagodás ilyenfajta felfogása alapot ad arra, hogy a jó--rossz, igaz-hamis, pozitív-negatív, haladás-visszavonulás kategóriái ne csupán a szubjektum megítélései legyenek, ha-

74

nem objektiv jogosultsággal is rendelkezzenek. Ontológiailag tekintve ugyanis a negativitás szerepe a történelemben elvá-laszthatatlan a gazdagodástól, hiszen minden egyes társadal-mi tettben és történésben a szubjektum és objektum kölcsönha-tásáról, azaz kölcsönös gazdagodáséról van szó. Hegelnek a történelmi rosszról felállitott gondolatait viszi tovább Marx a következő véleményében: "Az egyetemesen fejlett egyének, akik-nek társadalmi viszonyai saját, közösségi vonatkozásaikként egyben alá vannak vetve a saját közösségi ellenőrzésüknek, nem a természet, hanem a történelem termékei. A képességek fej-lődésének ez a foka és egyetemessége, amelyen ez az egyéniség lehetővé vélik, éppen a csereértékek bázisén való termelést előfeltételezi, amely azonban az egyén önmagétól és másoktól való elidegenülésének általánosságával először termeli meg vo-natkozásainak és képességeinek általánosságát és mindenolda-luségét is. A fejlődés korábbi fokain az egyes egyén teljeseb-ben jelenik meg, éppen mert vonatkozásainak teljességeit még nem munkálta ki és.nem állította szembe magával mint tőle független társadalmi hatalmakat és viszonyokat. Amennyire ne-vetséges visszasóvérogni ezt az eredeti teljességet, annyira nevetséges az a hit, hogy meg kell állnunk ennél a teljes ki-ürültségnél. A polgári nézet soha nem jutott tul az ezzel a romantikus nézettel való ellentéten, és ezért ez a nézet mint jogosult ellentét kisérni fogja megboldogulásáig.

Lukácsnak a saját rendszeréhez való ragaszkodása - a már emiitett okok következtében - megakadályozta abban, hogy meg-haladja önnön szubjektivizmusét. A vágyakozás jelentette szá-méra az egyetlen valóságot, és mivel látta a valóság többi szférájának "kikerülhetetlenségét", ezért alapvető problémája éppen az volt, hogy az egyedüli jogos vágy, a szubjektiv alap-állás miként egyeztethető össze az objektiv valósággal. /Ob-jektivitás és szubjektivitás ilyen szembeóllitása természetesen -csak a fiatal Lukács kategóriáinak szellemében tehető meg./ Az esztétikum kantiánus megközelítése, a mü abszolút lezártságé-nak gondolata jelentette a szubjektum-objektum viszony meg-oldását és feloldásét száméra, de ez elsősorban A heidelbergi

75

esztétikában kapott központi helyet, aholis a kiindulópont-ot éppen az egyén teljes magáramaradottsága és ugyanakkor meg-közelíthetetlensége képezte: "Ez az élményvalóság emberének mély nyomorúsága és felszámolhatatlan magányossága; minden kifejezésbeli 'általánossághoz' való közeledés eleve lehetet-lenné teszi a közlést, és az, ami csakugyan sajátos, a kife. jezés ténye által a megnyilatkozó személytől, annak akaratá-tól és lényegétől független, elválasztott formát nyer, amely sajátos dialektikával, független hatástényezőkkel és ráadásul

102 áthatolhatatlan immanenciával rendelkezik. " Korábban, A lélek és a formák megirásának idején, kiváltképpen a Novalis, Storm és Kierkegaard esszében, valamint a Popper l_eó halálára irt 1911-es nekrológban az élet /etika/ és esztétika, egyén és külvilág összefüggése adja meg az alaphangot. A "döntés kötelessége", és a "végigmenés kötelessége" /Kierkegaard-esszé/ kategóriái ugyanugy erre vonatkoznak, mint a Storm-esszé for-dulatai /az életvitel vieszafonósa, az élet összes csillámai-ról való lemondás, aszkézis/, és ha Kierkegaardnak "tragédi-ája, hogy élni akcrta azt, amit élni nem lehet", ugy ez nem cáfolja azt az alapvető fiatalkori nézetet, hogy élet és mü, egyéni életvitel és a külvilág összetartozik. A lélek és a formák esszéi élettechnikailag fontos esszék, azaz - a vála-szoktól függetlenül - az egyéni életvitel lehetőségei izgat-ták Lukácsot. /1910-11-es kéziratos naplójából az is kiderül, hogy az esszékötet minden esszéje életrajzi vonatkozással terhes, azaz hogy az esszéiró, esztétikus Lukács saját élet-technikai problémáit akarta a művészet ürügyén megfogalmazni és formába önteni./ Ebből a szempontból a Novalis-esszé a leg-fontosabb számunkra. Novalis ugyanis képes volt arra, ami Lu-kácsnak volt a vágya: "egy olyan világot megalkotni... ahol a nagy ember, annak költője, otthonra találna", "ahol minden, egyszer már létrejött érték most már elveszithetetlen birto-kunk lenne, hogy a továbbfejlődés ne legyen többé véletlenek-

10"?

nek alávetve" - majd igy folytatja: "Novalis élete és köl-tészete... elválaszthatatlanul egy, és a maga egységében szimbóluma az egész romantikónak; ugy látszik, mintha az ő 76

az életbe kitett fe ott eltévedt költészetüket megváltotta volna, ismét valódi tiazta költészetté tette volna ez az élet." 1 0 4

Etika és esztétika összefüggése: ez A lélek és a formák alapdilemmója, és cak a Novalia-esszé tudott pozitiv választ adni. Lukéca vágya egy általánosan, a közösségben megalapo-zott etika volt /bér ez a közösség - akór az antikvitásról, akár a középkorról volt szó - mindig metaforikus, és nem történelemfilozófiai jelentéssel rendelkezett/, és ez az etika átfogta volna az élet minden szféráját és objektiváció-jét. A modern dráma fejlődésének történetében a drámai meg-formálás kapcsán igy veti fel a kérdést: "amíg a tragédia e-tikailag sem befelé, sem kifelé nem vált problematikussá, ad-dig igen természetes volt az elrendezésnek csak esztétikai volta. Bizonyos kezdetből úgyis csak bizonyoa vég következ-hetik, hogyha az etikai elrendezés kezdettől fogva adott, iró és közönsége szóméra közös előfeltétellel. Mihelyt az etika nem adott mér, a drámán belül - tehát eaztétikailag - kell megteremteni az etikai kapcsolatot; viszont az etikát a meg-okolás centurmába tehát a művészi kompozíció alapkőveként

105 kell elhelyezni." Hasonlóképpen a modern dróma kapcsán fejti ki, hogy az uj drámákban egy uj mozgató erő jelentke-zett: az iró szubjektív értékelése, mivel a vilégban egyide-jűleg különböző etikék léteznek: 'Ezáltal ingadozó lesz az ilyen dróma adta világkép, az empirikus és a végső okok felé vivő megokolésok nem futnak egy centrum felé." 1 0 6

Itt is szembe kell. nézni azonban azzal a problémával, amely lukáce minden gondolatánál előbukkan: a kategóriák lo-gikai meghatározottságával, amely a történetiségnek ellenáll. Mert bár Lukács a legszemélyesebb problémáit vetette papírra, gondolatai ellenkező irányba tartottak. Ez azonban nem vélet-len, hiszen ha a vágy szubjektivizmusa igazgat mindent, akkor

'szükségszerűen szubjektivisztikussá kell válnia a feleleteknek is. A logikai megoldások semmilyen megoldást nem kínálnak az egyéni, konkrét problémák számára, hanem a megoldást a jö-vőbe vetitik, egyfajta vallás forméjéban. Amikor Lukács a

77

Novalis-esszében hangot adott annak a vágynak, hogy remélhe-tőleg eljön az a világ, amelyben semmi sem lesz többé a vé-letlennek alávetve, vagy amikor a Kassner-esszében a követke-zőt irja: "A véletlenektől a szükségszerűségig, ez minden problematikus ember utja, oda elérkezni, ahol minden szük-ségszerűvé válik, mert minden az ember lényegét fejezi ki" 1 0 7

- akkor a véletlen és szükségszerűség kategóriáival irja le a világot, amely kategóriák azonban a jelen esetben egyértel-műen logikai kategóriák. A valóságot ugyanis nem lehet ezek-kel a kategóriákkal megfelelően leirni, mégkevésbé a szembe-állításukkal /kérdéses, hogy az un. 'objektiv" valóság "mint olyan" leirható-e egyáltalán, vagy hogy van-e erre szükség/. A véletlen és szükségszerű kölcsönős egymásbacsapása ugyan-is csupán az egyéni tudat számára megjelenő kísérőjelensége az objektum és szubjektum dialektikájának - helyesebben az objektum és szubjektum dialektikája a pusztán egyéni, szub-jektiv tudat számára ezekben a végső soron merev kategóriák-ban válik tapasztalhatóvá, érzékelhetővé, felfoghatóvá. Azon-ban miként a jelen nem nevezhető a puszta véletlenszerűség világának /de a teljes szükségszerűségének sem/, ugy az a jövő se i képzelhető el, amelyben minden szükségszerűvé válik - bármilyen jogosult is legyen az erre vonatkozó vágy. Tár-sa dalom^ntodó^ijailSH ezekkel a kategóriákkal nem jellemezhe-tő a történelem.

Érdekes adalék ebből a szempontból Lukács állásfoglalá-sa a proletariátussal kapcsolatban. 1918-ban a Taktika és etika c. tanulmányában a következőképpen ir: "A marxi osztály-harc elmélet /ebből a szempontból teljesen a hegeli fogalom-alkotást követve/ a transzcendens célkitűzést immanenssé vál-toztatja; a proletariátus osztályküzdelme egyszerre maga a célkitűzés és annak megvalósulása."108 Nem lehet nem felfi-gyelni arra, hogy ez a jellemzés teljesen Lukács esztétikai elemzéseinek vonalán halad. Amikor ugyanis Lukács A heidel-bergi esztétika megírásának idejére belátta, hogy az egyéni életvitel és a külvilág, az élet és a forma, a szubjektum és az objektum viszonya megoldhatatlannak tűnik, akkor a meg-

78

oldást az esztétikum szinterére vitte ét: az esztétikum je-lenti Lukács szánára azt az egyedüli lehetőséget /és ez mér közeledés a schellingi azonosságfilozófia, illetve Hegel fe-lé/, ahol az érték elválaszthatatlan az értékmegvalósulóstól, és ahol a szubjektum-sbjektum azonossága megvalósul. A Takti-ka és etikában Lukócs az esztétikum őltal betöltött szerepet a proletariátusnak adományozta - de éppen az, hogy ezt logi-kailag törésmentesen megtehette, azt bizonyítja, hogy a művé-szet és a proletariátus esetében nem a szférák belső szerke-zetéből és ontológiai meghatározottságéból indult ki, hanem mindkettőt bizonyos kategóriákból ^vezette, azaz mindkét e-setben ürügyként _is felhasználta őket a szubjektív vágyak szubjektív, vagyis nem történelmi, hanem logikai megoldásához. Aligha tűnhet frivolitásnak, ha Lukács értelmezésében vett proletariátust az életmüvészet megvalósulásának tekinthetjük.

Természetesen az élet és a mü, a szubjektum és objektum viszonyának ilyen megoldása nem tekinthető feloldásnak. Mert miként A lélek és a formák esszéi a legtöbb esetben a rezig-nációnak és fájdalomnak adnak hangot, ugy A heidelbergi esz-tétika meoldása is viszonylagos: Lukács látja jól, hogy a megoldás csak az ember ellenében mehet végbe itt is. A lel-ki szegénységről cimü írásában igy beszél: "csupán azért va-gyunk emberek, mert csak müveket tudunk alkotni, mert csak boldog szigeteket bírunk varázsolni, a boldogtalan meg-nem--nyughatés és az élet piszkos árja közepébe. Hs a művészet formálhatná az életet, ha a jóság tetté válhatnék - akkor

109 istenek volnánk. Néhány lappal később pedig Kőmives Kelemenné példázatét a kővetkezőképpen használja fel: "Ki jarhatna utána az okoknak, hogy miért éppen 0? Megszámlálha-tatlan külső ok van és lelki indíték. Mégis mindaddig, amíg a fizikai vagy pszichiksi világ szempontjából nézzük, brutá-lis és oktalan véletlen... Mindennek mégis volt értelme -nem Kőmives Kelemen szóméra, hanem müvüknek száméra. A mü az életből nőtt ki, azonban ki is nőtt belőle; emberi anyag-ból készült, de embertelen, sőt emberellenes. * 1 1 0 Az élet és a mü ilyen teljes szétválása az eredménye annak, hogy Lu-

79

kács az esztétikumban találta meg a kizárólagos és egyedüli megoldást. S ha élettechnikai-gyakorlati problémákra keresett választ, ugy a kapott válasz már nem élettechnikai megoldást kínált, hanem logikai-esztétikai, emberellenes konstrukciót. A konkrét szenvedélyeket megoldó és feloldó válasz az ismeret-len jövőbe tolódott, és mivel Lukécs az általa akkor olyany-nyira csodált német romantikusokkal ellentétben a szenvedélye-ket nem volt képes normális létállapotnak tekinteni, hanem mint valami leküzdendőt szemlélte /és élte át/ őket, ezért a leküzdés hiányában a reménytelenség és egzisztencialista szo-rongás valamint az egyén problémáival kezdeni mit sem tudó messianisztikus várakozás között vergődött. /Ez a kettősség soha nem szűnt meg; csupán az alternativa első felét radiká-lisan nem-létezőnek és bornirt állapotnak tekintette idős korában, tehát komolyan nem volt hajlandó vele foglalkozni - ám emiatt az alternativa másik fele hangsúlyait illetően megmaradt messianisztikus várakozásnak, amely konkrét, külö-nösen esztétikai kérdésekben használhatatlan lett. Fiatalkori esztétikai érzékenységének egyik oka éppen az alternativa első felének komolyanvétele volt./

X. A fiatal Lukács egzisztencializmusa /Lucien Goldmann A lélek és a formákat nevezi az első egzisztencialista műnek,/ az eddig vázolt gondolatainak szerves tartozéka. Mivel ugyan-is az életet nem társadalmi praxisnak és folyamatnak tekin-tette, hanem megmerevedett képződménynek és az ezekkel szem-benálló, elszigetelt szubjektumok halmazának, a társadalmi szubjektum és objektum viszonyát nem elsajátítási folyamat-nak, hanem az embert "kizsákmányoló" állapotnak /és nem fo-lyamatnak/ látta. A Drémakönyv központi problémáját alkotja ez a gondolat, é8 egyúttal az egész modern életre is vonat-koztatja: "mennyire tevője itt az ember a tettének és mennyi-ben az övé s meddig az a tett, amelyben egész lénye megnyil-vánul, ami által igazán eljut önmagához? Mennyiben van az emberben egészen belül a centruma?"*** Az elidegenedés helyes megfogalmazása azonban Lukácsnál parttalanná válik: a prob-

80

lémét az emberi létre mint olyanra terjeszti ki, A probléma persze jogos, és minden történelmi pillanatban az volt; Lu-kács azonban azt véti el szem elöl, hogy bár az egyén való-ban elveszti tettének következményeit szem elől, és annak térsadalmi kihatósaival mór nincsen tisztában, de a szubjek-tív akarat azáltal korántsem semmisül meg. Messianisztikus türelmetlenség és egyéni kétségbeesettség ötvöződik itt egy-be: Lukács azonnali visszacsatolásokra várva látja be annak lehetetlenségét, hogy az egyén teljes egészében tudatos és tisztánlátó alakitója legyen saját sorsának és általában a sorsnak. A már többször emiitett probléma vetődik fel itt újra: Lukács a szubjektumot és a szubjektivitást csakis az egyea ember járulékénak képzeli el, és a társadalmi szubjek-tumot puszta tárgynak, szubjektum nélküli objektumnak tekin-ti, amely falként áll az egyén előtt. A szubjektum nélküli objektum és az objektum nélküli szubjektum hamis kettőssége és s z e m b e ó l l i t á 8 a miatt látja Lukács az egész történelmet a szubjektiv akarat kalandjának /s az akarat szó az ő szótárá-ban nyugodtan helyettesíthető az önkény szóval/: "A dráma az akarat költészete, mert csak akaratában és akarata szülte cse-lekedeteiben nyilvánulhat meg közvetlen energiával az ember

112 egész lénye. " Kérdéses azonban, hogy valóban csak az aka-rat fejezi-e ki az embert? Ez az óllitás ugyanis hallgatóla-gosan azt is feltételezi, hogy a szubjektivitás és a szubjek-tum az akarattal azonos - ám ez nemhogy a társadalmi szubjek-tumra nem érvényes, de az egyént illetően sem szükségszerű. A szubjektum és objektum dialektikája ugyanis eleve egyfaj-ta "passzivitást" is feltételez, 'kontemplációt", a "sors" elviselését, amely a mindennapi élet legapróbb tényeiben is már jelentkezik. Aksrni csakis valamit lehet, és a 'valami léte" máris olyan szituációt teremt, amely a fiatal Lukács szótáréban a tárgyiassággal, azaz a kiszolgáltatottsággal 'jellemezhető. Az élet folyamata nem csak a szubjektív akarat folyamata, miként nem is a puszta kiszolgáltatottságé, hanem a kettő azonossága és mégis állandóan megmutatkozó ellentéte. Ez az állapot nem tragikus, de nem is felemelő; nem ad okot

81

a pesszimizmusra, de egyfajta mindent megmagyarázó és ezáltal slsimitó világtörténelmi optimizmusra sem. Lukácsnak az eti-kára, mint legalapvetőbb társadalomontológiai kategóriára fektetett hangsúlya éppen ezt a sajátos dialektikát szünteti meg, és a szubjektiv akarat /önkény/ kizárólagosságának han-goztatása vezette el fiatalkorában a parttalan pesszimizmus felé, miként öregkorában, a "dolgok démonától elragadva" a parttalan optimizmus felé.

Ha ugyanis logikailag /mert másként nem lehetséges/ az egyént állitjuk szembe /és ellentétbe/ a sorssal, akkor min-den különösebb elemzés nélkül nyilvánvalóvá válik az egyén veresége. /Ugyanakkor továbbra sem szabad megfeledkezni arról, hogy a fiatal Lukács reménytelen egyéni helyzete vezette őt ebbe a gondolatirányba, azaz az egyéni sors reménytelenségébe vetett "hite" nem teoretikus konstrukció eredménye, hanem konkrét élettechnikai problémák filozófiai megjelenése./ Az áthatolhatatlanként megmutatkozó sorssal szemben ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy az egyéni akaratnak meg kell törnie /azaz el kell tűnnie/ egy ponton. A modern drámában Lukács ezt igy fogalmazta meg: "Küzdelem a lehető leghatalmasabb ellenféllel, a szükségszerűségekkel a maga legmagasabb for-májában és ebben a küzdelemben,., az embernek mindig el kell buknia. A dráma anyagi követelményeinek következetes végig-gondolása a tragédiához kell, hogy v e z e s s e n . A tragédiá-hoz és a halálhoz való vonzódás az 1918-ig terjedő korszakot végigköveti, és Ízlésére is rányomta bélyegét. Dohn Fordot, a Oakab-kori drámaírót a "hősi passzivitás" miatt érzi magához rokonnak, Hauptmannról irva a misztika felé menő Michael Kramert és A szegény Henriket többre értékeli a Takácsoknál, ezért vonzódik Hebbel pántrag izmusához stb. Drámakönyvében, amely tulajdonképpen szintén élettechnikai problémákra irott reakciónak is.tekinthető, mindvégig hangot kap a dezilluzió— hoz, azaz az életen kívüliséghez való vonzalom. A tragédia lényege, irja "az, hogy elpusztulásában kap kifejezést egy élet, hogy az elpusztulás a tipikus élet, hogy az élet maxi-muma csak a halálban érhető el... Amikor az életben kicsinye-

82

sen, csunyén vsgy esetleg rettentő fájdalmak és kegyetlensé-gek kőzött pusztulnak a legfőbb életértékek, akkor öröaérzet-nek kell származnia abból., ha a nagyszerű haléi van ábrázol-va." 1 1 4 A heideggeri Sein zum Tode, a halál jegyében való lét anticipálódik itt. Giuseppe Bedeschi, Lukács olasz kutatója joggal irja: "a fiatal Lukács a tragikai formában az élet egyetlen autentikus formáját látja... Ahhoz, hogy az élet autentikus legyen, ilyen módon az életet ugy kell felfogni, mint saját negéciójának létezési módját, és a halál jegyében kell élni. " 1 1 5

Lukács egzisztencializmusénak buktatója a formalizmus, és ezzel együtt a meghatározatlanság, amely végsősoron a törté-nelmi konkretizációtól kénytelen elszakadni. A pu8zta etikai szabadság és autonomitás hirdetése tipikusan kanti kérdésfel-tevés: következetesen végiggondolva a teljes negációhoz, a semmihez vezet el. Mivel ugyanis bármilyen tételezés egyfaj-ta objektivációt eredményez, amelynek léte viszont a tételező szubjektumot fenyegeti és veszélyezteti, ezért a szubjektum végső soron minden pozitivitásról és objektivócióról kényte-len lemondani önnön szabadságának és autonomitásénak érdeké-ben. A belső, végtelen szabadság vágya és a történelmi praxis léte azonban óhatatlanul is konfliktust eredményez, miként ezt Lukács maga is megfogalmazza: "A tragédia a puszta léte-zésből következik, az individuócióból, abból, hogy az egyes ember megmozdulási képessége szabad ugyan... de azért mégis része marad az egésznek. e 1 6 Az egyén rabsága tehát jóval na-gyobb, mint pl. Hegelnél: az egyén ugyanis látszólag szabad, de szabadságénak puszta bensősége és negativitása megakadá-lyozza abban, hogy teremtője legyen önnön világénak. A vilá-got csak elszenvedni lehet igy, ahogyan ezt Hebbel ki is mondja egy Lukács száméra kedvelt és gyakran idézett helyen: 'a sorssal szemben minden cselekvés szenvedéssé vélik és vi-

"szont minden szenvedés tkp. semmi egyéb, mint befelé fordult cselekvés.'117 A szenvedés azonban ilyen összefüggésben korént-sem nevezhető "az ember önélvezetének", ahogyan azt Marx mond-ja, ugyanis az "önélvezet" egyszersmind objektiváció és meg-

83

valósulás is: a szubjektum beépülése a külső objektumba, és egyszersmind annak meghódítása. Lukócs számára a szenvedés elszenvedést jelent, azaz puszta negációt, értelmetlen álla-potot. A szenvedés és cselekvés ellentétével kapcsolatban MPX Horkheimer a következőképpen irt /Karl R. Popper tételével vitázva, amely szerint "Intézmények nem cselekszenek, csakis

118 a bennük vagy érettük létező egyének." / "A passzivitás és aktivitás ellentéte, ami az ismeretelméletben érzékiség és értelem kettősségeként jelenik meg, nem ugyanolyan mértékben érvényes a társadalomra, mint az egyénre. Ahol az egyén pasz-szivnak és függőnek tapasztalja magát, ott a társadalom - bár egyénekből áll - még akkor is tevékeny szubjektum, ha tudat-talan, és annyiban nem igazi szubjektum. Az ember és a társa-dalom létezésének ez a különbsége annak a szakadásnak a ki-fejeződése, amely eddig jellemezte a társadalmi élet tőrté-1 1Q neti formáit. "A *

A puszta egyént és a sorsot helyezve szembe egymással, Lukács kénytelen volt az etika mindenhatóságába vetett vallá-sos hithez folyamodni. /Ez forditva is igaz: azetizálás végső soron mindig az egyént éllitja szembe a történelmi szituáció-val, nem pedig annak helyét keresi ebben; ebben az esetben azonban az egyén kénytelen bizonyos, végsősoron önkényes eti-kai kategóriákhoz viszonyulni, noha valójában ezek a konkrét gyakorlatban gyakorolva teremtődnek meg./ A magáramaradott egyén azonban szükségszerűen csakis a megnevezhetetlenséggel állhat ellentétben, és az etikai "pillanata" mindenesetben a "semmi" felismerése. A heidelbergi esztétikában Lukács ezt igy fogalmazza meg: "mivel a tételezés megszünteti, inegzisz-tenciává változtatja át a számára jelentéktelen valóságot, szükségképpen létre kell jönnie annak a 'pillanatnak', amikor a szféra tételező szubjektuma szembekerül a káosszal, és -végrehajtva a tételezést - megszünteti, minden köztes törté-- ^ "I On

neti farmét átugorva, formává emeli a káoszt." Lukács itt az egyént állítja szembe a káosszal, ahelyett, hogy a társa-dalmi szubjektumot eredeztetné a káoszból, s a szembeállás formalizmusa /hiszen amivel az egyén szembeáll, azzal egy-

84

azersmind idegenként, ezt érintetlenül hagyva éli szembe/ feltételezi az etika formalizmusét, amely etika ebben az össze-függésben pusztán egyéni gesztussá válik. Az előbbi idézetet Lukács igy folytatja: "Minden igazi etikai tételezés, minden valódi etikai komolyságu döntés szembeállítja a szubjektumot

1 ? 1 ezzel az - etika 'előtti' - káosszal." Majd feltételezé-sünket igazolva egyértelműen igy fogalmaz: "Hert az etikai tételezés átnyúl a természetes ember valamennyi objektiváci-ós formáján és szubjektív ősszpontosulásán., és megsemmisíti őket... a döntés szabad akarata a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy ugy kell cselekedni, mintha ez volna az első és az utolsó cselekedet a világegyetemben, mintha nem létez-nének olyan okok, melyek ahhoz a helyzethez vezettek, amely-ben a döntés megtörténik, mintha a cselekvésnek közvetlenül az utolsó ítélet előtt kellene végbemennie, ahol az idő meg-szűnt, és a tettnek csak olyan következményei lehetnek, ame-lyek tiszta etikai szándékában ontologikusan vele együtt té-teleződnek. " 1 2 2

A halál jegyében folytatott életnek tul kell lépnie min-den evilági kategórián, hiszen lényege a pusztulás és a pusz-títás következetességében rejlik. Lukács száméra - és itt kénytelenek leszünk életrajzi kitérőket tenni - két ut kínál-kozott a valóság etikai tulhaladáaára. A két ut két életvi-telt jelentett, és élettechnikailag is eltérő volt. Az első a valóság teljes semmibevételét jelentette, a létező teljes elutasítását és egyfajta rigorózus aszkézist. A másik ennek ellentéte: belemerülés a valóságba, és olyannyira komolyan vétele minden létező viszonylatnak, valósághoz fűződő kapocs-nak, hogy ez a legteljesebb krisztusi toleranciát eredménye-zi.

Az un. első etika - amely Kant arisztokratikus etikájá-nak elfogadását jelentette - végigkísérte Lukácsot egészen az I. világháborús évekig. Sajót életvitelében kísérelte meg ennek megvalósítását, és alkati adottaégokon tul filozófiai tisztánlátása segítette ennek kivitelezésében. Seidler Irmá-hoz, fiatalkori szerelméhez irott levelében igy vall: "Egy

85

kis, alig felcsillanó tavasz után több mint egy évvel az előtt, hogy magát először láttam, megint megkezdődött nálam a 'jégkorszak', a teljes elhagyatottság, az életből és a min-den emberi környezetből való teljes kikapcsoltság. /Az első firenzei estén/ arra, hogy én elmondtam, hogy az én kezeimből kisiklik minden... arra felelt maga azzal a kérdéssel, hogy hiszem-e, hogy ez most is igy van? Én hinni akartam magénak - az élet rácáfolt... Ezért nem kötöttem le magát soha én hozzám, mert be akartam várni, amig olyan ember lesz belőlem, aki megérdemli magát - nem lehetett megvárni, mert én nem

123 leszek ilyen ember soha. " Az önvádaskodés majdhogynem ön-ző álláspontjára helyezkedett itt: a mindenről való lemondás egyfajta élvezetként jelentkezett. Ugy is mondhatnánk, hogy Lukács első etikája az aszkézis hedonizmusa volt. A lemondás önkéntes, szabad akarat eredménye - legalábbis Lukács igy éllitja be - és ezáltal nem sajnálatraméltó. Popper Leónak 1910 decemberében igy irt: "Ugy látszik, hogy az, amit ta-vasszal kezdtem, sikerült: az 'élet' kikapcsolása. Ez nem jelent feltétlen aszkézist. Ez csak azt jelenti, hogy min-dennek súlypontja végérvényesen és megingathatatlanul a mun-kámban van. Emberek: vannak talán, talán nincsenek. Boldog-ság: talán van, talán nincs. De ez mind az élet felszinén » van /csak ugy, mint az, hogy véletlenül ebben a pillanatban

124 fáj a fejem vagy sem/." Az, hogy az ebben a szellemben folytatott életet és különböző helyzeteinek kialakulását /pl. szerelme Seidler Irmával/ tragikusnak nevezzük, vagy pedig az élettel szembeni "szerencsétlenkedést" látunk benne, másodlagos kérdés; a mi szempontunkból lényegesebb az, hogy Lukács a gyakorlati életvitel terén volt kénytelen arra rá-jönni, hogy az egzisztencializmus és a kanti etika követke-zetes végigélése - életbenmaradás esetén - szükségszerűen zátonyra kell, hogy fusson. A Beszélgetés Laurence Sterne-ről c. Íráséról igy irt Poppernek: "Érted-e, miért mélyebb ez ak-kor minden Írásomnál? Mert a formája: minden írásomnak a kritikája, az én egész életformámnak a kritikája."125 A Sterne-dialógus valóban sajátos helyet foglal el a fiatal

86

Lukács írásai között: a forma, a beszélgetés és szituáció esztétikai kidolgozása révén Lukácsnak itt sikerült érzékisé-get és szellemiséget oly módon párosítania, hogy saját maga számára is bizonyossá válhatott, hogy a kettő csakis egymás révén nyerheti el igazi jelentőségét. A mindvégig lappangó erotikus, érzéki feszültség biztosította ezt az egyensúlyt, a-melyet a puszta etika, de a puszta ismeretelmélet sem volt képes megteremteni. 1 oc

A második etika a világháború alatt alakult ki Lukács-ban - feltehetően nem a kanti nézetek felülbírálása miatt, hiszen az ez időtájt keletkezett A heidelbergi esztétikában esztétikailag egyre fokozottabban fordul Kant felé, hanem életvitelbeli-gyakorlati kérdések következtében. A korábbi aszkézis minden evilágiságon tulmutató tanainak vállalásával ellentétes szellemben igy vallott Balázs Bélának 1916 febru-árjában: "Nem morális - mondta - saját legmagasabb metafizi-kai sikon élni akarni, azon, mely empirikus személyem számára úgyis elérhetetlen és egy hősies megrekedésbe előre belenyu-godva, az én valóságosan elérhető síkomat morális rendetlen-ségbe hagyni. Nem szabad egy lehetetlen után való fájdalommal elnémítani a közeli valóság fájását és elintézetlenül átha-

127 zudni magam a magasabb nivóba. Nincs ugrás..." Ugyanakkor A lelki szegénységről c. írásában is hangot ad annak, hogy a kanti kötelességetikába vetett hite megrendült: "A tisztaság az életben csak halovány disz, és sohasem válhat hatóerejé-

128 vé a cselekvésnek." Ugyanebben az írásban már megvetően nyilatkozik a kanti etikáról, amely szerinte közönséges embe-reknek való - és itt lép előtérbe a jóság fogalma, amely a második etikának a központi gondolata: "Az eleven élet a for-mákon tul, a közönséges pedig a formákon innen van, és a jó-ság a kegyelem, hqgy e formákat eltörhessük... Mit törődik a jóság a következményekkel? Végezzük munkánkat, ez a köteles-

'ségünk, és ne áhítozzunk gyümölcsei után - ezt mondják az indusok... A jóság... isten; a jóság metapszichológiai. Ha megjelenik bennünk a jóság, akkor a paradicsom valósággá lett, 12Q és bennünk felébredt az istenség. " Az sem véletlen, hogy

87

ő, aki eddig a dráma egyetlen autentikus formájának a tragé-diát tekintette, egyre behatóbban kezdett foglalkozni a nem--tragikus drámával - és behatóan elemzi a nem-tragikus dráma központi mozgató figuráját, a bölcset: "Akkor beszélhetünk bölcsességről, ha lét és gondolkodás egyensúlyban van, ha a

130 világról alkotott tudás megfelel a világ struktúrájának. "

A második etikának a bölcsesség, a be látás a lényege: be-látása annak, hogy csakis itt, a kategóriákon belül van lehe-tőség a valóság transzcendálására. A valóság transzcendálása ugyanis továbbra is elsődleges cél maradt; és korábbi gondo-latai sajátos módon keveredtek a jóságról, a /hallgatólagos/ közösségi etikáról vallott nézeteivel. Dosztojevszkijről irott jegyzeteiben igy ir: "Mindnyájan mindenkiért és mindenért a világon felelősek vagyunk, ez kivédhetetlen - és nem csupán az általános világbün révén, hanem minden egyes emberért e-

131 zen a földön," Ezzel szemben viszont egyre behatóbban kezd foglalkozni a terrorizmus erkölcsi és gyakorlati kérdéseivel: "A terrorizmus erkölcsi problémája érdekel... szerintem itt uj embertipus jelent meg, amelyet meg kell ismernünk... Állan-dóan hangsúlyoznunk kell, hogy az egyedüli lényeg csak mi va-gyunk... Az állam valóban hatalom, de kell-e ezért a filozó-fiai utópikus értelmében, az igazi etikának lényeg szintjén cselekvő értelmében létezőként elismerni? Nem hiszem. És re-mélem, hogy Dosztojevszkij-könyvem nem-esztétikai részében 132 sikerül majd ez ellen energikusan tiltakoznom. " Röviddel később egy másik, szintén Paul Ernsthez irt levelében: "ami-kor a lélek nem önmagára, hanem az emberiségre irányuló. Ez esetben - a lélek megmentéséhez - éppen a lélek feláldozása szükséges: egy misztikus etika alapján kell kegyetlen reál-politikussá válni és megsérteni az abszolút parancsot, amely nem az alkotásokkal szembeni kötelesség, a 'Ne ölj!' paran-csát. Legbenső magvában ez mégis ősrégi probléma, amelyet talán Hebbel Ouditja mond ki a legélesebben: 'és ha Isten kö-zém és a nekem rendelt tett közé a bünt helyezte volna - ki vagyok én, hogy ez alól magamat kivonhatnám^' Csak a helyzet uj és az emberek ujak." 1 3 3 Pár évvel később, a Taktika és 90

etika c. cikkben is egyetértőleg említi Ropsin A sárga 16 cí-mű, esztétikailag egyébként fölöttébb gyenge regényét a ter-rorizmusról: "abban látja a terrorista tettének nem igazolá-sét /ez lehetetlen/, hanem végső erkölcsi gyökerét, hogy ő nemcsak életét áldozza fel testvéreiért, hanem ti8Ztaságót, erkölcsét, lelkét is. Más szavakkal: csak annak gyilkos tette lehet - tragikusan - erkölcsi, aki tudja, megingathatatla-nul és minden kétséget kizáróan tudja, hogy gyilkolni semmi

134 körülmények között sem szabad. "

A jóságról, kollektiv érzületről vallott nézetei és a ter-rorizmussal foglalkozó gondolatok között látszólag ellentét húzódik. Fel kell figyelni azonban arra, hogy a jósóg, a kol-lektivitás mindvégig morál is érzület maradt Lukácsnál, azaz nem terjedt addig, hogy a fennállóval komolyan, a tárgyi vi-lággal mint egyenrangú partnerrel számoljon. /Emlékezzünk fenti gondolatára az államról./ A terrorizmus hasonlóképpen nem politikai aktusként jött számításba /irésai alapján a po-litika ekkor egyáltalán nem foglalkoztatta/, hanem morális gesztusként: Lukácsot alighanem vonzotta a terrorista csele-kedetben rejlő halálugrás, a kategóriákkal való végleges le-számolás. A gesztus azonban csak mint az egyén gesztusa jött nála számításba, és ezáltal nemcsak megfér a két nézet egymás mellett a második etikán belül, hanem valójéban a mésodik e-tika mélyén is ott húzódnak a kanti arisztokratikus etika a-lapvonásai, és ezért a kettő közötti különbség inkább csak felszíni, és sokszor a következetlenség teremt ellentétet: a megváltozott élet és életforma, valamint a gondolatok nem követték egymást. Hegel mondása - "sokkal nehezebb... a szi-lárd gondolatokat megmozdítani, mint az érzéki létezést" -alapvetően vonatkozik Lukács etikai nézeteinek "történetére".

XI. 1911-ben Lukács a következőképpen irt Paul Ern8tnek: "A 'realitásnál' való megragadásom reménye sajnos kizárt. Mostanában majdnem kizárólag ismeretelméleti kérdéseken dol-gozom; amig nem rendelkezünk egzakt választóvonallal a logi-kai-produktiv uton létrehozott és /valami inkább iameretelméleti-

89

leg meghatározandó/ valóság által 'adott' dolgok között, ad-dig minden filozófiám locsogás. A választóvonalat sajnos csak a matematikában lehet megtalálni - egy időre abba kell tehát

135 belemerülnöm." A matematikához való menekülés - annak el-lenére, hogy tudomásunk szerint ez nem hagyott mélyebb nyomot gondolkodásában - figyelemreméltó és tipikus gesztus. A való-ság által "adott" dolgokra Lukács szerint az ismeretelmélet alkalmazható, a logikai-produktiv uton létrehozott dolgok /amelyek ezáltal Lukács szerint nem tartoznak a valósághoz/ viszont lényegüket illetően megismerhetetlenek, hiszen erede-tük tisztázatlan. Lukács a valóság és nem-valóság kőzött alap-vető különbséget látott, megfeledkezve arról, hogy az un. nem--valóságos dolgok /pl. gondolati konstrukciók/ is léteznek, azaz ontológiailag egyenrangúak a valóságos dolgokkal. Társa-dalomontológiailag tekintve ugyanis nem létezik egzakt válasz-tóvonal a valóságos és a gondolati dolgok között. /Marx ugy fogalmazza meg ezt, hogy az eszme anyagi erővé válik, de en-nek adornoi továbbitele is igaz: az eszme hiánya is anyagi erővé válhat./ A történelmi praxis mossa el a szétválasztó különbséget a kettő között: azáltal, hogy a szubjektum és ob-jektum dialektikája és az elsajátítás folyamatszerüen, azaz le nem zárható módon teremti meg a legkülönbözőbb szférák ál-landó egymásba átcsapását.

Lukács nem a történelemben kereste a magyarázatot a való-ságot illetően, hanem a matematikában, és a megoldást igy szükségszerűen a lezártsághoz, logikai rögzitettséghez és egzaktsághoz kapcsolta. Ez a "történelemszemlélet" eleve el-lenségesen áll szembe az objektummal, a tárgyi világgal /és végsősoron - ezáltal - önmagával is/, mivel az objektumot nem folyamatnak, elsajátitottnak és kisajátitónak tekinti, hanem merev és halott halmaznak. A világtörténelmet létrehozó szel-lem mozgásáról Hegel a következőképpen irt: "Itt mór nem áll az egyik oldalon egy a tárgynak külső tevékenység, a másikon egy pusztán szenvedő tárgy, hanem a szellemi tevékenység egy önmagában tevékeny tárgyra irányul - olyan tárgyra, amely maga küzdötte fel magát azzá, amit ama tevékenységnek létre

90

kellett hoznia, úgyhogy a tevékenységben és a térgyban egy és ugyanaz a tartalom van jelen. * A fiatal Lukács munkássá-gát alapvetően ennek a belátásnak a kiküszöbölése határozta meg. Ez a "belátás" /amely önmagában is "gyakorlati" tevé-kenység/, eleve a praxist, az elsajátités folyamatát tekinti a legalapvetőbb létkategóriának a történelemben, és ennyiben a mozgásra épül. /Hegel: "A praktikus tevékenység megsemmisi-

137 ti a tárgyat, és teljes mértékben szubjektiv jellegű. "/ Lukács helyzetét a század eleji Magyarországon az határozta meg, hogy társadalmi szinten csak az elmélet terén nyilott lehetőség a gyakorlatra, és ezáltal a tárgyi világ /amely el-len a gyakorlatra szükség lett volna/, idegen, ellenséges és merev, megmozdithatatlan volt. A valósághoz való elméleti, és nem érzéki-gyakorlati viszonyulás határozta meg igy néze-teit a művészetről, etikáról, filozófiéról. sőt - a politiká-ba való bekapcsolódása után - a politikáról is. Mészáros Ist-ván véleményünk szerint helytállóan elemzi Lukácsnak ezt a magatartásét: "Lukács Lenint is ugy olvassa, mindig elméleti fogalmakban, hogy saját általános filozófiai szintézisét konk-retizálhassa... A szembeötlő ellentétek annak tudhatók be, hogy amig Lenin teljes nézetrendszere gyakorlati feladatokkal van átitatva, addig Lukács gyakorlati lehetőségei csak a rit-138 kitott atmoszférához hasonlíthatóak."

A történelemnek és a praxisnak a logika szemüvegén keresz-tül való vizsgálata eredményezte azt Lukácsnál, hogy a való-ságot több szférára szeletelte fel: empirikus részre, amely-nek legfőbb jellemzóje az, hogy a szubjektummal idegenül áll szemben, és a szubjektum képtelen rajta változtatni, csupán tagadni tudja; valamint transzcendentális részre, amely a szubjektumtól függ, annak belátásától, tételezésétől, és a-mely éppen ezért az empirikus szférát is tagadja és helyette valami mást tételez. /A Sterne-beszélgetésben pl. mereven

' kettéválasztja kanti módszerrel a prózai lét "empirikus én-jét" és a műalkotásokban megjelenő "érzékfeletti ént"./ Mér Hegel birélta Kantot a transzcendentális és empirikus terü-let szétválasztása miatt, elsősorban azon közvetitések hié-

91

nya miatt, amelyek éltal az fember saját történelmének terem-tője lesz. Mészáros felsorol néhány olyan kategóriát a fia-tal Lukáccsal kapcsolatban, amelyek használata miatt szerinte Lukács képtelen volt megtalálni a gyakorlati dialektikus köz-vetítéseket a lét különböző szférái között: lélek és formák, a lét csúcsa, a látszat és lényeg, élet és műalkotás, az ittlét csúcspontja stb. Ezek a szembeállítások mint ellenté* tek jelennek meg, nem mint átmenetek és egymásba való átcsa-pások. A regény elméletében Lukács igy ir: a világ "egy meg-merevedett, idegenné vált jelentéskomplexum, amely nem indít-ja már meg a bensőséget, elporladt bensőségek koponyabeli lakhelye."139 Balázs Béláról szólva ezt olvashatjuk: "Talán minden embert mégis elérései határoznak meg a legtisztábban, legalább minden embert, akin érdemes elgondolkodni... Minden embert maximumai határoznak meg; azok a pillanatok, amikor elmondó ereje elég nagy arra, hogy tisztán sejtesse vágyódá-sait, amikor azok egészen tisztán egy vonalban vannak az el-értekkel, ha messze túlrepülnek is rajtuk." 1 4 0 A mozdulatlan és "lélek nélküli" empíriával szembenálló és a szinte vallá-sos módon rögzített, mércének és nem folyamatnak tekintett "emberi lényegről" igy ir: "Minden probléma - amennyiben mű-fajon belül adódik - az emberi lét valamely alapadottságának a végsőkig való kitolását jelenti; érzékelhetővé tesz egy életet, amelyben a közönséges élet heterogeneitása nem mossa le piszkos hullámaival, mást és mindig mást kevervén bele, ezt a tartópillérét a lélek ilyen voltának, emberi voltának; amelyben tehát az emberi lélek - mint emberi lélek - igazi tükörben meglátja önmagát; lényegét, egzisztenciája egy el-törölhetetlen alapfeltételének végigvitt homogeneitása tük-rében. Minden ilyen homogeneitás ezért a disszonancián, a problémán alapszik: bárminek végigvitele tulmutat a puszta lét heterogén immanenciáján; csak ugy tud eljutni a lényeg-hez - a mi emberi létünk lényegéhez -, hogy problematikussá teszi az empíriát, disszonanciává élesíti annak letompult el-lentmondásait, és nyilvánvalóvá, érzékien értelmessé teszi, mint létünk alapját érzékiti meg a problémét."141 Hasonló-

92

képpen A regény elméletében a Zért kulturák c. fejezetben az un. 'tiszta lényeg" visszakivénása egyrészt hierarchikussá teszi a történelmet, azaz a görögségben olyan pontot talál, amelyhez viszonyítva szemlél más korszakokat, és igy lemond arról, hogy a többi korszakot ne mint puszta negációt értse meg, hanem sajét belső szerkezetét fejtse ki; másrészt ezál-tal szubjektivizólja is a történelmet, hiszen a hierearchia nem lehet gyakorlati, hanem csakis elméleti konstrukció. "A

142 lényeg eltávolodott az élettől" - irja, . és nem látja meg, hogy a zért kultúra széttörése nem "eltávolodás", hanem meg-változás, 8őt - horribile dictu - gazdagodás is. "Nem léte-zik többé a lét spontán teljessége" - irja ugyanitt, ám kér-déses, hogy ez valaha is létezett-e, nem pedig inkább a je-len elutasításának metaforikus kifejezése-e. Adyhoz hasonló ez a gondolat, és jelzi egyszersmind Lukács történelemlátá-sának szubjektivista, lirai jellegét. Hasonlóképpen, a mo-dern drámáról irva a következőt állapítja meg a drámán kívü-li életről, az empirikus valóságról: "mindenütt másutt az egész élet egész csupán: minden egyes dolognak - és legyen az «agában véve bármilyen nagy, szép és erős hatású - csak any-nyiban van jelentősége, amennyiben az egész életet fejleszti vagy akadályozza; magában véve csak epizód, csak részlet, csak az egészre való vonatkozásában kap igazi jelentősé-

143 get." Az élet misztikus, platonista értelmezése ez: ha az egésznek csak az életen, az empírián tul van értelme, akkor az élet elveszíti saját, belső gazdagságát, egyszersmind a-zonban az is lehetetlenné válik, hogy ezt az empíriát megvál-toztassák, hiszen a valóságon belül nincsen viszonyítási pont, amelyhez képest az végbemehetne.

/Az idős Lukács dekadencia- és anti-realizmus elméletének, valamint a modern művészettel szembeni elutasító magatartá-sának itt húzódnak a csirái: a valósággal szemben fontosabb számára a hipotetikus, elképzelt valóság, amely azonban ez-által nem tud mit kezdeni a létező valósággal. A valósághoz való viszonyulás e kétféle típusát találóan irja la Fichte: "Minden térbeli alakot tekinthetünk pl. ugy, mint amit a

93

szomszédos testek határolnak; de ugy is, mint a test belső gazdagságának és erejének megnyilvánulásét. Aki az első szem-pontnak enged, az csak eltorzult, megnyomorított és aggoda-lomra okot adó formákat lát, a csúnyaságot látja; aki viszont a másodikat vallja magáénak, az a természet erőteljes gazdag-ségót, az életet és a feltörekvést, tehát a szépséget lát-ja." 1 4 4 Mindenfajta platonizmusnak - igy Lukácsénak is - a lényege éppen abban mutatkozik meg, hogy a valóságot nem magáértvaló gazdagságéban és teljességében élik ét, hanem puszta ugródeszkát látnak benne szellemi-teoretikus konstruk-ciók felé./

Emlitettűk, hogy az élettel való szembefordulás szükség-képpen vezette el Lukácsot a tragédia elméleti kidolgozásá-hoz. A tragédia elmélete azonban hierarchizéló-platonizéló nézeteinek lecsapódása, oly módon, hogy miközben helyes leí-rásét adja a polgári világgal szembeni rosszérzésnek, egy-szersmind történelmietlenné is teszi a polgári világotr a lé-tet tekinti tragikusnak, egyfajta önkénnyel ruházva fel igy a történelmet, acelynek lényege sem nem a tragédia, sem nem az optimista megvéltódás. A tragédia metafizikája c. tanul-mányéban a következőt olvashatjuk: "A tragédia lehetőségének kérdése: kérdése a lényegnek és létnek, az a kérdés, hogy minden, ami jelenvaló, már csak azért is /sőt csakis azért/, mert van, egyszersmind létező-e vajon? A létezés minden dol-gok tulajdonsága-e, vagy pedig értékelő itélet felettük, el-választóan és megkülönböztetően?,., Az élet e nagy pillanata-inak lényege a tiszta önnönmagának átélése. A közönséges é-letben csak periferikusan éljük át önmagunkat: okainkat és vonatkozásainkat. Életünknek ilyenkor nincs igaz szükségsze-rűsége, csak az empirikus jelenvalóságé, csak az ezer vélet-len kapcsolat ezer véletlen szála kötésének szükségszerűsé-ge." 1 4 5 Balázs Béla, a gyakorló művész erről a tragédiaértel-mezésről a következőképpen irt Lukácsnak: "Miért irunk mi tragédiákat? A költő oldaláról kérdezem. Ha idegeimet kie-resztem ebbe az előttem ömlő életanyagba, csak azt látom, hogy a tragédia, tiszta, szent formájában, ott lehetetlen.

94

Lehetetlen; ami mér majdnem lényegre jellemző... Azt hiszem, hogy a tragédia valahogy nem vonatkozik az életre, hanem egy nagy theoria, valami nagy abszolút geometria féle. Abszolút élet. Ezért van, hogy tragikus létemre vidám tudok lenni, hogy egy idegen ember drámáját tragédiává tudom javítani. Ez kon-

146 strukció. Pusztán a játék kedvéért jegyezzük meg, hogy Lukács alighanem azt válaszolhatta Balázsnak, amit Lassalle Marx vádjaira: "Ha nem hiszel a kategóriák örökkévalóságában, 147 akkor Isten örökkévalóságában kell hinned.'

Az ember lényegét, a "nembeiiséget" keresve a fiatal Lu-kács igy jutott e konstrukciókhoz, teoretikus rögzitettségek-hez, és történelmietlen látásmódja megakadályozta abban, hogy az ember lényegét éppen az olyannyira lenézett és tagadott empíriában is keresse. Ugyanakkor - és a lehetőséget csak ismeretelméleti, nem pedig történelemfilozófiai kérdésként vetve fel - 6 maga is tisz>tábsn volt azzal, hogy az empíria fogalma puszta konstrukció: "amit mi empíriának szoktunk ne-vezni, az semmi más, mint elvonatkoztatás a hozzá tartozó transzcendenciától, mint lefejtése a transzcendenciának az életről, amelyhez pedig lényegében elválaszthatatlanul hoz-zátartozik... A tiszta empíria tehát a mi világunkban abszt-rakció, és mint ilyen, művészileg ábrázolhatatlan; a művészi ábrázolás konkrétságát, érzéki erejét mindig a tranazcenden-148 cia világossá válásának köszönheti." Ez a tisztánlátás azonban nem eredményezte azt, hogy ezt a történelmi szubjek-tum lehetőségeire, szituációjára is alkalmazza - elsősorban a mér említett társadalmi, és nem annyira személyes okok kö-vetkeztében. Ugyanígy A heidelbergi esztétikában ezt olvas-hatjuk /ismét csupán logikai, és nem történetfilozófiai kon-textusban/: "'Aki ésszerűen néz a világra - mondja Hegel -, arra a világ is ésszerűen néz.' Ez a kijelentés csak akkor sem nem tautológia, sem nem értelmetlenség, ha az 'ész' mind-két mondatban ugyanazt jelenti, ha az ész nézőpontjához való felemelkedés annyit jelent, hogy a szemlélő szubjektumban a világ lényege, a világ esze szólal meg, ha az ész az 'éssze-rű' szemlélésben önmagát szemléli."149 Az idézeteket folytat-

95

hatnánk, ám csupán az összefüggésükből kiszakítva tűnnek e-lemzett világképe dialektikus cáfolatának. Valójában arról van szó, hogy Lukács számos ponton tett olyan megjegyzést, amelyeket azután félbehagyott, mivel rendszerében nem illet-tek bele. A német klasszika drámájáról irva pl, zseniálisan veszi észre azt az alapproblematikát, amelyre a polgári drá-ma ráépül: "Egyfelől az individualizmus, az egoizmus tragé-diái ezek a drámák, mert dialektikus tartalmukat az teszi, hogy egy embernek mennyi joga és ereje van belenyúlni a mások életébe; egy más szempontból azonban az idealizmus tragédiái, mert a tragikus konfliktus az idea és a tény örök össze nem vágásából ered." 1 5 0 Ugyanakkor ez a gondolat folytatható len-ne abban az irányban is, hogy az un. burzsoá-citoyen dialekti-ka jelenik meg ezekben a drámákban, amelyek ezáltal egyszer-re mutatják ffel a polgári életben az elidegenedést és az emancipációt. Lukács azonban - filozófiai helyzeténél fogva - nem ismerhette el azt, hogy a polgári világ a korábbi kor-szakokhoz képest gazdagodást jelent és az emancipációnak jjs a kibontakozása, és ezért a gondolatot csirájában elvágta, és e8ztétikai-megformálási kérdésekhez kanyarította vissza. Esztétikai-megformálási elemzései ezért helytállóak több szempontból ma is, mivel itt felismerte azt a dialektikát, amely mellett történetfilozófiailag elhaladt./

Az "empíriával" V8ló kérlelhetetlen szembenállás miatt Lukács számára a tárgyi világ az elidegenedéssel volt azonos, és a tudat transzcendentális képességeibe vetett bizalma ve-zette el őt oda, hogy az ember lényegének fogalmából vezesse le az embert, és nem a gyakorlati-érzéki történelmi emberből az ember lényegét. Ebben az esetben el kellett volna ismer-nie, hogy az "ember lényege" többek között a "beteljesedett bűnösség korszakában" is megnyilvánul; hogy az ember lényege tulajdonképpen annak a tárgyi világnak a megteremtésében áll, amely azután emberellenessé is válhat; hogy az ember lényege abban is megmutatkozik, hogy elidegenedést és "embertelen* helyzeteket képes produkálni. Az "emberi lényeg" állandó fo-lyamat, amely az emberi történelem minden pillanatában jelen-

96

volt, és amely csakis belső mozgásából érthető meg, nem pe-dig olyan kívülről rávetitett kifejezésekből, mint 'valami felé való fejlődés*, 'valamire való törekvés*, 'valamiről való leszakadás*, A fiatal Lukács gondolatai szinte vitus-táncként járták körül a remény, a megváltás, kegyelem és az élet túlhaladása gondolatait, és pátoszukat mind a mai napig nem veszítették el. De elszakíthatatlan ezektől a gondolatok-tól az üresség érzése is /ami nem tartalmukra, hanem szitu-ációjukra, tehetetlenségükre vonatkozik/, amelyet Thomas Mann érzett a Lukáccsal folytatott beszélgetések után; s ha Hegelt, Marxot, Thomas Mannt érzéki gondolkodókként tartjuk számon, akkor a fiatal Lukácsnak a legtehetségesebb érzéki-etlen gondolkodók között van a helye.

DEGYZET

1, Lukács György: A heidelbergi művészetfilozófia és eszté-tika, A regény elmélete, Budapest, 1975, 493, o.

2, uo, 15, o, 3, Lukács György: A modern dráma fejlődésének története,

Budapest, 1911, I, 167, o. 4, uo. 166-7, o, 5, Lukács György: Ifjúkori müvek, Budapest, 1977, 209, o,

in: Richárd Beer-Hofmann. 6, A modern dráma.,, II, kötet 114, o, 7, Berend T, Iván - Ránki György: A magyar gazdaság száz éve,

Budapest, 1972, 101, o. 8, Berend T, Iván - Ránki György: Gazdaság és társadalom,

Budapest, 1974, 326. o, 9, Ifjúkori müvek, 696, o, in: Kinek nem kell és miért a

Balázs Béla költészete, 10, idéz i :Fehér Ferenc: Balázs Béla és Lukács György szövet-

sége a forradalomig, Irodalomtörténet, 1969/1, 321, o, A tanulmány különben az általunk ismert egyik legjobb összefoglalása és tipologizálása a magyar századelő prog-resszív irányainak,

11, Ifjúkori müvek, 248, o. in: Uj magyar lira, 12, Márkus György: A lélek és az élet: A fiatal Lukács és a

'kultura4 problémája, Magyar Filozófiai Szemle, 1973/5-6, 746, o.

97

13. Lukács György: Után Marxhoz, Budapest, 1971. 1/11. o. 14. idézi: Nyiri Kristóf: Ady és Lukács, Világosság, 1978/2,

70. o. 15. A modern dráma... I. kötet VI. o. 16. uo. VII-VIII. o. 17. uo. XI-XII, o. 18. idézi: Ursula Apitzsch: Gesellschaftstheorie und Aesthe-

tik bei Georg Lukács bis 1933, Stuttgart, 1977, 15. o, 19. A heidelbergi művészetfilozófia... 205. o. 20. Ifjúkori müvek, 749. o. in: Georg Simmel. 21. uo. 166. o. in: Stefan George. 22. uo. 35. o. in: Nemzeti Színház: Somló Emma vendégjátéka. 23. A modern dráma... II. 156-7. o. 24. A heidelbergi művé8zetfilozófia és esztétika, A regény

elmélete, Bp. 1975. 539. o. 25. uo. 540. o. 26. uo. 509. o. 27. uo. 28. Ifjúkori müvek, 790-1. o. in: A "románc" esztétikája. 29. Levél Paul Ernsthez 1912-ból, MTA II. Osztály Közleményei,

1972/3, 277-8. o. 30. Paul Ernst - Georg Lukács: Dokumente einer Freundschaft,

Emsdetten, 1974. 88. o. 31. Paul Ernat: Das moderne Drama, in: Der Weg zur Form,

München, 1928. 63. o. 32. 1909. okt. 21, in: Lukács György és Popper Leó levélvál-

táséból, Valóság, 1974/9, 22. o. 33. Ifjúkori művek, 585. o. in: Baléz8 Béla: Miaztériumok. 34. A modern dréma... I. 5. o. 35. uo. I. 74. o. 36. uo. I. III. o. 37. Ifjúkori müvek, 150-1. o. in: Rudolf Kassner. 38. A modern dréma... II. 140-1. o. 39. vö.: l8tvén Mészáros: Lukács' Concept of Dialectic, Lon-

don, 1972. 40. A modern dráma... I. 420-2. o. 41. Hermann Istvén: Lukács György gondolatvilága, Budapest,

1974, 41. o. 42. in: Lukács György: Utam Marxhoz, Bp. 1971. I. 179. o.

98

43. uo. 180-1. o. 44. uo. I. 472. o. 45. vö.: Radnóti Sándor: Walter Benjamin esztétikája, Magyar

Filozófiai Szemle, 1974/2-3, 244. o. 46. Ifjúkori művek, 291. o. in: Sörén Kierkegaard és Regine

Olsen. 47. uo. 264. o. in: Thomas Mann második regénye. 48. Lukács később is idegenül állt szemben Thomas Mann iróni-

ájával. 1946-ban pl. A varézshegyről irva az irónia fogal-mát kizárólagosan a szatira érteimében használta, azaz egy viszonyitási rendszert tételezett, amely eleve kizárja az irónia lehetőségét. Igy beszél Lukács ironikus "állás-foglalásokról", "fenntartásokról", a társadalom "ironi-kus rajzáról". Mivel Lukács A varázshegyben mindenáron szerette volna fellelni azt az égyértelmü etikai-fogód-zót, ami Thomas Mannt messzemenően nem foglalkoztatta, kénytelen kijelenteni: "az előtér az olvasót, de néha magát az irót is eltereli a finoman elrejtett főkérdés-től". /Az ujabb német irodalom rövid története, Bp. 1946. 137. o./ Az iróniát, ami Mann-nál egyértelműen világné-zet, Lukács igy fokozza le puszta ábrázolóeszközzé, hogy bizonyos etikai koncepciókat kényszeritsen a műre és a művészre* Thomas Mann-nak a Lukáccsal szembeni hűvös tartásáról, amely élete végéig jellemző volt ré, vö: Hans Rudolf Vaget: Georg Lukács und Thomas Mann, in: Neue Rundschau, 1977/4, 656-64. o.

49. S. Kierkegaard: Entweder-Oder, Leipzig, 1885. 178-9. o. 50. Ifjúkori müvek, 607. o. in: Balázs Béla: Az utolsó nap. 51. uo. 602. o. 52. uo. 576. o. in: "Arról a bizonyos homályosságról" 53. Ernst Bloch: Geist der Utopie, 1964, 279. o. Suhrkamp

Verlag. 54. int Apitzsch: id. mO, 31. o. 55. A heidelbergi művészetfilozófia... 334. o. 56. Hegel: A filozófiai tudományok enciklopédiájának alap-

vonalai, Budapest, 1950. I. 286. o. 57. Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok, Bp. 1970. 46. o. 58. A modern dráma... I. 179. o. 59* Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok, Bp. 1970. 108. o. 60. Levél P. Ernathez, 1915. ápr. 14. in: MTA II. Osztály

Közleményei, 1972/3, 284. o. 61. Utam Marxhoz, I. 184. o. 62. A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika, A regény

elmélete, Bp. 1975. 487. o.

99

63. Levél Ernsthez, 1915. méjus 4. MTA II. 0, Közelményei, 1972/3, 286. o.

64. idézi: Nicolae Terulian: Lukács György szellemi fejlődése, Magyar Filozófiai Szemle, 1970/3-4, 426. o. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a "szubjektum démona" ott munkált az öreg Lukács gondolataiban is. Mészáros meggyőzően mutat rá azokra a pontokra, ahol a gyakorlati összefüggések ki-bontakozása helyett az idős Lukács az etika közvetlen, és ezért dogmatikus áthidaló szerepéhez folyamodott. A régi és az uj demokrácia különbségét pl. Lukács igy fo-galmazta meg: "Az igazi demokrácia - az uj demokrácia -mindenütt valódi, dialektikus átmeneteket hoz létre a ma-gánélet és közélet között. Az uj demokrácia lényege az, hogy mostantól aktiv szubjektumként, nem pedig passziv objektumként vesz részt a magán- és közéletet összekapcso-ló cselekvésekben... Ezáltal az ember önteremtése u'j hangsúlyt nyer; mostantól kezdve létrejön az egység az egyén emberi önteremtése és az emberiség önteremtése kö-zött. Ebben az egész folyamatban az etika a lényegi össze-kapcsoló hid." /in: Mészáros: id. mű. 76-7./

65. Lukács György: Történelem és osztálytudat, Budapest, 1971. 383. o.

66. Ifjúkori müvek, 417. o. in: Megjegyzések az irodalomtörté-net elméletéhez.

67. uo. 393. o. 68. in: F. Fehér: An Scheideweg des romantischen Antikapita-

lismus, Typologie und Beitrag zur deutschen Ideologie-geschichte gelegentlich des Briefwechsels zwischen Paul Ernst und Georg Lukács, in: Die Seele uud das Leben, Suhrkamp 1977. 272. o.

69. Levél Paul Ernsthez, 1913. február 15. MTA II. 0. Közle-ményei, 1972/3. 279-80. o.

70. Marx-Engels Müvei, 46/1. 36. o. 71. Ifjúkori müvek, 539-40. o, in: A lelki szegénységről. 72. uo. 309. o. in: Levél a "kisérletről". 73. Emil Lask: Die Logik der Philosophie und die Kategorien-

lehre, 1911. Heidelberg, 75. o. 74. Ifjúkori müvek: 729. o. in: Emil Lask. 75. A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika, A regény

elmélete, Bp. 1975. 508. o. 76. Lask: id. mü;33, o, 77. uo. 33-4. o. 78. uo, 35, o. 79. uo, 36, o. 80. A heidelbergi művészetfilozófia... 169. ő.

100

81. uo. 170. o. 82. I f j ú k o r i müvek, 755. o. i n : Molnár Ferenc Andorja. 83. A he ide lberg i m ű v é s z e t i i l o z ó f i a . . . 59. o. 84. J . G. F ich te : Az erkölcstan rendszere, Bp. 1976. 462. o. 85. A művészetnek az u tóp iáva l való azonosítása, i l l e t v e az

erre adott reakciónak érdekes példája Balázs Béla és Ju-hász Gyula viszonya, amelyre Fehér Ferenc u t a l /Ba lázs Béla és lukács György szövetsége a fo r rada lomig . / A D i a -lógus a d ia lógusró l c. tanulmányában Balázs Béla igy i r : "Á l l i tom, hogy m e t a f i z i k a i szempontból valamely k ö t ö t t és valamely valóságosnak mondott ember között számunkra semmi rea l i tás -kü lönbség n incs ." / i d : Fehér, 338. o . / Ezt a - müvészetelméleti leg helyes - gondolatot Fehér igy kommentálja, mintegy a f i a t a l Lukács szellemében: nA mti-vész számára egyetlen kategorikus imperatívusz l é t e z i k : seg í ten i v isszahódí tan i az e l rabo l t lényegvi lágot . Hogy ezt a homályosan, néha akár zavarosan megfogalmazott k ö l -t ő i programot a Nyugat l i b e r á l i s a i mint 'abszolút t r a n s z -cendentál is i r o d a l m a t ' , »vér te len eszmei i rodalmat ' p e r -t r a k t á l t á k , az csupán a magyar irodalom a teore t ikus j e l -legét huzza a l á . " / 3 3 8 . o . / Amikor azonban a Nyugatosok e l i t é l t é k Balázsot / juhász Kosztolányinak: A Bauer Here-berteknek nincsen igazuk. Az abszolút t ranszcendentá l is irodalom, a v é r t e l e n , eszmei irodalom nem k e l l ! / , akkor a Nyugatosok a konkrét művészetről, Balázs a művészetel-mélet rő l b e s z é l t , s csupán Fehér azonosí tot ta a k e t t ő t . A vers í ró Juhász Gyulának nem k e l l Balázs elmélete - é r e z -ve, hogy a művészet nem az " e l r a b o l t lényegvi lágot" a k a r -ja v isszahódí tan i , hanem a " lényegvi lágot" a valóságból

- a k a r j a k ibontan i , abban f e l m u t a t n i . /Fehér később maga is rámutat a r ra , hogy Balázs drámáiban Lukács l e l k i sze-génységének problémáit akarta megfogalmazni, de a d r á -mák művészileg - fe l tehetően éppen ezér t - nem t e l j e s é r -t é k ü e k . / 534-7; o.

86. I f j ú k o r i müvek, 809. o. i n : Előadás a f e s t é s z e t r ő l ; 87. A he ide lberg i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a . . . 44-5. o. 88. uo. 303-8. o. 89. A modern dráma. . . u . 164. o. 90; uo. I . 27. o. 91. vö: Mészáros: id . mii. 92. A he ide lberg i művészet f i lozóf ia és Esz té t ika k ö z ö t t i kon-

cepcionál is különbségekről v ö . : Gy. Márkus: utószava, i n : Georg Lukács: Frühere Schr i f ten zur Aesthet ik , 2 . T e i l : Heidelberger Aesthet ik , 1916-18, Werke 17. Band, Lucht e r -hand, 1975. 262. o.

93. A he ide lberg i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a . . . 331-2. o.

101

94. Lukács György és Popper Leó levé lvá l tásábó l , Valóság, 1974/9, 33-4. o.

95. I f j ú k o r i müvek, 734. o.. i n : Emil Lask. 96. Az ész "trónfosztása c. késői mü p l . számos esetben éppen

azt nem vesz i f igyelembe, hogy onto lóg ia i lag nem a r a c i o -nal izmua-irracional izmus e l l e n t é t vagy a szubjekt iv tuda-tosság, választás stb. a döntő. A tudat, "egyetlen t a r t a l -ma és konstituense - i r j a Papp Zsolt - az objekt ivációs forma, vagyis az, ami van. Az tehá t , hogy a valóságból a teoret ikus tudat megmagyarázza annak megjelenéseit , ob-

' j e k t i v á c i ó i t , formái t , semmiképpen sem azonos azza l , hogy a tudatot e lvezet tük az * i l l ú z i ó k t ó l * a valóság f e l é . . . Az a tény tehá t , hogy az egyén tudata a k a p i t a l i s t a t á r -sadalmat 'valamilyennek t a p a s z t a l j a ' , az azért lehetséges, mert a kapital izmus olyan, 'amilyennek* magát n y i l v á n í t -j a , s nem azért lehetséges, mert az egyén ' f e t i s i z á l ' . " Papp Zso l t : Ki csapja be az árutermelőt? Magyar F i l o z ó -f i a i Szemle, 1976/2, 252. o.

97. A f i a t a l Lukács kantianizmusa " f o r d í t o t t e l ő j e l l e l " j e -lent meg sok helyen öregkori Esztét iká jában. Egy j e l l e m -ző idézet p l . a sok közü l : "A visszatükröződés helyessé-gének mindenekelőtt ta r ta lmiak a k r i t é r i u m a i , vagyis a pontosság, a mélység, a gazdagság stb. mindenekelőtt a t -t ó l függ, hogy mennyire egyezik meg a képmás az e r e d e t i -v e l , tehát magával az objekt iv valósággal ." /Az e s z t é t i -kum sajátossága, B]3. 1975. I . 70. o . / Lukács ugyanugy meg-fe ledkezik i t t a r r ó l , hogy az un. ob jekt iv valóság az em-ber számára való valósággal azonos, mint f i a ta lkorában , tehát hogy az objekt iv valóság = folyamat, mozgás, mivel a történelem terméke. Ennek következtében azonban nem kö-z e l í t h e t ő meg "minél pontosabban", hiszen az esztétikum nem helyezkedhet k i v ü l a valóságon: maga is része a moz-gásnak. Akárcsak a f i a t a l k o r i Írásokban, i t t i9 tanúi l e -hetünk sokszor annak, hogy Lukács a v i l á g g a l á l l í t j a szem-be a műalkotást, zár t és b e f e j e z e t t ér téket tu la jdon í tva neki , ahe lye t t , hogy magának a tör ténelmi praxis megnyil-vánulásának tekintené - ennek minden következményével e -gyüt t . /Mindez főként a hangsulyokra vonatkozik,, mert Lukács mindenütt e rő te l jesen hangsúlyozza a valóság t ö r -ténelmi j e l l e g é t , hogy azután a konkrét e s z t é t i k a i kérdé-sekben ezt szem e l ő l v e s z í t s e . /

98. Egy k i ragadott példa a sok közü l : A Logos c. f o l y ó i r a t 1914/4 számában /amelyben többek között Lukács: Die Sub-jekt -Objekt Beziehung in der Aesthet ik c. tanulmánya is megjelent / , F r i t z Medicus: Philosophie und Dichtung c. tanulmányát a következő gondolatra é p i t i : "Az i g a z i k ö l -temény, amely műalkotásként magában l e z á r t , a f i l o z ó f i a i fogalom f e l s z í v ó tendenciájának semmilyen megragadási f e -l ü l e t e t sem l c i n á l . . . Tel jességgel önmagában van lezárva, és a saját lé tén tú l lépő akarásról való lemondás l e h e t e t -lenné tesz bármilyen összehasonlítást is a fogalmilag t ö -kéletesebb f i l o z ó f i á v a l . " i n : Logos, 1914/4, 44. o.

102

99. I f j ú k o r i müvek, 356-7. o . , i n : Beszélgetés Laurence S t e r n e - r ő l .

100. Levél Popper Leóhoz, 1909. október 20. Valóság, 1974/9, 21. o.

101. Marx-Engels Müvei, 4 6 / 1 . 78 -9 . o. 102. A he ide lberg i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a . . . 39. o. 103. I f j ú k o r i müvek, 136. o . , i n : Nova l is . 104. uo. 142. o; 105. A modern dráma. . . I . 178. o. 106. uo. I . 115. o. 107. I f j ú k o r i müvek, 149. o. i n : Rudolf Kaasneir. 108. Lukács György: Utam Marxhoz, Bp. 1971. I . 189. o. 109. I f j ú k o r i müvek, 540-1. o. i n : A l e l k i szegénységről. 110. uo. 546. o. 111. A modern dráma. . . I . 134. o. 112» uo. I . 12. o. 113. uo. I . 18-9. o. 114. uo. I . 67. o . 115. i d é z i : Hermann I . : Lukács György gondolatv i lága, Bp. 1974,

46. o. 116. A modern dráma. . . I . 338. o. 117. uo. I . 376. o. 118. i n : Tény, é r ték , ideo lóg ia , Bp. 1976. 301. o. 119. uo. 57. o. 120. A he ide lberg i művészet f i lozóf ia , 263. o. 121. uo. 263. o. 122. uo. 123. i d é z i : Lendvai F: Lukács György és Seidler í rma, V i lágos-

ság, 1975/1, 30. o. 124. Levél Popper: Leóhoz, 1910. dec. Valóság, 1974/9, 32. o. 125. uo. 22. o . 126. A 2. e t i k a vázolásában Fehér Ferenc elemzéseit is fe lhasz -

nál juk / D i e Seele und das Leben, Suhrkamp, 1 9 7 7 . / , bár korántsem látunk olyan e l l e n t é t e t a két e t i ka k ö z ö t t , mint a tanulmány.

127. Balázs Béla: Napló, 1916. február . I d é z i : Nóvák Zol tán: A Vasárnapi Társaság, i n : Magyar f i l o z ó f i a i gondolkodás a századelőn, Bp. 1977, 317. o.

128. I f j ú k o r i müvek, 544. o. i n : A l e l k i szegénységről.

103

129. uo. 540. o. 130. uo. 798. o. i n : A "románc" e s z t é t i k á j a ; 131» i d é z i : Fehér, Die Seele und das Leben, Suhrkamp, 1977•

313. o. 132. Levél Paul Ernsthez, 1915. á p r i l i s 14. i n : MTA I I . 0 .

Közleményei, 1972/3, 284. o. 133. uo. 284. o. 134. Lukáca György: Utam Marxhoz, Bp. 1971. I . 197. o. 135. MIá. I I . 0 . Közleményei, 1972/3, 276. o. 136. Hegel: A í i l o z ó f i a i tudományok enciklopédiájának a lap -

vona la i , Bp. 1968. I I I . 23. o. 137. i d é z i : Ernst Bloch: Subjekt-Objekt , Erläuterungen zu

Hegel , B e r l i n , 1951. 397-8. o. 133. i n : Mészáros, i d . mii. 33. o. 139. i n : Utam Marxhoz, I . 136. o.' 140. I f j ú k o r i müvek, 277-8 . o. i n : Kaffka Marg i t ró l . 141. uo. 711. o. i n : Balázs Bé la : Hét mese. 142. A he ide lberg i művészet f i lozóf ia és e s z t é t i k a , A regény

e lmélete , Bp. 1975. 498. o. 143. A modern dráma. . . I . 45-6 . o. 144. J . G. E ich te : Az erkölcstan rendszere, Bp. 1976. 462. o. 145» I f j ú k o r i müvek, 496-7. o. i n : A t ragédia metaf izikája." 146. Levél Lukácshoz, 1911. január vége, Lukács Archivum éa

Könyvtár, k é z i r a t , K/200/1, 147. Utam Marxhoz, I . 475. o. 148. I f j ú k o r i müvek, 715-6. o. i n : Balázs Béla: Hét mese. 149. A he ide lberg i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a . . . 428. o. Érdemes ezze l

összevetni Lukácsnak egy öregkori i r á s á t /Kafka vagy Thomas Mann?/: "Aki ésszerűen néz i a v i l á g o t , a r r a a v i -lág i s ésszerűen néz v issza ; a k e t t ő kölcsönöaen megha-tározza egymást." - Ám ezt a d i a l e k t i k á t pár s o r r a l l e j -jebb fe lbomlasz t ja : "Eszerint valójában nem a v i l á g dog-matikusan f e l t é t e l e z e t t kaotikussága t e s z i uralkodová a szorongást, hanem megforditva: a képtelenség, hogy észre-vegyék a társadalmi fe j lődés i rányát és törvényszerűsé-gét , hozza l é t r e azt a magatartást, amelynek a szorongás az érzelmi k i fe jeződése ." A szubjektum-objektum d i a l e k t i -ka he lye t t Lukács látványosan he lyez i az igazságot az ob-jektum o lda lá ra - megfeledkezve f i a t a l k o r i fe l ismerésé-r ő l . Vi lágirodalom, Bp. 1969, I I . 249. o.

150. A modern dráma. . . I . 249. o.

104

I I .

A DRÁMA EIMÉLETE

Orosz Is tván A LUCIFERI MÜ ÉS A SZFÉRIKUS LÜKÁCS

/ P a r t i k u l á r i s megjegyzések A modern dráma fej lődésének t ö r t é n e t é r ő l /

Az ész önszemlélete, ami a régebbi f i l o z ó f i á b a n a boldogság l e g f e l -ső foka v o l t , az ujabb gondolko-dásban a szabad, önmagát megha-tározó társadalom fogalmába csa-pott á t : eközben annyit megőriz az ideal izmusból, hogy az ember-nek mégiscsak más lehetőségei is vannak, mint hogy beleolvadjon a fennál lóba, hatalmat és p r o f i -to t halmozzon f e l .

Horkheimer

A modern dráma története alighanem Lukács György é le t müvé-nek legkiemelkedőbb alkotása. Nem mintha a benne f e l v e t e t t problémák maradéktalanul megnyugtató megoldásra t a l á l t a k v o l -na, mintha a f i a t a l Lukács e l m é l e t i l e g le tudta volna küzdeni az e s z t é t i k a i szféra megragadásának sajátos problematikusságát - olyan fe ladat ez, amelyet a f i l o z ó f i a i gondolkodás mindmáig csak igen ellentmondásosan tudott megközel í teni . Ám éppen a szféra adekvát e l ta lá lásának nehézségei - ha nem is á l lnak az elemzés középpontjában - igen élesen felvetődnek a gondolat-menet lényegi pont ja in , mégpedig olyan becsületes tudósi ősz in-teséggel, amely képes saját koncepciója határa inak, k o r l á t a i -nak tudatoa érzékelésére, amely saját szükségképpeni l eha tá -ro l tságára rokonszenves ny i l t ságga l maga h i v j a f ö l olvasója f igye lcaét.Ekképpen a mü igen következetesen v é g i g v i t t normativ gondolatmenete - amely b i z t o s í t j a a homogén értékszempont é r -

107

vényesitését a v i z s g á l t anyag sokféleségében - e l n y e r i az őt megi l lető viszonylagosságot. Lukács későbbi müvei egyre kevés-bé v i s e l i k magukon e tudósi magatartás nyomait, egyre inkább a vá lasz to t t szempont minden áron való abszolut izá lására t ö r -nek, s igy az olvasóban az egyetlen lé tező helyes ál láspont dogmatikus képzetét k e l t i k .

Másrészt - a k i f e j t e t t t e ó r i a k o r l á t a i r a való r e f l e x i ó t e r -mékenységén túlmenően - a mii normativ szempontja alkalmas a r ra , hogy segítségével jónéhány olyan lényegbevágó e s z t é t i k a i , mű-f a j e l m é l e t ! ka tegór iá t dolgozzon k i , amely később mind a h e i -de lberg i , mind az öregkori eszté t ika fogalomrendszerében meg-határozó helyet kapot t ; vagyis a bevezető e l m é l e t i fe jeze tek sok tek inte tben egy gondolkodói életmű a l a p j a i t v e t i k meg. Ez a két körülmény — a k i f e j t é s prekoncepciózusságának n y i l t v á l -l a lása , i l l e t v e az életmüspecif ikus t á r g y i meghatározások -lehetővé és jogosu l t tá t e s z i , hogy A modern dráma fejlődésének tör téneté t olyan műnek tek in tsük , amely a Lukács egész é l e t -művén végigvonuló á l landósul t gondolkodói beá l l í tódás erényei t és k o r l á t a i t a születés p i l l ana tában és a születés ősz intesé-gével r e p r e z e n t á l j a .

Hogy a f i a t a l Lukács modorában fogalmazzam meg a középponti kérdést : művészetelméletek léteznek, hogyan lehetségesek? Le-het -e autonóm, e s z t é t i k a i , müfa je lmélet i kr i tér iumokat t a l á l -n i egyes műfajok, egyes műalkotások értékeléséhez? Lehetsé-ges-e előfeltevésmentes e s z t é t i k a , művészetelmélet és művészet-történet?

A he ide lberg i esz té t ika nagyszabású k i s é r l e t egy e l ő f e l t e -vésmentes e s z t é t i k a kidolgozására, amely megkísér l i k iküszö-b ö l n i a m e t a f i z i k a i , e t i k a i , l o g i k a i kr i tér iumokat az e s z t é t i -k a i szféra megalapozásából, ezeket azonban nem h e l y e t t e s í t i gyakor la t i l ag alkalmazható e s z t é t i k a i k r i té r iumokka l - noha az á l ta lában v e t t műalkotás formai szerkezetérő l , az a l k o t ó i és befogadói magatartásról igen mélyreható megállapításokat tesz - , mi több, kimondja e h e l y e t t e s í t é s e l v i lehetet lenségét : "A művel szemben minden szféra - legyen akár művészetelméleti ,

108

t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i vagy t i s z t á n e s z t é t i k a i - a mü tu la jdonkép-peni lényegét adekvátan soha meg nem ragadó e l v o n a t k o z t a t á s . ^ Immanens e s z t é t i k a e l v i l e g létrehozható - vagyis fenomenoló-g i a i l a g l e í r h a t ó az á l ta lában ve t t alkotó-mü-befogadó viszony-rendszer - , de csak akkor - é r v e l Lukács Popper nyomán ha a f é l r e é r t é s t tesszük meg e viszonyrendszer k o n s t i t u t í v k a t e -gór iá jává. Más kérdés, hogy a f é l r e é r t é s fogalma l o g i k a i l a g f e l t é t e l e z i az "adekvát" megértés, a mü " igaz i " értelmének f o -galmát, ami azonban - lévén mind az a lkotó , mind a befogadó számára e l é r h e t e t l e n - kérdéses, hogy l é t e z i k - e egyá l ta lán , vagy, hogy miként l é t e z i k . A mü " igaz i " értelme ebben az i n t e r -pretációban a k a n t i magánvaló dolgok státuszához hasonló p o z í -cióba k e r ü l : csak egyetlen szigorú k i j e l e n t é s tehető r ó l a , az, hogy l é t e z i k .

Az immanens esz té t i ka va lód i problémátikussága azonban ab-ban á l l , hogy be lő le nem nyúlnak közvet í tések a műfajelmélet , a művészettörténet és a műelemzés konkrétabb s z f é r á i f e l é . Lu-kács már a Megjegyzések az i rodalomtörténet elméletéhez c . , módszertanilag igen lényegbevágó írásában f e l v e t i azt a prob-lémát, hogy az esztét ikának kel lene kr i tér iumokat s z o l g á l t a t -nia az irodalomtörténet számára. E kr i tér iumok mibenlétét a -zonban zárójelbe t e s z i : "Csak azt á l l í t o m : k e l l e s z t é t i k a , poé-t i k a , hogy irodalomtörténetet lehessen c s i n á l n i ; poét ika n é l -k ü l szemponttalan lesz minden irodalomtörténet - vagy t i s z t á n szoc io lóg ia i ; hogy milyen legyen ez a poét ika , az most nem k é r -dés számunkra." /k iemelés tőlem - 0. I . / Szélesebb összefüg-gésbe helyezve ugyanez a he ide lberg i esztét ikában igy hangzik: "Minden művészettörténet módszertani paradoxona a körü l a prob-léma körü l összpontosul tehá t , hogy tárgya nem ismerhető meg adekvát módon... A történésznek adekvát és megismerő szempon-tot ke l lene t a l á l n i a az e s z t é t i k a i anyaghoz, ami pedig nincs, és nem i s l ehe t , mert ahhoz le ke l lene küzdenie a - leküzdhe-t e t l e n - f é l r e é r t é s t . " - 5 E két idézet a lapján az a tényá l lás ra j zo lód ik elénk, hogy noha f e l t é t l e n ü l szükség van k ido lgo-zot t poét ika i szempontrendszerre a konkrét művészi jelenségek megragadásához, ez a szempontrendszer szükségképpen csak i n a -

109

dekvát lehet . Az immanens esz té t i ka nem eredményez immanens e s z t é t i k a i , poét ika i k r i té r iumokat , igy az e s z t é t i k a i szinten nagy gonddal kiküszöbölt m e t a f i z i k a i , e t i k a i , l og ika i elemek-nek egy s z i n t t e l " l e j j e b b " , a művészettörténet-műfajelmélet s ik ján szükségképpen v issza k e l l t é r n i ü k , ha a művészettörté-nésznek szempontra van szüksége. "De ahogy a történész számára, amennyiben nem transzcendál az esztét ikába, az e s z t é t i k a i a -nyaghoz való viszonya minden belőle következő i r r a c i o n a l i t á s á -v a l egyiitt leküzdhetet len marad, ugy a művészet t ö r t é n e t f i l o -zófusa, amennyiben meg akar ja haladni az egyedi és egyszeri t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i értelemmegvalósulások értelmezhető, egyes megnyilatkozásainak tényszerűségét, és még ezen is t u l a művé-szet egész kanonikájának végső egységét akar ja e l é r n i , t ransz -cendálni kénytelen az immanens e s z t é t i k á t , és a művészet meta-f i z ikusává k e l l hogy v á l j é k . " ^ /k iemelés tőlem - 0 . I . / Lehet-séges tehát előfeltevésmentes művészettörténet, de ez csak szempontnélküli puszta tényfe lsoro lásból á l l h a t , v iszont , ha anyagrendező kr i té r iumot akar bevinni a vizsgálódásba, ugy me-ta f i z i kussá k e l l v á l n i a . Lukács gondolkodói b e á l l í t o t t s á g á t ó l mi sem á l l t távolabb, mint a szempontnélküli művészettörténet, igy a f e n t i paradoxonból számára egyértelműen a "metaf iz ikus-sá válás" következet t . Mindkét f i a t a l k o r i müvészettörténet i --müfa je lméle t i munkája - A modern dráma fejlődésének t ö r t é n e -te és A regény elmélete - e metaf iz ikus nézőpont jegyében szü-l e t e t t .

De hogy a metaf iz ikus b e á l l i t o t t s á g később is alapvonása ma-radt e s z t é t i k a i tárgyú Í rása inak , a r ra éppen a f e n t i idézet fo ly ta tása kapcsán derü l fény. "Csak ha magában a tör téne lmi folyamatban egységes értelem t a l á l h a t ó , akkor lehet okuk sze-r i n t megérteni a műalkotások szerkezetében való ob jek t ivá lódá-s a i t . A művészet t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j a tehát vagy beér i az egy-szer i tör ténelmi folyamat végső i r r a c i o n a l i t á s á v a l - e f o l y a -mat tényszerűségének megismerése mel le t t - vagy metafizikussá k e l l hogy vá l jon : a művészet f e j l ő d é s i szakaszainak e semmifé-le t i s z t á n e s z t é t i k a i rendszertan á l t a l meg nem ragadható f o -galmaiban a v i l á g folyása végső, meta f i z i ka i értelmének nyoma-

110

i t és j e l e i t l á t j a , és megkisér l i - a művészetet i s b e l e é r t v e , de megértésénél meg nem á l l v a - megfej teni h i e r o g l i f á i k a t . /k iemelés tőlem - 0 . I . / Kétségtelen, hogy Az esztétikum s a j á -tosságában az emberiség nembeli fej lődésének fő vonala - amely a legvégső kr i té r iuma a müvek megítélésének - ennek az "egysé-ges értelemnek" a rendszertani funkc ió já t t ö l t i be, s noha Lu-kács kései korszakában mindvégig hangsúlyozta a ha-akkor szük-ségszerűség je lentőségét a tör téne lmi perspektívák megíté lésé-ben, mindazonáltal maga is a marxi t ö r t é n e t f i l o z ó f i a perspek-t í v á j á b ó l é r t é k e l t e a konkrét művészeti je lenségeket , ané lkü l , hogy ennek során a ha-akkor szerkezetből adódó megfontolásokat tek in te tbe ve t te volna / l d . p l . Kaffka megí té lése / . I g y , A h e i -de lbergi esz té t i ka idéze t t elemzésének megfelelően, az emberi-ség nembeli fej lődésének fő vonala mint a történelem utó lag megragadható és a ha-akkor szükségszerűség f igyelembevéte lével a jövőre ext rapolá lható egységes értelme - szükségképpen meta-f i z i k a i j e l l e g e t ö l t . Csakhogy mig a f i a t a l Lukács e s z t é t i k a i gondolkodásának középpontjában mindvégig az e s z t é t i k a , művé-sze t tö r téne t , műfajelmélet metaf iz ikus je l legének problematikus v o l t a á l l o t t , s ha alkalmazta i s a m e t a f i z i k a i szemléletmódot, u t a l t a belőle fakadó egyoldalúságokra, addig Az esztét ikum sajátosságát i r ó Lukács nem v e t e t t számot müve m e t a f i z i k a i a l a p j a i v a l .

Később még v isszatérek ar ra a kérdésre, vajon valóban csak a szemponttalan tény fe lsoro lás , i l l e t v e a m e t a f i z i k a i egyszem-pontu szemléletmód lehetősége között v á l a s z t h a t - e a mindenkori művészettörténész. Lukács mindenesetre igy l á t t a , s A moderft dráma fej lődésének tö r téne té t következetesen m e t a f i z i k a i á l -láspontról i r t a meg.

A mérce, amel lyel megméretik és összességében könnyűnek t a -l á l t a t i k a modern dráma, a po lgár i kor e problematikus s z ü l ö t -te - a t ragédia m e t a f i z i k á j a . Képes-e a modern dráma t r a g é d i á -vá v á l n i , s ezzel f e l e s i l l a n t a n i az individuum v a l a m i f a j t a k i -bontakozási lehetőségét, vagy sem, lehetséges a modern po lgár i korban tragikus é l e t v i t e l ? Lukács egy p i l l a n a t r a sem r e j t i v é -ka a l á , hogy a kérdés lényegi leg tu lmutat , nemcsak a drámaié j -

111

lődés műfaj i kérdésein, de az egész e s z t é t i k a i szférán. F i a t a l k o r i Í r á s a i b ó l mélységes ellenszenv cseng k i a hétköz-

napi é l e t , a "félhomály anarch iá ja" , az "élményvalóság" káosza i r á n t , amely nem rendelhető a lá az individuum önki te l jesedési szükségleteinek, melynek szaggatott , töredékes rész le te iben a szubjektum nem ismerhet magára, amelyet alantasnak, k ics inyes-nek k e l l hogy érezzen személyes vágyaihoz képest. A lé lek és a formák középponti kérdése i s ezt a problémát é r i n t i : megformál-ható-e a l é lek k r i t é r i u m a i szer int az é le t? S a végső válasz erre a kérdésre - bár bizonyos szerencsés k i v é t e l e k e t elismer / l d . A lé lek és formák Storm-esszéje/ - negat iv . Fennmarad t e -hát a megoldatlan he lyze t , az individuum és a hétköznapi é l e t , a szubjektum és objektum végletes meg-nem-felelése. Az élmény-valóság olyannyira " a l u l " marad a szubjektum szükséglete ive l szemben, hogy'az individuum benne semmilyen külső támpontra nem le lhe t önmegvalósítási folyamatában, a közönséges é le t nem képes adekvát, a szubjektumhoz méretezett és méltó fe ladatokat támasztani, melyeknek az individuum következetesen és egész é l e t r e szólóan alárendelhetné magát. A lukácsi értelemben ve t t individuum alapszükséglete ugyanis, hogy valamely r a j t a k i v ü l á l l ó - s ennyiben transzcendens - f e lada to t t a l á l j o n maga szá-mára, mely é le terő inek maximális megfeszítését i g é n y l i , mely f e l é egész életében következetesen és r e n d i t h e t e t l e n ü l tö rhe t , mely egy fa j ta normativ egynemüsitést végez a szubjektum tevé -kenységében és jel lemében, mely i l y módon véglegesen megadja az individuum életének "ér te lmét" . Két t ipusa mutatkozik azok-nak az é l e t v i t e l e k n e k , amelyek - Lukács szer int - megközelít ik ezt a normát: az egyik esetben az individuum - fel ismervén a közönséges é le t reménytelenül adott kuszaságát - különfé le gon-d o l a t i objekt ivációs szférák - logika , e t i k a , v a l l á s - norma-t i v szubjektumává s t i l i z á l j a önmagát, melynek jóvo l tábó l k i e -melkedik az élményvalóságból és egy, a gondolkodás törvényei szer int működő szfér ikus v i l á g polgárává lesz , mikor i s egész valóságos önmagát r a d i k á l i s a n a l á r e n d e l i e szféra követelmé-nyeinek. Vagy pedig, a közönséges életben valamely csoda f o l y -tán az individuum h i r t e l e n szembetalálkozik sorsával , f e l i sme-

112

r i a z t , a örömtel i belenyugvással a l á v e t i magát. Ez a t rag ikus é l e t v i t e l kegyelemtel jes lehetősége. Ekkor a szubjektum ugyan-olyan r a d i k á l i s egynemiisitést végez önmagában és önmaga fölött, mintha egy szfér ikus v i lágba nyert volna bebocsáttatást -minthogy valójában az e s z t é t i k a i szférába lépet t összes em-b e r i képességét, k a p c s o l a t a i t , tevékenységét, egész lé t formá-j á t a sors megkövetelte módon homogenizálja, s ehhez hü marad mindhalál ig. A t ragikus é l e t v i t e l tényszerűen nem szakitja e l a mindennapi élethez fűződő kö ldökzs inór t , hiszen az i n d i v i -duum ebben az é letben cse leksz ik , ám, ha már egyszer sorsa r á -t a l á l t , semmi egyebet nem vesz többé tek in te tbe a mindennapi é l e t b ő l , csak a sors hivó szavát. Tevékenységének szempontjai nem ebből az é l e t b ő l származnak. A döntő szerkezet i különbség, amely mindkét individuum-magatartást élesen e l v á l a s z t j a az é l -ményvalóság emberének szükségképpen k ics inyes , zavaros, p i l l a -natnyi esetlegességek, vé le t lenek á l t a l szabályozott é l e t v i t e -l é t ő l , hogy az individuum homogén, l o g i k a i l a g á t l á t h a t ó , e l -lentmondásmentes szférába lép, s ekképpen önmegvalósítása egyet-len központból k i i n d u l ó , egymáshoz a deduktiv ok-okozat i gon-dolkodás következetességével kapcsolódó, s igy normativ t e v é -kenységek sorozata. A szubjektum eme "önhomogenizálása" t u l a j -don képességeinek, természet tő l adott sokféleségének túlnyomó részé t , mindennapi emberi kapcsola ta i t k ö v e t e l i á l d o z a t u l . De, minthogy - Lukács in terpretá lásában - ezek a képességek, ezek a kapcsolatok az élményvalóságtól " f e r t ő z ö t t e k " , azaz nem a szubjektumhoz méltó minőségek, ezért az áldozat csupán l á t s z ó -lagos. Cserébe egy egész adekvát sz férá t nyer az individuum.

Ezek a problémák a f i a t a l Lukács legszemélyesebb é le tp rob -lémái v o l t a k , s törekedett olyan mély és következetes vég ig -gondolásukra, hogy igényt tarthassanak a "szubjekt ív á l t a l á n o s -ság" státuszára. Maga megpróbálkozott mindkét fent l e i r t "adek-vát" é l e t v i t e l - t i p u s s a l . A forradalomig egyértelműen az első t ipus szer int próbál ta a l a k i t a n i é l e t é t , majd amikor szembeta-lá lkozot t sorsával , a szocializmus eszméjével és főként gyakor-l a t á v a l , akkor a második t ipus egész é l e t r e szóló következetes-ségével és a láza táva l fogadta az t , ané lkül , hogy f e l a d t a volna

113

korábban meghódított homogén e l m é l e t i s z f é r á i t . Ezentúl ebben a kettősen homogenizált "szfér ikus" vi lágban f o l y t e l m é l e t i és gyakor la t i é l e t e , s ugy vélem, az életmüvében f e l l e l h e t ő b izonyosfa j ta állandóság személyes gyökerei i t t keresendők. Az élményvalóság, a közönséges é l e t , vagy - a kései terminológia szer int - a mindennapi é le t inadekvátnak minősí tet t t é n y e i v e l szemben mindvégig megőrizte e l u t a s í t ó magatartását, ami elmé-l e t i l e g azt eredményezte, hogy - minden f inomi tás i k i s é r l e t da-cára - nem tudta leküzdeni a par t iku lar i tás -nembel iség dicho-tomiát , ahol minden p o z i t í v érték a nembeliséget i l l e t i meg; gyakor la t i l ag pedig ahhoz a - minden konkrét tör téne lmi tény-t ő l élesen e lvonatkozta tot t - k i j e len téshez v e z e t e t t , hogy a legrosszabb szocializmus i s jobb, mint a legjobb kapi ta l izmus. Ez visszamenőleg ismétel ten aláhúzza, hogy a f i a t a l Lukács fo rdu la ta szerkezet i leg a t ragédia hősének á l t a l a elemzett ma-gatartásmódé l l j ét köve t te : ha egyszer, valamely csoda révén t a l á l k o z o t t sorsával, ugy az - függet lenül a mindennapi é l e t tényétő l - é le te végéig meg k e l l hogy határozza minden megnyil-vánulását . S ahogyan a t ragédia hősének egész korábbi é l e t é b ő l a sorsfordulatot követően csak az jön t e k i n t e t b e , ami va lami -lyen módon kapcsolódik a sors k i j e l ö l t e úthoz, s a többi moz-zanat egycsapásra nyomtalanul e l tűn ik az élményvalóság káoszá-ba, ugy ve t te semmibe maga Lukács a fordu la t után egész koráb-b i tevékenységét. Szándéka szer int persze és nem valójában. Hiszen éppen azt próbálom ezekkel a váz latos megjegyzésekkel i l l u s z t r á l n i , hogy gondolkodói b e á l l í t o t t s á g a igen lényeges e -lemeiben egész é l e t e aorán v á l t o z a t l a n maradt.

A t ragédia emberének é l e t v i t e l e van szembeszegezve az é l -ményvalóság emberének é l e t é v e l , vagyis az e s z t é t i k a i sz féra a mindennapi é l e t t e l . S noha A lé lek és a formák végeredménye az , hogy az é l e t e t képtelenség e s z t é t i k a i kr i tér iumok szer int meg-formálni , fennmarad az a lehetőség, hogy az individuum lega-lább önmagát normativ módon alkossa u j j á . Mint l á t t u k , ez t ö r -ténhet log ika i vagy e s z t é t i k a i kr i tér iumok s z e r i n t , de mind-két esetben ar ra i rányu l , hogy a szubjektummal egy neki megfe-l e l ő objektumot á l l í t s o n szembe. A végső pont, a mozdulatlan

114 '

mozgató, az abszolút érték tehát a szubjektum-objektum megfe-l e l é s . S Lukács - amint Márkus György k iemel te - a századfor-duló f i l o z ó f i a i k u l t ú r á j á v a l egybehangzóan az e s z t é t i k a i k u l -tur -ob jekt ivác iókban v é l t e f e l f e d e z n i azt a s z f é r á t , ahol az elidegenedés mindent átható ura lmától legfüggetlenebbül l é t -re jöhet ez a megfelelés. Az e s z t é t i k a i szféra e k iemelt helyét a f i l o z ó f u s egész életmüvében megtartotta - szimptomatikus, hogy az Ontológia irásába saját beval lása szer int azért f o g o t t , hogy Az esztétikum sajátossága következő k ö t e t e i t megalapozza - , az a tünet t e h á t , hogy e s z t é t i k a i tárgyú gondolatmeneteknek j ó v a l az e s z t é t i k a i szférán tulmutató je lentésük és j e l e n t ő s é -gük van, A modern dráma fejlődésének történetében j e l e n i k meg e lőször , de korántsem u t o l j á r a .

Ennek kettősen t o r z i t ó következménye van, egyrészt az esz-t é t i k a i t á rgyra , másrészt a voltaképpen mögötte é r t e t t á l t a -lánosabb f i l o z ó f i a i - m e t a f i z i k a i problémára nézve. A drámakönyv-ben ez ugy j e l e n i k meg, hogy a t ragédia emberének é l e t v i t e l e mint ami leginkább megközel i t i a szubjektum-objektum megfele-lést / a t ragikus hős azonos t e t t é v e l és csak azza l azonos/ az á l ta lában v e t t élet lehetőségek csúcsára k e r ü l , s követendő p é l -daként tornyosul az élményvalóság " z i l á l t " individuuma f ö l é ; másrészt magát a t ragédiá t - ugyanez okból - az e s z t é t i k a i szféra hierarchikusan legelőkelőbb státusza i l l e t i meg. De az individuum ö n k i t e l j e s i t é s é v e 1 szemben éppoly jogosula t lan az e s z t é t i k a i - l o g i k a i normat iv i tás r e g u l a t i v szerepe, mint az é -l e t t e l szemben. Egy valóban emberi é l e t v i t e l nem j e l e n t h e t i egyes képességek,,tevékenységformák szigorúan k izáró lagos u r a l -mát más képességek, szükségletek, cselekvések f e l e t t . Vagy, a kései terminológiában, az individuum nem osztható p a r t i k u l á -r i s és nembeli sze le tekre , ahol a művészet, a tudomány k é p v i -s e l i a "par excellence11 nembeliséget, s a mindennapi é l e t a "par excellence" p a r t i k u l a r i t á s t , amelyből, mint e lá tkozo t t sz férából , a szubjektumnak menekülnie k e l l . Ez a probléma egy szélesebb kérdéskörbe veze t : f e l v e t i , hogy á l ta lában mennyiben jogosult a log ika i gondolkodás öntörvényeit kr i tér iumként a valóságnak szegezni. A szubjektum-objektum megfelelés, vagy

115

azonosság évezredes f i l o z ó f i a i eszméje ugyanis nem j e l e n t egye-be t , mint azt a követelményt, hogy az objektum a szubjektum törvényei szer int rendeződjék e l , s ezek a törvények - mint -hogy gondolkodókról van szó - mindannyiszor a l o g i k a i gondol-kodás törvényei . I t t persze nem a f i lozófusok á l t a l k i a g y a l t "eszmeszüleményről" van szó, hanem egy á l ta lános , minden ember á l t a l t apasz ta l t p r i m i t i v m e t a f i z i k a i szükségle t rő l , hogy a létezés értelmes legyen. Ez a szükséglet nyi lvánvalóan a t e l e -o l ó g i a i t é te lezés tapaszta la tán a lapu l , azon, hogy az ember' hatékonynak t a l á l j a magát a külső v i lágban. Ám ha Hegel, Marx és Lukács nyomán meggondoljuk, hogy a t e l e o l ó g i a i t é te lezés megvalósulása során mindig mulhatata t lanul l é t r e j ö n valami más i s , mint amit a t é t e l e z ő i n t e n c i o n á l t , akkor nem l á t s z i k - e kép-telenségnek a t é t e l e z é s s e l e l i n d i t o t t vagy befo lyásol t f o l y a -matok t o t á l i s e l lenőrzése az ész á l t a l ? Nem tagadhat juk, hogy az emberi történelem eddigi alakulása során k i z á r ó l a g olyan t e l e o l ó g i a i té te lezések je l lemezték az embert, amelyek k icsúsz-tak az ész abszolút el lenőrzése a l ó l . Ahhoz t e h á t , hogy olyan társadalmat, értelmes lé tezés t képzelhessünk e l , amely a v i l á g -szellem / é s z / , társadalmi ős-szubjektum stb. tudatos i r á n y í t á -sa a l a t t á l l , mindenképpen f e l k e l l tételeznünk az emberi t e l e -o l ó g i a i t é t e l e z é s minőségi f o r d u l a t á t , amikor i s az ember k é -pes lesz tu la jdon t e l e o l ó g i a i tételezésének t o t á l i s e l l e n ő r s é -sére. Különben mindenképp egy m e t a f i z i k a i szubjektum-objektum viszonyhoz jutunk, s - amint azt Lukács A he ide lberg i e s z t é t i -ka z s e n i á l i s k r i t i k a i részében k imuta t ta - "az esztét ikában megvalósulva l á t j u k a metaf iz ika t e l j e s i t h e t e t l e n módszertani programját", ® vagyis az e s z t é t i k a i sz féra mint a legigazibb szubjektum-objektum viszony birodalma, a f i l o z ó f i a i gondolko-dás organonjává lép e lő , a l o g i k a i és e s z t é t i k a i elemek szün-t e l e n ü l á tha t ják egymást a gondolkodók f i l o z ó f i a i rendszere i -ben.

A drámakönyvben r i t k a n y í l t s á g g a l fogalmazódik meg az esz-tét ikának ez a k i t ü n t e t e t t státusza: "A dráma az, ami az élet", kel lene hogy legyen; az, ami a jelenségek mögött e l r e j t v e , mint lényegük lappang, aminek azok csak t ö k é l e t l e n megnyilvá-

116

nu lása i . A dráma, a t ragédia az é le t p l a t ó n i i d e á j a , " / k ieme-lés tőlem - 0. I . / Márpedig, ha ez igy van, ha tehát a t r a g é -d ia az értelmes emberi é l e t egyedüli záloga, akkor a t ragikus é l e t v i t e l lehetősége vagy lehetet lensége végső Í t é l e t az embe-r i társadalom f e l e t t . Ennek ismét kettősen t o r z i t ó következmé-nye van a drámafejlődés l e i r á s á r a nézve. Először i s , Lukács z s e n i á l i s gondolkodói b ravúr ra l egy k r i s t á l y t i s z t a dedukt iv -- l o g i k a i k i f e j t é s segitségével a tömeghatás szoc io lóg ia i köve-telményéből a k i k e r ü l h e t e t l e n szükségszerűség l á t s z a t á t k e l t -ve v e z e t i le a t ragédiá t mint ennek a követelménynek legjobban megfelelő drámai műformát. "A dráma anyagi követelményeinek végiggondolása a tragédiához k e l l hogy vezessen . . . A t ö k é l e -

Q tes dráma nem is lehet más, mint t r a g é d i a . " A komédiát Lukács képtelennek t a r t j a igazán mélyen átgondolt, á t é r z e t t emberi tartalmak k i f e j e z é s é r e , a tragédiához képest mindenképpen "a-lantaaabb" műfajnak t e k i n t i , s a könyvet megalapozó e l m é l e t i fe jezetekben egyá l ta lán nem fog la lkoz ik v e l e . A komédia e t ö -ké le tes negl igá lását t ö r t é n e t i l e g i s jogosultnak l á t j a . "Sőt nem i s tudunk k o r r ó l , ahol a dráma igazán v i r á g z o t t volna anél -k ü l , hogy a t ragéd iá t ne u r a l t a volna, és hogy a t ragikus é r -Q zések megszűntével ne ér t volna véget a dráma virágzása i s . " M i h a i l Bahtyin ku ta tása i azonban megmutatták, hogy pé ldául a görög dráma virágzása ide jén az un. "negyedik dráma", a sza-t i r j á t é k igen lényeges szerepet j á t s z o t t a kor drámai k u l t ú -rá jában, ami legalábbis problematikussá t e s z i azt a k i j e l e n -t é s t , hogy a dráma a t ragédiá t u r a l t a volna a görög k u l t ú r á -ban. "Ez a dráma -/fe s z a t í r j á t é k - 0 . I . / amely mindig a t ragikus t r i l ó g i á t köve t te , a legtöbb esetben ugyanazokat a mi to lóg ia i motívumokat dolgozta f e l , mint a t r i l ó g i a . Tehát egy fa j ta párod isz t i kus - t ravesz t iv el lenpontként a v i l á g t r a -gikus fe ldolgozásával f e l e s e l t : fonák já ró l mutatta be ugyan-azt a v i l á g o t . A fennkölt nemzeti mítoszoknak ezeket a paro-d i zá lva t r a v e s z t á l t e l l en fe ldo lgozása i t ugyanugy tö rvényes í te t -ték és kanonizá l ták , mint a közvet len t ragikus v á l t o z a t a i k a t . Minden t ragéd ia i ró - Phrüszikhosz, Szophoklész, Euripidész -egyszersmind s z a t i r i k u s drámák a lkotó ja is v o l t , és a görögök

117

még a legkomolyabb és legjámborabb íróban, az e leusz i miszté-riumok Aiszkhűloszában is a sza t i r i kus dráma mesterét l á t -t á k . " 1 0 /k iemelés tőlem - 0 . I . / Továbbá, az egész h e l l e n i s z t i kus korban fo ly ta tódot t a s z a t i r a v irágzása, ané lkü l , hogy azt a tragédia követni tudta volna, a római k u l t u r a drámamüvésze-tében a dráma a s z a t i r á t u r a l t a , nem a t r a g é d i á t . "A rómaiak i rodalmi és művészeti tudata a komoly formát soha nem tudta e lképzeln i nevet tető ekvivalens né lkü l , a komoly közvet len for ma csupán töredéknek, csak a te l j esség felének tűn t ; az egész te l jessége csak akkor va lósu l t meg, ha a komoly formához hozzá to ldot ták ennek csúfondáros c o n t r a p a r t i e - j á t " . /k iemelés t ő -lem - 0 . I . / A "nevetéskultúra" /Bahty in terminusa/ drámai for mát ö l t ö t t megnyilvánulásai a középkori és a reneszánsz k u l t u -r a egyik igen lényeges, meghatározó ismérvének tek inthetőek; s végül , hogy a f ranc ia k l a s s z i c i s t a dráma képv ise lő i közül va -jon a t ragéd ia i ró C o r n e i l l e - t és Rac ine - t , vagy a komédiairó Mol iere - t t a r t j u k - e inkább reprezenta t ív f igurának - ez lega-lábbis kérdéses. Bahtyin elemzéseiből az is k i t ű n i k , hogy a komédia semmi esetre sem szolgál rá az e lmé le t i e l u t a s í t á s r a . Határozott - a h iva ta lossa l e l l e n t é t e s - v i l á g n é z e t t e l rende l -kez ik , az életproblémákat éppoly r a d i k á l i s a n , polemikus é l l e l k ö z e l í t i meg, s a t e l j esség megragadásához éppoly elengedhetet lenül szükséges, mint a t ragédia . A m e t a f i z i k a i k i indulópont tehát nem e s z t é t i k a i .okokból, hanem a l é t végső értelmének fenntartása végett a c é l u l k i t ű z ö t t drámaelméletet és dráma-tör ténete t t ragéd ia tör téne t té és t ragédiae lmélet té s t i l i z á l t a . Szimptomatikus, hogy a komikus, parodiszt ikus, s z a t i r i k u s , groteszk, i ronikus stb. formák Lukács egész későbbi életmüvé-ben sem nyerték e l az őket megi l le tő önál ló , önértékü, egyen-rangú s tá tusz t , mindvégig csak az elemzések p e r i f é r i á j á n buk-kannak f e l . Ez - véleményem szer in t - szoros összefüggésben á l l azza l az egyre erőtel jesebben érvényre ju tó gondolkodói be á l l í t o t t s á g g a l , amely az á l t a l a helyesnek i t é l t szempontból, könyörtelenül homogenizálja a v i z s g á l t je lenséget , majd az ekképp egynemüsitett sz férát a tárgy sokfélesége helyébe á l l i t ván abszolut izá l ja . ' Tény, hogy a v i lágirodalom "fonák", "vegye

118

műfajainak l é t j o g o s u l t a á g á t , az őket előidéző é l e t é r z é s , v i l á g -nézet , szemléletmód értelmét és viszonylagos igazát Lukács é -letmüvéből nem é r the t jük meg. I t t a r ra i s utalnom k e l l , hogy a homogenizálás eme kizárólagossága ab ovo dogmatikus f e l ü t é s t ad a mindenkori tudósi produkciónak - amennyiben az nem r e f l e k -t á l tu la jdon szükségképpeni l e h a t á r o l t ságára - s igy könnyen "hivata los" á l l áspont tá merevedik, a szó b a h t y i n i értelmében.

A metaf iz ikus a lapá l l ás második t o r z i t ó következménye, hogy a t ragikomédiát , a groteszk drámát sem ismerhet i e l egyenran-gúnak a t ragéd iáva l . A tragikomédia problematikusságát megkísér l i e lmé le t i alapokra he lyezn i : "Az események előttünk l e j á t s z ó -dását közvet lenül k isérő érzés vagy t rag ikus , vagy komikus; a két o l d a l egyikének érzékelése, azé, amelyik é r z é k i l e g erősebb k i f e j e z é s r e j u t o t t . Nem v é l e t l e n , hogy a dráma a k i f e j e z h e t ő érzések közül csak a két pó lus t , a komikusát és a t rag ikusat ismer i ; hatásának, hatása lehetőségének /spontán tömeghatás/ természete nem enged mást . . . Az érzésátmenetek nem fe jezhetők

12 k i é r z é k i e n . . . " A jelenségek homogenizálására, egyértelművé s t i l i z á l á s á r a i rányuló törekvés oly e r ő t e l j e s , hogy Lukács egy-szerűen e l f e ledkez ik az élményvalóság, a közönséges é l e t sa ját maga á l t a l l e i r t - és e l u t a s i t o t t - alapvető szerkeze t i vonásá-r ó l , a többértelműségről, az ambivalenciáról . Márpedig a tömeg-hatás szoc io lóg ia i k a t e g ó r i á j a az élményvalóság szférájában értendő, ahol az érzésambivalencia sokkalta gyakoribb je lenség, sokkalta közelebb á l l a "tömeg" mindemapi tapaszta la tához , mint a t i s z t á n t ragikus vagy komikus érzés, amely a maga t i s z -taságában a szfér ikus v i lágok j e l l emző je . Ez az e l u t a s í t ó maga-t a r t á s azért teremt különösen ellentmondásos h e l y z e t e t , mert a modern dráma fej lődésének utolsó szakaszában Lukács ugyanak-kor éles szemmel vesz i észre a tragikomikus, a groteszk elem egyre erőtel jesebb érvényesülését, mi több, a há t té r drámai funkciójának előtérbe kerülésében a XX. s z - i dráma egyik a l a p -vető formaszervező e lvé t i r j a l e . Irodalomtörténészként l e i r j a , s a t ragédia metafizikusaként egyszersmind e l k e l l hogy u t a s í t -sa. Ebből fakad az az é r t é k e l é s b e l i aránytalanság, hogy Hebbel-nek - ugy vélem - Lukács t ú l z o t t je lentőséget t u l a j d o n i t , a o i -

119

kor ugy fogalmaz, hogy Hebbel "az e g y e t l e n . . . ak i nem a l a p j á -ig

ban problematikus; az egyet len, a k i t lehet f o l y t a t n i , " ^ mint-hogy az ő v i l á g l á t á s a par excellence t ragikus / f e l t ű n ő , hogy a Hebbeln le mz és s ü r i t e t t összefoglalása a f i a t a l lukács á l t a l k idolgozot t e s z t é t i k a i és e t i k a i kategóriáknak, mintegy a Heb- v

bel-hősök magatartása sz imbol i zá l ja a modern korban lehetséges é l e t v i t e l mibenlétét és abszolút é r t é k e i t / ; mig Csehovnak mind-össze másfél o l d a l j u t , i g a z , hogy ezen a másfél oldalon több mélyenszántó megjegyzést tesz az orosz drámairó művészetének sajátosságáról , mint némely ter jedelmes Csehov-monográfia. Ám ebben a rendszerben Csehovot nem i l l e t i meg kiemelt h e l y .

A t ragédia kontra tragikomédia é r téke lésse l szoros -össze-függésben Lukácsnak femr k e l l t a r t a n i a a t ragéd ia , t ragikus é l e t v i t e l legalább elvont lehetőségét , még akkor i s , ha ennek egyelőre minden konkrét i roda lomtör ténet i tény ellentmond. Igy jön l é t r e az utolsó f e j e z e t cime - A nagy dráma f e l é - és t a r -talma k ö z ö t t i ny i lvánvaló diszkrepancia . A drámatörténész csak s i k e r t e l e n próbálkozásokról tud beszámolni, de a meta f i z ikus-nak fenn k e l l t a r t a n i a azt a ieggyőaS dését , hogy a fe j lődés valamiképpen mégiscsak a nagy dráma - é r tsd : t ragédia - f e l é mozogd

Ezen a ponton azonban a koncepciójához rendkivü l következe-tesen ragaszkodó Lukács rokonszenves tudósi magatartással -életmüvében először és u t o l j á r a - maga h i v j a f e l a f igyelmet, tu la jdon elmélete k o r l á t a i r a : "Nem egy embernek van meg ma az az érzése, hogy i t t még csak nem i s d isszonanciáról van szó, hanem egyszerűen a r r ó l , hogy egy u j érzés u j k i f e j e z é s i utakat1

keres magának. Hogy valami uj dolog l é t r e j ö t t é r ő l van szó, a -melynek t a l á n semmi más köze nincs ahhoz, amit mi évszázadok / s ő t lehetne mondani, évezredek/ óta megszoktunk drámának ne-vezn i , mint éppen dialógusformája és közvet len emberábrázolá-sa. Ez a st i lusdisszonancia egyszóval nem a darabokban van, csak abban, hogy a miál talunk igazságta lanul rá juk kényszer i -t e t t drámafogalomba nem férnek b e l e . " 1 4 /k iemelés tőlem - 0 . 1 . / S hogy ez nem puszta gesztus, hanem h i t e l e s gondolkodói k é t e l y , azt többek között az a körülmény i s mutat ja , hogy A t ragédia

120

metaf iz ikája megjelenésével egyidőben /1911 március/ lá t nap-v i l á g o t lukácsnak egy másik i r á s a , A nem-tragikus dráma prob lé -mája, mely a következőképpen indul: "Mélyenszántó gondolkodók már gyakran f ö l v e t e t t é k a kérdés t : vajon a tragikus ember és a tragikus sors / a végiggondolt drámai forma szükségszerű posztulátumai/ valóban az emberi l é t csucspontja i -e?" 1 ^ S ezt a drámakönyvvel szögesen e l l e n t é t e s módon exponált problémát k í s é r e l t e meg r é s z l e t e s e n k ido lgozni A "románc" e s z t é t i k á j a c . töredékes kéziratában, mely szorosan A modern dráma f e j l ő d é s é -nek tör ténete i rása körül s z ü l e t e t t . A nem-tragikus dráma hős -t ípusára , a bölcsre egyébként a drámakönyvben i s tör tén ik u t a -l á s . Igy hát a f i a t a l lukács nem t u l a j d o n í t o t t k i z á r ó l a g o s , ab-szolút érvényt saját pántragikus szemléletének, e l v i l e g l e h e t -ségesnek t a r t o t t gyökeresen különböző á l láspontokat i s . Mind-ezt pedig A megjegyzések az Irodalomtörténet elméletéhez c . cikkében megfogalmazott e l v i a lapról t e t t e : " . . .minden t ö r t é -nelmi tudomány kénytelen egy szempontból nézni az é l e t f o l y a -matait , egy szempontból megválogatni foga lmai t , amelyeknek s e -g í t s é g é v e l onnan nyert i smerete i t tudománnyá o r g a n i z á l j a . És minden i l y e n lá tása az embernek és é le tének absztrakció és ma-gával az é l e t t e l szemben hamis í tás . Mert ha megkonstruálom t u -dományom alapfogalmait és belőlük kiindulva végigkövetem a meg-vizsgálandó processzusokat , csak addig vagyok képes eredményes összefüggéseket nyerni , amíg k i záró lag az ezek á l t a l a fogal-mak á l t a l sz imbol izá l t tényezői az é letnek működnek. Mihelyt csak egy, más fogalomkörből f e l v e t t fogalomnak megfelelő tény j á t s z i k b e l e , o t t a megismerhetetlenség, a véletlen. A v é l e t -len r e l a t i v dolog: . . . o l y a n jelenségnek felmerülése valamely tudomány komplexumában, mely annak fogalmaira v i s s z a nem v e z e t -hető , és igy ok-okozatsoraiba nem i l l e s z t h e t ő . " 1 ^

I t t k e l l visszatérnem arra a korábban f e l v e t t problémára, hogy vajon valóban csak a metaf iz ikus , i l l e t v e a puszta t ény -r e g i s z t r á l ó szemléletmód között v á l a s z t h a t - e a művészettörté-nész. Ugy tűnik, amennyiben f e l t é t l e n általánosérvényüségre tart igényt , akkor igen. A drámakönyv módszertani tanulsága, hogy külön tragédiae lméle tre , komédiaelméletre, románcélmélet-

121

re , azaz öntörvényű műfajelméletekre van szükség ahhoz, hogy a különféle drámaformák adekvátan megragadhatók legyenek. Ha bármely műfaj elméletét a dráma elméletének próbálják f e l t ü n -t e t n i , abból a f e n t i t ipusu torzulások származnak. Mint azon-ban a f i a t a l lukács próbálkozásai i s mutatják, e l v i l e g nem k i -zárt , hogy ugyanazon gondolkozó különböző műfajok elméletét i s megalkothassa e l v i l e g különböző kiindulópontokról. Ehhez min-denekelőtt fenn k e l l tar tania azt a gondolkodói rugalmasságot, amely szükséges az egymásnak e s e t l e g szögesen ellentmondó k i -indulópontok következetes végiggondolásához. Szerkezet i leg ha-sonló k i s é r l e t e t t e t t lukács A lé lek és a formák kötetben, a -mikor a f e l v e t e t t kérdés kapcsán - megfor málha tó -e az é l e t -igyekezett minél több válasz lehetőséget végiggondolni. Egy i -lyen tipusu művészettörténet - melynek megalkotása még várat magára - va lósz ínűleg jóval kevesebb inadekvát megállapítást, eredményezne, mint bizonyos műfajspecifikus elvek á l t a l á n o s í -tása más műfajok rovására.

Kétségtelen, hogy a műfajelmélet lá tsz ik a tudományos meg-k ö z e l í t é s e l é legcsekélyebb akadályokat gördítő szférának, mi-v e l a tárgy i t t képes a leginkább engedelmeskedni a tudomány homogenizáló törekvéseinek. Ezt igazol ja p l . Bahtyin döntő j e -lentőségű Dosztojevszkij-könyve, amely a Dosztojevszkij á l t a l kidolgozott regényforma sajátosságai t jóval Dosztojevszkijen" tulmutató regényt ipológ ia i érvénnyel tárja f e l , de ezt tanu-s i t j a Lukács drámakönyvének tragédiaelmélete i s . Végső soron az egész müvet az e lmélet i fejezetekben kidolgozott tragédia-forma-koncepció é l t e t i . Ennek annál i s nagyobb a je lentősége , mert a t ö r k é l e t e s dráma = tragédia azonosítás mellett Lukács még egy szélesebb érvényű azonosításra i s u ta l : a tragédiát bizonyos értelemben a művészet legtipikusabb megjelenési f o r -májának t e k i n t i . WA dráma legtipikusabb példája azon művészi s t i l i z á l á s n a k , amelyről Simmel beszé l , mely k i tép minden szá-lat az eleven é l e t b ő l és egymással kö t i össze vége iket , hogy t e l j e s e n magában zárt , magában b e f e j e z e t t , semmi kivüle össze -függésben nem á l l ó l e g y e n . . . a t e l j e s s é g kategóriáját i t t a l e -zártság kategóriája p ó t o l j a . » 1 ' így a tragédia egyszersmind

122

közvet í tő közeg száraára, hogy kidolgozza az esztétikum néhány alapvető k a t e g ó r i á j á t . Mindenekelőtt a f e n t i idézetben nyer e -lőször megfogalmazást az a gondolat, hogy a műalkotás önmagá-ban megálló l ezár t egész, amelyet valóságnak érzünk, "mikro-kozmosz" a he ide lberg i és a kései e s z t é t i k a terminológiá ja sze-r i n t . Hogy mikrokozmosz lehessen, ehhez a forma s ü r i t ő , s t i l i -záló ere jére van szükség, amely legelementárisabban éppen a tragédiában működik. "Az é le t t e l j ességét és gazdagságát csak

18 t i s z t á n formai lag f e j e z h e t i k i a dráma", azaz in tenz iven , az epika e x t e n z i v i t á s á v a l szemben. A dráma hősének t ip ikusnak k e l l lennie , ami azt j e l e n t i , hogy saját legszemélyesebb problémái-nak szoros összefüggésben k e l l á l l n i a a kor -spec i f i kus sors-problémákkal. Ez a követelmény i m p l i c i t e már magában hordozza Az esztétikum sajátosságának azt az á l l á s p o n t j á t , hogy a művé-szet a nembeli fej lődésben lényegesnek b izonyul t értékek magá-baemelésére h i v a t o t t . Ugyancsak i t t merül f ö l először az a gondolat, hogy bizonyos korok bizonyos műfajoknak kedveznek, másoknak nem - a drámai kor az osztályhanyat lás heroikus kora. Az anyagnak és a formának ez a szoc io lóg ia i meghatározottsága mind a he ide lberg i , mind az öregkori e s z t é t i k a egyik fő gondo-l a t a .

A t ragédia rendszerszerűségére vonatkozó k i j e l e n t é s e k v o l t a -képpen egy log ika i rendszer sajátosságait ruházzák a drámára. Már a használt kategóriák i s e r re u ta lnak , főként az a megálla-p í t á s , hogy a drámában k i z á r ó l a g kauzá l is kapcsolatok képzelhe-tők e l , s igy a kazuál is gondolkodás természetéből adódóan a végok csak az ok-okozat i soron k i v ü l , vagyis a dráma mikrokoz-mikus v i lágán k i v ü l helyezkedhet e l , s nem más, mint az í r ó v i lágnézete . Ezt a t ényá l l ás t f e j e z i k i az a megállapítás i s , hogy a dráma a legf i lozof ikusabb műfaj - t u d n i i l l i k leginkább megfelel a f i l o z ó f i a i gondolkodás homogén rendszerszerűségének. I t t ismét az a már é r i n t e t t probléma k e r ü l e lő térbe , hogy a l o g i k a i gondolkodás törvényei miként á l l í t j á k tu la jdon s a j á t -szerűségüket normának a szubjektumnak megfelelő objektum, i l l e t v e a szubjektum f e l é . És éppen a he ide lberg i esz té t ika zsen iá l i s k r i t i k a i elemzései mutatták meg, hogy a műalkotás

123

valóban magában hordoz egy i l y e n értelmű szubjektum-objektum megíele l é s t .

De a f i l o z ó f u s számára - ak i t az e s z t é t i k a i sz féra , mint l á t t u k , nem önmagában és önmagáért é rdeke l t , hanem csak mint eme á h i t o t t megfelelés egyedüli letéteményese - ezze l a kör be-z á r u l t . Nyilvánvalóvá l e t t az e s z t é t i k a i szféra " l u c i f e r i " . je l -lege : megfelel ugyan a szubjektum elvárásainak, de ezze l csak egy szfér ikus k v á z i - v i l á g jön l é t r e , amely a valós v i l á g min-den nyomorúságát é r i n t e t l e n ü l hagyja. A l o g i k a i - e s z t é t i k a i k r i -tériumok nem szegezhetőek sem az é letnek, sem az individuum-nak. E l k e l l hagyni az e s z t é t i k a i - l o g i k a i szférát ahhoz, hogy a valós é le t valós nyomorúságai egyál ta lán megközelithetőek legyenek. Ami persze mit sem v á l t o z t a t azon, hogy az e s z t é t i -k a i szférán b e l ü l é r tve , a maga t i s z t á n e s z t é t i k a i , t r agéd ia -e l m é l e t i je lentésében - minden j e l z e t t ellentmondásossága da-cára, sőt éppen ezen ellentmondások n y i l t , őszinte megfogalma-zása miatt - A modern dráma fej lődésének tör ténete Lukács György életmüvének legkiemelkedőbb alkotása.

JEGYZETEK

1. A he ide lberg i művészet f i lozóf ia és e s z t é t i k a , Magvető, Bp. 1975. 374. o. '

2 . I f j ú k o r i müvek, Magvető, Bp. 1977. 390. o. 3. A he ide lberg i művészet f i lozóf ia és e s z t é t i k a , 204-205. o. 4 . uo. 245. o. 5. uo. 245-246. o. 6. uo. 294. o. 7 . A modern dráma fej lődésének t ö r t é n e t e , Magvető, Bp. 1978.

230. o. 8. uo. 35. o . 9. uo. 36. o.

10. M i h a i l Bahtyin: A szó e s z t é t i k á j a , Gondolat, Bp. 1976. 229-230. o .

11. uo. 233. o. 12. A modern dráma fejlődésének tö r téne te , 493. o.

124

13. uo. 268. o. 14. uo. 578. o. 15. I f j ú k o r i müvek, 519. o. 16. uo. 407. o. 17. A modern dráma fej lődésének tör téne te , 40. o. 18. uo. 39« o.

125

Ungár Jul ia A FORMA KÜZDELME AZ ÉLET ELLENÉBEN

/Lukács György: A modern dráma fej lődésének t ö r t é n e t e /

Sokszor csodálkozom azon, hogy mért van olyan kevés jó dráma, de még többször azon, hogy egy-á l ta lában van.3

/Lukács György: A dráma formája /

A modern dráma fej lődésének tör ténete Lukács György első nagy monografikus müve. A könyv első v á l t o z a t á t , amely a K i s -faludy Társaság pályázatára k é s z ü l t , 1906 és 1907 között i r -t a . A Lakács K r i a z t i n a - d i j j a l juta lmazott pályamüvet Lukács 1909- ig , a nyomdába adásig helyenként átdolgozta és k i b ő v í t e t -t e : ". . .könyvem fő e l v e i már a pályázat alkalmával ugyanezek v o l t a k ; csak a tör téne lmi és szoc io lóg ia i keretek bővültek k i , és a formaanal iz is l e t t erősen e lmé ly í tve . " / 2 3 . 0 . / * - i r j a az Előszóban.

A Drámatörténet, /Fehér Ferenc r ö v i d í t é s e / e l m é l e t i b e t e t ő -zése Lukács addig i színház k ö r ü l i tevékenységének. Ez a t e v é -kenység elég sokoldalú v o l t . 1902 és 1903 között s z i n h á z k r i t i -kákat i r t a Magyar Szalon c. lapba. 1904 - tő l 1907-ig a T h á l i a -- társaság vezetőjeként gyakor la t i sz ínházi tapaszta latokra t e -he te t t sze r t . Néhány kisebb, a színházzal kapcsolatos e l m é l e t i i rása is megjelent már ezekben az években. A f i a t a l Lukács s z i n h á z k r i t i k á i r a nagy hatássa l v o l t Al f red Kerr , a kor h i res k r i t i k u s a . A s z i n i k r i t i k á k s t í l u s á r a magabiztosság és személyes hangvétel je l lemző. A műfaj megengedte határokon b e l ü l már f e l -

a A záróje lben közöl t oldalszámok A modern dráma fejlődésének tör ténete u j , 1977-ea kiadásából va lók. 126

bukkannak olyan meglátások, gondolatok, amelyek később k i d o l -gozva, e lmély í tve i l leszkednek a Drámatörténet, gondolatmeneté-be. P l . s a mi l iő elnyomó hatása, a gondolattalan technika i v i r -tuoz i tás e l l e n i heves el lenszenve, az individual izmus p rob lé -mái, gondolatok és emberek követelése a szinpadon. Ezek közül a legfontosabb, amit Hauptmannról i r l e : "Csak egy van, ami aggaszt: nincs v i l ágnéze te . /Ker r azt mondja W e l t g e f ü h l . . . / Ez v á l a s z t j a őt e l a t t ó l , hogy a legnagyobbak közé ta r tozzon , hogy klasszikus legyen." A gondolat f o l y t a t á s a t a l á n még f o n -tosabb: "Klasszikus k ö l t ő f e l e l a kérdezőnek, ha azt i s : nem tudok semmit, ha o lyat i s , amivel nem értünk egyet. Haumptmann-hoz hiába fordulunk f e l e l e t é r t . " / i f j ú k o r i müvek, Magvető K i -adó 1977. 41. o . , megjelent 1903. jan . Magyar Sza lon . / Nagy költőnek tehát k e l l , hogy legyen v i l ágnéze te , mindegy, hogy milyen.

Ide kapcsolódik egy másik gondolat, melynek az előzőhöz tar tozását majd a Drámát őrt énetben t a l á l j u k meg: ". . .nemcsak minden darabnak - ha k ö l t ő i r t a - van meg a maga sz ine, i l l a -t a és zenéje, de minden alaknak - ha drámairó a l k o t t a - van meg a maga, hogy ugy mondjam lokál tónusa." / i f j ú k o r i müvek, 65. o . , megj. Magyar Szalon 1903. raárc./ Minden i g a z i műalko-tásnak saját v i l á g a van, amit a z á l t a l ér e l , hogy a mü legap-róbb rész le te iben i s a k ö l t ő v i lágnézete n y i l v á n u l meg. A Gon-dolatok Ibsen Henr ik rő l c. tanulmányban az ibseni technika , az a n a l i t i k u s drámaforma kialakulásának okai t kutatva ju t e l v i -lágnézet és művészi forma mély összefüggéséhez: "A forma nem ruha, amit f e l lehet húzni , és megint l e v e t n i , ami tő l lénye-g i l e g független az aki v i s e l i ; a forma, technika, annyira a legmélyebb l e l k i momentumokból következ ik , hogy voltaképpen minden technika i probléma - akár egyénről, akár k o r r ó l van szó - l é l e k t a n i , v i l ágnéze t i ' probléma." / i f j ú k o r i müvek, 96. o . , megj. Huszadik Század, 1906. aug . / Ibsent determin iszt ikus v i -lágnézete j u t t a t j a e l az a n a l i t i k u s drámaformához. Az Ibsen--tanulmányban egyébként már megtalálhatjuk a modern dráma szin-te minden je l legze tességét , mint ahogy a szintén 1906-os A dráma formája / I f j ú k o r i müvek, Szerda, 1906. nov. 1 4 . / c. t a -

127

nulmányban az elvont drámai forma sa já tosságai t , a dráma e p i -grammatikusan megfogalmazott nagy paradoxonait.

A Drámatörténet módszertani-elmélet i alapvetésének t e k i n t -het jük a Megjegyzések az irodalomtörténet elméletéhez c. t a -nulmányt, amelyet Lukács az Alexander Bernát-emlékkönyvbe i r t /megj . 1 9 1 0 . / , A drámakönyv előszava ennek a cikknek rövid összefoglalása. Lukács egy, az irodalommal foglalkozó tudomány lehetőségét az e s z t é t i k a és szociológia szintézisében l á t j a . Az e s z t é t i k a és a szociológia egyesitésének azonban csak akkor van ér te lme, ha ebből egy minőségileg uj tudomány jön l é t r e , az i rodalomtörténet . Lukács k i indu lópont ja : az irodalom mint az eszté t ika törvényeinek a láve te t t je lenség - szoc iá l is j e l e n -ség. A következőkben azt v i z s g á l j a , hogy milyen uj összefüggé-sek vezethetők . le ebből a k i i n d u l á s i pontból. "Az irodalom é l -mények közlése, és ennek a közlésnek u t j a : a forma. A forma az igazán s z o c i á l i s az irodalomban." - i r j a Lukács, és ezze l e l -h a t á r o l j a magát a t t ó l a szoc io lóg ia i müvészet látástól , amely a tar ta lmakat v i z s g á l j a a gazdasági viszonyokkal való össze-függésben. A forma nemcsak az a lkotót a befogadóval összekötő funkciójában szociologikus, hanem a megformálandó anyaghoz va-ló viszonyában i s . Ez az egyik fontos egyesülése az e s z t é t i k a i é3 szocio lógia i kategóriáknak: az é le t mint anyag a formák szempontjából.' Mit nyúj t az é l e t az e lvont , ah is tor ikus és aszociologikus formáknak, és v iszont , milyen hatása van az éle tnek ezekre a formákra? "A forma l e l k i a k t i v i t á s / a kö l tő már eleve bizonyos forma szempontjából é l i át az élményeket -U. J . / , része az ember l e l k i é le te egészének, és amennyiben az k i van téve a szociologikus hatásoknak, ezek a hatások a f o r -mát sem hagyják é r i n t e t l e n ü l . " / i f j ú k o r i müvek, 396. o . / É le t és forma szembekerüléséből következik v i lágnézet és forma vég-ső azonossága, amiről már az előző cikkekben, k r i t i k á k b a n i s v o l t szó: "Minden forma értékelése az é le tnek, itéletmondás az é le t f e l e t t , és ezt az e r e j é t és hatalmát onnan m e r i t i , hogy legmélyebb a lapja iban mindig v i l á g n é z e t . " "A vi lágnézet formai posztulátuma minden formának, tehát tar ta lma tu la jdon-képpen közönyös." / 3 9 6 . oi1/ Hogy a gondolat t e l j e s legyen, és

128

a hamisítás l á t s z a t á t e l k e r ü l j ü k , idézzük Lukács megszorítását "valamely forma megkövetelte s t i l i z á l á s számára szükséges v i -lágnézet sokféle l e h e t , de nem egészen te tszés s z e r i n t i . " /397< o . / A gondolat, a megszoritással együtt i s , Lukács egész pá-l y á j á t t e k i n t v e , egyik legdemokratikusabb gondolata. A v i l á g -nézetek, és ebből következően a formák i t t megengedett p l u r a -l i tásának rendkivü l termékeny hatása van a mai e s z t é t i k a i gon-dolkodásra. Tehát p l . k r i t i z á l h a t ó egy abszurd dráma v i l á g n é -zetének ta r ta lma , de a müvei kapcsolatban csak az a kérdés vet hető f e l , hogy s i k e r ü l t - e a művésznek következetesen vég igv in -nie formai lag a vi lágnézetét . ' .

A Drámatörténet szempontjából kulcsfontosságúnak tartom az "itéletmondás" k i f e j e z é s t , erős é r z e I m i - i n d u l a t i t ö l t é s e miatt A modern é le t drámai formát fe lbontó tendenciájának elemzése, minden o b j e k t i v i t á s a , tényszerűsége e l lenére - Í t é l e t . Az i t é l kezés, a vád indula tá t é r z é k e l t e t i néhol a megfogalmazás szen-vedélyessége, p l . mikor le i r j a a modern é le te t^ vagy amikor az ember elmagányosodásáról, és k i t ö r é s i k i s é r l é t é i r ő l beszé l ;

Abból, hogy bizonyos v i lágnézetek bizonyos formákat enged-nek meg, és abból, hogy bizonyos társadalmi rend csak bizonyos v i lágnézeteket tesz lehetővé, következik a szociologikus és esztét ikus szempontok másik fontos ta lá lkozása: milyen korok-ban, milyen formák lehetségesek, lehetségesek-e egyá l ta lán és milyen helyet foglalnak e l a kor ku l túrá jában . Ez az összefüg-gés az a lap ja bizonyos formák virágzásának vagy e le rő t l enedé -sének.

A szociológia és esz té t ika harmadik é r i n t k e z é s i pont ja a hatás t e r ü l e t é n van. A hatás a szociológia k a t e g ó r i á j a , de egyaránt lehet egy e lképze l t befogadót f e l t é t e l e z ő , vagy a va lóságos hatás formakonstituálő tényező. I t t természetesen a r -r ó l az i d e á l i s e s e t r ő l van szó, amikor az alkotó legfőbb t ö -rekvése, hogy müve meghallgatásra t a l á l j o n , és amikor l é t e z i k is az a konszenzus, amelyben ezen törekvésé megvalósulható

Ezek az é r in tkezés i pontok vezet ik e l Lukácsot a s t i l u s f o -galmához, amely ugyan a "formák tanának kategóriája", de ugyan akkor tartalmazza az idő, a vál tozás mozzanatát i s .

129

"Ez a fo ly ton vál tozó formafogalom nem z á r j a k i az esz té -t i k á é t , csak helyenkint - konkrét esetekben - k o r r i g á l j a a l -kalmazásait , arra kényszeri tvén e z á l t a l , hogy még mélyebbről fogalmazza meg ál landó fogalmai t , oly mélyről , hogy azok / a z ő nézőpontjából / minden vá l tozást magukba fogadhassanak." / i f j ukor i müvek 401. o . / A Drámátörténetben lukács azt v i z s g á l j a hogy a modern é le t okozta eltolódások milyen változásokat oko nak a drámai formában, hogy mennyi vá l tozást b i r e l , és e l b i r j a -e egyál ta lán ez a szigorú forma ezt a v á l t o z á s t .

A mü első k é t , szisztematikus fejezetének log ika i f e l o s z -tása a következő: először fog la lkoz ik az elvont drámai formá v a l , majd azza l , hogy mely korok engedik meg, i l l e t v e követe-l i k a drámai formát önkifejezésük eszközéül. Végül konkrétan v i z s g á l j a a modern kort és ennek hatását a drámára.

A Drámatörténet legfőbb erényei szigorú tárgyszerűsége, fe gyelmezett log iká ja , és rendkivül gyakor la t i haszna a konkrét műelemzés terén . A dolgozat szándéka ezért a könyv elemzései-nek lehető leghűségesebb reprodukálása.

A könyv a dráma legáltalánosabb meghatározásával kezdődik: "A dráma olyan irásmü, mely valamely összegyűlt tömegben köz -ve t len és erős hatást akar l é t rehozn i , emberek között l e j á t -szódó megtörténések á l t a l . " / 2 7 . o . / Lukács ebből a meghatá-rozásból v e z e t i le a dráma elvont formai sa játosságai t . Noha i t t még k i z á r ó l a g a formáról beszé l , nem hagyható figyelmen k i v ü l , hogy a meghatározás minden egyes tényezője mennyire k i van téve az időnek, a változásnak.

A drámai forma egyik alapparadoxonja következik abból a tényből, hogy tömeghatás a c é l j a . Egy tömegre csak olyan á l t a lános megtörténések hatnak, amelyek találkoznak a tömeg érzé -se ive l . Általános tapasz ta la t , hogy a tömegben-lét bizonyos k iegyenl í tődést hoz l é t r e az emberek közö t t , amely együtt j á r érzésviláguk pr imit ívebbé vá lásával . Igy a dráma hatása magán v i s e l i a dráma val lásos eredetének nyomait, annyiban, amennyi ben hatalma van egy várakozó, f e s z ü l t érzelmi á l lapotú ember-csoport f e l e t t . Igy a hatás a t t ó l függ, hogy a drámában ábrá-zo l t érzelmek mennyiben találkoznak az összegyűlt emberek é r -

130

zelmeivel , hogy a dráma mennyiben k é p e s megfele ln i ennek az odaadó, befogadói á l lapotnak. Ez az érzelmi mozzanat magyaráz-za, hogy a tömegre sokkal inkább lehet érzék le tes képek á l t a l h a t n i , mint i n t e l l e k t u á l i s á l ta lánosságokkal , " . ' . . a z á l t a l á -nosság, amelyet a tömeg, ha öntudat lanul i s , megkövetel, amely legjobban hat r á - éppúgy, mint a val lásosság általánossága -t a r t a l m i l a g : nem i n t e l l e k t u á l i s , hanem érzelmi vagy a k a r a t i ; formai lag: nem d i a l e k t i k u s vagy l o g i k a i , hanem é rzék i , szimbo-l i k u s . " / 2 9 . o . / A dráma tehát a legmélyebb, végső é l e t p r o b l é -mákat - ezér t a legf i lozof ikusabb műfaj - közvet len szimbólu-mokban f e j e z i k i .

A drámai történés általánossága azt j e l e n t i , hogy a benne szereplő ember á l ta lában "az" embert r e p r e z e n t á l j a , ami meg-tö r tén ik ve le , az egész é l e t é t , a sorsát j e l e n t i . Az á l t a l á n o s -ság t i p i k u s ember t ip ikus sorsát k ö v e t e l i meg. Hogyan f e j e z h e -tő k i egy ember egész é lete drámaian, életének mely megnyilvá-nulásai azok, amelyekbe egész é le te összesiirithető? Lukács a p r i m i t i v népek igazságszolgál tatása ana lógiá jára - ahol az em-ber t e l j e s egészében azonos t e t t é v e l - azt mondja, hogy az em-ber lényege akaratában és akarata szül te t e t t e i b e n ny i l vánu l meg a legkézzelfoghatóbban. Az akarat á l t a l ában valamivel szem-ben ju t k i f e j e z é s r e , harcot, küzdelmet f e l t é t e l e z . Az ember lényegi e rő i tehát leginkább valamely küzdelem során mutatkoz-nak meg. I lyenkor l e v á l i k r ó l a minden csak esetleges t u l a j d o n -sága, e l t ö r p ü l életének minden olyan r é s z l e t e , amely nem t a r -toz ik szorosan ahhoz a központi problémához, amelyért a küzde-lem f o l y i k . "A k o n f l i k t u s s a l szemben tehát t a r t a l m i követelmé-nye a drámai formának, hogy az i l l e t ő ember /ember t ípus / cent -r á l i s életproblémája legyen, mely egyszersmind természetesen a számbajövő tömegnek i s éppen ennyire c e n t r á l i s problémája; formai , hogy olyan, amelyben az életének maximumát adhassa, és adja i s , amelyben a lehető legnagyobb erőve l és sokolfaluaug-ga l juthasson k i f e j e z é s r e egész é l e t e : magával az emberrel szemben pedig, hogy - az ak tuá l is probléma szempontjából - a maga tipusának maximuma, a legnagyobb e r ő k i f e j t é s r e alkalmas példánya legyen." / 3 3 . o . /

Az a kérdés, hogy milyen legyen formai lag a drámai küzde-lem, elvezet a dráma t a l á n legfontosabb sajátosságához, ahhoz, hogy a dráma anyaga k i z á r ó l a g emberek k ö z ö t t i megtörténés l e -het . Hogy a hős lényege minél erősebben k i f e j e z é s r e juthasson, az e l len fé lnek is a lehető legnagyobb erejűnek k e l l l enn i . Fel-ső határát az érzékletesség követelménye szabja meg, tehát é r -z é k f e l e t t i hatalom nem lehet . A küzdelemnek legalább lá tszó lag egyenlő erők között k e l l f o l y n i a . Ha az e l l e n f é l arányta lanul nagy, ha az első p i l l a n a t b a n tudni l ehe t , hogy a hősnek e l k e l l buknia, a küzdelem drámaiatlanná v á l i k . Ez a legmélyebb dramaturgiai oka annak, hogy a dráma anyaga csak emberek kö-z ö t t i megtörténés lehet . Mi lyen szerepük lehet mégis az i s t e -neknek az emberek k ö z ö t t i megtörténések világában? Ha az i s t e -nek valamilyen formában megjelennek a dráma vi lágában, akkor annak mindenképpen emberi vonatkozásai vannak. Vagy ugy, hogy az istenség maga nem j e l e n i k meg, csak emberek, vagy emberek intézményei á l t a l , vagy ha alakot ö l t , akkor emberi érzelme-k e t , intézményeket képv ise l .

Mégis, amivel a hős szembekerül, k e l l , hogy nagyobb ere jű legyen ná la , hogy va laho l több legyen, mint amennyit egy em-ber önmagában j e l e n t h e t . Vegyük példának Shakespeare O the l ló -j á t . Shakespeare emberekre é p i t i drámáit , és semmiféle abszt -raktumnak nincs helye bennük, mondja Lukács a Shakespeare és a modern dráma / i f j u k o r i müvek, megj. Magyar Shakespeare-tár I V . k ö t e t , 1911/ c. tanulmányában. Az Othel lo esetében kü lö -nösen igy van. Mégis, Othel lo t r a g é d i á j a végső soron az, hogy nem olyan a v i l á g , mint amilyennek ő l á t j a . Jago töké le tes e l l e n t é t e Othel lónak, benne összpontosul ez a "nem-olyanság", de egy egész v i l á g á l l mögötte, amely őt i g a z o l j a . Az alapmeg-határozás most már egy árnya la tny i módosítással igy hangzik: a drámának mindent emberek egymáshoz való viszonyai formájá-ban k e l l á b r á z o l n i a . . . "A fe lső határ csak formai, csak a küz-dő f é l megjelenési módjának körü lhatáro lása , csak a küzdelem előre eldöntöttségének nem a legelső p i l l ana tban szembetűnő v o l t a . Küzdelem a lehető leghatalmasabb e l l e n f é l l e l , a szük-ségszerűséggel, a maga legmagasabb formájában, és ebben a küz-

132

delemben az embernek mindig e l k e l l buknia." / 3 5 . o ; / Lukács a dráma anyagi követelményei elemzésének eredménye-

képpen ju t e l ahhoz a gondolathoz, hogy a töké le tes dráma csak t ragédia lehe t . E t t ő l kezdve dráma és t ragédia azonos fogalmak és ezze l a modern dráma számára még magasabbra á l l i t j a a mér-cét . A drámának az egész é l e t e t k e l l ábrázoln ia . S t i l i z á l á s ! e l v e i , hatásának körülményei, a rendelkezésre á l l ó eszközök na-gyon megnehezítik ezt a szándékát. Ezekből a nehézségekből a -dódik az a számos paradoxon, amely a drámát a legapróbb rész -letkérdésekig á t h a t j a . S t i l i z á l á s i e l v e i , külső körülményei / r ö v i d idő a l a t t k e l l l e j á t s z ó d n i a / az absztrahálás irányába v i s z i k . A tömeghatás elve viszont megkívánja az é rzék le tes , közvet len szimbólumokat. Hogyan ábrázo lha t ja mégis a dráma az egész v i lágot? Hogyan jöhet l é t re a drámai v i l á g egyetemes-sége? Lukács válasza: csak formai lag. Az é le t végt elen, a d r á -ma viszont szigorúan zárt forma. A dráma anyaga csak az lehe t , ami mindkettőjükben közös, a dolgok egymással való bonyolult összefüggései. Az é letben persze ezek az összefüggések s z é t -folyóbbak, nehezebben észrevehetőek. A drámában viszont j e l e n -tőségüket f e l k e l l nagy i tan i , a dolgok i t t k é r l e l h e t e t l e n szük-ségszerűséggel következnek egymásból. "A drámai jelenségeknek nincs más valóságuk, mint kapcsolatbanlétük, és más kapcsolat nem képzelhető i t t e l , mint a k a u z á l i s . " / 3 8 . o . / A k a u z a l i -tás azonban inkább a modern dráma találmánya. A görögöknél a mi to lóg ia i megtörténések evidenciák vo l tak a kor nézői számá-r a , igy ot t a mindenáron való megokolással nem k e l l e t t annyit ba j lódn i . És Shakespeare, ak i Lukács számára az i g a z i eszményt j e l e n t e t t e , szintén nem kauzál isan szerkeszt . Maga Lukács mu-ta t rá erre már a dráma-könyvben: " . . . a v i l á g egységesnek l á -tása nem rac ioná l is oksorok formájában t ö r t é n i k . " / 1 4 0 . o . / A Shakespeare és a modern dráma cimü tanulmányban pedig r é s z l e -tesen k i i s f e j t i , hogy Shakespeare és kora számára nem l é t e -zet t az az egységkövetelmény, ami a modern korban. Ő nem é r z i parancsoló szükségszerűségnek a mot ivációt , nem fontos neki a "dolgok pragmatikus összefüggése". Lukács önmagával k e r ü l ellentmonásba, mikor a kazuza l i t ás t az elvont drámai forma

133

egyik alapelvének j e l ü l i meg. A dráma-könyv gondolatmenetében azonban meg van a log iká ja ennek a k i s túlzásnak. Lukács szá-mára i t t az a fontos, hogy az é le t végtelen ny i to t tságát szem-b e á l l í t s a a dráma matematikai pontossággal megszerkesztett v i l á g á v a l , ahol mindennek megvan a helye, ahol minden mindenre vonatkozik, ahol semmi sem lehet önmaga. De ha a dráma okok és okozatok szigorú láncolata , hol a ki indulópont? Mi az, ami már nem okozata semminek? Ennek a végoknak, ami az összes többi t meghatározza, minőségileg k e l l különböznie tő lük . A közvet len áb-rázolásban nem is j e l e n i k meg, mert ez az i ró v i lágnézete , az ahogyan ő a v i l ágot l á t j a , é r z i , é r t é k e l i . A v i lágnézet a d rá -mai konstrukció összetartó eleme. I t t igazolódik az, amit Lu-kács már a Megjegyzések.. . c. tanulmányban is í r , hogy a v i -l ágnéze t te l szemben csak formai kifogások vethetők f e l , azaz, hogy szerkezetmeghatározó funkciójában összetar t ja -e a drámát, vagy sem. Mivel a v i lágnézet közvet lenül nem j e l e n i k meg, a dráma "k izáró lag szerkezeténél fogva ha t" . Ezze l függ össze az a tény, hogy régmúlt korok drámái még ma is hathatnak. Ugyanis, ha a drámát létrehozó vi lágnézet t a r t a l m i l a g e l is avult már, a forma megmarad, és lehetővé t e s z i , hogy más érzéseket, v i l á g -nézeteket vet í tsünk be le . A kauza l i t ás mel le t t a dráma formai egyetemességének másik kr i tér iuma a lezár tság. A drámában a te l jesség minden lehetőség f e l v e t é s é t , végiggondolását, köve t -kezetes v é g i g v i t e l é t j e l e n t i , a z t , hogy a f e l v e t e t t kérdések-re választ k e l l adni, még ha a válasz annyi i s , hogy nem t u -dunk semmit / l d . Hauptmann/. Az azonban, aminek szempontjából f e l k e l l v e t n i minden lehetőséget, az, aminek alapján v á l a s z o l -n i k e l l a f e l t e t t kérdésekre, megintcsak a v i lágnézet l ehe t . A v i lágnézet tehát innen nézve i s konstrukciós tényező. "A dráma egyetemességének végső formai követelménye, hogy s t i l i -zálásának a lap ja vi lágnézet legyen, tehát valami a konkrét d rá -mát fogalmilag megelőző, a dráma szoros értelemben ve t t v i l á -gán k i v ü l á l l ó . " / 4 1 . 0 . 7 Ebből ujabb paradoxonok következnek; egyrészt a tömeghatás k i zá r minden fogalmiságot, a lezár tság követelménye pedig nem engedi meg, hogy a dráma számára, va-lami r a j t a k i v ü l á l l ó még lehetséges legyen. A v i lágnézet mégis

134

benne van a drámában, de nem fogalmi lag és nem i s a lakot ö l t -ve, hanem mint atmoszféra, mint egységes hangulat .

A drámai j e l l em és sz i tuác ió természete tovább gazdagí t ja a dráma egyszerre absztrakt és konkrét voltának paradox iá já t . Az ember mindig é lő , eleven, konkrét , p i l l a n a t n y i , i r r a c i o n á -l i s /Lukácsnál ezek többnyire szinonimák/, a cselekmény ugyan-akkor e lvont , absz t rak t , egyszerű, á t l á t s z ó , szimbolikus és kons t ruá l t . De bármennyire i r r a c i o n á l i s és konkrét az ember, mégis mindig reprezentá l va lami t , t i p u s , . é s . a z ő szempontjából nézve, az a v é l e t l e n és k i s z á m i t h a t a t l a n , ami megtörténik v e l e . Jel lem és cselekmény azonban csak gondolat i lag vá lasztható kü-lön, á l l i t h a t ó szembe egymással. Végső soron mélyen összefügge-nek, sőt azonosak. Hiszen a j e l l em a cselekmény á l t a l , a cse-lekmény során n y i l a t k o z i k meg, és a cselekmény csak a j e l l emek-ben, a jel lemek á l t a l ju tha t k i f e j e z é s r e . Láttuk már, hogy az embert legérzékletesebben t e t t e i f e j e z i k k i , hogy a drámai em-ber azonos t e t t é v e l , hogy minden, ami nem azza l függ össze, l e -v á l i k r ó l a , "olyan ember, ak i lényének egész: f e lü le tében é~ r i n t k e z i k sorsával" . A sorsszerűséget, a szükségszerűséget mégis inkább a cselekmény, a sz i tuác ió tartalmazzad A hős ugyan azonos sorsával , de csak azonosul ve le , nem vo l tak mindig egyek,

'a sors mindig k i v ü l r ő l jön szembe a hőssel . A hős szempontjá-bó l minden, ami nem ő, az a sz i tuác ió , a sors, akkor i s , ha ez a sors egy másik ember képében j e l e n t k e z i k . És ahogy a s z i t u á -ció a sorsot, a szükségszerűséget, ugy az ember mindig a sza-badságot k é p v i s e l i .

Jel lem és sz i tuác ió jelentőségének aránya a kompozicióban, a dráma egyik legfőbb st i lusproblémája . Már az előzőekben is l á t t u k , hogy Shakespeare jel lemekre é p i t i d a r a b j a i t . A t r a g é -d ia abból származik, hogy bizonyos emberek Összekerülnek, ab-bó l , hogy azok éppen olyanok amilyenek. Amig elsősorban embe-reket látunk magunk e l ő t t , addig sohasem annyira kiszámitha«. t ó , hogy a következő p i l l ana tban mi fog t ö r t é n n i , sokkal na-gyobb az ember cselekvési szabadsága, vagy legalábbis ugy érez-zük. Vegyük megint az O t h e l l ó t : Othel lo ugyan f e l t a r t ó z t a t h a -t a t l a n u l halad végzete f e l é , mégis állandóan az az érzésünk,

135

hogy bármikor megál l í tható lenne, csak egy k i c s i t jobban oda kéne f i g y e l n i e , utána j á r n i a a dolgoknak stb. Ezze l szemben I b -sen a n a l i t i k u s drámáiban, ahol rendszerint már minden megtör-tént a darab kezdete e l ő t t , a sz i tuác ió megvál toztathatat lan-sága olyan s ú l l y a l nehezedik a szereplőkre, hogy azoknak más lehetőségük nincs i s , mint v á l l a l n i a mult következményeit. A je l lemre vagy sz i tuác ióra épülő dráma szembeáll í tása i t t t i s z -tán a forma szempontjából t ö r t é n t . A valóságban ezek nem szembe-á l l í t h a t ó k , mert nagymértékben függnek a t t ó l , hogy az é l e t ma-ga mekkora t e r ü l e t e t enged az autonóm emberi cselekvésnek, és hogy az i r ó mennyire l á t j a egy korban autonómnak az emberi cse-lekvést . A drámai forma utolsó paradoxonét közvet len k i f e j e z é -s i eszköze, a dialógus hordozza; a d ia lógus, amely egyszerre anyag és forma. Á dráma anyaga emberek k ö z ö t t i v iszony, és ez nem nyi lvánulhat meg másban, csak az emberek egymással való beszélgetéseiben. Ugyanakkor a dialógus a dráma egyik döntő for^ mai ismertetőjegye. A dialógus egyszerre anyagi és formai vo l ta annyira szé tvá lasz tha ta t lan , hogy külön-külön való magyaráza-tuk mindig értelmetlenné v á l i k , mert az egyik mindig a másikat i s j e l e n t i és v iszont . Akármilyen gazdag és érzékletes egy nyelv, akkor i s csak abszt rakc ió ja marad az ember érzéseinek, gondolatainak, l e l k i megtörténéseinek. A dialógus paradoxonja tehát az, hogy a drámában mindent emberek egymással való be-szélgetései á l t a l k e l l k i f e j t e n i , de amit k i k e l l f e j e z n i , t u l van a k i fe jezhetőségen.

A dráma k a t e g ó r i á i elemzésének végén Lukács megint e l j u t a t ragédia fogalmához. I t t azonban már nemcsak mint a drámai f o r -ma legtökéletesebb megvalósulása j e l e n i k meg - a dráma elvont fogalmát tartalommal t ö l t i meg. A dráma lezártsága nemcsak azt j e l e n t i , hogy az é l e t t e l szemben a dráma egy külön v i l á g . Min-den lehetőség végig járása , és mindegyik lehetetlensége e l v e -zet oda, ahonnan már nincs tovább. A kör b e z á r u l t , a k o n f l i k -tus f e l o l d h a t a t l a n , a hős számára egyetlen ut marad - a h a l á l . A dráma az egész é l e t e t j e l e n t i , és az é l e t végének legérzék-letesebb k i fe jezése a h a l á l . Egy é le t végét persze nemcsak a f i z i k a i h a l á l j e l e n t h e t i / p l . Hebbel: Mária Magdolna - Anta l

136

mester / , de a nézőkre ez hat a legerősebben. A h a l á l sz imbol i -z á l j a legmaradéktalanabbul annak a világnak a végét , amelyet a hős k é p v i s e l t . "A nagy öldöklés szimbóluma a nagy v i l á g ö s z -szeomlásnak, ami éppen a dráma tárgya; a dráma vége annak a v i -lágnak a végét j e l e n t i . " / 5 0 . o . / Dráma és t ragédia legbensőbb összefüggésének megfogalmazása már e l ő l e g e z i Lukács későbbi tanulmányának, A t ragédia metaf iz ikájának az i t t e n i n é l sokkal tágabb értelemben használt a lapgondolatát , hogy a t rag ikus é le t az egyedül autentikus é l e t : "A t rag ikus élmény az egyet len, ami bár csak része az egésznek, mégis az egészet j e l e n t i : az egyet len, ami szimbóluma lehet az egész é le tnek . A t ragikus ember az egyetlen emberfaj ta , ak i életének egy ka landja á l t a l sz imbol izá lható ." /'50. o . /

A dráma elvont formai meghatározása után Lukács azt v i z s g á l -j a , milyen f e l t é t e l e k m e l l e t t , milyen korokban lehetséges dráma - a dráma szoc io lóg iá já t . Már a dráma alapmeghatározásánál emi i t e t tük , hogy annak minden tényezője k i van téve az idő v á l -tozásainak" A dráma szociologikus meghatározottsága logikusan következik a dráma formai követelményeiből: a hatás , a dráma anyaga / t i p i k u s megtörténések/, a v i lágnézet fogalmából. Ennek a lapján Lukács abban a kérdésben, hogy léteznek-e drámai v i r á g -korok, határozottan amel le t t f o g l a l á l l á s t , hogy léteznek? A nagy drámairó zsenik sohasem e l s z i g e t e l t e n , minden előzmény né lkü l a lko t ták . Igen határozottan megállapíthatóak azok a f e l t é t e l e k , amelyek kedvezően hatot tak tehetségük k ibontako-zására. A dráma l é t f e l t é t e l e , a szinház, egy "eleven, érzék i k u l t u r á j u szinpad" megléte és egy bizonyos v i l á g n é z e t i közös-ség i ró és könönség között olyan, amely az é l e t e t egymással k i b é k í t h e t e t l e n erők formájában é r z é k e l i .

Szinház csak akkor lehetséges, ha az erkölcsök, a p o l i t i k a i é le t stb. terén bizonyos fokú szabadság ura lkod ik , az emberek-ben pedig megvan a képesség az é le t é lvezésére, az igény a r ra , hogy gyönyörködjenek az emberi t e s t , mozgás, hang szépségében. Amikor l é t e z i k egy olyan társadalmi lag k i a l a k u l t á l ta lános j e -lentésse l b i ró gesztusrendszer, amely mind a sz ínjátszásnak, mind a közönség befogadásának a lap ja .

137

A másik a l a p f e l t é t e l , hogy k ö l t ő és közönsége meghatározó élménye az é l e t t e l szemben a t ragikus élmény legyen. Mikor vá -l i k az é le t egymással összeegyeztethetet len erők küzdelmévé? Akkor, amikor egy adott v i lágot elrendező elvek már nem maguk-t ó l értetődőek, indok lásra , erős i tésre szorulnak; amikor a r é g i érzésekkel , ér tékekkel szemben ujak lépnek f e l , amelyeknek e re -j e , i n tenz i tása a rég iekéve l ve teksz ik . Ezt az egyensúlyi á l -lapotot nevezi Lukács a hanyat lás heroikus korának, konkrétan az osztályhanyatláa heroikus korának. Amikor az é le t problema-t ikussá v á l i k , az értékek megszűnnek evidenciák lenn i , "amikor azonban az erényekben eég megvan a r é g i é le t végte len i n t e n z i -tásának h e l y z e t i energiá ja , aaely nem b i r megalkudni a meg-f á s u l t viszonyokkal és összetör ik r a j t u k " , vagy "az uj érzése-ket zúzza össze a r é g i intézményeknek és embereknek még maguk-t ó l működő súlya és ereje"» Amikor " . . . a z et ikus ember számára az életnek meg k e l l szűnnie c e n t r á l i s é letér téknek lenn i . És e l len té tbe kerülvén az ember legfontosabb é r t é k e i v e l , azok j a -vára , a már vagy még h a l á l r a i t é l t javára fog e l d ő l n i az é r -téke lés : megszületik a szép h a l á l i d e o l ó g i á j a . " / 5 6 . o . /

A szép h a l á l i d e o l ó g i á j a , az t hogy fontos emberi értékek pusztulása örömérzetet, k e l t h e t , a drámai hatás egyik legtöbb-ször v i t a t o t t problémája. Lukács a szociológiában t a l á l rá ma-gyarázatot : "Amikor az é le tben kicsinyesen, csúnyán vagy ese t -leg r e t t e n t ő fájdalmak és kegyetlenségek között pusztulnak e l a legfőbb é le té r tékek , akkor örömérzetnek k e l l származnia abból, hogy a nagyszerű h a l á l van ábrázolva; ha az é r t h e t e t l e n , de mindig ismétlődő empiriában nyugtalanul bántó é let je lenségek a tragédiábaifenséges, m e t a f i z i k a i szükségszerűséget nyernek." / 6 2 . o . /

A t ragéd iáva l a művész egyrészt t u d a t o s i t j a az emberekben az életben lejátszódó folyamatokat, megmutatja, hogy az e lpusz-tu lás nem egyedi eset , hanem t i p i k u s , és igy ha beletörődni nem i s , de e l v i s e l n i segit a közös sorsot. Másrészt a pusztuló értékek fe lmutatásával , ér ték vol tuk hangsúlyozásával f e l ü l -kerekedik az életprocesszuson. Nem v é l e t l e n , hogy a könyv i t t t á rgya l t része a megfogalmazásban a k ö l t ő i pátoszhoz köze l i t .

138

Az osztályhanyat lás heroikus kora , mint a drámának kedvező, és azok az életben még meglevő ér tékek, amelyek a lapján még lehet drámát i r n i , csak elvont "Sol len"-ként szegezhetők szembe a mo-dern k o r r a l . A modern po lgár i drámairás t ragéd iá ja éppen az a kétségbeesett és hiábavaló harc, amely a po lgár i é le t k i c s i -nyességének, szürkeségének drámába emeléséért, drámai formába szori thatóságáért f o l y i k , hogy igy diadalmaskodjék f ö l ö t t e .

A heroikus hanyatlás fogalmából és a po lgár i társadalom sajátosságaiból következik , hogy a po lgár i -társadalomnak nincs heroikus hanyat lása. A hangsúly természetesen a heroikuson van, mert a hanyat lás, azaz az értékek problematikussá válása már igen korán megkezdődik. "A po lgár i osztá ly helyzetének különös v o l t a hozta magával, hogy a b e l ü l r ő l problematikussá válás f o -lyamata a külső küzdelmek e ldő l te e l ő t t , és bizonyos tekinteté-ben a t t ó l függet lenül j ö t t l é t r e . " / 9 0 - 9 1 . o . / ^ehát még mi-e l ő t t győzött volna a feudal izmussal szemben, belső egysége már megbomlott. A po lgár i osztá ly hanyatlása nem azért nem he-ro ikus, mert é r téke i korán problematikussá válnak, hanem a -z é r t , mert soha nem i s vol tak olyan sz i l á rdak , olyan megkérdő-je lezhe te t l enek , i s t e n t ő l e lrendeltnek tűnők, a természet i t ö r -vények e r e j é v e l hatók, mint p l . a feudá l is rendéi . "A maga é r -t é k e l é s i módjának ez /Shakespeare v i lága - U. J . / az egészen meta f i z i ka i erővel magától értetődő in tenz i tása és á l ta lános érvényüsége nem vo l t és nem lehe te t t meg soha a p o l g á r i osz - ' tá lyban." / 8 9 . o . / Lukács mindezzel nem azt á l l i t j a , hogy nincs modern dráma. Sőt, e lmé le t i f e j t e g e t é s e i kezdetén leszögezi , hogy igenis van, hiszen éppen ennek specif ikumait k e r e s i . És ehhez szolgál k i indulópontu l a r é g i dráma, mint az osztá lyha-nyat lás heroikus korának adekvát k i f e j e z é s i formája. Az u j dráma minden problémája ke le tkezés i körülményeiből ered, abból, hogy nem a neki kedvező természetes t a l a j b ó l , természetes szükségletek k i e l é g i t é s é r e s z ü l e t i k . Mind a mai napig érvényes Lukács megfogalmazása a r r ó l az é l e t r ő l , amely az u j dráma sa-játosságait meghatározza még ma i s : "Az uj é le t közvet lenü l a nagy káoszból nő k i , egy rég i rend romjai t kevervén össze az uj szabad ságpalota örökre félbemaradt tö redéke ive l . " / 1 3 2 . o /

139

Az uj dráma tudatos törekvésekből s z ü l e t i k , és igy hiányzik belőle az a va l lásos , misztikus érzelmi elem, amely minden ed-d i g i drámára a val lásos eredet következményeképpen jel lemző v o l t . Az uj dráma po lgár i dráma: a fe l törekvő po lgár i osztá ly ideo lóg iá já t támogatja. S nint i l y e n kezdetben d idakt ikus , i rányzatos, l e l k e s i t ő , i n t ő , t a n i t ó j e l l e g ű v o l t .

A tudatosságból, a va l lásos eredet hiányából következően az uj dráma nem a szinpadból nő k i , hanem egy egészen másfaj ta , erős szinházi hagyományba ütközik . Igy vagy megalkuszik a meg-levő, mulatságot ha jszo ló , kommercial izálódott szinházzal és akkor e l laposodik , széteső, bizonytalan lesz , vagy e l f o r d u l a sz inpadtól . Az utóbbi folyamat rendkivül fontos a modern dráma fe j lődése szempontjából. Mivel nem egy á l ta lános tömegérzésből j ö t t l é t r e , nem is t a l á l clyan tömegre, amelyben nagyobb hatást tudna e l é r n i . Visszaigazolás h i j á n egyre inkább a sz inpadtól , a nyi lvánosságtól függet lenül alkotnak az i rók . Az é rzék le tes -ség már nem kényszer i tő szükségszerűség, ami a dráma i n t e l l e k -tual izálódásához vezet . S igy még jobban elmélyül a szakadék a dráma és szinpad, dráma és közönség közöt t . "Ez csak élére á l l i t o t t egy amúgy i s paradox h e l y z e t e t : a dráma és közönsége h e l y z e t é t . " / 7 1 . o . / lukács ezze l v i sszau ta l a r ra , hogy a drá -ma, noha a legf i lozof ikusabb műfaj, nem t ű r i a puszta abszt -rakc iókat , és ez mindig is nagy problémákat okozott a megvaló-sításban. Mig azonban régen a tömeghatás kényszer i te t te az i r ó t az érzékletes megformálásra, addig a modern irónak megvan a lehetősége, hogy megkerülje a szinpadot és könyvdrámát i r j o n . A szinpad hiányának kényszerűsége először C3ak technika i drá -maiatlanságot eredményez. A kényszerűségből később tudatos szándék lesz , az irók a " l é l e k t ő l l é l ek ig" való hatásra tö rek -szenek és ez a t e l j e s belső drámaiatlansághoz vezet .

Történtek k i s é r l e t e k dráma és szinház ú j b ó l i egyesítésére / i n t i m szinház, u j monumentalitás/, de ezek mind tudatos, mű-vész i elgondolások v o l t a k . A drámát é le t reh ivó érzések a t ö -megben nem élnek "mint öntudatlan, de k i e l é g í t é s r e váró vágyak".

A tudatos elhatározások megvalósításának zátonyra futása az é le t empír iá ján az az élmény, amely a drámáért való küzdel -

140

met is j e l l e m z i . Lukács ezt az élményt h i s t ó r i a i élménynek ne-vez i , és ebből az élményből e redez te t i a modern drámát: " . . . ' a • í i s t ó r i a i élmény k i f e j e z é s é b ő l nőtt meg az, amit mi modern drámának nevezünk." / 7 9 . o . / A f ranc ia forradalom élménye hoz-ta l é t r e a h i s t ó r i a i é rzés t . Lukács ezen azt é r t i , hogy a t e o -r e t i k u s , ideologikus elgondolások t e h e t e t l e n ü l törnek meg a velük szemben tulajdonképpen közömbös, pusztán létezésük e r e -j é v e l ható dolgokon. "Két absztraktum örökös szembefeszülésé-nek szimbóluma ez az élmény: egyrészt a konkrét , i r r a c i o n á l i s , rendszerbe be nem i l l e s z t h e t ő tényeket b r u t a l i z á l n i akaró absz t -rakt gondolkodás, ideológia velük va ló küzdelme; másrészt az egyes ember, a maga szempontjából, konkrét törekvései t megaka-dályozó absztrakt folyamatok szerepe az é le tben." / 8 0 . o . / Ez a két absztraktum az absztrakt v i lágnézet és a h i s t ó r i a i fo lyamat. Az egymással soha t a l á l k o z n i nem tudó absztraktumok összeütközése lényeges vál tozásokat idéz elő a drámai formában. A legalapvetőbb vá l tozás , hogy a k o n f l i k t u s absz t rak t tá l esz , a há t té r jelentősége pedig megnövekszik, t e l j e s e n konkré t tá , a dráma döntő fontosságú tényezőjévé v á l i k : "Absztrakt a k o n f l i k -tus , mert absztraktumokért,absztraktumok k ö r ü l f o l y i k a küzde-lem, mert absztraktum az, ami . . . g y ő z az absztraktumért harc -ba indul t hőssel 3zemben. És konkrét a h á t t é r , mert éppen a t é -nyek konkrétsága az, amiben a heterogenei tás , az absztrakt t ö -rekvés eleve reménytelen, t ragikus vo l ta megnyilvánul." / 8 1 . o . /

A h i s t ó r i a i élmény hozza l é t r e az i g a z i tö r téne lmi drámát. Ez egyrészt annyit j e l e n t , hogy a drámában ábrázol t megtörté-nés időhöz k ö t ö t t , egyszer i , csak o t t és akkor e lképzelhető , másrészt, hogy mindig többrő l van szó benne, mint egyszerű em-berek k ö z ö t t i v iszonyró l , hogy az é le t már nem fe jezhető k i csupán emberek egymáshoz való v i s z o n y a á l t a l . És pontosan ennek az emberektől függet lenedett többletnek művészi k i fe jeződése a há t té r konkrétsága, különválása "az emberek előtérben j á t -szódó a k c i ó i t ó l " . A há t té r szerepének fokozódása abból az é l e t -érzésből fakad, amely a dotogi v i l ágo t az ember f ö l ö t t u ra lko -dónak l á t j a , ami nem más, mint az é le t fokozatos e ldo logiaso-dásának átérzése, tudatossá válása. A háttér-probléma adja meg

141

a művészek é l e t e l l e n i harcának konkrét értelmét: "A háttér művészi j e l entősége , egy az életben tapaszta l t viszonylatnak megfordítása: mikor az életben döntőnek érzik a dolgok be fo -lyásoló erejét az emberekre, amikor az ember mindinkább csak a kivüle levő dolgokra vonatkoztatva, azokkal való viszonyának Összességeként l é t e z i k , akkor mindaz, ami igy az életben az emberrel szemben á l l ó objektiv valóság / m i l i ő s t b . / v o l t , a művészetben háttér l e s z ." / 8 3 . o . / A művész tehát ugy próbál bosszút á l l n i az é le ten , hogy háttérnek t ü n t e t i f e l azt , ami a valóságban nagyon i s e lőtérben van.

Mégsem lehet t e l j e s egészében az é l e t ellenében a lkotni , s igy a modern é l e t j e l en tős változásokat idéz e lő a drámai f o r -

•mában. Peter Szondi, aki a Theorie des modernen Dramas /A mo-dern dráma e lméle te / c. könyvében a dráma epizálódási folyama-tát k i s é r i végig , éppen abban l á t j a Brecht korszakalkotó j e -lentőségét , hogy v i s s z a á l l í t j a az eredet i é l e t b e l i v i szonyt , s e z z e l tudatosan le i s mond a hagyományos drámai formáról. De mig Szondi a modern dráma problémáinak megoldását a drámai f o r -máról való lemondásban l á t j a , Lukács éppen azt v i z s g á l j a , hogy a változások e l l enére hogyan menthető meg. Ezért nála a drá-máért való küzdelemnek némiképp heroikus kicsengése van.

Mivel az emberek cse lekedete i t a drámában már nemcsák egy-máshoz való személyes viszonyuk szabja meg, mivel, nagy hatása van a külső körülményeknek i s , a dráma "többdimenziójuvá" vá-

Több rétegű lesz p l . osztályszempontból. Ennek egyik oka, hogy a polgári dráma a polgári osztálynak egy másik o s z t á l l y a l való harcából k e l e t k e z e t t , s igy a konf l ik tus t a két osztá ly embereinek e l l e n t é t e adja. Régen i s szerepeltek a drámában más osz tá lybe l i emberek, de akkor a valamilyen osztályhoz tartozás magától értetődő, i s t e n t ő l e lrendelt v o l t , a konf l ik tus t nem okozhatta egy bizonyos osztályhoz tartozás ténye. A drámák hősei sz inte kizárólagosan a társadalom csúcsán é lő emberek voltak, és hosszú időnek k e l l e t t e l t e l n i , és csak tudatos harc eredményeképpen került sor arra, hogy polgári hős sorsa i s tragikus lehessen. Ezért aztán hangsúlyt kap, külön értéket

l i k .

142

képvise l a hős polgári osztá lyból származott vo l ta . A mélyebb okot Lukács abban j e l ö l i meg, hogy na polgári erényeket mindig polemikusai érezték, n y i l t vagy ha l lga tó lagos e l l enté tben az uralkodó o s z t á l y é i v a l . . . Értékük, szépségük, nagyságuk csak küzdelemben, csak más etikákkal szembekerülve, tehát d i a l e k t i -kus formában kaphatott k i f e j e z é s t . " / 8 6 . o , /

Az uj drámában már nem egyszerűen csak bizonyos tu lajdonsá-gokkal rendelkező emberek ütköznek össze egymással, hanem v i -lágnézetek. A dráma emberei egy o s z t á l y , egy társadalmi h e l y -zet k é p v i s e l ő i , ezért minden olyan tulajdonságuk, ami nincs szoros összefüggésben helyzetükkel , e s e t l e g e s s é t e s z i őket , megfosztja t ip ikus v o l t u k t ó l . Az osztá lykonf l iktusok mellé hamarosan a polgárság be lső problematikusságából származó konf-liktusok társu l tak . I lyen uj konf l ik tus a nemzedékek harcából származó generáció-konf l iktus , amely a dráma időbe l i többdi-menziójuságát eredményezi. A régi drámában i s l e h e t e t t egy csa-ládon be lü l a k o n f l i k t u s , de ennek t i s z t á n formai okai vo l tak: az összeütközés igy még erősebb, intenzivebb l e h e t e t t . De a konf l ik tus mindig k ivü lrő l j ö t t , sohasem a családban-létből magából következett . A generáció-konfl iktusban fe jeződik ki legplasztikusabban, hogy a modern dráma "időben két v i l á g ü t -közőpontja", hogy a "már"-ok és "még"-ek a "már nem"-ek, és "még-nem"-ek ta lá lkozása . A tragédia vége régen i s egy v i l á g összeomlását j e l e n t e t t e . De akkor a rég i t követő uj minőségi-leg nem különbözött a r é g i t ő l . Shakeapeare-né1 i s a r o s s z a t egy jó), vagy jobb követ i , de nem másfajta. A modern drámában a régi t követő uj v i l á g másfajtaságát a dráma időben meghatáro-zott vo l ta okozza. Egy ember sorsa csak azért lehet tragikus , mert akkor i s ott é l és c s e l eksz ik . Lukács Götz von B e r l i c h i n -gent hozza például: Götz egy nemzedékkel előbb legendák hőse l e t t volna, később már csak tragikomikus Don Quijote. Az uj dráma emberében kereszteződik ez a sokfé le absztraktum, és e z á l t a l sokkal komplexebb, többfe lő l meghatározott l e sz a rég iné l . Bonyolódik a többi emberhez, és e z á l t a l a k ü l v i l á g -hoz való viszonya. Nagyon nehéz már különválasztani az embert a k ü l v i l á g t ó l . Az embereket elvont v i lágnézetek mozgatják, és

143

bármilyen vehemenciával i s cseleied jenek annak nevében, bár-mennyire i s azonosulnak azza l , végső soron mégis marad valami idegen, ami a külvilághoz köt i /Posa márki/. A dráma kompo-z í c i ó j a kerül veszélybe a z á l t a l , hogy ember és sors már nem választható szét egyértelműen'. Bizonytalanná vál ik a sors k i -vü lrő l j ö t t s é g e , f e lboru l az egyensúly ember és külv i lág kö-z ö t t , nem tudni, mennyiben tevője az ember a te t tének. Az em-ber centruma - cselekedeteinek mozgatórugója - k i f e l é t o l ó d i k . Az embereket meghatározó absztraktumok általában valamilyen konkrét s z o c i á l i s h e l y z e t t e l vannak összefüggésben, igy az em-berek cse lekedete i többnyire társadalmi helyzetük függvényei-ként jelennek meg.

A drámai ember autonómiájáért f o l y t a t o t t küzdelem kompro-misszumos megoldásai után Hebbel, "az uj dráma legnagyobb t e o -retikusa" vonja le az uj é l e t okozta probléma konzekvenciáit , és a dráma centrumát az emberen kivül k e r e s i . Igy jut arra a következtetésre , hogy a modern drámában a háttér e lvá lasz tha-t a t l a n az embertől, hogy a sz i tuác ió uralkodik a karakter f ö -l ö t t , és a t e t t tevője f ö l ö t t .

K i fe jezhe t i - e még a drámai forma az uj é l e t e t ? Formálhatók-e ugy az uj é l e t t énye i , hogy drámában ki fe jezhetők legyenek? lukács határozott igennel v á l a s z o l : "csak az egymással szembe-kerülő erők honnan származása vá l tozo t t meg, maguknak az erők-nek nem k e l l e t t annyira egyenlőtlenekké válniok, hogy már ne lehessen többé dráma", " . . .amig van e lég dinamikus erő benne / a z akaratban - Ui J"./, hogy é l e t re -ha lá l ra menő, az egész é -l e t e t j e l en tő küzdelemre képes legyen, addig még lehetséges dráma." / 9 9 . o . / Mivel az ember akaratának igen k i s szerep jut a cselekedetekben, a küzdelem mindinkább az ember belsejébe húzódik, l e l k i v é v á l i k , lényegét már nem cse lekedete ibő l ismer-jük meg, hanem abból, amit elmond. Attól a p i l l a n a t t ó l kezd-ve , hogy e l i n d í t o t t a a c se l ekvés t , többé már nem uralkodik r a j t a . A t e t t megindítójától függet lenül , f e l t a r t ó z t a t h a t a t -lanul megy a maga utján. Az ember pedig nem tehet, mást, mint hogy vég igcs iná l ja azt , amit e lkezdet t , amihez már -talán sem-mi köze s incsen. "Ez a drámai konf l ik tus absztrakt v o l t a . Az,

144

hogy az ember csak ütközőpontja nagy erőknek, és az sem az övé, amit t e t t . " "És amiért t e s z i , az sem egészen az övé soha, és amit legbelső mozgatóenergiájának érez, az i s része az őt tönk-retevő nagy komplexumnak." / 1 0 1 . o . / A h i s t ó r i a i élmény tehát e l t o l j a je l lem és s z i t u á c i ó , ember és sors arányát a s z i t u á -c i ó , a sors javára - a szükségszerűség érzete sokkal erősebben hatja át a drámát, mint o t t , ahol a mozgató erő a karakterben van. "Tisztább és mélyebb lesz a tragikus élmény, megszabadul minden mellékszemponttól és me l l ék tek in te t tő l , ha az érzéki k i f e j e z é s erejében sokat v e s z t e t t i s e z á l t a l . " / 1 0 2 . o . / Mi-v e l az ember akaratának i lyen kevés szerep jut a történésben, problematikussá vá l ik a drámai individuum, megszületik az i n -dividualizmus drámája. Ez nem azt j e l e n t i , hogy előbb a h i s t ó -r i a i élményből alakul k i a t ö r t é n e t i dráma, majd ennek követ-kezményeként az individualizmus drámája, hanem azt , hogy a mo-dern dráma egyszerre h i s t ó r i a i és az individualizmus drámája. Az individualizmus érzésének tudatossá válása ugyanugy a fran-c ia forradalomhoz fűződik, mint a h i s t ó r i a i élményé. A mo-dern é l e t gazdasági rendje, a szabadverseny, valamint az é r -tékek r e l a t i v i z á l ó d á s a maglikra hagyják az egyént. Megszabadul minden személyes k ö t ö t t s é g t ő l , amely a régi életformára j e l -lemző v o l t . Ugyanakkor a nagyvárosi é l e t , a tömegtermelés un i -formizálja az é l e t e t , n i v e l l á l j a az egyéneket. A munkamegosztás következtében a munka t e l j e s e n függetlenné vá l ik az ember sze -mélyes tu la jdonságai tó l , k é p e s s é g e i t ő l . Az ember egyéniségé-nek már nincs alkalma tevékenységében megnyilvánulni. A s z e -mélyes kötö t t ségektő l va ló megszabadulása pedig az e lszemély-telenedéshez veze t . Az egész személyiséget igénybe vevő s ze -mélytől személyhez terjedő kapcsolatok megszűnnek és megsoka-sodnak az objekt iv , az ember személyiségének csak egy bizonyos részét ér intő kapcsolatok. Veszélybe kerül az egyéniség i n t e g -r i t á s a . Életproblémává vál ik az egyéniség fenntartása, érvény-re ju t ta tása a külső körülmények egyre növekvő és egyre el-nyomóbb hatalmával szemben. Amig az é letben nem vo l t proble-matikus az individuum, addig nem i s vo l t témája a drámának. A modern drámának viszont egyik legfőbb problémája az egyéni-

145

ség megőrzéséért f o l y t a t o t t küzdelem. "Ezért lesz mind inkább a dráma középpontja az egyéni létnek mint olyannak a puszta fenntartása, az ind iv idua l i tá s i n t e g r i t á s a . " / 1 0 7 . o . / A k ü l -ső körülmények nyomasztó ereje a mi l iő drámai elemmé válását eredményezi. A mi l iő , a háttér j e l e n t i az ember akaratát meg-törő, be l ső egységét szétbomlasztó idegen és e l l en ség es erő-ke t . Innen nézve a modern dráma a mil iő drámájának i s nevez-hető;

A drámai individuum problematikussá válása a karakterrajz bonyolódását hozza magával. Egyrészt a karakter sokkal inkább meg van okolva, mint régen, a c se l ekede te i t mozgató absztrak-tumok pontosan körülhatároIhatóak. Ezek azonban e l é g é lesen elválnak az ember be l ső lényegétő l , ami v i szont , mivel nem tud külső cselekvésekben megnyilvánulni, sokkal t i tokzatosabb, megmagyarázhatatlanabb l e t t . Tehát az, ami a karaktert emberré t e s z i , és az ami drámai emberré t e s z i , nem esnek össze . Az ideológia teremthet kapcsolatot a drámai és j e l l embel i cent-rum közöt t , de csak azokban a k i v é t e l e s esetekben, amikor egy embert t e l j e s e n á t j á r , be tö l t a meggyőződése, mert különben az ideológia éppenhogy széthúzó erő, amely a karaktert abszt -raktumok ütközőpontjává redukálja.

Az individualizmus következménye, ha az uj drámák heroizmu-sa egyrészt passzivabb, másrészt tudatosabb, mint a régieké . A görög dráma, vagy Shakespeare hőse i bátran néztek szembe a h a l á l l a l , ha meg k e l l e t t halniok. "Az ujakéban van mindig va-lami mámorszerű; valami annak az érzésnek tudatossá válásából , hogy amit az é l e t nem hozhat meg, a fe lemelkedést , a nagyságot, az á t l á t á s t a h a l á l meghozhatja, hogy a h a l á l t e t é z i be, t e s z i t e l j e s s é egyéniségüket; mig a régieknél ez az érzés csak a nézők-ben k e l e t k e z e t t . " / 112 . o . / Ami régen a tragédia hatása v o l t , az a tárgyává l e t t . A ha lá l vállalásának ez a nagyfokú tuda-tossága t e h e t i még lehetővé a drámai és j e l l embel i centrum egybeesését . Az egész személyiséget be tö l tő emberi kapcsolatok megszűnésével és az emberi autonómia megnövekedésével megvál-toznak a drámában szereplők egymás a l á - és f ö l é r e n d e l t s é g i v i -szonyai. Megszűnnek azok az alakok, amelyek csak a hősse l va-

146

viszonyukban l é t e z t e k . Ilyenek a szolgák és a bizalmasok. Bá-juk i s érvényes l e s z , hogy drámai funkciójuk már nem es ik t e l -jesen egybe jeliemiikkel. Az embert meghatározó sokfé le viszony a mellékalakok bonyolultabb jel leméhez, sőt a tulajdonképpeni mellékalakokhoz v e z e t , valamint a szereplők egymás k ö z t i v i -szonyainak bonyolultabbá válásához. A hős hős vo l ta egyre i n -kább az elrendezés kérdésévé v á l i k , nem objektiv nagysága, ha-nem a költő tudatos szándéka helyezi: a dráma középpontjába.

Lukács eddig azt v i z s g á l t a , hogy az uj é l e t milyen v á l t o z á -sokat kényszerit a drámára. A konf l ik tus absztrakt v o l t a , a háttér konkrétsága, önállósodása, a dráma mozgató erejének az emberen-kivülkerülése, megnehezítik a drámai megformálást, az uj életnek emberek egymás közö t t i v i szonyai á l t a l való k i f e j e -z é s é t . A következőkben Lukács mélyebbre hato l , konkrétabban v i z s g á l j a az e l to lódásbó l fakadó s t i luspr ob lámákat, a megvaló-s í t á s technikai kérdése ive l fog la lkoz ik . A személytől személy-hez terjedő viszonyok meglazulása az emberek elmagányosodásá-hoz v e z e t . A magány a modern kor emberének egyik legfőbb s a -játossága. Az életnek és uj dráma emberének ezt a tragikus vo-nását Lukács rendkívül k ö l t ő i e n , mély pá tos sza l fogalmazza meg: "Minden ember igaz i egyénisége magányos sziget: zugó t en -ger közepén, és nincsen az a hang, ami ugy hatolna e l hozzá, hogy a köztük zugó tenger hangjai , belekeveredvén beszédébe, meg ne hamisítanák azt ; ha ugyan t e l j e s e n e l nem nyomják, any-nyira, hogy csak a másiknak vágyva f e l é j e nyújtott kar ja i t lá that ja - akkor i s f é l reér tvén gesz tusát ." / 1 1 6 . o . /

A régi drámában i s voltak meg nem értések, f é l r e é r t é s e k , A d s azoknak mindig vo l t valamilyen r e á l i s , megmagyarázható oka, és semmiképpen nem hasonl í tható az uj dráma emberének "meta-f i z i k a i örök idegenségére". Hogyan fe jezhe tő k i a magány em-berek közö t t i viszonyok á l t a l , és mennyiben alkalmas erre a drámai dialógus? Az ember be l ső é l e t e csak nagyon nehezen f e -jezhető ki szavakkal, és ha ez néha s ikerül i s , majdnem b i z t o s , hogy nem hal lgat oda a másik, vagy ha odahallgat, nem é r t i vagy f é l r e é r t i . Az uj dráma dialógusában a szavak konkrét ér -telménél sokkal nagyobb je lentősége van a szavak ritmusának,

147

tempójának, a szavak csoportosításának, az elhallgatásoknak, szüneteknek. A szavak inkább se j te tnek , mint jelentenek v a l a -mit, utalnak valamire, ami a je l entésen t u l van. A monológ és a "félre" nem alkalmas a magány k i f e j e z é s é r e , mert azok csak egy r e á l i s , konkrét egyedüllét k i f e j e z ő d é s e i . A monológban a hős többnyire olyasmit mond e l , amit nem akar, hogy mások i s hal l janak. A modern dráma hőseiben nagyon i s é l a vágy a másik ember megértésére, közeledésére , de hiába, nem érthet ik meg egymást, elmennek, e l szeretnek, e lbeszélnek egymás mel le t t . Éppen a dialógusban vál ik nyilvánvalóvá az emberek magányos-sága. Látszólag beszélgetnek egymással, de tulajdonképpen mind-egyik csak a magáét mondja és azért tudnak b e s z é l g e t n i , mert annyira csak magukra f igye lnek , hogy nem zavarja, amit a másik mond. Csehov darabjai a legjobb példák erre . Minél tépettebb, impresszionisztikusabb, sejtetőbb a d ia lógus , annál alkalmasabb a drámai emberek egymáshoz való bonyolult l e l k i kapcsolatainak k i f e j e z é s é r e . E lb ir ja -e a drámai forma a dialógus i lyen fokú átalakulását? Lukács nem ad határozott választ erre a kérdésre, csak azt á l l a p i t ja meg, hogy ezek a változások a lehető l e g -élesebbé tesz ik a drámai dialógus alapparadoxonát - a k i f e j e z -he te t l en formába öntését . Mig az embereknek egymás lelkéhez való e l j u t á s a egyre lehetet lenebbé v á l i k , addig ha drámai v i -szonyba kerülnek egymással, sokkal nagyobb a lehetőség a másik álláspontjának megértésére. Ennek oka a drámában végbement á l -talános i n t e l l e k t u a l i z á l ó d á s . A drámai hős már nem oldódik f e l t e l j e s e n te t tében, és igy bizonyos fokig távolságot tud tő l e tar tan i . Meggyőződéseit, amelyek sohasem t e l j e s e n az övéi , nem t a r t j a megingathatatlannak, s igy lehetővé vá l ik a másik f é l igazának e l i smerése .

Az emberek minden indulat és gyűlölet vagy gonoszság nélkül tesz ik tönkre egymást, pusztán azért , mert helyzetük igy köve-t e l i meg, mert nem tehetnek semmit a dolgok parancsoló szükség-szerűsége e l l e n . "A tragikus élmény t e l j e s e n az abszolút szük-ségszerűség világába emelkedett." / 121 , 122. o . /

Egy bizonyos határon t u l azonban a mindent megértés f e l o l d -ja a drámai konf l ik tus t . A drámai személyek szubjektivizmusa

148

áthatja az egész drámát, és nézőpont kérdésévé v á l i k , hogy mit tartunk tragikusnak és mit nem. A látásmód r e l a t i v i z á l ó d á s a egy uj müíajt hiv é l e t r e , a tragikomédiát. Mivel Lukács a t i s z -ta tragédia megvalósulási l ehe tősége i t kutat ja , nem t a r t h a t -ja megoldásnak az uj műfajt, és sokkal kisebb j e l entősége t t u -lajdonit a tragikomédiának, mint amennyit az valójában megérde-mel. Elég, ha Ibsen Vadkacsájára vagy Csehov bármelyik darab-jára gondolunk. Az i n t e l l e k t u a l i z á l ó d á s következtében a konf -l ik tus egyre inkább az ember be lsejébe húzódik, egyre kevésbé t a l á l külső tényt , c se l ekvés t , amiben megnyilvánulhatna. A tragédiák a lélekben játszódnak l e , nem látványos, n y i l t ö s sze -ütközések formájában. Ezá l ta l problematikussá vál ik a c s e l e k -mény, és egyáltalán az uj tragikus élmény drámai megformálása. Régen sem közvet lenül kerültek az é l e t tényei a drámába. Meg k e l l e t t emelni őket, hogy drámaivá, t ip ikussá , a tragikus ha-t á s t közvet lenül átérezhetővé tegyék. Az uj é l e t ténye i t azon-ban t e l j e s e n át k e l l s t i l i z á l n i ahhoz, hogy drámaivá vá lhassa-nakí Ez annál nehezebb, mivel az uj életnek nincs mi to lóg i -á ja , tehát az emberek é l e t é r z é s e i nem vet i the tők ki "konkrét mesék konkrét szimbólumaiban", amelyek egyszersmind "természe-t e s distanciában" vannak az é l e t t ő l .

"A polgári dráma tárgya túlságosan közel van, és ezért t r i -v i á l i s : embereinek természetes pátosza nem drámai, és a drámai-vá fokozásban elvesznek legszebb ér téke i ; meséje k i t a l á l t , ön-kényes, nincsen és nem lehet meg benne soha minden régi hagyo-mány természetes és poétikus rezonanciája." /126 . o . /

A modern drámában a h i s t ó r i a v e s z i át a mitológia szerepét . Ezzel teremtenek mesterséges d i s t a n c i á t , ami egyrészt sokkal tudatosabb a mitológiáénál , másrészt jobban ragaszkodik a tényekhez, a v a l ó s á h o z , közelebb van az é l e thez . Egyáltalán a "tragédia a l só hatéra lej jebb to lódot t" , és már csak szem-pont kérdése, hogy mi vá l t k i tragikus hatást és mi nem. Az értékek re la t iv i zá lódása következtében a k i fe jezésnek k e l l olyan szuggesztív erővel rendelkeznie, hogy a közönség i s azt lássa tragikusnak és egyáltalán tragikusnak lássa , amit a k ö l -tő annak l á t .

149

Lukács logikáján belül tehát nem a tragikomédia a megoldás f e l é vivő ut , hanem egy, a korábbinál sokkal nagyobb fokú s t i l i z á l t s á g , aminek azonban a kor lá ta i t és problematikussá-gát maga i s t i s z t á n l á t j a .

Az i l y e n mérvű s t i l i z á l á s olyan távolságba v i s z i a drámát az é l e t t ő l , hogy az alakok könnyen üres sémává merevedhetnek. A drámaiatlan tulajdonságok drámaivá t é t e l e pedig csak ezek intenzitásának a betegesség ig , a pato lóg iá ig való fokozása árán érhető e l . Már csak a betegség indokolhatja, hogy egy em-ber valamely szenvedélytől hajtva cselekedjék, és ezze l magát vagy mást tönkretegyen. Mig é lő vo l t a mitológia, az i l yen pusz t i tó szenvedélyek valamely i s t enség alakjában törtek az emberre, s igy a sors k ivü lrő l jö t t a hősse l szemben. Mikor már nincs mitológia, akkor a szenvedély okait az emberen be-lü l k e l l keresni - a sors b e l ü l r ő l jön. Ebben az esetben azon-ban csak a pato lóg iá ig fokozott szenvedély érhet e l akkora ha-t á s t , mint mikor a sors k ivü lrő l j ö t t . A patológia tulajdon-képpen a kompozició problémája, anélkül ugyanis k i egyen l í tőd-ne a konf l ik tus . Abban a pi l lanatban, hogy a hőst nem egy e l -vakult , beteges szenvedély ura l ja , lehetővé vál ik az egymás megértése, és lehetet lenné a tragédia.

"De a technika i t t i s , mint mindenütt, csak szimptóma. Azt j e l e n t i , hogy maga az é l e t nem fokozza tragikus magasságokig a t ip ikus konf l iktusokat . Azt j e l e n t i , hogy az ami k ivü l rő l jön, tehát a sors , lassan nyomja e l , lassan sz iv ja f e l az em-bereket. Apró-cseprő csatározásokban való kimerülésük, lassú e lzül lésük és elpusztulásuk: ez tragédiájuk igaz i formája." /130 . o . /

Az uj életanyag nem alkalmas a drámai megformálásra, pon-tosabban, s z é t f e s z í t i az elvont drámai forma adta kereteket . A drámai ember vá l tozása i i s a dráma szigorúan konstruált v i lágát széthúzó erők. Lukács ezért a dráma sti lusproblámájá-nak megoldhatóságát a sorsprobléma megoldásában k e r e s i . Azt a pontot k e l l megtalálni, ahonnan nézve egyensúlyban vannak a drámát mozgató erők, azt a rendező e l v e t , ami össze tar t ja a drámát. Még az elvont drámai forma elemzésénél l á t t u k , hogy a

130

konstrukció végső össze tartó eleme a v i lágnéze t . A polgári v i -lág rendje azonban már nem nyugszik olyan szi lárd alapokon, mint a f e u d á l i s . Az értékek r e l a t i v i z á l ó d t a k , nincs már meg a v i l á g n é z e t i közösség alkotó és közönség közöt t . A kö l tő magá-ra van hagyatva, neki k e l l megteremteni a dráma v i lágát ö s sze -tar tó elemeket, és a dráma világának kapcsolatát egy f e l t é t e -l e z e t t tömeggel, ami azonban mélyen problematikussá t e s z i az egész drámát, hiszen az épitmény alapja önkényes és t e l j e s e n bizonytalan, hogy a valóságban t a l á l - e oljyan tömeget, amelynek érzése i az övé ive l találkoznak. Problematikussá vál ik e t i k a i -lag a dráma belső v i lága és kül3Ő hatása. "Mihelyt az et ika nem adott már, a drámán be lü l - tehát e s z t é t i k a i l a g - k e l l megteremteni az e t i k a i kapcsolatot ; v iszont az e t ikát a megoko-lás centrumába, tehát a művészi kompozíció alapköveként k e l l e lhe lyezn i ." /133 . o . / A dráma centrumának tudatos megalkotá-sa, nem spontán érzésből nőttsége megint csak a konf l ik tus absztrakt voltához veze t . A konf l ik tus elvont vo l ta azt j e l e n -t i , hogy a drámában elvont szükségszerűségek keresztez ik egy-mást, összefüggő rendszert alkotnak és sz inte leválaszthatóak az egyes ember karakteréről . Ez csak más megfogalmazása annak, hogy a dráma centruma az emberen kívülre kerü l t , vagy hogy az ember drámai és j e l l embel i centruma nem esnek egybe. A cé l éppen az, hogy a szükségszerűségek absztrakt témája és a vé -l e t l e n i r r a c i o n á l i s karakter az "egymásból-nőttség i l l ú z i ó j á t " k e l t s e . A drámai hősök nagyfokú tudatossága t e s z i ez t l ehe tő -vé. Az ember f e l i smer i sorsát és k ö z l i i s a nézővel . Belátunk a közvetlen történések mögé, megláthatjuk a mozgatóeszközöket. "A kapocs tehát egész általánosan az ideológia; az, hogy a drámában harcoló ember a teoret ikus küzdelmet lá tn i i s t eore -tikusnak l á t j a . Látásának e r e j é v e l adja meg annak absztrakt sz imbol ikusságát . . ." /135 . o . /

A szükségszerűség sémája azonban közvet lenül i s megnyilvá-nul a külső körülmények bonyolult kapcsolatában, a miliőben. A mil iő , a háttér konkrétsága azt j e l e n t i , hogy érzéki k i f e -jezést kap, a dráma embereiben, egymáshoz való viszonyukban nyilvánul meg. A miliőszerüség az embernek csak egy részét é -

151

r i n t i , azt az o lda lá t , amivel a másik f e l é fordul , akinek szá-mára igy o képv i se l i azt a szükségszerűséget, ami annak c s e l e -kedete i t b e f o l y á s o l j a . A mil iőt tehát az embereken k e r e s z t ü l -fu tó szükségszerűségek összessége alkotja.3 "A miliő fogalmának lényege az embertől örökölte idegen dolgoknak ve le szemben va-ló ereje ." /137 . o . / Noha a szükségszerűség nemcsak a t t ó l ide -gen,' aki f e l é f u t , akit be fo lyáso l , hanem a t t ó l i s , akin ke-r e s z t ü l f u t , mégis az utóbbi a másik számára a szükségszerűség absztraktumát, szimbólumát fogja j e l e n t e n i . "Ez a szimbóluma annak, hogy az emberek egymás számára sorssá válnak. Nagy szembenállásaik egymással a sémát létrehozó vonalrendszer cso-mópontjai, melyek az őket létrehozó szükségszerű kapcsolatok-kal együtt a sorsviszony nagy ornamentumát hozzák l é t r e . Mert az elvont konf l ik tus művészi értéke és je lentősége csak ez l e -he t : emberi helyzetekbe s ü r i t e t t pátoszával sz imbol izálni az uj é l e t é r z é s t ; az embernek az uj é l e thez , a külvilágban meg-je lenő sorsához való viszonyát ." /137-138. o . / A modern tragé-dia lehetőségét Lukács i t t a görögök és Shakespeare s z i n t é z i s é -ben l á t j a . Sokrétűbb és gazdagabb a kompozició, mint a görögök-né l , de szigorúbb, t i s z tább , mint Shakespeare-nél. Ennek a lehetséges uj tragédiának sajátosságai t f e l s o r o l v a Lukács megint a k ö l t ő i s é g régióiba emelkedik. A k ö l t ő i s é g i t t v a l ó s z i -nüleg Lukácsnak egy i lyen tragédia i ránt i szenvedélyes vágyát f e j e z i k i . "Mert éppen ugy a t i s z t á n és mélyen emberit adhat-ják, mint a régiek, de többfe lé vonatkoztatva és mégis az egyes emberek lelkében immár szétszedhetet len eggyéválásban. Megfog-hatóbb lehet a sorsszerűség, mert analizáihatóbb, darabokra bont-hatóbb és mégis éppen olyan megfoghatatlan. Bonyolultabbak az okok, amelyek az érzéseket e lő idéz ik , és kitörésük mégis ugyan-azzal az elementáris erőve l hathat . Gazdagabb a k i s é r l e t , és mégis t i s z t á n hangozhatik a melódia» Mély és sokszinü a hát tér , és hatalmas erővel emelkedhetik ki be lő le az előtérben á l l ó em-ber." /138 . o . /

Lukács később, az 1911-es Két ut és nincs s z i n t é z i s c. Írá-sában é lesen tagadja a szophoklészi és shakespeare-i tragédia sz intézisének lehetőségét . "Mindkettő é l e t e t alkot sui generis , a 3aját 'eszközeivel, amelyek egymást abszolút módon kizárják.

152

Két különböző műfajról van szó." " . . . i t t válaszút van és min-den ut végén lehet megérkezés, közöttük azonban csak cé l ta lan téve lygés , nyers veszélyekkel fenyegető út ta lan valóság." / i f -júkori müvek 531. o . / A dráma-könyvben Lukács engedékenyebb ebben a kérdésben. De még ha t i s z t á n művészileg meg i s v a l ó s u l -hatna ez a minden addiginál tökéletesebb tragédia , nem hagyha-tóak, és Lukács nem i s hagyja figyelmen k ivü l a szoc io logikus szempontokat. Abban a pi l lanatban, amikor szembekerül a közön-séggel , problematikussá vál ik a dráma. Mert'az emberek meggyő-ződései ugyan sokkal kevésbé megingathatatlanok és ezért köny-nyebben fogadnak be más v i lágnéze teket , de a hatás f e l ü l e t e -sebb l e s z , "nem vegyül össze benne olyan misztikusan e k s z t a t i -kus erővel erkö lcs i és e s z t é t i k a i hatás". /140. o . / Ez a Lu-kács á l t a l h iposz tazá l t , uj s z i n t é z i s t teremtő tragédia ugyan-azokkal a paradoxonokkal küzd, mint a drámai forma ál ta lában, csak ezek még mélyebbek és bonyolultabbak, mint o t t . Bármennyi-re csak b e l ü l r ő l van i s minden megokolva az uj tragédiában, azért a végokot, amire a kö l tő az egész müvet f e l é p i t e t t e , csak e l fogadni , vagy nem elfogadni l ehet . "És mivel a v i l á g n é -zetek sokfélék és önkényesek, t e l j e s e n kiszámíthatat lan a ha-t á s , a tragédia l é t e egyáltalában, rendkivül sok külső körül -mény v é l e t l e n ö s s z e j á t s z á s á t ó l függ. Az érzék le tes ség és á l t a -lánosság paradoxonja a köze lség és távolság paradoxonjaként j e l entkez ik . A konf l ik tus absztrakt vo l ta e l t á v o l i t j a a drá-mát a közönségtől , a folyamatok bonyolultsága, az ember l e l k i életének előtérbe lépése pedig i n t i m i t á s t , nagy köze l sége t köve te l . Igy az uj tragédia egyik legfőbb st i lusproblémája, hogy egyszerre legyen intim és monumentális.

Ugyanezt a paradoxont hordozza a drámai dialógus. Egyszer-re ke l lene impresszionisztikusnak, lebegőnek, sejtetőnek és s t i l i z á l t n a k , határozott körvonalúnak, ö s sze fog la ló j e l l e g ű -nek lennie . Lukács végső konklúziója a modern életnek a drá-mai formában létrehozott vá l tozása i t i l l e t ő e n a következő: "A paradoxiákat élesebbekké t e s z i ugyan, olyan élesekké, a -milyenek még sohasem voltak, kérdésessé , hogy sz in téz i sük , az érzéki élményben való eggyéforrásuk e lérhető-e még e g y á l t a l á -

153

ban. De csak paradoxabbá t e sz egy alapparadoxont, csak proble-matikusabbá egy alapproblémát, csak nehezebbé egy nehézséget. A fo lyton t i s z t u l ó tragikus élmény megnyilvánulását i t t sem akadályozhatja meg, és nem i s akadályozza meg." /142 . o . /

Hogy van modern dráma, azt a gyakorlat i s b izonyi t ja és Lukács ezt még az elemzés kezdete e l ő t t l e szögez i . Az, hogy a Lukács á l t a l f e l v á z o l t eszményi t i s z taságú tragédiát még a l eg -nagyobbaknak i s csak megközeliteni s ikerü l t , az már az é l e t e t vádolja. Azt az é l e t e t , amely az egyes emberre nézve egyre t r a -gikusabb, és drámaibb, megnyilvánulásaiban azonban drámaiatlan, és igy a drámaköltőket minden eddiginél nagyobb nehézségek e l é á l l i t ja . Az egész modern drámaírást a formáért, az é l e t legyő-zéséért v ivot t heroikus küzdelem je l l emzi , és tulajdonképpen ennek e lmélet i megfogalmazása Lukács György f i a t a l k o r i müve A modern dráma fej lődésének tör ténete .

154

I I I .

A FORMA ESZTÉTIKÁJA

Kardos András FORMA ÉS KÖZŐSSÉG

Egyrészt a látható tárgyak j e l e n -l é te jobban hat rá, mint a l á t -hatatlanok reménye, másrészt v i -szont erősebben hat rá a lá tha-tatlanok bizonyossága, mint a láthatók hiábavalósága, é s ezek-nek a hiánya pedig e l l e n é r z é s t vá l t k i b e l ő l e .

/ P a s c a l /

Ez a fejezet^ - a sensus communis kategóriájának f i l o z ó f i a -t ö r t é n e t i f e lvázo lását k i s é r l i meg néhány j e l e n t ő s megoldás k iemeléséve l . Egészen f e l ü l e t e s e n két t ipusu megközel i tés i mó-

2 dot vélek f e l f e d e z n i a szakirodalomban, melyek önmagukban rendkivül értékes utak, ám mivel szerintünk e módszerek s z i n -t e t i z á l á s á v a l lehetőség van egy marxi alapú kidolgozásra, mind a két utat részlegesnek t a l á l j u k . Az egyik ut - önkényes termi-nológiával - e kategória hermeneutika! megköze ü t é s e a humán _ tudományok alakulásában b e t ö l t ö t t szerepe alapján. A másik ut a t ö r t é n e t s z o c i o l ó g i a i megközelítésnek például Wéber á l t a l képv i se l t ut ja .^ Természetesen l e h e t e t l e n , hogy e f e j e z e t ke-retében megtörténjék a marxi alapú kidolgozás . Most csak egy vázlatot kisérlünk meg f e l á l l i t a n i . Szólni k e l l tehát a megkö-z e l í t é s módszeréről. A f e n t i két ut csak oly módon s z i n t e t i z á l -ható, ha egy t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i keretben k i sére l jük meg az elemzést. E kategória egyszerre empirikus-történet i és filozó»-f i a i / e l sősorban m o r á l - f i l o z ó f i a i / fogalom. S bár e vázlat elsősorban ezen utóbbi k i f e j t é s é r e tesz k i s é r l e t e t , épp a t ö r -t é n e t f i l o z ó f i a i keret f e lvázo lásáva l , az empirikus-konkrét meg-v a l ó s u l á s s a l i s számolni k e l l .

157

"A sensus communis... egy korszak, egy kultura embereinek közös v i l á g a , b e á l l í t o t t s á g a , legáltalánosabb a lapja i t t e k i n t -ve azonos keretek között mozgó látásmódja, nyilvánossága. E tömör d e f i n i c i ó képezi kiindulópontunkat;

"Boldog kor, melynek a c s i l l a g o s ég a járható és a bejárni va ló utak térképe, melynek ú t j a i t a c s i l l a g o k fénye v i l á g i t j a meg. Minden uj a maga számára, és mégis r é g t ő l fogva ismerős; kaland és mégis b i r t o k l á s . A v i l á g tágas és mégis otthonos, mert a lélekben lobogó tüz egylényegti a c s i l l a g o k k a l ; é l e sen e l v á l i k egymástól v i l á g és az én, a fény meg a tüz és mégsem válnak soha egymástól örökre idegenekké; mert a tüz l e lke min-, den fénynek és fénybe ö l t ö z i k minden tüz . Igy a l é lek minden t e t t e értelmes és kerek e kettősségben® t e l j e s az értelemben és t e l j e s az értelemnek; kerek, mert cse lekvés közben Önmagán nyugszik a l é l e k ; kerek, mert tevékenysége különválik t ő l e s önmagává válva megle l i saját középpontját és zárt kört huz ma-ga körá."^

"A polgár i v i l á g embere l á t s z ó l a g t e v é k e n y . . . Ha ezek az emberek szabadnak tar t ják magukat, akkor csak annyira azok, mint az e l h a j í t o t t kő, amely h i r t e l e n öntudatra ébredve azt hinné, saját ere jébő l repül . Az árutermelés és áruforgalom a -zonban nemcsak t e l j e s e n elszakad az embertől, hanem a részmüve-letekre va ló szabdalás révén egyre jobban szakaszokra bomlik és mesterségesen r a c i o n a l i z á l o d i k . A termelés i eszközöktől va -ló elszakadás és minden szerves munkaegység felbomlása és s z é t -e sése magával hozta ugyan a természet i korlátok l egyőzésé t , ugyanakkor azonban egy •második természet* mesterséges törvény-szerűségét k é n y s z e r i t e t t e az emberre, nem kisebb szolgaságot teremtve igy , mint a r é g i urak vagy rég i i rrac iona l i tások a l a t t v o l t . Mesterséges ez a törvényszerűség; már a válságok i s meg-mutatják a k a p i t a l i s t a t ermelés i és árucsere-raid szer végső soron anarchiszt ikus j e l l e g é t , amely megfele l a szerves é l e t -és munkafolyamat s z é t s z a k í t o t t egységének. A puszta v é l e t l e -nek ál lnak össze törvénnyé, a tar ta lmi lag egészrő l a lkotot t kép a k i v i t e l e z é s s p e c i a l i z á l t s á g a miatt e l tűn ik , a törvények

158

anyagi konkrétságának figyelembe-nem-vétele a válság idején mint n

a törvény-rendszer valódi összefüggéste lensége mutatkozik meg."' A f e j t ege té sek e l e j én á l l ó két monstre idézet annak a két

korszaknak k ö l t ő i - r a c i o n á l i s l e i r á s a , amelyek a kezdő és a vég-pontját j e l z i k elemzésünknek. A módszer, mel lyel e korszakot Bloch és Lukács - igen- igen e l t é r ő formában - j e l l emz i ; a t ö r -t é n e t f i l o z ó f i a i vá lasz tás és a konkrét történelem metszéspont-jának f e l t á r á s a .

A sensus communis tárgyalása csak egy t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i séma fe lvázo lása után l ehetséges . Marx koncepcióját vesszük alapul ezekben a fe j tegetésekben. A legáltalánosabb megfogal-mazás igy f e s t :

"Személyi függőségi viszonyok / e l e i n t e természetadta módon/ az e l s ő társadalmi formák, amelyekben az emberi termelékeny-ség csekély mértékben és e l s z i g e t e l t pontokon f e j l ő d i k . Do-log i függőségre alapozott személyi függet lenség ez a második nagy forma, amelyben először alakul k i az á l ta lános társadal -mi anyagcserének, az egyetemes vonatkozásoknak, mindenoldalú szükségleteknek és egyetemes képességeknek egy rendszere. Sza-bad egyéniség, amely az egyének egyetemes f e j l ődésére és közös-ség i , társadalmi tevékenységük, mint társadalmi képességük a l á -p rendelésére alapozódik ez a harmadik fok."

E megfogalmazásban Marx a történelem három stádiumát külön-b ö z t e t i meg. Nem k e l l most a további, Marx á l t a l e lvégzet t f e l -bontást r é s z l e t e z n i . E sémát sokszor és kimeritően elemezték 9 már. Az elemzések - durván - a következő végeredményhez v e -ze t tek: A f e n t i idézet Marx á l t a l kibontott helyeinek alapján Marx a történelemben az e l s ő formát / f o k o t / közösségi társada-lomként d e f i n i á l t a , melyben természet adta módon je lentkez ik az egyén és közösség kapcsolata, ahol az egyén csak a közösség révén lehet egyén. 1 0 A második forma a Bloch á l t a l i s j e l l em-zet t dologi függőségek v i l á g a , ahol megjelenik az individuum.1 1

Ennek a formának a közösség né lkül i ség lenne az i n t e r p r e t á c i -ók és a marxi idézet s z e r i n t i szükségképpeni v e l e j á r ó j a . Marx a közösség né lkül i séget az el idegenedés megjelenésével hozza 12 kapcsolatba.

159

"A tevékenység társadalmi j e l l e g e , akárcsak a termék t á r s a -dalmi formája, akárcsak az egyénnek a termelésben való részese-dése, i t t mint az egyénekkel szemben idegen dologi valami j e -lenik meg; nem mint egymáshoz való viszonyulásuk, hanem mint alárendelésük olyan viszonyoknak, amelyek tőlük függet lenül fennál lnak és közömbös egyének egymással való összeütközéséből ke le tkeznek." 1 ^ /k iemelés tőlem - K. A . /

A harmadik fokozat "a kommunizmus, mint a magántulajdonnak - mint emberi önelidegenedésnek - p o z i t i v megszüntetése és ezért az emberi lényegnek, az ember á l t a l és az ember számára t ö r t é -nő valóságos e l s a j á t í t á s a : ezér t , mint az embernek társadalmi , azaz emberi emberként a magáértvalóan t e l j e s , tudatosan és az egész eddigi f e j l ő d é s egész gazdagságán b e l ü l l é t r e j ö t t v i s z -s z a t é r é s e . . . Ez a történelem f e l o l d o t t r e j t é l y e és magát e megoldásnak t u d j a .

Az idézetekke l megkíséreltük f e l v á z o l n i a marxi történelem-sémát. Továbblépésünkhöz i t t k e l l egy k i t é r ő t tennünk. Mint ez a f e n t i e k b ő l lá tható és az in te rpre tác ióbó l k i d e r ü l , Marx két közösségi fokozatot / I . , I I I . / különböztet meg /melyek közül természetesen a második a történelem vá lasz to t t értékelemzé-sének pro jekc ió ja a jövőben/, mig a középső fokozat az i n d i v i -dua l i t ás megjelenésének és abszt rakt tá válásának fokozata, a közöaségnélküliség t á r s a d a l m a . ^

A k i t é r ő t azért k e l l tennünk, mert a nagyszerű elemzések meggyőző v o l t a e l l e n é r e , d i f f e r e n c i á l n i szeretnénk e f e n t i sé-mát.

Annak dacára, hogy az alábbiakban k i f e j t e n d ő módosítás a l á -támasztására j ó v a l kevesebb reprezentat ív Marx- idézetet tudunk f e l s o r a k o z t a t n i , mégis megkísérlem i g a z o l n i , hogy ez alapvető-en nem mond e l l en t a marxi intencióknak. Mi hát e módosítás l é -nyege? Felfogásom szer int abszolút közöaségmentes társadalom nem l é t e z i k és a po lgár i társadalom el idegenedett szerkezeté-ben is felmutathatok azok a vonások, amelyek alapján az elmé-l e t / a marxi t ö r t é n e t f i l o z ó f i a / ma nem kényszerül arra a me-rev á l láspont ra , hogy a "társadalmi" társadalom abszolút közös-ségnélkül i volna. Ugy vélem e marxi értékválasztásnak / a z e l -

160

idegenedés-mentes társadalom f i l o z ó f i a i t é t e l e z é s é n e k / nem 3ine qua nonja e merev á l l áspont e l fogadása, sőt a marxi a l a -pokon lehetségesnek l á t s z i k ezen á l l á s p o n t f e n t i értelemben v e t t módositása. Megkisérlem f e l v á z o l n i az igazo lás egy l e h e t -séges i r á n y á t .

1 . Marxnak van egy h a l l a t l a n u l izgalmas l eve le Zaszu l ica orosz forradalmárnőhöz, 1881 február -márc iusában. A l e v e l e t azonban 3 fogalmazvány e l ő z i m e g . ^ Zaszu l ics a r r a k é r i Marxot, f e j t s e k i véleményét az orosz fö ldközösségrő l ós a r r ó l , hogy mennyire t a r t j a szükségszerűnek a k a p i t a l i z m u s megvalósulását minden országban. "E nyugaton végbemenő folyamat során tehát a r r ó l van szó, hogy a magántulajdon egyik formája á t a l a k u l á s a magántulajdon másik formájává. Az orosz parasztok esetében v iszont e l l enkező leg közös tu la jdonukat magánulajdonná k e l l e -ne v á l t o z t a t n i . " 1 7

Marx - f ő l e g a legjelentékenyebbnek tűnő e lső fogalmazvány-ban - megpróbál f e l v á z o l n i egy olyan tör téne lmi -ökonómia i h e l y -z e t e t , mely a r r a engedne k ö v e t k e z t e t n i , hogy az orosz f a l u k ö -zösség organikusan megújhodhatna. "Mert Oroszországban, a k ö -rülmények egyedü lá l ló össze já tszása következtében, az országos méretekben még f e n n á l l ó földközösség fokozatosan l e v e t h e t i ő s i vonásai t és k ö z v e t l e n ü l k i f e j l ő d h e t i k országos méretekben a k o l l e k t i v termelés elemeként. Éppen a tőkés t e r m e l é s s e l egy ide-j ű f e n n á l l á s a következtében e l s a j á t í t h a t j a annak összes p o z i t í v vívmányát, mégpedig a n é l k ü l , hogy átmenne annak borzalmas v i -

18 szontagaágain." Az u to lsó tagmondat ny i l vánva lóan az e l i d e -genedés és a közösségnélkül iség, mint a p o l g á r i v i l á g l e g a l a p -vetőbb "borzalmas viszontagságainak" k i k e r ü l é s é r e u t a l . Marx az obscsina számára egy közösségen a lapuló tá rsada lmi f o r r a d a l -mat képze l le /"ahhoz azonban, hogy ezt a funkc ió t be tö l thesse - t . i . a fa luközösség a tá rsada lmi megújhodásban j á t s z o t t sze -repét - K . A. előbb k i k e l l e n e küszöbölni azokat a p u s z t í t ó hatásokat , amelyek minden o l d a l r ó l e l lene tö rnek , azután pe-d ig b i z t o s í t a n i k e l l e n e spontán fe j lődésének természetes f e l -t é t e l e i t " / 1 ^ amely forradalom ugy megy végbe, hogy mivel egy-

1 6 1

id © j ü. a tőkés termeléssel , " e l s a j á t í t h a t j a annak p o z i t í v voná-s a i t " . Marx mint r e á l i s a l t e r n a t i v á t k é p z e l i ezt e l . "Az orosz

20 közösség megmentéséhez egy orosz forradalomra van szükség." Marx egyhelyütt l o k á l i s mikrokozmosznak nevezi ezt a f a lukö -zösséget. Ugy vélem, Marx ebben a levélben nem csupán Orosz-ország h e l y i problémáját vetette f e l . Marx /ne f e l e j t s ü k e l , mit gondolt ő ^ 48-as forradalmi hu l l ámró l / korában egy kö-zösségi v i l á g té te lezése Nyugat-Európában i l l u z ó r i k u s v o l t . Ám Marx - épp t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i pre ferenc iából eredően - l á t egy olyan konkrét tör téne lmi sz i tuác ió t /Oroszország/ , ahol a tőkés v i l á g eredményei közösségi alapon / t e h á t el idegenedés--mentesen/ átvehetők és továbbvihetők. Marx lényegében egy o r o s z - s z o c i a l i s t a v i l á g o t t é t e l e z . Ha mereven ragaszkodunk a k i f e j t e t t szöveghez, naivi tásnak ke l lene tartanunk, hogy Orosz-ország ugy vehetné át a polgárság eredményeit, hogy "határa in megál l í tsa" annak mocskos hordalékát . Ám l é t e z i k egy nem csu-pán gazdasági, hanem t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i s i k j a i s ennek a szö-vegnek. És ebben a dimenzióban a r r ó l van szó, hogy olyan l o -k á l i s mikrokozmoszokat, nehéz helyzetben lévő közösségeket t é -t e l e z , melyek transzcendál ják ugyan a po lgár i társadalmat, de nem istenként , külső megváltóként léteznek, hanem de facto benne vannak abban az európai érintkezésben, melynek a lap já t a po lgár i v i l á g j e l e n t i . És hogyha Marx ezeket a l o k á l i s mik-rokozmoszokat annak idején nem he lyez te , mert nem is he lyezhet -te a Nyugat-európai v i lágba mint e u r ó p a i hatótényezőket, mint nem k ipusz tu l t emberi formációval nemcsak számolt ve lük, hanem je lentős súlyt i s v e t e t t r á juk .

Most azt akartuk b i z o n y í t a n i , hogy Marx t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j á -ban nem mondott le a közösségek tör téne lmi szerepéről és l é t é -r ő l . És ha lehetőséget l á t o t t a r r a , hogy a kapi ta l izmus v í v -mányait egy közösségi alapon fogadják be, akkor ez annyit / i s / j e l e n t , hogy a közösséget a po lgár i v i l á g immanens tanszcen-dáló erejének t é t e l e z i . Milyen jogunk van a r ra , hogy Marx e levelének i l y e n át i n t e r p r e t á l á s á t h a j t j u k végre? /Mer t hisz e szövegben csak a h e l y i gazdasági ana l íz isek szerepelnek. /

a / Egy f i l o z ó f i a i a t t i t ű d r ő l k e l l i t t szó ln i , mely már Marx

162

legkorábbi müvében, a Disszertációban i s f e l t ű n i k . Már i t t ugy elemzi Marx a demokr i tosz i -epikurosz i f i z i k á t , i l l e t v e a ke t tő k ö z ö t t i különbséget, hogy a ténylegesen elemzett, f i z i ^ k a i mozgások mögött az értelmezés f e l t á r h a t bizonyos t á r s a -dalmi h á t t e r e t , mozgásokat, melyeket a f i z i k a i mozgások - sok

21 és finom á t t é t e l l e l persze - mintegy szimbol izálnak. Se he-lyünk nincs r á , se kompetenciánk nem jogosi t f e l a r r a , hogy a marxi életművön végigk ísér jük ennek a szimbolikus megformálási módnak az a laku lását . Tény v iszon t , hogy Marx alkalmazta ez t .

Ugy érezzük t e h á t , hogy Marx gazdaságtörténet i igazsága /vagy tévedése/ mögött vagy f ö l ö t t egy másik sikon is i n t e r -pre tá lha tó érvelése. A l o k á l i s mikrokozmosz gondolatában a t ö r -ténelem kiküzdött é r t é k a l a k u l a t a , a közösség j e l e n i k meg, me-lyet a legelidegenedettebb po lgár i s t ruktura sem tud lesöpör-n i , és amelyik r e á l i s ütközés esetén az aufheben hege l i é r t e l -mében transzcendálni tudja a t e l j e s bűnösség v i l á g á t . /A gaz-dasági kérdés megítéléséhez adalék, hogy Leninnek gyökeresen különböző vo l t a véleménye, mint Marxnak. Lenin k i indu lópont -j a a f a i t accompli, amikor a " c á r i ál lam és az u j tőkésrend megadta azt a kegyelemdöfést a földközösségnek, amelyet Marx 22 fenyegetoleg j e l z e t t . "

b / S noha nem tudhat juk , hogy Marx miért azt az ökonómiai szempontból legkevésbé je lentős v á l t o z a t o t küldte e l Zaszu-l icsnak, tény, hogy a gazdasági levezetés a végső formálásban a minimumra zsugorodik. A végső leve le t a megújhodás perspek-t í v á j á v a l z á r j a Marx és a vá l tozatok hatástörténetének vég ig -gondolása is arra enged köve tkez te tn i , hogy v o l t a k , akik sz in -tén ugy értelmezték Marx s o r a i t , hogy a konkrét gazdasági a l -te rna t íván t u l egy t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i a l t e r n a t í v á t i s l á t t a k benne.

2. "A közösség tehát s t r u k t u r á l t , szervezett csoportegység, melynek viszonylag homogén értékrendje van, s melyhez az egyén szükségképpen t a r t o z i k : ismétel jük, a szükségképpeniség 'e rede -t e ' k é t f é l e l ehe t : a be leszü le te t tség , mely t e r e t ad az egyén

23 kibontakozására és az egyén viszonylag autonom vá lasz tása ."

163

/k iemelés tőlem - K. A . / Ez a közösség-koncepció a marxi i n t e n -ciókon a lapu l . Marx antropologiájában k ido lgozta azt az i n d i -viduumot, mely képes a vá lasz tásra , az a l t e r n a t í v á k k ö z ö t t i döntésre. Az emberi lényeg Márkus á l t a l rekonstruá l t j egye i Marxnál: munkatevékenység / o b j e k t i v á c i ó / , társadalmiság, u n i -v e r z a l i t á s , öntudat, szabadság. Ennek az emberi lényegnek a tör téne lmi kidolgozódása a p o l g á r i társadalom k ia laku lására es ik . Igaza van persze Márkusnak, mikor b i r á l j a azokat a nem-bel iség-koncepciókat , amelyek egy v i l á g f ö l ö t t i ál landó i n k a r -n á l á s r ó l beszélnek. A p o l g á r i társadalom egyoldalúan r e a l i z á l -j a csak e nembeliséget, absztrakt individuumokat teremt. Ha figyelmesen megnézzük az emberi lényeg a t t r i b ú t u m a i t , azt t a -p a s z t a l j u k , hogy mindegyik /különböző hangsúl lya l persze / a közösségi v i l á g , a szabadság birodalmának posztu lá lása . A mun-katevékenység j e l e n t i a legáltalánosabb értelemben a v i l á g -ér intkezés megteremtődését. A társadalmiság, az u n i v e r z a l i t á s , az öntudat az autonom individuum antropológiá ja . Egy magavá-l a s z t o t t a , l o k á l i s mikrokozmosz, mint k i indulópont k e l l , hogy megjelenjék s még a lege lidegenedettebb körülmények között i s : a legkisebb mikrovi lág, a legkisebb univerzum, maga az egyed, mely tehát puszta létében hiposztazálja közösséget. A szabadság v i l á g a minden i n d i v i d u a l i t á s V3gső c é l j a . Az ut ehhez a közös-ségek megteremtésében és egymással való szoros érintkezésében valósulhat csak meg. Marx tehát az individuum minden a t t r i -bútumába "becsempészi" a közösség fogalmát. Ez azt is j e l e n t i , hogy ha v i r t u á l i s a n i s , de a p o l g á r i v i l á g a modern közösség bölcsője.

"A történelem nem egyéb, mint az egyes nemzedékek egymás-után ja , amelyek mindegyike kiaknázza azokat az anyagokat, t ő -kéket , termelőeszközöket, melyeket valamennyi e lődje reá ha-gyományozott, i lyenképpen tehát e g y f e l ő l a ráhagyott tevékeny-séget f o l y t a t j a egészen megváltozott körülmények k ö z ö t t , más-f e l ő l pedig a rég i körülményeket mozgósitja egészen megválto-zot t t e v é k e n y s é g g e l . E z j e l e n t i "az é r in tkezés i formák összefüggő sorát".

A f e n t i idézet j e l e n t i a természetes közösségek öröklését

164

i s . És j e l e n t i , hogy az emberek megváltozott körülmények kö-zöt t á t a l a k i t j á k a közösségeket i s . Tehát nem szűnnek meg, tűnnek e l a k i a l a k u l t - k iküzdött - formák. Erős metamorfózison mennek k e r e s z t ü l , a kont inu i tás és d iszkont inu i tás egysége pontosan ezt j e l e n t i . S l á t t u k , az emberi antropológia is rendelkezik olyan jegyekkel , melyek a tö r téne lmi á ta laku lások-ná l módosulhatnak, de e l nem tűnhetnek. "Bizonyos elemi termé-szetű k o l l e k t i v indulatok lényegében minden emberi lénynél a -zonosak és ezek magyarázzák, hogy az emberek társadalmi l é t é -_ 25 hen mindenütt hasonlo alakzatok fordulnak e l o . "

3. Ugy v é l j ü k , nemcsak t ö r t é n e t i i l o z ó f i a i - a n t r o p o l ó g i a i é r -velés szól a m e l l e t t , hogy a kapi ta l izmus v i l á g a sem t e l j e s e n közösségmentes. Max Weber elemzései a r ra i r ányu l tak , hogy a "gazdasági gazdaság" és a közösségek k ö z ö t t i kapcsolatokat f e l -t á r j a . Ő dolgozza k i a gazdasági közösségek f o g a l m á t . ^ A kö-zösségek j e l l e g é r ő l ezt i r j a : "Általános formában már megál la-p í t o t t u k , hogy majdnem minden önkéntes csatlakozáson alapuló célszervezet a társas-cselekvés e r e d e t i c é l j á n túlmenően, o -lyan kapcsolatokat is é l e t r e szokott h i v n i a résztvevők k ö -z ö t t , amelyek t a l a j á n merőben más irányba ható közösségi cse-lekvés i s l é t r e j ö h e t , vagyis a társulás rendszer int egy r a j t a tú lnyúló közösségi kapcsolatot hiv é l e t r e . " 2 7 Noha egy kime-r í t ő elemzésben Weber közösség-fogalma va lósz ínűleg b í r á l h a t ó , • z bizonyos, hogy a f e n t i idézetben Weher olyan a l a k u l a t o k r ó l , cé lszervezetekrő l i r , melyek a p o l g á r i v i lágban szerveződnek és amelyek funkcionálás közben egy, a célszervezet c é l j á t meg-haladó cselekvési és kapcso la t i rendszert hivnak é l e t r e . We-ber szoc io lóg ia i elemzése nem mond e l l e n t a marxi in tenc iók -nak. Weber azokat a szervezeteket t á r j a f e l és i r j a l e , me-lyek az el idegenedett v i lágban ke letkeznek, ennek megfelelően r a c i o n a l i s z t i k u s - k a l k u l a t o r i k u s s t r u k t ú r á v a l , ám a marxi é r -telembon v e t t közösségi l é t c s i r a s e j t j e i t i s ta r ta lmazhat ják és bizonyos helyeken tényszerűen tartalmazzák i s .

4. A t ö r t é n e t f i l o z ó f i á t ó l indultunk és az empíriához érkez-

165

tünk«- Az elmúlt 100-150 év amerikai és európai történelme be-b i z o n y í t o t t a , hogy léteznek közösségek a po lgár i v i lágon be-l ü l . Gondolhatunk azokra a mozgalmakra, .melyek d i r e k t e i s f e l v e t t é k a harcot e v i l á g g a l , de gondolhatunk azokra i s , a -k ik ind i rek t módon, épp a közösségi é le t k idolgozásával vonul -tak k i a társadalomból. Ez a mozgás /melynek p é l d á i a 68-as diákmegmozdulások épp ugy, mint a kommunák megszerveződ ese és kivonulása e v i l á g b ó l / Oroszországból a po lgár i v i l á g majd min-den országára á t v i t t é k Marxnak a Zaszulicshoz i r o t t levelében megfogalmazott a l t e r n a t í v á j á t . Az el idegenedett v i l á g e l lenére bontakoznak k i ezek a közösségek. Ezek / i s / j e l e n t i k az imma-nens transzcendálás lehetőségét, amikor tehát a közösség a kigyó kebelében a laku l k i és legalábbis az akarás, a t é te lezés s z i n t j é n , egy közösségi l é t nevében h iposz tazá l j a a szabadság b i r od a Imát.

I. I s t e n t ő l e lve t ték a f i z i k a i v i -lágot és az emberi közösséget, amelyek az ő számára az ember-r e l va ló ér intkezés egyetlen szervei v o l t a k . Nem tudván im-már szó ln i hozzá, elhagyta a v i l á g o t .

/Gold mann/

Az a r i s z t o t e l i á n u s gondolkodás és l é t l á t á s á l t a l be fo lyá -solt v i lágon lassan rések ke le tkez tek . A hosszú folyamat, a feudalizmus bomlása, a harmadik rend k ia laku lása és szerepé-nek s tab i l i zá lódása f o l y t á n a homogén v i lágrend , fö ld és ég egysége megbomlik. Ezt a folyamatot a tomista gondolkodásmód áta lakulása és fokozatos háttérbe szorulása j e l l e m z i . A gon-dolkodásmód áta lakulása a racional ista-mechanikus természet-és tá rsada lomf i lozó f ia k ia laku lásá t j e l e n t i , mely nyitánya egy uj korszaknak; az európai gondolkodás po lgár i szakaszának: a rac ional izmustól az i r racional izmus k i a l a k u l á s á i g .

A r a c i o n a l i s t a fordula t Descar tes - tó l Le ibn iz ig húzódik. E f o r d u l a t t a l megbomlik a természetadta közösség, k i a l a k u l az

166

i n d i v i d u a l l t á s éa - hogy f i z i k a i metaforát használjunk - a zá r t mindenséget a végte len v á l t j a f e l . Goldmann szigorú végkövet-keztetéshez j u t . Az erkölcstannak / é s a v a l l á s n a k / ebben a v i -lágban nincs he lye . Ez a homo oeconomicus v i l á g a . Pedig milyen messze vagyunk még a t t ó l a k o r t ó l , mikor Nietzsche k i j e l e n t i : az I s t e n h a l o t t . Ám a fo rdu la t már megkezdődött. Ennek a sen-3U3 communis koncepcióját k e l l megvizsgálnunk. A fo rdu la to t Descartes igy j e l l e m z i egyik levelében: "A józan ész a l eg igaz -ságosabban e l o s z t o t t dolog a v i l ágon , a helyes Í t é l e t n e k , s az igaz és hamis szétválasztásának a képessége; és a szó i g a z i értelmében ez az amit józan észnek, rációnak szoktunk nevezni .

28 Ami természet tő l fogva egyenlő minden emberben." Van-e he-lye erkölcstannak / I s t e n n e k / ebben a vi lágban?

A f e n t i kérdésre adandó válasz csak vargabetűje c e n t r á l i s kérdésünknek, a sensus communis r a c i o n a l i s t a elméletének. Spinoza Et iká jának váz la tos elemzésével k ö z e l í t j ü k meg a prob-lémát, minthogy ez a könyv megküzd mindazokkal a kérdésekkel , melyeket a fordu la t f e l v e t e t t . Elengedhetet len az e t i k a t ö r t é -netben nem k i j e l ö l n i Spinoza h e l y é t . Röviden: Spinoza az át me-net A r i s z t o t e l é s z m a t e r i á l i s é r t é k e t i k á j a és Kant formál is é r t é k e t i k á j a köz t . Ez a három e t i k a az etikum t ö r t é n e t f i l o z ó -f i a i k í s é r l e t e i n e k t a l á n három legreprezentat ívabb k í s é r l e t e . Ha Spinoza - következetes és épp ezér t e l l e n t é t e s - két é r t é k -e t i k a között f o g l a l h e l y e t , hogyan je l lemezhet jük az ő e t i k á -já t? A r i S z t o t e l é a z közösségi társadalma " fe lad ta" a f i l o z ó f u s számára az é r tékeket . A r i s z t o t e l é s z megfogalmazza a tény lege-sen lé tező vagy létezőnek t é t e l e z h e t e t t é r t é k v i l á g o t . A f ö l f i i szabadság v i l á g a : az e v i l á g i boldogság / é s egyenlő legfőbb j ó / . Kant számára megkettőződött a v i l á g . A fenomenálisra és a noumenálisra szakadt, ahol a szubjektum számára "az erény köz-társasága", a kategorikus imperatívusz posztulátuma lesz .

Spinoza: determínációs é r t é k e t i k á t hoz l é t r e . Ennek j e l e n -tését az elemzés t á r j a f e l végsőképpen. A szabad akara t , mely Ar isz to te lész számára ismeret len, Kant számára posztulátum, Spinoza számára megszüntetett fogalom: f i l o z ó f i á j á n a k v i l á g á -ban minden szükségszerűségénél fogva l é t e z i k . Meghatározott

167

szempontunkból elemezzük E t i k á j á t . 1. Mit j e l e n t a szubsztancia / i s t e n / Spinoza Etikájában? 2 . Mi Spinoza nézete az individuum he lyé rő l ebben a v i l á g -

ban? 3. Ennek következtében hogyan épül f e l / h a van e g y á l t a l á n /

sensus communis elmélete? Ez a kor az utolsó - és ebben Spinoza a legkövetkezetesebb

-> amelyik a szubsztancia á l l áspont já ra helyezkedik . Minden ot t dő l e l , hogy ezt a kérdéat hogyan vá laszol juk meg. A "hagyomá-nyos" válaszok, melyek k i z á r ó l a g az a t e i s t a fordu la t "dokumen-tumát" lát-ják Spinoza szubsztanciájában, I s tené t a természet kizárólagos je len téséve l ruházzák f e l , l eg fe l jebb azt engedve meg, hogy a j e len tés n é l k ü l i forma / I s t e n / , még a sokáig ható val lás i - t ranszcendens érzéke lés i mód következménye. Innen az -tán a Spinoza panteizmusáról szóló v i t a . Evvel a kérdéssel kapcsolatban elfogadhatónak l á t s z i k G-oldmann k a t e g ó r i á j a : Spinoza t e o l ó g i a i a t e i s t a . Lm sem Goldmannt, sem minket nem e l é g i t k i a válasznak ez a t ipusa . Hogy az i l y e n t ipusu válasz abszurditását érzékeltessük: egy mai f i l o z ó f i a t ö r t é n e t Spinoza szubsztanciájában a Tőke "tükörképét" l á t j a . Ezt a vu lgár is értelmezést cáfolnunk sem k e l l , ám, legalábbis a h ipotéz is e r e j é i g , szükséges saját megoldási javaslatunkat i smer te tn i . Spinoza szubsztanciája a k a n t i magánvaló vi lágának e v i l á g i előképe. Az á l l i t á s váz latos igazolása b izonyi ték k e l l hogy legyen a r r a , hogy Spinoza "középen" f o g l a l helyet Ar isz to te lész és Kant közö t t .

Ar isz to te lész számára a modern értelemben v e t t szabadság ismeretlen v o l t . Ő magát az erény birodalmát é l t e meg és i r t a l e , a fenomenális és a noumenális l é t nála egybe ese t t . A megbomlás folyamatáról már vo l t szó. Kant dolgozta k i l egra -dikál isabban a kor antinomikus szerkezeté t : a két v i l á g e l -v á l t egymástól és a magánvaló v i l á g megismerhetetlen. E r r ő l a v i l á g r ó l csak problematikus Í t é l e t e k és á l l i t á s o k tehetők, de ezeket az á l l í t á s o k a t meg k e l l tennem: I s t e n l é t é t nem tudhatom, posztulálnom k e l l .

Spinoza számára a l é t evidens - adott - közösségi v o l t a

168

már megszűnt. Ám <5 t e h e t e t t egy r a d i k á l i s k i s é r l e t e t a r r a , hogy bár az antinomikus v i lágszerkeze te t már é r z é k e l t e t t e , még egy homogén v i l á g egységébe t ranszponál ja . A görögöknél a c s i l -lagos ég még ismert és be lá tha tó . Kant számára csak p o s z t u l á l -ható. Spinoza szükségszerűnek n y i l v á n i t j a , megismerhetőnek t é -t e l e z i a szabadság v i l á g á t , ám ennek nagy ára van. A szabad-ság, az erény köztársasága a szükségszerűség birodalmába k e -r ü l , innen a borzalmas, bár borzalmasságában is szép t é t e l : a szabadság a fe l i smer t szükségszerűség. A szabadság sem ma-t e r i á l i s á n nem adot t , sem formálisan nem posz tu lá lha tó : van. "Szubsztancián azt értem, ami magában van, magában fogható f e l . " "Szabadnak mondjuk azt a dolgot , mely egyedül természetének szükségszerűségénél fogva l é t e z i k , s amelyet egyedül Önmaga determinál t cselekvésre." Spinoza Et iká jának meghatározásai ezek. Nem mondtunk e l l e n t a hagyománynak, Spinoza Istene j e -l e n t i a természetet mint egyedül l é t e z ő t , ám benne l á t j a az erény birodalmát és megismerhetőnek t é t e l e z i : e v i l á g i v á t e s z i - és t e h e t i még - a magánvalót, ám hatalmas árat k e l l , hogy f izessen é r t e . Ennek megfelelően az egész e t i k a a szubsztan-c ia jegyében fogant. Körkörös a rendszer s a k i indu lása végén ismét v isszatér önmagába, a szubsztanciába.

E h ipotéz is f e l e l e t e t adhat I s ten szerepére i s . I t t i s csak fél igazságnak tűn ik , hogy a továbbélő transzcendens hagyomány-nak t e t t engedményről van szó. Valójában Spinoza Istene nem a v a l l á s i h ie ra rch ia csúcsa. E névvel Spinoza a néma nembelisé-get j e l ö l i , a szubsztanciát , mely valóban dezantropomorf izál -t a az a r i s z t o t e l é s z i antropomorf f ö l d i és égi v i l á g o t , ám e névvel / I s t e n / - melyet azért néhol f e l v á l t v a használ a szubsztancia és a természet k i f e j e z é s e k k e l - tán el lóként j e l -z i a tö r téne lmie t len , i d ő t l e n nembeliség megfogalmazását. Ezt természetesen, vázlatosan megint igazo ln i k e l l , s ez átvezet minket a második kérdés megválaszolásához: mi a helye e rend-szerben az embernek? A közismert válasz röviden igy hangzik, az ember a szubsztancia modusa /"moduson a szubsztancia a f -f e k c i ó i t értem, amit az értelem észrevesz a szubsztencián, • i n t o l y a t , ami ennek lényegét a l k o t j a " / , Goldmann ennek a l a p -

169

ján j e l e n t i k i , hogy Spinoza E t i k á j a nem i s e t i k a , hiszen ahol az ember modus... Igen ám, de a kérdés sokkal bonyolultabb. "Könnyen megértjük, hogy az egész természet egyetlen i n d i v i -duum, melynek r é s z e i , az a valamennyi t e s t , végtelen sok módon változnak anélkül , hogy az egész individuum bármiképp megvál-tozna." Spinoza az E t ika második könyvében már összetet t i n -dividuumként j e l l e m z i a természetet . Az E t ika végén az ötödik könyvben I s t e n é r t e l m i szeretetében az ismerete lméle t i a lapve-tés harmadik nemének, az in tu íc iónak segí tségével , modus és szubsztancia egyesül. Az ötödik könyvben Spinoza a modus-embert a szubsztancia közvet len részesévé t e s z i , szubsztanciává. " I s -tenben mégis van szükségképpen olyan képzet , amely ennek és amannak az emberi testnek lényegét az örökkévalóság szemszögé-ből f e j e z i k i . " / 2 2 . t é t e l / Vagy a 29. t é t e l : "mindazt, amit a lé lek az örökkévalóság szemszögéből megismer, nem abból ismeri meg, hogy a testnek j e l e n l e g i valóságos lé tezését fogja f e l , hanem abból, hogy a tes t lényegét az örökkévalóság szemszögé-ből gondolja." /k iemelés tőlem - K. A . / Spinoza ötödik könyve: a Bölcsek könyve. Azokról a k i v é t e l e s eszes lényekről k íván szó ln i , akiknek megadatott, hogy ne szenvedélyeik / i n d u l a t a i k / , vágyaik s z e r i n t , hanem az ész elve szer int é l jenek. Hogyan l e -hetséges mégis, hogy e könyvben vél tük megtalá ln i a néma nem /modus/ és a szubsztancia I s t e n "nevében" való egyesülését? Spinoza nem tudta és nem is tudhat ta k idolgozni a p a r t i k u l a -r i t á s és nembeliség tör téne lmi d i a l e k t i k á j á t . Számára megje-len ik az individuum, mint a haszon alanya, a homo ökonomikus. Et ikájának egy fe jeze te valóban a p a r t i k u l á r i s ember l e í r á s a . / 3 . könyv/ I t t számtalan olyan indulatot sorol f e l , mely már a modern kor terméke. Ám Spinoza nem á l l t meg Hobbes á l l á s -pont jáná l /ember embernek f a r k a s a / . Mint He l le r elemzi, a 4. könyvben k é t f é l e hasznosság-fogalmat dolgoz k i . A p a r t i k u l á -r i s embert csak ugy "mentheti meg", ha átemel i a nembelibe. Ez azonban nem történhet t ö r t é n e t i módon. A megmentés, vagyis, hogy az ember nem modus, ne eszköz legyen, hanem szubsztancia, a p a r t i k u l á r i s ember nembelibe való be leolvasztásával és a nembeliség szükségszerűségébe /szubsztanciába/ emelésével j á r t

170

együtt , azaz dezantropomorf izálásával , némává tevésével a nem-nek. Spinoza k i s é r l e t e , hogy megmentse az emberiséget, csak ezen az uton va lósu lhato t t meg. Az erény, a haszon oldalán k e -r ü l be E t i k á j á b a . Spinoza t u d j a , hogy az egyes egyedek nem é l -nek az ész vezetése s z e r i n t . Ám a lehetőséget /mely á l ta lában hiányzik E t i k á j á b ó l / i t t nem v e t h e t i e l . A konkrét egyedek szá-mára ny i tva á l l h a t az u t , az értelmes / t e h á t erényes/ é l e t szá-mára. Spinoza számol a r e a l i t á s s a l : szétszakadt a közösségi v i l á g , teore t ikus u j raegyesi tését a földön á f e n t i fe lá ldozás árán lehet megtenni. / S mert becsületes gondolkodó v o l t , ugy is ó l t , amint t a n i t o t t : e lhagyott minden f ö l d i közösséget, mert tud ta , hogy á való v i l á g nem az ő szubsztanciá l is v i l á g a á l ta lában . Ám megteremtette - és E t i k á j a 4. könyvében he ly t i s ad neki - a barátok közösségét, mely reprezentá lha t ta a szubsztanciát a maga mikrovilágában. /Ám az összemberiséget a teoret ikusan némává fokozás menthette csak meg, mely a nem k i -dolgozásának igy is első k i s é r l e t e . /

Vico t a l á l ó a n j e g y z i meg: "Spinoza ugy beszél az á l l a m r ó l , mint kereskedők társaságáró l . " Spinoza r e a l i s t a , ő az elsők egyike, akik az államot nem e r k ö l c s i , hanem j o g i képződménynek t e k i n t i k . /Társadalmi szerződés e l m é l e t . / Az individuumra vo-natkozó elmélete többsiku. Ha most megvizsgáljuk a sensus communisra vonatkozó e lmé le té t , i t t is több sz in te t k e l l meg-különböztetnünk. A f e n t i államkoncepcióból is fakadóan, Spino-za az ál lam számára is közmegegyezést akar. Az ál lam r e a l i t á s , melyben a tömeg é l / s a tömegről Spinozának igen rossz vélemé-nye van, nem gőgössége, hanem tapasz ta la ta m i a t t / , ám az ál lam fenntar tását i s egyetértésnek k e l l szabályoznia. "Ami az embe-rek á l lami közösségének javára szo lgá l , vagyis ami e l ő i d é z i a z t , hogy az emberek egyetértésben élnek, az hasznos, s v iszon t , ami az egyenetlenséget támaszt ja az államban, az rossz ." Spi-noza számára ez az egyik s z i n t . A modern sensus communis a "szerződéses megegyezés" az ál lam /mely j o g i és nem e t i k a i ka -t e g ó r i a / fenntar tására .

Az e t i k a i sensus communis megválaszolásához hosszan k e l l idéznünk a negyedik könyv egy megjegyzését. "Minthogy az ész

171

nem köve te i semmit a természet e l lenére , azért azt k ö v e t e l i , hogy mindenki szeresse önmagát, keresse a maga hasznát, t i . a z t , ami valóban hasznára van, k iván ja mindazt, ami az embert igazán nagyobb tökéletességre v i s z i , s egyál ta lán , hogy min-denki törekedjék, amennyire r a j t a múlik, a maga l é t é t f e n n t a r -t a n i . Hiszen ez oly szükségszerűen igaz, mint az, hogy az egész nagyobb a részné l . Minthogy továbbá az erény nem egyéb, mint az, hogy az ember saját természetének törvényei szer int cselek-sz ik , s mindenki csakis saját természetének törvényei szer int törekszik a maga l é t é t f e n n t a r t a n i , ebből következik e lőször: az erény a lap ja a saját létünk fenntar tására i rányuló törekvés, a boldogság pedig abban van, hogy az ember fenn tudja t a r t a n i a maga l é t é t . Másodszor következ ik , hogy az erényre önmagáért k e l l törekedni , s nincs semmi je lesebb, reánk nézve hasznosabb, aminek kedvéért törekednünk ke l lene r á . Továbbá következik , hogy sohasem érhet jük e l , hogy létünk fenntartásához ne szo-ru l junk raj t is ik k i v ü l levő dologra, s ugy é l jünk , hogy megszűn-jék minden érintkezésünk a ra j tunk k i v ü l levő dolgokkal. S ha ezenfe lü l lelkünket t e k i n t j ü k , értelmünk bizonyára t ö k é l e t l e -nebb volna, ha a l é lek magában volna, s nem ismerne meg sem-mit önmagán k i v ü l . Sok dolog van tehát ra j tunk k i v ü l , amely hasznos reánk nézve, s ezért törekednünk k e l l rá . Köztük az elgondolható legbecsesebb az, ami t e l j e s e n megegyezik természe-tünkkel . Mert ha p l . két t e l j e s e n azonos természetű individuum egyesül egymással, oly individuumot alkotnak, amely ké tszer te hatalmasabb az egyesnél. Az ember számára tehát semmi sem hasz-nosabb az embernél; az emberek, mondom, nem kívánhatnak becse-sebbet létük fenntar tására , mint a z t , hogy mindnyájan ugy meg-egyezzenek minden dologra nézve, hogy valamennyinek le lke és teste szinte egy l e l k e t és t e s t e t alkosson, mindnyájan tőlük te lhe tő leg együttesen törekedjenek létük fenntar tására , s mind-nyájan együttesen keressék mindnyájuk közös hasznát. Ebből kö-ve tkez ik , hogy azok az emberek, akiket az ész kormányoz, azaz azok az emberek, akik az ész vezetése mel le t t keres ik a maguk hasznát, nem vágyódnak semmi olyasmire, amit nem kívánnának a többi ember számára, s ezért igazságosak^ hűségesek és becsü-

172

l e t e s e k . " 2 9

A sensus communis nem adottság többé. Megalapozása leveze-tést k ö v e t e l , egy olyan teore t ikus sémát, melyben minden ér ték f e l e l a másikért s b i z t o s i t j a a be lő le következőt . A sensus communis nem ugy j e l e n i k meg, mint az elméletek végcé l ja . Á l -lomás, eszköz a r ra , hogy az uj v i l á g körülményei k ö z ö t t , v a l a -mely módon bizonyos / v á l a s z t o t t , l e v e z e t e t t / értékek érvényre juthassanak, konszenzusuk legyen.

Spinoza a f e n t i idézetben "társadalomantropológiai" leveze-tést ad. Már uta l tunk a Hel ler á l t a l is megkülönböztetett k é t -f é l e hasznossága-fogalomra. Spinoza i t t a hasznosságot, mint minden ember alapvető természet i lényegét j e l ö l i meg, minden egyes e lkü lönül t ember a maga hasznát k e r e s i , azaz sa ját l é -tének minél magasabb tökéletességére /Spinozánál r e á l i t á s á r a / t ö r e k s z i k . Eddig a f e j t e g e t é s egy lapos Hobbes-utánérzés lenne. Ám S p i n o z a számára a hasznosság nem a végső cé l , melynek l e i r á -sával kimondtuk a társadalom / a z öröknek h iposz tazá l t po lgár i v i l á g / végső lényegét. A hasznosság sensus communisa - mint a po lgár i társadalom adekvát k i f e j e z é s e - Spinoza számára e l l e n -szenves eredmény. <5 e r re , mint r e a l i t á s r a alapozza, é p i t i f e l az erényt , és mint e fe j tege tése végén l á t h a t j u k , az eszes em-berek szük köztársasága számára lehetségesnek is t a r t j a az ezen alapuló é le t f e l é p i t é s é t . Mondhatnánk, hogy az erény, melynek első d e f i n i c i ó j á b a n "az ember saját természetének törvényei szer int cse leksz ik" , még mindig a farkastörvény hobbesi meg-fogalmazásának tetszőleges e lkeresz te lése . Ám a levont köve t -keztetésekből k i d e r ü l , hogy az erény / é s boldogság/ egy Spino-zánál mindig immanens, e v i l á g i ka tegór ia , mely bensőséges kap-csolatban van a po lgár i t a l a j j a l , mégis fokozatosan függet -lened i k : " . . . A z erényre önmagáért k e l l törekedni és nincs j e -lesebb vagy reánk nézve hasznosabb, ami kedvéért törekednünk kel lene reá . " A boldogság az é le t ka tegór iá ja kiván lenn i . Ám ennek súlyos következményeit már l á t t u k , magából az é l e t b ő l már nem adott a szubsztanciá l is l é t : ezt már le k e l l veze tn ie , meg k e l l alapoznia Spinozának. Láttuk már a nem, az összetet t individuum Istenbe inkorporálásának heroikus és nagy á ldoza-

173

tokka l já ró k i s é r l e t é t . 3pd.n0za sensus communiaát ugyanezzel az e l m é l e t i k i a é r l e t t e l igyekszik megoldani. A ki indulópont i t t i s a p o l g á r i társadalom egyede, ám a lé lek t ö k é l e t l e n egyedül, s a haszon kategór iá jának á tép í téséve l Spinoza ismét f e l é p i t i az összetett individuumot. "Az ember számára semmi sem haszno-sabb az embernél." A pragmatikus hasznosság-koncepció k i t á g u l : az azonos természe-ü individuumok kapcsolata, a k ivánt / és l e -hetséges/ ut az erényhez. S a k ivánt megegyezés, melynél be-csesebbet senki sem k ívánhat , l á tszó lag hasonl í t a társadalmi szerződés gondolatához. Ám tő le gyökeresen különbözik: most Spinoza az erény birodalmát alapozza meg, a l é t fenntar tására l é t r e j ö t t megegyezés sensus communis, a hasznosság v i lágára ráépülő, ám azt végső fokon meghaladó erény birodalmát alapozza meg. Spinoza ismét a nemhez ju t e l . E l j u t az azonos természetű egyedekből ö s s z e á l l í t o t t á l ta lános individuumhoz, mely ebben a formájában a szubsztanciál is l é t közegébe k e r ü l . Spinoza antropológia i levezetéssel k í s é r l e t e z i k . Megpróbálja természe-t i szükségszerűségként f e l f o g n i az egyesülést, mint az egyé-n i haszon legmagasabbrendü b e t e l j e s ü l é s é t . Ám idézetünk utolsó mondatából is v i l ágos , Spinoza t u d j a , a való vi lágban ezt csak kevesen reprezen tá l j ák . /Csak az ész kormányozta emberek./ Neki már tudomása van a "szel lemi á l l a t v i l á g r ó l " , és ennek megfelelő-en a tömegről i s i r Et ikájának épp ebben a könyvében. Ám a t e -ó r i a , ha súlyos veszteségeken i s , de meg akar ja menteni a nemet. Ha konkrét egyedekre bont ja , a valóság egy szük rétegében is megtalá l ja azokat, akik "igazságosak, hűségesek és becsülete-sek". Ennek a k ísé r le tnek része a sensus communis e lmélet . A levezetésben társadalomantropológiai szükségszerűségként k e l l l é t re jönn ie egy olyan megegyezésnek, mely egyszerre / s ide most bekapcsoljuk az ál lamelméletet i s / megoldja a prakt ikus é le t problémáit és megoldaná, ha e vi lágban inkarná ln i lehetne, az erényes é le t problémáját i s . Spinoza tud ja , hogy a közösségnek ez a fe l fogása elsősorban már csak teore t ikus k í s é r l e t . E t i k á -j á t ezzel a mondattal z á r j a : "De minden, ami k i v á l ó , épp oly nehéz, mint amilyen r i t k a . " Hel ler k imutat ja Et ikájának a lap -vető normativ é r téké t ; az ember gondolkodó lány. A gondolko-

174

dás, az ész, mint az etikum alapvető normája is j e l z i , a l é t ée a lényeg egybeesése elmozdult. Spinoza megkísérelte e norma a l a p u l t é t e l é v e l a szubsztanciát ebben a v i lágban t a r t a n i . Vele kezdődik lényegében az etikának az i n t e l l i g i b i l i s szférába va -ló á tvá l tása . Ám a k a n t i magánvaló kimondása még messze van. Az ember gondolkodik, s ez mint norma / t e h á t mint é r t é k / összekap-csolódik az antropológiával , /A végső eredmény a modus-ember szubsztanciába he lyezése . / Ez az összekapcsolás a sensus commu-nis helyét a rendszerben igen magasra h e l y e z i . A közös á l l á s -pont , az egyetér tés, lényegében a boldogság és az erényes é le t kapuja. Való igaz: ezen a kapun kevesen lépnek be, ám Spinoza a belépés esélyét k ivánta a sensus communis fogalmában megala-pozni. Ő belépet t a kapun. Maga v á l a s z t o t t a - és ezért részben v i r t u á l i s - közösségben é l t . Saját é lete és t e ó r i á j a együtt a l é t és a lényeg méghasonlásának egyre erősebben beinduló f o -lyamatával szembehelyezkedő individuum lázadása. Igaza v o l t Lukács Györgynek: Spinozának "emfatikus viszonya vo l t a magán-valóhoz.'11

Goldmann azt i r j a , hogy e közösségnélkul i , I s t e n - n é l k ü l i v i -lágban nincs helye az erkölcstannak. A racionalizmus ezze l a problémával k e r ü l szembe. A közösségnélkül i induv idua l i tás e -leve antinomikus szerkezete, szerintem, két irányú megoldási k i s é r l e t e t h ivo t t l é t r e . Az egyiket , mely a nem fogalmának megmentésére i r á n y u l t , Spinoza dolgozta k i . Az ő et ikájának "antinomikus k iegész i tő je" Leibniz megoldása.

Leibniz k i s é r l e t e egy következetes individuum-koncepció, mely az egyes kidolgozásával le k e l l , hogy mondjon a nemről, i l l e t ő l e g a nem-fogalmának a Monadologia vi lágában ninca he-lye , csupán a transzcendens-mozgató té te lezéséve l k e r ü l b* eb-be a v á l a s z k í s é r l e t b e . ^ 0 A Monad ologia Leibniz f i l o z ó f i á j á n a k reprezentat iv összegzéae. "A monas, melyről i t t beszé ln i f o -gunk, nem más, mint egyszerű szubsztancia, mely részévé lesz az összetetteknek: egyszerű, annyi, mint részek né lkü l való.*1

Igy hangzik e mü első pont ja . Leibnizet első p i l l a n a t r a ösz-szekapcsolja Spinozával a szubsztancia á l l á s p o n t j a . Csakhogy,

175

mig Spinozánál a szubsztancia már az első meghatározásban az I s t e n , az Összetett individuum, Leibniz pontosan az e l lenkező-j é r e he lyez i a hangsúlyt: a monasra, a részek n é l k ü l i egyszerű szubsztanciára. /Az összetet t szubsztanciához való viszonyt k é -sőbb ér te lmezzük. / Spinoza Et ikájában a monas, mint modus j e -lent meg és a moduslét szubsztanciádé j a / 5 . könyv/ csak ugy vo l t lehetséges, hogy a monas fe lo ldódot t az összetett i n d i v i -duumban. A monas, az atom képezi Leibniz egyedüli problémáját . "Entelechiáknak nevezhetők az összes te remte t t , egyszerű á l l o -arányok vagy monasok, mert mindig magukban hordják létezésüket , a tökélynek bizonyos fokát és az a körülmény, hogy önmaguknak t e l j e s e n elégségesek, sa ját benső tevékenységük kutforrásává t e s z i ő k e t . . . " / 1 8 . pont / íme a fordu la t legkövetkezetesebb v é g i g v i t e l e , a monas magára maradt, saját tevékenységének k u t -forrásává v á l t . Leibniz levonja a monasok v i l ágára nézve a sú-lyos következte tést , mely a közösségtől k i h ű l t v i lágban az e -gyénre v á r . A szubsztancia, mint egyszerű monas, áthelyeződött a része i re szakadt mindenség / f i z i k u s á n szólva a végtelen t é r / egyes darabja iba, akik sa ját maguk vá l tak önnön létük k o n s t i -t u á l ó i v á . Hogyan lehetséges a monasok érintkezése? Hogyan szer-veződik meg e v i l á g , egyál ta lán képezhet-e egy egységes, bár s t r u k t u r á l t univerzumot? "Semmiféle eszközünk sincs annak meg-f e j t é s é r e , miképpen lehetséges, hogy egy monas a maga b e l s e j é -ben egy másik teremtmény á l t a l vá l tozást vagy á t a l a k i t á s t szen-vedjen, mert semmit sem lehet bele á t ü l t e t n i , sem benne egy belső mozgást e lképze ln i , melyet k i v ü l r ő l meginditani, veze tn i , n&gyobbitani vagy csökkenteni lehetne, amint az összetet t d o l -goknál lehetséges, ahol a részek rendjében változás megy vég-be. A monaaoknak nincsenek ablakaik , amelyeken akár be, akár ki léphetnek.A járu lékok, akcidenciák nem válhatnak e l s nem juthatnak k i a szubsztanciákból . . . Sem állomány, sem já ru lék k i v ü l r ő l u ta t a monasba nem t a l á l h a t . " / 7 . pont / /k iemelés t ő -lem - K. A . / A monast külső dolog nem a f f i c i á l h a t j a . S mint-hogy Leibniz szer int - e l lenté tben Spinozával - nincsenek egy-forma természetű individuumok, amelyek kapcsolódhatnának egy-máshoz, az egyszerű szubsztancia a j t ó és ablakta lan marad. Lé-

176

tezése nem kapcsolható össze a többi monassal. A s t r u k t u r á l t v i l á g egymással kapcsolatba nem hozható pontindividuumokból á l l n a . Ha a Monadalogia i t t abba maradna /min t ahogy a közke-l e t ű l e i b n i z i kép meg is á l l az .ablakta lan monas ellenszenves t é t e l e z é s é n é l / , t e l j e s e n igaza lenne Goldmannak. i-hben a v i -lágban nemhogy sensus communis nem jöhetne l é t r e , de az e r -kölcstan is önellentmondás volna. Leibniz nem á l l i t t meg, k í -s é r l e t e t tesz egy valóban s t r u k t u r á l t v i l á g f e l é p í t é s é r e . Ám k í s é r l e t e csak ugy lehetséges, hogy az összetet t szubsztan-c i á t / i s t e n t / k i e m e l i a való v i l á g b ó l s csak a transzcendens té te lezés segítségével tud egy magasabb egységet l é t rehozn i . "Istenben van hatalom, mely fo r rása mindennek" - i r j a a 4o* pontban, ám a monas kapcsolata I s t e n é v e l , mint az ő s i egység-ge l nem valósulhat meg egy v i lágon b e l ü l . Leibniz k í s é r l e t e a monasok sensus communisának megteremtésére is csak a transzcen-dens té te lezés be ik ta tásáva l lehetséges. T u d n i i l l i k Istennek, mint a monasok k ö z t i közvetí tőnek a be ik ta tásáva l . "De az egy-szer ü állományok között egyik monasnak a másikra csak i d e á l i s befolyása van, amely befolyásnak ismét csupán Is ten k ö z v e t í t é -se á l t a l van meg a h a t á s a . . . " / 5 1 . pont / /k iemelés tőlem - K. A . / I s t e n mint k ö z v e t í t ő : tevékenységének eredménye az i d e á l i s hatás a monasok közöt t . A monadikus v i l á g o t a transzcendencia rendező közössége fogja egybe, a rendező k ö z v e t í t é s , az az elv t e h á t , melynek a lapján Leibniz a v i l á g o t a sensus communis f o r -májában e l rendez i . I d e á l i s , p r e s t a b i l i z á l t harmóniát t é t e l e z , és az ab lakta lan monas rend i r á n t i joga és igénye csak igy va-lós i tha tó meg, az ablak csak igy ny i tha tó k i . s a k i n y i t h a t ó ablakon k e r e s z t ü l lehetséges csak az a vi lágegyetem, melyben "semmi terméketlen, ha lo t t / n i n c s / , nincs káosz, nincs zavar" . Megkettőződött a v i l á g , a sensus communis csak a második, a transzcendens l é t segítségével alapozható meg. Mit j e l e n t már-most ez a monaaok számára, akik a maguk r e á l i s v i lágában nem teremtenek kapcsolatokat? Azt j e l a n t i , hogy az egyszerű u n i -verzum mégis s t r u k t u r á l t , a monasok mikrokozmikus szerkezetű-ek. "A lé lek köve t i saját tö rvénye i t , a tes t i s az ö v é i t , mégis ta lá lkoznak az összes szubsztanciák között f enná l ló ,

177

előre m e g á l l a p í t o t t ösazehang /harmonie p r e e t a b l i e / f o l y t á n , minthogy mindannyian egyazon világegyetem megjelení tései / r e p r é s e n t a t i o n / . " / 7 8 . pont / Igy o ld ja meg Leibniz az e l l e n t -mondást, Ha a v a l ó v i lágban nincs kapcsolat , ha nincs két azo-nos természetű egysaerü szubsztancia a " l á t s z a t " vi lágában, l é tezn ie k e l l egy nély—struktúrának: az összhang őseredet i egy-ségének, melynek a «onas csak raodusa, hiszen egyazon i n d i v i -duumot reprezentá l ja . Le ibniz a monas e v i l á g i méltóságát f e l -adja az I s t e n közvet i tése á l t a l , a transzcendens téte lezésben. Ezze l a k a r j a megteremteni az e r k ö l c s i v i l á g o t . " Is ten ezen á l -lama, eme valóságos vi lágmonarchia, e rkö lcs i v i lágot képez a természetes v i lágban." / 8 6 . pont / Leibniz t u l akart lépni Spi -nozán. Megkísérelte az i n d i v i d u a l i t á s v i l á g á t l e i r n i ugy, hogy a következetességből ne veszí thessen. Ám a következetes l e i r á s csak ugy v o l t lehetséges, hogy a közösséget, csak a transzcen-dencia segítségével tudta a r e á l i á k v i l á g á r a ráerőszakolni . S az az e rkö lcs i v i l á g , mely az I s t e n közvet i tése á l t a l l é t r e -j ö t t monasok közösségét megvalósí t ja , már nem a létező v i l á g -nak, hanem - az "ideák vi lágának" gyümölcse.

A r a c i o n a l i s t a elméletekben vetődik f e l a sensus communis ke t tős használatának problémája és to lód ik e l a kategór ia a Legyen-ként, teoret ikus k í s é r l e t k é n t va ló alkalmazás f e l é . A p o l g á r i v i l á g k i f e j l ő d é s e fokozatosan szüntette meg - ha koráb-b i felfogásunk értelmében k i nem is i r t o t t a - a t ö r t é n e t i l e g lé tező , sensus communis a lap já t képező közösséget. A l é t r e j ö -vő, immár választáson a lapul t kisközösségek j e l e n t i k a va lósá-gos alapot olyan sensus communisok kidolgozására, melyek v i r -t u á l i s a n átfoghatnák az egész társadalmat. A sensus communis elméletek számára ez j e l e n t i a valóságos fordulópontot. I s t e n e l r e j t ő z ö t t . S minden közösségi ethoszra a l a p í t ó elmélet sa-j á t levezetésü sensus communist k e l l , hogy f e l é p í t s e n . Az a -dott közösség megszűnése miatt egyszerre nem lehet k i i n d u l n i / é s e l é r k e z n i / az egyénhez és a közösséghez. Az alapvető a l -t e r n a t í v á t épp Spinoza és Leibniz esetében l á t t u k . A megalapo-zás u t j a i gyökeresen különbözőek, ám közös mindkettőben, hogy

178

fenn akar ja t a r t a n i az e rkö lcs i v i l á g o t . A szakadás - l e g é l e -sebben - a Van és a Legyen r a d i k á l i s szétválasztásában, a n t i -nómiába rendeződésében fe jeződjék k i . / K a n t / A sensus communis elméletek tör téne lmi a lap ja a közösség visszafej lődésében és a "társadalmi" közösség tör téne lmi a l a p j á t képező ind iv idua -l i t á s megjelenésében van. Lehetséges-e sensus communis abban a v i lágban, amely "Az eleven szubsztancia, továbbá az a l é t , amely valójában szubjektum, vagy ami ugyanaz, amely valójában csak annyiban valóságos, amennyiben önmaga tételezésének moz-

t 71 gása, vagyis mássá levésének önmagával való k ö z v e t i t é s e . n J

A szubsztancia, mint szubjektum j e l e n t i egyrészt az ab lakta lan monasok k i a l a k u l á s á t , másrészt a néma-nem megjelenését. Lehet-séges-e ebben a v i lágban sensus communis? Ez a tö r téne lmi k é r -dés. Hogyan alapozható meg, milyen objekt ivác iós szféra lehet b i z t o s i t é k a a sensus communisnak? Ez a t e ó r i a problémája.

Gadamer tanulmányában azokat a - jó rész t épp a r a c i o n a l i z -mus rendszereire f e l e l ő , velük polemizáló - e lméleteket i s -mer te t i , melyek közvet len formában k i s é r l e t e t t e t t e k a sensus communis k idolgozására. /Y ico és Shaftesbury/ A megoldásokban fe l fedezhető egy közös vonás: e k i s é r l e t e k mind m o r á l f i l o z ó f i a i alapvetésüek és már Tamástól kezdve az ember - valamely vá lasz -t o t t - morá l is -ant ropológia i készségből k i v á n j a l eveze tn i a sensus communis lehetőségét. A p i e t i s t a Oetinger igy h a t á r o z z a meg ezt a fogalmat: "A sensus communis olyan dolgokkal f o g l a l -koz ik , melyeket minden ember maga e l ő t t l á t , amelyek egy egész társadalmat összetartanak, dolgokra, amelyek vonatkoznak mind az igazságokra, mind a k i n y i l a t k o z t a t á s o k r a , a k i n y i l a t k o z t a -tások k i fe jezésének módjaira és formáira ." Oet ingernél e ka -tegór ia olyan é r t é k e l é s i módot j e l ö l , mely egységben t a r t j a a társadalmat és evidens formákat tesz lehetővé.

179

I I . A v i l á g e lkü lönü lésébő l és h iányából s z ü l e t i k I s t e n j e l e n -l é t e és fogalma.

/Saint Cyron/

Kant számára megszűnik a s z o c i o l ó g i a i értelemben v e t t sen-sus communis létezésének kérdése. Nála ez már csak ismeretelmé-l e t i posztulátum. "A k ö z f e l f o g á s t mármost . . . nem a lapozhat juk a t a p a s z t a l a t r a , h iszen az olyan Í t é l e t e k r e akar f e l j o g o s í t a n i , amelyek egy k e l l t ta r ta lmaznak: nem azt mondja, hogy mindenki egyetér t í t é l e t ü n k k e l , hanem hogy mindenkinek egyet, k e l l a z z a l

•Z-I ~

é r t e n i e . n J / k i eme lés tőlem - K. A . / A k a n t i á l l á s p o n t b ó l most csak a k e l l és mozzanatára f i g y e l j ü n k .

Fichtének a következő ké t t é t e l t k e l l e t t egy maximában egye-s í t e n i e : "Az elsőben egy Legyen-ne], egy létrehozandó á l l á s p o n t -t a l kapcsolatos meggyőződésről, a másodikban v iszont a va lóság-r ó l va ló meggyőződésről"-^ van szó. A k a n t i f o r d u l a t a legyen és a van szembeá l l í tásá t eredményezte. F ich te egy maximában p r ó b á l j a f e l o l d a n i az an t inómiá t , p r ó b á l j a következetesen a l -kalmazni a k a n t i e t i k á t : a c é l , az i n t e l l i g i b i l í s Észnek az önál lósága. Az ész önállóságának mint célnak a t é t e l e z é s e a konkrét individuumokat eszközzé t e s z i az e rkö lcs tan cé l jának megvalósulásához képest . A kategor ikus imperat ívusz egyet len t a r t a l m i megfogalmazása: az egyik ember számára a másik ember nem lehet eszköz. A k i indu lópont ezér t F i c h t é n é l i s a f o r m á l i s szabadság. "A szabadság minden mora l i tás abszolút f e l t é t e l e s né lkü le nincsen m o r a l i t á s . " / 3 2 6 . o . / De ha a k i indu lópont min-den egyén szabadsága, akkor a t e t t moral i tásának b i z t o s i t é k a sem lehet más, mint az én l e l k i i s m e r e t e . Az egyén akkor é r i e l c é l j á t , ha a másik is erkölcsösen c s e l e k s z i k . De honnan tudom, hogy ugy c s e l e k s z i k - e , ha egyszer nem gyakorolhatok r á nyomást és te t tének b i z t o s i t é k a csak sa já t l e l k i i s m e r e t e : "Minden eszes lénynek szükségképpen ugyanaz a c é l j a . " / 3 2 4 . o . / Az e r k ö l c s i magatartás c é l j a az Ész önál lósága, az individuum ezen c é l vehikuluma. Az én szava, morál is t e t t é n e k b i z t o s i t é k a önnön

180

l e l k i i s m e r e t e . Minden eszes lény cselekedete a f e n t i á l t a l á -nost k e l l , hogy célozza. Ebben a formál is értelemben lehet a levezetés a lap ja a k a n t i megfogalmazás: "Cselekedj ugy, hogy akaratod maximáját á l ta lános törvényhozás elveként gondolhasd e l . " Az á l ta lános letéteményese az én. A bölcs, mint az e t i k a i magatartás autentikus hordozója már A r i s z t o t e l é s z n é l f e l t ű n t . Nála még a kontemplativ és a tevékeny magatartás vá lasz tha tó , egyaránt ér tékes . A k a n t i - f i c h t e i erkölcstanban az ész mint az egyetlen organon j e l e n i k meg. Ennek azonban nem a szubsztan-ciaként létező modus ember a megfogalmazója / S p i n o z a / , hanem a puszta én / á n s é g / , a k i a legyen formulájában kapcsolódik az eszes e r k ö l c s i v i lághoz és az emberi nemhez. "Mert az k e l l legyen a végcé l j a , hogy az egész emberi nemről gondoskodjék."

/329. o./ A sensus communis ebben a koncepcióban a legyen s t ruk turá ló

e lvéve l valósulhat csak meg. "Arra k e l l törekednünk t e h á t , hogy Í t é l e t e i n k összhangban legyenek;" Eichte tehát a szabad-ság-ész-legyen szerkezetű posztulátumban vázo l j a először a kö-zösség l é t e z é s é t . Az eszes embereknek közös a c é l j a . Sz a kö-zös cé l kapcsol ja , hozza össze az embereket o ly módon, hogy a többi ember erkölcsös v iselkedéséért mindenki f e l e l ő s . "Az összes emberek kölcsönhatása közös gyakor la t i meggyőződések létrehozása érdekében csak akkor lehetséges, ha valamennyien olyan közös elvekből indulnak k i , amilyenek szükségképpen l é -teznek; s ezekhez az elvekhez k e l l kapcsolódniuk további meg-győződéseiknek. Ezt a kölcsönhatást , amelyben mindenki k ö t e -les részt v á l l a l n i , egyháznak, e t i k a i közösségnek nevezik; a -miben pedig valamennyien megegyeznek, azt szimbólumnak. Min-denkinek az egyház tagjává k e l l v á l n i a . p i c h t e megvetéssel szól a remetékről , akik k i akarnak vonulni a társadalomból. Az emberi nem, mint c é l , posztulátum. Fichte sensus communis elméletében is különvál ik a Van és a Legyen. A Sein vi lágában a protestáns módon ér te lmezet t szimbólum j e l e n t i a k i i n d u l ó -pontot a közös akarat számára. A szimbólum b i z t o s í t j a az össz-hangot . "Van valami é r z é k f e l e t t i és minden természet f ö l é emel-hető" - ez a szimbólum. Változékony, konkrét érzék i tar ta lma

181

nincs. A szimbólum t a r t a l m i l a g üres, ezt mindig a konkrét k ö -»zösség é r z é k i t i meg. Erre a szimbólumra, mint a közös meg-egyezés k i indulópont jára k e l l h ivatkoznia va lak inek , ha saját véleményéről meg akar győzni v a l a k i t . Az egyház eme első meg-fogalmazása vezetet t e l az államszerződés f i c h t e i gondolatához. "Abszolút l e l k i i s m e r e t i kötelesség, hogy másokkal együtt á l lam-má egyesüljünk." / 3 3 3 . o . / Fichte ezen a ponton jut e l ahhoz az antinómiához, melynek megoldását egy ujabb sensus communis té te lezéséve l akar ja e l é r n i . Erkö lcs i posztulátumként a szimbó-lum segitségével l á t r e j ö t t az á l lam. Ám az én csak l e l k i i s m e -re té re h a l l g a t h a t . Mi tö r tén ik akkor, ha "akaratunk maximája" nem esik egybe az á l l a m i törvényhozás á l ta lános elvével? F ich-te szer int egy ujabb közösség j e l e n t h e t i csak azt az e r k ö l c s i b á z i s t , amelyre hivatkozva k i f e j t h e t e m ellenvéleményemet. "Az ál lam fe l fo rga tása a l e lk i i smere t e l l e n v a l ó , ha nem vagyunk sz i lárdan meggyőződve, hogy a közösség k iván ja e f e l f o r g a t á s t . " / 3 3 3 . o . / Ehhez azonban egy uj közösséget k e l l megalapozni, hiszen a r é g i hozta l é t r e az ál lamszerződést, és ez e l l e n nem a p p e l l á l h a t o t t . Az "á l lami egyházat" a szimbólum t a r t o t t a ösz-sze. Az uj közösséget a szimbólum elvetése határozza meg. L é t -re jön a tanul tak társasága. Ebben a közösségben csak annyi az e l ő f e l t é t e l , hogy mindenki azt gondolja, amit akar, de ezt közölnie k e l l , ám a hagyományos szimbólumot e l v e t i . Ez a közös-ség az e lőbbi e t i k a i egyház megjobbitásán fá radoz ik . Fichte nsm tudja megoldani a tanul tak közösségének funkcionálását az államban. Létrehozásáról pusztán ennyit tud mondani: "Számomra elég egyetlen másik ember őszinte egyetér tése." S akkor már morális t e t t ezen ellenközösség létrehozása. Felépitésében csak ez igazán demokratikus és szabad; Ám t a g j a i - bár eszméiket t e r j e s z t h e t i k /már is ellentmondás: hisz e l v e t e t t é k a hagyomá-nyos szimbólumot, tehát nincs meg a közlés k i i n d u l ó p o n t j a / -meggyőződéseiket az érzéki v i lágban nem v a l ó s i t h a t j á k meg.

Fichte a po lgár i v i l á g társadalmában meg óha j to t t a lapozni egy erkö lcs i v i l á g o t ; Ennek fe lép i tésére egy morális alapokon nyugvó sensus communist t é t e l e z e t t , melynek funkcionálását a szimbólum b i z t o s i t o t t a , s mely végül is az államszerződés hagyo-

182

mányos gondolatához v e z e t e t t . Ám ^ichte érzéke l te a Gese l l -schaft és a Gemeinschaft e l l e n t é t é t . Ezért hozza l é t r e a t a -nul tak társaságát, , mely a társadalom k i indu lópont ja inak e l v e t é -sével , a közlés l e l k i i s m e r e t i posztulátumként való t é t e l e z é -sének segitségével épül f e l . Két e t i k a i egyháza van. E ke t tő ant inómiáját nem tudja f e l o l d a n i a valóságban. A teore t ikus e rő fesz í tésbő l l é t r e j ö n fe j t ege tése végén a Gemeinschaft i g a z i v i l á g a , mely a t é te lezés s z i n t j é n hozza l é t r e a marxi megoldás-hoz oly k ö z e l á l l ó , ám Richte számára me gvalós i t hat a t l a n sensus communis v i l á g á t , " . . . va lamennyi embernek egyet k e l l é r t e n i e ; valamennyien azonban csak a t i s z t a ésszerűben értenek egyet, mert ez az egyet len, ami valamennyiükben közös. Ha f e l t é t e l e -zünk egy i l y e n egye té r tés t , akkor e les ik a tanu l t és a t a n u l a t -lan közösség k ö z ö t t i megkülönböztetés. E l tűn ik az egyház és az ál lam i s . Mindegyiknek ugyanaz a meggyőződése, s mindegyikük meggyőződése mindenki meggyőződése. E les ik az ál lam mint t ö r -vényhozó és kényszer i tő hatalom. Minden egyén akarata valóban á l ta lános törvény; az összes többiek ugyanis ugyanazt a k a r j á k , s nincs szükség kényszerre, mert mindenki önmagától azt akar -j a , amit akarnia k e l l . E cé l ra k e l l tö rn ie egész gondolkodá-sunknak és cselekvésünknek, s magának egyéni képzésünknek i s : végcélunk nem mi magunk vagyunk, hanem valamennyien. S j ó l l e h e t e c é l e l é r h e t e t l e n , mi tör ténne , ha az t gondolnánk, hogy e l é r -tük? Egyéni ereje révén az e m i i t e t t közös akarat szer in t min-denki - amennyire csak tud ja - az ész használatára célszerűen megváltoztatná a te rmészete t^ . . A k k o r . . . mindenki azt t e h e t i

•ZC majd, amit akar, mert valamennyien ugyanazt akarják. '"^ A t i s z -t a ésszerű v i l á g a ; a p o s z t u l á l t szabadság birodalma. A sensus communis i s mint evidencia j e l e n t k e z i k . Az á l ta lános egybeesik az egyén akaratával; ' A közösségi társadalomban, ahol maga az egész közüsség a c é l , a sensus communis a lap ja a szabadság. Fichte i t t megszünteti az ant inómiát , az e l s z i g e t e l t Én l e l k i -ismerete többé csak annyiban k izárólagos b i z t o s i t é k a a mora l i -tásnak, amennyiben az összes individuum azonos l e l k i i s m e r e t t e l rende lkez ik : B számára evidens A akarata . Fichte i t t a mind-nyájunkat kinzó alapantinómiát t á r j a f e l , a valóság ás a l e -

183

gyen) számára f e l o l d h a t a t l a n e l l e n t é t é t .

Marx számára a sensus communis t ö r t é n e t i vagy teoret ikus felvetésének dilemmája megszűnik.' Marx a k a n t i posztulátumot / a sensus communisnak lé teznie k e l l / a tö r téne lmi folyamat e -lemzésébe ágyazza. A sensus communis problémája nála e l v á l a s z t -h a t a t l a n a t t ó l a tö r téne lmi sémától, melyet e f e j e z e t e le jén már vázol tunk. Á t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i t é te lezés a történelem r e á l i s mozgatórugóin k e l l , hogy nyugodjon. Marx megoldása, mely-l y e l a f e n t i dilemmát f e l o l d j a /mely dilemma fe lo ldása egyet j e l e n t a p o l g á r i társadalom t ranszcendálásával / , a p r a x i s f i l o -z ó f i a k idolgozásával v á l i k lehetségessé.

A p r a x i s f i l o z ó f i á b a n a p o l g á r i gondolkodás ant inómiái a l é t ellentmondásaiként vetődnek f e l . Az ut amelyet Marx vázo l , a szükségletek elemzésére épül. A szükségletek alakulása r e f -lex iós fogalom a marxi antropológiában. Az elmélet eme két bá-z isán épül f e l az a társadalom, melyben a társadalmi-nembeli sensus communis adekvát formában va lósul meg és magának a t á r -sadalomnak k o n s t i t u t i v eleme. Ezt az utat f o g l a l j u k most r ö -viden össze. Kiindulópont az elidegenedés. Az el idegenedett po lgár i v i l á g maga termel k i olyan szükségleteket , mely szük-ségletek transzcendál ják e társadalmat. Ezek a r a d i k á l i s szük-ségletek. Marx magában a történelemben mutatja f e l azokat az összetartó erőket , melyek nézete szer int összhangot, egyetér -t é s t f e l t é t e l e z n e k az emberek je lentős csopor t ja i k ö z ö t t . Egy-szerűen a z é r t , mert érdekeik egybeesnek. A p r o l e t a r i á t u s Marx szemében az e lső, melynek létérdeke nem lehet p a r t i k u l á r i s , azaz ha f e l akar ja szabaditani magát, ez már csak az egész em-b e r i nem emancipációjával együtt valósulhat meg. /Marxnak két elkülönülő elmélete vo l t az elidegenedés felszámolására. A "hege l i " , mely természettörvényként, ökonómiai szükségszerű-ségként hozza l é t r e "az egyesült termelők társadalmát", és a " f i c h t e i " , melyben a " k o l l e k t i v Legyen" á l láspont ján Marx a szubjektum bekapcsolásával k i s é r l i meg f e l v á z o l n i a megoldást. Én az utóbbi megoldást fogadom e l . / Az a mód, mel lye l a szub-jektum a vá l tozást eszközölhet i : a társadalmi forradalom»

184

"Egy szoc iá l i s forradalom az egésznek az á l l áspont ján van a z é r t , mert - ha csak egy gyár i kerületben t ö r t é n i k is meg -az ember t i l t a k o z á s a az embertelenné v á l t é le t e l l e n , mert az egyes, valóságos egyén á l l á s p o n t j á r ó l indu l k i , mert az a kö -zösség, melynek tő le való e lszak i to t tságára az egyén reagá l ,

•zn r az ember i g a z i közössége, az emberi közösség.n > M Marx számára az egész problémája az egyén-közösség problémája. Az egyén, mely leszakadt a közösség k ö l d ö k z s i n ó r j á r ó l , a s z o c i á l i s f o r -radalomban ju that csak ismét v issza önmagához. Marx számára a közösség: az egyén nembeli létezésének elengedhetet len f e l t é -t e l e . Marx tehát a k a n t i - f i c h t e i legyent a történelemben j e l e n t -kező antagonizmusok megoldására vá l l a lkozó "enormes Bewustsein" segítségével v a l ó s í t j a meg. "A terméknek, mint sa já t tu la jdon termékének fel ismerése és sa já t megvalósulása f e l t é t e l e i t ő l való elszakadásnak, mint nem hozzá tar tozónak, mint kényszerű-nek a megítélése - r e n d k í v ü l i t u d a t . Ez, önmagában véve i s a tőkén nyugvó termelés i mód terméke és igy vég i té le tének h a l á l -harangja ."^ 8 A rendk ívü l i tudat /Lukácsnál hozzárendelt t u d a t / természetesen szintén t é t e l e z é s , a k o l l e k t i v Legyen tör téne lmi á l l á s p o n t j a . A r a d i k á l i s szükségleteknek, mint az el idegenedés-re f e l e l ő transzcendáló szükséglet struktúrának a k i é p í t é s é v e l Marx egyrészt a történelmet a n a l i z á l t a , másrészt v á l a s z t o t t é r -t é k e i a lapján t é t e l e z t e a moral i tás és l e g a l i t á s együttesen létező v i l á g á t . Marx a sensus communis megvalósulását t ö r t é n e l -mi célként t ű z i k i . Marx a p o l g á r i v i lágot sem l á t j a t e l j e s e n közösségnélkülinek. A konszenzus, noha átfogóan csak mint fény j e l en ik meg számára, a p o l g á r i v i l á g kisközösségeiben egyrészt adva van, másrészt a rendk ívü l i tudat t é t e l e z é s é v e l Marx egy olyan közösséget vázo l f e l , melyben az összhang, az egyetértés magából az el idegenedett v i l á g b ó l épül f e l s f e l k e l l , hogy é -pül jön ahhoz, hogy a t o t á l i s forradalom megvalósulhasson. Az individuum-közösség antinómia felszámolásában l á t j a Marx az "egyesült termelők" társadalmának megvalósulását, s l á t j a ez -z e l a "társadalmi-nembeli" sensus communis k ia laku lását . 1

"Azt , hogy a személy hatalma /v iszonyok / a munka megosztása révén dologi hatalmakká vá l toz tak á t , nem lehet a z á l t a l meg-

185

szüntetn i , hogy az e r r ő l a l k o t o t t á l ta lános képzetet k i v e r j ü k a f e j e k b ő l , hanem csak az á l t a l , hogy az egyének ezeket a do-l i g i hatalmakat megint besorol ják magtik a l á és a munka megosz-tását megszüntetik. Ez közösség n é l k ü l nem lehetséges, csak a /másokkal v a l ó / közösségben / k a p j a meg mindegyik/ egyén az eszközöket ahhoz, hogy ha j lamai t minden irányban k iműve l je : csak a közösségben v á l i k tehát lehetővé a személyes szabadság. A közösség e d d i g i pót léka iban, az államban s t b . , a személyes szabadság csakis az uralkodó osztály v iszonyai között f e j l ő -dött egyének számára l é t e z e t t és csak annyiban, amennyiben en-nek az osztálynak egyénei v o l t a k . Az a látszólagos közösság, amellyé eddig az egyének egyesültek, mindig ö n á l l ó s í t o t t a ma-gát velük szemben és mindig csak az osztálynak a másikkal szem-beni egyesülése v o l t a l e igázo t t osztály számára nemcsak t e l -jesen i l l u z ó r i k u s közösséget^ hanem egyút ta l u j béklyót i s j e -l e n t e t t . A valóságos közösségben az egyének társulásukban és

7Q társulásuk á l t a l egyút ta l a szabadságukat i s e l n y e r i k . " ^ Az individuumok a dologi hatalmakat besorol ják maguk alá.' L é t r e -hozzák a közösség társadalmát . A közösség eszköz és c é l . Ami l é t r e j ö n , a szabadság birodalma, a magáért való nembeli l é t e -zés társadalma. Mit j e l e n t a megvalósult szabadság? 1. Közös-ségi társadalmat, 2 . személyes szabadságot. A ke t tő k ö z ö t t i k ö z v e t í t ő : a sensus communis. Az egyén és közösség érdekei alapvetően egybeesnek. "Már Platón á t l á t t a , hogy a törvénynek egyoldalúnak k e l l . . lennie és e l k e l l e t t vonatkoztatnia az egyé-n i s é g t ő l . Emberi viszonyok között viszont a büntetés valóban nem lesz egyéb, mint a hibázónak önmaga f e l e t t i í t é l e t e . Nem akar ják majd meggyőzni őt a r r ó l , hogy egy külső erőszak, ame-lye t mások követnek e l r a j t a , o lyan erőszak, melyet ő követe t t e l önmagán. A más emberekben inkább természetes megváltóit fog-j a l á t n i a bünte tés tő l , amelyet ő r ó t t : k i önmagára, azaz a viszony éppenséggel megfordul.*1^0 Az egyén reprezentá l ja a nemet és a nem az egyént.' A "magáért való sensus communis" t e -hát evidens érzéke lés i mód abban az értelemben, hogy i n d i v i -duum és közösség ugyanannak az átfogó szükséglet-strukturának a hordozói, ezért az "egész" összérzékelési módja homogén.

186

Többszörös megszorítást k e l l tennlink« E f e n t i meghatározás nem szándékozik egy un i fo rmizá l t v i l á g o t megfogalmazni. Amit á l l í -tunk: a k a n t i kategorikus imperatívusz megvalósult v i l á g a t é -te leződik Marxnál. Az egyik ember nem eszköze a másiknak.' C é l -j a . Ez a szabadság v i l á g a . Azonban már a Német Ideo lóg iából v e t t idézetben is kiemeltük a sze mély es szabadságot, s ez azt j e l e n -t i , hogy szükségleteink k v a l i t a t i v e különböznek a másikétól , ám ezen k v a l i t a t i v szükséglet k i e l é g i t é s e azon az uton t ö r t é -n i k , melyben a másik nem mint eszköz szerepel i Hiszen épp azér t k v a l i t a t i v ez a szükséglet , mert nem pusztán az anyagi - b i r á s -ra alapozott - igényt e l é g i t i k i , hanem a nem-szükségleteinek bennem saját igényként reprezentá l t r é s z é t ; A szabadság v i l á g a nem az egyenlőség v i l á g a . Szabadság és egyenlőség k i z á r j á k egy-mást. Minden individuum más és más minőség. És a szabadság ab-ban á l l , hogy e minőségek nem ü t i k , hanem é p i t i k egymást. De épp ebben a k v a l i t a t i v v i lágban az egyenlőségnek csak annyiban van érte lme, amennyiben - Marx szavait használva - mindenki egyaránt lehet, ha lász , vadász és k r i t i k a i k r i t i k u s . Lehet , de n%m b i z t o s , hogy az l esz . És természetes, hogy a halász i g é -nyei mások, mint a k r i t i k a i k r i t i k u s é . Egyenlőség a szó t u l a j -donosi és é r t é k b e l i értelmében nem lesz . És nem i s k e l l : a szabadság éppen abban á l l , hogy mindenki j ó l é r z i magát a sa-j á t maga á l t a l választot t - sz i tuác ió jában.

A sensus communis tehát egy nagyon is demokratikusan d i f f e -r e n c i á l t v i l á g érzéke lés i módja, melyben az evidencia tehát azt j e l e n t i , hogy mindenki a "maga módján" a közösség r e p r e -zentánsa. A "maga módján", mint l á t t u k , i t t nagyon sokat j e -l e n t . A magáért való sensus communis csak o t t jöhet l é t r e , ahol az ember embernek szükséglete. És ahol az emberi kapcso-latok fogják szervezni az é l e t e t , csak ezen a sensus communison keresz tü l valósulhat meg.

Az átmenet problémájával Marx viszonylag keveset f o g l a l k o -z o t t . Épp a z é r t , mert az átmenet átmenet-vol ta számára evidens. A Marx óta e l t e l t időszak szükségszerűvé t e t t e ennek újragon-dolását . Marx u tóp iá ja termékeny u tóp ia . Lehetővé t e s z i az értékelemzésekben való választások között egy értelmes jövő

187

v á l a s z t á s á t . Ám a " s z ü l é s i fá jdalom" á l l a p o t a hosszura n y ú l i k . A vajúdás időszakában f e l - f e l v e t ő d i k a v e t é l é s t r a g i k u s l e h e -tősége. "És majd csak azután lehet va lami lyen t ö r t é n e t f i l o z ó -f i a i jövendőmondás f e l a d a t a , hogy kimondja, valóban k i lépőben vagyunk-e a t e l j e s bűnösség á l l a p o t á b ó l , vagy még csak puszta személyek h i r d e t i k az u j e l j ö v e t e l é t ; egy El jövendő j e l é t , amely még olyan gyönge, hogy bármikor j á t s z v a összeroppanthat-j a a pusztán l é tező terméket len h a t a l m a . " ^ 1

A sensum communis - l é t e z ő vagy p o s z t u l á l t formában - é r t é k -őrzés és kommunikáció. A közösség ér tékeinek evidens n y i l v á -nosságát b i z t o s i t j a egy o lyan kommunikációs rendszer s e g í t s é -géve l , melyben köz lő és vevő közöt t - op t imá l is esetben - az é r t é s az e l ő f e l t é t e l e k azonosaága f o l y t á n a d o t t . Kant " t á r s i -a t l a n tá rs iasság" fogalma az az antinomikus k e r e t , melyben az értékes köz lés t ö r t é n e l m i sorsa megvalósul. A tör téne lmet formáló antagonizmuson " i t t az ember t á r s i a t l a n társiasságát . értem, azaz a társadalomba lépésre va ló ha j landóságát , amely azonban összekapcsolódik az ugyané társadalom szétszakadásá-v a l fenyegető á l t a l á n o s e l l e n á l l á s s a l .

A t á r s i a t l a n t á r s i a s s á g a p o l g á r i társadalom k a t e g ó r i á j a . A sensus communis számára azt j e l e n t i : é r ték / e v i d e n c i a / és kommunikáció problematikussá v á l t , ám éppen problemat ikussá-gában az individuum posztulátumává. A sensus communis t ö r t é -ne lmi a lakvál tozásának r e p r e z e n t a t í v formái a magáért v a l ó emberi o b j e k t i v á c i ó k . /Művészet , f i l o z ó f i a . / Ezek az o b j e k t i -vációk az emberi nem ér tékgyü j tő edényei . A művészetre nézve elfogadom a k é s e i Lukács á l l á s p o n t j á t : a miivészet az emberi nem öntudata. A f i l o z ó f i a , az abszolútum d i a b o l i k u s megkísér-t é s e . "Mikor az emberek életéből e l t ű n i k az egyesí tés hatalma, mikor az e l l e n t é t e k e l v e s z í t e t t é k e leven kapcsolatukat és kölcsönhatásukat és önál lóságra tesznek s z e r t , akkor a l a k u l k i a f i l o z ó f i a szükséglete ."^^ I lyenformán a hozzájuk v a l ó v iszony r e p r e z e n t a t í v formája a közösség sensus communisának.

A p o l g á r i v i l á g problematikussá t e t t e a közösséget.: a nem-b e l i ob j e k t i v á c i ó k érvényessége i s problematikussá v á l t . K é r -

188

désea éa levezetés tárgya l e t t a befogadáa. "A közvet len é l -vezeten k i v ü l moat egyben Í t é l e t ü n k e t i a f e l k e l t i k a müalko-táaok, mivel a müalkotáa t a r t a l m á t , ábrázoláa i eazközét a a kettőnek megfeleléaét vagy meg nem f e l e l é s é t a láve t jük gondo-l a t i vizagálódá3unknak. A müvéazet tudománya ezér t aokkal i n -kább azükaéglet a mi korunkban, mint azokban a korokban, ame-lyekben a müvéazet önmagáért véve, mint müvéazet már töké le tea k ie légü léa t n y ú j t o t t . A művészet gondolat i v izagálódáara hív bennünket és pedig nem abból a cé lbó l , hogy'ismét müvéazetet hozzunk l é t r e , hanem hogy tudományosan megismerjük, mi a mű-vészet . A befogadás immár levezetést igénye l . Meg k e l l indokoln i , miért ez a mü t e t s z i k nekem, tudományos alapon k e l l befogadásomat ar t iku lá lnom. Miért? A nembeli objekt ivác iók e l a a j á t i t á a a - é r t é k e l a a j á t i t á s . Ha az érték maga nem a kö -zösség evidens ta r tozéka , akkor meg k e l l győznöm másokat, hogy az én értékeim számukra i a azok lehetnek. Az Í t é l e t tudománya többé nem e s z t é t i k a i a szó a r i a z t o t e l i á n u a értelmében: konat -rukció a aaját é r t é k e i megalapozáséra.^ Éhben a helyzetben szintén a k a n t i esz té t i ka a r e p r e z e n t a t í v : a mütan nem l é t e -z ik többé. Hogy v isszavet i tsük Lukács kérdését : műalkotások vannak, hogyan lehetségesek? Kant e s z t é t i k á j a : a befogadás problematikájának első e l m é l e t i dokumentuma, az i t é l ő e r ő v i z a -gá la ta . V izsgá la ta az iz lés i t é le t lehet ségének egy olyan k o r -ban, melyben a senaua communia caak mint poaztulátum l é t e z i k , de mint i l y e n lé tezn ie kel l ."

A müvéazethez való viszony i n d i v i d u á l i s . A t á r s i a t l a n em-ber igénye a társ iasság. A társadalomban végbement ér tékürü-léa a reprezenta t ív értékedényekbe áraml ik . Éppen e z é r t : a kö -zösségi viszony /mely mindig nembeli / a magáért való o b j e k t i v á -ciók közvet í tésén ke resz tü l valósulhat csak meg. Ám ha a sen-sus communia alapvetően közvet í téseken k e r e s z t ü l l é t e z i k caak, akkor problematikua, éa ezért léte /érvényeaaége/ mel le t t é r -v e l n i k e l l . Ezért a laku l k i a sensus communis uj e l m é l e t i k í -s é r l e t e , mely a művészetben t a l á l j a meg a nembeli / é r t é k t e -l i t e t t / érintkezés lehetőségét. A művészet "mindig megnyit-ja az emberek e l ő t t azt a szenté ly t , ahol örök és e redet i e -

189

gyesülésben, mondhatni egyetlen lángban ég mindaz, ami a t e r -mészetben és a történelemben különvál t és ami mind az életben és a cselekvésben, mind a gondolkodásban örökké k e r ü l n i kény-t e l e n egymást.

Az eredet i egyesülés megbomlásának eredménye a v i l á g dua-l i tásának a n t i t é t e l e . Esztét iká jában Kant a természet és a szabadság k ö z t i közve t í tés t igyekszik megalapozni. Ám a meg-valósuló ut i n d i v i d u á l i s : az i z l é s végső fokon igen szubjek-t i v . Az individuum számára a lehetőség: az ál ta lánosság i g é -nyével saját magának k e l l belső vi lágában ezt megalapozni. Az ezt megelőző korokban az evidens ér intkezés lehetővé t e t t e , hogy "részesedjék" a közösség értékeiben. Most teremtenie k e l l az é r tékeket .

A fent j e l l emzet t sz i tuációjában az egyén társiat lánságánsk következménye az élmény. Kant a természet te l való vonatkozá-sában emeli k i a magára maradt ember p a s s z i v i t á s á t : a kontemp-l a t i v magatartást. E szinten élmény és kontempláció f e l t é t e l e -z ik egymást. Ám Kant a művészet, a szabadság birodalmában az akt iv magatartást k ö v e t e l i meg. A társiasság igénye az élmény közlésének, felhasználásának vágya. Hogyan néz k i az a k t i v i -tás -passz iv i tás antinómiája az élményből k i indulva? Az élmény a magáramaradt ember "csodája": a kapcsolat lehetségének és lehetetlenségének á l l i t á s a , s mint i l y e n a po lgár i társadalom gyermeke. / A z , hogy az élmény a te rmészet te l kapcsolatban j e -lentkezik a reneszánszban, csak aláhúzza a magáramaradt i n d i -v idual i táshoz k ö t ö t t s é g e t . / " . . . a z élmény lényegét k i z á r ó l a g

47 minőségi egyediségével lehet meghatározni." Az én élményem összehasonl í thatat lan. Az a benyomás, melyet bennem egy termé-s z e t i kép /vagy bármi / , mint élményt lé t rehoz, senki másra nem je l lemző, oly mértékben szubjekt iv , hogy t á r g y i vonatkozását csak a "rend kedvéért" k e l l megnevezni. Semmiféle normativ szabályrendszernek nem engedelmeskedik, egyéniségem mikrov i lá -gában épül f e l , indiv idual i tásomra és nem az adott tárgyra je l lemző. "Egy élmény tudata és minősége számomra - való-meg^ l é t e és ami benne számomra van, az egy: az élmény nem objek-tumként á l l szemben azza l , aki f e l f o g j a , hanem megléte számorn-

190

48 ra nem megkülönböztetett a t t ó l , ami benne számomra van." Az élmény a magában létező egyedi v i l á g a . A kontempláció: az é l -mény befogadása és megszerkesztése, a passziv magatartást t a -nusitó én v i l á g a . Lát tuk, hogy az egyed közösségre t ö r . Élmé-nyét - mely óhatat lanul szubjekt iv - közö ln i ó h a j t j a , a sa já t élmény szerkezetében l é t r e j ö t t saját érték á l ta lánossá emelése mel le t t akar é r v e l n i . "Ha élményen nem mindenféle l e l k i t ö r t é -nést , hanem csak énünk t e l j e s egészének megértő latbavetését é r t j ü k , akkor bátran á l l i t h a t j u k , hogy minde-n élmény é r t é k é l -mény é3 minden érték élményérték. /k iemelés tőlem - K. A . / Minden élmény: é r t é k . És minden é r t é k : élmény. Ebben ismét a po lgár i l é t k iküszöbölhetet len antinomikus karakteréhez jutunk. Végsőképpen a szubjektumhoz, mint önértékhez. És ezen önérték drámája; a sensus communis drámája. Értéknek t é t e l e z e t t élmé-nyem harca a közösségért, a z é r t , hogy az é r t é k , noha csak az ón élményem fo ly tán é r ték , á l ta lános legyen. De: á l t a l á n o s i t -ható-e , vagy ami ugyanaz, közölhető-e az élmény? Megteremthe-tő -e az ind iv idua l i táson a lapuló , magáért va ló sensus commu-nis?

Lukács György u t o l é r h e t e t l e n következetességgel é p i t e t t e f e l a t ragikus sensus communis e lmé le té t . A t ragikus sensus communis: az életvalóság e lmélete . "Az é l e t a félhomály anar-c h i á j a . Semmi sem t e l j e s e d i k benne egészen és semmi sem f e j e -ződik be; mindig uj hangok zavara i vegyülnek a már zengő kó-rusába. Minden f o l y i k s minden egymásbafolyik, gátak n é l k ü l , t i s z t á t a l a n keveredéssel; minden e l p u s z t u l , minden összetör ik , i g a z i é le t re semmi sem v i r u l . . . Sehe H i n g azt i r t a ; »azt mond-juk , hogy egy dolog e l t a r t , mivel létezése nem f e l e l meg l é -

50 / nyegenek. , n > Letezes és lényeg meg nem f e l e l é s e : a t ragikus v i l á g l á t á s . Lukács a művészetf i lozófiában élményvalóságként j e l l e m z i az é l e t e t . Az é le t a "félhomály anarch iá ja" , az élmé-nyek létezésének t e r ü l e t e . Szemben a normativ sz férákka l / e t i -ka, művészet, log ika / mi j e l l e m z i az élményvalóságot? "Ezt a sz férát az a mély különbség v á l a s z t j a e l minden mástól, hogy . . . a tá rggya l kapcsolatos normativ á l lás fog la lásnak i t t semmi-f é l e maximája nem le lhető f e l , hogy tehát a legkülönbözőbb em-

191

berak különböző élményei között — e szféra e lve ibő l következő-ben - nem mutatkozik érték vagy igazság különbsége, hogy ezek a különbségek tel . jesen szubjekt ivek maradnak, és sohasem kapcso-lódnak egyértelműen egy valamiképp b i z t o s i t o t t közös t á r g y -h o z . " ^ 1 /k iemelés tőlem - K. A . / Ez a szféra a közvetlenség t e r ü l e t e , ahol azonban az "egyéniség börtönét" nem lehet á t -t ö r n i . E szféra i l l ú z i ó k k a l terhes, most csak a kont inu i tás t emeljük k i . A folyamatosság átélhetősége b i z t o s i t j a , hogy a szféra alapszerkezete problémamentesnek t ű n i k .

Lukács példá ja a Togrul b e j r ő l szóló mesében megvi lág i t ja az a lapszerkezetet . Az élményvalóság közvetlenségében az embe-rek érintkeznek egymással. És, mint a mese mutat ja; az adó ad-j a a j e l t , a vevő vesz i i s , de voltaképpen valami gyökeresen mást fog é r t e n i , mint amit vele közöln i k ivántak . Közölhető-e adekvátan az élmény? A közlés i r á n t o l t h a t a t l a n a vágy. A köz-lés f e l t é t e l e a megértés. A megértés f e l t é t e l e a közösség. De l é t e z i k - e megértés? Lé tez ik -e közösség? Lukács válasza: nem rendelkezünk olyan k i fe jezőeszközökkel , melyek minőségileg a -dekvát módon közvet í tenék az én élményminőségét. Az egyén bör -tönben é l , S a kapcsolat : i l l ú z i ó , mely csak "mennyiséget" és nem minőséget k ö z v e t i t . "Mert minden k i f e j e z é s inadekvát a t i s z t a élményhez képest: séma, ez a séma azonban minden á té lő egyénnél sui generis minőséget nyer , sőt lényege szer int nem más, mint az á t é l ő szubjekt iv i tásának r á v e t i t é s e élménye hor -dozójára; ez a séma az egyén közvet len ' v i l á g n é z e t e ' , az a s z í -nezet , cachet, amelyet az egész á l t a l a á t é l t v i l á g kap t ő l e ; E séma élményeket á t a l a k í t ó ere je b i z o n y í t j a , hogy i t t az é l -mény a p r i o r i j á r ó l van szó; mindenki közvet lenül csak saját

52 cselekvési , érzelmi lehetőségeit é l i ét más embereknél." A tragikus v i l á g l á t á s "egyetlen" és legkövetkezetesebb k a t e -gór iá ja a f é l r e é r t é s . Ember a másikat meg nem é r t h e t i . Az e -gyén élménye közö lhe te t len . A közlésforma i l l ú z i ó t teremt, de nem t ö r i á t az egyéniség börtönét . "Ez az élményvalóság embe-rének mély nyomorúsága és fe lszámolhatat lan magányossága." A t ragikus sensus communis s t ruk t i v k a t e g ó r i á i élményérték és értékélmény örökre az individuum manzárdjának lakója? Beszél -

192

hetek-e még é r t é k r ő l ebben a világban? É r t é k r ő l nem: caak é r -t é k e k r ő l . Az értékmező,, a be lá tható ca i l lagoa égbol t , k a n t i aötétaégbe borult." Ám l é t e z i k - éa caak ez l é t e z i k - az én, melynek vannak élményért éke i , de pasaz iv i táara Í t é l t e t e t t . Togrul bej meaéjének aze rep lő ive l : a keresztény pre lá tua j e l -rendszerét veazi a d e r v i a , ám a vevéa aktusában már aaját é l -ményét v e t i t i bele a közlésbe. A pre lá tus és a derv is abban a h i tben l é t e z i k , hogy ők beszé l tek . Ám valójában két magányos én t a l á l k o z o t t , kiknek magánya nemhogy csökkent, de növekedett a ta lá lkozás után. A közösségnélküliaég vi lágában a közösség h i t e e sensus communis t ragikus paradoxona.

"A f i l o z ó f i a voltaképpen honvágy." S ha ez -vo l t Noval is e -gyet len gondolata, ugy azt az egyet lent gondolta, melyet ember - ha igényt t a r t o t t e r re a névre - valaha is gondolhatot t : l a k -hatóvá k e l l tenn i a v i l á g o t . Ám Noval is ezt elmondta másképpen i s . "A logikus a predikátumból indu l k i , a matematikus a szub-jektumból, a f i l o z ó f u s a kopulából ." Lopott pé ldáva l : Sokrates est homo. Nos a f i l o z ó f i a k i z á r ó l a g az " e s t " - t e l f o g l a l k o z i k . Ez a f i l o z ó f i a hamlet i gondolata. Mert a f i l o z ó f i á n a k csak hamleti gondolata van. És a f i l o z ó f i a éppen mert f i l o z ó f i a , a hamlet i kérdést nem ismer i . Csak magában a válaszban r e j l i k f e l az örök kérdés. És a vá lasz : a lakhatóvá l e t t v i l á g Legyen-j e . De lakhatóvá tehető-e a v i lág?

Eddigi vizsgálódásunk a senaua communis f i l o z ó f i a i k í s é r l e -te inek váz latos á t tek in tése v o l t . A sensus communis, mint é r -ték és kommunikáció / e v i d e n c i a , megértés, é r i n t k e z é s / nem az empirikua történelem, de a f i l o z ó f i a k a t e g ó r i á j a l e t t . Egyén éa közösség antinómiája a f i l o z ó f i á b a n : a forma problematikua-sá vá lása . Mert a f i l o z ó f i a formája / a lakhatóvá t e t t v i l á g legyenje / a lé lek formája. Ám a lé lek problematikus, ant inómi-ákkal t e r j e s . "Régi f i lozófusok rendszereiben a forma a v i l á g -nak, a v i l á g rendjének v o l t a je lképe , az egyetlen emberi k i -f e j e z é s , amely valahogyan j e l e z n i tudta a kozmosz harmóniáját ; ma csak a magunk harmóniáját remélhet jük, ma csak a mi meta-f i z i k a i valóságunkról beszélhetnek a formák, nem a v i l á g é r ó l .

193

És: "Mert a forma az i g a z i uralkodás a dolgok f e l l e t t , de a dolgok f e l e t t való uralkodás. Alávetettsége mindennek, de e l e -ven az, ami le van igázva eleven csakúgy, mint ami uralkodik

54-Ez a forma é l e t e r e j e , mert ez az e t h i k á j a . " ^ A t ragikus v i l á g cc látásnak két adekvát formája van. Az egyik a paradoxon. A má sik a k i s é r l e t . A lé lek és a formák» a t ragikussá v á l t meta f i -z i k a i l é t töké le tes k i s é r l e t e . "Hiszen igazad van mélyen: az esszé l i r a l forma, mert mint a k ö l t ő a dolgokat, az esszéista a kö l tő t t e s z i meg saját symbolumává." - i r j a Popper Lukácsnak

A sensus communis t ragéd iá ja lé t rehozta a t ragikus lé t sen-sus communisát. "Minden forma az é le t ér téke lése , itéletmondás az é le t f e l e t t . " Ám Novalis azt is mondja; "A szabadság maté-r i a , melynek je lenségei az individuumok." Meg azt i s " ín = Nem Én: minden tudomány és művészet legmagasabb t é t e l e . " Az én = nem én. Á f i l o z ó f i a honrágy. A forma az é le t k r i t i k á j a , az antinómia k r i t i k á j a . Ám az antinómia k r i t i k á j a maga is a n t i -nomikus. "Mert mindig ta lá lkoztam emberekkel, akik r e n d k í v ü l i -en já tszo t tak egy hangszeren, sőt a maguk módján még komponál-tak / a l k o t t a k i s / , ás akik aztán k i n t az életben semmit sem tudtak saját zenéjükről . Nem figyelemre méltó ez?"*^

JEGYZETEK

1. A dolgozat megkísérelte e lőkész i ten i A lé lek és a formák elemzését a megformálás szempontjából. Jelen kötetben roa-gát az elemzést Könczöl Csaba tanulmánya végz i .

2. A dolgozat megirása ide jén még nem ismertem a rendkívül je lentős angolszász megoldásokat / e században p l . G. H. Moore/.

3. H.' G. Gadamer: Truth and Method, 19-29. o. 4. vö. M. Weber: Gazdaság és társadalom, 125-139. o. Bp. 1967 5. Radnóti Sándor: V. Benjámin e s z t é t i k á j a I I . , Masryar F i lozó

f i a i Szemle, 1974/4-5, 558. o. 6 . Lukács György: A regény e lmélete , Budapest, 1975. 493. o. 7. E. Bloch: Ak tua l i t ás és utópia , Híd , 1972/4, 78.J o. 8 . MEM 46 /1 , 75. o. 9. v ö . p l . Fehér Ferenc: Az antinómiák k ö l t ő j e , Bp. 1972.

194

10. vö. He l le r Á . : Érték és történelem, 58. o. Bp. 1969. 1 1 . Ennek a marxi koncepciónak számomra elfogadható i n t e r p r e -

t á c i ó j a : Márkus György: Marxizmus és antropológia , Bp. 1971.

12. MEM 3. 35. o. 13. MEM 46 /1 , 74. o. 14. Marx: G a z d a s á g i - f i l o z ó f i a i k é z i r a t o k , 68-69. o. Bp. 1970. 15. vö. Fehár i . m. 17. kk . 16. Elemzéséhez lásd Fehér: i .m . 229-234. o. 17. MEM 19, 280. o. 18. uo. 261. o . 19. uo. 281. o. 20. uo. 266. o. 21. Ebben Steiger Kornél szemináriumi előadására támaszkodom. 22» ld . Fehér: i . m. 233. o. 23. He l le r Á . : Érték és történelem, 60. o. Bp. 1969. 24 . MEM 3, 37. o. 25. Thurnwald: Essays in antropology, 383. 0 . , i d é z i : Po lány i :

Archaikus társadalom- és gazdasági szemlélet , 76. 0 . Bp.

26. M. Weber: Gazdaság és társadalom, 126. 0. Bp. 1967. 27. 1 . m. 134. 0 . 28. Descartes l e v e l e , i d é z i Goldman: A rejtőzködő i s t e n , Bp.

56. 0. 29. Spinoza: E t i k a , 215-6. 0. Bp. i 30. A következőkben L e i b n i t z : Értekezések, Bp. 1907. c. k i a -

dását idézzük. 31. Hegel: A szellem fenomenológiája, 17. o. Bp. 1971. 32. i d . Gadamer: i . m . , 27. 0 . 33. Kant: Az i t é l ő e r ő k r i t i k á j a , Bp. 1966. 205. 0 . Kant sensus

communis elméletének rész le tes elemzése i t t elmarad. Két okból: 1. a j e l e n tanulmány követelményeihez mérten ren -delkezünk egy olyan Kant-közfe l fogás elemzéssel, melyet a következőkben hasznosíthatunk / v ö . Radnóti S. i .m. 553-8. 0 . ; 2 . e dolgozat, befejezése után egy r é s z l e t e s , j e l e n ke -re teket meghaladó elemzését szeretnem e l k é s z í t e n i Kant sen-sus communis fe l fogásának.

34. F ichte: Az erkölcstan rendszere, 334. o.Bp. 1976. 35. i . m. 330. 0 . 36. i . m. 349-350. 0 .

195

37. MEM 1, 407. o. . 3 8 . Marx: Grandrisse, B e r l i n , 1953, 366-70. o.

39. MEM 3, 63. o. 40. MEM 2, 178. o. 41. Lukács: A regény e lmélete , 593. o . , Bp. 1975. 42. Kant: A v a l l á s a puszta ész határa in b e l ü l , 65-6 . o. Bp.

1974. 43. Hegel: Jenaer Schr i f t en , B e r l i n , 1972. 14. o. 44. Hegel: E s z t é t i k a i előadások I . 12-3. o. Bp. 1952. 45. Ehhez Id. H e l l e r Á.-Fehér F . : Az esz té t ika né lkü lözhe te t -

lensége és megreformálhatatlansága, Hid, 1978/7-8 . 46. Schöl l ing; i d é z i Lukács: A he ide lberg i művészet f i lozóf ia

és e s z t é t i k a , 22. o. Bp. 1975. 47. Lukács i . m. 24. o . 48. D i l t h e y : A tör ténelmi v i l á g f e l é p i t é s e a szellemtudományok,

ban, Bp. 1974. 524. o. 49. Mátrai László: Élmény és mü, 51. o . , Bp. 1973. 50. Lukács: A t ragédia m e t a f i z i k á j a , i n : Utam Marxhoz I . , 55.

o. Bp. 1971. 51. Lukács: A he ide lberg i müveszet f i lozof ia es e s z t e t i k a , Bp.

1975. 23 -4 . o . 52. Lukács i . ta. 35. o . 53. Lukács: Az e s z t é t i k a i k u l t u r a , 28. o. Bp. 1912. 54. i . m., 17. o. 55. vö. Goldman i .m. 349-70 o. 56. Kassner, i d é z i Lukács: A l é lek és a formák, 30. o.

196

Könczöl Csaba A "FORMÁI AKARÓ LÉLEK" DIALEKTUSA

/Lukács György A lé lek és a formák s t í l u s á r ó l /

Aki j ó l i r , az nem ugy i r , ahogy más i r , hanem ugy, ahogy ő i r ; s gyakran megesik, hogy éppen azért b e s z é l j ó l , mert, hibásan b e s z é l ;

/Montesquieu/

Akikre poz i t iv sze l lemi élményként h a t o t t , igyekeznek nem észrevenni; a lényegre, az elvont fogalmakban k i f e j t e t t "tar-talmakra" fordi t ják t ek inte tűket , s ezek vonzere jé tő l , a kér -désfö l tevések mélységétől megbűvölve, "megbocsátható hibaként" könyvelik e l . ők csak rossz indulatú akadékoskodókat látnak azokban, akik erre , és csak, vagy f ő l e g erre hivatkozva e leve e l u t a s í t j á k . Szemükben ez csupán s t i l u s , mindössze n y e l v i , s ő t , csak magyar nye lv i kérdés, s igy je lentősége messze e l törpül az ennél sokkal fontosabb objektiv tényezők m e l l e t t . A másik póluson azok á l lnak, akik nyers n y i l t s á g g a l ny i lvání t ják é r t -hetet lennek, homályosnak, az "egészséges" magyar gondolkodás-t ó l és nye lv tő l inger lóén idegennek - és hogy azon nyomban f ö l i s mentsék magukat az "érthetet len" és "homályos" pontok-ra való konkrét rámutatástól , fölháborodott gesz tussa l a n y e l -v i s t i l u s r a , annak magyartalanságaira mutatnak rá .

Lukács György egész hazai pályafutását vég igk i sér i ez a s t í -lusával szembeni k é t f a j t a magatartás. Akik f i l o z ó f i á j á n a k h i -véül szegődtek, bármelyik periódusában t e t t é k i s e z t , a l i g h a -nem mindig tudták mesterükről, hogy nem i g a z i , szuverén s t i -l i s z t a , legalábbis magyarul nem az. S mivel az i lyen irányú támadásoktól meg nem védhették, egyszersmind tapaszta la tbó l tudták, hogy a Lukács magyarosságát vagy magyartalanságát bon-

197

colgató és nem egyszer s t i l u s k r i t i k a i jelmezbe bujtatot t f a -nyalgó hang a legtöbbször csak f é l reveze tő manőver, ezért ezen a téren nem bocsátkoztak soha közelharcba. Akik viszont e l l e n -f e l e iként léptek fe 1 - s megint csak bármelyik periódusában te t ték i s ezt - , azok sokszor nem annyira elgondolásainak, f i -l o z ó f i a i koncepciójának, problémafölvetéseinek tartalmi olda-l a i v a l kezdtek n y i l t v i t á t , hanem azzal a mental i tássa l , azzal a szel lemi és ku l turá l i s b e á l l í t o t t s á g g a l , melynek t a l a j á r ó l ezek egyáltalában megszülethettek, és Lukácsnak az irodalmi magyaros s t í l u s s a l , ennek normáival szembeni nemtörődöm v i -szonyát éppen mint közönyös idegenséget d e s i f r i r o z t á k . A gon-dolkodásmód idegenszerűségének - általában csak burkolt, á t -t é t e l e s - fö lemlegetése nagyon sokszor mintha csak a l i b i gya-nánt szo lgá l t volna a n y i l t konfrontáció megkerüléséhez. A gondolatmenet sémája könnyen l e í rható : "a s t í l u s maga az em-ber", vagyis meghatározott v i l á g l á t á s i módot, emberi mentali-t á s t f e j ez k i - az "egészséges" magyar nyelvérzék számára ma-gyartalan s t i l u s magyartalan mentalitást j e l e z - , tehát k ö l -csönösen i l l e t é k t e l e n e k vagyunk egymás dolgainak megí té lésé -ben; k e l l - e f o l y t a t n i ? A "magyarán szólva", ez az önmagában ártat lan fordulat az "egészséges" magyar nyelv i tudat számára ma i s rokon je lentésű a "ne filozofálj"-jal, az."elvontság", a "fogalmiság", a "spekuláció" pedig majd mindig az egyér te l -műen, kétségeket nem tűrően poz i t ív értékhangsullyal emlegetett "természetesség", "józanság", "érzékletesség", "közvetlenség" epitheton ornansainak r o s s z a l l ó e l lenpólusaiként szerepelnek.

Mindezzel természetesen távo lró l sem Lukács magyar s t i l u -sát akarom védeni. Ez a s t i l u s , irodalmi nyelvünk elmúlt más-f é l évszázad a la t t k ia lakult normáihoz mérve^ kétségkívül rossz . Magyartalan szerkezete iből , germanizmusaiból, a mon-dandók terhét csak rogyadozva e lb i ró , verejtékszagu és csene-vész s t í l u s megoldásaiból t e k i n t é l y e s nye lvésze t i d i s s z e r t á -c ió születhetne. A magyar értekező próza olyan v ir tuózai mel-l e t t , mint Kölcsey, Arany vagy Németh László, egyenesen s t i -lusrontó olvasmány - semmiképp sem ajánlatos a magyar nye lv -helyesség oktatásához használni példatárnak.

198

Tehát általában a s t i l u s a f e l ő l Lukácsot nem érdemes megkö-z e l í t e n i . Magyarul i r o t t tanulmányainak "nyelv-technikai" meg-munkálása olyan, amilyenre i lyen irányú tehetségéből t e l l e t t , s nem amilyenre t e l t volna, ha b i z tos ura a rendelkezésre á l l ó , de á l t a l a jórészt kihasználat lanul maradt st i luseszközöknek.

Egy esetben, egyetlenegy mü esetében mégis k i v é t e l t k e l l t e n -nünk. És ez A lé lek és a formák 1910-ben megjelent magyar n y e l -vű v á l t o z a t a . Nem mintha ennek magyarosságára nem i l l e n e rá mindaz, amit eddig á l ta lában mondtunk Lukács'rossz s t i l u s á r ó l . Sőt: i t t még sür i te t tebben j e l e n t k e z i k az összes másutt is f ö l -l e lhe tő s t i l á r i s mutálás, modorosság, mesterkélt szófüzés, ge r -manizmus stb . A lé lek és a formák f o r d i t á s t ö r t é n e t é t elemezve N y i r i J . K r i s t ó f egyenesen a r r ó l i r t / F i l o z ó f i a i Szemle, 1974/ 2 - 3 . / , hogy a benne f o g l a l t esszék helyenként idegen nyelvből készült nyersfordí tások benyomását k e l t i k . Valami azonban mégis megkülönbözteti A lé lek és a formák rossz magyarosságát a többi műétől. I t t ugyanis e rossz magyarosság formál is s t i l i s z t i k a i jegyeinek funkc ionál is szerepük van. Az á l ta lánosan e l fogadot t n y e l v i normáktól va ló e l h a j l á s , ami másutt merőben öntudatlan vo l t és rendszer int akkor következet t be, ha Lukács belső nye l v i ha l lása szer in t a gondolatmenet t i s z t a k i f e j t é s é n e k é r -deke szembekerült az akkor még igen satnya f o g a l m i - f i l o z ó f i a i apparátussal rendelkező magyar nyelv normáival , A l é lek és a formák esszéiben tudatosan t u l f e s z i t e t t é v á l i k . I t t mintha nem is a nyelvben, hanem a nyelvve l szemben, a nyelv e l lenére akar -na minden gondolatot k ibontakoz ta tn i ; a mondatok eresz téke i szinte recsegnek-ropognak, minden p i l l a n a t b a n azt várnánk, hogy végérvényesen összeroppannak és maguk a lá temetik j e len tésüke t ; örökkön b izonyta lanu l inog minden nye lv i norma, remegnek a ma-gyaros s t i l u s legszi lárdabb p i l l é r e i i s , minden szó, minden fordula t könyörte lenül a lárendelődik az egyet len fontos dolog-nak: a c é l j a - önmaga maradéktalan, egyetlen árnyalatot e lvesz -t e n i nem akaró a r t i k u l á c i ó j a - f e l é szinte e g z a l t á l t követke-zetességgel törő é letérzésnek.

De hogyan lehet a rossz magyarosság funkcionál is mozzanata magyarul i r o t t müveknek? És - még ha a nye lv i műalkotások vo-

199

natkozásában ezt meg i s engedjük - hogyan lehet az f i l o z ó f i a i -- e s z t é t i k a i fe j tegetésekben, olyan Írásokban tehát , amelyekben e l v i l e g , az értekező műfaj k lassz ikus dogmái szerint minden l é -nyegi j e l e n t é s t a kategóriák t i s z t á n fogalmi oldalának k e l l hordoznia s közvet í ten ie? Nem alapvető ellentmondás-e, ha azt á l l í t j u k , hogy A lé lek és a formák esszéiben az előadás módja, a nyelv i s t i l u s , a nye lv i normák kezelésének sajátos - az á l -talánosan bevett normákkal sz inte megfeszülve szembeszegülő -technikája a mögöttük á l l ó f i l o z ó f i a i koncepció lényegi t a r t a l -mi elemeit k ö z v e t i t i befogadói f e l é ?

Az értekező próza, s ezen be lü l a f i l o z ó f i a i nyelv s t i l u s a - eufóniája, képi érzék le tessége , szenvtelenül szikár t á r g y i -lagossága vagy a gondolatmenet objektiv pátoszának az előadás módjával, a k i f e j t é s személyes érzelmi a t t i t ű d j é v e l f ö l e r ő s í -t e t t szubjektív1 pátosza stb. - általában csupán re tor ika i kér-dés. A k i fe j tendő gondolati tartalmak lényegét , igazságát nem é r i n t i , l eg fe l jebb azt az emocionális érdekeltséget be fo lyá -so l ja p o z i t í v vagy negativ irányban, amellyel a befogadó ehhez a lényegi igazsághoz hozzáá l l . A s t i l u s i t t tehát pusztán j á -rulékos mozzanat, funkciója mindössze az értekezés " u t á n i j á -ban van: tartalmával szemben érzelmi hangulatot teremt, megér-tésé t megkönnyiti vagy megneheziti s ezze l kihat s ikerére , e l -t er jedésére . Mindamellett az i l y e n esetben soha nem immanens funkcionál is eleme magának a közlendő tartalomnak. Ha pedig mégis azzá v á l i k , mint például Schopenhauernél, Nietzschénél és még sok más XIX-XX. századi európai gondolkodónál, akkor a befogadónak épp azt k e l l e s e t r ő l esetre v i lágossá tennie , hogy vajon e n y e l v i - s t i l á r i s akrobatika a könnyen érthetőség prog-ramjának didaktikai örve a la t t nem a gondolatmenet be lső t ö -redeze t t ségé t , a logikai koherencia hiányát akarja-e látványos bűvészmutatványaival e l l e p l e z n i ?

Más a helyzet a művészi alkotásban. I t t a kidolgozás minden eleme, a legapróbb technikai r é s z l e t i s a mü mögött á l l ó f o r -mai elgondolás megvalósításának mozzanata. Minden r é s z l e t az egész mü jelentésének megérzékitését s igy művészi köz lésé t szo lgá l ja . Önmagában művészileg i n d i f f e r e n s , a művön be lü l v i -

200

szont caak egyetlen k r i t é r i u m alapján Í t é l h e t ő meg: l é te a for-mában funkcionál isan indokol t -e vagy sem. Ennek a lap ján , a n ye lv i müalkotáaok a t i luaa nem akkor " j ó " , ha valami lyen miivön k i v ü l i éa a t t ó l független egységea nye lv i normarendazernek, sza-bályokban r ö g z i t e t t és eszményivé k inevezet t ati luafogalomnak teáz e lege t , hanem caak az éppen adott műben apeci f ikua j e l e n -téahordozóként tud szerepeln i . Ha ebben a funkciójában a forma egésze i g a z o l j a - akkor éppen abban az a lakjában i g a z o l j a , amelyben alkalmaa vo l t a r r a , hogy a forma mozzanatává v á l j o n . Mig az előbb a s t i l u s r e t o r i k a i fogalmáról beszéltünk, i t t poé t i ka i fogalmáról van szó. E fogalmi különválasztás a lap ján összegezve az eddig ieket , ha egy f i l o z ó f u s ráadásul még azza l a tehetséggel ia rendelkez ik , hogy valamilyen hatékony r e t o r i -k a i eazménnyel öaszhangban tudja elméletét k i f e j t e n i , az csak mondanivalóinak előnyére v á l i k , megkönnyíti a lényegükhöz v a -ló e l j u t á s t - de lényegüket még csak nem is é r i n t i . Ha v iszont müveiben v á r a t l a n u l olyan s t i l á r i s elemek szaporodnak e l , ame-lyek éppúgy nem magyarázhatók valamilyen á l ta lánosan el fogadott r e t o r i k a i normarendszer követésének szándékával, mint ahogy e l -ütnek korábbi vagy későbbi müveinek d i k c i ó j á t ó l , nyelvhaszná-l a t á t ó l i s , akkor minden alap megvan ar ra a f e l t é t e l e z é s r e , hogy a s t i l u s i t t több, mint a tartalomhoz csak k i v ü l r ő l kap-csolódó eaetlegesaég: a mü egéazéhez azervesen hozzátar tozó, a t t ó l különválaaztva - tehát r e t o r i k a i l a g - nem megítélhető funkció ja van. Máa szóval, a s t i l u a i t t már nem nyelvhelyeaaé-g i , hanem p o é t i k a i kérdéa. S t i l i a z t i k a i elemzéae ezért nem va-lamifé le elvont " jó a t i l u a " normáival va ló öaszevetést j e l e n t , hanem azon je lentések fogalmi k ibontását , taelyeket a n y e l v i technika - éppen mint nye lv i a t i l u a , éa nem mint az abaztrakt gondolat előadáaának végaő soron aemlegea eszköze - k ö z v e t í t .

A lé lek és a formák s t i l i s z t i k a i sajátosságainak megértésé-hez a k i f e j t é s egyszerűsége kedvéért külön k e l l választanunk két kérdéstr 1. hogyan következik Lukács t i s z t á n e l m é l e t i uton, f i l o z ó f i a i l a g " leveze te t t " esszé-fogalmából az esszé-forma mű-vész i a t i l i z á c i ó j á n a k e l v i követelménye, éa 2 . milyen objekt iv és szubjekt ív f e l t é t e l e k azabták meg azt a módot, ahogyan ez

2 0 1

az e l v i követelmény a gyakorlatban megvalósult.

Tudomány-e, vagy pedig művészet az esszé, a k r i t i k a ? - t e s z i í ö l a kérdést Lukács a köte t e lső, programadó Írásában. Más szóval, a tá rgyra vonatkozó megállapítások objekt iv igazság-t a r t a l m a i , vagy pedig formája miatt érdekel-e bennünket? Fe-le j tsük e l - mondja - "azokat a hasznos, de magukat jogosu la t -lanu l k r i t i k á k n a k nevező í rásokat , amiknek elolvasásából nem viszünk magunkkal többet , mint egy pár tanulságot adatokról és 'összefüggésekről* . Miért olvasunk k r i t i k á k a t ? Vannak, ami-ket e z é r t , és vannak, amik f e l é egészen más v isz bennünket. És a lehető legegyszerűbb a ke t tő t e l v á l a s z t a n i egymástól: ugye, hogy másképpen l á t j u k ma a »tragédie c l a s s i q u e ' - o t , mint Les-sing l á t t a a dramaturgiában, és é r t h e t e t l e n és furcsa e lő t tünk , ahogy Winckelmann l á t t a a görögséget, és az uj tudomány uj ada-t a i k ikezd ik már Burckhardt renaissance-át i s . Ss mégis o lvas-suk őket — m i é r t ? . . . Vannak i roda lomkr i t ikák , amik mint egy természettudományi megál lapí tás, mint egy géprészletnek uj megoldási módja, értéküket vesz te t ték abban a p i l l a n a t b a n , a -mikor egy u j , egy jobb lépet t a helyükbe. De ha . . . v a l a k i megírná egyszer az u j dramaturgiát , a C o r n e i l l e - t védőt, a Shakespeare-el leneset, mit ártana ez Lessing Írásának? És mit v á l t o z t a t t á k Burckhardt és Pater , Rhode és Nietzsche a Winckel-mann görög álmainak hatását?" A nagy esszé, a nagy k r i t i k a ma-radandóságát és elevenségét tehát nem a benne k i f e j t e t t tudo-mányos tarta lmak b i z t o s í t j á k . A legnagyobb k r i t i k u s o k , a P l a -t ó n - , Montaigne-, Kierkegaard-rangúak Í t é l e t e i n e k igazságai elavulhatnak, müveik mégis tovább hatnak, messze t ú l é l i k önnön t a r t a l m i igazságaikat , S igy , lévén, hogy "a tudomány t a r t a l -mai miatt érdekel minket", az esszéista , a k r i t i k u s alapvetően f é l r e é r t i magát, ha a tudományosság babéraira pá lyáz ik : mert f e lada ta , éppúgy, mint a művészé, a formája á l t a l történő ha-t á s . Művészet vagy tudomány: " i t t e l v i különbségek vannak és nincsenek pótlások és átmenetek. . . / M e r t / a tudomány dolgokat és dolgok rendjét adja nekünk, a művészet le lkeket ás sorsokat és lelkek és sorsok fényein ke resz tü l csupán a dolgokat ." /Az

202

én kiemelésem. - K. Cs . / Az esszét tehát valamilyen mögötte á l l ó egységes formaelv

v á l a s z t j a e l a tudománytól, hogy helyét a művészet, a művészi formák körében j e l ö l j e k i ; ugyanez a formaelv viszont k ü l ö n l e -ges helyet b i z t o s i t számára a többi műfaj között i s . A művészet, j ó l l e h e t " le lkek és sorsok fényein k e r e s z t ü l " , de mindig érzék-le tes alakban megjelenítve adja nekünk a dolgokat; a bensősé-ges sorsélmény és a t á r g y i - d o l o g i érzékletesség benne nem v á -lasztható külön: a formában minden é r z é k i l e g megjelenő kép csak ennek az élménynek a szimbóluma, s minden élmény csak annyiban valóságos és i g a z o l t , amennyiben végérvényes, legömbölyí tett é r -zéki alakban j e l e n i k benne meg. A művész sorsélménye tehát már eleve kép i l eg , érzékletesen á t é l t élmény, már. eleve tárgyakhoz s dolgokhoz kötődik mint saját szimbólumaihoz, és csak bennük és á l t a l u k tudja a r t i k u l á l n i magát. A bensőséges élmény és an-nak t á r g y i - d o l o g i megjelenítése, a v i lágérzés és a képszerüség, a v i lágnézet és azok az érzék letes formák, amelyeknek a művön b e l ü l i eleven mozgásán, összeütközésein és e lvá lása in ke resz -t ü l ez a v i l á g n é z e t , ez az é l e t t e l szembeni á l l á s f o g l a l á s l á t -hatóvá v á l i k , a t r a d i c i o n á l i s i rodalmi műformákban végzetsze-rűen egymáshoz kapcsolódott . Bennük csak a "képnek" van é l e t e , s igy minden hozzájuk e lvezető vagy hozzájuk kötődő élmény, é r -zelem, hangulat stb. csak a mü immanens v i l á g á v a l szemben l e -hetséges szubjekt iv viszonyulások tartományába t a r t o z i k . A kom-mentár, az i n t e r p r e t á c i ó , a k r i t i k a is " le lkek és sorsok" p r i z -máin tör k e r e s z t ü l , és sugárzó e r e j é t éppen ennek köszönheti , vagyis bensőséges szubjekt iv élményeket fog a többi ember f e l é i s közvet í the tő formákba - 3 ennyiben rokon a hagyományos mű-f a j o k k a l azonban a tá rgy , amely ennek az élménynek a szim-bóluma, i t t soha nem a kép, a dolog, a gesztus megmásíthatat-lan egyértelműségével j e l e n i k meg. A művész számára az élmény mindig kép - az esszé is ta , a k r i t i k u s számára mindig a j e l e n -t é s . Az e lőbbinél minden érzés és élmény csak a matéria ese-ményeiben közölhető, s az anyag minden más módon végbemenő e -seménye másfajta élményekben gyökerezik; minden forma csak egyet len lehetőségnek lehet a képe, ebből az egyet len lehető-

203

ségből k e l l i t e l j e s , z á r t , l e k e r e k í t e t t v i lágot teremtenie. Az utóbbinál csak a je lentésnek, a "jelentőségnek" van élményszerű valósága; a dolgok, a gesztusok, a képek csak mint a mindennél valóságosabbnak é rze t t je lentések po tenc iá l i s hordozói, mint a lehetőségek gazdag szférá ján b e l ü l egyik lehetséges ut képei elevenek. A k ö l t ő , a művész dolgok és sorsok képei t adja ne-künk - mondja Lukács - , az esszé is ta , a "p la tonista" ezze l . szemben mintegy a dolgok és képek mögé nyul , a formát-adás e l ő t t r e , amely f e l ő l minden forma csak a káosz egyik még be nem t ö l t ö t t lehetősége, az a l a k j á t még csupán kereső elvont j e -lentés . Ezért az ő élményeinek adekvát formája csak az é l e t és sors lehetőségei rő l szóló pé ldázat : vagyis a k í s é r l e t - az "essay" - l e h e t . Művészet ez, a "p la ton is ta" egyedül adekvát művészi formája, de mégsem rokonitható egyet len más m ű f a j j a l sem: mert benne elvont lehetőségeknek, absztrakt fogalmaknak, jelentéseknek k e l l eleven é le t re k e l n i , a fo rma-e lő t t iség i n -tenzív átélésének k e l l formát kapni . Az esszéista fogalmilag már megragadható jelentésekhez keres i az őket elvben hordozható alakokat - annak igénye né lkü l azonban, hogy bármelyiket mint a je len tés egyedüli és kizárólagos a l a k j á t mutatná be.

Összegezve tehá t ; "Vannak élmények, amiknek nincsenek k i f e -jező gesztusaik és amik k i f e j e z é s után vágyódnak mégis. . . Az i n t e l l e k t u a l i t á s , a fogalmiság ez, mint szent imentál is élmény, mint közvet len valóság, mint az é l e t e t közvet lenül megmozgató valami; a v i lágnézet a maga meztelen t isztaságában, mint l e l k i szenzáció, mint motorikus ereje az é l e t n e k . . . És amikor ezeket é l i át az ember, akkor csak ezek szimbólumaiban lenne k i f e j e z -hető az é l e t e , akkor minden külsősége merev mozdulatlanságban néz i a láthatat lanságok, az érzékekkel - megfoghatatlanságok csatájának e l d ü l t é t és minden gesztusa, ami k i akarná f e j e z n i a z t , ami benne t ö r t é n i k , hamisítás lenne, hacsak ironikusan nem je lezné a maga semmis, számba nem jövő v o l t á t , ha nem sem-misíthetné meg rögtön önmagát. Az embert, ak i ezt á t é l i , nem f o g l a l h a t j a magában semmi - hogyan fejezhetné k i bármilyen k ö l -tészet?"

Az elvont fogalmiság, a t i s z t a " i n t e l l e k t u a l i t á s " , mint a

204

legközvetlenebb éa legvalóaágoaabb életélmény, k ö l t ő i l e g tehát nem fe jezhető k i ; viszont máafelől nem oldódhat bele a t i a z t a fogalmiaág szférájába sem, mert ekkor épp az élmény bensőséges valóságát hagyná maga mögött, s a s z u b j e k t i v i t á s t t e l j e s e n z á -ró je lbe tevő "objekt iv f i l o z ó f i á v á " vá lna . A "p la ton is ta" é l -ménye igy olyan egységes s t i l i z á c i ó s e lvet igényel önmaga adek-vát k i fe jezéséhez , amely i n uno actu tudja megragadni tárgyának, az érzék i alak n é l k ü l i jelentéseknek és fogalmaknak e t i s z t a absztraktságát , és egyben é r z é k e l t e t n i , formai /művészi / szug-g e s z t i v i t á s s a l k ö z v e t i t e n i a velük szembeni élmény bensőséges j e l l e g é t , átélésük erősségát, érzelmi f e l h a n g j a i t - egyszóval minden p i l l ana tban k ö z l i a befogadóval, hogy a "homousion és a homoiusion" k ö z ö t t i minden választás é l e t e k , magatartások, cselekvés- és sorslehetőségek k ö z ö t t i vá lasz tást j e l e n t .

Az egységes s t i l i z á c i ó s elvnek tehát a je lentések / s igy a saját é l e t l ehe tősége i / között vá lasz tan i akaró, k i f o r r a t l a n -ságuk miatt azonban vá lasz tan i még nem tudó szubjektum á l l a n -dó, in tenz iv j e l e n l é t é t k e l l b i z t o s í t a n i a . Nem az éppen vá -l a s z t o t t tárgy , hanem ez az e rő te l j esen szuggerált s z u b j e k t i -v i t á s , a lehetőségeit egyetlen nézőpontból számbavevő Én á l -landó j e l e n l é t e teremt i meg a "k isé r le tek" között a belső egy-séget, ez emeli őket fölébe a f e l e l ő t l e n , mert szemponttalan öt letpetárdáknak és adja meg nekik az emberi h i t e lesség sú lyát . Igy v á l i k A lé lek és a formák esszéiben a szubjekt ív s t i l i z á -c ió , az önmagukban é l e t t e l e n f i l o z ó f i a i absztrakciók b e l ü l r ő l jövő megelevenitése többé önkényes r e t o r i k a i s t i l u s v á l a s z t á s -n á l . Immanens funkc iót , lényegi je lentésekre u ta ló hangsúlyt kap; ha az esszék fogalmi tar ta lma a választhatónak tünő é l e t -lehetőségeket k i s é r l i meg egy-egy szimptomatikusnak é r z e t t mű-vész i ut vagy magatartáa példáján bemutatni - a t i luauk a vá -l a s z t á s t , a végérvényes formát akaró, de e l még nem t a l á l ó szubjektum belső küzdelmeiről t u d ó a i t . Röviden, a a t i l u s h i v a -t o t t i t t a r r a , hogy a tanáros r e t o r i k a i fordulatok t e l j e s mel-lőzéae e l lenére minden sorban ot t legyen a "noatra res agi tur" f igyelmeztető f e l k i á l t ó j e l e .

205

Azoknak a koroknak, amelyek átfogó érvényű, diadalmas f o r -mákkal rendelkeznek, a forma problémájáról még csak tudomásuk sincsen; számukra a forma egyben s t i l u s : az é le t tuda tos í tásá -nak természetes anyanyelve, s éppoly magától értetődőséggel "beszé l ik" , mint ez u t ó b b i t . V i l á g l á t á s , é le tszemlé le t , maga-t a r t á s i menta l i tás , a konvenció és - a tör téne lmi e l ő f e l t é t e -l e i r ő l mitsem tudó - e t i k a i vá lasztás á l t a l egyaránt megszen-t e l t e t i k e t t , benne s á l t a l a ébrednek tudatára mindannak, amit egyáltalában tudhatónak vélnek, r a j t a keresz tü l l á t j á k és h a l l ják meg, aminek nézése és meghallása vi láguk sorsa szempontjá-ból célszerű, hozzá v iszonyí tanak, amikor Í t é l e t e t mondanak jó és rossz, igaz és hamis, szép és rut je lenségekről - hogy is vehetnének hát r ó l a , a formáról mint problémáról tudomást? Az i l y e n korszakok emberei csak t a r t a l m a k r ó l beszélnek, amelyek e formákban megjelennek, mert öntudatlanul bár , de pontosan ér z é k e l i k , hogy a formára, a s t í l u s r a való minden rákérdezés szimbóluma csupán az á l t a l u k természetesnek h i t t l á t á s - és hallásmód, magatartás és^ é l e t v i t e l , gondolkodási forma és é r -t é k e l é s i k r i t é r i u m kétségbevonásának. És a másik o l d a l r ó l mind azok, akik valamilyen másfajta forma akárcsak e l v i lehetőségé-v e l is számot vetnek, vagy akik - h o r r i b i l e d ic tu - több forma koncepció egyidejű s egyaránt adekvát lé tezését i s lehetséges-nek t a r t j á k , tudva vagy öntudat lanul , de a formát éppúgy szim-bólumként haszná l ják . I sméte l jük : szimbólumként, és nem a l legó r i a k é n t . Nem holmi összekacsintgató sorvatag képes beszédről van szó, ahol valójában minden valami mást j e l e n t - a kérdé-seknek s a válaszoknak i t t mindig immanenseknek k e l l lenniük, vagyis formákra csak formákkal, s t i lus -ev idenc iák kétségbevo-nására csak másik, ujabb evidens s t í lusokka l lehet f e l e l n i .

Minden közhasználatba v e t t nagy forma - vagyis k o r s t i l u s -végórája akkor jön e l , amikor már f e s z í t ő erővel jelentkeznek olyan élmények és é letérzések, amelyek a k e r e t e i n b e l ü l nem fe jezhetők k i . Á befogadók széles tömegeinek érzékelésmódja még a r é g i formák k i j e l ö l t e pályán mozog, az igénye ikből nemcsak megélni akaró, hanem hozzájuk belsőleg i s idomuló középszerűek

206

intézményeiken k e r e s z t ü l , még jó ide ig tovább é l t e t i k az egyre hervadozóbb kánonokat - , de már j e l e n vannak azok i s , akik az utolsó kenet ceremóniáját készülnek f ö l ö t t e e lvégezni . A r é g i és az uj st i lusnak ez az őrségváltása korábban, ha nem is h a r -cok n é l k ü l , mindenesetre harmonikusabban ment végbe. Közösség-be ágyazódott az e lha ló nagy forma, ás közösségbe az i s , ame-l y i k f ö l v á l t o t t a : a maga helyén és idejében mindkettő á l ta lános érvényű v o l t ; a s t i l u s folyamatosságának megszakadása mögött az adott közösség történetének belső folytonossága á l l t , a d iszkont inu i tás igy lényegében a közösségi létben gyökerezett élmények kontinuitásának vo l t az egyik megnyilvánulási módja.

Gyökeresen másképp vetődik f ö l a forma kérdése akkor, ha az individuum legfőbb - s igy a formát is kons t i tuá ló - élménye épp a minden közösségből való kiszakadtság, minden természetes begyökerezettség e lvesztése. Ebből az é le té rzésbő l már nem szü-le the t á l ta lános érvényű s mindenki számára természetes k i f e -jezésmód, e lképze lhe te t len minden köznyelvként "beszél t" s t i -lus . A forma éppen formaként, s nem valamilyen tar ta lom e v i -densen adott hordozójaként k e r ü l paradox helyzetbe: amit érzék-le tes alakban közölnie k e l l , az az összes bensőséges élmény kö— zölhetet lensége. A kommunikálhatatlanság "kommunikációs rend-szere i t " k e l l a művészetnek ebben a helyzetben k ido lgozn ia . A-mihez e l j u t , az tehát soha nem válhat s t i l u s s á ; csak műről műre ujrateremtődő egyedi forma lehet minden törekvésének e -redménye, hogy e formák merőben egyedi v o l t a révén, a s t i l u s -sá szerveződésre való képtelenségükön ke resz tü l tegye é r z é k l e -tes élménnyé á l ta lában a s t i l u s lehete t lenséget . A formák ebben a szituációban akkor t ö l t i k be funkc ió jukat , ha a s t i l u s e l l e n vannak. s nem akkor, ha valamilyen st i lusban vagy s t i l u s é r t .

A forma és a s t i l u s , e korábban szinonimaként elgondolt két fogalom különválása a XIX. század második felének művészeté-ben olyan objekt ive érvényesülő tendencia v o l t , amelynek a ha -tását a benne élők mind intenzivebben érzékel ték ugyan, vég-érvényességét azonban szubjekt ive vagy egyá l ta lán nem, vagy csak m i s z t i f i k á l t alakban t u d a t o s í t o t t á k . Kétségbevonhatatlan tapaszta la t vo l t a kor minden je lentős művésze számára, hogy

207

formáik, látásmódjuk a legnagyobb erőfeszí tések e l lenére sem rendeződnek va lami fé le egységes k o r s t i l u s s á , a közösség, a t á r -sadalom mint olyan á l ta lános érvényű szemlé le t i , h a l l á s i , k i -f e j e z é s b e l i "anyanyelvévé", mint régebben. Másfe lő l viszont a forma és a s t i l u s önkéntelen, a t rad íc ióban gyökerező s ide -ologikusan abból levezetve igazo l t azonosítása miatt ugy t ű n t , hogy a s t i l u s eszményének föladása egyet j e l e n t a művészetről való lemondással. /Minden szerves nagy s t í l u s organikus közös-ségi szükségleteknek f e l é l t meg - ez utóbbiakat a művészet f e -lé a k o r i z l é s , a szépségeszmény stb. k ö z v e t í t e t t e - a s t i l u s e l -vesztése e z é r t , nem minden alap n é l k ü l , ugy tudatosodott a kor művészeinél, mint a művészetre i rányuló emberi szükségletek elsorvadása, ezze l tehát a művészet létezésének társadalmi i g a -zolhatat lansága s így fe les legessége . /

Ebben a paradox helyzetben a művészeti gondolkodásnak az v á l t a legfőbb problémájává, ami korábban magától értetődő k i indu ló adottsága, természetes e l ő f e l t é t e l e v o l t . Régen a mű-vész használta a s t í l u s t , bátran mozgott az á l t a l a b i z t o s í t o t t kereteken b e l ü l , és még "határát lépései" sem á l ta lában a s t i -l us , hanem csak valamely egyetlen, már szűknek é rze t t k i f e -jezésmód e l l e n i r á n y u l t a k . I t t v iszont , különösen a századfor-duló i d e j é r e , szinte minden egyes formában ú j ra és ú j ra k e l l e t t egységes formaelvet is teremtenie, mert - a forma és a s t i l u s e m l í t e t t azonosításából eredően - csak a didakt ikusán hangsú-lyozott "princípium s t i l i s a t i o n i s " b i z t o s i t h a t o t t valamennyi-re is sz i lá rd fogódzót az alkotások művészi alkotásként való értelmezéséhez. Más szóval , ha régen a művész önmagát mondta, akarva-akarat lanul valamilyen st í lusban t e t t e ez t ; most v i -szont azza l f e j e z t e k i a legvilágosabban önmagát, hogy egysé-ges s t í l u s t akar t . Ennek az egyre kétségbeesettebb s t i l u s k e r e -sésnek, a művészet "onto lóg ia i státusát" megalapozni törekvő "müvészetakarásnak" dokumentumaiként szü le te t t a századforduló környékének legtöbb je lentős alkotása. / M e l l e s l e g , al igha t e -k inthető vé let lennek, hogy éppen ebben az időszakban dolgozta k i A lo is R ieg l , a bécsi művészettörténet i iskola a l a p i t ó j a , a "Kunstwollen" - a "müvészetteremtő akarat" - t e ó r i á j á t ; j ó l -

208

Lehet. ex t rapolá lását a korábbi művészeti korszakokra ma már t u l -Ceszitettnek érezzük, saját korszakának meghatározó a l k o t ó i not ivác ió i t mélyen- és pontosan f o g l a l j a ö s s z e . / És mint már u -ta l tunk r á , e l á tszó lag elvont e s z t é t i z á l á s valójában a "közös-3égmentes társadalomban" magára ébredő, elmagányosodott egyén 3zorongáso3 é letérzésének, begyökerezettség u tán i sóvárgásának, i ö z ö s s é g i noszta lg iá inak vo l t h i t e l e s művészi k i fe jeződése .

A s t i l u s akarása tehát a közösség akarásának egyik adekvát megnyilvánulása; ugyanazokból az élményekből' t á p l á l k o z i k , mint a legkülönfélébb v a l l á s i és p o l i t i k a i közösségek létrehozására i rányuló törekvések, magukat t ú l é l t közösségtipusok f ö l é l e s z t é -s i k í s é r l e t e i stb. /Azonos eredetüket j ó l j e l z i , hogy a század-forduló t á j á n többnyire együtt j e len tkez tek épp a l e g j e l e n t ő -sebb művészeknél. Ennek a problémának a további rész le tezésére i t t nincs mód; csupán annyit kivánok megjegyezni, hogy az o r -ganikus közösségek u tán i vágyódás különböző ideologikus meg-ny i lvánu lása i - és a mi szempontunkból mindegy, hogy ezek konk-r é t szoc iá l i s közösségek, p o l i t i k a i mozgalmak, vagy pedig me-rőben s p i r i t u á l i s , 3 z e l l e m i - l e l k i közösségek vágyképeit v e t i -t e t t é k - e maguk elé - nem ok-okozat i viszonyban á l l t a k a velük egyidőben f e l l é p ő művészi fo rmak isér le tekke l . Andrej B j e l i j prozódia i forradalmát nem "magyarázza" meg m i s z t i c i s t a ideo ló -g i á j a , még ha ő maga f ö l i s használta igazolásához a t e o z ó f i a i spekulációkat; Ady formái , k i fejezésmódja nem "következtek" sem p o l i t i k a i radikal izmusából , sem istenkereső i n d u l a t a i b ó l s t b . , stb. Ugyanaz az é le térzés és létélmény, melynek a t á r s a -dalmi tudat egyik szférájában - a művészetben - a forma az e -gyedül i adekvát k i f e j e z é s e , a másikban - az ideológiában - meg-határozot t fogalmi konstrukcióként, eszmerendszerként, t e ó r i a -ként r ö g z i t ő d i k . Az, hogy e két mozzanat egymással lépést t a r t -va kapcsolódik-e össze vagy sem, csupán esetleges é l e t r a j z i k é r d é s . / És mert tör téne lmi sorsa arra i t é l t e , hogy mindig csak a s t i l u s akarása legyen - hisz mihelyt valami lyen ujabb egységes kors t i lussá te l jesedne , n ár nem k i f e j e z n é az őt l é t -rehivó é l e t é r z é s t , hanem csak e l l ep lezné a z t , mivel az i n d i -viduum számára otthonos organikus közösséget se j tetne o t t , ahol

20 9

i l y e n nem l é t e z i k - , ezért mindig szükségszerűen a s t í luson i n -nen marad. A századforduló legjelentősebb művészeti törekvése-inek, akár a semmitmondó Art nouveau, akár a zavare okozó, mi-v e l egységes kors t i lus t sugalló Jugendst i l , akár a legmélyebb szecesszió terminussal f o g l a l j á k őket össze. Európa-szerte az a legjellemzőbb vonása, hogy formáik megfeszí tet t s t í l u s u tán i nyújtózkodása épp a r é g i értelemben ve t t s t í l u s e l é r h e t e t l e n -ségét r ö g z í t i . ' S t í lus t akar ez a művészet mindenáron, de ami-hez e l é r k e z i k , az mindig csak s t i l i z á c i ó . S t í l u s t akar, ujabb egységes formanyelvet, á l ta lános érvényű ki fejezésmódot, s e -közben, ané lkü l , hogy maga tudatára ébredne, végrehajt egy en-n é l j ó v a l nagyobb horderejű tör téne lmi t e t t e t : a minden f a j t a kötelező érvényű formakánontól való e lkü lönü lés t , a s t í lusok köréből való merész k ivonu lás t . Ennek a kompromisszumokat nem ismerő, minden k i taposot t utat vakmerően e l u t a s í t ó szakadásnak és kivonulásnak - más szóval: "secessio"-nak - v o l t sajátos k i -fejeződése a századforduló egész művészetének j e l l e g é t megha-tározó s t i l i z á l á s .

A Levél a k í s é r l e t r ő l cimü esszében, amelynek gondolatmene-t é t vázlatosan rekonstruál tuk, Lukács ideologikus formában / f i -l o z ó f i a i l a g / v e z e t i l e , miért k e l l önál ló művészi formának t e -k i n t e n i az esszét, s igy - ebből következően - miért k e l l az i l y . módon k ö r ü l h a t á r o l t , sajátos művészeten b e l ü l i szerepkör-r e l / a "p latonista" k ö l t é s z e t e / fö l ruházot t esszé-formának egy-séges s t i l i z á c i ó s e lvbő l k inőnie . Más szóval, az esszéistának ebben az ars poeticájában teoret ikusan, fogalmi lag h í v t a f ö l r á a f igye lmet , hogy A lé lek és a formák í rása iban a f i l o z ó f i a i kifejezésmód mel le t t lényegi je lentéseket hordoz a megformálás módja - következésképp a nye lv i anyag megszervezésében érvénye-sülő s t i l i z á c i ó s elv i s . Mint Lukács Popper Leóval f o l y t a t o t t levelezéséből egyértelműen k i d e r ü l , a Levél a " k í s é r l e t r ő l " , bár a kötet élén á l l , csupán utólagos rögzí tése és t u d a t o s í t á -sa azoknak az élményeknek és i r ó i tapasztalatoknak, amelyeket Lukács korábban, a k ö t e t esszéinek i rása során s z e r z e t t . Ez pedig azt l á t s z i k b i zony í tan i , hogy maga a s t i l u s , a k i f e j e z é s -

210

mód már készen á l l t , amikor a szerző elvvé emelte tehát az utóbbi nem magyarázza / é s a legkevésbé sem megokolja/ , hanem csak egy lehetséges értelmezéssel l á t j a e l az e l ő b b i t . Lukács a Levél a " k i s é r l e t r ő l " - b e n mintegy önmagán próbá l ja k i act a formaértelmezési módszert, amit könyve többi Írásában Storm, Kassner, Kierkegaard stb. müveire és gesztusaira alkalmaz. S éppen ezért nem konvencionális bevezető, a többi i r á s t megér-t e t ő előszó ez, hanem éppúgy egy vá lasztható é l e t ú t , egy sors-lehetőség példázata , mint a többiek .

Lukács esszé i ró i önarcképe tehát nem magyarázza, hanem csak mint egy lehetséges vá lasztható magatartást és látásmódot i n t e r -p r e t á l j a A lé lek és a formákban egybegyűjtött irások f o r m á j á t . A magatartás, a látásmód, az é la térzés é r d e k l i , amelyek az esszében - és csak az esszében - nyerhet ik e l adekvát művészi a l a k j u k a t , ezér t konkrét n y e l v i , s t i l á r i s kérdéseket mégcsak nem i s é r i n t . Annak e l lenére nem, hogy A l é l ek és a formák egyik legszembeszökőbb je l legzetessége , mint e r r ő l már s z ó l -tunk, épp a nye lv : az erre másutt különösebb súlyt nem fek te tő Lukács i t t mindvégig szinte b i rkóz ik a s t í l u s s a l .

Ugorjunk vissza ismét az esszé-forma műfaj i k ö r ü l h a t á r o l á -sáról szóló o k f e j t é s r e . Az esszé annak az embernek a k ö l t é s z e -t e , ak i csak "a fogalmakat é l i át közvet len elevenséggel", szá-mára ez "az egyet len i g a z i é l e t " és "minden más csak példázata . . . ennek az egyetlen i g a z i é le tnek , csak arra v a l ó , hogy é l -ményei könnyebben közölhetők legyenek. A "p la ton is ta" ő, ne-k i egyedül a je lentések v i l á g a , az egyértelmű s végleges gesz-tusokká még nem s z i l á r d u l t , formák e l ő t t i v i l á g a valósága. S éppen ezért élményét egyetlen megszokott művészeti műfajban nem f e j e z h e t i k i - h isz őneki , lévén csak az a lakra váró , de alakot még nem nyert lehetőségek és je lentések körében o t t h o -nos, minden kép, minden dolog, minden é le tú t pusztán a j e l e n -tésekrő l szóló példázat l ehe t , de nem közvet lenü l á t é l t é l -ményeinek adekvát formája .

De vajon valóban csak a "p la ton is ta" élményéről van i t t szó, mint ahogy az esszé sugal l ja? Ha f e l t é t e l e s e n záróje lbe t e s z -szűk a "p la ton is ta" és a "költő" i t t használt fogalmait és

211

csupán a neki t u l a j d o n í t o t t élmények ta r ta lmára , ezek merev szembeáll í tására f igye lünk , nem i d ő t l e n érvényű és e l l e n t é t e s psz ich ika i habi tusokat , handii különböző tör téne lmi korszakok-r a je l lemző, de i t t egyetlen idősikra csúsztatot t müvésztipu-sokat. lá tunk, Á "képek", dolgok, gesztusok - tehát a való é le t formái - között otthonos és belőlük bátran merítő, i l l e t v e ön-magát á l t a l u k magabiztosan szimbolizáló "költő" alakjában nem nehéz fö l i smern i azoknak a koroknak a művészét, melyekben a forma, a s t i l u s még nem kérdés, hanem ingyen kapott adottság, természetes anyanyelv l e h e t e t t ; és a "platonistában", aki "egyszer már é l t valamikor" , s most e hajdanvolt otthonos é -l e t emlékké párolódott je lentéseihez tud csak bensőségesen kö-tődni , hozzájuk ke res i - s mindhiába - a rég i módra természe-tes érzéklete^. formákat, éppúgy nem nehéz fölismernünk a s t í -lust akaró, de mindig csak a s t i l i z á c i ó h o z elérkező művész é l -ményét, Egyszóval, amit Lukács a "p la ton is ta" - az esszéista -specif ikus megkülönböztető alapélményeként / é s önál ló műfajt konst i tuá ló formaproblémaként/ mutat be, az valójában a vele egykorú művészet á l ta lános é le térzését és formaproblémáját mo-d e l l á l j a . Hogyan lehet az esszé-formát a t r a d i c i o n á l i s műfajok egyikeként indokolni? - t e s z i f ö l Lukács a kérdést . Amit azon-ban válaszként megfogalmaz, az egy ennél j ó v a l általánosabb kérdésre^ ad f e l e l e t e t : hogyan igazolható az ő posztulátumainak t a l a j á r ó l - vagyis a "kép" és a " j e l e n t é s " , a gesztus és a sors, az egyetlen é le tú t valósága és az egyenérvényüen v á l a s z t -ható é letek lehetősége, a s t i l u s és a s t i l i z á c i ó különválása, sőt szembekerülése után - á l t a lában a művészi forma létezése a világban?

Lukács tehát az esszéíró különleges problémájaként tudato-s í t j a a z t , ami kora művészetének á l ta lános e l v i és gyakor la t i kérdése v o l t , A fogalmi tudatos í tás egyéb lehetséges - f i l o z ó -f i a i , v a l l á s i , p o l i t i k a i - módozatai a mi szempontunkból kö-zömbösek: ezek csupán azonos alapszerkezetü művészi-formai konzekvenciák különböző v i l á g n é z e t i rendszerekbe való b e i l -leszthetőségéről tudósítanak, nem magukról a konzekvenciákról, A lé lek és a formák s t i l i z á c i ó s elvének ideologikus " levezeté -

212

t ése" , a hozzá elvezető ut t i s z t á n f i l o z ó f i a i gondolatmenet-ként va ló ábrázolása kétségk ívü l Lukács e r e d e t i t e t t e - azon-ban maga a konkrét s t i l u s csupán az egyik lehetséges vá lasz a r -r a az élménykörre, melyre - tudva vagy öntudat lanul - a kor minden je lentős művészének megvolt a maga vi lágosan megkülön-böztethető művészi / t e h á t formai, s t i l á r i s / r e a k c i ó j a .

A l é lek és a formák olyan időszakban Í r ó d o t t , amikor "már f o r r t minden, de még nem f o r r t k i semmi"; a "minden ér ték á t -ér tékelése" n ie t zsche i programjának első f e l e , az e l u t a s i t á 3 , a megtagadás már l e l k i valósággá v á l t de ami a helyére k e -r ü l t , az csupán valami meghatározatlan Más elvont akarása v o l t . A nép és a nemzet, melyek a XIX. század folyamán nálunk a kö-zösségi eszmény legfőbb k o n k r e t i z á c i ó i voltak,, egyre szétfor-lyóbb és tarta lmat lanabb szólamokká h u l l o t t a k szét , és ezze l párhuzamosan mind lehetet lenebbé v á l t a bennük gyökerező esz -mények á l ta lános érvényű értékmérőként, gondolkodási, e r k ö l c s i , művészi normaként va ló bemutatása i s . Éppen azoknál, akik ezt a sz i tuác ió t a legmélyebben é l ték á t , v i r t u á l i s s á v á l t minden olyan közösség, ahol a vágyak és az é l e t lehetőségei , a j e l e n -tések és az őket k i f e j e z ő gesztusok, a legbensőségesebb élmé-nyek és az őket pontosan s közérthetően közlő formák ismét h a r -monikus egységben működhetnének. Ebben a korábbi v i l á g t ó l és annak eszményeitől már e lszakadt , v iszont még e l sehová sem érkezet t helyzetben a művésznek olyan nyelven k e l l e t t beszé l -n i e , amely még nem nyelve senkinek; olyan formákat k e l l e t t t e -remtenie, amelyek még nem formái semminek - csak az egységes nyelv és az egységes formák akarását f e j e z i k k i . Ha másképp nem, hát az egykor otthonos egység emlékének noszta lg ikus , s ezze l a be lő le való végérvényes kiszakadtságot i s é rzéke l te tő idézgetésével : olyan képekkel, amelyek láthatóvá csak a honvá-gyat t e s z i k , de amit a végérvényesen múltba veszet t hazából a jövőbe v e t í t e n e k , az a vágyak irányának pusztán szimbolikus j e l z é s e , h ipote t ikus lehetőségi

Holt nyelvek még megmaradt törmelékeiből próbál ja tehát e korszak művészete ö s s z e á l l í t a n i grammatikájuk eleven tendsze-r é t . De t u l sok már a mindörökre e lvesze t t r é s z l e t : a rekonst -

213

rukciók többet mondanak e l azokról , akik k i e g é s z í t e t t é k és ösz-^ z e á l l i t o t t á k őket, mint a megálmodott e r e d e t i r ő l . Gulácsy r e -neszánsz vagy rokokó v i z i ó i - csak egy sehol sem létező o t tho -nosság vágyképei. És lehet-e jobban, fájóbban megjelení teni az összes szerves forma e v i l á g i otthontalanságát , mint ahogy Babits minden formában v i r tuóz otthonossága tesz i? Van-e sú-lyosabb szimbóluma valamennyi közösség múltba merülésének, mint a t e l j e s társtalanságot i s csak ezrekhez szóló fenséggel e l h a r -sogni tudó Füst M i l á n - i l i r a ? Bartók s p i r i t u a l i z á l t n é p d a l f e l -dolgozásai , a Sárarany vagy Az elsodort f a l u b r u t á l i s " b i o l o -gizmusa" és nagyon is "en te l l ek tüe l " észjárás szer int e lszaba-d í t o t t a n t i i n t e l l e k t u a l i z m u s a , j ó l l e h e t ugyanannak a "termé-szetes" világrendnek és formáinak a mai lehetőségeit k e r e s i k , r ó l a semmit nem mondanak: érvényességük egyedül a t t ó l függ, hogy mennyire tudják zárt formába, immanensen eleven egységbe f o g l a l n i azt az é l e t é r z é s t , amely i t t , az adott esetekben v é -l e t l e n ü l konkrét közösségek és tör téne lmi leg már l é t e z e t t f o r -mák emlékképeinek s t i l i z á l t fö l idézése in ke resz tü l f e j l ő d ö t t k i . Holt nyelvek még megmaradt töredékei ; de ú j ra csak akkor elevenedhetnek meg, ha e l l e n á l l á s n é l k ü l , hajlékonyan idomul-nak az uj élménykör gyökeresen különböző k i f e j e z é s i szükségle-t e i h e z . És ha föltámasztásuk s i k e r ü l t , már semmi közük e r e d e t i je lentése ikhez: értelmüket k i z á r ó l a g ez az uj kontextus h a t á -rozza meg.

A lé lek és a formák n y e l v i s t i l u s a azonban nem tar ta lmazha-t o t t u ta lást semmiféle bárhol is beszélt nyelvre . S t i l i z á l t nyelvnek k e l l e t t lennie , sőt , hogy a szubjektum állandó és i n -tenzív j e l e n l é t é t szuggesztivan érzékeltesse - mert hisz éppen ez a funkciója erősen s t i l i z á l t nyelvnek, de ugyanakkor t á -v o l ke l l e t l j lennie az összes bármihez is köthető magyar s t í -l u s t ó l . És ez a követelmény az esszék immanens e l ő f e l t é t e l e i -bő l következet t . A közvet len, érzékletes élményt minden termé-szetes nyelv dolgokon, tárgyakon, gesztusokon stb. k e r e s z t ü l , azaz képi leg próbál ja megje lení teni , ügy tehá t , hogy még a legelmosódóbb, legtárgytalanabb hangulatot és érzést i s körbe-járható testként mutatja be. A " k í s é r l e t " formája azonban,

214

mondja Lukács, ezt már eleve k i z á r j a : benne ugyanis éppen an-nak az in tenz iv közvet len élménynek k e l l alakot kapnia , amely kizárólagosan a forma n é l k ü l i je lentésekhez, a t e s t e t l e n absz t -rakt fogalmakhoz kötődik - ezért a k i f e j e z é s legkisebb é r z é k l e -tessége éppen azt semmisitené meg és tenné l á t h a t a t l a n n á , amit k i akar fejezni ." Az élményt, melynek tárgya a tes te t l enség l e h e t e t l e n testekben ábrázo ln i . Az i l y e n élmény csak végte lenü l e lvont , t u l f e s z i t e t t fogalmi nyelven fe jezhe tő k i , amely lehe-t ő l e g mel lőz i még a könnyebb megértést e lőseg í tő empirikus p é l -dákat és érzék le tes i l l u s z t r á c i ó k a t is - bár ezeket az olyan h i rhedet ten spekulat iv f i lozófusok is fenntar tás n é l k ü l veszik igénybe, mint Kant vagy Hegel. - Hiszen a "p la ton is ta" legköz-vetlenebb valósága a t i s z t a fogalmiság, igy az ő élményének adekvát művészi formát b i z t o s i t ó esszében éppúgy idegen elem volna az e f f é l e i l l u s z t r á c i ó , mint versben az absztrakt eszme-f u t t a t á s o k . Egyrészt tehát az esszé-forma a legte l jesebb abszt -raktság s t i l á r i s követelményének van a láve tve . D e másfelől a s t i lusnak , mint mondottuk, be k e l l t ö l t e n i e egy másik, nem k e -vésbé fontos f u n k c i ó t : az élmény egész személyiséget magával sodró erejének, a fogalmakhoz és jelentésekhez való hozzáál lás szenvedélyességének, érzelmi t e l i t e t t s é g é n e k érzéke l te tésé t i s .

E ke t tős követelmény feszül tségterében csak olyan nyelven és st i lusban Í ródhat tak A lé lek és a formák esszé i , amelyet hangsúlyozott szub jek t i v i t ása élesen megkülönböztet mindennemű "objekt iv" f i l o z ó f i a i k i fe jezésmódtó l , t u l f e s z i t e t t a b s z t r a k t -sága viszont az összes t r a d i c i o n á l i s i rodalmi s t i l u s t ó l J A probléma megoldásában Lukácsnak paradox módon kezére j á t s z o t t a magyar f i l o z ó f i a i nyelv sokszor ká rhoz ta to t t f e j l e t l e n s é g e : minden t i s z t á n fogalmi k i f e j t é s n e k külön s t i l u s é r t é k e van o t t , ahol az elvont gondolkodás és ennek n y e l v i k i f e j e z é s e á l ta Iában id egen. I l y e n közegben még az "ob jekt iv" f i l o z ó f i a i s t i l u s is különc szubjekt iv s t i lusvá lasztásként tud h a t n i - j ó l l e h e t eset leg nem több a f i l o z ó f i a i k u l t u r a természetes "köznyelvé-n é l " . /Érdekes volna megvizsgálni, vajon A lé lek és a formák meg tudta-e ő r i z n i a német fordi tásban is absztrakt nyelvének azt az - alighanem Lukács reményeit i s fölülmúló - s t i l á r i s

215

h e l y z e t i e n e r g i á j á t , amivel magyarul r e n d e l k e z e t t . / A minden empirikus és mate r i á l i s vonatkozástól m e g t i s z t i t o t t fogalmi -ság élményszerűen szubjekt iv kifejezésmóddá való áthangszere-lése ennél j ó v a l súlyosabb nehézséget j e l e n t e t t . Szinte uj nyelvet k e l l e t t hozzá teremteni , amely egész anyagával, szer -keze téve l , in tonác ió jáva l a mögötte á l l ó élmény k i v é t e l e s s é -gét és sőha nem v o l t j e l l e g é t szuggerálja." E nyelvnek semmifé-le fö lk iná lkozó - akár i roda lmi , akár nem i rodalmi - normához nem szabad t a r t a n i a magát, egyet len adott st i lushoz sem sza-bad h a s o n l í t a n i a , viszont mégis csak annyira távolodhat tőlük e l , hogy e l v i l e g mindegyik f e l ő l ér thető legyen / n y e l v i é r t e -lemben/mondatainak j e l en tése , és érzékelhető a velük szemben t a r t o t t távolsága. Lukácsnak i t t - ujabb paradoxon - épp sok-szor f ö l r ó t t , magyartalan s t i l u s a j ö t t kapóra.' Hiszen e l v i l e g minden egyéni k i f e j e z é s i modor e l fogadott vagy akár eszményivé emelt s t í l u s s á vá lhat időve l , csak egyfa j ta nem: az , amelyik a magyartalan és a magyaros k i f e j e z é s i lehetőségek közül minden v á l a s z t á s i ponton tendenciózusan az e lőbbi t v á l a s z t j a , amelyik programszerű következetességgel' használ ja a legtöbb adott ese t -ben a magyartalan b i r tokos szerkezeteket , "egyenes adásban" vesz i á t a németes fordulatokat , s tb . A lé lek és formákat., ha nyelvét nem elvont magyarossági szempontok és r e t o r i k a i k r i -tériumok a lapján Í t é l j ü k meg, hanem a benne t e s t e t ö l t ö t t f o r -makoncepció k i i n d u l ó e l ő f e l t e v é s e i f e l ő l , bízvást t a r t h a t j u k k i v é t e l e s s t i l á r i s bravúrnak: e sz inte a groteszkségig idege-nesrft s t i l i z á l t , e l t ö k é l t e n kereset t és tudatosan a f f e k t á l ó nyelv; máig sem v e s z t e t t f r i s s természetel lenességéből és a Ba-b i t s á l t a l megbírá l t , más k r i t i k u s a á l t a l lepocskondiázott t e r -mékeny "homályosságából" semmit. Nem az a magyarázata tehát A lé lek és a formák st í lusának - mint N y i r i J . K r i s t ó f i r t a - , hogy Lukács l í r á j a német, pontosabban osztrák v o l t . Már csak azér t sem, mert e r r ő l az a l a p r ó l t e l j ességge l é r t h e t e t l e n v o l -na, miért i r t a egész életének legszubjekt ivabb, " l e g l i r a í b b " hangvételű Í r á s a i t magyarul.'

A magyar nyelv választásának mélyebb oka i t t , mint megkí-séreltem b i z o n y í t a n i , annak öntudatlan érzékelése v o l t , hogy

216

az az esszé-forma, mel lye l Lukács A l é lek ás a formákban k í s é r -l e t e z e t t , te l jesebb és hatásosabb formában va lós i tha tó meg egy vele szemben nagyobb e l l e n á l l á s t tanúsí tó n y e l v i közegben. Mig egy nagy hagyományokkal rendelkező f i l o z ó f i a i ku l tu ra o l a -jozottabban működő fogalmi nyelvén az elvont je lentések és absztrakt ideák szubjekt ív megelevenitése csak külsődleges s t i -l á r i s eszközökkel ha j tha tó végre - i t t az elvont gondolat sza-batos megfogalmazása már önmagában s t i l á r i s feszül tséget t e -remthet: a n y e l v i közeg "természetes ha j lamaiva l" való minden összeütközés, a k i f e j e z ő d n i akaró je lentések és a k i f e j e z é s eleme k ö z ö t t i minden kon f l i k tus sajátos funkcióra tesz s z e r t , á l landó e rő fesz í tés t és küzdelmet sugalló szubjekt iv pátoszt ad a szövegnek.

217

Bacsó Béla A FORMA UTÓPIÁJÁTÓL AZ UTÓPIA FORMÁJÁIG

/Lukács György f i a t a l k o r i m ű v é s z e t f i l o z ó f i á j á r ó l /

Az igazság i t t van a szemünk e l ő t t , de. már nem értünk be lő le semmit.

/ P a u l V a l é r y /

Valéry megirta az Ant i -Szókra tész t , Lukács pedig a l e g t i s z -tább értelemben megpróbálta k i f e j t e n i az egyedül érvényes uj szókra tész i - teore t ikus magatartást. Valéry Szókratésze ha lá la után döbben r á a r r a , hogy teore t ikus a lapá l l ása életében hamis v o l t , abban az értelemben, hogy dialógus formája - sajátos j e l -legében - monologikusan érvényesült , hogy egész k i s é r l e t e ar ra i r á n y u l t , hogy partnere személyében szóra b i r j a az i s t e n t , k i -ny i la tkoz tassa az egyedüli igazságot. A t e ó r i a e lpusz tu l , ha nem képes megujulni ér te lmezési formája, igy Valéry Szókratésze halálában is e l k e r ü l i a köznapi értelemben ve t t megsemmisülést, mert b e l á t j a , hogy a v i l á g u j magyarázatot k ö v e t e l . " A t t ó l f é -lek , nem v o l t célszerű pusztán a gondolatok láncolatán á t k e -resn i azt az Is tenséget , akinek fe lkuta tására szántam egész életem; az igaz és hamis oly ingatag és o ly nyomorult érzésé-t ő l várn i ő t , s ar ra kényszer i ten i , hogy for té lyos eszmefutta-tások kérésére adja meg magát. Az az I s t e n , ak i t igy lehet t a -l á l n i , csak szóból szü le te t t szó, amely a szoba v i s s z a h u l l . "

A lé t - idegen Logos, a m a g á t - á l l i t ó Logos az e lkü lönül t f o r -ma, mely követhetetlenségében a r i s z t o k r a t i k u s , s mert a k é t -ségbeesésből szü le t ik - Lukács esszéinek ez az a lapá l lása - , ezért a f f i r m a t i v . Magát tud ja egyedül igaznak. Joggal mondja S z i l a s i Vilmos a platonikus dialógust "egycentrumunak", mely "egy igazság genetikájaként"^ jön l é t r e , minden élet tény meg-

218

semmisitése á l t a l . Igy és csak e z á l t a l va lósu l meg ez az " i n -t e l l e k t u á l i s d i a l e k t i k a " ebben a t ragikus lehatárol tságban, mint a k i v i v o t t egység öna f f i rmác ió ja , mint egyedül igaz " t e -k i n t e t " . De nem tagadhat juk, hogy bizonyos helyzetekben nem v a -gyunk képesek a magyarázat ezen monizmusánál többet n y ú j t a n i , csak dogmatikusan á l l i t h a t n á n k , hogy minden t ö r t é n e t i h e l y z e t -re rendelkezünk az értelmezés többsikuságával í A l é t - idegen l o -gos, a magát-íe lmut at ó forma adott esetben egyet len lehetősé-günk emberségünk megőrzésére. Ant i -Szókratész csak a magát meg-u j i t ó elmélet esélye, hogy önkr i t ikusan b e v a l l j a : "Legmélyebb t e k i n t e t é t az ember az ürességnek szánja ."^ - és v a l l j a , hogy az igazságkereső t e k i n t e t p l u r á l i s , és a dia logikus igazságke-resés többcentrumu, a l á tás igy t i s z t u l , igy leszünk é l e t t é -nyeinknek i s magyarázói.

Lukács f i l o z ó f i a i fe j lődése szaki táspontokkal t e l i , de az egymást követő érte lmezési formák megőrzik az addig k i v i v o t t eredményeket, még akkor i s , ha sok esetben csak h a l l g a t ó l a g o -san. I t t most természetesen nincs helyünk, hogy már a dráma--könyv és A lé lek és a formák, i l l e t v e ez utóbbin b e l ü l megje-lenő e l t é r ő magyarázat lehetőségek sajátosságait vázo l juk . A főtendenciát lcivánjuk fe lmuta tn i és ez nem más - Lukács egész k o r a i t e ó r i á j á t tek intve / a Történelem és o s z t á l y t u d a t i g / - , mint a l é t - idegen Logos és az é le t egyidejű magyarázása, k i -sé r le t a r ra , hogy a formaszerü ér telemmegvalósulás ne szüntes-se meg az é letet . , i l l e t v e , hogy a t e ó r i a egységes magyaráza-t á u l szolgál jon az é le t és az é l e t tényeinek. ^gy fokozatos k ö z e l i t é s az a f f i r m a t i v Lógóstól a k r i t i k a i Logoshoz, f i l o z ó -f i a i l a g az é l e t f i l o z ó f i á t ó l , ^ a d u a l i s t a kantianizmuson át egy p r a x i s f i l o z ó f i á h o z .

Mig korábban Lukács teore t ikus felelőssége^ azt k ö v e t e l t e , hogy az élményben egyaránt meglevő "két l e l k i r e a l i t á s t " i l -le tően az é le t mel le t t szavazzon az é l e t t e l szemben, s ha k e l l töredékességében i s egyedül ezt t a r t s a et ikusnak, 1 9 1 2 - t ő l mindinkább egy te l jesebb számvetést, a rendszerszerű t e ó r i á t t e k i n t i helyesnek. A merev, a csoda egyszeriségével l é t re jövő formával szemben egy rendszerszerű tárgyelméletet dolgoz k i ,

219

mely a formakonstitucióban jut érvényre. Ez az igény mutatkozik •meg már a Di l they-nekrológban, mel lye l maga korábbi t e ó r i á j a / a z esszé/ f e l e t t i s Í t é l e t e t mond. "Egész é le tén keresz tü l a psz icho lóg ia i 'élmény'-fogalommal operált mint c e n t r á l i s foga-lommal - egy zavaros és minden teherb í ró és rend szerépi tő k é -pesség n é l k ü l i fogalommal. Igy l e t t a f i l o z ó f u s D i l t h e y b ő l esszé is ta .

Lukács ant i -szókratész módján megtagadja e forma szó-misz t i -k á j á t , az ö n á l l i t ó lélek'-mámorát, mert ez az igazság össztársa-dalmi lag bizonyos tör ténelmi szituációkban üres. A t e ó r i a rend-szerű fe lép í tése szakit a pszichologizmussal - és ebben legszo-rosabb kapcsolatban á l l a kor tá rs / H u s s e r l / fenomenológia t ö -rekvésével - és megkísérl i az értelemmegvalósulás r e l a t i v i z m u s -t ó l mentes, szélesebb érvényű igazságkr i tér iumai t k ido lgozn i ; Ez azért v á l t szükségessé, mert bár az i n d i v i d u á l i s igazság-té te lezés eredményhez vezethet , de az össztár sadalmilag létező igazságtalanság megszünteti a t e ó r i a h i t e l é t . A teóriának az össztársadalmilag megvalósuló igazság k r i t é r i u m a i t k e l l ke res -n i , ez á l l a forma a f f i r m a t i v l é t é v e l szembeál l í tot t k r i t i k a i formafelfogás mögött. Ez az esszékorszak lezárásának nagy ered-ménye. Ezért b í r á l j a most már Lukács Simmelt és nevezi impresz-sz ion isz t ikus gondolkodónak. "Az impresszionEtnus a nagy, s z i -lárd és örök formákat ugy é r z é k e l i és é r t é k e l i , hogy ezek erő-szakot tesznek az é le ten , ennek gazdagságán és sokrétűségén, p te l jességén és p o l i f ó n i á j á n ; . . " Igy k e r ü l szembe Simmellel és az é l e t f i l o z ó f i a i hagyománnyal, Laskot és a megúj í tott k a n t i a -nizmust, az érvényességf i lozóf iá t vá lasz tva , " . . . a z uj f i l o z ó -f i a / t i . érvényességf i lozóf ia - B. B . / számára lé t és érvényes-ség között k v a l i t a t í v és f e l o l d h a t a t l a n a különbség, ennélfog-va rad iká l i san szak í tan ia k e l l mindenfajta metodológiai moniz-mussal."^ Vagyis a k a n t i hagyomány értelmében a szférák p l u -r a l i t á s a a c é l , ezze l f e l ú j í t j a a kopernikuszi fo rdu la tbó l kö -vetkező k r i t i k a i a l a p á l l á s t , igy á l l í t v a e lő az érvényesség-szférán b e l í i l i koherens létmagyarázatot. Az érvényességszféra egynemű közegében l é t r e j ö n a t i s z t a tárgyiasság, mely norma-t í v , érvényes karakterét e l v e s z t i , ha l é t t é v á l t o z i k . Lét és

220

érvényesség abszolút dualizmusa je l lemző lask t e ó r i a formájára, mely minden megvalósulásában valamire-érvényességként t é t e l e -ződik, a funkc ionál is anyagot egynemüsitése á l t a l t i s z t a t á r g y -gyá f o r m á l j a . 1 0

lukács A he ide lberg i esztét ikában f e n n t a r t j a az é le t és é r -vényesség dualizmusát, csak most már k í s é r l e t e t tesz ar ra i s , hogy a l é t t é v á l t érvényesség élményvalóságban való továbbélé-sét , i l l e t v e az érvényességi szférák és az élményvalóság k ö z t i esetleges közve t i tő mezőt megfogalmazza. Lukács tehát az érvé-nyességf i lozóf ia á l t a l az élményvalóság kaotikusságában meg-maradó elméletek f ö l é akar k e r ü l n i , legyőzni ezek r e l a t i v i z m u -sát és a koherens tárgyelmélet á l t a l megőrizni e t e ó r i a h i t e -l é t . Lukács á tvesz i a forma va lamire -érvényes s /H inge l ten / k a -r a k t e r é t , másrészt Laskban ünnepli a t i s z t a kantianizmus f i l o -zófusát , ak i az ősjelenségek f e l é való fordulásban "a legneme-' sebb k a n t i örökséget" é l e s z t i f e l . I l y e n ősjelenséggé v á l i k a lukácsi művészetelméletben - az 1912-18- ig t a r t ó he ide lberg i korszakban - a mü, és központi szerepét megőrzi Lukács egész későbbi munkássága során. Az érvényességf i lozóf ia tehát r e l a -t i v i zm ustó l mentes ob jek t ivác ióe lméle te t hoz l é t r e , igy az e -gyes szférák á t h a t á s t ó l mentes lezár tságával a megismerés k r i -t i k a i j e l l e g é t e r ő s i t i , s e g y f e l ő l a tárgy t i3ztasága } másfelől a szubjektum normativvá emelése a c é l .

Most már döntő kérdéssé az v á l i k , hogy egy i l y e n érvényes-s é g f i l o z ó f i a i a l a p á l l á s , milyen viszonyban van a művészetelmé-l e t t e l . Vagyis miképpen képzelhető e l a művészet tárgyelmélete? "A művészet tár gyeimé l e t ének tehát az a f e l a d a t a , hogy megmond-j a , hogy miképpen születhetnek tárgyak valamely művészetben a s t i l i z á l á s r é v é n . " 1 1 E s t i l i z á c i ó milyen f e l t é t e l e k mel le t t hozza l é t r e a mü autonóm f e n n á l l á s á t , ezt a mü f e l é fordulást

12 t a r t j a Max Weber fontosnak, az esz té t ika t i s z t a megalapozása igy érhető el,' "Az i t t képv ise l t nézetek a műből indulnak k i , s az alkotó és a müélvező csak annyiban jönnek számításba, a -mennyiben a művel l e n n i - k e l l ő / s e i n s o l l e n d e / vonatkozásban á l l -nak;"1^ A mü lé te utópikus j e l l e g ű , melyben szubjektum és ob-jektum távolsága minimumra csökken és örök például szo lgá l az

221

emberiségnek, " . . . a művészet problémája már első teore t ikus . tárgyalásánál a humanitás problémájával kapcsolódik össze ." 1 4

1.

" . . . a z a nehéz müvelet, hogy miképp vezessük v issza a tapasz-t a l a t i formákat e s z t é t i k a i fo rmákra . . . " - i r j a Sch i l l e r egyik levelében Goethének. Ezzel az ú j k o r i e s z t é t i k a i gondolkodás legfőbb problémáját é r i n t i , vagyis a z t , hogy a közösségnélkül i -ség társadalmi v i lágában, hogyan képzelhető e l az esz té t i ka au-tonóm megalapozása és ezen b e l ü l mi a viszonya az érzék i v i l á g tárgyiságformáinak a mii-formákhoz. Mely esetben válhat érvényes értelemképződménnyé a mü és ennek vonatkozásában az ember f e l -adni kényszerül-e é r z é k i lény v o l t á t , i l l e t v e milyen fe ladat e l ő t t á l l az ember a művel való viszonyában? A sensus pr ivatus t ö r t é n e t i - a n t r o p o l ó g i a i s z i t u á c i ó j á b ó l k e l l megalapozni a mo-dern kor művészetelméletét. E sz i tuáció döntő f i l o z ó f i a i - a n t -ropo lóg ia i vonatkozása, hogy "Egyáltalán nincs ideánk semmi-f é l e s z u b s z t a n c i á r ó l , a z ész minden objekt iv á l ta lánosérvé-nyüséggel megalkotott Í t é l e t e i l l ú z i ó , ennyiben a d ia lek t i kus ész minden rendszerszerű, a v i l á g egészét magyarázó elmélete hamis. -°öntő lehetősége marad azonban a f i l o z ó f i á n a k , hogy k i -dolgozza az "azonos személyiség"1^ /Hume/ koncepcióját , mely az ember vi lágban b e t ö l t ö t t h e l y é r ő l k iván ér tekezn i . Ezze l összefüggésben pedig a sensus pr iva tus , elnyomorított v i lágban-- l é tének össztársadalmi k r i t i k á j á t k e l l , hogy nyúj tsa , keresve autochtóniájának lehetőségei t . A hume-i szkepszissel egybehang-zóan egyetlen lehetőségünk marad, hogy a sensus pr ivatus a lap -j a i r ó l egy közmegegyezésre i rányuló e lméle te t tartsunk szem e l ő t t . Mindezeknek a váz la tszerű tényeknek a leszögezése után a művészetelmélet szempontjából egy válaszút á l l e lő t tünk , " . . . a művészet f e l a d a t á r ó l szóló nézeteink gyökeres megválto-zása, mely többé nem az érzéki v i l á g viaszatükrözését l á t j a szükségképpen a műalkotásban, hanem akármely más vi lágkép k i -f e j e z é s é t . . . R ieg l bevezet i a művészi akarás fogalmát az ed-— ^ dig csak a művészi tudás fogalmával operáló műtörténetbe." A művészi tudás minden elmélete n a t u r a l i s z t i k u s koncepció,

222

mely a tudás és tudhatóság evidenciá ján nyugszik - végül i s ez á l l a vulgármarxizmus e s z t é t i k á j á r a i s - , másfelől despot i -t i kus nyugalommal á l l i t j a a v i l á g értelmezésének monizmusát, mint megkövetelt eszményt. Ennek a világképében a t a p a s z t a l a t i formák és a mü formái között nincs r a d i k á l i s e lvárás . A v i s s z a -tükröződés koncepciójának v i l á g - e v i d e n c i á j a je lenségsz in t re e -meli a lényeget és ezze l a lényegszemléletek a l t e r n a t i v j e l l e -gét e l k o r c s o s i t j a egy ideologikus " lényeg"-szemlé le t té , és e z -z e l természetesen az autonóm müvet nemlétezővé tesz i . ' A müvé-

• 18 szetakarás t e ó r i á j a ezze l szemben a lényegszemléletek p l u r a -lizmusán nyugszik, vagyis a művészet i l y e n autonóm l é t é t á l l i -t ó elmélet a t a p a s z t a l a t i és e s z t é t i k a i formák viszonyában a hangsúlyt nem a d e i k t i k u s , hanem a k o n s t i t u t i v t é t e l e z é s r e he-l y e z i . Éppen ez a nem n a t u r a l i s z t i k u s elmélet ő r i z h e t i meg a mü és művészet társadalmi r e l e v a n c i á j á t , a z á l t a l t e h á t , hogy a mű-ben az értelmezés v a r i a b i l i t á s á t f e n n t a r t j a , " . . . a művész kü -lönbsége a többi emberhez, l é n y e g é b e n nem egy különös ' e s z t é -t i ka i ' t evékenység te rü le t vagy egy különös, ' e s z t é t i k a i ' ember-t ípus sajátosságán nyugszik, hanem csak a k i t ü n t e t e t t módban, mel lye l a művész éppen minden ember közösségi l é t a l a p j á r a vonat -k o z i k . . . A művészet autonómiája éppen társadalmi r e l e v a n c i á j á -nak a l a p j a . A deikt ikusan t é t e l e z ő müfelfogás éppen e közös-ségi lé ta lapot egynemüsiti, mindenki számára d ik ta tór ikusán azonosként t é te lezve ezt az a lapot , mig ezze l szemben, v a l ó j á -ban e közösségi léta lapok heterogén megvalósulásokként - egy életforma vonatkozásában - és d ia logikus je lentésér te lmezés-ként működnek ténylegesen közösségi l é ta lapként . I t t értünk e l Lukács A he ide lberg i művészet f i lozóf iá jának központi prob-lémájához, éppen e közösségi léta laphoz!

A művészi tudás t e ó r i á j a nem számol azza l , amit Lukács pon-tosan ismert f e l - Georgéről i r t esszéjében /A lé lek és a f o r -mák kötetben/ - , hogy a " rac ioná l i s formaérzék" mint adottság e l tűnt - éppen ez t e s z i szükségessé az e s z t é t i k á t - és az uj szituációban a formát mint fe ladot tságot elemzi az esz té ta . De Lukácsot nem e l é g i t i k i a forma teore t ikus r a c i o n a l i z á c i ó -j a sem, mely a művészetet mintegy feleslegességre i t é l i . "A

223

r a t i o n a l i s t a f i l o z ó f i á b a n , ka következetesen végiggondoljuk, feleslegea: a művészet. Mert az a Lé t , amit ő megcsinál, ami szer inte az i g a z i Lé t , már művészet. A művészet igy egy ostoba t a u t o l ó g i a , egy gyenge mása a valóságban létezőnek. / M e l l e s l e g

20 ez van a r e g i 'Nachahmungsteorie'-k m ö g ö t t , . . . " v Az ut amit j á r n i k iván, tehát nem a mindent egységesitő racional izmus, ha-nem választ keres e g y f e l ő l a Lét i g a z i érte lmére, másfelől a mű vi lágában b e t ö l t ö t t státuszára. Igy v á l i k a forma t ö r t é n e t i -- s z o c i o l ó g i a i értelmezése - melyet a dráma-könyvtől egészen a Megjegyzések az irodalomtörténet elméletéhezig megtart - oly fontossá, i t t a "tudat h i s t ó r i a i s t ruk turá ja" é3 a műforma szociologikus i n t e r p r e t á c i ó j a / s t i l u s , hatás, k ö z l é s . . . / együtt megfér. A forma mögött már a dráma-könyvben is a v i lágnézet á l l . Lukács a "végig-elmenés" teore t ikusa , azonban nem á l l meg i t t , éppen a maga á l t a l megjósolt u ta t j á r j a be. " . . . a fo ly ton vá l tozó formafogalom nem z á r j a k i az esz té t iká t , csak helyenként - konkrét esetekben - k o r r i g á l j a a lka lmazásai t , ar ra kénysze-r i t v é n e z á l t a l , hogy még mélyebbről fogalmazza meg ál landó f o -ga lma i t , oly mélyről , hogy azok / a z ő nézőpontjából / minden v á l -

/ 21 t o z t a t a s t magukba fogadhassanak." A művészet f i lozóf ia első fe jeze te a Hegjegyzésekben vázol t

lehetőséget, t i . a közlés szoc iá l isan végbemenő aktusát , mint élmények közlését t e s z i kérdésessé. A már o t t i s elemzett i n -adekvációt / f é l r e é r t é s t / - mely a forma sajátossága - t e s z i elemzés tárgyává. A " rac ioná l is formaérzék" megszűnte egy me-rőben u j he lyze té t hozza l é t r e az emberi kommunikációnak, a je lentések és élmények kommünikálhatóságának. Lukács a n a l i z i -se a r ra i r á n y u l , hogy e t ö r t é n e t i sz i tuác ió t l e i r j a és a mü-vészetmegvalósulásokat ebben a t ragikus kommunikációképteiéft-ségoen e lhe lyezze .

Ennek az első fe jezetnek a fő problémáját ugy fogalmazhaty-juk meg, hogy a kommunikációképtelenség, mint össztársadalmi á l lapot e lkorcsositó hatással van a művészetre, i l l e t v e az u j é r in tkezés i formák között k e l l e lhe lyezn i az uj e s z t é t i k a i t e ó r i á t . A műalkotás, mint a közlés vehikuluma pont az élkor -csosodást f e j e z i k i . Ez az e lmélet , mely a t ö r t é n e t i á l lapot

224

emberidegenségét é szrevesz i , a művészetben azt az eszközt l á t -ja - és i t t a hangsúly a mü i l y e n f e l f o g á s é n van - , melyben az élményvalóság tragikusan magára hagyott ind iv idua l i tá sa a má-sik emberhez fordul , és a tő le jövő szó / j e l e n t é s / adekvát k i -f e j e z é s é t f e l l e l i , " . . . a v i l á g amely körülvesz bennünket, meg-szabadul gyakran nyomasztó kuszaságától és kinzó némaságától, egyszerűvé, v i l ágos sá , közlékennyé és magától értetődővé v á l i k . Az emberek nagy köz lés igénye , mely csupán közösség és egység utáni még melyebb vágyuk tompitott formája, 'itt az é letben ma-radandó b e t e l j e s ü l é s t és é l e t i g e n l ő igazo lás t t a l á l . A m i i t t be te l j e sed ik az nem más, mint a mü formáitól e l idegenül t önkényes j e l entésadás , amely csak ugy nyerheti e l az "adekvát" köz lés jutalmát, hogy nem létezővé t e s z i a müvet. Ami azonban l é t r e j ö t t , az egy nem mellőzhető tény az autonóm művészet ko-ra óta - melyben a befogadás mint formakonstituáló tényező me-rül f e l - , mivel az adekvát megértés nem á l t a l á n o s , hanem i n -d i v i d u á l i s lehetőség , a müvészet-"megsemmisités" i lyen e s h e t ő -sége f e n n á l l . Lukács esztét ikájának - a modern kor a n a l í z i s é t i l l e t ő e n - ez j e l e n t ő s megf igyelése . "A közlésben jut k i f e j e -zéshez, hogy a lény nem tud önmaga lenni , ha a másik nem tud önmaga l enni . Az ember csak akkor lehet te Íj e s , ha az, ak ive l

O A együtt van, t e l j e s . . . "

Az inautentikus köz lés az élményvalóságban, a mindennapi létben magányosságra i t é l t ember egyet len közlésformája. A szórakozott /Benjamin/ és forma-megsemmisitést e lkövető recep-c ió csak az ember v i lágban- létének e s z t é t i k a i k i f e j e z ő d é s e . Az igy deformált művészet az ér té s i l l ú z i ó j á v a l s z o l g á l az ember-nek, s a köztük levő űrt l á t s z ó l a g b e t ö l t i . Az önmagává-válni--nem-tudó ember adja Lukács emberkoncepcióját; az az ember, mely az élményvalóságot "természetes állapotának" é r z i . A nagy probléma az, hogy ". . .nem művész, emberek mély művészet irán-t i s z ü k s é g l e t é b e n , . . . " ^ és ebből k e l l lé trehozni a művészet autonóm t e ó r i á j á t . Ez a szükséglet arra irányul, hogy a mű-vészetben az "egész ember" egy t e l j e s v i lágot keres , de ez csak a z á l t a l jut érvényre, csak az á l t a l autentikus a recepció , ha az "egész ember" a mü formái á l t a l autentikus maga-merértést

225

hajt végre. A szükséglet mögött rad iká l i s ö n b e t e l j e s i t é s i vágy á l l , ind iv iduá l i s életforma v á l a s z t á s . Ezért oly fontos Lukács k r i t i k á j a az olyan nézetrő l : ". . .amely az egyes minőségi é l -ményszubjektumokban ugyanazt a minőségi, tehát végső soron é l -ményszerű és á té lhető szubsztanciát l á t j a , s azt t e k i n t i az adekvát közölhetőség magyarázatának, metafizikát f e l t é t e -

26 l e z . . . " A tapasz ta la t i és e s z t é t i k a i formákat deiktiliusan t é t e l e z ő művészetelmélet éppen ezt a követe lő egységes szub-sztanciát gondolja e l a mü magyarázatául, ezze l szükségszerű-en megsemmisítve a forma f e l é forduló befogadó autonómiáját és autentikusságát, mivel minden szükséglet számára f e l t é t e l e z i a c é l t , melyet csak e l k e l l érnie. A szükségletek i l yen e lkor -c sos i tá sáva l é l minden művészetelmélet, mely a müvet egyet len és adott értelem-megvalósulásként gondolja e l , megszüntetve ezze l a művészetben mindig meglevő immanens á l l a p o t k r i t i k á t , mint az ember önkr i t ikájá t . "A művészet mint »kifejezés» önma-gában önál ló t lan , transzcendálódó e s z t é t i k á t követe l , a f é l r e -_ _ _ _ _ _ értett , és mégis ható mü immanenset." '

A transzcendálódó e sz t é t ika szándéka az egységes szubsztan-c iáva l nem más mint, hogy az e s z t é t i k a i í t é l e t e t "objektíven" megalapozza és e z á l t a l e lkülöní tse mindenfajta szubjektív i z -

28 l é s i t é l e t t ő l . Holott a polgári f e j l ő d é s forradalmi újdonsága a művészetelmélet vonatkozásában éppen az, hogy követelően á l -l í t j a az ember e l é a szubjektív i z l é s i t é l e t e t , mint egyedül ér -vényes műre-irányulást. E müszemlélet autonóm ind iv idua l i tás t követe l és ezen belül a közösség aurat ikus- történet i eviden-c iá ja e lképze lhete t len . A műre irányuló t á v o l s á g f e l v é t e l - mely a benjamini aura-fogalom lényegét adja - mindig a befogadó l é -nyegszemléletének, mint a l é the lyzet ind iv iduá l i s ön t i s z tázá -sának eredménye. A közösség, mely ezen az uton e l ő á l l , pusztán a befogadó szubjektumok r a d i k á l i s szükséglet-közössége, mely nem adottság, hanem fe ladot t ság - posztulat iv karakterű - igy a szubjektív aurat izálás a végső igazság. "Az átadás l ehe tősé -ge tehát csak valamely egészen elvont nembeli közösségre u t a l -h a t , . . . d e nem tud a szubjektumok között a t i s z t a élményvaló-pq ságon be lü l semmi valódi közösséget fe lmutatni ." /Lukács

226

kése i eszté t iká jának nembeliség koncepciója t i inik i t t f e l , de Összevetésükre i t t nem v á l l a l k o z u n k . /

A í J l r e é r t é s t Lukács a Müvészet f i lozóf iában a közlés össz-társadalmi je l lemzőjévé t ranszponál ja , ennyiben esszéinek eg-z i s z t e n c i a l i s z t i k u s hagyományát f o l y t a t j a , A "félhomály anar-c h i á j á t " , az élményvalóságot igy j e l l e m z i : " . . . megszüntethe-

et len vágy a közlés után, á l ta lános h i t abban, hogy csakugyan azt közö l jük , i l l e t v e azt fogtuk f e l , amit k e l l e t t , o l y k o r - o l y -kor felderengő rémület , hogy a k i f e j e z é s egyet len eszköze sem megfelelő, és heves vágy, hogy az e z á l t a l ke letkező szakadékot á t h i d a l j u k - vagy e l fed jük ."" 1 0 Az inadekvát közlés t rag ikus é -l e t s z i t u á c i ó j a , minden ér téket és értelmet r e l a t i v i z á l , az ön-magává-lenni-nem-tudó lény t e l j e s e n k i s z o l g á l t a t o t t á v á l i k , t ő -le idegen hatalmaknak. Mármost a lukácsi formafel fogás az é l e t -t e l szemben "megszi lárdulni" vágyó szemlé let , mely k i s é r l e t az élményvalóság a n a r c h i á j á t ó l e lvá ló érvényességi szféra l é t r e -hozására. Az érvényesség, mint l é t t ő l e l v á l ó , egyben ennek a létnek a k r i t i k á j a i s . A f é l r e é r t é s k a t e g ó r i á j á t Popper Leó dolgozta k i , s á l t a l a egy autent ikus f o r m a i n t e r p r e t á c i o t , J

amely tehát arra i rányu l , hogy a j e l és nyelv létszerüen meg-levő ér te lemnélkül iségét az esztét ikában legyőzze. A műforma i n t e n c i o n á l i s jelentésadásában a konvencionál is formákat, a mindennapi közlés-sémákat megsemmisiti, és "Sol len"-ként á l l szemben a befogadóval. A f é l r e é r t é s aktusában pedig a befoga-dó h a j t végre élményrecukciót, mely á l t a l a müvet mint "zár t v i l á g o t " szemlé l i , önnön vi lágnézetének perspekt iv ikus röv idü-léséből , a t á v o l s á g f e l v é t e l egyszeriségéből. A fé l reér tésben hangsúlyossá v á l i k , hogy a " . . .műalkotás egységét és v á l t o z a t -lan i d e n t i t á s á t nem mint i z o l á l t je lentésszerkezet b i r t o k o l j a , mert az ember a mü a l k o t ó i és befogadói együtt-teremtésében saját e g z i s z t e n c i á l i s egységét és ö n i d e n t i f i k á c i ó j á t ke re - . s i . . . " A "Sollen" b e t e l j e s í t é s e tehát a k e l l ő inadekvácio, m e l l y e l az ember közfel fogássá k iván ja tenn i sa já t távo lságte -remtését, ind iv iduá l isan k i v i v o t t a u r á j á t . Ez az e s z t é t i k a i 3ensus communis t i s z t a v i l á g a , mely azonban e l k e r ü l h e t e t l e n ü l mindig az e t i ka és f i l o z ó f i a i antropológia irányába csúszik e l .

227

C a t i s z t a platonikus e sz té t ika t é t e l e z i f e l a müvet "azonos 33

tárgyias ságként", J J inszubjektiv azonosságként, de e z á l t a l a magánvaló müvet t e s z i elmélete centrumává, amely azonban üres fogalom - igy nem nyerheti e l az interszubjekt iv érvényességet. Ingarden nem tart k i mereven á l láspont ja mellett és f igye lem-mel k i s é r i a konkretizációban - f é l reér té sben - megvalósuló müvet, " . . . a mü a konkretizációban szükségképp inadekvát mó-don mutatkozik m e g . . . " ^ Az " intenc ionál i s tárgy", a mü a t u -dat i konstituciókban v á l t o z i k , vagyis tudat i , a l ternat iv t e -remtő aktusokban konkretizálódik, és igy minden befogadó szá-mára "azonos tárgyiasságként" való t é t e l e z é s e e lképze lhete t len egy immanens esztét ikában. Az immanens e sz té t ika c é l j a sokkal inkább az "azonos személyiség" /Hume/.

Lukács teóriájában minden tragikus l é t i n t e r p r e t á c i ó e l l e n é -re a normativ sz féra , az e sz té t ika vonatkozásában egy "nem-i-deák" á l t a l i közlékeny megértés kontúrjai tűnnek f e l . Ez a f e l -fogás tehát megszünteti a mü - mint k i f e j e z é s - problémamentes l é t é t , mint mozdulatlan i d e n t i t á s t és f e l t é t e l k é n t az i n d i v i -duál isan l é tre jövő i d e n t i t á s t , mint egy jövendő dinamikus-kri-t i k a i közérzékelés tényezőjét , mint a "néma közösség" fórumát k ö v e t e l i . Ami tehát e t eór ia h i t e l é t adja, az az e lő f e l t evések l e g i t i m i t á s a , mel lyel nem szo lgá l ja a negativ létál lapotokban é l ő , i d e n t i t á s d i f f ú z i ó b a kényszer i t e t t vagy éppen autor i tat ivan ident i tásra s z o r i t o t t emberiség állapotának jóváhagyását, ez a mindenkor megujulni tudó kantianizmus nagysága Lukács e lmé le té -ben.

2. Lukács kérdésfelvetésének - hogyan lehet műalkotás? - lénye-

ge éppen a leg i t im e lő f e l t evések kidolgozása, vagyis olyan művészetelmélet elgondolása, amely mentes minden metaf iz ikátó l és pszichologizmustól . H. G. Gadamer főmüvében azonban az é l -•z c ményesztétika mintájaként t á r g y a l j a ^ a lukácsi e lméle te t , melyben szer inte a mü egysége felbomlik az élmények sokaságára. Ezzel szemben, véleményünk szer int a lukácsi élményfelfogás mentes minden re la t iv i zmustó l , nem "üres forma"-ként t é t e -

228

l e z i a müvet, hanem az élmény értelmét f e l tárva a mü egységére tör a normatívvá v á l t , a káoszt legyőző élményben, " . . . a z e s z -t é t i k a számára az élmény mint élmény értelme a probléma, és e kérdés megválaszolása csak egy érvényességi formának, az érvé-

•zc nyesség egy autonóm szférájának a t é t e l e z é s e l e h e t . S ő t hangsúlyozottan e lhatáro l ja magát az élményt tú lbecsülő e s z t é -t á k t ó l , " . . . k i z á r ó l a g az élményre f e l épü lő esztétikának az az e l ő i t é l e t e , hogy nemcsak t ú l b e c s ü l i az erede t i látomás j e l e n -t ő s é g é t , hanem e l i s s z i g e t e l i és meg i s mer'eviti az e l s ő i n -t u i c i ó á l l a p o t á b a n . V é l e m é n y ü n k szer int éppen azt h a j t j a végre Lukács f i a t a l k o r i t e ó r i á j a , amit Gadamer k ö v e t e l , ^ 8 hogy a mü-világ és a világban levő mü megszünteti létünk kont inu i -tásában az élmények d i sszkont inui tását és pontszerüségét , és legvégső szándékában az e s z t é t i k a i tudat - és látensen - a t ö r -ténelmi tudat k r i t i k á j á t nyúj t ja . végeredményben csak ez b i z t o -s í t j a l e g i t i m i t á s á t . Hogyan?

Lukács pontosan e l k ü l ö n i t i a f e n t i kérdés megválaszolására irányuló megközel í téseket , ugy mint fenomenológiát, müalkotás-tant és transzcendentálpsz ichológiát . A középsőt soha nem ir ta meg, az e l s ő t és u to l só t a következőképpen határo l ja e l . "A transzcendentálpszichológia számára a tárgyiasság mindig csak a t é t e l e z e t t , érvényes magában való mü módosulása, a fenomeno-lóg ia számára viszont a mü t é t e l e z á s i lehetőségéhez való kö-•50 z e l i t e s valamely fokozatanak o b j e k t i v á c i o j a , . . . Az e l ső a befogadást magyarázza, míg az utóbbi az alkotás f e l t é t e l e i t tárja f e l .

Az eddig k i f e j t e t t e k értelmében Lukács számára e lképze lhet -e t l e n a "régi m ü v é s z é t t a n " a m e l y valamifé le "szabályát" ad-hatná az alkotásnak és befogadásnak, de ennek komikuma csak akkor t e l j e s e d i k k i , ha az e s z t é t i k a i ismeret és az eredet i e s z t é t i k a i érvényesség /mü/ köz t i szakadékot f e l t á r t u k , vagyis létrehoztuk a mü immanens szemlé letét az érvényességszférában. Lukács t eór iá ja azonban soha nem tudott pusztán a magánvaló mü ál láspontjára helyezkedni - miként ez l e t t volna az e s z t é t i k a harmadik f e j e z e t e . Csak töredékét k é s z i t e t t e e l . Számára sok-ka l fontosabb vo l t az é l e t szempontjából re levánssá váló mü

229

státusza, a formává váló mü érvényességének l é t k r i t i k á j a . Igy v á l i k a s t i l i z á c i ó döntő szemponttá az e s z t é t i k a i fenomenoló-giában, melyben a folyamat végén a s t i l i z á c i ó k aktusában részt vevő szubjektumok egy "közös vi lághoz" jutnak e l , de csak az -á l t a l - és igy igaz a s t i l i z á c i ó - , hogy benne mind az "egész", mind az "ember" meg k e l l hogy őrződjék. Igy " . . . u g y foghatjuk f e l az e s z t é t i k a i fenomenológiát, mint a szub jek t iv i tás önfe1-szabadi tási folyamatát énhezkötöttségétől , mely önfelszabaditás csupán az ut végső szakaszán az esz té t ika s t i l i z á l t szubjektu-mának elérésekor oldható meg t e l j e s e n . " 4 1 A lényeges tehát az, hogy Lukács számot vet az élményvalóság "egész emberének" v i l á g b a n - l é t é v e l és az esz té t ika megalapozását csak ebből k i -indulva t a r t j a helyesnek. Ezt l á tha t juk a s t i l i z á c i ó t j e l e n t ő kategóriák végigkövetésekor.

Azzal, hogy Lukács f e l i s m e r i a "szabályt adó" e s z t é t i k a i l ehe te t l enségé t és hogy elmélete számára csak a s t i l i z á c i ó b a n formára jutó müfelfogás lehet érvényes, ezze l döntően vá l toz ik meg a valóság /é lményvalóság/ és a mü köz t i viszony megi té lése . Az e lőbbi alapján á l l ó müfelfogás - ha egyálta lán lehet igy nevezni ma i s l é t ező vá l toza tá t - azt f e l t é t e l e z i , hogy a mü-vet i l l e t ő e n egyet len objektiv valóság l é t e z i k , i l l e t v e a mű-re törő S/^niéi^t^aife egyet len történelmi igazságot képvise lő xörtéiíet£iÁöwd*?iát f e j e z k i . Mig A r i s z t o t e l é s z poétikája a t ö r -téne lemieiíogáüj a szemlélet evidenciáján nyugodott és v á l t e kánon a s zemlé le t i evidencia megszűnte után üressé , addig a modern f e j l ő d é s sajátosságánál fogva csak egyet len l ehetőség-gel bir és ez nem más, mint a formára irányuló a lkotó i és be -fogadói t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i vá la sz tá s ev idenc iá ja . Mig az e lőb-bi - annak ma meglevő natura l i sz t ikus vá l tozata - problémátla-nul t é t e l e z i az anyag és forma v iszonyát , addig Lukács a s t i -l i z á c i ó legfontosabb aktusában, a "nézőpont" választásban, az anyag és forma a l t e r n a t i v i t á s á t , és a l é t re jövés p l u r a l i z -musát hangsúlyozza, "...nemcsak egyet len olyan »nézőpont* l e -hetséges az egész élményvalósággal kapcsolatban, amely szimbo-l ikus-utópikus uj valóságot hoz l é t r e , hanem a »nézőpont» imént meghatározott fogalmával együtt t é te l eződ ik megvalósitá-

230

s l lehetőségének p l u r á l i 3 j e l l e g e . . . A 'nézőpontok' sokasága lehetet lenné t e s z i , hogy a rati egyenes vonaluan nőjön k i a va -lóságbó l . . . Az e s z t é t i k a i anyag és forma harmónia p r a e s t a b i l i -t á j a tehát csak a szervező 'nézőpontra' vonatkoztatva l é t e -z i k . . A művészi s t i l i z á c i ó a nézőpontválasztás tet tében az élményvalóság elemein egy egynemüsitő redukciót - k o n s t i t u t i v ignorálást - ha j t végre, melynek következtében a szubjektumok-t ó l elkülönülő, z á r t , t e l j e s - v é g t e l e n utópikus valóságot kons-t i t u á l . A s t i l i zác ióban e z á l t a l az élményelémek megtisztulnak, és egy, csak adott nézőpontból következő viszonylatrend szert vesznek f e l . E z á l t a l a s t i l i z á c i ó a művészi értelemadás f o l y a -mata, rad iká l isan követe l t v i lágnézetvá lasztás , " . . .minden esz-t é t i k a i l a g kons t i tu t i v 'nézőpont' a z á l t a l , hogy önmagában zárt v i lágot képes teremteni: v i l ágnéze t , és alkotását á t h a t j a f o r -májának e v i l á g n é z e t é v e l . " ^ Ez j e l e n t i tehát a s t i l i z á c i ó s folyamat önfel3zabaditási j e l l e g é t , melyben az "egész ember" számára létszerüen adott dologi idegenség, dinamikus egynemű-séggé v á l i k . A fenomenológiai redukció megszünteti az élmény-szerűen adott anyagot és t e l j e s in tenz i tásáva l az "univerzá-l i s anyag" f e l é f o r d u l . A dinamikus egyneműség, mint utópikus valóság a transzcendentál is formában fe l lépő müvészetakarás bonyolult folyamatában jön l é t r e .

A "nézőpont" és a mü között a lukácsi fenomenológiai l e i r á s számtalan tényezőt, kategór iá t emel k i . A d isszonancia az a legátfogóbb kategór ia , amely az " á t é l t és az utópikus valóság között" kapcsolatot teremt. A disszonancia annyiban lesz a mü valóságának e l ő f e l t é t e l e , amennyiben a vi lágnézet szerű né-zőpont lényegét adva, beépül a formakonstitucióba. Ebben a f o -lyamatban a disszonancia, mint i d ő b e l i - t ö r t é n e t i élmény meg-szűnik e g y e d i - t ö r t é n e t i kategór ia lenni és sorsszerü-szimboli-kus, időt len ténnyé v á l v a a mü e l ő f e l t é t e l é v é l e s z . Mivel a disszonancia éppen az idegenszerűségben megrekedt tárgyiassá-gok ellentmondását é l e 3 z t i f e l , igy egyértelműen az u^ élmény-formák l é t r e j ö t t é t szo lgá l ja . Mig ennek hiányában a mü i l yen uj-ságot nem tud fe lmuta tn i , " . . .minden műalkotás, amely bár -milyen mindennapi, t a r t a l m i közléssémáknak, érthetet lenné k e l l

231

v á l j é k , mihelyt e sémák - tör ténelmi l é t f e l t é t e l e i k elmúlásával - e l t ű n n e k . S z á m u n k r a i t t most nem lényeges e l e i r á s rész -le tezése , nem követjük a nézőpontot a motivumig, é r z ü l e t i g , a disszonanciát a f e l a d a t i g , a lényeg az hogy " . . . a f e l a d a t , a -mely elé a t ragédia / é s természetesen minden műalkotás - B. B . / k e r ü l , megoldási lehetősége.. .ama formáktól függ, amelyek k é -pesek és h i v a t o t t a k a r r a , hogy - k i z á r ó l a g immanensen e s z t é t i -k a i elvek szer int - o b j e k t i v á l j á k . ' 1 1 ^ Immanens e s z t é t i k a i l é t -rehozás az élményforma /mely mögött a fe ladat á l l / és a t echn i -k a i forma /mely mögött az érzü le t - mint " . . . a zűrzavarból és a valóság okozta szenvedésből a megváltáshoz haza ta lá ló v i l á g -nézet." - á l l / egymást áthatása. Csak igy jön l é t r e a mü.

Az igazán je len tős műalkotás a l a p j á u l szolgáló anyag, é l -ménygazdagság adot tság- lé te semmi, ennyiben a konkrét t ö r t é -nelmi l é t f e l t é t e l e k tagadása, megvalósulása f e l a d o t t s á g - l é t k é n t teremt é r t é k e t . E fe ladot tság karakter tehá t , mint a szubjek-tum szubsztancia akarása j e l e n i k meg, ugy mint saját t ö r t é n e l -mi adottság- létének immanens k r i t i k á j a , mint egy folyamat -nevezetesen a szubjekt ivác ió , miként Lukács nevezi - , melynek végeredményeképp egy v i l á g á l l e lő t tünk , egy mikrokozmikus t e l j e s s é g . Ezt a fe ladot tság karak te r t a mü az alkotó formaadá-sa, a művé te l jesedés után i s megőrzi, ennyiben döntő Lukács forma felfogásában a forma formáns / a l k o t ó / és a forma formata /befogadó/ , mely á l t a l a mü adottsággá transzponálását tagad-j a , amelynek a mü megsemmisítése lenne az eredménye. A lukácsi szándék szer int f e l f o g o t t mü te remt i meg az á l t a l a lé t rehozot t utópikus valóság és a szubjektum minimal izá l t idegenségét. Az i t t megjelenő távolság éppen minden mü ér t ékje Hegének k r i t é -riuma, vagyis ez minél k isebb, annál inkább t e l j e s e d i k k i a mü mindkét o lda lú formakonstitucióban v i l ággá , ennyiben érték és értékmegvalósulás a mü - mint Lukács f e l t é t e l e z i .

A fe ladot tság k a r a k t e r r e l analóg fe l fogás t ta lá lunk az i n -gardeni fenomenológiában, t u d n i i l l i k a létautonómia és l é t -heteronómia megkülönböztetésben. Az in tenc ioná l is tá rgy , a mü " . . . l é the te ronóm képződmény, mely a létautonómia ér te lmé-ben semmi";'^ Csakhogy Ingarden számára a létheteronóm tárgy

232

szükségszerű korrektivumaként meglátott i n t e n c i o n á l i s aktus nem nyerheti e l t e l j e s e s z t é t i k a i konzekvenciáját , mert Ingar-den elméletében a.tárgy létautonóm lé te az i gaz i l é t , Á művé-szet szempontjából elgondolt tárgyelmélet éppen ott kezdődik, ahol Ingarden v i s s z a t é r : a tu la jdon i to t t ságná l . A tu la jdoní tó intenc ió a mü-tárgy lényege. Ezzel szemben Ingarden igy i r : "A tulajdonságok csupán intencionál i s , ' tu la jdoni tot t sága* e se -tén a t i s z t á n i n t e n c i o n á l i s tárgy tartalmában semmi s i n c s , ami saját lé ta lapot kölcsönözhetne n e k i . " ^

A létautonómia f e l é s z o r í t o t t művészet semmi, v i l á g b a n - l é t é -nek döntő j e l l e g e a létheteronómia, csak ebben a létében nem lesz pusztán metafizikus minőségek hordozója, másfelől a min-dennapi lé t t i s z t á t a l a n á l lapotából nyert igaz valóság, A mü éppen a végte len számú ráirányuló aktusban j e l en tés szerü és é r -t é k e l i ; " . . . a t i s z t á n i n t e n c i o n á l i s tárgy lényegéhez t a r t o z i k , hogy konst i túciók véges sora sohasem vezethet t e l j e s k o n s t i t u -á l ó d á s u k h o z . . A mü lényege tehát éppen az, hogy a befoga-dói konstitucióban /forma - formata/ heteronóm l é t t é , vagyis minden korábbi szemlé le t i v i l á g g á - v á l á s t ó l radiká l i san e l t é -rővé l e s z , mert mögötte egészen más befogadói kval i tásérzék / v i l á g n é z e t / á l l . Á normativ d i s tanc ia csak "Sollen", amelynek mindenki csak annyiban tesz e l e g e t , amennyiben v á l l a l j a énjé -nek maximális k r i t i k á j á t , mint rad iká l i s s zükség le te t . A sen-sus communis csak posztulátum, de tör téne t i sége éppen a f e n t i értelemben ve t t rad iká l i s szükségleten nyugszik. Ennyiben az esztétikai tudat a f f irmat iv ev idenciáját - ideologikus i g a z -ság té t e l ezé sé t - legyőző müvészetfelfogás a történelmi tudat kr i t ikájává v á l i k . Igy a müvei szemben szükségszerűen lép f e l a követelmény, hogy in tenc ioná l i s karakterét mindvégig megő-r i z z e . Ezt j e l e n t i Lukács megfogalmazásában, hogy " . . . c s a k a kor lát lan vá l tozatosságga l f é l r e é r t h e t ő mü képes minden korban és mindenkire h a t n i . A z ingardeni fenomenológia és a lukácsi é r v é n y e s s é g - f i l o z ó f i a számol a t ö r t é n e t i l e g vál tozó müvei, en-nek értelmezése j e l e n t i a legfőbb problémát mindkét elméletnek, de Ingarden haj l ik az i d e á l i s fogalmak á l t a l i jelentésadásként értelmezni a müvet, igy a mü-tárgy minden interpretác iós aktus-

233

ban azonosként j e lenik meg, igy t ü n t e t i e l a történelmi v á l t o -zásnak k i t e t t mü plural izmusát . Lukács v iszont a tárgy azonos-ságát, mint követe l t "nem-ugyanaz" azonosságot t é t e l e z i - egyet-len helyes tárgyelméletként - " . . . a z alkotó á l t a l l é trehozott és a befogadó á l t a l é l v e z e t t mü nem 1 ugyanaz'. . . '

A művészetnek csak i l y e n tárgyelmélete b i z t o s í t j a az imma-nens e s z t é t i k á t és benne Lukács - a modern f e j l ő d é s s a j á t o s -ságát pontosan észrevéve - a müvet "antropológiai tényként" /Bar thes / k e z e l i , vagyis minden a befogadói i n d i v i d u a l i t á s t ó l e lvá ló lényeg t é t e l e z é s e üres a müvet i l l e t ő e n . Ezt magyaráz-za a Lukács á l t a l kiemelt két érvényességi minőség az a l k o t o t t -ság és a "nem-kierőszakolható"-ság - az értelemmegvalósulás szempontjából - , mert a befogadás mögött mindig a készenlét spontán mü f e l é fordulásának k e l l á l l n i a . A mü "antropológiai tény" vo l ta tehát abban nyi lvánul meg, hogy érvényességét csak a normativ szubjektumok á l t a l nyeri e l - vagyis az emberi l é -nyeg f e l é fordulásban - , melyet a mü feladottságában követe l . Ennyiben Lukács minden r e l a t i v i z á l ó e sz té t i c i zmustó l távo l á l l , a végső ér tékig va ló elmenést követeli- , igy vál ik a problema-t ikussá l e t t - uj megalapozást igénylő - modern művészet és egyidejűleg ennek hát teré t adó valóság kri t ikusává.

A veszé ly v i l á g o s , melyet Popper Leó igy fogalmaz meg: " . . . a h o l egyszer az é lvező érez, ot t mindent megérez, ott érzi C T a semmit i s , és igy a művész a semmit a lkot ja ." Az élvező ér -zése a lényegszemlélet megtagadása, a semmi érzése a mü megha-misí tása és nem a k e l l ő normativ f é l r e é r t é s . A semmi a forma mellőzése, i l l e t v e a forma helyére igy bármi b e h e l y e t t e s í t h e -t ő . De a dologszerüvé - l é t t é - váló mü éppúgy antropológiai j e l l e g é t i g a z o l j a . így a művészet t ör t éne t f i l ozó f iá jának min-den hege l i sematizációja már a művészet történelmi a lapjaiból következően l e h e t e t l e n . Egyrészt, mert a formateremtés i n d i v i -duá l i s v i l ágnéze tvá lasz tás , az akarás egy lehetősége, mely e v i -deciává csak az epigonok kezében v á l i k . A művészet forma- és st i luspluralizmusban é l tovább. Másrészt a készenlétben f e l v e t t

~ 52 távolság - aurat izá lás - szükségszerűen e l t é r ő . "A művészet t ör t éne t f i l ozó f iá jának tárgya az értelmes egy-

234

szeriség kategór iá jává v á l t e g y e s . I g y érvényes Max Raphael k i j e l e n t é s e , miszerint " . . .minden tör téne lmi korszaknak nem-csak saját művészete, hanem saját művészetelmélete van, éppen-séggel nem a művészet, hanem a történelem lényege á l t a l f e l t é -t e l e z e t t e n . " ^ Már most a lukácsi t e ó r i a hi te lessége abban á l l , hogy mentes minden t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i jövendőmondástól, ebben az értelemben az e s z t é t i k a i fenomenológiai indukt iv megalapo-zás a járható ut s z e r i n t e ; e t t ő l va ló minden e l t é r é s már a mű-vészet m e t a f i z i k á j á t eredményezi. Lukács az "ember f e l é f o r d u l , követelóen benne lá tva meg - az ő k o n s t i t u t i v , normativ aktu-sában - az érvényesség egyetlen momentumát. Véleményünk szer int ez a b e á l l í t o t t s á g tehát a szubjektum t á r g y - k o n s t i t u t i v meg-ismerése az, amely továbbvezette Lukácsot a Történelem és osz-tá ly tuda t p r a x i s f i l o z ó f i á j á h o z . "A művészet elmélete és t ö r -ténete egymással, és mindkettő egy á l ta lános / m a t e r i a l i s t a -- d i a l e k t i k u s / a l k o t á s e l m é l e t t e l , mint ö s s z t ö r t é n e t t e l szoros összefüggésbe k e r ü l i " ^

3.

A korábbiakban azt emeltük k i , hogy Lukács számára a d u a l i z -mus és a t ragikus kommunikációelmélet e valósággal való mély és k r i t i k a i számvetés eredménye v o l t , de ar ra i s u ta l tunk , hogy A he ide lberg i esz té t ika / 1 9 1 6 - 1 8 / l a p j a i n Lukács, az élményva-lóság és a normativ szférák, az élményvalóság embere és a nor -mativ szubjektumok között a közve t i tés lehetőségét k e r e s i , vagyis az érvényesség egzisztencia vonatkozásait e lemzi . Ezt a funkciót t ö l t i be a k u l t u r a .

A k u l t u r a a v i l á g megformálásának, tételezésének nem auto-nóm módja, formaszerkezetében a tárgyiasságok olyan v i l á g á t f e l t é t e l e z z ü k " . . . ame lye t más té te lezések . . .már megformál-

56 tak^"" Tehát a k u l t u r a nem teremt uj tárgyiasságokat , hanem ezek uj szerkezetét hozza l é t r e . Lényege éppen az, hogy nem szünte t i meg az e redet i tárgyiasságok i n t e n c i ó i t , hanem u j összefüggésbe h e l y e z i . A művészetf i lozóf iában / 1 9 1 2 - 1 4 / sem a k u l t u r a sem az i t t felmerülő kérdés - milyen az élményvalóság tárgy ias ságformája? - nem j ö t t szóba. Az élményvalóságot Lu-

235

kács i t t olyan objektum szerkezetként - vegyes tárgyiasságként * - i r j a l e , melyben a tárgyak érvényessége "zá ró je lbe k e r ü l " és l é t t é v á l t o z i k . Tehát az emberrel a legközvetlenebb á t é l t s é g viszonyába kerü l . : A k u l t u r a k ö z v e t i t ő szerepe abban n y i l v á n u l meg, hogy egy korszak l é t r e h o z t a érvényesség- és ér tékgazdag-ságot megőrzi, hagyományozza. Már most minden k u l t u r a annyiban v á l h a t - Windelband megkülönböztetésében - megadott k u l t ú r á -b ó l f e l a d o t t á , amennyiben a benne v i l ágszerüen f e n n á l l ó t á r g y -szerkezetek sémája mindenki számára az é r tés és megértés l e -hetőségét ad ja . A megadott k u l t u r a a képződmények megszi lárdul t rendszere . Lukács A regény elméletében h e g e l i - / m a r x i - / t e r m i -nussal második természetnek nevez i , mely "nem tud már k ö z v e t -l e n ü l l é l e k k é v á l n i " ; Ennyiben tehát v a l ó d i funkc ió ja meg-szűnik, csak annyiban lehet ténylegesen hagyomány / é r t é k - é r v é -nyesség-őrző / , amennyiben továbbépülővé, f e l a d o t t á tud v á l n i . " A k i . . . a z t t a l á l j a , hogy a t ö r t é n e l m i f e j l ő d é s spec i f ikus mi-v o l t a épp egy f o g a l m i l a g meg nem határozható időben tényleges történésnek továbbhaladó alakulásában van, az a mult és a j e -len megértéséből csak a f e l a d a t a i t do lgozha t j a k i a jövendő k u l t ú r á n a k , s a majdani megvalósulásukba v e t e t t b izalom mérté-ke ebben az esetben nem lehet többé a megismerés dolga, hanem csak a meggyőződésé és a v i l á g s z e m l é l e t é . A j e l e n megérté-sére i r á n y u l ó v i l á g s z e m l é l e t annyiban működik, amennyiben a j e l e n tá rgy iság formá i t ranszcendálhatck és csak annyiban be-szélhetünk a k u l t u r a épü lésérő l , amennyiben a k u l t u r á t adó formák mindenkinek demokratikusan az é r t é s és önk i fe jezés n y i l -vánosságát és v i lágosságát n y ú j t j á k . A p o l g á r i k u l t u r a - melyet Lukács k r i t i z á l - a f f i r m a t i v k u l t u r a /Marcuse / , amely "az i z o -l á l t individuum szükségletére v á l a s z o l az á l t a l á n o s emberiség-g e l , a t e s t i nyomorra a l é l e k szépségével, a külső szolgaság-r a a benső szabadsággal . . . " - 5 8 A k u l t u r a k r i t i k a i fe ldolgozása - melyet Lukács sz isztemat ikusan gondolt vég ig az 1 9 1 8 - 2 3 - i g terjedő időszakban - lényegében a transzcenzu3 f e l t é t e l e i t , minimál is lehetősége i t k e r e s i , vagyis a z t , hogy a monologikus univerzumot megbontsa, és a f e n n á l l ó k r i t i k á j á v a l növe l je a "d ia log ikus univerzum" /Mead/ e s é l y e i t . Lukács számára sohasem

236

a t ranszcendentál is té te lezések t i s z t a v i l á g a a fontos l e h a t á -r o l t a n , hanem az igy lé t rehozot t tárgyiságformák vi3szave-hetősége, emberi e l s a j á t í t á s a . Igy lesz a Történelem és o s z t á l y -tudat f o r m a k r i t i k á j a a legszorosabb kapcsolatban egy é le t forma-- k r i t i k á v a l - a k r i t i k a i elméletben a forma és ember e l k ü l ö n i t -h e t é t l e n . Csak ebben a szerkezetben tehetünk nem apologetikus k i j e l e n t é s e k e t egy társadalmi s t r u k t ú r á r ó l és t é t e l e z h e t j ü k az emberi személyiséget mint a tár sadalmasulási folyamat eredmé-nyét , mint a k i a l a k u l t nyilvánosság e l l e n l á b a s á t . A k u l t u r a csak a szoc iá l i s változásban ő r i z h e t i meg érvényesség- ta r ta l -mát, mert ebben a forma mint az ember önlényege á l l e lő t tünk ; Ezért lesz Lukácsnál "az ember öncélúsága a k u l t u r a szocioló-g i a i e l ő f e l t é t e l e » : 6 0

A tör téne lmi leg fenná l ló tárgyiságformák, mint tényszerű, konvencionális é r in tkezés i formák az ér tés min imal izá l t f e l t é -t e l é t adják, i l y e n f e l t é t e l e k közepette a nyelv " . . . k i van t é -ve annak a sorsnak, hogy épp annyira szolgá l az emberi gondo-latok e l l ep lezésére , mint k i n y i l v á n í t á s á r a " . ' 6 1 Az ember, ak i történelmét e tárgyiságformák között é l i meg és é r z i ezeknek szor i tó ha tását , elsősorban a n y e l v i i r r a c i o n a l i t á s , az ember-t ő l emberig húzódó némaság megszüntetését t ű z i k i c é l u l . Igy igaz Apel f i l o z ó f i a i i n t e n c i ó j a : " K ié leze t t formában a z t mond-h a t j u k : az ' e lső f i l o z ó f i a » többé nem a »természet» vagy a 'dolgok» vagy »létezők» lényegének v i z s g á l a t a / o n t o l ó g i a / , és nem a »képzetek* vagy a ' tudat fogalma' vagy az ' é s z ' f e l e t t i r e f l e x i ó / i s m e r e t e l m é l e t / , hanem a n y e l v i k i f e jezések » j e l e n -tése* vagy »értelme» f e l e t t i r e f l e x i ó / n y e l v a n a l i z i s / . " 2 A nye lvana l i z i s a k l i s é v é merevedett köznyelv i használat megtisz-t í t á s á v a l az ér tés f e l t é t e l e i t b i z t o s í t j a , igy j e l e n i k meg az á l l apot r e a l i t á s a . De mi b i z t o s í t j a e megt isz t í tás széles t á r -sadalmi érvényességét? *

Az á l l a p o t r e a l i t á s a p o s z t u l á t u m , mint ahogy a n y e l v a n a l i -z i s i n t e r s z u b j e k t i v érvényessége egy posz tu la t iv konszenzuson, egy i d e á l i s kommunikációs közösségen nyugszik. A funkcionáló nyelv já ték / W i t t g e n s t e i n ! Sprachspiel / a m e g é r t é s t és értelmes v i s e l k e d é s t n y ú j t j a . "Ha megvál toznak a n y e l v i - j á t é k o k , ugy

237

megváltoznak a fogalmak és a fogalmakkal a szavak je lentései" 0 ' " -és a n y e l v i l e g t i s z t á z o t t h e l y z e t , az életforma - és annak t á r -g y i a s s á g - f e l t é t e l e i - elmozdulása bekövetkezhet. A mindenkori k u l t u r a a f f i r m á c i ó j a azonban b e é p i t i a vá l tozás u j e lemei t , ezze l a kommunikáció ismét a semmibe vesz ik . "A kommunikáció fe j lődése nem csupán elvont fogalmak kérdése, hanem az a f o l y a -mat, amelynek során az ember be lehe lyez i magát a másik személy a t t i t ű d j é b e és jelentéshordozó szimbólumok segítségével kommu-n ikác ió t l é t e s i t . . . a probléma éppen abban r e j l i k , miképpen szervezhető meg az ezt a folyamatot lehetővé tevő közösség. . . Mindaddig nem valósulhat meg az i d e á l i s emberi társadalom, a -mig egyének nem tudnak osztozni azok a t t i t ű d j e i b e n , akikre be-fo lyássa l vannak a maguk sajátos funkcióiknak gyakor lásában."^

Az a f f i r m a t i v k u l t u r a despotikus hegemóniájával a k r i t i k a i k u l t u r a demokratikus hegemóniáján alapuló konszenzusát /Gramsci / á l l í t j u k szembe. A f i a t a l Lukács t e ó r i á j a a dia logikus un iver -zum megvalósulásának f e l t é t e l é ü l a p o l i t i k a i univerzumot, a de-mokratikus nyilvánosságot á l l i t o t t a .

FÜGGELÉK

"Minden - l á tszó lag - nagyon is szubjekt iv ' k ö l t ő i ' , t ö r e -dékes mozzanat abból a törekvésből fakadt , hogy egyértelmű, éles és f e l e l ő s s é g t e l j e s lehessek - anélkül , hogy a k i t e l j e -sedett rendszer magától értetődő fe le lőssegével rendelkeztem volna már . . . a z esszéiszt ikus forma e t i k á j a a kétségbeesés. . . " - i r j a Lukács 1912-ben Margarete Susmannak, lezárva az esszé-korszakot - melyet A lé lek és a formák i r á s a i jel lemeznek. A "már" éles határpont ján á l lunk , o t t ahol Lukács ember i - teore-t ikus a lapá l lása döntően elmozdul, a kantiánus t e ó r i a rend-szerformáját alkalmazva t ú l l é p az egyszer i -követhetet len f o r -maszerveződéseken - mely az esszékorszak je l lemzője - és k í s é r -l e t e t tesz olyan, a kantiánus f i l o z ó f i á b ó l következő érvényes-ségi t e r ü l e t fe lmutatására, amely ha nem is követhetőségében, de r a d i k á l i s egységakarásában a megváltás érzésközösségét adja. Ez az esztétikum sajátossága, a formává szerveződött mü v i l á g a , mely soha egyetlen p i l l a n a t r a sem adott - mert akkor megszűnne

238

a sz féra autonómiája - , hanem f e l a d o t t . Tehát a r r ó l van szó, hogy a f i a t a l lukácsnál már az első Í rása iban f e l l e l h e t ő f o r -magondolat - egy t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i értelemben módosuláson megy át - , i t t az ember-vi lág viszony bensejéből k i e m e l k e d ő - k r i t i -k a i ténnyé v á l i k /mint vo l t a dráma-könyvben/, mig az esszé-korszaknak k iemelt - tagadó ténye v o l t . Az esszékorszaknak nagy formamegvalósulásai a csoda egyszeriségeként j ö t t e k l é t r e , a he ide lberg i korszak / 1 9 1 2 - 1 8 / inkább a formamegvalósitás l e -hetőségeit próbá l ja meg l e i r n i . Az á l ta lános í tha tóság t ö r t é n e t -f i l o z ó f i a i , e s z t é t i k a i igényét l e l j ü k meg a korszak két fő mü-vében A he ide lberg i e s z t é t i k a i Írásokban és A regény e lmé le té -ben.

Lukács kantianizmusának mélyén tehát az á l l , hogy a f i l o z ó -f i a , a művészetelmélet h i t e l é t ugy ő r i z h e t i meg, ha a t e ó r i á t a rendszer irányába t o l j a e l , de egy olyan t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i rendszer irányába, melynek a lap ja az ember fogalma mint öncél és egy olyan esz té t i ka irányéba, melynek döntő k a t e g ó r i á j a a forma. így őrződik meg az esszékorszak két a lapér téke , az ember és a forma, és ezek legt isz tább egymásratalálása a műalkotás.

"Az e s z t é t i k á t eddig a befogadó á l l á s p o n t j á r ó l , majd most. az alkotó o l d a l á r ó l próbál ták f e l é p í t e n i , mígnem végre a mü mint olyan ju t szóhoz. Ez valóságos jótétemény." - ny i la tkozza Max Weber Lukács e s z t é t i k á j á r ó l és emeli k i annak legfőbb j ó t é -teményét. Lukács kérdésének - "Műalkotások léteznek - hogyan lehetségesek?" - kopernikuszi fo rdu la ta elsődlegesen abban n y i l -vánul meg, hogy a k a n t i e s z t é t i k a teore t ikus maradványaitól megfosztott t i s z t a , önelvü, csak önmagán nyugvó e s z t é t i k á t hoz-zon l é t r e . Lukács az egységes művészetelméleten b e l ü l - t e l j e -sen soha e l nem válón - a művészet f i l o z ó f i á j á t mint fenomeno-lóg iá t és a művészet t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j á t kü lönbözte t i meg. A művészet f i l o z ó f i á j á n a k tárgya , a mü - mint "utópikus valóság" - k e l e t k e z é s f e l t é t e l e i n e k , té te leződés i folyamatának l e í r á s a , da a művészet t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j a , a mü egyediségében * megis-mételhet et lenü l fenná l ló létében - l é t r e j ö t t t ö r t é n e t i ér te lem-r ő l mond k i j e l e n t é s e k e t . A művészet t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j á n a k köz -pont i kérdése, hogy a mü á l t a l t é t e l e z e t t és formára j u t o t t

239

"megváltást" értelmezze és i g a z o l j a : "Minden művészi forma t e o -• d i c e i a . . . " A megváltás csak akarat , nem l é t , melyet a mü sugal l . Az u j k o r r a l - az autonóm művészettel - a megváltás többé nem közösségi l é t f e l t é t e l , hanem i n d i v i d u á l i s lé t megvalósulás. Lu-kács e l v e t i azt a hamis ttetafizikát, mely a szubjektumok l é t -f e l t é t e l e k é n t egy egységes szubsztanciát garantá l , melyhez csak v issza k e l l t a l á l n i : " . . .minden olyan nézet , amely az egyes mi-nőségi élményszubjektumokban ugyanazt a minőségi, tehát végső soron élményszerű és á té lhe tő szubsztanciát l á t j a , s azt t e k i n -t i az. adekvát közölhetőség magyarázatának, meta f iz iká t f e l t é t e -l e z . . ; " Lukácsnak ez az alapvető fel ismerése megvál toztat ja a mü s tá tuszá t , abban a tek in te tben , hogy nem k iván ja problémát-l anu l , pusztán a l k o t ó i intencióként t é t e l e z n i a mü megvalósulá-sát , Az e s z t é t i k a i közlés paradoxonénak fel ismerése azon a t ö r -t é n e t f i l o z ó f i a i gondolaton a lapu l , hogy az élményvalóság s z i n t -j én , az adott t ö r t é n e t i szi tuációban, a közösség és probléma-mentes é lményeisa já t i tás - befogadás - i r r e á l i s . Ezért fo rdu l Lukács joggal , konzekvensen a k a n t i sensus communis fogalomhoz, mely egyedül képes nem dogmatikus - egyirányú - uton az esz té -tikum megalapozására. Az i t t f e lv i rágzó közösség a megváltot-tak élményközössége, melynek jelentősége abban á l l , hogy demok-r a t i k u s , a minden emberben szunnyadó r a d i k á l i s szükségletek megszólalása. Még akkor i s igy van, ha Lukács t ö r t é n e t i i l o z ó -f i a i l a g rez igná l tán igy i r : " . . . a szubjektum mindig a közvet -lenséget fog ja va lód i sa já t hazájának é r e z n i . " A befogadásban lé t re jövő v i lágérte lmezés "csak" "szubjekt ív á l ta lánosság", de az értékre t a l á l ó , közös e l fogadtatásra törő i n d i v i d u a l i t á -sok akarása, " . . . c s a k a megváltott emberiség számára v á l i k a mult minden mozzanatában idézhetővé." /W. Benjamin/ Lukács é r -telmében a művészet a megváltódás egy soha meg nem szüntethető fóruma; A "szubjekt ív általánosság" mint egyedül értelmes á l -talánosság, tehát nem az élményvalóság s z i n t j é n - mely a min-dennapi élétnek f e l e l meg - , hanem az érvényességi szférában jön l é t r e , a mü befogadásakor. Egyedüli - ob jekt iv - á l t a l á n o s -ság té te lezése azt a he ly te len gondolatot f e l t é t e l e z i , hogy a forma létrehozásakor adva van mint valóság az egyedüli helyes

240

sorafogalom", vagy a befogadás o ldaláról azt , hogy l é t e z i k az gyedüli autentikus befogadás. Ez természetesen minden szempont-ól megmereviti a müvet, annak t ö r t é n e t i l é t é t megkérdőjelezi, iegszünteti autonómiáját. "A s z o f i s z t i k u s e s z t é t i k a a laptéve -ése az, hogy a szépséget pusztán l é t ező tárgynak, egy psz i cho-

.ógiai fenoménnek t a r t j a . Amely nyilvánvalóan nem pusztán üres jondolata valaminek, aminek lé tre k e l l jönnie , hanem maga a Lényeges dolog / d i e Sache s e i h s t / , az emberi szellem eredet i :selekvésmódja; nem pusztán egy szükségszerű f i k c i ó , hanem egy faktum, nevezetesen egy örök transzcendentá l i s ." / F . Sch lege l / linden s z o f i s z t i k u s e s z t é t i k a tehát éppen sz férája lényegét a nüvet é r t é k e l i a lá azzal , hogy ridegen egyérte lműs í t i - v a l ó -sághoz k ö z e l i t i - , mint pusztán b e t e l j e s i t e n d ő t t é t e l e z i . A kanti , s c h l e g e l i , lukácsi e s z t é t i k a i gondolkodás érdeme, hogy megpróbálja ugy l e i r n i a művészet v i l á g á t , hogy azt csak önnön elveinek rende l i a l á .

A transzcendentál is t é t e l e z é s l i ikácsi fogalma az élményva-lóságnak - mint az ember "természetes" helyének - r a d i k á l i s e l v e t é s e , melyben csak a formára törő akt iv i tásnak és a formát b e t e l j e s i t ő kontenrplációnak van érvényessége. Az alkotó o lda lá -r ó l a forma k o n s t i t u t i v , a befogadó o lda láró l r e f l e x i v - Lukács kiemelkedő fontosságú megkülönböztetésében "forma formáns", "forma formata". A s c h l e g e l i "örök transzcendentál is" mindig a művészet autonómiájára f i g y e l m e z t e t , arra hogy a létezésformák i t t csak mint érvényességformák képzelhetők e l , hogy minden vulgar izá ló egyérte lműsítés a korábban e m i i t e t t befogadói de-mokratizmust nyomja e l despotikusán.

Lukácsnál, egész életmüvében nagy a f f i n i t á s t találunk az érvényességterületek - nembeli objektivációk - elemzésére. A f é l r e é r t é s á l t a l b i z t o s i t h a t ó a sz féra önállósága, vagyis az e s z t é t i k a i magatartás csak a f é l reér té sben vál ik normativvá, mivel minden befogadó csak - és értelemszerűen csak azzal - sa-ját élményminőségével á l lhat szemben a formával. Minden szo-f i s z t i k u s e s z t é t i k a normativ szubjektumot követe l - saját ide -ologikus e l v e i b ő l következően - , melynek csak az i z l é s hetero-nómiája / k a n t i értelemben/ lehet az eredménye. Lukács a f é l r e -

241

ér tés popperi fogalmát alkalmazva - Popper Leó f i a t a l o n elhunyt •műtörténész, Lukács b a r á t j a - a k a n t i hagyományokat k ö v e t i , de annak e t i z á l ó tendenciája i t t fokozattan megszűnni l á t s z i k . A f é l r e é r t é s szoros értelemben nemcsak a befogadás k a t e g ó r i á j a , hanem a műé i s : " . . . c s a k a k o r l á t l a n vál tozatossággal f é l r e é r t -hető mü képes minden korban és mindenkire h a t n i . " A f é l r e é r t é s - mely mély rokonságban á l l Lukács kései eszté t iká jának "megha-t á r o z a t l a n tárgyiasság" fogalmával - i t t mint a mü karakteré t l e i r ó értékfogalom j e l e n i k meg. Az igazán nagy müvek rendelkez-nek ezze l a n y i t o t t s á g g a l , de csak azért rendelkezhetnek, mert az i l y e n müvek az emberiség legmélyebb "sorsproblémáit" formál -ják meg. A nagy forma köve te l , k isugárz ik , de csak a befogadás-ban - a megváltás p i l lanatában - jön l é t r e az "utópikus v a l ó -ság" szférájában. Az a mü, " . . . ame ly bármilyen mély, i g a z i vagy f o r r ó hatást köszönhet i s bármilyen mindennapi t a r t a l m i k ö z l é s -sémáknak, ér thete t lenné k e l l v á l j é k , mihelyt e sémák - t ö r t é -nelmi l é t f e l t é t e l e i k elmúlásával - e l t ű n n e k . . . " Lukács f é l r e -ér tés fogalmának k ö r ü l j á r á s á v a l i t t egyszerre értük t e t t e n a szféra á l t a l kiemelt két érvényességi minőséget: az " a l k o t o t t -ságot" és a "nem kierőszakolható j e l l ege t " . ' Vagyis a z t , hogy a művész egy formai te l jességre tör a "kons t i tu t i v igrrorálás" mű-vész i folyamatában, egy v i l á g r ó l mond Í t é l e t e t formája sa ját maga v á l a s z t o t t a "nézőpontja á l t a l " , másfelől , ha az alkotó á l t a l lé t rehozot t u j , művé v á l t élményformához nincs mit "oda-v innie" a befogadónak, akkor a mü soha nem te l jesedhet be. Csak ha a befogadó nézőpont járól - sa já t élményformái á l t a l - á tha-tód ik a mü, akkor lesz " . . . a műalkotás. . .egyszerre érték és é r -tékmegvalósulás." Ez a művészi forma csodálatos t e o d i c e i á j a , amikor a mü mint "utópikus valóság" a minimális szubjektumide-genséggel l é t e z i k . De soha egyet len p i l l a n a t r a sem feledhető tény, hogy a befogadó készenléte - mint f e l t é t e l - á l t a l be-te l jesedő mü a "kegyelemteli" p i l l a n a t a , már a befogadó más-lé-tének az i d e j e . Az alkotó már nem részesülhet ebben, a mü füg-get lenedett t ő l e , egyedül a befogadó - a készenlét á l lapotában - k i t á r u l k o z ó , az érvényességi szférát záró lépésében követ -kezhet csak be.

242

Ez a befogadó - az egész lukácsi életműben megtalálható - az ember "egész" fogalmával i r h a t ó l e . Az ember "egész" azonban nem egy problémátlanul e l ő á l l ó valami , hanem csakis a fenome-n o l ó g i a i ut t e l j e s be járásával á l l e lő , mintegy az énhezkötöt t -ségtől való felszabadulás végén. Tehát végül i s a r r ó l van szó, hogy a befogadó egy sajátos redukciót h a j t végre, saját élmény-ta r ta lma in műre vonatkoztatottságukban, s e redukció mögött a v i l á g felfogásának egy határozot t módja, egy az élményvalóság k i s z o l g á l t a t o t t érzéke lésmód j a f e l e t t gyakorolt k r i t i k a , egy értékakaró vi lágnézet- á l l . Ebben ny i l vánu l meg a mü f e l a d o t t és nem adott j e l l e g e a legt isztábban. A s t i l i z á c i ó s folyamat i n d i v i d u á l i s vég igv i te lében v á l i k adot tá . Az i t t l é t r e j ö v ő n o r -mativ élmény j e l e n t i az e s z t é t i k a a lapproblémáját , vagyis: az élmény értelmének sajátosságát k e r e s i , azt a fo lyamatot , amely-ben a mü mint mikrokozmikus t o t a l i t á s ugy tűnik f e l a befogadó számára, mint sa já t v i l á g , mint mindig igy elgondolt v i l á g é r z é -k e l é s . " . . . c s a k az esztétikumban l é t e z i k v a l ó d i szubjektum-ob-jektum v i s z o n y , . . . " Ez az esztétikum gyönyörű u t ó p i á j a , mely-ben nincs távolság és a te l jesedés csak minden tényező i n t e g -r i tásának megőrzésekor jön l é t r e . A "gyakorlat n é l k ü l i " korok örök me ment ója ;

Lukács legfőbb szándéka értelmében, nem egy univerzumot szer -vez a művészet formájában - mint Sehel l ing - , hanem a forma univerzumát alapozza meg. E z pedig csak a produktiv e s z t é t i k a i szubjektumok á l t a l képzelhető e l . Arnold Häuser, ak i egyik leg -korábbi mél tató ja v o l t Lukács f i a t a l k o r i e s z t é t i k á j á n a k , igy i r - nagyon pontosan kiemelve annak lényegét - Az e s z t é t i k a i rendszerezés problémája cimü tanulmányában /Athenaeum 1 9 1 8 . / : " . . .m indke t ten / t i . F ied ler és Lukács - B. B . / v issza akarnak nyú ln i a koherens e s z t é t i k a i rendszerezések és a ' k o n s t r u á l t ' szubjektumok n í v ó i r ó l - ahol szerintük a tulajdonképpen esz té -t i k a i tényá l lás már csak teore t ikus transzpozicióban á l l e l ő t -tünk - az e s z t é t i k a i élmények ' e r e d e t i ' nívójára...Lukácsnál... az egyes -és i z o l á l t műre b e á l l í t o t t , normatív e s z t é t i k a i / r e -ceptív és produkt ív / szubjektum élménye v á l i k mértékadóvá az e s z t é t i k a i faktum tényleges s t ruk túrá já ra nézve, mert csak

243

ezekben az aktusokban reve lá lód ik szerintünk a tényleges, a produktiv e s z t é t i k a i szubjektum. . ." Az i t t e l ő á l l ó immanens e s z t é t i k a , mint r a d i k á l i s a n önál ló érvényességterület , pontos határokat teremt maga és az é l e t , i l l e t v e a meta f iz ika k ö z ö t t . A határteremtés mindig k r i t i k a i aktus, az érvényességforma a -ka rva -akara t l anu l mindig a létforma b i r á l a t á t is n y ú j t j a .

Lukács t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i t i s z t á n l á t á s á b ó l következ ik , hogy a negativ korban az "otthonra t a l á l á s " lehetőségeive l számot vet és ezt az autonóm ind iv idua l i t ások izlésközösségében t a l á l -ja meg. Lukács f i a t a l k o r i teór iá jának a h i t e l e abban á l l , hogy fokozottan hangsúlyozza e lehetőség bővi tését t ö r t é n e t f i l o z ó -f i a i elemzéseiben, igy ju t e l végül a for rada lmi gyakor la t ig . Azonban az e s z t é t i k a utópikus szigetszerüsége - a mü Simmel k i -f e j ezéséve l igy l é t e z i k - é3 az á t é l t s é g k o n s t i t u t i v formájá-ban tételeződő élményvalóság között Lukács későbbi f e j l ő d é s é -ben i s fontos szférát emel k i : a k u l t u r á t .

"A k u l t u r a . . . h a ugy t e t s z i k t e l j e s e n uj v i l á g o t t e r e m t . . . " Lukács f i a t a l k o r i elméletében benne t a l á l j a meg az érvényességi szférák és az élményvalóság k ö z t i közvet i tésmezőt, melyben a normativ szubjektumok á l t a l lé t rehozot t ér téktar ta lmak hazára t a l á l h a t n a k . A h iá tus be tö l the tő ! A k u l t u r a megőrzi a műnek mint érvényességi formának a t a r t a l m a i t , csak más összefüggés-be h e l y e z i , u j t á r g y i kapcsolatokat hoz l é t r e , o lyat , amelyben e g y f e l ő l megszűnik a t á r g y i vi lágnak való k i s z o l g á l t a t o t t s á g , másfelől az érvényességi szférák létidegensége. A k u l t u r a - a k a n t i hagyomány értelmében - a humánus megnyilatkozás lehetősé-ge, e l m é l e t i l e g ; a kérdés azonban az, hogy mikor, milyen t ö r -t é n e t i f e l t é t e l e k között v á l i k a k u l t u r a gyakor la t i közve t i tő elemmé az " é l e t " - "a félhomály anarchiája" - f e l é , mikor lesz szerves áthatottságban az élményvalósággal. /A f i a t a l Lukács és a k u l t u r a viszonyát elemzi Márkus György A lé lek és az é l e t : A f i a t a l Lukács és a "kul tura" problémája c. tanulmányában -MFSZ. 1973 /5 -6 / A k u l t u r a fogalmával Lukácsnál egy fokozott t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i igény j e l e n t k e z i k , mely egyre inkább h á t -térbe s z o r i t j a a t i s z t á n müvészetfenomenológia.i l e i r á s t , elem-zés t . I t t ér intőlegesen utalunk az érzü le t t ö r t é n e t i - s z o c i o l ó -

244

g i a i , a disszonancia nílifa je lmé le t i - t ör t éne t f i l o z ó f i a i , a f e l a -dat t ö r t é n e t i k a t e g ó r i á i r a , melyek lukács Írásának e s z t é t i k a i részében pontos szerkezet i helyüket kapják meg, de nem olyan formán, hogy a t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i g a z o l j a a kategór iákat -mint Hegel rendszerében, melynek máig példaadó k r i t i k á j á t t a -l á l j u k az e s z t é t i k a rész utolsó fe jezetében - , hanem azok t i s z -tán , mint a mü egyedi, k o n s t i t u t i v e l ő f e l t é t e l e i jelennek meg. Létezővé - a műben - a sajátos inadekvációban "az akart és k e l -lő fé l reér tésben" válnak.'

" . . . a művészet az ember legmélyebb vágyának te l j esedése ." -i r j a egyik levelében Lukács Popper Leónak - és ez a forma á l -t a l i te Í j esed és.A formagondolat. Lukács egész t e ó r i á j á t átfogó á l ta lános e lméle t , mert n á l a : "A forma a létezés végső és l eg -erősebb valósága." Ez a mü-forma utópikus ka rak te re . Az utópia formája pedig a humanitás akarása, az "eljövendő j e l e i " i r á -nyában mutatott a f f i n i t á s .

JEGYZETEK

1. P. V a l é r y : Két párbeszéd, Gondolat 1973. Eupalinosz vagy az ép i tész , 12. o .

2 . uo. 85-86. o. 3. S z i l a s i Vilmos: P la tón, F rank l in 1910. 175. o. 4 . Valéry i .m . 82. o. 5. Lásd ezze l kapcsolatban Márkus György f i a t a l Lukáccsal fog -

lalkozó tanulmányait . 6 . Lásd a Függelékben M. Susmannhoz i r t l e v e l e t . 7 . W. D i l t h e y , Lukács: I f j u k o r i miivek, Magvető 1977. 553. o. 8. G. Simmel, Lukács: I f j ú k o r i müvek, 747. o. 9. E. Lask, Lukács: I f j ú k o r i müvek, 726. o. 10. A f i a t a l Lukács és Lask viszonyát érdekesen elemzi H. Ross-

hof f d isszer tác ió jában Zur Form des Gegenstandsbegriffs be i Emil Lask und dem frühen Georg Lukacs, B e r l i n 1970. Rosshoff A regény elmélete formafelfogásában a r a d i k á l i s h i s t o r i z á l á s t és a forma folyamatszerüségét l á t j a döntő e l té résnek , szemben az á l t a l a noumenálisnak nevezett l a s k i formafogalommal. Rosshoff azonban csak a Lógósban megje-lent egyetlen f e j e z e t e t Die Subjekt-Objekt-BeZiehung i n der Ästhet ik ismerte a he ide lberg i kéz i ra tok közül , így

245

Lukácsnak a dualizmus e miivön "belüli fe lo ldására t e t t k í -s é r l e t é t nem elemezhette,

11« Előadás a f e s t é s z e t r ő l , I f j ú k o r i müvek, 810. o. 12. Lásd Függelék. 13. Előadás a f e s t é s z e t r ő l uo. 807. o. 14. E. Cassi rer : F r e i h e i t und Form, B. Cassirer V. B e r l i n 1917.

124. o. 15. Hume: Értekezés az emberi természetrő l , Gondolat 1976,

611. o. 16. uo. 437. o. " . . . a z azonos személyiség, akinek a gondola ta i t ,

cselekedetei t és é r z e t e i t a legbensőbb módon tuda tos í t juk magunkban..."

17. Pienes László: Sejtelme egy földindulásnak, K r i t e r i o n 1977. 200, o; /Lukács és Dienes egyaránt a G a l i l e i - k ö r t a g j a i v o l t a k ! /

18. vö. E. Panofsky: Aufsätze zu Grundfragen der Kunstwissen-sehaf t , V. B. Hessl ing B e r l i n 1964. - Der B e g r i f f des Kunstwollens / a h u s s e r l i e idet ikus k a r a k t e r r ő l / 49. o.

19. D. Jähnig Schel l ing: Die Kunst i n der Phi losophie, V. Neske 1969, 61-63. o.

20. Level Popper Leónak, 1910. dec. 20. Valóság 1974/9. 21. Megjegyzések.. . I f j ú k o r i müvek, 401. o. 22. A he ide lberg i művészet f i lozóf ia és e s z t é t i k a , Magvető 1975.

22. o. / E z e n t ú l a művészet f i l o z ó f i a = H . M . , az esz té t ika= H . E . /

23. H. M. 21-22. o. 24. Hamvas Béla: Fák esszé, Hid 1970/6. 25. H. M. 46. o. 26. H. M. 29, o. 27. H. M. 44. o. 28. vö. Vajda Mihály: í z l é s és valóságszemlélet , Korunk 1977/

1-2. 29. H. M. 37-38. o. 30. H. M. 29. o. 31. " . . . e g y sajátosan mély tudatosságu f é l r e é r t é s révén képe-

sek vagyunk a r r a , hogy a népművészetben sok végső k ö v e t e l -mény t e l j e s í t é s é t l á s s u k . . . " Ponner: Népművészet és a forma á t l e l k e s i t é é B , F i l o z ó f i a i Szemle, 1 9 7 2 / 2 .

32. Apel: Transformation der Phi losophie, I . Suhrkamp 1976. Die beiden Phasen der Phänomenologie... 92-93. o.

33. vö. Ingarden: Az i rodalmi műalkotás, Gondolat 1977. 372. o. 34. uo." 360. o.

35. vö. H. G. Gadamer: Wahrheit und Methode, J . C. B. Möhr Tübvr.gen 1975. 90. o.

36. H. E. 277. o. 37. H. M. 155. o . 38. Gadamer i .m. 92. o . 39. H. B. 311. oí 40. H. E. 324. o . 41. H. E. 300. o. 42. H. M. 95-96. o ; 43. H. M. 103. o . 44. H. M. 218. o.' 45Í H. M. 199. o. 46. Ingarden i .m. 381. o. 47. uo. 127. o. 48. uo. 346. o; 49. H. M. 217. o . 50. H. E. 373. o. 51. Popper: A g icca , F i l o z ó f i a i szemle 1972/2; 52. vö. H. M. 209. o. / a befogadó történelmi i n d i v i d u a l i t á s r ó l / 53. H. M. 245. o. 54. M. Raphael: A r b e i t e r , Kunst und Künstler, Fischer V. 1975.

Prologomena zu einer marxistischen Kunsttheorie, 186. o. 55. uo. 209. o. 56. H. E. 255. o. 57. Windelband: Preludiomok, Franklin

K u l t u r f i l o z ó f i a és transzcendentál is idealizmus, 1910. 58. Marcuse: Kultur und Gese l l schaf t , Suhrkamp 1973.

Uber den af f irmat iven Karakter der Kultur, 66. o. 59. vö. K. H. Tjaden: S z o c i á l i s rendszer és s z o c i á l i s vá l tozás

Közgazdasági és Jogi 1977. 159. o. 60. Lukács: Történelem és osztá lytudat , Magvető 1971.

Régi kultura és uj kultura, 43. o . 61. Hegel: A szellem f i l o z ó f i á j a , Akadémiai 1968. 194. o. 62. Apel: i .m. 333. o. 63. Wittgenstein: Über Gewissheit, Suhrkamp 1977. 25. o . 64. G. H.. Mead: A pszichikum, az én és a társadalom, Gondolat

1973. 410-11. o .

247

J y

IV. B A U Z S BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY

Angyalosi Gergely A LÉLEK KÁLVÁRIÁJA ÉS DIADA'LA

/A f i a t a l Lukács György és Balázs Béla e lképze lése i a "belső élet." és a l i r a összefüggései rő l /

A gondolkodás végső h i t e l e nem a gondolatban van, va laho l mélyeb-ben: a közérzetben. A gondolat zsoldos, az számit, k i a gazdája. Az embernek az egész korhe lyze te t k e l l a szervezetében fe ldolgoznia és az ebből k i a l a k u l ó érzése az , ami igaz vagy hamis, amin e l d ő l egy szellem igazsága, vagy hamis-sága. A legigazibb gondolatok: tévedések, s a legnagyobb s z e l l e -mi tágasság: vakság, ha a közér -zet a l a t t a rosszul kever . Jó l gondolkozni: olyasvalami, mint j ó l megfogózni.

Németh László

A most következő megjegyzések elsősorban Balázs Béla A l i -r a l érzékenységről cimü tanulmányának értelmezését k ivánják s z o l g á l n i . Fe lü le tes megközelítés a lapján i s nyi lvánvaló azon-ban, hogy ennek az írásnak a szel lemi h á t t e r e f e l d e r í t h e t e t l e n a f i a t a l Lukács fe j lődéséve l való ál landó összevetések n é l k ü l . Balázs maga /dolgozatának legvéglegesebb formájában/ a T ö r t é -nelem és osztálytudat egyes gondolataira r e f l e k t á l . Megkísér-lem k imuta tn i , hogy nemcsak ez a Lukács-mü h a t o t t l í r a e l m é -l e t ! n é z e t e i r e . Hiszen ezek a nézetek majd másfél évtizeden ke resz tü l a lakul tak a nagy tanulmány megírásáig, s ezek a l a t t az évek a l a t t vo l t a legszorosabb Lukács és Balázs barátsága. Feltételezésem szer int egy fa j ta munkamegosztás j ö t t l é t r e kö-zöttük - vagy jöhe te t t volna l é t r e , ha Balázs álhatatosabb és

251

életerősebb "e lmé le t i vénával" rende lkez ik . Arra u ta lok , hogy életélményük, az emberi kapcsolatokról , korukról a l ko to t t vé -leményük nagyon köze l á l l o t t egymáshoz ebben az időszakban / részben hasonló szel lemi o r ien tác ió juk , környezetük, részben pedig kölcsönös egymásrahatásuk révén / . Már most a "munkameg-osztás" - durván - annyit j e len tene , hogy amig Lukács e lméle-t i o b j e k t i v i t á s s a l próbál ta l e í r n i a "bünbeesett v i l á g " szer -kezetét és e v i l á g á l l a p o t hatását a személyes l é t r e , addig Ba-lázs i d ő r ő l időre megkisérel ugyanerre a kérdésre a szubjektum szempontjából választ t a l á l n i . Persze, n a i v i t á s lenne i t t bár -miféle egyenlőségjelet tenn i k e t t e j ü k közé. Az elsőbbség min-d ig Lukács e l m é l e t i zsen i jé t i l l e t i , amelynek ujabb és ujabb eredménye i t - v á l t o z á s a i t Balázs megpróbálja befogadni és sa ját temperamentumának megfelelően tovább a l a k i t a n i . Mégsem csupán egyoldalú h a t á s v i z s g á l a t r ó l van i t t szó, tehát nemcsak Balázs müveinek megértése szempontjából fontos ezeknek az összefüggé-seknek a v i z s g á l a t a . Lukács, mint a nagy gondolkodók legtöbb-j e , objekt iv ál talánosságra t ö r : számára a szubjektum helyzete már pályafutásának kezdetén sem lehet e lmé le t i k i indulópont . Cél ja és vágya a rendszer, mely a r t i k u l á l j a a v i l á g o t és ame-lyet a v i lágban - és nem a szubjektumban - ke 11 f e l f e d e z n i . De a rendszerhez vezető hosszú és göröngyös uton, ha sokszor hát térbe szor i tva , vagy a későbbiek során egyenesen megtagad-va i s , ál landóan j e l e n van a szubjektumról, annak lehetőségei -r ő l a lko to t t képe. Balázs konklúz ió i természetesen t á v o l r ó l sem azonosak Lukácséival , de remélhetőleg segítségünkre lehe t -nek a kevéssé k i f e j t e t t gondolatok némelyikének fel fedésében. Másfelől Lukács hatása érthetővé t e s z i , miként reagálhatot t Balázs Béla a v i lágon az elsők között az irodalom és a művészet fejlődésének bizonyos v á l t ó p o n t j a i r a . s hogyan Í r h a t t a meg l i ra - tanulmányát , mely befejezet lensége és gyengeségei e l lenére i s a modern kö l tészet öntudatának kora i és európailag je lentős dokumentuma.

Balázs Béla művészet f i lozóf ia i fogékonysága igen korán meg-mutatkozott. Még mielőt t gyakorló kö l tő vagy i r ó l e t t volna,

252

gondolkodásában már nagy szerepet j á t s z o t t a művészetek l é t e mint meggondolkoztató tény. Valószínűleg h i te lesnek és nem egy-szerűen a múltba való v isszavet i tésnek k e l l felfognunk ö n é l e t -r a j z i regényének, az Álmodó i f júságnak panaszát magányérzete gyermekkori, in tenz iv élményéről i s . "Már ezt az én k o r a i gyer-meki élményemet i s egy melankólia árnyéka b o r i t o t t a e l ; a ma-gányosság."1 Ez az é le térzés természetesen sok k in lódássa l j á r t , kapcsolat teremtési nehézségekkel, mint e r r ő l k o r a i nap-l ó j e g y z e t e i már tanúskodnak. Vol t azonban p o z i t i v o lda la i s : a tudatosan v á l l a l t magány f e l f o k o z z a a belső tevékenységet, ugyanakkor némi k i v á l a s z t o t t s á g - t u d a t o t kölcsönöz. Ha Lukács pé ldául k e z d e t t ő l fogva a társadalomra h á r i t o t t a a fe le lősséget s a j á t , sz intén mélyen megélt társta lansága m i a t t , Balázsnál ez az or ientác ió j ó v a l későbbi és va lósz ínű leg nagy mértékben Lukács hatásának köszönhető. Az évek folyamán hát térbe szoru l -va, de mindvégig é l benne a tuda t , hogy magányossága l e l k i a l -katában gyökerezik, személyesen rámért csapás.

Ugyanakkor meggyőződése az i s , hogy olyan lehetőségeket, az életnek olyan s z f é r á i t képes meghódítani ó r i á s i mértékben meg-növekedett s z e n z i b i l i t á s a révén, mely az egyszerű halandóknak nem adatott meg. Magát a művészi tevékenységet i s magányának fe lo ldására t e t t k í s é r l e t e i közé számithat juk. A mü i n d i v i d u -á l i s a n / t e h á t magányban/ te remtet t j e l l e g e és más le lkekre t e t t hatása, mely lényegében összekapcsolja őket - e paradoxon mé-lyen lenyűgözi a f i a t a l e m b e r t . Ha nem is fogalmazta meg igy kezdetben, a szubjektum-objektum harmonikus eggyéolvadásának fontos lehetőségét l á t h a t t a a müélményben. Azt i s rendk ívü l hamar t u d a t o s í t o t t a , hogy a művészet á l t a l n y ú j t o t t k o l l e k t í v élmény szavakon t u l i , még a nyelvet anyagul használó művészet, az irodalom esetében i s , sőt, hogy ez a kimondhatatlanság az e s z t é t i k a i élmény k r i t é r i u m a . A szavaknál "primérebb" kapcso-l a t o t a v i l á g g a l az érzékelés közvetlensége és pé ldául az álom szintén lé t rehozza. "Az álomban, ahol nincs objektum, látomá-saim az én k i v e t í t e t t , l á t h a t ó v á t e t t érzéseim, melyek levá l tak rólam és visszanéznek rám. Azért olyanok, mint az értelmes p i l l a n t á s , mint a k i h í v ó k i á l t á s és a szándék, mely engem i l -

253

l e t . Álmomban, ha tolongó tömeggel álmodom i s , mindig egyedül vagyok.1 ,2

Az álom a va lód i vi lághoz képest transzcendens birodalom, melyet a magányos lé lek teremt magának, hogy elviselhesse az é l e t e t . Pontosabban a l é t e z é s t , mert a mindennapi értelemben v e t t é l e t e t az álom k i z á r j a - éppen ezért lehet transzcendens hozzá képest igy azonban e l is z á r j a az utat a hozzá v issza -t a l á l n i törekvő e l ő l . Az ember mindenképpen szerencsétlen: ha az álmokat v á l a s z t j a , akkor végleg lemond a más lelkekhez f ű -ződő valóságos kapcsolatokról , ha viszont ez utóbbiakat , akkor é le te a prózaiság homokjába f u l l a d .

Meséinek és misztériumjátékainak hősei á l ta lában e két a l -t e r n a t i v a közöt t vergődnek, néha tudatára ébredve a megoldás t e l j e s képtelenségének. /A Tűnd ér cimü játékban például az é l e -t e t a fájdalommal azonos i t ja , raig a boldogság á l lapota az egyén megsemmisülésével, magaérzésének prózai e lvesztésével j á r . Ezért

•X mondja az egyik szereplő: "Tiéd az é l e t , ameddig kinod éri .* -^ Más-más j e l e n t é s s e l , de ide száraithatjuk a Kékszakállút és a me-sék közü l legjellemzőbbként az Álmok köntösét . ' / Igy az objek-t i v á l t álom, a műalkotás sem j e l e n t h e t i a l é lek magányának f e l o l d á s á t : a Másikkal va ló egyesülés i t t h i h e t e t l e n ü l in tenz iv ugyan, de érvényessége csak p i l l a n a t o k r a szó l . Az ember nem köl tözhet át a mü v i lágába , a befogadói élmény után ú t j á r a bo-c s á t t a t i k - visszazuhan a mindennapi é l e t b e . A müélraény csak az egyesülés vágyát csepegtet i a lélekbe és a r i t k a boldog p i l -lanatok emlékét u j i t h a t j a meg és ez pontosan elég ahhoz, hogy magát az é l e t e t többé ne lehessen nyugodtan e l fogadni .

A közösség visszanyerésének másik / k ö z i s m e r t / k i s é r l e t e a háborús kaland. Balázs háborús naplójának elemzése i t t ugyan nem lehet fe ladatunk, de könnyen be lá tható , hogy néhány vonat -kozásának kiemelése né lkü l l ehe te t len e problémakört t á r g y a l -nunk. Ha a fent iekben a r r ó l szóltunk, Sogy az esztétikum, a mü v i l á g á t valóságnak, sőt, az igaz i valóságnak próbálta f e l f o g -n i , ugy a Lélek a háborúban nem más, mint az é le t tudatos á t -e s z t é t i z á l á s a . "Ezerszer a láhúzot t , mindig önmagát v i l á g i t ó , mindentől idegen vándoréletemből hogyan születhettem át abba

254

a másikba, ahol k i lencszázhatvan ember l e l k é v e l voltam egy, t e s t é v e l voltam egy? Nemcsak gondola t ta l , h i t t e l , s z e r e t e t t e l , hanem f i z i k a i l a g , idegekkel és erekke l , az ö n t u d a t a l a t t i é l e t -ösztönök közösségével."^ Ekkor végre megtalálni v é l i a szavakon t u l i közösségélményt, méghozzá nem a műalkotás lényegében é l e t -idegen v i lágában, hanem t e t t formájában. "Suryakanta k i r á l y u t á l t a a sza-aakat és minden kérdésre t e t t e l f e l e t t . " ^ E t e t t azonban a műalkotás formáját ö l t i mégis, hiszen Balázs minden idegszálával é r z i , hogy a háború sem azonos BZ é l e t t e l . "A h á -ború ó r i á s i hasonlat , hasonlata az é le tnek ."^ Az é le t t o t a l i t á -sát s z i m b o l i z á l j a , hisz egyébként "az é l e t harca i formátlanok és elhazudottak, konzekvencia és pathos n é l k ü l valók" - de nem maga az é l e t . Balázs á l l áspont ja i t t v i lágosan német gyökerű, a Simmel-szemináriumok t á j á r ó l eredeztethető . Maga Simmel 1914--ben azt i r j a Marianne Webernek, hogy a háború "az é le t á l t a -lános felemelésének formája és eszköze", amikor "a nap köve-telménye és az eszme követelménye egy és ugyanaz" és ezt "csak i n t u i t i v e lehet f e l f o g n i " . ^

Ezt a szédületes i n t e l l e k t u á l i s vakságot, ha nem i s ment-h e t j ü k , de könnyen magyarázhatjuk a század e le jén európai mére-tekben e l t e r j e d t kulturpesszimizmus hatásáva l , mely - ne f e l e d -jük - az elidegenedés mélyebb megértéséhez né lkü lözhete t len müvek i h l e t ő j e v o l t . Tudjuk. Lukács ebben a kérdésben t ö k é l e -tesen e l l e n t é t e s á l láspontot képv ise l t tani tómestere ive1, Sim-me l le l és Weberrel szemben, igy Balázs Béla magatartását is e l k e l l e t t u t a s i t a n i a . A német értelmiség és a háború cimü, t ö r e -dékben maradt tanulmánya egyértelműen a Balázs naplójában f e l -v e t e t t gondolatokra vá laszo l - ez egyszerű szövegösszehasonli-

Q t á s s a l be lá tha tó . Tehát Balázs a t t i t ű d j é t ő is j e l l egze tesen "importáltnak" é rez te , - gy he lyüt t pedig az egész német i n t e l -l i g e n c i á r ó l mondja: "Most / ö n t u d a t l a n u l / a szükségből csinálnak rényt és az egyedülá l ló , magára u t a l t individuumban l á t j á k a végső é r t é k e t , amit az emberiség teremteni tud . " Ez "az össze-t a r t ó és összefogó mozgalom" hiányára vezetendő v issza . Végső soron pedig Lukács azért i s e l i t é l i ezt a v i l ágképe t , mert "az Q extrém individualizmus mindig a retour-mozgalom". Könnyű ide -

t á r s í t a n i Balázs később nevezetessé v á l t megál lapí tását : "Te-h á t , ha e t h i k a , morál, al truizmus stb. valóban kívánandó ab-szolút ér tékek, akkor minden emberi közösség erkö lcste len , mert ezeket eleve k i z á r j a . Ezek csak i n d i v i d u á l i s ér tékek." l á t j u k : i t t van ennek a gondolkodásnak a nagy bukta tó ja , amire a miiben l e i r t beszélgetés par tnere , a Hercegnő /va lósz inü leg Lesznai Anna/ is u t a l , amikor azt mondja: "Csak a pszichológia igaz , a logika hazug. Mert k ivezet önmagunkból olyan vidékekre, melyek már nem mi vagyunk."^0 Balázs alapvetően helyes megál lapításból indu l k i : p o l g á r i viszonyok között "e th ika , morál, altruizmus" valóban nem abszolút ér tékek. H formál is e t ikák , a konkrét é l e t -anyagot f e l v á l l a l v a , á l landó, szükségszerű önellentmondásba keverednek, a cselekvés normája a gyakorlatban vagy mint érvé-nyes í the te t l en , vagy mint embertelen mutatkozik meg. Természe-tesen először az abszolút értékek tűnnek e l az emberek tudatá -ból és csupán ezután v á l i k az e t i ka kérdésessé. Balázs lényegé-ben megmenteni próbál ja azokat az ér tékeket , melyeket az euró-p a i k u l t u r a fej lődése során l é t r e h o z o t t , de alapvetően l e h e t e t -len módszerrel: ugy, hogy visszavonja őket az i n d i v i d u a l i t á s s í k j á r a . Mive l pedig ezen értékek érvényessége csakis k o l l e k -t í v jel legükben ragadható meg, öntudatlanul is kihúzza lábuk a l ó l a t a l a j t . Méghozzá oly módon, hogy ezenközben meg v o l t győződve törekvése közösségi j e l l e g é r ő l ! Nem ve t te észre, hogy a nemközösségi társadalomban a közösség elvont akarása sem té te lezhe tő abszolút ér tékként , hogy a k ivonulás, a Hercegnő szavaiva l , egy blint követelő közösségből igazibb közösségi t e t t . Választásában persze i t t nagyon erősen szerepet j á t s z o t t az értelem kont ro l lszerepéve l kapcsolatos szkepszise, a f e n -tebb l e i r t "primér" tényezők, az " ö n t u d a t a l a t t i életösztönök" közösségének előtérbe helyezése. Közbevetőleg meg k e l l i t t j e -gyeznünk, hogy amikor szembeál l í tot tuk Lukács és Balázs f e l -fogását , k issé mereven jár tunk e l , hiszen nem kétséges, hogy a Lélek a háborúban számtalan közösen k i é r l e l t , vagy Lukács-t ó l egyenesen á tve t t gondolatot ta r ta lmaz .

Amikor Lukács a l i g egy-két évvel korábban a r r ó l beszél , hogy "ami igazán mélyen, a l é lek legmélyéig i n d i v i d u á l i s , az

256

messze túlmegy a pusztán i n d i v i d u á l i s o n " 1 1 akkor ő i s egy k é t -ségbeesett paradoxontó l .vár ja a megváltást, f e l t é t e l e z v e a l e l -kek legmélyének misztikus közösségét, ás amikor ugyani t t az i g a z i k u l t u r a jel lemző vonását, a homogeneitást i r j a l e , mely-nek révén "minden szimbolikussá v á l i k , mert minden csak k i f e j e -z é s e . . . az egyedül fontosnak: az é l e t t e l szemben való toként-- reagálásnak, az é le t egészéhez való miként- fordulásnak", akkor ő sem fogalmi egységről álmodozik csupán. / M i n t ahogy Balázsnál sem egyszerűen az i r rac ional izmus d i c s é r e t é r ő l van szó. Egy 1917-es naplójegyzetében i r j a , p l . , hogy "a nem ér tés j e l e n t ő -sége csak a gondolkodás intenzi tásának t e t e j é n jő meg, csak

12 akkor h i t e l e s . " A gondolat h a t á r a i t k iván ja meghúzni, mely nem hozhat ja meg a le lkek végső közösségét - erre szer in te csak azok a bizonyos "primér" tényezők képesek. / A hasonló é l e t é l -ményből, gondolat i k i i n d u l á s b ó l azonban, mint l á t t u k , egymást k i záró megoldások s z ü l e t t e k . És bizonyára nem a z é r t , mert Lu-kács "történelmibben" fogta f e l a valóságot. A különbözőség okait t a l á n s i k e r ü l jobban megközelítenünk, ha megvizsgáljuk Balázs és Lukács néze te i t a l é l e k r ő l , annak lehetősége i rő l és f u n k c i ó j á r ó l . Ez egyben közelebb visz Balázs l í rae lméletének megértéséhez i s , melynek központi ka tegór iá ja szintén a lé lek - nem v é l e t l e n ü l , mint az remélhetőleg k i d e r ü l majd a további -akban.

A fe l fokozódott magányérzet, a p i l l a n a t o k r a fel lobbanó kö-zösség-élmény egészen természetes módon vezet a l é l ek -ka tegó -r i a mindenek f ö l é helyezéséhez.

Az elmúlt f é l évszázadban igen sokféle módon használták f e l / é s k i / ezt a szót . Sokáig ugy t ű n t , hogy nem f é r össze a ma-t e r i a l i s t a s z e m l é l e t t e l , ezér t sokszor véglegesen k i akarták z á r n i a tudományosan számbavehető fogalmak köréből . Ez - sze-rencsére - nem s i k e r ü l h e t e t t t e l j e s mértékben, hiszen e k a t e -gória végső soron semmivel sem h e l y e t t e s i t h e t ő és az a v é l e -mény sem á l l j a meg a h e l y é t , mely szer int megszüntethetet le-nül i r r a c i o n á l i s je lentések tapadnak hozzá. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a " lé lek" minden gyanún f e l ü l á l l , hogy tehát a hozzákapcsolódó bizonytalanság minden ok né lkü l va ló .

257

Indokolhatja ezt a szó történelmi u t ja , melyet i t t ugyan nem á l l kódunkban követni , de amelyről t e l j e s e n v i l á g o s , hogy a v a l l á s t ö r t é n e t t e l fonódik egybe. Ugy gondoljuk v i s z o n t , hogy nem a v a l l á s o s kicsengés okozza i t t a problémákat elsősorban, hanem a szó rendkivül tág je lentésköre , s z in te t ikus j e l l e g e . Egészen pontosan, arról van szó, hogy a "lélek" kategóriája magában f o g l a l j a a fogalmi gondolkodást éppenugy, mint; a f i z i -kai j e l l e g ű érzéke lé s t , méghozzá szé tvá lasz thata t lanu l , azaz hasonlóan a valóságban i s meglevő eredet i egységükhöz. /Termé-szetesen nem csak a gondolkodást és az érzéke lé s t , i l l e t ő l e g az érzelmi é l e t e t fogja magába, hanem az összes dialektikusan mozgásban lévő összefüggést i s , ezek között a szférák k ö z ö t t . / Tehát lényege szerint antropomorf kategóriáról van szó, ennek tulajdonitható a vele szemben t á p l á l t tudományos bizalmatlan-ság. Ennek az antropomorf je l legnek a következménye az, hogy t e l j e s e n l e h e t e t l e n meghatározni vagy pontosan l e i r n i a lé lek ö s sze t evő i t .

A k i f e j t é s egyet len módja i t t a d ia lekt ika l ehet , h iszen nem mozdulatlan, hanem állandóan vál tozó dologról van szó, nem önmagában megálló, hanem a k ü l v i l á g t ó l valamilyen módon függő, ugyanakkor önál ló és teremteni képes szubsztanciáról .

Balázsélcnál a l é lek a maga dialektikus-antropomorf mivoltá-ban j e l e n t i az emberi bensőséget, ennek minden megnyilvánulá-sát ö s s z e f o g l a l j a egyetlen név a l a t t . Magában A l j r a i érzékeny-ségről cimü tanulmányban a lé lek k ö l t ő i öntudatként d e f i n i á l ó -dik. "Az öntudat, amelyről i t t szó van, nemcsak fogalmakból és logikai formákból á l l . Hozzátartoznak a k i f e j e z h e t ő s é g i g t u -dottá vál t érzések és hangulatok i s . Ez az Öntudat i t t egyér-telmű a l i r a i érzések szubsztrátumával, a l i r a i hangadóval az emberben. Ezt az egyszerűség okáért nevezem ugy, ahogy a k ö l -tők maguk i s nevezik: léleknek. Már most minden öntudat t á r -sadalmilag de terminá l t . . . " Hogy i t t a lé lek spec iá l i san a l i ra szempontjából vé te t ik szemügyre, ezt még világosabbá t e s z i a következő i d é z e t . "A f e l é r z e t t , l i r a i motivummá l e t t dolgok j e l e n t i k a l e l k e t . Szimbolikusáé lesznek. Nem valamilyen l o -gikus p r e c i z i t á s s a l , nem fogalmilag j e l e n t i k , hanem é r e z t e -

258

t i k , é r z é s s e l j e l e n í t i k / t e s z i k j e l e n v a l ó v á / a l e l k e t , ugy, hogy minden é r i n t é s n é l nemcsak a megérintett tárgyat , hanem saját erzo fe lü l e t emet , sa já t érzékenységemet i s érzem." y

Két mozzanatot emelnénk k i ebből a meghatározásból. Az e -gyik, hogy lá tható lag Balázs t e l j e s e n t i s z tában van azza l , a -mit az előbb a kategória antropomorfizmusának mondottunk. Nem szül-e problémát egy objektivnek szánt l e irásban, ha olyan meghatározást helyezünk középpontjába, mely minden további n é l -kül szerepelhet l i r a i költeményekben? Véleményünk szer int az olyan t ipusu , esszé - je l legü tanulmányban, mint Balázs Béláé , semmiképpen 3em. A tanulmány c é l j a ugyanis élményformák l e i r á -sa a maguk történelmi f e j l ődésében , és meggyőződésünk, hogy az i l yen j e l l e g ű leírásnak magának i s élményt, a történelmiség élményét k e l l az o lvasóból k i v á l t a n i a . így épülhet be egyedül v i lág fe l fogásunkba , s ő t , v i lágérzékelésünkbe - a pusztán f o -galmilag tudott és figyelembe v e t t tények bizonyos mértékig mindig idegen elemként egz i sz tá lnak az emberi bensőben. Mátrai László érdekes könyvében hasonló módon n y i l a t k o z i k . "Nyilván-va ló , hogy a végeredményben lemérhetet len és t i p o l ó g i a i uton t e l j e s egészében f e l nem fogható, i n d i v i d u á l i s élményminőségek szubjektiv l e i r á s utján ragadhatok meg leginkább adekvát módon." Ezzel ő i s egy olyan s z i n t e t i k u s látásmód megszületését sürge-t i , "mely az ind iv iduá l i san l e i r t élményt az u n i v e r z á l i s t í -pussal a v i l ágnéze t tényében 'Jssze tudja egyez te tn i" , tehát emberformáló ere je van.1"^ A n e o p o z i t i v i s t a e s z t é t i k a egyik nagy problémája, hogy, bár megértethet i velünk bizonyos hatások k i -váltásának mechanizmusát, s igy fogalmi gondolkodásunk révén természetesen h a t á s s a l van be l ső vi lágunkra, éppen a döntő p i l -lanatban engedi e l a kezünket, az élmény é r t é k e l é s e , és v i l á g -képünkbe, életérzésünkbe való beépülése e l ő t t . Ugyanakkor ren-delkeznie k e l l bizonyos objekt iv i tás -kr i t ér iumokkal i s , p l . a log ikus , v i s s z a e l l e n ő r i z h e t ő , v i t a t h a t a t l a n irányú gondolat-menettel , a kategóriák következetes alkalmazásának követelmé-nyével s tb . Nyíltan rá k e l l mutatnia az á l t a l a érvényesnek v é l t értékszempontokra, e z z e l megkönnyíti az olvasó számára i s az á l l á s f o g l a l á s t . / E l l e n t é t b e n a n e o p o z i t i v i s t a l e í r á s s a l ,

259

melyből az értékszempontokat á l ta lában hosszú és fáradságos munkával k e l l k ibányászn ia . /

A másik tényező, amit a b a l á z s i meghatározásból kiemelnék, a d i a l e k t i k u s szándék, mely a l é lek determináló és determinált mivol tát igyekszik összekapcsolni. Az é r i n t é s n é l "nemcsak a megérintett t á r g y a t , hanem saját érzőfe lü le temet , érzékenysé-gemet i s érzem" - mondja. Hangsúlyoznánk, hogy Balázs a lé lek és az öntudat szoros kapcsolatba hozásával határozza meg a l i r a szerepét , tehát a l i r a funkciója nála az, hogy a lé lek közve-t í t é s é v e l az öntudatba emeljen eddig öntudat lanul vagy ha tás ta -lanu l je lenlévő tényezőket. /Az "öntudat" k i f e j e z é s i t t éppen a processzus nem f e l t é t l e n ü l fogalmi j e l l e g é r e u t a l . /

Ezek után nézzük meg, hogy Balázs más Í rásaiban milyen é r -telmet és jelentőséget t u l a j d o n i t a lé leknek, hiszen az á l t a -lunk elsősorban v i z s g á l t tanulmányban a k i f e j t é s t magától é r -tetődően l e s z ű k í t i a kö l tésze t re i rányuló nézőpont. Mi a lé lek szoc iá l i s funkc ió ja , azaz szerepe a társadalomban? IJem v é l e t -l enü l kezdtük dolgozatunkat Balázsék magány-élményének l e í r á -sával . Amikor ugyanis a l é l e k r ő l mint alapvető létmeghatározás-r ó l beszélnek, e l v á l a s z t h a t a t l a n u l kapcsolódik hozzá mindig a magányosság, mint legfőbb je l l emző je . S z e r i n t ü k a modern l é -lek éppen magányossága miatt olyan, amilyen /emlékszünk: a l i r a --tanulmány ennek a magánynak a genezisét próbál ta l e i r n i / . A magányosság: csapás, ugyanakkor előny i s az előző korok l é l e k -- t ipusa inak born i r tságáva l szemben, hiszen a lé lek befogadó--érzőképessége sokszorosára nő á l t a l a . A f i a t a l Balázsnál / és bizonyos megszorításokkal Lukácsnál i s / ez a meggyőződés odá-ig fokozódik, hogy k i j e l e n t h e t i k : korunkban az i g a z i é le t a lé lek s ík ján z a j l i k , minden, ami ezen k i v ü l es ik , idegen az ember lényegétől . /Ha "az emberi lényeg" fogalmát k i f e j e z e t t e n nem is használ ják, természetesen mindig t é t e l e z i k , minden gon-dolatmenetük a lap já t egy sajátos antropológia adja , melynek most csak egyes vonásait é r i n t h e t j ü k . / "De a lélekben tö r tén ik az é le t ás nekem az enyém az egyetlen b iz tos dokumentum. A lé lek legbensőbb cé l j a mindkettőjüknél a homogén vi lágkép k i a l & k i t á s a , mely mentes az elidegenedés minden je lenségétő l .

260

E z z e l együtt természetesen az egyén számára adott v i lágnak i s meg k e l l v á l t o z n i a . És e pontból k i indu lva k ö z e l í t h e t j ü k meg a k e t t e j ü k v i lágnézete k ö z t i különbséget i s . 1914-ben számol be Balázs Béla Nap ló j ában "Gyuri" - Lukács György - " u j , nagy f i -l o z ó f i á j á r ó l " . Nem más ez , mint egy fa j ta messianizmus-gondolat. Lukácsnak ekkorra már k ia lakulóban van elmélete a modern k o r -r ó l , melyet hege l i és f i c h t e i i h l e t é s s e l "a t e l j e s bűnösség korszakának" nevez. A megváltást csak ama bizonyos - egyelőre csak a lélekben lé tező - homogén v i l á g hozhatja meg. snnek az eljövendő v i lágnak az i l l u z ó r i k u s letéteményese a művészet, me-lye t i t t Lukács meglepő, de mélyreható logikus f o r d u l a t t a l ne-vez erkölcstelennek. Erkö lcste len a művészet, mert a j e l e n v a -lóság élményével párosi tva k ö z v e t i t i fe lénk az aranykor képét . "A v i l á g homogénná l á t á s a , annak megvalósulási processzusa e -l ő t t . " Ezért l u c i f e r i k u s a f i a t a l Lukács szemében az e s z t é t i -k a i élmény. Nem k e l l különösebben kommentálni e megoldás mély pesszimizmusát, mely lényegi leg azt s u g a l l j a : ha már a le Heek végső idegenségén, a "bünbeesett" v i lágon nem tudunk s e g i t e n i , legalább ne hazudjunk megváltást, ne t a l á l j u n k fe ledést olyan élményekben, melyeknek az objekt iv valósághoz semmi k ö z v e t i -tésiik sincsen. 1915 végén a l a k u l meg a Vasárnapi Kör és ugyan-ezen év december 26-án i r j a le Balázs naplója azt az összejö-v e t e l t , ahol Lukács ismertet te a későbbi Regény elméletének néhány gondolatát . Beszélt i t t a j e l e n l e g i valóságot t r a n s z -cendáló magatartásokról, a Don Q u i j o t e - és a s z e n t - t i p u s r ó l , melyeknek közös je l lemzőjük , hogy a transzcendenciát az ob-j e k t i v i t á s t e l j e s mellőzésével é r ik e l , egyszerűen "nem veszik észre" a r e a l i t á s t . Különösen érdekes i t t a mi szempontunkból Balázs reagálása. "Azt mondottam, a harmadik lehetőség a lé lek birodalma. Összeköt tetést , közlekedést , é l e t e t , ob jek t iv é l e -t e t teremteni ember és ember között a lé lek s i k j á n , i z o l á l v a az adottságok r e a l i t á s a i t ó l , melyeken v á l t o z t a t n i nem tudunk, de melyet t i s z t á r a levá lasztva , mint maszkot v ise lünk , és mö-göt te , a l a t t a a lé lek homogén szférájában adekvátan élünk.

Lukács számára tehát a homogén v i l á g e l j ö v e t e l e e l ő t t adek-vát é le t nem lehetséges, minden magatartás valamilyen módon

2 6 1

problematikus, bár van közöttük minőség és értékkülönbség ab-ból a szempontból, hogy mi módon és milyen mértékben képesek u t a l n i e r re a bizonyos transzcendenciára. Ebből következ ik , hogy - ha csak rövid időre is - erkölcstelennek tűnik számára a művészet, B a l á z s n á l ez f ö l sem merülhet, hiszen nála nincs i l y e n szoros determinat iv összefüggés belső és külső v i l á g kö-z ö t t ,

A külső v i l á g elidegenedésének az a hatása, hogy ezentú l adekvát /vagy a heidegger i k i f e j e z é s t használva; autent ikus / é le t csak a bensőség számára a d o t t , persze csak megfelelő f e l -t é t e l e k m e l l e t t . De ezek a f e l t é t e l e k is csupán i n d i v i d u á l i s a k , "Mert csak az a döntő, hogy egész l é t é t egy centrumba tudja

17 /• összetere ln i az ember," A haboru ennek eszköze és nem több, vagy ahogyan maga is v a l l j a , "sa já t magányosságának" nagy pró-b á j a , A lé lek s i k j á n való é le t számára megadja - ha csak k i v é -t e l e s p i l l a n a t o k r a i s - a más l e l k e k k e l való egyesülés "meny-asszonyágyát", a szerelmet vagy a barátságot. Színdarabjainak, misztériumainak ál landóan v isszatérő problémája e k é t f é l e kap-csolat lehetőségtartománya, h a t á r a i és egymással való k o n f l i k -tusa , 1922-ben pedig már e l m é l e t i munkában fogalmaz igy: "Csak a barátságban és a szerelemben, egyes, személyes viszonyokban tudjuk k e r e s z t ü l t ö r n i az elembertelenedésnek ezt a szörnyű k é r -

18 gét , " Persze, Lukács sem mond le egy p i l l a n a t r a sem a lé lek lehetősége i rő l , de ezeket nem a közvet len kapcsolatok megterem-tésében l á t j a , hanem a lé lek "megformálásában".

Barátság vagy szerelem nyi lvánvalóan az ő számára i s l é t e -z i k , de ezt semmiképpen sem t a r t h a t j a a le lkek k ö z ö t t i "adek-vát" kapcsolatnak, A legintimebb szférák sem mentesíthet ik maglikat, "a t e l j e s bűnösség korának " ha tásá tó l . Ahogy az Eszté -t i k a i kul turában i r j a , e korban "megvolt a kapcsolat az embe-rek k ö z ö t t : a t e l j e s magányosság, a kapcsolatok t e l j e s h iánya," /k iemelés - A, G . / Igy az embernek csak a saját lelkéhez lehet valóságos köze, melyet azonban módjában á l l formáln i . "Vajon az, hogy minden a l é l e k , gyengítése k e l l , hogy legyen a l é l e k -nek?" A válasz egyértelmű: egyáltalában nem, lehetőség van az idézet t tanulmány e le jén l e i r t nyavalygó, hangulatokba formát-

262 A

lanodó, értékkülönbségeket nem ismerő e s z t é t a t ipus helyére á l -l í t a n i - egy másik, még esztétább e s z t é t á t . "Ezért nem t r a g i -kus többé ennek az emberfajtának a tragikus é l e t e és tragikus i z o l á l t s á g a . A magány tragikussága i t t i s az é l e t a p r i o r i j a , de ebből a magányosságból nő a legfőbb heroizmus, a maga meg-formálásának heroizmusa, ugy, ahogyan az eredendő bűn tudatá-ból nőtt a megváltás vágya, lehetősége és valósága." "Az i l y e n emberek nem teremtenek kulturát és nem i s akarnak teremteni, az ő életük szentsége a minden i l l ú z i ó t ó l va ló megfosztottság. Nem

19 teremtenek ku l turát , de ugy élnek, mintha kulturában élnének." 7

A megváltás utáni vágy tehát Balázsnál és Lukácsnál egyaránt esztéta-magatartásba fut k i , melynek ki indulópontja mindkettő-jük esetében a magára maradt l é l e k . Balázs számára közvet len c é l és lehetőség, a másik l é l ekke l való egyesülés élménye;

Radnóti Nándor f igyelmeztet arra egy helyütt^ 0 hogy ez az egyesülés csupán i d e i g l e n e s l e h e t , hiszen a lé lek szubsztanci -ájának keresésében t e l j e s . megnyugvásra nem számithatunk / e r r e u ta l az "ut" és a "vándor" motivum Balázs k ö l t é s z e t é b e n / , mégis r e á l i s és nem csak be l ső egz i s z t enc iá t b i z t o s i t az adekvát é l e t -nek. Tehát Balázsnál a lé lek időről időre megváltódik, majd visszazuhan a magányba, ahol v iszont ennek az idő leges megvál-tásnak az emléke t a r t j a v i s s z a a t e l j e s reménytelenségtől - és természetesen a jövőbeliek e s é l y e . Lukácsnál a lé lek megformá-lásához, mivel mindent egy v i r t u á l i s kultura szemszögéből néz, szükség van a mindenkori társadalmi he lyzet megismerésére és megíté lésére , éppen mivel a lé lek nem e l égü l k i az idő leges közösség-élményekben. Balázsnál ez utóbbi vá l t a legfőbb c é l -lá , t e l j e s e n függet lenül az adott t ör t éne lmi -po l i t ika i s z i t u -á c i ó t ó l . Nem vol t más értelme és be l ső motivuma sem háborús kalandjának, sem a forradalmak a l a t t tanus i to t t akt iv i tásának. /Ennek b izonyítására elegendő összehasonl í tani a háborús nap-lójának azt a r é s z é t , melyben az őrködés f e l e l ő s s é g é r ő l i r , személyes naplójának a forradalom a l a t t i "funkcionáriuskodását" e e s e t e l ő r é s z l e t é v e l . / Ha most azt kérdeznénk, hogy melyik kon-cepció á l l közelebb hozzánk, nem adhatnánk egyértelmű v á l a s z t . Lukácsé ké t ség te l enü l következetesebb és mélyebb i s , amennyi-

263

ben nem h i s z i , hogy ezek az "időleges megváltások" lehoznák közénk a transzcendens, homogén v i l á g o t . De nincs igaza, amikor semmilyen szerepet nem szán az i l y e n élményeknek és a művészet e l l e n í o r d u l , egy lényegében embertelenül aszkétikus és a r i s z -tokra t ikus magatartást, a " l é l e k megformálását" bálványozva. Balázs koncepciója emberibb és jobban megfelel a r e á l i s lehető-ségeknek, amikor bázisként t é t e l e z i a szubsztanciá l is p i l l a n a -t o k a t , melyek segitségével az é le t e lv ise lhetővé v á l i k . N a i v i -tása viszont abban á l l , hogy abszolút , mindenek f e l e t t va ló ér téket t u l a j d o n i t nekik és emiatt néha nem tudja a valóságnak megfelelően megi té ln i a társadalmi problémákat. Erre vonatkoz-hat több évt izeddel később az Álmodó i f j ú s á g r e z i g n á l t megálla-p í t á s a : "Gyakran próbáltam f e s t e t t kulcsokkal valóságos zá ra -kat k i n y i t n i . " 2 1

Ha emlékezetünkbe idézzük ezek után azt a három motívumot, melyeket Balázs l i r a -e lmé le tében a modern kö l tésze t j e l l e m z ő i -nek t a r t , remélhetőleg egészen más összefüggésben v i l á g i t ó d i k meg jelentőségük. Ezt i r j a : "három uj motívumot látunk, mely az ú j k o r i l i r a alaphangját adja meg, a modern kö l tészet t á p l á -ló gyökerévé l esz , és amely három motívum a r é g i l í r ában egyál -t a l á n nem f o r d u l e l ő . Ez a három motívum: a magány, a vágy és a p i l l a n a t . " "Ezeket a r é g i l i r a nem ismerte, mert csak egy

22 v a l l á s a v e s z t e t t kul turában lehetséges motívumok." Most már tehát v i lágos e három jellemvonás k ö z ö t t i összefüggés és en-nek szerepe Balázs világképében. Az alapvető és az életben a legállandóbb magányérzés v á l t j a k i az ál landó vágyakozást a le lkek egyesülése / t e h á t a magány f e l o l d á s a / irányában, mely megvalósulhat ugyan, de csak p i l l a n a t o k r a , így mindegyik á l -landóan meghatározza az én lelkének viszonyát a külső v i l á g -hoz, á l landó mozgásban t a r t j a és ebben a mozgásban mindig ugyan-azok a fázisok váltakoznak.

A va l l ásavesz te t t k u l t u r á r a való u t a l á s t fentebb a homoge-ne i tás vágyának neveztük, hiszen a v a l í á s funkció ja az, hogy egységes képbe rendezze a szubjektum v i l á g á t , lehetővé k e l l tennie , hogy saját vi lágának érezze és értelmét lássa a szá-

264

inára k i j e l ö l t szerep eljátszásának*.' Az i s t e n t ő l elhagyott v i -lág n i e t z s c h e i eszméje alapvető he lye t f o g l a l e l mind Balázs, mind Lukács gondolkodásában. Jel lemző, hogy a körükbe11 szo-cial izmust éppen ezen a ponton nem t a l á l j á k k i e l ég í tőnek: hogy eszmerendszere nem ér f e l a v a l l á s o s eszmék nyúj tot ta é l -ményvalósággal. Balázs számára tulajdonképpen minden közösségi élmény v a l l á s o s j e l l e g ű és je lentőségű . Nemcsak a legszemélye-sebb egymásratalálás misztikus közösségére á l l e z , hanem az e s z t é t i k a i élményre i s , különösen a legkol íekt ivabb műfaj: a szinház vonatkozásában. A szinházi nyilvánosságot "nem e s z t é -t i k a i , hanem v a l l á s o s élménynek" t e k i n t i . Jóval később az Álmodó ifjúságban a nemzeti é rzé s se l kapcsolatban fogalmaz hasonlóan. Mint l e p l e z e t l e n öniróniával i r j a , számára ugy tűnt f e l ifjúkorában a magyarság, mint "valamilyen fe l ekeze t szerü közösség, mely valamilyen helyen együtt van és arra vár, hogy

p A én egyszer ünnepélyesen belépjek körükbe."

Balázs világképének három fentebb l e i r t p i l l é r e a modern kulturában é lő ember lehetőségeire és gyötrelmeire v i l á g i t rá. Akárcsak Lukácsnál, az ő világában i s vannak olyan ember-típusok, melyeknél az eldologiasodásnak ez a mechanizmusa nem f e j l ő d ö t t k i , tehát másképpen, a j e l ent transzcendáló módon érzékel ik az objektiv v i l á g o t . Ezek: a gyermek és a primit iv ember. J e l l e g z e t e s e n százade le j i gondolatok, melyek ugyancsak össz-európai méretekben hatottak és a dolgozatban már emii-t e t t kulturpesszimizmus kihívására k i s é r e l t é k meg a v á la sza -dás t . Balázsnál a művészetnek önmagában van egy bizonyos gyer-meki és primitiv j e l l e g e , mint ahogy a művész mindenkór egye-s í t i magában ezeket a vonásokat. A gyermekiség és a romlatlan primit ívség egyaránt egy t u d á s - e l ő t t i stádiumot j e l ö l , mely-nek éppen kor lá ta i válnak ere jévé . Mindkét t ipus v i l ága ren-delkezik azokkal a vonásokkal, melyekkel az Öntudatra ébredt l é lek nem rendelkezhet, csupán sóvároghat f e l é j e : az egysze-rűséggel , az á t lá thatósággal , a homogeneitással. Az Álmodó i f júságban azért t a r t j a olyan fontosnak a gyermekkort, mert ebben az életkorban összekeverhetően köze l van egymáshoz a j e l en és annak transzcendálása, vagyis a képzelet vagy az

265

álom. Nincs még j e l e n az idő múlásának e l idegen í tő . és a s z i v -be h a l á l f é l e l m e t és ál landó k i e l é g i t e t l e n s é g e t csöpögtető é r -zése. A l i ra- tanulmány döntő fontosságú megállapítása szer int az i d ő b e l i elidegenedés lényege az, hogy "nemcsak környezetem-mel, hanem saját magammal, saját elmúlt és eljövendő magammal szemben j e l e n t idegenséget."2^ A j e l e n az az idős ik , amikor az egyén mérleget k é s z i t h e t , fe lmérhet i életének addigi f o l y á -sát , eredményeit, amikor é le te az övé. Ez azonban csak p i l l a -natokra adat ik meg a modern lé leknek. Belevetve az é l e t sod-rába , a megállás valóságos paradicsomnak tűnik f e l e l ő t t e , h iszen a mindig-tovább-rohanás t e s z i képtelenné a r r a , hogy az adott v i l á g g a l egy anyagúnak érezhesse magát: ezek a vi lágok állandóan vál toznak, egyik a másik után csúszik k i a kezünk-b ő l . I t t h e l y e t t e s i t h e t e t l e n az e s z t é t i k a i élmény. "A művészet

» egyik legmélyebb forrása a j e l e n u tán i vágy, hogy megállhas-26

sunk és eszmélhessünk." És i t t ragadható meg a gyermeki l é t fontossága a művészet számára. "Ez a gyermeki ősállapot elmú-l i k . De ha emléke i s elmúlnék, soha a művészet belső érzést külső képpé k i v e t i t e n i , soha külső valóságot belső képpé f e l -

27 érezni nem tudna." A magaramaradt lé lekre a tarsadalmi kon-venciók maszkot kényszer i tenek. Mindenki á larcot hord és egy-másból mi, emberek először ezt az á larcot érzéke l jük . Nem könnyen levethető maskara ez: mélyen gyökerezik a lé lekben, mely persze azért nem azonos vele t e l j e s mértékben. A nagy f e l a d a t : behato ln i az á la rc mögé. Balázs sok müvében, e lméle-t i Írásában u t a l a r ra , hogy ezt csak a szeretet képes végre-h a j t a n i és leginkább a szerelem. "Szavakért és t e t t e k é r t sze-r e t a b a r á t , Suryakanta k i r á l y . Szavak és t e t t e k mögé asszony

28 tud sze re tn i . " Az egyénnek viszont törekednie k e l l e k e t t ő s -ség megszüntetésére. A gyermeknél és a p r i m i t i v embernél a két o l d a l e r e d e t i egysége adva van. De csak náluk van adva. "A természet és a lé lek csak egész p r i m i t i v embereknél van 29 összhangban" - mondja a Lehetet len emberek egyik szereplő je . A modern é le térzés bonyolul tságától való iszonyodás r e j l i k az egyszerűségnek eme dicséretében, melyet mind Lukács, mind Balázs egyedül t a r t Összeférhetőnek a jósággal és a s z e r e t e t -266

t e l . Va :yis ebben a gondolatban a modern lé lek bonyolultsága egyértelműen negativ aspektusból j e l e n i k meg, mint a káosszal , a formátlansággal rokon mozzanat. "A léleknek egyszerű és egy-értelmű a t t i t ű d ö t k e l l adni , mert különben formátlan lesz" -i r j a Balázs, Lukáccsal egyetér tő leg egy 1916-os naplójegyze-tében. A művészetek számára egy g y a k o r l a t i követelmény szárma-

zó z ik ebből: a f o r m a p r i m i t i v i t á s . A művész azonban sohasem l e -het eggyé magával a gyermekkel vagy a p r i m i t i v emberrel. H i -szen éppen a z á l t a l tud egészen uj érzéseket k i f e j e z é s r e j u t -t a t n i , hogy tudatában van a lé lek mélységes hazátlanságának. É l benne viszont a képesség, hogy legalább p i l l a n a t o k r a v i s s z a -térhet az "őseredetiség" á l lapotába és éppen e két nagy l é t -á l lapotnak a d i s t a n c i á j a hozza l é t r e a modern műalkotást. Csak az lehet nagy művész, aki f e l n ő t t é l e t é t a gyermek szemével is képes megi té ln i , s ami még több, e l is fogadja ezt az Í t é l e t e t . Az életnek eme k r i t i k á j á r a azonban csak az képes, a k i bizonyos mértékig k i v ü l á l l az el idegenedett valóságon, ak iné l az á l -arc mögül "nem tünt e l az arc". A p r i m i t i v i t á s dicséretéhez szervesen hozzátar toz ik a primér é rzéke lés i módok lényegérzé-keléssé n y i l v á n i t á s a , amiről már fentebb szólot tunk. Nem az i r r a c i o n á l i s , a megmagyarázhatatlan i r á n t i vonzalom já tssza i t t a főszerepet . A művészet i t t á tvesz i a korrumpálódott em-b e r i é r in tkezés i eszközök f e l a d a t á t , olyan tar ta lmakat mondva k i , i l l e t v e é rzéke l te tve , melyek más módon nem o b j e k t i v á l ó d -hatnak. És most ismét egyik kiindulópontunkhoz térhetünk v i s z -sza, hiszen ez a fe l fogás magyarázza meg igazán a l i r a szere-pét és je lentőségét Balázs Béla gondolkodásában. Már 1909-ben megfogalmazza evvel kapcsolatos á l l á s p o n t j á t a Nyugatban.

K i f e j t i i t t , hogy a zseni számára mindig az egyén és közös-ség, közösség és természet e r e d e t i , romlat lan egységét képv i -s e l i , hozza tap intható közelségbe. "Hiszen az uj meglátások, ha egy nagy k u l t u r a végső fokáró l esnek i s , előzmény n é l k ü l va ló , szemtől szembe ál lások a nyers, még d e f i n i á l a t l a n é -l e t t e l . És ezeknek az ór iás gyermekeknek az uj fogalmat és gondolatot megelőző, első eszmélése." Nem v é l e t l e n , hogy egy l í r i k u s , Ady Endre fe l lépése ébreszt i benne ezeket a gondola-

267

tokát . A későbbiek során konkrétabban és az egész műfajra vo-natkozóan f e j t i ki ezt az Összefüggést. A vers szer inte : "pri-märebb és primitivebb k i f e j e z é s e a léleknek az egyszerű prózá-nál ." A műfajok f e j l ő d é s t ö r t é n e t é v e l indokolja e z t . "A vers Öregebb a prózánál . . . ás az egyén fej lődésében i s , amely e l -i smét l i a f a j é t , előbb je lenik meg a vers ."^ 1 A prózával szem-ben, melynek elsőrendű sajátossága a logika, a vers lényege szerint "e lőt te és a la t ta van a logikának", a vers azt f e j e z i k i , "ami már é l e t , de még nem gondolat". Már i t t megjelenik a lira-tanulmány fejlődéskoncepciójának c s i r á j a . Az uj é l e t t a r -talmak k i f e j e z é s i eszköze mindig a l i r a , olyan élettartalmaké, melyek e s e t l e g csak tübb száz év múlva "kövülnek prózává", kö— ze l i thetők meg a logika számára. Balázsnak mély meggyőződése, hogy a ráció a léleknek érthető okokból előtérbe t o l t tartomá-nya ugyan, de semmiképpen sem azonositható az emberi bensőség lényegi reszeve1. Sokkal több az, mint amit az ész meg tud ragadni. E szférákat csupán a legalanyibb művészetek, a l i ra és a zene képesek igazán megközelíteni és birtokba venni.

Az emberi öntudat f e j l ő d é s e szempontjából tehát ez a l i r a szerepe: mindig elsőnek ta lá lkozik a lélek történelmileg l é t -rejövő, uj és uj formáival, Könnyen belátható, hogy az e l i d e -genedett polgári társadalomban, i l l e t ő l e g kulturában e f e j l ő -déstörténet i szemponton kivül i s ór iás i je lentőségre tesz szert , erre uta l p l . az ő s i s é g állandó hangsúlyozása. Oly korban - és i t t már a nagy lira-tanulmány gondolatait idézzük f e l - , ami-kor a rac ioná l i s kalkulálhatóság egyeduralomra tör , ahol l á t -szólag csupán a bensőségnek olyan r é s z e i rendelkeznek valódi egz i sz tenc iáva l , melyet ez a gondolkodásmód fe l térképezni ké-pes, a l i r a l é t e szimbolikus értelművé v á l i k . Az e ldo log iaso-dást nem ismerő, homogén múltbeli közösségi formák jelképe l e s z , ahol az emberek közt i kommunikáció a l i r a á l t a l megra-gadott "primär" életközegből merítette anyagát. A modern l i r a igy örök sóvárgás az e l v e s z t e t t közösség után, fejlődésének története egybeesik az emberi magány tör téne téve l . Az "adekvát" é l e t visszahúzódik a lé lek ráció á l t a l megközelíthetetlen t e -r ü l e t e i r e . I t t utalnék ismét Balázs gondolkodásának arra a na-

268

i v i t á s á r a , hogy azt h i t t e : a "primär" é r i n t k e z é s i formák bün-t e t l e n ü l e l e r e s z t h e t i k az e l l e n s é g e s s é v á l t r a c i o n a l i t á s ke -z é t . Nem arról van szó, mintha ő nem szerencsét lenségként é l -te volna át / a bensőség szempontjából i s / az e f f a j t a tudatos -ság e l é g t e l e n s é g é t . Például a modern léleknek egyik a lapérzé-se , hogy "hazája másvalahol van", de ez a hely nem meghatároz-ható, nála i s a boldogtalanság forrása . Hiszen azt már a közép-kori keresztény i s tudta, hogy lelkének nem i g a z i otthona ez a s iralomvölgy, és benne saját porhüvelye, de tudta azt i s , méghozzá bizonyossággal és megingathatatlanul, hogy övé lesz a mennyeknek országa, ahol valóban hazata lá l majd. A v a l l á s a -v e s z t e t t modernség é l e t é r z é s e természetes módon a b izonyta lan-ság, a meghatározhatatlan célú elvágyódás. Balázsnál azonban e gyötrődésből végső soron p o z i t i v fejlemény származikt a l é -lek é r z ő f e l ü l e t e nő, d i f f e r e n c i á l t a b b és e z á l t a l gazdagabb l e s z . Ha kimondatlanul i s , mintha az lenne a meggyőződése, hogy e gazdagabb l e l k i v i l á g fegyvert i s adott az egyén kezébe az e ldologiasodás e l l e n i küzdelemben. "Márpedig mondottuk: a l i -ra f e j l ő d é s e a lé lek f e j l ő d é s e a magány f e l é , ami ugy t ö r t é -nik, hogy egyre több réteget hántva le magáról, mint idegent , mint i r r e á l i s á t , a lé lek egyre valóságosabb és e s szenc iá l i sabb lesz ."^ Balázs megoldása tehát , l e egyszerűs í tve , igy hangzik: na magányosak vagyunk a társadalomban /már pedig minél többet .iudunk meg ró la , annál magányosabbak leszünk/ , akkor nem lehet aás utunk, mint a magány következetes v á l l a l á s a . Ezért h e l y e -z i f e j t e g e t é s e i középpontjába Goethe k ö l t é s z e t é t , mely s z e r i n -te megfelel ennek a modellnek. A magány v á l l a l á s a azonban nem agyfaj ta pántragizmushoz vezet nála, ami logikus lenne, hanem éppen e l l enkező leg : annak az individuumnak a d i c s é r e t e , mely képes mindent f e l o l d a n i és saját v i lágává o lvasz tan i az objek-t i v i t á s b ó l . Tehát / ú j r a a lukácsi aforizmát i d é z v e / a végsőkig v i t t i n d i v i d u a l i t á s , mely éppen e z á l t a l megy t u l minden i n d i -v idua l i táson . Ha szigorúak akarnánk l enni , azt mondhatnánk, hogy nem más ez, mint egy kozmikus méretű önzés, h iszen a l é -leknek e t ipusa számára csak az l é t e z i k a külső v i l á g b ó l , me-lyet saját jává f e ldo lgozn i képes.

269

A c é l : a társadalomból száműzött homogeneitás belső megxe-remtése, az "áldozatok" nem számitanak. Legyünk azonban kissé igazságosabbak: Balázs f e l t é t e l e z i , hogy a dolgoktól termékeny távolságra k e r ü l t l é l e k , ó r i á s i mértékben msrnövekedett f e l -vevőképességével, valóban mindent be tud fogadni és otthonossá tud tenni " h á z t á j i " univerzumában. Balázs teorémája márcsak azért sem i r r a c i o n á l i s hajlandóságú, mert egy fa j ta tudatosság-t ó l v á r j a a megváltást: a magány tudatosságától és végérvényes-ként v á l l a l á s á t ó l . A nem-racionál is é r in tkezés i formák i r á n t i vonzódás ezze l j ó l megfér, sőt , éppen ennek következtében hang-súlyozódik k i olyan e rő te l j esen .

E megqldást reá l isnak k e l l tekintenünk, mint ahogy r e á l i s és nem csupán e l k é p z e l t , társadalmi lag kimutatható élményből indu l k i , vagyis mindenfajta emberi kapcsolat válságából és veszé lyez te te t tségéből . A mérleg nyereség-oldala, melyet az imént kissé csúfondárosan a " h á z t á j i " univerzumba v e t e t t h i t -nek neveztünk, természetesen u tóp ia , bár szintén j ó l megraga-dott tényre , a modern ember d i f f e r e n c i á l t érzelemvilágára épül. Mert a magány elfogadása és lehetőleg emberséges é l e t v i t e l l é a l a k i t á s a /mely együt t já r minden, akár cs i rány i ál lapotban l é -vő közösségi lehetőség megragadásával/ joga mindenkinek, ak i a magányosságot f e l o l d a n i képes társadalmi mozgás hiányát f á j d a l -masan á t é r z i . És akinek ob jek t iv i tás -é rzése erősebb annál, mint hogy a Don Qui jote- izmus, vagy valamely szent őrü le t nevében meg tudna r ó l a "feledkezni". ' Egy komoly hátránya mindennek e l -lenére mégis szemére vethető Balázs világképének, méghozzá az, hogy túlságosan is határozot tan és végérvényesen d e k l a r á l j a a magányt,' Olyannyira, hogy saját fe l fogása z á r j a e l bizonyos t ipusu közösségi élmények lehetőségétől . Ez a határozottság és végérvényesség - mint már rámutattunk - a v i lágkép homo-geneitásának mint mindenek f e l e t t való értéknek a t é t e l e z é s é -bő l adódik. Az egynemüvé, egyértelműen megformálttá a l a k i t o t t l é l ek viszont már olyan negativ szerepet j á t s z h a t , mint ami-lyenért / z s e n i á l i s megérzéssel/ a je l lemet e l i t é l t e egy 1915--ös naplójegyzetében. "Mert azt érzem, hogy a je l lem a lé lek ruhá ja , nem a husa. A je l lem egyszerűsítés: metódus az é l e t

270

könnyebb v i s e l é s é r e . Mikor az embernek már kezében van saját j e l l e m e . . . akkor maga he lye t t automatikusan c s e l e k e d t e t i . Félő, hogy a homogeneitás igénye a b a l á z s i " le lket" i s ebbe az irányba t a s z i t j a . A már k ia lakul t homogeneitás-meghatározások önkényesen megszűrik a l é l e k i g jutó valóságot és öntudatra csak az jut az énben, amit ezen e l ő f e l t e v é s e k alapján be tud ép i ten i magába.

Balázs teorémája tehát - ha buktatókkal i s - diadalra j u t -t a t j a a ká lvár iáját járó l e l k e t , anélkül azonban, hogy a t á r -sadalmi valóságot át akarná a laki tani ehhez.

Amennyiben a transzcendencia - ha csak pi l lanatokra i s -i n d i v i d u á l i s uton e l érhe tő , az egyén törekvése természetszerű-leg a "szubsztanciá l i s pi l lanatok" megsokszorozására irányul . A társadalmi berendezkedés, mint a szubjektiv gyötrelmek oka, az "ott k ivül a magyarázat"-tipusu érve lés összeegyeztethető ugyan ezze l a gondolatmenettel, de tar tós szimbiózisuk nehezen képzelhető e l . A Történelem és osztálytudat végkövetkeztetése , nem ezen a módon megfogalmazva, igy hangzik: a d ia lekt ikus ész képes a lé lek megváltására. Balázs lira-tanulmánya nem vehet i át ezt a koncepciót. Nála a l i ra története egyenlő az emberi magány tör t éne téve l . A l i r a f e j lődése tehát "a lé lek és a t e r -mészet /szubjektum és objektum/ közé hasadt dua l i tás tágu lá -sát m é r i . " ^ Olyan Individuum, melynek számára e hasadás nem l é t e z i k , a par exce l lence l i ra i ságo t nem ismerheti . Ha a szub-jektum v i lága ismét homogén t o t a l i t á s s á rendeződik, akkor Ba-lázs koncepciója szerint a l i r a meghal.

Nagyon érdekes ebből a szempontból, amit az avantgarde-ról mond. /Még ha f e l f o g á s a nem i s mindenkor elfogadható számunkra Az igaz i e ldologiasodást v é l i f ö l f edezn i az izmusok k ö l t é s z e t é ben, nagyon jellemző indoklássa l . Az avantgarde kozmikusság-i-gényét, amellyel nem egy emberről, hanem az emberről akar be-s z é l n i , Lukács nyomán az atomizáltság e l l e n i absztrakt láza-dásnak fogja f e l . A t i s z t a absztrakciók világában pedig ugyan-ugy nem lé tez ik valódi l i r a , mint a homogén v i lágál lápotban. A kozmikusság "az objektiv v i l á g o t , a természetet olyan t á v o l -ságba t o l t a e l a l é l e k t ő l , hogy t e l j e s e n szem e l ő l v e s z e t t ,

271

megszűnt és az öntudat a t i s z t a absztrakciók világában végleg magára maradt." Végső soron természetesen téved, amikor a ka-pitalizmus kval i tásokat kvanti tássá absztraháló hatalmát éppen i t t v é l i f e l f e d e z n i , nem é r t i az avantgardisták közösség utáni vágyát, igy nem értéke lhet i kellőképpen a nagy avantgarde k ö l -tőket sem. Számunkra azonban csupán az a f e l f o g á s a lényeges, amellyel a lukácsi tévutat s ikerül t e lkerüln ie , vagyis , hogy a lé lek pusztán tudat i -absztrakciós szinten megválthatatlan. Az avantgarde kö l t é sze t l i r a i szubjektuma már megszűnik Balázs szemében értelmezhető lenni. Ezen a fokon a magánynak i s vége van, mert "nincsen egységes, egyértelmű, erős kontúrral határolt l é l ek , amely hordja". "Amiről i t t szó van, az már nem a magány, hanem a semmi." Persze: a mai át lagos befogadói tudatban a sem-mit kimondani akaró művészetről nem elsősorban az avantgarde asszoc iá lódik , melynek a lapintenció i általában egészen mások vol tak. Balázs i t t öntudatlanul i s próféta l e t t : a huszadik század második felének művészetét je l lemezte valójában.

Ugyanakkor egy másik dolog i s következik koncepciójából. Nála az "erős kontúrral határolt lélek" és a magány korre la -t iv fogalmak. Ezért t a r t j a a l i r a - és az emberi lé lek - t ör -ténete legjelentősebb alakjának Goethét, akinek köl tészetében a "természet i s én lesz". Az e l lenkező megoldás ugyanis - "ha én i s természet leszek" - Balázs f e l f o g á s a szerint a l i r a condit io sine qua nonjaként f e l l é p ő indiv idual i tás fe lo ldódá-sát j e lentené . Balázsnál pedig ez egyértelmű az abszolút de-terminizmussal, vagyis a viszonyoknak való t e l j e s k i s z o l g á l -t a t o t t s á g g a l . ő a szabadságot i s a magánnyal korrelativként fogja f e l .

Magány, "megformált" individuum, szabadság - e lvá lasz tha-tatlanok egymástól. Ezért nem i s hihet Balázs igazán a megvál-tásban. legalábbis képtelen arra, hogy bármilyen utópia formá-jában t é t e l e z z e , hiszen számára a f e n t i kategóriák világképének e r t e k - p i l l e r e i i s . ^ Lukácsnál ezzel szemben a polgári ér te -lemben vet t ind iv idual i tás megsemmisülése - bár nála jobban senki sem ismerte f e l az á l t a l a létrehozott értékeket - nem drága ár a megváltásért. Ebben egyetértünk ve le . De a probléma,

272

mint fentebb k i f e j t e t t ü k , o t t j e l en tkez ik , hogy Lukács szerint a megváltás kulcsa: a he lyes tudat k i a l a k i t á s a a kezünkben van. Lesznai Anna Kezdetben vo l t a kert cimü regényének Lukács után formázott a lakja , Aranyossy László rendkivül plaszt ikusan f e j -t i k i ezt a n é z e t e t . "Mindig val lot tam, hogy semmi sem á l l kö-zelebb a metafizikához, mint a köznapi empiria. Hát most hozzá-teszem, hogy egy é lő v i l á g n é z e t , az öntudatossá megváltott em-ber teremti meg az empiriát . A teremtő meggyőződés és az empi-riában é lő emberiség a valóságban e g y e k . V i s s z a t é r v e Balázs Goethe-felfogásához: a német k ö l t ő v e l bekövetkező "nagy modern fordulat" azt j e l e n t i , hogy a szubjektum-objektum ket tőssége megszűnik, "és a lé lek most már t e l j e s e n egyedül maradt, mert

' ' 37 többé függet len é l e tű , objektiv valóságot nem ismer." Meg-jegyzendő, hogy Balázst i t t cserbenhagyja a d i a l e k t i k a , h i szen ha ez a "mitikus monizmus" va-lóban megvalósitható lenne /mint ahogy a legnagyobb köl tő esetében sem a z / , akkor megszűnne a magány i s , mert mivel szemben érezné magányát a lé lek? Márpedig a magány nemhogy megszűnne Goethénél, hanem a legvégső határok-ig k i t e l j e s e d i k , ez lesz az a bizonyos "vál la l t" magány, melyet a dolgozat e l s ő részében elemeztünk. E magánynak megfelelő vágyódás v iszont természetszerűleg csak meghatározhatatlan i r á -nyú l ehe t . "Ennek a vágynak már nincs neve - és nincs tárgya. 3R Ez a végső magány öntudatba sajgása."^

Utolsó megjegyzésünk egy / t a l á n önkényesen f e l t é t e l e z e t t / párhuzamosságra vonatkozik Lukács és Balázs t eór iá ja közöt t . Tudni i l l ik nemcsak e l l e n t é t e k e t lehet i t t f e l f e d e z n i , hanem egy alapvető hasonlatosságot i s . Goethe minden tárgyiasságot magába o lvasztó "mitikus monizmusa" Balázsnál és a p r o l e t a r i -átus álláspontjának a v i l ágo t homogén t o t a l i t á s s á rendező ereje Lukácsnál ugyanarról a t ő r ő l fakadó gesz tus . Ennek l é -nyege az egyén azonnali megsegítésére irányuló in tenc ió a t e l -j e s bűnösség korában. Bár Lukácsnál az egyén szempontja, mint lá t tuk, több Ízben kemény krit ikában ré sze sü l , és l á t szó lag a háttérbe szorul , a k i f e j t é s logikáját i l l e t ő e n e müvében még meghatározó erővel rendelkezik. Nem v é l e t l e n ü l ünnepelték -és ünneplik - néhány évt izeddel később Nyugaton a Történelem

273

és osz tá ly tudatot , mint olyan marxista or ientác iójú f i l o z ó f i á t , mely méltó helyére á l l i t j a a szubjektum szerepét a történelem-ben és meghatározza a történelmi szubjekt iv i tás fogalmát. Rész-ben - ami az e lmélet-gyakorlat r e l á c i ó újrafogalmazását i l l e t i - e f e l t é t e l e z é s meg i s f e l e l a valóságnak. Egy valódi szubjek-tumelmélet azonban nem fogadhatja e l lukács d ia lekt ikus észre alapozott Én- f e l fogásá t . És az i s be látható: nem lehet megala-pozása egy etikának vagy esztét ikának sem.

Balázs Béla esetében viszont az a furcsaság á l l e l ő , hogy nála a l i r a i k ö l t é s z e t f e j l ő d é s e Goethénél megáll. Ami utána jön, abból semmit sem tud e l fogadni , noha dominánsnak é r z i , tehát egy p i l l a n a t i g sem h i s z a goethei modell fe lhasználha-tóságában - tudja, hogy az már a múlté. "Itt már valami egészen másnak k e l l jönnie, aminek ta lán már régóta cs irázó kezdete i t majd akkor fogjuk észrevenni, ha már terebélyesen nő f e l kö-zöttünk.'" Felvetődik a kérdés: mire uta lhatot t i t t Balázs? Vajon ténylegesen érezte valami újnak a c s i r á i t , egy uj szub-jektum-felfogásnak talán, mely a l i r á r ó l a lkotot t képünket i s gyökeresen megváltoztatja? Ezt természetesen nem tudhatjuk e -gészen bizonyosan - de a magunk r é s z é r ő l nem hisszük, hogy ez lenne a h e l y z e t . Balázsnak a valóságérzéke s z ó l a l meg i t t , annak a minden e l m é l e t t e l szembeszálló h i t e , hogy a v i l á g t o -vább "történik", akármi szűnik i s meg benne. A goethei heroikus magány szép emlék marad, melyhez nosztalgikusán lehet fordulni , a l i r a ujabb - avantgarde - f e j l ődése pedig a semmit j e l e n t i k i újra és újra.

Balázs Béla jobban h i t t az é le tben, mint az észben. Az ész azt mondta neki , hogy a l é lek meghal és ve le a l i r a . Az é l e t va lósz inüleg nem mondott semmit, de b e l é o l t o t t a a másra várás e l fo j tha ta t lan szükség le té t .

JEGYZETEK

1. Balázs Béla: Álmodó i f j ú s á g , Magyar Hel ikon, Bp. 1967. 46. o.'

2. Álmodó i f j ú s á g , 34-35. o. 3. Balázs Béla ; Álmok köntöse, Magyar Hel ikon, Bp. 1975.

256. o. 4 . Balázs Béla: Lélek a háborúban, Gyoma 1916. 11. o. 5. Álmok köntöse, 27. o . 6 . Lélek a háborúban, 133. o. 7. Valóság, 1974/11. 8 . Valóság, 1974/11, Lukács György: A német értelmiség és a

háború. 9. Válasz az E f f o r t Libre körkérdésére, Valóság, 1974/11.

10. Lélek a háborúban, 48. o. 11. Lukács György: E s z t é t i k a i k u l t u r a , Athenaeum, Bp. 1912.

22 . o. 12i Balázs Béla Naplója, Kri t ika , 1975. 13. Balázs Béla: Halálos f i a t a l s á g , Magyar Hel ikon, Bp. 1974.

333-334. o; 14. Mátrai László: Élmény és mü, Gondolat, Bp. 1973. 26-27. o. 15. Lélek a háborúban, 92. o. 16. Balázs Béla Napló ja , K r i t i k a , 1975. 17. Lélek a háborúban, 42. o. 18. Balázs Béla : A sz ín já ték e lméle te , Wien 1922. 5 . 19. Esz té t ika i kultura, 27. o. 20. Radnóti Sándor előszava Balázs Béla: A vándor énekel c .

kötetéhez, Magyar Hel ikon, Bp. 1975. 21. Álmodó i f j ú s á g , 56. o. 22. Halálos f i a t a l s á g , 339. o. 23. A sz in já ték e lmélete , 8. o. 24. Álmodó i f j ú s á g , 294. o. 25. Halálos f i a t a l s á g , 341. o. 26. Álmodó i f j ú s á g , 27. o. 27. Álmodó i f j ú s á g , 29. o. 28. Álmok köntöse, 31. o. 29. Balázs Béla: Tfcehetetlen emberek, Szépirodalmi, Bp. 1965.

184. o. 30. vö. Radnóti Sándor, i . m ; 21. o.

275

31« Balázs Béla: Válogatot t cikkek és tanulmányok, Kossuth Bp. 1968. 13-14. o .

32. Válogatot t cikkek és tanulmányok, 182. o. 33. K r i t i k a , 1975. 34. Halálos f i a t a l s á g , 351. o. 35. Ez az ál láspont j e l e n i k meg Lesznai Anna Kezdetben vo l t a

k e r t c. regényének egy rövid párbeszédében. László: Lukács György, L izó: Lesznai Anna, György: Balázs Béla .

Mire i s szolgálna a k ö l t é s z e t , a művészet, a szerelem egy megváltott v i lágban - mondta László. - Ezek a vágy gyermekei és megszűnnek a te l jesedésben. - Nem! - f e l e l t e Lizó ha tározot tan . - I s t e n nem ö l h e t i meg, ami e l s ő s z ü l ö t t -j ébő l fakad. - L i zóva l t a r tok - szó la l t meg György. - A mágia megmarad.tt / I I . k ö t e t , 462. o . /

36. uo. 37. Halálos f i a t a l s á g , 349. o. 38. Halálos f i a t a l s á g , 350. o.

276

Lenkei J u l i a BALÁZS BÉLA SZÍNHÁZESZTÉTIKÁJA

Balázs Béla a 20. századi magyar irodalom és művészetelmé-l e t történetének rendkiv l i l izgalmas és sokoldalú f i g u r á j a . F i a -t a l k o r i és késői drámái, misztér iumai , b á b j á t é k a i , gyönyörű meséi, több köte t költeménye, de még nevezetes l i b r e t t ó i i s szépiróként t e t t é k ismert té nevét . A f i l m e s z t é t i k a tudománya egyik első és a legkiemelkedőbbek közül va ló teoret ikusaként t a r t j a számon. Az utóbbi években pedig e rő te l j esen r á i r á n y i -tódott a f igyelem - f i a t a l k o r a - e l m é l e t i és szépirodalmi mun-kásságára. Az első vi lágháború k ö r ü l i években, Lukács György szövetségeseként, a Vasárnapi Kör ház igazdájaként , a Szellem-tudományok Szabad i s k o l á j a e lőadójaként , majd a Tanácsköztár-saság ak t iv k u l t u r p o l i t i k u s a k é n t részese v o l t egy nagyszabású szel lemi fe l lendülésnek. Ez a sokoldalúság bizonyos szempontból k i f e j e z e t t e n e l lenté tességet j e l e n t ; első l á tás ra nehéz kapcso-la to t t a l á l n i / é s ezér t könnyen f e l ü l e t e s válaszokhoz is v e z e t -het a kérdés f e l v e t é s e / a H a l á l e s z t é t i k a és a háborús Napló Ba-lázs Bélája és a marxista igénnyel f e l l é p ő , bár ennek követke-zetesen megfele lni már nem tudó későbbi, é r e t t Balázs Béla kö-z ö t t ; ugy tűn ik , az életmű kát szakasza annyira szembenáll, hogy k i z á r j a egymást, de az egyik érvényessége legalábbis nem é r i n t i a másikat. Nagymértékben igaz az, hogy az első korszak-ban képv ise l t jelentősége e l h a l a Lukáccsal va ló szövetség, i l -l e t ő l e g ennek objekt iv okainak megszűntével, és ez nemcsak t e -oret ikus és gyakor la t i tevékenységére á l l : k ö l t ő i , szép i ró i tevékenysége i s határozot tan megfeneklik, ami ezután követke-z i k , a f i lmelméle t és a nagy ö n é l e t r a j z i regény k i v é t e l é v e l már csak másodlagos u t ó j á t é k . Tény, a késői évek e l m é l e t i

277

t a l nem tesz mást, mint szervesen formájába vesz i - és nem meg-formál ja , vagy formába ö n t i - a t a r t a l m a t , vele azonosként j e -len ik meg. Az i rodalomtól t á v o l i t e r ü l e t r ő l véve a magyaráza-t o t , amely azonban j ó l j e l l e m z i az irodalom he lyzeté t i s , Ador-no igy i r a zenei formanyelv megváltozásáról, Mahler zenéjének újdonságával kapcsolatban: "Vi lágfá jdalom, az e s z t é t i k a i szub-jektum és a valóság k ö z ö t t i törés j e l l e m z i Schubert éta a ze-nealkotó szellemet i s . A formanyelv e l ő f e l t é t e l e i t azonban a v i lág fá jda lom nem támadta meg. s r r e Mahlernél k e r ü l t sor első izben. Az önmagába v i s s z a t a s z í t o t t l é lek immáron nem é r z i o t t -honosnak v e l e s z ü l e t e t t id iómájá t , Üzöttnek é r z i magát benne, a f o g l a l a t k i n á l t a lehetőségek nem mérhetők szenvedésének tény-leges súlyához. . . . A zenei nyelv inadekvátsága a tar ta lom k i -fe jező jévé l e s z . " 1 Lényegében ez a vál tozás j e l l e m z i az i roda-lomban is a romantika és a 20. századi művészet v iszonyát . Vagy ahogy ugyancsak Adorno fogalmazza meg a másik nagy zenei ú j í t ó v a l , Schönberggel kapcsolatban: "A gadagság és a bőség a zene lényege legyen, nem merő d í s z í t é s , a.lényegnek azonban nem a zene á l t a l k ö r ü l ö l e l t merev vázként, hanem konkrétan és a zene legszubt i l isebb vonásaiban is megnyilvánul ók ént k e l l megjelennie. . . . A belső k í v ü l r e l ép . " /k iemelés tőlem - L. J . /

A művészet formanyelvének ez t a 20. században l e z a j l ó funk-c ioná l i s vá l tozását egyrészt azért e m i i t e t t ü k , mert a k ö r ü l ö t -t e z a j l ó v i tákban Balázs i s h a l l a t j a hangját , egy b izonyosfa j -t a kettősség jegyében, amint azt majd megpróbáljuk k i f e j t e n i . Másrészt v iszont a formának ez a vál tozása el lenpontként sze-r e p e l egy másikfa j ta formaváltozáshoz, amely lá tszó lag ennek következetes v é g i g v i t e l e , valójában azonban p o l á r i s e l l e n t é t e . A művészi forma b e l ü l r ő l k i i n d u l ó bomlásáról van szó, amelyre ugyancsak ta lá lunk számos példát a 20. század művészetében. Ez a b e l ü l r ő l k i i n d u l ó formabontás azért e l l e n t é t e az e lőző-nek, mert t o t á l i s j e l l e g é n é l fogva lényegében a műalkotás -éa a művészet - önállóságára t ö r , azt k é r d ő j e l e z i meg. Ez a f a j t a formabontás a mü belső szerkezetét ó h a j t j a megnyitni a befogadó számára, ezze l a mü és az őt körülvevő v i l á g egybe-olvad, a mü autonóm j e l l e g e felszámolódik. Balázs Béla é v t i z e -

280

deken keresz tü l keres i azt a - az ő fogalmazásában: immanens - művészetet, ahol a befogadó maga i s beléphet a kompozícióba, ahol tehát a műalkotás be l ső formája e l v i l e g n y i t o t t . Nem v é -l e t l e n , hogy egyebek között a munkásszínházban, és e z z e l ö s s z e -függésben a drámavázlatban, tandrámában t a l á l j a meg - egyik korszakában - ezt a t ipusu, egyébként egyedül forradalminak t a r t o t t művészetet, ^nnek az e s z t é t i k a i igénynek a hátterében egy olyan a k t i v i s t a magatartás á l l , amely többek között azt a németországi munkásmozgalmat i s j e l l emezte , amely fontos ne-v e l é s i - h a r c i eszközének t e k i n t e t t e a murikásszinházat.

A formának ez a b e l ü l r ő l k i induló felbontására való törek-vés az, ami Balázs Bélát a húszas évektől kezdve szembeál l í t -ja - az e s z t é t i k a alapelveinek tekintetében - f i a t a l k o r i ön-magával. A szembenállás gyökere, egyben a pólusokat összekötő alapvető egység pedig az a v i l á g n é z e t , amely egyén és tömeg mítosza között ingadozik, a t o t a l i t á s t sohasem s ikerül megra-gadnia, az egyént e l imináló , a közösséget minden kritérium nélkül , az egyén tagadásával a középpontba á l l i t ó ál lásponton i s egy szubjekt iv i sz t ikus j e l l e g uralkodik. Egyén és közösség mindkét állásponton antinomikusan állnak szemben egymással, csak Balázs választása más. Mindkét korszaknak, mindkét s z é l -sőséges álláspontnak azonban közös vonása Balázs v i l á g n é z e t é -ben, a társadalommal kapcsolatos á l lás fog la lásában a szubjek-tum dominanciája a szubjektum-objektum viszonyon b e l ü l . Tu-lajdonképpen a szubjektív oldalnak ez a - több, szé lsőségesen e l l e n t é t e s formában i s megjelenő - abszo lut izá lása az, ami az egységet , a kont inui tás t adja az életműben. Ennek a folyamat-nak az ál lomásait k í sére l jük meg a következőkben je l lemezni , mégpedig nem időbe l i egymásutániságukban, hanem különböző olyan kategóriák kiemelésével , amelyek Balázs művészetelméle-t i Írásaiban centrálisakként szerepelnek és igy v i z s g á l a t i - r e n d -szerező szempontul kínálkoznak.

281

I i

l í A forma szerepe Balázs f i a t a l k o r i e lmélet i munkásságában és a Vasárnapi Kör tag ja iná l

Balázs f i a t a l k o r i e s z t é t i k a i Írásainak többségében a forma kategóriájának döntő je lentősége van. Az ezekben az Írásokban uralkodó formafogalom azonban nem pusztán az e sz té t ika t e r ü l e -tén érvényes, annál jóval tágabb i l l e t ő s é g ű . Másrészt ez a formafogalom nem Balázs s a j á t j a , középpontba á l l í t á s a v iszony-lag egységesen je l lemzi a Vasárnapi Kört, azt az é l e t f i l o z ó f i a i , részben ujkantiánus alapon á l l ó romantikus a n t i k a p i t a l i s t a ér -t e lmiség i csoportosulást , amely az I . világháború e l ő t t és a -l a t t ellenzékben á l l t a rendszerrel , de p o l i t i k a i a k t i v i t á s t nem f e j t e t t k i , a társadalom égető problémáit a kultura v á l s á -gaként fogalmazta meg, és ebben az erkö lc s i - s ze l l emi irányban kívánta megoldani i s . Választott szel lemi ő s e i t Mannheim Károly soro l ja f e l Lélek és kultura c. előadásában, amely a Szellem-tudományok Szabad i sko lá ja programjának tekinthető: v i l á g n é z e t -ben és é letérzésben Dosztojevszki j , etikában Kierkegaard, f i -lozóf iában a Logos, a Szellem, Lask és Zalai , esztét ikában Paul Ernst, Rieg l , művészi kulturában Cézanne, az uj francia l i ra /Nouvel le Revue Franfa i se / , Bartók, Ady és a Thália. A Vasár-napi Kör t a g j a i 1915-től kezdve gyűltek össze vasárnap dé lutá-nonként Balázs lakásán, hogy valamilyen f i l o z ó f i a i témáról, e t i k a i kérdésről , egy-egy élményükről, olvasmányukról b e s z é l -gessenek, többnyire Lukács irányítása a l a t t . A Szellemtudomá-nyok Szabadiskoláját 1917-ben ind í t ják , ahol "egy uj s p i r i t u a -lizmus, uj idealizmus v i lágszemlé le té t" kívánják t e r j e s z t e n i , hozzájárulni az uj kultura hordozójának, egy uj embertípusnak a k ia lakí tásához , amely "a múlóban levő materializmussal szem-ben a transzcendencia problémáinak fontosságát , a r e l a t i v i s t a ímpresszinizmussal szemben a princípiumok egyértelmű érvényes-ségét , az anarchisztikus v i l á g n é z e t t e l szemben a normativ e t i -ka pátoszát h i r d e t i . " 1 Ebben a tevékenységükben nem számítot-tak sok résztvevőre, a csoportosulás határozottan ar isztokra-t ikus j e l l e g e t v i s e l t , ami azonban nem akadályozta meg, hogy

282

többen közülük a Tanácsköztársaság ak t iv p o l i t i k u s a i v á v á l j a -nak.

Balázs f i a t a l k o r i e lméle t i tevékenysége, formafogalmának ekkor un iverzá l i s , az esz té t ikán messze tulmutató, sőt az e s z -té t ikán k i v ü l r ő l származó j e l l e g e csak ebben a gondolatközös-ségben bontakozik k i , ezért ebben az összefüggésben gyakran fogjuk ér inteni Balázs kortársainak müveit, valamint Balázsnak nem k i f e j e z e t t e n az e s z t é t i k a t e r ü l e t é r e tartozó megjegyzéseit .

A forma fogalma Balázsnál mindjárt e l s ő é s z t é t i k a i dolgoza-tában, a Halálesztét ikában középponti helyre kerül . A h a l á l fogalma egyszerű szinonima-sorral vezet a formához: a h a l á l mindig valaminek a lezárását j e l e n t i , tehát határt , azaz kon-t ú r t , vagyis formát. "A művészet az é l e t transzcendenciájának érzése . Más szóval: a művészet az é l e t öntudata. . . . A z é l e t öntudatának f e l t é t e l e a h a l á l , vagyis a művészetnek f e l t é t e l e a h a l á l . A ha lá l az é l e t formája. A vége, mint a kontúr a ra jzé , o a határa az alaknak, amely a formáját adja." A Dramaturgiában ugyanezt igy fogalmazza meg: "A h a l á l véget és határt j e l e n t , tehát ha táro lá s t , tehát kontúrt, tehát formát. A h a l á l az é l e t formája, egyáltalában való láthatóságának lehetősége . Ha örök-ké élnénk, nem tudnók, hogy élünk. A h a l á l eszméltet az é l e t -r e . A ha lá l ama sötét há t t ér , melyben az é lő l é lek látható formát kap. Ezért a ha lá l minden művészet f e l t é t e l e , és l e g -mélyebb e lő idéző je , in sp irá ló ja , mert ő ad formalehetőséget az életnek."^ A h a l á l - é l e t e l l e n t é t analógja az á lom-real i tás pár, amely szintén megjelenik a Halálesztét ikában. A gondola-to t igy f e j t i ki a Naplóban: "Az álom fogalma és érzése csak egy r e a l i t á s s a l szemben l ehetséges . "Fa nem volna r e a l i t á s é r -zékünk, nem ismernők. Végigsimiturik a homlokunkon, és ugy érezzük, mintha mindez álom volna, ez az é l e t , v i l á g körü lö t -tünk, ez mindig azt j e l e n t i , hogy valami szokatlan erős rea-l i t á s é r z é s támadt bennünk, avval szemben higul álommá minden. Mindig azt j e l e n t i . Ha é l e t t é l e sz az álom, akkorra vá l ik álommá az é l e t . A h a l á l - e s z t é t i k a egész tágul öntudat-eszté-t ikává ." 4

A formának, e lkülönítésnek, halálnak ez a hangsúlyozása k l -

283

f e j t e t lenül , de gondolati következménye iben mégis tartalmazza annak hangsúlyozását, hogy az objekt iváció már nem az embert körülvevő, e l l e n s é g e s , e l idegendett valóság része , hanem azon túl lépve ufo önálló valóságot alkot , éppen zártsága fo ly tán , mégis s p e c i á l i s módon annak tükre, tehát meghaladásának lehető-sége. "A forma hasonlata az egésznek, mely sajátközpontu, e l ő z -mény és f o l y t a t á s nélkül való , csukott keretű, csak a nemlét

c van körülötte ."^ A műalkotás külön é l e t é t a Naplóban igy f o g a l -mazza meg: "Az egyik értelme a művészetnek: megfog egy érzést, hangulatot és kiemeli az időből . Nemcsak u tó i z . Meg lehet mel-l e t t e á l l n i , v i s s z a t é r n i hozzá. Körültapogatni, k i s z i v n i . Rá lehet eszmélni. De a ráeszmélés nem különszakadás? Nem á l l i t t i s háttérnek a halál?"^ Ennek a vizsgálódásnák szubjektiv i n -ditóokáról , élményalapjáról i r j a ugyancsak a Naplóban: "Ha va-lami festményt, drámát, akármit nézek, a vál tozhatat lan kész v o l t a hat rám oly csodálatos fájdalmas magasztosan. Kész! Vál-tozhatat lan, b e f e j e z e t t ! A legbelső nevezhetet len vágyaimat é r i n t i . " 7

Másrészt ez a koncepció az egész művészet i -esztét ikai s z f é -ra zártságát , e lkülönültségét t é t e l e z i a többi emberi objekt i -vációs s z f é r á t ó l . Mindez azonban nem akadályozza meg, hogy részben már az idézet t müvekben i s összemosódjanak az i t t v i -lágosan e lkü lön í t e t t objekt ivációs szférák, hol a v a l l á s transz-cendens élményével azonosítva, hol pedig a hétköznapok imma-nens részévé téve a művészetet.

A formának ebből az e l v i hangsúlyozásából egy konzekvens gondolatmenetben a tragédia elemzésének k e l l következnie. Ez történik lukácsnál már a drámakönyvben, majd A tragédia meta-f i z i k á j a c. cikkben: Nem tudni, ezeknek közvetlenül milyen hatásuk vo l t Balázsra - a gondolatközösség fe l tűnő . Balázsnál ennek legkövetkezetesebb k i f e j t é s e a Dramaturgiában ta lá lható . A Dramaturgiában ezt i r j a : "És ez a formával adott ha lá l a tragédiában mint kontúr je lenik meg. A halá l a tragédiában a lezáró forma szimbóluma. Mert ahol a lé lek é l e te mint t e l -jesség , mint forma, mint lezárt és nem fo lytatható valami van ábrázolva, ott a ha lá l i s adva van, mint egyedüli adekvát f o r -

284

maprincipium.8 vagy másutt: "A t ragikus l é l e k : a formát k a p o t t r

a magár» eszmélt, az i g a z i karak ter ré v á l t l é l e k . " 9 A l é l e k --fogalom összekapcsolása a formával i t t már a dolog e t i k a i sz inezetére i s u t a l . A t ragédia mint legtökéletesebb forma ön-á l l ó f e j e z e t e t alkot a Dramaturgiában, és a zár t formának ez a szimbóluma a Dramaturgia második kiadásában, A sz in já ték elmé-letében is v á l t o z a t l a n u l szerepel , 1922-ben, vagyis akkor, a -mikor Balázs á l l áspont ja már sok tek in te tben ennek e l l e n t é t é -vé v á l t o z o t t .

A t ragikus koncepció legszélsőségesebb v á l t o z a t a a p á n t r a -gédia. Ellentmondásmentesen i l l e s z k e d i k a pályaképbe Balázs ezze l kapcsolatos doktor i dolgozata, amely Hebbel munkásságát dolgozza f e l . Ő az, akinek drámáiban "mindenkinek igaza van". "Hebbel a l a k j a i jók és szere t ik egymást - i r j a - , és mégis meg k e l l ölniök egymást. Ez t ö l t e l t i t o k z a t o s szent borzalom-m a l . " 1 0 Ennek a helyzetnek természetesen messzire nyúló a l a p -j a i vannak, és j e l l e g z e t e s , hogy nem Balázs az egyet len, aki ebben az időben Hebbelhez f o r d u l : lukács a modern dráma egyik hőseként elemzi munkásságát a drámakönyvben . Balázs f i l o z ó f i a -t ö r t é n e t i l e g f e l t á r j a annak a v i lágnézetnek a h á t t e r é t , amely a hebbel i tragédiához v e z e t e t t . Á l láspont ja szer in t a 19. szá-zad f i l o z ó f i á j á n a k alapkérdése, amely minden i rányzatot p o z i -t í v vagy negativ irányban meghatároz, a Mind és az Egy, az egész és az individuum egymáshoz való viszonya. Közvet i tő nincs, és mindkét v i lágnézet misztikus j e l l e g ű , tehát az egyik ténye-ző mindenképpen alárendelődik a másiknak, abból nő k i . "Egy a v i l á g , az én tő le nem különböző." 1 1 Ebből a pante iszt ikus-mo-n isz t i kus k i indulópontból k é t f é l e következtetés lehetséges: "Ha én egy vagyok i s t e n n e l , akkor hozzá való viszonyomnak csak ez a két formája lehetséges: I s t e n én bennem, vagy én Istenben.

Az első az i n d i v i d u a l i s z t i k u s , a második az a n t i i n d i v i d u a l i a z -12

t i kua á l l áspont . " Ez az alapséma a 19. század valamennyi f i l o z ó f i á j á t meghatározza, és Hebbel az, ak i a k e t t ő t a pán-tragizmusban e g y e s í t i . Ebben a koncepcióban egyén és i s t e n , rész és egész összeütközése abból származik, hogy a k e t t ő egy. Az I n d i v i d u a l i z á c i ó , az egyéniség, a saját akarat k i v á l á s a a

285

szellem egészéből , az ősakaratból szükségszerű, ugyanakkor l e -he te t l en . Ez a folyamat dualizmust hoz l é t r e , amely azonban t e l j e s e n nem fej lődhet k i - az i t t l é trejövő harc teremti az államokat, va l lásokat . "Az é l e t tehát a résznek elszakadása az e g é s z t ő l . Egészen e l nem szabadulhat, de saját valóságának ön-tudatára ébred, önállóságra törekszik, és szembe fordul az e -géssze l" - i r j a Hebbel. "Ez a vakmerő feltámadás és a kénysze-rű e lkerü lhe te t l en harc a bűn. Abból fakad minden fájdalma és szenvedése az é letnek." - kommentálja Balázs . 1 ^ Ennek a koncep-ciónak, ahol a h a l á l , az individuum megsemmisülése nem bünte-t é s , csak korrekció, "immanens magakorrektiva", amely he lyre-á l l í t j a aa eredet i á l lapot harmóniáját, az örök egységet, s művészi megformálásai Hebbel t ragéd iá i . Hőseinek konf l ik tusá -ban ez az alapvétő vi lágtörvény tükröződik. "Ha a különszaka-dás az é l e t , a bűn az é l e t t e l jár , a tragikum az é l e t t e l a -dot t ." 1 ^ Ennek a következménye a "mindenkinek igaza van" be-nyomása.

A bűnhöz való i l y e n f a j t a viszony Balázs kortársainak e t i k á -ját alapvetően meghatározza. Hebbellei kapcsolatban ez azért fontos , mert a vasárnapiak egy részének forradalomhoz való kö-zeledésének fontos lépcsőfoka lesz az errő l az á l láspontról vá- . l a s z t o t t magatartás. Az ő formához való viszonyukban éppen az a legdöntőbb, hogy ez számiikra nemcsak esztétikai, hanem min-den d i s z c i p l í n á t át fogó, un iverzá l i s kategória, amelynek éppen ezért erős e t i k a i szerepé i s van. Ez részben közvet lenül az é l e t és a l é lek megformálásának igényében je lentkez ik , de köz-vetettebb módon erre megy v i s sza hebbeli bünfelfogásuk i s . Szinte legendává vá l t már, és minden visszaemlékezőben e r ő t e l -jes nyomot hagyott Hebbel Judjthjának az a r é s z l e t e , amellyel Lukács i l l u s z t r á l j a ezt az á l l á s f o g l a l á s t . Igy ir a Taktika é3 etikában: "Az e t i k a i öneszmélet rámutat arra, hogy vannak he ly -zetek, tragikus helyzetek, amelyekben l ehe te t l en ugy cse leked-n i , hogy bünt ne kövessünk e l , de egyútta l megtanit arra i s , hogy még ha két bün között k e l l i s választanunk, akkor i s van még mértéke a helyes és nem helyes cselekvésnek. Ez a mérték: az á l d o z a t . . . Csak ama gyi lkos t e t t e tragikusan erkö lc s i , aki

286

L v t u d j a , megingathatat lanul és minden kétséget k izáróan t u d j a , hogy g y i l k o l n i semmi körülmények között nem szabad. Vagy hogy Hebbel Jud i th jának -u to lé rhe te t l en szépségű szava iva l fe jezzük k i a végső emberi tragédiának ezt a gondolatát : "ás ha I s t e n közém és a nekem rendel t t e t t közé a bünt helyezte volna, k i vagyok én, hogy ez a l ó l magamat kivonhatnám?"1-5 Ennek az á l l á s -pontnak - lényegesen elvontabb - személyes megfogalmazása Ba-lázs Naplójában: "A bűnök adva vannak. E l k e r ü l h e t e t l e n e k . Bünt v á l a s z t a n i , ez a szabadságunk. Ez a nagy e t i k a i cse lekedet ." 1 ^

Nem tudn i , hogy Balázs Hebbel - in terpre tác ió jának k i a l a k u l á -sában milyen szerepe vo l t Georg Sjmme1 hatásának, e r re vonat-kozóan a napló nem szolgál f e l v i l á g o s i t á s s a l , az adott időszak-ban csak f u t ó l a g é r i n t i "a doktorátus" ügyét, mindenféle t a r -t a l m i uta lás n é l k ü l . Hebbel pántragédia-koncepciójának Balázs á l t a l bemutatott alapsémája, egész és rész , i s t e n és individuum, é le t és egyéniség szükségszerű, e l k e r ü l h e t e t l e n és ugyanakkor e l k e r ü l h e t e t l e n ü l t ragikus különválása, szembefordulása és h a r -ca Simmel k u l t u r k r i z i s - e l m é l e t é n e k szerkezetével azonos. / E l -képzelhető, hogy ő h iv ta f e l Hebbelre Balázs f i g y e l m é t . /

Ku l turkr iz is -koncepció jában Simmel a v i l á g objekt iv l é t é t az é le t tárgyiasulásaként fogja f e l , amely annak önmagától ön-magához vivő u t j á n k e l e t k e z i k . Az alaptermészete szer int e l e -ven é le t ú j r a meg ú j r a formát próbál t a l á l n i önmrgának, amint azonban egy formába b e ö l t ö z ö t t , az máris idegenné v á l i k szá-mára, az adott p i l l a n a t r a jel lemző törvények ál landósulva u r a l -kodni kezdenek r a j t a , a forma el idegenedik a sze l lemtő l , amely igy kénytelen elhagyni a z t . Az é le t igy megteremti a ku l tu rob-jek t ivác iók sorozatát , minduntalan formát keres magának, mert forma né lkü l nem l é t e z h e t , viszont nincs olyan forma, amelyben l é tezhe t . Ez a k u l t u r a á l ta lános t r a g é d i á j a , s a v i l á g o t j e l -lemző eme örök és u n i v e r z á l i s e l idegenülés i folyamatnak egyik a lese te , megnyilvánulási formája a gazdasági el idegenülés i s .

A legszembetűnőbb különbség a két alapséma közöt t abban á l l , hogy Simmelnél - a 20. század megmerevedett, el idegenedett á l -l apota i t i r j a le - nem á l l he lyre semmiféle "magakorrektivával" az e r e d e t i harmónia, az ős i egység k i indu lóhe lyze te . A s z e l -

287

lemből, az eleven é l e t b ő l k i v á l t egység ob jek t ivá lód ik , megme-revedik egy formában, sa ját törvényeive l önál ló é l e t e t kezd, ezze l gátat vet az élet folyamat e rede t i mozgékonyságának, amely e formába kényszerí tve meghal.

Simmel fej lődéskoncepciója és a k u l t u r k r i z i s tragikuma nem-csak Balázsra, hanem egész körére h a t o t t . A kör t a g j a i közül r a j t a k i v ü l i s , többen növendékei vo l tak Berl inben. Ennek meg-f e l e l ő e n többé-kevésbé egységesen fogták f e l a társadalom f e j -lődését. A ki indulópont és a végcél minden esetben a k u l t u r a . "Mert ha helyesen ragadjuk meg valamely kor k u l t u r á j á t , abban az i l l e t ő kor Ssszfejlődésének gyökerét ragadtuk meg, és ugyan-oda érkeztünk, mintha a gazdasági viszonyok tag la lásábó l i n -

17 dultunk volna k i . " ' Lényegében a ku l tu ra fej lődésének és t r a -gédiájának ez a simmeli fe l fogása kapcsolja össze közvet lenül a Vasárnapi Kör t a g j a i t , és programot, szerkesztési e lvet ad számukra a Szellemtudományok Szabad isko lá ja megindításakor. Mannheim előadása, amelyet a 2 . fé lév e l e j é n t a r t o t t , r é s z l e -tesen elemzi ezt a közösséget felfogásukban. "Én azt az immár többször kiemelt egységet abban látom, hogy a k u l t u r o b j e k t i -vációk mindegyikével szemben, v a l l á s s a l , f i l o z ó f i á v a l , e t i k á -v a l , művészettel, társadalmi é l e t t e l , történelemmel szemben egységes álláspontunk van, róluk hasonló meglátásaink vannak, azoknak szerkezetét és je lentőségét egy különös módon próbá l -juk megközel i teni . . . . O b j e k t i v ku l turán a szellem összes ob-j e k t i v á c i ó i t é r t j ü k , amint azok t ö r t é n e t i fejlődésükben az emberi nem örökségeként ránk maradnak: é r t jük azon a v a l l á s t , a tudományt, a művészetet, az á l lamot, s az é let formákat . Szubjektiv k u l t u r á r ó l pedig akkor beszélünk - mint ahogy ezt Simmel igen helyesen l á t t a meg - , midőn a lé lek a maga t e l j e -sedését, tökéletesedését nem Önmagán k e r e s z t ü l , k izárólagos befe lé fordu lássa l akar ja e l é r n i , hanem éppen ezeknek a k u l t u r -ob jekt ivációknak kerü lőut ján á t , magáévá tevén bizonyos mér-

18 tékben azokat ." Ezen a szerkezeten keresz tü l f i g y e l i k az emberiség fej lődésének t ö r t é n e t é t , amely a modern k o r r a l kü-lönös fázisához é rkeze t t : "A ku l tura minden ágában a fe j lődés folyamán e lkészü l egy elidegenedés, mely az egyes számára ak-288

kor v á l i k egészen érezhetővé, mikor már i t t - o t t uj élmények, a léleknek uj őstényei rázkódtatnak meg bennünket. I lyenkor v á -l i k először v i lágossá, hogy a r é g i tar ta lmak már nem j e l e n l e -vők, s a r é g i formák számunkra idegenek. Mi ugy érezzük, hogy mostan egy i l y e n t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i stádiumban élünk, s j e -lentkező uj tar ta lmak megformálatlanul i s , f e l c s i l l a n ó j e l e n -

19 l e t ü k k e l sok r é g i t i nak tuá l i ssá tesznek." ^ A keletkezésnek ez a ra j takapása Balázs e s z t é t i k a i koncepciójában közve t lenü l i s megfigyelhető. Ez az ob jek t iv és szubjekt ív szempontból egyaránt szigorúan k ö r ü l h a t á r o l t közös poz ic ió szervez i szoros egységbe a Szellemtudományok Szabadiskolája programját , a t e -mat ika i lag egymástól l á tszó lag távoleső előadásokat. /Ba lázs az első fé lévben a Dramaturgiát adja e l ő , a későbbiekben pedig l í r a t ö r t é n e t i és p o é t i k a i problémákról b e s z é l . /

A simmeli f e j l ő d é s i 3éma nemcsak a társadalom fe j lődésé t j e l l e m z i nagy vonalakban, hanem l e i r h á t ók ve le az ember és ember k ö z ö t t i mindennapi e l idegenedett viszonyok i s . I t t lép be koncepciójukba a középkori miszt ikusoktó l kölcsönzött Werk--fogalom, amely az emberek között h idat képezvén, képes lehet az elidegenedés legyőzésére. A Werk fogalma e l e i n t e val lásos cselekedetet j e l e n t , később a lé lek minden o b j e k t i v á c i ó j á t , "midőn a lé lek egy tő le idegen matérián k e r e s z t ü l k iván önma-20 gához j u t n i " . Ez az idegenség az emberiség örök problémája. "Mert ha v a l a k i azt kérdezné tőlem - i r j a Mannheim - , hogy mi j e l l e m z i embervoltunkat leglényegesebben, ugy azt mondanám, hogy mi magunkat a másikkal, sőt magunkat önmagunkkal i s csak ugy ismertethet jük meg, ha egy tőlünk t e l j e s e n idegen anyag-ból l evő t , a Werket á l l í t j u k magunk és a másik, magunk és ma-

21 gunk közé." Ez azután kétszeres e l s z i g e t e l t s é g e t , kétszeres ismeretlenséget és kétszeres megismerésvágyat eredményez. Mégi ez az e l idegenül t Werk az egyet len lehetőség az e l s z i g e t e l t -ség legyőzésére: " ideiglenesen hidat j e l e n t ember és ember közö t t " , tehát "e rede t i küldetésében az önmagát Önmagáért t e l -

22 j e s i t e n i akaró leieknek a megnyilvánulása."

A k u l t u r k r i z i s e l m é l e t t e l kapcsolatban tehát a forma egy alapvetően e t i k a i je lentőséget hordoz. "Mert a forma, az i g a -

289

z i forma uralkodás a dolgok f e l e t t , de a dolgok f e l e t t va ló • uralkodás - i r j a Lukács. - Alávetettsége mindennek, de eleven az, ami le van igázva, eleven csakúgy, mint ami uralkodik.! Ez a forma é l e t e r e j e , mert ez az e t iká ja . " 2 -^ A forma ebben az é r -telemben maga a megváltás, összekapcsolja az e t i k á t , a művé-szetet és a val lást ." |"A művészet lényege a formálás, e l í e n t á l -lások leküzdése, ellenséges erők igába törése, egy'ségettexemtés minden széthuzóból, egymásnak addig és r a j t a k i v ü l örökre mé-lyen idegenből. A formálás az utolsó i t é l e t a dolgok f e l e t t , o lyan utolsó i t é l e t , amely megvált minden megválthatót, és i s -t e n i erőszakkal k é n y s z e r í t i rá mindenre a megváltást. A forma: egy adott helyzet adott lehetőségei közöt t a maximális erőlei-

o /

f e j t é s : ez az i g a z i e t i k á j a a formáknak." Az elsődleges prob-léma tehát az élet," a lé lek megformálhat óságának, egy i g a z i é le t megteremtésének, az ember és ember k ö z ö t t i idegenség l e -győzhetőségének kérdése. Ezen b e l ü l az é le t e s z t é t i k a i j e l l e g ű megformálása egy lehetőséget képv ise l , amel lyel t a l á n legyőz-hető az embert körülvevő idegenség, " . . . a fe lo ldás - a forma megváltó hatalma - minden utaknak és minden kinokn&k a l e g -végén van csak, abban a minden bizonyítékon t u l eleven, semmi-v e l sem bizonyí tható h i tben , hogy a lé lek szétvivő u t j a i l eg -végükön mégis ta lá lkoznak , ta lá lkozniuk k e l l , mert egy közép-pontból indu l t e l valamennyi, ás a forma ennek a hi tnek egyet-len bizonysága, mert egyet len, minden é l e t n é l elevenebb meg-valósulása. Ismétlem: az esztéta a forma fogalmát alkalmazza 25 az é l e t r e ; az e s z t é t i k a i k u l t u r a a lé lek megformálása."

Balázs számára az elidegenedés és legyőzhetősége, az é l e t -nek ez a megformálhatósága személyes problémaként j e l e n t k e z e t t . Naplójában gyakran fog la lkoz ik az adekvát é le t lehetőségével, mind á l t a lában , mind pedig saját sorsát i l l e t ő e n . "Azt hiszem - i r j a Párizsban 1907-ben - , hogy az életemnek a forma-részét ú j b ó l kezdem. I l l e t v e kezdem - mert eddig valami csudálatos büszkeséggel negl igá l tam." Majd 1914-ben: "Sokat f o g l a l k o z -t a t mostanában karakterem formája, kontúrossága. Annával gyak-ran beszélünk r ó l a . Minden kontúr e lvá lasz tás , d i s t a n c i a t a r t á s , idegenség, ^ehát egy érdeklődésről , egy résztvevésrő l való l e -

290

mondás. Bizonyos irányok f e l é való idegenség. Sokan t u l hamar t ö r i k le karakterük korit ur hat ár a i t , és igen sok dolgot rekesz-tenek k i lá ta t lanban. Vagy olyan nagyon kevés dologhoz van kö-zük. Ezeknél a karakter - szegénység, és ' sa já t v i láguk ' - r ö -v id lá tásuk zár t t e r ü l e t e . Ke ha az embert k i f e l é f e s z i t i a sze-r e t e t és é r t e n i , kapcsolódni akarás, akkor sokáig t a r t , mig

27 ' az ember megtalá l ja a végérvényesen idegent ." E l e t é t műként igyekszik a l a k i t a n i . "A világprocesszus e lőre megy, és é l n i k e l l tudni.Nem az életmüvészet ronda értelmezés s z e r i n t i , ha-nem szó s z e r i n t . Az é l e t nem v é l e t l e n faktum, hanem képesség,» tehetség, mü."2 8

Az é le t formálás , az önmegvalósítás az egyik rugója Balázs háborús kalandjának i s . "Kivánja lelkem a háború ka land já t i s . . • .Kaland az olyan életszcéna, melyben egészen szabadon esé-szen én lehetek , A normális p o l g á r i é letben szinte soha."1-^ "Ha elmegyek a háborúba, négyszemközé kerülök a sorsommal,"^0 A háborúba menés másik indoka, szoros kapcsolatban az e lsőve l , az é le t fo rmálássa l , a meztelen sorssal va ló t a l á l k o z á s s a l , l e l -k i ismeret furda lása addigi individual izmusa m i a t t , Zoszima sztarec és Meister Eckehardt szellemében: Menj és szenvedj te i s ! E r r ő l a közösség f e l é t e t t f o r d u l a t r ó l 3alázs f e j l ő d é s i ú t j á v a l kapcsolatban még lesz szó. Háborúba menésének harmadik indoka visszavezet a k u l t u r k r i z i s - e l m é l é t h e z , a vasárnapiak kö-zös á l láspont jához . Ez az á l láspont azt is magában f o g l a l t a , hogy a j e l e n l e g i á l l apot csak uj közösségek megteremtésével győzhető l e , ennek olyan eszközeként értelmezték a háburt , a -melynek lehetőségei és erényei fe lérnek az áldozatok é l e t é v e l . Lukács v o l t az egyet len, ak i ezze l az i n t e r p r e t á c i ó v a l az első p i l l a n a t t ó l kezdve szembeszállt , Igy j e l l e m z i a he lyze te t A né-met értelmiség és a háború c. tanulmányában: " . . . a k u l t u r a és a k u l t u r a hordozóinak i z o l á l t s á g a , amit a háború e l ő t t valameny-nyien olyan nyomasztónak é rez tek , e l k e l l , hogy tűn jék , l é t r e k e l l hogy j ö j j ö n mindenki közössége. Vagy még határozottabban / é s még erősebben, az i n t e l l i g e n c i a specif ikus helyzetére vo-n a t k o z t a t v a / : annak a t u l f e s z i t e t t individual izmusnak, amelyik nemcsak az értelmiséget mint ré teget v á l a s z t o t t a e l a többi

291

csopor t tó l , hanem benne minden egyes i g a z i személyiséget i s o -%lyan élesen e l v á l a s z t o t t és i z o l á l t mindenki mástól, meg k e l l sziinnie, és szabaddá k e l l hogy tegye az utat egy u j , t e s t v é r i közösség számára. Ennek a közösségnek az összetartó ereje a háborúban ado t t : a közösen á t é l t és leküzdött veszélyben k i a l a -kulo b a j t á r s i a s s á g b a n . S hogy Lukács j ó l elemezte a he lyze -t e t , azt éppen közös t a n í t ó j u k , a most a háború mel le t t á l l á s t f o g l a l ó Simmel szavai b i z o n y i t j á k : "Éppen ez az összehasonl í t -h a t a t l a n korunkban, hogy végre egyszer a nap követelménye és az eszme követelménye egy és ugyanaz. Ezt természetesen csak » i n t u i t i v e » , vagy inkább a g y a k o r l a t i élményben lehet f e l f o g -n i , és ha Lukács nem rendelkezik ezze l az élménnyel, akkor nem lehet számára demonstrálni. Akkor ké tségk ívü l t e l j e s e n kö-vetkezetes, ha »mi l i tar izmust* l á t mindabban, ami számára éppen minden m i l i t a r i z m u s t ó l va ló megszabadulást j e l e n t , mert ennek öncéluságát /mely f e l t é t e l e z h e t ő e n éppen békében fenyeget / l e -vetkőzte , és az é le t á l ta lános felemelkedésének formájává és

32 eszközévé v á l t . " ^ Ennek a kegyet len és emberellenes téveszmé-nek a jegyében aent e l Balázs i s a háborúba, és adta a saját maga á l t a l is később k i c s i t exhibicionistának t a r t o t t háborús naplójának mot tó jáu l : Menj és szenvedj t e i s !

A k u l t u r k r i z i s - e l m é l e t azonban, éppen mivel a jelenségeket nem mint elsődlegesen társadalmi lag-gazdasági lag meghatározotta-k a t , nem t i s z t á n mint k u l t u r á l i s a k a t t e k i n t e t t e , másfajta cse-lekvési lehetőséget is t e r e m t e t t . A Vasárnapi Kör egyes t a g j a i számára ez a Tanácsköztársaságban való r é s z v é t e l t j e l e n t e t t e . Az a meglepetés, amely Lukácsnak a párthoz való csatlakozása-kor a kör t a g j a i t annyira e l t ö l t ö t t e , hogy saulus-paulusi f o r -dulatot l á t t a k ebben a lépésben, csak részben ér the tő , ameny-nyiben a Vasárnapi Kör tevékenysége k i f e j e z e t t e n pol i t ikamentes v o l t . Ha azonban figyelembe vesszük, hogy egész gondolatkörük központi magvát a k u l t u r a problémája a l k o t t a , s hogy néhányan közülük már a háborúban i s megváltást l á t t a k , vi lágossá v á l i k , hogy Lukács számára, és ugyanugy még néhányuk számára, akik vezetőként vesznek részt a Tanácsköztársaságban, a forradalom i s az elidegenedés meghaladásaként, a k u l t u r a válságának egyik

292

megoldási lehetőségeként je len ik meg. Igen j ó l mutat rá a f o r -dulat mögött r e j l ő e t i k a i következetességre Balázs b é c s i nap-l ó j a ; "az i n d i v i d u á l i s e t ika /Kierkegaard/ , a mi eddigi f e j l ő -dés i vonalunk, v i t t minket oda, hogy átadjuk magunkat egy moz-galomnak, amely ezt az i n d i v i d u á l i s e t i k á t k i z á r j a . n J J Ennyi-ben tehát az akkori szövet séges , Ernst Bloch i s téved, amikor igy emlékezik: "Mikor Lukács kommunista l e t t , megtagadta mind-

*2 A

a z t , amit addig csodál t , K ierkegaard- t és D o s z t o j e v s z k i j t , " hiszen éppen nem ezen eszmények e l l e n é r e , hanem ezek jegyében l e t t Lukács kommunista.JJ A közösség megtalálása, a magány l e - V győzése a fő motivum Balázs esetében, a döntésnek az a ha tá ro -zot t szoc io lóg ia i f a k t o r a , amely Lukácsnál a f i l o z ó f i a i f a k t o r -hoz csa t lakozot t , és amelynek értelmében ő a kul turának az e l -idegenül t , önmagáért valóvá v á l t , sa ját törvényeibe merevedett gazdasági é le t a l ó l való fe lszabadulását vá r ta J - az é r z e l -mibb b e á l l í t o t t s á g ú Balázsnál h i á n y z i k . Az ő számára a f o r r a -dalom i n t e l l e k t u á l i s és morális aktus, a szocializmus pedig -még nagyon sokáig - v a l l á s . "Uj probléma - Í r j a 1916-ban -forradalomban részt vennék-e. Nem vennék r é s z t . Nem az én é l e t -munkám. /A l é lek forradalmában részt vennék. / . . . A morális f o r -radalmat k e l l e l ő k é s z i t e n i , melyre nagyobb szükség van, mint •xn

minden s z o c i á l i s forradalomra."^' A bukás után pedig igy vonja le a tanulságot ". . .nem akarok soha többé pol i t ikában r é s z t venni . ...Nekem a kommunizmus i s vallásom, nem pol i t ikám." Balázs számára tehát a forradalom az objekt iv szférában a k u l -tura újjászületésének l ehe tőségé t , a szubjektiv szférában az é l e t megformálásának lehetőségét k é p v i s e l i ekkor. A ,tragédia pedig azért vál ik számára - és Lukács számára i s - az irodalom csúcsává, a legtökéletesebb művészetté, mert a legtökéletesebb művészi fcrma a legtökéletesebb e t i k a i formával t a lá lkoz ik ben-ne. Amikor majd Balázs a későbbiekben a n y i l t forma e l m é l e t é -hez közeledik, ezze l az é l e t megformálhatóságának problémájá-t ó l i s távolodni f o g .

293

2 ; Az ambivalencia megjelenése Baláza koncepciójában; Simmel ket tős értelmezhetősége

Az, hogy Baláza e s z t é t i k a i koncepciója már ebben a k o r a i korszakban nem t e l j e s e n egyértelmű, tarta lmaz bizonyos e l l e n t -mondásokat, az va lósz inüleg annak köazönhető, hogy Simmel dön-t ő hatáau elmélete maga is t ö b b f a j t a értelmezésre, t ö b b f a j t a k ibontakoztatásra teremt lehetőséget; Az a két szempont, amely mindegyike gyümölcsöző Balázs munkásságára nézve, két t e l j e s e n szembenálló művésze t f i lozó f ia i á l láspont k ibontakoztatására teremt lehetőséget . Nagyon leegyszerűsí tve: az egyik v á l t o z a t -ban az objektum, a mü k é p v i s e l i az é r t é k e t , tehát az a u t e n t i -kusai minden mással szemben, a másik vál tozatban pedig éppen f o r d i t v a ; az é le t eleven folyamata. Simmelnél a ke t tő k i e g é s z í -t i egymást, de azembeforduláauk lehetőaége már adot t . Egyrészt tehát a következőről van szó: "Az ember e l m é l e t i vagy gyakor-l a t i a lkotáaa á l t a l a l e l k i termékeket vagy tartalmakat az ob-j e k t i v á l t azellemnek egy bizonyoa értelemben önál ló kozmoaza-ként he lyez i magával szembe és p i l l a n t j a meg. A külső vagy im-mate r iá l i s müvet, melyben a l e l k i é le t lecsapódik, különös f a j -t á j ú értéknek érezzük; bármennyire i s zsákutcába téved, ide beáramolva, az é l e t , vagy bármennyire is továbbgördi t i áramlá-s a i t , soraára hagyva a k i v e t e t t képződményt, mégiscsak az j e -l e n t i a speciá l isan emberi gazdagságot, hogy a szubjekt iv é le t termékei egyben az értékek nem-cseppfolyós, t á r g y i rendjébe ta r toznak , az értékek l o g i k a i vagy e r k ö l c s i , v a l l á s i vagy mü-v é a z i , techn ika i vagy jog i rendjébe. Ha i l y e n értékek hordozó-inak , i l y e n sorok tag ja inak bizonyulnak, nemcaak hogy közös öaazeszövődéaük éa azisztematizálódáauk á l t a l megmenekülnek a merev i z o l á l t s á g t ó l , me l lye l az é let folyamat r i t m i k á j á t ó l e l -távolodnak, hanem a folyamat maga i a olyan jelentőséghez ju t ezek á l t a l , amelyet a puszta l e fo lyás f e l t a r t ó z t a t h a t a t l a n a á -g á t ó l nem nyerhetet t volna. A szellem tárgyiasulására é r t é k -hangsúly e s i k , mely ugyan a szubjekt iv tudatból fakad, de a -mel lye l ez a tudat valami olyasmire u t a l , ami r a j t a k i v ü l f e k s z i k , " 1 /k iemelés tőlem - L. J . / Kul tura tehát egyál ta lán . csak ezekben a képződményekben l é t e z i k , t ragéd iá ja azonban ab-

294

ban van, hogy ezek az objektivációk mégis, értékakcentusuk e l -lenére , állandó harcban állnak a szubjektum e levenségéve l . "A teremtő é l e t otthonai ezek, amelyeket újból elhagy, és otthonai az utána következőknek, amely azonban végű l i s nem keres s z á l -l á s t bennük. Saját logikát és törvényszerűséget mutatnak f e l , saját értelmet és e l l e n á l l ó e r ő t , egy bizonyos leold ottságban és önállóságban azzal a l e l k i dinamikával szemben, amely meg-a lkot ta őket; ennek a megalkotásnak a pi l lanatában talán meg-f e l e l n e k az é letnek, de ennek további kibontakozása mértékében merev idegenségbe, sőt ellentmondásba jutnak v e l e . . . . a z é l e t , lényegének következtében, amely nyugtalanság, f e j l ő d é s , tova-áramlás, állandó harcban á l l saját megszilárdult teremtményei-v e l , amelyek nem követik őt ; de mivel saját külső l é t e z é s é t nem t a l á l h a t j a meg másban, mint éppen valamilyen formában, ugy ez a folyamat láthatóan és megnevezhetően ugy ábrázolódik, mint a rég i formák e lőzése az ujak á l t a l . . . . ' / d e / az é l e t a formát mint olyan érzi valami ráerőszakoltnak, nemcsak ezt vagy azt a formát, hanem a formát egyáltalán akarja á t törni és f e l s z i v n i a maga közvetlenségébe, hogy magát é l t e s s e a he lyére , hogy a saját gazdagságát és erejé t ugy ás csak ugy hagyja áramlani, ahogy az éppen a maga forrásából k i t ö r , mig minden megismerés,

érték és képződmény már csak mint az ő kerülőút n é l k ü l i k i n y i -2

latkoztatasa lehet érvényes." Ennek az ambivalenciának az e s z t é t i k a i megfele lőjét Balázsnál már a Halálesztét ikában meg-ta lá lha t juk , két frappánsan e l l e n t é t e s aforizmaszerü megfogal-mazással i l l u s z t r á l v a : egyrészt "A forma hasonlata az egésznek, y mely sajátközpontu, előzmény és f o l y t a t á s nélkül va ló , és csu-kott keretű, csak a nemlet van körü lö t te ," i l l e t v e : "Ha a ha-l á l az, ami a formát adja, akkor megölök mindent, amit formá-lok." 4 Simmel a maga ellentmondásosságában részben meg i s ha-ladja az é l e t f i l o z ó f i á t , amennyiben i t t az e l ső ál láspont k i -bontakoztatásával egy értékhordozó-forma, végső soron egy e l -idegened ést-meghaladó-forma interpretációra teremt l ehe tősége t . Tisztán azt az utat f o l y t a t j a majd Lukács. Annyiban azonban Simmel i s még " é l e t " - f i l o z ó f i a , hogy a formáknak ez a k ivá lása és szembefordulása az eleven é l e t t e l egy öröknek t e k i n t e t t t r a -

295

gikumot hordoz. Ha az elevenség az alapvető értékhordozó, ugy ez éppen az el lenkezője az előző Interpretációnak.' A Halá lesz-t é t i k a , mint lát tuk, mindkét vál tozat c s i rá já t tartalmazza, mégis az e l s ő vál ik benne k i í e j t v e uralkodóvá, meghatározóvá. Ugyanakkor Balázs egész e lméle t i munkássága egyetlen nagy v i -askodás e z z e l az a l t ernat íváva l , maga a két lehetőség harca, és hosszú távon ebből a harcból a második vál tozat fog győz-tesen k ikerüln i . Véleményünk szer in t , ami koncepciójuk e s z t é -t i k a i t e r ü l e t é t i l l e t i , i t t van Balázs Lukáccsal való szembe-fordulásának gyökere.

Lukács számára ugyanis - rövid k i t érőktő l e l tekintve - a szubjektum á l t a l k i a l a k í t o t t , értelemadó forma á l t a l körü lö l e l t önállóvá vá l t v i l á g s z e l e t , a mü alapvetően értéket képvise l mindazzal szemben, amit nem tekint értéknek. Balázs számára a forma nem j e l e n t i olyan módon az el idegenedés meghaladását és uj értékek teremtésének lehetőségét a fennál ló nem-autentiku-sokkal szemben, mint Lukácsnál. Inkább e l v á l a s z t , ez benne az e l v i l e g döntő, a kapcsolatteremtés másodlagos. Korábban i d é z -tünk már egy nap lórész l e t e t : "Rá lehet eszmélni. De a ráeszmé-l é s nem különszakadás?"^ A Dialógus a d ia lógusról c . párbeszéd-ben még pregnánsabb példáját ta lá l juk ennek. I t t nem elsősorban e s z t é t i k a i formáról van szó, a lelkek találkozásának, egymás elérésének lehetősége a kérdés. Ebből i s k i tűnik , milyen szo-rosan kapcsolódik a forma e s z t é t i k a i és e t i k a i fogalma. n . . . a dialógus tragikus valami. Leikeink egyesülésének egyetlen mód-ja, és az választ külön. . . . a legbenső, legszentebb közösség-nek titkosnak k e l l lennie , arról nem szabad b e s z é l n i . Mert ab-ban a pi l lanatban nem közösség többé. A dialógus két f é lbe ha-s i t ja.'"^ Képzeljük e l , hogy szines golyókból kirakunk magunk e lé egy több alakot ábrázoló képet . w . . . a z alakok rajza t i s z t a és határozott . Mégis közeik szubsztanciája nem különböző az övéktől , sőt külön, határozott formájuk van, melyet két-két a -lak k é t f e l ő l határolva határoz meg. Valamint minden jó orna-mentum közeinek külön, egyenrangú ornamentális értelme van. Igy rajzolódik kettőnk l é tezése közé egyenrangú szubsztanciá-ból való külön l é t e z é s , kettőnk le lke közé a láthatat lan l é l ek ,

296

melynek kontúrját k é t f e l ő l kettőnk kontúrja r a j z o l ja j" 7 A i 0 ® « -léa tőlem - L. J . / Látszik, hogy i t t a forma - mint határ -elsősorban e lvá lasz t és csak másodsorban teremt, a megformált tehát , ha hordoz i s értékhangsulyt, nem, vagy legalábbis nem egyértelműen autentikus, értékteremtő meghaladása az é le tnek , e l idegenedet t , hanem puszta tagadása, amit mi sem bizonyít job-i ban, mint hogy kivezet az é l e t b ő l . /"Ha a ha lá l az, ami a f o r -mát adja, akkor megölök mindent, amit formálok."/

II*

1. A formátlan

A formából k i induló és azt végcélként i s k i tűző koncepció mellett - részben Simmel ke t tős érte lmezés i lehetőségének meg-f e l e l ő e n - ugyanebben az időben je l en van Balázsnál egy olyan koncepció i s , amelyik a műalkotás formálatlan, konturnélkül i , töredékes t ipusával f o g l a l k o z i k . Ha a Halálesztét ikában vagy a tragédiaelméletben a forma képv i se l ér téket , i t t az a soha--meg-nem-formálható, ami a formák és töredékek között sugárzik á t . A párbeszéd problémájával kapcsolatban a d ia log izá lók arra az eredményre jutnak, hogy az emberek k ö z ö t t i viszonyokban nem a fogalmiaág, hanem - mai szóval - a metakommunikáció a döntő. "De hát téma, téma - sóhajt f e l az egyik beszé lge tő örökké valami megnevezett, középre á l l i t o t t témáról beszélünk. . . . A z -tán az i lyen megformulázva f e l v e t e t t téma mindig valami, amit maguk közé á l l i tanak a beszé lgetők, hogy e lkerüljék egymást, néha szeméremből, néha t e h e t e t l e n s é g b ő l . " 1 A nem e l ő r e , tuda-tosan meghatározott témáról f o lyó beszé lge t é s esetén a téma nem á l l mint lá thatat lan lé lek a d ia log izá lók közé - "mert o -lyankor a szó súlypontja nem fogalmi tartalmában van, hanem abban a hangulatban, amely a csengéséből , az ajkam mozdulatá-bó l , abból, hogy éppen mikor mondtam, azövődik és mint fénypára vesz körül ." Ugyanigy a művészetben i s az az élmény a döntő, ami a forma mögött, a megformált, vagy akár megformálatlan e l e -mek között és egyálta lán nem szükségképpen általuk szü le t ik

297

az emberi lé lekben. A fogalom i s forma, méghozzá leegyszerüsi -% tés, ha tehát a fogalmi lag megismerhetetlent akarom á t é l n i , ennek érzékel te tésére a formála t lan , a töredékes sokkal a l k a l -masabb, mint az az ábrázolás, ami: olyan formába k é n y s z e r i t i a megérzékitendőt, ami tő le úgyis idegen; Egy a H a l á l e s z t é t i k á -n á l a l i g később szü le te t t cikkben, amely Maeterl inck munkássá-gát elemzi egy r ó l a szóló könyv kapcsán, zenei h a s o n l a t t a l " fe lhangtechnikáról" beszé l , ahol : "két szó közé szor i tva n y ú j t -ja felém a z t , aminek még nincsen neve."^ Ez a gyakorlatban a meghatározások t e l j e s hiányát k e l l hogy je lentse / "Nincs v a l a -h o l , hogy mindenütt l ehessen"V i és Maeterl inck darabjaiban a külső események valóban nem szerepelnek: "az események mel le t t j á ró szomszédos szcénákat l á t j u k , a tö r téne te t csak közvetve, amint bennünk rezoná l , ás bizony nem p i l l a n t h a t j u k meg olyan meztelenül t i t kosan az é rzés t , mikor magával tudatos, akármi-lyen szépen i s beszél r ó l a a k i r á l y f i - mint olyankor, ha nem i s gondol v e l e , és szabadjára hagyva öntudatlan, ösztönszerű-en megmozog, és b e l e l i h e g a beszédbe, mikor a r r ó l van szó, hogy az erdő milyen nagy és milyen messze van a szomszéd város. Ez a felhangok techn iká ja . Maeter l incké. ás ez u j lehetősége a k i fe jezésnek , u j akna a lé lek f e l é . " ^ Végül Balázs Maeter-l i n c k művészetét i l l e t ő e n a következő konzekvenciára j u t : "Né-melyik drámaíró csak éles kontúrokat r a j z o l , o ly ik rész le tez a kontúron* b e l ü l , hogy individuál isabbak legyenek az a l a k j a i . Maeterl inck csak a legbelső rész le teket r a j z o l j a . A kontúr e l -marad: belevész a misztikus ködbe."6 A kontúr elmarad - a f o r -maelv, a h a l á l e s z t é t i k a tagadásához jutot tunk e l .

Nem v é l e t l e n a felhangtechnika zenei hasonlata. Az 1909-es Művésze t f i lozó f ia i töredékekben igy i r Schopenhauer nyomán a zenéről : "A zene, úgymond, a transzcendens lé tezést / a z akara-t o t / a je lenségvi lág közbensője né lkü l d i r e k t f e j e z i k i , és e l -ső ob jek t ivác ió , mint maga a je lenségv i lág: elgondolható n é l -küle i s ; . . . A z é le térzés i l y e n közvet len k i f e j e z é s e , e lső ob jek t i vác ió ja *a természet i jelenségek közbensője né lkü l a tánc

n i s . /Talán zenének és ornamentikának közös ősanyja?/" Ennek megfelelően a művészetek történetében a legutolsó f á z i s t kép-

298

v i s e l i k a lassan íogalmivá váló művészetek, 3 az igazán modern az i s , ak i az e lső, fogalom- és formanélkül i á l l apoto t k é p v i -s e l i . "Kulturánk evolúciójában konsta tá lható , hogy l e g e l ő i já r a zene és az ornamentika, aztán jön a f e s t é s z e t , szobrászat s t b . , csak azután jön a kö l tésze t és legvégül a f i l o z ó f i a és a tudomány. A m i kultúránkban is kons ta tá lha t juk , hogy azok, akik 'modernek*, akik ebben az evolúcióban e l ő l járnak / aká r emelke-dő, akár süllyedő i rányban/ , több érzékkel vannak zene, orna-mentika / a kevésbé fogalmi és inkább dekorat iv dolgok/ i r á n t , mint az 'öregebbek*. Akik tudatosan modernek / é s ez nemcsak a mi modernségünkkel van i g y / , azoknak érzése i t r i t k á n e l é g i -

Q t i k i és f e j e z i k i a fogalom."

Sz a mü a töredéknek, a meg-nem-formáltnak, azaz a még-meg--nem-formáltnak az apológiá ja . Utaltunk már az eleven é l e t ob-j e k t i v á l ó d á s i folyamatára; i t t is Simmelre h iva tkoz ik a t ö r e -dékkel kapcsolatban. "Az épület esz té t iká jának . . . a l a p e l v e az anyagnak és az anyagi erőknek /keménység, nehézség, támasztó erők s t b . / k i f e j e z é s e , megéreztetése. . . . a romokon ezek az erők még nyilvánvalóbbakká lesznek. Hiszen ezeknek a természe-t i erőknek az érvényesülését okozta, hogy az épület rombadőlt. A nyersanyag természetét és törvényei t a rom /ugyancsak f r a g -mer^tui^/ nyilvánvalóbbá t e s z i a legművészibb épü le tné l . "^ Ebből bont ja k i Balázs a töredék helyét meghatározó koncepció ját , " . . . a z o k a töredékek, amelyek nagynak akart koncepció e lső k e z -d e t e i , nagy, homályos, kaot ikus anyag először jegecesedett , először megmarkolt elemei. . . . A komoly töredék nem egyszerűen abbahagyott u t , e l f e l e j t e t t gondolat. Az egész, melyhez nem j u t o t t e l a tar ta lom, valahogy benne van a töredék formájában. És ezért jogosult m ű f a j . " 1 0 Végül nagyjából egységbe é p i t i az inkább a kész formában, i l l e t v e a folyamatban magában ér téket t a l á l ó két e l l e n t é t e s koncepciót: "Formálni annyit j e l e n t , mint t ö r n i . Csak a természet nem töredék, mert h a t á r - s kontur ta lan , és minden eleme egymásba olvadva végte len. Be a művészet egy-értelmű a.konturvágással, a l e tö rde lésse l , és csak töredékek összessége ad f o r m á t . " 1 1

Ez a fogalomelleneaség ket tős módon v á l i k konstrukt ívvá Ba-

299

láza műnká33ágában. Egyrészt lehetőséget teremt a r r a , hogy -az i t t szubjektive é r z e t t , de e tudományterületen valóban fenn á l l ó hiányokat kihasználva - l é t r e j ö j j ö n egy olyan l i r a - , i l -le tve hasonlate lmélet , amely azóta i s pára t lan a magyar i roda-

12 lomelmeletben. Másodszor pedig - és ez lesz Balázs f e j l ő d é -sének fővonala - a láthatóság problémájához v e z e t i e l , ami döntő tényező lesz a f i lmelmélet megszületésekor.

2. Az avantgarde

I t t , a formához való viszony ér tékelésénél k e l l szemügyre vennünk Balázs vélekedését az avantgarde-rói . Ez annál érde-kesebb, minthogy bizonyos szempontból ő i s b e l e t a r t o z i k az avantgarde-ba, nemcsak mint a lkotó, hanem mint müvészetteore-t i kus i s . Röviden igy fog la lha t juk össze az avantgarde-hoz f ű -ződő v iszonyát: üdvözl i a s tat ikus formák, a látszatok fe lbon-t á s á t , a mozgás ábrázolását , de a forma t e l j e s lerombolása e l -len t i l t a k o z i k . Mindez az idők folyamán különböző e lmé le t i a -lapokról t ö r t é n i k . Első idevonatkoztatható cikke 1912-ben i -ródott a fu tur izmusról , amikor egy többé-kevésbé h iányta lan be fe lé fordu lás je l lemezte Balázst mint művészt és mint művészet-teore t ikus t egyaránt, amikor az i g a z i valóságnak a dolgok való ságával szemben a lé lek valóságát t e k i n t e t t e . A futurizmust u ja t akarásán és lendületén t u l azért üdvöz l i , mert azokat a mozdulatlannak lá tszó formákat, melyek ezt a nem-autentikus külső v i l ágo t a l k o t j á k , s z é t t ö r i : "A mozdulatlannak l á t o t t t á r gyak üres absztrakciók. Sem a valóságnak, sem a lelkünk á l l a -potának nem fe le lnek meg. Eivülünk és bennünk csak mozgás van. Minden vonal csak erők i ránya, melyet a festőnek f e l k e l l fed-n i , széttörvén a mozdulatlannak látszó dolgok formái t . A másik nagy elv pedig, hogy a lélekben egyszerre és együtt je lenlévő dolgokat együtt k e l l f e s t e n i . Nem az a fontos, amit látunk, hanem az asszociációk, mert azok a mi i g a z i belső élményünk.'"1

ás ugyanerről a k i indu lás pontró l azért nem t e k i n t i igaz i mű-vészetnek, mert mégis a dolgokkal f o g l a l k o z i k , " . . . a m i t a l é -lek á l l a p o t á r ó l mond / t i . a futurizmus elmélete - L. J . / -igaz . Csakhogy ez a l e l k i á l l a p o t lá thatat lan. ' A l á t h a t a t l a n t

300

f e s t e n i akarni pedig legalábbis magával ellentmondó szándéké ..;Nem a dolgokat a lelkünkben, hanem a lelkünket a dolgokban

* 2 akarjuk l á t n i , éppen azért , mert nem a dolgok fontosak."

Akár egy expressz ionis ta programnyilatkozatban i s s z e r e p e l -hetnének ezek a szavak. Ez egyáltalán nem v é l e t l e n , h iszen gyakorlat i lag ugyanarról az é l e t f i l o z ó f i a i fogantatású v i l á g -n é z e t i a lapról hangzanak e l , amelyből az expresszionizmus t ö r -t é n e t i l e g származik. Ennek következtében nemsokára Balázs i s e l j u t az expresszionizmushoz, amely gondolkodását és művészet-szemléletét még akkor i s meghatározza majd, amikor t é t e l e s e n már e l i t é l i . Ber l in i emigrációjának éveiben aktivan részt vesz a munkásszinjátszó mozgalomban, drámavázlatokat i r számukra. Többször i s k i f e j t i véleményét az i t t szü le tő művészetről. A Munkásszinház c . olkkben például elmondja, hogy ez a f a j t a szinház nem ábrázol, hanem a társadalmi f e j l ő d é s oka i t , f o l y a -matát kuta t ja , ezért nincs i s szüksége mi l i eu - és jel lemábrá-zo lásra . A naturalizmussal szemben ez a szinház nem f e l ü l r ő l , hanem be lü l rő l nézi a népet, nem ábrázol , hanem - lévén f o r r a -dalmi - maga i s beavatkozik a valóságba. /A munkásszinházban/ " s z o c i á l i s t ipusok, p o l i t i k a i fogalmak szimbólumai szerepelnek. A mindennap p o l i t i k a i erői lesznek já t szva , a l legorikusán, maszkákkal, plakátokkal, jelmezekkel s címerekkel megje len í t -ve . Ezek a különleges szimbolikus és a l l egor ikus játékok, me-lyeket csak ő s i pantomimekből és bábjátékokból Ismerünk: ezek már az uj műfajai a munkásszinháznak. . . . I t t nem az ember lesz je l lemezve. I t t a ' p o l i t i k a i személy' l e sz támadva. Természe-te sen , hiszen ez nem ' s z o c i á l i s * , hanem forradalmi s z i n j á t -szási"^

Érdekes adalék Balázsnak az avantgarde-hoz való bonyolult viszonyához a harmincas évek e l e j é n a Neue Sachl ichke i trő l a l -kotott véleménye. Éppen a Munkásszinházban k i f e j t e t t e k , a min-dennapi valóságba való konkrét beavatkozás igénye alapján t á -madja ezt az irányzatot , az háboritja f e l benne Balázst , hogy nem akar beavatkozni a valóságba, nem elemez, nem tár f e l oko-kat és Összefüggéseket - csak ábrázol. Igen irgalmas, ahogy jogosult és tú lzó elemek keverednek ebben az á l l á s fog la lá sban .

301

Hiszen Balázsnak a tények érte Inezésének követelésében igaza van / " A tények magtik nem adnak k i semmiféle valóságot. A va -lóság csak az értelmezendő tények értelmében j e len ik meg, s ezeket a tényeket a forradalmár és osztályöntudatos pro le tár sokkal inkább, mint bárk i más, értelmezni t a r t o z i k , miután a pro le tar iá tusnak a po lgár i a lakulatok maszkjai mögül a va lósá-gos értelmet még külön k i k e l l v á j n i . " V » bár erős kapcsolódás l á t s z i k ahhoz a f i a t a l k o r i á l láspont jához , amelyről még szó l e s z , hogy t i ; a külső valóság / a tények v i l á g a / nem valóság, csak a belső / a z ér te lem/ az. Ugyanakkor azt i s tudjuk - a mun-kásszinház-koncepcióból - , hogy Balázs az e m i i t e t t értelmezést művészeten k i v ü l i és ábrázolásel lenes eszközökkel és művésze-ten k i v ü l i , k ö z w t l e n p o l i t i k a i célok végrehajtása érdekében i g é n y l i . És közben már a r ra is f e l k e l l f i g y e l n i , hogy kezde-nek v i s s z a t é r n i a murikásszinház elemző, nem-ábrázoló rac iona-l izmusával szemben a nem-al legorikus, érzelemgazdag művészi i d e á l j e l e i i s . "A pro le tá r önmagát akar ja érezn i , s emiatt az érzés miatt nem szégyenkezik. Nincs semmiféle érzéke az ön i ró -n i á r a . Annál több benne a szenvedély és a pátosz. Ez az érzés-v i l á g a . Nála mindig n y i l t á l l á s f o g l a l á s o k r ó l van szó. . . . J e l -lemző, hogy az u j orosz p r o l e t á r irodalom t e l e van ugyan a j e -lennel és a valósággal , ezért azonban egyál ta lán nem szárazon tá rgy i lagos . Sem a st i lusában, sem az életérzésében. T e l i van el lenben sz inne l , finom h a n g u l a t t a l és atmoszférával , t e l i é r -zéssel és melegséggel.11^

Abban a cikkében, amelyet a Das Wort 1938-as expresszioniz-mus-vitájához való hozzászólásaként, á l lás fog la lásként k ö z ö l t , e l i smer i az expresszionizmus h a l l a t l a n u l gazdag hatását a f i l m i k i f e j e z é s , a f i lmnyelv fe j lődésére , ad absurdum v i t e l e e l l e n azonban t i l t a k o z i k ; " . " . . . a z expresszionizmust igen hamar ad absurdum v i t t é k , és olyan, művészettől idegen tendenciává v á l -t o z t a t t á k , amely nemcsak hogy a k i f e j e z é s fe l fokozását nem hoz-t a magával, hanem éppenséggel mindenféle valóságos k i f e j e z é s i lehetőséget szétrombolt . Mert egy k i f e j e z é s csak addig marad k i f e j e z é s , amig l é t e z i k valami, ami a k i f e j e z é s t hordozza: a mimika e l t o r z í t j a az a rco t , de a t o r z i t á s mértékét és j e l e n -

302

tőségét csak akkor tudom felmérni , ha mégis fel ismerhetők az arc eredet i alapformái. Hogy mennyire tolódtak e l az arconások, csak akkor tudom megité lni , ha tudom, hol i s voltak e r e d e t i l e g ; a k i f e j e z é s éppen ebben a látható megváltozásban r e j l i k . Ha azonban már nem látom magam e l ő t t az eredet i arcvonásokat, ha az erede t i , normális forma t e l j e s e n fe lbomlot t , akkor a kép, amelyet most megpillantok, már nem t o r z i t á s , hanem valami e -gészen más forma - mert akkor már nem l é t e z i k a t o r z i t á s mér-téke, a k i f e j e z é s f e szü l t sége ebben a pi l lanatban e l v é s z . A k i f e s z i t e t t i jban éreznem k e l l a bot eredet i egyenességét . Ha eredet i á l lapota többé nincs j e l en , ha a h a j l i t á s t csak mint görbületet ismerjük f e l , akkor nem fogjuk érezni azt az erőt , amely szükséges vo l t ahhoz, hogy az i j megfeszüljön. Igy az expresszionizmust i s ad absurdum v i t t é k : a tárgyiasság forma-l i s t a f e l l a z í t á s á v á , sőt f e lo ldásává ." J e l l e g z e t e s e n mutatja ez az á l l á s f o g l a l á s az ezután következő évek összes b izonyta-lanságát és ingadozását. Balázs a Hunkásszinháeban szembeszállt az ábrázolás e lvéve l - a túlzásba v i t t expresszionizmus e l i t é -lésekor éppen e f e l é kacs in tgat .

Nagyjából ugyanez az ambivalencia je l lemzi ebben a korszak-ban Balázsnak a szinházi expresszionizmushoz való v i szonyát . Mejerhold tevékenységével kapcsolatban hasonló á l láspontot f e j t k i , mint a f i lmexpresszionizmussal kapcsolatban. Mivel a Mejer-holdot érintő két cikkre más szempontból még v isszatérünk, most csak a forma felbontására vonatkozó részt idézzük. Mejerhold t ö r t é n e t i l e g je l entős érdemeinek hangsúlyozása mel let t ezt i r -ja: "Az expressz ionis ta e l l e n z é k i művészet egyik i smerte tő je -gye vo l t az emocionális kö te t l enség . Forradalmi tartalmainak meghatározatlanságaival függött össze , hogy a forradalom v i -haros pátoszát a t a g l e j t é s külsődleges , vad mozgatottságával és egy extat ikus s t í l u s s a l vé l ték ábrázóIhatónak. . . . A z érze-lem mozgatja és e l t o l j a az arcvonásokat; de csak amennyire az anatómia, az arc f e l é p i t é s e megengedi - ez azonban gáto l ja a k i f e j e z é s t a maga t e l j e s kibontakozásában, és ezért csak a maszk k i t e l j e s e d e t t expressz ié . Ez a lá t szó lag kompromisszum-mentes következetesség nem nélkülözte a vonzerőt, bár formá-

303

l i s , d i a l e k t i k á t l a n log iká ja nagyon hamar ad absurdum v e z e t e t t az üres f or malizmusho z . Mert a mimika /ahogy ezt rövidd®1 az-e l ő t t ezen a helyen hasonló alkalomból k i f e j t e t t e m / csak ad-d ig k i f e j e z é s t e l j e s , amig egy meghatározott, konkrét arc k i f e -jezése; ha az arcot ' f e l r o b b a n t j a ' , megszűnik k i f e j e z é s l e n n i , A tag le j tésnek i s csak akkor van j e len tése , ha egy meghatáro-zot t tes t t a g l e j t é s e ; ha s z é t t é p i a számurkra megszokott f o r -mákat, azonnal megszűnik t a g l e j t é s l enn i . Ha absztrahál juk az indiv iduumtól , mind a mimika, mind a t a g l e j t é s ornamenssé v á -l i k , a szinpadon mozgatott ornamenssé. E lvesz t ik a k i f e j e z é s f e s z ü l t s é g é t , mert személytelenné válnak. Ide vezet az expresz

n szionizmus szükségszerűen Mejerholdnál i s . "

Ahhoz, hogy Balázsnak az expresszionizmushoz va ló viszonyát értelmezhessük, k i k e l l tekintenünk erre a v i t á r a . A v i t a konkrét tör téne lmi kérdése a művészetnek a fasizmushoz való viszonya v o l t . Mindkét szembenálló f é l a fasizmushoz való k ö -ze ledéssel , apologet ikával vádolta a másikat, egyrészt a mü-vészeteszményben megjelenő neoklasszicizmus-igény, i l l e t ő l e g másrészt a fennál lónak a formabontásban r e j l ő öntudatlan igen-lése mia t t . Ez a kérdés, a formának az értékelése t e s z i a konk ré t tör téne lmi p i l l a n a t b a n nyert fontosságán t u l , á l ta lános e s z t é t i k a i értelemben i s je lentőssé a v i t á t .

A két szembenálló á l láspontot legreprezentat ivabban és l eg -színvonalasabb an lukács és Bloch k é p v i s e l i . Lukács s z e r i n t , amikor az expresszionista montázstechnika szétdarabol ja a mű-a lkotás külső f o r m á j á t , ezze l a valóság töredezet t l á t s z a t á t megmerevedett, örök lényegként t é t e l e z i , a h e l y e t t , hogy művé-s z i l e g tulmutatna n a j t a és le győz he tők ént ábrázolná, igy akar -va akara t lanu l apologétájává v á l i k ennek a rossz valóságnak, azoknak az erőknek, amelyek ezt a töredezet t l á tsza to t l é t -rehozzák. A valóság lényegi leg egységes és törvényszerű,és a művészet f e lada ta éppen ennek tudatosi tása minden l á t s z a t e l -lenére, a társadalomban e lveszet t harmónia létrehozása művé-s z i u t o n . 8 Bloch á l l á s p o n t j a a r ra a tényre épül, hogy a 20. századi ember a lapvető élménye az elidegenedés, a v i lágban v a -ló eligazodás képtelensége, magának a v i lágnak a t e l j e s i r r a -

304

clonali^tása, az ember t e l j e s , á t t ö r h e t e t l e n magáramaradottsá-ga. A valóság összetöredezet t ségét nem látszatnak, következ-ménynek, mint Lukács, hanem alapvető lényegi jellemzőnek t e -kintve igy i r az expresszionizmus k i s é r l é t é i r ő l : "Lukács min-denütt zárt , összefüggő valóságot t é t e l e z f e l , méghozzá o l y a t , amelyben ugyan az idealizmus objektiv tényezőjének nincs he lye , de van a megszakíthatatlan ' t o t a l i t á s n a k * , amely i d e a l i s t a rendszerekben, igy a k lassz ikus német f i l o z ó f i a rendszereiben tenyészet t leginkább. Az a kérdés: rea l i tá sba ez; ha az, akkor az expressz ionista s z é t t ö r é s l és in terpo lác iós k í s é r l e t e k va -lóban üres játékok, /k iemelés tőlem - L. J . / Ámde ta lán Lukács r e a l i t á s a , a végte len k ö z v e t í t e t t t o t a l i t á s ö s s z e f ü g g é s r e a l i -tása nem i s annyira objekt iv; ta lán Lukács rea l i tás fogalma maga i s k lassz ikus rendszer - je l l egű vonásokat hordoz magában; l ehe t , hogy az i g a z i valóság megszakítás i s . " Lukács tehát a polgári hanyatlás je lének, bomlásterméknek, dekadenciának í t é l i az expresszionizmust, Bloch pedig a valóság e l l e n való lázadás megnyilvánulásának, szembenállásuk alapja azonban l é -nyegi leg nem a művészet megítélésében, hanem a valóságéban van. A kiemelt mondatból j ó l l á t s z i k , hogy Bloch nem a művészet, hanem a valóság értékelésében v i táz ik Lukáccsal, amikor a va -lóság t o t á l i s j e l l e g é t kérdője lez i meg, e t t ő l a ponttó l kezdve azután lényegében egy ugyanolyan tükrözés j e l l e g ű művészetet követe l meg, mint Lukács. Kettejük művészeteszményének nem az e l v e , csak a tárgya különbözik, amennyiben ez a tárgy Lukács-nál egy t o t á l i s , Blochnál egy összetört valóság , az elv pedig ennek a lényegnek az érzéke l t e t é se a művészi formában. Bloch műalkotásészménye igy végső soron sokkal közelebb á l l a Lukácsé-hoz, mint e l s ő p i l lanatra l á t s z i k , és az a koncepció, amelyet Balázs f e j t ki a művészetről és az expresszionizmusról ebben a vitában és a v i tán kivül i s , bár lá t szatra közvet len k ö z e l -ségben á l l a Lukácséval, l ényeg i leg sokkal távolabb á l l t ő l e , sokkal erőte l jesebben szemben á l l v e l e , mint akár B l oché .

Persze, Balázs e l m é l e t i l e g nem hatol olyan mélységekig a probléma lényegébe, mint Lukács vagy Bloch. Álláspontján v i -szont az alapkérdés, a formához való viszony tekintetében egy

305

érdekes k e t t ő s s é g vonul v é g i g . Ez abban á l l , hogy mig ingadoz-n i l á t s z i k az expresszionizmus el fogadása és e l u t a s í t á s a kö-z ö t t , és végül egy középső á l láspontot f o g l a l e l , mint l á t t u k , a formát annyiban t e k i n t i felbonthatónak, amennyiben még emlé-kez te t valamikori önmagára; koncepciója mélyebb rétege iben e l v i -l e g tagadja a forma, a b e l s ő forma döntő j e l e n t ő s é g é t . Amikor a forma f e l b o n t á s á r ó l , a v i s z o n y í t ó alap fenntartásának szük-ségességérő l b e s z é l , ezen a külső formát é r t i . Mejerhold művé-s z e t é v e l , a tömeg mítoszát h irdető forradalmár érte lmiség mű-vészetkoncepciójával kapcsolatban igy i r : "A csömörnek ez az

a a forradalmi ér te lmiség egy részé t egy pszeudo-

semmi, a tömeg, a k o l l e k t i v i t á s minden. A művészetben ez a puszta mechanikus oppozic ióhól s z ü l e t e t t tévedés ama t e n d e c i á -ként l é p e t t f e l , hogy az összkép_ kompozícióját az egyes a l a -kok k a r a k t e r i s z t i k á j a f e l e t t uralkodni hagyták: /k i eme lé s t ő -lem - L. J . / az individuum kontúrjainak f e l k e l l e t t oldódniuk a kompozíció összekötő vonalaiban, ahogy a k e l e t i szőnyeg f i -gurái feloldódnak a közös o r n a m e n t i k á b a n . A r r ó l , hogy Balázs é l e t e különböző korszakaiban hogyan vé lekedet t az egyén-tömeg-- v i s z o n y r ó l , hogy a f e n t i mejerholdi á l láspontot korábban ő i s k é p v i s e l t e , még szó lesz." Az a közvet len kapcso la t , amit ő i t t a személyiség ábrázolása és az egyes alakok k a r a k t e r i s z t i k á j a , i l l e t v e a tömeg és a kompozíció között f e l t é t e l e z , v a l ó s z í n ű -l eg nem i l y e n egyszerűen á l l fenn. Ami azonban a lényeg: egy-rész t a forma i t t a kontúrozot tsággal azonosul , tehát v i l á g o -san a külső formát j e l e n t i , másrészt pedig k i f e j e z e t t e n az össz-kompozició e l lenéhen vetődik f e l . Mindezek mel le t t láttuk már, hogyan s z á l l s ikra korábban a munkásszinházzal k a p c s o l a t -ban egy nem-ábrázoló művészet m e l l e t t , ahol a néző és az e l ő -adó a k t i v i t á s a azonos minőséget k é p v i s e l , és azt i s l á t n i f o g -juk még, hogy a 20-as, 30-as években folyamatosan k e r e s i egy olyan művészet l e h e t ő s é g é t , ahol a forma b e l s ő l e g n y i t o t t , a műalkotás nincs e l v i l e g , kompozicionálisan e lzárva a környező v a l ó s á g t ó l . Egyrészt tehát Balázs e l i t é l i az expresszionizmust a forma felbontása miatt , másrészt v i szont ő maga a forma sok-

C v u l g á r s z o c i a l i s t a eszméhez v e z e t t e : a személyiség

306

k a i mélyebb és lényegibb megbontása mel le t t s z á l l s i k r a , még-pedig nem a Bloch-képvisel te módon, ahol lényegében nem t ö r t é -nik más, mint hogy a művészi élmény mint tar ta lom a z i l á l t külsőben tökéletesen formaként j e l e n i k meg, de a műalkotás e me l le t t megőrzi önál lóságát , k i z á r ó l a g önmagára u t a l t s á g á t , hanem sokkal radiká l isabban, helyesebben épp el lenkező módon: a műalkotás belső megnyitásával annak egy mástól va ló függé-sét , másnak a szolgálatába á l l i t á s á t t é t e l e z i , vagyis egy vég-ső soron művészetellenes tendenciát k é p v i s e l .

Ez a koncepció, amely a művészetet művészeten k i v ü l i konk-ré t célok szolgálatában eszközként k iván ja á l l í t a n i , k i vá lóan i l l e s z k e d h e t e t t nemcsak Balázs emigrációjának második sz ínhe-lyén, a messianiszt ikus-szektar iánus vonásokat hordozó német-országi munkásmozgalom mindennapjaiba / é s ezekhez a messia-n isz t ikus vonásokhoz Balázs a maga magyar tanácsköztársasági mú l t j áva l és a f i a t a l Lukács közelében szerze t t szel lemi örök-ségével könnyedén c s a t l a k o z h a t o t t / , hanem a Szovjetunió 30-as évekbel i k u l t ú r p o l i t i k á j á h o z i s , amelyen egyre inkább e l u r a l -kodott a pragmatizmus, és egy e r ő t e l j e s , bár á t t é t e l e s e n j e -lentkező, az o b j e k t i v i t á s lá tszatába ö l t ö z ö t t szubjektivizmus.'

A külső formának ez a v iszony í tó alap megszűnésével já ró felbomlása ál landó érv marad a továbbiakban Balázs működése f o -lyamán az expresszionizmus megítélésében.' Érdekes azonban, hogy ezen a - most már megszilárdultnak tűnő - á l lásponton b e l ü l i s találkozunk még ingadozással. Utolsó nagy e l m é l e t i munkájában?, a Fi lmkultúrában bizonyos f o k i g v isszanyer i j oga i t az avantr? garde. Ez a mü több szempontból problematikus, lehet s z i n t é -zisnek t e k i n t e n i , lényegében azonban alapvetően eklekt iku3. ' Nem a z é r t , mert több esetben ismét m e l l é á l l annak, arait egy-szer már e l i t é l t , hanem mert a minden további lépést h i á n y t a -lanu l meghatározó á l t a lános , e l v i , egységes megalapozás prob-lematikus. Épp s művésze t f i lozó f ia i alapban támadnak olyan rések, amelyek számos ellentmondást és nem-világo3 á l l á s f o g -l a lás t eredményeznek. Mert ebben az alapban nem tudnak egység-gé v á l n i Balázs különböző gondolkodói korszakainak eredményei, mindegyikből átvesz egy keveset , de nem gyúr ja őket egységes

307

anyaggá. Az avantgarde megítélésével kapcsolatban k i k e l l i t t .emelni, hogy a Fi lmkultúrában több helyen k i f e j e z e t t e n hangsú-l y o z z a : i g a z , hogy az avantgárdé egy végletes szubjekt ivizmus-nak, a va lóságtó l való menekülésnek, tehát egy dekadenciának a k i fe jeződése , de ez nem e s z t é t i k a i kérdés. Például v isszahe-l yez i jogaiba a Mejerholdnál e l i t é l t ornamentikát. Az absztrakt hangosfi lmről /amelyet az Iszkussztvo Kinóban, a F i lmkultura elődjében éppen szubjektivizmusa miatt még kategorikusan el_ i t é l t / , i t t ezt i r j a : "Mozgó ornamentika ez, melynek rendk í -v ü l i e s z t é t i k a i értéke l e h e t . Miért ne lehessen i l y e n műfaj is? Sok embernek t e l h e t i k öröme b e n n e . " A se nem tényeket , se nem tárgyakat , hanem képeket, belső élményeket, nem a le licet a dolgokban, hanem a dolgokat a lélekben ábrázoló abszolút f i l m -r ő l igy i r az . Iszkussztvo Kinóban; "Ezek az abszolút f i lmek / b á r csak tárgyakat ábrázolnak/ abszolút szubjektivizmust mu-tatnak a művészetben. Bz a valóság e l ő l való ideo lóg ia i mene-

12 küles egy formája." Ugyanez a Fi lmkultúrában: "Az abszolút f i lmnek ezt a s t i luaá t ké tségk ivü l egy végletes s z u b j e k t i v i z -mus i r á n y i t j a , mely nyi lvánvalóan egyik formája a valóság e l ő l való ideo lóg ia i menekülésnek, és az úgynevezett hanyatló művé-szetekre jel lemző i rány . S z azonban lehet k u l t u r h i s t ó r i a i meg-V3 á l l a p i t á s - de nem e s z t é t i k a i é r téke lés . " Végülis éppen ebben az i r r a c i o n á l i s belső képeket és r a c i o n á l i s szavakat egyszerre, kontrapunktikusan alkalmazó abszolút f i lmben l á t j a ekkor Balázs a f i l m u j , harmadik korszakának nagy lehetőségét. /Mindezt e -gyébként Az avantgarde formalizmusa c. f e j e z e t b e n . /

Ez azonban még mindig nem j e l e n t i a z t , hogy Balázs végre r á -t a l á l t a l k o t ó i v i lágnézet és művészi kifejezésmód gyakran e l -lentmondásos viszonyának türelmes megítélésére. I t t nem pusz-tán merev szembeál l í tásró l és e l i t é l é s r ő l , vagy l i b e r á l i s be-fogadásról van szó, hiszen a formabontáshoz, a l k o t ó i szubjek-t i v i t á s h o z , dekadenciához va ló viszony megítélése mindenképpen, sőt alapvetően e s z t é t i k a i kérdés. Ennek a nem t i s z t á z o t t á l l á s -foglalásnak köszönhető, hogy Balázs egy 1949-es előadásában, a«ely ebben a tek intetben már valóban utolsó megnyilvánulása, a Fi lmkultúráét ó l megint e l t é r ő á l l á s f o g l a l á s s a l t a lá lkozha -

308

tunk. Ekkor az avantgarde-ot, az összes erénye ive l együtt , l é -nyegében zsákutcának t e k i n t i a művészet fe j lődésének öasz fo -lyamatában. "A h e l l e n i s z t i k u s művészet, az u jp la ton i s ta i r o -dalom kétségkívül a legkifinomultabb, legkulturáltabb v o l t , amit az antik irodalom produkált. Ma mégsem é r t i senki . A k u l -tura más irányban ha ladt . Mint ahogy a fo lyó addig kanyarog, amig uj , egyenes medret nem t a l á l . Akkor a holt ágban a h a j -dan t i s z t a és f r i s s v iz maradéka megposhad, pocsolyává l e s z . Az avantgardizmus sem vo l t művészileg ér tékte l en , de az embe-r i kultura más irányban haladt ." 1 ^ Ez a f a j t a megítélés h a l l a t -lanul , meg nem engedhető módon egyszerűs í t i l e a művészet / é s a történelem/ f e j l ő d é s i folyamatát; a zsákutcák kiküszöbölé-séve l végü l i s egy ellentmondásmentes egyenesvonalu f e j l ő d é s t kapunk. Ez a harmonikus, egy c é l f e l é haladó mozgást e lképze-lő történetszemlé le t v i lágosan mutatja a korszakban á l ta lános sematizált marxizmus nyomait, de fontos tényezőként k e l l f i -gyelembe venni, hogy e nézet asszimilálásának lehetősége már Balázs f i a t a l k o r i v i l ágnéze téve l adott v o l t . Ez a séma ugyanis határozott szerkezeti rokonságot mutat a simmeli k u l t u r f e j l ő -dés-koncepcióval , az eleven é l e t és a sorsukra hagyott objek-t ivác iók sémájával.

Tartalmilag semmi közük egymáshoz, mégis éppen ebben a s zer -k e z e t i hasonlóságban és az ehhez hasonlókban derül k i , hogy milyen mély nyomot hagyott Balázsban a f i a t a l k o r i sze l lemi kör-nyezet , milyen szorosan kötődik f i a t a l k o r i v i lágnézetéhez . Csak igy cs iná lhat ta végig szubjektive becsületesen azt a szá-mos fordula to t , amelyet é l e t e során be jár t . A nehéz p i l l a n a -tokban mindig ide nyúlt v i s s z a . Végülis ennek a pályának az a legnagyobb tanulsága, hogy a forradalomhoz többféleképpen l e -het e l j u t n i , a gyakorlati cse lekvés sokfé le i n d í t t a t á s , s z e l -lemi alap keveredését t e s z i lehetővé, de ez a keveredés az elméletben nem l ehe t séges . Ott csak következetesen lehet ha-ladni - bármilyen a lapról , mert az a laptó l idegen alkatrészek sohasem fognak szervesüln i , ha e l i s fedik azt egy időre, az alap újra meg újra kibukkan. Balázs a forradalom után ot t t u -dott értékeset alkotni az elméletben, ahol a legmeghatározób-

309

ban érvényre j u t h a t o t t ez a v i l á g n é z e t i a lapréteg: a f i lme lmé-l e t t e r ü l e t é n . Később az ellentmondások i t t i s j e len tkez tek , mert a f i lmelméletnek e t t ő l az e rede t i e l m é l e t i a l a p j á t ó l i d e -gen követelményeknek akart megfe le ln i ;

3. A láthatóság

Korábban uta l tunk a r ra , hogy a k o n t u r n é l k ü l i , a töredékes, a formála t lan fokozódó t i s z t e l e t e Balázsnál bensőséges kapcso-latban van egy fogalomellenességgel. Első f i l m e s z t é t i k a i mun-kájában, amelynek már a cime is j e l z i ezt a t ényá l l ás t /A l á t -ható ember/, a következőképpen j e l l e m z i a v i zua l i táshoz való v iszonyát : az emberiség tulajdonképpeni anyanyelve, és a később k i a l a k u l t fogalmi nyelvnek i s közvet len megteremtője az az e l -sődleges lá tha tó mozdulatkultura v o l t , amelynek eltűnése - sze-r i n t e - a könyvnyomtatásnak köszönhető, de amely személyesebben és igazabbul , természetesebben, és őszintébben, kor lá t lanabbul és nemzetközi érvénnyel f e j e z i k i és kapcsol ja össze az embere-k e t . Ezt a v i z u á l i s k u l t u r á t , ahol a szellem közvet lenü l , a szavak mankója n é l k ü l v á l i k t e s t t é , sokáig elnyomta a szavak k u l t u r á j a , s e z á l t a l a l é l ek lá thata t lanná v á l t . A szó kor lá toz és gúzsba k ö t , v i l á g a töké le tes és hézagtalan rendszer, amely mel le t t l é t e z i k egy szintén töké le tes és h iányta lan gesztus-rendszer i s . "Gondolatok n é l k ü l gondolkodunk legerősebben"1 -

2 i r t a 1908-ban. "Elképzelhető emberi k u l t u r a beszéd né lkü l is" - szögezi l e 1924-ben. "Vé le t len-e - i r j a ennek megfelelően - , hogy éppen a f i l m megszületésével egy időben, az elmúlt é v t i -zedekben a táncművészet i s az emberek á l ta lános k u l t u r á l i s szük-ségletévé v á l t ? Nyi lván sok mindent szeretnénk egymással k ö z ö l -n i , amit szavakkal nem lehet k i f e j e z n i . Visszatérünk az erede-t i , e l f e l e j t e t t mozdulatkifejezéshez, amelynek másodlagos és l e -veze te t t formál kul turánkat ugy l á t s z i k , a legkülönfélébb zsák-utcákba veze t ték . A szó erőszakot t e t t az emberen. A i e m e l é s tőlem - L. J . / A prokruszteszi fogalmak kényszer i te t tek bennün-k e t , hogy sok mindent ba l lasz tként kidobjunk hajónkból, ami most már h iányz ik . A zene egyedül nem p ó t o l h a t j a , amit e l v e -s z í t e t t ü n k . A szavak k u l t u r á j a anyagtalan, e lvont , i n t e l l e k t u -

310

á l i a kultura, amely az emberi t e s t e t közönséges b i o l ó g i a i gé-peze t té bé lyegezte . Az uj , az eljövendő mozdulatbeszéd abból a fájdalmas vágyakozásból s z ü l e t i k , hogy t e t ő t ő l t a l p i g , egész testünkkel / é s ne csak szavainkkal/ emberek lehessünk, ne k e l l -jen testünket többé mint valami idegen tárgyat praktikus, hasz-nálható, de l é l e k t e l e n szerszámot magunkkal hordoznunk; az e l -némult, e l f e l e j t e t t , láthatat lanná v á l t emberi t e s t f e l é b r e s z -

"Z t é se i r á n t i vágyakozásból."^ Ennek a koncepciónak megfelelően a kultura történelmi f e j l ő d é s é r ő l a Művésze t f i lozóf ia i töredé-kekben v á z o l t t a l lá t szatra éppen e l l e n t é t e s , valójában azt pon-tosan k i e g é s z í t ő utat r a j z o l f e l . Ha ott a tánc, a t e s t i k i f e -jezés vo l t minden kultura ősanyja, és a fogalom a végeredmény, i t t visszaérkezünk a t e s t i k i f e j e z é s h e z . "A kultura f e j l ő d é s é -nek iránya nagy általánosságban az elvont gondolattó l a l á t h a -tó anyag f e l é t a r t . Hiszen láthatjuk, mint t e s t e s ü l meg egye-sek finom, választékos mozdulataiban, szép kezében őseink s z e l -leme! Az apák gondolatai a gyermekben ösztönné, Í z l é s s é , é rzé -kenységgé válnak. A tudatos gondolat öntudatlan hajlammá a l a -kul: a kultura a testben ö l t formát. A kulturák fej lődésének végső, éret t gyümölcse mindig a t e s t fokozott k i f e j e z ő k é p e s s é -ge. És ha a f i lm ma még kezdet leges és barbár dadogásnak tűnik i s az irodalomhoz képest , mégis a kultura előrehaladásának j e -l e , mert benne az emberi szel lem közvet lenül ö l t t e s t e t . " ^ A f e n t i e k n é l kétségbeesettebb k i á l t á s s a l az emberiség e l idegene -dett á l l a p o t a i e l l e n szépirodalmi műben i s r i tkán találkozunk. Balázsnál nem r i tka az e f f a j t a pátosz t eore t ikus dolgozataiban. Nagy vonalakban ez az az e lmé le t i alap, amelyre Balázs , most már szakmai részletkérdésekre csoportos í tva , f e l é p i t i f i l m e l -méletét A látható emberben. Je l l egze te sen közvet len, szubjek-t í v reagálás ez az e l idegenedett valóságra, e z á l t a l maga i s az el idegenedés j e l l e g z e t e s megjelenése. Zseniá l i san ismeri f e l és megkapóan f e s t i le az el idegenedés egyik legfontosabb moz-zanatát: az ember el idegenedését önmagától. Ha azonban a meg-oldást v i s s z a f e l é k e r e s i , ha " t e t ő t ő l ta lp ig" embernek lenni éppen a legemberibbtől, a szavak v i l á g á t ó l va ló fe lszabadulást köve te l i meg, amely v i l á g egyébként ebben a fe l fogásban csupán

311

melléktermékként j ö t t l é t r e a gesztusok nyelvéből , ennek az á l -láspontnak közvet len , e l idegenül t és romantikus j e l l egén nem v á l t o z t a t az sem, hogy ebben az esetben rendkivü l termékennyé v á l t . Mert végül is e r r ő l van szó. Balázsnak a f i lmelmélet meg-írásához többek között az teremtet te meg az a lapot , hogy a fogalmak vi lágának ezt a k i nem e l é g i t ő v o l t á t é l t e á t . K e l l e t t a f i lmben, a láthatóság uj művészetében r e j l ő tör ténelmi lehe-tőség felismeréséhez egy bizonyos h iányérzet , egy érzékenység, amit csakis ezek a lehetőségek elégí thetnek k i . Ez a hiányérzet pedig az embernek - egyebek között - a fogalmak v i l á g á t ó l v a -ló e l távolodása, a bizalom hiánya ebben a v i lágban, amely az amugyis kaot ikus valóságot nem tudja többé adekvátan k ö z v e t í t e -n i , sem pedig egy autentikus k i u t a t , akár menekülési lehetősé-get mutatni b e l ő l e , u ta t az embernek vissza önmagához. Az a v i -lágnézet, amely a szavak v i l á g á t az embert lea lacsonyí tó , r a j t a erőszakot tevő hatalomnak t e k i n t i , e lura lkodását , az ősi v i z u á -l i s k u l t u r a háttérbe szor i tását pedig még ezen a rendszeren be-l ü l i s k issé szegényes magyarázatként egy egyszerű / e g y s z e r i / technika i aktusra, a könyvnyomtatás tényére v e z e t i v issza , ; t á -v o l á l l a marxizmus el idegenedés-értelmezésétől . De figyelembe k e l l venni , hogy a valóság szel lemi bir tokbavételének t e r ü l e t é n , s tudományok tek in te tében is van egy egyenlőtlen f e j l ő d é s , és t a l á n éppen ez a fogalmak e l ő l va ló menekülés vo l t szükséges ahhoz, hogy a f i lmnek erre az egyébként valóban alapvető f o r -máló elvére r á i r á n y i t s a a f igye lmet . Annak, hogy egyes korsza-kokban milyen művészeti ág k e r ü l az e s z t é t i k a i érdeklődés kö -zéppontjába, hogy az egyes művészeti ágak elmélete mikor, mi-lyen körülmények között lendül f e l , eszté t ikán k i v ü l i , t ö r t é -n e t f i l o z ó f i a i okai / i s / vannak. Aki a huszadik század első harmadában megközelithetőnek, egyál ta lán létezőnek l á t t a a va -lóságot szabályozó törvényszerűségeket, ak i a fogalmak v i l á g á t adekvátnak és emberinek t e k i n t e t t e , elidegenedését pedig i d e i g -lenesnek és magyarázhatónak, más jelenségek következményének, annak nem v o l t szüksége a r ra , hogy más szférában keressen k i -u t a t . I l y e n értelemben tehát bizonyos fok ig szükségszerű, hogy az olaő f i lmelméletek nem marxisták t o l l á b ó l szü le t tek , de á l -

312

talánosabb értelemben i s , hogy sokan fo rdu l tak a f i l m me l le t t még a képzőművészetek, tehát a láthatóság birodalma f e l é . Ami nem azt j e l e n t i , hogy nem szü le the te t t marxista f i l m e l m é l e t . /Az a nagyjelentőségű dokumentum, amely, bár egészen más meg-köze l í tésben, tör téne lmi m a t e r i a l i s t a szeirpontból használható kulcsot adhat a dologhoz, Marx p á r i z s i k é z i r a t a az emberi é r -zékek t ö r t é n e t i s é g é r ő l , csak később v á l t k ö z i s m e r t t é . / Balázs sem késlekedik ezt beépí ten i f i lmelméletébe. '

Harmadik nagy f i l m e s z t é t i k a i munkájában t ö r t é n i k ez meg. A második, A f i l m szelleme, e s z t é t i k a i értelemben nem hoz u j a t , még akkor sem, ha nem kisebb f e l a d a t r a v á l l a l k o z i k , mint a k ö -zegében ú j j á s z ü l e t e t t /sz ínessé és hangossá v á l t / f i l m elemzé-sére. A harmadik nagy összefoglaló mü, a F i lmkul tura azonban az idő e l t e l t é v e l már alaposabb marxista ismeretekre é p i t . Az érdekes ebben az esetben éppen az a ket tősség, amely a r é g i és az uj e l m é l e t i alapok együttélésében j e l e n t k e z i k . Balázs tehát b e é p i t i a frilmkulturába Marxnak az érzékek f e j l ő d é s é r ő l , műtárgy és közönség egymásra ha tásáró l szóló f e j t e g e t é s e i t . Ezze l első lá tásra gyökeresen megváltozott az e l m é l e t i a lap, amelyről k i indu lva még a f i a t a l k o r i f i lme lmé le t é p ü l t . A l á t h a -tóságnak ez a bizonyos értelemben érze lmi leg meghatározott apo-l ó g i á j a azonban nem hiányzik ebből a több mint 20 évvel későb-b i műből sem: Balázs jónak l á t j a , hogy A lá tható ember egész bevezető f e j e z e t é t , éppen a z t , amelyből a f e n t i idézetek szár -maznak, ahol tehát a szavak vi lágának prokrusztész i uralmával szemben az elnyomott mozgásvilág ú j r a é l e d é s é r ő l beszé l , t e l j e s egészében átemelje ebbe a műbe. "Ez a f e j e z e t , mely a némafilm á l t a l f e j lődő v i z u á l i s k u l t u r á r ó l szó l , Der sichtbare Mensch-- b ő l van átvéve. A némafilmet a k u l t u r h i s t ó r i a nagy f o r d u l ó j a -ként üdvözöltem benne, nem sej tvén, hogy a beszélő f i l m nemso-kára be leszó l . Az igazság, mely akkor egy akkori valóságot á l -l a p í t o t t meg és kielemezte je lentőségét , igaz maradt. A v a l ó -ság azonban továbbfe j lődöt t a l ó l a : azóta u j megál lapításokra, u j értelmezésekre v o l t szűkség. De azért ez a f e j e z e t nemcsak mint az elmélet történetének egy fe jeze te lesz érdekes. Nem i s csak a z é r t , mert a f i l m lényege és v i z u á l i s tar ta lma a kép

313

maradt. A fe j lődés v o n a l a i nem mereven egy irányúak. Gyakran d i a l e k t i k u s v isszaha j l ássá l haladva szerpentinformában r é g i megismerések vi lágosságát v e t i k uj utakra . Mivel ugy látom, hogy éppen ez időben i l y e n részben v isszaha j ló fo rdu ló ja van a f i lm. fe j lődésének, melyen a némafilm már egyszer e l é r t és közben e l v e s z t e t t eredményeit készül ú j r a é r t é k e s í t e n i , hadd á l l j o n i t t a némafilm megjelenésének az az apoteózisa, melyet

c 1923-ban irtam."-^ Mive l azonban az e l m é l e t i alap többé-kevésbé mégiscsak megváltozott , -Balázs ebben a törekvésében nem lehet konzekvens, az idéze t t j e l l e g e l lenére v á l t o z t a t /nem j e l e z v e / az e r e d e t i f e j e z e t e n . Egy tör téne lmi m a t e r i a l i s t a meghatáro-zottságú e lmé le t i szövegben nem szerepelhetnek az első koncep-ció s z u b j e k t i v i s t a , bizonyos közvetlenségeket meghaladni nem képes r é s z l e t e i . Hogy mégis helyesnek t a l á l j a az á t v é t e l t , ez a r r a u t a l , hogy rendkívül szoros kötöt tség f ű z i az e redet i kon-cepcióhoz. Ez a kötöt tség azután a vá l toztatások e l lenére i s megnyilvánul, az uj szövegen i s átcseng az első koncepció t rag ikus pátosza, a lá tható ember megnyomoritása f e l e t t é r -ze t t keserűség, a fogalmaktól va ló akkor i fé le lem. Elsősorban kihagyással dolgozik a v á l t o z t a t á s során: az á l ta lunk fent i d é -z e t t két t e l j e s bekezdésből - az idézője len b e l ü l - semmit nem ta lá lunk az u j szövegben; ezenkívül pót lások, ujabb szövegré-szek alkalmazása mel le t t o lyan fa j t a apró, egy-két szót módosí-t ó , csaknem s t i l i s z t i k a i v á l t o z t a t á s o k r ó l van szó, hogy v a l ó -ban nehéz ra j t akapn i - a hasonló szöveg mögött hol j e len tkez ik az u j , hol tö r át a r é g i koncepció, ^zekből a vá l toz ta tásokból végül is egy olyan ál láspont kerekedik k i , amely már nem á l l i t -j a t ét ele se n a v i z u á l i s v i l á g a u t e n t i c i t á s á t a fogalmival szem-ben, de a láthatóság i g a z i , ő s i , a szellemet közvet lenül meg-j e l e n í t ő státuszén nem v á l t o z t a t . Mivel á t v é t e l r ő l és k i i g a -z í t á s r ó l van szó, nem pedig egy uj koncepció megfogalmazásáról, az e r e d e t i érzelmi kötöt tség - az anyag d ia lek t ikus mater ia -l i s t á v á formálása e l lenére - sok helyen je len tkez ik / p l . azok-ban a részletekben, ahol a közvet lenül lá tható szellemnek, az emberiség - i t t i s ezt a k i f e j e z é s t használ ja - "ősanyanyelvé-nek" hal lhatóvá a laku lásá t , vagy a mimika nyelvének egyéni és

314

bensőséges j e l l e g é t e l e m z i / í Éppen ezér t e k é s ő i , reprezenta -t í v - és v i l á g h i r e s « miiben i s jel lemző marad - és ezen semmi-f é l e v á l t o z t a t á s , kihagyás vagy k iegész í tés nem s e g i t e t t - a két v i l á g , a lá tható és h a l l h a t ó , a v i z u á l i s és a fogalmi e l v i kü löná l l ása . A lá tható és ha l lha tó / g o n d o l a t i / szféra ebben a környezetben végső soron nem ugyanannak a t o t á l i s emberi v i l á g -nak az e lkülönül t nézőpont ja i , hangsúlyozottan semmi közük nincs egymáshoz, tulajdonképpen két különböző v i l ágo t i s k ö z v e t í t e -nek. És ez a szembenállás végül is mélyen őré'i az e rede t i a l a -pokat , a valóság összetör t , e lkü lönül t részekre bomlott l á t s z a -tának összetört lényegként va ló f e l f o g á s á t .

A r r ó l van tehát szó, hogy először gyökeresen megváltozik az e s z t é t i k a i elmélet v i l á g n é z e t i há t tere / i l l e t ő l e g , mint még l á t n i fog juk : annak f e l s z i n e / . Másodszor a szerző ennek e l l e -nére helyesnek l á t j a , hogy ennek legérzékenyebb pont ján egy k o -rábbi müvére, a meghaladott á l láspontra hivatkozzon. Harmad-szor azonban ezt nem t e h e t i , - tehát a d e k l a r á l t idézés e l l e n é r e az idézete t ugy a l a k í t j a , hogy az u j koncepció bontakozzék k i b e l ő l e , amelyben azonban - negyedszer - módszertani a l a p j a i -ban j e len tkez ik a r é g i k i indu lópont , és l é t r e j ö n egy e r ő t e l -jesen ellentmondásos u j szöveg. Amikor Balázs a f i lme lméle t végső vál tozatában megpróbálja összeépíteni a fogalmak e l ő l va ló f i a t a l k o r i menekülés i d e o l ó g i á j á t , bizonyos Marxból k i -induló f e j t e g e t é s e k k e l , ebből nem s i k e r ü l koherens e lméletet k i a l a k í t a n i a , nem ú j r a fe ldolgozza az egész koncepciót, hanem bizonyos értelemben külsődlegesen f o r d u l hozzá.

A f i lmelméle t nemcsak az ember i g a z i lényegét e l t a k a r ó , meg-ismerését kor látozó fogalomvilággal való szembenállása miatt k e r ü l Balázs érdeklődésének középpontjába. Egyéb kompozicio-n á l i s tu la jdonságai i s erre p r e d e s z t i n á l j á k . A f i a t a l k o r i e l -mélet c e n t r á l i s tá rgyáva l , a zár t formát képviselő t ragéd iáva l szemben a f i lmben t a l á l j a meg azt a n y i t o t t szerkezetű, i d e á l i s művészetet., amely - nagyon leegyszerűsítve a közvet í téseket -a 20-as-30-as években v a l l o t t vi lágnézetének megfelel.5

315

maradt. A fe j lődés vona la i nem mereven egy irányúak. Gyakran d i a l e k t i k u s v isszaha j l ássá l haladva szerpentinformában r é g i megismerések vi lágosságát v e t i k u j u takra . Mivel ugy látom, hogy éppen ez időben i l y e n részben v isszaha j ló fo rdu ló ja van a f i lm. fe j lődésének, melyen a némafilm már egyszer e l é r t és közben e l v e s z t e t t eredményeit készül ú j ra é r t é k e s í t e n i , hadd á l l j o n i t t a némafilm megjelenésének az az apoteózisa, melyet 1923-ban irtam.""5 Mive l azonban az e l m é l e t i alap többé-kevésbé mégiscsak megváltozott,--Balázs ebben a törekvésében nem lehet konzekvens, az idéze t t j e l l e g e l lenére v á l t o z t a t /nem j e l e z v e / az e r e d e t i f e jeze ten . Egy tör téne lmi m a t e r i a l i s t a meghatáro-zottságú e lmé le t i szövegben nem szerepelhetnek az első koncep-ció s z u b j e k t i v i s t a , bizonyos közvetlenségeket meghaladni nem képes r é s z l e t e i . Hogy mégis helyesnek t a l á l j a az á t v é t e l t , ez a r r a u t a l , hogy rendkívül szoros kötöt tség f ű z i az e redet i kon-cepcióhoz. Ez a kötöt tség azután a vá l toztatások e l lenére i s megnyilvánul, az uj szövegen i s átcseng az első koncepció t rag ikus pátosza, a lá tható ember megnyomoritása f e l e t t é r -z e t t keserűség, a fogalmaktól va ló akkori fé le lem. Elsősorban kihagyással dolgozik a v á l t o z t a t á s során: az á l ta lunk fent i d é -z e t t két t e l j e s bekezdésből - az idézője len b e l ü l - semmit nem ta lá lunk az u j szövegben; ezenkívül pót lások, ujabb szövegré-szek alkalmazása mel le t t o lyan fa j t a apró, egy-két szót módosí-t ó , csaknem s t i l i s z t i k a i v á l t o z t a t á s o k r ó l van szó, hogy v a l ó -ban nehéz ra j t akapn i - a hasonló szöveg mögött hol j e len tkez ik az u j , ho l tö r át a r é g i koncepció. E z e k b ő l a vá l toz ta tásokból végül is egy olyan ál láspont kerekedik k i , amely már nem á l l í t -j a t ét ele se n a v i z u á l i s v i l á g a u t e n t i c i t á s á t a fogalmival szem-ben, de a láthatóság i g a z i , ő s i , a szellemet közvet lenül meg-j e l e n í t ő státuszán nem v á l t o z t a t . Mivel á t v é t e l r ő l és k i i g a -z í t á s r ó l van szó, nem pedig egy uj koncepció megfogalmazásáról, az e r e d e t i érzelmi kötöt tség - az anyag d ia lek t i kus mater ia -l i s t á v á formálása e l lenére - sok helyen j e len tkez ik / p l . azok-ban á részletekben, ahol a közvet lenül lá tható szellemnek, az emberiség - i t t i s ezt a k i f e j e z é s t használ ja - "ősanyanyelvé-nek" hal lhatóvá a laku lásá t , vagy a mimika nyelvének egyéni és

314

bensőséges j e l l e g é t e l e m z i / í Éppen ezér t e k é s ő i , r eprezenta -t í v - és v i l á g h í r e s műben i s je l lemző marad - é s ezen semmi-f é l e v á l t o z t a t á s , kihagyás vagy k i e g é s z í t é s nem s e g i t e t t . - a két v i l á g , a lá tható és h a l l h a t ó , a v i z u á l i s és a fogalmi e l v i k ü l ö n á l l á s a . A lá tható é s h a l l h a t ó / g o n d o l a t i / s z f é r a ebben a környezetben végső soron nem ugyanannak a t o t á l i s emberi v i l á g -nak az e lkülönül t nézőpont ja i , hangsúlyozottan semmi közük n i n c s egymáshoz, tulajdonképpen két különböző v i l á g o t i s k ö z v e t í t e -nek. És ez a szembenállás v é g ü l i s mélyen őrÉ'4 az e r e d e t i a l a -pokat., a v a l ó s á g ö s s z e t ö r t , e lkülönül t részekre bomlott l á t s z a -tának ö s s z e t ö r t lényegként va ló f e l f o g á s á t .

Arról van tehát szó , hogy e lőször gyökeresen megváltozik az e s z t é t i k a i e lmélet v i l á g n é z e t i hát tere / i l l e t ő l e g , mint még l á t n i fog juk: annak f e l s z í n e / . Másodszor a szerző ennek e l l e -nére helyesnek l á t j a , hogy ennek legérzékenyebb pontján egy k o -rábbi müvére, a meghaladott á l láspontra hivatkozzon. Harmad-szor azonban ezt nem t e h e t i , • tehát a d e k l a r á l t i d é z é s e l l e n é r e az i d é z e t e t ugy a l a k í t j a , hogy az uj koncepció bontakozzék k i b e l ő l e , amelyben azonban - negyedszer - módszertani a l a p j a i -ban j e l en tkez ik a r é g i k i indulópont , és l é t r e j ö n egy e r ő t e l -jesen ellentmondásos uj szöveg. Amikor Balázs a f i l m e l m é l e t végső vál tozatában megpróbálja ö s s z e é p í t e n i a fogalmak e l ő l v a l ó f i a t a l k o r i menekülés i d e o l ó g i á j á t , bizonyos Marxból k i -induló f e j t e g e t é s e k k e l , ebből nem s i k e r ü l koherens e l m é l e t e t k i a l a k í t a n i a , nem újra f e l d o l g o z z a az egész koncepc iót , hanem bizonyos értelemben külsődlegesen fordul hozzá.

A f i lme lméle t nemcsak az ember i g a z i lényegét e l takaró , meg-ismerését kor látozó fogalomvi lággal va ló szembenállása miatt kerül Balázs érdeklődésének középpontjába. Egyéb kompozicio-n á l i s tu lajdonságai i s erre p r e d e s z t i n á l j á k . A f i a t a l k o r i e l -mélet c e n t r á l i s tárgyáva l , a zárt formát k é p v i s e l ő t ragéd iáva l szemben a fi lmben t a l á l j a meg azt a n y i t o t t szerkezetű , i d e á l i s művészetet , amely - nagyon l e e g y s z e r ű s í t v e a k ö z v e t í t é s e k e t -a 2 0 - a s - 3 0 - a s években v a l l o t t v i lágnézetének megfelel . '

315

n i ?

Transzcendencia és immanencia

Balázs első nagyobb e l m é l e t i munkájának, a H a l á l e s z t é t i k á -nak a lap té te le a következő: "A művészet a m e t a f i z i k a i ösztön megnyilvánulása és transzcendens jelentőségű."'1 ' Kissé közelebb-r ő l : "A művészet az é le t transzcendenciájának érzése. Más szó-v a l : a művészet az é l e t öntudata." A művészetet az é rzék fe -l e t t i magánvaló lényegvi lág megérzékitéseként t e k i n t i , egy kö-r ü l h a t á r o l t , az é l e t b ő l e l v i l e g k i s z a k í t o t t , szervesen öná l ló -vá v á l t mikrokozmoszban megtestesülve. A művészet tehát ebben a felfogásban - a német iskolázottságnak megfelelően - a leg -tökéletesebb megismerés szervévé v á l i k . Nem v é l e t l e n és nagyon j e l l e g z e t e s ebben a tek in te tben a F ich té re , i l l e t v e S c h i l l e r -re történő hivatkozás a HebbeJ.-dolgozatban: "A művészet a t ranszcendentál is szempontot közönségessé t e s z i " ; i l l e t v e : "A művészét végső c é l j a az é rzékfe le t t i_megérzék i tése ." Erre a k i indu lópont ra , vagyis a művészet transzcendenciát megérzéki-tő f e l a d a t á r a épülnek az összes i f j ú k o r i müvek, egészen a sz in játékelmélet forradalom után i v á l t o z a t á i g .

1914-ben azonban fog la lkozn i kezd a k e l e t - á z s i a i művészet-t e l , előadást t a r t r ó l a a Népművelő Társaságban. Ragyogó p r e -c i z i t á s s a l elemzi mind az európai , mind a k e l e t - á z s i a i művé-sze te t , a ke t tő szembenállását, anélkül azonban, hogy ennek az e l lenté tnek az ő á l l áspont ja számára egyelőre bármilyen hatása lenne. Az e m i i t e t t szembenállás a lapja pedig éppen a művészet transzcendens, i l l e t v e immanens j e l l e g e . Igy je l l em-z i az európai művészetet: "A művészet ábrázol ta modern v a l ó -ság a lé tezést és minden elevenség az é l e t e t é r e z t e t i velünk. Igy mondják a mi f i l o z ó f u s a i n k . Ami s t i l u s , r i tmus, kompozí-c ió , harmónia az európai művészetben van, az törvényszerűséget és rendet j e l e n t , mely a v i l á g bármely k i s zugából vágta to t t i s k i , az egészet i l l e t i , arra vonatkozik, azt é r e z t e t i . E törvényszerűség saját centrumu mikrokozmoszt cs iná l minden műalkotásból, melyet nemcsak kere te , hanem belső organizmusa i z o l á l a v i l á g t ó l . Saját k i s v i l á g , tehát az Egésznek a ha-

316

s o n l a t a . . . Az európai művészet lényeges kritériuma tehát az európai művészet i i lozó í ia s zer in t , hogy az: az öntudat szem-befordulása a természet te l az ábrázolásban, mely szimbolikus és transzcendens jelentőségű."^ Ezzel szemben a k e l e t - á z s i a i műalkotás nem transzcendens je lentőségű, tehát nem körülha-t á r o l t v i l á g , nem szimbólum, nem ábrázolás, hanem maga a va -lóság, a valóság f o l y t a t á s a , tehát immanens. "Nem az öntudat szembefordulása ez a természet te l az ábrázolásban, ők f o l y -t a t j á k , a lakí t ják a természetet magát. Tehát az a gyönyörűség melyet müveik okoznak, nyilván nem 'művészi* / a mi európai értelmünkben^ hanem természeti ."" Tájképeik nem a tá ja t ábrá-zo l ják , hanem ők maguk a t á j . "Tehát psz i cho lóg ia i és meta-f i z i k a i alapja más az ő művészetüknek. Nem az öntudat i z o l á l t szembefordulása, nem ráeszmélése a természetre, hanem annak i n t e l l e k t u á l i s uton való továbbprodukálása. Tehát nem i s mű-v é s z e t , hanem természet."^

Nincs szó a k e l e t - á z s i a i művészetnek az európai fö lébe va-ló he lyezésérő l . Sőt, a transzcendens művészetet emberibbnek, az emberre jellemzőbbnek t e k i n t i /ami egyébként a k las sz ikus művészeti f e j l ő d é s tipikusságának z s e n i á l i s megérzése/: "A transzcendencia élménye természeténél fogva nem i s á l lhat a f e j l ő d é s létráján sehol . Az más sz férából j ö t t h i r t e l e n meg-vi lágosodás , mely, teszem, az áriákkal egész alacsony f e j l ő -désfokon megtörtént, és a japánokkal rendkivül magas f e j l ő -désfokon sem /ami nemcsak művészetükből és irodalmukból, ha-nem val lásukból , moráljukból ás f i l o z ó f i á j u k b ó l i s k i v i l á g -l i k / . Mégis talán ez az áthághatatlan és á t f e j l ő d h e t e t l e n kü-

n lönbség á l l a t és ember közöt t ." '

Tehát i t t még nincs szó arró l , hogy a modern művészet ú t -ja a k e l e t - á z s i a i t ipusu immanencia lenne. Csak j e l en van egy másik koncepció, amelyhez majd - már a Dramaturgiában - i s lehet kapcsolódni. Ez a koncepció a Dramaturgiában érdekes módon fonódik össze a dráma, i l l e t v e a szinjáték transzcen-denciát megérzékitő f e ladatáva l . Ami i t t lehetőséget ad az immanencia-koncepció bevezetésére , az a szinjáték valóban fontos tulajdonsága, melyet Lukács i s drámakönyve k i indu ló -

317

pont jáu l tesz meg: a nyilvánosság, i l l e t v e a jelenvalóság. Bár

Í.a színházi élményt Balázs határozottan a v a l l á s i élménnyel a -zonosi t ja , tehát egy "más", egy transzcendens dolog á té lésé -v e l ; bár a t ragédia k o n f l i k t u s á r ó l k i f e j e z e t t e n azt i r j a , hogy " d i s z k v a l i f i k á l j a az empirikus é le t tényei t és i r r e á l i s i l l u -

r Q z io voltukat b i z o n y í t j a és é r e z t e t i " - a sz ín játékot mégis mint k e l e t - á s z i a i t ipusu immanens művészetet é r t é k e l i : 1"A sz ín -pad legmélyebb misztériuma, hogy nem ábrázolás, hanem valóság:

\ j e lenva lóság . . . A sz ín játék hatása ugy különbözik minden más művészetétől, mint a k i n a i művészet hatása a k ína iakra a mi mű-é lveze te ink tő l . Apellesz szőlőjére rárepültek a madarak, mert annyira hasonl í to t t a valóságos szőlőhöz. Rárepültek, de éhen maradtak, mert bármily megtévesztő vo l t i s , csak ábrázolás v o l t . A kínaiaknak i s van egy i l y e n festőlegendájuk. Az 5 Apelleszük egy tá jképet f e s t e t t , egy völgyet s z é p ú t t a l , és az neki annyira t e t s z e t t , hogy e l i n d u l t azon az..utón, bement a képbe, és soha többé nem t é r t v issza. Pedig n i n c s fe l jegyezve, hogy a kép megtévesztően hason l í to t t volna a s zent birodalom völgyeihez. Egy másik k i n a i pedig olyan j ó l f e s t e t t egy sár-kányt, hogy az e l r e p ü l t , bár semmiféle valóságos sárkányhoz nem h a s o n l í t o t t . Ha Apellesz mondája k i n a i f e s t ő r ő l szólt v o l -na, a verebek a szőlőt meg is et ték volna. Mert a k i n a i nem é r z i az ábrázolásnak a művészetét, hanem je lenva ló , primér rea -l i t á s n a k me ly et teremt. Ugyanez a f ikciónk nekünk a színpaddal szemben, ezt a hatást vár juk t ő l e . . . Amit mi a színpadon l á -tunk /hogy a valóságban mit csinálnak, az mindegy/, ami ben-nünket magával ragad, az nem ábrázolás, hanem transzszubsztan-c iác ió . "9 i t t a nem-hanem kizáró szembeáll ítás a fontos. Az ábrázolás, mint az előzőekből v i lágos , Balázs számára a szim-bolikus j e l l e g g e l , az Egész érzékel te tésével és transzcendens je lentőségével azonos, ami egyértelműen az európai művészet j e l -lemzője. Az ábrázolás tehát sz imbol izá l , és bár ugyanebben a műben másutt a t r a g é d i á t , a színházat is a transzcendencia megérzékitésének eszközeként, "szimbólumaként", a drámát "szim-bolikus mikrokozmoszként", és az egész színházi élményt vall i Í3os élményként j e l l emz i - i t t , az előzőekből következően

318

mindennek e l l e n t é t é t szögezi l e , és levonja a sz in já ték és a valóság egyneműségét kimondó végkövetkeztetést . Ebben a szakasz ban tehát már j e l e n t k e z i k egy bizonyos igény Balázsban az imma-nens, természet i j e l l e g ű , valóságot f o l y t a t ó művészeti" i d e á l r a , és ezt először a szinházban t a l á l j a meg. I t t az több szempont-bó l problematikus, elsősorban a z é r t , mert a dráma kompozici-oná l is sajátosságai ellentmondanak ennek az ideálnak, másrészt pedig a z é r t , mert ebben az időszakban még a szinházat k i f e j e -ze t ten ünnepnek, azaz Ä valóságos időfolyamátból k iemelt ese-ménynek t e k i n t i . /A p é t e r v á r i for rada lmi tömegjátékokról i r j a : " . . . a z oszlopcsarnok e l ő t t i u t , melyen autókon f e l v o n u l t a k , ugyanazon ut v o l t , melyen a forradalom napján beszáguldottak. Játékká ismétlődő valóság, ismételhető formává dermedt valóság, melyet az ismétlés kiemelt az idő mulasztó á r j á b ó l . Ismét lés , tehát j á t é k . Ismét lés , tehát megállás. Megállás, tehát ünnep."1*

Az immanenciához, azaz a k e l e t - á z s i a i művészeti ideálhoz való fokozatos közeledés következő f á z i s á t a munkásszinház k é p v i s e l i , amely a maga r é s z é r ő l már ak t ivan bele akar ava t -kozni a valóságba, a p o l i t i k a i é le tbe . A szinház azonban, b á r -mennyire i s próbál ja meghaladni a natural izmust egy a l legor ikus já ték irányában, ahogy Balázs a már i d é z e t t Munkásszinház c. cikkében elemzi , az alapanyag, a - mégoly váz latos - dráma, zár t belső formája miatt nem lehet egy valóságként, a k e l e t -- á z s i a i művészethez hasonlóan természetként f e l l é p ő művészeti I d e á l megtestesi tő je .

Az immanens, valóságot f o l y t a t ó n y i t o t t forma, a t i s z t a v l -z u a l i t á s s a l összefonódva majd a f i lmelméletben ju t döntő sze-rephez. 14 h i t e l é t v e s z t e t t , korrumpálódott nye lv i k i f e j e z é s -se l szemben a látás-mozgásvilág f e l é való fordulás az egyik komponense Balázs f i l m f e l é fordulásának. Másik gyökerét i t t , a műnek, mint n y i t o t t , a valóságot f o l y t a t ó immanens je lenség-nek az igényét t a l á l j u k . 1938-ban igy i r e r r ő l a kérdésrő l egy pá tosz te l jes romantikus ant ikapi ta l izmus k iséretében, A f i l m -müvészet f i l o z ó f i á j á h o z c. cikkben: "Az ember és a műalkotás k ö z ö t t i távolság az európai esz té t i ka és művészet f i lozóf ia alapelve vo l t a görög a n t i k v i t á s t ó l egészen a mai napig. Ez

319

az e lv kimondja, hogy minden alkotás magában zárt t o t a l i t á s , egy magáért való v i l á g , egy 'mikrokozmosz', amelynek saját törvényei , saját homogeneitása van. E szer int az elv szerint a művészet lehet ugyan a valóság ábrázolása, de nincs közvet -len kontaktusa a va lósággal . A műalkotás be van keretezve, mégpedig nemcsak a kép külső kerete á l t a l , i zo lá lva van a né-z ő t ő l , a szobor a talapzat révén, s éppigy a szinmü a szinpad kere te i és a szinpadot a nézőtő l e l v á l a s z t ó r ivalda révén. A műalkotásnak belső kerete van, a maga zárt kompozíciója, és különös világának különös 'ad hoc' tövényei révén. Az igy ke-letkező távolság nemcsak t á r b e l i . Inkább a néző tudatában lévő távolság . Egy festmény v i l ága megközel i thetet len, és bejárat n é l k ü l i , még akkor i s , ha a képet a kezemben tartom, ás a sz in i j e l enet v i l á g a ugyanugy zárt és megközel í thetet len, még akkor i s , ha a színpadon van az ülőhelyem, vagy ha a színpad b e l e -nyúlik a nézőtérbe. Mert a tudatbel i i z o l á l t s á g és távolság abban á l l , hogy a cselekmény terébe nem léphetek be, nem vegyül-hetek e l a sz injáték a lakja i közé, nem jelenhetek meg a műal-kotás kompozícióján b e l ü l . Bármily közel vagyok a színpadhoz, mégiscsak ker í té sen át nézek a kertbe, amely egy. sajátos v i -lág. A f i lm megszüntette a régi t é r b e l i művészetnek ezt az e lvé t - a műalkotás távolságát és elkülönült zártságát . A moz-gó kamera magával v i s z i a szememet, és e z á l t a l a tudatomat: a kép közepébe, a cselekmény játékterébe. Semmit se k ivü l rő l látok. Mindent ugy látok, ahogyan a cselekvő személyeknek l á t -niok k e l l . Körülvesznek a f i lm a lakja i , és e z á l t a l belebonyo-lódom a cselekvésükbe. Velük negyek, velük utazom, jó l l ehe t t e s t i l e g ugyanazon a helyen ülök, ugyanott maradok. A néző kap-cso lata a filmmel egészen más, mint a többi művészettel, s ez abból ered, hogy a többi művészet formai a lape lve i a prekapi-t a l i s t a korokból származnak, prekapi ta l i s ta ideológiákból ered-nek - a xilm viszont az egyet len művészet, amely a k a p i t a l i z -musban s z ü l e t e t t . . . . A ' távo l ság ' és a 'zárt mikrokozmosz' mű-v é s z e t f i l o z ó f i á j a a f e u d á l i s va l lá sos ideológiában gyökerezik. A f i lm á l t a l teremtett művészeti forradalom viszont Amerika i f j ú és hagyománytalan forradalmi ideológiájában. Az ő s i

320

szakrá l is művészet ünnepélyes zártságának ezt az á t tö résé t e s e t -leg egy for rada lmi demokratikus ideológia k i fe jezésének i s t e -k i n t h e t j ü k . " 1 1

Minden későbbi f i l m r ő l va ló megnyilatkozásában f e n n t a r t j a már ezt az á l l á s p o n t j á t ; még a gondolatmenetek i s azonosak, akár az Uj Hang 1938-as c i k k é t , akár a F i l m k u l t ú r á t , akár a F i l m e s z t é t i k a i gondolatokat nézzük.' A hagyományos európai mü-vészetszemléletnek a zár t kompozícióra vonatkozó szabályai abból származnak, hogy "a polgárság, az ant ik művészetet, mely nem az ő társadalmából és nem az ő i d e o l ó g i á j á b ó l s z ü l e t e t t , egyet len normává és abszolút mércévé emelte. Ezt h i r d e t t e min-den esz té t ikus . Ezt az á l láspontot f o g l a l t a e l minden Akadémia és h iva ta los ku l tu rsze rveze t . Európa ku l túrá jának ez a művé-sze tszemlélete nem v o l t alkalmas a r ra az átmenet n é l k ü l i , h i r -t e l e n ugrásra, egy merőben u j , po lgár i művészetbe, amelyet a

12 hagyomány n é l k ü l i , e l f o g u l a t l a n amerikaiak megtettek." Ez a hagyományos és h iva ta los művészetelmélet a belső k e r e t t e l ren -delkező, zár t forma, a mikrokozmosz, a kontemplativ befogadás e s z t é t i k á j á t j e l e n t e t t e , amin semmiféle külsődleges tényező -c i rkusz-szinpad, a szobor körül járhatósága stb . - nem v á l t o z t a t . Ezzel a hagyománnyal s z á l l szembe a hagyomány t a l á n Amerikában k i a l a k u l t f i lmművészet, amely a z z a l , hogy az öntudatomat a kép közepébe v e z e t i , megszünteti a műalkotás belső zá r tságá t , a mü és befogadó kényszerű távolságát , a müvet a valóság részévé, fo ly ta tásává t e s z i , és ezze l ahhoz a - még régebbi hagyomány-hoz kapcsolódik, amit a k e l e t - á z s i a i művészetek képviselnek. Ebben az elméletben tehát az immanencia, az ev i l ág iság elve a zár t kompozició, a mikrokozmosz, az ábrázolás tagadásával , a valósággá, a természetté vá ló n y i l t formával azonosul.

Balázs tulajdonképpen rev ideá lva sa já t korábbi n é z e t e i t a színházművészetről, i t t tehát a r ra i s rámutat , hogy az együt-tes - helyesebben az egymás mel le t t való - j e l e n l é t még nem f e l t é t l e n ü l j e l e n t r é s z v é t e l t , közösséget, hogy a dráma és a azinház e lkülönül tségét és zártságát a dréma belső formájának meghatározottsága t e s z i , éa nem a r i v a l d a , minek f o l y t á n a r i -valda puszta megszüntetés éve 1 lényegea v á l t o z t a t á a nem t ö r t é -

321

n i k . Az immanencia-koncepciónak nem bizonyult megfelelő anyagul >a azinházmüvészét, ezért e l k e l l e t t forduln ia tő le elméletében. Hogy a n y i l t forma koncepciója mennyire á l l valóban a f i l m r e , annak eldöntése a f i l m e s z t é t i k a t e r ü l e t é r e t a r t o z i k . Nagyon va-lószinü, hogy Balázsnak i t t nincs igaza, hogy egy rész-szem-pontot emelt á l ta lánossá. Ebben a f e j l ő d é s i metszetben a n y i l t forma szakadatlan keresését , a forma megbontásának ú j r a meg ú j -r a je lentkező igényét igyekszünk k imuta tn i . Ebből a szempont-ból a lényeg az, hogy pontosan ugyanazokkal az érvekkel indo-k o l j a , egészen az Apel lesz- legendáig, és ennek k i n a i v á l t o z a -t a i r a való h ivatkozásig. Tehát ugyanannak a szükségletnek a lap -ján t a l á l t a f i lmművészetre, mint korábban a színházművészetre, amelyet azonban azért kényszerült e lhagyni , mert a n y i t o t t s á g f e l é mutató lehetőségek m e l l e t t , éppen a drámai alapanyag miatt az t u l zár tnak, t u l harmonikusnak bizonyult egy olyan v i l á g -képhez, mint Balázsé, amelynek müvészetigénye egy n y i t o t t a b b , e l v i l e g és elsősorban v i z u á l i s /mert é r z e l m i - i r r a c i o n á l i s / mű-vészet f e l é fordul t» Ehhez a vi lágképhez, ennek ellentmondá-sosságához kapcsolódik az a naiv-romantikus müvészetfelfogás, amely a d i s z k o n t i n u i t á s t , a hagyománytalanságot, a r a d i k á l i s szak í tást t a r t j a az u j , for radalmi művészet döntő sajátosságá-nak, azt a tu la jdonságát , hogy a k t i v i s t a módon közvet lenül a l -kalmas a valóság megváltoztatására, hiszen azonos v e l e . Ami a d iszkont inui tásnak, a hagyománytalanságnak ezt a r a d i k á l i s hangsúlyozását i l l e t i , Balázs ál láspontjának eklekt icizmusát muta t ja , hogy ugyanabban az évben, mikor ennek az á l l áspont -nak első összefüggő k i f e j t é s e megtörténik /1938-ban születnek Mejerholdról szóló c i k k e i / , épp e l lenkezőleg, a hagyományokhoz va ló e r ő t e l j e s kapcsolódást hangsúlyozza. Ha a Mejerho ld -c ik -kekben, és A f i l m müvészétf i lozóf iá jához-ban i s , e l i t é l i az expresszionizmust, legalábbis annak ad absurdum v i t e l é t , a forma megbontása mia t t , a f i lmmel kapcsolatos f e n t i á l l á s -fogla lásban, a valósággal való összeolvadás, a n y i l t forma, a hagyománytalanság hangsúlyozásával maga is egy expresszionista j e l l e g ű tendenciát képv ise l . I t t van éppen a gyökere annak a jelenségnek, hogy csak " f é l i g " , ingadozva fogadja e l az ex -

322

preaszionizmust. Ezek a nála fennmaradt expresszionista j e l -legű tendenciák a maguk részérő l egyértelműen j e l z i k v issza azt az é l e t f i l o z ó f i a á l t a l meghatározott f i a t a l k o r i v i l á g n é z e t e t , amely Balázst indulásakor j e l l e m e z t e .

A 30-as évektő l kezdve egyértelműen az immanens, azaz va -lósággá, természetté váló műalkotás j e l z i Balázs számára a mo-dern művészet ú t j á t . Ez egyet j e l e n t a z z a l , hogy a művészi é l -mény a hétköznapi élménnyel azonosul, ami nem más, mint e l l e n -hatás a v a l l á s i élménnyel való f i a t a l k o r i azonositáara.

I V .

V a l l á s i és hétköznapi élmény

Balázs f i a t a l k o r i művészetelméleti e lképze lése i e g y é r t e l -műen élményközpontuak, és ez - a fogalmakkal va ló k i f e j e z h e -te t lenségben, az á t é l é s szükségességében, az érzelmi megha-tározottságban - e r ő t e l j e s e n j e l z i az é l e t f i l o z ó f i a i h a t á s t . A Halá lesztét ikában ezt i r j a : "Létünk h a t á r á t , és avva l a ha -t á r t a l a n t j e l e n t i , és megsej te t i velünk az »egészet», a szub-sztanciát - nevezzük Is tennek, mert nem é r t j ü k . " 1 A Dramatur-giában pedig misére, ur fe lmutatásra h i v a t k o z i k . Ugyanott igy i r az élmény meghatározottságáról: " . . . a z aréna hatásának t ü k -re a közös megrendülés, a mindnyájunknak egyszerre szóló közöa sors érzése. Ez az, ami minden más művészi megrendüléstől kü -lönbözik, ami a szinpad legbelső természete. És ez nem e s z t é -

2 t l k a j , hanem va l lásos élmény." Annak e l l e n é r e , hogy i t t a szinház a tömegélmény, a s z e r t a r t á s j e l l e g miatt döntően e l van határo lva a többi művészettől , és hogy ezután éppen a v a l l á s j e l l emző ibő l és paradoxiá ibó l v e z e t i le a szinház j e l l e m z ő i t és paradox iá i t ; ha tehát mindennek e l lenére a r ra gondulunk, hogy egyrészt a v a l l á s nem azonos a misével, ez csak egyik meg-, ny i l vánu lás i formája annak, aminek in t im formái i s lehetsége-sek, sőt az "Einfühlung", a transzcendencia i g a z i á té lése csak-is b e l ü l r ő l jöhet l é t r e ; ha másrészt ezek utan figyelembe vesz-szük, hogy a Halá leszté t ikában - és később i s , ós ez minden művészeti ágra érvényes nála - a művészet a m e t a f i z i k a i ösztön

323

megnyilvánulása és transzcendens jelentőségű, akkor ny i l ván -valóvá v á l i k , hogy Balázs számára a szinházban és a szinházon k i v ű l egyaránt a művészet sokáig egyértelműen v a l l á s .

Balázs maga i s megfogalmazza ezt az azonosságot a Művészet-f i l o z ó f i a i töredékekben; a művészet lényege a transzcendencia megérzése, "amit a f i l o z ó f i á k szubsztanciának, a val lások i s -

3 tennek neveznek1/. Azt i s k i f e j t i ugyan i t t , hogy miért van szükség erre a v a l l á s p ó t l é k r a . A va l lások kezdik h i t e l ü k e t v e -s z í t e n i , mivel ellenkeznek a modern ember p o z i t i v i smere te ive l . Ebben a helyzetben megnő a müvészetvallás funkció ja . "A müvé-szetva l lás nem is e l lenkezhet ik soha semmi p o z i t i v ismeretünk-k e l . Hiszen a művészet mindennél poz i t ivabb, mert minden ana-l i z i s né lkü l ábrázo l ja , amit l á t és érez. És a művészetnek, mint életformának, az alkotás né lkü l való művészetnek kul tuszából támadhat a modern emberben a val lásnak megfelelő v i l ágérzés , mely nem spekulálva és mitoszok segitségével , hanem a j e l e n s é -gek közvet len érzékiségében é r z i és ábrázo l ja az é l e t m i s z t é r i -

4 umot." Most e l t ek in tve azoktol a k i f e j e z e t t e n zsenial isnak tünő megál lapí tásoktól , amelyek ebben a bekezdésben és az egész tanulmányban ta lá lha tók a jelenség és lényeg speciá l isan mű-vészi v iszonyáról , a művészet és tudomány különbségeiről s t b . , i t t az az érdekes, hogy ugyanakkor éppen önál lóságától f o s z t -j a meg a művészetet a z á l t a l , hogy a v a l l á s he lye t tes í tésére t a l á l j a alkalmazandónak.

Utaltunk már Balázsnak a munkásszinházról a l ko to t t vélemé-nyére. "Munkásszinpadaink te l jes í tményét nem rangsorolhatjuk e s z t é t i k a i értékmérőkkel. - ny i la tkozza 1931-ben - A népművé-s z e t i alkotásokat nem hivatásos mesterek hozzák l é t r e , mégsem vonhatja kétségbe értéküket és jelentőségüket semmiféle e s z t é -t i k a . A munkásszinjátázás pedig népi m ű v é s z e t . a Munkásszín-ház c. cikk a po lgár i színház n a t u r a l i s t a pro le tárábrázo lásá-* a l szemben a munkásszinház uj a l legor ikus műfajai mel le t t s z á l l s ik ra , ahol a proletárságot nem ábrázo l ják , hanem önma-ga szerepel - azt a pro le társágot , amely közösség lévén, az ú j f a j t a közönséget, a műhöz való ú j f a j t a viszonyt i s egyben létrehozza. A k i indu lás ugyanaz a közösség-tömeg-koncepció, 324

amely, « in t még szó lesz r ó l a , a 20-aa évek p é t e r v á r i j á t é k o k -r a hivatkozó elméletében, a végeredmény azonban már nem v a l l á a , hanem a művészetnek egy másik szférába, a mindennapokba való olvasása. A p o l g á r i natural izmua tu lhaladáaát a tudományos elem-zéat megközelitő, oknyomozó, a p o l i t i k a i é letbe akt ivan b e l e -azóln i k ivánó, tehát az eaztét ikum t e r ü l e t é r ő l l e t é r ő müvészet-t e l "tart ja megoldhatónak. "A munkásazinpadon a mindennapi po-l i t i k a sz imbol izá l t a l a k j a i szerepelnek - mondja egy ezze l kap-csolatos in te r júban . - I t t az egyéni sorsok nem fontosak. Nem a jel lemábrázoláson van a hangsúly, hanem a p o l i t i k a megteste-s í t ő i t támadják. É r the tő , hogy ez nem s z o c i á l i s tárgyú, hanem forradalmi színművészet." Ami for rada lmi , az ebben a termino-l ó g i a i rendszerben egybeesik azza l , hogy beavatkozik az é le tbe . A művészet önállósága tek inte tében ez ugyanolyan szélsőség, mint a v a l l á s p ó t l á s , p o l i t i k a i - v i l á g n é z e t i értelemben ese t leg , e l m é l e t i l e g azonban nem különbözik a t t ó l az á l l á s p o n t t ó l , amely va l lássá t e a z i a müvéazetet.

Baláza kéaőbbi müveiben lényegében ugyanezzel az á l l á s p o n t -t a l ta lá lkozunk, k issé f i n o m í t o t t vá l tozatban. Hivatkoztunk Mejerholddal kapcsolatos á l l á s f o g l a l á s á r a , amely sok t e k i n t e t -ben szembenáll korábbi , a 30-as évek e l e j i á l l á s p o n t j á v a l . Ugy tűnhet , a a z t a n y i a z l a v a z k i j i sz inház - ideá l e lőtérbe kerülése megint a zár t formára, az önál ló müvéazi v i l á g je lentőaégére h í v h a t j a f e l a f igye lmét , Me jerho ld-c ikke ibő l azonban az de-r ü l k i , hogy ez egyá l ta lán nem egyértelmű. A valóaághoz való viazony tek in te tében i t t i a egy bizonyoa közvetlenaég j e l e n i k meg, bár ké taég te lenü l egy összetet tebb, bonyolultabb mecha-nizmus f e l t é t e l e z é s é v e l , mint a munkásszinház esetében. "Ez az uj közönaég maga i a olyan nagy mértékben é p i t i , formál ja át a valóaágot, éa az é l e t e t , hogy a művészetben is csak az é l e t közvet len ábrázolása /k iemelés tőlem - L. J . / , a r e a l i t á a meg-formáláaa i r á n t é rdek lőd ik . " 7 Ez a mindennapok közvet lenaégé-hez való azoros e l v i kötődéa rendkivü l benaőaégeaen kapcaoló-dik a művészetet val lásnak t e k i n t ő , funkcionál iaan ia v a l l á a -pótlékként fe lhaaználó koncepcióhoz, egyréazt mint p o l á r i a e l -l e n t é t e , másrészt mint ve le egyformán a művészet sa já t s z f é -

325

jának, önállóságának megszüntetésére való törekvés. A k ö z v e t i -.tések persze rendkívül bonyolultak. A 30-as - 40-es évek ba lá -z s i koncepciójába az is b e l e j á t s z i k , hogy mint a korabel i szov-j e t művészetben - a valóság esz tá t i zá lásáva l , j e l en és jövő azonosításával, egyén és tömeg viszonyának szubjekt iv is ta f e l -fogásával - bizonyos val lásszerü vonásokat e r ő s i t , és ez csak lá tszólag mond e l l en t annak a mindennapok közvetlenségéhez va-ló kötődésnek, amely a sz tany isz lavszk i j i előadási s t i l u s egyedül üdvözítővé s t i l i zá lásában je len t meg.

Másrészt ami a f i lmelméletet i l l e t i , mint l á t tuk , ennek az uj művészetnek a forradalmiságát is éppen nyitottságában, a valósággal való összemosódásában, abban a tényben l á t j a , hogy a mü saját közege és a néző közege egymással egynemű, a két v i l á g egymás számára közvet lenül á t já rha tó . Munkásságán végig-vonul az, hogy az e s z t é t i k a i élmény mindig valami mássá v á l i k , ebből a szempontból te l j esen mindegy, hogy val lássá vagy h é t -köznapi élménnyé-e. Paradoxul megfogalmazva a végeredményt, Ba-lázs számára a művészet mindig transzcendens, akkor i s , ha im-manens, tehát f ö l d i célokat szolgál , mert á l ta lában hozzá ké-pest külsődleges célokat szolgál .

V.

1. Egyén és tömeg

Az eddigiekben több o l d a l r ó l próbáltuk felmérni azt a f o -lyamatot, amelynek során Balázs e lméle t i igénye, művészeti i d e á l j a a zá r t f e l ő l a n y i l t formába, a transzcendens művészet-ből egy a valósággal egyneműként értelmezett immanens művészet-be, a val lásos élményből a hétköznapi élménybe fordul á t , és az t , hogy ennek az igénynek a kielégítéseképpen előbb a szin-ház, majd a f i l m elméletével fog la lkoz ik , mert ezekben t a l á l -j a meg a választ kérdéseire, i l l e t ő l e g ugy i n t e r p r e t á l j a őket, ugy mutatja be e l v i sajátosságaikat, hogy ezek megfeleljenek ennek az igénynek. A három emi i te t t sikon l é t r e j ö t t változás rendkívül szoros összefüggésben van egymással, és mélyebb f o r -dulatot gyaníthatunk mögötte. Ezt támasztja a lá az i s , ha meg-

• • 326

v izsgá l juk Balázsnak azokat a n é z e t e i t , amelyeket l é l ek és va -lóság, szubjektum és objektum, egyéniség és tömeg v iszonyáró l f e j t k i . I t t először a befogadás, majd néhány évvel később az ábrázolás tek in te tében i s kimutatható az a f o r d u l a t , amely Balázs szépirodalmi Í rása iban még sokkal közvetlenebb módon j e -l e n t k e z i k * a r r ó l a fo lyamatró l van szó, amely a l é l ek egyedül i valóságának v a l l á s a f e l ő l az egyéniség tagadásához, a tömeg mitoszához v e z e t t e .

M ie lő t t a művészetelméleti Írásokban va ló je lentkezését ku -tatnánk, egy szépirodalmi példán i l l u s z t r á l j u k ezt a v á l t o z á s t . Balázs Lehetet len emberek c. regénye 1930-ban, b e r l i n i emigráció-j a ide jén j e l e n t meg, az 1918-as I s t e n tenyerén c. könyv k i b ő -v í t e t t vá l toza taként . A regény központi problemat ikája egyén és közösség, személyiség ás k ü l v i l á g viszonya k ö r ü l forog, és az első r é s z , az 1930-ban is többé-kevésbé v á l t o z a t l a n u l meg-ő r z ö t t , de 1918-ból származó v á l t o z a t a környeze t tő l t ö k é l e -tesen e l s z i g e t e l t , magányos egyén k i z á r ó l a g belső, l e l k i i g a z -ságát, sőt valóságosságát h i r d e t i minden k ü l v i l á g g a l szemben. A másik /már 1930-as f o l y t a t á s / pedig ennek gyökeres e l l e n t é t -é t , az egyén ellentmondásmentes beolvaéását a közösségbe, a személyiség megszűnését. A lelkük után induló főhősök megta-l á l j á k a közösséget, miután megtanulják, hogy a l é l e k maga a betegség, a gyógyulás pedig, Komlós Aladár Nyugat -be l i i n t e r -pretációjának szava iva l : " f e l s z í v ó d n i a társadalmi közösségbe. Az egyes ember nem valóság, csak a közösség az. a k i a v a l ó -ságot k e r e s i , á l l j o n be az egészbe." Azt is j ó l l á t j a Komlos Aladár, hogy a két főhős közösséghez kapcsolódása v é l e t l e n s z e -r ű , mot ivá la t lan . Miért épp a munkásmozgalom-alkotta közössé-get vá lasz t ják? Ugyanigy csat lakozhattak volna a n a c i o n a l i s t a , háborút é l t e t ő táborhoz i s . A lényeg a közösség elvont f o g a l -mán van. Érdekes azonban, hogy még ebben a f i a t a l k o r i t ó l mesz-sze e l távo lodot t koncepcióban i s visszacseng a simmeli séma,, amikor Balázs így fogalmazza meg a t a n i t ó k a r a t a j e v i f i g u r á -jának szavaiban á l l á s f o g l a l á s á t : "Csak a közösségből kiszakadt egyes embereknek vannak megoldhatatlan t r a g é d i á i . Tragédiák: ezek a ho l t o ldalágak. Az egésznek eleven folyama azonban t o -

327

2 vább hömpölyög. Mert a valóság csak az egészben van." Az uj á l láspont tehát közvetve rendkívül szoros kapcsolatban

van a f i a t a l k o r i koncepcióval, ugyanakkor a fordu la t gyökeres. Igy i r e r r ő l Komlós Aladár: "Ne v i ta tkozzunk: meddő lenne, mert h i t v i t a lenne. S ha Balázsnak nem f á j t dezavuálni saját hőseinek problémáit , amelyek amel let t a tu la jdon rég i prob lé -mái i s , mi is e l ismerhet jük , hogy az a f e l f o g á s , amely szer int csak az 'egész* a valóság, éppoly jogos, mint az, amely csak az egyént t a r t j a r e a l i t á s n a k . Egyéniség dolga, hogy melyiket v á l a s z t j a az ember. Balázs utolsó verseskönyvében, a Fér f i ének -ben f e j e z t e k i e lőször , hogy e l akar fo rdu ln i az egyéni l é lek d o l g a i t ó l : az Unmögliche Menschen regény formájában ábrázo l -j a ugyanezt a próbálkozást.

Az a vá l tozás , amelyet ez a regény i s reprezen tá l , egyrészt gyökere azoknak az esz té t ika t e r ü l e t é n t e t t fordulatoknak, a -melyekről idá ig szó v o l t , másrészt nemcsak á t té te lesen , hanem közvet lenül i s megnyilvánul Balázs művészetre vonatkozó néze-te inek megváltozásában, mind az ábrázolás, mind pedig a befo-gadás szempontjából. A fordu la t első j e l é v e l a Dramaturgiában ta lá lkozunk, ahol a befogadás t ipusa éles e lválasztóvá v á l i k a művészeti ágak közö t t , igy alkot a szinház, a z á r t , csak a részt vevő nézők és az ég f e l é n y i t o t t arénában játszódó sz in -já ték önálló t ipust az összes többi befogadóval szemben. "Min-den más művészi é lvezet magányos. Minden más művészet i z o l á l t le lkek in t im élménye, sőt végső hatása éppen az, hogy a művé-szet egyértelművé formált v i l á g o t szembesítvén velem, e g y é r t e l -műségre kényszer i t engem i s , és arisztokratikus-magányos magam-ra ébreszt. . . . a z aréna hatásának t i t k a : a közös megrendülés, a mindnyájunknak egyszerre szóló közös sors érzése. Ez az, ami minden más művészi megrendüléstől különbözik, ami a szinpad leg-belső természete."^ A szinház a nem-ar isztokrat ikus művészet megtestesítőjévé v á l i k , ez i t t döntően v a l l á s i meghatározott-ságot j e l e n t , de a t i z e s évek végén p o l i t i k a i sz ínezetet is kap, és e két meghatározás rendkívül érdekes együtté lést p ro -dukál. Az a r isz tokra t ikus befogadás egyébként ekkor nem j e l e n t pe jora t iv meghatározottságot nála / h i s z e n még 1918-ban, a

328

Dramaturgia után ia l í r a e l m é l e t t e l f o g l a l k o z i k / , korábban pe-dig k i f e j e z e t t e n a művészet mélységét j e l e n t i , eszközt a transz-cendencia á té l é séhez , lényegében ugyanugy v a l l á s o s j e l l e g e t , mint a tömegélmény i s . Igy ir errő l a kérdésről a transzcen-dencia e l é r é s é v e l kapcsolatban / a transzcendencia tudományosan nem levezethető , csak annak szó l , aki é r z i / : "Ez a különbség a művészet és a tudomány között , és ezért rokon még a f i l o z ó f i a a müveszettel: ar isztokrat ikusak." J Ugyanezen az alapon, ?. transzcendencia misztikumára való h ivatkozással v e t i e l a mű-vészetben a humort: "A t r é f a , a v i c c hatásának lanyege a rea-l i t á s . . . Minden t r é f a és nevetés csak az egyes Jelenségekre, azok egymáshoz való viszonyára vonatkozhat ik . . . ha bárhrl, bár-hogy az egészet érezzük, o t t t réfa és nevetés e l v e s z t i k é r t e l -müket, e l fogadhatat lanok. . . A t r é f á l ó szel lemesség lényegében művésziét len Aiemelés tőlem - L. J . / . A művészet meghatottság, csodálkozás és alázat."^ Érdekesen szól" v i s s z a ez a t é t e l két évtized múlva, éppen a va lósággal , a r e a l i t á s s a l va ló közvet-len kapcsolat alapján, az Uj Tárgyilagosság c. cikk egy más idézett rész le tében / a proletárnak/: "Nincs semmiféle érzéke

, 7 az öniróniára. Annál több benne a szenvedély és a pátosz ."

A t i z e s évek végén ezt az e l v i be fe l é fordu lás t egy egyre erőte l jesebb k i f e l é f o r d u l á s v á l t j a f e l , ekkor a szinmüvészet-ben t a l á l j a meg Balázs a nem-arisztokratikus, tehát demokrati-kus művészet protot ípusát . A demokrácia i t t az egyéniség t e l -j es fe lo lvadását a tömegben, a lelkek "egymásbaszünését" j e -l e n t i , igy vá l ik a szinház a tömeglélek ünnepévé. A Tanácsköz-társaságban aztán, amikor a köznapi szóhasználatban ez a t e r -minológia inkább közvetlen p o l i t i k a i je lentésében szerepel , Balázs koncepciója ezze l egybeolvad. Ez a nyelvi egybeolvadás tükre annak a folyamatnak, amelynek során a "ba lo lda l i , rad i -k á l i s forradalomra Irányuló" e t ikáju , de "hagyományőrző-konven-c i o n á l i s világmagyarázatot" v a l l ó értelmiség rész t vesz a forra -Q dalom mindennapjaiban. Igy kerül sor arra, hogy Balázs számá-ra a demokratikus szinház egyszerre lesz az o lcsó jegyek éa az egybeolvadt néplélek ünnepévé, " . . . n y i l v á n v a l ó , hogy a kommu-n i s t a kultura színháza újra a nép szinháza k e l l , hogy legyen.

329

Nemcsak abban az értelemben, hogy olcsó jegyeket j u t t a t a mun-kásoknak, hanem hogy ú j r a az egy lé lekké olvadt néplélek ünne-pévé ava t ja a s z í n j á t é k o t . 0 9 Ebben a cikkben gyakor la t i l ag azt mondja e l népszerű formában, amit a Dramaturgiában f e j t k i , h i -vatkozási a lap ja - a Re inhard t - fé le aréna-szinház i s ugyanaz. A szinház a tömeglélek ünnepe, amelynek legfontosabb for rása a je lenvalóság, néző és já tszó vonatkozásában egyaránt, egyben az elidegenedés feloldásának is eszköze. j " I m e , a sz in já ték a tömeglélek s z ü l ö t t e , az olyan tömegé, amely nem összeverődött egyének i z o l á l t atomjainak sokasága, de olyan, mely a dionysikus lelkesültségben valóban egy egységes öntudattá, egy lé lekké o l -vad össze. Az igy szü le te t t sz in já ték valóban a nép szent ün-nepe v o l t . Ünnepélyes ceremóniád, harsonás megnyilatkozása a tömegléleknek. És mi l e t t belőle? A tömegek ünnepéből i n t i m hangulatok r a f f i n á l t vegyikonyhája. A mai színpadtechnika min-den szándéka, hogy a kényszerű nyilvánosság e l lenére is azt a hatást k e l t s e , 'mintha egyedül volnánk' az e l s ö t é t í t e t t né-zőtéren, és mintha magányos álomként lebegne e l e lőt tünk a sz in já ték v i z i ó j a . A mai szinpad e l akar ja f e l e d t e t n i velünk, hogy tömegben vagyunk, h o l o t t ez a tömeg a le lke és értelme a s z í n j á t é k n a k . H u s z évvel később jön r á , mint l á t t u k , hogy az e l s S t é t i t e t t nézőtér végső soron a dráma belső k e r e t é t , sa-j á t zár t formáját f e j e z i k i . Két dologról van tehát szó. A sz in -padi naturalizmus nem azza l mond e l l e n t a szinház e l v i sa já tsá -gainak, hogy odaképzeli a negyedik f a l a t , sötétben t a r t j a a nézőt . Másrészt viszont ez t e l j e s e n jogosult - bár ekkor már egyá l ta lán nem u j - reagálás a századvég-századelő megszokott szinházi formái e l l e n , és ennyiben j e l l e g z e t e s megnyilvánulá-sa a szinházi avantgarde ideológiájának i s . I t t a naturalizmus jogos k r i t i k á j a a közönség láthatóvá téte lének ás a szinpad megnyitásának eszméjében egy meglehetősen formál is t ú l l é p é s i lehetőséget kap. Érdekes azonban, hogy ugyanakkor ta lá lunk a cikkben o lyan fa j t a u ta lás t i s , amely - persze rendkivül elvon-tan - a t a r t a l m i meghaladás lehetőségét v i l l a n t j a f e l . Ezt i r -ja a néplélek ünnepévé váló s z i n j á t é k r ó l : "Ennek első f e l t é t e -l e , hogy az i n t i m i t á s helyébe a monumentalitás, az i l l u z i o n i z -

330

mus helyébe a szimbolikus r e a l i t á s k e r ü l j ö n . De mások lesznek a drámák i s , melyeket az egylelkü népnek az arénák ünnepén mu-ta tnak . A mindnyájunkhoz egyszerre szóló játékban csak o lyas-va lamirő l lehet szó, ami az egyéni szubjektumon t u l egy közös gyökér centrumában f á j . Ezért nem lehet majd az empirikus é le t másolata, ' n a t u r a l i s z t i k u s ' . Mert a centrum a hétköznapok pe-r i f é r i á j á n nem látható sehol. A gyökereket csak k i á s n i l e h e t , megfigyelni és e l l e s n i nem."^Vkiemelés tőlem - L. J . / Balázs művészetelmélete szempontjából azért j e l l egze tesen átmeneti k o r -szak a magyarországi forradalmak kora, mert - a benne l e z a j -l o t t folyamatot nagyon sematizálva - az ábrázolás e l v e i t e k i n -tetében még többé-kevésbé h iány ta lanu l a "befe lé f o r d u l á s t " , azaz a szimbolikus-ábrázoló, mikrokozmosz-szerü művészi i d e á l t k é p v i s e l i . A befogadás tek intetében pedig határozot tan l e z a j -l o t t a k i f e l é fordu lás , amely a többi t e r ü l e t e n majd a huszas--harmincas években fog k ibontakozni . És a szinház azért kap különösen hangsúlyos szerepet ebben a korszakban Balázs művé-szetelméletében, mert módot ad mindkét tendencia k é p v i s e l e t é -r e , l á tszó lag ellentmondás n é l k ü l , ezt t e s z i lehetővé a dráma zár t belső formája egyrészt , az előadás jelenvalósága és n y i l -vánossága másrészt.

A Drematargla u j k iadása, A sz ín já ték elmélete már nemcsak a Re inhard t - fé le c i rkusz-sz inházra , hanem a p é t e r v á r i f o r r a d a l -mi tömegjátékokra h ivatkoz ik a szinház ős i j e l l egének , demok-ratizmusának fe l támasztásával kapcsolatban, "Ezerk i lencszáz-huszban Péterváron,a kommunista forradalom évfordulóján nagy sz in já tékot adtak e lő , a forradalmat szimbol izáló nagy néma-j á t é k o t , Szabad ég a l a t t n y i t o t t oszlopcsarnok v o l t a szinpad, melyen ezrekre menő tömeg j á t s z o t t . Pétervár legnagyobb t e r é -r ő l pedig Pétervár egész népe n é z t e . . . Az oszlopcsarnok e l ő t t i u tca , melynek egyik já rdá ján j á t s z o t t a k , másik já rdá ján nézték, megtelt a felvonuló matrózokkal, és megszűnt a határ színész és publikum közö t t . A t t ó l a p e r c t ő l fogva l é t r e j ö t t k o n f l i k -tus magával ragadta a néző tömeget a já tékba. A színdarabból a l e lkesü l t p é t e r v á r i népnek valamilyen ünnepi ceremóniája

12 l e t t . " Egy 1924-es cikke pedig már nemcsak tömeges j e l e n l é t -

331

r ő l , hanem k i f e j e z e t t e n e x t á z i s r ó l beszé l . Ekkor már egy l é -p é s s e l t u l van azon, hogy az arénaszinház megteremtésének pusz-t a ténye létrehozza az u j , üdvözlendő akt iv viszonyt néző és játszó k ö z ö t t . Ugy v é l i , hogy a sz inházi közösségteremtés csak a szinházon k i v ü l i közösség megteremtésével következhet - a sorrend megfordult . A végeredmény azonban, a tömeges ex táz is , néző és já tszó egybeolvadása ugyanaz, mint a néhány évvel ko -r á b b i koncepcióban,! Ekkor ezt i r j a a p é t e r v á r i forradalmi t ö -megjátékokról: / A z z a l , hogy e l tűn t a határ tömeg és szinészek k ö z ö t t / "e l tűnt a határ a j e l e n és a mult, a valóság és a sz in -ház, a szinész és a közönség között i s . Olyan kapcsolat k e l e t -k e z e t t , mely az egész tömeget valóságos dionysosi extázisban belesodorta a já tékba. A j e l e n e t egy nép hatalmas, rögtönzött ünnepi játékává a laku l t á t . Igen, uraim, e megtörtént eseményt nem előzte meg semmilyen művészeti reform. Csak éppen a közön-ség közösséggé l e t t - és nem először - a térszinház révén. Ez t ö r t é n t a r é g i görögöknél i s , és ez a ka to l ikus misztériumok mélyen va l lásos közönségével. Az é r z é s v i l á g mély közösségének k e l l meglennie, hogy a szinház felvehesse a kapcsolatot a t ö -megekkel. /k iemelés tőlem - L.' J . /

Az ábrázolással szemben támasztott követelményrendszerben ez a k i f e l é f o r d u l á s csak később j e l e n i k meg. Már idéztük v é -leményét a munkássziniházak pro le tár művészetével kapcsolatban, l á t t u k , hogy rokonszenvvel i r t az o t t előadott maszkos-jelme-zes-a l legor ikus já tékokró l , amelyeknek szereplői k i f e j e z e t t e n szoc iá l i s t ipusok, p o l i t i k a i fogalmak megtestes i tő i . Balázs ebben az összefüggésben határozot tan e lzárkózik az egyéni vo-nások bemutatásától, a j e l l em és az egyéni sors bemutatása ebben az összefüggésben a po lgár i esz té t i ka munkásszínházra nem érvényes szabályának minősül. "A munkásszinpadon a minden-napi p o l i t i k a sz imbol izá l t a l a k j a i szerepelnek - mondja Ladis-lav Novomesky i n t e r j ú j á b a n . - I t t az egyéni sorsok nem fon to -sak. 11 /k iemelés tőlem - L. J . /

Ez a k i f e l é fordulás azonban maga i s ellentmondásos f o l y a -mat. Balázs nehezen szabadul f i a t a l k o r i i d e á l j a i t ó l , és sok ponton megőrződik, i l l e t v e v isszatér az egyén belső v i l á g a , a

332

személyes szubjekt iv i tás i r á n t i n o s z t a l g i a . Ez azután a t e o r e -t ikus á l lá s fog la lásban k e t t ő s s é g e t , ingadozást hoz l é t r e . Egy-részt arról van i t t szó, hogy - mint a Dramaturgia egy részéből kiderül - a tömegben je l en levő befogadónak i s elsősorban szub-jekt iv meghatározottságai, hangoltsága s tb . a döntőek. Másrészt ez az arctalan tömeg f e l é fordulás a húszas-harmincas években d i f f e r e n c i á l ó d i k , részben v i s szanyer i jogai t az individuum, i l -l e tve a tömegfelfogás elvontsága némileg kozvet i te t tebb l e s z . Ami az e l s ő problémakört, a tömegfelfogás magában való e l l e n t -mondásosságát i l l e t i , a Dramaturgiában ezt i r j a ; "A szinpadon, ugy érezzük, transzszubsztanciáció tör tén ik , mint a misében. Az urfelmutatást , aki nem h i s z i , azért ' é lvezhe t i* mint eSZté-

TC _ ta i s , de akkor semmi köze hozzá." Bármennyire döntő i s t e -hát a szinjáték je len lé tében a tömeg együttes j e l e n l é t e , a be-fogadás alapvető meghatározója mégis az egyéni hozzáá l lás , a szubjektiv i n d í t t a t á s . Ez pedig a befogadást ugyanolyan intim módon határozza meg, mint a többi ar isztokrat ikus művészeti ágakban.

A másik tényező pedig az, hogy már a húszas évektől kezdve tapasztalható egy tendencia, amely ismét az individuumhoz kö-z e l i t . Ez ke t tős j e l enség . Az egyik összetevője az a tény, hogy a f i lm, amellyel ekkor kezd fog la lkozn i , ismét emberközelbe hozza, "láthatóvá" t e s z i az emberi arcot . Abban a folyamatban, amelyben f e l f e d e z i a láthatóság l ehe tősége i t a világban és a művészetben i s magára maradt lá thatat lan lé lek számára, f e l -tárulkozik az egyéni arc. "Az arcjáték érzéseket f e j e z k i , mű-f a j i l a g tehát a l irához sorolható. Az arcjáték l i r a i k ö l t é s z e -tének k i f e j e z é s i eszközei azonban összehasonl í thatat lanul gaz-dagabbak és változatosabbak, mint az irodalom bármelyik műfa-jáé . Mennyivel több arck i f e j ezés t ismerünk, mint emberi szót! Mennyivel pontosabban f e j e z i k i az érzelmek legfinomabb árnya-l a t a i t , mint a l e i r á s ! Mennyivel személyesebb az a r c k i f e j e z é s , mint a beszéd, amelyet a többi ember már elnyűtt és e l c s é p e l t ! Mennyivel konkrétabb és egyértelműbb az arcjáték, mint az e l -vont és á l ta lános fogalmak!"16 A szinpadi játékkal való ö s sze -hasonlításban igy je l l emzi a f i lm i l yen irányú l e h e t ő s é g e i t :

333

"Ahhoz, hogy valóban olvashassunk az arc vonásaiban, az szüksé-ges , hogy az arcjátékot egészen köze l rő l , a környezet zavaró r é s z l e t e i t ő l elhatárolva / a színpadon ez már csak technikai lag l e h e t e t l e n / , hosszú i d e i g zavartalanul f igye lhessük . A f i lm az arcmozdulatoknak olyan nagyfokú k i c s i s z o l t s á g á t és biztonságát k ö v e t e l i meg, amiről a csak-szinpadi színész nem i s álmodhat. Mert a közelképen az arc minden egyes apró ránca döntő je l lem-vonássá v á l i k . Az arcizmok minden futó rezdülése megragadó pá-t o s s z a l j e l z i a lé lekben-lejátszódó indula tokat . . . A színpadon a legkifejezőbb arc i s a dráma egészének csupán apró része , alkotó eleme. Amikor azonban a f i lm vásznának egész k é p f e l ü l e t é t egy . emberi arc t ö l t i be, olyankor percekig ez az egyet len

17 arc je lképezi az egész drámát." '

A láthatóság élményének f e l f e d e z é s e á l t a l k i v á l t o t t köze l e -dés az egyénhez aztán, ugyanugy, ahogy a f i lmesz té t ika a lapja-inak átrétegeződése i s , más tényezőkkel ta lá lkoz ik , és a har-mincas évek s z o c i a l i s t a realizmus-koncepciójának részévé v á l i k . A f i l m szelleme S z o c i a l i s t a real izmus-fejezetében egyén és t ö -meg viszonyának a művészetben kívánatos ábrázolását a következő aforizmaszerü megfogalmazással j e l z i : "Ne az embert ábrázoljuk a tömegben /mert ez csak e lvont , mechanikus képet adhat/ , ha-1 8 <• nem a tömeget az emberben, pszichikumának tükrében." Látható, hogy az egyénhez, i l l e t v e a tömeghez való viszony milyenségé-ben helyesen ismerte f e l a kapcsolódást az ábrázolási mód mi-lyenségéhez, s igy ez azt i s mutatja, hogy Balázs 1935-hen e l -i t é l i az "elvont, mechanikus" ábrázolást .

Többször hivatkoztunk már Mejerholdról szóló í rá sa i ra . Me-jerhold expresszionizmusának Balázs á l t a l kiemelt és e l i t é l t , i l l e t v e túlhaladottnak i t é l t másik vonása, az individuum ábrá-zolásának elhanyagolása. Ez a ké t , 1938-as cikk sok szempont-ból saját önkritikájának i s tekinthető , ami nem j e l e n t i azt , hogy maga nem tartalmaz ellentmondásokat. Az individuum kérdé-sében Balázs igy je l lemzi Mejerhold avantgarde koncepcióját: "Még egy tévedését k e l l megtárgyalnunk a Mejerhold-képviselte művészeti iránynak: ez a személyiség ábrázolása és hangsúlyo-zása i r á n t i e l lenszenv. Ez i s a polgári sz ín já t szás p r i v á t -

334

- p s z i c h o l ó g i a i szatóc3kodása, a l k ó v - i n t i m i t á s a e l l e n i t u l - r a -d i k á l i s oppozició következménye. A csömörnek ez az oppoziciója a forradalmi érte lmiség egy részét egy pszeudomarxista, v u l g á r -s z o c i a l i s t a eszméhez v e z e t t e : a személyiség semmi, a tömeg, a k o l l e k t i v i t á s minden. A művészetben ez a puszta mechanikus op-poz ic ióból szü le te t t tévedés ama tendenciaként l épe t t fe l« hogy az összkép kom-pozícióját az egyes alakok k a r a k t e r i s z t i k á j a f e -l e t t uralkodni hagyták: az individuum kontúr ja inak f e l k e l l e t t

oldódniuk a komoozició összekötővonalaiban, ahogy a k e l e t i 19 A

szőnyeg f i g u r á i feloldódnak a közös ornamentikaban." / k i eme-lés tőlem - L. J . / Lát tuk , hogy Balázs ebben a korszakban már határozot tan a művészi forma ny i to t tsága , a kompozició valóság-ba való átmenése mel le t t f o g l a l á l l á s t . Az individuum ábrázo-lásának fontossága i t t ugy j e l e n i k meg, mint olyan e l lenerő az összkép kompoziciójávai szemben, amelynek fontossága oly nagy, hogy akár f e l i s bomlaszthatja a z t . A n y i l t forma elmé-letébe tehát - bár a munkássziház-koncepcióban Balázs még szembeszáll az ábrázolás e l v é v e l a for rada lmi művészet nevé-ben - i t t már be le fér a személyiség ábrázolásának követelménye i s . Balázs hangsúlyozza: "A személyiség ó r i á s i je lentősége a s z o c i a l i s t a társadalomban a szovjet tömegek e l ő t t napról nap-r a világosabb lesz , és ennek megfelelően egyre nagyobb szere-pet j á t s z i k a művészetben. A ' személy iség ie le t t i * k o l l e k t i v a 20 ábrázolásának mejerholdi eszméje h a l o t t . " Ezen az alapon j e -l ö l i k i a s z t a n y i s z l a v s z k i j i színművészet helyét i s : / a z ő mű-vészete / "nemcsak általánosságban é lő , hanem ma különös aktu-a l i t á s a van. Az emberábrázolásról van szó. A személyiség l e l -ki ismeretesen pontos ábrázolásáró l . A bensőségről, a t u d a t t a -lan i n t i m i t á s i g süllyedő psz ichológ iáró l /k iemelés tőlem - L « J . / a hanghordozás és gesztus tanulmányozásában. De mindez mindig i s Sztany isz lavszk i j nagy művészete v o l t , és éppen ez az , ami 21 a mai szovjetmüvészetben uralkodó áramlat - » je lszó* - l e t t . "

Nagyon fontos, hogy ne tekintsük ezt a c ikket e l téve lyedés -nek; sem abban az értelemben, hogy Balázs ellentmondás n é l k ü l 11 le csat lakozott" volna egy szektás, szub j e k t i v i s t a , adminiszt -r a t í v eszközökhöz egyre erőtel jesebben forduló k u l t u r p o l i t i k á -

335

hoz; sem abban, hogy nem csat lakozott l e , ez egy k i r i v ó egysze-r i ese t . Éppenséggel jel lemző darabja ez Balázs fe j lődésének. A sokat emlegetett alapvető antinómia i t t ismét egyik t i s z t a pólusán ny i la tkozhat meg, a szovjet művészetelmélet és - p o l i t i -ka a k t u á l i s helyzete módot adott Balázsnak ahhoz, hogy i f j ú -k o r i vágyai értelmében i t t ismét a személyiség in tenz iv ábrá-zolása mel le t t szavazzon. A formához, vagy az avantgarde-hoz va ló viszonyának v izsgálatakor l á t t u k , hogy vi lágnézetének r é t e g e i mennyire ellentmondásosan kapcsolódnak egymáshoz. Ba-lázs nem v o l t konzekvens gondolkodó, és semmiképpen sem köny-n y i t h e t t e meg h e l y z e t é t , a marxizmus e l s a j á t í t á s á t , beépitését egy már ellentmondásos alapba egy olyan szel lemi környezet , a -melyben v u l g a r i z á l ó , f i l o z ó f i a i elemzés h e l y e t t az i d e o l ó g i á t , az a k t u á l i s p o l i t i k á t előtérbe helyező tendenciák vá l tak u r a l -kodóvá. A harmincas évek szovjet k u l t ú r p o l i t i k á j a sokkal bonyo-lu l tabb jelenség annál , hogy érdemben hozzászólhatnánk. Amit azonban - mint a témánkat képező je lenség gyökerét - le k e l l szögeznünk, az az, hogy hiába i t é l i e l i t t Balázs az expresz-szionizmus orosz vál tozatának nevezett P r o l e t k u l t tevékenysé-gét , ez a k u l t ú r p o l i t i k a , és ő maga i s személyesen, lényegében ugyanazt a vu lgárszoc io lóg ia i k i indulópontot k é p v i s e l i k , a -melyre a P r o l e t k u l t e l v e i i s épül tek, csak ez egy kissé á t t é -telesebben n y i l a t k o z i k meg. És Balázs ebben a vonatkozásban igen lényeges észrevételeket tesz , amennyiben a forradalmat közvet lenül követő időszak és a je lenkor történelmi s z i t u á c i ó i -nak különbségéről beszé l , a személyiség szerepének megváltozá-sáró l az uj he lyzetben. . Annak fe l ismerése, hogy a Szovjetunió-ban a fe j lődés a 30-as évek közepén uj szakaszába é r k e z e t t , hogy ez már egy uj társadalmi környezet , amelynek müvészetigé-nye i s más, igen fontos. Balázs i t t nem egyszerűen Mejerholdot i t é l i e l mint f o r m a l i s t á t , hanem a megváltozott tör téne lmi kö-rülmények teremtet te uj h e l y z e t r ő l beszél , akkor i s , ha f o -galmazása igen lekezelő . "Mejerhold nem v á l t o z o t t , és éppen ez a h iba . Mert körü lö t te husz év a l a t t nagyon megváltozott min-d e n . . . A nagy u j i t ó egyszerűen e l a v u l t . Lemaradt^ mikor ebben a? országban a t a l p a a l a t t megváltozott a f ö l d . " Másrészt

336

persze , éppen mivel Balázs nem konzekvens gondolkodó, ezt a gondolatát sem f e j t i k i , hanem a cikk másik részéhen aztán mint-egy h i s t o r i z á l j a a . tör téne lmi leg korábban j ó l j e l l emzet t p i l -lanatnyi h e l y z e t e t , Mejerhold formalizmusát és az e l lene f o l y -t a t o t t harcot , és a történelem "normális" haladásához sz inte eleve hozzárendelt alkotómódszerként j e l ö l i meg Sz tany i sz lav -szki j psz i cho lóg ia i real izmusát . "Voltak már az e lőző e s z t e n -

21 dőkben i s e l l e n z ő i Mejerhold művészetének. / P l i maga Lenin. /" Ez az á l l á s f o g l a l á s egyszerre reprezentá l ja ä korszak és Balázs t é v e d é s e i t . De ez azért nem é r t h e t e t l e n p i l l a n a t n y i k i s i k l á s , mert a személyiség intimitásának köze l i - egészen a tudat ta lan-ig lenyúló ábrázolásának f iatalkorában jel lemző - igénye akkor i s j e l en vo l t nála, amikor egyszerűen az e l l e n t é t é b e , saját felszámolásába csapott át az á l lás fog la lásokban. Ugyanúgy a t ö -meg elvont f e l f o g á s a i s , annak e l l e n é r e , hogy e l i t é l i a sze -m é l y i s é g f e l e t t i kultura mejerholdi eszméjét, amelyet t i z évvel korábban maga i s k é p v i s e l t , tovább é l Balázsnál ebben a korszak-ban i s , csak közvetettebb módon nyi lvánul meg. A túlhangsúlyo-zott és elvont személyiségfel fogásnak csakis egy sz intén e l -vont tömegfelfogás f e l e l h e t meg, a ke t tő mintegy k i e g é s z i t i egymást, és közös gyökerük a szubjektum-objektum-viszony arány-ta lan f e l f o g á s a . Igy beszé l Balázs - éppen az individuumcent-rikus művészet érdekében - a szocial izmust épi tő tömegről: "Ez az uj érte lmiség , a mejerholdi szinpadművészetet egyszerű-en nem é r t i . Ért i Shakespeare-t és Goethét, Puskint és Tolsz-t o j t . . . Ez az uj közönség maga i s olyan mértékben é p i t i , f o r -málja át a valóságot és az é l e t e t , hogy a művészetben i s csak az é l e t közvet len ábrázolása a r e a l i t á s megformálása iránt ér -p j deklődik, nem pedig absztrakt ornamensek és ritmusok i ránt i" Vagy másutt: "Mejerholdot, i l l e t v e az ő s t i l u s t d ik tá ló s z í n -házi diktatúráját - a közönség i t é l t e ha lá l ra . Mert tudni k e l l , hogy a Szovjetunióban, ahol minden szinház k i v é t e l nélkül zsú-fo lva van, a nem hiresek i s - a h i r e s Mejerhold-szinház f é l i g Urea minden e s t e . És tudni k e l l , hogy a szovjetközönség - más-képp, mint a k a p i t a l i s t a művészeti üzemek közössége - nem anya-g i , hanem eszményi szempontból irányadó. I t t a kr i t ika i s csak

337

napokkal, sőt néha hetekke l a premier után j e l e n i k meg, hogy .ne befolyásolhassa a publikumot, amely véleményét mindjárt a helyszinen, az előadás után rendezett v i taüléseken rész letesen k i is í e j t i . És a k r i t i k a nagyon is számba vesz i a tömegek i t é -pc l e t é t . " Ezek a hivatkozások a tömegre, a t t ó l e l t e k i n t v e , hogy nem is b i z t o s , hogy igazak, lényegében ugyanazzal az absztrakt tömegfogalommal operálnak, mint ami Balázs r é g i , a másik s z é l -sőséget reprezentá ló á l l á s p o n t j á t j e l l e m z i , és amit i t t Mejer -hold tevékenységével kapcsolatban b i r á l .

Tehát a " k i f e l é fordulás" egyrészt nera a közösség d i a l e k t i -kus fe l fogását j e l e n t e t t e . Balázs e s z t é t i k a i nézete in mind az ábrázolás, mind a befogadás tek inte tében egy meglehetősen e l -vont tömegfelfogás ura lkodik , és ez megőrződik akkor i s , ami-kor figyelme már ú j r a k i t e r j e d a személyiségre i s . Másrészt ez a személyiség f e l é fordulás /amely maga i s fokozatosan já tszódik l e / , nagyon erős igényként v o l t j e l e n még akkor i s , amikor azonban az adott körülmények hatására bizonyos más tényezők mintegy elnyomták, fe lü lkerekedtek r a j t a .

2 . Balázs f e j l ő d é s e ; a szubjektum-objektum-viszony

Azt a 10-es évek közepén megindult f o r d u l a t o t , amely az egyéntől az / e l v o n t / közösség f e l é f o r d l t j a Balázs érdeklődé-sé t , a vele fogla lkozó tanulmányok az é le tpá lya döntő mozza-natának szokták t e k i n t e n i , mint ami a magányos a r isz tokra t i kus i n t e l l e k t u e l t a társadalmi fe ladatok v á l l a l á s á r a i n d i t j a . Ezt Balázs önmagáról, b e j á r t ú t j á r ó l adott elemzése i s alátámasz-t a n i l á t s z i k , ahol a magányos, befe lé forduló i n t e l l e k t u e l f e j -lődésének legfontosabb p o n t j á t , a f o r d u l a t o t , a második nagy életszakasz első megnyilvánulását a mások szenvedésében való osztozás akarásában, a háborúban való önkéntes részvételben t a l á l j a meg, és szer inte e minőségi fo rdu la t után már csak meny-ny iség i változások következtek: "Akármilyen ostobaság v o l t is hát az én háborúba menésem akkor, mégis az v o l t az első lépés, amely egy alapvető tévedésből k i f e l é v e z e t e t t . Mert az v o l t az első felütközése bennem az emberi s z o l i d a r i t á s , a társadalmi f e l e l ő s közösség érzésének. Ezután már nem k e l l e t t egyéb, mint

338

megtudnom, és megértenem, mi a he lyes emberi s z o l i d a r i t á s , és mi az i g a z i társadalmi közösség. A második lépéshez csak töb-bet k e l l e t t tudnom és megértenem. Az e l s ő lépés egész b e l s ő attitűdöm, vi lágnézetem megváltozása v o l t . " 1 Nem b i z t o s azon-ban, hogy az önmegitélés mindig autent ikus . Balázs háborús r é s z v é t e l é t valóban egy közösséghez t a r t o z á s igénye, egy absztrakt módon érte lmezet t "szenvedés"-ben való r é s z v é t e l szubjekt ive t e l j e s e n ősz inte vágya alapozza meg, valamint az a k u l t u r f e l f o g á s , amely ebben l á t j a az i g a z i közösség megterem-tésének, az emberek k ö z ö t t i idegenség leküzdésénei: l e h e t ő s é g é t . Ugyanigy, igaz , hogy rendkivül aktiv és l e l k e s p o l i t i k u s a Ta-nácsköztársaságban, és az emigrációban ugyancsak r é s z t vesz a mozgalomban, Berlinben végül a kommunista pártba i s be lép . A v i l á g n é z e t i , sőt f i l o z ó f i a i hát tér t i s z t á z á s a azonban a p o l i -t i k a i magatartás a lakulását lényegesen lassabban k ö v e t i . Sze-rintünk a háborúban va ló r é s z v é t e l még elvontan sem j e l e annak a mozgásnak, ami majd a marxizmushoz v e z e t i , és nem igaz , hogy csak a közösséget k e l l e t t , amelyhez c sa t lakozn i k ivánt , mint-egy f e l v á l t a n i , k i c s e r é l n i egy másikkal. Arról nem i s b e s z é l -ve , hogy a "menj és szenvedj te i s ! " követelménye csak önmagá-v a l szemben tek inthető "ostobaság"-nak, másokkal szemben g y i l -kos reakciós köve té l é s ez f Ez a v á l a s z t á s nagyon i s b e l e i l l i k abba a Meister Eckehard, Kierkegaard, Doaatojevszkij nevéve l f é m j e l z e t t e szme i - e t ika i légkörbe, amely ekkor Balázst k ö r ü l -v e t t e és t á p l á l t a . Szerintünk Balázs eszmei utja* amely nem azonos a p o l i t i k a i cselekvésekben megnyilvánuló ú t t a l , egyrészt nem egy, hanem több fordulatot tartalmaz, másrészt a s z é l s ő s é -ges fordulatok mélyén j e l e n van egy nagyon határozot t k o n t i -n u i t á s , Arról van szó, hogy a be l ső v i l á g , a l é l e k k izáró lagos valóságának mitoszát Balázsnál p o l á r i s e l l e n t é t e , az e lvont közösség , az arcta lan tömeg mitosza k ö v e t i , majd a k e t t ő kö-z ö t t i ál landó ingadozások következnek. Ki indulás az e l i d e g e n e -dés mint é l e t t é n y , i l l e t v e egy szubjekt iv vágyakozás ennek meg-haladáséra. Ennek jegyében következik be a háborúba való j e -l entkezés , sőt a tanácsköztársaságban va ló r é s z v é t e l t , a Ba-lázsná l i s l e z a j l o t t "S8ulus-Paulus"-fordulatot i s részben ez

339

határozza meg; ennek tükre a Lehetetlen emberek cimü regény és Balázs e s z t é t i k a i i r á s a i . A Tanácsköztársaságban való részvé-t e l tehát nem azért nem pál fordulás , mert Balázs már régóta részt ve t t bizonyos közösségi megmozdulásokban, és mert a t á r -

2 sad almi nyomorúság látványa követe l te k i be lő le ezt a l é p é s t , sokkal inkább az eszmei háttér emi i te t t folytonossága miatt. Ebből a f áz i sbó l aztán ujabb fordulatnak k e l l következnie, és sok tekintetben az e l s ő korszakhoz nyúlik majd v i s s z a , amikor kialakul benne - már a moszkvai emigrációban - ggy közösség és egyén intimebb egységét kereső á l láspont . /Hangsúlyozzuk: csak keresésről van szó, b e t e l j e s í t e n i e nem s i k e r ü l t , éppen ebből fakadnak az ingadozások, c ikke i , tanulmányai ellentmon-d á s a i . / Ezért he ly t e l en szerintünk a b e r l i n i és moszkvai éve-ket egy korszakként eml i teni , h iszen a Berlinben é lő Balázs Béla sok tekintetben közelebb á l l világháborús önmagához, akkor i s , ha már tagja a kommunista pártnak, mint a néhány évvel ké -sőbb Moszkvában é lő , majd a fe lszabadulás után hazatérő önma-•z gához. Hiszen a közösség v á l l a l á s a önmagában üres gesztus , po-z i t i v vagy negativ tartalmát, j e l entőségét a v á l a s z t o t t közös-ség, a v á l l a l t feladatok:-je Hege adja. A közösség konkrét em-beri viszonylatokat j e l e n t , közösség általában nincsen, csak i lyen vagy olyan közösség van. Balázs tehát p o l i t i k a i . f e j l ő -désének v i l á g n é z e t i konzekvenciáit már nem tudja levonni, s z in -t é z i s t nem tud létrehozni , nem é p i t i magába harmonikusan, i n -kább csak egymás mellett- tartalmazza az előző korszakok á l l á s -f o g l a l á s a i t . Egyén és tömeg mitikus f e l f o g á s a , bármennyire i s e l l e n t é t e s egymással, lényegében egy egyformán egyoldalúan f e l f o g o t t szubjektum-objektum konstrukciót j e l e n t . Ebben a v i -szonyban Balázs számára mindenkor a szubjektum az e l sőd leges , az e l v i l e g domináns, akár az e l s z i g e t e l t egyén, annak belső v i -lága, akár a mindenható egynemű tömeg abszolutizálásában n y i l -vánul meg.

A kommunista mozgalommal való ta lá lkozás Balázs számára o -lyan problémák sorozatát hozta, amelyek egy részét minden t o -vábbi nélkül meg tudta oldani , más részük azonban - éppen a 1-ígsfcgengeaztelhetetlenebb következetességet igénylő szférában,

340

az elmélet t erü le tén - megoldhatatlannak bizonyult szánára. F ia ta lkor i e lmé le te i a lapjain nem akarta f o l y t a t n i , szándéka szerint meg i s haladta őket , de a gyökeres szaki tásra - mint Lukács - nem vo l t képes. Ez magyarázza azt i s , hogy ahol az uj bizonyos deformációi / szubjekt iv izmus s t b . / lehetőséget terem-t e t t e k , f e l tűnő a f f i n i t á s s a l nyúlt v i s s z a a f i a t a l k o r i koncep-ciókhoz. Koherens e lméle te t , ahol t e h e t t e volna, a rég i a l a -pon, már nem akart, az uj e l k ö t e l e z e t t s é g szerint nem tudott l é t -rehozni. Ez Balázs teoret ikus pályájának tragikuma.

Összefoglalás

Ha Balázs fej lődésének fő vonalát megvizsgáljuk, v i lágosan k i tűnik , milyen döntő és v iszonylag közvet lenül megnyilvánuló szerepe van a szubjektum á l ta lános felfogásának az e s z t é t i k a szűkebb területének elméletében. Balázs fej lődésének e l s ő sza-kaszán, az egyén mitikus felfogásának időszakában a művészi ideá l a zár t , pontszerű, saját v i lágú műalkotás, amely ebben a pontszerű zártságában elkülönül a v i l á g t ó l . A befogadóra gya-korolt hatásának lényege az élményszerüség, amely semmi mással nem h e l y e t t e s i t h e t ő , nem magyarázható, i r r a c i o n á l i s , az élmény tárgya, szubsztanciája pedig maga a transzcendencia. Ugyanak-kor éppen az élmény t i s z t á n i r r a c i o n á l i s j e l l e g e és a t ransz -cendencia megéreztetésének fe ladata miatt j e l en van a formá-latlannak, a folyamatban lévőnek egyfa j ta t i s z t e l e t e , amel le t t , hogy középpontban, a döntő ideálnak megfelelően a tragédia ál l . '

Azzal a f o r d u l a t t a l , amely Balázs vi lágnézetében az egyén helyére az ugyancsak mitikusán f e l f o g o t t tömeget á l l i t j a a középpontba, a másik po lár i s tagadásával, a művészeti eszmény-ben i s megindul egy k i f e l é fordulás . Ezt e lőször a befogadás tekintetében t a l á l j u k , de hamarosan átterjed a műalkotás va-lamennyi legáltalánosabb és legfontosabb kompoziciós e lvére . Igy a zárt formát, amely már az e l s ő korszakban i s tartalmazta a simmeli koncepció értelmében az érzelmi e l i t é l é s egy érzé -keny hangsúlyát, végképp f e l v á l t j a az é lethez idomulni képes, ve l e egynemű, azonban pontosan ezér t , ennek e l i d e g e n e d e t t s é -

341

gét valójában meghaladni nem tudó n y i l t forma. Műalkotás és a környező v i l á g határa e l tűnik , és ez az egynemüsödés végül ugyanugy transzcendálja a művészetet, mint val láspót lékká t é t e -l e . A valóságra való közvetlen ráhatás akarása alapvetően t o -vábbra i s a valóság és a művészet i r r a c i o n á l i s f e l fogásábó l ered, amelynek közvetlen megnyilvánulása a fogalom tagadása, a láthatóság világának egyedül autentikusként való elfogadása. Mindez a szubjektumnak azt a közvet len viszonyát tükrözi a va-lósághoz,, amilyen közvet lenságben oldódik f e l , tűnik e l az egyén a tömegben.

A forma relevanciájának ez az e lve té se a s z in téz i s re törek-vő korszakban i s alapvetően jel lemző marad, csak visszatérnek az e l s ő korszak bizonyos vonásai . Elsősorban az egyéniség, az egyes ember j e l e n l é t é r ő l van szó, és hogy a s z i n t é z i s nem tud végül l é t re jönni , annak nem utolsósorban az az oka, hogy az egyéniségnek ez a hangsúlyozása k i f e j e z e t t e n a forma, a kom-poz ic ió e lvéve l szemben, annak el lenében vetődik f e l . A n y i l t műalkotás eszménye alapvetően meghatározó marad, és ebben a korszakban i s megérződik az egyesnek, az egyénnek a környező rea l i t á shoz , i l l e t v e a tömeghez való viszonyában egy e r ő t e l j e s közvetlenség. A műalkotásnak a többi objekt ivációs szférához való viszonya lényegében i t t sem t i s z tázód ik , igy aztán a mű-alkotás immanenciája, bár lá t szó lag radikál isan megteremtődött az elméletben, nem nyeri e l valóságos j e l en tőségé t , valójában szintén egy transzcendenciát k é p v i s e l .

Ebben a sematikusan f e l v á z o l t e lmélet i útban a szinház v i z s -gálatának egy nagyon szorosan meghatározott helye van. Ennek a szigorú kötöttségnek a kulcsa a szinház spec i f ikus tulajdonsá-gaiban r e j l i k . Annak, hogy Balázs é le te különböző szakaszaiban e l t é r ő e lmélet i koncepciók k i f e j t é s é b e n egyaránt a szinházra támaszkodhatott, a dráma ket tős létformája az a lapja . A szöveg-szerű, csak a nyelvben l é t ező irodalmi, és a szinpadi objekt i -v á l t a lakzatról van szó, amelyek f e l t é t e l e z i k egymást, de lega-lábbis az egymásrahatást, ugyanakkor - nemcsak teoret ikusan, de ennek az egymásrahatásnak folyamatos f igyelembevéte léve l -&1 Í3 választhatók egymástól. "A ke t tős létforma fe szü l t sége

342

és egysége maga a sz ínjáték é l e t e . " Valóban: az egység mozza-natán tu l van i t t egy f e s z ü l t s é g , amely a szinház történelmi életében rendkívül termékeny, hiszen éppen ez teremti meg a szinház folyamatosságának, drámai müvek újra meg újra történő színpadi feldolgozásánál: l ehetőségét . Ugyanakkor ez a f e s z ü l t -ség problémaként, szé l sőséges á l l á s f o g l a l á s o k forrásaként j e -lentkezik az elmélet számára. A két pólus tulajdonságai , ame-lyek egymással találkozva létrehozzák a s z in já tékot , e l m é l e t i -leg szétválasztva k i f e j e z e t t e n e l l e n t é t e s e k egymással. Ezek egy része persze csak lá t s zó lag e l l e n t é t - ezt ismerte f e l Lu-kács, amikor a f i a t a l k o r i drámakönyvben sorra v i z s g á l t a a drá-ma és a szinház paradoxonjait. Paradoxonok kimutatásával Balázs dramaturgiájában i s találkozunk, ő azonban nem v e z e t i v i s s z a őket tényleges alapjukra, és végül életmüve folyamán mindkét pólust szélsőségességében r ö g z i t i . A ke t tős létforma mindkét összetevőjének vannak olyan jel lemző tulajdonságai , amelyek a másik komponensnek az össz-komplexusban b e t ö l t ö t t ugyanolyan fontosságú tulajdonságairól leválasztva i g a z o l n i , vagy inkább k i e l é g i t e n i látszanak a két gyökeresen e l l e n t é t e s művészetkon-cepc ió t . Je len esetben a dráma b e f e j e z e t t formájáról, immanens zártságáról és a központi hős formáltságáról , i l l e t ő l e g a s z i n i előadás je lenvalóságáról és nyi lvánosságáról van szó . A k e t t ő összefügg és f e l t é t e l e z i egymást, és mechanikus s z é t v á l a s z t á -suk alkalmat ad a f e n t i két e l l e n t é t e s koncepció m e g t e s t e s i t é -sére .

Ahogy a f e j l ő d é s szakaszai , ugy az i s kimutatható Balázsnál , hogy milyen p i l l ana tny i igény alapján fordul ebben a f e j l ő d é s -ben a szinházhoz. Az e l s ő szakaszban t e l j e s e n egyértelmű a h e l y z e t , mivel a zárt forma legtökéletesebb művészi megteste-s í t ő j e a tragédia / H a l á l e s z t é t i k a , Hebbel Frigyes pántragizmusa/ A r i s z t o t e l é s z t ő l Hegelen át Lukácsig erre épülnek a formaelvü esz té t ikák . A színházzal való fogla lkozás Balázs esetében ott kezd j e l l e g z e t e s s é v á l n i , ahol az átmenet j e l e i kezdenek mutat-kozni a vi lágnézetben és az e s z t é t i k a i elméletben. Ennek az átmenetnek a tükre a Dramaturgia, ahol - mint láttuk - je len van egyrészt a lé lek megformálásának egyedül adekvát p r i n c i p i -

urnaként, egyben a l eg töké le te sebb művészi formaként t e k i n t e t t t ragédia , másrészt v i szont a tömegben va ló t e l j e s f e l o l v a d á s igényének megfelelően rendkívül i hangsúlyt kap a ny i lvánosság , az együt tes r é s z v é t e l , a j e l e n i d ő . A Dramaturgia második k i a -dása, A sz injáték e lmélete egy l é p é s s e l továbbmegy: a Drama-turg ia t e l j e s szövegének, tehát a tragédia apológiájának meg-t a r t á s a mel l e t t a pé tervár i forradalmi tömegjátékok mintaként va ló emlegetéséve l megkisér l i k i i k t a t n i a formáló elvek közül a zárt kompozicióju alapanyagot, ugyanakkor bizonyos f o k i g mégis f e n n t a r t j a a sz inház i műalkotás autonóm j e l l e g é t , ameny-nyiben a valóságot megismétlő c se l ekvés által k iemel i az idő mindennapi fo lyamatából . A Dramaturgia és A s z in já ték e lméle te azért j e l l e g z e t e s e n átmeneti mü Balázs e s z t é t i k a i nézeteinek v á l t o z á s i folyamatában, mert a dráma és a szinház tu la jdonsá -gai nem egységként, hanem egymás m e l l e t t , egymás szomszédsá-gában je lentkeznek. A v i l á g n é z e t i átmenet tükörképeként egy eklekt ikusán átmeneti e s z t é t i k a i á l láspont fogalmazódik meg / n y i l t és zárt forma egymást kizáró hangsúlyozása e g y s z e r r e / , és - semmiképpen nem közve t l enü l , tudatosan, de - Balázs azért fordul t ekkor másodszor a szinház intézményéhez, mert a s z í n -játéknak, a dráma k e t t ő s létformájának elemzésében akkori v i -lágnézetének ke t tős sége ny i lvánulhato t t meg. A következő l é p -csőfokot a va lóságga l va ló egyre erő te l j e sebb összefonódás k i -fejezéseképpen a munkásszinház k é p v i s e l i , ahol már a t á r s a d a l -mi a k t i v i t á s a lényeg, és a drámai alapanyag zártsága , v i l á g -szerűsége , egyénekre épülő j e l l e g e a po lgár i e s z t é t i k a köve-telményének, naturalizmusnak minősitve végképp k i i k t a t ó d i k a formáló e lvek közül . A szinháznak azonban mai formájában olyan lényeges , k i i k t a t h a t a t l a n a lkotórésze a dráma, a maga zárt b e l -ső formájával , hogy e t t ő l Balázs i s csak ide ig l enesen t e k i n t -het e l , és a n y i l t , képlékeny forma t ö k é l e t e s megtes tesü lésé t végül a fi lmben t a l á l j a meg, amel lye l részben más indokok a lap-ján ekkor már e lmélyülten f o g l a l k o z i k . Ezért k e l l e t t Balázs ««iaházeaztétikája v izsgálatának a f i l m e s z t é t i k á r a i s k i t e r j e d -n i e . A későbbiekben Balázs , e l m é l e t i munkásságában, már nem i s tr'r v i s s z a koncepcionál isan a sz ínházesz té t ikához , mégkevásbá

344

a drámához, nincs már olyan v i l á g n é z e t i igény, amelyet a mű-vészetelméletben csakis a dráma és a szinház e lég í thetne k i .

JEGYZETEK

Bevezető 1. Theodor W. Adorno: Zene, f i l o z ó f i a , társadalom, Gondolat

1970. 63. p.

2. uo. 131. p.

1/1. 1. Mannheim Károly: Lélek és k u l t u r a . Előadások a szel lemi

tudományok köréből , Budapest 1918. 39. p. 2. Balázs Béla: H a l á l e s z t é t i k a . I n : Halá los f i a t a l s á g , Magyar

Helikon 1974. 293-4 . p . 3. Balázs Béla? Dramaturgia. Előadások a szel lemi tudományok

köréből , Budapest 1918. 35. p . 4. Napló, 1907. március. 5. H a l á l e s z t é t i k a , 302. p. 6 . Napló, 1907. május. 7 . Napló, 1906. november. 8. dramaturgia, 36. p. 9. uo. 38. p .

10. Bauer Herbert : Hebbel Frigyes pántragizmusa, Egyetemes P h i l o l o g i a i Közlöny 1 9 0 9 / 1 - I I .

11. uo. 12. uo. 13. uo. 14. uo. 15. Lukács György: Taktika és e t ika , in; utam Marxhoz, Magvető

1971. I . 196-97. p. Vö. továbbá Sinkó Erv in Optimisták /Nov i Sad, Forum 1965/ , Lengyel József: Visegrádi utca /Szépirodalmi 1962/ és Prenn Ferenc hányatott é le te /Magvető 1969/ c. müveit.

16. Napló, 1914. j u l i u s . 17. Lukács György: Régi k u l t u r a és uj k u l t u r a , i n : Történelem

és osz tá ly tudat , Magvető 1971. 29. p . A k u l t u r k r i z i s - e l m é l e t rész le tes értelmezésében természe-tesen vol tak e l térések a kör t a g j a i közö t t . Nemcsak Balázs á l ta lában is jel lemző e r ő t e l j e s érzelmi b e á l l í t o t t s á g á r a gondolunk i t t , hanem a r r a , hogy a szociológiai és gazdasá-

345

g i faktor egyikük gondo la tmenetében sem k é p v i s e l t o l y a n j e l e n t ő s é g e t , mint Lukácsná l . Ez egyben már az utak k é s ő b -b i e l v á l á s á n a k c s i r á j á t i s t a r t a l m a z t a . Mannheim é s Lukács k o n c e p c i ó j á n a k k ü l ö n b s é g e i h e z v ö . David K e t t l e r : Marxismus und Kul tur /Luchterhand 1967/ c . müvének i d e v o n a t k o z ó e l e m -z é s e i t .

18. Mannheim: i . mi 9. p . 19. uo. 16. p . 20.' uo.1 10.' p . 21. uo.' 10. p; 22. uo. 10; p . 23 . Lukács György: E s z t é t i k a i k u l t u r a , i n : Művészet és t á r s a -

dalom, Gondolat 1969. 75. p. 24. uo. 82. p. 25. uo. 83. p.' 26. Napló, 1907. á p r i l i s . 27. Napló, 1914. május. 28. Napló, 1915. március. 29. Napló, 1914. augusztus. 30. Napló, 1914. augusztus. 31. Lukács György: A német értelmiség ás a háború, Valóság

1974/11. 32. Símmel levele Marianne V/eberhez, Valóság 1974/11. 33. Napló, 1921. á p r i l i s . 34. La traversée du s iec le d 'Ernst Bloch - Jean-Michel Palmier

i n t e r j ú j a , Les Nouvelles L i t t é r a i r e s 1976L á p r i l i s 2 9 . , május 6.

35. Vö. az Optimistákban a Lukács-kulcsfigura f igyelmeztetését a főhősnek: Olvass Kierkegaard- t !

36. Vö. Lukács: Hégi k u l t u r a és uj k u l t u r a . 37. Napló, 1916. március-május. 38. Napló, 1919. december.

1/2. 1. Georg Simmel: Der 3 e g r i f f und die Tragödie der K u l t u r , i n :

Das i n d i v i d u e l l e Gesetz, Frankfurt am Main Suhrkamp 1968. 122-123. p .

2 . Der K o n f l i k t der modernen Ku l tu r , uo. 148-151. p. 3. Balázs: H a l á l e s z t é t i k a , i . m. 302. p. 4. uo. 310. p. 5. Napló, 1907. május.

304

ó. Balázs B é l a : Dialógus a d ia lógusról , Athenaeum Rt . 9. p. 7 . uo. 42. p.

1 /1 . ' * 1. uo. 20-21. p. 2 . uo. 24. p . 3. Balázs Béla: Maeterl inck, Nyugat 1908/8. 4. uo. 5. uo. 6. uo. 7. Balázs Béla: Művészet f i lozóf ia i töredékek, Nyugat 1909/14-

- 1 5 - 1 6 . 8. uo. 9. uo.

10. uo. 11. uo. 12. Vö. A hasonlat metaf iz iká ja /Nyugat 1 9 1 9 / 6 . / , i l l e t v e A l i -

r a i érzékenységről / B . B . : Válogatott cikkek és tanulmányok, Kossuth, 196,p./ c. tanulmányait.

I I / 2 . 1. Balázs Béla: Futur is ták , Nyugat 1912/7. 2. uo. 3. B a l á z s B é l a : Munkásszinház, Az Ut 1931/2. 4. Balázs Béla: Az uj tárgyilagosság és a szocializmus, Korunk

1930/1. 5. uo.' 6. Balázs Béla: A filmművészet f i l o z ó f i á j á h o z , Uj Symposion

1975. j u n i u s - j u l i u s . 7. Mejerhold és Sztanyisz lavszki j , Das V/ort 1938/5. 8. VÖ. Lukács György: Az expresszionizmus tündöklése és bukása

/ i n : Német r e a l i s t á k , Szépirodalmi 1955/, A-real izmusról van szó / i n : A realizmus problémái, Athenaeum/, Korunk öröksége /Vi lágosság, 1977/6J stb. tanulmányait.

9. Brnst Bloch: V i ták az expresszionizmusról, Uj Symposion 1975. j u n i u s - j u l i u s .

10. Balázs: Mejerhold.és Sztanyisz lavszk i j , 11. Balázs Béla: F i lmkultúra, Szikra 1948. 158. p. 12. Iszkussztvo Kino, Toszkinoizdat, Moszkra, 1945. 97. p. 13. Balázs: Filmkultura* 153. p.

347

14« Balázs Béla: Hárogt előadás, i n : Vá logatot t cikkek és t a -nulmányok, 310. p .

I I / 3 . 1. Balázs: M ű v é s z e t f i l o z ó f i a i töredékek, 2 ; Balázs Béla: A lá tható ember, B ib l io theca 1958. 23. p. 3 . uo. 21-22 . p . 4 . uo. 24.- p.' 5 . F i lmkul t ura 29. p.'

m i

i : H a l á l e s z t é t i k a , tf m. 289. p? 2 . uo. 293. p . 3. Hebbel Frigyes pántragizmusa. 4 . Balázs Béla; A k e l e t - á z s i a i művészet f i l o z ó f i á j á h o z , Uj

É l e t 1914. 5. uo.' 6. uo". 7. uo. 8. Dramaturgia, 42. p . 9. uo. 9 -10 . p.

10. Balázs Béla: A sz in já ték e lmélete , V/ien 1922. 3 . p . 11; A filmművészet f i l o z ó f i á j á h o z , 12. Balázs Béla: F i l m e s z t é t i k a i gondolatok, Filmtudományi I n -

t é z e t , Budapest 1948. 10. p.

í v ; 1 . H a l á l e s z t é t i k a , i . m. 328. p ; 2 . Dramaturgia, 6. p . 3. M ű v é s z e t f i l o z ó f i a i t ö r e d é k e k , 4. uo; 5; B a l á z s B é l á v a l f i l m r ő l , s z i n h á z r ó l , i n : L a d i s l a v Nowomesky

Művészet é s p o l i t i k a , K o s s u t h 1973. 257. p . ó. uo;

7 . Mejerhold é3 S z t a n y i s z l a v s z k i j ,

V / l . 1 . Komlós Aladár: Unmögliche Menschen, Nyugat 1930/1. 2 . Balázs Béla: Lehetet len emberek, Szépirodalmi 1965. 446. p

Komlós Aladár i ; m.

348

4. Dramaturgia, 5 - 6 . p. 5. Művésze t f i lozóf ia i töredékek, 6. uo. 7. Az uj tárgyi lagosság és a szocial izmus, 8. Vö. Lukács György: Előszó A regény elméletéhez; Heide lberg i

művészet f i lozóf ia és e s z t é t i k a ; A regény e lmélete , Magvető 1976. 487. p.

9. Balázs Bé la : A nép szinháza, i n : Mindenki ujakra készü l , I V . Akadémiai 1967. 219. p.'

10. uo. 11. uo. 12. A sz in já ték e lmélete , 3. p. 13. Balázs Béla: Visszatérés a közönséghez, Fi lm Szinház Muzsi-

ka 1974. augusztus 3. 14. Nowomesky: i . m. 257. p. 15. Dramaturgia, 10. p. 16. A lá tható ember, 52. p. 17. uo. 56. p . 18. Válogatot t cikkek és tanulmányok, 222. p . 19. Mejerhold és Sz tany isz lavszk i j #

20. uo. 21. uo. 22 . Balázs Béla: Levelek a távo lbó l , Uj Hang 1938/2. 23. uo.' 24. Mejerhold és Sz tany isz lavszk i j , 25. Levelek a t á v o l b ó l ,

V / 2 . 1. Válogatot t cikkek és tanulmányok, 120. p . 2 . Vö. B. Nagy Ernő: Balázs B é l a u t j a , Borsodi Szemle 1964/3. 3. Ezért mond rendkivül keveset Balázs ú t j á r ó l a hat k ö t e t e i

akadémiai i rodalomtörténet Balázs- fe jezetének / a h o l a két korszak összevonását t a l á l t u k / mottó-igényü főcime: Ut a magánytól a közösségig. Vö: A magyar irodalom t ö r t é n e t e , V I . Akadémiai 1966. /Szabo lcs i M i k l ó s : / 245-262. p.

Az Idézet teken k i v ü l a következő müvek szolgál tak f i l o l ó g i a i és e l m é l e t i tájékozódásul Balázs életmüvével kapcsolatban K. Nagy Magda: Balázs Béla v i l á g a , Kossut 1973.

349

Fehér Ferenc: Balázs Béla és Lukács György szövetsége a f o r r a -dalomig, IT 1969/2-3 . Y

Fehér Ferenc: B a l á z s B é l a mesé i é s m i s z t é r i u m a i , i n : Az álmok k ö n t ö s e , Magyar H e l i k o n 1973. -

Fehér Ferenc: Nárcisszusz drámái és t e ó r i á i , i n : Halálos f i a -ta lság , Magyar Hel ikon 1974.

Radnóti Sándor: A sorsát kereső lé lek k ö l t é s z e t e , i n : A vándor énekel, Magyar Helikon 1975.

Lee Congdon: The Way of a Hungarian R e v o l u t i o n a r y : The unpub-l i s h e d D i a r y of B e l a B a l a z s , J o u r n a l of Contemporary H i s t o -r y , London .July 1973."^

Lee Congdon: The Unexpected Revolut ionary: Lukács's Road to Marx Survay, London 1974. 2 - 3 .

Márkus György: A lé lek és az élet.: A f i a t a l Lukács és a "ku l -tura" problémája, MFSZ 1973/5-6.

Mogyr - S ^ Í V T ! ! - t é z c í

350

TARTALOM

Előszó. 5 IÍ ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS

Főidényi F. László: A f i a t a l Lukács /Egy gondolatkör rekonstrukciójának k i s é r l e t e / . . . . 21

I I . A DRÁMA ELMÉLETE Orosz I s t v á n : A l u c i f e r i mü és a sz fér ikus Lukács / P a r t i k u l á r i s megjegyzések A modern dráma f e j l ő d é -sének t ö r t é n e t é r ő l / . 107 Ungár J u l i a ; A forma küzdelme az é l e t e l lenében /Lukács György: A modern dráma fej lődésének t ö r -t é n e t e / 126

I I I . A FORMA ESZTÉTIKÁJA Kardos András: Forma és közösség 157 Könczöl Csaba: A "formát akaró lé lek" d ia lek tusa /Lukács György: A lé lek és a formák s t i l u s á r ó l . . 197 Bacsó Béla: A forma u t ó p i á j á t ó l az utópia formá-j á i g /Lukács György f i a t a l k o r i művészetf i lozó-f i á j á r ó l / 218

I V . BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY Angyalosi Gergely: A l é lek k á l v á r i á j a és d iadala /A f i a t a l Lukács György és Balázs Béla e lképze lé -sei a "belső é le t " és a l i r a összefüggéseiről . . 251 Lenkei J u l i a : Balázs Béla s z í n h á z e s z t é t i k á j a / . . . 277

351

- 0

\ .

> ,t

R/2003

1 •

• • "

, • a t A : v . . | -

v