Kozma Szilárd asztrológus: Az apasag spirituális funkciója egyenértékű a gyermekszüléssel!
Fényháló Spirituális Magazin 2016 Május
-
Upload
fenyhalo-spiritualis-magazin -
Category
Documents
-
view
222 -
download
1
description
Transcript of Fényháló Spirituális Magazin 2016 Május
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Kedves Olvasó! 2016. V. / 36. szám
A Fényháló Spirituális Magazin témája május havában: Árnyék és Fény.
Azt tapasztalom, hogy gyakran köszön vissza ez a téma ebben az időszakban;
akár a hétköznapjainkról, akár a mélyebb-magasabb belső folyamatokról, aspektusokról is
legyen szó. Kis csapatunknak természetesen erről is
születtek gondolatai tapasztalataink tükrében,
amiket most szeretettel osztunk meg Veletek;
és bízunk benne, hogy ezeket örömmel fogadjátok
majd.
Répa Fatime
Árnyék és Fény
A fény és öröm útján....
Kérdésed van?
E-mail: [email protected]
Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban
megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb
száma!
Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni
konzultációra, a következő oldalon találod
elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti
e-mail címre is.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A FÉNYHÁLÓ lelkes csapata:
Kammerer Edina Bliss
Spirituális Életmód Tanácsadó
Minősített Jógaoktató
Holisztikus gyógyító
www.blissragyogas.hu
Hlács Erika
Nia és
Pilates oktató
Wellness és Life Coach
www.niaerika.com
Lakó Erika
Szélasszony
Gyógyító
FÉNYSZÖVŐK
„Elmondani csak akkor
lehet valamit, ha le is
tesszük a terhét annak,
amit elmondunk.”
Herta Müller
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Juhász Judith
Meselótusz Manufaktúra
Lipovszki Viktória
Aromaterapeuta
Botanikai parfümkészítő
Répa Fatime
Szerkesztő
FÉNYSZÖVŐK
„Elmondani csak akkor
lehet valamit, ha le is
tesszük a terhét annak,
amit elmondunk.”
Herta Müller
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A minap találkoztam egy idős bácsival, aki saját terjesztésű magazinjával igyekezett
az embereknek pár perc bölcsességet és humort ajándékozni, az általa összegyűjtött
írásokkal Volt benne egy kedves történet, ami három jóbarátról szólt, és gondolom,
mondanom sem kell, hogy nagyon elgondolkodtatott….
Azt mesélte el, hogy volt három jóbarát, akik gyermekkoruk óta ismerték egymást;
az egyik tanár lett, a másik orvos, a harmadik pedig - a pici termetére való tekintettel -
bohócnak szegődött egy cirkuszba. Mikor lepergett az életük homokja a Földön,
visszatértek az Égbe, s ott Istennel találkozva számot adtak tapasztalataikkal.
A tanár a tanításnak szentelte életét, az orvos a gyógyításnak; csak a bohóc állt
megilletődve, mert azt gondolta magáról, hogy ő az életében semmi említésre méltót nem
talál, amiről beszélhetne. Hiszen a tanár megosztotta az emberekkel a tudását, az orvos
pedig segítette őket a gyógyulásban, míg ő csak (?!) játszott egész életében. Isten érezte
a kis bohóc bizonytalanságát, ezért elmondta neki, hogy ő látta az életét - mosolyt csalt
az arcokra, örömet vitt a szürke hétköznapokba, és vigaszt nyújtott az embereknek, mikor
azok bánatosak voltak. Ezen a bohóc nagyon meglepődött, de meg is örült, hogy mégis
meglátta valaki az ő érdemeit.
Mindannyian voltunk talán már olyan helyzetben, mentünk keresztül olyan időszakon,
mikor a bennünk lévő árnyék akkorára nőtt, hogy szinte eltakarta azt a fényt, ami bennünk
van. Legtöbbször talán a külvilág, a történések okozta bizonytalanság az, aminek hatására
hagyjuk, hogy egy időre az árnyékaink elhomályosíthassanak minket.
KÖSZÖNTŐ
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
De a fény mindenkiben ott világít, még ha bizonyos élethelyzetekben nehezebben is
vesszük észre Ha ilyenkor van bátorságunk magunkba nézni, megláthatjuk, hogy
az árnyék borította részeken is mindig ott lapul egy apró kis fénypont, ami ha hagyjuk,
akkor akár egy pillanat alatt elvezethet minket a saját sötétségünkből a fényünkbe, s így
visszatalálhatunk oda, amik valójában vagyunk.
Tanulni, gyógyulni jöttünk a Földre, így tisztán látszik, hogy a környezetünkben élők,
a családunk, a barátok, az ismerősök és ismeretlenek is mind-mind azért érkeznek
az életünkbe, akár hosszabb, akár rövidebb időre, hogy ebben segítségünkre legyenek,
és mi is az övékére. Ha mindezt van bátorságunk felismerni, és megértjük, akkor a humor
és a gyermeki könnyed játékosság nagyon sokat segíthet egy-egy kihívás megélésében.
Arra bíztatnék mindenkit, hogy amennyire képes rá, minden emberben vegye észre
ezt az apró fényt - mégha az az első pillanatban nem is olyan egyértelmű számunkra -, mert
minden ember tanít nekünk valamit, leginkább magunkról Segítségével gyógyíthatunk
sebeket magunkban, mégha ez akár egy „kijózanító, virtuális arcon csapással” is ér fel
néha, de hozzásegít a megfelelő megoldás megtalálásához
És végül mindezek megvalósításához és a kihívások
feloldásához kívánok sok-sok felszabadult
nevetéssel teli pillanatot!
Répa Fatime
KÖSZÖNTŐ
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Tükröződések
Mi a valóság és mi az, amit látok.
Árnyék és fény. Fény és árnyék. Az árnyék elfedi a fényt, a fény megvilágítja az árnyékot.
Mindezek pillanatnyi érzékelések, tükröződések...
Látom magam előtt a fények játékát és megelevenedik előttem egy márciusi emlék.
Pécsett jártunk egy kedves barátnőmmel. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk baranyai
barátainkat. Nagyon jó alkalom kínálkozott erre, hiszen éppen koncertet adtak.
Ahogy megérkeztünk a Szabadkikötő nevű helyre és elfoglaltuk helyünket, az ablakból
megláttam egy kis kápolnát, amiről nem tudtam levenni a szememet. Annyira hívogatott
a hely, hogy ha nem perceken belül kezdődött volna a koncert, azonnal felkerekedtem
volna, és elindultam volna felfedező utamra. A Lélekzengetők csodálatos koncertje
az estébe nyúlt, így le kellett mondanom a kápolna meglátogatásáról. De feledni nem
tudtam, így másnap reggel az első utunk oda vezetett.
Egy gyönyörű dombtetőn, virágzó mandulafák között
megtaláltuk a kis kápolnát, ami Havas Boldogasszony nevét
viseli. Barátnőm elindult a kápolna felé, de én nem tudtam
követni, mert a szívem, az érzékelésem másfelé húzott.
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Elindultam a dombról lefelé és találtam egy régi, kicsit már megrongálódott Boldogasszony
szobrot. Egyértelmű volt, hogy ez a hely volt, ami hívogatott. Meggyújtottam egy mécsest,
imádkoztam és a szememből megállíthatatlanul ömlöttek a könnyek. Szívemet elárasztotta
a hála és a boldogság érzése. Hétágra sütött a nap, miközben elkezdett szemerkélni az eső.
Leírhatatlan pillanatok és érzések voltak. Azok közé a ritka pillanatok közé tartozó,
amit az ember nem tud feledni és évek múlva is elő-elő tudja venni lelke kincsei közül.
Nehezen váltam el a helytől és indultam el a kápolna felé. A tavaszi virágokkal szegélyezett
úton hamar odaértem a kis kápolnához, ami úgy nézett ki, akár egy kis ékszerdoboz.
Beléptem és kirázott a hideg. Arra gondoltam, hogy a kinti tavaszi napsugarak után hűvös
van itt benn. Pár lépés után az oltár előtt voltam és nem hittem a szememnek, mert
Boldogasszony helyett egy férfi arca nézett vissza rám. Még az ölében lévő gyermeknek is
férfias vonásai voltak. Arra gondoltam, hogy rosszul látok. Megnéztem jobbról, balról,
középről, de nem változott a kép. Nem értettem, hogy láthatok ennyire mást.
Mert természetesen magamban kerestem a hibát. Ennek ellenére nem tudtam ott imádkozni
és elég gyorsan távoztam. Elhatároztam, hogy nem szólok semmit, hogy mit tapasztaltam,
hanem kifaggatom barátnőmet, aki jóval előbb járt benn, hogy Ő mit látott.
Azzal kezdte: láttad a Boldogasszonyról készült festményt? Egy férfit festettek a helyére,
még borostája is volt. Ezek az emlékek jutottak az eszembe, miközben a havi témán
gondolkodtam. Hol van a fény, hol van az árnyék? Van, amit a fentiek segítségével vagy
a napnak fényében tisztán látunk, és van olyan szituáció is, amikor manipuláció áldozatai
vagyunk. De ha mélyen magunkba nézünk, mindig meg tudjuk találni és különböztetni
a fényt.
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Múlt héten megint Pécsett jártam. Mivel volt pár szabad órám, elhatároztam,
hogy kirándulok egyet a természetben. Megkértem egy ismerősömet, hogy vigyen el
a Tettyéhez, mert fel szerettem volna menni a hegyre, megkeresni a régi kőbányát,
amit a helyiek Fénykapunak vagy Dimenziókapunak is hívnak. Indulás előtt leültem
egy teraszra, egy tejeskávéval és hihetetlen boldogság költözött a szívembe. Nem kutattam
az okát, csak élveztem a pillanat szépségét. Majd gondoltam egyet és úgy döntöttem,
hogy a hegy felfedezése előtt teszek egy kis sétát a környéken.
Elindultam egy feszület irányába és egyszer csak ismerős lett
a környék. Rájöttem, hogy más irányból, de ugyanoda
érkeztem, mint márciusban. A kápolnát kikerültem,
egyenesen Boldogasszony szobrához mentem.
Meggyújtottam a mécsest és hálaimát mondtam
az útmutatásáért, a támogatásáért és mindenért.
Áldás a Fényre, a Fényhozókra, az Útonjárókra!
Lakó Erika, Szélasszony
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Azt gondolom, hogy nem mondok azzal újat, hogy eléggé kihívásokkal teli időszakot élünk.
Régebben még " kiborultam " volna a gondolattól, hogy de miért?! De most már azt
mondom, hogy hurrá. Éljen, még ha ez munkát és tudatosságot is követel tőlem.
Az elmúlt pár évemben sok változáson mentem keresztül, legyen az párkapcsolat, munka
vagy ország ahol élek. Hát nem mondom, hogy minden "fenékig tejfel " volt. Sőt volt
időszak, amikor nem tudtam merre, amikor hagytam, hogy a sötétség beárnyékoljon, és nem
hagytam illetve nem láttam meg benne a fényt. A lehetőséget arra,
hogy változzak-változtassak. Azt gondoltam, hogy az élet " undok velem", hogy persze mert
másnak könnyebb stb. De egy éve megismerkedtem egy lehetőséggel, ami elindított
egy úton.
Mondjuk inkább úgy, hogy beiratkoztam egy intenzív önismereti tréningre, igaz nem ez volt
a célom, de valószínű nem olvastam el az apróbetűs részt. Rengeteg mindent elindított
és megmutatott. Volt benne harc, küzdés, feladás, újra indulás, de a legszebb ajándék
az volt, hogy megtanultam igazából felelőséget vállalni az életemért.
Persze mondhatjuk, hogy ezt már ismerjük, hisz’ minden spiri
magazinból ez folyik. De vajon tényleg merünk-e belemenni
a mélységekbe? Vajon tényleg merünk-e szembenézni
az árnyékainkkal? Van-e bennünk alázat az élet iránt?
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Van-e bennünk tisztelet és hála az iránt, amit már elértünk vagy mindig csak többet
és többet akarunk? Képesek vagyunk-e felemelni magunkat az árnyékból a fénybe?
Persze sokan mondanák, hogy ja, persze, hogyne. De más beszélni róla és valóban
belemenni és megélni.
Ebbe persze beleestem én is. Azt gondoltam, hogy teljes mértékben felelősséget vállalok
az életemért, de rá kellett jönnöm, hogy voltak még sötét részek, nem tisztázott gondoltok.
Mai nap egy fantasztikus tréningen vettem részt. Lisi elmesélte a történetét, hogy anno
17 éve honnan indult, és nagy öröm volt személyesen látni, illetve érezni, hogy most
hol tart. Mindenki elindul valahonnan, próbálgatja a szárnyait, találkozik kihívásokkal,
szembesül erősségeivel-gyengeségeivel. De a legszebb, hogy a szeretet és hála,
mint hajtóerő mindig ott van. A vízió, hogy tapasztalatunkkal segíthessünk másnak,
hogy egy jobb-boldogabb világban élhessünk. Hogy a " legsötétebb " időszakban is
megtaláljuk a fényt és azt felemelve világítsunk másoknak is.
Nekem nagyon sokat adtak az elmúlt időszakban
a barátok, a fantasztikus munkatársak. A hely, ahol
élhetek; minden nap hálát adok érte és a kincseiért.
És azért, hogy végre igazából felelősséget vállaltam
az életemért, a fejlődésemért; azért, hogy fényt hozok
a saját életembe és másokéba is.
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Bármilyen nehéz időszakot is élünk, lássuk meg a lehetőséget benne a fejlődésre, a fényre.
Ne zárjunk be. Annyira fontos, hogy közösségben éljünk, hisz’ természetünknél fogva társas
életre vagyunk kódolva. Keressük a hasonló gondolkodású embereket, és ha esetleg valami
másra is szükségünk lenne, ne felejtsük, hogy a tánc gyógyító ereje mindig a kezünkben
van. Pár perc, egy kedvenc zene, egy kis táncika a nappaliban mindig jókedvre derít.
Hát éljünk vele, és meglátjuk minden sötét
pillanatban a pislákoló fényt.
Era
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Elment a lány.
Elment az éjszakába.
Egyedül.
És várt.
Érezte a sötétet.
Hallgatta a csendet.
És várt.
Megértette a mélységet.
Felismerte magában a fényt.
És várt.
Lassan tökéletessé csiszolódott,
Ahogy gyémánt lesz a szénből.
És várt.
Sokáig várt, mire megértettem,
Ő én vagyok.
JudithJuhasz
Meselótusz Manufaktúra
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Nincsen fény árnyék nélkül
Terveztem egy Angyalkártyát, aminek a lapjait a könyvem ihlette. Amikor a „Jázmin,
a szív útja” lapot terveztem, nagyon sok minden kavarodott fel bennem. A szív alakot két
sárkány formálja meg, előtte a tér sötét és homályos, egy-egy fénygömb jelzi az utat, és
egy fénylény áll nem messze a kaputól, aki már nagyon várja az utazót. A kép látni engedi,
hogy ha belép az ember a szívcsakrájába, akkor a táj sokkal színesebbé, élettelibbé
és igazibbá válik. De az út ide nem mindig zökkenőmentes. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy mi
a fény és miért akarjuk azt választani, tudnunk kell, hogy mi ellenében tesszük.
És ez számomra nem azt jelenti, hogy a sötétséget el kell nyomnunk magunkban, éppen
azt, hogy át kell lényegítenünk, hiszen ez a részünk, ha tetszik, ha nem.
Minden pillanatban választhatjuk mindannyian a szív útját, a szeretet útját. Szabadon
választhatjuk azt a csodálatos utat, amelyben nem különülünk el az embertársainktól,
nem emelünk falakat magunk köré és nem félünk attól, hogy odaadjuk magunkat,
a lelkünket másoknak. Ezt onnan tudom, hogy én is megküzdöttem ott a kapu előtti
sötétségben azzal, hogy azt hittem, az egy valóságos tér. Nagyon keveset engedtem be
az igazi életből az életembe, és így a szétválasztottságot és a félelmeket teremtettem.
De eljött az a pillanat, amikor ráébredtem arra, hogy ez nem lehet valóságos, az nem lehet,
hogy olyan életet választottam, amiben kevés az öröm, a béke és nyugalom.
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az én alaptermészetem olyan, hogy ösztönösen vágyom ezekre az érzésekre. A lelkem
tudta, hogy ez az a pillanat, amikor hazatérek. Ebben az állapotban tudok igazán önmagam
lenni, s amikor az örömmel kapcsolódom, tudom, hogy VAGYOK.
Attól kezdve mindig emlékeztettem magam arra és a mai napig emlékeztetem is,
hogy mi a Valóságom, hogy mit szeretnék élni belülről, igazán. Nem fordulok el,
ha nehézségek jönnek az életembe, mert tudom, hogy fejlődök általuk.
Ezalatt az idő alatt nagyon sokat változtam, sok minden átalakult bennem, s ezáltal
körülöttem is. S minél szélesebbre tárom a szívem kapuját, egyre csodálatosabb dolgok
történnek velem. Olyan ez, mintha álomból ébredtem volna, s rácsodálkoztam a világra,
hogy mennyi csodát rejt. Pedig azok addig is ott voltak, csak nem láttam, mert nem
a szívemmel néztem.
Ha a szívével lát az ember, egy sokkal színesebb és örömtelibb életet lát, ami tele van
lehetőségekkel, tele van a lenyűgöző természet megannyi csodájával, tele van
szívkapcsolatokkal, amelyek támogatnak és szeretettel, bíztatással vesznek körül, tele van
felismerésekkel és tanításokkal, minden adott egy bölcs és szeretetteljes élethez. Nekem
ez a szív útja. Azonban bármilyen közhelyes is, mégis a megbocsátáson vezet keresztül.
Talán unod már, talán nem, de attól még így van.
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az árnyékban mindig azok a megtagadott részeink vannak, akiknek nem tudunk
megbocsátani. S ezekhez a részekhez hívjuk a megtapasztalást, mintha azt mondanánk,
„szeretnék megbocsátani magamnak, de nem tudom, hogyan csináljam”. Így már meg is
hívtunk egy embert az életünkbe, aki lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük ezt
a megtagadott részünket, s meghaladjuk önmagunkat a megbocsátás által.
Kétféle definíciót találtam a pszichológiában a megbocsátásra:
1. „Késznek lenni arra, hogy újjá építsünk egy jóindulaton és bizalmon alapuló kapcsolatot
valakivel aki nagyon megbántott.”
2. Megbocsátani annyit tesz, mint elfogadni a másik emberben lakó értéket még akkor is,
ha helytelen cselekedetét elítéljük.”
Egy biztos, a megbocsátás nem felejtés, sőt fontos „önvédelmi” jelentősége is van.
Ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülünk, amelyben megbánthatnak minket, azáltal,
hogy emlékezünk, fel tudjuk ismerni és meg tudjuk védeni magunkat. Tehát, ha sérelem ér,
ne tegyünk úgy, mintha elfelejtettük volna.
A megbocsátás nem elnézés. Ha beismerjük, hogy valaki megbántott, vagy a helyzet, amibe
kerültünk igazságtalan, de ugyanakkor szemet hunyunk felette, akkor letagadjuk annak sú-
lyosságát! De ezzel a hozzáállással megint csak magunkat bántjuk, hiszen ez a viselkedés
megakadályozza a lelki fejlődést és megbocsátás valódi érzését.
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A megbocsátás nem mentegetés. Ez fakadhat jóindulatból, ugyanakkor ez is csak önámítás,
mert ha valaki „nem tehet” valamiről, akkor nincs mit megbocsátani. Vannak olyan esetek,
amiket meg lehet érteni, és azt meg is kell, de a mentegetéssel megfosztjuk a másikat
a felelősségtől és a szabadságtól is!
De akkor mi a megbocsátás? Szerintem felelősséget vállalni és megbocsátani hasonló,
és sok esetben kéz-a-kézben is járnak egymással. A megbocsátás döntést kíván
és elkötelezettséget.
A szakirodalom a megbocsátás 6 szintjéről beszél:
1. Bosszúvágyó megbocsátás: ez akkor áll fenn, amikor az illető csak akkor tud
megbocsátani, ha az ellene vétőnek legalább akkora fájdalmat tud okozni, mint amit
ő maga elszenvedett.
2. Jóvátételi megbocsátás: amikor az egyén azér t bocsát meg, mer t a haragtar tás
bűntudatot kelt benne, vagy a „vétkes” fél kárpótlást ajánl.
3. Elvárásokon alapuló megbocsátás: társadalmi nyomásra, valakinek az elvárására
bocsátunk meg.
4. Jogos elvárásokon alapuló megbocsátás: erkölcsi vagy vallási nyomás hatására
bocsátunk meg, de legbelül őrizzük a sérelmet továbbra is.
Árnyék és Fény
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
5. Társas harmóniára törekvő megbocsátás: azér t tör ténik meg, hogy helyreállítsuk
a harmóniát az emberi kapcsolatainkban.
6. A szeretetből fakadó megbocsátás: itt a megbocsátás nincs feltételekhez kötve,
mert a szeretet diktálja! Ez a teljes megbocsátás.
A megbocsátáshoz társuló erény az őszinteség. Megbocsátás nélkül nincs őszinteség.
Egy biztos, a megbocsátásnak GYÓGYÍTÓ HATÁSA van. Tegyük meg, ami tőlünk telik,
bocsássuk meg magunknak azt, hogy nem tudtuk azt, amit nem tudtuk, mielőtt
megtanultuk. S lélegezzünk szabadon!
Kammerer Edina Bliss
www.blissragyogas.hu
Árnyék és Fény