Fejlesztő értékelés minősítés nélkül · eleji felmérő rajzai láthatók. ... Ez nem...
Transcript of Fejlesztő értékelés minősítés nélkül · eleji felmérő rajzai láthatók. ... Ez nem...
Nálunk minden tanuló SNI, sokan közülük
halmozottan sérültek. A képességek
szintjének rendkívül széles skálája
található meg akár egy osztályon belül is.
Tanulóink 4-5% és 30-40% közötti
látásmaradvánnyal rendelkeznek, többen
beszűkült látótérrel, színérzékelési
problémákkal.
Igen sok nagyon alacsony súllyal született koraszülött gyerek jár hozzánk, ezért
gyakori a társult fogyatékosság (mozgássérülés, hallássérülés, tanulási
akadályozottság, idegrendszeri problémák, krónikus betegségek). Ha a
minősítő értékelés esetükben előtérbe kerülne, akkor ők vesztesnek születtek
volna.
Látnunk kell a célt: gazdag személyiségű, meglévő képességeiket maximálisan
kihasználó, magukat értékesnek érző, önmagukért és másokért tenni akaró
fiatalokat szeretnénk nevelni. Náluk a rendszeres versenyhelyzet ezt
megakadályozhatja. Ha valaki mindig a sor végére kerül, az előbb-utóbb kiáll a
sorból. Az integráció jelenlegi módja sajnos erre halad.
Tanulóink látása nagyon eltérő. Vannak, akik távolabbra, vannak, akik közelre látnak jobban. Sokféle módon segítjük őket az alkotásban. Modellek kézbevételével a tapintásos-téri infor-mációk, számítógéppel vagy olvasótévével kinagyított képek pedig az egyébként számukra nem látható kisebb vagy éppen nagyobb méretű tárgyak, épületek összképének és részleteinek megfigyelésében segítik őket a teljes vizuális kép kialakításában. A rajztanításnak isko-lánkban kiemelt látásnevelő szerepe is van. Az ábrázolás a megfigyelés folyamatos visszacsatolását, állandó önellenőrzést és korrekciót igényel, ezért a látásnevelés egyik legjobb módja. A tudatossá, belsővé vált képek átírása, érzelemmel telítése, a mesével átitatott gyermekeknél sajátos alkotó folyamattá válik: gazdag, változatos, egyéni képalkotássá.
Ahonnan indulunk
Tanulóink iskolakezdéskor
átlagos, vagy látássérülésükből adódóan gyengébb rajzkészséggel rendelkeznek. Egyszerű sémákat használnak, a formákat elszórják, vagy a lap aljára rendezik. Van olyan kisgyerek, aki a lengőfirka szintjén érkezik hozzánk, alig fogott a kezébe ceruzát, van, aki meglepően gazdag formavilággal.
A képeken 1. osztályosok év eleji felmérő rajzai láthatók.
A látássérült gyermekek finommozgása és vizuomotoros koordinációja többnyire fejletlenebb társaikénál. Ez nem csupán az írás elsajátításában akadályozza őket, hanem az ábrázolásban is, különösen a képek kidolgozásakor, a forma – háttér elkülönítésében. Erős és koordinálatlan vonalvezetésük miatt gyakran túlfutnak az ábrákon, s rajzaik kuszákká válnak.
A rajztanítás a gyengénlátó tanulók esetében elsősorban korrekciós, látásnevelő jellegével tér el ép társaikétól, másodsorban technikai jelleggel: látásfokuknak megfelelő méretek és eszközök alkalmazá-sával. Az alacsony csoportlétszám (4-12 fő osztályonként) nem csak a megfelelő szemléltetést teszi lehetővé, hanem a differenciált foglalkoztatást és az alkotás egyéni menetének követhetőségét is.
…és nem is a finommozgáson,
Hanem a képi információk agyi feldolgozásának,
kapcsolódásának és alakíthatóságának a szintjén.
Azt gondolom, a mi értékelési
gyakorlatunk erősen eltér a megszokottól.
Munkánk egészét jellemzi az egyénre
szabottság, a differenciált bánásmód, az
értékelést pedig különösen is. Nem
minden tantárgyban tudjuk megtenni,
hogy nem alkalmazunk minősítést, de alsó
tagozaton iskolánkban az ún.
„készségtárgyakból” nincs osztályzás,
csak megadott szempontsor szerinti
szöveges értékelés – tanév végén is. „A
fejlesztés minden más tantárgytól
megkülönböztető lehetősége az örömteli,
élményt nyújtó, a személyes
megnyilvánulásnak teret engedő
alkotótevékenység megszerettetése, egy
szélesebb értelemben vett alkotó
magatartás kialakítása…” /Tanterv/
Nagyon fontos, hogy az értékelésnél a
pozitívumokat emeljük ki, mert ez további
munkára ösztönöz. Az értékelésnél
figyelembe vesszük, hogy a tanuló
látássérülése, állapota mennyire befolyásolja
a vizuális megismerést és a megjelenítést,
órai aktivitását, kitartását a kidolgozásban, a
gyermek önmagához mért fejlődését,
önállóságát, egyedi, kreatív megoldásait…A
fejlesztő értékelés iskolánkban központi
fontosságú. Pozitív megerősítéssel minden
tanuló fejleszthető, de tudomásul kell
vennünk, hogy nem fejleszthetők azonos
szintre, képességeik, sérülésük összetettsége
korlátokat szabhat. A vizuális kultúra
tantárgy tanítása során ezért minden gyerek
egyéni tempóban halad, esetenként eltérő
feladatokat is kap. Aki „szárnyal”, azt
röptetni kell, aki biceg, annak mankót adni.
A gyengénlátó, aliglátó tanulók
az élet minden területén több
nehézséggel küzdenek, mint ép
társaik, ezért a készségek,
képességek fejlesztése mellett
kiemelten fontos a művészetek
személyiség-korrekciós hatása, az
alkotással járó sikerélmény
biztosítása. Nálunk a gyerekek
többsége nagy örömmel jár
rajzórára. Gyönyörű alkotások
készülnek, épek között is
rendszeresen nyernek országos és
nemzetközi rajzpályázatokon.
Ezek a sikerek felmérhetetlen
gyógyító hatással vannak mind a
gyerekek, mind a szülők ön-
értékelésére, ezzel személyiségük
harmonikusabbá válására, kap-
csolataik kiegyensúlyozottságára.
A vizuális képek bensővé válása és szabad alakítása szempontjából az egyik legérzékenyebb kor a 6-12 év.
Az alkotás folyamata tanítható, kezdve a sémákból való kimozdítással tanulmány jellegű munkákkal, egészen a tudatos komponálásig (elhelyezés, kiemelés, formavariációk, szín- és eszközhasználat)
Az alkotás időigényes folyamat, nem a sok, hanem a minőségi munkára kell törekedni kezdettől fogva. Nagyon fontosnak tartom, hogy kezdettől megtanulják a képeket megtervezni, és türelmesen, a választott technikának megfelelően, akár 8-10 órán keresztül gondosan kidolgozni.
Józsáné Éltető Katalin, gyógypedagógus, rajztanár
A mi tanulóink hátránnyal indulnak, de a tudatos látásnevelés által csodálatos
dolgokra képesek. A legnagyobb ajándék, amikor az addig „problémás” gyerek
büszke lesz az alkotására, és a sokat szenvedett szülő is büszkén néz rá.