Eszterlánc 3 oszt..pdf

8/19/2019 Eszterlánc 3 oszt..pdf

1/116


2/116


3/116

BURAI LÁSZLÓNÉDR. FARAGÓ ATTILÁNÉ

ESZTERLÁNCGYAKORLÓ OLVASÓKÖNYV

3. ÉVFOLYAM

A kiadványt az Oktatási Hivatal KHF/3216-24/2008. határozati számon2008. 11. 28-tól 2013. 08. 31-ig tankönyvvé nyilvánította.

Az Apáczai Kiadóaz iskola-előkészítő és általános iskola alsó tagozatos oktatási programcsomagjáért

2007. szeptember 5-én

kitüntető címet kapott.

2007 2007


4/116

LektoráltaDR. SZILÁGYI IMRÉNÉ

BíráltaEITZ NÁNDORNÉ

LKKÖSNÉ VARGA ALÍZ

Tudományos-szakmai szakért

KADOSA LÁSZLÓNÉ

Tantárgy-pedagógiai szakértCSORBA JÓZSEF

Technológiai szakértKARÁCSONY ORSOLYA

IllusztráltaMARTON MAGDA

SOMORJAI ÉVA

SzerkesztetteBOZSIK ROZÁLIA

Mszaki szerkesztFÖLDES ANDOR

Kapcsolódó kerettanterv17/2004. OM rendelet –

Apáczai kerettantervcsalád

AP–030112ISBN 978-963-465-118-5

© Burai Lászlóné, dr. Faragó Attiláné, 20071., javított kiadás, 201

A kiadó a kiadói jogot fenntartja.A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes m, sem annak része

semmiféle formában nem sokszorosítható.

Kiadja az Apáczai Kiadó Kft.

Celldömölk, Széchenyi utca 18.Telefon: 95/525-000; fax: 95/525-014

E-mail: [email protected]. Internet: www.apaczai.huFelels kiadó: Esztergályos Jen ügyvezet igazgató

Nyomdai elkészítésSoproni Anzsu Kft.

Terjedelem: 14,42 A/5 ívTömeg: 283 g


5/116

3

Kedves harmadikos Tanuló!

Ezt a gyakorló olvasókönyvet szeretettel ajánljuk minden érdeklődő kisdiáknak.Olvass el belőle te is minél több szöveget! Így bővítheted ismereteidet, gyakorolhatoda pontos, értelmes és kifejező olvasást. A szövegek után található feladatsorok segítik azok megértését.

• Olvasd el figyelmesen a szöveget!

• A feladatokat a javasolt sorrend szerint végezd el!

• A feladatok megoldása előtt jól gondold át, hogy mit kell tenned!

• Ne emlékezetből oldd meg a feladatokat, hanem mindig térj vissza az olvas-mány szövegéhez!

• Válaszaidat, megoldásaidat először fogalmazd meg gondolatban, csak azutánírd le!

• Törekedj a pontos, szép írásra és a hibátlan helyesírásra!

• Ellenőrizd tanítód vagy szüleid segítségével a munkádat!

A könyv használatakor figyeld meg a szövegekhez tartozó szép, színes illusztrációkat,mert segítik a megértést. A kötet végén lévő tartalomjegyzéket használd az olvasmá-nyok megkereséséhez! Az utolsó oldalon irodalomjegyzék található. Ez további ol-vasnivalókat kínál.

Reméljük, sok szép olvasmányélményben lesz részed, ha ezt a könyvet olvasod és ala- posan megismered a szövegeket.

A Szerzők és a Kiadó


6/116


7/116

5

Elmúltak a nyári forró napok. Egy szép reg-gelen megszólalt az iskola csengettyűje:

Csiling, giling, irka, tábla,Fiúk, lányok iskolába!A csengettyű hangja bejárta a házakat,

minden ablakon beszólott:Csiling, giling, ébredjetek,Iskolába siessetek!A gyerekek kiugrottak az ágyból, az ablak-

hoz futottak, úgy hallgatták, mit hirdet az iskola csengettyűje:

Elő veled irka, tábla,Gyertek hamar iskolába!

Tanuljatok betűt, számot,Vidám dalt és imádságot!A gyerekek sietve öltözködtek. Előkeres-

ték a tarisznyát, táskát, palatáblát, irkát, szá-rat és tollat.

A házak kapui sorra nyiladoznak. Egyik innen, másik onnan iramlik kifelé. Az iskolaelőtt találkoznak:

– Ni, é, te vagy Peti!– Ejnye, hát te vagy az, Jancsi?

– De kikentek, fentek, alig ismerek rád!– Én se rád, nagyon.A padok megtelnek. A tavalyi tanulók hát-

rább ülnek. Helyükre kerülnek az újabbak. Az első osztály az első padokban szepeg. Meg semernek mozdulni a helyükön. Ni, éppen most

vezetik be az ajtón Tihanyi Pistát. Vele van acselédük leánya, a kis Juliska is. Tihanyi Pistafalun kezdi az évet. Csak később költöznek majd a városba. Pista anyja vezeti őket.

A tanító bácsi az asztalnál ül már.– Ne féljetek – mondja nekik –, szeretem

én a gyerekeket.De a gyerekek mégis félnek. Jaj, nem vol-

tak ők soha ilyen helyen, ahol mindent tud-nak. Hogy is ne félnének, mikor ők nemtudnak semmit. Jaj, ha a tanító bácsi azttalálná kérdezni: melyik az á betű? Pedig aztmár a kis csacsi is tudja, az igaz, hogy csak az i betűvel együtt. Ahogy a tanító bácsi Pistaanyját meglátja, leszáll a nagy székről, odalép

Pistához, megsimogatja Pista buksi fejét ésazt kérdezi tőle:

– Hogy hívnak édes fiam?Pista félénken felel:– Úgy hínak, hogy: Gyere ide, Pista!A gyerekek nevetnek a padban.– Csend – mondja a tanító bácsi,–, mit

nevettek?! Jól felelt a Pista. Őt csakugyanúgy hívják: Gyere ide, Pista!

Pista felbátorodik. Annyira, hogy márhátra is tekint a pajtások közé. Alig várja,hogy ő is beülhessen a padba Cserepes Lacimellé. Lacival a nyáron együtt nyargalászotta réten. (…)

Gárdonyi Géza

Becsengetés (Részlet)

Ezerszínű, kedves nyár:elszállt tarka lepke –Csitri-csivi fecskék sem ülnek az ereszre…

Hosszú, nagyvakáció:már csak emlék, álom –

Szép volt, jó volt, s hogy eltelt,kicsit még sajnálom.

De szólít az iskola,s padok, térkép, táblaha tehetnék, futnának elénk az utcára.

Mint egy nyüzsgő hangyaboly,olyan lett az osztály,s csupa kérdésekből állunk:„… hát te hol nyaraltál?

…tenger? …tábor? …fenyvesek?...”Emlékek cikáznak:egy-egy fényes darabjaaz elsuhant nyárnak.

Nézzük egymást kacagva:„– Pityu, hogy megnőttél!...– Kati, Palkó, te talán

kávéban fürödtél?!...” Molnos Lajos

Iskolába!Részlet


8/116

6

Iskola a pusztán

Nagy darab föl dek középpont ja az iskola apusztán. Építenek a táj közepén egy házat,abba jön a tanító, s utána kö vetkez nek apuszták kicsinyei: a Jancsik, Pisták, a Mis-kák, Klárik, Pannik.

A tanítás nem úgy megy, mint máshol.Nyáron a földből kell a tu dományt szerezniitt, nem könyvből. A legnagyobbacska a ház körül segít, vizet hord a dolgozó szülőknek,az apróbb libát őriz és malacot. Iskola ottcsak akkor van, amikor meg jön boron góside jé vel az ősz, csatakos lesz az avar. Tart az-után té len át késő ta vaszig, mikor újra rügyet

vet a faág, a gólyák hazatérnek külföldi út- jukból.Egy terem van csak, amelyikben taníta -

nak, mert minden osztály az egyetlen tanítóalatt áll. Mikor a harmadik osztályt tanít ják,az első is hallgat ja.

Kora reggel indulnak meg már a tanyábólaz apró gyerekek, vászontarisznyá val a vállu-kon, amiben a köny vük, táblá juk, irká juk 1meg az ételük van. Térdig érő hóban, kezük-

ben bottal ballagnak a tá voli iskola felé, hogy megismerked jenek az ábécé vel. Az őszi szél-

vihar csatak jában, vizes tarlókon2, ugarokon3ke resztül mennek, té likabát helyett nagy-kendőbe beburkol va.

Mikor meg érkez nek, ned ves lábbeli jüketszárítgat ják, megdermedt testüket melenge-tik, és sütögetik az otthonról hozott szalon-nát, mert az úgy nagyon melegít, a kenyérpedig a forró zsír jába márt va, ha só is vanhozzá, valami pompás eledel.

De ki-ki elő veszi a maga tarisznyá ját, kisbicská ját, s abból falatoz, amit hozott. Nemegynek csak egy karéj kenyér az ebéd, deazért az is jólesik nagyon. S ahogy meg volt

az ebéd, folytat ják a tanulást ott, ahol abba-maradt.Az alkonyuló délutánban az tán neki vág a

gyermek a hómezőknek, s megy-megy, míg-nem hazaér, hogy holnap megint jöj jön. Márhiába, ott ez így van, mert nem lehet más-ként. Más gyermek be lehal na az ilyen utazá-sokba, amit ezek az apróságok naponkéntazért tesznek, hogy a puszta iskolá jában ta-nulhassanak.

Tömörkény István alapján1 irka: iskolai füzet2 tarló: a föld, melyről a gabonatermést le vág ják 3 ugar: be vetetlenül hagyott szántóföld


9/116

7

1. a) Beszélgessetek arról, hogy milyennek képzelitek a pusztát!b) Idézzétek fel eddigi olvasmányaitok, gyűjtőmunkátok alapján ismereteiteket a régi

falusi, tanyasi iskoláról!

2. Válaszolj a kérdésekre!Hol állt a pusztai iskola? _________________________________________________

Mettől meddig tartott ott a tanév? _________________________________________

3. Húzd alá a kérdésekre a választ a szövegben!Mi volt a feladata nyáron a pusztai gyerekeknek?Hányadik osztályosokat tanított a tanító és hogyan?

4. Mondd el az olvasottak alapján, miért érdemelnek tiszteletet a pusztai gyerekek!

5. Mondd el az olvasmány szövege és illusztrációja alapján, hogy miért érdemeltek tisztele-

tet a pusztai gyerekek!

6. Olvasd fel az illusztrációról szóló szövegrészletet!

Egy kis vidámság

– Ha megeszed a tejbegrízt, nagy leszel és erős.

– Jó, de majd ha nagy leszek és erős, akkor próbál jacsak meg valaki azt mondani, hogy egyem meg a tej-begrízt!

– Miről ismer jük fel a mérges gombákat?– Arról, hogy meghalunk tőlük...

– Igaz, hogy a ka kasod nagyon lusta?– Amikor kora hajnalban a szomszéd kakas kukoré-kolni kezd, az enyém bólint, és alszik to vább.

Az unatkozó gyerekek azon törik a fe jüket, hogy mit játsszanak. Egyikük ránéz a nagymamára, majd így szól:– Nagymama, játsszál velünk!– Mit játsszak?– Állatkertet. Mi leszünk a majmok, te pedig a jósá-gos öreg néni, aki csokit és cukorkát hoz a majmoknak...

Pisti bemegy a gyógyszertárba.– Fájdalomcsillapítót kérek.– Hol fáj, fiam? – kérdezi a g yógyszerész.

– Most még sehol – felel Pista –, de délután meg kellmutatnom apunak az intőmet.


10/116

8

A Ró zsakert úti lakótelep egyik nagy, zöldrefestett, ötemeletes háza előtt van egy picike

játszótér. Két hintá val, egy li bikóká val, a szé-lén virágokkal és egy csöppnyi szökőkúttal.A szökőkút közepén egy kő kisfiú kőkorsóttart a válla fölött, a korsóból ömlik a víz, ésegy pici medencét tölt meg.

A medence párkányán egy kislány üldö-gélt.

...No, végre! Ismerős kisfiú közeledett. Akislány lemászott a medence szé lére, és elébeszaladt.

– Peti, gyere játszani!

– Nem mehetek. Apukámék el visznek a vásárba. Motorokat fogunk nézni, meg For-ma egyeseket. És még leckém is van.

– Csak egy ki csit!– Zsuzsika, nem lehet, te is menj szépen

haza!– Nem mehetek. Nincs még otthon senki,

be van zár va az ajtó. Csinál junk egy csóna-kot! Úsztassuk a tengeren!

Peti megállt. Hiszen olyan korán van még.

Egyetlen kishajót, egyetlen csónakot út járalehetne bocsátani. Kinyitotta az iskolatáská- ját, és papírért kutatott benne.

– Nincs. Nincs semmi üres papí-rom.

Zsuzsika szá ja félrehúzódott.– Egy szem papír sincs? Egy nagy

iskolásfiúnál? Egy har madikosnál?– Adok neked egy kék ceruzát,

Zsuzsika, meg egy radírt. Jó?– Nem kell.„Ha nem kell, akkor alászolgá ja, fel

is út, le is út! Kis ma jom vag y, oda-futsz.” Ezt mondta volna Peti min-denki másnak, de nem Pintye Zsuzsi-ká nak, akinél szőkébb szőke kislány nincs a világon, akinek rózsaszínűmasni jánál rózsaszínűbb senkinek sincs a vi lágon, akinek ked vesen mo-solygó kék szeménél mosolygósabbnincs senkinek.

Peti nagy el határozással újra be-nyúlt a táská jába, kirángatta a mate-

matikaköny vét, kitépett két lapot. Villám-gyorsan összehajtogatta, és máris két ügyeskis csónak kerekedett belőlük. Az iskolatás -ká ját lecsapta egy padra, a ha jókat vízre bo-csátották. Hol a Sellő, hol a Sirály haladtgyorsabban.

Sajnos a matekkönyv lap jai csak közönsé-ges papírból voltak, pár perc múl va szétáz-tak, elsüllyedtek, megsemmisültek. Persze,ahol két lap akad, akad több is. Peti feláldoz-ta a szö veges példákat, az osztási feladatokatés a tréfás rejt vényeket is. Már megfeledkez-tek időről és hazamenésről, amikor egy szi-

gorú hang szólította Petit:– Péter, mit csinálsz te itt?– Én csak... – dadogta Peti fülig vörösen és

csatakosan.– Mi velhogy Zsuzsika szülei nincsenek

otthon...– De nálunk, úgy tudom, otthon vannak –

hallatszott zordul. Peti édesap ja állt a padmellett, a lecsapott iskolatáskát nézte, és aszéttépett köny vet.

– Tudod, hány óra van?Peti a karórá jára nézett, és ijedten felkiál-tott:

Az úszó matekkönyv


11/116

9

Találd ki, mi az!

Erdőn terem, parton mozdul, vízben él, tűzben pusztul.

1. Nevezd meg a történet szereplőit:____________________________________________

helyszínét: ___________________________________________

idejét: _______________________________________________

– Mind járt négy! Indulni kéne a vásárba.– Mármint kinek kell? – érdeklődött apu-

ka barátságosan.– Hát nekem meg neked meg anyukának

– válaszolta Péter sze líden. Összeszedte az iskolatáskát, rá se nézett a víztől csöpögőZsuzsikára, és elindult az ap ja után.

– Nem, kisfiam, csak nem képzeled, hogy ezek után el viszünk a vásárba? Anyuká valketten elmegyünk, te otthon maradsz nagy-

mamá val, és egész délután írod a leckédet.Nincs té vézés, és nagymama nem fog nekedpalacsintát süt ni. Egyálta lán, ezentúl semmikényeztetés és szórakozás. A széttépett ma-tekköny vet pedig hétfőn meg veszed a zseb- pénzedből.

– De apu...– Megmondtam, fiam. Vi ta nincs.

Részlet Fehér Klára Hetedhét ten geren című művéből

2. Számozással állítsd sorba az eseményeket a szöveg szerint!

___ Péter beáll játszótársnak.

___ Zsuzsi unatkozik a játszótéren.___ A fiú szigorú büntetést kap.

___ Megérkezik Peti apukája.

___ A matekkönyvből csónakokat hajtogatnak.

3. Vitassátok meg, hogy megérdemelte-e Peti a büntetést! Miért? Téged miért szoktak megdorgálni a szüleid?Mi a véleményed a büntetésről?

4. a) Találd ki a fiú tulajdonságait az alábbi rejtélyes szavakból!

sogástárab ______________________ ynekédelef _________________________

naltalodnoggem _________________ úromosz ___________________________

b) Keretezd be a szövegben a Pintye Zsuzsit bemutató részt!

5. Folytasd tovább a történetet! Mondd el a társadnak!

6. Válassz párt magadnak! Gyakoroljátok a párbeszédes részek olvasását! Különösen figyel- jetek a különböző mondatfajták helyes dallamára!

( C s ó n a k )


12/116

10

MESE, MESE, MÁTKA… A kakas és a pipe

Volt egy kakas meg egy pipe. Gaz dá juk nem volt. Megéheztek. Ta láltak egy szem vadkör-tét, amit a pipe gyorsan bekapott. De a vad-körte nagyobb volt, mint a pipe gégé je.

Hát azt mond ja a pipe:– Menj gyorsan, kakaskám, hozzál egy kis

vizet, mert megfúlok.Szalad a kakaska a kúthoz.– Jaj, édes kutam, ad jál vizet, vizet viszem

kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől.– Nem adok vizet – mond ja a kút –, míg

nem hozol koszorút egy szép lánytól.

Elment aztán a kakaska a szép lányhoz.– Szép lány, ad jál koszorút! Koszorút

viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszempipémnek, mert megfúl a vadkörtétől.

– Nem kapsz – mond ja a szép lány –, amígnem hozol te jecskét a te héntől.

Elment a kakaska a tehénhez is.– Tehén, ad jál te jecskét, te jecskét viszem a

szép lányhoz, szép lány készít koszorút, ko-szorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet vi -sz em pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől.

– Addig nem adok te jet a szép lánynak –mond ja a tehén –, míg nem hozol szénát.Elment a kakaska a réthez.– Rét, ad jál szénát, szénát viszem tehén-

nek, tehén ád te jecskét, te jecskét viszemszép lányhoz, szép lány készít koszorút,koszorút viszem kúthoz, kút ád vizet, vi zet

viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől.– Addig nem adok szénát – mond ja a rét –,

ameddig a boltba nem mégy kaszáért.

Elment a kakaska a boltba.– Bolt, ad jál kaszát, kaszát viszem rétnek,rét ád szénát, szénát vi szem tehénnek, tehénád te jecskét, te jecskét viszem szép lányhoz,szép lány készít koszorút, koszorút viszem akúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek,mert megfúl a vadkörtétől.

– Addig nem adok kaszát – mond ja a bolt –,ameddig nem hozol pénzt.

Akkor szegény kakaska elbúsulta magát,ment gyorsan a szemétdombra kaparászni, ottlelt egy krajcárt, azt el vitte a bolthoz, akkoraztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adtaa szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott te-

jecskét, vitte a te jecskét a lányhoz, szép lány készített koszorút, a koszorút vitte a kúthoz,kút adott vizet, a vizet egyenest vitte pipének,épp jókor, mert szegény pipe majdnem utol-sót tá togott nagy fuldoklásában. De így gyor-san lenyelte a vizet, a víz le vitte a körtét, akörte utat adott a le vegőnek, s így a le vegőhöz

jutott pipe ma is él, ha meg nem halt! Ma gyar népmese


13/116

11

1. Keretezd be azokat a szavakat, amelyek igazak erre a mesére!

tündérmese tréfás mese reális mese láncmese állatmese

2. Húzd alá a szövegben, hogy mi indította el az eseményeket!

3. a) Számozással állítsd sorba a mese „láncszemeit”!

szép lány rét kút bolt

________________ ________________ ________________ ________________

szemétdomb tehén kakas

________________ ________________

b) Írd a szavak alatti vonalra, hogy melyik mit adott a kakasnak!

4. Írd le a füzetedbe, hogy milyen tanácsot adnál a pipének!

5. Gyakorold a mese olvasását! Felolvasáskor jelezd a tempó fokozásával a láncszemek bő- vülését!

6. Mondd el a mese tartalmát az illusztráció segítségével!

Elmentem én az erdőbeElmentem én az erdőbefát szedegetni,utánam jött vén nagyapóbottal ve regetni,nád közé ugrottam,nádsípot csináltam,az én sípom azt mond ja:Dibdáb, daruláb,tar ka kutya mezítláb,

hozd ki, Péter, a kaszát,hadd vág juk le a lábát!

Népköltés

1.


14/116

12

Hogyan cseréltek lábat az állatok?

Az itt kö vetkező mesét el játszhat játok moz-gatható végtagú síkbábokkal, patentka-poccsal lekapcsolható, cserélhető végtagúfigurákkal, de egészen nagy, színes rongybá-bokkal is. Az előadáshoz még para ván semföltétlenül szükséges.

Mesélő: Hol volt, hol nem volt, valahol a szi- bériai őserdőben találkozott egymással a já-

vorszar vas és a róka.(Két-három díszlet fa és bokor kerül elő.)Róka: Adj’ isten, szar vas koma, hogy élsz, miújság?Szarvas: Ne is kérdezd, ked ves szomszéd!Sok ba jom van nekem a hosszú lábaim mi-att. Lépten-nyomon akadályoznak. Tegnapis egy vadász üldözött, s nem elég, hogy fu -tás közben az agancsom beleakadt a bozót-ba, még meg is botlottam... Hát te, hogy

vagy?Róka: Bizony, ne kem is nehéz az életem!Va dászok lesnek rám, én meg a rö vid lábaimmiatt nem veszem észre őket messziről, nem

tu dok jól felágaskodni...Szarvas: Nem jó ez így sehogy sem!

Mindketten: Haj jaj!... Hajjaj!...Róka: Nahát, nekem hosszú láb kellene, ne-ked meg rö videbb. Mondd csak! Mi lenne,ha cserélnénk?Szarvas: Mit csinálnánk?Róka: ...Cserélnénk. Cse-rél-nénk!Szarvas: Lábat cserélnénk?Róka: Igen! És akkor mindketten – jól jár-nánk!Szarvas: Hogy ez nekem eddig nem jutotteszembe!... Cserél jünk!(A játékosok a nyílt színen lecserélik a fi gurákvégtag jait, közben rögtönzött apró szöve gek

hallatszanak. Pl.: Ne csiklandozz! Siess már! Jó ez így? Jé, de furcsa!)

Mesélő: És cseréltek! Mindketten nagy bol-dogsággal tá voztak. De mi történt? A róka

vadonatúj, hosszú lábain futott be a falubatyúkot lopni.Róka: Hahaaa, hahaaa! Huhh! Úgy visznek a lábaim, mint a szél vész! (Trap pol.) Huhh!(Megáll.) Már hallom is a tyúkok énekét!(Kukorékolás hallatszik, s meg jelenik a tyúkól díszlete.) Gyertek csak, drágáim! (Be akar

nyúlni a ketrecbe, de nem fér be a lába.) Auuu!Ez nem megy... Miért nem megy? Ó, ezek a


15/116

13

buta paták! Ne ne vess ott bent, te kenderma-gos! Hallod?! Auuu! A régi éles körmöcské-im bezzeg elcsíptek volna... Te... Te...Mesélő: Hát ahogy ott kínlódott, zörgött aróka, akkora lármát csaptak a tyúkok, hogy felébredt a kutya is.Kutya: (Nagy csaholással ijeszti, üldözi a ró-kát.)Róka: Nem mész innét, hát beszorult a lá-bam! Jaj! Ó, au! Kint van! (A róka elrohan, a kutya utána.)Mesélő: S futott a ró ka szélsebesen. Eköz-ben a szar vas boldogan próbálgatta új lábait.Szarvas: No, hát igazán jól jártam! Ezentúlsenki sem fog messzi ről észre venni. De éhes

vagyok! Láttam arrafelé egy kis hajtással te-

li fát, ar ra... De lassan haladok... Mindegy.Meg kell szokni. És milyen közel van a föld!És milyen furcsán megnőtt minden! No, ez az a fa. (Ágaskodik.) Hát ez mi? Mért nemérem el? Az ör dögbe is! (Ugrál, de hiába.)Egy kicsit nőhetett volna lentebb. Na, ha joljmár ide, nem hallod! Ó, én boldogtalan!Hogy erre nem gondoltam... Éhen fogok

veszni. Éhen fogok vesznííí! Szépséges hosz-szú lábaim, ked ves patáim... Merre vagy-

tok?...Mesélő: S miközben így kesergett, nagy csörtetést, irtózatos gallyropogást hallott.(Za jok.)Szarvas: Jaj, végem van! Vadászok! Nem...Med ve!... Nem... Mindegy. Futás!... (Megáll,elbukik.) Nem... Nem megy. Végem van, ittfogok elpusztulni. (Ledől.)Róka: (Keresztülbuk f encezik a jávorszarva-son.) Huhh! Te meg, szomszéd, mit csinálsz itt?Szarvas: Én meg, szomszéd... Jaj... Jaj, de jó,hogy itt vagy! Mi volt ez a zaj az előbb? Hal-lottad?Róka: Hallottam, hal lottam. Én csinál tam!Ezekkel az ormótlan lábakkal akkora lármátcsap az ember. Vadászni sem lehet velük.És... és majdnem oda vesztem miattuk. Ez apatám itt... ez a patád itt, beszorult.(A szarvas néze geti, szimatol ja.)

Szarvas: No, azt ne hidd, hogy én boldog vagyok a te hit vány kis lábaiddal!Róka: (Ellá gyul.) Az én ked ves, csöndes, pu-ha lábaimmal?!Szarvas: Kurták és gyengék! Éhen vesznék miattuk.Róka: Én is.Szarvas: Hát akkor...Róka: Hát akkor?...Egyszerre: Cserél jük vissza!(Megtörténik a lábcsere.)Mesélő: Mekkora volt a boldogságuk!

Szarvas: Így! Most már dobogok! A másikatis!Róka: Várj, így billeg ez a... Siess már!Szarvas: Milyen jó, hogy nekünk szar vasok-nak ilyen izmos, erős és hosszú lábaink vannak!Róka: (Futkározik a szarvas körül.) S nekünk rókáknak ilyen éles körmű, nesztelen tap-pancsaink! Ez az! Ez az, futok, futok!Szarvas: Én is futok, futoook! (Eltűnnek.)Mesélő: Azzal egyik jobbra, másik balrament, s így azóta sem cseréltek lábat az állatok.

Amur-parti népmese alapján


16/116

14

A kőleves

Egyszer régen egy szegény falusi legény el-határozta, hogy vándorútra indul. Ment,mendegélt napokon át, míg egyszer csak na-gyon meg éhezett. Mi vel útitarisznyá jábanmár nem talált egy morzsányit sem a ha zaicipóból, elhatározta, hogy betér a kö zeli fa-luba, majd csak akad valaki, aki megkínál jaegy kis meleg étellel.

Csakhogy ebben a faluban egyetlen jószí- vű ember sem lakott.

– Ha nem látnak vendégül sehol – mon-dotta a legény az utolsó ház gazdá jának –,majd főzök magamnak kőle vest.

Elcsodálkozott ezen a gazda, és csakha-mar híre ter jedt, hogy a messziről jött ván-dor kő le vest akar főzni.

A nagy csodára ne vet ve futottak össze az emberek. Hoztak a falubeliek edényt, a sze-gény vándorlegény pedig megtöltötte vízzel,és beletette a kö vet.

– Megengedné valaki, hogy a fazekat ráte-gyem a tűzhelyére?

Persze, hogy megengedték, mert nagyon

kí váncsiak voltak, mi vel kőle vesről mégegyikük sem hallott. Amint a víz forrni kez-dett, így szólt a vándor:

– Egy kanál zsírral micso da pompás il latalenne!

Hoztak neki zsírt három kanállal is. Mint-hogy a víz már ja vában forrt, egyre türelmet-lenebbül várta a falu népe, hogy mi lesz.

A legény megkóstolta a le vest, és így szólt:

– Pompás, csak egy kicsit sótlan. Jó volnaegy ke véske só!

Hoztak sót több marékkal. A legény meg-ka varta a le vest, és újból megízlelte.

– Ha most egy ke vés káposzta is volnabenne, nincs ember, aki meg ne nyalná minda tíz uj ját utána!

Erre az egyik asszony beszaladt a vetemé-nyeskertbe, és három nagy fej káposztát ho-zott. A vándor megtisztította, és beleszelte apárolgó le vesbe. A víz csak egyre forrt. A le-

ves már majdnem elkészült, mikor a vendég váratlanul ismét megszólalt:

– Ha még egy falat kolbásszal is meg ör- vendeztetnének, akkor igazán fölséges lennea le ves!

Hárman is hoz tak neki egy-egy darab kol-bászt, sőt volt, aki egy jókora kenyeret is ho zott.

A legény bedobta a kolbászdarabokat a vízbe, és csakhamar elkészült a le ves. Akkorle vet te a tűzről, tarisznyá jából kanalat hor-gászott elő, leült, és jó ízűen falatoz ni kez-dett. Köz ben nagyokat harapott a kenyérből.

Olyan jóízűen falatozott, hogy csakhamarki ürült a fazék, csak a kő maradt az al ján.A fa lubeliek, akik szájtát va álltak körülöt-

te, szinte egyszerre kérdezték:– Hát a kő vel mi lesz?– A kő vel? Azt megmosom és elteszem

máskorra, mikor újból ol yan helyre érkezem,ahol semmi vel sem kínál ják meg a fáradt,szegény vándort.

Ma gyar népmese

1. Következtess a címből, hogy miről szólhat a mese!

2. a) A mesék melyik csoportjába tartozik ez az olvasmány?b) Felelj a kérdésekre! A válaszokat írd a füzetedbe!

Miért szakította meg útját a legény?Milyen emberek laktak a faluban?Hogyan járt túl a vándor a falusiak eszén?

3. a) Húzd alá a mesében a kőleves hozzávalóit!b) Mondd el a mese tartalmát!


17/116

15

4. a) Mondd el, milyennek ismerted meg a legényt! Bizonyítsd a tulajdonságait cselekedeteivel!b) Mit gondolsz, hogyan változtattak ezután a falusiak a viselkedésükön?

5. Gyakorold a kifejező olvasást! Hanglejtésed tükrözze a legény érzéseit!


18/116

16

A szerencsepróbáló királyfi

Volt egyszer egy királyúrfi. Ez a királyúrfiazt mond ja az édesap jának:

– Felséges apámuram! Én elmegyek sze-rencsepróbálni, de enged je meg, hogy el vi-gyem magammal az én öreg szolgámat is.

Azt feleli erre az öreg király:– Én nem bánom, édes fiam, menj el, s

vidd a hűséges szolgádat is, csak az életed reügyelj!

Felkészülődik a királyúrfi, s jó hajnalbanelindulnak. Mennek, mendegélnek, s hátegyszer egy nagy rengetegbe érnek. Abban arengetegben találnak egy forrást, mellé meg-

telepednek, s elé veszik a tarisznyát, hogy egy kicsit falatozzanak.Hát amint az ebédet elköltenék, jő egy ki-

csi emberke, akinek hétsinges1 volt a szakál-la, s a vállán egy mázsás botocskát cipelt. Ez a kicsi emberke csak belészökik a forrásba, seltűnik.

– No – mond ja a királyúrfi –, me gyek utá -na, mert ez bizonyosan Tün dérországbament. Te pedig, öreg szolgám, menj vissza, s

mondd meg az édesapám nak, hogy ho vámentem, s ha egy esztendő múl va vissza nemkerülök, csináltasson nagy teme tést az emlé-kezetemre, mert akkor, tudom, istenem, nemleszek az élők között.

Azzal bészökik a forrásba, nagy hirtelenlemerül, s hát egy szempillantásra egy gyö-nyörűséges szép réten talál ja magát. Ezen aréten volt egy arany vár, de az egész feketegyásszal volt bé von va. Találkozik eg y ember-rel, kérdi, hogy miért vonták azt a várat tal-pig feketébe.

– Azt bizony azért – feleli az ember –,mert a városon kí vül van egy tó, s abban la-kik egy hétfe jű sárkány, akinek minden ál-dott nap egy leányt kell adni ebédre, külön-ben az egész várost elpusztít ja még a földszínéről is. Most éppen a király leányára ke-rült a sor. Senki sem ajánlko zik megmenté-sére, pedig aki azt meg cselekedné, ugyanboldog lenne: neki adná a király a leányát, s

mellé je fele királyságát.

Gondol ja a király úrfi, hogy ő bizony sze-rencsét próbál. Egy élete, egy halála, ha ad-dig él, sem engedi meg, hogy a király leányáta sárkány meg öl je.

Hát csakugyan jött a királykisasszony fe-kete gyászruhában, mellette a hóhérlegény.Sem a várból, sem a városból nem mert sen-ki lélek velük jönni. A hétfe jű sárkány márott hemmedezett2 a tó part ján, szörnyű hétszá ját tátogatta, s úgy várta, hogy valame-lyikbe bédob ják az ártatlan leányt.

De csak odaszökik ekkor nagy hirtelen-ség gel a király úrfi, felöleli a királykis-

asszonyt, egy-két lépést odébb teszi, s neki asár kánynak! Csurgott a verejték mind a ket-tőről, de még a vér is. Hanem a ki rályúrfinem hagyta magát, s hat fe jét le is vágta asár kánynak. Könyörög a sárkány, hogy ne öl-

je meg egészen, hagy ja meg ezt az egy fe- jét. A királyúrfi bizony nem engedett, a he-tedik fe jét is le vágta.

Mi kor ezzel készen volt, odafordult a le-ányhoz, s azt mondta neki:

– Felséges királykisasszony, most men jünk haza az apádhoz, hadd örül jön!No, lett hét országra szóló vendégség!Olyan ked ve is volt minden léleknek, hogy

csupa gombostűkön táncoltak.Aközben eltelt egy esztendő, s a királyúr-

finak eszébe jutott, hogy neki haza kénemenni. Hatlo vas hintóba ült felesé gestül, súgy kihajtott a forráson, hogy meg se vize se-dett senki, semmi. Hát mikor kiérnek, az ap-

ja ott vár ja az egész ud varnéppel. Volt öröm!Szinte megették egymást... Hazamentek,nagy vendégséget csaptak. Azután to jáshéjbakerekedtek, a Küküllőn3 leereszkedtek. Hol-nap legyenek a ti vendégeitek!

Ma gyar népmese

1 hétsinges: nagyon hosszú (1 sing kb. 60 cm)2 hemmedezett: heverészett3

Küküllő: folyó Erdélyben, Romániában


19/116

17

1. a) Melyik mesefajtához tartozik ez a mese? Indokold meg, hogy miért!b) Karikázd be pirossal a szereplőket, kékkel a helyszíneket!c) Sorold fel a meséből a csodákat!

2. Húzd alá a szövegben a kérdésekre a választ!Miért indult el a királyfi?Hová követte a kicsi embert?Hol találta magát?Miért gyászolt a város?Hogyan győzte le a sárkányt a királyfi?Hogyan ünnepelték meg a győzelmet?

3. Keress jellegzetes mesei kifejezéseket! Írj le néhányat a füzetedbe!

4. Olvasd fel a legizgalmasabb jelenetet, és rajzold le a füzetedbe!

Iszapos tóbólszáz karika száll,a hétfejü sárkány odalenn pipál,folyton füstölhét fekete szája,

fűzfagyökérbőlhét öblös pipája,békalencséből

vágott dohánya, vizitök-levélbőlhét hálósapkája.Amikor haragos,kavarog a katlan,hét pipakupakja

nagyot csattan.Weöres Sándor

1. Beszéld meg a társaddal!Hogyan csoportosíthatnád a tündérmesék szereplőit?Milyen sárkányokról olvastál a mesékben?

2. Gyűjts tulajdonságokat a vers alapján

a tóról: füstölgő,__________________________________________________________

a sárkányról: hálósapkás, ___________________________________________________

_______________________________________________________________________

3. Sorold fel, milyen színek, hangok, szagok jelennek meg előtted a verset olvasva!

4. Készíts illusztrációt a vershez a füzetedbe!

A hétfejü sárkány


20/116


21/116

19

Szegény ember: Van, fiam, van.Sün: No, ha van, ad ja ide nekem, visszafize-tem urasan!(Oda akar ja adni a tallért.)Sün: Ne ad ja ide nekem, apámuram, ha nemmen jen vele a piacra, ott egy vén asszony egy kakast árul, azt vegye meg! Ha egy pénzretart ja, ad jon kettőt érte. Onnét men jen aszíjgyártóhoz 1, annál van egy rongyos nye -regszerszám, vegye meg azt is! Ha egy pénz-re tart ja, ad jon neki kettőt érte!Szegény ember: Megyek, fiam.(Megy a piacra megvenni a kakast, nyer get. – Piaci han gulat, piaci jelenet: – Asszonybáb-mondóka.)Mesélő: A sündisznó felnyergeli a kakast,

felpattan rá, és úgy elnyargal, mint a sebesszél, még annál is sebesebben. Be vágtat aboltos ud varára.(Közben másik ház jelenik meg. Megszólal a xilofon.)Sün: Hé, boltos uram! Nyissa ki az ajtót!Boltos: (Megle pődik.) Jaj, Istenem, te vagy az?!Sün: Én biz a, boltos uram! Emlékszik, mitígért?Boltos: Igaz, ami igaz, ami nem igaz, hazug-

ság, neked ígértem a legszebb lányomat, smég három zsák pénzt. Itt a leányom, és méghárom zsák pénz. (A lány sír, rí, jaj gat.)Sün: Te az enyém, én a tiéd, ásó, kapa s anagyharang válasszon el minket!(Elindulnak. A gyerekek dúdolják a „Megrak- ják a tüzet” kezdetű népdalt.)Mesélő: No bezzeg, a lány csak sírt, hullott akönnye, mint a záporeső. A boltos befogatott,a lányt és a pénzt vit te magá val a sün. Egy-szer útközben kérdi a sün a lányt:Sün: Hát te még mindig sírsz?Lány: Sírok biz én, sírok is halálomig!Sün: No, bizony ha sírsz, nem is lész az én fe-leségem! Eredj vissza apádhoz! (Elmegy a lány. Változik a szín, a palota. A gyerekek ének-lik a „Cifra palota” kezdetű népdalt.)Mesélő: Telik-múlik az idő, mit gondol, mitnem a sündisznó, fölpattan a kakasra, s minta sebes szél, el vágtat a királyhoz.Sün: Emlékszik-e, hogy mit ígért, király

uram?

Király: (Megle pődik.) Emlékszem, emlék-szem, bárcsak ne emlékeznék, inkább haltam

volna meg. De hát amit mondtam, meg-mondtam, sza vamat meg nem másítom!(Kikiált.) Jöj jön be a három lányom! (Be jön a

három lány.)Király: Hallgassatok ide! Amikor az erdőbőlki vezetett a sündisz nó, megígér tem neki,hogy amelyiktek neki megtetszik, nekiadom, és még ráadásul fele királyságomat is.(A lányok megi jednek.)1. lány: De bizony én soha!2. lány: De bizony én sem!(Kirohannak.)3. lány: (Szelíden megszólal.) Biz én akármi-

lyen undok féreg, örömmel leszek az ő fele-sége, mert édesapámmal olyan nagyon jóttett.Mesélő: Hej, Istenem, örül is, búsul is a ki-rály. Örült, hogy ilyen jószí vű a lánya, búsultis, hogy ezt a jószí vűt kell el veszítenie. A sünelindult a királykisasszonnyal. Már jó ide jementek, amikor megkérdezte:Sün: Hát te nem sírsz?Lány: Nem én, ugyan bizony, miért sírnék?Sün: Nem is félsz tőlem?Lány: Nem én!Mesélő: (Csen gő – a csilin gelés a csodát jelzi.)És lássatok csodát! A sün abban a szempillan-tásban daliás királyfivá változott. Nagy lett az öröm, megölelték, megcsókolták egymást, éscsaptak olyan vendégséget, lakodalmat, hogy híre ment hetedhét orsz ágban.

Ma gyar népmese alapján

1 szíjgyártó: bőrből való eszközöket készít


22/116

20

A macskacicó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt három fia. Hátezek a fiúk már mind házasodni valók voltak.

Azt mondta az ap juk, hogy házasod janak meg. Föllökött a le vegő be há rom pál cát,minden fiúnak a részére egyet, és azt mond-ta, kinek amerre esik a pálcá ja, arra kellmennie nősülni.

A nagyobbik fiúnak a gróf kisasszonyok felé hullott a pálcá ja, a középső fiúnak a bá-rókisasszonyok felé, a legkisebb fiúé pedigegy sűrű erdő felé hullott.

El is indultak a fiúk, de a kisebbik nagyon

búsult. Azon gondolkozott, hogyan tud őmenyasszonyt kapni az erdőben.Ahogy ment, mendegélt az erdőben, talált

eg y kis macskacicót. A macskacicó folytonnyá vogott utána. Azt mond ja a királyfi:

– Felséges királyapám azt tanácsolta, hogy errefelé jöj jek házasodni, de én itt nem talá-lok leányt.

Azt mond ja a macskacicó:– Ne búsulj, én elmegyek tehozzád!

Addig nem tudott a királyfi hazamenni,amíg meg nem ígérte, hogy feleségül veszi acicót.

___________________________________

A másik két test vére már otthon volt.Azok örültek, mert szép menyasszonyt kap-tak. Az ap juk kérdezte sorra, hogy kinek mi-lyen a menyasszonya. A legnagyobbik mondta, hogy az övé grófkisasszony, a köz-bülső mondta, hogy az övé bárókisasszony, alegkisebb azt mondta, hogy majd meglát ják.

Na, akkor a király azt pa rancsolta, hogy men jen el minden vőlegény a menyasszo-nyához, és hozzon egy szép virágcsokrot.

A két nagyobbik fiú örömmel ment amenyasszonyához, de a legkisebbik nagyonbúsult.

Mikor odaérkezett az erdő szélére, a cicómár várta. Látta, hogy nagyon búsul. Aztmond ja neki:

– Édes kicsi mátkám, csak azt a szomorú ar-co dat ne látnám! Mondd meg, miért bú sulsz!

– Hogyne búsulnék, mikor felséges király-apám azt paran csolta, hogy minden vőlegény

vigyen a menyasszonyától egy virágcsokrot!Hát én a macskacicótól hogy vigyek?

– Ne búsulj, csak feküdj le, és aludj! –

mondta a cicó.Akkor megkapart egy nagy od vas fát, éssok kis macskacicó jött elő. Egyik cicó ezüst-

virágot hozott, a másik arany virágot, a har-madik gyémánt virágot, s a menyasszony összeillesztette mind egy csokorba.

A másik két királyfi már otthon volt, a ki-csi késő re ért ha za. A király azt mondta,hogy nagyon szép a csokor, mindenkié na-gyon szép, de a legkisebbé a legszebb.

Kérdezték, hogy mond ja már meg, ki amenyasszonya, de csak azt felelte, hogy majdmeglát ják.

Telt-múlt az idő, egy hét múl va újra aztparancsolta a király, hogy men jen mindenik a menyasszonyához, és hozzon egy kendőt.

Elmentek a királyfiak, a két nagyobb nagy örömmel, de a kisebbik csak nagyon búsult.Mikor oda ért az er dő szélére, a cicó már vár-ta. Azt mond ja:

– Édes kicsi mátkám, csak azt a szo morú

arcodat ne látnám! Mondd meg, miért bú-sulsz!


23/116

21

– Hogyne búsulnék, mikor most kendőtkell vi gyek a menyasszonyomtól! Hát a cicónem tud szőni!

– Ne búsulj, csak feküdj le, és aludj!Megint megkaparta az od vas fát, elő jöttek

a kis cicók. Egyik aranyszálat, a másik ezüst-szálat, a harmadik gyémántszálat ho zott.A menyasszony megszőtte.

Amikor hazaérkeztek, a király megnézte aken dőt. A két nagyobbik fiúnak azt mondta,hogy hát szép, szép a kendő, amit hoztak, dea legkisebbnek azt mondta, hogy ez nagyonszép.

– Mondd meg, ki a menyasszonyod!– Majd meglát játok!Megint telt az idő. Nem sokára a király azt

mondta, hogy most már hozza el mindenik amenyasszonyát. A két nagyobbik ör vendez- ve ment a menyasszonyáért, de a legkisebbmost már igaz án nagyon búsult. Arra gon-dolt: hogyan vigye ő a macskacicót haza?Még eddig minden meg volt, ami szükséges,de most már nincs mit tenni, csak be kellmutatni.

A macskacicó ott várta az erdőszélen.Megint az mond ja neki:

– Édes kicsi mátkám, csak azt a szo morúarcodat ne látnám! Mondd, miért búsulsz?– Hogyne búsulnék, amikor felséges ki-

rályapám azt parancsolta, hogy mindenik fia vigye haza a menyasszonyát! Én téged, cicó,hogy vigyelek?

– Ne búsulj, csak feküdj le, és aludj!A királyfi gon dolta, hogy most nem alszik

el, de csak nem tudott magának parancsolni,és csak elaludt.

Amikor felébredt, egy gyönyörű szép kirá-lyi palotában ébredt fel, és egy na gyon szépkirálykisasszony volt mellette. Azt se tudta,hogy mit csinál jon! Nagyon meg volt ijed ve.De a királykisasszony azt mondta neki, hogy

ne búsul jon, mert ő az, akit macskacicó ké-pében megkért, de ő el volt át koz va, hogy addig mindig macskacicó legyen, amíg vala-ki meg nem kéri a macskacicó képében.

___________________________________

– Macskacicó voltam, most te megkértél,és vissza változtam királykisasszonynak.

Voltak ott a királyi palotában inasok, ko-csisok, szobalányok, gyönyörű szép hintó, lo-

vak. Beült a királyfi a király kis asszonnyal a

hintóba, tizenkét ló húzta. Így mentek haza-felé.Mikor haza értek, már odahaza állott a la-

kodalom a leg ja vában. Mikor észre vették az őrök, hogy jönnek, a királynak hírt adtak,hogy jön más országból a király vendégség-be.

Mikor odaérkeztek, akkor látta a király,hogy az az ő fia és a menyasszonya. Na gyoncsodálkoztak, hogy soha nem mondta meg,hogy az ő meny asszonya kicsoda. De ez amenyasszony volt a legszebb.

Megtartották a lakodalmat. IncidátólBoncidáig ért a vége. Itt a me se vége!

Ma gyar népmese

1. Húzd alá a jellegzetes mesekezdést, -befejezést!2. Milyen feladatokat kellett teljesíteniük a királyfiaknak! Írd le a füzetedbe!3. a) Gyűjtsd össze és sorold fel, hogy milyen csodákkal találkoztál ebben a mesében!

b) Hol fordul elő a hármas meseszám? Írd le a füzetedbe!

4. Mondd el a véleményedet arról, hogy miért érdemelte meg a legkisebb fiú a legszebb feleséget!5. Készíts képaláírást az illusztrációkhoz a mese alapján! Írd le a füzetedbe!


24/116

22

Vitéz Laci

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király meg egy királyné. Na, de már éppenszázévesek voltak, s még nem volt gyer me-kük. Kesergett az asszony, eléggé kesergett,hát egyszer elébükken egy koldus. Volt akoldusnak egy szép kicsi fia. Azt kérdi a ki-rályné:

– Hallod, te koldus, nem adod nekem afiadat?

– Én igen – azt mond ja –, de hét kiló ara-nyat kérek, mert hétkilós a gyermek.

Kimérik rögtön a hét kiló aranyat, av val akicsi gyermek ott marad a palotában. Tíz

nap múl va már akkorára nőtt, hogy szép de-li legény kerekedett belőle. S hogy ne ve is le-gyen, hát elne vezték Vitéz Lacinak.

Azt mond ja akkor Vitéz Laci az öreg ki-rálynak:

– Na, édesapám, csináltasson nekem egy rend ruhát, aztán a többit csak bízza reám!

Eléggé mind töprenkedett a király, hogy miféle egy teremtés lehet az ő fia, de azértmásnap reggelre készen volt a ruha. Felöltö-

zött Vitéz Laci az új ruhába, av val hátra-ment a pajtába, s ki választott magának egy szép paripát. Felült a hátára, av val elé, s aztmondta az ap jának:

– Na, édesapám, tizenkét ország ármádiá- ja készül ellenünk háborúzni, de én meg ví- vok tizenkét országgal.

Av val elindult, ment, mendegélt, egyszerkiért a selyemrétre. Hát a sok katona elkezdkacagni, amikor meglát ják Vitéz Lacit, hogy ekkora ember mit akarhat velük. Na, de aztmond ja Lacinak a paripa, mert az éppen tál-tos paripa volt:

– Hallod-e Laci, nyúlj be a bal fülembe, skapsz egy kardot. Av val ha egyet vágsz, az egész ellenség a földre ke rül.

Ki veszi Vitéz Laci a paripa füléből a kar-

dot, s egy szempillantás alatt le verte az egész ellenséget.Na, de másnap kap egy cédulát, hogy itt s

itt a selyemréten vívni akarnak vele, s haked ves még az élete, hát jelen jen meg.

Kimenyen Vitéz Laci a selyemrétre, hátkét király tisz ta páncélba van felöltöz ve, s reá

várnak. Azt mond ja a táltos paripa:– Na, te Laci, nyúlj be most a jobb fülem-

be, s kapsz egy pisztolyt. Azzal keresztüllö-

vöd még a páncélt is.Ki veszi Laci a pisztolyt a paripa füléből,av val neki, s lelö vi rögtön a két királyt. Ak-kor hazamenyen. Hát otthon azzal fogad ják,

hogy azt üzen te a török basa, hogy ha ked ves még az élete, men jen be

Törökországba, mert a basának birkózni való ked ve van. Lóra pat-tant Laci, s egy hét múl va már ottis volt a török basánál. Felizent apalotába:

– Küld jétek ki a vitéz basát,mert Laci birkózni akar!

– Adok én neki hí vogatást, csak tegyem reá a kezemet! – mondta abasa.

Av val felöltözött páncélruhába,s elindult meg vívni Vitéz Laci val.A palota előtt összeta lálkoznak.

Egyszer csak Laci kezdi szoron-gatni a basát, szorongat ja erre, szo-

ron gat ja arra, hát keze nélkül ma-rad a basa. Bezzeg, hogy nem volt


25/116

23

több ked ve, ahajt sarkon fordult, s felment apalotá ba.

Jól van, elindul haza Laci, hát egyszermegáll a táltos pa ripa, s azt mond ja:

– Hej, baj van, kicsi gazdám.– Miféle baj? – kérdi Laci.– Az van – azt mond ja –, hogy neked hol-

nap meg kell halnod, de ha a rézerdőbenmegölöd a rézbikát, akkor még élhetsz száz-öt ven esztendőt.

Na, ki men nek a rézerdőbe, s jön a rézbika.Akkora volt, hogy a háta az eget súrolta, a lá-ba a földet hasította. Megszeppent Laci, deez semmi, mert ki vette a táltos paripa fülébőla kardot, megforgatta keményen, hát a rézbi-kát éppen szí ven szúrta. Összecsuklott a bi-

ka, egyszeribe odalett, de ekkor huszonnégy boszorkány lépett ki belőle, s neki Lacinak,hogy ver jék le a földre. Laci sem volt rest: té-rült egyet, av val sorra lefe jezte őket. Akkorelindult, s egy hét múl va hazaérkezett.

Hanem másnap azt mond ja az ap jának:

– Na, édesapám, én most elmenyek, kere-sek magamnak egy szép feleséget.

Visszamenyen La ci a pajtába, keresi a tál-tos paripát, de sehol nincsen a paripa. Szét-néz jobban, hát olyan szép királyleányt pil-lant meg, hogy a napra lehetett nézni, de reánem. Azt kérdi tőle:

– Hogy kerültél ide, te szép királylány?– Én úgy – azt mondja –, mert én voltam

a táltos paripa, akivel annyit jártad a világot.El varázsoltak engem a rézbika boszorká-nyai, amikor még a napkeleti király leánya

voltam, de te meg ölted a rézbikát, meg a bo-szorkányokat is, s most látod, itt vagyok.

Na, megör vendett Laci a szép királyleány-nak. Fel vezette rögtön a palotába, s csakha-

mar kitűzték a lakodal mat. Het venhét or-szágot hívtak össze, aztán ettek, ittak háromhétig egyfolytában. Akkor felszedelőzköd-tek, s együtt elindul tak a nap keleti király or-szágába, hogy a jó hírt meg vigyék oda is.

Itt a vége, fuss el véle. Ma gyar népmese

1. Egészítsd ki a mondatokat az olvasottak szerint!

Ez a mese is ______________________. Előfordul benne: selyemrét, ______________

_____________________________________________________________________

2. a) Keretezd be a szövegben, hogy milyen helyszíneken játszódik a mese!b) Bizonyítsd be a mese alapján, hogy Vitéz Laci csodás lény!c) Húzd alá a mesében, hogy kiket győzött le a főhős!

3. a) Tegyél csillagot a jellegzetes mesekezdő és -befejező mondatok elé! Olvasd is fel!

b) Írd ki a meseszámokat tartalmazó szókapcsolatokat! Így: hét kiló arany, ____________

_____________________________________________________________________

_____________________________________________________________________

4. Írd le a tájnyelvi szavak, kifejezések ma használatos alakját! Segít az értelmezésben, haelolvasod azokat a mondatokat, amelyekben előfordulnak.

elébükken __________________ felizent ___________________________

töprenkedik ________________ hazamenyen________________________

avval elé ___________________ ahajt______________________________

5. Úgy mondd el a mesét, mintha veled történtek volna az események!


26/116

24

A három jó tanács

Egy kisfiú ment az erdőn át, és fogottegy csalogányt.

– No – gondolta–, megsütöm ezt acsalogányt és meg-eszem.

A csalogány azon-ban kérlelni kezdte:

– Ne egyél meg, barátocskám! Velem úgy-sem laknál jól. Bocsáss szabadon, és cserébeadok neked három jó tanácsot.

– Jól van – válaszolta a kisfiú. – Ha való-

ban jó ta nácsokat adsz, elengedlek.– Figyelj hát rám! Az el ső tanácsom: neakarj olyat, ami nincs. A második: ne sajnáldazt, ami nem tér vissza; és a har madik: nehiggy a ha zug szónak!

– Ezt jól mondtad – ör vendezett a kisfiú. –Szabadon engedlek! Röpülj!

A csalogány felszállt egy fa csú csára, ésgondolkozni kezdett: „Va jon megfogad ja-e afiú a tanácsaimat?”

Lej jebb szállt egy ágacskára, és így szólt:– Milyen ostoba is vagy te, hallod! Tudnádcsak, milyen ka vics van a nyel vem alatt, nem

engedtél volna el semmiféle jó tanácsért!Nem akármilyen ka vics az. Drágakő! Akko-ra, mint egy dió, és úgy ragyog, mint a na-pocska. Ha a tiéd lehetne, te volnál a leggaz-dagabb ember a falutokban, de még az egész

világon is.Ahogy meghallotta ezt a kisfiú, a bosszú-

ságtól majdhogy sír va fakadt.„Milyen szamár vagyok – gondolta. – Miért

is engedtem el ezt a ra vasz madarat?”Kérlelni kezdte hát:– Gyere vissza, kérlek! Vagy ha nem akarsz

vissza jönni, legalább add nekem azt a drága-

kö vet, jutalmul, hogy szabadon bocsátottalak.A csalogány azonban így válaszolt:– Most már látom, hogy csakugyan ostoba

vagy. Elfelejtetted, amire tanítottalak! Sajná-lod azt, ami nem tér vissza, olyat akarsz, aminincs, és hiszel a hazug szónak. Gondoldmeg: elférne az én nyel vem alatt egy ka vics,méghozzá akkora, mint egy dió? Nemhiábatart ja a közmondás: Bolondnak a tanács, sár-ba vetett kalács.

Ezt mondta a csalogány, és elröpült. Magyar népmese

1. Beszéld meg a társaddal, hogy kik a mese szereplői! Hol játszódnak az események?Melyik mesefajtához tartozik A három jó tanács? Miért?

2. Írd le a csalogány jó tanácsait!

1. ___________________________________________________________________

2. ___________________________________________________________________3. ___________________________________________________________________

3. a) Húzd alá grafittal a fiú, színessel a csalogány tulajdonságait!hiszékeny furfangos ostoba bosszússzavatartó kíváncsi ravasz elkeseredett

b) Bizonyítsd a szereplők tulajdonságait a meséből megismert cselekedeteikkel!

4. Keretezd be a közmondást a szövegben! Írd le a füzetedbe, és jegyezd is meg!

Beszéljétek meg, mit jelent ez a közmondás! Mondj rá példákat a saját tapasztalatodból!


27/116

25

Fityók

Hol volt, hol nem volt, Nekeresden túl volt, volt egy-szer egy bolondos legény. Úgy hívták, hogy Fityók.

Ez a Fityók hátul hordta az eszét, mint juhász a bot ját. Darálni akarta az ecetet, kö -tözni a homokot.

Mikor az ap ja megsokallta sok balgaságát,azt mondta neki:

– Kocsiút meg gyalogút, föl is út, meg le isút. Eredj, Fityók, szolgálatot keresni!

El is ment Fityók, talált gazdát is, kapottparancsot is. Ez volt a parancs:

– Eredj, Fityók, fát vágni az erdőre! Amit vágsz, holnap hazahozzuk a négylo vas szekér-

rel. Nesze ez az árpacipó, élj vele vígan!Fityók mindent jó váhagyott, csak az árpa ci-pót ke vesellte.

– Ha ke vés, tedd a patakba, megdagad ben-ne – mond ja neki a gazda tréfálkoz va.

Egy szó nem sok, Fityók annyit se szólt. Ki-ment az erdőbe, lenyesett két gallyat, beletette apatakba, aztán megette az árpacipót, kifeküdt anapra, s így aludt estig. Akkor aztán ha zament.

Másnap azt mond ja neki a gazda:

– Itt ez a darab szalonna, kend meg vele a sze-keret, me gyünk az erdőre a fáért, amit ki vágtál.Kap ja magát Fityók, megkeni a szeke ret, de

mindenütt, nemcsak a kerekeit, hanem az ol-dalát is, a rúd ját is.

– Ó, te eszefitty! – förmed rá a gazda. –Nem így kellett volna ezt csinálni! No, mostmár fogd be a négy lo vat!

Be is fogta Fityók a négy lo vat, de úgy, hogy kettőt előre a rúdhoz, kettőt hátra a saroglyá-hoz. Hát ahogy haj taná, nem megy a két ló,nem bír ja egymást húzni.

– Ó, te oktondi! – kiált rá a gazda. – Ezt semígy kell csinálni!

Megmutatta, hogyan kell, aztán megindultak.– Hanem azt megmondom, hogy az úton

meg ne mukkanj, mert meg keserülöd! – för-med rá a gaz da Fityókra.

Szót is fogadott Fityók. Pedig látta, hogy kie-sik a kerékszög, utána a kerék. De azért meg nemszólalt volna a világért sem. Csak amikor az er-dőbe beértek, akkor mukkant meg:

– Gazduram, baj van!– Mi baj, Fityók?– Kiesett a kerékszög.– Hej, teringette, miért nem szóltál előbb!– Meg a kerék is el veszett!

– Hej, jeges teringette, fogj hamar egy lo vat,pattanj a hátára, sza ladj a kerékért!Kifogták a nyergest, rápattant Fityók, megy

vissza a kerékért. Meg is talál ja, illegeti a lóhátára, de sehogy se akar megállni rajta. Kap-

ja magát, ki veri belőle a küllőket, a kereket a lónyakába akaszt ja, úgy lo vagol vissza.

Persze, mire kiért a gaz dához, mind véresre verte a kerék vasabroncsa a ló lábát. Lett ebbőlmegint nagy perpat var. Ahogy kimérgeskedi

magát a gaz da, fülön fog ja Fityókot, s aztmond ja neki:– Hol az a fa, amit tegnap vágtál?– Itt van a patakban – mutat ja Fityók a két

szál vesszőt. – Gondoltam, majd megdagad benne.Erre aztán már a lőcs után kapott a gaz da.– Gyere, Fityók, hadd járassam el veled a

kutyakopogóst!De erre Fityók is nyaka közé kapta a lábát,

s úgy meglódult, hogy még most is szalad, hameg nem állt.

Amelyiktek találkozik vele, fogad ja föl cse-lédnek.

Móra Ferenc

1. a) Nevezd meg a mese szereplőit!b) Miért zavarta el az apja Fityókot? Húzd alá a mesében!c) Milyen butaságokat követett el Fityók? Jelöld csillaggal a szövegben!

2. a) Írd le a füzetedbe, mely szavakat használta az író a buta helyett!

b) Adj más, találó nevet a főszereplőnek! ______________________________________

3. Gyakorold a mese olvasását! Felolvasáskor érzékeltesd Fityók együgyűségét!


28/116

26

Magyar népszokások: lakodalom

A leánykérés előtt szokás volt rokont, isme-rőst küldeni a lányos házhoz, tud ják meg, va jon szí vesen lát ják-e a leánykérőket. A köz- ben járó öregasszo nyokat csoszogónak, gü-gyünek, gyalogszarkának ne vezték. Ha ked-

vező volt a tá jékozódás eredménye, a legény násznagyá val1 vagy rokonai val kereste fel alányos há zat. A sikeres leánykérés után a le-gény szülei is elmentek háztűznézőbe.

A la kodalomhoz tartozott az ágy vitel, amia menyasszony ágynemű jének, vánkosának,dunná jának átszállítását jelentette.

Az esketés előtt történt a kikérés, a meny-

asszony valóságos átadása.

A lakodalmi étkezések száma attól füg-gött, hány napig tartott a lako dalom. Nem

volt rit ka a három-, sőt több napos lakoda-lom sem. Minden fogás feltálalásakor rig-musokat mondtak. A le ves, a töltött káposz-ta, a sült, a kása, a bor egyaránt megkapta amaga ver siké jét.

Részlet Dömötör TeklaKis ma gyar néprajz című művéből

Menyasszonyvivés

Jaj, de szépen jövünk mü,Szép menyasszonyt hozunk mü,Szép a híre, szép a neve,Szép a leány viseletje.

Örömanya, jöjjön ki,A nagykaput nyissa ki,Hozunk kendnek segítséget,A fiának feleséget.

Gyere, rózsám, Enyedre,Ott a világ közepe,Ott árulják a rózsát,

Teljes szegfűt, violát. Jaj, hú!

Magyar népköltés

Hujjogatók

Aranybárány, aranykos,Esküvőre megyünk most!

Piros alma gömbölyű,

A menyasszony gyönyörű!Sárga csikó, sárga nyereg,A vőlegény derék gyerek!

Akinek ma kedve nincs,Annak egy csepp esze sincs!

Három a tánc mindhalálig,Kivilágos kivirradtig!

Ég felettünk, föld alattunk,Egész éjjel jól mulattunk!

Balra kelet, jobbra nyugat,Isten áldja mindnyájukat!

Ilyen tájba esztendőre, Jövünk a keresztelőre!

Magyar népköltés

1 násznagy: a házasság előkészítésében is részt vevő

házassági tanú


29/116

27

Születés, keresztelő

A befogadó szokások 1 közé tartozott valaha,hogy az újszülött gyermeket a szobában aföldre tették. Onnan édesapja vette fel, éskalapját egy pillanatra a gyermek fejére borí-totta vagy a fiúgyermeket az istállóban lóraültették. Ezzel azt jelképezték, hogy az újszülöttet a család, a rokonság vagy másközösség soraiba fogadják.

A népszokások pontosan megszabták,hogy az anyának mennyi ideig kell az ágyatőriznie. Ha mégis valami okból felkelt, sep-rűt tett maga helyett az ágyba, hogy elűzze agonoszokat a kicsitől.

Nagy jelentőséget tulajdonítottak az elsőfürdőnek is; a vízbe pénzt, fü veket és min-denféle tárgyakat tettek, amelyeknek az volta feladatuk, hogy a gyermeknek jó tulajdon-ságokat biztosítsanak. A gyermekágybanfek vő anyának az ételt komatálban hoz ták,tel ve le vessel, töltött káposztá val, hogy az anyát a főzés gond jától megkímél jék, s a jóételtől hamar erőre kap jon.

A keresztelő régtől fog va nagy ünnep volt,

néha szinte a lakodalommal egyenrangú.A keresztszülőknek fontos szerep jutott agyermek életében, gyakran a keresztapa volta lakodalom ide jén a násznagy.

Részlet Dömötör Tekla Kis ma gyar néprajz című művéből

Altató

Jertek, jertek, galambok,egy kis gyermeket adok,Lehajtotta kis fejét,altassátok,ringassátok bölcsőjét,édesdeden,szép csendesen.

Jól pihenjen,nagyra nőjön,

nagyra nőjön, jó legyen! Magyar népköltés

Vajk megkeresztelése (üvegfestmény, részlet)

1 befogadó szokások: családi hagyományok


30/116

28

MÚLTUNK TÜKÖRCSEREPEIMunkács eredete

Amikor a magyarok a Vereckei-szo roson átmegérkeztek az új ha za föld jére, éjnek ide jéna rengeteg erdőn át verekedtek, s a síkságraér ve tábort ütöttek. Álmos vezér és főpap jaegy-egy hegy tete jén állította föl sátrát.

Hajnalhasadáskor, amikor a sereg feléb-redt, Álmos megszemlélte a tá jat, s látta,hogy a szomszédos sziklahegyről vastag füstemelkedik az ég azúrkék je felé.

Álmos ezt egy el lenséges csapat jelzőtüzé-nek vélte, s rögtön küldte kémeit, hogy meg-tud ják a dolog mibenlétét. A visszatérő lo-

vascsapat adta hírül Álmosnak, hogy a főpapmutat be hálaadó áldozatot a „Magyarok Nagy Istenének”, amiért a vándorokat min-den akadályon ide vezérelte. Ősi szokás sze-rint kö vér fehér mént vágott le.

A fe jedelem főemberei vel maga is meg je-lent az áldomáson, s nagyon megtetszett ne-ki az a hely. Arra kérte a főpapot, hogy cserél-

je fel vele azzal a hellyel, ahol az ő sátra vanfelállít va. So káig vonakodott az ősz pap, míg végre engedett a sok unszolásnak, különösen,amikor egy szép fe hér paripát is kapott jutal-mul. Amikor megtörtént a csere, Álmos errea hegyre vonta fel sátorát, s azonnal hozzá-kezdett a vár alap jának meg vetéséhez. A se-reg negy ven napig pihent itt, s ez idő alattmeglehetősen előrehaladt a vár építése.

Amikor letelt a pihenésre szánt idő, az egész

sereg Ung vár fe lé indult, csak az építők és az azok mellé rendelt emberek maradtak hátra.Ekkor történt az, hogy az agg Ál mos átadta afe jedelemséget Árpádnak, mi vel a honszerzésnagy munká ja erős vállakat igényelt. Árpádotősi szokás szerint pajzsra emelték, és közaka-rattal vezérnek választották.

Ung vár be vétele után a magyarok Sze-rencsre értek, ahol ismét tábort vertek. Ideérkeztek meg azok, akik a munkácsi vár épí-tésén dolgoztak, miután őket mások váltot-ták fel a munkában. Tőlük kérdezgették,hogy milyen állapotban van a vár, s mintfolyt a mun ka. Mi vel a kö vet, fát s egyebetcsak a vállukon nagy munká val voltak kény-telenek a sziklahegy ormára felhordani, így feleltek: „Isten mentse meg ellenségünket isaz olyan helytől, felette munkás hely vala ez.”

E hagyomány szerint nyerte a vár és váro-sa a Munkás vagy Munkács ne vet.

Magyar népmonda


31/116

29

1. Húzd alá a válaszokat a szövegben!Hol táboroztak a magyarok?Miért mutatott be áldozatot a főpap az Istennek?Mire kérte Álmos a főpapot? Miért?Mi volt a vezér első teendője?Miért adta át a fejedelemséget Álmos Árpádnak?

2. Számozással állítsd sorba őseink útvonalának állomásait!

Munkács Szerencs Vereckei-szoros Ungvár

3. Írd le, miért kapta a vár a Munkács nevet! _____________________________________

_______________________________________________________________________

Keresd meg a térképen Ukrajnában Munkácsot!

4. a) Kösd össze a kifejezéseket a magyarázatukkal!kövér fehér mén eleget tett a kérésneksokáig vonakodott erős testű paripa engedett a sok unszolásnak hosszasan húzódozott felvonta táborát f elállította sátrát

b) Magyarázd meg, hogy mit jelentenek a következő kifejezések!„hozzákezdett a vár alapjának megvetéséhez”„a honszerzés nagy munkája erős vállakat igényel”

„közakarattal vezérnek választották”5. Rajzold le a füzetedbe, hogy milyennek képzeled a várat és környékét!6. Kit ábrázolhat az illusztráció? Milyen gondolatok járhatnak a vezér fejében?7. Mondd el a monda tartalmát az 1. feladatban aláhúzott mondatok felhasználásával!

Feszty Árpád: A magyarok bejövetele (A Feszty-körkép részlete)


32/116

30

A magyaroknál

IV. Béla király 1235-ben azzal bíz ta meg Juli-anus (juliánusz) Domonkos-rendi szerzetest,hogy kutassa fel Magna Hun gariát, az őshazát,s az ott maradt ma gyarokat.„Julianus barát elindult három társá val, s a ki-rály katonáinak kíséreté vel. De mire a hosszúút végére ért, egyedül maradt. Ki meghalt, ki

visszafordult. Ő maga is sok viszontagságon,szen vedésen ment keresztül, de ter vétől, cél-

jától semmi sem téríthette el.És egyszer csak rámosolygott a szerencse.

Egy városkában szembe jött vele egy férfi ésegy asszony. Az asszony haladt elöl. Amikor

meglátta a szakadozott ruhá jú, hosszú ha jú,nagy szakállú idegent, megállt, és kér dezetttőle valamit. Julianus nem értette az asszony sza vait, megrázta a fe jét, és kunul válasz olt:

– Nem értelek, édes lányom.Erre meg az asszony rázta meg a fe jét, s

ne vetett. A férfi ekkor rászólt, nyil ván hívta.– Ó, Istenem! – kiáltott az asszony.

Julianus elsápadt. Megállt a szí ve verése.Nem, nem lehet igaz. Rosszul hallott. De

érezte, nem té vedhetett.– Tán... tán... magyar vagy? – dadogta, srámeredt az asszonyra.

– Madzsar! Madzsar! – integetett fe jé velaz asszony, s csodálkoz va nézte Julianust.

– Ó, Istenem! – suttog ta most Ju lianus.Verejték lepte el homlokát, egész testét izzóforróság öntötte el.

– Istent hí vád? Beteg vagy? – kérdez te az asszony ijedten.

De Julianus nem tudott szólni. Csak rá-meredt az asszonyra, ajka reszketett.

– Álmodom-é? V a jon álmodom-é?– Álom? – kérdezte az asszony této ván.

Nem, nem álom...– Nem álom. Igaz valóság, magyar vagy.– Madzsar vagyok – ismételte az asszony.

S nem értette, mi van ezen csodálkozni való.– Honnan jöttél? – kérdezte az asszony Ju-

lianustól.– Magyarországból. Messziről.

– Magyarországból... Messziről... Nincsmessze. Itt vagyunk közel.

A férfi és az asszony meghívták magukhoz Julianust. A városka szélén laktak, földbeásott, nádtető vel fedett parasztházban. Tá vo-labb vászonruhás öregasszony hajladozott a veteményben. Egy ősz szakállú, hosszú ha jú,gatyás, bocskoros öre gember meg tehenet

vezetett a fák alól.– Itthon vagyunk – mondta az asszony.

Behívták Julianust a ház ba, s az asszony te jettöltött egy csuporba, s odaadta neki. Julianusilyen édes, jóízű te jet nem ivott még soha. Az asszony ekkor hellyel kínálta:

– Pihenj, fér fiú! Ülj le!

Julianus azonban nem ült le, hanem ki-ment és körülné zett. Mindent talált, akár-csak otthon. Nem tudta elhinni, hogy itt van,sok ezer mérföldre hazá jától, s minden egé-szen olyan, mint otthon.

Amikor el jött a vacso ra ide je, odaültek akondér mögé. Az evés ugyanúgy folyt, mintotthon. Unszolták ugyan, hogy elsőnek ve-gyen, de Julianus nem nyúlt a kásához, míg atöbbiek nem merítettek.

Vacsora után még hosszan be szélgettek. Julianus arra volt kí váncsi, merre laknak amagyarok, ho gyan lehet hozzá juk mihama-rabb el jutni. Az asszony elmagyarázta neki.

– Két napi járóföld – mondta. – Menjegyenesen észak felé, amíg eléred a folyót.Azon túl vannak a magyarok.

Hát mindössze két napi út! Ismét olyanizgatott lett, hogy nyom ban indul ni sze retett

volna. De itt is szí vesen maradt volna még.Hiszen magyar ült vele szemközt a tűznél.Magyar arc mosolygott rá, magyar szem te-kintett könnyektől elfutott szemébe.

Másnap már napkeltekor talpon volt. El-búcsúzott a háziaktól: mélyen megha jolt az öregember és a házigazda előtt, könnyez veelköszönt az asszonyká tól, s megáldotta aházat. Mind kiáll tak a nagy hársfa alá, s néz-ték, míg el nem tűnik. Az asszony hang jautána zengett.

– Isten áld jon!”

Részlet Kodolányi János Julianus barát című művéből


33/116

31

1. Keretezd be a szövegben!Mikor és milyen céllal indult útnak Julianus barát?

2. a) Tagold részekre az olvasmányt a vázlat szerint!

Bevezetés: A rég várt találkozásTárgyalás: 1. Az ismerkedés

2. Vendégségben a házaspárnál3. A vacsora4. Beszélgetés a magyarokról

Befejezés: Búcsú és továbbindulás

b) Tegyél föl egy-egy kérdést a részekhez! Írd le őket a füzetedbe!

3. a) Húzd alá a Julianus barátra jellemző tulajdonságokat!

lelkes kitartó elégedetlen izgatott tiszteletreméltóelkeseredett boldog szomorú elégedett meghatott

vakmerő kíváncsi szerencsés jóságos bátor

b) Indokold választásodat a szöveg alapján!

c) Fogalmazd meg, hogy miért érdemel tiszteletet Julianus barát! ___________________

_______________________________________________________________________

4. a) Húzd alá a szövegben azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek Julianus barát izgatott-

ságát mutatják!b) Gyakoroljátok párokban a barát és az asszony párbeszédének kifejező olvasását!

5. Képzeld magadat Julianus barát helyébe, és meséld el a királynak a magyar házaspárral valótalálkozásodat!

Julianus barát beszámol kalandos útjáról IV. Béla királynak


34/116

Leshegy

(...) Történt egyszer, szép nappali időben,hogy tatár csapat közeledett Máréfal vához.

A vigyázó mind járt jelt adott, a harangozóis futott a toronyba, és megszólalt a két ha-rang:

– Jő, jő, jő – fuss, fuss, fuss!Futottak is a máréfal vi székelyek 1, és vitték magukkal, ami féltő jük volt.

Messze nem kellett menni: a leshegy kétsziklabarlang jában meghúzódtak, ott ügye-sen berendez kedtek, és várták a tatárokat.Várhatták nyugodtan, mert olyan meredek ott a sziklafal, hogy azon ember fia fel nemmászik.

No, ha fel mászni nem is tudott a tatár,azért még nem vonult el, ott a szikla alatt tá-bort vert, és tanácskoz ni kezdett, miképpenlehetne úrrá a székelyeken.

Ez a szomszédság sehogy se tetszett a szé-kelyek nek. Itt valamit tenni kell!

– Ha kell, hát teszünk is – mondotta a má-réfal vi bíró, azzal hí vat ta Mózsi bát, akimessze földön híres vadász volt.

– Hallá-e, Mózsi bá! Most mutassa meg,mit tud! Odalent sürög-forog a tatárság, ott

van a kán2 is, tegyen már valamit a községért!

Eresszen egy nyíl vesszőt a kán szí vébe!

– Én eresztek is, ha a bíró úr parancsol ja –mondta Mózsi bá.

A többiek meg nevették, mert olyan mesz-sze volt a kán, hogy azt ember fia nyíllal megnem lőhette.

Nem lőhette? Elő veszi Mó zsi bá az íjat, rá-fekteti a nyíl vesszőt, csak egy percig céloz, éspang! – már repül is a vessző. Repül bizony, ésegyenesen belészáll a tatár kán szí vébe.

Hej, lett riadalom a tatárok között! Kiál-toztak, fenyegettek, de most már vért kí vántmindegyik, csak azért se akartak el vonulni.Elhatározták, hogy kiéheztetik a székelyeket.

Ez már nagy veszedelem volt.A sok nép hamar elfogyasztotta, ami ke ve-set magá val vihetett, s bizony már éhezettmindenki, a gyerekek sírtak az éhségtől.

Akkor a bíró megint gondolt egyet. Oda-intette Mári nénit, aki messze föl dön híres

volt a főzt jéről.– Mári néni, lelkem, tud-e kürtőskalácsot

sütni?– Már hogy kérdezhet ilyet a bíró úr, mi-

kor a lánya lakodalmára is én sütöttem! Méga tíz uj ját is megnyalta utána, olyan jó volt az!Ha én a tésztát a sütőfára feltekerem, meg-

32


35/116

33

va jazom, megcukrozom, mandulá val meg-hintem, olyan az, hogy annak pár ja nincsen!Csak lenne miből.

– Jól van, jól, megmondom én magának,hogy miből. Most szalmából kell fonni akürtőskalácsot, mert olyan idők járnak. Deakkora legyen az a kalács, hogy még a tatár ismegkí ván ja odalent!

Font is Mári néni az asszonyok kal akkorakürtőskalácsot, mint a malomkerék. A bírómeg felmutatta, és lekiáltott a tatároknak:

– Ide nézz, tatár, így él a máréfal vi bíró!Volt ott tolmács elég, a tatárok mind járt

meg értet ték, hogy ezeket soha ki nem éhezte-tik, hát fogták a sátorfá jukat, és odébbálltak.

A máréfal viak pedig elő jöttek a két bar-langból, és az elpusztított falut újra felépítették.

Orbán Balázs nyomán

1 székelyek: magyar népcsoport2 kán: fe jedelem

1. Beszéljétek meg, hogy mi lehet ebben a mondában valóságos és mi meseszerű!

2. Kösd össze a megkezdett mondatot a befejezésével!

A harangozó és a vigyázó hírül adták, hogy jól megy a soruk.

A falusiak a leshegy sziklabarlangjába a székelyek pedig újjáépítették a falut.húzódtak,

Az egyik székely szíven lőtte a kánt, hogy tatárcsapat közeledik Máréfalvához.

Egy szalmakalács segítségével elhitették ezért a tatárok ki akarták éheztetni őket.az ellenséggel,

A tatárok mérgesen elvonultak, hogy ne találjon rájuk az ellenség.

3. Írd le a szöveg segítségével, mit neveztek leshegynek!

_______________________________________________________________________

_______________________________________________________________________

4. Gyűjtsd össze a máréfalviak tulajdonságait! Indokold a cselekedeteikkel!

_______________________________________________________________________

5. Magyarázd meg ezeket a szólásokat!

Ez már vért kíván.Még a tíz ujját is megnyalta utána.Fogták a sátorfájukat.

6. Érzékeltesd a monda felolvasásakor tempó- és hangerőváltással a falusiak izgatottságát!

7. Mondd el a szöveg tartalmát a bíró nevében!


36/116

34

Az életmentő király

Aludt még a tábor a Szele folyó kö zelé ben, de

La jos király már tal pon volt, ellenőrizte az őr-ségeket, aztán lesietett a folyó part já ra. Saler-no (szálernó) ostromára készült, és hogy odamehessen, át kellett vezetnie a sereget a folyón.De va jon talál-e gázlót rajta? Mert a folyó nemnagy, de az esőzéstől erősen megáradt.

Nézelődik, vi gyázódik La jos király a fo-lyóparton, s hát egyszer megpillant egy ma-gyar vitézt, aki két lo vat itat. Nézi, nézi, megkell hogy ismer je, mert nincsen vitéz az or-szágban, akinek ne vét meg ne mondaná, és

valóban kiált ja már:– Szeredai, hej fiam, Szeredai!Fut va jött a vitéz a király elé, és mondta:– Parancsára, király atyám!Mondta neki La jos király:– Édes fiam, ülj fel a lo vadra, s menj át a

vízen, hadd lássam, átkelhetek-e rajta a se-reggel!

Bátor vitéz volt Szeredai, nem ijedt meg amaga árnyékától, de a Tisza mellett nőtt fel,

hát jól ismerte a folyók for télyát. Azért aztmondta a királynak:

– Kezedben az életem, király atyám. De én

azt mondom, ezen ma nem lehet átkelni.– Ejnye, fiam, talán félsz a víztől?Ennél többet mondani nem kellett. Szere-

dai vörös lett, mint a főtt rák, futott a lo vá-hoz, felpattant rá, és egye nesen nekifordult a

víznek.Szép lépésben bement a ló, de aztán szü-

gyig, nyakig kezdett érni a víz, s egyszer csak Szeredai belefordult a foly óba, hiába is kap-kodott, mert az ör vény sodorni kezdte lefelé.

Galamboskő

Kicsiny kísérettel, néhány hű lovassal mene-kült Béla király a tatárok elől. Fekete paripá-

ja fehér volt a habtól, de egyre csak sarkan-tyúzta, mert nyomában ott vágtattak a tatárlovasok.

Végre egy rengeteg erdőségben egérutatnyert a kis csapat. A tatárok nem követték,mert azt gondolták, bizonyosan ott pusztul-nak a vad rengetegben.

Hiszen jól sejtették a tatárok, mert abbanaz erdőségben nem volt sehol tanya, sem egy kunyhó, de még egy patak sem csordogált.

A király erősen megéhezett, meg is szom-

jazott, de nem volt, aki egy falás ételt, egy csepp italt adott volna neki. Eleget szomor-kodtak ezen a kísérők, de mit tehettek?Nekik sem volt semmijük.

Ahogy ezen szomorkodtak, egyszerreszárnysuhogást hallottak: egy csapat galambszállt el a fejük felett. Körülnéznek a vitézek:ugyan merre szállnak a galambok?

A galambok a közeli sziklára szállottak,annak az oldalában volt a fészkük. A vitézek mindjárt leugrottak a lovukról, felmásztak asziklára, és kezdték szedni a galambtojást.Úgy megszedték a fészkeket, hogy két sisak megtelt galambtojással.

Futottak a vitézek a királyhoz és mondták szíves kínálással:

– Fogyassza felséged!

A király éhét-szomját elverte a galambto- jással, s a királyi lakoma emlékére ma is Ga-lamboskőnek hívják.

Magyar népmonda


37/116

35

1. a) Keretezd be a szövegben eltérő színnel a szereplők nevét és a helyszínt!b) Pótold a hiányzó vázlatpontokat a szöveg alapján!

1. Lajos király a seregével át akar kelni a Szele folyón.

2. Szeredait előreküldi felderítésre.

3. ___________________________________________________________________

4. ___________________________________________________________________

c) Tegyél fel kérdéseket a részekhez!

2. a) Kösd a szereplőkhöz a tulajdonságaikat!bátorönfeláldozósegítőkész

Lajos király vitézeit szerető Szeredaiéletét kockáztatóéletmentőengedelmes

b) Beszéljétek meg, melyik szereplőt miért találtátok rokonszenvesnek!

3. Húzd alá a következő kifejezések megfelelőit a szövegben!

korán felkelt beleesett a vízbe

nem félt semmitől kihúzta a vízből a vitézt

elpirult tisztelték a királyt

4. Kutass a könyvtárban, hogy milyen ember volt Nagy Lajos király, a monda főszereplője!

5. Számolj be a Szele folyónál történt életmentésről úgy, mintha a partról láttad volna az ese-ményeket! Segít az illusztráció.

Lo von volt a király is, mind járt odaugra-tott a partra, aztán nekifordította a lo vat a

víznek. Király, nem király, azzal ő nem gon-dolt, csak azt tudta, hogy ha az ő sza vára va-laki bajba került, azon segíteni kell. Jó lo vá- val odaúsztatott Szeredai mellé, és hirtelenmegragadta a ha ját. De ahogy megragadta,a nyeregből kicsúszott, éppen hogy a lábáta kengyelből kiszabadíthatta, és már mind aketten ott forogtak az ör vényben. Hiszena király egymaga megszabadulhatott volna,de semmiképpen nem akarta Szeredait el-hagyni. Vergő dött, erőlködött a király, széles

köpönyege is fenntartotta, mégse szabadult volna meg, ha lo va vissza nem fordul érte.Mert olyan táltos paripá ja volt La jos király-nak, hogy bajban a gazdá ját el nem hagyta.Akkor a király bal kezé vel a ló sörényét meg -fogta, jobb já val Szeredait maga után vonta, súgy nagy nehezen a vízből megszabadult.

Híre járt a táborban, de még az országbanis: La jos király az életét kockáztatta egy köz-

vitézért. Volt is becsülete a királynak, nem-csak a palotában, hanem a tábortűz mellett is.

Len gyel Dénes


38/116


39/116

37

1. Írd a monda szereplőinek nevét tulajdonságuk mellé!

célratörő: _____________ áldozatkész: _____________ vakmerő: _______________

2. Pótold a hiányzó kulcsszavakat a szöveg alapján!

A török sereg csak úgy győzhetett volna, ha ______________________________ elfogják.

A ________________ jelentették, mire készül az ellenség. _________________________

_______________________ fegyvert, páncélt, lovat cserélt a vezérrel. Az önfeláldozó vitéz

_________________________ a csatában. Amikor a törökök meglátták az igazi Hunyadit,

__________________________.

3. a) Másold le a füzetedbe a Hunyadi Jánost bemutató mondatokat!b) Mondjátok el a véleményeteket Kemény Simon cselekedetéről!

4. Gyakorold a társaddal együtt a csatáról szóló rész olvasását! Bekezdésenként cseréljetek!


40/116

Budán csak egyszer volt kutya vásár

Egyik alkalommal, ahogy megy a határbanMátyás király, ott lát egy sze gény embert kétrossz lo von szántani. De igazán olyan rossz lo vak voltak, hogy meg kellett őket magázni,hogy to vább vonszol ják az ekét.

Mátyás király odaköszön:– Ad jon isten jó napot, jó munkát! Halad-

e valahogy?Fogad ja a szegény ember:– Ad jon isten, én haladni csak haladnék,

de a lo vaim olyan gyengék, minden pillanat-ban várom, hogy kidőlnek.

– Hát miért nem abrakol ja őket jobban?

– Haj, abrak, abrak! Bárcsak a családom-nak kenyere volna, de se családomnak, se lo- vamnak enni való ja nincs!

A szegény ember szomszéd jában szánt egy gazdag paraszt olyan négy lo von, hogy majd-nem elrepül nek az eké vel.

Azt mond ja Mátyás király a szegény em-bernek:

– Miért nem szól a szomszéd jának, hogy segítse kifordítani magának ezt a földet?

– Hej, kérem, ez olyan büszke, nyakas pa-raszt, hogy az ilyen magamfajta emberrelszóba sem áll. Tán még a le - vegőt is irigyli tőlünk.

Akkor azt mond ja Má-tyás király a szegény embernek:

– Ide vi-gyázzon, ba-rátom! Ad ja

el a két lo vát, és az összes pénzen vegyen ku-tyákat! Mindegy, hogy a kutya milyen fajta,csak minél többet vásárol jon, és ekkorra megekkorra hozza fel Buda várra, Mátyás király palotá ja elé! Azon a napon lesz ott kutya vá-sár.

Úgy is csinált a paraszt. Eladta a két lo- vacskát, és össze vásárolta a lo vak árán a ku-tyákat. Bizony jó néhány kutyát össze vásá-rolt, talán egynéhányat még úgy is adtak neki, hogy vigye el a portáról.

Akkor a jelzett napon betereli a kutyákat akirályi vár elébe.

Arra a napra Mátyás király a nagy urakatösszehívta, és kötelezte őket, hogy legalábbegy kutyát mindegyik meg vásárol jon. Húsz forintnál olcsóbb egy kutya sem lehet, de ha

valaki kétszáz forintot ad egyért, az még ne-mesebb lesz.

A legelső kutyát Mátyás király vette meg, jó summa pénzt nyo mott a szegény emberkezébe.

A kuty a vásár nagyon rö vid ideig tartott,

pillanatok alatt elkelt az egész kutyasereg.A szegény ember hátitarisznyá jában viszi asok pénzt, és dicsekszik otthon fűnek-fának,hogy a két ló árán vett kutyákért mennyirengeteg pénzt kapott.

Amikor ezt a gazdag paraszt meghallotta,fogta, eladta mind a négy lo vát, sőt még a kétszép nö vendék csika ját is, ráadásul két-há-rom tehenet, és ennek az árán a környé ken alegszebb kutyákat vásárolta össze.

Mikor a kutyákat össze vásárolta, hajcsáro-kat fogadott mellé jük, és elszállította Buda- várra. Ott jelentkezett a királynál, hogy ku-

tya vásárt csinál.De Mátyás király azt mondta:– Jaj, ked ves barátom, Budán csak egy-

szer volt kutya vásár, és többé sohasemlesz! Csinál jon a kutyái val, amit akar!

Erre a dúsgazdag paraszt mérgébenszét verte az egész kutyanyá jat, dühö-sen hazament, és haláláig átkozta a

budai kutya vásárt. Len gyel Dénes

38


41/116

39

1. Töltsd ki a táblázat hiányzó sorait, fejezd be a megkezdett mondatokat a mese alapján!

2. Magyarázd meg, hogy mit jelent az olvasmány címe!Mondj olyan példát a saját tapasztalataidból, amelyikre illik ez a közmondás!

3. Bizonyítsd a monda részleteinek felolvasásával, hogy:• Mátyás király nagylelkű és igazságos,• a szegény ember szerencsés,• a gazdag pedig kapzsi volt!

4. a) Ki a monda valóságban is élt szereplője?b) Gyűjtsd össze, hogy mi ebben a mondában a meseszerű!c) Melyik mesében járt pórul a kapzsi szereplő?

5. Játsszátok el Mátyás király és a szegény ember beszélgetését!

Helyszínek és szereplők:

Következmény: De hiába viszi Mátyás elé a kutyákat, mert

A tanulság:

A probléma: A szegény ember nem halad a szántással, mert

1. esemény: A büszke paraszt

2. esemény: Mátyás király azt tanácsolja a szegény embernek, hogy

3. esemény: A szegény ember a budai kutyavásáron

4. esemény: A gazdag ember megirigyli a szegény szerencséjét, és


42/116

40

Mátyás király Gömörben

Egyszer egy Gömör megyei nemes nagyúr várában vendégeskedett Mátyás király.

El jöttek a szomszéd birtokos urak is minda király előtt tisztelkedni. Csuda nagy ebé-det csapott az a várúr, aki vendégül láttaMátyás királyt; csir kéből, bárányból, malac-ból, ökörből olyan jóízű harapni valókat hor-datott a szakács az asztalra, hogy mind a tíz uj jukat megnyalták az urak minden tányérután. De nyalogatták a ba jszukat is, amint az ezüstkupákból a vendéglátó gazda boraitnyelegették. (...)

Össze-összezendültek a kupák, megitták a

vendégek mindenkinek az egészségét, azutánsorba magasztalták 1 a becsesebbnél becse-sebb borokat, amelyeket a gömöri szőlők ad-tak.

Mikor azután csend lett, megszólalt Má-tyás király:

– Mindenkiért ittatok, jó urak, valakitmégis elfelejtettetek ezen a lakomán.

Odafigyelnek a vendégek, kérdik a tekin-tetükkel, ugyan kiről feledkeztek volna meg.

– Azért a jobbágyért2

is ihatnánk tánegyet, aki a jó bornak a szőle jét kapálta.Fel is emelte Mátyás király a maga kupá-

ját, az urak nak is fel kel lett a magukét emel-ni. De látta Mátyás, hogy az urak egy másrapislognak, a bajszuk alatt el is mosolyodnak.Akkor végignézett az urakon a király.

– Úgy veszem észre – azt mond ja –, hogy nem valami nagyra tart ják azt a kapálómun-kát.

– No, jól van, urak – mond ja Mátyás –, te-gyünk egy tréfát, holnap reggelre felme-gyünk a hegyre, megpróbál já tok magatok aszőlőkapálást.

Másnap virradatkor az egész társaságotfel vezette Mátyás király a szőlőhegyre.Nyárelő volt, ott kapálták a szegény jobbá-gyok a szőlő tö vét. Má tyás király ki vette akapát a jobbágyok kezéből, odaadta a ne mesurak kezébe.

– Hadd látom, hogy boldogultok!

Megpökték a markukat a válogatott nagy-urak, nekiállottak kapálni. Nem esett rosszul

a hajnali friss mozgás, jókedv vel elkapáltak egy darabig, de mire a nap felkelt, már na-gyon is megelégelték a dolgot.

Mikor el jött a früstökidő3, azt mondta

Eszterlánc 3 oszt..pdf

Documents

Transcript of Eszterlánc 3 oszt..pdf