ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA COMENIUS KAR

GIMNASZTIKA

OKTATÁSI SEGÉDANYAG

Gimnasztika I. tantárgyhoz

(tanító és óvodapedagógus szak)

KŐSZEGI FERENC

Sárospatak, 2014

1

TARTALOMJEGYZÉK

Tartalomjegyzék ....................................................................................................................... 1

Gimnasztika .............................................................................................................................. 3

Jellemzői, értékei .............................................................................................................. 3

A gimnasztikai gyakorlatok fajtái ..................................................................................... 3

A gimnasztikai gyakorlatok csoportosítása ...................................................................... 4

Erősítő és nyújtó hatású gyakorlatok tesztrészek szerint .................................................. 5

Rajzírás ..................................................................................................................................... 7

Az alkalmazás fontosabb szabályai .................................................................................. 7

A rajzírás jelei ................................................................................................................... 8

Tudnivalók a gyakorlatok rajzoláshoz .............................................................................. 9

Kartartások, testhelyzetek ..................................................................................................... 10

Kartartások ...................................................................................................................... 10

Testhelyzetek .................................................................................................................. 11

Mozgások (dinamikus gyakorlatok) ............................................................................... 17

Helyváltoztató mozgások ................................................................................................ 19

Gimnasztikai gyakorlatok szaknyelvi ismertetése............................................................... 20

A testhelyzet meghatározása szergyakorlatoknál ............................................................... 21

Előkészítő gyakorlatsorozat .................................................................................................. 22

A bemelegítés célja ......................................................................................................... 22

A gyakorlatsor összeállítása ............................................................................................ 22

Gimnasztikai gyakorlatok vezetése ....................................................................................... 23

Kötélmászás ............................................................................................................................ 24

Rend- és természetes gyakorlatok ......................................................................................... 25

A gimnasztika, a természetes és rendgyakorlatok kapcsolata ........................................ 25

2

Rendgyakorlatok ............................................................................................................. 25

Természetes gyakorlatok ................................................................................................ 26

Epilógus ................................................................................................................................... 27

Irodalomjegyzék ..................................................................................................................... 28

3

GIMNASZTIKA

A gimnasztika a tágabb, hagyományosabb értelemben vett torna (Kerezsi-féle felosztás) egyik

gyakorlattípusa. A természetes gyakorlatokkal együtt ez az előkészítő gyakorlatok csoportjába

tartozik. Ma is, ha valaki gimnasztikai gyakorlatokat végez, inkább mondjuk, hogy tornázik,

mint hogy gimnasztikázik. A testnevelés óra és a sportolás elengedhetetlen tartozéka,

kiegészítője, előkészítője. Az előkészítő gyakorlat elnevezéséből is következik, hogy a

testnevelés óra fő részét, az edzést, a sporttevékenységet készíti elő, azaz a bemelegítést

valósítjuk meg általa, általánosan és speciálisan. Képességek fejlesztésére is kiválóan

alkalmas, kiemelten az erő és a hajlékonyság fejlesztését lehet említeni, de minden motoros

képesség fejlesztésére felhasználható.

A gimnasztikából alakult ki és vált sportággá a ritmikus gimnasztika (RG), de alapja az

aerobiknak és a fitnesznek is, valamint tornagyakorlatok összekötő elemei is lehetnek (talaj,

gerenda).

Jellemzői, értékei:

A szervezetre kifejtett sokoldalú (mindenoldalú) hatás. Minden izomcsoport és

ízület bemelegítésére és fejlesztésére (erősítés, lazítás, nyújtás) alkalmas.

A felhasználás jól lokalizálható, külön-külön, kisebb-nagyobb izomcsoportra, vagy

több izomcsoportra és ízületre.

A megterhelés is pontosan szabályozható, a felhasználás célja és az adott személy

figyelembevételével.

Eszköz nélkül és szinte bárhol (szobában, szabadban, tornateremben, tanteremben

stb.) alkalmazható.

A gimnasztikai gyakorlatok fajtái:

Szabadgyakorlatok (eszközök, szerek, kéziszerek és társ nélkül).

Páros- és társas gyakorlatok (párokban vagy többen együttműködve).

Kéziszergyakorlatok (felfújtlabda, tömöttlabda, fabot, ugrókötél, kézisúlyzó,

gumikötél, homokzsák, babazsák stb.).

Szergyakorlatok (pad, bordásfal)

4

A gimnasztikai gyakorlatok csoportosítása:

Az izomműködés jellege szerint.

Az izomcsoportokra kifejtett hatás szerint.

A test részei szerint.

Az izomműködés jellege szerint lehet: aktív, passzív.

Aktív a gyakorlat, ha saját izomerőnket, izomműködésünket használva végezzük a mozgást.

Ezek lehetnek erősítő és nyújtó, dinamikus és statikus gyakorlatok.

Passzív a gyakorlat, ha az aktív munkát a társ vagy más erő közreműködésével végezzük.

Ezek statikus vagy dinamikus nyújtó hatású gyakorlatok lehetnek.

Az izomcsoportokra kifejtett hatás szerint lehet: erősítő, nyújtó, ernyesztő.

Erősítő hatású gyakorlatok:

Dinamikus (izotóniás). Az izmok összehúzódnak, ezáltal a tapadási és eredési helyük

egymáshoz közeledik. Pl.: Karhajlításnál a kétfejű karhajlító izom összehúzódik,

ezáltal behajlik a kar.

Statikus (izometriás). Az izmok megfeszült állapotban vannak, nem történik

elmozdulás. Pl.: Mellső fekvőtámaszban a legtöbb izomcsoport megfeszült állapotban

van, hogy a testhelyzetet megtartsák. Nagyon jelentős a hasizmok feszülése, emiatt ez

egy statikus haserősítő gyakorlat.

Auxotóniás (az előző kettő keverve) Izomfeszülés mellett jön létre az elmozdulás,

mozgás.

Nyújtó hatású gyakorlatok: az izmok ellazulnak és megnyúlnak (hosszabbodnak).

Aktív gyakorlatok: Az izomnyúlást az antagonista izom összehúzódása hozza létre.

Passzív gyakorlat: Más erő (pl.: külső erő, egy közreműködő társ) vagy más testrész

izomzata (pl.: hason fekvésből törzshajlítás hátra karnyújtással) hatására jön létre.

Ernyesztő gyakorlatok: Az izmok teljes ellazítása. Végezhetjük nyugalmi állapotban, pl.:

hanyatt fekvésben, illetve végtag „rázogatással, ejtegetéssel”. A relaxáció az autogén tréning

alapja.

A test részei szerint lehet: nyak-, kar és váll-, törzs- (has, hát, oldal) és lábgyakorlat.

5

Erősítő és nyújtó hatású gyakorlatok testrészek szerint:

(Az izom csoporttokra kifejtett hatás és testrészek szerinti alapformák, Kerezsi Endre és Erdős

István nyomán)

Nyakgyakorlatok

Erősítő:

a nyújtógyakorlatok ellenállások

leküzdésével

Nyújtó:

nyakhajlítások

fejfordítások

fejkörzések

Kar- és vállgyakorlatok

Erősítő:

karfordítás és forgatás

karemelések és leengedések

tölcsérkörzés

karlebegtetés

karhajlítások és nyújtások

(állásban, fekvőtámaszban,

függésben és támaszban)

(ujj- és kézgyakorlatok)

Nyújtó:

karhúzások

karlendítések

karkörzések

(ujj- és csuklógyakorlatok)

Hasgyakorlatok

Erősítő:

hanyatt fekvésből törzsemelés

ülésbe, ülésből törzsleengedés

hanyatt fekvésbe

mellső fekvőtámasz (statikus),

ülésben, hanyatt fekvésben és

függésben végzett lábmozgások

előre (has- és csípőgyakorlat)

Nyújtó:

törzshajlítások hátra

állásban és térdelésben

törzsfordításban végzett

törzshajlítás hátra

passzív törzshajlítás hátra

(hason fekvésben)

6

Hátgyakorlatok

Erősítő:

törzsdöntés előre

hason fekvésben törzshajlítás hátra

hason fekvésben függésben végzett

lábmozgások hátra

hátsó fekvőtámasz (statikus)

(hanyatt fekvésben mellkasemelés)

egyéb törzsfeszítő gyakorlatok

Nyújtó:

törzshajlítás előre (állásban,

ülésben)

törzsfordításban

törzshajlítás előre

Oldalgyakorlatok

Erősítő:

oldalfekvésben törzshajlítás oldalra

oldalfekvésben és függésben

lábemelések oldalra

oldalsó fekvőtámaszban végzett

csípőemelés és leengedés

oldalsó fekvőtámasz (statikus)

(törzsfordítás, törzshajlítás oldalra,

nagy ellenállás leküzdésével)

Nyújtó:

törzsfordítás oldalra

törzshajlítások oldalra

Lábgyakorlatok

Erősítő:

térdhajlítások és nyújtások

szökdelések és felugrások

Nyújtó:

láblendítések

láb- és térdhúzások

lábkörzések

(lábujj- és

bokagyakorlatok:

ujjmozgások,

bokahajlítások és körzések

állásból lábujjra, sarokra (külső lábélre)

emelkedés, majd ereszkedés állásba

járás lábujjon, sarkon (külső lábélen)

7

2.5 e

3.5 e

1 e

7 e

(pl.: 3)

2.5 e

RAJZÍRÁS

A rajzírás egy sajátos gyorsírás, amely az elsősorban gimnasztikai gyakorlatok rögzítésére

szolgál, de egyéb mozgások, testhelyzetek ábrázolására is alkalmas.

Az alkalmazás fontosabb szabályai:

1. A rajzolás módja vonalrajz (pálcikarajz) egységes jelekkel és számokkal kiegészítve.

2. A gyakorlat rögzítését (rajzolását) mindig a tulaj, szergyakorlatoknál a talaj és a szer

megrajzolásával kezdjük.

3. A testet, testrészeket, arányosan kell ábrázolni.

4. Az ábrázolás elöl-, hátul- és oldalnézetből történhet. (azt válasszuk, amelyik

szemléletesebb vagy egyszerűbb)

5. A gyakorlatokat egymástól el kell választani. (megszakad a talajvonal)

A szabályok részletesebb ismertetése:

Talajvonal és a szerek (2. szabály)

A testarányok (3. szabály)

Az egész test 7 egység. A fej 1, a törzs és a kar 2.5, az alsó végtag 3.5, a nyak és a lábfej

pedig kb. 0.5 egység.

A rajzírás tanulásakor, gyakorlásakor célszerű négyzetrácsos füzetet használni, mert segíti az

arányok betartását (1 négyzetrács 1 egység). Némi gyakorlás után kicsinyítsük felére a rajzot

(1 négyzetrács 2 egység) és ezt a méretet használjuk a későbbiekben sima lapon is.

8

• Elöl-, hátul- és oldalnézet (4. szabály)

A rajzírás jelei:

Zárt állás, zárt fogás

Felső fogás, alsó fogás

Jobb végtag

A mozgás iránya

Körzések

Rugózás

9

Tapsolás, bokázás

Az elfordulás mértéke (pl.:90o vagy ¼)

A gyakorlatok ütemezése

Utánmozgások

Ellenkezőleg

Tudnivalók a gyakorlatok rajzoláshoz:

Az első rajz mindig a kiinduló helyzet

Ha egy testhelyzet többször előfordul a gyakorlatban, nem kell újra lerajzolni,

használjuk a megfelelő jelölést!

A gyakorlat „leolvasása” mindig balról jobbra, illetve az ütemszámok sorrendje szerint

történik.

90o

egy ütem alatt két (több) ütem alatt mozgásszünet (tartás) 2 1 3 - 4 1 - 2 4 1 - 3

(Egy ütem alatt végzett mozdulatot vagy

mozgást egymás után többször végezzük)

(Ellenkező irányban vagy ellentétes végtaggal

is elvégezzük a gyakorlatot

2x 2x

4 3x

10

KARTARTÁSOK, TESTHELYZETEK

Kartartások

Nyújtott kartartások:

Mélytartás

Magastartás

Mellső középtartás

Oldalsó középtartás

Rézsútos kartartások:

Mellső rézsútos mélytartás

Mellső rézsútos magastartás

11

Hátsó rézsútos mélytartás

Oldalsó rézsútos magastartás

Oldalsó rézsútos mélytartás

Hajlított kartartások:

Csípőretartás

Mellheztartás

Tarkóratartás

Vállratartás

12

Derékszögtartás

Íves magastartás

Keresztezett tartás

Vegyes kartartások:

Hajlított tartás: „S” tartás

Nyújtott tartás (A két kar különböző helyzetben van, pl. jobb kar magas-, bal mélytartás)

Testhelyzetek

Támaszok: (állások, térdelések, ülések, fekvések, kéz- és lábtámaszok, talajgyakorlati

elemek, szereken végezhető támaszok)

Támaszban a súlypont az alátámasztási pont fölött van. (A talajon végezhető valamennyi

testhelyzet támasz. Szereken a meghatározásban szereplő súlyponti helyzetnek kell

érvényesülnie.)

13

Állások:

Alapállás

Zártállás

Szögállás

Lábujjállás

Sarokállás

Terpeszállás (oldalterpesz)

Harántterpeszállás

14

Lépőállás

Kilépőállás

Támadóállás

Védőállás

Lebegőállás

Guggolóállás (guggolás)

Hajlítottállás

15

Térdelések:

Térdelés (zárt)

Terpesztérdelés

Jobb (vagy bal) térdelés

Ülések:

Nyújtottülés

Terpeszülés

Hajlítottülés

Zsugorülés

16

Törökülés

Lebegőülés

Fekvések:

Hason fekvés

Hanyatt fekvés

Oldalfekvés

Kéz- és lábtámaszok:

Guggolótámasz

Térdelőtámasz

17

Fekvőtámasz

Talajgyakorlati elemek:

Mérlegállás, kézállás, stb.

Támaszok szereken:

Függések: Függésben a súlypont a felfüggesztési pont alatt van. (A függéshez szerek

szükségesek, pl.: bordásfal, gyűrű, nyújtó, kötél stb.)

A csak kézenfüggést egyszerűen függésnek, az ettől eltérőt lábfüggésnek, kéz- és

lábfüggésnek, a fejjel lefelé függést lefüggésnek nevezzük.

Vegyes testhelyzetek: A függést és támaszt egyszerre alkalmazzuk.

Mozgások (dinamikus gyakorlatok)

A mozgás lehet hely- és helyzetváltoztató, végezhetjük az egész testünkkel vagy

testrészeinkkel. A mozgás mozdulatokból áll. A mozdulat a mozgás felépítő egysége.

Emelés- leengedés: A végtagok vagy testrészek alacsonyabb helyzetből egy magasabb

helyzetbe mozgatása, lassú tempóban. A leengedés ennek az ellenkezője. Ha az egész testtel

végezzük, emelkedésnek és ereszkedésnek nevezzük.

Lendítés: Végtagok, testrészek különböző irányú, élénk tempójú elmozdítása.

Lengetés: Ellentétes irányú lendítések összekapcsolása.

Lendület: Az egész testtel végzett „lendítés” (pl. bordásfalon hátsó függésben lendület jobbra

vagy balra)

18

Lengés: Olyan „lendület”, amikor a testtel együtt a tornaszer is lendül. (pl. lengés gyűrűn)

Lebegtetés: A nyújtott végtaggal végzett kis kiterjedésű, élénk tempójú, le és fel végzett

mozgás.

Ollózás: A végtagokkal végzett ellentétes irányú, kis kiterjedésű mozgás.

Húzás: Az ízületi mozgáshatár közelében, az ízület mozgáshatárig, a végtagokkal végzett kis

kiterjedésű mozgás.

Hajlítás-nyújtás: Az ízületben végzett közelítés-távolítás.

Döntés: A nyújtott („egyenes”) vagy homorú törzs csípőben történő elmozdítás. (csak a

csípőízületben végzett hajlítás)

Dőlés: Állásból vagy térdelésből nyújtott testtel végzett mozgás.

Fordítás-forgatás: Testrészek hossztengely körüli mozgatása. Az oda-vissza mozgást

forgatásnak nevezzük.

Fordulat-forgás: Az egész test hossztengely körüli elmozdulása. Ha az elmozdulás

meghaladja a 360°-ot, forgásnak nevezzük.

Átfordulás: A test szélességi vagy mélységi tengelye körül végzett 360°-os mozgás. (Pl.:

gurulóátfordulás, kézenátfordulás oldalra).

Körzés: A testrészek ízületben; körpályán végzett mozgatása. (Pl.: karkörzés, törzskörzés,

lábkörzés, fejkörzés stb.)

Szökdelés, (szökkenés), ugrás: A szökkenés kisebb kiterjedésű repüléssel végzett mozgás,

mint az ugrás. Leggyakrabban többször egymás után (utánmozgás szerűen) végezzük, azaz

szökdelünk.

19

Utánmozgás, rugózás: Mozgást többször egymás után hajtjuk végre élénk vagy közepes

tempóban anélkül, hogy nagyobb kiterjedésű, ellenirányú mozgást végeznénk. (Pl.:

törzshajlítások, törzsdöntések, karhúzások stb.) A térdízületben utánmozgással végzett

hajlítgatást rugózásnak nevezzük.

Lépés: Állásból lépőállásba történő helyzetváltoztatás.

Kilépés: A járás egy eleme, kilépőállásba érkezünk.

Helyváltoztató mozgások:

Járás: Az egyik legegyszerűbb helyváltoztató mozgás, több kilépésből áll.

Futás: A kilépések között rövidebb-hosszabb repülési szakaszok vannak.

Mászás: Kézzel, lábbal történő helyváltoztatás. Történhet talajon és szereken, bármilyen

irányban.

Csúszás: Helyváltoztatás közben az egész test vagy nagy része folyamatosan érintkezik az

adott felülettel (lehet lecsúszás pl. ferde padon, vagy húzódással, tolódással csúszás padon

stb.)

Kúszás: Alkaron és csípőn, combon történő helyváltoztatás a karok és lábak segítségével.

Függeszkedés: Függésben végzett helyváltoztatás.

Játékos utánzó gyakorlatok: pókjárás, rákjárás, fókamászás, nyusziugrás, békaugrás

(békaügetés), sántarókajárás, medvejárás stb.

20

GIMNASZTIKAI GYAKORLATOK SZAKNYELVI

ISMERTETÉSE

(Erdős István gimnasztikája alapján)

1. Címet kell adni a gyakorlatsornak (pl. szabadgyakorlat, bordásfalgyakorlat stb.)

2. Alcímet kell adni az egyes gyakorlatoknak (pl. haserősítő gyakorlat hasnyújtó

gyakorlat stb.)

3. Meg kell határozni a kiinduló helyzetet (testhelyzet) és a kartartást (pl. terpeszállás,

oldalsó középtartás). Ez mindig az első rajz.

4. A gyakorlat ismertetése balról jobbra, illetve az ütemszámokat követve történik.

5. A gyakorlat ismertetésénél meg kell nevezni a mozgást és ennek térbeli szerkezeti

jegyeit, irányát kiterjedését. Az ütemszámok kifejezik a mozgás sebességét (pl. 1 ütem

alatt: gyors, 2-3 ütem alatt: lassú), illetve jellegét (pl. utánmozgás, pl. 3x kell

elvégezni)

6. Meg kell nevezni a gyakorlat befejező helyzetét.

Egy példa a gyakorlatok szaknyelvi ismertetésére:

Szabadgyakorlat (cím)

Hátnyújtó gyakorlat (alcím)

Kiinduló helyzet: terpeszállás, magastartás;

1-3. ütem: törzshajlítás előre 3x talajérintéssel;

4. ütem: törzsnyújtás kiinduló helyzetben

A mozgás megnevezése: törzshajlítás

A mozgás iránya: előre

A mozgás kiterjedése: talajérintéssel

Tempó, a mozgás jellege: a gyakorlatban minden mozdulatot egy ütem alatt kell elvégezni

(élénk tempó). Az utánmozgást 3x kell végezni.

4 3x

21

A TESTHELYZET MEGHATÁROZÁSA

SZERGYAKORLATOKNÁL

A testhelyzet meghatározásához két szempontot kell figyelembe venni:

1. A tanuló melyik testrésze néz a szer felé. Lehet mellső, hátsó, jobb és bal helyzet.

2. A szer hosszúsági és a tanuló szélességi tengelyének viszonya. Ha a szer hosszúsági

tengelye és a tanuló szélességi tengelye egymással párhuzamos, akkor oldalhelyzetnek,

ha egymásra merőleges, haránthelyzetnek nevezzük.

A szer hosszúsági tengelye szekrénynél, zsámolynál, padnál stb. könnyen megállapítható, a

szerek hosszabb irányának megfelelő. Bordásfalnál a fokok irányának felel meg, gyűrűnél a

két gyűrűkarikán áthaladó egyenes. A tanuló szélességi tengelye a két vállcsúcsot összekötő

egyenes. Körbejárható szereknél (pl. szekrény) 4 oldal és 4 haránthelyzet lehet, bordásfalnál

ez a felére csökken.

Haránthelyzet:

1. mellső

2. jobb

3. bal

4. hátsó

Oldalhelyzet:

1. jobb

2. hátsó

3. mellső

4. bal

22

ELŐKÉSZÍTŐ (BEMELEGÍTŐ) GYAKORLATSOROZAT

ÖSSZEÁLLÍTÁSÁNAK SZEMPONTJAI

A bemelegítés célja:

(Metzing István gimnasztikája alapján)

1. A tanulók fizikai és pszichikai felkészítése a testnevelés óra optimális elviselésére,

valamint a jobb teljesítmény elérése érdekében.

2. Izom és ízületi sérülések esélyeinek csökkentése.

3. A teljes értékű bemelegítésnek általánosan és speciálisan is biztosítania kell a

szervezet előkészítését egy magasabb szintű terhelés elviselésére.

4. Az általános rész minden nagyobb izomcsoport és a legfontosabb ízületek

átmozgatásából, a speciális rész, az óra főrésze mozgásainak célirányos

előkészítéséből áll.

A gyakorlatsor összeállítása

Az első gyakorlat könnyű, de dinamikus gyakorlat legyen, ami serkenti a légzést és a

keringést. Szökdelés, helybenfutás, ami esetleg összekapcsolható karkörzéssel, karlendítéssel

(könnyű lábgyakorlat).

Folytassuk a kar és a váll átmozgatásával, bemelegítésével, ami lehet nyújtó, vagy erősítő és

nyújtó gyakorlat (kar-, vállgyakorlat).

Ezután következik a törzs (has, hát, oldal). Erősítő és nyújtó gyakorlatokat tervezzünk. (Ezzel

valamennyi nagyobb izomcsoport átmozgatása megtörténik).

Az utolsó előtti gyakorlat egy nehezebb gyakorlat, Óvodában és az 1-4. osztályban egy

nehezebb lábgyakorlat, később egy nehezebb összetett gyakorlat. (Például: guggolásban

szökdelés, rugózások, rugózás után felugrás, szökdelés közben felugrás stb. Később a jól

ismert fekvőtámaszos gyakorlat 4 ütemben stb.

Az utolsó gyakorlat egy könnyű lábgyakorlat, például könnyű, laza helybenfutás, szökdelés

vagy valamilyen dinamikus nyújtó hatású gyakorlat, pl.: láblendítések.

Már a bemelegítés céljánál említésre került, hogy a bemelegítést úgy kell megtervezni, hogy

általánosan és speciálisan is adott órát vagy sporttevékenységet készítse elő, ezért bizonyos

esetekben ez a szempontsor kiegészül. Pl.: torna jellegű óra esetén a nyakizmok külön

bemelegítése is szükséges lehet, (fejállás, gurulóátfordulás előkészítése) ilyenkor a

gimnasztikai gyakorlatsorozat nyakgyakorlatokkal is kiegészül, stb.

GIMNASZTIKAI GYAKORLATOK VEZETÉSE

A gyakorlatokat vezényszóval (vagy vezényszó szerűen), illetve utasítással indíthatjuk és

állíthatjuk meg

A gyakorlatokat vezethetjük:

Határozott módon: Ilyenkor használjuk a vezényszót. A megindítás: Gyakorlat rajta!

A megállítás: az utolsó előtti ütemnél fölvisszük a hangot, (pl. négyütemű

gyakorlatnál) 1-2-3, Elég! A gyakorlatvégzés közben ütemezünk. A tanulók a

gyakorlatot így egyszerre kezdik, egyszerre végzik - azonos módon, irányban és

ütemben - és egyszerre fejezik be.

Utasítással: A gyakorlatot utasítással indítjuk: Rajta! A tanulók egyéni ütemben

végzik, folyamatosan a gyakorlat megállításáig. A megállítás utasítása: Elég!

Ismétlésszámot is meghatározhatunk, pl. 15x. Ilyenkor a megállítás után egyéni

ütemben elvégzik a gyakorlatot a megadott ismétlésszámmal.

Játékos módon (játékos gyakorlatvezetés): A gyakorlat vezetése hasonló, mint az

előző, csak kiegészül azzal, hogy a tanulók egy versengési feladatot kapnak (ez a

játékos módszer alapja). Pl. törzshajlítás előre talajérintéssel a gyakorlat: Ki tudja

tenyerével is megérinteni a talajt? vagy Ki tudja az ugrókötélhajtással a szökdelést úgy

végezni, hogy nem akad meg?

Ezt a három gyakorlatvezetési módot alkalmazzuk a leggyakrabban. Az 1-4. osztályban a

legfontosabb a játékos mód. A határozott módszert 1-2. osztályban még nem vagy alig

használjuk, 4. osztályban sem haladja meg a felhasználás az 50 %-ot.

Használható még a gimnasztikai gyakorlatok vezetéséhez:

Közvetlen utánzás: Ezt elsősorban az óvodában használjuk, de zenére végzett

gimnasztika esetén bármilyen korcsoportban alkalmazható.

Játékos utánzó gyakorlatvezetés: Ennek alapja a hasonlat. Szintén az óvodában

használatos. Van néhány ismert gyakorlat, ami az iskolában is felhasználható. Pl.:

Csináljatok úgy, mintha kerékpároznátok!

24

KÖTÉLMÁSZÁS

Mászás: a kéz és a láb segítségével végzett helyváltoztató mozgás. Mászni lehet minden

irányba (vízszintesen, függőlegesen stb.) talajon és szereken.

Kötélmászás: kézzel és lábbal mászókulcsolással (lábkulcsolással) függőleges irányba

végzett helyváltoztató mozgás. (Kötélen lehet „mászni” csak karral, lábkulcsolás nélkül, ezt

függeszkedésnek nevezzük)

Mászni lehet 2 ütemű mászással, ez gyorsabb, de több erőt igényel, és 3 ütemű mászással, ez

egy kicsit lassúbb, de könnyebb. Ezt kell megtanítani a tanulókkal. Kötélmászás már 1.

osztálytól tanítható. Kiváló képességfejlesztő gyakorlat elsősorban az erő, de a koordinációs

képességek (ügyesség, térérzék stb.) fejlesztésére is nagyon jól használható. A tanítás

előfeltétele, hogy a tanulók megfelelő alaperővel és a mászáshoz szükséges karerővel

rendelkezzen, (pl. néhány másodpercig tudják magukat megtartani hajlított karú függésben).

A kötélmászás legfontosabb technikai része a mászókulcsolás.

A mászókulcsolás technikája: a keresztben lévő lábakkal szorítjuk a kötelet. Az alul lévő láb

lábfejének külső esetleg felső részével a felül lévő láb külső boka alatti részével szorítjuk

(mint a harapófogó). A kötél a két lábszár között van, azzal is és a térdekkel is fogjuk,

szorítjuk a kötelet. A kötél a combok közé ne kerüljön.

A 3 ütemű mászás technikája: Kiinduló helyzet: felugrás a kötélre nyújtott karú függésbe, a

láb mászókulcsolással fogja a kötelet úgy, hogy a térd minél jobban hajlított legyen, a comb

legalább vízszintes helyzetbe kerüljön.

1. ütem: lábbal toljuk, karral húzzuk magunkat; térdnyújtás, karhajlítás.

2. ütem: kézzel feljebb fogás a kara kinyúlásáig.

3. ütem: a térd felhúzása kiinduló helyzetbe.

Rávezető gyakorlatok:

hanyatt fekvés a kötél alatt, fogás a kötélen, kézzel mászás felállásig nyújtott testtel,

majd ereszkedés kiinduló helyzetbe

mászókulcsolás gyakorlása ülésben, faboton, rúdon, kötélen

mászókulcsolás állásban, a minimum talajig érő mászókötélen

felugrás a kötélre és tartás, kiinduló helyzet felvételének gyakorlása

a mászás kiinduló helyzetében az egyik, majd a másik kézzel a kötél elengedése

kiinduló helyzetben a mászás 1. ütemének gyakorlása, majd ereszkedés kiinduló

helyzetbe (a lábkulcs nem mozdul el)

25

REND- ÉS TERMÉSZETES GYAKORLATOK

A gimnasztika a természetes és rendgyakorlatok kapcsolata

A hagyományos, Kerezsi féle felosztásban a torna gyakorlatcsoportjaiba tartoznak az

előkészítő gyakorlatok: gimnasztika és természetes gyakorlatok, rendgyakorlatok, és a

főgyakorlatok (sporttorna).

A természetes gyakorlatok szintén előkészítő gyakorlatok, mint a gimnasztika. Felhasználható

bemelegítésre, motoros képességek fejlesztésére és a testnevelési játékokban.

A rendgyakorlatok biztosítják a gyakorlás alakzatait és segédeszközként egyéb módon is

felhasználhatjuk a testnevelés órán (pl. csapatok gyors és fegyelmezett kialakítására).

Rendgyakorlatok

A leggyakrabban használt rendgyakorlatok: állások, testfordulatok, alakzatok, menetelés,

fejlődés, szakadozás, nyitódás, zárkózás stb.

Állások: vigyázz és pihenj állás

Testfordulatok: jobbra és ballra át, hátra arc

Alakzatok: oszlop (egyes, kettes,stb.), vonal (egysoros, kétsoros, stb.), kör (arckör, oldalkör,

hátkör, /amelyik testrész néz a kör középpontja felé,/ egysoros, többsoros), szórt (egy adott

területen a teret kitöltve egyenletesen helyezkednek el a tanulók) stb.

A testnevelés órán segédeszközként használjuk az órák keretének megadásához, a tanulók

gyors, praktikus, fegyelmezett mozgatásához, csapatok, csoportok kialakításához, a

gyakorlóhelyen történő célszerű elhelyezéséhez, stb. Használhatjuk még a menetelést pl. az

óra befejező részében (megfelelő zene vagy akár énekszó kíséretével).

A rendgyakorlatok vezetéséhez (megindítás, megállítás) vezényszavakat használunk, ami két

részből áll egy felhívó és egy végrehajtó részből (pl. Osztály! Vigyázz! Hátra! Arc!). Ezáltal

tudják a tanulók egyszerre kezdeni, végezni és befejezni az egyes rendgyakorlatokat. (Ha

vezényszót használunk, követeljük is meg az egyszerre történő kezdést, végzést, befejezést.)

(Vezényszavakat használhatunk a gimnasztikai gyakorlatok vezetésekor is.)

26

Természetes gyakorlatok

A természetes gyakorlatok azok az alap mozgásformák, amit az ember (gyerekként)

legtöbbször „magától” vagy utánzás útján tanul meg és gyakorol be és általában készség

szinten tudja használni, alkalmazni.

Ha a kisgyerek mozgástanulására gondolunk, nyomon követhetjük az egyes mozgásformák

megtanulását. Az első helyváltoztató mozgás a kúszás, majd következik a mászás. Egyéves

kora körül elkezd járni, majd futni stb.

A természetes mozgásoknak lényegében nincs „előírt technikája” csak célszerű végrehajtási

módja. Ahogy a gyerek megtanul futni, az egy természetes mozgás. Óvodában, iskolában, ha

ezt nem célszerűen végzi, tanácsokat kap a pedagógusoktól, javítják a mozgását. Ha futóatléta

lesz, pl. vágtafutó, akkor meg kell tanulni a vágtafutás technikáját, a rövidtávon alkalmazott

legeredményesebb futás módját.

A természetes mozgásokra épülnek a sportmozgások, sporttechnikák. Ezek esetenként nagyon

hasonlítanak a természetes mozgáshoz (pl. futás), gyakran viszont nagyon átalakulnak (pl.

ugrások, távol- és magasugrás).

Természetes mozgások, gyakorlatok: kúszás, mászás, függeszkedés, járás, futás, ugrás,

emelés, tolás, húzás, hordás, egyensúlyozás, dobás, ütés, rúgás, fejelés stb.

27

EPILÓGUS

Az új Testnevelés Kerettanterv (2012) az 1-4. osztályos mozgásanyagot a természetes

mozgásokra alapozza és elég sajátos módon nevezi, olyan mértékben használja az elnevezést,

ami, ha a természetes mozgások meghatározására gondolunk,ez ezen túl mutat.

1.”Előkészítő és preventív mozgásformák

2. Hely és helyzetváltoztató természetes mozgásformák

3. Manipulatív természetes mozgásformák

4. Természetes mozgásformák a torna és a tánc jellegű feladatmegoldásokban

5. Természetes mozgásformák az atlétika jellegű feladatmegoldásokban

6. Természetes mozgásformák a sportjátékok alaptechnikai és taktikai

feladatmegoldásaiban

7. Természetes mozgásformák az önvédelmi és küzdő jellegű feladatmegoldásokban

8. Természetes mozgásformák a vízbiztonságot kialakító és úszógyakorlatokban

9. Természetes mozgásformák az alternatív és szabadidős mozgásrendszerekben.”

A tanterv készítői kilenc mozgásformába helyezték el a tanítandó mozgásanyagot. A 2.

és az 1. pontban szereplő mozgásforma egy részét leszámítva, a többiben már manipulatív,

szerkesztett mozgások találhatóak, amik nagyon egyszerűek, de mégis az egyes sportágak

alaptechnikái illetve ezeket is tartalmazzák.(A felsorolt mozgásformák elnevezései azon túl,

hogy nagyon bonyolultak, a természetes gyakorlatok eddigi meghatározásainak sem felelnek

meg.)

28

IRODALOMJEGYZÉK

Kerezsi Endre: Torna I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.

Kerezsi Endre: Torna III. Sport Kiadó, Budapest, 1979.

Erdős István: Gimnasztika jegyzet. TF Továbbképző Intézet, Budapest, 1978

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika. TF Továbbképző Intézet, Budapest, 2007.