1

Észrevételek a „JEDLIK-TERV

NEMZETI STRATÉGIA A SZELLEMI TULAJDON VÉDELMÉRE

2013-2016” című tervezet szerzői jogilag releváns vonatkozásai kapcsán

Általános észrevételek A 194 oldal terjedelmű szöveg

1 nevével összhangban komplex módon tesz kísérletet a

szellemi tulajdonvédelem stratégiai irányainak meghatározására. Bár a dokumentum egyes elemei általánosságban valamennyi részterületre alkalmazandóak (például a jogérvényesítéssel, alapelvekkel stb. foglalkozó pontok), a szerzői jogilag releváns anyag mindösszesen nagyjából 23-24 oldalt tesz ki. Nem lebecsülve a szabadalmi jog vagy a védjegyjog területén – különösen az Európai Unió jogában, illetve a WIPO keretében – megfigyelhető változásokat, terveket, a fent említett mennyiség relatíve csekélynek tekinthető a szerzői jogot jelenleg érő kihívások fényében. Ugyanakkor a mennyiség, mint olyan, sosem lehet pontos fokmérője egy stratégia minőségének. Meglátásom szerint ugyanakkor tartalmilag is több kivetni valót hagy maga mögött a dokumentum. A szerzői jog háttérbe tolását sajátosan igazolja a tény, hogy a szellemi tulajdon nemzetgazdasági jelentőségével foglalkozó résznél (2.2. alfejezet) csupán utolsó, 7. helyre került ennek tárgyalása.

2 Később

ennél előkelőbb helyen/sorrendben is sor kerül a szerzői jog tárgyalására – a reformjavaslatok kapcsán például a második részkérdésként kerül elő –, ettől azonban a neki tulajdonítható jelentőség nem érhető tetten a dokumentumban. A 2.2.7. pontban a Jedlik-terv szerzői joggal kapcsolatos filozófiája ugyancsak világossá válhat. Két nagy irányt jelöl meg a szerzői jogok vonatkozásában: „a kultúra révén a múltból hozott tőke a jövő építésére fordítható”, illetve „a szerzői alkotások jogi oltalma másfelől a hazai kulturális ipar és ezáltal munkahelyek, vállalkozások, befektetések védelmét is jelenti”.

3

E két részterület ezt követően is ilyen sorrendben került bemutatásra. Ez annak ellenére, hogy ad 1) a kultúra megőrzésének fontossága vitathatatlan; ad 2) a jogérvényesítés is hangsúlyosan megvizsgálásra kerül, olyan hatást kelt, mintha az előbbi részkérdés nagyobb hangsúlyt kapna. Végül érdemesnek tűnik kiemelni, hogy miközben a szöveg visszatérő jelleggel tesz említést egy, a Jedlik-terv elkészítését megelőző szakmai-társadalmi konzultációról, melyben a dokumentum szerint legkevesebb az Artisjus és a ProArt részt vett, vitatható e párbeszéd általános „szakmai-társadalmi” jelzővel történő ellátása. Az imént megnevezett szervezetek szakmai kompetenciája megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor a többek között a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (mely a szerzői jogász közösség legszélesebb körét felölelő szervezet hazánkban) és általánosságban véve a társadalom bevonása is elmaradt az előzetes egyeztetés során, ami azonban a Jedlik-terv szakmai megalapozottságát képes csorbítani. Kihívások a szerzői jog területén (3.2.2. pont) A Jedlik-terv a szerzői jogot érő legaktuálisabb (legakutabb) problémák körében öt részkérdést említ. Általános megjegyzésként jelezném, hogy csekély mennyiségű előremutató

1 Elérhető a http://www.sztnh.gov.hu/jedlik-terv/Jedlik-terv.pdf weboldalról, a továbbiakban: Jedlik-terv.

2 Jedlik-terv, 24. oldal.

3 Uo.

2

észrevételt tartalmaz ez a rész, azzal együtt, hogy e kihívások lokalizálásához csekély kétség férhet. 1) A technológiai változások és az egyes műfajok tekintetében jelentkező kihívások (3.2.2.1. pont) Egyet kell értenünk a Jedlik-tervvel abban, hogy a szerzői jog jelenében és jövőjében a legnagyobb kihívást az internet határtalansága, és ennek a szerzői jog territoriális jellegére gyakorolt hatásai jelentik, amely hazai szinten is elemzést igényelnek. Az irodalmi művek vonatkozásában a digitalizálás problematikája, a zeneművek/hangfelvételek, valamint a filmalkotások esetén pedig a fizikai hordozók értékesítésének csökkenése került kiemelésre.

4

E ponton nem tudok teljes mértékben egyetérteni a tervezettel, miszerint „e jelenség nagymértékben az illegális zenei szolgáltatások elterjedésének tudható be, ami nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is komoly problémát jelent”.

5 A

„nagymértékben” szóval is problémák vannak, akárcsak azzal, hogy rendszeresen az illegális felhasználások kerülnek a támadások célkeresztjébe. A fájlcserélés problematikájának összetettségét igazolja, hogy az Egyesült Államokban a fájlcserélés fejenkénti átlagos volumene messze az európai felett van,

6 a legális tartalomfogyasztás ugyanott mégis virágzik.

Ahogy azt a dokumentum később jelzi az Artisjus felvetését közvetítve a tartalomkínálat elmaradottságában, illetve nem elhanyagolható módon a vásárlóerő lényeges különbségeiben is keresendő a jogellenes szolgáltatások népszerűsége.

7

2) Árva művek és kereskedelmi forgalomból kikerült művek (3.2.2.2. pont) A Jedlik-terv részletesen mutatja be az árva művekkel és a kereskedelmi forgalomban nem kapható művekkel kapcsolatos alapvető problematikát, valamint az ezzel kapcsolatos uniós (árva mű irányelv, egyetértési megállapodás a kereskedelmi forgalomban nem kapható művek könyvtári digitalizálása kapcsán), illetve az eddig megvalósított magyar kezdeményezéseket (pl. árva művek szabályozása, MaNDA). A kihívások lokalizálása tehát helyesen megtörtént, ahogy azonban alább látható lesz, érdemi, előremutató reformjavaslattal a Jedlik-terv nem szolgál e kihívások megválaszolására (eltekintve persze a kötelező jelleggel implementálandó irányelvi jogalkotásról). 3) A közös jogkezelés hatékonyságának előmozdítása Magyarországon és az Európai Unióban; a zenefelhasználás határon átnyúló engedélyezésének megteremtése (3.2.2.3. pont) E ponton a Jedlik-terv részletekbe menően bemutatja a nyáron kiadott uniós irányelv-tervezetet, valamint a még ezt megelőzően keresztülvitt hazai reformszabályokat. hasonlóan az előzőekhez, a Jedlik-terv ezúttal is jól mérte fel a közös jogkezelés témakörének, különösen a határokon átívelő engedélyezés kérdésének fontosságát. Ellentétben azonban az előző ponttal, ahol előremutató reformról nehezen beszélhetünk a Jedlik-terv kapcsán, a tervezet a ponton a közös jogkezelés további hatékonyságának megteremtését tűzte ki vezérmotívumként (lásd alább), amelynek indokoltsága, illetve megvalósíthatósága azonban erősen kétséges.

4 Uo., p. 63-64.

5 Uo., p. 63.

6 Vö.: Trendek az internetes fogyasztásban, Szerzői jog a XXI. században, 2012. november 22.

(http://copyrightinthexxicentury.blogspot.hu/2012/11/trendek-az-internetes-fogyasztasban.html). 7 A fájlcserélés problematikája vonatkozásában lásd részletesen: Mezei Péter: A fájlcsere dilemma, HvgOrac,

Budapest, 2012.

3

4) A digitális kor kihívásainak való megfelelés – az Európai Bizottság távlati tervei (3.2.2.4. pont) és a WIPO szerzői jogi tevékenységében való részvétel (3.2.2.5. pont) A Jedlik-terv naprakészségét igazolja, hogy az Európai Bizottság tavaly év végi reformötleteiről

8 is említést tesz, amely intenzív munkát irányoz elő a szerzői jog

modernizálása érdekében. Ez a hazai jogéletet is közvetlenül fogja érinteni. A Jedlik-terv ugyancsak rávilágít arra, hogy az elmúlt időszakban milyen jelentős fejleményekre került sor a WIPO keretében (pl. az audiovizuális alkotásokkal kapcsolatos Pekingi Szerződés aláírása), s hogy e folyamatokból Magyarország is kivette a részét, ami a jövőben is prioritás kell, hogy maradjon. Hasonlóan a fentiekhez, a célkitűzések megadása helyénvaló, a hozzájuk kapcsolódó érdemi reformjavaslatok azonban tartalmi hiátusban szenvednek. Észrevételek a „Szerzői joggal a kreatív iparágak és a kultúra fellendítéséért” című 4.2. alfejezet kapcsán Az fejezet rögzíti, hogy a szerzői jognak a kreatív szektor és a kultúra fellendítését célzó eszközként kell szolgálnia, ahol is az egyensúly alapelvének kell érvényesülnie. Eszerint „a szerzői és kapcsolódó jogi jogosultak érdekei, a felhasználói és fogyasztói szükségletek, valamint az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás közérdekű igényei között egyensúlyt teremtsünk és tartsunk fenn.”

9 A Jedlik-terv által ennek

alapján vázolt stratégia három pillérre épül: a közös jogkezelés (további) konszolidációja; az online hozzáférés kereteinek stabilizálása, a szerzői jogok egyidejű tiszteletben tartása mellett; végül a szerzői jog társadalmi megítélésének javítása. A közös jogkezelés további konszolidációja kapcsán az alábbiakat olvashatjuk: „a Jedlik-terv stratégiai céljai a közös jogkezelés területén a közelmúltban átalakított hazai szabályozás konszolidációjával és következetes gyakorlati alkalmazásával, valamint a közös jogkezelésre vonatkozó uniós szabályozásnak a magyar érdekekre tekintettel történő alakításával érhetők el.”

10

A fentiek hangsúlyozása, vagyis a közös jogkezelők feletti kontroll további szélesítése meglátásom szerint indokolatlan. Eltekintve az Európai Uniós joganyag átültetésének kényszerűségéből fakadó feladatoktól, melyek különösen a zeneművek/hangfelvételek határokon átívelő engedélyezése kapcsán állítják majd – egyébként meglátásom szerint üdvözlendő – kihívások elé a kompetens jogkezelő(ke)t, a tervezetből kiolvasható „módosítási/szigorítási kényszer” logikája alaptalan, s legfeljebb csak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának eddig sem elhanyagolható kontroll funkciójának további legitimálását alapozhatja meg. Kiválóan igazolja a részterület további szabályozásának indokolatlanságát, hogy a legutóbbi (2012-es) szerzői jogi reformtervezet kapcsán néhány normatervezetet maga a jogalkotó vetett el.

11

Ugyancsak említést tesz a Jedlik-terv arról, hogy az üreshordozó-jogdíjak közgazdasági megalapozottságát kutatással kell alátámasztani. Újat azonban nem mond ezzel a tervezet, hiszen ezt az előírást az előbb említett 2012-es Szjt. reformjavaslat is tartalmazta,

12

alapvetően az Artisjust terhelve a kutatás feladatával.

8 2013 a szerzői jogi reformok éve – lehet?, Szerzői jog a XXI. században, 2012. december 11.

(http://copyrightinthexxicentury.blogspot.hu/2012/12/2013-szerzoi-jogi-reformok-eve-lehet.html). 9 Jedlik-terv, p. 140.

10 Uo., p. 142.

11 Vö.: Parlament előtt az újabb szellemi tulajdonvédelmi saláta, Szerzői jog a XXI. században, 2012. december

19. (http://copyrightinthexxicentury.blogspot.hu/2012/12/parlament-elott-az-ujabb-szellemi.html). 12

T/9383. számú törvényjavaslat a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról, 44.§.

4

Ennél sokkal érdekesebbnek tűnik a kulturális tartalmakhoz való hozzáférés kérdésköre. A terv készítői ennek ugyancsak komolyan hangot adnak: „a szerzői jog tehát nemhogy nem akadálya, hanem éppenséggel pótolhatatlan jogi és intézményi előfeltétele a műélvezetnek, az egyéni vagy szervezett műfelhasználásnak, a művekhez, az információhoz vagy a tudáshoz való hozzáférésnek”.

13

A szerzői jogok védelme és a digitális kor által a hozzáférés vonatkozásában támasztott igények közötti összhang/harmónia/egyensúly megtalálása tehát kardinális jelentőségű feladat (amennyiben azt akarjuk, hogy a szerzői jog law in action legyen, s ne law on paper). A hozzáférés modernizálásának egyik részeleme az illegális tartalomfogyasztás visszaszorításával párhuzamosan előtérbe tolt legális, piaci igényekre reflektáló üzleti modellek támogatása. Mint jelzi a Jedlik-terv, ez elsődlegesen piaci feladat, ugyanakkor e törekvések támogatása végett – katalizátorként – indokolt e terveket az átfogó állami cselekvési tervbe beintegrálni.

14 Ez jogos meglátás, konkrétumokkal mégsem támasztja alá

mindezt a dokumentum. Elég általánosan hangzanak az olyan „mérőpontok” mint „előmozdítás” vagy „igénybevétel mérése” stb. Másrészt a javaslatok jelentős része az uniós fejleményekre reflektál (pl. releváns adatbázisok felállítása, az árva mű irányelv átültetése). Egy kitekintéssel élve: eltekintve a jogellenes felhasználásokkal szembeni fellépés szükségességétől, személy szerint nem értek egyet a francia HADOPI modellel. Ha azonban igazi proaktív szerepet akar vállalni az állam a jogellenes felhasználások visszaszorítása, illetve a jogszerű felhasználások előmozdítása kapcsán, igenis érdemes szemügyre venni a HADOPI modell részét képező PUR („tiszta”) igazolást, amely a legálisan működő zeneszolgáltatók „hitelesítését” célozza, vagy a „Carté musique” programot, amely a legális szolgáltatások előfizetőit állami forrásokból támogatja.

15 Ilyen, vagy ehhez hasonló

programok indításával lenne többek között az állam képes a tartalomfogyasztás legalizálásának előmozdítására. Más dimenziót képvisel a kulturális örökség megőrzésével és hozzáférhetővé tételével kapcsolatos reform kérdésköre. Az árva mű irányelv (2012/28/EK) átültetése már csak ezért is fontos, hiszen egyes kedvezményezett intézményeknek szabad felhasználást biztosítana az árva művek korlátozott felhasználására.

16 A kiadók, könyvtárak és közös jogkezelők által

kötött egyetértési nyilatkozat17

gyakorlatba való átültetése hazánkban is indokoltnak látszik, valamint az ARROW adatbázis használata is prioritást kell, hogy élvezzen. Ami inkább elszomorító, hogy az állam a kulturális örökség megőrzéséhez a fenti uniós kezdeményezések sablonszerű átültetésén túl nem rendel hozzá semmilyen pénzügyi forrást. Sőt, az sem biztos, hogy az említett unós kezdeményezések elegendőek lesznek a hozzáférés erősítésére (hiszen ezek legjava a megőrzésre fókuszál, hisz a hozzáférhetővé tétel szerzői jogi keretei erősen problematikusak). A Jedlik-terv ugyancsak hangsúlyozza, hogy a néhány éve tervezgetett közös „európai szerzői jogi jogcím” elfogadhatatlan jogi kategória, azt le kell venni a napirendről. Részt kell venni továbbá a 2012 végén meghirdetett uniós reformokat előkészítő vizsgálatokban, valamint a 13

Jedlik-terv, p. 146. 14

Uo., p. 147. 15

Mindkét modell kapcsán lásd: Hajdú Dóra: A HADOPI első csapásai, Infokommunikáció és Jog, 2011. december, p. 201. 16

Grad-Gyenge Anikó: Magyar árvák valahol Európában, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2012/6. szám, p. 28-50. 17

Szerzői jogok: a Bizottság megállapodást kötött a kereskedelmi forgalomból kivont könyvek újbóli elérhetővé tétele érdekében, IP/11/1055, 2011. szeptember 20. (http://europa.eu/rapid/press-release_IP-11-1055_hu.htm).

5

WIPO munkájában. Az iménti gondolatok csalódást keltőnek hatnak. Valójában mindezek egyszer már elhangoztak a kihívások analizálása résznél, azonban e helyütt a tervezetben nem szerepel semmi olyan ötlet, amely az uniós terveken túllépve egyéni-eredeti módon reflektálna a kor és a szerzői jog kihívásaira. A hazai szerzői jog jövőjét csakis a nemzetközi áramlatok fényében kívánja alakítani a kormányzat, ami viszont meglátásom szerint nem tekinthető „stratégiának”. Ugyanakkor örömmel egyet tudok érteni a szerzői jogi tudatosságot (mondhatni „copyright literacy”) erősítésének szükségességével. A Jedlik-terv a szerzői jogi tudatosság megteremtése érdekében javasolja a jövőben is a szerzői jogi ágazat nemzetgazdasági súlyának mérését; a legális (tartalom)fogyasztás iránti érdeklődés növelését; az új Btk. vonatkozó passzusának (mely sajátos módon kívánja dekriminalizálni a fájlcserélőket) gyakorlati elemzését; a szerzői jogi oktatás fokozását; valamint az oktatás kereteit túllépő ismeretterjesztés támogatását. Bár a Jedlik-terv valóban csak egy tervezet, e pont gyakorlati megvalósításának elengedhetetlen része lesz a szükséges források hozzárendelése. Erre azonban egyelőre semmilyen jel nem mutat a tervezetben. Összefoglalás A szerzői jogi reformok szükségessége világosan lebeg a jogalkotó szeme előtt. A stratégiai tervek ehhez igazodnak, sajnos sok ponton csak általánosságban fogalmazva, konkrét célok, illetve támogatási formák nélkül. Nem egy ponton az sem látszik, hogy valójában mivel tudná/akarná előmozdítani a fejlődést a kormány. A „recycling” effektus is erősen érződik. Egyrészt nem tűnik érdemi „stratégiának” az, ha leírjuk: implementálni kell azt, amit implementálni kell. Mert az árva mű irányelvet, a WIPO Pekingi szerződését és néhány további normát kétségtelenül át kell ültetni a magyar jogba, ami azonban nem stratégia, hanem nemzetközi kötelezettségünk. Másrészt olyan anyagok is szerepelnek a tervezetben, amelyek már megvalósítást nyertek. Tagadhatatlan, az új Btk. releváns passzusát elemezni kell, de ezt stratégia nélkül is illik a jogalkotónak megtennie. Ugyanígy megtörtént már a közös jogkezelés reformja. Ezzel együtt a Jedlik-terv előremutató elemeket is tartalmaz a szerzői jog vonatkozásában, s bizton állítható, hogy a jelenleg zajló teljes szakmai és társadalmi egyeztetés eredményeként beérkező vélemények figyelembe vétele révén precízebb, kiforrottabb dokumentumban ölthet végső testet a kormányzat IP stratégiája. Szeged, 2013. január 29. Dr. Mezei Péter, Ph.D. Docens SZTE ÁJTK Összehasonlító Jogi Intézet