1

„… scientific results cannot be used efficiently by soldiers who have no un-derstanding of them, and scientist cannot produce results without an under-standing of the operations.”1

„A katonák nem képesek hatékonyan hasznosítani a tudomány eredményeit azok megértése nélkül, és a tudósok nem tudnak eredményeket elérni, ha nem értik a katonai tevékenységek lényegét.”

Kármán Tódor professzor, a NATO 1952-ben létrehozott kutatási-fejlesztési

szervezetének megalapítója, majd évtizedeken át elnöke

ESETTANULMÁNY

A hazai haditechnikai K+F tevékenység szemléltetésére bemutat-juk az első magyar fejlesztésű harctéri automatizált vezetési rendszer, a magyar tábori tüzérség Árpád tűzvezetési rendszerének legjellemzőbb kutatási és fejlesztési tapasztalatait.

AZ ÁRPÁD TÜZÉRSÉGI TŰZVEZETŐ RENDSZER2 FEJLESZTÉSE

Az Árpád fejlesztés bizonyos értelemben iskolát teremtett, a tü-zérséghez kapcsolódó eszközök fejlesztését vagy illesztési feladatok indítását ösztönözte3, valamint egyes műszaki megoldásaival példát adott más automatizált vezetési rendszerek fejlesztésének indítására és végrehajtására. Az Árpád fejlesztés során számos olyan új kérdés is megfogalmazódott, amelyek megválaszolására tudományos kutatások indultak, kandidátusi értekezések, publikációk készültek4, konferenci-ák kerültek megrendezésre.

1 AGARD The History 1952-1997. Editor: Jan Van der Bliek. 1999. The NATO Research and Technology Organization. p. 1.

2 Az ÁRPÁD-M1 automatizált tüzérségi tűzvezető rendszer 3 Például: Fekete Tibor: Lövedék torkolati sebességét mérő berendezés, Hadi-

technika, 1997. C+D különkiadás 4 Például: Boka Sándor: A magyar tábori tüzérség tűzvezető eszközeinek múltja,

jelene és tervezett jövője, Haditechnika, 1997. C+D különkiadás

2

Az első Árpád rendszer 1987-ben került a Magyar Honvédség rendszerébe. Ekkor ez volt az első rendszeresített, magyar fejleszté-sű harctéri automatizált vezetési rendszer.

Azóta folyamatban vannak a Magyar Honvédség egy tüzérütegé-nek NATO interoperábilissá tételére irányuló fejlesztési munkák. Ezek eredményeképpen a szóbanforgó üteg NATO normáknak megfelelő elemekből (zászlóalj tűztámogató részleg, század tűztámogató és tűz-megfigyelő pont, stb.) fog állni, és NATO normáknak megfelelő mű-ködést fog biztosítani.

Az Árpád fejlesztés módszertani tanulságai A több mint húszéves fejlesztés eredménye nem csupán az Árpád

rendszer létrejötte, a műszaki és harcászati alkalmazási eredmények, hanem a fejlesztés során szerzett tapasztalatok és az azokból levonható tanulságok is.

A fejlesztés folyamatára, fázisaira és módszereire vonatkozó, je-lenleg érvényes előírások és végrehajtási utasítások döntő többsége a Varsói Szerződés idejében készült. Ezen okmányok számos, generáci-ók által kiérlelt értékeket hordoznak, de az előző évtized változásai – a piacgazdaságra való áttérés, hazánk NATO csatlakozása – szükségessé teszi ezek átgondolását, és feltehetőleg átdolgozását.

A fejlesztési folyamat szereplői és feladataik

Egy haditechnikai kutatási-fejlesztési feladat vitelében a fejlesztés teljes folyamatában három szereplő vesz részt:

az igénylő – ez esetünkben az MH Rakéta- és Tüzér Főnök-ség, majd jogutódjai, (a továbbiakban Igénylő);

a Magyar Honvédség kutatás-fejlesztéssel foglalkozó szer-vezete – ez esetünkben a HM Haditechnikai Intézet, majd jog-utódja, a HM Technológiai Hivatal (a továbbiakban Katonai Fejlesztő Szervezet);

a fejlesztést megvalósító ipari, és/vagy tudományos bázis – ez esetünkben az MMG Automatika Művek, majd jogutódja (a továbbiakban Polgári Fejlesztő Szervezet).

Ez a felosztás három fő szereplőre azért új, mert a jelenlegi szabályzók az igénylő szerepét a fejlesztési folyamat néhány mozzana-tára – az igény megfogalmazására, a döntési pontokon való részvételre,

3

a csapatpróba lefolytatására – korlátozza. Az Árpád program tapaszta-latai szerint az igénylőnek folyamatosan részt kell vennie a fejlesztési tevékenységekben – az igénylő szakembereinek műszaki ismereteket, a fejlesztő szakembereinek katonai ismereteket kell szerezniük, termé-szetesen csak a szükséges mértékben.

Az alábbiakban áttekintjük, hogy az eredményes fejlesztéshez a fenti szereplőktől külön-külön és együtt milyen képességek és tevé-kenységek várhatók el.

Az Igénylőnek pontosan kell ismernie saját fegyverneme fel-adatait, képesnek kell lennie a feladatot jól érthetően, egyértelműen, írásban megfogalmaznia. Ennek során az Igénylőnek a szükséges mélységig tájékozódnia kell a Katonai Fejlesztő Szervezet munkatársa-inál a megvalósítási lehetőségeket és azok alternatíváit illetően. Az Igénylő csak reálisan megoldható igényt támaszthat, és ezért az Igény-lőnek meg kell szereznie a fejlesztés megítéléséhez szükséges műszaki ismereteket, meg kell ismernie a hazai kutatási-fejlesztési bázisok és a hadiipar képességeit.

Igen fontos további feladata az Igénylőnek a csapatoknál törté-nő haditechnikai ellenőrző vizsgálatok, csapatpróbák előkészítése, megszervezése, a szükséges feltételek biztosítása. A csapatpróba hely-színei általában az Igénylő fegyvernem alárendeltségébe tartozó alaku-latok, amelyek állománya gyakran vegyes érzelmekkel és ebből követ-kezően vegyes hozzáállással fogadja az új eszközt vagy rendszert. Ezért nagyon fontos a csapatok olyan mértékű bevonása a fejlesztési folyamatba, hogy az ott szolgálatot teljesítő állomány megértse a fej-lesztés szükségességét, saját szerepét a csapatvizsgálatok során, és azt a hozzájárulást, amit a sikerhez hozzátehetnek. A csapatoknál már a fejlesztés indításakor tájékoztatást kell adni a későbbi bevezetés, al-kalmazás, rendszerbeállítás körülményeiről, és a leendő alkalmazási hely érintett szolgálati személyeit a megfelelő mértékben be kell vonni a fejlesztési folyamatba. Ennek során feltétlenül érdemes javaslataikat, észrevételeiket meghallgatni. Emellett különös gondot kell fordítani a tisztek és a kezelőállomány kiképzésére is az új eszköz vagy rendszer vonatkozásában. Fontos, hogy ők az új technikával első alkalommal ne a csapatpróba kezdetekor találkozzanak, mert akkor nem lesznek képe-sek a csapatpróba lefolytatására.

4

A Katonai Fejlesztő Szervezet munkatársainak pontosan meg kell ismerniük az Igénylő által megfogalmazott harcászati követelmé-nyeket, és ehhez meg kell szerezniük a szükséges mértékű fegyverne-mi szakismeretet. Emellett ugyanakkor képben kell lenniük hazai vo-natkozásban a haditechnikai kutatási-fejlesztési bázisok, az egyetemi szféra és a hadiipar, míg nemzetközi vonatkozásban a világ vezető haditechnikai eszközeit, trendjeit, valamint a legkorszerűbb műszaki lehetőségeket illetően. A Katonai Fejlesztő Szervezet munkatársainak célszerű a feladatot a kor technológiai színvonalán meghatározni, illet-ve megspecifikálni, mert csak ez teszi lehetővé a Polgári Fejlesztő Szervezet legjobb szakemberei szakmai érdeklődésének felkeltését és a fejlesztési folyamatba való bevonását.

Különösen fontos és meghatározó a Katonai Fejlesztő Szerve-zet szerepe a fejlesztés indításának fázisában. Ebben az alapozó jellegű szakaszban elengedhetetlen az alkalmazói (fegyvernemi) igény pontos megértése. Jelenlegi – mindenekelőtt a NATO-munkacsoportokban szerzett tapasztalatok, valamint az érvényes NATO okmányok és me-todikák alapján5,6 – már megállapítható, hogy a fejlesztés indításakor milyen hibákat követtünk el. Nem végeztünk a teljes életciklusra, a rendszer kivonásáig tartó időszakra vonatkozó elemzést7,8, ennélfogva nem határoztuk meg a várható fejlesztési, fenntartási, karbantartási, kiképzési, rendszerbeállítási stb. költségeket. Ennek az a negatív kö-vetkezménye, hogy a jelenlegi fejlesztési és tervezési rendnek és sza-bályzóknak megfelelően a költség, szolgáltatás stb. igényeket minden egyes alkalommal újra és újra meg kell indokolni.

5 Handbook on The Phase Armaments Programming Systems (PAPS). Allied

Administrative Publication. 1989. február, 102 p. 6 General Guidance on NATO Quality Assurance. Edition No2. Allied Quality

Assurance Publication. 1995. március, 12 p. 7 Dr. Kende György, Magyar Gyula: Hazánk NATO tagságából adódó minő-

ségbiztosítási feladatok a HM Haditechnikai Intézet tevékenységében. Katonai Lo-gisztika, Anyagi-technikai biztosítás. Az MH Logisztikai Főigazgatóság kiadványa, 1999. 1. sz. 182–202. p.

8 Dr. Kende György, Magyar Gyula: Az új minőségbiztosítási rendszer köve-telményei. Új Honvédségi Szemle, 1999. 7. sz. 129–140. p.

5

A Polgári Fejlesztő Szervezet munkatársainak a saját szakte-rületükön birtokolniuk kell a korszerű mérnöki és műszaki ismereteket, és a szükséges mértékben ismerniük kell a fegyvernemet. A fejlesztés folyamatában olyan műszaki megoldásokat kell választani, amelyek a később jelentkező, előre nem látható, (pl. a NATO-csatlakozásból kö-vetkező) korszerűsítési vagy továbbfejlesztési igényeket viszonylag könnyen megvalósíthatóvá teszik. A Polgári Fejlesztő Szervezetet úgy kell kiválasztani, hogy annak korábbi (haditechnikai, hadiipari vagy egyéb fejlesztő) tevékenysége alapján valószínűsíthető legyen a feladat megfelelő műszaki színvonalú megoldása, a szükséges laboratóriumi ellenőrző vizsgálatok elvégzése, a csapatvizsgálatokon való részvétel, és a dokumentációk előírásoknak megfelelő elkészítése.

A szereplők együttműködése

A fejlesztés vitelének folyamatában rendkívül fontos a jó kom-munikáció a három terület munkatársai és képviselői között. Fontos, hogy mindhárom fél számára érthető és világos terminológiát és fo-galmakat alkalmazzanak, bizalomnak kell lennie, és rugalmasságnak. Nem ritka a fejlesztési folyamat során, hogy a kísérletek eredménye-képpen módosítani kell az Igénylő által korábban leírt és az általában magas szinten jóváhagyott harcászati követelményeket – ilyen esetben körültekintően kell eljárni. Ezért igen fontos az, hogy a Magyar Hon-védség – és ez így van általában minden más haderőnél vagy erősen hierarchikus szervezetnél – részéről a kutatási fejlesztési élén egy ma-gas rendfokozattal vagy beosztással rendelkező személy álljon. Ennek a személynek az Igénylő szervezet munkatársának, célszerűen vezető-jének kell lennie – a sikereket és a kudarcokat, illetve magát a fejlesz-tési feladatot sohasem a Katonai Fejlesztő Szervezet vagy a Polgári Fejlesztő Szervezet munkatársainak kell képviselniük, magyarázniuk és indokolniuk.

A folyamatban a szereplők részéről elengedhetetlen, hogy egyen-rangú félként kezeljék egymást. Ehhez olyan tulajdonságok szüksége-sek, mint egymás szakmai tudásának elismerése és tisztelete, a megér-tésre való törekvés, a más szakterületek képviselőitől való tanulás szándéka és képessége, az esetleges kudarcok nyugodt, korrekt és ob-jektív módon történő fogadása, ebből következően a körülmények vagy egymás hibáztatása helyett a kiút és a megoldás keresése.

6

Célszerű mindhárom fél számára, ha a feladatra magas szinten hozzáértő, motivált munkatársakat delegál, akik várhatóan huzamo-sabb időn át – ideális esetben a téma lezárásáig – fognak majd a fej-lesztés sikeréért dolgozni.

A fejlesztés első, tervezési szakaszában a Katonai Fejlesztő Szer-vezet munkatársainak előre kell látniuk a fejlesztés várható kockázata-it, és ezeknek a kockázatoknak a felmérése, a szükséges kutatási és fejlesztési munkák volumenének és időigényének felmérésére a szük-séges előkísérleteket meg kell tervezniük.

Minél kihívóbb a fejlesztési program, minél újszerűbb és korsze-rűbb kutatandó megoldásokat kíván, annál vonzóbb a feladat, és annál képzettebb és tehetségesebb mérnökök fogják azt végezni a Polgári Fejlesztő Szervezetet részéről. Lehetőség szerint mindig az ismert és hozzáférhető legkorszerűbb technológiát kell választani – egyrészt azért, mert a fejlesztések időtartama általában több év, másrészt azért, mert legkorszerűbb technológiák a kreatív munkatársakat vonzzák a feladathoz.

A haditechnikai K+F tevékenység néhány aktuális irá-nya

Az Árpád fejlesztés tanulságai és más témákban szerzett fejleszté-si tapasztalatok alapján megfogalmazható néhány általános össze-függés, a sikeres fejlesztés néhány feltétele a fejlesztésben kulcsszere-pet betöltő Katonai Fejlesztő Szervezet tevékenységére vonatkozó-an.9,,10,11,12

9 Dr. Kende György, Gönczi Sándor, Simon Attila: A HM Haditechnikai Inté-

zet tudományos tevékenységének néhány kérdése. Nemzetvédelmi Egyetemi Közle-mények, 2000. 1. sz. 233–237. p.

10 Dr. Kende György, Gönczi Sándor, Simon Attila: A HM Haditechnikai Inté-zet Tudományos Igazgatósága és tudományos tevékenysége. Zrínyi Miklós Nemzet-védelmi Egyetem, Hadtudományi Hírlevél, 2000. 2. sz. 13–17. p.

11 Dr. Kende György, Gönczi Sándor, Simon Attila: Magyar részvétel a NATO kutatási-fejlesztési szervezete munkájában. Új Honvédségi Szemle, 2000. 5. sz. 138–145. p.

12 Dr. Kende György: A HM Haditechnikai Intézet tudományos stratégiája. Habilitációs vitaindító előadás. 2000. 22 p. Nyt. sz.: 906/2000/7

7

Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a hadviselésben és a hadi-technikában jelentkező új irányokat (digitalizálás, modellezés és szi-muláció, nem halálos fegyverek, nagy pontosságú fegyverek, új bevo-natok és szerkezeti anyagok, biotechnika, robotika, automatizálás, szenzorfúzió, az információ dominanciája stb.).

Ennek fő forrásai: a NATO Kutatási és Technológia-fejlesztési Szervezete (Research & Technology Organization – RTO) publikációi; hazai és külföldi tudományos konferenciák; az Internet, ezen belül a haditechnikai jellegű Internet-helyek folyamatos kutatása; a NATO műszaki-tudományos és haditechnikai kiadványai, ezek folyamatos elemzése és értékelése; elektronikus adatbázisok (CD-ROM), szakfo-lyóiratok, szakkönyvek, termékismertetők.

Hazánk NATO csatlakozása okán érdemes átgondolni a Katonai Fejlesztő Szervezet nemzetközi kapcsolatait a NATO kutatás-fejlesztés felelős szervezetével és annak kapcsolódó területeivel, így szabványo-sítási és minőségbiztosítási munkacsoportjaival.

Ezek közül a legfontosabb a NATO Kutatási és Technológiafej-lesztési Szervezetében, annak Igazgató Tanácsában, paneljeiben, és tudományos munkacsoportjaiban való részvételünk. Ez lehetőséget ad a NATO kutatási-fejlesztési programjaiba való bármikor, a hazai fej-lesztési feladatoknak megfelelő időpontban történő bekapcsolódásra. A szabványosítási és a minőségbiztosítási tevékenységekben való részvé-telünk nélkül semmiféle kutatás-fejlesztési együttműködés vagy hadi-technikai export-import lényegében nem képzelhető el.

Egy példa a munkacsoportokra: az Árpád fejlesztés folytatása ese-tén a Haderőnemi Fegyverzeti Csoportok munkacsoportjaiba (így a Szárazföldi Erők LG1 alcsoport (Interoperabilitás digitalizált harcté-ren), az LG4 alcsoport (Szárazföldi tüzérség), és az LG6 alcsoport (Harctéri felderítés, célelfogás, éjszakai megfigyelés, felderítés elleni tevékenység és elektronikai harc) tevékenységében való részvételünk bizonyára komoly haszonnal járna.

A részvétel mellett nagy fontossággal bír a NATO munkacsoport-okban végzett tevékenységek folyamatos elemzése és a tapasztalatok rendszeres összegzése. Az elemzés eredményeként világosan láthatóvá válnak olyan fontos tendenciák, mint például a katonai szabványosítás

8

és minőségbiztosítás területein jól érzékelhető eltolódás a polgári szabványok alkalmazásának irányába.

Az információkutatás és az információkhoz való hozzáférés mód-szerei és lehetőségei – mindenekelőtt a valóban nagyütemű informati-kai haladásnak és hazánk NATO csatlakozásának tulajdoníthatóan – alapvetően megváltoztak és kiszélesedtek. A korábbi lehetőségeken kívül – szakkönyvek, szakfolyóiratok tanulmányozása – mindennapos-sá vált az elektronikus adatbázisokban való kutatás, a közvetlen Inter-net elérés, ami feltétlenül szükségessé teszi a tudományos és haditech-nikai jellegű Internet-helyek folyamatos kutatását. Ezzel kapcsolatban azonban tudnunk kell azt, hogy az Interneten fellelhető információk viszonylag gyorsan változnak: változik a honlapok tartalma, új honla-pok jelennek meg, stb. Emellett hozzáférhetővé váltak a NATO mű-szaki-tudományos és haditechnikai kiadványai, amelyeknek folyama-tos elemzése és értékelése hozzájárulhat a hatékony haditechnikai ku-tatási-fejlesztési tevékenység színvonalához és hatékonyságához.

A haditechnikai kutatási-fejlesztési tevékenységek eredményes-ségének további feltétele, hogy a Katonai Fejlesztő Szervezet fejlesz-tésben érintett állománya legyen szakmailag jól képzett, nyelveket be-szélő és tárgyalóképes. Ennek az állománynak az alábbi, elengedhetet-lenül fontos képességekkel kell rendelkeznie: mélyreható szakmai is-meretek; elmélyültség és kreativitás, szorgalom és odaadás; idegen nyelv(ek) ismerete, ebből következően tárgyalóképesség belföldön és külföldön.

További elvárásnak kell lennie: a szakmai eredmények rendszeres publikálása, részvétel és előadások tartása hazai és külföldi tudomá-nyos konferenciákon, rendszeres továbbképzés tanfolyamokon, hazai és külföldi kutatóintézetekben.

Összegzés Az Árpád fejlesztés során, továbbá, a NATO csatlakozás kapcsán

szerzett módszertani tapasztalatok:

1. A fejlesztés eredményessége szempontjából meghatározóak a fej-lesztés indításának körülményei, a fejlesztési folyamat során a fel-adatok magas szintű menedzselése, a fejlesztési cél korszerű tech-nológián alapuló, időtálló, teljesen világos, a továbbfejlesztési le-hetőségeket magában foglaló és egyértelmű megfogalmazása, a tel-

9

jes életciklusra vonatkozó tervezés, kitűnő szakemberek bevonása a fejlesztési folyamatban érintett szakterületekről, jó kommuniká-ció a szereplők között, a cél elérése iránti motiváltság és elkötele-zettség, a leendő alkalmazási hely bevonása, a feltételek biztosítá-sa.

2. Az eredményes haditechnikai kutatási-fejlesztési tevékenység né-hány aktuális feladata:

a magyar haderő igényeinek, a hazai egyetemi, kutatóintézeti, és haditechnikai kutatási bázisok eredményeinek, továbbá a magyar hadiipar lehetőségeinek folyamatos elemzése és értéke-lése;

a nemzetközi haditechnikai fejlődési tendenciák folyamatos követése;

a NATO megfelelő munkacsoportjaival való együttműködés elmélyítése;

az újonnan rendelkezésre álló információforrások kutatási módszereinek kimunkálása (például, a hagyományos irodalom-jegyzék bővül az elektronikus forrásokkal, de az azokra való hagyományos leíró hivatkozás az Internet változó tartalma mi-att nem elegendő);

a tevékenységek eredményességének egyik legfontosabb felté-tele a szakmailag jól képzett, nyelveket beszélő, tárgyalóképes állomány iránti elvárások megfogalmazása, az elvárások teljesí-tési feltételeinek megteremtése, majd az elvárások érvényesíté-se.

10

A HADITECHNIKAI K+F TÁMOGATÁSA SZAKÉRTŐI RENDSZEREKKEL

A napjainkra jellemző hatalmas mennyiségű információ kezelésé-nek, valamint a pénz- és időráfordítás csökkentésének egyik lehetséges megoldását kínálják a mesterséges intelligencia kutatás legújabb vív-mányai, a szakértői rendszerek. Ezen rendszerek lényegében a rendel-kezésre álló hatalmas ismeretanyag szelektív feldolgozását, az emberi gondolkodás bonyolult folyamatát és a számítógépek gyorsaságát, megbízhatóságát kívánják ötvözni a döntések alaposabb előkészítésé-ben, szakértői vélemények kialakításában, illetve tanácsadások segíté-sében. Fontos hangsúlyozni azt, a kutatások által már bizonyított tényt, hogy a szakértői rendszerek alkalmazásával nem a szakembereket, illetve szakértőket kívánják felváltani. Inkább azok munkájának segíté-sére hozták létre a szakértői rendszereket, ezzel is mentesítve őket a mindennapok rutinműveleteitől, hogy még több energiát és időt fordít-hassanak az aktuális, még fel nem tárt területek tudományos kutatásá-ra.

A szakértői rendszereknek a haditechnikai K+F területén történő alkalmazását alátámasztja, hogy a NATO Kutatási és Technológiafej-lesztési Szervezetének, Információs Rendszerek Technológiája (Infor-mation Systems Technology – IST) elnevezésű panelje is kiemelt kuta-tási területként kezeli az információ- és tudásmenedzselés témakörét, melynek része többek között az információfúzió, vizualizálás, valamint a mesterséges intelligencia, s benne a szakértői rendszerek kutatása.13

Egy példa a szakértői rendszerek a haditechnikai K+F területén való alkalmazására:

Az árpád rendszerek korszerűségének értékelése

A különböző haditechnikai eszközök és rendszerek összehasonlí-tása komoly erőfeszítést és elemző munkát kíván, különösen akkor, ha

13 Dr. Kende György, Gönczi Sándor, Simon Attila: Magyar részvétel a NATO

kutatási – fejlesztési szervezete munkájában, Új Honvédségi Szemle, 2000. 5. sz. p. 141.

11

a vizsgálandó objektumok összemérhetően jó paraméterekkel rendel-keznek. Igaz ez a tábori tüzérség tűzvezető rendszereire is. Ennek leg-fontosabb oka az, hogy a tüzérségi rendszerek alrendszerekből, míg maguk az alrendszerek különböző, önmagukban is összetett, számos jellemzővel rendelkező eszközökből (pl. számítógép, híradóeszközök, girotájoló, navigációs berendezés, stb.) állnak.

Tüzérségi tűzvezetési rendszerek lehetséges összehasonlító módszerei

A mai korszerű tűzvezető rendszerek igen összetettek, általánosan fogalmazva felépítésük az alábbi: egy központi informatikai és kom-munikációs rendszer, amelyhez a felderítő alrendszerek, a nemzeti (és szövetségi) összfegyvernemi rendszerekhez való csatlakozás alrend-szerei, valamint a tűzeszközök alrendszerei illeszkednek. Ez a felépítés jellemez, többek között, olyan eltérő hagyományokon és fejlesztési koncepciókon alapuló rendszereket, mint pl. a német Adler14 és az orosz Kapusztnyik-B rendszer15. Minthogy az alrendszerek önmaguk is számos önálló és bonyolult eszközből állnak, teljeskörű összehasonlí-tásuk valószínűleg több száz paraméter kezelésével járna – egy ilyen feladat megoldása igen jelentős erőket igényelne, és várhatóan nem könnyen áttekinthető eredményeket hozna. E bonyolult megközelítés ellenpólusa az álláspont, amit Bailey dandártábornok, az Egyesült Ki-rályság Királyi Tüzérségének igazgatója így fogalmaz meg16: „…egy tüzérségi rendszer hatékonyságát a rendszer leggyengébb eleme hatá-rozza meg.” Ez egy egyszerű és egészséges, de alapvetően gyakorlati szemléletmód, ami csupán minőségi értékelést ad mennyiségi mutatók nélkül.

A magyar kutatók közül egyedül Felházi Sándor hasonlít össze PhD értekezésében17 tüzérosztály szintű tüzérségi tűzvezetési rendsze-

14 Handbuch Ausrüstung Bundeswehr. Report Verlag, Frankfurt am

Main/Bonn. 1997. 161. p. 15 Komarov, E.: Artillery’s Brains and Nerves. Military Parade, 1995. január-

február, 56–58. p. 16 Artillery 2000. Military Technology, 2000. 10. sz. 67. p. 17 Felházi Sándor: A magyar tábori tüzérség automatizált harc-, tűzvezetési és

információs rendszerének kialakítási lehetőségei a NATO normáknak megfelelően.

12

reket, összesen 9 rendszert – köztük az Árpád rendszert – táblázatos formában. Vizsgálata 1995-98-ban megjelent adatokon alapul, szem-pontjai (összesen 7) fontosak, helytállóak és korrektek; ezek az alábbi-ak: a kezelhető ütegek és lövegek száma, tűzeszköz típusa, célok elrak-tározása, központi számítógép tömege és mérete, a rendszer reakció-ideje. A táblázat 7x9=63 mezője közül 16 mező kitöltetlen (nincs adat) – a tűzvezetési rendszereket ismertető publikációk nem ritkán igen kevés konkrétumot tartalmaznak.

A fentiekből látható, hogy tüzérségi tűzvezető rendszerek minősé-gi és mennyiségi mutatókon alapuló összehasonlítása a vizsgálandó objektumok és tulajdonságok számossága és összetettsége miatt meg-felelő kutatási módszerek alkalmazását igénylő feladat. Ezt a feladatot a rendszerek fő jellemzőinek kiválasztásával, áttekinthető táblázatok szerkesztésével, továbbá alkalmas összehasonlítási módszerek felkuta-tásával célszerű elvégezni az alábbiak szerint.

A vizsgálatok célja az, hogy tűzvezetési rendszereket hasonlítsak össze. A tűzvezető rendszerekre teljes mértékben megfelelőnek tűnik a számos ismert rendszer-meghatározás közül az a definíció, hogy „a rendszer egymással kölcsönös kapcsolatban álló dolgok meghatározott együttese”18. A tűzvezető rendszerek összehasonlítására alkalmas módszerek kutatása során a komplex rendszerek olyan összemérési módszereit vizsgáljuk, amelyek alkalmasak a feladat megoldására. A tűzvezető rendszerek komplex, bonyolultan összetett rendszerek19, amelyek összehasonlítását tulajdonságaik egyidejű minősítésével cél-szerű elvégezni.

Komplex rendszerek összehasonlításának elméleti alapjai

A komplex rendszerek vizsgálatának elmélete különböző rendsze-rek összehasonlításával, illetve egyes rendszerek meghatározott érték-rend szerinti preferencia sorrendjének a megállapításával a foglalkozik.

Doktori (PhD) értekezés. 2000. 137. p. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem könyvtára.

18 Kindler, J.,Papp, O.: Komplex rendszerek vizsgálata, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977, 11. p.

19 Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Bu-dapest, 1974. 927. p.

13

Definíció szerint „komplex rendszernek tekintünk minden rendszert, amelyet egyidejűleg több tulajdonság alapján minősítünk”20 ([82] ol-dal). E meghatározás szerint, ha bármely technikai eszközt vagy rend-szert legalább két tulajdonság alapján minősítünk, akkor azt már komplex rendszernek kell tekinteni.

Az összehasonlítás menete, azaz maga a vizsgálat három fő lépés-ből áll. Az első lépésben az elemzés kiinduló alapjának tekinthető ér-tékrend kerül meghatározásra. A második lépés az összemérési mód-szer kiválasztása. A szakirodalom meglehetősen sok eljárást ismertet, az egyszerűbbektől az összetettebbekig. Léteznek olyan speciális eljá-rások, melyeket meghatározott rendszerek minősítésére fejlesztettek ki, de a legtöbbjük univerzális, tehát lényegében mindenhol alkalmazható. Fontos szempont, hogy a mért rendszer összetettségéhez megfelelő pontosságú módszereket alkalmazzunk. A harmadik lépés az összeha-sonlítás elvégzése és az eredmények értékelése a megállapított érték-rend és a kiválasztott módszer alapján.

Az első lépés elvégzéséhez szükséges értékrendet a vizsgálat szempontjából meghatározó fontosságú tulajdonságok és a hozzájuk rendelt súlyukat jellemző számok alkotják. Azokat a tulajdonságokat, melyek a vizsgálathoz kiválasztásra kerülnek értékelési tényezőknek (Ei), míg az értékelési tényezőkhöz rendelt, azok súlyát jellemző szá-mot súlyszámoknak (vi) nevezzük. A súlyszámok meghatározására a szakirodalom három különböző módszert ismertet, ezek: a közvetlen becslés, a Churchman–Ackoff féle eljárás, és a Guilford féle eljárás. Matematikailag és pszichológiailag a legmegalapozottabbnak a Guilford eljárást tartják, ezért az alábbiakban ezt alkalmazzuk. A má-sodik lépés elvégzéséhez szükséges összemérési (összehasonlítási) eljárások közül pedig az általános ismert Kesselring és a KIPA mód-szereket alkalmazzuk, majd a harmadik lépésben elvégezzük a szüksé-ges számításokat, ábrázoljuk és értékeljük a kapott eredményeket.

Az értékelési tényezők – azaz a tűzvezető rendszerek legfontosabb harcászati jellemzői, amelyek alapján az összehasonlítást végezzük – a következő pontban kerülnek meghatározásra. Ebben a pontban megis-merkedünk a Guilford-féle eljárással, a súlyszámok megállapítására,

20 Kindler, J.,Papp, O.: Komplex rendszerek vizsgálata, Műszaki Könyvkiadó,

Budapest, 1977, 12. p.

14

majd az ezt követő pontokban a Kesselring és a KIPA összemérési módszerekkel. Ezen módszerek alkalmazásával fogjuk értékelni az Árpád rendszerek korszerűségét a Varsói Szerződés, illetve a NATO csatlakozás időszakában.

A Guilford-féle eljárás a súlyszámok megállapítására

Az eljárás alapját az ún. páros összehasonlítás adja. Lényeges szempont, hogy eredményként intervallumszintű skálát szolgáltat, te-hát az egyes értékelési tényező-párok súlyszámai különbségeinek ará-nya is alkalmas az összehasonlításra, nem csak egyszerűen sorrendbe rakja az értékelési tényezőket.

Az eljárást a szakértői értékelési tevékenységen keresztül muta-tom be. Az egyes értékelési tényezőket párokba kell helyezni; n értéke-lési tényezőből

2n pár képezhető. A szakértő a párokba rendezett érté-

kelési tényezők közül megjelöli a párban szereplő 2 értékelési tényező közül a fontosabbat. Az így elvégzett páros összehasonlítás alapján készítjük el a preferenciatáblázatot (1. táblázat). E táblázat célja végső soron az, hogy az egyes Ei értékelési tényezőkhöz hozzárendeljük a Z súlyszámokat.

A táblázat soraiban és oszlopaiban egyaránt az értékelési tényezők szerepelnek. Az egyes értékelési tényező sorában abba a mezőbe kell 1-est írni, amelyik értékelési tényezővel szemben a páros összehasonlí-tás preferál. A preferenciák gyakoriságát az a oszlopban kell összesíte-ni.

E1 E2 Ej En a a2 p u Z

E1

E2

Ej

En

∑

1. táblázat

ahol:

15

E1 … En − értékelési tényezők;

a − preferencia-gyakoriság (az adott sornak megfelelő értékelési tényező hányszor preferál a többi értéke-lési tényezőhöz viszonyítva);

p − preferencia-arány (az adott sornak megfelelő érté-kelési tényező milyen százalékos mértékben prefe-rál az összes többi értékelési tényezőhöz képest);

u − a standard normális eloszlás értékei p függvényé-ben;

Z − az értékelési tényezők súlyszámai a 0 kezdőpontér-tékű és a 100 végpontértékű skálán.

A következő lépés a szakértő, vagyis a páros összehasonlítást kö-vetkezetességének vizsgálata. Az egyes értékelési tényezők közötti preferenciareláció tranzitív tulajdonsággal bír, vagyis ha

3221 és EEEE →→ ,

akkor ebből következik, hogy

31 EE → .

A páros összehasonlítás során viszont ez nem fog feltétlenül be-következni, vagyis a páros összehasonlítások elvégzése eredményezhet ún. inkonzisztens körhármast, ahol:

16

.

31

32

21

EEEEEE

←→→

Az inkonzisztens körhármasok száma:

( )( )212

121 1

2∑−

−−= =

n

iannnd

, a körhármasok maximális száma (ha n páros szám):

2443 nndM

−=

, a konzisztenciamutató:

MddK −=1

.

A képletből látható, hogy 0 ≤ K ≤ 1, és K minél közelebb van az 1-hez, annál következetesebb a szakértő. A következetesség szignifikancia-vizsgálatát, amennyiben n > 7, χ2 próba segítségével végezzük el, mivel d eloszlása ehhez közelít. A próbastatisztikát és a szabadságfokokat a következőképpen számítjuk:

( )( )( )

. 21

341

48

, 4

21

2

2

dfdn

n

nnnndf

+

+−

−

=

−−−

=

χ

Az 1. táblázat p oszlopában a preferenciaarányokat számítjuk:

nap 5,0+

= .

A következő oszlopban a preferenciaarányokat a standard normál eloszlás u értékeire transzformáljuk a

17

)(up Φ= egyenlet alapján. Ezek már intervallumszintű skálaértékeket adnak. Annak érdekében, hogy 0 kezdőpontú és 100 végpontú skálát kapjunk a következő transzformációt kell elvégezni:

)min()max()min(

ii

i

uuuu

Z−

−=

.

A skálán az x’ = ax + c (ahol 0≠a ) egyenlet segítségével további transzformációt lehet elvégezni, elsősorban azért, hogy egységnyi ösz-szegű súlyszámokat kapjunk.

A Kesselring módszer

E1 E2 E3 E4 E5 ∑i

iivp

Pj

T1 p1,1 p2,1 p3,1 p4,1 p5,1 ∑i

ii vp 1, ∑

∑

iiji

iii

vp

vp

max,

1,

T2 p1,2 p2,2 p3,2 p4,2 p5,2 ∑i

ii vp 2, ∑∑

iiji

iii

vp

vp

max,

2,

T3 p1,3 p2,3 p3,3 p4,3 p5,3 ∑i

ii vp 3, ∑∑

iiji

iii

vp

vp

max,

3,

vi v1 v2 v3 v4 v5

pi,jmaxvi p1,jmaxv1 p2,jmaxv2 p3,jmaxv3 p4,jmaxv4 p5,jmaxv5 ∑i

iji vp max,

2. táblázat

18

ahol:

vi az i-edik értékelési tényező súlyszáma (súlyozó tényező);

pi,j a j-edik rendszer i-edik értékelési tényező szerinti pontértéke;

Pj a j-edik rendszer végső pontértéke.

Az eljárás az összehasonlítandó rendszereket értékelési tényező szerint egy ötfokozatú verbális skálán helyezi el, ahol a legelső, leg-kedvezőtlenebb fokozat 1, a következő 2 pontot jelent, stb. Az értéke-lési tényezőkhöz 2-10 közötti, fontosságukat jellemző súlyszámokat rendelünk. Az egyes rendszerek összpontszámának számítása a 2. táb-lázat szerint történik, ahol három rendszert T1…T3 vizsgálunk öt érté-kelési szempont E1…E5 szerint. A módszer lényeges eleme, mivel a verbális skálán történő értékeléskor egy ideális rendszerrel hasonlítjuk össze a mért rendszert, ezért az elért pontszámoknak önmagukban is van jelentésük:

0,8 < P < 1 Nagyon jó

0,6 < P < 0,8 Jó

P < 0,5 Nem kielégítő.

A KIPA módszer

A KIPA módszert a Budapesti Műszaki Egyetemen KIndler és PApp vezető kutatók dolgozták ki. Az eljárás az összemérendő rend-szereket az egyes értékelési tényezők alapján egy ötfokozatú verbális skála segítségével jellemzi. A skálaterjedelmeket a súlyszámok segít-ségével határozza meg, skálaegységeknek általában magát a súlyszá-mot javasolja. Tehát például a „Rossz” értékelési fokozat nulla pontér-téket jelent, a „Megfelelő” fokozat magát a súlyszám értéket, a „Köze-pes” fokozat a súlyszám kétszeresét stb. A transzformációt követően lehet elkészíteni az ún. KIPA alaptáblázatot, ami a további számítások kiindulását képzi (3. táblázat).

19

Értékelési tényezők/Súlyszámok

E1 E2 E3 E4

v1 (10) v2 (40) v3 (30) v4 (20)

Rendszerek Verbá-lis

Szám Verbá-lis

Szám Verbá-lis

Szám Verbá-lis

Szám

T1 Köze-pes

20 Jó 120 Köze-pes

60 N jó 80

T2 Jó 30 Jó 120 Jó 90 Köze-pes

40

T3 Mf 10 Mf 40 Mf 30 Mf 20 3. táblázat

A következő lépés a ci,j preferencia, azaz az előnymutatók megha-tározása. A ci,j értékeket minden egyes rendszer közötti viszonylatban számolni kell. Kiszámításának menetét egy példán, a T1 - T2 rendsze-reken keresztül mutatom be. Összeadjuk azon értékelési tényezők súly-számát, ahol T1 preferál vagy indifferens T2 rendszerhez képest, és ezt az összeget osztjuk a súlyszámok összegével. A hányadost, hogy az eredményt %-os formában kapjuk, 100-al szorozzuk. Jelen esetben:

c1,2 = [(40 + 20) / 100] · 100 = 60%

Az előnymutatók számítását követően a di,j diszkvalifikancia érté-keket, vagyis a hátránymutatókat határozzuk meg. A számítása a T1 -T2 esetében: megkeressük a legnagyobb skálakülönbséget, ahol T2→T1, ez jelen esetben (3. táblázat) az E3 értékelési tényezőnél van, ahol T2 preferál T1-hez képest. Ezt az értéket osztjuk a legnagyobb skála terjedelmével, tehát:

d1,2 = [30 / (4·40)] · 100 = 18,75% Az előny- és a hátránymutatókat egy új táblázatba foglaljuk, az

ún. KIPA mátrixba (4. táblázat).

20

T1 T2 T3

c1,2 c1,3 T1

d1,2 d1,3

c2,1 c2,3 T2

d2,1

d2,3

c3,1 c3,2 T3

d3,1 d3,2

4. táblázat

Az összehasonlítást a 4. táblázat adatai alapján végezzük el. Az összehasonlításhoz preferencia (p) és diszkvalifikancia (q) szinteket kell meghatározni. Az első szint p ≥ 100% és q ≤ 0%. Azon Ti Tj vi-szonylatban lehet behúzni a preferenciarelációt, ahol ci,j ≥ 100% és di,j ≤ 0%. Természetesen ritka eset lesz, hogy ezen a szinten össze le-hessen hasonlítani minden egyes rendszert, ezért a további összeméré-seket p értékének csökkentésével, és d értékének a növelésével kell elvégezni.

A javasolt kritériumrendszer: az értékelési tényezők meghatáro-zása

Az összehasonlítás elvégzéséhez meg kell határoznunk a rendsze-rek vizsgálandó tulajdonságait, azaz az értékelési tényezőket. Ezeket a tényezőket az 5. - 6. illetve a 10.- 11. táblázat-pár tartalmazzák. Az 5.- 6. táblázat-pár az Árpád rendszer korszerűségét vizsgálja a Varsói Szerződés időszakában, a 10.- 11. táblázat-pár pedig az Árpád M1 rendszer rendszert vizsgálja a NATO csatlakozás időszakában. Mind-két táblázat-pár felépítése azonos, a 1-12. pontok a harcászati jellem-zőket, a 13-26. pontok a műszaki jellemzőket mutatják. A 7. táblázat azt mutatja, hogy a műszaki jellemzők szoros összefüggésben vannak a harcászati jellemzőkkel, vagy másképpen, hogy a műszaki jellemzők-ből milyen harcászati jellemzők következnek.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy a rendszerek összehasonlí-tása miért éppen a táblázatban szereplő 12 harcászati jellemző, mint értékelési tényező alapján történik. Ennek indoklása a következő. A

21

tüzérség tüzével szemben támasztott 2 alapvető követelmény az, hogy időbeni legyen és hatásos. A tüzérségi eljárásokra vonatkozó NATO szabvány21 a megfelelő tűzvezetési eljárások alkalmazásának célját az alábbi módon határozza meg: „A NATO erők közötti, a NATO tüzér-ségre vonatkozó eljárások részletezése abból a célból, hogy a manőver erők időbeni és hatásos tűztámogatást kapjanak.” Az időbeniség köve-telményét az 1. sz. jellemző, a reakcióidő mutatja. Belátható az is, hogy egy tüzérosztály tüze annál hatásosabb, minél nagyobb az osz-tályhoz tartozó ütegek száma (2. sz. jellemző), illetve minél nagyobb az ütegben lévő lövegek száma (3. sz. jellemző). Hatásos tűz vezetésé-hez megfelelő felderítési képesség (4. sz. jellemző), továbbá a lőele-mek megfelelő pontosságú meghatározása (7. sz. jellemző) szükséges. Ütegkötelékben való alkalmazás esetén a hatásosság függvénye az automatizált tűzvezetés lehetőségének (6. sz. jellemző).

Általános harcászati elvárás a túlélőképesség (5. sz. jellemző), a vezetés rejtettsége (8. sz. jellemző), továbbá a téves, esetleg saját erők-re irányuló tűzkiváltás elkerülése (10. sz. jellemző). Szintén elvárás a tűzvezetés folyamatának dokumentálása (9. sz. jellemző) az esemé-nyek rögzítése, későbbi elemzése, a tapasztalatok levonása és a kikép-zés javítása céljából. Az általános elvekből adódó elvárás a nemzeti összfegyvernemi vezetési rendszerekkel (11. sz. jellemző), valamint az adott szövetségi rendszer erőivel (12. sz. jellemző) való együttműkö-dés képessége.

Úgy gondolom, hogy a fenti 12 jellemző, mint értékelési tényező jól kezelhető, és áttekinthető módon lehetővé teszi a tűzvezető rend-szerek elegendő pontosságú összehasonlítását.

A táblázatokban foglalt harcászati jellemzők nem tartalmazzák a tűzvezető rendszerek által vezetett lövegek (tűzeszközök) paramétereit, mert a korszerű tűzvezető rendszerek invariánsak a tűzeszközök vo-natkozásában: képesek bármilyen tűzeszköz (ágyuk, tarackok, sorozat-vetők, stb.) tüzét vezetni.

21 Artillery Procedures AartyP-1. STANAG 2934. 101. pont. (Kiadás időpontja:

1989. 06. 20. Utolsó módosítás időpontja: 1999. 06. 28.)

22

Az ÁRPÁD korszerűsége a Varsói Szerződés idősza-kában

A Varsói Szerződés időszakában a tagállamok közül Magyaror-szág mellett csak a Szovjetunió rendelkezett saját fejlesztésű automati-zált tüzérségi tűzvezető rendszerekkel – ezért az alábbiakban az Árpád rendszert a szovjet 1V12 Masina és az 1V12M Falcet rendszerrel ha-sonlítom össze. Emellett az Árpád korszerűségét a Varsói Szerződés időszakában NATO környezetben is megítélem. A NATO országok 1980-as évek közepén meglévő rendszerei, az amerikai Tacfire22,23, a nyugatnémet Adler24,25 és a francia Atila26,27,28 lényegében azonos pa-raméterekkel voltak jellemezhetők. Választásom elsősorban azért esett a francia rendszerre, mert ez volt az első európai automatizált tüzérségi tűzvezetési rendszer. Másodsorban szempont volt az is, hogy a NATO országoknak a Varsói Szerződéstől számos tekintetben eltérő szerveze-tű rendszerei közül a 3-6 ütegből álló Atila tüzérezred és a 3 üteges Árpád tüzérosztály jól összehasonlíthatónak bizonyult.

Az Atila rendszert (Automatisation de Tir de l’Artillerie, azaz a tüzérség tüzének automatizálása) az alábbiakban röviden áttekintjük.

Az Atila egy olyan tüzérségi automatizálási rendszer, amely 3 alapvetően fontos harcászati követelményt teljesít:

22 Jane’s Weapon Systems, 1988-1989. Jane’s Information Group, UK. 1008 p. 23 Officer Advanced Course. Tacfire Handouts. U.S. Army, Field Artillery

School, OK 73503. 1992. május, 38 p. 24 Szergejev, Sz: Zapadnogermanszkije perszpektyivnije ASZU ognyom

polevoj artyillerii. Zarubezsnoje Vojennoe Obozrenije, 1988. 12. sz. 26-33. p. 25 Szergejev, Sz: Zapadnogermanszkije perszpektyivnije ASZU ognyom

polevoj artyillerii. Zarubezsnoje Vojennoe Obozrenije, 1988. 12. sz. 26-33. p. 26 Jane’s Weapon Systems, 1988-1989. Jane’s Information Group, UK. 1008 p. 27 Jane’s C4I Systems, 1998-99. Jane’s Information Group Limited, UK. 457 p. 28 Jung, H. J: ATILA. Das neue Artillerie Führungs- und Feuerleitsystem des

französischen Heeres. Soldat und Technik, 1978. 7. sz. 484-488. p.

23

számítási feladatokat, ami a ballisztikai adatok gyors és au-tomatikus számítását biztosítja a topográfiai, meteorológiai, és egyéb kiegészítő adatok figyelembevételével;

adatátviteli feladatok, ami az előretolt figyelők, a vezetési pontok és a lövegek közötti információforgalmat biztosítják;

döntés-előkészítési feladatok, amelyek a megfelelő parancs-noki elhatározások meghozatalát segítik az ember-gép kap-csolat eszközeivel.

Az Atila rendszer tetszés szerint konfigurálható önálló üteg, osz-tály, ezred, vagy 18 ütegből álló tüzércsoport tüzének vezetésére.

Az automatizálási eszközök 2 különböző páncélozott harcjárműbe kerültek beépítésre, és ennek megfelelően 2 különböző igényt teljesíte-nek: az AMX-10 PCH SAL típusú harcjármű a parancsnoki (harcásza-ti) vezetési pont, míg az AMX-10 PCH SAF típusú harcjármű a számí-tási feladatok végrehajtására szolgáló technikai vezetési pont. A fenti harcjárművek tartják a kapcsolatot az előretolt figyelőkkel, feldolgoz-zák az előretolt figyelők adatátviteli berendezésein keresztül vett felde-rítési, célmegfigyelési, tűzhelyesbítési adatokat, majd a kiszámított lőelemeket továbbítják a lövegek lövegindikátoraira.

A fenti feladatokhoz 3 különböző rendeltetésű számítástechnikai eszközt alkalmaznak: tűzvezető számítógépet a vezetési pontokon, adatátviteli berendezést az előretolt figyelők terepszakaszán, valamint a tűzparancsok megjelenítésére szolgáló kijelzőket a lövegeknél. A rendszer olyan kiegészítő eszközökkel is rendelkezik, mint a Sirocco meteorológiai állomás, a Miradop lövedék kezdősebességmérő beren-dezés, és a Ratac felderítő lokátor. A rendszer további fontos kiegészí-tő eszközei: a felderítést szolgáló binokuláris figyelőműszer, nappali és éjszakai csatornával rendelkező lézertávmérő, navigációs berendezés, giroteodolit, és nyomtatóberendezés.

Az 5. és a 6. táblázatpár 4 tüzérségi tűzvezetési rendszer jellemző-it mutatja 26 értékelési tényező szerint. A táblázatpár logikailag 2 rész-re osztható: az első 12 szempont jól értelmezhető, alapvetően meghatá-rozó harcászati paramétereket mutat, míg a 13-26. sz. szempontok a leglényegesebb műszaki jellemzőket tartalmazzák. A harcászati jel-lemzők a műszaki jellemzők függvényei, és így szoros és egyértelmű összefüggést mutatnak (ld. 7. táblázat).

24

VSZ NATO

FSZ. ÉRTÉKELÉSI TÉNYEZŐK ÁRPÁD

magyar

MASINA

szovjet

FALCET

szovjet

ATILA

francia

1. reakcióidő (s) 50-60 120-130 120-130 15-35

2. ütegek száma osztályonként (max.) 3 3 3 3-6

3. lövegek száma ütegenként (max.) 6 6 6 6

4. felderítési képesség közepes közepes közepes jó

5.

lövegek széttagolásának lehetősége a tűzelőállásban, ebből következően a tűzlépcső túlélőképességének meg-növelése

+ – – +

6. automatizált tűzvezetés üteg (sza-kasz) kötelékben + – – +

távolság „D” (%) 0,5..0,7 0,7…0,9 0,7..0,9 n.a. 7. lőelemek pontos-

sága oldalszög „ß” (vonás) 2-3 3-5 3-5 n.a.

8. rádióelektronikai felderíthetőség csekély jelentős közepes csekély

9. tűzparancsok automatikus dokumen-tálása + – – +

10. téves tűzkiváltás valószínűsége a tűzparancs félreérthetősége miatt csekély jelentős közepes csekély

11. automatizált együttműködés nemzeti összfegyvernemi vezetési rendsze-rekkel

– – – –

HA

RC

ÁSZ

AT

I JE

LL

EM

ZŐ

K

12. automatizált együttműködés a szövet-séges országok vezetési rendszereivel – – – +

5. táblázat

25

VSZ NATO

FSZ. ÉRTÉKELÉSI TÉNYEZŐK ÁRPÁD

magyar

MASINA

szovjet

FALCET

szovjet

ATILA

francia

13. teljes automatizáltság a tűzparancs kiadásától a lövegindikátorokon történő megjelenésig + – – +

14. tűzvezetési információk továbbításának módja teljesen digitális

alapve-tően szóban

digitáli-san és szóban

teljesen digitális

15. rádiókisugárzási idők a tűzfeladat végrehajtásakor (s) 10-20 50-100 50-100 10-20

16. lövegenkénti lőelemszámítás + – – +

17. felderítő adatátviteli berendezés A – – A

osztályparancsnok

(OPK) SZG – AÁB AÁB

osztálytörzsfőnök

(OTÖF) SZG SZG SZG SZG 18.

Számítógép (SZG) vagy adatátviteli berendezés (AÁB) a vezetési ponto-kon

üteg-elsőtiszt

(ÜETI) SZG AÁB AÁB SZG

19. lövegindikátorok a lövegekben (lövegeknél) A – – A

20. az OPK, OTÖF, ÜETI számítógépek felcserélhető-sége – – – –

21. a tűzeszköz típusa beállítható a SZG-eken – – – –

pilótanélküli felderítő repülőgép – – – –

optoelektronikai eszközök H H H A

hangfelderítő állomás H H H –

célfelderítő lokátor H H H A

22. felderítő eszközök

röppályafelderítő lokátor – – – –

23. meteorológiai berendezés A – – A

24. nyomtatóberendezés a számítógépekhez illesztve A – – A

25. navigációs berendezés – – – A

MŰ

SZA

KI J

EL

LE

MZŐ

K

26. lövedék kezdősebességmérő – – – A

6. táblázat

26

Megjegyzések és rövidítések a táblázat pontjaihoz:

1. „A” – automatizált illesztés; „H” – hagyományos illesztés (az in-formációk szóban kerülnek továbbításra) (a 17 – 26. pontokhoz)

2. A Magyar Néphadsereg a Varsói Szerződés időszakában nem ren-delkezett összfegyvernemi automatizált harcvezetési rendszerekkel (A Magyar Honvédség jelenleg sem rendelkezik).

3. A Masina és a Falcet rendszerek nem rendelkeztek illesztő felüle-tekkel a szovjet összfegyvernemi vezetési rendszerhez (PASZUV, Polevaja Avtomatizirovannaja Szisztema Upravlenija Vojszkami; Tábori Automatizált Csapatvezetési Rendszer).(a 11. ponthoz)

4. A NATO országokban az osztályparancsnoki felderítési és tűzveze-tési feladatokat a tűzvezető részlegek (tűzkoordinátorok) látják el.(a 18. ponthoz)

A harcászati jellemzők a műszaki megoldások függvényei, ennél-fogva egyértelmű összefüggést mutatnak (ld. 7. táblázat).

MŰSZAKI JELLEMZŐK HARCÁSZATI JELLEMZŐK

13 – 26 1

18 2

16, 18 3

17,22 4

16, 18, 19 5

19, 20, 21 6

16,18,22,23,25,26 7

17,18,19 8

24 9

16,17,18,19 10

18 11

18 12

7. táblázat

27

A súlyszámok megállapítása Guilford-féle eljárással

Az értékelési tényezőket a 6. táblázat harcászati jellemzői mutat-ják. A párokba rendezett tulajdonságokat tartalmazó űrlapok kitöltését követően, a preferenciatáblázat a 8. táblázat szerint alakul.

E1 E2E3 E4E5 E6E7 E8E9 E10E11E12 a a2 P u Z v1 v2

E1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 11121 1 1,73 1 15 10

E2 1 1 1 1 1 5 25 0,5 -0,1 0,47 8 6

E3 1 1 1 0,1-1,150,168 4 3

E4 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 101000,9 1,15 0,832 13 9

E5 1 1 1 1 1 1 1 7 49 0,6 0,32 0,592 10 7

E6 1 1 1 1 4 16 0,4-0,320,408 7 5

E7 1 1 1 1 1 1 6 36 0,5 0,1 0,53 9 6

E8 1 1 1 1 1 1 1 1 8 64 0,7 0,55 0,658 10 7

E9 0 0 0 -1,73 0 2 2

E10 1 1 1 1 1 1 1 1 1 9 81 0,8 0,81 0,735 11 8

E11 1 1 1 3 9 0,3-0,550,342 6 5

E12 1 1 2 4 0,2-0,810,265 5 4

S 0 6 10 1 4 7 5 3 11 2 8 9 506 100 8. táblázat

Az összehasonlítást két módszerrel végezzük, ezért a módszerek-nek megfelelően a Z súlyszámokból két skálatranszformációval két különböző, de információtartalmukban azonos súlyszámskálát készí-tünk. A v1-gyel jelölt 100 összegű skála a KIPA, a 2-10 érték között lévő v2-vel jelöltet pedig a Kesselring módszerhez fogjuk használni.

Az inkonzisztens körhármasok száma:

28

( )( ) 02

50612

231112212

121 1

2

=−⋅⋅

=−−−

=∑=

n

ia

nnnd

A konzisztenciamutató:

1401000

02414

2413

=−⋅

−=−

−=nn

dK

Mivel K értéke 1, ezért nem szükséges a szignifikancia-vizsgálat: megállapítható, hogy a páros összehasonlítás következetessége maxi-mális.

Összehasonlítás Kesselring módszerrel

Az egyes tűzvezető rendszerek meghatározott értékelési tényezők szerinti pontértékeit, valamint a számítások eredményeit a 9. táblázat mutatja.

E1 E2 E3 E4 E5 E6 E7 E8 E9 E10 E11 E12 ∑i

iivpii

iii

vp

vp

maxΣ

∑

Árpád 3 2 4 2 4 4 3 4 4 4 0 0 206 0,85

Masina 2 2 4 2 0 0 2 2 0 0 0 0 88 0,36

Falcet 2 2 4 2 0 0 2 2 0 2 0 0 104 0,43

Atila 4 4 4 3 4 4 4 4 4 4 0 0 243 1

vi 10 6 3 9 7 5 6 7 2 8 5 4

pimaxvi 40 24 12 27 28 20 24 28 8 32 243 9. táblázat

A 9. táblázat utolsó oszlopának eredményei alapján a sorrend: Atila→Árpád→Falcet→Masina. Az egyes rendszerek közük az Atila és az Árpád „nagyon jó”, míg a Falcet és a Masina „nem kielégítő” értékelést kap. A egyes pontértékek között a különbségek jelentősek, tehát megállapítható, hogy az összehasonlítás eredménye teljesen egy-

29

értelmű, ezért további, KIPA módszer szerinti vizsgálatra nincs szük-ség. Az összehasonlítás eredményét grafikusan jeleníti meg az 27. áb-ra.

1. ábra

Összességében az 1986-ban rendszeresített Árpád elsősorban számítástechnikai és automatizálási megoldásaiból következően lénye-gesen jobb harcászati jellemzőkkel rendelkezett, mint az 1974-ben rendszeresített Masina és az 1988-ban kifejlesztett Falcet, ugyanakkor kismértékben, csupán a felderítő eszközök tekintetében maradt el az 1978-ban rendszeresített Atila mögött.

30

Az ÁRPÁD M1 korszerűsége a NATO csatlakozás idő-szakában

Az Árpád M1 korszerűségének megítéléséhez két különböző ka-tonai és tüzérségi hagyományokon alapuló, az 1990-es években kifej-lesztett, igen jó paraméterekkel jellemezhető rendszert választunk: az orosz Kapusztnyik-B29,30 és a német Adler31,32,33 rendszert.

Az alábbi 10.-11. táblázatpár összehasonlítja az Árpád M1, a Kapusztnyik-B és a Falcet rendszert; felépítése és az értékelési ténye-zők megegyeznek az 5. és a 6. sz. táblázatban foglaltakkal.

A súlyszámok megállapítása Guilford-féle eljárásssal

A 10.-11. táblázat-pár felépítése teljes mértékben megegyezik az 5.- 6. táblázat-pár felépítésével, így az értékelési tényezők is azonosak. Ezért a súlyszámok megegyeznek a 8. táblázatban számolt értékekkel.

Összehasonlítás Kesselring és KIPA módszerrel

Az egyes tűzvezető rendszerek meghatározott értékelési tényezők szerinti pontértékeit, valamint a számítások eredményeit a 12. táblázat mutatja. A táblázat utolsó oszlopa alapján a sorrend Adler→ Kapusztnyik-B→Árpád M1. Az Adler és a Kapusztnyik-B „nagyon jó” értékelést, az Árpád M1 pedig „jó” értékelést kap. Az eredményeket a 28. ábra grafikusan szemlélteti.

29 Komarov, E.: Artillery’s Brains and Nerves. Military Parade, 1995. január-

február, 56–58. p. 30 Russia – Kapustnik-B AFCS for Export. Janes Defense Upgrades, 2000. má-

jus 16. 4. p. 31 Handbuch Ausrüstung Bundeswehr. Report Verlag, Frankfurt am

Main/Bonn. 1997. 383 p. 32 Das System Artillerie Wehrtechnischer Report. Report Verlag, Frankfurt am

Main/Bonn. 1998. február, 62 p. 33 Ueckert, H: Das Artillerie-Führungs-Informations- und Feuerleitsystem

(ArtFülnFELSys). Soldat und Technik, 1980. 1. sz. 8-17. p.

31

FSZ. ÉRTÉKELÉSI TÉNYEZŐK

ÁRPÁD M1

magyar

Kapusztnyik-B

orosz

ADLER

német

1. reakcióidő (s) 50-60 40-50 30

2. ütegek száma osztályonként (max.) 4 4 4

3. lövegek száma ütegenként (max.) 12 8 8

4. felderítési képesség csekély nagyon jó nagyon jó

5.

lövegek széttagolásának lehetősége a tűzelőállásban, ebből következő-en a tűzlépcső túlélőképességének megnövelése

+ + n.a.

6. automatizált tűzvezetés üteg (sza-kasz) kötelékben + + +

távolság „D” (%) 0,5..0,7 0,5..0,9 n.a.

7. lőelemek pon-tossága oldalszög „ß”

(vonás) 2-3 0,03..0,06 n.a.

8. rádióelektronikai felderíthetőség csekély csekély csekély

9. tűzparancsok automatikus doku-mentálása + n.a. +

10. téves tűzkiváltás valószínűsége a tűzparancs félreérthetősége miatt csekély csekély csekély

11. automatizált együttműködés nem-zeti összfegyvernemi vezetési rendszerekkel

– + +

HA

RC

ÁSZ

AT

I JE

LL

EM

ZŐ

K

12. automatizált együttműködés a szövetséges országok vezetési rendszereivel

– – +

10. táblázat

32

FSZ. ÉRTÉKELÉSI TÉNYEZŐK

ÁRPÁD M1

magyar

Kapusztnyik-B

orosz

ADLER

német

13. teljes automatizáltság a tűzparancs kiadásától a lövegindikátorokon történő megjelenésig + + +

14. tűzvezetési információk továbbításának módja digitális digitális digitális

15. rádiókisugárzási idők a tűzfeladat végrehajtásakor (s) 5-10 5-10 5-10

16. lövegenkénti lőelemszámítás + + +

17. felderítő adatátviteli berendezés A A A

Osztályparancsnok

(OPK) SZG SZG AÁB

Osztálytörzsfőnök

(OTÖF) SZG SZG SZG 18.

Számítógép (SZG) vagy adatátviteli berendezés (AÁB) a vezetési pontokon

üteg-elsőtiszt

(ÜETI) SZG SZG SZG

19. lövegindikátorok a lövegekben (lövegeknél) A A A

20. az OPK, OTÖF, ÜETI számítógépek felcserélhetősé-ge + + n.a.

21. a tűzeszköz típusa beállítható a SZG-eken + – n.a.

Pilótanélküli felderítő repülőgép – A A

Optoelektronikai eszközök A A A

Hangfelderítő állomás H A –

Célfelderítő lokátor A A A

22. felderítő eszközök

Röppályafelderítő lokátor A – A

23. meteorológiai berendezés A + +

24. nyomtatóberendezés a számítógépekhez illesztve + n.a. n.a.

25. navigációs berendezés A A A

MŰ

SZA

KI J

EL

LE

MZŐ

K

26. lövedék kezdősebességmérő A A A

11. táblázat

33

E1 E2 E3 E4 E5 E6 E7 E8 E9 E10 E11 E12 ∑i

iivpii

iii

vp

vp

maxΣ

∑

Árpád M1 3 4 4 2 4 4 3 4 4 4 2 0 228 0,79

Kapusztnyik-B

3 4 3 4 4 4 4 4 2 4 4 0 255 0,89

Adler 4 4 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4 285 0,99

vi 10 6 3 9 7 5 6 7 2 8 5 4

pimaxvi 40 24 12 36 28 20 24 28 8 32 20 16 288 12. táblázat

2. ábra

A Kesselring módszerrel történt összehasonlítás mellett a fenti tűzvezető rendszereket a KIPA módszerrel is összehasonlíthatjuk34. Ez a vizsgálat szintén az Adler→ Kapusztnyik-B→Árpád M1 preferencia-relációt adja a 13. táblázatban látható előnymutatókkal.

34 Gyarmati József, dr. Kende György, dr. Turcsányi Károly: Tüzérségi tűzve-

zető rendszerek összehasonlítása. Katonai Logisztika, megjelenés alatt.

34

Árpád M1

Kapuszt-nyik-B

Adler

Árpád M1 67 52

Kapusztnyik-B 100 74

Adler 100 100 13. táblázat

Összességében jól látható, hogy az Árpád M1 a harcászati jellem-zők többsége terén az összehasonlított 2 rendszerhez hasonló paramé-terekkel rendelkezik. Ugyanakkor világosan látható az is, hogy az Ár-pád M1 a felderítő eszközök vonatkozásában lényegesen elmarad mindkét rendszer mögött, továbbá nem képes más NATO rendszerek-kel együttműködni. Az Árpád M1 szintén nem képes a nemzeti (ma-gyar) összfegyvernemi automatizált vezetési rendszerrel együttműköd-ni, mert ilyen rendszer a magyar haderőben jelenleg nincs.

Összegzés Jelen fejezetben az Árpád rendszerek korszerűségét vizsgáltuk

meg mind a Varsói Szerződés, mind a NATO csatlakozás időszakában. A feladat elvégzéséhez táblázatokat szerkesztettünk, amelyekben a műszaki jellemzők alapján megfogalmaztuk a rendszerek összehasonlí-tásához szükséges kritériumrendszert: a 12 legfontosabb harcászati jellemzőt, mint értékelési tényezőket. Ezen tényezők alapján a vizsgált rendszereket a komplex rendszeranalízis egyik legelterjedtebb módsze-rével, konkrétan a Kesselring módszerrel, mennyiségi szempontból hasonlítottuk össze. Megállapíthattuk, hogy a Varsói Szerződés idő-szakában a 100-fokozatú skálát tekintve az Árpád rendszer 15 ponttal maradt el ezen időszak egyik legkorszerűbb NATO rendszerétől, a francia Atila rendszertől, ugyanakkor 49, illetve 42 ponttal hatéko-nyabbnak bizonyult a szovjet Masina illetve Falcet rendszernél. Megál-lapíthattuk továbbá, hogy a NATO csatlakozás időszakában az Árpád M1 rendszer 20 ponttal elmaradt a minden szempontból korszerű né-met Adler rendszer mögött és 10 ponttal az orosz Kapusztnik-B rend-szer mögött. Az elmaradás fő oka a felderítési képesség gyengesége,

35

valamint a NATO rendszerekkel való együttműködés képességének hiánya.

A fejezet olyan tűzvezetési ismereteken és matematikai kutatási eredményeken alapuló módszert vázol fel, amely az értékelési ténye-zők meghatározásával megkísérel egy áttekinthető és jól kezelhető összefoglaló kritériumrendszert megfogalmazni. További eredmény egy mennyiségi értékelési módszer alkalmazása.

A jelen fejezet kutatási eredményei, mindenekelőtt a Kesselring módszer hasznosítható haditechnikai eszközök összehasonlítására fej-lesztéseknél és beszerzéseknél, nemcsak tüzérségi tűzvezető rendsze-rek, hanem más haditechnikai eszközök és rendszerek vonatkozásában is.