Tilos vadászni: a) szarvastehénre és szarvasborjúra február hó 16. napjától szep­

tember hó 1. napjáig; * f) mezei nyúlra január hó 16. napjától október hó 16. napjáig; k) fácántyúkra január hó 1. napjától december hó 1. napjáig. (2) A 160.000/1941. F. M. számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének

b) pontja azzal egészíttetik ki, hogy tilos vadászni szikaszarvasbikára december hó 1. napjától szeptember hó 16. napjáig, szikaszarvastehénre és szikaszarvasborjúra február hó !. napjától október hó 16. napjáig.

2. §. A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Budapest, 1942. évi július hó 9-én. (900. sz. ~Dt.) Báró Bánffy Dániel s. k.

m. kir. földmívelésügyi miniszter..

IRODALOM J. Kös t l e r : A z erdő megnyilatkozása. (Offenbarung des Waldes.)

F. Bruckmann kiadása, München, 1941.

A népek művészi fejlődését általában két tényező határozza meg: a hazai föld sajátos jellege és az a mód, amellyel a néplélek ezt a jelle­get átérzi és művészetében visszatükrözi.

A német föld legjellegzetesebb tájeleme, az erdő, évszázadok óta érezteti hatását a német művészet minden ágában. Míg azonban a költé­szet és zene alkotásaihoz bárki könnyen hozzáférhet, a képzőművészet remekei nem jutnak el a szélesebb rétegekhez. Pedig a német festészet és grafika különösen gazdag olyan művekben, amelyekkel az erdő áldásos csöndjét, enyhítő békéjét és saját lelkének az örök szép után való sóvár-gását fejezi ki alkotója.

A Nemzetközi Erdészeti Központ (C. i. S.) nagytudású, választékos ízlésű igazgatójának, dr. d. J. Köstler-nek most megjelent remek kiállí­tású könyve erről a tárgyról szól s mint ilyen igazán páratlan.

Célkitűzését röviden így fogalmazza meg: „Feleljünk arra a kér­désre, hogyan fejezték ki német képzőművészek müveikben az erdő és a fa élményét?"

A válasz, amit kapunk, nemcsak tudásunkat gyarapítja munka­területünk művészi szemléletének a megismertetésével, hanem olyan szívhez szóló ajándék, amely ritka ünneppé avatja elmélyedésünket a kötetben.

A szerző mind a szöveg-, mind a képanyagot hét csoportra osz­totta. Ezek: 1. Fák rajzban és képben. 2. Erdős táj. 3. A fák mesterei. 4. Színhely: az erdő. 5. Vadászat a zöldben. 6. Az erdő lakói és 7. Az erdő titkának a megnyilatkozása.

* A z 1942/43. v a d á s z a t i i d é n y r e m e g á l l a p í t o t t v a d á s z a t i t i l a l m i i d ő k k e l k a p -c s a l a t o s a n az é r d e k e l t v a d á s z k ö z ö n s é g k ö r é b e n az a t é v e s h í r e s z t e l é s t e r j e d t e l , m i n t h a a szai v a s b i k á r a c s a k s z e p t e m b e r h ó 16-tól v o l n a s z a b a d v a d á s z n i .

A z e m l í t e t t v a d á s z i d é n y r e a t i l a l m i i d ő k e t m e g á l l a p í t ó 20.000/1942. F. M . s z á m ú r e n d e l e t a s z a i v a s b i k a v a d á s z a t a t e k i n t e t é b e n m ó d o s í t á s t é s ú j m e g á l l a ­pítást e g y á l t a l á b a n n e m t a r t a l m a z ; e t e k i n t e t b e n t e h á t az e l m ú l t v a d á s z i d é n y r e n é z v e k i a d o t t r e n d e l k e z é s ál l f e n n és í g y s z a r v a s b i k á r a 1942. é v b e n v á l t o z a t l a ­nul s z e p t e m b e r h ó 1. n a p j á t ó l o k t ó b e r h ó 15. n a p j á i g l e h e t v a d á s z n i .

A s z a r v a s t e h é r . é s s z a r v a s b o r j ú v a d á s z a t á n a k i d e j e p e d i g e b b e n az é v b e n 2 hét te l h o s s z a b b , m i n t a m u l t é v b e n v o l t é s i g y a s z a r v a s t e h é n és s z a r v a s b o r j ú s z e p t e m b e r h c 1-től f e b r u á r h ó 15-ig v a d á s z h a t ó .

A z utóbbi a l egfon tosabb fejezet, ame ly tu la jdonképpen az egész könyv l ényege ; ehhez kapcso lód ik szorosan a c ímlapon szereplő Alt-dorfer-kép: „ A z erdő megnyi la tkozása" . Ihletett magyarázata az egész szövegi rész me leg zengésű kísérőzenéje . A festő mé lyé r t e lmű és drámai feszültséggel telített m ű v é n e k emelkedet t pátosza a természet csodájától áthatott ember i lé lek megrendülésé t fejezi ki. Ez irányította a szerzőt gazdag képanyaga összeállítása közben és ez az alaphangja kissé szűkre­szabott, de hiánytalan és lelkes magyarázata inak, ame lyek rövidségük el lenére is a gondo la tok egész sorát vet ik fel.

A kötet 154 fes tmény kitűnő, részben színes fényképmásola tá t tar­talmazza, am e lyek a nagy tájfestőkben o lyan gazdag X V I . századtól a köze lmúl t ig — Altdorf értől és Dürer től Thomá ig és Böckl.inig — a német festők és graf ikusok sz íne- javának örökér tékű alkotásait tárják elénk. St í lusban sokszor nagy a távolság közöttük, fe l fogásban kü lönböznek de va lamennyi egységesen tükrözi vissza a német ember szeretetét, ragaszkodását hazájának l e g n a g y o b b természeti kincséhez, a dús lombú erdőségekhez .

Köstler g y ö n y ö r ű k ö n y v e , szerzőjének ajánlása szerint, elsősorban az erdészeknek, képzőművészeknek és tör ténészeknek íródott, de m e g ­találja útját mindazok szívéhez, akik a természet ö rök szépségeihez f o r ­dulnak vigasztalásért, fe lemelkedésér t és akik számára az ö r ö k ember i eszmény j e l k é p é v é magasztosul az e rdők fája: gyöke réve l m é l y e n a fö ldbe kapaszkodik , de lombkoroná ja magasra tör. minden akadályt l egyőzve , a Fény, az Isten felé.

A vi lághírű Brucfcmann-cég számos remeke közt is az első v o n a l ­ban áll ez a pazar kötet. (jyj.)

Erdészeti Fö ldmérés tan I. r. (Sopron, 1942. Kőnyomat . )

A Fö ldön minden m o z o g . M inden fej lődik, halad. A m i tegnap m é g megcsodál t csúcstel jes í tmény volt , m a már közepes. A z Élet is mind ig többet köve te l meg a benne munká lkodók tó l . Ezt a köve te lmény t a m ű ­szak tapasztalja leg inkább. Műszaki szakoktatásunk igyekszik is mindig, hogy az ifjúságot korszerűen előkészítse a n a g y o b b és pon tosabb teljesít­ményadás ra : halad az Élet ü teme szerint.

Ennek a haladásnak kivirágzása az „Erdészet i Földmérés tan" I. része, ame ly Sopronban most jelent meg. Sébor János egyetemi tanár előadásai a lapján Pethő A n d o r , Sali Emil , Tóth Béla és Völgyi László III. éves e rdőmérnökha l lga tók állí tották össze.

„ A j ó bo rnak n e m kell cégér" — mond ja a közmondás . Ez a j e g y -ze tgyüj temény is önmagáér t beszél. Ter jede lme 306 oldal és igen tiszta, j ó írással készült. Tar ta lma szerint két főcsopor t ra osztható: 1. a k i ­egyenl í tő számítás ismertetésére és 2. a műszertanra.

R ö v i d beveze tésében a mennyiségtan, a geometr ia és a t r igono­metria o lyan a lapegyenle te i t sorolja fel — röv id magyaráza tok kíséreté­ben —, ame lyek felhasználásán az egész földmérés tan felépül.

1. Emberek vagyunk . A műszere ink is emberi a lkotások. Szemünk tel jesí tménye is csalóka .Nyi lvánva ló tehát, h o g y számításaink a m ű ­szerek véges pontossága és szemünk egyénenkin t vá l tozó képessége f o l y ­tán az abszolút hibátlan értéket csak megköze l í the t ik va lamennyi re A kiegyenl í tő számítás hivatot t arra, hogy ve le a va lósz ínű leghelyesebb értéket nyerhessük gya r ló mérése ink alapján. A z abszolút hibátlant elérni lehetetlen. Erről szól a k ö n y v első része és pé ldákban is m e g ­mutatja az utat, ame ly a h ibák és jav í tások ér tékeinek a kiszámitása alapján a l egva lósz ínűbb ér tékekhez vezet .

2. A fö ldmérés tan megtaní t azokra a módszerekre és azoknak az eszközöknek a használatára, amelyek segítségével a Fö ld felszínén levő összes természetes tereprészleteket vagy mesterséges tereptárgyakat vízszintes és magassági ér te lemben fel- , i l letve megmérn i és a mérések alapján területük, alakjuk, fekvésük és magasságuk szerint térképezni tudjuk.

A köte tnek ez a része — igen ügyesen — először a célt, a térképet mutatja be fajtái szerint és méretarányával .

Utána n a g y o n célszerű és logikus sorrendi csoportosí tásban a m ű ­szertant adja elő. Beveze tőü l a földrajzi he lymeghatározások elemeit a mér tékegységek és szögek szerepét és tulajdonságait , majd pedig a kü ­lönböző léptékeket tárja elénk. „ A vízszintes vetületsíkbeli mérések" c í m ű fe jezetben a mérési pon tok és a mérési je lek rendeltetése és fajai kerültek bonckés alá!

Ezekután a segédműszereket és a szögmérő műszerekre szerelt műszertar tozékokat , használatukat és célúkat tárgyalja. Majd a l encse­rendszerekkel és a t ávcsőve l fogla lkozik . Folytat ja a hosszmérés eszkö­zeivel és módszere ive l , ezek közé tartozik a műszerrel történő közvetet t távolságmérés is.

N a g y o b b te r jedelmű a vízszintes vetületsíkbeli szögtűző és szög­mérő műsze rek ( tükrök, p r izmák; teodol i tok és tahimeterek) , va lamint pontossági kel lékeik, igazításuk, a ve lük va ló mérési m ó d o k és a hasz­nálati szabá lyok taglalása. A sok célnak n a g y o n megfe le lő mérőasztal lal <saló fe lvétel és pontmeghatározás szintén kel lő megvi lágí tásba került. Sőt megemlí t i a k ö n y v a sextanst is, me ly a földrajzi he lymegha tá rozások fontos tengerészeti műszere.

Fontos rész a geodéziában az egyes pon tok kö lcsönös magassági fekvésének, vagy i s a sz in tkülönbségeknek a vízszintes i rány ki tűzésével való meghatározása . A k ö n y v ennek megfe le lően a szintező műszerekkel , a szintmérési m ó d o k k a l és szabályokkal , a műszerek pontossági v izsgá­latával és igazításával, va lamin t a mérés pontosságát be fo lyáso ló h ibák­kal — mind a műszerben re j lőkkel , mind pedig a Fö ld gömba lak jábó l származó és a kü lönböző sűrűségű l evegőré t egekben fel lépő sugártörés­sel (refrakció) — is beha tóan fogla lkozik .

Összrendezők h iányában az egyes térképi szabálytalan i d o m o k területét terüle tmérő műszerekkel — planimeterekkel — számíthatjuk ki. Ezeket és m ű k ö d é s ü k elvét tárgyalja t o v á b b a k ö n y v egyik fejezete.

( A p r ó szépséghiba az egymásra köve tkezés logikájában, h o g y a területmérő műszerek e lőbbre kerültek, mint a felrakok.)

Sokszor e lőfordul , h o g y m e g l e v ő térképünkről vagy e g y - e g y részéről nagyítást , i l letve kisebbítést kell készí tenünk meghatározot t m é ­retarányban. Erre az átrakásra tanítja m e g a hallgatókat az utolsó f e j e ­zet, ame lyben az á t rakó műszerek szabatos leírásban foglalnak helyet .

M e g kell á l lapí tanunk, h o g y erre a t ankönyvre nagy szükség vol t . Röv id , n e m ter jengős mondata i világossá, jó l ér thetővé teszik a m a g y a ­rázatokat. Nagy szükség vo l t a l egújabb műszerek ismertetésére is.

Hisszük és remél jük, h o g y rövidesen nyomtatásban is megje len ik az Erdészeti Fö ldmérés tan és az néhány elméleti és gyakorla t i részlettel még b ő v e b b lesz. Erre azért van szükség, mer t az Élet forgatagába kerülő e r d ő m é r n ö k gyakran az erdészeti pá lyán kívül , más műszaki ága­zatokban he lyezked ik el. A z i lyen he lyekre került kartársaink eddig is becsületet szereztek az e rdőmérnök i oklevélnek , u tóda iknak tehát még inkább m e g kell fe le lniök korszerű felkészül tségben minden k ívá ­nalomnak. Kondér István.

Trauer Ervin dr.: Erdőgazdasági a lapismeretek. ( A szerző kiadása, Budapest , 1942. K a p h a t ó a szerzőnél : Budapest , V., Hegedűs Sándor-u . 23. III . 17/a. A r a fűzve : 5 P, k ö t v e : 7 P, + 50 fillér postaköltség.)

A l i g két éve, h o g y megje len t a szerzőnek az a l sóbbfokú erdészeti képesítést megszerezni óha j tók számára írt kitűnő munká ja — ezt lapunk 1940. évi V I . füzetében méltat tuk — és íme, már is ú jabb kiadásra vo l t szükség, mer t az első kétezer pé ldány m é g a télen e l fogyot t .

Mióta Bedő klasszikus „ E r d ő ő r " - e — új kiadás híján — n e m tel­jesítheti év t izedekig hűségesen végzet t feladatát, igazán jó t é t eménynek kell tekintenünk, h o g y valaki a pótlására vál lalkozot t .

M e g g y ő z ő d é s ü n k , h o g y Trauer dr. kartársunk munká jának ú jabb bá romeze r pé ldánya is röv idesen v e v ő r e akad, mer t hiszen az e rdőőr i szakvizsgák ú jból v a l ó átmeneti rendszeresí tésével ez az egyet len vezé r ­fonal a v izsgára -készü lők számára.

Igen célszerű újítás vo l t tehát a szövegi rész megfe le lő i l lusztrá­lása, ennek a tanítási értékét mindig hangsúlyoztuk.

Ezért illeti kü lönös el ismerés Derszib Ödön m. kir. e rdőmérnök kedves kar társunk fáradozását, h o g y a rengeteg ábrát művészi kész ­ségre va l ló gondosságga l , tiszta, beszédes tuss-rajzok formájában a szerző rendelkezésére bocsátotta.

A f ényképek is l egnagyobbrész t baráti a lapon kerül tek a k ö n y v b e , mint Fejérdy Is tván és Zoltán János m. kir. erdőtanácsosok, va lamint Szederjey Á k o s m. kir. e r d ő m é r n ö k fe lvéte le inek a másolatai , de ö r ö m m e l látjuk két e rdész-csemetének , ifj . Erőss Gyu lának és Trauer Dezsőnek az ügyességét b izonyí tó képeke t is.

Mindezek alapján nemcsak b izonyosra vesszük a k ö n y v ke lendő­ségét, h a n e m n a g y o n örülnénk, ha a ki tűnő pedagógia i érzékű szerző m i e l ő b b meg í rná a m é g h iányzó erdőrendezési és műszaki összefogla­lást is. (M.)

Acta Botanica . (Szerkeszti Greguss Pál dr., egyetemi ny. r. tanár. Előfizetési ára: évi 8.— P.)

A „Szeged i E g y e t e m K ö z l e m é n y e i " - n e k növénytan i részeként indult m e g az ú j folyóira t , mint az „Acta Universitatis Szegediensis, Pars Botanica" folytatása, amelye t a Szegedi Egye tem Baráta inak Egyesülete támogatásával az ideiglenesen Szegeden m ű k ö d ő kolozsvár i Fe renc József T u d o m á n y e g y e t e m indított meg 1928-ban. 1940 őszén a Ferenc József T u ­d o m á n y e g y e t e m Szegedről visszaköl tözöt t ősi székhelyére , Kolozsvár ra . A z e g y e t e m m e l távozot t a folyóira t vol t szerkesztője, Győrffy István professzor is. A fo lyóra to t azonban az ú jból megalakul t , most m á r Hor thy Mik lós T u d o m á n y e g y e t e m Baráta inak Egyesüle te továbbra is fenntar­tani kívánja, m á r csak azért is, h o g y az új egye t emen fo lyó t udományos munkáró l a nagy nyi lvánosság is tudomást szerezzen. Ezt a mostani folyóira tot a Szegedi E g y e t e m Baráta inak Egyesülete támogatásával az új Hor thy Mik lós T u d o m á n y e g y e t e m Növény tan i Intézete adja ki.

A z első kötet (1—6. füzet) a köve tkező tanulmányokat tartal­mazza: J. Wagner: Fünfzigjáhr ige Beobach tungen an ungar ischen Pu l -satillen. — Nyárády E. Gy.: Üj n ö v é n y e k a Dé lke le t i -Kárpá tok és a Fekete- tenger v idéki f lórájához. — Bányai J.: A Széke lyfö ld p a l e o -botanikája. — Greguss P.: Ostrya carpinifol ia S c o p . — Varga I.: Sequoia lignit Erdé lyből . —• Uherkovich G.: Algaélet tani megf igye lések egy d o b -sinai hegyipatakban. — Kiss I.: B iok l imato lóg ia i megf igye lések az Eudorina elegáns vízvi rágzásában. — Foriss F.: U j a b b adatok Szeged és kö rnyékének zuzmóflórá jához . — Hortobágyi T.: Mosza tok a Szent A n n a ­tóból . — Szálai I.: Ada tok a K ő r ö s ö k phytopseudoplankton ja i smere té-

hez. — Szemes G.: A badacsonyi Kisfa ludy-for rás nyár i pa rány-növényze te .

A m a g y a r nye lvű köz leményeke t német k ivonat teszi a külföld számára is hozzáfé rhe tőkké és a szöveg tudományos értékét a ki tűnő ra jzok és f é n y k é p e k nagy száma m é g jobban emeli .

vi téz Nádu j fa lvy József dr.: A gazdasági munkabérek . ( K ü l ö n ­nyomat a M a g y a r Statisztikai Szemle 5/6. füzetéből, Budapest , 1942. Á r a 6.— P. Megrende lhe tő a szerzőnél: Budapest , VIII . , Tisza K á l m á n ­tér 14.)

A szerző 55 oldalas tanulmánya közgazdaságunk egy ik l egsú lyo ­sabb kérdésével fog la lkoz ik , ame ly minden részletében a háborús v i s z o ­n y o k hatása alatt áll. Erről szól a köz l emény bevezető része, amelye t azután a napszámbéreke t , az idénymunkások , gazdasági cselédek, k ö z ­ségi m e z ő - és h e g y ő r ö k , va lamint szakképzett kertészek munkabére i t és az élelmezési já randóságokat , a rész- és szakmánybéreke t . végül pedig az erdőgazdasági munkabéreke t tárgyaló fejezetek követnek . A z u tóbbi hét o lda lon és két nagy táblázatba tömör í tve a l o m b - és fenyőfafé lékre vona tkozó szakmánybéreke t tárgyalja országrészenkint i c sopor to ­sításban.

A szorgalmas adatgyűjtésen alapuló g o n d o s munka kétségtelenül je lentős nyeresége a hasonló tárggyal fog la lkozó szaki rodalomnak.

(M.)

H A Z A I F O L Y Ó I R A T O K .

A M a g y a r M é r n ö k - és Építész Egylet K ö z l ö n y e . ( L X X V I . köt . 1942.)

27—28. sz — Mészáros J.: A z ascorbinsav és az égésmeleg e losz ­lása magya r g y ü m ö l c s - és zöldségfé lékben.

29—30. sz. — Baskai E. dr.: Ó l o m m i n i m u m — vasmin imum.

A Műszaki Világ. (VI. évf. 1942.) 15. sz. — — : Hoep tner G u i d ó a mérnök i nyugdí j intézet felál l í tá­

sát kérte a felsőházban. — — : A z Egyesül t Á l l a m o k hadfelszerelése, nyersanyagkészle te és hatótere Rooseve l t beavatkozásának időpon t ­jában.

16. sz. — Árvay J. dr.-: Mezőgazdasági p r o g r a m és mérnökneve lés . — v. revisnyei Reviczky Gy.: Már megin t az A l f ö l d „kiszárítása". — V. G. V . : H o g y a n került lomtárba Burs tyn Günther hadnagy „száraz­földi torpedója" , a m o d e r n harckocsi első model l je .

A Vadászkutya . (III. évf. 1942.)

7. sz. — Forti J. dr.: Vadászat , vadászkutyák, á l la tvédelem. — Forti J. dr.: A tö rzskönyvezés haszna és értéke. — k. Kende M.: K a c s á ­zás vizslával . — Szerencsés A.: Rendőrku tya a vadő r szolgálatában. — Szathmáry R. dr.: K o p ó k rühességének gázkamrakazelése k é n d i o x y d -dal (2. közi .) .

Az Időjárás. ( X L V I . évf. 1942.)

3—4. sz. — Kántás K. dr.: Mágneses anomál iák ér te lmezése a vertikális intenzitás gö rbé j e alapján. — Móller I.: A hő ingadozások egészségi megítélése. — Béli B. dr.: A sztatoszféra alsó határának vá l ­tozásai. — Réthly A. dr.: Titkári jelentés a M a g y a r Meteoro lóg ia i T á r ­saság múl t évi működésé rő l . — Bacsó N. dr.: Magyarország időjárása 1942. január és február havában.

Bányászat i és Kohászat i Lapok . ( L X X V . évf. 1942.)

14. sz. — Csiszár M.: A t emperön tvények gyártása, szilárdsági értékei és felhasználási területe.

15. sz. Csiszár M. : A t emperön tvények gyártása, szilárdsági ér té­kei és felhasználási területe. — Marikovszky Z.: A bányamérnök és a kőbányászat .

Bástyánk. (II. évf. 1942.)

7 sz. — Gacs J.: A magyar belpoli t ikai élet II. — Vági I.: A z 1914—1918. évi v i lágháború . — Varga D.: F innugor atyánkfiai.

Gazdatisztek Lapja . ( X L V I . évf. 1942.)

8. sz. : Adakozás i felhívás az internátusi és nyugdí ja lapra . — Benedek D.: Tet t rehivás! — Ballá I. dr.: T ö b b gyakor la to t a gazdasági akadémiákon. — Halász M. dr.: Mit jelent a cséplési szemveszteség.

Halászat. ( X L I I I . évf. 1942.)

7. sz. — Unger E. dr.: A pontyikra keserűségéről . — Lukács K. dr.: A balatoni halászat múl t jából (II. közi.) — Vásárhelyi I.: A pézsma­p o c o k (Fiber zibethicus) (3. közi .) .

K é m i k u s o k Lapja . (III. évf. 1942.)

8. sz. — Csűrös Z. dr.: U jabb kikészítési m ó d o k a texti l iparban. — Pillitz D . : A látással kapcsola tos kémiai fo lyamatok (2. közi.) .

Kertészet i Szemle. ( X I V . évf. 1942.)

8. sz. — Magyar Gy.: A vízparti növényze t a díszkertben. — v. Cs. Szabó I.: A z áttelelő korai kelkáposzta és fejeskáposzta. — Nagy I.: Hozzászólás a Chabaudszegfű magtermesztéséhez. — Máthé J.: A Chrysantheum v i rágok zacskózásáról .

Közte lek. (LII. évf. 1942.)

28. sz. — 7'só I. dr.: Él jünk a kettős termesztéssel. — Fluck J. dr.: A dohány a l j levele inek letörése. — Dőrjy F.: Észrevételek a sáncolás­hoz. —• Somssich A. gr.: A zsírszükséglet biztosítása.

29. sz. — Várallyay Gy.: T e r v e k a hazai i s tá l ló t rágyagazdálkodá­sunk javítására. — Westsik V.: A napraforgó hervadásos betegsége. — H. A. dr.: A fe jős személyzet érdemszerint i javadalmazása a tehené­szetben. — Sch. J. dr.: A j u h b ő r ö k kezelése.

30. sz. — Agrárius: A d a t o k a kisbir tok termelési e r edménye inek vizsgálatához. — abafalvi és felsőlehotai Abaffy L.: A z orosz „ K o k -Sagys" kaucsuknövény termesztése. — v. Nagy S.: A bel lyei őszi len. — Fluck J. dr.: Ipari dohánymag termesztése. — e. Dorner B.: A mezei és mocsári zsurlók kipusztítása a mezőn . — Várallyay Gy.: Meszezési k í ­sérletek első évi e redménye i . — Sedlrnayr K. dr.; A Beta C—242. sz. cukorrépa . — Faber Gy.: A fö ldműves i sko lák hivatása és a szakképzett gazdák j ö v ő j e .

M a g y a r Fapiac (IV. évf. 1942.)

28. sz. : A kivál tság — kötelez. 29. sz. — — : A M Á V fedezet len szükséglete. 30. sz. — Szy G.: A faragott fa termelésről . 31. sz. — Biró G.: A faszénpiac helyzete.

Magyar M é h (63 évf. 1942.)

8. sz. — Széchényi Gy. gr., Stadler S.: A , ,Mogor" - r akodó v á n d o r ­kaptár ismertetése. — L. Hankó L.: A kas a korszerű méhészet tükré­ben. — Balogh L.: K é t fiatal anya egy méhcsaládban.

Magya r Statisztikai Szemle . ( X X . évf. 1942.)

4. sz. — — : V á r m e g y é i n k területe, népességfej lődése, népsűrűsége és közigazgatási felosztása. — Kovács A. dr.: A v i l ágháború és az e m ­beranyag. — v. Pap L. dr.: Külkereskede lmi fo rga lmunk az 1942. é v első negyedében . — Laky D. dr.: H á r o m megnyi la tkozás ; m indegy ik a statisztika é rdekköré t szorosan érintő. — Farkasfalvy S. dr.: Statisztika a h o n v é d e l e m szolgálatában. — Haltenberger M. dr.: Budapest vá ros ­morfo lóg ia i képe .

5—6. sz. — Benisch A. dr.: Népesség és közigazgatási beosztás. — v. Solth Károly dr.: A természetes szaporodás és a v i ta i index viszonya. — Áfra Nagy J. dr.: A nemzeti munkaerőgazdá lkodás feladatai. — M o -zolovszky S. dr.: Halálos k imenete lű balesetek 1941-ben. — Pálffy I. dr.: A történeti for rások statisztikai értéke. — Mendöl T. dr.: A vá ros fö ld ­rajz, népesség tudományi vonatkozásai .

Mezőgazdaság i K ö z l ö n y . ( X V . évf. 1942.)

7. sz. — Várallyay Gy.: Tá jékozódás a műt rágyák hatásossága felől . — Farkas T. dr.: A közös és köz lege lők te rmelőképességének f o ­kozása. — M. B.: Németország zsírellátási gondjai . — Csiky J. dr.: A Német Talaj tani Társaság tanácskozásai. — M. B.: A francia m e z ő g a z ­daság problémái . — M. B.: A hol land mezőgazdaság átállítása.

N imród Vadászlap . (III. évf. 1942.)

20. sz. — Keglevich Gy.: Egy öreg vadász legérdekesebb v a d á ­szata. — Csathó K.: L e v é l a szerkesztőhöz. — Veress G.: Csendes b e ­szélgetés sebzésről, vadhívásró l .

21. sz. — Borz: A fogo ly . — Kittenberger K.: Jósok, idő jósok és e g y é b furcsaságok az ál latvi lágban. — Kunsági: A magya r v izs lakul-tura e lőzményei .

22. sz. — Sólyom: Szakácsművészet . — K-i.: A fogolyró l . — Ve­ress G.: M i l y e n fajtájú vadászebet tartsunk.

Természe t tudományi K ö z l ö n v . (74 kötet , 1942.)

7. sz. — Kalmár L.: A t i tokzatos Venus bo lygó . — Marikovszky Gy.: A fogak g3 'ökereinek kezeléséről . — K. Kuthy S.: A c s ipkebogyó , az új termesztés C-v i tamin forrás. — Tamássy G.: A raf iaháncs p ó t ­anyagai. — Rapaics R.: K iszá radó növények . — Ifj. Szabó Z.: A b o l h a ­rák az akvár ium életében. — k. Kuthy S. dr.: A fagyasztással va ló k o n ­zerválás j ö v ő j e . — Gaál I. dr.: Rendel lenesen görbül t e lefánt-agyarak. — k. Kuthy S. dr.: Új n é m e t „népital" . — Kendi Finály I. dr.: R o b b a ­násszerűen beköve tkeze t t öngyul ladások. — Kendi Finály I. dr.: A csa ­lánmag olaja.

Vadászat-Halászat . ( X . évf. 1942.)

13. sz. — l. Desits J.: Nézzünk szembe a va lósággal ! — J. Lányi A.: A n agy ragadozók hasznossága (2. közi.) . — sz. Burgyán A.: L ö v é s g o ­lyós fegyver re l . — Hladny T.: K ü z d e l e m az orvhalászat el len.

14. sz. — K. Benkő P.: A vadászati t i la lmak he lyes megállapítása. — p. h. r.: Falkavadászat a múl tban és je lenben. — v. Nagy I.: A róka kártevése. — sz. Burgyán A.: L ö v é s go lyós fegyver re l (2. közi .) .

Vadászújság. (II. évf. 1942.)

20. sz. — Mészáros P.: Néhány szó a nyúlkárokró l . — Somogyi Z. dr.: M i k o r tartozik a vadászterüle t tula jdonosa felelősséggel? —• Speer L.: Mégegysze r a bér le lövésekrő l . — Péchy-Horváth R.: T ö b b m i l l i ó da ­r ab vada t lőt tek a m a g y a r vadászok az ország élelmiszerel látásának megjaví tására. — Sekeres I. dr.: F e g y v e r — puska. — Vásárhelyi I.: A d a t o k a héja é le tmódjához .

21. sz. — Szent-Ivány G. dr.: A vadász idény küszöbén. — Stan-kowsky J.: K e g y e lemlövés . — Vargha F.: Puska és f egyve r ; Büchs-flinte és Dril l ing. — Szentlőrinci: E rdő - és vadőre ink Kárpátal ján.

22. sz. — Szent-Ivány G. dr.: A szelekció! — Mészáros P.: A 200 holdnál k isebb terület vadászati jogkérdése i . — Panka K. dr.: Szigorú tö rvény t az o rvvadászok ellen! — Barthos Gy.: Hozzászólás a f o g o l y ­kérdéshez. : A z új t i la lmi idő-rendele t margójára .

K Ü L F Ö L D I L A P S Z E M L E .

A L L G E M E I N E F O R S T - U N D J A G D - Z E I T U N G . 1942. 7—8. sz.

Marquard t : A fa j e l l emző tulajdonságai . (Die Wesenszüge des Baumes als pf lanzl icher Organismus.) 165—172. old.

A külső egyszerű leírása éppen ú g y n e m ad kielégítő megha tá ­rozást a n ö v é n y v i l á g egy ik sajátos csoport já t alakító fákról , mint pusz ­tán e g y - e g y alaktani, szöveti , v a g y élettani j e l l emző jüknek az e lő té rbe­állítása. A pontos e lkülöní téshez a j e l l egek megfe le lő csoportosí tása szükséges. Élettani szempontbó l a fákat a hosszú életkor, a k a m b i u m osz tódóképességének a tar tamossága és az a sajátság je l lemzi , h o g y a fö ld felszínétől t ávo labb eső rügyek és g y ö k e r e k is erőtel jesen f e j lőd ­nek. Szövet i tekintetben a másod lagos fa és gyöké r különbözte t i m e g a fákat az e g y é b növények tő l , m í g a külső alak k i fe j lődésében az akrotónia, vagy i s az a je lenség a legfe l tűnőbb, h o g y a csúcshoz l e g k ö z e ­lebb álló r ü g y e k fe j lődnek a leg jobban.

M ö b i u s : A több- törzsű fák magyarázata . (Versuch zur Erklárung der mehr s t ammigen Baume. ) 172—178. o ld .

Erdei lombfá ink közül a tölgy, gyer tyán, éger, hárs, szil, juhar, kőris és akác leg többször tuskóról v a l ó sarjadzás köve tkez tében j e l en­nek m e g csopor tosan, m í g a kettős b ü k k ö k és a több- tö rzsű — lá tszó­lag közös tőről nőtt — fenyők rendszerint egymás közvet len közelében csírázó m a g v a k b ó l keletkeznek. Néha különleges o k o k (a törzsek e g y b e -növése stb.) is e lő idézhet ik a je lenséget .

W a c h : Erdei f amagvaknak szelénnel v a l ó festése. (Versuche zur Seleni t farbung des fors t l ichen Saatgutes) 178—188. old. és 210—218. old.

Lapunk 1938. évi V. füzetében (481—482. old.) részletesen m e g ­emlékez tünk azokról a kísérletekről , ame lyek a hosszadalmas cs i ráz-tatási p róbák helyet t r ö v i d e b b ideig tartó, de teljesen megbízha tó e l já ­rást k ívánnak a m a g v a k jóságának a megí té léséhez a gyakorla t i e rdő­gazdaság rendelkezésére bocsátani .

A szelénsókkal végzet t számos élettani vizsgálat közöt t a szerző e redménye i igen je lentős helyet fogla lnak el, mer t o lyan alapvető ké r ­déseket tisztáztak, ame lyek irányt szabnak a további kutatásnak.

Így e lsősorban minden kétséget k izáróan megál lapí tot ta a szerző, h o g y zúzott, szétmorzsolt , v a g y megfő t t magvak , csirák és ezek nedve sohasem festődik meg a szeléntől: ez az eljárás tehát az élő és elhalt sejteket jeltétlenül megkülönbözteti egymástól.

Szétvágot t m a g v a k szövete a vágáslaptól csak 1 m m - r e festődött . A m a g v a k hámozásának és a csirák k iemelésének tehát mindig a l e g ­n a g y o b b gondda l kell történnie.

A fes tődés erősségét külső tényezők (hőmérséklet , nedvesség) erősen befo lyásol ják . Ebbő l tehát csak akkor lehet b izonyos k ö v e t k e z ­tetéseket l evonni , ha a vizsgála tok pontosan azonos k ö r ü l m é n y e k közöt t folynak. A megvi lág í tás erősségének és tar tamának a festődésre hatása nincsen, ez ny i lván csak a m a g v a k minőségének (érettségének, frissesé­gének) a függvénye .

A f e n y ő m a g v a k endospermje csak előcsiráztatás után festődik, vagyis amikor abban diasztáze képződik , amihez ox igénre van szükség.

A festődés a szöve tek lélegzési tevékenységének a fo lyománya ; ez a sértetlen, ill. mesterségesen károsított m a g v a k lélegzésekor felsza­baduló C 0 2 kü lönböző mennyisége ibő l vo l t megál lapí tható.

A szelén néme ly fafa jok m a g v á b a n csak a sejtek belsejébe r akó ­dik le, másokban a sejtfalakba és az azok között i ré tegekbe is. A fes­tési eljáráshoz tehát minden fafajra külön színerősségi fokozatokat kell megállapítani.

A z igen érdekes fejtegetéseket néhány szép pa rányfénykép és a vizsgálati e r edményeke t összefoglaló t öbb táblázat világít ja meg.

M e g g y ő z ő d é s ü n k szerint röv idesen kellő gondda l k idolgozot t egy­szerű festési eljárást ad a t udomány a gyakor la t kezébe a cs i raképes­ség megí té léséhez!

Dannecker : Szabad gazdálkodás a l o m b e r d ő k b e n . (Freie Wir t ­schaft im Laubholzwald . ) 193—210. old.

A l o m b e r d ő k éghajlati és t e rmőhely i feltételei, szerkezeti f e lép í ­tése, bonyo lu l t élettani összefüggéseik, kétségen k ívül a l egmagasabb köve te lményeke t támasztják az e redményes gazdá lkodás szempont jából .

Ezért kétszeresen óvakodn i kell minden általánosítástól és e g y -kaptáramunkától , mer t igen sok, ér tékes fa fa jokból ál ló, k i tűnően tenyésző, e legyes l o m b e r d ő esett m á r áldozatul a kellő körül tekintés hiányának a múl tban és az erdészek m a is igen sokat h ibáznak ebben a tekintetben.

A szerző, mint a szálalás és ö rökerdő híve , minden e rősebb m e g ­kötöttség (vágásforduló , f ő - és előhasználatok, záródás, fatermési t áb­lák) mel lőzését kívánja , mert nézete szerint a lomberdő-gazdaság l eg ­főbb cél ja az á l landó termelés lehe tőségének a biztosítása. A hozadék minőségi és mennyiség i fokozását csak az összes helyi kö rü lményekhez való l egmegfe l e lőbb alkalmazkodással , tehát az általános előírásokat csupán a szükséges mér tékig f i gye l embe vevő , de egyébként szabad­kezű gazdálkodással lehet elérni. A használatok és a felújí tások módja és mér téke is ehhez igazodik.

A magyaráza tként fe lhozot t két példa egyoldalúságuk mellet t is igen f igye lemremél tó .

DER D E U T S C H E F O R S T W I R T . 1942. 53/54—61/62. sz.

V a n s e l o w : A n ö v e d é k - és hozadéktan kérdései . (P rob leme der Z u w a c h s - und Ertragslehre.) 261—263. és 273—275. old.

Kru tzsch-nak a l apunk IV. füzetében (185. old.) ismertetett k ö z ­l eményéve l fogla lkozik és a német szak i roda lomban n e m szokatlan élességgel utasítja vissza a k ö n y v é b ő l a gyér í tésekre , az e legyes á l lo ­mányok tel jesí tőképességére és a hozamtan e rdőműve lés i alapjaira v o ­natkozólag elferdí tve idézett magyarázatokat .

Langner : A magtenyész tő á l lomány . (Der Saatzuchtbestand.) 275—277. old.

A szerzőnek az e lgondolásáról lapunk III. füzetében (135—136. old.) számol tunk be. Olberg egy ik köz l eményében he ly te lennek vélte, h o g y a magtermelés cél jaira szánt á l lományoka t j ó talajokra és széle­sebb hálózattal telepítsék. Langner ezeket az aggályokat igyekszik e l ­oszlatni.

Kaln ins : A luc fenyő-gyan ta csapolásának ú j módja i . (Neue W e g e der Harznutzung an der Fichte.) 281—282. old.

A hosszú kísérletezés után l egmegfe le lőbbnek talált eljárás is­mertetése a gyantagyüj tésre kötelezet t hazai szakköröket é lénken é rde­kelheti .

Sehrőder : Gondo la tok a j o b b ta la jokon vetéssel va ló erdősí tés­ről. (Zu : Gedanken zur Freisaat auf besseren Böden. ) 282—284. old.

Degen egy ik tanulmányában, amelye t l apunk II. füzetében (78. old.) említet tünk, a lúcnak vetéssel va ló telepítése mellet t tört lánd­zsát, mer t tapasztalata szerint a csemeték a kiültetést sokszor m e g ­sínylik és az így létesített á l l o m á n y o k hamarabb esnek a v ö r ö s -revesedés áldozatául .

A szerző nézete szerint a kedvezőt len je lenségek valószínűleg inkább a v a d károsítására és a m e g n e m felelő származású tenyész-anyagra veze the tők vissza.

Mül le r : Korszerű erdészeti számvite l a ke t tős -könyve lés elvei alapján. (Modernes forst l iches Rechnungswesen nach den Grundsátzen der doppe l ten Buchhal tung. ) 289—293. old.

A különösen érdekes gyakorla t i tárgyról ügyes pé ldákkal m e g ­világí tot t k imerí tő tájékoztatást ad.

Diersch: Védekezés a vadrágás ellen. (Schutz gegen Wildverbiss . ) 301—302. old.

A z eddigi tapasztalatok r ö v i d összefoglalása.

I N T E R N A T I O N A L E R H O L Z M A R K T . 1942. 27/28—29/30. sz.

Svédország. A fo lyói ra t köze l kétszáz oldalra terjedő kettős száma a Finnországról szóló és l apunk III füzetében (136. old.) méltatot t n a g y ­szerű tá jékoztatónak tar ta lomban, kiál l í tásban egyaránt mél tó párja.

Svédország erdei t Streyffert, e rdőbir tokos-szövetkezete i t Rut-kowski, faiparát Ekman, fagazdaságának alapjait Björkman, a m a g á n ­gazdaságoknak nyúj tot t ál lami erdőápolás i segítséget Johansson, a v i z e ­nyős e rdők lecsapolását Malmstrőm, a fa és papír hajón va ló szállítá­sát Svensson, a híres faházépí tő- ipar keletkezését, fej lődését , szerveze­tét és kivitel i e r edménye i t Lindeberg, a fabevi te l t Bartels, a rétegel t-lemez- ipar t Gratenau, a fagázgenerá torok egyre n ö v e k v ő jelentőségét Lindmark, a l egú jabb fanedvességmérő műszereket Egler és a korszerű f amegmunká ló gépeket Held ismertetik. M é g p e d i g annyi szaktudással, o lyan szigorú tárgyi lagossággal , a ra jzok és szebbné l - szebb fényképek akkora bőségével , h o g y a füzet va lóban a l e g m e g g y ő z ő b b bizonyí téka a svéd e rdő- és fagazdaság magas színvonalának.

Ha meggondo l juk , h o g y a mostoha természeti v i szonyokka l küzdő skandináv á l lam évi ce l lu lóz- te rmelése közel 4 mil l ió tonna és min tegy 30.000 k m - t ki tevő víziút jain évente 200 mi l l ió törzset szállítanak le, megér the t jük az e rdőgazdaságnak — a ki tűnő jövede lmezőségge l pár­huzamosan egyre f o k o z ó d ó — belterjességét is.

387

Sch : A sz lovák fagazdaság nagytér-feladatai . (Grossraum-auf-gaben der s lowakischen Holzwirtschaft . ) 28/29. sz. 43—49. old.

A P o z s o n y b a n székelő Egyesült Faipari R. T. Turanyban most épülő, igazán nagyszabású fa fe ldo lgozó te lepének a terveit , rendel te té­sét és te l jes í tőképességét ismerteti számos fénykép kíséretében.

Scherp ing: A vadászat i tö rvényhozás vezérgondolata i . (Lei tge-danken der j agd l i chen Gesetzgebung.) 28/29. sz. 43—49. old.

Igen é rdekes b e s z á m o l ó arról, hogy Németország a vadá l l omány megfele lő szabályozásával és szigorú intézkedésekkel röv id idő alatt milyen bámula t ramél tó e redményeke t ért el nemcsak a vad minőségé ­nek emelésében , hanem a vadászatból származó nemzeti j ö v e d e l e m gyarapí tásában is.

J O U R N A L F O R E S T I E R SUISSE. 1942. 1—3. sz.

Nágeli : A szé lvédő pászták je lentősége a mezőgazdasági termelés véde lmében . ( Impor t ance des r ideaux-abr is cont re le vent pour la p r o -tection des cul tures agricoles.) 1—20. old.

Ma m á r igen sok országban véd ik fasorok ültetésével a t e r m é n y e ­ket a szél károsításai ellen. A z i lyen pasztáknak k iemelkedő szerepük van az oroszországi steppéken, a magya r A l fö ldön , Dánia tengerpart i v idékein , K a n a d á b a n és az északamerikai Egyesült Á l l a m o k b a n . A z eddigi kísér letek és megf igye lések e redménye inek az ismertetése során a szerző az a lábbi következte tésre jut : 1. A r r a nézve , h o g y a szél el leni védekezés m i l y e n mér tékben fokozza a mezőgazdasági te rmelés e r e d m é ­nyét, az eddig i t anu lmányok még n e m közö lnek számbel i adatokat . 2. A fasorok szé lvédő hatása országonkint n a g y o n kü lönböző és az é g ­hajlati v i s z o n y o k szerint vál tozik. 3. Kétségtelen, h o g y szé lvédő pászták csökkent ik a szél sebességét. 4. Min thogy azonban ez a sebességcsökke­nés a mik rok l íma e g y é b tényezői t is befolyásol ja , nehéz megí té lni az e lő ­idézett vá l tozások együt tes hatását. 5. A távolság, amedd ig a szé lvédő paszta mögö t t a szél sebességének csökkenése m é g észlelhető, ál talában v é v e a szé lvédőt a lkotó fák magasságának a t ízszeresére tehető. 6. A z a lka lmazandó f anemek helyes megválasz tásakor — s ez nagyon l énye ­ges! — v e g y ü k f igye lembe , hogy az a szélvédő paszta, amely ik kis m é r ­tékben keresztülengedi a szelet, j o b b a n megfe le l a célnak, min t az, amely ik szinte áthatolhatatlan akadály . 7. Egyet len fasor v a g y é l ő s ö v é n y is nyújt m á r b i zonyos véde lmet ; cé lszerűbb sok keskeny szélvédő pasz­tát ültetni egymás tó l n e m nagy távolságra, min t kevés széles s e g y m á s ­tól t ávo labb kerülő pasztát.

A t anu lmány a m a g y a r szerzők munkái közül h iva tkoz ik : Marcell G.-nak erdősül t v i d é k e k szélviszonyairól az Erdészeti Kísér le tekben 1926-ban megje len t c ikké re és Luncz G.-nak az e rdők és mezőgazdaság i területek szél elleni v é d e l m e tá rgyában a római Nemze tköz i M e z ő g a z d a ­sági Intézet részéről kiadot t monográf iá jára .

R i e b e n : Egy erdögazdaságpol i t ikai szempontbó l é rdekes eset. (Un cas intéressant de pol i t ique forestiére.) 29—33. o ld .

Gr imenz község e rde iben a legeltetési társulat és a község e l ö l ­járósága közöt t már év t izedeken át vita fo ly t a faízási, legeltetési s egyéb erdei szolga lmak gyakor lása körül , ami az erdő jóka rban mara ­dását erősen veszélyeztet te . A kerületi e rdőfe lügye lő közbenjárására most sikerült a fe lek közöt t megá l lapodás t létrehozni. A szerző az e g y e z ­kedési eljárást részletesen leírja, mint a l egszebb példáját hasonló vi ták eldöntésének.

Barbei : A „kété le tű meze i egér" vagy „fe l túró p o c o k " károsításai. (Dégáts par le „ c a m p a g n o l amph ib i e " ou „ ra t fouisseur".) 39—41. old.

A z Arvicola amphibius L. n e v ű egérfa jnak — amely rendszerint a g y ö k f ő b e n rágja el a juhar, kőris , tö lgy, bükk, gyer tyán, vö rös fenyő és lucfenyő gyökeré t , — a svájci Jura erdeiben okozot t károsításait i smer­teti.

Schlatter: Svá jc tűzifaellátása 1942 elején. (L 'approvis ionnement de la Suisse en bois de feu au c o m m e n c e m e n t de 1942.) 56—62. old.

A fahasználat korlátozása tárgyában Svá jcban kiadott rendele te­ket sorol ja fel, ma jd ezek f igye lembevé te léve l a háború előtti tíz év (1929—1938) fogyasztásának évi á t lagából s a mostani tűzifatermelési lehe tőségekből az idei szükségletet , i l letőleg megengede t t tűzi fafogyasz­tást számítja ki , egyben pedig a l e g n a g y o b b takarékosságra int.

Aube r t : A tövises cserjék. (Les épineux.) 63—65. old.

A z e rdőben az a leg je len tősebb szerepük, hogy a káros rovarokat pusztí tó madaraknak igen alkalmas b ú v ó - és fészkelőhelyet biztosíta­nak. Sokszor véde lmez ik is az erdőt az ember i v a g y állati rongálások ellen. Ezért ezeknek a cser jéknek a fenntartása, kü lönösen a széleken, e lsőrendű érdeke az erdőnek. A szerző a köve tkezőke t tárgyal ja: akác, agavé, kaktusz, magyal , ga lagonya, kökény , sóskaborbolya , vadrózsa, málna és szeder.

Bourqu in : Facsövek . (Canalisations d e bois.) 65—67. old. A B e x - k ö r n y é k i sóbányákban a v í z levezetésére szolgáló fából

készült c söveke t mos t nagyrészben f émcsövekke l vál t ják fel. Olyan fa -c sövek kerül tek eközben felszínre, amelyek 1820-tól 1940-ig (tehát 120 évig) vol tak a bányában ; sóval teljesen átitatott fájuk még mi% sem m u ­tatja a korhadás legkisebb jelét sem.

LES A D R E V O . 1942. 28/29—30/31. sz.

M o n r o y : Beveze tés az Egyesül t Faipari R . T. tervezéseinek a lap-gondota iba : pé lda a német - sz lovák együt tműködés re az e rdő- és fa­gazdaság terén. ( Ű v o d do h l avnych mys l i enok p lánovania W . H. I., ako prakt icky pr ík lad n e m e c k o - s l o v e n s k e j spolupráce na pol i lesného a d revárskeho hospodárs tva . ) 28/29. sz. 1—2. o ld .

A két év előtt P o z s o n y székhel lyel alakult vállalat főfeladata a nagytér -gazdaság sze l lemében munkáln i Sz lovákia fagazdaságának a fej lődését . Ezt a célt szolgálja a Tu rany -ban létesített nagyszabású fa ­fe ldo lgozó- t e l ep is, ame lybő l értékes kész -gyá r tmányok kerülnek k i ­vitelre.

Kriska: A z individual izmus az erdőgazdaságban. ( Individual izmus v lestnictve.) 28/29. sz. 7. o ld .

A z egyéni íz lésnek az általános é rvényű erdőgazdasági a lapelvek fölé va ló helyezése kétségtelenül helytelen. De h o g y annakidején a Sel­m e c b á n y á i főiskolán a m a g y a r tanárok csak a tö lgy és akác iránti sze­retetet oltották vo lna be a hal lgatókba és lekicsinylet ték a f enyők j e ­lentőségét, o lyan rosszindulatú beállí tás, ame ly megfe le l talán a szerző egyéni ízlésének, de s emmiképpen n e m a va lóságnak. (Szerk.)

Brauer : Felvi lágosí tás és toborzás az e rdő- és fagazdasági nagy­té r -gondola t szolgálatában. (Osveta a tvorba v s iuzbách leső- a d r e v o -hospodárske j ve lkopr i e s to rove j mys l ienky . ) 30/31. sz. 1—2. old.

A propaganda fontosságát hangsúlyozza.

389

J. K. : A Nemzetközi Erdészeti K ö z p o n t t isztviselőinek t anu lmány­útja Szlovákiában. (Zá.jazd c i n o v n i k o v Medz iná rodného lesnickeho ústredia „Cen t r e International de Sylv icu l tu re" na S lovensko. ) 30/31. sz. 5—7. old.

A nagy gondda l megszervezet t bemuta tón a vendégek Szlovákia e rdő- és fagazdaságának legje lentősebb értékeit ismerhet ték meg.

Schmedes : I r ánye lvek a lengyel főkormányzóságban ü z e m b e ­helyezett fagázgenerá torok ellátására. (Smernice p re zásobovan ie g e n e -rá torov na d r e v n y p lyn , ktoré b o l y zavedené v Genera l -gouvernemente , t ankovyn d revom. ) 30/31. sz. 9—10. old.

Intő példa, m i l y e n előrelátóan szervezte m e g Németország l e g ­röv idebb időn belül az olaj tól nagyban függetlenített j á rómű-szolgá la to t .

K Ü L Ö N F É L É K H A L Á L O Z Á S O K .

Szarkássy János, az esztergomi székesfőkáptalan ny. e rdőfe l ­ügye lő j e júl ius hó 31-én, 77 éves korában S ü m e g e n elhunyt .

Á régi magánerdőt iszt ikar e gy i k legképzet tebb, é lénk szel lemű, szeretetreméltó tagját vesztet tük el Benne , ak inek szakértelmét nehéz k ö r ü l m é n y e k közt telepített s ma már v i ru ló szép tö lgyesek dicsérik. Egyesüle tünknek nagyrabecsül t a lapí tó-tagja volt .

Simonek János m. kir. f őe rdőmérnök augusztus hó 1-én B u d a p e s ­ten meghal t .

Nyugod janak békében!

S Z E M É L Y I H Í R E K .

A m. kir. fö ldmívelésügyi miniszter dr. Misángyi Ottó tanügyi f ő ­tanácsost, a m. kir. Testnevelési Főiskola igazagtóját az Országos Spor t ­központ , Gál Károly m. kir. r. kat. tábori főlelkészt a leventeképzést i rányító szervek képviseletében, továbbá dr. Kessler Hubertet, az A g g ­teleki Cseppkőbar lang igazagtóját az Országos Természe tvéde lmi Tanács tagjává kinevezte .

A m. kir. fö ldmívelésügyi miniszter André Béla m. kir. főe rdő­mérnökö t Szombathe ly rő l Budapestre helyezte át és szolgálattételre a fö ldmíve lésügyi minisztér ium I/B. főosztálya 3. ügyosztá lyába osztotta be.

A m. kir. fö ldmíve lésügy i miniszter áthelyezte Wachter Gyula m. kir. e rdőmérnökö t Zalaegerszegről Keszthelyre , megbíz ta a keszt­helyi m. kir. e rdőfe lügyelőségi kirendel tség vezetésével .

N Y Ü L K I Á L L i T A S S Z E N T I S T V Á N H E T E B E N .

A nyúltartás je lentősége egyre fokozódik . Nemcsak azért, mer t sok k isembernek nyújt mel lék jövede lmet , hanem azért is, mer t a háború következ tében e rősen érezhető anyaghiány is ráterelte a f igyelmet .

Ezeket tartotta szem előtt a Magyar Házinyúltenyésztők Egyesü­lete (Budapest, V., A l k o t m á n y - u . 31.), amikor elhatározta, h o g y szoká­sos kiállítását ez é v b e n is megrendezi augusztus 14-től 24-ig a Nemzet­közi Mintavásárral egyidejűleg a városligeti Korcsolyázó Pavillonban.