Epuletszerkezettan IV

Koppány Attila

ÉPÜLETSZERKEZETTAN IV.

Készült a HEFOP 3.3.1-P.-2004-09-0102/1.0 pályázat támogatásával.

Szerző: dr. Koppány Attila egyetemi tanár

Lektor: dr. Karácson Sándor műszaki tudományok doktora okleveles építészmérnök

© Koppány Attila, 2006

Épületszerkezettan IV. A dokumentum használata

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 3 ►


A dokumentum használata

Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader meg-szokott elemeit és módszereit használhatjuk.

Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegy-zékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a követ-kező oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra visz vissza bennünket.

Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével A bal oldali könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja.

A tartalomjegyzék és a tárgymutató használata

Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk.

Keresés a szövegben A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíció-tól kezdve keres a szövegben.

Épületszerkezettan IV. Tartalomjegyzék



Tartalomjegyzék

1. Térelhatároló falszerkezetek........................................................... 5 1.1. Kézi falazóelemekből épített vázkitöltő falszerkezetek.......................... 5 1.2. Előregyártott nehéz homlokzati falszerkezetek....................................... 6 1.3. Könnyű szerelt homlokzati falak............................................................... 8

2. Nyílászáró szerkezetek................................................................. 37 2.1. Ajtók és kapuk............................................................................................ 39 2.2. Ablakok ....................................................................................................... 51

3. Üvegszerkezetek........................................................................... 64 3.1. Nyílászáró szerkezetek üvegezése ........................................................... 65 3.2. Profilüveg szerkezetek............................................................................... 65 3.3. Összefüggő homlokzati üvegezés............................................................ 69 3.4. Nagyméretű edzett portálüveg szerkezetek............................................ 71 3.5. Üvegbeton szerkezetek ............................................................................. 72 3.6. Üvegtégla falak ........................................................................................... 73 3.7. Járható üvegfödémek................................................................................. 73

4. Árnyékoló szerkezetek.................................................................. 75

5. Válaszfal szerkezetek.................................................................... 77 5.1. Könnyű épített válaszfal szerkezetek ...................................................... 83 5.2. Könnyű szerelt válaszfalak ....................................................................... 85

6. Álmennyezetek ............................................................................105 6.1. Álmennyezetek és mennyezetburkolatok .............................................105 6.2. Könnyű szerelt álmennyezetek ..............................................................110 6.3. Szerkezetváltozatok .................................................................................117

7. Padlóburkolatok ..........................................................................132 7.1. Elemekből készített padlóburkolatok ...................................................136 7.2. Monolit padlóburkolatok........................................................................141 7.3. Lemezekből készített padlóburkolatok.................................................143 7.4. Különleges padlók ...................................................................................147 7.5. Padlószerkezetek tervezésének rétegfelépítési szempontjai...............150

Irodalom ..............................................................................................................156

Épületszerkezettan IV. Térelhatároló falszerkezetek



1. Térelhatároló falszerkezetek

A homlokzati térelhatároló (nem teherhordó) falak túlnyomórészt vázas épületek falszerkezeteiként jelentkeznek, de a harántfalas épületek (pl. alagútzsaluzatos épületek) homlokzati falai is ebbe a szerkezetcsoportba tartoznak.

A nem teherhordó falak rétegfelépítés szerint homogén (üreges tégla, vázkerámia falazat) és heterogén (a követelményeket több réteggel kielégí-tő szendvics fal) szerkezetek. A kivitelezési technológia szerint a térelhatá-roló falak helyszínen készített és előregyártott szerkezetek lehetnek. Az előregyártott szerkezetek között megkülönböztetünk nehéz előregyártott falelemeket (pl. vasbeton szerkezetű panelok) és réteges könnyűszerkeze-tes falelemeket. Építőanyag szerint a térelhatároló szerkezetek általában vasbetonból, vagy fa, fém, esetleg műanyag vázra (keretre) felerősített kétoldali lemezburkolatból készülnek. A külső oldalon gyakori az acél, alumínium eternit, vagy műanyaglemez, és a színezett üvegtábla alkalma-zása. A belső oldalon viszont eternit, farostlemez, cementkötésű forgács-lap, gipszkarton lemez néha fémlemez burkolat fordul elő általában. A burkolatok közé méretezett hőszigetelő réteg, valamint szükség esetén párazáró, vagy párafékező réteg kerül. Hőszigetelésként üvegpaplan, kő-zetgyapot és különböző műanyaghab táblák alkalmazása gyakori.

1.1. Kézi falazóelemekből épített vázkitöltő falszerkezetek

A nem teherhordó kézi falazóelemekből épített homlokzati falszerkezetek általában vázas épületek vázoszlopai (pillérei) közé kerülnek, súlyukat a vízszintes vázelemek (vázgerendák) vagy födémperemek viselik.

A kézi falazóelemek közül a kissúlyú, nagy üregtérfogatú építőelemek al-kalmazása előnyös a falszerkezeteknél. A vázpillérek ill. harántfalak közé falazott szerkezetek szerkezeti kapcsolata a függőleges teherhordó szerke-zetekkel elsősorban hőszigetelési (hőhídmentesítési) problémákat vet fel. Ezért a pillérek környezetében hőszigetelő sávokat szokás elhelyezni, erre mutat megoldási példákat a 1. ábra.




1. ábra. Falazott vázkitöltő falak szerkesztési elvei

A vázpillérek és a falazott szerkezet kapcsolata kiékeléssel, a habarcshé-zagba négy soronként elhelyezett bekötővassal (ún. bajuszvassal) vagy rit-kán hornyos csatlakozással oldható meg.

1.2. Előregyártott nehéz homlokzati falszerkezetek A teherhordó szerkezeteknél alkalmazott blokk és panelszerkezeteknek léteznek csupán térelhatároló változatai is, amelyek homlokzati falszerkezet-ként jól illeszthetők más szerkezeti rendszerekhez. Leggyakrabban többszin-tes ún. cellás vázszerkezetek ill. csarnokvázak homlokzati falszerkezeteként találkozunk előregyártott szilikátbázisú nehéz homlokzati falelemekkel. A teherhordó szerkezetekhez való viszonyuk szerint az előregyártott nehéz homlokzati falelemek lehetnek támaszkodó és függesztett kialakításúak.




A támaszkodó falszerkezetek a teherviselő elemek közé kerülnek és súlyu-kat a vázgerendák vagy födémszerkezetek viselik.

Blokkok elhelyezése esetén a kapcsolat ún. nedves kialakítású „épített” jellegű. Előregyártott panel (általában parapetpanel) szerkezeteknél szerelt jellegű kapcsolat kialakítására kerül sor, amely kötőelem közbeiktatásával lehet csavarozott, de gyakrabban hegesztett kapcsolat (2. ábra).

2. ábra. Előregyártott nehéz homlokzati falpanel és vázpillér kapcsolata

A függesztett homlokzati panelok a teherviselő elemek síkja elé kerülnek. A teherhordó elemekhez és egymáshoz is általában hegesztett kapcsolattal erősítik a térelhatároló szerkezeteket.




A panelok függőleges és vízszintes hézagzárása a panelos építésnél tanul-tak szerint alakítandó ki.

1.3. Könnyű szerelt homlokzati falak A könnyű szerelt homlokzati falak első változatai már az építésiparosítás kezdeteinél jelen voltak. A modern építészet néhány iskolateremtő, ki-emelkedő egyénisége már XX. század elején alkalmazta egyedi épületeken a nagy homlokzati nyílásokat megengedő, a külső térrel kapcsolatot tartó fém-üveg kombinációkat, de ipari méretekben csupán a II. világháború után terjedtek el a könnyű szerelt homlokzati falak. Fejlődésüknek döntő lökést adott a háború után rendelkezésre álló acél és alumíniumipari kapa-citás, amit békés célokra lehetett fordítani. Itt nem csupán gyártó kapaci-tásról volt szó természetesen, hanem a hadiipari versenyben szerzett tech-nikai és technológiai tudásról is, ami gyorsan hasznosítható volt az újjáépí-tésben és az új reprezentációs igények kielégítésében is.

A nehéz tömör teherhordó homlokzati falak helyett egyre inkább könnyű, többrétegű szerkezetek készültek, amelyek kiválóan alkalmasak voltak magasházak vagy más nagy homlokzati felületű épületek külső fal kialakítására.

A többrétegű könnyű szerelt falszerkezeteknek sokféle változata ala-kult ki. A függönyfalak, köpenyfalak és szakipari falak mellett számos más, ez előbbiek közé nem sorolható könnyűszerkezetes homlokzati fal terjedt el a XX. század második felében. A könnyű szerelt többrétegű falszerkeze-tek becsülhető élettartama az alkalmazott anyagtól és szerkezeti jellegtől függően általában 30–50 év, ami rendszerint kevesebb, mint az épület pri-mer teherhordó szerkezetének élettartama. A 60’-as és 70’-es években készített hazai könnyű szerelt homlokzati falak jelentős része az élettartam szempontjából már kritikus időszakba érkezett. Számos külföldi tapaszta-lat utal arra, hogy például a reprezentatív függönyfalak esztétikai-erkölcsi avulása lényegesen korábban jelentkezik, mint az épületszerkezeti avulás, elöregedés.

A nagyméretű épületek függönyfalas homlokzati kialakítása a modern építészet egyik fontos jellegzetessége (1. kép). Ezek a szerkezetek termé-szetesen költségesek és tervezésük során bonyolult esztétikai, épületfizikai és statikai feladatokat kellett megoldani. Amíg a függönyfalak a reprezen-tatív irodaházak, bankszékházak jellegzetes szerkezetévé váltak a köpenyfa-lak és a rétegesen szerelt vagy szendvicstáblás könnyű szerelt falak a gaz-dasági épületek gyorsan építhető és avulás után könnyen cserélhető fal-




szerkezeteivé váltak. Az ún. szakipari falak födém peremre állított, vagy harántfalak közé (esetleg mindkettő közé) közé illesztett változatai pedig a könnyű keretes vázbordákra üzemben is összeállítható, könnyen szállítha-tó és beépíthető könnyű falakat jelentették. Természetesen az üzemben előregyártott és a helyszínen rétegesen szerelt fokozatok között a könnyű szerelt falak sokféle változata elképzelhető.

1. kép. Jellegzetes függönyfalas homlokzat képe a 70’-es évekből

Homlokzati falszerkezetekkel szemben támasztott követelmények

A teherhordó homlokzati falszerkezetek (kő, tégla, vasbeton falak ill. belő-lük készített tömör vegyes falak) egyidejűleg teljesítik a teherhordás és térelhatárolás feladatait. A hagyományos falszerkezetekhez képest a fal funkció nagymértékben differenciálódott, azaz elkülönültek a napvédő, bur-koló, hőszigetelő, páraszabályozó, tűzvédelmi, installációs, merevítő és tartó funkciók. A könnyű szerelt homlokzati falszerkezetek megszabadítva a teherhordás kötelezettségétől lényegesen szabadabban alakíthatók ki. Fő jellegzetessé-gük, hogy a térelhatároláshoz kötődő feladataikat több vékony funkcioná-lis réteggel látják el. Elkülönül a külső és a belső burkolat, amelyek között jó minőségű, intenzív hőszigetelő réteg és gyakran légréteg is elhelyezke-dik. Az épület belső légállapotától és az alkalmazott falszerkezeti anyagok-




tól függően különböző páratechnikai (pl. párafékező, párazáró) rétegek beépítésére is sor kerülhet. Az iparosítás előrehaladásával egyre inkább a gyári katalógusok alapján folyó tervezés alakult ki, azaz a szerkezetfejlesz-tési tevékenység a gyárkapun belülre koncentrálódott.

A könnyű szerelt falak leggyakrabban vázas épületek külső falszerkeze-teiként valósulnak meg, de előfordulhatnak térzsaluzattal készített vasbe-ton szerkezetű harántfalas teherhordó szerkezetű épületetek homlokzati falaként is.

A falszerkezetekkel szemben támasztott alapvető tartószerkezeti köve-telmények a szerelt fal merevítő bordáira, vázelemeire és kitöltő burkolatá-ra vonatkoztatva természetesen a szilárdság, tartósság és tűzállóság. A mechanikai jellegű követelmények közül kiemelendő a szélállóság, ami különösen vékony lemezburkolatú magasházak esetében lehet kritikus. Ezekhez az elvárásokhoz társulnak a hővédelem, hangvédelem és nedves-ségvédelem épületszerkezeti követelményei.

A túlnyomórészt fémből és üvegből álló könnyű homlokzati falak ese-tében különösen nehéz feladat a hőmérséklet változások hatására bekö-vetkező mozgások biztosítása mellett a nedvesség védelem fenntartása. Az erős szélnyomással kombinált nedvességhatás mindig is nehéz feladat elé állította a könnyű homlokzati falak konstruktőreit. Az esztétikai igények kielégítése (felület, szín és minta összhangja az építészeti környezettel) különösen izgalmas feladat a reprezentatív középületek homlokzatai ese-tében, amelyeknél a tisztántarthatóság sem elhanyagolható szempont.

Szerkezetváltozatok

Már az általános áttekintésnél is megemlített könnyű szerelt homlokzati falszerkezetek pontosabb, fogalmi meghatározására is szükség lesz a kö-vetkezőkben, ezért röviden célszerű tisztázni az egyes változatok főbb jellegzetességeit.

A függönyfal a vázas (esetleg öntöttfalas) épületek teherhordó szerkezete elé helyezett és azt takaró összefüggő, nagy felületként előregyártott ele-mekből készített könnyű külső térelhatároló fal.

A köpenyfal összefüggő, esetleg nyílászárókkal tagolt szerelt homlokzati kéreg, amely mögött légréteg vagy légrétegsávok alakulnak ki. A külső burkolólemez szerelése általában átfedéssel történik.




A szakipari fal a teherhordó szerkezeti elemek közé elhelyezett, többnyire fa vagy fém keretbe illesztett előregyártott vagy helyszínen szerelt könnyű falszerkezet, amely nagy ablakfelületet és hőszigetelt könnyű szendvics szerkezet jellegű mellvédsávot tartalmaz. Erkély ill. franciaerkély esetén ajtót is illesztenek a szakipari falba.

Az említett három fő szerkezetcsoporton kívül léteznek még olyan épületvázat burkoló vagy vázelemek közé illesztett könnyű szerelt hom-lokzati falak is, amelyek többrétegű szendvics jelleg tekintetében meg-egyeznek az előzőekben ismertetett faltípusokkal, mégsem sorolhatók közéjük, ezeket könnyűszerkezetes homlokzati fal néven tárgyaljuk a követke-zőkben.

1.3.1. Függönyfalak A függönyfal szerkezetek a kortárs építészet által középületek esetében gyakran alkalmazott reprezentatív megjelenésű könnyű homlokzati fal-szerkezet (2. kép). A fém tartószerkezetű függönyfal reprezentatív megje-lenésű, üvegház jellegű homlokzati falszerkezet. Kis önsúly és magas előregyártottsági színvonal jellemzi.

2. kép. Alumínium oszlopos-keretes függönyfalas épület távlati képe

(a Győr-Moson-Sopron megyei Önkormányzat épülete Győrött)




A hagyományos tömör falszerkezetekhez képest a függönyfalnál a fal funkció jelentős mértékben differenciálódott napvédő, burkoló, hőszigete-lő, páraszabályozó, tűzvédelmi, merevítő és tartó funkciókra.

A függönyfal jellemző igénybevétele az önsúly és szélnyomás-szélszívás. A szélerők szerepe itt lényegesen nagyobb, mint a nehéz falszerkezeteknél.

A függönyfalak előregyártottságuk mértéke, valamint merevítésük és elemkapcsolataik szerint a következő csoportokra oszthatók:

• rúdelemes rendszer (oszlopos, ill. gerendás), • keretes rendszer (közvetlenül illesztett keretekkel, ill. oszlopos keretes

vagy gerendás keretes), • táblás (karosszéria jellegű, ill. köpenyfal jellegű), • újabban megjelentek a homlokzat teljes felületét borító „hátravont”

bordázatú hőszigetelő üvegezések (Stuctural Glazing).

A függönyfalak tekintetében a kis szerkezetsúly és a jellemzően fém-üveg konstrukció miatt érdemes tovább részletezni a hő-, hangszigetelési és nedvességvédelmi követelményeket.

A hővédelemmel kapcsolatban meg kell jegyezni azt, hogy a legtöbb függönyfal jellemzője a fém és üvegszerkezetek dominanciája. Az üveg-házhatás közismert ténye mellett fontos, hogy a fém bordarendszer és az ablakkeretek nyáron fűtőtestként sugározzák a meleget a belső térbe. Ugyanezek a fémszerkezetek télen páralecsapódásra hajlamos felületeket képeznek. A hőhidak csökkentése a fémprofilok (ezek legtöbbször extru-dált alumínium profilok) hőhíd megszakításával lehetséges. Ennek hátrá-nya, hogy a műanyag betéttel megszakított profilok gyártása bonyolult és költséges továbbá az alumínium és a műanyag kombinációja nem ad szer-ves kapcsolatot, a megszakított profiloknál szilárdságcsökkenés jelentkezik a folytonos profilokhoz képest. Az üveg és tömör mellvéd arány meghatá-rozó a nyári hővédelem alakulásában. A tapasztalatok szerint ¾ üveg és ¼ mellvéd aránynál a mellvéd már nincs számottevő hatással a hővédelemre. A korai alumínium szerkezetű függönyfalaknál hazánkban az ½ –½ üveg-mellvéd arány alakult ki.

A korai függönyfalak többnyire hűtés, ill. klimatizálás nélküli épületek homlokzati falszerkezeteként készültek. Hazánkban a nyári hőterhelést az épület belsejében lévő hőelnyelő, hőtároló tulajdonságú anyagokkal, szer-kezetekkel kísérelték meg mérsékelni. Ismeretes, hogy a függönyfalas épü-let ablaksávján bejutó sugárzási energia jelentős része a padlóra esik. Ezért a nyári felmelegedés hőtechnikai mechanizmusában a padló és a födém




anyaga és szerkezeti kialakítása fontos szerepet játszik. Vasbetonvázas épületek esetében a tömör vasbeton födém hőtároló képessége segítheti a nappali hőkomfort kialakulását. Az acélvázas magasházak esetében keve-sebb a hőtárolás szempontjából figyelembe vehető hőelnyelő tömeg – itt csupán az acél szerkezetű födémre tűzvédelmi célból készített betonozás rétege jöhet számításba – viszont ezeket az épületeket általában már hűtés-sel tervezték.

A napsugárzás elleni védelemre a függönyfal zónájában többféle lehe-tőség kínálkozik. Az egyik megoldás külső árnyékoló lamella rendszer ki-alakítása, ennek azonban hátránya az, hogy a homlokzat tisztítását nehezí-ti. Lehetséges huzallal mozgatható külső redőnyök, zsaluziák alkalmazása is, sajnos magas házaknál a szél tönkreteszi ezeket. Gyakori megoldás hővédő, ill. hőelnyelő üvegezés alkalmazása. Ennek hátránya, hogy felme-legedve befelé sugározza a hőt, továbbá a csökkent fényáteresztés borús időben kellemetlen. Az üvegszerkezetek legújabb fejlődése már lehetővé teszi az ún. intelligens üvegek alkalmazását, amelyek hő-, ill. fényátereszté-se elektromosan szabályozható. Elterjedésüknek magas áruk szab határt.

Akusztikai teljesítmény szempontjából gondot jelent, hogy a függöny-falak jellemző anyagai (alumínium, acél, üveg) a hangot jól vezetik. A lé-pészajt a födémperemeken lévő rögzítő szerkezetek átveszik és a függöny-fal oszlopok, bordák a szomszédos szintre azt továbbítják. A léghanggátlás nehezíti, hogy a külső zaj az ablakot és mellvédsávot könnyen rezgésbe hozza, így a külső zaj a belső térbe hatolhat. A rosszul tömített ill. nyitott réseken a léghang ugyancsak a belső térbe juthat. A helyzetet tovább ront-hatja, hogy a nyitott ablakok (különösen a billenők) a hangot befelé verik. A lökésszerű szél kopogó zörejeket okozhat, az oszloptoldások és oszlop-keret kapcsolatok pedig hőmozgás (szakaszos részben akadályozott hőtá-gulás és összehúzódás) következtében pattognak. Jellemző, hogy a hang-hidak többsége a födémperemek közelében alakul ki. A szerkezeti zajok elleni védekezés elsősorban megfelelő minőségű rugalmas ágyazással, tö-mítéssel és a csatlakozó, érintkező szerkezeti elemek akusztikai „elhango-lásával” lehetséges.

A nedvesség elleni védelem egyik fontos, neuralgikus pontja a csapó-eső elleni védelem. Nagyon fontos a hézagképzés szerepe, hiszen a szél hatására a hézagok környezetében túlnyomás keletkezik. Például 20 m/sec sebességű szél már század milliméter szélességű hézagon is képes átpré-selni a csapadékvizet. A függönyfal fém és üveg szerkezete nem képes a vizet beszívni, tárolni és elpárologtatni, ezért csekély mennyiségű nedves-




ség is problémát okozhat. Ezért különösen fontos a homlokzati hézagok szerkezetileg helyes megoldása és tartósan elasztikus, biztonságos hézagzá-rásra alkalmas tömítőanyagok alkalmazása. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egyúttal a szerkezeti elemek akadálytalan mozgása biztosított legyen hőtágulás, ill. lehűlés esetén összehúzódás esetére.

A függönyfalak szerkezeti rendszerezését Dr. Karácson Sándor műegye-temi professzor tanulmánya (Magyar Építőipar, 1973) nyomán a 3. ábrán. mutatjuk be.

3. ábra. Függönyfalak rendszerezése



A dokumentum

Mivel a függönyfalak szerkezetcsoportjai közül a leginkább elterjedtnek az oszlopos rendszerűek tekinthetők és hazánkban is ezekkel találkozunk leggyakrabban a függönyfalak főbb sajátosságait ezen rendszer ismert pél-dáinak feldolgozása alapján mutatjuk be. Az oszlopos rendszerű függöny-falak homlokzati változatai a 4. ábrán tanulmányozhatók.

A hazai gyártású szerkezetpélda a Sopron típusú oszlopos-keretes alumínium tartószerkezetű függönyfal, amely számos jelentős középüle-tünkön látható. Sopron típusú függönyfal látható a fejezet bevezető részé-

4. ábra. Függönyfal oszlopváltozatok

használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 15 ►



A

ben lévő 1. képen is. Az oszlopos rendszerű függönyfalaknál a terheléseket a födémre (födémperemre) erősített függőleges tartók veszik fel. A szél-terhelésre igénybevett ablak és mellvédelemek a terhelésüket közvetlenül, vagy közvetve, keretek vagy bordák útján adják át a függönyfal oszlopnak. Oszloprögzítési példák láthatók az 5. ábrán.

5. ábra. Függönyfal oszlopok rögzítési lehetőségei

Az épület szintmagasságával általában azonos hosszú oszlopok leggyako-ribb rögzítésmódja a felső födémperemhez való csuklós rögzítés és az alsó födémperemhez való görgős megtámasztás. Ebben az esetben az önsúlyra a tartószerkezetben csak húzás igénybevétele lép fel, viszont a szélteher

6. ábra. Függönyfal oszlopok statikai változatai

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 16 ►




hatására viszonylag nagy mezőnyomaték alakul ki és a rugalmas behajlás is jelentős (6. ábra). A függesztett oszlopnál szereléstechnikai szempontból hátrányos, hogy az oszlopok toldási helye közel esik a keretes falelemek vízszintes csatlakozásához. A Gerber-rendszerű függönyfal oszlopoknál a nyomatékeloszlás kedvezőbb lehet és az oszloptoldások a nyomatéki 0 pont közelében megvalósíthatók. A falelemek csatlakozása ez esetben az oszloptoldástól távolabb alakítható ki.

A függönyfal oszlopok harmadik statikai modelljét az ún. támasztott oszlopok jelentik, amikor az oszlop felső végén van a görgős megtámasz-tás és alulra kerül a csukló. Ebben az esetben az oszlopban – mint rúd-szerkezetben – az önsúly hatására nyomás keletkezik, amely az oldalirányú szélterhek hatásával együtt megnöveli a kihajlási veszélyt, tehát statikai szempontból ez a legkedvezőtlenebb megoldás.

A függönyfal oszlopok födémperemhez rögzítését és megbízható te-herátadását acél rögzítő szerkezetekkel oldják meg. A rögzítő szerkezete-ket összetett igénybevételek érik (húzó, nyomó, hajlító és nyíró) és ezen igénybevételek felvétele mellett még háromirányú illesztési mozgást is lehetővé kell tenni, azaz

• a homlokzat síkjában vízszintesen, • a homlokzat síkjában függőlegesen, • a homlokzat síkjára merőlegesen.

A három irányban állítható rögzítésre látható példa a 7. ábrán.

7. ábra. Függönyfal oszlop rögzítése és beállítása




A rögzítés technikai megoldására az alábbi változatok alakultak ki:

• szögacél elemes hosszlyuk vagy keresztlyuk csavaros megoldás, • kalapácsfejű csavaros rögzítés, • rugós rögzítés, • görgős rögzítés, • rezgéstompítós rögzítés, • csuklós rögzítés.

A rögzítő szerkezetnél általában 5–15 mm közötti beállítási lehetőséget biztosítanak. A rögzítő szerkezet általában vagy a födémperem homlokol-dalára, vagy a felső födémszegélyre kerül.

Az oszlopos rendszerű függönyfalak oszlop keresztmetszete lehet tö-mörgerincű, vagy üreges szelvényű. Mindkét keresztmetszeti típusnak több változata alakult ki a függönyfalak fejlődése során.

Az oszlopkeresztmetszet alakja jelentős befolyást gyakorol:

• a függönyfal teherbírására és a behajlás mértékére (szélteher hatására), • a szerkezeti csatlakozások kialakítására (toldás, rögzítés, falelem csatla-

kozás stb.), • a hézagok kialakítására (alak, tömítés),

3. kép. Függönyfalas homlokzati részlet. A felső homlokzati szegélynél látható a homlokzattisztító kocsi tartószerkezete




• a könnyű szerelhetőségre, • az épületfizikai tulajdonságokra (hőhíd, hanghíd stb.), • a homlokzat formai (esztétikai) megjelenésére (ki- és beugró oszlop,

csomópont szélesség), • a karbantartás lehetőségére (pl. az oszlopok a homlokzattisztító függő-

kosár sínrendszereként is használhatók). (3. kép.) A következőkben néhány jellegzetes függönyfal oszlop keresztmetszeti változatának rövid bemutatására kerül sor.

Tömörgerincű oszlopok

„I” oszlop ♦ Magasházaknál a szélsőséges szélterhelés felvételére különö-sen alkalmas a szélestalpú I szelvény. A kissé vaskos megjelenést később úgy finomították, hogy a külső övet elkeskenyítették. A megtartott széles belső öv – különösen a tagozott, bonyolultabb övváltozat – jó lehetőséget ad a rögzítő szerkezet csatlakozására és a falelemekkel való összeépítésre (lásd 8. ábra).

8. ábra. „I” oszlopos függönyfal karosszéria

jellegű falelemekkel (külföldi példa: Jean Prouve)

Pengeoszlop ♦ A legegyszerűbb függönyfal oszlopváltozat, amely szélte-herrel szemben kedvezően „magas” szelvény, viszont oldalirányú kihajlása lehetséges. A csatlakozó szerkezetek szempontjából kedvezőtlen a szel-vény alak, mert kiegészítő profilok kellenek a kötésekhez. Alumínium füg-gönyfalaknál is gyakran acélból készül a pengeoszlop mivel lényegesen nagyobb szilárdsággal rendelkezik. Ekkor viszont fennáll a kontakt korró-zió veszélye (9. ábra).




9. ábra. Hazai pengeoszlopos függönyfal részlete

(Miskolci Egyetem központi épülete, 1964)

Szárnyas oszlop ♦ Hasonló az I oszlophoz, de csak belső övvel (talppal) rendelkezik. A továbbfejlesztett megoldásoknál a profilgerincen további szárnyak jelennek meg, amik megkönnyítik a falelemek csatlakozását. A profilnak kedvező az inerciája és az oldalirányú kihajlással szembeni ellen-állása. A külső élen ún. merevítő dudort érdemes alkalmazni a gerinchul-lámosodás elkerülésére. A belső talpas típusra a keretes függönyfal elem szerelése kívülről történik, így a szél rászorítja a falelemet az oszlopra.

Üreges szelvényű oszlopok

Négyszögcsöves oszlop ♦ A fém nyílászárók üreges szelvényeihez ha-sonlóan gyorsan elterjedtek az ún. kamrás présszerszámok megjelenésével. Hajlítással szembeni merevségük kedvező. A falelemek csatlakozása kiala-kítható az oszlop mögött, az oszlop oldala mentén, illetve lehetséges az oszlop előtt is az úgynevezett hátrahúzott oszlopos megoldásnál, amikor a hézaggal záródó karosszériafal jelleg dominál.

Az összefüggően üvegezett homlokzati falas megoldásoknál is gyakori a hátrahúzott csöves oszlop alkalmazása. Kiváltó oszlopok esetén viszont a függönyfal homlokzati megjelenését a bordás karakter jellemzi. A négy-szögcsöves oszlopok toldása rejtett hüvellyel történik.

„T” üreges oszlop ♦ négyszögcsöves oszlop illesztési nehézségeit hivatott kiküszöbölni a hátranyúló elvékonyodó üreges szakasz vagy tömör fül. A rögzítő szerkezet a keskeny nyúlvány átcsavarozásával egyszerűen kapcsol-ható az oszlophoz. Az oszloptoldás itt is hüvellyel történik. A hátrahúzott




falak jellemzik a „T” üreges oszlopmegoldást, mert ez esetben a fal szerelé-se belülről történhet és nem marad hézag a fal és a födémperem között. Összefüggő üvegfalas megoldás esetén viszont az üvegezést rögzítő szer-kezet (ami lehet mechanikusan rögzített rugalmas szorítóprofilos, vagy szilikonos ragasztású) csatlakozik a kívülre fordított oszlopnyúlványhoz.

Szárnyas-üreges oszlop ♦ Statikailag előnyös kialakítás, mert a négyszög-csöves szelvények további merevítést kapnak. A csőszelvényhez lehet még további oldalsó szárnyakat is illeszteni, amelyek megkönnyítik a falelemek csatlakozását (10. ábra). Ezt az oszlopformát lehet belső talpas és külső talpas változatban is szerelni. A belső talpas oszlopnál a külső függőleges hézagok nem eléggé fedettek, ezért alkalmaznak néha középszárnyakat. A külső talpas szelvénynél az előnyök egy része (pl. az hogy a szélerő a talp-hoz szorítja a falszerkezetet) elvész viszont a külső hézagképzés fedettebb.

10. ábra. Szárnyas-üreges oszlopos függönyfal részlete

(Kertészeti Egyetem épülete, Budapest)

Üreges lebegő oszlop ♦ Ennél a nyitott csöves változatnál néha nehéz kívülről megállapítani, hogy az oszlop tartja a falkeretet, vagy fordítva. Gyakran előfordulnak ún. áloszlopos megoldások, amelyek tulajdonkép-pen csak a hangsúlyozottan tagozott homlokzati karakter megőrzését szolgálják.

Acélmagos oszlop ♦ Az acélmagos változatnál a tartószerkezeti szerep-kört a kellő merevséget nyújtó acélprofil tölti be. A takaró alumínium pro-fil kulisszaként elsősorban a külső megjelenés érdekében kerül a szerkezet-re. Itt is fennáll a kontakt korrózió veszélye.




A XX. század végére a függönyfalak tartószerkezeti sokféleségét letisz-tultabb, szerkezetileg kiforrottabb típusok váltották fel. Az oszlopos kere-tes függönyfalak erősen hangsúlyozott bordarendszerét az összefüggő nagy üvegfelületek váltották fel. A függönyfal fokozatosan átalakult szer-kezeti üvegezésé (Structural Glazing), ahol rejtett bordákra szilikonnal ragasztott üvegezések ill. feszítőhuzal hálózattal kombinált pontmegfogá-sos feszített üvegszerkezetek összefüggő üveghomlokzattá váltak. A 11. ábrán zárt szelvényű, kívülről takart oszlopra erősített üvegszerkezet víz-szintes metszetét mutatjuk be. Itt az üveg külső felületén csupán hézagta-karó profilozás készül, ez a szerkezet már átmenetet képez az összefüggő homlokzati üvegszerkezetek irányába.

11. ábra. Modern függönyfal részlete

alumínium rögzítő és takaró profilokkal

Függönyfalaknál az üveg és fémszerkezetek egymáshoz csatlakozása, ru-galmas ágyazása több szempontból is fontos és más szerkezetekhez képest igényes megoldást tesz szükségessé, különösen magasházak (felhőkarco-lók) esetében.




A hézagkialakításnak az intenzív szélhatás és csapóeső elleni védelmen túlmenően az üvegek harmonikus mozgását is kell biztosítani a hőhatásra bekövetkező méretváltozásnál és egyúttal a szerkezetnek lehetőleg hőhíd-mentesnek és akusztikai szempontból is megfelelőnek kell lennie. A fém és üvegszerkezetek dilatációs mozgásának biztosítása a vízzárás fenntartá-sa mellett nem könnyű feladat.

A függönyfalak és általában a könnyű szerelt homlokzati falak hézag-tömítései az utóbbi évtizedekben sokat fejlődtek. Ma már a jó minőségű rugalmas tömítősávok (homogén anyagú pl. polikloroprén vagy EPDM tömítőprofilok) és a cellás jellegű impregnált rugalmas műanyaghabok (pl. Compriband) helyes geometriai kialakítás esetén (12. ábra) biztonságos megoldást jelentenek.

12. ábra. Tömítő-csatlakozó műgumi profilok

függönyfal szerkezetekhez

A hézagtömítő masszák – ezek közül is az ún. elasztoplasztikus változatok – ugyancsak alkalmasak az összetett igénybevételek felvételére. Ide sorol-




hatók a kétkomponensű kittek, a poliszulfid masszák és a poliuretán alapú kétkomponensű masszák.

A függönyfalaknál kialakuló üreg és mellvéd arány meghatározó a nyári napsugárzás (hőterhelés) elleni védelem költségeinek alakulására. Tapasz-talatok szerint az ¼-nél kisebb arányban alkalmazott hőszigetelt mellvéd már nincs számottevő hatással a hővédelemre, tehát akkor az üvegfelület tulajdonságai a meghatározók. Hazánkban az 50-50% üveg és mellvéd arány alakult ki és tekinthető mértékadónak a hővédelem szempontjából.

13. ábra. Könnyű mellvédelemek

elvi kialakítási lehetőségei




A függönyfal mellvédek kialakítása a könnyű szerelt réteges szendvicsszer-kezetek esetében is többféle lehet. Készülhet légréteg nélküli hőszigetelt szendvics, de többféle megoldás alakult ki az átszellőztetett légréteges mell-védtípusokra is. A leggyakoribb elvi változatokat mutatjuk be a 13. ábrán.

14. ábra. Függönyfal mellvéd és teherhordó

szerkezet kapcsolata

Építéstechnológiai okból, ill. a hőháztartás javítására, valamint a tűzvéde-lem fokozására alkalmazható tömör mellvéd is (hátfalazással vagy monolit vasbeton mellvédkialakítással), amelyre a külső oldalon hőszigetelés és a függönyfalra jellemző lemezburkolat kerül átszellőztetett légréteggel, vagy anélkül (14. ábra). A függönyfalakkal kapcsolatos további tervezési alapel-vek befolyásoló tényezők és épületfizikai követelmények tárgyalására a tantárgy előadásain kerül sor.




1.3.2. Köpenyfalak A köpenyfalak összefüggő – esetleg nyílászárókkal tagolt – homlokzati kéregként kerülnek az épület teherhordó szerkezete elé térelhatárolást, vagy burkolatot képezve. Köpenyfalak esetén gyakori a külső burkolóle-mez átfedéssel kialakított szerelése. (Természetesen felülről takart, a víz elleni védelem szempontjait kielégítő átfedésről van itt szó). A magasabb előregyártási színvonalat képviselő szendvics jellegű köpenyfalak sok ha-sonlóságot mutatnak a függönyfalakhoz, de az alkalmazás jellege és terüle-te lényegesen eltér a függönyfalakétól.

4. kép. Jellegzetes köpenyfalas épület távlati képe

5. kép. Nyílászárókkal tagolt köpenyfal részlete




A köpenyfalakra nem jellemző a nagy üvegezési felülethányad, nyílászárók kisebb mennyiségben, inkább kivételként jelennek meg a köpenyfalakon. Az alkalmazási terület az épületfunkció szempontjából is eltérő, mert a köpenyfalak ipari mezőgazdasági, raktározási, ill. kereskedelmi funkciójú (4. kép) épületeken jelennek meg elsősorban. Nyílászáróval tagolt köpeny-fal részlete látható az 5. képen.

Nagyon gyakoriak az épületvázra szerelt profilozott fémlemez burkola-tok, amelyek gyakran intenzíven színezett beégetett lakkos, zománcos felületvédelmet kapnak napjainkban (pl. Robertson szerkezetek). Ugyan túlnyomórészt könnyűszerkezetes vázas épületeken (például csarnokváza-kon falváztartók közbeiktatásával) alkalmaznak köpenyfalakat, de lehetsé-ges régi tömörfalas épületek külső falazatára szerelt – felújításként és új arculatteremtésként alkalmazott – köpenyfal kialakítás is.

A köpenyfalak alapvető szerkezetváltozatai

Rétegesen szerelt szerkezetek:

• hőszigetelés és belső burkolat nélkül szerelt, többnyire bordázott (tra-pézszelvényű szinuszhullám alakú, mikrobordás stb.) fémlemez burkolat

• belső oldali hőszigeteléssel ellátott lemezburkolat (ha belülről nincs kü-lönösebb esztétikai igény és a hőszigetelés nem igényel belső burkolatot)

• kétoldali lemezburkolat közötti hőszigeteléssel szerelt köpenyfal (légré-teg nélküli szendvics)

• légréteggel (ill. átszellőztetett légréteggel) kialakított hőszigetelt külső és belső burkolattal ellátott köpenyfal, szükség szerinti páravédelmi ré-teggel kialakítva.

Összevont táblás (könnyű panelos) szerkezetek:

• egyszerű faanyagú keretre (bordákra) szerelt hőszigetelt lemezburkolat-tal ellátott elem,

• fémvázas hőszigetelt elem csavarrögzítéssel, vagy lemez szegély bepat-tintással felerősítve

• kétoldali sajtolt fémlemez burkolat közé habosított hőszigeteléssel kialakított falelem

• műanyaglemez burkolatú hőszigetelt szendvics falelem stb.

Köpenyfalként kialakított könnyű szerelt homlokzati falszerkezet jellemző részletei tanulmányozhatók a 15–17. ábrákon.




15. ábra. Rétegesen szerelt köpenyfal vízszintes sarokmetszete

16. ábra. Fém vagy műpala hullámlemezek rögzítése

különféle falváz elemekhez




17. ábra. Köpenyfal változatok

1.3.3. Szakipari falak

Általában a vázszerkezet elemei közé kerülő esetleg a harántfalak között elhelyezkedő keretes szerkezetű réteges mellvéddel kialakított üvegezett homlokzati szerkezetek (12. ábra).

A befogadó teherhordó szerkezethez való viszonyuk szerint a következők lehetnek:

• vázpillérek között és a födémek előtti fal (18. ábra), • vázpillérek előtti és födémek közötti fal (19. ábra),

18. ábra. Vázpillérek között és födémek előtt elhelyezett fal




• vázpillérek és födémek közötti fal (20. ábra), • alagútzsalus épületnél az alagútvégeket lezáró fal a haránt falvégek és a

födémperemek között, • csoportos födémemeléssel (Lift-Slab) készített épület födémperemei

között elhelyezkedő vízszintesen sorolt falelemek.

19. ábra. Vázpillérek előtt és födémek között elhelyezett fal

20. ábra. Vázpillérek és födémek között elhelyezett fal

A 21. ábrán könnyűszerkezetes, alumínium nyílászárókkal szerelt szakipari fal példája látható.




21. ábra. Könnyűszerkezetes alumínium szakipari fal

építőlemez burkolatú hőszigetelt mellvéddel




1.3.4. Könnyűszerkezetes homlokzati falak Az építésiparosítás egyik jellegzetes irányaként alakult ki a könnyűszerke-zetes építés, amelynek keretében egyre többféle épülettípusnál alkalmaztak gyorsan szerelhető könnyű réteges falakat. Kisebb földszintes épületeknél is megjelentek a rétegesen szerelt, ill. előregyártott táblásított könnyű fal-szerkezetek. A könnyűszerkezetes homlokzati falak külső burkolatának készítésére felhasználható anyagok választékában megtalálhatók a fa alap-anyagú rétegelt lemezek, azbesztcement (újabban azbesztszálat műanyag-gal helyettesítő) építőlemezek, sík és profilozott acél és alumíniumleme-zek, műanyaglemezek. A szereléstechnika és hézagképzés sokfélesége a későbbiek során gyártókhoz kötődő építési rendszerekben egységesült, majd a megoldások tekintetében egyre kiforrottabbá vált. Az általánosan használt szakmai terminológia tekintetében bizonyos átfedés tapasztalható az előző fejezetrészekben részletezett könnyű szerelt homlokzati falszer-kezet fajták (függönyfalak, köpenyfalak, szakipari falak) és a könnyűszer-kezetes falak fogalmában. Tágabb értelemben ezek is könnyűszerkezetes falak természetesen, de ezúttal a szűkítő értelmezést használjuk és az egyes könnyűszerkezetes építési rendszerek falszerkezeteit és szerelt külső bur-kolati kéreg adaptációit az ebben az értelemben meghatározott könnyű-szerkezetes homlokzati fal csoportban tárgyaljuk.

A következőkben a teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány jelleg-zetes könnyűszerkezetes homlokzati faltípust.

A 22/a ábrán bordás fémlemez külső burkolattal és sík építőlemez bel-ső burkolattal szerelt légréteges hőszigetelt fal vízszintes metszete látható. A külső burkolatot itt az acél vázoszlopra erősített vízszintes falváz geren-da tartja. A 22/b ábrán bordás fémlemezek közötti hőszigeteléssel kialakí-tott könnyű szendvicsfal látható. A hőszigetelő réteg és a fémlemez bur-kolatok között a bordáknál kialakuló légréteg sávok is alakítják a szerkezet hőtechnikai tulajdonságait. A belső oldali fémlemez szerkezet alkalmazása a belső légállapot függvényében mérlegelendő, mert páralecsapódásra haj-lamos felületet jelent. A 22/c ábrán igénytelen tárolási funkciójú épület belülről hőszigetelt külső lemezburkolata látható, belül itt elmarad a hőszi-getelést takaró burkolat. A 23/a–b ábrákon ismert építési rendszerek réte-gesen szerelt szendvicsfalai láthatók, míg a 23/c ábrán acélszerkezetű fal-váz gerenda külső és belső oldalára szerelt fémlemezburkolat és a hőszige-telés belső oldalán kialakított széles légréteg látható. A 24/a–c ábrákon a könnyűszerkezetes építésben már a 70’-es években rangosnak számító külföldi cégek – esetenként hazánkban is megjelenő - könnyű homlokzati




falszerkezet változatai tanulmányozhatók. Ezek a példák a későbbi szerke-zetfejlődésre is jelentős hatást gyakoroltak. A 25/a–c ábrákon üzemben előregyártott könnyűszerkezetes szendvicspanelok hézagképzési megoldá-sai tanulmányozhatók. Ezekhez hasonló megoldások számos variációban jelentek meg a különböző könnyűszerkezetes építési rendszerek homlok-zati fal alrendszereiben. Előnyük volt magas szintű üzemi előregyártásuk és minőségük, kötött méreteik miatt viszont nem rendelkeztek a rétegesen szerelt szerkezetek flexibilitásával.

22. ábra. Könnyűszerkezetes homlokzati falak I.




23. ábra. Könnyűszerkezetes homlokzati falak II.




24. ábra. Könnyűszerkezetes homlokzati falak III.




25. ábra. Könnyűszerkezetes homlokzati falak IV.

Épületszerkezettan IV. Nyílászáró szerkezetek



2. Nyílászáró szerkezetek

A nyílászáró szerkezetek a közlekedés, szellőzés és természetes világítás céljából a falakban kialakított nyílásokat zárják el. Ezek az ajtók, kapuk, ablakszerkezetek, kirakatok, üvegezett falak és egyéb üvegszerkezetek.

Ebben a fejezetrészben tárgyaljuk a többnyire nyílászárókhoz kapcsolódó árnyékoló szerkezeteket is.

A nyílászáró szerkezetek többsége részben vagy egészben nyitható. Ezek rendszerint két részből állnak: a tok- és szárnyszerkezetből. A tok feladata a szárny tartása és a megfelelő ütközés, záródás biztosítása. A vastagabb falakba kerülő nyílászárókat a jobb légzárás és nyithatóság, va-lamint a könnyebb beépítés céljából kávás falnyílásokba helyezik. A kor-szerű építéstechnológiával épített épületeknél a kávakialakítás elkerülésére és az előregyártott és öntöttfalas szerkezetekhez való egyszerűbb csatlako-zás érdekében káva nélküli megoldásokat is alkalmaznak.

A nyílászáró szerkezetek működtetéséhez és funkcionális használható-ságához vasalatok, szerelvények, üvegezések, felületvédelmi bevonatok szükségesek.

Nyílászárókkal szemben támasztott követelmények:

• légzárás, nedvesség, hő- és hangszigetelés, • előnyös esztétikai megjelenés, • tartósság, • különleges követelmények (bizonyos épületfunkciók esetén) például: • fokozott hőszigetelési követelmény (pl. hűtőházak nyílászáró szerkeze-

teinél), • fokozott hangszigetelés követelménye (pl. tanácstermek, stúdiók kiala-

kításánál), • tűz-, gáz- és szilánkbiztonság (egyes ipari épületeknél), • sugárvédelem (radiológiai munkákat végző intézeteknél).

A nyílászáró szerkezetek anyaga:

• fa, • fém (acél, alumínium), • vasbeton (ritkán),




• műanyag, • kombinált szerkezet (pl. fa és alumínium vagy műanyag és acél együt-

tes alkalmazása)

A méretmeghatározás fogalmai nyílászáró szerkezeteknél (26. ábra):

26. ábra. Nyílászárók méretegységesítési fogalmai

Névleges méret: a szerkezetet meghatározó, a költségvetésbe kerülő méret. A nyílászáró szerkezet külméretének és az elhelyezéshez szükséges köz méretének összege. Tervlapokon a nyílászáró tengelyén tüntetjük fel (szé-lesség/magasság. Jele: NM).

Elhelyezési köz: a tok és a fal közötti hézag mérete, amelynek a tok el-helyezésekor van jelentősége (jele: EK).




Gyártási méret: nyílászáró szerkezet tok külmérete. (A névleges méret és az elhelyezési köz méretkülönbsége). Tok belméret: a nyílászáró beépítése után kialakult nyílásméret. Bútorozási tervhez ismerni kell. Ajtóknál szélességi irányban NM–15 cm, magassági irányban NM–7,5 cm általában az értéke. Ablakoknál a szerkezetfajta és a szükséges elhelyezési köz szerint változik.

Tűrés: a terv szerinti és a tényleges méret közötti különbség. A 6. ké-pen ablak beépítési részlete látható a hézagtömítések kialakítása előtt. A pontos beállításhoz általában ékelést is alkalmazni kell. Az illusztráción az alsó sarok közelében látható a beállító ék is.

6. kép. Nyílászáró beépítése fém tokrögzítő szerelvénnyel

2.1. Ajtók és kapuk Az ajtók és kapuk többféle szempont szerint osztályozhatók:

• anyaguk szerint: fa, acél vagy alumínium, műanyag, vegyes anyagú aj-tók és kapuk kapuk,

• működésük szerint (28. ábra): felnyíló, vízszintesen mozgó toló és harmonika, függőlegesen mozgó toló és billenő ajtók, ingó ajtók (pl. pincérajtó étteremben),

• az ajtószárnyak szerint: egyszárnyú, két- vagy többszárnyú ajtók, kapuk • rétegszám szerint: egy- és kétrétegű ajtók.




28. ábra. Ajtók, kapuk fajtái működésük szerint

Oldalt nyíló ajtóknál nyitásirány szerint balos és jobbos ajtókról beszélünk, aszerint, hogy a nyitásiránnyal szembenézve a vasalat bal vagy jobb olda-lon helyezkedik-e el.

A megkülönböztetésre az eltérő típusú vasalat és a zár miatt van szük-ség (29. ábra).

Az ajtók elhelyezésének fontosabb szabályai:

• nyitott szárny a forgalmat ne akadályozza, • az egymáshoz közeleső ajtók ne nyíljanak egymásra, • nagyforgalmú helyiségek ajtói kifelé nyíljanak, • a helyiségbe úgy nyíljon be a szárny, hogy az ablak felől jövő fény a

lábhoz essen.

29. ábra. Ajtók nyitásirány értelmezése

2.1.1. Faajtók A fa ajtótok részei: tokszár, tokfül, szemöldökfa, toknyúlvány, küszöbtag 30. ábra).

Az ajtószárnyak kettős ütközését a tok mentén a küszöb kivételével ál-talában biztosítani kell. Küszöbre eltérő burkolatú helyiségek találkozásá-nál, ill. bejárati ajtóknál van szükség. (Kivétel, ha mozgássérült tolókocsi-val való közlekedésére kell számítani).




30. ábra. Fa ajtótok részei

Faajtók fontosabb fajtái az alkalmazott tok szerint:

• pallótokos (31. és 32. ábra), • gerébtokos (33. ábra), (A 34. ábrán gerébtokos bejárati ajtó látható.) • hevedertokos (35. ábra), • gerenda- vagy ácstokos ajtók.

A gyakorlatban fa tokokat a falazással egyidőben helyezik el. A gyalulatlan tokokat borításokkal, a gyalultakat pedig faltakaró léccel látják el. A tokok rögzítése toknyúlványokkal, padvasakkal stb. történik.

31. ábra. Pallótokos ajtó vízszintes metszete




32. ábra. Pallótokos ajtó függőleges metszete

33. ábra. Gerébtokos ajtó vízszintes metszete




34. ábra. Gerébtokos bejárati ajtó metszetei




35. ábra. Hevedertokos ajtó vízszintes metszete

Faanyagú ajtószárnyak fajtái

Az ajtók szárnyszerkezetei lehetnek tömörek, üvegezettek, vendég-, ill. tisz-títószárnyasok (36. ábra). Összeépítésük szerint az ajtószárnyak lehetnek hevederes, váztáblázatos (másnéven vésett) ajtószárnyak, lemezelt és kétré-tegű szárnyak. A kétrétegű szárnyat általában bejárati ajtóknál alkalmazzák.

36. ábra. Fa ajtószárny változatok




2.1.2. Műanyag ajtók A műanyagipar fejlődésével egyre inkább elterjednek a műanyagból –leggyakrabban rúdsajtolt (extrudált) kemény PVC-ből – készült ajtók.

A műanyag ajtók előnyei:

• korrózióálló, nem igényel felületkezelést, • könnyű, alaktartó, merev, • baktérium és vegyszerálló, • széles hőfokhatások között alkalmazható, • meleg tapintású, • színtartó és kis karbantartási igényű, • méretpontosan gyártható, tehát légzárása kedvező.

A műanyag ajtók hátrányai:

• a magas hőtágulási együttható beépítési problémákat jelent, • kis rugalmassági modulus méretezési nehézségeket okoz ezért a na-

gyobb igénybevételű szerkezeti részeknél acél merevítő betéttel ké-szülnek (pl. a Portplast ajtó tokja a 37. ábrán),

• elektrosztatikus feltöltődés lehetősége.

37. ábra. PVC ajtó vízszintes metszete




2.1.3. Fémajtók Az acélanyagú ajtók melegen hengerelt vagy hidegen alakított idomacél szelvényekből és hidegen hengerelt vagy sajtolt acéllemezekből készülnek.

Alkalmazási területük pince, padlás és üzemi ajtók céljára, valamint ki-sebb igényű lakó- és középületek bejárati ajtói céljára.

Fontosabb fajtáik a következők:

• melegen hengerelt (L, T vagy Z szelvényekből) idomacélokból készí-tett tok- és szárnykeret. A szárnyak általában 1,5 mm vastag acéllemez borításúak, idomacél merevítéssel. A 38-es ábrán kétszárnyú acéllemez kitöltésű, a 39-as ábrán pedig kétszárnyú, üvegezett kitöltésű felülvilá-gítós idomacél ajtó nézete és jellemző metszetei láthatók.

• idomacél tokszerkezet (L szelvényből) sajtolt acéllemez szárnyakkal, • extrudált alumínium tokos és szárnykeretes ajtók (39. ábra). • sajtolt vagy hidegen hengerelt acéllemezekből készülő tok- és szárny-

szerkezetek (40. ábra),

38. ábra. Idomacél tokos acéllemez ajtó nézete és metszetei




Alumínium anyagú ajtók tok és szárnykeretei rúdsajtolással (extrudálással) előállított profilokból készülnek. A gyártástechnológia bonyolult profilok előállítását is lehetővé teszi, így igényes, gondosan tömített, rugalmas üt-közésű szerkezetek állíthatók össze. Az alumínium felületek eloxálással és egyéb elektrolitikus eljárással kezelhetők, színezhetők. Beépítésüknél el kell kerülni a betonnal vagy cementhabarccsal való közvetlen érintkezést.

39. ábra. Kétszárnyú üvegezett idomacél ajtó nézete és metszetei

Hidegen alakított acéllemezből többnyire vaktokra vagy más közvetítő kiegészítő szerkezetre illesztett profilokat alkalmaznak. Az ajtószárnyak doboz jellegű merevített keretbe illesztett acéllemez, esetleg üvegezett kitöltésűek.

A régebbi szerkezeteknek hátránya az időszakosan felújítandó korrózió elleni védőmázolás csekély tartóssága és ismétlődő anyag és munkaigénye miatt. Az újabb beégetett lakkal vagy zománccal gyárilag jó minőségben elkészített bevonatos acéllemez ajtók esztétikai szempontból is igényeseb-bek lettek és a tartós korrózióvédelmük is biztosított.




40. ábra. Sajtolt acéllemez ajtó részletei

2.1.4. Kapuszerkezetek A kapukat az ajtóktól elsősorban rendeltetésükből származó méretbeli különbségeik és ennek megfelelően nagyobb merevítési igényük és eltérő vasalatuk különbözteti meg. Kisebb méretek esetén gyakoribb a faanyagú kapuk alkalmazása (a 7. képen mezőgazdasági környezetben alkalmazott régi kétszárnyú, gerendatokos fakapu nézete látható átlós szárnymerevíté-sekkel), de 3-4 m feletti nyílásméreteknél már általában acélból készülnek a kapuk (41. ábra).




7. kép. Kétszárnyú faanyagú kapu átlósan merevített

szárnyakkal, mezőgazdasági környezetben.

41. ábra. Acéllemez tolókapu nézete és metszetei

A kapuk működésük szerint lehetnek: felnyíló, harmonika vagy teleszkóp-rendszerű tolókapuk, billenőkapu. Nagyobb nyílások esetén gyakran al-




kalmazzák ipari épületekben a felső vezetősínes görgős tolókapukat (42. ábra). Ezeknél a tolókapuknál a legfontosabb megoldandó épületszerkeze-ti részletek a kapuszárnyak pontos vezetése (függőleges síkban tartása) és a megfelelő mértékű légzárás biztosítása.

Az utóbbi években elterjedtek a motoros működtetésű teleszkópos rendszerű (felülről legördülő) ipari kapuszerkezetek. Garázsok esetén gyakran alkalmazzák a távirányítással is működtethető billenőkapukat.

42. ábra. Hőszigetelt acéllemez tolókapu változatok




2.2. Ablakok Az ablakok térelhatároló funkciójukon kívül és ezáltal számos funkcióval rendelkeznek. Feladataik:

• elegendő természets fény bebocsátása, • zavartalan kitekintés biztosítása, • megflelő szellőzés, légcsere lehetővé tétele, • védelem por, csapadék bejutása, túlzott légcsere és huzathatás ellen, • meg kell akadályozni a túlzott lehűlést, illetve felmelegedést, • szigetelnie kell káros zajhatások ellen, • szükség esetén akadályozza a belátást (áttetsző üvegezéssel stb.) • könnyen kezelhető, tisztántartható legyen, • kedvező homlokzati megjelenésű legyen.

Az ablakok anyag szerinti osztályozása gyakorlatilag azonos az ajtók anyag szerinti osztályozásával, azaz fa, acél, alumínium, műanyag és kü-lönböző anyagkombinációkból kialakított vegyes anyagú ablakokat isme-rünk (pl. alu-fa).

Működésük szerint az ablakok lehetnek (43. ábra):

• felnyíló, • bukó, • emelkedő, • billenő, • forgó, • toló (vízszintes ill. függőleges irányban).

43. ábra. Ablakok nyitásirány szerinti változatai




Megjegyezzük, hogy az újabb korszerű vasalatok elterjedésével megjelen-tek a kettős (kombinált) működésű ablakok is. Például egyre általánosabb a felnyíló és bukó beállítással is működő ablakok alkalmazása.

A szárnyak szerkezeti jellege szerint lehetnek:

• egyrétegű, egyszeres üvegezésű ablakok, • egyrétegű kettős üvegezésű ablakok, • egyrétegű hőszigetelő üvegezésű ablakok, • kettős üvegezésű tisztítószárnyas vagy egyesített szárnyas ablakok, • kétrétegű (külső és belső szárnnyal kialakított) ablakok, • háromrétegű üvegezésű (fokozottan hangszigetelő) ablakok.

Az ablak tokszerkezeteinek részei:

• felső tokrész vagy szemöldök, • alsó tokrész vagy könyöklő, • függőleges tokszárak, • tokosztások (vízszintes és függőleges irányúak).

2.2.1. Fa ablakok A fából készült ablakok régóta bevált, ma is széleskörűen alkalmazott szerkezetek.

Fa ablakok fontosabb fajtái:

• pallótokos ablak (44. ábra), • egyrétegű gerébtokos ablak (45. ábra), • kétrétegű, kapcsolt gerébtokos ablak 46. ábra), • egyesített szárnyú ablak (47. ábra), • korszerű ragasztott tok és szárnykeretes hőszigetelő üvegezésű ablak

(48. ábra), • hőszigetelő üvegezésű (Sofatherm ablak lásd 49. ábra), • külső alumínium burkolattal ellátott (alu-fa) faablak (50. ábra).




44. ábra. Pallótokos ablak metszetei és jellemző vasalatai




45. ábra. Egyrétegű gerébtokos ablak változatai




46. ábra. Kapcsolt gerébtokos ablak jellemző metszetei




47. ábra. Egyesitett szárnyú ablak beépítése panelos falszerkezetbe




48. ábra. DUFA típusú hőszigetelű üvegezésű faablak fix beépítésű,

ill. kettős működésű (felnyíló-bukó) változatának jellemző függőleges metszetei




49. ábra. Sofatherm típusú hőszigetelő üvegezésű

ablak és erkélyajtó jellemző részletei.

50. ábra. Külső alumínium profil burkolatú,

hőszigetelő üvegezésű alu-fa ablak ablak jellemző részletei




2.2.2. Műanyag ablakok A műanyagok nyílászáró szerkezetként való felhasználásakor rúdsajtolt profilokból sarokragasztással, hőszigetelő üvegezéssel, merevítő acélbeté-tekkel készített szerkezeteket állítanak elő. A pontos, jól záródó profilok segítségével hőtechnikailag gazdaságos, esztétikus nyílászárók alakíthatók ki (51. és 52. ábra).

51. ábra. Ongropat típusú PVC ablak

jellemző részletei és beépítése




52. ábra. Kemény PVC ablak és erkélyajtó részletei

2.2.3. Fém ablakok

Acél ablakok

Az acélszerkezetű ablakok melegen hengerelt idomacélokból, vagy hide-gen hengerelt szelvényekből, valamint sajtolt acéllemez szelvényekből ké-szülnek. Előnyük szilárdságuk, kis szerkezeti vastagságuk, alaktartásuk. Hátrányos kedvezőtlen hőtechnikai tulajdonságuk, korrózióvédelmi igé-nyük.

A hidegen alakított acéllemezből készített ablakok tok és szárnykeretét újabban beégetett lakk vagy zománc felületképzéssel látják el a járműka-rosszéria iparban is alkalmazott eljáráshoz hasonlóan. Ezek a bevonatok már tartósnak és megfelelően korrózióállónak bizonyultak. Sajtolt acélle-mez ablak szerkezetpéldája látható az 53. ábrán.




53. ábra. Dorog-B típusú sajtolt acéllemez ablak jellemző metszetei

és beépítésmódja acél vaktok felhasználásával




Alumínium ablakok

Rúdsajtolással (extrudálással) kialakított, a követelményeknek legjobban megfelelő szelvények kedvező lehetőséget nyújtanak tömítőprofilok elhe-lyezésére.

Hőhídmentes profilokból készített hőszigetelő üvegezésű ablakszerke-zetek esetén a hőhíd megszakító műanyagbetétek alkalmazásával a tok és szárny felületek hőátbocsátási tényezője közel egyenlő a hőszigetelő üveg-tábla hőátbocsátási tényezőjével. Az alumínium profilok szállításánál és mozgatásánál sérülékenyek (horpadás, deformáció). Hőhíd megszakító műanyag profil közbeiktatásával gyártott hazai alumínium ablak (Sopron-H típusú) részletei láthatók az 54. és 55. ábrán.

54. ábra. Sopron-H típusú, extrudált alumínium

profilokból készített ablak részletei




55. ábra. Sopron-H típusú alumínium ablak további részletei

Épületszerkezettan IV. Üvegszerkezetek



3. Üvegszerkezetek

Az üveg építészeti felhasználása az anyag kedvező tulajdonságai és esztéti-kus megjelenése következtében igen széleskörű.

Az üveg épületszerkezeti alkalmazásának leggyakoribb területei a kö-vetkezők:

• síküvegezések, • profilüveg szerkezetek, • üvegfedések, felülvilágítók, • üvegbeton szerkezetek, • üvegtégla falak, • összetett üveg portál szerkezetek.

Síküvegezések

Síküvegeket alkalmaznak nyílászáróknál, lépcső és folyosó korlátoknál, üvegfalaknál stb.

A síküvegek fajtái:

• húzott eljárással készülő üvegek: • átlátszó gépüveg 1,30–7,0 mm vastagságban, • homályos üveg (az átlátszó üveg egyik oldalát homokfúvással koptat-

ják, vagy fluorsavval maratják), • öntött eljárással készülő üvegek: • sima öntött üveg 5–9 mm vastagságban, • recés üveg 5 mm vastagságban, • mintás öntött üveg (ornamens vagy katedrál üvegek), • huzalbetétes üveg 5-6 mm vastagságban, • különleges üvegek: • tükörüveg (mindkét oldalán csiszolt és fényezett húzott üveg), • anyagában színezett öntött üveg 5–10 mm vastagságban, • biztonsági üvegek, hőkezelt egyrétegű és ragasztott két- vagy több

rétegű üvegek (nem szilánkokra, hanem tompa sejtekre törnek), 5,2–14,8 mm vastagságban,

• hővédő üvegek (a hősugarak bizonyos százalékát elnyelik), • hőszigetelő üvegek




• a két vagy több üvegréteg között 6–12 mm vastag légréteg vagy vá-kuumozott tér van. Az üvegtáblák légmentes illesztésének megoldásai készülhetnek: – hegesztett, – forrasztott, – szorításos, – ragasztott kivitelű kötésben.

3.1. Nyílászáró szerkezetek üvegezése Az üvegezés két legelterjedtebb módja a tapaszos és léces üvegbeerősítés. A léces rögzítés faléccel vagy bepattintó fémléccel történhet (56. ábra). Az üvegtáblák méretét úgy kell meghatározni, hogy az üveg és a keret között mindenütt 2 mm széles hézag maradjon a hőtágulásból eredő mozgások lehetővé tételére. Fa nyílászáró szerkezetekbe az üvegtáblát bádog üvegező szegekkel rögzí-tik és tapaszolják, vagy üvegszorító léccel rögzítik. Fánál (de néha alumíni-umszerkezetnél is) iszapolt hegyikréta és lenolajkence tapaszt használnak.

Fém nyílászáró szerkezetekbe az üveget általában keretbe erősített ru-galmas fém nyelvvel rögzítik és tapasszal vagy üvegszorító fémléccel biz-tosítják. Acélszerkezeteknél míniumtapaszt használnak. Hidegen alakított acélprofilokból és alumínium szelvényekből készített nyílászáróknál ne-mesacélból készített rugónyelvekkel rögzíthető alumínium üvegszorító elemeket is használnak. Extrudált alumínium nyílászáró profiloknál gyako-ri a rugalmas üvegágyazó műanyagprofilok alkalmazása.

3.2. Profilüveg szerkezetek A profilüveg (más néven idomüveg) U szelvényű 6 mm falvastagságú 25–35 cm széles és 0,6–6,0 m hosszban gyártott áttetsző üvegpalló. Kereszt-metszeti alakja lehetővé teszi, hogy jelentős hajlítóerőket is felvegyen. Leggyakrabban csarnokok falszerkezeteinél, illetve felülvilágítóinál alkal-mazzák. A pallósorokat egymással szembefordítva hőszigetelő kialakítással is készíthető (ún. kapcsolt kétsoros fal). Üvegpallók összekapcsolási-kötési lehetőségeire láthatók példák az 57. ábrán.




56. ábra. Nyílászárók üvegezése




57. ábra. Profilüveg pallók és összekapcsolási lehetőségeik.

Kétrétegű idomüvegfal acélkeretbe való beépítésének részletei az 58. ábrán tanulmányozhatók. Az üvegpallók ebben az esetben csak rugalmas alátét




közbeiktatásával helyezhetők el. Az üvegezést befogadó hidegen alakított acélkeret felső szemöldökénél az „U” alakú szelvény függőleges szárai hosszabbak az alsó szelvényénél, hogy az üvegpallók elhelyezéskor egyen-ként a felső záródásig megemelve alul befordíthatók legyenek az acélke-retbe. A pallók rugalmas alátéten való elhelyezése után kell a felső szemöl-döknél a rugalmas, hőszigetelő tulajdonságú tömítést elhelyezni. Az alsó keretprofilra belül páracsatornát, kívül vízvető profilt kell felerősíteni.

Üvegpallók felülvilágítóként történő alkalmazására mutatunk be példát az 59. ábrán.

58. ábra. Profilüveg pallók beépítési részletei kétrétegű

homlokzati üvegfal esetében




59. ábra. Profilüveg (idomüveg) felülvilágító szerkezet részletei

3.3. Összefüggő homlokzati üvegezés A hőszigetelő üvegezéssel készített hátravont bordázatú homlokzati üveg-falak elterjedése jellemzi az utóbbi éveket a könnyűszerkezetes középület-építés területén (High-tech stílus, ill. formarendszer).

Szilikonnal ragasztott hőszigetelő homlokzati üvegezést alkalmaznak például a Tremco homlokzati üvegfal esetében (60. ábra). Homlokzati üvegfal csomóponti részlete (Hueck függönyfal üvegezése) tanulmányoz-ható axonometriában a 61. ábrán.

A helyszínen készített tömítések megbízhatósága (helyes működése) nagymértékben függ a tömítősávok alakjának szakszerű kivitelezésétől. Az ideális homorú felületet íves betétsávok (polietilén habszalagok) alkalma-zásával lehet elérni.




60. ábra. Összefüggő homlokzati hőszigetelő üvegezés metszetei

61. ábra. Homlokzati üvegezési részlet (Hueck típusú szerkezet)




3.4. Nagyméretű edzett portálüveg szerkezetek Kereskedelmi és kiállítási létesítményekben gyakran alkalmazott szerkezeti megoldások (62. ábra). Az üvegtáblák beépíthetők keret nélkül, ill. süly-lyesztett vagy látszó keretbe. Különösen ügyelni kell az üvegtáblák rugal-mas ágyazására és megfogására a hőhatásra bekövetkező méretváltozások akadálytalan biztosítása érdekében.

62. ábra. Edzett üveg beépítése üzlet portál esetében

(függőleges metszet).




3.5. Üvegbeton szerkezetek Az üvegbeton szerkezetek üvegtestekből és köztük lévő vasbeton bordák-ból álló hajlításra is igénybevehető, lemezszerű fal- és födémszerkezetek. Az üvegtestek hő- és fénytechnikai igények szerint kiképzett, forró üveg-olvadékból formába préselt, majd lehűtött elemek. Az üvegtestek egyik felülete prizmás, hullámos, ill. domborzatos kialakítású, hogy a laposabb szögben érkező fénysugarak a helyiségben szétszóródjanak és így egyenle-tesebb megvilágítást lehessen elérni.

A leggyakrabban használt üveg építőelemek:

• téglalap alakú üvegtéglák 160×120 mm méretben és 125×250 mm-es kettősfalu kivitelben,

• négyzet alakú idomtestek 200×200 és 300×300 mm-es méretben.

A nagyobb kiterjedésű üvegbeton szerkezeteket közbeiktatott gerendákkal kell mezőkre osztani. A törést eredményező káros feszültségek elkerülésé-re az üvegbeton szerkezeteket az egyéb épületszerkezetekhez horonnyal vagy szabad felfekvéssel célszerű építeni és a hőokozta mozgások kiegyen-lítéséről gondoskodni kell (lásd beépítési részletek a 63. ábrán).

63. ábra. Üvegbeton szerkezet metszetei




3.6. Üvegtégla falak A tulajdonképpen válaszfalként épített üvegtégla falak középfalu üvegtég-lából vagy kettősfalu hegesztett üvegtéglából épülnek (lásd a 64. ábrán lévő üveg építőelemeket).

Felhasználási területük: folyosók világító válaszfala, felülvilágítós vá-laszfal része, lépcsőházi határoló fal.

64. ábra. Üvegtégla építőelemek

3.7. Járható üvegfödémek Az üvegszerkezetek fejlesztésével kialakultak a nagy teherbírású üvegtetők és járható üvegfödémek. Az üvegfödémek általában haránt irányú üvegge-rendákra illesztett többrétegű üvegszerkezetek, amelyekkel bővíthetők a külső és belső terek kialakítási lehetőségei.

8. kép. Vízzel borított üvegfödém alulnézete




A budapesti Erzsébet téren megépült vízzel fedett üvegtető egy kulturális intézmény közösségi terét fedi. A 8. képen alulról látható a szerkezeti ki-alakítás. A nagyfesztávolságú vasbeton szerkezetű főtartókra haránt irány-ban illesztették a többrétegű üvegtáblákat tartó üveggerendákat, amelyek felfekvő végeit rugalmasan ágyazták az acélszerkezetű bölcsőkbe. Az üveg-táblák illesztésénél rugalmas szilikon tömítés biztosítja a szerkezet vízhat-lanságát.

Gyakran azért készítenek járható üvegfödémet, mert az adott épület-ben, ill. épület alatt olyan történelmi emlékek találhatók, amelyek bemuta-tása feltétlenül szükséges. Erre a megoldásra jó példa a szombathelyi OTP bank üvegfödéme (9. kép), amely római kori épületmaradványok bemuta-tását teszi lehetővé a nagyközönség számára. A haránt irányú tartószerke-zet itt is acél sarukba illesztett üveggerendák sora.

9. kép. Járható üvegtető építészeti emlékek bemutatására

Épületszerkezettan IV. Árnyékoló szerkezetek



4. Árnyékoló szerkezetek

A belső terek klimaállapotát a nap energiasugárzása nagymértékben befo-lyásolja. Az üvegfelületeken keresztül a belső térbe jutó napsugarak a tár-gyakat, szerkezetek felmelegítik, de ezek megváltozott hullámhosszú, visz-szavert sugárzó hője már visszafelé nem tud áthatolni az üvegfelületeken. Ezt a hatást üvegház effektusnak vagy napcsapdának nevezik.

A napvédő vagy árnyékoló szerkezetek a napsugárzás elleni védelmet szolgálják úgy, hogy egyúttal ne gátolják a

• kielégítő nappali világítást, • a kitekintést, • a helyiség szellőzését.

Az árnyékoló szerkezetek lehetnek a homlokzatra konzolosan fixen rögzí-tett:

• vízszintes és • függőleges árnyékvető szerkezetek,

valamint mozgatható vízszintes vagy függőleges lamellás zsaluk. Az árnyékoló szerkezetek lehetnek masszív (vasbetonból készült) kon-

zolok és könnyűfém vagy üveg árnyékvető szerkezetek (65. és 66. ábra). Fix beépítésű fémlemez árnyékoló sávok láthatók a 10. képen.

65. ábra. Árnyékolási megoldások változatai

Épületszerkezettan IV. Árnyékoló szerkezetek



66. ábra. Állítható függőleges lamellás árnyékoló szerkezet

10. kép. Fémlemezből készült árnyékoló lamellák

üvegezett homlokzat előtt

Épületszerkezettan IV. Válaszfal szerkezetek



5. Válaszfal szerkezetek

Az épületek belső alaprajzi kialakításában – különösen a vázas szerkezetű épületek nagyobb arányú elterjedése után – fontos szerepet játszanak a válaszfal szerkezetek. A tradicionális falazott és monolit válaszfalak mellett az ún. „száraz” építési eljárások térhódításával a „technológiai összhang” is a gyorsan, szerelő jellegű technikával beépíthető kis önsúlyú válaszfal-szerkezetek iránti igényt erősítette. Épületfelújítás esetében – természete-sen nem a korhű rekonstrukciót igénylő műemlékekre gondolunk – ugyancsak számottevő szerepe lehet a gyorsan beépíthető, a födémet szá-mottevően nem terhelő flexibilis könnyű szerelt válaszfal szerkezeteknek.

Iparosított jellegű válaszfalak

Az Épületszerkezettan IV. kötetben nem tárgyaljuk a hagyományos fala-zott és monolit válaszfalszerkezeteket viszont kitérünk a 80-as évektől elterjedő megnövelt méretű építőelemeket és üreges előregyártott válaszfal elemeket alkalmazó szerkezeti megoldásokra. Ezek átmenetet képeznek az ún. szárazépítési technikák irányába és jól megalapozzzák a könnyű szerelt válaszfalszerkezetek ismeretanyagát. Ebben a fejezetben elsősorban azokat a könnyű anyagú ill. a könnyűszerkezetes építés elterjedésével megjelenő főként előregyártott válaszfalszerkezeteket kívánjuk bemutatni, amelyek megjelenésével a válaszfalépítés tekintetében lényeges szemléletváltozás-nak lehettünk tanúi. A kezdetben még ún. „nedves” hézagképzéssel épí-tett, megnövelt méretű, majd helyiség magasságú könnyű falelemek mellett hamarosan megjelentek az ún. „szárazépítési” technológiák és szerkezetek, amelyek jelentősen átrendezték a válaszfalépítés anyag és szerkezetválasz-tékát is. A könnyű szerelt válaszfalszerkezetek elsődleges felhasználási területe természetesen a korszerű iparosított építés által létrehozott primer szerkezetekhez való illeszkedés, de nem elhanyagolható szerepük lehet az épületfelújítás területén is, különösen akkor, ha az épületek belső alaprajzi átalakításának igénye merül fel.

Az iparosított építési rendszerek mind szélesebb körű elterjedésével a primer szerkezetek mellett – ezekkel párhuzamosan – jelentős fejlődést értek el a szekunder térképző szerkezetek is.

A hazai válaszfal építés sem nélkülözhette a külföldi eredmények isme-retét és azok alkalmazását. Az első könnyűszerkezetes vázas épületek épí-tésénél már megjelentek különböző külföldön kifejlesztett és gyártott „modern” válaszfalak és a hazai építőanyag-, ill. szerkezeteket előregyártó




ipar is hozzálátott a külföldön már bevált könnyű válaszfalak elemeinek és szerkezeti összetevőinek gyártásához.

A könnyűszerkezetes építés elterjedése, valamint a hagyományosnak tekinthető nehéz szerkezetekkel készülő épületek helyszíni élőmunka igé-nyének csökkentési törekvései egyaránt előtérbe helyezték a magas prefabrikációs fokú, nagyméretű elemekből készített válaszfalszerkezetek alkalmazását.

Az építőanyagok választékának permanens bővülésével – az építőtevé-kenység ipari hátterének egyre szélesebb körű kiterjesztésével – szinte nap, mint nap újabb anyagok és termékek jelentek meg, amelyek felhasználha-tóvá váltak válaszfalak építéséhez.

A műanyagbázisú szerkezeti összetevők alkalmazásával kapcsolatban (a korábbi talán kissé túlságosan is optimista nézetek ellenére) számos olyan szerkesztést, tervezést befolyásoló tényező jelent meg (pl. öregedés, rugalmas alakváltozás hatására a vártnál korábbi kifáradás, tűzzel szembeni kedvezőtlen viselkedés stb.), amelyek bizonyos mértékű óvatosságra intet-tek egyes anyagok alkalmazása tekintetében. A 70-es évek műanyag szer-kezetű, többnyire kemény PVC profilú válaszfalai a későbbiek során hát-térbe szorultak az acél ill. alumíniumvázas építőlemez burkolatú szerelt válaszfalakkal szemben.

Az épületekkel kapcsolatos használati igények egyre flexibilisebb alap-rajzi elrendezéseket követeltek. Ez az elvárás elsősorban középületekkel szemben jelentkezett, de szórványosan már lakóépületeknél is próbálkoz-tak flexibilis áthelyezhető válaszfalakkal is.

A funkciómódosulást jól követni képes alaprajzi (és szerkezeti) megol-dás igényének kielégítésére elsősorban a födémfesztávolságok növelésével (7,20 vagy 8,40 m-re), valamint ún. „száraz” technológiával szerelhető, a primer szerkezeti rasztertől függetlenített válaszfal alrendszerek alkalmazá-sával törekedtek.

A szekunder raszterként általában 1,20×1,20 m-es osztású alaprajzi modulhálót alkalmaztak a szerelt válaszfalak tervezésénél.

A differenciált igények, valamint a különböző ipari háttérrel és techno-lógiai felkészültséggel rendelkező gyártók elkülönültsége (ez a magyarázata egyúttal a könnyűszerkezetes építésben kialakult számos pszeudo-, ill. kvázirendszer létrejöttének is), következtében nagyszámú válaszfalrend-szer alakult ki szerte a világban. Az egyes gyártmányok összevetése többfé-le vonatkozásban is lehetségessé vált. A könnyű szerelt válaszfalak megíté-lése szempontjából az építési sebesség, az önsúly, továbbá a tűzvédelmi és




az akusztikai tulajdonságok voltak a leginkább fontosak. Az összehasonlí-tó elemzések leggyakrabban a szerkezeti rendszer, az alkalmazott meghatá-rozó építőanyagok, valamint épületfizikai jellemzők (elsősorban léghang-gátlási mutatók) összevetése alapján készültek.

Építésmód szerint a „modern” válaszfalak csoportjába sorolhatók a könnyű építőanyagból, például gipszből, gipszperlitből készített megnövelt méretű falazóelemekből vagy üreges pallókból készített válaszfalak, ame-lyek átmenetet képeznek az épített és a szerelt szerkezetek között. A gipszelemes válaszfalak már vékony ragasztógipsz réteggel kerültek össze-építésre, az üreges gipszpallóknál pedig már megjelentek a padlóra és mennyezetre szerelt vezetőlécek is.

A valóban szerelt építésmóddal készített könnyűszerkezetes válaszfa-lak többsége karcsú váz vagy keretelemek felhasználásával és ún. funkcio-nális rétegrenddel készültek. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a merevítést a vázelem és a burkoló építőlemez többnyire együtt látta el, míg a térelvá-lasztás feladata az építőlemez burkolaté volt. Az akusztikai tulajdonságo-kat viszont a burkolatok közé bezárt légréteg és a többnyire szálas jellegű akusztikai szigetelő réteg határozta meg. Természetesen a fal-, padló és mennyezeti szegélyezések kialakítása, valamint a válaszfal nyílásokkal való áttörésének módja és mértéke is jelentős mértékben hatott a szerkezet akusztikai teljesítményére.

A könnyű szerelt válaszfalak szerkezeti jellegük szerint vázas, panelos, valamint a kettő kombinációjából kialakult vegyes szerkezetek lehetnek. Irodai funkciójú vázas épületek esetében jelentősnek tekinthető még az ún. szekrényfalak csoportja is , amely válaszfal funkcióval is rendelkező, tulajdonképpen vegyes szerkezeti rendszerű tároló szerkezetek formájában jelenik meg. Egyterű irodák kialakításánál még szerepet kaphatnak az ugyancsak könnyűszerkezetes kialakítású paravánfalak, amelyek csupán lokálisan határolják az egyes munkahelyeket, de a teljes irodatér áttekinté-sét is lehetővé teszik.

Válaszfalak anyagai

A vázas és vegyes szerkezeti rendszerű válaszfalaknál nehezíti a csoporto-sítást, hogy a váz és a burkolat, vagy kitöltő panelszerkezet anyaga általá-ban eltérő. Az egyszerűbb áttekinthetőség végett a vázelemek anyagát cél-szerű a csoportosítás alapjának tekinteni, ugyanis számos szerkezeti rend-szernél alternatív kitöltési, ill. burkolási megoldásokat biztosítanak, viszont a vázszerkezet legtöbbször a rendszer meghatározó eleme marad (pl. az




ALCO rendszer horganyzott acél vázelemére faforgácslemez, acéllemez vagy gipszkarton lemez egyaránt szerelhető).

A szerelt könnyű válaszfalak főbb anyagai az acél, alumínium, fa, gipsz és műanyag. A felsorolt anyagok közül valamennyiből készülhet váz, keret vagy merevítő borda. Az acél melegen hengerelt (ritkán) és hidegen hajlí-tott vagy sajtolt szelvényként vázelemként, valamint lemez formájában szendvics panelkéreg rétegként jelenhet meg. Az alumínium (ált. AlMgSi 0,5) extrudált profilok formájában (számos szellemes kapcsolati megoldás jött így létre a bonyolult keresztmetszetű profilokkal), valamint szendvics panelburkoló lemezként kerül alkalmazásra.

A faanyag vázelemként, burkolati elemként, szendvicspanel rétegként egyaránt alkalmas. Burkolatként puha farostlemez, kemény farostlemez, faforgács lemez és bútorlap lemez egyaránt szóba kerülhet. Az utóbbi években előtérbe került a különböző összetételű műfa alapanyagok fel-használása is. Ilyen pl. a Kreibaum eljárással készített extruderen átnyo-mott műgyanta kötésű anyag, amelyből válaszfalpaneleket gyártanak.

A gipsz leggyakoribb felhasználási módja a gipszkarton burkolólemez. Nagyszámú vázas válaszfalrendszer alkalmazza ezt az anyagot. Gipsz anyagú merevítő bordás kialakítással (a bordákat egymással szembefordít-va összeragasztják) is készülhet válaszfal. (pl. US Gypsum, USA)

A műanyagok alkalmazása könnyű válaszfalaknál még nem számottevő a „hagyományos” anyagok felhasználásával készülő szerkezetekhez képest. Ennek fő oka a gyenge léghang-gátlásban és a csekély tűzállóságban ke-reshető.

A szendvics szerkezetű műanyag válaszfal jellegzetes példája az olasz GRILLO típusú válaszfal. Ez a vegyes szerkezeti rendszerű áthelyezhető válaszfal ÜP profil keretezésű, habosított magrétegű és ÜP lemez borítású panelekből áll. A panelek csatlakozására szolgáló ÜP profilok magukba foglalják a válaszfalrendszer padló és mennyezet közé feszített acélcső tartóoszlopait.

Az eddigiekben említett burkolólemezek anyagai között nem szerepelt az azbesztcement. Elsősorban ipari épületeknél és tűzvédő válaszfalaknál alkalmazták. Igényesebb megoldás esetén zománcozott felületű színes azbesztcement lemezeket használtak.(pl. GLASAL)

Az azbesztcement egészségre ártalmas hatása miatt számos országban betiltották az azbesztrost használatát az építőlemezek gyártásához. Újab-ban egészségre ártalmatlan műszál rostot alkalmaznak az azbeszt helyett.




A könnyű hangszigetelő válaszfalak jellegzetes anyagai a lemez vagy paplan formájában feldolgozott (kasírozott vagy steppelt) ásványgyapot fajták. Kitöltő anyagként gyakran alkalmaznak habosított műanyagot (leg-többnél azonban gondot okoz a mérgező füsthatás) vagy más sejtesített anyagot. Egyes válaszfalszerkezetek esetében néhány mm vastag hangszi-getelő fóliát is alkalmaznak. Lényeges, hogy a burkolólemezek közé kerülő hanglágy anyag a lemezekkel ne érintkezzen. (Akusztikai szempontból a legkedvezőbb a födémre függesztés.)

A szerelt válaszfalak hézagkialakításánál nagyobbrészt szárazon rögzí-tett takarólécek, profilok kerülnek alkalmazásra. Egyes válaszfalrendszerek fal ill. födémcsatlakozási hézagainál elasztikus kitteket, masszákat vagy műanyag habszalagokat alkalmaznak. Jó eredménnyel használhatók itt például a poliuretán masszák vagy habszalagok, valamint a polikloroprén (neoprén) vagy lágy PVC profilok.

A válaszfalak akusztikai tulajdonságai részben az alkalmazott anyagok-tól, részben pedig az összeépítés módjától függnek. A válaszfalak akuszti-kai minősítésére az átlagos léghanggátlási szám és a léghang-gátlási mutató szolgál. Köztudomású, hogy a válaszfal egyes komponensei anyaguktól függően a különböző frekvenciatartományokban keletkező hangot eltérő hatásfokkal szigetelik. Az összeállított fal akusztikai viselkedését az ún. követelménygörbéhez viszonyítva műszeres méréssel lehet ellenőrizni. Nagy gondot kell fordítani a vázelemek, hézagcsatlakozások, fal- és fö-démbecsatlakozások, valamint nyílászárók közelében kialakuló hanghidak kiküszöbölésére, ill. csökkentésére. Akusztikailag igényesebb szerkezetek-nél már néhány dB-lel történő léghanggátlás fokozás és jelentős anyagi áldozatot, többletköltséget jelent.

Az épített korszerűsített válaszfalak építési-szerelési technológiája

Az épített korszerűsített válaszfalak nedves habarcskötéssel vagy vékony ragasztóréteggel (pl. ragasztógipsz) kerültek beépítésre. A megnövelt mére-tű, horony-eresztékes elemeket alkalmazó válaszfalaknál már megjelentek a csatlakozó horonylécek, vezetőlécek, amelyek bizonyos átmenetet jelentet-tek a helyszínen szárazon szerelt válaszfalszerkezetek irányába. Például a még habarcshézaggal sorolt üreges gipszperlit (ÜGP) válaszfal elemei a mennyezethez már horganyzott acéllemez vezetősínnel csatlakoztak.

A szerelt válaszfalak rögzítését a vázas szerkezetek esetében általában a födémszerkezetekhez rögzített vezetőléccel (vezetősínnel), a panelos jelle-




gű falaknál pedig – különösen az áthelyezhetőknél – feszítéses rögzítéssel oldják meg.

A födémszerkezetekre, ill. csatlakozó falszerkezetre erősített rögzítést leggyakrabban azoknál a szerelt vázas válaszfalrendszereknél alkalmazzák, ahol nem merül fel az áthelyezhetőség igénye. A vezetőlécek rögzítése ragasztással, szögbelövéssel, csavarozással egyaránt történhet. A válaszfal vázelemeit a vezetőlécek közé erősítik.

Az áthelyezhető könnyűszerkezetű válaszfalak legelterjedtebb rögzí-tésmódja a feszítéses rögzítés. A válaszfal vázoszlopait vagy paneljait a padló és a mennyezet közé feszítik. A feszítő berendezés rendszerint ru-góbetétes csavaros emelő. A feszítőcsavarokat általában a gyártó üzemben építik be a vázoszlopba vagy falpanelba. Vázas rendszernél a vázoszlopo-kat külön-külön rögzítik, a panelos rendszernél viszont a panelek mindkét sarka közelében elhelyeznek egy-egy rögzítő szerkezetet.

A feszítő szerkezet teherelosztó alátétre vagy folytonos vezetősínre támaszkodik és egyaránt elhelyezhető alul vagy felül.

A magassági méretpontatlanságok kiegyenlítésére gyakran alsó szinte-ző, beállító csavart és felső feszítést alkalmaznak. A rögzítő, beállító szer-kezeteket takarólemezekkel burkolják.

Panelos válaszfalaknál a panelek függőleges illesztésénél gyakran a pa-nel vastagságával azonos szélességű hézagot hagynak (szalagraszteres alap-rajzi rendszer), amit szereléskor bepattintható takaró profilokkal zárnak le. Ez a kapcsolati megoldás lehetőséget nyújt az elektromos vezetékek elhe-lyezésére vagy későbbi válaszfal csatlakozás biztosítására.

A könnyű válaszfalakon belül csak az elektromos vezetékek, telefon-vezetékek és számítástechnikai hálózatok vezetékei szerelhetők. Ezek el-helyezhetők az alsó és felső csatlakozási hézagban, a válaszfal függőleges csatlakozási hézagában, vagy a válaszfalpanelek belső üregeiben. Telefonos vagy informatikai vezetékek elhelyezhetők a szerelt válaszfalak lábazati takaróprofiljai mögé is ha arra alkalmas bepattintható kamrás profilokat alkalmaznak. A kapcsolókat és dugaszoló alzatokat vagy a gyártó üzemben építik be, vagy (vázas rendszer esetén) az egyoldali burkolat felerősítése után a helyszínen csavarozással vagy ragasztással rögzítik.

A súlyosabb berendezési tárgyak rögzítése a vázszerkezet közé erősí-tett szerelő keretre vagy bordára történik.




5.1. Könnyű épített válaszfal szerkezetek A modern épített jellegű válaszfalak közül fontos megemlíteni a gipsz, ill. gipszperlit anyagú ALBAFAL válaszfalat. A megnövelt méretű kézi falazó-elemnek tekinthető válaszfal elemek két oldalon hornyos, két oldalon eresztékes kivitelűek. Magasságuk 500 mm, szélességük 666 mm. Az elem-vastagság 8 vagy 10 cm. A falazóelemeket egymáshoz vékony ragasztó gipszhabarccsal erősítik. A kezdősort sűrűre kevert gipszágyazatba kell fektetni, a mennyezet alatt pedig 2-3 cm távolságot kell hagyni a gipszha-barcs kitöltés számára. (67. ábra).

67. ábra. Albafal gipsz építőelemes válaszfal




Az épített modern válaszfalak között kell megemlíteni a rácsbetétes gipsz-lap (RGL) szerkezetet, amelynek gyártását az Építéstudományi Intézetben dolgozták ki. Az RGL válaszfal lap belső könnyű magbetétből és gipsz burkolati kéregből áll. A lapok széle hornyos, ill. eresztékes két-két olda-lon. A válaszfal elemek rögzítése ragasztó és hézagoló gipszhabarccsal történik. Az 500 mm magasságú elemek 1000 mm hosszúak, vastagságuk 6, 8 és 10 cm lehet. A kezdősort sűrű gipszhabarcsba ágyazzák, a mennye-zet csatlakozásnál kb. 2 cm hézagot kell kihagyni, amit gipszhabarccsal töltenek ki.

68. ábra




A hazai könnyű panelos épített válaszfalak közül még említésre érdemes a gipszbordás gipszkarton (GGP) válaszfal, amely gipszkarton lemezekből speciális gipsz bordákkal üzemben előregyártva táblásítja a könnyű válasz-fal panelt. Az álló formátumú, típustól függően max. 3 ill. 4 m magasságú elemek 6 ill. 8 cm vastagságúak. Az elemek szélessége 90 ill. 60 cm. A vá-laszfal panelok horony-eresztékes kapcsolattal építhetők össze a csatlako-zási hézagok ragasztó ill. hézagoló gipszhabarcs kitöltésével. A padló és mennyezeti csatlakozás az ÜGP válaszfaléhoz hasonló elven kialakított.

Az üreges gipszperlit (ÜGP) válaszfal az épített könnyű panelos vá-laszfalak közé tartozik. Anyaga gipsz és duzzasztott perlit. Az elemek ma-gassága 2500 és 3000 mm között 50 mm-es méretlépcsőkkel változik. Az elemek szélessége 607 mm. A falvastagság 6, ill. 8 cm lehet. A válaszfal panelok függőleges irányban üregeltek. Az egyes elemek horony-eresztékes kapcsolattal építhető össze ragasztó és hézagoló gipszhabarcs alkalmazásával. A válaszfal panelok alsó széle egyenesre vágott, a magas-ságot faékkel állítják be és az elemek és a födém közé habarcskitöltés ke-rül. A mennyezethez való csatlakozást viszont a szerelt válaszfalaknál szo-kásos fém vezetősínnel oldották meg (68. ábra).

A bemutatott gipsz, ill. gipszperlit anyagú válaszfalak közös tulajdon-sága, hogy vakolatmentes építést tesz lehetővé, azaz közvetlenül festhető, tapétázható sík felületet biztosít.

5.2. Könnyű szerelt válaszfalak Az általános áttekintésben már röviden jellemzett szárazépítés jellegzetes szerkezetei a könnyű szerelt válaszfalak. Számos szerkezetváltozatuk ala-kult ki, ezek közül talán az ún. rétegesen szerelt vázas szerkezetek terjed-tek el a legszélesebb körben. Ezek ugyan a panelos és vegyes szerkezetek-hez képest nagyobb helyszíni munkaigényt követelnek, amit magas fokú flexibilitásukkal egyenlítenek ki. Szinte minden egyedi helyszínen adódó csatlakozási – illeszkedési probléma megoldható velük, továbbá a rétegfel-építés tekintetében is rendkívül széles választékot nyújtanak.

A panelos és a vegyes (panel + soroló vázelem) rendszerek magasabb előregyártási szintet tesznek lehetővé, például már végleges felületképzés-sel szállíthatók a helyszínre, de méret-kötöttségeik korlátozzák a szélesebb körű felhasználást. Itt elsősorban a különböző belmagasságokhoz való alkalmazkodásra gondolunk. Az alaprajzi modulhálóhoz való illeszkedés eltérő lehetőségeit is bemutatjuk a szerelt válaszfalakat rendszerező 69.




ábrán, ahol megfigyelhető az egyes szerkezetfajták tengelyraszteres, ill. szalagraszteres karaktere is.

69. ábra. Könnyű szerelt válaszfalak rendszerezése




5.2.1. Vázas szerkezetű könnyű szerelt válaszfalak A vázas szerkezeti rendszerű válaszfalak az építési helyszínen összeállított függőleges v. vízszintes (esetleg mindkét irányú) vázelemekre erősített burkolótáblákkal készülnek. Fokozott akusztikai igény esetén a burkolatok rendszerint két egymástól függetlenített (gyakran egymáshoz képest oldal-irányban eltolt vázoszlopra) vázszerkezetre kerülnek. A számottevő hang-híd nélkül kialakított kétrétegű szerelt vázas válaszfal közbenső légrétegé-be a hangszigetelés további fokozására hanglágy anyagú paplan vagy hang-szigetelő fólia függeszthető. A kétféle hangszigetelő anyag együttesen is alkalmazható. A méretkoordinált vázelemek közét igény szerint töltik ki ajtókkal vagy üvegezett ill. tömör betétekkel.

A szerkezeti kapcsolatok, rögzítésmódok igényes esetben magas akusz-tikai követelményeket elégíthetnek ki. Viszonylag kevés szerkezeti elem-mel nagyszámú szerkezetvariáció érhető el. Azonos típuson belül igény-szint szerinti fejlesztési fokozatok alakíthatók ki. (pl. a légrés növelésével, hangszigetelő paplan vagy fólia közbeiktatásával).

A favázas szerkezetű szerelt válaszfalak gyakoribb rétegfelépítési-elrendezési változatait, lehetőségeit mutatjuk be a 70. ábrán. Jól megfigyel-hető például, hogy az elérendő akusztikai teljesítmény érdekében sokféle megoldás lehetséges.

A 71. ábrán az acélvázas rétegesen szerelt válaszfalak választékából lát-ható néhány gyakran alkalmazott megoldás. Az itt feltüntetett un „C” szel-vényű vázoszlop helyett sokféle más megoldás is alkalmazható, de mivel a hazánkban széles körben alkalmazott „Közfal”, „Rigips” és „Knauf” típu-sú szerelt válaszfalak ezt az oszlop keresztmetszeti formát preferálják mi is ezt részesítettük előnyben.

A 70. és 71. ábrákon néhány helyen kettős építőlemez burkolatot tün-tettünk fel azért, hogy a választék kiterjedését ebbe az irányba is érzékel-tessük. Például mechanikai hatásoknak komolyabb mértékben kitett köny-nyű falak esetében (például iskolák folyosóin) célszerű a kétrétegű burkolat alkalmazása. A könnyű szerelt válaszfalak építőlemez burkolata leggyak-rabban gipszkarton lemez, de az alkalmazható választékot gazdagítják a műanyagkötésű forgácslap és a cement kötésű forgácslap burkolatok is.




70. ábra. Favázas szerkezetű szerelt válaszfalak változatai




71. ábra. Acélvázas szerelt válaszfalak szerkezetváltozatai




A favázas szerkezetek közül szemléltetünk néhány szerkezeti megoldást a következőkben. A válaszfalak jellemző függőleges és vízszintes metszetein az alapvető konstrukciós megoldások is tanulmányozhatók. A 72. ábrán légréteges, a 73. ábrán akusztikai betéttel és légréteggel szerelt fal látható, míg a 74. ábrán kettős eltolt vázas, középen hangszigetelő betéttel ellátott válaszfalat mutatunk be.

72. ábra. Favázas, légréssel kialakított gipszkarton válaszfal

Acélvázas szerelt válaszfalak jellemző metszetei láthatók a 75. és 76. ábrá-kon. A 75. ábrán egyrétegű gipszkarton burkolattal ellátott acélvázas vá-laszfal metszetei tanulmányozhatók. Ez az akusztikai betéttel ellátott légré-teges szerelt válaszfal az egyik legelterjedtebben alkalmazott szerelt válasz-fal változat. A 76. ábrán egy fokozott mechanikai igénybevételeknek is kitehető, akusztikai szempontból is igényes kialakítású kettős acélvázas válaszfalszerkezet jellemző metszetei láthatók.




73. ábra. Favázas, akusztikai betéttel ellátott gipszkarton válaszfal

74. ábra. Kettős, eltolt favázas gipszkarton válaszfal akusztikai betéttel és légréteggel




75. ábra. Acélvázas szerelt gipszkarton válaszfal akusztikai betéttel és légréteggel

76. ábra. Kettős acélvázas szerelt gipszkarton válaszfal kétrétegű burkolattal, kettős akusztikai betéttel és légréteggel




Az előző ábra-sorozaton látható példák a Rigips típusú válaszfal 80-as években Európa-szerte alkalmazott változatai közül kerültek ki. Hazai jelentőségük abban áll, hogy nálunk is régóta alkalmazzák ezt a szerkezetet (természetesen nem kizárólagosan, hiszen például a Knauf típusú válaszfa-lak is elterjedtek hazánkban).

A külföldről származó megoldások mellett érdemes figyelmet szentel-nünk a 80’-as években elterjedt hazai fejlesztésű könnyű szerelt válaszfa-laknak is. A 77. ábrán a fémvázas válaszfalaink közül mutatunk be – a könnyű összehasonlíthatóság érdekében – azonos metszetekkel és váz-részletekkel néhány válaszfal szerkezetet.

77. ábra. Hazai acélvázas szerelt válaszfalszerkezetek




78. ábra. A „KÖZFAL” típusú acélvázas

gipszkarton válaszfal jellemző részletei

Közülük talán a Közfal típusú tekinthető a leginkább elterjedtnek, ezért annak néhány további részletére is kitérünk a 78. ábrán. Ennek a válasz-falnak is sokféle rétegfelépítési változata létezik, talán a leggyakoribbak a kőzetgyapot akusztikai betéttel teljesen illetve részben (itt légréteg is ma-rad) kitöltöttek. Az „U” alakú alsó és felső vezetősín és a „C” vázoszlop szelvény az Európában leginkább elterjedt profil trendhez igazodik ugyan-úgy, ahogy a gipszkarton burkolási technika is. A gipszkarton lemezeket egyébként általában gépi behajtású korrózióvédett önfúró csavarokkal




rögzítik. A lemezillesztési hézagok lehetnek elvékonyított lemezszéleken hézagoló, simító gipszréteggel kialakítottak vagy párhuzamos végű leme-zeknél szárazon kialakítottak és hézagtakaró profillal lezártak. A 77. ábrán látható Fémmunkás, ill. Clasp-H1 típusú válaszfalaknál a hézagtakarás ötletes bepattintó profilos megoldással kialakított. Ezeknél a hézagzárá-soknál előnyös, hogy a burkoló építőlemezek már felületkész állapotban építhetők be. A Clasp-H1 építési rendszerhez kifejlesztett szerelt válaszfal építőlemezeit gyakran már üzemben felkasírozott színes műbőr burkolat-tal látták el.

5.2.2. Panelos (keretes) szerkezetű könnyű szerelt válaszfalak A panelos szerkezeti rendszerű válaszfalak előregyártott (általában helyiség magasságú) panelok egymáshoz kapcsolásával és hézagolásával jönnek létre. Az alkalmazásukkal kialakított szerkezet rendszerint tömör burkola-tú, ajtós és üvegezett panelokat tartalmaz. A paneles válaszfalak elemeit túlnyomó részt a magas üzemi készültségi fok jellemzi. A legnagyobb problémát a kapcsolatok, rögzítések akusztikailag kifogástalan kialakítása jelenti. A hanghidak kiküszöbölésére rendszerint csak bonyolult, magas költségigényű kapcsolati rendszerekkel valósítható meg.

A panelos (keretes) szerelt válaszfalak külföldi változatai között szá-mos acél ill. alumínium szerkezetű megoldás található. Kisebb mértékben elterjedtek a műanyag (kemény PVC) bordás panelos válaszfalszerkezetek.

A műanyag szerkezetű szerelt válaszfalak magyar változata Ongropanel néven ismeretes. Üreges, extrudált kemény PVC profilokból álló műanyag merevítőléccel és rejtett acélpálcákkal megerősített, anyagában színezett áttetsző szerkezet. Falvastagsága 40 mm, a falaelemek max. 3500 mm ma-gasak. A falelemek szélességi változatai: 900, 1000, 1100 és 1400 mm.

A hazai panelos válaszfalak közül a 79. ábrán mutatunk be négy kü-lönböző megoldásút. A legfelső ábrán extrudált alumínium szerkezetű szerelt válaszfal vízszintes metszete látható. Ez a szerkezet közeli rokon-ságban van az ugyancsak alumínium tartószerkezetű pavilonok és könnyű térelemek falszerkezetével. Az alumínium profilok közé többféle anyagú betételem illeszthető, például üveg, gipszkarton, farostlemez, eternit lemez stb. A falelem magasság osztóborda nélkül 2700 mm, osztóbordával: 3000, 3300, 3600 mm. A falelemek szélessége: 900, 1050 és 1200 mm. A falvastagság 50 mm, a betétek vastagsága 25 mm. Akusztikai teljesítménye csekély.




79. ábra. Hazai panelos (keretes) könnyű szerelt válaszfalak

vízszintes metszetei

A másik három metszeten fakeretes (fabordás) szerelt panelos válaszfalak tanulmányozhatók. Közülük a PRE-M-ISOL típusút mutatjuk be kicsit részletesebben a 80. ábrán. Ezek a panelos falelemek kétoldalt függőleges horonnyal – vendégcsap közbeiktatásával csatlakoznak egymáshoz. A fa-keretet és a merevítő bordákat gipszkarton lemez burkolja, a hangszigete-




lés anyaga pedig műanyagkötésű ásványgyapot. A falelemek magassága max. 3000 mm, szélességük 1200 mm. A falvastagság 60 mm. Felületkép-zése festés vagy tapétázás, amely előregyártó üzemben és a helyszínen is készülhet.

80. ábra. PRE-M-ISOL panelos (keretes) szerelt válaszfal

jellemző részletei




A panelos válaszfalak szélesebb körű elterjedését némileg akadályozza, hogy viszonylag szűk határok között alkalmazhatók a kötött elemméret és az ezzel összefüggő általában korlátozott méret- és elemválaszték miatt.

A környező szerkezetek megbontását, ill. helyreállítását áthelyezéskor nem igénylő válaszfalak többnyire panelos szerkezeti rendszerűek. Rend-szerint ide sorolhatók a mozgatható válaszfalak is, amelyek széleskörű elterjedését viszonylag magas költségük akadályozza.

Acél-alumínium szerkezetű mobil válaszfal részletei tanulmányozhatók a 81. ábrán.

81. ábra. Mobil (áthelyezhető) válaszfal




5.2.3. Könnyű szerelt válaszfalak részletképzései Hazánkban a könnyű szerelt válaszfalak közül elsősorban a vázas szerke-zetű gipszkarton falak terjedtek el. A Középületépítő Vállalat már a 70’-es években széles körben alkalmazta az általa fejlesztett és forgalmazott „KÖZFAL” típusú gipszkarton válaszfalat. Hamarosan megjelentek, majd a 90’-es években általánosan alkalmazottakká váltak a „RIGIPS” és a „KNAUF” szerelt válaszfal rendszerek, amelyekhez a gyártók sokféle ki-egészítő elemet és csatlakozó álmennyezeti szerkezeteket is tudtak ajánla-ni. Az ún. szárazépítési technikák alkalmazása sokféle ismeretet igényel, ezek közül néhány – szerelt válaszfalakra – vonatkozó részletet mutatunk be a teljesség igénye nélkül a következő fejezetrészekben.

Vázoszlop profilok, vezetősínek

A vázas gipszkarton falak egyszerűbb korai változatai faanyagú vázelemek-kel készültek. Ma is alkalmazhatunk favázas gipszkarton válaszfalat, de a gyakorlatban jóval szélesebb körben terjedtek el a fémvázas szerelt válasz-fal szerkezetek. A 82. ábrán néhány ismertebb szerelt válaszfal rendszer jellemző vázelem profiljait mutatjuk be. A vázoszlop és vezetősín profilok hidegen alakított, korrózióvédelemmel ellátott és a profil keresztmetszeti méretétől és a várható igénybevételtől függően megválasztott vastagságú (általában 0,6-0,75-1,0 mm) acéllemezből készülnek. Az újabb szerkezetek vázelem profiljai cinkbevonattal és horganyzással készülnek. A profilokat általában feliratozva szállítják, amelyből megtudható a gyártó, az alkalma-zott szabvány, a típusjel és a cinkbevonat értéke is. A válaszfalakba épített egyedi merevítő profilok erősebbek, vastagságuk 2,0 mm.

A vezetősíneket a csatlakozó teherhordó épületszerkezetekhez rugal-mas elválasztó réteg közbeiktatásával illesztik. Ez a rugalmas réteg lehet például filc vagy műgumi alátétsáv. Az „U” alakú vezetősíneket a födém-szerkezethez rögzítik, majd a sínekbe illesztik, általában 60 cm-es tengely-távolsággal (pl. a Knauf válaszfalaknál 62,5 cm tengelytávolságot alkal-maznak) az acél vázoszlopokat. A vázoszlopok (bordák) sokféle kereszt-metszeti megoldásúak lehetnek. A leginkább elterjedtek az egy darabból készülő ún. „C” profilok, de léteznek több profilból kialakított bonyolul-tabb összetett vázoszlop formák is.

Az elkészült vázas gipszkarton válaszfal merevítésében természetesen fontos szerep hárul a kétoldalról felcsavarozott gipszkarton építőlemezek-re is. A lemezburkolatok a funkciótól és az igénybevételtől függően lehet-nek egy-, két- és háromrétegűek is.




82. ábra. Acél vázoszlop és vezetősín profilok

Burkolóelemek és felerősítésük

A könnyű szerelt vázas válaszfalak burkolata sokféle anyagból készülhet. Előfordulnak faforgácslemez, cementkötésű forgácslap és különböző mű-anyag és fémanyagú burkolatok is, de a legelterjedtebbnek a gipszkarton építőlemez burkolatok tekinthetők, ezért a következőkben a gipszkarton válaszfalakkal kapcsolatos legfontosabb ismeretekre térünk ki.

A gipszkarton lemez gyártását 1894-ben szabadalmaztatta Augustin Sackett az Amerikai Egyesült Államokban (Sackett-Wallboard). A gipsz-karton két kartonpapír réteg közötti gipsz anyagú építőlemezt jelent, amelynek tulajdonságait a gipszmag és a karton köpeny kapcsolata hatá-rozza meg. A karton húzott övként a gipsznek kellő szilárdságot, merev-séget ad. A gipsz pedig számos kedvező tulajdonsággal rendelkezik, ezek közül is érdemes kiemelni, hogy nem éghető és a légnedvesség szabályozó




tulajdonsága különösen alkalmassá teszi belső terekben a megfelelő kom-fortérzet kialakítására. A leggyakoribb lemezvastagság 12,5 mm, a standard táblaméret pedig 1250×2500 mm.

A szárazépítés fejlődése során az egyszerű gipszkarton lemezeknek számos funkciótól, igénybevételtől függő változata alakult ki. A gipszkar-ton építőlemez tulajdonságai szabályozhatók a különböző minőségű kar-tonlemezek megválasztásával vagy a gipszmaghoz hozzáadott adalékanya-gokkal. Lényegesen javítható a gipszkarton vízállósága és mechanikai szi-lárdsága is. Az újabban alkalmazott cellulóz szálas gipszrost építőlemezek a gipsz és a cellulózszál összedolgozásával tovább bővítették a gipszkarton alkalmazhatósági területeit. Az általánosan lakásokban és középületekben alkalmazott gipszkarton falakon túlmenően készíthetők tűzgátló, ill. to-vábbi megerősítéssel (pl. acéllemez betéttel) betörésbiztos és golyóálló gipszkarton falak is.

A gipszkarton lemezek többféle élkialakítással készülnek. Lapított fél-körös él, lapított él, félkörös él és derékszögü él kialakítás lehetséges. A lapított félkörös él és a félkörös él megoldást általában erősítő szalag nél-küli hézagolás esetén alkalmazzák. A lapított él esetén minden esetben erősítő szalagos hézagolás szükséges, míg a derékszögű élmegoldásnál erősítő szalagos hézagolás ill. takarósávos hézagtakarás is lehetséges.

A gipszkarton lapok méretre szabása késsel vagy rókafarkú fűrésszel végezhető. A válaszfalak szerelésekor arra kell törekedni, hogy a burkoló-lapok fél szélességgel eltolásra kerüljenek egymáshoz képest a vázoszlopok két oldalán. Többrétegű burkolatok esetében is ezt a szabályt kell követni.

A gipszkarton lapokat önmetsző csavarokkal rögzítik. A 3,5 mm-es átmérőjű csavarok hosszát a gipszkarton borítás vastagságának megfelelő-en kell megválasztani. A csavarnak legalább 10 mm mélyen kell behatolnia az acéllemez anyagú vázelembe. A csavartávolság függőleges szerkezeten legfeljebb 25 cm lehet és középtől kezdve a szélek felé haladva a kell le-mezt rögzíteni. Úgy kell az önmetsző csavarokat behajtani, hogy a csavar-tengely a papírral fedett éltől legalább 10 mm-re, a vágott éltől pedig leg-alább 15 mm-re legyen. A csavarfejek a kartonpapír síkjába süllyesztve helyezkedjenek el úgy hogy a gipszkartont ne szakítsák át.

A gipszkarton burkolatra általános esetben tapétázás készül, de azt megelőzően el kell végezni a felület glettelését és hézagolását. A későbbi repedések megelőzésére hézagerősítő betétcsíkokat alkalmaznak. Betét-sávként alkalmazható papírcsík, üvegszövet csík és öntapadós műanyag háló.




Akusztikai betétek és elhelyezésük

A rétegesen szerelt gipszkarton válaszfalak légrétegébe az akusztikai telje-sítmény-követelménytől függően különböző akusztikai betétek helyezhe-tők el. Itt érdemes megjegyezni, hogy természetesen méretezett hőszigete-lő betétréteg is készíthető fűtött és hideg belső terek elválasztását szolgáló válaszfalak esetében, de nem ez a jellemző követelmény.

A vázas gipszkarton válaszfalak esetében rendszerint szálas anyagú, (pl. kőzetgyapot) lemez vagy paplan formájában kapható akusztikai betét réteget szokás alkalmazni. A szálas szigetelőanyag elemek rögzítése a vá-laszfalon belül többféle módon lehetséges. Sűrűbordás szerkezetek eseté-ben elegendő lehet a beszorítás, légréteggel kombinált rétegfelépítés esetén az egyik oldalon már elkészült burkolatra erősíthetik például foltonkénti ragasztással a szigetelő lemezt vagy pedig mechanikai rögzítést alkalmaz-nak, azaz rögzitő tüskéket, tárcsákat (pl. Pendex rögzítő) használnak.

Nyílászárók beépítése

Az ajtótokok beépítésének módja az acélvázas gipszkarton válaszfalaknál sok tényezőtől függ. Egyes válaszfal rendszerek saját ajtó megoldásokat ajánlanak az egyszerű és pontosan illeszkedő beépítés érdekében. Ilyen például a Knauf-tolóajtó. A 3. képen egy Rigips típusú válaszfal ajtókeret beillesztése ill. a szemöldök feletti rész kiváltásának bordázata látható a 70’-es évekből.

Alapelv, hogy az egyrészes tokokat a fal építése során kell beépíteni, míg a többrészes tokok beépítését vaktok elhelyezésével kezdik és a záró elemeket csak a fal megépítése és a tapétázó, festő munkák befejezése után helyezik el.

Berendezési tárgyak felerősítése

Kisebb súlyú berendezési tárgyak speciális, gipszkartonhoz kifejleszett rögzítőelemekre akaszthatók. Ezek többsége felgyűrődő műanyag vagy fém palástú dübel, amelyekhez megadják a terhelhetőség mértékét. Na-gyobb súlyú berendezési tárgyak, például mosdókagylók, WC-tartályok esetében méretezett acélszerkezetű szerelőkereteket illesztenek a válaszfal vázelemei közé, hogy a rendeltetésszerű terhelést károsodás nélkül viselni tudják. Szaniter berendezési tárgyak rögzítésmódja tanulmányozható a 83. ábrán.




83. ábra. Berendezési tárgyak felszerelése acélvázas

gipszkarton válaszfalak szerelő bordáira.

Vezetékek, kábelek elhelyezése, takarása

A hagyományos válaszfalakban elhelyezhető csőhálózatok, kábelek a sze-relt válaszfalakban is elhelyezhetők, viszont a beépítésüket, rögzítésüket meg kell tervezni a rétegesen szerelt válaszfal sajátosságainak megfelelően. Az elektromos vezetékeket műanyag csőhüvelyben a vizes szerelvények fölött célszerű vezetni. Ahol nincs nedves technológia ott a lábazati sze-gélyben kialakított vezetékcsatornában is elhelyezhetők az elektromos vezetékek hasonlóképpen a távközlési és informatikai vezetékekhez. A faláttörések szerelődobozok és konnektor aljzatok helyének meghatározá-sánál és kialakításánál az akusztikai (léghanggátlási) szempontokat is mér-legelni kell.




Dilatációs részletek

A szerelt válaszfalat magába foglaló épület szerkezeti mozgási hézagait a válaszfalon is át kell vezetni. Hosszú, összefüggő válaszfal szakaszok ese-tében kb. 15-20 m-ként kell mozgási hézagot kialakítani.

A Knauf rendszerű acélvázas gipszkarton válaszfalak mozgási hézagai közül mutatunk be egy korszerű példát a 84. ábrán.

84. ábra. Acélvázas gipszkarton válaszfal

dilatációs részlete (vízszintes metszet).

Épületszerkezettan IV. Álmennyezetek



6. Álmennyezetek

6.1. Álmennyezetek és mennyezetburkolatok Az álmennyezetek a födémek alsó síkjára erősített, ill. függesztett burkoló, térelhatároló szerkezetek. Álmennyezetnek tekinthetünk minden olyan épületszerkezetet, amely egyéb rendeltetése mellett a teherhordó lefedő szerkezetektől különváltan, azokat összefüggően vagy részlegesen az épí-tészeti téralakítás szándékával takarja.

A födémszerkezetek alsó síkjára függesztett álmennyezetek vagy a fö-démre közvetlenül vagy bordázatra felerősített mennyezetburkolatok ere-detileg az alsó födémbordák vagy egyéb szerelvények, vezetékek elrejtésé-re szolgáltak. A későbbiek során sokféleképpen bővült ezen szerkezetek funkciója, hiszen az akusztikai, tűzvédelmi, világítást, szellőzést és klíma-technikát befogadó álmennyezetek már napjaink általánosan alkalmazott szakipari szerkezetei.

A tradicionális álmennyezetek többsége még monolit építési techniká-val készült és elsősorban esztétikai célokat szolgált. Az álmennyezetekhez részben hasonló funkciójú – de nem függesztett – mennyezetburkolatok leggyakrabban fából (léc, deszka) vagy építőlemezekből készültek.

Az álmennyezetek főbb szerkezetcsoportjai: a monolit álmennyezetek és a könnyű szerelt álmennyezetek. Az utóbbiak az 1970-es évektől kez-dődően terjedtek el szélesebb körben hazánkban.

6.1.1. Monolit álmennyezetek A monolit álmennyezetek általában hálós betonacél vasalásra és arra erősí-tett rabichálóra készültek. A múlt időben történő megfogalmazás arra utal, hogy napjainkban csak nagyon ritkán fordul elő készítésük, akkor is legin-kább olyan íves vagy torzfelületű szerkezetek kialakításánál, amelyek előre-gyártott, szerelt kivitelben nem állíthatók elő.

A 85. ábrán néhány példát mutatunk be a monolit álmennyezetek for-mai kialakítási lehetőségeire.

Íves felületű álmennyezetek esetében deszkából készült homlok- és ge-rincívekkel alakították ki a zsaluzat vázszerkezetét.

A monolit álmennyezetek cementrabic vagy gipszrabic változatban ké-szültek rendszerint 4-5 cm összvastagságban. A méretezett függesztő ele-mek felületi elosztását úgy kellett megtervezni, hogy m2-ként legalább 6 függesztő elem tartsa a monolit álmennyezetet. A betonacél háló acélbe-




tétjei 6 vagy 8 mm keresztmetszettel és kb. 33 cm-kénti elosztással kerül-tek beépítésre. Rabichálóként általában 3×3 cm lyukbőségűt használtak. Alulról készített rabicolás vagy utólagos felületi javítás esetén a kisebb lyukbőségű (2×2 cm-es) hálót használták. Gipsz kötőanyagú rabic álmeny-nyezetbe csak horganyzással védett felületű fémszerkezetet volt szabad beépíteni. Ilyenkor a kötöződrótok és függesztő huzalok is horganyzott felületűek voltak.

A hagyományos monolit álmennyezetek építésmódja a rabic válaszfa-lakéhoz hasonlított, viszont zsaluzat nélkül (sűrűn rabichálóra) vagy alsó, ill. felső zsaluzattal is elkészíthetők voltak. Ezeket a technológiai változa-tokat szemléltetjük a 86. ábrán.

A szilárd födémekre vagy a tetőszerkezet gerendáira huzalokkal vagy kampókkal függesztették a rabic álmennyezeteket. A kampós rögzítésnél fontos szempont volt, hogy a nyitott kampók alkalmazását kerüljék, mert azok az önsúly hatására szétnyílásra hajlamosak.

A 87. ábrán néhány függesztési rendszert mutatunk be különböző tar-tószerkezetek esetében.

A 87/a1–a2 ábrán fagerendára való függesztés látható kétféle nézetben. Ebben az esetben fontos, hogy a rögzítés a gerenda oldalára történjék,

mert alulról az álmennyezet önsúly hatására „kihúzódhat” a rögzítőelem.

85. ábra. Monolit álmennyezetek formai kialakítási lehetőségei




86. ábra. Monolit (rabic) álmennyezetek készítésmódja




87. ábra. Monolit álmennyezetek függesztése




A 87/b ábrán acélgerendára történő huzalos függesztés látható, míg 87/c ábrán a gerenda alsó övéhez erősített kampós acélbilincs biztosít függesz-tési lehetőséget a monolit álmennyezet számára.

A 87/d–e ábrákon beton béléstestes födémszerkezethez való felerősí-tés módozatai láthatók. Mindkét esetben az alulról kilyukasztott béléstest-be köracél darab illesztésével alakítottak ki lehetőséget a függesztő kampó beakasztására.

A 87/f ábrán monolit vasbeton födém acélbetétjeire akasztott kampó-val függesztették az álmennyezetet az építés folyamán.

A 87/g ábrán viszont már meglévő monolit vasbeton födémre utólag felfüggesztendő álmennyezet esetét tanulmányozhatjuk. Itt az acélbetétek környezetében véséssel távolították el a betont, majd a függesztő elem elhelyezése után cementhabarcs kitöltéssel állították helyre az eredeti fö-démsíkot.

A monolit álmennyezetek csoportjába sorolhatók a habarcsbevonatú álmennyezetek is. Ezek nem a rabicfalakéhoz hasonló fémhálóra készül-tek, hanem különféle szálas, bordás, perforált vagy szövött hordozó réteg-re. Ilyenek például a szalmapólya, nádpalló, nádszövet, terpesztett vagy perforált fémlemez, textil- vagy huzalszövet. A habarcs anyaga a gipsz- ill. cementhabarcs mellett még műgyanta jellegű habarcsbevonat is lehetett.

Mint már említettük napjainkban új építés során már csak nagyon rit-kán találkozhatunk ezekkel a szerkezetekkel, felújítási munkáknál a bontási vagy javítási feladatok elvégzésekor viszont szükségünk lehet a monolit álmennyezetekkel kapcsolatos ismeretekre.

6.1.2. Mennyezetburkolatok A mennyezetburkolatok a födém alsó síkjára készülnek rendszerint jó minőségű fűrészelt fenyőből kialakított lécvázra. Ezek a burkolatok rend-szerint alul sík felületűek. Lécburkolat esetében a faanyag alsó felületkép-zése többféle lehet az igényszinttől függően. Festett, pácolt ill. lakkozott felülettel egyaránt találkozhatunk.

A mennyezet burkolatok készülhetnek építőlemezekből is, amelyek közül a leggyakrabban gipszkarton lemez használnak. A lemezburkolatot egy vagy kétirányú lécváz, esetleg fémbordák közbeiktatásával erősítik fel a födém alsó síkjára vagy bordázatára. Kétirányú lécvázra erősített építőle-mez mennyezetburkolat részletét mutatjuk be a 88. ábrán.




88. ábra. Mennyezetburkolat metszete

Az lemezburkolat különböző vastagságú és tulajdonságú (impregnált, tűz-álló stb.) tömör síklemezekből ill. perforált, lyuggatott vagy sliccelt felületű különleges építőlemezekből készülhet.

6.2. Könnyű szerelt álmennyezetek Az építésiparosítás előrehaladása és ezen belül a könnyűszerkezetes építés elterjedése jelentős mértékben átalakította hazánkban is az álmennyezetek szerkezetválasztékát. Magyarországon a kormányzat az 1970 decemberé-ben hozott határozatával emelte központi fejlesztési programmá a komp-lex könnyűszerkezetes építésmód bevezetését. Az akkoriban napirenden lévő rendszerelvű építés keretei között alkalmazott könnyűszerkezetes építési (szerkezeti) rendszerek általában magukban foglalták az ugyancsak könnyű szerelt szerkezeti megoldással megvalósítandó álmennyezet al-rendszereket is. Eleinte a zárt építési rendszerek valamennyi alrendszert egységes, tipizált összetevőként kívánták a rendszeren belül kezelni. A későbbiek során „fellazultak” a zárt hierarchikus keretek, az építési rend-szerek nyitottabbakká váltak, a szakipari jellegű szerkezetek közé sorolható álmennyezetek gyártói pedig – más gyártókhoz hasonlóan – arra töreked-tek, hogy termékeik minél flexibilisebbek legyenek, tehát alkalmazásuk minél szélesebb körben lehetséges legyen. A nemzetközi építési piacon rendkívül gazdag anyag- és szerkezetválaszték alakult ki az álmennyezetek körében.

Kezdetben az álmennyezeteket az alul nem sík födémek bordarendsze-rének eltakarására, valamint a födémszerkezetekre függesztett gépészeti




szerelvények elrejtésére szolgáltak. A modern könnyű szerelt álmennyeze-tek egyenként, illetve összevontan a következő feladatokat láthatják el: térelhatárolás, hangvédelem, tűzvédelem, szellőzés és klímatechnika befo-gadása, világítás (világítótestek befogadása), fűtés befogadása (sugárzó mennyezetfűtés esetén) és a kívánt esztétikai hatás elérése. Az álmennye-zetek leggyakoribb funkcióit szemléltetjük a 89. ábrán.

89. ábra. Álmennyezetek funkcionális változatai

Az álmennyezetek takaró, ill. téralakító szerepük mellett akusztikai funkci-ót is betöltenek. Ez a feladat részben teljesülhet az általánosan alkalmazott álmennyezetek esetében is, de előfordulhat kifejezetten zajvédelmi, akusz-tikai álmennyezetek alkalmazása is. A zajforrásokat is magukba foglaló belső terek esetében a zaj nem küszöbölhető ki, viszont a visszaverődé-




sekből származó zajtöbblet hangelnyelő felületű álmennyezettel csökkent-hető. A zajforrást tartalmazó terek és a szomszédos, zajtól védendő terek között az álmennyezet csökkentheti a zaj áthatolását vagy megakadályoz-hatja azt. A levegőben terjedő hangrezgések (léghangok) valamint a merev anyagú szerkezetekben terjedő (testhangok) az álmennyezet szerkezetét megkerülve is továbbterjedhetnek, ezért az ilyen ún. kerülőutak felderíté-sére és megszüntetésére az épületszerkezeti tervezés során célszerű nagy gondot fordítani.

Különleges esetekben előfordulhat, hogy a belső térben keletkezett hangokat nem csökkenteni, hanem irányítani vagy erősíteni (pl. rezonáto-rokkal) szükséges. Az ilyen, többnyire előadótermekben előforduló terem-akusztikai feladatok megoldására akusztikai szaktervező megbízása szük-séges. Az álmennyezetek lehetséges akusztikai szerepének főbb változatait a 90. ábrán szemléltetjük egy vázlatos épületmetszeten bemutatva a külön-féle zajterjedési és visszaverődési szituációkat.

90. ábra. Álmennyezetek akusztikai szerepe

Álmennyezetekkel már nagyon régóta alkalmaznak a legkülönbözőbb funkciójú épületekben, de szélesebb körű alkalmazásukról először a XX. században beszélhettünk. Az ún. száraz szerelési technika fejlődése már




régóta háttérbe szorította a monolit álmennyezeteket, amelyek ismerete az épületrekonstrukciós, ill. felújítási munkáknál elengedhetetlen, de új szer-kezetként csak nagyon kivételesen találkozhatunk velük.

A hagyományos monolit álmennyezetek egyébként gipsz-, ill. cement-rabic szerkezetként készültek 3-4 cm szerkezeti vastagsággal. Építésmód-juk hasonló volt a rabic válaszfalakéhoz, viszont zsaluzat nélkül (sűrű rabichálóra) vagy alsó, ill. felső zsaluzattal is kivitelezhették ezeket az ál-mennyezeteket. A szilárd födémekre általában huzalokkal vagy kampókkal függesztették a rabic álmennyezeteket.

Az épületfelújítási munkák során egyre gyakrabban találkozunk ál-mennyezetek beépítésével, hiszen a belső terek átalakításakor a gyakran előforduló kedvezőtlen térarányok módosítása (például a túlságosan nagy belmagasság csökkentése) rendszerint álmennyezet alkalmazásával törté-nik. A korszerűsítés során beépítésre kerülő új épületgépészeti vezeték-rendszerek, szerelvények – ha azokat a meglévő födém alsó síkjára erősítik – ugyancsak álmennyezet építését tehetik szükségessé.

6.2.1. Szerkezeti felépítés és alkalmazott anyagok A könnyű szerelt álmennyezeteket egyre szélesebb körben alkalmazzák, különösen középületekben. Alapvetően három fő szerkezeti részből áll-nak: betételem, tartóváz, függesztő szerkezet. Az álmennyezet fogalmának tágabb értelmezésébe beletartoznak a különböző léces vagy lemezes mennyezetburkolatok is, amelyek rendszerint a födém vagy födémborda alsó síkjára közvetlenül erősített lécvázra rögzíthetők.

A szerkezeti részek megléte, illetve a födémhez való csatlakozás szerint a következő álmennyezet alapípusok ismeretesek:

• födém alsó síkra bordázat (tartóváz) közbeiktatásával szerelt burkolat, • födém bordára vázelem nélkül közvetlenül, vagy vázelem közbeiktatá-

sával szerelt burkolat, • a födémszerkezetre függesztő szerkezettel kapcsolt tartóváz és a tartó-

vázra szerelt betételem, • újabban elterjedőben vannak a feszített vékony PVC fólia álmennyeze-

tek (a fólián kívül jellemzőjük a falra szerelt feszítő keret és kiékelő profil).

A 91. ábrán az álmennyezetek (és mennyezetburkolatok) szerkezeti jelleg és felerősítési mód szerinti áttekintését foglaltuk össze a legjellemzőbb megoldások bemutatásával.




91. ábra. Álmennyezet és mennyezetburkolat változatok

A szerelt álmennyezetek részei, formái kialakítás és anyag szerint

Betételemek:

• lap vagy tálca kialakítású (1:1, 1:2 oldalarányokkal), • palló, léc vagy profilozott szalag.




A betételemek alsó síkja sima, bordázott vagy perforált lehet az esztétikai, akusztikai vagy légtechnikai stb. igény szerint. A betételemek anyaga lehet: öntött gipsz, gipszkarton, műanyagkötésű kőzetgyapot (kasírozva), üveg-szállal erősített poliészter, PVC, üveg, acél- vagy alumíniumlemez tálca vagy szalag formában feldolgozva esetleg beégetett színes lakk vagy zo-mánc felületképzéssel, fa (tábla vagy léc), eternitlemez (ritkán). A pallósze-rű vagy léces jellegű betétek nem mindig alkotnak összefüggő vízszintes felületet, hanem lehetséges a magas függőleges peremű betéteket vagy a szalagszerű lemezes betéteket ritkítva is elhelyezni. Az így kialakított ál-mennyezet oldalról nézve összefüggőnek látszik. A betételemek végleges üzemi felületkezeléssel készülnek, a tartóvázhoz sokféleképpen kapcsolha-tók (egyszerű behelyezés, bepattintás, csavarozás stb.). A feszített fóliás álmennyezetek fóliaanyagát a körítő falra erősített bordákhoz ékelik ki. Összetett és törtfelületek is kialakíthatók a felület megtámasztó bordák-nak, a fólia mögé erősítésével.

Tartóváz:

• egyirányú felerősített vagy függesztett bordarendszer, • kétirányú bordarendszer.

A leggyakrabban alkalmazott tartóváz profilok:

• melegen hengerelt acélszelvények, • hidegen alakított vékonyfalú acélszelvények, • extrudált alumínium profilok, • faanyagú vázelemek (léc borda vagy váz), • műanyag bordák.

A gyakrabban használt profilkeresztmetszetek acéllemezből sajtolt változa-taiból mutatunk be néhányat a 92. ábrán.

Függesztő szerkezet: az álmennyezetet a teherhordó födémszerkezet-hez függesztésére és a pontos magassági beállításra alkalmazott, általában több részből álló fémszerkezet.

Függesztőelem változatok:

• huzal, • szalag, • hengerelt idom, • állítható kettős pálca lemezrugóval stb.




92. ábra. Acéllemezből sajtolt álmennyezeti tartóváz idomok

Magassági beállítási módok:

• huzalcsavarásos megfeszítés (egyszerűbb álmennyezeteknél, ill. régeb-ben a rabic álmennyezeteknél),

• szorítócsavaros beállítás, • emelőcsavaros beállítás, • befeszülő pálcás beállítás.

Néhány magassági beállítási lehetőséggel is rendelkező függesztő szerkezet látható a 93. ábrán. A fém tartóvázas, betételemekkel kitöltött függesztett álmennyezetek főbb szerkezetei és azok kapcsolata tanulmányozható az 94. ábrán illusztrációként bemutatott axonometrikus ábrán, amelyen a Fémmunkás Vállalat által a 70-es években gyártott egyik fém tartószerke-zetű álmennyezet látszóbordás változata látható.




93. ábra. Álmennyezeti függesztő szerkezet változatok

94. ábra. Acélbordás álmennyezet részlete

6.3. Szerkezetváltozatok Ebben a fejezetrészben elsősorban a könnyű szerelt függesztett álmennye-zetek szerkezetváltozataival foglalkozunk. A teljesség igény nélkül néhány jellegzetes szerkezetváltozat ismertetésére kerül sor, azok közül az álmeny-nyezetek közül, amelyeket az ezredforduló időszakában hazánkban alkal-maztak.




6.3.1. Sávos álmennyezetek A sávos álmennyezetek egyik Európa szerte elterjedt változata volt a XX. század utolsó évtizedeiben a Luxalon álmennyezet, amit számos változat-ban forgalmaztak hazánkban is. A fogaslécre pattintható alumíniumlemez lamellák sokféle felületi megjelenést tettek lehetővé. Ezek közül mutatunk be néhányat a 95. ábrán

95. ábra. Sávos álmennyezet tartóborda és betétsáv változatai

A zárt sorban, ill. különféle méretű hézagokkal szerelhető álmennyezet a korabeli belsőépítészet egyik gyakran előforduló elemévé vált a különböző középületekben, de például metró állomásokon és mozgólépcső alagutak belső burkolataként is találkozhatunk velük.




Nem véletlen, hogy gyakran alkalmazták a keskeny sávos álmennyeze-teket közlekedési létesítményekben, hiszen a sávelemekkel a kívánatos gyalogos közlekedési irányok jól hangsúlyozhatók. A Luxalon elemkészlet kialakítása egyébként lehetővé tette azt is, hogy szerelt falburkolatként is felhasználják hasonlóan más fém szalag jellegű burkolatokhoz.

96. ábra. Sávos álmennyezet sávszalag rögzítési (hézag kialakítási) változatai

Az 96. ábrán axonometrikus rajzon szemléltetjük a sávos álmennyezeti elemek különböző illesztési megoldásait. Itt például a hézagolt, a zárt és a zárt plasztikus szerkesztési elvek szerint szerelt sávos álmennyezeti elemek láthatók egymás mellett összehasonlítási lehetőséget kínálva. Fogaslécre függesztett sávos fém álmennyezet alulról megbontott nézete látható a 11. képen.




11. kép. Sávos fém álmennyezet

6.3.2. Betéttáblás, tálcás álmennyezetek A könnyű szerelt álmennyezetek egyik „népes családját” alkotják a betét-táblás és tálcás álmennyezetek. A betételemek anyagválasztékát és megje-lenési formáit már az előző fejezetrészben érintettük, itt most a szerkesz-tési elveket és elemkapcsolatokat kívánjuk ismertetni.

A betéttáblás álmennyezetek sokfélesége miatt csupán a gyakoribb vál-tozatok ismertetésére térünk ki. A tartóbordák lehetnek egyirányúak is, de a kétirányú (fő- és fiókbordás) változatok lényegesen szélesebb körben terjedtek el. Ezek a szerkezetek nagyon sokféle igényszintet képesek kielé-gíteni. Az esztétikai megjelenés szempontjából egyrészt meghatározó le-het, hogy látszó vagy rejtett bordás álmennyezetet alkalmazunk, másrész viszont a betételemek alsó felületének textúrája, színe, formai tagolása is sokféle belsőépítészeti hatás elérésének eszköze lehet. A pontosan illesz-tett betételemekkel takart bordáktól a hangsúlyozottan még az álmennye-zeti felületbe mélyített ún. árnyékhézagokkal is hangsúlyozott tagolásig sokféle szerkezetváltozattal találkozhatunk. Az 97. ábrán külön csoporto-sítva mutatunk be látszóbordás és takart bordás álmennyezet alternatívá-kat. Megjegyezendő, hogy a kétirányú bordázattal rendelkező álmennyeze-tek esetében is lehetséges az a megoldás, hogy egyik irányban látszóbordás (ez rendszerint az erősebb főbordánál fordul elő), a másik irányban vi-




szont takart bordás a szerkezet. A 97. ábrán látható takart bordás változa-tok sorában egy kettős rétegű tűzvédő álmennyezet példáját is bemutatjuk, ahol a szerkezet egyaránt alkalmas az álmennyezet síkja alatti, ill. feletti tűzhatás elleni védelemre.

97. ábra. Fémbordás, könnyű betételemes álmennyezetek

szerkezeti változatai

A betéttáblás hazai álmennyezetek közül a 70-es évek egyik elterjedt szer-kezeteként mutatjuk be az Clasp Alba-Sadi típusú üvegszál erősítésű gip-szelem betétes álmennyezetet, amely egyrészt a már említett könnyűszer-kezetes építési program CLASP H-1 építési rendszerének alrendszereként és önálló álmennyezetként is ismert volt. A szerkezet metszete és axono-metrikus részlete a 98. ábrán tanulmányozható.




98. ábra. Fémbordás gipszelem betétes álmennyezet

A 12. képen táblás kitöltésű, négyzetes raszterű szerelt álmennyezet látha-tó szellőző betételemmel és a mennyezet síkjába süllyesztett világítótes-tekkel. A 13. képen szerelés közben látható betéttáblás álmennyezet. Jól láthatók az álmennyezet vázszerkezetét tartó és magassági beállításra is alkalmas függesztő szerkezetek. Az előző képen bemutatott álmennyezet feletti tér látható a 14. képen az „elrejtendő”épületgépészeti vezetékekkel. Áttetsző betételemekkel kitöltött ún. világító álmennyezet alulnézett látha-tó a 15. képen.




12. kép. Táblás álmennyezet

13. kép. Függesztett táblás álmennyezet szerelés közben




14. kép. Az álmennyezet feletti tér

az alulról takart épületgépészeti vezetékekkel

15. kép. Áttetsző betételemes világító álmennyezet




Fémtálcás álmennyezetek betételemei négyzet, ill. téglalap alakú tömör vagy perforált alumínium vagy acéllemezből is készíthetők. A Fémmunkás Vállalat sokféle felületi kialakítással gyártott alumínium álmennyezetei elemeket. Ezek számos korabeli középületünkben megtalálhatók. A tálcák felső kitöltése igénytől függően többféle lehetett, leggyakrabban kőzetgya-pot kitöltést alkalmaztak. Fémszerkezetű álmennyezeti tálcák és tartóbor-dák kapcsolati megoldásait mutatjuk be vázlatos formában a 99. ábrán.

99. ábra. Fémtálcás álmennyezetek szerkezetváltozatai




6.3.3. Építőlemez burkolatú álmennyezetek Az Országos Szakipari Vállalat a 70-es években már készített gipszkarton álmennyezeteket. Az első egyszerűbb változatokat favázhoz szegezték. A későbbiek során kialakultak a fém tartóvázra erősíthető gipszkarton ál-mennyezeti szerkezetek, amelyek idővel egyre igényesebb belsőépítészeti megoldásokra is alkalmassá váltak. A Rigips és a Knauf cég magyarországi megjelenésével a gipszkarton álmennyezetek építése újabb lendületet ka-pott. A gipszkarton burkolatú álmennyezetek közül a Knauf cég néhány szerkezetváltozatát mutatjuk be a 100. ábrán.

100. ábra. Gipszkarton burkolatú álmennyezetek szerkezetváltozatai




A tartó, rögzítő és függesztő elemek fejlődésével az építőlemez burkolatú álmennyezetek is alkalmassá váltak összetett, tagolt mennyezeti felületek kialakítására. Ilyen álmennyezeti felületet mutatunk be a 16. képen.

16. kép. Térben tagolt felületű gipszkarton álmennyezet

101. ábra. Kazettás jellegű „áttört” álmennyezet szerkezeti részlete




Az álmennyezetek nemcsak összefüggő mennyezeti szerkezetként jelen-hetnek meg, hanem lehetséges különböző áttört, kazettás jellegű formai megoldású szerkezetkialakítás is. Fém tartóbordákra illesztett függőleges helyzetben beépített kazettás építőlemez szerkezet axonometrikus részle-tével kívánjuk szemléltetni az 101. ábrán az áttört jellegű álmennyezeteket. Kazettás álmennyezet térbeli hatását mutatjuk be a 17. képen.

17. kép. Kazettás álmennyezet egy kongresszusi előadóteremben

6.3.4. Álmennyezetek részletképzései Az álmennyezetek részletképzései közül az álmennyezeteket határoló fa-lakhoz valamint az álmennyezetekhez csatlakozó szerelt válaszfalakhoz történő illesztés különböző megoldásait kívánjuk bemutatni ebben a feje-zetrészben. Az álmennyezetek akusztikai szerepével foglalkozva már meg-említettük, hogy a határoló, csatlakozó szerkezetekhez való illesztés meg-oldásának színvonala lényeges mértékben befolyásolja az álmennyezet akusztikai teljesítményét.

Álmennyezetek csatlakozása a határoló falszerkezetekhez

A határoló falszerkezetekhez az álmennyezetek sokféleképpen csatlakoz-hatnak. A kapcsolat létrejöhet szegélybordákhoz illesztéssel vagy egyéb kiegészítő elemek közbeiktatásával.




102. ábra. Könnyű szerelt álmennyezetek falcsatlakozási változatai

Hanglágy anyagú álmennyezeti betételemek esetében elfogadható kapcso-lat jöhet létre például a szegélyelemre ültetéssel, de ridegebb anyagú betét-elemeknél a rugalmas ágyazásra is gondolni kell. A 102. ábrán a szegélyle-zárások néhány alapvető változatát mutatjuk be táblás betételemek és fém-lemez tálcák esetében.




103. ábra. Tűzgátló álmennyezetek falcsatlakozási változatai

Megjegyezendő, hogy a fejlettebb álmennyezeti rendszerek nagyon sokféle igényes szegélycsatlakozási alternatívát tesznek lehetővé, de ezek részleteit a termékkatalógusokban érdemes azoknak tanulmányozni, akik épületfel-újítási munka keretében korszerű szerelt álmennyezet beépítésére gondol-nak. Mint ismeretes a gipsz anyagú álmennyezetek jól alkalmazhatók tűz-védelem céljára. Mivel a tűzterjedés megakadályozása szempontjából is lényeges a határoló szerkezetekhez való csatlakozás, az ezt szemléltető 103. ábránkon a tűzvédő gipszkarton álmennyezetek csatlakozási változa-tai közül is bemutatunk néhányat.




Álmennyezetek csatlakozása szerelt válaszfalszerkezetekhez

A könnyűszerkezetes építés elterjedésével hagyományos szerkezetű épüle-tek esetében is egyre gyakrabban jelennek meg együttesen könnyű szerelt válaszfalak és álmennyezetek. A belső átalakítások gyorsan megoldhatók a régi födémet szinte alig terhelő könnyű szerelt válaszfalakkal, amelyekhez természetesen megoldandó az álmennyezetek szakszerű illesztése is. A két szerelt szerkezet összekapcsolásának alapelveit a 104. ábrán szemléltetjük, azzal a megjegyzéssel, hogy az építési piacon gazdag szerkezetkínálattal megjelenő cégek szinte minden csatlakozási részletre katalógusból kivá-lasztható és sokféle igényszinthez illeszkedő megoldást tudnak javasolni. Tűzvédő szerelt válaszfal és tűzvédő álmennyezet csatlakozására az előző fejezetrész 103. ábráján (jobb alsó ábra) mutattunk be egy példát.

104. ábra. Könnyű szerelt válaszfal és álmennyezet csatlakozási változatok

Épületszerkezettan IV. Padlóburkolatok



7. Padlóburkolatok

Az építészet története az ókortól napjainkig a padlóburkolatok számos változatát tartja számon. A természetes anyagokból készülő padlók anyag-használata, készítésmódja sok régi hagyományt tovább örökített. Szinte minden korszak hozzátett valamit az elődök ismereteihez, munkájához. A Padlóburkolatok fejezetben természetesen nagyobb részt a XX. század második felében alkalmazott padlók bemutatásával foglalkozunk, de mind-ezt a padlókról napjainkig tudható általános ismeretkörbe ágyazzuk. Egyéb tárgyalásmód azért sem lenne célravezető, mert a tradicionális és „mo-dern” szerkezetek együttélése különösen az épületfelújítás területén szem-beötlő, hiszen a korszerűsítés mellett gyakran fontos szempont az igényes, korhű helyreállítás is. Szép tradicionális padlókat láthatunk a 17. és 18. képen.

17. kép. Kő intarziás, igényes padlóburkolat a felújított

Royal szállóban Budapesten.

A „modern” padlók kialakulásában különösen nagy szerepet játszott a 2. világháború után kialakult építésiparosítás és a vegyipar rendkívül gyors fejlődése is. Ez utóbbi a 70-es években oda vezetett, hogy az új műanyag padlóburkolati anyagok tulajdonságait, különösen élettartamát túlbecsül-




ték. Néhány további évtized tapasztalata és az alapanyagok továbbfejlesz-tése után alakultak ki a reális elvárások az anyagokkal és technológiákkal szemben.

18. kép. Parkettaburkolat részlete a felújított Sándor Palotából

A padlóburkolatok alapvető feladata a helyiségek rendeltetésének megfele-lő minőségű, tulajdonságú és esztétikai megjelenésű padozat és koptatóré-teg biztosítása. Az általános szóhasználat padlóburkolatnak a járófelületet alkotó réteget tekinti, de szerkezeti értelemben helyes „mélyebbre” tekin-teni. Természetesen léteznek egyrétegű, újabb szóhasználattal kontakt padlók is, de a padlók többsége különböző aljzatrétegeket is igényel.

A padlóburkolat főbb szerkezeti részei:

• felső járó (ún. koptató) burkolati réteg, • a burkoló réteget hordozó (esetleg a felül sík szilárd födémmel helyet-

tesíthető) aljzat réteg, • a padlószerkezet anyagától, a beépítési helytől, ill. a padlóval szemben

támasztott követelményrendszertől függő további, közbenső rétegek (pl. ragasztó, kiegyenlítő, kellősítő, vízszigetelő, párazáró, ill. hangszi-getelő szűrő, úsztató stb. réteg).




Padlóburkolatokkal szemben támasztott követelmények

A padlók funkciójából eredő követelmények közül az alábbiakat emeljük ki:

• megfelelő szilárdság (nyomó- és hajlító igénybevételekkel szemben), • kopásállóság, • térfogat állandóság, repedésmentesség, • kellő rugalmasság, járáskényelem, lépéshang csillapítás, • hőszigetelő képesség, • nedvesség ellenállás, • alacsony szerkezetsúly, • csúszásmentesség (esetleg felületérdesítéssel biztosítva), • tisztántarthatóság, • vegyi ellenálló képesség, • tűzbiztonság (rendeltetéstől függő mértékben láng- és szikramentesség), • esztétikai igények kielégítése (felület, szín és minta összhangja az építé-

szeti környezettel).

A tervezés során az egyes követelmények kielégítésének fontossága alapján kerül az alkalmazott burkolati rendszer megválasztásra. Az egyes helyisé-gek rendeltetése szerint természetesen más-más követelmények kerülhet-nek előtérbe.

Padlóburkolatok osztályozása

A padlók rendszerezésének leggyakoribb módjai az anyag, a hőtechnikai tulajdonságok és a szerkezeti jelleg szerinti osztályozás. Az alkalmazott burkolati anyag fajtája szerint beszélhetünk fa, kő, műkő, kerámia, mű-anyag textil, fém stb. anyagú padlókról.

A padlók hőtechnikai tulajdonságaik (szubjektív tapintási hőérzet) sze-rint lehetnek:

• meleg tapintású padlók: (fa-, habalátétes műanyag-, szőnyegpadlók), • mérsékelten melegtapintású padlók: (magnezit, magnezit esztrichre

fektetett lágy lemezes padlók), • mérsékelten hidegtapintású padlók (gipszesztrichre vagy betonaljzatra

fektetett lágy lemezes padlók), • hideg tapintású padlók: kő, beton, tégla, terrazo és keramit padlók).




Állandó tartózkodásra szolgáló helyiségekben (pl. lakószobákban) meleg padlóburkolatot kell alkalmazni.

Szerkezeti jellegük szerint a padlók fő csoportjai a következők:

• elemekből készített padlók, • monolit padlók, • lemezekből készített padlók, • különleges padlók.

A padlók beépítési helyük szerint lehetnek:

• talajon fekvő padlók, • közbenső födémek padlói, • padlásburkolatok.

A 105. ábrán a közbenső födémekre helyezett padlók közül mutatunk be néhány gyakori változatot szerkezeti jelleg szerint csoportosítva.

105. ábra. Padlóburkolatok rendszerezése

(közbenső födémre készíthető padlóburkolat változatok)




Akusztikai viselkedés szerint megkülönböztetünk merev aljzatra fektetett hagyományos rétegrendszerű és ún. úsztatott aljzattal készített padlókat. Az utóbbi esetben a padló aljzata közvetlenül nem érintkezik a szilárd födém-mel és a körítő falakkal, hanem hanglágy rétegben „úszik”. Az úsztatott padlók felső burkolati kérge lehet kemény, hajlékony és lágy burkolat.

A továbbiakban szerkezeti jelleg szerint ismertetjük a padlóburkola-tokat.

7.1. Elemekből készített padlóburkolatok Valamennyi faanyagú padló, valamint a kőanyagú padlók jelentős része ebbe a szerkezetcsoportba tartozik. A burkolatok közös jellemzője, hogy kis építőelemekből, magas helyszíni élőmunka igénnyel készülnek. Fejlesz-tési tendencia a sűrű hézagosztású kis elemek, nagyelemes, modulkoordi-nált burkolóelemekkel való felváltása az ismert általános építésiparosítási törekvésekkel összhangban (előregyártás fokozása, helyszíni élőmunka takarékosság stb.).

7.1.1. Fapadlók Régen feltöltésre, napjainkban merev vagy rugalmas aljzatra készítik. Az elemek lehetnek deszka, léc vagy lapformájúak. A fapadlók meleg tapintá-súak, nedvességre érzékenyek (alak- és méretváltozók), gombásodásra hajlamosak.

Fajtáik:

• deszkapadló, • hajópadló (106. ábra), • svédpadló, • vakpadlóra fektetett csaphornyos lécparketta (107/a ábra) és annak

korszerűsített változatai különböző párnafa elhelyezési változatokkal (107/b–d ábrák),

• hideg bitumen ragacsba rakott lécparketta (108. ábra) • mozaikparketta, • táblás parketta panel, • szalagparketta (109. ábra).




106. ábra. Hajópadló burkolat monolit vasbeton födémszerkezeten

107. ábra. Szegezett vakpadlós lécparketta beépítési változatok

különféle párnafa ágyazási lehetőségekkel




108. ábra. Ragasztott lécparketta burkolat úsztatott beton aljzaton

109. ábra. Szalagparketta burkolat hanglágy alátét rétegre fektetve




19. kép. Szalagparketta burkolat részlete

7.1.2. Természetes anyagú kőlap padlóburkolatok A fűrészelt kőlapból készülő jó kopásálló tulajdonságú, esztétikus, hideg-tapintású burkolatok 2,2–4 cm vastag kőlapokból általában 2 cm vastag habarcságyazatba rakva készülnek (110. ábra). Nagyforgalmú létesítmé-nyek, reprezentatív középületek gyakori burkolatai. keményebb kőzetekből kisebb vastagságú burkolólapok is készíthetők.

110. ábra. Kő vagy műkő lapburkolat ágyazó habarcsba fektetve




7.1.3. Mesterséges anyagú kőnemű padlóburkolatok Cementkötésű műkő, égetett agyag burkolóelemekből készülnek, ágyazó habarcsba fektetve. Valamennyi változatuk a hidegtapintású padlók cso-portjába tartozik. Az elemek hézagolására általában cementtejet alkal-maznak.

Elemekből készített mesterséges anyagú kőnemű padlók fontosabb fajtái:

• műkőlap padlóburkolat (a drágább természetes kőlap burkolat helyet-tesítésére, lásd 110. ábra),

• márványmozaik lapburkolat (mml.), • kőagyaglap burkolat (pl. mettlachi burkolat, lásd 111. ábra és 20. kép), • natúr vagy mázas kerámia lapburkolat (21. kép), • tégla padlóburkolat (égetett agyagtégla vagy keramit tégla), • keramitlap padlóburkolat (saválló, de nedves állapotban csúszós bur-

kolat).

111. ábra. Kőagyaglap (mettlachi) burkolat úsztatott beton aljzaton




20. kép. Mettlachi burkolat részlete

(10×10 cm-es lapméret jellemzi)

21. kép. Mázas kerámialap lépcső- és padlóburkolat részlete

7.2. Monolit padlóburkolatok A helyszínen bedolgozott, öntött vagy kent burkolati kéreggel készült mo-nolit padlókat hézagmentes burkolatoknak szokás nevezni. Ez utóbbi el-nevezés ellenére általában dilatációs ill. mozgási hézagokkal készülnek a későbbi szabálytalan alakú repedések megelőzése érdekében.




Fajtái:

• beton padlóburkolatok (saját levében simított) beton ill. cementsimí-tással készített beton burkolatok,

• aszfalt burkolatok, • terrazzo burkolatok (112. ábra), • magnezit burkolatok (113. ábra), • kent műanyag burkolatok (ált. műgyanta burkolatok).

112. ábra. Terrazzó padlóburkolat úsztatott aljzaton

113. ábra. Magnezit padlóburkolat úsztatott aljzaton




7.3. Lemezekből készített padlóburkolatok A lemezekből készített padlóburkolatok (más néven lágypadlók) burkolati anyaga általában tekercsekben, ritkábban nagyobb felületű lapokban kerül forgalomba. Általában esztrich rétegre ragasztva, szőnyegpadlók esetén gyakran feszítve rögzítik a lemezeket. Sima felületi födémre közvetlenül is fektethetők.

Fajtái:

• linóleum padlók (114. ábra), • gumipadlók (115. ábra), • parafa padlók (116. ábra), • műanyag padlók (leggyakrabban PVC-ből készülnek lásd 117–119. áb-

rák), • szőnyegpadlók (szárazon fektetett, ragasztott ill. feszített lásd 120–121.

ábrák).

114. ábra. Linóleumlemez padlóburkolat parafa alátétlemezre fektetve




115. ábra. Gumilemez padlóburkolat úsztatott aljzaton

116. ábra. Préselt parafa lapburkolat




117. ábra. Műanyaghab hátoldalú ragasztott PVC lemez padlóburkolat

118. ábra. PVC lemez padlóburkolat cementkötésű forgácslap aljzaton




119. ábra. Műanyaglemez padlóburkolat rugalmas alátétrétegre beépítve

bepattintható takaróidomos kábelcsatornás padlószegéllyel.

22. kép. Mintás lágy PVC padlóburkolat részlete PVC falszegéllyel




120. ábra. Ragasztott szőnyegpadló burkolat

121. ábra. Feszített szőnyegpadló burkolat nemez alátét rétegen

7.4. Különleges padlók A különleges padlóknak tekintett megoldások nem burkolati rétegükben, hanem rétegfelépítésükben, szerkezetükben tekinthetők különlegesnek. Ide soroljuk a fűtött padlókat, amelyek lehetnek melegvizes csőkígyóval (23. kép), ill. elektromos fűtőpanellel (122. ábra) kialakítottak. Alapszabály, hogy a fűtést tartalmazó réteget a szilárd födémtől hőszigeteléssel kell elválasztani és a burkolati réteget jó hővezető, hőleadó anyagból (pl. kőlap burkolat) célszerű kialakítani. A különleges padlók közé tartoznak az ún.




kettős padlók, amelyek esetén a burkolat lábakon álló tálcákra kerül (24. kép). A tálcák alatti térben különböző vezetékrendszerek, szerelvények helyezhetők el és a padlótáblák felemelése után ezek hozzáférhetővé tehe-tők. Főbb alkalmazási területükként a számítóközpontok említhetők meg (123–124. ábrák).

23. kép. Padlófűtés csőhálózata szerelés közben, kibetonozás előtt

122. ábra. Elektromos padlófűtés rétegfelépítési példája




123. ábra. Acélszerkezetű kettős padló metszete

124. ábra. Alumínium szerkezetű kettős padló metszete és részletei




24. kép. Kettős padló részlete szerelés közben

7.5. Padlószerkezetek tervezésének rétegfelépítési szempontjai

Az előre gyártott teherhordó szerkezetek, födémek építésiparosítási ered-ményei közismertek. A közbenső födémekre kerülő padlószerkezetek ré-tegfelépítése viszont az esetek jelentős számában alig tér el a hagyományos kialakítástól, tehát megállapítható, hogy a fejlődés üteme elmarad a kívána-tostól. Az ún. komplex födémmel kapcsolatos teljesítmény követelmé-nyek, valamint a nyersfödém és a padló rétegfelépítés készítésében fellel-hető technológiai ellentmondások újra és újra felvetik a rétegfelépítés elemzésének aktualitását.

Az épületszerkezetek tudományos igényű vizsgálata, fejlesztése korá-ban már-már anakronisztikusnak tekinthető az a tény, hogy a szakipar egyes területein még mindig a szakmunkások hagyományos ismeretanya-gának megfelelő konvencionális megoldások alkalmazása jellemző. Ezt a jelenséget tovább erősíti, hogy a tervezők jelentős része is csupán a ha-gyományos megoldások rutinfeladatként való ismétlésére vállalkozik, „ér-zés” alapján tervez. Így még a már kiforrottnak tekinthető újabb szerkesz-




tési elvek is csak nagyon lassan szivárognak be az általános tervezési-építési gyakorlatba.

Az építési folyamat értékelésénél szembetűnő az ellentét a gyorsan, szárazon szerelt technológiával összeállított teherhordó szerkezetek kivite-lezése és a hosszú ideig elhúzódó, kézműves jellegű munkák, gyakran ún. nedves technológia alkalmazását igénylő szakipari szerkezetek készítése között.

Az elmúlt évtizedekben alakult ki és formálódott a szakipari szerkeze-teket vizsgáló, elemző önálló tudományterület, amelynek képviselői már épületfizikailag megalapozott elvek alapján, az építésiparosítás célkitűzése-ivel összhangban mérlegelik a szerkezeti és technológiai fejlesztés lehető-ségeit, a vizsgálódásaikat mindig a komplex szerkezet (pl. teljes födém rétegrendszer) működésére, teljesítménykövetelményeire, s azok mind célszerűbb, gazdaságosabb kielégítésére irányítják.

Az építésiparosítási tapasztalatok alapján gyakran a magasabb előre-gyártási fokú, kis helyszíni élőmunka igényű szerkezetek alkalmazását ré-szesítik előnyben. A közbenső födémek padló rétegrendszereinek megha-tározásánál a helyiség funkciója, az ún. nyersfödém szerkezete, valamint a födém alatti térrel kapcsolatos akusztikai követelmények a legfontosabbak általános esetben. A lakó- és középületekben széles körben alkalmazott vasbeton szerkezetű födémek esetén a nyersfödém és a burkolati réteg az esetek többségében együttesen sem elégítik ki a funkcióiból adódó összes követelményt, tehát közéjük további aljzatrétegek közbeiktatására lehet szükség.

Ha a nyersfödém, ill. a nyersfödém és a padlóburkolat együttesen épü-letfizikai szempontból megfelel, akkor a padlóburkolattal szemben csak az általánosan ismert padlószerkezeti követelményeket szokás támasztani. Példaként megemlítjük, hogy a 150 mm vastag. Alul-felül sík vasbeton lemezfödém épületfizikai vonatkozásban – a lakóépületek bizonyos helyi-ségcsoportjai között – határeset, mert ez a szerkezet a léghang gátlási kö-vetelményeket már önmagában teljesíti, viszont a szükséges lépéshang gátlási teljesítményt a padló rétegrendszer összetevőinek helyes megválasz-tásával lehet beállítani.

Hagyományos padlószerkezeti felépítés esetén a helyiség funkciójától és az alkalmazott anyagoktól függően a nyersfödémen sokféle réteg együt-tes alkalmazására kerülhet sor, közbenső födémszerkezet esetén.




A leggyakrabban előforduló rétegfajták a következők:

• burkolati v. koptató réteg, • ragasztó v. kötő réteg, • kellősítő réteg, • ágyazó réteg, • kiegyenlítő réteg, • lejtésadó réteg, • aljzat réteg, • teherhordó réteg, • technológiai szigetelő réteg, • hangszigetelő réteg, • használati víz elleni szigetelő réteg, • párazáró réteg stb.

Az egyes rétegek esetenként több funkciót is elláthatnak, pl. aljzat-teher-elosztó-lejtésadó réteg. Természetes a törekvés a teljes szerkezeti vastag-ság, valamint az összsúly csökkentésére, de ennek sok esetben az alkal-mazható anyagok minősége szab határt. Az utóbbi évtizedekben a fejlesz-tés jellegzetes irányává vált a rétegek és a technológiai műveletek számá-nak csökkentése – ez elsősorban hajlékony járófelületek alkalmazásával vagy társított rétegű szerelt táblás (ún. száraz aljzatos) rétegek alkalmazá-sával érhető el.

A „modern” padlók rétegfelépítési megoldásainak bemutatásakor cél-szerű röviden áttekinteni a padlókkal kapcsolatos fontosabb fogalmakat, tervezési elveket, főbb vonalakban rendszerezni a padlószerkezetekről napjainkig kialakult ismereteket.

Viszonylag rövid múltra tekinthet vissza a padlók szerkezeti kialakításá-val kapcsolatos épületfizikai tervezés. Ennek magyarázata a régebben álta-lánosan alkalmazott nagy szerkezeti magasságú, feltöltéssel kiegyenlített födémszerkezetekben keresendő, amelyek esetében a konvencionális szer-kezet már önmagában biztosította a megfelelő lég- és lépéshang gátlást.

Akusztikai szempontból a nyersfödém és a padló rétegrendszer együt-tesen egyrétegű, ill. kétrétegű lehet. Egyrétegű kialakítás esetén a szerkezet valamennyi eleme egyként rezeg. A tömör vasbeton nyersfödém és a hoz-zá szorosan kapcsolódó, vele közel azonos akusztikai tulajdonságú rétegek alkalmazása példa az ún. egyrétegű akusztikai kialakításra. Kétrétegűnek tekinthetjük a szerkezeteket, ha a nyersfödém és a burkolati rétegrendszer




között rugós kapcsolatos tételezünk fel. Ilyen „rugó” lehet például az úsz-tatott aljzatos padlók nagy légtartalmú, lágyan rugalmas úsztató rétege.

A vizsgálandó szerkezet léghang gátlása jelentős mértékben függ a szerkezet felületi tömegétől. Ha ez a mutató eléri a 400 kg/m2 határértéket – azaz a Berger-féle súlytörvénnyel számítható a szerkezet léghang gátlása – a kapott érték lakóépület esetén már kielégítheti a léghang gátlási köve-telményt.

A szerkezet akusztikai méretezésénél kapott léghanggátlási értéket lé-nyegesen ronthatják a következő tényezők:

• csomóponti hézagok tömítetlensége (pl. előre gyártott elemek alkalma-zása esetén),

• a szerkezet nagymértékű inhomogenitása (pl. a beton nem egyenletes minőségű bedolgozásából eredő hibák),

• a határoló szerkezetekben keletkező hanghidak.

A lépéshanggátlási követelmény nehezebben elégíthető ki egyrétegű fö-démek esetén, mivel a testhang terjedése a felületi tömegtől kevésbé függ, azaz annak növelésével csak kismértékben változik. A lépés hangnyomász-szint lényeges csökkentése a nyersfödém hajlítási merevségének növelésé-vel érhető el – ez azonban túlzott szerkezeti vastagságot és gazdaságtala-nul nagy anyagfelhasználást követelne. A lépéshanggátlási mutató javításá-nak járhatóbb útja úsztatott padlók vagy hajlékony járófelületek alkalmazá-sa. A szerkezet megválasztása szempontjából lényeges kérdés, hogy a lépéshanggátlás fokozása mellett szükséges-e egyidejűleg a léghanggátlás további javítása is. Az úsztatott padlók ugyanis egyaránt javítják mindkét mutatót, míg a hajlékony járófelületek elsősorban a lépéshanggátlást fo-kozzák.

Az úsztatott padlók alkalmazásának hatékonyságát meghatározza az úsztató réteg rugalmassága és az úsztatott réteg tömege közötti viszony. Kedvező, ha az úsztatott tömeg nagy és az úsztató réteg vastag. Az úszta-tó réteg vastagságának határt szab, hogy a vastagság növelésével a réteg terhelhetősége csökken. Az úsztatott réteg tömegének növelését ugyan-csak korlátok közé szorítják a szerkezeti összvastagság optimalizálására, önsúlycsökkentésre és anyagtakarékosságra irányuló törekvések.

Az úsztatott monolit beton aljzatok esetében gyakori hibaforrás, hogy az úsztató réteg folytonossági hiányainál a beton a hézagba, lyukba bejutva hanghidak képezhet a nyersfödém és a szilárdaljzat között. Ugyancsak gyakran előforduló tervezési, ill. kivitelezési hiba, hogy az úsztató réteg




nem folytatódik a fal és a teherelosztó aljzat találkozásánál és így mellék-utas testhangvezetés alakul ki. A hajlékony járófelületet biztosító lágy pad-lóburkolatok a kedvező mértékű léghanggátlás mellett még a kellemes hőérzet kialakulásához is hozzájárulnak. A léghanggátlást viszont a lágy padlóburkolatok egyáltalában nem javítják.

Kontakt padlóburkolatként ott alkalmazhatók, ahol a nyersfödém már önmagában kielégíti a léghanggátlási követelményeket. A lágy padlók al-kalmazására egyébként is sajátos kompromisszum jellemző, ugyanis a léghanggátlás szempontjából lágyan rugalmas anyagra van szükség, míg a járófelület mechanikai ellenállása kemény, merev rugózású anyag alkalma-zása esetén kedvező.

A padlók hőtechnikai szempontból egyrétegű, ill. többrétegű szerkeze-tek lehetnek. Egyrétegűnek tekinthető a padló, ha csak a felső burkolati réteg hőelvezető hatásával kell számolni. Többrétegű szerkezetről beszé-lünk, ha a felső réteg alatti további rétegek hőelvezető hatása is érvényesül.

A rétegrendszer felépítése szerint a padlószerkezetek lehetnek:

• aljzat nélküli (kontakt) padlók, • merev aljzattal készített padlók, • úsztatott aljzattal készített padlók.

Aljzat nélküli padlók esetén a lágy PVC és a textil anyagú padlók jelentik az egyik leggyakoribb szerkezetcsoportot. Az alapanyag fejlesztés eredmé-nyeként a mechanikai hatásoknak is egyre jobban ellenálló lágy burkoló-anyagok fejlesztettek ki. A nyers vagy kellősített beton felületre helyezett parketta burkolatok továbbfejlesztésének jellegzetes útja a táblásítás. A négyzet vagy négyzetes alakhoz közelálló tábláknál jobban elterjedtek a keskeny hosszú szalagparketta elemek. Ezeknek az igényes felső járórétege meglehetősen vékony, kopás esetén kevés újracsiszolást tesznek lehetővé.

A helyszíni élőmunka csökkentésének lehetőségét rejti magában a pad-ló aljzatok építési technológiájának korszerűsítése. A technológiai korsze-rűsítés egyik változata az önterülő anhydrit estrich alkalmazása, ezt elő-nyössé teheti csekély helyszíni élőmunka igénye, hátrányos viszont a to-vábbra is a „nedves” technológiai jelleg.

A helyszíni élőmunka megtakarítást eredményező másik lehetőség a szárazon elhelyezett aljzatok alkalmazásánál mutatkozik, Úsztatott aljzatos padlók esetében különösen előnyös lehet a szárazon fektetett aljzatok be-építése. Ez esetben az aljzat anyaga lehet például cementkötésű forgácslap vagy üzemben előregyártott betonlap. A lágy farostlemezek és a több ré-




tegben átfedéssel fektetett vékony gipszlemezek alkalmazása is elterjedt száraz aljzatként. Úsztatott aljzat esetén gondot okozhat az aljzattáblák egymáshoz képest elmozdulásmentes rögzítése. Cementkötésű forgácsla-pok illesztésénél az élek mentén várható magassági értelmű elmozdulást vendégcsapokkal akadályozzák.

Épületszerkezettan IV. Irodalom



Irodalom

Dr. Gábor László: Épületszerkezettan I–IV. Budapest, 1979, Tankönyvkiadó. Dr. Lévai Jenő: Épületszerkezetek I–II. Budapest, 1979, Tankönyvkiadó. Dr. Tallós Elemér – Dr. Koppány Attila: Épületszerkezetek. Győr, 1990. Dr. Koppány Attila: Épületszerkezettan I–II. Győr, 1994, Novadat Bt. Dr. Koppány Attila: Épületszerkezetek tervezése. Győr, 1994, SZIF. Dr. Karácson Sándor: Épületszerkezetek. Ábragyűjtemény 1–2. Budapest,

1990. Dr. Sebestyén Gyula: Könnyűszerkezetes építés. Budapest, 1971, Műszaki

Könyvkiadó. Szárazépítési Kézikönyv. Budapest, 1999, Gyorsjelentés Kiadó Kft. Dr. Széll Mária: Transzparens épületszerkezetek. Pécs, 2001. Épületfelújítási Kézikönyv. 12. Modern épületszerkezetek. Budapest, 2004, Das-

höfer Verlag.

Epuletszerkezettan IV

Documents

Transcript of Epuletszerkezettan IV