Ember és plakát - a kommunista ideológia a ...
Transcript of Ember és plakát - a kommunista ideológia a ...
Ember és plakát - a kommunista ideológia a plakátművészetben
Magyarországon 1918 és 1956 között
Írta: Konzulens:
Felföldi László Dr. Veres Ildikó
Miskolc Bölcsészettudományi Kar – Szabadbölcsészet
1
Tartalom
1. Bevezetés 2
2. Plakátművészet és politikai kommunikáció 4
2.1. Pszichológiai sajátosságok jelentősége 4
2.2. Esztétikai sajátosságok és politikai propaganda a plakátművészetben 8
2.2.a. Mi a műalkotás? 8
2.2.b. A színek szerepe és jelentősége az alkotásokban 13
3. Plakátművészet Magyarországon 1918 és 1956 között 15
3.1. Plakátművészet és propaganda Magyarországon 15
3.2. Kommunista szimbólumok megjelenítése a plakátokon 18
4. Jegyzetek 26
5. Irodalomjegyzék 30
2
1. Bevezetés
Mi a plakát?
Plakát nem más, mint „nyomdailag sokszorosított kültéri hirdetmény, amely grafikai és
tipográfiai elemek felhasználásával készül. A vizuális kommunikáció klasszikus formája”.1
A 100+1 éves a magyar plakát című szakkönyv szerint a modern plakát nem más, mint
„olyan dokumentum, ahol a kép és a szöveg együtt vizuálisan ütőképes és kiköveteli a
figyelmet”2. Ebből a meghatározásból is következik, hogy plakát létezett korábban is.
Ugyanezen könyv szerint „az első plakátok Angliában, az 1840-es évek derekán jelentek
meg, ahol a kicsi, úgynevezett ős plakátokat az omnibuszok belső üvege fölé ragasztották.
Ezt a szokást a korai festmények meg is örökítették. 3
Véleményem szerint túlzás a 40-es plakátokat ős plakátoknak datálni. Ha a plakát fogalmát
kicsit kitágítjuk, máris láthatóvá válik, hogy az első plakátok sokkal régebbről származnak.
Ha eltekintünk attól, hogy a plakátoknak grafikai elemeket is kell tartalmaznia, akkor egy
sokkal szélesebb körben vizsgálódhatunk. Az első ilyen dokumentumot az ókori Rómában
használták, mégpedig a Forumokon abból a célból, hogy a népet tájékoztassák a regnáló
szenátus döntéseiről. A nagy ugrást a plakátművészetnek a kínai nyomdaipar adta, ahol
már a Kr.u. 6. illetve 7. században használták a nyomdagépet.
„Az elfogadott hipotézis szerint nyomtatás már Tang-dinasztia (618-907) első felében
ismert volt. Egyes szakemberek azt sem tartják kizártnak, hogy már a Tang-dinasztiát
megelőző századokban kifejlesztették a nyomtatáshoz szükséges technológiát. Igaz, hogy
ekkor még meglehetősen egyszerű formában készítették a nyomtatványokat, de a fadúcos
nyomtatás igen gyorsan fejlődésnek indult, s egyre tökéletesebb minőségben voltak
képesek előállítani a nyomtatott műveket.
3
A ma ismert legrégibb kínai nyomtatott mű megtalálása a magyar származású Stein Aurél
nevéhez fűződik, aki 1907-ben a tunhuangi barlangtemplom befalazott könyvtárában
rábukkant a 868-ban nyomtatott Gyémánt szutrára (1. ábra), amely már illusztrációt is
tartalmazott. Az írásjegyek kiváló minősége és a illusztráció megléte már Stein Aurélt is
arra a következtetésre vezették, hogy a nyomtatásnak Kínában már jóval 9. század előtt
léteznie kellett, hiszen a Gyémánt szutra egy igen fejlett fanyomódúcos könyvnyomtatási
technológiáról árulkodik.”4
1. ábra: Buddha és kísérői a Gyémánt szutrából
(fametszet) (868.) (London, British Museum)
4
2. Plakátművészet és politikai kommunikáció
Mivel a plakátok és a plakátművészet nem a természet reprezentálására megalkotott
művészet, hanem egy sajátos szubjektumot kifejező művészet, ezért nem is hagyhatjuk
figyelmen kívül a szubjektív tényezők fontosságát. Ebben a fejezetrészben azokat az
elméleteket és folyamatokat fogjuk taglalni, amelyek szerepet játszanak a plakátok
megértésében, megítélésében. Ezeken a kommunikáció, a pszichológia egyes alaptéziseit
és az esztétika, az ízlés ide tartozó elméleteit értem.
2.1 Pszichológiai sajátosságok jelentősége
Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell összevonni a kommunikáció és a pszichológiai
tényezők vizsgálatát. Erre azért van szükség, mert a plakátoknál, mint ahogy mindenki
tudni véli, az észlelés vizuálisan történik, ettől viszont elválaszthatatlan lesz a pszichológia
néhány tézise, amelyeket az alábbiakban bővebben kifejtek.
Nem részletezzük a különböző kommunikációs információ cserélő elméleteket, mivel ez a
témához szorosan nem kapcsolódik, ezért maradunk a legegyszerűbb modellnél, az adó-
üzenet-vevő felállásnál. Talán a legfontosabb tézis, amit mindenképpen be kell vezetnünk,
az a verbális és a nonverbális észlelés közti különbség. „Ismert tény, hogy a verbális üzenet
felfogása hosszabb időt vesz igénybe, mint a képi üzeneté, ha ugyanakkora mennyiségű
információ továbbítása a cél.”5 Ezért is alkalmazzák a reklámszakemberek inkább a
nonverbális eszközöket. Viszont itt kell kiemelni, hogy ugyan a nonverbális üzenet
felfogása a gyorsabb, egyben az a tudat egy sokkal mélyebb részére is hat. Olyan
folyamatokat indít el, amiket nem is gondolnánk. Ezzel a jelenséggel foglalkozik a
pszichológia egyik ága az emlékezés-lélektan, amely a nonverbális észlelést az
úgynevezett flashbulb jelenséggel írja le. „Vagyis az erős emocionális részvétellel zajló
eseményekkel összefüggésben hosszabb időn át vagyunk képesek részletes információk
képi felidézésre.”6 Ennek a tézisnek az értelmezésére sokféle elmélet született már, de a
legelfogadottabbak azok, amelyek az ösztöntanból indulnak ki. Például ilyen Sigmund
Freud pszichoanalíziselmélete is, amely szerint az emberben csak úgy, mint az állatokban,
ösztönök uralkodnak. Ezeket az ösztönöket ő két részre osztotta, tudatos és tudatalatti
5
ösztönökre. A tudatalatti ösztönökhöz sorolta a nemi ösztönt, az önfenntartó ösztönöket
pedig tudatosnak titulálta. Ez a reklámszakembereknek is nagyon fontos segítség volt,
hiszen így minden terméken túl tudtak adni, ha valamilyen nemiséget stimuláló
környezetbe helyezték azt.
Az ember a tapasztalati megismerésben kiemelten a látást preferálja, így elsősorban a
vizuális jelekből ismeri meg környezetét. Ezért lehetséges az, hogy akarva-akaratlanul is
úgy gondoljuk, hogy a bennünket körülvevő tárgyak jelzéseket küldenek felénk. Mint
ahogy azt Erving Goffman is kiemeli az impression management 7 elméletet bemutató
írásában 1979-ben, az ember az egyes tárgyakkal képzettársítást végez.
Ilyen képzettársítás, amely talán a legjelentősebb, az arc keresése a tárgyakban. Az
emberek hajlamosak az egyes természetes illetve mesterséges alakzatokban arcformákat
felfedezni.
Ennek egyik legkirívóbb példája 1976-ban történt, amikor a Viking 1 űrszonda Marsról
készített felvételeit nyilvánosságra hozták (2. ábra).
Első ránézésre midnenki arcra asszociál, de természetesen a tudósok bizonyították, hogy a
képen látható képződmény tisztán geológiai jellegű. Miért is fontos az, hogy sok amorf
képződményben arcokat látunk? Az arc vonásai sok mindent elárulnak, s a plakátok
szempontjából nézve ez azért bír különös jelentőséggal, mert például egy szép arccal
minden eladható. Ennek oka az emberi pszichikum mélyén található, amelyet Bereczkei
Tamás tárt fel tanulmányában8.
2. ábra Viking 1 photograph of the Face on
Mars (1976) (NASA digitális archívum)
6
De milyen is a szép arc? A művészetfilozófusok, pszichológusok nagyon sokat
gondolkodtak azon, mit is tekintünk szép arcnak, hiszen ez eléggé egyénfüggő. Végül
egybehangzóan arra a következtetésre jutottak, hogy arcok megítélésében a legfontosabb
szempont a szemek és a száj formája és arányossága. Ezt Bereczkei Tamás magyar
pszichológusnak is sikerült tanulmányában bebizonyítania 2008-ban.9 Egyes szem- és
arcformákhoz természetesen más-más képzetet társítunk. Ezzel a marketing szakemberek
könnyen befolyásolhatják a fogyasztókat.
Fontos szempont még maga a személyiség, ami a legfontosabb a befogadásnál. Szabó
István Pszichológia című könyvében részletesen bemutatja a különböző
személyiségelméleteket.
„A tudomány fejlődése során kialakult különféle személyiségelméletek a
személyiségfogalom kérdésében igen változatos álláspontot képviseltek. A mai felfogás
csak a legutóbbi időben vált általánosan elfogadottá. Ennek legfontosabb megállapításai a
következőkben foglalhatók össze:
1. A személyiség a társadalmi fejlődés eredménye (az ember csak társadalmi
körülmények között fejlődhet személyiséggé)
2. Minden személyiség meghatározott szerepet tölt be a tásadalom életében, a
társadalmi fejlődésnek tehát cselekvő részese. Értékét is döntően az határozza meg,
hogy milyen társadalmi szerepeket vállal.
3. Az adott kor uralkodó felfogásainak, törekvéseinek a hordozója, minthogy benne a
kor társadalmi-történeti viszonyai tükröződnek. De nem mechanikus terméke
ezeknek a viszonyoknak, hiszen egyéni döntései alapján alakítja saját életét.
4. Bár alapvető biológiai adottságai veleszületettek, kibontakozása mégis a társadalmi
tevékenység és nevelés útján megy végbe.
5. A személyiség sajátos kis világ. Legfőbb sajátossága a felismert „én”, melynek
segítségével képes elhatárolni magát a környezettől, képes önmagára ismerni. Az
„én”-t nemcsak hatótényezőként éli át, hanem folyamatként is, mivel állandóan
7
tudatában van annak, hogy önmagában azonos, sőt ez az átélés más emberekkel
való viszonyában is működik.
6. A személyiség létformája a tevékenység. Fejlődése szempontjából különös
jelentősége van a tanulásnak, amely egyrészt lehetővé teszi számára a szociális
örökség birtokbavételét, másrészt saját képességeinek, és egyéb tulajdonságainak a
fejlesztését.
7. A személyiség önszabályozó rendszer, hiszen saját aktivitással rendelkezik és képes
önmagát irányítani; de egyúttal nyílt rendszer is, mivel nem csak a külső hatásokra
képes reagálni, hanem saját energiája, inditékai, céljai révén belső indíttatású
tevékenység végzésére is alkalmas. Önállósága, önmeghatározottsága ennek
ellenére viszonylagos, hiszen iménti lehetőségeivel csak a társadalom szabta
keretek között élhet.”10
A személyiség ugyan egy oszthatatlan individuum, még is rendelkezik sajátos belső
struktúrával, amit már képesek vagyunk részekre bontani. Ezt előszőr Freud tette meg. Az
ő elmélete megkülönböztet tudatos és tudalatelőtties tartományt a személyiségen belül.
Fontos probléma témák szempontjából a meggyőzés pszichológiai hátterének feltárására. A
meggyőzés nem más, mint „pszichikus ráhatás, a tudat átszervezésre, eredménye pedig az
értelmi belátás, az elfogadás, a tudatosulás és az érzelmi azonosulás. Az értelmi elfogadás,
az érzelmi azonosulás folytán a következmény meggyőződéssé válhat, és beépülhet az
egyén értékrendszerébe. A meggyőzés történhet szóban, példaadás és eszményképállítás
formájában.”11
Plakátok - azon belül is a politikai plakátok - nyilvánvaló módon csak a
példaadás vagy az eszményképállítás eszközével élhetnek.
A szakirodalom ezzel kapcsolatban azt írja, hogy „a példaadás, másnéven példamutatás a
közvetlen tapasztalat és átélés erejével hat, ennél a változatnál tehát az érzelmi hatás
dominál. Vagyis az ember akaratlanul is a másik hatása alá kerül, ha annak viselkedése,
magatartása tipikus vagy eredeti és számára vonzó.”12
Természetesen az embereknél a
számukra követhető normák különböznek. A kisgyermekek azok, akik minden normát
elsajátítanak, vagyis mindet utánoznak, amit látnak. A felnőtt is utánoz, de mielőtt ezt
megtenné egyezteteti a látottakat a saját értékkészletével pl. erkölcsével. „A példaadásnál
8
elsőrendű követelmény a példa következetes megjelenítése, a fogadó személyéhez való
pozitív, a példára való ráhangolódás elérése.”13
Az eszményképállítás csak abban különbözik a példaadástól, hogy ez általában elvont,
általános emberi tulajdonságokat mutat be az egyénnek. Nagyon fontos szabálya, hogy a
bemutatott modell közel álljon a társadalom embereszményéhez, vagyis fontos lesz a
megelőző nevelés.
2. 2. Esztétikai sajátosságok és politikai propaganda a plakátművészetben
2. 2.a. Mi a műalkotás?
A műalkotás egy definíció szerint: „ a művészi alkotómunka eredménye, olyan - széles
értelemben felfogott - tárgy, amely rendelkezik az esztétikum sajátosságaival”14
, de mai
napig nincs mindenki által elfogadott elmélet. Számunkra Beke László Műalkotások
elemzése c. könyve ad támpontot e nehéz kérdésben, amely felsorolja, hogy az alábbiak
közül, milyen funkcióval vagy funkciókkal kell bírnia egy alkotásnak, hogy műalkotássá
válhasson.
Művészet funkciói:
„gyönyörködtető, díszítő, dekoratív funkció;
szórakoztató funkció;
etikai funkció (= a művészet nemesebbé tesz, megtisztít);
szublimációs funkció (= a művészet segítségével az ember kiélheti elfojtott
ösztöneit);
kifejező funkció;
mágikus vagy vallási funkció;
propaganda funkció (= politikai, ideológiai eszmék népszerűsítése);
ábrázoló, visszatükröző funkció;
megörökítő funkció;
megismerő funkció;
anticipációs funkció (= a művész sajátos képességei segítségével előre jelzi a
jövőt);
9
kommunikatív funkció;
didaktikus funkció;
provokatív funkció”15
A fentiekből az következik, hogy a plakátművészet nem csak a neve miatt értelmezhető
művészetként, hanem a funkcióját tekintve is, mivel több funkcióval is rendelkezik. Ezek
elsősorban a propagandaábrázoló, dekoratív, kifejező és kommunikatív funkció.
Mint már azt említettem a XX. században terjedt el a plakát, ezért már nem vonatkozott rá
egységes művészeti stílus, mint a korábbi évszázadok műalkotásaira.
A XX. században az új stílusok hatására (pl. avantgarde, pop art) a tiszta művészettel
szemben egyre nagyobb tért hódított az iparművészet és az úgynevezett tömegművészet.
Ilyen a plakátművészet is, amely követte az éppen uralkodó festészeti irányzatokat az évek
során.
Maga a plakátművészet jellegét és funkcióit tekintve mindig is részrehajló művészeti ág
volt. Többnyire mindig valamilyen dolog vagy eszme bemutatására használták ezt a
művészetet, sokan csak eszköznek tekintették, vagyis politikai propaganda egyik
kiszolgáló médiumának.
A politikai kommunikáció az emberiség teljes történetisége során jelen volt a
társadalomban, és itt nem csak az írott, hanem az íratlan történelem is értendő. A politikai
kommunikáció hivatalos kereteinek megalakulását a göröghöz kötjük, mint oly sok más
tudományágat is.
Brachinger Tamás szerint „a politikai kommunikáció akkor kezdődik, amikor a görög
filozófia elkezd reflektálni a hatalomra, a tekintélyre és a demokráciára. A nyugati világban
ekkor lesz először vita tárgya egy közösség tagjai közötti politikai viszonyok problémája,
tehát először merül fel a poliszt alkotó tagok közötti politikai viszonyok problémája, illetve
a társadalmi rétegek közötti kommunikáció kérdése. Platón és Arisztotelész nem használta a
kommunikáció kifejezést, de a koruk politikai valóságáról szóló megfigyeléseikben és
elemzéseikben már jelen van a probléma; a meggyőző beszédnek a polgárok közösségeire
gyakorolt hatása. A retorika a meggyőzés művészete volt, amelyet a polisz életének
legjelentősebb tevékenységei között tartottak számon.” 16
A következő lépcsőfok a római társadalom. Azt gondolnánk, hogy a neves szónok Cicero
lesz az, aki írásaival segíti a politikai kommunikáció fejlődését, de ez csak félig igaz. Hiszen
10
Cicero testvére az, aki megírja a Kis kézikönyv a Választási kampányhoz című könyvet,
amely olyan tanácsokat és javaslatokat tartalmaz, amelyek előre vetítik a politikai marketing
XX. századi technikáit.
A római kor után a választás intézménye jó időre háttérbe szorul a világban, de a politikai
kommunikáció nem tűnik el, hiszen az uralkodóknak és az egyháznak intézkedéseiket és
hatalmuk szentségének jogosságát valahogy meg kellet indokolni. Ekkoriban a meggyőzés,
fenyegetés, kínzás és a propaganda volt jellemző. A propagandát először a keresztény
egyház használta.
A polgári átalakulást követően (XVIII. században) megindult a harc a választók kegyeiért.
Ennek érdekében minden eszközt megragadtak a kor politikusai. Erre a korra tehető az ipari
fejlődés drasztikus fellendülése, amely magában hordozta a médiumok gyors fejlődését.
A politikai kommunikáció modern meghatározása nem egyszerű. Hiszen maga a
kommunikáció elmélet is egy interdiszciplináris tudomány, ez fokozottan igaz a politikai
kommunikációra. Vagyis megtalálható benne a politikai cselekvés szférája, a
tömegtájékoztatás intézményei, a szakértők tevékenysége. Mivel egy nehezen
körülhatárolható tudományterületről van szó, ezért nincs elfogadott általános érvényű
definíció. Minden, a témában járatos szakember megalkotta a saját elméletét17
.
A plakátművészethez szempontjából a legmegfelelőbb elmélet szerint, amely használható
minden politikai berendezkedésre, a politikai kommunikáció nem lesz más, mint „a
politikai rendszer, a média rendszere és az állampolgár – választópolgár által létrehozott
közérdekű és politikai tartalmaknak a cseréje és konfrontációja.”18
Ebből a meghatározásból
is látszik, hogy a média, mint tömegkommunikációs eszköz 19
az egyik legjelentősebb
csatorna lesz a felek között.
A propaganda a propagare latin szóból ered, melynek jelentése: „terjeszteni”. A
propaganda célja az emberek véleményének befolyásolása, meggyőzése. Leggyakrabban a
politika használja, de egy termék, sport, vagy szemlélet (felfogás) népszerűsítésére is
használják.
Kiss Balázs médiakutató szerint a „A modern propaganda története 1622-ben kezdődik.
Ekkor alapítja meg XV. Gergely pápa a Congregatio propaganda fide nevű intézményt,
amelyet nem sokkal később Propaganda néven kezdenek emlegetni. Az intézmény feladata
11
a katolikus hit terjesztése, a hívők számának szaporítása az újonnan felfedezett területeken,
általában Európán kívül, de nem utolsósorban Európa protestánssá vált lakói között. 1627-
ben létrejön a Propaganda misszionáriusképzője is, a Collegium Urbanum.”20
A
propaganda polgári alkalmazása az első világháborútól válik általánossá, amikor a harcoló
hatalmak a tömegkommunikáció ezen eszközét akarták felhasználni a lakosság
meggyőzésére a háborúról. Ehhez a kor legmodernebb és a legnagyobb számban elérhető
médiumot használták, a plakátot (3. ábra).
3. ábra Les trophées de l'Armée Allemande
(Herbert Andrew) 1918 (D'Ostoya) 1919
A propaganda a totalitárius hatalmak körében teljesedik ki.
„Lenin a kommunista propaganda első rendszeres eszmei megfogalmazójának bizonyul. A
propagandát egy olyan kommunikációs eszköznek tekinti, amely alakítja a világról alkotott
felfogásunkat, körvonalaz egy társadalmi tudatot és kiegészíti a más kommunikációs
módozatokat. A kommunista rendszerben az egyetlen hivatalos kommunikációs forma a
propaganda volt”21
Hasonló volt a helyzet a náci Németországban is. Azzal a különbséggel, hogy ott Joseph
Göbbels propagandaminiszter ugyan teljes kontrolt gyakorolt a médián, de engedte
megjelenni az ellenséges hangvételű híreket, kommentárokat, stb., hogy azokat később a
saját érdekeinek megfelelően felhasználhassa. Leonard W. Doob elmélete22
szerint, azóta is
a Göbbels által 1930-ban lefektetett kommunikációs elvek szerint működik a politikai
propaganda. Természetesen a jelképek és az ellenségkép megváltozott, de az elv maradt a
régi.
12
A politikai propaganda objektív (elfogulatlan) meghatározását először Michal Szulczewski
publikálta 1974-ben. Elmélete szerint ez nem más, mint a közösség céltudatos, meggyőző
és politikailag motivált befolyásolása azért, hogy az emberek viselkedésének formálásával
elérjük a kívánt magatartást. „Céltudatossága abban rejlik, hogy világosan megfogalmazott
fő célból, valamint időszakokra vonatkozó kiegészítő célokból indul ki. Tervszerű
cselekvés, ami feltételezi a különböző elemek összhangját. A meggyőzés azt jelenti, hogy a
propaganda türelmesen, vonzó módon és kitartóan igyekszik elérni a közönségét. Az
erkölcsi példákat és társadalmi értékeket konkrét példákra aktualizálja.”23
Ahogy fentebb említettem, a propagandához kapcsolódik az plakát eszközfunkciója. Ezt az
eszközfunkciót Lenin is megfogalmazza 1905-ben, ő ezt pártosságnak (partyijnoszty)
nevezi. Ami azért lesz fontos, mert a Rákosi féle diktatúrában fontos szerepet fog betölteni.
Elméletét a A párt szervezete és a pártos irodalom (Partyijnaja organyizacija i partynaja
lityeratura) cikkében fejtette ki. A cikk címéből is lehet következetni, hogy nézetei
elsősorban az irodalmi művekre vonatkoznak, de a későbbiekben kiterjeszti valamennyi
művészeti ágra24
.
Elmélete két korszakra bontható, 1920 előttire és utánira. De a „pártosság gondolata az
egész lenini életművön végigvonul. Egyik legfőbb elve II. Internacionálé korára jellemző
hamis alternatívának, a pozitivista haladáshit és a szubjektivista voluntarizmus egymást
kiegészítő rossz végleteinek elutasítása. Mindkettővel a dialektikus és történelmi
materializmust állítja szembe, amely …magába foglalja a pártosságot, amely arra kötelez,
hogy az események minden megítélésében közvetlenül és nyíltan egy bizonyos
maghatározott társadalmi csoport álláspontjára helyezkedjünk. Ez a társadalmi csoport
pedig az a proletariátus, amely biztosítja, hogy a kommunista pártosság egybeessék a
tényleges társadalmi-történelmi objektivitás követelményeivel, hiszen a proletariátus a
kizsákmányolás megszüntetéséért vívott harcának létérdeke a valóság legteljesebb
objektivitásában való feltárása. Ezen a ponton kapcsolódik a lenini pártosság elmélet az
engelsi irányzatosság felfogáshoz.”25
Ez az elmélet szervesen illeszkedik a szocialista kultúrforradalom koncepciójába, amely
azt taglalja, hogy munkás-paraszt proletáriátus rétegnek is joga van a magas
művészetekhez. A művészetet át kell adni a népnek.
„Mindezek alapján a szocialista realista művészet pártossága azt jelenti, hogy ez a
művészet a marxista-leninista világnézet alapján tudatosan, közvetlenül, nyíltan támogatja
a maga speciális művészeti eszközeivel azt a harcot, amelyet a munkásosztály
13
szövetségeseivel együtt a szocialista forradalom győzelméért és a szocialista, illetve
kommunista társadalom felépítéséért folytat.”26
Vagyis minden művésznek a pártot kell
szolgálnia és annak igényeit kielégítenie. Aki ennek nem tesz eleget, azt eltávolítják a
művészvilágból. Ennek egy késői magyar vonatkozású eleme a Kádár korszakban a 3T
szisztéma, vagyis a művészeket és a műalkotásokat három csoportba sorolták. Tiltott, tűrt
és támogatott.
A pártosság, mint követelmény, elsősorban a politikai plakátokra vonatkozik, de egyes
elemei megjelennek a kereskedelemi plakátokon is.
2.2.b A színek szerepe és jelentősége az alkotásokban
A plakát képi tartalmával próbálja meggyőzni a befogadót, ezért nem hagyható figyelmen
kívül a színek szerepe sem, hiszen ezek mindig is nagy jelentőséggel bírtak a különböző
grafikai illetve festészeti alkotásokban. A színtannal a kolorisztika tudományával, elsőként
Goethe foglalkozott. Ő foglalta össze először mindazt a tudást, amely századok óta
passzívan fellelhető volt a (népi) kultúrában. Ennek ellenére neki se volt könnyű dolga,
ugyanis a kor tudós társadalma, az úgynevezett nagy felfedezők, élükön Newtonnal
mereven elutasították a szerintük tudománytalan feltevéseket.
„Amit e században egyedül valóan lényegesként produkáltam, az a szín igazi lényegének
felismerése volt. Ezáltal emeltem magamnak emlékművet”27
– mondta magáról Goethe.
Kutatásai summázatát a Színtan c. műve foglalja össze.
Goethe szerint, „az, hogy a szín információ, abból derül ki, hogy miképpen érzékeljük,
miképpen fogadjuk be. Információként az élő szervezet rendszeresen feldolgozza, az
emlékezet megőrzi, és a külvilágnak adja tovább. Ez sokféleképpen valósulhat meg, a
lényeg az, hogy a kolorisztika pszichofiziológiai alapokon nyugszik. A színérzékelés
hatására megváltoznak a szervezet működésének paraméterei, a test hőmérséklete, a légzés
gyakorisága, a pulzus, a szív ritmusa, stb.
A színekhez való viszonyt a tetszik – nem tetszik skálán mérik, s a kapott eredmények
alapján különféle színérzékelő és magatartástípusok rajzolódnak ki. A szín az emberi
információs rendszer alapja, amiből következik, hogy a szín okozhat betegségeket,
közreműködhet a betegségek diagnosztizálásában, illetve gyógyításában. Ezt számos
kísérlet is igazolja.
14
Minden társadalmi-demográfiai csoportnak, a kutatások szerint nem, életkor, nemzetiség és
foglalkozás szerintinek egyaránt más és más színpreferenciái vannak. A nemzeti és vallási
preferenciák a kulturális hagyományokkal, a jellemző foglalkozásokkal, az életvitellel és a
földrajzi környezettel függenek össze. Már Goethe észlelte: a déli népek élénkebb,
mozgalmasabb és világosabb színű öltözetben járnak, mint az északiak. Egy-egy nép
színtörténete sok vonatkozásban kiegészíti, értelmezi a politikatörténetet.”28
Meg kell említeni, hogy „az ún. ipari kolorisztika a tudomány egyik legdinamikusabban
fejlődő szektora. Keletkezése a második világháború előtti évekre tehető, s haszna – a
frontok mindkét oldalán – a háborús években mutatkozott meg igazán.” 29
Ebből következik, hogy a színtan a propaganda egyik legmeghatározóbb részévé vált, s
mivel tudjuk, hogy a propaganda a plakátok útján teljesedik ki, így természetszerűleg a
palátokban is nagy, ha nem a legfontosabb szerepet kapja a színtan.
15
3. Plakátművészet Magyarországon 1918 és 1956 között
3.1 Plakátművészet és propaganda Magyarországon
A plakátművészet elterjedése előtti korokban az volt a jellemző, hogy egy-egy új stílus
vagy művészeti ág lassan, akár több 100 év alatt terjedt el Európa szerte. Gondoljunk csak
a reneszánszra, de számtalan példát fel lehetne még sorolni. A plakátművészet lesz az
egyik első, a korabeli festészeti műfajokkal egyetemben, amely egész Európában és Észak-
Amerikában viszonylag egy időben és homogén módon terjed el. Magyarországon is
ugyanakkor kezdődik el, indul útjára ez a művészeti ág, mint például a művészet
fellegvárában, Párizsban.
A magyarok a plakátművészet korai szakaszában felhalmozott tapasztalatokat olyannyira
jól tudták ötvözni a nemzeti hagyományokkal, hogy Európa-szerte ismertté váltak
alkotásaik. Az első igazán sikeres magyar plakátra sem kellett sokat várni. 1885-ben jelent
meg Benczúr Gyula Ungarische Allgemeie Landesausstellung című plakátja (4. ábra),
amely a kor legmodernebb eljárásával készült. Ettől az időponttól számítjuk a
plakátművészet tényleges megjelenését Magyarországon. A magyar plakátművészet első
fénykorát természetesen az 1910-es illetve az 1920-as években élte. Ez annak volt
köszönhető, hogy ebben az időben dúlt az I. világháború, amely katalizátorként hatott erre
a művészetre.
4. ábra Benczúr Gyula: „Ungarische Allgemeie
Landesausstellung” (1885)
16
5. ábra Nem! Nem! Soha!
(Jeges Jenő) 1918
Az első világháborúban szemben álló országok vezetői felismerték a plakátokban rejlő
mozgósító, kommunikációs illetve propaganda lehetőséget. Természetesen így volt ez
Magyarországon is. A propaganda első szárnyalását az Osztrák-Magyar Monarchia
szétesése és első világháború lezárása között élte. Ezt az időszakot nevezzük a Területvédő
Propaganda korának. A korszak kulcsmondata Nem! Nem! Soha! (5. ábra). E gondolat
képesült formái valósággal elárasztották a Horthy-korszak mindennapjait: megjelent
különféle nyomtatványokon, jelvényeken, ajtóra szerelhető színes plaketteken, iskolai
taneszközökön, szódásüvegeken, hamutartókon, mindenféle dísztárgyakon és az első
világháborús emlékműveken is. Az akkori kultúra részévé vált.
Már a kezdeti időkben is (1918-ban) központi kormányzati irányítás alá került a
propagandatevékenység. Országos Propaganda Bizottság látta el a mindenkori propaganda-
hivatal szerepét, legfőbb tömegkommunikációs eszközük természetesen a plakát volt.
Tevékenysége mindig az aktuális helyzet köré szerveződött. Először az országban élő
nemzetiséget próbálták meggyőzni, hogy ne szakadjanak ki az országból. Magyarország
teljes megszállása után (a békediktátum aláírásig), az Antant hatalmakkal szemben
folytattak propagandatevékenységet. Jeges Jenő többszörösen kitüntetett festő- és grafikus
művész ekkor készítette híres plakátját Nem! Nem! Soha! (5. ábra) címmel. Országos
Propaganda Bizottság mellett több civil kezdeményezésre létrejött egyesület is megkezdte
működését. Közülük a legjelentősebb a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája
volt. Ezeket a szervezeteket mind a társadalom, mind a regnáló politikai erők támogatták.
A magyar társadalom művész közössége is részt vállalt a propagandatevékenységben.
Sorra jelentek meg a különböző művészeti alkotások.
„A színes nyomtatványokként kiadott grafikák a propaganda különféle érveit a maguk
emocionális töltésével erősítették meg. A grafikák elkészítésére egy 1919 eleji felhívás
17
nyomán elsősorban olyan művészek vállalkoztak, akik jártasak voltak vagy a dekoratív
hatású történeti festészetben, mint például Körösfői Kriesch Aladár, vagy az alkalmazott
grafika különböző ágaiban, mint például Bér Dezső, Gara Arnold és Pólya Tibor, esetleg
mindkettőben, mint Helbing Ferenc. A művészek közül többen kipróbálták már magukat a
politikai propagandában. Biró Mihály a század eleji hazai szociáldemokrácia
harcostársaként készített agitatív erejű plakátokat, majd az első világháború alatt
hadikötvényeket propagáló igényes plakátokat tervezett. Haranghy Jenő szintén a
világháború alatt állította művészetét a hazafias propaganda szolgálatába. A területvédő
propaganda során a közel száz grafikai alkotás elsősorban képeslapokra került, de jó
néhány plakát alakban is elkészült.”30
A trianoni békeszerződés aláírása után a propagandában is változás állt be. Megjelent a
revizionizmus eszméje, továbbá új szlogen került a köztudatba Mindent vissza!. A magyar
propaganda ebben az időben mind külföldön, mind belföldön gőzerővel folyt. A
nemzetközi politikában is ért el kisebb sikereket, de jelentős változást nem tudott előidézni.
Belföldön, a közhangulatnak megfelelő plakátok kezdtek terjedni. Kulcsmondatuk a már
említett Mindent vissza!, és a Hiszek Magyarország feltámadásában! (6. ábra).
6. ábra A korszakra jellemző revizionista plakátok (1920-1940)
Miután Magyarország tevékenyen belépett a háborúba a revizionista plakátokat felváltották
a harcra buzdítók. Megjelent a propaganda elengedhetetlen eleme az ellenségkép. Jelen
esetben a kommunisták vagy akkori szóhasználattal bolsevikok, akik minden esetben
primitív, vérengző, gonosz „barbárként” voltak ábrázolva (7. ábra).
18
7. ábra Tipikus bolsevik ellenes plakát (1943)
A háború elvesztése után természetesen az új politikai vezetés új propagandát is hirdetett.
A szovjet csapatok !1945-ben megszállták Magyarországot, csak idő kérdése volt, hogy
mikor kerül a szovjet érdekeket képviselő vezetés az ország élére. Ennek minél hamarabbi
elérése érdekében minden eszközt bevetettek. Természetesen a propaganda teljes tárházát
alkalmazták. A rádió ugyan egyre nagyobb rész hasított ki a tömegtájékoztatásból (1925-
től van Magyarországon rendszeres rádiós műsorszórás), de még mindig a plakát volt az a
médium, amely által a legnagyobb tömegeket meg lehetett szólítani. Legyen a célközönség
tanult, tanulatlan vagy esetleg analfabéta.
Az 1947-es elcsalt, úgynevezett kék cédulás választás után, kezdett kiteljesedni a
kommunista érdekeket szolgáló politikai propaganda és kommunikáció, amelyet
lényegében a lenini illetve sztálinista elveket követve valósították meg. A totalitárius
hatalmakra jellemzően az élet minden területét szabályozni kívánták.
3.2 Kommunista szimbólumok megjelenítése a plakátokon
Hazánkban az első kommunista hatalomátvétel 1919-ben történt, ekkor kiáltották ki a
Tanácsköztársaságot. A korszak és ezzel együtt a magyar bolsevizmus szimbóluma a Biró
Mihály által 1911-ben készített Vörös kalapácsos figura (8.ábra) című plakát.
A műalkotás jelentőségét már Aradi Nóra a „Szocialista képzőművészet jelképei” című
1974-es könyvében is méltatta. A könyv kezdő mondata is erre a plakátra utal: „A
kalapácsos vörös ember, Biró Mihály plakátja, a proletárforradalmat jelenti.” 31
19
8. ábra Vörös kalapácsos figura
A figura a Népszava egyik 1912-es kereskedelmi plakátján jelent meg először, az akkor
magának jogokat követelő munkásság fő szimbólumaként. Alakját az antik férfiakt
ábrázolások ihlették, elsősorban a Vulcanus és Herkules ábrázolások, továbbá a dolgozók
(munkás) XIX. századra kialakult ábrázolási hagyománya - Bakos Katalint idézve: „az
ellenségeire lesújtó hérosz és az öntudatos munkásosztály ideáljának egyesítése”32
- élt
tovább. Az 1912-es plakát sikerének köszönhetően ez a jelkép számos későbbi plakáton,
tűzfalon, újságban felbukkant, 1919-ben a Tanácsköztársaság és ezzel együtt a magyar
kommunista szimbolika alapelemévé vált.
Ezért a Horthy-kor jobboldali pártjai a követő évtizedekben igyekeztek szalonképtelenné
tenni a figurát, egy negatív az ország szétdarabolásáért felelős (szemitavonásokat mutató)
vörös rém alakját akarták megteremteni. Számos ellen plakátot készíttettek pl.: Manno
Miltiadesz Vörös kalapácsos figura 33
(1920) című plakátja.
A magyar szociáldemokrata párt mindenezek ellenére hű marad a jelképhez, a második
világháború után hagyományos értékek szimbólumaként alkalmazták - az 1945-ös
választásokon, a szavazócédulán is a párt szimbólumaként (ma úgy mondanánk a párt
logójaként) szerepelt. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után a Magyar Dolgozók
Pártja vette át, és tette (párt) állami jelképpé is a figurát.
20
A Horthy érában, mint ahogy azt már említettem, a korai években (1920-1941) a revízióé
volt a főszerep a plakátművészetben is, illetve a Tanácsköztársaság plakátjaira való
reflektálás. Miután az ország belépett a háborúba (1941-1945) fokozatosan megjelentek (a
revizionista plakátok mellett) a háborúra buzdító, illetve az ellenséget negatívan bemutató
plakátok.
Az 1920-as évek elejének uralkodó irányzata a konstruktivizmus lett, de nem tudta
kiszorítani többi irányzatot (pl. szecesszió, avantgarde, akadémizmus, de megjelenik az art
deco is), hiszen erre a korszakra jellemző a stílusirányzatok egymás mellett élése. Mint
ahogy már említettem ezt korszakot tartják a magyar plakát aranykorának.
A háború közeledtével a színvonal is esni kezdett, hiszen már nem voltak fellelhetőek a
művészi ábrázolásmódok, ezek helyét átvették a bizonytalan rajztechnikával készült
plakátok.
A Manno Miltiades által készítet Horthy! plakát (9. ábra) a korszak egyik szecessziós
stílusban készült műalkotása.
A kép központi helyén két izmos kart látunk. Ez a szimbólum először a kommunisták
szimbóluma volt, csak később használja fel a Horthy féle jobboldal. A karok, mint
szimbólumok a Magyarországot megtestesítő hajókormányt markolják, eközben az erek
kidagadnak. Ez a metafora egyértelműen arra utal, hogy az ország csak Horthy
(tengernagy) kezében van biztonságban és tud ellenállni a külső (Antant/Kis-Antant)
illetve belső (kommunisták) ellenséges erőknek. Ezeket az erőket a háttérben látható vörös
9. ábra Horthy! - Manno Miltiades; 1920
21
hullámok jelképezik. A vörös színválasztás tudatos, ez a kommunizmus, illetve jelen
esetben a Tanácsköztársaságra szimbóluma.
A második világháború elvesztése után kommunista vezetés került hatalomra
Magyarországon (1949) és egy több mint 40 éves kommunista uralom következett. Az
ebben az időben uralkodó művészeti stílust nevezzük szocreálnak, avagy „a személyi
kultusz időszakának vagy sematizmusnak. A plakátművészet ebben az időben a
képzőművészettel, az egész kultúrával, társadalommal homogén módon összetartozott.”34
Természetesen a követendő normát a szovjet művészet, a szovjet plakátművészet határozta
meg.
A plakát teljesen elvesztette kereskedelmi szerepét, a politika kiszolgálójává lett. Ezt a
tényt jelentette ki Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes is: „A magyar
plakátművészetnek, mint a magyar képzőművészet egyik ágának fejlődése is része a
magyar kultúrforradalom fejlődésének, és …a kultúrforradalom további kibontakozásának
szolgálnia kell a felemelt ötéves terv megvalósítását, ipari fejlődésünket, valamint a
mezőgazdaság szocialista átalakítását”35
(1952. február 14 - Művészek Háza)
A miniszterhelyettes elvárásait is megfogalmazta a plakátokkal szemben. „Előadásának
kiindulópontja egy 1951. december 10-én készített felmérés: milyen plakátok találhatók
ezen a napon Budapest utcáin? Az eredmény nem megnyugtató. Moziműsorok, színházi,
kiállítás- és sportplakátok, rendőrségi és hatósági hirdetmények, néhány a kapitalista
gazdasági élet reklámplakátjaira emlékeztető kereskedelmi hirdetmény, kevés viszont a
politikai plakát. Elsődleges cél ennek az utcaképnek az átalakítása, amelyhez feltétlenül
példának kell tekinteni a szovjet plakátművészet eredményeit.
Mihályfi Ernő hivatkozik az SZKP KB 1948 novemberében hozott határozatára, amely
hangsúlyozza a plakátok rendkívüli fontosságát, mint a politikai agitációnak egyik
legszélesebb, közvetlenül a tömegekre ható formáját. Idézi a szöveget, mely szerint a
plakátnak az aktuális politikai és építő megmozdulásokba kell bekapcsolódnia,
legfontosabb feladata, hogy hazafiasságra, a kommunizmusra, Lenin–Sztálin pártja iránti
odaadásra nevelje a tömegeket, …meg kell mutatnia a bolsevik párt vezető szerepét,
világos és közérthető, a szovjet nép erejéről és hatalmáról beszélő alakokat kell alkotnia,
alakokat, amelyek a haza iránti aktív szeretetre nevelnek. Ezért a plakátokkal szembeni
22
első számú követelmény a pártosság és a megfelelés a szocialista realizmus kritériumainak,
a művészekkel szembeni követelmény pedig a politikai és ideológiai felkészültség.”36
Fontos továbbá a miniszterhelyettes szerint „az ember reális ábrázolása, a megfelelő típus
kialakítása, és végül, de nem utolsósorban a nagy Sztálin, az emberiség vezérének méltó
megjelenítése”.37
A hagyományos plakátműfaj mellett megjelent az új műfaj , a politikai grafika is. „Amíg a
plakátok ugyanis még az első időben megmaradnak a hagyományos plakátműfaj keretei
között: néhány alakkal, rövid, fölszólító jellegű szöveggel jelölve ki mozgósító céljukat
vagy tartalmukat, egy-egy politikai eseményt, addig az új műfajú plakátok már
általánosító, perspektívában gondolkodtatni akaró, rajzos-fényképes egyveleget
tartalmaznak. Egy plakáton egymás mellé állítva találunk falusi traktorosokat, üzemben
dolgozó munkásokat, ragyogó arcú gyermekeket és mindezek fölött az optimista fejlődést
biztosító vezető alakokat. Sőt, tanulságos élettörténeteket, életutak megjelenítését.” 38
Ezek az alkotások a párt és az ország eredményeit, a szocialista gazdasági fejlődést
mutatják be, illetve a hétköznapok általános munkával, szocialista kultúrával kapcsolatos
szabályait fogalmazzák meg. 1953-ra nem is beszélhetünk igazi plakátokról, mivel a plakát
itt már elveszítette műfaji sajátosságait, nincs blickfang (amiről első ránézésre tudni, miről
szól), nincsenek egyszerű formák, figyelemfelkeltő színek. Gyárak, kultúrházak, kirakatok,
iskolák falain megjelenő faliújságok ezek, amiket átjár a propaganda. Ilyenek például: És
Sztálin útmutatásával építi a magyar nép a szocializmust (1949); Előre a szovjet
sztahanovisták példája nyomán, magasabb termelékenységért, ötéves tervünk győzelméért!
(1950); A Szakszervezeti Világszövetség erős fegyver a békéért (1950); Mit nyújt az ötéves
terv? (1950); Ne felejtsd el soha a múltat, ha a jövődet építed! (1951); A Magyar
Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé (1952).
„A feliratok hosszúak, a párt- és állami vezetők beszédeiből idéznek. A rajzok háttérbe
szorulnak, a művészek fényképekkel illusztrálnak, a grafika csak dekoráció marad.
Állandósulnak az eszközök: zászlók, drapériák, emblémák, uralkodóvá válik a piros szín,
barokkosan zsúfoltak a kompozíciók.”39
A plakáton (10. ábra) majd minden a kommunista plakátművészetre jellemző szimbólum
megjelenik. A kép központi helyén látható az úgynevezett Rákosi címer tetején a
23
pentagramma. Ez az a jelkép, amely uralja a Szovjetuniót, rajta keresztül a kommunista
szimbolikát.
„Maga a jelkép a közel-keletről ered. Minden ebből a régióból eredeztethető vallás
felhasználta céljai elérésében. Minden esetben az eretnek gondolatok megtestesítője volt a
pentagramma. Pont e jelentéstartalom miatt kedvelte meg a jelképet Marx és Engels
humanista gondolkodók, a kommunista utópia megálmodói.
A két humanista azért döntött a vörös szín használata mellett, mert ezzel kívánták
jelképezni a küzdelemben hullajtott vért, amely a végső cél, a kommunizmus eléréséhez
vezet. Továbbá azt is jelképezi, hogy minden ember egyenlő, hiszen lehetnek különböző
rasszok, de mindenki vére vörös.
Jelentése a szovjet időkben kitágult. Bár akkori szimbolikája máig nem tisztázott,
…leggyakoribb értelmezése szerint az öt világrészt jelképezi, a Világ proletárjai,
egyesüljetek! jelszavának megfelelően. vagy a munkáskéz öt ujját, esetleg a
proletárforradalomban részt vevő öt alapvető társadalmi csoportot, a proletariátust, a
parasztságot, az értelmiséget, az ifjúságot és a katonákat.”40
A Szovjetunióban a bolsevik hatalom átvételtől kezdve kezdik használni. Az élet minden
színterén megjelenik (közintézményeken, sport klubokon, zászlókon stb.)
Magyarországon a Népköztársaság címerében kapott jelentős szerepet. A lakosság
10. ábra Éljen Augusztus 20.
24
többsége már a kezdetektől ellenszenvvel tekintett rá, a kommunisták által hozott negatív
intézkedések miatt (pl. beszolgáltatás, államosítás) az elnyomás szimbólumává is vált. Az
1956-os forradalom során már az első napokban megkezdték eltávolítását a közterekről.
A kommunista szimbolika alapeleme a sarló és a kalapács, mint a proletárság szimbóluma.
A két eszköz a parasztság és a munkásság egységét fejezi ki. Magyarországon először a
Konecsni György A kenyér itt kezdődik feliratú 1945-ös választási plakátján jelenik meg. A
fenti palkáton (10. ábra) a sarlót búzakalász helyettesíti, de funkcója megeggyezik a
sarlóéval, vagyis az egység kifejző eszköze.
A plakáton (10. ábra) több emberi alak megjelenik, szinte minden társadalmi osztály
fellelhető. De természetesen a dolgozó férfi és a gazdálkodó nő kerül a középpontba, mint
a kommunista ideólógia tartópillérei.
A munkás vagy paraszt férfiak és a dolgozó nők ábrázolása a kommunista ideológiából
fakadóan már a kezdetekben is a szocialista kánon részét képezték, mivel a kommunista
hatalom a dolgozó rétegből ered, és ezért a munkás réteget kell szolgálnia. Mind a női,
mind a férfiábrázolásokra jellemző az idealizálás. Mint ahogy már említettem a Vörös
kalapácsos figura című plakátnál is, ez az idealizált emberábrázolás a tipikus Herkulest
idéző férfialakokban jelenik meg. Sőt, sok esetben a nőket is hasonlóan ábrázolják, azzal a
különbséggel, hogy a nők arcán nem a megrendíthetetlen erő és elszántság, hanem a
boldogság sugárzik. A kommunista beállítottságú plakátalkotók általában lendületes
mozgás – általában munka - közben ábrázolták az alakokat. Az idealizált ábrázolásmódból
következik, hogy fontos szerepet tulajdonítottak az izomzatnak. A hatalmas izmos test a
kor munkás férfi megjelenítésének alapvető attribútuma.
Külön jelentőséget kap némelyik plakáton az izmos kar és a lendülő vagy lecsapó ököl.
Jelen esetben az izmos kar. „A képen látható munkás erős testfelépítése a nehéz fizikai
munka mellett az egykor elnyomott társadalmi csoport erejére is utal.”41
A munkás tipizált
alakjának ábrázolása egyidős a munkaeszközök XX. század eleji a szocialista-baloldali
megjelenítésével, vagy szovjetek alapvető szimbólumával, a vörös csillaggal vagy a XVI.
századra visszanyúló forradalmi jelképpel, a vörös színnel.
25
Meglátásunk szerint, a plakátművészet igazi művészet, mivel megtalálhatóak benne
határozott esztétikai, művészi funkciók, bár a Rákosi rendszerben ez a művészet hanyatlik,
mivel az plakát uniformalizálódik, a hanyatlás olyan mértékű, hogy majdnem megszűnik
művészet lenni.
De az uniformalizálódás idején is voltak olyan művészek, akik képesek voltak esztétikai
értékkel felruházni még a propagandától legjobban átitatott plakátokat is. Nekik
köszönhető, hogy a magyar plakátművészet nem tűnt el.
Ők voltak azok, akik az 1955-ben megrendezett a magyar plakátkiállításon, lezárták a
művészi igényességüket leárnyékoló „szocreál” korszakot, és új vizekre eveztek,
szembeszállva a kultúrpolitikai elvárásokkal. Ettől kezdve a karikatúraszerű elemek, verses
szlogenek kerültek előtérbe pl: Egyen halat, legjobb falat!. Nekik (pl. Révész Antal,
Töreky Ferenc, Csernus Tibor) köszönhető, hogy a magyar plakátművészet a 60’-as évekre
újra a világ élvonalába került.
26
Jegyzetek
1 Vadas József (1996-2000) Alkalmazott grafika (könyv- és plakátművészet), Magyar
Elektronikus Könyvtár - Magyarország a XX. Században -
(http://mek.niif.hu/02100/02185/html/428.html) 2 100+1 éves a magyar plakát ; Műcsarnok, Budapest, 1986; 12.old.
3 100+1 éves a magyar plakát ; Műcsarnok, Budapest, 1986; 12.old.
4 Tokaji Zsolt –A kínai mozgatható nyomóelemes könyvnyomtatás; Elektronikus kiadás:
Terebess Ázsia E-Tár (http://www.terebess.hu/keletkultinfo/nyomtat.html)
5 Gombrich, E.H: Bild und Auge. Klett, Stuttgart, 1984., 146. o.
6 Lyman, B., Bernardin, S. & Thomas, S.: Frequency of imagery in emotional espreience.
Pereptual and Motor Skills, 1980., 50, 1159-1162. old.
7 Buda Béla - A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei –
(http://mek.niif.hu/02000/02009/02009.htm)
8 Bereczkei, Tamás - Evolúciós stratégiák, kognitív mechanizmusok (2008)
(http://real.mtak.hu/1582/)
9 Bereczkei, Tamás - Evolúciós stratégiák, kognitív mechanizmusok (2008)
(http://real.mtak.hu/1582/)
10 Dr. Szabó István - Pszihológia (Általános és személyiség-lélektani ismeretek) ; UNIÓ
Lap- és Könykiadó Kereskedelmi kft. 2002. – 65.old
11 Dr. Szabó István - Pszihológia (Általános és személyiség-lélektani ismeretek) ; UNIÓ
Lap- és Könykiadó Kereskedelmi kft. 2002. - 70.old
12 Dr. Szabó István - Pszihológia (Általános és személyiség-lélektani ismeretek) ; UNIÓ
Lap- és Könykiadó Kereskedelmi kft. 2002. – 70.old
27
13 Dr. Szabó István - Pszihológia (Általános és személyiség-lélektani ismeretek) ; UNIÓ
Lap- és Könykiadó Kereskedelmi kft. 2002. – 70. old
14 Gyenge Zsolt –Alkotás ; Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia;
(http://ktnye.akti.hu/index.php/Alkot%C3%A1s)
15 Beke László – Műalkotások elemzése; Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. (2002) – 9.old
16 Brachinger Tamás - Politikai kommunikáció ; Az Eötvös József Fő iskola Pedagógiai
Fakultása képzési kínálatának bővítése, fejlesztése (HEFOP-3.3.1-P.-2004-06-0047/1.0 ) ;
(http://www.ejf.hu/hefop/jegyzetek/politikai_kommunikacio.pdf) 4. old.
17 „Wolton a politikai kommunikáció és a nyilvánosság területének összefonódását emeli ki. Nagy figyelmet kap nála a
tömegkommunikációs eszközök szerepe illetve a közvélemény kutatás. Wolton szerint a politikai kommunikáció az a tér,
ahol az a három szereplő cseréli ki egymásnak ellentmondó nézeteit, amelyek törvényesen és nyilvánosan fejezhetik ki
véleményüket a politikával kapcsolatban, ezek pedig a politikusok, az újságírók és a közvélemény-kutatások révén a
közvélemény… Nimmo és Swanson arról beszélnek, hogy kicsi a valószínűsége egy átfogó definíció megalkotásának.
Közös nevezőjüket a fogalom magyarázatában az alábbiakban foglalhatjuk össze: „politikai dimenziójában a
kommunikáció a konszenzus és a konfliktus egyik ereje; liberális demokráciákban a választási kampányok a stabilitást és a
változást is jelentik egyszerre;… a politikai kommunikáció egyszerre forrása a hatalomnak és a kívülállásnak, az
állampolgárok teremtik és fogyasztják, olyan szereplők, akik többé-kevésbé függetlenek, tájékozottak, eltökéltek és
kreatívak, s akikre ugyanakkor hatalmi struktúrák is befolyással vannak… Gerstlé definíciója pedig a következő: „a
kommunikáció olyannyira átalakítja az egész politikai magatartást, hogy majdnem mindegyik politikai viselkedés a
kommunikáció valamelyik formájához való visszatérést jelenti. A francia politológus szerint a politikai kommunikáció
három fő dimenzióját kell figyelembe venni, amelyek a következők: pragmatika, szimbolika, struktúra. A pragmatika a
kommunikátor és az interpretátor közötti kapcsolatot írja le, amelynek jellegzetes megnyilvánulása például a rábeszélés , a
tájékoztatás, az irányítás, az „uralkodás”. A szimbolikus dimenzióban megismerhetjük a az egyetértés és a konfliktus
rítusait. A strukturális dimenzióban pedig a politikai kommunikáció intézményes világával (parlament, pártok, média,
közigazgatás stb.) találkozhatunk… McNair egy olyan megközelítést ismertet, amely szerint minden kommunikációnak
célja van, ennek megfelelően a politikai kommunikáció fogalmát, a kommunikatív folyamatot alakító három elem köré
építi fel. Ezek a következők: a kibocsátók (például a politikusok, közéletben résztvevő személyek-csoportok) akik céljaik
elérése érdekében kommunikációt folytatnak. A befogadók (például a választók, az újságírók) akik az előbbiekkel
kívánnak kommunikálni (reagálni vagy javaslatokkal élni) és az üzenet (a szereplőkről és a tevékenységükről szóló
tartalmak).” - Brachinger Tamás - Politikai kommunikáció; 19 – 20.old.
18
Brachinger Tamás - Politikai kommunikáció; 19.old.
19 Például Magyarországon a Rákosi rendszerben a legjelentősebb médiaeszközök a rádió, az újság és a plakát. Ezeken a
28
médiumukon gyakorolták az agitátorok művészetüket a propaganda művészetet.
20 Médiakutató (folyóirat) - Kiss Balázs Missziótól marketingig; 2006 – tavasz
(http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_01_tavasz/01_missziotol_marketingig)
21 Moskovici, 1976, apud uo.138. old
22 Leonard W. Doob - Public Opinion and Propaganda; Shoe String Pr Inc;1966
23 Michal Szulczewski - A politikai propaganda (Az elméleti problémák leírása);
(Fordította: Pálos Tamás); Kossuth Könyvkiadó - Budapest 1974; 53. old.
24 A pártosság elmélet is megjelent már korábban a történelemben, csak máshogy nevezték, az ókorban például
tendenciózusságnak vagy irányzatosságnak. Először Arisztophanész használja a fogalmat. Ő úgy vélekedik, hogy minden
művésznek az a feladata, hogy „városának hasznosat akarjon mondani” vagyis irányzatos legyen.
Engels volt az, aki felsorolta mindazokat, akik szerinte irányzatosak voltak. Aiszkülosz, Dante, Cervantes és mindazon
művészek, akik a kánon részét képezik. Engels szerint az irányzatosság a mű eszmei mondanivalójában fejeződik ki.
25
Csirba István/Szerdahelyi István - Esztétikai alapfogalmak; Tankönyvkiadó, Budapest,
1975; 161-162. o.
26 Csirba István/Szerdahelyi István - Esztétikai alapfogalmak; Tankönyvkiadó, Budapest,
1975; 162. o.
27 Tudományos és Műszaki Tájékoztatás Könyvtár -és információtudományi szakfolyóirat
- Kolorisztika avagy a színek informatikája (Eredeti cim:VOROB'EV, G. G.: Informatika cveta.); Fordította:
Futala Tibor; 47. évfolyam (2000) 9-10. szám;
(http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1491&issue_id=27)
28 Tudományos és Műszaki Tájékoztatás Könyvtár -és információtudományi szakfolyóirat
- Kolorisztika avagy a színek informatikája
29 Tudományos és Műszaki Tájékoztatás Könyvtár -és információtudományi szakfolyóirat
- Kolorisztika avagy a színek informatikája
29
30
Rubicon (1997/1.) - Horthy-rendszer; Pallós Lajos - Nem! Nem! Soha! Területvédő
propaganda az első világháború után;
31 HVG Online Kiadvány (2010. április 12.); Választási plakátok egykor - Katona Anikó
32 HVG Online Kiadvány (2010. április 12.); Választási plakátok egykor - Katona Anikó
33 „Az ő vörös kalapácsos embere kalapácsát leengedve kétségbeesetten nézi tettének következményét, a széttört
országcímert. Manno a győztes ellenforradalom részvevőinek és szimpatizánsainak azt a vádját önti képi formába, amely
szerint egyértelműen a forradalmak felelőssége az erdélyi, felvidéki és délvidéki területnek a békediktátumok nyomán
bekövetkező elvesztése. Manno vörös kalapácsos emberi alakjából a politikai retorika közvetlen képébe fordításéval a
vörös rém alakját teremtette meg.” -10x10 év az utcán – A magyar plakátművészet története 1890-
1990 - Bakos Katalin; Corvina Kiadó 2007; 62.old
34 100+1 éves a magyar plakát ; Műcsarnok, Budapest, 1986; 122.old.
35 História (1987/056); Plakátok! Plakátok? - DEMETER Zsuzsanna; -Kempelen Farkas
Digitális Tankönyvtár (http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-081013-15)
36 História (1987/056); Plakátok! Plakátok? - DEMETER Zsuzsanna; -Kempelen Farkas
Digitális Tankönyvtár (http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-081013-15)
37 História (1987/056); Plakátok! Plakátok? - DEMETER Zsuzsanna; -Kempelen Farkas
Digitális Tankönyvtár (http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-081013-15)
38 História (1987/056); Plakátok! Plakátok? - DEMETER Zsuzsanna; -Kempelen Farkas
Digitális Tankönyvtár (http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-081013-15)
39 História (1987/056); Plakátok! Plakátok? - DEMETER Zsuzsanna; -Kempelen Farkas
Digitális Tankönyvtár (http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-081013-15)
40 Jelképtár - Hoppál Mihály; Helikon Kiadó - Budapest 2000
41 HVG Online Kiadvány (2010. április 12.); Választási plakátok egykor - Katona Anikó
30
Irodalomjegyzék
100+1 éves a magyar plakát ; Műcsarnok, Budapest, 1986
Tokaji Zsolt –A kínai mozgatható nyomóelemes könyvnyomtatás; Elektronikus kiadás:
Terebess Ázsia E-Tár (http://www.terebess.hu/keletkultinfo/nyomtat.html)
Buda Béla - A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei –
(http://mek.niif.hu/02000/02009/02009.htm)
Bereczkei, Tamás - Evolúciós stratégiák, kognitív mechanizmusok (2008)
(http://real.mtak.hu/1582/)
Dr. Szabó István - Pszihológia (Általános és személyiség-lélektani ismeretek) ; UNIÓ
Lap- és Könykiadó Kereskedelmi kft. 2002
Beke László – Műalkotások elemzése; Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. (2002)
Brachinger Tamás - Politikai kommunikáció ; Az Eötvös József Fő iskola Pedagógiai
Fakultása képzési kínálatának bővítése, fejlesztése (HEFOP-3.3.1-P.-2004-06-0047/1.0 ) ;
(http://www.ejf.hu/hefop/jegyzetek/politikai_kommunikacio.pdf)
Médiakutató (folyóirat) - Kiss Balázs Missziótól marketingig; 2006 – tavasz
(http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_01_tavasz/01_missziotol_marketingig)
Csirba István/Szerdahelyi István - Esztétikai alapfogalmak; Tankönyvkiadó, Budapest,
1975;
Tudományos és Műszaki Tájékoztatás Könyvtár -és információtudományi szakfolyóirat -
Kolorisztika avagy a színek informatikája (Eredeti cim:VOROB'EV, G. G.: Informatika cveta.); Fordította:
Futala Tibor; 47. évfolyam (2000) 9-10. szám;
(http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1491&issue_id=27)
Rubicon (1997/1.) - Horthy-rendszer; Pallós Lajos - Nem! Nem! Soha! Területvédő
propaganda az első világháború után;
31
HVG Online Kiadvány (2010. április 12.); Választási plakátok egykor - Katona Anikó
História (1987/056); Plakátok! Plakátok? - DEMETER Zsuzsanna; -Kempelen Farkas
Digitális Tankönyvtár (http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-056/historia-1987-056-
081013-15)
Jelképtár - Hoppál Mihály; Helikon Kiadó - Budapest 2000
10x10 év az utcán – A magyar plakátművészet története 1890-1990; Bakos Katalin;
Corvina Kiadó Kft. – Budapest 2007
Vadas József (1996-2000) Alkalmazott grafika (könyv- és plakátművészet), Magyar
Elektronikus Könyvtár (MEK) Magyarország a XX. Században
(http://mek.niif.hu/02100/02185/html/428.html)
Magyarországi és egyetemes zsinatok története - Tősér Gergő; Pázmány Péter Katolikus
Egyetem
(http://histor.btk.ppke.hu/down/propa.pdf)