778 VASÁBNAPI ÚJSÁG. 48. SZÁM. 1879. xxvi. ÍVFOLTAH

Első magyar általános biztosító társaság.

ÉRTESÍTÉS 5* • • l » Í % I O » Í l Ó 5573

öKönségiieK a lakházak és gazdasági épületek

hat évre sztflo biztosításáról az ingyen év előzetes élvezetével. Budapest , november hó, 1 8 7 9 .

A t. biztositó közönség és főleg t. feleink, a kiknek rokonszenve és bizodalma emelte társaságunkat, több egyéb tényező hozzájárulásával, jelen állására, nem fogják tőlünk megtagadni annak elismerését, hogy társaságunk mindig szilárdan megmaradt azon alapon, melyre fekteté üzletét és hogy elveihez hű maradt a nyomában keletkezett versenytársaságoknak az ő eljárásától nagyon eltérő kisérletei közt is.

Ez elveit azon rendkívüli eredmény igazolta és jutalmazta meg, hogy már a jelen 1879-ik év végével társaságunk 3.000,000 frtnyi alaptőkéje készpénzben teljesen ki van egészítve, tartalékalapja pedig 1.000,000 írtra emelkedett, és hogy a károk fedezésére szolgáló díjtartalékot, társaságunk, vagyoni állá­sánál fogva, a jelen év végével oly nagy összegben viheti át a jövő évi számla javára, hogy ennek folytán ezentúl előreláthatólag mindig abból fedeztethetnek a következő éven át előforduló károk.

Ez eredmény elérésére törekedett mindenek felett társaságunk, mert meg volt győződve, hogy a hazai biztositási ügy érdekének általában és különösen t. felei érdekének az által tesz kiváló szolgálatot, ha az üzlet nyereményéből oly erős alapokat, tartalékokat alkot, mik minden eshetőségre megnyugtatást, mert kellő biztosítékot, nyújtanak, s a mily teljesen befizetett nagy alaptőke- és tartalékokkal csak a legkivá­lóbb külföldi társaságok birnak.

Azonban a t. biztositó közönség és különösen t. feleink azt is bizonyíthatják, hogy míg mi egy részről ily módon igyekeztünk megnyerni, igazolni, viszonozni a bizalmat, addig más részről társaságunk, fejlődésének, erősödésének arányában s üzleti viszonyaihoz képest, szem előtt tartva a biztositó felek s a társaság közt létező minden érdekközösséget is, mindenkor kész is volt t. feleinknek líjabb előnyöket és ked­vezményeket nyújtani, mit többek közt az által tanusitott, hogy életbiztosítási feleink ez osztály nyeremé­nyének fele részében, jogosztálybeli feleink pedig ez osztály nyereménye egy ötödében részesittetnek.

Ez a mi eljárásunk vezér-elve most is; és ennél fogva, midőn oda jutottunk, hogy teljesen befizetett alaptőkével és teljes tartalékokkal folytathatjuk az üzletet, társaságunk örömmel foganatosítja az ily eredmény esetére rég kitűzött szándékát s ezennel a tűzosztályban is újabb kedvezményben kívánja része­síteni biztositó feleit.

Elhatároztuk ugyanis, s e felől kívánjuk ezennel a biztositó közönséget értesíteni, hogy a lakházak és a gazdasági épületek biztosítása nálunk ezentúl azon kedvezményben részesittessék, hogy t. i. ha a ház­tulajdonos vagy a földbirtokos kötelezi magát az ily épületnek hat egymás után következő éven át való biztosítására, társaságunk a szokásos ingyen évül az első évet adja, úgy, hogy a biztositó fél az ingyen év előzetes élvezése után a második évtől kezdve tartozik csak a dijakat fizetni.

Hisszük, ez intézkedésünk előnye teljes méltánylásra fog találni a birtokos közönségnél mindenkor, de főleg a jelen évben s a közel időben, midőn a jelen sanyarú év hatása még érezhető lesz, s midőn a gazda körül oly szűk a pénz. Ez intézkedésünk ugyanis még az ily szorult viszonyok közt is lehetségessé, könnyűvé teszi részére a hosszabb időre való biztosítást. Es ez előny annál nagyobb, minél tetemesebb az évi díj s annak a jelen vagy a jövő évben való előzetes megfizetése minél nehezebben esnék a jelen év Gaz­dasági viszonyai által sújtott gazdának. De az előzetes ingyen év hasznát érezni fogják azon feleink is, kik hosszabb időre levén már biztosítva, ez érvényben levő biztosításuknál ingyen évül az utolsó évet élve­zik, TEert ezen biztosításuk megújítása által egymást követő két ingyen évet fognak e feleink élvezni, u. in. a mostani biztosítás utolsó (ingyen) évét, s a megújításnál a 6 évi biztosítás első sigy előzetesen élvezendő ingyen évét.

Midőn ez újabb kedvezményről kívánjuk a t. biztositó közönséget ezennel értesíteni, nem tartóz­kodunk azon meggyőződésünk kifejezésétől, hogy a t. biztositó közönség, a mint intézkedésünkben készsé­günknek, úgy az ingyen év előzetes élvezetének kedvezményében iránta kifejezett bizodalmunknak jelét fogja felismerni.

Értesítvén még a t. biztositó közönséget a felől, hogy ügynökeink, de magunk is szívesen szolgá­lunk minden felvilágosítással, tisztelettel maradunk

Az Első magyar általános biztositó társaság. /

M g I l e h e l v e T B é W é s i fe lh ívás Kossuth LajoT„Irataim az e n ^ g r a ^ ő b o T T ^ ^ ^ Fr8jik!in-T4i*aiitar nnnn .^^... _~" ! : ' •— — Fraakim-Tirsutat nyomdája (egyetem-ütem *.)

Előfizetési föltételek: VASiENAPI D,sAo *• \^n: ' egé8í ém ~ 12 w

laivirnvvcai juj.i.cuoicn. . p 0 L I T I K A I ÚJDONSÁGOK t ( " " ' - \ félévre _ _ 6 • Ceupán VAbÁHNAPIÜJSÁO: | ^ M é T r e -( félévre _ _.

8 frt 4 •

Cropin • POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : / égési é m _ 6 írt l félévre - 3 •

49-dik szám. 1879. BUDAPEST, DECZEMBER 7. XXVI. évfolyam.

A FRANZIA TÖRVÉNYHOZÓ KAMARA PARISBAN.

1870. szept. 4-ke óta, hogy a császárság megbukott, zárva, néma, elhagyatott volt a Pa­lais Bourbon egész ez év nov. 29-éig, a midőn ismét megnyílt, uj életet nyert. Az elnöki palota visszanyerte ha nem is hajdani, de ahhoz leg­alább hasonló fényét. A nyolcz esztendeig vidéki száműzetésben volt politika ismét visszaköltözött fővárosi házába. Az épület falai, architektúrája nagy változásokon ment keresztül azóta, vala­mint az ország alkotmánya és szervezete is. A Palais Bourbonban az architektúra és a politika kapcsolatos két dolog. Francziaország történeté­ben nem volt oly változás, mely egyúttal válto­zást ne idézett volna elő ez épületen, ugy hogy semmi sem könnyebb, mint Francziaország tör­ténetét fölismerni a Palais Bourbon falain. Ezért fűződik e falakhoz nagyobb érdek. Megvan ar-czulatjok, megvan a philosophiájok. Egy-egy oszlop, szobor, kő vagy bútor, mind történelmet beszél, mind konstitucziót jelent, mind politikai programmot hirdet. Hátul van például az elnöki emelvény egy nagy falra támaszkodva, mint hát­térre. E falat egyszer kárpit, mászor falfestmény vagy kép borítja. A kép monarkhiát, a kárpit köztársaságot jelent. Mikor az egyiket fölváltja a másik, az annyit jelent, hogy forradalom van. Egy szöget nem verhetnek ez épület falába, hogy az históriai dokumentummá ne váljék.

1851-től 1865-ig azonban a Palais Bour­bonnak nem volt története. Hiányzott egy bú­tora, csak egy darab, de mely nélkül a Bourbon­palota olyan, mint lélek nélkül a test. 1865-ben egy szép reggelen a kőmivesek és az ácsok visz-szaadták ezt a lelkét: a száműzött szószék föl­állításával visszatért bele az élet.

Ez élet korlátolt volt ugyan, de nem hiány­zott sem fénye, sem zaja. Az öt férfi harcza volt az a császárság ellen. A Corps legislativ szomorú és zord arczulatját e harcz egészen megváltoztatta. A tanácskozó terem a mindennapi élet számára elég kényelmes és csendes vala. Az elnöki palota zajosab*b volt, ott gyűltek egybe a nagy politika útjelzői, kiket a többi vakon követett. A képvi­selő urak, kiknek minden vágya be vala töltve, lelkiismerete megnyugtatva, jövőjük — a hiva­talból való jelöltetés által — biztosítva, — en­gedték folyni a világot, a mint neki tetszett. Nem igen zavarták se az egymás, se a miniszterek nyugalmát szavazatokkal, interpellácziókkal

vagy épen válságokkal. Eröfeszitö munkával meg épen nem. A huffet örökké nyitva volt, a folyosók kellemesek, a dohányzó termek zajosak, — csak a tárgyalási terem ajtaja volt betéve, le­vegője nyomóit, a tanácskozás benne halk. A buffet terme nagy volt és tágas, s nem egyedül csak frissítőket lehetett benne kapni. Volt pin-czéje, konyhája, s a képviselő urak jól töltötték itt idejöket. Két millió ötszázezer frankba került a kamra havonként, vagyis az ülésezési hóna­

pokat számíthatva csak, 18 millióba évenként. Abból bizony elég jól erezhetek magokat a kö­vet urak. Arany koruk volt az, mit zúgolódtak volna hát ?

1868—9-ben nyomdát állítottak a palotá­ban. Ez nagy változást jelentett a politikában. Véget ért a korlátlan s megszületett a liberális császárság. A nyomda — a nyilvánosság, a szó­lásszabadság jelképe — a „116 szabad ember diadalát jelenté a mamelukok fölött". A buffet-

GAMBETTA ELNÖK A OYÜLÉBTEREMBE MEGY.

A FRANCZIA TÖBVÉNYHOZO-TEST VISSZATÉRÉSE PARISBA.

780 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 49. SZÁM. 1879. xxvi. RVFOLYAII.

ben megszűntek a pazar villásreggelik. Ez meg jelenté a takarékosságot, az ellenőrzést, mely az államháztartásban előtérbe lép. A miniszteri szé­kek kettővel-hárommal megszaporodtak. Ollivier bevonulását tartó. Az elnökség két fényes estélyt rendezett, melyeknek egyikét megzavarta az, hogy a császári színeket viselő kárpit lángra kapott. Ezt sokan előjelnek tekintették.

Az ülésterem maga megelevenült, zajos lett. Buffet, a pénzügyminiszter, ugyancsak kurtára fogta minisztertársait a budget dolgában 8 még nagyra volt kellemetlen tulajdonával, mint valami erénynyel. Gambetta már elkezdett „engesztelhetetlenül-' beszélni, de ugy, hogy magok a mamelukok is tapsolták. Aztán követ­kezett a plebiscitum, a népszavazás által tá­masztott izgatottság, a forrongási kísérletek, Noir Viktor lelövetése Napóleon Péter által. Chevaudier de Yaldrome tábornok a földalatti homályos folyosókon lóra ült, s a questorok egy válogatott zászlóaljat rendeltek a törvényhozó palota védelmére. Kezdődött a vég.

1870. júliusában bekövetkezett a hirtelen változás. A háború hírére lázba esett a Palais Bourbon s a láz el sem is hagyta többé. Örjön-gésbe esett, azután kétségbe.

A könyvtárban addig egy soha még nem hallott eset ment végbe. A képviselők elárasz­tották a térképek osztályát, föltépték a pecséte­ket s buvárlották Németország mappáját. De | nem soká.

Aug. 8-ka borzasztó felvirradást hozott. E nap aggasztó előjelek napja volt. A palota földalatti helyiségeiben, a posta és a nyomda hivatalszobáiban az őrség megkettőztetett, a rendőrség tömegesen volt jelen, éjjel és nappal. A könyvtárban most már Németország térképe helyett a Francziaországét tanulmányozták és Paris környékéét.

Az ülések viharosak és gyászosak, majd rettenetesek lőnek. A folyosók tele lettek napról napra sürübb bomladozási, forradalmi szóla­mokkal. Megkezdődött az agónia.

Szept. 3-án a buffet bezáratott. Schneider, a törvényhozó test elnöke elvitette az elnöki emelvény mögül a képeket. Ez volt a vég vége.

Négy órakor már tudták, mi történt Sedán-nál. A forradalom, a trónvesztettség nyilvánosan és forma szerint ki lön kiáltva. Favre köve­telte, Pimard tiltakozott, Palikao, a császárság utolsó miniszterelnöke, ellenkezett. De a többség megrémült, s a császári ház régi barátai, kik még visszaemlékeztek 1848-ra, mondogaták egymás­nak : „Ez már forradalom, s a köztársaság az ajtón kopogtat!--'

A palota hivatalnokai elkészültek rá, hogy a törvényhozás palotája meg fog rohantatni. Mindegyik gondoskodni igyekezett magáról. El­költöztek, bezárták a fegyvertárt, eldugták a kulcsokat.

Nyolcz óra felé a questura tudatta a képvi­selőkkel, hogy éjjel ülés lesz. Mind megjelentek. A palota kapujánál egy öreg bonapartista tábor­nok — d'Hauteville — zokogott. Az ülés meg­nyílt, s az ajtókon ki- s bejártak a képviselők izgatott, aggódó arczczal. Thiers indítványozta a császár letételét, Palikao a diktatúra kimondá­sát. Már fél kettő volt éjfél után, s még nem jutot­tak megállapodásra. Azt hitték, van még idő.

Pedig hogy nincs, azt kimondá Brame, ugyanaz a Brame, a ki egy hétre rá, mint a köz­oktatásügy minisztere, megvizsgáltatván a had­sereg lábbeli-raktárait, azokban a papíron kimu­tatott 200,000 pár helyett csak 24,000-et talált. Ez elég volt belátni, hogy minden elveszett. De ő már szept. 3- és 4-ke közti éjjel is látta, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen. Megragadván a tá­vozni készülő Palikao vállát, felkiáltott: „A mit ön tenni akar, az forradalom!"

Azon az éjen nagyszámú csapatok szállták meg a palotát. Reggeli tiz órakor becsukták a kapukat és a lépcsők ajtait.

Délben ülés volt, rövid, de nagy fontosságú. Kératry felszólalására Palikao visszarendelte a katonaságot s maga is visszavonult. Csak a vin-cennesi vadászok maradtak a földalatti termek­ben, inkább bezárva, mint fenyegető helyzetben. Az elvonuló katonaság helyére a nemzetőrség nyomult.

Tudjuk, mi történt azután. A trón vesztés ajánltatott, a kamra fölfüggeszté teljes ülését, az osztályokban folytatá tanácskozásait, s ott a többség elfogadá az ajánlatot.

A tanácskozási teremben várakozott Schnei-der elnök, hogy újra megnyissa az ülést. Ekkor iszonyú kiáltozással benyomul a tömeg, meg­tölti az egész termet, elfoglalja a karzatokat, a folyosókat, — mindenütt gomolygó nép, lobogó zászlókkal.

— Ez igen gyorsan halad, monda Picard, most már nincs több időnk.

A képviselők visszajöttek a terembe. Csak tiz perczig tartott az ülés. A Napoleon-dynasz-tia megfosztatott trónjától, a nagy forradalom végbement, — egy csöpp vér nélkül.

Egy órával később a palota újra csendes lett és elhagyott. Csak néhány fölfordult szék, néhány sarkaiból kiemelt ajtó mutatá, mi történt benne az imént.

Egy hét múlva csodálatos változáson ment keresztül az elnök lakosztálya. A fényes bútorok helyét egyszerű ágyak foglalták el. Kórház lett a törvényhozási palota.

1871. márcz. 19-én a commune lett ura a palotának. Bergeret lett az elnök, maga tette magát azzá. Tán ez mentette meg a palotát, hogy a városháza és a Tuilleriák sorsára ne jusson.

1871-től. 75-ig sok mindenféle czélra szol­gált a palota s ehhez képest sok mindenféle át­alakításon is ment keresztül. A törvényhozás az alatt Versaillesban ülésezett, s a törvényhozás

| hivatalai, könyv- és irattárai mind oda köl-| töztek.

Csak 1877-ben kezdett a roppant épületbe ; visszatérni az élet, titkon, rejtőzve. A bizott-| ságok kezdték itt tartani üléseiket. 1879-ben

hangzott föl aztán nyiltan, hogy a törvényhozó­testület visszatér Parisba, s július havában el­lepte a palotát a munkások raja, hogy mostani alakját megadja.

S most néhány szót jelen alakjáról. A törvényhozó-test termének karzatain

j és erkélyein 483 nézőre van hely. Maga a | tanácskozó terem 583 széket, az erkélyek és kar-| zatok 703 ülőhelyet foglalnak magokban. A te-í rem most nagyobb, mint azelőtt. Joly, az épí­

tész, ugyanis a páholyszerü erkélyeket a terem azon faláról elhordotta, a hol most az elnöki emelvény, a jegyzők, gyorsírók helyei és a szószék állanak.

A szószék és emelvény ugyanaz, mely az | „ötszázak tanácsa" számára készült volt a nagy : köztársaság 14-ik esztendejében. A homorú vé-

setü faragványok rajta Lemot szobrász művei. Ez emelvényt 1814-ben lerontották, 1840-ben újra fölállították, 1848-ban átszállították a Constituante és Legislative termeibe. Az ujabb kor legtöbb szónokának adott e szószék helyet, kétségbe ejtve Thierst és Louis Blanc-t, kiket egészen elnyelt, ugy hogy csak a fejők látszott ki belőle s fölvillanyozva a — torzképrajzolókat.

1865-ben a törvényhozó palotába vissza­került a szószék s azóta itt van.

A terem alakjára nézve hasonlít a mi kép­viselőházunk ülésterméhez. Félkörben futnak itt is a padok, amphitheatralis emelkedéssel. A kar­zatok azonban páholyszerüen vannak beren­

dezve, a mi a teremnek bizonyára szebb külsőt ad, de kissé szinháziasnak tűnik föl.

Ez évi november á9-én nyilt meg a terem a törvényhozó test ülései számára. A „lefejezett" Paris visszakapta, a mit a császársággal elvesz­tett : a törvényhozást, s nagy érdeklődéssel nézte az első ülés megnyitását, s az elnök Gambetta megjelenését a teremben, ki az őrök tisztelgő sorfala között, á törvényhozó-test hivatalnoki karától kisértetve, hóna alatt az irományos tárczával vonult be, hogy kilencz évi szünetelés után a teremben újra megnyissa a franczia tör­vényhozás tanácskozásait.

Téli dal. Oh de kedves teli kép! Szállongnak a hópihék. Utcza, tér, házfedél Mind fehér. Itt a tél!

Útczahosszant a veréb — Hol keresse kenyerét ? Eepdes a párkányzaton, S megkocezantja ablakom.

Mint dezentor, bús betyár, Mig a nyár tart, szerte jár, Jár hegyeken, völgyeken, Kukoricza-földeken.

De mikor már csikorog : Tanyák körül kújtorog. Kér szalonnát, kenyeret, 8 éjszakára födelet.

A veréb is nyáron át Könnyen csaphat lakomát Kész teritett asztalon: Búza-boglyán, asztagon.

Itt terem, majd ott terem, Tolakodó, szemtelen, De ha néki nem terem, Csenni, lopni — kénytelen,

Hejh! a tolvaj verebet Hogy gyűlöltem mint gyerek. Nyíllal, kővel gyors karom Űzte szérűn, udvaron.

Vén kalapban, mely vigyáz, Mit sem ért a ezondra váz : Ellepek az asztagot S mind kiverték a magot.

De én tőlem féltek ám — Gyanúperrel éltek ám — S ha megláttak: ucczu fel! S nyakra-főre szálltak el.

De te künn, szegény veréb, Közelebb csak, közelebb, Nesze morzsa, lágy, fehér, Csak lakozzál ós ne félj.

Nem lesek, tőrt vetve, rád ; Mindegy, ellen vagy barát, Éhező vagy, ez elég : Vedd a falatom felét.

Vargha Gyula.

CYMBELINE. S H A K E S P E A R E - M E S E .

Lomb Karoly és Mária utánford. Mihály J.

Augustus Caesar, római császár idejében egy Cymbeline nevű király uralkodott Angliában, a melyet akkor Brittaniának neveztek.

Cymbelinínek első felesége akkor halt meg, a mikor három gyermeke (két fiu meg egy leány) még nagyon kicsi volt. Imogen, ki a három gyermek között a legidősebb volt, atyja udvará­ban nevelkedettt; hanem a két fiút csodálatos véletlen folytán még a gyermekszobából ellop-

49. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM.

ták, a mikor az idősebb csak három éves volt, az ifjabb pedig egészen csecsemő; és Cymbeline sohasem tudhatta meg, mi lett fiaiból, sem azt, hogy ki vitte el őket.

Cymbeline kétszer házasodott: második fe­lesége gonosz, cselszövő asszony volt és kegyet­len mostoha Cymbelinének első nejétől született Imogen lánya iránt.

A királyné, ámbár gyűlölte Imogent, mégis össze akarta házasítani első férjétől való tulaj-lajdon fiával (a királyné ugyanis hasonlókép kétszer ment férjhez), mivel remélte, hogy ily módon Cymbeline halála után majd saját Clo-ten fiának fejére teheti Brittannia koronáját, mert tudta, hogy ha meg nem találják a király fiait, Imogen herczegkisasszony lesz a király örököse. Hanem ezt a tervet meghiúsította maga Imogen, a ki atyjának s a királynénak beleegye­zése, sőt tudta nélkül férjhez ment.

Posthumus (mert ez volt a neve Imogen férjének) azon kornak java tudósa és igen finom műveltségű férfiú volt. Atyja Cymbelineért har-czolva esett el, s anyja is nemsokára meghalt bánatában férje elvesztése miatt.

Cymbeline megsajnálva az árvának gyá­moltalan állapotát, magához vette Posthumust, és saját udvarában neveltette. A Posthumus nevet Cymbeline azért adta a fiúnak, mivelhogy atyja halála után született.

Imogent és Posthumust ugyanazon meste­rek tanították, s az árvák gyermekségüktől fogva játszótársak voltak ; gyöngéden szerették egymást, a midőn gyermekek voltak, s mint­hogy az évek folytán érzelmök is folyton növe­kedett, a midőn egészen felnőttek, titokban meg­esküdtek.

A rászedett királyné, mivel folyton kémek­kel környezte mostoha leányát, csakhamar ér­tesült e titokról, s csakhamar tudtul adta a ki­rálynak, hogy Imogen egybekelt Posthumussal.

Semmi sem lehetett volna nagyobb a Cym­beline haragjánál, a mikor megtudta, hogy leánya annyira megfeledkezett nagy méltóságá­ról, hogy egy alattvaló nejévé lett. Cymbeline megparancsolta Posthumusnak, hogy távozzék Brittanniából, és örökre száműzte őt szülő­földjéről.

A királyné, szánakozást színlelve Imogen­nek azon búbánata fölött, hogy férjét elveszíti, ajánlkozott, hogy titkos találkozót eszközöl szá­mukra, mielőtt Posthumus útra kel Róma felé. Posthumus ugyanis ezt a várost választotta tar­tózkodása helyéül száműzetése idejére. Ezt a I látszó szívességet a királyné csak azért tanúsí­totta, hogy annál jobban sikerüljön Cloten fiára vonatkozó terve; mert szándéka volt, a mikor Posthumus már távol lesz, arra a meggyőző­désre birni Imogent, hogy házassága nem törvé­nyes, minthogy a király megegyezése nélkül köttetett.

Imogen ós Posthumus igen melegen bú­csúztak el egymástól. Imogen egy gyémánt gyű­rűt adott férjének, a mely egykor anyjáé volt, s Posthumus megígérte, hogy sohasem fog meg­válni e gyűrűtől. Posthumus pedig egy karpe-reczet csatolt neje karjára, azon kéréssel, hogy mint szerelme zálogára gondosan vigyázzon reá; | aztán istenhozzádot mondtak egymásnak az örö- I kös szerelem és hűség számos fogadalmival.

Imogen mint elhagyott, lesújtott nő maradt atyja udvarában, Posthumus pedig megérkezett Rómába, száműzetésének előre kiszemelt he­lyére.

Posthumus Rómában különböző nemzeti­ségben jókedvű fiatal emberek társaságába ju­tott, a kik tartózkodás nélkül beszélgettek a nőkről, mindegyikük dicsérve a saját hazájabeli nőket meg a saját kedvesét. Posthumus, a kinek j mindig az ő kedves felesége volt az eszében, azt |

^JÁSÁBNAPI ÚJSÁG. állította, hogy az ő neje, a szépséges Imogen, a legerkölcsösebb, legokosabb s a legállhatatosabb nő a világon.

Ezen fiatal emberek egyike, a kit Iachimo-nak hittak, megbotránkozva, hogy egy britt asszonyt a római nőknek, saját hazája leányai­nak, fölébe helyeznek, azzal ingerelte Posthu­must, hogy látszólag kételkedett az ő annyira magasztalt Imogen nejének állhatatosságában; s végre, sok czivakodás után, Posthumus elfo­gadta Iachimonak azt az ajánlatát, hogy ő (Iachi-mo) Brittanniába megy, s igyekszik megnyerni a férjes Imogennek szerelmét.

Aztán fogadtak, hogy Iachimo, abban az esetben, ha nem sikerül istentelen szándéka, nagy összeg pénzt fizet, ellenben ha megnyeri Imogen kegyét s rábírja a nőt, hogy neki adja azt a karpereczet, a melynek mint szerelme zálogának megtartását oly komolyan kívánta volt Posthumus, akkor Pothumus veszti el a fo- j gadást és Iachimonak adja azt a gyűrűt, a mely Imogen szerelmi ajándéka volt, a midőn férjétől­elvált.

Oly erősen hitt Posthumus Imogennek hű­ségében, hogy azt gondolta, semmit sem kocz-káztat neje becsületének ezen próbája által.

Midőn Iachimo Brittanniába érkezett, Imo­gen őt maga elé bocsátotta, és mint férjének barátját, szíves fogadtatásban részesítette; de a midőn szerelmet kezdett vallani Imogennek, ez őt megvetéssel utasította vissza, s Iachimo csak­hamar tapasztalta, hogy semmi reményt sem táplálhat magában becstelen czéljának sikerére nézve.

A fogadás megnyerésének óhajtása arra birta Iachimót, hogy cselhez folyamodjék Pos­thumus rászedése végett; s ebből a czélból megvesztegette Imogennek szolgáit, a kik öt asszonyuk hálószobájába vitték s egy nagy szekrényben rejtették el, a hol addig kellett bezárva maradnia, mig Imogen nyugalomra tért és elaludt; azután kijőve a szekrény­ből, nagy figyelemmel megvizsgálta a szo­bát, leirt mindent a mit a szobában látott, s különösen megjegyezte magának azon anyaje­gyet, a- melyet Imogennek nyakán észrevett, azután meg zajtalanul leoldotta a nö karjáról a karpereczet, a melyet Posthumus adott volt ne­jének, s végre ismét visszavonult a szekrénybe.

Iachimo másnap nagy sietséggel indult Ró­mába, s midőn megérkezett, dicsekedett Posthu­mus előtt, hogy Imogen neki adta a karpereczet, 8 egyszersmind azt is megengedte neki, hogy egy éjszakát hálószobájában töltsön.

Iachimo ily módon mondta el hazug me­séjét :

— Hálószobája, — szólt Iachimo — selyem és ezüst szőnyeggel volt függönyözve, s rá volt himezve a büszke Cleopatra találkozása Anto- , niusával; mondhatom, hogy a legfinomabban hímzett remek.

— Ez igaz, — szólt Posthumus, — de mástól is hallhattad, a nélkül, hogy láttad volna.

— Aztán a kandalló - folytatta Iachimo, — szobája déli részén van, a festmény pedig rajta Dianát ábrázolja fürdőben; soha sem lát­tam ily beszélő alakoka'.

— Oly dolog ez, a mit szintén hirböl szed­hettél, — felelt Posthumus — mivel sokat be­szélnek róla.

Iachimo azután épen oly tökéletesen leirta a szobának mennyezetét is, és igy folytatta:

— Majdnem elfeledtem a kandalló két vas­macskáját, a két szundikáló ezüst Cupidót, fél­fél lábon állva.

Aztán elővette a karpereczet, és igy szólt: — Ismered-e ezt az ékszert, uram ? 0 adta

nekem. Karjáról oldotta le. Szinte látom öt: bá-

781

jos mozdulata többet ért ajándékánál, de azt be­csesebbé is tette. 0 adta nekem, azt mondva, hogy egykor becsülte.

S utoljára leirta Iachimo az anyajegyet, a melyet észrevett Imogen nyakán.

Posthumus, a ki a kételkedés gyötrelmével hallgatta végig ezt az egész körmönfont elbeszé­lést, most a legindulatosabb hangon tört ki Imo­gen ellen. Átadta Iachimonak a gyémántgyűrűt, melyet a fogadáskor igért neki azon esetre, ha sikerül elnyernie Imogentől a karpereczet.

Posthumus ezután féltékenysége dühében levelet irt Pisanionak, egy britt nemesnek, a ki Imogen szolgái közül való volt és sokáig hü ba­rátja volt Posthumusnak is; és miután tudtára adta Pisanionak, mily bizonyítéka van nejének hűtlenségéről, megparancsolta neki, hogy vigye Imogent Milford-Havenbe, Wales egyik tenger­parti kikötőjébe s ott ölje meg. S ugyanakkor egy csalóka levelet irt Imogennek, a melyben meghagyta neki, hogy menjen Pisanioval, mint­hogy ő nem tudva tovább élni nejének látása nélkül, habár halálos büntetés terhe alatt tilos visszatérnie Brittanniába, mégis el fog menni Milford-Havenbe, a hol majd találkozni fognak.

Imogen, a szegény gyanútlan asszony, a ki férjét mindenek fölött szerette s láthatását saját életénél is többre becsülte, nagyon szorgoskodott, hogy Pisanioval minél hamarabb útra keljen, s útra is kelt még azon éjjel, a mikor a levelet kapta.

Mikor utazásuk már végéhez közeledett, Pisanio,aki hűséges volt ugyan Posthumus iránt, de még sem volt annyira hűsége', hogy még a gonosz cselekedetben is segítse, tudtára adta Imogennek, mily kegyetlen rendeletet kapott.

Imogen, a ki, a helyett, hogy a szerető és szeretett férjjel találkozzék, azt tapasztalta, hogy ez a férj öt halál kínjára hárhoztatta, határtala­nul le volt sújtva.

Pisanio igyekezett rábeszélni Imogent, hogy vigasztalódjék, s várjon türelmes bátorsággal arra az időre, a midor majd Posthumus látni és bánni fogja igaztalanságát; addig is, minthogy Imogen nagy bubánatában semmi esetre sem akart visszatérni atyja udvarába, azt tanácsolta neki Pisanio, öltözzék fiú-ruhába, mert ugy sok­kal biztosabban járhat-kelhet; ezt a tanácsot Imogen el is fogadta, s arra gondolt, hogy ebben az ál-öltözetben Rómába fog menni, hogy lássa férjét, a kit, embertelen bánásmódjának daczára is, lehetetlen volt nem szeretnie.

(Folyt, kiiv.)

A magyar kertészet két századdal ezelőtt.

(Vége.)

Lippay második munkájának czime ez : ,,P<>-soni Kert, kiben minden kerti munkák, rendelések, virágokkal, veteményekkel, Jakkal, gyümölcsökkel és kerti csomót ékkel való baimolódások, azoknak nemek, hasznok, bécsinálások bőveégesen magyar nyelven leirattattanak." E munka 1604-ben lá­tott napvilágot „Császár Urunk ő Fölsége könyv­nyomtatójának bötüijvel". Megemlítvén, hogy mily árva légyen hazánk szép, ékes kertekben, kiknek pedig „fölötte nagy szükségét látván a mi Nemes puszta Magyar-országunkba: ítélem, hogy kedvüket találom mindazoknak, kik az kerti böcsülletes és hasznos munkáltatásában gyönyörködnek... Ne légyen a Magyar Nemzet ollyan, mint a tormába esett féreg; avagy mint a pusztába bujdosó zsidók (a kik noha minden jó ízzel tellyes angyali eledellel legeltettenek, mégis csak a keserű és büdös foghagymákra vá-gyóttanak) hogy csak szintén a káposztás, répás, hagymás kertekben elégedgyék kedve, hanem mutassa meg ebben is a Magyar-Országnak tisztes Nemességét, és az ő zsiros és tenyésző földének böcsös erejét. Kinek hogy ez ideig is hire neve annyira nem terjedet, egyéb okát nem látom, hanem a tudatlanságbul származott

782 VASÁRNAPI DJSÁG. 49. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM.

DAGASZTÓ MENYECSKE. — SAJÁT FESTMÉNYE UTÁN FÁRA RAJZOLTA AGGHÁZT GYULA.

A F Ü Z E K ALATT. — SAJÁT FESTMÉNYE KTÁN FÁRA RAJZOLTA FF.SZTY ÁRPÁD.

49. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÜJSÁG. 783

BIKAVIADAL MADRIDBAN.

FRANCZIA TÖRVÉNYHOZÓ-TEST Ü L É S T E R M E P A R I S B A N , A PALAIS-BOÜRBONBAN.

784

^^M elhagyását; ennek pedig eredeti a magyar kerteszek szűk voltábul támadott; elannyira, hogyha csak egy vékony tudományú és egy­ügyű kertészt akarna is valaki tartani, más idegen országokbul nagy kölcséggel köll azt hozatni . . . Viseltettem attul is,, mivelhogy saj­náltam, hogy a mi kegyelmes Érsek Urunknak illyen nevezetes és gyönyörűséges kerté, mint a Posoni kert, a ki még más Országokban is számot tenne, minden emlékezet nélkül, örök feledékenységbe, az maga hamujában temettetnék el: mint a régi magyarországi királyoknak, ki­rályné asszonyoknak, fejedelmeknek szép, rendes, csinos és vigasztaló kertéi. Mert hol vagyon most a királyní asszonyoknak ékes Palotáknak tetein építtetett Táttai szép ékes kertnek emlékezete, avagy csak árnyéka is? Hol a vizsegrádi gyü­mölcsös kertnek leábrázoltatott képe ?" Azért tehát, hogy a pozsonyi kert emlékezete fennma­radjon századok múlva is, s honfiai egyetmást tanuljanak, sajtó alá adta „A virágos kert, a Ve­teményes kert és Gyümölcsös kert" czimű mun­káját három kötetben.

Itt már igazán otthon érzi magát. Pontos útmutatásokat ád a kertnek fekvéséről, talajáról ; a földet még meg is kóstoltatja, meg is szagol­tatja. A földeket osztályozván, kijelöli, hogy minő földbe minő veteményt, fát vagy virágot kell termelni. Nagyon ajánlja, hogy minden háznál formáljanak virágos kertet, „hogy mikor az ur kiteként az ablakon, mint egy paradicsom-beli palotában láttassék lenni, a hol a külömb-külömbféle szép virágok szines köntösükben parancsolattyára udvarollyanak." Hogy minő I kerítéssel vegyék körül a kertet, ez érdekes tárgynak egy hosszú fejezetet szentel. A léczekre ékesség gyanánt gombokat ajánl. Megtudjuk, I h°gy i'y ÍUÓZOS gombok díszelegtek az érsek ur I léczes kerítésén s e mázos gombokat az „uy ke­resztyének-' — valószínűleg protestánsok — készítettek; maga Lippay is ezeket ajánlja. A pozsonyi kert virágos ágyai egynehány ábrán mellékel vék. A magvak vetésére nézve is külön­féle tanácsokat osztogatván, figyelmezteti a ker-

/ teszt, hogy „az planétáknak óráját megtarcsa. Az Vénus a vetésre, a Jupiter az ültetésre szol­gál." Átalában a termés forrása gyanánt a hold világosságát s abból kiáradó nedvességet tartván, tanácsolja, hogy akkor jó a virágok ültetése, mi­kor a hold nevelkedvén, gömbölyű, mert ekkor a holdnak hatalma mind melegséggel, mind nedvességgel inkább bővölködik.

Lippayt ugy tekinthetjük, mint a magyar kertészeti műszavak mesterét. A virágok nevével meg is van akadva, mert magyar nevet nem talál, bármint töri is rajta az eszét. Panaszolko-dik is, kérve a kegyes olvasót, hogy meg ne ítélje, ha „sokaknak neveket igazán magyarul meg nem találom nevezni, mert ^okan is van­nak ollyan idegen virágok, kiket Érsek urunk ő Nga, elsőben behozott Magyarországban, az maga posoni kertében, ugy mint Indiábul, Spa- i nyor Országbul, Belgiumbul, Olasz-Országbul, ; Német-Országbul, Török-Országbul s. a. t. kiket mindez ideig Magyarország a mi üdönkben nem ösmért és nem is látott. Azért ne csodálkozzék senki, ha igaz magyar nevét nem' tudhattyuk." Lippay aztán önérzettel emeli ki, hogy egy né­met botanikus, Lauremberg azt irta, érsek urunk | tulipáiról, hogy soha azoknál szebbeket nem i látott, „kik többen találtatnak ezen dicséretes kertben kétszáz elegyes szinüveknél". A jóillatu nárczisszust is az érsek hozta be először Magyar­országba. E virágok kelyhét „pohárnak" nevezi, mert „más nyelveken is annak nevezik". A göm­bölyű, csomós gyökereket, Lippay, bocsánatot kérve olvasóitól, először nevezi „hagymáknak", mert alkalmasabb tulajdonnevet, akármiként keressen is, nem talál. A corona imperialis lilio­mot császári koronának, a Crocus Vernust, kike-leti sáfránynak, az Irist szivárványos liliomnak nevezi. A szakavatott kertész egy helyen mérge­sen kel ki Molnár ellen, mert ez az Anemone virágot „balgatagul és tudatlanul" magyarul pi­pacsnak nevezi, holott „tudgya minden paraszt ember is, micsoda az pipacs, de Anemonét nem is látott, nem is hallott, nevezni sem tudgya. Hagyjuk azért mi is az idegen Anemone nevét rajta." Hátha még sejtette volna, hogy idővel kökörcsinnek keresztelik el! A kökörcsint is az érsek plántálta először az országban. Molnárnak szemére lobbantja, hogy a Ranunculust meg sem nevezi magyarul, holott az „Békácska" néven bátran szerepelhet. Valóban meglepő, hooy mily buzgalommal használja a magyar müsza- '

VASÁBNAPI ÚJSÁG. vakat, a hol csak lehet. A digitálist már akkor gyűszűvirág név alatt ösmerteti. A helleborus mint hunyor, a flos trinitatis mint császárvirág jön elő. Égő szerelem, szarkaláb, harangvirág, bársonyvirág, medvetalp, hólapta mind ismere­tesek a pozsonyi kertész előtt, melyeket önval­lomása szerint vagy a néptől vett át, vagy maga gyártott, de az is bizonyos, hogy sokat a kigú­nyolt Molnártól kölcsönzött.

A mint aztán a virágokat bemutatja áttér azoknak kezelésére s nagy horderejű titkokat árul el, midőn megtanítja a kertészeket, mi mó­don változtathatni a virágoknak színeket, illat-illatjokat, termetöket. „De efféle mesterségeket könnyebb kigondolni, hogy nem mint cseleke­dettel végbevinni." Ezzel kimenti magát.

A 148 lapra terjedő Virágos Kertet nyom­ban minden bevezetés nélkül követi a „Vetemé­nyes Kert". Lippay ugyancsak magasba vezeti föl tanítványait, mikor egyenesen a csillagokhoz utasítja őket, mert ha a magvetés „az csillagok­nak szerenchétlen, és ellenkező fordulásokra esik, se nem női, se jót nem várhatni belőle . . . ugyanazért ha a kertész nem vigyáz figyelmete-sen az csillagok helyheztetésekre és köllemetes tekintetekre, sokszor megcsalatkozik." Mert sze­rinte a vetemények növekedése a bujdosó csilla-

! gok „beszivárkodó" erejétől függ. „Az kertész­nek tudnia kell, hogy három kiváltképen való csillag kegyes és jó a szerencsés vetésre, úgy­mint Venus, Nap és Jupiter. A jelek, kiket te­kinteteknek neveznek, azok is kétfélék, úgymint némellyek kegyessek, némelylyek szerencsét­lenek."

Ekkor bevezeti a kertészt a jelek és jegyek ösmeretébe, s ugy taglalja tovább az egyes vete­mények vetési s ültetési módját. A vetemények elősorolásánál ismét a nevekkel küzködik, mert „chak nem minden tartományában Magyaror­szágnak külömb néven nevezik efféle füveket és virágokat. Az minthogy a Dunán innen sokat • külömben, a Dunán tul is másképen; az Szalaj-jak is másképpen. Az alföldiek és föl-földiek is­mét külömben; az Erdélyiek is másképpen, az Székelyek még annál is külömben". Lippay a dunántúli szójáráshoz alkalmazkodik. „Noha so-kaknak neveket magyarul ki sem mondhatni, hanem az mint más nyelveken is mondatik, ugy köll neveznünk. Sőt ha magyar néven akar­nám némellyeket nevezni, reá sem értenék arra, a kit én akarok nevezni. Úgymint ha én Archi-csókát magyarul igyekezném nevezni (kinek deák neve Cinara vagy Carduus) azt Molnár az ő dictionáriumjában Bogáchkórónak nevezi. Ki értené ezen az archicsókát, hanem inkább olyan bogáchkórót, melly minálunk is az me­zőben elég terem." E kifakadása mutatja, hogy a nyelvújítás terén Lippay nagyon óvato­san haladt, holott a hol csak szerét ejtheti, a magyar elnevezést el nem hagyja.

A vetemények hasznainak fölemlitése alkal­mával már mint orvossal találkozunk. De a mi leginkább meglep, az irályának gyors változása. Míg egy pár évvel azelőtt irt müvében minde­nütt „cs"-t használ, most már sok helyen a „cs" helyett „ch"-t ir, p. o. „az ürömből söprüt chi-nálnak, ahol más ninchen. Kikeletkor az gyönge levelérül bort isznak és jó keserű, ha egykichinnyé megtörik." Mindennövény ismertetésénél bőven elősorolja annak gyógy hasznát is, ugy hogy könyve a maga idejében ugy tekintetett, mint az orvosi tudomány bőséges tárháza, mert nincs olyan betegség, a melynek gyógyítására egy vagy más növény alkalmas ne lenne. A rozmaring­ból csinált füst pestis idején elűzi a dögleletes levegőt, sőt „ha ki ezen füstöt orrán, száján be-bocsátja, az megerősíti a maga agyvelejét" (!) gutaütés, reszketegség, érzéketlenség, emészt-hetetlenség ellen porrá törve a leghasznosabb szer, ha ugyan jó borba öntik s ugy iszszák éhomra. Nádmézzel vegyítve e port, meggátolja az ájulást. A ruta is nevezetes szer. „Ha kin pestis vagyon, főképen amaz vörös hegyes, mérges guga: törje meg a rutát, tegyen hozzá kovászt, disznóhájat, vörös hagymát, fügét, ol-tatlan meszet, körisfán termő avagy spanyor zöld legyet, egy kevés törjéket, csinállyon flastromot, és tegye rá, megfakasztya. „A ruta­por élesíti az embernek szemevilágát. A zsállya sem utolsó orvosság. „Ha ki reggel három he­gyes zsállya levelet sóval eszén meg, annak nem árt azon nap a méreg é3 dögleletesség."

így megy ez végig 220 lapon keresztül; mikor aztán a vetemények ellenségei ellen való orvosságokra kerül a sor. Ilyenek az égi háború,

49. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM.

jég, kőeső, dér, ragya, üszög. A jó pap először is kemény hangon kel ki az isten ellen való babonák, ördöngösségek, varázslás s egyéb bű­bájos emberek ellen, kik a magok mesterségét a sátán tanítványaitól tanulták. „Ezek ellen ott vannak — irja — az istenes és anyaszentegy­házból bevett orvosságok (főképen ha azok az égi háborúk valami boszorkányok által támad­nának,) u : m : az ördögűzés, a szentelt haran­gok meghúzása, a spanyor kereszt és másféle sz. ereklyék, az kik által szemünkéi lyáttyuk, hogy az égiháboruk megchillapittatnak és el-űzettetnek, hogy ne árthassanak. Találtatnak ugyan természet szerint való orvosságok is, de igen ritkák." A kertpusztitó férgek s állatok közül a vakondok ellen izén irtóhadat, aztán a patkányok s egerek kivesztéséről tanit; egyik legjobb vesztőszernek tartván, ha az eleven patkány nyakára csöngettyüt kötnek s ugy eresztik a többiek közé. Békák, madarak ellen szintén védelinezniszereti az ő érsek urának dicsé­retes kertjét. Végül eszébe jutván, mennyire alkal­matlan és hívatlan vendégek a szép kert sétá­nyain a szúnyogok, sőt hogy ezek még a szo­bába is betolakodnak s nem hagyják az érsek urat s őt délutánonként nyugodni, ajánlja, hogy tegyenek ugy mint ő már próbálta. Mártson két spongiát erős eczetbe. Egyiket függeszsze fejé­hez, másikat lábához, nem szállnak rá. (Már t. i. az eczetre.) Akkor is kerülik az embert a szúnyogok, ha száraz kendert tesz ágyába. Itt aztán egy csipős élczre ^szánja el magát, mikor igy fejezi be művét: „Én is ezekkel vetek véget az veteményes kertrűl való irásochkámnak, nem kétlem, hogy találkoznak efféle dongó csipő szú­nyogok, a kik éles nyelvekkel mardosni fogják az én munkáchkámat. De a kinek nem teczik (eddig ilyen sem volt az Magyar nyelven), chinállyon jobbat s nem irigylem a jámbor­nak . . . Következnék a gyümölchös kertrűl való irásom, ha szelenczém és írem volna hozzá, kivel az könyvnyomtatónak kezét megkenhetném."

Bizony mind szelenczéje, mind írja lett volna a jó páternek, de még sem érhette meg életben negyedik müve megjelenését. Az érsek és testvére az 1664-től 1667-ig eső időköz alatt a halál parancsára odahagyták a gyönyörű pozsonyi paradicsomot. Könyve azonban már akkor „a nyomtató prés alatt" volt. Ki adta aztán ki, azt kinyomoznom nem sikerült; de az előszó irálya s helyesírása mindjárt elárulja mennyivel alantabb áll Lippaynál. Az ismeretlen kiadó a cs helyett már nem is ch-t, de sok helyen cz-t használ. A „Gyümölczös kert Bécsben nyom­tatott Császár Urunck ő Fölsége nyomtató-bötüy-vel". S előszavában mindjárt igy ir: „A melly min­denható istennek bölczessége a tenger fövénié-nek számát tudgia, az essőnek megolvasta czep-pejt. Azon bölczesség nem mérhetővé tette napiainkat.. . Sok szép dolgokkal akarta még ezen könyvet az istenes Páter telliessebbé tenni, de mivel a megkéllelhetetlen halál Isten rende-lésébül elébb elmeczette életének fonalát, a mit többet kévánnál ezen könyvben, annak tulaidoni-czad." Lippay a gyümölcsfák kezeléséről oly szak-avatottan értekezik, hogy tanácsait ma is haszon­nal lehetne alkalmazni. Egy helyen zárjel közt megemlíti, hogy majd ir ő szakácskönyvet is a magyar gazdaasszonyok számára, de csak arra jutott ideje, hogy lekvárfőzésre taníthatta meg őket. A szakácskönyvvel adós maradt. De az, a mit a magyar kertészetnek nyújtott, elegendő arra, hogy emlékét kegyeletesen megőrizzük.

K. T. K.

Mi okozza a földrengést? „Hullámzik a foki is alanti tüzektő!."

(Arany : Toldi szerelme XII. 25.)

Mi okozza a földrengést? Miféle hatalmas hamson az, ki megrázza a földet tartó oszlopo­kat, s megrengeti az öreg planéta tetemeit?

Bizonynyal nagyszerű erejének kell lennie. i ? Í 6 8 :m a Ó r i á s k iSy°J a ö > k i egyet fordul föld­

alatti rejtekeben, s megrázkódnak iszonyú pik­kelyei. Az indus hitmonda amaz iszonyú ele­fántja, ki hátán hordozza az egész világot, s maga egy teknősbéka hátán utazik a naey tej-tengeren. 8 J J

V agy a gygások és cyklopsok fészkelődnek helyeiken, hová őket a természet örök alkotó ereje kárhoztatta ?

Ki ne keresné erre a feleletet ? Az ember

49. SZÁM. 1879. xxvi. SVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 785 kereste öröktől fogva, de meg nem találta mai na­pig. Megkérdett minden természeti erőt, ha ezt a roppant munkát nem ő végezó-e, tudakozódott minden szerves és szervetlen lényektől, ha ezt a roppant rázkódást nem ők csinálták-e ? De fele­letet sehol nem kapott.

Aristoteles óta, sőt talán régibb időktől fogva, magyarázgatják az emberek a földrengés okait, s az itt uralkodó nagy homályban bizony nem csoda, ha egyik igy, másik másféleképen igyekezik megadni magának a feleletet.

Átalában egyik a viz működésének tulajdo­nítja a föld megremegtetését, másik a tüzet ru­házza föl ezzel a tiszttel.

Már Lucretius római költő megénekelte a viznek azon tulajdonát, hogy a föld belsejében barlangokat, aknákat váj ki folytonos szivárgása által, s azt okozza, hogy egyes ilyen barlangok beomoljanak, s ez által nagymérvű rázkodáso-kat hozzanak elő a föld fölszinén. Ennek a föl­fogásnak az ő ideje óta minden időben megvol­tak a maga emberei, sőt a mi időnkbeli geológu­sok egy nagy része szintén ezt a nézetet vallja sajátja gyanánt. Azt mondják, hogy a föld bel-s jében is kell afféle beomlásoknak lennie, mi­nőket a barlangokban a föld szine fölött is tapasztalunk, s hogy a mint a hegy oldalából leválik egy-egy szikladarab, s iszonyú dörgéssel rohan alá a mélységbe, ugy el kell annak vál­nia a föld belsejében találtató barlangokban is, s ott még nagyobb robajjal mint itt. Az Alpese-ken is előfordultak már sziklaomlások — a Diablerets-en, a Rossbergen és máshol, — me­lyeknek dübörgése a színhelytől nagy messze­ségre elhallatszott.

E magyarázat helyes volta mellett több körülmény is beszél, s nem lehet a geológusok­nak szemökre vetni a hirtelenkedést, midőn leg­inkább ehhez csatlakoznak. Igy földrengések alkalmával gyakran érezhető bizonyos folyto­nosságazegymásrakövetkező lökésekben, mintha minduntalan uj meg uj szikladarabok omolná­nak le, s ott a hol a földrengések a gyakori tünemények közé tartoznak — p. o. Krajna és Isztriában — a barlangokban is sokszor talál­hatni föld- meg kőrakásokat, melyeknek a íöld fölszinén tölcséralaku beomlások felelnek meg. Sőt földalatti akna-robbantások által mesterséges utón is csináltak ilyen barlangokat s a robban­tás által a földalatti rengés ép oly módon haladt tovább, mint a hogy földrengés alkalmánál való­sággal szokott. Olykor meg nagy kiterjedésű sülyedések is állottak elő a földrengések alkal­mával.

Hanem ha mélyebben kutatunk az okok után, s ha szoros szemügyre veszszük mind azo­kat a tüneményeket, melyek a földrengést ki­sérni szokták, azt kell mondanunk, hogy ez a magyarázat nem teljesen kielégítő. Vannak té­nyek és körülmények, melyeket nem vagyunk képesek megfejteni, ha csakugyan igaz, hogy a földrengést barlang-beomlások idézik elő, és semmi más. íme honnan van p. o. az, hogy a földrengés alkalmával a föld olykor hullámzó rezgésbe jő, máskor fölfelé irányuló ütések által jelentkezik, s néha az is előfordul, hogy a rez­gés bizonyos csavarodásokat végez. Ha barlang-beomlások lennének a rengés okozói, a rengés tovaterjedése egyenlő volna minden körülmé­nyek között. Ez esetben nem lehetne megfejteni azt sem, hogy a rengések száma miért olyan nagy, és a rengések ereje miért olyan iszonyú. Az Andesekben Arequipa lakosai 1811 — 1845 között — tehát 34 év alatt — 904-szer éreztek földingást, s köztük oly erőseket, melyek néhány száz mértföldnyire voltak érezhetők. Ennyi ós ily erős beomlások következtében bizonynyal be kellett volna horpadnia azon a vidéken az egész földszinnek, ha csakugyan beomlások volnának a földrengés okozói.

És van még egy tény, melyet szem elől téveszteni nem szabad. Rég idő óta észlelt dolog, hogy a földrengések leggyakoribb tünemények ott, hol működő tűzokádó hegyek vannak kö­zelben, sőt hogy a vulkánok működése meg a földrengések között el nem tagadható összefüg­gés létezik. Miért okád a vulkán tüzet, és miért reng épen akkor a föld, ha ennek nincs egyéb oka, mint az, hogy a föld alatt barlangok omol­tak be ? Bizonynyal erre a kérdésre nem lehet feleletet adni, s más magyarázatot kell keresni a tünemény megfejtéséhez.

Azok, a kik „alanti tüzek" erejének tulaj­donítják a föld megremegtetését, épen erre az imént emiitett körülményre vetik az egész súlyt. |

Ok ugy magyarázzák, hogy a föld belseje forró, olvadt anyag, szerintök a föld közepe most is oly izzó, minő p. o. a nap, vagy a minő volt egyes kövek tanúsága szerint valaha az egész földfelület. A vulkánok csak arra valók, hogy a forrásban levő tömeg magának olykor utat talál­jon, s a megfigyelt tények is valósággal a mellett bizonyítanak, hogy a tűzokádó működése előtt lehet földrengés, de a működés alkalmával min­denkor szűnik. A Popayan lakói indiánokat szoktak időnként beküldeni a Puracé kráterébe, hogy azok a havat onnan kihányják, s igy a föl­felé igyekvő lávának utat nyitván, a vidéket megóvják a földrengésektől.

De itt a magyarázat bizony szintén sok kérdésre marad adós a felelettel.

Hogy van az először is, hogy a földrengés előfordulhat olyan helyen is, hol vulkánok nin­csenek közelben, s p. o. a mi, tűzokádó he­gyektől meglehetős messzire fekvő tájainkat is megkeresi olykor-olykor a földindulás? Aztán mi okozza, hogy ez a belső tűz olykor-olykor egészen csöndesen viseli magát, máskor ellenben iszonyú dörgésben s rázkódásban ad magáról életjelt ? Ezt magyarázzák igy is amúgy is. Föl­tételezik rendesen a tüzet is, a vizet is. Poulett Scrope franczia tudós p. o. azt állítja, hogy a mint a sziklák és hegyek a föld felületén bírnak

•kisebb-nagyobb repedésekkel, ugy azok a föld belsejében is lehatnak egészen az örök tűzig, mely a földrengések állandó székhelyét képezi. Az oda jutott víztömegek gőzállapotba mennek át, s ott ép oly erőteljes működéseket visznek végbe mint a gőzgép kazánjának vize. Csakhogy ez utóbbi szabályozva van mindenfelől, s igy működése is határozott korlátok közt fog végbe menni, a földkerek nagy víztömegei pedig a ra-konczátlan természeti erőt tüntetik elő, egész nagyságában.

Carl müncheni tanár ezzel szemben magá­nak a földnek szilárd kérge és folyó magva kö­zött tételez föl bizonyos üregeket, melyekben az odaszorult vizgőz ide-oda hömpölyög nagy göm­bök, vagy — hogy ugy mondjuk — óriási cseppek gyanánt, s ezek súrlódása hozza elő a dübörgést. Rég idő óta nem hiányzottak afféle magyarázatok sem, hogy a föld belsejében létező izzó tömeg mint folyó tenger csapkodja hullámait ide s tova, s mint a régiek Orkusának Pyriphlegetón folyója, habjaival csapkodja meg a föld szilárd kérgét. Ehhez persze föl kell tételeznünk azt is, hogy a föld belsejében is dúlnak viharok, melyek e tűztengert fölkorbácsolják, s hogy ott léteznek más erők is, melyek annak habjait mozgásba hozzák. De hát miféle erő hozza mozgásba kivált­kép az oczeánok vizeit ? Mi okozza a szeleket, a viharokat, mi hozza elő az árapály és árdagály rendes váltakozását? Bizonynyal a nap melen­gető ereje, s — a mi az árapályt illeti — a hold vonzása, melyet ezen mozgékony víztömegekre gyakorol.

Váljon nem gyakorol-e nap és hold efféle hatást a föld belsejében - - állítólag — folyó tüztömegekre is ? Korunk egy búvára Falb Ru­dolf egész határozottan adja rá a feleletet, hogy : igen. Szerinte a föld gyomrában is vannak viha­rok, az ottani tengeren is vannak hullámok, melyek csapkodásait mi is érezhetjük. E csapko­dások legerősebbek akkor, midőn a nap és hold legerősebben hatnak közre, midőn tehát e két égitest közel van földünkhöz, vagy ugy állanak, hogy egyik a másik erejét fokozza, s müködésök hatása ugyanazon irányba esik. *

Mi legyen már ezekben az igaz, vagy nem igaz, ki merné végleg meghatározni akarni. Oly tények ezek, melyek messze kivül esnek tapasz­talatunk körén, s összefüggésökben nem ismer­jük még eléggé arra nézve, hogy ítéletet lehes­sen koczkáztatnunk. Most még csak abból a szempontból vizsgálhatjuk azokat, hogy meny­nyire felelnek meg a természet ismert törvényei­nek, vagy mennyiben mondanak azoknak ellent. A végső szót kimondani csak a jövendő lehet

* Falb, elméletére támaszkodva, néhány esetben megpróbálta előre megmondani a bekövetkezendő föld­rengést, — mert hisz könnyű kiszámítani, hogy mikor jő a hold vagy nap közel a földhöz, s mikor esik vonzá­suk egy irányba. S jóslatai szerencsésen beteljesedtek. Az a földrengés is, mely október- és novemberben a Bánságot meglátogatta, igen jól összeegyeztethető az ő elméletével. Csakhogy elmélete szerint folyó deczernber hó 12-ike körül (egy héttel előtte vagy utána) is kellene ott földrengésnek beállania. Vederemo ! H.

Képek Pitcairn szigetéről. Pitcairn sziget, a Csöndes-oczeán végetle­

nén elvesző ama kis pont, melyen Verne köze­lebb általunk is ismertetett utolsó regényének — „A Bounty lázadói"-nak — végjelenete le­folyt, közelebbről, épen az ott vázolt események miatt, élénk figyelem tárgya lett Angliában is s a nagy oczeánon evező hajósok szemeiben. Ennek bizonysága a „Grafic" czimű nagy angol képes lap egy közleménye is, melyet képeivel együtt átveszünk, meg levén győződve, hogy ezzel ked-

| ves dolgot teszünk a Verne dolgai iránt mindig ' érdeklődő olvasóinknak.

A Robinson kapitány vezénylete alatt álló „Opál" nevű királyi hajó, Valparaisóba utazta-

j ban, a hova San-Franciskóból egy orgonát volt átszállítandó ő felsége a királyné ajándékából, útba ejtette s meglátogatta Pitcairn szigetét is, f. é. július 2-kán; s ott horgonyt vetve, másnap estig ott időzött. Ez idő alatt a sziget lakosai csaknem mindnyájan megfordultak a bajon, csak három asszony maradt, a kis gyermekekkel, a szárazon. A hajó tisztei közt volt egy fénykép-iró is, ki a szigetlakókat, nagy bámulatukra és örömükre leve te hamarjában. Robinson kapi­tány arról tesz tanúságot, hogy a sziget lakói egyszerű s őszinte kegyességgel s tiszta erkölcsi­séggel tűnnek ki, s ártatlanságuk s őszinte ven­dégszeretetük egészen megnyerte a hajósok szi­vét. Összesen kilenczvenhárman vannak. Robin­son kapitány pamut-szövetekkel látta el őket, mivel a magok által termesztett pamut igen silány minőségű. Ellenben kitűnő arrow-root (fa-gyö­kérrost) szövetet készítenek; de nehezen birják értékesíteni, mivel az átmenő hajók leginkább csak gyümölcsöket s más növényi élelemszereket keresnek a szigeten.

Olvasóinknak nem szükség emlékezetébe hoznunk e kis sziget megtelepítésének eredetét. A „Grafic" nem emliti Verne müvét; ellenben igen azt, hogy a „Bounty" lázadói történetét, hasonló czimű s „bájos elbeszélésben" egy Lady Belcher nevű angol irónő is közrebocsátotta. Szerinte Keresztély Csütörtök-Október (ezek a keresztnevei), a lázadó Fletcher Keresztély fia jelenleg a legidősb ember a szigeten. A Young-család tagjai attól a Young Eduárdtól származ­nak, a ki tettleges részt nem vett ugyan a láza­dásban, de utóbb a lázadókhoz csatlakozott s nem is tért vissza Angliába Heywood Péterrel s a többivel, kik ott hadi törvényszék elé állíttat­tak s közülök kettő ki is végeztetett.

Kéjeinket aláírásaik magyarázzák. Közöt­tük van a sziget térképe is, melyen a Young sziklája és a Kcresztély-fok, a két alapitóra em­lékeztetnek, a Bounty-öböl pedig arra az ese­ményre, mikor a lázadók hajója a szigeten kikö­tött s általok leszereltetve, itt elsülyesztetett. Az Ádám-fok, a kikötő, a sziklás zátony a sziget

\ egyes feltűnőbb pontjait jelölik. A sziget-lakók arczképeit valószínűleg a

fölebb emiitett fénykép-műtétnek köszönhetjük. Közöttük első helyet foglal el a sziget jelenlegi legidősbje Keresztély Csütörtök-Október, a lázadó Fletcher fia; azután Young-Selwyn asszony, a Young leánya; Warren Mari; Mac Coy Bus­áéi J., a sziget jelenlegi fő-birája és parancs­noka; egy másik Young kisasszony, a sziget orgonistája; Young Mózea. Keresztély után második legidősbje a sziget lakóinak.

A Pitcairn-sziget e kis képcsarnokát a szi­get mostani kikötőjének, a Bounty-öbölben, — és az „Opál" hajó képe egésziti ki.

S végül, adalékul a többihez egyik (bár jó távoli) szomszéd szigetnek, a Társaság-szigetek csoportjához tartozó Huahine-szigetnek ki­rályné asszonya, Te-haa-Papa arczképe já­rul még.

7 8 6

Egyveleg. * Uszó jéghegygyei ütközött össze november

7-én Nev-Foundland partjától nem messze egy óriási aczélgőzös „Arizona". A nagy hajó 5GOO tonnás erejű s nemrég készült nagy gonddal s a legújabb elvek szerint. Hozzájárult még ehhez, hogy a már olvadó jéghegy jóformán csak súrolta a hajó orrát

VASÁRNAPI ÚJSÁG. 49. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM.

s meglehetős magasságra emelkedett. A hajó tulaj­donosa, Guion, ki a szerencsétlenség alkalmával maga is ott volt a hajón, rögtön táviratozott New-Yorkba, hogy az utasoknak Liverpoolba szállítására küldjenek egy gőzöst.

* Csetevájót, az elfogott zulu királyt, Fokváros-ban'sokfélekép mulattatják s már meglehetősen hozzá is szokott az európai modorhoz, habár a csizmát s

még egy melléképületet is készítenek 20 személy számára. Az egész épület 9000 láb magasban lesz a tenger szine felett.

*A telephon mint dajka. Amerikai lapok sze­rint egy még meglehetős fiatal nagymamát, ki nem­rég jutott ez álláshoz, éjjel távollakó leánya felköl­tött mély álmából, a telephonon kiáltva neki: „kis fiamnak veszélyes köhögése van, mit csináljak ?"

1. Eeresztély Csütörtök-Október, a lázadó Fletcher fia, a sziget legidősbje. — 2. Pitcairn sziget térképe. — 3. Kikötő a Bounty-öbölben. 4. „Opál" angol királyi hajó. — 5. Young Selwynné, Young Mózes leánya. — 6. Warren Mari. — 7. Mac-Coy Eussel J., a sziget főbírája.

8. Young kisasszony, a sziget orgonistája. — 9. Young Mózes, a sziget másod-idősbje. — 10. Te-haa-Papa, Huahine sziget királynéja.

K É P E K P I T C A I R N S Z I G E T É R Ő L .

s mindamellett azt egészen szétzúzta, ugy hogy a vasdarabok apró darabokban látszottak egyes kisebb jégtáblákon s a hajót New-Foundland partjára 8t.-John kikötőjébe csak nehezen lehetett bevonszolni. Szerencsére a hajó testének Bemmi ba'a sem volt s igy a rajta ntazó 149 idegen csak pár óráig tartó éjjeli ijedelmet szenvedett, s néhányat a lökés ágyá­ból kidobott. A jéghegy talapja mintegy 500 láb volt

keztyüt még most is kiállhatatlanak tartja. Legna­gyobb gyönyörűségét leli a skót katonák duda-játé­kában, ilyenkor egészen ragyognak szemei s kis sap­káját kezében lobogtatva egész dikcziókat mond el.

Az Aetna-hegyen fölállítandó csillagvizsgáló torony már meglehetősen készen van, de a sok hó miatt a mozgatható vaskupolát s nagy távcsövet tavaszig már nem lehet felállítani. Ugyanekkor

A nagymama megnyugtatta leányát, hogy csak egy perczig lesz távol, s elment a házi orvoshoz. Megér­kezve az orvos, fölkérte az aggódó mamát, vigye oda gyermekét a telephonhoz, hogy köhögését meg­hallgassa. Megtörtént s a doktor egyszerre kinyilat­koztatta, hogy veszély nincs s a nagymama nemso­kára ismét lefeküdhetett.

49. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM. VASAKNAPI UJSAG. 78:

Két fiatal festőnk müve. Két tehetséges fiatal festőnktől való a mai

számunkban bemutatott „A dagasztó menyecske" cziinű vidor életkép és a „Füzek alatt" czimű hangulatteljes tájkép, mely egy drámai epizód komor kerete. Mindkét kép eredetije ki volt ál­lítva a műcsarnok egy korábbi tárlatában, s a kellemes hatású művek közé tartoztak.

Az életkép Aggházy Gyuláé, ki állami ösz­töndíjjal hosszabb időt töltött Parisban. Tehetsé­gét és fejlődését feltüntető műveivel nem egy­szer találkoztunk már a műtárlatokban. A „Da­gasztó menyecske" tűnt ki ezek közt legjobban, mind ötletének kedélyes voltával, mind a kivitel csinosságával. A kép tárgyával egy másik czik-künk foglalkozik.

A tájkép Feszty Árpádé, ki — szintén ál­lami ösztöndíjjal — e napokban Bécsbe utazik tanulmányai folytatására.

A hólepte térségre ólomszinü levegő borul. Elhagyott táj tárul föl; száraz haraszt fakó tüs­kéi merednek a hó a ló l ; kopár füzek sora vonul végig a térségen, jelölve az ér irányát. Magát az ért jég és hó boritja. A szürke felhők, a kietlen hómező, a fűzek sötét sora, oly komor képet tár föl; az elhagyottság mélységes nyugalma ural­kodik itt.

A hó nemcsak a földet boritja, hanem halotti szemfödő is. A fűzek aljában holttest terül el. Mi történt vele, hogyan jutot t oda? megfagyott, vagy megölték? Nem tudni. A hó eme sötét titka csak akkor tárul föl előttünk, mikor egy más valaki is meglátja, egy lovas em­ber, kit erre hozott útja, s kinek lova meghő­kölve áll meg a halotthoz közel. Ez is rejtélyes alak, mint maga a halott, melyről a hólepel már foszlani kezd. Mit keres ez elhagyott helyen ? Talán az utnélküli pusztát járja, kerülve az em­bereket, s találva holtat. Vagy talán épen azt kereste, kit régen várnak otthon s most meg is találja.

A táj zordonságával e kérdések is mind összhangba jönnek. Nemcsak a fagyos hó, a tél életnélkülisége, az útszéli halott teszik e kép ha­tását, hanem az a balladai homály is, mely az itt történteket rejtélyessé teszi, s az események szálait messze kihúzza a kép keretén túl, elmél­kedni és gondolkodni hagyván sokáig a hatásos festmény előtt.

A dagasztó menyecske. Aggházy Gyula képéhez.

Nem megy férjhez addig, mig nem tudja megsütni a dagadó lágy czipót. Ez a regula a magyar ember házában, a hol lány van eladó. Mert igaz ugyan, hogy a poéta azt irja: „A sze­relem mindent pótol, a szerelmet nem pótolja semmi"; hanem az öreg apó, a ki már tul van azon, hogy poétásan gondolkozzék, azt tartja, hogy szerelem ide, szerelem oda, — de a kenye­ret bizony nem pótolja az, s még az édes csók is keserű, ha közbe korog a gyomor.

Innen van aztán, hogy sehol a kerek földön nem esznek oly jóizti kenyeret, mint Magyaror­szágon. Minden menyecske mester benne, hisz ez az alapja a menyecskeségének.

Azért aztán ünnep is van a háznál minden kenyérsütéskor. Ilyenkor hátrább az agarakkal minden egyéb tennivalónak. A gazda rendesen elpusztul láb alól valahova a tanyára, ne lábat­lankodjék a kemencze és a teknő körül. A pár gömbölyű korpagombóczokban ott szárad a szi­tán, vagy a kovász a piros csíkos kenyérkendő alatt. A puha könnyű liszt lebbenő fehér felhő­ben hull a láa teknőbe a menyecske tenyere közt csattogó szitából, mig lágy pehelypárnává dom­

borul, s mikor a viz belevegyül, a gazdasszony kedvteléssel meriti bele gömbölyű két kezét s ott markolász benne rózsás ujjaival, mig a tészta keményedni nem kezd alattok, nagyokat czup-panva, mikor összeszorított kis öklét kbelöle ki­veszi.

Haj ez a czuppanás, ez a czuppanás ! Ha-miskás gondolatok kelnek elő a dagadó tésztából a menyecske szivébe. Ugy hasonlít egy má­sik czuppanáshoz, mely nem oly lapos, nem oly puffanó talán, sokkal finomabb, lágyabb — „mint mikor az eper csattan, hogyha szedik" — de mégis csak czuppanás.

S ahhoz járul, hogy az ajtó előtt egyszerre kényes pörge fütty hangzik föl, összecsucsorított piros ajkak közül, sugár bajusz alól. Aztán a nótája is egész szemrehányás:

Te hagytál el, nem én téged, Délibáb volt a hűséged.

A teknőben a tészta egyre lassabban czup-pog. Aztán egészen eláll. A menyecske kihúzta belőle mind a két kezét,.melyre a tapadó tészta puha keztyüt húzott. Megáll a teknő előtt s az ajtó felé sandit. Ugy húzza valami arrafelé. Nem is áll soká ellent, odamegy, kitekint s ar-cza egyszerre lángba borul.

Nyalka délczeg huszár-legény áll meg ottau, kiveszi szájából a makrát s megszólal:

— Ejnye babám, de nekikönyököltél an­nak a teknönek. Meg se hallod a sarkantyú pen­gését.

— Dehogy is nem hallottam, István bá! De lássa, hátha megsejdíti valaki.

— Üsse a kő ! Jár a világ szája, hiába ta­pasztod be a tésztás két kezeddel. Hej, Erzsók, Erzsók, már csak várhattál volna még egy esz tendeig. Ne mentél volna el ahhoz a morgó vén uradhoz, a mig hazajövök.

A menyecske szeme pityergőre fordul, ha­nem azért visszaszól:

— Ne bántsa kend az én jó uramat. Ugy hord a tenyerén, mint a tojást, megbecsül iga­zán. Hát hisz tudom én azt, hogy jobb lett volna várnom. De mikor kelmédet elvitték abba az istenverte Bosnyákországba, azután meg a halála hire j ö t t , kelmed lett volna az első, a kit a go­lyóbis talált Maglájnál vagy hol a pokolba. Csak az isten tudja, mennyit sírtam akkor; azt tud­tam, a szivem szakad meg bele.

— Aztán megvigasztalódni férjhez mentél babám. Jól tetted, más is ugy tett volna. No is­ten áldjon meg. I t t a parancsolat a dolmányom zsebében, holnap berukkolunk. Adjon isten ál­dást, egészséget

A menyecskének két felöl indul meg a köny az arczán.

— Hát igy megy el, István bá? Nincs egy jó szava hozzám ?

A huszár mélyen a szemébe néz a me­nyecskének, a mint az kihajlik a kis ajtó fölött, aztán átkarolja a derekát az egyik kezével s oda nyomja a bajuszos száját a piros ajkához. Ez nem vonakodik, hátra tartj a a két tésztás kezét s visszaadja a csókot, jó szívből, őszintén.'

Ugy is utolsó az, hátha örökre szól ez a bucsu. A katona élete isten kezében van. Tán, a ki ezt látja, az isten se veszi rossz néven ezt az egy csókot, illő tisztességben.

Aztán visszasompolyog a teknőhöz, a tészta tán meg is romlott azóta. Megjavítja bele­omló szemeharmatjával, s elgondolja nagykeser­vesen :

— Hej Bosznia, átkozott Bosznia! Ha te nem lettél volna, most ezt a kenyeret neki da­gasztanám.

A fütty, a sarkantyú elhangzott az utczán. A kemenczében lobog már a tűz. Karcsú nyelű lapáton ott dagad, ott puffad a jóféle lángos.

Ha majd haza jön a gazda a mezőről, s

elébe tálaljak a jó zsíros lepem t, vajh kitalálja-e, hogy asszonyköny vegyült a savába, attól oly jó izű . . .

Lélegző készülékek. Jut-e eszébe az olvasónak, midőn ott a

szép alföld szellős rónáján tele tüdővel szívja magába az Isten szabad levegőjét, — jut-e eszébe, hogy a legnagyobb jótéteményt ingyen élvezi ? Jut-e eszébe, hogy ezerén sinlödnek e nélkül, s tengetik vézna óltöket oly helyeken, hová csak elvétve téved itt-ott egy napsugár, s csak néha-néha szűrődik egy kis levegő.

Hogyan is gondolna az alföld lakója erre ? O nem tudja, miért ne élvezné mindenki egyfor­mán ezt a közös jót, melyet jónak sem talál addig, a mig nem nélkülözi, ő nem látja, hogy emberek a távol nyugat városaiban miként dol­goznak napestig füstben, porban, s miként sor-

I. ábra.

vasztja őket kora halálra a tisztátalan levegő. Látná csak a sheffieldi kés-köszörűsöket, kik­nek az aczél pora tüdejükre száll, s ritkán en­gedi nekik túlélni a 30-ik évet, bezzeg meg tudná becsülni a t iszta levegőt.

Azaz hogy a falusi vagy pusztai ember is jut abba az állapotba, hogy port szív magába levegő gyanánt. A mind jobban elterjedő gőz-cséplőgépek sem igen fukarok e tekintetben, s szórják magok körül a port istenigazában. Ott a gabnamagtárakban sem valami nagyon tiszta a levegő mérés alkalmával, s a gőzmalmok kövei mellett is elszorul olykor a lélegzetvétel. Ha­nem az ilyen tisztátalan levegő nem gyorsan ölő méreg, kihúzza az ember benne esztendők során. Azért az emberek rendesen nem töröd-

•1. ábra. 4. ábru.

nek vele, legfeljebb hogy méréskor a véka mel­lett álló „lapátosok" magasabb napszámot kö­vetelnek a többinél. Pedig a milyen lassan öl ez a méreg, épen oly biztos a hatása. Foga he­lyét oda vési egészséges húsodba, s rág rajtad észrevétlenül folyton. Azért ott, hol az ember gyakran kénytelen tisztátalan levegőben időzni, sokat gondolkodnak rajta az emberek, ho­gyan lehetne a port, a füstöt, gőzt s minden ártalmas részeket visszatartani a tüdőtől, hogy

788

oda csak az egészséges levegő férkőzhessek. I Legtöbb, esetben egy egyszerű gyapjuposztó-da-rabot tesznek szájuk elé a munkások, azon ke­resztül megy a levegő, de a por-részecskék azok visszamaradnak a posztóban. CsaMiogy nem valami kényelmes az ember szájának, ha egy posztódarab van elébe kötve, s a lélekzés sem valami kellemes. Azért más módokról is gon­doskodnak. Képünkön (i. ábra) látható egy oly készülék, mely arra való, hogy az ember még a legmérgesebb gőzök közé is bemehessen. Kissé ügyetlen kinézésű eszköz ugyan, mert hát német találmány, de elég hasznos. Egy a szájra illeszthető edény az, a, melyből a levegő kijöhet ugyan, de be nem mehet. A tiszta levegőt egy más edényből, b, kapja az illető, melyet hátán hord s mely egy nyilt csővel, c, áll összeköttetés­ben, a kilélekzett levegő pedig nyilt utat talál. A készülék, melyet átmetszetben is (3. ábra) bemutatunk az olvasónak, olyanféle szerkezet­tel bir, mint a rángatós kut, vagy mint a tűzi fecskendő. A kitoluló levegő kinyit maga előtt egy szelepet, s igy a kilélekzés szabadon végbe­mehet, de a betolulni akaró levegő annál na­gyobb erővel zárja el ugyan e szelepet, minél nagyobb erővel akar behatolni.

Hogy mily nagy hasznát vehetni egy ily eszköznek különösen a tűzoltásnál, mindenki megítélheti. Egy lehellet, s a láng vagy forró j levegő oly szerencsétlenül rohanhat a tüdőbe, | hogy az illetőnek vége van. Ily esetben is el szokás zárni orrot és szát, s a levegő csak egy hosszú csövön keresztül jöhet a szájba, mely csövön áthaladva egészen lehűl. Ily készülékkel ! aztán — kivált ha szemét is eltakarta egy afféle üveggel, mely nem bőrrel, de gummival levén ellátva, jobban tapad az arczhoz (4. ábra), — bele merészkedhetik egy ügyes tűzoltó (1. ábra) a láng közepébe a nélkül, hogy hiba eshetnék ; benne.

Bikaviadal Spanyolországban. Van már ötven éve, van több is, hogy min- |

den lépten-nyomon találkozunk a reménynyel, hogy a régi római czirkusok utolsó embertelen j maradványát, a hol mesterségesen felbőszített állatot eresztenek az emberre, vagy inkább mes- j terségesen betanított embert az á l l a t a , s életha- j Iáira megy köztük a játék, — a finomult er- j köles és izlés maholnap kiküszöböli, — s íme azt olvassuk, hogy az ünnepélyek között, melylyel Spanyolország az ő uj, effélékhez hozzá nem I szokott ifjú királynéját fogadja, ott van a — bi- | kaviadal.

Valóban csodálkozni lehet, hogyan történ­hetik az, hogy egy barbárkori vad szokás, a hol állatkínzás mellett emberélet forog koczkán, mi­ként lehet nemzeti kedvtöltés s épen egy oly nemzetnél, mely sokáig állt az európai czivilizá-czió élén s keresztény erkölcseiről nevezetes.

Nehéz ezt megmagyarázni; mint megma­gyarázhatatlan oly jelenséget kell tekinteni, a minő nem egy van a népek történetében. Azt hiszszük, más nemzetnek is van oly szokása, melytől a spanyol, mint barbár jellegütői, irtóz­nék ; miért ne lehetne tehát neki is olyan, a mit a többi nemzet tekint embertelennek.

Az uj spanyol királyné tiszteletére rendezett viadalon tizenkét válogatott bika küzdött meg a porondon. Egyik keresztül is ugrott a korláton, mely a közönséget az „arénától" elválasztja, s a levegőbe röpített egy csendőrt. Hogy mit szól­tak ehhez a királyi menyasszony idegei, arról még hallgat a krónika. Annyi azonban áll, hogy í Spanyolország királynéjának, ha kedves úrnője j kivan lenni népének, edzenie kellend idegeit népe fölfogásához s örömét találnia abban, a mitől eleinte borzad.

Sorsa már ez a spanyol királynéknak, kik idegen földről jutottak a szép félsziget trónjára. Hiszen egy másik osztrák herczegnönek, kit szintén Hispánia trónjára hivott a végzet, mint Mária Krisztinát, még nagyobbakra is meg kellé edzenie szivét. Midőn uj hazája határán bevo­nult, egy szövőiparáról híres város polgári tisz­telgő küldöttsége azzal vélte meglephetni, hogy hozott magával hódolatjelül tizenkét tuczat finom selyemharisnyát. Azt a menyasszonyt is egy büszke spanyol főúr kiséré, képviselve ura ki­rálya személyét, s megbotránkozott a hozott ajándékon. Oda vágta a küldöttség elé a haris­nyákat s dörgő hangon rivalt r á : „Nyomorultak, hát nem tudjátok, hogy Spanyolország király-

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

néinak lába n incs !" A szegény leendő királyné, a ki hozzá szokott már a furcsa, idegen szoká­sok egynémelyikéhez, kétségbeesett, hogyan adja ő meg magát annak a sorsnak, hogy le fogják vágni a lábát. Nagynehezen sikerült vele meg­értetni, hogyne vegye szószerint a dolgot

Hát Krisztina királyné is majd csak kibé­kül a bikaviadalokkal, s megaczélozandja szivét az oly borzalmas jelenetek iránt, a milyent mai képünk mutat.

A journalismus hőskorából. Neményi Ambrus „Kortörténelrui rajzok" czimü

művéből.

Ha ugy tétetnék föl a kérdés, hogy a két intézmény közül a politikai szabadságnak Euró­pában melyik tett nagyobb szolgálatokat: ajour-nalismus-c, vagya parliamentarismus? — akkor, ugy hiszszük, bárkinek, a ki elfogulatlan, nem eshetnék nehezére a joumalismus mellett nyi­latkozni. A nagy forradalom ideje óta Európá­ban nem volt a szabadságnak vagy a politikai haladásnak egyetlen eszméje sem, melynek kez­deményezése nem a sajtóból indult volna ki, melynek terjesztéséről ne a sajtó gondoskodott, s mely végleges győzelmét ne a sajtónak kö­szönhette volna. Valamennyi politikai forma és valamennyi politikai intézmény kitüntette az idők folyamán a maga nélkülözhetőségét: mon-arkhia, köztársaság, alkotmányosság egyaránt; sérthetetlennek, pótolhatatlannak és nélkü­lözhetetlennek csupán egy intézmény bizonyult: a sajtó.

A jelen pillanatban mintegy száz journalista látja el egész Európát politikai gondolatokkal. Az, a mi napról-napra elmondatik a parliamen-tek szószékein és a diplomaták jegyzékeiben, mind nem egyéb, mint többé-kevésbbé rosszul stilizált elismétlése annak, a mit előbb az újságok mondtak és irtak. Az úgynevezett „gyakorlati" politikusok és a journalisták közt a viszony csaknem ugyanaz, mint a minő az volt, mely Mirabeau és Iíeybaz közt fennállott. Ki nem is­méi i Mirabeaut? Ki hallotta valaha Reybaz ne­vét ? Pierre Ábrahám Eeybaz — alig-alig ismeri ezt a nevet az a néhány ember, ki a forradalom történetének tanulmányozását tűzte ki sajátos czéljául. Előállott már most, ezelőtt mintegy négy évvel, egy franczia történetbuvár, ki Genf­ben Mirabeaunak több levelét fedezte föl, a me­lyekből világosan kitűnik, hogy Mirabeau ösz-szes hévteli rögtönzései, az assignatákról és a papok házasságáról tartott beszédek, sőt az az el nem mondott beszéd is, melyet Talleyrand, Mirabeau halála után, „mint az összes idők szó­noki műveinek egyik legnagyobbikát", a nem­zetgyűlésben felolvasott, — hogy mindezek a beszédek, melyek Mirabeau nevét halhatatlanná tették, egy egyszerű, igénytelen, félénk, szerény, lángkeblü és tisztalelkű filozófustól erednek, ki­nek neve Pierre Ábrahám Reybaz volt, s ki soha életében nem óhajtott a nyilvánosság előtt meg­neveztetni ; kinek egyetlen vágya, kinek szenve­délye, kinek sorsa vol t : egy uj kor eszméit tárni a sokaság elé — mit törődött ő azzal, hogy ez eszmékért Mirabeaut s másokat dicsőitettek! E történeti fölfedezés egy másik taláDyt is megma­gyaráz. Mily bámulatosan kellett — mondogat­ták eddigelé — e nagy népvezér lényének al­kotva lenni, ha egy dobzódás mámorában töltött éjszaka után képes volt föllépni a szószékre s lángszavu beszéddel lelkesülni — és lelkesíteni másokat az emberiség legmagasztosabb czéljai-é r t ! . . A dolog sokkal egyszerűbb volt. Míg Mi­rabeau az opera énekesnői mellett mulatozott, egy klasszikus műveltségű és fenkölt gondol­kozású filozóf ott virrasztott az örök idők nagy gondolkozói mellett; tanulmányainak és elmél­kedésének eredményét tollba monda leányának, s midőn Mirabeau jókor reggel hazatért Made­moiselle Coulontól, a következő napra való meg­győződéseit és lelkesedését már készen találta az asztalon, csinos női kézírásban . . .

Ah, ez a Reybaz leánya! . . Sehol sincs róla elmondva semmi ,• de nekem ugy tetszik, mintha itt egy csodás, föl nem fedezett regény­kincs volna elrejtve. Elképzelem magamnak e leánykát, kinek lelke szintén kénytelen foglal­kozni azzal az ismeretlen nagy emberrel, a ki­nek beszédeit és nyilatkozatait naponkint leirja; sejtelme sincs bűneiről és árulásáról; nem volna leány, ha lángoló szerelemmel nem vonzódnék feléje . . . No de ez mind nem tartozik ide! A

49. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM.

mit e példával megvilágítani akartam : az azon befolyás, melyet a sajtó a szószékre gyakorol, az a roppant hála, melylyel a parliamentarismus a journalismusnak tartozik — s a melylyel min­dig adósa marad .

Eszembe j u t itt gróf Beustnak egy mon­dása, afféle öntudatlanul naiv, politikai fen-héjázással teli mondása. Gróf Beustnak — ak­koriban még „fiatal" grófnak — az volt a szokása, hogy maga javítgatta ki beszédei­nek gyorsírói jegyzeteit. Innen volt aztán, hogy ha a miniszter délelőtt beszélt, a bécsi esti lapok tudósítói rendszerint elkéstek tudó­sításaikkal — csak journalista foghatja föl ezt a bosszúságot! Egyszer egy ülés elején — ismét az volt a hir, hogy a külügyminiszter beszélni fog. Szörnyű rémület az újságírók között! — mire a gyorsiroda igazgatója, ki e rémületet kétszeresen átérzi, megrohanja a minisztert s aggódva interpellálja.

— Az esti lapoknak beszél Exczellencziád ?• — Nem! felel öntudatos mosolylyal a gróf,

Ausztria népeinek beszélek ! . . Igen szellemes mondás, gróf u r ! . . de

kérem, mikép beszélne ön „Ausztria népeinek", ha nem volnának esti lapok ?

Azt fogják ellenem vetni, hogy hiszen akkor is kormányoztak országokat, mikor még nem volt sajtó. No hiszen, kormányozni „kor­mányoztak" minden időben; csakhogy nyomo­rúságos egy kormányzat v o l t a m az, s emberek­hez nem méltóan ostoba. És ha volt valaha kivétel, ez ott esett, a hol tényleg journalisták kormányoztak. Ezek persze a magok korabeli journalisták voltak. IV. Henrik nagy miniszte­rét, Sullyt, a takarékoskodót, ma a parliament-ben a legutolsó pergőnyelvü prókátor is le­verné. Sully ép oly kevéssé volt képes nyilvá­nosan elmondani három mondatot, mint Ne-cker. Ha Sully vagy Necker ma élne, nem is ülne a parliamentben egyik sem, hanem mind­egyik közgazdasági rovatvezetője volna vala­mely nagy lapnak. Világos, hogy Sullyvel, Neckerrel az a szellem kormányozott, mely ma a journal ismusban nyilatkozik.

S ez nem egy mesterségébe szerelmes újságírónak a képzelődése. Egy „gyakorlati po­litikus", — Thiers Adolfnak hivták — mondotta a franczia törvényhozó testületben:

„Volt alkalmam többször vezetni hazánk külügyeit: de mindig többet és hasznosabbat tudtam meg a külföldi sajtó nyilatkozataiból, mint külföldi képviselőink jelentéseiből."

Mindezekből az olvasó természetesen semmi olyat nem tud meg, a mi e sorok czimével vala­minő szorosabb összefüggésben volna; e beve­zetés csupán magyarázata akar lenni annak, hogy egy kitűnő történelmi munkából, mely az angol történelem egyik legnagyobb korszakát tárgyalja, csupán egy alakot veszek ki, hogy az olvasó szeme elé állítsam, egy journalista alak­ját, még pedig olyanét, kit eddig mindigpam-phletistának neveztek. W. F . Rae, egy nem rég megjelent könyvében, az angol történetírók elő­kelő és nemes modorában, festi az ellenzék küz­delmét I I I . György uralkodása alatt. A szerző ama parliamenti ellenzéknek, mely esaknem forradalom volt, három legkiválóbb alakját sze­melte ki magának : Wilkest, a journalistát, mel­lette Foxot és Sheridant, az ünnepelt parlia­menti férfiakat. Sikerült neki, három életrajzi essayban, talán a legjobb képet teremteni az angol történelem ama nagy epizódjáról.

A két parliamenti férfi életrajza, bármily érdeme is a szerzőnek, még sem telelt meg vala­mely kényszerítő szükségnek, míg ellenben Wilkesnek, e sokat rágalmazott újságírónak a története oly mű, melyért a szerzőnek a politi­kai szabadság és a történetbuvárlat minden ba­rátja köszönettel kell hogy tartozzék. A két „gyakorlati" politikust érdeme szerint és érde­mén felül méltányolták és dicsérték már. Az egyikről — Sheridanról — ezt irta Lord Byron :

„Bármit tett, vagy látott jónak tenni She-r i dan : az az illető szakban mindig, par excel-lence, a legjobb volt. Ö irta a legjobb világjáté­kot, a legjobb operát, a legjobb bohózatot, a legjobb monológot, s hogy mindezekre föltegye a koronát, ő tar tot ta a legjobb beszédet (Warren Hastings ellen), melyet valaha Angliában hal­lottak."

Hasonló tuláradozással dicsérték Foxot : noha most már be van bizonyítva, hogy e láng­eszű férfi ellenzékisége sok esetben tisztán sze­mélyes természetű okokra, nagyravágyásra,

49. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 789

.pénzsovárgásra és tékozlási vágyra vezethető vissza, és hogy jelleme legkevésbbé sem igényel­heti azt, hogy példásnak és feddhetetlennek tartassék.

Ellenben Wilkest, az angol sajtószabadság tulajdonképeni megalapítóját, szidalmazták, el­rágalmazták; ugy festették le, mint komolyság, erkölcsi érzet, meggyőződés, tisztesség nélüül való szörnyeteget — demagógot, komédiást, kéjenczet és tehetetlent.

Talán soha sem volt ellenzéknek kemé­nyebb küzdelme, mint a I I I . György alatti ellen­zéknek. Ez eredetileg jó, munkás és tiszteletre­méltó király anyjának vezeté e alatt megrögzött, nyakas, kényuras és erőszakoskodó fejedelemmé lett, kinek uralkodása alatt Amerika elveszett Angliára nézve, s ki csak Pi t t bölcseségének és az angol nép mérsékletének köszönhette, hogy I. Károly sorsára nem jutott, a kinek összes bűneit örökölni látszott. Valamint az egész, sza­badságért küzdő ellenzék három egyén körül csoportosult, ugy a tulajdonképeni kormány is három személyből állott — de mily különbség emezek és amazok közt!

Az ellenzék vezéreit már megneveztük; az abszolutisztikus párt élén állott: a király, ennek anyja, és Lord Bute. Az anya-királyné gyűlöl­ködő és gyűlölt asszony volt, uralkodni vágyó, fondorkodó és gonoszlelkü. Gyermekeivel nem bánt jobban, mint alattvalóival.

— Miért vagy olyan szótalan ? kérdé egy­szer kis fiától, a glocesteri herczegtől.

— Gondolkozom, feleié a gyermek. — S ugyan min gondolkoznál te? — Azon gondolkozom, hogy ha nekem

valaha fiam lesz, azt nem fogom olyan boldog­talanná tenni, mint ön engem . . .

Ez az anya viszont teljesen uralma alatt állott Lord Butenak, kit egyiránt a fiu kegyeu-czének és az anya szeretőjének tartottak. Lord Bute sohasem tüntette ki magát egyébbel, mint azzal, hogy jó tánezos és komédiás volt. Kama­rása volt a királynak, mindig finom, előzékeny, szeretetreméltó, vidor, minden valószínűség sze­rint : kellemes oktondi.

(Vége kiiv.)

Irodalom és művészet. GregilSS Ágost könyve „Shakespeare pályája"

azon művek közé tartozik, melyek bármely iroda­lomnak is valódi gyarapodásául szolgálnának, két­szeresen a miénknek. Shakespeare összes műveit bír­ván már irodalmunk és pedig tisztességes, részben jeles, sőt kitűnő forditásokban, a Kisfaludy-társaság e nagybecsű kiadását egy, a költőről és műveiről szóló nagyobb tanulmánynyal kívánta kiegészíteni s ennek megírásával Greguss Agostot bizta meg. Időközben az akadémiánál esedékessé vált s ismé­telve is ki nem adhatott Karácsonyi (drámai) dijak összegéből egy nagyobb Shakespeare-monográfia ké­szíttetése határoztatván el s azzal szintén Greguss bízatván meg, a Kisfaludy-társasági kisebb feladat teljesítése fölöslegessé vált s a jeles széptudós (aesthetikus) minden erejét az akadémiai megbízás teljesítésére fordíthatta. Jól mondja előszavában, hogy a mű hosszasabb készülésének s némi kése­delmének oka az, hogy terjedelme megszabatott és pedig körülbelül 50 ivre; mert Shakspearről könnyebb 500, mint 50 ivet írni, értve: hogy a .kisebb terjedelmen is a tárgy lényegileg ki-merittessék. A mű terve és beosztása volt azért először is megállapítandó. E nehéz kérdést a szerző igen szerencsésen oldotta meg. Művét két részre osztotta. Az első részben átalános kategóriák szerint tárgyalja Shakespeare életét, műveit, pályáját. Beve­zető fejezetekben előadva (I.) az angol szinmű álla­potát Sh. előtt és (H.) Sh. élete s fejlődése rajzát, (Hl.) Sh. művei átalános jellemzése után, különböző egyes szempontokat vesz föl, melyekből a nagy költő alkotásait szemügyre veszi. így szól Sh. meséiről (IV.) vagyis dráma-tárgyainak forrásairól s a mint ő azokat átalakította; aztán (V.) Sh. jellemzése és szerkesztése módjáról; (VI.) Sh. betegeiről s őrült­jeiről; (VII.) érzése és gondolkodása módjáról, er­kölcsi s világ-nézletéről; (VIII.) Sh. styljéről. Mind e fejezetek egy-egy önálló tanulmány; a szerző sokat idéz a mit mások mondtak Shakespeare-ről, de min­dig birálatosan, sokszor czáfolva; mindenütt sok ujat adva, a magáéból, a régihez s mindenütt a maga

czélja és szempontjai szerint. Az utolsó (IX.) fejezet, mely Sh. elterjedéséről szól, s különösen elterjedésé­ről nálunk, színpadon és irodalomban s hatásában, egészen újnak mondható; itt a szerzőnek előmunkála­tok sem álltak rendelkezésére. Végre függelékül adja : a nemz. színház Shakespeare-előadásaiésSh. magyar szereplői jegyzékét régi színlapok s egyéb szini tudó­sítások nyomán. — A munka második, specziáli-sabb része a Sh. drámák egyenkénti bonczolatát fogja, bizonyos csoportokba helyezve, tartalmazni. Az első rész után kétszeres érdeklődéssel nézünk a második elébe, óhajtva annak is mielőbb elkészül­tét. Greguss e művével nagy szolgálatot tett irodal­munknak ; s bizonyára nagy becsületünkre válnék a külföld előtt is, ha az németre s kivált angolra is lefordíttatnék. Csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a czimlapon e kifejezést „Karácsonyi-dijjal jutalma­zott mű", nem találjuk szabatosnak. Karácsonyi-dijjal csak drámai művek jutalmaztatnak; e mű a Karácsonyi-alapítványból dijaztatott; egyenes meg­rendelésre készült: ez az igazság. A tárgy- és névmu­tatóval együtt 30 ivre terjedő erős kötet ára 3 frt. Ráth Mór adta ki s már 18S0-ra jelent meg.

Shakespeare-mesék. Az „Ifjúsági iratok tára" czimű s általunk már több ízben említett vállalat számára egy híres angol mű átdolgozása van készü­lőben, melyből alkalmunk van mai számunkban egy érdekes mutatványt megkezdeni. Ez Lamb Ká­roly és Mária Shakespeare-meséinek népszerű s a világirodalomban jelesnek elismert feldolgozása. A nagy britt költő mindenik színműve a szorosan tör­ténetiek (angol és római) kivételével — egy törté­nelmi, mondai, vagy erkölcsi elbeszél sben (minde­nik a maga tárgya szerint) van itt adva és pedig oly modorban, hogy az ifjúság haszonnal élvezhesse. A Lamb-testvérek e műve minden mivelt irodalom sa­játjává vált — s világszerte sokat tett a legnagyobb költő népszerűsítésére. Örülünk, hogy az említett vállalat ezt irodalmunkba is átülteti. Az átdolgozás Mihály József tanár ügyes tollából került ki, a ki e végből a Kisfaludy-társaság magyar Shakespeare-j ét vette alapul.

A Déryné naplójából Ráth Mór kiadásában meg­jelent az első kötet 350 lapon s kapható 2 írtért. Olvasóink emlékezni fognak ama mutatványokra, melyeket a „Vasárnapi Újság" e naplóból közölt. E mutatványok nagy feltűnést keltettek irodalmi és művészeti körökben, s fölmerült az az óhaj, vajha a magyar színművészet ez egyik elsőrendű csillagá­nak, az úttörők egyikének irodalmi hagyatéka ön­állóan is kiadatnék s a Kisfaludy-társaság könyv­kiadó vállalata megbízta lapunk munkatársát Tors Kálmánt a kéziratok sajtó alá rendezésével. Az élénk, egyszerű, kellemes styl, az előadás közvetlen természetessége és jellemző volta, de maga a tárgy is valóban megérdemelte, hogy nyilvánosságra jutá­sáról gondoskodás történjék. Déryné naplója ugyan-

j is összeolvad a magyar színművészet kezdetével. j Maga a művésznő 1793-ban született s 1872. szep­

tember havában halt meg Miskolczon. Följegyzései, melyeket élete utolsó éveiben, hajlott aggkorában,

i betegségektől és nélkülözésektől megtört testtel, de j üde friss szellemmel tett papírra, ott kezdődnek,

midőn színészetünk alig számlált többet másfél év-j tizednél. A kezdet ama nehézségeit, viszontagságait í irja le nagy élénkséggel, de e mellett foglalkozik a | körülte történtekkel is, s gyakran oly rajzát adja a i társadalomnak, mely az akkori életet egészen meg-j eleveníti előttünk. Annyi frisseség van emlékiratai­

ban, hogy szinte lehetlennek tűnik föl, miszerint 70 évet meghaladt nő Írhatta. S míg szinművészetünk történetére, annak főbb szereplőire oly gazdag e

: könyv adatokban, mint olvasmány is fölötte vonzó sokféle részleteinek folytonos elevensége által. Ez

1 első kötetet rövid időn egy második fogja követni magyarázó, tájékoztató és felvilágosító jegyzetekkel. A jeles művésznőnek maradandó nevet biztosit iro-

í dalmunkban e hagyaték, mely az emlékiratok iro-j dalmában a legkiválóbb helyek egyikét foglalja el. I A ki szinművészetünk múltja, régi nagy alakjai s az

akkori társasélet viszonyai iránt érdeklődéssel visel­tetik, alig találhat irodalmunk an oly művet, mely­ből azokat kellemesebb módon ismerhetné meg. Melegen ajánljuk az olvasó közönség figyelmébe.

Az „Olcsó könyvtáriból előre is jelentett s már ' általunk is emiitett 89—92 füzetek most jelentek

meg. Tartalmuk : 80. füzet: ,. I jövő neunedeke", Huluer szellemes és szeszélyes kis regénye, hasonló a. Jókai jövő század regényéhez. Egy földi ember egy bányafenékből egy földalatti világba száll le, hol a napvilágot villanyfény pótolja, komoly szelíd emberek mtíszárnyon repülnek, cseléd helyett automatokat használnak stb. A mesébe fűzött sze­relmi regény igen megható képet tár föl egy más emberfaj lelki világából. — 90. füzet: „.-1 norman­diai I'i-mlu/ii" lúiir Alfonz szép regénye, mely kivált nők s leányok számára a legszebb olvasmányok közé tartozik. — Ezt is az előbbit is h'áy J. Jíéla fordította, igen sikerülten. Amannak ára 40, ennek 50 kr. — 91. füzet: Pulttky Ferencznek ezelőtt negyven évvel irt, de ma is korszerű s élvezettel és haszonnal olvasható „Eszmék Matjgarorutág történtté plálotophidjáJujx." Kár, hogy a tudós és szellemes szerző nem fejezte be —• akkor a czenzura miatt félbenhagyott — tanulmányát s nem egészítette ki még a Habsburgok időszaka fölötti elmélkedéssel. A csinos kis füzet ára 30 kr. — 92. füzet: Macaulay ép oly alapos mint szellemes tanulmánya a .„Pápa-síí'/"-ról, melyet a nagy angol író Ranke német tör­ténettudós „Pápaság történelme" megjelenése al­kalmából irt. Rendkívül érdekes: egy elfogulatlan protestáns ítélete a római egyház nagy intézményé­ről. Ára 20 kr.

A Franklin-társulat által a „magyar népnek és ifjúságnak" ajánlott „Történelmi könyvtá )"h6\ egy­szerre jelentek meg a G3—68. füzetek. Rövidve vont, jól irt, népszerű könyvecskék a világtörténelem egyes nevezetes esaményeiről, személyeiről vagy korszakairól. A most megjelent füzetek két szor­galmas — s ilyes feladatokra egészen alkalmas — író tollából folytak: a négy első dr. Lázár Gyula, a két utolsó Aldor Imre tollából. Amazok : „Erzsé­bet angol királynő és kora", „Az ozmán birodalom fénykora és hanyatlása", „Khina és Japán", „A népvándorlás története", — emezek: „II. Lajos és kora" s „IV. Béla és a tatárjárás". Mindenik füzet ára 4-0 kr, a mi — olcsóságánál fogva — e becses kis könyvtár megszerzésének egyik ajánlá­sául szolgál.

Elbeszélés fiatal leányok számára. B. Büttner Lina jó tollú tehetséges írónőnktől igen sikerült nagyobb beszély jelent meg „Egy rút kis leány tör­ténete" czim alatt, a Franklin-társulat kiadásában, egy Mahlknecht-féle csinos aczélmetszettel. A na­gyobb beszélyhez egy kisebb rajz : „Az én édesem" van adva. Ajánljuk az anyáknak, a fiatal leány-nem­zedék számára. A csinos kiállítású s kemény kötésű könyvecske ára 1 frt 20 kr.

„A magyar történet kútfői az Árpádok korá­ban." Ez a czime dr. Marczali Henrik most meg­jelent művének, melylyel az akadémiánál pár év előtt Vitéz-dijat nyert. A szerző a bírálók észre­vételeit kevéssé vette tekintetbe s művét nem sza­badította meg hibáitól. Kár, téves nézetekhez maka­csul ragaszkodni. A kis mű azonban igy is sok becsest tartalmaz s hézagot pótol. Ara 1 frt 20 kr. A Franklin-társulat kiadása.

A Petőfi-társaság legújabb kiadványa gr. Teleld Sándor „Emlékeim" czimű műve. Tulajdonkép tár-cza-czikkek s egyéb csevegések gyűjteménye, me­lyek már előbb is — legtöbbnyire a kolozsvári Magyar Polgárban — megjelentek. Teleki Sándor a világlátott kalandor, fiatal korában karlista (Spa­nyolországban) sportból, majd itthon forradalmi kormánybiztos, őrnagy, Bem oldalasa, később buj­dosó és száműzött, a ki mint a Knicanin kocsisa meDekül Szerbián át, — a Petőfi, Liszt, Hugó Viktor barátja, a gavallér mágnás és republikánus demokrata stb. stb. kétségkívül sok érdekest szede­gethet elő emlékeiből. Van is a kötetben bizonyára elég érdekes. Pl. a száműzött nő temetése Jerseyben (Hugó V. sirbeszédével), á propos Remmerth Márta hangversenye (csevegés Dumasról, Lisztről, Boka Károlyról). Hogyan menekültem ki ? a legterjedel­mesebb és legérdekesebb czikke — stb. Átalában lát­szik e könyvön, hogy a szerző nem tulajdonképeni iró — nem is affektálja, mintha az volna; pongyo­lán, össze-vissza beszél, ir, cseveg, deklamál, humo­rizál, pathetizál — egy füst alatt mindent. De maga is megmondja, hogy ő nem tud kottából irni; ő naturalista, mint a czigány muzsikus — s a ki nem szereti a czigányzenét, az ne hallgassa. — Egyné-

790 VASABNAP1 ÚJSÁG. 49. SZÁM. 1879. xxvi. ív FOLYAM.

mely darab azonban k imaradha to t t volna, mer t könyvbe fölvétele a legszélsőbb di le t tant izmusban 6em találja mentségét . I lyenek az intermezzóul szolgáló „Levél Jónáshoz" , „Bojtorjánok" stb. A kö­t e t ára 1 frt 80 kr.

„Téli regék" czim alatt , kilencz — hazai és kül­földi, többnyi re keleti — mesét és mondá t ta r ta l ­mazó kötetke je lent meg Veszprémben Krausz Ármin kiadásában, P . Tóth Kálmántól . A szerző, ki régebb versírással foglalkozott nem nagy siker­rel, elég csinosan kezeli a próza nyelvét. A kötetke 0 kis ívre terjed.

Eötvös-naptár 1880 ra . Tanférfiak és tanügyba­rátok számára. Az Eötvös-alap javára kiadja a gyűj­tő-bizottság. Szerkesztik György Aladár és Lut ten-berger Ágoston. E jó czélu s jó irányit és tar ta lmas évkönyv m á r harmadik évfolyamban jelenik meg. Tar ta lma, a közönséghez képest, melyre támaszko­dik, sz intén tanügyek körül forog; de — m i n t gr. Széchenyi I s tván emlékezetében — átalánosb közmivelódési szempontokra is emelkedik. A jelen évfolyamban 5 arczkép s életrajz is van (gr. Szé­chenyi, Zsedényi, Szilassy János volt egyetemi ta­nár , Edvi Il lés Pál , Ilesz György érdemes taní tó) . Szépirodalmi részében tanügyi novella s Székács egy régibb népköl teménye. A csinos nap tá r ára 60 kr .

A „Pesti Napló" szerkesztősége családi ünne­pélyt ül t deczember 1-én, a mennyiben ekkor tel t le tiz éve, hogy Urváry Lajos átvette a lap szerkeszté­sét. A munkatársak közül Urváryval együtt dr. Gün-ther és dr. Acsády működnek m á r 10 év óta a lapnál .

A ..Magyar Hírlap-* czimű napi lap decz. 1-én beleolvadt az „El lenőr ' -be , a mi által az „El lenőr" olvasóinak száma jelentékenyen megszaporodott .

Magyar népszinmQ Helsingforsban. Finnország­ban időző fiatal tudósunk, ifj. Szinnyei József, lefordí­to t ta Szigligeti , .Czigány" népszínművét s az köze­lebb nyomtatásban is megjelent ott ily czim a l a t t : „Mustalíiinrii" a lkuperáinen uhkari lainen nyátelmii 3 : ssanyiiytöksessá Soi tannon, laulujen ja tanssin kaussa. Kir joi t tanut Edvard Szigligeti. Unkarin kie-lüstii soumentanut . Toht J . Szinnyei. Helsingissá 1879". E népszínmű előadására most készülnek a helsingfor8Í színházban. A finn lapok nagy elisme­réssel nyilatkoznak a fordításról, s a fiatal tudós a m a szorgalmáról és képességéről, melylyel a finn nyelvet ily szabatosan elsajátította.

* Verne Gyulától, a kitűnő és népszerű irótól, ki különleges és rendkívüli tárgyait annyi érdekkel ru­házza föl s oly tanulságosakká tudja tenni , s ki től m á r több érdekes közleményt vettek a „Vasá rnap i Újság" olvasói is, uj nagyobb regény je len meg az uj évben. Az uj regény czime „ L a maison á v a p e u r " („A gőzház"). Első közleménye a kelet-indiai sipoy-lázadás (1837.) egyik főnökének üldözésével kezdő­dik, a kinek a fejére dijat t í z n e k k i ; a színhely Aurungabad. — E rendkívül érdekesnek Ígérkező re­gényt, szokott módunk szerint, bő k ivonatban uj év­től kezdve szándékozunk megismer te tn i olvasóink­kal. Előre felhívjuk reá a közönség figyelmét.

. A nemzeti színházban e hó 1 -én, m i n t Vörös­mar ty születésnapjának évfordulóján a költő egyik költői alkotását a „Csongor és Tünde" színjátékot adták elő. Paulay a színi ha tá s szempontjából újra jelenetezte és némely részében megrövidí tet te , s gondoskodott a kiállítás díszéről. A közönség egé­szen megtöl töt te a színházat , s élvezettel hal lgat ta az erőteljes lendületű költői dikcziókat, gyönyörkö­dö t t a pompás kiál l í tásban és a j ó előadásban. A hangula t emeléséhez j á ru l t Erke l Gyula i l lusztráló zenéje. Az* allegória tündér ies és költői világa, melyet Vörösmar ty e színjátékában t á r föl, élénken ha to t t , s a közönség sokszor ado t t kifejezést zajos tapsban és kihívásokban, melyek megoszlottak a ren­dező Paulay és a közreműködő szereplők közt. Vörösmarty e műve bizonyára hosszasabban is megmarad a színház já tékrendjén, melynek ily nemes és költői — és hozzá eredeti — művekben ngy sincs nagy választékja.

A népszínházban hosszú idők u tán végre uj népsz ínmű került színre m . hó 528-án : „Nótás Kata" i r t a Györy Vilmos. Az érdemes iró és műfordító ezút ta l l épe t t először elő mint színműíró, s ez ren­desen meg is látszik mindenkinél, bármennyire o t t honos legyen az irodalom egyéb köreiben. „Nótás

Ka t a " nép-dráma, jól választott tárgygyal, érdekesen gondolt mesével, formás és választékos nyelvezet­tel ; men t az ízléstelenségektől, költői érzék nyilat­kozik az egészben, de szinszerü, drámai elrendezé­sében nincs kellő arány, s a novella-író gyakran előtérbe lép néhol kelletén tu l hosszas beszélgetései­vel és részletezéseivel. Az is baja, hogy az alakokat nem igyekezett jobban egyéníteni. Főalakja, Nótás Kata, egészen passzív lény, kinek nincs elég moz­gási köre, s Blaháné is inkább szeretetreméltósága és dalai által emelkedett ki. Csak egy igazán szín­padra t e rmet t alak van benne, Kánya Márton, az öreg násznagy, kinek násznagyi ünnepélyeskedését mindig megháborít ja valami. Ez t Horcáth jó hatás­sal játszotta . A darab története egy kis gyermek körül forog. Boros András csőfz leánya, Kata, elrejti a gazdag Varga Tamás leányának gyermekét, hogy a botlás e jele titok maradjon. Azonban a gonosz vén Erzsók asszony fondorlatai következté­ben a látszat e gyermek miat t Kata fejére zudit szégyent. A vén asszony igy akarja ugyanis megbő­szülni magát Katán, kit ő megkeríteni igyekezett s ki őt megszégyenitvén, rá gúnydalt is készített , a mit az egész falu énekel. Katától e gyann mia t t elfordul vőlegénye is, a ki nem más , m i n t a gyer­mek édesanyjának, Varga Julcsának, a testvér­bátyja. Nincs kellőleg indokolva, hogy Kata mér t tűr i oly tétlenül a gyanúsítást , de mondha tn i , hogy azért, mer t a kiért tű rn ie kell, annak bátyját sze­reti . Az igazság ugy derül ki, hogy a gyermeket a

J czigányok ellopják, s mikor ennek híré t meghallja az anya, felsikolt benne a fájdalom : „Az én gyer-

| mekem I" Ez aztán kideri t i Ka ta ár ta t lanságát s I minden jó ra fordul. Az erósebb drámai mozgású

jelenetek jól vannak szerkesztve s ezek hatás t is tettek. Más részek azonban bágyadtságuk által sulyosodtak a darabra , kivált az első felvonásra. A dalokat Szent i rmay Elemér szerzet té; csinosak ezek, de a népdalokhoz szokott közönség egy részö-ket mesterkél tnek talál ta . Az első előadáskor a fel­vonások u t á n Győryt tapsolva hivta a közönség, de helyet te Lukácsy rendező je lent meg, s mondo t t köszönetet a szerző nevében. A szereplők jól működ­tek. B laháné (Kata) két bokrétát is kapott . Tamássy, Eőry , Tihanyi , Rákosi Szidi és Klárné játszták a darab főszerepeit. Az újdonságot tel t házak előtt ismételték.

A műcsarnok kiállítása e hó 9-ikén uj változ­ta tásokon megy át . Ekkorá ra megérkezik a Todesco párisi műárus által küldött 23 érdekes mű is. Több festményt azonban, melyek csak rövid időre enged­tet tek á t a műtár la tba , elvisznek a kiállításból.

Munkácsy legújabb festménye. H i r szerint Mun­kácsy a müncheni téli kiállításra „Kedélyes órail

czim alat t díszes képet adott . Divatos teremben két előkelő nőt ábrázol, kik egy kutyával já tszanak. A magasabb légkör hangula tá t ki tűnően érzékité a művész s jellemzése oly hatásos, oly biztos, m in tha soha sem festette volna a nyomort .

Közintézetek, egyletek. A magyar tud. akadémia e hó l é n ta r to t t ülé­

sén, Szász Károly „A fény fokozatai Dan te paradi­csomában" czim alat t egy t anu lmány t olvasott föl, melyben egyszersmind Dante művének néhány rész­letét fordításban is bemuta t ta ; fejtegette a bámula­tos fényhatásokat a paradicsom különböző köreiben, az átszűrt enyhe világosságtól a vakító fényig. Azután foglalkozott Dan te korának csillagászati tudományá­val és k imuta t ta , hogy a paradicsom különböző fény­köreinek leírása a csillagászaton alapszik. Az érteke­zést élénken megéljenezték. Utána Vámbéry Ármin : „Délszibeiiai régiségek, tekintet tel a törökök erede­té re" czimű értekezését olvasta fel. Előre bocsátja a török népekről és nyelvekről való ismereteink leg­újabb képét és elérkezettnek hiszi azt az időt, midőn az eddigi merő találgatások helyett ujabb kuta tásokra alapított , rendszeres török néprajzi munkához fogha­tunk. Az ily természetű munka az, mely értekezőt jelenleg foglalkoztatja. Egyelőre a török nép erede­téről szóló részlet készült el, melynek egyik szaka­szát mu ta t t a be. A török nép eredetét tör ténet i hagyo­mányokból, régiségekből, és a nyelvhasonlításból lehet megmagyarázni . Ezek közül az utolsó a legtöbb és legerősebb bizonyitéki anyagot szolgáltatja. A fel­olvasott mutatvány-részletben a délszibériai régisé­

gekkel foglalkozott, névszerint a kurgánokkal , az azokon talált szobrok vagy bálványokkal, a betüfoi> májn jegyekkel és az eddigelé ismeretlen t a r t a lmú uigur feliratokkal, melyek közül egyet sikerült Vám­béry nak megfejteni, a mi eddig egyetlen tudósnak sem sikerült.

A történelmi társulat e hó 4-iki ülésen Thallóczy Lajos emlékbeszédet t a r to t t Rupp Jakab fölött, ki az érmek szakavatott ismerője vo l t ; Majláth Béla a Soós-család sóvári levéltárát i smerte t te . Kiváló érdekű volt Márki Sándor értekezése „A nagy falusi Arany-családról." Nagyfalu Biharmegyében virágzó község volt s a 14-ik századtól kezdve a Toldi-család birtoka. I n n e n származik koszorús köl tőnk családja, kinek ősei, Arany János és Ferencz, I I . Rákóczy Györgytől nemességet kaptak 1634-ben „nagyfalusi" előnévvel. Az Arany-család később Szalontára szár­mazot t . Mikor Szalontát az Eszterházy-család okku-pálta, hiába protestál tak a szalontai hajdúk, ők is jobbágyok lettek, s az Arany-család armál isa szintén erejét vesztette, mer t rebellis fejedelemtől szárma­zott. E r re vonatkozólag énekli Arany János :

„Kutyabőröm nem hiányzott , De hibás volt d á t u m a . "

A költő nagyapja Arany György m i n t jóvérű hajdú sehogy se akar ta engedni a jussát , sok pénzt ráköltöt t , hogy a nemességét elismerjék, és sikerült is Erdélyben már -már czélját érnie, mikor a pénz elfogyott, s a dolog abba maradt . Er rő l is megem­lékszik az unoka, í r v á n :

„Életében auyifelé protestál , Hogyha meghal , csak megáld, de n e m tes tá l . "

A földtani t á r saság deczember 3-iki ülésén Safar-zik Ferencz értekezett az október 10—11-iki föld­rengésekről, melyek a déli részeken Szerbiában és Romániában jelentkeztek. Szerbiában a földrengés i ránya határozot tan déli volt és intenzivitása a török határokon fogyott. A Bánság keleti részében a föld­rengés nyugot, kelet- s délkeleti részeiben délkelet, egészen keleti i rányban tör tén t . Nyugot felé a föld­rengés a Tisza, észak felé a Maros által ha tá ro l ta to t t , míg Erdélyben Nagy-Szeben vidékén, és Oláhország­ban Krajowa, Bulgáriában pedig Viddin környékén érte lefolyását. Ezen adatok nyomán sikerült az októ­ber 10-iki földrengés kiindulási pontjául O-Moldova Gradiste környékét meghatározni . E tények való­színűnek mutat ják, hogy az ingások, helyesebben rázkódások, földalatti nagy földtömeg mechanikai mozgása ál tal idéztettek elő, melyek még nagyobb víztömegek hozzáfolyása által lényegesen elősegit-tet tek. — Ezu tán a társulat i t i tkár bemuta t t a a dr. Primics György kolozsvári egyetemi tanársegéd petrografiai dolgozatát, mely Erdély keleti részéből, nevezetes an Beszterczevölgy, Tihavölgy, Hanyol és Sztr imba helyekről való eruptív kőzeteknek górcsövi tanulmányozását tar ta lmazza.

Az orvosok és természetvizsgálók nagygyűlése, alapszabályainak átvizsgálására kiküldöt t bizottság dr . Szabó József elnöklete a lat t megkezdé munkála­ta i t . Eddig már megállapodtak abban, hogy az eddigi czim megmarad, hogy a rokonczélú társulatokat bevonják a működésbe, tag pedig nemcsak szakem­ber, hanem minden tudománykedvelő l ehe t ; gondos­kodva lesz azonban arról, hogy szakkérdésekben csak szakértők dönthessenek. Megállapodtak továbbá több oly pontban, melyek a szakosztályoknak helyesebb felosztására s a nagygyűlések tudományosb előkészí­tésére vonatkoznak.

Alapítvány művészi czélra. Özv. Tőry Gusztávné, szül. Kunig Róza és özv. Steinbach Györgyné, Kunig Johanna , Kunig József e lhunyt testvérök emlékének áldozni kívánván, 4000 frtot adományoztak a kép­zőművészeti társulat nyugdíj-alapjának oly föltétel­lel, hogy az „Kunig József-' nevét viselje.

A párisi magyar egyletben közelebb családias ünnepély volt. Az egylet érdekében oly nagy ered­ménynyel fáradozott elnökének, Zichy Mihálynak mellszobrát helyezték el a klub helyiségben. A mű­vészeti kivitelű és élethű mellszobor, melyet a párisi magyar egyletnek Godepski hírneves páris i lengyel szobrász ajándékozott, nemzeti zászlóktól környezett díszes talapzaton volt felállítva, fölötte a magyar czimerrel. Az estély szavalattal és zenével volt egy­bekötve.

Vámbéry Ármint a londoni „Patriotic Association1-melynek bizottsága az angol főranguság előkelőiből áll, tiszteleti tagnak választá meg.

49. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 791

Mi újság? '•'•'- Mai számukban közöljük a franczia kamara

üléstermét. H a összehasonlítjuk ezt az amphi-theát rumszerü belső berendezést a mi országházunk nagy termével, azonnal észrevehetjük annak is okát, hogy miér t n e m hal lunk ná lunk jól s m é r t n e m mindenüt t . Amot t a hang egész szabályosan verőd­hetik vissza a mennyezetről , s a legtávolibb zugba is elhat, emit t miná lunk a kiugró karzat-erkély egy valóságos hangfogót képez, mely minden beléje ütő­döt t hangot fölfog s elnyel.

A miniszterelnök a városházán. A főváros azon feliratát, melyet a Duna szabályozás ügyében inté­zett a kormányhoz, a 400 tagú városi képviselő­testület akar ta fölvinni Tisza miniszterelnökhöz, ki azonban Rá th főpolgármester által tudtul adat ta , hogy a zord időben ily nagyszámú küldöttséget nem iikar fölfárasztani Budára , hanem maga jön le a városházára á tvenni a kérvényt. Ez e hó 3-án dél­előtt tö r t én t meg, mikor az egész képviselőtestület az uj városháza gyüléstermében jö t t össze. A mi­niszterelnököt Rá th főpolgármester vezette be, s ő adta át neki a kérvényt hosszabb beszéd kíséretében. A miniszterelnök kijelentette, hogy a főváros ügyét az ország ügyének tekint i s a főváros biztosságát és virágzását senki sem viseli ná lánál inkább a szivén. Ezután eltávozott .

Az „Arrogante" károsultjai részére rendezett margit-szigeti j i nnepé ly bizottságának elnökéhez, Tür r tábornokhoz Jauréguiberry franczia tengerészet -ügyi miniszter m. hó 28-ikáról következő levelet in téze t t :

„Tábornok u r ! A külügyminisztér ium e percz-ben küldi á t hozzám a levelet, melyet ön f. évi októ­beri kelettel hozzám intézni szives volt, tudatván velem az Arrogantén hajótörést szenvedettek csa­ládjai fölsegélyezése végett rendezett ünnepély ered­ményét. A 22,157 frank 36 centimes-nyi összeg átvé­telének elismerése mellett , van szerencsém fölkérni önt, hogy az ön elnöklete a la t t működöt t bizottság­nak és mindenkinek, kik az ünnepélyen résztvettek, hálaérzetem kifejezését á tadni legyen szives, azon nemeslelkü segélyért, melyet Magyarország a Buda­pesten rendezett nagyszerű ünnepélyen való részvéte által az Arrogante szerencsétlen tengerészei család­jának nyúj tot t . Az annyi gyöngédséggel rendelkezé­semre bocsátott 22,157 frank 36 centimes-nyi ösz-szegből felhatalmazásuk folytán jónak l á t t am 2,157 frankot „a Societé central de sauvatage de naufra-gées" részére j n t t a t n i . Fogadja tábornok ur, s tb. A tengerészet és gyarmatok minisztere Jaurégui­berry s. k.

A madridi menyegzői ünnepélyek nagy fénynyel folytak le november két utolsó napján. Az ősi bika­viadalok sem marad tak el, s ezek minden nagyobb szerencsétlenség nélkül értek véget. A királyné első tet te , melyet m i n t uralkodónő gyakorolt, kegyelem volt a Cadixban halá l ra itélt Gisola Francisco gyil­kos számára. Mária Krisztina főherczegnó első mag­jelenésével rokonszenves ha tás t ébresztett a madri­diak előtt. Ugy találják, hogy Velasquez festmé­nyeire emlékeztet, midőn olajszin arczu és erősen barna férje mel le t t megjelenik. Haja csaknem ken­derszőke, szemöldei aranyszinüek ; arcza gyöngéd és szelíd, s h a nevet, élénk piros szin borítja. Ajkai, o r r a a Habsburg-család jellegét viselik. A királyné az üdvözlő küldöttségek mindenikéhez spanyol nyel­ven válaszolt, s ez is növelte i rán ta a rokonszenvet, mer t aránylag kevés ideje volt uj hazája nyelvét megtanulni . A fiatal királyné s napa között, min t mondják, a találkozás fölötte szívélyes volt. Krisz­t ina főherczegnó hevesen megölelte Izabella király­nőt, mamának nevezte s á tnyúj tot t neki egy óriási rózsa-csokrot — a királynőnek épen születés­napja volt.

A nemzeti tornaegylet decz. 7-én d. n. 6 órakor disztornázást t a r t a tornacsarnokban.

Egy nagy birtokot árvereztek e hó 2-án Arad­megyében, a borosjenői járásbíróságnál . Aczél Péter aradi főispánnak négy uroda lma kerül t eladásra. Becsára 3.120,000 frt volt, de az első árverésen n e m kelt el. A második árveréskor aztán a b. Klein testvérek (bécsi czég) 1.876,000 frton vették meg. A Klein-testvéreknek m á r régebb idő óta nagyfakeres­kedésük van Borosjenőn, s Aczéllal erdőségeire nézve m á r évek óta üzleti összeköttetésben voltak.

Napóleon herczeg halálához. A zuluföldön meg­ölt Lajos Napóleon herczeg egyenruháját Ulunditól n e m messze egy kraalban megtalál ták. A ruha elül

aszagaiokkal át van fúrva. Azt a zulut, ki a hercze-gen a tulajdonképeni halálos sebet ejtette, Abaugv-nak h í v t á k ; Abaugó később Ulundi mellett meg­öletett .

Egy vén magyar katona Rómában. Damásy Is tván magyar születésű (Privigyéből) hadastyán Rómában november 26-án 87 éves korában meghalt . Az „Os8ervatore R o m a n o " halotti jelentéséből meg­tudjuk, hogy az elhunyt résztvett min t önkéntes a napóleoni hadjáratokban. Négy lányt hagyott hátra , kik közül kettő az apácza-életnek Bzentelte magát .

A czár élete ellen ismét merényletet követtek el, még pedig oly módon, mely a merényletek törté­netében eddig párat lan és a nihilisták rejtélyes s vakmerő működésének egyik legmegdöbbentőbb bi­zonyítványa. A czár Livádiából Pétervárra utazott , s Moszkvánál a vasúti vonat fölrobbantása által akarták megölni. E hó első napján, éjjel 11 óra előtt érkezett meg a czár Moszkvába ; nemsokára ezután követte egy másik vonat , mely a málhákat szállí­tot ta . E vonaton, a min t a Rogos nevű városrész­hez ért, egyszerre robbanás támadt , mely néhány ko­csit összerombolt. A véletlen okozta, hogy a vona­tok megérkezésében változás tör tént , 8 a czár nem a második vonat tal utazott . A czár még az éjjel fo­gadta a Kremlben a tisztelgő küldöttségeket, s be­szédében fölhívta azokat, hogy nyújtsanak segédke­zet a kormánynak a lázadó szellem kiir tására. A czár e hó 4-én érkezett meg Pétervárra, hol nagy tüntetésekkel fogadták.

Halálozások. P F E I F F E R FERDINÁND, fővárosi könyvkereskedő

s tevékeny könyvkiadó, ki főleg a régibb években számos és jó műveket adott ki, s legújabban is Jó­kai műveinek uj kiadására vállalkozott, meghalt 46 éves korában. Tisztelt, becsült férfiú volt, ki a köz­ügyek i rán t mindig érdeklődött.

FÁYL F R I U I E S , a legjelesb zongora-tanárok egyike, meghal t 46 éves korában, hosszasb beteges­kedés u tán . A fővárosi körökben jó l ismert és szere­te t t férfiú volt, s előkelő családok és elsőrendű ne­velő intézetek igyekeztek megnyerni az alaposan képzett és ki tűnő modorú mestert . Koporsójánál gyermekkori barátja, Győry Vilmos evang. lelkész ta r to t t beszédet mély meghatottsággal .

E lhuny tak még a közelebbi napok a l a t t : E L E ­KES GYÖRGY, a m.-igeui ref. egyházközség jeles papja, buzgó esperes és derék hazafi, az erdélyi protestáns egyház mél tán gyászolt kiváló tagja. — LÁNYI JA­KAB lovag, ki több fővárosi pénzintézet alapításában vett részt, s fiatal korában vándorolt be Csehország­ból, 63 éves korában. — NAGY ANTAL, ügyvéd, föld­birtokos és Kun-Sz.-Márton város egykori főjegyzője, 79 éves korában, a szoba kemenczéjéből kifejlett széngáz következtében. — Gyóni ZLINSZKY LÁSZLÓ, 43 éves korában Törtelen.

BOZSEK JÓZSEFXK, bajai gyógyszerész neje, szül. Paukovits Ida (Tóth Kálmán költőnk unokatestvére) 52 éves korában Baján. — DICKENS KÁHOLYNÉ, a vi­lághírű angol regényíró özvegye Londonban, 65 éves korában.

CHEVALIEH MICHEL, nagyhírű franczia tudós, a nemzetgazdaság egyik kitűnősége, szellemes és ékes

I tollú iró, meghal t 73 éves korában. Többször volt a par lament tagja és kiváló munkássága elismeréséül a legelső franczia tudományos társulat , az Ins t i tu t is 1851-ben tagjai közé választotta.

Szerkesztői mondanivaló. Ott ültein. Most már közölhető. Edinburgh. A versek uem közölhetők. Ediuburgh-

! ból egyebet is' lehetne irni. mint legatuskori élinénye-| k e t ! A fordításról csak látás után szólhatunk. I Sz. M. „Fájdalmasan gondolok hazámra." Iskolá-! zatlan észtől elég jó. Hol rimes, hol csak mértékes sorok, ' próza gyanánt egymás végibe irva : olykor csinos, lendü-! letes, hangulatos. Kár, hogy az orthografiában merőben

járatlan. Nem közölhetjük, de elteszszük érdekes kurió­zumnak.

Ferencz i Julcsa. Nagyon emlékeztet Edwaril skót balladára : Kardod vértől miért piros ? Ott is ugy fo­gadja fiát az anya, mint itt a leányát. Csak hogy az ritka művészettel van megoldva ; ez pe:lig nagyon is elkopta­tott eszközökkel.

A nagymama. Szép kép, melynek kár volna el­veszni. Egyes vonásain lehetne még javítani itt-ott, de igy is megüti a mértéket.

D. J . Kettőt megtartunk s közölni fogunk. A közép­sőt — a legrövidebbiket — rendelkezésére visszabo-esútjuk.

Nem közölhetők. Hulló levelek (x—y). — Halot­tak napján. Epigramma. — Első szerelem. Nem folyik a.hegyi patak. — Öszszel (Itt az ősz, hűs szele . . .) — Üdvözlégy. . .

Kri t ikán alnl . Reményeim ! Újévre (oly tisztán tündöklik . . .)

SAKKJÁTÉK. 1044, sz. f. Ehrenstein Mórtól (Budapesten).

Világos indul s a negyedik lépésre mattot mond.

Az 1039. sz. feladvány megfejtése. A német feladványtornából*

Megfejté*. ViláfM. Nötrt.

1. V g 2 - f l Hf3—d4f W 2. Hf4—d5 I Vc6—d5: I 3. Hf2—e4 matt.

a. 1 F e l - f 2 :

3. H f 4 - d 5 matt. Helyesen fejtették m e g : Veszprémben Fülöp

József. Qelsén Glesinger Zsigmond. Sárospatakon Gé-recz Károly. Nagy-Dobronyban Németh Péter. Kolozs­várit Csipkés Árpád. Budapesten K. J . és F. H. Tatán Josefovits Gyula. A nagy-kallói kaszinó. A kolozsvári sakk-kör. A pesti sakk-kór.

HETI-NAPTAR. £>ecz. hó. Nap Katholikus és protestáns GorBg-Orosz Izraelita

7JV;E 2 Ambrus 11 2 Ágaton ;25 « 27 Kelem J22 Dán 8|H Buld. assz. fog. Szofron J26 Alipins :23 Dániel 9 K Leokádia sz. vt.;Caesar 127 Perzs. Jak. |24 Dárius

lOSjJndith jJudit 28 István 25Kan.olt. 11]C jDamasus pápa SDamáz 29 Páramon 2(5 Dávid 12PjMaxeucz püsp. Bulcsú Ottilia 30 András ap. 27 Eleázár 13 S Luczi szűz vt. Lucza 1 Decztinber 28 S. Vajig.

Hold változásai. # Újhold 13-án 20 perez, déli 12 óra után.

T a r t a l o m . Szöveg: A franczia törvényhozó kamara Pári-ban. — Téli

dal. (Költemény.) Vargha Gyulától. — Cymbeline. Shakes-! peare-mese. Lamb Károly és Mária után fordította Mihály J. — ! Magvar kertészet két századdal ezelőtt. — Mi okozza a földren-! géstV Hoitsy Pultul. — Képek Pitcairn szigetéről. — Egy ve- . J leg. — Két fiatal festőnk műve. — A dagasztó menyecske. [ Aggházy Gyula képéhez. — Lélegző készülékek. — Bikaviadal i Spanyolországban. — A journalismus hőskorából. •— Irodalom ! és művészet. — Közintézetek, egyletek. — Mi újság ? — Halá-j lozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Sakkjáték. — Heti­

naptár. Képek: A franczia törvényhozó-test visszatérése Parisba.

Gambetta elnök a gyűlésterembe megy. — Dagasztó menyecske. Saját festménye után fára rajzolta Aggházy Gyula. — A füzek alatt. Saját festménye után fára rajzolta Peszty Árpád. — Bikaviadal Madridban. — A franczia törvényhozó-test ülésterme Parisban, a Palais-Bourbonban. — Képek Pitcairn szigetéről. — Lélegző készülékek (4 ábra).

Felelős szerkesztő : Nagy Miklós . (L. Egyetem-tér 6. sz.)

Rjilt tér * Legforróbb köszöneteniet.

Csak ib az átalán ismert és hires köszvény-vászon használata által szabadultam meg heves fájdalmaimtól s gyógyultak meg köszvényes lábaim.

Alulirot t tehát minden ily bajokban szenvedők­nek azon kőszvényvásznat, mely Budapesten Török József ur gyógyszertárában kapbató, használatra legmelegebben ajánlhatja.

Mély tisztelettel Szokoly János

Budapesten, gyep-uteza. * E rovat alatt közlottekért a szerkesztőség nem

vállal felelősséget.

79á VASÁRNAPI ÚJSÁG. 49 . SZÁM. 1879. xxv i . ÉVFOLYAM.

. , + * - < . « v * - * ^ * * * * * ^ * * * ^ * * " * ^ W^W^FW^íű-A GRANDS MAGASINS DU PRINTEMPS

tisztelettel tudatják, miszerint képes tárg.yjegyzékiik, mely a legszebb, a párisi ipar által a karácsonyi és újévi ajándékozás alkalmából előállított újdonságok lényegesebb mintáit tartalmazza, épen most

megjelent. E tárgyjegvzék ingyen és bcrmeiltrc lesz mindenkinek megküldve, ki az iránt bérmentes levélben a következő helyre fordul JUL.ES JALUZOT, Grands Magasins dn Pr intemps , P A R I S . 5565

KARÁCSONY PARIS cSbáB .~ • • -

.?. ,.^-^3,:?: ;^P--fiK-.?.^-^-%.-?.r--T--m-. .̂ :- ? g , ? - . -^

Nagy ár-leszállitás a legjobb

varrógépeknél! A leg jobb h i r ü varrógép-gyárakkal történt köté­

sek folytAn, kaphatóknáldin 5 évi Írásbeli jótállás mellett

37.80 W H E E L E R et WILSON I.

45 . -45.— 13.50

egy S I N G E K (legjobb gyári mány) szabadékozott orsó-készülékkel.

egy H O W Z , teljt-sen. egy L A R E I N E k é z i g é p ele­

gáns alsó tálczával. Varrógép üzletem a legrégibb a helybeli piaezon, s

össze van kötve egy gép-mí íhe ly lye l , és igy csak j ó l szabá lyozot t gépeket adok; tai tok továbbá nagy raktá i t mindenféle varrógép-részletekből , úgymint ve té lők , orsók, keféoskékből , stb., valamint valódi angol tűkből, melyek m i n d e n géphez i l l e m e k ; angol ezé rnabó l , gépola jból , stb., szintén l e s z á l l í t o t t árakon. Árjegyzékeket bérmentve.

B r e n n e r K á r o 1 y, 5562 bécsi uteza, Deák-uteza sarkán.

Lecb lz tou l ib t é r t l s z t i t ó szer , minden énzakfcan11 Emhtzsén fenntartó fi a vhrt nietnXiito kefeti növényekből készült

„ C S O D A - L A B D A C S O K " a római jezsuita-r.nd e.ykori házi onosának. a híres Dr. LAURi-nak

eredeti vénye után készítve. Ezen már egy évszázad óta előnyösen ismert

gyógyszer, biztos sikerrel használtatik : minden gyomor és altesti bajoknál, hasszorulás, elnyálkásodás, felfú­vódás, aranyér, váltóláz, sárgaság, sápadtság, rendetlen havi tisztulás, vese és májbajok, bőrkiütések, a női élet átmeneti szakában, és ezekhez hasonló bajok el­len ; — az emésztést előmozdítják, és rendkívül kelle­mes olvasztó hatásúak. Egy eredeti pecsételt papirdo-boz 50 db labdacsot tartalmaz, ára használati utasí­tással 50 kr„ 7 doboz 3 frt, 12 doboz 5 fit, 25 doboz 10 frt. Postán legkevesebb 2 doboz. 51-03

Ezen labdacsok egy" dili és kizárólag kaphatók csak Rfck Rí la gyógyszertárában Kadnrkoton, Soinocyuirgyébrn, hova mindé.i levélbeli megrendelés intézendő. Szétküldés naponkint port in utánvét mellett. - Számos elismerő irat a „Csoda-labda-cok" rendkívüli jó hatásáról felmutatható. BECK BÉLA gyógyszert, az „őrangyalhoz", Kadarkutoa.

Tanningene. Ólommentes, ártalmatlan hajfestő szer

haj, azakáll és BzemÖLtl k számára, melyek a legegyszerűbb módon, egyetlen egyszeri használat mellett, egész megbízhatóan és biz­

tosan ugyanazon hibátlan, fényes Hinkf, barna éa fekete t e rmésze tes sz int vissza nyerik, mely-lyel a megöszü'és elöft bírtak, s melyet sem szappannal! mosás, sem ffözfftrdrt hiaznalata nem hlr <*lenvft37/etni. Arw 2 frt 50 k r Ered. keleti rózsatej Kuss Károly, gyógyszerésztől, a bőrnek rögtön, nem pedig hosszabb htsznaiat után, oly gyön­géd, vaLitóan fehér, fiatal frianeaégfi szinezrtet ad, amint az semmiféle más szer altat nem érhető el; a ránezokat, 8 minden sárga vagy barna foltot rögtön eltávolítja. Ara 1 frt.

V a l ó d i minőségben szá l l í t j a Russ Károly utódja, Bécsben I., Wallfischgasse 3. RAKTÁRAK : Török J ó z s r f gyógyszerésznél Budapes ten ,

Armin ElínMiál Aradon .

Üzlethelyiségem változtatása

és teljes átalakítása okából r a k t á r o m o n lévő

valamint

szőnyegek árát tetemesen leszállítottam.

Figyelemre méltó és k a r á c s o n y i s ú j é v i a j á n d é k o k r a igen czélszerünek ajánlható

nagy mennyiségű

gyapot-ruhakelme. JRSL Kitűnő tisztelettel

P o l l J á n o s , V., b á l v á n y u t c z a 5 sz. P. S. Mostani üzlethelyiségem teljes berendezéssel

j ISSO-diki márczius 1-sejétó'l előnyös teltételek mellett kapható. 5583

UJ kiá l l í tás nagy Yulitsztékuan iparmű- ta rgvakhól K E R T É S Z T O D O R l l á l , Buűapes teu , Do io t tya -u tcza Újdonságok bőrben, u. m. bankjegy- és aprópénz

tárczákban, iró-mappák művészies festéssel, már 70 krtól 2 frt 50 kiig, tömör arany

bronz-Írókészletek. í .A^ 'b

enszerü különlegességek Japán- , China-Marocco- és Algierból, melyek részint olcsó-

uknál feltűnnek, p. o. 30 krtól kezdve.

131

fii Képes árjegyzék roniden It-vélbeni

megrendeléshez mellekeltetik.

Tréfás meglepetési tárgyak.ujándé- "P >,^, b i z tonsg i fegyverek, Flóbert szoba-és \J$-^jrjr kot azokba elrejteni. Bonbonierek, csinos -'"- •=

madárfegyver, lovagló-nyergek, berendez. '// kosárkák30krtólkezdve,egyesbűvészetiezik- ~ -utazó táskák , vadasz-csntorak. vadász-táskák ' / kek, teljesszemfényvesztő készletek 1 50,2,3.5 frt. j3

Tömérdek csinos mutató- tárgyak alkalmi vétel folytán csekély á ra ik ál tal feltűnnek.

Karácsonyi meglepetésül a legnjabb

női pipere-czikkeket, ti. m. : p o n g y o l a fejékek, c s i p k e és se lyem n y a k k ö . tők, cs ipkés j a b o t e és se lyem n y a k c s o k r o k , színes kisebb és nagyobb s e lyem k e n d ő k , g y e r m e k és női k ö t é n y k é k , k é s z ü l e t e k és több o féle tárgyakat ajánl

j u t á n y o s á r a k o n ,

S z i l á d y B é l a , 5590 Hudapest, IV. kei: kigyó-uteza 1. sz.

m M i n d e n c s a l á d n á l n é l k i i l ö z h e t l e n ~

a flélmaflyarorszá£i tápláló és epzxéii kávé. Mint legjobb ezer elismerve minden gyengéknek, valamint hosszas betegségek után tellábbadtakná), szintúgy felnőtteknél, kivált pedi,; gyermekeknél, görvéiy. kipersedés, hasmenés, sápkór es idegbajok ellen ; továbbá mint kitünö gyomorszer és ptdig gyotiorbajoknál vala­mint torokeyiknál (Diphteritis) mint kitünö p ásarva'iv gyógy&ier

ajánlható. Egy csomag ára 9 i kr , kis csomag 50 kr.

Dr. Fáykiss [szepesi kárpát-iiövéiiy-kivonaia 'gí Bve? ? 5 T^ r ° u ' i U m ' jszfposi kárpát - növény - ezukorkák egí , t a5S;„M* 1 , "*' szepesi kárpát-növény-thea egí T ^ T ^ " * 1 **

JYlel l - éss t i i d ö - b e t e g e l í n e l i ! Tiz év óta a legjobb sikerrel használtatrak és ajanltattak r köhöités, hurut, rekedrség, köh-hurut (sza uárburut), náthaláz (influenza), aifit-mellriséí, lélekzeli bajok, oldalazurás, kifejlett torokgyulladás, tüdő­gyulladás és egyéb kimerítő és gyengítő betegségekben. Valódi minő* regben kaphatók magánál a készítőnél F á y l i i s s József , gyógysze­résznél Tomesvárott (Józsefváros); Budapesten: Török Józsrf. ívógyszerésznél király-utcza 12. z.; T h a l l m n y e r és Sr i t z , kereske­dőnél, K d r s k u t y l i . , Erzsébet-tér 1. sz.. Korh ine in te r Frigyes

utódainál , és a legtöbb magyarhoni gyógyszertárban.

Szükséges hogy nyerve legyen 8.940,000 márka

vagy

5.215,000 forint az állam álta! engedélyezett és biztosított, fő igazgatóság vezetése

alatt álló nagy, 277. hamburgi pénz-sorsoláson. Áll 94,000 sorsjegyből, melyek közül 49,01)0, tehát jóval több

felénei, fog néhány hónap alatt 7 nyeremenyhuzáaon nyereiné-i.yekkel kihúzatni. A l e g n a g y o b b n y e r e m é n y a legszerencsésebb

e s e t b e n 4 0 0 , 0 0 0 m á r k a . A fönyeremínyek következők:

1 a 2 5 0 0 0 0 2 á 2 0 0 0 0 1 „ 150OO0 12 „ 1 5 0 0 0 1 „ 1 0 0 0 0 0 1 „ 1 2 0 0 0 1 „ 60OOO 24 „ 1 0 0 0 0 1 „ 5 0 0 0 0 5 „ 8 0 0 0 2 „ 40000 2 „ 6000 2 „ 30000 54 „ 5000 5 „ 25000 6 „ 4000

1 0 0 a 150 , 2 6 4 5 0 a 138 m á r k a , stb. stb. A nyeremények kifizetése pontosan állami biztosíték mellett történik.

Az első nyereményhuzásra a tervszerű betétel: 1 egész eredeti sorsjegyért 6 márka = 3 frt 50 kr. o. é. 1 fél „ „ 3 „ = I frt 75 kr. o. é. 1 negyed „ „ l£ „ = — 90 kr. o. é.

Ezen, az állam által biztosított, az állami czimerrel ellá'ott rredeti sorsjegyek (nem ígérvények !) általunk az összeg bekül­dése mellett (be rt levélben), vagy postai befizetés svagy utánvét mel ett, kulde'nek. — Mindsn megrendelés pontosan lesz kivivé, a sorsjegyekhez a h iva ta los huzás i t e rv ingyen mel ékeltetik, s a húzás ntáu a h iva ta los nyereménylajstrom felszólítás nélkül megkülde ik.

E sorsolások a legnagyobb előnyöket nyújtják és számos jelentékeny nyereménynyel vannak ellátva ; a résztvevők minden igénkéről, úgymint á l lami fe lü l r igyáza t . kezes ség a nye re ­mények pon tos k iűze tése i r án t , teljesen van gondoskodva. — Legbuzgóbb törekvésünk leend a részünkre eső biaodalomnak megfelelhetni.

Miután a nyereményhuzások m á r f o l y ó é v i d e c z e m b e r 1 0 - d i k é n kezdődnek s a megbízások nagy számmal érkeznek, a megrende­léseket kérjük nv'elöbb, a fönebbi határidőig, közvetlenül a követ­kező helyre intézni:

Löwe & Co. Bank- und Wechsel-Gescháft in Hamburg.

65 á 3000 213 „ 2000 12 ,, 1500 2 „ 1200

631 „ 1000 773 „ 500 950 „ 300 65 „ 200

A számosnígy nyeremény közül, melye nazy gyűjtődére esett s a szerencsés nyerőknek kifizettetett, esik a következőket emiit­jük meg: 5591

202000 márkával a 66591 számú. 252000 ,, „ 70884 303000 ., „ 80643

n «9 . SZÁM. 1 8 7 9 . XXVI. ÉVFOLYAM VASÁRNAPI ÚJSÁG. 793

I Olcsó ünnepi ajándékok!! I Dumas Sándor érdekesebb regényei I ijrS fíO köttt .'üt foiint OO kr. helyettmot>tcmk l!t forint 80 krajtzár. |3j l'gyanaz kötve, 23 félvászonkiitésbe (vörös vászon hát aranyozással) esak 28 frt.

A gyüji .Margit király 40 kr. — A. r sí) kr. — Hus

40 kr. — Minden regény külön is kapható.

A gyűjtemény tartalma : Gróf Monté-Christo 12 köt. 3 frt <>0 kr S Margit ki • jtü 40 kr. -

királyné 6 köt. 1 frt 80 kr. — A monsoreaui hölgy 8 köt. 2 frt A negyvenötök 8 köt. 2 fit 40 kr. — A három lestör (i köt 1 frt Húsz év múlva 8 köt. 2 frt 40 kr. - Bragelonne gróf IS köt. 5

<&jj ni. *v i i . — Minden regény külön is kapható. Kimerítő könyvjegyzékek jfiUJ kívánatra ingyen és bérmentve.

B li i f SO k r .

fit 40 _ L-ivaní,

m B u d a p e s t

fi]\ IV"., egyetem-uteza 2 5")26 D o b r o w s k y ós F r a n k é | ^

k ö n y v k e r e s k e d é s e .

í̂ íEiMíM^Siiüai

A. r ó s z v i s z o n y o k k ö v e t k e z t é b e n 5 0 % o l c s s ó b b <-la<l:i>. :

Karácsonyi s újévi ajándékok! Árjegyzékek kívánatra ingyen és bérmentve.

Kérem a nagyon tisztelt közönséget, bevásárlásaikat • mielőbb eszközölni, a vidéki megrendeléseket pedig

elég korán hozzám jut ta tni , miután előre látható, hogy ily potom ároi eladás nem soká tarthat.

A bekövetkező ünnepek alkalmával

szokásos ajándék-osztások megkönnyítése végett, tekintve az idei kimondhatláu rósz viszonyokat, a Jaoi's Wr^-féle csődből még vissza maradt árukat saját számomra átvettem és az alant elsorolt tárgyakat mesés olcaó áron bocsátom a t. közönség rendelke­zésére. Mély tisztelettel

S c h i l l e r I , . Sz.-Feliéivárott a menyasszonyhoz. ki elárusitás kezdődik november hő utolsó napjain, s tart deez. végéig!

Sürgöny! 50 °/o olcsóbb

eladás.

!! Karácsonyi s üjévi ajMéMÜ A rendeltetési helyet, utolsó postát, vaspályái állomást,

és a e/.iint't kérem a legpontosabban tűrni.

Sürgöny! 50 o/o olcsóbb

eladás.

A l e l t á r n a k j e g y z é k e i , 150 vég kitűnő jó minős, csíkos tolltartó röfe

azelőtt most frtkr. frt kr.

190 135 150 260 250

ISO

220 125 155 190 130 150 220

95 56 49 29

13 "19 18 23 305 95

jó minőségű sárga nanking legjobb minőségű fehéritetlen fehér nanking » jó minőségű jó mosatu angol Oxford » 7/s széles jó minőségű angyal gyolcs » */i » 26 rőfös jó minőségű jó mosatu kék kocz-

kázott kanavász 1 vég » » 26 rőfös jó minőségű jó mosatu morva

kanavász barna vagy lila » » » 28 rfs jó minőségű sternbergi gyolcs ... »

'/« » 30 rfs jó minőségű halbstadti gyolcs » */* » 28 » » » hegyi gyolcs » » » 30 » » » amerikai börgyolcs » » » 30 » legj. » sziléziai vászon »

30 » finom chiffon női fehérnemüeknek » 30 » legj. minős, kék, lila, barna val.

rumburgi kanavász » 30 » legf. hollandi vászon » 30 » legj. minős, georgswaldi vászon ... » 40 » hollandi vászon »

'"',4

50 » » » Szőnyegek i e l t ű n ő olcsó á r o n !

legjobb mns. angol csinvat futó szőnyeg

lgfin. beszövött virágos török szőnyeg » » » legf. besz. chenilia vir. indiai » » nehéz szürke poktócz » legj. mins. tábori pokróez, tiszt uraknak! _

Posz tó - szöve t ek u r a k n a k p o t o m á r o n ! » '/« széles legj. mins. beavatott szürke posztó » s/*

13 11 19 > • ü » •

15 » » 698 mtr 8M

1 db

röfe finom tifli posztó min len színben koczkázott és csíkos gyapjú-szövet » angol boa kabát és menczikovnak » legn. sima lasztiq ut • fin. jó mins. koczkázott nadrágnak gyapju-kelme 1 egé?z nadrágnak való (117 ctm.)

A s z t a l n e m n e k á r j e g y z é k e ! 1 db. 8/« nagys. színes sávolyos abrosz 1 » » » igen jó minős, fehér abrosz beszövött széllel ÍL 1 > » » fin. frnez. fehér damaszt abrosz 1 » 9/» » legf. » » vagy színes dam. jokey abrosz l » "/« » jó mins. fehér abrosz beszövött széllel és rojttal 6 • */« » fehér czérna sávolyzott szalvéta 6 » » » legf. fehér dam. szalvéta koczkázott 6 » legj. mins. tiszta czérna fehéritetlen sávolyzott törülköző 6 > legf. fehér dam. törülköző koczkázott 6 » legf. virágos angol dam. tötülköző 6 » fin. franczia battiszt zsebkendő színezett és szeg. széllel ... 6 > • » » • tiszta fehér 6 » » » fél czérna zsebkendő színezett széllel 6 » valódi rumburgi vászon zsebkendő 6 » » angol czérna vászon zsebkendő beszövött szin. széllel 6 • » rumb. vászon zsebkendő beszövött szin. széllel Végül pedig: több ezer kis velour slips kis gyermekeknek ... most

több ezer finom selyem női lavaljier » több ezer » bécsi broge kendő » töbo ezer kis színes zsebkendő » több ezer shawl fiu gyeimekeknek » több ezer fin. angol legyező »

— 281-

' 4 o -3 0 : -251 —

4 801 2J45

5[50 2 90 5.951 780] 7 95

10 80 1095 1150,

I8l80 15 50 I S 5 0 22 -30 50 16 50

3j35 3 90 4140 5 90 5 95 5l40

I 6 50 750 9 90 1 50

16— ii 55 — 28 50 68

1 50 50 1 90 60 125

1 2 90 3 8

70 90 EO 70 10

1 70 1 90 2 25 2 85 2 90

50 2 75

1 j — 55 tói— 66 90 — 95 85 1 40 95—97 90 1 40

1 70 1 30

1 1 1 •2 1 2 3 55 290 360 450

- 9 2

1 /a 2 20 - 14

65 — 32 - 92 — 45

1 80 — 92 2S0 125 3 50 1 60

csak 6 kr. » 5 kr. » * 3 kr. » 4 kr. . 15 kr. . 25 k

-A. r ó s z v i s z o n y o k k ö v e t k e z t é b e n 5 0 ü , i o l c s ó b b e l a d á s i

Téa, rum és likőr félig ingyen. 5561 Téa fél k l l o n k i n t . Congo, finom, fekete . . . . frt 1.50 Törött téa frt 1.— Souchong, legfinomabb frt 2.— Császár-vegyülék, legfin frt "-. -

,Victoria-vegyülék, legfin fit 3.— Orosz családi téa, legfin frt 4 . - -Fecco-virág, legfin frt 5.— '

K l e i n é s J u s t u s u t ó d a i ,

R u m éa l i k ő r p a l a e ' k o n k i n t . 1 )>iiitt's palaczk fin. brazíliai, . . fre —70 1 nagy » fin. Jamsiika, . . f r t 1. -I > > legfin. ó Jamaika, fit 1.50 I » > beiI. köménylikör fit —.60 I » » pyomorkeserü-likör fit —.75 1 » i legfin. Chartreuse frt I,— 1 literes pal. igen régi szilvórium fit 1.—

koromherczeg-nteza, 7. szám. I i> i i i i« ' i -« ' t« ' .« i t é n y ,

nvszerint a cioda-pasita Iiix Vi ma, orvos-özvejrytö , Béca, Stadr, Adlergasse 12, aaját ház A szrplöt, mnjfoltokat, pat-tniinaoknt, plirsriirsekrl, bör«tkát, liiuilührlyrt. mu­rinkat, viiriia arrt é< álialan véve minden tisztaUlansiWot az arezon va^y a testen miu-denkorra nyom nelküleltáwnit, írásbeli Jótállás |inellrtt; 1 serleg caoda-paazta baszna lati utaa tással 1 frt íiti kr.; rntí'y összetr kifogás nélkül v ssza adatik, ha a pa-zta nem lenne hatáasal - Szállítás utíuivél mellett.

R l x V i l m a , BécsStadt, Adlerg. 18.aaját haz.f

D r . P A T T I S O N

köszvény-gyapoíja enyüiti azonnal és gtorsan gyógyítja a c $ ú z é s k ö s z v é n y minden féleségét, úgymint: aicz-, mell-, torok- és fogfá­jást , fej-, kéz- és térd-kösz-vényt, tagszaggatást, hát- és

ágyékfájást. i Csomagokban 70 kr. és fél i

csomagokban40kr.-jával kap-' bató : T ö r ö k József, gyógy­szerésznél a «szent lélek»-hez, i király-uteza 12. Budapesten.'

Bókon Antalnál, szerb-. utczában, Aradon; Henriéi 'F . gyógyszerésznél Pozsony­ban ; Pecher I. E. gyógysze­résznél, Temesváron. 5496

Egy főnyeremény <;s kész a szerencse.

M á r f o l y ó é v i d e c z e m b . 1 5 . h u z a t n a k

a m i y a r nyeremény-sorsie&yBk. Főnyeremény frt 150.000. Eíész sorsjegy csupán 12 h:ivi lészletben k frt 10 Fél . » 12 » » » » 5

ígérvények csak frt 3 és bélyeg. Adom

!) havi részletben, á frt 3.— Salzuürai sorsjegyek 2 \

Iwümll sorsjegyek I l i i 7fi£?*'* Krakköl sorsjegyek

Már az első rés a legközelebbi huzá

Iiöry J.

S c -> 12 havi részletben, •r S - t 4 frt 2 . -

Már az első részlet letétele után játszik a vev 8 a legközelebbi húzásokra.

b a n k óz vá l tó -üz le t e , h a t v a n i u tcza 1 7 - d i k szám.

S ö r v b u j b u i i e c e e u - v e t l ö l í bérmentes megkeresésre a legnagyobb készséggel nyer­nek ingyen épugy közvetlenül vagy az alábbi czégek utján kimerítő használati utasítást a S t n r a e n e g g e r G o t t l i e b -tó lHer isanbanfSehweizban) készített, egészen ártalmatlan a l t e s t i ( é rvkenőcs r e nézve. Számos kitünö bizonyítvány és |köszönö irat, teljesen kigyógyultaktól, van hozzá csatolva. Szállítás bár mely országba. A kenőcs ára : 3 frt 20 kr. bögrénként. Kapható F o r m á g y i F . «bold. pzüzhöz. czímzett gyógyszert, által B u d a p e s t e n ; továbbá W e i s s József .szerecsenhez. czímzett gyógyszertára által Bécsben, Tuehlaubeu 27. „»,

CHIOCOCA-LIKŐR (Liquor Chiococae fortitican»),

leíílztosalil) és legjobb Si SE ^ Mm

a g y ö n g ü l t

férfi-erő gyors és gyökeres

élénkítésére; fűszeres édes h tekintetében a leg­finomabb likőröket felülmúlja: nem csak az Izmok élénkítése, fokozása és erősítésére, valamint az idegek és tesz-erejök erősítésére szolgál; hanem mint gyomort M M M . étvá­gyat gafiaattO, az emésztést elosfjri-tü erősítő szer ÍR meglepő, élénkítő

gyógyha tással b r minden

testi gyöngeségben aenTedöiél. Ára egy eredeti fivegnek, pontos hat nyelvű, használati uta^itá-.ü,

3 frt. Cmmagolasi költség 20 Vr. Fő szétküldés! raktár: Chiodi

D. C. gyógyszertára „az Őrangyal"-hoz Bécsben, Wahring. Herrengasse 26. (hová minden levélbeli megren­delés intézendő).

Fiók-raktárnak: Bécsben Weis József, gyógyszert, •aszerecsenhez*, I. Tuchlanban; Budapesten Török József gyógyszertára- 54Í5

Sumaíragyémántok.

E valután pompás kövek rend-kivüli tűzzel bírnak, viztÍHzta,Hácuak, • csupán a pról>a által kül^nbAztet-hetók meg a valódiaktól. Szállítunk vtttldijmenteacn t)erüket, UMBÖI d luble-aranyból, dbját S, 4 fr tér t ; H. bt? áfákat, tömör duublű-arauyLól. párját 5, 6 frtért az önazeg bjruien tcs megküldése mell' t t . Qj miknél a bőség megjelölendő.

Tömör arany-donble melI?om-bok kövekkel 3 ,4 frtjártd, éa tömör arany-double ór&láuczok, legnjabb jellegben, 3, 4, 5, 6 forintjával. szú; tén, kaphatók. »V) i 5

Ékszer-áruk gvári raktára:

B°cs, Pralérstrasse 16. a., Béss.

A bécsi karácsonyi ajándék!! 1 frt 95 kr. o. é.

a legújabb 17 da rab Já t éksze r fiuk és leányoknak minden kor- ós ranir' ó l , közte valóban díszes tárgyalt, melyek feltűnést fognak kelteni. Igyekezzék mindenki amily gyorsan csak lehet bevásárolni, miután a

később beérkező megrendelések már nem fognak oly pontosan teljesíttet­hetni, miután ezen valóban hallatlan olcsó tárgyaknak előreláthatólag roha­mos kelendősége leend, és pedig csak 95 t r é r t a kővetkező 17 felettébb ér­dekes játékszert kaphatni, melylyel minden gyermek a legszebben elmulat­hat, úgymint:

1 teljes fém evokészletet, 1 húzó harmonikát, 1 lovat négy keréken, 1 felereszthető léggömböt, 1 teljes Rzinházat, 1 szép babát, 1 gyapjas bá' rt'inykát, 1 takarékpénztárt, 1 skatulya katonát, 1 szökő Ördögöt, 1 madár' utánzót, 1 lármás fejet, 1 szép gyermekképesköny\'f_-t, 1 kalapács- és harang­játékot, 1 szép trombitát, 1 skatulya konyhafelszerelést, 1 szekrénykét tükör és gombo tűkkel. Ez mindössze csak 95 krba kerül, csakhogy tömeges tl.iiusitás érethessék el.

Csak 2 f r t 9 5 k r . 1 egész skatula Szeraj-vo katonákat, 1 skatula bútort, 1 skatula teljes

konyha-berendezést, 1 pompás felereszthető léggömböt, Ballon Captif fel­irattal, 1 gyönyörű türelem és önfoglalkoztató játékszert, mindenkora fiuk és leánykák számára, 1 pompás takarékpénztár, 1 finom faszekrény ke, 6 toll­nyel, irón, 50 aczéltollal, 1 pompás iskola táska fiuk vagy leánykák számára, 1 csoda-koczka, ezukorkák és ékszerekkel megtöltve, 1 igen szép párisi bába. 1 gyermek pénzes erszény tele arany pénzzel, 1 valóban diszes remontoir óra, aranyozott óralánczczal, kulcs nélküli felhúzásra, 1 mütani velociped, magától menő, 1 csodamadár, 1 britania fém trombita, egészen uj , 1 játék pacíence csudakártya, 1 gyermek képes könyv, igen lebilincselő.

Ez mind összesen csak 2 fr t 95 k rba kerül. ~>íii

Csak 4 f r t 9 5 k r . Ez a legnagyobbszerü a mi csak e n e m i m mind ez idtig nyújtatot t ;

1 pompás chinai ezüst zsebtükör, optikai üvegből, gombostütartóval együtt, a párisi éneklő madár csoda kalitkában, az nj ballon Captif, felirattal, mely felszállásakor a légben egy dallamot játszik, 1 pompás hajas bábu, igen nagy élénk szemek s elpusztíthat tan testtel, 1 vas takarék tűzhely hozzá az edényekkel, s tüzelhető is, egy teljes, tökéletes konyha felszereléssel együtt. minden a mit csak a gyermek szíve megkívánhat, 1 pompás zongora billen­tyűkkel, a legszebb dallamok, mint • An der sehönen blanen Donau*, »Letzte Bőse*, magától játszhatók, elragadó szép sétakosárka, tarka hímzéssel, 1 egész tábori ütközet katonasága egy skatulyában jól becsomagolva, 1 teljes színház, felállítható az összes diszítmény és alakokkal Teli Vilmoshoz, egy gyönyörű óra lánczczal együtt, egy szép fémkard, 1 Lefaucheux fegyver, i tölténytáska fényezett bőrből, 1 igen érdekes tűrt lem vagy önfoglalkoztatási játék Blouchon Gniibert professortól, egyike a legérdekfeszi többeknek, mik ekkoráig az érettebbkorn gyermekek számára feltaláltattak, a gyermekek nap hosszant foglalkozhatnak, a nélkül, hogy kedvüket veszítenék, a mi minden nap ismétlődik, ugy hogy ezen játék még a nagyoknak is meglepetésül szol­gál, agy szinte egy téka felszerelve minden szükséges író készülékkel; a va­rázsfuvola hírneves Mozartunktól, csoda koczka, tartalmaz bécsi cznkorkákat és ékszereket; ugy szinte 20 karácsonyfa-diszitéket, 30 villanyos karácsonyfa gyertyácskával.

Ez rxúnd összevéve felülről egészen le, ha a megbízá­sok idejekorán érkeznek be, összesen csak

4 fr t 9 5 k r b a k e r ü l . Ezenfelül még rengeteg raktára van a mindennemű játékszereknek

készletben. Bábok a legegyszerűbbektől a legfinomabbakig, ruházattal vagy anélkül 20. 50 kr., 1 írttól egész 25 írtig darabonkint. 1 teljes katona-öltözet flu számára 10 éves korig, úgymint : 1 csákó, 1 finom fegyver, 1 kard, 1 töl­ténytáska, 1 trombita, 1 dob, mindössze 1.50, 2.50, 3.50, 4, 5 frt, egy tűz­oltói felszerelés 3 írt 50 kr., egyáltalában minden kidondolható játékszerne-mii 60 százalékkal olcsóbban mint bárhol is.

Az e l a d á s c sak okt . 3 0 - t ó l deczemner végé ig t a r t .

Grosser Ausverkauf der Spielwaareu Bécs. Praterstrasse 10.

794 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 49. SZÁM. 187<J. XXVI. ^FOLYAM.

m 1 m I I [pl

az úgynevezett „után segítés" (charge) vagy „nehézzé 1 tételről", különös tekintettel a „zsirfény-nyerésre" |

fekete selyemkelméknél. I Isi

„Mit tesz az: a se lyemkelmét utánseg i ten i?" E kérdést majdnem valamennyi hölgy intézte hozzám, kik a p lefolyt idegen-ivadban nálam vásároltak. Sokat irtak már róla, és kevés lett abból megértve, miután az arra vonatkozó iratok r=jj| rendszerint annyira tele vannak miikifejezésekkel, hogy a ki nem szakember, alig érthet belőlük valamit. En tehát meg akarom iS kisérleni, e lap női olvasói előtt lehetőleg röviden és mégis világosan a festés-rendszert megmagyarázni, megjegyezvén azonban, tp] hogy a különböző fekete szín (kékes, zöldes, barnás fekete stb.) nyerésének útját és módját tekintet nélkül hagyom, miután ez a ijp főtárgytól nagyon is elvezetne. fc|

A nyers se lymet feketére festhetni , ha az néhány napig főtt gubacs-oldatba lesz beáztatva, azután kifacsarva, tiszta vizben kiinosatik, s rövid időre vassó-oldatba tétetik; ebből kivéve, hideg vizben szorgalmasan kiöblítve, egy kevés szappan­oldat adatik hozzá (könnyebi) gonibolyitása és vitlázása végett), s azután megszárítva földolgozás alá adatik. Ez az egyszerű fekete festésnek természetes módja.

H o g y aztán a se lymet „ntánsegitsük" vagy „nehézzé" tegyük, miután a leirt módon egyszerűen feketére lett festve, azt erősen bemárijak olajos, névszerint szappanos folyadékokba, s ezután a íonnebbi festési műtéteit újra megtesz-szűk vele; tehát először gubacs, azután vas-oldat és harmadszor olaj vagy szappan; és pedig e kezelést addig ismételhetjük, a míg a gyáros a festőnek átadott 100 font nyers se lyem helyett utoljára 4 0 0 font feketére festet t s e lymet kap vissza, azaz más szavakkal: e 400 font áll 100 font selyemből, 300 font gubacs, vasoldat és olaj vagy szappanból; az utóbbit minden sorrend után bőven ke l l alkalmazni, hogy a selyem egyrészt hajlékony maradjon, másrészt képesítve legyen, a gubacs- és vasoldat minden ujabbi fölvételére.

£ bánásmód fo ly tán természet szerint az egyes se lyemszálaknak m e g k e l l vastagodniok, és miné l inkább nehézzé vannak téve, a n n á l kevesebb ke l l belőlük a gyárosnak, h o g y fe le áron n g y a n o ly vas­tag ke lmét készítsen, m e l y t isztán festett se lyemből legalább kettős árba kerülne , ami pedig az ilyen nehézzé tett kelmékben a selyemfény- és lágyságból hiányzik, az simítás (apretur) és egyéb ilynemű kezelések által pótoltatik, ugy, hogy a hölgyek, ha saját választásuk szerint vesznek selyemkelmét, a szilárd minőségűeket a nem szilárdaktól igen nehezen különböztethetik meg. Mily nehezen viselhetők az ilyen kelmék, m i l y h a m a r lesznek zs ir fényüekké (a sok szappan miatt, mely bennök foglaltatik), és m i l y könnyen veszik a port magukba és töredeznek — ezt a hölgyek, saját tapasztalásukból, legjobban tudhatják.

Miként lehet tehát, hogy ily nem egészen becsületes eljárás valamennyi országban egyenlően tovább harapódzik f Csak is ugy, hogy a tapasztalatlan közönség által öntudatlanul támogattatik: a k ics iny fekete, vas tag bordás mintácskák az e legáns tárgyjegyzékekben csábító o lcsósággal birnak, és hozzá m é g a bűvös név „PARIS", m e l y különben az egész v i lág hölgyközönségére csodahatással bir — késztetik, h o g y n e m t e h e t egye t l en egy h ö l g y se másként , minthogy a ke lméket o n n a n hozassa! —

Mi a következés? Az, hogy minden selyemkereskedő saját magának és lételének tartozik azzal, hogy csak némileg is e versenynyel szembeszállhasson, ugyanolyan valódiatlan szöveteket tartani — és i l y módon egyik legnemesebb iparágunk, a selyemkészités, sárba lesz tapodva. A bizalom a selyemkelme iránt naponkint mindinkább tűnik, és én arra kérem a hölgyeket, az összes selyem-ipar érdeke és jóléte miatt, hogy eddigi beszerzési forrásaiktól csak tisztán festett selyem kelméket kérjenek ; meg vagyok győződve, hogy h o v a tovább azon minőségek fognak az általános forgalomba jönni, melyeket elődeink 15—20 évig viseltek, és azután mint «magasra becsült örökséget* a család ifjabb tagjaira ruháztak.

Tisztelt vevőimnek azonban, kik engem azon elvben: „csak egészen t i sz tán festett ke lméket tartani", támo­gattak, nem tartom szükségesnek megemliteni, hogy továbbra is ezen elvet fogom minden irányban hiven követni. É n ezután is. m i n t eddig, az összes se lyemkelmékért , m e l y e k e t magánosoknak átadok, tökéletes jó tá l lás t biztositok

a zs ir fény nyerése el len, és j e l en leg az első és egye t l en vagyok, k i e va lóban terhes ke l lemet lenség e l l en valódi kezességet nyújtok. A ke lmék az

arany éremmel l e t t e k a nemzetközi jury á l ta l az 1878 -k i k iá l l í táson k i tüntetve .

Minták utáni kérdezösködésekre posta fordultával bérmentes válasz adatik. Levéldij a m Svájczba: 10 kr. osztrák értékben. 5538 m gjj Zürich, 1879. november hóban. Teljes tisztelettel

1 T , . .. . u . 7... Henneberg GL jjj Táviratok czime: Henneberg, Zunch. ° ' • tisztán festett selycmkelmék gyári raktára. | • • " V á m é s szállítás egy ruháért körülbelül 2 frt osztr. ért. _ m 1

Franklin-Társulat nyomdája (egyetem-utoza 4.).

*m

Előfizetési föltételek VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt

/ egéBz éTie _. 12 frt \ félévié _ _ 6 •

Csnpáa . VASiBNAPI ÚJSÁG: ' *?,*" * ™ ~ B M \ C u p i n . POLITIKAI ÚJDONSÁGOK: ' " * * " * ™ ~ « " * l félévre _ _ A • ' félévre — 3 •

50-dik szám. 1879. BUDAPEST, DECZEMBER 14. X X V I . évfolyam.

T0LDY ISTVÁN. (1844—1879.)

ÁMULT héten, deczember 8-án, a kere-pesi-uti temető ,,irói negyedében"

• (quartier latin) egy ujon ásott sir a fiatalabb irói nemzedék egyik legtehet­ségesebb s korához képest legtöbb ered­ményt fölmutatott tagja fölött zárult be. Toldy Ferencz, irodalmunk soha sem fe­lejtendő halhatatlan érdemű veteránja közelébe tettük le fia István elomlott por­részeit, alig betöltött 35 évével. Atyja szárnyai alatt növekedve, örökölve annak irói tehetségét, hazaszeretetét, kitartó munkásságát, — bár tőle egészen külön­böző irodalmi ágakban és irányokban mű­ködött, — magát a derék apa méltó fiául bizonyította. Mint atyja, ő is igen fiatalon, még tanuló korában, lépett föl az irodalom nyilvános terére, s majdnem gyermekül kóstolta meg a dicsőség ama bóditó illa­tát — mely a nyomdafestékből gőzölög ki. Mint a ki a színpadon egy czipőt el­nyűtt már, attól elválni — mondják — nem képes többé: az irodalomnak is, — de különösen a napi sajtónak — megvan ez a lebilincselő, martalékait többé el nem eresztő hatalma. S Toldy István, bár ön­álló könyv-műveket is alkotott, kiválólag a napi sajtó s időszaki irodalom mun­kása volt. Es pedig hivatott munkása, a kit a korán kivivott nem mindennapi sike­rek odalánczoltak választott pályájához a nélkül, hogy elkábították s ez által vagy hanyaggá vagy elbizakodottá tették volna. Mig utolsó betegsége ki nem vette kezéből erőszakkal a tollat: majdnem húsz éven át hű maradt első szerelme, első dicsvá­gya e tárgyához. Mint gyermeknek, atyja példája állott előtte; oly ember lábainál nőtt fel, a ki pillanatig sem lankadó lel­kesedéssel, — rajongásnak mondanók, ha oly józan és öntudatos nem lett volna — csüngött az irodalom és nemzetiség ügyén, melyet Kazinczytól és Kisfaludy Károlytól legnagyobb részben ő vett vala vállaira. S e példa tette iróvá Istvánt; jeles iróvá pedig: hogy buzgó lelkesedéséhez, atyja után a természettől, nem közönséges te­hetséget is örökölt.

1844-ben, Pesten született, atyjá­nak harmadik házasságából Frommhold-leánynyal. Iskoláit i t t , majd a német nyelv miatt Pozsonyban járta; a jogot ismét a pesti egyetemen végezte. Még tanuló volt, midőn 1860 ban megjelent első irodalmi zsengéje, Kebes ,,Az élet képe" czimü művének fordítása a görög eredetiből. Irói első föllépése a klasszikái irányban történt; de csakhamar a romantika felé hajlott s a mellett maradt mindvégig.

Szépirodalmi összes működése: a tárcza, a novella, a regény s a dráma terén ha­tározott franczia uj romantikus szellemet tüntetett föl.

Atyja, az irodalom mellett, melyre maga buzdította s vezette be, '& hivatali pályán akarván számára megélhetést biz­tosítani, jogvégzettsógével mindjárt az akkori helytartótanácsnál eszközölt alkal­mazást számára. Az alkotmány helyreállí­tásával pedig 1867-ben a belügyminiszte-

T O L D Y ISTVÁN.