Kilenc á tétel Gerinvelő agytörzs, hipotalamusz. A hypothalamus, az agytörzs és a gerincvelő szerepe a vegetatív működések szabályozásában.A vegetatív idegrendszer:Inger hatására a szervezetben szomatikus, vegetatív és endokrin válasz jön létre. Ezek a rendszerek párhuzamosan egymást kiegészítve, átfedve működnek különböző reagálási sebességgel. Cél a homeosztázis fenntartása. A vegetatív idegrendszer a szervfunkció szabályozását látja el, hozzáigazítva azokat a mindenkori szükségletekhez, valamint szabályozza a szervezet belső környezetét. Független az akaratlagos szabályozástól. Felépítés:Hierarchikus struktúra, a magasabban lévő felülbírálja az alacsonyabban lévőt. A. Központi rész1.Limbikus kéreg 2.Hypothalamus 3.Agytörzs 4.Gerincvelő B. Perifériás rész1.Szimpatikus A preganglionáris rostok gerincvelő háti és ágyéki szakaszából erednek, a határlánc ganglionjaiban, nyaki, hasi ganglionokban, terminális ganglionokban végződnek. A postganglionáris rostok a célszervet adrenerg rostokkal idegzik be.2.Paraszimpatikus.A preganglionáris rostok a gerincvelő szakrális részéből és az agytörzsből erednek, a célszervek közelében lévő ganglionokban végződnek. A postganglionáris rostok a célszervet kolinerg rostokkal idegzik be.A vegetatív idegrendszer szabályozza: Vérkeringés Légzés Szem vegetatív beidegzése Gyomor- bél traktus működése Vizelet kiválasztás, ürítés Nemi szervek működése Mirigyek. A vegetatív válasz is a reflexív elve mentén történik:1.Receptor: mechano- , kemoreceptorok a zsigerekben, bőrben 2.Afferens neuron3.Központ 4.Efferens neuron: egy preganglionáris velőhüvelyes, és egy postganglionáris velőhüvely nélküli neuronból áll. A két neuron a vegetatív ganglionokban kapcsolódik át egymásra. 5.Effektor: simaizom, mirigy, szívizomA hypothalamus: Az összes vegetatív és a legtöbb endokrin folyamat szabályozó központja. A thalamus alatt elhelyezkedő hátrafelé a mesencephalon által határolt ősi magterület. A hypothalamus magrendszerét a portális erek kapcsolják össze a hypofízis elülső lebenyével, mely így a neurohormonális rendszer egyik legfontosabb együttműködése. A hypothalamus a limbikus rendszerrel és az agytörzzsel is kapcsolatban áll. Afferens pályák a gerincvelő felszálló pályákból az agytörzs formatio reticularisán keresztül a középagyon át jutnak a hypothalamusba. Efferens pályák az agytörzsbe, majd a gerincvelőben futnak. A hypothalamus oldalsó magjainak ingerlése szimpatikus választ, a felső, elülső magterületek ingerlése paraszimpatikus választ hoz létre. Funkciói: 1.Vészreakció: Szimpatikus válasz A vérnyomás emelkedik A szívműködés gyorsul ÉrszűkületA gyomor- bélrendszer gátlódik. Pupilla tágulat 2. Paraszimpatikus válasz hólyag, rectum kontrakcióTáplálkozási magatartást szabályozza: éhség, jóllakottság központ. Vízfelvétel szabályozása ADH termelése szomjúság központ Hőháztartás szabályozása Szexuális magatartás szabályozásaA limbikus kéreg:Szabályozza a veleszületett, szerzett magatartást, keletkezési helye az ösztönöknek, motivációknak, érzelmeknek. Kölcsönös kapcsolatban áll a hypothalamussal, valamint a temporális és frontális kéreggel.Az agytörzs:A nyúltvelőben fontos vegetatív központok, a spinális vegetatív központ reflexét teljessé teszik serkentő impulzusok segítségével.1.A szívműködés vegetatív szabályozása 2.A vérnyomást és vérelosztódást szabályozó központok: vazomotor központ 3.A légzést szabályozó központok: be-kilégző központ, serkentő, gátló központ 4.Egyéb vegetatív reflexek: nyelés, köhögés, csuklás, hányásA gerincvelő:1. Paraszimpatikus központ sejtjei. Az agytörzsben és a szakrális gerincvelőben. Az agytörzsben a harmadik, hetedik, kilencedik, tizedik agyideg magok. A szakrális gerincvelőben 2-4 szegmentumig a gerincvelő oldalsó szarvában. Innen az alsó vastagbélbe, húgyhólyagba, nemző szervekbe futnak a paraszimpatikus idegek.2.Szimpatikus központ sejtjei 3.Háti és ágyéki gerincvelő, torakális egyestől lumbális hármas szegmentumig a gerincvelő oldalsó szarvban. Innen a szemekbe, mirigyekbe, a szívbe, simaizmokba, erekbe, a májba, a hasnyálmirigybe, verejtékmirigyekbe, a mellékvese velőbe, a húgyhólyagba, a nemző szervekbe futnak a szimpatikus rostok.

9 bé tétel Oxigén transzport a vérben.A ventilláció során a külső környezetből az alveolusokba jutó levegő parciális oxigén nyomása száz higanymiliméter, parciális széndioxid nyomása negyven higanymiliméter. A tüdő alveolusok kapilláris rendszerében a vér pO2 40 Hgmm, pCO2 46 Hgmm. A diffúzió irányát megszabó fizikai törvények alapján a diffúzió mindig a magasabb nyomású térből az alacsonyabb nyomású térbe történik. Az Oxigén az alveoláris térből a tüdő kapillárisokba diffundál, a széndioxid a kapillárisokból az alveolaris térbe ezt, nevezzük külső gázcserének.Az O2 szállítása:A vérbe jutott oxigén 97 százaléka a vörösvértestek hemoglobinjához kötődik, 3 százaléka a vérplazmában oldott állapotban van. Az O2 hemoglobinhoz való kötődését a hemoglobin szerkezete teszi lehetővé: 1 globin fehérjemolekulához 4 hem csoport kötődik, melyek ferro vas tartalmú porfirin vázas komplexumok. A hemoglobin az O2-t reverzibilisen köti ez az oxigenizáció, a kötődés létrejöttének feltétele a megfelelő O2 parciális nyomás. Ha a pO2 magas a kötődés létrejön, ha alacsony a kötődés megszűnik. Az O2 szaturáció: A teljes hemoglobin mennyiség valóban oxigenizált

hányadát oxigén szaturációnak nevezzük. Az O2 dús vér a véna pulmonálisokon keresztül távozik a tüdőből telítettsége 97%, ez a maximális telítődés. A szövetekből a tüdő felé 70 % a telítődés, mivel megtörtént az O2 leadás a szövetekbe.A szaturációs görbét jobbra tolják:A jobbra tolódás azt jelenti, hogy azonos pO2 mellett a hemoglobin kevesebb O2-t köt meg(vagyis leadta a környező szöveteknek).A hőmérséklet növekedése, pCO2 növekedése Hidrogén ion koncentráció nő (a vegyhatás csökken). Az oxigén a tüdőből véráram útján a 4 véna pulmonálison keresztül a bal pitvarba, bal kamrába, majd az aortán keresztül a nagy vérkörbe, a szervekhez, szövetekhez jut. A szervek és a kapillárisok között szintén diffúzióval történik a gázcsere. A kapillárisok pO2 95 Hgmm, pCO2 40 Hgmm, a szervek pO2 40 Hgmm, pCO2 46 Hgmm nyomásúak. Az O2 a diffúzió törvényei szerint a szervekbe, szövetekbe jut, a CO2 a szövetekből a kapillárisokba, ezt nevezzük belső gázcserének.A CO2 transzport a vérben. A CO2 a szervekből a kapillárisokba diffundál a nyomás viszonyoknak megfelelően ( pCO2 szövetek 46 Hgmm, p CO2 kapillárisok 40 Hgmm )ez a belső gázcsere. Ez után a CO2 dús vér a vénás rendszeren az alsó és felső fő visszéren (véna cava) a jobb pitvarba, jobb kamrába, truncus pulmonalisba, artéria pulmonalisba, majd az egyre kisebb artériákon, arteriolákon keresztül a tüdő kapilláris rendszerébe áramlik.A CO2 szállítása:A CO2 a szervek anyagcsere folyamatainak végterméke. A sejtekből az intersticiális térbe, majd a vékony kapilláris falon átdiffundál a vérbe, itt: 70 % a vörösvértestekben a plazma vízzel egyesül, 20 % a hemoglobin globin részéhez kötődik, 10 % fizikailag oldott állapotban a plazmában. 1.) A vörösvértestek citoplazmájában a plazma vízzel egyesül:A CO2 a vörösvértestekbe diffundál, ahol karboanhidráz enzim katalizálásával (gyorsítja az átalakulást) a plazmavízzel egyesül.CO2 + H2O →H2CO3→HCO3- + H+ A bikarbonát (HCO3-) ion kidiffundál a vörösvértestből és a vérplazma puffer rendszerében elnyelődik, helyette klorid (Cl-) diffundál be a vörösvértestbe. A H+ a hemoglobinhoz kötődik. 2.) A hemoglobin globin részéhez kötődik:A globinhoz kötődve karbamino kötés alakul ki: Hb-NH2 + CO2 → Hb-NH-COO- + H+. A Hidrogén iont a hemoglobin megköti. Az O2 leadás kedvező feltételt jelent a CO2 felvételére, mivel a redukált hemoglobin több Hidrogén iont tud megkötni, mint az oxigenizált forma.A tüdő kapillárisokban a reakciók az ellenkező irányban játszódnak le. A bikarbonát ion visszajut a vörösvértestbe és Hidrogén ionnal hidrogén karbonáttá egyesül, majd széndioxiddá és vízzé alakul. A hemoglobin oxigénfelvétele segíti a Hidrogén ion felszabadulását, így a karbamino kötésből felszabadul a széndioxid. A plazmában oldott állapotban lévő széndioxid is a nyomás viszonyoknak megfelelően felszabadul. A tüdő alveolusok kapillárisaiban a pCO2 46 Hgmm, az alveoláris térben a PCO2 40 Hgmm így a CO2 a vékony kapilláris falon keresztül az alveoláris térbe diffundál (külső gázcsere), majd a ventillációval a külvilágba jut a kilégzés folyamatában.

9 cé tétel a nyirokkeringésA kapillárisfalon át az anyagtranszport diffúzióval vagy filtrációval történhet:Diffúzióval a gázok és a zsíroldékony anyagok (lipidek) jutnak át az érfalon. Az áramlás iránya a nyomásviszonyoknak megfelelően a kapillárisból a sejtek közötti térbe, vagy onnan a kapillárisba történik; ez a fajta anyagtranszport gyors. A víz és a vízben oldott anyagok nem tudnak az érfalon (endothelsejten) átjutni, diffúziójuk csak a kapillárisfalat alkotó endothelsejtek közötti kapcsolódásoknál lehetséges: ez a gap junction.Filtráció: (szűrés) a hidrodinamikai törvények alapján történik. A kapillárisfal szemipermeabilis (dializáló, vagyis félig-áteresztő) hártya, amely a nagy molekulájú anyagokat (pl. fehérjéket) nem engedi át. A normális vérplazma kolloidozmotikus nyomása a kapillárisvérben kb. 25 Hgmm. Ezért, és a vérnyomás filtráló hatása miatt az áramlás az érfalon át az érből kifelé történik.A kapillárishurok artériás oldalán a nyomás hatására lép ki a folyadék, és a benne oldott krisztalloidok és gázok (oxigén, szén-dioxid, nitrogén); a kapillárishurok vénás oldalán pedig alacsonyabb a nyomás, mint a sejtek közötti térben ezért a folyadék az érbe áramlik.A kapillárisfalon kilépő és a benne maradó folyadék közötti egyensúlyi állapot tényezői:1. a kapillárisban uralkodó nyomás;2. a kapillárison belüli és kívüli folyadék ozmotikus nyomása;3. a sejt közötti folyadék elvezetése egyéb úton (nem a vérben).A szövetközti folyadék és a nyirokkeringés. A kapillárisok artériolás szakaszán a nyomáskülönbség (filtrációsnyomás, Starling féle filtrációs-reszorpciós teória) miatt a szövetközti térbe került folyadék egy része nem tud maradéktalanul visszaszívódni a vénás szakaszba. Ezt a folyadékot a nyirokkeringés juttatja vissza a szívbe. A szövetközti térben kesztyűujjszerű vak tasakként kezdődnek az egyrétegű endothelsejtfallal (egy speciális hámsejt) körülvett nyirokkapillárisok. Ezek endothelsejtjei könnyen átengedik a nagy molekulákat is (pl. fehérjék, és a kolloidálisnál nagyobb részecskék). A kapillárisokba fel nem vett fölösleges sejt közötti folyadékot a nyirokkapillárisok vezetik el. Ezek kevés kivétellel (pl. központi idegrendszer) szinte minden szövetben előforduló endothelcső-hálózatok. A kapillárisok fokozatosan nagyobbodó nyirokerekbe szedődnek össze. A szövetközti térben a fehérjekoncentráció ''alacsonyabb'' a vérplazmáéhoz képest. ( Starling féle filtrációs-reszorpciós teóriaA kapilláris falon keresztül történő anyagáramlás irányát a hidrosztatikai és az ozmotikus nyomás különbsége határozza

meg, ez a filtrációs nyomás. Pé filtrációs = Pé hidrosztatikai mínusz Pé ozmotikusArteriolák: 30 Hgmm mínusz 25 Hgmm= plusz 5 tehát folyadék kiáramlás történik az interstitiumba.Vénulák: 20 Hgmm mínusz 25 Hgmm= mínusz 5 tehát folyadék beáramlás történik a szövet közti térből. Fiziológiásan a kapillárisok falán át történő folyadék kiáramlás és beáramlás egyensúlyban van., Az effektív filtrációs nyomás egyenlő az effektív hidrosztatikus nyomás és effektív ozmotikus nyomás különbségével. Az effektív filtrációs nyomás a kapilláris arteriolás végén pozitív– ezért filtrál a kapillárisból –, míg a kapilláris venulás végén negatív– ezért visszaszív a kapillárisba.) A nyirok (lympha) a nyirokerekbe bejutott szövetközti folyadék: vagyis víz, a benne oldott krisztalloidok és gázok (szén-dioxid, oxigén és nitrogén), valamint kevés kolloid és, ritkán sejtes elemek. Mennyisége a szövet pillanatnyi állapotától függ, egy nap alatt kb. 2-4 liter nyirok termelődik. (Víztiszta, vagy szalmasárga folyadék.) A nyirokhajszálerekből nagyobb nyirokerek szedődnek össze (vasa lymphatica). A mélyen húzódó nyirokerek a nagyobb mély érkötegekhez csatolva, a felszíniek pedig a bőr alatt a vénáktól függetlenül haladnak. Falszerkezetük a vénákéra hasonlít (endothel, intima, simaizomréteg, és adventitia).A sűrűn, szabályos közönként elhelyezett kettős billentyűk (amelyek a fő nyiroktörzsek felé vezetnek, így az áramlás csakis egyirányú!) közötti tágulatok miatt jellemzően gyöngyfüzérszerűek a nyirokerek, amelyek borsónyi-babnyi nyirokcsomókba (nodi lymphatici) nyílnak. A nyirokcsomóba vezető eret vas afferensnek hívják, a bab alakú szerv domború oldalán lép be, míg az elvezető eret vas efferensnek, ez pedig a homorú oldalon hagyja el a nyirokcsomót. Minden testtájéknak, szervnek, szervrészletnek megvannak a maga regionális nyirokcsomói, melyek 'sorba kapcsolva' akár 3-szor, 4-szer is megszűrik a nyirkot, amíg az a fő nyiroktörzsekhez ér, amelyek (ductus thoracicus és truncus lymphaticus dexter) a vénás rendszer speciálisan alacsony nyomású pontjára (a vena jugularis interna és a vena subclavia összeömléséhez) vezetik azt. Tehát a szövetnedv visszakerül a vérkeringésbe!A nyirokerekben a nyirok egyirányú áramlását részben a környező szövetek mozgása közben létrejövő kompresszió, részben a nagyobb nyirokerek endotheljét körülvevő simaizomelemek ritmikus kontrakciói (összehúzódásai) biztosítják. Döntő az izompumpa szerepe, ami a haráncsíkolt izomzat működésekor jön létre.Az ödéma képződést meghatározó tényezők. Megnövekedett filtrációs nyomásNagy hidrosztatikai nyomás, kis ozmotikus nyomás Artériatágulat Vénás szűkület Emelkedett vénás vérnyomás (szívelégtelenség) Csökkent ozmotikus nyomásgradiens Csökkent plazmafehérje koncentráció Ozmotikusan aktív anyagok felhalmozódása az intersticiális térben Megnövekedett kapilláris permeabilitás Hisztamin, más hasonló anyagok felszabadulása.Elégtelen nyirokáramlásA nyirokkapilláris nem szállítja el a felgyűlt folyadékot a szövet közti térből.

10 á tétel Az idegrendszer magasabb funkciói. (információ feldolgozás, tanulás, emlékezés) Az érzelmi folyamatok idegélettani alapjai.Érzelmi folyamatok:Az érzelmi folyamatok külső, belső ingerekre adott általános válaszreakciók. A válasz attól függ, hogy előzőleg az ingerrel kapcsolatban milyen tapasztalattal rendelkezünk. Az érzelmi reakció részei:Motoros rész Cselekvés, ha kellemes közeledés, ha kellemetlen távolodás.Szomatikus-vegetatív Kellemes állapot vérnyomás emelkedés, a szívfrekvencia nő, légzés gyorsul.Kognitív Szavakban kifejeződő válaszreakcióI.) Motiváció Az a pszichés folyamat, mely valamilyen cselekvésre indít. Hátterében korábbi tapasztalatok vagy belső szükséglet áll. 1.Örökletes-ösztön a.önfenntartás: szomjúság, éhség, fájdalomtól való távoltartás B. fajfenntartás: sex, ivadék gondozás.2. TanultKíváncsiság, megismerésre törekvés, korábbi tapasztalatokon alapul. Aktiváló rendszer az agytörzs, a limbikus rendszer, a hypothalamus, tudatosulás az agykéregben.A motiváció zavarai:Csökkent, hiányzó motiváció Fokozott fáradtság érzés, saját elemi szükségletét sem tudja kielégíteni. Fokozott motiváció Aktivitás rendkívüli növekedése, magatartásváltozásA zavarok okai hormonális vagy élettani változások is lehetnek.II.) Szorongás Ártalmas hatások megismerése távoltartási magatartást vált ki. Félelemnek nevezzük, ha a távoltartási magatartás indokolatlan. Szorongásnak nevezzük, ha nincs konkrét tárgya a távoltartási magatartásnak.1. Pszichés elemek Magatartás megváltozása, vélt ingerhatásokra való felkészülés.2. Szomatikus megnyilvánulás Fokozott aktivitás, vegetatív tünetek: verejtékezés, hasmenés, diuresis, légzés-, szívfrekvencia fokozódás. A szorongás a kiváltó ok megszüntetése után elmúlik, ha nem neurózisról beszélünk. III. Agresszió Akadályelhárító agresszió Akadályok, nehézségek leküzdése, fokozott cselekvési aktivitás. Lehet támadó vagy védekező.Indulati agresszivitás Harag, bosszú cselekvései, motiváció, tényleges akadállyal szemben is felléphet. IV. Gátlásos állapot Szomatikus, pszichés megnyilvánulás, általában félelemhez kötött. A motivációt csökkenti, ismert vagy képzelt veszélyhelyzet. A limbikus rendszerből vagy az agykéregből is kiindulhat. Neurotranszmisszióval sugárzik szét a központi idegrendszerben.A tanulás Az idegrendszer legmagasabb fokú tevékenysége, az agy egészének és a perifériás rendszer

épsége szükséges. Lehetővé teszi, hogy az ingerre adott közvetlen válaszon kívül minőségi átalakulás révén új válaszformák jöjjenek létre. Az alkalmazkodási képesség fokozódik. Az ingerhatások tapasztalat formában megmaradnak, előhívhatók az ingerhatás érvényesülése nélkül is.1. Feltétlen reflex (Pavlov) A reflexválasz egy meghatározott ingerre feltétlen kialakuló meghatározott válaszreakció. 2. Feltételes reflex Ha a feltétlen reflexet kiváltó inger mellé valamely más egyébként közömbös ingert kapcsolunk, gyakori ismétlés után az eddig közömbös inger is feltétlen választ vált ki. Ekkor új típusú válasz nem lesz függvénye a feltétlen reflex ingerének. Ha ez az ingerhatás hosszabb ideig elmarad, a reflex kialszik. Generalizáció A feltételes reflex hozzá hasonló más ingerekkel is kiváltható.Diszkrimináció Két egymáshoz hasonló ingert úgy alkalmazunk, hogy az egyik feltétlen válasz kiváltó ingerrel kötjük, a másikat nem. Bizonyos idő után csak a feltétlen ingerhez kötött egyéb inger vált ki választ. 3. Eszközös kondicionálás A tanulási folyamat lényege, hogy ha az eszköz fájdalmat okoz vagy kellemetlen érzetet vált ki, az eszközzel való ismételt találkozást az alany elkerüli. Kellemes inger következménye ingerkeresés, kellemetlen inger következménye elkerülés, gátlás.Gyakorlás: Inger-cselekvés ismétlése megerősíti a tanultakat, generalizációra vezet.Sztereotíp válaszreakciók Egy inger sztereotíp cselekvés sort indít el, anélkül, hogy szándékos, előre megtervezett lenne.4. Verbális tanulás Ismeretek átvitele szavak útján, eszközös kondicionálás nélkül.Emlékezés Információ tárolása főként az agykéregben.Szenzoros tár Frissen tanultak az orbitofrontális kéreg, ismétlés a temporális lebeny aktivitása Rövidtávú emlékezet A homloklebeny kérgi része aktivitása. Hosszú távú emlékezet A temporális lebeny kérgi része aktivitása Zavarok:Megjegyző emlékezés zavara, megőrző emlékezés zavara, retrográd amnézia, anterográd amnézia.

10 bé tétel A Clearence elv és alkalmazásának lehetőségei. A glomeruláris filtrációA vese funkcionális egysége a nephron. A nephron felépítése: Vese testecske (Malpighi test)- Bowman tok, fenesztrált belső membrán, kettős falú hámréteg, az elsődleges szűrlet ide filtrálódik.- Glomerulus, (érgomolyag) vas afferens (odavezető ér), glomerulus kapilláris rendszer, vas efferens (elvezető ér). A vas afferens nagyobb átmérőjű, mint a vas efferens a megfelelő nyomás kialakítása végett.Proximális kanyarulatos csatorna Proximális tubulus Henle kacs Disztális tubulus Disztális kanyarulatos csatorna A vizelet gyűjtő csatornában folytatódikA nefron tubuláris részét körülveszi a peritubuláris kapilláris hálózat és azzal funkcionális egységet képez.A nephron működése: Glomeruláris filtráció125 mililiter per perc elsődleges szűrlet keletkezik, mely a vérplazmával megegyező összetételű és ozmotikus nyomású 300 milliosmol per liter. Tubuláris reabszorpció Az elsődleges szűrlet 99százaléka visszaszívódik a peritubuláris kapillárisokba, 1százaléka a vizelettel távozik. Szekréció A szervezet számára káros anyagok aktív módon a peritubuláris kapillárisból a tubulusba szecernálódnak és a vizelettel ürülhetnek.A glomeruláris filtráció A glomeruláris erek falán és a fenesztrált, belső membránon keresztül a Bowman tok üregébe szűrődik az elsődleges szűrlet. Mennyisége 125 mililiter per perc, a vérplazmával azonos összetételű és ozmotikus nyomású 300 miliozmol per liter. A Bowman tok belső fenesztrált membránja az 5 kiloDaltonnál nagyobb tömegű fehérjéket korlátozott mértékben engedi át.A szürlet fehérje tartalma: 5 kilodaltonnál nagyobb fehérjét csak 3 ezrelékben tartalmaz,10 kilodalton feletti fehérjéket csak mértékben tartalmaz,68 kilodalton felett semmi nem jut át.A filtrációt meghatározó tényezők:Artériás vérnyomás 60 Hgmm, a véna arcuatában csak 8 Hgmm.A vesén belüli intrakapszuláris nyomás 25 Hgmm, ezt a vesét körülvevő hármas tok tartja fenn. A filtráló felület nagysága és áteresztő képessége a glomerulusban. A tényleges filtrációs nyomás:A filtrációs nyomás egyenlő a glomeruláris artéria nyomása, mínusz a vérplazma ozmotikus nyomása, mínusz az intrakapszuláris nyomás.Pé effektív egyenlő Pé glomeruláris mínusz Pé ozmotikus mínusz Pé kapszuláris egyenlő 60-13-25 egyenlő kb. 22 HgmmA glomeruláris filtrációs ráta:Az összes glomeruluson időegység alatt (percenként) átszűrődött folyadékmennyiséget glomeruláris filtrációs rátának (GéeFeR) nevezzük. (A GFR meghatározása vérrel keveredő indikátor anyag segítségével történik a clearence elv alapján.)Clearence elv A clearence (ejtsd: klírensz) azt a vérplazma mennyiséget jelenti, amely a vesén áthaladás közben egy időegység alatt megtisztul egy bizonyos anyagtól. Egysége: mililiter per perc. Jele: Cé. Ha a filtrátum mennyiségét akarjuk meghatározni, a clearence vizsgálathoz olyan anyag használható:Mely csak filtrációval ürül a vesén keresztül, Nem lehet toxikus a vesében, Mennyisége nem változik a filtráció során, Nem változtathatja meg a vese működését, Ilyen pl. az inulin és a kreatinin. Ha mind a négy feltételnek megfelel az adott anyag, akkor az adott anyag clearence-e megadja a glomeruláris filtráció mennyiségét, azaz az összes glomeruluson időegység alatt átszűrt folyadékmennyiséget. Ismert mennyiségű inulin intravénás bevitele után meghatározzuk a vizsgált

anyag koncentrációját a vérplazmában [ P (mg/ml)], megmérjük a percenként ürülő vizelet térfogatát [ V (ml/perc)] és megmérjük az ürített inulin koncentrációját a vizeletben [ U (mg/ml)]. Cé Klírensz anyag egyenlő ürített inulin koncentráció a vizeletben miligramm per mililiterben szorozva a percenként ürített vizelet térfogatával mililiter per pecben osztva a vizsgált anyag koncentrációja a vérplazmában miligramm per mililiterben egyenlő mililiter per perc plazma.A GFR vizsgálata az inulin segítségével: Ha feltételezzük, hogy 1miligramm inulint tartalmaz 1 mililiter plazma Pé =1 miligramm per mililiter, akkor670 mg inulint tartalmaz a vesén áthaladó vérplazma, ebből 125 mg inulin filtrálódik a Bowman tok üregébe a 125 ml filtrátumban, míg545 mg inulin halad tovább a peritubuláris kapillárisba az 545 ml plazmával545 mg lesz a maradó inulin a véna renálisban, mert125 mg inulin kiürül a percenkénti 1 ml vizelettel

125mg/ml*1ml/percCinulin= –––––––––––––––– = 125 ml/min

1mg/ml

Vagyis a kifiltrálódott inulin teljes mennyiségben ürül a vizeletben, mivel nem szívódik vissza, nem szekretálódik a tubuláris folyadékhoz a tubuluson történő végighaladása során. így a vizeletben percenként megjelenő 125 mg inulin a 125 ml filtrátumból (125 mg inulin) származik, → Cinulin=GFR.Ha a vese tubulus aktív reabszorbeáló képességét akarjuk meghatározni, a clearence vizsgálathoz olyan anyag használható, amely:Nem toxikus a veséreA glomerulusban szabadon filtrálódik. (Mennyisége nem változik a filtráció során). A tubulus hámsejt képes aktív transzporttal visszaszívni az adott anyagot a tubulus lumenből a peritubuláris kapillárisba.A reabszorpció vizsgálata a cukor segítségével:Ha feltételezzük, hogy 0,8 mg glükózt tartalmaz 1 ml plazma [P =(0,8 mg/ml, a normál érték 80-120mg%)], akkor670ml/perc*0,8mg/ml=536 mg glükózt tartalmaz a vesén áthaladó vérplazma, ebből 125ml/perc*0,8mg/ml=100 mg/perc glükóz filtrálódik a Bowman tok üregébe a 125 ml filtrátumban, míg a vas efferensbe tovább haladó (nem filtrálódott 670 ml-125 ml=545 ml)plazmában 545 ml/perc*0,8 mg/ml=436 mg/perc glükóz halad tovább a peritubuláris kapillárisban az 545 ml plazmával, és eközbena filtrált 125 ml/perc*0,8 mg/ml=100 mg/perc glükózt a proximális tubulus sejtjei aktív transzporttal visszaszívják, így 670ml/perc*0,8mg/ml glükóz=536 mg/perc (100mg +436mg) glükóz lesz a véna renálisban is0 mg glükóz ürül a percenkénti 1 ml vizelettel

0 mg/ml*1ml/percCglükóz= –––––––––––––––– = 0 ml/min

0,8 mg/ml

→ A vizelettel fiziológiásan nem ürül cukor, a teljes filtrált mennyiség visszaszívódik. Ha tudom mennyi volt a (Cinulin=GFR), akkor tudom mennyi cukor filtrálódott, amit a vese vissza tudott szívni.

Ha a vesén áthaladó plazma mennyiséget akarjuk meghatározni, a clearence vizsgálathoz olyan anyag használható, amely:Nem lehet toxikus a vesében. Mennyisége nem változik a filtráció során, a vesében filtrációval szabadon ürül. Aktív transzporttal bekapcsolódva a vese anyagcsere folyamataiba, a peritubuláris kapillárisokból a tubulusba szecernálódik A para-amino-hippursav (PAH) vizsgálata:Ha feltételezzük, hogy 2 mg PAH -t tartalmaz 1 ml plazma, akkor percenként670ml/perc*2mg/ml PAH=1340 mg PAH van a veséhez érkező vérplazmában, ebből 125ml/perc*2mg/ml PAH =250 mg PAH filtrálódik és a tubulusba jut majd, és545 ml/perc*2mg/ml PAH =990 mg PAH halad tovább peritubuláris kapillárisokban, ahonnan

a teljes 1090 mg PAH szecernálódhat a tubulus lumenbe, így0 mg PAH marad a véna renálisban és a filtrálódott 250 mg PAH és a szecernált 1090 mg PAH összege, azaz 1340 mg PAH ürül ki 1 ml vizelettel

1340 mg/ml*1ml/percCPAH= –––––––––––––––––– = 670 ml/min

2 mg/ml

Így a vese 670 ml plazmát tisztított meg a PAH-tól, vagyis az egy perc alatt átáramlott teljes plazma mennyiséget, vagyis a CPAH=RPF. A PAH, a többi a szervezet számára káros anyaghoz hasonlóan, filtrációval és szekrécióval a teljes mennyiség kiürülhet, ha a plazma koncentráció elég alacsony ahhoz, hogy a tubulus sejtek aktív transzporttal a peritubuláris kapilláris plazmájában levő teljes mennyiséget kiszecernálhassák.A tubuláris működés:Az elsődleges szűrlet mennyiségét az inulin clearence-e mutatja, mert a teljes filtrálódott mennyiség a vizeletben ürül, nem szívódik vissza és nem is szekretálódik. Cinulin= 125 ml/min. A vesén teljesen áthaladó vérplazma mennyiségét a PAH clearence-e mutatja, mert a filtrált PAH mellé a peritubuláris plazmában levő, teljes PAH mennyiség a tubulusokba szekretálódik és ürül. CPAH= 670 ml/min. A tubuláris reabszorpciót a glükóz clearence-e mutathatja, mert a glükóz a szervezet számára létfontosságú anyag, fiziológiásan a teljes mennyiség visszaszívódik, a vizelettel nem ürül glükóz. Cgl=0 ml/min. A filtráció- szekréció aránya az inulin és a PAH clearence-éből számítható ki, mennyi a filtrátum és mennyi a szekrétum.

10 cé tétel a vérelosztódás szabályozása.Arteriolák, kapillárisok, vénák élettani szerepe. A kapilláris keringés. A keringés két részből áll: Kisvérkör Nagy vérkör. Kis vérkör útja Jobb kamra Artéria pulmonális Tüdő artériák ArteriolákTüdő kapillárisok Venulák Tüdő vénák Véna pulmonális Bal pitvarNagy vérkör Bal kamra Aorta Artériák Arteriolák Kapillárisok Venulák Vénák Vena cava inferior, et superior Jobb pitvar. A keringés élettani szerepe:Vérgáz transzport Ellenanyag, immunitás VéralvadásTápanyag, salakanyag szállítás Hormonok Vegyhatás, pH homeostasis biztosítás.Arteriolák, kapillárisok, vénák élettani szerepe:1. Bal kamra Systolé során továbbítja a vért. A kamra izomzat kontrakciója a pulzus térfogatnak megfelelő mennyiségű vért löki ki a nagy erekbe. A kilökött pulzus térfogat pulzus hullám hoz létre, ezáltal energia átadás történik. A bal kamra vérnyomása: 120 per 0 Hgmm 2.Aorta, nagy artériák Élettani funkciójuk struktúrájukból adódik: falukban simaizom réteg és elasztikus rostok. Az aorta a szívciklus diastolés és az izometriás kontrakciós szakaszai alatt a szív pumpafunkcióját helyettesíti (szélkazán hatás). Rugalmas fala felhasználásával a keringést egyenletesebbé teszi.Az aorta vérnyomása 120/80 Hgmm. Összkeresztmetszet négy és fél négyzetcentiméter. Áramlás sebessége a legnagyobb 40 centiméter per szekundum. 3. Kis artériák, arteriolák. Élettani szerepük ellenállás (rezisztencia) erek. Faluk simaizom elemeket tartalmaz, mely szimpatikus beidegzésű, a vérnyomás szabályozásában fontos szerepük van. A periféria felé történő eláramlás akadályai. Amilyen izomtónust produkálnak a rezisztencia erek, olyan ellenállással szemben kell a szívnek kinyomnia a vért. Egyes arteriolákból eredő metarteriolák prekapilláris sphinchterei megszabják a hozzájuk kapcsolódó kapillárishálózaton átáramló vér mennyiségét a szerv működési igényének megfelelően. Az erekben a vérnyomás meredeken csökken, arteriolák végén 30 Hgmm.Az összkeresztmetszet 400 négyzetcentiméter (százszorosa az aortának)A véráramlás sebessége 10méter per szekundum az ellenállás miatt4. Kapillárisok: A valódi kapillárisoknak nincs simaizom faluk, endothelből és basalis membránból állnak.Élettani feladatuk a gáz- és tápanyag csere, mely diffúzióval történik.Fiziológiásan nem minden kapilláris nyitott, a nyitott kapillárisok számát az adott szerv működésének mértéke szabja meg. Ozmotikus nyomás 25 Hgmm Összkesztmetszet 4000 négyzetcentiméter(ezerszerese az aortának). A véráramlás sebessége ötszázad kéttized centiméter per szekundum. 5. Vénulák, vénák: A vénulák egyre nagyobb átmérőjű vénákká egyesülnek, össztérfogatuk 4000 köbcentiméter.Élettani funkciójuk a nagy térfogatukból fakad, tartalék (rezervoár) erek, a keringésben résztvevő vér közel kétharmad része itt található. Simaizom faluk van, mely a vegetatív (szimpatikus) beidegzés miatt fontos. A szív felé biztosítják a vénás telődést és szimpatikus izgalom hatására a többlet-telődést.Vérnyomás a vénulákban 20 Hgmm, a szív felé haladva tovább csökken.A véráramlás sebessége a szív felé haladva gyorsul 10 centiméter per szekundumig Kapilláris keringés:A kapillárisok az arteriolák és a venulák közt helyezkednek el.Az arteriolák és a vénulák közt két

közvetlen érkapcsolat van:1 metarteriola, arteriovenosus (AV) kapilláris itt mindig van keringés2.AV shuntJellemzően zárva vannak, csak bizonyos esetekben van rajtuk keresztül keringés Pl.: a sokk állapot kialakulását követő első fázisban.1.Metarteriola, arteriovenosus kapilláris:A metarteriola az arteriolákból ágazik el, simaizom fala van, de ez fokozatosan elvékonyodik. Innen nyílnak a prekapilláris sphinchterekkel a valódi kapillárisok. Az arteriovenosus kapilláris jellemzően a metarteriola folytatása és a vénulába szájadzik. Nagyon kevés simaizom elem van a falukban és keringés mindig van bennük.2.Valódi kapillárisok A metarteriolákból való kiindulásnál lumenüket kissé megvastagodott simaizom veszi körül, mely záróizomként (perikapilláris sphinchter) működik. A valódi kapillárisok közül azokban van keringés, melyeknél a záróizmok (perikapilláris sphinchterek) nyitva vannak. Jellemzően szimpatikus tónus határozza meg, hogy a valódi kapillárisba mennyi vér áramlik. Attól függően van több vagy kevesebb valódi kapilláris nyitott állapotban, hogy adott szerv működése mennyi oxigént és tápanyagot szállító vért igényel. A vékony kapillárisfalon keresztül diffúzióval történik a gáz- és tápanyagcsere.3. AV- shunt: Vastag simaizom rétegű érfal, gazdag szimpatikus beidegzés.Fiziológiásan nincs benne keringés. Lumenét az arteriolánál intimpárna zárja el, mely az izomfal ellazulásával nyílik. Sokk esetében a nem létfontosságú szerveknél itt valósul meg a keringés. Starling- féle filtrációs- reabszorpciós teória:A kapilláris falon keresztül történő anyagáramlás irányát a hidrosztatikai és az ozmotikus nyomás különbsége határozza meg, ez a filtrációs nyomás. Pé filtrációs egyenlő Pé hidrosztatikai –mínusz Pé ozmotikusArteriolák: 30 Hgmm mínusz 25 Hgmm egyenlő plusz 5 tehát folyadék kiáramlás történik az interstitiumba..Vénulák: 20 Hgmm mínusz 25 Hgmm egyenlő mínusz 5 tehát folyadék beáramlás történik a szövet közti térből. Fiziológiásan a kapillárisok falán át történő folyadék kiáramlás és beáramlás egyensúlyban van.A vegetatív idegrendszer hatása a keringési szervrendszer működéséreA vegetatív idegrendszer hatása a szívre:A szív önálló ingerképző és elvezető rendszerrel rendelkezik, a vegetatív idegrendszer azonban befolyásolja a működését.1. Paraszimpatikus rendszer hatása:Nyugalomban a szíven bizonyos mértékű állandó vagus tónus érvényesül.Ez azt jelenti, hogy nyugalomban a szinusz csomóból kiinduló ingerképzést lassítja, így a nyugalomban észlelhető percenkénti szívösszehúzódások számát az állandó vagus tónus mérséklő hatása befolyásolja. Az AV csomóhoz is futnak vagus rostok, így a pitvar- kamrai átvezetésre is lassító hatású.Negatív chronotrop hatás: a percenkénti szívösszehúzódások számát csökkenti. Negatív dromotrop hatás: A pitvar- kamrai ingerület átvezetési sebességét lassítja.2.Szimpatikus idegrendszer hatása:Szimpatikus rostok a teljes ingerképző és ingerületelvezető rendszert, és a kamra munkaizomzatát is ellátják. A szimpatikus idegrendszeri izgalom hatására a felszabaduló katekolaminok a szívizomsejt béta receptoraihoz kötődnek, mely a sejtmembránban változást idéz elő: fokozódik a permeabilitása, fokozott kálcium ion beáramlás. Pozitív chronotróp hatás: nő a percenkénti szívösszehúzódások száma. Pozitív dromotróp hatás: nő az ingerületvezetés sebessége az egész szívben. Pozitív bathmotróp hatás: fokozódik a Purkinje rostok és a kamraizomzat ingerlékenysége. Pozitív inotróp hatás: nő a kontraktilitás ereje.A vegetatív idegrendszer hatása a keringésre:A valódi kapillárisok és a kis venulák kivételével minden érhez futnak szimpatikus vazomotor rostok. Hatásuk az erek falában lévő simaizom elemeken érvényesül.A központi idegrendszerben a nyúltvelő fomacio reticularisában találjuk a vasomotor központot, mely presszor központból és depresszor központból áll.1. Presszor központ: A presszor központ neuronjai folyamatos szimpatikus, szívserkentő, érösszehúzó impulzusokat küld a szívhez és az erekhez, ezt nevezzük nyugalmi tónusnak.Hatása: a szív kontrakcióját, frekvenciáját növeli, az erek simaizom tónus fokozása- perifériás ellenállás ( arteriolák, kis artériák), vénák simaizom falának összehúzása – a keringő vér mennyisége nő.Kemoreceptorok:Közvetlen kapcsolat a presszor központtal. Érzékelik a vér parciális széndioxid koncentráció és a hidrogén ion változásait.1.Perifériás2 db glomus caroticum az artéria carotisban, 2 db glomus aorticum az aortaívben2.CentrálisNyúltvelő felszínén a vér vegyhatását érzékelő terület.2. Depresszor központ: Nem állandó aktivitású, aktivitása a baroreceptorokhoz köthető.Baroreceptorok:Az aortaívben és az artéria carotis communisban, a vérnyomást és a nyomás változás időbeliségét érzékelik. Aktivitásuk mértéke a vérnyomás emelkedés mértékével arányos.Aktivitása: gátlást jelent. Közvetlen gátló hatás a szívre a nervus vaguson keresztül. Közvetlen gátlás a presszor központra. A szimpatikus aktivitást gátolja az érfalakban. A szimpatikus idegrendszer szabályozza a mellékvese velő katekolamin termelését: A mellékvese velő által termelt noradrenalin hatása megegyezik az idegvégződéseken szintetizálódó ingerületátvivő noradrenalin hatásával. Az összekapcsolt, egymást kiegészítő működés következtében szimpatoadrenális rendszernek nevezik a szimpatikus idegrostok és a mellékvesevelő együttesét. Heveny károsító behatás a vegetatív központokon át ingerli a mellékvesevelőt, mely adrenalint, noradrenalint termel. A keringő vérrel a szervezet összes szövetéhez eljut, és hasonló hatást fejt ki, mint a szimpatikus idegrost ingerülete. Szerepe van a vér elosztódás szabályozásában. A keringés és a vérnyomás szabályozása

A vérnyomás szabályozása:A vérnyomás az a nyomás, melyet a bal kamrából kilökött vér az erek falára kifejt. A kamrai systole idején mért érték a systolés nyomás 120 Hgmm, a diastole idején mért érték a diastolés nyomás 70-80 Hgmm normál értéken.A vérnyomás függ:A szív munkája Perifériás ellenállás A keringő vér mennyisége Idegi szabályozás:A vérkeringés központi szabályozása a nyúltvelőben és a hídban található vazomotor központban történik. Itt végződnek azok a pályák, melyek: A nagy nyomású rendszer receptoraiból: aorta és az artéria carotis nyújtási vagy presszor receptorok.Az alacsony nyomású rendszer receptoraiból: véna cavák és a pitvarok feszülési receptorai. A bal kamrából erednek.Ezek a receptorok az artériás vérnyomást, a pulzusfrekvenciát, az alacsony nyomású rendszerben a telődési nyomást mérik.Vazomotor központ:1. Presszor központ:Állandó aktivitású, a vegetatív idegrendszeren keresztül hat. A nyúltvelő formatio reticularisában található speciális idegsejtek, melyek érzékelik az őket ellátó vér parciális széndioxid és hidrogén ion koncentráció változásait.CO2 + H2O → H2CO3 → HCO3- +H+Ha a két tényező bármelyike előidézi a presszor központ fokozott aktivitását, az impulzusokat küld a tractus reticulospinalis pályán keresztül a gerincvelő oldalsó szarváig a vegetatív idegrendszer szimpatikus rostjainak aktiválására.A szimpatikus rostok aktiválásának hatására:A szív kontrakciója, frekvenciája növekszik. Az erek simaizom tónusa fokozódik: kis artériák, arteriolák simaizom tónusa nő- nő a perifériás ellenállás. A keringő vér mennyisége nő: a vénák simaizom falát összehúzza.Kemoreceptorok:Perifériás2 db glomus caroticum az artéria carotisban 2 db glomus aorticum az aortaívben2.CentrálisNyúltvelő felszínén a vér vegyhatását érzékelő terület.2. Depresszor központ:Nem állandó aktivitású, a vérnyomás csökkentéséért felelős. A presszor központ mellett található a nyúltvelő formatió reticularisában a vasomotor központ másik részeként.Aktivitása: gátlás Közvetlen gátló hatás a szívre, állandó vagus tónuson keresztül. Közvetlen gátlás a presszor központra.Gátolja a szimpatikus aktivitást (az ingerületáttevődést a tractus reticulospinalisról a szimpatikus rostokra a gerincvelő oldalsó szarvában.Baroreceptorok:Érzékelik a vér nyomását és a nyomásváltozás időbeliségét. Idős embereknél az artéria meszesedése következtében az inger csökken, ennek a magas vérnyomás a következménye.Humorális szabályozás:1.Értágító hatás: Bradikinin:A vesevelő kallikreint termel, mely fehérje bontó enzim, az alfa kettő globulinból bradikinint hoz létre. Erős értágító, gyors hatású, gyorsan bomló. Pitvari natriuretikus faktor, Prosztaglandin E2Érszűkítő hatás:KatekolaminokA mellékvesében és a központi idegrendszer szimpatikus ideg végződéseiben keletkeznek. A sejtmembrán alfa és béta receptoraihoz kötődve hatnak. Alacsony vérnyomás, hypoxia hatására termelődik. Adrenalin, Noradrenalin. Renin - angiotenzin – aldoszteron renszer. Alacsony Nátrium ion koncentráció, alacsony vérnyomás, hypoxia hatására a vese juxtaglomerularis apparátusában renin termelődik. A renin fehérjebontó enzim, mely a máj által termelt, folyamatosan a vérben keringő angiotenzinogénből, angiotenzin egyet készít. Az angiotenzin egy a vérkeringéssel a tüdőbe jut, ahol az ACE (angiotenzin konvertáló enzim) biológiailag aktív angiotenzin kettőt készít. Angiotenzin kettő erős érszűkítő, hatása:Érszűkítő hatás, az arteriolák, kis artériák, vénák simaizomfalát összehúzza. Fokozza az aldoszteron termelést, Kálium ion ürítés, Nátrium ion visszatartás. Szomjúság érzetet kelt, vízfelvétel

11 á tétel A vegetatív idegrendszer perifériás működése. Inger hatására a szervezetben szomatikus, vegetatív és endokrin válasz jön létre. Ezek a rendszerek párhuzamosan egymást kiegészítve, átfedve működnek különböző reagálási sebességgel. Cél a homeosztázis fenntartása. A vegetatív idegrendszer a szervfunkció szabályozását látja el, hozzáigazítva azokat a mindenkori szükségletekhez, valamint szabályozza a szervezet belső környezetét.Független az akaratlagos szabályozástól.Felépítés:Hierarchikus struktúra, a magasabban lévő felülbírálja az alacsonyabban lévőt. Központi rész: Limbikus kéreg Hypothalamus Agytörzs Gerincvelő Perifériás rész1. Szimpatikus A preganglionáris rostok gerincvelő háti és ágyéki szakaszából erednek, a határlánc ganglionjaiban, nyaki, hasi ganglionokban, terminális ganglionokban végződnek. A postganglionáris rostok a célszervet adrenerg rostokkal idegzik be.Paraszimpatikus A preganglionáris rostok a gerincvelő szakrális részéből és az agytörzsből erednek, a célszervek közelében lévő ganglionokban végződnek. A postganglionáris rostok a célszervet kolinerg rostokkal idegzik be.A vegetatív idegrendszer szabályozza:Vérkeringés Légzés Szem vegetatív beidegzése Gyomor- bél traktus működése Vizelet kiválasztás, ürítés Nemi szervek működése MirigyekA vegetatív válasz is a reflexív elve mentén történik: Receptor: mechano- , kemoreceptorok a zsigerekben, bőrben Afferens neuron Központ Efferens neuron: egy preganglionáris velőhüvelyes, és

egy postganglionáris velőhüvely nélküli neuronból áll. A két neuron a vegetatív ganglionokban kapcsolódik át egymásra.Effektor: simaizom, mirigy, szívizom. A vegetatív idegrendszer perifériás működése. A vegetatív idegrendszer perifériás része szimpatikus és paraszimpatikus rostokra különíthető.Szimpatikus A preganglionáris kolinerg rostok, a gerincvelő háti és ágyéki szakaszából erednek, a határlánc ganglionjaiban, nyaki, hasi ganglionokban, terminális ganglionokban végződnek, ahol a postganglionáris neuronnal alkot szinapszist. A mediátor az acetilcholin. A postganglionáris rostok a célszervet adrenerg rostokkal idegzik be, itt a mediátor az adrenalin, vagy a noradrenalin.Paraszimpatikus A preganglionáris kolinerg rostok a gerincvelő szakrális részéből és az agytörzsből erednek, a célszervek közelében lévő ganglionokban végződnek. A ganlionokban szinapszist alkot a posztganglionáris neuronnal. A mediátor az acetilcholin. A postganglionáris rostok a célszervet szintén kolinerg rostokkal idegzik be, mivel a mediátor az acetilcholin.A harántcsíkolt izmoknál is az acetilcholin az átvivő, de ez nem tartozik a vegetatív idegrendszerhez!Acetilkolin receptorokHárom receptort lehet megkülönböztetni a gátolhatóság alapján. 1. Szimpatikus/paraszimpatikus preganglionáris rostokban Nikotinerg receptor, nagy adagú nikotin gátolja, ganglion bénítók is gátolják.2. Paraszimpatikus posztganglionáris rostok végződéseinélMuszkarinerg receptor, az atropin gátolja.3. Harántcsíkolt izmoknál lévő szinapszisbanA kuráré gátolja.

A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer működése:

Minden szervet szimpatikus és paraszimpatikus rost is beidegez, általában ha az egyik gátlódik, a másik érvényesül.

Effektor szerv Paraszimpatikus SzimpatikusSzem- m dilatator pupillae nincs Összehúzódás - m.spinchter pupillae Összehúzódás nincs - musculus ciliare Összehúz (közelre alkalmazkodik) Elernyed (távolra alkalmaz)Szív- Sinus csomó Szívfrekvencia csökken Szívfrekvencia nő - pitvar Kontrakció csökken

Vezetési sebesség csökkenKontrakció nőVezetési sebesség nő

- AV csomó Vezetési sebesség csökken Vezetési sebesség nőArteriolák Dilatáció alfa-- kontrakció

béta- dilatációBőr, nyálkahártya, agy, nyálmirigy

- alfa-- kontrakció

Szisztémás vénák - alfa-- kontrakcióbéta- dilatáció

Tüdő - hörgő simaizom Összehúzódás (Atropin gátolja) béta-Elernyedés - hörgő mirigyei Stimuláció GátlásGyomor - motilitás fokozódik Csökken (általában) - sphincterek Elernyedés (ált.) Összehúzás (ált.) - szekréció Stimulálás (hidrogénklorid, pepszinogén) GátlásBelek - motilitás Fokozott Csökken - sphincter Elernyedés Összehúzódás - szekréció Stimulálás GátlásLéptok Nincs paraszimpatikus alfa-- összehúzás

béta- elernyedésMellékvese velő Nincs paraszimpatikus Adrenalin,noradrenalinHasnyálmirigy- acinus sejtek Szekréció fokozás Szekréció csökken Langerhans szigetek Fokozott inzulin, glukagon alfa-- csökk. Inz., gluk.

béta fokozott inz., gluk.Nyálmirigy Bőséges híg szekrétum alfa-- sűrű viszkózus

béta- amiláz elválasztás

11 bé tétel a glomeruláris filtráció és a filtrációt befolyásoló tényezők. A vesék hígító és koncentráló működése. A vesék fontos feladata a só- és vízháztartás szabályozása, így biztosítva az extracelluláris

tér térfogatának és ozmolaritásának állandóságát.I. A glomeruláris filtráció A filtráció során 125 mililiter per perc elsődleges vizelet keletkezik, mely összetétele megegyezik a vérplazmáéval, ozmolaritása 300 miliozmol per liter (fehérje 5 kilodalton felett 3 ezrelék). Ezt követően az elsődleges szűrlet 99 százaléka a tubuláris rendszerben visszaszívódik és 1 % távozik vizelet formájában. A víz visszaszívása mindig passzív folyamat. A víz az ozmotikus nyomás különbség hazására mozog.A víz visszaszívás mozgatói. A vese ozmotikus rétegződése, melyet a vastag szegmentum aktív Na+ transzportja biztosít . A kéregben 300 milliosmol per liter, míg a vesepiramis csúcsán akár 2100 miliosmol per liter is lehet az ozmotikus nyomás. Ezt a grádienst a a vastag szegmentben történő aktív Nátrium visszaszívás építi fel . Az ellenáramlásos sokszorozó rendszer, mely megteremti az egyes lépésekhez szükséges grádienst. Proximális tubulusA filtrátum (víz) 70 %-a a proximális tubulusban és a Henle kacsban kötelező (obligát) módon visszaszívódik. Az ehhez szükséges hajtóerőt a Nátrium ion klorid ion bikarbonát ionok reabszorpciója szolgáltatja. Az ionok visszaszívásával megbomlik az ozmotikus egyensúly, ezt a víz helyreállítva kidiffundál a tubulusokból, majd a vasa rectába kerül. Ekkor az ozmolaritás a tubulusokban nő, de párhuzamosan nő az interstícium ozmolaritása is a kéregtől a vese papilla csúcsa felé. Henle kacsA leszálló szárban a vizelet az ellenáramlásos rendszer hatására egyre jobban bekoncentrálódik. Az intersticiumba kerülő folyadék nagy részét a vasa rekta elszállítja a véna renális felé. Vastag szegmentum. A víz számára nem átjárható. Itt a Nátrium ion aktív transzporttal szívódik vissza, a tubuláris folyadék hypoozmotikus lesz, az intersticiális tér hyperozmotikus. Mivel az interstícium magas ozmotikus koncentrációja okozza a víz kiáramlását, az aktív Nátrium ion transzport a vese koncentráló mechanizmusának hajtóereje. Disztális tubulusA víz visszaszívás nem kötelező (fakultatív) módon történik. A disztális tubulus falának víz számára való átjárhatósága hormonhatás eredménye. A hypothalamus nucleus supraventicularis-a és nucleus supraopticus-a termeli az antidiuretikus (ADH) hormont, mely a hypofízis hátsó lebenyében raktározódik. A hormon akkor szabadul fel, ha nő a plazma ozmotikus koncentrációja.Az ADH a vérrel eljut a disztális tubulusok hámjához. Itt fokozza a vízáteresztő képességet, pórusok nyílnak a tubulus falán. A tubulust körülvevő hyperozmotikus interstícium miatt víz áramlik ki, amíg az ozmotikus grádiens ezt megköveteli.ADH hiányában a tubulusok nem áteresztők a víz számára, ezért további koncentrálásra már nincs lehetőség, olyan mennyiségű és koncentrációjú vizelet ürül, mely a tubulus felszálló ágában már kialakult.Vízlökés:A vesék hígító működése akkor lép fel, ha sok folyadékot fogyasztunk. A fokozott vízfelvétel miatt a vérplazma és az extracelluláris tér ozmotikus koncentrációja csökken, a hypothalamus ADH termelése csökken. ADH hiányában a disztális tubulusok nem engedik át a vizet, így nagy mennyiségű híg vizelet ürül.Diabetes insipidus:Az ADH hormon hiánya miatt nagy mennyiségű híg vizelet ürül.Diabetes mellitus:Ha az egyébként visszaszívódó anyagok nagyon magas plazma koncentrációjuk (mint pl. a cukor betegség esetében a glükóz) miatt túllépik a tubuláris reabszorpciós kapacitást, akkor a vissza nem szívódott hányadukkal a víz is együtt ürül, mivel magas lesz a tubulusokban az ozmolaritás. A diabetes mellitusnál inzulin hiány vagy csökkent termelés miatt a vérben nagyon magas koncentrációban van jelen a glükóz, ozmotikus diurézis lép fel. Állandóan szomjas, sokat iszik, sok vizeletet ürít, melyben jelentős a glükóz koncentráció.A glomeruláris filtráció A glomeruláris erek falán és a fenesztrált, belső membránon keresztül a Bowman tok üregébe szűrődik az elsődleges szűrlet. Mennyisége 125 mililiter per perc, a vérplazmával azonos összetételű és ozmotikus nyomású ( 300 miliosmol per liter). A Bowman tok belső fenesztrált membránja az 5 kiloDaltonnál nagyobb tömegű fehérjéket korlátozott mértékben engedi át.A szürlet fehérje tartalma: 5 kilodaltonnál nagyobb fehérjét csak 3 ezrelékben tartalmaz,10 kilodalton feletti fehérjéket csak mértékben tartalmaz,68 kilodalton felett semmi nem jut át.A filtrációt meghatározó tényezők:Artériás vérnyomás 60 Hgmm, a véna arkuatában csak 8 Hgmm.A vesén belüli intrakapszuláris nyomás 25 Hgmm, ezt a vesét körülvevő tok tartja fenn.A filtráló felület nagysága és áteresztő képessége a glomerulusban (fenesztráció).A tényleges filtrációs nyomás:A filtrációs nyomás egyenlő a glomeruláris artéria nyomása, mínusz a vérplazma ozmotikus nyomása, mínusz az intrakapszuláris nyomás.Peff= Pgl-Pozm- Pcaps = 60-13-25 =~22 HgmmA glomeruláris filtrációs ráta:Az összes glomeruluson időegység alatt (percenként) átszűrődött folyadékmennyiséget glomeruláris filtrációs rátának (GFR) nevezzük. A GFR meghatározása vérrel keveredő indikátor anyag segítségével történik a clearence elv alapján.

11 cé tétel Ismertesse hogyan szabályozza a pO2 és a pCO2 változása a vérnyomást. A vérnyomás szabályozása:A vérnyomás az a nyomás, melyet a bal kamrából kilökött vér az erek falára kifejt. A kamrai systole

idején mért érték a systolés nyomás 120 Hgmm, a diastole idején mért érték a diastolés nyomás 70-80 Hgmm normál értéken.A vérnyomás függ:A szív munkája Perifériás ellenállás A keringő vér mennyisége I. Idegi szabályozás: A vérkeringés központi szabályozása a nyúltvelőben és a hídban található vazomotor központban történik. Itt végződnek azok a pályák, melyek: A nagy nyomású rendszer receptoraiból: aorta és az artéria carotis nyújtási vagy presszor receptorok.Az alacsony nyomású rendszer receptoraiból: véna cavák és a pitvarok feszülési receptorai. A bal kamrából erednek.Ezek a receptorok az artériás vérnyomást, a pulzusfrekvenciát, az alacsony nyomású rendszerben a telődési nyomást mérik. Vazomotor központ:1. Presszor központ: Állandó aktivitású, a vegetatív idegrendszeren keresztül hat. A nyúltvelő formatio reticularisában található speciális idegsejtek, melyek érzékelik az őket ellátó vér parciális széndioxid és hidrogén ion koncentráció változásait.CO2 + H2O → H2CO3 → HCO3- +H+ Ha a két tényező bármelyike előidézi a presszor központ fokozott aktivitását, az impulzusokat küld a tractus reticulospinalis pályán keresztül a gerincvelő oldalsó szarváig a vegetatív idegrendszer szimpatikus rostjainak aktiválására. A szimpatikus rostok aktiválásának hatására:A szív kontrakciója, frekvenciája növekszik Az erek simaizom tónusa fokozódik: kis artériák, arteriolák simaizom tónusa nő- nő a perifériás ellenállás. A keringő vér mennyisége nő: a vénák simaizom falát összehúzza. Kemoreceptorok:Perifériás 2 db glomus caroticum az artéria carotisban 2 db glomus aorticum az aortaívben. Centrális Nyúltvelő felszínén a vér vegyhatását érzékelő terület. 2. Depresszor központ: Nem állandó aktivitású, a vérnyomás csökkentéséért felelős. A presszor központ mellett található a nyúltvelő formatió reticularisában a vasomotor központ másik részeként. Aktivitása: gátlás. Közvetlen gátló hatás a szívre, állandó vagus tónuson keresztül.Közvetlen gátlás a presszor központra. Gátolja a szimpatikus aktivitást (az ingerületáttevődést a tractus reticulospinalisról a szimpatikus rostokra a gerincvelő oldalsó szarvában.Baroreceptorok:Érzékelik a vér nyomását és a nyomásváltozás időbeliségét. Idős embereknél az artéria meszesedése következtében az inger csökken, ennek a magas vérnyomás a következménye.