egészségügyi - Címoldal | Weborvos.hu · Szakcikk EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 3...
Transcript of egészségügyi - Címoldal | Weborvos.hu · Szakcikk EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 3...
egészségügyi
gazdasági szemle
Az Emberi Erôforrások
Minisztériuma és az Egészségügyi
Gazdasági Vezetõk Egyesülete
közgazdasági folyóirata
53. évfolyam, 2015. 1. szám
Európai Uniós
támogatások
az egészségügyben
Magyarországon,
2007–2013
Kísérlet egy elsôdleges,
részleges értékelésre
Tartalom
SZAKCIKK
Az endometriózis pszichés és gazdasági terhei
(Dr. Bánhidy Ferenc) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1
Uniós források az egészségügyben 2007–2013
(Balogh Tamás) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
Struktúraváltás EU-s támogatással (Dózsa Csaba) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
A kistérségi járóbeteg-szakellátási kapacitások
fejlesztésének hatásai (Elek Péter, Kiss Norbert, Váradi Balázs) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28
Az egészségügy helyzete és forrásai
az Európai Unióban (Dr. Gervai Nóra) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
KEREKASZTAL
Onkológiai centrumok és decentrumok
fejlesztésének értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE
Alapító: az Emberi Erőforrások Minisztériuma
és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete
Megjelenik: kéthavonta
Kiadja: az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete
megbízásából a Weborvos.hu 2009 Kft.
Cím: 1055 Budapest, Falk Miksa u. 8. • Telefon: (1) 788-9212
Fax: (1) 700-2998 • Web: www.weborvos.hu
Felelős kiadó: a kiadó ügyvezető igazgatója
Szerkesztőség: 1051 Budapest, Arany János u. 4–6.
Telefon: (1) 795-1009
Főszerkesztő: Kövesi Ervin
Orvosigazgató: dr. Szepesi András
Felelős szerkesztő: Bene Zsolt
A Szerkesztőbizottság elnöke: prof. dr. Orosz Éva
Szakmai szerkesztő: dr. Gervai Nóra
A tanácsadó testület tagjai: Bodrogi József, dr. Gaál Péter,
Molnár Attila, dr. Rácz Jenő, Skultéty László
Nyomdai előállítás: MEGA Kft.
Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató
Az Egészségügyi Gazdasági Szemle
utcai terjesztésre nem kerül.
Előfi zetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.
Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK), Hírlap Üzletág.
További információ: Belánszky Kata (1) 788-9212
HU ISSN: 0013-2276
Éves előfi zetési díj: 6.930 Ft
Minden jog fenntartva!
A lapban megjelent cikkek, fotók újraközléséhez
a kiadó írásbeli engedélye szükséges.
A 2014/4. lapszám fotóit Karajorgis Mária készítette.
A hirdetések tartalmáért a hirdetők vállalják a felelősséget.
A szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet
a szerzők által megfogalmazott gondolatokkal.
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 1
Az endometriózis a következőképpen defi niál-
ható: endometriumszerű szövet („endo met rió-
zisos léziók”) jelenléte a méhen kívül, ami kró-
nikus gyulladásos reakciót indukál1.
Az endometriózis főleg fogamzóképes korban érinti a nő-
ket. A diagnózisok száma 25 és 34 éves életkor között éri el a
csúcsát, azonban serdülőkben is egyre gyakrabban diagnosz-
tizálják. A nők összes etnikai és társadalmi csoportja érintett1.
Az endometriózis fájdalmas és tartós tünetei alapvetően
befolyásolhatják egy nő életminőségét – tekintettel a csök-
kent jólétre és önbecsülésre –, valamint munkavállalói és
pénzügyi helyzetét1.
Egyes csoportokban nagyobb az endometriózis gyakori-
sága, így például diszmenorrheás nőkben (körülbelül 50%), a
kismedencei fájdalmaktól szenvedőkben (75%) és a meddő/
szubfertilis nőkben (25%-40%) is2,3.
Az endometriózishoz sokszor társul csökkent termékeny-
ség. Az endometriózisos nők mintegy 30-40%-a tapasztal
csökkent termékenységet vagy meddőséget4.
Endometriózisban a csökkent termékenységhez krónikus
gyulladás és a méhkürt torzulása társul. Úgy tűnik, hogy az
endometriózisos nőknek gyenge a petefészek tartaléka, rossz
minőségű petesejtekkel, ami hozzájárul a termékenység csök-
kenéséhez4.
A meddő nők körülbelül 25-40%-a endometriózisos. Azok a
meddőségben szenvedő nők, akiknek nincsenek tünetei vagy
csak nem specifi kus tünetei vannak, esetleg csak akkor tudják
meg, hogy endometriózisuk van, amikor teherbeesési sikerte-
lenség miatt felkeresnek egy termékenységi szakorvost vagy
ellátó intézményt4.
Az endometriózis hátterében álló komplex okokat tekint-
ve a betegség természetes lefolyása igen változatos, és adott
beteg esetében nehéz egyedileg megjósolni. A legtöbb be-
tegben azonban az endometriózis progresszív lefolyást kö-
vet, amit hatásos kezelés hiányában a tünetek rosszabbodá-
sa jellemez5.
Az endometriosis számos módon befolyásolja a betegek
életminőségét, ezért Magyarországon is elkészült az első át-
fogó felmérés az érintett nők bio-pszichoszociális állapotáról.
A WERF EndoCost vizsgálat az első nemzetközi, prospektív,
multicentrikus tanulmány, ami validált módszerek segítségé-
vel mérte fel az endometriosisban szenvedők életminőségét,
a produktivitást és ezen keresztül a társadalomra háruló gaz-
dasági következményeket. Több szerző is vizsgálta a tüne-
tek fellépése és a diagnózis felállítása között eltelt időt. Ez a
diagnosztikai késedelem negatívan hat az érintett nőkre, az
irodalmi adatok alapján átlagosan öt–nyolc év ez az időinter-
vallum6,7. Ez a hosszú idő magyarázhatja az előrehaladott stá-
diumok gyakoriságát a diagnózis idején. A Fourquet és mtsai
által készített felmérés szerint átlagosan 2,1 orvost keres fel
egy beteg, mire diagnosztizálják az endometriosist a pana-
szok hátterében8. Emögött nem sokkal marad el a Magyar-
országon mért átlag 2,7-es érték. A nemzetközi adatokhoz
képest jónak mondható a hazai átlagosan négy év diagnosz-
tikai csúszás, azonban a betegek számára ez az idő kulcsfon-
tosságú életminőségük, valamint a meddőség kialakulásá-
nak szempontjából. Ez a hosszú, bizonytalanságban eltöltött
idő is negatívan befolyásolja a betegek pszichés státusát. A
fő panaszok (krónikus fájdalom, infertilitás) a betegek életmi-
nőségét jelentősen rontják: kihat családjukkal, környezetük-
kel való kapcsolataikra, fi zikai teljesítőképességük is csökken.
Adekvát kezelés hatására a panaszok szignifi kánsan csökken-
nek. A terápia két alappillére a sebészeti és a hormonális ke-
zelés, mindkét megoldás eredményességét számos vizsgálat
bizonyította 9–13.
Az endometriosis kedvezőtlenül hat a betegek életminő-
ségére. A fájdalom károsan befolyásolja a munkahelyi telje-
sítményt, a napi (ház körüli, szabadidős) teendők elvégzését,
és bizonyos mértékű szociális izolációt is okoz6,14,15. A betegek
közt gyakori a depressziós panaszok előfordulása7. A depresz-
szió összefüggésbe hozható a krónikus kismedencei fájda-
lommal, de nem egyértelmű az ok-okozati összefüggés16.
Kezelés hatására a betegek életminősége jelentősen javul,
annak ellenére, hogy a fájdalom sok esetben nem múlik el
teljesen. Az életminőség vizsgálatakor fontos szempont a sze-
xuális élet minősége. Ferrero és mtsai több tanulmányban is
Az endometriózis pszichés
és gazdasági terhei Korunk rejtélyes betegsége az endometriózis, amely egy krónikus, a tudomány jelenlegi állása alapján nem
gyógyítható betegség. Becslések szerint a fogamzóképes korú nők 10%-át érinti ez a betegség, ami Magyar-
országon megközelítőleg 231.000 nőt jelent. Az endometriózis egyik jellegzetes, gyakori tünete a meddőség,
a meddő nők körülbelül 25-40%-a szenved endometriózisban. Az endometriosis befolyásolja a betegek élet-
minőségét és jelentős direkt és indirekt költségekkel jár a betegek és az egészségügy számára egyaránt.
Dr. Bánhidy Ferenc
Szakcikk
2 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
foglalkoztak részletesen ezzel a témával. Az erős dyspareunia
(fájdalmas közösülés) gyakori panasz és nagy arányban vezet
az együttlétek megszakításához, ezen túlmenően a házas-
élet kerüléséhez17,18. Ez szorongást és párkapcsolati válságot
is generál, ami az endometriosis szociális életet befolyásoló
hatását erősíti. A sebészi kezelés már önmagában jelentősen
képes csökkenteni a szexuális együttlétekhez köthető fájda-
lom előfordulását és intenzitását19.
Az endometriosis jelentős direkt és indirekt költségekkel
jár a betegek és az egészségügy számára egyaránt20. A ha-
zai vizsgálat becslései szerint hazánkban a vizsgálat évében
megközelítőleg 254 milliárd forintot (1,6 milliárd €) költöttek
a betegség diagnosztikájára és kezelésére21, ami hazánk gaz-
dasági viszonyait tekintve nem elhanyagolható összeg. Ez a
költség nem sokkal marad el olyan európai országokétól, mint
például Belgium vagy Hollandia. A biztos diagnózis felállításá-
hoz szükséges laparoszkópia költsége legegyszerűbb esetben
is több, mint 140 000 Ft. Ez az összeg pedig nagyságrendileg
megegyezik egy beteg nyolchetes munkateljesítmény-csök-
kenésével. A betegek azonban éveken át szenvednek az
endometriosis következményeitől. A WPAI kérdőív eredmé-
nyeit összevetve más szerzők adataival, megállapítható, hogy
a betegek teljesítménye (mind a munkában, mind az általá-
nos napi tevékenységben) változó mértékben, de összességé-
ben jelentős mértékben csökkent22,23. Fontos felismerés, hogy
a „presenteeism” jelentősebb gazdasági következményekkel
jár, mint az „absenteeism”, mivel a tartós teljesítménycsökke-
nés nagyobb gazdasági kiesést okoz, mint egy-két kihagyott
munkanap.
Az Amerikai Reprodukciós Orvostudományi Társaság
Gyakorlati Bizottsága egy nemrégi összefoglalójában az
endometriózis kezelésének célkitűzéseivel összefüggésben
világosan megfogalmazza iránymutatását: „Az endometriózis
krónikus betegségnek tekintendő, amely élethosszig tar-
tó menedzselési tervet igényel, melynek célkitűzései a nem
műtéti kezelés maximalizálása és az ismételt műtéti eljárások
elkerülése.”24
A nem-szteroid gyulladásgátlók általános, nem specifi kus
fájdalomcsökkentést jelenthetnek endometriózisban. Ezek a
hatóanyagok azonban nem engedélyezettek az endometriózis
menedzselésében, hiányoznak az alkalmazásukat alátámasztó
kontrollált klinikai vizsgálati adatok és nincs bizonyíték arra,
hogy bármelyik NSAID hatásosabb lenne, mint a többi25.
Bár a klinikai gyakorlatban széles körben alkalmazzák a
kombinált fogamzásgátló tablettákat az endometriózis tüne-
teinek kezelésére, erre az indikációra nem engedélyezettek e
készítmények. Hiányoznak azok a klinikai vizsgálati bizonyí-
tékok, amelyek alátámasztanák a kombinált fogamzásgátló
tabletták endometriózisban történő alkalmazását, és a keze-
lési irányelvek emiatt csak korlátozott útmutatást tudnak adni
adagolásukról26. Mivel endometriózisban a hormonterápiák
feltételezett hatásmódja az ösztrogén hatás ellensúlyozása,
úgy tűnik, hogy egy ösztrogén beiktatása a gyógyszerelés-
be nem kívánatos eredményre vezethet. Azon is folyik a vita,
hogy vajon a kombinált fogamzásgátló tabletták ösztrogén-
tartalma elleplezheti-e a betegség továbbfejlődését. A kom-
binált fogamzásgátló tablettákhoz nemkívánatos események
társulnak, így például hányinger, hízás, puff adás és fokozott
tromboembóliás kockázat27.
A progesztineket évtizedek óta alkalmazzák az endo met-
riózis kezelésére és megint nő a népszerűségük. Az ebbe
az osztályba tartozó készítmények molekuláris szerkezetü-
ket és kapcsolódó farmakológiai hatásaikat tekintve széles
változatosságot mutatnak. A legtöbb progesztint nem az
endometriózis kezelésre fejlesztették ki, és az, hogy sok ké-
szítményt elfogadnak hatásos terápiaként ezek közül, klinikai
tapasztalatokon alapul, kontrollált klinikai vizsgálatokból szár-
mazó alátámasztó bizonyítékok nélkül. Sok készítmény eseté-
ben a kevés szilárd klinikai adat is akadályozza egy progesztin
kiválasztását bármelyik másikkal szemben. A dienogeszt az
egyetlen olyan orális progesztin, amit egy célzott vizsgálati
program révén szisztematikusan vizsgáltak az endometriózis
kezelésében28–30. Sok progesztinhez társulnak androgén hatá-
sok és hízás, ami farmakológiai profi ljukkal függhet össze31,32.
Az újabb, C-19 típusú nortesztoszteron-származékoknak, ezen
belül a drospirenonnak, a nesztoronnak és a trimegasztonnak
(az endometriózis kezelésében jelenleg nem engedélyezet-
tek) megvan az az előnye, hogy erőteljes progeszteron hatást
gyakorol az endometriumra, kis androgén, ösztrogén vagy
glükokortikoid aktivitással28.
Nagyfokú fájdalomcsillapító hatásosságuk miatt a GnRH-
agonisták jelentették az endometriózis aranystandard terá-
piáját, de alkalmazásukat korlátozzák nemkívánatos mellék-
hatásaik. A GnRH-agisták elősegítik az endometriózisos léziók
sorvadását és amenorrheát indukálnak, mivel erőteljesen
csökkentik az ösztrogéntermelést, de emiatt tipikus ösztro-
génmegvonási tüneteket (pl. hőhullámokat, hüvelyszáraz-
ságot, libidócsökkenést) eredményezhetnek. Különösen az
jelent biztonságossági gondot a GnRH-agonisták esetében,
hogy az alacsony ösztrogénszint miatt felgyorsul a csont-
tömeg-vesztés, ami növeli a csontritkulás kockázatát és
ösztrogén-visszapotló terápia hiányában 6 hónapra korlátoz-
za a GnRH-agonisták alkalmazását. Bár a visszapótló terápia
meghosszabbíthatja a GnRH-agonistákkal folytatott terápia
időtartamát, ez a megközelítés növeli a terápia költségeit és
nincs megállapítva az optimális adagolás. Fiatalabb nőkben,
akik még nem érték el a maximális csontsűrűséget, a csont-
tömeg-vesztés kockázata miatt különösen nagy óvatossággal
kell eljárni, mielőtt GnRH-agonistákat alkalmaznánk.33–36
Hivatkozások
1. Kennedy S, Bergqvist A, Chapron C et al. ESHRE guideline for the diagnosis and treatment of endometriosis. Hum Reprod 2005;20:2698-2704.
2. Child TJ, Tan SL. Endometriosis: aetiology, pathogenesis and treatment. Drugs 2001;61:1735–1750.
3. Cramer DW, Missmer SA. The epidemiology of endometriosis. Ann N Y Acad Sci 2002;955:11–22.
4. Ozkan S, Murk W, Arici A. Endometriosis-associated infertility. Ann N Y Acad Sci 2008;1127:92–100.
5. Koninckx PR, Meuleman C, Demeyere S, Lesaffre E, Cornillie FJ. Suggestive evidence that pelvic endometriosis is a progressive disease, whereas deeply infi ltrating endometriosis is associated with pelvic pain. Fertil Steril 1991;55:759–765.
6. Jones, G., Jenkinson, C., Kennedy, S.: The impact of endometriosis upon quality of life: a qualitative analysis. J Psychosom Obstet Gynaecol 2004, 25, 123–133.
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 3
7. [20] Sepulcri, R. de P., do Amaral, V. F.: Depressive symptoms, anxiety, and quality of life in women with pelvic endometriosis. Eur. J. Obstet. Gynecol. Reprod. Biol., 2009, 142, 53–56.
8. Fourquet, J., Gao, X., Zavala, D., et al.: Patients’ report on how endometriosis affects health, work, and daily life. Fertil. Steril., 2010, 93, 2424–2428.
9. Kennedy, S., Bergqvist, A., Chapron, C., et al.: ESHRE guideline for the diagnosis and treatment of endometriosis. Hum. Reprod., 2005, 20, 2698–2704.
10. Revised American Society for Reproductive Medicine classifi cation of endometriosis: 1996. Fertil. Steril., 1997, 67, 817–821.
11. Abbott, J. A., Hawe, J., Clayton, R. D., et al.: The effects and effectiveness of laparoscopic excision of endometriosis: a prospective study with 2-5 year follow-up. Hum. Reprod., 2003, 18, 1922–1927.
12. Garry, R., Clayton, R., Hawe, J.: The effect of endometriosis and its radical laparoscopic excision on quality of life indicators. BJOG, 2000, 107, 44–54.
13. Royal College of Obstetricians and Gynaecologists Evidencebased Clinical Guidelines. Guideline Summary No. 3: The management of infertility in secondary care. BJU Int., 1999, 83, 641–645.
14. Oehmke, F., Weyand, J., Hackethal, A., et al.: Impact of endometriosis on quality of life: a pilot study. Gynecol. Endocrinol., 2009, 25, 722–725.
15. Dubernard, G., Piketty, M., Rouzier, R., et al.: Quality of life after laparoscopic colorectal resection for endometriosis. Hum. Reprod., 2006, 21, 1243–1247.
16. Fishbain, D. A., Cutler, R., Rosomoff, H. L., et al.: Chronic painassociated depression: antecedent or consequence of chronic pain? A review. Clin. J. Pain, 1997, 13, 116–137.
17. Ferrero, S., Abbamonte, L. H., Giordano, M., et al.: Deep dyspareunia and sex life after laparoscopic excision of endometriosis. Hum. Reprod., 2007, 22, 1142–1148.
18. Ferrero, S., Abbamonte, L. H., Parisi, M., et al.: Dyspareunia and quality of sex life after laparoscopic excision of endometriosis and postoperative administration of triptorelin. Fertil. Steril., 2007, 87, 227–229.
19. Ferrero, S., Esposito, F., Abbamonte, L. H., et al.: Quality of sex life in women with endometriosis and deep dyspareunia. Fertil. Steril., 2005, 83, 573–579.
20. Simoens, S., Meuleman, C., D’Hooghe, T.: Non-health-care costs associated with endometriosis. Hum. Reprod., 2011, 26, 2363–2367.
21. Bokor, A., Koszorús, E., Brodszky, V., D’Hooghe, T., WERF EndoCost Consortium, Rigó, J. Az endometriosis hatása az életminôségre Magyarországon. Orv. Hetil., 2013, 154, 1426–1434.
22. Fourquet, J., Báez, L., Figueroa, M., et al.: Quantifi cation of the impact of endometriosis symptoms on health-related quality of life and work productivity. Fertil. Steril., 2011, 96, 107–112.
23. Nnoaham, K. E., Hummelshoj, L., Webster, P., et al.: Impact of endometriosis on quality of life and work productivity: a multicenter study across ten countries. Fertil. Steril., 2011, 96, 366–373.
24. Practice Committee of the American Society for Reproductive Medicine. Treatment of pelvic pain associated with endometriosis. Fertil Steril 2008;90:(Suppl 3):S260–S269.
25. Allen C, Hopewell S, Prentice A. Non-steroidal anti-infl ammatory drugs for pain in women with endometriosis. Cochrane Database Syst Rev 2005;4:CD004753.
26. Davis LJ, Kennedy SS, Moore J, Prentice A. Oral contraceptives for pain associated with endometriosis. Cochrane Database Syst Rev 2007;3:CD001019.
27. Crosignani P, Olive D, Bergqvist A, Luciano A. Advances in the management of endometriosis: an update for clinicians. Hum Reprod Update 2006;12:179–189.
28. Sitruk-Ware R. New progestogens for contraceptive use. Hum Reprod Update 2006;12:169–178
29. Schindler AE, Campagnoli C, Druckmann R et al. Classifi cation and pharmacology of progestins. Maturitas 2003;46 (Suppl 1):S7–S16.
30. Kistner RW. Am J Obstet Gynecol 1958;75:264–278.31. Winkel CA, Scialli AR. Medical and surgical therapies
for pain associated with endometriosis. J Womens Health Gend Based Med 2001;10:137–162.
32. Vercellini P, Fedele L, Pietropaolo G, et al. Progestogens for endometriosis: forward to the past. Hum Reprod Update 2003;9:387-396.
33. Winkel CA, Scialli AR. Medical and surgical therapies for pain associated with endometriosis. J Women’s Health Gender-Based Med 2001;10:137–162.
34. Sinaii N, Cleary SD, Younes N et al. Treatment utilization for endometriosis symptoms: a cross-sectional survey study of lifetime experience. Fertil Steril 2007;87:1277–1286.
35. Crosignani P, Olive D, Bergqvist A, Luciano A. Advances in the management of endometriosis: an update for clinicians. Hum Reprod Update 2006;12:179–189.
36. Mounsey AL, Wilgus A, Slawson DC. Diagnosis and management of endometriosis. Am Fam Phys 2006;74:594–600.
A szerző munkahelye: Semmelweis Egyetem II. sz. Női Klimika.
Elérhetősége: [email protected]
Szakcikk
4 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
Bevezetés
Magyarország 2004. április 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.
A szokásosan hét éves ciklusokra épülő aktuális Uniós költségveté-
si periódus utolsó két esztendeje, a 2004–2006. közötti időszak állt
rendelkezésre ahhoz, hogy a hazai államigazgatás és a potenciális
kedvezményezettek az előcsatlakozási időszakban – a PHARE, va-
lamint az ISPA és a SAPARD programok forrásainak kezelése során
– megszerzett ismereteikre támaszkodva először tehessenek szert
kellő jártasságra a Strukturális Alapok működtetésében. Az első
Nemzeti Fejlesztési Terv célkitűzései között szerepelt az egészség-
ügyi ellátás azon elemeinek fejlesztése, amelyek jelentős mérték-
ben hozzájárulnak a lakosság egészségi állapotának javulásához,
ezzel a foglalkoztathatóság növeléséhez. E cél megvalósulását
elősegítendő a Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program
(HEFOP) két egészségügyi intézkedése keretében több mint 25
milliárd forint áramlott a magyar egészségügybe.
A „tanulóévek” elteltével 2007–2013 között immár az
első teljes költségvetési ciklusban teljesített a hazai fejlesz-
téspolitikai közösség. A célkitűzések bizonyos értelemben
változatlanok maradtak: az „Új Magyarország Fejlesztési
Terv” címet viselő második Nemzeti Fejlesztési Terv legfon-
tosabb célja a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés
feltételeinek megteremtése. Ennek érdekében hat kiemelt
területen indult összehangolt állami és uniós fejlesztés: a
gazdaságban, a közlekedésben, a társadalom megújulása
érdekében, a környezet és az energetika, a területfejlesztés
és az államreform területén.
Ezekre a célkitűzésekre hazánk 2007 és 2013 között 22,4
milliárd eurós uniós támogatásban részesült, hogy felzárkóz-
hasson a fejlett országokhoz. Ez uniós adófi zetők pénze, amely
a vidékfejlesztési támogatásokkal együtt közel 8000 milliárd
forint, amelyből 462 Mrd Ft szolgálja a hazai egészségügy fej-
lesztését. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv egészségügyre
vonatkozó intézkedései alapvetően a szociális, az oktatási és
az egészségügyi ágazat fejlesztési tevékenységeit összefoglaló
közös Operatív Programokon keresztül részesülhetnek támo-
gatásban.
Uniós források az egészségügyben
2007–2013A hazai egészségügyben Uniós forrásokkal megvalósított fejlesztésekről írni ahhoz hasonló, mintha a Fő-
városi Közmunkák Tanácsa megalakulásáról és eredményeiről kívánna írni az ember a működés első év-
tizedének tapasztalatai alapján. Ahogy az 1870-1948 között működő testület és az annak alapításában,
működtetésében részt vevők kitörölhetetlen nyomot hagytak a főváros arculatán, éppen úgy vált évtize-
dekre meghatározó jelentőségűvé az egész országban a 2004–2006 és 2007–2013 között végzett munka,
amelyet a hazánk rendelkezésére álló közösségi fejlesztéspolitikai források tervezésében és felhasználá-
sában közreműködők elvégeztek. A párhuzamot nem a felhasznált források volumene indokolja, hanem
az a körülmény, hogy egyéb olyan forrás, amely egységnyi idő alatt hasonlóan széles körben tudna hatást
gyakorolni, hazánkban egészen egyszerűen nem állt rendelkezésre az elmúlt évtizedben, és nem áll ren-
delkezésre ma sem. Az elvégzett munka tehát az ország fejlesztésében épp olyan meghatározó és egyedül-
álló, mint amilyen meghatározó és egyedülálló a Közmunkatanács működése volt annak idején a főváros
fejlesztésében, és ahogy a tanács története arról mesél, hogy hogyan épült Budapest, a közösségi fejlesz-
tési források felhasználását elemezve arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy hogyan épült Magyarország.
Balogh Tamás
1. táblázat: A teljes keretből egészségügyre 2007–2013
Milliárd Ft Millió € %
Társadalmi Infrastruktúra (TIOP) 284, 822 1148, 476 52,76
Társadalmi Megújulás (TÁMOP) 62, 885 253, 568 7,22
Közép-Magyarországi OP (KMOP) 30, 256 122, 000 6,49
Regionális OP-k (ROP) ~ 75, 020 302, 500
Összesen 452, 983 1 826, 544
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 5
Két ilyen Operatív Program létezik: a Társadalmi Megújulás
Operatív Programból (TÁMOP) a felsorolt három humán ága-
zat képzési, oktatási, egészségügyi, stb. programjai, kampányai
részesülhetnek támogatásban, míg a fi zikai beruházásokat az
ugyanerre a három tárcára kiterjedő Társadalmi Infrastruktú-
ra Operatív Program (TIOP) támogatja. További – lényegesen
kisebb mértékű – források bevonására a Regionális Operatív
Programok (ROP-ok) is lehetőséget biztosítanak (1. táblázat).
Ezen kívül bizonyos fejlesztések tekintetében a Gazda-
ságfejlesztési Operatív Program (GOP) és a határon átnyúló
együttműködéseket támogató Európai Területi együttmű-
ködési Operatív Program (ETE OP) forrásait is igénybe lehet
venni egészségügyi fejlesztések támogatására. A fentiek fi gye-
lembevételével az egészségügy a TIOP-ban és a TÁMOP-ban
egy-egy önálló prioritással rendelkezik. Az egészségügyi ellá-
tórendszer fejlesztésének tervezett programját ezekbe a prio-
ritásokba kell beilleszteni olyan megfogalmazásban, ami az EU
számára meggyőzően biztosítja az egészségügyi ágazati célki-
tűzések és a közösségi szakpolitikák közvetlen összefüggését.
Mindez jelentős kihívást jelentett, hiszen az egészségügy (az
ellátórendszer megszervezése, a társadalombiztosítás kereté-
ben nyújtott ellátások meghatározása, stb.) nem közösségi,
hanem tagállami kompetencia, a Strukturális Alapok ugyanak-
kor elsősorban a közösségi kompetenciába tartozó területek
fejlesztéseit támogatják. Az egészségügyre fordítható támo-
gatások tehát egyáltalán nem tekinthetők a közösségi támo-
gatások rendes formáinak. A támogatásra mégis lehetőség
nyílt, annak köszönhetően, hogy (az egészségüggyel ellen-
tétben) a humánerőforrás fejlesztése közösségi cél, amelynek
szabályozása és fejlesztése – a munkaerő szabad mozgásának
Uniós alapelvével való összefüggés miatt – a közösség által
megvalósítandó feladat. A magyar egészségügyi kormányzat
a magyar Nemzeti Fejlesztési Tervről folytatott tárgyalások so-
rán végig kerülte a közösség által nem támogatott egészség-
ügyi fejlesztésekre vonatkozó közvetlen utalást, ehelyett azzal
érvelt, hogy a munkaerő egészségi állapotának javítását ered-
ményező fejlesztések nem a hazai egészségügy, hanem a ha-
zai munkaerőpiaci helyzet javítása, végső soron Magyarország
a munkaerő szabad mozgásának megvalósításába való haté-
konyabb (egyenlőbb esélyekkel történő) bekapcsolódásának
biztosítása érdekében szükségesek.
A tagállami egészségügy közösségi eszközökkel való fej-
lesztésének indoklásához végül a Lisszaboni Stratégiában
megjelent – a gazdasági versenyképesség fokozásához és a
foglalkoztatás növeléséhez kapcsolódó – makrogazdasági
összefüggések is segítséget nyújtottak (olcsóbban működ-
tethető, hatékonyabb, korszerűbb egészségügyi ellátórend-
szeri struktúra = kevesebb állami kiadás, valamint kevesebb
betegség, kevesebb munkától távol betegen töltött idő =
kevesebb állami – táppénz, ill. rokkantsági – kiadás, nagyobb
állami bevétel, növekvő foglalkoztatás). Míg 2004–2006 között
a Bizottság jelentősen korlátozta az elfogadott fejlesztési célok
szakmai tartalmát és a források felhasználására jogosult terü-
let földrajzi kiterjedését (csak diagnosztikai- és szűrőközpon-
tok, rehabilitációs központok, valamint egészségügyi informá-
ciótechnológia fejlesztésére nyílt lehetőség, és arra is csak az
ország három, elmaradottnak ítélt tervezési-statisztikai régió-
jában: a Dél-Dunántúlon, Észak-Alföldön és Észak-Magyaror-
szágon), addig 2007–2013 között ilyen korlátozások nem érin-
tették a tervezési környezetet. A fejlesztések az ország teljes
területén kibontakozhattak az egészségügyi ellátórendszer
és a népegészségügyi tevékenységek csaknem teljes szakmai
vertikumában.
A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program
egészségügyi céljai és fejlesztései
A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) 2. számú
prioritása „Egészségügyi infrastruktúra fejlesztése” címmel
tartalmazza az egészségügyi ellátórendszer struktúrájának
1. ábra
Szakcikk
6 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
átalakítására , korszerűsítésére 2007–2013 közötti felhasznál-
ható mintegy 284,8 Mrd Ft forrást. Az infrastrukturális fejlesz-
tések az ellátórendszer teljes vertikumát érintik az alapellátás-
tól a progresszivitás legmagasabb szintjét jelentő ellátásokig
az alábbi alapelvek mentén:
– az erőforrások koncentrációja a progresszivitási szinteknek
megfelelően,
– költséghatékony működést elősegítő technológiák, techni-
kák bevezetése,
– a telephelyek és pavilonok számának csökkentése, meg-
szüntetése,
– korszerű technológiák befogadására alkalmas betegbarát
környezet, hotelszolgáltatás kialakítása.
Ennek az az oka, hogy – a lisszaboni célkitűzésekkel össz-
hangban – a magyar kormány olyan egészségügyi intézke-
déseket igyekezett megtervezni és megvalósítani, amelyek
hatása (a lisszaboni stratégiában és a végrehajtásához kapcso-
lódóan a tagállamok által készítendő Nemzeti Reform Progra-
mokban rögzített számszerű célkitűzések szerint) hozzájárul a
foglalkoztatás bővüléséhez és a gazdasági versenyképesség
fokozásához. Az egészségügyi ágazat egyik legfontosabb célja
ezért az egészségügyben kimutatható gazdasági hatékonyság
növelése volt a magyar gazdaság egyensúlyi pályán tartásá-
hoz való hozzájárulás érdekében.
Az egészségügyi ágazat a fenti átfogó cél elérését az alábbi
eszközökkel igyekszik támogatni:
– az ellátórendszer hatékonyságának előmozdítása,
– a szolgáltatók és kutatóhelyek versenyképességének fokozása.
A stabilitást és fenntartható növekedést a hatékonyságnö-
velés, valamint a kiadáscsökkentés és bevételnövelés arányos
kombinációja teremti meg. A kiadáscsökkentést és a bevé-
telnövelést szolgáló intézkedések között egyaránt vannak
olyanok, amelyeknek a megvalósítása nem lehetséges azon
fejlesztési források nélkül, amelyekkel az Európai Unió járul
hozzá a tagállamok gazdasági fejlesztéséhez. Az állami kiadá-
sok ugyanis – az egyensúlyi pályára való visszatérés érdekében
– jellemzően egyetlen közkiadási szektorban, így az egészség-
ügyben sem nőnek (a konvergencia-program prognózisa alap-
ján nem is szabad, hogy nőjenek). A bevételnövelés érdekében
az Uniós forrásokat a működési hatékonyságot (a rendszerben
rejlő tartalékok feltárását, a hatékonyságcsökkentő pazarlás és
járulékelkerülés felszámolását) támogató közhiteles adatbázi-
sok, informatikai rendszerek fejlesztésére, a könnyű és gyors
használatot nehezítő működési problémák elhárítására, a mű-
ködés széleskörű kiterjesztésére fordítjuk. A kiadáscsökken-
tés fejlesztéspolitikai eszközökkel támogatott tartalma ehhez
képest az ellátórendszer szerkezetének átrendezése, melynek
révén kikerülnek a rendszerből a legkevésbé hatékony szolgál-
tatók és azok a legdrágább szolgáltatások, amelyeket indoko-
latlanul nyújtottak pusztán a magas fi nanszírozási díjtételek
jelentette magas megtérülés miatt. Ez lényegében a struktú-
ramódosítás programja, amely – volumene miatt – kizárólag
Uniós forrásokkal valósítható meg eredményesen (1. ábra).
Az ok: az aktív fekvőbeteg-ellátás a legdrágább ellátási forma.
Egy aktív fekvő ágyon nyújtott ellátás fi nanszírozási díja 2006-
ban (a programidőszak előtti utolsó tervezési évben) 130 ezer Ft,
az aktív ágy fenntartása pedig évente 5,45 millió Ft volt. A kró-
nikus és a rehabilitációs ágyak fenntartása ennek a költségnek
2. ábra
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 7
durván a fele (2,2, illetve 2,9 millió Ft). Erre tekintettel a legtöbb
szolgáltató arra törekszik, hogy a betegét valahogy bevonja az
aktív fekvőbeteg-ellátásba, mert ha ez sikerül, sokkal nagyobb
bevételre számíthat, mint az egyéb ellátási formák esetén.
– A megyei, települési partikuláris érdekek mentén a ’60-as és
’80-as évek között kiépült kórházi infrastruktúra több kapa-
citással rendelkezik, mint amennyire ténylegesen szükség
van, és a kórházak teljes ellátási infrastruktúra kiépítésére és
2. táblázat
Intézkedések 2007–2008 2009–2010 2011–2013 Összesen
2.1.1. Regionális járóbeteg-szakellátó központ kialakítása és fejlesztése 25,0 6,0 6,0 Mrd 37,00
2.1.2. Kistérségi járóbeteg-szakellátó központok kialakítása és fejlesztés 6,4 6,40
2.1.3. Aktív kórházi ellátásokat kiváltó járóbeteg-szolgáltatások fejlesztése 6,4 6,40
2.2.1. Mentés-légimentés 8,0 0,56 8,56
2.2.2. Sürgősségi ellátás fejlesztése 32,7 11,5 44,20
2.2.3. Regionális vérellátó központok fejlesztése 3,0 3,00
2.2.4. Struktúraváltást támogató infrastruktúra-fejlesztés (fekvő) 11,2 74,8 86,00
2.2.5. Korszerű regionális onkológiai hálózat kialakítása 14,0 7,0 21,00
2.2.6. Struktúraváltás támogatása a járó- és fekvőbeteg ellátás fejlesztésével 45,46 45,46
2.2.7. Infrastruktúra-fejlesztés az egészségpólusokban 75,0 4,2 79,20
2.3.1. Intézményen belüli betegazonosítási rendszerek fejlesztése 4,0 4,2 1,94 10,14
2.3.2. Elektronikus Közhiteles Nyilvántartások, Ágazati Portál fejlesztése 1,6 1,6 1,47 4,67
2.3.3. Egységes mentés-irányítási informatikai rendszer fejlesztése 3,5 3,0 3,63 10,13
Költségnövekmény 13,00 13,00
Összesen 179,8 123,3 72,06 375,16
3. ábra: Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése 2007–2013 között
Szakcikk
8 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
működtetésére törekszenek, azaz a lehető legtöbb szakmá-
ban igyekeznek gyógyítani.
– Ennek érdekében kiterjedt és néha teljesen öncélú gép- és
műszerbeszerzések, intézmény-felújítások történtek/történ-
nek. A kórházak mindegyike – bevételeinek maximalizálása
érdekében – kiterjedt aktív fekvő kapacitásokat tart fenn és
igyekszik fi nanszíroztatni.
– Számtalan sürgősségi esetnek már nem is kellene bekerül-
nie az aktív fekvőbeteg-ellátásba, mert – kevésbé súlyos
állapota miatt – egynapos ellátás formájában kivezethető
a rendszerből. Ugyanilyen probléma a szociális „elfekvők”
helyzete, azaz az olyan időskorú személyek aktív fekvőbe-
teg-ellátásban történő ápolása, akiket otthoni ápolás kere-
tében, geriátriai szakkórházban, vagy bentlakásos szociális
intézményben kellene kezelni.
A struktúra – az ellátórendszer területi és szakmai meg-
oszlása – tehát torz, és e torz struktúra hozzájárul a kiadások
aránytalan alakulásához. A 2006-os előrejelzések szerint be-
avatkozás nélkül az aktív fekvőbeteg-ellátás fi nanszírozási igé-
nye 2013-ra 850 Mrd Ft fölé szökik. És ez még csak egyetlen
szakma: ezzel arányosan a többi szakma fi nanszírozási igénye
is nő. Ez így fi nanszírozhatatlan, mivel a gazdaság egyensúlyi
pályára állításáért felelős konvergenciaprogram előírásai sze-
rint az egészségbiztosítási kiadások biztosan nem fognak nőni!
Az aktív fekvőbeteg ágyak számának csökkentéséhez kezel-
ni kell azt a problémát, hogy nincs elég olyan infrastruktúra/
alternatív ellátási forma, amely az aktív fekvőből érkező/kiszo-
ruló betegek fogadására alkalmas (2. ábra).
Az aktív fekvőbeteg-ellátás kiváltására alkalmas ellátási formák:
– a sürgősségi ellátások,
– rehabilitációs ellátások,
– a járóbeteg-szakellátás,
– krónikus ellátások
– egynapos ellátások,
– geriátriai ellátások.
Ezeket kell fejleszteni az aktív fekvő ágyak számának csök-
kentéséhez. Ez megtakarítást is jelent, ami a kifi zetett ala-
csonyabb díjtételekben jelentkezik, nem pedig csökkenő
esetszámban: aki ellátásra szorul azt ezután is ellátják, csak
nem feltétlenül a legdrágább aktív fekvőben, hanem abban
az ellátási formában, ahol állapota, valós egészségi problé-
mái – és nem az intézmény anyagi haszna – szerint valóban
el kell látni.
3. táblázat: TÁMOP megítélt támogatások megoszlása
Nyertes projektek száma (db) Megítélt támogatás összege (Ft)
Egyéb népegészségügyi programok 2 3 365 668 290
Egyéb programok (szervezetfejlesztés, informatika, stb.) 1 373 211 828
Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok 1 016 11 181 405 075
Egészségügyi humánerőforrás foglalkoztatás 134 6 894 447 608
Egészségügyi humánerőforrás képzés 123 8 090 890 125
4. ábra: Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok területi eloszlása
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 9
Gyakran elhangzik, hogy az ágazat mást sem akar, mint in-
tézményt renoválni, és a szükségesen felül új kórházakat építeni.
Ez nem így van: az EU-s forrásokat ugyanis éppen hogy a kórházi
infrastruktúra csökkentésére – azt kiváltó ellátások meghonosí-
tására, vagy a már meglévőknek az aktív fekvő visszafejlesztésé-
vel arányos fejlesztésére – kívánjuk fordítani!
Ez a struktúramódosítási mechanizmus közvetve járul hozzá a
kiadáscsökkentéshez:
– nem az adott évben kiáramló összes fi nanszírozási kiadást
csökkenti (mert az éves fi nanszírozási kiadások összértéke
változatlan marad),
– hanem a kiadási struktúrát alakítja át oly módon, hogy a
legmagasabb díjtétel mellett fi nanszírozott, azaz a leg-
drágább ellátási formából, az aktív fekvőbeteg-ellátásból
kivonja mindazokat, akiket eddig indokolatlanul ott láttak
el (sokkal kevesebb alkalommal kell kifi zetni a legdrágább
díjtételt).
Az átalakítás ezeket a személyeket a számukra megfelelő
kórházi ellátást kiváltó alternatív ellátási formák felé tereli úgy,
hogy előzőleg megteremti ezeknek az alternatív ellátási for-
máknak a kapacitásait, illetőleg a legkorszerűbb eszközökkel
szereli fel őket, hogy rövid idő alatt és (a betegek, és az orvosok
részéről várható) társadalmi feszültség nélkül legyenek képe-
sek felszívni az aktív fekvőbeteg-ellátásból kiszoruló betege-
ket és megtartani az egészségügyi szakszemélyzetet.
Az átalakítás két alapelve tehát a struktúraátalakítás és a
profi ltisztítás. Végrehajtásában óriási szerepe van az uniós
forrásoknak, hasonló nagyságrendű hazai források ugyanis
nem állnak rendelkezésre a struktúramódosítás végrehajtá-
sához.
Gyakran hallani, hogy az átalakítás csak hosszú idő múlva
hoz eredményt és konstans (állandóan nagy) források rendel-
kezésre bocsátását igényli. Ehhez képest azzal, hogy struktú-
raátalakítást hajtunk végre, s ennek keretében az aktív fekvő-
beteg-ellátás 36%-át leépítjük, a rá eső fi nanszírozási összeget
pedig az akítv fekvőbeteg-ellátást kiváltó alternatív (és ol-
csóbb) ellátási formák fi nanszírozására fordítjuk egy egyszeri,
2007-2013 közötti átalakulási folyamat részeként, éppen az
ellenkezőjét tesszük: A 2007-2013 közötti – tehát határozott
idejű – átalakítással ugyanis megelőzzük az időben való elhú-
zódást, az aktív fekvő leépítésével és az ebből felszabaduló fi -
nanszírozási források működésre fordításával pedig elkerüljük,
hogy a nemzeti költségvetés további forrásokkal járuljon hozzá
a rendszer működtetéséhez.
A beruházások tervezésénél és végrehajtásánál két további
alapvető körülményre kell tekintettel lenni:
1. A megfelelő összegű egyszeri ráfordítás hiányában a struk-
túramódosítás nem lehet teljes:
– az ország egyes régióiban, vagy éppen egyes szakmák-
ban megtörténik,
– míg más szakmákban elmarad.
2. Az időben elhúzódó átalakítás eleve sikertelen, mert fe-
szültséget kelt:
– az átalakuló intézményekből elbocsátják a személyzetet,
miközben nem lesznek olyan intézmények, amelyek
felszívnák őket.
– Ez ugyanígy igaz a betegekre is!
5. ábra: Képzési és foglalkoztatási programok az egészségügyi intézményeknél
Szakcikk
10 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
Vagyis: csak az ország egész területén és minden szakmá-
ban egyszerre, összehangoltan levezényelt egyszeri átalakítás
teremt alkalmat arra, hogy a specializálódó intézmények az
aktív fekvő ellátási formából kiszoruló betegeket és szakorvo-
sokat is felszívják. Ha az ágazat nem kapja meg folyamatosan
az aktív fekvőt kiváltó ellátási formák kialakításához, illetve az
aktív fekvő leépítésével arányos bővítéséhez szükséges beru-
házási forrásokat, akkor hiába teremti meg a működtetéshez
szükséges fi nanszírozási forrásokat, mert nem lesz mit működ-
tetni, fi nanszírozni! A legfontosabb rendszerátalakító lépések
ehhez képest már egyszeri, a nemzetgazdaság egészéhez ké-
pest kisösszegű ráfordítással rövid idő alatt is sikert hoznak.
Ezzel kapcsolatban az egészségügyre jutó EU-s források csök-
kentésében érdekeltek gyakran hangoztatták, hogy a szükséges
infrastruktúrafejlesztés fedezete a Strukturális Alapok helyett
különböző gazdasági szereplők bevonásával, PPP-konstrukció-
ban vagy a magántőke más bevonásával (az egészségügyben
tipikusan a magánbiztosítók és a kórházüzemeltetők révén) is
biztosítható. Nos, ez az érv hamis.
1. A PPP-konstrukciókat – a korábban más ágazatokban meg-
valósult nagyarányú PPP-programok tapasztalatai alapján
– a Kormány 2007-től már nem ösztönözte. Az egészség-
ügyben szükséges beruházások fedezetének PPP-konstruk-
cióban való előteremtése ezért elemi akadályokba ütközött
volna.
2. Másrészt a PPP-konstrukcióban nem is nagyon lett
volna, aki részt vegyen. Az egészségbiztosítók és a
kórházüzemeltetők ugyanis a piacra lépés kockázata
mellett nem vállalták a kórházfelújítással, építéssel járó
anyagi/fi nanszírozási kockázatot is. Az angol és a holland
tapasztalatok is azt mutatták, hogy ezek az üzleti partnerek
a kész beruházásba szívesen beszállnak, de olyan mértékű
kockázati tőkekihelyezést, amit egy-egy infrastrukturális
beruházás elindítása és végigvitele igényel, nem vállalnak.
3. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének a közösségi
(EU-s és nemzeti költségvetési), vagy a magán források
bevonásán alapuló fejlesztése körüli viták végére az ellátó-
rendszer korábban önkormányzati fenntartású elemeinek
állami fenntartásba vétele tartósan véget vetett. Ettől kezd-
ve a rendszer átalakításához és fejlesztéséhez szükséges
beruházások fedezetére már nem is maradt más lehetőség,
mint a közösségi források felhasználása, vagyis a jövőben
immár csak olyan célú és mértékű egészségügyi beruhá-
zásra kerülhet sor, amilyen célú és mértékű közösségi (EU-s
és/vagy nemzeti költségvetési) források ehhez rendelkezés-
re állnak!
Ezen tervezési kiindulópontok alapján került sor az Opera-
tív Program 2. prioritás forrásallokációjának megállapítására,
amelyből 2012. január végéig a 2007 és 2013 között megjelent
81 egészségügyi fejlesztést szolgáló uniós kiírás keretében 879
fejlesztési projekt megvalósításának céljaira összesen mintegy
292,071 milliárd Ft támogatás megítéléséről született döntés
(2. táblázat, 3. ábra).
A Társadalmi Megújulás Operatív Program egészségügyi
céljai és fejlesztései
Az egészségügyi rendszer uniós forrásokkal támogatni kívánt inf-
rastrukturális és ellátási struktúraváltásához és magas színvonalú
működéséhez nélkülözhetetlen a megfelelő tudással és kompe-
tenciákkal rendelkező, megfelelő kapacitású, a jelenlegi hiány-
szakmákat lefedő humánerőforrás megteremtése, valamint a
partnerségi hálózatok kialakítása, melyeket az Európai Szociális
Alap (ESZA) forrásai támogatnak. Az egészségfejlesztés és az
egészségtudatos magatartásra ösztönzés érdekében, valamint
az egészségügyi szolgáltatások szerkezeti átalakításának támo-
gatására a tervezett infrastrukturális fejlesztéseket tehát humán
beruházások egészítik ki a magyar lakosság nemzetközi összeha-
sonlításban rendkívül kedvezőtlen egészségmutatói és az ága-
zatban kiemelten kezelendő humán erőforrás krízisre tekintettel.
A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlí-
tásban rendkívül kedvezőtlen, jelentősen elmarad attól, amit az
ország társadalmi-gazdasági fejlettsége lehetővé tesz. A halálo-
zások és a krónikus nem fertőző betegségek okozta társadalmi
terhek jelentős részéért életmódbeli tényezők (dohányzás, túl-
zott alkoholfogyasztás, kedvezőtlen táplálkozási szokások, fi zikai
inaktivitás) tehetők felelőssé. A kedvezőtlen életmód hátterében
meghatározó módon pszicho-szociális tényezők állnak.
A nemzetközi viszonylatban igen magas korai halálozás a
fenntartható fejlődés és a magyar gazdaság nemzetközi ver-
senyképességének esélyeit is rontotta mindezidáig. Bár két
évtizede javul a magyar lakosság egészségi állapota, de je-
lenleg is elmarad számos egészségmutató tekintetében az EU
átlagtól. A születéskor várható élettartam az Európai Unióban
a 4. legrosszabb. A 25 tagország sorában a hazai férfi halandó-
ság a 21., a női halandóság a 24. A születéskor várható egész-
ségben eltöltött életéveket tekintve a Központi Statisztikai
Hivatal (KSH) adatai szerint 2011-ben a születéskor várható
átlagos élettartam a férfi aknál 70,93, a nőknél 78,23 év volt.
Egészségügyi humánerőforrás képzés (8 090 890 125 Ft)Egészségügyi humánerőforrás foglalkoztatás (6 894 447 608 Ft)Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok (11 181 405 075 Ft)Egyéb népegészségügyi programok (3 365 668 290 Ft)Egyéb programok – szervezetfejlesztés, informatika, stb. (373 211 828 Ft)
6. ábra: Az Európai Szociális Alapból 2007–2013 között a magyar
egészségügybe áramló források megoszlása
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 11
A magyar halandóság az Európai Unió átlagához képest más-
félszeres, a WHO 2013. januári adatai alapján Magyarországon
a 100 ezer főre vetített halálozás az EU átlag 1,5-szerese volt.
Ezen adatok alapján (10 millió lakosra vetítve) évente mint-
egy 28.000 a többlethalálozás. Az arány az aktív korúak között
még magasabb, 1,8-szoros az EU-hoz képest. A halálesetek
több mint 90%-a az öt vezető haláloki főcsoportba (keringési
rendszer betegségei, daganatok, emésztőrendszeri betegsé-
gek, légzőrendszeri betegségek és külső okok) sorolható. A
keringési betegségek előfordulása közel duplája az EU átlag-
nak (1,9-szeres). A rosszindulatú daganatok esetében az EU-
ban Magyarország 1. helyezett (itt az előfordulás 1,4-szeres),
emésztőrendszeri betegségekben 2. helyen áll (1,9 szeres
aránnyal). Az egészségtudatos magatartás, a mozgásgazdag
életmód Magyarországon gyenge. A felnőtt lakosság fele
(49,7%) egyáltalán nem végez intenzív testmozgást, harmada
(33,4%) még mérsékelt testmozgást sem, ötöde (21%) pedig
nem is gyalogol még napi tíz percen keresztül sem.
Az egészségre ártalmas magatartásformák elterjedtsége a
népesség jelentős részénél regisztrálható, különösen kedvezőt-
len tendenciát mutat a fi atalok, a nők, az alacsonyan urbanizált
településen élők, a munkából kiesettek és a leszakadók köré-
ben. A családban, mint az elsődleges szocializáló közegében
előforduló mentálhigiénés problémák hatással vannak a fi atal
korosztály egészségmagatartására, az esetlegesen kialakuló il-
legális vagy legális szerhasználatra. Az egészségkárosító maga-
tartás, a kábítószerhasználat egyre jellemzőbb része a fi atalok
életének. Felmérések az általános és középiskolában tanuló fi a-
talok körében a kilencvenes évek közepétől kezdődően a tiltott
szerfogyasztás határozott, bár eltérő intenzitású növekedését
jelzik. Ugyanakkor a drogot kipróbáló, iskolában tanuló fi atalok
többsége ma is elsősorban próbálkozó vagy alkalmi fogyasztó.
A mentális zavarok, különösen az addikciós problémák ellátása,
megelőzése jelentős kihívások elé állította a Kormányt. A kor-
szerű közösségi pszichiátriai és pszichoterápiás ellátási formák
elérhetősége még nem kielégítő, területi egyenlőtlenséget
mutat, de az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet fel-
állításával, a 2012-ben végrehajtott struktúraváltás keretében
a szakellátásban országos lefedettségű addiktológiai kapaci-
tások biztosításával jelentős lépést tettünk. Ehhez azonban el-
engedhetetlen az alapellátás terén a megfelelően képzett szak-
emberekkel működő mentális egészségközpontok illesztése.
Az életmódhoz szorosan kötődő halálozást okozó kockázati
tényezők között a dohányzás a legsúlyosabb probléma Ma-
gyarországon. A nők 24%-a, a férfi ak 32%-a gyújt rá naponta.
A nők között kis mértékben növekszik a naponta dohányzók
aránya, a fi atalok pedig egyre korábbi életkorban próbálják ki
a cigarettát. A dohányzásra visszavezethető tüdőrák okozta
halálozás magasan vezeti az európai listát. Az önbevalláson
alapuló adatok elemzése szerint a felnőtt lakosság 4,6%-a tar-
tozik a nagyivók közé. E tekintetben a magyar férfi ak halan-
dósága a negyedik legrosszabb, a nők esetében a harmadik
helyen állunk a 27 tagállam közül. Az alapellátás prevenciós,
betegirányító és ellátás koordináló (kapuőr) funkciója országo-
san inhomogén és megerősítendő.
A szolgáltatók közötti kommunikáció elengedhetetlen a
betegutak hatékonyabbá tétele, megkönnyítése érdekében.
Alapvető cél, hogy az alapellátás megerősödjön, és nagyobb
hatékonysággal tudja megszólítani, mobilizálni a lakosságot.
Kiemelt jelentőségű az is, hogy a területi egyenlőtlenségeket
mind a rendelkezésre álló szaktudás, mind a hozzáférés tekin-
tetében felszámoljuk. Az egészségpolitika fi gyelme különösen
az ország hátrányos és leghátrányosabb helyzetű régióinak fel-
zárkóztatására irányul. A beavatkozások logikáját a fenti prob-
lémaösszesség határozta meg. A népegészségügyi jellegű és
a humánerőforrás rendelkezésre állásával kapcsolatos prob-
lémák kezelésére és lehető megoldására való alkalmasság
mellett azonban alapvető elvárás volt az is, hogy a tervezett
beavatkozások eredményesen hozzájárulhassanak a TIOP ága-
zati célkitűzéseinek megvalósításához és elősegítsék a vállalt
OP-célok elérését.
Az Ágazat vezetése és a Kormány elkötelezett a súlyos tár-
sadalmi örökség megváltoztatásában. Ennek érdekében több
vonalon összehangolt cselekvési programokat valósít meg,
amelynek a TÁMOP képzési programok kulcsfontosságú stra-
tégiai elemként szerepelnek. Az egészségtudatos magatartás
kialakítását és az egészségmegőrzést célzott népegészség-
ügyi fókuszú programokkal és speciális jogszabályok beveze-
tésével kezdte el megerősíteni az Ágazatvezetés és a Kormány.
Utóbbiakra példa a népegészségügyi termékadó bevezetése
és a nemdohányzók védelméről szóló törvény, amelyek tár-
sadalmi hatásai jól mérhetők, pozitív eredményeket hoztak.
Mindezek a folyamatok tehát egy egységesen átgondolt,
összefogott politikai keretben valósulnak meg az ágazati hu-
mánerőforrás képzettségét és helyzetét megerősítő TÁMOP
programokkal szoros összhangban. A Társadalmi Megújulás
Operatív Program (TÁMOP) 6. prioritása ennek megfelelően
„Egészségmegőrzés és egészségügyi humánerőforrás-fejlesz-
tés” címmel két intézkedésbe csoportosítva tartalmazza az
egészségügyi ágazat 62,886 Mrd Ft értékű, 2007–2013 közötti
időszakra tervezett fejlesztéseit. Ezek célja a magyar lakosság
egészségi állapotának javítása, hogy 2020-ra egy magyar lakos
ugyanannyi egészséges életévre számíthasson, mint egy „átla-
gos” EU-s állampolgár. A prioritás keretében olyan fejlesztések
támogathatók, amelyek hozzájárulnak az egészségügyi ellátás
területi kiegyenlítéséhez, az ágazat munkaerőmegtartó-ké-
pességének növeléséhez, valamint az egészségügyi reformot
kísérő humánerőforrás-szükséglet kielégítéséhez képzési és
foglalkoztatási programokkal, illetve az ágazati humánerőfor-
rás monitoring-rendszerének és -stratégiájának.
Irodalomjegyzék
1. Egészségfelmérés (ELEF), 2009. Statisztikai Tükör, 2010/50.
2. 2012 OEFI-TÁRKI,3. http://www.fokuszpont.dohanyzasvisszaszoritasa.hu/hu/
content/hazai-es-kulfoldi-adatok-tanulmanyok4. WHO, The European health report 20125. http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_
fi le/0003/184161/The-European-Health-Report-2012, FULL-REPORT-w-cover.pdf
6. ELEF, 20097. WHO-HFA
A szerző 2005-től 2013-ig az egészségügyért felelős
minisztérium egészségügyi fejlesztéspolitikai főosztályának
– ebben a minőségében a 2004–2006 és a 2007–2013 közötti
magyar Nemzeti Fejlesztési Terv egészségügyi munkarészei
előkészítésével és elfogadásával kapcsolatos ágazati munkákat
végző főosztálynak – a vezetője volt.
Szakcikk
12 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
1. Előzmények: fejlesztési források, kezdeti elképzelések
és a tervezés menete
Az NFT II. egészségügyi fejlesztéseinek előkészületi
munkálatai
A történelmi hűség miatt fontosnak tartom, hogy egy rövid
fejezet erejéig kitérjek a 2007–2013-as hétéves fejlesztési cik-
lus, munkanevén II. Nemzeti Fejlesztési Terv előkészületeire
és terveire. A tervezett programok felépítését tartalmát az ún.
Egészséges Társadalom Komplex Program (ETKP) dokumen-
tum foglalta össze, mely másféléves tervezést követően 2006
május végére készült el. Az ETKP készítése során kiindulási do-
kumentumok voltak az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció
(OFK) és Országos Településfejlesztési Koncepció, a Nemzeti
Rákellenes Program, a Nemzeti Szív-érrendszeri Betegségek
Megelőzésének és Gyógyításának Programja, a Kincsünk a
gyermek csecsemő- és gyermekegészségügyi program, a
Nemzeti Népegészségügyi Program és a Hazai Sürgősségi El-
látás fejlesztésének Koncepciója. A tervezés során fi gyelembe
vettük a készülő Ágazati Humánerőforrás Menedzsment Stra-
tégiát is (amely azóta is készül, de hivatalosan még nem került
elfogadásra). Az EU Lisszaboni Stratégiájához és az OFK-hoz
való illeszkedés jegyében az egészségügyi ágazati célok közé
került a foglalkoztatás bővülése és a versenyképesség javítása,
illetve kiemelt célként természetesen a népesség egészségi
állapotának javítása is szerepelt. Az előkészületi munkákat az
akkori Egészségügyi Minisztérium Közgazdasági és Fejlesztés-
politikai helyettes államtitkára fogta össze 2005 novembere
és 2006 májusa között. Az előkészületi munkálatokban közel
40 szakember vett részt közvetlenül: az EüM, az OEP, az ÁNTSZ
köztisztviselői, a DEOEC stratégiai főigazgatója és annak szak-
mai csapata, néhány magán tanácsadócég szakértője, külső
szakemberek egyéb intézetekből és más egyetemek részéről.
Az akkori Egészségügyi Minisztérium vezetése kiemelt
hangsúlyt fektetett az Európai Uniós fejlesztések előkészítésé-
re. A tervezési munkák már 2005 közepén indultak. A Minisz-
térium SZMSZ-ét 2005 novemberében módosították abból a
célból, hogy a tervezési munkálatok átkerüljenek a korábbi
Egészségpolitikai Helyettes államtitkárságtól a közgazdasági
helyettes államtitkárságára. Ezzel együtt a neve is módosult,
közgazdasági és ágazatfejlesztési helyettes államtitkárrá. Ezt
a pozíciót személyem töltötte be, és a munkaidőm hozzáve-
tőlegesen a felét az NFT II. egészségügyi programjainak terve-
zése és ezzel kapcsolatos egyeztetések, tárgyalások töltötték
ki. Ezzel együtt jött lére, korábbi főosztályok megszüntetésé-
vel és egybeolvasztásával és új státuszok hozzárendelésével
a 11 fős Európai Uniós Fejlesztési főosztály, mely szervezet
átalakítási folyamatot az 1. ábra szemléltet. Több volt OEP-es
Struktúraváltás EU-s támogatássalAz EU Strukturális Alapjainak felhasználása a hazai kórházszektorban
Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozást követően jogosulttá vált a Kohéziós és Strukturális
Alapokból jelentős támogatások igénybevételére. A 2007–2013 közötti hétéves Nemzeti Fejlesztési Terv
időszak során a Magyar Kormány hozzávetőlegesen 450 milliárd Ft fejlesztési összeget tervezett az egész-
ségügy megújítására, modernizálására. A tanulmányban azt vesszük sorra, hogy az elmúlt hét év során
milyen jelentősebb infrastrukturális programok valósultak meg a kórházi szektorban, mely területek és
intézmények, intézmény csoportok voltak a leginkább kedvezményezettek a fejlesztési források elosztásá-
ban és melyek részesedtek arányosan kevesebb forrásból, illetve melyek voltak a sikerek és kudarcok főbb
tényezői a programok megvalósítása során.
II. National Development Plan – dumping of programmes before closing. Hungary after the EU accession became
entitled to apply for signifi cant grants from the EU’s Cohesion and Structural Funds. During the period of Natio-
nal Development Plan II. – between 2007-2013 – the Hungarian Government planned approximately 450 billion
of HUF development sum for the renovation and modernization of the health care system. In this article the
authors are studying during the last seven years in the hospital sector what kind of infrastructural development,
investments were implemented, which territories, institutions and groups of hospitals gained more fi nancial
resources and which of them could get lower support, and what were the key success factors and key failures
during the implementation phase.
Dózsa Csaba
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 13
munkatárs is kikérésre került az EüM számára, hogy gyakorlati
fi nanszírozási és kapacitás-lekötési ismereteivel gazdagítsa a
minisztérium stábját.
Az egész ágazatban közel 50 fő vett részt a tervezési mun-
kálatokban, az EüM szakfőosztálya és helyettes államtitkárság
munkatársai mellett az Egészségpolitikai és az Egészségbiz-
tosítási Főosztály is háttérelemzésekkel, számításokkal. A
2003-tól a Parlament által elfogadott tízéves Nemzeti Nép-
egészségügyi Program mellett 2005 év során az egészség-
politikai helyettes államtitkár vezetésével több, ún. nemzeti
szakmai program került kidolgozásra 2005 év végére és 2006
év tavaszára (Nemzeti Rákellenes program, „Közös Kincsünk
a gyermek” – Nemzeti Csecsemő- és Gyermek-egészségügyi
Program, A hazai sürgősségi ellátórendszer fejlesztésének
programja, A szív-érrendszeri betegségek megelőzésének és
fejlesztésének programja).
Az OEP, az ÁNTSZ (OTH, OEFI, OETI, OGYEI) számos munka-
társa hozzájárult a programcsomag kidolgozásához a helyzet-
értékelés egyes elemeinek részletes kidolgozásával, konkrét
részprogramok elkészítésével. További 10-12 szakértő megbí-
zási szerződéssel dolgozott a program egyes elemein, ezen-
kívül számos szakértői műhelyből, orvostudományi egyete-
mekről dolgoztak ki szakemberek program-elemeket (SE EMK,
DE OEC Stratégiai főigazgatóság). Emellett számos kórház, or-
vostudományi egyetem és egészségügyi intézmény vezetése
kezdte el nagy intenzitással saját fejlesztési programját.
A felsővezetői fi gyelmet fejezte ki az a bevezetett gyakor-
lat, hogy a helyettes államtitkárnak minden hétfőn délután
a szűkebb vezetői értekezlet előtt be kellett beszámolnia a
programtervezés előrehaladásáról. A tervezés során alapve-
tően három dimenzió került fi gyelembevételre (lásd 2. ábra):
a népegészségügyi prioritások – nemzeti szakmai programok
(pl. Nemzeti Rákellenes Program), az ellátórendszer egyes
szintjei és főbb ellátástípusai (pl. alapellátás, aktív vagy kró-
nikus fekvőbeteg szakellátás), valamint a fejlesztés jellege
(infrastrukturális építés, eszközbeszerzés, humánerőforrás-fej-
lesztés, stb.). A háromdimenziós tervezés segíti a tervezőket
abban, hogy fenntartsák a források elosztásában az arányos-
A szervezeti változás célja:
Létrehozni egy szakfőosztályt
magas kompetenciákkal és széles
hatáskörökkel az EU-s tervezési ügyekben,
annak érdekében, hogy elkészülhessen
az Egészséges Társadalom
Komplex Program
EüM SZMSZ módosítás:
új Ágazatfejlesztési Főosztály létrehozása
12 státusszal sokrétű szaktudással
2005. november 1-től
Előzmények
(2005-ben, másfél évvel az indulás előtt):
kis szervezeti egység 5 fővel főként
népegészségügyi fókusszal
Javaslat az egészségügyi miniszter számára
a szervezeten belüli feladatok, hatáskörök
és erőforrások újraosztásáról
2005. szeptemberében
Belső vita és döntéshozás
2005. október
1. ábra: Szervezeti változtatások az Egészségügyi Minisztériumban a tervező munka támogatása érdekében
2. ábra: Az Európai Uniós források tervezése az egészségügyben, háromdimenziós megközelítés
1st dimension National Cardiovascular Cancer-control National Emergency Public Healthprofessional programs program (oncology) program Care Development program
2nd dimension, type andlevel of care
Prevention
Primary care
Home care
Outpatient care (polyclinics)
Emergency care
Short term care
Long term care, rehabilitation
• Building infrastructure• Procurement of new equipment
• ICT development• Human Resource development
• Organizational development
3rd dimension
Szakcikk
14 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
ságot, garantálják az egyes programok illeszkedését, illetve
könnyebb legyen beszámolni, riportolni arról, hogy milyen
kiemelt szakmai célok mentén az ellátórendszer mely szintjeit
érintve végeredményben melyik Operatív Program milyen jel-
legű forrására lesz szükség.
A programkészítés külső kommunikációja és egyeztetése
legalább három szinten nyilvánult meg: miniszteri szinten a
kormányzat és más tárcák vezetése felé, a helyettes államtitkár
szintjén az országos intézetek felsővezetése (OEP, OTH, OMSZ)
és más tárcák (pl. OM, Belügyminisztérium, NFH) államtitká-
rai és helyettes államtitkárai felé, megyei önkormányzatok és
regionális fejlesztési ügynökségek vezetése irányába. Főosz-
tályvezetői szinten pedig a háttérben intenzív tárgyalások zaj-
lottak, napi szintű egyeztetések az OP-ban az egészségügyi
célú fejlesztések pozícionálásáról, pl. a későbbi TIOP-ban és
TÁMOP-ban, valamint a regionális operatív programokban
(pl. KMOP), az EKOP és ÁROP ágazati irányítási és informatikai
fejlesztései. Külön egyeztetést szerveztünk az RFÜ-k egész-
ségügyi szakreferenseivel.
Az Európai Bizottság képviselőivel 2005 végétől 2006 köze-
péig legalább három körben volt egyeztetés az egészségügyi
ágazat elképzeléseiről, amelyeken az Ágazatfejlesztési főosz-
tály főosztályvezető, dr. Balogh Tamás vett részt, magam egy
angol nyelvű tárgyaláson vettem részt személyesen. Az EU-s
szakértők felé az érvelésnek két fő iránya volt: demográfi ai
oldalról a korai halandóság, az EU-s viszonylatban az egyik
legkedvezőtlenebb aktív korú halandósági ráta és elvesztett
életév. A másik a kórházi szektor elavult szerkezete, a több
telephelyes és sokpavilonos kórházi struktúra átalakításának
nélkülözhetetlensége volt meghatározó modernizációs ele-
mekkel.
A 3. ábra ún. halszálka-diagramja két fő dimenzióban és
azon belül 3-3 szinten mutatja be az előkészületi munkákat:
szervezeti lépések az Egészségügyi Minisztériumban, majd a
kormányzaton belüli és EU-s delegációkkal zajló egyezteté-
sek, valamint a tervezés Minisztériumon belüli, ágazaton be-
lüli tevékenységei, végül a nyilvánosság lépései. Véleményem
szerint e komplexen és egyszerre több szinten megszervezett
tervezői munka és intenzív egyeztetési folyamat hozzájárult a
nagy összegű források megszerzéséhez az egészségügyi ága-
zatban.
A program előkészítése olyan ütemben haladt, hogy már
2006. január végén az akkori Nemzeti Fejlesztési Hivatal veze-
tőinek egy egész sporttáskányi előzetes megvalósíthatósági
tanulmányt vittem be, mely az akkor még nagyprojektként
tervezett (későbbi főként pólus) fejlesztéseket mutatta be (ki-
emelten: Pécs, Szeged, Kaposvár, Miskolc, Debrecen kórházi
és egyetemi tömbösítési projektjét, a veszprémi sugárterápi-
ás központ és az OVSZ központi projektjét).
Az akkori Tárca vezetése tehát semmit sem bízott a vélet-
lenre! Szakmapolitikailag az elkészült négy nemzeti szakmai
fejlesztési koncepció, a korábbi népegészségügyi stratégia
szolgálta a muníciót, az OEP-ből és az OTH-ból ÁNTSZ (OTH)
a fi nanszírozási, kapacitási és népegészségügyi háttértudást
és információt kaptuk meg naprakészen, melyek a célok és
indikátorok kidolgozásának kulcsfontosságú forrásai voltak.
EüM szervezeti lépések
EüM szervezeti lépések
EüM*** SZMSZ módosítás
HR kinevezések, felvételek
Heti vezetői értekezletek
Más EüM főosztályok
Fejlesztéspolitikai Főosztály
Közgazd. Helyettes
Államtitkárság**
* Fejlesztéspol. Főo. - Fejlesztéspolitikai és Stratégiai Elemzési Főosztály
** HÁT: Közgazdasági és Ágazatfejlesztési helyettes államtitkár; NFH: Nemzeti Fejlesztési Hivatal
*** EüM: Egészségügyi Minisztérium; RET: Regionális Egészségügyi Tanács
Kormányzaton belüli egyeztetések
RET-ek, megyei önkormányzatok
RFÜ-k eü szakreferensek
Más minisztériumok
Ágazaton belüli tervezés,
információgyűjtés
Kórházak, szövetségek
Egyetemek, DE, PTE, SZTE
OTH, OEP, OMSZ
EU-s Bizottsági tárgyalások
Főosztályvezetői szinten
Ágazati szinten HÁT, miniszter
NFH és kormányzati szint
Nyilvánosság, társadalmi vita
Szakkonferencia a struktúraváltásról
Előadássorozat a megyékben,
RET ülések
Háromnapos érintetti konferencia
Egészségügyi fejlesztések
2007–2013-ra :
1,5 md EUR
3. ábra: Az NFT II egészségügyi fejlesztéseinek tervezése: meghatározó lépések, egyeztetések és bevont szervezetek (halszálka diagram), saját kidolgozás
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 15
A tervezésben felelős más intézetek, ügynökségek szakrefe-
rensei pedig az ágazati elképzeléseknek és terveknek ágyaz-
tak meg a többi operatív programban, különösen a regioná-
lis OP-kban. Az ágazatból felkért professzionális szakértők,
tanácsadók, és az egészségügyi intézmények vezetői pedig
a konkrét projektek készítésében vállaltak oroszlánrészt. Hat
hónap intenzív munkájának gyümölcseként 2006. május vé-
gére megszületett a hozzávetőlegesen 550 md Ft fejlesztést
célzó Egészséges Társadalom Komplex Program (ETKP, 460
milliárd Ft infrastruktúra, ERFA és 90 milliárd Ft humánerőfor-
rás-fejlesztéssel számolt (ESA Alapból), hozzávetőlegesen 30
markáns program elemmel.
Az ETKP alapvetően négy fő programelemre támaszkodott,
amit a 4. ábra szemléltet: egy timpanon, amelyet – az eredeti
elképzeléseink szerint – négy oszlop támaszt alá, négy egyen-
rangú és nélkülözhetetlen fejlesztési csomag!
A belső hazai kormányzati, majd Európai Bizottsággal foly-
tatott külső egyeztetéseket követően az Új Magyarország
Fejlesztési Terv végül 2007 júniusában került elfogadásra. A
véglegesen elfogadott operatív programok prioritási tenge-
lyei összesen hozzávetőleg 450 milliárd Ft fejlesztési forrást
dedikáltak az egészségügyi fejlesztésekre (1,5 milliárd EUR),
kiemelten a Társadalmi Infrastruktúrára, a Társadalmi megúju-
lás Operatív Programokra, valamint a regionális OP-kra.
A Molnár Lajos, majd Horváth Ágnes által vezetett szaktár-
ca javaslatára azonban a programok tartalma számos ponton
módosult az előzetesen (2006. májusig) tervezetthez képest.
Legnagyobb változásnak azt tekinthetjük, hogy az egészség-
ügyi fejlesztési csomagból kikerült a nagyjából 20 milliárd
forint keretösszegű telemedicina, teleradiológiai program, és
ehelyett bekerült a kistérségi zöldmezős járóbeteg-szakren-
delők fejlesztésének 23 md Ft-os programja.
A programok megvalósulása: 2007. év közepétől immár
hét és fél esztendő telt el. Joggal várhatnánk, hogy mostanra
már a megvalósult programokról tudunk beszámolni. Ennek
ellenére az első 4-5 év csúszásai, bizonytalanságai, koncep-
ciótlanság és szervezetváltozások következtében a program
megvalósulása éppen most „dübörög”, még több mint 50 kór-
házi fejlesztés áll megvalósulás alatt. Az ágazati informatikai
fejlesztéseknek a töredéke valósult meg már egy évvel a hiva-
talos költségvetési időszak lezárultát követően, és egy évvel a
plusz két éves végső pénzügyi zárás előtt. A TÁMOP források
több mint a fele még nem került lehívásra, csak pár hónapja
indult el a közel 9 milliárdos TÁMOP 6.2.5/B Betegút-szervezé-
si projekt, és még közel hatvan egészségfejlesztési iroda pro-
jektje áll megvalósulás alatt.
2. A struktúraváltás elméleti alapjai
A struktúraátalakítás defi niálása
Az egészségügyben megvalósuló európai uniós fejlesztések
tervezése jelentős részben egy átfogó elméleti jellegű struk-
túraváltást hirdető egészségpolitikai program mentén való-
sult meg. Ezt kimondhatjuk még akkor is, ha a tervezés és a
végleges megvalósítás és zárás négy kormányzati cikluson
ívelt át, 2005–2015 között. Ennek a struktúraváltást meghir-
dető programnak a kiemelt részei területi szinten (megye/ré-
gió) az aktív fekvőbeteg szakellátói kapacitások csökkentése
1. Prioritás
Struktúraváltás
az egészségügyi
ellátásban és
a területi különbségek
mérséklése
2. Prioritás
Versenyképesség
fokozása
az egészségügyi
ellátórendszerben
- innováció, információ-
technológia,
egészségipar
Egészséges Társadalom Komplex Program
3. Prioritás
Egészségkárosító
tényezők kiküszöbölése,
fogyasztóvédelem
és népegészségügyi
program
4. Prioritás
Humánerőforrás
fejlesztése képzésekkel
és az oktatási
rendszer átalakításával,
kibővítésével,
a tájékoztatási rendszer
fejlesztése
4. ábra: Az Egészséges Társadalom Komplex Program Felépítése (2006)
Szakcikk
16 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
és ennek mentén az aktív ellátás koncentrálása kevesebb és
koncentráltabb épület-infrastruktúrájú kórházba. Ezzel pár-
huzamosan számos korábbi alapszakmás kisvárosi kórház
profi lváltásának támogatása és menedzselése, vagyis a ha-
gyományos kórházi bentfekvést igénylő ellátások helyett az
ambuláns és egynapos ellátási formák, kúraszerű ellátás egy-
idejű fejlesztésével, összességében a megmaradó kórházak
közötti világosabb hierarchikus és szakmánkénti progresszi-
vitási szintenkénti elkülönülés kialakítása.
Intézményi szinten a cél az intézményen belüli betegutak
optimalizálását szolgáló tömbösítés, ezzel együtt a felesleges-
sé vált telephelyek és épületek kiváltása. Az EU-ban is sokat
hangoztatott korszerű kórházépítési elveket követve (Rachel
B. et al., 2014, Investing in hospitals of the future, 208–210.
old.) az új koncentrált tömbökben vagy azok közvetlen elér-
hetőségében helyezkednek el az akut ellátást szolgáló és
nagyértékű technológiát igénylő sürgősségi osztályok, cent-
rumok, a központi intenzív osztály, központi műtő, központi
diagnosztika (Dózsa, 2011/b).
Más megközelítésben, ha az ellátórendszert szintekre bont-
juk ( alapellátás és szakellátás, szakellátáson belül járóbeteg-
és fekvőbeteg szakellátás), akkor a struktúraátalakítást tekint-
hetjük e szintek közötti átrendeződésnek. Ezt is kifejezhetjük
a kapacitások volumenében, az ellátott tevékenységek szá-
mában, és a ráfordított források, főként közpénzek arányában.
A struktúraváltást jellemezhetjük az egyes tevékenységeket
nyújtó szakszemélyzet számával és arányával is, pl. hány or-
vos dolgozik háziorvosként, hány szakrendelőben és hány
kórházban, hány diplomás nővér dolgozik az otthoni szakel-
látásban és a kórházi ellátásban.
Sikeres fejlesztési programot a célok és eszközök pontos
megfogalmazásával érhetünk el. A szervezett intézményi vá-
laszok más európai országok példája alapján az ellátói kapa-
citások átalakítása (redesign, renovation), egyes intézmények
profi lváltása. A specializált szaktudást igénylő nagyértékű
technológiák koncentrációja kiemelt ellátócentrumokba. A
minimálinvazív beavatkozásokat és a gyors diagnosztikát le-
hetővé tevő technológiák széles körű elterjedése (UH, katé-
teres eljárások, lézeres műtétes technológiák). A szervezeti
változások között szintén fontos kiemelni az intézményi ösz-
szevonásokat, fúziókat (mergers), holdingok kialakítását. A
krónikus betegségek komplex ellátása (chronic disease ma-
nagement programmes) keretében pedig a különböző szintű
és jellegű ellátások integrációja, a korábbi merev intézményi
falak lebontásával és multidiszciplináris teamek elterjesztésé-
vel a folyamatos ellátás (continuum of care) biztosítása.
Ki kell hangsúlyoznunk ugyanakkor azt a tényt, hogy a
struktúraváltás még nem lett teljes körű a mostani EU-s fej-
lesztési ciklusban, mivel igen jelentős területek szinte teljesen
kimaradtak, így az egészségügyi alapellátás, a telemedicina,
infokommunikációs eszközök integrálása és az átfogó széles
körű otthoni ellátási hálózatok kialakítása, továbbfejlesztése.
A struktúraváltás hangsúlyai, amit az EU fejlesztéseknek kö-
vetnie kellene: ehhez illeszkedve elengedhetetlenül fontos a
kórházi ellátások kiváltását szolgáló otthoni ellátási formák
(szakápolás, otthoni rehabilitáció, hospice, stb.) kapacitása-
inak és kompetenciaszintjének jelentős bővítése. A struktú-
raváltást támogató további modernizációs eszköz az info-
kommunikációs eszközök széleskörű integrálása a gyógyító
szolgáltatások minőségének, hozzáférhetőségének fejlesz-
tése érdekében (e-vény, e-kórlap, e-booking, telemedicina,
teleradiológia, intelligens otthoni jelző és diagnosztikai esz-
közök stb.). E nélkül már nem lehet elképzelni egy modern
egészségügyi rendszert.
A 2007–2013-as fejlesztési időszak egyértelmű prioritása az
ágazati struktúraváltás volt, aminek a koncepcióját és meg-
valósítási lépéseit az akkori Egészségügyi Minisztériumban
fogalmaztuk meg, hogy az egy összegben rendelkezésre álló
fejlesztési forrásokat, vagy legalább azok túlnyomó részét (kö-
zel kétharmadát) koncentráltan használjuk fel a legnagyobb
infrastrukturális fejlesztési igénnyel rendelkező kórházak kö-
rében. „Egyszer volt Budán kutyavásár” alapon számítottunk
arra, hogy a 2014-től kezdődő EU-s költségvetési és fejlesztési
periódusban már nem áll rendelkezésre ekkora összeg egy-
ben a nagy kórházi projektekre. (Mostanra már világossá vált,
hogy minden korábbi tervet alulmúlnak a jelenlegi tervekben
az egészségügyre fordítható fejlesztési források.) A kórházi fej-
lesztések egyértelmű célja területi (megyei, félmegyényi szin-
ten) a kórházak közötti profi lváltások elősegítése és az aktív
ellátás koncentrációja volt. Intézményi szinten a technikai ha-
tékonyság javítása a tömbösítés módszerén keresztül, vagyis
a korábbi többtelephelyes és sokpavilonos kórházak átépíté-
se telephelykoncentrációkkal, bontásokkal, új tömbépületek
felépítésével és a nagyértékű technológia koncentrálásával
ezekbe a tömbökbe, vagy ezekhez közvetlenül bekapcsolva
zárt folyosórendszereken keresztül, ahogy azt az alábbi ábra
is mutatja (5. ábra).
Az új épületekbe, blokkokba (tömbbe) kerülnek a központi
műtők, a központi intenzív egység, sürgősségi osztály vagy
centrum. A tömbben vagy annak közvetlen elérhetőségébe
koncentrálódnak az aktív osztályok, a krónikus és rehabilitá-
ciós, ápolási osztályok, ha ide nem férnek be, akkor félreeső
pavilonokba vagy másik telephelyre kerülnek. Ennek a kór-
házi modernizációnak olyan magas az egy intézményre jutó
tranzakciós költsége, az egyszeri váltás költsége (a több telep-
helyes sok pavilonos jellegről a tömbkórházi jellegre), amely
a korábbi hazai címzett beruházási forrásokból nem volt
megvalósítható. Ezek az egyszeri fejlesztések a közepes és na-
gyobb városi kórházakban nagyságrendileg 3-5, a nagyobb
megyei kórházakban orvosegyetemi klinikákon 12-15 milliárd
Ft-ba kerültek. Azonban az már az első pillanattól kezdve vi-
lágos volt, hogy még ezek az összegek sem elegendőek egy-
egy kórház teljes épület-, ingatlanállományának megújításá-
hoz, csupán kompromisszumokkal, a legfontosabb pontokon
a tömbök megépítéséhez és a kapcsolatok kiépítéséhez. Szak-
értői becslések alapján – melyeket az előzetes megvalósítha-
tósági tanulmányok számításaiban találhatunk – zöldmezős
kórház építése 300-500 ágyas városi kórház esetében 12-15
milliárd Ft, nagy, 800-1200 ágyas megyei kórház 25-30 milli-
árd Ft-ba került volna. A többtelephelyes, sokpavilonos or-
vostudományi klinikák esetében ezek a tervek 60 milliárd Ft
körüli fejlesztéssel számoltak a megfelelő kutatói-innovációs
laborok valamint a gép- és műszerpark telepítésével együtt.
A maradék 1/3 főként a járóbeteg-szakellátás, profi lváltó
kisebb kórházak infrastruktúrájának fejlesztését és a rehabi-
litációs infrastruktúra (komfortosítás és korszerű eszközpark
beszerzése) fejlesztését célozta meg. Később került be a prog-
ramokba a kistérségi zöldmezős beruházások fejlesztésének
programja, hozzávetőlegesen 23 milliárd Ft-ért. Az alapellátás
fejlesztésével az akkor vezetés külön program keretében nem
számolt, arra kisebb összegeket (néhány százmillió forintot) a
regionális operatív programok terveztek regionális szintű pá-
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 17
lyázatok keretében.
A fentiekben alapvetően a technikai hatékonyság javítá-
sát emeltük ki, de természetesen a tervezett és időközben
túlnyomó részt meg is valósuló programok a többi kiemelt
egészségpolitikai cél, prioritás megvalósítását is szolgálják:
népegészségügyi célok, esélyegyenlőség javítása, költségha-
tékony terápiás megoldások támogatása.
Szerencsére a 2010-től regnáló kormányzat és egészség-
ügyi vezetés, ugyan nagy késedelemmel, de szervesen folytat-
ta a struktúraátalakítást. Szükség szerint kiegészítették a TIOP
2.2.4. és 2.2.7. nagy kórházi és orvosegyetemi infrastrukturális
projektek beruházási költségvetését, hogy a kedvezménye-
zettek képesek legyenek befejezni a megkezdett beruházáso-
kat, tömbösítéseket. Kapacitásmódosításokkal, a szakmai pro-
fi lok átrendezésével tovább folytatták a profi lváltó kiskórházi
programot, újabb kórházakkal bővítve a korábbi profi ltváltó
intézmények körét (pl. Kazincbarcika, Komárom, Komló). Ezt
követően 2013-tól a maradék TIOP 2.2-es egészségügyi prog-
ramokat egy újabb (öszvér) programmal toldották meg, a
TIOP 2.2.6-os kódszámon összesen kb. 60 md Ft támogatási
kerettel, mely B/1. moduljában a 2.2.4.-es infrastruktúravál-
tást, a tömbösítést, modernizációt folytatja. Az A modulja az
onkológiai program helyébe lépett, B/2. körben gép-műszer,
eszköztámogatásra nyújt lehetőséget, amennyiben marad
forrás az első két modulból.
Az 1. táblázatból és ábrából kihagytam a regionális vérel-
látó és az OMSZ fejlesztéseit, mivel azok országos hatáskörű
szervezetek, és forrásallokációjukat a belső szervezeti mun-
kamegosztás, regionális szerveződés és a korábbi fejlesztések
megoszlása befolyásolta.
A program előrehaladása 2010 előtt és után
Az ÚMFT végrehajtása csigalassússággal indult. Az akkori
egészségügyi tárca vezetése (2006. június – 2008. április) közel
két évig csak nagyon kis fi gyelmet fordított az EU-s fejlesztési
programra, hiszen el voltak foglalva a konvergenciaprogram
végrehajtásával, a kórházi kapacitások és fi nanszírozás vissza-
vágásával, a gyógyszertámogatási kiadások jelentős lefaragá-
sával (generikus program, vaklicitek bevezetése), az ápolási
és vizitdíjrendszer bevezetésével, valamint a patikaliberalizá-
cióval, a kórházi széfek elhelyezésével és nem utolsó sorban
a több-biztosítós rendszer törvényi hátterének kialakításával.
Igazi lendületet a Fővárosi Önkormányzattól függő KMOP-
ben lévő a Pest megye járóbeteg szakrendelői és egyes kór-
házi fejlesztések vettek (pl. Szent Imre Kórház és Uzsoki utcai
kórház fejlesztése). Az SZDSZ vezette EüM részéről pedig or-
szágos szinten a TIOP 2.1.2 –08/1 Kistérségi járóbeteg-szakel-
látó központok kialakítása és fejlesztése és TIOP 2.1.3 – Aktív
Krónikus ellátás,
ápolás, hospice Sürgősségi centrum, központi műtőblokk intenzív, diagnosztika
Jelen: 1280 aktív ágy
5-6 év múlva:
950 aktív ágy
10-12 év múlva:
560 aktív ágy
Intézményi szinten tervezett struktúraátalakítás
140100
80
60 120
200
180
220
210
High-tech
Központi blokk
500 ágyas hotel
Jelenlegi pavilonok Krónikus ellátás Új központi blokk
5. ábra: Kórházak tömbösítése, épület és telephely kiváltások (forrás: Dózsa, 2011.)
1. táblázat: A tervezett pályázati konstrukciók és egészségpolitikai prioritások megfeleltetése
Egészségpolitikai prioritás Új Magyarország Fejlesztési Terv konstrukciói Megítélt támogatás (millió Ft)
Halálozás csökkentése TIOP 2.2.2 - Sürgősségi ellátás fejlesztése, SO1 5 439,3
TIOP 2.2.2/C - PIC 2 764,9
TIOP 2.2.1, 2.3.4 – Mentés és mentésirányítás fejlesztése
TIOP 2.2.5 - Onkológiai ellátás fejlesztése 6 898,6
TIOP 2.2.6/A - Onkológiai ellátás fejlesztése 9 755,7
Esélyegyenlőség javítása TIOP 2.1.2 - Kistérségi járóbeteg szakellátó központok fejlesztése
ROP-ok: Meglévő egészségházak, szakrendelők fejlesztése
Allokációs hatékonyság javítása, TIOP 2.1.3 – Aktív kórházi ellátásokat kiváltó ellátási formák
Hatékony ellátási struktúra kialakítása és profi lváltó kiskórházak infrastruktúra-fejlesztése 6 871,3
TIOP 2.2.4, Struktúraváltás 120 820,9
TIOP 2.2.6/A Struktúraváltás 50 112,5
TIOP 2.2.7 –pólus programok 105 504,4
Szakcikk
18 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
kórházi ellátásokat kiváltó ellátási formák és profi lváltó kiskór-
házak infrastruktúra-fejlesztése indult meg időben. Szintén
meghirdetésre került a TIOP 2.2.7. Infrastruktúrafejlesztés az
egészségpólusokban, de a kétlépcsős pályáztatás következté-
ben ennek lebonyolítása már átcsúszott a következő minisz-
ter időszakába.
A többi kórház számára már az ismét MSZP irányítású EüM
idején került sor 2008 második felétől újabb pályázati progra-
mok meghirdetésére: 2008-ban TIOP 2.2.2 08/sürgősségi fej-
lesztési program csak közel egy év késéssel indult el, és a két-
lépcsős pályáztatás miatt a pályázatás, eredményhirdetés és a
szerződéskötés procedúrája több mint egy évet vett igénybe.
Az ÚMFT keretében a 2009 őszén meghirdetett és eredetileg
24 hónaposra tervezett TIOP 2.2.4-09/1. Struktúraváltást tá-
mogató infrastruktúra-fejlesztés a fekvőbeteg-szakellátásban
elnevezésű projektek szerződéskötésére többnyire 2010 őszén
2011 tavaszán került sor, de több éves csúszások következté-
ben közel 20 kórházi beruházás még 2014-ben sem fejeződött
be! (Medicina TOP 2014, 44. oldal). A FIDESZ vezette kormány-
zat 2010 júniusától kezdhette meg az EU-s fejlesztések irányí-
tásának átvételét. Az egyik fontos elem a program átnevezése
volt ÚMFT-ről Új Széchenyi Tervre (ÚSZT), amelynek immár első
kitörési pontja (prioritása) a Gyógyító Magyarország – Egész-
ségipar lett, minden lehetőséget megadva az egészségügyi
és gyógyturisztikai céges szakembereknek, hogy ezt követően
jelentősen meglóduljanak az egészségügyi és egészségipari
fejlesztések. Az egészségügyi fejlesztések irányítása a NEFMI,
későbbi nevén EMMI Egészségügyi Államtitkárságára került. A
2010–2014 között érvényesülő egészségpolitikai programot a
Semmelweis Tervben foglalták össze, ennek 4.2/16. pontja szin-
tén kiemeli a hazai ellátórendszer kórházközpontúságát, és az
ebben a szektorban szükséges további strukturális intézkedé-
seket (Semmelweis Terv, 2011).
Az új kormány egyik első intézkedése a TIOP 2.2.4-09/1-es
pályázat második körének leállítása, a rehabilitációs pályázat
visszavonása volt. A gyakori koncepcióváltások – vagy éppen
a letisztult koncepció hiánya – és a vezetőváltások, majd a kor-
mányváltás leginkább az onkológiai ellátások fejlesztésének
időben történő megvalósítását vetette vissza. A már benyúj-
tott és bírálat alatt álló TIOP 2.2.5-09/1-2010-es Onkológiai
pályázatok bírálata több mint egy évig tartott(!), majd végül a
hat regionális konzorciális programból első körben csak egyet
hirdettek ki eredményesnek (ÉMOP-ban a BAZ Megyei Kórház
bevezetésével). A kormányváltás ilyen szempontból nem tett
jót az infrastruktúra-projektek időbeli megvalósításának, kö-
zel másfél-két éves újabb késedelmet szenvedek a programok
az újrainstallálással (pl. rehabilitációs ellátórendszer fejleszté-
se, onkológia újra kiírása, rehabilitáció). A rehabilitációs ellátó-
rendszer a több éves csúszás ellenére végül nem jött ki rosszul
az újrakiírásból, miután a forrásokat a Regionális OP-ból közel
duplájára növelték (meghaladva a 18 milliárd Ft-ot), amely
soha nem látott fejlesztés alapjait teremtette meg. Emellett
a koncepcióváltással együtt, a kötelezően létrehozandó regi-
onális konzorciumok keretében számos új intézmény kapott
lehetőséget kisebb, főleg ambuláns és nappali kórházi reha-
bilitációs egység kialakítására.
Kasszazárás előtti pályázati dömping a TÁMOP
programok területén
A 2012. év elejétől beszélhetünk igazából a fejlesztési prog-
ramok dömpingjének megindulásáról, különösen a TÁMOP
6. prioritási tengelyén, mind a népegészségügyi, mind az
ágazati humánerőforrás-fejlesztések terén. A foglalkozta-
tás támogatására 6,625 millió Ft került meghirdetésre a hat
konvergenciarégióban (intézményenként maximálisan 50–200
millió Ft elnyerhető összeggel), miközben a képzések támoga-
tására két kiírás keretében összesen 9,862 millió Ft került meg-
hirdetésre (50–125 millió Ft erejéig a városi és megyei kórhá-
zak, valamint 200 millió Ft erejéig az orvostudományi képzést
folytató egyetemek számára). 800 millió Ft a Közép-magyar-
országi régióban, ami jelentősen túl lett pályázva, és 9,9 mil-
liárd Ft a hat konvergenciarégió egészségügyi intézményei
számára. Mind a két pályázati kiírásban megfi gyelhető az ak-
kori Egészségügyi Államtitkárság maximális igyekezete, hogy
minél több formában és minél szélesebb körben tudja támo-
gatni az egészségügyi intézmények humánerőforrás-megtar-
tását (a képzések tandíjának támogatása mellett ösztöndíjak
is nyújthatók, a normál foglalkoztatás új felvétel támogatása
mellett új munkakörbe kerülés és motivációs ösztöndíj is tá-
mogatható). Kihasználva az uniós pénzek forrásait a hiányzó,
vagy kis összegű saját hazai források mellett az ágazati hu-
mánerőforrás-krízis és -hiány mérséklésében valamint a nagy-
mértékű pályaelhagyás vagy külföldre távozás lefékezésében.
A fenti pályázati konstrukciók kifejezett célja: „a konstrukció
az egészségügyi ágazatban fennálló humánerőforrás-krízis
helyzet kezelését célozza összhangban a Semmelweis Terv-
ben meghatározott egészségügyi struktúra átalakításával…”.
Ezek a TÁMOP-os fejlesztések szervesen támasztották alá az
időközben megvalósuló jelentős kórházi infrastrukturális fej-
lesztéseket (pl. a sürgősségi ellátás, rehabilitáció területén).
3. Adat- és információforrások valamint az elemzés
módszere
3.1 Beruházási adatok forrásai és értelmezése
A tanulmányban felhasznált adatok és információk forrása
alapvetően a pályázatokról megjelent hivatalos értesítők,
közlönyök voltak, a korábbi Nemzeti Fejlesztési Ügynökség
honlapja (www.nfu.hu), és a nyertes kórházak honlapjai.
Egyes esetekben pontosító kérdéseket intéztem a kórházak
vezetése irányába a időközben pótlólagosan igényelt és el-
nyert keretek ügyében. A demográfi ai adatokat a KSH-kiad-
ványokból és a KSH honlapjáról gyűjtöttem ki (KSH, ww.oep.
hu). A kórházak egyéb jellemzőire vonatkozó adatok az OEP
honapjáról és statisztikai évkönyveiből, illetve korábbi évek-
ben igényelt részletesebb intézményi igénybevételi és telje-
sítményadatokból származnak.
Az adatok, információk elemzését és értelmezését azzal
kezdjük, hogy értelmezzük, mi minősülhet ma Magyarorszá-
gon felhasznált uniós támogatású forrásnak. Első körben az
EU Bizottsága a Kormány javaslatára jóváhagyja a Nemzeti
Fejlesztési Tervet (NFT), benne az Operatív programokkal, ezt
ne nevezzük a források lehívásának. A hivatalos nyilvántartá-
sokban azt minősítik felhasznált forrásnak, amire már pályá-
zatot írtak ki, következő defi níció lehet a megítélt támogatás
összege egy hosszadalmas bírálati folyamat végeként (volt
olyan pályázat, ahol a kihirdetésre 16 hónapot kellett várni).
Következő lépés a támogatási szerződés megkötése, majd a
részelszámolások a projektek végrehajtása során. Legvégül a
teljesített kifi zetések és a pénzügyileg is lezárt projektekben
felhasznált összeg. Az ország szempontjából mind gazdasá-
gilag, mind pénzügyileg ezt minősíthetnénk csak felhasznált
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 19
forrásnak, de a kormányzati propaganda előszeretettel beszél
a források felhasználásáról már a második esetben is (pályáza-
ti kiírások megjelenése).
Az elemzésben kiemelten szereplő Társadalmi Infrastruk-
túra Operatív Program (TIOP) kórházi fejlesztéseinek meg-
oszlását mutatja be a 6. ábra, egyben kifejezve a torta elvet:
a véglegesen jóváhagyott TIOP-os fejlesztések a megvalósítás
szakaszában alapvetően egymás rovására voltak csak bővít-
hetők – kivéve ebből a Ft/EUR árfolyam romlásából eredő fo-
rintban elkölthető többletforrásokat.
A cikk elkészítése során azok a fejlesztési és főként beruhá-
zási adatok álltak rendelkezésre, melyek hivatalosan is meg-
jelentek a pályázati értesítőkben, uniós forrásfelhasználást
tartalmazó kormányzati honlapokon, és a hivatalos kormány-
döntések eredményeként a Magyar Közlönyben.
3.2 Az elemzés módszere
A 2014 második felében elvégzett elemzésnél alapvetően a
már megítélt beruházási forrásokat tudtuk fi gyelembe venni,
mivel a legtöbb kórházi beruházás még nem került lezárás-
ra, illetve a pótlólagos források igénylése, odaítélése és fel-
használása tovább csúsztatta a beruházások befejezésének
záródátumát. Emiatt most még nem rendelkezünk teljes körű
információval arról, hogy végül melyik kórházban, milyen tar-
talommal és végső támogatási összegért valósul meg a jelen-
tős infrastrukturális fejlesztés.
Az elemzés nagy része egyszerű leíró statisztikai módsze-
rekkel készült. Ennek keretében a kvantitatív elemzés része-
ként összehasonlításra került az elnyert támogatási források:
– egy főre (lakosra) és egy 60 év feletti lakosra eső összeg
megyénként és régiónként,
– a kórházak ágyszáma, éves esetszáma, éves OEP-bevételére
eső beruházási összegek és ezek százalékos aránya.
Egyszerű csoportosítást végeztem a kórházi beruházások
és a kórházak egyes csoportjai tekintetében, valamint a 2009-
ben készített klaszterelemzés által kialakított kórházi kategó-
riákban. Az egészségi állapot vonatkozásában indirekt mu-
tatóként a halálozási adatokat tudtam fi gyelembe venni. Az
elemzésben felhasználtam a korábbi években végzett hason-
ló jellegű elemzéseket (Dózsa, 2012/b). Regressziószámítást
végeztem az egy kórházi ágyra eső uniós fejlesztési források
és a kórházak ágyszáma, OEP-bevétele és CMI-értéke között.
A kvalitatív elemzés keretében egyéni interjúk, terepkuta-
tás alapján vizsgáltam meg néhány beruházást részleteseb-
ben is, főként a nagy kórházi pólus projektek esetében (Ka-
posvár, Nyíregyháza, Miskolc).
1. hipotézis: hipotézisünk az, hogy nincs közvetlen össze-
függés az adott megye társadalmi-gazdasági viszonyai és az
egy főre eső egészségügyi kórházi fejlesztési források között.
2. hipotézis: a fejlesztések főként a nagyobb intézmények-
re fókuszálnak, a leginkább beruházásigényes és nagyértékű
technológiákat alkalmazó centrumok fejlesztésére. Ezek a
kórházak arányon felül (ágykapacitásaikon és OEP-bevételü-
kön) részesednek a fejlesztési forrásokból.
3.3 Az elemzés korlátai
Jelen elemzés alapvetően technikai jellegű, a megítélt és fel-
használt források területi (megyei és régiós) és az egyes intéz-
ményi csoportok közötti megoszlására korlátozódik.
Az elemzés elkészítésére rendelkezésre álló idő rövidsége
és a projektek (beruházások) jelenlegi állása nem tette lehe-
tővé, hogy a nyers leíró statisztikai módszerek és a beruházási
költségek szimpla elemzésénél mélyebbre hatoljak. Nem vizs-
gáltam közvetlen helyszíni adatgyűjtéssel a projektek készült-
ségi fokát, azt külső forrásból származó összeállítások alapján
hivatkoztam (Medicina TOP évkönyv, 2014).
Ennek az elemzésnek a keretében nem volt lehetőségem
annak vizsgálatára, hogy végül mennyit változott a projektek
részletes szakmai tartalma a tervezetthez képest, pénzügyi
vagy szakmai okok miatt. Véleményem szerint ez a kérdéskör
leginkább esettanulmányok során elemzendő a végleges pro-
jektzárásokat követően.
A projektek késedelmes megvalósítása miatt egyelőre való-
di eredmények és a hatékonyság méréséről sem beszélhetünk
a kórházi beruházások megvalósulása esetén. Szintén korai
még annak fi rtatása, hogy mekkora valódi egészségnyereség
(outcome) és minőségi javulás (pl. betegelégedettség javulás)
származott ezekből a projektekből, a jobb kórházi körülmé-
nyek és korszerűbb műszerezettség kialakításából.
A Közép-magyarországi régió NAT III besorolása jelentősen
lekorlátozta ennek a területnek a részesedését az uniós infra-
strukturális forrásokból az egészségügy területén is. Emiatt a
központi régió, Budapest és Pest megye elemzését alapvető-
en kihagytuk tanulmányunkból, mivel nagyon kevés kórházi
fejlesztés valósult meg, statisztikai szinten egyfajta outliernek
minősülő értékeket produkálva az egy lakosra vagy egy kór-
házi ágyra jutó fejlesztési összegek elemzése során (5 db 20
md Ft-os nagyságrendben közel 3 millió lakosra jutóan).
TIOP 2.2.2 Sürgősségi ellátás 8 204,2; 3%
TIOP 2.1.3 Profilváltó kiskórházak 871,3; 2%
TIOP 2.2.5+2.2.6/A Onkológiai ellátás fejleszése 16 654,3; 6%
TIOP 2.2.4 Struktúraváltás I. 120 820,9; 39%
TIOP 2.2.6 Struktúraváltás II. 50 112,5; 16%
TIOP 2.2.7 Pólus fejleszések 105 504,4; 34%
6. ábra: TIOP kórházi fejlesztések tervezett megoszlása a 2007–2015 közötti
időszakban (millió Ft)
Szakcikk
20 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
4. Eredmények
4.1 Beruházások, fejlesztések lakosságszám és lakossági
jellemzők alapján
Az uniós támogatású TIOP-os kórházi fejlesztések jóváhagyott
(leszerződött) beruházási összegeit első körben a nyers KSH
lakónépességszám alapján elemeztük. Ebben a Közép-ma-
gyarországi régió (ezen belül Budapest és Pest megye) egyfaj-
ta outliernek minősül, emiatt az itteni érték nem vehető fi gye-
lembe. Országos átlagnak így a hat vidéki, konvergenciarégió
egy főre eső lakosára jutó áltagos 41,6 ezer Ft fejlesztési forrást
vettük átlagnak a KSH 2011-es lakónépességi adatait használ-
va (7,015 millió lakos). A részletes régiónkénti és megyénkénti
alapvető demográfi ai, egy főre eső GDP adatokat, valamint a
fajlagos egészségügyi fejlesztési összegeket a mellékletben
szereplő 1. és 2. táblázat mutatja be.
A 7. ábra alapján egyértelműen látszik, hogy a kórházi fej-
lesztések lakosságszámra jutó összege szempontjából a négy
leginkább támogatott megye sorrendben: Somogy, Csong-
rád és Baranya megyék 69,9 eFt és 54,8 eFt egy lakosra jutó
értékkel, az üldözőbolyban találjuk Bács-Kiskun, Békés, Győr-
Moson-Sopron és Vas megyét (46,4–46,9 eFt/egy lakos közötti
fejlesztési összeggel). Az egyes megyék súlyát alapvetően a
10 milliárd Ft feletti Pólus fejlesztések és egy-egy megyei kór-
ház jelentős struktúra-átalakítási projektje határozza meg.
4.2 A halálozási ráta és a tervezett EU-s fejlesztések
Ha a halálozási rátát egyfajta proxynak tekintjük, olyan mu-
tatónak, mely a nagyobb ellátási szükségletet fejezi ki, akkor
feltételezhetnénk, hogy a fejlesztéseknek azokban a megyék-
ben, régiókban kellene nagyobb súllyal szerepelni, ahol ma-
gasabb a halálozási ráta, és mögötte feltételezhetően a meg-
betegedési ráta és a krónikus betegségben kezelt betegek
száma és aránya is (KSH, 2011). A megyék ezer főre jutó éves
halálozási rátája és a tervezett egy főre jutó uniós kórházi inf-
rastrukturális kiadások elemzésekor láthatjuk, hogy igazából
nincs korrelációs kapcsolat a két mutató között (CORR=-0,05).
Ehhez az elváráshoz képest azt láthatjuk, hogy a halálozással
leginkább sújtott hat megye közül csupán Somogyban való-
sul meg valóban nagyarányú fejlesztés. Ennek ellenkezője-
ként ugyanakkor az egyik legnagyobb egy főre eső fejlesztés-
sel bíró Győr-Moson-Sopron megyében a legkisebbek közé
tartozik a halálozási ráta. Heves és Nógrád megye esetében a
nagyon magas halálozási ráta (14,5 és 15,5 ezrelék) párosul a
legkisebb egy főre eső fejlesztési forrásokkal (38,1 eFt és 24,8
eFt). A megyék elégtelen ellátói kapacitásai tehát továbbra
is elégtelenek maradnak, illetve a fejlesztések ellenére e me-
gyék relatív pozíciója inkább még romlik is. A többi esetben a
magas és közepes kiadási arányok többnyire magas vagy kö-
zepes halálozási rátákkal esnek egybe.
Ellenőrzésképpen megvizsgáltuk, hogy az általunk használt
magyarázó változók között milyen szoros a kapcsolat, hogy
kizárjuk az autokorreláció esetét, és feleslegesen ne használ-
junk túl sok magyarázó változót. A halálozási ráta és a 60 év
feletti lakosság aránya között igen erős korrelációs kapcsolat
áll fenn (CORR=0,881-es együtthatóval), tehát mindkét muta-
tó használata csak kicsivel több hozzáadott értéket képvisel
a számításokban. A munkanélküliség és a halálozás között
gyenge kapcsolat áll fenn, tehát más-más összefüggés tárha-
tó fel, ha külön-külön is megvizsgáljuk hatásukat az egészség-
ügyi fejlesztésekre.
4.3 Szocio-ökonómiai mutatók és tervezett uniós
fejlesztések
A szocio-ökonómiai mutatók közül elsőként a munkanélkü-
liségi rátát vettük alapul, melynek értékei a vizsgált 18 me-
gyében 6,3% és 18,7% között mozog (Győr-Moson-Sopron és
Borsod-Abaúj-Zemplén megyék között). Ebből a szempont-
70
60
50
40
30
20
10
0
Bara
nya
Bács
-Kisk
un
Béké
s
Bors
od-A
baúj
-Zem
plén
Cson
grád
Fejé
r
Győr
-Mos
on-S
opro
n
Hajd
ú-Bi
har
Heve
s
Kom
árom
-Esz
ergo
m
Nógr
ád
Som
ogy
Szab
olcs
-Sza
tmár
-Ber
eg
Jász
-Nag
ykun
-Szo
lnok
Toln
a
Vas
Vesz
prém Za
la
Rész
össz
esen
Halálozási ráta (1000 főre) 60 év feletti lakosság aránya Egy főre eső EU-s fejlesztés (eFt/fő)
7. ábra: Megyénkénti halálozás, 60 éven felüli lakosság aránya és az egy főre jutó kórházi infrastruktúra-fejlesztési forrás 2007–2015 (ezer Ft, forrás: saját kidolgozás)
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 21
ból vizsgálva az adatsorokat egyértelműen látszik, hogy nincs
szoros kapcsolat a hátrányosabb helyzetű térségek és a forrá-
sok nagyságrendje között sem pozitív, sem negatív irányban
(sőt az összefüggés inkább negatív).
A munkanélküliség által leginkább sújtott három Észak-ma-
gyarországi megye egyike sem került be a négy, legtöbb egy
főre eső fejlesztésben részesülő megye közé. Baranya és So-
mogy megye szintén magas munkanélküliségi rátája mellett
magas az egy főre eső tervezett egészségügyi beruházási ki-
adás. Ugyanakkor Csongrád, Győr-Moson-Sopron és Vas me-
gye alacsonyabb munkanélküliségi rátája (9,6–6,3 % között)
mellett (ellenére) is sok fejlesztési forrásban részesül – főként
a megvalósuló pólusfejlesztés következtében. Néhány megye
esetében az alacsony munkanélküliségi ráta egybeesik az ala-
csony egy főre eső fejlesztési kiadással is (Tolna, Komárom-
Esztergom és Fejér megye). Az egyszerű statisztikai elemzé-
sünkből az is kivehető, hogy a megyei munkanélküliségi ráta
és az egy lakosra jutó uniós kórházi fejlesztések között is na-
gyon gyenge és negatív irányú a kapcsolat (CORR=-0.131).
A 8. ábrán az első megye balról haladva Nógrád, 1222Ft/
fő egy főre eső GDP-vel 2011-ben (utána következik Szabolcs-
Szatmár-Bereg, Békés, és BAZ megye), a megugrás a 14. Zala
megyétől kezdődik, majd Vas, Fejér, Komárom-Esztergom, és
a legmagasabb 3414 Ft/fő-vel Győr-Moson-Sopron megye. Az
egy főre eső GDP tekintetében nyilvánvaló az ország kettésza-
kítottsága a gazdag közép- és nyugat-dunántúli és a szegény
északi és keleti megyékkel. Emiatt fontos annak vizsgálata,
hogy az egészségügyi és kórházi fejlesztések ehhez képest
hogyan kerülnek felhasználásra.
Az adatok igazából azt tükrözik, hogy a fejlesztések földraj-
zi értelemben vett hozzáférési esélyegyenlőség és a kialakult
meghatározó ellátói kapacitások mentén kerültek odaítélés-
re a bírálatok során, és ebben a pályázati procedúrában sem
a kiírás, sem a bírálat során nem került nagyobb mértékben
súlyozásra az úgynevezett szükségletelemzés. Ugyanakkor a
fenti ábrából is látható, hogy alapvetően a GDP-ből való ré-
szesedés sem befolyásolta lényegesen a fejlesztési kiadások
odaítélését, sőt számos „szegényebb” megye kifejezetten jól
részesedett a forrásleosztásból (Békés és Somogy megyék).
4.4 Forrásfelhasználás területi összehasonlításban
A területi elemzést elvégeztük durvább régiós beosztás és fi -
nomabb, megyei beosztás alapján is. Az alábbi alfejezetben
az egészségügyi célú infrastruktúrafejlesztések egy főre eső
összegét vettük alapul a teljes lakosságra, majd a 60 éven fe-
lüliekre is megvizsgálva a tervezett adatokat régiós és megyei
bontásban egyaránt.
Az egy főre eső kórházi fejlesztési források tekintetében
Dél-Dunántúl és Dél-Alföld vezeti a régiók listáját (53 és 50
eFt/fő fejlesztési összeggel számolva). A legkedvezőtlenebb
összeggel, a halálozás területén legrosszabb értékkel Észak-
Magyarország és azt követően Közép-Dunántúl szerepel. Ha
a kórházi fejlesztési kiadásokat az egészségügyi közellátáso-
kat legnagyobb arányban igénybevevő 60 év feletti lakos-
ságszámhoz viszonyítjuk, a kép változatlan marad: a legtöbb
fejlesztésben lakosságszám arányban a Dél-Dunántúl és a Dél
–Alföld lakosai részesülnek (219 eFt és 205 eFt), míg a legki-
sebb támogatásban Észak-Magyarországi és Közép-Dunántúli
régió (rendre 131 és 156 eFt/ 1 60 év feletti idős lakos). (Lásd
1. melléklet: Egészségügyi fejlesztések főbb adatai régiós és
megyei bontásban.)
A megyei felhasználásokat megvizsgáltuk a megyei aktív
ágyszámok vonatkozásában is. Az országos átlag a megítélt
TIOP kórházi fejlesztések esetében 6215 eFt/ágy volt a 2011-
es megyei ágyszámok fi gyelembevételével. Meglepetések
ne érjenek minket, hiszen a lakosságszám-arányos toplisták
itt is azokban a megyékben jelennek meg, ahol a pólusfej-
lesztések vannak. Somogy vezeti a sort 14,6 mFt/ággyal,
Győr-Moson-Sopron 12,1 mFt/ágy, Baranya és Bács-Kiskun
megye rendre 10,8 és 10,3 mFt/ágy eredménnyel, ezekben
mindenhol megvalósul pólusprojekt. Igen magas egy ágyra
jutó fejlesztéssel számolhat még Vas és Békés, ahol a megyei
kórházak a TIOP 2.2.4-es és TIOP 2.2.6-os struktúraváltó pá-
lyázatokból részesedtek kiemelt összeggel. A sereghajtók
között meg kell említenünk Nógrád 5,4 mFt/ágy, BAZ- 6,0
mFt/ágy, Tolna megye 6,7 mFt/ágy alacsony értékeit. A leg-
kisebb részesedésű Nógrád és a legnagyobb részesedésű
Somogy megye között közel háromszoros a különbség: Nóg-
rád/Somogy 36,6%.
4000
3500
3000
2500
2000
1500
1000
500
0
80
70
60
50
40
30
20
10
0
Egy főre eső GDP összege (eFt) Egy főre eső EU-s fejlesztés (eFt/fő)
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18
8. ábra: Az egy főre eső GDP és az egy főre eső egészségügyi fejlesztés összehasonlítása (forrás: saját kidolgozás)
Szakcikk
22 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
4.5 Kórházi kapacitások, OEP-fi nanszírozás és a tervezett
uniós fejlesztések toplistái
A kórházi alapadatok az összehasonlításban az éves OEP be-
vétel, az aktív ágyszám és a CMI voltak. Ez alapján az alábbi
kép rajzolódik ki. Egyértelműen látható az első fejezetben
megfogalmazódott szakmapolitikai szándék megvalósulása:
az erősebbek és nagyobbak még erősebbé és nagyobbakká
válnak. Akár a TOP 10 vagy TOP 20 intézményt nézzük a legna-
gyobb beruházási összeg alapján, mind az éves OEP-bevétel-
ből, mind az aktív ágyszámkapacitásokból, mind az éves aktív
esetszámból való részesedésüket messze meghaladja a TIOP
fejlesztési forrásokból való részesedésük (rendre 51 és 75,7%).
Ennek ellentéteként pedig világosan látszik a kisebb és gyen-
gébb hátterű intézmények még további lemaradását okozó
alacsony részesedésük (míg az OEP bevételből még 19%-ban
részesednek, addig a TIOP forrásokból csupán 12,7%-ban).
Az egyes kórházi kapacitás- és teljesítménymutatókat (ágy-
szám, kórházi esetszám, éves OEP-bevétel) magyarázó válto-
zóként betettük egy regressziós elemzésbe is, megvizsgálva,
hogy ezek mennyiben határozták meg az uniós fejlesztések
összegét. Az együttható igen alacsony lett, R2=0,215.
A CMI-k tekintetében az első tíz legnagyobb beruházásban
részesülő kórházból csupán egynek van kisebb mint 1,00-es
CMI-je (Gyula, Pándy Kálmán Kórház), a szakkórházak kivéte-
lével pedig a három legmagasabb CMI-jű intézmény, a három
vidéki egyetem pedig részese az elit klubnak.
Ebben az alfejezetben azt vizsgáltuk meg továbbá, hogy
melyek azok a kórházak, amelyek a különféle beruházások
összege alapján legnagyobb arányban részesedtek a fejlesz-
tési forrásokból az éves OEP-bevételükre vagy konkrétan az
aktív fekvőbeteg szakellátási bevételükre vetítve. Ez alapján
az látható, hogy a tíz legnagyobb összeggel támogatott intéz-
mény túlnyomó része megyei kórház (Kaposvár, Kecskemét,
Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Gyula és Győr városokban lévő
megyei kórház), de három városi kórház is bekerült, például a
soproni és hódmezővásárhelyi kórházak magas összeggel, a
Bajai városi kórház alacsonyabb fajlagos összeggel (9. ábra).
4.6 Éves OEP-bevétel és a TIOP-fejlesztések aránya
Az első huszonegy legnagyobb összegben támogatott
intézmény közül 14-nél az összes TIOP támogatási forrás
meghaladja a 2011-es éves teljes OEP-bevételüket. A Ka-
posi Mór Oktató Kórház és a Hódmezővásárhelyi Erzsébet
Kórház-Rendelőintézet vezeti a mezőnyt a kétszeres és az
1,8-szoros fejlesztési forrás/éves OEP-bevételi aránnyal, de
kimagasló arányszámú még a Kecskeméti Megyei Kórház,
Gyula, Pándy Kálmán Kórház- és Rendelőintézet, a Veszpré-
mi Csolnoky Ferenc Kórház és Rendelőintézet és a Soproni
Városi Kórház is. A kisebb kórházak közül a Csornai Margit
Kórház és a Tapolcai Kórház részesedett az éves OEP-be-
vételt jelentősen meghaladó fejlesztési forrásból (1,62 és
1,39-szeres támogatás).
20 000
18 000
16 000
14 000
12 000
10 000
8 000
6 000
4 000
2 000
0
9. ábra: Kórházak sorrendje az összes elnyert TIOP támogatás összege szerint
2. táblázat: Kórházak a TIOP-fejlesztésekből való részesedésük toplistája szerint
Intézménycsoport Éves OEP bevétel (mFt) Aktív ágyszám Éves esetszám (ezer eset) TIOP fejlesztés összege (mFt)
Top 10 46,5%; 142,2 md Ft 40,7%; 11 895 43,5%; 604,0 ezer 51,0%; 148,9 md Ft
Top 20 67,1%; 205,1 md Ft 63,0%; 18 429 65,9%; 916 ezer 75,7%; 221,1 md Ft
A legkisebb részesedésű 32 intézmény (50%) 18,9%; 57,9 mdFt 20,9%; 6 096 19,6%; 267 ezer 12,7%; 37,15 md Ft
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 23
Egyértelmű kapcsolat mutatkozik a kórházak nagysága és
beruházási összegeik között, de ez az összefüggés nem igaz
a központi régió kórházaira, ahol csak nagyon korlátozottan
tudtak forráshoz jutni az intézmények (alapvetően hat kórház
részesült infrastrukturális fejlesztésben a közel húsz kórház-
ból, összesen 20,5 md Ft értékben: a Váci Jávorszky Ödön, a
budapesti Szent Imre, a Szent János Kórház, az Uzsoki utcai
kórház, a Semmelweis Egyetem és az Országos Onkológiai
Intézet.
Egy aktív kórházi ágyra jutó fejlesztések összege
Az egy aktív ágyra jutó TIOP-fejlesztések is hasonló képet mu-
tatnak, ha az első 20-22 intézményt vizsgáljuk meg. Vezet a
Hódmezővársárhelyi kórház 33,3 eFt-tal, ezt követi a Kapos-
vári 21 eFt-tal, majd Kecskeméti MKh 17,6 eFt-tal, Soproni
Vkh 15,4 eFt-tal. Természetesen itt az is belejátszik a számí-
tásba, hogy egyes kórházak már a 2007-es átalakítással jelen-
tősen csökkentett aktív ágykapacitással működtek tovább,
viszont az épületállományuk (kubatúra) meg megmaradt,
ami pedig befolyásolta a TIOP-fejlesztés forrásigényét (pl.
Hódmezőváráshely, Csornai és Tapolcai Vkh).
Egészségpólus-fejlesztések vizsgálata
Külön csoportként kezeljük a több mint 10 milliárd Ft és keve-
sebb mint 50 millió EUR fejlesztési forrásból gazdálkodó nyolc
kiemelt centrumot. Ezen kórházak esetében a kiindulást az
ún. Pólus programok adták, TIOP 2.2.7/08 pályázati konstruk-
ció keretében, de több kórház további TIOP-pályázat nyertese
is lett. Van ahol az összes elnyert TIOP- és TÁMOP-beruházás
elérte a közel 20 mrd Ft-ot a hét év során, ami egyezik, vagy
akár meg is haladja némelyik kórház teljes éves működési be-
vételét (pl. Jósa András Mkh Nyíregyháza, Kaposi Mór Oktató
Kórház Kaposvár). Ezekkel az egymásra épülő igen tekintélyes
fejlesztésekkel, ha nem is jön létre zöldmezős kórház, de az
intézmények átfogó fejlődésen mennek keresztül, nagyon
jelentősen megújítva korábbi pavilonrendszerű épületállo-
mányukat, kiváltva telephelyeket, tömbösítve a főként aktív
ellátást szolgáló épületeket, vagy profi lt tisztítva, összessé-
gében megvalósítva a 2005–2006 során meghirdetett átfogó
(intézményi) struktúraváltás koncepcióját.
Az OEP bevétel jelenti az egyes kórházak teljes kiadásból
való részesedését. Egy olyan mutatót is számoltunk, hogy
a pólus kórházak éves OEP bevétele (124,1 md Ft) mekko-
ra arányt képvisel a teljes éves OEP kórházi fi nanszírozásból
(40,6 %) és mekkora részt vesznek ki a fejlesztések tortájából
(125,8 md Ft, 40,1%). A hipotézisünknek és talán a szakmai
közvélemény várakozásának is ellentmond az eredmény: a
TIOP kórházi fejlesztésekből a 8 pólus intézmény OEP bevé-
telének megfelelő arányban részesült. Kórházak elemzése a
pólus-fejlesztések szerint – OEP-re jutó bevétel alapján jelen-
tős együttmozgás fi gyelhető meg. Tehát a nagyon magas fej-
lesztési összegek alapvetően tényleg a húzóágazatot jelentő
3. táblázat: Kórházak részesedése a TIOP forrásokból – kórházi klaszterek alapján
Mutatószámok Klaszter 1 (4 kh) Klaszter 2 (15 kh) Klaszter 3 (44 kh)
TIOP részesedés 66,4 md Ft 144,8 md Ft 80,7 md Ft
%-a 22,7 % 49,6 % 27,6 %
Aktív ágyszám 5 934 13 307 10 003
%-a 20,3% 45,5 % 34,2 %
Éves esetszám 317,7 ezer 619,1 ezer 452,7 ezer
%-a 22,9 % 44,6 % 32,5 %
Éves OEP kifi zetés 77,9 md Ft 134,5 md Ft 93,5 md Ft
%-a 25,5 % 43,9% 30,6 %
Változó prioritások
Változó stakeholderek
(pl. kórházak állami felügyelete) Árfolyamingadozás
Politikai
Strukturális ÁFA-változás
Kormányváltás
Kockázatok Pénzügyi
Közbeszerzési szabályok
változása
Jogi, közigazgatási
Szabályozási, szervezeti
és személyi változások
Helyi adók
Saját bevételi források
10. ábra: Tapasztalatok és kiemelt kockázatok az EU-s projektek megvalósítása során
Szakcikk
24 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
vidéki egyetemi klinikák és a legnagyobb megyei kórházaknál
jelennek meg.
4.7 Kórházak elemzése a kórházi klaszterek alapján
A kórházakat a 2009-ben végzett klaszterelemzés alapján öt
kórházi csoportba sorolhatjuk (Dózsa, 2011). Ezek a klaszterek
az egyetemi csoport, megyei regionális kórházak, az általános
kórházak és a kiskórházak csoportja. A tanulmány melléklete
tartalmazza az egyes kórházak besorolását a klaszterekbe.
A klaszterek tekintetében a 2009-es klasztercsoportosítást
vettük alapul (k-közép klaszter 4 csoporttal), természetesen
itt is a központi régió, tehát Budapest és Pest megye kórházai
4. táblázat: Az infrastrukturális projektek lebonyolításának főbb problémái
Problémák Magyarázat
a. Időbeli csúszás a tervezés A TIOP 2.2.2-es, a 2.2.4-es és a 2.2.7-es pályázati konstrukciók már az első akciótervben szerepeltek a 2007–2008-as időszakra, és a megvalósítás eredeti
és megvalósítás között: időpontja 2009–2011 lett volna. Ehhez képest számos olyan kórházi projekt van, amely a többszörös határidő módosítások és szerződésmódosítások alapján
pályázati kiírásban, bírálat 2015-ben fog zárulni, 3-4-5 éves csúszást elszenvedve! A projektek kb 20%-ának megvalósulása követi az eredeti menetrendet.
és szerződéskötés
Újra kiírt pályázatok
b. Szakmapolitikai A szakmapolitikai koncepcióváltás legsúlyosabban az onkológiai ellátórendszer fejlesztését érintette.Az onkológiai ellátások fejlesztését szolgáló TIOP 2.2.5-ös
koncepcióváltások pályázati program időben (2008-ban) történő meghirdetését akadályozta meg az onkológiai szakma és a minisztérium több éven keresztül kiforratlan, vagy változó
szakmai elképzelése, koncepciója arról, hogy vidéken hány onko-centrumra van szükség és milyen kompetencia szintekkel. Ez a koncepciótlanság legalább kétéves
csúszást okozott már az első kiírás megjelnése előtt, majd több mint félévet a bírálatnál és újabb felet a második körös kiírásnál.
c. Kórházak Koncepció és átfogó intézményi stratégiák hiánya. Inkonzisztencia a különféle fejlesztések között (előbb nyertek támogatást az új épületek emeltének
felkészültségének beépítésére, és később a földszinti sürgősségi centrum kialakítására). Infrastrukturális fejlesztések összehangolatlansága (az egyik pályázatban beígért
elégtelensége kapacitásleépítés, megszüntetendő épület kellett volna a másik pályázat megvalósításához). Humánerőforrás-hiány a fejlesztendő területeken,
pl. sürgősségi osztályok létesítése, rehabilitáció fejlesztése.
d. HR-problémák Általában a megfelelő referenciákkal rendelkező szakemberek hiányáról beszélhetünk a kórházi infrastruktúra-fejlesztések esetén.
a projektmenedzsmentben Az infrastruktúra-pályázatok esetében a humánerőforrás-feltételek megfogalmazásánál előszeretettel tették kötelezővé a 20 vagy 40 órás heti foglalkoztatást
és a kórházi vezetésben és referenciaként 100–500 milliós infrastruktúra-projektben szerzett tapasztalat meglétét. Miután a pályázatokat dömpingszerűen írták ki és jóval nagyobb
volumenben, mint a megelőző időszakban (pl. az NFT I. idején), hirtelen nem állt rendelkezésre megfelelő képzettségű és referenciájú szakember százas
nagyságrendben. További gondot okozott, hogy főként vidéki területeken (nem nagyvárosokban) az egymásra tornyosuló infrastruktúraprojektek esetén már nincs
mozgatható szakember, akinek heti 20-40 órás szabad munkavállalói időkerete lett volna újabb pályázat projektmenedzsmentjében is szerepet vállalni.
e. VIS major hibák Számos építésnél a kivitelezői munkák során merültek fel olyan építészeti, statikai, műemlékvédelmi problémák, amelyek vagy időben csúsztatták el a beruházásokat,
a kivitelezéseknél, vagy további többletforrásigényt okoztak (további statikai elemek beépítése, nemzeti örökségvédelmi feltáró munkák elvégzése, időjárási problémák miatti csúszás
megvalósításnál és költségnövekedés.)
f. Árak, árfolyamok A projekteket még a 263 Ft/EUR árfolyamon lettek tervezve, időközben 2008-tól, majd 2010-től ismételten jelentősen romlott a Ft/EUR árfolyam, mely 2012-től
és adók változása 2 százalékpontos áfa-emelés következett be, mely megnövelte a projektek költségét, de az áfa-kompenzáció mechanizmusa nem került automatikusan kialakításra.
Szemmel látható volt a költségek alultervezettsége a beruházási projektekben, mely a pótigénylések nagy számából és méretéből is egyértelműen látszanak
(egyes kórházak esetében az eredeti beruházási összeg 40-60%-os emelésére került sor a projekt végére pl. Markusovszky Kórház TIOP 2.2.4-es projekt, Jósa András
Kórház TIOP 2.2.2 sürgősségi projekt, Kaposvár pólus projekt, stb.) . A pótkeretigénylések elbírálásáig a beszerzési és kivitelezési döntések sok esetben több hónapos
csúszást okoztak.
g. Többletkapacitás- A többletkapacitás befogadás menetében egyfajta joghézag létezett 2006- és 2008 között, törvényi szintű szabályozáshoz átmenetileg nem társul részletes
pályázatok külön kormányrendeleti szintű az eljárásrendet tartalmazó szabályozás. Végül megfelelő törvényi háttér mellett a 337/2008 (XII. 30.) Korm. rendelet rendezte, mely lehetővé
szabályozása tette a soron kívüli, az EU-s pályázatokhoz illeszkedő befogadási kérelmek benyújtásának lehetőségét (A 12. § (1) bek. b) pontja szól az európai uniós forrásból
megvalósuló előzetes többletkapacitás befogadásának eljárásrendjéről). Ennek ellenére a pályázóknak tisztában kellett azzal ennie, hogy már a pályázatkészítés során
szükséges elkészíteniük és időben elindítaniuk a befogadási kérelmeket. Azon esetekben, amikor az egészségügyi tárca csomagban összefogta ezeket a pályázatokkal
egy időben beérkező kapacitáskérelmeket (pld kistréségi zöldmezős járóbeteg központok befogadása, rehabilitációs fejlesztések új kapacitáskérelmei) és együttesen
terjesztette elő jóváhagyásra a Pénzügyminisztérium, majd a Gazdasági Minisztérium számára, ez nem okozott időbeli csúszást a pályázatok és projektek
lebonyolításában. Egyedi esetekben ugyanakkor ez komoly fennakadást okozott az adott pld. sürgősségi osztály megnyitása, új szakma befogadása, új tevékenység
végzése és OEP fi nanszírozása tekintetében
h. Közbeszerzés Az eszközvásárlási kb-i eljárások esetében nagyobb arányban, az infrastruktúra-beruházási közbeszerzési eljárások esetében kis arányban valósultak meg már első
körben sikeresen. Számos intézmény esetében a közbeszerzést többször is meg kellett ismételni (pl. BAZ Megyei Kh esetében háromszor). Sok esetben hónapokat vett
igénybe (több körben) a közbeszerzési kiírások, tenderek specifi kációja és annak jóváhagyása a KSz-ek által. Az eszközbeszerzéseknél a soronkénti ajánlatadási
lehetőség okozott zavarokat az egységes eszközpark biztosítása vagy korábbi bevált partnerek elvesztése révén. Az időbeli csúszások következtében több év alatt
a kivitelezői árak oly mértékben növekedtek, hogy számos kórházi beszerzés emiatt hiúsult meg és forráshiány miatt eredménytelenséget kellett kihirdetni, más
esetekben peddig addig elhalasztani az eredményhirdetést, amíg a pótlólagos költségvetési keretet a KSZ jóváhagyta.
i. Fenntartó személyének Jelentős (egyaránt pozitív és negatív) változást is hozott a kórházak életében a központi állami tulajdonba és felügyelet alá vonás, mely két körben valósult meg
változása (állami 2012. január 1-jétől (fővárosi és megyei kórházak a 2011. évi CLIV tv szerint), valamint május 1-jétől (városi kórházak, 2012. évi XXXVIII. tv szerint). Egyrészt
központosítás) a tulajdonosi jogosítványok átkerültek a megyei vagy városi önkormányzatoktól az országos hatáskörű államigazgatási szervhez, a GYEMSZI-hez. Ezt követően
az állami hatóságok (NFÜ) átrendezte a projektek forrásoldalát és a pályázatokat és projekteket átrendezte 100%-os támogatásúvá a korábbi általában 90 vagy
95%-os támogatásról (a pályázónak ezentúl nem kellett önrészt bemutatnia). A futó projektekben át kellett nevezni a kedvezményezett vagy a fenntartó szervezet
nevét, a projektekben a változásbejelentéseket, későbbi pályázatokat (azok főbb szakmai tartalmát és főösszegét) előzetesen jóvá kellett hagyatni a GYEMSZI-vel,
mely átmenetileg megnyújtotta az előkészítés idejét, viszont később elősegítette a bírálatokat, vagy a projektek indulását.
j. IH és KSZ-ek időközbeni További adminisztratív szervezeti változás következett be a közreműködő szerv esetében: első körben a STRAPI-tól kerültek át a feladatok az ESZA-hoz, majd később
átszervezése az ESZA beolvadt az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá. Az első váltásnál nem csak a párhónapos feladatátvétel okozott problémát, hanem a korábban
infrastruktúrafejlesztési projekt tapasztalatokkal nem rendelkező ESZA-nak is fel kellett nőnie a feladathoz. A második váltás esetében is megfi gyelhető volt
1,5-2 hónapos csúszás az ügyintézésben a szervezeti változás miatt.
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 25
nélkül. Itt az egyetemi csoportba még a Nyíregyházi kórház
került be (összesen 4 intézet). A megyei kórházak közé soro-
lódott mérete, forgalma alapján még a MISEK (összesen 15 db
intézet). A városi kórházak közé került a maradék (44 db kór-
ház), viszont a klaszterelemzés a városi kórházak közé sorolta
a Szentesi és a Salgótarjáni Megyei Kórházakat. Megvizsgál-
tuk, hogy az alábbi négy klaszter milyen arányban részesedett
a fejlesztésekből és ez hogyan viszonyult az aktív ágyszámból,
az éves esetszámból és az OEP-bevételből való részesedésük-
höz.
Amint azt a 3. táblázatban láthatjuk, a TIOP-fejlesztések
klaszterek szerinti megoszlása középre húz: arányaiban mind
az ágyszám, mind az éves esetszám és OEP-kifi zetéshez ké-
pest is a 2. klaszterbe tartozó megyei kórházak részesednek
legnagyobb arányban a fejlesztési forrásokból. Az 1. klasz-
terbe tartozó három vidéki egyetem és a Jósa András Kórház
ugyanakkor nagyjából a bevételi, kapacitás és esetszám sú-
lyának arányában, míg a 3. klaszterbe tartozó városi kórházak
minden szempontból arányon alul részesednek az uniós infra-
strukturális forrásokból.
5. Kritikus tényezők és problémák a források
felhasználása kapcsán
Az 10. ábrában és a 4. táblázatban – kvalitatív elemzési módsze-
rekkel interjúk és dokumentumok feldolgozásával – vázlatosan
összeszedtük azokat a problémákat, melyek alapvetően nehe-
zítették az kórházszektorban (és általában az egészségügyi)
ágazatban a projektek sikeres megvalósítását. Ez a probléma-
térkép az elmúlt évek saját pályázat-előkészítésben és mene-
dzselésében szerzett tapasztalatok, nyilatkozatok, újságcikkek,
formális projektdokumentumok a közbeszerzésekkel és a pá-
lyázatok elbírálásával kapcsolatos közlemények feldolgozásá-
val készült.
6. Megbeszélés – konklúzió
A források elosztása egyáltalán nem tükrözi a demográfi ai
adatokat és a lakosság egészségi állapotát. Alapvetően a terü-
leti elv, valamint a kórházak hierarchiája és földrajzi elhelyez-
kedése volt a meghatározó szempont.
Mindkét hipotézisünk alátámasztást nyert, hiszen több
irányból is megvizsgálva a demográfi ai és szocio-ökonómiai
mutatókat nem találtunk szignifi káns kapcsolatot az egyes
területekre jutó fejlesztési források között. Tehát nem érvé-
nyesül pozitív diszkriminancia, amely szerint a hátrányosabb
helyzetű és rosszabb egészségi állapottal rendelkező megyék
intézmények kaptak volna több fejlesztési forrást. Elemzésünk
rávilágított hogy a legszegényebb megyék, leghátrányosabb
helyzetű régiók elégtelen ellátói kapacitásai továbbra is elég-
telenek maradnak, illetve a fejlesztések TIOP-ból megvalósult
elosztása e megyék és régiók relatív pozícióját még tovább is
rontotta.
Másrészről azt is igazoltuk, hogy a nagyobb kapacitású
OEP-bevételű és technológiaigényű intézmények arányon
felül részesedtek a TIOP kórházi forrásokból, miközben a ki-
sebb intézmények relatív helyzete tovább romlott az infra-
struktúrafejlesztések alacsony összege miatt. A klaszterelem-
zéssel kialakított három fő intézményi csoporton alapuló
elemzés azonban arra is rávilágított, hogy nem a legnagyobb
árbevételű és ágykapacitású ún. elit orvosegyetemi klub ré-
szesült arányaiban a legnagyobb mértékben az uniós infra-
strukturális forrásokból, hanem az üldözőboly: a legnagyobb
megyei kórházak mezőnye, amelyek állóeszközállományának
könyv szerinti értéke eléri akár a több tíz milliárd forintot is.
A beruházások relatív előnybe hozták, hozzák a vidék Ma-
gyarországát, a hat konvergenciarégiót, ami deklarált célja is
volt az uniós fejlesztéspolitikának, regionális politikának. Ezt
igazolja az az általunk végzett számítás is, miszerint a közpon-
ti régió lakosságára átlagban 6,9 eFt kórházi infrastruktúrafej-
lesztés jutott, míg ugyanez a vidék lakossága számára 41,6 eFt,
vagyis hatszor akkora összeg. Az uniós fejlesztési elvrendszer
ugyanakkor csak akkor érvényesül, ha közben a gazdagabb
központi régió tulajdonosai, állam, önkormányzat, egyházak,
nonprofi t szervezetek képesek önerejükből is hasonló méretű
fejlesztésekre. Ennek hiányában a központi régió kórházi inf-
rastruktúrája relatív lemaradásba kerül.
A megvalósult beruházások költségvetési szempontból
többnyire nem jelentenek költségmegtakarítást az egyes
kórházakak számára. A beruházások megtérülése alapvetően
társadalmi szinten jelentkezik az új épület- és eszköz-infra-
struktúra nyújtotta előnyökön keresztül, korszerűbb munka-
helyek, komfortosabb elhelyezés, pontosabb, megbízhatóbb
eszközök révén.
Az még a több mint 300 mrd Ft-os egészségügyi infrastruk-
túra-beruházás mellett is egyértelmű volt, hogy nem pótolja
és nem is pótolhatja a kormányzat és a kórházi tulajdonosok
éves eszközvisszapótlást, épületkarbantartást szolgáló támo-
gatását. Ha erről mégis megfeledkeztek az illetékesek, akkor
az az adott intézményt nagyon nehéz helyzetbe sodorta.
Különösen éles lesz a kontraszt a következő, 2014–2015-
ös uniós költségvetési időszak során, amikor már csak töre-
dék összeg áll rendelkezésre uniós infrastruktúrafejlesztésre,
várhatóan inkább csak gép-műszer fejlesztési programokra,
alapellátás és egyéb közösségi jellegű ellátások fejlesztésre.
E vázlatos összefoglaló csak egy elsődleges kísérlet arra,
hogy áttekintsük és értékeljük a 2007–2013 közötti uniós
költségvetési ciklusban az EU Strukturális Alapjaiból Ma-
gyarországra érkezett források felhasználását – alapvetően
pénzügyi, költségvetési adatok alapján. Amint a mostani,
még a 2007–2013-as uniós költségvetési ciklus költségve-
tési kereteiből megvalósuló beruházások végleg lezárulnak,
el lehet végezni a végső pénzügyi elemzést és ezzel együtt
a szakmai hatásvizsgálatot is. Egészség-gazdaságtani szem-
pontból is nagyon fontos lesz kiértékelni a beruházások és
egyéb projektek hatását az ellátórendszer igénybevételének
alakulására, a betegellátás minőségére és eredményességé-
re. Ez sem lesz könnyű feladat, hiszen a napi működést 2006
óta a több körben megvalósult konvergenciaprogramok,
Széll Kálmán Terv és egyéb kiadáskorlátozó kormányzati po-
litikák befolyásolják, valamint a jelentős mértékű humánerő-
forrás-elvándorlás, mely számos új infrastruktúra esetében
gátolja a modern technológiák valódi kihasználását és terá-
piás hozadékát.
Felhasznált források
1. Balogh T. [2009]: Tapasztalatok a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél. EUREGIO III Master Class Program, IX. 03. Elôadásanyag.
2. Dózsa, Cs., Dr. Gresz, M., Borcsek, B., Sántha, K. Boncz, I. [2004]. A sürgôsségi ellátórendszer
Szakcikk
26 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
átalakításának koncepciója. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 42(5): 5-16. 12 old.
3. Dózsa, Cs. [2011/a]. Struktúra-váltás az egészségügyben - a kórházak stratégiai mozgástere a 2000-es években. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben (IME), 10(3): 22-28. 7 old.
4. Dózsa, Cs. [2011/b]. A hazai kórházak csoportosítása klaszterelemzéssel, 2006-2009. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 49(1): 14-26. 13 old.
5. Dózsa, Cs. [2012/a]. Az Európai Uniós fejlesztések: NFT II. – Kapuzárás elôtti kasszasöprés. Informatika és Me-nedzs ment az Egészségügyben (IME), 9(6): 20-26. 7 old.
6. Dózsa, Cs. [2012/b]. A spontán államosítás kockázatai és lehetôségei, avagy mi várható a rendszer
átalakításáról? Informatika és Menedzsment az Egészségügyben (IME), 9(3): 5-12. 8 old.
7. Dózsa Cs. [2012/c] Az egészségügyi struktúra átalakításának indikátorai, avagy hogyan monitorozzuk a struktúraváltást? http://demin.hu/fi les/userfi les/DEMIN_XI/deminXI-doc/deminXI-71-doc.pdf
8. Dózsa Cs. [2012/d] Struktúraváltás európai uniós támogatással – álom vagy valóság? Medicina2000 Járóbeteg szakellátási konferencia, Balatonfüred. Elôadásanyag
9. Kovács B. [2012]: Megyei kórház a regionális központig – struktúraváltás a BAZ megyei és Egyetemi Oktató kórházban. Miskolci Egyetem, Egészségügyi Kar, szakdolgozat.
1.melléklet: Régiók főbb demográfi ai és fajlagos egészségügyi fejlesztési adataiRégiók Lakosságszám 60 év feletti Halálozási ráta 60 év feletti Munka- Egy főre Régiónként tervezett Egy főre eső Egy főre eső 60 év feletti EU-s (ezer fő) lakosság aránya % (1000 főre) lakosok száma nélküliségi ráta eső GDP EU-s egészségügyi EU-s fejlesztés eü fejlesztés / lakosokra jutó összege (eFt) infrastruktúra- (eFt) egy főre eső GDP fejlesztés (eFt) fejlesztések aránya (Ft)
Országos öszesen 9 986 23,3 12,9 2 331 10,9 2771 291 962 29,2
Részösszesen
(konvergencia régiók) 7 014 1 636 291 962 41,6 178,4
Közép-Magyarország 2 971 23,4 11,9 695 8,8 4531 - - - -
Nyugat-Dunántúl 995 23,5 12,9 234 7,4 2819 44 194 44,4 0,0158 189,1
Közép-Dunántúl 1 094 22,7 12,6 248 9,3 2436 38 772 35,4 0,0145 156,1
Dél-Dunántúl 941 24,1 13,5 227 12,7 1845 49 684 52,8 0,0286 218,9
Dél-Alföld 1 308 24,5 13,9 321 10,6 1829 65 864 50,3 0,0275 205,3
Észak-Alföld 1 482 21,7 12,3 322 14,5 1764 56 307 38,0 0,0215 174,7
Észak-Magyarország 1 195 23,8 14,4 284 16,7 1648 37 142 31,1 0,0189 130,8
2. melléklet: Megyék főbb demográfi ai és fajlagos egészségügyi fejlesztési adataRégiók Lakosságszám 60 év feletti Halálozási ráta 60 év feletti Munka- Egy főre Megyénkénti tervezett Egy főre eső Egy főre eső 60 év feletti EU-s (ezer fő) lakosság aránya % (1000 főre) lakosok száma nélküliségi ráta eső GDP EU-s egészségügyi EU-s fejlesztés eü fejlesztés / lakosokra jutó összege (eFt) infrastruktúra- (eFt) egy főre eső GDP fejlesztés (eFt) fejlesztések aránya (Ft)
Baranya 391 23,4 13,1 92 14,5 1773 21 462 54,8 0,0309 234,2
Bács-Kiskun 525 24,1 13,5 126 10,6 1873 24 361 46,4 0,0248 192,6
Békés 362 25,8 15,3 94 11,9 1558 16 985 46,9 0,0301 181,6
Borsod-Abaúj-Zemplén 685 22,7 14 155 17,8 1672 20 395 29,8 0,0178 131,2
Csongrád 422 23,9 13,3 101 9,6 2005 24 517 58,1 0,0290 243,0
Fejér 426 22,3 12,4 95 9,6 2573 14 673 34,4 0,0134 154,5
Győr-Moson-Sopron 450 22,4 11,8 101 6,3 3414 20 899 46,4 0,0136 207,5
Hajdú-Bihar 540 21,7 11,6 117 13,2 2049 19 830 36,7 0,0179 169,7
Heves 308 25,2 14,5 78 13 1871 11 744 38,1 0,0204 151,5
Komárom-Esztergom 311 22,3 12,6 70 7,8 2804 9 120 29,3 0,0104 131,1
Nógrád 202 25,2 15,5 51 18,7 1222 5 003 24,8 0,0203 98,3
Somogy 318 24,8 14,1 79 13,1 1758 22 238 69,9 0,0398 282,4
Szabolcs-Szatmár-Bereg 555 20 11,7 111 18,4 1476 23 220 41,8 0,0283 209,2
Jász-Nagykun-Szolnok 387 24,4 14,1 94 11,1 1780 13 256 34,3 0,0193 140,5
Tolna 231 24,5 13,6 57 9 2088 5 984 25,9 0,0124 105,7
Vas 258 24,1 13,6 62 7,1 2453 12 080 46,9 0,0191 194,8
Veszprém 357 23,5 12,8 84 10,4 1951 14 979 42,0 0,0215 178,5
Zala 287 24,7 13,9 71 9,3 2210 11 215 39,1 0,0177 158,0
Részösszesen
(konvergenciarégiók
megyéi) 7 014 23,3 1 636 291 962 41,6
Pest 1 238 20,7 11 257 7,5 2340 - - -
Budapest 1 734 25,3 12,6 438 9,6 6096 20 517 6,9 0,00051 46,80
Összesen* 7 014 23,3 1 636 312 479 44,5
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 27
10. Krenyácz, É., Benedek, Zs., Dózsa, Cs. [2011]. A hazai kórházi sürgôsségi ellátás gazdálkodási és kontrolling lehetôségei. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben (IME), 10(6): 24-30. 7 old.
11. Malbaski, N., Dózsa, Cs., Borcsek, B., Krenyácz, É. [2009]. A Regionális Egészségügyi Tanácsok által készítendô kapacitástanulmányok metodikája: az egészségügyi szakellátó rendszerek bemutatása és javaslat a fejlesztési irányvonalakra. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben (IME), 7(8): 20-24. 5 old.
12. Molnár-Gallatz Zs. [2011] Az NFÜ által megfogalmazott célok, azok összhangja az ágazati célkitûzésekkel. Elôadásanyag.
13. Orosz É. [2010]: A magyar egészségbiztosítás néhány stratégiai kérdése. In: Bodrogi J. (
14. szerk): Az egészségügyi reformfolyamat f_ kérdései. Semmelweis Kiadó.
15. Orosz É. [2001]: Félúton vagy tévúton? Egészségügyünk félmúltja és az egészségpolitika alternatívái. Budapest, Akadémiai kiadó.
16. Rechel B., Wright St., Edwards N., Dowsdewsell B., McKee M. [2009]: Investing in hospitals in the future. Health Property Network European Observatory on Health Systems and Research. N16.
17. MEDICINA TOP Évkönyv [2014] – Magyar egészségügyi intézmények, cégek ranglistái. Figyelô
18. Elhúzódó kórházberuházások, [2014]. http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/elhuzodo-korhazberuhazasok-421755.
19. Pályázik a Debreceni Egyetem. http://indexdebrecen.hu/index.php?newsId=9463
20. SM KMOK [2010]: A súlyponti Kaposi Mór Oktató Kórház komplex infrastruktúra-fejlesztése az integrált Somogy megyei egészségügyi ellátórendszer érdekében. TIOP-2.2.27-07/2F/1-2008-0002.
21. Újraélesztett egészségügy: Gyógyuló Magyarország – Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére. [2011]
22. Somogy Megye Semmelweis Terve – vitairat, [2011].23. Egészséges Társadalom Komplex Program (ETKP),
[2006], www.eum.hu 24. Nemzeti Rákellenes Program. [2006) Egészségügyi
Minisztérium kiadványa
25. A hazai sürgôsségi ellátás fejlesztésének programja, MOTESZ füzet, [2007. http://palyazat.gov.hu/uj_magyarorszag_fejlesztesi_terv
26. Új Széchenyi Terv (2011-2013) és akciótervei. http://palyazat.gov.hu/doc/2670
27. www.nfu.hu 28. www.oep.hu29. www.korhazszovetség.hu
Felhasznált jogszabályok
30. 2006. évi CXXXII. törvény az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl.
31. 337/2008 (XII. 30.) Kormányrendelet 337/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl szóló 2006. évi CXXXII. törvény végrehajtásáról.
32. 281/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a 2007-2013. programozási idôszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási és ellenôrzési rendszerek kialakításáról.
33. 255/2006. (XII. 8.) Korm. rendelet a 2007-2013 programozási idôszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának alapvetô szabályairól és felelôs intézményeirôl.
34. 16/2006. (XII. 28.) MeHVM-PM együttes rendelet a 2007-2013 idôszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának általános eljárási szabályairól.
35. 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet az államháztartás mûködési rendjérôl
A szerző egészségügyi közgazdász, Miskolci Egyetem
egészségügyi Karának oktatója, egyetemi docens, az ELTE
tudományos főmunkatársa az Egészségpolitikai
és egészségügy fi nanszírozás mester program részállású
oktatója.
Szakcikk
28 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
Bevezetés
A 2007–13-as európai uniós fejlesztési periódusban Magyar-
ország jelentős mennyiségű forrást fordított egészségügyi
fejlesztésekre. Az infrastrukturális fejlesztések egyik alapvető
célkitűzése az ellátórendszer hatékonyságának növelése, az
alacsonyabb ellátási szintek erősítése volt. E törekvés legin-
kább a járóbeteg-szakellátás erősítésén keresztül jelent meg
a tervekben.
2012 nyara és 2013 tavasza között a Nemzeti Fejlesztési
Ügynökség megbízást adott a Hétfa Kutatóintézet, a Buda-
pest Intézet és a Revita Alapítvány hármasának, hogy a folyó
programozási időszak egészségügyi fejlesztéseit értékeljék
(1). Az addig megvalósult fejlesztések áttekintésén, illetve a
fejlesztések ellátási szint és földrajzi terület szerinti célzottsá-
gának vizsgálatán túl az értékelési munka a fejlesztési konst-
rukciók három jól körülhatárolható elemére is kiterjedt: az
önkormányzatok, oktatási intézmények, munkahelyek és más
szereplők által megvalósított életmódprogramokra; az egész-
ségügyi informatikai megoldások köréből a gép-műszer ka-
taszterre; illetve az infrastrukturális beruházások köréből
az értékelés időpontjára már nagyrészt lezáruló járóbeteg-
szakellátási és egynapos ellátási fejlesztésekre. Cikkünkben
az egyik legnagyobb fi gyelmet kapó területről, a járóbeteg-
szakellátási kapacitások fejlesztéséről, illetve ezen belül a kis-
térségi zöldmezős járóbeteg-szakellátók kialakításáról szóló
megállapításainkat foglaljuk össze.
A járóbeteg-szakellátási kapacitások fejlesztésének a ke-
retét a TIOP, azaz a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Prog-
ram (2), illetve a regionális operatív programok (ROP-ok) je-
lentették. A fejlesztési tervek markánsan fogalmazták meg
azt az igényt, hogy az ellátások nyújtásában az alacsonyabb
szinteket, így a járóbeteg-ellátást erősítsék. Az új, zöldmezős
ellátók kialakítása, mint fejlesztési cél a TIOP-ban jelent meg,
és – az alacsonyabb ellátási szintek preferálásán túl – elsősor-
ban a hozzáférés javításának céljához kapcsolódott. Bár erre
nézve a fejlesztési programot megelőzően nem volt kialakí-
tott célérték, a területi járóbeteg-ellátás esetében a 25 percen
(majd a konkrét, TIOP 2.1.2. konstrukció által defi niált módon
20 percen) belüli elérhetőség javítása jelentette a fejlesztés-
politika számára elérendő célt. A jelen tanulmányban vizsgált
TIOP 2.1.2. program keretében 23, korábban érdemi járóbe-
teg-kapacitással nem rendelkező kistérségben alakítottak ki
járóbeteg-szakellátó központot (ebből 20 helyszínt tudtunk a
rendelkezésre álló adatokkal elemezni).
Cikkünkben megvizsgáljuk, hogy a rendelkezésre álló fej-
lesztési források megvalósult célzása mennyiben támasztja
alá a járóbeteg-ellátás preferálásának stratégiai célkitűzését.
A célzást tekintve a járóbeteg-szakellátásra irányuló fejlesz-
tések földrajzi eloszlásának egészségügyi szükségletekhez
való viszonyulására koncentrálunk. A kistérségi zöldmezős
beruházások kapcsán vizsgáljuk, hogy az elérhetőség hogyan
változott, illetve az elérhetőség változásának milyen hatása
volt az igénybevételre. Az igénybevétel változása kapcsán
vizsgáljuk, hogy a betegforgalom mekkora része terelődött át
az új intézményekbe. Az igénybevétel növekedésének elem-
zése során elkülönítjük az új betegek megjelenéséből és az
igénybevételi gyakoriság növekedéséből adódó hatásokat.
Számszerűsítjük, hogy – a vizsgált esetek alapján – a lakóhely-
hez egy kilométerrel közelebb kerülő ellátási kapacitásnak át-
A kistérségi járóbeteg-szakellátási
kapacitások fejlesztésének hatásaiA 2007–13-as európai uniós fejlesztési periódus egyik sok fi gyelmet kapott infrastrukturális fejlesztési
eleme a járóbeteg-szakellátási kapacitások fejlesztése volt. Cikkünkben a zöldmezős kistérségi járóbeteg-
szakellátó központok kialakításának hatásait értékeljük. Az eltelt idő rövidsége és az ellátórendszer komp-
lexitása miatt a tanulmányunkban alkalmazott statisztikai elemzés a leíró elemek mellett a már rövid távon
is kimutatható és az intézmények kialakításához köthető hatásokra fókuszál.
Of the healthcare-related expenditure items of the 2007–2013 EU programming period, money spent on
outpatient care infrastructure received a lot of public attention. In this article we discuss the eff ects of the es-
tablishment of new outpatient service locations in Hungarian micro-regions, which had lacked such capacities
before. Given the short time that has passed since these were launched from 2010 on, we concentrate on
descriptive analysis and short term eff ects.
Elek Péter1, Kiss Norbert2, Váradi Balázs3
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 29
lagosan mekkora hatása van az igénybevételre. A rövid távú
egészséghatások tanulmányozása során a táppénzen töltött
napok számának, illetve a háziorvosi minőségi indikátorrend-
szer gondozási indikátorainak változását határozzuk meg. Az
elérhető adatok illetve az értékelés során folytatott szakértői
interjúk alapján a létrehozott intézmények fenntarthatóságát
is értékeljük.
Kvantitatív megállapításaink részleteiről további informá-
ció található a fejlesztések Budapest Intézet által készített
kvantitatív értékelésében (3) és egy, a fejlesztések hatásait
egészség-gazdaságtani keretben vizsgáló angol nyelvű folyó-
iratcikkben (4).
Adatok és módszertan
Fejlesztési források célzásának vizsgálata
Az egészségügyi fejlesztési források területi és progresszivitá-
si szintek szerinti célzásának vizsgálatakor háromféle adatkör
összefüggését vizsgáltuk statisztikai módszerekkel.
Először legyűjtöttük a fejlesztési forrásokat az EMIR-
adatbázisból, majd a 2012 szeptemberéig lekötött összege-
ket az alábbi hat ellátási forma valamelyikéhez rendeltük:
járóbeteg-, fekvőbeteg-, alapellátás, mentés, vérellátás, egész-
ségfejlesztés. E dimenzió mellett a fejlesztési forrásokat kistér-
ségekhez is rendeltük, ám nem a kedvezményezett szervezet
székhelye vagy a beruházás megvalósításának helyszíne alap-
ján, hanem az adott ellátó betegforgalmának területi megosz-
lására építve. A betegforgalmi adatok forrása az OEP volt.
Másodszor a 2011. évi folyó finanszírozási összeget leíró
(szintén az OEP-től származó) adatbázis segítségével meg-
határoztuk egyrészt az egyes ellátási formák „normál”, fo-
lyó finanszírozás szerinti „súlyát”, másfelől pedig az egyes
kistérségek lakosságának ellátására fordított egészségügyi
kiadásokat.
A harmadik használt adatkör az egészségügyi szükséglet
kistérségi szintű meghatározására irányult: a szükségletet az
elkerülhető halálozás mutatószámával mértük. Ezt a mérő-
számot az ellátórendszer minőségének értékelésére vezet-
ték be az 1970-es években, és úgy számítják ki, hogy – nem-
zetközi módszertan alapján – a különböző halálokok esetén
meghatározzák azokat az életkorokat, amikor az adott be-
tegségben való elhalálozás még „elkerülhetőnek” tekinthe-
tő, majd az így kapott adatokat egy standardizált korelosz-
lású népességre vetítik (5). Elemzésünkben az elkerülhető
halálozás 2005–2007 közötti adatokon való kistérségi szintű
becslését használjuk, amelyet Vitrai József és Bakacs Márta
készített (lásd még (6)).
Összevetettük az ellátási szintek szerint besorolt folyó
finanszírozás és fejlesztési forrásallokáció százalékos érté-
keit. A területi alapú célzás esetében a hazai kistérségeket
az egészségügyi szükséglet (elkerülhető halálozás) alap-
ján sorba rendeztük, majd a hozzájuk rendelt folyó finan-
szírozás, illetve fejlesztési források összegét Lorenz-görbe
segítségével ábrázoltuk. Ennek alapján azt elemeztük a já-
róbeteg-szakellátás esetében, hogy az egyenletesen várha-
tóhoz képest inkább az alacsonyabb vagy magasabb szük-
ségletekkel jellemezhető kistérségek lakóihoz kerültek-e a
források – illetve hogy milyen mértékű az arányos elosztás-
tól való eltérés. A fejlesztések célzását egyben az egészség-
ügyi folyó finanszírozási kiadásokhoz – mint benchmark-
hoz – is viszonyítottuk.
Járóbeteg-szakellátási fejlesztések hatásvizsgálata:
adatok
A járóbeteg-szakellátási fejlesztések hatásvizsgálatakor több
egyéni, szemiaggregált (például kistérségi szintű), illetve
aggregált adatbázist felhasználtunk.
Legfontosabb adatforrásunk egy, a GYEMSZI által rendelke-
zésünkre bocsátott egyéni szintű anonimizált járóbeteg-adat-
bázis, amely 20 darab, a TIOP 2.1.2. programban fejlesztett
kistérség és 21 darab, megfi gyelt jellemzőiben hasonló „kont-
roll” kistérség lakosságából vett 25%-os minta betegforgalmi
adatait tartalmazza 2008 és 2012 között, számos demográfi ai
jellemzővel – például a beteg nemével, életkorával és lakóhe-
lyének irányítószámával – kiegészítve. Ebben az adatbázisban
először az esetet ellátó osztály szakmája alapján 18 különböző
szakmacsoportot defi niáltunk. (Ezek között a későbbiekben
részletesebben tárgyaljuk a fejlesztéspolitika szempontjából
kiemelendő négy alapszakmát: belgyógyászat, sebészet, szü-
lészet-nőgyógyászat és gyermekgyógyászat). Majd szakma-
csoportonként egy-egy olyan adatbázist készítettünk, amely
minden, a mintába bekerült lakosra negyedévenként tartal-
mazza az adott lakoshoz tartozó esetszámot. Így szakmacso-
portonként egy-egy nagyméretű adatbázishoz jutottunk,
amely keresztmetszeti (egyéni) és idődimenziót is tartalmaz
– tehát paneladatbázisként elemezhető.
A járóbetegadatok mellett egy anonimizált egyéni szin-
tű fekvőbeteg-adatbázis is rendelkezésünkre állt (szintén a
GYEMSZI-től). Ez összesen 28 darab, a TIOP 2.1.2 (illetve az itt
nem vizsgált TIOP 2.1.3 és ROP) programok keretében fejlesz-
tett kistérség, valamint a hozzájuk választott kontroll kistér-
ségek lakossága egy mintájának részletes fekvőbeteg-adatait
tartalmazza 2008 és 2011 között.
A szemiaggregált adatok közül legfontosabb adatforrásunk
az az OEP által szolgáltatott sokdimenziós adatbázis, amely
összesített esetszám- és egyéb fi nanszírozási (például német
pontszám) adatokat tartalmaz 2008 januárja és 2012 augusz-
tusa között minden hónapra, a nem közép-magyarországi és
nem megyeszékhely kistérségek lakóira a következő szem-
pontok szerinti együttes bontásban:
– igénybevétel helye (járó-, illetve fekvőbeteg-ellátó intéz-
mény osztálya),
– igénybevevő lakóhelye (kistérség),
– igénybevevő korcsoportja,
– igénybevevő neme.
Az adatbázisokhoz hozzákapcsoltuk a járó-, illetve a fek-
vőbeteg-ellátók törzsadatbázisát, amely tartalmazza többek
között az osztályokhoz tartozó szakmát, kapacitást (óraszá-
mot, illetve ágyszámot) és az osztály típusát. Adattisztítást is
végeztünk, például elkülönítettük a járóbeteg-adatok esetén
a nappali kórházi ellátásokat, a fekvőbeteg-adatok esetén
pedig az egynapos beavatkozásokat és a fekvőbeteg-ellátók
által végzett nappali kórházi ellátásokat.
Az elemzésünkben ezenkívül felhasználtuk a keresőkép-
telenségi esetek és napok számának alakulását 2008 és 2012
között havonta kistérségi bontásban, valamint a háziorvosi
indikátorrendszerből származó, a krónikus betegek gondo-
zásba vételére és további gondozására vonatkozó adatokat,
amelyek szintén kistérségi bontásban, de negyedévente áll-
tak rendelkezésre a 2010 negyedik negyedéve és 2012 máso-
dik negyedéve közötti időszakra. Ezen adatok forrása szintén
az OEP.
Szakcikk
30 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
Végezetül a földrajzi összefüggések tanulmányozásához
felhasználtuk a magyarországi települések (irányítószámok)
közötti távolságok és (gépkocsival számított) elérési idők
mátrixát, amelyet a GYEMSZI Informatikai és Rendszerelem-
zési Főigazgatóság, illetve a (reggeli) autóbuszos elérési idők
mátrixát, amelyet az MTA KRTK KTI bocsátott rendelkezésünk-
re. Az egyes fejlesztések területi ellátási kötelezettségei (TEK)
az ÁNTSZ-től származnak.
Járóbeteg-szakellátási fejlesztések hatásvizsgálata:
módszertan
A különböző aggregáltságú leíró statisztikai elemzéseken túl
a fejlesztések igénybevételi, egészségügyi és gazdasági hatás-
vizsgálatát klasszikus hatásvizsgálati („impact assessment”)
keretben végeztük, a fejlesztett kistérségek mutatóinak ala-
kulását a tényellentétes („counterfactual”) állapotokkal össze-
hasonlítva. Tényellentétes állapotnak nevezzük a fejlesztett
kistérségek fejlesztés nélkül megvalósuló „hipotetikus” hely-
zetét. A hatásvizsgálati elemzések neuralgikus pontja a tény-
ellentétes állapot rekonstruálása, hiszen az közvetlenül nem
megfi gyelhető az adatokból, és a programok (jelen esetben a
fejlesztések) célzása miatt valószínűtlen, hogy a nem fejlesz-
tett kistérségek mutatóinak alakulását mindenféle korrekció
nélkül tényellentétes állapotnak tekinthetnénk. (A fejlesztett
kistérségek ugyanis gazdaságilag elmaradottabbak és vidé-
kiesebb jellegűek a nem fejlesztett kistérségekhez képest.)
Mi a fejlesztett és nem fejlesztett kistérségek eltéréseinek ki-
küszöbölésére és így a hatások mérésére a nemzetközi szak-
irodalom alapján két módszert választottunk: párosításon
alapuló (matching) módszereket és fi xhatás- (fi xed eff ects, FE)
panelregressziós becslést (illetve e két módszercsalád kombi-
nációját). Ezen módszerek standard referenciája (7), míg ha-
tásvizsgálati alkalmazásaiba (8), speciálisan egészségpolitikai
alkalmazhatóságába pedig (9) nyújt betekintést. Magyar nyel-
ven lásd a (10) összefoglalót.
A párosításos módszer alkalmazásakor a fejlesztett kistér-
ségekhez hozzájuk megfi gyelhető jellemzőikben hasonló
„kontroll” kistérségeket találtunk az ún. propensity score ala-
pú párosítás módszerével, majd tényellentétes állapotként a
kontroll kistérségek mutatóinak alakulását használtuk a kü-
lönbségek különbsége (diff erence in diff erences) modellezési
keretben – azaz a fejlesztett kistérségek mutatóinak változá-
sát összehasonlítva a kontroll kistérségek mutatóinak válto-
zásával. A fi xhatás-panelregressziós becslés során ezzel ellen-
tétben nem explicit módon jelöltünk ki kontroll kistérségeket,
hanem a fejlesztett és nem fejlesztett kistérségek megfi gyel-
hető jellemzőinek eltéréseire regressziós keretben kontrol-
láltunk. Végezetül, az egyéni szintű járóbeteg-ellátási adatok
elemzésekor a párosításos és panelregressziós becsléseket
kombináltuk úgy, hogy először párosításos módszerrel kont-
roll kistérségeket találtunk (és ezen kistérségek lakosságának
egyéni szintű adatait kértük el az adatgazdától), majd a kapott
egyéni szintű adatbázison alkalmaztunk panelregressziós
becsléseket. Ekkor a fejlesztések teljes hatásának mérésére
fi xhatás-Poisson regressziós becslést használtunk, majd ezt
fi xhatás-logit és csonkolt Poisson-regressziós becslés kom-
binálásával felbontottuk az új betegek megjelenéséből és az
igénybevételi gyakoriság növekedéséből adódó hatásokra
(közgazdasági értelemben az „extenzív” és „intenzív” határra).
A módszertan részletes leírását lásd a (3) és (4) tanulmányok-
ban. Az adatelemzést a Stata programcsomaggal végeztük.
1. ábra: A 75 év alatti lakosság egészségügyi ellátás révén elkerülhető halálozása, 2005-2007. Készítette: Vitrai József és Bakacs Márta a KSH haláloki
statisztikái alapján (lásd [6])
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 31
A becslések általánosítása a földrajzi hozzáférés
hatásainak vizsgálatára
A fenti hatásvizsgálati keretből egy általánosabb egész-
ség-gazdaságtani keretbe kilépve, a „zöldmezős” TIOP 2.1.2.
járóbeteg-ellátási fejlesztések egy ún. kvázi-kísérletnek is
tekinthetők, amelyek segítségével általánosabb érvényű
megállapításokat tehetünk arról, hogy a földrajzi hozzáférés
hogyan befolyásolja a járóbeteg-ellátás iránti keresletet. Kü-
lönböző egészség-gazdaságtani modellek az ellátásnak az
igénybevevő általi földrajzi elérhetőségét a kereslet, ill. a kí-
nálat egyik meghatározójaként igyekeznek megragadni, de
az a belátás közös bennük, hogy a szolgáltatás helyszínének
felkeresésével járó erőfeszítés, ezzel töltött idő és erre költött
pénz hatással lehet az igénybevétel tényére és gyakoriságá-
ra (magyar nyelven lásd (11)). A földrajzi megközelíthetőség
igénybevételre és egészségügyi kimenetelekre gyakorolt
hatásának jelentős nemzetközi empirikus szakirodalma van,
amely keresztmetszeti (pl. 12) és paneladatokkal (pl. 13) vég-
zett elemzésekre bomlik – egészség-gazdaságtani vizsgála-
tunk az utóbbi, frissebb vizsgálati irányba illeszkedik. (Mind-
erről részletesebben lásd a (4) angol nyelvű tanulmányt.)
Fenntarthatóság vizsgálata
A fenntarthatóság kérdéskörében az értékelés során interjú-
kat készítettünk az érintettekkel, amelyek listája megtalálható
a teljes értékelési jelentésben (1). Ezenkívül utókövetés céljá-
ból az OEP által közölt, intézményi szintű, kasszánkénti fi nan-
szírozási adatokat (14) is elemeztük a 2012-13. évekre, ugyan-
is a fenti részletes járóbeteg-fi nanszírozási adataink csak 2012
végéig álltak rendelkezésre. Az OEP-adatokból kiszámítottuk,
hogy a már 2012. év egészében is működő kistérségi járóbe-
teg-ellátó központoknak hogyan változott az összesített, illet-
ve a járóbeteg-szakellátási kasszából származó fi nanszírozása
2012 és 2013 között.
Mivel a kistérségi járóbeteg-szakellátó központok gazda-
sági társaság formájában működnek, ezért a gazdálkodásuk-
ra jellemző adatok az éves beszámolókban is elérhetőek. Az
összehasonlíthatóság ugyanakkor korántsem teljes az eltérő
módon alkalmazott számviteli elvek miatt (pl. az OEP-bevétel
árbevétel vagy egyéb bevétel soron jelenik meg, és az ön-
kormányzatok által adott működési támogatások elszámo-
lása is különböző), ráadásul a támogatásból megvalósított
beruházások bevételként való elszámolása is időbeli elha-
tárolással történik. Az adatgyűjtés során a 2013. évre vonat-
kozó eredménykimutatásokból a mérleg szerinti eredményt
gyűjtöttük ki 2012. és 2013. évekre, illetve meghatároztuk a
2013. évi önkormányzati támogatás összegét (amennyiben
találtunk a kiegészítő mellékletben erre utaló adatot – ez az
esetek felére volt jellemző).
Eredmények
Célzás
A járóbeteg-szakellátó rendszer fejlesztésének célzásával kap-
csolatban első vizsgálati kérdésünk az volt, vajon a fejleszté-
sek a legrászorultabb kistérségekben javították-e az ellátást.
Mint fentebb kifejtettük, a rászorultságot az elkerülhető ha-
lálozás mérőszámával mértük – ennek területi eloszlását mu-
tatja az 1. ábra.
A 2. ábra mutatja a járóbeteg-szakellátás fejlesztésére elköl-
tött európai uniós források kumulatív arányát az elkerülhető
halálozási mutató szerint (a legrosszabbtól a legjobb felé sor-
ba rendezve), lakosságszámmal súlyozott kistérségi bontás-
ban (Lorenz-görbe). Az ábra tehát a következőképpen interp-
retálható: ha a 0,5 értéknél a vízszintes tengelyen a szaggatott
vonal kb. 0,75 értéket vesz fel, az annyit tesz, hogy a lakos-
ság rosszabb egészségi állapotú kistérségekben élő 50%-át
érintette a járóbeteg-fejlesztésre elköltött fejlesztési források
mintegy 75%-a. Az, hogy a görbe a 45 fokos egyenes felett
halad és konkáv, azt jelenti, arányában sikerült a rászorultabb
térségek fele irányítani ezeket a fejlesztési forrásokat. Meg-
jegyezzük, hogy mindez még inkább igaz az alapellátások
fejlesztésére fordított forrásokra, viszont az ábrán is látható
módon ellentétes azzal, ahogy az OEP-általi folyó járóbeteg-
fi nanszírozás oszlik meg a kistérségek között (a folytonos vo-
nal a 2. ábrán). Ez utóbbiból némileg kevesebb jut a rosszabb
helyzetű kistérségeknek: a lakosság rosszabb helyzetű kistér-
ségekben élő feléhez mintegy 48% kerül.
A vizsgált fejlesztések tehát biztosan nem növelték tovább
az egészség-egyenlőtlenségeket; az persze, hogy a jövőben
mi fog történni az egészségegyenlőtlenségekkel, nem csak
az így kiépített, felújított infrastruktúrán múlik. Az ellátórend-
szeren belül a humánerőforrás-helyzet alakulása és annak
területi egyenlőtlenségei jelentősen befolyásolhatják a jövő-
beli eredményeket, csakúgy, mint az ellátórendszeren kívüli
tényezők, pl. az egészségmagatartás vagy a helyi társadalmi,
gazdasági helyzet alakulása. A kistérségi esettanulmányok-
ból az is kiderült, hogy a humánerőforrás-rekrutáció jelentős
terhet rótt a fejlesztett intézmények vezetőire: az egyes szak-
orvosi kapacitások betöltése mellett bizonyos képzettséget
igénylő szakdolgozói helyek betöltése is problémát jelentett.
Ebből is érzékelhető, hogy az infrastruktúra fejlesztésére for-
dított források megfelelő területi célzása önmagában még
nem elégséges az egyenlőtlenségek mérsékléséhez – de a
2. ábra: A járóbeteg-szakellátási fejlesztések és folyó fi nanszírozási források
célzása a kistérségi elkerülhető halálozás szerint (Forrás: saját számítás EMIR-
és OEP-adatok alapján)
Szakcikk
32 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
területi célzás szükségletekhez igazítása mindenképpen elvá-
rás (mondhatni: elvárt minimális feltétel) a fejlesztéspolitikai
beavatkozások esetében.
Elérési idő
Fontos célja volt a fejlesztéseknek, hogy a járóbeteg-szakellá-
tás elérési ideje érezhetően, minél többek számára csökken-
jen.
Mindegyik TIOP 2.1.2. fejlesztés olyan helységbe települt,
ahol a fejlesztés előtt nem volt jelen a négy alapszakmából
(belgyógyászat, sebészet, nőgyógyászat, gyermekgyógy-
ászat) álló járóbeteg-szakellátás, de az elértek számára gya-
korolt hatás már igen heterogén. Számításaink szerint (1.
táblázat) összesen mintegy 310 ezer ember számára vált el-
érhetővé a 20 darab vizsgált fejlesztés hatására a 20 percen
belüli gépkocsis hozzáférés. Látható, hogy közülük csak mint-
egy 235 ezer élt a fejlesztések kistérségeiben, tehát 75 ezer,
azokon kívül élő lakos számára is pozitív változást hozott a
fejlesztés (a fejlesztett szolgáltatók ellátási területe sok eset-
ben túlnyúlik a kistérségi határokon). A 310 ezer ember szá-
mára történt hozzáférés-javulást annak fényében kell érté-
kelni, hogy számításaink szerint 2010 elején mintegy 2 millió
embernek nem volt 20 percen belüli gépkocsis hozzáférése a
négy alapszakma mindegyikéhez.
Az autóbuszos elérhetőséggel számolva a kapott eredmé-
nyek nagyságrendben változatlanok maradnak. Így számolva
300 ezer ember kapott hozzáférést az alapszintű járóbeteg-
szakellátáshoz, melyből 233 ezer az intézmények saját kistér-
ségében lakik. Ugyanakkor elégedettek még biztosan nem
lehetünk: az országban a fejlesztési hullám után is jelentős
azok száma, akiknek rossz a (reggeli) autóbuszos hozzáférése.
2010-ben közel 3,5 millió ember nem ért el alapszintű járóbe-
teg-ellátást 20 percen belül autóbusszal – persze közben egy
részük vasúttal elérhette azt (1. táblázat).
A fejlesztések hatását a négy alapszakma 20 percen belüli
gépkocsis elérhetőségére a 3. ábra illusztrálja. A világosszür-
kével jelölt településekről már 2010. január 1-jén is (20 percen
belül) elérhetőek voltak az alapszakmák, a fehérrel jelzettekről
viszont nem voltak elérhetőek 20 percen belül. Sötétszürkével
jelöljük azokat a fejlesztési helyszíneken kívüli településeket,
amelyekről éppen a fejlesztések hatására lett elérhető a négy
alapszakma. Magukat a fejlesztési helyszíneket fekete színnel
jelöljük. Megjegyezzük, hogy az elérhetőségi számításokat
nagyban befolyásolja az, hogy a gyermekgyógyászatot (a pá-
lyázati feltételeknek és az egészségügyben használatos defi -
níciónak megfelelően) alapszakmának tekintettük – az ország
kisebb járóbeteg-szakrendelőinek egy jelentős hányadában
ilyen ellátás nem érhető el.
Igénybevétel
Az első kérdésünk az igénybevétellel kapcsolatban az volt, hogy
a fejlesztések által érintett területek lakossága milyen arány-
ban veszi igénybe a létrehozott kapacitásokat. A meginterjú-
volt háziorvosok 80-90%-ra becsülték az átterelődési arányt. A
statisztikai-ökonometriai vizsgálat eredményei ennél alacso-
nyabb átterelődési arányokra utalnak: a belgyógyászat, sebészet
és szülészet-nőgyógyászat alapszakmákban átlagosan kb. 40%,
és a kistérségi központok lakóinak körében is csak kb. 60%.
A 2. táblázat mutatja a TIOP 2.1.2. konstrukcióban fejlesz-
tett kistérségek lakóinak a saját kistérségükön belülre, más
nem megyeszékhely kistérségekbe és a megyeszékhelyekre
irányuló betegforgalmának alakulását 2010 és 2012 között a
négy alapszakmában. Látható, hogy a belgyógyászatban, a
sebészetben és a nőgyógyászatban a kistérségen kívülre, de
1. táblázat: A TIOP 2.1.2. fejlesztések hatása az alapszintű járóbeteg-szakellátás 20 percen belüli elérhetőségére (ezer fő)
GÉPKOCSIS ELÉRÉS (REGGELI) AUTÓBUSZOS ELÉRÉS
Fejlesztés helye Összesen Fejlesztett Összesen Fejlesztett kistérségen belül kistérségen belül
Baktalórántháza 34,7 25,9 25,7 18,9
Cigánd 8,6 8,6 13,3 13,3
Csurgó 8,7 8,7 5,8 5,8
Ercsi 18,0 12,1 37,6 12,1
Gönc 12,8 10,0 4,5 4,5
Ibrány 24,6 24,6 16,8 16,8
Jánoshalma 19,5 16,8 16,8 16,8
Kiskunmajsa 24,1 19,9 7,5 7,5
Létavértes 30,1 20,7 19,0 18,0
Mezőcsát 9,6 4,3 18,8 13,6
Pannonhalma 17,4 13,5 8,9 8,9
Polgár 1,5 1,5 4,7 4,7
Rétság 11,0 8,7 16,8 16,8
Sarkad 5,5 5,5 20,5 16,0
Sellye 10,1 9,9 1,7 0,0
Szécsény 13,6 13,1 19,8 19,3
Szentlőrinc 5,8 4,2 0,3 0,0
Tab 14,3 11,7 10,6 10,2
Tokaj 14,5 5,9 13,6 7,3
Velence 24,8 9,4 37,8 23,0
Összesen 309,4 235,2 300,5 233,4
Saját számítás a GYEMSZI-től (gépkocsi) és az MTA KRTK KTI-től (autóbusz) kapott távolság-adatok alapján
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 33
nem megyeszékhelyre irányuló esetszám 20-35%-kal, a me-
gyeszékhelyre irányuló esetszám viszont csupán 6-13%-kal
esett vissza. Ez arra utal, hogy a szomszédos kistérségek ren-
delőintézeteiből áramlott át a betegforgalom nagy része, míg
a jellemzően megyeszékhelyen levő, specializáltabb szakren-
delések igénybevétele kevéssé változott.
Legalább ilyen fontos, már az egészséghatások felé muta-
tó kérdés, hogy miként változott az orvos-beteg találkozások
száma annak hatására, hogy járóbeteg-rendelés lett ott, ahol
korábban nem volt. Az első leíró statisztikai elemzés azt mu-
tatja, hogy a fejlesztések előtt az érintett kistérségek lakossá-
gának életkorra standardizált járóbeteg-esetszáma mintegy
20%-kal alacsonyabb volt azokhoz a hasonló kistérségekhez
képest, ahol már kezdetben is volt érdemi járóbeteg-kapaci-
tás, de ez a különbség a fejlesztések üzembe helyezése után,
2012-re lényegében eltűnt – az esetszám a hasonló, de már
korábban kapacitással rendelkező kistérségek szintjére emel-
kedett.
A 3. táblázat két különböző statisztikai-ökonometriai mo-
dell segítségével kétféle adatforrásból annak becsült értékeit
mutatja be, mely szakmacsoportban mekkora hatása volt a
fejlesztésnek, kontrollálva a fejlesztett és nem fejlesztett kis-
térségek közötti egyéb különbségekre. Mint látható, a hatá-
sok majdnem az összes szakmában szignifi kánsan pozitívak; a
legnagyobb hatások a reumatológia, az ambuláns sebészet és
a bőrgyógyászat esetén fi gyelhetők meg.
A fentieket ún. strukturális becslések készítésére is felhasznál-
hatjuk: vajon egy perccel csökkentve az elérési időt, hány száza-
3. ábra: A TIOP 2.1.2. fejlesztések hatása az alapszintű járóbeteg-szakellátás 20 percen belüli gépkocsis elérhetőségére (Forrás: saját számítás a GYEMSZI-től kapott
gépkocsis elérési adatok alapján)
2. táblázat: A kistérségen belülre és kívülre irányuló betegforgalom alakulása a TIOP 2.1.2. fejlesztési helyszíneken 2010 és 2012 között
KISTÉRSÉGEN BELÜLRE KISTÉRSÉGEN KÍVÜLRE, MEGYESZÉKHELYRE
DE NEM MEGYESZÉKHELYRE
Átlag Eset (db) Változás (db) Eset (db) Változás (db) Változás (%) Eset (db) Változás (db) Változás (%)
Belgyógyászat 2010. V-VIII. 1327 16529
16441 -3625 -22,0
21614 -2511 -11,6
2012. V-VIII. 17856 12816 19103
Sebészet 2010. V-VIII. 47 14303
11869 -4223 -35,6
11411 -672 -5,9
2012. V-VIII. 14350 7646 10739
Szülészet-nőgyógyászat 2010. V-VIII. 5205 12749
11811 -2385 -20,2
15542 -2031 -13,1
2012. V-VIII. 17954 9426 13511
Gyermekgyógyászat 2010. V-VIII. 58 1671
3884 -391 -10,1
12980 -1035 -8,0
2012. V-VIII. 1729 3493 11945
Forrás: saját számítás részletes OEP-adatok alapján
Megjegyzés: Az adatok a baktalórántházai fejlesztés kivételével az összes TIOP 2.1.2. fejlesztési helyszín esetadatait tartalmazzák.
Szakcikk
34 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
lékkal nő majd az orvos-beteg találkozások száma a járóbeteg-
rendeléseken? A választ szakmacsoport szerinti bontásban a 4.
táblázat tartalmazza. Látható, hogy a hatás a reumatológia szak-
macsoportban a legnagyobb, de szinte minden szakmacsoport-
ban statisztikailag szignifi káns és tartalmilag jelentős.
A legfontosabb/legérdekesebb szakmacsoportok esetén
statisztikai eszközökkel kettéválasztottuk az esetszám-növe-
kedésében megjelenő hatást: mennyiben új, eddig orvoshoz
nem kerülő páciensek mennek el az immár közelebbi ambu-
lanciára (extenzív határ), és mennyiben ugyanazoknak a bete-
geknek a vizsgálata/ellátása válik gyakoribbá (intenzív határ)?
Az 5. táblázatból jól látható, hogy az arányok szakmánként kü-
lönbözőek: a reumatológia esetszám-növekedésében mind-
két hatás megfi gyelhető, míg az alapszakmákban inkább az új
betegek megjelenéséből származik az emelkedés. Az extenzív
és intenzív határ szétválasztásának további statisztikai eszkö-
zeiről lásd a (4) tanulmányt.
Rövid távú egészséghatások
A fejlesztések fő társadalmi hatása természetesen a jobb el-
érés eredményeképp hamarabb diagnosztizált és nagyobb
arányban meggyógyított megbetegedéseknek köszönhető
egészségnyereségben kell hogy megjelenjen. A járóbeteg-
szolgáltatók fejlesztése közép- és hosszú távon több csator-
nán keresztül is befolyásolhatja az egészségügyi helyzetet.
Például az igénybevételi mutatók javulásával a betegségek
korábban kiszűrhetők és jobban kezelhetők, az egynapos el-
látásokkal pedig kiváltható a betegek számára kényelmetlen
és több szövődménnyel járó kórházi tartózkodás egy része.
Ezeknek a változásoknak az egészségügyi állapotra kifejtett
hatásai sajnos közvetlenül nem mérhetők a fejlesztések óta
eltelt kis idő miatt (becslésük majd csak követéses vizsgálattal
lesz lehetséges), de bizonyos magatartásváltozások már most
észlelhetőek lehetnek.
Ilyen lehet a szűrővizsgálatokon és a krónikus betegek éven-
kénti ellenőrző vizsgálatain való nagyobb részvétel. Ezért kis-
térségi szintű, 2010 negyedik negyedévétől 2012 második ne-
gyedévéig terjedő, negyedéves adatok alapján ökonometriai
eszközökkel megvizsgáltuk, hogy a fejlesztések egyedi példái
között akadt-e szignifi káns mintázat – azaz bebizonyítható-e
a fejlesztések pozitív hatása a háziorvosi indikátorrendszerben
megjelenő szűrővizsgálati indikátorokra. Statisztikailag szigni-
fi káns hatással csak a szemészeti indikátorra volt a fejlesztés
(évenkénti szemészeti szakvizsgálati arány a diabetes melli-
tus-betegek körében), a másik három vizsgált indikátor esetén
nem találtunk szignifi káns hatást (vérzsírszint-meghatározáson
részt vettek aránya a diabetes mellitus és magas vérnyomású
betegek között; évenkénti Hb1Ac vizsgálati arány a diabetes
mellitus-betegek között; mammográfi ás emlőszűrési indikátor
a 45-65 év közötti nők körében).
Közvetett hatásokat keresve megvizsgáltuk azt is, hogy
a fejlesztések hatására csökkent-e a keresőképtelenségben
töltött napok száma. Kistérségi adatokon úgy találtuk, hogy
a hatás valóban negatív, de csekély, és csak 10%-os szinten
szignifi káns.
Végezetül azt is elemeztük, hogy a zöldmezős TIOP 2.1.2.
járóbeteg-fejlesztések üzembe helyezése óta eltelt egy-két év
során csökkent-e kórházi tartózkodás. (A járóbeteg-ellátásra
érzékeny kórházi tartózkodást az ápolást indokló fődiagnózis
alapján határoztuk meg a nemzetközi gyakorlatot követve.)
Első eredményeink arra utalnak, hogy a járóbeteg-ellátásra
érzékeny kórházi tartózkodás némiképp csökkenhetett, de
ennek megerősítésére további követéses vizsgálatra lenne
szükség.
Fenntarthatóság
3. táblázat: A TIOP 2.1.2. fejlesztések hatása a nem nappali járóbeteg-esetszámra (százalékos hatások, zárójelben a standard hibák)
Szakmacsoport FE lineáris panelregresszió FE Poisson panelregresszió szemiaggregált adatokon egyéni szintű adatokon
Összes szakmára 26,7*** (2,8) 24.2*** (0.8)
Belgyógyászat 14,2*** (4,2) 11.7*** (1.3)
Sebészet 39,7*** (5,2) 35.7*** (2.5)
Traumatológia 19,0** (8,0) 10.2*** (2.7)
Szülészet-nőgyógyászat 22,5*** (4,1) 12.4*** (1.9)
Gyermekgyógyászat 5,3 (4,5) 4.8** (2.2)
Fül-orr-gégészet 32,0*** (6,8) 29.0*** (2.4)
Szemészet 34,3*** (3,1) 25.1*** (1.7)
Bőrgyógyászat 39,1*** (8,8) 34.0*** (2.8)
Ideggyógyászat 28,1*** (4,1) 23.9*** (2.1)
Ortopédia 40,6*** (4,6) 25.6*** (3.0)
Urológia 20,2*** (3,8) 15.5*** (2.7)
Reumatológia 88,3*** (16,8) 55.4*** (3.0)
Elmegyógyászat 16,1*** (3,9) 17.7*** (2.9)
Tüdőgyógyászat -1,3 (5,3) -4.3*** (0.9)
Kardiológia 31,0*** (7,7) 19.5*** (2.1)
Labor 14,5* (7,9) 8.9*** (2.5)
Röntgen 25,9*** (3,9) 11.0*** (1.1)
Ultrahang 19,0*** (4,9) 7.7*** (1.3)
Forrás: saját számítás egyéni szintű (GYEMSZI) és szemiaggregált (OEP) adatok alapján, részletesen lásd (4)
***: p<0,01; **: p<0,05; *: p<0,1
Megjegyzés: járóbeteg-esetszámok a nappali kórházi ellátásokat nem beleértve.
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 35
A kistérségi járóbeteg-szakellátók működésével kapcsolatban
sokszor merült fel kérdésként az, hogy vajon mennyire lesz-
nek fenntarthatóak az így kialakított kapacitások, illetve hogy
nem rónak-e indokolatlanul nagy terhet a fenntartó önkor-
mányzatok vállára. Miközben a pályázat elkészítése során „ter-
mészetes” elvárás volt, hogy fenntartható gazdálkodást kínáló
üzleti tervet kellett készíteni, a megvalósulás másként alakult.
A pályázatokban bemutatott üzleti tervek nem teljesültek, és
gyakorlatilag már a megvalósítás kezdetén elvesztették ak-
tualitásukat. A pályázat benyújtása és a megvalósítás, majd a
működés beindulása között hosszú idő telt el, ami alatt a mű-
ködtetés feltételei megváltoztak: változott a járóbeteg-ellátás
fi nanszírozása, a nappali kórházi ellátás fi nanszírozási módja,
az áfa mértéke, a minimálbér összege stb. Mindez komoly ha-
tással volt a pályázatokban bemutatott üzleti tervekre, hiszen
az intézmények tervezett bevételeit és kiadásait is érintette.
A beindulást követő időszakban jellemző volt, hogy a zöld-
mezős járóbeteg-központok jelentős fenntartói támogatásra
szorultak. Az intézmények egy része a működés beindításá-
hoz hitelt vett fel, hogy a fogyóeszközök megvásárlását és az
egészségbiztosítótól érkező első fi nanszírozás megérkezésé-
ig eltelő időszak működését fi nanszírozni tudja (és van, ahol
e hitel máig megtalálható a fi nanszírozási szerkezetben). Az
intézmények hosszú távú fenntarthatóságát természetesen
számos tényező befolyásolhatja, de érdemesnek tartottuk az
eddigi tapasztalatokat is feldolgozni.
Ennek keretében a 2012. és 2013. év gazdálkodási adata-
it a nyilvánosan elérhető éves beszámolók adataira támasz-
kodva vizsgáltuk azoknak az intézményeknek az esetében,
amelyek mindkét évben végig működtek. A gazdálkodási
adatok közül a mérleg szerinti eredményt emeltük ki (osz-
talékfi zetésre sehol sem került sor). A bevételre vonatkozó
adatok elemzésétől az egyes társaságok által alkalmazott
számviteli elvek különbözősége miatt eltekintettünk. A mér-
leg szerinti eredménnyel kapcsolatban is meg kell jegyezni
azt, hogy ez a gazdasági társaságok esetében tartalmazza
az értékcsökkenési leírást is – igaz, ezzel szemben áll az EU-s
támogatások arányos részének bevételként való elszámolása
minden üzleti évben. A pontosabb eredmények érdekében a
kiegészítő mellékleteket is tanulmányoztuk, és megpróbáltuk
megállapítani, hogy az egyes esetekben milyen további, az
eredménykimutatásban bevételként megjelenő támogatást
adtak a fenntartó önkormányzatok. Sajnos erre utaló adatot
csak az esetek mintegy felében találtunk. A bevételi források
változásának vizsgálatához az OEP-től származó bevételek-
re támaszkodtunk, melyeket szintén a 2012. és 2013. évek-
re gyűjtöttünk le az OEP nyilvánosan elérhető adataiból. Az
adatbázisban szereplő értékek fi nanszírozási évre vonatkoz-
nak, azaz pénzforgalmi szemléletűek, ezért az OEP-fi nanszí-
rozás éves értékei nem vethetőek közvetlenül össze az éves
beszámolóból származó adatokkal, de arra alkalmasak, hogy
a kistérségi rendelők alapfunkciójának, a közfi nanszírozott já-
róbeteg-szakellátásnak a volumenére vonatkozóan levonjunk
következtetéseket.
Az érintett intézmények OEP-től származó bevételei 2012
és 2013 között mintegy 10%-kal növekedtek, ezen belül a
járóbeteg-ellátási kasszából származó kifi zetések növekedé-
se viszont csak 3,7%-kos volt (összehasonlító adatként azt is
érdemes fi gyelembe venni, hogy országos szinten a kasszá-
ból teljesített kifi zetések 2,5%-kal csökkentek, igaz, a célelő-
irányzat soron megjelenő – és növekvő – összegek nehezítik
az összehasonlítást). A járóbeteg-ellátási kasszából szárma-
zó bevételek 2013-ban az összes OEP-től származó bevétel
81,8%-át tették ki a vizsgált kistérségi központokban, azaz
az intézmények igyekeznek „több lábon állni”, és növelni a
nem járóbeteg-szakellátásból származó bevételeik arányát. A
mérleg szerinti eredmények rendkívül nagy változatosságot
mutatnak: miközben arra is van példa, hogy egy intézmény
önkormányzati támogatás nélkül ér el pozitív mérleg szerin-
4. táblázat: A gépkocsis elérési idő egy perccel való javulásának hatása a járóbeteg-esetszámra (százalékos hatások, zárójelben a robusztus standard hibák)
Belgyógyászat 0.95%*** (0.08%)
Sebészet 1.95%*** (0.11%)
Traumatológia 0.93%*** (0.13%)
Szülészet-nőgyógyászat 1.08%*** (0.11%)
Gyermekgyógyászat 0.45%*** (0.10%)
Fül-orr-gégészet 1.61%*** (0.11%)
Szemészet 1.50%*** (0.09%)
Bőrgyógyászat 1.81%*** (0.12%)
Ideggyógyászat 1.44%*** (0.10%)
Ortopédia 1.57%*** (0.13%)
Urológia 1.24%*** (0.12%)
Reumatológia 3.11%*** (0.12%)
Elmegyógyászat 1.12%*** (0.11%)
Tüdőgyógyászat -0.35%*** (0.05%)
Kardiológia 0.98%*** (0.09%)
Labor -0.31% (0.22%)
Röntgen 0.93%*** (0.05%)
Ultrahang 0.78%*** (0.07%)
Forrás: saját számítás egyéni szintű (GYEMSZI) adatok alapján, részletesen lásd (4)
***: p<0,01; **: p<0,05; *: p<0,1
Megjegyzés: járóbeteg-esetszámok a nappali kórházi ellátásokat nem beleértve.
5. táblázat: A teljes hatás nyers felbontása extenzív és intenzív oldali hatásra (százalékos hatások)
TELJES HATÁS (%) EXTENZÍV HATÁR (%) INTENZÍV HATÁR (%)
Fejlesztett Kontroll Hatás Fejlesztett Kontroll Hatás Fejlesztett Kontroll Hatás
Belgyógyászat 7.4% -6.3% 14.6% 5.7% -5.1% 11.4% 1.6% -1.2% 2.9%
Sebészet 40.1% -1.7% 42.5% 24.2% -1.7% 26.4% 12.7% 0.0% 12.8%
Szülészet-nőgyógyászat 12.7% 0.7% 12.0% 7.6% -5.2% 13.4% 4.8% 6.1% -1.2%
Gyermek-gyógyászat -9.3% -0.1% -9.2% -15.4% -2.2% -13.4% 7.2% 2.2% 4.9%
Reumatológia 56.4% -4.5% 63.7% 21.3% -3.0% 25.0% 28.9% -1.6% 31.0%
Forrás: saját számítás egyéni szintű (GYEMSZI) és szemiaggregált (OEP) adatok alapján, részletesen lásd (4)
Megjegyzés: a fejlesztett és kontroll kistérségek mutatói változásainak összehasonlítása 2010 és 2012 között (a baktalórántházai fejlesztés kihagyásával). Extenzív határ: orvoshoz fordulás valószínűsége,
intenzív határ: orvoshoz fordulás gyakorisága. A négy alapszakmára és a reumatológiára vonatkozó eredményeket közöljük (ugyanis a reumatológia esetszám-növekedése volt a legnagyobb).
Szakcikk
36 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
ti eredményt, jelentős, tízmilliós nagyságrendű veszteségek
is előfordulnak. A legnagyobb veszteséggel működő gönci
intézmény esetében a fenntartók úgy döntöttek, hogy átad-
ják az intézményt az államnak. A mérleg szerinti eredmények
összességében negatívak, de ha a gönci intézményt nem
vesszük fi gyelembe, akkor a többiek összesített vesztesége
az OEP-fi nanszírozás 1%-ánál is alacsonyabb – igaz, ezt több
intézmény csak önkormányzati támogatással tudta elérni.
Arra, hogy a fejlesztéseknek otthont adó önkormányzatokra
plusz terhek hárulhatnak a jövőben, már a szakértői interjúk
során is utaltak jelek. Az esetleges veszteségek fi nanszírozását
a fenntartó önkormányzatoknak – a pályázaton való indulás
feltételeként – vállalniuk kellett, ugyanakkor ennek a terhe
leginkább a rendelőnek otthont adó településen fog lecsa-
pódni. Az ismert (a kiegészítő beszámolókban dokumentált)
összegű önkormányzati támogatások és a mérleg szerinti
eredmények negatív összege már az éves OEP-bevétel 8,7%-
át tette ki 2013-ban.
Több helyszínen az opcionális szolgáltatások fenntartha-
tósághoz való hozzájárulása sem váltotta be a korábbi remé-
nyeket. Az érintett LHH-s kistérségekben számolni kell azzal
is, hogy a tervezett opcionális szolgáltatások részben vagy
egészben nem üzemeltethetők gazdaságosan a fi zetőképes
kereslet hiánya miatt. Több szakember hangsúlyozta az in-
terjúk során, hogy ezen intézmények létrehozását elsősor-
ban méltányossági, hozzáférési szempontok indokolták (lásd
fenn). Ezek az intézmények nem feltétlenül méretgazdaságo-
sak: a nagyobb városoktól távolabb, többször a „normálnál”
rövidebb rendelési időre csak fajlagosan drágábban lehet
orvost szerződtetni, így az (elvileg) országos átlagköltségre
építő fi nanszírozási rendszerben óhatatlanul veszteség kelet-
kezik. A fenntartási kötelezettség és a garancia megőrzése mi-
att az infrastruktúra „lelakása” sem opció, mint sok más intéz-
mény esetében. Ehhez képest kifejezetten fi gyelemre méltó,
hogy vannak olyan intézmények, amelyek gazdálkodása így
is kiegyensúlyozott.
Következtetések és egészségpolitikai ajánlások
Tanulmányunkban elsősorban azt vizsgáltuk, hogy az EU-s
támogatásból fi nanszírozott zöldmezős kistérségi járóbeteg-
szakellátási fejlesztések megfi gyelhető hatásai mennyiben
feleltek meg a velük szemben támasztott egészség- és fejlesz-
téspolitikai stratégiai céloknak. Úgy találtuk, hogy e fejlesztése-
ket, ami a területi célzást illeti, sikerült a rosszabb egészségügyi
állapotú lakosság által lakott kistérségekben megvalósítani, a
rendelők elérési idejét pedig sikerült kb. háromszázezer ember
számára 20 perc alá csökkenteni. A betegutak viszonylag gyor-
san 40-60%-ban az új rendelések felé terelődtek át. Azt is meg-
fi gyeltük, hogy annak hatására, hogy közelebb került a járóbe-
teg-szakellátás, szignifi kánsan többen fordultak orvoshoz és
gyakrabban mentek vissza a rendelőbe – a hatások nagysága
és a két összetevőjének relatív súlya azonban szakmacsopor-
tonként különbözőnek bizonyult.
Bár a fejlesztések megvalósulása óta nem telt még el elég
idő, hogy meg tudjuk mondani, mekkora egészségnyereséget
hoztak, de néhány általunk feldolgozott rövid távú indikátorra
gyakorolt hatásuk (pl. keresőképtelenségben eltöltött napok
száma) ha nem is mindig szignifi káns, de biztató eredménye-
ket hozott. Ahol a krónikus betegek ellátási folyamatában
szakellátó is érintett (így a szemészet a diabéteszes betegek
esetében), ott javulást mértünk a fejlesztések hatásaként.
A fejlesztések gazdasági fenntarthatóságával kapcso-
latban ugyanakkor vegyes a kép. A fenntartó önkormány-
zatok több helyen is kiegészítő forrásokat biztosítanak az
intézményeiknek, de van olyan eset is, amikor a fenntartói
jogot átadták az államnak. Az eredménykimutatások csak
kicsi összesített veszteséget mutatnak, de ha ehhez hozzá-
6. táblázat: A kistérségi zöldmezős járóbeteg-szakellátók gazdálkodásának adatai (adatok ezer Ft-ban)
Kistérség Összes Összes Ebből járóbeteg- Mérleg szerinti Mérleg szerinti Önkormányzati OEP-fi nanszírozás OEP-fi nanszírozás kassza eredmény eredmény támogatás 2012 2013 2013 2012 2013 2013
Abaúj-Hegyközi 106 998 120 457 82,7% -18 487 -45 798 ?
Csurgói 83 988 106 550 82,2% 9 163 4 688 ?
Derecske-Létavértesi 114 096 124 646 98,5% -2 457 -1 642 0
Ercsi 98 589 105 944 96,1% -754 -3 807 ?
Gárdonyi 116 656 134 943 77,2% 6 005 -15 664 ?
Ibrány-Nagyhalászi 149 796 156 903 60,4% 16 464 6 253 ?
Jánoshalmai 122 407 105 961 93,3% 23 28 0
Kiskunmajsai 119 101 113 817 91,3% 222 12 663 8 986
Mezőcsáti 113 752 127 770 60,4% -60 915 22 885 11 322
Pannonhalmai 95 970 117 342 89,7% -25 563 -18 850 ?
Polgári 114 202 131 884 86,9% -7 158 -198 ?
Rétsági 111 479 124 766 89,5% 7 703 1 600 0
Sarkadi 105 052 133 932 88,4% -28 327 -20 879 ?
Sellyei 97 826 101 902 73,9% 3 111 5 415 18 000
Szécsényi 125 751 127 141 90,4% 6 200 -1 522 ?
Tabi 86 717 98 921 66,0% 11 754 5 727 67 945
Tokaji 135 219 149 680 71,6% 4 831 -11 164 14 401
Összesen 1 897 599 2 082 558 81,8% -78 185 -60 265 120 654
Forrás: Az OEP kasszánkénti és szolgáltatónkénti fi nanszírozási adatai (14), illetve az Igazságügyi Minisztérium Elektronikus beszámoló (e-beszamolo.kim.gov.hu) adatbázisa. Csak a 2012. és 2013. év
egészében működő intézmények szerepelnek a fenti táblázatban és az összehasonlító elemzésben.
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 37
számítjuk az önkormányzatok által biztosított ismert össze-
gű támogatásokat is, akkor a helyzet már kevésbé kedvező.
Ugyan az állami fenntartású intézményrendszerről nem
állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek segítségével
megfelelő összehasonlítást lehetne tenni, de az új járóbe-
teg-szakellátó intézményeknél megfigyelt, 10% körüli ösz-
szesített hiány nem tűnik lényegesen rosszabbnak, mint
ami az egészségügyi szolgáltatók pénzügyi helyzetét álta-
lában jellemzi – az egyes helyszínek közötti különbségek
nagysága ugyanakkor jelentős. Ezt azt jelzi, hogy a fenn-
tarthatóságban nem a fejlesztési konstrukció egészének,
hanem sokkal inkább a helyi kontextus tényezőinek van
meghatározó szerepe.
Munkánk fő egészségpolitikai relevanciáját a következők-
ben látjuk. Először is, az ellátáshoz való földrajzi hozzáférés
javításának hasznait kvázi-kísérleti szituációban, egyéni szin-
tű és szemiaggregált adminisztratív adatokból, statisztikai
módszerekkel számszerűsíteni tudtuk. Becsléseink megala-
pozhatják a bizonyíték alapú (evidence-based) informált
döntéshozatalt a szűkös fejlesztési források jövőbeli elköl-
tésével kapcsolatban, és a jövőbeli fejlesztések hatásainak
előzetes szimulációjában is hasznosak lehetnek. Általában is
úgy véljük, az OEP és a GYEMSZI adminisztratív adatbázisai-
nak statisztikai elemzésében óriási további lehetőségek rejle-
nek, melyek segítségével lényegesen lehetne javítani a hazai
egészségpolitikai döntéshozatalt.
Másodsorban, a bemutatott számok abba az irányba mu-
tatnak, hogy ha a hazai egészségügy szolgáltatás- és kiadás-
struktúrájának társadalmi egyenlőtlenségét csökkenteni
akarjuk, akkor (az itt nem vizsgált alapellátáson kívül) a já-
róbeteg-szakellátás jól célzott fejlesztése inkább jelenthet
kitörési pontot, mint például a fekvőbeteg-ellátásé. Túlmutat
elemzésünkön, de természetesen fi gyelembe kell venni a jö-
vőbeli fejlesztések során, hogy mit lehet elérni jobb térségi
egészségszervezéssel (azaz a betegek megfelelő helyre irányí-
tásával), és milyen esetekben van szükség helyi kapacitások
létrehozására.
Harmadrészt, a szakmacsoportok szerinti vizsgálódás a
járóbeteg-szakellátás és az alapellátás közötti intézményi
munkamegosztás néhány neuralgikus pontjára is felhívta a
fi gyelmet. Ilyen pont például a gyermek-szakellátás, ahol a
gyermek háziorvosi praxisok jelenléte miatt jellemzően nem
sikerült beindítani a működést a kistérségi rendelőkben, mi-
vel nem volt igény az ellátásra.
Negyedszer, vizsgálódásunk jelezte, hogy a fejlesztett ellá-
tás fi nanszírozása néhány önkormányzat számára strukturális
okokból komoly problémát jelenthet a jövőben. Az intéz-
ményfi nanszírozás kapcsán az utóbbi években jellemzően a
(lejárt) adósságállomány kapott kiemelt fi gyelmet, pedig a
beszámolók és pénzügyi kimutatások tanulmányozása kap-
csán azt is megállapíthattuk, hogy a jelenleg használt számvi-
teli elvekben is lenne egységesíteni való, ami a szektor pénz-
ügyi monitoringját elősegítené.
Végül szeretnénk hangsúlyozni a diakrón dimenzió fontos-
ságát: a legjelentősebb kérdésre, hogy mekkora egészség-
nyereséget sikerült a fejlesztésekkel elérni, csak további kö-
vetéses vizsgálatokkal tudunk majd meggyőző választ találni.
Köszönetet mondunk az értékelési jelentés elkészítésében
részt vevő kollégáinknak, Csite Andrásnak, Forrai Erzsébet-
nek, Kaposvári Csillának, Nagy Zita Évának, Prókai Orso-
lyának, Sőrés Anettnek, Timár Andrásnak, Tóth Ágnesnek és
Varga Mártonnak. A szerzők megköszönik továbbá az adatok
előállításában nyújtott segítséget Gimesi-Országh Juditnak,
Kasik Dávidnak, Kőrösi Lászlónak, Krivácsy Zsoltnak (OEP),
dr. Hortobágyi Józsefnek, Parisek Zsoltnak, dr. Surján György-
nek és Ruzsa Zoltánnak (GYEMSZI), dr. Ágoston Katalinnak
(ÁNTSZ OTH) és az MTA KRTK KTI Adatbankjának, valamint
a módszertani segítséget Cseres-Gergely Zsombornak, Kézdi
Gábornak és Mihalicza Péternek. Külön köszönettel tartozunk
Vitrai Józsefnek és Bakacs Mártának a kistérségi szintű elke-
rülhető halálozási mutatók előállításáért.
Hivatkozások
1. Hétfa Kutatóintézet – Budapest Intézet – Revita Alapítvány (2013): Egészségügyi tárgyú NSRK-fejlesztések értékelése. Értékelési jelentés. Készült a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából. Letölthetô: http://palyazat.gov.hu/egeszsegugyi_fejlesztesek_ertekelese
2. TIOP (2007): Társadalmi infrastruktúra operatív program, 2007-2013. A Magyar Köztársaság Kor-mánya. Letölthetô: http://palyazat.gov.hu/doc/358
3. Budapest Szakpolitikai Elemzô Intézet (2013): Egészségügyi tárgyú NSRK-fejlesztések kvantitatív értékelése. Értékelési jelentés. Készült a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából. Letölthetô: http://palyazat.gov.hu/egeszsegugyi_fejlesztesek_ertekelese
4. Elek, P. – Váradi, B. – Varga, M. (2015): Effects of geographical accessibility on the use of outpatient care services: quasi-experimental evidence from panel count data. Health Economics, megjelenés alatt. Korábbi verzió: Elek, P. – Váradi, B. – Varga, M. (2013): Effects of geographical accessibility on the use of outpatient care services: quasi-experimental evidence from administrative panel data. University of York HEDG Working Paper 14/17. Letölthetô: http://www.york. ac.uk/media/economics/14_17.pdf
5. Nolte, E. – McKee, C. M. (2003): Measuring the health of nations: how much is attributable to health care? An analysis of mortality amenable to medical care. BMJ 2003; 327:1129–32.
6. Vitrai, J. – Bakacs, M. (2012): Az egészségügyi ellátás révén elkerülhetô halálozás vizsgálata 174 kistérség szerint, 2005–2007. Készült a Budapest Intézet megbízásából. Letölthetô: http://palyazat.gov.hu/egeszsegugyi_fejlesztesek_ertekelese
7. Wooldridge, J. M. (2010): Econometrics of cross section and panel data. The MIT Press.
8. Khandker, S. R. – Koolwal, G. B. – Samad, H. A. (2010): Handbook on impact evaluation, quantitative methods and practices. World Bank.
9. Jones, A. M. – Rice, N. (2011): Econometric evaluation of health policies. Oxford Handbook of Health Economics, Glied, S. and Smith, P.C. (eds.), Oxford, Oxford University Press, 890-923, 2011.
10. Elek P. (2011): Egészségpolitikai intézkedések hatása egészségügyi indikátorokra Magyarországon. Módszertani útmutató egyéni szintû adatokon alapuló becslések készítéséhez. Budapest Intézet.
Szakcikk
38 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
Letölthetô: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/eu_hatasvizsgalatok_modszertana_2011.pdf
11. Vitrai J. – Bakacs M. – Kaposvári Cs. – Németh R. (2010): Szükségletre korrigált egészségügyi ellátás igénybevételének egyenlôtlenségei Magyarországon. Kutatási jelentés, Egészségmonitor, Budapest.
12. Pathman, D. E. – Ricketts, T. C. – Konrad, T. R. (2006): How adults’ access to outpatient physician services relates to the local supply of primary care physicians in the rural Southeast. Health Services Research 41, 79–102.
13. Avdic, D. (2014): A matter of life and death? Hospital distance and quality of care: evidence from emergency room closures and myocardial infarctions. University of York HEDG Working Paper 14/18.
14. Gyógyító-megelôzô ellátások fi nanszírozási adatai. Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Letölthetô: http://www.oep.hu/felso_menu/szakmai_oldalak/gyogyito_megeleozo_ellatas/adatbazisok/statisztikai_adatok
A szerzőkről:
1. Elek Péter, Ph.D.: matematikus és közgazdász, az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Közgazdaságtudományi
Tanszékének adjunktusa. A cikk alapjául szolgáló
kvantitatív értékelés vezető szakértője. Munkáját részben
az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatta.
2. Kiss Norbert: közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem
Teljesítménymenedzsment Kutatóközpontjának
kutatója, a Hétfa Kutatóintézet külső munkatársa. A cikk
alapjául szolgáló, az egészségügyi fejlesztési források
felhasználására vonatkozó értékelés vezető értékelője.
3. Váradi Balázs, Ph.D.: közgazdász, közpolitikai elemző,
a Budapest Szakpolitikai Elemző intézet vezető
kutatója és az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Közgazdaságtudományi Tanszékének tudományos
munkatársa. A cikk alapjául szolgáló kvantitatív értékelés
projektvezetője.
Kerekasztal
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 39
EGSZ: Úgy gondolom, hogy a tisztességes szakembereknek –
akikben volt hajtóerő arra, hogy egy ilyen programba beszállja-
nak és ennek a fejlesztésről beszélgessenek, úgy érzem ez a fő cél,
ennek kellene szép okosan alárendelni a tennivalót. Véleményem
szerint – függetlenül attól, hogy milyen nehezen kommunikálunk
a döntéshozókkal, a politikával, a gazdasági élet szereplőivel, ha
úgy tetszik a közforrások irányítóival – amikor ezeket a munkákat
letesszük az asztalra, egy idő után ezek nem lesznek megkerülhe-
tők! Azt kell hogy mondjam, hogy lehet, hogy egy ideig, egy-két
évig ezeket nem veszik fi gyelembe, de szép lassan beszivárog a
köztudatba, és mivel ez egy meglehetősen zárt értelmiségi szak-
ma, ha egy-egy ilyen dokumentum megjelenik, akkor azt egy
idő után minden „műhelyen” akceptálni kell. Ez adja egyébként
az egész programnak a szépségét és felelősségét.Térjünk is rá az
első blokkra, amely a magyarországi onkológia helyzetét érinti,
a TIOP-pályázatok tükrében. Az első kérdésem az lenne, hogy
milyen szerepe volt a szakmának, illetve az egészségpolitikai kor-
mányzatnak a fejlesztések megvalósításában az Önök nézőpont-
ja szerint?
FA: Pontosabb választ nem tudok adni, hiszen ezt a projektet
én csak megörököltem két évvel ezelőtt. Akkor egy hosszabb
leállás után folytattuk a beruházást. A szakma nyilvánvalóan
adott javaslatokat, melyet a fenntartó gondolom megfogadott.
HL: Az egészségügynél egyértelmű kormányzati szerep volt,
hogy ez a pályázat, ilyen összeggel elinduljon. Ez a forrás arra
jó volt, hogy az egészségügyben elinduljon az európai szint-
hez való felzárkóztatás. Veszprém részéről azt tudom monda-
ni, hogy erre társadalmi igény is volt. Egyértelműen szakmai,
szakmapolitikai, vagy politikai döntés volt, hogy hova, meny-
nyi forrás jut. Ennek mentén valósult meg, hogyan allokálód-
tak a források, hogy azokat miként osztották el az országban
– amit jelentősen befolyásolt az is, hogy Budapest melyik ré-
gióba kerül.
RJ: A sugárterápiás ellátásról mindig is tudtuk, hogy az Ma-
gyarországon fejlesztése szorul, és az, hogy most TIOP-os
pályázat keretében sugárterápiás gépek kerülnek vásárlásra,
beüzemelésre, ez abszolút mértékben harmonizál az országos
igényekkel. Ami ebből megvalósult – tehát, hogy kaptunk egy
lineáris gyorsítót –, egyrészt teljesítménynövekedést jelent,
valamint azt is, hogy precízebb sugárterápiás technikákat,
sugársebészeti eljárásokat tudunk megvalósítani. Ez egyértel-
műen új dimenziót nyitott meg a centrumnak. Úgy gondolom,
hogy a beruházás ténye, a beruházás módja egyértelműen az
adott régió vezetőinek érdekét szolgálta – telitalálat volt.
TL: Magam 2009 óta veszek részt ebben a pályázatban. A pá-
lyázat kiírása óta menedzser vezetője voltam az ország egyik
legnagyobb központjának. A szakmának nagy szerepe volt ab-
ban, hogy megjelölte az irányt, hogy ide érdemes a meglévő
pénzt elkölteni. Megjelölte a szükségesség okát egy-egy régi-
óban, és felügyelte azt, hogy a pályázatok elbírálásánál azért
Onkológiai centrumok és decentrumok
fejlesztésének értékelése TIOP. 2.2.5./09/1 és 2.2.6./12/A pályázati konstrukciók
A Társadalmi Infrastuktúra Operatív Program keretei között kb. 17 milliárd Ft értékben kerül sor onkológi-
ai fejlesztésekre. A fejlesztések tartalma a fejlesztési időszakban némiképp változott, azonban úgy tűnik,
sikerül megvalósítani azokat. A kerekasztal-beszélgetés egyik célja, hogy a szakma véleménye is eljusson
a fejlesztésekről, a fejlesztések állapotáról a nagyközönség felé. A résztvevők listáját úgy állítottuk össze,
hogy abban szerepeljenek azok a pályázók, akik a legelőrehaladottabb állapotban vannak az onkológiai
fejlesztések terén – így az Uzsoki Utcai Kórház, illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház – képvise-
letükben dr. Ficzere Andrea főigazgató asszony; illetve dr. Révész János centrumvezető főorvos úr és Tóth
László igazgatói szaktanácsadó úr. A Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház, azért volt jelen, mert az
ott zajló fejlesztés az egyik legfontosabb az ország számára, hiszen ott egy új Onkológiai Regionális Köz-
pont épül – a kórházat a beszélgetés során dr. Hornyák Lajos osztályvezető főorvos úr képviselte. Lakner
Gabriella projektvezető asszony írásban küldte meg észrevételeit kérdéseinkre. A Pécsi Egyetem Klinikai
Központ Onkoterápiás Intézete pedig az új pályázati konstrukcióban – TIOP: 2.2.6/A- történik a fejlesztés
– a klinikáról dr. Mangel László intézetvezető, egyetemi docens úr volt jelen.. A kérdéseket úgy próbáltuk
meg strukturálni, hogy abban egészségpolitikai vetület is legyen. Vagyis megnézzük, értékeljük az Orszá-
gos Rákellenes Program végrehajtásának állását a fejlesztések tükrében, ezt követően a kórházakra és a
betegekre, illetve magára a projektre vonatkozó fontos kérdéseket tekintjük át.
Kerekasztal
40 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
az a célkitűzés, hogy minden beteg hozzáférhessen, lehető-
leg egyszerre, megvalósuljon. Mostanában csak arról van szó,
hogy ki mennyi sugárterápiás eszközt kapott, de arról nem,
hogy amikor elkezdődött a pályázat, akkor minden vertiku-
mát érintette volna. Egy kicsit más a helyzet, amióta kiírták, és
egy kicsit más most, mert akkor még regionális pályázat volt.
Salgótarján már nem tartozik Borsod megyébe, Heves megye
csak részben tartozik ide – ilyen tekintetben lényegesen vál-
tozott a helyzet, de az nem, hogy a diagnosztika legaljától a
terápia legtetejéig mindent átfogjon a pályázat, ha lehetséges.
A jó pályázat a molekuláris patológiát is kell érintse, mert ha az
onkológia egészéről beszélünk, akkor az elsődleges ellátásról,
például sebészeti ellátásról is szó van. Ha nem emeljük annak a
színvonalát, akkor tulajdonképpen a beruházás egy része nem
fog visszatérülni, mert akit egyszer rosszul operálnak, akkor az
eredmény is rosszabb lesz, még akkor is, ha a legkorszerűbb
berendezést tudunk is beszerezni ebből az összegből. Tehát
nagyon jól volt meghatározva a pályázat célja, illetve az is,
hogy a terület minden része fejlődjön. Ez nálunk meg is tör-
tént. Hála istennek, „véletlenül” ez egybeesett a kormányzati
elképzeléssel is. Mivel a Borsod Megyei Kórház megfelelt a kri-
tériumoknak, ezért 2010-ben tulajdonképpen be is fogadták
a pályázatokat. Mi nem pályáztunk még egyszer a második
körben, ezért nekünk ez a folyamat viszonylag gyorsabb volt.
ML: Nyilvánvalóan mindkét félnek komoly szerepe kell legyen,
de – úgy gondolom –a legfontosabb, hogy a kérdést nem múlt
időben kellene feltenni, mert véleményem szerint még na-
gyon az elején vagyunk a történetnek. A másik dolog pedig,
hogy főigazgató úr elmondta, hogy ez egy sok-sok éves törté-
net. Egy kicsit másról szólt 2008-2009 körül, és másról kezdett
el szólni 2011-ben, 2012-ben. Valóban az egész szakonkológiai
fejlesztésnek – és ez elsősorban szakmapolitika –, az a célja,
hogy az onkológiai ellátás minden alapeleme megfelelő mó-
don, színvonalon és technológiával történjen minden köz-
pontban, nyilvánvalóan különböző szinteken. Ezek az alap-
célok. De a pályázat tartalma, elérhetősége, anyagi feltételei
jelentősen változtak. Az, hogy valamennyi centrumban, az
onkológiai fejlesztés valamennyi szegmensében komoly ered-
ményeket lehessen elérni, ez sajnos fi zikai vagy anyagi képte-
lenség. Ezért a legtöbb régióban kissé átalakult a pályázat. Az
észak-magyarországi régió ebből a szempontból különbözik.
A többi helyen sokkal inkább a nagyértékű beruházások – ne-
vesítve, a sugárterápiás eszközök – irányába történt elmozdu-
lás. Tehát a legtöbb centrumban a fejlesztés fő hangsúlya a su-
gárterápiát érinti. Azért, mert az előbb felsorolt elemek közül
az igazán modern sugárterápiának a legnagyobb a bekerülési
költsége és akár a diagnosztikát vesszük a másik oldalról, akár
a patológiát, ott is szükségesek a fejlesztések, de ezek kisebb
tételek. Természetesen léteznek helyi különbségek, hiszen
Veszprémben – tudomásom szerint – egy építkezéssel, Pécsett
szintén egy épületrekonstrukcióval jár a fejlesztés, Miskolcon
egy sokkal szélesebb spektrumban történt ez az egész pályá-
zati elgondolás. Ám az ország jelentős részére alapvetően az
jellemző, hogy a pályázati lehetőségek nagy részét a sugárte-
rápiás fejlesztések teszik ki. Természetesen egy kicsit „hazabe-
szélve”, ez nagyon fontos, hiszen a készülékek életkora, a tech-
nológia fejlettsége – külön-külön említés nélkül – országosan
elmaradott az elvártaktól, vagy a jogosan elképzeltektől. A
szakmának óriási szerepe van abban – az onkoterápiás szakma
nyilván ilyen irányba tesz lépéseket –, hogy az új technológiák
kerüljenek be az országba. Nyilvánvalóan ennek súlya van az
egész pályázatra. A többi szakág vagy szakmai szereplő szeret-
te volna még jobban képviselni magát ebben a pályázatban,
akár a diagnosztika, akár a patológia. Pécsett például erede-
tileg egy kicsit más volt a helyzet, ott például a patológusok
is komoly készülékeket kaptak volna, de az eltelt öt év alatt
átalakult a pályázat. Az onkológiai szakma – akár a diagnoszti-
ka, akár a terápia részéről – nyilvánvalóan szerette volna még
sokkal jobban érvényesíteni a saját gondolatait, elképzeléseit.
Mindez globálisan, országosan – a különbségeket is beleértve
– nem teljesen sikerült. A szakmapolitika szerepét pedig – mi,
a szakma részéről – csak részben látjuk.
EGSZ: Ezek a TIOP-os fejlesztések mennyiben járultak hozzá ah-
hoz, hogy a Nemzeti Rákellenes Programban az onkológiai ellá-
tás felsorolt hiányait orvosolják, illetve mennyiben járultak ahhoz
hozzá, hogy a Nemzeti Rákellenes Program céljait megvalósítsuk?
FA: Csatlakozni szeretnék az előző megszólalóhoz, az elmon-
dottakkal nagyrészt egyetértve. Kórházunkban a Hospice el-
látáson kívül minden elérhető, ami az onkológiai ellátásban
szükséges. A projekt kapcsán a sugárterápia feltételei javultak,
ugyanakkor a többi szegmenst – a jelenlegi állás szerint - saját
magunknak kell fejleszteni.
ML: Nyilvánvalóan ebből a programból a sugárterápiás ellátás
fog – hangsúlyozottan a közeljövőben – jelentősen javulni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy az onkológia egyéb terüle-
tén nem történt fejlődés menet közben, mert igenis történt.
De az csak részben, illetve keveseknek jött össze ezzel a TIOP-
pályázattal. Az onkoteamek – úgy gondolom – országos szin-
ten működnek. A protokollokat a kollégák, a szakterületek or-
szágos szinten betartják. A palliatív-hospice ellátást illetően az
ország több területén jelentős fejlesztés kezdődött. Nyilván a
maga részén minden egyes szakterület fejlődött, azt is mond-
hatnánk, hogy jelentősen emelkedett – a pályázattól függetle-
nül – az MR-készülékek száma az országban, illetve egyre több
helyen áll rendelkezésre modern molekuláris patológiai háttér.
De ezek – többé-kevésbé – függetlenek a pályázattól.
RJ: Ehhez nem nagyon tudok mit hozzátenni, mert az, amit
Mangel tanár úr elmondott, nagyjából megállja a helyét. Ha
azokat a tételeket végignézzük, melyeket már korábban fel-
soroltak, nálunk az onkoteamek működésével, illetve az ösz-
szehangolt ellátásokkal kapcsolatban nem volt probléma.
Amikor 1998-ban elkezdtem onkológiával foglalkozni, a mi
kórházunkban már működött onkoteam. Természetesen az
onkoteamek minőségén mindig lehet javítani, de úgy gondo-
lom, hogy folyamatos fejlődést mutatott, ennek voltak bizo-
nyos lépcsőfokai. Azt gondolom, hogy a jelenlegi elvárásoknak
az onkoteamek megfelelnek, ezzel nincsen semmi probléma.
Januártól egyébként éppen ezt a területet kezdtem el egy
kicsit átszervezni, modernizálni, de alapvetően jól működő
onkoteamekkel rendelkezünk. Patológia és képalkotó diag-
nosztikával kapcsolatban igazgató úr beszélt már arról, hogy
a patológiai területén a molekuláris patológiai vizsgálatok
elérhetőségét fejlesztettük, képalkotó diagnosztikában pedig
új MR-készülékek kerültek telepítésre. Tehát ezen a területen
is előre léptünk. Az onkológiai protokollokkal nincs különö-
sebb problémánk. A sugárterápiás eszközpark kapcsán jelez-
tem, hogy egy új lineáris gyorsítónk van, amely sokkal jobb
minőségű ellátást tesz lehetővé. A rekonstrukciós műtétekkel
vannak problémáink, ennek típusos példája az emlőrekonst-
rukció, amelynek kapcsán adódnak gondok. Érdekes módon
szakember problémánk nincs, ugyanis a mi régiónkban há-
Kerekasztal
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 41
rom képesített plasztikai sebész is van, akiknek van gyakorlata
ezeknek a műtéteknek az elvégzésében. Az emlőrekonstruk-
ciós műtétek hozzáférhetősége OEP-fi nanszírozás keretében
meglehetősen problémás, mint tudjuk, itt a protézisszám limi-
tált. Ezért akinek ilyen igénye van, ezt leginkább magánúton
elégíti ki. A rehabilitációs lehetőségek hiányával kapcsolatban
úgy gondolom, hogy az onkológiai rehabilitáció – és bármifé-
le rehabilitáció ebben az országban – eléggé elhanyagolt te-
rület. Az, hogy egy betegek komplexen rehabilitálni tudjunk,
foglalkozzon vele pszichológus, illetve olyan egyén, aki adott
esetben egy csonkító műtétet követően a munkaképességét
vizsgálja, adott esetben nem csupán a testi, hanem a szociális
rehabilitációját is elősegíti – ezekre láttam példákat, hogy ez
miként működik Franciaországban – ettől nemcsak az onko-
lógia, hanem szinte mindenfajta terület messze van. A fájda-
lomambulanciákkal kapcsolatban elmondhatom, hogy nálunk
működik, ezzel nincsenek problémák. A hospice ellátás jól mű-
ködik, amennyiben 2-3 napon belül kérjük a betegek átvételét,
ez megvalósul. Nyilvánvalóan itt még lehetne fejleszteni a ka-
pacitásokat. A gondozás, nyilvántartás nálunk számítógépes
rendszerben történik. Informatikai rendszerünkben elég jó
statisztikai adatokat kapunk. Az onkoteamek adatait, illetve a
betegadatokat még regiszterben rögzítjük. Tehát azt mond-
hatom, hogy nálunk ezekkel a területekkel nincsen probléma.
Nem állunk rosszul, van munka, összességében nem vagyok
elkeseredve.
HL: Szeretném egy kicsit más szemszögből megközelíteni a té-
mát, és hadd beszéljek „haza”. Az 1990-es évek végén elindult
az onkológiai szakmán belül – és ezt remélem tanár úr is meg
fogja erősíteni – egy olyan irány, hogy ne csak a sugárterápiá-
nál legyen egységes kezelési szemlélet, hanem a gyógyszeres
terápiában is. Az onkoteamekre visszatérve, volt egy úgyneve-
zett kódkarbantartás, hogy milyen protokollt használjunk, és
az egységes legyen a kórházakban, amelyek a fi nanszírozás-
politikába is „átmentek”. Ennek – tudomásom szerint az Orszá-
gos Onkológiai Intézet, az onkológiai szakma volt a motorja.
Így érkeztünk meg a 2000-es év elejére mint szakma. Gyakor-
latilag könnyebb volt ebből lépni, és ezt vezérelni. Tehát, hogy
egy kicsit „hazabeszéljek”, az onkológia tett valamit, lehet,
hogy ezért van többletfi nanszírozása. Hamarabb bevezetett
egy olyan korlátozást, hogy a szakma szerint hogyan történ-
jenek a kezelések, ehhez viszont az egészségpolitikai szinten
kellene úgy lépni, hogy ne az legyen a kérdés, hogy sugárte-
rápiára mikor, hol sorolják be a beteget, az már csak gép, tech-
nika kérdése legyen. Természetesen senkitől, más szakmától
semmit nem akarok elvenni. Az onkoteammel a szakma letett
egy ajánlatot, ez az együttműködés működik a maga módján,
regionális különbségekkel. Dr. Kásler Miklós professzor úrtól
átvéve, pár évvel ezelőtt már használtam ezt a kifejezést, hogy
Comprehensive Cancer Care – ezzel fogadta be az intézet a
veszprémi pályázatot. Ebbe az irányba nagyobb hangsúlyt kell
majd tenni. Ráadásul új gépek, új emberek vannak, de valahol
a beteget valahogy majd el kell juttatni esetenként egy másik
központba. Egyébként ezekre a kérdésekre a pályázat nem tud
válaszokat adni, mert – úgy érzem – ez nem a szakma dolga.
RJ: Arra szeretnék reagálni, amit az előbb Lajos elmondott. Az
onkológia szervezeti fejlesztése az utóbbi tíz évben – tehát az,
hogy kiépül egy szerkezeti struktúra, az, hogy megvalósultak
bizonyos minőségbiztosítási elemek (lásd onkoteam), az, hogy
meghatározott és defi niált protokollok szerint dolgozunk –
hihetetlenül transzparenssé tette a szakmát. Akár az ellátás
minőségbiztosítási szempontjából, akár a fi nanszírozás szem-
pontjából tekintjük, ez egy nagyon könnyen és gyorsan átvilá-
gítható kompartmentje az egészségügynek, ahol alapvetően
evidencia-alapon kezeljük a betegeket. A lényeg az, hogy az
onkológia utóbbi tíz éve arról szólt, hogy magát az ellátást jól
szervezetté, evidenciákon alapulóvá és transzparenssé tettük.
Az más kérdés, hogy mindaz, ami előtte (nevezzük szűrésnek
és prevenciónak) és mindaz ami utána van (nevezzük rehabili-
tációnak), az hol tart most. Ez a három kompartment, úgy érté-
kelem, nagyon eltolódott egymástól.
EGSZ: Talán a beszélgetésnek ezt a részét lezárhatjuk azzal, hogy
a TIOP-os fejlesztések kidolgozása kapcsán a szakma és az egész-
ségpolitika megfelelően és szerencsésen működött együtt. Úgy
érzem, hogy az eddigi kérdésekre adott válaszaik nagyjából át-
vezettek minket a kórházakkal kapcsolatos kérdésekre is, hiszen
szó volt arról, hogy a fejlesztések hogyan hatottak az onkológi-
ai ellátás különböző szegmenseire – így az onkodiagnosztika, a
patológia, képalkotó vizsgálatok, laboratóriumi diagnosztika,
onkoterápia, sebészet, sugárterápia, gyógyszeres kezelés fejlődé-
sére – az Önök intézményében.
TL: Az a probléma, hogy nem egyforma szintről indultunk. Míg
Veszprémben nem volt egyetlen sugárterápiás berendezés
sem, amikor nekünk három volt. Vagyis nem nagyon könnyű
összehasonlítani a lehetőségeket. Ha sorba veszem az Ön ál-
tal feltett kérdéseket, akkor egyértelmű a válasz. A diagnosz-
tika a molekuláris patológia bevezetésével döntően javult és
ez a kezelés programját lényegesen befolyásolja, a képalkotó
vizsgálatok tekintetében pedig elmondható, hogy van két
MR-, három CT-készülékünk és egy SPECT-CT. Ezek állnak ren-
delkezésünkre ahhoz, hogy a képalkotó vizsgálatok minősé-
gét megteremtsük. Labordiagnosztika: az elsők között vezet-
tük be a PSA-vizsgálatokat, és azóta is folyamatosan minden
tumormarker rendelkezésünkre áll. Mint azt az előbb említet-
tem, nemcsak az általános sebészet, de a fül-orr-gégészettől
kezdve az idegsebészeten át egészen az urológiai sebészetig
– ahonnan én jövök – fejlődött. Lényeg az, hogy az onkológiai
sebészet minden szakágban fejlődött. Az endoszkópos sebé-
szet óriási összegeket kapott ebből a pénzből, ami összessé-
gében 1 milliárd 895 millió forint volt. A gyógyszeres kezelésre
pedig ugyanaz vonatkozik, mint minden másra: úgy érzem,
hogy kielégítő, bár néha kevésnek bizonyul.
RJ: Azt érzékelem, hogyha végigmegyünk ezeken a tételeken
a patológia kapcsán a minőség már változott, hiszen molekulá-
ris patológiánk lett. Ez alapvetően nagyon jó. A kórház komoly
áldozatokat hozott annak érdekében, hogy szakemberekkel is
„feltöltsük”. A leletezési és a leletvárakozási idő jelentős mér-
tékben csökkent. A sebészeti beavatkozások tekintetében
gyakorlatilag nálunk nincsen várólista. Akinek sebészeti ellá-
tásra van szüksége, azt tulajdonképpen egy-két héten belül
ki tudjuk elégíteni. A radiológiai kapacitásunk elképesztően
nagy – ahogy azt már igazgató úr is említette –, de ezzel együtt
is kevés. Elképzelhető, hogy túl sok a feleslegesen indikált vizs-
gálat. Erre érdemes lenne egy átvilágítást elvégezni. A radioló-
giai vizsgálatok kapcsán tehát változatlanul várakozásunk van.
ML: Az eddig említett összes kérdésben – nem azt mondom,
hogy óriásiak, de elég nagyok a regionális különbségek. Vagyis
akármelyik szegmensét vesszük ennek a szakmának (patoló-
gia, radiológia, sugárterápia stb.) elég nagyok a különbségek,
és nem is feltétlenül ugyanabban az irányban, mert az ország
egyik részében kicsit jobb a helyzet egy vetületben, a másik
Kerekasztal
42 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
részében meg a másik szempontból. Azt is hozzáteszem –
bármilyen furcsa –, hogy ez a TIOP-fejlesztés elsősorban a
Magyarország vidéki onkológiai fejlesztését „segíti”, ugyan-
akkor a jelen helyzetben nem biztos, hogy sokkal rosszabb a
helyzet vidéken, mint Budapesten! Sőt, amennyiben bizonyos
várakozási időket, kapacitásokat és lehetőségeket veszem, ak-
kor több szegmensben Budapesten még egy kicsit rosszabb
is a helyzet. Egyébként alapvetően a kapacitás átrendezése
nem nagyon jellemzője ennek a pályázatnak, itt elsősorban
technológiai, és – hozzáteszem – mindenképpen szükséges
technológiai fejlesztésről van szó. Itt elsősorban a minőséget
és a minőségbiztosításokat tudjuk fejleszteni a jövőben a pá-
lyázat segítségével. Szükség van rá. A kettő – a minőség, és a
minőségbiztosítás nagyon összefügg, ezt még tovább is lehet
fejleszteni. Ebben Pécsett nagyon jó példát tudunk mutatni,
nálunk kettős onkoteam rendszer működik, vagy például a su-
gárfi zikai paraméterek ellenőrzése is nagyon komoly szinten
áll. Itt is lehet előrelépni, de megint azt mondom, hogy ezek-
nek csak egy része függ össze a pályázattal, ez sokkal inkább
szakmapolitika, szervezés és együttműködés kérdése.
HL: A gyógyszeres kezeléssel kapcsolatban még annyit tennék
hozzá, hogy kórházunk elkezdett egy rendszerkiépítést 2007-
ben. Bevezettük az úgynevezett CATO-rendszert, amelynek
nem is az a lényege, hogy minek hívom, hanem ami a sugár-
terápiában már évtizedekkel ezelőtt megvalósult a minőség-
biztosítás, a reprodukálható kezelés. Gyakorlatilag talán ez az
egyetlen rendszer Magyarországon a kemoterápiás kezelések-
nél, ami rendszer szinten tudja garantálni, hogy a beteg a neki
megfelelő mennyiségű gyógyszert biztonságosan megkapja.
Talán eljutunk már odáig, hogy ne csak az összeállításnál le-
gyen ez, hanem az orvosi elrendeléstől a nővéri beadásig – ez
megint nem a pályázat része, ez a fejlesztés nálunk más formá-
ban történne. Azért tartom ezt fontosnak, mert (sugárterápiás)
gépekről beszélünk, de nemcsak ott kell a minőség, hanem a
gyógyszeres kezeléseknél is: azon túl, hogy kinek, mi kell, az is
lényeges, hogy pontosan van beadva.
EGSZ: Eddig nem érintett kérdés, hogy miként rendeződnek az
onkológiai kapacitások a fejlesztések hatására – kórházi szinten?
Bővülnek-e az onkológiai kapacitások a fejlesztések hatására, és
ha igen, akkor mennyivel, és hogy ez hogyan hat a betegellátás-
ra? Elégségesek-e a kapacitásaik egy egyenletes, igazságos ellá-
táshoz?
RJ: A sugárterápiás kapacitással kapcsolatban elmondhatom,
hogy az új készülék – számunkra – inkább minőségbeli ellátási
bővülést fog jelenteni a jövőben.
HL: Nem lesz kapacitásbővülés. Ez csak annyit fog jelenteni,
hogy csökkenni fog a környező sugárterápiás centrumok leter-
heltsége. Nálunk megjelenik a többletbeteg-ellátás, sugárte-
rápiás ellátás stb., de kisebb lesz az ellátásból fakadó nyomás a
kollégákon a sugárterápiás centrumokban. Hadd utaljak vissza
egy korábbi dologra, hogy ezt az onkológia nem tudja pályá-
zattal megoldani, nem tudja elvekből, igazgatóhoz menő kö-
vetelésekből megoldani, valahol egészségpolitikai szinten sza-
bályozni kell a kapacitás felülvizsgálatát – ahogy János mondta
–, hogy hozzárendelnénk betegellátáshoz a teljes vertikumot.
Tehát, ha a háziorvos felfedez egy vérző rectumtumort, úgy
lehessen végigvinni a vizsgálatokat, hogy ne legyen kérdés, a
beteg hova juthat el. Ez az egész változás abban fog segíteni,
hogy talán rövidülnek az idők, és talán sikerül egy komplexebb
országos ellátási rendszert kialakítani.
RJ: Hadd tegyek még egyetlen megjegyzést a kapacitásokkal
kapcsolatban. A közelmúltban Polgár professzor úr egy, az
onkológiai ellátással foglalkozó konferencián tartott előadást,
amelyben többek között érintette a sugárterápiás kapacitáso-
kat is, és itt felvetítette, hogy még a pályázattal együtt megva-
lósuló, új beruházásokkal is, a népességszámhoz hozzárendelt
sugárterápiás kapacitásnak körülbelül a 60-70% közötti értékét
fogjuk majd elérni. Nem szabad elfelejteni azt, hogy az eszköz-
parkunk jelenleg is hihetetlen terhelésnek van kitéve. Nálunk
például három készülék működik. Ezek a készülékek reggel 6
órakor kezdenek, és az elmúlt héten nem volt olyan nap, hogy
este 10 órára befejezték volna a működést. Ha a folyamat meg-
torpan, és nem lesz további kapacitásbővülés, akkor egy bizo-
nyos idő után ismét nagyon rossz helyzetbe kerülünk. További
problémánk, hogy az új eszközöket egyre inkább minőségi su-
gárterápiás ellátásra tervezik, ami azt jelenti, hogy egységnyi
időtartam alatt a jelenlegi betegpoolnak körülbelül a 60-70%-
át tudjuk kezelni. Ezzel párhuzamosan viszont a garancia le-
járta után a szervízköltségeink a jelenlegi másfél-kétszeresére
nőhetnek. Nagyon fontos, hogy ne torpanjunk meg. Ennek a
folyamatnak tovább kell mennie, ha nem megy tovább, akkor
néhány éven belül hasonló kapacitásproblémákkal nézünk
szembe, mint a TIOP előtt.
FA: A fejlesztés során sajnos nem nőtt a rendelkezésre álló TVK
keret, pedig az ellátandó terület sokkal nagyobb súlyszámot
igényelne. Emiatt nem tudtuk érdemben csökkenteni az on-
kológiai betegek várakozási idejét, hiszen a többi szakmának
is működnie kell a kórházban. Úgy gondolom, hogy részben
plusz TVK, részben további infrastruktúra-fejlesztésre lenne
szükség a problémamentes betegellátáshoz.
ML: Persze a fejlesztésnek valóban megvan ez az ára, hogy a
modernebb kezelés tovább tart, így elvileg kevesebb beteget
tudunk ellátni. Hadd tegyek hozzá ehhez még valamit: a ma-
gas technológiai fejlődésnek az is lehet eredménye, hogy rö-
vidíteni tudjuk a kezeléseket. Ehhez persze szükséges, hogy a
„kiművelt emberfők” a megfelelő módon tudják irányítani eze-
ket a gépeket. Itt megint szóba hoznék egy olyan dolgot, ami
ezelőtt is szóba került egy szakmapolitikai fórumon, hogy újra
kell gondolni az egész rendszer működését, a racionalitását és
a fi nanszírozását. Ahogy arról már az előbb is szó volt, sajnos a
mai napig számos diagnosztikai vizsgálat – egyéb okok miatt –
feleslegesen történik. Az egyik oldalról rendkívül nagy szükség
van forrásokra, a másik oldalon meg „öntjük ki a csapba” azokat
a pénzeket, amelyeket esetleg nem kellene. Még egy utolsó
gondolat a fi nanszírozással kapcsolatban. Az onkoterápiás-,
sugárterápiás fi nanszírozási rendszert teljesen újra kell gon-
dolni, mert jelenleg ugyanaz a fi nanszírozása – egy rendkívül
modern, mondhatom nyugodtan egy XXI. századi kezelésnek
–, mint egy (kis túlzással) XIX. századi ellátásnak. A belefektetett
energia mögött lévő technológia azért összehasonlíthatatlan,
nem ugyanaz. Már ejtettünk szót a 30 évvel ezelőtti készülé-
kekről, mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tech-
nológiai fejlesztésben egy kicsit „megelőztük” az országot, és
nálunk ott van a XXI. századi technológia is. Még egyszer mon-
dom – mindkettőre ugyanazt a fi nanszírozást kapjuk. Ebben
változtatásra van szükség, racionális változtatásra . Mindehhez
hozzáteszi az ember azt is, remélhetőleg ez a fajta fi nanszíro-
zási változás nem az „erővonalak” mentén fog megtörténni,
hanem a racionalitás mentén, a betegellátás érdekében. Mert
a fi nanszírozás kihelyezésében is nagyon komoly egyenlőtlen-
ségek vannak régiónként.
Kerekasztal
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 43
EGSZ: Hogyan sikerül a fejlesztés humánerőforrás-igényét kielé-
gíteni, van-e valamilyen – esetleg másik uniós – projektje vagy
más tevékenysége a kórháznak, ami a fejlesztés kapcsán előálló
emberi erőforrás-igényt kezelné?
RJ: A szakemberek kérdésével kapcsolatban változatlanul azt
gondolom, hogy a patológusok közül olyan szakorvost keríte-
ni, aki már a molekuláris biológiában is járatos, és nem most
kezdi el tanulni, nagyon nehéz volt. Radiológusokból folyama-
tosan szakemberhiányunk van, ennek ellenére a leletezési időt
sikerült leszorítani, hogy a sürgős vizsgálatokra gyakorlatilag
azonnalira, a nem sürgős vizsgálatoknál pedig 48 órára vállalja
most már az intézet a leletezést. Az más kérdés, hogy a kollé-
gák munkaideje ezzel mennyivel nő meg. Mindannyian tud-
juk, hogy ebből adódóan ők elég komoly áldozatokat hoznak.
A sugárterápiás létszámfejlesztésről Mangel tanár úr tudna
beszélni, hogy jelen pillanatban Magyarországon hány sugár-
terápiás szakvizsgával rendelkező kolléga van. Gyakorlatilag
„lasszóval kell fogni” a sugárterápiás szakorvost, és a képzésük
sem „sétagalopp”, mert a sugárterápia tipikusan olyan orvost
igényel, aki hihetetlenül magasan kvalifi kált, jó nyelvtudással,
jó informatikai és sugárfi zikai ismeretekkel rendelkezik, jártas
a metszetképalkotásban. Ha mindez megvan, akkor utána
kezdhet el sugárterápiát vállalni.
EGSZ: Erre van a centrumnak valamiféle belső politikája, hogy a
szakemberhiányt – attól függetlenül, hogy országosan milyen a
helyzet – miként orvosolja?
RJ: Globálisan ezt kétféle módon tudjuk orvosolni. Az egyik
lehetőség az, ami nyilván inkorrekt a többi centrummal szem-
ben, hogy megpróbálok orvost elhozni tőlük. Ezzel a lehető-
séggel azért bizonyos korlátok között próbálunk élni. A másik
lehetőség az, ha szerzünk magunknak rezidenseket, akiket az-
tán mi képzünk tovább. A rezidensképzésnél az első két évben
szinte nem is látom az osztályomon a kollégát, tehát olyan,
mintha nem is „létezne”. Két év után visszakapom, ha hölgyről
van szó, akkor jó esetben elment szülni, ha férfi ról van szó, ak-
kor elkezdem a képzését, ami után kap egy szakvizsgát. Ha kö-
töttünk vele tanulmányi szerződést, akkor óriási szerencsénk
van, de tulajdonképpen ez sem számít, mert a friss sugárte-
rápiás szakorvosokat hihetetlen mennyiségben szeretnék el-
csábítani Németországba, és Ausztriába. Tehát a megtartás is
nagyon komoly problémát jelent.
ML: Az előző gondolathoz hadd fűzzek hozzá még egyet. Ré-
vész főorvos úr már elmondta a sugárterápiás szakorvos alap-
vető kritériumait, hogy milyen „tulajdonságokra” van szükség.
Ezek mellett még alapvető orvosi, onkológiai ismeretekkel is
kell, hogy rendelkezzen, vagyis a beteggel is olyan szinten és
módon kell foglalkoznia, ami a teljes onkológiai szakmai irány-
elveknek egészében kell megfeleljen. Ez valóban nagyon ne-
héz.
HL: Az egyik legnagyobb problémánk a magyar egészség-
ügyben, hogy nagyon sok olyan nővér van a kórházakban,
aki igénybe veszi a jogos korkedvezményes nyugdíjt, és talán
tovább dolgozik, sőt van olyan, aki már a valódi nyugdíjkorha-
tárt is elérte. Egyre több kórházból lehet ezt hallani. Négy-öt
év múlva ez jelentős gondot fog jelenteni – nem lesz elegendő
nővér. Azt is kellene defi niálni, hogy van-e ellátása a dagana-
tos betegnek? Ne az legyen a kérdés, hogy hozzáfér-e, hanem
hogy jár neki. Nálunk most volt egy tisztiorvosi vizsgálat, s mint
kiderült, például az emlődaganatos betegek 14 napon belül
ellátásra kerülnek, ahogy az onkoteam döntése megszületett.
RJ: Nagyon szépek az eszközfejlesztések, az informatikai fej-
lesztések, a kontrolling-rendszer fejlesztése, amely mind-mind
egy működő rendszer optimalizálását jelenti. De ha nem lesz
arra vonatkozóan egy átfogó és nagyon rapid program, hogy
az orvosi szakmát, az orvosokat, a nővéreket, egyáltalán az
egészségügyi személyzetet hogyan fogják menedzselni az
országon belül, akkor a személyzethiány fogja leépíteni az
egészségügyi ellátást. Itt hangsúlyozni szeretném, hogy nem
csak bérekre gondolok, hanem képzési elégtelenségekre, va-
lamint munkakörülményekre is, hogy milyen munkakörülmé-
nyekben kell adott esetben az orvosnak, nővérnek dolgoznia.
Ez napi szinten égető probléma. Intézetünkben most éppen
két kolléga is nyugdíjba megy január 1-jével, van másik két kol-
légám, akiknek egy, illetve másfél éve van hátra a nyugdíjig, ez
gyakorlatilag azt jelenti, hogy körülbelül egy éven belül négy
ember esik ki a rendszerből. Jelenleg nem látom, hogy honnan
tudnám pótolhatni őket.
ML: Úgy gondolom, hogy mindig minden valahol pozitív és
negatív. Beszéljünk a pozitív dolgokról, hogy mik a tervek,
hogy a közeljövőben bizonyos fejlesztések lesznek, de beszél-
jünk a negatív dolgokról is. Válság az onkológiában nincsen.
De a rendszert valóban csak úgy lehet fenntartani, hogy nyug-
díjas vagy nyugdíj előtt álló kollégák dolgoznak nagyon nagy
számban, az aktív dolgozók pedig a szó szoros értelmében két
ember helyett, erőn túl teljesítenek azért, hogy ez az egész
rendszer működjön. Szóba került már a sugárterápiás ellátás,
amit jelenleg még valahogy meg lehet oldani, de gyakran csak
két műszakban, és sokszor éjszakába nyúlva, megint csak úgy,
hogy az orvos, és asszisztens is emberi léptéken felül dolgozik.
EGSZ: Hogyan illeszkedik a fejlesztés az intézmény „profi ljába”,
más szakmákhoz képest változott-e az onkológia prioritása az
ellátásban?
ML: Úgy gondolom, hogy az onkológia a legtöbb kórháznak
mindig is prioritás volt, hiszen a civil szféra szempontjából is
egy nagyon elöl lévő szakmáról van szó. A kórházvezetőknek
ez egy rendkívül fontos ágazat – a fi nanszírozás miatt is. Tehát
(csendben, vagy hangosan) ki lehet mondani, hogy az onkoló-
gia stratégiai ágazat az egészségügyön belül. Ennek ugye na-
gyon sok szegmense van, szakmai, szakmapolitikai, fi nanciális
és még hosszan sorolhatnám. Úgy gondolom, hogy ezt olyan
nagyon nem kell növelni, de az ellátás minőségét valóban ja-
vítani kell.
EGSZ: A komplex betegellátás érdekében történik-e a valamilyen
együttműködés az alapellátásban résztvevő kollégákkal?
ML: Az alapellátásban részt vevő kollégákkal való együttmű-
ködés kérdésével kapcsolatban elmondanám, hogy ez nagyon
nehéz szakmaszervezési feladat. Ahogy itt már Hornyák főor-
vos úr is elmondta, hiába vannak onkoteamek, protokollok, a
szakmák közötti együttműködés ha működik is, néha egy-egy
porszem azért bekerül a fogaskerekek közé. Ez a fajta együtt-
működés a háziorvosi rendszerrel, illetve az alapellátásban dol-
gozókkal és még a szakrendelőkkel is – az onkológiai progresz-
szivitás 1-es szintjét nézve – bizony sokkal-sokkal nehezebb.
Itt nyilvánvalóan számtalan oktatási, szervezési és más egyéb
dolog szükséges. Ebben persze szerepe kell hogy legyen az
egyes onkológiai osztályok vezetőinek, egyetemeknek stb.
Persze vannak kezdeményezések arra, hogy az alapellátás-
ból a beteg minél gyorsabban jusson el a következő, éppen
szükséges szintre, de azért ez egy hosszú folyamat. Azért azt
Kerekasztal
44 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
hangsúlyozni kell, hogy az onkológiai betegségekben nem-
csak az időfaktornak van jelentősége – természetesen annak is
van –, de sokkal komolyabb szerepe van annak, hogy az egyes
lépcsőfokokat illetően a megfelelő diagnosztikai, illetve terápi-
ás ellátást kapja meg a beteg.
HL: Az alapellátással kapcsolatban ugyanazt tudom mondani,
mint tanár úr: működik, próbáljuk, mert menni kell. Néha az a
legnagyobb gond, hogy vannak olyan falvak, ahol egy hóna-
pig nincs „valódi” háziorvos. Azért nincs mert nyugdíjba ment,
más helyre költözött, sőt volt haláleset is, az „ÁNTSZ” természe-
tesen próbálja pótolni. Lehet, hogy előbb-utóbb az onkológia
orvosai az onkológiai háziorvosi rendszert is kénytelenek lesz-
nek ellátni, azért, hogy a beteg megkapjon mindent.
EGSZ: Az eszközök kiválasztása milyen szakmai elvek mentén
történt?
HL: Annyiban még talán szerencsénk van a gépek és eszközök
kiválasztásában – pontosan azért, mert zöldmezős megoldás
volt –, hogy együttműködés történt. Mi, az Onkológiai Intézet-
től, személyesen Kásler professzor úrtól nagyon sok segítséget
kaptunk. Részben közvetett és közvetlen szakmai útmutatást
is, ennek mentén mentünk előre a sugárterápia terén. A minő-
ségbiztosítás, kontrolling beépítésével próbáltunk olyan szoft-
vereket beszerezni, amelyek a működtetést fogják szolgálni.
Majd pár év múlva kiderül, hogy ez hogyan sikerült. Ennek a
része volt egyébként, hogy pályázatban is megpróbáltuk to-
vábbvinni a megkezdett gyógyszerfejlesztést.
EGSZ: Úgy gondolom, nagyon hasznos gondolatokat hallottunk
a pályázat határait érintően azokról a területekről, amelyek fej-
lesztése szükségszerű a pályázati fejlesztések sikeressége érde-
kében. Folytassuk tovább a betegekre vonatkozó kérdésekkel. A
hétköznapi emberektől milyen visszajelzéseket kaptak a fejleszté-
sekkel kapcsolatban?
FA: A projekt elég komoly türelmet igényelt mind a betegek,
mind pedig a kórházi személyzet részéről. A teljes leállás csak
egy hónapig zajlott, mivel igyekeztünk csökkentett üzemmód-
ban megoldani a betegellátást. Amióta újból teljes üzemben
dolgozunk kiderült, hogy még legalább egy besugárzóra szük-
ség lenne egy ekkora betegellátási területhez, s akkor valóban
elmondhatnánk, hogy legalábbis egy időre megoldottuk a
problémákat. A kemoterápiás kezelést azonnal el tudjuk in-
dítani, azonban a sugárkezelésre időnként 6–8 hetet is várni
kell a betegnek. Mindenképpen szeretném hangsúlyozni,
hogy a valóban sürgős eseteket természetesen előrevesszük,
így nem éri hátrány a rászorulókat. Vezetőként egy komp-
lex elmélet mentén nézem a kórházban zajló betegellátást,
így olyan fejlesztéseket is végrehajtunk, ami nem kizárólag
az onkológiai beteget érinti, de ők is profi tálnak belőle. Sok
más informatikai fejlesztés mellett létrehoztunk például egy
online távkonzíliárusi felületet májtumoros betegeket kezelő
orvosok számára. Erre az oldalra fel lehet tölteni a beteg ada-
tait, kollégáink pedig javaslatot tesznek a betegek kezelésére.
Amennyiben szükséges természetesen átvesszük a beteget és
végigvisszük a kezelés teljes spektrumán. Ez a lehetőség egyre
népszerűbb, egyre többen fordulnak hozzánk.
HL: Veszprém megye speciális terület, ott inkább csitítani kel-
lett a rendkívül nagy várakozást. Sokszor úgy fogalmaztam
– miközben a pályázat kivitelezése nem egyszer időben „le-
begett” –, hogy ez egy „veszprémi álom”. A betegek így állnak
hozzá, hogy ez milyen jó lesz, hogy ez nekik jön, alig várják.
Nagyon keserűen tapasztalják a megyében, hogy a betegszál-
lítás jogszabályi változása egyik napról a másikra felülírja az
eljutást. Nálunk ez egy nagyon jelentős probléma. A pályázat
kiírása idején készítettünk bizonyos – nem hivatalos – számí-
tásokat arról, hogy mennyibe kerülhet az, hogy a betegek el-
jutnak sugárkezelésre az Onkológiai Intézetbe, az Uzsoki Utcai
Kórházba, a győri, a szombathelyi kórházba, illetve néhány be-
teg a kaposvári kórházba. A betegeknek sikerült átadni, hogy
a megvalósult fejlesztés abban fog segíteni, hogy kevesebb
utazás lesz. A betegeknél nem is az a kérdés, hogy kapnak-e
visszajelzést. Részükről ez egyfajta „kopogtatás” szintén megy,
hogy hol és merre tart a dolog. A politikusoknak fontos ez a
centrum, ezért – pártállástól függetlenül – abból az irányból is
„szinten tartott” a napi sajtóban. Főnökömnek, Rácz Jenő igaz-
gató úrnak felelőssége és feladata – és rá is veszik –, hogy rend-
szeres információt adjon át a betegeknek. A betegszervezetek
is állandó kérdéseket tesznek fel az osztállyal kapcsolatban.
EGSZ: Kiegészítem az előző blokkban már elhangzott kérdése-
met: hogyan hatott ez a fejlesztés a hozzáférésbeli egyenlőtlen-
ségre?
FA: Ennek a kérdésnek a megválaszolásában a szakma kép-
viselői a kompetensek. Én vezetőként azt gondolom, hogy a
kérdést országos szinten kell megoldani, hiszen nem elég az,
hogy jól felszerelt centrumok működjenek, hanem legalább
ilyen fontos, hogy a betegek számára ezek az ellátások idő-
ben hozzáférhetővé is váljanak. Úgy gondolom, hogy a su-
gárkezelés megtervezését központilag is meg lehetne oldani,
ugyanakkor maga a besugárzás már a beteghez legközelebbi
centrumban történne. Biztos vagyok benne, hogy a projektek
kapcsán javult a hozzáférés, de mindenképpen fel kell térké-
pezni, hogy maradtak-e olyan területek az országban, ahol a
betegek hátrányosabb helyzetben vannak.
HL: A betegellátási egyenlőtlenségre – csak azért hoztam fel
a radiológiát, mert apró, szubjektív dolgok boríthatják a dol-
got – nincs ráhatásunk. A kiküszöbölés egy részéhez szükség
lenne egy egészségügyi koncepcióra: arra, hogy legyen a
betegellátáshoz komplexen hozzárendelt – jogszabályi, il-
letve fi nanszírozási szinten megfogalmazott – ellátási rend,
ellátáselérhetőség, hogy a beteg megkapja az adekvát keze-
lést. Ehhez kapcsolódóan a hospice fejlesztése nálunk, a me-
gyében még nagyon nagy kérdőjel betegoldalról.
ML: A különféle egyenlőtlenségeket illetően biztosan lesznek
váltások, de drámai, mindent megoldó változások nem várha-
tók. A „legüdítőbb” kivétel ilyen szempontból az, ha Veszprém-
ben valami fejlesztés lesz, akkor az valóban eltüntetheti azt a
fajta „fehér foltot”. Úgy gondolom, hogy országosan nem lesz-
nek jelentős változások a különböző szintű egyenlőtlenségek-
ben. Reméljük, hogy a minőség fejlődik. Az onkológiai ellátás-
sal, illetve fejlesztéssel kapcsolatban rögtön szóba kell hozni
azt a kicsit nyers, „skizoid” témát, mert van két, teljesen egy-
másnak feszülő igény, erő. Az egyik – nyilvánvalóan a betegek,
a hozzátartozók, illetve a betegjogi képviseletek részéről, hogy
a beteg minél közelebb, egyforma mértékű, színvonalú ellátás-
hoz jusson hozzá. Ez valahol egy teljesen természetes emberi
kívánalom, illetve jog. A másik oldal pedig azt, hogy – ahogy
már említettük – a szakma iszonyatosan fejlődik. Nagyon ko-
moly humánerőforrás, tudás és tapasztalat szükséges hozzá.
Ha valóban szeretnénk megtartani a minőségi ellátást, akkor
szinte fi zikai képtelenség az ország szinte valamennyi helyén
fenntartani olyan szakembergárdát és komoly diagnosztikai,
Kerekasztal
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 45
terápiás gépeket, amelyek ezt a teljesen egyenlő elérhetősé-
get biztosítják. Ebben az egész rendszerben a logisztikának
fontos szerepe lesz, mert ha a beteg az adott helyen nem tudja
elérni azt az ellátást, amire szüksége van, akkor azt egy követ-
kező lépcsőben el kell érnie. Ezért van az ún. „progresszivitási
szintfelépítés” az onkológiában. Mindezt a szakma oldaláról
meg lehet magyarázni a racionalizációval, de ezt a beteg na-
gyon nehezen érti meg. Rögtön jön a következő kérdés: mit
szól a beteg a fejlesztésekhez. A betegek kiszolgáltatottságáról
sokat tudunk, a rákbeteg még inkább kiszolgáltatott, és ő na-
gyon nehezen látja át ezt a helyzetet igazán reálisan. Gyakorló
orvosként és oktatóként is látom – sokat beszélgettünk bete-
gekkel, pszicho-onkológiai oktatás keretében –, hogy a bete-
gek egyre nagyobb mértékben fordulnak különböző egyéb
információs csatornákhoz, például az internethez is, amely
rengeteg olyan dolgot elérhetővé tesz, ami mondjuk 10-20
évvel ezelőtt még nem volt. A betegek valahol edukálódnak,
de mégis azt kell hogy mondjam, hogy egy „átlag-beteg”, még
egy részletes internetes tájékozódás után sem érti teljesen a
helyzetét. Nem is értheti, hisz hosszú idő kell, amíg ezt átlátja,
és lehet, hogy bizonyos tájékoztatási sablonok torzítóak. A lé-
nyeg tehát az, hogy bármennyire is tájékozott egy beteg vagy
annak hozzátartozója, valahol ezt az egész helyzetet nagyon
szubjektíven látja. Vagyis a fejlesztés – a betegek szempontjá-
ból –, orvosként tudom, hogy szükséges, de nem biztos, hogy
ezt minden egyes beteg a helyén tudja kezelni, mert egy előb-
bi beszélgetés példáját illetően, a betegnek sokkal fontosabb
az, hogy mindent „odarakjanak” elé, hogy kényelmes, világos,
tágas váróteremben várakozzon, hogy megfelelő időrendben
kerüljön be, hogy a környezet megfelelő legyen. A környezet
megfelelősége egyébként valóban fontos, mi is ebbe az irány-
ba tartunk. Fontos számára az is, hogy udvariasak legyenek
vele, de azt a beteg nem tudja, hogy valójában mi történik
odabent. Arra nincs esély, hogy az egész fejlesztést a betegek,
a civil szféra rendesen át tudja látni. El kell juttatni az alapve-
tő információkat, hogy az ország számtalan helyén jelentősen
korszerűbb gépek lesznek, hogy az országban két helyen is új
épületek „emelkednek”, és az ország több helyén különböző
diagnosztikus készülékeket adtak át.
EGSZ: Mérik-e a kórházi szinten a betegek mortalitását, túlélését,
vagy ez kizárólag a Nemzeti Rákregiszter feladata?
FA: A pályázattól teljesen függetlenül a tavalyi évben létrehoz-
tunk egy vezetői információs és kontrolling rendszert, mely
segíti a korrekt adatgyűjtést. Természetesen jelentünk a Nem-
zeti Rákregiszternek is, ugyanakkor házon belül minden olyan
adathoz hozzájutunk, mely segíti a magas színvonalú szakmai
tevékenységet, illetve a költséghatékony működést.
ML: A legtöbb kórházban egyes orvosok a szűkebb szakterüle-
tükhöz tartozó betegségcsoportokban folyamatosan felmérik
az eredményeket. Azonban nehezen mérhető, hogy egy-egy
kórházi onkológiai osztály pontosan milyen eredményeket ért
el a gyógyításban. Tehát nagyon sok esetben mi is csak a Rák-
regiszter adataiból értesülünk arról, hogy egy adott megyében
mennyi beteg volt, milyen volt az elhalálozás. Egyébiránt úgy
gondolom, hogy az adatgyűjtés nem is a klinikus orvos felada-
ta. Neki az a feladata, hogy végezze a dolgát.
HL: Mi is igyekszünk adatokat nyerni a Nemzeti Rákregisz-
terből. A Veszprémi Kórházban volt szerencsém aktívan részt
venni a kórházi informatikai program kiírási fázisában, amikor
eldöntöttük, milyen programra lenne szükségünk. Számos
szakmapolitikai, szakmai tanácsot is kaptunk menet közben.
Egy pályázat nem úgy dől el, hogy a szakma mit szeretne, ha-
nem jogszabályok és pénzügyi lehetőségek mentén is. Számos
orvosi szoftvert megismerve elmondhatom, ezek a programok
számomra nagyon messze vannak az ideálistól. Rangsort most
nem szeretnék állítani, de ha lehetne, már holnap kicserélném
a jelenleg a kórházunkban működő programot. Számunkra
nem az adatrögzítés a fontos egy programnál, hanem az, hogy
abból tudok-e adatot nyerni. Tudok-e olyan kérdést feltenni,
hogy hány beteg, mikor és hol volt? Tudok-e úgy lekérdezni,
hogy a betegellátásnál csak a legfőbb paraméterek érdekel-
nek, mondjuk mennyi a hemoglobin, milyen a kreatinin szint,
mert a másik 48 adat most az éppen aktuális döntésben kevés-
bé érdekel. Ha mindezt nem biztosítja egy program, akkor az
nem felel meg nekünk. Ezért nagyon nehéz adatokat nyerni,
strigulázunk mi is. Engem inkább a fi nanszírozási dolgok ér-
dekelnek, de nem lehet az egészet felvállalni. Marad a Rákre-
giszter, ami megújult, most már jobban hozzá lehet férni az
intézetben képződő adatokhoz. Az a tapasztalatom, hogy ha
az ember korrekt adatkéréssel fordul a Rákregiszterhez, akkor
hamar megérkezik a válasz. Nekünk például 4 napon tudtak
adatot adni, és azt validan használni is lehetett.
EGSZ: Hogyan alakult a betegelvándorlás a régiójukban a fej-
lesztést megelőző időszakhoz képest?
FA: Ahogy korábban említettem, betegeink csak átmenetileg,
a teljes leállás idején kerültek át más centrumokba, azóta az
ellátott betegek száma nagymértékben emelkedett.
ML: Betegelvándorlás óhatatlan, hogy van, volt és lesz is, az
elérhetőségi egyenlőtlenségekből, valamint abból a helyzet-
ből fakadóan, hogy sok beteg egész egyszerűen nagyon nehe-
zen szembesül a saját helyzetével, és a szó szoros értelmében
átmegy a másik centrumba, csak ne ott kelljen kezelésre járnia,
ahol lakik. A másik fontos dolog az egyes centrumokat illetően
a PR. Nyilván, ahol sokkal szimpatikusabbnak tűnik az informá-
ció átadása, sokkal jobb a PR, ott sokkal inkább el tudják hitet-
ni a betegekkel, hogy valóban olyan ellátást kapnak, amely a
gyógyulásukhoz szükséges. Nyilvánvalóan ott egy befelé tör-
ténő betegbeáramlással számolhatnak.
TL: A betegelvándorlással kapcsolatban az előttem hozzászó-
lóval egyetértek, az okok ismertek. De van egy óriási problé-
mám, amit nem tudok mire visszavezetni. Véleményem szerint
Heves megye betegei rosszabbul járnak az utóbbi időben, mint
azelőtt. Miért? Azért, mert amikor még egy régióban voltunk,
akkor hozzánk tartoztak. Négy betegszállító hozta a Heves me-
gyei betegeket – és mindegyik járóbetegként megkapta a ke-
zelést. Most a Heves megyei páciensek többsége nem érkezik
hozzánk. Nem tudom, hogy mi lett az oka annak, hogy eddig
jött az egri, mátraházai beteg. Onkoteamekben részt veszünk
ott, de azokat a betegeket nem mindig látjuk viszont. Soha
egyetlen beteget vissza nem utasítottunk. Teljesen érthetetlen
számunkra, hogy van mind személyi, mind gépi kapacitásunk,
de nem veszik igénybe azt.
EGSZ: Hogyan alakult a várakozási idő? Hogyan küszöbölik ki azt
a változást, hogy a modernebb gépekkel jobb minőségű ellátást
tudnak nyújtani, de kevesebb beteget tudnak ellátni ugyanannyi
idő alatt, mint a fejlesztést megelőzően?
FA: A várakozási idő érdemben nem változott, ezért lenne
fontos a megemelt súlyszám, illetve a plusz egy besugárzó be-
szerzése.
Kerekasztal
46 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
HL: A várakozási idővel kapcsolatban Veszprém vonatkozásá-
ban jelenleg nincs miről beszélni sugárterápia esetén.
TL: Nálunk nincs várakozás, abban a pillanatban, hogy az
onkoteam valakit alkalmasnak tart kezelésre, másnap már jö-
het. Ha sugárterápiáról van szó, megkezdődik a tervezés, és
egy-két napon belül elkezdődik az eff ektív kezelés is.
FA: Meddig várakozik a beteg az onkoteamre?
RJ: Maximum egy hetet. Nálunk az onkoteam-rendszer szak-
mák szerint van beosztva, hétfőn urológia, kedden más, és
így tovább, tehát mindent egy héten belül nézünk meg. Az
onkoteamban van rá esély, hogy újabb betegirányítás van. Te-
hát január 1-jétől úgy adjuk ki az onkoteam-javaslatot, annak
az alján szerepel, hogy melyik orvosnál, melyik rendelőben,
hány órakor kezeljék a beteget.
EGSZ: Kitől várnának beavatkozást?
TL: Az ÁNTSZ-től, illetve az Onkológiai Társaság Vezetőségétől
azt várnám, hogy az átalakult lehetőségeket, az egyes centru-
mok technikai és humán kapacitását vegyék fi gyelembe, és
ennek fi gyelembe vételével módosítsák a centrumok ellátási
területét. Köztudott, hogy Heves megye nem rendelkezik su-
gárterápiás lehetőséggel, centrumunk pedig évekig ellátta a
Heves megyei betegeket. Az utóbbi időben viszont megemelt
kapacitásunk ellenére Heves megyéből sugárterápiára és
radio-kemoterápiára is egyre kevesebb beteg érkezik. A meny-
nyiségi és minőségi fejlesztéseket (TIOP 2.2.5. pályázat ered-
ményeként) követnie kellene a betegútvonalak módosításá-
nak és az ellátásra váró betegek hatékonyabb irányításának.
RJ: A betegutak kapcsán úgy gondolom, hogy nagyon sok
mindent kellene szétválasztani. Az első lehetőség az, amikor a
beteg valamilyen önkéntes megfontolásból megy el máshová.
Szeretnék visszautalni arra, amit Mangel tanár úr mondott a
betegekkel és betegszervezetekkel való kapcsolattartással ösz-
szefüggésben. A betegszervezetekkel kapcsolatos fórumokon
elmondtuk például ennek az onkológiai fejlesztésnek a lénye-
gét, többször is ismertettük a progresszív betegellátás rendjét.
Tehát bizonyos esetekben „eltűnnek” a betegek egy magasabb
centrumba. Rendszerszinten ez tudomásul vesszük, de egyé-
ni szinten ez már oda vezet, hogy megkérdezi, hogy vele mi
lesz? Tehát megtartom az előadást, a beteg megtapsolja, mert
helyesli. Aztán elmondja, hogy neki ez és ez a problémája, és
megkérdezi, nem lehetne-e megoldani, hogy őt mégse küld-
jük el. Hihetetlenül erős ez a kapaszkodás, hogy a beteg nem
akar a földrajzi régióból kimozdulni. A másik érdekes kérdés
az ellátási területek beosztása. Az én ellátási területem a klasz-
szikus klinikai onkológiából Borsod megye. Ózd például Bor-
sod megye északi részén helyezkedik el, viszont Egertől csak
30 km – vagyis a betegnek földrajzilag közelebb van. Vagy ott
van Hegyalja területe, Tokaj és környéke, ami pedig sokkal kö-
zelebb van Nyíregyházához. Azokat a korlátokat, határokat,
amelyeket meghúznak a területei ellátás tekintetében, nagyon
gyakran nem illeszkednek a közlekedési viszonyokhoz. Itt van
Heves megye kérdése is. Logikusnak gondolom, hogy Heves
megye keleti részéről Miskolcra menjenek a betegek. De Heves
megyében ott van még Gyöngyös vagy Hatvan, ahonnan az
autópályán gyakorlatilag 45 perc alatt az Uzsoki utcában van
az ember.
TL: Kiszámoltam, hogy egy beteg ugyanannyi idő alatt érke-
zik Gyöngyösről Miskolcra a kórházba, mint Budapestre. Mert
amíg az autópályán és Budapesten keresztül átér a kezelés
helyszínére, annál korábban megérkezik pl. Gyöngyösről a
Borsod-Ababaúj-Zemplén Megyei Kórházba, szintén autópá-
lyán és a jóval rövidebb miskolci áthaladási idővel.
EGSZ: Ez a tíz kilométer már nem számít, ha az ember nem gya-
log megy.
RJ: Igyekszünk erre megoldásokat találni. A várakozásokkal
kapcsolatban úgy érzem, hogy nálunk nincsen problémánk ez-
zel az onkológiai ellátáson belül. Ha megtörténik az onkoteam,
akkor néhány napon belül megkezdődik a beteg aktív onko-
lógiai ellátása, sugár- vagy kemoterápiára nem kell várakozni.
Néha a társszakmára kell várakoznunk: ha például valamilyen
szívbetegsége van a betegnek, és emiatt kardiológia vizsgálat
szükséges a kemoterápia előtt, akkor néha „elcsúszhat” a do-
log, de alapvetően magára az onkológiai ellátórendszerre nem
kell várni.
ML: Jelenleg elsősorban a vidéki Magyarországot fejlesztjük, de
ha itt most a várakozásról beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy
a vidék jobban áll, mint bármelyik budapesti centrum. Ismét
hangsúlyozom, hogy jelentős regionális különbségek vannak a
rendszer minden szintjén. Néhány szó erejéig még visszatérnék
a kapacitásra. Két különböző kapacitást különböztessünk meg.
Van egy valós kapacitás, hogy mennyi géppel, szakemberrel,
ággyal stb. rendelkezem. A másik pedig az, hogy ezen kapa-
citás mögött milyen anyagi feltételek vannak: vagyis, hogy a
kapacitásomat kifi zetik vagy nem. Ebben is óriási különbségek
vannak. Nyilván, akinek nincs valós, de van fi nanciális kapaci-
tása, az akár még a racionalitáson túl is képes beteget vállalni,
míg akinek van valós, viszont nincs fi nanciális kapacitása, az
esetleg kevesebbet beteget kénytelen ellátni, pedig többet
is tudna. A területi ellátási kötelezettség az én olvasatomban
pont fordított dolgot jelent. Nem azt jelenti, hogy most minden
betegnek oda kell menni. Számomra ez annyit jelent, hogy egy
adott intézménynek az azon a területen élő betegeket el kell
látnia, ha odafordulnak. De a beteg számára szabad orvosvá-
lasztás van. A beteg tehát Nyíregyházáról mondjuk Szombat-
helyre is mehet kezelésre, ha neki éppen az felel meg. Az OEP
annyit tehet, hogy nem fi zeti ki az útiköltséget. De ha a szom-
bathelyi kórháznak van valós és fi nanciális kapacitása is, akkor
ellátja a beteget, és megkapja érte a megfelelő ellenfi nanszíro-
zást. Persze ilyenkor rengeteg papírmunka is történik a háttér-
ben. Miután azonban ebből általában nincs olyan jellegű gond,
hogy az ellátott beteg után nem kapják meg a pénzt, ezért a
kórházak többsége – ismételten kiemelve, hogy amennyiben
a kapacitások rendelkezésre állnak – ezt vállalja. Például egy
egri betegnek azt mondani, hogy kizárólag az Uzsoki Kórház-
ba, vagy kizárólag Miskolcra mehet – nem lehet előírni. Erre az
egészségügyi kormányzat nagyon ügyel, hogy ezt ne is mondja
ki. Ennek az egész rendszernek tehár fordított logikája van.
EGSZ: Térjünk át egy másik témára, maguknak a projekteknek a
lebonyolítására. Hogy állt fel a projektmenedzsment és melyek
a tapasztalatai az eddigi munkának? Hogyan történik/történt a
projekt ütemezése? Mi az oka a csúszásoknak?
ML: Orvosszakemberként az egész projektet, a projektme-
nedzsment pontos felépítését, illetve a különböző költségeket
illetően végig „becsuktam a szememet”. Úgy gondolom, hogy
ez nem az orvosvezető dolga, hogy ezen a területen bármi-
lyen szinten véleményezzen. Az orvosszakmának az a feladata,
hogy az egyes szakmai részleteket illetően – ha van beleszólási
jogköre – próbálja meg az optimálisat kiválasztani. Az egész
projekttel kapcsolatban, országos szinten, különböző okok mi-
Kerekasztal
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 47
att valamennyi csúszás tapasztalható, mert például nem elég
gyorsan kerülnek fel Budapestre az anyagok, meg vissza, vagy
azért mert mondjuk vannak utólagos kérdések, amelyekre vála-
szolni kell, esetleg azért, mert közbejönnek vis maior helyzetek,
amit orvosolni kell. Egy-két hónapos csúszások, félig-meddig
természetesek egy ilyen rendszerben. Újra kiemelném, hogy
valamely ok miatt ez az egész „történet” – maradjunk annyiban
– 5-6 évet késlekedett. Nyilván, ha csúszik valami, annak a ne-
gatív mellett akár pozitív hozadéka is lehet, például néhány év
elteltével esetleg sokkal korszerűbb technológiát lehet biztosí-
tani az egyes felhasználóknak. Orvosszakemberként, saját helyi
tapasztalatom alapján, azokkal kapcsolatban, akik a projektben
részt vesznek, jó együttműködést látok. Úgy gondolom, hogy
a résztvevők lehetőség szerint próbálnak mindent beletenni a
rendszerbe. Azt viszont nem is tudnám pontosan elmondani,
hogy közben a kormányzati, állami szinten hogyan változnak
a fenntartó, a pályázatbíráló, a támogató különböző jogkörei.
Összefoglalva: oka és következménye van a csúszásnak, de
ebbe olyan nagyon mélyen nem látunk bele.
HL: Amikor a pályázatba kezdtem, még volt egy szakmai team,
sugárterápiás kollégával, gazdasági szakemberrel, akik azóta
teljesen elkerültek ettől a témától. Tehát az a gondom, hogy
éppen csak azok nincsenek itt, akik ezt az egészet lefektették.
LG: A projekt a pályázatban benyújtott részletes tevékenysé-
gekre, kéthetes ütemezéssel lebontott Gantt-diagram alapján
indult. Az ütemezés, tervezés az intézményrendszeri (irányító
hatóság, közreműködő szervezet, kedvezményezett, konzor-
ciumi partner) határidők, a közbeszerzési eljárások rögzített
határidejeinek, a tervezési folyamatok, kivitelezések időigé-
nyének fi gyelembe vételével készült. Az eredeti ütemezést
azonban folyamatosan módosítani szükséges.
HL: A hatóságok változásai félelmetesen eltolták a projektün-
ket. Tehát az, hogy most már nem a Veszprém Megyei Ön-
kormányzat kórháza vagyunk, hogy konzorciumi partnerünk
változott a farkasgyepűi projektelemben a legkevésbé be-
folyásolta a projektet, de az intézményszerkezeti változások
(irányító hatóság, közreműködő szervezet változása), a jog-
szabályi környezet változása, illetve a hatóságok által be nem
tartott határidők (elsősorban a közbeszerzés-felügyeleti főosz-
tály által) jelentősen hátráltatja a projektmegvalósítást a napi
munka szintjén is. Időnként mintha a döntési kompetencia
magasabb szinten jogszabályilag más helyen lett volna. Nem
tudom, hogy a többi pályázónál hol volt, mindig úgy éreztem,
hogy Veszprémnek ez a TIOP 2.2.5 pályázat regionálisan kiírt,
három megye területéről jövő pályázatánál ezek jönnek elő.
Ezek nagyon sokat vittek el.
LG: Eljárásrendi, illetve felsőbb intézkedések következtében
történő időbeli csúszást jelentett, hogy a veszprémi projekt-
elemben a kiviteli tervdokumentáció elkészítésének beszerzé-
sére 2012-ben lebonyolított teljes nyílt közbeszerzési eljárást
megszüntette a KDB (hat hónapos csúszást okozva ezzel),
az újraindítást rengeteg felső szintű egyeztetés előzte meg
(újabb hat hónapos csúszást okozva a kiviteli tervező kiválasz-
tásában), maga a második közbeszerzési eljárás is elhúzódott.
Szolgáltató okozta időbeli csúszást jelentett, hogy a generál-
tervező két hónapos csúszással készítette el a tervdokumen-
tációt (a kedvezményezett csupán a kötbérigényét tudta
érvényesíteni ez esetben, el kellett fogadnunk a tervellenőri
véleményeket).
HL: A költségekben gyakorlatilag talán nekünk sikerült elérni
azt, hogy valóban fejlesztésekre menjen a pénz nagy része. Ha
nem tévedek, akkor 90% körüli összeg került épületbe, eszköz-
be, szoftverbe. Ez nagyon jó arány.
LG: A projekt-előkészítés összköltsége, ez a projekt ere-
deti összköltségének (3.680.722.500 Ft-nak a) 0,93%-a, az
1647/2014. (XI. 14.) Korm. határozatban rögzített többletfor-
rással megnövelt összköltségnek (4.198.488.731 Ft-nak) a 0,82
%-a.
HL: Nálunk pontosan emiatt a történelmi múlt miatt, már akkor
a Veszprém Megyei Önkormányzat mint fenntartó, majdnem
40%-os önrészt vállalt, az általános 10%-os önrész helyett. A
pincerész, a szokásos bunkerek, tárgyalók, a kiszolgáló terep,
a földszint, a járóbeteg-ellátás, az emelet és a fekvőbeteg-rész
mellett nekünk egy helikopter-leszállópályánk is lesz a tetőn, a
kórház sürgősségi osztályához. Ez egy összetett dolog. Az utób-
bi miatt például – információm szerint több százmilliós költ-
ségnövekedése lett a pályázatnak/projektnek, mert a helikop-
ter nem úgy száll le, hogy „leteszem”, hanem előírt a berepülési
irány, a tűz- és hangvédelem, a fénytechnika stb. Most megint
vannak új helikopterei az Országos Mentőszolgálatnak, és ez
azt jelentette, hogy nálunk is voltak költségemelkedések. Azt
még talán fontos lenne elmondani, hogy az egész projektnél
a legrosszabb az volt, hogy nem tudtunk biztosat arról, hogy
miként fog megvalósulni. Annak örülök, hogy dr. Rácz Jenő, és
az akkori Veszprém Megyei önkormányzat Közgyűlésének el-
nöke, majd a GYEMSZI megbízottjai is elfogadták, hogy a régi
magyar gyakorlattal ellentétben nem az történik, hogy meg-
építünk egy épületet, majd abba veszünk eszközöket, utána
szakembereket szerzünk, majd programot (ez évekig jellemző
volt a magyar egészségügyi beruházásokra), hanem megpró-
bálunk mindent együtt indítani. Ennek eredményeként talán
sikerült a sugárterápiás gépek közbeszerzését eredményesen
lezárni 1 milliárd 720 milliós, illetve az úgynevezett informa-
tikai, patológiai modult 100 milliós értékben. Azért számító-
gépekre, EKG-ra szükségünk van, ezeket is az utóbbi csomag
tartalmazza. Most már várjuk az épület felhúzását, várjuk az
ágyakat, bútorokat, mert még ez is függőben van.
LG: A kivitelezés előtt állunk, organizációs tervünk van egy-
előre a kivitelezés lebonyolításáról. A teljes belső udvart le kell
zárni a parkolók elől, illetve idővel a beszállítók részére is kor-
látozottá válik és csak a kórház más bejáratain keresztül lesz
megközelíthetővé az intézmény. Azonban, mivel a veszprémi
Csolnoky Ferenc Kórház életében az új, regionális onkológiai
centrum megépítése zöldmezős beruházást jelent, nem jár
komoly költöztetéssel, belső átszervezésekkel. Az új centrum
helyén álló, elbontandó műhelyépületet kell kiüríteni és át-
költöztetni. Fontos még megemlíteni, hogy a pályázattal kap-
csolatos engedélyezési eljárások egyik fő problémája, hogy ez
a pályázati konstrukció (TIOP-2.2.5) az előkészítés időszaka és
költségei után nem ad lehetőséget a hatósági díjak projekt-
ből történő fi nanszírozására, ezek mind a kedvezményezettet
terhelik.
TL: Belső projektmenedzsment, költségek, pályázatok. Lehet,
hogy szerencse, lehet, hogy pech, hogy akkor én voltam a szak-
mai igazgató-helyettes, illetve az Onkológiai Sugárterápiás Cent-
rum megbízott vezetője, illetve a minőségi ellenőre. Ez belsős
összeállítás volt, szükség esetén azonban igénybe vettünk külső
szakértőt, nyilvánvalóan az építészt, illetve olyan sugárterápiás
szakértőt, aki például a Varian beüzemeltetésével, annak pontos
specifi kációjával tisztában van. A projektmenedzsment költsége
0,66% volt. Ezt elköltöttük, és többet nem. 2010-ben beadtuk a
pályázatot, majd egyedüliként a mi pályázatunkat fogadták be.
Kerekasztal
48 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
Később részben módosították a kiírási követelményeket, és ezt
nekünk fi gyelembe kellett vennünk. Gyakorlatilag módosítani
kellett pályázatunk egy részét a költségvetéssel együtt. Ez időnö-
velő tényező volt. Általában a közbeszerzési eljárások elővélemé-
nyezése hosszú időt vesz igénybe túl azon, hogy – tudomásom
szerint – sokkal több írásos beadványt kell a pályázónak benyúj-
tani, mint az uniós országok nagy részében. A közbeszerzések
is elhúzódtak, mert volt olyan tétel, amit nem pályázott senki,
máskor nem a kiírásnak és a specifi kációnak megfelelően történt
a pályázat, volt olyan, hogy eleve érvénytelen pályázatot nyúj-
tottak be. Az ismételt pályáztatások és azok lebonyolítása újabb
időveszteséget jelentett. Egyébként is konzorciális pályázatként
adtuk be a pályázatot, öt résztvevővel. Ezeket folyamatosan koor-
dinálni kellett, és fi gyelembe kellett venni a konzorciális tagok ál-
tal igényelt módosításokat is, és beépíteni a pályázatba. Az egyik
konzorciális tag esetében – többletforrás igény miatt – több
hónapot kellett várni a pályázati igény módosításához. Speciális
eszközök és berendezések esetén a külső szakértői segítség is a
megvalósítási időt növelte. Mindezzel együtt azonban 2012-től
2014 szeptemberéig a pályázatban foglaltakat megvalósítottuk,
a pályázatot lezártnak tekinthetjük.
ML: Mivel orvosok vagyunk és nem közgazdászok, nem szere-
tünk a szükségesnél többet foglalkozni ezzel, mert ennek mű-
ködését (közbeszerzés és egyebek) a maga teljességében nem
látjuk át. Valóban voltak csúszások és költségnövekmények, de
azt nem tudjuk, hogy más szférában ez mennyire természetes
velejárója a történetnek.
EGSZ: Mi az a legfontosabb tapasztalat, amit a fejlesztések kap-
csán szeretnének elmondani a Szemle olvasóinak?
RJ: Nagyon fontos dolog a jövőbeni pályázatok kapcsán – La-
josnak volt egy mondata, hogy a pályázati összegek 90%-a
kerül majd „betonba”, eszközbe és gépbe – elmondhatom: azt
szeretném, ha inkább csak 85%-a kerülne ide és a fennmaradó
5%-ból pedig a humánerőforrás fejlesztése, már a projekt elején
megkezdődne. Kiemelten fontosnak tartom, hogy ne csak eszkö-
zökről, gépekről beszéljünk, hanem a humánerőforrás-fejlesztés
gyakorlatilag párhuzamosan történjen meg, akár a képzés, akár
a szakemberek felvétele tekintetében. Ez üzenet azoknak, akik a
jövőben egészségügyi projektet akarnak indítani.
HL: Azzal egyetértek, hogy ha arra is lesz olyan pályázat, hogy
a humánerőforrás, vagy a működtetés emberi oldal is beleke-
rüljön a későbbiekben, erre van dedikált összeg, akkor az segí-
teni fog, reméljük lesz.
ML: Hasonlót tudnék erről mondani, nagyon kell örülni annak,
hogy az onkológiai szakma egy szegmensében látványos fejlő-
désnek vagyunk szemtanúi, de továbbra is komplexen kellene
kezelni a kérdést. Ennek a komplex kezelésnek az egyik legfon-
tosabb sarokköve a humánerőforrás, a másik pedig a minden-
féle szintű racionalizálás, tehát mind az erőforrásokkal, mind a
különböző pénzügyi lehetőségekkel való, minél racionálisabb
gazdálkodás. Az egész történet, amiről most beszélünk, az on-
kológia egyfajta fejlődését mutatja. Ez a fejlődés nem áll meg,
továbbmegy, de nem ismerjük, hogy ezt miként fogjuk tudni
kezelni. Még nem tudjuk, hogy a diagnosztika és a terápia terü-
letén hogyan alakul a fi nanszírozás. Persze rögtön hozzáteszem,
ez nem magyarországi kérdés, hanem abszolút globális kérdés,
hogy meddig lehet elmenni a technológiai, gyógyszerészeti és
egyéb fejlesztésekben, ennek mi a hozadéka, hogyan lehet ezzel
bánni. Az onkológiai betegellátás – hosszútávon is – mindig is
nagyon nehéz kérdés lesz. Most egyelőre annak örüljünk, hogy
van olyan pozitívum, amit nagy nehézségek árán, de elértünk,
felmutathatunk.
TL: A TIOP 2.2.5 pályázat segítségével jelentős mennyisé-
gi és minőségi fejlődést ér el az onkológiai sugárterápiás
tumorkezelés. Arra szeretném hívni a fi gyelmet, hogy a tech-
nika gyors elavulása, az új gyógyszeres és kezelési elvek beve-
zetése azt indokolná, hogy mind a szakmai vezetés – ezt eddig
is megtette –, mind az egészségügy állami irányítása kövesse
nyomon a fejlődést, és ha már egy szintet sikerült elérnünk, azt
folyamatos fejlesztésekkel kell fenntartani. Ha ezt nem vesszük
fi gyelembe, a technikai háttér szintje hullámzó lesz és ez ké-
sőbb lemaradást eredményezhet a daganatos betegek kezelé-
sének lehetőségében.
EGSZ: Köszönjük a beszélgetés résztvevőinek jelenlétét és értékes
hozzászólásait. Az EGSZ szerkesztősége őszintén bízik abban,
hogy a fejlesztésekkel kapcsolatos visszajelzések megfelelő – ha-
zai és EU-s – szintekre eljutva a jövőbeni támogatási konstrukciók
kiérleltségét és sikerességét is előmozdítják.
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 49
A. Az egészségügy helyzete az Európai Unió
politikái között
Az egészségügy a Maastrichti Szerződésben jelent meg először
az elsődleges jog szintjén az Európai Unióban, népegészség-
ügy címszó alatt. Ezt megelőzően, az Európai Gazdasági Közös-
ség megalakulásakor és az azt követő évtizedekben az alapvető
cél a gazdasági integráció volt: a szabad kereskedelem feltét-
eleinek megteremtése, az egységes belső piac működéséhez
szükséges négy alapszabadság megvalósulását elősegítő sza-
bályozás elfogadása. Az integrációs folyamat előrehaladásával,
elmélyülésével – elsősorban a foglalkoztatás okán – fokozato-
san előtérbe kerülnek a foglalkoztatás- és szociálpolitikával,
az egészségvédelemmel, egészségmegőrzéssel kapcsolatos
kérdések. Valódi népegészségügyi hatáskörről azonban csak az
Amszterdami Szerződéstől beszélhetünk.
Az EU (nép)egészségügyi hatásköre fokozatosan bővült és
alakult. A jelenleg hatályos, az Európai Unió működéséről szó-
ló Szerződés (EUMSz) 168. cikkében meghatározott hatáskö-
röket az 1. táblázat tartalmazza. Az EU hatásköreinek megha-
tározásakor alapvető a szubszidiaritás elvének, vagyis annak
az elvnek fi gyelembe vétele, hogy az alapszerződésekben ki-
fejezett célok eléréséhez szükséges döntések meghozatalára
a megfelelő – európai, nemzeti vagy regionális, – de lehetőleg
az állampolgárokhoz legközelebbi szinten kerüljön sor. A kö-
vetkező hatáskör típusokat ismerjük:
– Kizárólagos hatáskör – kizárólag a közösség járhat el, és
nem kell bizonyítani a cselekvés szükségességét
– Megosztott hatáskör – a tagállam is hozhat szabályt, de az
nem lehet ellentétes az uniós szabállyal. Az Unió csak akkor
léphet fel adott szakpolitikai területen, ha:
– ez a fellépés a Szerződések által az Európai Unióra
ruházott hatáskörök közé tartozik (hatáskör-átruházás
elve);
– a tagállamokkal megosztott hatáskörök keretében az
európai szint a legmegfelelőbb a Szerződések célkitűzé-
seinek eléréséhez (szubszidiaritás elve);
Az egészségügy helyzete és forrásai
az Európai UnióbanAz uniós egészségpolitika hatáskörét az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 168. cikke fekteti le, az
abban szereplő, a szubszidiaritás elve által megszabott korlátokkal, amelyek közül a legfontosabb az egész-
ségügyi rendszer szervezésére és működtetésére vonatkozó tagállami hatáskör. Dolgozatom első felében
azt kívánom bemutatni, hogy e korlát ellenére miként próbál az EU koherens egészségpolitikát létrehozni
és működtetni. Ennek érdekében az EU egészségügyi cselekvési programjait kívánom elemezni. A dolgozat
második részében az egészségügyre szánt források struktúrájának bemutatására kerül sor. Az egészségpoli-
tika fi nanszírozása és az egészségügy fi nanszírozása az EU-ban azonban nem teljesen azonos egymással, így
az „egészségpolitika” fi nanszírozását biztosító uniós egészségügyi cselekvési programokon túl a Strukturális
Alapok nyújtotta forrásokról, és az uniós kutatási keretprogramok egészségügyi vonatozásairól is lesz szó.
Célom az is, hogy a Strukturális Alap forrásaiból Magyarországon megvalósult egészségügyi fejlesztéseket
egy tágabb uniós kontextusba helyezzem.
Dr. Gervai Nóra
1. táblázat: Az EU hatáskörei az egészségügy terén (az EUMSz 168. cikke alapján)
Megosztott hatásköra közegészségügy terén jelentkező közös biztonsági kockázatoknak az EUMSz-ben meghatározott vonatkozásai tekintetében az EU rendes jogalkotás keretében jár el az alábbi területeken:
• az emberi eredetű szervek és szövetek, a vér és vérkészítmények magas szintű
minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések;
• intézkedések az állat- és növényegészségügy terén, amelyek közvetlen célja
közegészség védelme;
• a gyógyszerek és a gyógyászati célú eszközök magas szintű minőségi
és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések.
Támogató hatáskör„az emberi egészség védelme és javítása terén” ez jelenti:
• népegészségügyi helyzet javítása,
• az emberi megbetegedések és betegségek megelőzése, valamint az emberek testi
és szellemi egészségét fenyegető veszélyek okainak megelőzése terén
• a széles körben terjedő súlyos betegségek elleni küzdelmet
• az azok okaira, terjedésére és megelőzésére vonatkozó kutatások, valamint
az egészségügyi tájékoztatás és oktatás által, továbbá
• a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek fi gyelemmel kísérését,
az ilyen veszélyek korai előrejelzését és az ezek elleni küzdelmet,
• kábítószer-fogyasztással kapcsolatos egészségkárosodás csökkentése terén,
beleértve a felvilágosítást és a megelőzést is.
Szakcikk
50 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
– a fellépés sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet
túl a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges
szinten (arányosság elve).
– Támogató hatáskör – „az Unió hatáskörrel rendelkezik a
tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy
kiegészítő intézkedések végrehajtására”, ez azonban nem
járhat a tagállami jogszabályok harmonizációjával.
– Ezen túl: koordináció – tagállami politikák összehangolása,
tanácsi iránymutatások
Az egészségügy terén a megosztott és a támogató hatás-
kör van jelen, ezek tartalmát az 1. ábra mutatja be. Leglénye-
gesebb kitétele az EUMSz 168. cikknek azonban az, hogy az
Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamok-
nak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint
az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszer-
vezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét.
Az 1. táblázatban felsoroltakon túl az Európai Parlament
és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében ösztönző
intézkedéseket állapíthat meg az emberi egészség védel-
mére és javítására továbbá olyan intézkedéseket állapít-
hat meg, amelyeknek közvetlen célja – a dohányra és a
túlzott alkoholfogyasztásra vonatkozóan – a közegészség
védelme, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rende-
leti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmo-
nizációját.
Mindezek mellett horizontális követelmény az emberi egész-
ségvédelem magas szintjének biztosítása, tehát ezt minden
uniós politika és tevékenység során fi gyelembe kell venni.
A másodlagos jog – rendeletek, irányelvek, határozatok,
ajánlások, vélemények – szintjén hatalmas és szerteága-
zó egészségügyi joganyagról beszélünk, amely kiterjed
az egészségbiztonság előmozdítására, határokon átnyúló
betegmobilitásra, az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatos
kérdésekre, egészségügyi technológia-értékelésre, egészsé-
ges életmód népszerűsítésére, ezen belül a dohányzással, al-
kohol-fogyasztással, tiltott kábítószerekkel kapcsolatos egyes
kérdésekre, fertőző betegségekkel, ritka betegségekkel,
gyógyszerekkel kapcsolatos problémákra. A felsorolás nem
teljes, csupán példálózó jellegű, csupán érzékeltetni kívántam
vele a témák széles spektrumát. Fontos továbbá leszögezni,
hogy az egészséggel, egészségüggyel kapcsolatos másodla-
gos jogalkotás egy része nem az EUMSz 168. cikkében foglalt
hatáskörök alapján jött létre, hanem pl. a belső piac működé-
sének előmozdítása érdekében.
Az elsődleges és másodlagos jogon túlmenően az egész-
ségügyi jelen van az EU „programdokumentumaiban” is,
amelyek iránymutatásnak is tekinthetők a jövő jogalkotása
EU-wide programmes
For example:– Framework Programme for Lifelong Learning (LLL)– 7 Research Framework Programme– Europe for Citizen– HEALTH Programme– DAPHNE III
The Structural Funds (regional AID)
For example:– European Social Fund (ESF)– European regional Development Fund (ERDF)
EU as a Global Player
For example:– ENPI– EIDHR– IPA
Grans for Agriculture and Rural Development
For example:– European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD)
2. ábra: Az egészségügyre szánt források struktúrája (forrás: http://ec.europa.eu/chafea/funding/funding_health_in_europe.html)
1. ábra: Az egészségügy jelentősége az EU-ban (forrás: http://ec.europa.eu/
health/strategy/docs/investing_in_health_infograph_en.pdf)
Az egészségügyi kiadások az EU-ban körülbelül a GDP 10%-t, illetve
a közkiadások 15%-átt teszik ki. Az egészségügyi és szociális szektor
az összes munkalehetőség kb. 10%-át teszi ki az EU-ban, 2020-ra további
8 millió munkahely teremtése várható ebben a szektorban.
Az egészségügyi kiadások növekedés
a GDP-hez képest, 2001-2011
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 51
számára. Az EU 2020 Stratégia, a Beruházás az egészségügy-
be c. bizottsági munkadokumentum, az EU Népegészség-
ügyi Stratégiája és cselekvési programjai az egészségügy
terén stb. részletesen taglalják az egészségügy szerepét az
Európai Unióban.
Ezekben a dokumentumokban az egészségügy versenyké-
pességet növelő, gazdasági növekedést elősegítő területként
jelenik meg, kezdve a modern egészségügyi technológiák és
a kutatás-fejlesztés összefüggéseitől a munkaerőpiaci kérdé-
sekig. Az egészség már önmagában is érték, emellett pedig a
gazdasági jólét előfeltétele is. Az egészségre eredményesen
fordított kiadások előmozdíthatják a növekedést1 (2. ábra).
Az egészségügy terén az egyik legjelentősebb programdo-
kumentum az EU Népegészségügyi Stratégiája (COM(2007)
630, továbbiakban: Stratégia), amely eredetileg a 2008-2013-
as időszakra készült, azonban hatályát a 2014-2020-as perió-
dusra is fenntartották. A Stratégia 2011-es közbenső értéke-
lése szerint koherens és teljes körű megfogalmazását adja a
legfőbb egészséggel kapcsolatos problémáknak, és lehetővé
teszi a tagállamok számára, hogy az EU-szinten koordinált
munkában való részvétel során eredményesebbek legyenek2.
A Stratégia olyan közös egészségügyi értékeken alapszik,
mint egyetemesség, jó minőségű ellátáshoz való hozzáférés,
az azonos bánásmód és a szolidaritás polgárok felelősség-
vállalásának ösztönzése és az egészség területén fennálló
egyenlőtlenségek csökkentése. Célja az egészség minden po-
litikában alapelv kiteljesítése és az EU globális egészségügyi
szerepének növelése (2. táblázat).
A fentiek ismeretében fontos kérdés, hogy az uniós egész-
ségpolitika – jelenleg – mennyiben fedi le a hagyományos
nemzeti egészségpolitika fogalmát, egyáltalán beszélhe-
tünk-e uniós egészségpolitikáról.
Kiindulópontként az egykori ESKI által meghatározott
egészségpolitika-fogalom és a Lisszaboni Szerződés 168.
cikkében meghatározott uniós egészségügyi hatáskörök
szolgálnak a kérdés megválaszolásához. Az ESKI fogalomtára
értelmében az egészségpolitika azon szabályok és szervezett
cselekedetek összessége, amelyek a) az egészség (gyógyítá-
son kívüli) feltételeinek biztosítására, b) a lakosok és a közös-
ségek egészség-magatartásának befolyásolására, c) az egész-
ségügyi rendszer működtetésére és szabályozására (gyógyító
ellátórendszer és fi nanszírozási rendszer) hatnak3.
Az egészségügyi hatáskör a szubszidiaritás elvének fi gye-
lembe vételével, illetve az EUMSz 168. cikke szerint az ESKI-
fogalom c) pontjában megjelölt területre egyáltalán nem is
terjedhet ki. Létezhet-e létezik-e e komponens nélkül is ko-
herens uniós egészségpolitika? Az EUMSZ 168. cikke alapján
ugyanis tevékenységet fejthet ki az ESKI-fogalom szerinti má-
sik két területen, a megelőzés, ide értve az egészségfejlesztés,
illetve az egészség egészségügyön túli befolyásolása terén.
A fentiek alapján véleményem szerint az állapítható meg,
hogy a hagyományos, nemzeti szintű egészségpolitika fo-
galmából kiindulva az uniós egészségpolitika valóban szű-
kebb területen és szűkebb jogosítványokkal van felruházva,
azonban ez nem jelenti azt, hogy nem létezhet. A továb-
biakban annak elemzése következik, hogy az uniós egész-
ségpolitika alapdokumentumának szánt Stratégia megva-
lósításának fő eszköze(i), az uniós egészségügyi cselekvési
program(ok) mennyiben tekinthető(k) valós egészségpoliti-
kai dokumentum(ok)nak, illetve megvalósításuk során az EU
valóban kifejt-e egészségpolitikai hatást. Ez a témakör már
részben átvezet az EU egészségügyre szánt forrásainak be-
mutatásához.
B. Uniós cselekvési programok az egészségügy
területén és ezek jelentősége az uniós egészségpolitika
szempontjából
Dolgozatom e fejezetében arra keresem a választ, hogy
az uniós egészségügyi programok (továbbiakban Health
Programme – HP)4 valóban kirajzolnak-e egy koherens uniós
egészségpolitikát, és csak a következő fejezetben lesz szó az
egészségügyi programok forrásairól és azok felhasználásáról.
Az uniós egészségpolitika megfogalmazásának és megva-
lósításának legfőbb eszközei az uniós egészségügyi progra-
mok, amelyek a pénzügyi ciklusokhoz – a hétéves pénzügyi
keretekhez – igazítva kerülnek elfogadásra. A jelenlegi HP te-
hát a 2014-2020-as időszakra vonatkozik.
A HP másodlagos jogforrásként – jelenleg rendeletként, az
első két program esetében határozatként – jelenik meg, és
többéves tervezés jellemzi. A hétéves pénzügyi cikluson belül
éves munkatervek szerint meghatározott témákban kerül sor
a támogatások odaítélésére.
A program végrehajtásáért a Fogyasztó-, Egészség- és
Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség (Consumers, Health
and Food Executive Agency – CHAFEA) felelős. A CHAFEA-t
2005-ben hozták létre, ő felügyeli az élelmiszerbiztonsági
és fogyasztóvédelmi programok végrehajtását is, mint-
egy 50 munkatárssal, és 7.2 millió eurós éves büdzsével. A
CHAFEA honlapján (http://ec.europa.eu/chafea/) található
adatbázisban megtalálhatóak az EU Egészségügyi Prog-
ramjaiból finanszírozott tevékenységek. Fontos kiemelni,
hogy a Strukturális Alapokból támogatott tevékenységek-
kel szemben itt alapvető az európai dimenzió; olyan tevé-
kenységek támogatásáról van szó, amelyek határon átnyú-
ló jelleggel bírnak.
ba. Az EU Egészségügyi Programjainak evolúciója
A harmadik Egészségügyi Program 449 millió eurós költség-
vetéssel rendelkezik, ez az jelenti, hogy éves szinten az EU a
költségvetésének „kb. 0,000058%-át fordítja egészségügyre”5.
2. táblázat: Az EU népegészségügyi stratégiájának célkitűzései és a hozzájuk kapcsolódó egyes intézkedések (Forrás: COM(2007) 630 végleges)
1. Egészség védelme az öregedő Európában
• Az idősek és a dolgozók egészségét javító intézkedések illetve a gyermekek
és fi atalok egészségét javító fellépések
• A dohánytermékekkel, táplálkozással, alkohollal, mentális egészséggel és az egészséget érintő tágabban értelmezett környezeti és társadalmi-gazdasági
tényezőkkel foglalkozó intézkedések kidolgozása és megvalósítása
• A rákszűréssel kapcsolatos új iránymutatások és a ritka betegségekre vonatkozó
európai cselekvési tervről szóló közlemény
• A szervadományozásról és szervátültetésről szóló közlemény intézkedéseinek
nyomon követése (Bizottság)
2. Polgárok védelme az egészséget fenyegető veszélyektől„az emberi egészség védelme és javítása terén” ez jelenti:
• ECDC tevékenységének felülvizsgálata
3. Dinamikus egészségügyi rendszerek és az új technológiák támogatása
• E-egészségügyi megoldások bevezetésének és működtetésének támogatása
az egészségügyi rendszerekben
Szakcikk
52 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
Ez a keret nagyon szűkösnek tűnik, – különösen akkor, ha az
EU-tagállamok költségvetéséből az egészségügyre fordított
összeg átlagos mértékét vesszük fi gyelembe – és bizonyos
szakértők szerint az is marad. Az EU egészségpolitikája „soha
nem fog számottevően bővebb összeggel gazdálkodni, és te-
vékenysége emiatt is csak kiegészítő intézkedésekre fog csak
korlátozódni”.6
Az uniós egészségpolitika értékelésénél nem hagyható fi -
gyelmen kívül a büdzsé fent jelzett mértéke, azonban a sötét
jövőkép megrajzolása előtt véleményem szerint nem szabad
megfeledkezni arról, hogy az Európai Unió elsősorban gazda-
sági célok elérése érdekében jött létre, és olyan szakterüle-
teket, mint az egészségügy, sokáig csak marginálisan, a gaz-
dasági célok elérése érdekében kezelt. Fontos látnunk, hogy
az egészségügy 20 éve jelent önálló „politikaként” az EU-ban,
amely 2003-tól rendelkezik egészségügyi programmal. Az
első HP büdzséjéhez képest a jelenlegi program 43%-kal na-
gyobb keretből gazdálkodik.
Ami az EU Egészségügyi Programjainak szakpolitikai szem-
pontból történő értékelését illeti, véleményem szerint hatá-
rozott fejlődés tapasztalható a programok célkitűzéseinek
meghatározásában és azok végrehajtásában is, minden az
éves munkatervek kidolgozásában, mint a támogatások oda-
ítélésében.
Az első HP három célkitűzést tartalmazott: az egészségügyi
tájékoztatás , az egészséget veszélyeztető tényezőkre történő
gyors reagálás, illetve az egészséget meghatározó tényezők ke-
zelése révén az egészségügyi helyzet javítása. A második HP fő
célja a szolidaritás és a prosperitás növeléséhez való hozzájáru-
lás az egészség fejlesztése és védelme és a közegészségügy fej-
lesztése révén. A konkrét célkitűzések részben megegyeztek az
első HP célkitűzéseivel – polgárok egészségügyi biztonságának
javítása, egészségfejlesztés az egészségügyi egyenlőtlenségek
csökkentése révén, egészséggel kapcsolatos tudás gyűjtése és
terjesztése (3. táblázat). A célkitűzéseket cselekvések és támo-
gató intézkedések konkretizálták.
A „hagyományos egészségpolitikai célkitűzések” – mint pl.
hatékonyság növelése, minőség növelése, emberi méltóság
védelme, fi nanszírozhatóság stb.7 – közül mindkét HP meg-
említi a polgárok egészségi állapotának javítását a második
HP pedig a célrendszerébe beemeli szolidaritást, és az egyen-
lőtlenségek csökkentését is. A hagyományos célkitűzés jelen-
léte a programban emeli annak szakpolitikai jelentőségét, de
nem helyettesíti a valódi szakpolitikai jelleget. Ha célkitűzése-
ket vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy az első két prog-
ram nem értékelhető koherens szakpolitikai programként, a
célok sokkal inkább az EUMSz 168. cikke szerinti uniós hatás-
körökből való „szemezgetésnek” tűnnek.
Az első program megvalósításának értékelése – költségve-
tésének és célrendszerének összevetése – kapcsán az Európai
Számvevőszék 2009-ben közzétett jelentésében megjegyez-
te: „a közegészségügyi program keretében rendkívül tág és
nagyra törő célokat fogalmaztak meg, amelyek éles ellentét-
ben álltak a program rendelkezésére bocsátott eszközök kor-
látozottságával”8. Az Európai Számvevőszék javasolta a célok
és eszközök közötti egyensúly megteremtését, a célok, éves
munkatervek konkretizálását, az európai egészségügy lehet-
séges területeinek és hatókörének vizsgálatát és újragondo-
lását. Éles kritikával élt az első HP hasznosságát illetően. Ez a
kritika meghatározó a programok jövőbeni kidolgozottságát
illetően.
Ezen javaslatok és kritikák hatására a harmadik HP jóval
átgondoltabb célrendszerrel és végrehajtási struktúrával bír,
és emellett „sokkal inkább az egészségügyi rendszerekre kon-
centrál”9.
Már a második HP időközi értékelése is a számvevőszé-
ki javaslatok fi gyelembe vételét tükrözi, és tartalmilag is
nagyon mélyrehatóan elemzi a második HP-t. Az időközi
jelentés mélyinterjúk, kérdőívek, szakértői interjúk, adatbá-
zis-elemzés, dokumentum-elemzés módszerével relevancia,
hatékonyság, alkalmasság, koherencia, és hasznosság szem-
pontjából vizsgálja a második HP-t és megállapítja az átfogó
célok első HP-hez képest koherensebb voltát, ugyanakkor az
éves munkatervek esetében nagyobb stratégiai átgondolt-
ságot tartaná fontosnak. A jelentés vizsgálja mind a támoga-
tásra kiválasztott projektek célkitűzésekkel való összhang-
ját, mind a kiválasztás folyamatát, és az egyes fi nanszírozási
mechanizmusok sikerességét is. Az Európai Bizottság alap-
vetően sikeresnek ítéli meg a programot, kimondja, hogy
a 2007–2013-as periódusban a program sikeres volt az in-
formáció-terjesztés, a tagállamok együttműködésének elő-
segítése, és az összehasonlítható adatok előállítása terén;
ugyanakkor hiányosságot és kihívást lát azonban az ered-
mények terjesztése terén10.
A jelentés leginkább lényeges megállapításának annak le-
szögezését tartom, hogy az uniós egészségügyi programok
bár kiegészítő jelleggel bírnak a tagállami programok mellett,
ugyanakkor egyfajta egészségpolitikai tematizálást valósíta-
nak meg11 nemzeti és európai szinten egyaránt, projektszinten
pedig olyan tevékenységeket támogatnak, amelyek nem jöttek
volna létre az egészségügyi programok nélkül. Feltételezhető,
hogy a HP alapján támogatott projektek eredményeit felhasz-
nálták hasonló nemzeti vagy európai szintű tevékenységek ki-
dolgozásához12. EU Health Programme: working together to
improve public health in Europe c. bizottsági kiadvány ilyen
projekteket mutat be13, a lefedett témák pedig igen széles
spektrumon mozognak. Így például Szlovénia a Rákellenes
küzdelem c. projekt programját vette át nemzeti politikája
alapjául, Nagy-Britannia drogprevenciós programra vonat-
kozó európai standardok kidolgozásáról szóló projekt ered-
3. táblázat: Korábbi uniós népegészségügyi programok(forrás: 1350/2007/EK HATÁROZAT és 1786/2002/EK HATÁROZAT)
1. Közösségi Népegészségügyi Program (2003–2008)
Fő területei:
• információ-ármalás, adatgyűjtés, e-egészségügy elősegítése
• az egészséget fenyegető tényezőkre történő gyors, összehangolt reagálás
(fertőző betegségek, bioterrorizmus) elősegítése
• az egészséget meghatározó tényezők
• 312 millió € büdzsé
2 Közösségi Népegészségügyi Program (2008–2013)Célja: meghatározott fellépésekkel járuljon hozzá az uniós polgárok egészségvédelmé-hez, uniós szinten kiegészítse és támogassa a tagállamok szakpolitikai tevékenységét.
Fő területei:
• a polgárok egészségügyi biztonságának javítása (madárinfl uenza, infl uenza
pandémia, váratlan veszélyhelyzetek kezelése)
• egészségfejlesztés a prosperitás és a szolidaritás jegyében (egészséges időskor, magas
színvonalú ellátás biztosítása, egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése, határon
átnyúló kérdések integrálása)
• egészséggel kapcsolatos tudás gyűjtése és terjesztése
• 321 millió € büdzsé
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 53
ményeit használta fel nemzeti politikájában, Spanyolország
az EUnetTHA eredményeit dolgozta fel saját rendszerének
kialakításakor, Magyarország a gyermekkori elhízás ellenes
politikáját pedig egy osztrák projekt eredményeire alapozta.
Az európai egészségpolitika létezéséről szóló diskurzus
szempontjából ez a két kijelentés bír legnagyobb erővel, külö-
nösen annak fényében, hogy a harmadik HP az egészségügyi
rendszerekre összpontosít. Itt érdemes a dolgozat elején az
EU egészségüggyel kapcsolatos hatásköreivel kapcsolatban
elmondottakra visszatérni: az egészségügyi rendszer szerve-
zésére és működtetésére vonatkozó hatáskör a tagállamok
kizárólagos hatásköre.
bb) A harmadik uniós egészségügyi program
Az új program arra fókuszál, hogy az egészségügy hogyan já-
rulhat hozzá a növekedéshez, illetve az EU2020 stratégia célki-
tűzéseihez – így az innovációhoz, foglalkoztatás bővítéséhez,
fenntarthatósághoz. Szintén fő kérdés, hogy hol lehet euró-
pai hozzáadott értéket teremteni az egészségügy terén. A je-
len egészségügyi problémáit 23 kulcsprioritásban határozza
meg. A célkitűzések elérését indikátorokkal monitorozzák, és
rendszeresen jelentések készülnek a megvalósulás állapotá-
ról. Hangsúlyt fektettek az információk megosztására. A HP
végrehajtása során kevesebb projekt és akció kerül támoga-
tásra, de mindez fókuszáltabban történik. Az éves munkater-
veket összeállításánál fi gyelemmel lesznek az európai hozzá-
adott érték elvére, illetve arra, hogy a tematikus prioritásokat
megfelelően és arányosan fedjék le, törekedni fognak a föld-
rajzi kiegyenlítettségre, illetve a jogszabályok átültetésének
elősegítésére14. A pályázatok leadása elektronikusan történik.
„Prevenciós és krónikus megbetegedésekkel kapcsolatos
projektek, a HTA, és az e-egészségügy támogatásával a HP
segíteni kívánja a tagállamokat az egészségügyi rendszereik
megreformálásában”15. Emellett kiemelkedő szerep jut majd
az EU-s joganyag átültetése támogatásának (4. táblázat).
Európai hozzáadott érték
A harmadik HP végrehajtása során az „európai hozzáadott ér-
ték” (european added value) megléte az, ami a támogatások
odaítélésekor egy-egy projektnél különösen hangsúlyosan
vizsgálandó a program különböző szakaszaiban.
„Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikke
alapján a tagállamok hatáskörébe tartozik az egészségügyi szak-
politikák meghatározása, az európai hozzáadott értékkel kapcso-
latos elképzelés kidolgozására azzal a céllal került sor, hogy érté-
keljék a szubszidiaritást az Unió kizárólagos hatáskörén kívül eső
területeken, és előnyben részesítsék az uniós szintű fellépést.”16
Európai hozzáadott érték a következő módokon teremthető:
– „Az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosí-
tása.
– Méretgazdaságosság a pénzeszközök hatékonyabb fel-
használása és a polgároknak nyújtott jobb szolgáltatások
céljával.
– A bevált gyakorlatok előmozdítása valamennyi részt vevő
tagállamban az élenjáró bevált gyakorlatok uniós polgárok
számára jelentett előnyeinek kiaknázása érdekében.
– A döntéshozatal teljesítményértékelése útján az eredmé-
nyek felhasználása iránti határozott elkötelezettség bizto-
sítása a bizonyítékokon alapuló döntéshozatal elősegítésé-
nek céljával.
– A határokon átnyúló fenyegetésekre helyezett hangsúly
a kockázatok csökkentése és következményeik enyhítése
érdekében.
– A személyek szabad mozgása a minőségi közegészségügyi
szolgáltatások valamennyi tagállamban való biztosításának
céljával.”17
– Hálózatépítés az eredmények valamennyi tagállamban,
köztük a részt nem vevő államokban való terjesztésének
fontos eszközeként.
A pályázatokban szereplő tevékenységeknek tehát vala-
mely fenti érték megvalósítását szem előtt kell tartaniuk a tá-
mogatás elnyerése érdekében.
Összefoglalásképpen kiemelném, hogy az EU egészségügyi
programjai szakpolitikai szempontból határozott evolúción
mentek keresztül. Megfogadva az első egészségügyi program
kapcsán tett számvevőszéki javaslatokat, a harmadik uniós
cselekvési programnak véleményem szerint, legalábbis prog-
ramszinten sikerült szakpolitikává összeállnia, tekintettel a
célokra és azok koherenciájára. Emellett a valós, jelen idejű
problémák kezelésének az igénye fontossá teszi a megvalósu-
lásban való részvételt az összes tagállam számára. Az európai
hozzáadott érték fogalmának megerősítésével az EU rátalált
arra a résre, ami számára nyitott az egészségügyi rendszerek
alakítására az EUMSz 168. cikke alapján. A célok jól fókuszálsá-
ga pedig lehetővé teszi azt, hogy a viszonylagosan kis büdzsé
mellett a program valóban szakpolitikaként működjön.
4. táblázat: A harmadik HP célkitűzései a 282/2014/EU Rendelet alapján Az egészségfejlesztés, a betegségmegelőzés, valamint az egészséges életmódnak kedvező környezet előmozdítása
• a különösen az életmódtól függő főbb kockázati tényezők kezelése révén
• költséghatékony egészségfejlesztő és betegségmegelőző intézkedések tudományos eredményeken alapuló és helyes gyakorlatainak a felismerése, terjesztése
és alkalmazásának elősegítése, hangsúlyt fektetve az uniós hozzáadott értékre
Az uniós polgároknak a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekkel szembeni védelme
• koherens megközelítések meghatározása és kidolgozása, valamint
• alkalmazásuk előmozdítása az egészségügyi veszélyhelyzetekre való jobb felkészültség és a reagálás jobb koordinációja érdekében
3. A közegészségügyi kapacitásépítés támogatása és az innovatív, hatékony és fenntartható egészségügyi rendszerek létrejöttéhez való hozzájárulás
• uniós szintű eszközök és mechanizmusok meghatározása és kidolgozása az emberi és pénzügyi erőforráshiányok kezelése, valamint
• az innovációk önkéntes alkalmazásának elősegítése céljából a közegészségügyi beavatkozási és megelőzési stratégiák keretében.
4. Az uniós polgárok jobb és biztonságosabb egészségügyi ellátása
• a konkrét betegségekre vonatkozó orvosi szakértelem és információk hozzáférhetőségének növelése a nemzeti határokon túl,
• a kutatási eredmények felhasználásának könnyebbé tétele, valamint a az egészségügyi ellátás minőségének és a betegbiztonságnak a javítását célzó eszközök kidolgozása
egyebek mellett az egészségügyi ismeretek növelését célzó intézkedésekkel
Szakcikk
54 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
Az egészségügy helyzete az EU-ban folyamatosan fejlődött,
erősödött a téma Maastrichti Szerződésben történt megjelenése
óta. Az EU2020 Stratégiája az egészségügyet a gazdasági növe-
kedés egyik fő mozgatórugójának tartja, és véleményem szerint
részben ennek következménye az egészségügy EU-s szintű fel-
lépéseire vonatkozó lehetőségeinek újrapozícionálása és az EU
Népegészségügyi Stratégiájának, illetve egészségügyi cselekvési
programjainak koherensebbé válása.
C. Az egészségügyre szánt források az Európai Unióban
Az egészségpolitika helyzetének bemutatását követően az
egészségügyre szánt forrásokat kívánom elemezni. Az egész-
ségügyre szánt források a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszer-
ügyi Végrehajtó Ügynökség (CHAFEA) meghatározása szerint
négy főcsoportra oszlanak (2. ábra).
Jelen dolgozatomban a három legfontosabb egészségügyi
fi nanszírozási eszközt kívánom működése szempontjából be-
mutatni, így szó lesz a Strukturális Alapokból az egészségügy-
re szánt forrásokról, a kutatás-fejlesztési keretprogramokról
(Kutatás- és Technológia-fejlesztési hetedik Keretprogram,
illetve a Horizont 2020 program) egészségügyi vonatkozásai-
ról, és az egészségügyi programokról (3. ábra).
Az EU pénzügyi-tervezési alapdokumentuma, a 2014-2020-
as pénzügyi keret esetében a kötelezettség-vállalás felső ha-
tára az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1.00%-a, a főösszeg
960 milliárd euró. A Strukturális Alapok költségvetése a teljes
keret kb. egy harmadának felel meg. Az EU kutatás-fejlesztési
programja mellett a Strukturális Alapok a második meghatá-
rozó területe az EU pénzügyi keretének, az első helyen álló
mezőgazdasággal ezek teszik ki a keret 82%-át.
A tagállamok és az EU felelőssége eltérő a források felhasz-
nálásáért az egyes források esetében. A Strukturális Alapok
esetében nyilvánvalóan nagyobb a tagállami befolyásolás
lehetősége, mind a célok, mind a megvalósítás esetében. A
kutatás-fejlesztésre szánt források hasznosulása részben osz-
tott felelősségként értékelhető, az egészségügyi programok
hasznosulása azonban egyértelműen uniós hatáskör.
Mind a Strukturális Alapokból mind a kutatás-fejlesztési
keretprogramból jelentős összeg jut az egészségügyre, eze-
ket mégsem nevezhetjük „vegytisztán” egészségügyre szánt
forrásoknak, az „egészségpolitikai büdzsé” megtestesítője az
uniós egészségügyi program. Kapcsolódva az előző fejezet-
hez a harmadik HP működésének bemutatásával kezdem dol-
gozatomnak ezt a részét. Az egészségügyi program és a kuta-
tási keretprogram kapcsán leginkább jelenlegi programozási
periódusról lesz szó, a Strukturális Alapok esetében az Egész-
ségügyi Gazdasági Szemle jelen lapszámának tartalmához, az
elmúlt hétéves ciklus bemutatására törekszem.
ca. Az egészségügyre szán EU-s források – A harmadik HP
végrehajtása
HP szakpolitikai jelentőségének előző fejezetben történt tárgya-
lása után most a működését kívánom bemutatni, nem utolsó
sorban azzal a céllal, hogy magyar egészségügy szereplői a továb-
biakban is aktívan éljenek a HP adta lehetőségekkel18. A CHAFEA
adatbázisában történő keresés azt mutatta, hogy magyarországi
szervezetek eddig 173 esetben vettek részt az EU Egészségügyi
Programja által támogatott tevékenységekben. A 4. ábra szerint
2011-ben Magyarország a 11. volt abban a rangsorban, amely az
EU egészségügyi és fogyasztóvédelmi programjainak költségveté-
sében való részesülésre vonatkozik tagállamonként, és a 2004 óta
csatlakozott tagállamok közül az első volt hazánk a ranglistán.
Azt fontos még egyszer kiemelni, hogy szakpolitikai jelen-
tősége ellenére az egészségügyi programok nyújtott források
számszerűleg a legkisebbek az egészségügy három legjelen-
tősebb forrása közül. A harmadik egészségügyi program 449
millió eurós költségvetéssel rendelkezik, amelyeket az alábbi
eszközökre használhat fel a 2014-2020-as időszakban:
– Közös akciók támogatása – Olyan fellépésekről van szó,
ahol a társfi nanszírozók a tagállamok közegészségügyért
felelős hatóságai. Ezek esetében a harmadik HP végrehajtá-
sa során már nem lesznek külön kiírások (calls), a tagállami
hatóságok felhívásra (invitation) adhatják be javaslataikat
a CHAFEA-hoz. A tagállami hatóságok közvetlenül (!) tár-
gyalnak majd a CHAFEA-val, előnye az új eljárásnak, hogy a
kiírásokra vonatkozó határidők nem kötik a pályázókat.
– Projekt-támogatás – Olyan tevékenységek esetében, ahol
más tagállami hatóságok, vagy magán szervek, NGO-k,
esetleg nemzetközi szervezetek a támogatottak. Az éves
munkaterv alapján történnek a kiírások. A leadási határidő
2014-ben szeptemberben volt.
– Működési támogatások – NGO-k számára nyújtott támo-
gatások. Három évre szóló partnerségi keretmegállapodás
alapján felhívás a 3 évre szóló működési támogatásra szóló
javaslat benyújtására. Az új eljárás kidolgozására azért volt
szükség, mert sok európai esernyő-szervezet fordul évente
működési támogatásért a CHAFEA-hoz. A harmadik HP so-
rán fontosnak tűnik az EU számára a hosszabb távú kapcso-
lat kialakítása a civil társadalom meghatározó szereplőivel.
– Közvetlen támogatás nemzetközi szervezetek számára
– Közbeszerzés útján nyújtott támogatások
3. ábra: A három legfontosabb egészségügy-fi nanszírozási eszköz (forrás: http://ec.europa.eu/health/strategy/docs/investing_in_health_infograph_en.pdf)
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 55
A támogatottak köre: tagállami illetékes hatóságok, más ál-
lami szervek, magán- vagy civil szervezetek. Legalább három,
különböző tagállamból származó pályázónak kell egy jövőbe-
ni projektet megvalósítania.
A jelenlegi program által fi nanszírozott projektek esetében
a társfi nanszírozás mértéke 60%. Kivételes esetben – kivételes
hasznosság esetén – a társfi nanszírozás mértéke 80%. A kivéte-
les hasznosság esetét a 282/2014/EU rendelet 7. cikk (3) bekez-
dése határozza meg, eszerint az akkor áll fenn, ha
„a) a javasolt tevékenység költségvetésének legalább 30%-
át olyan tagállamok számára irányozzák elő, amelyek egy
főre jutó bruttó nemzeti jövedelme nem éri el az uniós átlag
90%-át; és b) a tevékenységben legalább tizennégy résztvevő
ország szervei vesznek részt, amely országok közül legalább
négy olyan ország, amelynek az egy főre jutó bruttó nemzeti
jövedelme nem éri el az uniós átlag 90%-át.”
A 5. ábra az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgató-
ság (Továbbiakban: DG SANCO) és a CHAFEA hatásköreit mutatja
a HP-val kapcsolatban. Míg a szakpolitikai prioritások, az egész-
ségügyi program és az éves munkatervek meghatározása a DG
SANCO hatáskörébe tartozik, addig a pályázati felhívások kiírása,
a beérkezett pályázatok értékelése, a szerződés-kötés, a monito-
rozás, kifi zetés, terjesztés és archiválás a CHAFEA feladata.
A pályázati felhívásokhoz kapcsolódóan a CHAFEA work sho-
pokat tart és más tájékoztató tevékenységet végez. A pályáza-
tok értékelése a közbeszerzések kivételével külső szak értőkkel
történik. A projektek értékelésénél szempont a szakpolitikai
relevancia, a technikai minőség, a menedzsment minősége és
a büdzsé megfelelő volta. A szakpolitikai rele vencia esetében
a HP-nek való megfelelőségen túl vizsgálják a korábban már
részletesen tárgyalt európai hozzáadott értéket, illetve a föld-
rajzi lefedettség mértékét, illetve szociális, kulturális és politikai
kontextust. A technikai minőség a bizonyítékok minőségét, a
tartalom minőségét, innovatív voltát, az értékelési és a terjesz-
tési stratégiát foglalja magában. A menedzsment vizsgálata a
szervezeti felépítés, a partnerségi viszonyok és tervezés vala-
mint a feladatmegosztás megfelelő voltának vizsgálatát jelen-
ti. A büdzsé esetében pedig annak relevanciáját és megfelelő
voltát vizsgálják, ide értve a pályázónkénti költségek tartalmát,
a személyenkénti heti munkaidő becslését, és az értékelésre és
terjesztésre szánt büdzsé ésszerűségét.
A támogatások odaítélésekor négy alapelv alkalmazandó:
1. Társfi nanszírozási szabály: az uniós fi nanszírozástól eltérő
forrásból származó, külső társfi nanszírozás szükséges, a
kedvezményezett saját forrásaiból vagy harmadik felek
pénzügyi forrásaiból.
2. A nyereségérdekeltség tilalma: a támogatás célja vagy ha-
tása nem lehet nyereség termelése a szervezete számára.
3. A visszamenőlegesség tilalma: kizárólag a támogatási
megállapodásban foglalt kezdő időpont után felmerült
költségekre kaphat társfi nanszírozást.
4. A támogatáshalmozás tilalma: egy adott kedvezménye-
zettnek egy bizonyos fellépésre csak egy támogatás
ítélhető oda.
A CHAFEA munkáját nemzeti kapcsolattartó pontok is segítik,
Magyarországon ezt a szerepet az Emberi Erőforrások Minisztériu-
ma tölti be. A fenti szabályok fi gyelembevételével a – június 6-án
Belgi
umLu
xem
bour
gFra
nce
Unite
d King
dom
Germ
any
Neth
erlan
dsIta
lySp
ainAu
stria
Denm
ark
Hung
ary
Finlan
dSw
eden
Gree
ceSlo
venia
Irelan
dPo
land
Portu
gal
Esto
niaBu
lgaria
Rom
ania
Chec
h Rep
ublic
Lithu
ania
Cypr
usSlo
vakia
Malt
aLa
tvia
20 M €
16 M €
12 M €
8 M €
4 M €
0 M €
Sustainable growth (44.46%)Preservation and management of natural resources (47.61%)Citizenship, freedom, security and justice (1.46%)The EU as a global palyer (0.16%)Administration (6.31%)
Total expenditure 2011: € 129,394 M
4. ábra: Az egészségügyi és fogyasztóvédelmi programok támogatásai országonként , 2011 (forrás: www.europa.eu)
Szakcikk
56 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
5. táblázat: A 2014-es munkaterv alapján támogatott tevékenységek (forrás: 3rd HP Info Day, www.gyemszi.hu)
Projektek (Összesen 12,3 millió eurós keret)
Krónikus megbetegedések gyógyítására és prevenciójára vonatkozó innovációk – Keret: 2,5 millió euró
Krónikus megbetegedések korai felismerése és szűrése – Keret: 1,5 millió euró
Krónikus megbetegedésben szenvedő betegek munkahelyi reintegrációja – Keret: 1 millió euró
Többes krónikus megbetegedések integrált kezelése – Keret: 3 millió euró
Gyógyászati termékek árazásához szükséges statisztikai adatok – Keret: 300 000 euró
Egészségügyi monitoring és jelentő rendszerek – Keret: 3,5 millió euró
Tartós ápolás során felmerülő fertőzések kezelése – Keret: 500 000 euró
Közös akciók
A kiegyensúlyozatlan táplálkozás és fi zikai inaktivitásra vonatkozó nemzeti programokkal kapcsolatos jó gyakorlatok cseréjének megkönnyítése a tagállamok között – Keret: 1,2 millió euró
A HIV és vele összefüggő fertőzések prevenciójának és kezelésének fejlesztése EU veszélyeztetett régióiban és csoportjaiban – Keret: 3 millió euró
A demenciában szenvedők és gondozóik helyzetének javítására vonatkozó akciók alkalmazásának elősegítése a tagállamokban – Keret: 1,5 millió euro
A különösen veszélyes és új kórokozókkal szembeni hatékony fellépés – Keret: 3,5 millió euró
A nemzeti hatóságoknál működő e-Egészségügyi Hálózatok e-egészségügyi támogatása – Keret: 2,4 millió euró
A ritka megbetegedésekre vonatkozó Tanácsi Konklúzió és Bizottsági Kommüniké átültetésének támogatása, különös tekintettel az EU-s szintű ritka betegségek adatbázisra – Keret: 4,29 millió euró
A tagállamok monitorozó és ellenőrző kapacitásainak megerősítése a vérátömlesztés és a szerv- valamint szövetátültetés terén – Keret: 2,5 millió euró
Tenderek
A HP 1. célkitűzéséhez kapcsolódóan:
– Mentális egészséggel kapcsolatos jó gyakorlatok cseréje a mentális egészség és jólét érdekében végzett fellépéshez szolgáló EU Compasson keresztül
A HP 2. célkitűzéséhez kapcsolódóan:
– Az emberi kórokozók referencia-laboratóriumainak költséghatékonysági elemzése
A HP 3. célkitűzéséhez kapcsolódóan:
– A betegjogi irányelv átültetésének értékelésére vonatkozó tanulmány
– Az egészségügyi asszisztensek alapkompetenciáinak meghatározásához való hozzájárulás
A HP 4. célkitűzéséhez kapcsolódóan:
– A határon átnyúló betegellátásról szóló irányelv átültetéséhez szolgáló technikai segítségnyújtás – Európai Referencia Hálózatok értékelése
– A határon átnyúló betegellátásról szóló irányelv átültetése - Európai Referencia Hálózatok (ERH) által nyújtott egészségügyi ellátások meghatározása
– A határon átnyúló betegellátásról szóló irányelv átültetése – független értékelő szervezet kijelölése NRH kérelmek és tagsági javaslatok értékelése
Policy Priorities
Health Programme(s)
Yearly Workplan
Publication od Calls
Evaluation
Negotiation/Contracting
Monitoring/Payments
Dissemination
Archiving
Information Workshops, Guidelines, etc.
External Evaluation (Projects, JA, etc.)
EC Internal Ealuation (Tenders)
External Ealuation
Audits
Publications, Webpages, etc.
Summary Reports, Meetings
Policy Development
MS Contracts
DG SANCO CHAFEA
5. ábra: A HP kidolgozásának és végrehajtásának folyamata (forrás: http://ec.europa.eu/chafea)
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 57
közzétett – 2014-es munkaterv alapján az alábbi témakörökben
támogathatók tevékenységek. Bár a projektek pályázati határideje
szeptember 25-én lejárt, fontosnak tartom ezen témakörök ismer-
tetését is, a HP konkretizálásának bemutatása érdekében.
Ha az 5. táblázatban szereplő munkatervi témákat végig-
nézzük, láthatjuk, hogy a témakörök mindenképp az EUMSz
168. cikkében meghatározott hatásköri szabályoknak meg-
felelően alakulnak, és összhangban a harmadik HP célkitűzé-
seivel nagyon konkrét feladatokat tartalmaznak a szűkös (?)
források megfelelő felhasználása érdekében.
Összefoglalásul elmondhatjuk, a HP végrehajtása átlátható
módon történik. Az éves munkatervek a harmadik HP idő-
szakára megfelelően letisztulttá váltak. Ez az egyértelműség
társul egy eljárásbeli egyszerűsítéssel – elektronikus pályáz-
tatás – egy átlátható értékelési mechnizmussal és egy jobb
kommunikációval mind a kiírások előtt, mind az eredmények
tekintetében. A projektek számának csökkentése, a közös ak-
ció számának növelés- tehát a tagállami illetékes hatóságok
bevonásának növelése az európai egészségpolitikai erősödé-
se irányába hat, csakúgy, mint a közös akciók közvetlen, tag-
államokkal való egyeztetése. Véleményem szerint ezek, illetve
a harmadik HP előzőekben említett koncepcionális erősségei
lehetővé teszik, hogy rajta keresztül az EU valódi egészségpo-
litikát valósítson meg. Úgy gondolom, hogy csak az egészség-
ügy szereplői csak nyerhetnek azon, ha magyar szervezetek
– támogatottként – minél nagyobb számban vesznek részt a
végrehajtásában.
Ha a HP-t az egészségügyre szánt források között értékel-
jük, akkor annak erősségeként – a büdzsé többi forráshoz
képest szűkös volta mellett – a szakpolitikai jelentőségét kell
kiemelnünk, illetve azt, hogy itt közvetlenül az EU – vagyis a
Bizottság – által nyújtott forrásokról beszélünk, a célok is uni-
ós szintűek. A program végrehajtásának sikeressége is abszo-
lút a Bizottság/CHAFEA hatékony munkáján múlik.
cb. Az egészségügyre szánt EU-s források – Strukturális
Alapok
Egészségügyi beruházások Strukturális Alapokból történő fi -
nanszírozásának magyarázatául nem az uniós egészségpolitika
léte szolgál. A kohéziós politika fejlődése során eljutott arra a
következtetésre, hogy az egészségügyi egyenlőtlenségek csök-
kentése hozzájárul az egyes régiók közötti egyenlőtlenségek
csökkentéséhez, sőt motorja lehet az ilyen irányú fejlődésnek.
A 2007–2013-as időszakban bár nem szerepelt kifejezett beru-
házási prioritásként az egészségügy, azonban mind az Európai
Szociális Alap (European Social Fund – továbbiakban: ESF),
mind az Európai Regionális Fejlesztési Alap (European Regional
Development Fund – továbbiakban: ERDF) célkitűzései között
voltak olyanok, amelyek az egészségügyhöz köthetők voltak
(ld. 6. táblázat). A Strukturális Alapok egészségügyhöz köthető
korábbi célkitűzései elsősorban az egészségügyi egyenlőtlen-
ségek kiegyenlítését szolgálták, emellett pedig összhangban
voltak az uniós egészségpolitikai célkitűzésekkel.
A Strukturális Alapokból az egészségügyre fordított összeg
pontos meghatározása nehéz, fogalmi kérdések merülnek fel:
mire terjed ki az egészségügyi beruházás fogalma, mit nevezünk
egészségügyi fejlesztésnek. Ennek meghatározására az Európai
Unió Bizottságának (továbbiakban: Bizottság) Egészségügyi
és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága (Directorate General for
Health and Consumers, továbbiakban: DG SANCO) három kate-
góriát állított fel, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó a 2011-es
előzetes jelentésében (továbbiakban: Watson-jelentés)19.
A jelentés a tagállamok fejlesztési terveit és az operatív
programjait, illetve az azokból nyújtott támogatásokat abból
a szempontból vizsgálta meg, hogy azok mennyiben valósít-
nak meg az – ERDF illetve az ESF célkitűzéseit követve –
I. közvetlen egészségügyi beruházásokat,
II. közvetett egészségügyi beruházásokat, illetve
III. lehetséges egészségügyi hatással bíró beruházásokat.
Infrastructure
E-health
Education&Training
Quality Management
Emergency Services
Health Promotion
Inpatient Services
Outpatient Services
Access to Services
Other
0 5 10 15
EU15 EU12
6. ábra: Közvetlen egészségügyi beruházások 2007–2013 között országonként (forrás: Watson-jelentés, 2011. 17. o.)
Szakcikk
58 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
Tekintettel arra, hogy a lehetséges egészségügyi hatással
bíró beruházások a Watson-jelentés szerint is gyakorlatilag
minden fejlesztésre igaz lehet, úgy gondolom, ezek bemu-
tatása túlmutat a jelen dolgozat keretein, így következőkben
csak a közvetlen és a közvetett egészségügyi beruházások
alakulását mutatom be. Fontos leszögezni, hogy a Watson-je-
lentésben a tervdokumentumok időközi értékelése történt, a
tényleges megvalósítás elemzésére természetesen még nem
került sor.
I. közvetlen egészségügyi beruházások
Az egészségügyi beruházások közül a leginkább kézzelfogha-
tó közvetlen egészségügyi beruházások mértéke – amelynek
nagy részét az infrastrukturális beruházások adják – 5 milliárd
€-ra rúg EU-s szinten, ez 5%-a Strukturális Alapok teljes bü-
dzséjének20.
A Watson-jelentés a közvetlen egészségügyi beruházáso-
kat – ld. 6. ábra – 10 kategóriára osztotta – infrastruktúrális
beruházások, e-egészségügy, oktatás és képzés, minőségirá-
nyítás, sürgősségi ellátás, egészség-megőrzés, járóbeteg-ellá-
tás, kórházi ellátás, ellátáshoz való hozzáférés, egyéb.
A közvetlen egészségügyi beruházások jelenléte, és a
beruházás kategóriák különbözőségei az EU15 és az EU1221
országok között számottevők. Az EU 15 tagállamokban ösz-
szességében sokkal kevesebb kategóriában kerül sor a köz-
vetlen egészségügyi beruházásokra, mint az EU 12 tagálla-
mokban. A minőségirányítás, járóbeteg-ellátás, sürgősségi
ellátás fejlesztése ezekben a tagállamokban egyáltalán nem
szerepelt a célok között. Az infrastruktúra-fejlesztés az a
kategória, ahol a legtöbb régi tagállam képviselteti magát,
– számszerint hat. Kategóriánként átlagosan 2-3 tagállam
végez fejlesztést az adott területen. Az új tagállamok közül
minden kategóriában minimum 3, átlagosan 5-6, maximum
11 tagállam valósít meg fejlesztést. Mindezek alapján leszö-
gezhető, hogy az EU15 tagállamok a Strukturális Alapokból
történi közvetlen egészségügyi beruházásaikat sokkal job-
ban fókuszálták meghatározott területekre, mint az új tag-
államok.
Ugyanakkor az a következtetés is levonható, hogy a Struk-
turális Alapokból nyújtott támogatásokat összességében
elsősorban a 2004 óta csatlakozott tagállamok kívánták az
egészségügy közvetlen fejlesztésére fordítani. Ez mind az
ERDF-ból, mind az ESF-ból történt beruházások esetében le-
szögezhető. A Strukturális Alapokból az egészségügyre szánt
források nemzeti szinten eltérőek, Magyarország a 2007–
2013-as ciklusban ebben a tekintetben éllovas volt, a teljes
fejlesztési források 5,4%-át kívántuk közvetlen egészségügyi
beruházásra fordítani, a sereghajtó Németország volt, 0,1%-
os ráfordítással22 (ehhez még ld. 7. táblázat).
Ennek persze sok oka lehet, egyfelől evidens, hogy az
EU 12 tagállamok számára átlagosan jóval nagyobb forrás
állt rendelkezésre a tervezésnél (7. ábra), illetve van olyan
régi tagállam – Luxemburg – amelynek esetében egyálta-
lán nem beszélhetünk támogatásról, vélhetően szerepet
játszik az egészségügyi rendszer állapota és igénye is, de
véleményem szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni a
tervezés menetét, hagyományait sem ezekben a tagálla-
mokban.
6. táblázat: Az ERDF és az ESF témái és azok lehetséges egészségügyi hatásai az ERDF források allokációja témák szerint 2007–2013, százalékos arányban (forrás: Watson-jelentés, 10. és 13. o.)
Kultúra 2,2
Energia 4,0
Környezet védelem és kockázatkezelés 18,7
Munkavállaláshoz való hozzáférés és fenntarthatóság 0,4
Emberi erőforrás fejlesztése 0,4
A leginkább rászorultak szociális inklúziójának növelése 0,1
Munkavállalók, cégek, vállalkozók és vállalk. alkalmazkodóképességének növelése 0,3
Információs társadalom 5,6
Szociális és egészségügyi infrastruktúrába való beruházás 6,2
A reformok elősegítése a munkaügy terén 0,1
A legkülső régiók fejlesztését korlátozó járulékos költségek csökkentése 0,2
Kutatás és technológiai fejlesztések, innováció 23,8
Intézményi kapacitások megerősítése nemzeti, regionális és helyi szinten 0,6
Technikai segítségnyújtás 3,0
Turizmus 2,3
Közlekedés 28,3
Közvetlen egészségügyi beruházások a NSRK/OP-ban
Közvetett egészségügyi beruházások a NSRK/OP-ban
Nem egészségügyi beruházások, lehetséges egészségügyi hatással
Az ESZA allokációja témánként 2007–2013, százalékos megosztásban
Munkavállaláshoz való hozzáférés és fenntarthatóság 28,4
Emberi erőforrás fejlesztése 32,9
A leginkább rászorultak szociális inklúziójának növelése 13,1
Munkavállalók, cégek, vállalkozók és vállalkozások alkalmazkodóképességének növelése 17,8
Információs társadalom 0,2
Szociális és egészségügyi infrastruktúrába való beruházás 0,2
A reformok elősegítése a munkaügy terén 1,2
Kutatás és technológiai fejlesztések, innováció 0,1
Intézményi kapacitások megerősítése nemzeti, regionális és helyi szinten 2,7
Technikai segítségnyújtás 3,3
Közvetlen egészségügyi beruházások a NSRK/OP-ban
Közvetett egészségügyi beruházások a NSRK/OP-ban
Nem egészségügyi beruházások, lehetséges egészségügyi hatással
7. táblázat: Magyarország és az egészségügyre szánt EU-s támogatások
Magyarország 9 kategóriát nevesített a közvetlen egészségügyi beruházások területeiként. Az 14. ábra alapján látható, hogy Magyarország a hatodik legnagyobb keretösszeggel gazdálkodhatott
a 2007-2013-as periódusban. Ezzel arányait tekintve éllovas volt hazánk az egészségügyre szánt fejlesztési források nagysága tekintetében. Az ERDF-forrásokból a teljes szociális infrastruktúra
fejlesztésére szánt EU-források aránya Magyarországon 11,5 % volt, míg az EU-s átlag 6,1%-ot tett ki. (Cohesion Policy 2007-13, National Strategic Reference Frameworks, http://ec.europa.eu/
regional_policy/atlas2007/fi che/nsrf.pdf alapján) A fent említett a rangsorbeli pozíciót a 2014-2020-as periódusra is megőriztük, azonban a jelenlegi ciklusban az egészségügyre várhatóan
90 milliárd Ft fejlesztési forrás jut majd.
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 59
II. Közvetett egészségügyi beruházások
Közvetett egészségügyi beruházásnak azt nevezi a Watson-
jelentés, amikor a beruházás egy másik szektorban indul, de
egészségügyi szolgáltatásra vagy forrásra vonatkozó elemet
tartalmaz23. A közvetett egészségügyi fejlesztésre fordított
összeg meghatározása sokkal nehezebb feladat, itt elsősor-
ban az állapítható meg, hogy az aktív időskorhoz és a munká-
ban töltött időszak meghosszabbításával kapcsolatos fejlesz-
tésekre 1 milliárd €-t terveztek fordítani a tagállamok24.
Amennyiben a közvetett egészségügyi beruházások kate-
góriáit – munkahelyi egészség és biztonság, e-egészségügy,
vidékfejlesztés, hátrányos helyzetűek foglalkoztatása egyéb
– vizsgáljuk (ld. 8. ábra), az összkép hasonló a közvetett egész-
ségügyi beruházások kapcsán elmondottakhoz. Az EU 12 tag-
államok – a fent már részletezett okokból – ezen a területen
is szerteágazóbb célkitűzésekkel rendelkeznek, mint az EU 15
tagállamok.
Összességében helytállónak nevezhető az a kijelentés, hogy
az egészségügyi fejlesztések prioritása a 2004 óta csatlakozott
tagállamokban nagyobb volt, mint az EU 15-öknél.
Összefoglalásul elmondható, hogy bár a Strukturális Alapok
célkitűzései között expressis verbis nem szerepelnek egész-
ségügyi célok, a célkitűzésekhez kapcsolódóan jelentős mér-
tékű egészségügyi fejlesztésekre kerül sor. A 2007–2013-as
programozási időszakban csak a közvetlen egészségügyi be-
ruházásokat tekintve kb. 5 milliárd euró került felhasználásra.
A Strukturális Alapok ezzel a második legfontosabb forrás az
egészségügy támogatására az EU-ban. Maga a számszerűsítés
csak korlátosan lehetséges. A fejlesztések koherenciájának ér-
tékelése csak azok lezárulta után lesz lehetséges. Fontos még
kiemelni, hogy a Strukturális Alapokból nyújtott támogatások
esetén a tagállamok szerepe és felelőssége kiemelkedő a fej-
lesztendő területek meghatározására és a fejlesztések valódi
végrehatására, tekintettel a nemzeti stratégiai referenciakere-
tek kialakításának menetére.
A jelenlegi 2014–2020-ra vonatkozó időszakkal kapcso-
latban is fontos kiemelni, hogy a 2014-2020-as tervezési
periódus 11 tematikus célkitűzése között sem találjuk az
egészségügyet, azonban egyes tematikus célok köthetők az
egészségügyhöz így
– a 3. tematikus célkitűzés: A kis- és középvállalkozások,
a mezőgazdasági (az EMVA keretében), a halászati és
akvakultúra-ágazat (az ETHA keretében) versenyképessé-
gének javítása,
– a 8. tematikus célkitűzés: A foglalkoztatás és a munkaválla-
lói mobilitás ösztönzése
– a 9. tematikus célkitűzés: A társadalmi befogadás előmoz-
dítása és a szegénység elleni küzdelem
– 11. tematikus célkitűzés: Az intézményi kapacitás javítása
és hatékony közigazgatás.
Az egészségügyi fejlesztések indoklása tehát a jelenlegi
ciklusban is valamely más szektorhoz, célhoz kapcsolódik
majd, annak ellenére, hogy a Strukturális Alapokból származó
források egészségügyre történő felhasználása abszolút legi-
timálható. A beruházások sikeressége érdekében az Európai
ATBEBGCYCZDEDKEEELESFIFRHRHUIEITLTLULVMTNLPLPTROSESISKUK
PolandSpain
ItalyChech Republic
GermanyHungaryPortugal
GreeceRomania
FranceSlovakia
United KingdomLithuania
BulgariaLatvia
SloveniaEstonia
BelgiumNetherlands
SwedenFinlandAustria
MaltaIrelandCyprus
DenmarkLuxembourg
European Territorial Cooperation
€ 67,185.55M€ 34,95785 M€ 27,957,85 M€ 26,526.38 M€ 25,488.62 M€ 24,921.15 M€ 21,411.56 M€ 20,210.26 M€ 19,213.04 M€ 13,449.22 M€ 11,498.94 M€ 9,890.94 M€ 6,775.49 M€ 6.673.63 M€ 4,530.45 M€ 4,101.05 M€ 3,403.46 M€ 2,063.5 M€ 1,660 M€ 1,626.09 M€ 1,596.97 M€ 1,204.48 M€ 840.12 M€ 750,72 M€ 612.43 M€ 509.58 M€ 50.49 M€ 7,901.89 M
€ 1.24 Kmil.€ 2.28 Kmil.€ 7.59 Kmil.€ 735 mil.€ 21.98 Kmil.€ 19.23 Kmil.€ 553 mil.€ 3.59 Kmil.€ 15.52 Kmil.€ 28.56 Kmil.€ 1.47 Kmil.€ 15.85 Kmil.€ 8.61 Kmil.€ 21.91 Kmil.€ 1.19 Kmil.€ 32.82 Kmil.€ 6.82 Kmil.€ 59 mil.€ 4.51 Kmil.€ 725 mil.€ 1.4 Kmil.€ 77.57 Kmil.€ 21.47 Kmil.€ 22.99 Kmil.€ 2.11 Kmil.€ 3.07 Kmil.€ 13.99 Kmil.€ 11.84 Kmil.
€ 20 Kmil.€ 0 Kmil. € 0 M€ 40 Kmil. € 60 Kmil. € 20 M € 40 M € 60 M
Total EU allocations of Cohesion Policy 2014–2020* (million €, current prices)
Coun
try
Total per country
Total EU allocations of Cohesion Policy 2014–2020* (million €, current prices)
Amount (M=Millions)
7. ábra: A kohéziós politika eszközei – tagállamonként meghatározott összegek, millió euróban, jelenlegi árakon, 2014–2020, illetve 2007–2013 között
(forrás: http://ec.europa.eu/regional_policy/index.cfm/en/funding/available-budget/)
Szakcikk
60 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
Bizottság külső tanácsadóval szerződött, akitől a tagállamok
tanácsot kaphatnak a megfelelő minőségű egészségügyi fej-
lesztések megvalósítása érdekében25.
A Beruházás az egészségbe c. korábban említett program-
dokumentum szintén tesz arra vonatkozó ajánlásokat, hogy
milyen területeken valósuljanak meg egészségügyi beruhá-
zások a Strukturális Alapokból:26
– egészségügyi infrastruktúrába való befektetés az egészség-
ügyi rendszer struktúrájának megváltoztatása, elsősorban
a fekvőbeteg-ellátás közösségi szintű integrált szolgáltatá-
sokkal való kiváltása érdekében;
– a megfelelő, fenntartható és magasszintű ellátáshoz aló
hozzáférés fejlesztése érdekében, különösen a régiók
közötti egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése és a
hátrányos helyzetű csoportok jobb hozzáférése,
– az egészségügyi munkaerő alkalmazkodásának és életen át
tartó tanulásának támogatása,
– az aktív és egészséges idősödés előmozdítása az foglalkoz-
tathatóság és foglalkoztatottság támogatása érdekében.
A „Refl ection process on modern, responsive and sustain-
able health systems” c. tanácsi következtetések (2013) ez
alapján szintén felhívja a tagállamokat, hogy folytassanak
párbeszédet a Strukturális Alapok hatékony felhasználása ér-
dekében az egészségügyi beruházások területén. Emellett a
tanácsi következtetések kiemelik a jó gyakorlatok cseréjének
fontosságát a tervezés, alkalmazás és monitorozás terén.
A Strukturális Alapból megvalósuló egészségügyi fejleszté-
sek témaköre tehát a jövőben is fontos és fejleszteni kívánt te-
rülete a kohéziós politikának is, és nagy valószínűséggel kihat
az egészségügyi rendszerek szervezésére és fenntartására is.
8. táblázat: Az FP7 egészségügyi kutatásai témái
1. Biotechnológia, generikus eszközök és gyógyászati technológiák az emberi egészség szolgálatában
– Nagy áteresztőképességű (high-throughput) kutatás
– Felismerés, diagnózis és ellenőrzés
– A terápiák megfelelőségének, biztonságának és hatékonyságának előrejelzése
– Innovatív gyógyászati megközelítések és beavatkozás
2. Transzlációs kutatás az emberi egészség szolgálatában
– Biológiai adatok és folyamatok integrálása
– Az agyra és betegségeire, az emberi fejlődésre és az öregedési folyamatra irányuló kutatás
– Transzlációs kutatás a fertőző betegségek területén (HIV/AIDS, malária, tuberkulózis, SARS, madárinfl uenza)
– Transzlációs kutatás a súlyos betegségek területén - rák, szív- és érrendszeribetegségek, diabétesz/elhízás, ritka betegségek és egyéb krónikus betegségek, beleértve a reumás betegségeket,
az ízületi gyulladást, valamint az izom- és csontrendszer betegségeit
3. Az európai polgárok számára nyújtott egészségügyi szolgáltatások optimalizálása
– A klinikai eredmények átültetése a klinikai gyakorlatba:
– Az egészségügyi rendszerek – beleértve az átmeneti szakaszban lévő egészségügyi rendszereket és az otthonápolási módszereket – minősége, hatékonysága és szolidaritása
– A betegségmegelőzés javítása és a gyógyszerek jobb használata:
– Az új egészségügyi terápiák és technológiák megfelelő használata
Horizontális témák
– Gyermekegészség, nemekkel összefüggő kérdések, az öregedő társadalom egészségével összefüggő kérdések
Workplace health
Health&Safety
E-health
Urban Development
Inclusive Employment
Other
0 5 10 15 20
EU15 EU12
8. ábra: Közvetett egészségügyi beruházások tagállamonként 2007-2013 (forrás: Watson-jelentés)
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 61
cc. Az egészségügyre szánt EU-s források – Az EU kutatási
keretprogramjai
Az EU kutatási keretprogramjainak célja az EU aktuális növe-
kedési stratégiáinak támogatása. A 7. Kutatási Keretprogram
célja a Lisszaboni Stratégia egyik alapjának, a tudásalapú tár-
sadalomnak a támogatása volt, a jelenlegi pénzügyi ciklushoz
igazított Horizont 2020 célja pedig az EU 2020 stratégiájában
kitűzött célok eléréséhez – így fenntartható, inkluzív és intelli-
gens növekedéséhez – való a hozzájárulás.
A keretprogramok célkitűzései között egészségügyi ku-
tatások is szerepelnek, még pedig nagyon hangsúlyosan. A
Strukturális Alapokból megvalósuló egészségügyi fejleszté-
sekhez elméleti alapjához hasonlóan a kutatási keretprog-
ram egészségügyi célkitűzései is összhangban állnak az EU
egészségügyi programjával. A 7. kutatási keretprogramból
(7th Research Framework Programme, továbbiakban FP7)
a 2007–2013-as időszakban 6,1 milliárd eurót fordítottal
egészségügyi kutatásokra. Ezzel az egészségügy a 2. legje-
lentősebb kutatási terület volt az információs és kommuniká-
ciós technológiák után, és maga a FP7 az EU legjelentősebb
forrása az egészségügy terén. Az FP7 4 fő és egy kiegészítő
kutatási területet határozott meg – Együttműködés, Ötletek,
Emberek – Emberi potenciál, Kapacitások; az egészségügy az
Együttműködés témakör első számú altémája. Az egészség-
ügyi kutatási program célja, hogy javítsa az európai polgárok
egészségi állapotát, valamint növelje és erősítse az egészség-
ügyhöz kapcsolódó európai iparágak és üzleti vállalkozások
versenyképességét és innovatív kapacitását. A program glo-
bális egészségügyi problémákkal – például felbukkanó járvá-
nyok – is foglalkozott27.
A 8. táblázatban látható, hogy főleg a 2. és 3. célkitűzés az,
ahol témáit tekintve a FP7 összekapcsolódik a uniós egész-
ségügyi programokkal, illetve az itt felsorolt témák összhang-
ban vannak az EUMSz 168. cikkében meghatározott uniós
hatáskörökkel (ld.1. ábra: támogató hatáskörök).
A FP7 során 110 magyar részvevő nyert támogatást, össze-
sen 29,27 millió euró értékben28.
A 2014-2020-as időszak kutatási programja, a Horizont2020
az eddigi legnagyobb szabású uniós kutatási program, 80
milliárd eurós büdzsével. A hangsúly a társadalmi kihíváso-
kon az EU társadalmát érintő problémák (pl. egészség, tiszta
energia, közlekedés) van a programban, tekintettel arra, hogy
innováció nélkül nem lehet célt érni az állampolgárokat és
társadalmakat érintő ügyekben, de az EU politikai céljaiban
Euratom (2014–2018, 1,6 milliárd EUR)
Tudományos kiválóság (24,4 milliárd EUR)
Iparági vezető szerep (17,0 miliárd EUR)
Társadalmi kihívások (29,7 milliárd EUR)
Európai Innovációs és Technológiai Intézet (2,7 milliárd EUR)
Egyéb (3,2 milliárd EUR)
9. ábra: A HORIZONT 2020 költségvetése, 2013-as folyó árakon
(forrás: Európai Bizottság: HORIZON 2020 rövid bemutatása, 35. o. )
9. táblázat: Támogatások típusai – Horizont 2020
Kutatási és innovációs intézkedések
Olyan, világosan meghatározott kihívások megoldását célul kitűző kutatási tevékenységek fi nanszírozása, amelyek új ismeretekhez vagy új technológiákhoz vezethetnek el.
Innovációs intézkedések
A fi nanszírozás inkább a piacra vitelhez közelebb álló tevékenységekre összpontosít. Például prototípusgyártás, tesztelés, demonstrációs tevékenységek, kísérleti bevezetés, léptéknövelés stb.,
ha a céljuk új vagy javított termékek vagy szolgáltatások előállítása.
Koordinációs és támogató intézkedések
A fi nanszírozás a kutatási és innovációs projektek, programok és politikák koordinálását és az ezekkel kapcsolatos kapcsolatépítést fedi le. Magát a kutatást és innovációt más intézkedések fedik le.
A tudás határterületeire irányuló kutatói támogatások – Európai Kutatási Tanács (EKT)
Olyan projektek fi nanszírozása, amelyek értékelésének egyedüli kritériuma a tudományos kiválóság bármilyen kutatási területen, és amelyet egyetlen nemzeti vagy nemzetközi kutatócsoport végez el
egy „vizsgálatvezető” irányításával.
Képzési és karrierfejlesztési támogatás – Marie Skłodowska-Curie cselekvések
Nemzetközi kutatói ösztöndíjak a köz- és magánszférában, kutatói képzés, munkaerőcserék
kkv-eszköz
Ez az eszköz azokat a magasan innovatív kkv-kat célozza meg, amelyek fokozni szeretnék a növekedési potenciáljukat. Az eszköz átalányösszeget biztosít a megvalósíthatósági tanulmányokhoz,
támogatásokat ad az innovációs projekt fő fázisához (demonstrációs tevékenységek, prototípusgyártás, tesztelés, alkalmazásfejlesztés...), végül a hitel- és tőkefi nanszírozási eszközökhöz való
hozzáférés megkönnyítésével közvetett módon támogatja a piacra vitel fázisát.
Gyorsított innováció
A fi nanszírozásnak 2015-ben kell megindulnia egy kísérleti fellépés keretében. A pályázatokat folyamatosan fogadó, innovációvezérelt felhívások olyan innovációs projekteket céloznak meg,
amelyek bármilyen technológiai vagy társadalmi szempontból kihívást jelentő területtel foglalkoznak. A kísérleti fellépéseket a Horizont 2020 félidejében részletesen megvizsgálják.
Szakcikk
62 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
sem, illetve mert áttörést hozó megoldásokat a – társada-
lomtudományokat is magukba foglaló – multi-diszciplináris
együttműködések eredményeznek29. A társadalmi kihívások
program 29,7 milliárd eurós keretével a teljes kutatási keret-
program 38,5%át teszi ki, az egészségügyi kutatásokra a teljes
keretprogramból 9,7%-os részesedéssel közel 7,5 milliárd eu-
rós keret jut (ld. 9. ábra).
„Az egészségügyi kutatásba és innovációba való befektetés
segíteni fog bennünket abban, hogy aktívak maradjunk, hoz-
zájárul új, biztonságosabb és hatékonyabb kezelések kifejlesz-
téséhez, valamint segít az egészségügyi és ellátórendszereink
életképességének megőrzésében. A program megadja az or-
vosoknak azokat az eszközöket, amelyekre szükségük van a
személyre szabottabb orvosláshoz, és előrelendíti a krónikus
és fertőző betegségek megelőzését és kezelését”30.
A Horizont 2020 megvalósítása hasonlít a HP kapcsán le-
írtakhoz. Két éves munkatervekkel dolgozik, így a pályázati
felhívások is két évre előrevetítettek. Egyéni és konzorciális
pályázatok leadása is lehetséges, a programban meghatá-
rozottak szerint „A sztenderd kutatási projektekhez legalább
három jogi személy alkotta konzorciumok jelentkezhetnek.
Minden ilyen jogi személyt egy uniós tagállamban vagy egy
társult országban kell létrehozni. Más programoknál – Euró-
pai Kutatási Tanács, kkv-eszköz, a nemzeti vagy közszférába
tartozói felhívások és programok társfi nanszírozás, koordiná-
ció és támogatás, képzés és mobilitás – a részvétel minimális
feltétele, hogy az egyik jogi személyt egy tagállamban vagy
egy társult országban hozzák létre”31 (ld. még 9. táblázat).
Összefoglalásként elmondható, hogy az egészségügyre
szánt források harmadik típusa, a kutatási keretprogramokból
származó források a legjelentősebbek mértéküket tekintve.
Elsősorban az innovációt és a gazdasági növekedést, valamint
az EU alapstratégiájában megnevezett egyéb célok megva-
lósítását szolgálják, azonban tekintettel arra, hogy a prog-
ramdokumentumok egymással összhangban vannak, az EU
egészségügyi stratégiája kiteljesedéséhez is hozzájárulnak.
Következtetések
Az EU számára az EUMSz 168. cikkében adott felhatalmazások
a hagyományos egészségpolitika szemszögéből nézve szű-
kösek, hiszen éppen a legfontosabbnak tűnő, egészségügyi
rendszerek szervezésére és fenntartására vonatkozó hatáskör
nem uniós, hanem tagállami szinten valósul meg. Ennek el-
lenére azokon a területeken – megelőzés, egészségfejlesztés,
kutatás stb. – ahol az EU hatáskörrel bír, jogosítványaival teljes
mértékben él. Jogosítványai véleményem szerint már jelen-
leg is elvezethetik az EU-t az egészségügyi rendszerek szer-
vezésével kapcsolatos kérdések felé. Ez természetesen nem
jogharmonizációban megjelenő tevékenységeket jelent.
Az EU fő egészségügyi forrásai az egészségügy terén a kutatási
keretprogramok – jelenleg a Horizont 2020 Program, 7,5 milliárd
eurós egészségügyi kutatási keretösszeggel, ami az FP7 6,1, milli-
árdos keretéhez képest is kiemelkedő összeg, – a Strukturális Ala-
pok, a 2007–2013-as periódusban számszerűsíthetően 5 milliárd
euró egészségügyi fejlesztésekre szánt összeggel, – illetve az uniós
egészségügyi program, jelenleg 449 millió eurós büdzsével.
Ezen források programdokumentumai mind egymással, mind
az EU Népegészségügyi Stratégiájával, mind az EU alapstratégi-
ájával, az EU2020 Programmal összhangban állnak. A források
nagysága is jelzi az EU álláspontját az egészségüggyel kapcsolat-
ban: az egészségügy önmagában is érték, emellett pedig a gaz-
dasági növekedés szempontjából meghatározó szektor.
Ezekből a forrásokból az egészségügyi rendszer szervezésével
kapcsolatos kutatásokra, projektekre, stb. is sor kerül. De ettől – te-
hát az egészségügyi rendszerek szervezésére vonatkozó hatáskör-
től – függetlenül is megállapítható véleményem szerint, hogy az
EU egy folyamatosan fejlődő, és mára programszinten és végrehaj-
tásában koherensnek mondható egészségpolitikával rendelkezik.
Az uniós egészségpolitika letéteményesei, az egészségügyi
programok bár kiegészítő jelleggel bírnak a tagállami progra-
mok mellett, ugyanakkor egyfajta egészségpolitikai tematizálást
valósítanak meg32 és feltételezhető, hogy a HP alapján támo-
gatott projektek eredményeit felhasználták hasonló nemzeti
vagy európai szintű tevékenységek kidolgozásához33. Emellett
a Strukturális Alapokból az uniós polgárok számára is érzékel-
hető fejlesztések születnek, illetve a kutatási keretprogramok az
egészségügyben rejlő növekedés-teremtő tényezők is felszínre
kerülnek. Az EU az egészségügy terén számára adott felhatalma-
zások keretei között így a lehető legtöbbet éri el, amit elérhet.
Irodalomjegyzék
1. 3rd HP Info Day – http://www.gyemszi.hu/wps/wcm/connect/gyemszi/content/gyemszi/nemzetkozi_projektek/informacios%20nap%20harmadik%20eu%20eg%20progr
2. Council conclusions on the „Refl ection process on modern, responsive and sustainable health systems” Employme_t, Social Policy, Health and co_sumer Affairs Council Meeting Brussels, 10 December 2013 http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/lsa/140004.pdf
3. A CHAFEA honlapja http://ec.europa.eu/chafea/4. Csuzdi Szonja: Horizont 2020: Általános ismertetô
http://www.h2020.gov.hu/horizont2020-program/eloadasok
5. Decision No 1350/2007/Ec of the European Parliament And of the Council of 23 October 2007 establishing a second programme of Community action in the fi eld of health (2008-13), http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2007:301:0003:0013:EN:PDF
6. A DG SANCO honlapja http://ec.europa.eu/health/index_en.htm
7. Európai Bizottság: Az egészségügyre vonatkozó harmadik uniós cselekvési program (2014–2020) keretében nyújtott fi nanszírozás http://ec.europa.eu/chafea/documents/health/hp-factsheets/project-grants/factsheets-hp-pg_hu.pdf
8. Európai Bizottság: Az európai hozzáadott érték, http://ec.europa.eu/chafea/documents/health/hp-factsheets/added-value/factsheets-hp-av_hu.pdf
9. Európai Bizottság: Factsheet: Horizon 2020 budget , http://ec.europa.eu/programmes/horizon2020/sites/horizon2020/fi les/Factsheet_budget_H2020_0.pdf,
10. Európai Bizottság, A Hetedik Keretprogramról röviden – Az EU kutatási célú Hetedik Keretprogramjába (FP7) való bekapcsolódás módja, http://ec.europa.eu/research/fp7/pdf/fp7-inbrief_hu.pdf
11. Európai Bizottság: A holnap kérdéseinek megválaszolását ma kell elkezdenünk http://ec.europa.eu/research/fp7/pdf/fp7-factsheets_hu.pdfFP7
Szakcikk
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1. | 63
12. Európai Bizottság: HORIZON 2020 rövid bemutatása, http://ec.europa.eu/programmes/horizon2020/sites/horizon2020/fi les/H2020_HU_KI0213413HUN.pdf
13. Európai Bizottság: Together for Health: A Strategic Approach for the EU 2008-2013 COM(2007) 630 fi nal strat, http://ec.europa.eu/health-eu/doc/whitepaper_en.pdf
14. European Commission: Commission Staff Working Document, Investing in health SWD(3013) 43 fi nal;
15. http://ec.europa.eu/health/strategy/docs/swd_investing_in_health.pdf Investment in health
16. European Commission: High Level Conference – EU Health Programmes: results and perspectives http://ec.europa.eu/health/programme/events/ev_20120503_publications_en.htm
17. European Commission: Q&A on the third Health Programme 2014-2020, http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-14-139_en.htm
18. Az Európai Parlament és a Tanács 1786/2002/Ek Határozata (2002. szeptember 23.) a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési program (2003–2008) elfogadásáról , http://eur-lex.europa.eu/search.html?type=expert&qid=1416229676825
19. European Court of auditors: The European Union’s Public Health Programme (2003–07): An Effective Way To Improve Health?, http://ec.europa.eu/health/programme/docs/php20032007_an_effective_way_to_improve_health.pdf
20. Az Európai Parlament és a Tanács 282/2014/Eu rendelete (2014. március 11.) az egészségügyre vonatkozó harmadik uniós cselekvési program (2014–2020) létrehozásáról és az 1350/2007/EK határozat hatályon kívül helyezésérôl, http://old.eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2014:086:0001:0013:HU:PDF
21. ESKI fogalomtár, http://fogalomtar.eski.hu/index.php/Eg%C3%A9szs%C3%A9gpolitika
22. Jonathan Watson, Diractorate General for Health and Consumers: Health and Structural Funds in 2007–2013: Country and regional assessment, http://ec.europa.eu/health/health_structural_funds/docs/watson_report.pdf
23. Nemzetgazdasági Minisztérium – Nemzeti Innovációs Hivatal: magyar sikerek az FP7-ôl és az Euratom programból, http://www.h2020.gov.hu/horizont2020-program/kiadvanyok
24. Orosz Éva: Félúton vagy tévúton? Egészségügyünk félmúltja és az egészségpolitika alternatívái, Budapest, 2001. Egészséges Magyarországért Egyesület, 1. fejezet
25. Public Health Evaluation and Impact Assessment Consortium, Mid-Term Evaluation of the EU Health Strategy 2008-2013 Final report, 2011 http://ec.europa.eu/health/programme/docs/mthp_fi nal_report_oct2011_en.pdf
26. Public Health Evaluation and Impact Assessment Consortium, Mid-Term Evaluation of the EU Health Strategy 2008-2013, Final report, 2011 http://ec.europa.eu/health/strategy/docs/midtermevaluation_euhealthstrategy_2011_report_en.pdf
27. Public Health Evaluation and Impact Assessment Consortium: Study to measure the implementation
of EU health policies at national, regional and local levels, assessing the utility of existing indicators for this task and developing new indicators as necessary, http://ec.europa.eu/health/strategy/docs/study_implementation_eu_health_policies_vol1.pdf
28. Scott L. Greer, Nick Fahy, Heather A. Elliott, Matthias Wismar, Holly Jarman, Willy Palm: Everything you always wanted to know about European Union health policies but were afraid to ask, The European Observatory on Health Systems and Policies, WHO 2014, http://www.euro.who.int/en/publications/abstracts/everything-you-always-wanted-to-know-about-european-union-health-policies-but-were-afraid-to-ask
Hivatkozások
1. Commission Staff Working Document, Investing in health SWD(3013) 43 fi nal; http://ec.europa.eu/health/strategy/docs/swd_investing_in_health.pdf Investment in health
2. A DG SANCO honlapja, http://ec.europa.eu/health/index_en.htm
3. ESKI fogalomtár, http://fogalomtar.eski.hu/index.php/Eg%C3%A9szs%C3%A9gpolitika
4. A programok elnevezése változott, az elsô program esetében Népegészségügyi Programról beszélt a szakirodalom (Public Health Programme). Az angol elnevezés a második programtól kezdve egyértelmûen Egészségügyi Program (Health Programme). A jogszabály szerinti hivatalos elnevezés (köz)egészségügyre vonatkozó uniós cselekvési program. Dolgozatomban az összes erre a területre irányuló programot egészségügyi programnak nevezek és az angol rövidítést – HP (Health Programme) használom.
5. Greer et al., 2014, 27. o.6. Greer et al., 2014, 27. o.7. Orosz, 2001, 21.o.8. European Court of Auditors, 7.o.9. Greer et al, 2014. 69.o.10. Public Health Evaluation and Impact Assessment
Consortium, Mid-Term Evaluation of the EU Health Strategy 2008-2013 Final report, 2011
11. Public Health Evaluation and Impact Assessment Consortium, Mid-Term Evaluation of the EU Health Strategy 2008-2013 Final report, 2011 102, o.
12. Public Health Evaluation and Impact Assessment Consortium, Mid-Term Evaluation of the EU Health Strategy 2008-2013 Final report, 2011, 99. o.
13. http://ec.europa.eu/health/programme/events/ev_20120503_publications_en.htm
14. 3rd HP Info Day – http://www.gyemszi.hu/wps/wcm/connect/gyemszi/content/gyemszi/nemzetkozi_projektek/informacios%20nap%20harmadik%20eu%20eg%20progr
15. European Commission: Q&A on the third Health Programme 2014-2020
16. Európai Bizottság: Az európai hozzáadott érték 17. Európai Bizottság: Az európai hozzáadott érték 18. A fejezet a CHAFEA által tartott információs napon
elhangzott elôadásokon alapszik, melyek elérhetôk a GYEMSZI oldalán.
Szakcikk
64 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2015/1.
19. Health and Structural Funds in 2007–2013: Country and regional assessment, Jonathan Watson, Diractorate General for Health and Consumers, (továbbiakban: Watson-jelentés)
20. Watson report, 17.o.21. EU15: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország,
Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia,Portugália, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság) EU12: Bulgária, Észtország, Ciprus, Csehország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Románia, Szlovákia, Szlovénia
22. Watson-jelentés 18.o. 23. Watson-jelentés 19.o.24. Watson-jelentés 20. o.25. Greer et al, 2014, 99. oldal26. Greer et al, 2014, 99. oldal27. A holnap kérdéseinek megválaszolását ma kell
elkezdenünk http://ec.europa.eu/research/fp7/pdf/fp7-factsheets_hu.pdfFP7
28. Magyar sikerek az FP7-bôl és az Euratom programból, http://www.h2020.gov.hu/horizont2020-program/kiadvanyok
29. Csuzdi Szonja: Horizont 2020: Általános ismertetô http://www.h2020.gov.hu/horizont2020-program/eloadasok
30. Európai Bizottság: HORIZON 2020 rövid bemutatása, 11. o.
31. Európai Bizottság: HORIZON 2020 rövid bemutatása 21. o.
32. Public Health Evaluation and Impact Assessment Consortium, Mid-Term Evaluation of the EU Health Strategy 2008-2013, Final report, 2011 102. o.
33. Public Health Evaluation and Impact Assessment Consortium, Mid-Term Evaluation of the EU Health Strategy 2008-2013, Final report, 2011 99. o.
A szerző EU-szakjogász, egészségpolitikus, az ELTE TÁTK Egészség-
politika, tervezés és fi nanszírozás mesterképzési szakának oktatója.