1

dr. Biró Gyula: A neuro-lingvisztikus pszichoterápiáról…

- útban egy integrált rövid pszichoterápiás modell felé -

Hogyan keletkezett az NLP és NLPt? Vissza a gyökerekhez…

A 70-es évek a korábban egymással rivalizáló pszichoterápiás iskolák közeledését hozta. John

Grinder, Richard Bandler, Gregory Bateson, Robert Dilts a hetvenes évek elején azt a

kérdést tették fel, hogy vajon pontosan mitől hatékony az emberi kommunikáció? Hogyan kell

a kommunikációt kivitelezni, hogy az hatékony legyen? Van-e az emberi kommunikációnak

egyáltalán pontos és lényeges szempontokba foglalható algoritmusa?A végzettségüket

tekintve John Grinder eredetileg nyelvész, aki korábban a kommunikáció nyelvi összetevőivel

foglalkozott. Richard Bandler pszichológus-matematikus és főleg számítógép programozással

foglalkozott. Gregory Beteson antropológus, kibernetikus, kommunikációs kutató és a Palo

Alto-i iskolához tartozott. Az ő nevéhez is kapcsolódik a schizofrénia un. „kettős-kötés”

(„double bind”) elméletének megalkotása. Robert Dilts ebben az időben jelen van, gyűjti

magába az új megközelítés adta lehetőségeket, elsősorban a modellképzés (modeling) érdekli.

Majd a 80-as évektől mind a mai napig publikálja remekbe szabott gyakorlati tanulmányait

(híres emberek gondolkodási mintáiról, mint Leonardo, Tesla, Einstein, Freud, Walt Disney,

Mozart) és sokféle műveleti módszereit, mint például ( hiedelem-struktúrák megváltoztatása,

reimprinting, azaz korai negatív érzelmi bevésődések korrektív emocionális kezelése stb.)

továbbfejleszti Gregory Bateson antropológiai emberkép modelljét és 2000-es évek elején

megalkotja a pszichoterápia egyesített modelljét (R.Bandler-J.Grinder, 1989;Dilts,R.-

Epstein,T.1991).

Grinder és Bandler főleg az M.H. Erickson a hipnotizőr és pszichoterapeuta, Fritz Perls

Gestalt- és Virginia Satir családterápiás munkássága érdekelte, mivel ők voltak az adott

korszak leghatékonyabb pszichoterapeutái. Velük szorosabb kapcsolatot is kialakítottak. A két

kutatót kérdésfeltevésük értelmében nem az érdekelte, hogy milyen elméleti keretet szabjanak

maguknak, amely aztán a továbbiakban már akadályt jelent, mert hozzá kell igazítani a

kutatási és tapasztalati eredményeket, hanem hogy hogyan történik a hatékony kommunikáció,

azaz hogyan „csinálja” a kommunikátor azt a fajta közlést vagy közlések sorát, amely eléri a

kívánt eredmény.

A három kiváló személyiségről sok hang- és videokazettát elemeztek, amelyeken terápiás

felvételek voltak. Elmélyült kutatásuk végeztével mintegy „faktoranalízist” készítettek

azokból a kommunikációs elemekből, amelyek mint specifikus elemek megtalálhatók voltak

mind a három vagy majdnem mindegyik terapeutánál. Ezeket pontosan definiálták és

tesztelték, hogy vajon más kezében is ugyanolyan hatékonyak-e?

M.H.Erickson indirekt hipnózis indukciói, szuggesztív nyelvi fordulatai és hipnózisterápiái,

valamint paradox terápiás kommunikációi igen nagy csodálatot és elismerést váltottak ki más

pszichoterapeutákból és kommunikációs szakemberekből egyaránt. Nos Milton H. Erickson

terápiás mintáinak modellezése, lényegi megragadása adja az NLP rendszerének talán

legnagyobb részét.

Bandler és Grinder modellképzése M.H.Erickson kommunikációs hatékonyságáról (R.

Bandler,– J. Grinder, 1977), úgymond „titkairól” meglepetést keltett magában Ericksonban

is. „Milton H. Erickson hipnotikus nyelvi mintái” című könyvük megjelenése után maga

Erickson írta, hogy jobban érti már saját magát, hogy mit is tesz valójában a terápiáiban, de

2

módszerének teljességét nem azonosította Bandler és Grinder elemzésével, hanem Bandler és

Grinder Ericsson-modelljét „két serclinek” nevezte, amelyek között van ő „a kenyér”.

De Erickson „művészete” így a „műkritika” által vált jobban érthetővé. Jeff Zeig, a Milton

Erickson Alapítvány elnöke mondta (személyes közlés, 1992), hogy ő maga is jobban érti

Ericksont, mióta az NLP-t ismeri. Valóban a terápiában alkalmazott nyelvi minták leírása és

a szuggesztiók felépítése és alkalmazása jól sikerült „modellezés”.

Erickson sokat idézett mondása, miszerint a tudattalan sokkal okosabb, mint mi magunk, s

ennek felhasználása, azaz tudattalan vagy tudat-előttes szinten levő élmény mintázatok (korai

tanulási minták,korai testérzetek, érzések, álmok) terápiás műveletté alakítása különböző

NLP-módszerek során már olyan integrálása az eddigi pszichoterápiás módszereknek, ami

korábban nem volt operacionalizálható.

Az NLP rendszerébe hozott másik fontos koncepció a M. H. Erickson-i terápia egy másik

aspektusa, mondhatni kulcs-fogalma az utilizáció módszere, mely azt jelenti, hogy a terapeuta

hogyan hasznosítja a kliensben rejlő tudatos és nem tudatos tartalmakat (meggyőződéseket,

hiedelmeket, valamely irányba mutatott hitét, meggyőződését, képességeket, tulajdonságait,

kapcsolati viselkedési és megküzdési mintáit, vagyis mindazokat a dolgokat, amelyek a

személyiségében rejlenek és belső erőforrásokként alkalmazhatók a terápiás folyamatban

(Erickson, M.H.-Rossi, L, 1979.)

Perls Gestalt-módszeréből az érzékszervi tapasztalatok leképeződését és a térbeli projekciók

alkalmazást vették át elsősorban.

Nyilván sokkal több érzékletünk, így tapasztalatunk van ugyanis külső realitásokról, mint

úgymond „tudásunk”, mivel az érzékszervi tapasztalataink jelentős része nem-tudatos szinten

marad és gyakran nem hozzáférhető a tudatos felidézés számára. Perls kérdezte talán először

az érzékszervi tapasztalás szerint a pacienseit, vagyis hogy abban a bizonyos problematikus

helyzetben pontosan mit lát, mit hall és mit érez, tapint, szagol?

Minden komplex tapasztalás is az érzékszerveinken át képeződik le bennünk (vessük össze

ezt az introjekció fogalmával!), tehát elemi érzékletek sajátos összjelleget öltenek (Gestalt-

jelleget). Hogy aztán ezek az elemi érzékszervi tapasztalatok és idő folyamán hogyan

teljesednek egyre több érzékszervi tartalommal és hogyan módosulnak, azaz milyen jelentést

kapnak szubjektíve az illető személy részéről és milyen értékelő feed back-ek sorát más

referencia-személyek részéről, az már e folyamatosan bonyolódó folyamat eredménye, amely

azonban adott időben, adott szituációban és a személy adott állapotában mindig hordoz

szubjektív jelentéstartalmakat. Így a bennünk levő és szubjektíve fontos, jelentéssel bíró

tapasztalat-halmaz felbontható érzékszervi tapasztalatok szimbólumaira. Ez még elvont

tartalmakra is igaz, például hogyan látja valaki adott helyzetben és állapotban a

„szabadságot”, hogyan ábrázolná vizuálisan, melyek számára a „szabadság” hangjai és

hogyan érzi azt, milyen érzeteket kelt benne. Lehet még olfaktórius vagy akár íz érzékleti

komponense is. Ebből az is következik, hogy más az az élményszerveződés is, ahogyan egy-

egy jelenség pl. szabadságérzés egy-egy emberben leképeződik. Ezt a Gestalt-jellegű

asszociációs mintázatot le lehet vagy inkább szét lehet bontani asszociációs érzékszervi

modalitásokra, amelyek mintegy szimbolikusan kifejezik az adott tapasztalati kör vagy

tartomány szubjektív oldalát. Nos, ez a Perls-féle Gestalt-terápia lényeges hozadéka az NLP

számára. Hogy egy adott tapasztalati folyamat valamely dologról milyen asszociációs

hálózatot, más szóval Gestalt-ot képez adott személyben és ez - ha számára problematikus -

hogyan változtatható meg kommunikációval, és milyennek kell lennie annak a fajta

3

kommunikációnak, amely illeszkedik az adott szubjektív mintához, ez az igazán lényeges

kérdés.

Mind a Gestalt-terápiában (pl. forró szék technika) mind a Virginia Satir féle családterápiában

(pl. szobor-állítás) fontos szerepet kap a fizikai és mentális tér. A tér fogalma

pszichoterápiában többféle jelenséget tartalmaz. A tér vonatkozhat a kliens környezetében

levő konkrét fizikai területre, de a kliens belső kognitív-emocionális tartalmainak, kapcsolati

mintáinak kivetítésére is alkalmas projekciós lehetőség. Sőt a megélt idő (életkor)

élményének szubjektív műveletivé alakítására is (T. James – W. Woodsmall, 1994). E belső

tudatos és nem tudatos tartalmak, emocionális viszonyok, mint a „mentális tér” tartalmi

viszonya projíciálhatók a fizikai térbe. Pl. szignifikáns személyek projektív térbeli

elrendezése. Közelség-távolság vagy alá-fölérendeltség kifejezése.

Virginia Satir családterápiás munkássága is közel hozható és sokféle tekintetben hasonló Perls

és Erickson nézeteihez, főleg a framing (keretbe foglalás) és reframing (új keretbe helyezés)

koncepcióit illetően. Virginia Satir nagy mestere volt a reframing lépéseinek, főleg a

kontextus- és jelentés-reframing (új nézőpontból láttatni a problémát, illetve új értelmet adni

a problémának a másik megértése vonatkozásában) alkalmazását tudta briliánsan alkalmazni

családterápiás óráin. Virginia Satir munkásságából merítette Bandler és Grinder az un. rész-

koncepciót. Satir egyik lényeges technikája volt a „részek-játéka” az introjekciók

megváltoztatása és a szerepmegvalósítás terén. Satir abból indult ki, hogy az adekvát

szerepviselkedés közel sem egységes szocializációs minták elsajátításából tevődik össze,

hanem nagyon is ellentétes, inkongruens, egymással konfliktusban álló viselkedésminták

leképeződéséből is. Problémás szerepviselkedés esetén ez utóbbi még hangsúlyozottabban

igaz. Satir „részek játéka” módszerének (part’s party eredeti nevén) lényege az inkongruens,

konfliktusban álló introjekciós tartalmak közti kommunikáció elindítása vagy kialakítása.

Problémás szerepviselkedésnél, de egészséges embereknél is gyakori, hogy abból ered a

probléma, hogy egyáltalán nincs belső dialógus, asszociációs kapcsolat, vagyis

kommunikáció bizonyos tudatos vagy nem-tudatos konfliktushordozó személyiség-részek

(tapasztalások) között, formailag éppen úgy, ahogyan két konfliktusban álló személy között.

Virginia Satir eredetileg pszichodramatikus formában használta ezt a módszert. A problémás

családtag kiválasztott egy-egy személyt azok közül, aki számára az adott pszichés

tartományban, szerepviselkedésben a legjobb mintát mutatta. Az eljátszotta, közvetítette felé

a számára szubjektíve megfelelő szerepet adott területen. Így ez mindig egy résznek a szerepe

volt, pl. szexualitással kapcsolatos viselkedés vagy éppen normatív szerep bemutatása. Igen

sokszor inkongruens vagy konfliktusban álló rész-szerepeket játszottak el így a páciens által

kiválasztott szereplők. Majd ezt követően ezek a rész-szereplők egymással léptek dialógusba

és az így bemutatott kongruens viselkedés leképezőse hozta a paciens számára a feloldást.

Satir terápiájában sokszor nyolc-tíz rész-szereplőt választott ki a paciens és hívott meg a

partijára (innen az elnevezés is).

Bandler rendszerében ezek a részek már nem az egyénen kívül helyezkednek el, hanem már

az individuumon belülre telepítettek. Tehát egyéni terápiás módszerré változik. Tehát elmarad

a pszichodramatikus show és az egyén a saját részeivel, introjektumaival (belső

szimbólumaival) kommunikál és alakít ki új asszociációkat e belső személyiség-részei

(tartalmai) között, felhasználva elsősorban a kreatív fantáziát és korábbi tanulási mintáit. Ez

már így az NLP jól ismert „hat lépéses reframing” módszere (R.Bandler – J. Grinder, 1985).

4

Az NLP alkotói tehát e három kiválóság: M.H. Erickson, Fritz Perls és Virginia Satir

terápiás munkáját elemezve a hatékonynak bizonyult kommunikációs elemekből strukturált

rendszert hoztak létre. Így jött létre az Alfred Korzybski (1879-1950) lengyel nyelvész által

már 1933-ban használt elnevezés alapján (Korzybski, A.,1933): a neuro-lingvisztikus

programozás, az NLP, mely azokat a összefüggéseket hívatott leírni, amelyek az emberi

kommunikáció fiziológiai folyamatai /Neuro-/, nyelvi struktúrái, kifejezésmódjai

/Lingvisztikus/ és szubjektív gondolkodásmódok és tapasztalásminták/ szocializációtól függő

/Programozás/ között fennállnak.

A modellképzés (modeling) paradigmája szerint új, integratív szemléletű módszer jött létre.

az emberi kommunikáció és viselkedésváltozás hatékony modellje a praxisból a praxis

számára. Ezáltal vált az addig intuitíven vagy ösztönösen használt sikeres kommunikáció

tanulhatóvá és taníthatóvá.

Rogerstől - akinek munkásságát ugyan nem említik az NLP alapbázisaként - átvették a

terapeutai viszonyulást, az un. Rogers-i hármast: empátia, elfogadás és kongruencia a másik

személlyel történő kommunikációban.

Ezeket az összefüggéseket strukturálták és jól tagolt, áttekinthető műveleti rendszerbe

foglalták össze. A pszichológiai műveletté alakítás az NLP egyik jelentős előre lépése, azaz

hogyan lehet pontos műveleti lépésekké tenni olyan fogalmakat, mint pl. az empátia,

kongruencia, elfogadás.

Az NLP módszerének lényeges vonása, hogy jövőorientált, szemben sokféle korábbi

szemlélettel, melyekre inkább múltorientáció a jellemző. Az NLP gondolatrendszere azt

hivatott tisztázni, hogy mi és hogyan kell és legyen. Pozitív megközelítést kínál, azaz tagadó

állítások helyett az a lényeges, hogy az illető személy pontosan mit kíván megváltoztatni és

hogyan. Tehát a problémaorientáció helyett a célorientáció kerül előtérbe, azaz hogy mit

/mely viselkedést/, mikor és hol /mely időben és milyen szituációban kell használni és

milyenben nem/ és hogyan /vagyis hogyan kell azt a kommunikációt hatékonyan kivitelezni/.

Az NLP is a kommunikáció azon tényezőit tartja hatékonynak, amelyek túlnyomóan a

tudattalan és tudat-előttes szintjén szerveződnek és hatnak.

Az NLP egyik lényeges tényezője a flexibilitás, a rugalmas és elfogadó kommunikáció és

viselkedés a terapeuta részéről, amely mindig illeszkedik (kongruens) a másik személy vagy

csoport külső és belső világához (utilizáció). Az NLP szemléletében előtérben áll a másik

ember személyének, világnézetének, hiedelmeinek az elfogadása. Ha hatékonyak kívánunk

lenni, akkor meg kell ismernünk a másik szemléletét, értékeit, gondolkodásmódját.

Ha a saját nézeteinket, meggyőződéseinket erőltetjük a másikra, akkor az számára

befogadhatatlan, hasonlóan ahhoz, mint amikor két nem kompatibilis számítógépet

kapcsolunk össze. Ez a számítógép hasonlat rávilágít a kibernetikai hatásra. Az ember testi

felépítésére, genetikai tényezőire sokszor használják a „hardware”, míg a szocializációs és

tanulási folyamatok révén szerzett tényezőire a „software” kifejezést.

Ez azt jelenti, hogy előbb meg kell értenünk a másik mentális rendszerének működését ahhoz,

hogy abba változást tudjunk elérni.

5

A 1995 tavaszán Peter Schütz és Helmut Jelem és - a már elhunyt -Wolfgang Karber

munkássága révén született meg az NLP átdolgozott, pszichoterápiás alkalmazása, a neuro-

lingvisztikus pszichoterápia (NLPt). Erre így emlékezik pár évvel később Peter Schütz:

„akkor született az a víziónk, hogy a nagyon amerikai fazonú NLP-t az európai

pszichoterápiába és kultúrkörbe integráljuk és stabil alapokon építjük fel – abba a kultúrába

helyezve, amelyet ük nagybátyám Sigmund Freud alkotott.” (Peter Schütz és mtsai, 2001). A

vízió megvalósulni látszik, mivel 2007. januárjában az osztrák egészségügyi miniszter

asszony hivatalosan közzé tette az NLPt-t, mint önálló pszichoterápiás eljárást és az EAP

(European Association for Psychotherapy) már korábban felvette az elfogadott

pszichoterápiák sorába a neuro-lingvisztikus pszichoterápiát. A neuro-lingvisztikus

pszichoterápia (NLPt) integrált, kognitív, rendszer-szemléletű, imaginatív pszichoterápiás

módszer. Az NLPt célorientált pszichoterápiás eljárás, különös tekintettel a személyiség

reprezentációs rendszereinek, viselkedésmódjainak, képességeinek, érték- és norma-

rendszerének, hiedelem-struktúrájának, szimbólumainak, metaforáinak és kapcsolati

mintázatainak alkalmazására (Schütz és Mtsai, 2001)

Peter Schütz és mtsai pszichoterápiás, azaz NLPt arculatúvá tették az NLP-t , amely

kiegészült az alábbi szerzők munkásságával is: Gregory Bateson, Robert Dilts, Albert

Bandura, Noam Chomsky (P.Schütz és Mtsai, 2001))

Az NLPt fő alkotó tényezői:

1./ A belső térképünk nem azonos a területtel! The Map is not the Territory!

Bár a kulturális és nyelvi utalásos rendszerek folytán sokféle hasonlóság és közös vonatkozás

létezik, de a „kétszer nem léphetsz be ugyanabba a patakba” mondás bölcsessége is

érzékelteti, hogy pl. iskolai padtársunk számára mást jelentenek ugyanazok a hatások, melyek

bennünket folyamatosan érnek. Ez a különbözőség az érzékszervi és asszociációs

tapasztalatok különbözőségén alapul. Az érzékszervi tapasztalást illetően, mind a tudatos

szintet elérő, mind azon kívül eső, küszöb alatti érzékelés is természetesen számít. Hogy egy

új élmény vagy tapasztalat milyen korábbiakhoz asszociálódik és milyen érzelmi töltettel bír,

ennek variációs lehetősége szinte végtelen. Belső térképünk tehát nem azonos azzal a

területtel, azzal a valóságtartománnyal, amiről beszélünk, vitatkozunk. Tehát nem a valóságra

reagálunk, hanem a róla kialakult belső térképünkre.

6

1. pozíció: önmagam élménye (múltban, jelenben, jövőben)

2. pozíció: önmagam kívülről nézve (múltban, jelenben, jövőben)

3. pozíció: szignifikáns mások élménye (múltban, jelenben, jövőben)

A változás logikai szintjei (G. Bateson – R. Dilts, 1991)

A G. Bateson – R. Dilts által készített ábra segít az terapeutának a kliens belső térképét

megérteni, azon eligazodni és későbbi terápiás intervenciókat kidolgozni. De hogyan?

Az eredetileg öt szinten szerveződő NLPt-rendszer-mátrix a személyiség három fontos

területét mutatja be

a) A változás logikai szintjeit :

- környezeti változás (Kérdése: mikor? hol? kivel? kérdésekkel leírható.)

- viselkedési szintű változás (Kérdése: pontosan melyik viselkedés? )

- képességek ( készségek, megküzdések) változása (Kérdése: hogyan?)

7

- meggyőződésbeli változás (hiedelmek, hit, szabályok, értékek, normák terén), azaz

analitikus terminológiával a felettes-énben történő változások (Kérdése: miért?)

- az identitás szintjén történő változás (Kérdése: ki?)

b) a személy érzékelési pozícióit (lásd a kocka bal oldalán!)

- önmagam élménye (1.), asszociált élmény

- önmagam kívülről nézve (2.) disszociált élmény

- szignifikáns mások (például: szülő, barát stb.) hatásának (élményének, az adott

személy iránti attitűdjének) érzékelése és jelentése (3.)

c) Az idő-élmény (múltban, jelenben, jövőben történik).

A G. Bateson – R. Dilts modell – mint a személyiség belső térképe és a terapeuta számára

egyben emberkép is, amelyben jól azonosítható és leírható a paciens problematikája az adott

öt logikai szinten, valamint mindegyik szint tovább pontosítható a megélt érzékelési

pozícióval és téri-idői történéseivel.

Az „ötszintű ház” legalsó szintje a környezet szintje

Ez -mint említettük - három kérdéssel leírható (mikor? hol? kivel?) Idői, téri és személyi

környezet, vagy mint szociális mező a kliens számára asszociáltan, disszociáltan vagy számára

más, fontos személyek benne történő leképeződéseként élhető át. A terápiás változáshoz

sokszor szükséges, de legtöbbször nem elégséges a környezeti szinten történő változás.

A viselkedés szintje

A Palo Alto-i iskola hozta azt a megállapítást, hogy az ember annyira kommunikatív lény,

hogy nem tud nem kommunikálni. Itt azt az interpretációját emeljük ki, hogy az ember nem

tud nem viselkedni, reagálni a környezetére. Bármit tesz vagy nem tesz reakciónak,

viselkedésnek számít a fizikai és szociális környezetében. A környezetire ráépül tehát a

viselkedési szint, mely a kliens viselkedés repertoárját tartalmazza ( ez elég általánosan

értendő: pl. a vérnyomásváltozástól a konkrét fizikai cselekvésig), azonban a viselkedést

konkrétan és önmagában tekinti! Hogy bármilyen fajtaviselkedés lehet szociálisan pozitív

valamilyen környezeti szituációban, csak szituációt és a kontextust kell hozzá megtalálni.

Például egy erős rúgás focimeccsen nagyon adekvát lehet, míg más társas szituációban az

adott viselkedés megkérdőjelezhető, kritizálható.

A képességek szintje

A viselkedési szintre épül rá a képességek (capability) szintje, tehát sokféle képesség,

készség, megküzdési stratégiák, különféle intelligenciák (verbális, performációs, emócionális)

tartoznak ide. Sokkal több képességünk van, mint amit az iskolai és nevelési rendszer

kifejleszt bennünk. M.H. Erickson ide sorolja azokat a tudattalan, vagy féltudatos

képességeket is, mint például a „korai tanulási minták”. A személynek bizonyos fejlődési,

érési folyamaton kell átmennie, hogy képességei, kapacitása kifejlődjön. Ennek a szintnek a

kérdése: a hogyan? Hogyan használja és vitelezi ki egy sportoló például az imént említett

8

mozgást (rúgást a labdába, hogy az a kapu felső sarkában kössön ki). Hogyan kezeljük a

stresszt (milyen veselkedéssel adott környezeti szituációban)? Hogyan képezem a szorongásos

viselkedést? Hogyan gondolkodunk erről éppen most? Gondolhatjuk, hogy erre nehéz

válaszolni. Az interjú során a legtöbb kliens azonban tud erre válaszolni. Élsportolók pedig

még jobban és pontosabban. Persze nem verbálisan, hanem érzetekkel, szimbólumokkal,

átélésekkel feltérképezhető a megküzdési minták stratégiája, azaz a hogyanja. És

pszichoterápiás segítés esetében természetesen valamely képesség hiánya is vagy elégtelen

volta is. Hogy valaki milyen képesség repertoárt fejleszt ki magában, az a következő, erre

ráépülő logikai szinttől függ.

A meggyőződés-hiedelem-hit rendszer (Belief System) szintje

A képességek fölött húzódik a személyiség meggyőződés-hiedelem- hit-rendszerének,

értékeinek és normáinak a szintje (egyszóval Belief-System, vagy más terminológiával a

felettes-én). Ez a szint hatalmas motivációs és emocionális erőt képvisel. A hiedelem-

struktúra az a szint, amelyet tudatosan vagy tudattalanul „érezve” hiszünk. Nem bizonyítható

és nem cáfolható. Kérdése éppen ezért: a miért? Miért hiszi a klausztrofóbiás hogy a lift

biztosan megáll a két emelet között? A meggyőződés-rendszer többnyire koherens rendszer,

de személyiségtől függően sokféle ellentmondó, konfliktusban álló rész lehet benne, mely

pszichopatológiai állapotoktól függően, nagy traumák, krízisek esetén teljesen

dezintegrálódhat, a személy ellen fordulhat például szuicidális esetekben.

Az identitás szintje

A meggyőződés-rendszerre épül rá a személy identitás szintje. Kérdése: Ki? Sok féle módon

használjuk az identitás fogalmát (például: nemi identitás, szakmai identitás, nemzeti identitás

stb.). Könnyű azonban belátni, hogy az identitás komplex minőség és összélmény. Csak a

többi szinttel együtt értelmezhető, hogy tehát az a személy, aki ilyen és ilyen meggyőződés

rendszerrel rendelkezik (miért?), amellyel ilyen és ilyen képességeket alakított ki magában

(hogyan?), amelyek ilyen és ilyen viselkedésrepertoárt (melyik viselkedéseket?) tesznek

lehetővé különböző helyzetekben az idő függvényében (hol? mikor? kivel?).

Az egyes szintek között Gregory Bateson szerint fontos kapcsolat van, mégpedig a folyamatos

zajló tanulási, viselkedésváltozási és kommunikációs folyamatok természetes osztályozási

szintjeiként működnek. Mindegyik szint funkciója az, hogy az alatta levő szint információját

megszervezze. Valamiféle változás az alsóbb szinteken tudná befolyásolni a felette levő

szinteket, de ez nem történik meg szükségszerűen; ha azonban valami a felsőbb szinten

megváltozik, akkor az alatta levő szinten szükségszerűen megváltoznak a dolgok, hogy a

felsőbb szinten történt változást alátámasszák. Például a kliens viselkedés repertoárjának

bővítése (tánc, protokoll tanítása) eredményezheti a kapcsolati készségek javítását a

képességek szintjén, de nem feltétlenül. Viszont az önbizalom, képességeibe vetett hit

erősítése sokkal jobban megszervezi kapcsolatteremtő képességeit és viselkedésrepertoárját

konkrét helyzetekben (R. Dilts, 1990).

Bateson azt vette észre, hogy a problémák gyakran a logikai szintek összekeveredéséből

származnak.

A következő kijelentések alkoholbetegek ítéletei lehetnek

A. Identitás: Alkoholista vagyok és mindig az is maradok.

B. Meggyőződés – hiedelem szint: Innom kell, hogy nyugodt és normális maradhassak.

9

C. Képességek szintje: Úgy tűnik, hogy képtelen vagyok megtenni azt, hogy az ivási

szokásaimat irányítsam.

D. Viselkedési szint: Túl sokat kell innom.

E. Környezet: Ha a barátaimmal vagyok együtt, akkor bizony iszom egy-két pohárral.

Egészségről szóló kijelentések:

A. Identitás szint: Egészséges ember vagyok.

B. Meggyőződés-hiedelem szint: Ha egészséges vagyok, tudok másoknak segíteni.

C. Képességek szintje: Tudom, hogy hogyan tudom befolyásolni az egészségemet.

D. Viselkedés szint: Meg tudom azt teremteni időnként, hogy az egészségem kívánta módon

viselkedem

E. Környezeti szint: Az orvostudomány meggyógyított.

Mind az öt szinten követhetjük a kliens idői tényezőit (múlt-jelen-jövő) és érzékelési

pozícióit. A kliens problémái ilyen módon jól feltérképezhetők. Már az első interjú során

kiderül, hogy a kliensnek melyik szinten vannak erősségei és hiányosságai. Megfigyelhetjük

panaszait az érzékelési pozíciók mentén, azaz asszociált, disszociált vagy szignifikáns mások

ítéleteit fogalmazza meg önmagára nézve. Például élete idővonalát tekintve a múlt problémáit

hozza be a jelenbe, vagy vetíti előre a jövőbe, vagy a jövőkép hiánya teszi problematikussá a

jelent valamelyik vagy egyszerre több szinten is. Láthatjuk sokféle lehetőség adódik.

Az NLPt három féle változást jelöl meg a különböző logikai szintekkel kapcsolatban:

A. Változás az identitás szintjén, melyet evolúciós változásnak nevez. Ez a misszió vagy

küldetés-élmény, lét-értelmezés, életcélkitűzés változása.

B. Változások a meggyőződés-hit-hiedelem rendszer és a képességek szintjén. Ez a generatív

változás, azaz a motiváció, az elfogadás és az irányultság változása.

C. A viselkedés és a környezet szintjén történő változás. Az akciók és reakciók megváltozása,

amelyet gyógyító változásnak nevez.

A terapeuta számára persze ez a modell hasznos térképet ad a kliensről és terápia tervezését,

pontos lépésekbe rendezését teszi lehetővé (R.Dilts, 1995).

2./ A kommunikáció nyelvi struktúrái

A „belső térkép” egyedi mintázata és belső struktúrája miatt az élő beszélt nyelv sem pontos,

mert a nyelv fogalmai nem fedik az egyes emberben a vele kapcsolatos tapasztalati

leképeződést és ezek a leképeződések nyelvi eszközökkel sokszor nem fejezhetők ki. Mint

tudjuk, igen sok a félreértés főleg emocionálisan érintett helyzetekben.

a./ A meta-nyelv az NLPt rendszerében olyan kérdező technika, amellyel azt deríthetjük fel,

hogy a paciensben milyen tapasztalati tartalmakat, élményeket rejtenek szavai, kifejezései (R.

Bandler – J. Grinder, 1988)..

10

b./ A szuggesztív nyelv pedig azokat a nyelvi szabályszerűségeket foglalja magában, hogy

hogyan adhatunk indirekt szuggesztiókat a másik ember számára. Ez tulajdonképpen Milton

H. Erickson szuggesztió tana (R. Bandler - J. Grinder, 1977)

3./ Az érzékszervi nyelv

Az érzékszervi nyelv azt az érzékszervi mintázatot mutatja, ahogyan a személyben

archaikusabb szinten elraktározódtak az információk és a terapeuta számára e mintázat

megértése és dekódolása viszont emocionális hozzáférést jelent, vagyis annak a kódnak a

megszerzését, mely kulcs a másik ember belső világához, gondolkodási stratégiájához.

Nagyon sok olyan szó, szólás, kifejezés van minden nyelvben, amely valamelyik

érzékszervünkhöz kötött, jelentése konkrétan is megmaradt vagy már eltávolodott tőle, de

még utal az eredeti tapasztalatra. Például „...nem látok kiutat...a dolog világos

számomra...nagyon sötéten látom a helyzetet...kilátástalan a helyzete stb.—ezek vizuális

kifejezések, szembetűnő, hogy mennyire a látásérzékszervéhez kapcsolódnak. Másként

hangzik a terapeuta számára az olyan beszéd, mint pl. ...azt mondják, hogy még nem

csendesült le bennem ez a probléma...ez nekem nem mond semmit...pusztába kiáltott szó...ez

már lecsengett bennem stb.—ezek auditív minták, melyeket nem engedhetünk el a fülünk

mellett. Megint más benyomást keltenek a terapeutában az olyan szavak, mint például úgy

érzem, leborzongok...kitapintom a kapcsolat lényegét...neki iramodtam...annyira hidegek

velem kapcsolatban stb.—ezek kinesztetikus kifejezések. Ebbe a körbe tartoznak a motoros, a

szenzoros, taktilis és emocionális megfogalmazások is. Ilyenek a testérzetekhez kapcsolódó

kifejezések is: pl. „valami nyomja a szívét; eláll a lélegzete; földbe gyökerezett a lába” stb.

Lehetnek még szagláshoz és ízleléshez kapcsolódó kifejezések is, melyek lehetnek fontosak,

viszont a három fő reprezentációs rendszer (a látás, hallás ésa kinesztézis) jelenségköre a

meghatározó egy adott élmény leképeződésében.

Nos, ha megfigyeljük a paciens előadásmódját problémáiról, akkor akár le is jelölhetjük, hogy

milyen szekvenciával követik egymást benne a vizuális, auditív és kinesztetikus kifejezések.

Elég hamar ismételten visszatérő mintákat kapunk, például VVAKO, VVAK stb. Ha ezeket a

mintákat a terapeuta megfigyeli és kérdéseit, megjegyzéseit azokban fogalmazza meg, akkor a

kliens elfogadása azok iránt sokkal nagyobb, hiszen saját nem-tudatos kódjait kapja vissza,

melyeket jobban ért. Erickson mondása köszön itt is vissza: lehetőleg használjuk minél többet

a paciens kifejezéseit, szóhasználatát. Hogy melyik érzékszervi modalitás és milyen

szekvencia domináns egy adott szituációs élményre vonatkozóan, az a kliens beszédéből

kiderül. A Rogers-i kongruencia jelenségét is segíti az érzékszervi nyelv használata.

4./ Az élettani állapotok jellemzői

Az NLPt azon tény alapján, hogy az ember kommunikatív lény, tehát képtelen nem

kommunikálni, így élete során minden helyzetben valamilyen élettani állapotban van, vette be

megfigyelési rendszerébe az un. élettani állapotok regisztrálását, melyek a nem-verbális

kommunikáció központi idegrendszeri, vegetatív idegrendszeri, neuroendokrín-rendszeri és

immunrendszeri összmintázatait mutatják. Az NLPt sohasem sztenderdizál, hanem a helyzeti

viselkedés adott kontextusa és tartalma folyamán fellépő élettani mintázatok megváltozását

tartja szem előtt, azaz milyen viselkedést kísérő meta-kommunikatív mintázat mikor, hogyan

és mivé változott. Az elfogadó vagy elutasító viselkedést eltérő mintázatok kísérik. Így mindig

csak önmagához tudjuk „mérni” a kliens meta-kommunikatív változását, azaz kalibráljuk a

különböző élettani állapotok mintázatait. Míg a tudatos verbális közlés félrevezető lehet,

11

addig az élettani állapot mintázata a hiteles választ mutatja. Olyan ez a terapeuta számára,

mint egy szabad szemmel végzett „poligráfiás vizsgálat” . Itt jegyezzük meg, hogy az NLPt-

ben az élettani állapotok monitorozása - a terápiás átélések , érzelmi változások hitelesítése,

folyamatos követése - jelenti a fő kontrollt a terapeuta számára.

Az alábbi pszichofiziológiai és fiziológiai paraméterek megfigyelése jelentős az élettani

állapotok monitorozása szempontjából:

- testtartás, gesztusok

- légzés /amplitúdó, mellkasi- hasi- vagy szabálytalan légzés, a légzés frekvenciája és

tágassága

- izomtónus, izomfeszülés

- a fejen és arcon megjelenő pszichovegetatív és metakommunikatív jelek pl.

homlokránc, bőrredőzet, bőrszin /pirosodás-sápadás különböző finom árnyalatai/, száj,

ajak jellegzetes változásai, mimikai izmok feszültségei és lazulásai stb.

- ideomotoros, tudattalan mozgások

- szem /nézés iránya, pupilla átmérő és változásai, pillacsapások gyakorisága,

- a szem nedvessége

- hang /hangszín, hangerő, beszéd folyamatossága, artikulációja/

- verítékezés

- szívritmus gyorsasága és változásai

E paraméterek segítségével igen jellegzetes, egyedi élettani mintázatokat különböztethetünk

meg. Egyediek, mert az egyes ember élmény-állapotainak, megélési módjainak sokszínűsége

a saját mintázataiban tükröződik. Ezek természetesen nagyon sokfélék lehetnek. Mégis

néhányat, a terápia számára lényeges élettani állapotokat ki kell emelnünk.

a./ Elfogadási mintázat

Abban a helyzetben megjelenő mintázat, amikor a személy valakit vagy valamit elfogad.

b/ Elutasítási mintázat

Abban a helyzetben megjelenő mintázat, amikor a személy valakit vagy valamit elutasít.

c/ Probléma-mintázat

Ezt az állapotot úgy definiáljuk, hogy ez akkor jelenik meg, amikor a kliens átéli, megnevezi

mindazt, amit saját magára nézve problematikusnak talál és mindezt milyen módon teszi.

A pszichoterápiában a kliens a terápiás idő jelentős részét probléma-mintázatban tölti. Míg a

kliens problémája keletkezésének okait kutatja, különböző kapcsolódó történeteket mesél,

amelyek mind arról szólnak, hogy mennyire problematikusnak érezte saját viselkedését

ezekben a helyzetekben.

12

A probléma egyedi mintázata minden izomorf-helyzetre nézve lényegében állandó elem, csak

fokozatilag változhat.

d/ Cél-mintázat

Úgy határozható meg, hogy amikor a kliens elfogadja a változás lehetőségét, vagy amikor a

feldolgozási munkának a vége közeledik, de még dolgozni kell rajta, de már „látszik az alagút

vége”.

e/ Belső erőforrás-mintázat

A erőforrás-mintázat /resource-/ nagyon hasonlíthat a cél-mintázathoz, de mintázata eltér

attól. Úgy határozható meg, hogy azon belső képességek, korai tanulási minták, pozitív

tapasztalatok, megküzdési minták jellemző meta-kommunikatív megjelenése, amelyek

segítségével eljuthat a kliens a cél-mintázathoz.

f/ Megnyugvási mintázat

Vegetatív szinten a korábbi szimpatikus hatás paraszimpatikus működésbe megy át. A kliens

sokszor akkor mutat megnyugvási mintázatot, amikor tudatossá válik benne, hogy mennyire

értelmes dolog volt a problematikus viselkedés haszna: hogy ez által vált valami elérhetővé

vagy valamilyen védelmet nyújtott számára. A belátás jelensége ez.

5./ A szemmozgások reprezentációi és szerepük

A szem a lélek tükre - tartja a régi mondás. Amit sokan régóta „ösztönösen” éreztek, azt az

NLP fedezte fel és könnyen megtanulhatóvá is tette, hogy a kommunikáció közben a

szemmozgások sajátos törvényszerűségeket mutatnak, melyek utalnak egyfelől a közlés

hitelességére, másfelől arra, hogy milyen emlékezeti modalitásból (képi, auditív,

kinesztetikus) meríti mondanivalóját a kliens, valamint milyen stratégiai kódokban

gondolkodik az adott témáról és ez újabb input-lehetőséget kínál a terapeuta számára. A

horizont feletti nézés vizuális kérdésekre, többnyire balra fel, képi emlékek felidézését

jelentheti, míg a másik oldalra mutató szökellő szemmozgások kreatív képzeleti

konstrukciókra utalhatnak. Hasonló az akusztikus élmények felidézése és konstruálása is, de a

vizuális keresés alatti területen mozognak a szemek. Míg a horizont alatti és lefelé, maga elé

nézés, többnyire a kinesztetikus átélést mutatja. Azért fogalmazok ilyen feltételesen, mert itt

kalibrálni kell a szemmozgások helyét és az adott beszélgetés kontextusától is függnek a

szemmozgások jellemzői. A szemmozgások gyorsak, ezért a terapeutának bőven van ideje

például a kliens vizuális keresésére vizuális érzékszervi nyelven megfogalmazott kérdést

feltenni, ami kongruens és mélyíti a kapcsolatot. Hasonlóan járunk el más modalitások

jelzésénél is. Meg kell említenünk, hogy nyitott kérdésnél a szemmozgások azt a stratégiát

mutatják, amely érzékszervi kódokban a kliens „összerakja” az élményét. Ez újabb

hozzáférést jelent a terapeuta számára, hiszen ezeket a szemmozgás jellegzetességeket mindig

az élettani állapotok mintázataival kell egységben szemlélni.

6./ A hétköznapi transz-állapot

A legtöbb befolyásoló technika (irodalom, film, reklám, pszichoterápiák) bármilyen formában

is nyilvánul meg, használja - tudatosan vagy öntudatlanul - hétköznapi transz-élmény

kiváltását, amelyben fogékonyabbak vagyunk szuggesztiók befogadására. A transz-élményt

13

megváltozott tudati állapotként szokás emlegetni. Ennek lényege, hogy a tudati kontroll-

funkciók többé-kevésbé fellazulnak, emocionális élmények jobban előtérbe kerülnek, a

figyelem terjedelme bizonyos értelemben beszűkül a külvilág iránt, de belső világunk

(emlékek, élmények, álmok stb.) felé kiszélesedik és az érzékszervi csatornák nyitottak

maradnak szuggesztiók iránt. Ugyanakkor a szuggesztiók termékeny talajra találnak a

személy nem-tudatos szférájában, könnyen asszociálódnak szubjektív élményekkel, amelyek

könnyen hozzáférhetővé válnak. Divatos itt emlegetni azt a köztudatban is elterjedt tényt,

hogy transz-állapotban a jobbféltekei funkciók dominanciája jelenik meg. Az aktivációs szint

vagy csökken: például a relaxációs hipnózis, autogén tréning és hasonló eljárások esetében, de

magasra emelkedhet például az aktív-éber hipnózis és hasonló állapotok /pl. hosszútáv futás /

esetében. A mindennapi élet forgatagában jó példák a transz-élményre a zenei élmények,

vallási meditációk, közös éneklések. A minden érzékszervet igénybe vevő disco - kultúra

példa lehet a hiperaktivitásra, de ilyenek a folklórban szereplő rítustáncok is. Nem szükséges

tehát, hogy a kommunikáció terápiás és hivatalosan hipnózisként definiált legyen, mert a

mindennapi élet interakcióiban sokszor ilyen természetesen kerül transz-élménybe az ember.

A mindennapi transz-állapot tehát éppen olyan természetes állapot, mint az alvás vagy az

ébrenlét. Sokszor váratlan meglepetésszerű helyzetek, szokatlan ingerek, új asszociációk

indítják be ezt a „merengő” állapotot.

Az NLPt nagyon gyakran használja a transz-élményt a terápiás folyamatban. Mivel a transz-

élmény nem folyamatos és egyenlő mélységű, ezért az NLPt technikái gyakran sok, rövidebb

idejű transz-élmény sorozatából állnak. Sok „kis hipnózis” egymás után, egymásra építve a

terápia folyamatában, amellyel az NLPt a terápiás problematikát kisebb részekre bontja szét.

A hétköznapi transz-élmény és kreativitás szoros kapcsolatban állnak egymással. Pontosan

azért, mert a transz-élményében fellazulnak a megszokott sémák és jobban hozzáférhetővé

válnak tudat-előttes és tudattalan tartalmak, korai tanulási minták, tapasztalatok. Ezek a

transz-élményében új struktúrát hoznak létre, s mint új képességek és alkalmazkodási módok

szilárdulnak meg.

7./ A terápiás keretek és célok

A terápiás keretek és célok pontos kijelölése és állandó szemmel tartása, monitorozása és

tesztelése rendkívül fontos a terápia folyamán. A pacienssel való együtt haladás a terápiás

kapcsolat kritériuma is. A terapeuta fontos feladata, hogy megtervezze, pontosan milyen

fokális műveleteket kíván elvégeztetni a pacienssel. Ennek megválasztása nagy körültekintést

igényel, főleg ha - mint a legtöbb esetben—több műveletet igényel, akkor meg kell határozni

a terápia ívének felépítését a taktikai és stratégiai koncepció szerint. Itt nagyon fontos

szempont, hogy a paciens problémájának feloldását milyen műveletekben gondolja el a

terapeuta a paciens működésmódja alapján és a felmerülő problémákat milyen flexibilitással

kezeli.

8./ A szubmodalitások

Már a leképeződések tárgyalásakor utaltunk rá, hogy bonyolult fogalmakat érzékszervi

leképeződéseik modalitásai révén felbonthatunk azok képi szimbólumaira, hangjaira,

érzetekre, érzelmekre, ízekre és illatokra. Például hogyan látja valaki adott helyzetben és

állapotban a „szabadságot”, hogyan ábrázolná vizuálisan, melyek számára a „szabadság”

hangjai és hogyan érzi azt, milyen érzeteket kelt benne. Lehet még olfaktórius vagy akár íz

érzékleti komponense is. Ez az un. VAKOG. Egy élmény – lehet persze a kliens tünete is -

14

érzékszervi modalitásokra bontása. Ezeket tovább bonthatjuk, un. szubmodalitásokra. Így

léteznek

a/ vizuális szubmodalitások, mint a szubjektív kép, szimbólum jellemzői (a szubjektív kép

nagysága, távolsága,formája, színessége, látótérben elhelyezett pozíciója, szubjektíve térben

vagy síkban látja-e a kliens, van-e mozgás a képben, kontrasztos a kép vagy pasztell stb.)

b/ akusztikus szubmodalitások (a szubjektív hang ereje, iránya, azaz honnan hallja a hangot,

monóban vagy sztereóban, belülről szól vagy kívülről, mély vagy magas hang, dallamos vagy

monoton stb.)

c/ kinesztetikus szubmodalitások, mint az érzés, érzelem jellemzői (szubjektív érzés

intenzitása, hol érzi a testében, az érzés kiterjedése a testen vagy azon belül, az érzés

mozgása, vonulása, intenzitásváltozása, folyamatossága vagy intenzitásának hullámzása.

Az íz érzés szubmodalitásai lehet az édes, sós, savanyú és keserű, de a nyelv itt elég hiányos,

különösen a szag és illat szubmodalitásainak megjelölésére kevés a hétköznapi nyelv

szókincse. (Persze mesterszakácsok és borkóstolók szaknyelve tartalmaz bőséges

kifejezéseket, melyeket azonban a szakmai zsargonnal nem rendelkező nem is ért meg.)

A szubmodalitások megfigyelése és feltárása azért hasznos, mert például egy „indokolatlan”

szorongásos helyzet (pl. előadás sok ember előtt) megélésének szubmodalitásait transz-

élményben ki lehet cserélni egy magabiztosabb élmény szubmodalitásaival. A terápiás

folyamat így átrendezi a helyzeti élmény kódjait. A kliens szemlélete és viszonyulása változik

meg. Sokféle szubmodalitásokkal dolgozó módszert tartalmaz az NLPt eszközkészlete (R.

Bandler – W. McDonald,1990)

9./ Meta-programok

A pszichoterápiás folyamat pontosabb megértéséhez igen fontos felismerni azokat a

kritériumokat, amelyek szerint a kliens szortírozza és szűri az őt ért információk érzékelését.

A meta-programokon az NLPt-ben a kliens cselekvését és gondolkodását meghatározó

kognitív orientációt értjük. A meta-programok (ezek a hagyományos személyiség-

pszichológiában, mint személyiségjegyek, vonások) a személy cselekvésének motivációs

hátterét és kognitív szemléletének szűrőit határozzák meg. Praktikusan érdemes őket

kontinuumként felfogni. Azonban, amikor egy kiemelt szituációt elemzünk, akkor abban a

helyzetben, néha pillanatban, már pontosabban meghatározható, hogy a személy mely meta-

program mentén gondolkodik, cselekszik (P. Schütz és mtsai, 2001). Nézzünk néhány fontos

meta-programot:

a/ proaktivitás - reaktivitás

Az első meta-program a cselekvésről szól. A proaktív személy kezdeményez, belevág, és

elboldogul vele. Nem vár másokra azzal, hogy elkezdje a cselekvést. A reaktív ember

másokra vár a cselekvés elkezdésével, vagy a megfelelő pillanatra vár, mielőtt elkezd

cselekedni. Sokáig tarthat neki, amíg egy döntést meghoz, vagy igazából soha nem csinál

semmit.

b/ Vonzás - taszítás

A második minta a motivációról szól, és azt fejti ki, hogy az emberek hogyan tartják fönn a

fókuszukat. A vonzást használó ember a célra fókuszál. Azért dolgozik, amit el akar érni. A

15

taszítást használó személy valamit nem akar, valamitől el fele törekszik. Könnyen észreveszi

a problémákat, és tudja, hogy mit kerüljön el. Ez nála persze gondokhoz vezethet a jól formált

terápiás célok felállításánál.

c/ Belső kontroll – külső kontroll

A belső kontrollos személy megvannak a belső standardjai, saját értékrendje, normái és saját

maga dönt. A külső kontrollos mások elvárásainak, normáinak akar megfelelni.

d/ Illeszkedés-eltérés

Az illeszkedés típusú személy leginkább a hasonlóságra figyel egy összehasonlításnál. Mi a

közös két dologban – erre irányul a figyelme. Az eltérés típusú személy a különbségekre

figyel, ha összehasonlítást tesz, akkor a különbségre irányul a figyelme.

e/ Általános-konkrét

Az általános típusú embernek a legkényelmesebb az információ nagy egységeivel dolgozni.

Nem fordít figyelmet a részletekre. A konkrét típusú ember a részletekre figyel, és az

információ kisebb egységeire van szüksége, hogy értelmet adjon a nagyobb képnek.

f/ Lehetőségek-eljárások

A lehetőség típusú ember több lehetőség közül akar választani, és jó az alternatívák

kidolgozásában. Az eljárás típusú ember jó az eljárások felállított pályájának követésében. Nem

motiválja őket a cselekvés, de jók lépések rögzített sorozatának a követésében.

A meta-programok monitorozásával és alkalmazásával kinyithatjuk a kliens figyelmét olyan

pszichés relációk felé, amelyre eddig „vakfoltja” volt. Ám ezek éppen úgy fontosak a

diagnózis felállításában, a terápiás intervenció kiválasztásában és természetesen a raport

kialakításában is.

10./ A raport (pacing és leading)

A raport hipnoterápiákból átemelt fogalom. A pszichoterápiás kapcsolat megteremtésének,

kialakításának és fenntartásának legfontosabb része. A raport köré szerveződik a fentebb

tárgyalt összes tényező. A raport a bizalom és érzelmi egymásra hangolódás hídja kliens és

terapeuta között, amelynek érzelmi teherbírása van. Nélküle nincs igazán kommunikáció,

dialógus, csak monológ. A raport két fontos összetevőből (pacing és leading) áll. A pacing

szót többféle magyar kifejezéssel tudjuk körül írni, így jelent ritmustartást, lépéskövetést,

hasonulást, visszatükrözést, együtt haladást, míg a leading a vezetés, kezdeményezés átvételét

jelöli, például amikor a terapeuta valamely élmény, gyakorlat átélésére kéri meg a klienst. A

raport kiépítésének a pacing és a leading az alapművelete. A terápia ívében is egymást

követik, de egy ülésen belül is állandóan váltakozó kapcsolatban vannak egymással. A

raportban a Rogers-i terapeutai változók nagyon fontosak. Ezeknek alkalmazása leginkább a

pacing körébe tartozik. Az elfogadó, empátiás és kongruens terapeutai viselkedést

legkönnyebben úgy lehet műveleti lépésekhez közelíteni, ha lehetőleg pontosan igyekszünk

megismerni a paciens belső térképét, annak belső szabályait, működésmódját. Az eddig leírt

kilenc összetevő egymáshoz illesztett folyamatos monitorozásával. Használjuk az érzékszervi

nyelv szabályait, figyelve a paciens élettani állapotainak változásait adott kontextus és

tartalom összefüggésében, nyelvi szerkezeteit, szemmozgásait, spontán transz jelenségeit,

feltűnő szubmodalitásait és meta-programjait. A kezdeményezés (leading) átvétele akkor

történhet, ha a paciens metakommunikációja elfogadó élettani mintázatot mutat. Akkor kisebb

16

lépésekben adhatunk jelzéseket a vezetés átvételére, amely meg is történhet, ha továbbra is

fennmarad az elfogadó élettani mintázat. Igazi metakommunikatív „tesztelése” ez terapeuta és

paciens közti bizalmi viszonynak, ahol a verbális közlések másodlagosak.

Az NLPt tíz fontos tényezőjét vázoltuk az eddigiekben. A terapeuta ezeket a tényezőket

mindig együtt és harmonikusan egymásba illesztve használja. Rendszerbe ágyazottan

monitorozza. Az autóvezetést szokták gyakran analógiaként felhozni, ahol szintén több

tényező harmonikus használata teszi lehetővé az autó harmonikus mozgását.

E fenti tényezők strukturált kombinációjából építkeznek azok az NLPt technikák, amelyekkel

pszichoterápiás műveleteket végezhetünk pontos célkitűzések szerint. Említsünk meg néhány

pszichoterápia számára igen fontos technikát, hangsúlyozva azt a nagyon fontos tényt, hogy

igazából a fenti tíz tényező fenntartása és alkalmazása a legfontosabb, hiszen ha pl.

megszakad a raport vagy inkongruensek vagyunk a klienssel, akkor a pszichoterápiás

műveleteket sem tudjuk végig vinni vele.

17

Az NLPt a műveleti, rövid pszichoterápiás, strukturált módszerek széles skáláját kínálja:

- az én és identitáserősítés

- a stressz-csökkentés, szorongás csökkentés

- autoriter személyekkel szembeni szorongás oldása

- támadásokat, kudarcokat, kritikákat - belőlük tanulva - kezelése

- társas helyzetekben tartás és szociális kompetencia fejlesztése

- veszteség- és gyász feldolgozása

- kreatív gondolkodási és cselekvési stratégiákat kialakítása

- a belső idő strukturálása

- Idő- és cél-stratégiák kialakítása

- fóbiák kezelése

- a múlt negatív élményeinek megváltoztatása és hasznosítása, korrektív emócionális

élmények kialakítása

- korai tanulási minták keresése és aktiválása

- Resource-felhasználás (belső erőforrások aktiválása) új személyes tervek, programok

megvalósításához

- Pszichés allergiák kezelése

- Erős függőségérzés feloldása és az autonómia helyreállítása

- nem kívánt szokások, indulati reakciók megváltoztatása

- a megküzdés és motiváció-keltés

- ellentétes motivációk egyesítése és új képességek létrehozása

- A szülők iránti áttétel megváltoztatása

- hiedelem struktúrák megváltoztatása

- A szégyen és bűntudatérzés kezelése

- ellentmondó hitrendszerek integrálása

- korai élmények bevésődésének korrektív emocionális kezelése (reimprinting)

- új viselkedés kialakítása (New Behavior Generator)

18

- A konfliktus feloldás és kezelése

- aktuális problémák meghaladása új gondolati modellek kialakításával (a hatlépéses

reframing) terén.

E közel sem teljes felsorolásból most szeretnénk kiemelni és részletesebben bemutatni a hat

lépéses reframing metódusát és lépéseit.

A hatlépéses reframing folyamata

Ez az NLPt módszer Virginia Satir „részek játéka” módszerének átalakítása egyéni terápiás

módszerré. Lényegében a családi interakciók személyen belülivé tétele. Problémafeloldó

módszer, amely alapvetően a személy aktuális és jövőbe vetített problémáira irányul. Az

alábbi hat műveleti lépést foglalja magában (R.Bandler – J. Grinder, 1985):

1. Azonosítsuk a problémás viselkedést.

E módszernél a problémás viselkedést sokkal szélesebb értelemben használjuk, nemcsak

valamely speciális cselekvést értjük rajta, hanem a Bateson-Dilts modellt alapul véve, annak

mindegyik szintjét ideértjük. Tehát problémás viselkedés lehet maga egy specifikus

viselkedés adott környezeti kontextusban, lehet önmagában egy specifikus viselkedés (ez

többnyire viselkedési reakció), képesség (capability) vagy annak hiánya, valamely hiedelem,

szabály és lehet maga a megélt identitás is a kezelés tárgya.

A probléma azonosítása mindig valamely megélt élmény konkrét, szubjektív leképeződését

foglalja magában. Tehát csak abban az esetben fogadhatjuk el a kliens verbális megjelölését,

ha közben látjuk is rajta a közben megjelenő probléma-mintázatot. A legtöbb esetben azonban

nagyon hasznos, ha a probléma-élményt strukturáljuk, azaz lebontjuk VAKOG-ra, sőt

bizonyos szubmodalitásokat is feltárunk, sőt bizonyos meta-programokat is meghatározhatunk

abból a célból, hogy a kliens egészen specifikusan tudja magában azonosítani a problémát. Itt

nyilván a kinesztetikus komponens hordozza mindig a probléma-élmény negatív részét. Ezzel

a problémastrukturálással lényegében egy specifikus idegrendszeri, vegetatív idegrendszeri,

neuroendokrin- és pszichoimmun-struktúrát határozunk meg. A személy számára ez egy

specifikus állapot, amelynek a probléma-mintázata ad egy specifikus összjelleget, Gestalt

jelleget.

Ezt az élménystrukturálást érdemes szimbolikus vagy „olyan, mintha” módon végezni. A

szimbólumok nagyon sok élményt és érzelmet sűrítenek magukba egyfelől, más felől pedig a

tudat-előttes szintjén zajló munkával kiiktatjuk a tudatos tudat „okvetetlenkedéseit”, azaz

kikerüljük a személy védekező mechanizmusait, ellenállását. Ez a folyamat nyilván transz-

élményben végzett munka, ahol a személy, hol mélyebben, hol felszínesebben kerül módosult

tudatállapotba. Az így megragadott specifikus probléma-élménynek hasznos egy új azonosító

nevet kérdezni a klienstől, amely mint a specifikus probléma-élmény rögzítése szolgál a

további pszichés műveletek végzéséhez.

2. Kapcsolatfelvétel a problémáért felelős résszel. Tudjuk meg, hogy az milyen célokat

követ, ebben mi a pozitív szándéka?

A hatlépéses folyamat talán legnehezebb lépése ez, mind a kliens, mind a terapeuta számára.

A fő kérdés itt, hogy a meghatározott specifikus probléma, miért probléma a kliens

rendszerében? Mi az a rész, amely úgymond felelős a specifikus problémáért?

19

PPééllddááuull mmeellyy sszzeemmééllyyiisséégg--rréésszz ffeelleellőőss aazzéérrtt,, hhooggyy ppsszziicchhééss aalllleerrggiiaa kkeezzeellééss eesseettéébbeenn –– aa

kklliieennss aalllleerrggiiááss ttüünneettee mmööggöötttt hhúúzzóóddóó iinndduullaattookkaatt,, bboosssszzúússáággoott -- öönnmmaaggáábbaann eellffoojjttvvaa -- ááttttoolljjaa

aazz áárrttaallmmaattllaann aannyyaaggrraa ((ppoolllleenn)),, ííggyy aazztt vveesszzééllyyeesskkéénntt jjeelleennííttii mmeegg ((ssppeecciiffiikkuuss pprroobblléémmaa))..

EEzztt aa pprroobblléémmááéérrtt ffeelleellőőss rréésszztt –– ttaappaasszzttaallaattoomm sszzeerriinntt –– mmiinnddiigg aa hhiieeddeellmmeekk sszziinnttjjéénn kkeellll

kkeerreessnnii,, vvaaggyy ppsszziicchhooaannaalliittiikkuuss mmeeggkköözzeellííttééssbbeenn aa ffeelleetttteess--éénn rreepprreezzeennttáánnssaaiibbaann,, mmeellyy

aazzoonnbbaann aakkttuuáálliissaann nneemm hhoozzzzááfféérrhheettőő aa kklliieennss sszzáámmáárraa.. ((MMeeggjjeeggyyeezzzzüükk:: HHaa hhoozzzzááfféérrhheettőő

lleennnnee aa hhiieeddeelleemm ppoozziittíívv mmeeggeennggeeddőő vvaaggyy vvééddőő sszzáánnddéékkaa,, aakkkkoorr nneemm kkééppzzőőddnnee aazz aaddootttt

pprroobblléémmááss vviisseellkkeeddééss sseemm!!))

ÍÍggyy ttrraannsszz--ééllmméénnyybbeenn sszzaabbaaddoonn aasssszzoocciiáállttaassssuukk aa kklliieennsstt aarrrróóll,, hhooggyy vvaajjoonn mmiillyyeenn kkéépp jjeelleenniikk

mmeegg eellőőttttee vvaaggyy bbeennnnee,, hhaa aarrrróóll kkéérrddeezzii öönnmmaaggáátt,, hhooggyy vvaajjoonn mmii tteehheettii aazztt vveellee,, hhooggyy ééppppeenn

iillyyeennnneekk ppll.. ppeennggéékknneekk éérrzzéékkeellii aa vviirráággppoorrtt?? MMii lleehheett aannnnaakk hháátttteerréébbeenn,, hhooggyy őő ééppppeenn ííggyy

mműűkkööddiikk??

EEzz ttaalláánn aa lleeggnneehheezzeebbbb rréésszzee aa ttrraannsszzbbaann vvééggzzeetttt mmuunnkkáánnaakk.. EEggyy rreejjtteetttt hhiieeddeelleemm--ssttrruukkttúúrraa

rréésszztt ((bbeelliieeff)) kkeerreessüünnkk,, ((vvaaggyy rreejjtteetttt sszzuuppeerr--eeggoo rreepprreezzeennttáánnsstt)) aammeellyy nniinnccss aa ttuuddaattbbaann,, ddee

sszzaabbaadd aasssszzoocciiáácciióókk rréévvéénn aa pprroojjeekkttíívv sszziimmbboolliikkuuss kkééppee ((kkééppeeii)) mmeeggjjeelleenniikk.. EEzztt aa kkééppeett aa

kklliieennss éérrzzeellmmiilleegg eevviiddeennssnneekk ééllii mmeegg,, hhooggyy eezz aa kkéépp mműűkkööddtteettii ééppppeenn ííggyy aa ppsszziicchhééss

rreennddsszzeerréétt,, hhooggyy őő eezztt aa ssppeecciiffiikkuuss pprroobblléémmáátt kkééppeezzzzee.. EEzz tteehháátt aa hhááttttéérrbbeenn hhúúzzóóddóó „„vveezzéérrllőő””,,

aa pprroobblléémmááéérrtt ffeelleellőőss rréésszz..

TTeehháátt nneemm aa pprroobblléémmaa ookkáárraa kkéérrddeezzüünnkk rráá,, hhaanneemm aa kklliieennss sszzuubbjjeekkttíívv rreennddsszzeerréétt ééppppeenn ííggyy

mműűkkööddtteettőő rreejjtteetttt hhiieeddeelleemm--rreepprreezzeennttáánnssrraa ((vvaaggyy ffeelleetttteess--éénn rreepprreezzeennttáánnssrraa)).. EEzz aa ffoollyyaammaatt

ttüürreellmmeett ééss kkiittaarrttáásstt kkíívváánn,, hhiisszzeemm eezz aa ttaarrttaalloomm nneemm ttuuddaattooss aa kklliieennssbbeenn.. LLeeggttööbbbbsszzöörr

mmeegglleeppeettéésskkéénntt jjeelleenniikk mmeegg vvaallaammiillyyeenn kkéépp,, vvaaggyy kkoorráábbbbii ééllmméénnyy kkééppee,, mmeellyyeett aa kklliieennss

sszzuubbjjeekkttíívvee sszzoorrooss kkaappccssoollaattbbaann éérreezz aa pprroobblléémmááss vviisseellkkeeddéésssseell..

AA tteerraappeeuuttaa ddoollggaa iitttt aazz,, hhooggyy tteesszztteelljjee,, hhooggyy aa ssppoonnttáánn mmeeggjjeelleennőő kkéépp vvaallóóbbaann vvaallaammeellyy

hhiieeddeelleemm vvaaggyy aa ffeelleetttteess--éénn vvaallaammeellyy ffuunnkkcciióójjáátt ttööllttii--ee bbee?? AA hhiieeddeelleemm rreepprreezzeennttáánnss vvaaggyy

ffeelleetttteess--éénn rreepprreezzeennttáánnss kkééppee sszziinnttee mmiinnddiigg sszziimmbboolliikkuuss kkéépp ééss ppaarraannccssoollóó,, kköövveetteellőőddzzőő,,

bbáánnttaallmmaazzóó,, ffeennyyeeggeettőő.. PPééllddááuull:: ““sszziiggoorrúú aarrcc””,, ““eeggyy ccssiizzmmááss eemmbbeerr,, ffeekkeettee rruuhháábbaann,, kkeezzéébbeenn

oossttoorr””.. LLeehheett aabbsszzttrraakktt iiss:: vviihhaarrffeellhhőő,, mmeellyybbeenn cciikkáázznnaakk aa vviilllláámmookk.. MMeeggjjeelleennhheett ttööbbbbffééllee kkéépp

iiss eeggyymmáássuuttáánn,, aakkkkoorr mmeeggkkéérrjjüükk aa kklliieennsstt,, hhooggyy mmeellyyiikk aa lleeggkkiiffeejjeezzőőbbbb kköözzüüllüükk,, vvaaggyy

sszzeerrkkeesssszzee eeggyyssééggbbee őőkkeett..

GGyyaakkrraann eellőőffoorrdduull,, hhooggyy aa kklliieennss eellőősszzöörr eeggyy mmáássiikk pprroobblléémmáátt jjeelleenníítt mmeegg,, mmiinntt ppééllddááuull

fféélleellmmeett,, sszzoorroonnggáásstt,, aammii tteerrmméésszzeetteesseenn kkaappccssoollaattbbaann áállll aa ssppeecciiffiikkuuss pprroobblléémmáávvaall,, ddee aannnnaakk

nneemm vveezzéérrllőőjjee,, ffeelleellőőss rréésszzee,, hhaanneemm vveelleejjáárróójjaa.. IIllyyeennkkoorr ttoovváábbbb kkeellll kkeerreessnnii.. HHaa aa

pprroobblléémmááéérrtt ffeelleellőőss rréésszz nnaaggyyoonn mmééllyy ééss eelllleennttmmoonnddáássooss,, aa vvaallóó éélleettbbeenn eeggyyáállttaalláánn nneemm

rreeaalliizzáállhhaattóó mmeeggggyyőőzzőőddéésseekkeett,, hhiieeddeellmmeekkeett éérriinntt,, aakkkkoorr mmeeggaakkaaddhhaatt aa ffoollyyaammaatt.. MMeerrtt aa

ttuuddaattttaallaann mméégg ccssaakk ttuuddaatt kköözzeellbbee sseemm eennggeeddii kkeerrüüllnnii aa kkíínnooss mmeeggggyyőőzzőőddéésstt,, mmeerrtt ffeennyyeeggeettnnéé,,

eesseettlleegg ffeellbboorrííttaannáá aa sszzeemmééllyy eeggyyeennssúúllyyáátt.. EEkkkkoorr aa ppootteenncciiáálliiss eerrőőffoorrrráássookk ffeelleerrőőssííttéésséérree,, aazz

iiddeennttiittáássééllmméénnyy mmeeggééllééssee sszzüükkssééggeess.. DDee eezz mmáárr eeggyy mmáássiikk mmeesssszziirree vveezzeettőő ttöörrttéénneett,, eeggyy

mmáássiikk mmuunnkkaa rréésszzee..

AAmmiikkoorr aa kklliieennss aazz eevviiddeenncciiaa--ééllmméénnyyéévveell kkaappccssoollaattoott ttaallááll aa hhiieeddeelleemm sszziimmbbóólluumm ((ffeelleetttteess--éénn

ttaarrttaalloomm)) kkééppee ééss ssppeecciiffiikkuuss pprroobblléémmááss vviisseellkkeeddééss kköözzöötttt,, aakkkkoorr lleehheettőőssééggüünnkk nnyyíílliikk,, hhooggyy

rráákkéérrddeezzzzüünnkk aa kkéépp ffuunnkkcciióójjáárraa,, aazzaazz aa pprroobblléémmááéérrtt ffeelleellőőss rréésszz eerreeddeettii sszzáánnddéékkáárraa::

““HHooggyyaann éérrzzii,, mmiitt aakkaarr eezz aa ccssiizzmmááss eemmbbeerr ((iitttt aa kkéépp nneevvéétt eemmllííttjjüükk)).. MMii aa ccéélljjaa aazzzzaall,, hhooggyy

ffeennyyeeggeett??

20

AAzz eellssőő aasssszzoocciiáácciióókk mmiinnddiigg aarrrraa vvoonnaattkkoozznnaakk,, hhooggyy aa ffeelleetttteess--éénn sszziimmbbóólluumm ccéélljjaa aa bbüünntteettééss,,

mmeeggaalláázzááss,, aakkaaddáállyyoozzttaattááss,, ffeennyyeeggeettééss ssttbb.. SSookksszzoorr ffooggaallmmaazz aa kklliieennss ttaaggaaddóó áállllííttáássssaall:: ““hhooggyy

nnee lleeggyyeekk sszzaabbaadd””,, ““nnee ttuuddjjaakk sszzaabbaaddoonn vváállaasszzttaannii””,, ““nnee tteehheesssseemm aazztt,, aammiitt sszzeerreettnnéékk””..

MMiiuuttáánn aa ttuuddaattttaallaann ééss ttuuddaatt--eellőőtttteess sszziinnttjjéénn nniinnccss éérrtteellmmee aa ttaaggaaddáássnnaakk,, mmeellyy iinnkkáábbbb ccssaakk

nnyyeellvvttaannii sszzeerrkkeezzeett,, ííggyy eezzeekk aa ttaaggaaddóó áállllííttáássookk ééppppeenn aarrrraa uuttaallnnaakk,, aammiittőőll aa ffeelleetttteess--éénn

sszziimmbbóólluumm ééppppeenn vviisssszzaattaarrttjjaa aa kklliieennsstt.. EEzz eeggyybbeenn aa ttaasszzííttááss mmeettaa--pprrooggrraammjjaa iiss..

HHaa ttoovváábbbb kkéérrddeezzzzüükk aa kklliieennsstt,, ““mmiitt ggoonnddooll,, mmiitt éérreezz aarrrraa vvoonnaattkkoozzóóaann,, hhooggyy eezzzzeell aa

bbüünntteettéésssseell vvaaggyy ttiillttáássssaall ((iitttt iiss kkoonnkkrrééttaann mmeeggiissmméétteelljjüükk aa kklliieennss sszzaavvaaiitt)),, mmii aa pprroobblléémmááéérrtt

ffeelleellőőss rréésszz sszziimmbbóólluummáánnaakk ((kkoonnkkrrééttaann aa nneevvéétt eemmllííttvvee)) aazz eerreeddeettii sszzáánnddéékkaa?? AAzz mmiillyyeenn

eellkkééppzzeellééssbbőőll tteesszzii,, aammiitt tteesszz?? MMii aa nneevveellőőii sszzáánnddéékkaa?? MMiitt kköövveetteellnnee mmeegg??

IItttt oollyyaann vváállaasszzookk éérrkkeezznneekk,, hhooggyy ppééllddááuull““ kküüzzddjjeekk mmeegg aa nneehhéézzssééggeekkkkeell””;; „„kkeezzeelljjeemm jjoobbbbaann

aazz eemmbbeerrii vviisszzoonnyyaaiimmaatt””;; ““lleeggyyeekk öönnáállllóóbbbb,, ffüüggggeettlleenneebbbb”” ssttbb.. IItttt aa kklliieennss mmáárr

mmeeggffooggaallmmaazzzzaa aa pprroobblléémmááéérrtt ffeelleellőőss rréésszz,, ffeelleetttteess--éénn rreepprreezzeennttáánnss ffuunnkkcciióójjáátt,, aazzaazz ppoozziittíívv

sszzáánnddéékkáátt..

KKüüllöönn pprroobblléémmaa lleehheett –– sszzuuiicciidd ppáácciieennsseekknnééll ggyyaakkoorrii --,, hhooggyy aa pprroobblléémmááéérrtt ffeelleellőőss rréésszz ((aa

ffeelleetttteess--éénn rreepprreezzeennttáánnss)) oollyy mméérrttéékkbbeenn ddeessttrruukkttíívv,, lleeéérrttéékkeellőő,, aaggrreesssszzíívv,, hhooggyy aa kklliieennssrree

nnéézzvvee ttéénnyylleegg vveesszzééllyyeess.. EEkkkkoorr mmaaggáátt aa ddeessttrruukkttíívv hhiieeddeelleemm ((ffeelleetttteess--éénn rreepprreezzeennttáánnss))

lleekkééppeezzőőddééssii ffoollyyaammaattáátt kkeellll kkeezzeellnnii,, tteehháátt lleeáággaazzhhaatt eebbbbee aazz iirráánnyybbaa ááttmmeenneettiilleegg aa tteerrááppiiááss

ffoollyyaammaatt,, mmaajjdd vviisssszzaattéérrhheettüünnkk iiddee..

SSookk eesseettbbeenn ffoonnttooss mmeeggkkéérrddeezznnii aa kklliieennsstt,, hhooggyy hhooggyyaann éérrzzii,, hháánnyy éévveess kkoorráábbaann ééppüülltt bbeellee aa

sszzeemmééllyyiissééggéébbee eezz aa sszziiggoorrúú ddeessttrruukkttíívv mmeeggggyyőőzzőőddééss ééss aazzóóttaa hhooggyyaann vváállttoozzootttt?? GGyyaakkrraann iiggeenn

kkoorraaii éélleettkkoorrtt jjeellööllnneekk mmeegg vvaaggyy vvaallaammeellyy kkoorráábbbbaann eellsszzeennvveeddeetttt sséérreelleemmhheezz kkaappccssoolljjáákk.. JJóóll

aallkkaallmmaazzhhaattóó mmóóddsszzeerr iitttt aa ggyyeerrmmeekkii hhiieeddeelleemm--rreepprreezzeennttáánnss ffeellnnöövveesszzttééssee ééss aakkttuuaalliizzáálláássaa..

33..// A problémáért felelős rész szándékát válasszuk le a problémás viselkedésről.

EEzz aa mmoozzzzaannaatt bbeellááttáássssaall ééss mmeeggnnyyuuggvváássssaall jjáárr,, hhiisszzeenn iitttt éérrttii mmeegg aa kklliieennss,, hhooggyy aa ffeelleetttteess--éénn

sszziimmbbóólluummaa nneemm üüllddöözzii őőtt,, hhaanneemm vvééddii!! AA ttuuddaattttaallaannbbóóll ssppoonnttáánn,, öönnkkéénntteelleennüüll kkrreeáálltt

sszziimmbbóólluumm jjeelleennttééssee,, ppoozziittíívv sszzáánnddéékkaa iitttt vváálliikk ttuuddaattoossssáá,, mmeeggéérrtthheettőővvéé aa kklliieennssbbeenn!! IItttt aa

kklliieennss áállllaappoottaa mmeeggvváállttoozziikk,, aazz eeddddiiggii pprroobblléémmaa--mmiinnttáázzaatt ááttvváállttoozziikk mmeeggnnyyuuggvváássii mmiinnttáázzaattttáá..

AAzz eerreeddeettii,, ppoozziittíívv sszzáánnddéékk ééss aa bbüünntteettőő ffuunnkkcciióó sszzééttvváállaasszzttáássaa nneemm mmiinnddiigg mmeeggyy kköönnnnyyeenn..

HHaasszznnooss ééss sseeggííttőő iitttt eeggyy mmeettaaffoorráátt hhaasszznnáállnnii.. PPééllddááuull iillyyeett::....”” aa ffiiaattaall ggyyeerrmmeekk vviizzeess ffeejjjjeell

jjááttsszziikk,, sszzaallaaddggááll aa ttééllii uuddvvaarroonn,, vvaallaammeellyyiikk sszzüüllőő,, mmoonnddjjuukk aazz aappjjaa mmeeggllááttjjaa ééss nnaaggyy sszziiggoorrrraall

bbeezzaavvaarrjjaa aa ffűűttöötttt sszzoobbáábbaa.. HHaannggooss kkiiaabbáállááss kköözzeeppeettttee eelléégg aaggrreesssszzíívveenn mmeeggttöörrllii aa hhaajjáátt,, ssookk

hhaajj mmaarraadd aazz aappaa kkeezzéébbeenn ééss aa ttöörrööllkköözzőőbbeenn.. AA ggyyeerrmmeekk úúggyy éérrzzii ttöönnkkrreetteettttéékk aa jjááttéékkáátt ééss

aaggrreesssszzíívv vveellee aazz aappjjaa.. AAzz aappaa eerreeddeettii sszzáánnddéékkaa vviisszzoonntt aa ggyyeerreekk mmeeggmmeennttééssee kkoommoollyyaabbbb

bbaajjttóóll,, ppééllddááuull eeggyy aaggyyhháárrttyyaaggyyuullllaaddáássttóóll!! TTeehháátt aazz aappaa eerreeddeettii sszzáánnddéékkaa aa vvééddeelleemm,, nneemm aa

bbüünntteettééss……””..

4. Kreatív rész felkutatása /resource/. Ez találjon legalább három olyan új módot, utat,

lehetőséget, amivel a problémás viselkedés a jövőben pótolható.

Lehetséges kreatív rész keresés már az is, amikor a problémáért felelős rész pozitív szándékát

a személyen belül felerősítjük és utilizáljuk, mint kreatív erőforrást.

Ebben a fázisban a klienst hozzásegítjük, hogy a problémáért felelős rész (felettes-én

reprezentáns) számára fontos pozitív üzenetet vagy üzeneteit átélje úgy, ahogy ő ezeket

21

valamikor, valamilyen formában már teljesítette. Különböző idejű, különböző tartalmú

élmények, érzelmek összegyűjtése, összekapcsolása és együttes átélése ez a folyamat a

következőképpen: “Most csak merüljön magába engedje az érzéseit, az emlékeit szabadon, és

közben élje át, hogy mennyi élménye is van arról eddigi élete során, hogy pl. önállóbbnak és

függetlenebbnek érezte magát. Lehet ilyen érzése ma is bizonyos helyzetekben, lehetett

korábban is, akár néhány éve, akár még korábban. Némelyik élménye teljesen tudatosan jut

eszébe, némelyik élménye azonban csak úgy magától, önkéntelenül, talán nem is teljesen

érthetően önmaga számára, csak úgy jön, mint valamely váratlan vendég. Csak élje át és

gyűjtse össze eggyé magában ezeket az élményeit…”

Amikor látjuk az átélés élettani jeleit (megnyugvási mintázat) kiteljesedni az arcon, ellazult

izomzaton, kérjük a klienst, hogy mondja el, miért is fontos ez számára, mi húzódik e mögött

valamilyen mélyebb és tágabb összefüggés, hogy pl. önállóbbnak és függetlenebbnek érezze

magát? A válasz mindig spontán jön: például: ”önbizalom, mert most ezt érzem”. Ezek után

ugyanígy átéli az önbizalomhoz kapcsolódó élményeit, majd újra tágítjuk élményei körét.

Majd, amit mond azt is átéli. Mi húzódik e mögött valami átfogóbb, mélyebb dolog?

Szélesebb értelemben vett képesség, valamely mély meggyőződés az, amiben az átélt

élménysort össze lehet foglalni. Ezt addig folytatjuk, amíg ez a gazdag pozitív élményű anyag

odáig teljesedik, integrálódik, hogy a kliens a saját identitását fogalmazza meg. Például, “mert

így érzem magam embernek”, “mert ez én vagyok” stb.

Ezt az átfogó és testileg-lelkileg átható identitás-élményt még jobban felerősítjük azzal, hogy

“most egy ideig engedje magában áramlani mindazt, amit most átél testileg és lelkileg

egyaránt…majd ebből az átható és önmagát átjáró élményből alkosson egy képet magában,

amely kifejezi és még… még tovább felerősíti magában ezt az itt és most átélt tapasztalatát,

és csak hagyja ezt az összetett élményt tovább áramlani magában”. Ez maga a flow-élmény

(Csíkszentmihályi Mihály, 1997). Az érzésekből megalkotott kép szimbolikus kép (például

“egy kiteljesedett, erős fa”; “Napkorong”), amely a sokféle öntapasztalást magába sűríti, ezért

is nagy erejű emocionális erőforrást jelent a kliens számára.

Természetesen egyszerűbben is kereshetünk kreatív részt a személy életében. Például, ahogy

Thies Stahl ajánlja: „ emlékezz vissza egy helyzetre, ahol önkéntelenül cselekedtél és később

derült csak ki, hogy ez volt a legjobb megoldás”( T. Stahl, 1989). Nos egy ilyen élményt

szintén strukturálhatunk, lebonthatunk VAKOG-ra és felerősíthetünk. Ez is megfelelő kreatív

rész lehet.

Nézetem szerint azonban a kreatív rész akkor tud nagyon hasznos és tényleg „kreatív” lenni,

ha éppen abból a tapasztalati területből származik, amelyből az éppen megváltoztatni kívánt

specifikus problémás viselkedés is. Tehát a kreatív erőforrás analógiás a problémás

viselkedéssel, de érzelmileg éppen ellenkező előjelű.

KKéérrddeezzzzüükk aa kklliieennsstt,, hhooggyyaann éérrzzii,, hhooggyy ee kkéétt sszziimmbboolliikkuuss kkéépp ((kkrreeaattíívv rréésszz kkééppee ééss aa

pprroobblléémmááéérrtt ffeelleellőőss rréésszz kkééppee)) mmiillyyeenn vviisszzoonnyybbaann vvaann eeggyymmáássssaall??

AA lleeggttööbbbbsszzöörr sseemmmmiillyyeenn kkaappccssoollaatt nniinnccss.. MMaajjdd aazz aalláábbbbiitt kkéérrjjüükk aa kklliieennssttőőll ((llaassssaann,,

ttaaggoollttaann,, sszzüünneetteekkeett ttaarrttvvaa,, ttööbbbbffééllee kkoommbbiinnáácciióóbbaann eellmmoonnddvvaa,, ddee lléénnyyeeggéébbeenn aa

kköövveettkkeezzőőkkeett)):: ““eezz aa mmééllyy ééllmméénnyy eezzzzeell aa nnaappkkoorroonnggggaall kkééppppeell kkééppeess aarrrraa,, hhooggyy sseeggííttsseenn

öönnnneekk mmoossttaannttóóll ffooggvvaa oollyyaann úújj lleehheettőőssééggeekkeett,, úújj uuttaakkaatt,, úújj vviisszzoonnyyuulláássookkaatt ttaalláállnnii,, hhooggyy

eezzeekkeett aa bbeellssőő kköövveetteelléésseeiitt,, hhooggyy ““kküüzzddjjeekk mmeegg aa nneehhéézzssééggeekkkkeell””,, „„kkeezzeelljjeemm jjoobbbbaann aazz

eemmbbeerrii vviisszzoonnyyaaiimmaatt””,, ““lleeggyyeekk öönnáállllóóbbbb,, ffüüggggeettlleenneebbbb”” -- mmoossttaannttóóll ffooggvvaa úújj mmóóddoonn vvaallóóssííttssaa

mmeegg!! SSeemmmmiitt sseemm kkeellll mmoosstt tteennnnii,, ccssaakk hhaaggyyjjaa,, hhooggyy eezz aa mmééllyy ááttééllééss eezzzzeell aa nnaappkkoorroonngg

22

kkééppppeell jjeelleennííttsseenn mmeegg mmaaggáábbaann oollyyaann éérrzzéésseekkeett,, kkééppeekkeett,, ggoonnddoollaattookkaatt,, mmeellyyeekk sseeggíítteenneekk úújj

mmóóddoonn mmeeggffeelleellnnii ssaajjáátt bbeellssőő eellvváárráássaaiinnaakk.. CCssaakk eennggeeddjjee aazz éérrzzéésseeiitt,, kkééppeeiitt öönnkkéénntteelleennüüll

áárraammoollnnii ((ffllooww)).. ÉÉss mmoosstt vveesszzii mmaajjdd ccssaakk éésszzrree,, mmeennnnyyii,, ddee mmeennnnyyii úújj lleehheettőősséégg,, úútt vvaann aa

sszzeemmee eellőőtttt””..

EEzz aa lléénnyyeeggee aa kkéérrééssüünnkknneekk aa kklliieennss ffeelléé.. IIllyyeenn mmóóddoonn kkíívváánnjjuukk aakkttiivváállnnii ssppoonnttáánn,, kkrreeaattíívv

eemmoocciioonnáálliiss vviisszzoonnyyuulláássii ééss vviisseellkkeeddééssii mmiinnttáákk öönnttuuddaattllaann vvaaggyy fféélliigg ttuuddaattooss mmeeggjjeelleennéésséétt.. AA

kklliieennss –– kkrreeaattiivviittáássááttóóll ééss fflleexxiibbiilliittáássááttóóll ffüüggggőőeenn –– ssookkffééllee kkééppii ééss éérrzzüülleettii ffaannttáázziiaassoorrtt kkééppzzeell

eell.. HHaaggyyjjuunnkk iitttt iiss bbőőssééggeess iiddőőtt aa sszzeemmééllyy sszzáámmáárraa.. AAmmiikkoorr llááttjjuukk,, hhooggyy ááttffuutt aazz aarrccáánn eeggyy--

eeggyy éérrzzééss vvaaggyy aa llééggzzééssrriittmmuuss mmeeggvváállttoozzáássáátt ttaappaasszzttaalljjuukk,, lleeggttööbbbbsszzöörr llaassssuulláássáátt,, mmééllyyüülléésséétt

llááttjjuukk,, aakkkkoorr mmeeggeerrőőssííttssüükk eeggyy--eeggyy bbiizzttaattáássssaall ((““ ííggyy ttoovváábbbb,, eezz aazz,, ííggyy nnaaggyyoonn jjóó,, ccssaakk

ttoovváábbbb,, ccssaakk vviiggyyee ttoovváábbbb eezztt aa ggoonnddoollaattoott ssttbb..)),, mmiinntteeggyy jjeelleezzvvee,, hhooggyy éésszzrreevveettttüükk aa bbeennnnee

zzaajjllóó éérrzzéésseekkeett,, hhooggyy bbiizzoonnyyooss iiddőőkköözzöönnkkéénntt,, bbiizzoonnyyooss rriittmmuussbbaann sszzóólluunnkk ((EE.. LL.. RRoossssii.. 11998899))..

Erickson sokat emlegetett megállapítása, miszerint a tudattalan sokkal okosabb és bölcsebb,

mint mi magunk, azaz a tudatos tudatunk. A tudatból aktuálisan hiányzó minták megkeresése,

felhasználása és terápiás műveletté alakítása történik itt. Eszerint a tudattalan tárházában ott

vannak és transzban jobban elérhetők azok a belső minták (Erickson M.,H.; Rossi E.L. 1979),

amelyekkel a kliens képes meghaladni aktuális problémáit, konfliktusait.

5. A problémáért felelős rész vegye át a felelősséget a három új viselkedési mód jövőbeni

kipróbálásáért. Jövőbe helyezés

Az igazán kreatív válaszok nem verbálisak (hacsak nem valakinek hangjaként, mondásaként,

mint akusztikus „hallucináció” jelenik meg) és nem racionálisak, nem általánosak, hanem

konkrét álomszerűen képekben, szimbólumokban, érzésekben, testérzésekben, érzelmi

evidenciaként jelennek meg. A kklliieennssbbeenn mmoobbiilliizzáállóóddóó ééllmméénnyy aannyyaagg mmiinnddiigg ssookkkkaall

ggaazzddaaggaabbbb,, mmiinntt aammiitt bbeellőőllee sszzóóbbaann mmeegg ttuudd ffooggaallmmaazznnii.. AA pprroobblléémmááéérrtt ffeelleellőőss rréésszz ((ffeelleetttteess--

éénn rreepprreezzeennttáánnss)) kköövveetteelléésseeii mmiinnddiigg áállttaalláánnoossaakk ((““llééggyy öönnáállllóóbbbb””)),, aa kkrreeaattíívv vváállaasszzookk aazzoonnbbaann

mmiinnddiigg kkoonnkkrrééttaakk,, ssookkfféélléékk,, kkrreeaattíívvaakk,, ééss oollyykkoorr hhuummoorroossaakk.. EEzzeekk jjoobbbbaann ééss bbööllccsseebbbbeenn

ttuuddjjáákk,, mmiinntt aa kklliieennss ttuuddaattooss rréésszzee,, hhooggyy mmiiéérrtt,, hhooggyyaann,, mmiillyyeenn mmóóddoonn,, hhooll,, mmiikkoorr ééss kkiivveell

lleeggyyeenn aa sszzeemmééllyy ppééllddááuull ““öönnáállllóóbbbb””..

Ez a folyamat rengeteg tudattalan pl. korai tanulási mintát mozgósít. Amikor arra kérjük a

klienst, hogy a megtalált élményei, belső mintái hogyan tudnának neki segíteni, hogy –

mostantól - új módon vvaaggyy mmááss úúttoonn ““kküüzzddjjöönn mmeegg aa nneehhéézzssééggeekkkkeell””,, „„kkeezzeelljjee jjoobbbbaann aazz

eemmbbeerrii vviisszzoonnyyaaiitt””,, ““lleeggyyeenn öönnáállllóóbbbb,, ffüüggggeettlleenneebbbb””,, aakkkkoorr mmáárr nnaaggyyoonn kkoonnkkrréétt hheellyyzzeetteekkeett,,

hhoozzzzáájjuukk kkaappccssoollóóddóó éérrzzéésseekkeett,, sszzeerreeppllőőkkeett,, vviisseellkkeeddééssii mmiinnttáákkaatt,, rreeaaggáálláássii mmóóddookkaatt

mmoozzggóóssíítt mmaaggáábbaann,, aammeellyyeekk eeggyy rréésszzee mmáárr eelléérrii aa ttuuddaattooss sszziinntteett..

EEbbbbeenn aa ffáázziissbbaann mmeeggkkéérrjjüükk aa kklliieennsstt,, hhooggyy úújjrraa iiddéézzzzee ffeell aa pprroobblléémmááéérrtt ffeelleellőőss rréésszz kkééppéétt

((ffeelleetttteess--éénn rreepprreezzeennttáánnss kkééppéétt)),, ((ppééllddááuull ““sszziiggoorrúú aarrcc””)),, mmaajjdd kkéérrjjee mmeegg,, hhooggyy tteekkiinnttssee áátt aa

ssookkffééllee vváállaasszztt ééss vváállaasssszzaa kkii aazzookkaatt kköözzüüllüükk,, lleeggaalláábbbb hháárrmmaatt,, mmeellyyeekk sszzeerriinnttee iiss

mmeeggccsseelleekkeeddhheettőőkk,, aazzaazz mmeeggffeelleellnneekk éérrttéékk-- ééss nnoorrmmaa--rreennddsszzeerréénneekk..

SSookksszzoorr ccssöökkkkeenn aa rreepprreezzeennttáánnss sszziiggoorrúússáággaa,, ppééllddááuull ““mmáárr kkeevvééssbbéé sszziiggoorrúú,, ddee hhaattáárroozzootttt,,

nneemm lleehheett vveellee vviicccceellnnii””.. MMaajjdd ffoollyyttaattjjuukk.. ““kkéérrjjee mmeegg eezztt aa hhaattáárroozzootttt aarrccoott,, hhooggyy nnéézzzzee mmeegg

aazztt aa ssookk--ssookk lleehheettőőssééggeett,, aammii vvaallaammiillyyeenn mmóóddoonn mmeeggjjeelleenntt mmaaggáábbaann,, hhooggyy mostantól

kkoonnkkrrééttaann hhooggyyaann - ““kküüzzdd mmeegg aa nneehhéézzssééggeekkkkeell””,, hhooggyyaann ““kkeezzeellii jjoobbbbaann aazz eemmbbeerrii

vviisszzoonnyyaaiitt””,, hhooggyyaann ““lleeggyyeenn öönnáállllóóbbbb,, ffüüggggeettlleenneebbbb””,, hhooggyy eezz aa hhaattáárroozzootttt aarrcc vváállaasssszzaa kkii aa

ssookk--ssookk lleehheettőőssééggbbőőll aazzookkaatt,, aammeellyyeekkkkeell eeggyyeettéérrtt,, ééss mmeeggeennggeeddii öönnnneekk,, hhooggyy aa vvaallóóss éélleettbbeenn

23

iiss eezzeekk sszzeerriinntt ccsseelleekkeeddjjeenn””.. IItttt iiss hhaaggyyjjuunnkk iiddőőtt,, mmaajjdd ééppííttssüünnkk kkii iiddeeoommoottoorrooss

jjeellzzéésstt..““MMiikköözzbbeenn eezz aa hhaattáárroozzootttt aarrcc vvééggiigg sszzeemmllééllii eezztt aa ssookk--ssookk úújj lleehheettőőssééggeett,, lleesszz,, aammiitt

eellvveett ééss lleesszz,, aammiitt eellffooggaadd.. ÖÖnn ppoonnttoossaann éérrzzii mmaaggáábbaann,, hhooggyy eezz aa hhaattáárroozzootttt aarrcc mmiitt ffooggaadd eell ééss

mmiitt nneemm.. AAmmiikkoorr vvaallaammeellyy lleehheettőőssééggeett eellffooggaadd,, aakkkkoorr mmaajjdd öönn iiss kkiiccssiitt rráábbóólliinntt,, hhiisszzeemm

ffoonnttooss,, hhooggyy eeggyyeettéérrttsseenneekk””..

IItttt iiss hhaaggyyjjuunnkk iiddőőtt ééss eerrőőssííttssüükk mmeegg aa ffoollyyaammaattoott,, vvaallaammiinntt ffiiggyyeelljjüünnkk aazz iiddeeoommoottoorrooss

jjeellzzéésseekkrree.. HHáárroomm--nnééggyy mmeeggéérrzzééss,, jjeellzzééss mmáárr vvaallóóbbaann kkrreeaattíívv úújj vviisseellkkeeddééssii mmiinnttáákkaatt jjeelleezz,,

mmeellyyeekkeett aa pprroobblléémmááéérrtt ffeelleellőőss rréésszz ((ffeelleetttteess--éénn rreepprreezzeennttáánnss)) iiss jjóóvváá hhaaggyy,, hhooggyy eezz eelljjöövveennddőő

iiddőőbbeenn kkii iiss pprróóbbáálljjaa.. IImmaaggiinnáálljjoonn aa kklliieennss jjöövvőőbbeellii hheellyyzzeetteekkeett,, aammeellyyeekkbbeenn mmáárr eezzeekkeett aazz úújj

mmiinnttáákkaatt úújj éérrzzéésseekkkkeell ééllii áátt..

6. Ökológiai rész: a részek közötti új egyensúly elfogadása

Amikor ideérünk a folyamatban, és ez ritkán egy terápiás ülés, hanem több is lehet, akkor a

kliens úgy érzi belülről, hogy jobb egyensúlyi állapotba került és jóváhagyja a probléma-

kezelés ezen új lehetőségeit. Természetesen előfordul, hogy ez az új egyensúlyi állapot nem

jön mindjárt létre. Akkor arra irányulnak a kérdéseink, hogy mely személyiségrész (érzés,

érzelem, meggyőződés, hiedelem stb.) akadályozza? Ezt a kifogást támasztó részt szintén

lehet azonosítani és követeléseit beintegrálni a személy új egyensúlyi állapotába.

Azonban az igazi új egyensúlyi állapot (oco-check) csak ezután következik a mindennapi élet

gyakorlatában, amelyet – ha szükséges tovább korrigálhatunk – esetleg más NLPt

módszerekkel egészíthetünk ki, követve a pszichoterápia ívét és célkitűzéseit.

Végezetül mivel is zárhatnánk mással ezt az írást, minthogy Prof. Dr. Bagdy Emőkének,

az első professzorasszonynak, a sorait idézzük, ki még a 90-es években klinikai

pszichológus hallgatóival NLPt kiképző csoportban vett részt:

„Feltehetjük a kérdést: mit akarunk általában a pszichoterápiában elérni és mire

alkalmas leginkább az NLPt?”

„A pszichoterápiában általában – a módszertől függetlenül – olyan kedvező változásokat

akarunk elérni, amelyeket a személy saját maga ér el és fenn tud tartani. Az NLPt éppen

magával a személyes élmény- és tapasztalat-világának struktúrájával dolgozik és hozzá segíti

az azt átélő embert, hogy sokszor meglepetésre – tudatossá válik benne hogyan szűri meg

érzékelését, hogyan foglalja rendszerbe tapasztalatát, milyen nyelvi eszközöket használva

fejezi ki magát, sőt hogyan cselekszik öntudatlanul vagy szándékosan célja elérésének

érdekében. Az NLPt ezért alkalmas arra, hogy a belső történéseket és cselekvéseket, valamint

a változás folyamatát tudatossá tegye a személyben vagy közel hozza, és ezáltal éri el, hogy

az illető személy képessé és kompetenssé váljon a hatékony önsegítésre is. Az NLPt erősen

jövőorientáltságú és erősíti a személyes kompetencia-érzést.” (Bagdy Emőke, 2006).

Irodalom:

1. Bandler, Richard –Grinder, John: Metasprache und Psychotherapie. Junfermann,

Paderborn, 1988. 64-134.

24

2. Bandler, Richard –Grinder, John: Neue Wege der Kurzzeit-Therapie –

Neuroliunguistische Programme. Paderborn, Junfermann, 1989.

3. Bandler, Richard –Grinder, John: Patterns of the Hypnotic Techniques of Milton H.

Erickson,

4. Bandler, Richard –Grinder, John: Reframing – Ein Ökologischer Anzatz in der

Psychotheraoie (NLP) Junfermann, Paderborn, 1985.

5. Bandler, Richard –McDonald, Will: Der feine Unterschied – NLP Übungsbuch zu den

Submodalitäten. Paderborn, Junfermann, 1990.

6. Csíkszentmihályi Mihály: Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája.

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997.

7. Dilts, Robert – Epstein, T Systemic NLP – A Unified Field Theory. Ben Lomond:

Dynanic Learning Publications. 1991

8. Dilts, Robert: The Encyclopedia of Systemic NLP & NLP New

Coding.www.journeytogenius.com/Encyclo/en-frame.htm

9. Erickson, Milton H., Rossi, Ernest L., Rossi Sheila L.: Hypnose, München, Verlag J.

Pfeiffer,1976.

10. Korzybski, Alfred: Science and Sanity. Lakeville, 1933.

11. Schütz, Peter - Schneider-Sommer, Siegrid – Gross, Brigitte – Jelem, Helmut –

Brandstetter-Halberstadt, Yvonne: Theorie und Praxis der Neuro-Linguistischen

Psychotherapie. Paderborn, Junfermann, 2001.

12. Prof. Dr. Bagdy Emőke: Empfehlung zur psychotherapeutischen Akkreditation des

therapeutischen Systems der Neurolinguistischen Psychotherapie (NLPt). Kézirat.

2006.

13. Bandler, Richard: Veränderung des subjektiven Erlebens. Paderborn, Junfermann,

1990.

14. Dilts, Robert: Changing Belief Systems with NLP. Cupertino: Meta Publications,

1990.

1155.. RRoossssii,, EE..LL.. DDeemmoo iinn HHeeiiddeellbbeerrgg,, VViiddeeoo,, VVCCRR,, DDoorrttmmuunndd,,11998899..

16. Tad James - Wyatt Woodsmall: Time Line - NLP Konzepte. Junfermann-Paderborn,

1994.

17. Stahl, Thies: Triffst du ’nen Frosch unterwegs…NLP für die Praxis. Junfermann,

Paderborn, 1989. S. 15-23.

18. http://www.europsyche.org/contents/13504/description-of-modalities