Tisztelt Kollégák!

Az LD-konverteres acélgyár-tás meghonosítása a magyar acélgyártás, a vasmű tech-nológiája szempontjából mérföldkő volt, és ez a tech-nológiaváltás egyúttal mai létünk egyik alappillére is.

A definíció szerint az acélgyártás során „nyers-vasból és acélhulladékból salakképző-, frissítő-, dezoxidáló- és ötvözőanyagok hozzáadásával folyé-kony acélt gyártunk.”

Az acélgyártás azonban nem öncélú folyamat. A Dunaferrnél is szorosan kapcsolódnak hozzá az azt megelőző és azt követő technológiai fázisok.

Most 30 éve, hogy az ISD Dunaferr jogelődjénél, a Dunai Vasműnél bevezetésre került az LD-kon-verteres acélgyártás. Az elődöknek köszönhetjük ezt, hiszen az időben végrehajtott technológiavál-tás megadta az alapját annak a termékszerkezet-nek, amellyel a vasmű piacképes tudott maradni. Köszönet illeti a mai aktív kollégák munkáját is, mert ők azok, akik ezt a munkakultúrát, tudást meg-őrizték, továbbfejlesztették, és ma is, napról napra helytállva bizonyítják szakmai hozzáértésüket.

Az elmúlt évben ünnepeltük az ISD Dunaferr ala-pításának hatvanadik évfordulóját, ahol elmondtam és ma is vallom: a kokszoló, a nagyolvasztó, az acél-mű, a meleg- és hideghengermű, valamint a többi gyártó- és szolgáltatóegység egymásrautaltsága, szakmai egysége adja azt az erőt, amely a vasmű dolgozóinak összetartozását és valamennyiünk jö-vőbe vetett hitét erősíti.

Végül engedjék meg, hogy e jeles évforduló alkalmából — a fenti gondolatok mentén —tiszte-lettel köszöntsem Önöket és egyúttal tolmácsoljam az ISD Korporáció kollektívájának üdvözletét, jókí-vánságait is.

Jó szerencsét!

Valeriy Naumenko vezérigazgató

Nevezetes évforduló 2011. augusztus 19-e. Harminc évvel ezelőtt volt az ünnepi csa-polás az I. sz. konverterből. Ettől az idő-ponttól számíthatjuk a konverteres acél-gyártás kezdetét a Dunai Vasműben.

Az előzmények

Az 1970-es évek elején bekövetkezett olajárrobbanás hazánkban is szüksé-gessé tette a nagy energiafelhasználá-sú gyártási technológiák felülvizsgála-tát. Így került sor a vaskohászat széles körű vizsgálatára is. Az akkori kohó- és Gépipari minisztérium megbízásából az erre vonatkozó tanulmányt a kogépterv készítette el a Dunai Vasmű vonatkozá-sában is. A tanulmány és az 1974-ben készült beruházási program alapján a magyar vaskohászat fejlesztési tervének részeként a kohó- és gépipari minisz-ter előterjesztést nyújtott be az Állami Tervbizottsághoz a „Dunai Vasmű acél-gyártásának fejlesztésére vonatkozó nagyberuházási javaslat” címmel 1974 decemberében. Az előterjesztésben foglaltak szerint a DV meleghengerműi kapacitásának kihasználása és a hazai acéllemez-szükséglet kielégítése érde-kében a Dunai Vasmű acéltermelését 1,1 millió t/évről 1,8 millió t/évre kell növelni. A termelésbővítést a Szovjet-unióból vásárolt korszerű oxigénes kon-verterekkel kell megvalósítani.

A tervezett bővítés után a Dunai Vasmű termelése a következő megosz-tásban szerepelt:

nyersvastermelés 1,2 millió t/év

konverteracél 1,1 millió t/év

martinacél 0,7 millió t/év

összes acél 1,8 millió t/év

ebből öntött buga 1,6 millió t/év

öntecs 0,2 millió t/év

Az előterjesztés nem tartalmazta a nyersvasgyártás fejlesztésével kapcsola-tos elképzeléseket, de rámutatott azok szükségességére. Hangsúlyozni kell, hogy ez az állami nagyberuházás része volt egy országos tervnek. A beruhá-zási javaslat indoklása az Állami Terv-bizottság határozataira támaszkodott, amelyek az országos acélmérlegnek a népgazdaság igényei szerinti alakulását vette figyelembe. A beruházás tekin-tetében 1975–76-ban több alternatíva készült a kogépterv irányításával. Végül az 1,7–1,8 millió t/év acéltermelés feltét-eleit kompletten értelmezték, az ércelő-készítéstől a nyersvas- és acélgyártásig. A minisztertanács végül a 3375/1977. számú, 1977. augusztus 11-én kelt hatá-rozatában jóváhagyta a Dunai Vasmű konverter Acélművének állami nagybe-ruházását.

A konverteres acélgyártás kezdete a Dunai Vasműben

A DUNAFERR hEtilAp mElléklEtE2011. augusztus 19.

4

30 éVeS Az lD-konVerTereS AcélGyÁrTÁSII

A beruházási programban figyelembe vett szempontok szerint a konverteres acélmű létesítése nemcsak a termelés növelését és a termelőrendszer korsze-rűsítését — külső energiaigénye kisebb, mint a martinacélgyártásé — fogja ered-ményezni, hanem jelentős minőségja-vulást és a termékválaszték bővítését is jelenti. Az oxigénes konverterekben ugyanis a korábbiaknál kedvezőbb felté-telekkel gyárthatók a különböző tömeg-acél fajták, többek között a szerkezeti és gépipari célokra szánt acélcsaládok.

elinDul A munkA

A konverter Acélmű állami nagyberu-házás alapokmányát dr. Szabó Ferenc vezérigazgató írta alá a Dunai Vasmű részéről. A termelést a teljes felfutás után 1.150 et/év acélmennyiségre tervezték. Az i. sz. konverter üzembe helyezése 1981 decemberére, a ii. sz. konverter indítása 1982 decemberére volt kitűzve a tervek szerint. A generáltervezői felada-tokat két tervezőintézet látta el: a hazai kogépterv, illetve a Szovjetunióból szállí-tott gépek, berendezések tekintetében a moszkvai Gipromez.

A Dunai Vasmű vezetése nagy gondot fordított a beruházás szakszerű előké-szítésére és megvalósításának irányítá-sára. A felső szintű irányítást dr. répási Gellért műszaki vezérigazgató-helyet-tes, raabe imre fejlesztési főmérnök és Tuboly János beruházási főmérnök látták el. létrehozták a létesítményi főmérnök-séget, amely koordinálta a tervezők, a külső és belső közreműködők feladatait.

eGyüTT A közöS célérT

Az építési munkákat 1978. augusztus 8-án kezdték. Azokat a létesítménye-ket, amelyek az építés területén voltak, ekkorra nagyrészt már lebontották. Az építészeti feladatokat több cég biztosí-totta. A rendkívül nagy terhelésre mére-tezett vasbeton alapok készítését a köz-úti építő Vállalat és a metró építő Vállalat végezte. A csarnok acélszerkezetének gyártását a kGyV tápiószelei gyáregysé-ge és a Ganz-mÁVAG végezte. A techno-lógiai berendezések építési munkálatai a 26. sz. ÁéV, míg a Vízmű és a mészége-tő üzem építése a Vízügyi építő Válla-lat nevéhez fűződik. Az alapozás után a gépeket, technológiai berendezéseket döntően a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szerelte. A speciális berendezések sze-relését — mint a nyersvaskeverő és a hőhasznosító füstgázkazánok — a kGyV

végezte. meg kell említeni még néhány közreműködő cég nevét: csőszerelőipari Vállalat, VilATi, ViV, Ganz Villamossági művek, Hőtechnika Vállalat. Szerteága-zó, nagy összhangot igénylő kivitelezési munka folyt, rendkívül feszített volt a konverterek és kapcsolódó berendezé-sek szerelésének átfutási ideje.

A kivitelezési munkák részesei voltak a szovjet szakértők és szerelésvezetők is. A beruházási munkák végzésénél már közreműködött a leendő üzemeltető sze-mélyzet, a gépészeti és villamos mun-kákban Bodor József, Áfra Antal, Horváth károly, zimonyi zoltán, Galambos György, Belágyi Bertalan. Az acélműi üzemelte-tés részéről Szabó József, magyar istván, Bánkuti János, Gerendai Gyula, Hamvas rezső és Hauzer Ferenc.

A műSzAki HÁTTér

Az acélmű beépített csarnoktérfogata 934 ezer m3. A fő gyártóberendezése-ket, a két, egyenként 130 tonna név-leges kapacitású (lecsapolt acéltömeg) oxigénes konvertert az ukrajnai zsdano-vi nehézgépgyár szállította, Az oxigén-befúvó berendezés lándzsájának hossza 17070 mm, oxigénnyomás 15 bar, maxi-mális oxigénintenzitás 400 nm3/perc.

A hőhasznosító hűtőkazán rendelte-tése a konvertergázok utánégetése (co) és gőztermelése, ezzel a gázok hűtése. A kazán vízellátása kényszerkeringtetésű. A gáztisztító végzi a konvertergázok portartalmának csökkentését. A porle-választó rendszer Venturi nedves tisz-tító. A nedves konverteriszap ülepítése Dorr-medencékben történik. A füstgáz-elszívó berendezés rendeltetése a füst-gázok elszívása a gáztisztító után, és a megtisztított gáz kéménybe juttatá-sa. Az adagolócsarnokban 1300 tonna befogadóképességű körkeverő szolgál a folyékony nyersvas fogadására, táro-lására, homogenizálására, grafitelszívó, leválasztó rendszerrel. két daru dolgozik 180/63/20 tonnás teherbírással, elektro-nikus mérleggel, kijelzővel. Az úgyne-vezett belső acélhulladék elegytér két fogadógödörrel, két mérleggel és két hulladékrakodó daruval látja el funk-cióját. További jelentősebb egységek: tolózárszerelő pódium, üstmetallurgiai állomás, üstszárító és üstfűtő berende-zések, kezdetben az öntőcsarnok, ön-tőpódium, üstfalazó állomás, valamint további nagy és kisebb teljesítményű daruk.

megépült a mészégető forgódobos kemence kiszolgáló egységekkel, ötvö-

zőanyag-raktár szállítószalag-rendszer-rel. Szükség volt új oxigéngyárra is, há-rom, egyenként 5000 m3/óra 20-25 bar nyomású oxigént termelő egységgel, a konvertercsarnok közelében oxigéntá-roló állomással. ipari vízmű létesült az ipari víz cirkuláltatására. A hulladék elő-készítésére korszerű copex-olló állt ren-delkezésre. A villamos energia ellátására megépült egy villamos alállomás és egy 120/10 kV-os csatoló állomás. Új anyag-vizsgáló laboratóriumra is szükség volt. A régi salaktörő üzem áthelyezésére is sor került. Az egyes egységek más-más időpontban készültek el, például az ün-nepi csapolás idején még nem üzemelt a nyersvaskeverő.

Jól képzeTT munkAerő

A beruházási munkálatokkal párhuza-mosan a humán területen is fontos tevékenység zajlott. egy team felmér-te a szükséges technológiai, kiszolgá-lói, karbantartói munkafolyamatokat, valamint az ahhoz munkaköri mély-ségig szükséges létszám- és szakem-berigényt. A felmérés eredményeként a létszám egy részét vállalaton belüli munkaerő átcsoportosításával, másik részét új felvétellel biztosították. Az acélmű létszáma 1043 fő volt a konver-ter indulásakor. Az átcsoportosítások, felvételek után került sor a konverte-res acélmű leendő üzemeltető és kar-bantartó személyzetének kiképzésére egyrészt belföldön, másrészt külföldön. A belföldi tanfolyamok közül a legfon-tosabbak a következők voltak: konver-teres acélgyártás általános ismeretei (80 óra), speciális ismeretek különböző témákban különböző szakembereknek (120 óra), mészégetés, nehézgép-keze-lői tanfolyam (120–220 óra), valamint anyagvizsgáló továbbképző tanfolya-mok. Több száz munkavállaló képzése folyt a beüzemelés előtt, a tanfolyamok komoly szakmai vizsgákkal zárultak.

A külföldi kiképzés a Szovjetunióban történt, 1–3 hónapos időtartamban, az ottani kezelőszemélyzet mellé be-osztva, üzemi körülmények között. Tanulmányutak és képzések voltak töb-bek között zsdanovban, novolipeckben, krivoj rog, és novokuznyeck acélműve-iben. más-más szerepben vettek részt a tanulmányutakon és képzéseken az irányító vezetők: pöstényi Balázs, makrai Tibor, Szabó József, enesey Attila, Vata lászló, magyar istván, prukner lászló, Füzes Barnabás, lászló Ferenc, Ágh József, Horváth károly, majoros

A konverteres acélgyártás kezdete a Dunai Vasműben

4

30 éVeS Az lD-konVerTereS AcélGyÁrTÁS III

József, dr. mudra lászló, Gerendai Gyula, Györkös János, Bánkuti János, Fülöp József. Továbbá részt vettek a külföldi tanulmányutakon acélgyártók, olvasztárok, fúvatásvezetők, öntőmes-terek is: Arros András, Baksa József, Bessenyi György, csöndör Gyula, Dezső Géza, Farkas Tibor, Farkas János, Hauzer Ferenc, Juhász József, kada istván, ködmön ernő, kuharcsik József, kustor József, laforeszt József, matuza Ferenc, pallag János, rada Ferenc, Tuba lászló, Wágner József, Turák lászló, Hurtony istván, Varga Tamás, liszonyi zoltán, Schneider János, Takács lászló, Tóth zoltán, pintér imre.

Az i. számú lD-konverter üzembe helyezéséhez az erre a feladatra spe-ciálisan kiképzett szakcsoport érkezett a Szovjetunióból, a gyártó vállalattól, akik ismerték a berendezések működé-sét, nagy tapasztalattal rendelkeztek. ugyancsak részt vettek az üzembe he-

lyezési munkákban a Gipromez gépész, villamos, műszerész és automatikai szak-emberei, külsős magyar cégek szakem-berei, valamint a vasmű metallurgus, gé-pész, villamos, valamint energetikai és folyamatirányítási szakemberei.

célHoz érT A BeruHÁzÁS

1981 nyarán sok üzemi próba, „élesz-tés”, módosítás után megkezdődtek a fő és segédberendezések összehangolt, együttes próbaüzemei. A tervszerű, jól végzett munka eredménye volt, hogy a próbaüzemelések után rövid tíz nap eltel-tével az i. sz. lD-konverterben elkészült az első acéladag. Sokan tudjuk, hogy az „igazi” első adag gyártása augusztus 13-án, az éjszakai órákban kezdődött, nagy várakozással, izgalommal, sok-sok ember (és pár üveg sör) jelenlétében. A csapo-lás már augusztus 14-ére esett. A közel 10 milliárd Ft-os beruházás első ter-

melőegységét hivatalosan 1981. au- gusztus 19-én avatták fel, ekkor történt meg az ünnepi csapolás. A termelő i. sz. kon-verter beüzemelése mellett folyamatosan zajlottak a ii. sz. konverter beruházási, kivi-telezési munkái. A ii. sz. lD-konverterből 1982. június 10-én csapoltunk először acélt.

manapság, harminc év elteltével már látjuk, hogy az akkori elképzések milyen mértékben valósultak meg. A konverte-res acélgyártás Dunai Vasműben történt elindítása nem tisztán a gyár gazdasági érdekeinek megfelelően zajlott, az akkori politikai rendszer a magyar vaskohászat komplex fejlesztésének részeként indí-totta el a beruházást. Tudvalevő, hogy az ország más vaskohászati gyáraiban is zajlottak jelentős fejlesztések ez idő tájt. mai szemmel nézve azt kell mondanunk, hogy feltétlenül helyes döntés volt a kon-verteres acélgyártás elindítása a Dunai Vasműben.

Talán soha nem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha akkor valóban együttesen kezelik a metallurgiai fázist, az ércelő-készítést, nyersvasgyártást, acélgyártást egy nagyberuházás keretében. nem vet-ték volna számba a martinacélgyártást és a kokillaöntést a következő évek terve-zésében, és „csak” konverteres acélgyár-tásban, folyamatos öntésben gondol-kodtak volna a döntéshozók, nagyobb kapacitással. De mint tudjuk, a „mi lett volna, ha” típusú gondolkodás soha nem célravezető. ma már csak konverteres acélgyártás folyik az iSD Dunaferr zrt.-nél. A nyersvas- és acélgyártás területén azóta eltelt időszak fejlesztéseinek kö-szönhetően ezzel a két konverterrel jóval a névleges kapacitás felett dolgozunk, évek óta stabilan az 1,6–1,7 millió tonna acél/év termelési lehetőséggel.

Kedves Kollégák!A beruházásban, be- üzemelésben, továb-bi működtetésben résztvevő szakembe-rek közül többen már nincsenek közöttünk, sokan nyugdíjasok, de van, aki még aktív dol-

gozó. őszintén remélem, ha ezek a nagy-szerű szakemberek visszagondolnak az emlegetett évekre, a kezdetekre, az első csapolásra, szép emlékek elevenednek meg bennük. A mai nap legyen a vissza-emlékezés, az ünneplés napja. Tisztelet-tel köszöntöm a konverteres acélgyártás megvalósítóit, üzemeltetőit!

Jó szerencsét!Gyerák Tamás

az acélmű gyárvezetője

30 éVeS Az lD-konVerTereS AcélGyÁrTÁSIV

ezerkilencszáznyolcvanban az Acélmű-vek gyárrészleg vezetőjeként dr. Szabó Józsefet kiválasztották a konverteres acélgyártás beruházási feladatainak végrehajtásához.

— egészen más követelmények vol-tak egy harmincper-ces konverteres adag vezetésénél, mint a négy-öt órás marti-nadagnál. negyven emberrel mentem ki

— elsősorban fiatalokat válogattunk az új területre — a Szovjetunióba, krivoj-rogban megtanulni a konverteres acél-gyártást. ezerkilencszáznyolcvanban

még a salaktörő üzemelt a konverter-acélmű helyén, amit először is le kellett bontani, s új helyet keresni neki, amit már a kogépterv szakembereivel együtt csináltunk. A cölöpveréstől kezdve az alapozás, a szovjetunióbeli tanulmány-út, az itteni tanfolyamok, a tervek hono-sítása, az építkezés figyelemmel kíséré-se jelentette a beruházással kapcsolatos teendőimet.

— Kikkel dolgozott együtt?— A beruházók élén Tuboly János

állt, akiről tudni kell, hogy hihetetlen energiával, kapcsolati tőkével és na-gyon-nagyon jó mérnöki szemlélettel bíró szakember. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nemcsak

munkatársi, hanem baráti kapcsolat is fűzött hozzá. elmondok egy rá jellem-ző példát. Amikor a szerelés már olyan szinten volt, hogy az oxigénlándzsa-mozgatást próbáltuk, úgy döntöttünk, addig nem megyünk haza, ameddig a lándzsa nem működik hibátlanul, amíg az automatikát nem sikerül úgy beál-lítani, hogy az abszolút biztonsággal üzemeljen. két éjszakát a műszerház-ban aludtunk. A harmadik nap elin-dult, igaz, közben elszakítottunk két mozgatást végző láncot, mert hol ez akadt el, hol az. A villanyszerelők és az elektrikusok cserélődtek mellettünk. Tuboly János hihetetlen szívóssággal, de mindig elérte a célját. nagyon jó volt vele dolgozni.

— Párhuzamosan folyt hosszú ideig a martin- és a konverteres acélgyártás. Fokozatosan, magától értetődően terelő-dött át a konverterre a termelés nagyobb része, vagy szembenállás volt a két terület között?

— óriási mértékű volt a szemben-állás a régi és új szakemberek kö-zött. Sokáig tartotta magát a szem-lélet, hogy a martinacélgyártás örök és sérthetetlen, ott lesz a minőségi acélgyártás, a konverter egyébként is csupán gyors tömegacélgyártásra al-kalmas, mondván, harminc perc alatt úgysem lehet normális acélt gyártani. Azonban bennünk is megvolt a spor-tos virtus, s meg akartuk mutatni, mire vagyunk képesek. megkülönböztetett figyelem kísérte munkánkat, naponta kellett jelentéseket adni a kohó- és gé-pipari miniszternek, kapolyi lászlónak. A követelményeket répási Gellért tol-mácsolta felénk: most tizenöt adag, most tizenhat, meg huszonnégy adag előállítása szükséges, s egy ismeret-len technológiával nem volt ezt olyan egyszerű teljesíteni. különböző módo-sításokkal rövidítettük a fúvatásokat, s elérkeztünk oda, hogy mindenki — szakmabéli és szakmán kívüli — előtt világossá vált, hogy egyetlenegy tech-nológia marad az acélgyártásban, az pedig nem más, mint a konverteres acélgyártás. S szép csendben becsuk-tuk a martinacélművet.

— Édesapja, idősb Szabó József neve beíródott a martinacélgyártás dunai vas-műs történetébe. Voltak vitáik?

— ő azért került ide ózdról, mert kint volt Sztálinoban, a későbbi Donyeckben tanulmányúton, hogy a Dunai Vasműben megvalósítandó martinacél-gyártási eljárást szovjet tervek alapján beüzemelje. A konver-teres acélgyártás indulásakor már az aktív időszakának a vége felé járt,

Az acélgyártás egyetemes története során a fejlődés az elmúlt évtizedek alatt volt a legnagyobb ütemű, az acélgyártásban technikai-technológiai váltás történt. Az elmúlt több mint száz év technikai fejlődésében egyik főszerepet játszó Siemens-Martin acélgyártó eljárás elveszítette iparformáló szerepét, és helyét átadta az oxi-génes, konverteres eljárásnak. A kokillákba történő acélöntést felváltotta a folya-matos acélöntés. A Dunai Vasmű vezetése már az ezerkilencszázhetvenes években kezdeményezte a döntést újabb SM- (Siemens-Martin) kemencék építése helyett LD- (Linz-Donawitz) konverteres acélmű létesítésére vonatkozóan. A következő interjúkból kitűnik, hogy miként emlékeznek vissza a „hőskorra”, a konverteres technológia megszületésére és saját személyes élményeikre néhányan az érintett szakemberek közül.

A minőSéGi éS A TömeGAcélGyÁrTÁS SzemBeÁllÍTÁSA

Szép csendben becsuktuk a martinacélművet…

4

30 éVeS Az lD-konVerTereS AcélGyÁrTÁS V

és soha köztünk ebben vita nem volt. mindenben segített, támogatott.

— A konvertert lágyacélgyártási prog-rammal indították, de később a Dunai Vasműben járatos összes ötvözetlen acél-féleség gyártása lehetővé vált. Saját mér-nökök, vagy kutatóintézetek munkatársai segítették a termékfejlesztést?

— Az általam irányított szakember-gárdával kidolgoztuk minden egyes acélfajtának a technológiáját. ez tette lehetővé, azt, hogy megbukjon az a né-zet, miszerint a minőségi acél a martin-ból, a tömegacél pedig a konverterből kerüljön ki.

— A bejáratást tanácsadó üzem-módban működő számítógép segítette, amely a betét alapadatai alapján elvé-gezte a szükséges számításokat, és aján-lást tett a gyártási jellemzőkre. Az aján-lásokat mennyire vették figyelembe az acélgyártók?

— Az acélgyártónak joga volt fölül-bírálni az ajánlást. Az ajánlást az adag vezetésére, technológiájára vonatkoz-

tatta. A megbízható folyamatfigyelő, tanácsadó, és szabályozó módszerek és rendszerek alkalmazását a konverteres acélgyártási folyamat rendkívüli sebes-sége indokolta. Az üzemnek óránkénti gyakorisággal és folyamatos munka-rendben a következő technológiai fel-adatokat kellett megoldania: a fémes betét összeállítása, a fúvatásra felhasz-nált oxigén- és hozaganyagok megál-lapítása, a fúvatás egyenletes vezetése a fúvatásvégi célparaméterek elérése érdekében, az ötvözőanyagok gazda-ságos adagolásának kiszámítása, és az acéladag tervezett összetételének, mi-nőségének az eltalálása.

— A Dunai Vasmű kérésére a szovjet Vaskohászati Tudományos Kutatóintézet egy statikus folyamatirányító rendszert dolgozott ki. E mentén folyt a termelés?

— Ahhoz, hogy működjön, végig kellett gondolnunk, hogy a kokszoló-ból a nyersvasgyártáshoz alkalmas, kis kéntartalmú koksz kerüljön ki, a ko-hóból olyan minőségű és hőmérsék-

letű nyersvas, ami az acélgyártáshoz alkalmas, tehát egy sor technológiai fejlesztést kellett végrehajtani. közben a mecseki szénbányászat is megszűnt. Sok mindennek változnia kellett ahhoz, hogy fogadóképes legyen erre a mo-dellre a konverteres acélmű.

— A konverteres szinte teljes mérték-ben automatizált eljárásnak számított a martinacélgyártáshoz képest...

— A két eljárást ebből a szempont-ból szinte össze sem lehet hasonlítani. A konverter esetében a gyártási folya-matba való beavatkozási lehetősége az embernek csupán a javításban volt, ami nagy tévedési lehetőséget nem adott. A program miatt az acélgyártók nagy szélsőségeket elkövetni nem is tudtak, ennél az eljárásnál már elsősorban a berendezéseké volt a főszerep.

A „nagy öregek”’A visszaemlékezések kapcsán így fogalmazott dr. Szabó József: „az utó-kor számára néhány nevet aranykere-tes emléktáblán kellene megörökíte-ni, hiszen ezek az emberek a maguk területén emberfelettit teljesítettek a konverteres acélgyártás megvalósí-tásáért.” Álljon itt néhány név a kép-zeletbeli emléktáblán: Áfra Antalé, makrai Tiboré, répási Gellérté, rózsa lászlóé és Tuboly Jánosé. Az utódok felelőssége, hogy ne engedjék a fele-dés homályába merülni a nagy öre-gek neveit. S több száz másik nevet sem, hiszen nagyon sokan voltak, akik a mindennapok hőseiként vállal-tak részt a munkálatokban. emlékez-zünk rájuk is!

A város mindig gyarapodott egy-egy vasműves nagyberuházás mentén— ez a város azért lett, mert a Dunai Vasmű felépítéséről döntöttek. Büsz-ke vagyok arra, hogy a sportlétesít-mények, az egészségügyi létesítmé-nyek gyorsan és ráadásul szépen elké-szültek. A folyamatos acélöntőmű, a konverteres acélgyártómű és a többi építése mellé társult egy uszoda, egy műjégpálya, egy újabb orvosi rende-lőintézet átadása, színvonalas kórhá-zunk lett, és még étterem is készült. Szerintem a vasmű vezetői is büszkén vállalják, hogy így történt.

30 éVeS Az lD-konVerTereS AcélGyÁrTÁSVI

Dr. Szücs László acélgyártóként kezdett a Dunai Vasműben, műszakos, gyárrész-legi, majd gyáregységi termelésvezető beosztásokban dolgozott, mire üzembe helyezték a konvertert. 1983-tól a martin-acélmű gyárrészlegvezetőjeként, illetve májustól az acélmű gyáregység műszaki vezetőjeként volt rálátása az acélgyártás legújabb technológiájának beindulására, az LD-konverteres acélgyártásra.

— 1972 augusztusá-ban kerültem a kohá-szati gyárrészleg acél-mű gyáregységéhez. ugyanebben az évben legyártották az egymil-liomodik tonna acélt együttesen a martin-

és az elektroacélműben (az elektróból akkor tizennégyezer-négyszáz tonnát termeltek). ezerkilencszázhetvenkilenc-ben elérte a termelés az egymillió-két-százezer tonnát. Személyi és tárgyi fel-tételek vonatkozásában hatalmas felké-szülés előzte meg a konverter indulását. Szakembereink külföldön tanulták az új technológiát. Az nDk-ban például a szi-lárd betétes acélgyártással ismerkedtek. Akkoriban még működött a kGST (köl-csönös Gazdasági Segítség Tanácsa), és az európai Gazdasági közösség. külön engedélyt kellett kérni marjai Józseftől, a külkapcsolatokért felelős vezetőtől, ha valaki dollárhoz vagy márkához akart jut-ni. A folyamatos acélöntőműhöz is más címen hoztuk be a grafit-korund merülő nyúlványt — a közbenső üst és a kristá-lyosító közti acélátmenet biztosításához. A martinkemencék tűzálló téglái helyett „csempésztük be” őket. minden sokkal nehézkesebben ment, mint ma. Ha a Szovjetunióból rubelért lehetett venni ércet, akkor nem igen engedték a svéd érc vásárlását uSA dollárért. A nyers-vasgyártásnak is egyik átka volt, hogy meglehetősen gyenge minőségű érchez jutottak hozzá, s a konverter indulását követően nyílt csupán lehetőség arra, hogy nagyobb választékból hozzanak be alapanyagokat, például Svédországból pelletet, Brazíliából érceket.

A konverteres acélgyártás indulásakor még ment mind a négy martinkemence, az elektrokemence, a folyamatos öntő-műn még nem volt üstfordító, csak a két

daru a két öntőgéphez. Teljes kapacitás-sal működött a kokillacsarnok, a lehúzó, az öntecsraktár, a martinnál a hatszáz tonnás keverő, s ebbe a közegbe kellett beilleszteni a konverteres acélgyártás szervezését is.

Azt tervezték, hogy egymillió-nyolc-százezer tonna acélt fog a Dunai Vasmű termelni, ebből egymillió-százötvenezer tonnát a konverterből, körülbelül hét-

százezer tonnát pedig a martinból. Végül nem így alakult. ezzel szemben volt egy nyolcszázezer tonna éves kapacitású fo-lyamatos acélöntőművünk, amelynek egymillió-kétszázezer tonna lett a név-leges kapacitása, amikor az üstfordítókat beépítették, és a korszerűtlen öntecs-gyártás megszűnt. ma már tudjuk, hogy évente másfél millió tonna fölött önte-nek a FAm-on, s nincs öntecs.

— Mai szóhasználattal élve a logisztika sem volt egyszerű feladat...

— A martinacélmű, a kohó, a kon-verter területén hatalmasra duzzadt a vasúti forgalom és az anyagmozgatás. A nyersvasat szállították a kohó irányá-ból, a salak ment mind a két helyről, az acélműtől és a konverteres acélműből a kohó irányába, a bugák egy része az öntecsraktárba került, a kokillák jöttek vele szemben, a leöntött szerelvények a mélykemencék felé vették az irányt. mindezt az m-toronyból irányították. nem is ment minden jól. Szakmailag

mindenki felkészült mindenre, viszont a meglévő szervezetbe illesztés nem úgy ment, ahogy kívánatos lett volna. A mi-értre a válasz az összehangoltság hiánya és az érdekeltségek különbözősége. ezer-kilencszáznyolcvanegyben, az indulás-kor a kohászati gyáregységhez tartozott a nagyolvasztó, az acélmű, a konverteres acélmű gyárrészleg, valamint a tűzálló gyárrészleg. ezerkilencszáznyolcvankettő-ben megszűnt a kohászati gyáregység, helyette megalakult az acélmű gyáregy-ség. A nagyolvasztó gyáregység külön-vált, megmaradt a konverteres acélmű, a martinacélmű gyárrészleg és a tűzálló gyárrészleg. A konverteres acélműnek volt egy kicsi elegytere, ezt a másik acél-műnek kellett hulladékkal ellátni, volt

egy öntőcsarnok, amelyben normális ön-tecseket azokkal a hosszú darukötelekkel lehetetlen volt önteni. ráadásul az Sm-acélműnek kellett adnia az öntőszerel-vényeket, a martinacélműhöz tartozott a FAm is. A konverter egy kis termelőegy-ségnek számított, és sokáig a másik acél-mű diktálta a termelési feltételeket.

— Hogyan sikerült martin- és konverte-res acélgyártást összehangolni?

— A konverter átadása révén az idő előrehaladtával mind több nehézség adódott. első lépésként a nagyolvasztót sikerült „leültetni”, ugyanis kétfelé kellett a nyersvasat forgalmazni. A martinacél-műben a hatszáz tonnás nyersvaskeverő üzemelt, majd leállították, nyersvas híján. emlékszem, azt még átépíttették velünk, és egy háromszáz tonnás keverővé ala-kítottuk, de egy gramm nyersvas nem került bele. A nyersvas szétosztása nem mindig sikerült, ennek az lett a következ-ménye, hogy a kohónál az üstben tartóz-kodási idő megnövekedése miatt sorra

öSSzeHAnGolTSÁG HiÁnyA, érDekelTSéGek különBözőSéGe

Sokáig együtt ment a martin- és a konverteres acélgyártás

4

30 éves az LD-konverteres acéLgyártás VII

egy korabeli riport szerzője így írt a konverterberuházás utolsó napjáról: „Mind fáradtabb és idegesebb a hangulat. Egy ember van csak a tömegben, aki őrzi csendes nyugalmát, s nem engedi magát ebből kizökkenteni. Pöstényi Balázs, a Kohászati Gyáregység vezetője több nagy beruházást végigcsinált már, tudja, az a legrosszabb. ha a vezető kapkod és ide-geskedik. Ezt nem szabad, mert átragad a munkatársaira is. Ő tehát mosolyog és nyugtatja az embereket.”

Harminc év telt el a bizonyos augusztusi nap óta, de Pöstényi Balázs — aki már jó ideje nyugdíjas — ugyanolyan higgadt és derűs. és szerény is, mert akárhogyan is

próbálom saját, harminc évvel ezelőtti szerepéről faggatni, egyre csak a többiek érdemeit sorolja.

— tudja, ma is úgy gondolom, abban, hogy ma konverteres acélgyártás van Dunaújvárosban, dr. répási gellértnek volt a legnagyobb szerepe. Persze na-

gyon sokan dolgoztunk együtt a megva-lósításban, de elsősorban ő volt ennek az egésznek a szellemi atyja.

Pöstényi Balázs 1981-ben a konverter indításakor gyáregységvezetőként irá-nyította a termelést. azt mondja, nagyon sokat tanult a kollégáitól és a külföldi tanulmányutakról is igyekezett „fejben” hazamenteni minél több információt.

— nagy szerencsénk volt persze, hogy már akkoriban viszonylag gyakran elju-tottunk nyugati országokba is. a német-országi ruhr-vidéken, Franciaországban látottakat aztán igyekeztünk itthon hasznosítani. én már az első pillanatban éreztem, hogy a vasmű nem az a gyár, ahol nap mint nap ne lehetne valamit jobbítani, fejleszteni. egy ilyen jelentős fejlesztés volt a konverteres acélgyártás technológiájának bevezetése is, ami egy hatalmas ugrást jelentett az acélminő-ség területén. Manapság sokszor em-legetik az autóipari beszállítói státuszt, mint a minőségi gyártás mérföldkövét, vagy éppen a tiszta acélt. Úgy gondo-lom, ezek irányába is éppen a konverter elindításával tettük meg az első nagy lépést.

peregtek ki az üstök. következmény: las-sítás, állás a kohóknál.

a problémák orvoslását újabb szerve-zeti változtatástól remélték. az acélmű gyáregység vezetésében is változás tör-tént, ezerkilencszáznyolcvanhárom má-jusában Pöstényi Balázst és Makrai tibort dr. szabó József és jómagam váltottuk. Ő gyáregységvezető lett, én pedig a műsza-ki vezető beosztásba kerültem. elődeink nyomdokain haladtunk tovább, látva mi-lyen döntésekre van szükség.

— A gyárkapun belül elegendő nyers-vas állt rendelkezésre ekkora acélgyártó kapacitáshoz?

— nem. a martinacélműnél koráb-ban hatszáznyolcvan kilogramm per tonna fajlagos nyersvasbevitellel dol-goztunk, a hulladékvas aránya egyhar-mad, a nyersvasé pedig kétharmad volt. amikor a konverter elindult, ez az arány megfordult, kétharmad volt a hulladék, egyharmad a nyersvas, ennek egy része szilárd nyersvas. a kohók nem termeltek elegendő nyersvasat, nem volt meg-felelő betétje, átépítés is nehezítette a termelést, meg mi is... a kettes számú kohónál az elpárologtató hűtőrendszer nem működött normálisan. a kohónál végül megtörténtek azok a fejlesztések, amik lehetővé tették a nyersvastermelés mennyiségének növelését. a rendelke-zésre álló szilárd és folyékony nyersvas-ból tudott termelni a két acélgyártómű. éreztük, hogy ez a rendszer ezt a kettős-séget sokáig nem bírja el. ezért elkezd-tük leállítani a martinkemencéket és az elektroacélgyártást. gyakorlatilag már nem volt öntecs, s ennek az lett a kö-vetkezménye, hogy a kokillacsarnokot, a mélykemencét leállítottuk. az öntöde nagyon megsínylette, mert nem kellett hatalmas mennyiségű kokillát és berakó kanalakat gyártani. az egész gyárra ki-hatottak ezek a döntések. közben ezer-kilencszáznyolcvannégyben a FaM-on a két torony — az egy-egy üstfordító — beépítésre került, illetve az öntési ka-pacitása névlegesen megugrott, nyolc-százezerről egymillió-kétszázezer ton-nára. a hulladék-előkészítés egy kézbe került, az acélgyártás másik kézbe, így már jobb volt az összhang.

— Az új acélgyártási technológia beve-zetése nem ütközött ellenállásba?

— Ilyet nem éreztem. csak az érdekelt, hogyan tudunk az elvárásoknak a legjob-ban megfelelni. viszont a két acélműnek a mennyiségek teljesítésében való érdek-különbözősége keményen befolyásolta a folyamatokat. Mindaddig így maradt, amíg nem került egy kézbe az acélgyár-tás, és nem került egy kézbe a hulladék-előkészítés és -forgalmazás.

HataLMas ugrás az acéLMInŐségBen

„Komoly iparkultúra nőtt ki a semmiből...”

30 éves az LD-konverteres acéLgyártásVIII

Pallag János, az ISD Dunaferr Zrt. nor-matechnológiai főosztályvezetője 1981-ben a kezdő csapat tagja volt az új konverterüzemben. Bár még a beruházás átadása előtt, 1979-ben került a Dunai Vasműbe a fiatal metallurgus üzemmér-nök, mégsem itt látott először konver-tert. A főiskola elvégzése után a győri Rábánál töltött három évet, ott ismer-kedett meg a konverteres acélgyártás technológiájával, bár az ottaniak jóval kisebb méretű, és levegőbefúvásos, úgynevezett Bessemer-technológiával működő konverterek voltak.

— a vasműben a többi újonnan felvett fiatallal én is a martinacélműbe kerül-tem — emlékszik vissza —, de már azzal a céllal, hogy mi leszünk a kezdő-

létszám a konverter-nél. — a martinban én fizikai munkakörben, konkrétan II-es olvasz-tárként kezdtem. Már javában folyt a konver-ter beruházása, a csar-nok oldalfalai álltak már, de a tető még nem. gyakran eljár-tunk arrafelé, nagyon érdekes látvány volt például, ahogy a daruk a hatalmas gépeket sorban egymás után a helyük-re emelték. nagyon vártuk az indulást. nyolcvanban többekkel együtt engem is két hónapos szakmai útra küldtek krivoj rogba, az ott már működő kon-verteres acélgyártást tanulmányoz-ni. amikor hazajöttünk, akkor már a végéhez közeledett a beruházás, min-

den a helyére került, megkezdődtek a hidegpróbák, majd a termelés. az 1981. augusztus 14-ei, „igazi” első csapoláson, mint fiatal acélgyártó, én csapoltam az első adag acélt. a közismert augusz-tus 19-ei csapolás a hivatalos ünnepi csapolás volt. Izgalmas pillanat volt, egy hatalmas munka megkoronázása. egy szovjet újság még riportot is készí-tett velem, amire persze becsvágyó

fiatalemberként igen büszke voltam. ezt követően húsz évet töltöttem az acélműben különböző beosztásokban, ma is azt mondom, hogy az volt életem legszebb időszaka.

— Mi volt az az útravaló, amiről ma is biztosan tudja, hogy a konverteri évek-ből hozta magával?

— az első pár év mindenkép-pen úttörő időszak volt. Ilyen tech-nológia korábban nem működött Magyarországon, mindent magunknak kellett kikísérletezni, a saját hibáink-ból tanultunk. ez rákényszerítette az embert egyrészt a szakmai igényesség-re, másrészt egy állandó kutató-kereső mentalitást és egyre fejlettebb prob-lémamegoldó készséget is kialakított bennünk. a napi problémák, nehézsé-gek össze is kovácsolták az ott dolgozó, legnagyobb részben fiatalokból álló kollektívát. és nemcsak a munkában, hanem egyébként is. Barátok lettünk, a szabadidőnkből is sokat töltöttünk együtt, tudtunk egymás gondjairól, örömeiről. Igazi csapat voltunk, olyan munkahelyi kollektíva, amilyen ma már talán nincs is.

szakMaI Igényesség és ProBLéMaMegoLDás

„Úttörő időszak volt...”

Zöld ló márpedig van!ahogy a többi munkahelyen, a kon-verterüzemben is állandóan napi-renden volt a különböző szakmák képviselői között egymás megvicce-lése, ugratása, meséli Pallag János. a villanyszerelők és a kohászok is gyakran „cikizték” egymást, előbbiek egyik kedvenc szólása az volt, hogy „ zöld ló és okos kohász nincs.” nos, ezt nem tűrhették sokáig az önérze-tes acélgyártók, ezért az első kará-csonyra — amit egyébként a pódiu-mon felállított, igazi karácsonyfával ünnepelt meg a kollektíva — sok utánjárással beszereztek valahonnan egy rendkívül ronda, közepes nagy-ságú műanyag játéklovat. Mégpedig zöld színűt! odaállították szépen a karácsonyfa alá, ezzel cáfolva meg a „villanyászok” sokat hangoztatott állítását.

30 éves az LD-konverteres acéLgyártás IX

Sok kollégájához hasonlóan Kustor József is a martinacélműből került át a konver-terre 1981-ben. A jelenleg a vállalat ter-melésirányítási és termelés-ellenőrzési főosztályvezetőjeként dolgozó szakember a két, műszakos üzemvezető egyike volt az induló üzemben. Kezdetben ugyanis két műszakkal indult a termelés, csak az ünnepélyes átadást követően állt be a ma is működő, folyamatos váltóműszakos termelési rend.

— a kihagyhatatlan szovjetunióbeli tanul-mányútra én 1980 őszén utaztam el egy csoportnyi kollégá-val együtt — mondja az egykori műszakos üzemvezető. — Hasz-

nos volt a kint töltött idő, hiszen gyakor-latilag ugyanolyan konvertert találtunk ott, mint amilyen nálunk épült. a kin-ti üzemben hat 130 tonnás konverter üzemelt. a hazatérést követően, már az indulás előtti hónapokban is mindnyájan éreztük, hogy egy nagyszerű folyamat részesei vagyunk. a konverteres acélgyár-tás a beüzemelést követően hatalmas minőségjavulást hozott a Dunai vasmű termékszerkezetében. Mindenki tudta, hogy ez a jövő technológiája, és büsz-kék voltunk arra, hogy az elindításában, működtetésében mi is részt vehettünk.

— Akkoriban volumenét tekintve is csú-csokat ostromolt az acélgyártás…

— a konverter indulásakor a marti-nacélmű csúcson termelt. a konverter-

üzem termelésének felfutásával párhu-zamosan a martinacélgyártás háttérbe szorult, mígnem 1992-ben az utolsó ke-mence is leállításra került. az átmeneti időszakban sok esetben az oxigéngyár volt a szűk keresztmetszet, meg kellett osztani a rendelkezésre álló oxigén-mennyiséget a két üzem között.

— A konverteres technológia 1981-ben még újdonság volt Magyarországon, de mindig azt mondják a szakembe-rek, hogy a fejlesztésekkel nem lehet megpihenni...

— tisztában volt ezzel az acélgyár-tó vertikum vezetése is, a régiek és a

maiak is, hiszen a konverteren azóta is folyamatosak a műszaki fejlesztések. a kollégáknak szoktam mondani vicce-sen, hogy a konverter induláskor olyan volt, mint karácsony előtt a megvásá-rolt fenyőfa. Igazi karácsonyfa úgy lesz belőle, ha díszekkel felöltöztetjük. a konverternél ezek a díszek az alsó gá-zátöblítés bevezetése a konverterben és az öntőüstökben; a salakvisszazá-rás; a másodlagos üstmetallurgia fej-lesztése stb. voltak. a három évtized alatt nagy utat jártunk be. az is egy-értelmű, hogy jó irányba indultunk el annak idején.

Jó voLt az Irány

Folyamatos fejlesztések

Csapolások: az „igazi” meg az ünnepia népszabadság augusztus 16-ai, vasárnapi száma egész oldalas ripor-tot közölt a konverterberuházás utol-só napjainak nehézségeiről és az első csapolásáról. Mármint az „igazi” első csapolásról, ami augusztus 14-én volt. a jubileumi évfordulók számításának időpontját jelentő, augusztus 19-ei dátum az ünnepélyes első csapolás, valamint egyúttal az új üzem avató-ünnepségének időpontja volt. a kor szokásainak megfelelően nagy csin-nadrattával megrendezett eseményen állami és pártvezetők egész sora, sok meghívott vendég, számos hazai és külföldi újságíró, fotós is részt vett. nagy volt a nyüzsgés, a várakozás, az izgalom, de talán az acélgyártók izgul-tak legkevésbé. Ők akkorra már négy napja biztosak voltak benne, hogy tudnak acélt gyártani...

30 éves az LD-konverteres acéLgyártásX

A Dunai Vasmű KISZ Bizottsága 1978. augusztus 22-én felhívással fordult a konverteracélmű létesítésében érintett 24 különböző tervező, építő, gyártó, sze-relővállalat, pénzügyi, külkereskedelmi szervezet fiataljaihoz. A felhívásban javasolta a beruházásban résztvevő vál-lalatok fiataljainak közös védnökség vál-lalását. A védnökség feladata: nyújtson sokoldalú segítséget a konverteracél-mű beruházásához, hogy az határidőre és megfelelő minőségben elkészüljön. Mányi István 1980-ban került kapcso-latba a konverteres beruházás KISZ-véd-nökségével:

— a Műszer és auto-matika gyárrészlegnél dolgoztam, eredetileg műszerészként, de utá-na bekerültem a ter-vezőirodára, műszer-tervezőnek. a gyár-részlegvezető, Prukner

László és mások felajánlást tettek a kon-verter kIsz-védnökségének, hogy a terü-letükről biztosítanak néhány fiatal szak-embert, konkrét feladatra. esetünkben a konverter oxigénellátó rendszere egy közbenső moduljának, az oxigénfogadó-telepnek az elkészítésére. gyakorlatilag a műszerezésre és az automatikai rendszer kiépítésére irányult a tevékenységünk. a konverteres beruházáson nekünk szánt feladatok fontosságát akkor értettük meg, amikor a heti gyakoriságú, hétfői beruházási értekezleteken részt vettünk. tuboly János tartotta a kezében a beru-házást. Jelen voltak a tervezők, a kivi-telezők, vasműs és külső cégek dolgo-zói egyaránt. Ilyenkor egyeztettük, hogy megvalósítható-e vagy sem egy-egy részletfeladat. az idő mindenkit hajtott, munkánkat jóval az átadás előtt befe-jeztük. azután következett a konverter belső felöltöztetése és a benti rendszerek kialakítása, ami kapcsolódott a mienké-hez is, az oxigénfogadó állomáshoz. a konverter első csapolásán, hidegpróbá-in már mint konverterműszerész vettem részt. a hidegpróba azt jelentette, hogy üresen kellett a konverterbe befúvatni az oxigént. az akkora élmény volt, mint-ha valamilyen sugárhajtású repülőgépet indítottak volna...

a PróBaInDuLás oLyan voLt, MIntHa sugárHaJtásÚ rePüLŐgéPet InDítottak voLna

A KISZ-védnökségben önállóan dolgozhattak a fiatalok

30 éves az LD-konverteres acéLgyártás XI

A konverteracélmű programszerű, jó minőségű termeléséhez alapkövetel-ménynek számított, hogy az adagokról gyártás közben és csapolás után pontos és részletes adatok álljanak az acélgyártók rendelkezésére. Az adatszolgáltatáshoz az új, korszerűen műszerezett laboratóriu-mot a konverteracélmű szociális épületé-nek első emeletén helyezték el. A labora-tórium előkészítő termét csőposta kötötte össze az üzemi mintavételi helyekkel, ami-vel a próba átfutási idejét csökkentették az acélgyártásban. A programtartáshoz, a technológia megbízható vezetéséhez elengedhetetlennek bizonyult az idő-ben történő beavatkozás lehetősége. Ezt szolgálta az elektronikus eredményközlő hálózat.

knódelné sógor Ildikó korábban vizsgálatfej-lesztőként dolgozott a minőségellenőrzési és anyagvizsgálati főosz-tályon. amikor kiderült, hogy új laboratórium épül, akkor nevezték ki

laborvezetőnek. azóta is azt vezeti, csak éppen a szervezeti változások során ezt a területet spektrometriai anyagvizsgáló főosztályra keresztelték.

— a martinacélgyártáshoz az anyag-vizsgálatot a központi laboratóriumban végeztük. amikor megszületett a terv, hogy konverter épül, és új gyártástech-

nológiával állítják elő az acélt, új vizsgá-lati módszereket is kellett keresni, meg-ismerni, és ehhez vizsgálati berendezé-seket beszerezni. erre nyolcvanegyben került sor, s a berendezések egy részét üzembe is helyeztük, azért, hogy a ke-zelését megtanulják az anyagvizsgálók, s egy kis gyakorlatot is szerezzenek az üzemindulásra. nyolcvanegy tavaszán jött a hír, hogy előbb helyezik üzembe a konvertert, viszont nem készültek el a laborhelyiségek a konverter irodaépüle-tében. akkor született az ötlet, hogy a konverterpódium szintjén kellene kiala-kítani egy helyiséget, amit gyorslabor-

nak neveztünk el. a tavaszi Bnv-n meg-ismert mobil spektrométert szereztünk be, és mellé a már beüzemelt karbon-kénelemzőt telepítettük. így megoldó-dott a keverői nyersvas- és a fúvatás utáni minta legfontosabb alkotóinak meghatározása. a salak bázikusságát pedig konduktométerrel vizsgáltuk. így a legfontosabb analitikai jellemzők megfelelő átfutási idővel az acélgyártók rendelkezésére álltak. a lényeg a gyor-saság volt, hiszen a központi laborató-riumban is végeztünk spektrométeres elemzést, de csak a martin és a központi labor épülete között volt meg a csőpos-ta. Mindenképpen sürgősen ki kellett építeni az új csőpostarendszert is.

— Melyek voltak a végleges, új la-boratóriumba telepített fontosabb vizsgálóberendezések?

— emissziós spektrométert, rönt-gen-fluorescens spektrométert, karbon-kén analizátort, oxigén-analizátort, nit-

rogén-analizátort, hidrogén-analizátort szereztek be. teljesen új vizsgálati tech-nológiának számított a salakok gyors röntgenspektrométeres elemzése.

— Szinte valamennyi berendezést számítógéppel vezérelték. Ezek kezelésé-hez speciális ismeretekre is szükségük volt a laborban dolgozóknak?

— Megtanulták egyrészt a kezelé-süket, amihez számítógépes programok alapismerete kellett. az adattovábbí-tásban is nagy szerepe volt a számí-tógépeknek. ebben a laboratóriumban meglehetősen sok monitort lehetett már látni harminc évvel ezelőtt is, pedig az itt dolgozók nem informatikusok voltak. amikor elterjedt a számítógép, az itteni, már idősebb kolléganők sem jöttek za-varba a használatától. ezeket a beren-

sPektroMéterek és eLeManaLIzátorok a gyorseLeMzésekHez

Új vizsgálati technológiák váltak szükségessé

4

dezéseket arra fejlesztették ki, hogy nagy pontossággal, nagy mintameny-nyiséget, szinte folyamatosan vizs-gáljunk. van olyan berendezésünk, amely harminc éve üzemképes, bár ma már félretettük tartaléknak.

— Ma nemzetközi viszonylatban hol helyezkedik el a laboratórium?

— technikailag sem nyugatra, sem keletre nem állnak jobban a laborok a mienknél, talán az automatizáltságban tartanak előrébb. a vizsgálatok mód-szerfejlesztése is nagyon lényeges do-log. az ehhez kapcsolódó informatikai háttér szintén. az utóbbi években nagy előrelépést jelentett a minőségügy fej-lesztése, amiben a vizsgálati területek élen jártak. elsők között voltunk, akik az Iso minőségügyi rendszert bevezették, s a laborakkreditálás területén is megfe-leltünk és megfelelünk az elvárásoknak. a nemzeti akkreditáló testület (nat) mellett ez idáig a német akkreditáló testület (Dakks) tanúsítványát is meg-szereztük. évente járnak hozzánk ellen-őrizni. az idei évtől a nat is bekerült az európai rendszerbe, így már nincs szükség a német akkreditáltságunk meg-őrzésére. a gyártáshoz kapcsolódóan a terméktanúsítók is rendszeresen jönnek a laboratóriumba, hiszen a gyártáshoz tartozik az anyagvizsgálat is. az ő elvárá-saiknak is messzemenően megfeleltünk eddig.

— Kik azok az elődök, munkatársak, akikre jó szívvel gondol?

— elsőként kalmár elemér személyét említeném, aki annak idején a labora-tórium kialakításában, a vizsgálati be-rendezések beszerzésében, a vizsgálati és gyártástechnológiák megismertetésé-ben segítette a laboratórium munkáját. a labor üzembe helyezésekor Mérő János, akkori főnököm is nagyon agilisan és se-gítőkészen állt hozzá minden probléma megoldásához. az itteni laboratórium-ból „nőtt” ki jelenlegi igazgatónk, Bocz andrás, aki, amíg gyesen voltam, labor-vezető is volt. a konverterlaboratórium indulásakor itt dolgozó műszakvezetők már nyugdíjba vonultak, jó egészségnek örvendenek. a vizsgálati munka beindí-tásához és a fiatalok tanításához, neve-léséhez nagyban hozzájárultak. sokban segítették az én munkámat is, ezért min-denképpen megemlíteném őket: orbán Józsefné, tóth Józsefné, Fichs györgyné és Münich zsófia.

Új vizsgálati technológiák váltak szükségessé

Az interjúkat és a portréfotókat Szente Tünde és Szilágyi Irén készítették. Az archív képek az ISD Dunaferr Zrt. Gyártörténeti Gyűjteményéből származnak.