MISKOLCI EGYETEM

Egészségügyi Kar

Degeneratív gerincelváltozások a különböző életkorokban

Konzulens: Készítette:

Prof. Em. Dr. Lombay Béla Váradi Zsófia

Klinikai Radiológiai Tanszék IV.évfolyam

képalkotó diagnosztikai

szakos hallgató

2014

1

TARTALOMJEGYZÉK

I. BEVEZETÉS .................................................................................................... 3

1.1 A téma jelentősége.................................................................................................. 3

1.2. Célkitűzések –kérdések.......................................................................................... 4

II. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS ................................................................................. 5 2.1. A gerinc felépítése, a csigolyák anatómiája ............................................................... 5

2.1.1. A gerinc összeköttetései ......................................................................................... 8

2.1.2. A gerinc görbületei................................................................................................. 9

2.1.3. Porckorong........................................................................................................... 10

2.1.4. Gerincvelői idegek (medulla spinalis) .................................................................. 10

2.1.4.1. A gerincvelőnek a gerincvelői idegek kilépése alapján a következő

szakaszai vannak............................................................................................................ 11

2.2. A gerinc degeneratív megbetegedései ..................................................................... 11

2.2.1. Elváltozások ......................................................................................................... 11

2.2.1.1. Discopathia ....................................................................................................... 11

2.2.1.2. Spondylarthrosis ............................................................................................... 12

2.2.1.3. Spondylosis ....................................................................................................... 12

2.2.1.4. Discushernia ..................................................................................................... 13

2.3. Képalkotó vizsgálatok ............................................................................................. 13

2.3.1. Hagyományos röntgenfelvétel .............................................................................. 13

2.3.1.1. Röntgenfelvétel információértéke ...................................................................... 14

2

III. ANYAG ÉS MÓDSZER ....................................................................................... 15

3.1. A kutatás mintája .................................................................................................... 15

3.2. A kutatás módszere ................................................................................................. 15

IV. EREDMÉNYEK-MEGBESZÉLÉS...................................................................... 17

4.1. Rendelő Intézeti Osztály adatai ............................................................................... 17

4.2. Ortopédiai Osztály adatai ........................................................................................ 20

4.3. Ortopédiai Osztály és RI összehasonlítása ............................................................... 24

V.KONKLÚZIÓ ............................................................................................................................ 27

VI.IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................ 29

VII.KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS ............................................................................... 30

VIII. Melléklet.............................................................................................................. 31

3

I. Bevezetés

1.1. A téma jelentősége

Amióta az ember két lábra állt, azóta lépnek fel gerinc megbetegedések. A

gerinc degeneratív megbetegedésein a gerinc különböző elemeinek (porckorong,

csigolyatest, szalagok, ízületi nyúlványok) kopás jellegű elváltozásait értjük. Ezek

leggyakrabban és legsúlyosabb formában a lumbosacralis átmenetnél érvényesül,

ahol statikailag és dinamikailag a legerősebben vesszük igénybe. Ismert, hogy a kor

előrehaladtálval egyre nagyobb százalékban fordulnak elő, 50 éves korban az

emberek 2/3 részében és 65 év felett szinte már mindenkinél kimutatható

valamelyik formája. A nyaki és az ágyéki gerincfájdalom a leggyakoribb, a

népesség mintegy 80%-ában kimutatható. [11]

Dolgozatomban kiemelten foglalkozok a gerinc degeneratív

megbetegedéseivel, és azok röntgen képalkotó vizsgálatával, amely alkalmas arra,

hogy megfelelő módon tájékoztasson a meglévő betegség fokáról. A röntgen

vizsgálatok elsődleges szerepet töltenek be mai napig a degeneratív gerinc

betegségek diagnosztikájában.

Témaválasztásom során a nagy betegszám valamint a sokat hallott

gerincfájdalmak okának kiderítése ösztönzött arra, hogy a gerinc degeneratív

betegségeit válasszam dolgozatom témájául.

4

1.2. Célkitűzések –kérdések

Dolgozatomban a következő kérdésekre szeretnék választ kapni:

A betegeknél milyen gyakorisággal fordulnak elő, panaszt okozó degeneratív

gerinc elváltozások?

A panaszt okozó gerinc elváltozások melyik korosztályban mutatkozik

gyakrabban, illetve milyen arányban mutatkozik nem szerinti megoszlásban?

A degeneratív elváltozások a gerinc mely szakaszán alakulnak ki

gyakrabban, és mennyire súlyos formában jelennek meg?

5

II. Szakirodalmi áttekintés

2.1. A gerinc felépítése, a csigolyák anatómiája

A gerinc adja az ember magasságának kétötödét. A gerinc (columna vertebralis)

33-35, nagyobbára feszes ízülettel összeillesztett, alsó szakaszán összecsontosodott

csigolyákból (vertebrae) álló vázrész. A test csontos tengelyét képezi, és a nyak és

törzs vázát alkotja. Háti szakasza a bordákkal és a szegycsonttal a mellkast alkotja.

Alul a gerinc keresztcsonti szakasza a medencecsontokkal és az alsó végtaggal a

csontos övet képezi.

Az első 24, úgynevezett valódi csigolya, az utolsó 9-11 úgynevezett

álcsigolya. A koponyával közvetlenül érintkező első nyakcsigolya és még az utána

következő második is eltér a csigolyák általános alakjáktól.

A valódi csigolyán megkülönböztetünk előre tekintő, felülről lefelé

fokozatosan nagyobbodó és magasodó, korong alakú csigolyatestet (corpus

vertebrae). Ez szivacsos állományból áll, amelyet kívülről, porosus corticalis réteg

fed. A csigolya testek egymás felé lapos felszínnel zárulnak, melyek szivacsos

jellegűek és vékony üvegporccal fedettek. A csigolyatest hátrafelé gyenge

függőleges vályút képez, ennek két oldalsó széléről ered a csigolyaív (arcus

vertebrae), mely a csigolyatesttel a csigolyalyukat (foramen vertebrale) fogja közre.

A csigolyalyukak alkotják a gerinccsatornát (canalis vertebralis). A csigolyaívről

erednek a csigolyák nyúlványai: oldal felé és a legtöbb csigolyán inkább hátrafelé a

harántnyúlvány (processus transversus), hátul középen lévő tövisnyúlvány

(processus spinosus) és a felfelé, illetve lefelé irányuló páros ízületi nyúlványok

(processus articularis sup. et inf.). Két szomszédos csigolya bevágásai alkotják a

csigolyaközötti lyukat (foramen vertebrale).

6

Nyakcsigolyák: (C1-C7):

Teste aránylag kicsi, téglatest alakú, itt a legtágabb a csigolyalyuk,

háromszög alakú. Harántnyúlványuk kettős, egy-egy lyukat fognak közre,

melyben erek haladnak (a. vertebralis). Az ízületi nyúlványokon lévő

ízfelszínek vízszintesen, lejjebb frontálisan állnak. Tövisnyúlványuk

rövid, fecskefarok alakú. A hetedik nyakcsigolyától számoljuk a

csigolyákat, mert tövisnyúlványa erősen kiemelkedik és gumóban

végződik (vertebra prominens).

1. ábra: A gerincoszlop

7

Az I. nyakcsigolya a fejgyám (atlasz): Csak elülső és hátsó íve van, mert

nincs teste. Oldalsó része tömegesebb, rajta felül és alul íz árok

helyezkedik el (fovea articularis superior et inferior). A felső a

nyakszirtcsonttal, az alsó a második nyakcsigolyával ízesül. Az elülső ív

belső felszínén lévő ízületi árok (fovea dentis) a második nyakcsigolya

fognyúlványával alkot ízületet.

A II. nyakcsigolya (axis): jobban hasonlít a többi nyakcsigolyához. Van

teste, de ez felfelé a fognyúlványba (dens axis) megy át, ami az atlas

elülső ívével alkot ízületet. Az axis alsó oldala már tökéletesen megfelel a

többi nyakcsigolya jellemzőinek.

Hátcsigolyák: (Th1-Th12):

Teste kártyaszív alakú, csigolyalyuk szűk kör alakú, a testbe hátulról

belemélyed. A csigolya test magassága lefelé haladva gyorsan

növekszik. A csigolyatest két oldalán porccal borított kis ízületi árok

található, ami a bordafejjel ízesül. A harántnyúlvány rövid, vaskos, és

végrészén elöl, a bordagumóval való ízesülésre szolgáló bemélyedés

helyezkedik el. Processus spinosusok hosszúak, rézsútosan lefelé

haladnak, zsindelyszerűen fedik egymást.

Ágyékcsigolyák; lumbalis csigolyák: (L1-L5):

A lumbális csigolyák teste a legnagyobb, bab alakú. A csigolyalyuk

szűk, háromszög alakú. Az ívek keskenyek, s ezért köztük aránylag

tág, csupán szalagokkal elzárt rések maradnak fent. Tövisnyúlványuk

egyenesen áll és bárd alakú, hátrafelé kinyúlnak és köztük is elég tág

rések mutatkoznak, tűvel könnyen be lehet hatolni a gerinccsatornába.

Harántnyúlvány helyett hosszú, keskeny bordacsökevényeik

(processus costarius) vannak. [1,2,3,]

8

2.1.1.A gerinc összeköttetései:

A csigolyák egymáshoz kapcsolódva a gerincet hozzák létre. A gerincen a

csontok összeköttetések formái láthatóak.

Szalagos összeköttetés (syndesmosis): a csigolya testek elülső és

hátulsó felszínén végighalad, egy-egy szalag (ligamentum

longitudinale anterius et posterius). A csigolyák íveit rugalmas

szalagok kapcsolják össze (ligamentum flava). Szalagok kötik össze a

csigolyák haránt-és tövisnyúlványait is.

Porcos összeköttetés (synchondrosis) ezek a csigolya közti

porckorongok (discus intervertebralis). Ezek megfelelnek a

csigolyatestek alakjának. A porckorongok széli része rostos

szerkezetű (anulus fibrosus), belső része kocsonyás anyag (nucleus

2. ábra: A csigolya felépítése

9

pulposus). Ha a rostos rész megszakad kitüremkedik, gerincsérv

(discus hernia) jön létre, ami nyomhatja a gerincvelői idegeket vagy

magát a gerincvelőt.

Az atlas és az os occipitale között létrejövő tojásízületben (articulatio

atlantooccipitalisban) az ízfejet a nyakszirtcsont két bütyke, az ízárkot

az atlas oldalsó részén felül lévő mélyedések alkotják. Ebben az

ízületben jön létre a fej bólintó mozgása és az oldalirányú ingatása.

Az atlas és az axis közötti ízület (articulatio atlantoaxialis) három

ízületből áll. Egyrészt a dens axis ízesül az atlas elülső ívének belső

felszínéhez, amihez egy harántszalag szorítja le. Továbbá az atlas

oldalsó részeinek alsó felszínén lévő ízületi felszín ízesül az axis felső

ízületi nyúlványaival. [ 1,2]

2.1.2. A gerinc görbületei

A nyaki és az ágyéki szakasz előre domborodik, a háti és a keresztcsonti

szakasz pedig hátra domborodó. A gerinc tehát sinusgörbe-szerű lefutású. Az előre

domborodó görbületeket lordosisoknak, a hátra domborodókat kyphosisoknak

nevezzük.

Az újszülött gerince görbületei fokozatosan alakulnak ki a csecsemő

mozgásával. A gerinc görbületeinek kialakulása a nemi érés utánra esik. A nő

ágyéki gerince erősebben domborodik előre, és keresztcsontja valamivel

vízszintesebb. A frontális síkban is van a gerincnek kisfokú görbülete, a mellkasi

szakaszon gyenge jobbra való domborodása a nyaki és az ágyéki szakasz alig

észrevehető ellentétes eltérésével. Ez az úgynevezett „physiologiás scoliosis”. Idős

korban a porckorongok zsugorodása, de részben a csigolyák atrophiája

következtében, úgyszintén az izomzat gyengülése folytán a gerinc rövidül,

görbületei fokozódnak, ami a testmagasság erős csökkenését okozzák. [1,2]

10

2.1.2. Porckorong:

A discus intervertebralis egy külső tömött anulus fibrosusból és egy belső puha,

kocsonyás magból, a nucleus pulposusból áll. Az anulus fibrosus a kollagén rostból

és rostos porcból épül fel. A discus intervertebralisok a csigolyák teste között

helyezkednek el. A nyak és ágyéki szakaszon elöl magasabban, hátul

alacsonyabbak, a háti szakaszon viszont pont ellenkezően helyezkednek el.

Alapvetően a discusok vastagsága cranialis irányból caudal felé növekszik.

A discus intervertebralist borító felszínei hyalin porcos synchondrosissal

kapcsolódnak a csigolyatestekhez. A ligamentum longitudinalék is hozzájárulnak a

porckorongok megfelelő rögzítéséhez.

Funkciók: a porckorongok a légpárnákhoz hasonlóan működnek. A nyomást a

nucleus pulsosus oszlatja szét, ami terhelés hatására összenyomódnak. Hosszabb

távú tehermentesítésük után visszanyerik eredeti formájukat. A gerincoszlop

mozgásaiban a disci intervertebrales mint elasticus elemek váltakozva

összepréselődnek, illetve megnyúlnak. [4]

2.1.3. Gerincvelői idegek (medulla spinalis):

A gerincvelő kisujjnyi vastagságú, szürkés sárga színű, henger alakú szerv. A

gerinccsatornában helyezkedik el a nyúltvelő folytatásaként, caudalisan. Az

öreglyuktól a második lumbális csigolyáig tart.

A gerincvelő felépítése nem utal szelvényezettségre. Szelvényezett küllemét

a belőle kétoldalt szimmetrikusan kilépő gerincvelői idegek adják. Egy-egy

gerincvelői ideg több (10-15) gyökérszállal ered, és ez felel meg egy gerincvelői

szelvénynek. Mivel a gerincvelői idegek a csigolyák között lépnek ki a

gerinccsatornából, a csigolyaközök jelzik a szegmentumokat. [1]

11

2.1.3.1. A gerincvelőnek a gerincvelői idegek kilépése alapján a

következő szakaszai vannak:

cervicalis szakasz- 8 szegmentum

thoracalis szakasz- 12 szegmentum

lumbalis szakasz- 5 szegmentum

sacralis szakasz- 5 szegmentum

coccygealis szkasz- 1 szegmentum

A gerincvelő nem egyenletes vastagságú. Két megvastagodás található rajta, egyik a nyaki szakaszon- intumescentia cervicalis-, a másik pedig az ágyéki szakaszon- intumescentia lumbalis-.[1]

2.2. A gerinc degeneratív megbetegedései

A gerinc degeneratív elváltozásai elsősorban a discus intervertebralist és a

kisízületeket, másodsorban a csigolyatestet, a gerinc szalagjait, inait, bursáit érintik.

A nucleus pulposus és anulus fibrosus rugalmatlanná válik, felrostozódik, a

porckorong lelapul. Röntgenfelvételen a két szomszédos csigolya közti távolság

csökken, a szomszédos csigolyákhoz képest. Mindezek következménye képen a

gerinc kevesebb mozgásra képes, merevebb, rugalmatlanabb és kevésbé képes

védelmet nyújtani a külső erőbehatásokra.

2.2.1. Elváltozások Kórlefolyás, diagnosztika: A hagyományos röntgenfelvétel általában

hűségesen tükrözi a patológiai folyamatot.

2.2.1.1. Discopathia

Főleg a nyaki és ágyéki gerinszakaszt érinti. A porckorong víztartalma

és rugalmassága csökken valamint a discus rész beszűkül. A

porckorong függőleges irányban, előrefelé vagy hátrafelé

mozdulhatnak a mag részei az anulus fibrosus folytonosság hiányain

át. Klinikai tüneteket a dorsalis és dorsolateralis elmozdulás okoz.

12

2.2.1.2. Spondylarthrosis

A kóros mozgások az ízületek túlterhelése és a porckorongok

lelapulása okozza. A csontos ízületi felszínek összenyomódnak,

elmozdulnak. A csigolya peremén, a szalagok tapadásának

megfelelően reaktív csontújdonképződés (oszteofiták, „kampók”,

csőrök, meszesedések) láthatók.

2.2.1.3. Spondylosis

A porckorong lassú, fokozott degenerációjának a következménye. A

szomszédos csigolyák zárólemezében fokozott újcsontképződés jön

létre. A zárólemez környékén osteophyták fejlődnek ki: a discus

degenerációja miatt a csigolya mozgása kórosan megnövekszik, ez

viszont károsítja a szalagokat a csigolya peremén való tapadásuk táján.

Az osteophyta képződés során összekapcsolódás is kialakulhat, ami

lehet csontos kapocs vagy hídképződés.

3. ábra: Oldal irányú nyaki röntgenfelvétel, kapocsképződés,

porckorong magasság csökkenés

13

2.2.1.4. Discushernia

A degeneratív folyamat egyik lehetséges következménye . A protrusio

még reverzibilis lehet. A sérvesedés, a nucleus pulposus kizáródása

azonban irreverzibilis. A sérvesedett porckorong nyomhatja az

ideggyököket. [11]

Tünetek, szövődmények: az előreboltosult degenerálódott porckorong

protrúzióként, sérvként előboltosulva, nyomást gyakorol a gerincből kilépő

ideggyökökre, vagy akár az összes gerincvelői ideggyökre. Színes és változatos

tünetcsoportok jelentkeznek: a gerinc és a paravertebralis lágyrészek fájdalmassága,

merevsége, mozgáskorlátozottsága, kisugárzó gyöki fájdalom, gyöki és gerincvelői

érintettségre utaló tünetek (reflexzavar, érzészavar, bénulás) az arteria vertebralis

működészavara miatt szédülés, fejfájás, egyensúlyzavar.

A klinikai tünetek létrehozója: a középkorúak, idősebbek mozgásszegény

életmód; az izomzat ellazulása; generalizált osteoporosis; elhízás; lógó has; a fartáj

megnövekedése. Ezeknek következménye a lumbalis és nyaki lordosis; valamint a

háti kyphosis fokozódása; egyes izmok túlterhelése, krónikus spasmusa, más izmok

ellazulása, fokozódása; fokozódó elégtelensége egyes csigolyák előre-, mások

hátracsúszása; a fokozott lumbalis lordosis miatt a processus spinosusok közötti

álízület arthrosisa. [5,6]

2.3. Képalkotó vizsgálat

A radiomorfológiai szempontból kórosnak ítélhető eltérés önmagában még nem

jelent betegséget. A klinikai diagnózis csak az anamnézis, a fizikális vizsgálat

eredménye, a radiológiai és egyéb leletek együttes értékelésével állítható fel.

Számos diagnosztikus képalkotó technikát lehet alkalmazni. A kérdés, hogy

melyik képalkotó technikát érdemes választani és milyen sorrendiséget célszerű

követni. Befolyásolja a technika érzékenysége, specifitása, éppúgy, mint az

14

elérhetősége, a költsége és a vizsgálat kockázata. A cél, hogy biztos diagnózishoz

kell jutni a lehető legrövidebb időn belül, a legkisebb költséggel és rizikóval.[9,10]

2.3.1. Hagyományos röntgenfelvétel Általában ez a kezdő lépés, a csont- és ízületi betegségekben. Kitűnő

anatómiai képet kapunk a csontokról. Indikációja, ha a fájdalom rosszabbodik;

ha a fájdalom több mint három hétig tart; ha rövidebb ideig tart ugyan, de

ismétlődik. Minimálisan kétirányú (anteroposterior és oldalirányú) felvétel

szükséges, spondylolysis és/vagy spondylolisthesis gyanúja esetén kétoldali

Dittmar féle, felvétel készítése.

2.3.1.1. Röntgenfelvétel információértéke: Kimutathat számos, radiológiai elváltozást okozó egyéb kórképet

(spondylitis, csonttumor, kompressziós fractura, fejlődési

rendellenességek, a canalis spinalis kóros tágulata, spondylitis

4. ábra: Oldal irányú röntgen kép

15

ankylopoetica, Paget-kór, haemangioma stb.), discopathiára utaló vagy

egyéb, a fájdalmat magyarázó „segmentum mobile” elváltozást mutathat.

Például:

o az intervertabralis rés beszűkülése

o vákuumfenomén a porckorongban,

o bármely csigolya hátra/előre- helyezettsége a többihez képest

o az anteroposterior felvételen scoliosis, antalgiás tartás; az

oldalirányú felvételen a lordosis kiegyenesedése, a sacrum

helyzete, fokozott dőlése figyelhető meg

o fejlődési rendellenességek

o stb. [9,10]

16

III. Anyag és módszer

3.1. A kutatás mintája

Kutatásomat a Borsod – Abaúj- Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató

Kórház Ortopédiai (O) és Rendelő Intézeti röntgen (RI) laborjában végeztem

2011.január 1. és 2011. december 31. közötti időszak beteganyagát áttekintve.

Kutatásomban a gerinc szakaszain degeneratív elváltozással rendelkező

betegekről készült röntgen, CT és MR vizsgálatok eredményeit tekintettem át

és dolgoztam fel a retrospektív dokumentáció és képelemzés módszerét

felhasználva.

3.2. A kutatás módszere

A vizsgált időszakban a RI-i osztályról összesen 969 páciens leletét

tekintettem át, amelyből végül 633 beteg adatai találtam értékelésre

megfelelőnek. Az (O) osztályról összesen 618 páciens leletét tekintettem át,

melyből 409 beteg adatai feleltek meg az elkészült leletek, zárójelentések és

röntgen vizsgálatok alapján. Így összesen 1042 beteg adatait elemeztem. A

betegeknél megvizsgáltam, hogy készült-e röntgen vizsgálaton kívül CT és

MR vizsgálat a betegeknél. Megnéztem az érintett személyek nemét, életkorát,

valamint a leletekben leírt degeneratív elváltozások számát és elhelyezkedését.

17

IV. Eredmények ismertetése

4.1. RI Osztály adatai

Az alábbiakban a 633 db röntgen vizsgálatban leírt eredményeket ismertetem:

1. Grafikon: Nemek szerinti feloszlás

Kutatásomban a 633 betegből 406 női és 227 férfi beteg volt. Az 1.

grafikonon jól látható, hogy a degeneratív gerincelváltozásokban szenvedők

majdnem kétharmada nő.

Nő64%

Férfi36%

Nemek szerinti feloszlás

18

2. Grafikon: A készült röntgenfelvételek életkor szerinti megoszlása

Az 2. grafikon alapján elmondható, hogy a degeneratív gerincelváltozások a

41-50-es korosztálytól jelentősen magas. Kiugróan kimagasodik az 51-60

korcsoport.

3. Grafikon: A degeneratív elváltozások a különböző gerinc szakaszokon

A 3. grafikon azt mutatja, hogy a degeneratív elváltozások a gerinc mely

szakaszain fordul elő gyakrabban. Legtöbb esetben a nyakcsigolyán (253

0

20

40

60

80

100

120

<18 18-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71<

4 11

3445

64

34 35

117

35

70

111

9280

Fő

Életkor

Korosztály szerinti eloszlásFérfiNő

48%

7%

45%

Gerinc szakasz szerinti eloszlásNyakcsigolya Hátcsigolya Ágyékcsigolya

19

beteg), valamivel kevesebb az ágyékcsigolyán (236 beteg), legritkábban pedig

a hátcsigolyán (40 beteg) találkozhatunk ilyen jellegű elváltozásokkal.

4. Grafikon: Degeneratív elváltozások a gerinc több szakaszán a betegek száma szerint

A 4. grafikon azt mutatja, hogy a degeneratív elváltozások egyszerre több

gerinc szakaszon is előfordulhatnak. Leggyakrabban mind a három csigolya

szakaszon megtalálható (31%), ezt követi a háti- és ágyéki csigolyán (29%), a

nyaki és ágyéki csigolyán (24%), és a legritkábban a nyaki és a háti csigolyán

(16%).

17

25

30

32

Több helyen előforduló elváltozások (betegek száma)

nyaki és háticsigolyán

nyaki és ágyékicsigolyán

háti és ágyékicsigolyán

Mind a háromcsigolyán

20

5. Grafikon:Degeneratív elváltozások száma a gerinc különböző szakaszain

Az 5. grafikonon azt láthatjuk, hogy a gerinc különböző szakaszain mennyi

elváltozás figyelhető meg. A kevés (1-2) csoportba azok a betegek tartoznak

bele, akiknek az egyes gerincszakaszain egy vagy két darab elváltozás látható.

A közepes (2-3) csoportba azok, akiknek az egyes gerincszakaszán két vagy

három darab vagy egy fajta elváltozás, de több csigolyán is megtalálható. A

nagy (3 <több helyen) csoportba, pedig azok, akiknek három vagy annál több

elváltozás és több csigolyán is megtalálható egyszerre. Megfigyelhető, hogy a

háti csigolyákon ritkán fordulnak elő degeneratív elváltozások.

Leggyakrabban a nyaki csigolyákon fordulnak elő kevés elváltozások.

0

50

100

150

Kevés (1-2) Közepes (2-3) Nagy (3 <; többhelyen)

141

6646

2413 3

110

62 64

Fő

Tipus

Elváltozások számanyaki csigolya

háti csigolya

ágyéki csigolya

21

4.2. Ortopédiai Osztály adatai

Az alábbiakban 409 db röntgen vizsgálatban leírt eredményeket ismertetem:

6. Grafikon: Nemek szerinti feloszlás

Kutatásomban a 409 betegből 286 női és 123 férfi beteg volt. Az 6.

grafikonon jól látható, hogy a degeneratív gerincelváltozásokban szenvedők

majdnem háromnegyede nő.

7. Grafikon: A röntgenfelvételek életkor szerinti megoszlása

A 7. grafikonon láthatjuk, hogy nincsenek hirtelen kiugrások, csak a 71

felettiek korosztálya kifejezetten magas.

Férfi30%Nő

70%

Nemek szerinti feloszlás

0

20

40

60

80

100

120

<18 18-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71<

7 6 917 23

3724

5 12 926

62 62

110

Fő

Életkor

Korosztály szerinti eloszlásFérfiNő

22

8. Grafikon:A degeneratív elváltozások a különböző gerinc szakaszokon

A 8. grafikon azt mutatja, hogy a degeneratív elváltozások a gerinc mely

szakaszain fordul elő leginkább. Leggyakrabban az ágyékcsigolyán (300

beteg), majd a nyakcsigolyán (32 beteg), legritkábban pedig a hátcsigolyán (29

beteg) találkozhatunk ilyen jellegű elváltozásokkal.

9. Grafikon: Degeneratív elváltozások a gerinc több szakaszán betegek száma szerint

A 9. grafikon azt mutatja, hogy a degeneratív elváltozások egyszerre több

gerinc szakaszon is előfordulhatnak. Leggyakrabban mind a háti- és ágyéki

9%8%

83%

Gerinc szakasz szerinti eloszlás

nyakcsigolya

hátcsigolya

ágyékcsigolya

4

8

32

2

Több helyen előforduló elváltozások (betegek száma)

nyaki és háticsigolyán

nyaki és ágyékicsigolyán

háti és ágyékicsigolyán

Mind a háromcsigolyán

23

csigolyán (70%), majd a nyaki és ágyéki csigolyán (17%), a nyaki és a háti

csigolyán (9%) és a legritkábban mind három csigolya szakaszon megtalálható

(4%).

10. Grafikon:Degeneratív elváltozások mennyisége a gerinc különböző szakaszain

Az 10. grafikonon azt láthatjuk, hogy a gerinc különböző szakaszain mennyi

elváltozás figyelhető meg. Megfigyelhető, hogy a háti- és nyaki csigolyákon

ritkán fordulnak elő degeneratív elváltozások. Leggyakrabban az ágyéki

csigolyákon fordulnak elő elváltozások.

020406080

100120140

Kevés (1-2) Közepes (2-3) Nagy (3 <; többhelyen)

11 5 1615 12 2

7198

131

Fő

Típus

Mennyiségi elváltozások nyaki csigolya

háti csigolya

ágyéki csigolya

24

4.3. Ortopédiai Osztály és RI összehasonlítása

Az alábbiakban az Ortopédia 409 beteget és a RI 633 beteg adatait fogom

összehasonlítani, tehát összesen 1042 beteg röntgen vizsgálatban leírt

eredményeket ismertetem.

11. Grafikon: A két épület életkor szerinti összehasonlítása

A 11. grafikonon az látható, hogy az O-án és a RI-ben korosztály szerint

hány beteg van összesen. A Rendelő Intézetbe azokat a betegeket küldték

vizsgálatra, akiket a háziorvos utalt be, vagy akik járó betegként az

ambulanciára érkeztek panaszokkal. Látható, hogy ebben a csoportban

kiugróan magas a 41-50 és az 51-60 éves korosztály. Az Ortopédiai osztályra

azokat a betegeket küldték röntgen vizsgálatra, akiket már szakorvos látott és

tudnak a betegségéről vagy kontroll vizsgálatot végeznek, vagy a kezelés

megválasztása miatt szükséges a hagyományos röntgenfelvétel. Ebben a

csoportban exponenciálisan növekszik a betegek száma az életkor

előrehaladtával.

A RI-ben a betegek 64%-a női beteg, a leggyakrabban a nyaki gerinc

szakaszon található elváltozás, azon belül is „kevés (1-2)” típusú elváltozás

figyelhető meg. A következő nagyobb számú csoport az ágyéki gerinc

0

50

100

150

200

<18 18-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71+

528

69

115

175

126115

12 18 1843

8599

134

Fő

Életkor

Életkor szerinti összehasonlítás

Rendelő IntézetOrtopédia

25

szakaszon található „kevés (1-2)” típusú elváltozások. A mennyiségi

elváltozások száma a RI-ben „kevés (1-2)”: 52%; „közepes (2-3)”. 26% és

„nagy (3<)” pedig 21%. Ebből látható hogy ebben a csoportban sokkal több a

„kevés (1-2)” típusú elváltozások száma. Legnagyobb számban a betegek

31%-ánál mind a három gerinc szakaszon figyelhető meg elváltozás.

Az Ortopédián a betegek 70%-a női beteg, leggyakrabban az ágyéki

gerinc szakaszon található degeneratív elváltozás, azon belül is „nagy (3<)”

típusú elváltozások figyelhetők meg. A második leggyakoribb csoport az

ágyéki „közepes (2-3)” típus. A mennyiségi elváltozások száma „kevés (1-2)”:

27%; „közepes (2-3)”: 32% és a „nagy (3<)”: 41%. Észrevehető hogy ezeknek

a betegeknek sokkal súlyosabb degeneratív elváltozásaik vannak. Az ágyéki és

a háti szakaszon egyszerre található elváltozások száma kiugróan magas

(70%).

12. Grafikon: A különböző korosztályokban a meszesedések száma

A 12 grafikon azt mutatja, hogy a korosztályokban összesen mennyi

meszesedés található a degeneratív elváltozások között. Jól látható, hogy az

RI-ben sokkal gyakrabban fordul elő, mint az Ortopédián, valamint, hogy az

idősebb korosztályban fordul inkább elő.

05

10152025303540

<18 18-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71+

0 17

26

4037

25

0 0 04 4

7 9

Fő

Életkor

Meszesedés jelenléte a különböző korosztályokban

RendelőIntézetOrtopédia

26

A RI-ben meszesedés főként nőknél fordul elő. 18-30-as korosztályban 1

férfi, 31-40 között 2 férfi 5 nő; 41-50 ig egyenlően 13-an, 51-60 év között 15

férfi és 25 nő; 61-70-es korosztályban 13 férfi és 24 nő; és 71+ év felett 7 férfi

és 18 nőnél figyelhető meg.

Az Ortopédiai osztályon szintén a nőknél található gyakrabban. 41-50-es

korosztályban 3 férfi 1 nő; 51-60as éveseknél 1 férfi 3 nő; 61-70 között 3 férfi

4 nő, és 71 év felett 9 nőnél figyelhető meg.

Ezekből az adatokból levonható olyan következtetetés, hogy a nőknél a

menopausa kezdetétől a meszesedések száma jelentősen megnő, sőt kiugróan

magas az 51-60 közötti korosztályban ez a megjelenési forma.

13. Grafikon: Egyéb képalkotó vizsgálati a röntgen után

A 13. grafikon azt mutatja, hogy a hagyományos röntgen vizsgálat után kért-e az orvos még egyéb kiegészítő vizsgálatot a betegség pontos megállapítása vagy a beteg egyéb nem múló panaszai miatt. Megfigyelhető, hogy a RI-ben az összes betegek csupán 14%-ánál volt szükséges CT vizsgálat, 11%-nál küldték tovább a beteget MR-re, és csupán 0,5%-nál készítettek, mind CT mind MR felvételt is. Az Ortopédiáról már jóval kevesebb kiegészítő felvételt készítettek, az összes beteg alig 9,3%-ának kértek CT-t, 2,9%-ának MR-t, és csupán 0,2%-át küldték el mind a két vizsgálatra. Ezeket az adatokat nem elemeztem.

020406080

100

CT MR CT+MR

8769

3

38

121

Fő

Képalkotó eszköz

Egyéb képalkotó vizsgálat a röntgen után

Rendelő Intézet

Ortopédia

27

V.KONKLÚZIÓ

Borsod – Abaúj- Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház

Ortopédiai (O) és Rendelő Intézeti (RI) röntgen laborjában 2011.január 1.-től

és 2011. december 31.-ig terjedő időszakában összesen 1042 betegnél találtam

valamilyen degeneratív gerinc elváltozást.

A RI-ben 633db röntgen vizsgálatban leírt eredményeket vettem

alapul. A betegek 64%-a nő volt. A betegek korosztályok szerint

csoportosítottam, mely szerint kiugróan magas az 51-60 évesek csoportja,

mind a nőknél (111 fő) mind a férfiaknál (64 fő). A férfiaknál megfigyelhető,

hogy a magasabb korosztályokban (61-70; 71+) már csak fele annyian vannak

(34 és 35 fő). A nőknél viszont alig vehető észre csökkenés, ugyanis 61-70

éves korig 92 fő található, 71+ pedig 80 fő. A degeneratív elváltozások a

gerinc különböző szakaszain található meg. Leggyakoribb előfordulásban a

nyaki csigolyákon (48%) figyelhetők meg, valamivel kevesebb az ágyéki

csigolyákon (45%) lévő elváltozások. Abban az esetben, mikor egyszerre több

szakaszon lévő előfordulást figyeltem meg, a leggyakoribb esetben mind a

három gerinc szakaszon (31%) fordult elő degeneratív elváltozás. A

különböző degeneratív elváltozásokat (csőrképződés, meszesedés,

kapocsképződés, perem szélek megnyúlása, csigolya test magasságának

csökkenése, stb.) figyelembe véve az elváltozások száma szerint csoportokat

hoztam létre. A kevés (1-2) típusból találtam a legtöbbet a nyaki csigolyákon

(141 fő), kicsivel kevesebbet az ágyéki csigolyákon (110 fő).

Az Ortopédiai Osztályról összesen 409 db röntgen vizsgálatot

elemeztem. Itt a betegek 70%-a volt nő. A korosztály szerinti csoportosításból

kiderült, hogy a 71 év felettiek kimagaslóan sokan vannak, főleg a nőknél

figyelhető ez meg (110 fő). A betegek 83%-nál az elváltozások az ágyéki

gerinc szakaszon figyelhető meg. 32 betegnél mind a nyaki-háti- és ágyéki

csigolyán is megfigyelhető degeneratív elváltozás. Az ágyéki csigolyákon

28

főleg nagy (3<) típusú elváltozások találhatók, de nem sokkal kevesebb

szintén az ágyéki csigolyákon a közepes (2-3) típus

Összehasonlítva a két osztályt, a korosztályokban az RI-ben az 51-60

év közöttiek voltak sokan, az O-ban pedig a 71 év felettiek. Az O-ban

folyamatos növekedés figyelhető meg a korosztályok között, az RI-ben viszont

a csúcs előtt és után is csökkenés figyelhető meg. Az elváltozások megjelenése

érdekes képest mutat, mert az RI-nél a nyak-és ágyéki szakaszon lévő

elváltozások száma nem sokban különbözik. Az O-ban viszont az ágyéki

szakaszon megjelenő képletek kimagaslóan magas, a másik kettő gerinc

szakaszhoz képest. Mind a két helynél megegyezik az, hogy leggyakrabban

mind a három gerinc szakaszon fordulnak elő elváltozások, ha több helyen is

felismerhetőek a degeneratív elváltozások. Mennyiségi elváltozásban szintén

nagy a különbség ugyanis az O-ánál nagytöbbségnél az elváltozások száma

nagy (3<), míg a RI-nél kimagaslóan a kevés (1-2) elváltozások száma

dominál. Érdekesség még hogy a RI-ben a meszesedések száma kifejezetten

magas főleg két korosztálynál, a 51-60 éveseknél 40 fő és a 61-70 éveseknél

37 fő. Leginkább nőknél volt látható elváltozás. Ezzel ellentétben, az O-ban

szinte elhanyagolhatóak a számok, mivel a legmagasabb csupán a 71+ 9fővel.

29

VI. Irodalomjegyzék

1. Dr Tarsoly Emil: Funkcionális anatómia, Medicina könyvkiadó Zrt.,

Budapest, 2007

2. Szentágothai: Funkcionális anatómia, Medicina

3. F. Paulsen és J. Waschke: Sobotta, Az ember anatómiájának atlasza I.,

Medicina könyvkiadó Zrt., Budapest, 2012

4. Werner Platzer: SH Atlasz, Anatómia I., Springer Hungariai kiadó,

5. Dr. Korondi István, Dr. Zahumenszky Zille: Reumatológia a mindennapi

gyakorlatban, Medicina

6. Gömör Béla, Bálint Géza: Reumatológia, Medicina

7. Dr. Martos János: A gerinc képalkotó diagnosztikája, főiskolai jegyzet

8. Bender György: Gerincbetegségekről, Differenciáldiagnosztikai problémák a mozgásszeri betegségekben,

9. Bálint Géza Szebenyi Béla, A derékfájás diagnosztikája és terápiája,LAM 1997;7(4): 251-252

10. John F. Beary III, Charles L. Christian, Normann A. Johanson: Reumatológiai zsebkönyv, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1993

11. Gömör Béla. Klinikai reumatológia; Medicina könyvkiadó Rt., Budapest, 2005

30

VIII. Köszönetnyilvánítás

Szeretném megköszönni elsősorban konzulensemnek, Prof. Em. Dr. Lombay Béla Tanár Úrnak, hogy segített szakmai tudásával és tanácsaival szakdolgozatom megírásában! Szeretném megköszönni továbbá a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház könyvtár szakirodalomban nyújtott segítségéért, valamint megköszönném a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház RI és Ortopédiai Labor dolgozóinak segítségét!

31

VIII. Melléklet

1. Melléklet 2 irányú nyaki röntgen felvétel. . A lordosis kiegyenesített. A 4-7. csigolyákon

csőrképződés és osteophyta képződés figyelhető meg. Az 5. nyakcsigolyán kapocsképződés található.

32

2. Melléklet 2 irányú ágyéki csigolya röntgen felvétel. A lordosis kiegyenesített. A csigolyákon meszes osteophyták

figyelhetők meg. A második ágyéki csigolyán csőrképződés, a harmadik csigolyán pedig kapocsképződés található.

33

3. Melléklet 2 irányú ágyéki csigolya röntgen felvétel. A csigolyákon csőrképződés és kapocsképződés figyelhető meg.