meskednie kellett. A lejtőn a testek egyenletesen gyorsuló mozgás-sal közlekednek, és ő egyenletesen gyorsulva eltékozolta a vagyo-nát. Nem tehetett mást, mert az atya vagyonát az atya nélkül csakeltékozolni lehet.

Ez így van mindannyiunkkal, emberiségméretben is. Az Istentőlkapott javainkat Isten nélkül csak eltékozolni tudjuk, és nem tudjukleállítani magunkat, nem tudunk változtatni ezen. Mióta az emberelszakadt Istentől, - ezt nevezi a Biblia bűnnek - tehát a bűnesetóta az emberiség szakadatlanul azon fáradozik, hogy valahogy eny-hítse ennek a rossz döntésnek a következményeit. És kiderül, hogynem tudjuk ezeket igazában megoldani. Csak néhány egyszerű uta-lással hadd szemléltessem ezt: A betegségek gyógyítására nagyszerűgyógyszereket találunk ki, de ezek a gyógyszerek újabb betegségekokozói is. Ez nem azt jelenti, hogy állítsuk le a kutatást és a gyógy-szeripart. De vegyük észre, hogy Isten nélkül nem tudunk tökélete-set alkotni. Átalakít juk a természetet, de egyben pusztítjuk is, veszé-lyeztetve ezzel saját létünket. Az atomenergiával rendkívüli erő ke-rült az ember birtokába, de egyszerűen képtelenek vagyunk ezt azerőt csak jóra felhasználni! Nem létezik, és Isten nélkül nem is lé-tezhet, mert repedezett falú ciszterna. Minden jó szándékunk elle-nére tovább ártunk is magunknak. Iparosodunk, óriásvárosokat épí-tünk, automatizálunk, legyen egyre könnyebb a munka, - és mindenjóakaratunk ellenére ezzel egyre embertelenebbé tesszük az életünket.Tönkretettük azokat a közösségeket, amikben az ember még úgy-ahogy ember maradhatott, és nemhogy jobbat nem adunk helyette,de semmit sem tudunk helyettük adni. Ez világméretű probléma mamár. Szeretnénk enyhíteni a bűn következményeit, és közben mégisújabb és újabb okokat teremtünk a szenvedésre. Szeretnénk a szen-vedést kiküszöbölni vagy enyhíteni, s minden fáradozásunk közben ismarad, sőt újabb és újabb formáival vagyunk kénytelenek találkozni.

"Kettős gonoszságot követett el az én népem - mondja Isten -.Elhagytak engem, és repedezett falú víztartályokat ástak maguknak. "

2.A Biblia azonban arról szól, hogy egy második fejezet is követ-

kezik ebben a történetben. Ha itt vége lenne, minden okunk meg-lenne a kétségbeesésre. A folytatás azonban úgy hangzik: Isten nemhagyta magára azt az embert, aki őt otthagyta. Istennek olyan vég-

telenül nagy a szeretete, hogy utánunk jött és segítséget kínál. Ésolyan végtelenül nagy a hatalma, hogy bűnünknek a szörnyű követ-kezményét, a szenvedést kezébe veszi, és a javunkra tudja használ-ni. Mert Isten kezében még a szenvedés is áldássá lesz. Hiszen éppena szenvedés az, ami a legérzékenyebben érint mindnyájunkat, és amiéppen ezért nagyon alkalmas arra, hogyeszméltessen, szemléletessétegye, hogy mivé lettünk, hogy emlékeztessen, honnan estünk ki.

Éppen ezért a szenvedést felhasználja Isten arra, hogy az Ó hí-vása érkezzék meg hozzánk rajta keresztül. Ne csak arra döbben-jünk rá, hogy mivé lettünk Őnélküle, hanem egyben meghalljuk amellékelt üzenetet is: Én így is szeretlek, gyere haza! Ott lehet hagy-ni a repedezett falú ciszternákat akkor is, ha arannyal van díszítve,vissza lehet menni forrásvizet inni, élő vizet. Újra életet nyerni azIstennel való közösségben. Minden szenvedésen át Isten hazahívó,visszahívó szava is megérkezik hozzánk. Mint ahogy a tékozló fiúlerongyolódva, az éhhalál szélén, a disznók között kezdett újra em-lékezni arra az otthonra, ahol bőségben volt és szeretetet kapott, ésott határozta el, hogy visszamegy, - ugyanígy használja fel Istenmindannyiunk életében a szenvedéseket arra, hogy emlékeztessen azelhagyott otthonra, az otthagyott Istenre, akit olyan régen otthagy-tunk már, hogy nem is ismerjük.

Aki Isten hívását meghallja, és kornolyan veszi a szenvedéseiben,az visszatalálhat hozzá. Éppen a tékozló fiú példázatában világos az,hogy nem az atya küldte el otthonról a gyerekét, nem ő zúdította anyakába a szenvedéseket. De az atya kezébe veszi ezeket a szenvedé-seket, és a korgó gyomrával is az otthonra emlékezteti és elsegíti errea gondolatra: ha itt maradok, éhen halok meg, ,ha pedig megpróbálokbekérezkedni otthon, hátha visszafogadnak?! Es megmenekül.

Nem Isten akarta a szenvedést, ez a mi rossz döntésünk követ-kezménye! De annyira szeret minket, hogy még ezt is fölhasználjaarra, hogyeszméltessen, magához visszahívjon, újra szövetséget kös-sön velünk.

Többektől hallottam már bizonyságtételt arról, hogy amikor aszenvedésben Isten hívását is megértették, és a maguk dacossága el-lenére megalázták magukat Isten előtt, milyen csodák kezdődtek elaz életükben. Itt szolgál a gyülekezetünkben egy férfi, aki megren-dítően mondta el, hogy ő nem lenne Isten gyermeke és boldog em-ber, ha nincs az az öt nehéz év hadifogság , mert ott tette le végül is

8 9