Csapatnemek a szabadságharcban -...
-
Upload
truongkhanh -
Category
Documents
-
view
220 -
download
4
Transcript of Csapatnemek a szabadságharcban -...
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEMBölcsészettudományi Kar
ALAPSZAKOSSZAKDOLGOZAT
Az 1848–49-es szabadságharc katonai hagyományőrzése a rendszerváltás után
Témavezető: Készítette:Dr. Tapolcai László Mártonffy Saroltadjunktus történelem alapszak
2011
Tartalomjegyzék
Bevezetés 3
I. A szabadságharc hadserege 5
I.1. Tüzérség 5
I.2. Gyalogság 6
I.3. Lovasság 8
I.4. Egyéb alakulatok 12
II. A szabadságharc fegyverzete és felszerelései 13
II. 1. Fegyverek 13
II.1.1. Gyalogsági lőfegyverek 14
II.1.2. Gyalogsági szálfegyverek 16
II.1.3. Lovassági lőfegyverek 17
II.1.4. Lovassági szálfegyverek 20
II.1.5. Tüzérség fegyverei 23
II. 2. Honvédegyenruhák 26
II. 3. Ló felszerelés, ló szerszámok 32
III. Kezdetek 33
IV. Hagyományőrző csapatok 39
V. Rendezvények 56
V.1. Csatabemutatók 56
V.2. Egyéb rendezvények 62
VI. Jogszabályok 62
Összegzés 66
Irodalomjegyzék 69
Mellékletek 72
1
„A katonai hagyományőrző szervezetek célja, hogy kifejezzék a nemzethez, a kultúrához, és a közösséghez való tartozásukat, illetve
„elősegítsék” a történelem során egymás ellen harcoló népek megbékélését.”1
1 Ármádia. 2000. 1. évfolyam 2. szám. 49.
2
Bevezetés
Az 1848–49-es szabadságharcról már számtalan szakirodalom született, a legkülönbözőbb
szemszögekből vizsgálva a témát. Politika- és eseménytörténettel foglalkoznak Katona
Tamás, Hermann Róbert, Bona Gábor, Kovács István, Zachar József, Zachar Péter,
Nemeskürty István, Babucs Zoltán munkái. Hadtörténeti szempontból is több történész is
feldolgozta már a témát, többek között Csikány Tamás és Kedves Gyula. Pászti László
pedig kifejezetten a kiképzés és harcászat, főleg a fegyvernemek kapcsolatait vizsgálta
doktori disszertációjában.
Kedves Gyula emellett, egyedülállóan a szabadságharc alatt használt fegyverek
működését és szerkezetét is tanulmányozta. Kutatásaim során megfigyeltem, hogy
mindenki más, aki ehhez a témához nyúlt az ő alapkutatásait használta fel, és Kedvesre
hivatkozik munkáiban.
Azonban van egy szegmense ennek a területnek, amely még feltáratlan, bár közvetlenül
a szabadságharc eseményeivel foglalkozik. A katonai hagyományőrzésről eddig még nem
jelent meg tudományos munka, véleményem szerint azonban kétségkívül figyelmet
érdemel, hiszen olyan értékeket képvisel és közvetít a magyarság, valamint a külvilág felé,
amely mindenképpen említésre méltó. Ezért is döntöttem úgy, hogy a szakdolgozatom
témája az 1848–49-es szabadságharc katonai hagyományőrzése lesz. Igaz sok más korszak
képviselője helyet kaphatna egy ilyen munkában, viszont 1848–49 az, ami közel áll
hozzám, mivel én is tagja vagyok egy hagyományőrző egyesületnek.
Dolgozatomat két részre osztottam. Az első felében, azon belül is az első fejezetben,
ismertetem a különböző fegyvernemek szabadságharc alatti történetét, új alakulatok,
csapatok létrehozását, kizárólag a hadtörténetre, és a hadászatra korlátozva a történelmi
hátteret. Nagy vonalakban kitérek a magyar hadvezetés nehézségeire, a felmerült
problémáira is. Dolgozatomnak ez a része Csikány Tamás és Kedves Gyula munkásságán
alapszik, de természetesen Hermann Róbert, Kovács István és Bona Gábor munkáit is
alaposan áttanulmányoztam e témában
A második fejezetben kifejezetten a szabadságharc alatt használatos fegyverekről, azok
szerkezetéről, típusairól, használatáról, valamint a különböző huszárezredek és a
honvédsereg felszereléseiről és ruházatáról írok, hiszen ezek alapján tudunk életre kelteni
egy huszárbandériumot, tüzér, illetve gyalogos csapatot és újrajátszani egy-egy csatát.
Ezért érzem elengedhetetlennek a hosszabb történelmi áttekintést a fő téma előtt.
3
Kedves Gyula: Fegyverek a szabadságharcban c. munkáját vettem alapul, de
természetesen más történészek, illetve fegyverszakértők munkáját is felhasználtam.
Alapvetően azt figyeltem meg, hogy az elöltöltős fegyverek működését illetően minden
általam olvasott szakirodalom (Csikány Tamás munkáinak a kivételével,) ugyanazt a
szókincset használja. Például Hermann Róbert: 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete,
a „Fegyverzet” c. fejezete is Kedves Gyula fent említett tanulmányán alapszik, emiatt a
szóban forgó részeknél csak Kedves munkájára hivatkoztam.
Ezután következnek a hagyományőrzéssel foglalkozó fejezetek, melyekben a következő
kérdésekre keresem a választ:
1. Kik és milyen indíttatásból indították el ezt a mozgalmat?
2. Nagyságrendileg mennyi és milyen csapatok alakultak 1989 után?
3. Hogyan működnek a csapatok, mint egyesület, és mint katonai egység?
4. Hogyan jutnak hozzá a felszerelésekhez, fegyverekhez, egyenruhákhoz?
5. Milyen 1848–49-es hagyományőrző rendezvények vannak?
6. Mi szükséges egy csatabemutató, illetve egy nagyobb, több napos
rendezvény megszervezéséhez?
7. Milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek a hagyományőrzők?
8. Milyen jogi háttere van a katonai hagyományőrzésnek?
9. Mennyire befolyásolja az aktuálpolitikai helyzet a katonai
hagyományőrzést?
A harmadik fejezet a hagyományőrzés kezdeteiről szól, a csapatokat a negyedikben
vizsgálom. Az ötödik pedig a hagyományőrzők által rendezett rendezvények, bemutatók
megszervezésével foglalkozik, egy-két mondatban összefoglalva a vizsgált csata menetét
1848–49-ben. A következőkben térek ki a jogi feltételekre.
Ismereteimet a témában az egyesületi alapítókkal, valamint hagyományőrzőkkel
készített interjúk, a csapatok honlapjain található információk, és természetesen személyes
tapasztalatok útján szereztem.
4
I. A szabadságharc hadserege.
A hadsereg alapvető harcászati egysége a tüzérüteg, a gyalogoszászlóalj és a lovasszázad
volt.2 Ezek létszáma még nem tette nehézkessé a mozgást, ám az ellenálló képessége is
megfelelő volt, valamint a parancsnok még hanggal át tudta fogni.
I.1. Tüzérség
Különböző változtatások után kialakult gyakorlat szerint végül 3, 6, 12, 18 fontos gyalog-,
6 fontos lovas- és röppentyűütegeket rendszeresítettek.3 A honvédütegek nyolc lövegből
álltak, ez a későbbiekben nagyobb tűzerőt biztosított a honvédseregnek. A löveg anyag
mérete viszont komoly hátrány jelentett, így csak kisebb űrméretű ütegeket tudtak
létrehozni.4
A legelterjedtebb a 6 fontos gyalogüteg volt, amely négy 6 fontos ágyúból és két 7
fontos tarackból állt.5 Szükségből alakítottak 3 fontos ütegeket is, 12 fontos ütegből
összesen hét volt a honvédseregnél, 18 fontos egy sem. Öt röppentyűüteget is szerveztek,
ezek azonban nem hat, hanem négy állványból álltak.6 Az üteg személyi állománya
egyrészt tüzérekből, másrészt szekerészekből állt. A parancsnokon kívül egy tűzmester,
négy tizedes, valamint hatvan bombász és tüzér, illetve egy tisztiszolga képviselte a
fegyvernemet. A szekerészeket egy őrmester vezette. Alárendeltségébe tartozott három
tizedes vagy altizedes, harminckilenc közlegény, két kovács és egy nyerges katona. A hat
lövegen kívül hat lőszeres kocsi, egy kovácsműhely kocsi, két poggyászkocsi, két
takarmányos szekér, illetve egy további fedeles kocsi tartozott az üteghez. A lövegeket és a
lőszerkocsikat négy-négy ló húzta, ezen kívül még további harmincegy ló volt az ütegnél
rendszeresítve. Az üteg lőszerkészletét az ún. „böröctárban” és a lőszerkocsikon tárolták. A
tüzérek a lövegeket általában gyalogosan kísérték, csak szükség esetén ültek fel a
kocsikra.7
Az ütegek másik jelentős csoportját a lovasütegek képezték. Létrehozásukra azért volt
szükség, mert a könnyebb, s ezért gyorsabban manőverező osztrák lövegekkel szemben az 2 CSIKÁNY Tamás: A magyar honvéd tüzérség megszervezése és alkalmazása az 1848/49-es szabadság-harcban. Új Forrás 1998/6. 128–133. (továbbiakban: CSIKÁNY, 1998/A)
3 CSIKÁNY Tamás: Honvédtüzérség az 1848-49-es szabadságharcban, Tinta Kiadó, 2000 13. (továbbiakban: CSIKÁNY, 2000)4 HERMANN Róbert: 1848–1849 A szabadságharc hadtörténete. Korona Kiadó, Budapest 2001, 62. (továbbiakban: HERMANN, 2001)5 CSIKÁNY, 2000. 13.6 HERMANN, 2001. 62.7 CSIKÁNY, 2000. 13.
5
ő tüzérsége hátrányba került. Mivel ezeknél az ütegeknél minden tüzérnek saját lova volt,
és több lovat fogtak a lövegek elé is, a tüzérségnek ez a fajtája az adott kor körülményeihez
képest rendkívül mozgékonnyá vált. Ezen ütegek elsősorban a lovasságot támogatták, de
gyorsabban közelebb tudtak menni az ellenség harcrendjéhez is, így hatásosabban
tevékenykedhettek, mint a gyalogos ütegek.8
Az ütegek harmadik csoportjába a röppentyűk tartoztak. A röppentyűütegben hat
állvány volt, állványonként az ütegnél kettő, illetve a különböző szintű tartalékoknál
további kilenc lőszerkocsi. Az ütegnél egy tiszt, egy tűzmester, három tizedes és
harminchat fő legénység szolgált. Egy állványt öt fő szolgált ki.9
Az 1848 végére az ütegeket úgy állították össze, hogy megfelelő arányban legyen a
gyalog-, illetve a lovas, valamint a nehézüteg. Ekkor már a minél gyorsabb felszerelés volt
a cél. Ahogy egy üteg összeállt, indították a hadszíntérre, és ezt elsősorban a löveg
felszerelése és a megfelelő fogatok kiállítása határozta meg.10
I.2. Gyalogság
Ebben az időben a legfontosabb fegyvernemnek a gyalogság számított. A tűzfegyverek
elterjedésével a gyalogság fokozatosan átvette a vezető helyet a lovasságtól.11 Létszámát
tekintve is a legnagyobb, s a tűzharcra és a kézitusára, valamint támadásra és védelemre
egyaránt alkalmas. A gyalogság megszervezése a legolcsóbb, így egyáltalán nem
csodálható, hogy az 1848–49-es szabadságharc hadseregében még az átlagosnál is nagyobb
súllyal szerepelt.12
A gyalogság harcászati alapegysége a zászlóalj volt. A zászlóalj hat századból, a század
pedig négy tizedből állt, két tized egy fél századot, két század egy osztályt alkotott.
Három-öt zászlóalj és egy üteg alkotott egy dandárt, míg a hadosztály két gyalog- és egy
lovasdandárból, a hadtest pedig általában három hadosztályból állt.13
8 CSIKÁNY, 2000. 20.9 Idézett mű: 21.10 uo.11 PÁSZTI László: A magyar honvédsereg harcászata az 1848/49-es szabadságharcban. Doktori disszertáció. Kézirat. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar Hadtudományi Doktori Iskola. Témavezető: dr. Csikány Tamás alezredes, tanszékvezető egyetemi docens. 2009. 12. (továbbiakban: PÁSZTI, 2009)
12 KEDVES Gyula: A szabadságharc fegyverei. In: http://wysocki.hu/irasok/dok/szabadsagharc_fegyverei.pdf. 2. 2011.02.22., 13:53 elérés. (továbbiakban: KEDVES, é.n.)13 PÁSZTI, 2009. 28.
6
A magyar kormány 1848. május 16-án felhívást tett közzé önkéntesek toborzására,
akikből 10 zászlóalj, 10000 fős haderőt kellett szervezni. Ez az ország tíz nagyvárosában,14
tíz reguláris zászlóalj önkéntes alapon történő szervezését jelentette.15 Fegyvert és ruhát az
álltamtól kaptak. 16 A sorkatonaság mintájára állították fel az alakulatokat, de önkéntes
alapon, és a nyár folyamán rövid kiképzés után már a harcmezőre küldték őket. Ezeket az
első zászlóaljakat kezdték el később „honvédként” emlegetni17 és belőlük váltak a
szabadságharc legjobb alakulatai, például a fehértollas 3., 4., 10. honvédzászlóalj, és a 9.,
„veressipkás” honvédzászlóalj.18 A honvéd kifejezést Magyarországon először Kisfaludy
Károly használta „Az élet korai” c. versében.19 Kossuth május 23-án a kamatos kincstári
utalványok kibocsátásáról kiadott felhívásában szintén a „honvédsereg” kifejezést
használta.20 Az önkéntesek új neve így gyorsan kialakult, de annak végleges formájáról
döntés nem történt. A honvéd elnevezés a központi szerveknél is sokáig csak jelzés
összetételben, mint például „honvédi nemzetőrsereg” vagy „nemzeti honvéd” szerepel.
Vidéken az első hetekben változatosan: „önkéntes sereg”, „önkéntes osztály”, „önkéntes
nemzetőrök”, „önkéntes nemzetőri mozgó sereg”, „önkéntes nemzeti sereg” és „önkéntes
honvédelmi sereg” elnevezéseket használták. Csak júliusra vált általánossá ezeket az
önkéntes nemzetőröket honvédeknek, alakulataikat pedig honvédzászlóaljnak nevezni.21
A legénység toborzásakor nagy szerep jutott az ún. verbunkos katonáknak, a hadfogó
állomásokon szolgáló öreg huszároknak, akik a katonaélet szépségeit ecsetelték a
fiataloknak. Mellettük nagy szerepük volt a megyei korteseknek, akik elsősorban a
hazafias érzelmekre próbáltak hatni.22 Legénységének mintegy 80-85 %-át az
agrárnépesség adta, elsősorban a szegényparaszti tömegek.23
A toborzás és sorozás együttes alkalmazásával került sor a gyalogság egyik speciális
csapatnemének, a vadászalakulatoknak a szervezésére. Ez az alakulat a terepviszonyok
14 Pesten, Budán, Szegeden, Pozsonyban, Győrben, Veszprémben, Szombathelyen, valamint Pécsett, Kassán és Debrecenben15 BONA Gábor: A szabadságharc honvédsége. In: http://www.jamk.hu/ujforras/980621.htm 2011.02.12. 14:03 elérés (továbbiakban: BONA 1998.16 HERMANN, 2001. 53.17 CSIKÁNY Tamás: A szabadságharc foglalata. IN: „Saját kezébe, ott, ahol…” Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hadtörténelmi levéltárban őrzött katonai irataiból. SZERK.: Farkas Gyöngyi. Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 1998. 10. (továbbiakban: CSIKÁNY, 1998/B)
18 KEDVES Gyula: Forradalom és szabadságharc. IN: „Fényesebb a láncnál a kard…” Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Hadtörténeti Múzeum, 1999. 13. (továbbiakban: KEDVES, 1999/A)19 „(…)Nem csügged, s honvéd tisztét teljesíti/Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál; (…)”20 HERMANN, 2001. 53.21 URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Bp. 1973. 234–235.22 KEDVES, 1999/A. 13.23 BONA, 1998.
7
kihasználásával, kisebb csoportokban, önállóan is képesek voltak tevékenykedni,
különösen a hegyvidéki harcokban. Elég sajátos szerkezetű ezredeket állítottak fel,
összesen négyet,24 ezredenként 16 századdal. A századokat párosával, 8 osztályban fogták
össze, zászlóaljkötelék nem volt. Közel 8000 ember került így reguláris katonaság
soraiba.25 Az első vadászalakulatot Mieczyslaw Woroniecki herceg szervezte meg 1848
nyarán, és ebből alakult meg a 38. honvédzászlóalj.26
A Batthyány-kormány, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány, végül a Szemere-
kormány több mint 150 honvédzászlóaljat állított fel 1848 májusa és 1849 augusztusa
között. A szabadságharc végéig kiosztott legmagasabb szám a 148. volt, azonban máig
nem tudjuk a pontos számot. 1849 augusztusában Klapka a komáromi kitörés után még
négy újabb zászlóaljat alakított 201–204. számmal.27
I.3. Lovasság
Európában a lovasság a reneszánszát élte. A legtöbb hadseregben egész sor lovassági
csapatnemet állítottak fel. A fegyvernem nehéz- illetve könnyűlovasságra tagolódott. A
nehézlovasság az ún. csatalovasság szerepét látta el, a feladatuk a döntés kierőszakolása
volt, míg a könnyűlovasság szerepe elsősorban a felderítés, portyázás, az ellenség
menetének megzavarása, a harcoló gyalogság védelme. 28
A császári-királyi hadsereg nehézlovasságát két csapatnem alkotta. A vérteseket nyolc,
a dragonyosokat hat ezredbe szervezték. A könnyűlovasság három részből állt: tizenkét
huszárezred, hét svalizsér ezred és négy ulánus ezred. A vérteseket, dragonyosokat és
svalizséreket összefoglaló néven „német lovasságnak” nevezték.29
Az ún. magyar ezredek döntő többsége magyar legénységű volt, ám a huszárság volt az
egyetlen, amelynek tagjait kizárólag Magyarország területéről toborozták.30 A kormány is
jórészt csak rájuk támaszkodhatott a harcok folyamán.
A szervezésnél nagy segítséget jelentett, hogy a külföldön tartózkodó alakulatokból jó
néhányat sikerült hazarendelni, reálisabb is volt az esélye a hazaszökésnek, mint a
sorgyalogság esetében. De a létszám így sem volt elegendő, és 1848 őszén megkezdték a 24 Mádai Nándor kutatásai szerint két ezredet. In: MÁDAI Nándor: Fegyverrel a szabadságért. Magánkiadás, Budapest, 1997. 63. (továbbiakban: MÁDAI, 1997)
25 KEDVES, 1999/A. 17.26 HERMANN, 2001. 61–62.27 Idézett mű: 58.28 KEDVES Gyula: A Szabadságharc Hadserege I., 1. A lovasság. Sygnatura 1992, 9. (továbbiakban: KEDVES, 1992)29 KEDVES, 1992. 9.30 Idézett mű: 8.
8
reguláris alapokon álló új huszárezredek felállítását.31 Ezek többségét önkéntesekből
hozták létre, és a szabadságharc végéig hat teljesen új huszárezredet szerveztek meg.32
Ezek magját az 1848 nyarán és őszén szervezett lovas szabadcsapatok jelentették,
egyenlőre így próbálták meg áthidalni a lovasság létszámproblémáját, ám októberben
nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenfél nem egy irreguláris erőkből álló felkelősereg, hanem
Európa egyik legjobban képzett hadserege lesz. Sürgetőbbé vált a reguláris hadsereg
bővítése. Három új huszárezred felállításáról született rendelkezés, ezek a régi ezredektől
eltérő, új számozást kaptak, így 1., 2. és 3. lovas honvédezred néven alakultak meg.
Mészáros Lázár rendelete nyomán azonban egységessé vált a hadsereg. Így az újonc
ezredek folytatólagos számozást kaptak. Így lett az 1. a 13., a 2. a 14., a 3. a 15., a Károlyi-
a 16., az 5. a 17. és a 4. a 18. huszárezred. Ezeknél nem volt ezredtulajdonosi funkció,
hanem a magyar történelem hősei után kapták a nevüket.33
Ezzel párhuzamosan zajlott a „régi” huszárezredek (a császári-királyi hadseregből a
magyar kormány hatásköre alá került huszárok) kiegészítése, illetve a hazatérni nem tudó
ezredek helyébe az új ezredek felállítása.34 Ezek ugyan a régi nevükön szerveződtek,
felépítésük és ruházatuk igyekezett követni az eredetit, de mégis újonc ezrednek
számítottak.35 Így végül 18 ezredbe tömörült a huszárság. A 18. huszárezred létszáma 1849
augusztusára vált teljessé, de az ezred felét nem tudták felfegyverezni. Még májusban
megkezdték a 19. ezred felállítását is, de a hónap végére leállították az előkészületeket.36
A 7. (Kress) svalizsér ezred olasz katonáinak egy része (67 fő) a szabadságharc oldalára
állt, és rájuk támaszkodva egy század alakult. Ezt szintén önkéntesekből szervezték meg
1849 tavaszán,37 illetve csatlakozott hozzájuk néhány tucat olasz katonaszökevény.38
A dzsidás alakulatok szervezése azonban nagyobb hangsúlyt kapott. A teljesen újonnan
felállított csapatok a lengyel légióhoz tartoztak. Elméletileg három ezredet alkottak, de
valójában csak három osztályuk létezett. 39 Ezekhez a lovas egységekhez jöttek még hozzá
az egyéb szabadcsapatok, akik kezdetben a könnyűlovasság létszámának bővítése miatt
jöttek létre. A magyar lovasság azonban mindvégig „féloldalas” maradt, mivel a
31 uo. 9–10.32 HERMANN, 2001. 59.33 KEDVES, 1992. 36.34 Idézett mű: 10.35 uo. 36.36 HERMANN, 2001. 59.37 Idézett mű: 60.38 KEDVES, 1992. 34.39 Idézett mű: 9.
9
nehézlovasság hiányzott a repertoárból. A hadvezetés jobb híján, a könnyűlovasságot
használta erre a célra is.40
1849 áprilisában néhány honvéd zászlóaljnál felállítottak lovas különítményeket,
amelyeknek a felderítés és portyázás volt a feladatuk. Emellett a honvédsereg tábornokait
és törzstisztjeit is jórészt huszártisztek adták.41
A magyar kormány már áprilisban lépéseket tett az idegen tartományokban állomásozó
ezredek hazahozatalára, de ez sikertelenül végződött.42 Csak négy ezrednek és öt
gyalogoszászlóaljnak sikerült.43 Ezek a 4. (Sándor) huszárezred hat, a 6. (Württemberg)
huszárezred hét, a 9. (Miklós) huszárezred egészét és a 10. (Vilmos) huszárezred négy
századát jelentette.44 Egyetlen módja maradt, a szökés. Ez a legdurvább katonai kihágásnak
minősült, mind a tisztikar, mind a legénység megvetette, de ennek ellenére már májusban
megindult az első tömeges szökés. A 6. (Württemberg) huszárezred 2. százada Galíciából
indult útnak. A századparancsnok, Lenkey János után, „Lenkey-huszárokként” maradtak
fent a köztudatban, és napjainkban is így emlegetjük őket.45 Többnyire zárt kötelékben,
tisztek vezetésével történtek a szökések, ám előfordult, hogy a legénység tisztjeik tiltása
ellenére is végrehajtotta a kormány parancsát.46
A huszárezredek hadrendi számmal és az ezredtulajdonosra utaló névvel voltak ellátva,
csapatnemenként külön-külön.47 Négy osztályból, az osztályok két századból álltak. A
század volt az alapvető igazgatási egység. Ezen felül volt még az ezredtörzs és az ún.
hadfogadó állomás, amit a toborzást végezte. Az osztályokat parancsnokaik
rendfokozatáról nevezték el, így ezredesi, alezredesi, 1. őrnagyi és 2. őrnagyi osztályok
voltak. A századok csak az osztályon belül kaptak megkülönböztető sorszámot. A század
két szárnyra, a szárny pedig két szakaszra oszlott, amelyeket az osztályon belül még
sorszámoztak. Egy szakaszt három káplárságra osztottak fel. Az 1. századot alkották a
páratlan, a 2. századot a páros számú szakaszok. A század parancsnoka az első kapitány,
ezen kívül öt beosztott tiszt tartozott minden századhoz. Az altisztek közé két őrmester,
40 HERMANN, 2001. 60.41 KEDVES, 1992. 10.42 KEDVES, 1992. 14.43 KEDVES Gyula: Fegyverek a szabadságharcban. IN: „Fényesebb a láncnál a kard…” Emlékkiállítás az 1848–49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Hadtörténeti Múzeum, 1999. 16. (továbbiakban: KEDVES, 1999./B)44 HERMANN, 2001. 41.45 Ekkor még a magyar hadügyminiszter, Mészáros Lázár elítélte az eseményeket, ám ősszel már a magyar politikai és katonai vezetés irányításával történtek meg az akciók. Októbertől az Országos Honvédelmi Bizottmány és maga Kossuth foglalkozott a huszárok hazajuttatásával, és röplapokkal ellátott ügynököket küldött közvetlenül a századokhoz, amelyben felszólította őket a hazatérésre. In: KEDVES, 1992. 14–15.46 KEDVES, 1999/A. 16.47 KEDVES, 1992. 17.
10
tizenkét káplár, hat vicekáplár, a trombitás és a kovács tartozott századonként. Rajtuk kívül
150 lovas és 40 lovatlan közhuszár alkotta a századot. Ám ez a 182 fős létszám csak a hadi
létszámra való emeléskor volt meg. 1849 tavaszán a legtöbb huszárszázad 110-120 fő
körül mozgott.48
Az ezredtörzs létszáma 48 fő volt. Ide tartozott az ezredes, az osztályparancsnok, a
segédtiszt, a számvevő főtiszt, aki az ezred ellátásáról gondoskodott, a hadbíró, az
ezredorvos, és a káplán. Az altisztekhez pedig az ezredtrombitás, és a zászlótartók. Számos
mesterember kísérte a törzset: nyerges, szíjgyártó, szabók, és kovácsok, valamint a foglár.
Ezek alapján egy ezred létszáma 1792 ember és 1388 ló volt.49
Az új huszárezredek felépítése követte a „sorhadi” huszárokét, azonban voltak kisebb
eltérések, főleg a szervezés megkezdésekor. Ezredenként 1000 fős létszámot három
osztályban akartak összefogni, később ez négyre módosult, kivéve a Mátyás-huszárokat.
Kivétel nélkül felbontva alkalmazták őket, aminek oka az osztályonként felállításban
keresendő. Alighogy felszerelték őket, már útnak is indították oda, ahol a legnagyobb
szükség volt rájuk. A századok felépítése, a tisztikar a régi huszárezredekét követte. A
századok létszáma változó volt, de általában 120 fő fölött mozgott. A tisztikar többnyire
képzett katonákból állt, akik a régi ezredek altisztjei, illetve a császári-királyi hadseregből
régebben kilépett, vagy nyugalmazott tisztek voltak. A másik részét a köznemesi
értelmiségi fiatalok, és a tehetősebb földesúri családok fiai adták.50
Az utánpótlás toborzás, vagy katonaállítás útján történt. Tizenhét és negyven év közötti
legények jelentkezhettek huszárnak. A szolgálati idő tíz év volt, amelynek letelte után
tovább szolgálatot lehetett vállalni.51 Azok a legények, akik a huszárság soraiba szerettek
volna bekerülni, a toborzást megelőző napokban egy-egy kocsmai verekedés alkalmával
kiverették a metsző, vagy szemfogukat, így alkalmatlanná váltak a tüzérségbe, mivel a
papírba csomagolt töltet tetejét ezekkel a fogakkal tudták leharapni.
48 Idézett mű: 18–19.49 KEDVES, 1992. 18–19.50 Idézett mű: 37–38.51 uo. 19.
11
I.4. Egyéb alakulatok
Az európai forradalmak visszaszorítása után azok résztvevői, 1848 végén
Magyarországban látták a küzdelem folytatásának lehetőségét, és igyekeztek fegyveres
támogatást nyújtani.52 Ezeket a csapatokat szintén önkéntesekből szervezték meg, így jött
létre 1848 őszén a lengyel, a bécsi és a német, és az olasz légió 1849 tavaszán.53
1848 szeptemberében kezdték el a műszaki csapatok megszervezését, egy felhívással,
amelyben mesterembereket kerestek utászi, aknászi és árkászi feladatra.54 A kiképzés után
novemberben, Kazinczy Lajos őrnagy szervezte meg az I. honvéd-utászzászlóaljat. Ennek
komoly szerep jutott az 1849. téli hadjáratban, ahol embertelen körülmények között kellett
lehetővé tennie a csapatok előrehaladását.55
Az önkéntes alakulatok közé tartoztak a szabadcsapatok. Az ellenség háta mögötti
gerilla-hadviselésre szánták őket, de a gyakorlatban többségük ugyanolyan reguláris
egységgé vált, és a hadsereg kötelékében harcolt.56 Az első szabadcsapatok lovasokból
álltak, nem véletlenül, hiszen 1848 nyarán a gyorsan mozgó szerb felkelők ellen a magyar
hadvezetésnek főként lovasságra volt szüksége.57 Egy részük szabályos honvédzászlóaljjá
szerveződött. Felszereltségük és fegyelmük egyaránt rossz volt, gyakran panaszkodtak
rájuk.58
52 KEDVES, 1999/A. 20–21.53 HERMANN, 2001. 60.54 CSIKÁNY, 1998/B 12.55 HERMANN, 2001. 62.56 uo.57 KEDVES, 1992. 9.58 HERMANN, 2001. 62.
12
II. A szabadságharc fegyverzete és felszerelései
II.1. Fegyverek
A XIX. század elején alapvetően két különböző fegyverszerkezetű lőfegyvert használtak.
A modernebb, ún. perkusszióst (kémiai gyújtású), és a régebbi kovás szerkezetet, bár ezt az
1840-es évek végén már nemigen gyártották. Mivel abban az időben a fegyverek még
előtöltősek voltak, a különbség a lőportöltet meggyújtásának módjában volt.59
A kovás szerkezetnél papírtöltést használtak. Egy papír hengerbe előre kimért
feketelőport és ólomgolyót tekertek, természetesen még a csata előtt. Először a henger
végét kellett leharapnia a katonának, majd a tartalmát a függőleges helyzetben álló
puskacsőbe öntötte, a papír fojtásként szolgált.60 Ezután a zsírozott tapaszba göngyölt
golyót a töltővessző segítségével a lőpor szintjéig ütögette be a csőbe. A tapasz tenyérnyi
ruhadarab volt.61 A töltővesszővel letolta az ólomgolyót és a fojtást a csőfarban lévő
puskaporig, majd néhány erőteljes mozdulattal ledöngölte.62 Ezután a töltés utolsó
lépéseként a külön erre a célra, finomra őrölt lőport adagolva beöntötte a serpenyőbe,
rákattintotta a fedelet majd a hátsó állásig feszítette a kakast. Ezzel a felporzás művelete
befejeződött és elvileg a fegyver lőkész állapotba került.63
A kovakő a kakas pofáiba volt beszorítva. A tűzkő hasítása és formába pattintása igen
speciális szakma volt. A szorító pofák belső felülete recézett, fogazott kialakítású volt. A
kovát egy darab bőrbe borították be, amit a szorító pofák recéi megfelelő erővel rögzíteni
tudtak. A kovát használat előtt pattintással ferdén élezték.64 Az elsütő billentyű elhúzásakor
a kakast egy rugó az acélnak ütötte, ami a serpenyőfedél meghosszabbított toldata volt. A
lehulló szikra beleesett a serpenyőbe, és begyújtotta az ott lévő felporzó lőport. Az égés a
gyúlyukon behatolva berobbantotta a lefojtott lőportöltetet, s a hirtelen kitáguló lőporgázok
ereje röpítette ki a lövedéket.65
Minden negyedik-ötödik alkalommal besült a fegyver, száz lövésből 75-80 volt sikeres,
épp ezért nem is volt annyira hatékony amellett, hogy a betöltése is hosszú és nehézkes,
59 KEDVES, 1999/B. 47.60 uo.61 EÖTVÖS Péter: Az Augustin féle gyutacsos perkussziós fegyverekről. In: http://magyarhuszar.hu/site/gallery/lomester/agustin/agustin.pdf 7. 2011.02.22. 12:50 elérés. (továbbiakban: EÖTVÖS, é.n.)62 KEDVES, 1999/B. 47.63 EÖTVÖS, é.n. 7.64 uo.65 KEDVES, 1999/B. 47–48.
13
körülbelül egy percet vesz igénybe. A besülés oka lehet elkopott, vagy rosszul beállított
kovakő, nedves lőpor, vagy ritkábban a gyúlyuk eldugulása.66
A kémiai gyújtású fegyvereket sokkal hatékonyabban lehetett használni, száz lövési
kísérletből 92-98 sikeres volt.67 Ennek oka a csappantyú, vagy gyutacs bevezetése, ami
felváltotta a kovakövet. A csappantyú egy néhány milliméter átmérőjű fémből sajtolt,
kalap alakú szelence, a gyutacs pedig 10-12 mm hosszú, 2-3 mm átmérőjű kis henger volt,
mindkettő durranóhigannyal töltve.68
A tűzkésszé tétel annyiban különbözött, hogy a töltés után a csappantyút a lőkúpra, a
gyutacsot pedig a serpenyőbe kellett helyezni. Átalakult a kakas formája is, egy kicsi
kalapáccsá alakult, ami az elsütő billentyű meghúzásakor a csappantyúra ütött. A
durranóhigany felrobbant és szúróláng keletkezett, ami a gyúlyukon keresztül
berobbantotta a csőben lefojtott lőportöltetet.69
Ebben az időben a kézi fegyverek többségénél ezt a két gyújtószerkezetet használták, de
ezen belül számtalan fegyvertípust fejlesztettek ki, fegyver- és csapatnemek igénye szerint.
II.1.1. A gyalogsági lőfegyverek
Ahogy az előző fejezetben említettem, a honvédsereg felfegyverzéséhez kezdetben a
császári-királyi hadseregben rendszeresített fegyvereket használták fel. Ott a legnagyobb
számban használt lőfegyver az 1842 M70 Augustin-rendszerű, elöltöltős, gyutacsos
gyalogsági puska volt. (1. ábra) Nevét Augustin báróról kapta, aki ebben az időben
altábornagyként a birodalmi hadsereg fegyver- és lőszergyártását irányította.71 Ez a fegyver
az 1848–49-es szabadságharcban nem csak az osztrák, de a magyar sereg fegyverzetének
gerincét is képezte. Ez a rendhagyó fegyvertípus azonban csak a Monarchián belül volt
ismert, a Pármai Hercegség kivételével sehol máshol nem rendszeresítették sem a puskát,
sem ennek bármilyen változatát.72
Kémiai gyújtású volt, modern fegyvernek számított, de még sima csővel készült.73 Az
Augustin rendszer egyetlen különbsége összes elődjéhez képest a fegyver lőportöltetének
gyújtását végző gyutacsos perkussziós lakat volt. A kakas itt is megváltozott, hogy
kalapácsként működhessen, de a serpenyő megmaradt, kissé átalakulva, hogy a 66 KEDVES, 1999/B. 48.67 Idézett mű: 47.68 uo. 48., HERMANN, 2001. 70.69 KEDVES, 1999/B. 48.70 Az évszám a rendszeresítés, vagy a változtatás évét jelöli71 KEDVES, 1999/B. 48.72 EÖTVÖS, é.n. 3.73 KEDVES, 1999/B. 48
14
durranóhiganyt tartalmazó fémhengerkét befogadhassa. A serpenyőfedél acéltoldata eltűnt,
rugózó ütőszeget építettek bele, ami lövéskor felrobbantotta a gyutacsot, amelynek
szúrólángja a gyúlyukon át elérte a lőportöltetet.74 Az átalakításokat a bécsi Arzenálban
végezték. A munka során azonban Augustin felismerte, hogy a korábbi lakatok sokfélesége
miatt az egységes méretű és minőségű új lakatok tömeges termelése megfizethető áron
lehetetlen lett volna. Így 1842-ben javaslatára az un. perkussziós gyutacsos kis, vagy gépi
lakatokat vezették be, amivel első sorban a sorgyalogság sima csövű puskáit szerelték fel.
Az új kis gépi lakat jellemzője a lekerekített, modern formájú lakatlemez, ami mintegy 15
mm-rel rövidebb volt elődjénél.75
Kis számban előfordultak Console-fegyverek, ami tulajdonképpen a kovás fegyverek
egyszerű átalakítása révén készült el. Ezeknek a gyutacsos puskáknak a lőtávolsága és a
lőeredmények nagyjából megegyeztek a korábbi kovás puskáéval. A lőtávolság 6-700
méterig terjedt, azonban 250 méter felett az átütőképesség gyakorlatilag megszűnt. A
találati valószínűség még erről a távolságról is csekély volt, csupán a 30% ért célfelületet
(a szemben álló gyalogszázad kiterjedését jelző 1,8 m magas és 36 méter hosszú
deszkapalánkot). A céltáblára történő lövésnél még rosszabb volt a találati arány,
mindössze 7%: 100 lépésről (75 m) a lövések 75 %-a csapódott be acélfelületre, de alig
több mint a negyed részük találta el a céltáblát. Emiatt részesítették előnyben a
szuronyharc oktatását a lövészettel szemben.76
Az első honvédzászlóaljak közül többet ilyen típusú puskákkal szereltek fel, amelyeket
a szabadságharc oldalán álló 24 zászlóaljnyi császári-királyi sorgyalog alakulattól
szereztek. A határőrség katonáinak nagy része is az 1842 M Augustin puskát, illetve az
ebből átalakított új típusú Augustin-puskát használta.77
Feltűnt egy igazán modern fegyver, a huzagolt csövű 1842 M kamrás puska, Augustin
rendszerű, amellyel a vadász alakulatokat és a határőr ezredek lövészeit szerelték fel.
Korábban a hasonló huzagolt csövű fegyvereket nem szívesen alkalmazták a
hadseregekben, mivel töltésük rendkívül hosszadalmas volt. Azonban az 1842 M típusú
fegyvernél, hátul a lőpor befogadására kialakítottak egy lőporkamrát, amely könnyebbé
tette a töltést78, és lényegesen pontosabban tudtak lőni vele. Mivel ez rövidebb fegyver
volt, mint a gyalogos puska hosszabb, vadászkés formájához hasonló szuronnyal
74 KEDVES, 1999/B. 48.75 EÖTVÖS, é.n. 4.76 KEDVES, 1999/B. 49.77 uo. 78 KEDVES, 1999/B. 49.
15
használták, ami egy ütközet esetén elegendő védelmet biztosított nekik79. Ezen kívül még
1807 M franciakovás rendszerű vadászkurtályt alkalmaztak, de számtalan nagyrészt
csappantyús szerkezetű polgári vadászfegyver is akadt, volt köztük duplacsövű is,
amelyeket szurony nélkül használtak80
Nagyobb számban használták a honvédseregnél a korábbi kovás típusokat, az 1798 M
puskából kialakított 1807 M, 1818 M és 1838 M típusú puskákat. A cső űrmérete azonos
maradt (17,6 mm), azonban a cső hossza rövidebb lett.81
Modern fegyvernek számított a külföldön vásárolt fegyverek jó része. Belgiumból és
Angliából 25000 db lőfegyvert sikerült szerezni, mind csappantyús gyújtószerkezettel, ami
problémát jelentett 1848 őszétől, mivel meg kellett szervezni a csappantyúk előállítását.
Mivel nagy részük szurony nélküli volt, és csak átalakítások után lehetett rájuk felerősíteni
a császári-királyi csapatoknál használatos szuronyokat. Általában Laukart-rendszerű, 1798
M, 1799 M és 1838 M négyélű döfőszuronyokat használtak. Az 1842 M Augustin
puskákhoz vágószuronyokat alkalmaztak,82 amelynek széles, kard formájú pengéje
hosszabb volt a döfőszurnyokénál.83
II.1.2. Gyalogsági szálfegyverek
A gyalogságnál inkább már csak rangjelző vagy vezényleti szerepet töltöttek be a szablyák,
kardok.
A tisztek 1837 M típusú gyalogostiszti szablyát használtak. A hossza 950-1000 mm, a
pengehossza 820-860 mm, szélessége 26-28 mm közé esett. (2. ábra) Pengéje a szabvány
szerint közepesen ívelt, de ahogy a méreteket, ezt sem vették szigorúan. Kengyeles
markolata és fémhüvelye volt.84 A teljesen egyszerű pengék mellett előfordultak
aranyozott, kékített pengék is, különböző maratott, vagy vésett díszítésekkel.85
Az 1838 M. tiszti szablya az 1837 M. gyalogostiszti szablya hárítólappal ellátott
változata. A hárítólap felszerelését először azok a gyalogostisztek vezethették be, akiknek
lóháton harcolva, egy nehézlovassági pallossal támadó ellenfél ellen is meg kellett, hogy
állják a helyüket. Ott pedig az ujjak és a kézfej számára a 1837 M. keskeny hárítólapja nem
nyújtott megfelelő védelmet.86
79 MÁDAI, 1997. 63.80 KEDVES, 1999/B. 50.81 Idézett mű: 49.82 Mádai Nándor kutatásai szerint döfőszuronyokat. In: MÁDAI, 1997. 63.83 KEDVES, 1999/B. 50.84 Idézett mű: 50–5185 MÁDAI, 1997. 37.86 MÁDAI, 1997. 37.
16
A tisztek egy része az ún. jurátus szablyát viselte, amelynek méretei nagyjából
megegyeztek a tiszti szablyáéval, de íveltebb volt a pengéje.87 A jurátus szablyák nem
voltak rendszeresített katonai fegyverek, a magyar jogi kar hallgatóinak viseletéhez
tartoztak, melyet eredetileg jelvényként hordtak ünnepségeken. A szabadságharc óriási
fegyverhiánya miatt használták, leginkább a vadász és nemzetőrtisztek körében. A több
ezer főt számláló jurátus fiatalság egy emberként csatlakozott önkéntesként a
szabadságharchoz s egyik legfőbb támaszát adta. A pengék általában 26-30 mm szélesek,
rendkívül íveltek, előfordultak a vésett, haditrófeákkal díszített pengék is.88
Az 1836 M gyalogsági szablyát a sorgyalogság és a honvédzászlóaljak altisztjei, ezen
kívül a gránátosok használták. Harci jelentősége nem volt már, inkább jelvényként, illetve
fegyelmező eszközként viselték. Aránylag rövid (650 mm), de szélesebb (32-34 mm), ívelt
pengéjű, markolata kissé a tiszti szablyához hasonló, felül előrehajló, „S" alakú kengyellel.
Fekete bőrhüvelyét sárgaréz szerelékekkel erősítették meg. Viselői a szuronnyal közös
papucsban hordták a bal oldalukon, a jobb vállon átvetett széles fekete szíjon.89
Legnagyobb számban használt fegyver talán a kiegyenesített kasza volt, ami a
nemzetőrségnek készült szükségből. Emellett alabárdot, dárdát, lándzsát, vasvillát, fejszét,
fokost, gyakorlatilag mindent felhasználtak a nemzetőrök felfegyverzésére.90
II.1.3. Lovassági lőfegyverek
A huszárok sokoldalú fegyverzettel voltak ellátva, amit széleskörű feladataik tettek
szükségessé, az előőrsi szolgálat mellett portyázás, az utánpótlási vonalak elvágása,
lovassági roham, bekerítés, üldözés, lőszerszállítmányok biztosítása, stb. Ráadásul egy
csatában nem lehetett tudni, hogy egy huszárrohamot az ellenség milyen csapatnemmel
próbál megállítani (pl. ulánus, vértes, dragonyos), ezért fegyverzetüket is ezek alapján
alakították ki.91
A legfontosabb tűzfegyver a karabély volt, két típust használtak a szabadságharc alatt.
(3. ábra) Elsütő szerkezetük és működési elvük teljesen megegyezett a gyalogsági
puskákéval. Korszerűnek számított az 1844 M Augustin rendszerű, elöltöltő, gyutacsos
lovassági karabély. Érdekessége, hogy a töltővessző már nem a karabély ágyazatához volt
87 KEDVES, 1999/B. 50–51.88 MÁDAI, 1997. 35.89 KEDVES, 1999/B. 51.90 PÁSZTI, 2009. 20.91 MÁDAI, 1997. 55.
17
rögzítve, hanem a tölténytáska vállszíján képeztek ki számára bőrtokot. Ezt a típust
elsősorban a „régi” huszárezredek és a svalizsérok használták. 92
A másik típus az 1798 M franciakovás huszárkarabély, de kovás gyújtószerkezete miatt
némileg elavultnak számított, és megbízhatatlanabb volt, mint a gyutacsos karabély.
Többnyire az új huszárezredek kapták, de sok huszárnak még ilyen sem jutott.93 A
modernebb fegyvertől csak az elsütőszerkezetében különbözött, a lőtávolsága hasonló volt
a gyutacsoséhoz.94
A karabélyok lőtávolsága kisebb volt, rövidebb csövük miatt, alig haladta meg az 50
métert. Sokszor az ellenséges lovasság sorainak megbontására használták, egy huszárezred
célzott sortüze félelmetes károkat tudott okozni.95 Általában csak az ellenséges harcvonalak
előtt 60-80 lépésnyire tüzeltek, és csak egyszer használták a töltés körülményessége
miatt.96
Éppen ezért rendszeresítették a pisztolyt a lovasság számára, még a XVIII. században,
amit ráadásul kettesével használtak. (5. ábra) Ezek többsége két típushoz tartozott. Az
egyik az 1844 M Augustin-rendszerű kémiai gyújtású, elöltöltős lovassági pisztoly, ezt
általában a régi huszárezredek, a másik az 1798 M franciakovás elöltöltő lovassági
pisztoly,97 valamint ennek csappantyús változata, amit az újonnan felállított huszárezredek
használtak fegyverhiány következtében.98 Sima csövű volt mindkettő, maximum 25 cm
hosszúsággal. Ebből következik, hogy célzott lövést csak közelharc folyamán lehetett
leadni vele. Szerkezeti felépítésük megegyezik a karabélyokéval, csupán formájuk és
méreteik mások. Megtöltésüknél a karabély töltővesszőjét használták, így külön
töltővessző nem tartozott hozzájuk.99 Egy roham alatt ezeket is csak egyszer használták, a
töltés nehézkessége és lassúsága miatt. Pisztoly elhelyezése a pisztolytáskába (jobbkezes
katona esetén): jobboldalon markolat hátrafele néz, baloldalon előre, a gyúlyuk mindkét
esetben kifelé. Pisztoly elővétele során a gyúlyuk folyamatosan a fegyver lótól, lovastól
való távolabbi oldalán van. A baloldali pisztolyt a szárak és a szárat tartó kar fölött kell
kihúzni. Lövésnél a pisztoly markolata vízszintes síkban helyezkedik el, a gyúlyuk pedig
fölfele néz.100
92 KEDVES, 1999/B. 51.93 Idézett mű: 52.94 KEDVES, 1992. 38.95 MÁDAI, 1997. 55.96 KEDVES, 1999/B. 5297 uo.98 MÁDAI, 1997. 57.99 KEDVES, 1999/B. 52.100 http://magyarhuszar.hu/site/letolt/fegyverhasznalat_lohatrol.pdf 2. 2011. 04. 23. 22:21-es elérés (továbbiakban: Fegyverhasználat lóhátról)
18
A felsorolt fegyverek űrmérete nagyjából megegyezett, 17,6 mm körül volt, mégsem
tudták egymás töltéseit használni a lőport-töltet különbségek és a lőporbegyújtás módja
miatt. Ezért különböző színűre festették a töltések papírburkát. A kovás karabélyoké barna
színű, a gyutacsosoké fehér alapon barna kereszt, a kovás pisztolyoknál fekete színű, a
gyutacsosoknál fehér alapon fekete keresztjelzést használtak.101
E a két típustól eltérő pisztoly csak a szabadcsapatok és a nemzetőr-lovasság egységei
használtak. A reguláris lovasságnál csak az új huszárezredeknél lehetett ezekkel találkozni.
Ilyen volt az 1838 M Console-rendszerű gyutacsos pisztoly, amit az 1798 M kovás pisztoly
egyszerű átalakításával gyártottak. A kakasba nem kovakövet, hanem egy acéldarabot
helyeztek, a serpenyőt pedig a gyutacs befogadására alakították át, így szükségtelenné vált
a felporzó lőpor. 102 Az új serpenyőfedél alá beszorított gyutacsot a lecsapódó kakas
robbantotta, ami által a lőportöltet begyulladt.103
Használatban voltak a lakosságtól beszedett pisztolyok is, amelyek között a legósdibb
kovás pisztolyok mellett modern, csappantyús fegyverek is voltak. Itt már komoly gondot
jelentett az eltérő űrméret, amit a csappantyúk igénye még tovább bonyolított.104
A karabélyt a bal vállon átvetett széles vállszíjon hordták a lovasok, a hátukra igazítva.
A szíj egy kampóval volt ellátva, ami a karabély bal oldalán lévő vastag fémpálcához volt
csatolható, ez rögzítette a fegyvert a vállszíjhoz. A pisztolyokat a nyereg két oldalára
szíjazott bőrtokokban tartották, amit alul sárgaréz gyűrű erősített, száját pedig a
nyeregbunda takarta. A tölténytáskát szintén vállszíjjal látták el, s hasonlóan viselték, mint
a karabély vállszíját, maga a tölténytáska a lovasok hátán feküdt.105
A karabély csöve lövésre kész állapotban föld felé vagy fölfele néz, vagy a lovas
combjára támaszkodik, vagy két kézzel tartja, a gyúlyuk a lótól, lovastól mindig kifelé néz.
Ez a helyzet akkor is fennáll, amikor a karabélyszíj karabinerén lóg és a fegyver üres. A
szárat a lovas folyamatosan kezében tartja a ló irányításához szükséges mértékben enyhén
feszes állapotban. Lövéskor (ez főleg a karabélyra igaz) ezen lazítani kell, hogy ne
ránthassuk meg a ló száját.106
A tisztek nem használtak karabélyt, lőfegyverük csupán a pisztolypár volt. Többnyire a
legénység által használt két alapvető, rendszeresített típusból kerültek ki pisztolyaik, de
ezen kívül megtalálhatjuk az akkori fegyvergyártás legmodernebb és legszebb darabjait is,
101 KEDVES, 1999/B. 52.102 uo. 103 EÖTVÖS, é.n. 3.104 KEDVES, 1999/B. 52.105 Idézett mű: 52–53., KEDVES, 1992. 23.106 Fegyverhasználat lóhátról, 4–8.
19
elsősorban természetesen a tehetősebb, vagy a már régóta szolgáló tisztek kezében.107
Előfordult, hogy duplacsövű pisztolyt használtak, így helyettesítve a karabélyt.108 Ezek
lőszerutánpótlását valószínűleg úgy oldották meg, hogy használóik maguk öntötték a
golyókat a megfelelő méretben, és a központi helyről kapott lőporral és csappantyúval saját
kezűleg szerelték össze.109
II.1.4. Lovassági szálfegyverek
A közelharc legfontosabb eszköze a szablya volt. Elsősorban vágásra, de emellett döfésre
is alkalmas hidegfegyver,110 egyélű, kisebb-nagyobb fokéllel ellátott, ívelt pengével. A
szablyát a szárak és a szárat tartó kar felett, élét kifele állítva kell kihúzni. A fegyverrel
mindig meg kell kerülni a ló fejét, soha sem húzzuk át a nyaka fölött, éle általában felfele,
vagy a lótól, lovastól távolabbi oldalon van.111 A régi huszárezredek és a dzsidások 1824
M huszárszablyát használtak, amelynek hossza 850 mm, szélessége 30-32 mm között volt,
mindkét oldalán 20 mm széles homorulattal.112 Kedves Gyula itt azt írja, hogy ez a
közhiedelemmel ellentétben nem a vércsatorna funkcióját látta el, hanem könnyebbé és
rugalmasabbá tette a fegyvert. Más szakirodalomban (például: Mádai Nándor: Fegyverrel
a szabadságért c. művében) vércsatornaként nevezik meg ezt a részt.
Nagyméretű vashüvely tartozott hozzá, amelyet a kardcsatlékkal öveztek fel a
derekukra.113 Ez bár az 1803 M. huszárszablyánál méretében keskenyebb, vékonyabb, de
lényegesen jobb minőségű fegyver volt, mert a napóleoni háborúk után, békeidőben
készült, mikor az acél ára visszaállt eredeti árfolyamára. A kézvédő kengyel belső oldalát
domborúra képezték ki, hogy a kézfejjel való érintkezéskor ne sértse fel azt. A penge
keskenyebb lett és eltűnt róla a korábbi szablyák pengelapjaira vésett kétfejű császári sas.
Az 1830-as évek elején kísérletképpen az 1824 M. szablyánál is bevezették az S-kengyelt,
s néhány évig így is gyártották. Mivel azonban funkcióban semmi újat nem hozott,
visszaálltak a normál kengyelek gyártására. Ezt a huszárszablyát az osztrák hadsereg
részére 1824 és 1848 között a FISCHER cég szállította.114
Az újsorozású huszárok a fenti típus mellett többnyire az 1803 M huszárszablyát
használták. Az 1824 M szablya gyártására nem volt mód, mivel a hadvezetés elsősorban 107 KEDVES, 1999/B. 53.108 MÁDAI, 1997. 57.109 PÁSZTI, 2009. 21.110 Hidegfegyver: mechanikai energia hajtja a harci részt a célba, lehet szál-, vagy lőfegyver is.111 Fegyverhasználat lóhátról, 1.112 KEDVES, 1999/B. 53.113 KEDVES é.n. 8. 114 MÁDAI, 1997. 15.
20
gyalogsági puskák gyártására adott kiemelt parancsot, emiatt kényszerültek a napóleoni
háborúk során használt, már nem rendszeresített fegyver használatára.115 A szabadcsapatok
és a nemzetőrség nagyrészt a törvényhatóságok fegyvertáraiból igyekeztek
felfegyverkezni, ezért ők a nemesség rég nem használt, XVIII. századi szablyáit
használták.116
A tisztek több szablyatípust is használtak, amit aztán sokszor az egyéni ízlés és a
változó divat sok esetben alaposan átalakított. A XVIII. század legvégén az aranyozott
rézveretekkel szerelt, széles pengéjű fringiákat és madonnás szablyákat lassan felváltotta a
vékonyabb felépítésű, díszítés nélküli, vasszerelékes tiszti szablya.117 Ennek ellenére
gyakran szerelték fegyverüket a XVIII. századból származó fringia pengével.118 Sok
esetben díszítette a szabadságharc eseményeire utaló szöveg, vagy jelmondat. 119 Például
„Vivat hussar”,120 „Vincére aut Morti”,121 vagy „Pugno pro Patria”.122
A leggyakoribb két modell a pallosmarkolattal szerelt123 1827 M huszártiszti szablya
(pontos megnevezése a szabályzat szerint: törzs- és főtiszti szablya) és az 1845 M
lovastiszti szablya volt. Mindkét típusnál gondot fordítottak a kézfej fokozott védelmére,
így a korábbi típusoktól és a legénységi fegyvertől eltérően az egyszerű kengyeles
markolatot felváltotta a kihajtható mellékkengyeles típus (1827 M), illetve a cifra
áttöretekkel díszített és könnyített markolatkosaras típus (1845 M). Ezek a tiszti fegyverek
általában könnyebbek, mint a legénységé.124 A magyar huszártisztek körében is rendkívül
népszerű volt az 1827 M szablyafajta. Ezt igazolja több, fringia pengékkel szerelt
fennmaradt példány is.125 A mellékkengyel működésére két rugótípust fejlesztettek ki.
Először a villa alakú rugót, majd a későbbiekben a nyomógomb alakú rugót használták. A
második rugórendszer vált be hosszútávon, hiszen ez egy csap és egy laprugó segítségével,
sokkal biztosabban stabilizálta a kinyitott mellékkengyelt, ami a közelharcban rendkívül
fontos volt. A villa alakú rendszernél ugyanis egy megfelelő szögben érkezett vágás
becsukhatta a kinyitott mellékkengyelt, s így védtelenné vált a kézfej és az ujjak.126
115 Idézett mű: 19.116 KEDVES, 1999/B. 53.117 MÁDAI, 1997. 21.118 KEDVES, 1992. 25.119 MÁDAI, 1997. 13. 120 „Éljen huszár”121 „Győzelem vagy halál”122 „Harccal a Hazáért”123 MÁDAI, 1997. 25.124 KEDVES, 1999/B. 53.125 MÁDAI, 1997. 25.126 Idézett mű: 27.
21
Az 1845 M huszárszablya számos vonatkozásában is szakított a több száz éves
hagyományokon alapuló kialakult formájával és markolatával. Tulajdonképpen a
nehézlovassági pallost és a huszárszablyát próbálták ötvözni ebben a fegyverben, de a
rosszul eltalált pengeív miatt a kard funkció közben sem a pallos szórási, sem a szablya
vágási színvonalát nem érte el. A hadvezetés hamarosan le is cserélte ezt a nem túl jól
sikerült fegyvert, amit a szabadságharc idején a legénység számára még nem osztották ki,
így csak néhány tiszthelyettes és őrmester használhatta, aki saját költségén vásárolta
meg.127 Mivel e fegyver nem kincstári, hanem saját tulajdon volt, a tisztek a legkülönfélébb
pengékkel szereltették fegyvereiket. Szabványos kivitelben előfordult zsinórgerinccel és
előírásos pengével is, melynek hossza kétféle volt, a nehézlovassági 920 mm, a
könnyűlovassági 860 mm.128
A tiszti szablyák harmadik típusa az 1837 M. gyalogostiszti szablya huszártisztek
számára módosított változata. A keresztlapra egy enyhén hajlított hárítólapot erősítettek a
kézfej nagyobb védelmére.129
A szablya mellett pallosokat is használtak, elsősorban a svalizsér század. Ennek pengéje
egyenes, egyélű, hegyben végződő, markolata szablyamarkolat félkörösen ívelő
kengyellel.130 Általában a német lovasságnál rendszeresített 1824 M. pallost használták, a
tisztek viszont a huszártisztek által használt típusokkal szolgáltak.131
A lengyel légió fegyverzete megegyezett a honvédseregben használtakkal, a tisztek
azonban több, különféle szablyával harcoltak. Az 1845 M. lovastiszti, 1827 M. törzstiszti,
vagy 1837 M. gyalogostiszti szablyával. Valamint rézkengyeles, orosz könnyűlovassági
szablyával a napóleoni háborúkból, és a leggyakrabban előforduló típus az XVIII. század
végi - XIX. század eleji lengyel könnyűlovastiszti szablya, Napóleon lengyel alakulatainak
tiszti fegyvere.132 Az ulánusok fegyverzetét huszárkard és tölténytáska képezte, de
századonként csak 16 legénynek volt karabélya, a többi a 263 cm hosszú, fekete
bükkfából készült, 21 cm hosszú vas lándzsacsúcsban végződő dzsidát használta.133
A bécsi légió oldalfegyverei nem találhatóak egyetlen katonai rendszeresítésben sem. A
kardok az egyetemi ifjúság díszkardjai voltak, eredetileg nem harcra tervezték őket.
egyenes, többnyire kétélű pengéjének a lovagkor kardjai szolgáltak mintául. Egyélű
127 uo. 17.128 uo. 31.129 KEDVES, 1999/B. 53.130 uo.131 MÁDAI, 1997. 53.132 MÁDAI, 1997. 46.133 KEDVES, 1999/B. 54.
22
pengékkel is ismertek példányok. A teljesen sima pengék mellett a vésett vagy maratott
példányok is gyakran előfordultak.134
II.1.5. A tüzérség fegyverei
Mint az előző fejezetben is említettem a tüzérség 3, 6, 12 és 18 fontos ágyúkkal, 7 fontos
rövid és hosszú csövű, valamint 10 fontos tarackokkal rendelkezett. Az ágyúk a
méreteiknek megfelelő nagyságú tömör golyókat és gránátokat135 lőttek 1000-1700
méterre, illetve kartácsot136 300-500 méteres lőtávolságra. A tarackok rövidebb távra,
elsősorban gránátot lőttek, elég pontatlanul.137 Gyújtózsinór segítségével gyújtották be a
gránát lőpor töltetét, ami jó esetben a célterületre érve robbant fel és szétszórta szilánkjait a
(honvédseregben űrgolyónak hívták). Olykor a belsejébe apró sörétszemeket is rakta, ez
fokozta pusztító erejét (űrgolyó kartács).138
Az ostrom- és vártüzérség nehézlövegei a 18 és 24 fontos ágyúk, illetve a 10, 30 és 61
fontos bombavető mozsarak voltak. Előfordultak még a 6 és 12 fontos vaságyúk is.139
A lövegeket rendeltetés szerint hegyi-, tábori-, ostrom- és várvédő lövegekre osztották.
A löveg, mint gyűjtőfogalom magába foglalta a különböző űrméretű ágyúkat, tarackokat,
mozsarakat.140
A hegyi lövegeknél 3 fontos szétszedhető ágyúkat alkalmaztak. A tábori löveg
legelterjedtebb lövege a 6 fontos ágyú volt. (4. ábra) Az ágyú csövének hossza 16 kaliber,
tömege 414 kg volt. Hatásos lőtávolsága 1100-1400 lépés körül mozgott. Lövegcsöveket
bronzból öntötték. A lövegtalp biztosította a megfelelő mozgathatóságot, segítségével
végezték az irányítást is. A rendszeresített mozdony alkalmazásával a löveget 4 ló húzta.
Átlagban két lövést adhattak le percenként.141
A vár- és ostromlövegek 18 és 24 fontos bronzlövegeket alkalmaztak. Szerkezetük eltért
a tábori lövegekétől mivel a számukra meghatározott feladat nagyobb tűzerőt kívánt, ezért
a csőfarnál vastagabbak voltak.142
A mozsarat vagy mozsárágyút elsősorban várostromok céljára hozták létre és ennek
megfelelően nagyon elterjedt volt a XVIII–XIX. században. Mivel közvetlen célzással nem
134 MÁDAI, 1997. 50.135 Üreges vasgolyó, belsejében lőporral. In: CSIKÁNY, 2000. 15.136 Vékony falú bádogszelence, apró ólomgolyókkal, törmelékekkel töltve. In: CSIKÁNY, 2000. 15.137 KEDVES, 1999/B. 54.138 uo.139 uo. 54–55.140 CSIKÁNY, 2000. 13.141 CSIKÁNY, 2000. 13.142 Idézett mű: 14.
23
voltak használhatók, ezért elsősorban álló célpontok ellen vetették be. 45 fokos szögnél
nagyobb röppályán tüzeltek vele, így át tudtak lőni a várfalak fölött, vagy egy nagyobb
hadtest közepébe. A szabadságharc idejében Magyarországon majdnem függőleges
szögben tüzeltek vele. Használtak tömör, illetve robbanókamrás (srapnel143) lövedékeket. A
mozsárágyú, nagy előnye, hogy a löveghez közeli célpontokra is képes tüzelni a lövedék
ballisztikus röppályája miatt. Szintén ebben a korszakban csak a mozsár képes arra, hogy a
lövegnél magasabban fekvő célpontokat támadjon.144
A tarackot rendszerint robbanó töltetek kilövésére használták, csövük olyan rövid volt,
hogy általában kézzel a cső fenekét még el lehetett érni. Elsősorban hegyes vidéken illetve
helységharcokban voltak hasznosak.145
Különleges tüzérségi fegyvernek számított a röppentyű, ami a rakéta elvén működött.
Ezt szintén Augustin báró fejlesztette ki.146 Három lábon állt, a lábazaton egy puskaporral
töltött acélcső helyezkedett el. 3 és 6 fontos űrgolyókat indítottak vele. Indítása nem
csapódó gyújtóval, hanem az egyszerűbb tüzérségi kanócos gyújtással történt. Maximális
hatótávolságuk egy 3 fontos űrgolyó alkalmazásakor 750–1650 m volt. Használtak tömör,
és kartács golyókat is. A rakéta találati pontossága feleakkora volt, mint az ágyúé, ellenben
könnyen lehetett mozgatni és bevetni. Alkalmazását éles fény- és hangjelenség kísérte, így
alkalmas volt még a lendületes lovasrohamok megzavarására is.147
A tüzércsapatok kézifegyverei kizárólag önvédelmi célokat szolgáltak. Lőfegyverként
csak pisztolyt használtak, elsősorban a tisztek, de elméletileg a lövegek kezelőinek is
rendszeresítették az 1824 M aknász- és tüzérpisztolyt, amely kisebb űrméretű és rövidebb
csövű volt, mint a huszárpisztoly. A honvéd tüzérségnél viszont csak az elsőként felállított
ütegek kezelői kaptak ilyet. Gyakoribb volt a szálfegyver használata, a gyalogságnál
rendszeresített 1836 M gyalogsági szablyát viselték. A tisztek saját ízlésüknek megfelelő
szablyákat viseltek, lehetett gyalogsági, vagy lovassági is.148
A lövegekhez használt lőszerek a lövedékből, lőporból és a gyújtóeszközből álltak.
Rendszeresített lövedékek az alábbiak voltak.
143 Más néven: repeszlövedék. A lövedék puskagolyót és kis lőportöltetet tartalmaz, égőgyújtó időzítővel, egy jó időzítéssel az ellenség feje felett robbant szét és közel 10 méteres sugárban pusztított. In: uo. 15.144 uo.145 uo.146 KEDVES, 1999/B. 55.147 CSIKÁNY, 2000. 15.148 KEDVES, 1999/B. 55.
24
Ágyúhoz golyót,149 űrgolyót,150 űrgolyó kartácsot, kartácsot és sörétszelencét,151
tarackhoz pattantyút, pattantyú kartácsot, sörétszelencét és világító golyót,152 mozsárhoz
bombát és világító golyót, röppentyűhöz golyót, űrgolyót és kartácsot használtak. Lőport
általában zacskóban helyezték a lövegcsőbe, melyet a töltés után a gyújtólyukon keresztül
szúrtak fel. Ismertek voltak már az „egyesített lőszerek” is, vagyis egybe csomagolták a
lövedéket és a lőport egy olajfestékkel átitatott szövetzacskóba. Gyújtóeszköz (gyutacs)
általában egy kevés lőporral töltött nádcső volt. Két vége kis vászondarabbal volt
lezárva.153 (5. ábra)
149 Anyaga öntöttvas, melyet öntés után még egyszer vörösre hevítettek és átkovácsolták. Golyóval általában akkor lőttek, amikor az ellenség sűrű sorokban, oszlopokban állt, illetve támadt. In: CSIKÁNY, 2000. 15.150 Más néven: gránát. Lövésnél meggyulladó gyújtó robbantotta fel. Ez bekövetkezhetett a földtérésnél, vagy kedvezőbb esetben a földhöz közel a levegőben. Egy 6 fontos ágyúnál 300-500 lépés sugarú körben okozhatott sérülést. In: uo.151 A tüzérség számára leghatásosabb közelharc töltet. A kettő közötti különbség a bádogszelencébe töltött horganygolyók nagysága jelentette. A bádogszelence lövéskor széthasadt, ezzel szabták meg a „szórás” nagyságát. In: uo.152 Kettős falú, fémhálóval merevített, jól égő anyaggal töltött vászonzsák volt Kilövés után hat-nyolc percig égett. A lövedékbe pisztolycsöveket erősítettek, amelyek különböző időközönként elsültek, így távol tartva az eloltással kísérletezőket. In: uo.153 uo.
25
II.2. Honvédegyenruhák
A XIX. század közepére az általános katonai divat az egyszerűsödés irányába mozdult el,
és a praktikum került előtérbe. Kényelmesebb lett az egyenruhák viselése, a katonai
felszerelések listája új kellékekkel gyarapodott. Ennek ellenére ugyanúgy tükröznie kellett
az egyenruhának, hogy viselője mely fegyver-, vagy csapatnembe tartozik, milyen
rangban, milyen beosztásban áll, valamint az egész hadseregnek a szerkezetét. Új elemnek
számított a nemzeti jelképek feltüntetése, majd ennek folyományaként a nemzeti
egyenruhák kialakulása.154
1848–49 katonai viseletére a császári-királyi hadsereg ruházata és a Magyarországon a
reformkorban kialakult „nemzeti divat” hatott. Harmadik elemként a szabadcsapatok,
illetve a spontán szerveződött népfelkelők egyéni öltözékei színesítették a hadsereg
öltözködését (a magyar népi viselet egy-egy darabja vált a csapat egyenruhájává).
A sorgyalogság alapruházata a fekete csákó, fehér frakk, a világoskék magyar nadrág,
bakancs és egy szürke köpeny volt. A hadvezetés a magyar ezredek frakkjainak hajtókára
ún. „medvekörmöt”, a nadrágra pedig, a combokra, sárga-fekete vitézkötést varratott. Az
ezredeket a hajtóka és a gomb színe különböztette meg egymástól. A határőr ezredek
ruhája annyiban tért el, hogy a frakk barna színű, valamint a tiszti frakk két gombsoros
volt. a csákóba fekete-sárga gyapjú csákórózsát tűztek.155
A honvéd gyalogosok egyenruhája természetesen magyarosabb volt. Kabátként
kávébarna színá atillát hordtak, amely mellrészét a legénységnél hat, piros színű, egyenes
vezetésű, makk fonadékban végződő, a tiszteknél ugyancsak hat, de galambkosaras, két
végén hurkolt zsinórpár díszítette. A tisztek díszegyenruhája aranyzsinóros volt. Csákót
valamint tábori sapkát egyaránt hordtak, amely kék színű volt, és a tisztek panyókával
valamint zsinórozással díszítették. Különleges kitüntetésnek számított a „veres sipka”. A
gyalogos nadrág világoskék, a tiszteké búzavirág színű, de szívesebben hordták a sorhadi
tisztek sötétszürke tábori pantallóját.156
Az előírások ellenére nem nagyon törődtek a ruházkodási szabályokkal így a különböző
zászlóaljak egyéni módon díszítették saját egyenruháikat. Így például a szegedi 3.
zászlóalj, akik fehér tollat tűztek a csákójukra. A 9. zászlóalj katonái pedig soha nem
viseltek csákót, csak az általuk meghonosított „veres sipkát”, amiről később a nevüket is
154 SÁGVÁRI György: Honvédegyenruhák. In: „Fényesebb a láncnál a kard…” Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Hadtörténeti Múzeum, 1999. 41. (továbbiakban: SÁGVÁRI, 1999)155 SÁGVÁRI, 1999. 41.156 Idézett mű: 41–42.
26
kapták. A 24. zászlóaljnak fehér báránybőr süvege volt, a 23.-nak fekete kalapja. Egyes
zászlóaljak meg az útközben, illetve egy-egy várban talált osztrák egyenruhákat hordta,
némi átalakítással.
A szabadságharc oldalán álló vadászalakulatok színben a császári-királyi hadsereget
követték. Zölddel szegett, szürke posztó atilla, és ugyanilyen pantalló, amelyet rövid szárú
csizma felett, vagy abba belehúzva viseltek.157
Az egyenruhákhoz szervesen kapcsolódtak a különböző kiegészítő szerelvények, mint
például a szíjazatok, és persze a fegyverzet is. A gyalogosok a vállon átvetve balról jobbra
hordták a tölténytáskát, jobbról balra pedig a szuronyt. A sorgyalogságnál fehér, 8 cm
széles a honvédeknél fekete, 5 cm széles szíjazatot hordtak. Mindkét esetben fekete volt a
tölténytáska és a szuronypapucs.
A felszereléshez tartozott a szőrmés borjúbőr hátbőrönd. Erre erősítették fel az
összehajtogatott köpenyt, a tartalék bakancsot és a sátorcövekeket, bele a fehérneműt és a
mindennapi kellékeket tették. Két inget és alsónadrágot, két törülközőt, hat nyakszegélyt,
egy pár kapcát, egy pár bakancstalpat, ruhatisztításhoz krétát, festéket a szíjakhoz,
szivacsot, rongycsomót, gombfényesítőt, varróeszközöket, háromféle kefét, suvikszot,
pótgombokat, nadrágkapcsot, viaszt, gyantát, agyagot a sárgaréz edények tisztításához,
valamint borotválkozó készletet, kést, szappant, tükröt, hajfésűt, bajuszfésűt, hajkefét,
ruhakefét, evőeszközöket. Ezen kívül volt kenyérzsákjuk,158 amiben két-háromnapi élelmet
tudtak tárolni.
A sorhuszárok alapruházata csákóból, dolmányból, mentéből, szűk magyar nadrágból,
csizmából és fehér köpenyből állt. Rendkívül cifra, és díszes viselet volt, a hölgyek
számára elég impozáns. A hozzá tartozó kellékek pedig a zsinóröv,159 tarsoly, tölténytáska
és a fegyverek. A karabélyt pantallérszíjon hordták, a szablya pedig szattyánbőr szíjon
függött. Ezredenként eltért az egyenruha színe, viszont a zsinórozás egységes maradt. A
legénységnél sárga-fekete, a tiszteknél arany, vagy ezüst. A csákó elejére tollbokrétát
tűztek, a jobb oldalán ún. vitézkötés lógott.160
A zsinórozásnak esztétikai szerepe mellett védelmi funkciója is volt, Mádai Nándor
védőfegyverzetként emlegeti. A sűrű fémszálakkal átszőtt zsinórozást inkább a vágások és
csapások ellen alakították ki, mint a lövések miatt, hiszen egy nehézlovassági mellvért sem
védett megfelelően egy közelről jött pisztolylövéssel szemben. Emellett a dolmány
157 SÁGVÁRI, 1999. 42–43.158 Idézett mű: 43.159 Más néven: kösöntyű160 uo.
27
szabadabb mozgást biztosított viselőjének, és könnyebb is volt, mint a vért. Így mind a
lovasnak, mind a lónak kevesebb terhet kellett cipelnie, és ez egy lovassági rohamnál, vagy
visszavonulásnál kulcsfontosságú szerepet játszott.161
A huszárcsákó formájában megegyezett a gyalogoséval, de 2,5 cm-rel magasabb volt.162
A csákó színe fekete, és a belsejébe drótkarikákat varrtak, amelyek ellenállóbbá tették a
vágásokkal szemben. Hátsó felét félkör alakú, felhajlított ellenző borította, ezt le is lehetett
hajtani, így a tarkó is védve volt. A csákó felső peremét közel 3,5 m hosszú aranyszínű
zsinór övezi, melyet hátul egy toló gyűrű tart össze. A felesleges rész karikákba szedve
csüng a jobb lapos, kerek fonadék díszíti, ezt nevezik vitézkötésnek. A huszár eredetileg a
nyaka köré tekerte ezt a zsinórt, így védve a nyakát, emellett azért, hogy el ne veszítse a
harc hevében lehullott föveget.163 A csákórózsa mögött halcsontra erősítve fekete tollforgó
magasodik, melyet sárga tollak fognak körbe. Eredetileg a császári névjel állt a
csákórózsán, ám a huszárok többsége ezt a szabadságharc alatt nemzeti színűre cserélte.
Csatában a tollforgót levették, és a csákó színével megegyező, viaszosvászon huzatot
húztak rá.164 Fontos szerepe volt, és sokszor a csata forgatagában csak ezt látták, és így
tudták megállapítani, hogy ellen jön, vagy bajtárs.
A dolmány olyan rövid volt, hogy alig látszott ki az öv alól. A mellrészen három
függőleges gombsor húzódik, soronként 15-17 gombbal. A gombsorokat vízszintes
zsinórzat köti össze, ugyanez szegélyezi a gallért, a széleket és képez vitézkötést a háton és
a kézelőkön. Ez nem csak nyalkává teszi a huszárt, komoly életvédelmi célt szolgált. A
kard ugyanis megcsúszik ennyi zsinóron és gombon. Így védték a veséket, a gerinc melletti
izmokat, és takarták a fontos alkari izmokat és ereket.165
A mente 4 cm-rel hosszabb a dolmánynál, steppelt fehér báránybőrrel bélelve, ami
szintén védett a vágásoktól, és feketével szegélyezve. Panyókára vetve hordták, nyáron is,
mert védte a szárat tartó kezüket, és a szívüket is egyben.166 A tisztek ezen kívül még zekét
és csurapét is használtak. Ezeknek ritkább volt a zsinórozása.167
A huszárnadrág a mai lovaglónadrághoz hasonlóan szűkülő szárú, posztóból készült és
ugyanolyan zsinórzat díszíti, mint a mentét, és a fontos ereket védi. Ezt csak díszöltözethez
viselték.168 E fölé szürke lovaglónadrágot húztak, aminek szárára bokától fölfelé 24 cm
161 MÁDAI, 1997. 67.162 Kedves Gyula az egész csákót 180-190 mm magasnak írja le. In: KEDVES, 1992. 30.163 MÁDAI, 1997. 67.164 KEDVES, 1992. 31.165 MÁDAI, 1997. 67.166 uo.167 KEDVES, 1992. 30.168 KEDVES, 1992. 30.
28
magas bőrcsíkot erősítettek, ezzel is védve valamelyest a bokát és a lábszárat.169 A
bőrborítás valamikor egészen a combtőig húzódott a nadrágszárak belső felén.170 A
mentéhez nem, de a dolmányhoz mindig zsinórövet hordtak derekukon. Ez az öv 50-55
szál sárga vagy arany zsinórból készült, melyeket elől három helyen fekete fonatok
úgynevezett gombok fogtak össze.
A dolmány alatt vörös bagariabőr szíjon lóg a kard és tarsoly. Ez utóbbi vörös bőrből
készült, skarlátpiros posztóbevonattal, a tisztekét arany paszomány keretezi, a legénységét
sárga.171 Középen „F.I.”172 monogram és a császári korona díszelgett. Olyan lapos, hogy a
huszár legfeljebb a pipáját, dohányzacskóját és apró kézi szereit tarthatta benne, így már
inkább esztétikai szerepet töltött be, mint gyakorlatit. A közös kard és tarsolyszíj
skarlátvörös bőrből készült. A tarsoly mérete 280x310x400 mm körül változott.173
Az ezredeket az egyenruhájuk színe különböztette meg egymástól. Egyes
színösszeállítások azonban több huszárezrednél is előfordultak, ott a csákó és a gombok
színe volt a meghatározó. (ld. 1. és 3. táblázat)
Az újonnan felállított huszárezredek egyszerűsítették a huszárviseletet. A sűrű zsinóros
dolmány helyett zekét hordtak, vagy csurapét, négy mellzsinór párral.174 A mente hosszabb
lett, és a magyar nadrágot az alul bőrözött szürke lovagló nadrág váltotta fel, piros csíkkal
az oldalán. A huszárnadrágot azonban a tisztek továbbra is hordták. 175 A megkülönböztetés
miatt megmaradt az ezredek egyenruháinak sajátos színvilága. A csákó a régi ezredekéhez
hasonlított, a vitézkötés azonban vörös, vagy nemzeti színű volt. Az elejére pedig
nagyméretű fehér fém ország címer került.176 (ld. 2. táblázat)
A lovas nemzetőrség öltözete is kissé huszárosnak tűnt, piros csákót, kék atillát, és kék,
vagy bőrözött szürke nadrágot hordtak. Ez volt az előírás, de ahogy a gyalogosoknál, itt is
egyéni ízlés szerint alakítgatták ruházatukat.177
A svalizsérek felszerelése megegyezett a huszárokéval, a lószerszám pedig csak a
kengyel formájában különbözött, robosztusabb, szélesebb volt. Fehér szegélyes, világoskék
pantallót viseltek, aminek az alsó része szintén bőrrel volt ellátva. Rövid, fehér frakkot a
karmazsinvörös hajtóka és a fehér gomb különböztette meg a német lovasság
169 MÁDAI, 1997. 67.170 KEDVES, 1992. 30.171 uo.172 I. Ferenc. 1792–1835ig uralkodott, és a császári huszárbandériumok nagy része ekkor alakult, emiatt van ez a monogram a csákón.173 KEDVES, 1992. 30.174 Kedves Gyula szerint 5 pár zsinórral. In: Idézett mű: 38.175 uo. 41.176 uo. 45.177 SÁGVÁRI, 1999. 44.
29
egyenruhájától. Magas tarajú, rézveretes bőrsisak egészítette ki a ruházatot. 1849
februárjában azonban új egyenruhát kaptak. Fekete zsinóros, sötétszürke zekét és mentét,
fekete prémmel, valamint huszárnadrágot.178
A négy császári ulánusezred egyforma sötétzöld öltözetet viselt, skarlátpiros
jelvényekkel és sárga gombokkal, csak a föveg posztóborítása különbözött. Ez a
csapkának179 nevezett, 21 cm magas, felül négyszögletes fejfedő lengyel eredetű volt,
hiszen az osztrák ulánusokat Galíciából sorozták, ahol ugyanazt a nemzeti lovasságot
jelentették, mint nálunk a huszárok. A felsőtestet a „kurtka"180 fedte, mely kétsoros,
rövid frakkra hasonlított, középen összehajtogatva összevarrták. Az ujjak és a hát
varrásait hajtókaposztó szegélyezte. A piros hajtókaszínnel bélelt mellrészt ugyanúgy
széthajtották, mint a Hunyadi-huszárok dolmányán, középen ezt is kapcsok fogták
össze, és a kihajtott mellrészeket rágombolták a kurtka kétoldali gombsoraira. Hátul a
derékon, két gomb között sárga rojtsor csüngött. A jobb vállat feketével csíkozott sárga,
tányéros vállrojt takarta. Bő ujjas, fehér köpenyt viseltek, a lehajtott gallért hajtókaszín
szegélyezte. Sötétzöld volt a piros sávos pantalló is, alul a szokásos fekete bőrrel
borítva.181
A Poniński-ulánusoknak182 világoskék öltözetének felszerelése, pirossal szegélyezett
fehér jelvényekkel, nem sok időt vett igénybe, mert egyenruhát, fegyvert és nyerget a
korábban Aradon állomásozó osztrák ulánusok raktárából szereztek; csupán az osztrák
magas föveget nem vették át. hanem helyette a lengyel gyalogság vörös konföderatkáját
hordták.183
Tchórznicki-ulánusok a Kongresszusi Lengyel Királyság 2. ulánusezredének
színeiben és szabásában harcoltak, sötétkéket fehér jelvényekkel és gombokkal. Fehérek
voltak a vállrojtok és a csapka felső posztóhuzata, az utóbbi kissé karcsúbb és magasabb
volt az osztrák ulánusok fövegénél, elöl a fehér sas díszítette, felső peremén a sötétvörös
gyűrűs fehér lengyel rózsa. A tető hátsó sarkáról lógott a biztosítózsinór, melynek lapos
fonatokban és rojtokban végződő hurokját a kurtka bal felső gombjára akasztották oly
módon, mint a Hunyadi-huszárok fonott zsinórpárját. A sötétkék pantallón fehér sáv
húzódott végig, a tölténytáska és kard szíja fehér bőr volt, a lándzsákon kék-fehér
178 KEDVES, 1992. 34.179 Négyszögletes alakú csákó, a lengyel egyenruha része.180 Rövid kabát, zakó.181 BARCY Zoltán–SOMOGYI Győző: A Szabadságharc Hadserege. Corvina Kiadó 1988. 182–183 (továbbiakban: SOMOGYI, 1988)182 Władysław Poniński az 1. dragonyosezred parancsnokaként szolgált az osztrák seregnek. 1848 tavaszán kilépett a hadseregből és ősszel Magyarországra érkezett.183 SOMOGYI, 1988. 183.
30
zászlócska lobogott. Az előbbiekhez hasonló öltözetet kapott 1849. május—júniusban a
Poniński-századból kifejlesztett 1. ulánusezred, de fehér helyett piros jelvényekkel és
piros sávos, szürke pantallóval. A csapkát gyakran fekete védőhuzatban viselték, mint a
huszárok.184
A gyalogosok fehér kabátot viseltek vörös kézelővel, tíz fehér gombbal, valamint
kékszürke nadrágot veres szegéllyel. A szíjazat és hátbőrönd fekete volt, a köpeny
sötétszürke vörös gallérral, a csapka vörös bőrfedéllel, fehér sassal, magyar rózsával és
kokárdával és pikkelyes álladzószíjjal készült. 1849 tavaszán új egyenruhával látták el a
lengyel légió gyalogosait. A sötétkék, egysoros kabát hajtókázása változatlanul vörös
maradt, ugyanígy a szürke nadrágé. A szuronyt most már nem vállszíjon viselték,
hanem fekete derékövön, amelyet elöl fehér csat zárt.185
A császári-királyi tüzérek piros hajtókás barna frakkot, 20 mm széles, piros csíkkal
jelzett világoskék pantallót és felhajtott karimájú kalapot viseltek, huszár tollforgóval. A
tiszteknek kétszögű kalapjuk volt, kakastoll bokrétával. A gombokon számokkal jelölték az
ezredhez tartozást. A tüzérség számára is a gyalogság egyenruháját írták elő, azzal a
kiegészítéssel, hogy a fekete csákóra tíz és fél cm magas lószőrforgót kell tűzni. A csákóra
egy ”Honvéd tüzér” feliratú pléhlemezt erősítettek. A lovas ütegek egyenruhája a lovassági
szabásmintát követte, zöld csákót fehér vitézkötéssel, lecsüngő piros lószőrforgóval. A
zeke barna volt, piros zsinórzattal.186
Az utászruha a császári-királyi hadsereg csukaszürkéjét követte, és zöld zsinórzat
díszítette az atillát és a pantallót is. Fekete csákót viseltek, lecsüngő fekete lószőrforgóval.
A tábornoki kar tagjai nagyrészt gyalogostiszti szabású egyenruhát hordtak.187
184 SOMOGYI, 1988. 183.185 Idézett mű: 183–184.186 SÁGVÁRI, 1999. 44–45.187 Idézett mű: 45.
31
II.3. Lószerszám, ló felszerelés
A lóra négyrét hajtott pokrócot terítettek, arra helyezték a nyerget, amit hevederrel
rögzítettek. Erre helyezték rá a sabrakot,188 majd a nyeregbundát,189 ezt pedig egy felső
hevederrel szorították le. A tisztek nem használtak nyeregbundát, mert a bárányszőrmét a
sabrak közepére, az ülőrészre varrták fel190 Némely esetben a sabrak a pokróc és a nyereg
közé került, így csak egy hevederre volt szükség. Mai hagyományőrző rendezvényeinken
is inkább ilyen sabrakot használnak. Egyetlen lengyel dzsidás csapatnál láttam eddig
duplahevederes sabrakot.
A sabrakon a rendfokozatokat is jelölték, a posztón körbefutó paszományokkal, a hátsó
csücskébe pedig az uralkodó névjelét, vagy a magyar címert varrták fel. Farmatringot és
szügyelőt is használtak, ez abban segített, hogy ne mozogjon a nyereg hosszanti irányba. A
farmatringot a nyereg hátsó részéhez, a szügyelőt a nyereg elejéhez, valamint a hevederhez
rögzítették.191 A huszár kantár ún. duplakantár, elkészítése is igen bonyolult. Kettő szárat
használtak, és állítható feszítőzablát, ezzel fékezték és irányították a lovat. A bőr
kötőfékhez tudták felerősíteni a csikózablát és a szárakat.
A huszárnyereg favázas, bőrülőkés magyar nyereg volt. Favázának oldalsó lapjaival a ló
izomkötegekkel borított bordáira közvetítette a lovas súlyát, nem pedig a ló gerincére,
amely alatt rendkívül fontos fő erek és idegszálak futottak.192 Kör alakú, gömbölyített
kengyelt használtak hozzá, ezt egy-egy állítható szíj rögzíti a nyereghez. A szíjazatok és
csatok feketére voltak festve a legénységnél, a tiszteknél sárgarézből készültek.193 (6. ábra)
A nyereg elülső részéhez csatolták a pisztolytáskát, elé pedig a hengerré tekert köpenyt
szíjazták. Hátul, a kápa alatt hordták a köpenyzsákot, benne pedig a kézi szereket. A
lóápolás elengedhetetlen kellékeit, zabos zsák, sarló, fenőkő, szénakötöző kötél, itatóvödör
vászonból, lóvakaró, lókefe, sörényfésű, patatisztító fa, rongydarabok, a pisztolytok fölé
erősített málhás zsákban hordták. A patkótáskát a nyereg oldalára csatolták.194
188 Díszes lótakaró189 Piros posztócsíkkal szegélyezett, fekete báránybőr. In: KEDVES, 1992. 32.190 SÁGVÁRI, 1999. 44.191 uo.., KEDVES, 1992. 32.192 MÁDAI, 1997. 71.193 KEDVES, 1992. 32–33.194 SÁGVÁRI, 1999. 44.
32
III. A kezdetek…
„Csodálatos dolog a katonai hagyományőrzés. Letűnt korok élednek újra, kultúrák virágzanak ismét, míves fegyverek lépnek működésbe, de nem gyilkolnak. Parádés
felvonulások: a szépség erődemonstrációi.Harctéri élmények, félelem és fájdalom nélkül. Meséinkben, olvasmányainkban,
filmélményeinkben élünk.Előkelő szalonokban koccintunk, napokig lovagolunk, s nem sajnáljuk a puskaport. Este
szállodákban kalandozunk, tornatermekben mulatunk, hideg sátrakban vacogunk, s persze eszmeinkért élünk. Szegény családtagok.
Sokfélék vagyunk, de egy úton járunk. Büszkén viseljük egyenruháinkat, azonosulunk ezredünkkel, fegyvernemünkkel, nemzetünkkel, de a frontvonalak nem ezek mentén
alakulnak. Harcolunk a körülményekkel, egymással. Mi építünk.Valamit tudunk, amit rajtunk kívül kevesen tudnak. Ebbe bele lehet őrülni.
De mégsem. Egyre többen leszünk. Egyre inkább felfedezzük egymást. Egyre kevésbé számít a távolság és egyre kevésbé számítanak a határok. Egyre világosabb lesz. Új
korszak előtt áll a világ. Úgy tűnik, ebben az új korszakban nekünk is jut feladat (…)” 195
Nehéz meghatározni a katonai hagyományőrzés fogalmát, Fülöp Tibornak is csak több
mondatban sikerült. Még nehezebb lesz ennél jobb megfogalmazást kitalálni rá a
következő húsz oldalon. Talán az életmód kifejezés áll legközelebb a valósághoz. A
katonai hagyományőrzés nem csak arról szól, hogy felveszünk egy korabeli ruhát,
néhányat lövünk, a csata után pedig hajnalig mulatozunk. Ahogy az idézetben nagyszerűen
meg lett fogalmazva, ha magunkra öltünk egy egyenruhát, azzal az egész szabadságharc
szellemiségét, értékrendjét magunkra öltjük, és eleinkhez méltó módon kell viselkednünk.
Nem csak addig, amíg tart az adott rendezvény, hanem a mindennapjainkban is
közvetítenünk kell ezeket az értékeket. Sajnos nem minden bajtársam gondolja ezt így, de
mindenki a maga módján vesz részt ebben a mozgalomban.
1989 előtt fontos volt az emberek számára, hogy olyan hagyományokat hozzanak létre,
ami a nemzet összetartó erejét adhatja. A hagyományok, a magyar nyelv megtartása a
kulcs egy nép fennmaradásához.
A hagyományőrzés kezdetét behatárolni szinte lehetetlen, hiszen mint a hasonló
tevékenységek nagy része, ez sem egy konkrét helyen, konkrét eseménnyel indult. A
rendszerváltás előtti időszakban kevés alkalom adódott nemzeti hagyományainkról
megemlékezni, ezért magyar értékeink hirdetésére egyre többen keresték a lehetőséget. Így
a szabadságharc hagyományőrzése is több szálon indult el az ország különböző részein.
195 FÜLÖP Tibor: Előszó. In: Huszár. Az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség folyóirata. Történelmi Lovas Egyesület, Törökbálint. 1999. 3. (továbbiakban: „Huszár”)
33
Nehéz pontos számadatot mondani a Magyarországon működő hagyományőrző
csapatokról. Vannak, akik évről évre eljárnak országos rendezvényekre, mások viszont
csak saját hagyományaikat tartják, lokális szinten, gyakran még honlappal sem
rendelkeznek, így nehézkes velük felvenni a kapcsolatot. Ezért csak azokat az
egyesületeket említem meg, amelyeknek van saját honlapjuk, újságban jelent meg róluk
cikk, illetve személyesen kapcsolatba tudtam velük lépni.
Az egyik legrégebbi hagyományőrző csapat a Történelmi Lovas Egyesület, ám ennek
története összefonódik Fülöp Tiboréval, így a későbbiekben külön nem térek ki rá.
Fülöp Tibor Zoltán az elsők egyike, akiben megfogalmazódott a gondolat, hogy egy
nemzetközi lovas túrát szervezzen, öt nyugat-európai országon keresztül. Ezt még a
kalandozó-hadjáratok emlékére akarta szentelni, és sikerült is több mint négyszáz
polgármesterrel felvennie a kapcsolatot a nyolcvanas évek elején. Ám bizonyos okok miatt
ez a rendezvény nem jöhetett létre. Ezek után jött rá, hogy kicsiben kell gondolkodni és
1985-ben megalapította a Történelmi Lovas Egyesületet, amely a mai napig működik. Még
ebben az évben szerveztek egy Budavár-mogyoróhegyi túrát, Mátyás király vadászútjainak
emlékére. Visegrádon kiállítást szerveztek, lovas bemutatót tartottak, valamint a Téka
együttes húzta a talpalávalót. A huszárrendezvények ez után kezdődtek.
Az első koszorúzás a váci hétkápolnai honvéd emlékműnél volt, 1987. március 15-én,
még piros huszárruhában, amit sokan János vitéz egyenruhának emlegetnek, tréfásan.
Fülöp a következő évi megemlékezésen ismerte meg Katona Tamás hadtörténészt, aki a
tavaszi hadjáratot ajánlotta, mint történelmi útvonalat, amelyet végig lehet járni. Így a
rákövetkező évben, 1989-ben, az első Tavaszi hadjárat alkalmával kilenc huszár lovagolt
végig a Jászberény—Vác útvonalon.196 Kiinduló helye a Jászberényi Zagyvamenti Mg.
Tsz. zagyvaparti telepe volt.197 A közbeeső településeken (Nagykáta, Tápióbicske, Isaszeg,
stb.) addig is tartottak ünnepségeket a forradalmi események a helyi lakosok és
önkormányzatok, ám a huszárok megjelenése csak emelte a megemlékezések fényét. Ekkor
már az ország többi részén létrejöttek huszárcsapatok, akik a mai napig meghatározó
elemei a hagyományőrzésnek Azóta a tavaszi hadjárat Kelet-Közép-Európa legnagyobb
katonai hagyományőrző rendezvénysorozatává nőtte ki magát.
1988–89-ben a Történelmi Lovas Egyesület még a Magyar Huszár és Hagyományőrző
Társaság198 égisze alá tartozott, ám Fülöp Tibor és a társaság kapcsolata nem volt
196 Közülük már csak ketten, Fülöp Tibor és Ferenczi János maradt a hagyományőrzésnél.197 „Huszár” 1993. 13.198 Ezt egykori huszárok alapították a nyolcvanas évek végén. Számos országszerte ismert lovas is csatlakozott hozzá. A társaság nevéhez fűződik a Nemzetközi Huszártalálkozók megszervezése.
34
harmonikus,199 ezért kilépett és megalapította, öt másik, már létező egyesülettel, az Európa
Unió Magyar Lovastagozatát (továbbiakban: EUML), aminek a neve ellenére semmi köze
sem volt az Európai Unióhoz.200 A Katonai Hagyományőrzők Európa Uniójának201
kizárólagos feladata az Európában működő egyesületek egymással való megismertetése
volt. Nem állítottak szabályokat és szerveztek ünnepségeket, csupán segítettek például az
egyenruhák, a gyakorlati szabályok felkutatásában. Részt vettek a hagyományápoló
rendezvényeken és segítettek az egyesületek belső ügyeiben. Az Unió hat részre osztotta
Európát: Északi, Közép-észak, Közép-dél, Dél, Kelet- és Nyugat- Régióra. A szövetség
élén áll az elnök, végrehajtó szervként az elnökség működik. Ez egy főtitkárból, egy
számadótisztből, ennek helyetteséből és a diplomáciai szolgálatot ellátó összekötő tisztből
áll. Az elnököt öt évre, a főtitkárt háromra választják. 1996-tól tagsági díjat kellett fizetni,
mégpedig a következő címletekben: az 5-10 fős egyenruhás alakulatok 20 márkát, a 11-20
fős csoportok 30 márkát, a 31-50 fős egyenruhás alakulatok pedig 50 márkát fizettek. Az
ennél nagyobb csapatoknak 75 márka volt a tagsági díja. Az Unió politikától és vallástól
függetlenül működött, ezeket a tagok magánügyeként kezelték, mint bárhol máshol a
hagyományőrzésen belül.202
Az EUML öt magyar alapító egyesülete pedig a Történelmi Lovas Egyesület, a Jász
Lovas Bandérium, a Váci Lovas Bandérium, a Balaton-felvidéki Huszár Egyesület és a
Veszprémi 9-es Huszárok.203 Az EUML első magyarországi rendezvénye 1991
szeptemberében, Veszprémben az Őszi Parádé volt, főszervezője Abonyi Gábor. Sok
ország küldöttei vonultak végig a városon és vettek részt vadászlovagláson, látványos
parádékon, valamint katona újoncok eskütételén.204
1996-ban az EUML felvette a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség
(továbbiakban: MHKHSZ) nevet, mivel már gyalogos és tüzér csapatok is a tagjai voltak,
ezért a Lovastagozat elnevezés már nem volt aktuális. Az évek múlásával országszerte,
különösen a tavaszi hadjárat útvonalán, gombamód kezdtek szaporodni a hagyományőrző
csapatok. Az első csatabemutató alkalmával, az 1994-es tavaszi hadjáraton, még huszár-
huszár ellen harcolt. Ekkor rájöttek, hogy ha ilyen irányba szeretnének elindulni
199 Fülöp Tibor visszaemlékezései alapján200 A Katonai Hagyományőrzők Európa Uniója (nemzetközi szervezet) név rövidítése lett az Európa Unió, és ennek a magyar tagszervezetét nevezték Európa Unió Magyar Lovastagozatnak201 Német elnevezése: Der Europäischen Wehrhistorischen Gruppen. Ezt többféleképpen fordították magyarra, ezért más helyeken előfordulhat még Európai Hadtörténeti Szövetség, valamint Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség formában.202 NACHAZEL, Friedrich A: Az Európai Hadtörténeti Szövetség felépítése és tevékenységi területe. In: „Huszár” 1996. 3.203 Későbbiekben egyesületté alakult és felvette a Sándor Huszárok Lovas Klubja nevet. Ld.: IV.1.204 FÜLÖP Tibor: Az Európa Unió Magyar Lovastagozata. In: „Huszár” 1993. 1.
35
gyalogosokra és tüzérekre is szükség lesz. Így kezdődött a gyalogsági, és tüzérségi
csapatok kialakulása.205
Sokáig probléma volt az osztrák csapatok hiánya. Érdekesség, hogy Ausztriában, a
hagyományőrzés népszerűsége ellenére, nincsen az 1848-49-es korszakot képviselő
egyesület, vagy szövetség. Magyarországon is igen ritka volt az osztrák egyenruha, de
napjainkban már egyre több egyesület csináltat magának osztrák zubbonyt is, mivel
ellenségre is szükség van egy ütközetben.
2001-ben azonban Fülöp Tibor kivált az általa alapított szövetségből, szintén belső
viszályok miatt. A következő három évben a Honvédelmi Minisztérium vállalta fel a
Tavaszi hadjárat támogatását. Ám a harmadik évben már nehezebben mentek a dolgok, így
2004-ben Fülöp Tibor megalapította a Magyar Hagyományőr Világszövetséget
(továbbiakban: MHVSZ), amely már nem csak a katonai hagyományőrzőket tömörítette
magába. Rájöttek, hogy más ágazatokkal is együtt kell működni, hiszen egy táborba kell
sátor, sátorépítő, zenész, táncos, énekes, kovács, szabó, szakács és így tovább. Így ez a
szövetség egyre terebélyesedett, egyre többféle csoportot fogadott magába, és fogad mind
a mai napig. Azok az emberek, akik eljönnek egy-egy rendezvényre, hazamenvén
megalakították saját csapataikat, egyesületeiket. Ily módon jöttek létre Erdélyben és
Felvidéken is huszárbandériumok, és már saját hadjáratokat tartanak.206 Emellett több
mellékrendezvényt is létrehoztak, például a Huszárkonyhát, amely egyfajta főző verseny a
hagyományőrzők között. A cél minél autentikusabb, magyarosabb étel készítése.207
A népi mesterségeken felül egészen új vetületei is vannak a hagyományőrzésnek. Ennek
egyik formája sajtóban való jelenlét. A kilencvenes években, még az EUML idején
rendszeresen megjelent, a Huszár c. éves periodika.208 A csapatok bemutatkozásán, és a
rendezvények ismertetésén kívül érdekes cikkek jelentek meg benne a magyar történelem
különböző korszakairól, valamint az aktuális „huszárhírekről”. Például Kertész Zsoltnak,
az MHVSZ elnökének, Vácon tartott, hagyományőrző esküvőjéről.209 Természetesen a
lófajták sem hiányozhatnak, lótartási, és lóápolási tanácsokat is olvashatunk az újságban.
Sőt Bogáthy János, huszárkáplár nővéréhez írt levelét is leközölték az 1993-as számban.210
205 Fülöp Tibor visszaemlékezései alapján206 Erdélyben az Őszi hadjárat, Felvidéken pedig folytatódik a Tavaszi hadjárat.207 Fülöp Tibor visszaemlékezései alapján208 1993-1999 között megjelenő éves periodika. 1997-től az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség folyóirata. Megjelent cseh, szlovák, majd 1998-tól német és angol nyelven is.209 „Huszár” 1998. 14.210 „Huszár” 1993. 9.
36
A cikkek németül és angolul, egy idő után cseh és szlovák nyelven is megjelentek az
újságban, így jelképezve az EUML nemzetköziségét.
Rendszeres rádió és tv műsorok is szólnak a hagyományőrzésről, a Radioaktív állomás
Huszárvágás c. műsora például heti rendszerességgel jelentkezett be,211 valamint a Paprika
TV-n is közvetítették a Huszárkonyha c. műsort.212
Napjainkban mindkét szövetségben jelen vannak más-más korok hagyományőrzői is,
mivel feladatuknak tekintik a különböző tagok begyűjtését. Így öt jól elkülöníthető
korszakra tagozódnak, ezek pedig a honfoglalás kora, a lovagkor, török- és kuruc kor, és
1848–49 korszaka, valamint a világháborúk kora. Ez mindkét esetben, több mint száz-száz
tagot jelent, ám természetesen vannak átfedések. Az ország majdnem minden megyéjében
vannak tagok, sőt jelenlétük kiterjed Erdélyre, a Felvidékre, a Délvidékre, és az Őrvidékre
is. Érdekesség, hogy van egy kaliforniai huszárcsapat is, amely az MHKHSZ égisze alá
tartozik.213 A tényleges tagokon felül vannak pártoló tagok is, akik nem szeretnék
elkötelezni magukat egyik irányban sem. Ilyen például a Wysocki Légió Hagyományőrző
Egyesület, melynek én is tagja vagyok.
Az MHVSZ és MHKHSZ feladatai megegyeznek a korábban említett Katonai
Hagyományőrzők Európa Uniójának hatáskörével. Összefogják a különböző
hagyományőrző szervezetek munkáját, szervező tevékenységet végeznek. Segítik a
tagegyesületek kapcsolat felvételét, és kapcsolatot tartanak fent külföldi szervezetekkel.
Pályázati lehetőségek feltárásával is támogatják a tagegyesületeket. Segítenek az újonnan
alakult egyesületeknek a hagyományőrző terület, az egyenruha, a fegyverzet, a felszerelés
kiválasztásában, és természetesen a kivitelezésben. Országos és nemzetközi
rendezvényeket szerveznek, és különböző fórumokon képviselik tagegyesületeiket, de
tiszteletben tartják önállóságukat. A tagok közül sokan a Katonai Hagyományőrzők
Európai Uniójának szárnyai alá is tartoznak. Ennek alelnöke, Székely Tibor, az MHKHSZ
elnöke.214
Az MHVSZ élén áll az elnök, Kertész Zsolt. Az ügyvezető elnök, Fülöp Tibor, és a
főtitkár, Éva Ilona segítik munkáját. Az ő munkájukat segíti a tizenhárom rendes, és hat
tiszteletbeli tagból álló elnökség. A számvizsgáló biztosság három tagból áll, a gazdasági
211 www.pelikanradio.hu. Megszűnt 2011. 03. 01-jén212 http://www.tvpaprika.hu/Musoraink/H/Huszarkonyha 2011. 04. 20. 22:36 elérés213 Győrffy Villám András: A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség c. előadása. Elhangzott 2004-ben Tapolca-Diszelen „A magyar huszárság története” c. konferencián.214 Győrffy Villám András: A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség c. előadása. Elhangzott 2004-ben Tapolca-Diszelen „A magyar huszárság története” c. konferencián
37
felelős pedig Fazekas Richárd. Ezenkívül minden korszaki ágazatnak megvan a saját
vezetője.215
Az MHKHSZ felépítése is hasonló. Elnöke Székely Tibor, tiszteletbeli elnöke Győrffy
Villám András, ügyvezető elnöke pedig Udovecz György. Az elnökséghez tartoznak még a
korszakok vezetői és a nemzetközi alelnök is. A számvizsgáló bizottság itt is három tagból
áll. A különbség a másik szövetséghez képest, a becsületbíró jelenléte az intézményi
felépítésben.216 A szövetség az 1997. évi CLVI. tv. 26.§ c./ pontja alapján 2004. február 15-től
közhasznú szervezetként működik.217
2010-ben Fülöp Tibor lemondott a Történelmi Lovas Egyesület elnöki címéről, és új
generáció vette át a vezetést. A Tavaszi hadjáratot továbbra is Fülöp szervezi, mint az
MHVSZ ügyvezetője.218
Jelenleg két nagy rendezvény kapcsolódik az MHVSZ és a Történelmi Lovas Egyesület
nevéhez, egyik az eddig sokat emlegetett Tavaszi hadjárat, a másik pedig a Zsebeházi
napok. Ezt október 23-hoz legközelebb eső hétvégén szokták megrendezni Tengődön. A
helyi temetőben található Zsebeházi István, huszárkapitány síremléke, innen kapta a
program a nevét. A Zsebeházi Napok is fejlődik, 2010. október 23-án egy hagyományőrző
négyes esküvőt tartottak a keretein belül. Három huszár és egy lengyel gyalogos tiszt
vezette oltár elé az általa választott hölgyet.
215 http://www.mhvsz.hu/ 2011. 04. 20. 22:43 elérés216 http://magyarhuszar.hu/site/szovetseg.htm 2011. 04. 20. 22:45 elérés217 http://magyarhuszar.hu/site/gallery/szovetseg/alapszabaly0219.pdf 2011. 04. 20. 22:47 elérés218 Fülöp Tibor visszaemlékezései alapján
38
IV. Hagyományőrző csapatok
Mint már fentebb említettem, nehéz megszámolni a hagyományőrző csapatokat, de a
teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem az országos rendezvényeken résztvevő
egyesületeket, és azok rövid történetét. Megalakulásuk szerinti sorrendben fogok haladni.
Sándor Huszárok Lovas Klubja219
A Sándor Huszárok Lovas Klubjával kezdeném a sort, mint a második, Magyarországon
megalakult hagyományőrző egyesülettel. 1987-ben indult a történetük, Lovason, elnöke
Abonyi Gábor, hagyományőrző ezredes. Személyes indíttatásai voltak a „huszárkodásra”,
hiszen nagyapja egyike volt az utolsó ludovikai végzős hallgatóknak. Az egyesület a
Sándor huszárok egyenruháját választotta magának, Széchenyi István miatt, hiszen ő is
ebben az ezredben szolgált.220
Már az rendszerváltás előtt szerveztek megemlékezéseket honvéd síroknál,
koszorúzásokat, valamint részt vettek szüreti felvonulásokon, természetesen már
huszáregyenruhákban.
Azon kívül, hogy az EUML alapító tagja volt az egyesület, amelyben nyolc évet töltött
el, Abonyi az Európai Hadtörténeti Szövetség főtitkára volt két és fél éven keresztül. Ott
szerezte ezredesi rangját.221
Természetesen részt vettek az 1991-ben megrendezett Őszi Parádén, majd ennek
mintegy folytatásaként, 1993-ban megszervezték a Veszprém-Lipcse útvonalon a
Nemzetközi Hagyományőrző Lovas Túrát. 2003-ban pedig egészen Rómáig lovagoltak,
összesen 1300 km-t.222 Jelenleg egyik szövetségnek sem tagjai.223
Mint sok más csapat esetében, itt is egy már meglévő lovas közegre épült rá a
hagyományőrzés, így ezen kívül a Klub tevékenységét a lótenyésztés, a hazai és
nemzetközi turizmus teszi ki.
Az egyenruhák, fegyverek, felszerelések beszerzése csapatonként eltérő, ám mégis
mutat valamennyi egyezést. Általánosságban elmondható, hogy mindig van egy ismerős,
akinek van egy ismerőse, akitől meg lehet vásárolni a posztót, a kardot, a nyerget, ha éppen
nem a készítőtől szerzik be. Ezen csapat esetében a huszár egyenruhák mind saját
tulajdonban vannak, az egyesületi tag fizeti a varratást, valamint az anyagköltséget.
219 Abonyi Gábor szíves közlései és a http://www.sandorhuszar.fw.hu alapján220 Abonyi Gábor visszaemlékezései alapján221 Abonyi Gábor visszaemlékezései alapján222 http://www.sandorhuszar.fw.hu. 2011. 04. 01. 22:37.223 uo.
39
A fegyvereket is saját maguk szerzik be. Sok esetben örökség útján jutnak hozzá
csizmákhoz, kardokhoz. A kilencvenes években sok fegyver került hagyományőrzőkhöz a
magyar honvédségtől, így jó páran kaptak szablyákat, kardokat.224
Az egyenruhákról mintát Barcy Zoltán- Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege c.
könyvéből vettek, mint a legtöbb egyesület. Abonyi Gábor egyenruháját egy képzőművész
készítette, Győrben, de egyesületének többi tagja, majdnem mindannyian, Veszprémben
csináltatták a sajátjukat.225
Jász Lovas Bandérium226
A Jász Lovas Bandérium az egykor Jászberényben állomásozó Nádor-huszárok
egyenruháját viseli. Hivatalosan 1991-ben alakultak Jászberényben, de az igazi kezdet a
nyolcvanas évekre datálható. Jelenlegi vezetőjük, Molnár János, hagyományőrző őrnagy
(1. ábra) akkoriban a termelőszövetkezet alkalmazásában állt, és mivel minden lovas
tevékenység ezekhez, és az állami gazdaságokhoz volt kötve, így értelemszerűen a helyi
termelőszövetkezet pártfogásával indultak meg a szárnypróbálgatások.227 Kezdetben csak
saját maguk kedvére szerveztek a rendezvényeket, felvonulásokat, március 15-én, vagy
szüret idején. Kölcsönzői ruhákat viseltek, meg volt a lovaglás és a lovak szeretete, ennek
ellenére ez még nem mondható a mai értelemben vett katonai hagyományőrzésnek. A
Tavaszi hadjárat megjelenésekor kezdtek el foglalkozni komolyabban a nemzeti
hagyományokkal, mind népi, mind katonai téren. Az első hadjáraton kettő jász lovas
lovagolt végig, akkor még csikós ruhában.228
A lovakat a termelőszövetkezet vezetője, Bolla János biztosította, aki 1991-ben az
egyesület első elnöke lett. 1991. június 9-én, Jászapátin, a város 600. évfordulóján már tíz
főből álló huszárcsapat mutatkozott be.229 Jelenlegi létszámuk 23 fő.230 Vegyesen férfiak,
nők, fiúk, lányok, ám nem jellemző, hogy nők is huszárruhában jelenjenek meg egy-egy
csatabemutatón. Ők inkább viseletben, markotányos nőként vesznek részt a
rendezvényeken.
Az egyenruhákat húsz évvel ezelőtt varratták és az egyesület tulajdonában vannak. A
jász községek önkormányzatai, és a Jászok Szövetsége támogatta őket a készíttetésben.
224 Abonyi Gábor visszaemlékezései alapján225 Abonyi Gábor visszaemlékezései alapján226 Molnár János szíves közlései és a http://jaszlovasbanderium.fw.hu/ alapján227 Molnár János visszaemlékezései alapján228 Molnár János és Harsányi Ferenc. In: „Huszár” 1993. 13.229 uo.230 http://jaszlovasbanderium.fw.hu 2011. 04. 05. 15:02 elérés
40
A fegyvereket mindenki önállóan szerzi be hol piacon, hol örökség révén. A hadseregtől
ez a csapat is nagy számban vásárolt a 90-es évek elején felszámolt fegyverkészletből.231
Jelenleg kevesebb helyre kapnak meghívást, mint tíz évvel ezelőtt. Ennek két oka van,
ami általánosságban elmondható bármely más csapat esetében, egy-két kivételtől
eltekintve. Egyrészt több szervezet van már, és számuk a mai napig nő. Másrészt a
rendezvények nagy része önköltséges, emellett a felszerelést és a lovakat is fent kell
tartani.
A hazai rendezvényeken kívül külföldre is hívják őket. Jártak már a környező
országokon (Erdély, Felvidék, Délvidék, Ausztria) kívül Olasz-, Lengyel- és
Németországban is.
Balatonfelvidéki Radetzky Huszár Egyesület232
1991 márciusában, Nemesgulácson alakult meg. Céljuk a lovas hagyományok ápolása, a
kapcsolatteremtés a tenyésztők, a lótartók és lovasok között, az 1848-as huszárcsapat
felállításával pedig a szabadságharc hagyományainak fenntartása. Az Európa Unió Magyar
Lovastagozatának egyik alapítója.
Jelenlegi központjuk Sümegen van, a Capári Lovasiskolában, amelyet Capári Róbert,
hagyományőrző őrnagy vezet. Egyesületi elnök Győrffy Villám András, hagyományőrző
dandártábornok, az MHKHSZ tiszteletbeli elnöke.
Mátyásföldi Lovas Egylet233
1993-ban alakultak, az országban a hetedikként, 10 fővel. A csapat vezetője és elnöke Serf
András, hagyományőrző őrnagy. Serf már a kezdetektől részt vett rendezvényeken, mint a
Radetzky bandérium huszára. Saját egyesületet azért nem alapított már akkor, mert három
évig külföldön tartózkodott, és csak nyaranta járt haza. Fülöp Tibort és Ferenczi Jánost
még a nyolcvanas évek elejétől ismeri. Várszegi Ferenc lovardájában találkoztak, a XVI.
kerületben.234
Az egyesület székhelye Mátyásföld, egy tanya a város szívében. Magam is itt tanultam
meg lovagolni. A 3. (Ferdinánd-) huszárezred egyenruháit viselik (2. ábra). Két tiszti és
négy legénységi egyenruha van. A csapat alakulásakor Serf felesége saját kezűleg varrta
meg őket. A posztót Ukrajnából rendelték. Ezen kívül két tag készíttetett magának
231 Molnár János visszaemlékezései alapján232 „Huszár” 1993. 12.233 Serf András szíves közlései és http://lovas.infornax.hu/ alapján234 Serf András visszaemlékezései alapján
41
hadnagyi ruhát. Néhány fegyver szintén egyesületi tulajdon, néhány viszont saját. Egy-két
tagnak van lova, ők szintén ott tartják a mátyásföldi lovardában, a többiek Serf lovait
használják.
Az első néhány pákozdi ütközet emlékére rendezett hadijátékot ez az egyesület
szervezte. Serf a szabadságharc 150. évfordulójára nagyszabású csatabemutatót szervezett,
még a Honvéd Táncegyüttes is fellépett.235 Mostanában már a Fehérvári huszárok
hatáskörébe tartozik ez az eseményt. A Mátyásföldi Lovas Egylet saját rendezvénye
maradt a Cinkotai ütközet, a Tavaszi hadjárat befejező állomása, és a pákozdi csata után,
minden második évben megrendezésre kerülő Pákozd-Ozora túra. Ez egy hétig tartó lovas
túra, a közbeeső településeken huszár bemutatókat tartanak. 2010 augusztusában egy
nemzetközi haditanácsot szervezett az egyesület a nemes vámosi csárdába, a visegrádi
országok hagyományőrző csapatainak részvételével.
1848–49 korszakán kívül középkori és honfoglalás kori bemutatókat is vállalnak. Már
az eredeti célkitűzéseik is a lovas kultúra hagyományainak ápolása volt, és ellenezték a
„katonai” kifejezést az MHKHSZ névválasztásakor. Ennek szellemében az elmúlt nyolc
évben sok lovas találkozót, sztyeppei népek lovas viadalát és buszkasi236 bajnokságot
szervezett az egyesület.237
Fehérvári Huszárok Egyesülete 238
A Fehérvári Huszárok Egyesülete 1997. június 4-én alakult, Seregélyesen. Célul tűzték ki
maguk elé a huszárság történelmi és kulturális értékeinek bemutatását, mind hazai, mind
nemzetközi szinten. Ezenkívül, a huszárélethez kapcsolódó ismeretek megszerzése és
terjesztése, még élő hajdani huszárok felkutatása, az ember és a ló ősi, de csaknem elmúlt
kapcsolatának felkarolása is a programjuk részét képezi. A 10. Vilmos huszárezred 1848-
49-ben hordott egyenruháit viselik (3. ábra). Ez az ezred 1892-94 között állomásozott
Székesfehérvárott.239 Jelmondatuk: „Győznek vagy halnak a hazáért!”
Az egyesület jelenlegi elnöke Ampli Ferenc, hagyományőrző őrnagy. Jelenleg 17 főből
áll az egyesület. Az MHKHSZ tagszervezete.240
235 Serf András visszaemlékezései alapján236 Erőpróba, egyfajta ügyességi játék, Belső-Ázsiában a lovas népek a mai napig sportszerűen űzik. A játékosok két csapatra oszlanak, saját térfelükön kijelölnek egy-egy kör alakú kaput. Az ellenfélnek ebbe kell beledobnia a zsákmányolt állatbőrt, ennek meggátolása érdekében a másik csapat számára szinte minden eszköz megengedett. In: http://lovas.infornax.hu/buszkasi.htm 2011. 04. 26. 09:44 elérés.237 Serf András visszaemlékezései alapján238 http://www.fehervarihuszarok.hu alapján239 http://www.fehervarihuszarok.hu 2011. 04. 20. 0:06 elérés240 uo.
42
Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Huszár és Lovas Hagyományőrző Egyesület 241
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei huszárok 1997 szeptemberében alakultak, Bükkaranyos
székhellyel, de mint a jász huszárok esetében is láthattuk, korábban is járták a vidéket és
magukra öltötték a huszármentét. Kezdetben csak jó barátok időtöltése volt ez, aztán Nagy
Sándor, aki azóta már nincs közöttük, felvetette, hogy csináljanak egy huszárcsapatot.
Ekkor felmerült a kérdés, hogy melyik bandériumnak az emlékére, milyen egyenruhát
válasszanak. Rövid kutatás után kiderítették, hogy a 3. Ferdinánd huszárezred két százada
Borsod megyében állomásozott, így meg is volt a válasz. Másfél év múlva már hat sötétkék
egyenruhás huszárt ki tudtak állítani. A gyors fejlődésben sokat köszönhettek a többi
hagyományőrző csapatnak. Egy évre már tizenkét fő volt a hadra fogható állomány. 1999.
május 8-án került sor a miskolci BETATHERM Kft. által elkészített zászló
felszentelésére.242 Utánpótlás szerencsére mindig van, napjainkban is, a nehéz időszak
ellenére, sokan szeretnének közéjük tartozni. „A hagyományőrzés egy genetikai
rendellenesség”243 jegyezte meg, tréfásan Billik Miklós.
Jelenlegi vezetőjük Billik Miklós, akit az egyesület választott tisztnek (4. ábra). Sokáig
csak őrmesteri rangban volt, és nem is akart feljebb lépni, mivel úgy gondolta, hogy tíz
ember vezetésére nem kell tiszt. A tagok kérésére azonban már főhadnagyi rangot visel.244
Az egyenruhák saját tulajdonban vannak, az egyesület az anyagköltséget biztosította a
tagoknak. Ebben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés, Bükkaranyos, Harsány
Kisgyőr települések önkormányzatai voltak segítségükre.245 A többit (varratás, sujtás,
gombok, tarsoly, stb.) már önállóan kellett elintézni. A fegyvereket is mindenki saját
magának szerezte be, különböző helyekről. A korábban már említett módokon jutottak
hozzá ők is, internet, régiség kereskedések, rendőrségi, honvédségi selejtezések útján. 246
A csapatlétszám 18 fő körül mozog. Ezenkívül nők, lányok is vannak a csapatban, ám
egyenruhát nem viselhetnek, csak viseletben, markotányosként, és akkor is csak
felvonulásokon ülhetnek lóra. Vannak huszár csapatok, ahol nem ennyire szigorúak, hiszen
Lebstück Mária is huszár volt. Billik Miklós erre azt mondta: „Ez olyan, mintha én
férfiként a veresegyházi asszonykórus hagyományát szeretném őrizni.” 247
241 Billik Miklós szíves közlései és a http://bazhuszar.hu/ alapján242 „Huszár” 1998. 33.243 Billik Miklós visszaemlékezései alapján244 Billik Miklós visszaemlékezései alapján245 „Huszár” 1998. 13.246 Billik Miklós visszaemlékezései alapján247 Billik Miklós visszaemlékezései alapján
43
A bandérium saját rendezvénye a Pöltenberg Ernő Emléknapok, egy többnapos
hagyományőrző találkozó, mely során az érdeklődők megismerkedhetnek a korabeli
ruhákkal, felszerelésekkel, kipróbálhatják a lovaglást, íjászatot, ügyességi és
csatabemutatókat láthatnak.248
Wysocki249 Légió Hagyományőrző Egyesület 250
A lengyel légió újjáélesztésének gondolata 1997. április 6-án, az isaszegi csatatéren
vetődött fel. Ekkor mutatták be egymásnak a két alapítót, Máté Endrét (5. ábra), aki akkor
a Kossuth Szövetség alelnöki posztját töltötte be, és dr. Konrad Sutarskit, az Országos
Lengyel Kisebbségi Önkormányzat akkori elnökét. 1998. március 13-án be is mutatkozott
az első két ulánus. A kisebbségi önkormányzat pályázott a Millenniumi Emlékbizottságnál,
és az itt nyert 300 ezer Ft-ot három egyenruha készítésére fordították.251 Az előbb említett
két ulánus ruhát pedig a varsói testvércsapat vezetőjétől, Robert Woronowicztól kapták
ajándékba. A folyamatos támogatásnak köszönhetőn a szabadságharc 150. évfordulójára
rendezett, másfél éven át tartó ünnepség sorozaton, már 8-10 fős csapattal vehettek részt,
egyedül álló módon egy kisebbséget képviselve.252 A tagok egy része magyarországi
lengyel, vagy azok leszármazottai. A másik felük (mint én) pusztán szimpatizáns, és a jól
ismert közmondás szellemében - „Polak Węgier dwa bratanki, i do szabli, i do
szklanki!”253 - ápolja a lengyel hagyományokat Magyarországon.
1999-ben létrejött a légió II. világháborús alakulata, és két 1936 mintájú egyenruhával
megalakult a „Żołnierz Wrzesnia”, vagyis a Szeptember Katonája nevű díszraj, amely az
1939-es lengyel honvédő háború katonáinak állít emléket.254 Jelenleg hat ’39-es katonát, és
két szanitécet tud kiállítani az egyesület, de folyamatosan fejlesztenek, mind egyenruha,
mind fegyverek terén. Napjainkban az egyesület szeretné elindítani középkori részlegét is.
Az elsődleges cél két lengyel lovas íjász felállítása, majd a jövőben pedig két szárnyas
huszár ruha varratása, illetve páncél készítése.
2007-től működik önálló, civil szervezetként, a létszám húsz fő. Ebből tizenhat fő hadra
fogható, három ulánus (17. ábra) és tizenkét gyalogos, valamint egy utász. 2008 óta
248 http://bazhuszar.hu/. 2011. 04. 20. 19:29 elérés249 Józef Wysocki a Magyarországon megalakult lengyel légió parancsnoka volt az 1848–49-es szabadságharcban. In: KOVÁCS István: A lengyel légió lexikona, 1848–1849. MTA Történettudományi Intézet, História Könyvtár, Budapest, 2007. 5–6.250 Máté Endre szíves közlései, http://wysocki.hu/ és „Huszár” 1998. 26–27. alapján251 „Huszár” 1998. 27.252 http://wysocki.hu/ 2011. 04. 21. 11:07 elérés253 Magyar fordításban: Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát!254 http://wysocki.hu/ 2011. 04. 21. 11:07 elérés
44
vagyok a tagja az egyesületnek, mint markotányos veszek részt az ütközetekben. Rajtam
kívül még három leány a csapat tagja, köztük a húgom is. A ’39-es alakulatban ketten
szanitécként is ki tudunk állni. Mindkét korszakot bemutató csapat vezérleti nyelve a
lengyel.
Az felszerelés és a fegyverek az egyesület tulajdonát képezik. A költségvetés nagy
részét a felszerelések fejlesztése teszi ki. Azok, akik rendszeresen járnak, otthon tarthatják
az általuk viselt ruhákat, a fegyvereket viszont az egyesületi raktárban kell tárolni.
Az egyenruhákat egy felvidéki szabómesterrel varratjuk, a fegyvereket Bor László,
békéscsabai fegyverkészítő gyártja. Az országban kizárólag tőle lehet korhű, elöltöltős
fegyvereket rendelni, mivel levédte a puskák csappantyús zárszerkezetét. Négy 1842 M
Augustin rendszerű puska, egy 1844 M huszárkarabély, két, saját tulajdonban lévő
pisztoly, egy mozsárágyú, egy röppentyű és természetesen szálfegyverekből255 áll az 1848-
49 korabeli fegyverkészletünk. A zászló korhű másolata a szabadságharcban használt
lengyelnek. Egyik oldalán a magyar, másikon a lengyel címer piros-fehér alapon, a
jelmondat „Za naszą i waszą wolność!” 256- mindkét nyelven szerepel.
A csatabemutatókon kívül saját rendezvényeket is szervez a csapat, 2010. március 23-án
például a lengyel-magyar barátság alkalmából, nagyszabású, két korszakos bemutatót
tartott az Amfiteátrumban, több száz fős lengyel és magyar delegáció előtt. Ezen felül a
lengyel kisebbség, vagy a lengyel diplomáciai képviselet kérésére díszelgéseken,
megnyitókon, emléktábla, illetve szoboravatásokon, lengyel nemzeti ünnepeken vesz részt.
Az 1848-49-es Szabadságharc Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző
Egyesülete 257
Az egyesület 1998. március 14-én, 25 fővel (10 felnőtt és 15 általános iskolás gyerek) a
szabadságharc 150. évfordulóján alakult meg, Dr. Vass László szegedi ügyvéd és
helytörténész kezdeményezésére, aki jelenleg hagyományőrző alezredesi rangban az
egyesület elnöke.258
Dr. Vass László (6. ábra) gyerek kora óta érdeklődést mutatott a hadtörténelem, de
mindenekelőtt az 1848/49-es szabadságharc története iránt: „Már általános iskolás
koromban, képzeletben végigjártam a tavaszi hadjárat útvonalát, próbáltam rekonstruálni
255 Gyalogos legénységi, és lovassági tiszti szablyák, három dzsida, egy utászkard, egy fejsze.256 „A mi szabadságunkért és a tiétekért!”257 Dr. Vass László, egyesületi elnök, Bolgár Attila, Sánta János egyesületi tagok szíves közlései és a http://szegediharmasok.extra.hu/ alapján258 http://szegediharmasok.extra.hu/ 2011. 04. 15. 10:23- elérés
45
a hadműveleteket.” 259 Ez az álom 1997 őszén vált valóra, amikor egy baráti társaságban
felvetett ötletére („Megvan a szegedi 3. honvédzászlóalj menetnaplója, és ha van erre
jelentkező, járjuk végig a tavaszi hadjárat útvonalát a menetnapló alapján” 260) Bolgár
József,261 és többen262 is érdeklődést mutattak. Egyenruhában szerették volna megtenni ezt
az utat, így a korhű mintákért fellátogattak a Hadtörténeti Múzeumba és 1998. március 14-
re négy darab el is készült a Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola jóvoltából. A
puskákat a Szefa Kft. készítette el, a kardokat műgyűjtők adományozták, a zsinórzatot a
szegedi bőrdíszművesektől kapták, a kardszíj csatját eredeti minta alapján rézből öntették
ki.263
Az egyesület elődleges célja a történelmi hagyományok ápolása és a szegedi
lokálpatriotizmus erősítése. Ennek érdekében őrzi az 1848-49-es szabadságharcban részt
vett és dicsőséget szerzett Szegedi 3. Honvédzászlóalj hagyományait. Feldolgozva a
zászlóalj történetét, igyekszik azt elsősorban Szegeden, másodsorban Magyarország egész
területén megismertetni.264
A költségvetés döntő részét az egyenruha, továbbá a felszerelési tárgyak beszerzése és
annak fejlesztése teszi ki. A megalakulás utáni években egyre többet fordított az egyesület,
szakemberek segítségével (hadtörténészek, kézműves mesterek stb.) a ruházat és
fegyverzet korszerűbb és egységesebbé tételére. A tagok egy része már az 1848-as honvéd
szabályzatban előírtaknak megfelelően készült csákókat, atillákat és nadrágokat ölthette
magára, melyek, mind anyagban, mind kinézetben megfeleltek a korabeli honvéd
viseletnek. Immár a zászlóalj saját szabóval rendelkezik (Soltész Kálmán), aki szintén
tagja a hagyományőrző csoportnak.265
Az egyesület beszerzett négy 1842 M Augustin típusú csappantyús puskát. Mivel ezek a
puskák lövés leadására alkalmasak, azok kezelését csak 18 életévét betöltő és az ennek
működtetésére feljogosító feketelőporos vizsgával rendelkező tag végezheti.266
Az egyesület az MHKHSZ tagszervezete. Pontos létszámukat nehéz meghatározni, sok
általános iskolást felvesznek, akik évről évre cserélődnek. Az állandó „mag” 42 honvéd és
10 markotányos.267
259 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján260 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján261 Bolgár Attila édesapja. Rajtuk kívül Attila ikertestvére, Csaba is az egyesület tagja.262 Dr. Magyarossy József, Dr. Juhász János, Dr. Posgay Kázmér, Dr. Szemerédi István, Tóth Csaba. Dr. Vass László visszaemlékezései alapján263 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján264 http://szegediharmasok.extra.hu/ 2011. 04. 15. 10:23 elérés265 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján266 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján267 http://szegediharmasok.extra.hu/ 2011. 04. 20. 20:58 elérés alapján
46
Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat 268
1989-ben, az első Tavaszi hadjárat alkalmával, április 4-én megjelentek az első huszárok
Nagykátán. Ez volt az a pont, amikor Káplár Béla eldöntötte magában, hogy
hagyományőrző lesz. A Hadtörténeti Múzeum messzemenően támogatta az ötletet,
rendelkezésükre bocsátotta az ott lévő 6 fontos ágyú korabeli szakrajzának másolatát, és a
Nagykáta Barátainak Köre pártfogása alatt megindult a szervezés.269 Csodálatos lehetett az
az összefogás, amely eredményeként saját ágyúja lett a településnek. A falusiak gyűjtötték
a csőhöz szükséges színesfémet, egy helyi kádármester, Magó János végezte a famunkákat,
a pándi bognár gyalulta a kerekek alkatrészeit, és a nagykátai vasműhelyben készültek a
vasalatok. A jászberényi öntöde is leszállította a hatalmas 322 kg súlyú ágyúcsövet.
Mindez három-négy évbe telt. Ekkor eszméltek rá, hogy csapat is kellene az ágyúhoz, így
hozzáláttak annak a megszervezéséhez. A helyi önkormányzat felajánlott 500 ezer Ft-ot,
ebből varratták az egyenruhákat. A fejfedők és csákók elkészítését a nagykátai
Takarékszövetkezet támogatta. Így 1998. április 4-én Magyarország első 6 fontos
ágyújával jelentek meg a tápióbicskei csata emlékére rendezett ünnepségen. 1999. április
4-re csapatmunkában elkészült a mozdony (vontató egység) is 270
A hagyományőrzésen kívül karitatív munkát is végeznek, például Erdélyben,
Farkaslakán az áradás idején, vagy Olaszországban Pasubio hegyén a 157. számú regiment
első világháborús temetőjének rendbehozatalán, mivel az egyesületnek I. és II.
világháborús alakulata is van.271
Rády József Sportegyesület és Tolna megyei Huszárbandérium 272
1999. október 16-án alakultak 11 fővel, Tolnán. Tófalusi Zoltán (7. ábra) 2009 óta
ügyvezetője a csapatnak, elődje Szűcs István. A névadó Rády József huszár ezredes, az
1924-es, valamint az 1928-as olimpiai vívócsapat tagja volt. Kezdetben kevés
rendezvényük volt, csupán megye napok, március 15. szüreti felvonulások, és a Tavaszi
hadjárat. Kezdetben kölcsönzői ruhákat viseltek, a korábban már említett „János vitéz”
egyenruhát. Majd szép lassan a 7. Reuss-Köstritz huszárezred egyenruháit öltötték
magukra, amit már a kezdetektől is szerettek volna. A 7. ezred 1848-ban Tolna-Baranyából
sorozta az újoncokat, emiatt a ruhaválasztás. 273
268 http://sites.google.com/site/tuzerek/about-us/a-kezdetek alapján269 „Huszár” 1997. 51.270 http://sites.google.com/site/tuzerek/about-us/a-kezdetek 2011. 04. 20. 21:11 elérés alapján271 uo.272 Tófalusi Zoltán szíves közlései és a http://tolnaihuszar.hu/ alapján273 Tófalusi Zoltán visszaemlékezései alapján
47
Az egyesületi forrásból finanszírozták a mentéket, dolmányokat, nadrágokat. A többit
egyénileg oldották meg a csapattagok. Az egész országot bejárták, hogy komplett
felszerelésük legyen. Cegléden szövették a posztót, Veszprémben varrták meg, a
paszományokat Budapesten vették, a csákókat egy csepeli kalapos készítette. A csizma és
patrontáska beszerzése már a saját kreativitáson múlott. Budapesti fegyverbörzén,
interneten, készítőtől, változó árakon lehet elérni, akár eredeti akár replika szablyákat,
pisztolyokat.274
Az egyesület az MHKHSZ teljes jogú, az MHVSZ pártoló tagja. Jelenleg 23 hivatalos
tagja van, zászlóanyával, markotányosokkal együtt. Évi 16-18 rendezvényen vesznek részt
helyi, illetve országos rendezvényeken egyaránt.275
Dabasi Hagyományőrző Honvédtüzér Közhasznú Alapítvány Kovács Sámuel
Tüzércsapata 276
A katonai hagyományőrzés ápolásán kívül Dabas településéhez köthető tradíciók, szokások
megőrzését is feladatuknak érzik. A csatabemutatókon kívül kiadványokat, ismeretterjesztő
anyagokat készítenek, előadásokat tartanak oktatási és nevelési célzatból.
Tevékenységükhöz tartozik továbbá a kulturális örökség megóvása. A csapat vezetője
Papst József (8. ábra), honvédtüzér százados.
A szabadságharc korszakán kívül középkori és II. világháborús hagyományokat is
ápolnak. Érdekesség, hogy a felszerelések, egyenruhák nagy részét maguk készítik. Ahhoz
a kevés kivételhez tartoznak, akik rendelkeznek osztrák egyenruhával (16. ábra), emiatt a
csaták nagy részén a sógorok oldalán állnak. Az egyesület tulajdonát képezi egy 3 fontos
ágyú is. Az egyesület MHVSZ pártoló tagja,277 az MHKHSZ török- és kuruc kori
ágazatának rendes tagja.278
A névadóról így emlékeznek meg a dabasiak: „Nem tudjuk mikor született, azt sem,
hogy mikor halt meg. Az 1850-es évek elején költözött Gyón községbe valahonnan
Erdélyből. Az idősek sokáig emlékeztek történeteire, mely szerint tüzérként harcolt Bem
seregeiben. A legenda szerint 96 éves korában hunyt el, a közeli erdőbe ment, és onnan
nem tért vissza. Sokáig keresték, de holttestét nem találták meg, így temetés sem volt.” 279
274 Tófalusi Zoltán visszaemlékezései alapján275 http://tolnaihuszar.hu/ 2011. 04. 20. 22:52 elérés276 http://ksamuel.gportal.hu/ alapján277 http://www.mhvsz.hu/ 2011. 04. 20. 23:32 elérés278 http://magyarhuszar.hu/site/tagok.htm 2011. 04. 20. 23:32 elérés279 http://ksamuel.gportal.hu/ 2011. 04. 20. 23:29 elérés
48
Szent Márton Lovas Hagyományőrző Egyesület 280
2004 tavaszán alakult a csapat, Isaszegen. Érdekes, hogy pont ezen a történelmi színhelyen
jött létre szinte utoljára huszárbandérium. Isaszeg védőszentjéről, Szent Mártonról
nevezték el az egyesületet, és az 1. Császári huszárezred egyenruháit viselik. Azonban szép
számmal rendelkeznek már osztrák egyenruhával is, így egy csatabemutató alkalmával már
az osztrák oldalt is hitelesebben tudják megeleveníteni.
Fiatal „kora” ellenére már országosan, sőt államilag elismert csapatnak számít,
részesültek a Hadtörténeti Múzeum 56-os Szabadságharc Lovagkereszt kitüntetésében,
Vivát Huszár Nemzetközi Katonai Hagyományőrző találkozó és Huszárminősítő
csapatversenyen II. helyezés értek el, valamint megnyerték „A legfényesebb
Huszárszablya” vándordíját. Rendszeres résztvevői a legfőbb fővárosi rendezvényeknek.
Március 15-én, Budapesten ez a csapat szokta vezetni a menetet a Budai várba. Tagja az
MHVSZ-nek és az MHKHSZ-nek egyaránt.281
A szabadságharc korszakán kívül 2003 óta minden évben az isaszegi huszárok
parancsnoka, Kovács András ad otthont a Puszták népe lovas viadalnak, amely (ahogy a
neve is sejteti) lovas próbák, ügyességi versenyek sorozatából áll.282
Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület 283
2005-ben alakultak azzal a céllal, hogy egy közösségbe tömörítsék az 1848-49-es
szabadságharc és I. illetve a II. világháború katonai hagyományőrzésével foglalkozókat.
Nem sokkal ezután csatlakoztak a Huszár és Lovas Hagyományőrző Társasághoz, majd
2006-ban vették fel Mikecz Kálmán dandártábornok nevét.284
A csapat szintén megkapta az 56-os Szabadságharc Lovagkereszt emlékérmét, 2006.
december 4-én, ahogy a fentebb említett isaszegi huszárcsapat.
Ezen csapat esetében nem rendelkezem több információval, honlapjuk hiányos, illetve
személyesen sem tudtam elérni őket.
Ózdi Huszárbandérium 285
Viszonylag későn, 2007-ben alakultak meg hivatalosan, de már a nyolcvanas évek
közepétől elkezdték a huszár hagyományok őrzését, az országos mozgalomtól teljesen 280 http://isaszegihuszar.hu/ alapján281 http://isaszegihuszar.hu/bemutatozas.html 2011. 04. 20. 23:51 elérés282 uo.283 http://www.mikeczbanderium.hu/ alapján284 http://www.mikeczbanderium.hu/ 2011. 04. 20. 00:30 elérés285 Vitkó Egon szíves közlései és http://ozdihuszar.uw.hu/ alapján
49
függetlenül. Ahogy korábban is megfigyelhettük, itt is egy már meglévő lovas közösségre
épült rá a katonai hagyományőrzés. Vitkó Egon, egyesületi elnök, hagyományőrző
százados, harminc évig díjugrató volt, ma már csak hobbi szinten műveli. Az ő hátterére és
lovas múltjára tudott ez a bandérium támaszkodni. Dédapja huszár volt, így személyes okai
is voltak a huszár hagyományok ápolására.286
Kezdetben ők is filmgyárból kölcsönözték a ruhákat, mint jó néhány másik egyesület a
kezdet kezdetén. Első, még nem hivatalos rendezvény, természetesen március 15-e volt,
Kazincbarcika, Putnok, Ózd településeken. Később már a miskolci színházból
kölcsönözték az egyenruhákat, ám egyre nagyobb volt az igény a komolyabb színvonalra.
A városi vezetőség is ezen a véleményen volt, így 2007-ben, az egyik lovas verseny
alkalmával az önkormányzat bejelentette, hogy vállalja tizenöt huszáregyenruha
finanszírozását. Ez 6,4 millió Ft támogatást jelentett. Végül csináltattak két gyermek
méretű kadét, kilenc legénységi, és három tiszti, Coburg egyenruhát.287 Így az egyenruhák
az egyesület tulajdonát képezik, de minden mást, tarsoly, szíjazatok, fegyverek, egyénileg
kell beszerezni. Vigyáznak is rájuk, csatákban csak „vajaznak”, nehogy kicsorbuljon, vagy
eltörjön. A lovak is saját tulajdonban vannak.288
Jelenlegi, hadra fogható létszámuk 8-12 fő. Ebbe beletartoznak az ún. „Coburg-
menyasszonyok”, akiknek történelmi hitelességét, hagyományőrző körökben, csak ők
ismerik el. Ezek a leányok hosszú, buzérvörös szoknyában, és sötétzöld, sujtásos
dolmányban lovagolnak a huszárok mellett, dáma kalappal a fejükön, és igen gyakran
csatákban is részt vesznek, karddal a kezükben.
A szabadságharc korszakán kívül már közép-, honfoglalás kori és csikós bemutatóik is
vannak. Három-négy lovuk alkalmas a „betyárkodásra”,289 ahogy tréfásan ilyenkor
mondani szokás: ül, áll, fekszik, ír, olvas, számol. A csikósok mellett a leányok kékfestő
viseletet szoktak hordani, a Coburg-menyasszonyi pompa helyett.
Ami viszont pozitívum a csapatban, hogy rendszeresen gyakorolnak, nem csak lóháton,
hanem lábon is, közméltóság fogadását, koszorúzást, őrségváltást, zászlótartást, ezeket
főleg a téli időszakban. Nyáron pedig karusszeleznek, lóról, lóra szállást gyakorolnak
ütemre, fegyverhasználatot. Vitkó Egont idézve: „Amire szükség van az a 3 F.
Felkészültség, fegyelem, feltétlen alázat.” Eredményeiért kitüntetést is kapott Hende Csaba
286 Vitkó Egon visszaemlékezései alapján287 A választás azért esett erre, mert a Coburg huszárok egyenruhája a Magyar Köztársaság Nemzeti Díszegységének viselete.288 Vitkó Egon visszaemlékezései alapján289 http://ozdihuszar.uw.hu/ 2011. 04. 21. 01:17 elérés
50
honvédelmi minisztertől. Ezt, rajta kívül, csak másik három civil személy kapta meg
eddig.290
Kiskun Huszár- és Honvéd Hagyományőr Egyesület 291
2008-ban alakultak, a szabadságharc 160. évfordulójának tiszteletére. A honvéd részleg a
kecskeméti 71-es zászlóaljnak, míg a lovas csapat a Nádor huszároknak állít emléket.
Ennek oka Virágh Gedeon huszár főhadnagy, aki a kunszentmiklósi temetőben van
eltemetve, és 1848 októberében majd 200 huszárt vezetett haza a szabadságharc
megsegítésére. Az utolsó aradi rabként tartják számon, 1858. május 16-án nyerte vissza a
szabadságát. Szkenderovics Zoltán (10. ábra) az egyesület elnöke, és a honvéd alakulat
vezetője, hagyományőrző hadnagy. A huszárok élén Kun Attila áll.292
A csapat tagjai már korábban is részt vettek valamilyen formában a katonai
hagyományőrzésben, valaki íjászkodott, valaki más csapatnál huszárkodott. Szkenderovics
az elöltöltős puskákba szeretett bele, előbb volt Augustin típusú fegyvere, mint honvéd
egyenruhája. Ez viszont nem volt számukra kielégítő, kialakult az igény egy saját, helyben
szerveződő csapatra. Még civilben látogattak el március 5-én a szolnoki ütközet tiszteletére
rendezett csatabemutatóra, és eldöntötték, hogy ők is részt szeretnének venni. Így álltak
össze három évvel ezelőtt és alapították meg tíz fővel a Kiskun Huszár- és Honvéd
Hagyományőrző Egyesületet. 2011-ben az egyesületi létszám 35 fő, ebből 25 gyalogos, 10
huszár.293
A kecskeméti polgármester támogatta az elindulásukat, kétszer 1 millió forinttal. Ennek
és a különböző pályázati pénzeknek köszönhetően rohamosan fejlődnek. Eljutottak addig a
szintig, hogy az egyenruha varratásán kívül, saját maguk készítenek mindent, beleértve a
fegyvereket is. Kezdetben ők is a békéscsabai fegyverkészítőtől rendeltek, de annak
megbízhatatlansága miatt átálltak a gyártásra. Csöveket Szkenderovics egyik ismerőse
ajánlott fel az egyesületnek, és egy Amerikában használt elöltöltős fegyver
zárszerkezetéről vettek mintát.294
Kezdetben nem akartak ők sem tiszteket, ám elengedhetetlen egy 25 fős csapat
vezetéséhez. Szkenderovics először a legalacsonyabb, őrvezetői rangot kapta, de a 2009
290 Vitkó Egon visszaemlékezései szerint291 Szkenderovics Zoltán szíves közlései és http://kiskunhuszar.uw.hu/ alapján292 Szkenderovics Zoltán visszaemlékezései alapján293 http://kiskunhuszar.uw.hu/ 2011. 04. 21. 13:03 elérés294 Szkenderovics Zoltán visszaemlékezései alapján
51
áprilisában rendezett komáromi csatabemutatón az MHKHSZ kinevezte hadnaggyá. 2010.
május 21-én pedig, a Budai várban további négy tizedest és egy őrvezetőt léptettek elő.295
Asbóth Sándor Huszárbandérium 296
2008. február 23-án, 12 fővel indult Gyenesdiáson, akkor még Gyenesdiási
Huszárbandérium elnevezéssel. Rá egy évre, 2010. január 14-én, a Keszthelyen született
honvéd alezredes előtt tisztelegve vette fel az Asbóth Sándor nevet. A csapat vezetője, és
az egyesület elnöke Boronyák Tibor (11. ábra), hagyományőrző százados.297
A 9. (Miklós-) huszárezred egyenruháját öltötték magukra, és fő célkitűzésük, hogy a
nyugat-balatoni régió történelméhez kapcsolódó huszár hagyományokat ápolják. A helyi
kulturális rendezvényeken kívül részt vesznek eseményeken is, valamint ellátogatnak
iskolákba, óvodákba.298
Rövid története ellenére nagy utat járt be a világban. A Kelet-közép-európai régión
kívül már az Amerikai Egyesült Államokban is vettek részt megemlékezésen.
Jelenlegi létszámuk 14 fő, mindkét nemből vegyesen. Ennél a csapatnál nincsenek
szigorítások a nőket illetően. Sőt Boronyák Barbara, az egyesületi elnök lánya, hadnagyi
rangban vesz már részt a rendezvényeken.
A felszerelést, ruházatot az egyesület biztosítja a tagok számára. A lovak azonban saját
tulajdonban vannak, mint a legtöbb esetben.299
A betyár hagyományokat is őrzik természetesen. A Történelmi Lovas Egyesület
tagjainak jó része csikós felszerelésben jelenik meg a rendezvényeken (12. ábra). A
Bornemissza János Hagyományőrség Egyesület alapvetően a végvári katonák
hagyományait őrzi, ám a szabadságharc korabeli csatákon népfelkelőként, vagy civil
nemzetőrként mindig részt vesznek.300 A Rózsa Sándor Szabadcsapat, ahogy a neve is
mutatja, eredetileg betyár hagyományokat őriz, ám 2011-ben először, Hunyadi huszárként
(13. ábra) lovagoltak végig a Tavaszi hadjáraton. Azok a lányok is a betyár sereghez
tartoznak egy-egy bemutató alkalmával, akik lovon népi viseletben vesznek részt a
csatákban. Néha fokossal, néha karddal, néha fegyver nélkül.
295 Szkenderovics Zoltán visszaemlékezései alapján296 http://www.gyenesihuszarok.hu alapján297 http://www.gyenesihuszarok.hu 2011. 04. 21. 13:00 elérés298 uo.299 http://www.gyenesihuszarok.hu 2011. 04. 21. 13:00 elérés300 http://www.hagyomanyorseg.hu/hun_pages/hun_frameset.htm 2011. 04. 21. 14:22 elérés
52
A nők, lányok jelenléte egy-egy ütközetben vita tárgyát képezi a hagyományőrzők
között. Egyesek úgy gondolják, ahogy korábban is utaltam rá, hogy Mária főhadnagy nem
létezett, vagy ha igen, akkor sincs a női huszárnak hagyománya, így ők csak gyalog
markotányosként vegyenek részt egy csatában. Mások nem ennyire szigorúak, megengedik
hölgy tagjaiknak is, hogy viseletben a huszárok oldalán, vagy a betyár seregben
harcoljanak. Olyan is előfordul, hogy huszár mentét és a nadrág színével megegyező bő
szoknyát viselnek szablyával a kezükben (14. ábra), véleményem szerint ez az, ami
abszolút lerombolja egy csatajelenet hangulatát. Végül pedig vannak azok a leányok, akik
mint a férfiak, komplett huszáregyenruhát öltenek magukra.
Gyakori jelenség, hogy más korszakok képviselői is megtalálhatóak egy 1848–49-es
hadijátékon. Ilyen csapat például Kiskunhalasi Lovasbandérium, amely 1997-ben jött létre,
az 1745-ben felállított jászkun huszárezred tiszteletére. 301
A másik példa erre a Pápai Huszár Egyesület.302 1992. június 30-án alakultak meg,
hatodikként az országban. Az 1884–1936 között Pápán állomásozó Magyar Királyi 7.
Honvéd Huszárezred hagyományait őrzik, de XIX. századi egyenruháikban gyakori
résztvevői a 1848-49-es csatáknak. A választás oka egyértelmű, hiszen Pápán nincs másik
ezrednek hagyománya.303
A harmadik példa Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszárhagyomány-őrző Közhasznú
Egyesület, akik az 1869–1918 között működő Magyar Királyi Debreceni 2. Honvéd
Huszárezredének állítanak emléket.304
A K.u.K. 68. Reicher gyalogezred is Monarchia korabeli, Udovecz György a vezetője,
viszont gyakran ők teszik ki az osztrák gyalogságot.305 (18. ábra)
A határon túl is alakultak magyar katonai hagyományokat őrző csapatok. Felvidéken az
Első Izsai Lovas és Hagyományőrző Egyesület. Erdélyben a Székelyudvarhelyi
Hagyományőrző Székely Huszárezred, amely mind az MHVSZ, mind az MHKHSZ tagja.
Rajtuk kívül a gyergyószentmiklósi Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület, a
szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület, valamint a marossárpataki, szovátai és
kápolnási Mátyás Huszárbandériumok is magyar hagyományokat őriznek. 306
301 http://www.banderium.hu/ 2011. 04. 21. 14:30302 http://papaihuszar.hu/ 2011. 04. 21. 14:20303 Bedők János, alapító tag visszaemlékezései alapján304 http://debrecenihuszarok.hu/bemutatkozas/ 2011. 04. 21. 14:50 elérés305 http://www.magyarhuszar.hu/cskir/images/hagyomany_csapatok.htm 2011. 04. 21. 16:41 elérés306 http://www.szekelyhuszar.ro/ 2011. 04. 21. 15:23 elérés
53
Külön érdekesség az Első Kaliforniai Huszár Regiment, amely 2002. augusztus 18-án
alakult San Franciscóban. Tíz alapító taggal jöttek létre, abból három magyar, a többi
amerikai, olasz, angol és ír származású. Mindenki saját ruhával és lóval rendelkezik.307
Végül felsorolás szinten álljanak itt azok a csapatok is, akikkel nem tudtam felvenni a
kapcsolatot, de aktív résztvevői a hagyományőrzésnek: Váci Huszár és Nemzetőr
Bandérium, Bitskey Gáspár Hagyományőrző Tüzércsapat, Magyar Honvédvadász Sport és
Hagyományőrző Egyesület (15. ábra), Tenkes Lovas Sport Club – 7. Huszárezred Siklósi
Huszárbandériuma, Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat.
307 http://sfkornyek.szabadsagharcos.org/kaliforniai_magyar_huszarok.html 2011. 04. 21. 16:24 elérés
54
Rangjelzések
Többször említettem már egy-egy csapat történetének leírásakor a vezető rangját, illetve,
hogy az egyesületen belül mennyi a tisztek száma. Ennek fontosságáról eltérő nézetek
uralkodnak a hagyományőrzésen belül. Alapvetően két „tábor” van. Az egyik, akit nem
érdekel, milyen rangban szolgál a csapatán belül, számára a nemzeti értékek fenntartása és
hagyománya a fontos. A másikba tartoznak azok, akik ész nélkül osztogatják egymásnak a
tisztségeket, és irracionális rangokat találnak ki maguknak.
Az első szövetség, az EUML alapításakor a tagszervezetek megegyeztek, hogy egy
egyesületnek a vezetője maximum őrnagyi rangban lehet. A szövetségen belül
természetesen léphetnek feljebb. Abonyi Gábor és Székely Tibor is így kapta az ezredesi
rangját.
Billik Miklóssal és Szkenderovics Zoltánnal folytatott beszélgetéseim során derült ki,
hogy egyikük sem akart tiszt lenni. Billik őrmesteri rangban volt, a huszárcsapat kérésére
azonban, amikor a korábbi elnök abbahagyta a hagyományőrzést, elfogadott egy
főhadnagyi rangot. Több tiszt nincs is náluk, nem is érzik hiányát. Szkenderovics Zoltán
pedig, a lehető legkisebb, őrvezetői posztban kezdte „pályafutását”, de még erre sem érezte
méltónak magát. Viszont a csapatot vezetni kellett, ezért szükség volt valakire, aki a többi
felett áll. Végül 2009-ben, ahogy már korábban írtam, az MHKHSZ a komáromi
csatabemutató után kinevezte őt hadnaggyá.
Általában a tagok számára az előrelépést teljesítményben és időben határozzák meg. A
Wyoscki Légió Hagyományőrző Egyesületnél (továbbiakban WLHE) például kétévente
lehet feljebb lépni a ranglétrán, de csak akkor, ha az illető rendszeresen jár
rendezvényekre. Azonban nemrég úgy döntött a csapat, hogy egy ideig senki sem kaphat
magasabb tisztséget a meglévőnél, mivel egy idő után nem maradna közlegény.
Vannak viszont olyan egyesületek, ahol három őrnagy is előfordul, sőt egy esetben
dandártábornoki ranggal is találkozhatunk.
55
V. Rendezvények
Egy év egy katonai hagyományőrző számára nem csak néhány csatabemutatóból áll.
Minden csapat a maga berkeiben megemlékezéseket tart a nemzeti ünnepeken – március
15, augusztus 20, október 6, október 23. Ezeken kívül még érkezhetnek felkérések
különböző intézményektől díszőrség adására, táblaavatásra, fogadásokra. Kezdjük azonban
a hadijátékokkal.
V.1. Csatabemutatók
A leglátványosabb hagyományőrző rendezvény valóban egy-egy ütközetnek a
felelevenítése. Egy évben körülbelül 6-8 nagyszabású, országos csatabemutatót
szerveznek. Egy-egy ilyen eseményre legalább öt-hat, a Tavaszi hadjáratra még több
hagyományőrző csapat látogat el, az ország különböző pontjairól. Tapasztalatból tudom,
mennyire nehéz egy ilyen program megszervezése. Elsősorban gondoskodni kell a
csapatok odaérkezéséről. A legtöbb esetben a szervező egyesület finanszírozza az utazási
költségeket. Egy több napos rendezvény esetén a napi háromszori étkezéssel is számolni
kell. A szállást sportcsarnokokban, művelődési házakban vagy sátrakban oldják meg.
Olykor, leginkább külföldi rendezvényeken előfordult már, hogy tájházban, vagy
panzióban alhattunk.
Ezen felül lóállásokat kell építeni, lovaknak takarmányt, vizet biztosítani, ha olyan
helyen van a szállás, ahová eredetileg nincs bevezetve. A Tavaszi hadjárat alatt a sátraknak
az építéséről és szállításáról is gondoskodni kell. Csatabemutatók alkalmával a mentők,
orvosok, állatorvosok, pirotechnikusok jelenléte nélkülözhetetlen, hangosításhoz
eszközöket beszerezni, kordonokat kell felállítani, amelyek elválasztják a közönséget a
résztvevőkről. Ezenkívül a különböző konfliktus helyzetekre is megoldást kell találni,
hiszen adott esetben a résztvevők egy évig nem látják egymást, felmerülhetnek régebbi
sérelmek. A szervező feladata ilyenkor a konfliktus kezelése. A Tavaszi hadjáraton
különösen, hiszen mindennap máshol alszanak a hagyományőrzők, változnak a
körülmények. A helyi önkormányzatok, művelődési házak is szerepet vállalnak a
szervezésben. Adott esetben ők intézik a szállást, vagy az ellátást.308
A program menetéről a hagyományőrzők rendszerint az érkezéskor kapnak
tájékoztatást. Az utóbbi pár évben már a rendezvényt megelőző pár napban, e-mailben is
elküldték a pontos programot. A csatabemutatók előtt egy órával parancsnoki 308 Fülöp Tibor szíves közlései alapján
56
megbeszélésre hivatalosak a jelenlévő egyesületek vezetői. Ezeken részletesen átbeszélik a
teendőket, és az esetleges módosulásokat. Ennek ellenére gyakori a spontaneitás, a
rögtönzés. Nem egyszer előfordult, hogy az ütközet hevében egy-egy csapat nem az előre
megbeszéltek szerint cselekedett és megfordították a csata állását. Vass László szavait
idézve: „A programról csak, annyit, hogy mindig két perccel előbb tudjuk meg, hogy mit
kell csinálni.”309
A balesetek elkerülése végett elengedhetetlen a katonai fegyelem betartása. Ez a feladat,
mint 1848-ban is, a tisztekre és altisztekre hárul.
A hadijáték előtt és után kötetlenebb hangulatban, a hagyományőrzők maguk tartanak
előadást és fegyverbemutatót az érdeklődőknek, részletesen mesélnek annak a katonai
alakulatnak a történetéről, amelynek nevét viselik. Ekkor lehetőség nyílik a fegyverzet,
ruházat és egyéb kellékek, például a dob, kézbevételére. A nézőknek a mélyebb hadi és
történelmi ismeretek elsajátítására a csatabemutató alatt van lehetőségük, mivel a történész
kommentátor folyamatosan közli az éppen látott hadmozgásokat és az ahhoz kapcsolódó
történelmi hátteret, tényeket.
1848. szeptember 29. Pákozd
A magyar hadsereg első győzelme. Méreteiben és veszteségeit tekintve sem tartozik a
jelentős ütközetek közé, ám következményei felbecsülhetetlenek a szabadságharc
szempontjából. Az ideológiai hatása miatt vált a honvédelem jelképévé.310
Az első hadijátékot 1995-ben rendezték meg. Az ötlet Serf András fejéből pattant ki, és
néhány évig ő is volt a szervezője ennek a csatabemutatónak.
1998-ban, a 150. jubileumra nagyszabású ünnepséget szerveztek. Fellépett a Honvéd
Táncegyüttes, a Mészeg-hegyen, a Katonai Emlékparkban lévő emlékműnél állandó
kiállítást rendeztek be a győzelem tiszteletére. A csata előtt hagyományosan,
megkoszorúzzák az obeliszket, a Magyar Honvédség áll díszőrséget. Ezt követi az ütközet
újrajátszása a hegy alatti síkon. Napjainkban már a Fehérvári Huszárok Egyesülete
szervezi.311 (13. ábra)
Kétévente azonban, megrendezésre kerül a Pákozd-Ozora túra. Ez a pákozdi csata
színhelyéről indul, egészen Ozoráig, ahogy a túra elnevezése is sejteti. Körülbelül egy
hetes, a Mátyásföldi Lovas Egylet tagjai járják végig, minden nap más településen kapnak
309 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján310 Magyarország története 1848-1890. Szerk.: KOVÁCS Endre. Akadémia Kiadó, Budapest, 1979. 262–263. (továbbiakban: KOVÁCS, 1979)311 Serf András visszaemlékezései alapján
57
szállást (tájházakban, lovas panziókban), ahol huszárbemutatót tartanak az érdeklődőknek.
2010-ben volt szerencsém nekem is részt venni ezen a rendezvényen.
1849. február 26–27. Kápolna
1849-ben a magyar csapatok súlyos vereséget szenvedtek a Tarna mentén. Ennek oka
Dembiński tábornok hibás taktikája. Túlságosan ragaszkodott eredeti tervéhez, rugalmatlan
volt, nem alkalmazkodott a körülményekhez, és nem vonta össze az erejét, ahogy azt
tennie kellett volna a császári csapatok közeledésekor.312
A rossz kimenetel ellenére, immár hat éve, Kál, Kompolt, Kápolna, Tófalu községek
támogatásával február utolsó hétvégéjén a Magyar Honvédvadász Sport és
Hagyományőrző Egyesület megrendezi a „Tarna-völgyi Huszár- és Katonai
Hagyományőrző Találkozót”. Idén már három csatabemutatót is tartottak, két nap leforgása
alatt, Tófalu, Kápolna és Kál településeken. (14. ábra)
Az egyesület vezetője, László Zoltán a csatabemutatók mellett egy minősítési versenyt
is bevezetett a programba, mind lovasok, mind gyalogosok számára. Ezen egyéni és csapat
szinten értékelik a résztvevőket a ruházat, a szíjazat, a kiegészítők és a fegyverzet állapota,
valamint az akadályok, a lövészeti feladatok, és a tájékozódási képességek alapján.313
A rendezvény egyetlen hátránya a túlzsúfolt program, három csatabemutatót kell tartani
két nap alatt, emellett zajlik a minősítési verseny és az ebédet a csapatok főzik a maguk
számára.
1849. március 5. Szolnok
1849-ben a szolnoki ütközetben nagy szerepe volt a lengyel csapatoknak. Egy félreértett
parancs miatt a lengyel dzsidások nekirohantak az ellenfélnek, akik az időjárási
körülmények között nem látták pontosan, hogy kik is közelednek feléjük. A parancsnok
szájából ekkor hangzott el ez a mondat: „Ezek vagy őrültek, vagy lengyelek!”.314 És igaza
volt. A hagyományőrzők között is ismert ez a történet, nem egyszer hallotta vissza a
lengyel légió, hogy őrültek.
A szolnoki ütközetet minden évben, március 5-hez legközelebb eső hétvégén rendezi
meg Udovecz György. A csatát egy reggeli gyakorlás előzi meg, majd egy koszorúzással
312 KOVÁCS, 1979. 353-354.313 László Zoltán által írt minősítő lap alapján. A Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület is részt vett 2009-benés első helyezést ért el.314 Máté Endre: Lengyelek a szabadságharcban c. előadása alapján, elhangzott: 2011. április 8. Árpád Gimnázium, Budapest.
58
egybekötött megemlékezés a Lengyel légió utcájában, ahol a Wysocki Légió természetesen
díszőrséget áll.
2011-ben rendhagyó módon nem a Tisza partján zajlott a csata, hanem a város szívében,
utcai harcokat imitálva. Kétszáz gyalogos és ötven lovas vett részt az ütközetben, külföldi
csapatok is érkeztek. (20. ábra) Több televízió, újság és internetes újság közölt riportokat,
cikkeket, videókat a rendezvénnyel kapcsolatban. Csapatunk hadnagyával, Nagy Jakubbal
interjút is készítettek.315
1849. április 1-május 21. Tavaszi hadjárat
A dicsőséges tavaszi hadjárat, ahogy emlegetni szokták. A frissen kinevezett Görgey
hadvezetésének köszönhetően két ütközetben sikerült visszaszorítani a támadó osztrák
csapatokat, Isaszegnél pedig győzelmet arattak felettük. A haditerv a következő volt:
Klapka elterelő műveletbe kezd, a VII. hadtesttel Hatvantól Gyöngyös felé kellett
támadnia, azt a látszatot keltve, hogy ott van a fősereg zöme. Mindeközben a tényleges
főerők, az I., II. III. hadtest Jászberényen, Nagykátán át megkerüli az ellenség jobb
szárnyát és Gödöllőnél hátba támadják őket és a VII. hadtesthez csatlakozva szétzúzzák a
császári erőket.316 Az eredmények ismertek.
Ahogy korábban már említettem az MHVSZ, ezen belül is Fülöp Tibor az „atyja” az
évről évre, a tavaszi hadjárat útvonalán szerveződő rendezvénysorozatnak. A kezdeti
kilenc huszár mára már több száz fős lovassággá nőtte ki magát. Vannak, akik csak
bizonyos szakaszokra csatlakoznak a hadjárathoz, de egy körülbelül ötvenfős társaság
mindig elejétől a végéig (Boldogtól Vácig) jelen van. A lovasok lóháton, a gyalogosok
gépjárművel. A rendezvény érdekessége, hogy hűen követi az 1849-es hadjárat menetét,
így minden csata arra a napra esik, amelyen 162 évvel ezelőtt történt.
2011-ben négy csatabemutatót is sikerült tartani a hadjárat anyaországra eső szakasza
alatt. Április 2-án Boldogon, 4-én Tápióbicskén (21. ábra), 6-án Isaszegen (22. ábra), 5-én
Vácott. Ezek közül az elmúlt években a tápióbicskei keltette a legnagyobb visszhangot és
vonzotta a legtöbb érdeklődőt. A kommentátori szerepet történészek töltik be. 2011-ben
Boldogon dr. Hermann Róbert, Tápióbicskén dr. Csikány Tamás alezredes, Isaszegen dr.
Katona Tamás vállalta ezt a szerepet.
315 http://tv2.hu/tenyek/video/fegyveres-csata-tenyek-ripor 2011. 04. 21. 11:23 elérés; http://www.szolnoktv.hu/hirek/?article_hid=13173 2011. 04. 21. 11:30 elérés; http://www.bombahir.hu/hirek/lengyel-legiosok-magyarorszagon 2011.04. 21. 11:59 elérés316 KOVÁCS, 1979. 367–370.
59
A mai körülmények között nehéz lenne az eredeti (1849-es) haditerv alapján
feleleveníteni az ütközeteket, így nem is ragaszkodnak a szervezők hozzá, évről évre
próbálnak kicsit mást mutatni a közönségnek. Ám vannak bizonyos mozzanatok, amelyek
elengedhetetlenek. Ilyen a szegedi fehértollas 3. és a veres sipkás 9. zászlóalj története.
Egyszerre érkeztek a hídhoz, és nem tudták eldönteni melyikük haladjon át elsőnek. Ekkor
a 3. zászlóalj parancsnoka kiragadta a 9-esek zászlóját a hordozó kezéből és átrohant a
hídon. A fehértollasok a parancsnokukat, a veres sipkások a zászlójukat követték.317
A közbeeső napokon megemlékezéseken, koszorúzásokon vesznek részt a
hagyományőrzők Jászdózsán, Jásztelken, Jászberényben, Nagykátán, Szentmártonkátán,
Kókán, Dányban, Dányszentkirályon, Gödöllőn, Szadán, Veresegyházán, Kerepesen,
Mogyoródon, Fóton és Dunakeszin.318
Ezen szakasz lezárásaként, április 9-én, a mátyásföldi repülőtéren sor kerül a „Czinkotai
Csetepaté” hadijátékra, amelyet Serf András, a Mátyásföldi Lovas Egylet elnöke szervez.
A bemutató apropója, hogy megemlékezzenek Aulich Lajos 1849. április 24-én, a Cinkotai
Egyházközség lelkészlakásának udvarán tartott toborzásáról.319
A hadjárat a következő héten, Felvidéken folytatódik, már az Első Izsai Lovas és
Hagyományőrző Egyesület szervezésében. Már az elnevezése is más, „Felvidéki hadjárat”.
Az érintett települések: Nagysalló, Málas, Nagyölved, Szőgyén, Köbölkút, Bátorkeszi,
Búcs, Dunamocs, Pat, Izsa, Révkomárom, Komárom. A résztvevő csapatok száma jóval
kevesebb, mint az anyaországi hadjáraton, és csupán koszorúzásokat, megemlékezéseket
tartanak.320
Ekkor következne a komáromi ütközet. Két évvel ezelőtt, 2009-ben a Monostori
erődben sor került egy nagyszabású csatabemutatóra, ám a szervezők összetűzésbe
kerültek az önkormányzattal a rendezvény költségeit, illetve a résztvevők honoráriumát
illetően, így ez a helyszín kiesett a rendezvénysorozatból.
A Tavaszi hadjárat lezárásaként a honvédelem napjához (május 21.) legközelebb eső
hétvégén a Budai várban ünnepeljük annak visszafoglalását. A Kapisztrán téren egész
napos vásár és főzőverseny várja az érdeklődőket. A hagyományőrzők meglátogatják a
Budai vár szabadságharccal kapcsolatos emlékműveit. Hagyományosan Kerékgyártó
László, a Görgey Kör elnöke mond beszédet. A 2009 és 2010-es években, a Magyar
Kultúra Alapítvány Székházába, Antal Edit fotókiállításának megnyitójára vonultak a 317 Dr. Csikány Tamás beszéde alapján. Elhangzott: 2011. 04. 04-én a tápióbicskei csata alkalmából.318 http://www.mhvsz.net/letoltes/th-plak-2011.jpg. 2011. 04. 21. 12:44 elérés (továbbiakban: Tavaszi hadjárat programja)319 Serf András visszaemlékezései alapján320 Tavaszi hadjárat programja alapján
60
résztvevők a megemlékezések után. A kiállított darabokat a korábbi évek Tavaszi
hadjáratai alatt készült fényképekből válogatta össze a fotográfus, a köszöntőt, dr. Katona
Tamás mondta.
A Tavaszi hadjárattal párhuzamosan zajlik a Tavaszi Mennydörgés Rockhadjárat. A
különböző helyszíneken esténként meghívott zenekarok tartanak koncerteket. A másik
mellékrendezvény a Motorosok a Motorosokért Alapítvány motoros találkozója.321
1849. augusztus 5. Szőreg
Az ütközet a magyar seregek vereségével végződött, Dembiński szinte puskalövés nélkül
adta fel Szegedet. Visszavonulását a lengyel és az olasz légió, valamint Dessewffy
tábornok lovassága fedezte.322
1999-ben rendezte meg először a Nemzetközi Huszár- és Katonai Hagyományőrző
Találkozót az 1848-49-es Szabadságharc III. Honvédzászlóaljának Hagyományőrző
Egyesülete. A háromnapos rendezvénysorozat keretin belül zajlik a vesztes csatában
elhunyt honvédek emlékére szervezett hadijáték. Szállást az utóbbi két évben (2009, 2010)
egy Szőreg melletti katonai gyakorló pályán kaptunk. A nyári meleg ellenére szép
számmal jelennek meg hagyományőrző csapatok, és öltik magukra a nehéz egyenruhákat.
A csatabemutatót rendszerint az utolsó napon, vasárnap tekinthetik meg az érdeklődők.
2010-ben először,323 nem egy helyszínen zajlott az ütközet. Ahogy a szolnoki csatánál, itt is
utcai harcot imitálva vonultak egyik hadszíntérről a másikra.
Határon túl
Az elmúlt huszonhárom évben gyakran előfordult, hogy egy-egy hagyományőrző csapatot
meghívtak más országok rendezvényeire is. Elsősorban a környező országok
szervezésében, részt vettek már Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken megvívott csaták
felelevenítésén. A kishegyesi csatát például 2010-ben rendezték meg először, és a
Mátyásföldi Lovas Egylettel magam is kiutaztam rá. A felszerelést és ruházatot mi
szállítottuk, lovakat a helyszínen kaptunk. Gyalogosként a szegedi 3. honvédzászlóalj
hagyományőrzői vettek részt.
Erdélyben 2006 óta rendezik meg az Őszi hadjáratot a helyi hagyományőrzők, amelyre
szintén szoktak magyarországi csapatokat hívni. Lengyelországban, Németországban,
321 http://mhvsz.hu/ 2011. 04. 21. 14:41 elérés322 Dr. Katona Tamás beszéde alapján. Elhangzott 2010.08. 05-én Szőregen, a szőregi csata évfordulójának
alkalmából.323 A szolnoki ütközet ennek mintájára lett megszervezve.
61
Olaszországban is részt vettek megemlékezéseken, csatabemutatókon a régebbi
csapatok.324 A szegedi 3. honvédzászlóalj például 2004-ben képviseltette magát és Szeged
városát Rómában is, az utolsó magyar király, IV. Károly boldoggá avatására rendezett
istentiszteleten.325
Egy kicsit más korszak ugyan, de az 1805-ös austerlitz-i ütközet emlékcsatájára is több
alkalommal kiutaztak ’48-as, magyar hagyományőrző csapatok. Ezt a Napoleonista
Szövetség szervezi. A három kontinenst felölelő, közel két millió taggal rendelkező
szervezet, látványos, sok érdeklődőt vonzó csatabemutatókat szervez a fent említetten
kívül Borogyinóban, Wagramban, Waterlooban és Lipcsében. Az ő „hatáskörükbe”
tartozik a Magyarországon megrendezésre kerülő győri csata.326 Mind az MHVSZ, mind az
MHKHSZ tagja ennek a nemzetközi szövetségnek.327
V.2. Egyéb rendezvények
Az egyesületek a csatabemutatókon kívül rendszeresen vesznek részt megemlékezéseken,
koszorúzásokon, táblaavatásokon, falunapokon, állami ünnepségeken. Ezek vagy saját
szervezésűek, vagy az önkormányzatok kérik fel őket a megjelenésre.
A nemzeti ünnepeken – március 15., augusztus 20., október 6., október 23. – a csapatok
90%-a saját, helyi megemlékezésén vesz részt. A jobban felszerelt egyesületek, például az
isaszegi vagy az ózdi huszárbandérium, állami ünnepségekre is hivatalos.
Szüreti felvonulások, esküvők alkalmával is gyakran kapnak meghívást, csikós és
huszár öltözékben egyaránt.
A WLHE sajátos helyzetben van, hiszen nem csak a magyar, hanem a lengyel ünnepek
alkalmával is egyenruhát öltenek tagjai. Az összes lengyel nemzeti ünnepre, illetve
történelmi esemény kapcsán megemlékezésére328 kapunk meghívást, amelyeket a
magyarországi lengyel kisebbség (Polonia Węgierska) ugyanúgy megtart, mint az
anyaországban élők. Ezen kívül saját rendezvényeink is vannak. 2010. március 23-án, az
óbudai Amfiteátrumban szervezett a csapat nagyszabású, két korszakos hagyományőrző
bemutatót a Lengyel-magyar Barátság Napja alkalmából. A programot több száz fős
lengyel és magyar delegáció tekintette meg.
324 Fülöp Tibor, Abonyi Gábor, Bedől János, Serf András szíves közlései alapján325 Dr. Vass László szíves közlései alapján326 „Huszár” 1998. 46.327 Fülöp Tibor szíves közlései alapján328 Lengyel nemzeti ünnep: május 3. és november 11. Ezenkívül: március 23. (Lengyel-magyar Barátság Napja), április 13. (Katyń-i Mártírok Napja), június 27. (Szent László nap), szeptemberben több napos rendezvénysorozat az 1939-ben elesettek emlékére.
62
Az első rész egy vadászatot jelenített meg Nagy Lajos korából. Nagy Lajos édesanyja,
Łokietek Erzsébet lengyel származása, valamint óbudai kötődése miatt329 választottuk ezt a
korszakot. A második részben az 1848–49-es szabadságharc korabeli fegyvernemek
bemutatóit láthatta a közönség, a végén egy kisebb csataimitációval.
A hagyományőrző egyesületek szívügyüknek érzik a fiatalabb nemzedék nevelését,
oktatását. Épp ezért vállalnak rendhagyó történelem órákat általános iskolákban,
gimnáziumokban. Ilyenkor a történelmi háttér ismertetése után a gyerekek testközelből is
megismerkedhetnek a XIX. században használt fegyverekkel, egyenruhákkal. A lovas
csapatok óvodákban is tartanak huszárbemutatókat, hiszen ez a korosztály a
legfogékonyabb. A szegedi és tolnai hagyományőrzők is rendszeresen tartanak
gyermekeknek történelmi táborokat a kisiskolások számára.330 Egy héten keresztül,
különböző korok hagyományőrzői tartanak előadást az általuk képviselt időszakról, és saját
munkájukról.
Egy ízben a WLHE már egyetemen is rendezett hasonló programot. 2010. október 4-én
két huszár és egy ulánus, valamint két gyalogos és egy tüzér csapat részvételével
hagyományőrző napot tartottunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karának kampuszán. Egész napos fegyveres bemutatók, és toborzó
műsor várta a hallgatókat, délután pedig Csikány Tamás előadását hallgathatták meg a
szabadságharcról és október 6-áról.
A fegyelem megszilárdítására, illetve a fejlődés elősegítésére, a különböző egyesületek,
illetve szövetségek kiképzéseket, illetve a már említett minősítési versenyeket szoktak
szervezni mindegyik csapatnem számára. Ilyen volt például a gyalogsági alaki kiképzés
Kerepesen, Szilasligeten, a Sárvári haditábor: gyalogos, lovassági és tüzér alapkiképzés és
minősítés. Az itt szerzett tapasztalatokat aztán csatabemutatókon, hagyományőrző
programokon, különböző megemlékezéseken tudja kamatoztatni, később tisztté válva
beosztottainak átadni.331
329 Łokietek Erzsébet birtokaihoz tartozott Óbuda. Ezért szerepel Óbuda címerében a lengyel sas.330 Sánta János és Tófalusi Zoltán szíves közlései alapján331 Dr. Vass László és Bolgár Attila szíves közlései alapján
63
VI. Jogszabályok
A hagyományőrzést igen komoly törvények szabályozzák. Az egyesületek működésére a
civil, közhasznú szervezetek jogszabályai vonatkoznak. A fegyverek használatát és tartását
viszont szigorú keretek közé szorítják.
A tiltott dolgok közé tartozik például a nyolc centiméternél hosszabb élhosszúságú
vágóeszköz, másokra veszélyes tárgyat kilövő, vagy jellegzetesen ütés céljára szolgáló
eszközöket közterületen tartani. Tehát sem szablya, sem szurony, sem puska, de még íj
sem lehet a hagyományőrzők kezében, ha az utcán sétálnak.332 Ez nagymértékben
megnehezíti a szállítást egy budapesti rendezvény esetében, ha például a résztvevőknek
nem volt lehetőségük gépjárművel utazni, vagy csak messzebb tudtak leparkolni.
2011-ben a kormány módosító javaslattal élt a hagyományőrzők számára. Ezentúl
kifejezetten a nemzeti hagyományok ápolása céljából közterületen is maguknál tarthatnak
fegyvert, szabálysértés elkövetése nélkül. A csomagolásra vonatkozóan megmaradna a
jogszabály az eredeti változatában. Tehát illik megfelelő tokban szállítani a fegyvereket.
Kivéve, ha hagyományőrző céllal változtatja az illető a helyét (felvonulás, díszőrség, stb.),
akkor maradhat felfegyverezve.333
Ma a 2004. évi XXIV. törvény van hatályban,334 ezenkívül kiadták még a 253/2004.
(VIII. 31.) Korm. Rendeletet a fegyverekről és lőszerekről, 175/2003. (X. 28.), a 124/1993.
(IX. 22.) Korm. Rendeletet, a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről, 155/2003.
(X. 1.) Korm. Rendeletet a polgári célú pirotechnikai tevékenységek felügyeletéről.
2011 februárjában a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetsége levélben
kérelmet nyújtott be a Belügyminisztérium Szabályozási és Koordinációs Helyettes
Államtitkárságára a jelenlegi fegyverjogszabályok tizennégy legfontosabb problémájának
orvoslására. (x. számú melléklet)
Talán a legégetőbb probléma, véleményem szerint a használatra, a feketelőpor és
csappantyú tartására vonatkozó jogszabályok módosítása. A jelenlegi rendszer, mindössze
öt kilogramm lőpor tartását engedélyezi lövészegyesületeknek, ami nem elegendő egy
közepes verseny megtartásához sem, és biztonságtechnikai kérdéseket is felvet.
Lengyelországban több kiló, sőt tonna lőport ellőnek egy-egy csatabemutató alkalmával,
332 http://nol.hu/belfold/aki_hagyomanyt_oriz__jarkalhat_karddal_vagy_buzogannyal 2011. 03. 10. 15:40 elérés333 uo.334 2. § 4. elöltöltő lőfegyver: az olyan egylövetű- vagy ismétlőfegyver, amelynél a lőport és a lövedéket kizárólag a csőtorkolat irányából lehet a csőbe vagy a forgódobba betölteni, rendeltetésszerűen feketelőporral vagy gyárilag a feketelőpor kiváltására készült lőporral és hozzávaló csappantyúval működtethető;
64
ezzel szemben Magyarországon figyelni kell a mennyiségre, hogy az ütközet végére is
maradjon.335
Hazánkban a muzeális fegyverkehez használatos csappantyú engedélyköteles, ami
példátlan EU viszonylatban, hiszen maga a fegyver tartása nem az. A csappantyú minden
EU országban szabadon tartható, vásárolható 18 éves életkor felett. Jelenleg a muzeális
fegyveres lövészettel foglalkozni kívánó lőtereknek, lövészegyesületeknek külön engedélyt
kell kérniük a hatóságtól még akkor is, ha már minden típusú nagy kaliberű fegyverrel
történő lövészetre engedéllyel rendelkeznek.
A fent említett szövetség javaslata, hogy az elöltöltő-fegyveres lövészek engedélyt
kérhessenek és kaphassanak feketelőpor tartására, megszerzésére. Továbbá, hogy az
elöltöltő fegyverekhez használatos csappantyú típusok megszerzése és tartása 18. életév
felett ne legyen engedélyhez kötve. Minden olyan lőtér, mely engedéllyel rendelkezik nagy
kaliberű lövészet tartására, legyen automatikusan alkalmas elöltöltő-fegyveres lövészetre
is.336
A hagyományőrzők ezzel szemben előre csomagolt puskaport vásárolhatnak
pirotechnikusoktól, amelyet ún. startpatronnal tudnak begyújtani (xy melléklet).
Csappantyút csak jogi személy birtokolhat. Az ágyúkhoz is hasonlóan előre gyártott
ágyútöltet használata engedélyezett.
A korábban említett problémán kívül a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek
Szövetsége a szállítási, tárolási és megszerzési engedélyek kérdéskörét is felülvizsgálná. A
jelenlegi szabályok szerint, amint a lőfegyvertartó elhagyja a hatóság által engedélyezett
tároló helyet, gyakorlatilag folyamatosan kézben kellene tartania fegyverét. Emellett
módosítaná a megszerzési engedélyhez szükséges rendszer bonyolultságát.
335 http://www.kapszli.hu/law.php 2011. 04. 22. 14:29 elérés336 uo.
65
Összegzés
Szakdolgozatom első részében törekedtem az 1848–49-es szabadságharcban résztvevő
fegyvernemek történetét összefoglalni, és fényt deríteni azokra az okokra, amik
szükségessé tették a magyar kormány számára egy 10.000 főből álló honvédsereg
megteremtését. Foglalkoztam, a mai napig is érdeklődés tárgyát képező honvéd elnevezés
kialakításáról és annak honvédő szerepéről. Tárgyaltam továbbá a tüzérség létrehozásának
körülményeit és a huszárezredek helyzetét, hazaszökésük viszontagságait a szabadságharc
kirobbanása előtt, és kezdetén.
Foglalkoztam a forradalom fegyvereivel, a csapatok egyenruháival és felszereléseivel.
Ennek elengedhetetlen szükségét éreztem, hiszen a hagyományőrzők is az eredeti minta
alapján tudják megalkotni saját készleteiket.
Az 1848-as események után az utókor „honvédei” életének bemutatásában a
hagyományőrzés jelentőségét, fontosságát, a benne rejlő lehetőségeket hangsúlyoztam.
Nincsen kézzel fogható kezdete ennek a mozgalomnak, de ha mégis meg kellene jelölni
egy időpontot és egy személyt, Fülöp Tibort, a Tavaszi hadjárat „szülőatyját” választanám,
és az első Tavaszi hadjáratot, 1989-ben, hiszen ez volt az első olyan rendezvénysorozat
Magyarországon a nyolcvanas években, amely a szabadságharc hagyományaira épül, és
amelynek keretein belül a résztvevők nyíltan leróhatták tiszteletüket a ’48-as hősök előtt.
Általánosságban elmondható, hogy 1994-ig csak lovas csapatok alakultak. Ekkor jött
létre az első tüzér egyesület Nagykátán, a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat. Őket
követte a Dabasi Hagyományőrző Honvédtüzér Közhasznú Alapítvány Kovács Sámuel
Tüzércsapata, az 1848-49-es Szabadságharc Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző
Egyesülete, a Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat, a Bitskey Gáspár Hagyományőrző
Tüzércsapat és a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület.
Ezek a hagyományőrző egyesületek, mint civil szervezet működnek, élükön elnökkel és
elnökséggel. A többi tag a közgyűléseken fejtheti ki véleményét. Ezek alkalmával történik
egy újabb tag felvétele, vagy egy újabb szabály bevezetése is. Ötvenegy százalékos
többség szükséges az új javaslat elfogadásához. Emellett minden tagnak megvan a katonai
rangja is az egyesületen és a szövetségen belül, feljebbvalójának engedelmességgel és
tisztelettel tartozik.
A felszerelésről, egyenruházatról hol egyénileg, hol egyesületi szinten gondoskodnak. A
kilencvenes évek elején a hadsereg készleteinek leselejtezése miatt könnyebben juthattak
fegyverekhez, mint napjainkban. Manapság fegyverbörzéken, hagyatékokból, interneten
66
tudnak beszerezni egy-egy újabb darabot. Egyenruhát szabómestereknél, iparművészeknél
tudnak készíttetni a hagyományőrzők. A minőségi posztó beszerzése jelenti a problémát,
mivel a mai divat szerinti ruháknál nem használnak ilyen összetételű anyagokat.
A korhű felszerelés beszerzése már lehetővé teszi a csapatok számára a részvételt egy-
egy hadijátékon, felvonuláson, koszorúzáson. Egy évben akár minden hétre juthat egy
rendezvény, a WLHE például évi hatvanon vesz részt.
Ezek közül van, amelyik saját szervezésű, ilyenkor gondoskodni kell a megfelelő
feltételekről. Étel, ital, hangosítás, pirotechnikus, több napos esetén szállás biztosítása
szükséges.
A hazai szervezésen felül külföldre is hívják a magyar hagyományőrzőket, akár más
korszakok bemutatóira is. A legnagyobb európai szervezet a Napoleonista Szövetség,
amely nevéhez hűen, Napóleon korának egyenruháiban eleveníti fel a császár megvívott
csatáit.
Magyarországon a hagyományőrzők fegyverhasználatát szigorú jogszabályokhoz kötik.
Feketelőporos fegyvereikhez csak előrecsomagolt tölteteket vásárolhatnak, és 6 mm-es
startpatronnal gyújthatják meg, csappantyút csak jogi személy birtokolhat. Ezzel szemben
a környező országok nagy részében már korlátlan mennyiségben juthatnak az egyesületek
puskaporhoz.
Méltán hinnénk, hogy ez a fajta látványos, élményszerű, kézzelfogható és szemléletes
népnevelési forma aktív támogatásra ösztönzi az állami döntéshozókat. A sorozatosan
előadott élő történelemóráknál hatásosabb oktatási módszert elképzelni sem lehet. Az
eddigi tapasztalatok alapján az a gyerek, aki aktív részese volt valamilyen dicsőséges
történelmi cselekedet újrajátszásának, öntudatában és magyarságtudatában megerősödve
szemléli a világot. A katonai hagyományőrzés állami támogatása tehát lehetőséget teremt
az állami oktatási feladatok könnyítésére is. Viszonylag kevés plusz állami
feladatvállalással sokban segíthető általa a magyar iskolai rendszer munkája. Az elmúlt két
évtized tapasztalatai alapján elmondható hogy a katonai hagyományőrzés nem tudta
betölteni ezt a szerepét.
A legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvényeket az eseményekben érintett
önkormányzatok és helyi civil szervezetek aktív részvételével szervezték meg az országos
szövetségek. A leglátványosabb és legjelentősebb rendezvény, a Tavasz Hadjárat
eseménysorozaton 34 önkormányzat, 6 művelődési ház, 13 társszervező helyi egyesület, 10
zenei, 15 gasztronómiai egyesület közös szervezésében zajlott le. Az eseményekbe sikerült
67
bevonni a helyi lakosságot és állami intézményeket, iskolákat is, így közösségek aktív
részvételével egész napos folyamatos programsorozatok születtek.
Elmondható hogy napjainkra önkormányzati szinten már a település fontos
eseményének tartják azokat katonai hagyományőrző rendezvényeket, amelyek a település
életével kapcsolatos történelmi események alakalmából születnek és aktívan támogatják
azok megrendezését.
A WLHE tagjaként, a továbbiakban is részt kívánok venni hagyományőrző
eseményeken, történelmi helyszínek felkutatásában, valamint annak eredményeinek minél
szélesebb körben történő megismertetésében.
68
Irodalomjegyzék
1. A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig, 1848–1849. Szerk.: BONA
Gábor. Bp., Zrínyi, 1998.
2. BARCY Zoltán–SOMOGYI Győző: A Szabadságharc Hadserege. Corvina Kiadó, 1988.
3. CSIKÁNY Tamás: Honvédtüzérség az 1848-49-es szabadságharcban, Tinta Kiadó,
2000.
4. CSIKÁNY Tamás: A szabadságharc foglalata. IN: „Saját kezébe, ott, ahol…” Az 1848-
49-es forradalom és szabadságharc hadtörténelmi levéltárban őrzött katonai irataiból.
Szerk.: FARKAS Gyöngyi. Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 1998.
5. HERMANN Róbert: 1848–1849 A szabadságharc hadtörténete. Korona Kiadó, Budapest
2001.
6. KEDVES Gyula: A Szabadságharc Hadserege I., 1. A lovasság. Sygnatura 1992.
7. KEDVES Gyula: A szabadságharc fegyverei I. Haditechnika 1993/2.
8. KEDVES Gyula: A szabadságharc fegyverei II. Haditechnika 1993/3.
9. KEDVES Gyula: Forradalom és szabadságharc. In: „Fényesebb a láncnál a kard…”
Emlékkiállítás az 1848–49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára.
Hadtörténeti Múzeum, 1999. 7–33.
10. KEDVES Gyula: Fegyverek a szabadságharcban. IN: „Fényesebb a láncnál a kard…”
Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára.
Hadtörténeti Múzeum, 1999. 47–55.
11. MÁDAI Nándor: Fegyverrel a szabadságért. Magánkiadás, Budapest, 1997.
12. Magyarország története 1848–1890. Szerk.: KOVÁCS Endre. Akadémia Kiadó,
Budapest, 1979.
13. PÁSZTI László: A magyar honvédsereg harcászata az 1848/49-es szabadságharcban.
Doktori disszertáció. Kézirat. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos
Hadtudományi Kar Hadtudományi Doktori Iskola. Témavezető: dr. Csikány Tamás
alezredes, tanszékvezető egyetemi docens. 2009.
14. SÁGVÁRI György: Honvédegyenruhák. In: „Fényesebb a láncnál a kard…”
Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára.
Hadtörténeti Múzeum, 1999. 41–45.
15. URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség megszervezése 1848 nyarán. Budapest,
1973.
69
16. WYSOCKI, Józef: Együtt a szabadságért, 1848–1849. Wysocki tábornok emlékiratai.
Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993.
17. ZACHAR Péter Krisztián: Ellenforradalom és szabadságharc. L’Harmattan Kiadó,
2008.
18. ŻYGULSKI, Zdisław-WIELECKI, Henryk: Polski mundur wojskowy. Krajowa Agencja
Wydawnicza w Krakowie, 1988.
Folyóiratok:
1. Ármádia. 2000. 1. évfolyam, 2. szám.
2. CSIKÁNY Tamás: A honvédtüzérség megszervezése és szervezeti fejlődése 1849-ben.
Aetas 1998/2-3. 57–73.
3. CSIKÁNY Tamás: Az 1848–49-es szabadságharc lovastüzérei. Militaria Modell
Magazin 1993/2. 14–15.
4. CSIKÁNY Tamás: Tüzérség a XIX. század elején. Rubicon 1997/7. 26–27.
5. CSIKÁNY Tamás: A magyar honvéd tüzérség megszervezése és alkalmazása az
1848/49-es szabadság-harcban. Új Forrás 1998/6. 128–133.
6. Huszár. Az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség folyóirata. Történelmi Lovas
Egyesület, Törökbálint, 1993–1999.
7. KASSAY Bertalan: Az 1848-49-i magyar tüzérség megalakítása és szerepe a
függetlenségi harc hadműveleteiben. Magyar Katonai Szemle, 1935. 10. szám.
Internetes hivatkozás:1. BONA Gábor: A szabadságharc honvédsége. In:
http://www.jamk.hu/ujforras/980621.htm 2011. 02. 12. 14:03 elérés
2. EÖTVÖS Péter: Az Augustin féle gyutacsos perkussziós fegyverekről. In:
http://magyarhuszar.hu/site/gallery/lomester/agustin/agustin.pdf 2011. 02. 22. 12:50
elérés
3. KEDVES Gyula: A szabadságharc fegyverei. In:
http://wysocki.hu/irasok/dok/szabadsagharc_fegyverei.pdf. 2011. 02. 22. 13:53
4. http://magyarhuszar.hu/site/letolt/fegyverhasznalat_lohatrol.pdf 2011. 04. 23. 22:21-
es elérés
5. http://bazhuszar.hu/
6. http://www.banderium.hu/
70
7. http://debrecenihuszarok.hu/
8. http://isaszegihuszar.hu/
9. http://jaszlovasbanderium.fw.hu/
10. http://kiskunhuszar.uw.hu/
11. http://ksamuel.gportal.hu/
12. http://lovas.infornax.hu/
13. http://nol.hu/belfold/aki_hagyomanyt_oriz__jarkalhat_karddal_vagy_buzogannyal
14. http://ozdihuszar.uw.hu/
15. http://papaihuszar.hu/
16. http://sfkornyek.szabadsagharcos.org/kaliforniai_magyar_huszarok.html
17. http://sites.google.com/site/tuzerek/about-us/a-kezdetek
18. http://szegediharmasok.extra.hu/
19. http://tolnaihuszar.hu/
20. http://tv2.hu/tenyek/video/fegyveres-csata-tenyek-ripor
21. http://www.banderium.hu/
22. http://www.bombahir.hu/hirek/lengyel-legiosok-magyarorszagon
23. http://www.fehervarihuszarok.hu
24. http://www.gyenesihuszarok.hu
25. http://www.hagyomanyorseg.hu/
26. http://www.kapszli.hu/law.php
27. http://www.mikeczbanderium.hu/
28. http://www.sandorhuszar.fw.hu
29. http://www.szekelyhuszar.ro/
30. http://www.szolnoktv.hu/hirek/?article_hid=13173
31. http://www.tvpaprika.hu/Musoraink/H/Huszarkonyha
32. http://wysocki.hu/
33. www.pelikanradio.hu
71
Mellékletek
Táblázatok
1. táblázatHuszárezred Nadrág Mente Csákó Gombok
1. Császár sötétkék sötétkék fekete sárga2. Hannover világoskék világoskék vörös sárga3. Ferdinánd sötétkék sötétkék szürke sárga4. Sándor vörös sötétzöld világoskék fehér5. Radetzky vörös sötétzöld vörös fehér6. Württemberg búzavirágkék búzavirágkék fekete sárga7. Reuss világoskék világoskék fűzöld fehér8. Coburg vörös sötétzöld vörös sárga9. Miklós vörös sötétzöld fekete sárga10. Vilmos világoskék világoskék fűzöld sárga11. Székely sötétkék sötétkék fekete fehér12. Nádor búzavirágkék búzavirágkék fekete fehér
2. táblázatEzred Ruha Csákó Gombok Zsinór Prém
13. Hunyadi búzavirágkék - fehér vörös-fekete fekete14. Lehel Sötétkék fűzöld sárga vörös fehér15. Mátyás Szürke piros sárga vörös fekete16. Károlyi búzavirágkék fehér fehér vörös szürke17. Bocskai Világoskék Világoskék fehér fehér fekete18. Attila Világoskék piros sárga vörös fekete
3. táblázat
1. huszárezred Császár
2. huszárezredHannover
3. huszárezredFerdinánd
72
4. huszárezredSándor
5. huszárezredRadetzky
6. huszárezredWürttemberg
7. huszárezredReuss
8. huszárezredCoburg
9. huszárezredMiklós
10. huszárezredVilmos
11. huszárezredSzékely
12. huszárezredNádor
73
74
Képek
1. ábra: 1842 M Augustin gyutacsos puska
2. ábra: 1837 M gyalogsági tiszti szablya 3. ábra: huszárkarabély részei
4. ábra: 6 fontos ágyú
12. ábra: Máté Endre, a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület
főhadnagya, 2010.03.23. Budapest (Fotó: Katona Márton)
13. ábra: Dr. Vass László, az 1848-49-es Szabadságharc Szegedi III.
Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület alezredese, 2009.04.23.
Komárom
14. ábra: Tófalusi Zoltán, a Rády József Huszárbandérium ügyvezetője,
2011.04.04. Tápióbicske (Fotó: Antal Edit)
15. ábra: Papst József, a Dabasi Közhasznú Honvédtüzér Alapítvány honvéd tüzér századosa, 2009. 11.14.
Dabas (Fotó: Dessewffy Zsolt)
75
16. ábra: Vitkó Egon, az Ózdi Huszárbandérium századosa, 2011.04.04
Tápióbicske (Fotó: Antal Edit)
17. ábra: Szkenderovics Zoltán, a Kiskun Huszár- és Honvéd
Hagyományőrző Egyesület hadnagya
18. ábra: dr. Boronyák Tibor, az Asbóth Sándor Huszárbandérium századosa
19. ábra: a Rózsa Sándor Szabadcsapat zászlósa és közhuszárja, 2011.04.03.
Jászberény (Fotó: Antal Edit)
76
20. ábra: hagyományőrzők a pákozdi csatában
21. ábra: hagyományőrzők a kápolnai csatában, 2010.02.27. (Fotó: Antal Edit)
22. ábra: hagyományőrzők a szolnoki csatában, 2011. március 5.
77
23. ábra: a Wysocki Légió a szolnoki ütközetben, 2011. március 5. (Fotó: Cozy Harper)
24. ábra: Hagyományőrző honvédek a tápióbicskei csatában, 2011.04.04. (Fotó: Antal Edit)
25. ábra: hagyományőrző huszárok a tápióbicskei csatában, 2011.04.04. (Fotó: Antal Edit)
78
26. ábra: szemlézés a csata előtt, 2011.04.04. Tápióbicske (Fotó: Antal Edit)
27. ábra: Lovasroham, 2011.04.06. Isaszeg (Fotó: Antal Edit)
28. ábra: Tóth Viktor, a WLHE ulánusa a kishegyesi csatában, 2010.07.17. (Fotó: a szerző)
79
Táblázatok forrásaTáblázat Forrás Letöltés ideje1. SÁGVÁRI GYÖRGY: Honvédegyenruhák. In: „Fényesebb a
láncnál a kard…” Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Hadtörténeti Múzeum, 1999. 43.
2. SÁGVÁRI GYÖRGY: Honvédegyenruhák. In: „Fényesebb a láncnál a kard…” Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Hadtörténeti Múzeum, 1999.44.
3. http://www.mikeczbanderium.hu/articles.php?cat_id=7 2011.04.26. 18:04
Képek forrásaÁbra Forrás Letöltés ideje1. MÁDAI NÁNDOR: Fegyverrel a szabadságért. Magánkiadás,
Budapest, 1997. 39.2. MÁDAI NÁNDOR: Fegyverrel a szabadságért. Magánkiadás,
Budapest, 1997. 64.3. KEDVES GYULA: A Szabadságharc Hadserege I., 1. A
lovasság. Sygnatura 1992, 19.4. http://www.port.hu/pls/me/media.popup_top?
i_area_id=24&i_object_id=1637323&i_media_id=288444&i_is_picture=4&i_is_video=15&i_org_id=
2011.04.26. 17:35
5. KEDVES GYULA: A Szabadságharc Hadserege I., 1. A lovasság. Sygnatura 1992, 24.
6. CSIKÁNY TAMÁS: Honvédtüzérség az 1848-49-es szabadságharcban, Tinta Kiadó, 2000. 17.
7. MÁDAI NÁNDOR: Fegyverrel a szabadságért. Magánkiadás, Budapest, 1997. 70.
10. http://picasaweb.google.com/FehervariHuszarok/20080315Szekesfehervar?feat=directlink#
2011.04.21. 19:02
13. http://szegediharmasok.extra.hu/ 2011.04.15. 19:2317. http://kiskunhuszar.uw.hu/ 2011.04.23. 19:3018. http://www.gyenesihuszarok.hu/hu/tagjaink/kapcsolattartok/dr-
boronyak-tibor
2011.04.10. 20:01
20. http://pakozd.enterpartner.hu/index.php?id=131 2011.04.26. 17:5522. http://www.baon.hu/galeria/48572 2011.04.01. 15:30
80