Correggio: Mária gyermekével és egy angyallal
-
Upload
reka-lado-burista -
Category
Documents
-
view
482 -
download
0
Transcript of Correggio: Mária gyermekével és egy angyallal
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
Correggio (Antonio Allegri)1489/94 – 1534 Mária gyermekével és egy angyallal1525 körül olaj, fa, 68.5 × 56.8 cm Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz. 551
LEÍRÁS
Correggio festményének témája Mária a gyermek Jézussal és egy angyallal, konkrétan az
a mozzanat, amikor az anya a gyermekét készül szoptatni, miközben az angyal is eledellel kínálja
a kisdedet, tehát egy szoptató Madonna, vagyis Maria lactans ábrázolásról van szó.
A festő az anyát emeli ki, mivel erőteljesen megvilágított arca kitűnik a sötét háttérből,
majd tekintetét követve jutunk el a kisded ábrázolásáig, az ő teste vezet az angyal felé, aki
visszatekint rá. Egy kétszeresen átlós kompozícióról van szó tehát, egyrészt az alakok tekintetét,
másrészt a gyermek testének vonalát követve. A két átló találkozásánál helyezkedik el a
kompozíció központi része, a Kis Jézus arca.
A háttér és a szereplők erőteljesen elkülönülnek: míg Mária, a kis Jézus valamint az
angyal a bal felső sarokból érkező fényforrástól kapnak megvilágítást, addig a háttér sötét marad,
ezzel is az előtérben levőkre irányítva a figyelmet. A háttérszín és az ábrázolt személyek alakja
tehát kontrasztot mutat, de megfigyelhető, hogy az átmenet a festmény két része között
fokozatos, Mária ruhája és fátyla szinte beleolvad a sötét alapba. Erősebb kontraszt csupán a
gyermek és az angyal aranyszínű hajánál érezhető, de ez sem nevezhető élesnek az átmeneteket
mutató fény-árnyékhatás miatt. Az alakok kontúrjai lágyak, szinte összeolvadnak egymással,
mind a testükre, mind a ruházatukra a meleg tónusok jellemzők, és bár a színek többsége sötétbe
hajlik, mégis egyfajta tompa derengés érzékelhető a testfelületek megvilágítottsága folytán,
illetve amiatt, hogy az árnyékos részek fokozatosan olvadnak össze a világos területekkel.
Mária és az angyal a gyermek két oldalán helyezkedik el: Mária az ikonográfiai jobb
oldalon, az angyal az ikonográfiai bal oldalon, mindketten eledellel kínálják a kis Jézust, és ő
karjait széttárva mindkettőt elfogadni látszik. A Madonna alakja nyugalmat áraszt, hosszú
ruhájában és fátylában fenséges jelenség. Ölében tartja gyermekét, karjával átfogja, jobb kezével
pedig felfedi a keblét, tehát valószínűsíthető, hogy a szoptatás előtti pillanat van ábrázolva a 1 Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár
1
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
képen. Ettől a gesztustól válik meghitté a jelenet, a gyermek meztelensége pedig tovább fokozza
a bensőséges hangulatot. Mária arcáról szeretet, mozdulatából gondoskodás tükröződik. A
kisgyermek testtartása arról árulkodik, hogy mozgásban van, elhajlik anyjától, miközben a kezét
rajta tartja, és az angyal által kínált gyümölcsök felé nyúl. Ruhátlansága a gyermeki ártatlanságot
hangsúlyozza, csakúgy, mint az aranyszínű haja.
Az angyal ábrázolása nem sokban különbözik a kisdedétől, szintén aranyhajú
gyermekként jelenik meg, csupán a bal szárnyának apró részlete látható, ami megkülönbözteti az
emberektől. Elképzelhető, hogy ez a rejtettség nem véletlen, így csupán a valóban éles szemű
néző veszi észre, tehát kis titokzatosság is rejtőzik a festményben. Az angyal profilból van
ábrázolva, szintén meztelen, csupán kendőt tart a kezében, amiből gyümölcsöt kínál a kis Jézus
felé. Tekintete érdeklődést sugall. Az a tény, hogy nincsen teljes valójában megjelenítve a képen
olyan hatást kelt, mintha külső térből repült volna be a jelenet helyszínére, tehát nyitottságot és
egyfajta rejtélyes légkört kölcsönöz a műnek. Az angyal alakja, csakúgy, mint Máriáé,
nyugalmat áraszt magából, nincs mozgásban, ezzel mintegy kiemeli a középpontban levő kisded
mozgását, ami tulajdonképpen a kép dinamikáját adja, Mária ruhájának fodrozódása mellett.
Összességében elmondható, hogy nagyon bensőséges Madonna- és Jézusábrázolásról
beszélhetünk, a néző úgy érezheti, mintha kiváltságosként titok részesévé válna, mivel meghitt
családi jelenet tanúja lehet.
KUTATÁSTÖRTÉNET
Correggio Madonna gyermekével és egy angyallal című művéről megjelent szakirodalom
egységesnek mondható, a festmény kutatóinak tanulmányai között nincsenek számottevő
eltérések, néhány aspektussal kapcsolatban azonban változó vélemények születtek.
Ilyen kérdéses téma a datálás, mivel nem rendelkezünk hivatalos adattal a festmény
keletkezési körülményeit illetően, nem ismerjük sem a megrendelőt, sem a mű eredeti
rendeltetését. Hasonlóan eltérő leírások találhatók a képen látható angyal személyét illetően,
egyes szerzők Keresztelő Szent Jánossal azonosítják, mások felhívják a figyelmet arra, hogy az
angyalszárnyak teljességgel kizárják ennek a lehetőségét. Ugyancsak problémát jelent, hogy a
napjainkban fellelhető, hivatalosan Correggiónak tulajdonított szoptató Madonnát ábrázoló
2
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
festmények közül melyik az eredeti, és melyek születtek később. Végül két, az ábrázolást érintő
kérdésben találhatók eltérő vélemények: egyesek úgy gondolják, hogy a sötét háttér valaha tájat
ábrázolt, amint az idők során átfestettek, esetleg a rossz tárolási körülmények vezetettek az
elhalványodásához, mások nem bocsátkoznak ilyen fejtegetésekbe, valamint az angyal által a
kisdednek felkínált gyümölcsök kivehetetlensége vezetett oda, hogy különböznek a festmény
leírásai ezt az aspektust illetően.
Az első említés a műről az Esterházy gyűjtemény Bécsben kiadott kiállítási
katalógusában található Die heilige Jungfrau wie Sie das Kind saugt címmel.2 A Magyar
Tudományos Akadémiában elhelyezett Eszterházy képtár 1865-ös jegyzéke alapján a festmény a
tizenegyedik, a “Florenczi, római s rokon iskolák” elnevezésű szobában volt elhelyezve,
egyértelműen Correggiónak tulajdonították, és címként leírás szerepel: “Mária szoptatja a kis
Jézust”. Emellett a képtárban még megjelenik egy másolat is, ami nincs akkoriban még a
festőnek tulajdonítva. 3
Ezután a festmény az Országos Képtár műtárgyainak 1897-es listáján tűnik fel újra, ahol
már Madonna elnevezéssel szerepel, a leírásban megjelenik az angyal alakja is, aki körtéket
kínál a kis Jézus felé. A női alak palástja még kék színűként szerepel, ami mára besötétedett, ez
alátámasztja, azt a feltételezést, hogy ilyen módon tűnhetett el az egykori tájábrázolás a
háttérből. 4
M. Compton Heaton, angol műkritikus 1882-ben kiadott Antonio Allegri da Correggio
című munkájában foglalkozik a szoptató Madonnával. Az előszóban említi, hogy a célja az volt,
hogy összegyűjtse az ismert adatokat a mester életéről, valamint, hogy a fő műveit röviden
elemezze. Tanulmányában eredeti nyelven így nevezi meg a képet: “Madonna and Child, with
St. John the Baptist offering fruit”, vagyis rövid leírást ad, ahol az angyalt azonosítja Keresztelő
Szent Jánossal. Kitér arra is, hogy a megítélése szerint a több, Correggiónak tulajdonított változat
közül, a Budapesten lévő festményt érte a legtöbb külső hatás a keletkezése óta, ezért sokat
romlott az állapota, de megjegyzi azt is, hogy a haj megformáltsága már elégséges bizonyíték
ahhoz, hogy egyértelműen a mesternek tulajdoníthassák a képet. A kép leírásában ő nem említ
tájat a háttérben, tehát ha volt is eredetileg a festményen, a tanulmány születésének időpontjára 2 Kat. Bécs, 18123 Kat. Budapest 1865, 32, 784 Kat. Budapest 1897, 32
3
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
már elhalványodhatott, de a gyümölcsökre körte és cseresznyeként utal. A datálással
kapcsolatban nem tartja valószínűnek az 1520-as évet, amikor Correggio másik híres műve, a
Madonna della Cesta született. Végül említést tesz a két másik változatról is, amelyek abban az
időben Rómában és Szentpéterváron voltak.5
Adolfo Venturi, olasz művészettörténész, az olaszországi egyetemi szintű
művészettörténet-tudomány megalapítója, A budapesti Országos Képtár olasz képei című
cikkében, amely az Archeológiai Értesítő 1900. évben kiadott XX./4.-5. számában jelent meg
hosszan elemzi Correggio Madonnáját. A festményt már Madonna del Latteként említi, a mester
drezdai “Szent Éj”-hez közeli korszakához társítja, majd érzékletes leírást ad a kép szereplőiről;
“Szűz”, “Bambino” és “angyal”-ként nevezi meg őket, a kis angyal almát és körtét kínál,
véleménye szerint, a kisdednek.
A kép eredetiségét illetően: “Ez a kép az eredetije az Eremitage-ban lévőnek, nem
megfordítva, mint Fritz-Harck vélte, mert a pétervári képben az impasto durva, mint soha
Correggiónál, a vörös élettelibb, a haj kevésbé szellős, a félhomály kevésbé szelíd. Kétségtelen,
hogy az Eremitage képe ezen csodás festmény másolata.” Tehát az akkor még az Országos
Képtárban őrzött Madonnát tartja az első változatnak, amelyről Correggio később a többi
festményt készítette. 1530 körülre datálja, “amikor a grátiák festője a Madonna della Scadella-t
fejezte be”, és “megelőzi a londoni National Gallery-ben levő másik kis Madonnát is” – itt a
szerző a Madonna della Cesta című festményre tesz utalást. Nagyban eltér tehát a véleménye
több kép keletkezési évét illetően is Heatonétól. 6
Georg Gronau, művészettörténész és kritikus, 1907-ben megjelent Correggio: Des
Meisters Gemälde in 196 Abbidungen című tanulmányában foglalkozik a Madonna de Latte-val.
Úgy határozza meg a keletkezésének időszakát, hogy Correggio a korai pármai éveiben, a San
Paolo ciklus részeként festi meg a képet, majd elsőként a festmény kutatói közül a
provenienciájának és történetének tisztázására tesz kísérletet első említésétől kezdve – ami 1652-
re tehető, és Domenico Ottonelli Trattato della pictura című művében szerepel – az Eszterházy
gyűjteménybe való kerüléséig. Ezután a különböző véleményeket foglalja össze, és elemzi a
festmény datálását valamint a további változatokat illetően: több kutatóra hivatkozik, Meyer7 5 Heaton 1882, 29, 796 Venturi 1900, 287 Meyer 1871, 329-331
4
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
1519-1522 közötti időszakot véli valószínűnek, Waagen8 1525-re datálja, amikor a Szent
Sebestyén Madonnája keletkezett, Ricci9 pedig a Madonna della Cestával tartja egyidejűnek, ami
az 1530-as évet támasztja alá. Gronau következtetése az említetteket összesítve 1525-re esik.10
Bernard Berenson, reneszánsz tanulmányokra szakosodott amerikai művészettörténész
1932-ben megjelent Italian pictures of the Renaissance című könyve I. kötetében is fellelhető a
szoptató Madonna, érdekessége, hogy itt újra Keresztelő Szent Jánossal azonosul a képen
szereplő kis angyal a szerző eredeti megnevezése szerint: “Madonna and Child with Infant S.
John”11
A Pigler Andor művészettörténész által 1967-ben összeállított, Szépművészeti Múzeum
Régi Képtárának festményeit összefoglaló katalógusban szintén Madonna de Latte elnevezéssel
van megemlítve, illetve utalás történik Garas Klára meghatározására, ami az 1626-os
Aldobrandini jegyzék 39.-es elemével azonosítja a képet.12
A. C. Quintavalle olasz művészettörténész 1970-ben kiadott L’opera completa del
Correggio című könyvében megjelenik a háttérben ábrázolt táj problémája, ami a szerző
véleménye szerint eredetileg szerepelt a képen, de a külső hatások miatt folyamatosan
elhalványult. Az angyalt ő is Keresztelő Szent Jánossal azonosítja: “il Battista fanciullo”, kitér
Garas Klára identifikációjára, említést tesz a festmény további változatairól, majd Gronauhoz
hasonlóan sorra veszi a különböző kutatók datálásait, de nem von le végleges következtetést.13
1976-ra tehető Cecil Gould The paintings of Correggio című könyvének megjelenése,
amelyben reneszánszot kutató brit művészettörténész és festő részletesen foglalkozik a Madonna
de Latte-val. Correggio festési stílusát kapcsolatba hozza Leonardóval és Raffaellóval, de
megjegyzi, mire a kép megszületik, a mesternek már saját, csak rá jellemző stílusa alakul ki. A
festmény állapotáról úgy számol be, hogy találhatók rajta elhalványodott és később újrafestett
részek, de általánosságban jó állapotban van. Kitér a képen szereplő angyalra is, megjegyzi, hogy
sok kutató Keresztelő Szent Jánossal azonosítja, de a szárnyak - amelyek mindenképpen
eredetiek – alátámasztják, hogy angyalt ábrázol a festmény. Említi a metszetmásolatokat is,
8 Waagen 1864, 57, 3739 Ricci 1896, 188-19110 Gronau 1907, 22, 16411 Berenson 1932, 55(121).12 Kat. Budapest, 1967, 15513 Quintavalle 1970, 63
5
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
amelyeken megjelenik a háttérben a táj, és úgy gondolja, hogy azért tűnhetett el az eredeti
képről, mert utólagosan lefestették, meglétét bizonyítja azonban, hogy a kép átvilágítása során
még mindig kivehető. Furcsának ítéli meg a mű témáját, ami véleménye szerint abban áll, hogy a
kis Jézus visszautasítja anyja mellét, és inkább az angyal által felkínált körtékért nyúl. A
provenienciájának kifejtése során rávilágít arra, hogy a 16. századból semmilyen feljegyzés nem
született a festményről, de elképzelhető, hogy azonos azzal a képpel, ami Vasari szerint
Reggióban volt, és Luciano Pallavigino Genovába szállíttatta. Ezután megemlíti a műről születő
számtalan rajzmásolatot és metszetet, de ezek közül csak a budapesti rajzmásolatot tulajdonítja
Correggiónak. Végül a három meglévő változatról úgy nyilatkozik, hogy mára már képtelenség
eldönteni melyik készült korábban a hiányos adatok miatt. 14
Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum 1964 és 1984 közötti főigazgatója, a Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagja, több ízben is foglalkozott Corregio szoptató Madonnájával,
s bár 1960-ban és 1974-ben is megjelenik könyve a témáról, kutatásait az 1990-es Correggio:
Szoptató Madonna című munkájában összegzi. A könyv három fejezetre oszlik, az első (A mű.
Tartalom és forma) magával a festménnyel foglalkozik, stilisztikailag elemzi és részletes leírást
ad róla. Megemlíti a hasonló kompozíciójú műveket pl. Ambrogio Lorenzetti: Szoptató
Madonna; tempera, fa; 90x45 cm; Sienna, Palazzo Arcivescovile, Jan van Eyck: A luccai
Madonna, olaj, fa; 65.5x49.5 cm; Frankfurt, Stadelsches Kunstinstitut, és arra a következtetésre
jut, hogy a téma megoldásában, kompozíciójában és kifejezésmódjában a leonardói inspirációhoz
valamint lombard mintaképekhez kötődik: Leonardo da Vinci: Madonna Litta; olaj, fáról
vászonra áttéve; 42x33 cm; Szentpétervár, Ermitázs. A festményen ábrázolt szituációról kifejti,
hogy az Egyiptomba való meneküléssel hozható kapcsolatba, valamint, hogy a szoptatni készülő
asszony a kisgyermekkel a keresztény Szeretet, a Caritas gondolatát idézi.
A második fejezet (A kép története: rendeltetése és vándorlásai) a festmény
provenienciájával foglalkozik, keletkezési körülményeire világít rá: a viszonylag kis méret és a
bensőséges elrendezés miatt valószínűleg magánházba, házi ájtatosságra szánták, megrendelője a
szerényebb körökhöz tartozhatott, a kép nem volt könnyen hozzáférhető, ezért vált csak a 17.
századra ismertté. Ezután kísérletet tesz arra, hogy felszámolja a festmény vándorlásával
kapcsolatban felgyülemlett félreértéseket. A kép az Országos Képtár tulajdonába 1870 végén
14 Gould 1976, 90, 196-198
6
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
került, amikor az állam megvásárolta az Eszterházy-képtárat, ahol fél évszázadon keresztül volt,
már az 1812-ben kiadott katalógusban is szerepel. Eszerint az alapító, Eszterházy Miklós
vásárolta Crivelli hercegtől, hozzá nagybátyjától, Crivelli kardinálistól került, aki a spanyol
királytól kapta ajándékba. A király VI. Bourbon Ferdinánd lehetett, aki 1746-tól volt
Spanyolország királya, esetleg az utódja, III. Károly, aki 1759-tól uralkodott.
A harmadik fejezet (A mester. Pályafutás és hírnév) a festő életével foglalkozik érintve az
őt körülvevő legendákat és az utókor megítélését. Kirajzolódik Correggio pályájának íve is. 15
Összegezve a fentieket, elmondható, hogy Garas Klára magyar művészettörténész írta
meg a legátfogóbb összefoglalást a festményt érintő problémákról, valamint, hogy valószínűleg
újabb kutatások szükségesek ahhoz, hogy a festmény datálását illetően végleges következtetésre
lehessen jutni, ha lehetséges egyáltalán ilyen.
IKONOGRÁFIA
A festmény ikonográfiai vizsgálata során indokoltnak látszik, hogy a témából induljunk
ki, ami az Istenanya ábrázolása, amint gyermekét karjában tartva, tejjel kínálja őt. Ez a téma a
13. század óta van jelen a festészetben, és megjelenése óta töretlen érdeklődés mutatkozik
iránta.16 A téma feldolgozásának megszámlálhatatlan változata keletkezett, különböző
stílusokban, műfajokban alkottak a mesterek portrékat a Szűzanyáról és a gyermek Jézusról
kifejezve ezáltal az anyai és isteni szeretet eggyéolvadását.
Ikonográfiai típusa a keresztény ikonok Glükophilusza vagy Maria lactans típusa, amely
annyiban tér el mégis Correggio festményétől, hogy ezeken az ábrázolásokon Márai valóban
szoptatja a kisdedet, és nem csak felkínálja mellét számára. Dorothy C. Shorr is The Christ child
in devotional images in Italy during the XIV century című összefoglaló tanulmányában ezt a
képtípust is megemlíti, amelynek archetípusai egészen az egyiptomi istenábrázolásokig mennek
vissza.17 Ízisz istennő az egyiptomi mitológia egyik központi alakja, Ozirisznek, az első
istenfáraónak a felesége, és anyja Hórusznak, az ég urának. Ízisz gyakran jelenik meg
falfestményeken fiát, Hóruszt szoptatva. Később az Isis lactans ikonográfiai típus a görög és
15 Garas 1990, 6-3416 Shorr 1954, 58-8217 Shorr 1954, 58-82
7
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
római időkben is rendkívül népszerű, következésképp hatása a keresztény ikonográfiára nagyon
valószínű. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy Ízisz egyik gyakori jelzője egyiptomi szövegekben
az „istenanya”, vagyis aki Istent szült. Ez a jelző ugyanúgy érvényes a keresztény vallásban
Máriára, tehát valószínű, hogy a teológiai és dogmatikus kapcsolat a művészetben is
hasonlóságokat eredményezett a két női alak ábrázolása terén. Keresztény vonatkozásban a
szoptató nőalak először kopt falfestményeken jelenik meg a VII. században Bawit és Szakkara
területén, ezeken még feltűnő a hasonlóság az Isis lactans valamint a megszületőben levő Maria
lactans ábrázolása között. A Priscilla katakombában, mely Róma északi részén, a Via Salaria
Nova mentén épült a 3.-4. század során, szintén megtalálható a gyermekét szoptató nőalak, de
kiléte nem tisztázott, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy Máriáról és a gyermek Jézusról
van-e szó vagy sem. 18
A tanulmány következő típusa, amivel a Madonna del Latte kapcsolatba hozható, az a 12.
típus, amikor a Mária ölében a kis Jézus elfordul anyjától, miközben egyik kezével a ruhájába
kapaszkodik. Első megjelenése a 13. századra tehető Rómában, eredete pedig egy narratív jelenet
az Evangéliumokból, amikor ugyanis Jézust bemutatták a templomban, ugyanígy fordult Simeon
felé Mária karjaiból. Ez a típus tehát feltételez egy harmadik személyt is, aki a kisded figyelmét
leköti, Correggio képén ezt a szerepet a kis angyal tölti be. 19
Végül a harmadik ikontípus, ami hasonlóságokat mutat a Madonna de Lattéval a 13.,
amelyen a kis Jézus elfordul anyjától, és egyúttal a kezét is kitárja egy harmadik személy vagy
tárgy felé, ami esetünkben szintén az angyal. Ebben az esetben három téma is kapcsolatba
hozható a képtípussal, az első a már említett Jézus bemutatása a templomban kerettéma, de
ugyanígy párhuzam mutatható ki a bölcsek imádata kerettémával is: több ábrázoláson az
újszülött a bölcsek által átnyújtott ajándékok felé nyúl. Emellett egy antik példa is megemlíthető,
amely a keresztény ábrázolások alapjául szolgálhatott: a különböző ábrázolásokon hasonlóan
nyúl a kis Dionysos a nimfa felé, és fordul el Hermestől, aki a karjaiban tartja, amikor a nüsza-
völgyi nimfákhoz a Hüászokhoz és a Szilénoszokhoz viszi, hogy neveljék ők.20
Az Európában egyik legelterjedtebb Madonna-típussal is rokonságot mutat, ez a
Madonna dell’umiltá, vagyis az alázatosság Madonnája. Erre példa Ambrogio Lorenzetti 18 Shorr 1954, 58-8219 Shorr 1954, 87-9420 Shorr 1954, 95-101
8
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
Szoptató Madonnája (2. kép), amely még erőteljesen ikonszerű, a Madonna frontálisan látható
karjában gyermekével. A szigorú és merev síkbeli felépítés jellemző, hiányzik a cselekmény, a
mozgás, az érzelmi kifejeződés, mivel a képet elsősorban vallásos imádat tárgyának, áhítatra és
alázatra serkentő jelképnek tekintették.
A Németalföldön ez a motívum igen széles körben elterjedt a 15. században, és a szoptató
Madonna ábrázolása mindinkább a természetes környezet, a földi lét bemutatásához
kapcsolódott. Jan van Eyck A luccai Madonna (3. kép) című festménye zárt enteriőrben, trónon
ülve ábrázolja Máriát, de a ruha és a környezet a korabeli stílust idézi. Adriaen Isenbrandt
Pihenő Egyiptomba menet (4. kép) című műve már tájképi háttér előtt jeleníti meg az anyát
gyermekével, ahol a természet alakul át trónussá, ezáltal is közelebb hozva az istenséget az
emberi világhoz.
Feltehetően Észak-Itáliából vándorolt délre a szoptató Istenanya motívuma, mivel
Itáliában leggyakrabban az északi tartományokban jelentkezik, Toszkánában, Umbriában,
Rómában viszonylag kevés, inkább csak elszigetelt példájával találkozunk a quattrocento és
cinquecento festészetében.21 Ezzel ellentétben északabbra, például Lombardiában különösen
kedvelt volt, ahol 1450-1550 között rengeteg változata keletkezett, ami minden bizonnyal a kor
legjelentősebb festőművészének és lángelméjének, Leonardo da Vincinek tudható be, aki nagyon
gyakran használta a témát saját művein. Már 1543-ban festett szoptató Madonnát ábrázoló
kisméretű képet, ami Velencében, Michele Contarini gyűjteményében volt található. Ez a
változat elveszett, de fennmaradt egy másik festménye hasonló témában, a Madonna Litta (5.
kép). A milánói Litta-család gyűjteményéből származó félalakos Madonna-kép jelenleg az
Ermitázsban található. A képen Mária gyengéd szeretettel tekint le fiára, a hangulat nagyon
bensőséges, akár Correggio festményén, a sfumato technika, ami az alakok kontúrjainak
lágyságát eredményezi, szintén ezt a családias atmoszférát hivatott hangsúlyozni. A különös
szépségű képet a mester saját kezű alkotásának tartják, és keletkezését az 1485-1490 közötti
időszakra teszik. 22
Ezután a téma nagy népszerűségnek örvend a milánói és lombárd festők között,
számottevő alkotások születnek, pl. Giampietrino Szoptató Madonnája (Olaj, fa, 78x60 cm,
21 Garas 1990, 6-2622 Garas 1990, 6-26
9
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
Róma, Galleria Borghese), Boltraffio Szoptató Madonnája (Olaj, fa, 92.5x67 cm, London,
National Gallery), vagy Andrea Solario Szoptató Madonnája (Tempera, fa, 30.5x27 cm, Milánó,
Museo Poldi). Boltraffio, Giampietrino, Marco d’Oggiono, Cesare da Sesto, Bernarno Luini,
Andrea Solario, Bernardino dei Conti mind félalakban, szobabelső vagy tájképi háttér előtt
ábrázolják az Istenanyát. Kiemelendő Andrea Solario Madonna zöld párnával (6. kép), amely
különös népszerűségnek örvendett az adott korban az érzékletes ábrázolásmód, a részletekig
menően élethű tájképi háttér és a női alakból sugárzó gyengédség és anyai szeretet miatt. Ezek a
vonások szintén Correggio képéhez közelítik Solario festményét, ami alátámasztja azt a feltevést,
hogy a mester milánói és lombárd mintákhoz nyúlt, mikor a Madonna del Lattét festette.
Észak-Itáliában a 16. századtól érvényesült a fentiekben említett milánói és lombárd
festők, valamint Leonardo hatása, s kapcsolatok mutathatók ki a bresciai iskolával is, amit
Girolamo Romanino Mária gyermekével című festménye, illetve a bergamói Giambattista
Moroni és a velencei-trevisói Lorenzo Lotto alkotásai támasztanak alá.
A firenzei reneszánsz festőknél is gyakori a Madonna gyermekével motívuma, pl. Andrea
del Sarto, Mariotto Albertinelli, Giuliano Bugiardini művein, és a velencei Tizianónak születik
hasonló témájú alkotása.
Következésképp kijelenthető, hogy Correggio Madonnája lombard mintaképekhez és
Leonardóhoz kapcsolódik, de saját stílusa szerint változtatott a képi megjelenítésen, átdolgozta,
egyénire formálta a témát. Teljesen eltávolodott a középkori szentkép-típustól, és a kor felfogása
szerint az emberi jellegre helyezte a hangsúlyt. A két alak hagyományos, viszonylag szigorú és
inkább statikus jellegű együttesét három alakra bővítette, s ennek a három szereplőnek a
mozgása, egymáshoz való kapcsolódása új tartalmat és mélységet ad a kompozíciónak. 23
A képen megjelenő motívumok közül kiemelt szerep jut az angyalnak, mivel a tény, hogy
gyümölccsel kínálja Jézust, utal a gyermek isteni természetére, a kapcsolatára az Istennel. Az
angyal a keresztény ábrázolásokon hagyományos szereplőnek mondható, ha viszont a Madonna
és gyermeke mellett jelenik meg harmadik alakként, akkor ábrázolása sok esetben egybefonódik
Keresztelő Szent Jánoséval, ahogy a Madonna del Latte esetében is. 24
23 Garas 1990, 6-2624 Garas 1990, 6-26
10
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
Végül egy nem közvetlenül Máriához és Kis Jézushoz köthető témakör is kapcsolható a
festményhez, ez pedig a keresztény Szeretet, Caritas megjelenítése. Cesare Ripa 1593-as
Iconologia című műve alapján a Szeretet szimbóluma a vörös ruhába öltözött nő, aki jobbjában
lángoló szívet, baljában egy fiúcskát tart.25 A szeretet ebben az esetben úgy értelmeződik, mint
Isten belénk oltott törekvése, hogy szeressük Őt, magunkat és felebarátainkat. A kisgyermek
Krisztus tanításának megfelelően a kicsinyek megtestesítője, vörös ruha szerepe pedig, hogy
érzékeltesse, az igaz szeretet vérontásig a terjed, ahogy Szent Pál vértanúsága is mutatja. A
másik ábrázolásmód szerint, amit a könyv említ, a “Caritá” vörös ruhás nő, balján gyermeket
szoptat, lábánál pedig két másik kisgyermek található, egyik átöleli a női alak jobb karját.26
Emellett érvként szolgálhat az is, hogy némely alkotásokon a Caritas Riposóhoz hasonlóan
jelenik meg pl. Andrea del Sarto Szeretet (7. kép) című festménye. A nem keresztényi, hanem
egyetemes szeretet, Caritas Romana is a szoptatásra motívumára épül, a Valerius Maximustól
idézett történet szerint a börtönben sínylődő agg Cimont, hogy az éhhaláltól megmentse, lánya,
Pero emlőiből táplálja. Ezek alapján nem elhamarkodott kijelenti azt, hogy a Caritas
szimbólumaként is értelmezhető Correggio Szoptató Madonnája.
Correggio a motívumokat lazán, jelzésszerűen kapcsolta össze, alárendelte őket az
anyaság témájának. Festményén összefonódik a Föld, Földanya, Istenanya, az anyai táplálék, a
keresztény felebaráti és isteni Szeretet valamint a Megváltás motívuma. Egy ikonográfiailag
szervesen összekapcsolt motívumkörön keresztül jelenik meg az egyetemes Anya, aki önmagát
adja gyermekének, és a Gyermek, aki magát áldozza fel a világ megváltásáért.
STÍLUSVIZSGÁLAT
A Madonna del Latte című festmény keletkezése Correggio festői pályafutásának
középső harmadára tehető - a kutatók nem ismerik a pontos évszámot, a festmény stílusának
vizsgálata azonban erre enged következtetni.27 Correggio fiatalkori alkotásaira a merev beállítás,
a szigorúbb vonalasság és a quattrocento-mintképekhez, Andrea Mantegnához és Lorenzo
Costához való igazodás volt jellemző: ide sorolható a festő néhány, viszonylag kisméretű
25 Ripa 1997, 187-19026 Ripa 1997, 187-19027 Garas 1990, 27
11
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
Madonna-képe. Ezeken a többnyire félalakos ábrázolásokon, mint amilyen a paviai Pinacoteca
Malaspina, a milánói Museo Sforzesco, a philadelphiai vagy az orléans-i múzeum egy-egy
festménye, Mária alakja közvetlenül az előtérben, frontális beállításban látható. Az anya és
gyermeke kettősét lényegében tartózkodó, visszafogott gesztusokkal statikusan jeleníti meg a
festő. A kifejezés is tartózkodó, halványan érzékelhető.28
Az 1520 után keletkezett festményein azonban a kompozíció már mozgalmasabbá,
gazdagabbá válik. A szembenéző és a profilba állított alakok összefonódása révén a térbeli
elrendezés természetes mélységet kap, igaz ez a Madonna de latte esetében is, amely kapcsán
olyan érzésünk lehet, mintha egy kis szobába tekintenénk be, hogy a meghitt esemény tanúi
legyünk. A körvonalak lágyak, s immár nem annyira körvonalakkal, mint inkább egybeolvadó,
oldottabb formákkal találkozunk, az alakok ruhája helyenként beleolvad a háttér színeibe, anya
és gyermeke is szinte eggyéválik a képen. Az alakok, különösen a nőalakok törékenyen
kecsesek, finom alkatúak, ez Correggio minden festményére igaz, különleges ismertetőjegye
egyéni stílusának. A fürtös fejek, az arcok oválisa, a piciny kezek, lábak, a mosoly szelíd
kifejezése, ahogy ez a Madonna del Latte esetében is tapasztalható, az 1520 utáni korszakában
válnak uralkodó mozzanattá Correggio festészetében, tehát ez is alátámasztja az a tényt, hogy a
festmény ebben az alkotói korszakban keletkezett.
A húszak évek közepétől a képek kifejezésbeli gazdagsága növekszik, az érzelmek szinte
megolvasztják a formákat, élénk mozgásba hozzák az alakokat. A művész számára az emberi
kapcsolatok, érzések tolmácsolása válik központi feladattá. A gesztusok, a kezek beszédes
játéka, a gyengéd meghajlás, az együttérzés, szeretet sokszólamú megjelenítése jellemzik például
a Szent Katalin eljegyzését, a Jézus születését, a Szent Sebestyén Madonnáját, a Krisztus
siratását, Szent Placidus és Szent Flavia vértanúsága című festményeket. A szoros
stílusegyezések alapján erre az időszakra, az 1525 körüli évekre datálható a Madonna della
cesta, és a vele előadásmódban és beállításban rokon Madonna del Latte.29
Életének utolsó szakaszában, a húszak évek végén s a harmincas évek elején Correggio
tematikája, ábrázolásmódja is bonyolultabb, nyugtalanabb lett. Késői alkotásai, mindenekelőtt a
mantovai herceg megbízásából festett mitológikus sorozat és a mantovai allegóriák az érett
28 Garas 1990, 27-3029 Garas 1990, 27-30
12
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
reneszánsz érzékibb és érzékletesebb képzetvilágát, összetettebb eszmei törekvéseit juttatják
kifejezésre.30
A mű stílusát tanulmányozva a kompozíció már nem a kora reneszánszban oly gyakori
gúlaszerű elrendezést mutatja, hanem átlós kompozícióról beszélhetünk, amit a festményen
szereplő alakok testtartása és tekintete határoz meg. Emellett a már szinte a barokkra jellemző
dinamizmus is megfigyelhető a képen, hiszen minden szereplő mozgásban van: Mária éppen
felhajtja a ruháját a kebléről, az angyal a gyümölccsel teli kendőt emeli a gyermek Jézus felé, ő
pedig éppen utána nyúl, miközben anyjába kapaszkodik. A kendők és leplek eközben
felgyűrődnek, fodrozódnak, az árnyékok különös játéka is megfigyelhető mind a ruhákon, mind
a szereplők bőrén. Ez a nagyfokú dinamizmus azonban mégsem kelt feszültséget, mivel a Mária
arcán ülő szelíd mosoly, a gyermek és az angyal természetessége és ártatlansága – ami
művészileg az aranyhaj, a bársonyosan fénylő bőr, a kerek formák és a lágy kontúrok
segítségével képződik meg – azt a hatást kelti a nézőben, hogy mindez egy meghitt, családi
jelenet, a harmónia a felfokozott mozgás ellenére töretlen marad. Az érett reneszánszra mutató
vonás, de emellett a festő egyedi ismertetőjegye is az alakok törékenysége, a kecses kezek és
lábak, a telt arcok és a göndör szőke haj, amelyek a földöntúli szépség megtestesítői, és amelyet
a Correggióra olyannyira jellemző gyöngéd ecsetkezelés tesz teljessé.
Kapcsolatok mutathatók ki Leonardo da Vinci Madonna litta (5.kép) című festménye és
Correggio Madonnája között, ami nem csak a témában, hanem a stílusban is megfogalmazódik.
Mária ugyanazzal a gyengéd és szerető pillantással tekint le gyermekére, a lágy, kerek formák, a
fény-árnyékjáték, valamint jelenet meghittsége is közös vonás. Correggio festményén azonban a
jelenetnek a Madonna littán nem tapasztalt mélysége van, annak ellenére, hogy utóbbin a
háttérben két ablakon keresztül látható a táj. A Madonna del Latten színhasználat is életszerűbb
és a formák élettel telibbek. A kép megelevenedni látszik a néző szeme előtt, míg da Vinci
festménye egy pillanatra sem töri át a művészet és a valóság határát. Bár a Madonna littát a
Correggiót inspiráló festmények közé sorolják, a festő továbbgondolta, és művészileg magasabb
szintre emelte a kora reneszánsznak eme Madonna gyermekével ábrázolását.
Fontos rávilágítani a festő másik képével, a Madonna della Cestával, vagy Kosaras
Madonnával (8.kép) való hasonlatosságokra és különbségekre is. A legszembetűnőbb
30 Garas 1990, 30-34
13
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
hasonlóságot maguk az alakok és megformáltságuk mutatja, olyan érzésünk van, mintha
ugyanazokkal a “szereplőkkel” találkoznánk egy más jelenetben. Ez alapozza meg azt a tényt,
hogy a két festményt párban említik, és a festő azonos alkotói korszakához sorolják. Máriának
törődés és anyai szeretet sugárzik az arcáról, míg a Kis Jézus aranyszínű haja és bőrének
ragyogása szintén közös vonás a képeken. A Kosaras Madonnán azonban megmaradt a háttér,
ami a másik festményen mára már elhalványodott; természeti környezet fogja körül Máriát és
gyermekét, valamint kivehető Szent József alakja is, akit az asztalosszerszámok alapján lehet
beazonosítani. A lágy fény azonban csak két központi szereplőre vetül, ezáltal kiemeli őket a
környezetükből, és földöntúli ragyogást kölcsönöz nekik. A festő kiforrott művészetének példája
ez a festmény is, hasonlóan a Madonna del Lattehoz.
Correggio szoptató Madonnája tehát mind stílusában, mint a figurális ábrázolás
tekintetében az érett művész és az érett reneszánsz egyik legszebb alkotása, a korstílusok olyan
mesteri eggyéolvadásáról beszélhetünk, amelyben stiláris ábrázolás egyes elemei és a
dinamizmus már a kora barokk felé mutatnak, miközben nem vész el a reneszánsz tökéletes
harmóniája.
A MŰ HELYE AZ EURÓPAI MŰVÉSZETBEN
Correggio Madonna del Latteja családi idillt jelenít meg, a néző úgy érzi, hogy
kiváltságban részesül, mikor a gyermeket és anyját ilyen bensőséges pillanatban láthatja. A
festmény csak lazán követi az ikonográfiai típus hagyományait, a motívumok alárendeltek a
témának, ami az anyai szeretet, egy földi anya szeretete a fia iránt. Mária istenanyasága csak
másodlagos szerepet kap, az igazi hangsúly a Kis Jézus emberi természetén van. A kapocs, ami
összeköti anyát és fiát, a főszereplő a festményen.
Összefonódik az Istenanya, az anyai táplálék, a keresztény felebaráti és isteni Szeretet
valamint a Megváltás motívuma. Ikonográfiailag szervesen összekapcsolt motívumkörön
keresztül jelenik meg az Anya, aki önmagát adja gyermekének, és a Gyermek, aki magát áldozza
fel a világ megváltásáért.
Ezek mellett művészileg is mesteri alkotásról beszélhetünk, amelyben teljes összhangban
olvadnak eggyé a 16. század derekán találkozó korstílusok, hiszen stiláris ábrázolás egyes elemei
14
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
és a dinamizmus már a kora barokk felé mutat, miközben nem vész el a reneszánsz tökéletes
harmóniája.
A festmény tehát kiemelt helyet foglal el az európai művészetben, mint az anyai szeretet
képi megjelenítésének egyik legszebb példája, a korszak remekműve és az eredeti változat, mely
alapján Európa más fővárosaiban található azonos témájú Correggio-festmények készültek.
15
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
BIBLIOGRÁFIA
KAT. BÉCS 1812Catalog der Gemählde-Gallerie des durchlauchtigen Fürsten, Esterhazy von Galantha, zu Laxenburg bei Wien, Bécs, Univesitätsdruck.Verl. H. Schmidt, 1812
KAT. BUDAPEST 1865Műsorozata a Magyar Tudományos Akadémia Palotájában elhelyezett Eszterházy Herczegi Képtárnak, Pest, Khór és Wein Könyvnyomdája, 1865
KAT. BUDAPEST 1897Az Országos Képtár Műtárgyainak Leíró Lajstroma hivatkozással a korábbi katalógusokra , Budapest, Az Athenaeum irod. és nyomdai R.T. könyvnyomdája, 1897
HEATON 1882Heaton, M. C.: Correggio, London, Sampson Low, Maston, Searle & Rivington, 1882
VENTURI 1900Venturi, A.: A Budapesti Országos Képtár olasz képei, Budapest, 1900
MEYER 1871Meyer, Julius: Correggio, Leipzig, 1871
WAAGEN 1864Waagen, G.F.: Die Gemäldesammlung in der...Ermitage zu..., München, 1864
RICCI 1896Ricci, Conrado: Antonio Allegri da Correggio, Berlin, 1866
RIPA 1997Cesare, Ripa: Iconologia, Balassi Kiadó; Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest, 1997
GRONAU, 1907Gronau, G.: Des Meisters Gemalde in 196 Abbildungen, Stuttgart, Stuttgart und Leipzig, 1907
KAT. BUDAPEST, 1967Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967
BERENSON 1932Berenson, B.: Italian Pictures of the Renaissance, Oxford, Clarendon Press, 1932
QUINTAVALLE 1970Quintavalle, A. C.: L’opera completa del Correggio, Milano, Rizzoli Editore, 1970
16
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
GOULD 1976Gould, C.: The paintings of Correggio, London, Faber and Faber, 1976
GARAS 1990Garas, K.: Correggio: Szoptató Madonna, Budapest, Corvina Kiadó, 1990
KÉPJEGYZÉK
1. kép Correggio: Mária gyermekével és egy angyallal, 1525 körül; olaj, fa, 68.5 × 56.8 cm,
Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz. 55
2. kép Ambrogio Lorenzetti: Szoptató Madonna, 1330 körül, Tempera, fa, 90x45 cm, Siena,
Palazzo Arcivescovile
3. kép Jan van Eyck: A luccai Madonna, 1436, Olaj, fa, 65.5x49.5 cm, Frankfurt, Stadelches
Kunstinstitut
4. kép Adriaen Isenbrandt: Pihenő Egyiptomba menet, 1520, Olaj, fa, 46x74 cm, Bécs,
Kunsthistorisches Museum
5. kép Leonardo da Vinci: Madonna Litta, 1490-91, Olaj, fáról vászonra áttéve, 42x33 cm,
Leningrád, Ermitázs
6. kép Andrea Solario: Madonna zöld párnával, 1507-10. Olaj, fa, 59.5x47.5 cm, Louvre,
Párizs
7. kép Andrea del Sarto: Szeretet, 1518, Olaj, fa, 187x135 cm, Louvre, Párizs
8. kép Correggio: Kosaras Madonna, 1524 körül, Olaj, fa, 34x25 cm, National Gallery,
London
17
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
KÉPMELLÉKLET
1. kép 2. kép 3. kép
4. kép 5. kép 6. kép
18
Ladó-Burista RékaMúzeumismeret (d) – Prokopp Mária
Correggio: Mária gyermekével és egy angyallalL4,K2,I3,S2,E2 – 2010.05.08
7. kép 8. kép
19