Budapesten jártunk

Nagyon szeretek az osztállyal kirándulni. Az őszi osztálykirándulásunk Budapesten volt. Vonattal, a

székesfehérvári vasútállomásról indultunk.

Már a vonaton nagyon jól éreztük magunkat. Útközben barkochbáztunk, beszélgettünk, zenét

hallgattunk. Az idő hamar elrepült, hamar odaértünk Budapestre. A Déli pályaudvaron egy gyors

létszámellenőrzés után elindultunk, hogy felfedezzük a várost. Elsétáltunk a budai Várhoz.

Megnéztük a Halászbástyát. Láttunk egy katonazenekart és egy sólymot is, amit a gazdája mutatott

meg nekünk. Rengeteg fényképet készítettünk, és készült egy csoportkép is. Ezután egy parkban

pihentünk meg, ahol mindenki megette az otthonról hozott finomságokat. Napközben átsétáltunk a

Lánchídon, voltunk a Siklónál és a „O” kilométerkőnél. Nagyon vártam, hogy a Parlamentbe

menjünk. Ott az idegenvezető fogadott minket. Megnéztük a parlament makettjét, végigmehettünk a

vörös szőnyegen. Szép festett ablakokat, márványoszlopokat láttunk. Megnéztük a jogart, a koronát

és az országalmát. Metróval indultunk a vonathoz.

A vonaton már mindenki fáradt volt. Még ma is szívesen emlékszem vissza erre a kirándulásra.

Truckeszitz Dávid 4.b.

Vonattal indultunk Budapestre kirándulni. Az iskola előtt gyülekeztünk, együtt sétáltunk el a

vasútállomásra. Pestre, a Déli pályaudvarra érkeztünk meg, ahonnét szintén sétálva jutottunk

el a Néprajzi Múzeumba.

Ott szép képeket és ruhákat láttunk. Azon kívül méhkast, kitömött menyétet és medvecsapdát

is láthattunk. Innét a Parlamentbe mentünk, ami csodálatos volt. Végigmentünk a nagy vörös

szőnyegen. Láttuk azt a hatalmas csillárt is, amibe két létra is belefért. Megnéztük a magyar

koronázási ékszereket: a koronát, a jogart, országalmát, palástot is. Ezután metróval mentünk

vissza a Déli pályaudvarra.

Visszafelé a vonaton nagyon jól éreztük magunkat, bár a Velencei-tónál húsz percet

várakoztunk. Végig nagyon jól éreztem magam.

Szabó Bálint 4.b.

Szeptember végén Budapestre mentünk kirándulni az osztállyal. Mindenki nagyon várta már, és

nagyon izgult. Én is.

Reggel az iskola előtt gyülekeztünk. Mikor teljes volt a létszám, a vasútállomásra indultunk.

Feszálltunk a vonatra, ahol mindenki megtalálta a helyét. Én Klári nénivel, Lacával, Zalánnal és

Andrissal voltam egy fülkében. Körülbelül egy órát utaztunk, mire odaértünk Budapestre.

Szerencsénkre szép idő volt aznap. Budapest egy nagyváros, nagyon szép, és tele van látnivalóval.

Egyik érdekessége a Parlament, azaz az Országház. Mi is bementünk megcsodálni. Szigorú rend van

ott, mert minket is átvizsgáltak, átvilágítottak. Idegenvezető vezetett körbe. Sok szép látvány tárult

elénk. Láttunk díszlépcsőket, kupolacsarnokot, szobrot, képeket. Van többféle terem: ülésterem,

társalgó, delegációs terem, fogadószobák és könyvtár is. Budapesten voltunk még aznap a

Várhegyen, átsétáltunk a Lánchídon, és elmentünk a Néprajzi Múzeumba. Sok-sok szépet láttunk.

Az a nap mindig emlékezetes marad számomra,

Haza ismét vonattal utazunk. Fáradtan ültünk a vonaton. Máté el is aludt. Nagyon jó kirándulás volt.

Csizmadia Dániel 4.b.

Budapesti kirándulás

Az 5. d osztály szeptember 24-én Budapestre ment kirándulni.

Vonattal utaztunk Pestig, majd metróval a Hősök terére. Itt megnéztük a történelmi

személyiségek szobrait és sok más látnivalót, beszélgettünk róluk, fényképeztünk.

Ezután átsétáltunk a Városligetbe. Ott letelepedtünk a tóparti szép parkban, és

megebédeltünk. Nagyon kellemes idő volt.

Hamarosan eljött a várva várt pillanat: beléptünk az Állatkert kapuján. Csodálatos órák

következtek: állatsimogatóban töltöttünk sok vidám percet, majd igyekeztünk minden érdekes

állatot megnézni. Kevésnek bizonyult a 2-3 óra. Többségünknek legjobban az Ausztrál Ház

tetszett, ahol a denevérek (repülő kutyák) és az egerek szabadon röpködtek, illetve

szaladgáltak. Meglepődtünk, mikor társaink a koalamacikról meséltek. Mi nem vettük észre,

mert a házikójában szundikált.

Hazafelé is vonattal utaztunk, bár bánatunkra majd’ egy órát várakoztunk Kápolnásnyéken.

Főképp a fiúk viselték ezt nehezen.

Nagyon fáradtan, de sok boldog élménnyel tértünk haza.

Temesvári Eszter 5.d

Egy „csúszós” kirándulás

Szeptember 24-én osztálykirándulásra mentünk a Sobri Jóska Kalandparkba. A legkülönbözőbb játékokat próbálhattuk ki. Volt hófánkpálya, vízimotor, de a legnagyobb sikert a drótkötélpályán végzett, fák közötti csúszás, mászás, ügyeskedés aratta. Mindenki legyőzhette a magasságtól

való félelmét. Nagyon jól szórakoztunk, és sokat nevettünk egymással és egymáson. Ez egy igazán izgalmas, erőt próbáló nap volt.

Varga Bálint 6.a

Pentelei szalonnasütögetés

Egy borongós októberi vasárnap a 6.a osztály tanulói a

pentelei erdőben töltötték délutánjukat.

Először gombákra vadászva fürkésztük végig az erdőt kis

törzsekre szakadva. Egyik osztálytársunk nagypapájával,

Sallai Béla bácsi gombaszakértővel több órán keresztül

kutattunk a fák között gombát keresve.

Közben remek hangulat kerekedett, ínycsiklandó illatok szálltak a levegőben, melyek

a sistergő szalonnák, aranybarnára sülő mályvacukrok és banánok felől áradtak. Sokat

játszottunk: ipiapacsoztunk és fociztunk. A játék után a szüleinkkel együtt körülültük

Béla bácsit, és tátott szájjal hallgattuk érdekes gombaismertetését.

Nagyon jól éreztük magunkat, és ezek után biztosan ötös lesz a gombákról szóló

természetismeret-dolgozatunk is.

Uley Szonja 6.a.

Őszi kirándulás

Egy pénteki napon őszi kirándulásra indultunk az osztállyal. A pályaudvaron volt a gyülekező. Vonattal

utaztunk.

Rövid utazás után érkeztünk Budapestre, ott metróra szálltunk, és a Nemzeti Bankba indultunk. Előtte még

volt egy kis időnk, így körülnéztünk a bank környékén, ahol találtunk egy érdekes szökőkutat. Ezután

bementünk a bankba, és le kellett tennünk a kabátokat és a táskákat. Számkombinációs zárral ellátott

szekrényekbe kellett pakolni. Mindenkinek meggyült vele a baja. Miután bementünk, rögtön nagyon sok

érdekesség tárult a szemünk elé. Körbevezettek minket, és még saját fémpénzt is nyomhattunk. Emelhettünk

aranyrudat is. Ezután a Parlament felé vettük az irányt. Ott is körbevezettek minket, és nagyon sok szép

helyiséget láttunk. Megnézhettük a Szent Koronát, a jogart és az országalmát. Nagyon sok információt

megtudtunk a Parlamentről. Majd hazaindultunk vonattal. Késő délután érkeztünk vissza a pályaudvarra.

Nekem nagyon tetszett a kirándulás. Tóth Balázs 7.b

Szombat reggel fél nyolckor indultunk a vasútállomásról Budapestre a Parlamentbe. Az osztálytársaim és én

már nagyon vártuk ezt a kirándulást. Másfél óra kellett, mire Pestre értünk. Amikor leszálltunk a vonatról,

rögtön sétálhattunk is a metróhoz, hogy megvegyük a jegyeket. Egy hatalmas, mozgólépcsőn kellett

lemennünk. A metróval nagyon gyorsan odaértünk a Parlament elé. Fél órát kellett várnunk mire

bemehettünk a Parlamentbe. Kívülről és belülről is nagyon szép volt. Egy idegenvezető kísért végig

bennünket. Megnéztük az Országház termeit és a koronát. A falak arannyal voltak bevonva. Hamar

végigjártuk, és utána elmentünk a Magyar Nemzeti Bankba. A bank előtt egy szökőkútnál pihentünk. A

bankban több dolgot is kipróbálhattunk. Nekem a Parlament jobban tetszett, mint a Magyar Nemzeti Bank.

Nemsokára indulhattunk haza. A metróval visszamentünk az állomásra, és ott vártuk a vonatunkat. Mielőtt

felszálltunk volna, mindenki vett valamit a büfében. Hamarosan megérkezett a vonatunk, és indultunk haza.

Amikor hazaértünk mindenkit várt az anyukája vagy apukája. Nekem is és a többieknek is tetszett ez a

kirándulás. Remélem, jövőre is egy ilyen helyre fogunk menni!

Botyánszki Ádám 7.b

Papírgyűjtés

Október 8-án, szerdán rendeztük a papírgyűjtést iskolánkban. Ezt már sok osztály várta, mert a fődíj az

volt, hogy aki az első lesz, jutalomkirándulásra mehet. A második, harmadik helyezett pedig

gumicukrot kap. Apukám, anyukám, testvérem és én kimentünk nagymamámhoz, hogy elhozzuk a

papírokat. Most nem volt olyan sok papír, mint tavaly. Sebaj, de legalább gyűjtöttünk! Amikor a

konténer elé vittük, hogy bedobáljuk, előtte lemértük: testvéremnek és nekem is 130 -130 kg lett. Ez

nem is volt olyan kevés, de ezzel nem lehet nyerni. Másnap, amikor megtudtam, hogy sokan nem,

vagy csak keveset hoztak, akkor már tudtam, hogy nem nyerhetünk, és még az első háromban sem

lehetünk benne. Így tehát ebben az évben nem megyünk jutalomkirándulásra. Remélem, jövőre

többen hoznak papírt, és sokat. Akkor már

talán nyerhetünk is!

Botyánszki Ádám 7.b

Őszi kirándulás

Az osztállyal sokat gondolkodtunk, hogy hova menjünk kirándulni. Ági néni javasolta, hogy

elmehetnénk a fővárosunkba, Budapestre. Így esett a választás a Nemzeti Múzeumra és a

Láthatatlan Kiállításra.

Vonattal utaztunk Pestre. Miután leszálltunk, rövid tájékozódás után elindultunk. Pár perc

séta után már a Nemzeti Múzeumnál is voltunk.

Bent a váróteremben nagyon sok látnivaló volt. A falakat festmények borították, a lépcsőn

vörös szőnyeg volt. Amint beértünk a múzeum kiállító részébe, egy Mátyásnak öltözött férfi

köszöntött minket. Minél beljebb haladtunk a kiállításon, egyre több beöltözött színésszel

találkoztunk. Ők feladatokat adtak, és szórakoztattak minket, hogy a kiállítás még

izgalmasabb legyen. A végén még Mátyás - korabeli pénzt is verhettünk, amit mindenki

hazavihetett.

Gyors ebéd után metróra szálltunk. Volt, aki félt a metrón, volt, akinek ez volt az első metrós

élménye, de a többség élvezte ezt a fajta utazást.

Kevés séta után megérkeztünk a Láthatatlan Kiállításra. Először úgy képzeltük el, hogy

milyen vicces lesz bekötött szemmel végigmenni különböző akadálypályákon. De csalódtunk,

mert nem ilyen volt.

A kiállításnak egy német házaspár volt a megalkotója. A férfi megvakult, a felesége pedig nem

tudta beleképzelni magát férje helyzetét, ezért két hónapra beköltöztek a teljes sötétségbe.

Ennél a kiállításnál különböző helyszíneket rendeztek be, mint például erdő, bár, lakás,

utcarészlet és zöldséges. Itt vakok vezetnek körbe, és közben mesélnek az életükről. Mi egy

olyan férfivel mentünk, aki már születése óta vak volt. De voltak olyanok is, akik sportsérülés ,

vagy betegség miatt vesztették el látásukat. Szörnyű volt szembesülni azzal, hogy milyen

kiszolgáltatottak ők valójában. Szerintem mindenki átértékelte magában a vakokról alkotott

véleményét. És amit tanultunk, hogy a leges-legfontosabb dolog, hogy segítsünk azoknak,

akiknek igazán szükségük van rá.

8. a

Osztályunk szeptemberben Budapestre látogatott egy kirándulás keretében. Először a Nemzeti Múzeumba mentünk, ahol egy érdekes foglalkozáson vettünk részt. Egy színész beöltözött reneszánsz korabeli katonai páncélba, egy másik pedig - mint utólag kiderült- Mátyás király volt álruhában. Egy rövid jelenetet adtak elő történelmünkből. Minket is bevontak a játékba. A fiúk beleélhették magukat a katonák életébe, a lányok pedig a régi asszonyok mindennapjaival ismerkedhettek meg. A foglalkozás végén készíthettünk magunknak középkori pénzérméket is. Nagyon hamar eltelt az idő. Ezután metróztunk pár megállót, és a Népligetnél egy újabb érdekesség várt ránk: a Láthatatlan Kiállítás. Meglepődve

álltunk, amikor megtudtuk, hogy a kiállítás dolgozói olyan személyek, akik elveszítették a látásukat. Elmondták, hogy szeretnének minket elkalauzolni az ő világukba. A sötét termekben sok-sok akadályt kellett leküzdenünk. Például: fel kellett ismerni egy piaci árus gyümölcseit, áthaladhattunk egy hídon, és az autók között a forgalomban is el kellett igazodnunk. Nem láttunk semmit, csak a hangok és a tapogatás segített a tájékozódásban. Mindezek után megértettük, hogy milyen nehéz lehet a vakok számára az élet. Úgy érzem, a jövőben mi is másképpen fogunk viselkedni velük, és ha szükséges, segítséget is tudunk nyújtani nekik. Ragó Nikolett 7.a

Pécsi kirándulás

Péntek reggel a nyolcadik c-sek boldogan sétáltak az iskola felé, ugyanis Pécsre mentek

kirándulni.

Mikor megláttuk a buszunkat, némi kétkedéssel szálltunk fel, de hamar összebarátkoztunk „vele”,

mivel kényelmes és családias volt. Így hát boldog integetés kíséretében elhagytuk a tóvárosi

panelrengeteget. Mivel az utunk eléggé hosszúnak ígérkezett, mindenki kitalált magának valami

elfoglaltságot. Volt, aki kipihente magát, volt, aki reggelizett, s voltak, akiknek már ilyenkor kedvük

volt a viccelődéshez. Néhányan pedig zenét hallgattak. Mikor beértünk Pécsre, a várfalnál gyűltünk

össze. Ezt követően bejártunk egy templomot, megnéztük Csontváry lélegzetelállító festményeit, és

Vasarely kissé szokatlan, ám annál érdekesebb alkotásait. Páran bementünk a dzsámiba, és

sétáltunk a főutcán. Itt cukrászdák, fagyizók, éttermek tömkelege csalogatta az embereket. Volt,

akit egyből levett a lábáról ez a kellemes légkör, többeket a nagy fagylaltok csábítottak. Hát még a

varázslatos szökőkutak! A pezsdítő séta után összegyűltünk enni. Ezek után pedig felültünk a

buszra, és megnéztük a 25 emeletes toronyházat, majd jókedvűen hazaindultunk.

Nagy Franciska 8.c

Kabóka - puszta

Enying mellett található Kabóka-puszta, egy érintetlen, csodaszép tájvédelmi környezetben.

Idén az osztállyal itt töltöttünk el egy napot az őszi kirándulás keretében.

Sok érdekes programra van itt lehetőség. Mi ezekből próbáltunk ki néhányat.

Az első izgalmas feladat az íjászat. A tanár nénik négy csoportba osztottak minket,

mindenki hatszor lőhetett. A céltáblára három lufit is felakasztottak, hogyha az

ügyesebbek eltalálják, jutalmat kapnak érte. A lufit nem is, de a céltáblát eltaláltam. Az erdőben a

fák között drótkötélpálya feszült. Bár itt sokan voltunk, megérte a várakozást, hogy sorra kerüljek.

Az érdekes és nehéz feladatok közül nekem a csúszás tetszett a legjobban. A nap végére mindenki

izgatottan várta a lovaglást. Három szép ló közül választhattunk. Az én választott lovam

világosbarna színű, kecsesen lépkedő, szelíd, fekete sörényű paripa volt. A lovaglás számomra

olyan, mintha repülnék. Bár fáradt voltam, mégis légiesen könnyűnek éreztem magam. A nap még

javában sütött, de a mi időnk elszállt. Így hát összepakoltunk, és az új élményekkel hazaindultunk.

Remélem, minden osztálykirándulásunk ilyen érdekes és izgalmas lesz.

Gombás Petra 4. a

Az 5.-es avató

Idén is elérkezett októberben az 5.-es avató. Most mi, 6. a-sok vállaltuk el, hogy árusítjuk a

szendvicseket és a süteményeket. Előre elterveztük, hogy ki milyen hozzávalót fog hozni. Valaki

süteményt, mások a szendvicsekhez szükséges dolgokat hoztak, mint például kenyeret, vajat és

sajtot. Szóládi Norbi bátyja házi kenyeret sütött, hogy még finomabb legyen a szendvics. Hat lány

segédkezett az ennivalók elkészítésénél (akik később osztályfőnöki dicséretet is kaptak). Később,

amikor már rengeteg tálcányi finomságot megcsináltunk, kipakoltuk őket az aulába, és már érkeztek

is a vevők. Az ötödikesek előadták a bemutatkozó műsoraikat. Mindegyik nagyon tetszett. Aztán

elkezdődtek a vetélkedők, végül az eskü. Ezután pedig megszólalt a zene. Kezdődött a tánc!

Mindenki megéhezett, és sok-sok pénz gyűlt össze az osztálykasszába! Egész végig táncoltunk, és

fantasztikusan éreztük magunkat. Remélem, minden évben ilyen jól sikerül majd az 5.-es avató.

Aschenbrenner

Dorka 6.a

Ezt vártuk már nyár vége óta! Október 15-én rendezték meg számunkra kedves tanáraink és

nyolcadikos barátaink az avatónkat. Végre hivatalosan is felsősök lettünk!!!!

Az 5. osztályok műsoros bemutatójával kezdődött a program. Az 5. a Miley Cyrus új dalával és a

VIDI-Indulóval, az 5. b tehetséges táncosokkal lépett fel. Az 5. c osztály tréfás műsorral köszöntötte

osztályfőnökét és az alsós tanító néniket.

Végül, de nem utolsó sorban az 5. d, vagyis a mi osztályunk produkcióját láthatta a közönség.

Először saját, vidám szerzeményünket énekeltük el, amit tanárainknak írtunk az osztályunkról.

Ezután Lakatos Bianka és Lakatos Patrik mutattak be egy fergeteges cigánytáncot. Végül a Bad

Boys című számra adtunk elő egy táncos jelenetet, amiben az osztály fiainak év eleji „kalandjai”

elevenedtek fel. Jól esett, hogy a szereplés után sokan gratuláltak nekünk. A közös, hangulatos

próbák azóta is hiányoznak mindnyájunknak.

Játékos sportversenyek következtek, majd a nagyok vezényletével felsősökké avattak bennünket.

Diszkóval zárult a program. Sokat táncoltunk, jól szórakoztunk.

Örülünk, hogy felsősök lettünk!

Varga Vanessza

5. d

A Terror Házában jártunk

Nagy izgalmakkal, találgatásokkal vártuk a vasárnapot, amikor Budapestre utaztunk a Terror

Házába. Ez az Andrássy úti ház egy háromemeletes épület pincével.

Már az első percekben látottaktól és hallottaktól szinte kirázott a hideg minket, és nagyon

meglepődtünk. Az előtérben láttunk egy videofilmet, amelyben egy öreg bácsi mesélt az 1950-es

évekről: ez mindenki számára megrázó volt. A múzeum belső udvarán egy hatalmas tank fogadott

bennünket. A második emelettől kezdtük a kiállítást megtekinteni. A legtöbb szobában régi

telefonok is voltak, és ha egy bizonyos számot tárcsáztunk, akkor meghallgathattunk egy-egy

korabeli hangfelvételt. Önállóan, a saját tempónkban haladhattunk végig a kiállítási termeken, és így

jobban szemügyre vehettünk mindent. Mindannyiunk számára a pincerész volt a legmegdöbbentőbb.

Először egy folyosón mentünk végig, ahol különféle szobákat nézhettünk meg. Volt itt gumiszoba,

őrszoba, és még jó pár zárka, amiben csak egy ágy, egy asztal és egy wc volt, semmi több. Sok-sok

ártatlan embert tartottak itt fogva, kínoztak vagy öltek meg 1944-ben a nyilasok, s 1945 után a

kommunista ÁVH (Államvédelmi Hatóság) tagjai. A pince végén egy folyosó falán a tettesek neveit

és képeit nézhettük meg. Sokan közülük még ma is élnek!

A bebörtönzöttek és családtagjaik gyakran semmit sem tudtak egymásról, mert az ÁVH nem adott

semmilyen felvilágosítást a foglyok sorsáról, és a találkozást sem engedélyezte. Gondoljatok csak

bele milyen lehetett azoknak az embereknek az élete? Család nélkül, barátok nélkül? Minden

remény nélkül?!

Megrázó és tanulságos élményekkel hagytuk el a Terror Házát.

Király Dóra és Kerti Kata 8.b

Egy nagy fal, amelyen az áldozatok nevét és képét láthattuk

DIÁKOLL

Idén felsőben két új tanárt üdvözölhettünk magunk között. Már valamennyien találkozhattatok velük, és sokakat tanítanak is. Egyikük Zsuzsa néni, az énektanár, másikuk Vivi néni, az angoltanár. Riportot készítettünk velük, és ők kedvesen fogadták minden kérdésünket.

Zsuzsa néni: - Mit csinált, mielőtt hozzánk jött tanítani? - Előzőleg Pécsett tanítottam, majd Fehérvárra költöztem, kihagytam egy tanévet, és irodalmi munkát végeztem. Utána kerültem a Tóvárosiba, mint énektanár. - Mire számított velünk kapcsolatban? - Hallottam az iskoláról, hogy sporttagozatos, és hogy itt fontos szerepe van a sportnak. Arra számítottam, hogy emiatt a diákokat nem fogja érdekelni ez a tantárgy, azonban kellemesen csalódtam. Sokakat érdekel a zene, és az, amit tanítok. - Mi a véleménye a gyerekekről? - A tanulók magaviseletével nem mindig vagyok megelégedve, a fegyelmezés sok időt elvesz a tanórából. Azokban az osztályokban, ahol kicsit jobb a tanulók képessége, ott kevesebb fegyelmezésre van szükség, jobban lehet dolgozni. Úgy gondolom, hogy mindenkinek lehet jó és rossz napja is. Ha egy adott napon több a gond, akkor nekünk, tanároknak még türelmesebbnek kell lennünk, de ez nem mindig könnyű. - Hogyan éri el, hogy a tanulók együttműködjenek Önnel? - Megpróbálok olyan szabályokat felállítani, amik általánosan mindenki számára elfogadhatóak, és így sokkal könnyebb az együttműködés. -Nem bánta meg, hogy elvállalta ezt az állást? - Nem, sőt, nagyon jól érzem magam itt.

Vivien néni: - Mivel foglalkozott, hol tanított ezelőtt? - Móron a Perczel Mór Szakképző Iskolában tanítottam angolt. - Mire számított az iskolával és a gyerekekkel kapcsolatban?(ezen a kérdésen hosszan elgondolkozott Vivi néni, de végül megkaptuk a választ) - Nem számítottam semmi különösre. Mivel már tanítottam általános iskolában, ez nem volt számomra új. - Szeret itt tanítani? - Igen, szeretek. - Hogyan szeretteti meg a diákokkal az angolt? - Megpróbálok változatos feladatokat hozni nekik, és egyszer-egyszer belevinni az órába valamilyen játékot. - Mi a véleménye a diákjairól? - Olyanok, mint más iskolában. Se jobbak, se rosszabbak. Úgy érzem, elfogadtak és jó a kapcsolatunk. Görbe Diána és Tóth Anita 8.c

Itt az ősz, de ne csüggedjetek, lesz még tavasz! Megkezdődött az iskola? Jönnek a borús, esős, őszi napok?

Ne keseredjetek el! Ha meguntátok az unalmas hétköznapokat,

akkor rajta, pattanjatok lóra! A lovaglás egy rendkívül élménydús sport, amely a test összes izmát megmozgatja,

a lélekre is hat, és folyamatos koncentrációt igényel. Ez a sport egyrészt kiváló társas tevékenység, másrészt egyike azon kevés sportágaknak, ahol férfiak és nők azonos eséllyel versenyezhetnek. A lovaglást bármely életkorban el lehet kezdeni,

és egy egész életen át örömet adhat nekünk és egész családunknak. A lovaglás mély egymásrautaltsági viszony ember és ló között, ezért ezt a sportot csupán olyanoknak ajánlhatom, akik képesek szeretni az állatokat, figyelni rájuk, és

legalább egy kicsit megértik a jelzéseiket. Ha már a lovaglás mellett döntött valaki, számos lehetőség közül válogathat: a hobbilovaglástól a díjugratásig, a kezdő

szinttől a profiig mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Testben és lélekben is fejleszt, erősít, sőt terápiás céllal is alkalmazható. Akár a hagyományok ápolása végett, akár sportolási, akár kikapcsolódási céllal választja

valaki a lovaglást, mindenképpen jó döntést hoz. Legfontosabb előnye, hogy kiválóan fejleszti az izomzatot, különösen

a comb-, hát-, láb-, és hasizmokat. Mindezek mellett még számos olyan izomcsoportot és ízületet is megmozgat, amit más "hétköznapi" sport nem, így egy kiadós lovaglás után garantált az izomláz. A szabad levegőn végzett tevékenység

javítja a vérkeringést, és kellemes közérzetet biztosít. A jó fizikai hatások mellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a lovaglás kölcsönös figyelmet igényel, ezáltal javítja a lovas koncentrációs képességét, és gyorsítja a

reflexeit. Ma már az is bizonyított tény, hogy az állatok - így a lovak közelsége is - elősegíti a bizonyos betegségekből való felépülést, és javítja az immunrendszert.

Próbáljátok elképzelni azt, hogy egy színes levélszőnyeggel borított erdei ösvényen lovagoltok. A gondolataitokat csak a lóra összpontosítjátok, és megszűnik körülöttetek minden. A levelek szállnak, a szél az arcotokat simogatja, és csak

repültök, száguldotok, vágtattok tovább. Hát nem fantasztikus? Ez az álom könnyen megvalósítható! Járjatok rendszeresen edzésekre, és a fent leírtak valamennyi pozitív hatását, előnyét megtapasztalhatjátok. Helyesen és

biztonságosan megtanulhattok lovagolni barátságos, szakképzett lovasoktatók segítségével. Ők segítenek megismerkedni a lóval, a vele való bánásmóddal, és

bevezetnek eme csodás világba, mely a szereteten, a bizalmon és a barátságon alapul. Kedvet kaptál? Vedd fel a kapcsolatot valamelyik lovardával, és akár már ma nyeregbe ülhetsz! A városban, közeli falvakban és településeken számos

lovarda, tanya várja a látogatókat.

Ha kérdésetek van a témával kapcsolatban, bátran keressétek fel a szerkesztőket!

Szívesen segítünk!

Görbe Dia 8.c

Idén esélyt kaptunk arra, hogy részt vehessünk az Országos

Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet "Startolj

reggelivel!" programjában. Valamennyi 5.-es

és 8.-os élvezhette hat héten át az egészséges, finom

reggeliket. Megkérdeztünk néhány tanulót, hogy mi a

véleményük a reggeli csomagokról. Kaptunk "hideget" is, "meleget" is.

De hát tudjátok: ízlések és pofonok...

"Voltak furcsa, ismeretlen ételek, amikbe persze belekóstoltam, de nem voltak finomnak mondhatóak. Viszont a nagy részük ízlett."

"Választékosak voltak az ételek és egészségesek. Volt, amit megettem, de volt, ami

bontatlanul maradt a csomagban."

"Egyáltalán nem ízlettek a reggelik, legfeljebb a gyümölcsöt ettem meg, ezért minden nap hoztam magammal tízórait."

"A muffin rettenetes volt, a fűrészporhoz hasonlított az íze. A saláták és a búzacsírás

kaják ízletesek voltak."

"Nagyon finomak voltak, és ezután néhány reggelit én is megpróbálok otthon elkészíteni."

"Örülnék, ha bevezetnék az iskolában ezeket a reggelizési

formákat, így a túlsúlyos gyerekek is naponta legalább

egyszer friss, egészséges táplálékot vennének magukhoz."

Horváth Anita és Görbe Dia 8.c

Napjaink egyik legnagyobb problémája a túlzott környezetszennyezés. A környezetszennyezésnek

több fajtája létezik: a levegőszennyezés, a vízszennyezés, és a talajszennyezés.

A levegőszennyezés: az autók, a gyárak és az erőművek által a levegőbe juttatott

szennyezőanyagok igen gyorsan kifejtik hatásukat: ezek napfény hatására elbomlanak, szmogot és

ózont hozva létre, amelyek asztmát okozhatnak. Súlyos probléma még, hogy sok ilyen vegyület

képes az ózonpajzs felbontására, utat nyitva a napból érkező káros sugaraknak, amelyek bőrrákot és

egyéb betegségeket okozhatnak. A WHO becslése szerint évente 700 ezerrel kevesebb ember halna

meg a fejlődő országokban, ha a levegőszennyezőket kivonnák a forgalomból.

A vízszennyezés: vízszennyezésnek nevezzük azt a környezetszennyező folyamatot, melynek során

a víz főként emberi tevékenységből kifolyóan rosszabb minőségűvé válik. A vízszennyezés a vízi

állatokat és növényeket károsítja, vagy pusztítja el. Az állatokat akár fizikai módon is rongálhatja. A

vízszennyezés történhet a mezőgazdaságban használt szerek túlzott vízbejuttatásával, az olaj

vízbejutásával, amely így elzárja a napfényt, és gátolja a növények gázcseréjét, valamint a műtrágya

vízbe juttatásával, amely az algák és más egysejtűek túlzott elszaporodását okozhatja, és még

számos egyéb módon.

A talajszennyezés: A talajszennyezés leggyakoribb forrásai a szemét- és hulladéklerakók. Ha nem

tartják be a környezetvédelmi előírásokat, veszélyes anyagok (mérgek,nehézfémek) szivárognak a

talajba. A leggyakoribb hulladékok elbomlási ideje:

kötél: 3-14 hónap

papír: 2-5 hónap

pamutruha: 1-5 év

tejesdoboz: 5 év

nejlonzacskó: 10-20 év

pelenka: 50-100 év

konzervdoboz: 50-100 év

sörösdobozok műanyag karikája: 450 év

zöld üveg: 1 millió év

műanyag flakon: soha

A fentiekből is látszik, hogy mennyire megterheli a környezetet a talaj, a levegő, és a víz

szennyezése. Ezért nem szabad felelőtlenül bánni az erőforrásokkal, és a hulladékokkal. Egy

bölcs indián közmondás szerint a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól

kaptuk kölcsön!

Sebők Péter 7.b

Szelektív hulladékgyűjtés

A szelektív hulladékgyűjtés igen fontos az újrahasznosítás szempontjából. Újrahasznosítás a

gyűjtőneve azoknak a tevékenységeknek, amelyeknek célja, hogy:

az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat

nyersanyaggá alakítsa át és

olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes

anyagok felhasználásának csökkentését.

Az újrahasznosítás célja a Föld erőforrásainak kímélése, például, hogy

kevesebb fát kelljen kivágni papírgyártás céljára, vagy kevesebb vasércet

kibányászni acélgyártásra. A szelektív hulladékgyűjtés a különféle

hulladéktípusok anyagfajta szerinti különválogatása. Ezek az anyagok: fém,

fehér üveg, színes üveg, papír, műanyag. A szelektív hulladékgyűjtés után

következő „fázis” az újrahasznosítás, melynek során az összegyűjtött anyagból

új anyagot hoznak létre, ezáltal elősegítve a környezet tisztulását. A szelektív

hulladékgyűjtésnek létezik egy különleges fajtája is, melyben a használt

elektronikai termékeket hasznosítják újra. Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtés még nem

olyan elterjedt, mint a világ többi országában, például Dániában, Svédországban, ahol a hulladék 80-

90%-át így dolgozzák fel.

Sebők Péter 7.b

A szelektív hulladékgyűjtés a különféle hulladéktípusok anyagfajta szerinti különválogatása. Ezek

az anyagok: fém, fehér üveg, színes üveg, papír, műanyag. Néhány példa:

papírhulladék: újságok, hullámpapír, kartondoboz, könyvek

fémhulladék: üdítős, sörös, konzerves, háztartási kis fémhulladékok, evőeszközök

gyógyszerhulladék: fel nem használt, lejárt szavatosságú gyógyszeripari termékek, azoknak

csomagolásai

Üveg-, porcelánhulladék: ablaküveg, szemüveg, nagyítót, drótszövetes üveg, kerámia,

porcelán

fahulladék: fabútor, deszka, léc, raklap, furnér, rétegelt fa, préselt fa

hulladékvíz: kádfürdők vize, zuhanyzók szennyvize, mosóvíz, öblítő víz, szürke víz,

medencék túlfolyó- és ürítő vize

A szelektív hulladékgyűjtésnek különleges fázisa is van, amikor az elektronikai termékeket is

újrahasznosítják.

A hulladék különválogatása utáni fázis az újrahasznosítás, melynek célja az, hogy új anyagokat

hozzanak létre belőlük. Magyarországon még nem olyan sok helyen terjedt el a szelektív

hulladékgyűjtés, mint más országokban. Az országban még kevés ilyen hulladékgyűjtő található, de

számuk egyre növekszik.

Tóth Balázs 7.b

A kémiatanár felszólítja Pistikét: - Mi az arany vegyjele? A gyerek hallgat, hiába súg a padszomszéd, nem figyel rá. Erre a súgó dühében bokán rúgja. Pistike felkiált: - Auuú! A tanár elégedetten bólint. A paksi Kovács fia Budapesten tanul, és állandóan pénzért pumpolja az apját,

aki már nagyon unja fia pénzszórását. Egy idő után nem küld neki további támogatást. Egy hét után könyörgő távirat

érkezik Pestről:

"Küldj pénzt, vagy a Dunába vetem magam!"

Választávirat Pestre:

"Pénzt nem küldök. Paksnál várlak: Apád."

- Aztán nem buta ez a kutya? - Ez? Ez kérem majdnem annyit tud, mint én... - Pedig olyan okosnak látszik!

- Fiam, ne menj minden este abba a zajos diszkóba, mert a végén

megsüketülsz. - Kösz, anyu, már ettem. Petike első osztályos lett. Egy hét után sírva állít haza: - Nem megyek többé iskolába - mondja pityeregve. - Miért? - kérdik a szülei kétségbeesetten. - Mert olvasni még nem tudok, beszélgetni pedig nem hagynak.

Szülői értekezleten: - Gratulálok, anyuka! - mondja az osztályfőnök az egyik szülőnek. - Kitől örökölte a fia a nagy tudásszomját? - A tudást tőlem, a szomját az apjától.

Vidéki kislány felel ókori történelemből.

- Mondd szépen, kivel harcolt Achilles Trójában?

- Plútóval.

- Egyáltalán nem! Törd még a fejed!

- Néróval.

- Szó sincs róla.

- Akkor Hektorral. De hogy valamelyik kutyánkkal, az

biztos.

- Mondd, fiam, tegnap miért nem jöttél iskolába? - Tanító néni kérem, tegnap volt a nővérem esküvője. - Rendben van, fiam, de többé elő ne forduljon!

- Honnan lehet tudni, hogy egy csiga nagyzol?

- Útközben bedől a kanyarban. - Ki az abszolút fösvény? - Aki a végrendeletében is mindent magára hagy.