Bohém JazzMagazin 2012. okt.

Évadnyitó

Itt van ismét az õsz, vagyis elindulta 2012/13-as koncertévad. Mi, régi

beidegzõdésként, évadokban gondolko-zunk, s ezt többek között a Bohém-klubokindulása is alátámasztja. Ugyan a lapszámmegjelenésekor már egy kecskeméti és egybudapesti klubon túlvagyunk a Bohémek-kel, de az még szinte a nyárhoz tartozott.Most már viszont magunkon érezzük azõszt, nem csak az idõjárás, de az erre azévadra vonatkozó szervezési teendõk sûrû-södése miatt is.

A legközelebbi nagyobbfajta dobás a hagyo-mányos év végi jótékonysági koncertünk,ami ezúttal a decemberi kecskeméti klubes-tünket �váltja ki�, s rendhagyó módon egyBohém-tagot állít a központba. A képen islátható ra épülõ �Zolika Show�címû est ugyanis a klubsorozatunk tematiká-jába illeszkedik, ahol is minden hónapbanaz akkor aktuálisan születés- vagy névnaposBohém-tag állítja össze a koncertmûsort. Ajótékonykodás természetesen nem Zolijavára folyik, az est bevételét a MosolygóKórház Alapítvány kapja. Az alapítványt egynyugdíjas holland bankár hozta létre, akiazért költözött Budapestre, hogy a magyar-országi kórházakban megsezrvezze a beteggyerekek rendszeres szórakoztatását (nembohócokkal, hanem mûvészekkel, bábosok-kal, zenével, bûvészekkel), elõsegítve ígygyorsabb gyógyulásukat. Albert Royaardsnyugdíjas életét teljes egészében ennek acélnak szenteli, s lelkesedése, kitartása,áldozatvállalása láttán az a minimum, hogyegy jótékonysági koncert erejéig mellé ál-lunk, ezzel is segítve az alapítvány kecske-

méti kórházban kifejtett tevékenységét. Ahelyszín a szokásos, a Kecskeméti Kulturá-lis Központ színházterme, az idõpont: 2012.december 11. kedd 19 óra. Várunk minden-kit szeretettel, szomszédostul, barátostul,családostul.

A másik nagyobb szerveznivaló természete-sen a Bohém Fesztivál, amibõl 2013. már-cius 22-24. között már a huszonkettediketrendezzük. Ezúttal talán az eddigi évekbennálunk fellépõknél is különlegesebb cseme-gékkel szolgáljuk ki a közönséget. Elõszörlesz Japánból vendégünk, a világ (túlzásnélkül és egészen biztosan állíthatóan)leggyorsabb kezû bendzsósa, Ken Aoki,akivel még 2004-ben volt szerencsénk Hol-landiában a Breda Jazz Festival egyik jamsessionjén kb. 30 percet a színpadon együttjátszani. Itt lesz a fesztivál történetébennémileg új mûfajt képviselve a legkiválóbbsvájci blues-csapat, a Mojo Workers, nagy

visszatérõként a �ragtime királynõje�, akanadai Mimi Blais, de a legnagyobb névkétségtelenül a fekete amerikai énekesnõ,Catherine Russell (címlapképünkön), akivelinterjú található jelen lapszám 16. oldalán.A cikk eredetileg Amerikában jelent meg, sa Bohém-ügyvivõ Erdész Fanni fordításá-nak köszönhetõen olvasható most magyarul.

Ha már interjú: jelen lapszámban új soroza-tot indítunk �Rég hallottunk róla� címmel.Füstös-Simon Zsuzsanna kolléganõnk keresfel kéthavonta olyan jazz-zenészeket, akikkülönbözõ okok miatt eltûntek a magyarklasszikus jazz napi vérkeringésébõl, pedigkorábban rendszeresen lehetett velüktalálkozni koncerteken, fesztiválokon alegjobb zenekarok tagjaiként. Az elsõmegszólaltatott a Molnár Dixieland egykoriharsonása, Mucsi Árpád, a vele készültinkább emberi, mint szakmai beszélgetés akövetkezõ oldalon kezdõdik.

Szokásos rovataink mind érdekes írásokkaljelentkeznek � ezúttal közös központitematika nélkül. Az év végén lejáró tagságúVIP-tagjaink figyelmébe ajánlom az újrendszerû VIP-tagságról szóló ajánlót a 6.oldal alján.

IMPRESSZUM:Bohém JazzMagazin

Bohém VIP-tagok és elõfizetõk részére

Dr. Ittzés Tamás 6001 Kecskemét, Pf. 652.

0620/336-4620 [email protected]

www.bohemragtime.com/jazzmagazin/

II . É V F . 5 . S Z Á M � 2012 . O K T .

R�� H�� R�� FüstösSimon ZsuzsannaSorozatunkban FüstösSimon Zsuzsanna beszélget olyan jazzzenészekkel, akik korábban mindennapi résztvevõivoltak a magyar klasszikus jazzéletnek, de mára eltûntek a mûfaj kedvelõinek szeme elõl. Emlékek, emberi sorsok,tanulságok�

Egy szeletjazztörténelemNorvégiától aKanáriszigetekigszóljon a jazz!

Bársonyos hang, nyugodt kisu-gárzás, az egykori zenélés je-

gyeit magukon viselõ kezek, beszédes-ség és némi szomorúság jellemzi aMolnár Dixieland egykori kiváló harso-nását, Mucsi Árpádot, aki bár egészségiállapota miatt már nem tagja a zenekar-nak, mégis azt a benyomást kelti 42 évzenei múlttal a háta mögött, hogybelülrõl �csupa zene ember�. A tényekis ezt igazolják, hiszen 1964-2006 közötta Molnár Dixieland harsonása, valamintezzel párhuzamosan a Szegedi Szimfo-nikus Zenekar aktív tagja volt.

� Most nem annyira. Ameddig játszottam,addig tulajdonképpen boldog voltam.

�� Igen, a zene volt a hobbim, a fõfoglalko-zásom, tehát mikor mindezt be kellett

fejeznem, az már nem volt egy boldogállapot.

�� 1982-ben volt egy rákos mûtétem, majdpár év múlva az alsó végtagjaim sorvadás-nak indultak. Ez hosszú ideig tartott, egydarabig egy, majd két bottal közlekedtem,végül már nem bírtam és nem is bírok alépcsõre fellépni, sem mozogni. Fájdalmamszerencsére nincs, de nem tudják, hogy mia betegségem, így nem is lehet rajtam segí-teni.

�

� Mivel a helyzetemen változtatni nemlehet, ezért kénytelen vagyok elfogadni, determészetesen ez kemény lelki munka, amigyötrelmekkel jár. A kérdés feldolgozásrésze folyamatban van, sok álmatlan éjszaka,sok-sok vívódás és keserves nap elteltemellett azt azért kijelenthetem, hogy nehéza feldolgozás, de dolgozgatok rajta.

�

� A családomban nem volt senki, aki zenéltvolna, az édesanyámnak viszont az volt avágya, hogy tanuljak zenét, így 6 éves ko-romtól �nyiszeráltam� a hegedût harmadi-kos gimnazista koromig. Nagy divat voltekkor a dixieland meg a rock and roll, ésvalami ilyesmit én is szerettem volna játsza-ni, de ezt hegedûvel nem volt lehetséges, ésekkor váltottam. De maga a harsona teljesenvéletlen választás volt.

�� Igen. Volt egy osztálytársam; CsanádiLajos, aki ragyogó zongorista, és MolnárGyula, aki pedig évfolyamtársam volt, ígymi ismertük egymást. Õk ketten akkoribanmár játszottak, és ebbe a kis körbeszerettem volna csatlakozni magam is.

�

� Bizony elég korán elkezdtük, közbenvoltak még ismételt próbálkozásaim a hege-dûvel is, de hát az nem mûködött abban aformációban, és így váltottam a harsonára.

�� Még az általános iskola után jelentkeztema Kandó Kálmán Villamosipari Középisko-lába, de nem sikerült a felvételim. Hogyakkor miért éppen az volt a célom, azt márnem tudom � valószínûleg érdekeltek ezek

az apró kütyük, és szerelnivaló dolgok � deígy jött opcióként a muzsika.

�

� Nem lehet a kettõt összehasonlítani.Mindkettõ sok szépséget, megható perce-ket, órákat adott, hiszen mindkettõ ZENE,ami csodákat tud mûvelni. Régebben akomolyzenészek nem nagyon akarták elfo-gadni a tánczenét, a jazzt, pedig csak stílus-beli különbségek vannak. A modern ko-molyzenék már szinte összemosódnak ajazz-zenével. Másfelõl Palestrina és Wagnerstílusa is nagyon különbözõ, mégis komoly-zene. Ma már a könnyebbnek mondottmûfaj (operett, musical) is a komolyzené-szek repertoárja, így a jazz is elfogadott.Nem volt ez akkor még ilyen egyértelmû,és ha jól emlékszem, a jazzmuzsikusokközött Deseõ Csabával ketten voltunk azországban, akik szimfonikus zenekarbandolgoztunk, és én mindemellett ugye dixie-landet is játszottam, szóval volt olyan, hogyemiatt furcsán néztek rám, mert a két mûfajtkorábban nehezen egyeztették össze. Aztmondanám, hogy a szimfonikusoknál har-sonáztam igazán, a dixieland inkább amo-lyan hobbiféle volt.

�

� 1968-ban végeztem el az iskolát, és két évután 1970-2007-ig, egészen 62 éves koromigtagja voltam a Szegedi Szimfonikus Zene-karnak. Ott is éppen, hogy kibírtam azutolsó éveket, mert sokszor le kellett mennia zenekari árokba, vagy fel kellett menni aszínpadra, ami nekem már megterhelõ volt.

�

� Eleinte megvolt a jól ismert zabszem-história, de minden attól függött, hogy holjátszott az ember; kis klubokban nem voltszó nagy pánikról, viszont amikor elõszörvoltunk Pøerovban egy jazz-zenekaroknakkiírt versenyen, akkor mindenkiben voltnémi � vagy a szokásosnál több � izgalom.Tagja volt a zsûrinek a legendás amerikaikreol klarinétos, Albert Nicholas, aki kie-melte Molnár Gyula játékát, nagyjából on-nan indult el a mi zenei karrierünk.1966-67-ben Salgótarjánban rendeztekversenyt tánc- és jazz-zenekaroknak, aholkétszer is kaptunk aranydiplomát. Számosjelenleg is játszó nagyhírû zenekarral észenésszel találkoztunk ott, és valaki felfi-gyelt ránk, aminek következtében attól

kezdve 1990-ig biztos, hogy minden napszerepeltünk a rádióban. Rengeteg stúdió-felvétellel rendelkeztünk akkor, így ha voltakár öt perc szünet a rádióban, azokbólválogattak kitöltõ anyag gyanánt.

�� Hát volt pár, de talán az egyik legnagyobbkedvencem a harsonaszólóval kezdõdõ

vagy ott volt a kezdetû dal, amit Molnár Gyula átírt

dixielandre� Ezek a dixie-számok nagyonjók, hiába százévesek, van bennük egy igaziéletöröm, dallamosak, van ritmusuk, lehetrájuk táncolni, tapsolni, így az egész érzésviszi a közönséget is. A tapasztalatok aztmutatják, hogy ez még mindig jó zene, mertha elmentünk valahová játszani, és csakfiatalokból rekrutálódott a közönség, akkornem hagytak ott bennünket, meg meremkockáztatni, hogy még élvezték is. Ez a zenevalószínûleg és remélhetõleg éppen ezértnem fog kihalni, mert minden korosztálymegtalálja benne a maga örömét.

�

� Mikor 2006-ban abbahagyni kényszerül-tem a zenélést, nehéz idõszak elõzte meg adöntést. Rendkívül fárasztó volt az utolsóévekben játszanom, már magasított székenültem, hogy ne essek el, és nem is a zenérefigyeltem, hanem arra, hogy ne történjenvelem baj. Muszáj volt abszolút abbahagyni,mert nem lehet valamit félig befejezni; akárkávéról, cigarettáról, akár emberi kapcsola-tokról beszélünk, ha azt mondja az ember,hogy befejezi, akkor azt be kell fejezni. Énakkor leraktam mindent, és nem hallgattamsemmilyen zenét. Rossz volt, és még mindignagyon rossz; dixielandet még most senagyon hallgatok. Ha nagyon rossz kedvemvan, akkor felteszek mondjuk Puccinitólvalamit, mint a Tosca imája, vagy esetlegWagnert, vagy Mahlert, hogy még jobbanelmélyedjek a bánatban, de kimondottandixielandet nem hallgatok, maximum amo-lyan light-os jazzt.

�� Ez egy szubjektív vélemény, de szerintemannyiban talán igen, hogy mai fiatalok márnagyon tudnak játszani, de elvesznek aprofizmusban, megtalálják az összes han-got, de a dallamosság nem feltétlen a fõszempontjuk, legalább is nekem a dallamhiányzik sokszor.

�� Chris Barber nevét említeném, õ volt az,akinek zenéjébõl a Molnár Dixieland isnagyon sokat merített, és persze Armstrong.Hallottam is õt játszani, amikor Budapestenvolt a Népstadionban. A mi generációnknakez volt a maximum, amit jazz-zeneilegkaphatott, hiszen nem voltunk a maihozhasonló mértékben nyitva a világra. Akkorkezdõdött a nyitás, amikor elõször mentünk

nyugatra, ahol sok zenekarral találkoztunk,akik mást is tudtak, nem csak azt, amit miitthonról hallottunk. Nem is tudom elmon-dani mekkora élmény volt akkor kimenninyugatra, amikor az emberek egyébkéntnem hagyhatták el egykönnyen az országot.

�� Minél többet jött, annál jobban beszéltmagyarul, és hallatlanul jó klarinétos volt,emellett jó zenésztárs is. Nagyon kellemesvolt mellette lenni a színpadon, mindenkiszeretett vele játszani.

�

� Ennél a kérdésnél ki kell hangsúlyoznom,hogy nem általános tendencia, amit mon-dok, csak az én magánvéleményem: szerin-tem egy hivatásos zenésznek � vegyük azén esetemet; mármint a szimfonikus zene-kar, a minden esti munka, a rengeteg utazás,a tanítás mellett � nem lehetséges egycsaládot összetartani. Nem mondom, hogynem próbálkoztam, de mindig elõször amunka volt a fontos, mert túl nagy volt atét; mert ha szeret valamit az ember, akkornagy a tét. Van, aki mindemellett bírja, deszerintem ez nagyon nehéz.

�

� Az elsõ meghatározó külföldi élményPrága, nagyon elegáns volt, az akkor sokatemlegettet Lucerna Hall nevû hangverseny-termével. Aztán Darmstadtban volt egy�Magyar napok� rendezvény és oda iskijutottunk, majd fél év múlva Németor-szágba, aztán Hollandiába, amit nagyonszerettem, mert az emberek vidámak voltak.Egyszer játszottunk ott úgy, hogy esett azesõ, mi pedig egy ponyvával lefedett platónzenéltünk, és az egész utca tele volt, otttáncoltak esõben, hidegben.

�� Egészen. Ott nem volt probléma, hogyesik, vagy fúj. Nekünk az különösen furcsavolt, mert elég savanyú népség vagyunk, deérthetõ módon, akinek nincs biztosítva amegélhetése, az nem érzi jól magát akkorsem, ha jó zenét hall. Itt, ha zenét hall azember az utcán, esetleg odanéz és elbattyog.Hollandiában az idõsektõl a fiatalokigmindenki táncolt az utcán, még a tehenekis. Valamilyen ünnepen kértek fel minkethogy játsszunk, de nagyon hideg volt, havasesõ esett, és hogy ne fázzunk annyira, kétkisváros között végigjátszottuk a platón azutat. Nem volt ott semmiféle közönség,kivéve a teheneket, akik szép lassan jöttekutánunk. Ezek szerint a holland tehenekszeretik a zenét :) Nagyon aranyosak voltak.A viccet félretéve Hollandiában szinte min-denhol megfordultunk, AmszterdamtólRotterdamig, de Norvégia is gyönyörû szép,ha már a világutazásról van szó. Mióta

láthattam Norvégiát, soha nem kívánkoz-tam délre, pedig mindenki ment nyaralniAthénba, meg ide-oda, de én beértem azzala látvánnyal, amit ez a táj nyújtott, ugyanisamikor az ember átmegy a komppal Svédor-szágba, ahogy közeledik Norvégia felé, afelhõk úgy ereszkednek egyre lejjebb. Nemporos, hanem hihetetlen tiszta színei van-nak, és ha fehér zokniban kiszáll az emberaz autóból, akkor fehér marad az a zokni,és az a süppedõs avar, ami ott van, leírha-tatlan� de Svédország is szép. Tulajdon-képpen mindenütt jó.

�� Már itt maradnék, ugyanis itt maradtam,az ember, ha magyarnak születik, akkormaradjon magyar. Az más kérdés, hogyhova mennék szívesen. Annak idején na-gyon sokan kint maradtak, és lehet, hogy énis jobban jártam volna, de ez már így alakult.

�� Az utazás és a vezetés. Nagyon szerettemvezetni, és ezt a zenekar is szerette, mertképes voltam akár Svédországba alvás nél-kül kivezetni.

�

� Volt egy bártulajdonos, és ott az õ bárjá-ban mindig dixieland szólt. Hívott minket�91-92 tavaszán, és egy, majd másfélhónapot töltöttünk ott. A fiam ott tanultmeg járni. Azt hiszem, ezt nem sok embermondhatja el magáról.

�� Megreggelizek, olvasok, megebédelek,olvasok. Elolvasom az összes újságot, amiaz interneten van, ilyenformán képbenva-gyok még a celebekkel kapcsolatban is,bár tudom, hogy felesleges elolvasni azafféle cikkeket, amelyekre oda van írvahatalmas betûkkel, hogy döbbenet, borza-lom. A legújabb az, hogy diákat, és régifényképeket digitalizálok, mert a �70-esévekben rengeteget fényképeztem, és mostvan idõm, hogy rendezgessem a fotókat.

�� Most hogy négy éve ennyire tolószékbekényszerültem, mit lehet csinálni? Olvasok.Hetente 4-5 könyvet; Vonnegutot, Dél-Amerika körüli írókat, Amado Jorge-t,Vargas Llosa-t, Boris Viant, ragyogó köny-vek ezek. Ezen kívül az összes Nobel-díjastpróbálom felderíteni, de szívesen olvasokpl. Wass Albertet vagy Tormay Cecile-t is.

�

� Mindenképp az, hogy �nyomják�, hogyszeressék. Ezt nem is csinálja más, csak akiszereti az egészet. Csinálni kell, szeretni kell,és stílusban érezni kell, mert aki nem érzi astílust, és a lüktetést, az nem tud játszani.Ezt csak szeretve lehet csinálni.

Hollywood Style,West Coast Swing

1938-at írtunk, amikor Hollywood-ba érkezett , aki koráb-

ban sok idõt töltött a Savoyban, Harlembenés 1935-ben még az �Év táncosa� címet iselnyerte. Dean Collins születési neve SaulCohen. Táncos pályája igen sikeres, többmint száz filmben táncolt 1941 és 1960között. A filmekben sokszor nem csaktáncosként kapott lehetõséget, de segédko-reográfusként az alkotómunkában is résztvett.

California déli ré-szén kezdte tanítania Savoyban magábaszívott tánctudást,ahol addig legin-kább balboát tán-coltak swing zenére(ezt a táncot a kö-vetkezõ részbenmutatjuk be). A

Dean Collins által táncolt tánc-technikailag már sokkal fehérebb: nemolyan mélyen táncolt, mint a fekete tánco-sok és a hátát is egyenesen, s nem kisséelõredöntve tartja, mint azt az afroamerikaikultúra diktálná. Másik újítás, hogy a nyolc-számolásos lépés mellett nagyobb hangsúlytkap a hatszámolásos lépés, ami a késõbbi

tánc sajátossága lesz. Közben azene megtartja az eredeti négy-negyedesformáját.

N�� C�� Z��, T�� I�! � a cake walktól aswingig � Vajda Gyöngyvér, Janicsek GáborGyöngyvér és Gábor együtt nyertek párban swingtáncvilágbajnoki címet. A 25éves Bohémgálán isszínpadon voltak. Mindketten foglalkoznak tánctörténettel is, tanítanak a Táncmûvészeti Fõiskolán.

Az itt hiányosan közölt cikkek teljes terjedelmükbenletölthetõk a Bohém Webáruházban 299 Ftért!

Ha a Webáruházban nem találna meg egyes cikkeket,töltse le a Bohém JazzMagazin aktuális számát

teljes egészében, ugyanott 1995 Ftért!

A Bohém JazzMagazin elõfizethetõ a Bohémhonlaponévi 10.000 Ftért, vagy 6x2.000 Ftos részletekben (összesen 6 szám)!

http://www.youtube.com/watch?v=_C0GzFJGxno

http://bohem.shoprenter.hu/bohem_jazzmagazin_62


http://www.bohemragtime.com/jazzmagazin/el%C5%91fizet%C3%A9s

http://www.bohemragtime.com/jazzmagazin

M�� M�� C�� a klasszikus jazzstílusjegyei � Korb AttilaAttila, a Bohémekhez egykor 13 évesen kerülõ harsonás, kornettes, zongorista, énekes a magyar jazzpaletta egyiklegtehetségesebb figurája. Segítségével érthetõbbé válik a klasszikus jazz és más füllel hallgat majd zenét az olvasó.

Dr. Jazz

Jelly Roll Morton (született Ferdi-nand Joseph LaMothe, 1890. ok-

tóber 20., New Orleans-1941. július 10., LosAngeles) elsõsorban zongoristaként illetvezeneszerzõként vált ismerté a XX. századelején. Nem volt könnyû természetû ember� többek között azt állította, hogy õ találtafel a jazzt. [�]

Mortont a jazz elsõ hangszerelõjeként isjegyzik. A hangszerelés fogalma Mortonnálszervesen kapcsolódik zongorajátékához,illetve zeneszerzõi munkájához. Zongoraszólófelvételein hallható, hogy egy teljeszenekar szól a két keze alatt � minthamindig zenekari hangzásban gondolkodna.Erre jó példa összehasonlítani a Jelly RollMorton�s Jazz Band név alatt felvett

t (1923) a zongoraszólóként felvett(1924). Bizony nem légies, köny-

nyed játékmód ez, igen csak vastagon szólta keze alatt a hangszer. Stílusára jellemzõ asok break (kiállás) használata, illetve a zenelüktetésében újdonságként behozott�Spanish tinge� (latinos lüktetés), amikor azütem közepe (a 3. ütés) meg van elõlegezve.

[...]

Hogy egy picit közelebbi betekintést kap-hassunk Morton zenéjébe, vizsgáljuk megtüzetesen egyik szerzeményét-hangszerelé-sét. A tökéletes példa arra, hogyhogyan hangszereljünk meg változatosanegy egyszerû 32 ütemes (�song� formábaníródott) dalt. Természetesen ebben az eset-ben (úgy, mint általában minden Morton-számnál) egyszemélyben zeneszerzõrõl éshangszerelõrõl is beszélünk. Ha elsõremeghallgatjuk az 1926-os (Jelly Roll Morton& His Red Hot Peppers) felvételt, rengetegelõre beállított kiállást (break), pontosanmegtervezett kezdést, zárást hallunk. Mosta hallott színes hangélményhez kapcsoljukhozzá azt a tényt, hogy gyakorlatilag azegész tracken keresztül egy 32 ütemesperiódust hallunk ismétlõdni � egészenpontosan ötször!

[...]





http://www.bohemragtime.com/vip_korb1210.html








Új rendszerû Bohém VIPtagság 2012 õszétõl!Az eddigi Bohém VIPtagság Bohém Prémium VIPtagság névre hallgat (változatlan feltételek mellett), sa �sima� VIPtagság elsõsorban azoknak kínál tagsági csomagot (a Prémium VIPtagságnál olcsóbban),akik nem, vagy ritkán járnak Bohémkoncertre. Alább összefoglaljuk a kétféle VIPtagsági csomagtartalmát. Részletes info: www.bohem.hu

További információ, megrendelés: 0620/3364620 (Bohém Ügyfélszolgálat)

Szolgáltatás Prémium VIPcsomag VIPcsomag

névreszóló VIPkártya, egyedi tagsági számmal igen �

névreszóló EDC (Euro Discount Club) Bohémkártya, egyedi tagsági számmal igen igen

exkluzív Bohém JazzMagazin, kéthavonta igen igen

ingyenes belépés az ÖSSZES Bohémkoncertre igen �

kedvezményes belépés több ember részére a kiemelt Bohémkoncerteken (a Bohém Fesztiválra 50%) igen igen

1 db ajándék BohémCD (a VIPtag választja) igen igen

1 db ajándék Bohém DVD (a VIPtag választja) igen �

1 db ajándék Bohémpóló (a VIPtag választja) igen �

1 üveg ajándék Bohémbor igen �

50% kedvezmény a Bohém Összesbõl igen �

20% kedvezmény a Bohém Webáruház összes Bohémkiadványára igen �

15% kedvezmény a Bohém Webáruház összes termékére igen igen

Bohémkoncert 50% kedvezménnyel a VIPtag házi magánkoncertjén igen igen

számos exkluzív ajándék, kedvezmény és meglepetés igen igen

VIPcsomagok értéke (maximális kihasználás esetén): 300.000 Ft 200.000 Ft

VIPcsomag ára: 48.750 Ft 24.900 Ft





http://www.bohemragtime.com/vip.html





S�� J��S�� Kovács TamásKovax kecskeméti és jazzharsonássá válásában fontos szerepe volt a Bohém Fesztiváloknak. A jazzfõiskolás évek utána Jazz Steps harsonása lett, de több zenekarban is szívesen látják mint �állandó kisegítõt� (így természetesen többszörvolt a Bohémekkel is koncerten és turnén). Megrögzötten hisz a klasszikus jazz nagyszerûségében, egyéni hangúírásaiban elsõsorban stiláris és minõségi kérdéseket boncolgat � rendkívül szórakoztatóan.

Jack Teagarden,a jazzharsonázásatyjahangszerszerûség,improvizáció

Jack Teagarden (1905-1964) korá-nak talán legjelentõsebb jazzharso-

nása volt. Nemcsak a kortársaira gyakoroltnagy hatást, játéka a késõbbi jazzharsonásnemzedékek számára is példamutató. Szak-szerû oktatásban sosem részesült, autodi-dakta módon képezte magát. Kiváló zeneihallása volt, ami nagyon fontos a harsoná-nál, mivel a hangoknak nincs fix helye acúgon (vagyis a tolókán, a hangszer mozgat-ható részén). A jazzharsonások közül talánnála figyelhetõ meg legelõször az a törekvés,hogy lehetõleg minél egyszerûbben játsszonel egy adott, a jazzbe már integrálódott, máshangszereken is gyakran megszólaltatottfordulatot vagy más néven t.

Teagarden ránézésre lomhán kezelte atolókát, de eközben számos hangot fújtnagy tempó mellett. Nem rángatta a cúgot,egyenletesen húzta-tolta. [...]

[...]

A spontán agyi tevékeny-ség, melynek során az agy egy elõre �elké-szített� eszköztárból merít a zenei gondola-tok megfogalmazásához. Ez az eszköztáregy aktív zenei szókincs, ami a gyakorlás észenehallgatás révén alakul ki. Ez a zeneiszókincs egyszerû és összetett dallamfordu-latokból, ritmikai képletekbõl áll. Az agyezeket tetszés szerint rakosgatja egymásután, variálja õket. Zenei mondatokat alkotvelük. Könnyen észrevehetõ az emberibeszéd és a zenei improvizáció közöttihasonlóság. Az eszköztár, vagyis a szókincsadott mindkét esetben. Az ember, amikorbeszél, improvizál. Ezt a zene nyelvén ismeg lehet tenni. A szókincs korlátaibólkövetkezik, hogy nem lehet mindig újatmondani. A téma lehet más, de a kifejezõ-eszköz adott. Ez a jelenség erõteljesenérzékelhetõ Teagardennél, de más nagyjazzszólisták esetében is. Azt is mondhat-nánk, sablonosan játszanak ezek a zenészek.Egy kikerülhetetlen agyi mûködési folyamateredménye ez. [�]









Lady Be Good

Sok szeretettel köszöntelek kedvesdixie-t kedvelõ olvasó! Ebben a

számban egy George Gershwin-nóta elsõperiódusának hangszerelését láthatjátok. Acíme Lady Be Good, szabad fordításban:�Hölgyem, légy kicsit jó hozzám!� Igazihamisíthatatlan swing-nóta, melynek szerke-zete a szokásos AABA forma, ahol jelenesetben annyi érdekességet találtok, hogy a

B részben a klarinét fújja a dallamot. Termé-szetesen, ha a zenekarotok trombitása ügye-sebb, vagy képzettebb, õ is játszhatja amelódiát az említett részben, csak meg kellcserélni a két szólamot. Ajánlom az elját-száskor, a próbálkozás szintjén, hogy egé-szen lassú, aztán pedig gyors tempóban ismuzsikáljátok el a számot, s amelyik meg-szólaltatás jobban tetszik, úgy azt tartsátokmeg. A zenetörténetben találunk mindkételjátszási módra példákat. Nem mindenswingszám alkalmas a tempó ilyen mérvûszabad kezelésére, de ezt a számot egy

feszes kísérettel mindkét metrumbanélvezetes játszani és hallgatni. Jókísérletezést kívánok!

Figyelem!A Bohém Webáruházban elérhetõ a teljesszám is, elõre meghangszerelt szólókkal,befejezéssel, komplett hangszereléssel,koncertkész állapotban:http://webshop.bohemragtime.com

H�� M�� Fodor LászlóLaci a Hot Jazz Band klarinétosa, a Bohémekkel 1990 és 2000 között 10 évig muzsikált, Gödöllõn fiatalokból állódixielandcsapata is van. Az utóbbi adta az ötletet, hogy amatõr zenekaroknak is használható kottamellékletet (háromfúvós, basszus akkordokkal) produkáljon minden számba � ha a VIPtag nem zenél, a rokonok, ismerõsök között biztosakad egykét hangszeres.

http://bohem.shoprenter.hu

http://bohem.shoprenter.hu

Leletek a magyarjazz elsõfénykorából1934. február 4.ZenemûvészetiFõiskola: a 100 tagújazzzenekarhangversenye

Ma már közismert, hogy az elsõfelsõszintû valódi jazziskolákat

Frankfurtban (Seiber Mátyás vezetésével)és Bécsben nyitották meg � több mint egyévtizeddel a Berklee elõtt. Az elsõjazzkoncerteket, sõt: jazzfesztiválokat pedigszintén nem az õshazának tekintettAmerikai Egyesült Államokban rendezték,hanem Európában. Ezek között is igenelõkelõ helye van azoknak a magyar, majdeurópai, ritkábban amerikai közremûködõk-kel megtartott jazzkoncerteknek, amelyeketa budapesti Zeneakadémián, a pesti Vigadó-ban, a ma Erkel Színház néven ismerthelyszínen � azaz a magyar zenei élet meg-szentelt fellegváraiban �, valamint számosvidéki városban, például Debrecenben ésSzegeden rendeztek.

[...]

[...] Etekintetben egészen különleges volt egyaugusztus 15-én lejárt internetes aukció,amelyen több mint tízezer tételt (!)ajánlottak megvételre, többek között háromnaplókötetet, még-hozzá hihetetlenül olcsóáron. Rajtam kívül ezúttal két licitáló volt,akik szó szerint

így � mégmindig horrorisztikusan olcsón! � sikerülthozzájutnom a három vaskos kötethez.

[...]

P�� J��V�� Simon Géza GáborSGG elsõsorban diszkográfus, 1964 óta kutatja a magyar jazz történetét, a Magyar Zenetudományi és ZenekritikaiTársaság alapító tagja, a www.jazzkutatás.eu címû lap fõszerkesztõje, jónéhány Bohémalbum kiadója. Legkedvesebbtémájából, a magyar klasszikus jazz (nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlen) történetébõl szemezgetcikkeiben, a magyar ragtimetól a magyar swingig. Csemege!





http://www.stadtarchiv-heilbronn.de/stadtgeschichte/stichworte/g/gebhardt_rio/







4.200 Ftos kupon: beváltható a Bohém Webáruházban 2012. november 15ig!

Csak a Jazz Hungaricum sorozat 5., 6., 9. és 10.albumának egyidejû vásárlásakor érvényes!A négy CD ára így 10.200 Ft helyett 6.000 Ft!Rakja be a kosarába a 4 CDt, s fizetéskor írjabe a JazzMagazin kupon egyedi kódját:BJM66





http://bohem.shoprenter.hu/jazzhungarians_around_the_world___vol_i_128





Tootsegy csepp könny ésegy mosoly

Április végén ünnepelte kilencve-nedik születésnapját Toots Thie-

lemans � persze nem az a mindenkikedvence virgonc aggastyán lenne, aki, haezt az alkalmat nem egy több hónaposjamboree-ra használta volna fel. Amintezeket a sorokat írom, még hátra van amásodik gálaest a Lincoln Centerben Her-bie Hancock, Eliane Elias, Oscar Castro-Neves, Ivan Lins és mások közremûködésé-vel, a belga báró ugyanis az USA állampol-gára is hosszú évtizedek óta. A bárói címeta belga királytól kapta 2001-ben, a LincolnCenterbe viszont akkor is hivatalos lenne,ha nem Benny Goodman, Charlie Parker,George Shearing és Quincy Jones egyenget-ték volna pályáját.

Két speciális okból választottam a Liège-ijazzfesztivált 1998 tavaszán: az egyik DianaKrall a másik Toots Thielemans volt,mindkettõjükkel elõre megbeszélteminterjút a Gramofon címû folyóirat számára.Krall csak annyit mondott igen jól sikerültkoncertje után, hogy nincs jól, és mostmégis inkább visszavonulna az interjúhelyett. Thielemans viszont kedvesenbeszélgetett velem, járt is márMagyarországon nem sokkal elõtte. [�]

T�� K�� Zipernovszky KornélKornél jazzújságíró (a transzformátor feltalálójának, Zipernowsky Károlynak a leszármazottja), alapítója és rovatvezetõje volt a Gramofon jazzrovatának, a Fidelio jazz és világzenei rovatát vezette. Nyakig benne volt jópár jazzvilágsztár magyarországi turnéjának lebonyolításában és a Bohém Fesztivál sajtós tevékenységeibõl is bõven kivette arészét. Meggyõzõdése szerint T. S. Eliot esszéje Hagyomány és egyéni tehetség kölcsönhatásáról a jazzre is érvényes.









Elfogulatlanjazzviszony

Miféle esztétikai szempontjai lehet-nek egy olyan zenei gyûjtõmûfaj-

nak, mely hemzseg az ellentmondásoktól?Lehet-e közös nevezõje olyan zenének,mely az igényes szórakoztatás, a magasmûvészet, a dekadenciába hajló trendek,vagy éppen a spiritualitás iránti elvárásoknakis meg akar felelni? A kérdések zavarbaejtõnek tûnhetnek; pláne azzal a köztudo-mású ténnyel terhelve, hogy a XX. századvégére követhetetlen mennyiségû újszerû-nek látszó próbálkozás, kísérlet, jóindulattal�irányzatnak� is nevezhetõ hullám fodrozzaa szóban forgó mûfajt. Mert nem mindegy,hogy a jazz jelene elõremutató perspektívát,vagy kibogozhatatlan káoszt mutat, hogyvannak-e valóban új mûvészi eszközei,módszerei, mélyreható erõi, hogy képes-etovábbra is visszatükrözni, vagy elõrevetí-teni a társadalom, az individuum mentalitá-sát, szellemi állapotát.

Bár pillanatnyilag az sem egyértelmû, hogyegyáltalán számít-e még valamit a mûvészet;vannak-e most is örökérvényû verssorok(melyeknek igazságához a tudomány semtud vastag könyveivel hozzátenni többet),vannak-e még megrendítõ hangok, rezonan-ciák, melyekben felismerjük megfoghatat-lannak vélt érzelmeinket, lelkiállapotunkat,vannak-e rabul ejtõ látványok, melyek nemcsupán a hatáskeltés által gyönyörködtetnekvagy borzongtatnak? Vagy csupán közhe-lyek, attrakciók, pózok maradtak [�]

D�� Matisz LászlóMatisz László jazzújságíró (sõt, visszavonult jazzzenész is: szaxofonosfuvolista), a Gramofon jazzrovatánál dolgozott,a Sziget jazzprogamjait szervezte, közremûködött rengeteg jazznagyság magyarországi turnéjának lebonyolításában,évekig a Bohém Fesztiválnak is sajtósa volt. Esztétikai tárgyú, esztétikai megközelítésû cikkeiben nagyon fontosdolgokat mond ki. Figyelni kell rá!









Count Basie�a legjobb dobos,aki zongorázik�

Count Basie a jazzvilág olyan figu-rája, aki nyilván nem egy ilyen kis

cikkben lenne érdemes a bemutatásra, devalamiért olyan profin kezeli a �nagy�jazz-nevek melletti csendességet, hogy sze-retném �hallatni a hangját�.

Manapság kevesen veszik elõ hagyatékát,amely azzal magyarázható talán, hogy minda régi stílust játszó zongoristák, mind amodernet reprezentálók messze érzikmaguktól, lévén mindkettõtõl távol van, bár

mindre hatott, ha másban nem is, de annyi-ban biztos, hogy tudják, mit és hogyancsinált, legfeljebb nem tudják utána csinálni(mondván, hogy nem akarják�)

[...]

Stílusát a legjobban talán ez az idézetjellemzi: � a legjobb dobos, aki zongorázik�.

E�� N�� Joe FritzA mindig kifogástalan eleganciájú Fritz Józsi 1997ben Bohémtag is volt. Rendkívül népszerû, minden szempontbólegyéni stílusú klarinétos, jelenleg saját zenekarával (Joe Fritz Band) és különbözõ formációkkal hallható, fõkéntBudapesten. Rengeteget tud a jazzrõl zenész és történész szemmel egyaránt, rovatában egyegy kevéssé ismert kiválózenésszel foglalkozik.









J��K�� K�� Szalóky BélaBéla a legsokoldalúbb magyar jazzmuzsikusok egyike. Eredetileg harsonás, a Benkó Dixieland Band kornettese, aPolice Big Band vezetõ karmestere ("civilben" ezért rendõr õrnagy). Megjárta nagy fesztiválok, híres jazzklubok sorát,mindenütt ott volt, ahol egy világsztár felbukkant, rendszeresen játszik jazznagyságokkal. Elsõsorban a velük közösélményeit, sztorijait osztja meg cikkeiben.

ITF 2000A rejtélyes cím egy rendezvényttakar, mielõtt azonban belecsa-

punk, elárulom, hogy ebben a cikkben nemklasszikus jazzrõl lesz szó (a magazin pro-filjától eltérõen), sokkal inkább mainstreamjazzrõl, kortárs komolyzenérõl, modernjazzrõl, de leginkább a rovat címében talál-ható útmutató szerint: saját kalandomról.

[...]

Részletesen egy koncertrõl írnék, mégpediga zárókoncertrõl, azt hiszem, ennyi elfogult-ság megengedhetõ. A koncert elsõ felébenhét jazzharsonás játszott egy-egy számot aholland Metropole Zenekarral. Los Ange-lesbõl a kiváló bassz-trom-bonos; New Yorkból aki aThad JonesMel Lewis Big Band tagja volt,ma a grazi jazztanszék tanára; Németország-ból a kiváló avantgartde harsonás

a holland jazzharsonázás nagyöregje, egy kiváló fiatalhollandus, holland rockzene-karok és avantgarde együttesek harsonása,

és jómagam. A hollandMetropole Orchestra klasszikus �hollywoo-di� nagyzenekar: 17 tagú big band pluszvonósok, ütõsök, fafúvósok, összesen 54muzsikus. Európában ez az egyetlen ilyenprofilú (és elképesztõen profi) zenekar, ígynem csoda, hogy õk kísérik európai koncert-jeiken Natalie Cole-t, Lee Konitzot, meg-annyi sztárt, a régiek közül kísérték többekközött Bob Brookmeyert, Zoot Sims-t ésFrank Rosolinót. Idén a hágai Northsea JazzFestival-on szinte minden szólistát õkkísértek. [�]









Cat Russellreflektorfénybena színpadonPaul Freeman cikke a Palo Alto DailyNews 2012. szeptember 6i számábólfordította Erdész Fanni

Mielõtt ünnepelt jazz-blues szólóénekessélépett elõ, Catherine Russell a világ egyiklegjobb háttérénekeseként szerzett hírnevet.A New York-i hölgy olyan nagyságokkalénekelt, turnézott, illetve készített lemezt,mint

és �Ezek az élmények mind nagysze-

rûek, mivel maguk a mûvészek nagyszerûek.Ezért is vannak olyan régóta a pályán� �mondja Russell.

Az énekes elõadói karrierjének mindkétaspektusa a maga nemében kellõen meggyõ-zõ. �A háttéréneklés nagyon boldoggá tesz,csakúgy, mint a szólóéneklés � ezek kétkülönbözõ tevékenységet, két különbözõtehetséget, valójában két különbözõ életetjelentenek.�

Russell tulajdonképpen már születése pilla-natában ki volt téve a zenei nagyságokkalvaló együttmûködésnek. Édesapja

(aki Catherine 7 éves korában hunytel), a híres zongorista-zenekarvezetõ-hang-szerelõ és Louis Armstrong zenei igazgatójaSatchmo legkreatívabb korszakában. Édes-anyja Carline Ray, aki a The InternationalSweethearts of Rhythm gitárosa volt. Ez aswing zenekar volt az elsõ nõi együttes azEgyesült Államokban. Ray MercerEllingtonnal bõgõzött és énekelt, valamintMary Lou Williams-szel is dolgozott együtt.Russell legutóbbi, �Strictly Romancin'� c.albumán Williams �Satchel Mouth Baby� c.számát is énekli Armstrong tiszteletére. Az�I'm in the Mood for Love� vágyakozóangyönyörû tolmácsolásában felidézi édesapjaArmstrongnak készített hangszerelését is.�Apám zenéje volt az elsõ, amivel életem-ben találkoztam és mindig is nagyon közel

állt hozzám az õ swing-felfogása és a humo-ra. Állandóan próbálok még jobban közelí-teni az õ zenéjéhez és a hangszereléseihez,különösen azokhoz, amelyek az Armstrong-gal közeli munkakapcsolatban eltöltött idõ-szak alatt születtek. Szeretek különbözõanyagokkal dolgozni, például szívesen ötvö-zöm a swinget a régi blues-zal. Olyan dalo-kat választok, amelyeknek szerintem klassza sztorijuk, a dallamuk és a harmóniaszerke-zetük. Szeretek rátalálni rejtett gyöngysze-mekre.� Russell a felkavaró gospel klasszi-kust, a �He�s All I Need�-et válaszotta,amelyet édesanyjával hangszerelt meg.�Imádom a szöveg egyszerûségét�-mondjaRussell. �Édesanyám pedig mélyen hívõember, így azt gondoltam, igazán tetszeneneki ez a dal. Ráadásul imádunk együtténekelni.� Russell édesanyjától kapott klasz-szikus zenei nevelést és általa ismerte megaz American Songbook néven híressé váltjazz standardeket is. Carline Ray-t egyéb-ként egyáltalán nem zavarta, hogy lányatinédzserként rockot és soult hallgatott, sõt,õ vitte el Russellt egy Janis Joplin koncertreis. �Anyám sosem mondta, hogy �ne hall-gasd ezt�, �kapcsold már ki�, �utálom�, hanemhagyta, hogy bármit meghallgassak. Ígyaztán az American Bandstanden, a SoulTrainen, Led Zeppelinen és hasonlókonnõttem fel � szerencsére, mert ezek mindmeghatározzák, amit ma csinálok. Anyámnagyon toleráns volt és ezért igazán hálásvagyok. Ha nekem lenne gyerekem, akiolyan zenét hallgatna, amit én nem bírok,nem tudom, mit csinálnék� � nevet Russell.

Amikor középiskolásként már értett a zon-gorázáshoz, Russell elkezdett egy barátjátólgitározni tanulni. �Akkoriban együtteseknekjátszottunk. Elég kemény környéken nõt-tünk fel Bronxban és a zene mentett megminket attól, hogy iskola után megru-házza-nak minket� � meséli Russell. A karénekléspedig szenvedély volt. �Mindig is imádtama harmóniát és a kórusban nem kellett afigyelem középpontjában lenni.� Oaklandifõiskolás évei alatt Russell csatlakozott isegy gospel kórushoz. �A hetvenes évekÉszak-Kaliforniája melegágya volt az újon-nan kibontakozó modern gospelnek a Haw-kins énekesekkel, Winanékkal és más együt-tesekkel. aki akkor a karve-zetõm volt � és késõbb a gospel világsztárjalett � azt mondta: �OK, na akkor énekeld aszólót�. Elõször halálosan féltem, de Coleynagyon bátorított.� A New York-i Ameri-can Academy of Dramatic Arts-on töltöttévek is fejlesztették éneklését. �Ez az idõ-szak abban segített, hogy otthon érezzemmagam a színpadon és úgy mélyedjek el egytörténetben, hogy közben ne állandóan asaját elõadásomat figyeljem, hanem a kö-zönségre tudjak koncentrálni.�Dalszövegírók demóinak felvételei révénvett részt a kabarészínész egyikturnéján. Ez azt eredményezte, hogy állandófellépési lehetõséget kapott a �Catch a

Rising Star� c. mûsorban és a kabaréjele-netek között énekelt. Jól kifogta, az biztos.�Ez volt az igazi kiképzés, hiszen amintbekonferálták az énekest, mindenki elfor-dult a színpadtól és beszélgetni kezdett.Három dalt énekelhettem, így jó esetben amásodik számra már talán elkezdtek odafi-gyelni, ha elég ügyes voltam. Egy idõ utánaztán elkezdtek ráadást kérni, így végülremek dolog kerekedett ki ebbõl.� Russellegyre nagyobb hírnévre tett szert, egyretöbb turnémeghívást kapott és szupersztá-rok hívták felvételre. Sokat szerepelt atévében is olyan nagyságokkal, mint

akinek a David Letterman Show-banévente ment egy-egy híres karácsonyi szá-ma. �Nagy ajándék ezekkel a nagyszerûemberekkel együtt dolgozni és lehetõségszerint megteremteni számukra a biztonsá-gos hátteret. Ez ugyanis a munka része:értük vagyunk ott, azért, hogy õk tehesséka dolgukat és tudják, hogy megvan hozzá ahátterük. Amikor ez nincs meg, nagyonbizonytalanná tudnak válni. A nagy sztároksincsenek teli önbizalommal, éppen úgypróbálkoznak, mint bárki más. Õk is állan-dóan fejlesztik magukat, hogy a legjobbattudják kihozni magukból. Ezért aztánmindenki számára az a legjobb, ha minélnyugodtabb körülmények között tudnakdolgozni.�

Évtizedek csiszolódása után, amikorra kifej-lesztett egy gyönyörû, kifinomult és lélekkelteli éneklési stílust, Russell végül elhatároz-ta, hogy igazán színre lép. Ahogy közeledettaz 50. születésnapja, menedzser férje azokközött volt, akik bátorították, hogy szánjael magát, így 2006-ban debütált �Cat� c.albumával. �Az elsõ néhány fellépés elégidegölõ volt. Azt gondoltam magamban:�Jaj, ne, mit fogok csinálni a számok között?Most aztán beszélnem kell a színpadon.� Demegint rengeteg támogatást kaptam ésamikor végre elkezdtem, mindenki aztkérdezte, hogy mi tartott ennyi ideig.Igazából egyszerûen nem tudtam magamzenekarvezetõként a figyelem középpontjá-ban elképzelni. De aztán egyre jobbanbelejöttem és megnyugodtam� � mondjaRussell. �Igazán megerõsít, amikor az em-berek azért jönnek, hogy téged lássanak.Mikor az elsõ alkalmakra elkeltek a jegyek,azt gondoltam magamban: �Tényleg? Miat-tam jöttek el? Pedig bármi mást is csinálhat-nának ma este.� Ez arra késztetett, hogybeleadjak mindent, hiszen nem lehet úgyszínpadra lépni, hogy nem vagyok ura ahelyzetnek. Az emberek, akik eljönnek,jegyet vesznek, benzinpénzt költenek és azestéjüket a te elõadásod köré szervezik. Ezpedig igazán megtiszteltetés a számomra.�

Bohém JazzMagazin 2012. okt.

Documents

Transcript of Bohém JazzMagazin 2012. okt.