Bánhidi Zoltán

KÖZNYELVÜNK ÉS SPORTNYELVÜNK KAPCSOLATA 1972-1982

A címbeli évszámok úgy adódtak, hogy A magyar sportnyelv tör­ténete és jelene sportnyelvtörténeti szótárral (1971) című tanul­mányom megjelenése gyakorlatilag 1972-re esett, előadásomhoz viszont az 1982 végéig kiadott szakkönyveket tudtam figyelembe venni. (A fo­lyóiratokat és napilapokat azonban egészen a múlt hétig jegyzeteltem.) Tárgyválasztásomat mindenekelőtt a sportnyelv használóitól hozzám ér­kező kérések indokolják; az ilyen igény sokszor és sok helyütt meg­fogalmazódott (például a műit évben: A testnevelés tanítása című fo­lyóirat XVIII. évf. 4. sz. 123).

Előadásomat azzal a megállapítással kell kezdenem, hogy az idé­zett tanulmányomnak sportnyelvünk jelenével foglalkozó (VII.) feje­zetében megfogalmazott "visszaidegenesedési" folyamat máig is tart, sőt egyre erősödik.

1 5 9

Nem azért tettem azonban első helyre a mai sportnyelvünkben mine gyakrabban meg-megjelenő idegen szók használatának kérdését, mert akadtak, akik kevesellték ezeket a részeket (vö. CSAPÓ JÓZSEF: Nyr. XCVI, 499; TEMESI MIHÁLY: A magyar nyelvtudomány. Irányok és eredmé­nyek a felszabadulás óta. Bp. 1980. 251), hanem mert így - a kong­resszus központi tárgyköréhez igazodva - azonnal a m a g y a r k ö z n y e l v é s s p o r t n y e l v a l a p v e t ő k a p ­c s o l a t á r a , a szókincs kérdésére térhetünk rá. A sportnyelv ugyanis csak része a nemzeti nyelvnek, s a köznyelvtől leginkább a szókészletben tér el: csak bizonyos fogalmakra vannak benne saját s z ó

vak, műszók és műkifejezések (terminus technicusok) , a többit a sport nyelv használója a közös magyar nyelvből veszi, és a közös magyar nyelv szabályai szerint alkotja meg (i. m. 11). Itt a "köznyelv" fo­galmát tág értelemben használom, mert nincs lehetőségem a magyar nyelv rétegeződésének, illetőleg ezen belül a "sportnyelv" helyének elhatárolására; egyébként már az eddig elhangzott előadásokban éppen erről esett a legtöbb szó, s azt is bizonyították, hogy e kérdésben nagyon nagy nézet- és értékkülönbségek mutatkoznak.

H a s p o r t n y e l v ü n k e g é s z é b e n m a s o k a z i d e g e n s z ó , a k k o r a z v a g y k ö z n y e l ­v ü n k b ő l (illetőleg valamelyik csoportjából, rétegéből) к e- r ü l t b e l e , v a g y új sportágakkal - azaz új fogalmakkal (cselekvésekkel, tárgyakkal stb.) - b ő v ü l t s p o r t é l e ­t ü n k , s e r r e k ö l c s ö n ö z t ü n k i d e g e n s z a ­v a k a t .

A " v i s s z a i d e g e n e s e d é s " , i l l e t ő l e g " v i s s z a i d e g e n í t é s " a l a p j a m i n d e n e k e ­l ő t t a k ö z n y e l v ü n k b e n v é g b e m e n ő i l y e i f o l y a m a t . Az idegen szók elterjedését, "visszahozását" szinte észrevétlenül segítik hírközlő intézményeink, szerveink: a rádió, a televízió közvetlen adásaiban hallható legkülönbözőbb versenyek, hel; színi tudósítások, életrajzi beszámolók, szakmai és tudományos (idé­zőjellel és anélkül!) közlemények, különféle reklámok; illetőleg a sajtóban megjelenő írások (melyekről a Sportvezető 1983 augusztusi számának 9 . lapján ez áll: "korszerűen fogalmazva az elektronikus és írott sajtóban"). - íme a Népsport júliusi számaiból egy kis bemuta­tó: - a t á r s a l g á s i n y e l v b ő l : lábteniszpartit kezd; kissé lezser a csapat; a nosztalgiától fosztott jelenre ébresztet-

160

tagjai is zsuriskedhettek; a fi-nálé mezőnyét felkerekítették; nagy fiaskó volt; sztárjátékost igazolnak; folytatás szuperrangadóval;- a k ö z é l e t i t e v é k e n y s é g n y e l v é b ő l : sztárstátust kreáltak; a magyarok pozíciói; a poszt és a partner szó pedig szinte alig marad ki egy-egy hosszabb szövegből; - a g a z ­d a s á g i é l e t b ő l : menedzseljék társaikat; háttérbázis; nem­zetközi stáb segédkezik; nagy finis; - a t u d o m á n y o s n y e l v b ő 1 : motiváló tényezők; különféle formációkat gyakorol; jó teamje, van; erkölcsi kategóriarendszer; sportmorál; - a k á r ­t y a n y e l v h a t á s a : alkalmazták a kontrákat; középhátvéd­ből átalakultam Jolly Jokerré; - a z i f j ú s á g n y e l v é ­b ő l (vagy argóból): fineszes gól; a Fradi bringásai; a zrí kedvé­ért; nem az utolsó balhé.

A fenti példákban a visszaidegenités általában n e m v a l ó ­d i s z a k s z ó k k a l t ö r t é n i k , de határozottan ki kell mondanunk, hogy az idegen szakszók visszahoaása, illetőleg használa­tuk gyakorisága is feltétlenül a köznyelv "besegítésének" a követ­kezménye, mert nem elsősorban a sportágak szakmai nyelvébe (a tudo­mányos és szakkönyvekbe) kerülnek vissza; főként a népszerűsítő, ér­deklődést keltő, szórakoztató írásokban találkozunk velük, vagy még inkább a bizalmas stílusú "közvetlen társalgásokéban (i.m. 176— 77). Erre az állításomra - azt hiszem - mindenki számára elég és meggyő­ző példával szolgálhatok, mert (sajnos!) a futball, futballisták szó soha ennyiszer a magyarul beszélő - de a sport iránt érdektelen - em­berek szájából el nem hangzott, mint éppen napjainkban. (Az okokat nem kell részleteznem!)

Az idegen szók vizsgálatakor is azonban fontosabb a használati statisztikáknál a szó etimológiájának feltárása, illetőleg a mai je­lentés és használat közötti megfelelés megértése a Pais Dezső-han- goztatta elv felhasználásával: az élet és a nyelv összefüggéseinek, időbeli viszonyainak, a "dologi vagy művelődési viszonyok módosulá­sának" számbavételével. Ezt az elvet használtam fel egyik írásomban, ahol a többi között részletesen elemeztem az angol sparring és a ma­gyar csalogat/ás, illetőleg az angol dribble és a magyar csel/ezés m a g y a r s p o r t n y e l v i kapcsolatait (Az etimológia és a magyar sportnyelv. In: A Zalai Tükör 1975. II., illetve az MNyTK 140. sz. 151— 60). Igyekeztem rámutatni, hogy milyen bajok származ­hatnak abból, ha csupán magából az idegen szóból próbáljuk kikövet­keztetni a sportfogalmak nyelvi tükröződését, s nem a magyar sport-

161

szakirodalom szövegeiből vesszük adatainkat az idegen szók magyar sportnyelvi értelmezéséhez. - Egyébként azóta Országh László: Angol eredetű elemek a magyar szókészletben (NytudÉrt. 93. sz.) című kivá] összefoglaló tanulmányában a sportszókról is sokszempontű értékelési adott.

A sport-terminológiába - természetesen - akkor kerülnek be else legesen idegen szók nagyobb számban, amikor egy-egy uj sportág mec honosítására indul kezdeményezés (vö. a cselgáncs első szakkönyvét, amely egyszersmind á japán szakmai szótárt is magában foglalja: i.m 185). Amikor pedig a sportág meghonosul, gyakran már elkésett a ma­gyarítás lehetősége.

A cím jelezte időszakban három olyan új és jelentősebb ember­sportról kell megemlékeznünk, amelynek már a hivatalos elnevezése i! sok vitát, félreértést okozott, vagy - m a i s - okoz.

Elsőnek itt van mindjárt: a karate. A szónak a kiejtése is töbl féle lehet, kiváltképp, ha a kínai, japán, koreai hagyományokat is f gyelembe vesszük; nálunk azonban az amerikai Bruce Lee-kezdeményezti all-style sportkarate hatott leginkább, s ha az angol kiejtést fogai juk el alapul, akkor: karáte (vö. ka-ra-te: k$'ra: ti - Longman Dictionary of Contemporary English. 1978/1981.) A bizonytalanságot az írásban fellelhető toldalékos alakok is példázzák: karatezők-ka- ratézók, karatéseit, karatésok, karatéban. Még ennél is nagyobb azo ban a bizonytalanság a szó jelentésében. Ezt észrevesszük az első magyar nyelven megjelent szakkönyv címében is: KONCZ-GALAMBOS-KIRA küzdelem művészete.Karate - Sportkarate. (Bp. 1982). A szakkönyv történeti áttekintést is ad, s megmagyarázza, hogy a mintegy száz­féle stílusirányzatot közös gyűjtőnéven nevezik k a r a t e szó­val. Teljes neve Japánban: kara-te-do. A te jelentése 'kéz' a kara pedig 'üres'-et jelent, s ez utal a lényegre: az üres, fegyvertelen kézre. A do hasonló a kínai tao jelentéséhez: 'út, járás, változás, természet, világtörvény, világrend, erény stb*', tehát a kara-te-do legegyszerűbb értelmezése: "üres kéz útja", vagy "üres(puszta) kéz útján való küzdelem". A t á m a d á s o k k i v i t e l e z é s e s z e m p o n t j á b ó l í g y c s o p o r t o s í t j á k a z "iskolákat": teljes erőből, kontroll nélkül hajtják végre a támadás (full-contact); csak korlátozott erővel, s csak a találat ténye a 1 nyeg (semi-contact) ; csak jelzi a találatokat (no-contact). A fenti teljes névnek van egy mélyebb jelentése is, mely szerint az 'üressé szellemi készenléti állapotot jelent: "Ha szellemed üres, akkor mir1 6 2

dig készen áll mindenre, n y i t o t t minden irányban. . .Ha n у i t о t t a szellemed és minden irányban befogadásra kész...akkor nem­csak ellenfeled minden mozdulatát gyorsan fel tudod ismerni,hanem minden körülötted zajló mozgás tónusait is pontosan visszatükrözhe­ted" /20/. (A ma oly divatos nyitott igenévnek értelmezésére nagysze­rű példákat találhatunk!) - A szakmai leíráshoz címként a japán termi­nológiát adják meg a szerzők, s azután a magyart. A sportnyelven be­lül fontos adatokat kapunk kiváltképp a több sportágban használatos: bont, sarokrúgás, söprés, spárga, blokk Jól, rotáció szavakhoz. - A "karate-háború" - azaz a különféle szövetségek megalakulása és a versenyszabályok rögzítése - még mindig tart: ennek jele a Sportolj Velünk folyóirat 1983 júliusi számában ilyen címmel megjelenő cikk: "Karate - zűrzavar egy név körül". A cím zűrzavar szavát nagyszerűen megválasztott helyzetképpel és szellemes fogalmazással példázza: "Mit lát ma Magyarországon a karate-versenyek nézője? Egyszer fehér ruha, puszta kéz, máskor színes gúnya, boxkesztyű, habgumicipő... A fehér­ruhásoknál japán vezényszavak hangzanak, a habszivacsosoknál "Stop, fight!".

Ugyancsak 1982-ben jelent meg a vizeinken már igen népszerű sportágnak, a szörf-nek az első magyar szakkönyve: PFENINGBERGER OTTÓ-BEDŐ ISTVÁN:Szörf. Bp. 1982. E sportágról is folyik azonban a szakmai vita (különösen az olimpiai szörf - a /wind/glider - és a misztrál típusok sportolói, illetőleg a szövetségek között), a ma­gyarban pedig az elnevezésről még a nyelvi vita is. Maga a surf szó - amely jelenleg a sporteszközt és a sportágat egyaránt jelent­heti - már a század elején benne van YOLLAND angol-magyar szótárá­ban: surf (szörf) 'hullámverés, hullámcsapás, hullámtorlódás'. A magyarító próbálkozásokat most nem tudjuk elemezni, csak felsorol­juk őket; az idegen szó magyar képzéssel így alakul: szörf - szörföz/ik, szörfözés, szörföző, melyeknek csak részben találunk ma­gyar megfelelőt a szakirodalomban: szőrfdeszka, hullámlovas deszka, széllovas deszkaydeszka; deszkavitorlás, szélvitorlás; - szélvitor­lázás , deszkavitorlázás, hullámlovaglás; - hullámlovas, széllovas.A szakkönyvben - amint azt a versenyvitorlázás szókészletében meg­szoktuk (i.m. 185) - az angol mellett sok a német szó és tükörkife­jezés. A 166-67. lapon levő "szörfszótár"-ból a sporttevékenység alapszava a pumpál/ás és luvol/ás. A csapás, trapéz, maratoni, sza- badonválasztott szakszókhoz űj jelentés fűződik. A bum 'fordító ív' és a pöff 'a helyi szél erősödése' pedig kedvelt szava a sportágnak.

163

Néhány éve alakult sportággá a ritmikus sportgimnasztika (ahogyan1973- ban a Nemzetközi Torna Szövetség elnevezte), de a "nagyközönség" számára általában "művészi torna" maradt. Első önálló szakkönyvét1974- ben írta Abádné Hauzer Henrietta: Ritmikus sportgimnasztika. Mozgás, zene, harmónia. Bp. 1982. A sportág kifejlődésének történe­tével párhuzamosan a szerző a szakkifejezések értelmezésével is szí­vesen foglalkozik, az elnevezés és jelentéstartalom "koronként válto­zó értelmezésének és fejlődésének áttekintése" is megtalálható nála például a gimnasztika szó jelentésváltozásai kapcsán. "A szaknyelv alakulása" külön fejezetet kap, s benne nyelvészek számára is gyak­ran hasznosítható elveket fogalmaz meg:"A köznyelv adja a nyelv vá­zát... a szaknyelv alakulásában is követelmény és szükségszerűség, hogy anyanyelvűnk sajátosságaira épüljön... A szaknyelv nem állandó, a használatban módosul. Romlik is és javul is... Ne elégedjünk meg idegen nyelvből átvett szolgai fordításokkal... Az idegen szavak ma­radéktalan száműzése azonban nem célszerű..." A szaknyelvi kölcsön­hatásra is rámutat, valamint jól emeli ki a képzők szerepét anyanyel­vűnkben: "Az ugráshoz tartozó mozgáscsoport a s z ö k d e l é s . . .Az egyszeri elrugaszkodást s z ö k k e n é s n e k , a többszöri is­métlődést szökdelésnek nevezzük... a szökdelésnek eleme a szökkenés, a szökdelés pedig szökkenéssorozat" (128). Nem tekinthető sportnak, de napjainkban - véleményem szerint nem hallgatható el, mert sport­sajtónkban is egyre többször feltűnik "az esztendő őrülete" (Népsport 8:8:5), a kétes kiejtésű és jelentésű aerobic (sőt: aerobiaozik, aerobicolás). A görög aerob tudományos műszó az alapja, de az aerobic jelenlegi tartalmának szinte semmi köze nincs a tudományhoz (ezérta görögös kiejtés nem is látszik indokoltnak), annál több a nyugati "modern" - nonstop - zenével érkező "divat"-okhoz. Hozzánk főként a Jane Fonda-reklámozta (lemezek, magnószalagok, vezényszók, felsze­relés) "szexis"' üzleti vállalkozás irányzata jutott el - elsősorban angol nyelven -,s ez foglalkozik az "aerobic fittness" és a "body­building" jelenségével (ezért az angol kiejtést tükröző erobik a leg­elterjedtebb!) . Magyarul testgyakorlási módszer, új testgyakorlás, mozgásforma, testformáló edzés, sportmozgás néven emlegetik a tudó­sítások. Sportvonatkozásban "Aerobic-bakik" címen kapunk egy híra­dást arról, hogy a neves szállóinkban megindított "kurzusok" számára a Heti Világgazdaság május 23-i száma 34 gyakorlat leírására vállal­kozott, de közülük például a zártállás és a nyújtottülés leírása tel­jesen érthetetlen.(Népsport. 1983. jún. 5.)

164

Szólnom kellene a régebbi sportágak újabban megjelent kiadványa ról is - mint napjaink sportnyelvének tárházairól de a mintegy tu catnyi áttanulmányozott szakkönyvből most csak fontos nyelvi-nyelvé­szeti vonatkozásaik (pl. "szakszavak értelmezési kisszótára") miatt a következőket jegyezzük meg: HALMOS IMRE: Tenisz. Bp. 1980; FÜZES- SÉRY GYULA: Kajakozás - Kenuzás. Bp. 1980; HOLVAY ENDRE: Röplabdázás Bp. 1982.

Előadásomban leginkább lexikai kérdések hangzottak el - s első hallásra talán túl sokszor kerültek előtérbe az idegen szók -, de úgy vélem, a magyar köznyelv és sportnyelv kapcsolatáról szóló be­vezetőmnek ez a feldolgozás felelt meg leginkább, s ez illett a kong resszusi előadás körülményeihez. Azt azonban remélem, hogy érzékel­tetni tudtam így is az idézett alaptanulmányomban lefektetett elve­ket: a szövegösszefüggés és szövegkörnyezet, valamint a közléshely­zet nagy-nagy fontosságát; mai nevén a "szövegtan"-ba tartozó jelen­ségeket, a "szövegtani" összefüggéseket (vö. NytudÉrt. 83. sz. 73—81 MNyTK 154. sz. 148).

Egyébként is újabb nyelvi jelenségek, szerkezeti vagy szerkesz­tési sajátosságok feltűnésére tíz év nem nagy idő (talán csak az ef­féle "fokozás" jött divatba: támadóbb szellemű; a legdöntőbb időszak hétköznapibb kérdések); másrészt pedig a kongresszus meghallgatott előadásaiból elvi síkon BENKŐ LORÁND, SZABÓ ZOLTÁN, GRÉTSY LÁSZLÓ, a gyakorlatban meg SZATHMÁRI ISTVÁN, RÁCZ ENDRE, SZEPESY GYULA sok­szor idézhető lenne az összegyűjtött magyar sportnyelvi példaanya­gomra is (mint: alaki- és morfológiai eszközök: ragok, képzők, ösz- szetételek; a határozottság: névelő-és névmáshasználat; egyezteté­sek, szórend; mondatfajták és mondatszerkesztés: kötőszós kapcsola­tok, visszautalások, hiányos mondatok; szótári és nyelvtani szino­nima-variációk, parafrázis-variációk, szóképek; műfaji, stílusárnya­lati kérdések; a mondaton túlmutató nyelvi-stilisztikai eszközök stb.) .

Befejezésül még egy jelenséget kell megemlítenem: a sportoló­kat, sportvezetőket és sportoktatókat (a szurkolókról nem is beszél­ve!) manapság gyakran lehet "rajtakapni", hogy "sportnyelvük" eldur­vult. Ezt azonban - éppúgy, mint az elidegenesedést - hiba lenne ma­gára a magyar sportnyelvre hárítani. A nyelv ugyanis az életet a ma­ga teljességében tükrözi, tükrözheti; és a nyomai a nyelvben annak is megvannak, ha az élet elsekélyesedik, eldurvul. Márpedig erre lépten-nyomon mind aggasztóbb adatokat hallhatunk és olvashatunk

165

(például a család szétzüllése, az alkoholizmus ijesztő méretei - vagy a sokkal kevésbé vagy még egyáltalán nem emlegetett - motor- és autó­őrület, az értelmetlenül szinte napról-napra nagyobb számokat mutató ebtartási divat). Természetesen, ezeknek itt csak a nyelvi következ­ményeire, a "nyelvi fertőzéseire" célzok, mint olyanokra, amelyeknek a legfiatalabbaktól a legöregebbekig igen nagy és mély nyelvi hatásuk van. Anyanyelvűnk ugyan már régebben őrzi az "útszéli hang/stílus" vagy a "kocsisbeszéd" terminusokat, de azt is tudjuk, hogy aki (a magyar nyelvet h e 1 у e s e n használva) a kutyának és a kutyára mondja: "ne ugaSs", "fogd be a pofád", "ronda pofája van", "megdög­lik", (sőt újabban kedveskedve) “aranyos dög", "imádom ezt a szép kis pofádat" stb., az máskor gondolkozás nélkül ugyanezeket h e l y t e ­l e n ü l használja embertársaihoz szólva is. Igen sok fiatal szin­te az "anyatejjel szívja magába" tehát ezt a beszédhasználatot, a "trágárkodást", s ezt viszik magukkal a közösségi élet minden terü­letére, így a sportba. És hogy a "fertőzöttség" milyen fokú már ne­velési intézményeinkben is, hadd hivatkozzam csupán egyetlen - de a nagy nyilvánosságnak szánt - közleményre (Szunyogh Szabolcs: Vakáció előtti mérleg. Népszava. 1983. VI. 7: 6). A harcot tehát "közös" anyanyelvűnk eldurvulása ellen kell felvennünk, s a példaadás első­sorban a nevelők, a nyelvészek kötelessége és felelőssége.

166