11

E. NAGY KATALIN – BÍRÓ ÁDÁM – BOLLÓK ÁDÁM – KÖLTÔ LÁSZLÓ – LANGÓ PÉTER –TÜRK ATTILA ANTAL

Bizánci selyemruha töredéke egy fonyódi 10. századi sírbólÚjabb adatok a Kárpát-medence 10. századi viselettörténetéhez

A tanulmány az OTKA No. NK.72636 támogatásával készült

Munkánkat László Emôkének ajánljuk, akinégy évtizeden át kutatta, tanította a textiltör-ténetet. Kiváló szakmai tudásán túl emberi tu-lajdonságaival is példát mutatott a következônemzedék számára. Külön köszönettel tarto-zunk a mûvészi szövetek történetére, techniká-jára vonatkozó széles körû ismereteinek át-adásáért. Úgy véljük, nem is köszönthetnénkÔt méltóbb módon, mint a Kárpát-medenceeddigi legértékesebb 10. századi selyemleleté-nek bemutatásával.

Két évvel ezelôtt munkacsoportunk ar-ra a kérdésre kezdett el választ keresni,hogy vajon a Kárpát-medence 10–11.századi sírjaiban feltárt, korábban márvizsgált és publikált, illetve újabb, mégközöletlen textilleletek bevonásával mi-lyen kép alkotható a magyar honfoglaláskori nôi és férfi viselet egyes elemeirôl.Fôként e viselet azon részeirôl, amelye-ket a Kárpát-medence talajtani adottsá-gai miatt csak igen ritkán nyílik lehetô-ségünk a régészet eszközeivel vizsgálni.A munkánkat összegzô elsô tanulmányannak a Bálint Csanádnak a tiszteletéreszületett Festschrift számára készült,aki a 10. századi Kárpát-medence textil-leleteinek kutatását kezdeményezte, saki máig meghatározó érvénnyel muta-tott rá a Kárpát-medencei régészeti tex-tilleletek által hordozott gazdasági éstársadalomtörténeti kérdések fontos-ságára.1

A közös munka eddigi eredménye-it összefoglaló említett tanulmánynemrég jelent meg nyomtatásban: azott közzétett adatbázis 92 textiltöre-dék anyag- és készítéstechnikai vizsgá-latát tartalmazza.2 A textilleletek vizs-gálata alapján a különbözô finomságúvászonszövetek mellett számos se-lyemszövetet, a kérdéses korszakra jel-lemzô ún. samitot is sikerült elkülöní-teni.3 S bár a Kárpát-medence talajtaniadottságai mellett sajnos nem várha-tunk olyan kiváló állapotban megmara-dó textil- és ruhaleleteket, mint ami-lyeneket például a méltán világhírûvévált észak-kaukázusi (Ciscaucasus)Mošcevaja Balka lelôhelyrôl ismerünk,a kutatást abban a reményben folytat-tuk, hogy a gondos ásatási megfigyelé-sekkel a jövôben sokszorosára bôvíthe-tô lesz a közzétett adatbázis. Már azelsô adatbázis lezárásakor s az elôzeteseredmények közzétételekor abban areményben tettük le a tollat, hogy azadatok jövôbeni gyarapodásával – azazújabb szerencsés leletek napfényre ke-rülésével és kellô alaposságú dokumen-tációjával – késôbb jelentôsen árnyal-hatjuk a 10–11. századi magyarság vise-

letérôl, temetkezési szokásairól, társa-dalmi berendezésérôl, kulturális kap-csolatairól kialakított képünket.

Azt azonban mi sem sejtettük, hogyerre milyen rövid idô leforgása alatt fogsor kerülni. A fent idézett tanulmányszámára készült adatbázis lezárása ótaugyanis két újabb jelentôs textilleleltrôlis tudomást szereztünk. Az egyiket mégJósa András mentette meg 1913-ban akenézlôi I. temetô 14. sírjából,4 míg amásik Költô László feltárásának köszön-hetôen látott napvilágot 1988-ban Fo-nyódon, a Magyar Bálint Általános Isko-la bôvítése során elôkerült honfoglaláskori temetkezés leletei között.5

Jelen tanulmányban a fonyódi sírtextilleletei közül egy nagyobb töredékbemutatására vállalkozunk (15. kép).Döntésünket vélhetôen kellôképp indo-kolja, hogy bár a fonyódi sír jelenleg ren-delkezésre álló 16 db kisebb-nagyobbtextiltöredéke még koránt sincs teljesmértékben feldolgozva, az alább közlés-re kerülô, négy töredékbôl álló, egykorösszefüggô ruhadarab részeit képezô se-lyemmaradványok azonban már önma-gukban is jelentôs adalékkal szolgálnak a10. századi viseleti elemek megismeré-séhez.

A fonyódi honfoglalás kori sír

1988-ban Fonyódon, a Magyar Bálint Ál-talános Iskola épületének bôvítésekor,csapadékvíz elvezetô csatorna építéseközben honfoglalás kori temetkezésrebukkantak. A munkások elsôként ló-csontokra akadtak, amelyek az emberiváz felett helyezkedtek el. Így a munká-latok azonnali leállítása után kiérkezôKöltô László az emberi vázat bolygatat-lan állapotában tárhatta fel, a leletmen-tést azonban az iskola beépítettségemiatt nagyobb területre nem tudta ki-terjeszteni. Ennek ellenére az ásató úgyvélte, hogy a sír magányos temetkezésvolt, mert az iskola építése kapcsán vég-zett korábbi munkálatok alatt elôkerültleletekrôl nincs tudomásunk.6

ˆ

12

A sír leleteit – a textilek kivételével –Költô László 1996-ban röviden ismer-tette,7 a tárgyak és a sír részletes leírásaa Kárpát-medence 10. századi pénzek-kel keltezett sírjainak jelenleg készülôkatalógusában lát majd napvilágot.8

A fonyódi temetkezés az antropoló-giai meghatározás szerint egy kb. 20 évkörüli férfi maradványait rejtette.9 A fér-fival együtt temették el lovának kopo-nyáját és lábszárcsontjait (lábhoz tettrészleges lovas temetkezés). A ló szer-számzatához tartozott a sírból napvilá-got látott vas kengyelpár, a vas csikózab-la, illetve a szintén vasból kovácsolt he-vedercsat is. Az ásató megfigyelése sze-rint a lószerszám szíjazat valamely ele-mét díszíthették azok a vékony ezüst-szalagok, amelyek a lócsontok környéké-rôl kerültek elô. A halottra a temetéskoradott ruházatra utalnak az alábbiakbantárgyalandó selyemtöredékeken kívül akétféle alakú öntött aranyozott ezüst(öv)veretek, illetve két ezüstérme, ame-lyeket az (öv)veretek közé varrtak fel,10

továbbá a sírban a halott csuklója és abokái körül talált vékony ezüstszalagok.Utóbbiak feltehetôleg a felsôruházat uj-jaira és a nadrág száraira voltak felvarrva.Ezen ezüstszalagokhoz hasonlóan való-színûleg a felsôruházatot díszíthették acsigolyák körül talált kis aranylemezkék.(Ezeknek a ruházat textilrészéhez törté-nô rögzítése nem tekinthetô egyértel-mûen megoldottnak.) Szintén a tágab-ban értelmezett viselet részét képezteaz a két nyitott drótkarika, amelyek azemberi koponya két oldalán kerültek elôa feltárás során, valamint a tarsoly,amelynek jelenlétére az egykori tarsolyzárószíját díszítô veretek utalnak. Kissészokatlan helyen, az elhunyt bordái fe-lett került elô egy vaskés maradványa. Asírba helyezett tárgyak közül egyedül afeltehetôleg egy teljes egészében szer-ves anyagból készült tegez egykori je-lenlétére is utaló hét darab vas nyílcsúcssorolható a mellékletek közé.11

A sírból ismertté vált tárgyak nemsokban különböznek egy szokványos 10.századi, gazdagabb mellékletû sír lele-teitôl. A temetkezés igazi különlegessé-gét a szerencsés körülmények közöttmegmaradt selyemmaradványok adják.A Kárpát-medence talajtani adottságai-nak következtében ugyanis csak ritkán,s akkor is többségében csak igen kisméretû textilleletek szoktak fennma-radni. Ráadásul ezeknek is csak egy ré-sze köthetô az egykori alsó- és felsôru-

1-2. kép: A bordán és a csigolyákon lévô szövettöredék (E. Nagy Katalin felvétele)

13

házat különbözô elemeihez.12 A fonyódisírban ránk maradt és feltárásra kerültselyemdarabok a Kárpát-medencébôleddig közölt legnagyobb méretû textil-leletek közé tartoznak (18. kép), míg aselyemleletek közül kétség kívül a leg-nagyobb összefüggô leletrôl van szó.

A textiltöredékek restaurálása

A sír feltárása után 1988-ban a textilma-radványokat a csontokkal és az ezeketborító homokos talajdarabokkal együttszállították a kaposvári Rippl Rónai Mú-zeumba. 2009 tavaszán a múzeum raktá-rából 3 nagyobb és több kisebb összefüg-gô maradvány került a budapesti Ipar-mûvészeti Múzeumba újabb restaurálás-ra és tudományos feldolgozásra. Az ösz-szes textiltöredék a sírból történt kieme-lést követô elôzetes konzerválás utáni ál-lapotban, azaz kisebb-nagyobb földlab-dákkal és az emberi váz különbözô része-ivel együtt került E. Nagy Katalin resta-urátorhoz. A 3 nagyobb darab közül ket-tôt csigolyákkal, míg a harmadikat egybordával együtt emelték ki. (1-4. kép)

E leletek közül E. Nagy Katalin anégy csigolyával összetapadt textildarabkibontásával kezdte meg a munkát. (3-4.kép)

A földszennyezôdéssel borítottnégy gerinccsigolyára tapadt, több ré-tegben felgyûrôdött selyemszövetenmár az elsô szemrevételezésnél jól lát-

ható volt, hogy szövéstechnikája a samitszövetcsoportba tartozik. Az összegyû-rôdött lelet méreteit látva abban a re-ményben kezdôdött a feltáró munka,hogy sikerülhet egy olyan nagyobb tex-tilleletet leválasztani a földdel szennye-zet csigolyákról, amely esetleg több in-formációt is hordozhat, mint az addig is-mert kisméretû leletek.

A lelet mûanyag szitára került, ahol anagy mennyiségû felületi földszennye-zôdést (5-6. kép) ionmentes víz tampo-nálásával – a mûveletet többször ismé-telve – lehetett kíméletesen eltávolíta-ni. Az oldatba nem ivódott földszennye-zôdést mechanikusan kellett fellazítani.Az egymáson lévô szövetréteget növényiindák és gyökerek hálózták be és fúrták

5-6. kép:A szitára helyezett lelet, nedvesítéselôtt (E. Nagy Katalin felvétele)

3-4. kép:A lelet mindkét oldala a vizsgálat megkezdése elôtt (E. Nagy Katalin felvétele)

7. kép: A növényi indával ésgyökerekkel átszôtt szövet-töredék nedvesítés közben(E. Nagy Katalin felvétele)

14

keresztül több ponton, ami rendkívülmegnehezítette a szövet kibontását éskiegyengetését. Ebben az esetben isionmentes víz volt a lazításhoz használtanyag. Ezt a mûveletet ugyancsak több-ször kellett megismételni, de ebben azesetben minden nedvesítést annak fel-itatása követett. A szikkadt szövet felü-letérôl, valamint a hajtások közül a növé-nyi indákat és gyökereket (7. kép) csi-pesszel lehetett eltávolítani.

A bontás során egy vékony aranyla-pocska (9-10. kép), egy hasonló méretû,átlyukasztott kis ezüstlapocska, illetvekét aranyozott ezüstveret került elô. (8-9. kép) Bár az aranylap a nedvesítésközben, egy kihajtott textiltöredék alólkerült elô, a szövethez való egykori szo-ros tartozása nem tekinthetô bizonyos-nak, hiszen a vékony aranylapocskánnem látható semmiféle, a szöveten valórögzítésre, felvarrásra szolgáló lyuk, to-

vábbá a szövet épsége miatt az is kizár-ható, hogy a lapocskát a szövet két réte-ge közé varrták volna be.

A bontás során a szövetmaradvá-nyon elôször egy szabásvonal bontako-zott ki (11. kép). A bontás egyes fázisa-iban (az egyes rétegek egymástól valóelválasztása közben) egyértelmûen lát-szott, hogy a két határozottan vágottszélû elhajtott textilt egykor selyemcér-nával varrták össze. (12. kép) Az enyheZ sodratú selyemcérna-fonalakból azon-ban csupán egy igen rövid, kb. tíz mmhosszú szakaszt sikerült megmenteni.

A töredék másik szélén az egymásrahajtott szöveten egy határozottan vá-gott szélû lyuk volt. (13. kép) A szövetteljes kiegyenesítése során azonban azis láthatóvá vált, hogy tulajdonképpennem egy, hanem két lyukról van szó.(14. kép) A lyuk körül kiegyenesítettgyûrôdés ugyanis eredetinek bizonyult,azaz nem másodlagosan, a sírba kerüléssorán vagy a postdepozicionális folyama-tok során keletkezett a textílián, hanemannak viselete során, hajtásként volt je-len. A hajtás talán azért készült, hogy atextíliára felerôsített tárgy – amely szá-mára a lyukat készítették – felhelyezé-séhez és megtartásához egy vastagabbanyag álljon rendelkezésükre.

A restaurálás során a szövet nedvesí-tését addig kellett újra és újra ismétel-ni, amíg az egymásra gyûrôdött szövet-rétegek teljesen ki nem simultak. Ek-kor vált láthatóvá, hogy a textiltöredékösszesen négy, jól elkülöníthetô szabottrészbôl áll. (15. kép)

Az egyes szabott selyemszövet szé-leket selyemcérnával egymáshoz varr-ták, majd fél szélességben kétfelé haj-tották. (16. kép) A négy szabott rész-nek hat szabott széle van. (15. kép) Anégy részbôl szabott szövet széleit te-hát ugyanolyan módon hajtották visszaés varrták össze, mint ahogy az az elsô-ként megfigyelt szabott szélnél tapasz-talható volt.

8. kép: A fellazult textil közül elôkerült fém-veretek szín és fonákoldala restaurálás elôttés után (E. Nagy Katalin és Dénes Fanni (MTARégészeti Intézete) felvételei)

9-10. kép: A kihajtott textiltöredék alól elôkerültaranylapocska (E. Nagy Katalin felvétele)

15

Tekintve, hogy a szövetmaradványok agerincoszlop 2–5 lumbális csigolyái(L2–L5) alól kerültek elô13 (3-4. kép),a textília feltehetôen a temetéskor vi-selt ruha oldalának a deréktól lefelé esôrésze lehetett. Mivel a csigolyákról levá-lasztott selyemszövet mellett nem volteltérô anyagú, szövésû textiltöredék,sem bôrmaradvány, így valószínûnek tû-nik, hogy ebben az esetben nem a vá-szonruha egyes részeire felvarrt külön-bözô selyemszövet töredékekrôl vanszó. Ebben az esetben a teljes ruha se-lyembôl lehetett.

A feltárt textília állapota

A földszennyezôdéssel borított négy ge-rinccsigolyára tapadt, több rétegbenegymásra gyûrôdött szövet az ásatástkövetô években tovább száradt. A le-bomlott selyemszövet-maradványokmegkeményedtek, törékenyé váltak. Afeltáró munkával járó nedvesítés soránátmenetileg sikerült annyira felpuhítania szövetet, hogy bizonyos felületeket kilehetett simítani, de még így is maradtolyan rész, ahol több rétegben egymá-son fekszik a szövet. A felsô réteg levá-lasztása ugyanis az alatta lévô szövetetis megsemmisítette volna.

Amikor láthatóvá vált, milyen mére-tû és szabású szövettöredék feldolgozá-sára nyílt lehetôség, úgy döntöttünk,hogy a feltáró munka célja a szabott ésvarrott szövetfelületek pontos megfi-gyelése, dokumentálása legyen. A több-szöri nedvesítést tehát abban a tudatbanvégeztük, hogy a felmérést követôen alebomlott selyemszövet, ha kiszárad,rendkívül törékennyé, porózussá válik.

Ez a jelenség azzal magyarázható,hogy a textíliák sajátságait nagyban be-folyásolja a nedvességtartalom. A ned-vességtartalom egy része a szövet héza-gaiban lazán, mechanikai erôkkel kötô-dik. Ez az ún. aderált nedvességtarta-lom, amelyet mechanikai erôkkel leheteltávolítani. Az elemi szálak alkotta fi-nom kapillárisrendszerben lévô kapillá-ris nedvesség mechanikusan nem távo-lítható el teljes mértékben. Eltávolításaa szárítás feladata. Az elemi szál belsejé-ben a szál intermicelláris üregeibenmellékvegyérték-erôkkel kötött szorp-ciós, higroszkópos vagy egyensúlyi ned-vességtartalom eltávolítása a textília ká-rosodását eredményezi. Az ásatási textí-liáknál a legnagyobb problémát ez a

11. kép: A szabásvonalelôkerülése, bontásközben(E. Nagy Katalin felvétele)

13. kép: A szövet szétbontá-sa során láthatóvá vált lyuk(E. Nagy Katalin felvétele)

14. kép: A két lyuk ahajtás kibontása után (E.Nagy Katalin felvétele)

12. kép: A selyemcérna avisszahajtott részen(E. Nagy Katalinfelvétele)

16

szorpciós vízveszteség okozza, melynekutólagos pótlása lehetetlen.

A nedvesítés segítségével az idôksorán elvesztett ún. aderált és a kapillá-ris nedvességtartalmat lehetett bevinnia fonalak közé, aminek köszönhetôen aszövet átmenetileg felpuhult, de szára-dás után ismét elvesztette nedvesség-tartalmát. Ezért az ilyen textília ke-mény és törékeny lesz, lágyítása lehe-tetlen, mert az összetapadt rostok középuhító vízmegkötô anyagot bevinni utó-lag nem lehetséges.14

Az ilyen törékeny, sérülékeny textíli-ák tárolására és kiállítására olyan körül-ményeket kell teremteni, amely megóv-ja a textilt a fénytôl, a relatív páratarta-lom ingadozásától, valamint a mozgatásáltal okozható mechanikus sérülésektôl.

Ennek értelmében, a megfelelô kö-rülmények biztosítása érdekében a fo-nyódi töredékek számára savmentes kar-tonból olyan doboz készült, amelynekbelsejében a textiltöredékeket – varrásnélkül – kiemelhetô pamutszövettel be-vont lapra helyeztük. A bevont lapon lé-vô tárgy bármikor kiemelhetô a lappalegyütt anélkül, hogy magához a szövet-hez hozzá kellene nyúlni, így kiállításonis bemutatható. A kiállításokon a zártklimatikus viszonyoknak megfelelô vit-rin védi a tárgyat. (17. kép)

A selyemtöredékek leírása

Amint a restaurálás folyamatának bemu-tatásánál említettük, az összetapadt le-letek kibontása során 4 egykor összevar-rott selyemszövet-darab és egy selyem-cérna került elô. (15. és 19. kép)

19. kép: A restaurá-lás során a visszahaj-lított szövetsáv alólkihúzott varrófonal,enyhe Z sodratúselyem (E. NagyKatalin felvétele)

15. kép: A textiltöredék színoldala a négy szabott rész jelölésével. A szaggatott sárga vonal a se-lyemszövet összevarrásának helyét jelöli (E. Nagy Katalin felvétele)

16. kép: A piros nyíllal jelölt területeken a 0,5 cm szélesen visszahajtott szövet látható(E. Nagy Katalin felvétele)

17. kép: A tárolásra és kiállításra készültinstalláció (E. Nagy Katalin felvétele)

18. kép: A textiltöredék szabásrajza méretekkel

17

1. töredék:A legnagyobb kibontott töredék egyet-len széle ép (a varrott szél), míg háromszéle töredékes (15. kép). A teljes töre-dék legnagyobb mérhetô hosszúsága19,5 cm, szélessége 13,5 cm. A szövetszélén lévô visszahajtás mérhetô hossza 6cm, szélessége 0,5 cm. A töredéken kétszabályos lyuk ismerhetô fel, amelyek át-mérôje: 0,2 cm. A töredéken a sírbeli kö-rülmények következtében több foltbanszövethiány keletkezett. A három legna-gyobb szövethiány mérete: (1) hosszúsá-ga 4 cm, szélessége 2,5 cm; (2) hosszúsá-ga 2 cm, szélessége 2 cm; (3) hosszúsága4 cm, szélessége 2 cm.

2. töredék: A legépebb töredék 3 széle eredeti (var-rott szélek), míg egy széle töredékes (15.kép). A darab legnagyobb mérhetô hosz-sza 5,5 cm, szélessége 5 cm. A szövetszélén lévô visszahajtás mérhetô hossza 5cm, szélessége 0,5 cm. A töredéken a sír-beli körülmények következtében többfoltban szövethiány keletkezett; a legna-gyobb hosszúsága 4 cm, szélessége 2 cm.

3. töredék:A töredék egyetlen széle ép (varrottszél), míg a további három széle töredé-kes (15. kép). A szövet legnagyobb mér-hetô hosszúsága 4 cm, szélesség: 2,2 cm.A szövet szélén lévô visszahajtás mérhe-tô hossza 4 cm, szélessége 0,5 cm.

4. töredék:A legkisebb szövetdarabnak – az 1. és 3.töredékhez hasonlóan – egyetlen széleép (varrott szél), míg a további három

széle töredékes (15. kép). A szövet leg-nagyobb mérhetô hosszúsága 0,4 cm,míg szélessége 1,5 cm. A szövet szélénlévô visszahajtás mérhetô hossza 0,4cm, szélessége 0,5 cm.

Selyemcérna:Enyhe Z sodratú selyemfonál. Hossza 1cm. Átmérôje a szál állapota miatt nemmérhetô (19. kép). A vizsgált selyem-szövet-töredékek a samit szövetcso-portba tartoznak (20–21. kép). A töre-déknek két fô- és egy kötôlánca van (Zsodratú), valamint két különbözô színûsodratlan vetüléke. Az eddig vizsgáltszövetek közül ez az elsô eset, amikor avetülékek közül az egyik színét is sike-rült dokumentálni. A fonal lebomlási fo-kától függôen néhol határozottan kékszínt sikerült megfigyelni, amely a korrajellemzô indigó színezékre utal.

A selyemtöredékek relatív rosszmegtartását figyelembe véve is kikalku-lálható a szövet sûrûsége: a fôlánc

20-21. kép: A samit szín- és fonákoldala (E. Nagy Katalin felvétele)

22. kép: Selyemkaftán a derékrészenbôvítékkel Mošcevaja Balka lelôhelyrôl(Ierusalimskaja 2001, ris. 5a)

23. kép: Nomád viselet ábrázolása kínai kôfaragványon (Qianling, 8.század) a kaftán alsó, „szoknya” részének bôvítékével (Stark 2008, Abb.11. a., e)

ˆ

18

30–36/cm, a kötôlánc 15–18/cm, míg avetülék színezékenként 38–48/cm kö-zött van. Ez a bizánci kisraportú sami-tok sûrûségéhez hasonló. A kötôlánc azegyik vetülékkel a szövet színoldalán ½S irányú vetüléksávolyban köt. A se-lyemfonalak rendkívül törékeny állapo-ta nem tette lehetôvé a vetülékfonalakbevetési sorrendjének meghatározását,ezért a samit szövetek nagy csoportjainbelül nem lehet pontosabban meghatá-rozni ôket.

A fonyódi selyemlelet régészeti kon-textusa

A fonyódi lelet három szempontból iskiemelkedô jelentôséggel bír. Tanulmá-nyunk további részében ezeket vesszüksorra.

1. A ruha szabásának meghatározása A korábbi régészeti kutatás leginkább amaradandó anyagokból (színes- és ne-mesfémek, agancs, üveg) készült, s aKárpát-medence talajtani viszonyai kö-zött korunkra maradt, majd különbözôpontossággal feltárt, dokumentált és kö-zölt leletekbôl, pontosabban azok sírbé-li helyzetébôl igyekezett valamiféle kö-vetkeztetést levonni az egykori ruhákszabásmintájára vonatkozóan. Leletünktekinthetô az egyik elsô olyan emlék-nek, ami lehetôvé teszi magának a ruhá-nak, illetve a ruha egy részének rekonst-rukcióját a ránk maradt töredékekbôl.Az ilyen típusú leletek azért is jelentô-sek a kutatás számára, mert az utóbbiévtizedekben többen is felhívták a fi-gyelmet a pusztán fémleletek segítségé-vel történô ruhaszabásminta-rekonst-rukciók nehézkes, bizonytalan voltára.15

S bár ilyen típusú rekonstrukciót azótais tettek közzé,16 azok bizonytalan vol-tán ez sem változtatott sokat.

Leletünk segítségével ellenben a ru-ha egyik fontos alkotóelemét sikerült do-kumentálni. A fonyódi selyemdarabokugyanis a felsôruházat azon pontját ôriz-ték meg számunkra, ahol a két szövetda-rabból (azaz elô- és hátoldali részbôl)összeillesztett ruha lefelé szélesednikezdett. Sajnos a kisméretû töredékek-bôl az egykori ruha pontos hosszát és tí-pusát nem lehet meghatározni. A betol-dás derék körüli, illetve derék feletti je-lenléte (a L2–L5 csigolyák alatt) azon-ban arra utal, hogy a ruha egykor legalábba combközépig vagy még lejjebb érhe-

25. kép: Észak-kaukázusi (Balkarija) 8. századiférfisírban feltárt ing szabásmintája (Hazarskijkostjum VII-X vv. ris. 26;)

24. kép: Kaftán szabásmintája PodorvannajaBalka lelôhelyrôl (Hazarkskij kostjum VII-X vv.ris. 3; )

27. kép Bal oldalon záródó kaftán (falfestmény(10–11. század) Lashki Bazar; Ingmar Jansson rajza: I.Jansson: Wikingerzeitlicher orientalischer Import inSkandinavien. BRGK 69 (1988) 564–647. Abb. 18)

28. kép: Bal oldalon, gombbal záródókaftán (falfestmény (7. század)Afrasiab;)

26. kép: Szogdok egy kínaikôfaragványon (Kr. 550körül;)

19

tett. Ez tette ugyanis szükségessé a fel-sôruha ilyen jellegû kiszélesítését, ami aviselô szabad(abb) mozgását könnyítettemeg. Ilyen betoldások egyaránt megfi-gyelhetôk mind épségben fennmaradtegykori kaftánokon (22. kép), mind koraközépkori kaftánábrázolásokon (pl. kôfa-ragványokon: 23. kép).

Egy rövid megjegyzés erejéig érde-mes felvetni azt a lehetôséget is: bizo-nyos-e, hogy az eddig tárgyalt betoldás-töredék csak a ruha alsó részéhez (azún. „szoknyá”-hoz) tartozhatott? Lehe-tôségként felmerülhet ugyanis, hogy aruha (ing) ujjának indítás-maradványá-ról lenne szó. (25. kép) A fennmaradtleletek – igaz, elsôsorban a kaukázusikoraközépkori ruhák – szabásmintáinakismeretében azonban ez a lehetôségnem tûnik túl valószínûnek. A ruhaujjalsó részét alkotó betoldások ugyanis azáltalunk ismert esetekben csúcsbanvégzôdve csatlakoznak a ruha elô- éshátoldalát alkotó elemekhez. A trapezo-id formájú betoldás (amire a fonyódi 2.számú töredék utal) általában a kaftánalsó, ún. „szoknya” részre jellemzôforma.17 (24. kép)

A ruha típusa azonban a textildara-bok kis méretének következtében, illet-ve a megfelelô fémleletek hiányábannem identifikálható pontosabban. Ké-zenfekvô lenne arra gondolni, hogy a fo-nyódi férfit valamiféle kaftánban temet-ték el. Itt azonban azonnal tisztáznunkkellene azt is, mit értünk kaftán alatt.Amint arra már korábbi írásunkban iskitértünk,18 a kaftán definíciója körül ko-ránt sincs egyetértés a szakemberek kö-rében. Érdemesnek tûnik röviden fel-idézni a fôbb kérdéseket annak érdeké-ben, hogy a fonyódi ruházati elem beso-rolásánál felmerülô problémák is tisztáb-ban rajzolódjanak ki az olvasó számára.

A kaftánt mint viseleti elemet a köz-napi nyelvhasználatban és a szakmunkáktöbbségében egyaránt par excellence ke-leti jellegzetességként szokás idézni.Pontosabb definícióval azonban ritkánlehet találkozni, a legtöbb szerzô magá-tól értetôdônek veszi e szó jelentését:amennyire ez az általunk ismert szakiro-dalomból kikövetkeztethetô, kaftánonáltalában elöl részben vagy teljesen nyi-tott felsôruházati elemet értenek. A rit-kább esetek közé tartozik az orosz nyel-vû szakirodalomban ’szogd kaftánként’számon tartott ruhatípus, amely viszony-lag pontosan körülhatárolható ismertetô-jegyekkel rendelkezik. E ruhatípus,

amely mindössze néhány gomb segítsé-gével záródik (közülük a legfelsô gyakranbelül helyezkedik el), térd alá ér és végignyitott.19 (26. kép)

Ugyanakkor a rendelkezésre álló áb-rázolások csekély számából és többnyireerôsen sematikus voltából következôlegmeglehetôsen nehéz mindenre kiterje-dô, s a „szogd kaftán”-éhoz hasonlóanpontos kaftándefiníciót alkotni. Így pél-dául a Gilian Vogelsang-Eastwood által aszaszanida felsôruházat elemeinek (tu-nika, kabát, kaftán) vizsgálata kapcsánjavasolt szigorú kaftándefiníció,20 amelyaz orosz szakirodalom „szogd kaftánját”idézi, ugyancsak leginkább azokban azesetekben tûnik egyértelmûen alkal-mazhatónak, ahol a forrásadottságok le-hetôvé teszik az egyes viseleti elemekilyen pontosságú körülhatárolását. Erreazonban a legtöbb, kizárólag régészetihagyatékából ismert kultúra viseleti ele-meirôl rendelkezésünkre álló adatokgyakorta nem elégségesek. Ezen szem-pontoktól vezérelve magunk e helyütt

nem kívánunk terminológiai vitába bo-nyolódni, ezért a továbbiakban megma-radunk a legáltalánosabb kaftán megha-tározás használatánál, azaz a hosszú ujjú,térd alá érô, elöl részben vagy teljesenzáródó felsôruházatot nevezzük így. Ez ameglehetôsen szélesen értelmezett kaf-tándefiníció már csak azért is indokolt a10. századi Kárpát-medence kutatójától,mivel a honfoglalás kori régészeti leletekközött egyelôre nem áll rendelkezé-sünkre megfelelô mennyiségû bizonyí-tóanyag, amely ennél pontosabb megkü-lönböztetést tenne lehetôvé.

A régészeti leletek említett hiányamellett a kora középkori eurázsiai kaf-tánábrázolások sokszínûsége is óvatos-

29–32. kép: Jobb oldalon, keresztben záródó kaftánok mongóliai kora középkori kôfaragvá-nyokon (33: Mongólia (Kubarev 2005, ris. 10. 2); 30: Bajan-Cagaan (Stark 2008, Abb. 94. b);31: Dadga (Stark 2008, Abb. 94. e); 32: Šivet-Ulaan (Stark 2008, Abb. 48. b))

33–36. kép: Középen, illetve középenkeresztben, illetve gombbal záródó kaftánokbelsô-ázsiai kora középkori kõfaragványokon(33: Šivet-Ulaan (Stark 2008, Abb. 89. i); 34:Šivet-Ulaan (Stark 2008, Abb. 39. e); 35:Caagan-Ovoo (Stark 2008, Abb. 46. e); 36:Altaj (Kubarev 2005, ris. 9. 6))

20

ságra kell, hogy intsen ennek a viseletielemnek a pontosabb meghatározásá-nál. A freskókról és kôfaragványokrólegyaránt ismerünk térdig, illetve térdenalul érô típust (26–36. kép), amint jobb(26–28. kép) és bal oldalon (29–32.kép), valamint középen (33–36. kép),gombbal (36. kép) vagy gomb nélkül zá-ródó változatot is. Megfigyelhetô továb-bá azonos záródási oldal és szisztémamellett a kaftángallér eltérô kialakításais. (26–36. kép)

Ennek értelmében az ún. „szogdkaftán” mellett legalább még két, a fen-ti, legszélesebb értelemben vett ruhá-

zati típus létezésével kell számolnunk akorszak leletanyagában. Az egyik az ún.bolgár vagy „szárasgombos” kaftán,21

amelyet általában selyemcsíkokkal dí-szítettek. E kaftán jól ismert nemcsak arégészeti hagyatékból, hanem bizánciábrázolásokról is, melyek azonban ké-sôbbi keltezésûek. Ez a típus rövidebb,nem ér térd alá, elöl csak derékig nyi-tott, illetve elöl középen kettôs gomb-sorral záródik, melyet körben selyem-csíkok szegélyeznek, és gyakori közöt-tük a fémszálas textil. A sok gombbal el-látott, Kirill A. Mihajlov által bizáncivagy bolgár eredetûnek tartott „száras-gombos” kaftánok a 10. század másodikfelétôl a középkori Rusban, Novgorodés Kijev környékén, illetve Észak-Euró-pában, a vikingek között is elterjedtek(37. kép). E kaftántípus ugyanakkor aKárpát-medence vizsgált leletanyagá-ban nem tûnik elterjedtnek: fémszálasvagy hímzéses selymet egyáltalán nemismerünk a korból, míg a hosszú gomb-sor jelenlétére is csak egy pár példát tu-dunk idézni, (38. kép) azonban ezekigen csekély száma alapján aligha követ-keztethetünk a „szárasgombos” kaftán-típus korabeli széleskörû Kárpát-me-dencei elterjedésére.

A másik ilyen elem a Vogelsang-Eastwood által „kabát”-ként meghatá-rozott felsôruhák közé sorolható. Ezekegykori meglétére a feltárt csontvázakmellkasán fentrôl lefelé, nagyjából pár-huzamosan futó 1–1 veretsor utal. Ilyenviseletre utaló nyomok azonban sajnoscsak viszonylag kevés esetben kerültekeddig elô rekonstruálható formában.22

A fentiek fényében megkockáztat-hatónak tartjuk, hogy leletünket a leg-

37. kép: Szárasgombos kaftánban ábrázoltbolgár harcos (II. Basileios (976–1025)menologion, 1000 körül; )

38. kép: Szárasgombos kaftánra utaló kettôsgombsor a 10. századi szeredi (Sered, Sl) I.temetô 6. sírjában (A. Toèík: AltmagyarischeGräberfelder in der Südwestslowakei. ASC 3.Bratislava, 1968. Abb. 16. 2)

39–41. kép: Szárasgombos kaf-tán gombolódásának maradvá-nya és rekonstrukciója, a Verhnijsaltov-i temetôbôl (9. század),illetve egy további, gomb átfû-zésére szolgáló textilhurok a le-letbôl (4. kamrasír, I.I. Ljapuskinásatása, 1948. Állami ErmitázsMúzeum (Szentpétervár), ltsz.:1107/2145. Türk Attila felvétele)

21

szélesebben értelmezett kaftánkategó-ria alá soroljuk. Annak alapján ugyanis,hogy – amint azt fentebb említettük –a ruházat legalább a combig vagy a tér-dig ért a betoldás jelenlétébôl követke-zôleg, egy nem ismert záródású, hosszúfelsôruhára következtethetünk. A gom-bok, illetve bármilyen ruhazáró szerke-zet sírbéli hiánya ugyanakkor meggon-dolásra kell, hogy késztessen. Termé-szetesen elképzelhetô, hogy ezen ele-meket – már amennyiben azt feltéte-lezzük, hogy ezeknek vagy legalábbegyes részeiknek mindenképpen mara-dandó anyagból kellett készülniük – asírba helyezés során valamilyen okbóleltávolították a halott ruhájáról. Hihe-tôbb magyarázatnak tûnik, hogy a ruhazárószerkezete nem-maradandó anyag-ból készülhetett. Amint a MošcevajaBalkán feltárt ún. senmurvos kaftán(ami a ’szogd kaftánok’ közé sorolható)példája mutatja: a teljes ruházat zárásá-hoz elegendô volt a felsôtestet fedô ré-szen lévô három, illetve az ún. „szok-nyán” egyetlen gomb, illetve a gombok-hoz tartozó hurkok. A hurkok a kauká-zusi és sztyeppei kaftánon is többnyirenem maradandó anyagból készültek,amint azt néhány szerencsésen megma-radt textillelet alapján tudjuk.23

(39–41. kép)

Hasonló, fából vagy kemény bôrbôl,illetve egyéb szerves anyagból készítettgombok használatát ugyan eddig nemtudjuk bizonyítani a Kárpát-medencé-ben – ez azonban az egyszerûen és ol-csón elôállítható, szerves anyagból ké-szült tárgyak többségére igaz a régió ta-lajtani adottságaiból következôleg.

A gombos-hurkos záródású kaftánokmellett szerves anyagból, leginkább tex-tilbôl, gyakran selyembôl készült rögzí-tô-, megkötô-szalagokkal is számolnunkkell. Ilyenek többek között - az észak-kaukázusiakkal mind alapanyagukbanmind pedig szabásmintáikban tökélete-sen egyezô24 - Altaj-vidéki kaftánok ese-tében is ismertek. (42–43. kép) A rögzí-tett helyû gombokkal ellentétben ezeksegítségével a testhez jobban idomuló,pontosabb záródást lehetett elérni.

Amennyiben azonban nem ezzel azegyébként régészetileg teljesen bizo-nyíthatatlan esettel állunk szemben, ak-kor a fonyódi fiatal férfi ruhája felépíté-sét tekintve nem állt közel az ún. „szogdkaftánokhoz”. Ebben az esetben inkábbgondolhatnánk egy felül, a fej számárakialakított nyílású ruhára, amely elölnem volt végig nyitott. Ugyanakkor a kis-méretû töredék alapján az elöl végig nyi-tott, mindössze néhány gombbal össze-tartott kaftántípust sem zárhatjuk ki tel-

jesen, hiszen a ruha zárását – amint utal-tunk rá – 1–2 nem fémbôl vagy üvegbôlkészült gombbal is meg lehetett oldani.Sajnos leletünk kis mérete egyelôre nemteszi lehetôvé, hogy a felvetett lehetôsé-gek közül bármelyik mellett is határozot-tabban foglaljunk állást.

2. Teljes selyemruhaTovábbi problémát vet fel a korábbi írá-sunkban foglaltakkal kapcsolatban a vá-szonruházatra varrt selyemcsíkok, illetvea teljesen selyembôl készült viseleti ele-mek létének, illetve lehetséges elkülöní-tésének kérdése. Bár az már a BálintCsanád által megmentett szabadkígyósiselyemtöredékek fényében is felvethetôvolt, hogy a 10. századi Kárpát-medencé-ben létezhettek teljesen selyemszövet-bôl készült viseleti elemek, amilyeneketa kora középkori Kelet-Európából teljesegészükben is ismerünk (pl. MošcevajaBalkáról), a fonyódi sír textiljei az elsôolyan Kárpát-medencei emlékek, ame-lyek nagy bizonyossággal teljesen se-lyembôl készült felsôruházat maradvá-nyaiként értelmezhetôek. Természete-sen ebben az esetben sem jelenthetjükki száz százalékos bizonyossággal, hogyaz egykori ruházati elem egésze selyemalapanyagból készült, ám a négy selyem-cérnával összevarrott selyemtöredék né-

42–43. kép: Selyemkaftán maradványának szárasgombos részlete egy Altaj-vidéki 8. századi sírban: Justyd 12. lelôhely, 29. kurgán (Kubarev2005, tabl. 37., foto 49)

ˆ

22

zetünk szerint erre utal. A betoldás hely-zetébôl következôleg a csigolyák alattmegmaradt másik két selyemtöredék aruha elô- és hátoldalát alkotta. Ebben azesetben nehéz lenne megmagyarázni,hogy miért helyeztek volna el egy vá-szonból készült ruhadarabba selyembôlkészült betét-elemet, amit ráadásul se-lyemcérnával varrtak össze az elô- és hát-oldal részeivel. A betoldás ugyanis amellkast és a hátat fedô elemekhez ké-pest mindenképpen kevésbé látható he-lyen volt. Nem utal vászon egykori jelen-létére egyetlen kis vászontöredék sem acsigolyák alól megmentett részen, pediga vászon fennmaradásának a sír adottsá-gai nem kedveztek sokkal kevésbé, minta selyemnek. A négy, egykor összetartozóselyemdarab jelenléte tehát egy teljesen– vagy nagyrészt – selyemszövet-dara-bokból összevarrt ruhára mutat.

Az egyes elemeket összetartó se-lyemcérna jelenléte egy további kérdéstis felvet. Nem tûnik ugyanis egyértelmû-en eldönthetônek az eddig ismertté válttöredékek alapján az (s a ruha megmaradtdarabjai alapján feltehetôleg az összes tö-redék feldolgozása sem fog erre egyértel-mû választ adni), hogy ruhánk az eredeti

bizánci vagy nyugat-európai szabásmintátkövette-e, vagy a valamilyen módon meg-szerzett selyem alapanyagból a Kárpát-medencében összevarrt viseleti elemrôlvolt-e szó. A selyemcérna jelenléte azon-ban – legalábbis a betoldásnál és a hozzátartozó elô- – és hátoldalaknál – az elsôlehetôség melletti érvként hozható fel.Selyemcérna elôállításával és használatá-val elsôsorban azokban a térségekben szá-molhatunk, ahol selyemszövetek elôállí-tására is sor került. Nehéz lenne továbbáazt feltételezni, hogy a Kárpát-medence10. századi lakói selyemcérnát mint alap-anyagot igyekeztek volna beszerezni azilyen jellegû ruházati elemek elkészítésé-hez. Azt természetesen az eddig megtisz-tításra került leletek alapján nem zárhat-juk ki, hogy az általunk megtalált betol-dás és a hozzá kapcsolódó elô- és hátolda-li részek egy eredetileg a selyemelôállítóközpontokban készült ruházatból ke-rült(ek) kivágásra, s így képezték egy új,a Kárpát-medencében összevarrt ruhada-rab részeit, azonban ez a lehetôség szá-munkra kevésbé tûnik valószínûnek.Sokkal kézenfekvôbbnek látszik egy egy-kor a Mediterráneum valamelyik köz-pontjában elkészített ruhadarabra gon-

dolni, amit a fonyódi sírba eltemetett ifjúszámára legfeljebb kisebb átalakítások-nak vetettek alá.

3. Övveret és/vagy ruhaveret?További érdekességet jelent a fonyódiselyemdarabon (az 1. számú töredéken)megmaradt szabályos lyuk (13–14.kép). Errôl ugyanis a restauráció soránegyértelmûvé vált, hogy nem a textilenkeletkezett postdepozicionális jelen-ségrôl van szó. Így a lyuk rendeltetésétilletôen két lehetôség merül fel: vagy aruházatra annak viseleti ideje alatt rög-zített, vagy a halott számára elôkészí-tett temetési ruhára felerôsített tárgyfelfogatására szolgált. A kérdéses tárgyráadásul két ponton ütötte át a selyem-darabot (azaz két lyuk keletkezett). Azösszegyûrôdött selyemtöredékek szét-bontásakor – mint fentebb említettük –a két lyuk egymáson került elô, ami arrautal, hogy a textíliát a tárgy rögzítésekorenyhén meghajtották, így az adott he-lyen dupla vastagságot értek el. Valószí-nûnek tûnik, hogy erre azért volt szük-ség, hogy a felfogatásra kerülô tárgy szá-mára nagyobb anyagvastagságot s ezáltalstabilabb rögzítést biztosítsanak.

44. kép: Övveretek a fonyódi 10. századi sírban (Költô László adatai alapján közli: Bende Lívia-Lôrinczy Gábor-Türk Attila: Honfoglalás koritemetkezés Kiskundorozsma-hosszúhát-halomról. MFMÉ-Studia Archaeologica 8. Szeged, 2002, 17. kép

23

Érdekes kérdést vet fel, hogy vajonmilyen tárgyat kellett/lehetett ilyen mó-don rögzíteni. Abból, hogy a szövet szá-lait a lyuk nem pusztán elmozdítottaegymáshoz képest, hanem a szálak foly-tonosságát megszüntetve anyagveszte-séget is okozott, arra következtethe-tünk, hogy a kérdéses jelenség nem in-terpretálható varrott lyukként (azaznem egy tûnek a szöveten történô átve-zetése hozta létre). Valószínû, hogy alyukat lyukasztóval vagy magával a rögzí-teni kívánt tárgyon lévô szegeccsel alakí-tották ki. Olyan tárgytípust viszont, amiilyen rögzítést igényelt s esetleg maga isilyen lyukat alakíthatott ki, csak egyetismerünk a fonyódi sírból: az aranyozott,ezüst alapú ötvözetbôl öntött(öv)vereteket. További gyanút keltônyom lehet, hogy két övveret alakú tárgya szétbontott textiltöredékekkel együttkerült elô a restauráció során a csigolyákalól. Nem egyszerû viszont magyaráza-tot találni arra, hogy miért csak a felfe-dezett két lyuk található a fonyódi se-lyemruha eddig kibontott maradványa-in. Ha a lyukak textilen való elhelyezke-dését vesszük alapul, talán joggal gon-dolhatunk arra, hogy mivel az ismert kétlyuk a megmaradt szövetdarab szélénhelyezkedik el, az (öv)veret másik kétszegecséhez tartozó lyukak a selyemda-rab megsemmisült részein lehettek.Más kérdés, hogy a viszonylag széles se-lyemdarabon a megmaradt két lyuk és abetoldás között elhelyezkedô szakaszrólsem ismerünk hasonló szabályos lyuka-kat. E jelenség is magyarázhatónak tû-nik a szövet erôsen töredékes állapotá-val, illetve azzal a ténnyel, hogy a lyukakmagasságában három nagy elveszett foltis mutatkozik az anyagon. A megmaradtlyukak egyedülállósága mindennek elle-nére is óvatosságra kell, hogy intsen ben-nünket az interpretáció során. (Továbbbonyolítja a helyzetet, hogy ugyanebbôla földlabdából nem csak a tárgyalt ép(öv)veret került elô, hanem egy ugyan-olyan, de töredékes példány is, a letörtrészei nélkül!) Természetesen nem zár-hatjuk ki azt sem, hogy amennyiben aruha valóban a Mediterráneumban ké-szült, a lyukak még ott kerültek rá a szö-vetre – erre azonban semmiféle bizonyí-tékunk nincs. Ez ellen szól az is, hogy atextília összegyûrt állapota ellenére alyukak egymáson elhelyezkedve kerül-tek elô, azaz a szövet sírba kerülésekor akérdéses tárgy még a ruhán volt, s csak asírban bekövetkezett – bomlási, illetve

45–46. kép: Ajándékot, köztük selymet hozó kínai követek aszogd udvarban (falfestmény (7. század) Afrasiab;

24

egy esetleges, az ásatás során nem egyér-telmûen megfigyelhetô postdepozi-cionális bolygatási – folyamatok mozdí-tották ki azt depozíció kori helyérôl.

Amennyiben a fent legvalószínûbb-nek tartott interpretáció megállja a he-lyét, az azt jelenti, hogy a fonyódi sírbana fentiekben (öv)veretként megneve-zett aranyozott, ezüstalapú ötvözetbôlöntött vereteket – vagy azok egy részét– valójában nem öv részeként, azaz bôr-re felerôsítve viselték, hanem ruhave-retként, közvetlenül a selyemruhárarögzítették. Amennyiben ez a lehetôségbeigazolódik, minden egyes esetben új-ra vizsgálatra szorulna, hogy a korábbikutatásban egyöntetûen övveretkéntértelmezett tárgyak valóban az öv vere-teiként kerültek-e felhasználásra vagyjutottak a sírba. Az 1956-ban, illetve1959-ben Dienes István által közzétettövrekonstrukció25 – amely a tiszaeszlár-bashalmi I. temetôbôl, illetve a perbeteilelôhelyrôl napvilágra került veretek ésövhöz tartozó bôrmaradványok alapjánkészült – óta ugyanis ezeket az ún. „öv-veret alakú”26 vereteket a kutatás magá-tól értôdôen sorolta az öv díszítményeiközé minden olyan esetben, amikor everettípus darabjai az elhunyt testénekközelében kerültek elô a feltárás során.Eme kissé leegyszerûsítô eljárás hibáiraelsôként Révész László mutatott rá, akia karosi temetôk feltárása során igazolnitudta, hogy az ún. „övveret alakú” vere-tek több esetben a lószerszámzatra vol-tak felerôsítve.27 Ez egyben azt is jelen-tette, hogy minden olyan esetben két-ségesnek kell tartani a vizsgált verettí-pus öv tartozékaként való meghatározá-sát, ahol nem áll rendelkezésre erre vo-natkozó egyértelmû ásatási megfigye-lés. A fonyódi lelet után azonban csakazokban az esetekben lehet teljes bizo-nyossággal veretes övrôl beszélni, aholaz öv vereteihez tartozó bôrmaradvá-nyok is elôkerültek az adott sírból.28

Nagy valószínûséggel veretes öv egyko-ri jelenlétre utalnak azok a leletek is,ahol a veretek nem csak a derekat kör-bevevô részen találhatóak meg, hanem alelógó, minden bizonnyal hosszú szíjda-rabra utaló pozíciójú veretek is megfi-gyelhetôek. Természetesen nem zárha-tó ki az sem, hogy ezeket a vereteket isközvetlenül magára a szövetre szege-csel(het)ték fel. További segítséget je-lenthetnek azok az esetek, ahol a sírbóla veretek mellett csat és szíjvég is nap-világra került. E tárgyaknak azonban

nem tulajdoníthatunk perdöntô bizo-nyító erôt. Amint azt ugyanis a fonyódisír esetében is láthatjuk, a veretek egyrészének ruhaveretként történô fel-használása nem zárja ki azt, hogy a ha-lottal övet, sôt, veretes övet is eltemes-senek. A fonyódi sírban ugyanis jól do-kumentálható volt, hogy a széles vere-tek a halott dereka körül helyezkedtekel, s feltehetôleg ezeket vagy egy részü-ket rögzíthették a ruha anyagára.Ugyanezen garnitúra keskeny vereteitazonban valószínûleg a csattal és a szíj-véggel együtt a derekat körbefogó bôrrerögzítették (44. kép).

4. A fonyódi selyem helye a Kárpát-medenceiselyemleletek közöttAmint a töredékek leírása kapcsán emlí-tettük, a fennmaradt részletek sûrûség-adatai alapján vizsgált töredékeink leg-inkább a bizánci kisrapportú selymek-hez hasonlítanak. Ezen a korábban fel-gyûjtött leletek alapján nem is csodál-kozhatunk. Amint azt már elôzô cik-künkben jeleztük, a keleti területek fe-lôl a Kárpát-medence felé haladva egyrenô a régészeti leletek között a bizánciselymek részaránya. Az ott bemutatottleletek alapján úgy tûnt, hogy a Kárpát-medencébôl napvilágot látott selymeksûrûségadatai általában a bizánci mûhe-lyek termékeihez állnak közel.29 A tör-téneti adatok pedig némi fényt vetnekazokra az utakra, amelyeken keresztül abizánci mûhelyek termékei a Kárpát-medence lakóihoz eljutottak. De a fo-nyódi selyemtöredékek a korábbi lele-tekhez képest immáron konkrét ada-tokkal is szolgálnak arra, amit korábbancsak mint valószínû feltételezést fogal-mazhattunk meg: azaz, hogy a Kárpát-medencébe jutott selymek nem pusz-tán feldolgozatlan szövetként kerülteka magyarokhoz – melyek kora középkoridiplomáciai és kereskedelmi forgalmá-ról írott és képi adatokkal egyaránt ren-delkezünk (45–46. kép) – hanem aMediterráneumban készített ruházatielemek formájában is.

Arra azonban sajnos ezen új leletsem ad egyértelmû választ, hogy a márkorábbi írásunkban is felvetett lehetô-ségek közül konkrétan milyen úton-mó-don került a fonyódi ifjú birtokába a ve-le együtt eltemetett felsôruha.

Ebben az esetben is számításba kellvenni mind a békés, kereskedelmi forga-lomból történô származás, mind a kevés-bé elegáns, zsákmányként történô be-

szerzés lehetôségeit. Amint arra koráb-ban is utaltunk: a magyarok a 10. századelsô felében Nyugat-, illetve Délnyugat-Európába, majd a század középsô harma-dában Délkelet-Európába vezetett hadivállalkozásaik során sokszor juthattakhozzá ilyen típusú árukhoz. Errôl írottforrásaink is megemlékeznek.30 A zsák-mányként vagy a foglyokért kapottváltságdíjként31 szerzett selymek közöttéppen úgy lehettek profán használatú se-lyemruhák, mint egyházi használatúak.Ezen utóbbi magyarokhoz kerülésérôlkonkrét forrásunk is szól: Leo Mar-sicanus ugyanis arról tudósít, hogy a ma-gyarok Monte Cassinónál legalább hárommiseruhára tettek szert az általuk kapottváltságdíj részeként.32 Az értékes miseru-hák jelenléte egy apátság esetén ugyan-úgy érthetô,33 amint természetes lehe-tett, hogy egy város elfoglalásánál éppúgyzömmel profán célra készült ruhákhoz le-hetett hozzájutni, mint a bizánci provin-ciák piacain. Jó példát szolgáltat minder-re Mascudi leírása, miszerint a 934-ben aBizánc balkáni provinciáit dúló besenyô-magyar hadak „Après avoir tué ou faitprisonniers [tous ceux qu’ils ren-contrèrent] sur leur route dans lescampagnes, les prairies et les villagesdans lesquels ils avaient pénétré, ilsarrivèrent sous les murs de cette ville, oúils campèrent environ 40 jours, échan-geant les femmes et les enfants tombésen leur pouvoir contre des étoffes ou desvêtements de brocat et de soie”.34

A fonyódi sír leletei alapján termé-szetesen nem dönthetô el egyértelmû-en, hogy az ifjú hol tett szert a sírjábakerült felsôruhára. A leletek alapján csá-bító lenne arra gondolni, hogy a selyem-ruha is abból a forrásból származhat,ahonnan az övre vagy a ruhára varrt itá-liai pénzérmék (Provance-i Hugo és II.Lothar érmei) is – ám ez nem több,mint a felmerülô lehetôségek latolgatá-sa. Az itáliai érmek jelenléte ellenére iskönnyen lehetséges ugyanis, hogy a ru-ha egy másik katonai vállalkozásból vagyéppenséggel kereskedelmi forgalombólkerült az ifjú birtokába – netán valame-lyik felmenôjéébe, akitôl ô csak meg-örökölte azt. Egy dolog azonban bizo-nyosra vehetô: ha utolsó tulajdonosaItáliában jutott is hozzá a selyem ruha-darabhoz, a selyem elôállítására s talán aruha összeállítására (összevarrására)nem Itáliában, hanem valahol attól ke-letre, a Mediterráneum keleti meden-céjében került sor.

25

A fonyódi selyemruha maradványaia fentiek fényében egy érdekes kulturá-lis keveredés emlékét ôrizték meg szá-munkra – ha csak részleteiben rekonst-ruálható módon is. A valahol a kelet-me-diterrán térségben készült selyemszö-vet, illetve az abból valahol a Medi-terráneumban készített felsôruha vala-mikor a 10. században egy magyar férfibirtokába kerülve komolyabb módosítá-sok nélkül folytatta akár hosszú évtize-dekkel korábban megkezdett életét. Aruha Kárpát-medencei felhasználója –az esetleges kisebb, saját viseleti szoká-saihoz igazító módosítások után, ame-lyekre azonban a fennmaradt töredékeknem utalnak – sajátságos kulturális ér-deklôdésének megfelelôen, saját kultú-rájának emblematikus elemével egészí-tette ki e mediterrán ruhadarabot: atöbb esetben bizonyíthatóan öv dísze-ként használt verettípushoz tartozó ne-mesfém vereteket helyezett el rajta.Hogy minderre mikor, azaz a ruhadarabKárpát-medencébe jutása után mennyiidôvel kerülhetett sor, sajnos pusztán aleletek alapján nem megállapítható. Afonyódi halott életkorát figyelembe vé-ve elképzelhetônek tûnik, hogy mind asírjába került pénzeket, mind pedig aselyemruhát maga szerezte. Ebben azesetben a temetésre, illetve még azelôtt a selyem felsôruha megszerzéséreés a veretek ráapplikálására valamikor a

930–950-es években kerülhetet sor – azesemények szûk kronológiáját alapulvéve. Ezt a datálást nem zárja ki a leletradiokarbon keltezése (47. kép) sem,mely alapján (2 sigma 805-973 AD),illetve a sírban feltárt pénzeket isfigyelembe véve a halott elyemetésére931–973 között kerülhetett sor. Semmi-féle bizonyítékunk sincs ugyanakkor ar-

ra, hogy a pénzek és a ruha nem másod-kézbôl került a fonyódi ifjú tulajdonába– pontosabban a sírjába. Így célszerûnektûnik a további találgatások helyett an-nak rögzítésére szorítkozni, amit e ritkalelet különösen jól példáz: azaz a 10.századi Kárpát-medence lakosainak azidegen eredetû textilekhez való, fen-tebb bemutatott viszonyára.

47. kép: A fonyódi sírlelet radiokarbon vizsgálatának kalibrált eredménye

26

1 Ld. Bálint Csanád: X. századi temetô a szabad-kígyósi Pál ligeti táblában. (Tenth century ceme-tery in the Pál liget plot of Szabadkígyós.) BékésMegyei Múzeumok Közleményei 1, Békéscsaba,1971, pp. 40–88; idem: Données archéologiquessur les tissus des Hongrois du Xe siècle. ActaAntiqua et Archaeologica 14, Szeged, 1971, pp.115–121; idem: Südungarn im 10. Jahrhundert.Studia Archaeologica 11, Budapest, 1991, pp.108–109.

2 Ádám Bollók – Mária T. Knotik – Péter Langó –Katalin E Nagy – Attila Antal Türk: TextileRemnants in the Archaeological Heritage of theCarpathian Basin from the 10th–11th century.Acta Archaeologica Academiae ScientiarumHungaricae 60, 2009, pp. 147-221. (a további-akban: Bollók et al. 2009).

3 Bollók el al. 2009, cat. no. 1.1–20; fig. 7–11.4 Jósa András: Honfoglaláskori emlékek Szabolcs-

ban. II. (Monuments de l’époque de la con-quête du pays au Comitat Szabolcs). Archae-ológiai Értesítô 34, 1914, pp. 303–340, a 14.sírról pp. 319-323, a textiltöredékekrôl p. 322.

5 A textilleletekre az MTA Régészeti Intézete és amainzi RGZM közös vállalkozásaként zajló„Münz- und schwertführende Gräber des 10.Jhs. im Karpatenbecken” címû projekt (résztve-vôi: Bíró Ádám, Bollók Ádám, Langó Péter) meg-valósítása során végzett helyszíni kutatómun-kánk alatt figyeltünk fel. A nyíregyházi Jósa And-rás Múzeum raktárában végzett kutatómunkaengedélyezéséért itt is kölün köszönetünket sze-retnénk kifejezni Istvánovits Eszternek.

6 Költô László: Az elsô honfoglalók a Balaton délipartján. (Die ersten Landeseroberer am Süduferdes Platensees.) In: A magyar honfoglalás korá-nak régészeti emlékei. Edited by Wolf Mária –Révész László, Miskolc, Herman Ottó Múzeum,1996, pp. 187–196. (a továbbiakban: Költô1996); idem: Fonyód – Magyar Bálint ÁltalánosIskola; In: The Ancient Hungarians. ExhibitionCatalouge. Edited by: István Fodor – László Ré-vész – Mária Wolf, Budapest, Magyar NemzetiMúzeum, 1996. p. 370.

7 Ibidem.

8 Ld. 5. jegyzet.9 Költô 1996, pp. 187–196.10 A veretek és a pénz részletes rajzát közli:

Bende Lívia–Lôrinczy Gábor–Türk Attila: Hon-foglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról. (Eine landnahmezeitlicheBestattung von Kiskundorozsma-Hosszúhát-Hügel). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve –Studia Archaeologica 8, Szeged, 2002, pp.351–402.

11 A sírból elôkerült tárgyak jelenleg a kaposváriRippl-Rónai Múzeumban találhatók a 91.79.6-–12. és a 91.79.15–20. leltári számokon. A tex-til- és selyemleletek nem kaptak leltári számot.

12 Ezekkel a leletekkel kapcsolatban ld. Bollók elal. 2009, nr. 1.1–3.36; fig. 4–30.

13 Az antropológiai anyag meghatározásáért Dr.Mende Balázs Gusztávnak (MTA Régészeti Inté-zete) tartozunk köszönettel.

14 Csûrös Zoltán – Rusznák István: Textilkémia. Bu-dapest, 1964, p. 246.

15 Kürti Béla: A honfoglaló magyar nôi viselet. (Le-letek és rekonstrukciók.) (Die Frauentracht derlandnehmenden Ungarn. [Funde und Rekons-truktionen.]) In: A magyar honfoglalás koránakrégészeti emlékei. Edited by: Wolf Mária – Ré-vész László, Miskolc, Herman Ottó Múzeum,1996, pp. 148–161; Révész László: Aranyszán-tás Balotán. (The Golden Harvest of Balota.)Budapest–Kiskunhalas, Magyar Nemzeti Múze-um, 2001, p. 21.

16 Madaras László: Honfoglaláskori temetô Szol-nok határában. (Gräberfeld Szolnok–SzandaBeke Pál halma aus dem 10. Jahrhunder [NeueAngaben zur Rekonstuktion der landnahme-zeitlichen Frauentracht]). CommunicationesArcheologicae Hungariae Budapest MagyarNemzeti Múzeum, 2006, pp. 246–248.

17 A. A. Ierusalimskaja: Nekototrye voprosy izucenijarannesrednevekogo kostjuma (po materialamanaliza odezdy adygo-alanskyh plemen VIII-IXvv.). In: Kul'tury Evrazijskih stepej vtoroj poloviny Itisjacelanija n. e. (iz istorii kostjuma). Tom. I. Sam-ara, 2001, pp. 87–122 (a továbbiakban: Ierusa-limskaya 2001) ris. 2.

18 Bollók et al. 2009, p. 207–210.19 E típus elôfordulására lásd: Bollók et al. 2009,

208.20 Gilian Vogelsang-Eastwood: Sasanian ’Riding-

Coats’: The Iranian Evidence. In: Riding Costumein Egypt: Origin and Appearenc (ed.) Cäcilia Fluck– Gillian Vogelsang-Eastwood, Leiden – Boston,2004, 218: ’... the coat/kaftan-like items ... areopen at the front and put on in a manner similarto modern-day coats (rather than over the headlike tunic). A difference has been made betweenthe garments that are open down the front(coats) and those which are fastened to one side(kaftans).’

21 Ez a késô középkori felsôruházati elemeknél jólmegfigyelt és leírt záródási technika bevett ter-minológiája, melyet az azonos szerkezet miattvélünk alkalmazhatónak. (E. Nagy Katalin: „...elegyesen kötött öreg száras gomb a 17. századmásodik felébôl. Ars Decorativa 13, 1993, pp.115–126).

22 Szentes-Derekegyházi oldal, D3 tábla 5. sír(Langó Péter–Türk Attila: Honfoglalás kori nôisír Szentes Derekegyházi oldal határrészébôl,Szentes, 2003, 15. és a 20. oldal képe); Karos-Eperjesszög, II. temetô, 47. sír (Révész 1996,24-25. 124. kép).

23 Ierusalimskaja 2001, ris 5 b.24 G. V. Kubarev: Kul'tura drevnyh tjurkov Altaja.

Po materialam pogrebal'nyh pamjatnikov.Novosibirsk, 2005, 30–40.

25 E.g. István Dienes: Un cimetière des Hongroisconquérants à Bashalom. Acta ArchaeologicaAcademiae Scientiarum Hungaricae 7, 1956,pp. 245–277; idem: A perbetei lelet. Milyen volta honfoglaló magyarok öve? (Der Fund vonPerbete. Wie sahen die Gürtel der land-nehmenden Ungarn aus?) Archaeológiai Értesí-tô 86, 1959, pp. 145–158.

26 A fogalmat elôször használta: László Révész:Mit Beschlägen geschmückte Pferdegeschirreaus den landnahmenzeitlichen Frauen- undMännergräbern. Acta Archaeologica Acade-miae Scientiarum Hungaricae 46, 1994, pp.307–361.

27 Ibidem.

28 Vö. a 24. jegyzetben idézett irodalommal.29 Bollók et al. 2009, p. 165.30 Bollók et al. 2009, pp. 148–149.31 Erre nézve lásd Leo Marsicanus híres adatát,

Bollók et alii 2009, p. 148.32 “Quo videlicet tempore cum multos de nostris

hominibus captivassent, non pauca in eisredimendis expendimus, quorum haec summaest. Coronam de argento magnam cum catenisargentis. Turibulum argenteum deauratum.Pocula argentea 4. Coclearia de argento triapondo libre unius. Tarentos 20. Planetamdiarodinam de bizanteis 15; aliam cum listisargenteis de bizanteis 16, et aliam cumleonibus. Urnas de pallio 4, longitudinempassuum 4, latitudinem palmorum trium.Pannum de altari diarodinum de bizanteis 16.Tapeta optima 16 pro bizanteis 67. Pannumadmasurum pro bizanteis 8. Hostiales 3 probizanteis 13. Castanêas duas pro bizanteis 8.Pulvinaria serica tria pro bizanteis 10.” GombosF. Albin: Catalogus fontium Historiae Hungar-icae aevo ducum et regnum ex stirpe Arpaddescendentium ab anno Christi DCCC usque adannum MCCCI. Budapestini 1938.

33 A bizánci monasztikus környezeteben használtnemes textíliákról lásd Anna Muthesius:Precious Clothes and Byzantine Monasticism.In: Studies in Silk in Byzantium, London, 2004,pp. 143–155.

34 Al-Mascûdî: Les prairies d’or. Traduit parCharles-Adrien-Casimir Barbier de Meynard –Abel Pavet de Courteille. Paris, Societe asiatique19622, 179. p. 497.

ˆ

ˆ

JEGYZETEK:

KÉPEK FORRÁSAI:

24. kép: http://dom-np.narod.ru/rekon/rhazar.htm

25. kép: http://dom-np.narod.ru/rekon/rhazar.htm

26. kép: http://en.wikipedia.org/wiki/File:SogdiansNorthernQiStellae550CE.jpg

28. kép: http://www.orientarch.uni-halle.de/ca/afras/text/w5a56.htm

37. kép: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Bulgars.jpg

45. kép: http://www.orientarch.uni-halle.de/ca/afras/text/wgrpa2b.htm)