Bevezetés a sporttudományokba

Szerkesztette:

Perényi Szilvia

Petridis Leonidas

Szerző:

Perényi Szilvia

Petridis Leonidas

Lektorálta: Dr. Keresztesi Katalin

Felelős Kiadó: Campus Kiadó, Debrecen

Kézirat lezárva: 2015. november 20.

ISBN 978-963-9822-41-2

A tananyag elkészítését a ''3.misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet-Magyarországon

TÁMOP-4.1.2.E-15/1/Konv-2015-0001 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió

támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

2

TARTALOMJEGYZÉK

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ................................................................................................. 4 ÁBRÁK JEGYZÉKE ............................................................................................................... 5 BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 6 1. A SPORT FOGALMA ......................................................................................................... 7

1.1. A sport helye, szerepe és jelentősége a mai világban .................................................... 14 2. SPORTOLÁS ÉS FIZIKAI AKTIVITÁS MULTIDIMENZIONALI S HATÁSAI .... 16

2.1 Biológiai hatások ............................................................................................................ 16 2.2. Mentális hatások ............................................................................................................ 19 2.3 Érzelmi hatások .............................................................................................................. 22 2.4 Társadalmi hatások ......................................................................................................... 24 2.5 Gazdasági hatások .......................................................................................................... 26

3. A SPORTTUDOMÁNY FOGALMA, FEJL ŐDÉSE ..................................................... 28 3.1. A tudomány szervezetei és a sport képviselete ............................................................. 30 3.2 Tudományos publikáció ................................................................................................. 35 3.3 A sporttudományok interdiszciplináris jellege ............................................................... 39

4. A SPORTTUDOMÁNYOK LEGF ŐBB ALTERÜLETEI ............................................ 43 4.1 Természettudományok .................................................................................................... 43

4.1.1. Sportélettan ............................................................................................................. 43 4.1.1.1 A sportélettan története ..................................................................................... 43 4.1.1.2 A sportélettan helye az oktatásban .................................................................... 45 4.1.1.3 A sportélettan tárgya ......................................................................................... 45 4.1.1.4 Sportélettani alapfogalmak ................................................................................ 47 4.1.1.5 Edzés hatására megfigyelhető élettani változások ............................................ 49

4.1.2 Sportbiomechanika .................................................................................................. 50 4.1.2.1 Az emberi mozgások mechanikai tulajdonságai ............................................... 52 4.1.2.2. A mozgás hatékonysága ................................................................................... 53

4.1.3. Edzéselmélet ........................................................................................................... 54 4.1.3.1 Az edzéselmélet kialakulásának fázisai ............................................................ 54 4.1.3.2 Edzéselméleti alapfogalmak .............................................................................. 56 4.1.3.3 A sportteljesítmény ........................................................................................... 58 4.1.3.4 Az alkalmazkodás ............................................................................................. 61 4.1.3.5 Az edzettség ...................................................................................................... 63

4.1.4 A Teljesítménydiagnosztika ..................................................................................... 66 4.1.4.1 A teljesítménydiagnosztika helye a mai sportban ............................................. 68 4.1.4.2. Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok fajtái ................................................... 70

4.1.4.2.1 Laboratóriumi vizsgálatok .......................................................................... 70 4.1.4.2.2 Pályavizsgálatok ......................................................................................... 71

3

4.1.4.3. A teljesítménydiagnosztika alapvizsgálatai ..................................................... 72 4.1.4.4. Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok kiválasztásának szempontjai .............. 73

4.2. Társadalomtudományok ................................................................................................ 76 4.2.1 Sportszociológia ....................................................................................................... 77 4.2.2 Sportpszichológia ..................................................................................................... 81 4.2.5 Sportpedagógia ........................................................................................................ 83 4.2.3 Sportgazdaságtan ..................................................................................................... 85 4.2.4 Sportszervezés .......................................................................................................... 92

FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM .......................... ..................................................... 101

4

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE

1. Táblázat: a sportolási és fizikai tevékenység helyszíne az európai unióban és magyarországon 2013-ban (%, több válasz is lehetséges volt) .................................................. 9

2. Táblázat: a sporttudomány képzési terület szakjai ............................................................ 33

3. Táblázat: tudományos folyóiratok legfontosabb adatai példával ...................................... 37

4. Táblázat: sportszociológia legfontosabb kutatási területei ............................................... 79

5. ..... Táblázat: a sport „vilniuszi definíció”-jának elemei és gazdasági hozzájárulások modellje .................................................................................................................................................. 90

6. Táblázat: sportszervezők elhelyezkedésének lehetőségei ................................................. 94

7. Táblázat: a sportrendezvények lebonyolítása kapcsán felmerülő legfontosabb rendezési szakaszok és azok főbb feladatcsoportok ................................................................................. 95

8. Táblázat: a sportrendezvények szervező bizottságaiban leggyakrabban előforduló feladatterületek és feladataik .................................................................................................... 96

9. Táblázat: nemzetközi sportesemények összehasonlítása szabadidősportban és él/versenysportban .................................................................................................................... 98

5

ÁBRÁK JEGYZÉKE

1. ábra: Sportolási részvétel szinterei ...................................................................................... 8

2. ábra: Sportolási részvétel és a sportfogyasztás összefüggései fiatalok körében ............... 27

3. ábra: Résztvevő országok az Európai Sporttudományi Konferencián .............................. 29

4. ábra: A sporttudomány interdiszciplináris jellege ............................................................ 41

5. ábra: Az emberi teljesítőképesség modellje ...................................................................... 60

6. ábra: Az alkalmazkodás folyamata ................................................................................... 62

6

BEVEZETÉS

A ’Bevezetés a sporttudományba’ című tananyag alapképzésben tanuló sportszervező

szakos egyetemi hallgatók részére készült. A tananyag célja, hogy fejezetein keresztül a

hallgatók megismerjék a sport és alterületeinek definícióit, a sport helyét és szerepét a mai

világban, a sporttudomány fejlődésének legjelentősebb hazai és nemzetközi állomásait,

valamint a sporttudomány interdiszciplináris, több tudományágat, szakterületet érintő

jellemzőit. A tananyaghoz kapcsolódó kurzus érinti és elemzi a sporttudomány és a sport

gyakorlatában előforduló legfőbb szakterületeket, azok szakembereit, valamint a

sporttudományhoz tartozó felsőfokú képzéseket, megszerezhető képzettségeket és

kompetenciákat, a sporttevékenységekhez kapcsolódó munkaköröket és munkafeladatokat.

A jelen tananyagnak nem célja, hogy a sporttal kapcsolatos területekről átfogó, teljes

képet adjon, illetve mélységében is kidolgozott, részletes ismertetést tárjon az olvasó elé.

Ennek megvalósítását a tananyag terjedelemi korlátai sem engedélyezik. A tananyag

közvetlen célja, hogy a különböző tématerületeket felsorakoztassa, és a teljesség igénye

nélkül néhányat részletesebb bemutasson. Mindezzel érdeklődést váltson ki, kedvet csináljon

a sporttudományi alapszakon tanulmányaikat elkezdő hallgatók számára a sport további

tanulmányozásához. Egyben felvezesse azokat a tématerületeket, melyeket a sportszervezők

képzésük során a későbbiekben külön tantárgyakba sorolva mélységében is tanulmányozni

fognak. Ezzel a megközelítéssel a kurzus a sportszervezői tanulmányok tarmalmát keretbe

foglalja, a kapcsolódó tématerületekhez rendszerszemléleti megközelítést ad a hallgatóknak.

A szerzők

7

1. A SPORT FOGALMA

A sport legtöbb dimenziójának, megnyilvánulási területének vizsgálatára az EURÓPAI

SPORT CHARTA (1997) által megadott definíció a legalkalmasabb. Ez a meghatározás

tulajdonképpen mérföldkövet jelentett a sportolás későbbi értelmezése szempontjából. Az

addig kizárólag a szervezett versenysportot lefedő értelmezések kiegészültek az informális,

eltérő célú sportolás értelmezésével is.

Az EURÓPAI SPORT CHARTA (1997) meghatározása szerint “A sport minden olyan fizikai

tevékenység, amelynek célja esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét

kifejezése vagy fejlesztése, társadalmi kapcsolatok teremtése vagy különböző szintű

versenyeken eredmények elérése”.1

A definíció szempontjából igen fontos elem, hogy a hazai sportrendszerben is ez az irányt

mutató meghatározás.. Ennek bizonyítéka, hogy a jelenleg érvényben lévő, sportra vonatkozó

törvényi szabályozásban is ezt a definíciót találjuk. Tehát a szakemberek sporttal kapcsolatos

gondolkozását, a sportpolitikai döntéseket, a finanszírozás elveit, a szervezetek működését és

rendezvények lebonyolítását is e definíciónak megfelelő módszertannal és eszközrendszerrel

kell kialakítani.

A definíció gyakorlatban történő alkalmazása nem kihívásmentes. Hiszen a sport további

alegységekre bontható a tevékenységek tartalma és körülményei, valamint a résztvevők

státusza alapján. Ezeket az alegységeket igen nehéz elkülöníteni egymástól, mert átmenetek,

átfedések vannak közöttük, a szigorúan elkülönítő szándékú meghatározások csak nehezen

kapnak általános érvényt. Ezeket a jellemzőket figyelembe véve a következő formákról

beszélhetünk: élsport – versenysport– versenyszerű sport – szabadidősport.

A sporton belül megkülönböztetünk még amatőr és hivatásos alrendszereket is.

Korosztályi elkülönülésen alapuló utánpótlás-nevelés legtöbbször szervezett él-, verseny-

1Európai Sport Charta és Ethikai kódex (1992): http://www.europatanacs.hu/pdf/CM_Rec%281992%2913.pdf Eredeti angol nyelvű 1992 szeptemberében az európai miniszterek ülésén elfogadott dokumentum szövege: "Sport" means all forms of physical activity which, through casual or organised participation, aim at expressing or improving physical fitness and mental well-being, forming social relationships or obtaining results in competition at all levels. http://www.ethicsandsport.com/public/uploads/files/The_European_Sports_Charter%5B1%5D.pdf

8

vagy versenyszerű sportként végzett amatőr sporttevékenységet takar, de az sem nem kizárt,

hogy már korai életkorban is tartalmaz hivatásos elemeket. Működési logikája a felmenő

rendszerű kiválasztás az élsport vagy a hivatásos sport részére: leendő élversenyzők

kiválasztása, a tehetségek gondozása és képzése.

A posztmodern ember azonban új szokástrendeket alakít ki önmaga számára, aminek

következtében az emberek sportolási tevékenysége is individualizációs trendeket mutat.

Tömeges jelenség, hogy a különböző társadalmi csoportok szervezeti elköteleződés és/vagy

sportlétesítmények igénybevétele nélkül önállóan végeznek sportolási tevékenységet, futnak,

kerékpároznak, kondicionáló tornákat végeznek. Így a sporton belül el kell különítenünk

egymástól a szervezett keretek között megvalósuló és az informális sportot is. (1. ábra).

INFORMÁLIS SZABADIDŐ VERSENYSZERŰ VERSENY ÉL HIVATÁSOS

SPORT

1. ábra: Sportolási részvétel szinterei

Forrás: PERÉNYI, 2015 alapján.

(Az árnyalatok megfogalmazása a legújabb megközelítések alapján lehetséges, amiben

elkülönítésre került például az otthon heti 3-4 alkalommal gimnasztikai gyakorlatokat végző

és a fitneszklub szolgáltatásokat igénybe vevő. Igaz mind a két formából hiányzik a

versenyelem, de a létesítmény igénybevétel ténye különbözik.) Az Eurobarometer 2013. évi

adatainak elemzése ezeket a trendeket egyértelműen alátámasztja. Az Unió országainak

átlagai alapján látható, hogy 42% otthon; 27,5% útközben az otthon és a munkahely/iskola

között; és 41,4% parkban és természetben végzi testmozgással kapcsolatos tevékenységeit.

Ezekhez képest a szervezett kereteket vagy szakemberek közreműködésének tényét feltételező

formákat kevésbe veszik igénybe az emberek; fitneszklubok 14,2%-os, a sportklubok 10,6%-

os választási arányai az informális formákhoz viszonyítva alacsony.

A magyar adatok is tükrözik az európai trendeket, de azoktól a hazai helyzet annyiban

még is eltér, hogy a szervezeti tagságot feltételező formákban alacsonyabbak részvételi

9

arányok. A fitneszklubok választása 5,8%-os, míg a sportklubokban való sportolás 4,8%-os

szinten jelent meg, mely eredmények az egyébként is alacsony európai átlagokhoz képest is

csekélyek. További eltérés még, hogy a parkok és természeti terültek használata kevésbé

népszerű hazánkban, mely vélhetően összefügg a köztéri/közparki ingyenes

sportlétesítmények alacsony számával (1. táblázat).

1. táblázat: A sportolási és fizikai tevékenység helyszíne az Európai Unióban és

Magyarországon 2013-ban (%, több válasz is lehetséges volt)

Európai Unió

(átlag)

Magyarország

Egészség- és fitness-központ 14,2 5,8

Sportklub 10,6 4,8

Sportközpont 6,8 3,2

Iskola/egyetem 3,7 3,4

Munkahely 12,8 12,7

Otthon 42,0 52,1

Útközben otthon és a

munkahely/iskola között

27,5 28,6

Parkban és természetben 41,4 16,5

Máshol 4,3 2,9

Forrás: KOZMA ÉS MTSAI., 2015; Adatforrás: Eurobarometer, 2014

A futók esetében például külön kategorizálható az önállóan futó, de futóversenyeken

induló, illetve a versenyeken nem induló, és a kategória tovább oszlik a szervezethez vagy

informális csoporthoz való tartozás szerint. Fontos megjegyezni, hogy a különböző csoportok

és azok alcsoport kombinációiban, már nem csak kivételek, furcsa különcök vannak, akik

késő este vagy hajnalban az utcákat futva róják esetleg a munkába járást összekötik a reggeli

kerékpáros edzéssel. Sportoló tömegekről beszélünk, a sportoló emberek statisztikai

szempontú többségéről, akik társadalmi profilja leírható.

10

A sportra vonatkozó fenti definíción kívül hangsúlyozni kell, hogy az angol és a magyar

terminológia eltérő a mozgás és a fizikai aktivitás jelentéstartalmaira vonatkozóan: más

jellegű és intenzitású sportolási részvételt takar a két nyelvterület fogalomhasználata.

CASPERSEN és munkatársai (1985) által meghatározott fizikai aktivitás („physical

activity”) definíciót a WHO is használja: „fizikai aktivitás alatt azt a testi mozgássort értjük,

melyet az emberi test mindennapi tevékenységei során kilokalóriákban mérhető energia

felhasználás kíséretében izomrendszere által hoz létre; és melybe beletartoznak a

munkavégzés, sporttevékenység, házkörüli és egyéb tevékenységek is” (lásd eredeti angol

meghatározás).2 A CASPERSEN-féle fizikai aktivitás definíciót a gyaloglás, a házkörüli

tevékenységek – mint például a kertészkedés – értelmezéseivel a WHO bővítette ki.

CASPERSEN definiciójából is jól látszik, hogy a sport a fizikai aktivitás része, ugyanakkor

nem minden fizikai aktivitást tartalmazó tevékenység fogadható el sporttevékenységnek. A

fizikai aktivitás értelmezése az egyes kultúrákban különbözik. Az ősi népeknél a gyaloglás, a

futás a közlekedés eszköze volt, nem feltétlenül fizikai állapotuk javítására irányult.

Hasonlóan nem beszélhetünk sporttevékenységről akkor sem, ha valaki időhiányban

folyamatosan siet, annak ellenére, hogy az időtartam és a rendszeresség függvényében ez akár

fizikai aktivitásnak is minősülhet, aminek éppenséggel jól követhető élettani hatásai is

lehetnek.

A sport definíció több szempontú értelmezése miatt az utóbbi időben a sportkutatásokban

a fizikai aktivitás kifejezés használata terjedt el, főleg nemzetközi kutatásokban, ahol

különböző országokban és eltérő kultúrákban zajlanak a felmérések.

A sportmozgás (“exercise”) definíciója, amit a nemzetközi szakirodalom külön

kategóriaként említ meg, részben átfedésben van a fenti sport definícióval, miszerint

2 Physical activity defined as any bodily movement produced by skeletal muscles that results in energy expenditure. The energy expenditure can be measured in kilocalories (Caspersen és munkatársai, 1985). Physical activity in daily life can be categorized into occupational, sports, conditioning, household, or other activities (WHO).

11

“mozgásnak nevezzük azokat a fizikai aktivitási formákat, amelyek tervezettek, szervezettek,

rendszeresek, és a fizikai kondíció fenntartására vagy fejlesztésére irányulnak”.3

Hazánkban a sport szó használata egészen a 1800-as évekig nyúlik vissza. Gróf Széchenyi

István angolszász utazásai alkalmával ismerkedett meg ezzel a szóval és annak tartalmával. A

„disporten” szót lóversenyzésre, kártyajátékokra használták, eredeti jelentése: öröm, csíny,

játék, mulattat, szórakoztat volt. Írásban először 1828-ban az Egyesült Pest-Budai Újság

(Vereinigte Ofner und Pesther Zeitung) irodalmi mellékletében, majd gróf Széchenyi István

(1832, 1840) naplójában jelent meg a szóhasználat (CSERHÁTI, 1999).

Nagy jelentőségű, hogy SZENT-GYÖRGYI ALBERT (1930) a sportról vallott nézetei

nagyban mutatnak azonosságot az Európai Charta későbbi megfogalmazásával, miszerint:

„A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb

nevelő eszköze. A sport fogalma azonban nem tévesztendő össze puszta testi ügyességgel, a

rekordhajhászással, a nyereségvadászással és a legutóbbiakkal együtt járó

primadonnáskodásokkal. Az utóbbiaknak nemcsak, hogy a sporthoz semmi közük, de a

sportnak egyenesen ellenségei. A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a

társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életre való nemes küzdelem szimbóluma”

(SZENT-GYÖRGYI ALBERT, 1930).

Szent-Györgyi megfogalmazása egy tágan értelmezett sportot tükröz, mely arra enged

következtetni, hogy Magyarországon a sport általános megközelítése már a reformkoritól

eltérő, modern, elemeket tartalmaz (BODNÁR ÉS PERÉNYI, 2012). Azonban a sport

vitathatatlan értékeinek kiemelése mellett felhívja a figyelmet a modern sportban egyre

inkább kiteljesedő veszélyekre és zsákutcákra is (pl. elüzletesiedés folyamata). A definíció

azonban arra is egyértelmű utalást tesz, hogy a sport egy igen speciális része az ember és az

ember közösségi életének, olyan megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan érzeteket tartalmaz,

ami csak azok által értelmezhető, akik abban a „nemes küzdelemben és az ahhoz vezető

felkészülésben” részt vettek. Ezzel Szent-Györgyi a sport elsősorban társadalmi és nem

gazdasági értékeit és szerepét emeli ki, ami ma is érvényes, és egyben tanulságos

3 Exercise is a subset of physical activity that is planned, structured, and repetitive and has as a final or an intermediate objective the improvement or maintenance of physical fitness (CASPERSEN és mtsai., 1985).

12

megállapítás. Megerősíti a sportnak az emberi kultúrához és társadalomhoz való elsődleges

kötődését/kapcsolódását.

Hasonlóan tág értelmezést adott a Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban, amikor a

definícióba a szabadidősporttól az iskolai testnevelésen keresztül az élsportot is belevette,

vagyis „minden egészségügyi célzatú és testfejlesztő mozgásos” aktivitást (MTA, 1998).

Az egységesített sport és mozgás koncepciók ellenére hazánkban a sportélet gyakorlati

területein a szabadidősport, a versenysport és az élsport kategóriák élesen elválnak egymástól.

Ez a beidegződés és rossz hagyomány az állam-szocialista időkből maradt meg a magyar

sport működésrendszerében (FÖLDESI, 1996; FÖLDESI ÉS GÁL , 2008). Ezt az elkülönülést a

magyar sport még ma sem tudta teljesen felszámolni: továbbra is él az élsport és a

szabadidősport közötti, más demokratikus berendezkedésű országok sportstruktúrájára

kevésbé jellemző, éles határ (PERÉNYI, 2010). Ennek egyik következménye, hogy hazánkban

nem szélesedett ki az (él)utánpótlás-nevelési programokról leváló ifjúsági sport amatőr

versenyrendszere, mely az élsport kiválasztási rendszerében bennmaradni nem tudó, vagy

nem akaró 12 év feletti gyerekek, fiatalok számára biztosíthatna rendszeres és versenyszerű

sportolási lehetőséget.

KIRKEBY (2009) hangsúlyozza, hogy a sportmozgások tulajdonképpen ugyanazok a sport

minden szintjén. A kosárlabda szabályai és mozgásanyaga egyaránt megjelenik az NBA

mérkőzésein és a parkban ad hoc verbuválódó csapatok játékában. A különbség a tevékenység

végrehajtásának módjában és körülményeiben van. Tehát a szabadidő (amatőr) sportoló a

városi bajnokságban ugyanazon mozgás elemeket hajtja végre, ugyanúgy a győzelemre,

egyéni legjobbjának elérésére törekszik, mint az NB.I-es igazolt játékos. A két tevékenység

mégis egészen más megítélést kap, ennél fogva lényeges szervezeti, szervezési és

finanszírozási eltérések tapasztalhatók a sport két dimenziója között.

Az európai politikai diskurzusokban a sport egészségvédő, egészségfejlesztő és szabadidő

eltöltési aspektusai is egyre több figyelmet kapnak. Ezek mellett a népesség egészségügyi

állapotának és munkavégző képességének nemzetgazdasági vonatkozásait is hangsúlyozzák.

Az Európai Bizottság 2007-től kezdődően dokumentumaiban és intézkedéseiben is kitér a

sport és a fizikai aktivitás fontosságára. A ’Fehér Könyv a Sportról’ (White Paper on Sports)

13

2007-ben került közzétételre, mely az első olyan összefoglaló dokumentum, amely a sportot a

társadalmi értékteremtés eszközeként határozta meg. A dokumentum deklarálta, hogy a sport

hozzájárul a közösségteremtés, a társadalmi szolidaritás, a tolerancia és a tisztességes

megméretetés értékeinek kialakításához, ennél fogva fontos eszköze a személyiség

fejlődésének és fejlesztésének, továbbá az emberi kiteljesedésnek. Ez a dokumentum

felvetette az európai uniós források felhasználását fenntartható sport struktúrák kialakításra,

helyi és regionális fejlesztésekre, munkahelyek teremtésére, a munkaerő piaci integrációjára.

Az Európai Unió az eddigi megközelítéseket kibővítve az úgynevezett „Vilnius Sport

Definíciót” részesíti előnyben. Ez a definíció három megközelítést ír le: 1) statisztikai,4 2)

szűkített, és a 3) bővített definíciót, melyekben a sportot piaci, gazdasági szereplőként veszik

figyelembe. (Ezt részletesen 2.5. a fejezet tárgyalja.)

Az egészség fogalmaként legszélesebb körben az Egészségügyi Világszervezet (WHO)

megfogalmazását használják, ami az idők folyamán többször átfogalmazódott. „A teljes testi,

szellemi és szociális jólét állapota, nem csupán a betegség, illetve a testi fogyatékosság

hiánya (WHO, 1946). Az Ottawai Charta (1986) az egészséget, mint a mindennapi élet

erőforrását, célját és eszközét értelmezni. KOPP és MARTOS (2011) ennek megfelelően

hangsúlyozza, hogy az egészséges emberek képesek megfogalmazni vágyaikat, és azok

elérése érdekében képesek tenni is, tehát képesek szükségleteiket kielégíteni; képesek a

környezetükhöz alkalmazkodni, és azzal együtt folyamatosan változni is. Következésképpen

az új egészségértelmezések a teljes fizikai, szellemi és szociális jóllét állapotának elérése

érdekében már az egészség fenntartásához szükséges kompetenciák körét is érintik.

Különbséget teszünk a fizikai és anyagi „jólét” és a megbecsülésre, önmegvalósításra,

társas kapcsolatok minőségére vonatkozó „jól-lét” kategóriái között. Az ezekkel való

megelégedettség és boldogságérzés szintje képezi az életminőséget (ANDORKA, 2000). Az

életminőséget a mindennapi tevékenység portfólió elemei az életmódon keresztül határozzák

meg. Az életmód azon viselkedési minták összessége, amelyeket az egyén magáénak tud,

azonosulva a környezetének szociális és kulturális szokásrendjével és értékeivel. Ezek az

4Statistical classification of economic activities in the European Community: NACE codes: http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/index/nace_all.html

14

életmód elemek kultúránként változnak, hiszen a különböző országok társadalmi, politikai és

gazdasági jellemzői visszatükröződnek az emberek életmódjában.

1.1. A SPORT HELYE, SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A MAI VILÁGBAN

A sport és a fizikai aktivitás az ókor óta foglalkoztatta az embereket: a harcművészetektől

az ókori olimpiai játékokig. A katonaközpontú társadalmakban a fejlett kondicionális állapot

kiemelt értéknek számított, egyaránt szolgálta a haza védelmét és a túlélést. Ennek érdekében

a fiúgyermekeket rendszeres és szervezett fizikai képzésben részesítették, fejlesztették testi

képességeiket.

A harcművészeti jelentőségén kívül a sportmozgás számos ókori kultúrában

elválaszthatatlan része volt a fiatal generációk képzésének. Az ókori Görögországban a

sportmozgás a nevelés egyik fontos eleme volt. Úgy gondolták, hogy a személyiség

fejlesztéséhez a szellemi képzés mellett ugyanilyen fontos a testi képzés is, kiemelve ezzel a

testi-lelki egyensúly megteremtésének jelentőségét.

A keleti kultúrákban a testedzés a szellemi kiteljesülés alapfeltételeként jelenik meg, az

ókori Kínában Konfuciusz tanításaiban arra ösztönzi az embereket, hogy testüket ápolják és

tartsák jó fizikai állapotban. Egyik, a mai napig is népszerű, hagyományos mozgásforma, a

Kung-fu, egy önfejlesztő módszer, amelyik az embert egységben, testi és szellemi egységként

kezeli. Az ókori Indiában a Yoga módszer vált ismertté, amelyben szintén megjelenik a test és

a lélek harmonikus egyensúlya.

A modern életmódra jellemző fizikai inaktivitásról egyre többen és egyre többet

beszélnek, írnak. A fizikai aktivitás hatását ma már széles körben tanulmányozzák különböző

szak- és tudományterületek szemszögéből, a sportolás valamennyi szintjén (élsport,

versenysport, szabadidősport) és változó formáiban (pl. a mozgástípus vagy a terjedelem és az

intenzitás függvényében). A fizikai aktivitás fontosságát jól mutatja az a tény, hogy a Világ

Egészségügyi Szervezet (WHO) a fizikai inaktivitást a globális mortalitás rizikófaktorai közé

sorolja a negyedik legmagasabb értékkel (6%) (WHO, 2010), olyan rizikófaktorok mellett,

mint a dohányzás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy az elhízás.

15

A testedzés nem csupán a jó kondicionális állapot, a megfelelő testsúly vagy az esztétikus,

vonzó külalak elérését szolgálja, nem csak teljesítményfokozó funkciója van, hanem az

egészség megőrzésében, krónikus vagy akkut betegségek megelőzésében, betegségek

rehabilitációban tölt be rendkívüli fontos szerepet.

Jól tudjuk, testünk működése szorosan összefügg a fizikai igénybevételtől, amennyiben

utóbbi csökken, vagy éppen hiányzik, testünk az alkalmazkodási folyamatok eredményeként

csökkentett szinten fog tovább működni, tovább csökkentve ezzel ellenálló és védekező

kapacitását.

16

2. SPORTOLÁS ÉS FIZIKAI AKTIVITÁS MULTIDIMENZIONALI S

HATÁSAI

2.1 BIOLÓGIAI HATÁSOK

A sportolásnak és a sportolási tevékenységnek számos élettani hatása van, kisebb vagy

nagyobb mértékben szervezetünk szinte valamennyi szervét, szervrendszerét érinti.

Egészségvédő hatását a kutatók már a hetvenes években felismerték. Az Amerikai

Sportorvosi Társaság (ACSM) 1975-ben adta ki általános ajánlásait a sportolás terhelési

jellemzőiről az egészég megőrzése és a betegségek megelőzése érdekében. Azóta több kutató

is foglalkozott a sportolás különböző formáival és/vagy terhelési összetevőivel (pl. a

gyakorlatok intenzitása, terjedelme) abból a célból, hogy meghatározzák a terhelés optimális

nagyságát, mely optimális jótékony hatást vált ki.

Talán egyik legjelentősebb hatása a fizikai aktivitásnak a kardiovaszkuláris betegségek

elleni védő funkciója. A sportolás, – és azon belül főleg az aerob típusú állóképességi

edzésmunka, – gazdaságosabbá és hatékonyabbá teszi a szív munkáját, így javítja a

vérkeringést és az oxigénellátást. Egészséges felnőtt személyeknél a magasabb

kardiorespiratorikus képesség csökkenti a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának

rizikófaktorát és a kardiovaszkuláris okokra visszavezethető mortalitás arányát (GARBER, és

mtsai., 2011).

A fizikai aktivitás csökkenti a vérnyomást, javítja a lipoproteinek profilját és az inzulin

érzékenységet, így csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség és más anyagcsere betegségek

kockázatát is.

A fizikai aktivitást a daganatos megbetegedésekkel is kapcsolatba hozták. Jelentős

kutatási eredmények támasztják alá a testmozgás védőhatásait egyes daganatos betegségek

esetében (pl. vastagbél- vagy mellrák), de jelenleg is folynak kutatások más daganatos

betegségek viszonylatában is (pl. tüdő- és prosztatarák).

A fizikai aktivitás fejleszti az izmokat, erősíti a csontokat, mérsékeli az öregedéssel járó

izomtömeg csökkenést és a csontritkulás kockázatát. Az izomrendszer fejlesztése és

17

karbantartása valamennyi életkorban és életszakaszban fontos, hiszen nem csak a sportban, de

a mindennapi tevékenységeink során is biztosítják testünk megfelelő működését. Időskorban a

vázizomzat fejlesztése nélkülözhetetlen a hétköznapi életminőség megőrzéséhez,

járásbiztonságot ad és véd az esések ellen. Ezen kívül véd a csontritkulás ellen, csökkentve

ezzel a csonttörésekből származó balesetek kockázatát.

A sportolás véd a gerinc- és hátbántalmak ellen, segít megőrizni az ízületek és ínszalagok

mozgékonyságát és rugalmasságát, a természetes mozgáshatárokat. A magasabb hajlékonyság

az izmok működését is könnyebbé teszik, mindennapi mozgásainkban tölt be fontos szerepet.

Fontos szerepe van a fizikai aktivitásnak az immunrendszer erősítésében is, mert

ellenállóbbá teszi a szervezetet a különböző betegségek szemben.

Végül, de nem utolsósorban, a fizikai aktivitás véd az elhízás ellen, segít megőrizni

testsúlyunkat az egészségügyi szempontból elfogadható értékek között. Az elhízás ma

globális népbetegségnek számít. Az elhízást leggyakrabban a testsúly és a testmagasság

arányából kiszámított testtömeg index alapján állapítják meg.5 Ez az a mutató, amelyet átlag

populációk testalkati besorolásához széleskörűen alkalmaznak. A magyar populáció esetében

a testtömeg index alapján rendkívül tanulságos képet kapunk, amelyet megerősítenek a nagy

nemzetközi kutatások magyar mintára vonatkozó megállapításai is. A KSH 2014. évi adatai

azt mutatják, hogy a magyar népesség mindössze 40% sorolható a normál testalkatúak közé.

Közel 60% azonban a túlsúlyos vagy elhízott csoportba sorolható. A nemek tekintetében a

férfiak mutatói rosszabbak, körükben magasabb a túlsúlyosak és elhízottak aránya, ami a

férfiak minden korosztályára/korcsoportjára igaz. A nők mutatóiban, különösen a 15-17 éves

korosztályban, a soványság 20% fölötti aránya érhető tetten. A kor előrehaladtával a

túlsúlyosak és elhízottak aránya fokozatosan nő, mely növekedés viszonylag fiatal korban, a

35 évesek esetében már megkezdődik. A férfiak közel három negyede, a nők két harmada

érintett ebben a problémában, ami a későbbiekben több betegség rizikófaktora lehet. Az

elhízottság mindkét nem esetében a népesség közel egynegyedét érinti (KSH, 2014).

5 A testtömeg index (BMI) a kilógramban számított testtömeg és a méterben számított testmagasság négyzetének hányadosa (kg/m2). A BMI normáltartománya 20 és 25 közé esik. 20 alatti érték soványságot, 25 feletti érték pedig túlsúlyt jelez.

18

Kérdés, hogy a túlsúly mögött milyen okok húzódnak meg, lehet-e az elhízás a magyar

populáció esetében genetikai eredetű. Kétségtelen, hogy léteznek anyagcserezavarral járó

betegségek, de előfordulásuk lehetséges-e a népesség ilyen magas arányában? A legfrissebb

kutatások – az egyébként egészséges populációk esetében is – a túlsúlyt egyértelműen a

helytelen életmóddal és a rendszeres fizikai aktivitás hiányával hozzák kapcsolatba. Ez a

folyamat már egészen korán, gyermekkorban elkezdődhet, aminek kísérője lehet először a

szekunder, majd a primer cukorbetegség is. A család helytelen táplálkozása könnyen rossz

szokásokat alakíthat ki a gyermekekben is, ami ha mozgásszegény életmóddal párosul, akkor

kétszeresére nő a gyerekek életében annak esélye, hogy felnőtt korban elhízottak legyenek.

Megdöbbentő adatról számol be a KSH 2014-ben végzett felmérése, miszerint a magyar

népesség több mint 65% egész nap nem mozog 10 percnél többet.

A magyar népesség súlyproblémáira vonatkozó aggodalmak sajnos az ifjúságra (15-29

évesek) is igazak. Az Ifjúság 2012 eredményei alapján a fiatalok 55% normál testsúlyú, míg

21% elhízott. Meglepő adat, hogy az elhízottságon kívül a soványság is megjelenik a

populáció közel egy negyedénél (24%), így összességében a fiatalok közel fele tér el a normál

testalkattól a két véglet irányába. A soványság inkább a fiatal nők körében fordul elő (72%), a

magasabb testtömeg index inkább a fiatal férfiakra (65%) jellemző (PERÉNYI, 2013).

A túlsúlyosság vagy elhízottság előfordulása alacsonyabb aránya bizonyított a rendszeren

sportoló populációk esetében. Az Ifjúság kutatás adatai alapján elmondható, hogy a sportoló

fiatal nők esetében a sportolási tevékenység a sovány testalkati tartományban növekedést, a

túlsúlyos tartományban csökkenést eredményezett a nem sportoló nők eredményeihez képest.

A sportoló férfiak esetében viszont a normál testalkati tartományba tartozók köre növekedett,

a sovány tartományban csökkenés volt megfigyelhető. Férfiak esetében ez összefügg azzal a

ténnyel, hogy a sportolási tevékenységben való részvétel következtében izomtömeg-

növekedés valószínűsíthető, mely növeli a testtömeget, de nem jelent feltétlenül elhízottságot

(PERÉNYI, 2015).

A betegségek előfordulási arányai a társadalomra nézve kettős formában jelentenek terhet:

egyrészt a munkaerő kiesését a termelő tevékenységből, ami megnövekedett számú táppénzes

napokat jelent; másrészt megterheli a társadalombiztosítást az egészségügyi ellátás

19

költségével. ÁCS ÉS MTSAI (2011) által végzett kutatás szerint a magyar társadalom sportolási

arányának 10%-os emelkedése a táppénz és a táppénzes napok számának potenciális

csökkenéséhez kapcsolhatóan éves szinten 1,8 milliárd forint nemzetgazdasági megtakarítást

eredményezhetne (ÁCS ÉS MTSAI, 2014).

Összefoglalva elmondható, hogy a fizikai aktivitásnak egészségvédő, egészség megőrző,

preventív funkciója van. Sokszor lehet hallani sportszakmai és sportorvosi körökben azt, hogy

ha létezne egy gyógyszer, amelybe belesűrítik a sport összes jótékony hatását („sport pirulla”)

akkor valószínűleg a legnépszerűbb gyógykészítmények közé tartozna.

Felismerve a sport és az egészség szoros kapcsolatát, a Magyar Sporttudományi Társaság

külföldi példák és kezdeményezések mintájára 2013-ban elindította a mozgás=gyógyszer

programot. A program alapvető célja, hogy tájékoztassa az embereket a sportolás

fontosságáról, és minél több embert arra ösztönözni, hogy mozogjanak rendszeresen, építsék

be hétköznapi rutinjukba a sportolást.

Mind amellett, hogy a fizikai aktivitás igen hasznos és fontos, nem jelenti azt, hogy

abszolút panakeia lenne (=mindent gyógyító), főleg nem korlátlan mennyiségben és

bármilyen minőségben. A gyógykészítményekhez hasonlóan a fizikai aktivitásnál is konkrét,

tudományos elveken alapuló adagolásra van szükség, az optimális hatások kiváltásához.

Elsősorban a túladagolás, de esetenként az aluladagolás is kedvezőtlen hatásokat válthat ki,

nem kevés esetben akár egészségügyi szempontból káros hatása is lehet.

2.2. MENTÁLIS HATÁSOK

Biológiai hatásain túl a sportnak és fizikai aktivitásnak jól kimutatható hatásai vannak az

emberek mentális egészségére is. BEDDINGTON és mtsai. (2008) szerint a mentális

egészséghez hozzátartozik az, hogy valaki képességeinek megfelelő tevékenységeket tud

végezni, hatékonyan és kreatívan tud dolgozni, pozitív és erős kapcsolatokat tud építeni. A

mentális egészségre utalnak olyan tulajdonságok is, mint például az általános elégedettség, az

önbizalom és a céltudatos, kiegyensúlyozott életmód. Jól tudjuk, a mai felgyorsult világban

nem könnyű megtalálni és megőrizni belső egyensúlyunkat, csökkenteni és kezelni a

stressztényezőket, mindennemű követelménynek és a teljesítmény orientált elvárásoknak

20

megfelelni. A nyugati társadalmakban az emberek jelentős része stresszben él: egy brit kutatás

szerint az emberek 47%-a napi szinten tapasztalt stresszt (EDMUND, és mtsai., 2013). A stressz

nem egyszerűen mindennapi életünk egyik velejárója és jellemzője, hanem számos mentális

és fizikai neurofiziológiai folyamattal áll szoros kapcsolatban, biológiai értelemben is jól

mérhető hatásai is vannak.

Mozgással fejleszthetjük, megőrizhetjük mentális egészségünket. Összességében azok,

akik rendszeresen sportolnak vagy mozognak, energetikusabbnak érzik magukat, jobban

tudnak pihenni és aludni, javul a memóriájuk és kognitív funkciójuk, jobban tudnak relaxálni,

és pozitívabban gondolkodnak saját életükről. A sportolás csökkenti a szorongást, javítja a

hangulatot.

A fizikai aktivitás és a depresszió kapcsolatát már a 20. század elejétől vizsgálták a

kutatók. Bár a pontos mechanizmusok még nem ismertek, ma már szinte általánosan

elfogadott az a megállapítás, miszerint a fizikai aktivitás hatékony eszköze a depresszió

kezelésében és megelőzésében. TAKÁCS (2014) szerint a fizikai aktivitás antidepresszáns

tulajdonsága nem csak a klinikai ellátást nem igénylő depressziós tünetek kezelésében

jelentkezik, hanem a klinikai depresszió kezelésében is. Szakirodalmi adatok és több mint 26

év kutatásai alapján MAMMEN ÉS FAULKNER (2013) szerint akár 20-30 perces alacsony

intenzitású mozgás (pl. gyaloglás vagy kertészkedés a ház körül) megelőzően hat a depresszió

kialakulására –nemtől és életkortól függetlenül – mindenki számára. MATHER, ÉS MTSAI.,

(2002) vizsgálatában egy tíz hetes edzésprogram heti két 45 perces edzéssel csökkentette a

depresszió tüneteit a betegségtől szenvedő idősebb (>53 évesek) személyeknél. CRAFT ÉS

PERNA (2004) szerint a fizikai aktivitás jótékony hatásai a fittségi hatásoktól függetlenül is

tapasztalhatók. Véleményük szerint elsősorban az edzések gyakorisági tényezőre kell helyezni

a hangsúlyt, és nem a terhelések intenzitására vagy terjedelmére.

A fizikai aktivitás mérsékli a szorongást. Stressz- és feszültségoldó tulajdonságai révén

alternatív megoldást kínál a szorongás kezelésében. JAYAKODY , és mtsai., (2014) összefoglaló

munkájukban arra a következtetésre jutottak, hogy az aerob és az anaerob edzésprogramok

egyaránt csökkentették a szorongás tüneteit. A sportolás során endorfinok szabadulnak fel,

ezek a hétköznapi használatban a boldogság hormonjai néven váltak ismertté, amelyek

21

hatására javul a kedélyállapot, és szellemileg és mentálisan is energetikusabb működés a

jellemző. Az endorfinok a koncentrációs képesség javulásában is segítenek.

A fizikai aktivitás sikerélményt tud nyújtani a sportteljesítménybeli céloktól függetlenül.

A feladat elvégzése, egy edzés teljesítése, az esetlegesen felmerülő nehézségek leküzdése

sokak számára sikerként aposztrofálható, aminek egyik fontos velejárója az önbizalom

növekedése. A rendszeres és hosszú távú sportolástól pedig nő az önértékelésünk: úgy

érezzük, hogy képesek vagyunk sok mindent megvalósítani, megoldani, az élet akadályait és

kihívásait sikeresen leküzdeni.

Bár valamennyi mozgásfajta kiválthat jótékony hatásokat, egyes kutatók mégis

különbséget tesznek a sportolási tevékenységek között azok formája és típusa szerint. HAMER,

és mtsai., (2008) nagymintás skóciai egészségkutatásukban arról számoltak be, hogy

valamennyi típusú fizikai aktivitásnál alacsonyabb stressz szint volt megfigyelhető a mintán

belül, azonban a sporttevékenységeknél magasabb hatásfokot tapasztaltak az egyéb fizikai

aktivitást tartalmazó tevékenységekhez képest (pl. kertészkedés, ház körüli munkák). MILLER

ÉS HOFFMAN (2009) a csapatsportokban résztvevőknél alacsonyabb depresszióra való

hajlamot találtak, mint az egyéni sportágakban.

Az utóbbi években egyre több kutatás foglalkozik a fizikai aktivitásnak a kognitív

funkciókra tett hatásával a csecsemőktől az idősekkel bezárólag. ZHU, és mtsai., (2014) a

CARDIA kutatás keretében kimutatták, hogy középkorú személyeknél a magasabb aerob

kapacitás jobb memóriával és fejlettebb kognitív funkciókkal áll kapcsolatban. A mért

kognitív funkciók minősége összefüggést mutatott a vizsgálati személyek fiatal felnőttkori

kondicionális állapotával. Egy finn kutatás szerint (TOLPPANEN, és mtsai., 2014) felnőttkorban

hetente legalább kétszer végzett valamilyen testmozgás csökkenti az időskori demencia

kialakulásának kockázatát. Azt is hozzátették, hogy sose késő elkezdeni a sportot, mert ilyen

típusú védőhatása minden korban megfigyelhető volt.

Sporthoz kapcsolódó szubjektív elégedettség

A rendszeres sporttevékenységben való részvétel hatásait a fiatalok önértékelése kapcsán

is mérték (Ifjúság2008). A kutatók azt találták, hogy a fiatalok egészséggel, edzettséggel és

22

megjelenéssel kapcsolatos elégedettségének szintje növekedett sportolási részvétel estén.

Azok, akik rendszeres sporttevékenységben vettek részt, mind a három mért változó mentén

elégedettebbek voltak, mint nem sportoló társaik. Kiemelendő, hogy a szervezett és

versenyrendszeren alapuló sportolási keret ezt az elégedettséget tovább növelte. Tehát a

szervezeti kereteken belül, például sportegyesületekben való sportolás magasabb fokú egyéni

stabilitásához vezet. A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a fiatalok testalkati

adottságaitól függetlenül is működött ez a hatás. Következésképpen a normál testalkati

mutatóktól eltérő testalkatú fiatalok is pozitívabb önképet alakítottak ki (PERÉNYI, 2011).

A nők és a férfiak edzettséggel, külsővel és egészséggel való szubjektív elégedettsége

eltér. Mind a három jellemzőben a férfiak szignifikánsan magasabb arányban voltak teljesen

elégedettek (PERÉNYI, 2014). Amennyiben az ’inkább elégedett’ válaszokat is figyelembe

vesszük, akkor a nők és a férfiak edzettséggel, külsővel és egészséggel kapcsolatos

elégedettsége közötti különbség már meghaladja a 10%-ot. Ugyanez a trend követhető a

’teljesen nem elégedett’ válaszok mentén is: a fiatal nők magasabb arányban jelezték

elégedetlenségüket, ami a külsőhöz, fizikai megjelenéshez kötődő negatívabb viszonyban is

megjelent. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy a nemek közötti alapvető szubjektív

elégedettségben megjelenő különbségek megmaradtak a sportban való részvétel ellenére is: a

nők, a férfiakhoz viszonyított alacsonyabb önelégedettségi szintjét a sportolásban való

részvétel sem semlegesíti; testükkel való elégedetlenség további, összetett hatásmechanizmus

része lehet.

2.3 ÉRZELMI HATÁSOK

A fizikai aktivitás – biológiai, mentális és szociális hatásain kívül – kiváló lehetőséget

kínál az érzelmek kifejezésére. Amikor a sportolás jótékony hatásairól beszélünk, elég

gyakran annak csak az élettani vagy a mentális hatásait szoktuk megemlíteni, megfeledkezve

arról, hogy a sportolási tevékenység számos érzelemnek az előidézője is lehet. A sportolás és

az érzelmek kapcsolatát a sportkutatók legtöbbször a versenysportban vizsgálják: milyen

hatással van az érzelmi állapot a sportteljesítményre. Pedig a sportolás az érzelmek forrásai is

lehet. Ezt a gyerekeken lehet a legjobban megfigyelni, akik ösztönösen részt vesznek a játékos

23

- mozgásos tevékenységekben, vélhetően nem azért, mert egészségesebbek lesznek tőle, vagy,

mert csökkenteni tudják testsúlyukat, hanem azért, mert érzelmek megélésének és

kifejezésének lehetőségét látják benne.

Az öröm, a szomorúság, a harag, a félelem, a meglepődés, a csalódottság, a lelkesedés, az

izgalom és még számos érzelmet tapasztalhatunk meg és élhetünk át a mindennapos

sporttevékenységünk során. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a rekordok, a csúcsteljesítmények,

a győzelmek és a kudarcok mögött sokszor az azokat kísérő érzelmek jelentik ezeknek az

eseményeknek a szépségét és esszenciáját. A sportolók személyiségétől, temperamentumától

függően mindenki megtalálhatja a sportolásban annak módját és szintjét, hogy alapvető, vagy

éppen szokatlan érzelmeket megtapasztaljon, és kifejezésre jutasson. Ha azon filozófiai

személetmódból indulunk ki, miszerint az érzelmek az élet értelmét adják, könnyen

megértjük, miért is olyan fontos a sportolásnak ez a tulajdonsága. Természetesen ez nemcsak

a sportolási tevékenységek kizárólagos tulajdonsága, szinte valamennyi emberi tevékenységre

vonatkozik.

A sportolás örömforrás. Azért mozgunk, mert a mozgás megtapasztalása örömet jelent. A

kisgyerek a játszótéren mindenféle mozgásos játékot akar kipróbálni, mert meg akarja

tapasztalni a különböző mozgásokat. Például milyen érzés a támaszhelyzet, a függés, a

gurulás, a csúszás. A mozgásos tapasztalatok nemcsak az idegrendszer fejlődésében töltenek

be fontos szerepet, hanem valódi örömet is kínálnak a gyerek számára. Felnőtt korban is

ugyanilyen fontos örömforrásként tekinteni a sportolásra, mert ritkán tudjuk megtartani

sportolási szokásainkat, ha semmilyen örömet nem találunk benne.

A különböző mozdulatok végrehajtása, az egymásra épülő mozgássorok harmonikus és

összehangolt kivitelezése nem csak sikerélményt jelentenek, de egy különleges elégedettséget

és örömet is. Valószínűleg a testünk feletti kontroll, annak teljes irányíthatósága, vagy az a

tény, hogy tudatosan és akaratuknak megfelelően tudjuk mozgatni, szabályozni testünket,

testrészeinket, ez számos örömteli érzelmet eredményez. Amikor a mozgások elsajátítása

készség szintre emelkedik, és erőfeszítések és túlzott koncentráció nélkül végre tudjuk hajtani

a mozgásfeladatokat, akkor feltehetően nem a sportolás biológiai hatásai kerülnek a

figyelmünk középpontjába, hanem maga a mozgásélmény, annak valamennyi tulajdonságával

24

és jellemzőjével. Talán egy flow típusú élményhez hasonlítható ez az állapot, amikor

megszűnnek körülöttünk a külső tényezők, és képesek vagyunk átadni magunkat a mozgás

szépségének.

2.4 TÁRSADALMI HATÁSOK

A modern sport és szervezeti keretei a társadalmi kapcsolódás színterei is, ahol először az

arisztokratáknak volt alkalmuk új közösségeket kialakítani pl. a lovaglás, a vívás ürügyén. A

társadalmi középrétegek csatlakozásának lehetősége az 1920-as éveket követően kezdődött

(BODNÁR ÉS PERÉNYI, 2012). A folyamat kiteljesedésével a sport civil szervezetei

megerősödtek és a közösség-szerveződés mind jelentősebb színtereivé váltak. A sporton

keresztül emberek tudtak egymáshoz kapcsolódni, melynek főeleme egy közös tevékenység

szeretete volt. Az aktív sporttevékenység vagy annak passzív követése és támogatása

(szurkolóként, mecénásként, majd később szponzorként) az érintettek számára egy

szimbolikus közösséghez való tartozás érzését adta. A valahová való tartozás, mint emberi

alapszükséglet, növelte az emberek biztonságérzetét, és megtartó erőként működött az

esetleges krízisidőszakokban. Ennek a hatásmechanizmusnak különös fontossága van a

serdülő kori változások idején, a felnőttkori átmeneti időszakokban és az idősödő emberek

életében. Az aktív sportpályafutás befejezését követően a valamikori sportcsoportok,

kapcsolatok fennmaradhatnak, a szocializációs, a szórakozási és sportolási igények a

későbbiekben is összekapcsolódhatnak. Ilyen szerepet töltenek be a heti két-három

alkalommal teremfocizó vagy kosárlabdázó közösség, ahol az „edzések” vagy mérkőzések

után baráti sörözésre indulnak, kirándulást szerveznek. Idős emberek esetében a

megkérdőjelezhetetlen élettani hatások mellett szintén a közösséghez tartozás a legfontosabb

hozadéka a sportolásnak; segít a hasznosságérzés fenntartásában és a magány leküzdésében.

Ilyen közösségek tekintetében hazánk kiemelten lemaradásokat mutat a nyugat-európai

országokhoz képest. A közösségi aspektus a mai individualizálódott sportból sem hiányzik,

mert például az egyesületi kereteken kívül edző futók is kis közösségeket alkotva teljesítik

futóedzéseiket. Ugyanakkor vannak, akik kizárólag egyedül futnak, internetes fórumokon

cserélik ki tapasztalataikat, futótársaikkal versenyeken találkoznak csak. Ennek megfelelően

25

a posztmodern sport közösségi aspektusai is felismerhetők annak ellenére, hogy azok számos

ponton eltérnek a korábbi hagyományos keretektől (PETRIDIS ÉS PERÉNYI, 2015; PETRIDIS,

2015).

A sport a társadalmi integráció fontos színtere is. Egyenlő esélyeket valló értékrendje

azonos feltételek mentén történő becsatlakozást tesz lehetővé népeknek, nemzeteknek és

egyéneknek. Morális értékei mindenféle diszkriminációt elutasítanak, legyen az nemi, etnikai

vagy vallási alapon történő megkülönböztetés. Ezért képes a sport ellensúlyozni a társadalmi

diszkriminációt.. A sportban megtapasztalható értékek segítik a kisebbségi (etnikai

csoportok), hátrányos helyzetű (szegények, fogyatékos csoportok) vagy egyéb

megkülönböztetés tárgyává váló (nők) csoportok társadalmi integrációját is (BODNÁR, 2015).

Természetesen a sporttól nem várható el, hogy hatékonyan kezelje a társadalmi-gazdasági

deficitek következtében létrejövő egyenlőtlenségeket, de a sport társadalmi alrendszere,

amennyiben erre tudatos módszerek kerülnek kialakításra, és megfelelő eszközöket rendelnek

hozzá, akkor, hatékonyan tud ezekhez a folyamatokhoz hozzájárulni.

A sport, éppen az említett egyenlő esélyek elvrendszerének érvényesülése kapcsán,

társadalmi mobilizációs csatornaként is értelmezhető (GÁL, 2015). Ennek megfelelően

társadalmi alsó- vagy középrétegek leszármazottai is juthatnak a társadalmi elitre jellemző –

vagy azt meghaladó –jövedelemhez, melyet a sportban nyújtott kiemelkedő teljesítményükkel

érhettek el. Ezt közvetlen mobilizációként definiáljuk, és persze a sportban is csak igen

keveseknek adatik meg. A sporton keresztüli közvetett mobilizáció már sokak számára

elérhető, pontosabban mindazok számára, aki tartós résztvevői az amatőr versenysportnak.

Ők azok, akik a sportban szerzett készségeket, képességeket és kompetenciákat (sporttőke)

átkonvertálják az életük további szakaszaira, és ott például a kitartás, az újra kezdés

kompetenciái (túlélési) életstratégiáik részévé válik. Ezek a megközelítések a sportban

szerzett tudástartalmakat a kulturális tőke részeként értelmezik. A tanulás és a versenysport

összeegyeztethetőségét a sportolói kettős karrier témakörében végzett vizsgálódások írják le.

A két tevékenység kötelezettségeinek párhuzamos végrehajtása igen fontos, mert a

későbbiekben hasznosítható képesítések megszerzése jellemzően az a sportolói pályafutás

kiteljesedésével esik egybe (LENTENÉ-PUSKÁS ÉS PERÉNYI, 2015).

26

A sport társadalmi haszna más területeken is mérhető, kimutatható. Erre jó példa, hogy az

Ifjúságkutatás elemzései a sportolók demokratikus jogokhoz és állampolgári

kötelezettségekhez kapcsolható fokozott szabály- és normakövetését emelték ki (PERÉNYI,

2010). Az eredmények arról is tanúskodtak, hogy a sportoló fiatalok rendszeresen nem

sportoló társaikhoz képest fontosabbnak tartják a társadalmi berendezkedésből származó

jogok és kötelezettségek elfogadását és gyakorlását, például a törvények betartását, az adók

befizetését, továbbá az állampolgári jogok és kötelességek elfogadását és gyakorlását.

Sportolói státusztól – szabadidős vagy versenysport – függetlenül magasabb arányban

mennek el szavazni, fontosabbnak gondolják az önkéntes tevékenységeket; önállóságuk és

autonóm döntéshozó képességük magasabb. A sport norma- és szabályrendszerével,

kiszámíthatóságával és állandóságával lehet összhangban a sportolók stabilabb

biztonságérzete is, mely pozitívabb jövőkép kialakításához, nagyobb kockázatvállaláshoz és

modernebb gondolkodáshoz vezet. A modern sportban jelentkező értékválságos helyzet

azonban szintén érzékelhető, hiszen a sport értékképviseletéhez oly közel álló szolidaritás

értékének megítélésében már nem térnek el nem sportoló társaiktól.

2.5 GAZDASÁGI HATÁSOK

Az Európai Unió sporttal kapcsolatos új megközelítésiben a sportot gazdaságélénkítő

hatással is felruházzák. Ennek alapját a sporttal kapcsolatos definíciók és gazdaságban játszott

szerepek, és az érintettek körének bővítésében látják. A korábban említett vilniuszi definíció

„statisztikai” szintű meghatározását figyelembe véve, a sporttal kapcsolatos elemek gazdasági

befektetésként jelennek meg. A definíció bővítésével az érintett körök és gazdasági szereplők

száma is növekszik, mely a gazdasági megtérülésben is érzékelhető. Ennek megfelelően igen

nagy jelentőséggel bír a sportban érintett személyek, civil szervezetek, és vállalkozások

számának szisztematikus növelése, hiszen az a sportgazdaság teljes egészét bővíti, növeli.

Sportolási lehetőséget biztosít, közösségeket teremt, és nem utolsó sorban gazdasági

cserekapcsolatokat hoz létre. Ebben a folyamatban a sportfogyasztóvá válás kiemelendő.

A fiatalkori, sportszocializáció azért is fontos, mert az eredmények azt mutatják, hogy a

sportolási tevékenységben való részvétel szignifikánsán növeli annak esélyét, hogy az egyén

27

sportolói pályafutásának befejezését követően is a sport mellett marad. Szabadidő-

sportolóként használja a sport szolgáltatásait és létesítményeit, tagja marad

sportegyesületeknek, tagdíj fizetésével vagy önkéntes munkával segíti az egyesületek

fenntartását.

Kedvenc sportágát vagy annak egyik csapatát, nemzeti válogatottját szurkolóként vagy

nézőként kövesse (direkt sportfogyasztás) a sporteseményeken. Illetve ugyanezt a televízió

képernyőjén, interneten vagy a nyomtatott sajtó segítségével tegye (indirekt sportfogyasztás)

(PERÉNYI, 2010b).

2. ábra: Sportolási részvétel és a sportfogyasztás összefüggései fiatalok körében

Forrás: PERÉNYI (2010b)

Hasonló sportszocializációs logika van a sporttámogatók körében is, hiszen a személyes

érintettség központi eleme a támogatói döntésének is. FARKAS ÉS FANICI, (2013) azt találta,

hogy a TAO befizetések döntés-mechanizmusaiban a sportágban való korábbi részvétel és a

családtagokon keresztüli érintettség jelentette a legerősebb kapcsolódási pontokat. A

gazdasági haszon megjelenése – mint motiváció – csak a nagyvállalatok esetében fordult elő.

28

3. A SPORTTUDOMÁNY FOGALMA, FEJL ŐDÉSE

BÍRÓNÉ és mtsai. (2011) alapján a sporttudomány az emberi társadalom egyetemes

kultúrájaként a testkultúrának leképezésére szolgáló eszmerendszere. Az angolszász

terminológiában a sporttudomány (sport science) az a tudományterület, amelyik integrálja a

sportolással, a fizikai aktivitással foglalkozó valamennyi tudományterületet, illetve

alkalmazza azok törvényszerűségeit és elméleteit a sport és a fizikai aktivitás tanulmányozása

érdekében. Ilyen értelemben a sporttudomány gyűjtőfogalom. A sporttudomány alterületeinek

közös kérdésfeltevése maga a sporttevékenység elemzése. Viszonylag fiatal tudományterület,

sokan vitatják helyét a tudományok rendszerében.

A sporttudomány tárgya a sportteljesítmény elemzése, megértése, értelmezése és

fokozása. A sporttudományi kutatások segíthetnek értékelni a sportoló erősségeit és

gyengeségeit, egy edzésprogram hatékonyságát, eredményességét, megtartani és fokozni a

sportteljesítményt, megérteni a sporttevékenységet befolyásoló tényezők (biológiai,

pszichikai, társadalmi) összefüggéseit és kölcsönhatásait. Kutatási területeihez tartozik az

élsport, a versenysport, a szabadidősport, a tömegsport, a testnevelés és az iskolai sport, a

rehabilitációs mozgásos tevékenységek, a teljesítményfokozás valamennyi formája és

összetevője.

Az utóbbi évtizedekben, főleg az 1980-as évektől, szemtanúi lehettünk a sporttudomány

dinamikus fejlődésének. A fejlődést jól szemlélteti az Európai Sporttudományi Társaság

(ECSS) éves konferenciáinak az adatai. Ez a konferencia talán a világ egyik legjelentősebb

sporttudományi rendezvénye. Bár egy európai szervezet hirdeti meg, a világ minden tájáról

érkeznek résztvevők. 1996-ban a rendezők 457 résztvevőt regisztráltak összesen 33 országból;

2014-ben a résztvevők száma már 2.706 volt (492%-os növekedés), a képviselt országok

száma pedig 75-re emelkedett (127%-os növekedés) (ECSS, 2014) (3. ábra). A résztvevő

országok bázisának ilyen mértékű kiszélesedése egyértelműen mutatja, hogy a

sporttudományi kutatások egyre több országban, felsőoktatási intézményben és

kutatóközpontokban kapnak helyet. Művelésük olyan államokra is kiterjed, ahol addig

egyáltalán nem, vagy csak alig, volt tetten érhető a sport.

29

3. ábra: Résztvevő országok az Európai Sporttudományi Konferencián

Forrás: European College of Sport Sciences (ECSS)

A sporttudomány fejlődését különböző szakmai testületeknek és szervezeteknek a

létrehozása is kísérte. Az Amerikai Egyesült Államokban a Sportorvosi és Sporttudományi

Társaság (American College of Sport Medicine) már 1954-ben megalakult, a nyolcvanas

években viszont jelentős szervezeti átalakuláson ment keresztül. Ma a világ legnagyobb

sporttudományi szervezete (ACSM, 2015).

A Brit Sporttudományi Társaság (British Association of Sport and Exercise Science)

1984-ben jött létre abból a célból, hogy integrálja és támogassa azokat a tudományos

munkákat, amelyeknek a témája a fizikai aktivitás (BASES, 2015). 1993-ban a társaság

elnevezésében beemelték a sport mellé a mozgás szót is, jelezve ezzel annak az egész

társadalmat érintő fontosságát

Elsősorban a teljesítménysport támogatására és segítésére hozták létre az Ausztráliai Sport

Intézetet (Australian Sports Institute) 1980-ban Az intézet sporttudományi, sportszakmai,

infrastrukturális támogatást nyújt a versenysportolóknak, valamint koordinálja az országszerte

működő sporttudományi és teljesítménydiagnosztikai szervezetek, laborok tevékenyégét.

Európában ma a legmeghatározóbb sporttudományi szervezet egyike az Európai

Sporttudományi Társaság (European College of Sport Science), mely 1995-ben alakult meg

30

Franciaországban. Az ECSS célja a sporttudomány terjesztése nemzetközi, multikulturális és

interdiszciplináris környezetben (ECSS, 2015).

Magyarországon a Magyar Sporttudományi Társaság 1996-ban szerveződött. Célja a

testnevelés és a sporttudomány fejlesztésének és népszerűsítésének ösztönzése, menedzselése,

irányítása és segítése (MSTT, 2015). Az MSTT munkáját 26 szakbizottság segíti, amelyek a

sporttudomány legtöbb szubdiszciplínáját igyekeznek lefedni. Az MSTT évente rendez az

országos sporttudományi konferenciát, amelyik ma az ország legnagyobb sporttudományi

eseménye. Ezen kívül több szaklapnak is a kiadó szervezete.

3.1. A TUDOMÁNY SZERVEZETEI ÉS A SPORT KÉPVISELETE

A Magyar Tudományos Akadémia és tagozatai

A Magyar Tudományos Akadémia létrehozásában az 1825-ös Reformországgyűlésnek

volt nagy jelentősége, ahol Széchenyi István a követek felszólalásait követően felajánlást tett

a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Széchenyi „a nemzetiség és nyelv erősítése,

terjesztése és pallérozása szent céljára” felajánlotta minden birtoka egyévi jövedelmét,

amelyet 60 000 forintban állapított meg. Széchenyit felajánlásában más magyar urak is

követtek, így Vay Ábrahám, Andrássy György gróf, Károlyi György gróf és még mások,

ezzel majdhogy megduplázták az eredeti felajánlást. József nádor az anyagi támogatásán

kívül a tervek előkészítésére bizottságot is létrehozott. A köztestület 1830-ban kezdte meg

működését. Az Akadémia a tudományterületeket osztályokba sorolta, a megalakulás idején

összesen hat osztály volt: nyelvtudományi, bölcseleti, történeti, matematikai,

természettudományi és törvénytudományi.

Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémiának 11 osztálya van, melyeket római

számokkal jelölnek:

I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya

II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya

III. Matematikai Tudományok Osztálya

31

IV. Agrártudományok Osztálya

V. Orvosi Tudományok Osztálya

VI. Műszaki Tudományok Osztálya

VII. Kémiai Tudományok Osztálya

VIII. Biológiai Tudományok Osztálya

IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya

X. Földtudományok Osztálya

XI. Fizikai Tudományok Osztálya

A Magyar Tudományos Akadémia 15 kutatóközpontjában 40 háttér kutatóintézet van, melyek

között sporttal foglalkozó intézet nincs. Hasonlóan nem képviseli a sportot, a mozgást önálló

MTA tagozat sem. A sport interdiszciplináris jellegéből fakadóan más tudományágak

tagozatain belül talált helyet magának a sport és testnevelés, valamint azok kutatói. A 2-es

számú Pedagógiai Bizottságon belül működik a Szomatikus Nevelési Albizottság, melynek

elnöke Hamar Pál, egyetemi tanár. A 7-es számú Orvostudományi Bizottságon belül pedig

munkacsoport keretein belül működik a sportorvosi munkacsoport. A magyar sportnak

jelenleg négy akadémiai doktora van Prof. Dr. Tihanyi József, Prof. Dr. Radák Zsolt, Prof. Dr.

Földesiné Szabó Gyöngyi és Prof. Dr. Pavlik Gábor személyében, akik mindannyian a

Magyar Testnevelési Egyetem tanárai.

Magyar Akkreditációs Bizottság és bizottságai

A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) a felsőoktatásban folyó képzés,

tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység minőségének ellenőrzését, biztosítását és

értékelését elősegítő országos szakértői testület (www.mab.hu). A 2011. évi CCIV.

felsőoktatási törvény értelmében működik jelenleg a MAB testülete, mely értékelési,

akkreditációs eljárások elvégzésére jogosult. Az eljárások során előzetes, utólagos és

felülvizsgálati eljárásokat vezet. Véleményezési joga van új felsőoktatási intézmény, alapszak

vagy mesterszak, doktori iskola létesítése; szakképzés, alapszak, osztott és osztatlan

32

mesterszakok indítása és egyetemi tanári pályázat esetében. Az eljárásokat az Oktatási

Hivatalnál kell a pályázóknak kezdeményezni.

A MAB döntéseit nyolc tudományterületi bizottságon keresztül hozza: Agrártudományi

Bizottság; Bölcsészettudományi Bizottság; Hittudományi Bizottság; Műszaki Tudományi

Bizottság; Művészeti Bizottság; Orvostudományi Bizottság; Társadalomtudományi Bizottság

és Természettudományi Bizottság. A MAB Orvostudományi Bizottságán belül kerülnek

véleményezésre a sporttudományi képzésekkel kapcsolatos kezdeményezések, a bizottság 20

tagja közül három képviseli a sporttudomány szakterületét. A sport testneveléssel és edzéssel

kapcsolatos szakjait kivéve más, az oktatásban megjelenő területek, mint például a

sportszervezés, vagy egyéb társadalom és gazdaságtudományhoz kapcsolódó tématerületek,

nem kapnak kellő szakmai képviseltet a bizottságban.

Magyarországon sporttudományi képzés a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán

kezdődött az intézmény 1925-ben történő alapításával, melyben nagy szerepet játszott

Klebersberg Kuno (1875-1932) mint vallás- és közoktatási miniszter. A TF sokáig az egyetlen

képzőintézmény volt a testnevelés és a sport területén, majd fokozatosan és folyamatosan új

képzőhelyek létesültek. Ma összesen nyolc (8) felsőoktatási intézmény tíz (10) kara működtet

sporttal kapcsolatos szakokat alap és mester képzési szinteken, melyek a következők:

1. Magyar Testnevelési Egyetem (korábban Magyar Testnevelési Főiskola (TF),

Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar)

2. Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar (Győr)

3. Nyugat-magyarországi Egyetem Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar (Szombathely)

4. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

5. Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Kar

6. Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar

7. Nyíregyházi Főiskola

8. Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar

9. Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar

10. Debreceni Egyetem Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar

33

2. táblázat: A sporttudomány képzési terület szakjai

alap képzési szakok

humánkineziológia Testnevelési Egyetem (TF)

rekreációszervezés és

egészségfejlesztés

Eötvös Loránd Tudományegyetem PPK

Nyugat-magyarországi Egyetem AK (Győr)

Nyugat-magyarországi Egyetem SEK (Szombathely)

Pécsi Tudományegyetem ETK

Testnevelési Egyetem (TF)

Szegedi Tudományegyetem JGYPK

sportszervező Eszterházy Károly Főiskola TTK

Eötvös Loránd Tudományegyetem PPK

Nyíregyházi Főiskola TTIK

Nyugat-magyarországi Egyetem SEK (Szombathely)

Pécsi Tudományegyetem TTK

Testnevelési Egyetem (TF)

testnevelő-edző Eszterházy Károly Főiskola TTK

Nyíregyházi Főiskola TTIK

Nyugat-magyarországi Egyetem SEK (Szombathely)

Pécsi Tudományegyetem TTK

Testnevelési Egyetem (TF)

Szegedi Tudományegyetem JGYPK

mesterképzési szakok

humánkineziológia Testnevelési Egyetem (TF)

rekreáció Nyugat-magyarországi Egyetem SEK (Szombathely) AK (Győr)

Pécsi Tudományegyetem TTK

Testnevelési Egyetem (TF)

sportmenedzser Testnevelési Egyetem (TF)

szakedző Testnevelési Egyetem (TF)

Forrás: MAB, 2014.

34

A sporttudományi képzéseket 2015-ben átalakították, az új rendszer 2017-től lép

érvénybe; amely megszünteti alapképzésben ’humánkineziológia’ szakot, összevonta a ’sport

és rekreációszervező’ szakot, illetve szétválasztotta a testnevelő tanár és az edzőképzést.

Sporttudományi Doktori Iskola hazánkban két helyen működik: a Magyar Testnevelési

Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán.

Magyar Rektori Konferencia Sporttudományi Bizottság

A Magyar Rektori Konferencia a felsőoktatási intézmények képviseletére, érdekeinek

védelmére jogosult, az állami feladatok ellátásában közreműködő, független, konzultatív, jogi

személyiséggel rendelkező köztestület. A konferencia működésének feltételeit a felsőoktatási

intézmények biztosítják.

A Magyar Rektori Konferencia plénumát 66 rektor alkotja, két tagozatban működik a

főiskolai és a egyetemi intézmények részére. Szakmai munkáját 20 bizottságon keresztül látja

el, melynek egyike a Sporttudományi Bizottság. A bizottságba egy fővel mind a nyolc

sporttudományi képzést működtető felsőoktatási intézmény képviselteti magát (www.mrk.hu).

Testnevelési és Sporttudományi Szakmai Kollégium

A sporttal kapcsolatos képzéseket működtető felsőoktatási intézmények képviselőinek

szakmai fóruma. A terület jogszabályalkotói vagy egyéb döntéshozó szerepkörökkel nincs

felruházva, de véleményalkotási és javaslattételi szereppel bír. Ennek megfelelően a

felsőoktatásban meghirdetett különböző szintű (BSc, MSc, PhD), tagozatú (nappali, levelező),

valamint tématerületi (testnevelő, edző, sport és rekreáció szervező) képzési programok

tartalmával kapcsolatosan előterjesztéseket kezdeményez és javaslatokat tesz a MAB és a

MRK felé. A testület negyedévenként ülésezik, minden magyarországi képzőintézmény két

fővel képviseltetheti magát ülésein.

A sport tudományos és szakmai szervezetei

Magyar Sporttudományi Bizottság és bizottságai

Magyar Szociológiai Társaság Sportszociológiai albizottsága

35

Magyar Sportmenedzsment Társaság

Magyar Sportorvos Társaság

Magyar Biológiai Társaság, Mozgásbiológiai Szakosztálya

Magyar Közgazdász Társaság, Sportközgazdász Szakosztálya

Magyar Pedagógiai Társaság Szomatikus Nevelési albizottsága

Magyar Olimpiai Akadémia

Sportmúzeum

3.2 TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓ

A kutatási beszámolók tematikus tudományos folyóiratokban jelennek meg. A

legfontosabb követelmény, hogy az addigi tudományos eredményekhez képest a mű

valamilyen új eredmény közzétételével járuljon hozzá a tudományos megközelítésekhez. A

tudományos cikkek általános követelménye, hogy egy elméleti keretrendszer részeként

kapcsolódjon a korábbi kutatásokhoz, meghatározott céllal és kérdésfeltevéssel közelítsen az

adott témához, annak adekvát kutatási módszerekkel történő adatgyűjtését majd elemzését

végezze el, a felhasznált forrásokat irodalmi jegyzékében összesítse. A választott

módszereken belül nagy jelentősége van annak, hogy a vizsgálatokat a kutatás milyen módon

kiválasztott, összeállított mintán végzi, hiszen annak képviselnie kell az alapsokaság

jellemzőit. A kutatási beszámolók következtetéseiket az adott minta és az adott módszerekkel

vizsgált kérdések mentén írják le.

A kutatási beszámolók formai és szerkezeti megjelenítését az Amerikai Pszichológiai

Társaság több mint 80 évvel azelőtt kézikönyvben foglalta össze, ez a kiadvány az APA

Manual (APA-American Pchycology Association). A kézikönyv célja az volt, hogy

sztenderdizált kommunikációs formát alakítson ki a tudományos közlemények információs

tartalmára és azok formai megjelenítésére. A kézikönyv első kiadása óta alapjául szolgál a

világ minden területén közzétett tudományos közlemények formai előírásainak, de az üzleti

élet különböző területein készített tanulmányok, jelentések, végrehajtási vagy akció terveknek

is. Igaz, van már másik forma is, de az APA az egyik legelterjedtebb a nemzetközi

tudományos közleményekben.

36

A tudományos kiadványok legszélesebben elfogadott megjelenési formái a tudományos

folyóiratok. A tudományos folyóiratokban megjelenő kutatási beszámolók lektorálási

folyamaton esnek keresztül. Ebben a folyamatban szakmailag elismert kutatók végzik el a

lektorálási feladatokat, mely során értékelik a benyújtott cikkek formai és tartalmi elemeit,

azon belül a választott kutatási téma újszerűségét, a kutatási modellek, módszerek,

eredmények és következtetések összhangját, mindezt összevetik a folyóirat célcsoportjának

érdeklődésével. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a tudományos lapok is értékelésre

kerülnek, melyet tudományos teljesítményként jelenítenek meg. Ennek két értékelési módja

van. Az egyik a szakértői (peer review) és az ídézettségi elemzés. Az idézettségi vizsgálat azt

vizsgálja, hogy az adott lapban megjelent cikkek tartalmát további tudományos közlemények

milyen intenzitással idézik, vagyis használják fel további kutatások elvégzése során. Az

idézettségi elemzés az 1970-es években terjedt el, aminek ma legfontosabb mérőszáma az

impakt faktor (jele: IF). Az impakt faktor a cikket közlő folyóirat valamely időszak alatti

cikkeinek bizonyos időszak alatt elért átlagos idézettsége (MARTON ET AL, 2004). Egy-egy

tudományos közlemény folyóiratának legfontosabb adatait az 3. táblázat foglalja össze.

37

3. táblázat: Tudományos folyóiratok legfontosabb adatai példával

Adat Példa

Név Advance in Agriculture and Biology

Rövídített név Adv. Agric. Biol

rövidítés AAB

ISBN szám ISBN (Print): 2311-0163

Journal DOI: 10.15192/PSCP.AAB

ISSN (Online): 2310-9343

Frequency: Quarterly

Periodicity: 12

Journal Citation value (JCV): 3.58

RES B Impact factor: 0.65

Scientific Indexing Service Impact factor: 0.933

Forrás: Internet

A természettudományok területén két kiemelkedő, és egyben rivális tudományos lapról

kell említést tenni: az 1869-ben először megjelent NATURE és az azt tíz évvel követő

SCIENCE magazinokról. A Nature magazin európai székhelyű, Nagy Britanniában kerül

kiadásra. Első tulajdonosa és kiadója az az Alexander MacMillian volt, akinek cége ma is a

világ egyik vezető kiadója, tudományos folyóiratok és könyvek megjelentetője. A Nature

2010-ben a világ legtöbbször idézett tudományos folyóirata volt, összesített impakt faktora

42,4. A lap alapvető célközönségét a tudományos kutatásokkal foglalkozó kutatók jelentik, de

más, a tudomány iránt érdeklődők számára is érthetővé teszik a tudományos tartalmakat

összefoglaló és magyarázó írások közzétételével. A lap heti gyakorisággal 53 ezer példányban

jelenik meg, online olvasóinak száma meghaladja a három milliót. (Hangsúlyozandó, hogy

nem bulvár lapról, hanem a világ leginnovatívabb kutatási eredményeit bemutató tudományos

igényű lapjáról van szó.)

Fő riválisa az Amerikai Egyesült Államokban megjelenő Science magazin, mely 1880-tól

kezdődően jelenik meg, kiadója American Association for the Advancement of Science

38

(AAAS) (A Természettudományok Haladását Támogató Amerikai Egyesület). Szintén heti

gyakorisággal megjelenő, elsősorban természettudományi lap, melynek impakt faktora 2014-

ben 33,61 volt.

Sport területen megjelenő, kiemelkedő nemzetközi lapra számos példát mondhatunk;

„sport science journal” keresőbe való beírásával összesen 129 nemzetközi sporttudományi lap

jelenik meg. A folyóiratok legnagyobb része természettudományi területen jelenik meg, de

vannak társadalomtudományi sport folyóiratok is, mint például az International Review of the

Sociology of Sport, az International Journal of the History of Sport. Magyarországon jelenleg

nincs olyan sporttudományi folyóirat, amely impakt faktorral rendelkezne, vagy

nemzetközileg elismert lenne, mégis számos hazai sporttudományi folyóirat tesz közzé

kutatási beszámolókat melyek a következők:6

• Magyar Sporttudományi Szemle (1989) és a Sporttudományi Füzetek – Magyar

Sporttudományi Társaság lapja

• Kalokagathia (1994) – Magyar Testnevelési Egyetem lapja

• Magyar Sportorvosi Szemle (1980)

• Mentálhigiéné és Pszichoszomatika (2000) – Akadémiai Kiadó

• Mesteredző (1991-1998) – Magyar Edzők Társaságának lapja

• Mozgásterápia (1992)

• Fizioterápia (2007) – Magyar Gyógytornászok Társaságának lapja

A tudományos cikkeket adatbázisokban teszik a kutatók számára elérhetővé. Két fontos

adatbázist kell kiemelnünk, a PsycINFO és a SCOPUS. A PsycINFO közel 2,3 millió elemet

tartalmaz, melyekbe, folyóirat cikkek, könyvek, könyvfejezetek, riportok tartoznak a

pszichológia interdiszciplinális területeiről egészen 1887-től kezdődően. Évente körül-belül

60 ezer új elemmel gazdagodik.

A Scopus 2004-től kezdődően működik, mely a lektorált szakirodalom legnagyobb

absztrakt és citátum adatbázisa. Különböző tudományterületekről fogad be elemeket, így

6 Forrás: http://sportinfo.freewb.hu/folyoiratok-tartalomjegyzeke/

39

kutatások kerülnek regisztrálásra a természettudományok, a műszaki tudományok, az

orvostudomány, a társadalomtudományok, és az utóbbi időben már a humán tudományok

területeiről is. A tudományos kiadók széles portfóliója képviselteti itt magát, több mint 5000

nemzetközi kiadó által publikált írások száma meghaladja a 19500 kiadványt. A konferencia

kiadványokkal együtt az adatbázis meghaladja a 47 millió rekordot, melynek egészen 1823-ig

visszamenőleg archiválva vannak.

A sporttal kapcsolatosan meg kell említeni a SportDiscus adatbázist is, mely hasonló

logika mentén gyűjti össze azokat a tudományos igényű írásokat, melyek a sporttal

kapcsolatos kutatásokat teszik közzé.

3.3 A SPORTTUDOMÁNYOK INTERDISZCIPLINÁRIS JELLEGE

A sporttudomány nem képez önálló, független tudományterületet. Szoros kapcsolatban áll

más tudományterületekkel. Ahhoz, hogy saját kutatási kérdéseit meg tudja válaszolni, a fő

tárgyát képező sportolást és fizikai aktivitást tanulmányozni, értelmezni és elemezni tudja,

szüksége van más tudományterületek gyakorlati tapasztalásaira, módszertanára és

eredményeire. Ennek megfelelően a sportot vizsgáló sporttudományt interdiszciplináris

tudományterületként értelmezzük. A diszciplina szó tudományterületet jelent, azaz a

sporttudomány több tudományterület között/átfedésében működő terület.

A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX törvény nyolc alap tudományterületet

különböztet meg (Természettudományok, Műszaki tudományok, Orvostudományok,

Agrártudományok, Társadalomtudományok, Bölcsészettudományok, Művészetek,

Hittudományok), a sporttudományt, a neveléstudományokkal együtt a bölcsészettudományok

alá sorolja. Mivel a sporttudomány a sportoló embert, illetve a sportolási tevékenység

valamennyi szempontját vizsgálja, így nem tud egyértelműen valamelyik fő tudományterület

alá tagozódni, abba beleolvadni. Integráló tudományterület, mert több tudományterület

elvrendszerét, törvényszerűségeit integrálja saját területébe. A fő tudományterületek sporttal

foglalkozó szakemberei és kutatói közös „menedékhelyüket” a sporttudományban találják

meg.

40

Sok esetben a sportvilág tanulmányozása nem közvetlenül és kizárólag sporttudományi

célokat szolgál, hanem a sport kiváló területet kínál a fő tudományterületen belül felmerülő

kérdések és jelenségek megértéséhez. Például élettani szempontból az élsportolók

teljesítményét vizsgáló élettanászok fontos és hasznos ismereteket szerezhetnek saját

tudományterületük számára is, nem csak a sporttudománynak szolgáltathatnak értékes

adatokkal.

Kutatási kérdéseket természetesen a sporttudományi szakemberek is megfogalmazhatnak

(pl. testnevelő tanárok, edzők), ezek megválaszolására rendszerint a fő tudományterületből

származó kutatási eredményeket és ismereteket kell segítségül hívniuk.

A sporttudomány művelése és fejlődése tehát kétirányú folyamat, fontos impulzusok és

értékes munkák érkezhetnek egyrészt a fő tudományterületek képviselői, másrészt pedig a

sporttudományi területek képviselői részéről.

A sporttudomány fejlődésében azonban nem szabad nem észrevenni a már megindult

differenciálódási tendenciákat, a sporttudomány egyes alterületei kezdenek elkülönülni és

önálló szubdiszciplinákat alkotni. A már egyre jobban mélyülő ismeretek összegyűjtése, és az

alkalmazott módszerek különlegessége szükségessé teszi az alapos specializálódást, a további

fejlődéshez bármelyik tudományterület általános képzése nem lesz elegendő.

41

4. ábra: A sporttudomány interdiszciplináris jellege

Néhány példa a fő tudományterületek és a sport kapcsolatáról:

• Orvostudományok: teljesítményfokozás, sport és egészség, káros hatások és dopping

(űrhajózás), sportorvoslás.

• Műszaki tudományok: sportszerek és eszközök gyártása, sportlétesítmények műszaki

jellemzői, sportmozgások elemzése és fejlesztése.

• Természettudományok: a sportolás biológiai, kémiai, fizikai hatásai, a matematika és a

statisztika alkalmazása a különböző sporttevékenységekben, a környezeti hatások

szerepe a sportban.

• Agrártudományok: az élelmiszerek szerepe a teljesítmény növelése szempontjából.

• Bölcsészettudományok: a kultúra és a sport kapcsolat, az olimpiai mozgalom és

olimpiai eszme, sporttörténet.

• Művészetek: világversenyek nyitó és záró eseményei, a sport ábrázolása különböző

művészetek eszközeivel.

42

• Hittudományok: a sportolók hitvallásának és életfilozófiájának szerepe

sporttevékenységükben.

• Társadalomtudományok: a sport helye és szerepe a társadalom eltérő szintjein és

alrendszereiben, a társadalmi esélyegyenlőség a sportban.

43

4. A SPORTTUDOMÁNYOK LEGF ŐBB ALTERÜLETEI

4.1 TERMÉSZETTUDOMÁNYOK

4.1.1. SPORTÉLETTAN

A sportélettan az a tudományterület, amely a sport és a fizikai aktivitás hatására a

szervezetben bekövetkezett strukturális és funkcionális változásokat tanulmányozza. Ezeket a

változásokat különböző szinteken tudjuk tanulmányozni és vizsgálni (pl. sejt, szövetek, egyes

szervek vagy szervrendszerek és a teljes test szintjén), Ebből kifolyólag a sportélettan

tartalmazza olyan tudományterületeknek az ismereteit is, mint például az anatómia, a

biokémia, a molekuláris biológia és a kémia.

4.1.1.1 A sportélettan története

Az első rendszeres sportélettani kutatások az 1800-as évekre tehetők, amikor Antoine-

Laurent Lavoisier és Pierre-Simon Laplace kiemelték az oxigén jelentőségét az anyagcsere

folyamatokban, ellentétben az akkori hiedelemmel, miszerint a vér a legfontosabb eleme az

élet fenntartásának (ROBERGS ÉS ROBERTS, 1997). 1889-ben jelent meg az első sportélettannal

foglalkozó könyv, Fernard LaGrange Physiology of Bodily Exercise című könyve (PAVLIK ,

2011).

A sportélettani kutatásokban meghatározó jelentőséggel bírt három Nobel-díjas kutató: a

brit Archibald V. Hill, a német Otto Meyerhof és a dán August Krogh. Krogh 1920-ban

fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott a hajszálerek mechanizmusának

tanulmányozásáért, de jól ismert innovatív munkája a gázanalízishez használatos eszközök

fejlesztése területén is. Dániában az egyik legnevesebb terhelésélettani laboratórium az ő

nevét viseli, az August Krogh Intézet. Hill és Meyerhof 1922-ben kapták meg a fiziológiai és

az orvostudományi Nobel-díjat. Hill terhelés alatt tanulmányozta az oxigénfogyasztást;

kutatásainak eredményeként bevezette az állóképesség és a kardiorespiratorikus rendszer

44

mérésére, a mai napig is használatos, „maximális oxigénfogyasztás” fogalmát. Meyerhof az

oxigénfogyasztás és az izomban felhalmozott tejsav koncentráció kapcsolatát tanulmányozta.

Az Egyesült Államokban az első szervezett terhelésélettani laboratóriumot a Harvard

Egyetemen létesítették 1927-ben. Eredetileg a változó környezeti körülmények között végzett

munkának a szervezetre gyakorolt hatásait vizsgálták. Ez később kiegészült a magaslat, a

száraz vagy nedves levegő tanulmányozásával, az anyagcsere folyamatok változásaival

terhelés alatt, az öregedés hatásaival az anyagcserére nyugalomban és terhelés alatt, és a sav-

bázis egyensúly vizsgálataival (ROBERGS ÉS ROBERTS, 1997). A Harvard Terhelésélettani

Laboratórium munkája világszerte számos kutatót inspirált, közülük sokan személyesen

vettek részt a laboratórium munkájában, és az ott szerzett tapasztalatok, ismeretek birtokában

több országban alakultak hasonló kutatólaboratóriumok.

Az 1960-as években a sportélettani kutatásokat elsősorban a versenysport dominálta, a

kutatók próbálták megérteni a versenysport hatásait: milyen akkut és krónikus alkalmazkodási

folyamatok mennek végbe a sportolók szervezetébe. Választ kerestek arra, hogyan lehet ezen

folyamatokba beleavatkozni, milyen edzés módszerekkel tudják a sportolók teljesítményét

növelni. Az 1970-es és 1980-as évektől kezdődően a sportolás hatásai felkeltették az

orvostársadalom figyelmét is. Észrevették, hogy a sportolók általában egészségesek voltak,

ezáltal jobb életminőséget tudtak biztosítani maguknak, miközben a nyugati társadalmakban

az átlag populáció fittségi állapota csökkenő tendenciát mutatott. Azzal együtt, hogy a szív és

érrendszeri megbetegedések, a túlsúlyosak és az elhízottak aránya folyamatosan nőtt,

felismerték a sportolás és a fizikai aktivitás jelentőségét az általános egészségügyi állapot

javításában, és a betegségek megelőzésében. Ezzel a sportélettani kutatások – a verseny- és

élsport mellett– megindultak egy másik irányba is: a fizikai aktivitás hatása az egészségre, az

átlag populáció esetében.

A sportélettani kutatásoknál fontos megemlíteni a skandináv országokból származó

kutatókat is, akik jelentősen hozzájárultak a sportélettan további fejlődéséhez. Az 1950-es

évektől kezdve számos kutató, mint például Per-Olaf Åstrand, Erling Asmussen, Bengt Saltin

és Lars Hermansen vált világszerte jól ismert sportélettani tudóssá az északi országokból.

45

4.1.1.2 A sportélettan helye az oktatásban

Eleinte a sportélettant nem oktatták külön tantárgyként, az általános orvosi képzés

keretében a hallgatók alap sportélettani ismereteket kaptak az élettan és a kórélettan

tantárgyakon belül. Egy-egy esetben (pl. a Budapest Orvostudományi Egyetemen) speciális

tantárgyként is bekerült a tantervbe (PAVLIK , 2011). Hagyományosan testnevelő tanári és

edzőképzésben szerezhettek a hallgatók sportélettani ismereteket, a tantárgy oktatása

majdnem kizárólag itt szerepelt csak.

Az 1980-as években az Egyesült Államokban meginduló fitnesz ipar terjedésével azonban

felmerül az igény sporttudományi szakemberek képzésére is, akiknek képesítése nem kötődik

szorosan az addig jól ismert testnevelő tanári képzésekhez. Így sorra megalakultak az önálló

sporttudományi képzések, azon belül is a sportélettanász képzés (exercise physiologist) eleinte

posztgraduális szinten, majd egyre gyakrabban alapszinten is. Ezzel megtöbbszöröződött a

sportélettani képzettséggel rendelkező szakemberek száma, ami jelentős hatással volt a

sportélettan további fejlődésére, nem csak a kutatásokban, de a sportélettani ismeretek napi

gyakorlatban történő alkalmazásában is. Ma már a sportélettan oktatása több képzési

programnak is a része, akár eltérő profilú és eltérő előtanulmányokkal rendelkező hallgatók is

részesülhetnek sportélettani ismeretek oktatásában. Önálló kurzusként elválaszthatatlan része

a testnevelő tanári és az edzőképzésen túl, a sporthoz, a sporttudományokhoz kötődő

valamennyi felsőoktatási képzés tantervének.

4.1.1.3 A sportélettan tárgya

A sportélettan tanulmányozza a teljes test, a szervek, szervrendszerek működését és

szabályozását fizikai terhelés során. Az angolszász terminológiában a „mozgás élettana”

(exercise physiology) elnevezést használják. A hazai terminológiában a terhelésélettan

fogalommal is találkozunk, bár nem lehet szigorúan elválasztani a két fogalmat egymástól. A

terhelésélettan a sportélettan egy részét képezi, a fizikai terhelés hatására bekövetkezett akkut

és hosszútávú alkalmazkodási folyamatokat vizsgálja.

A sportélettan fókuszában a sportoló ember található, akár versenysportolóról, akár

szabadidő sportolóról beszélünk. A versenysportban a teljesítményélettan kap nagyobb

46

hangsúlyt: a teljesítmény és a teljesítő képesség mögötti élettani folyamatoknak a

tanulmányozása annak céljából, hogy a kutatók felismerjék azon mechanizmusokat, amelyek

lehetővé teszik a teljesítmény növelését az élettani funkciók szempontjából. A

szabadidősportban, amelynek jelentősége népegészségügyi szempontból folyamatosan

növekszik, a sportélettan az egészség megőrzésében, az akkut és krónikus betegségek

megelőzésében kap fontos szerepet.

Hogyan változik a szívfrekvencia a fizikai terhelés hatására, miért emelkedik a

légzésszám magasabb intenzitású terheléseknél, milyen élettani tényezők figyelhetők meg

ezen változások mögött? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresnek válaszokat a

sportélettani kutatók. Az emberi szervezet komplexitásából adódóan a sportélettan kutatási

területei szerteágazóak és összetettek. Az alábbiakban néhány példa látható a sportélettanban

előforduló kutatási területekről – a teljesség igénye nélkül – ROBERGS ÉS ROBERTS (1997)

nyomán:

Alapkutatási kérdések:

• Hogyan változik a kardiovaszkuláris, a légzési és a vérkeringési rendszerek

szabályozása fizikai terhelés hatására?

• Hogyan változik a vércukor anyagcseréjének szabályozása fizikai terhelés hatására?

• A különböző tápanyagok (szénhidrátok, zsírok, fehérjék) milyen módon és mértékben

járulnak hozzá az izommunkához szükséges energiatermeléshez változó típusú és

intenzitású mozgások során?

• Milyen élettani funkciók figyelhetők meg a központi és a perifériás fáradás mögött, a

rendelkezésre álló tápanyagok mennyisége és minősége hogyan befolyásolja a

fáradást?

• Milyen biokémiai változások figyelhetők meg a máj és a vázizomzat funkciójában és

szabályozásában fizikai terhelés alatt?

• Hogyan változik a tejsav koncentrációja a vérben és az izomban a fizikai terhelés

különböző intenzitási szintjein?

• Milyen élettani folyamatok figyelhetők meg fizikai terhelés hatására bekövetkezett

izomsérülés esetében?

47

• Hogyan változik az oxigénfogyasztás fizikai terhelés alatt?

• Hogyan változik a vízháztartás szabályozása fizikai terhelés alatt?

Alkalmazott kutatási kérdések

• Változik-e, és ha igen, milyen mértékben és irányban az izomrosttípus aránya fizikai

terhelés hatására?

• Melyek a kondicionális képességek mögötti legfontosabb élettani tényezők?

• Milyen módon tudjuk az izomglikogén raktárak feltöltését serkenteni?

• Milyen kardiovaszkuláris és neuromuszkuláris adaptációk figyelhetők meg

állóképességi terhelés hatására?

• Hogyan változik a szervezet működése és szabályozása meleg, nedves környezetben,

magaslaton végzett fizikai terhelés során?

• Milyen mértékű edzésinger szükséges az adaptációs folyamatok kiváltásához?

• Hogyan változik a szervezet működése és szabályozása különböző táplálékkiegészítők

bevitelénél fizikai aktivitás során?

• Milyen edzésinger alkalmazható speciális populációknál (pl. krónikus betegségben

szenvedők, idősek) egészségügyi állapotuk megerősítése céljából?

• Milyen különbségek figyelhetők meg nők és férfiak között, valamint felnőtt és fiatal

sportolók között az edzésadaptációban?

4.1.1.4 Sportélettani alapfogalmak

Az izommunkához a szervezetnek energiára van szüksége, ezt az energiát tápanyagokból

nyeri. Az energia előállítását és felhasználását számos kémiai reakció szabályozza, alapvetően

két fő állapotot különböztetünk meg, az aerob és az anaerob energianyerési módokat. Az

aerob energianyerési mód oxigén jelenlétében, míg az anaerob oxigén jelenléte nélkül megy

végbe.

A terhelés intenzitásától és terjedelmétől függően az energianyerési folyamatokat tovább

bontjuk. Rövid ideig, maximális intenzitású mozgásoknál az energiát a szervezetben lévő

ATP és kreatinfoszfát molekulák adják. Az izom kb. 5 mmol ATP-vel rendelkezik, ez

hozzávetőlegesen 2-3 másodperces izommunkára elegendő, ezt követően a maximális

48

intenzitás megtartása mellett a kreatinfoszfát bontása tudja fedezni a további energiaigényt

még kb. 6-7 másodpercig. Ez a rendszer összesen kb. 10 másodpercig tud energiát

szolgáltatni. Ennél az energianyerési módnál nem termelődik tejsav, ezért anaerob

alaktacidnak nevezzük. Ez az energianyerési mód tipikusan a 100 méteres sprintfutásra vagy

a 25 méteres sprintúszásra jellemző, de ide sorolható minden olyan terhelés, amelynek

időtartama tíz másodpercnél rövidebb és maximális intenzitású (pl. atlétika ugró és dobó

számai, szertorna egyes elemei stb.).

Amikor a kreatinfoszfát tartalékai kimerülnek, akkor a szervezet szénhidrátok anaerob

bontásából nyeri az energiát a további izommunkához. Ez a folyamat glikolizis néven vált

ismertté, és mivel ekkor tejsav termelődik, ezért anaerob laktacidnak nevezik. Az anaerob

alaktaciddal együtt kb. 40-50 másodpercig tud energiát biztosítani, ezért például a 400

méteres futásra és a 100 méteres úszásra jellemző.

Az anaerob energianyerési módok gyorsan és azonnal tudnak energiát biztosítani, a

hosszabb ideig tartó mozgásoknál azonban a szervezet aerob módon tud energiához jutni.

Aerob módnál elsősorban szénhidrátok, zsírok és néhány esetben (éhezés vagy energiapótlás

nélküli több órás terheléseknél) fehérjék is képesek energiaellátásra. Intenzitástól és az

edzettségi állapottól függően általánosan elmondható, hogy a néhány perces terheléseknél

főleg szénhidrátok, míg a 10-15 percnél hosszabb terheléseknél főleg zsírok bontása

szolgáltatja a szükséges energiát. Ide tartoznak a tipikus állóképességi sportágak (maratoni

futás, triatlon, országúti kerékpár).

Az energianyerési módok nem elkülönülten, és nem szigorúan egymás után jelentkeznek,

hanem átfedésben vannak, a terhelési jellemzőktől függően változik részvételi arányuk az

energiatermelésben.

Az aerob kapacitás egyik leggyakrabban használt mutatója a maximális oxigénfelvétel

(VO2max). A maximális oxigénfelvevő képesség az izomzat maximális

oxigénfelhasználásnak a képességét jelenti aerob terhelések során. A VO2max edzéssel

fejleszthető, kb. 50%-os növekedés érhető el főleg állóképességi edzéssel. Ezért nem véletlen,

hogy a legmagasabb ilyen értékek az állóképességi sportolóknál figyelhetők meg.

Utóbbiaknak maximális oxigénfelvevő képességük közel kétszerese a nem sportolókéhoz

49

képest (MCARDLE, és mtsai., 2006). A VO2max az életkor előrehaladtával, illetve az edzés

abbahagyásával csökken, valamint nőknél kb. 10% alacsonyabb, mint férfiaknál. Két

komponense van: a perctérfogat (CO) és az arteriovenózus oxigénkülönbség (AVO2 diff),

ezek szorzata adja a VO2max értékét. A perctérfogat kifejezi, hogy mennyi vért tud a szív

kilökni az izmok felé egy perc alatt, ami függ a pulzustérfogat (a szívizom egy összehúzódása

által kilökött vér mennyisége) és a szívfrekvencia szorzatától. Az arteriovenózus

oxigénkülönbség az artériás és a vénás vér oxigéntartalma közötti különbséget fejezi ki, azaz

mennyi oxigént sikerült felhasználni az artériás vérben rendelkezésre álló

oxigénmennyiségből.

Egy másik fontos sportélettani fogalom az aerob, illetve az anaerob küszöb. Aerob

küszöbnek nevezik azt a szintet, ahol a laktát termelése és eliminációja egyensúlyban van

(PAVLIK , 2011). Ezen a szinten a vértejsav koncentrációja a nyugalmi szint fölé emelkedik, ez

kb. 2 mmol/l értéken tehető. Az aerob küszöb edzéssel fejleszthető, érzékenyen reagál az

edzettség változására (BOURDON, 2013), így jól használható edzettségi mutatónak. Edzett

személyeknél az aerob küszöb magasabb relatív intenzitásnál jelentkezik, így jobb

teljesítmény érhető el.

Az anaerob küszöb az a szint, ahol az energiaellátásban az anaerob folyamatok kezdenek

dominálni. Ez a szint általában a 4 mmol/l tejsavértéknél jelentkezik. Az anaerob küszöb is jól

fejleszthető edzéssel. Az állóképességi teljesítmény szempontjából meghatározó, milyen

relatív intenzitási szinten tapasztalható: edzetlen személyeknél a maximális oxigénfelvétel 55-

65%-nál, míg jól edzett személyeknél a maximális oxigénfelvétel akár a 80-85%-ánál

jelentkezik (MCARDLE, és mtsai., 2006).

4.1.1.5 Edzés hatására megfigyelhető élettani változások

Edzés hatására akkut és krónikus változások figyelhetők meg a szervezetben. Ezek révén a

szervezet igyekszik megfelelni a megnövekedett energia igénybevételnek, hatékonyabbá és

gazdaságosabbá tenni a különböző szerv, szervrendszerek működését. Általánosan

megállapítható, hogy maximális terhelésnél nagyobb fokú és hatékonyabb aktivitást, az

energia tartalékok mozgósítását tapasztaljuk, míg szubmaximális terheléseknél vagy

50

nyugalomban gazdaságosabb működés a jellemző. Alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb

élettani funkciók változásait aerob és anaerob terhelések hatására.

Aerob terhelés hatására megfigyelhető változások:

• A szív nagyobb lesz. Megnő a pulzustérfogat nyugalomban és terhelés alatt, csökken a

szívfrekvencia nyugalomban és szubmaximális terhelés alatt.

• Magasabb lesz a perctérfogat maximális terhelés alatt, és alacsonyabb szubmaximális

terhelés alatt.

• Megnő az arteriovenózus oxigénkülönbség.

• Csökken a vérnyomás nyugalomban és szubmaximális terhelés alatt.

• Megnő a maximális percenkénti ventilláció.

• Megnő a mitokondriumok száma és mérete. A mitokondriumok kulcsszerepet

vállalnak az aerob körülmények közti energianyerésben.

• Csökken a vérlaktát szintje szubmaximális terhelés alatt, a laktát küszöb magasabb

relatív intenzitásnál jelentkezik.

• Megnő az aerob anyagcserében résztvevő enzimek aktivitása.

• Megnő a szénhidrátok és a zsírsavak mobilitásának a képessége.

• Csökken a testzsír százalék, és megnő az izomtömeg mértéke és aránya.

Aerob terhelés hatására megfigyelhető változások:

• Megnőnek a rendelkezésre álló izom ATP, kreatinfoszfát és glikogén raktárának

tartalékai.

• Megnő az anaerob anyagcserében résztvevő enzimek aktivitása és mennyisége.

• Maximális terhelésnél javul a szervezet vérlaktát termelő és toleráló képesség.

4.1.2 SPORTBIOMECHANIKA

A mozgás az ember életének alapvető és ösztönös tulajdonsága. Mindennapi

tevékenységeink különböző mozgásokon keresztül realizálódnak, a sportnak pedig a mozgás

alapvető és nélkülözhetetlen eleme. A sportmozgások folyamatos bővítésével és fejlődésével,

51

a technikai végrehajtásban megfigyelhető újítások és a technikai elemek minél tökéletesebb

szintű elsajátításának igénye miatt olyan tudományterületek fejlődtek ki, amelyek az emberi

mozgások tanulmányozásával foglalkoznak.

A biomechanika az a tudományterület, amely a mechanika törvényszerűségeit és

módszereit alkalmazza az emberi mozgások tanulmányozásában (KREIGHBAUM ÉS BARTHELS,

1996). A biomechanika a vázizomzat, az ízületek és ínszalagok, valamint a neuromuszkuláris

rendszer biológiai és anyagi tulajdonságait összekombinálja a mechanika törvényeivel és

elveivel, abból a célból, hogy az emberi mozgásokat tudja vizsgálni. A biomechanika egyik

alterülete a sportbiomechanika; tárgya a biomechanika alkalmazása a sportmozgások során.

Bár hagyományosan a biomechanika főleg a testnevelő tanári és edzőképzésben kapott

helyet, alkalmazása elterjed más, a sporttól független területekre is. Többek között jelentős

biomechanikai alkalmazásokkal találkozunk az orvosi gyakorlatban (pl. ortopédia), a

gyógytornában, a rehabilitációban, a gyógytestnevelésben, a hétköznapi tevékenységek

vizsgálataiban (pl. járásvizsgálatok), különböző munkák és foglalkozások során végzett

mozgások vizsgálataiban és a filmgyártásban is (pl. animációs filmek).

A sporttudományhoz kapcsolódó területek mellett biomechanikai vizsgálatokkal

foglalkoznak más tudományterületek képviselői is, mint például a biológia, az ergonómia, az

élettan és az orvostudományok, a műszaki tudományok és a fizika. Például a biomedicinában

biomechanikai alkalmazás lehet a vérkeringés mechanikai tulajdonságainak a

tanulmányozása, a megszerzett ismeretek és tapasztalatok segítséget nyújthatnak a

vérkeringési problémák és az abból fakadó betegségek kezelésében és gyógyításában.

Az emberi mozgások elemzésében fontos ismerni azok fizikai tulajdonságait. Az emberi

test különböző szegmensei (pl. csontok, izmok, szalagok) eltérő módon fejlődnek és

reagálnak a fizikai terhelésre, struktúrájuk tanulmányozása segíthet meghatározni a megfelelő

vagy nem megfelelő mozgásokat eltérő sporttevékenységek és populációk esetében.

A legmegfelelőbb sporttechnika kifejlesztésében és alkalmazásában a sportolók, az edzők,

a sportszakemberek folyamatosan találkoznak nehézségekkel, kihívásokkal. Egyik jelentős

kihívásuk egy adott mozgásban felismerni azokat a technikai elemeket, amelyek emelik a

végrehajtás színvonalát, illetve azokat, amelyek kedvezőtlenül hatnak az eredményes és

52

hatékony végrehajtásra. A technika folyamatosan változik, időközönként új technikai

megoldások is megjelennek, illetve a versenyszabályok módosításai is sok esetben új

technikák alkalmazását igényelik. A biomechanikai elvek alkalmazása segítséget nyújthat a

mozgások technikai végrehajtását hatékonyabbá és gazdaságosabbá tenni, javíthatja az

erőkifejtés módját és hatékonyságát, segíthet a sérülések megelőzésében. A jó technika

alapfeltétele a csúcsteljesítmény elérésének, ebből a szempontból a sportbiomechanikának

jelentős szerepe van a teljesítménynövelésben.

A biomechanikával rokon terület a kineziológia. A kineziológia görög eredetű szó, a

kinézis (=mozgás) és a logosz (=beszéd) szavak összekapcsolásából áll. Lényegében a

mozgás tudományterületét jelenti. Eredetileg a kineziológia szorosan összekapcsolódott az

emberi mozgások anatómiai és mechanikai funkcióival, a sport- és táncmozgásokban és a

rehabilitációban. Később vizsgálati területe kiterjedt a mechanika elveknek az alkalmazására

az emberi mozgások esetében. Ma a kineziológiának integratív szemlélete van, valamennyi

tudományterületet tartalmazza, amelyek kapcsolódnak az emberi mozgások

tanulmányozásához (HAY , 1978). Magyarországon a Testnevelési Egyetem kínál felsőoktatási

tanulmányokat kineziológiában, a képesítés profilja a gyógytornához és a rehabilitációhoz

kapcsolódott.

4.1.2.1 Az emberi mozgások mechanikai tulajdonságai

A mechanika egy rendszer mechanikai szempontjait vizsgálja (KREIGHBAUM ÉS

BARTHELS, 1996). Két nagy csoportra bontható: a statikus és a dinamikus rendszerekre.

Előbbi a mozdulatlan rendszerek tényezőit és tulajdonságait, míg utóbbi a mozgásban lévő

rendszerek tényezőit és tulajdonságait vizsgálja. A dinamikus rendszerek tovább oszthatók

kinematikára és kinetikára. A kinematika a mozgások időbeli és térbeli jellemzőivel

foglalkozik, a kinetika pedig a mozgásokra gyakorolt erőhatásokkal. A hétköznapi és a

sportmozgásokban a dinamikus rendszerek dominálnak.

A mozgáselemzésben két fő metodikát követhetünk, a kvantitatív illetve a kvalitatív

metodikát (KREIGHBAUM ÉS BARTHELS, 1996). A kvantitatív metodika szerint a

mozgáselemzéshez mérhető és objektív számokat és adatokat gyűjtenek, majd azok

53

segítségével elemzik a megvizsgált mozgást. Ennek a metodikának legfőbb előnye a

szubjektív tényezők kizárása, ugyanis a vizsgáló a kapott adatok alapján objektíven tudja

megérteni és elemezni a kívánt mozgást és mozgássorokat. Hátránya azonban, hogy az adatok

gyűjtéséhez legtöbbször költséges és speciális eszközök szükségesek, valamint a mozgás

elemzése időigényes.

A kvalitatív metodika nem használ számszerű adatokat a mozgás elemzéséhez, elsősorban

a megfigyelő személy tapasztalatain és szakmai ismeretein alapszik. Ilyenkor a megfigyelő

személy szubjektív megítélése alapján történik az adott mozgás és annak biomechanikai

tulajdonságainak a felismerése, elemzése és értékelése. Mivel a sportban sok esetben a

mozgások gyorsan, hírtelen módon mennek végbe, nagyon rövid ideig tartanak, ezért a

tapasztaltabb külső megfigyelőnek sem könnyű a mozgás minden apró szakaszát és részletét

felismerni. Ilyenkor ajánlott a videó vagy más képrögzítő eszközök használata, amivel vissza

lehet nézni a végrehajtott mozgást, és szakaszonként kielemezni azt. A kvalitatív elemzések

alapján sokszor megfogalmazhatók kutatási kérdések, amelyeknek megválaszolásához

kvantitatív módszereket alkalmaznak.

4.1.2.2. A mozgás hatékonysága

A sportban, és főleg a versenysport egyes versenyszámaiban kiemelt fontosságú a

mozgások gazdaságos végrehajtása. Gazdaságos végrehajtás alatt azt értjük, hogy adott

mozgásokat a lehető legkisebb energia felhasználás mellett végezzük el. A hosszú távú

állóképességi versenyszámokban (pl. maratoni futás, nyílt vízi úszás, triatlon, országúti

kerékpár versenyek) a sportolóknak arra kell törekedniük, hogy a versenytávot a lehető

legnagyobb sebesség mellett, a lehető legkisebb energia felhasználással teljesítsék. Minél

hatékonyabb az energiafelhasználás, annál hosszabb ideig tud egy adott terhelési szintet

megtartani, vagy ugyanazon relatív intenzitási szinten nagyobb sebességet érhet el. A

sprintszámokban természetesen a mozgás gazdaságossága nem elsődleges szempont, ott a

hatékonyságon van a hangsúly, azaz milyen módon érhető el nagyobb erőkifejtés a

végrehajtott mozgások során. Például, egy sprintfutó futhat gazdaságosan, azonban így nem

54

fogja tudni elérni maximális sebességét, esetében a maximális energiamozgósítás és az

erőkifejtés mértéke és minősége jelentik a meghatározó tényezőket.

A maximális, illetve a minimális energia felhasználáson túl beszélünk optimális

energiafelhasználásról, ami azt az optimális energiamennyiséget jelenti, amit a lehető

legnagyobb intenzitási szint eléréséhez és megtartásához, a teljesítendő feladat teljes távjában

vagy időtartamában.

Összefoglalva a rövid ideig tartó mozgásoknál a maximális energiafelhasználás, a

hosszabb ideig tartó mozgásoknál a minimális és az optimális energiafelhasználás a keresendő

tulajdonság.

4.1.3. EDZÉSELMÉLET

Az edzéselmélet az a tudományterület, amelyik edzések, edzéselvek és eszközök, edzés

módszerek, törvényszerűségek és versenyek vizsgálatával foglalkozik a sportteljesítmény

elemzése és optimális növelése céljából (DUBECZ, 2009). Bár tipikusan az edzéselméleti

ismereteket és tapasztalatokat a versenysportban alkalmazták, ma már a teljesítménynövelés a

versenysporton kívül, a szabadidősportban vagy speciális populációk sportjában is

megjelenik. Az edzéselmélet a sportoló emberrel foglalkozik.

Az emberi teljesítmény csodálatos és egyben misztikus. Jól tudjuk, a versenysportolók

teljesítménye jelentősen meghaladja az átlag populációét, vagy akár az amatőr sportolók

teljesítményét, így jogosan vetődik fel a kérdés, ez hogyan lehetséges. A genetikai

állománynak kiemelkedő szerepe van a sportolók teljesítményében, ugyanakkor a

csúcsteljesítmények az emberi szervezet igen csodálatra méltó alkalmazkodási képességre is

utalnak. Valóban elbűvölőek a fizikai terhelés hatására bekövetkezett alkalmazkodási

folyamatok, amelyek megnyitják a csúcsteljesítmények eléréséhez a lehetőséget.

4.1.3.1 Az edzéselmélet kialakulásának fázisai

Az edzéselmélet kialakulását didaktikai szempontból fázisokra bontjuk.

Tapasztalati fázis: Eleinte a sporttal foglalkozó szakemberek (testnevelő tanárok, edzők)

mindennapi munkájuk során empirikus módon különböző megfigyelésekre tettek szert.

55

Tapasztalataik az idő elteltével folyamatosan gyarapodtak, ezeket összegezték, és általános

érvényű következtetéseket vontak le.

Elkülönülési fázis: A sportok fejlődésével más tudományterületek kutatói, képviselői is

elkezdtek érdeklődni a sportolás és a fizikai aktivitás hatásai és jellemzői iránt. Kutatásaik

során leváltak tudományterületük fő kérdéseiről, és többnyire önállóan folytattak kutatási

tevékenységet a sportolás tanulmányozására a fő tudományterületen belül. Így jöttek létre a

sporttal kapcsolatos alterületek, például a pszichológián belül a sportpszichológia, az

élettanon belül a sportélettan. Legtöbb esetben ezek a kutatók saját tudományterületük

perifériáján mozogtak, érdeklődésük a sport iránt belső indíttatásból, személyes kötődésük

révén alakult ki. Ebben a fázisban munkájuk elkülönül a testnevelők, az edzők munkájától, a

sportot tanulmányozó szakemberek egymástól függetlenül végzik kutatásaikat és

megfigyeléseiket, jellemzően nem tudnak egymásról.

Összeadódási és kooperációs fázis: Ahogy tovább fejlődtek a sportok, és ennek

megfelelően gyarapodtak a szakemberek ismeretei és tapasztatai, felmerült annak igénye,

hogy az addig egymástól függetlenül működő szakemberek együttműködjenek, összeadják

ismereteiket és tudásukat. Ennek eredményeképpen további ismeretek és általánosítások

megfogalmazására nyílt lehetőség.

Integrációs fázis: A kooperációs fázist az integrációs fázis követi, amelyben a

gyakorlatban felmerülő kérdés megválaszolására már több tudományterületről származó

ismeretek és részeredmények adódnak össze. Így létrejött az edzéselmélet interdiszciplináris

megközelítése, ahol a sporttal kapcsolatos addigi információk és ismeretek integrálódnak.

Differenciálódási fázis: Az utóbbi években a sport látványos és dinamikus fejlődéséből

adódóan az általános edzéselmélet nem tud minden sportági szakterület kérdésére kielégítő

választ adni, ezért megkezdődik az edzéselmélet sportág szerinti differenciálódása: a

sportolási célja, a fejlesztendő tulajdonságok, a sportolók minősége, életkora és neme szerint.

Ezzel létrejönnek az edzéselmélet alterületei, mind például az egyes sportágak, az erő vagy a

gyorsaság, az élsport vagy a szabadidő sportolók és a nők edzéselmélete.

56

4.1.3.2 Edzéselméleti alapfogalmak

Az edzés olyan folyamat, amely során teljesítménynövelés céljából céltudatos és összetett

terhelésprogrammal tervszerűen alakítjuk a sportoló teljesítőképességét és teljesítőkészségét ,

anélkül, hogy a szervezet károsodást szenvedne (DIETRICH, és mtsai., 1991).

Az edzés kifejezést természetesen nem kizárólagosan a sportban használjuk, minden olyan

rendszeres és tudatos fizikai vagy szellemi típusú gyakorlást, amelynek célja a fizikai vagy

szellemi teljesítmény növelése, edzésnek nevezhető. A hétköznapi használatban edzés alatt

leginkább a sport gyakorlást értjük.

Az edzés nem csupán a sportteljesítmény növeléséhez szükséges képességek fejlesztését

tartalmazza. Összetett és komplex nevelési folyamat, amelynek hatásai a sportoló egész

személyiségét érintik. Az edzések során nemcsak a fizikai tulajdonságok fejlesztését kell

megcélozni, hanem a sportolók mentális és emocionális képességeit és tulajdonságait is.

DUBECZ (2009) értelmezése szerint az edzésnek tartalmaznia kell a sportolók elméleti

képzésüket is. DIETRICH és mtsai. (1991) szerint az edzőnek lehetősége van a sportolók

életkora és képzettsége ismeretében más és más elemet kiemelni a nevelési-oktatási

folyamatban. Így fiatal sportolók esetében tanári, nevelői tulajdonságai kerülnek előtérbe, míg

felnőtt sportolók esetében tanácsadóként, megértő barátként tudja támogatni a sportolók

fejlődését.

Az edzés sportágspecifikus, azaz az edzésmunka hatásai egy adott sportágban és

mozgásokban tudnak leginkább érvényesülni. A felkészülés transzfer hatása a kezdő sportolói

szinttől haladva a csúcsteljesítmények felé folyamatosan csökken. Az élsportban nem várható

el magas teljesítmény szakirányú felkészülés nélkül.

Az edzésekre a tervszerűség jellemző. Az edzések felépítése és tartalma nem lehet

véletlenszerű, hanem tudományos és empirikus elvek alapján, konkrét felkészülési célokat

kell szolgálnia. Ez a megállapítás teljes érvényű, nem korlátozódik a versenysportra,

ugyanúgy vonatkozik az amatőr- és szabadidősportra és az alacsonyabb sportolási szintekre.

Az edzések megtervezéséhez és megvalósításához interdiszciplináris megközelítés

szükséges. Az edzőnek integratív módon több tudományterületnek az ismereteit, általános

elveit és törvényszerűségeit kell tudnia szintetizálni a felkészülési célok megvalósításához. Ez

57

széles tájékozottságot és műveltséget kíván az edzőktől. Nem elég az egyes fizikai képességek

fejlesztésének a módszertanát alkalmazniuk, ismerniük kell a módszerek mögötti különböző

tudományterületeket érintő elméleti hátteret (pl. élettani, biomechanikai vagy biokémiai

ismeretek), valamint figyelembe venniük a felkészülés valamennyi szempontját is (pl.

mentális, pedagógiai, gazdaság- vagy szervezéstudományi szempontok).

Az edzéselméletben edzésmódszer alatt valamely meghatározott tulajdonság vagy

képesség fejlesztésére szolgáló eljárást értünk. Az edzésmódszerek folyamatosan változnak,

átalakulnak, ezt a folyamatot befolyásolja a sporttudomány fejlődése, a versenyszabályok és a

különböző sportok terhelési jellemzőiknek a változása, Amennyiben egy edzésmódszer nem

tud ezekkel a változásokkal lépést tartani, akkor hatékonysága megkérdőjeleződik.

A teljesítményfokozás érdekében edzésmódszereket, eljárásokat, különböző eszközöket

használunk. Ezeket gyűjtőnéven edzéseszközöknek nevezzük. Az edzéseszközöket pozitív és

negatív eszközökre bontjuk. Legfőbb pozitív eszközök a testgyakorlatok, az általános

fejlesztő, előkészítő, rávezető gyakorlatok, sportági technikákat és képességeket fejlesztő

gyakorlatok. Ide tartoznak még azok a tárgyi eszközök, szerek, technikai berendezések,

amelyeket a testgyakorlatok során használunk. Teljesítményfokozó hatásuk van a környezeti

körülményeknek, a természetnek is (például a levegő hőmérséklete, a magaslat, a

szélviszonyok). A sportorvosi ellátás megteremti a feltételeket a megfelelő edzésmunka

elvégzéséhez. Sokszor a mentális és a pszichikai támogatás is elengedhetetlen eszköze, a

csúcsteljesítmények elérésének. A masszázs és a regenerációt segítő eljárások ugyanilyen

fontosak az optimális hatások kiváltásához, mint az aktív edzésmunka. A regenerációhoz

tartozik még a megfelelő táplálkozás, a különböző táplálékkiegészítők bevitele is az energia

és a tápanyagok pótlása érdekében.

Negatív eszköznek minősül a sportolók életkorának, edzettségi állapotuknak, valódi

szükségleteiknek nem megfelelő vagy helytelen edzésmunka. Lényegében ide tartozik

valamennyi testgyakorlat, amely káros hatású a sportolók egészségére. Természetesen nem

maradhatnak ki a dopping listán szereplő tiltott szerek, nyugtatók, hormon készítmények és

eljárások sem (pl. vérdopping).

58

4.1.3.3 A sportteljesítmény

Fizikában a teljesítmény időegység alatt elvégzett munkamennyiség. Egy watt az a

teljesítmény, amely egy Joule energia átalakulásához szükséges egy másodperc alatt. A

sportban a teljesítményt nem tudjuk kizárólag a fizikai teljesítmény definíciójával és

képletével értelmezni. A mechanikában a teljesítményt létrehozó erők azonos irányba hatnak,

a sportmozgások során több, esetleg ellentétes irányú erő is megfigyelhető. Az

edzéselmélettel foglalkozó szakirodalomban a sportteljesítményt komplex fogalomként

fogadják el. Így DUBECZ (2009) szerint „a sportteljesítmény egy sportterületen egyéni, illetve

csapatszinten összegződő, valamilyen állandó viszonyítási alapon értékelhető személyiség-

megnyilvánulás, cselekvésben vagy tevékenységben létrejött mérhető minőséget mutató

megjelenése”. HARSÁNYI (2000) szerint a sportteljesítmény „az az összegező és kiegyenlítési

lehetőséget tartalmazó eszmei és/vagy anyagi értéket hordozó mozgásos eredmény, amelyet

túlnyomó részt öröklött, kisebb részt a környezet – ezen belül elsősorban az edzés – hatásai

határoznak meg, biológiai és pedagógiai módszerek eredményeként versenyen, mérkőzésen

érhető el”. Lényegében a sportteljesítmény tükrözi a szervezet munkavégző képességét;

meghatározza, hogy adott időpontban és körülmények között mire lesz képes a sportoló;

rámutat lehetőségeire és korlátaira. A sportteljesítmény sok tényező függvénye, biológiai és

pszichikai folyamatok mellett szociális, gazdasági és egyéb környezeti tényezők is fontos

szerepet vállalnak kialakításában. A magas sportteljesítmény létrejöttéhez az összes

tényezőnek egységesen és összehangoltan kell jelen lennie. Bármelyik tényező teljes hiánya

vagy hiányos megjelenése a sportteljesítmény csökkenéséhez vezethet. A sportteljesítmény

komponensei folyamatos kölcsönhatásban vannak egymással, így kiegészíthetik egymást.

A sportteljesítményt két módon tudjuk értékelni. Egyrészt versenyeken elért, az adott

sportág mértékszámaival megadott eredmény alapján (perc, másodperc, méter, pontszám stb.).

Ezt abszolút teljesítménynek nevezik, és érthetően a mérhető sportágakban alkalmazható.

Másrészt értékelhető a teljesítmény a versenyeken elért helyezés szerint, a többi versenyző

eredményéhez viszonyítva. Ez a relatív teljesítmény. A relatív teljesítmény jól alkalmazható

nem mérhető sportágakban (pl. küzdősportok), de fiatal sportolók esetében is, ahol az abszolút

59

teljesítmény többnyire egy természetes növekedési tendenciát követ. Ebben az esetben a

relatív teljesítmény kiváló eszköz a sportolók fejlődésének értékelésére.

A teljesítménynek két nagy összetevője van. Az egyik összetevő a teljesítőképesség, mely

a szervezet azon képességeit tartalmazza, amelyeket az edzésen elvégzett munkával, a

sportági felkészülés során fejlesztünk: a fizikai, szellemi és pszichikai

tulajdonságok/képességek. A másik összetevő a teljesítőkészség, amely a sportoló adott,

pillanatnyi érzelmi állapotát, magatartását foglalja magában. A teljesítőkészség a sportoló

azon állapotát jelenti, amely az edzéseken, a felkészülés során megszerzett képességeket

realizálni tudja mérkőzéseken, versenyeken, téthelyzetekben. Sokszor találkozunk a

gyakorlatban jól képzett, nagyon edzett sportolókkal, akik azonban képességeiket nem tudják

versenyeken érvényesíteni. Esetükben a teljesítőkészséget kell fejleszteni, mai felfogásunk

szerint ez a sportpszichológia tárgya és feladata. A teljesítőkészség, a motoros képességekhez

hasonlóan, szerzett és öröklött tulajdonságok mentén alakul ki, összetett pszichofizikai

folyamatok eredményeként. NÁDORI (1981) szerint a teljesítőkészség a sportoló

személyiségétől, személyiségvonásaitól, mentális és szellemi beállítódásaitól, valamint a

motivációktól függ.

A teljesítménysportban a sportoló teljesítőképességének a növelése elsődleges feladat. Ez

csak céltudatos, előre megtervezett és rendszeres edzésmunkával érhető el. Ugyanakkor

fizikai értelemben teljesítőképességünk genetikailag determinált. Génállományunk

meghatározza és korlátozza teljesítőképességünk kapacitását (pl. milyen gyorsan leszünk

képesek futni vagy mennyire fejleszthetjük az izomerőt). Amikor egy sportoló eléri ezen

kapacitás maximumát, úgy további fejlődés nem képzelhető el, még jól felépített

edzésmunka ellenére sem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a sportoló teljesítménye nem

fejlődhet tovább, hiszen tudjuk, hogy a teljesítmény összetett és sok, eltérő tényező

kölcsönhatásának együttes eredménye. Könnyen előfordulhat az, hogy míg

teljesítőképességünk színvonala nem változik, addig hozzáállásunk, pszichés vagy érzelmi

beállítódásunk, vagyis teljesítőkészségünk megváltozhat vagy egyszerűen a kedvező külső

körülmények révén érünk el magasabb teljesítményt.

60

Az edzésmunkának elengedhetetlen szerepe van a teljesítőképesség kapacitásának

kimerítésében. A teljesítőképességet egy tégla alakú négyszögnek képzelhetjük el, amelyet

három részre bontunk (HARSÁNYI, 2000). Alul vannak az autonóm teljesítmények. Ide

tartoznak az életfenntartásához szükséges funkciók. Ezek akaratunk ellenére működnek,

önszabályozók. Középen vannak az akaratlagosan mozgósítható energiatartalékok, ezek

rendelkezésre állnak és igénybe vehetők – a külső körülmények függvényében. Ilyen külső

körülmény például az edzésmunka . Amennyiben valaki ülő életmódot folytat, az

akaratlagosan mozgósítható energiák „ellustulnak”, és csökken a rendelkezésre álló

kapacitásukat. Edzéssel növelhetjük az akaratlagosan mozgósítható energiatartalékokat. Mivel

ilyenkor több energiára van szükségünk, arra kényszerítjük a szervezetünket, hogy a meglévő

tartalékokból több energiát bocsásson rendelkezésre. Legfelül a védett energiatartalékok

vannak, ezek a mindennapi tevékenységeink során nem hozzáférhetők. Kivételes esetekben

(életveszély, halálfélelem, túlfokozott emocionális állapot) az ember innen is képes

mozgósítani energiákat. Szervezetünk életveszélyes helyzetekre, a szerv, szervrendszerek

funkcionális képességének megőrzésére tartalékolja ezeket az energiákat. Az emberi

teljesítőképesség modelljét a 5. ábra illusztrálja.

5. ábra: Az emberi teljesítőképesség modellje

Forrás: HARSÁNYI (2000)

61

Örök kérdés a sportszakemberek körében az, hogy mikor éri el egy sportoló

teljesítőképességének felső határát, és miről lehet felismerni ezt az állapotot. A

sporttudomány mai állása szerint nem tud egyértelmű választ adni erre a kérdésre. Nem

ismerünk olyan mutatókat, amik alapján kijelenthető, hogy egy sportoló nem tud tovább

fejlődni, mert elérte kapacitásának maximumát. Szakmai tapasztalatok, az edző saját

sportolójáról szerzett alapos és körültekintő ismeretei fontos tényezők a teljesítő képesség

állapotának megítélésében.

4.1.3.4 Az alkalmazkodás

Az edzéselméletben teljesítőképességünk fejlődését hagyományosan az alkalmazkodás,

vagy a szuperkompenzáció elmélete alapján magyarázzák. Utóbbi elméletet Nikolai N.

Yakovlev, orosz élettanász dolgozta ki 1949-1959 között (VIRU, 2002). Az elmélet szerint az

edzésingerek olyan alkalmazkodási folyamatokat váltanak ki a szervezetben, amelyek

hatására teljesítőképességünk nő. Az alkalmazkodás az embernek az a képessége, amikor a

környezeti hatásokra a szervezet életfolyamatainak módosításával képes reagálni. Ezt a

folyamatot szuperkompenzációs elméletnek is nevezik. Utóbbi abból indul ki, hogy

szervezetünk nyugalomban egy alap egyensúlyi állapotban van, amelyet homeosztázisnak

hívunk. Ilyenkor a szervezet arra törekszik, hogy megőrizze ezt az állapotot akkor is, ha a

külső körülmények megváltoznak. Az edzés során az edzésinger megbontja ezt az egyensúly

állapotot, nagyobb aktivitásra kényszeríti a szervezet különböző rendszereit, főleg azokat,

amelyek közvetlenül érintetettek az izommunkában. Ilyenkor fáradás következik be, a leépítő

folyamatok kerülnek túlsúlyba, az energiaraktárak folyamatosan kiürülnek, az anyagcserében

résztvevő anyagok (pl. enzimek, elektrolitok) mennyisége és aktivitása visszaesik,

összességében a szervezet működési szintje csökken. Az edzés befejezését követően

megkezdődik a regenerációs szakasz, amikor a szervezet igyekszik pótolni a felhasznált

energiákat, megpróbálja visszaállítani a megbontott/felbillent egyensúlyt. Ez a fázis a

szuperkompenzációval végződik, amikor a helyreállító folyamatok eredményeként a szervezet

meghaladja a kiindulási állapotot, és rövid távon egy magasabb egyensúlyi szintet létesít.

Ebben az új állapotban a szervezet teljesítő képessége is magasabb az edzés előttihez képest.

62

A szuperkompenzációs szint azonban néhány nap elteltével visszaáll az eredeti szintre. A

szuperkompenzáció folyamatát a 6. ábra mutatja.

6. ábra: Az alkalmazkodás folyamata

Forrás: saját szerkesztés

Ha a szuperkompenzáció közben újabb edzésterhelést alkalmazunk, akkor az ismételt

alkalmazkodási folyamat eredményeként egy másik, az előzőnél is magasabb

szuperkompenzáció jön létre. A rendszeres edzésterhelések által előidézett

szuperkompenzációk a szervezet működési szintjének folyamatos emelkedését

eredményezhetik, amely végül magasabb teljesítőképességhez vezethet.

Természetesen az egymást követő edzésterhelések időbeli sorrendje és ütemezése

meghatározza a szuperkompenzáció minőségét. Ha túl ritkán jönnek az edzésingerek, akkor a

szuperkompenzációból eredő rövid távú fejlődés elveszhet, azaz a következő edzésinger

mindig ugyanazon a szinten éri a szervezetet, így elmarad a teljesítőképesség fejlődése. Ha túl

sűrűn, a szuperkompenzáció megkezdése előtt érik a szervezetet az edzésingerek, akkor

fennáll a túlterhelés, és az abból fakadó sérülések veszélye, ami a teljesítőképesség

csökkenését eredményezheti. Az egymást követő edzésingerek alkalmazásának létezik egy

optimális ütemezése, ami függ az egyén adottságaitól, az edzésterhelések mennyiségétől és

minőségétől, a külső körülményektől (pl. egyéb stressz hatások megléte).

63

Lényegében a szuperkompenzáció a szervezet védekező mechanizmusa az

edzésterhelésekkel szemben. A szuperkompenzáció, a szervezet megerősítése ahhoz kell,

hogy a legközelebbi, hasonló erősségű és minőségű edzésterhelések ne tudják a fennálló

egyensúlyi állapotot megbontatni. Amennyiben hasonló edzésterheléseket alkalmazunk, akkor

csökken a szuperkompenzáció mértéke, következésképpen csökken a teljesítőképesség

fejlődésének mértéke is. Ez egyben magyarázatot ad arra is, hogy miért érdemes az

edzésterhelések mennyiségét és minőségét módosítani annak érdekében, hogy

teljesítőképesség optimális növelését érjük el.

Az alkalmazkodás mértéke genetikai tulajdonságoktól/adottságoktól függ, egyénenként

változó. Ugyanarra az edzésterhelésre a sportolók szervezete eltérő módon reagál. A kiváltott

alkalmazkodás mértékében jelentős különbségek láthatók, így például a maximális

oxigénfelvétel esetében ez az érték 0-43% között mozog (MCARDLE, és mtsai., 2006).

4.1.3.5 Az edzettség

A sporttudományok örök kérdése a sportolók edzettségének és teljesítményének növelése.

Ez csak rendszeres, céltudatos, jól tervezett és szervezett, hosszú távot megcélzó

edzésmunkával érhető el. A sporttudományi kutatások a tervezettség és a szervezettség

szintjének emeléséhez, a megfelelő célok megválasztásához járulhatnak hozzá.

Az edzettség több komponensből összetevődő állapot, mely folyamatos edzés- és

versenyterhelések hatására alakul ki. Az edzettség a szervezet alkalmazkodásának a

következménye. A szervezet a terhelések kivédése érdekében morfológiai, szerkezeti és

működési változásokat indukál, amelyek eredménye a szervezet magasabb funkcionális

szintje, azaz magasabb edzettségi állapota. Bár tipikusan az edzettségről annak fizikai

komponensei jutnak eszünkbe, az edzettség komplex állapot, a sportoló egész személyisége

jelenik meg benne. DUBECZ (2009) nyomán az edzettséget összetevőkre bontjuk, így külön

értelmezzük a motorikus, a fiziológiai, az alkati és a pszichológiai változásokat.

• Motorikus változások. Ez alatt az izommunka optimalizálást értjük. Ide tartoznak a

mozgásban résztvevő motoros egységek számának és feszülési mértékének az optimalizálása,

valamint bekapcsolódási sorrendjük szinkronba hozása. Az optimális izommunka révén a

64

mozgásoknak nemcsak a technikai végrehajtása tökéletesedik, hanem energiafelhasználásuk is

gazdaságosabbá válik.

• Fiziológiai változások. Ide a szervezet élettani szabályozásában bekövetkező

változások tartoznak. Ez magában foglalja a szervezet szerv és szervrendszereinek jobb

működését. Ennek következményeként az egyes szervek jobban tudják tolerálni a terhelést, és

magasabb alkalmazkodási kapacitást mutatnak. Javul a rendelkezésre álló oxigén

kihasználtsága, az anyagcsere folyamatok hatékonysága és energia igénye, az energiaraktárak

feltöltöttsége és mobilizálhatósága.

• Alkati változások. Ez alatt a szervezet különböző szerveiben létrejött morfológiai

változásokat értjük. Leglátványosabb formában az izomrendszerben mutatkoznak meg ezek a

változások (izom hipertrófia), de ide tartozik még például az izomsejteken belüli

mitokondriumok számának növekedése, az érfal megvastagodása, az érhálózat bővülése.

• Pszichés változások. A magas versenyteljesítmények eléréséhez nélkülözhetetlen az

optimális pszichikai állapot így szerves része az edzettségnek. A sportoló pszichikai

tulajdonságainak összehangolása, a versenyre történő lelki felkészítése nélkül ma már nem

értelmezhető az edzettség. A sportoló fejlesztésének és fejlődésének célja az edzésterhelés

elviselésének növelése, a monotónia- és a fájdalomtűrő képesség fokozása; kudarcok és

sikerek, emocionális ingadozások megfelelő kezelésének elsajátítása; a kognitív funkciók

megőrzése terhelés alatt. A sportoló képes legyen erősségeit használni, azokat érvényre jutatni

a változó szituációkban (pl. téthelyzetekben).

Az edzettségi jelekhez hozzátartoznak a vegetatív szabályozás változásai is. A magasabb

edzettségi állapot hatására a szervezet működése gazdaságosabb, takarékosabb lesz, így

például alacsonyabb lesz a szívfrekvencia nyugalomban és szubmaximális terhelés során,

alacsonyabb lesz a légzésszám és a vérnyomás (PAVLIK , 2011).

Az edzettség kialakításában az edzéseknek van a legnagyobb szerepük, azonban más

tényezők is befolyásolhatják az edzettséget kedvező vagy kedvezőtlen irányba. Ez, és a fent

említett komplexitás jelenti a sporttudományi vizsgálatok egyik fő nehézségét. A gyakorlati

szakembereknek, a sportolók elvárásainak megfelelően nagyon nehéz az edzettséget egyszerű

számértékkel, vagy indexszel kifejezni. A probléma összetettsége miatt számos, eltérő

65

aspektusú vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy minél átfogóbb és pontosabb képünk legyen az

edzettségi állapotról. Az eredmények együttes – nem az adatok egyszerű összeadásával

keletkező – értékeléséből juthatunk el az edzettség korrekt meghatározásához. Az

edzettségben bekövetkezett változások értékelése különösen bonyolult feladat fiatal

sportolóknál, akiknél nehéz objektíven, mérésekre alapozva szétválasztani a biológiai érésből

származó fejlődést az edzésterhelések hatására létrejött változásoktól. Ugyancsak nehéz az

edzettség alakulását közvetlen és egyértelmű kapcsolatba hozni az edzésmunkával, az edzések

jellegével és minőségével. Az edzők sokszor gondolják, hogy sportolóik fejlődése bizonyos

edzésformák és módszerek alkalmazásának az eredménye. Ez azonban inkább vélekedés, mert

sohasem tudhatjuk pontosan, hogy egy adott edzettségi szinten érzékelt változások az aktuális

edzés következményei, vagy korábbi edzések késleltetett hatásának a megnyilvánulásai.

Ugyanakkor nem tudjuk elkülöníteni a fiziológiai, a pszichikai és a szociális tényezőket sem,

hogy ezek külön-külön milyen arányban indukálnak változásokat. Az edzettség

meghatározásában nem csak az egyes komponensek önálló színvonala nagyon fontos, hanem

azok kölcsönhatása is. Egy kivételes zenei előadás létrejöttéhez kétségtelenül szükséges az

előadóművészek magas képzettsége, de játékuk összehangolása, összhangzattana nélkül

mégsem jön létre zenei élmény. Ehhez hasonlóan működik a magas edzettségi szint is: fontos

a részelemek önálló fejlesztése, de ezek egymáshoz való viszonya, összehangolása is

elengedhetetlen.

Bizonyos életkor, teljesítmény szint vagy edzéskor elérése után az edzettségi állapot

szinten tartása is lehet cél. Ha a fejlődés kritériumának azt tekintjük, hogy bizonyos értékek

növekedő tendenciát mutassanak, akkor a szinten tartásra irányuló edzettség nem tekinthető

fejlődésnek. Abból a szempontból viszont igen, hogy a biológiai folyamatoknak megfelelően

törvényszerű az edzettség és a teljesítmény színvonalának csökkenése. Ekkor éppen a

teljesítmény várható visszaesésének megállítása vagy fékezése jelenti magát a fejlődést. A

szinten tartás ezekben az esetekben elfogadható cél, és elérése értékelendő teljesítmény. Az

edzettségi állapot szinten tartása a sportolói pályafutás meghosszabbítását teszi lehetővé, ami

a sportolói egzisztencia megteremtése szempontból sem elhanyagolható, de az egyes

sportágak széles tömegbázisának megteremtéséhez is hozzájárul.

66

Az edzettséget feloszthatjuk általános és speciális edzettségre. Az általános edzettség a

szervezet valamennyi tulajdonságában bekövetkezett általános változások összessége. A

speciális edzettség pedig konkrét mozgásfeladatok és terhelési jellemzők hatására csak a

fejleszteni szándékozott képességekben létrejött változások összessége. Nem kérdéses, hogy a

magas teljesítmények eléréséhez speciális edzettségre van szükség, ugyanakkor a speciális

edzettség nélkülözhetetlen előfeltétele a magas és jól megalapozott általános edzettség

kialakítása.

Érvényesség szempontjából egy edzettségi szint talán legadekvátabb mutatója a

versenyeken elért teljesítmény. A magas teljesítmény magas edzettségi állapotot feltételez,

ennek ellenére a teljesítmény hiánya nem feltétlenül az edzettség hiányát jelenti. Edzettség és

teljesítmény nem lineáris viszonyban áll egymással, de ennek ellenére kapcsolatuk igen

szoros, és van összefüggés közöttük. Tulajdonképpen az edzettség kialakítása az alapja a

magas teljesítménynek, de az edzettség nem megfelelő színvonala egyben korlátozó tényezője

is a teljesítménynek. A magas edzettségi állapot teljesítményben történő realizálása több

tényező függvénye, amelyek a pillanatnyi aktuális állapot szintjéhez képest

teljesítményingadozásokat is képesek generálni. Magas edzettségi szint mellett

tulajdonképpen megnöveljük annak esélyét, hogy a pillanatnyi aktuális állapot kedvező

hatással legyen a sportteljesítményre, illetve az egyéb tényezők teljesítményingadozást

generáló hatását csökkentsük. Alacsony edzettségi szint esetén nagyobb annak a

valószínűsége, hogy a pillanatnyi aktuális állapot alacsonyabb teljesítményt eredményezzen,

illetve kisebb a negatív hatások korrigálásának esélye.

4.1.4 A TELJESÍTMÉNYDIAGNOSZTIKA

Teljesítménymérés alatt adatok összegyűjtésnek a folyamatát értjük, jelen esetben a

sportteljesítmény adatainak összegyűjtését. Az adatok minősége szorosan összefügg az

alkalmazott módszertan és az eszközök minőségével. Ahogy fejlődik a teljesítményméréshez

kapcsolódó technológia, úgy egyre pontosabb és részletesebb teljesítménymérés valósítható

meg, ugyanakkor az emberi sportteljesítményről szerzett ismereteink serkentően hatnak a

technológiai fejlesztésekre.

67

A teljesítménymérésnek három fő szakasza van: a mérési eljárások és protokollok

kiválasztása; a mérés végrehajtása; az eredmények értékelése. A szakaszok egymással

összefüggnek, ugyanakkor elkülönülnek egymástól, eltérő tartalmú és jellegű részfeladatokat

tartalmaznak. Bár számos vizsgálatot a gyakorló edzők is megtervezhetnek és

végrehajthatnak, sok esetben azonban a mérési módszerek és a mérési technológia

fejlettségéből adódóan speciális képességeket és ismereteket igényelnek, ezért csak

szakképzett személyzet segítségével kivitelezhetők.

A mérési eljárások és protokollok kiválasztása nem könnyű feladat. Számos eljárás közül

lehet választani: vannak egyszerű vagy összetett, olcsó vagy drága, de mindemellett azonos

célt szolgáló mérési eljárások. A megfelelő próba kiválasztásához több szempontot is

figyelembe kell venni, ezeket a szempontokat egyénileg – de együttesen is – mérlegelni kell a

lehető leghatékonyabb kiválasztása érdekében. A próbák kiválasztásának szempontjait a

4.1.4.4 fejezet tárgyalja.

A vizsgálati protokoll kiválasztása után következhet a vizsgálat végrehajtása, aminek

konkrét, előírt lépései és menete van. Amennyiben külső eszközök szükségesek a vizsgálat

lefolytatásához, elsősorban a gyártó instrukcióit és előírásait, valamint adott laboratórium

biztonsági rendelkezéseit kell követni. Laboratóriumi vizsgálatoknál rendszerint szakképzett

személyzet bevonása szükséges, olyan szakembereké, akik jól ismerik az alkalmazott

eszközök működését és tulajdonságait. Ma már annyira szerteágazó az eszközök típusa és

jellege, hogy más-más személyzet kell a különböző típusú mérésekhez. Így a testösszetétel

meghatározására irányuló vizsgálatok, a spiroergometriás vagy a biomechanikai mérések

mind más ismeretet és eltérő szakképzettségű személyzet közreműködését igényelik.

A teljesítménymérés az adatok rögzítésével kezdődik, és azok értékelésével zárul. Az

adatok értékelése nélkül a vizsgálat nem teljes értékű, így nem tudja eredeti célját sem elérni.

Az értékelés során az adatok elemzése kerül előtérbe, amikor a hogyan és a miért kérdésekre

kaphatunk válaszokat. Valójában nem könnyű az adatok mögötti információkat felismerni, és

a megfelelő következtetéseket levonni. A vizsgálat ismeretén túlmenően szükséges a jól

megalapozott szakmai tudás, az elméleti felkészültség, a kritikai gondolkodásmód. A

sportteljesítményt nem lehet előre gyártott sablonok mentén elemezni. A sportolók mind

68

külön egységet képeznek, következésképpen az alkalmazott edzésmódszerek egyéni értékelést

kívánnak, és ebben a folyamatban a kritikus gondolkodás elengedhetetlen. Az értékelés során

a vizsgált személy teljesítményét, vagy egy edzésprogram hatékonyságát értékelhetjük.

Egyéni értékelésnél a vizsgálat eredményeit önálló egységként kezeljük, referencia értékekhez

vagy korábbi vizsgálatok eredményeihez viszonyítva. Ezek alapján kimutatható a vizsgált

személy edzettségi állapota és szintje, így megfogalmazhatók a további edzésmunka terhelési

mutatói is. Amikor egy felkészülési időszakot, vagy egy edzésprogram hatékonyságát

értékeljük, akkor érdemes több sportoló adatait együttesen kezelni és értékelni. Az elemzés

eredményei alapján hasznos információkat kaphatunk arról, hogy az alkalmazott edzéseknek

összességében milyen hatásuk van, milyen alkalmazkodásokat váltanak ki, és milyen

képességeket tudnak fejleszteni.

4.1.4.1 A teljesítménydiagnosztika helye a mai sportban

Tekintettel arra, hogy az edzettség és a teljesítmény is összetett állapot, ezért sem az edző,

sem a sportoló sohasem tudhatja pontosan meghatározni az egyes összetevők színvonalát,

szintjét. Mint ahogy azt sem, hogy egyenként milyen arányt képviselnek a sportteljesítményen

belül. Az edzettség és a teljesítmény maximalizálása (versenysportolók esetében) vagy

optimalizálása (szabadidősportban) érdekében azonban minél pontosabban meg kell tudnunk

határozni az egyes részképességek állapotát. Például könnyen lehet, hogy egy sportoló nagy

maximális erővel rendelkezik, de állóképessége elmarad a sportági követelményektől. Ebben

az esetben a megfigyelt hiányosságok korlátozni fogják a sportoló teljesítményét. Jól

megtervezett mérésekkel ezek a hiányosságok megállapíthatók, és a megfelelő edzésekkel

korrigálhatók.

Ma a sporttudományi tevékenységek egyik fő iránya az új teljesítménymérési lehetőségek

kidolgozása és fejlesztése, a sportolók teljesítőképességének minél pontosabb mérése és

diagnosztizálása. Az így kapott adatok objektív kiindulási alapot adnak az edzettségi szint

meghatározásához, ezek alapján értékelhető az edzésmunka, egy-egy felkészülési időszak

eredményessége, segítségükkel meghatározhatjuk az edzési folyamat beavatkozási pontjait. A

technológiai fejlesztéseknek és a mérési módszertan fejlődésének köszönhetően egyre több és

69

egyre pontosabb, az edzettségben bekövetkezett változásokra fokozottan érzékeny vizsgálati

protokoll és próba került kidolgozásra. Ezek a próbák már nem csak az aktuális állapotok

rögzítésére irányulnak, hanem a várható teljesítmény becslésére, a potenciálisan kialakítható

edzettségi szintnek előrejelzésére is törekednek.

Az edzésfolyamat céltudatos megtervezése és előkészítése megköveteli a sportolók

képességeinek monitorozását objektív, megbízható mérési módszerekkel. A sportolók

képességeinek folyamatos nyomon követése nélkül nem beszélhetünk megalapozott,

céltudatos felkészülésről, aminek fokozott jelentősége van az élsport felé haladva.

A fizikai teljesítmény összetevőinek értékelése különböző mérési protokollok segítségével

valósul meg. Ezek alkalmazása már nemcsak az egyéni sportágakban elfogadott, az utóbbi

időben a csapatsportágakban mutat látványos növekedést. Többek között azért, mert a fizikai

képességek szerepe a csapatsportágakban is egyre nagyobb hangsúlyt kap a

sportteljesítményben, így ennek fejlesztése egyre jobban előtérbe kerül. A mérésekből kapott

eredmények és az abból levonható következtetések meghatározó és normatív szerepet töltenek

be az edzésfolyamat megtervezésében és kivitelezésében.

A sportszakemberek az alábbi területeken kaphatnak információkat a megfelelő mérések

elvégzése után:

• A sportolók aktuális edzettségi-, erőnléti állapota, az egyes összetevők színvonala, aránya.

• Objektíven kimutathatók a sportolók gyengeségei és erősségei.

• Visszajelzést kapnak egy felkészülési időszak, egy edzés program vagy rehabilitációs

program hatékonyságáról, eredményességéről.

• Lehetővé válik csapatsportágakban is az egyénre szabott fejlesztési koncepció

kidolgozása.

• Optimalizálhatóbb a terhelés adagolása.

• Támpontokat kapnak a sportolók terhelhetőségi spektrumának meghatározásához.

• A túledzettség és a sérülések megelőzhetők.

Utánpótlás-nevelésben a sportágválasztás, valamint a tehetségek kiválasztásának sikerességét

növeli.

70

Világszerte, de Magyarországon is, a hetvenes évektől kezdve látványosan nőtt a

teljesítménydiagnosztikai laboratóriumok száma. Tipikusan ezek a laboratóriumok

egyetemekhez, főiskolákhoz kötődtek, főleg a sporttudományi képzéseket nyújtó

egyetemeken találhatók, de léteznek az egyetemi struktúráktól független laboratóriumok is,

valamint nem ritkák a vállalkozói szférában létrehozott kisebb vagy nagyobb laboratóriumok,

ahol piaci feltételek mellett nyújtanak fizikai állapot és teljesítmény felmérő szolgáltatásokat.

4.1.4.2. Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok fajtái

Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok elvégezhetők a vizsgált személy állapotának

rögzítésére (állapotvizsgálatok), vagy a terhelés alatt végbemenő változások

tanulmányozására (terheléses vizsgálatok). A terheléses vizsgálatokat két nagy csoportra

osztjuk, a laboratóriumi vizsgálatokra és a pályavizsgálatokra. Ezek kiegészítik egymást,

izoláltan egyik sem képes a teljesítménymérés fentebb megfogalmazott céljainak megfelelni.

Mivel a két vizsgálati csoportból eltérő jellegű információkat nyerhetünk, így a

sportteljesítmény más-más aspektusait képesek megvilágítani, ezért kombinálásuk szakmai

szempontból indokolt.

4.1.4.2.1 Laboratóriumi vizsgálatok

A laboratóriumi vizsgálatok az erre a célra kialakított és megfelelően felszerelt

laboratóriumokban végezhetők el, szakképzett személyzet segítségével.

A laboratóriumi vizsgálatok legfőbb előnye a vizsgálati protokollok pontossága,

megbízhatósága és a vizsgálati környezet kontrollált állandósága. A mérések megbízhatósága

révén a kapott adatok és eredmények elfogadhatók, a valós helyzethez közelítő

következtetések vonhatók le belőlük. Másik előnyük, hogy a mérés szerkezetének

megfelelően az adott teljesítményt elemeire tudjuk bontani, és az alkotórészeket külön is

értékelhetjük.

A mérések pontossága ellenére a laboratóriumi vizsgálatok legnagyobb hátránya, hogy az

eredmények nem hozhatók közvetlen kapcsolatba a versenypályán elért teljesítménnyel. Csak

általános képet adnak a sportoló állapotáról, de a sportágspecifikus képességek

megállapításához egyéb teszteket is célszerű alkalmazni, amelyek jobban fókuszálnak az adott

71

sportág mozgás- és terhelésjellemzőire. Ez főleg azokban a sportágakban fontos, ahol a

sportteljesítmény több komponens együttes eredménye (pl. csapatjátékok, küzdősportok).

Olyan sportágakban, amelyekben a vizsgálat mozgásszerkezete közel áll az adott sportág

mozgásszerkezetéhez, az eredmények interpretálása és hasznosítása az edzői munkában

nagyobb hatékonysággal valósulhat meg (például futóknál egy futószalagos vizsgálat). Ennek

feltétele természetesen az, hogy olyan vizsgálati protokollt vagy mérőeszközt válasszunk,

amely a legközelebb áll a mérni kívánt sportoló sportági profiljához. (Például futóknál a felső

végtagok izomerejének mérése nem elsődleges szempont).

A laboratóriumi vizsgálatok másik hátránya, hogy időigényesek és költségesek. Ebből

kifolyólag nem alkalmazhatók túl gyakran. Több sportoló együttes mérése esetén (pl.

csapatoknál) a mérés megszervezése, a végrehajtás lebonyolítása hátrányosan érintheti az

edzésmunkát, az edzéstartást.

4.1.4.2.2 Pályavizsgálatok

A pályavizsgálatoknál számos módszer és protokoll közül lehet választani, léteznek

általános protokollok és sportág specifikus protokollok is. Legfontosabb előnyük a sportági

profilnak megfelelő eredmények és értékek megszerzése. A vizsgálatok eredményei általában

illeszkednek a pályán elért teljesítményhez, ezáltal jól hasznosíthatók az edzői munkában,

kiindulási alapot adhatnak az edzéstervezéshez. Másik jelentős előnyük, hogy esetükben

alacsony az idő- és költségráfordítás, ezért gyakran és könnyen tudjuk őket alkalmazni. A

csapatsportágak sem jelentenek akadályt, mert sokszor egyszerre, viszonylag rövid idő alatt

több sportolót is mérni lehet. Előnyük még az is, hogy egyszerű kivitelezésüknél fogva a

vizsgálatokat maguk az edzők is levezethetik, nem igényelnek szakképzett személyzetet.

Hátrányuk megkérdőjelezett pontosságuk és megbízhatóságuk. Itt a környezet

változékonysága miatt nagyon precízen és körültekintően kell előkészíteni a vizsgálat

helyszínét, és legtöbbször elővizsgálatokkal kell ellenőrizni a vizsgálati protokollok

megbízhatóságát. Az eredmények értékelése során a környezeti tényezők esetleges

ingadozásait is érdemes figyelembe venni (pl. hőmérséklet, páratartalom, szélerőssége).

72

Az előkészítésnél gondoskodni kell a mérőszemély objektivitásáról is. Legjobb, ha a

méréseket ugyanaz a személy végzi. Amennyiben több személy is részt vesz a vizsgálatban,

akkor ügyelni kell a módszertani és technikai részletek összehangoltságára, egységességére.

Az előírt lépések és instrukciók valamennyi vizsgáló személy részéről történő pontos

betartására.

A pályavizsgálatok általában egy, de ugyanakkor komplex képességet mérnek. A próbán

elért teljesítmény ennek a képességnek a végterméke. Mivel nem tudjuk elemeire bontani a

mérni kívánt próbát, így nem tudjuk egyértelműen meghatározni és elkülöníteni a próbán elért

teljesítmény mögötti tényezőket sem.

4.1.4.3. A teljesítménydiagnosztika alapvizsgálatai

Sportteljesítményt vizsgáló laboratóriumok több típusa létezik: van olyan, ahol csak

bizonyos profilú vizsgálatokkal foglalkoznak, de leggyakoribb a komplex laboratórium, ahol

a legelterjedtebb vizsgálatok valamennyi fajtáját elvégzik. A legismertebb

teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok a következők:

Szomatometria. A szomatometria (vagy antropometria) az emberi test méreteinek és

összetételének a vizsgálata. Jól tudjuk, hogy a testméretek meghatározó szerepet töltenek be

az egyes sportágakban, az eredményességben és a potenciálisan elérhető teljesítményben. Az

ideális testméretek sportág és versenyszám specifikusak, a csapatjátékokban pedig poszt

specifikusak is. Szomatometriai vizsgálatoknál meghatározott mérőpontokon mérik a test

különböző részeinek hosszát, szélességét vagy átmérőjét, a bőrredőket; a csontok, a testzsír és

az izomtömeg abszolút értékét és százalékos arányát. A vizsgálatok célja a sportolók

testméreteinek elemzése és értékelése a sportági profilnak megfelelően, a teljesítőképességet

pozitívan vagy negatívan befolyásoló testméretek meghatározása, utánpótlás korban a

sportági kiválasztáshoz szakmai ajánlások megfogalmazása, a várható testmagasság becslése.

Terhelésélettani vizsgálatok. Ezeknél a vizsgálatoknál terhelés alatt a szervezet

kardiovaszkuláris rendszerét, légzési kapacitását, anyagcseréjét és az ezekben beálló

változásokat tanulmányozzák. A terhelés legtöbbször ergométereken történik. A legtöbbet

használt ergométerek a futópad és a kerékpár ergométer. A vizsgálatok alapján olyan

73

tényezőkre kaphatunk információkat, mint például az aerob és az anaerob kapacitás

fejlettsége, a fizikai terheléshez történő alkalmazkodás képessége, a vizsgált személy

anyagcseréjének tulajdonságai.

Elég gyakoriak még a biomechanikai vizsgálatok. Itt többek között vizsgálják a

sportmozgások térbeli és időbeli szerkezetének- és a mozgásmintáknak a jellemzőit, a

mozgáskoordinációt, az adott sportági technika végrehajtásának színvonalát,

fejleszthetőségének lehetőségeit, valamint nagyon elterjedtek még a járásvizsgálatok is.

Továbbá a sportolók izomerejének és izomteljesítményének tulajdonságait (például az

erőkifejtés mértékét különböző helyzetekben, az erőkifejtés arányát a teljesítményben, ezek

fejlesztésének optimalizálását), az inak és a szalagok mechanikai tulajdonságait.

Biokémiai vizsgálatok. A biokémiai vizsgálatok a terhelés hatására a szöveti szerkezetben,

a sejtekben és a vérben létrejövő változásokat, alkalmazkodásokat tanulmányozzák. Például

különböző enzimek vagy metabolitok koncentrációjának változásait terhelés alatt, a fehérjék

szerkezetének és a fehérjeszintézisnek a kapcsolatát az egyes sportmozgásokkal, az

izomműködés biokémiai tulajdonságait. A biokémiai vizsgálatok hozzásegíthetnek minket a

sportolók fizikai és edzettségi állapotának megállapításához, esetleges betegség vagy sérülés

megelőzéséhez, a túlterhelés időben való felismeréséhez, valamint a sportolók egészségének

megóvásához.

A fent felsorolt legelterjedtebb vizsgálatokon kívül találkozhatunk egyéb

laboratóriumokkal is, ahol a sportban felmerülő problémák közül csak egy-egy témakört

járnak körül különböző szempontok szerint. Ilyen például a folyadékháztartás kérdésköre: a

folyadékpótlás lehetőségei terhelés alatt vagy különleges időjárási viszonyok között, a

folyadékpótlás hatékonyságának a vizsgálata a teljesítmény növelése érdekében. A

regeneráció kérdésköre: lehetőségek és módszerek a hatékonyabb regeneráció eléréséhez. A

szervezet terhelés alatti neurofiziológiai és kognitív működése.

4.1.4.4. Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok kiválasztásának szempontjai

Az alkalmazandó vizsgálati módszer kiválasztásának legfontosabb kritériuma a mérni

kívánt képesség. A vizsgáló személyeknek pontosan tudniuk kell, hogy az egyes eljárások

74

milyen képességeket mérnek, a szervezetnek milyen szervrendszereit veszik igénybe, milyen

izomcsoportok aktiválódnak a mérések során. Így könnyen belátható például, hogy a néhány

másodpercig tartó vizsgálatok alkalmatlanok az aerob anyagcsere folyamatok értékelésére,

vagy éppen a helyből végrehajtott súlypontemelkedés eredményéből nem következtethetünk a

maximális erő mértékére. Ezen kívül a kiválasztáshoz ismerni kell az adott sportág profilját, a

teljesítmény szempontjából domináns képességeket. Tapasztalt, magasan képzett sportolók

esetében sokszor elég lehet egy speciális mérés egy konkrét képesség mérésére (pl. a laktát

tűrő képesség adott intenzitási zónán belül). Kevésbé képzett vagy fiatal sportolók esetében,

de akár a szabadidősportban is, általánosabb jellegű vizsgálatok is megfelelő információt

adhatnak (pl. az aerob kapacitás mérése).

A vizsgálat célját is figyelembe kell venni. Más protokollt kell alkalmazni a

teljesítménysportban, ahol az elsődleges cél a maximális teljesítőképesség elérése, és mást

akkor, amikor a szervezet általános állapotának a mérése a cél. A maximális protokollok

alkalmazásánál az sem ritka, hogy sokszor elővizsgálatokat alkalmaznak annak megítélésére,

hogy mennyire áll készen a vizsgált személy egy ilyen vizsgálatra. Az elővizsgálatok

eredményei alapján általános információkat kaphatunk a vizsgált személy állapotáról,

amelyek alapján kijelölhető a használandó protokoll a mérni kívánt képesség függvényében.

A kiválasztott próbának sportág vagy versenyszám specifikusnak kell lennie, azaz a

vizsgálati protokoll mozgásanyagának nagymértékben egyeznie kell a vizsgált személy

sportágának mozgásanyagával. Ez egyaránt vonatkozik az anyagcsere és a biomechanikai

jellemzőkre. Ezzel a sportoló várható teljesítménye közelebb kerül a valódi maximumhoz,

hiszen egy általa jól ismert mozgásban kell legjobbját nyújtani, valamint az eredmények

hasznosítása az edzői munkában nagyobb megbízhatósággal valósítható meg.

A vizsgált személyek életkora, képzettsége és edzettségi állapota is fontos szempont lehet

a vizsgálati protokoll kiválasztásában. Maximális vagy szupramaximális terheléseket

tartalmazó protokollokat csak jól képzett és edzett sportolókkal érdemes végeztetni, akik

megfelelően motiváltak, és vállalják az ilyen típusú protokollok igénybevételét és kellemetlen

kísérő tüneteit. Kevésbé edzett, vagy fiatal sportolóknál alacsony terhelésű protokollok

alkalmazása indokolt, amelyeket a vizsgált személyek mind fizikailag, mind pszichikailag

75

befogadni és elviselni képesek. A vizsgált személyek profilja a kiválasztandó protokoll

validitása szerint is fontos tényező. Számos vizsgálati protokoll csak bizonyos mintákon

került kipróbálásra és validálásra, azaz alkalmazásuk nem általános érvényű, nem terjed ki a

teljes populációra. Ezért az eredmények érvényessége szempontjából csak hasonló profilú

mintákon alkalmazható.

A kiválasztás másik fontos kritériuma a rendelkezésre álló időkeret és a pénzügyi

források. Természetesen a legtöbb edző és sportoló a lehető legjobb eljárást szeretné igénybe

venni, ugyanakkor fontos mérlegelni a mérésből származó eredmények és a ráfordított

források viszonyát. A teljesítménysportban általában a sportolók időbeosztása nagyon kötött,

az edzések időtartama alig enged szabadidőt a sportolóknak. Ilyen esetben olyan protokollt

kell választani, amely viszonylag rövid idő alatt kivitelezhető, és nem borítja fel a sportoló

edzésprogramját. Ezen kívül a mérések pénzügyi vonzatát is meg kell vizsgálni. Néhány eset

kivételével (pl. elit labdarúgó klubok) a legtöbb sportoló anyagi lehetőségei korlátozottak, és

a mérések költségeit a teljes felkészülés költségvetéséből kell fedezni. A mérések

hasznosságának és a ráfordított idő és pénzügyi forrásoknak összhangban kell lenniük.

Valójában annak a vezérlő elvnek kell érvényesülnie miszerint a lehető legtöbb és a

legelőnyösebb mérési eredményekre kell törekedni a lehető legegyszerűbben, legolcsóbban és

időtakarékosan.

További kritérium a vizsgált személyek korábbi ismeretei és tapasztalatai az adott

vizsgálattal szemben. Teljesítményméréseknél elvárás, hogy a vizsgált személyek aktuálisan a

lehető legjobb teljesítményüket próbálják nyújtani, ehhez viszont szükséges a mérési

protokollok megismerése és kipróbálása. Amennyiben a vizsgált személyek rendelkeznek

ilyen jellegű tapasztalatokkal, akkor az alkalmazott mérési próbák tanulása rövidebb idő alatt

és gyorsabban történik meg, így időt és energiát spórolhatunk meg.

Pályavizsgálatoknál, amelyek nyitott helyeken zajlanak, az időjárási és környezeti

tényezőket fokozottan kell figyelembe venni. Értelemszerűen amennyiben az időjárás

akadályozhatja a vizsgálat megfelelő lebonyolítását, illetve befolyásolhatja az elért

teljesítményt, akkor a vizsgálatot fel kell függeszteni, vagy olyan próbát kell helyette

választani, amelyiknél az időjárás szerepe kevésbé meghatározó.

76

Összefoglalva a vizsgálatok kiválasztásának szempontjai:

• a mérni kívánt képesség,

• a vizsgálat célja,

• a vizsgált személyek sportága, versenyszáma,

• a vizsgált személyek életkora, képzettsége és edzettségi állapota,

• a rendelkezésre álló időkeret és pénzügyi források,

• a vizsgált személyek korábbi ismeretei és tapasztalata,

• az időjárási és környezeti tényezők.

4.2. TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK

A társadalomtudományok az emberi közösséggel, a tárdalomban élő ember környezetével

kapcsolatos vizsgálódások tudománya. A társadalomtudományok besorolásaival/felosztásával

kapcsolatosan vannak ellentétes vélemények, melyek közül az alábbi besorolásokat vesszük

figyelembe megközelítéseink során. A társadalomtudományok területén is elkülönítjük az

alap és alkalmazott tudományterületeket. Alap társadalomtudományi területek: szociológia,

közgazdaság-tudomány, politikatudomány, állam- és jogtudomány, történettudomány,

pszichológia, nyelvtudományok, bölcsészettudományok. Az alkalmazott

társadalomtudományi terület: neveléstudomány, alkalmazott pszichológia, vezetéstudomány,

alkalmazott gazdaságtudomány, jogtudomány, kommunikáció-tudomány, könyvtár- és

információtudomány.

A sport tanulmányozása során a társadalomtudományi interdiszciplináris megközelítésekben

kiemeljük a sportszociológia, sportpszichológia, sportpedagógia, sportgazdaság és

sportszervezés alterületeit. Ezek mellett egyéb területeknek is van létjogosultságuk, mint

például a sporttörténet, melyek terültek bemutatása jelen tananyag kereteit már túlfeszítette

volna.

77

4.2.1 SPORTSZOCIOLÓGIA

A sportszociológia viszonylag új szakterülete a szociológia tudományának, mely a sport

társadalomban betöltött szerepét, valamint a sport belső társadalmi alrendszerét vizsgálja. A

sportszociológia tárgyát a sport világát formáló jelenségek, folyamatok feltárása és

értelmezése jelenti. A sport gyakorlása során felmerülő, ahhoz kapcsolódó jelenségeket

vizsgálja, ezek hátterében meghúzódó társadalmi törvényszerűségeket tárja fel. Társadalmi

tudományi elméletek alkalmazásával választ keres a felmerülő kérdésekre és tudományos

problémákra.

A sportszociológia FÖLDESI és mtsai. (2010) megfogalmazása szerint „A sport, mint

társadalmi alrendszer törvényszerűségeit kutató szakszociológia”. A definíción belül

szükséges a ’társadalmi alrendszer’ szó értelmezése, amely a társadalomban speciális

funkcióit ellátó strukturális egységet jelent. A társadalomnak több alrendszere van, mint

például a kultúra, a gazdaság, a politika és a vallás. A kultúra alrendszerén belül jelenik meg

az oktatás, az egészségügy és a sport is. Ezért a sport kulturális hagyományai

megkérdőjelezhetetlenek, mint ezt TAKÁCS (1972) már az 1970-es években megfogalmazta:

„ A testkultúra az egyetemes kultúra szerves alkotórésze. Az ember egészségügyi és

mozgáskultúráját foglalja magában. Tartalmilag jelenti mindazon szellemi és anyagi értékek

összességét, melyeket az emberi társadalom a fejlődése folyamatában létrehozott és

megőrzött. A testkultúra jelentéstartománya átfogja a társadalomban lezajló aktivitást a

fizikai tevékenység segítségével. Az embernek ez a társadalmon belül lezajló aktivitása az

egészségének, fizikai állapotának megőrzésére, képességeinek fejlesztésére,

teljesítőképességének növelésére történik, a testgyakorlás és a sport, mint eszközrendszer

felhasználásával” (TAKÁCS, 1972).

Más alrendszerekhez hasonlóan a sport is elsősorban saját belső törvényszerűségei alapján

működik. Természetesen a külső társadalmi rendszer is hatással van rá, így a gazdaság és a

politika alapvetően befolyásolja belső folyamatait. A sport fejlődéstörténete igazolja az

országhatárokon átnyúló globális kötődését. Nemzetközi verseny- és szabályrendszere,

különböző sportágakra jellemző mozgásanyaga révén a sport egyike az első globalizációs

„termékeknek”. A sport világában élő hagyományok, kulturális értékek mellett hangsúlyos,

78

hogy a sport fenntarthatósági folyamataiban az állandó változás és alkalmazkodás is kiemelt

szerepet kap. A modern sport jellemzőit a 1970-es évek végén GUTTMANN (1978) foglalta

össze. Modelljében kiemelte azokat a kritikus társadalmi-kulturális elemeket, melyek a sport

modernizációja során változtak. Például a sport elveszítette korábbi erős vallási rituálékhoz

való kötődését, folyamatos szekularizáción esett át. Demokratizálódási folyamat is

végbement, hiszen míg az ókorban bizonyos versenyeken csak a „szabadok” vehettek részt, és

az ókori játékokon a nők sem nézőként, sem pedig sportolóként nem lehettek jelen. A mai

modern sportban már elképzelhetetlen lenne ilyen kizárások véghez vitele. A modern sport

szabály- és versenyrendszerének fokozatosan növekvő szabályozottsága során racionalizációt

követhetünk nyomon, hiszen a gazdasági fenntarthatóság és a média közvetíthetőség/elvárásai

megkívánták ezeket a változtatásokat. A fokozódó társadalmi és gazdasági térhódítása, a sport

versenyrendszerét működtető szervezeti struktúra kiépülése – országos és nemzetközi

szervezetek – is maga után vonta az erős bürokratizálódást. További modellelemként

Guttmann a specializációt emeli ki, mely a készségek, képességek, technikai tudástartalmak

minőségi irányba történő elmozdulását jelentette. Ezek megjelennek például a

sportágválasztási döntésekhez kapcsolódó korai specializáció kapcsán, valamint a több

versenyszámban, vagy több sportágban versenyző sportolók számának drasztikus

csökkenésében. A specializációhoz és a racionalizációhoz az eredmények számszerűsítése,

objektív módon történő mérhetővé tétele, valamint a rekordok jegyzése, illetve azok

hajszolása szintén a modern sport sajátja.

A szociológia más alterületeihez hasonlón a sportszociológiai vizsgálatokban is

ténykérdések, összehasonlító, fejlődési és elméleti kérdések kerülnek megfogalmazásra

(FÖLDESI és mtsai., 2010). A sport társadalmi térben történő tanulmányozásához is elméleti

megközelítések szükségesek. Az elméletek keretet biztosítanak, segítenek feltenni a megfelelő

(kutatási) kérdéseket és értelmezni az információkat;, leegyszerűsítik a bonyolult jelenségeket

és problémákat; rendszerezik a tudásanyagokat és hivatkozásokat képeznek (COAKLEY , 1993).

A sportszociológiai kutatásoknak szintén célja a gyakorlatban megvalósítható és

alkalmazható eljárások, módszerek kidolgozása. Fontos céljai az emberi viselkedés megértése

a sportban; a sportban zajló jelenségek és folyamatok leírása, és a sport társadalmi szerepének

79

értelmezése. A sportszociológia bonyolult kérdéskörök és ugyanakkor mindennapos

jelenségek mögött meghúzódó „miértek”re keres válaszokat, mint például a szurkolói

rendbontások, a szülők társadalmi státusának és viselkedésének hatása gyermekeik sportolói

életére. Ennek megfelelően COAKLEY (1993) kiemeli, hogy a sportszociológiai vizsgálatok

célja az lehet, hogy a vizsgálódó megértse, jellemezni és értékelni tudja, hogy a sportban kik

vesznek részt, mit és milyen körülmények között csinálnak, valamint mi történik velük,

milyen változások mennek végbe bennük a sportolás alatt és után.

A sportszociológia tanulmányozások legfontosabb tématerületeket a következők jelentik,

melyek részben átfedésben vannak a sportszociológia legfontosabb kutatási területeivel:

4. táblázat: Sportszociológia legfontosabb kutatási területei

Kutatási terület Kutatási terület Sport, mint társadalmi alrendszer Sport és szocializáció, sportszocializáció Gyermekek és az ifjúság sportja Sport, normák, értékek Sport helye az életmódban Egészség és a sport Sportolási részvétel, Sportfogyasztás Társadalmi egyenlőtlenség a sportban A sportolói pályafutás Társadalmi mobilitás Migráció a sportban A társadalmi nem, a nők sportja

Sport és nemzeti identitás Társadalmi devianciák a sportban Sport és dopping Sport és nézőtéri rendbontás Sport és szexuális zaklatás Kisebbségi csoportok, etnikai

hovatartozás A sport és politikai vetületek A sport és gazdasági vetületek Sport és média Sport és társadalmi változások Sport és globalizáció Sport és tömegkommunikáció Sport és eltérő szexuális orientáció

Forrás: Saját szerkesztés

A közelmúltban a sportszociológiának újabb kutatási területei is kialakultak, ilyen fontos

terület például társadalmi nem, nemzeti identitás, globalizáció, futballhuliganizmus,

tömegkommunikáció, sportfogadások/bunda,‘socialmarketing’, társadalmi felelősségvállalás,

gazdasági átláthatóság, mega-rendezvények társadalmi hasznossága, de kitér olyan kérdésekre

is mint a szexuális zaklatás, eltérő szexuális orientáció, a HIV-fertőzés és AIDS

80

fertőződöttség (FÖLDESI és mtsai., 2010). Megindult a különböző sportági specializációk, és

azokhoz köthető jelenségek kutatása is. Ilyenek például a futómozgalmak, fitneszipar

jellemzői, a joga, a pilates, a tánc vagy a küzdősportok gyakorlóinak, illetve az autó-

motorsport és kerékpársport követőinek, szubkultúráinak vizsgálata. Az individualizáció és a

posztmodernitás is fokozódó érdeklődést vált ki a kutatókból.

A sportszociológia által feltárt eredmények több szinten hasznosulnak. Azzal, hogy

nagyobb tudásra teszünk szert, jobban megértjük, hogy a sportban mi, miért és hogyan

történik, tudatosabb döntéseket tudunk hozni egyéni és rendszer szinten is. Elengedhetetlen a

kutatási eredményekre történő támaszkodás a sport szabályozásában, sportpolitikai döntések

meghozatalában, sportstratégiák kialakításában is. Ez a folyamat az európai köztudatba

‘Evidence based policy’ néven ismert, amit magyarra „tudományosan megalapozott

sportpolitikai döntések előkészítése” meghatározásként fordíthatunk. A szurkolói táborokban

előforduló szubkulturális elemek feltárása például hozzájárult a szurkolói rendbontással

kapcsolatos hatékony szabályozás kialakításához. Úgy tűnik, hogy a sporttudomány által

feltárt tények és ismertek gyakorlati felhasználhatóságának Magyarországon még nem sikerült

széles körben érvényt szerezni; a sportkutatások támogatása és eredményeinek felhasználása

még további fejlesztésre vár. Különösen igaz ez a gyermek és ifjúsági sportra, az edző-

tanítvány viszonyra, a sport finanszírozására, az állami szerepvállalásra és a civil szerveztetek

szerepére a sportban.

A gyakorlati alkalmazások közül kiemelhető a tengeren túli és a nyugat európai

országokban használatos koncepció, melyet ’sport+’ illetve ’+ sport’ modellként emlegetnek.

A koncepció egyrészt a sport érzékelhető és mérhető jótékony hatásait veszi számba, ezen

megtérülések növelése érdekében más tudományterületek ismereteit és legújabb eredményeit

is alkalmazza. A modell a sport interdiszciplináris jellegégének érvényesülését emeli ki.

Másrészt, a sport elveinek, hatásainak, gyakorlati módszereinek alkalmazását jelenti más,

sporton kívüli területeken. Ilyenkor a sport nem cél, hanem eszköz: valamely más célok

elérésének szolgálatában. Lehetséges alkalmazási terület például az ifjúságvédelem, a

társadalmi integráció vagy a drogprevenció. Ezeken terülteken a fiataloknak a

sportcsoportokban (formális, szervezett és rendszeres) való részvétel jelentheti a társadalmi

81

megtartó erő megtapasztalását, érvényesülését. A sport szabály- és versenyrendszere, a

részvétel feltételeként megjelenő szokásrendek elsajátítása, a rendszeresség, a célok és azok

elérése mind olyan értékek, melyek a krízishelyzetben lévő fiatalok számára kapaszkodót

biztosít. Természetesen nem csak fiataloknál érvényesülhetnek ezek a megterülések.

Példaként a hajléktalanok labdarúgó világbajnoksága is említhető, ami az otthont és célt

vesztett, esetlegesen káros szenvedélyekkel terhelt emberek talpra állását és újrakezdését

segíti (KESZTI ÉS DÓCZI, 2014).

Fontos azonban elkerülnünk a COAKLEY (1993) által felvázolt „sportevangélismus”

csapdát, miszerint el kell fogadnunk, hogy a sport nem mindenható. Nem feladata és nem is

alkalmas a társadalom, a világ nagy problémáinak megoldására. Ilyen nagy probléma például

a szegénység, amely össztársadalmi szinten nem lesz megoldható azzal, ha a szegény

gyerekek sportolni kezdenek. Ezt a gondolatot FÖLDESI (1996) azzal egészíti ki, hogy a sport

tulajdonképpen egy tükör, visszatükrözi a társadalmi keresztmetszeteket, vagyis ugyanazon

problémák jelennek meg a sport alrendszerében is, mint a nagy társadalom köreiben: ha a

szegénység nő, és a szegények kiszorulnak a többségi társadalom javaiból, akkor ez a

sportban is megfigyelhető lesz; a szegények bekapcsolódása a sportba is nehezítetté válik.

COAKLEY (1993) hangsúlyozza, hogy a sport jótékony hatásaival kapcsolatos közlések csak

üres, tartalmatlan szlogenek maradnak abban az esetben, ha azok mellé kidolgozott cselekvési

tervek és megfelelő finanszírozási források nem párosulnak.

4.2.2 SPORTPSZICHOLÓGIA

A sportpszichológia szintén egy tudományági szakterület, ami a pszichológia

tudományához kapcsolódik. A pszichológia az ógörög ’ψυχή (psziché)’-lélek és ’λογία

(lógia)’-tanulmányozás szavakból eredő szóösszetétel, mely az emberi viselkedéssel és

gondolkodással kapcsolatos tudományág. A sportpszichológia pedig a sportoló ember

gondolkodásával és viselkedésével foglalkozik, vizsgálódásának tárgya maga a sportoló

ember: legyen az élsportoló, amatőr sportoló, hivatásos sportoló vagy szabadidő-sportoló.

Vizsgálatainak tárgyát képezik a testgyakorlás hatása a testgyakorlást végző személyiségére,

illetve a különböző módszerek alkalmazása a csúcsteljesítmény elérésében (NAGYKÁLDI ,

82

2002).A sportpszichológia közel 100 éves múltra tekint vissza hazánkban, hiszen az első, a

sport és a lélektan kapcsolatáról születő írást 1934-ban publikálták (DOROS, 1934). Ennek

ellenére Magyarországon csak néhány évtizede kezdett a gyakorlati szakemberek és sportolók

figyelemének középpontjába kerülni. A sportpszichológia hazai fejlődésének folyamata,

eredményeinek a gyakorlatban történő alkalmazása igen nehéz utat járt be az elmúlt

évtizedek során annak ellenére, hogy első művelőinek egyike, Rókusalvy Pál már a

nyolcvanas évek elején hangsúlyozta annak fontosságát. Rókusfalvy szerint az emberi

teljesítménynövelés technikai (eszközök, felületek, felszerelések) és fizikai (teljesítőképesség)

határához közeledve a sportteljesítmény növelésében egyre nagyobb szerepe lesz a mentális

teljesítő képességnek, a koncentráció szintjének.

Magyarországon, a nagy erőfeszítések ellenére, ma is hiányok mutatkoznak abban, hogy a

sportpszichológia módszertana felhasználásra kerüljön az élsportban,a rendelkezésre álló

mentális tudástartalmak alkalmazásával segítsék a sportolókat. A sportvilág szuper-

nagyhatalmaihoz hasonlóan a versenyre való felkészülés szerves részét képezze. Azonban

nem csak a sportpszichológia módszertanának gyakorlati alkalmazásában van még számos

tennivaló, de a tudományterület önálló létjogosultsága terén is. BUDAVÁRI (2007) például

sérelmezi, hogy sokak még ma is vitatják a sportpszichológia önállóságát, és „csak” a

pszichológia sportban való alkalmazásaként értelmezik. A tématerület függetlenedésének

létjogosultságát az emberi fizikai teljesítménynövelés lélektani eszközrendszerének és

módszertanának kidolgozása és folyamatos fejlesztése támasztja alá.

Ahhoz, hogy a sportpszichológia teret kaphasson a magyar sportban, számos tévhitet és

hiedelmet kell leépíteni. Ezek között a legfontosabb – s ez nem csak a sportban, de az egész

magyar társadalomban is igaz – hogy meggyőzhetővé váljanak az emberek arról, hogy a

pszichológia bevonása nem feltétlenül kapcsolódik össze mentális betegségekkel. Ennek

elérése lehetővé tenné, hogy a sportolók, az edzők nyissanak a koncentrációt fejlesztő, a

stressz kezelést elősegítő, a mozgástanulást katalizáló módszerek alkalmazásának lehetőségei

felé. Ez annál is inkább szükséges, mert a sportvilág élvonalába való kerülés és az ottmaradás

ma már a sportolót felkészítői ’team’-ek működését teszi szükségessé, melyekben a

sportpszichológus helye megkérdőjelezhetetlen.

83

A sportpszichológiai felkészítés során nem „csak” pszichológiai tanácsadás zajlik, jól

definiálható módszerek is alkalmazásra kerülnek. A sportpszichológiának alapvető módszerei

a következők: az autogén tréning, a mentális tréning, a figyelem fókuszálási technikák, a

gondolkodással kapcsolatos kognitív stratégiák, pszichoterápiás módszerek (GYÖMBÉR és

mtsai., 2010). Sportpszichológus képzés a Magyar Testnevelési Egyetemen működik, mely

elvégzése pszichológusi alapképzés szükséges.

A sportpszichológia eszközrendszere a sportolói karrier váltás- és krízisidőszakaiban is

alkalmazható. Sérülések, a sportolás befejezése, szülői behatolás, edző-sportoló konfliktus

helyzetben segítséget kaphatnak a sportolók, túlélési stratégiák alakíthatók ki.

4.2.5 SPORTPEDAGÓGIA

Alkalmazott társadalomtudományi területen belül találjuk a neveléstudományt, mely

alterületeként összehasonlító pedagógia, neveléstörténet, neveléselmélet, didaktika

(oktatáselmélet) kerül elkülönítésre. A nevelés az emberi személyiség céltudatos fejlesztésére

irányul. Bábosik (1999) megfogalmazásában: „A nevelés lényege az értékközvetítés vagy

értékteremtés.” A folyamat során tudatos beavatkozás történik az emberi személyiség

fejlődésébe, ami fejlesztési elemek tervezett és tudatos alkalmazásával kitűzött célok mentén

valósul meg. Ez a beavatkozás főleg fiatal gyermekkorban lehet eredményes, hiszen a

gyermekek a világ folyamatos és fokozatos megismerése során igen nyitottak és érzékenyek

az új ismeretek befogadására. Az ismeretek átadásának irányítása során és következtében a

személyiség alakíthatóvá válik, így az aktuális társadalmi elvárások közvetíthetők lesznek a

személyiségformáló csatornákon és eszközökön keresztül. A folyamatban visszatükröződik a

társadalmak kulturális, szociális, politikai és gazdasági jellemzői és elvárásai is. Ennek a

tulajdonképpeni értékátadási folyamatnak az elsődleges társadalmi csatornája a társadalmak

iskolarendszere, melyek pedagógiai folyamatai során a rendszerértékek átadásra kerülnek.

A pedagógia kettős fogalomértelmezésben használatos, egyrészt kitér a nevelés elméleti

megközelítéseire, melyeket a neveléstudomány eszközrendszerén keresztül jellemez; másrészt

a nevelés gyakorlati megvalósulását annak tapasztalatait törekszik leírni és modellekbe

foglalni. Tehát a pedagógiának az elméletéről és a gyakorlatáról beszélhetünk, ahol a két

84

terület között szoros kapcsolat van. Ez a gyakorlathoz való kapcsolódás már a nevelés ókori

kezdeteiben is jelen volt, maga a szó is az ókori görög kultúrából származik, a

„παιδαγωγός”(paidagogosz) görög szóból eredeztethető. ami mit jelent

A nevelés gyakorlati aspektusai kiteljesednek a sportpedagógiai megközelítésekben,

hiszen a sport tevékenységrendszere elválaszthatatlan a gyakorlatban megvalósuló fizikai

jelenléttől és bevonódástól. A sportpedagógia a neveléstudományok egy speciális

szakterülete, mely a sporttevékenységet, mint személyiségfejlesztő tényezőt használja és

vizsgálja (BÍRÓNÉ, 1994). A sportpedagógia vallja azt az általános neveléselméleti elvet,

miszerint a személyiség fejlődésében különösen fontos szerepe van olyan gyakorlati

tevékenységeknek, melyeket az emberek önként, belső indíttatásból és örömmel végeznek.

Tehát az egyén személyisége a saját maga által végzett tevékenység során és az által fejlődik,

változik. Megtanulja a tevékenység elemeit, a végrehajtás körülményeit, miközben

kapcsolatba lép másokkal és a környezetével.

A sporttevékenység során két alapvető nevelési színtéren valósulhat meg a pedagógiai

értékátadás folyamata, vagyis a nevelés: az iskolai testnevelés órán vagy a szervezett keretek

között létrejövő egyesületi sportban. A szervezett keret lényeges eleme a sportpedagógiai

folyamatnak, hiszen csak ez feltételezi a nevelési folyamatot irányító szakember jelenlétét. Ez

a személy az iskolai testnevelésben maga a testnevelő tanár, míg az egyesületi keretek között

az edzéseket vezető edző. A testnevelésben és a sportban történő pedagógiai folyamat sikeres

lebonyolítása kapcsán másik fontos előfeltétel az értékátadó kompetenciái és képzettsége

(MAKSZIN, 2002). Ennek megfelelően az iskolai testnevelők és az egyesületi edzők

képzésében egyaránt kiemelt szerepe van a pedagógiai és sportpedagógiai ismerek

átadásának.

A sport, mint nevelési színtér a nevelés számos aspektusát képes lefedni, mely területeken

végzett hatékony pedagógiai munka az embert élete során végigkíséri, azok hasznát magáénak

tudhatja. Ilyen nevelési területek a következők: egészségnevelés-, testi, erkölcsi, értelmi,

esztétikai nevelés, önállóságra, aktivitásra, kitartásra, küzdeni tudásra, önfegyelemre,

kreativitásra való nevelés és világnézeti nevelés. Fontos kiemelni, hogy az említett területeken

jellemzően pedagógiai hatás véletlenszerűen nem történik, vagy ha történik is, elképzelhető,

85

hogy a személyiség nem a kívánt irányba változik. A személyiséget és egyben a sportolói

közösségeket pozitív irányba történő fejlesztését tervezett és tudatos pedagógiai munkának

kell megelőznie, melyet a szakaember a folyamat alatt figyelemmel kísér és szükség esetén

módosít. A sportolási tevékenység során számos értéket tanulhatnak a sportban részvevők:

fejlődik motivációjuk és küzdeni tudásuk, megtanulják a sikerek kezelését és a

kudarcélmények feldolgozását, növekszik bátorságuk, akaraterejük és önbizalmuk, de

kompetenciákat tanulnak a fáradtság és a fájdalomtűréséhez és leküzdéséhez, valamint

megtanulják a közösségben való működés értékeit is, mint az egymásra való odafigyelést és

felelősség vállalást, továbbá egymás segítését és elfogadását.

Külső környezeti hatások függvényében a pedagógiai munka zavarokat is szenvedhet,

például az utánpótlás-nevelés során a külső, nem szakavatott szemlélő – egyesületi vezető, a

sportolók szülei –véleménynyilvánításukkal, türelmetlenségükkel vagy túlzott tenni

akarásukkal indokolatlanul bevonódhatnak a pedagógiai folyamatba. A szülők szerepének és

erőfeszítéseinek értékelése fontos gyermekeik sportolási hátterének biztosításában, így a

kapcsolattartás, a tájékoztatás és a konzultáció biztosítása, az egyensúlyok tartása különös

figyelmet igényel.

A korábban említett informális sportban a szakemberi (edző) közreműködés hiánya miatt

nem beszélhetünk irányított nevelési folyamatról, sokkal inkább önképzésről és önnevelésről.

Ez különösen nagy jelentőségű a szabadidősporttal kapcsolatos sporttevékenységek során,

ahol életmódváltási és vezetési reszocializációs folyamatok jönnek létre. Ezen

mechanizmusokban az egyén saját döntés alapján tervezi és vezeti saját edzéseit, mely során

új cselekvésmódozatokat tanít saját magának.

4.2.3 SPORTGAZDASÁGTAN

A modern sport változási folyamataiban növekvő figyelmet kap a gazdaságban betöltött

szerepe, gazdasági fenntarthatósága és a GDP-hez való hozzájárulása. A sport gazdasági

szerepének vizsgálatához elsőként gazdasági cserekapcsolat létre jöttét kell feltételeznünk.

Ebből a szempontból az informális sport, a szervezeti keretek nélküli, önállóan, otthon,

köztereken vagy szabadban végzett sporttevékenységnek nincsen közvetlen gazdasági hatása.

86

Másik sarkalatos pontja a sport gazdasági értelmezésének az állami szerepvállalás mértéke.

Mennyire van/lehet jelen a sport a gazdasági szereplők egyikeként, képes-e a különböző

iparági versenytársakkal felvenni a versenyt, és mennyire szorul állami szubvenciókra?

Egyáltalán a sport gazdasági vagy társadalmi „phenomena”, vagyis jellemzően gazdasági

vagy társadalmi célokat valósít meg? Ezekre a kérdésekre különböző válaszok generálódnak a

világban, de Európán belül is eltérő megoldások jöttek létre. A reagálások mikéntjét az

befolyásolja, hogy a sport az adott országban milyen kulturális gyökerekből táplálkozik, az

állami, az önkormányzati és a civil/magán szféra milyen minőségű és mértékű szerepet vállal

a sport szervezeteinek és tevékenységeinek ápolásában és fenntartásában.

A sport társadalmi és gazdasági szerepét alapvetően változtatta meg a sport

mediatizálódása. A sportgazdaság szerepvállalásának térnyerésében különösen fontos lépés

volt televíziós közvetítések elterjedése. A sporttal kapcsolatos első hír 1773-ben Boston

Gazette-ben jelent meg. Ezek a híranyagok az akkori népszerű sportokról szóltak, így az angol

boksz, lóverseny, hajós verseny szolgált a legtöbb írás témájául. Az első sportfolyóirat 1819-

ben indult The American Farmer néven, mely a vadászat, a horgásza és a lövészet témáit

dolgozta fel, és az akkori kerékpár viadalokról is beszámolt.. Körülbelül az 1850-es évektől

voltak az újságokban rendszeres sport hírek, a század végétől már a sportra külön rovatokat

tartottak fenn. A sport és a sporteredmény globális közzététele a távíró megjelenésével

kezdődött (1837-ben mutatta be Samuel Morse New Yorkban). A 20. század elején ez a

folyamat felgyorsult: 1920-ban volt az első élő rádióközvetítés, de az 1936-os berlini olimpia

rádióközvetítése már 41 országba jutott el, míg 1948-ban az olimpia televíziós közvetítése is

megvalósult (a világ első televíziós közvetítése 1923-ban az Egyesült Államokban volt

baseball sportágban).

Magyarország kicsit később csatlakozott az olimpiák közvetítésébe, míg az 1952-es

helsinki olimpia még csak rádión keresztül volt hallható, addig a római (1960) már a

televízióban is közvetítésre került; 34 óra terjedelemben két helyszíni tudósítóval képviselte

magát hazánk a játékokon. A Telesport műsora 1958-ban indult.

A mai globalizált sportvilágban a sportrendezvényeknek ugyanolyan kritériumoknak kell

megfelelniük, mint más termékeknek a médiában, mint például filmek, koncertek, kulturális

87

műsorok, vagy szappanoperák. a televízió világában Azok lehetnek a legismertebb és

legkedveltebb sportesemények, amelyek összességében meg tudnak felelni a szórakoztatóipar

kritériumainak: könnyen érthető, egyszerű szabályok; a sportág globális ismertsége; impulzív,

eseménydús lebonyolítás, látványosság;; sztárok jelenléte; kapcsolódó sztorik; végeredmény

késleltetése fordulókkal vagy kvalifikációs renddel, kulturális beágyazódás, stb.

A közvetíthetőség növelése érdekében például több sportág egyszerűsítette versenyeinek

lebonyolítási rendjét (pl. öttusa); csökkentette vagy éppen növelte a résztvevő csapatok

számát (pl. labdarúgás); de volt példa játékidő vagy a pályaméret módosítására is. Az

eredmény kialakulásának időben elnyújtott, megszakított jellege visszatérő műsoranyaggal

szolgál és a nézőket rendre visszacsalogatja a televízió elé, ami a folytatásos sorozatok és

szappanoperák logikájával mutat analógiát, de jótékonyan növeli a sportműsorok nézettségét

is.

A sportesemények népszerűsége, nézettsége lehetővé tette a televíziós

jogdíjak.bevezetését. Ma már a rendezvényszervezők, a sportágak, illetve a jogtulajdonos

szervezetek (szövetségek, ligák) bevételeinek jelentős részét a közvetítési díjak teszik ki,

hozzájárulva ezzel a modern sport finanszírozásához és fenntarthatóságához. A

„legmédiaképesebb” események közvetítési díjai csillagászati összegeket jelentenek:

labdarúgásban a Bajnokok Ligájáért 400 millió angol font (140 milliárd forint); a FORMULA

1. a 2012-2018?közötti időszakban 30-40 millió font éves jogdíjat termelt. Az NFL évi 2

billió dollár megfizetését kéri, amelybe nem tartozik bele a Superball további 4 millió

dollárja. Látható tehát, hogy a sport mediatizációja hirdetési és szponzorációs

tevékenységeket is aktivál, és ezzel növeli a sport gazdasági aktivitását, nemzetgazdasági

hozzájárulását is.

A sportgazdaságtan sportesemények gazdasági hatását is vizsgálja, melyeket az

angolszász terminológia szerint ’economic impact’ tanulmányokban tesznek közzé. Ezekben a

tanulmányokban lajstromba vesznek a sporteseménnyel kapcsolatos minden kiadást, és a

rendezés következményeként realizálódó minden bevételt. A kiadáshoz a rendezés költségei,

a létesítmények építése, a részvevő sportolók és delegációjuk vendégül látása, a

reklámköltségek, gyártási, vagy rezsi költségek is beletartoznak. A bevételek között nemcsak

88

a jegyváltásból adódó vagy a rendezvényhelyszíneken keletkező ’büfé’- vagy

ajándéktárgyköltések szerepelnek, de ide tartoznak az igénybevett szállodai éjszakák, egyéb

városi kulturális események, éttermi vagy ’bevásárló körúti’ költések is. Sok kutatás kitér

arra, hogy vajon egy-egy nemzetközi, világ vagy mega sportrendezvény (olimpia) milyen

gazdasági hasznot hajt a szervező ország, illetve város részére (MATHESON, 2008;

HUMPHREYS ÉS ZIMBALIST , 2008). Különösen fontos ezeket a kérdéseket felelősségteljesen

megválaszolni, hiszen korábbi nagy rendezvények kapcsán a megépített létesítmények

későbbi fenntartási költségei és kihasználtsága sok rossz tapasztalatot mutat. ezekben a

diskurzusokban sarkalatos példaként kerül említésre az athéni oOlimpiai, mely bizonyos

vizsgálatok szerint Görögország későbbi gazdasági válságállapotával is kapcsolatba hozható.

Ebből a szempontból jó példák is rendelkezésre állnak, a legtöbb az Egyesült Államokból.

Los Angelesben (1984) és Atlantában (1996) is haszonnal zárták a rendezést, amihez sok

faktor járult hozzá. Egyrészt a piaci alapon történő, gazdasági vállalkozás általi szervezés, de

az ország magas lélekszáma és a tőkeerős multinacionális cégek jelenléte is közvetlenül

befolyásolta ezt.

A sport iparágként való szerepvállalása egyre nagyobb hangsúlyt kap az Európai Unió

sporttal kapcsolatos megközelítéseiben. Ezekben az állásfoglalásokban egy új definíció

jelenik meg, „Vilnius Sport Definíció”. Ez a megközelítés a tevékenységek gazdasági

besorolását is engedélyező kódok alapján került kialakításra. A sporttal kapcsolatos

tevékenység definíciókat? szintezték és szintenként a tevékenységeket és a tevékenységek

végzőinek körét valamint iparági besorolását bővítették Ennek alapján a definíció három

megközelítést ír le7: 1) statisztikai, 2) szűkített, és 3) bővített definíciót. Míg a ’statisztikai’

definíció, a „sportolási tevékenység” kód besorolásra korlátozódik (sportolási lehetőségek

egyesületekben, versenyeztetés), addig a két másik megközelítés bővíti ezt az értelmezést, és

befogadja a sporthoz kapcsolódó szolgáltató és termelő, a gyártó ’holdudvari’ szereplőket is.

A ’szűkített’ definíció tehát tartalmazza a termékeket és a szolgáltatásokat, melyek a

sporttevékenység végzéséhez szükségesek (sporteszközök, sportlétesítmények, sportruházat).

A ’bővített’ definíció a sporttevékenység végzéséhez kapcsolódó termékeket és 7Statistical classification of economic activities in the European Community: NACE codes: http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/index/nace_all.html

89

szolgáltatásokat takarja, anélkül, hogy azok feltétlenül szükségesek lennének magához a

sporttevékenység gyakorlatban történő végzéséhez (sportfogadás, média).8

8 ttp://ec.europa.eu/eurostat/documents/6921402/0/Vilnius+Definition+Sport+CPA2008+official+2013_09_19.pdf

90

5. táblázat: A sport „Vilniuszi Definíció”-jának elemei és gazdasági hozzájárulások

modellje

Statisztikai Szűkített Bővített

Tevékenységi kör

meghatározás

„sportolási tevékenység” kód

besorolás

sportoláshoz közvetlenül szükséges termék és szolgáltatás

sportoláshoz közvetlenül nem

szükséges termék és szolgáltatás

Megvalósítás szereplői, szinterei

Sportszervezetek (egyesületek,

szövetségek, egyéb sporttal foglalkozó

nonprofit szervezetek)

Gazdasági szereplők (gyártók és szolgáltatók)

Gazdasági szereplők (szolgáltatók)

Tevékenység

Sportolás Versenyeztetés

Sportszerek és eszközök

Sportlétesítmények Sportruházat

Táplálék kiegészítők Rehabilitáció

Terhelés diagnosztika …

Médiaszolgáltatások Sportfogadás

Gazdasági tanácsadás

Termék és jellemzője

Sport saját termékei (edzés,

verseny, versenyeredmény, sportesemény…)

Sporthoz kapcsolódó termékek (labda, stopper,

nyújtó, sportpadló…)

Sporthoz kapcsolódó termékek

(sportközvetítés, TOTÓ, interjú…)

Piaci szerep Sport értékesítője Sport beszállítója Sport beszállítója

Termék típus

Szolgáltatás termék fizikai

elemekkel

Fizikai termék szolgáltatás elemekkel

Szolgáltatás termék fizikai elemekkel

Sporthoz való kapcsolat

Közvetlen közvetett közvetett

Gazdasági hozzájárulás

Költségvetési támogatást igényel

Gazdasági költség Társadalmi haszon

Költségvetési támogatást nem igényel

Gazdasági haszon

Költségvetési támogatást nem igényel

Gazdasági haszon

Forrás: Saját szerkesztés

91

PAWLOWSZKY ÉS BREUER (2012) német mintán kimutatták, hogy míg a sport szűk

értelmezése nemzetgazdasági költséget jelent, addig a sportdefiníció tágításával nem csak a

társadalmi hasznok növekednek, de a gazdasági megtérülés is kimutathatóvá válnak.

Vizsgálatuk igazolja, hogy a sport iparágként való, egységes egészként történő kezelése

hosszú távon a központi állami támogatások nagyságrendjén túlmutató gazdasági hasznot

hoztak.

A sport nemzetgazdasági szerepének vizsgálata során alapvető dilemma az állami

szerepvállalás szükséges és elégséges mértéke. Mennyire tud és mennyire kell a sportnak,

mint bármely más gazdasági szereplőnek piaci viszonyok és piaci törvények alapján

működni? A magyar sportban az állami szerepvállalás mindig is magas volt, hasonlóan más

közép-kelet európai, bürokratikus sportszerkezeti-rendszerrel működő országhoz (PETRY ÉS

MTSAI, 2004). A patriarchális rendszerjellemző?, melyben magas az állam szerepvállalás és az

állami finanszírozás mértéke, illetve az attól való függőség, a magyar sport a

rendszerváltozást követően sem tudta levetkőzni (FÖLDESI ÉS EGRESSY, 2005). Ez a trend az

ezredfordulót követően, a sport stratégiai ágazatként való megjelölését követően is

megmaradt; a civil kezdeményezés továbbra sem támogatott, az önkéntes hozzájárulás csak

korlátozott mértékben tud érvényesülni. Üzleti elemek ugyan megtalálhatók a hivatásosos

(ANDRÁS, 2006) és a szabadidősport területén is (ANDRÁS, 2006; SZABÓ, 2012), de az állami,

a civil és a privát szféra kiegyenlített szerepvállalása még várat magára. Ennek két oka is van:

az első, hogy a sportban a lakosság elenyésző kisebbsége vesz részt, tehát kevesen sportolnak;

a második, hogy a magyar lakosság alapvetően luxus-cikként tekint a sportra, azzal

kapcsolatos költéseik alacsonyak (PAÁR, 2014). Mind a két ok és terület a jövőben tudatos

stratégiák kidolgozása mellett potenciális fejlődési lehetőségeket rejt magában.

Érdekes megközelítéseket vetett fel PAÁR ÉS ÁCS (2015), amikor azt modellezték, hogy a

sportoló tömegek növelése érdekében a sportpolitikának hány olimpiai pontról/éremről

kellene lemondania, ha az eredetileg az olimpiai pontok megszerzésére szánt forrásokat a

magyar lakosság sportolásának növelésére szánnák. Ilyen döntések meghozatalában a sport

externáliái (tovagyűrűző gazdasági hatásai) is szerepet játszanak. A fizikai aktivitás, a

92

népesség edzettségi állapotának növelése a humánerőforrás teljesítőképességének potenciális

emelkedését is jelentheti, mely a termelékenység növekedése mellett egészségügyi

megtakarításokban is tetten érhető.

A sport turisztikai értékteremtéséről is szólni kell. A különböző nemzetközi szabadidős

sportrendezvények hatalmas nemzetközi turisztikai vonzerővel rendelkeznek. Az emelkedő

részvételi arányok és a résztvevők magas gazdasági státuszából adódó vásárlóerő miatt,

kiemelkedő nemzetgazdasági potenciált jelenthetnek ezek az események. Hasonlóan nagy az

aktív turizmussal kapcsolatos költések mértéke is. Európában évente megközelítőleg 2,795

milliárd kerékpáros turisztikai utazást, kirándulást bonyolítanak le, amelyek gazdasághoz való

hozzájárulása évi 54 milliárd euróra becsülhető (PEETERS ÉS MTSAI. 2007). A turisztikai

gazdasági hozzájárulást napi átlagos költések alapján számolják ki, melyeket a turizmussal

eltöltött napok számával szoroznak be.

4.2.4 SPORTSZERVEZÉS

Hazánkban a sportmenedzser szó alatt értelmezett feladat és szerepfelfogás kissé eltér a

nemzetközi, konkrétan az angolszász szakirodalomban és gyakorlatban alkalmazottaktól. A

magyar szóhasználatban menedzsernek hívhatjuk azt is aki, sportszervező feladatokat lát el,

de azt is, aki játékosok menedzsmentjével, képviseletével foglalkozik (NYERGES ÉS PETRÓCZI,

2003; STERBENZ ÉS GÉCZI, 2012).

A sportmenedzseri munka igen sokrétű, de összefoglalóan az emberi, a tárgyi és az anyagi

erőforrások mozgósításának hatékony kezelését jelenti (STERBENZ ÉS GÉCZI, 2012). A sport

szervezése gyakorlatban megvalósuló tevékenység, melynek hatékony elvégzéséhez elméleti

tudáselemek adekvát módon történő alkalmazását értjük. A magyar szakirodalom nem tesz

különbséget a sportszervező és a sportmenedzser között. Így a terülten kisebb értelmezési

bizonytalanság van, hiszen legtöbb esetben a két kifejezés szinonimaként kerül használatra.

Az angol szakirodalomban sportmanagement (sportmenedzselés) és sport administration

(szervezés) dichotómia jelenik meg. További keveredést jelent a játékos ügynök kifejezés:

magyar nyelvi környezetben a klasszikus menedzser kifejezéssel illetik, míg az angolszász

nyelvhasználat „agent”-ként emlegeti. A játékos menedzserek szerepét, feladatait, a

93

szakmával kapcsolatos kihívásokat egyébként kiválóan foglalja össze a „Jerry Mcquire” című

film, és annak szlogenné való „Show me the money” mondata. A hazai gyakorlati

értelmezések szerint a sportmenedzser egy tágabb tevékenység tartalmat feltételez, melybe

beletartozik a sport gazdasági kérdéseinek kezelése is jellemzőbben vezetői, döntéshozói

pozícióban. Ezzel szemben a terület szervezési részfeladatainak végrehajtásával foglalkozik a

sportszervező, jellemzőbben végrehajtói pozíció keretein belül.

A sportmenedzsment (sportszervezés) a vezetés és szervezéselméletet, valamint

interdiszciplináris sporttudomány területeket – sportpszichológia, sportpedagógia,

sportgazdaságtan, sportmarketing, sportszociológia, és sportpedagógia, stb. – magába foglaló

alkalmazott tudományterület (STERBENZ ÉS MTSAI, 2012).

A sportszervezők elhelyezkedésének szervezeti célállomásai igen színes palettán

mozognak. Elhelyezkedésük elképzelhető állami, önkormányzati, civil vagy magán szférában

is. Dolgozhatnak egyesületekben, sportszövetségekben, sportlétesítményekben,

önkormányzatoknál, de rendezvényszervező sportvállalkozásokban, vagy nagy vállalatok

sportszervezőjeként is.

94

6. táblázat: Sportszervezők elhelyezkedésének lehetőségei

Besorolás Szervezeti lehetőségek

Állami Sportért felelős minisztériumnál,

államtitkárságnál

Sportosztályokon önkormányzati szerveknél

Oktatási intézményeknél

Sportlétesítmények

Civil Magyar Olimpiai Bizottságnál

Sportkluboknál, sportegyesületeknél

Sportági szakszövetségeknél (országos és

területi)

Magán Gazdasági vállalkozások (sporton kívül)

Gazdasági vállalkozások

(rendezvényszervezők, fitnesz klubok,

sportlétesítmények)

Nonprofit gazdasági vállalkozások a sportban

Sportvállalkozásoknál (hivatásos sport)

Forrás: Sajá

t szerkesztés

Sportrendezvények szervezése

Sportrendezvények szervezésének és lebonyolításnak általában, kis módosításokkal, a

legtöbb sportversenyre alkalmazható módszertana van. Vonatkozik ez egy iskolai sportnapra,

de egy kontinentális bajnokságra is. Természetesen a rendezvény jellegéből fakadóan egyes

feladatok nagyobb vagy kisebb hangsúlyt kapnak, esetleg teljesen kimaradnak a rendezvény

feladatai közül. A rendezvény lebonyolításáról ugyanúgy szükséges szándéknyilatkozatot

tenni egy iskolai házi bajnokság esetében, mint egy nemzetközi verseny kapcsán. Az iskolai

verseny szándékát a kezdeményező tanárok (testnevelők) az iskola vezetése felé fejezik ki, a

vezetés a megszokott döntéshozatali állomásokon keresztül haladva dönt a sportverseny

megrendezése mellett vagy ellen. Ha ez a verseny egy településen több iskolát is érint, akkor a

95

rendezvény megrendezéséhez az iskolák fenntartóinak is hozzá kell járulni. Hasonló folyamat

zajlik világversenyek megrendezésével kapcsolatosan is, de azok formai és

követelménystruktúrája igen bonyolult, ezért szigorú előírásrendszereken kell keresztül

menni. Az olimpia játékok esetében ennek alapdokumentuma az Olimpiai karta. A rendezés

kapcsán elvégzendő feladatok csoportosíthatók, és a lebonyolítás időbeni ismérvei szerint

szakaszolhatók (7. táblázat).

7. táblázat: A sportrendezvények lebonyolítása kapcsán felmerülő legfontosabb

rendezési szakaszok és azok főbb feladatcsoportok

Főszakaszok Főbb feladatcsoportok

1. Szándék és döntés Lobbi, hatástanulmányok, értékelés, társadalmi vita, értékelés, döntés Állami garanciák vállalása

2. Kandidációs folyamat

(előírásoknak megfelelő írásos jelentkezés)

Lobbi, bemutatkozás, értékelés, döntés Állami garanciák bemutatása Előszerződések megkötése hotelekkel és sportlétesítményekkel

3. Rendezés jogának átvétele

Szerződések aláírása /város, szövetség, helyi szervező/ Szervező bizottság (SZB) megalakítása Sportlétesítmények, hotelek szerződéseinek megkötése

4. Lebonyolítás Rendezvény előtti Rendezvény alatti Rendezvényt követő feladatok

Forrás: saját szerkesztés

A kandidációs pályázati folyamat lezárásaként kihirdetik az egyes események következő

helyszínét, a rendező országot vagy a várost. A jogtulajdonos legtöbbször az egyes

versenyrendszereket működtető nemzetközi szövetség (például FINA Vizes sportágak

világbajnoksága; UEFA labdarúgó Európa Bajnokság, stb.) rendezés jogát átadja a szóban

forgó ország nemzeti sportági szakszövetségének (például a Magyar Úszó Szövetség, Magyar

Labdarúgó Szövetség). Ennek a rendezési jognak az átadásával kezdődik meg a rendezvény

96

megvalósításával kapcsolatos szervezés. A szövetség szerződést köt a rendező várossal és a

helyi szervező bizottsággal (LOC-Local Organising Committee). Helyi szervező bizottságnak

általában több vezetője van elnöki és alelnöki pozíciókban, akik a szakmai és a politikai

garanciákat biztosítják a lebonyolításhoz, illetve a költségvetési forrásokat. Az ügyvezető

igazgató a rendezvény operatív lebonyolításáért felelős. A sportrendezvények szervezésének

kiemelt területe még a kommunikáció: a rendezvénnyel kapcsolatos sajtóhírek közzététele és

annak menedzsmentje, közvetítésekkel kapcsolatos feladatok végrehajtása. A lebonyolítással

kapcsolatos feladatokat területekre osztják, mely területek felelős vezetői állandó

együttműködésben dolgoznak a rendezvény sikeres lebonyolítása érdekében (8 táblázat).

8. táblázat: A sportrendezvények szervező bizottságaiban leggyakrabban előforduló

feladatterületek és feladataik

szakterület Legfontosabb feladatok

Sportszakma Nevezések fogdása (sportolók, csapatvezetők és kísérők, bírók) Akkreditáció Jogosultságok kialakítása, adatnyilvántartás, kártyanyomtatás és átadás

Koordináció sportszakma, biztonság és létesítmény területekkel Szolgáltatás más területek részére (delegációk, önkéntesek, média, VIP)

Logisztika (3 alterület)

Utaztatás (érkezés és elutazás, versenyhelyszínek közötti szállítás) Szállás (delegációk, média, VIP hotelek kialakítása) Étkeztetés és catering (szolgáltatás más területek részére (delegációk, Média, VIP, SZB tagok, önkéntesek)

Ceremóniák dekoráció, megnyitó, díjátadó, záró ünnepség, himnuszok, zászlók Média sajtótájékoztatók (előtt, alatt, után), sajtó regisztráció, sajtó

adatszolgáltatás Marketing támogatók gyűjtése – szerződtetése, kiszolgálása, dokumentáció Informatika Internet, számítógépes és sokszorosítási technika Biztonság Rendezvény előkészítése: katasztrófa védelem, nemzetbiztonság,

helyszíni biztosítás, mentők, tűzoltók, rendőrség Önkéntes program Toborzás, képzés, akkreditáció, étkezés, formaruha, kommunikáció,

nyilvántartás, probléma megoldás VIP Vendéglátás, kapcsolódási terek kialakítása Egészségügy Dopping vizsgálatok lebonyolítása

Forrás: Saját szerkesztés

A nemzetközi kontinentális, világ és mega sporteseményeket méretük, részvételi körük és

jellemzőik szerint lehet csoportosítani, valamint elemezni és értelmezni azok társadalmi,

97

politikai és gazdasági szerepét, szerepvállalásait, hatásait a helyi közösségekre. Egy-egy

világverseny rendezése hozzájárul országok, régiók vagy városok gazdasági és

infrastrukturális fejlesztéséhez, ország- és városmarketing stratégiához.

A gazdasági és a társadalmi megtérülések realizálódhatnak a turizmusmutatók

javulásában, a kulturális fogyasztás vagy a sportolási arányok növekedésében, valamint a

nemzeti identitás és összetartás formálódásában. A kutatások különbséget tesznek azonban

nagyobb (Hallmark) és a kisebb (non Hallmark) rendezvények között (TAKS és mtsai., 2011).

Míg egyes sportágak kontinentális és/vagy világversenyei nagyobb valószínűséggel

eredményezhetik azt, hogy a gazdasági ráfordításokat gazdasági és társadalmi megtérülések

ellensúlyoznak, addig a mega sportrendezvények, mint például az olimpia, sok ország

számára nagy gazdasági rizikót jelentenek. Az olimpiák nyitó és záró ünnepségeihez

elengedhetetlen nagy befogadóképességű stadionokat például „Fehér elefántok”-ként emlegeti

a sport-szakzsargon. A játékokat követő fenntarthatóságuk és kihasználhatóságuk visszatérő

és forró téma a szakmai diskurzusokban (MANGAN, 2008). Rugalmas megoldást találtak

például a 1996-os játékok kapcsán, ahol az olimpiát és a paralimpiát követően azonnal

átépítések történtek. A 80 ezer főt befogadó olimpiai stadiont átalakították egy 50 ezres

baseball stadionná, melyet ma is az Atlanta Braves csapata hasznosít.

98

9. táblázat: Nemzetközi sportesemények összehasonlítása szabadidősportban és

él/versenysportban

Élsport Világ- és Európa bajnokságok

Szabadidősport Futó/kerékpárversenyek, fesztiválok, átúszások

Időtényező Két évente/négy évente Évente általában

Jogtulajdonos Nemzetközi sportszövetség, Nemzeti sportszövetség (társadalmi szervezet)

Egyesületek Önkormányzatok Magánvállalkozások, cégek

Jogtulajdonos és szervező Általában eltér (hierarchia van) Jellemzően azonos

Szervező Egyes eseményenként változik Egyes eseményenként azonos

Rendező szervezet Nemzeti sportszövetség Helyi szervező bizottság (LOC)

Egyesületek Önkormányzatok Magánvállalkozások, cégek

Sportlétesítmény Állandó építmények Nyitott/zárt speciális sportlétesítmények

Átmeneti építmények Többségében nyitott Közterületek, természet

Részvevő sportolók száma

Korlátozott (max.1000-2000 fő) Előre meghatározott

Korlátlan (több tíz ezer is lehet) Előre kiszámíthatatlan

Indulási jog Zárt Kiválasztás alapú (kvalifikáció) Exkluzív

Nyitott Jelentkezés alapú Inkluzív

Nézők Jegyvásárlásra kötelezett Jegyvásárlásra nem kötelezett

Szolgáltatások közönsége A néző Maga a résztvevő sportoló

Indulók sportolói státusza

Többségében igazolt sportoló Többségében munkavállaló Nemzeti válogatottak, csapatok

Többségében nem igazolt sportoló Többségében fogyasztó, ügyfél Magánemberek Részben igazolt sportoló, munkavállaló

Indulók kompetenciaszintje

Magas, szakértő A sportoló ismeri a versenyszabályt és lebonyolítási rendet

Alacsony, nem szakértő A sportoló jellemzően nem ismeri a szabályokat és tömegként viselkedik

Forrás: Perényi (2015).

A versenysport mellett meg kell említeni a szabadidősport-rendezvényeket is, melyek az

elmúlt évtizedek során hatalmas expanzión mentek keresztül, különös tekintettel a

futóversenyek (PETRIDIS, 2015) és a fitnesz jellegű tömegrendezvények (BARTHA ÉS PERÉNYI,

2015) népszerűségének növekedésére. A szabadidősport rendezvények szervezőbizottságai,

lebonyolítása és célcsoportjai jelentősen eltérnek egymástól. A két sportrendezvény típus

99

különbségeit a 4.6 táblázat szemlélteti. Egyik leglényegesebb különbség a résztvevő sportoló

sporttal kapcsolatos kompetencia szintje, illetve az indulók száma jelenti (PERÉNYI, 2015).

Sportlétesítmények menedzsmentje

Sport speciális szabály- és versenyrendszere megkívánja, hogy tevékenységei speciális

sportlétesítményekben kerüljenek megvalósításra. Már az ókorban is épültek ilyen speciális

létesítmények, melyekre példa a Peloponnészoszi félszigeten található és ma is látogatható

Olümpiai stadion, vagy az athéni márvány stadion, mely az első újkori játékok helyszíne volt.

A mai sportlétesítmények jelentős modernizációs fejlesztéseken mentek keresztül, melyet

fenntarthatóságuk biztosítása és kapacitásuk kihasználhatóságának növelése indokol.

Fenntartásukkal kapcsolatosan speciális szakterület alakult ki. A létesítménygazdálkodás

interdiszciplináris terület, mely egyaránt jelenthet fenntartást, karbantartást, pénzügyi és

műszaki gazdálkodást, az emberek vezetését, a belső nagy beruházások irányítását (BECSKY

és mtsai., 2015).

Létesítmények, azon belül a sportlétesítmények különböző ismérvek mentén

csoportosíthatók, melyek lehetnek profil szerinti specifikumok, műszaki felépítés-jellemzők,

fenntartási és karbantartási eljárások, környezetvédelemi előírások, beléptető és biztonsági

rendszerjellemzőik is.

A sportlétesítmények beruházási döntéseinél figyelembe kell venni a helyi környezet

sajátosságait, (például a tervezett létesítmény helyét és szerepét a város-stratégiában), az

iparág helyi jellemzőit (ezzel együtt a szabadidő piacon elérhető versenytársak profiljait is),

melyek mind befolyásolják a tervezett vagy megvalósuló létesítmény méretét, szolgáltatásait,

helyszínét és építményét.

A létesítmények fenntartása során az alábbi területeket lehet elkülöníteni, de ezen elemek

hatékony menedzsmentjében összetett megközelítéseket és módszertant szükséges követni.

100

1. Létesítményrendszer helyszíne és építménye (iparág jellemzők, versenytársak, szerepe

a város-stratégiában)

2. Létesítményrendszer elemei és csoportosítása (profil szerinti specifikumok, műszaki

felépítés, fenntartás és karbantartás, környezetvédelem, beléptető és biztonsági

rendszerek)

3. Létesítmény adminisztráció (jogi környezet, költségvetés - költségek/bevételek,

marketing - termékek és szolgáltatások, értékesítési stratégiák és célcsoportok,

pályázatok, customer service policies, informatikai háttér)

4. Kapacitás menedzsment (prioritások, társadalmi felelősségvállalás)

5. Humán erőforrás menedzsment (szervezeti struktúra, képzettségi követelmények,

munkakörök, képzés-továbbképzés, karrierlehetőségek

6. Outsource-ing, beszállítók

7. Létesítményfejlesztés (építés, átépítés)

8. Rendezvények (létesítmény előkészítés, bérbeadás)

A sport szervezési területein is alkalmazásra kerülhet számos tudományos eredmény.

Ennek fontossága abban áll, hogy az alkalmazások, alkalmazhatóságok növelik a

sporttudományi eredmények gyakorlati hasznát, egyben értelmet adnak a tudományos

megismerésnek is. A sport szervezési területein hasznos megtérülések például a sportolók

vagy a nézők számának növelése, melyen keresztül egy sportág népszerűsítési, vagy

sportlétesítmények fenntarthatósági kérdései kerülnek megközelítésre.

101

FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM

ANDRÁS K. (2006): A szabadidősport gazdálkodástana, BCE Vállalatgazdaságtan Intézet 75.

sz. műhelytanulmánya.

ANDRÁS, K. (2003). A sport és az üzlet kapcsolata – elméleti alapok. 34. sz. BKÁE, Budapest:

Műhelytanulmány

BÁBOSIK I. (1999) A nevelés elmélete és gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt, Budapest.

BECSKY A., DÉKÁNNÉ ORBÁN I, K. SZABÓ G., KRECZ T. (2015). Infrastruktúra és

sportvállalkozás. Tananyag az „ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos

társadalomért Észak - Kelet Magyarországon (A és B komponensek a felsőoktatási Sport

fejlesztéséért) TÁMOP-4.1.2. E-13/1/KONV-2013-0010 számú projekt támogatásával.

BÁCSNÉ B.É, BERDE CS, KOZMA G, SZABADOS GY. N. (2015). Sportszervezetek vezetése és

szervezeti felépítése. Tananyag az „ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos

társadalomért Észak - Kelet Magyarországon (A és B komponensek a felsőoktatási Sport

fejlesztéséért) TÁMOP-4.1.2. E-13/1/KONV-2013-0010 számú projekt támogatásával.

BÁCS Z. (2013): Értékek a klubépítésben: Values in developing s succesfull football club In:

Perényi Sz. (szerk.) Ifjúsági sport és tehetséggondozás - a 21. század kihívásai : II.

Nemzetközi Turizmus és Sportmenedzsment Konferencia: Youth sport and talent

management: challenges of the 21th century: II. International Conference on Tourism and

Sportmanagement. 68 p. 2013. p. 70 p. (ISBN:978-615-5183-81-2).

BÁCS Z., BÁCSNÉ BÁBA É. (2014): Sportkoncepció és szervezeti megvalósítása a Debreceni

Egyetemen In: XI. Országos Sporttudományi Kongresszus, Debrecen: Magyar

Sporttudományi Szemle. Budapest: Magyar Sporttudományi Társaság, p. 18.

BÁCS Z., BÁCSNÉ BÁBA É. (2014): A TAO támogatási rendszer hatása és szervezeti kezelése

Debrecenben. In: Petridis L. (szerk.) A felsőoktatás szerepe a sportban, élsportban és az

olimpiai mozgalomban, különös tekintettel a társasági adóból (TAO) támogatott sportágak

helyzetére és a támogatások hasznosítására: tanulmánykötet. Debreceni Egyetem

Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar, 2014. pp. 22-36. (ISBN:978-963-473-733-

9)

102

BARDÓCZI G. (2012): Látványcsapat sportágak finanszírozásának tapasztalatai, a TAO.

Budapest: MSTT Konferencia.

BARTS, O. (1987): Sportszervezés. Budapest: Testnevelési Főiskola.

BARTHA, É., PERÉNYI, SZ. (2015 in press). Communication of trainers as one of the means for

customer retention in fitness clubs. APSTRACT, 9(1-2), 35-40. HU-ISSN 1789-221X,

online version: ISNN 1789-7874.

BARTHA É., PERÉNYI SZ. (2015). A fitneszipar és trendjei. In Sz. Perényi (szerk.)

Szabadidősport társadalmi és gazdasági kérdései, 72-94. Tananyag az „ABS” Képzés- és

rendszerfejlesztés a sportos társadalomért Észak - Kelet Magyarországon (A és B

komponensek a felsőoktatási Sport fejlesztéséért) TÁMOP-4.1.2. E-13/1/KONV-2013-

0010 számú projekt támogatásával.

BASES. (2015. december 10). The British Association of Sport and Exercise Science. Forrás:

http://www.bases.org.uk/About

BECSKY-NAGY. P, BÁCS.Z, TÁLAS.D, FAZEKAS. B (2015). A sportfinanszírozás makro- és

mikrogazdasági vonatkozásai. Tananyag az „ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos

társadalomért Észak-Kelet Magyarországon (A és B komponensek a felsőoktatási Sport

fejlesztéséért) TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0010 számú projekt támogatásával.

BEDDINGTON, J., COOPER, C. L., FIELD, J., GOSWAMI, U., HUPPERT, F. A., JENKINS, R.,

THOMAS, S. M. (2008). The mental wealth of nations. Nature, 455: 1057-1060.

BIRÓNÉ NAGY E. (1994). Sportpedagógia. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest.

BÍRÓNÉ, D., BOGNÁR, J., FARKAS, J., GOMBÓCZ , J., HAMAR , P., KOVÁCS, A., ÉS MTSAI. (2011).

Sportpedagógia - Kézikönyv a testnevelés és sport pedagógiai kérdéseinek

tanulmányozásához. Pécs: Campus kiadó-Nordex Kft.

BODNÁR I. (2015). Deviancia a Sportban. In Sz. Perényi (szerk.) Társadalom és a sport, 101-

111. Tananyag az „ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos társadalomért Észak -

Kelet Magyarországon (A és B komponensek a felsőoktatási Sport fejlesztéséért) TÁMOP-

4.1.2. E-13/1/KONV-2013-0010 számú projekt támogatásával.

BODNÁR I. (2015). Hátrányos helyzet a sportban. In Sz. Perényi (szerk.) Társadalom és a

sport, 112-124. Tananyag az „ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos társadalomért

103

Észak - Kelet Magyarországon (A és B komponensek a felsőoktatási Sport fejlesztéséért)

TÁMOP-4.1.2. E-13/1/KONV-2013-0010 számú projekt támogatásával.

BODNÁR, I. AND PERÉNYI, S. (2012). A socio-historical approach to the professionalization of

sporting occupations in Hungary during the first decades of the twentieth century: The

coach. International Journal of the History of Sport 29(8), 1097-1124.

BRAD R. HUMPHREYS & ANDREW ZIMBALIST (2008). The financing and economic impact of

the Olympic Games. In. Brad R. Hamphreys and Dennis R. Howard (eds.): The Business

of Sports, Valume 1: Perspectives on the sports industry 101-124.

BUDAVÁRI Á. (2007). Sportpszichológia. Medicina: Budapest.

BOURDON, P. (2013). Blood Lactate Thresholds: Concepts and Applications. In R. K. Tanner,

& C. J. Gore, Physiological Tests for Elite Athletes (old.: 77-102). USA: Human Kinetics.

CRAFT, L. L., & PERNA , F. M. (2004). The Benefits of Exercise for the Clinically Depressed.

Journal of Clinical Psychiatry, 6:104-111.

DIETRICH, M., CARL, K., & LEHNERTZ, K. (1991). Handbuch Trainingslehre. Schorndorf:

Verlag Karl Hofmann.

DUBECZ, J. (2009). Általános edzéselmélet és módszertan. Budapest: Rectus Kft.

DÓCZI, T. (2012): Gold fever? Sport and National Identity – The Hungaryan case.International

Review for the Sociology of Sport, 47 (2). 165-182.

ECSS. (2014. November 20). European College of Sport Science. Forrás: http://sport-

science.org

ECSS. (2015. december 10). European College of Sport Science. Forrás: http://sport-

EDMUND, S., BIGGS, H., & GOLDIE, I. (2013). Let's get physical. The impact of physical

activity on wellbeing. UK: Mental Health Foundation.

FÖLDESI, S. G., & EGRESSY, J. (2005). Post-transformational Trends in Hungarian Sport

(1995-2004). European Journal for Sport and Society, 2(2), 85-96.

GÁLDINÉ GÁL A. (2015). Társadalmi mobilizáció és migráció. In Sz. Perényi (szerk.)

Társadalom és a sport, 94-100. Tananyag az „ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos

társadalomért Észak - Kelet Magyarországon (A és B komponensek a felsőoktatási Sport

fejlesztéséért) TÁMOP-4.1.2. E-13/1/KONV-2013-0010 számú projekt támogatásával.

104

GÁLDINÉ GÁL A. (2015). Sport és Média. In Sz. Perényi (szerk.) Társadalom és a sport, 86-93.

Tananyag az „ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos társadalomért Észak - Kelet

Magyarországon (A és B komponensek a felsőoktatási Sport fejlesztéséért) TÁMOP-4.1.2.

E-13/1/KONV-2013-0010 számú projekt támogatásával.

GARBER, C. E., BLISSMER, B., DESCHENES, M. R., FRANKLIN , B. A., LAMONTE, M. J., LEE, I.-

M., ÉS MTSAI. (2011). Quantity and Quality of Exericse for Developing and Maintaining

Cardiorespiratory , and Neuromotor Fitness in Apparently Healthy Adults: Guidance for

Prescribing Exercise. Medicine & Science in Sports and Exercise, 43(7): 1334-1359.

GYÖMBÉR N., HEVESI K., IMRE TÓVÁRI ZS., KOVÁCS KR., LÉNÁRT Á. ÉS MENCZEL ZS. (2012).

Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek. NORAN LIBRO KFT.: Budapest.

GYÖMÖREI, T. (2014). Az önkormányzatok sportfinanszírozása Magyarországon. A Széchenyi

István egyetem Regionális - és Gazdaságtudományi Doktori Iskola Regionális - és

Gazdaságtudományi Kismonográfiák sorozata. IDResearch Kft/Publikon Kiadó, ISSN:

2064-4698.

HAMER, M., STAMATAKIS , E., & STEPTOE, A. (2008). A Dose-response relationship between

physical activity and mental health: The Scottish Health Survey. British Journal of Sports

Medicine, 43(14): 1111-1114.

HARSÁNYI, L. (2000). Edzéstudomány I. Budapes-Pécs: Dialóg Campus Kiadó.

HAY , J. G. (1978). The biomechanics of sports techniques. United States of America:

Prentice-Hall Kiadó.

JAYAKODY , K., GUNADASA, S., & HOSKER, C. (2014). Exercise for anxiety disorders:

systematic review. British Journal of Sports Medicine, 48(3): 187-196.

KREIGHBAUM, E., & BARTHELS, K. M. (1996). Biomechanics. A Qualitative Approach for

Studing Human Movement. USA: Allyn & Bacon.

KESZTI, M., DÓCZI, T. (2014) Sport társadalmi célok szolgálatában: a hajléktalan labdarúgó-

világbajnokság. Magyar Sporttudományi Szemle, 1, 17-23.

KOZMA, GÁBOR, BÁCS, Z., PERÉNYI, SZ. Differences and similarities in sports participation:

Analysis considering regions and settlements in case of Hungary and European

Union.Journal of Physical Education and sport 15 (3), 551-560., 2015.

105

LENTÉNÉ PUSKÁS A., PERÉNYI, SZ. (2015). Medals and degrees: factors influencing dual

career of elite student athletes at the University of Debrecen. APSTRACT. 9(1-2), 93-98.

HU-ISSN 1789-221X.

MAB (2014). Párhuzamos programakkreditációs eljárás az orvos- és egészségtudomány,

valamint a sporttudomány képzési területen, 2013/2014. a MAB 2014/10/xii/2. sz.

határozata.

MCARDLE, W. D., KATCH, F. I., & KATCH, V. L. (2006). Essentials of Exercise Physiology.

USA: Lippincott Williams & Wilkins Kiadó.

MAKSZIN I. (2002). A testnevelés elmélete és módszertana, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-

Pécs.

MANGAN, J. A. (2008). Prologue: Guarantees of Global Goodwill: Post-Olympic Legacies–

Too Many Limping White Elephants? The International Journal of the History of Sport,

25(4), 1869-1883.

MATHESON V. A. (2008). Mega-events: The effect of the Worls’s biggest sporting events on

local, regional, and national economies. In. Brad R. Hamphreys and Dennis R. Howard

(eds.): The Business of Sports, Valume 1: Perspectives on the sports industry 81-100.

MARTON J., VARRÓ A, VARRÓ V. (2004). Impaktfaktor és tudományos teljesítmény. Magyar

Tudomány, 2004/12 1395.

MAMMEN , G., & FAULKNER, G. (2013). Physical Activity and the Prevention of Depression.

American Journal of Preventive Medicine, 45(5): 649-657.

MATHER, A. S., RODRIQUEZ, C., GUTHRIE, M. F., MCHARG, A. M., REID, I. C., & MCMURIDO ,

M. E. (2002). Effects of exercise on depressive symptom in older adults with poorly

responsive depressive disorder. British Journal of Psychiatry, 180: 411-418.

MILLER, K. E., & HOFFMAN, J. H. (2009). Mental Well-Being and Sport-related Identities in

College Students . Sociology of Sport Journal, 26(2): 335-356.

MSTT. (2015. december 10). Magyar Sporttudományi Társaság . Forrás:

http://mstt.hu/alapszabaly/

NÁDORI L. - GÁSPÁR M. - RÉTSÁGI E. - EKLER J. - SZEGNERNÉ DANCS H. - WOTH P. - GÁLDI

G. (2011): Sportelméleti ismeretek. Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem,

106

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-

Nordex Kft.

NAGYKÁLDI CS. (2002). A sportpszichológia alkalmazási területei hazánkban és külföldön. In

Lénárt Ágota (szerk.) Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzıknek és versenyzıknek.

Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest. 11-20.

NYERGES M. ÉS PETRÓCZI A. (2003). A sportmenedzsment alapjai. Budapest.

PAÁR, D. ÉS ÁCS. P. (2015). Közgazdaságtan a sport területén. In. P. Ács (szerk.) Sport és

gazdaság, 321-376. Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs. Tananyag a

TÁMOP-4.1.2. pályázat támogatásával.

PAÁR (2014). Költenek-e a magyar háztartások sportra? In Perenyi Sz. (szerk.) A mozgás

szabadsága: A szabadidősport társadalmi, gazdasági és egészségügyi megközelítései.

Debreceni Egyetem. 2014. ISBN 978-963-473-703-2.

PAVLIK , G. (2011). Élettan - Sportélettan. Budapest: Medicina Könyvkiadó.

PEETERS PM., VAN EGMOND T. AND VISSER N. (2004): European tourism, transport and

environment. Final Version, Breda, The Netherlands: NHTV CSTT.

PETRY, K., STEINBACH, D., AND TOKARSKI, W. (2004).Sport systems in the countries of the

European Union.Similarities and differences. European Journal for Sport and Society,

Pages: 1 (1), 15-21.

PETRIDIS, L. (2015). Az amatőrfutás, mint a szabadidőstevékenység. In Sz. Perényi (szerk.)

Szabadidősport társadalmi és gazdasági kérdései, 95-108. Tananyag az „ABS” Képzés- és

rendszerfejlesztés a sportos társadalomért Észak - Kelet Magyarországon (A és B

komponensek a felsőoktatási Sport fejlesztéséért) TÁMOP-4.1.2. E-13/1/KONV-2013-

0010 számú projekt támogatásával.

PETRIDIS L., & PERÉNYI S. (2015). Trail Runners: Running for Health and Leisure. Magyar

Sporttudományi Szemle, 16(64).

PERÉNYI S. (2010a). On the fields, in the stands, in front of TV - value orientation of youth

based on participation in, and consumption of, sports. European Journal for Sport and

Society, 7(1), 41-52.

107

PERÉNYI S. (2010b). The relation between sport participation and the value preferences of

Hungarian youth. Sport in Society, 13(6), 984-1000. Taylor and Francis Groups,

Routledge.

PERÉNYI SZ. (2011): Sportolási szokások: Sportolási esélyek és változástrendek. In B. Bauer

and A. Szabó (eds): Arctalan(?) Nemzedék, 159-184. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai

Intézet: Budapest.

PERENYI S. (2013a). New approaches to youth in thrill society: sport participation as fuel to

boost outlook on future and concepts on self. APSTRACT, 7(1), 97-105. HU-ISSN 1789-

221X, online version: ISNN 1789-7874.

PERENYI S. (2013b): Hungary. In Hallmann, Kristin and Petry, Karen (eds.): Comparative

Sport Development – System, Participation and Public Policy, 87-100. Springer

Science+Business Media, New York. ISBN: 978-1-4614-8904-7; DOI: 10.1007/978-1-

4614-8905-4.

PERÉNYI SZ. (2013c): Alacsonyan stagnáló mozgástrend: A fizikai inaktivitás

újratermelődése. In L. Székely (eds.): Magyar Ifjúság 2012 Tanulmánykötet, 229-249.

Kutatópont: Budapest.

PERENYI SZ. (2014): A magyar fiatalok sportolási szokásai. In Sz. Perényi (szerk.): A mozgás

szabadsága: A szabadidősport társadalmi, gazdasági és egészségügyi megközelítései, 48-

63. Debrecen: Debreceni Egyetem. ISBN: 978-963-473-703-2.

PERÉNYI, S. (2015b): Hungary. The popularisation and expansion of amateur running culture.

In J. Scheerder, K. Breedveld & J. Borgers (Eds.), Running across Europe. Running across

Europe. The rise and size of one of the largest sport markets (pp. 63-86). Basingstoke:

Palgrave Macmillan. ISBN: 9781137446367

PERÉNYI SZ. (2015a). Sportlétesítmények és sportrendezvények a szabadidősportban. In Sz.

Perényi (szerk.) Szabadidősport társadalmi és gazdasági kérdései, 44-58. Tananyag az

„ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos társadalomért Észak - Kelet

Magyarországon (A és B komponensek a felsőoktatási Sport fejlesztéséért) TÁMOP-4.1.2.

E-13/1/KONV-2013-0010 számú projekt támogatásával.

108

PERÉNYI S. - BODNÁR I. (2015). Sports Clubs in Hungary. In C. Breuer, r. Hoekman, S. Nagel

& H. van der Werff et al. (eds.) Sport Clubs in Europe, A cross-national comparative

Perspective. 12, DOI 10.1007/978-3-319-17635-2_13, ISBN: 978-3- 319317634-5.

Springer International Publishing, series of Sports Economics, Management and Policy:

New York.

ROBERGS, R. A., & ROBERTS, S. O. (1997). Exercise Physiology. Execise, Performance, and

Clinical Applications. USA: Mosby-Year Book Kiadó.

RÓKUSFALVI P. (1981) A sportpszichológia kialalkulása. In Sportpszichológia. Sport Kiadó:

Budapest.

SIPOS-ONYESTYÁK N. (2012): A hazai sportirányítási rendszer. In: Sterbencz T., Géczy G.

(szerk) Sportmenedzsment, Budapest

STERBENZ T. ÉS GÉCZI G. (2012). Sportmenedzsment. Semmelweis Egyetem Testnevelési és

Sporttudományi Kar, Budapest, 2012.

SZABÓ Á. (2012): A magyar szabadidősport működésének vizsgálata. Piacok, értékteremtés,

feladatok a szabadidősportban. PhD értekezés. Budapest

TAKS, M., KESENNE, S. CHALIP, L. GREEN, C, & MARTYN, Y(2011). Economic Impact

Analysis Versus Cost Benefit Analysis: The Case of a Medium-Sized Sport Event,

International Journal of Sport Finance, 2011, 6, 187-203.

TAKÁCS, J. (2014). Renszeres fizikai aktivitás és mentális egészség. Psychiatria Hungarica,

29(4): 386-397.

TOLPPANEN, A.-M., SOLOMON, A., KULMALA , J., KAREHOLT, I., NGANDU, T., RUSANEN, M., ÉS

MTSAI. (2014). Leisure-time physical activity from mid- to later life, body mass index, and

risk of dementia. Alzheimer's & Dementia, 11(4): 434-443.

TÓTH L. (2010). Lélektani és sportlélektani ismeretek. ÖM: Budapest.

VIRU, A. (2002). Early contribution of Russian stress and exercise physiologists. Journal of

Applied Physiology, 92: 1378-1382.

WHO. (2010). Global recomendations on physical activity for health. Switzerland: World

Health Organisation.

109

ZHU, N., JACOBS, D. R., SCHREINER, P. J., YAFFE, K., BRYAN, N., LAUNER, L. J., ÉS MTSAI

(2014). Cardiorespiratory fitness and cognitive function in middle age. The CARDIA

study. Neurology, 82(15): 1339-1346.