Belügyi Rendészeti Ismeretek - · PDF file1 Társadalomismeret Tereptan...
Transcript of Belügyi Rendészeti Ismeretek - · PDF file1 Társadalomismeret Tereptan...
1
TársadalomismeretTereptanSzabálysértésekBüntetőjogKriminalisztika
Belügyi RendészetiIsmeretek
Tansegédlet
Készült a TÁMOP 2.2.3-9/1-2009-0003. számú program keretében, az Országos Rendészeti
TISZK (www.ortiszk.hu) megbízásából
Budapest
2011.
2
SZERZŐ
Dr. Pokker Zoltán
SZERKESZTÉS ÉS UTÓMUNKÁK
Re-Doctum Kft.
3
4
I.
1.
2.
3.
4
5.
6.
7.
8.
9.
II.
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
III.
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
7
9
12
16
24
26
30
32
34
36
39
41
42
45
48
50
53
56
58
67
69
71
74
76
81
91
96
108
113
113
114
Társadalomismeret
A jogalkotás fogalma, folyamata- a jogalkotással szemben támasztott kö-
vetelmények
A Magyar Köztársaság Alkotmányának kialakulása, az új Alaptörvény felépítése
Országgyűlés
A köztársasági elnök
A Kormány
A magyar alkotmánybíráskodás
A bíróságok
Az ügyészség
Az alapvető jogok biztosa
Tereptan
Bevezető
A terep
Világtájak meghatározása
A térkép
Térképi egyezményes jelek és jelzések
A térkép tájolása
Az álláspont-meghatározás módszerei
Irány, távolság mérés a térképen és a terepen
Szabálysértések
Bevezetés
A jogellenes cselekmények, szabálysértési alapismeretek
A szabálysértési felelősség
Büntethetőségi akadályok
A szabálysértés elkövetőivel szemben alkalmazható szankciók
A szabálysértési ügyekben eljáró hatóságok és az eljárásban résztvevő
személyek
Szabálysértési eljárás lefolytatásának szabályai
Kényszerintézkedések a szabálysértési eljárásban
Fiatalkorúak szabálysértéseire vonatkozó rendelkezések
Katonák szabálysértéseire vonatkozó rendelkezések
A rendvédelmi szervek tevékenységével összefüggő gyakoribb szabálysértések
Tartalomjegyzék
5
133
135
136
143
148
156
164
165
167
197
199
200
201
204
205
221
IV.
1
2.
3.
4.
5.
6.
7.
V.
1.
2.
3.
4.
5.
6.
Büntetőjog
Bevezetés
A büntetőjog fogalma
A bűncselekményi törvényi tényállás
A büntethetőségi akadályok rendszere
A bűncselekmény elkövetőjével szemben alkalmazható joghátrányok
(szankciók)
A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések
A katonákra vonatkozó rendelkezések
A Btk. Különös Részében nevesített bűncselekmények
Kriminalisztika
Kriminalisztika
A nyomozással szemben támasztott követelmények
Bizonyítás
Kriminalisztikai azonosítás
Krimináltechnika
Krimináltaktika
6
7
I. fejezetTársadalomismeret
8
9
1. A jogalkotás fogalma, folyamata- a jogalkotással szemben támasz-tott követelmények
A társadalom folyamatos változásokon megy át, így az emberek közötti viszonyok is állan-
dó változásban vannak. Ebből eredően újabb és újabb igények merülnek fel e megváltozott
életviszonyok szabályozására.
A jogalkotás az arra feljogosított állami szervek tudatos tevékenysége, melynek
célja a jövőre vonatkozó jogi normák írott formában történő megalkotása. Ez a te-
endő irányulhat teljesen új életviszony szabályozására, de akár idejét múlt szabályok meg-
változtatására, módosítására.
Maga a jogalkotás egy meglehető-
sen bonyolult tevékenység és összetett
folyamat, hiszen csak a körültekintő-
en megalkotott jogszabály válthatja ki
a kívánt társadalmi hatást. Hazánk-
ban a jogalkotás szabályait a 2010.
évi CXXX. törvény írja le.
A jogszabályok megalkotásakor
biztosítani kell, hogy a jogszabály il-
leszkedjen az Alaptörvény rendelke-
zéseihez és a jogrendszer egységéhez.
További követelmény, hogy megfelel-
jen a nemzetközi jogból és az európai
uniós jogból eredő kötelezettségeknek
és a szakmai követelményeknek.
A jogalkotás első feladatként a jog-
szabály előkészítéséért felelős mi-
niszter kialakítja a jogszabály szakmai
tartalmát. Ezt követően a miniszter a
törvény és a kormányrendelet terveze-
tét az igazságügyért felelős miniszterrel
egyetértésben terjeszti a Kormány elé.
A jogalkotónak már a jogalkotás ko-
rai szakaszában a jogszabály feltétele-
zett hatásaihoz igazodó részletességű
előzetes hatásvizsgálat elvégzésével
- A jogalkotóknak alaposan meg kell fontol-
ni, hogy bizonyos élethelyzeteket szükséges-e
jogszabállyal befolyásolni? A beavatkozás nem
sértené-e indokolatlanul az emberek intim
szféráját, vagy a jog betartását lehetne-e el-
lenőrizni? Ezért lehet értelmetlen például az
otthoni dohányzás tiltása.
- Mérlegelni kell, hogy a várt előnyök mi-
lyen arányban vannak az esetleges hátrá-
nyokkal, társadalmi terhekkel? Ilyen lehet az
állam költségvetési bevételeinek növekedése
érdekében bevezetendő tandíj, vagy vizitdíj
szociális hatása.
- Az új jogszabály illeszkedjen bele a fenn-
álló jogrendbe, ne legyen ellentétes a korábbi
jogszabályokkal, de ne is szabályozza túl az
adott élethelyzetet.
- A szabatosság és közérthetőség köve-
telménye a jogszabály nyelvezetét érinti. A
jogszabály előírása csak akkor tartható be,
ha tartalmát a címzettek - az állampolgárok -
megértik. Kerülni kell a bonyolult kifejezése-
ket, a jogászi nyelvet.
- Legyen kellő felkészülési idő azok végrehaj-
tására, tehát mind az állampolgárok, mind az
állam megtehessék a szükséges intézkedéseket
a jogszabály betartása érdekében. Ez lehet ok-
mányok, igazolások beszerzése, de akár intézmé-
nyek létrehozása vagy szakemberek kiképzése.
10
fel kell mérnie a szabályozás várható következ-
ményeit. A hatásvizsgálat során vizsgálni kell:
- a tervezett jogszabály valamennyi jelentős-
nek ítélt hatását,
- a jogszabály megalkotásának szükségességét,
- a jogalkotás elmaradásának várható követ-
kezményeit, és
- a jogszabály alkalmazásához szükséges szemé-
lyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételeket.
A jogszabály tervezetéhez indokolást kell csatolni, amelyben be kell mutatni azokat a tár-
sadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé
teszik, továbbá ismertetni kell a jogi szabályozás várható hatásait.
Az előkészítő folyamat során törvény valamely állami, helyi önkormányzati vagy más
szervezet számára kifejezetten jogot biztosíthat arra, hogy a jogállását vagy a feladatkörét
érintő jogszabályok tervezeteit véleményezhesse. A jogszabály előkészítője köteles gondos-
kodni arról, hogy az érintett szerv e jogával élhessen. A véleményezett tervezet visszaküldé-
sével a szerv közli álláspontját a jogszabály szövegezésével, rendelkezéseivel kapcsolatban,
melyet a jogalkotó beépíthet a jogszabály szövegébe.
Érdekesség, hogy az Európai Unió alapját képező szerződések, vagy valamely uniós
jogi aktus rendelkezései alapján a jogszabály tervezetét az Európai Unió egyes intézmé-
nyeinek és tagállamainak, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban
részes más államnak előzetesen bejelentésre, vagy egyéb véleményezésre meg kell külde-
ni. Amennyiben a Magyar Nemzeti Bank elnöke rendelet kibocsátást tervezi, azt előzete-
sen meg kell küldeni az Európai Központi Banknak.
Fontos, hogy az előzetes bejelentési kötelezettség alá tartozó jogszabály csak az előzetes
bejelentési eljárás befejezését követően alkotható meg.
A jogszabályalkotásért felelős miniszter folyamatosan figyelemmel kíséri a feladatkörébe
tartozó jogszabályok hatályosulását, és szükség szerint lefolytatja a jogszabályok utólagos
hatásvizsgálatát, amely során összeveti a szabályozás megalkotása idején várt hatásokat a
tényleges hatásokkal. Önkormányzati rendelet esetén a hatásvizsgálatról a jegyzőnek kell
gondoskodnia.
Tudta-e?
Az Országgyűlésnek:
nyújthat csak be törvényjavaslatot.
11
A törvényalkotás folyamata
HSZ 98. §(4)
Ha a bizottság elutasítja a tárgy-sorozatba-vételt, azt a jegyző a plenáris ülésen bejelenti.
HSZ 98. §(5)
Ha a képviselőcsoport veze-tője kéri, (csak rendes ülés-szakokon, ülésszakonként hat alkalommal van erre lehető-ség) az Országgyűlés szavaz a tárgysorozatba vételről.
Indítványt benyújtók köreHázszabály (továbbiakban: HSZ) 85. §(2)
Köztársasági elnök, kormány, bizottság, képviselő.
HSZ 98. §(2)
Az Országgyűlés elnöke kijelöliaz illetékes bizottságo(ka)t.
HSZ 101. §(2)
Általános vita(módosító javaslatokat lehet benyújtani az általános vita lezárásáig).
HSZ 104. §(1)
Az Országgyűlés dönt a részletes vitára bocsátásról.
HSZ 102. §(1) 105. §
Részletes vita(kapcsolódó módosító javaslatokat a részletes vita lezá-rásáig lehet benyújtani)
HSZ 106. §Határozathozatal a módosító javaslatokról.
Egységes javaslat.
HSZ 107. § (4); (5); 106. § (8)
Záróvita és zárószavazás
Az Országgyűlés elnöke aláírja.
A köztársasági elnök aláírja.
A Magyar Közlönyben kihírdetik.
Zárószavazás előtti módo-sító javaslat. HSZ 107. §
Ha nincs módosító javaslat.HSZ 104. § (2)
HSZ 98. §(4)
Ha képviselő a benyújtó, akkor a bizottság dönt a tárgysoro-zatba-vételről.
HSZ 95. §(2)
A bizottság dönt az általános vitára való alkalmasságáról.
HSZ 102. §(3)
A bizottság megtárgyalja a mó-dosító javaslatokat. A bizottság még nyújthat be módosító javaslatot.
HSZ 102. §(4)
A bizottság megtárgyalja a kap-csolódó és a bizottsági módosí-tó javaslatokat. Maga is nyújt-hat be módosító javaslatot.
HSZ 107. § (2)
Koherenciazavar esetén záró-szavazás előtt módosító javasla-tokat nyújtanak be, ezt követően az elnök kiadja az Alkotmány-ügyi bizottságnak. Az Alkot-mányügyi bizottság is nyújthat be módósító javaslato(ka)t.
HSZ 110. § ésAlkotmány 26. § (1), (2), (3)
Ha a köztársasági elnök a tör-vénnyel vagy annak valame-lyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírása előtt, meg-fontolás végett, visszaküldheti az Országgyűlésnek.
HSZ 111. § ésAlkotmány 26. § (1); (4); (5)Ha a törvényt, vagy valamely rendelkezését alkotmányel-lenesnek tartja, megküldi az Alkotmánybíróságnak. Ha az Alkotmánybíróság alkot-mánysértőnek tartja, a köz-társasági elnök visszaküldi az Országgyűlésnek.
12
2. A Magyar Köztársaság Alkotmányának kialakulása, az új Alaptör-vény felépítése
2.1. Magyarország történelmében, a kora feudális időszakban már találkozhatunk alkot-
mányos jelentőséggel bíró jogokkal, melyek a nemesség jogainak megállapítását, érdekeinek
védelmét szolgálták. Gondoljunk csak az 1222-ben kiadott Aranybullára, mely hosszú év-
századokra rögzítette a nemesi személyes szabadságot, adómentességet, vagy az ellenállás
jogát a király törvénytelen intézkedéseivel szemben. A később egyre bővülő nemesi jogokat
ritkán foglalta az uralkodó írásba, de így is a szokásjogi úton kialakult rendi, vagy nemesi
alkotmány részének tekintjük őket.
Az 1848-49-es magyar forradalom eredménye-
ként megalakult az alkotmányos monarchia, mely-
ben a népképviseleten nyugvó parlament együtt
gyakorolta a hatalmat a királlyal. Ne feledjük, hogy
ebben az időszakban a forradalom törvényt alkotott
a független felelős magyar minisztériumról, (melyet
ma Kormánynak neveznénk) a választójogról, sajtó-
és vallásszabadságról, valamint a közteherviselésről
is, mellyel megalapozta hazánk első polgári alkotmá-
nyát. Ebben a korban jelentős értékű jogszabályok született, melyek valós alkalmazhatósága
igazából 1867 után teljesedett ki.
A kiegyezés utáni időszakra tehető a nemzetiségi törvény, a büntető törvénykönyv illetve
a közigazgatás és a bírói hatalom szétválasztásáról rendelkező törvény megszületése is. Az
alkotmányos értékű jogok megjelenése szempontjából igen termékeny idejét érte az ország.
A két világháború közötti időszakot egy átmeneti, ideiglenes jellegű államberendezkedés
követte, mert a monarchikus államforma, - igaz király nélkül - megmaradt, míg Horthy Mik-
lós kormányzói funkciót töltött be.
Változást a korlátozott alkotmányos tartalommal bíró, de mégis alaptörvényként nevesített
1946. évi I. törvény hozott, amikor kinyilvánította, hogy Magyarország államformája köztársaság.
A demokratizálódás útján megindult országban az állampolgári egyenjogúság biztosítá-
sára több törvényt hoztak például a nők egyenjogúságát kiterjesztő, vagy a vallásfelekezetek
egyenjogúságát biztosító törvények.
Az igazán nagy fordulatot a politikai-hatalmi viszonyok változása hozta, melyet az 1949.
évi XX. törvény tükrözött. Az Alkotmány az 1936-os szovjet alkotmány mintájára épült fel,
melyből hiányoztak a jogi biztosítékok a polgárok jogainak érvényesüléséhez. Megszűntek a
szabad választások, a parlamentet az Elnöki Tanács helyettesítette jogalkotói minőségében.
A hatalmi ágak szétválasztása eltűnt az Alkotmányból.
13
1988-tól folyamatosan kialakuló politikai pluralizmus egy szükségszerű rendszerválto-
zást idézett elő. Az átalakulás békés, tárgyalásos, megegyezésen ún. konszenzuson nyugvó
formában zajlott le, melynek eredménye az alkotmánymódosító 1989. évi XXXI. törvény,
amelyet 1989. október 23-án fogadott el az Országgyűlés. Ugyanezen a napon kiáltotta ki a
parlament elnöke, Szűrös Mátyás a köztársaságot.
Az alkotmány az állam alaptörvénye, a legmagasabb szintű jogi norma, amely tartalmazza
az állam felépítésével és működésével kapcsolatos legfontosabb szabályokat. Az alkotmány
a legmagasabb szintű norma Magyarországon, így nem lehet olyan jogszabályt hozni, amely
ellentétes annak tartalmával. A magyar
alkotmányt eredeti formájában 1949. au-
gusztus 18-án fogadta el az országgyűlés
az 1936. évi szovjet Alkotmány alapján. Ez
volt az 1949. évi XX. számú törvény. Bár az
Alkotmányt 1949 és 1989 között több alka-
lommal módosították, 1989-ben alapvető,
gyökeres módosításokra került sor.
A rendszerváltás 1989-ben módosított Alkotmánya kimondta, hogy Magyarország ál-
lamformája népköztársaságról köztársaságra változott, és hogy Magyarország független,
demokratikus jogállam. Az Alkotmány bevezette a piacgazdaságot, valamint kinyilvánítot-
ta a tulajdonformák egyenjogúságát: ez azt jelentette, hogy megszűnt a köztulajdon addigi
elsődlegessége, a köz- és a magántulajdon attól kezdve egyenlő védelemben részesül. Az
alkotmánymódosítások segítségé-
vel megvalósult a jogállamiság és a
hatalommegosztás elve. Létrejött a
köztársasági elnök és az alkotmány-
bíróság intézménye. A módosított
Alkotmányba bekerült a népszuve-
renitás és a népképviselet elve, mely
azt jelenti, hogy hazánkban minden
hatalom a népé, amely hatalmát köz-
vetetten (képviselők útján), valamint
közvetlenül (pl. népszavazással) gya-
korolhatja. A módosított Alkotmány-
ba belefoglalták az erőszakos hatalmi
törekvések, valamint az egyedura-
lomra történő törekvés tilalmát. Ki-
mondták, hogy bárki szabadon alapíthat pártot. Az 1989-es alkotmánymódosítások meg-
szüntették a tanácsrendszert, és lerakták az önkormányzati rendszer alapjait.
Az 1989-es Alkotmány meghatározta a magyar társadalmi - politikai - gazdasági beren-
dezkedés legfontosabb elemeit. Szólt többek között: az országgyűlésről, a köztársasági el-
Az alkotmányok külső megjelenési formáit
tekintve lehetnek:
- írott alkotmányok, ilyen a magyar alkot-
mány is 1949-től vagy az 1787-es USA alkot-
mány, amihez 1791. december 15-én csatolták
hozzá az alapvető jogokat (első 10 kiegészítés)
viszont azóta is hatályban van.
- íratlan vagy történeti alkotmány, mely a
történeti fejlődés különböző időszakaiban
elfogadott különböző szintű írott és íratlan
jogszabályok/jogforrások összességét jelenti.
Ilyen Anglia, és 1949-ig a magyar alkotmány.
14
nökről, az Alkotmánybíróságról, az ombudsmanokról, az Állami Számvevőszékről, a Magyar
Nemzeti Bankról, a kormányról, a Magyar Honvédségről és egyéb rendvédelmi szervekről,
a helyi önkormányzatokról, a bírói szervezetről, az ügyészségről, az alapvető jogokról és kö-
telességekről, a választások alapelveiről és a választásokról, Magyarország fővárosáról és
nemzeti jelképeiről, pártokról és szakszervezetekről, kormány- és államformáról.
2.2. 2011. április 18-án az Országgyűlés elfogadta Magyarország új Alaptörvényét, me-
lyet Schmitt Pál köztársasági elnök 2011. április 25-én írt alá ünnepélyes keretek között. Az
Alaptörvény 2012. január 1-től hatályos.
Magyarország Alaptörvénye alapvető rendelkezéseket tartal-
maz az állami, társadalmi rendre, a hatalomgyakorlás és dön-
téshozatali rendszer szervezetére, valamint alapvető emberi és
állampolgári jogokat határoz meg. Az Alaptörvényt egyedül az
Országgyűlés módosíthatja. A módosításához az országgyűlési
képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Hazánk az új alkotmány elfogadásával megerősítette elkötelezettségét a jogállam és a de-
mokrácia értékei iránt, és a jövőben is a köztársasági államforma keretében megőrzi a ma-
gyar parlamentarizmus hagyományait, fenntartja a jelenlegi államszervezet bevált intézmé-
nyeit és méltó helyen jeleníti meg az alapvető szabadságjogokat.
Az új alaptörvény kifejezi Magyarország elkötelezettségét az Európai Unió közös alkot-
mányos értékei és hagyományai iránt, rögzíti az ország polgárainak – tartozzanak bármely
nemzetiséghez – egyéni és közösségi jogait, és az EU Alapjogi Charta szellemében meghatá-
rozza az alapvető szabadságjogokat.
2.2.1. Az Alaptörvény felépítése
Nemzeti Hitvallás
Az alkotmány a Nemzeti Hitvallással kezdődik, amely rögzíti Magyarország helyét a nyu-
gati civilizációban, és felidézi azokat a szellemi értékeket és történelmi tényeket, amelyek
hazánk történetében kiemelkedőek. A fejezet megemlékezik a kereszténység szerepéről a
magyar történelemben, és a Szent Koronáról, amely a magyar államiság folytonosságának
jelképe.
Alapvető jogok
Az alkotmány az EU Alapjogi Charta figyelembe vételével határozza meg az alkotmányos
alapjogokat, így deklarálja az emberi méltóság sérthetetlenségét, a szabadsághoz és a sze-
mélyi biztonsághoz való jogot és a tulajdon védelmét.
15
„E) cikk
(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljese-
dése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.
(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi
szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek
teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagál-
lammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.
(3) Az Európai Unió joga – a (2) bekezdés keretei között – megállapíthat általánosan köte-
lező magatartási szabályt.
(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott
felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
Külön intézkedésekkel védi a nőket, a gyermekeket, az időseket és fogyatékkal élőket. A
Alaptörvény rögzíti, hogy házasság férfi és nő között jöhet létre. Ugyanakkor a magyar jog-
rendszerben létező regisztrált élettársi kapcsolat létesítésére azonos neműek is jogosultak.
Az alaptörvény egyértelművé teszi, hogy az államnak nem elég a jogegyenlőséget biztosítani,
feladata az esélyegyenlőség megteremtése.
Család- és életvédelemAz alkotmány kiemeli a családok és az emberi élet védelmének jelentőségét. A magzati
élet védelmének rögzítésével az alkotmány a két évtizede létező alkotmánybírósági gyakor-
latot jeleníti meg.
Nemzetiségek jogaiAz új alkotmány rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek a magyar politikai közös-
ség részei és államalkotó tényezők. Az állam vállalja, hogy a nemzetiségek nyelvét és kultúráját
megóvja és ápolja. Egyértelművé teszi, hogy minden valamely nemzetiséghez tartozó magyar
állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. Az alkotmány védi
a magyar nyelvet, ugyanakkor a nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját
nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű
oktatáshoz. Rögzíti a nemzetiségek helyi és országos önkormányzatok létrehozatalára vonatko-
zó jogát. Ezen kívül általánosságban garantálja az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.
XXIX. cikk
(1) A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiség-
hez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez.
A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való
egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.
(2) A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.
(3) A Magyarországon élő nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, valamint a he-
lyi és országos önkormányzataik megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg.
(részlet az Alaptörvényből )
16
A határon túl élő magyarok
Az új Alaptörvény az 1989-es alkotmányhoz hasonlóan rögzíti, hogy Magyarország fele-
lősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását
és fejlődését, egyéni és közösségi jogaik érvényesülését, közösségi önkormányzataik létre-
hozását, valamint a szülőföldön való boldogulásukat. A nem Magyarországon élő magyar
állampolgárok választójogának kérdését az alkotmány nem dönti el, erről a választójogi tör-
vény nyújt útmutatás.
Az Alaptörvény a magyar jogtörténeti hagyományból merítve rendelkezik a sarkalatos
törvények megalkotásáról. A sarkalatos törvényeket két fontos tulajdonságuk különbözteti
meg a többi törvénytől. Az egyik, hogy az Alaptörvény nevesíti azokat a tárgyköröket, me-
lyeket csak sarkalatos törvényekkel lehet szabályozni. Az Alaptörvény 32 ilyen tárgykört
nevesít. A másik jellegzetességük, hogy kizárólag a jelen lévő országgyűlési képviselők két-
harmados többségével lehet azokat elfogadni. Csak sarkalatos törvényben lehet szabályozni
az alkotmányos alapjogokat, továbbá az államszervezet alapvető intézményeit. A sarkala-
tos törvényekre is igaz, hogy azok nem lehetnek ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezeknek a
törvényeknek is ahhoz igazodóan és annak szellemében kell megszületniük. Kiemelt társa-
dalmi és közjogi jelentőségükre figyelemmel megalkotásuk jelentős törvényalkotó munkát
követel meg az Országgyűléstől. Az új Alaptörvény elfogadását követően ezért hasonlóan
fontos törvényalkotási periódus vette kezdetét 2011 tavaszán.
Kutassa fel az Internet segítségével, hogy milyen sarkalatos törvények születtek nap-
jainkig! http://www.mkogy.hu/fotitkar/sarkalatos/benyujtott.htm
3. Országgyűlés
Az Országgyűlés a Magyarország egykamarás népképviseleti szerve, a népszuverenitás
közvetett megvalósítója, a törvényhozó hatalmat megtestesítő legfőbb népképviseleti szerv.
Alapvetően két fő feladata van, mely a törvényhozáshoz, illetve a végrehajtó hatalom ellen-
őrzéséhez kötődik. Emellett a kormányzati szervezetrendszer létrehozása valamint külügyi
és hadügyi téren rendelkezik jogosítványokkal.
17
Tudta-e?
Steindl Imre terve sorsolás útján nyerte el az első helyet, ám mielőtt az építkezésbe
fogtak volna, a Bizottság néhány változtatást eszközölt: gyakorlati szempontok miatt
félemeletet iktattatott a földszint és az első emelet közé, s a homlokzati két főtorony és
az üléstermek feletti 4-4 torony kupoláját hegyes sisakokra „cseréltette”. Az eredeti terv
szerint az új Országház átadása az 1896. év, a millenniumi ünnepségek csúcspontja lett
volna. A pályázat határidejére beérkezett 19 terv elbírálása, az építkezés nehézségei és
a módosítások azonban túllépték az időkeretet (és a tervezett költségvetés határait is),
így az épület véglegesen, kívül-belül csak 1904-re készült el. A millenniumi ünnepségek
alkalmával csupán a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket vitték be az épületbe.
A kor legnagyobb beruházása 1885. október 12-én vette kezdetét, innentől számít-
va tizenhét éven át átlagosan ezer munkásnak adott feladatot. A hazai mesterekkel és
hazai anyagokból készülő épület az eredeti 18,5 millió helyett végül 38 millió arany-
koronába került. A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, 96 méteres kupola-
magasságú épület alapterülete megközelíti a 18 000 négyzetmétert, térfogata 473 000
köbméter. A munkálatok során több mint 175 000 köbméter földet mozgattak meg, 40
millió téglát és mintegy félmillió díszkövet használtak fel, a díszítésekhez használt 22-
23 karátos aranyból összesen 40 kilogrammnyira volt szükség. A valamivel több, mint
200 irodahelyiségből álló épületnek 27 kapuja és 29 lépcsőháza van, a közlekedés és a
szállítás 13 személy- és teherlifttel zajlik.
3.1. Törvényhozás
Az Alaptörvény értelmében a törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg, mely kizá-
rólagosan parlamenti tevékenység. Az Alaptörvény, az állampolgárok alapvető jogait
és kötelességeit érintő, a társadalmi, gazdasági rendre vonatkozó törvények meg-
alkotása és egyes nemzetközi szerződések megkötése kizárólag az Országgyűlés
hatáskörébe tartozik.
„1.cikk
(2) Az Országgyűlés
a) megalkotja és módosítja Magyarország Alaptörvényét;
b) törvényeket alkot;
c) elfogadja a központi költségvetést, és jóváhagyja annak végrehajtását;
d) felhatalmazást ad a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződés kötelező ha-
tályának elismerésére;
e) megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria
elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami
Számvevőszék elnökét;
18
f ) megválasztja a miniszterelnököt, dönt a Kormánnyal kapcsolatos bizalmi kérdésről;
g) feloszlatja az alaptörvény-ellenesen működő képviselő-testületet;
h) határoz a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötésről;
i) különleges jogrendet érintő, valamint katonai műveletekben való részvétellel kapcso-
latos döntéseket hoz;
j) közkegyelmet gyakorol;
k) az Alaptörvényben és törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket
gyakorol.”
(részlet az Alaptörvényből)
3.2. Parlamenti ellenőrzés
A törvényalkotás mellett az Országgyűlés másik fontos feladatköre a kormány és az általa
irányított közigazgatás ellenőrzése. Az ellenőrzés alapvetően arra irányul, hogy megvaló-
sul-e a törvényhozói akarat, a törvényeknek megfelelően működik-e a kormányzat. A
kormány csak az Alaptörvény és más törvények alapján, azok keretei között végezheti munkáját.
A végrehajtó hatalom parlamenti ellenőrzése a kormány Országgyűlés előtti politikai fe-
lelősségének elvéből következik. Az Alaptörvény kimondja, hogy a kormány működéséért az
Országgyűlésnek felelős, és köteles munkájáról rendszeresen beszámolni.
3.2.1. A plénum előtt gyakorolt ellenőrzési formák
- Az ellenőrzés fontos eszköze a kormány különböző beszámolóinak, jelentéseinek megtár-
gyalása és azok elfogadása. E beszámolókra törvény vagy országgyűlési határozat kötelezi a
kormányt. Az Országgyűlés elsősorban a kormányt ellenőrzi, de ellenőrző tevékenysége ki-
terjed mindazon szervekre, amelyek beszámolási kötelezettséggel tartoznak a Parlamentnek.
- a politikai vita célja, hogy egyes nagy jelentőségű kérdésekben ellenőrizhető legyen a
Kormány álláspontja.
- Országgyűlési képviselő interpellációt és
kérdést intézhet a Kormányhoz és a Kormány
tagjához a feladatkörükbe tartozó bármely
ügyben. Az interpelláció közérdekű ügyben,
írásban benyújtott ellenőrzési forma, melynek
lényeges eleme az interpellált válaszát minősí-
tő parlamenti határozat. A képviselő a határo-
zathozatal előtt viszontválaszra jogosult.
- a kérdés enyhébb súlyú ellenőrzési forma,
ahol a kezdeményező képviselő felvilágosítást kap a kérdezettől. A parlament a válaszról
nem határoz, és nincs lehetőség viszontválaszra. Kérdés intézhet a Kormányhoz és a Kor-
19
mány tagjához, az alapvető jogok biztosához, az Állami Számvevőszék elnökéhez, a legfőbb
ügyészhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez a feladatkörükbe tartozó bármely ügyben.
- a napirenden kívüli felszólalás kiemelt jelentőségű ügyekben történő ellenőrzési
forma, különösen annak a televízió és a rádió által is közvetített változata.
3.2.2. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés saját, a kormánytól független pénz-
ügyi-gazdasági ellenőrző szerve. Véleményt mond a költségvetési törvényjavaslatról, ellen-
őrzi a költségvetési törvény végrehajtását, továbbá általában a közpénzek felhasználását és
az állami vagyon kezelését. Az Állami Számvevőszék hatásköre minden olyan gazdálkodási
tevékenységre kiterjed, ahol közpénzeket használnak fel, és ellenőrzéseket végezhet az ál-
lamszervezet minden szintjén. Az Állami Számvevőszék elnökét és elnökhelyettesét az Or-
szággyűlés kétharmados többséggel 12 évre választja meg. Az Állami Számvevőszék elnöke
évente beszámol az Országgyűlésnek munkájáról.
A Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató szer-
ve, amely a központi költségvetés megalapozottságát vizsgálja. A Költségvetési Tanács
törvényben meghatározott módon közreműködik a központi költségvetésről szóló tör-
vény előkészítésében és a központi költségvetésről szóló törvény elfogadásához a Tanács
előzetes hozzájárulása szükséges. A Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök
nevezi ki hat évre.
Az alapvető jogok biztosa alapjogvédelmi tevékenységet lát el, és eljárását bárki kez-
deményezheti. Feladata, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszás-
ságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézke-
déseket kezdeményez.
Az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az Országgyűlés az országgyűlési képviselők
kétharmadának szavazatával hat évre választja. A helyettesek a jövő nemzedékek érdekei-
nek, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el. Az alapvető
jogok biztosa évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek.
3.3. A parlament az Alkotmányban megfogalmazott feladatainak ellátása érdekében
létrehozza saját szervezetét, mely során megválasztja tisztségviselőit és megalakul az ún.
Házbizottság. Alakuló ülése után alakítja meg frakcióit, hozza létre a bizottsági rendszerét,
valamint a parlamenti apparátusát.
Az Országgyűlés elnöke a közjogi méltóságok egyik személye, aki az Alkotmány értelmé-
ben őrködik az Országgyűlés méltósága és tekintélye felett. Az elnök nyitja meg és vezeti le
az üléseket, adja meg a szót, hozzá kell benyújtani az indítványokat, javaslatokat. A szavazási
procedúra központi alakja, mert az elnök teszi fel szavazásra a törvényjavaslatokat, kérdé-
seket, majd állapítja meg annak eredményét. Az elnököt akadályoztatása esetén az alelnök
helyettesíti.
20
Az elnöki emelvényen foglalnak helyet az országgyűlés jegyzői, akik az elnök általános
segítői, adminisztratív teendőket látnak el. Fontos feladatuk, hogy az Országgyűlés határo-
zatait aláírásukkal hitelesítsék.
Az országgyűlés tanácskozásairól szó szerinti jegyzőkönyvek készülnek.
3.3.1. A parlamenti munka hatékonysága megkívánja, hogy a plenáris tárgyalást, illetve az
ott hozott döntéseket a kisebb létszámú, „szakmai” alapon szerveződő testületek, a bizott-
ságok készítsék elő. A Házszabály előírja, hogy kötelező létrehozni az alkotmányozással, a
költségvetéssel, a külügyekkel, a honvédelemmel, a mentelmi, összeférhetetlenségi és man-
dátumvizsgálati ügyekkel és legújabban az európai uniós ügyekkel foglalkozó állandó bizott-
ságokat. A parlamenti állandó bizottságok száma, és feladatköre alapvetően a kormányzat
felépítéséhez igazodik. A bizottságok révén megvalósuló ellenőrzésnek fontos területe a
különböző beszámolók, jelentések és tájékoztatók megvitatása. A bizottságok határozati
javaslatot nyújthatnak be az Országgyűlésnek, amelyben a beszámoltatással összefüggés-
ben intézkedések, feladatok meghatározását kezdeményezik. Különböző törvények, illetve
határozatok esetenként arra kötelezik a kormányt vagy egy-egy minisztert, hogy meghatá-
rozott kormányzati feladatok végrehajtásáról ne az Országgyűlésnek, hanem közvetlenül a
hatáskörrel rendelkező bizottságnak számoljanak be. A bizottságok feladata, hogy folya-
matosan segítsék az Országgyűlést a törvényalkotó és ellenőrző tevékenységében,
és előmozdítsák az Országgyűlés tárgyalásának eredményességét.
Az állandó bizottságok az Országgyűlés kezdeményező, véleményező, javaslattevő, vala-
mint törvényben és Házszabályban meghatározott esetekben ügydöntő szervei.
A bizottságok kompetenciájába tartozik minden olyan ügy, amely a Parlament feladata,
sőt, saját kezdeményezésükre foglalkozhatnak mindazokkal a kérdésekkel, amelyeket az
állami és társadalmi élet adott területén alapvető jelentőségűnek tartanak. Mozgásterük te-
hát rendkívül tág, s ezt az ellenőrző funkció gyakorlása során is kamatozhatják. Az állandó
bizottság munkájában bizottsági tagként minden képviselőcsoportból annyi képviselő vehet
részt, amennyi a frakciók közötti létszámaránynak megfelel. Minden állandó bizottságban a
frakciók legalább egy-egy képviselőjének helyet kell kapnia.
Ismerje meg az Országgyűlés honlapján a Honvédelmi és rendészeti bizottság működését!
http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_biz.keret_frissit?p_szerv=185&p_
ckl=39&p_biz=A341&p_nyelv=HU
Az ideiglenes bizottságnak két fajtája van: a vizsgáló- és az eseti bizottság. Az eseti bi-
zottságot az Országgyűlés aktuális ügyek intézésére hoz létre, a vizsgálóbizottságokat pedig
egy-egy meghatározott kérdés megvizsgálására hozhat létre a Ház, amely rendszerint felveti
a kormány vagy a miniszter felelősségét.
21
Mind az eseti, mind a vizsgálóbizottság munkájának eredményéről jelentést nyújt be
az Országgyűlésnek, amely azt megvitatja, majd dönt arról, hogy a jelentést elfogadja-e
vagy sem.
3.3.2. A frakciók a politikai vélemény-
formálás, a vélemény egységes képvi-
seletének eszközei. Lehetővé teszik, hogy
több száz szétszórt, egyéni vélemény helyett
néhány egyértelmű álláspont, vélemény je-
lenjen meg és ütközzön a parlamenti vitájá-
ban. A frakciószerveződés tehát jelentősen
növeli a parlament működésének hatékony-
ságát és a stabilitását. A Házszabály szerint
az ugyanazon párthoz tartozó képviselők
országgyűlési tevékenységük összehangolá-
sára képviselőcsoportot hozhatnak létre. Az
ugyanazon párthoz tartozó képviselők csak
egy frakciót alakíthatnak.
Azért, hogy a törvényalkotó tevékenység gyors és hatékony legyen, szakmai-politikai ala-
pon szervezett bizottságok készítik elő a döntéseket, egyben javaslattevő és véleményező
szervek. A bizottságoknak két fő típusa van, az állandó, illetve az ideiglenes bizottságok.
3.3.3. Parlamenti apparátus
Az Országgyűlés, a tisztségviselők, a bizottságok és meghatározott feladatkörökben a képvi-
selők munkáját az Országgyűlés Hivatala segíti. Emellett az öt párt képviselőcsoportja a kép-
viselőik számához igazodó létszámú frakcióirodát is működtet. Az Országgyűlés Hivatala, az
Országgyűlés munkaszervezete, amely különböző szervezeti egységekre tagozódik. Ilyen pél-
dául a Főtitkárság, az Elnöki Kabinet, a Külügyi Hivatal és az Országgyűlési Könyvtár.
A Hivatal munkáját az Országgyűlés elnöke irányítja az egyes hivatali szervezeti egységek
vezetői útján, illetve közvetlenül. Az Országgyűlés törvényalkotó munkáját, a plenáris és bi-
zottsági ülések zökkenőmentes levezetését jogászok, közgazdászok, igazgatásszervezők ké-
szítik elő és szervezik meg. A Hivatal szerkeszti az Országgyűlés üléseinek jegyzőkönyveit,
előkészíti kihirdetésre a törvényeket és az Országgyűlés határozatait.
A Hivatal keretén belül működik az Országgyűlés Könyvtára, mely a magyar parla-
ment dokumentumait teljes körűen gyűjti és őrzi, ezen túl a magyar és egyetemes tör-
ténelemmel, politika, állam- és jogtudománnyal kapcsolatosan megjelent szakirodalom
nyilvános szakkönyvtára.
A parlament ülésrendje (2011)
22
Az Országgyűlés megbízatása az alakuló üléssel veszi kezdetét, és az új Országgyűlés ala-
kuló üléséig tart. Évente kettő rendes ülésszakot tart, a tavaszi ülésszak február elsejétől jú-
nius tizenötödikéig, míg az őszi, szeptember elsejétől december tizenötödikéig. A 386 főből
álló képviselőtestület a patkó alakú ülésteremben hagyományosan frakciók szerinti ülés-
rendben foglalnak helyet. A parlamenti pártok egyetértenek abban, hogy a megfontolható
lehet 200 körüli létszámban a közeljövőben meghatározni a képviselők számát.
Az ülések napirendjén az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslatok és más indítványok
vitái és szavazásai, az interpellációk és kérdések szerepelnek.
A mintegy 8 millió választópolgár 386 képviselőt választ az Országgyűlésbe, általános,
egyenlő választójog alapján, közvetlenül és titkosan a négyévenként sorra kerülő választáso-
kon. A kormánypárti és ellenzéki honatyák jól szabályozott viszonyok között, alkalmanként
heves szópárbajok során ütköztetik véleményüket.
A képviselők tevékenységüket az állampolgárok és a média nyilvánosság előtt végzik. Az
ún. karzatról lehetőség nyílik közvetlenül megfigyelni az Országgyűlés munkáját, míg a köz-
szolgálati televízió közvetítéseket ad az ülésekről.
Az alábbi linken keresse meg lakóhelye országgyűlési képviselőjének adatait, vizsgálja
meg parlamenti tevékenységét! http://parlament.varosatyak.hu/
Az Országgyűlés döntéseit tagjai többségének részvételével, rendszerint egyszerű több-
séggel hozza meg, de az Alkotmány módosításáról,
meghatározott tárgyú törvényekről, és a parlament
működésével kapcsolatos egyes kérdésekről csak az
Alaptörvényben, törvényben vagy a Házszabályban
előírt minősített többséggel dönthet. Ugyancsak kü-
lönleges többséget igényelnek a legfontosabb személyi
döntések (pl. a közméltóságok megválasztása) is.
23
A törvényalkotás során jelentős számban fordul elő, hogy széles körű egyetértésen alapuló
döntésnek kell születnie. Az állampolgárok alapvető jogait érintő törvények ilyen jogszabá-
lyok, elfogadásukhoz a jelenlevő, - de az Alkotmányt érintő kérdésekben is - az összes képvise-
lő kétharmadának támogatása szükséges.
A képviselők jogállásának alapja Magyarországon is a szabad mandátum. Megválasz-
tásuk után a képviselők jogilag függetlenné válnak választóiktól. Nem lehet uta-
sítani, beszámoltatni és tevékenységük, vagy szavazataik miatt visszahívni őket.
A parlamentben állásfoglalásukat szabadon, lelkiismeretük és meggyőződésük
szerint alakítják ki, és ennek megfelelően szavaznak. Megbízatásuk ellátása során
az egész népet képviselik.
a) A képviselők jogait és kötelességeit alapvetően két csoportba lehet sorolni. Az első cso-
portba az Országgyűlés feladataival, működésével kapcsolatos jogok, illetve kötelezettségek
tartoznak. Ilyen például a plenáris üléseken való részvétel, a törvénykezdeményezési, a sza-
vazáshoz való jog, a parlamenti tisztségek viselésének joga, a bizottságokban való részvétel
joga, a képviselőcsoport alakításának joga, illetőleg a tájékoztatáshoz való jog.
A képviselő alapvető joga és egyben kötelessége is, hogy kezdeményezően részt vegyen az
Országgyűlés munkájában, elősegítse annak működését. Igazolatlan távolmaradásukat az
Országgyűlés üléseiről egy meghatározott mérték felett (ez a szavazások több mint egyhar-
mada) a tiszteletdíj arányos részének megvonásával büntetik.
A képviselők jogaikat személyesen gyakorolják (pl. a szavazás), kivétel ez alól a bizottsági
ülés, ahol a távol lévő képviselő helyettesítési megbízást adhat egy másik bizottsági tagnak.
A képviselőknek be kell tartaniuk a Házszabály tárgyalásra és a fegyelemre vonatkozó ren-
delkezéseit is. Kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni, bejelenteni keresőfoglalkozásaikat, be-
tartani az összeférhetetlenségi szabályokat.
b) A második csoportba azok a jogok, illetve kötelezettségek tartoznak, amelyek a zavar-
talan parlamenti munka előfeltételeit biztosítják. E körbe sorolható a mentelmi jog, az ösz-
szeférhetetlenség és a különböző juttatásokhoz való jogok.
Az országgyűlési képviselőket megilleti a mentelmi jog, mely kétirányú védettséget
jelent:- felelőtlenséget és sérthetetlenséget.
A parlamenti szólásszabadságból eredő felelőtlenség feltétlen és örök mentességet ad a
képviselőnek, mely a képviselői minőségében tett nyilatkozataira, vélemény-nyilvánítására,
felszólalására vonatkozik és így kiemeli a képviselőt a jogi felelősségre vonás alól. E jog nem
illeti meg a képviselőt, ha titoksértés követ el, vagy mást becsületében megsért.
24
A sérthetetlenség szerint a képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és elle-
ne csak az Országgyűlés előzetes jóváhagyásával, azaz a mentelmi jog felfüggesztésével lehet
büntető-, valamint szabálysértési eljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntetőeljárás-jo-
gi kényszerintézkedést alkalmazni (sérthetetlenség). A képviselő - a szabálysértési eljárást
kivéve - a mentelmi jogáról nem mondhat le. Az Országgyűlés a képviselő mentelmi jogát
a plenáris ülésen jelen levő képviselők kétharmadának szavazatával függesztheti fel. Ha az
Országgyűlés mégis fenntartja a mentelmi jogot, az ügy akkor sem évül el. A mentelmi jog
ugyanis nem valamiféle kiváltság, hanem alapvetően a képviselői munka zavartalanságát
hivatott biztosítani. Amikor a képviselő megbízatása megszűnik, már nem védi a mentelmi
jog (pontosabban a sérthetetlenség)
A törvény meghatározza azokat a tevékenységeket is, amelyek összeférhetetlenek a
képviselőséggel. Így például nem járhat el állami szerv, intézmény vagy állami tulajdonú
gazdálkodó szerv jogi képviselőjeként, szakmai vagy üzleti ügyben nem hivatkozhat képvi-
selői minőségére, illetve nem szerezhet, illetőleg használhat fel jogosulatlanul bizalmas in-
formációkat, és nem végezhet lobbytevékenységet.
4. A köztársasági elnök
Magyarország kormányformája par-
lamentáris köztársaság. A köztársasági
elnök szerepe e kormányzati rendszer-
ben leginkább reprezentatív jellegű,
politikai tekintetben pedig korlátozott
hatáskört jelent. Ha a hatalommegosz-
tásban betöltött szerepét vizsgáljuk, a
többi hatalmi ágtól elkülönült, semle-
ges hatalmi tényező, közöttük közvetí-
tő, egyensúlyozó szerepet tölt be.
Az Alkotmány az elnök feladata-
ként, - mint legfőbb közjogi méltóság-
ként -, a nemzet egységének kifejezését
és az államszervezet demokratikus
működése feletti őrködést jelöli meg. A
köztársasági elnök továbbá a hadsereg
főparancsnoka, és mint ilyen a fegyve-
res erőkön kívül áll, annak irányítója és
nem vezetője, inkább reprezentatív és
személyügyi feladatokkal bír.
Köztársasági elnököt legalább 50 ország-
gyűlési képviselő támogatásával lehet jelölni.
A köztársasági elnököt titkos választással
választják. A titkos választás első fordulója
akkor eredményes, ha az országgyűlési képvi-
selők 2/3-a (66,67%-a) támogatja valamelyik
jelöltet. Abban az esetben, ha nem támogattak
szavazatukkal ennyien egy jelöltet, akkor má-
sodik fordulóra kerül sor. A második forduló
eredményességéhez ugyanígy a képviselők
2/3-nak támogatását kell megszereznie egy-
azon jelöltnek. Ha a második forduló is ered-
ménytelen, akkor a harmadik fordulóba már
csak az a két jelölt jut tovább, aki a második
fordulóban a legtöbb szavazatot kapta. A har-
madik fordulóban az eredményességhez már
a képviselők többségének (50% + 1 fő) támo-
gatása is elegendő. A három lehetséges fordu-
lót 3 egymást követő nap alatt be kell fejezni.
25
A köztársaság elnökét az Országgyűlés választja, megbízatása öt évre szól. Jelöltként 35.
évet betöltött magyar állampolgár állítható, aki nagytekintélyű, elismert és széles körben
elfogadott személyiség. Személyében sérthetetlen, politikai felelősség nem terheli, jogi fe-
lelőssége korlátozott. A köztársasági elnök ellen hivatali ideje alatt csak akkor lehet megin-
dítani a felelősségre vonási eljárást, ha a bűncselekményt feladatainak ellátásával kapcso-
latban követte el. Ha a bűncselekményt nem a hivatali feladatai ellátásával kapcsolatban
követte el, akkor csak a megbízatásának lejárta után indulhat meg ellene a büntetőeljárás.
Részére az Alkotmány összeférhetetlenségi szabályokat állít fel, más állami, társadalmi,
politikai tisztséget nem tölthet be. A tisztség megszűnését az Alkotmány szabályozza. (le-
mondás, halál, összeférhetetlenség stb.)
A Köztársasági Elnök rezidenciája Budapesten a Várban, a Sándor palota épületében ta-
lálható.
A Sándor-palota története
szorosan összefonódott a magyar
történelemmel. Az 1850-es évek-
ben Albrecht főherceg, Magyar-
ország katonai és polgári kor-
mányzója használta az épületet.
A kiegyezést követően egészen
a második világháború végéig a
miniszterelnök székhelyéül és
rezidenciájául szolgált. Buda-
pest ostromában a palota súlyos
károkat szenvedett, egyes részei
csaknem teljesen megsemmisül-
tek. A részlegesen helyreállított
épület egészen a 2000-es évek
elejéig használaton kívül volt.
A 90-es években megkezdődött
régészeti feltárásokat követően
a teljes helyreállítás 2002-ben
fejeződött be. 2003 februárja óta
a Sándor-palota a Köztársasági
Elnöki Hivatalnak ad otthont.
26
A köztársasági elnök képviseli a magyar államot, Magyarország nevében nemzetközi
szerződéseket köt, abban az esetben viszont, ha a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskö-
rébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges.
Megbízza és fogadja a diplomáciai testületek vezetőit, kitűzi az országgyűlési képviselők, a
helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek általános választását, valamint az eu-
rópai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás időpontját, és népszavazást is
kezdeményezhet. Meghatározott személy vagy szervek javaslatára kinevezi és felmenti a
Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti
az egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat; megerősíti tisztségében a Ma-
gyar Tudományos Akadémia elnökét. A köztársasági elnök törvényben meghatározott címe-
ket, érdemrendeket és kitüntetéseket adományoz, és engedélyezi viselésüket. A köztársa-
sági elnöknek joga van egyéni kegyelmezési jogkör gyakorlásához. Minden állampolgársági
kérelmet a köztársasági elnök ír alá.
A köztársasági elnök államfői döntéseit részben önállóan, részben az Országgyűlés, rész-
ben a kormányfő és egyes miniszterek jóváhagyása, ellenjegyzése mellett végzi.
Végezzen kutatómunkát és állapítsa meg, hogy a hazánk történelme során kik voltak
köztársasági elnökök?
5. A Kormány
Kormányon a végrehajtó hatalomnak azt a szervezetét értjük, amely a miniszter-
elnökből és a miniszterekből áll, kormányzati tevékenységen pedig azt a munkát,
amely e testület végez. Csakúgy, mint az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök, a kormány
is alkotmányos szerv, ami azt jelenti, hogy feladata magából az Alkotmányból adódik.
5.1. A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés a képviselők
többségének szavazatával választja. A miniszterelnök a megválasztásával hivatalba lép. A
minisztereket a miniszterelnök javaslatára a Köztársasági elnök nevezi ki. A Kormány tagjai
megalakulásuk után esküt tesznek az Országgyűlés előtt.
A Kormány mindaddig hivatalában marad, míg az új, következő Országgyűlés meg nem
alakul vagy a miniszterelnök, illetve maga a Kormány le nem mond. Az Alaptörvény azonban
elismeri a bizalmatlanság intézményét, mint a kormány megszűnésének lehetséges esetét.
Az országgyűlési képviselők egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban – a minisz-
terelnöki tisztségre javasolt személy egyidejű megjelölésével – bizalmatlansági indítványt
nyújthat be. Ha az Országgyűlés a bizalmatlansági indítványt szavazása során támogatja,
ezzel bizalmatlanságát fejezi ki a miniszterelnökkel szemben. Ez azt is jelenti, hogy mi-
27
niszterelnöknek megválasztja a bizalmatlansági indítványban miniszterelnöki tisztségre
javasolt személyt. Az Országgyűlés bizalmatlansági döntéséhez az országgyűlési képviselők
több mint a felének szavazata szükséges.
Sajátos és politikailag nem veszélytelen eljárás, amikor maga a miniszterelnök indít-
ványozza magával, vagy kormányával szemben a bizalmi szavazást. Az Országgyűlés a mi-
niszterelnökkel szemben bizalmatlanságát akkor fejezi ki, ha a miniszterelnök javaslatára
tartott bizalmi szavazáson az országgyűlési képviselők több mint a fele nem támogatja a
miniszterelnököt.
5.2. A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre
kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv fel-
adat- és hatáskörébe. A végrehajtó hatalmat megjelenítő Kormány működésében a minisz-
terelnöknek van meghatározó szerepe, azonban a miniszterek között nincsen különbség,
egyenlő jogaik vannak, csupán feladatuk ellátásában különböznek.
A kormányzati tevékenységhez kötődő feladata, melyet bár az Alaptörvény nem ír köz-
vetlenül elő, de az alkotmányos rend és az állampolgárok jogainak védelme, a törvények
végrehajtása, az ország külpolitikájának meghatározásában való közreműködés. Az ország
társadalmi-gazdasági tervének kidolgozása szintén kormányzati feladat. Ennek érdekében
törvényalkotást kezdeményez és közreműködik a törvények előkészítésében. Saját hatáskö-
rében, törvényi felhatalmazás alapján rendeleteket alkothat.
A közigazgatás irányításával kapcsolatos tevékenysége körébe sorolhatók a minisztéri-
umok, - ezen belül az irányításuk alá tartozó szervek, mint a fegyveres erők, a rendőrség és
a rendészeti szervek - minisztériumi szervezetek, kormányhivatalok irányítása. Az intéz-
mény-irányítás, illetve - felügyelet teszi ki a miniszterek tevékenységének nagy részét. A
miniszterek feladata, hogy az irányításuk alá tartozó szakterület hatékony működésének
elősegítése érdekében jogszabályjavaslatot dolgozzanak ki, és végrehajtsák a kormányprog-
ramban foglaltakat. A miniszterek feladata továbbá, hogy képviseljék a magyar kormányt az
Európai Tanácsban, vagy más nemzetközi szervezetekben.
5.3. A Kormány feladatait a miniszterelnök vezetésével testületként gyakorolja, mely
érvényesül a döntési, irányítási és végrehajtási folyamatokban. A testület kezdeményezhet
törvényalkotást, rendeletalkotást és hozhat kormányhatározatokat, mely utóbbiak maga-
sabb hierarchiai szinten állnak, mint a Kormány tagjai, így a miniszterelnök vagy a minisz-
terek által alkotott rendeletek.
A 2010-ben létrehozott államigazgatási struktúrában az államtitkár a miniszter teljes
jogkörű helyettese, akinek munkáját a miniszter irányítja. A minisztériumok számának ra-
dikális csökkentésével egy miniszter irányítása alá több szakterület került, így például az
28
oktatásért, a sportért és az egészségügyért egy miniszter felel, ezért az államtitkároknak
fontos szerepük van egy-egy szakterület irányításában. Az összetett feladatokat jól mutatja
a belügyminisztérium felépítése.
A Belügyminisztérium koordinálja a helyi önkormányzatokkal, rendvédelemmel, be-
vándorlással, állampolgársággal és településrendezéssel kapcsolatos ügyeket. Az egyes
szakterületek élén államtitkárok, illetve helyettes államtitkárok állnak. Az önkormány-
zatokkal kapcsolatos ügyeket államtitkár koordinálja, míg a többi szakterületet helyettes
államtitkárok irányítják: ilyen szakterület a szabályozási és koordinációs helyettesi, gaz-
dasági és informatikai, európai uniós és nemzetközi helyettesi, és a területrendezési és épí-
tésügyi. A minisztérium hivatali működéséért közigazgatási államtitkár, míg a parlamenttel
való kapcsolattartásért parlamenti államtitkár felel.
A Belügyminisztérium rendvédelemmel, közbiztonsággal kapcsolatos feladatai sokré-
tűek, és vezérlő elvnek tekinti az élet- és vagyonbiztonság védelmét. A minisztérium nagy
hangsúlyt fektet a közbiztonság fenntartására, a bűncselekmények megelőzésére, ugyanúgy,
mint a bűncselekmények áldozatainak megsegítésére.
A Belügyminisztérium koordinálja a rendvédelmi szervek munkáját, beleértve a közleke-
désrendészet, a határrendészet, a büntetés-végrehajtást, a polgári nemzetbiztonsági szolgá-
latok irányítását a hírszerzési tevékenység kivételével, valamint a szervezett bűnözés elleni
koordinációs központ irányítását.
Az utóbbi idők szélsőséges időjárása miatt egyre nehezebb feladatot jelent a katasztrófa-
helyzetek kezelése, ezért a jövőben a védekezés, a megelőzés a Belügyminisztérium kiemelt
célkitűzése lesz. A bevándorlással, állampolgársággal kapcsolatos feladatok is a Belügymi-
nisztérium hatáskörébe tartoznak, amelynek keretében koordinálja az idegenrendészet
munkáját, megszabja a külföldre utazás feltételeit, és elősegíti a külföldiek, a menekültek
társadalmi beilleszkedését.
Az önkormányzatokkal, településekkel együttműködve a Belügyminisztérium felügyeli
a településfejlesztéssel, - rendezéssel és - üzemeltetéssel kapcsolatos feladatokat, amely
kiterjed az építésügyre, illetve a közterület felügyeletre egyaránt. Emellett közreműködik a
migráció és menekültügyi tárgyú jogszabályok előkészítésében is.
Az államtitkárok három kategóriába sorolhatóak. A szakterületért felelős államtitkárok
és a parlamenti államtitkárok politikai jellegű vezetők. A közigazgatási államtitkár a mi-
nisztérium hivatali szervezetének szakmai vezetője, míg a parlamenti államtitkár feladata a
törvényhozással való kapcsolattartás.
29
5.4. A Kormány rendszeresen ülésezik, mely üléseket a kormányfő vezeti. A Kormány
tagjai a testületi döntések meghozatalában egyenlő szavazati joggal rendelkeznek. Annak
érdekében, hogy a testület megalapozott döntéseket hozzon, előzetesen egyeztetési eljárá-
son átesett előterjesztéseket nyújtanak be a miniszterek a testület számára. A megalapozott
döntését a kormány törvényjavaslat formájában az Országgyűlés elé terjeszti, vagy saját ha-
táskörében rendeletet bocsát ki, illetve határozatot hoz. Ezek kihirdetéséről a Miniszterel-
nökség gondoskodik. A Kormány döntéseiről a sajtó képviselőt az üléseken résztvevő kor-
mányszóvivő tájékoztatja.
A megalapozott döntést megelőző eljárásban, a Kormány munkáját számos segítő szerv
támogatja.
- Az ún. kabinetek a Kormány döntés előkészítő szervei, ahol a kormány politikáját, a
gazdaságot, vagy nemzetbiztonságot érintő kérdésekben folyik egyeztető, döntési javaslatot
előkészítő tevékenység. A kabinetek tagjai a kérdésben érintett miniszterek, valamint a té-
mák meghívott szakértői.
- A kormánybizottságok több minisztérium feladatát érintő egyeztető, ellenőrző szer-
vek, melyek munkájukról a Kormánynak beszámolnak.
- Amennyiben egy feladat kiemelt fontosságú, vagy az azzal kapcsolatos teendőket sem
kormányhivatal, sem minisztérium nem tudja elvégezni a szokványos keretek között, a mi-
niszterelnök kormánybiztost nevezhet ki az adott tevékenység hatékony koordinálására. A
kormánybiztosok megbízatása maximum két évig, vagy a szóban forgó feladat befejezésé-
ig tart. A miniszterelnök feladatkörébe tartozó feladat ellátására miniszterelnöki biztost
nevezhet ki. Megbízatása határozott időre szól, de legfeljebb, amíg a miniszterelnök hatás-
körét gyakorolja.
- A Miniszterelnökség a miniszterelnök munkaszervezete, ő irányítja, de államtitkár
vezeti. A Miniszterelnökség segíti a kormányfő tevékenységét és közreműködik a kormány-
zati politika kialakításában.
30
6. A magyar alkotmánybíráskodás
Az Alkotmánybíróság feladata az alkotmányos rend, az Alaptörvényben rögzített alapjo-
gok védelme, a hatalmi ágak elválasztásának és egyensúlyának biztosítása, ezáltal az Alap-
törvény védelemének legfőbb szerve.
A XVII. századi Angliában, majd későbbiekben a XVIII. századi Egyesült Államok törté-
netében merült fel először az alapjogok védelmének, illetve magyarázatának igénye. Euró-
pában az alkotmánybíráskodás osztrák minta alapján külön erre a célra jött bíróságok for-
májában terjedt el.
Hazánkban 1990. január 1-én kezdte el működését. Az Alkotmánybíróság tizenöt tagból
álló testület, amelynek tagjait az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának
szavazatával tizenkét évre választja. A független tevékenység érdekében az alkotmánybíró-
val szemben szigorú összeférhetetlenségi szabályok vannak érvényben, így politikai párt
tagja nem lehet, politikai tevékenységet és más kereső foglalkozást nem folytathat. Az or-
szággyűlési képviselővel azonos mentelmi jog illeti meg.
Az Alkotmánybíróság döntéseit teljes ülésen vagy háromtagú tanácsban hozza. Teljes
ülésen dönt az Alkotmánybíróság a törvények alkotmányosságáról, és más, az törvény által
meghatározott kérdésekről. A rendeletek felülvizs-
gálatát rendszerint háromtagú tanácsban végzi el
az Alkotmánybíróság. A bírák ülései zártak, - azaz
a nyilvánosság kizárásával – szótöbbséggel, nyílt
szavazással születnek a döntések. Az alkotmánybí-
róság munkájának jellemzője, hogy alkotmányos-
sági kérdésben határozatai támadhatatlanok, és
döntéseik mindenkire nézve kötelezőek.
Az Alkotmánybíróság feladatrendszerét az alábbiakban foglalhatjuk össze:
a) A jogszabály alkotmányellenségének előzetes vizsgálata (előzetes normakontroll) so-
rán a ki nem hirdetett törvények vizsgálatára kerül sor, melyre a köztársasági elnök tehet
indítványt. Ha a köztársasági elnök a parlament által elfogadott törvényt alkotmányelle-
nesnek tartja, akkor aláírás helyett megküldi azt az Alkotmánybíróságnak. Ezt az eljárást
nevezzük alkotmányossági vétónak. Ilyen esetben az Alkotmánybíróság soron kívül dönt a
törvény alkotmányosságáról.
A törvény lehetővé teszi nemzetközi szerződések rendelkezéseinek a szerződés megerő-
sítése előtt történő alkotmányossági vizsgálatát is. Ennek indítványozására az Országgyű-
lés, a köztársasági elnök és a Kormány jogosult.
31
b) A jogszabályok utólagos alkotmányossági vizsgálatát (utólagos normakontroll) a
Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede vagy az alapvető jogok biztosa kezde-
ményezheti. Ha a vizsgálat eredményeképp az Alkotmánybíróság a támadott szabály al-
kotmányellenességét állapítja meg, megsemmisíti azt. Ilyen esetben – főszabály szerint
– a megsemmisített norma az alkotmánybírósági határozat közzétételével veszti hatályát,
de ez a már létrejött jogviszonyokat általában nem érinti. Az Alkotmánybíróság kivéte-
lesen elrendelheti a vizsgált szabály visszamenőleges, vagy későbbi időpontban történő
megsemmisítését is.
Nemzetközi szerződések megkötésével, az ott vállalt kötelezettségek a hazai jogrendszer
részét képezi. Az Alkotmánybíróság megvizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe
való ütközését, amennyiben ezt megállapítja, a jogszabályt vagy megsemmisíti (alacsonyabb
szintű jogszabály), vagy felhívja a jogszabály megalkotóját, hogy módosítsa, igazítsa a jogi
normát az elfogadott nemzetközi szerződéshez.
Alkotmányjogi panasszal – hatvannapos határidőn belül – az élhet, akinek Alkotmány-
ban biztosított joga alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával sérült, és más jogorvoslati
lehetőséggel már nem tud élni. Hatáskörökben az Alkotmánybíróság eljárásának két követ-
kezménye lehet. Az alkotmányellenes jogszabály megsemmisítése és a konkrét ügyben való
alkalmazhatóságának kizárása.
Az Alkotmánybíróságnak a fentieken túl még számos feladata van, de érdemes megemlí-
teni, hogy kizárólag a testület jogosult az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezésére, ma-
gyarázatára, amely mindenkire nézve kötelező, illetve a Köztársasági Elnökkel kapcsolatos
felelősségre vonási eljárás lefolytatása e testületet illeti meg.
Az Alkotmánybíróság azon határozatai, melyek jogszabály megsemmisítését mondják ki,
vagy Alaptörvényt értelmeznek, a Magyar Közlönyben jelennek meg, egyéb döntései az Al-
kotmánybírósági Határozatok című hivatalos lapból ismerhetők meg.
Az Alkotmánybíróság székhelye Budapesten található.
Az internet segítségével kutassa fel, hogy 2012-től milyen változások lépnek életbe az
Alkotmánybíróság munkáját, szervezetét illetően!
32
7. A bíróságok
Az állam egyik elsőrendű feladata, hogy a törvényes jogrendet fenntartsa, biztosítsa pol-
gárai számára, hogy jogaikat megfelelően gyakorolhassák, érdekeiket törvényes úton érvé-
nyesítsék. Az állampolgárok joga, hogy akár bírósági úton is orvosolják a sérelmeiket.
A történelem során szinte mindig léteztek bíróságok, melyek feladata az igazságszolgálta-
tás volt. Napjainkra a modern államokban egyre bővül a bíróságok feladatrendszere.
A bíróságok a jogalkalmazási tevékenységük során biztosítják a jogszabályok érvényesü-
lését, és ennek során a jogrendszer normáit alkalmazzák. A bíróságok vitatott vagy megsér-
tett jog esetén eljárásaik során ítélkeznek, ezen túl az önkormányzatiságon alapuló jogalko-
tás felülvizsgálatával kapcsolatos teendőket is ellátják.
Az igazságszolgáltatás működése során olyan általános érvényű értékek jutnak érvényre,
melyek áthatják a szervezet működését, az eljárások minden szakaszában érvényesülnek.
Ezeket alapelveknek nevezzük.
A bírósághoz fordulás joga mindenkit megillető, alapvető
alkotmányos jog. Szintén ilyen jelentőséggel bír az általános
jogegyenlőség elve, ami azt takarja, hogy a bíróságok előtt min-
denki egyenlő független nemtől, faji esetleg felekezethez való
tartozástól. A bíróságok tevékenységüket a nyilvánosság jelen-
léte mellett végzik, de néhány esetben – a sérelmet elszenvedő
személy kímélete érdekében – a nyilvánosságot ki is zárhatják.
Ennek ellenére indokolt ítéleteiket már a nyilvánosság előtt
hirdetik ki. Lényeges alapelv, hogy a bíróság határozatai ellen —
ha törvény kivételt nem tesz — jogorvoslatnak van helye.
A Magyarországon az igazságszolgáltató tevékenység kizárólag a bíróságokat illeti meg.
Ennek során csak és kizárólag a törvénynek, jogszabályoknak vannak alárendelve és dönté-
süket a jogszabályok alapján, legjobb tudásuk és meggyőződésük szerint hozzák.
Az igazságszolgáltatás független működésének, az államhatalmi ágak elválasztása elvének
alapvető garanciáját jelenti a bírák függetlenségének rögzítése. A bíró függetlenség azt je-
lenti, hogy a bírót döntései során semmilyen befolyás nem érheti. Ezt a politikai független-
ség és személyi mentelmi jog biztosítja. A hivatásos bírákat – sarkalatos törvényben megha-
tározottak szerint – a köztársasági elnök nevezi ki. Bíróvá az nevezhető ki, aki a harmincadik
életévét betöltötte. A törvény meghatározhat olyan ügyeket is, amelyek intézését bírósági
titkárra bízza. A titkár megfelelő végzettséggel rendelkező, de még bírói kinevezéssel nem
rendelkező bírósági dolgozó.
33
A bíróságokon nem csak egyes bírók ítélkeznek. Annak érdekében, hogy a bíráskodás so-
rán a népképviseleti elv is érvényesüljön, a bírósági tárgyalások egy részén ülnökök működ-
nek közre. Ők időlegesen vesznek részt az ítélkezésben, a hivatásos bírókkal azonos jogok
illetik meg őket, de önálló döntést nem hozhatnak.
Kiemelt jelentőségű ügyekben több hivatásos bíró tanácsban ítélkezik.
Természetes dolog, hogy nem minden esetben értenek egyet a vitás felek a bíróság dönté-
seivel, de az is előfordulhat, hogy a bíróság döntése jogilag nem helyes. Törvényben megha-
tározott esetekben jogorvoslattal lehet élni a döntések ellen, melyet fellebbezésnek hívunk.
A döntések elbírálása a bírósági szervezetrendszerhez igazodik, melyek az alábbiak sze-
rint épül fel:
- a Kúria,
- az ítélőtábla,
- a törvényszék,
- a járásbíróság és
- a közigazgatási és munkaügyi bíróság.
A bíróságok szervezeti átalakítása folytán első fokon a járásbíróságok, közigazgatási és
munkaügyi bíróságok járnak el, azonban elfordulhat, hogy kiemelt jelentőségű esetekben,
például emberölés vagy halálos közlekedési baleset okozása bűncselekménye esetén, a tör-
vényszéken indul az eljárás. A közigazgatási és munkaügyi bíróság első fokon jár el a köz-
igazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti, illetve a munkaviszonyból és a mun-
kaviszony jellegű jogviszonyból származó ügyekben. Törvény által meghatározott ügyekben
első fokon a külön törvényben meghatározott törvényszékeken és illetékességi területtel,
katonai bűncselekmények ügyében katonai tanácsok járnak el.
34
Fellebbezés folytán az ügyek a területi szervekhez ke-
rülnek felülvizsgálatra. A törvényszékek döntése ellen az
ún. Ítélőtáblákhoz lehet fellebbezni.
A bírósági szervezetrendszer csúcsszerve a Kúria. El-
nökét az Országgyűlés választja 9 évre. A Kúria a bírósági
helyes joggyakorlat kialakítása érdekében jogegységi ha-
tározatokat hoz, tudományos elemzést folytat jogerősen
befejezett ügyekben, valamint elvi bírósági határozatokat
és elvi döntéseket tesz közzé.
A bíróságok központi igazgatása tekintetében a korábbi
Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyébe az Orszá-
gos Bírói Hivatal lép. Az OBH elnöke a bírói függetlenség
alkotmányos elvének megtartásával ellátja a bíróságok
igazgatásának központi feladatait, valamint a költségveté-
si törvény bíróságokról szóló fejezete tekintetében a fejezet irányító hatásköreit, és felügye-
letet gyakorol az ítélőtáblák és a törvényszékek elnökeinek igazgatási tevékenysége felett.
Az OBH elnökét az Országgyűlés a bírák közül 9 évre választja meg a képviselők kétharma-
dának szavazatával.
8. Az ügyészség
Az ügyészi tevékenység elsődleges irányát a törvények érvényre juttatásában, a jogszabá-
lyok érvényesülésének biztosításában határozhatjuk meg. Az Alaptörvény szerint a legfőbb
ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét
érvényesíti. Az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként érvényesíti az állam
büntető igényét a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint;
irányítja, felügyeli, illetve elvégzi a vádat előkészítő nyomozási eljárást, képviseli a közvádat
a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.
Az ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy min-
denki betartsa a törvényeket. A jogszabályok megsértése esetén - törvényben meghatározott
esetekben és módon - fellép a törvényesség érdekében. Ha törvény másként nem rendelkezik,
fellépésre akkor köteles, ha a törvénysértés megszüntetésére hivatott szerv az Alaptörvényben,
valamint törvényben és más jogszabályban vagy közjogi szervezetszabályozó eszközben megha-
tározott kötelezettsége ellenére a szükséges intézkedést nem teszi meg, vagy ha a törvénysértés-
ből eredő jogsérelem elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség.
Az ügyészi tevékenységgel összefüggésben az ügyész jogait és kötelességeit csak törvény
állapíthatja meg. A legfőbb ügyész sem közvetlenül, sem közvetve nem utasítható valamely
meghatározott tartalmú egyedi döntés meghozatalára vagy megváltoztatására.
A Kúria épülete
35
Az ügyészség független, csak a törvényeknek alárendelt önálló alkotmányos szervezet. Az
ügyészség az Alaptörvényben és a törvényekben meghatározott feladatait alá – fölé rendelt-
ségen alapuló szervezeti rendben végzi, mely élén a Legfőbb Ügyész áll, akit a Köztársasági
Elnök javaslatára Országgyűlés választ 9 évre. A szervezet munkájáról évente köteles beszá-
molni az Országgyűlésnek, a parlamenti képviselők kérdést intézhetnek hozzá.
A szervezeti tagozódás a korábban megismert bírósági szintekhez igazodik. A Legfőbb
Ügyészség alatt Fellebbviteli Ügyészség, majd a megyei, fővárosi főügyészségek, végül legal-
só szinten a járási ügyészségek működnek. A korábbi katonai ügyészségek beintegrálódnak
az ügyészi szervezetbe és a katonai ügyészek az általános feladatokban is részt fognak venni.
Az ügyészek esetében is érvényesülnek a korábban megismert összeférhetetlenségi sza-
bályok, valamint megilleti őket a mentelmi jog.
Az ügyészég gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről, és minden alkotmányos
rendet sértő, vagy veszélyeztető cselekmény üldözéséről.
a) Ebben a körben az ügyészi tevékenység egyik fő területe a nyomozás és a nyomozá-
sok feletti törvényességi felügyelet. A szervezet feladata, hogy folyamatosan figyelemmel
kísérje a nyomozó szervek munkáját, betekintsen a nyomozások irataiba, szükség esetén
utasításokkal lássa el őket, amelyeket a nyomozóhatóságok kötelesek végrehajtani. A nyo-
mozószervek munkájával kapcsolatos panaszok elbírálása szintén az ügyészségek feladata.
Különleges esetekben a nyomozás joga kizárólag az ügyészt illeti meg. Ilyen eset lehet a bíró,
vagy rendőr által elkövetett bűncselekmény.
b) Közvádlóként az ügyész dönt a vádemelésről, vagy az eljárás más, a büntetőeljárási tör-
vényben meghatározott módon történő befejezéséről. Az ügyészi vádnak törvényesen be-
szerzett bizonyítékokon kell alapulnia. Gondoskodnia kell arról, hogy az ügy eldöntéséhez
szükséges minden tény, bizonyíték és jogi okfejtés a bíróság elé kerüljön.
A vád képviseletét az ügyész látja el, azonban azt - törvényben meghatározott esetben -al-
ügyész és ügyészségi fogalmazó is elláthatja.
c) Az ügyész a törvényben foglalt felügyeleti tevékenysége során bármely időpontban és
helyen ellenőrizheti a törvényekben meghatározott joghátrányok és jogkorlátozások vég-
rehajtásának, a fogva tartottakkal való bánásmódnak a törvényességét, a végrehajtás alatt
állók jogvédelmére vonatkozó rendelkezések érvényesülését.
d) A bevezetőben már esett arról szó, hogy az ügyészség a törvények érvényre juttatásá-
ban működik közre. Ennek a tevékenységnek a része az ellenőrzés, mely során az ügyészség
ellen őrzi a közigazgatási hatósági eljárások, valamint a bíróságon kívüli más jogalkalmazó
36
szervek által hozott egyedi, bíróság által felül nem bírált jogerős vagy végrehajtható dönté-
sek, valamint hatósági intézkedések törvényességét. Az ellenőrzés kiterjed az önkormány-
zati igazgatás, valamint egyes alapítványok és pártok működésének törvényességére.
Amennyiben az ügyész észleli, hogy egy közigazgatási szervnél törvénysértő joggyakorlat
alakult ki, figyelmezteti a szervet a helyes joggyakorlatra ún. fellépés formájában. Ha az ügyész
jogszabályba ütköző működést észlel, például a szabálysértési vagy építésügyi hatóság helytelen
döntést hozott ún. felhívással élhet, melyben felhívja az érintetteket döntéseik kijavítására.
Az ügyészségeke ezen felül még törvényességi felügyeletet gyakorolnak a szabálysértési
hatóságok döntései felett és közreműködnek egyes jogi személyek működésével kapcsolatos
eljárásban, valamint egyes magánjogi perekben.
9. Az alapvető jogok biztosa
Az alapvető jogok biztosa alapjogvé-
delmi tevékenységet lát el, eljárását bárki
kezdeményezheti. A biztos kizárólag az
Országgyűlésnek tartozik felelősséggel,
eljárása során nem utasítható, független,
intézkedéseit kizárólag az Alkotmány és a
törvények alapján hozza meg. Az alapvető
jogok biztosa az alapvető jogokkal kapcso-
latban tudomására jutott visszásságokat
kivizsgálja vagy kivizsgáltatja, orvoslásuk
érdekében általános vagy egyedi intézke-
déseket kezdeményez. Feladata elsősorban
a polgároktól érkező panaszok, beadványok
elbírálása, de hivatalból is indíthat vizs-
gálatot, amennyiben az általa védett jogok
területén jogsértést gyanít. Véleményezi az
általa védett jogokkal kapcsolatos jogsza-
bály-tervezeteket, javaslatot tehet a jogsza-
bályok módosítására.
Az alapvető jogokkal összefüggő sérelem
vagy ennek közvetlen veszélye esetén ha-
táridő és formai megkötés nélkül - akár írásban, akár szóban - terjeszthető elő panasz a ki-
sebbségi biztoshoz. Időbeli korlát, hogy amennyiben az ügyben jogerős határozat született, a
kisebbségi biztoshoz ennek közlésétől számított egy éven belül lehet beadvánnyal fordulni.
A jogvédelem elősegítése érdekében minden beadvány illetékmentes, továbbá, ha a bead-
ványt benyújtó személy kéri, kilétét a kisebbségi biztos nem fedheti fel.
Az ombudsmani funkció első megjele-
nése 1713-ra tehető, amikor is XII. Károly
svéd király létrehozta az igazságügyi kan-
cellár intézményét elsősorban azért, hogy
a hivatalok, a közigazgatás elleni alattva-
lói panaszokat kivizsgálja. Ez volt az első
előzménye az 1809-es alkotmány alapján
megválasztott svéd ombudsmannak, az
állampolgári jogok parlamenti biztosának.
A svéd minta nyomán Észak-Európa
országaiban már a XIX. század elejétől
meghonosodtak a parlamenti biztosok,
mint az alkotmányos alapjogok védelmé-
ben fontos szerepet játszó intézmények. A
skandináv országokon kívül Új-Zélandon
és az Egyesült Királyságban, majd az 1980-
as évek közepétől működött lengyel om-
budsman mintájára a kelet-közép-európai
átalakulás során bevezették az intézményt
többek között Magyarországon is.
37
A biztos az eljárásával, illetve az eljárás elmulasztásával kapcsolatban hatóságoktól ada-
tokat, felvilágosítást kérhet, betekinthet a keletkezett iratokba, azok megküldését vagy - ha
ez nem lehetséges - azokról másolat készítését kérheti. A kisebbségi biztosnak ez a joga
azonban a fegyveres erők, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendőrség, az NAV nyomozó
hatósága, valamint az ügyészségi nyomozóhivatal vonatkozásában korlátozott.
Az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az Országgyűlés az országgyűlési képviselők két-
harmadának szavazatával hat évre választja. A helyettesek a jövő nemzedékek érdekeinek,
valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el. Az alapvető jogok
biztosa és helyettesei nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenysé-
get. Az alapvető jogok biztosa évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek.
Tekintse meg az Alaptörvény „Szabadság és felelősség”- re vonatkozó cikkelyeiben,
hogy mely jogok tekintendők hazánkban alapjognak! Érveljen az alapjog kifejezés alkal-
mazásának helyes volta mellett!
38
39
II. fejezet
Tereptan
40
41
Bevezető
A rendvédelmi szervek feladatai során adódó felderítő, különösen a katasztrófavédelmi
tevékenységben mentő,- mentesítő-, és kárfelszámoló, helyreállító tevékenységeket leg-
többször a terepen kell végezni. Ezért nélkülözhetetlen a terep azon sajátosságainak is-
merete, amelyek a tevékenységek eredményes végrehajtását befolyásolják. Nem mindegy,
hogy milyen módon változtatjuk tudatosan a helyünket, és nagyobbrészt ismeretlen helyen
a feladat végrehajtásához mennyire felkészülten érkezünk.
Ahhoz, hogy ezeket a mozgásokat tervezetten végre lehessen hajtani, olyan tervet kell
készíteni, mely szerint optimálisan, a legrövidebb távolságon kis erőfeszítéssel, a leghaté-
konyabban lehessen mozogni. Sokat segítenek a mozgásban a terepismeretek, a különböző
eszközök (térkép, vázlat, tájoló, távcső, stb.) és saját tájékozódó képességünk fejlettsége.
Napjainkban, a GPS használata, a műholdas kommunikáció, az internet működése tel-
jesen hétköznapi dolog. Belegondoltunk-e viszont abba, hogy légköri jelenségek, meteo-
rológiai viszonyok vagy a világűrben tőlünk függetlenül lezajló események pillantok alatt
lebéníthatják a rendszerek működését. Talán nem véletlen, hogy a világ összes országában
a katonai kiképzés alapja, a különleges beavatkozó egységek, a haditengerészet és a légierő
esetében pedig elengedhetetlen az egyszerű térképészeti eszközök készség szintű haszná-
lata, a természeti jelek alapján történő tájékozódás.
A tereptan a föld felszínén – a terepen – főként a tájékozódást, a mozgást gátló
akadályokat, a terep felszínének sajátosságait, azok célszerű felhasználásának módjait, va-
lamint a terep ábrázolásának számunkra szükséges alapfogalmait tárgyalja.
Kezdeményezzenek beszélgetést és mondjanak példát az egyes rendvédelmi szervek ál-
tal, a terepen végezhető szakmai tevékenységről. ( pl.: Rendőrség – bűnügyi szolgálati ág,
Katasztrófavédelem – kitelepítés lehetséges irányai )
42
1. A terep
Terepnek nevezzük a Föld felszínét, a rajta lévő természetes képződményekkel és mester-
séges tereptárgyakkal együtt.
A terep alapvető elemeihez tartoznak:
- a domborzat;
- a települések, ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és kulturális létesítmények;
- a közlekedési hálózat;
- a vizek;
- a növényzet;
- a talaj.
a) A terep osztályozása
A terepet gyors és egyértelmű jellemzése
érdekében terepfajtákra osztják fel. A felszín-
ből kiemelkedő tereptárgyakkal való fedettség
szerint megkülönböztetünk:
- nyílt terepet;
- részben fedett terepet;
- fedett terepet.
Nyílt terepen a növényzet, az építmények, a domborzat a kilátást, a terep áttekintését
nem akadályozza. Kedvező feltételeket teremt a megfigyelésre, kutatásra és mozgásra. Ezzel
szemben megnehezíti a menekülő elkövető rejtett megközelítését.
Részben fedett az a terep, amelynek 50 %-nál nem nagyobb részét foglalják el kiemelkedő
tereptárgyak.
Fedett terepen a magas növényzet és az építmények az áttekintést gátolják, a mozgást
akadályozzák. Fedett terepen az egész területnek csak mintegy 25 %-a tekinthető át. Ez ked-
vező feltételeket biztosít a rejtett megközelítésre, ugyanakkor megnehezíti a tájékozódást, a
megfigyelést, a személyek és tárgyak kutatását, valamint a mozgásirány tartását.
A felszín tagoltsága szerint is osztályozhat-
juk a terepet. Ezek alapján a terep lehet:
- sík;
- dombos;
- hegyes.
Ezeknek a terepfajtáknak a további, rész-
letes jellemzéséhez megjelölhető a tagolt-
ság foka, amely lehet tagolatlan, tagolt és
erősen tagolt.
43
- Sík terepnél a terep a látósík határán be-
lül sík, vagy enyhén hullámos. Az 1-2 fokos
meredekségű lejtők a jellemzőek, és hiányoz-
nak az élesen kifejezett domborzati formák.
A sík terep lehet nyílt, ha nincsenek rajta te-
reptárgyak, amelyek a kilátást, a figyelést kor-
látozzák, vagy részben fedett, illetve fedett, ha
erdő, bokros stb. borítja, vagy ha sok település
van rajta.
- A dombos terep abban különbözik a síktól, hogy olyan kiemelkedések és bemélyedések
vannak rajta, melyeknek lejtői és emelkedői a 2-3 fokot általában nem haladják meg. A leg-
gyakoribb domborzati formák a dombok, a teknők és ritkábban a horhosok. A dombok teteje
figyelőpontok elhelyezésére alkalmas, a terep tagoltsága következtében azonban igen sok be
nem látható terület (holttér) jellemzi. A dombos terepen lényegesen könnyebb kiválasztani
a védelemre alkalmas terepszakaszokat, mint a sík terepen.
- Hegyes terepen feltűnően jelentkező kiemelkedések és bemélyedések találhatók. Ural-
kodó domborzati formák: a hegyek, a gerincek, a völgyek, a szurdokok. A nagyfokú tagoltság
sok holtteret hoz létre, amely megnehezíti a figyelést, a tájékozódást, a tűzvezetést, ugyanak-
kor elősegíti a rejtett mozgást. A hegységekben történő tájékozódás igen nehéz. Tájékozódá-
si pont kijelölésére alkalmasak a külső formájukban feltűnő hegy- és gerinctetők, csúcsok.
Határozza meg lakóhelye, valamint a régió és a közelében fekvő tájegységek jellemző
terepfajtáit!
b) Terepelemek, a domborzat
A földfelszínt képező sokfajta egyenetlenséget fel lehet osztani domborzati idomokra.
Ezek a következők:
- hegy;
- hegyhát;
- katlan (gödör);
- völgy;
- nyereg.
A hegyhát néhány, egy irányba húzódó kiemelkedésből tevődik össze, vagy egyetlen kiemel-
kedés. A hát mentén lévő legmagasabb pontokat összekötő vonalat vízválasztónak nevezzük.
A völgy két oldalról lejtőkkel határolt, egyik végén nyitott, hosszú, lejtős bemélyedés. A
völgy alapján a legmélyebb pontokat összekötő vonalat vízgyűjtőnek nevezünk. A vízgyűj-
tőben, különösen hegyvidéken, rendszerint patak vagy folyó található. Azokat a rövidebb
völgyeket, amelyek a hegyoldalon keletkeztek teknőknek, ha élesen körülhatárolt vonalaik
vannak metsződéseknek, vízmosásoknak vagy horhosoknak nevezzük.
44
A nyereg a hátnak olyan bemélyedő része,
amely két szomszédos kiemelkedés között he-
lyezkedik el. A nyereg majdnem mindig kezde-
te két völgynek (teknőnek), melyek ellentétes
irányokba indulnak el. Hegyvidéken a hegy-
háton átvezető útvonalak rendszerint a nyer-
geken keresztül vezetnek. Az ilyen nyergeket
hágóknak nevezünk.
Domborzati formák és idomok:
- vízválasztó idomokhoz tartoznak a kúp, a hegyhát, a pihenő, a nyereg;
- vízgyűjtő idomok a völgy, a katlan (teknő), a metsződés, a vízmosás.
A hegy olyan kiemelkedés, amely rendszerint kúp, vagy csúcsformában végződik és min-
den oldalról lejtő határolja. A hegy felső része a tető. A hegy alsó része (alapja) a láb, a tető és
a láb közötti rész az oldal.
A katlan a terep erősen szembetűnő bemélyedése, melynek tál alakja van. Azt a helyet,
ahol a bemélyedés kezdődik, a katlan peremének, legmélyebb részét fenéknek nevezzük. A
kis katlan azonos a gödör fogalmával.
A vízgyűjtő idomok a rejtési álcázási feltételek mellett lehetővé teszik a manőverezést,
a rejtett mozgást, a műszaki létesítmények és tüzelőállások kiépítését. A részletidomok ál-
talában akadály jellegűek, azonban a rejtett megközelítésre, rejtésre is módot adhatnak. Az
alegységek tevékenységére, különösen a gép- és harcjárművek terepen történő mozgására
igen nagy befolyást gyakorol a lejtők jellege, formája és meredeksége.
A lejtő formája szerint lehet egyenes, domború, homorú, vagy változó (összetett lejtő).
45
2. Világtájak meghatározása
Tájékozódni a terepen annyit
jelent, mint meghatározni a világ-
tájakat (fő- és mellékvilágtájak),
megállapítani saját álláspontun-
kat a környező tereptárgyakhoz
és domborzathoz viszonyítva, és
kijelölni a kívánt mozgási irányt,
és azt menetben is megtartani.
A világtájak jelentik az alap-
irányt, főirányt, így könnyen
áttérhetünk a térképpel történő
tájékozódásra. Főirány az észa-
ki irány.
2.1. A világtájakat leggyakrabban tájolóval határozzuk meg
(vagy iránytűvel). A tájoló mágnestűje É-D-i helyzetet vesz fel,
a földrajzi É-tól való eltérése Magyarországon jelentéktelen.
Valamely ponton az É-i irány és egy megirányzott tereptárgy
iránya közötti vízszintes szöget „azimut” - nak nevezzük.
A tájolóval történő világtájalt megállapításánál a mágne-
ses északi irányt, kapjuk. Ugyanis a tájolóban elhelyezett
mágnestű nem a földrajzi sarok felé
mutat, hanem a föld mágneses sarka
felé. Az északi sarok közelében levő
mágneses sarok (Boothia-félszigeten)
felé mutató irányt mágneses északi
iránynak nevezzük.
A kínai krónikák Huang-ti (Kuvang-ti) császárt
az iránytű feltalálójaként említik, Kr.e. 2698-ban,
vagyis majdnem 4700 évvel ezelőtt! Körülbelül
1500 évvel későbbi dátumról maradt meg ne-
künk a kínai iránytű leírása: neve csi-nan-cse volt
(röviditve csi-nan). Egy kis két kerekű kocsiról
van szó, amelyiknek balján egy faemberke állt
kinyújtott karjával. Akármelyik irányba fordult a
kocsi, ez a kis bábu mindig dél felé mutatott. Ez
volt a mai iránytű első ismert elődje, amit az akko-
ri hadvezérek sikeresen használtak közép-ázsiai
hadjárataik során .
Mi a különbség iránytű és tájoló között?
Az iránytű - rendszerint kör alakú szelencében elhelyezett mágnestű, amelynek segítsé-
gével, valamint, a szelence aljára rajzolt világtájirányokkal a fő és esetleg a mellék világtájak
hozzávetőleges pontosságú irányait határozhatjuk meg. Az iránytűt a természetjárók általá-
ban már nem használják.
A tájoló - beosztással ellátott szelencében elhelyezett mágnestű, amelynek a segítségével
a fő világtájakat meghatározhatjuk és vízszintes szögeket mérhetünk. A szelence beosztása
lehet fok, vonás vagy kompaszvonás.
46
2.2. A Nap állása alapján történő égtáj meghatározás azon a tényen alapul, hogy Ma-
gyarország közepes földrajzi szélessége (45 - 50°) alatt általában a nap 6-kor keleten, 12
órakor délen, 18 órakor nyugaton van. Így a nap állásából hozzávetőlegesen megállapít-
hatjuk a világtájakat.
Délben az árnyékok pontosan É felé mutatnak. Így a nap delelésekor forduljunk
úgy, hogy pontosan az árnyékunk meghosszabbítása irányába nézzünk . Ekkor előt-
tünk lesz az É irány.
Ez a módszer a földön nem mindenhol alkalmazható; pl. az egyenlítő környékén hiába
keresi a tájékozódni kívánó turista a déli nap árnyékának irányát, mert a nap
csaknem pontosan felülről süt. Figyelembe kell venni az évszakokat is, mert az előbb is-
mertetett időrendi sorrend csak március 21.-re (tavaszi napéjegyenlőség) és szeptember
23.-ra (őszi napéjegyenlőség) érvényes.
2.3. A világtájak meghatározásához elegendő egy hagyományos analóg számlapos óra is.
Tartsuk az órát vízszintesen és fordítsuk az óra kismutatóját a nappal ellentétes irányába úgy,
hogy a kismutató fedje saját árnyékát. A kismutató és a 12-es számjegy közötti szöget
megfelezve, a szögfelezés iránya adja az észak – déli irányt.
Végezzenek az iskola udvarán terepgyakorlatot és analóg óra alkalmazásával állapít-
sák meg az égtájakat! Az eredményeket ellenőrizzék tájolóval!
2.4. Az éjszaki égbolt is segítséget nyújt a tájékozódáshoz. Keressük meg az égbolton a
Sarkcsillagot, amely egyébként a Kis Göncöl csillagkép legfényesebb csillaga. Mivel ez
majdnem tökéletesen az Északi Sark fölött, azaz a Föld forgás-
tengelyével egy vonalban található, így mindig az északi irányt
mutatja, de ne feledjük, hogy kizárólag a Föld északi féltekéjé-
ről látszik. A Sarkcsillagot a legkönnyebb úgy lehet megtalál-
ni, hogy az igen jellegzetes Nagy Göncöl hátsó két csillagát egy
képzeletbeli vonallal meghosszabbítjuk, és a két csillagközti tá-
volságot 5-ször rámérjük. Az így kimért hely közelében látható
fényes csillag a Sarkcsillag.
A Hold is némi segítséget tud nyújtani a világtájak meghatározásában. Az első holdne-
gyed időszakában a Hold este 18 órakor van délen, éjfélkor nyugaton. Telihold idején este 18
órakor keleten, éjfélkor délen és reggel 6 órakor nyugaton található. Az utolsó holdnegyed
időszakában a Hold éjfélkor keleten, reggel 6 órakor délen található.
47
2.5. Amikor a világtájak sem tájolóval, sem más eszközzel, avagy égitestek alapján nem
határozhatók meg, a természeti jelenségeket, a természet jeleit célszerű felhasználni. A ta-
pasztalat jó segítséget nyújt az égtáj meghatározás során, azonban a megállapított világtája-
kat az első adandó alkalommal ellenőrizni és pontosítani kell.
- Az egyedül álló fa lombja a déli oldalon dúsabb, az északi oldalon ritkább.
- Az erdőben a fák kérge az északi oldalon durvább, vastagabb, míg a déli oldalon fino-
mabb, vékonyabb.
- A kivágott fák tönkjein az évgyűrűk északi irányban sűrűbbek, a déli oldalon ritkábbak.
- A fák kérge és a nagyobb kövek, a sziklák északi oldala gyakran mohával borított.
- Télen a hó a délre néző hegyoldalakon előbb olvad el.
- A hangyabolyok déli oldala enyhébb lejtésű.
- Régi templomok rendszerint kelet-nyugati irányban állnak.
- Szőlőskertek rendszerint a dombok déli lejtőjén fekszenek.
- Meleg időjárás alkalmával a fenyőfák déli oldalán több gyanta választódik ki.
- A gyümölcsök érettebbek, pirosabbak a déli irányba néző oldalukon.
- Az uralkodó széliránynak megfelelően a fák többsége ÉNY-DK-i irányba dől.
Végezzen gyűjtőmunkát és digitális fényképező, vagy mobiltelefon használatával la-
kókörnyezetében a fenti példákat alátámasztó képeket készítsen, majd mutassa be órai
munka keretében!
Éjszaka a mesterséges fényforrások, megvilágított objektumok tájékozódási pontként
szolgálhatnak. A TV- vagy rádióadó-tornyok gyakran eleve a környék legmagasabb pontjára
épültek, és nagy területről nyílik rájuk rálátás, este a légi forgalom miatt kivilágítják őket,
így ezeket a legkönnyebb észrevenni. Megfelelő helyről falvak, városok fényeit is láthatjuk,
egyes utcák, utak vonala kivilágításuk miatt néha még jobban kirajzolódik, mint nappal
48
3. A térkép
A térkép a föld felszínének és a rajta levő elemeknek kisebbített képét ábrázolja, illetve
föld felszínének vagy a felszín egy részének meghatározott méretarányban készített felül-
nézeti rajza, síkban ábrázolva.
A kisebbítés mértékét a méretarány fejezi ki. Méretaránynak nevezzük a terepen mért és
a térképen ábrázolt távolság viszonyát, a kisebbítés mértékét kifejező arányt.
Számszerű kifejezésére szolgál egy arányszám, melynek számlálója az egységnyi jelzés,
nevezője pedig azt fejezi ki, hogy mekkora a kisebbítés mértéke.
A felhasználó szempontjából a térkép legfontosabb adata a méretarány, vagy régiesen a lépték.
A méretarány egy arányszám, mely megadja a térkép kicsinyítési mértékét az eredeti terephez
viszonyítva, pontosabban fogalmazva, a térképi és a terepi hosszak egymáshoz való viszonyát.
M = térképi hossz : terepi hossz
Vegyünk egy példát: a turistatérképünk méretará-
nya 1:40.000, a térképen mért 1mm tehát a valóságban
40.000 mm-t, azaz 40 m-t jelent.
Amikor a térkép alapján távolságokat határozunk
meg, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a térké-
pen mért hossz a két pont valódi, térbeli távolságának
az alapfelületen jelentkező vetülete, ami mindig rövi-
debb, mint a terepen valóban megteendő táv. Az eltérés
mértéke elsősorban a domborzati viszonyoktól függ. Sík vidéken elhanyagolható, de pl. egy,
a Mecsekhez hasonló, hegyes vidéken a 10-15 %-ot is elérheti, a térképről lemért távolságot
tehát ilyen arányban növelni kell.
A térkép ezek alapján lehet:
- nagy méretarányú, ami a valóságban nagyon
részletes megjelenítésre utal. Például 1 : 10 000
- középes méretarányú, kevésbé részletes
például 1 : 100 000
- kis méretarányú, kis részletességű térkép,
amelyeken a terep részletes jellemzői nem is-
merhetők fel. Például 1 : 1 000 000
Egyszerű következtetni, hogy minél ki-
sebb az arányszám, - így is hívják a méret-
arányt - jobb oldalán olvasható érték, a való-
di távolság, annál részletesebb lesz a térkép
és nagyobbnak tekintjük a méretarányt.
49
A nagy méretarányú térképek felső határát kb. az 1:10 000-es méretarány képezi. Ezeket
elsősorban szakemberek használják munkájukban, mint a földmérő a földtulajdon megha-
tározása, útépítés során.
Közepes méretarányú térképnek tekinthetjük azt, amelyiknek méretaránya az 1:10 000
és 1:200 000 között van. Ezek közül a legismertebbek a turistatérképek. Az 1:200 000 mé-
retarány egyben a kis méretarányú térképek alsó határa is, ide sorolhatók a tantermekben
használt világtérképek.
a) A térképeket tartalmuk szerint katonai és polgári térképek szerint csoportosíthatjuk.
A katonai térképek lehetnek:
- nagy méretarányúak (1 :25 000>)
- közepes méretarányúak
(1 :25 000-1 :250 000) és
- kis méretarányúak (1 :250 000<)
A polgári térképek lehetnek:
- nagy méretarányúak (1 :10 000>)
- közepes méretarányúak
(1 :10 000-1 :100 000) és
- kis méretarányúak (1 :100 000<)
b) Tematika szerinti csoportosításban beszélhetünk:
- általános térképekről, melyre a felmérő által látottak kerülnek rá, a földfelszín legál-
talánosabb elemeinek áttekintő ábrázolását adják, azok kapcsolatát, formáját, térbeli elhe-
lyezkedését stb. tükrözik.
- földrajzi térképekről (1 :500 000<),
- topográfiai térképekről (1 :500 000>)
- autós térképek
- turistatérképek
- atlaszok
A térképi tematika alapján pl. népesség, gazda-
ság, települések, jövedelmi viszonyok, geomorfo-
lógia, talaj stb. kerül rögzítésre a térképen.
50
4. Térképi egyezményes jelek és jelzések
A tereptárgyak térképi ábrázolására meghatározott jelképek, az egyezményes jelek szol-
gának. Az egyezményes jeleket, azok magyarázatát, a domborzatábrázolás módját, az írás-
fajtákat és a rövidítéseket a jelkulcs tartalmazza.
A térképen látható rajzolatokat két részre szokás bontani. A terepen látható természetes
és mesterséges tárgyak, a tereptárgyak térképi megjelenését síkrajznak nevezzük, magának
a terepnek a domborzati, magassági viszonyait ábrázoló vonalak összessége pedig a dom-
borzatrajz.
a) A síkrajz alapszíne a fekete. Vékony vonalakkal vannak megrajzolva a házak, az utak,
vasutak, az elektromos- és távközlési vezetékek, kerítések, támfalak, gátak, töltések, rézsűk,
stb. a térképi méretaránynak megfelelő nagyságban.
Sok olyan tereptárgyat is ábrázolni kell a térképen, melyek a méretaránynak megfelelő
nagyságban kirajzolhatatlanul kicsik lennének. Ezek ábrázolása az egyezményes jelkulcs-
ban rögzített jelekkel történik. Ilyenek pl. a kisebb házak, a felmérési alappontok, emlék-
művek, útszéli keresztek, jellemző fák, fasorok stb. Minél kisebb a méretarány, annál több a
csak jelkulcsi jellel ábrázolható tereptárgy.
Fontos csoportja a jelkulcsi jeleknek a kitöltő jelek, melyek azt mutatják meg, hogy az a
körülhatárolt terület, melyben raszterszerűen elhelyezve láthatók milyen mezőgazdasági
művelés alatt áll (füves terület, szőlő, gyümölcsös stb., ahol semmilyen kitöltő jelet sem ta-
lálunk, az szántóföld). A kitöltő jel szín-felülnyomással is párosulhat, pl. a fiatal erdő, a bok-
ros terület, halványzöld (un. raszter zöld), a szálerdő sötétebb (teljes) zöld felülnyomást kap.
Ugyancsak színezés hívja fel figyelmünket a környezetből kiálló magas épületre és a műutak
minőségére (raszter, ill. teljes narancsvörös).
Külön meg kell említeni a vízrajzot. Minden vízfelület és vízzel kapcsolatos tereptárgy
(pl. kút, forrás) a térképen kék színnel jelenik meg.
A síkrajzot a feliratok (megírások) teszik teljessé. A térképen szereplő feliratok összes-
ségét névrajznak nevezzük. A térképen különböző típusú, nagyságú és színű számokkal
találkozunk. A szintvonalakra írt barna magassági számok az abszolút, tengerszint feletti
magasságot fejezik ki, a számjegyek alsó része a lejtő irányába mutat. A magassági pontoknál
kiírt fekete számok is a tengerszint feletti magasságot mutatják. A bevágásoknál lévő fekete
negatív (-), ill. a kiemelkedéseknél lévő fekete pozitív (+) előjelű számok a környező terüle-
tekhez viszonyított relatív magasságot jelzik.
A folyóvizeknél feltüntetett fekete törtszámok számlálójában a folyó szélességét, neve-
zőjében a mélységét fejezik ki. (pl.15 / 4). A nagyobb tavak, folyók, tengerek mélységét kék
számok fejezik ki. Az egyenlő mélységű pontokat összekötő görbe vonalakon lévő számok
alsó része a nagyobb mélység felé mutat.
A folyóknál a sodrásirányt fekete nyíllal jelölik. A nyílra írt fekete szám a vízfolyás se-
bességéről tájékoztat. A vízeséseknél feltüntetett fekete számok a vízzuhatag relatív ma-
gasságát adják meg.
51
Hidaknál jelölt törtszámok számlálójában a híd hosszát (esetleg kötőjellel mellette a híd
szélességét), nevezőjében a híd teherbírását jelölik. Alagutaknál lévő törtszám számlálója az
alagút hosszát, nevezője a szélességét fejezi ki.
Az erdők térképjele mellett feltüntetett törtszám számlálója a fák közepes magasságát,
nevezője a fatörzsek átlagos vastagságát mutatja (20 / 0,2 , vagyis lombos erdőben átlagosan
20 méter magasak a fák, míg törzsvastagságuk átlagértéke 20 centiméter /0,2 méter/).
52
Gyűjtsön be órai munka céljából különböző turista térképeket és figyelje meg a rajta
látható egyezményes jeleket, színeket, jelöléseket! Kutasson fel egységnyi területen minél
több Ön által ismert jelet, jelölést!
b) A domborzatrajz a terepfelület térbeliségének ábrázolását szolgálja. Hosszú fejlődés
eredményeként a mai térképek a terepfelületet szintvonalakkal jelenítik meg. A szintvo-
nal a terep felületének és egy, az alapfelülettel párhuzamos, és attól meghatározott távol-
ságra lévő felület metszésvonala, vagy másként fogalmazva: a terep azonos magasságú
pontjainak sorozója.
Érdemes megjegyezni, hogy a magasságmeghatározás alapfelülete a null-
szint felülete, a Geoid, egy olyan felület, mely a nyugvónak képzelt világten-
gerek szintjének magasságában, a szárazföldek alatt annak meghosszabbí-
tásában helyezkedik el. A Geoid feletti magasságot nevezzük a hétköznapi
gyakorlatban tengerszint feletti magasságnak, s ezzel, mint harmadik koor-
dinátával tesszük teljessé az Y,X koordinátákkal a síkon meghatározott te-
reppontjaink térbeli definícióját.
A szintvonalrajz fontos adata az egymást követő két szomszédos szint-
vonal közötti magasságkülönbség, az alapszintköz. Ennek értéke - a méretaránnyal
együtt - minden szintvonalas térkép margóján meg van adva (az M=1:40.000-es turista-
térkép ez 20 m).
Az áttekinthetőség érdekében minden negyedik vagy ötödik, de mindenképen kerek
számú magasságértékű szintvonalat vastagabb vonallal rajzolnak meg, ezek a főszintvo-
nalak. A kisebb, de jellemző domborzati formák kifejezésére szükség esetén használják az
alapszintköz félértékének megfelelő felező szintvonalat (hosszú szaggatott) és a magassági
érték nélküli kiegészítő szintvonalat (rövid szaggatott vonal).
Bizonyos sűrűséggel, ahol a térkép egyéb
rajzai mellett elfér, a szintvonalak magas-
ságértékét felírják a vonal megszakításába. A
magasságszám mindig úgy van megírva, hogy
a szám talpa a lejtő irányába, azaz lefelé áll,
tehát nem csak a magasságot, hanem a lejtés
irányát is mutatja.
A lejtésirányt a szintvonalra merőlegesen álló kis vonalkával, az eséstüskével is jelölik a
térképen, főleg kisméretű, önmagába záródó szintvonalaknál például kúpos hegycsúcs.
A szintvonalak, és minden egyéb, a természetes terepalakulatokat kifejező vonal (horhos,
metsződés, tereplépcső stb.) a térképen barna színű.
53
5. A térkép tájolása
A térkép észak- déli irányú kereteit földrajzi hosszúsági vonalak úgynevezett meridiánok
alkotják. Ezeket a hosszúsági vonalakat nagyobb méretarányú térképen gyakorlatilag egy-
más között párhuzamosan vehetjük. Ebben az esetben a térképet úgy tudjuk tájolni, ha azt
olyan helyzetbe hozzuk, hogy a keret egyik észak-déli vonala megegyezzen a terepen a föld-
rajzi meridián, a földrajzi északirányával. A földrajzi meridiánt, a földrajzi észak irányát a
tájoló segítségével meg tudjuk állapítani. A térkép felhasználásának egyik alapvető feltétele
az északi irány feltüntetése. Ma a térképek többségén nincs külön feltüntetett északi irány, a
térkép keretvonalai határozzák meg a világtájakat. Az oldalvonalak iránya az É-D irányt, az
alsó és felső keretvonal a Ny-K irányt jelenti. A térkép feje, felső széle irányában van tehát
az északi irány.
5.1. A tájolót a térképre kell helyezni, úgy
hogy annak észak-déli vonala egybe essen a ke-
ret nyugati vagy keleti oldalával.
Addig forgatjuk a térképet, amíg a mágnestű
északi vége nem ér el az elhajlásnak megfelelő
elosztásig.
Az alábbi ábrán az előbbi lépéseket látjuk.
Az első képen a térkép nincsen tájolva, míg a második kép a betájolt térképet mutatja. A
harmadik és negyedik kép + és – eltéréssel van tájolva.
Gyakorolja be a rendelkezésére álló térkép és tájoló segítségével a térkép tájolását!
A Bézard tájoló pontos méréseket követelő gyakorlat nélkülözhetetlen műszere, amely-
nek fedele irányréssel van ellátva, és így pontosabb iránymérését biztosít a terepen.
A tájoló fő részei:
1. Mágnestű
A szelencében szabadon feltámasztott mágneses tű megjelölt
„Északi” vége állandóan a Föld északi irányába mutat.
2. A szelence
Rendszerint légmentesen zárt, átlát-
szó fedelű dob, melynek fok- vagy vonásosztása lehetővé teszi a mért
irányok értékének leolvasását.
A szelencén betűjel rögzíti a fővilágtájakat. A szelencén levő be-
osztás, valamint a számozás kezdőpontja és növekedésének forgás-
iránya a különböző típusú tájolóknál más és más.
54
A „DK 6400” rendszer azt jelenti, hogy a tájoló körosztása 6400
részre - vonásra! - van beosztva, a „0” kezdőpont Délen van, és Ke-
leti irányba haladva növekednek a számok.
Az „ÉK 6000” pedig azt jelzi, hogy a tájoló körosztása 6000 részre
van beosztva, a „0” kezdőpont északon van és a számok Keleti irányban
növekednek. A vonás tulajdonképpen egy szögértékegység, amely az 1
km hosszú szögszárak 1 méteres nyílásszöge.
Az „ÉK 360”-os tájolónál a teljes kör - a szelence körlapja - 360 egyenlő
részre van felosztva. A „0” északon van, és a számok növekedésének (forgásának) iránya keleti.
Az „ÉK 400”-as tájoló körlapja 400 egyenlő részre van felosztva, a kezdőpont „0”-ja észa-
kon van, és a számozás forgásiránya keleti .
100 vonás = 5,63º - nak felel meg (64-00 vonásrendszernél)
100 vonás = 6º - nak felel meg (64-00 vonásrendszernél)
1º = 17,78 V (64-00)
1º = 16,65 V (60-00)
A szelencéken a mérés eredményének leolvashatósága érdekében nincs minden osztás
bejelölve és számozva. A vonásrendszerű 64-00 vagy 60-00 típusú tájolóknál 00-50 vonáson-
ként van jelölve a beosztás és 02-00 vonásonként a számozás. (Csak az első két számjegyet
jelölik, és ha az első két számjegy egyjegyű, a tízesek helyén levő nulla nincs feltüntetve.)
A 360 vagy 400 fokos tájolók szelencéjének számlapjának osztása 2 fokonként van jelölve
és 20 fokonként számozva.
55
A mágneses iránytűk hibái
Elmaradási hiba: a csapágy és a tengely súrlódása, valamint a folyadék fékező hatása
miatt az iránytű nem tér vissza alaphelyzetébe, elmarad.
Csillapodási idő növekedése: jobb kivitelezésű iránytűknél a csillapodásnak megha-
tározott ideje van. Ha ez növekszik, a műszert javítani kell.
Önlengés: használat közben az iránytű rezgő és lengő mozgást vehet fel. Járműveken
ezt a jelenséget a hajtómű okozta vibráció is előidézheti.
Az iránytű középponti hibája: felfüggesztési hiba, csapágykopás vagy leejtés követ-
keztében jelentkezik, s az iránytű kiegyensúlyozatlan lesz.
Deviáció: a fémtárgyak (vasúti sín, vasoszlop ....), vastartalmú anyagok, magasfe-
szültségű vezetékek, transzformátorházak, vasbetonépítmények stb. által okozott
mágnestű elhajlás.
5.2. A térkép tájolása laptájolóval
A forgódob beosztásának 0 pontját (N) az in-
dexvonalhoz állítjuk. A tájolót a térképre fektet-
jük úgy, hogy az alaplap irányzó éle a térkép egyik
É-D-i hálózati vonalán legyen, s az eleje Észak
felé mutasson. Ezután a térképet a rajta fekvő
tájolóval együtt addig forgatjuk, amíg a mágnes-
tű északi vége a helyére (a két sárga vonal közé)
nem kerül. A térkép É-i iránya így megegyezik a
valódi É-kal, tehát a tájolást elvégeztük.
Ma a laptájoló a turisták legkedveltebb mérőműszere. A forgatható dobban valamilyen sűrű
folyadék csillapítja az acéltű hegyén forgó mágneses iránytű lengését. A dob átlátszó fenéklap-
ján párhuzamos, piros vonalakat találunk. Az iránytű északi fele sárga (foszforeszkáló) festék-
kel meg van jelölve, ugyanilyen sárga vonalpár jelzi az iránytű É-i végének alaphelyzetét a dob
fenéklapján is. A dob külső peremén ÉK-i kezdésű, 360 fokos osztás található (É = 0 = 360°, K =
90°, D = 180°, Ny = 270°), a főégtájakat a kezdőbetűk jelzik (az égtájak angol, vagy német neve-
inek kezdőbetűi, azaz É=Nord, K=East, vagy Ost, D=Sud, Ny=West). A tájoló alaplapja szintén
átlátszó műanyagból készül. Pirossal megrajzolt középvonala az irányvonal, s egyben a forgódob
skálájának indexvonala, bal hosszanti oldala (irányzó él) peremén mm-es, vagy valamilyen lép-
ték szerinti beosztást találunk, ezenkívül, lehet rajta lupe és egy kis forgatható gomb (0-tól 9-ig
számokkal) a lépésszámlálás megkönnyítésére. A tájoló eleje az iránytű forgódobjától távolabbi,
fazettás, és általában szintén beosztással rendelkező, rövid oldala. A laptájoló könnyű, kézre álló,
könnyen és jól használható eszköz, de pontatlanabb a Bézard -féle műszernél.
56
5.3. Tájolás tereptárgyak segítségével
Ha olyan ponton állunk, amely a térképen is azonosítható (magaslat, útkereszteződés) és
a terepen más tereppontot is látunk, amely szintén azonosítható, akkor ebben az esetben a
térképet az első pontról a második pont segítségével tájoljuk.
Ez a művelet a következőképpen történik:
Helyezzünk a térképre vonalzót vagy ceruzát úgy, hogy az álláspontunk és az azonosított pont ösz-
szekötő vonalán legyen. A vonalzót, ceruzát ne mozdítsuk el a helyéről és forduljunk úgy a térképpel,
hogy a kiválasztott pont a vonalzó élének irányába essen. Természetesen az irányzáskor a vonalzót
azzal a végével tartjuk magunk elé, amely a térképen az álláspontunkat mutatja. Ebben a helyzetben
tájoltuk a térképet. Az összes tájoló nélküli tájolási módok közül talán ez a legpontosabb.
6. Az álláspont-meghatározás módszerei
Álláspontunkat térkép alapján legegyszerűbben a térképen ábrázolt olyan tereptárgyak
segítségével lehet meg állapítani, amelyek körülöttünk helyezkednek el.
A helymeghatározás alapvetően a térkép ko-
ordinációs-rendszerének segítségével törté-
nik. Ennek legelterjedtebb formája a szélessé-
gi és hosszúsági fokok szerinti koordinátaháló.
A szélességi fok az Egyenlítőtől való távolság
szögben kifejezett értéke. Az Egyenlítő a 0 szé-
lességi fok, ennek megfelelően megkülönböz-
tetünk északi és déli szélességet. A hosszúsági
fok a greenwichi délkörtől – az 1884-as wa-
shingtoni Nemzetközi Délkör-konferencián fogadták el, hogy a London dél-keleti perem-
városában álló, (Christopher Wren barokk építész által tervezett) obszervatórium közepén
áthaladó meridián legyen a kezdő délkör – való távolságot jelzi.
A hosszúsági és szélességi fokokban, percekben – pontosabb mérések esetén másodper-
cekben – megadott koordináták esetében az első helyen mindig a szélességi fok szerepel
(Budapest földrajzi koordinátái: é. sz. 47º 30´ és k. h. 19º 5´). A szélességi és hosszúsági szög-
értékeket, osztásvonalakat a térkép szelvénykeretében találjuk.
Amikor álláspontunk nem egyezik meg a térképen feltüntetett terepponttal, akkor a kö-
vetkező eljárások egyikét alkalmazhatjuk.
- szemmértékkel,
- terepvonal segítségével
- hátrametszéssel,
- oldalmetszéssel
- tájolóval, iránytűvel
57
a) Álláspontunkat szemmértékkel is meghatározhatjuk. Ennél a módszernél szemmér-
tékkel állapítjuk meg álláspontunkat a legközelebbi tereptárgyak alapján. Ehhez tájoljuk a
térképet, majd két-három közeli tereptárgyat jelöljünk meg rajta, amit a terepen is azono-
sítsunk. Ezután szemmértékkel állapítsuk meg álláspontunkat a terepen, majd becsléssel
ehhez a tereptárgyakhoz viszonyítva a térképen is jelöljük meg álláspontunkat. Álláspon-
tunk pontos megállapítása a tereptárgyak számától és attól függ, hogy milyen gyakorlattal
rendelkezünk a műveletben.
b) Ha bármilyen egyenes terepvonalon állunk (út, vasút, erdőszegélyek stb.), a térképet
az adott terepvonal segítségével tájolhatjuk, mégpedig teljes
pontossággal, mert a terepvonalakat a térképen a földrajzi É
irányhoz viszonyítva szerkesztették fel. Ehhez a térképet for-
dítsuk úgy, hogy pl. a térképen ábrázolt út iránya megegyezzen
a terepen levő út irányával. Ügyeljünk arra, hogy a terepen levő terep vonaltól jobbra vagy
balra eső tárgyak a térképen is a terep vonaltól jobbra vagy balra essenek.
c) A legjobb helymeghatározó módszert szak-
nyelven hátrametszésnek nevezik. Ha fel tudunk
ismerni két-három, térképen is jól azonosítható
tereptárgyat (hegycsúcsot, nyerget, menedékhá-
zat), megmérhetjük irányszögüket, vagyis azt, hogy
északhoz viszonyítva hozzánk képest mekkora szö-
get zárnak be. A térképen pedig az adott ponton át,
húzunk egy ilyen irányú egyenest. Ugyanezt megis-
mételve a többi tereptárggyal is, az így keletkező vonalak metszéspontjában állunk. A mérés
pontatlansága miatt a három egyenes gyakran nem egy pontban, hanem háromszöget formáz-
va találkozik. Ha túl nagy a háromszög, érdemes megismételni a mérést.
d) A másik módszer neve az oldalmetszés. Ha ismert terepvonalon vagyunk (pl. gerin-
cen, gleccser középvonalán, ösvényen), de nem
tudjuk, pontosan hol, akkor egy tisztán azonosít-
ható tereptárgy segítségével - ami a térképen is
egyértelműen beazonosítható - meghatározható
helyzetünk. Megmérve a tereptárgy irányszögét,
és a térképen a tárgy helyéből kiindulva, húzva egy
ilyen szögben álló egyenest, ahol ez metszi a terep-
vonalat (ösvényt), ott állunk.
Amennyiben lehetősége van, társaival végezzenek terepgyakorlatot és a tanult mód-
szereket kíséreljék meg alkalmazni a gyakorlatban!
58
e) GPS (Global Positioning System) Globális helymeghatározó rendszer
A mai GPS rendszer alapjait 1973-ban fektették le, 24 Navstar műhold segítségével, ame-
lyek mindegyike naponta kétszer kerüli meg a Földet, a
Föld felszíne fölött 20 200 km-es magasságban. Elhelyez-
kedésük olyan, hogy minden pillanatban a Föld minden
pontjáról legalább négy látszódjon egyszerre. A 24 műhold
hat csoportba van osztva, a Föld körül keringve egymástól
60°-os kelet-nyugati eltérésű pályán mozognak. Az égbol-
ton sík terepről egyszerre 7-12 műhold látható, melyből
a helymeghatározáshoz 3, a tengerszint feletti magasság
meghatározásához pedig további egy - egy hold szükséges.
Az eddig alkalmazott navigációs módszerek sokszor nehézkesek, időjárás függők, időigé-
nyesek és nem utolsó sorban nagy szakértelmet igényelnek. Ilyen szempontból ma már nyu-
godtan elmondhatjuk, hogy a GPS forradalmasította a helymeghatározást.
A GPS rendszer alapvetően navigációs feladatok végrehajtására lett kifejlesztve, de a meg-
határozás gyorsaságának és megbízhatóságának növekedése következtében, alkalmassá vált
geodéziai meghatározásokra is. Ilyen GPS rendszerek a NAVSTAR (USA), GLONASS (SZU),
NAVSAT ( Európai Űrkutatási Szervezet ), GEOSTAR ( USA ), GRANAS (Németország) elneve-
zésű műholdrendszerek. Közülük a NAVSTAR GPS rendszer már teljes kiépítettségben üzemel
a világ számos országában, így hazánkban is. A világűrben keringő GPS műholdak összessége a
GPS műholdak alrendszere. A teljes kiépítettségben a rendszer 6 egyenletesen elosztott pályasí-
kon 24 (21+3 tartalék) műholdat tartalmaz, melyek a földfelszín felett 20185 km-es magasság-
ban keringenek, és egy teljes fordulatot 11 óra 58 perc alatt tesznek meg a Föld körül.
7. Irány, távolság mérés a térképen és a terepen
A tereptárgyak iránya nem csak az álláspont meghatározásához, hanem a későbbi haladá-
si irány, a kívánt cél lehető legrövidebb úton történő eléréséhez szükséges. Előfordul, hogy
egy tereptárgyat ki kell kerülni, vagy szem elől tévesztjük a célt, ilyenkor tudni kell, hogy a
tájoló segítségével milyen irányban kell továbbhaladni.
7.1. Az északi irány meghatározása az iránymérések alapja. Megkülönböztetünk földrajzi
északot, mágneses északot és térképi vagy hálózati északot.
Földrajzi vagy csillagászati észak a földgömb minden pontján az Északi-sarkra mutató
irány. Valamely iránynak a földrajzi északkal bezárt irányszögét már a korábban is említett
azimutnak nevezzük.
Mágneses észak az iránytű által jelzett északi irány, mely a föld mágneses pólusa irányába
mutat. A mágneses pólus állandóan változtatja helyét, ezért a mágneses észak is változik.
Mágneses elhajlásnak (deklinációnak) nevezzük a mágneses északi iránynak a földrajzi
északkal bezárt szögét. A változás értéke olyan kicsi, hogy gyakorlatilag elhagyható.
59
Térképi vagy hálózati észak: a térkép hosszúsági köreinek, ill. kilométer-hálózati vonala-
inak a térkép felső széle felé mutató iránya. Ha a térkép nem északi tájolású, azaz az északi
irány nem a térkép felső széle irányába esik, akkor külön jellel, egy nyílra helyezett É betűvel
(É) jelzik az északi irányt.
A terepen történő iránymeghatározás első lépése, hogy ke-
ressük meg a kívánt tereptárgyat. A tájoló irányvonalát a kivá-
lasztott tereptárgyra irányítjuk, majd a tájoló szelencéjét addig
forgatjuk, míg az iránytű É-D iránya egybeesik a szelence É-D
irányával. Ezt követően már csak leolvassuk az irányszöget az
É-D vonal és az irányél között.
A terepen mért irányszöget, azonban a helyes hala-
dási irány tartása érdekében a térképen is azonosítani
kell. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a tájolót rá-
tesszük a térképre úgy, hogy irányvonala álláspontunk-
ra kerüljön. Ezt követően addig forgatjuk a tájolót a tér-
képen, míg a szelence É-D iránya egybeesik a térkép É-D irányával. A beállított szelencét a
továbbiakban nem szabad elmozdítani, csak a tájolót kell forgatni.
7.2. Távbecslés
A távolságot becsléssel is meghatározhatjuk a tárgyak láthatósági foka, és egyes részeinek
összehasonlítása útján.
A tárgy (cél) láthatósági foka alapján való távolság-meghatározásnál azt kell megfigyelni,
hogy a tárgy milyen tónusú terepen és milyen egyéb tárgyak közelében helyezkedik el.
Például ha a figyelő a falu egyik házánál tüzet vett részre, akkor a tűz távolságát köny-
nyen meghatározhatta a ház láthatósága alapján. Ha a ház ablakai jól láthatók, akkor a
távolság kb. 900 , ha felismerhetők különbözõ részletek, pl. az ablakkeretek, akkor a távol-
ság nem több 600 m-nél.
A távolságot becsléssel meghatározva figyelembe kell venni olyan másodlagos jelensége-
ket is, melyek befolyásolják a meghatározás pontosságát.
Ilyenek például:
- a hatalmas tárgyak (erdő, magaslat, település) közelebbinek tetszenek, mint az ugyan-
olyan távol levő kisebbek (bokor, kő, halom),
- erősen megvilágított tereptárgyak közelebb látszanak, mint a gyengén megvilágítottak,
- a világos színű (fehér, sárga, piros) tereptárgyak közelebb látszanak, mint a sötétek (fe-
kete, barna, kék),
- párás, esős, ködös időben, szürkületkor minden megfigyelt tárgy közelebb levőnek tűnik,
mint napos időben,
60
- nyílt, sík terepen, vízfelületen át való szemléléskor, hóval borított terepen és helységben
a megfigyelt tárgyak közelebb levőnek látszanak, mint amennyire valóban vannak,
- fekvő testhelyzetben való figyelésnél a tárgyak közelebb látszanak, mint állva figyelésnél,
- az alulról felfelé (az emelkedő teteje felé) való figyelésnél a tárgyak közelebbinek, felül-
ről lefelé való figyelésnél pedig távolabbinak tűnnek,
- éjszakai figyelésnél a mesterségesen megvilágított tárgyak közelebb látszanak, a gyéren
megvilágítottak távolabb, mint ahogyan a valóságban vannak.
Ha ismerjük ezeket a sajátosságokat, akkor a pontatlan becslési eredményeket valame-
lyest helyesbíthetjük.
Figyeljük meg, hogy egyes dolgok szabad szemmel milyen távolságból vehetők észre, kü-
lönböztethetők meg környezetüktől?
A hallás útján történő távolság meghatározás két fő tényező befolyásolhatja: a szélirány és a le-
vegő páratartalma, tehát ennek megfelelően korrigálni kell az alábbi táblázatba foglalt értékeket.
A tereptárgyak távolságát egy egyszerű és bárhol használható módszerrel megbecsülhet-
jük. Ez a módszer az ujjal történő távbecslés. Kinyújtott jobb kezünk hüvelykujján keresztül
megirányozzuk azt a tereptárgyat, amelynek a távolságát meg akarjuk állapítani, majd huny-
juk be a bal szemünket. A jobb kar elmozdítása nélkül nyissuk ki a bal szemünket és hunyjuk
be a jobbat! Azt tapasztaljuk, hogy ujjunk helyzete egy másik tereptárgyra tevődik át. A látott
két „tereptárgy” közötti távolságot becsüljük meg és a számot szorozzuk tízzel. A kapott érték
megadja az álláspont és a keresett tereptárgy távolságát.
61
Érdemes tudni! A kezünk méreteinek, a távolságra vonatkozó szorzóknak, továbbá az álta-
luk a látómezőből kitakart részek között összefüggések fedezhetők fel.
- ököl x 6 = 10°
- hüvelykujj x 30 = 2°
- hüvelykujj x 60 = 1°
Alkalmazásuk úgy történik, hogy kinyújtjuk a karunkat egyenesen magunk elé, majd az
alábbi példával szemléltetve meghatározzuk az előttünk álló kb. 2 méter magas férfi távol-
ságát. Ha a kinyújtott karunk végén vízszintesen elfordított hü-
velykujjunk, tehát az ujjunk szélessége pont megegyezik az em-
ber magasságával, akkor a távolságunk az embertől 2 m szorozva
30-cal, azaz kb. 60 m lesz.
Pontosabb a mérés, ha egy tízemeletes épületet takar el a hüvelykujjunk, hiszen egy eme-
let magasságát kb. 3 méterrel számolva az épület magassága kb. 30 m, így az attól való távol-
ságunk 30 m szorozva 30-cal, azaz kb. 900 m lesz.
7.3. Távolság meghatározás tereptárgyak alapján méréssel
A tereptárgyak alapján történő távolságbecslés milliméteres vonalzó segítségével
történik. Ehhez azonban ismernünk kell az adott tereptárgy méretét, magasságát, vagy szé-
lességét. A vonalzó segítségével az eljárás a következő: Tartsuk a vonalzót a szemünk elé kar-
távolságra, szemünktől kb. 60 cm-re. Olvassuk le a vonalzón milliméterekben a tereptárgy
látszólagos magasságát, vagy szélességét. A tereptárgy és köztünk lévő távolságot a követke-
ző egyszerű képlettel tudjuk kiszámítani:
s = k * ( m / sz )
ahol s a tereptárgy távolsága (cm-ben), m a tárgy általunk ismert cm-ben vett magassága,
(vagy szélessége), sz a vonalzón milliméterrel mért látható magassága, (vagy szélessége)
Az alábbi ábra a mérés gyakorlati végrehajtását mutatja be.
Például: a terepen levő 4m magas telefonoszlop a vonalzón 6mm-t fed, tehát az oszlop
távolsága:
kb. 2m magas távolság
2m x 30 / 60m messze áll
62
Látszólagos szögméret alapján történő távolságbecslés megértéséhez ismerni kell a
hossz és szögértékek összefüggését. Képzeljük magunkat egy olyan kör középpontjában,
amely keresztülhalad azon a tereptárgyon, amelynek a távolságát meg akarjuk határozni. Az
ilyen kör sugara egyenlő a távolsággal (r vagy s ).
A geometriából tudjuk, hogy az ilyen kör kerülete (k) kb. hatszor (pontosabban 6,28-szor)
hosszabb a sugárnál (r vagy s). Ha a kör kerületét felosztjuk 6000 egyenlő részre, amelyet a
szögmérések mértékegységének veszünk és vonásnak nevezünk (v) akkor az ilyen beosztás
hossza egyenlő:
ebből k = 6 s-el, tehát az eredmény:
vagyis a kerület 1/6000 része egyenlő egy vonással.
A vonásrendszer előnye a fokrendszerrel szemben az, hogy lehetővé teszt a gyors és könnyű
áttérést a szögmérésről a távolságmérésre és fordítva. Ezért főleg a távolságok meghatáro-
zásánál használjuk. Az előző képletből kiindulva a vonás fogalmából következik, hogy egy
vonás hossza egyenlő a távolság ezred részével. Természetesen két vonás vagy három vonás
esetében is fennáll ez.
Így az ív hosszát vonásokkal a következő képlettel fejezhetjük ki:
Kis szögeknél, amelyeknek értéke a 300 vonást nem haladja meg, az ívet és annak megfe-
lelő érintőt egyenlőnek vehetjük. Ezt az érintőt jelöljük m-mel. Ha az előző képletbe az i
helyébe m-met írunk és a képletet arányosságra átalakítjuk, akkor:
m : s = v : 1000
63
Ezt az arányosságot vonásképletnek nevezzük. Ebből az arányosságból akár a r-t, akár
az m-et ki tudjuk számítani, attól függően, hogy távolságot vagy tárgy magasságát, akarjuk
megtudni. Ha a távolságot, akarjuk meg határozni a következő képlettel tehetjük:
Ha a magasságot akarjuk meghatározni, akkor
Ez utóbbit képlettel csak akkor használjuk, ha a vonásszög nagysága nem haladja meg a
300 vonást.
Az előzőekben ismert 4 méter magas telefon oszlopot 0-10 v alatt látjuk, határozzuk meg
a távolságot:
Ha összehasonlítjuk a kapott eredményt az előzővel, azt látjuk, hogy a vonásképlet alkal-
mazása gyorsabb és sok esetben pontosabb is. Például: a tőlünk 200 m-re levő fát 0-40 v alatt
látjuk, mennyi a fa magassága?
A leírtakból láthatjuk, hogy gyorsan és egyszerűen tudunk a terepen távolságokat megha-
tározni, amit kis gyakorlással hamar elsajátíthatunk.
Kíséreljék meg terepgyakorlat során a leírt módszer alkalmazását, ellenőrizzék mé-
réssel számításaikat!
7.4. Lépéssel való méréshez ismernünk kell saját lépésünk hosszát, illetve gyakorolni
kell az egyenletes lépéssel, való járást, különösen kedvezőtlen feltételek mellett (hegyes te-
repen, hóban stb.). Saját lépésünk hosszát megállapíthatjuk így, hogy kijelölünk egy ismert
távolságot (két km-kő közötti távolságot) és azt oda vissza lelépjük. A két mérés középará-
nyosát vesszük. Lépéshosszunk ismeretében könnyen leléphetjük a keresett tárgy távolsá-
gát méterekben. A lépéshossz átlaga kiszámítható képlettel is.
Lépéshossz = a személy magassága / 4 + 37
A kapott értéket méterben van kifejezve, de kiemelendő, hogy a személy magasságát cen-
timéterben kell megadni!
64
7.5. A távolság meghatározható a menet idejéből is. Amennyiben ismerjük saját moz-
gásunk gyorsaságát, könnyen kiszámíthatjuk a megtett távolságot óránk segítségével. Pl.
túránknál a menet közepes sebessége 5°-ig kb. 5 km/óra, míg 25°-ig kb. 2-3 km/óra, 30°-ig
1,5-2,5 km/óra stb.
A terepen történő haladás nem minden esetben ideális körülmények között, sík, fedetlen
terepen történik. A térképen történő távolságmérés így csalóka lesz, hiszen emelkedőn hosz-
szabb utat kell megtenni, mint azt a térképi mérés eredménye mutatja, ugyanakkor ehhez a
távolsághoz más menetidő is tartozik. A pontos tervezéshez meg kell határozzuk az úgyne-
vezett lejtőszöget.
A lejtő iránya a szintvonalakra mindig merőleges. A lejtő magassága a szintkülönbség,
azaz két szintvonal között függőlegesen mért távolság. A lejtőalap a két szintvonal között
mért vízszintes távolság.
A lejtőszög a lejtővonal és a lejtalap által bezárt szög.
A lejtő szögének kiszámítása egyszerű matematikai művelettel történik. A lejtő síkja
avagy vonala, alapja és magassága egy derékszögű háromszöget alkot, melyre érvényes az
alábbi matematikai törvényszerűség: tg = m / a
Ha a térképen 200 méter távolságon a szintvonalak segítségével 40 m szintkülönbséget
mértünk, akkor a lejtőszög kiszámítható:
A számítás másik módja egy tapasztalati képlet alapján 25º alatti lejtőszög esetén jól al-
kalmazható:
65
7.6. Mozgás térkép alapján
A térkép használatánál az alábbiak szerint járunk el:
1. tájoljuk a térképet,
2. meghatározzuk álláspontunk térképi helyét,
3. összehasonlítjuk a térképet a tereppel, vagyis a terepen látott tárgyakat egyeztetjük
a térképen található egyezményes jelekkel és fordítva.
A mozgás (menet) előkészítésénél és végrehajtásánál célszerű néhány alapvető szabályt
megtartani.
- Az úton való mozgásnál előzetesen tanulmányozzuk a kiválasztott útirányt, az út menti
építmények jeleit és az út általános jellemzőit (emelkedik, lejt, stb.).
- Célszerű a menetvonal mentén tájékozódási pontokat kijelölni, melyek a mozgás helyes-
ségének ellenőrzéséhez szükségesek. Határozzuk meg a tájékozódási pontok közötti távol-
ságokat, hogy előre tudjuk hol és mikor kell azokat elérni, továbbá a menetidő kiszámításá-
hoz jegyezzük fel az útvonal teljes hosszát.
- Ha a mozgás változó minőségű utakon történik (műút, makadám, földút, erdei út stb.)
célszerű a menetvonalat barna színnel kiemelni.
- Az útvonal előzetes tanulmányozásánál nagy figyelmet kell fordítani a nehezebb útsza-
kaszokra és azok megkerülési lehetőségeire.
- A mozgás irányának megtartását állandó ellenőrzéssel biztosítjuk.
- Az úton kívüli mozgásnál előre ki kell jelölni a fordulópontokat. A kiválasztásnál ügyeljünk
arra, hogy azok tájékoztató helyen legyenek. A menetvonal lehetőleg terepvonalak (csatorna,
árok) mentén haladjon, mert ez megkönnyíti a tájékozódást, a menetvonal megtartását.
- A menetvonalat célszerű színes ceruzával rárajzolni a térképre.
- Útközben – egyik tájékozódási ponttól a másikig haladva – helyes a térképet a tereppel ál-
landóan összehasonlítani. A térképet úgy tartjuk kézben, hogy az megközelítőleg tájolva legyen.
- Ha a mozgás egyenes terepvonalon történik vagy a következő tájékozódási pont jól
látható, akkor a térképről történő állandó tájékozódásra nincs szükség.
- Erdőben való mozgásnál a tájékozódást tájolóval segítjük.
- Emellett a tájékozódásra alkalmasak a tisztások, erdőátvágások, utak, a domborzat
jellegzetes idomai és a vízhálózat.
- Erdőben szükséges a tájékozódást gyakran ellenőrizni és távolságmérés segítségével az
álláspont meghatározását ismételgetni.
66
67
III. fejezetSzabálysértések
68
69
Bevezetés
Egy jogállamban nem minden társadalmilag káros cselekvés igényel jogi szankciót,
mert mindig megadható egy jogilag nehezen meghatározható szintje annak a veszélynek,
amely természetes részét képezi egy közösség napi tevékenységének. A hatósági eszkö-
zökkel történő beavatkozás gyakorlatilag lehetetlen, de nincs is értelme, hiszen ezáltal a
hasznosnak minősülő közösségi – a társadalom önszabályozásának lehetőségei, mint cé-
lok - kerülnek veszélybe. A jog nem teheti meg, hogy lehetetlent kérjen számon, hiszen az
emberi viselkedések sokféleségben a különböző magatartásoknak valamilyen mértékben
teret kell adni.
Az adott közösség saját maga által meghatározott tűrőképességéről van szó, ahol egy
bizonyos szabadság, egy mérték megadása történik a jogalkotó által. A jogszabályi határon
belül azonban a jogalkalmazónak mérlegelési lehetősége van, hogy a zavaró magatartások
az adott helyen és időben mennyire sértik az egyén és a közösség értékeit és ezzel pár-
huzamosan milyen joghátrányokat kell alkalmazni az elkövetésük miatt, nemkülönben a
megelőzés érdekében.
Nem vitatott fontos közérdek, hogy például a forgalmat akadályozó gépkocsit, a
közlekedés biztonságát zavaró mobiltelefon használatot tiltani kell. Azonban kár len-
ne ezeket a típusú jogsértéseket bűncselekménnyé minősíteni, mert a társadalom ér-
tékítéletét nem olyan mélységben sérti, ami ezt indokolná. Ezen túlmenően az ilyen
eljárásokat gyorsabban és hatékonyabban lehet eszközölni egyszerűbb, költségtakaré-
kosabb megoldásokkal.
Mindig a jogalkotó dönti el, hogy mi tartozik a társadalmi rend igényét szolgáló szabá-
lyozás körébe, amelyek az illem, a közszemérem normáin már túllépnek, és hol húzzon meg
ennél magasabb szintet a bűncselekménnyé minősítéssel.
A tolerencia szint változásával, a társadalom értékítéltének módosulásával ezek a hatá-
rok folyamatos mozgásban vannak, amelyet a jogalkotónak figyelemmel kell kísérnie és a
lehető leggyorsabban reagálni kell rá.
A társadalomra veszélyes cselekmények nem azonos mértékben fenyegetik a közössé-
get, annak jogrendjét és tagjait. Természetes, hogy az állam által alkalmazott válasz sem
azonos, hanem a támadásokhoz igazodó mértékű. A súlyosabb cselekményeket a büntető-
jog, az enyhébbeket a szabálysértési jog bünteti. A kisebb súlyú cselekmények tömegmé-
retű előfordulása azonban jelentékeny terhet ró a társadalomra, mert számottevő költség-
vonzatuk van és rontják az emberek biztonságérzetét. Évente átlagosan mintegy fél millió
szabálysértési eljárást folytatnak le. Ez közelítően azonos mennyiség, mint az ismertté
vált bűncselekmények száma.
70
A francia modell a szabálysértést a bűncselekmény egyik típusának (bagatell bűnö-
zésnek) tekinti, így a büntetőjog keretében szabályozza. Az ide sorolható államokban
nem tesznek különbséget a kriminális cselekmények között különböző szempontok
szerint. A kis lopás például ugyanúgy lopás bűncselekménye, mint a jelentős értékre
elkövetett lopás.
A német modell a szabálysértéseket önállónak ítéli meg, ezért a közigazgatási jog
szerves részeként szabályozza, mondván, hogy a cselekmények többsége közigazgatási
normát sért, és az elkövetőkkel szemben közigazgatási szervek járnak el.
Magyarországon a szabálysértési jog gyökereit a Csemegi kódex – az 1878. évi V. tc. a
bűntettekről és vétségekről –, valamint az 1879. évi XL. tc. a kihágásokról jelentette. Ez
a büntetőjogi hármasság – a bűncselekmények bűntett-vétség-kihágás hármas felosz-
tása – megmaradt egészen 1950.-ig.
A szabálysértések és a súlyosabb jogsértések elhatárolásában a hétköznapi nyelvet is cél-
szerű igénybe venni. A szabálysértéseket bagatell cselekményeknek is hívják, bár a két jogág
közötti választóvonal a jogszabályok által jól kimunkált.
71
1. A jogellenes cselekmények, szabálysértési alapismeretek
A korábbi tanulmányokban már utaltunk rá, nem minden társadalom által elitélendő cse-
lekvés igényel jogi szankciót. Mindennapi életünk során többször találkozunk olyan káros,
elítélendő magatartásokkal, cselekményekkel, amelyek a helyi közösség tagjaiban rosszal-
lást vált ki, de a hatósági beavatkozás, vagy a jog eszközeivel történő elhárításuk azonban
nem szükséges.
Az adott társadalom, közösség tolerancia szintjétől,
tűrőképességétől függ, hogy mely cselekmények ese-
tén szándékozik az állam beavatkozni és a cselekmény
elkövetőjével szemben joghátrányt alkalmazni. A jog-
alkotó felelőssége kiemelni azokat a magatartásokat a
társadalom által elítélendő viselkedések közül, ame-
lyek már a közösség rend iránti magasabb szintű igényt
sértik vagy veszélyeztetik.
Természetes, hogy ezek a ha-
tárok az értékrendek, tolerancia-
szintek változásával „mozgásban”
vannak, de meg kell találni azt a
határt, amikor az illem, a közízlés,
adott esetben a közszemérem írott
és íratlan normáinak a sérelme
megkövetel az állami beavatko-
zást. A jogalkotónak ezeket a ha-
tárokat folyamatosan figyelemmel
kell kísérnie és ennek megfelelően
– lehetőség szerint minél gyor-
sabban reagálva - újabb és újabb
magatartásokat kell jogellenessé
nyilvánítani. Ez jelentheti azon-
ban azt is, hogy bizonyos cselekmények a társadalmi értékítélet szerint már egyáltalán
nem kívánják meg a jogellenessé nyilvánítást, így azokat mihamarabb ki kell vonni a
büntethető cselekmények köréből.
A jogszabály erejével történő beavatkozás zsinórmértéke az olyan szintű
társadalomra veszélyes emberi magatartás, amelyet a jogalkotó szerv a társa-
dalomban általánosan elfogadott normák megsértése vagy veszélyeztetése ese-
tén azzá nyilvánít.
Érdekesség, hogy Magyarországon az 1878: V.
törvénycikk, valamint az 1879. évi XL törvény-
cikk a bűncselekményeket hármas felosztás-
ban taglalta, mely keretén belül, a csekélyebb
törvényszegéseket kihágásnak minősítette.
Ezeket a magatartásokat akkoriban törvény mi-
niszteri rendelet vagy szabályrendelet elzárás-
sal, vagy 300 Ft-ot meg nem haladó pénzbünte-
téssel fenyegette. Példaként elmondható, hogy
ebbe a körbe tartozott a csavargás, a botrányos
részegség, a verekedés vagy például a szemé-
remsértő módon való fürdés.
72
Az emberek többsége az autóbuszon, vagy villamoson utazó idős embereknek, kis-
mamáknak átadják az ülőhelyeiket. Akik nem tesznek eleget ennek az illemszabálynak,
legfeljebb a társadalom rosszalló értékítéletével szembesülnek, és olykor felhívják a fi-
gyelmüket a helyes viselkedésre. Állami szervek által kikényszeríthető szankció nem
fűződik a magatartásukhoz, ugyanis a normasértés nem éri el azt a szintet, amelyre az
állam jogszabályalkotással és megsértése esetén joghátrány alkalmazásával reagálna.
Ezeknek a cselekményeknek az elkövetőivel szemben az állam által – ha kell erőszakkal
is - kikényszeríthető szankciót alkalmazhatnak a hatóságok.
Az előzőekből kiindulva látható, hogy az erkölcsi normák, az illemszabályok megsérté-
sétől különböző módon, a jogalkotó által jogellenes cselekménnyé minősített magatartások
esetén, már nemcsak a közösség rosszalló értékítéletével számolhat az elkövető, hanem ál-
lami kényszerrel is végrehajtható eltérő súlyosságú joghátrányokkal is.
1.1 A jogellenes cselekményeket a társadalomra veszélyességük szempontjából két nagy
csoportba sorolhatjuk. Ezek a szabálysértések, illetve a bűncselekmények.
Összehasonlítva a két cselekménytípust megfigyelhetjük, hogy bűncselekménnyé emberi
magatartást csak törvény minősíthet. A társadalomra enyhébb fokban veszélyes, a társadalmi
rend vagy az egyén érdekét csekélyebb módon sértő vagy veszélyeztetető szabálysértő cselek-
ményeket, azonban nemcsak törvény, hanem alacsonyabb szintű jogszabály is megállapíthat.
Napjainkra a szabálysértésekké minősített magatartások köre jóval szélesebb, mint a
XIX. század végén jogszabályban leírtaké. Az Európai Unió jogalkotási szabályaihoz igazo-
dóan, mai is az Országgyűlés törvényalkotó jogkörén túl, alacsonyabb szintű jogszabály - így
például Kormány által alkotott rendeletek és egyes helyi önkormányzatok képviselőtestüle-
te által hozott önkormányzati rendeletek – tekinthetők szabálysértési jogforrásnak.
Szentendre Város Önkormányzat Képviselő-testületének 19/2005. (V.19.) Önk. sz. ren-
delete a plakátok, falragaszok, valamint a reklámhordozók elhelyezésének szabályairól
12.§ (1) Aki a nem építési engedély köteles reklámhordozók vonatkozásában a rendelet
4. § (2) (4) bekezdésben, 5. § (1) bekezdésben, 6.§ (1) bekezdésében, 7. § (1) bekezdésében,
8. §-ban, valamint a 9-10. §-ban foglaltakat megszegi, szabálysértést követ el, amely miatt
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal, vagy tízezer forintig terjedő helyszíni bírsággal
sújtható. Helyszíni bírság kiszabására a közterület-felügyelet jogosult.
Alkotmányos garanciát jelent, hogy az állampolgárok széles körét érintő szabálysértések,
a törvényen túl, legalább kormányzati döntésen alapulnak, illetve hogy az önkormányzatok,
csak illetékességi területükre nézve határozhatnak meg jogsértéseket azzal a feltétellel,
hogy azokat magasabb szintű jogszabály nem nyilvánította már korábban jogellenesnek.
73
Meghatározó és alapvető jogforrásnak tekintető:
- a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX törvény, (Sztv.) valamint
- az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII.28.) Kormányrendelet
Az, hogy mi minősül napjainkban szabálysértésnek, törvény határozza meg. Eszerint szabály-
sértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény,
melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyil-
vánít, s amelynek elkövetőit, a törvényben meghatározott joghátrány fenyegeti.
A szabálysértés fogalmát azonban ki kell egészíteni azzal, - hogy a törvény szövegezését is se-
gítségül hívva -, az ilyen magatartások, a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik
vagy veszélyeztetik a társadalomban általánosan elfogadott együttélési normákat.
Szabálysértéssé nyilvánítás alapvetően két féle módon történhet: vagy maga a szabálysér-
tési jogszabály, törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendeletet írja körül a cselekményt,
amikor pontosan megmondja, milyen normaszegésből áll a szabálysértés például rendzavarás
esetén vagy más, a tényállás lényegét adó jogszabályok határozzák meg, töltik ki tartalommal.
A közlekedési szabálysértések esetén például a KRESZ szabályait, mint jogforrást kell
alkalmazni, így minden egyes közlekedési szabálysértés esetén vizsgálni kell, hogy a közle-
kedésrendészeti szabályok az adott kérdésben miként rendelkeznek.
Ennek azért van jelentősége, mert a technika változása mellett új veszélyforrások jelen-
nek meg, ugyanakkor például a közlekedés esetében olyan biztonsági tényezők épülnek be a
mindennapi életünkbe, melyek szükségtelenné teszik a jogi szabályozást.
1.2. A törvény alapelvei
A szabálysértési jogban érvényesül az az ókori történelmi elv, mely szerint nincsen bün-
tetés törvény nélkül, tehát az elkövetőt a cselekményéért csak a szabálysértési törvényben
meghatározott joghátrányokkal lehet súlytani.
Érvényesül továbbá a kétszeres értékelés büntetőjogból átvett elv, amely kizárja az elkövető fele-
lősségre vonását akkor, ha ugyanazon magatartása egyben például bűncselekményt valósítana meg,
vagy egy másik szabálysértési eljárás lefolytatására illetékes hatóság már eljárt az adott ügyben.
A törvény hatálya tekintetében főszabályként a területiség elve érvényesül, azaz az állam
joghatósága a saját területén elkövetett szabálysértésekre terjed ki, függetlenül az elkövető
állampolgárságára. Bár a jogszabály nem nevesíti, de a súlyosabb jogellenes cselekmények-
kel foglalkozó büntetőjog által megfogalmazottak szerint, belfölddel egy tekintet alá esik
az ország határain kívül tartózkodó magyar hajó vagy légi jármű fedélzete is. A területiség
elvének korlátozását jelenti az önkormányzati elvek területi hatálya, ugyanis az csak a ren-
deletet alkotó önkormányzat közigazgatásai határain belül hatályos.
A személyi hatályt tekintve az állam területén tartózkodó, akár nem magyar állampolgá-
rokra is kiterjed a törvény ereje, de már a nemzetközi jog alapján kiváltságot és mentességet
élvező személy felelősségre vonására nemzetközi szerződés illetőleg a viszonosság az irány-
adó. Országgyűlési képviselők illetve egyéb közjogi méltóságok is mentességet élvezhetnek,
bár erről maga a törvény szó szerint nem rendelkezik.
74
„Sztv. 2. § E törvényt – ha törvény kivételt nem tesz – a belföldön elkövetett szabálysértések-
re kell alkalmazni, az eljárás alá vont személy állampolgárságára tekintet nélkül, feltéve, hogy
nemzetközi szerződés vagy a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik.
Sztv. 3. § A nemzetközi jog alapján kiváltságot és mentességet élvező személy szabálysértés
miatti felelősségre vonására nemzetközi szerződés az irányadó.”
A szabálysértést, mint cselekményt az elkövetés idején hatályban lévő jogszabály szerint
kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselek-
mény már nem minősül jogellenesnek vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt
kell alkalmazni. Az időbeli hatály esetén beszélni kell a törvény visszaható hatályáról, amely
során meg kell említeni, hogy visszamenőlegesen jogszabály nem állapíthat meg magatar-
tást jogellenes cselekménnyé, tehát a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy cselekmény jogel-
lenessé minősítése csak a törvény hatálybalépésétől számítandó.
„Sztv. 4. § A cselekményt az elkövetés idején hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni.
Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselekmény már nem mi-
nősül jogellenesnek, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt kell alkalmazni.
Vhr.1. § Ha az Sztv. hatálybalépése előtt elkövetett cselekmény az elbíráláskor hatályban lévő új jog-
szabály szerint már nem minősül jogellenesnek, az eljárást szabálysértés hiányában meg kell szüntetni.”
2. A szabálysértési felelősség
2.1 Tényállásszerűség
Ahhoz, hogy az eljáró hatóságok megállapíthassák a szabálysértés elkövetése miatti jogi
felelősséget, három lépcsőben kell vizsgálniuk az elkövető személy magatartását.
Első lépésben azt kell megállapítani, hogy a jogszabályban meghatározott úgynevezett
tényállási elemeket maradéktalanul megvalósította-e az elkövető. A hatóság eljáró tagjai
ilyenkor a jogszabály szövegéhez képest összevetik az eljárás alá vont személy ténylegesen
kifejtett magatartását, és amennyiben minden egyes tényállási elem megvalósult, melyet a
jogszabály leír, megállapítják a tényállásszerű magatartást.
Sztv. 140.§ (2) Aki a pirotechni-
kai termékek előállítására, forgal-
mára, tárolására, szállítására, fel-
használására, megsemmisítésére,
birtoklására vonatkozó előíráso-
kat megszegi, ötvenezer forintig
terjedő pénzbírsággal sújtható.
„K. János és társai a maguk-
nál tartott, mintegy 50 darab
petárdából, a rendőri tetten-
érésig, mintegy 35 darabot a
lakópark játszóterén a közis-
mert tilalmi időszak ellenére
felhasználtak…”
Tényállásszerű a magatartás
75
2.2. Jogellenesség
A tényállásszerűség azonban nem elég ahhoz, hogy a hatóságok kiszabják az elkövetővel
szemben a büntetést, hanem azt is meg kell vizsgálniuk, hogy jogellenes volt-e a cselekmény.
Számos olyan körülmény létezik, amely alapján egy cselekmény tényállásszerű, de nem jogel-
lenes. A törvény olyan élethelyzeteket vesz ki a büntethetőség köréből, amelyek az általános
társadalmi értékítélet szerint is elfogadott mentesítő okok. Ilyen ok lehet például a tévedés,
a jogos védelem vagy a végszükség, de ezek magyarázatára a későbbiekben még visszatérünk.
2.3. Felróhatóság
Harmadsorban azt kell vizsgálni, hogy az elkövetőnek felróható-e ez a jogellenes cselek-
mény, ugyanis e nélkül nem beszélhetünk szabálysértési felelősségről.
Szabálysértés elkövetője, vagy - szakszerű jogi kifejezéssel élve -
alanya az a személy lehet, aki a cselekmény elkövetéskor a14. életévét
betöltötte, tehát képes felismerni a magatartásának következményeit
és ugyanakkor képes akaratának az érvényesítésére, így meg van a ké-
pessége az akaratának megfelelő magatartás megvalósítására.
Általában ez a feltétel vizsgálata nem okoz különösebb nehézséget,
de tény az, hogy a büntetést csak azzal szemben lehet alkalmazni, aki
„tehet” arról, amit elkövetett, tehát általános társadalmi vélemény sze-
rint is büntetést érdemel. Jogos akkor lehet ez az igény, ha az elkövető felismerte a cselek-
ménynek következményeit és ennek tudatában cselekedett vagy akkor, ha elmulasztotta a
tőle az adott szituációban elvárható körültekintést vagy gondosságot.
Felróhatóságnak a szabálysértési törvény szerint két alakzata van, a szándékosság, illetve
a gondatlanság.
Szándékosan követi el a szabálysértést, aki magatartásnak következményeit kí-
vánja vagy-e következményekbe belenyugszik.
Gondatlanul az cselekszik, aki előre látja magatartásának lehetséges következ-
ményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy a következmények lehe-
tőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést
elmulasztja.
Kiemelést érdemel a gondatlanság fogalomkörében a „tőle elvárhatóság” kérdése, ugyan-
is ekkor azt kell vizsgálni, hogy az elkövető személyes képességeinél fogva alkalmas volt-e az
objektív gondossági kötelezettség teljesítésére.
Aki a határterületen fekvő ingatlan használatára vonatkozó jogszabály alapján el-
rendelt korlátozó vagy egyéb intézkedésnek nem tesz eleget, szabálysértést követ el. A
határterületen elhelyezkedő lakóházat több évtizede birtokló tulajdonosától elvárható,
hogy legyen tisztában az ingatlan elhelyezkedésének sajátosságaival és így tudja azt is,
hogy milyen szabályokat kell tiszteletben tartania.
76
A szabálysértésért való felelősség azonban nemcsak az elkövetőt magát terheli, hanem
azokat is, akik az elkövetőt szándékosan rábírták a cselekmény elkövetésére vagy ahhoz
szándékosan segítséget nyújtottak.
A felróhatóság második, azonban alaposabb vizsgálatot igénylő eleme, az akarati ténye-
ző vizsgálata. Az eljárásokban a hatóságok ilyenkor azt vizsgálják meg, hogy vajon fennáll-e
olyan körülmény, mely az elkövető felelősségre vonását akadályozza-e, tehát röviden, fenn-
áll-e felelősségre vonási akadály az elkövetővel szemben.
3. Büntethetőségi akadályok
Azokat a körülményeket, amelyek nem teszik lehetővé az elkövető szabálysérté-
si felelősségre vonását, büntethetőségi akadályoknak nevezzük.
Az okokat két nagy csoportra oszthatjuk.
A./ Azok a körülmények, amelyek már az elkövetés pillanatában kizárták a felelős-
ségre vonás lehetőségét, büntethetőséget kizáró okoknak hívjuk.
B/ Azok a körülmények, amelyek a szabálysértési eljárás megindítását követően le-
hetetlenítik el a büntethetőséget, büntethetőséget megszüntető okoknak nevezzük.
A következőkben vizsgáljuk meg a szabálysértési felelősséget, illetve büntethetőséget ki-
záró okokat.
3.1. A büntethetőséget kizáró okok
a) Gyermekkor
„ Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki a cselekmény elkövetésekor a tizenne-
gyedik életévét nem töltötte be…”
Mint korábban már említettük, a gyermekkor felső határa a 14. életév betöltése. Ez azt jelenti,
hogy a jogalkotó azt vélelmezi, hogy a 14. életévét be nem töltött személy, (gyermek) még kép-
telen arra az általános élettapasztalat alapján, hogy felismerje tette következményeit, vagy ha
felismeri, akkor annak megfelelően cselekedjen. Ebből következően csak az a személy lehet
szabálysértés elkövetője, aki a cselekmény elkövetésekor 14 életévét betöltötte.
77
„Az üzletvezető értesítése alapján az élelmiszerbolthoz kivonuló rendőrök megálla-
pították, hogy az édességet eltulajdonító és tetten ért fiatalok a cselekményük elköve-
tésekor 13. évesek voltak, így velük szemben a szabálysértési eljárás lefolytatásának
akadálya állt fenn.”
b) Kóros elmeállapot
„Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre,…aki a cselekményt az elmeműködésnek a
beszámíthatóságot kizáró kóros állapotában, … követte el… Nem vonható felelősségre az sem,
aki a cselekményt a beszámíthatóságot korlátozó elmeállapotban követte el, ha nyilvánvaló,
hogy ez a körülmény a cselekmény elkövetését befolyásolta…. A kóros elmeállapotra vonatkozó
rendelkezése nem alkalmazható annak a javára, aki a szabálysértést önhibájából eredő ittas
vagy bódult állapotban követte el.”
Minden egészséges ember rendelkezik értelmi és akarati képességgel, ami azt jelenti,
hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelően tud cselekedni. Az ember bizonyos betegségei
ezt a képességet sajnos néhány esetben korlátozzák vagy kizárják. A képességek korlátozott
voltja esetén sem büntethető az elkövető, ha ez a körülmény a cselekménye elkövetésben
igazoltan befolyásolta.
A kóros elmeállapotban, például elmebetegségben, tudatzavarban, gyengeelmé-
jűségben, vagy akár szellemi leépülésben szenvedő személy, szabálysértési jogi
felelőssége kizárt.
Aki önhibájából eredően kerül ittas vagy bódult állapotba,
már nem hivatkozhat arra, hogy nem rendelkezett belátási
és akarati képességgel, mert a törvény úgy értékeli, mintha
teljes mértékben a beszámítási képessége birtokában lett
volna. Ezekben az esetekben a leittasodó személy tudatza-
varban lehetett, de a leittasodás saját akaratából jött létre,
nem számolt az italfogyasztás hatásával, alaptalanul bízott saját képességeiben, ezáltal
nem lehet vétlenségre hivatkozni.
c) Kényszer, fenyegetés
„Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki…kényszer vagy fenyegetés hatása
alatt…követte el”
Kényszer, vagy fenyegetés hatása alatt az elkövető nem képes akaratának megfele-
lően cselekedni. A kényszer legtöbb esetben fizikai erőszak alkalmazásával valósul meg,
például ütés, ütlegelés, fájdalomokozás.
Érdekesség, hogy az erőszakot nem feltétlenül azzal szemben kell alkalmazni, akit a sza-
bálysértés elkövetésére szándékoznak rávenni, hanem akár mással szemben és az elkövető-
nek emiatt kell jogellenesen cselekedni.
78
A fenyegetés egy hasonló akarati képességet befolyásoló cselekmény, mely során azért követi
el a szabálysértést az elkövető, mert olyan súlyos hátrányt helyeztek számára kilátásba, melytől
benne komoly félelem alakult ki. Ez a fenyegetés lehet testi épség, de akár élet elleni fenyegetés
is, és nem feltétlen kell a személy ellen irányulnia, hasonlóan a kényszernél tárgyaltakhoz.
Mentesülhet a büntetés alól a fiatalkorú személy, aki csupán csak azért követ el csekély
értékű lopást, mert idősebb társai veréssel fenyegették meg és joggal tarthatott, hogy bevált-
ják ígéretüket, ugyanis már korábban is bántalmazták sikertelen cselekményei miatt.
d) Tévedés
„Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki (azt)…tévedésben…követte el”
Szinten az emberi tudatot befolyásoló tényező a tévedés, melyet a törvény büntethetőségi
akadályként ismer el. Valaki akkor van tévedésben, ha a tudatába a valóságtól eltérő kép
alakul ki és ezt a képet valósághűnek véli.
A postás egy csomag címzettjeként Kovács Istvánt
keresi az adott lakcímen, de ott már nem ő, hanem
más személy lakik. Kérdésére az új lakó Kovács Ist-
vánnak adja ki magát és átveszi a küldeményt.
A postásban az a képzet alakult ki, hogy a valós
címzettnek adta át az értékes küldeményt, hiszen
nem tudott arról, hogy időközben a korábban ott lakó
Kovács István elköltözött, az új lakó tévedésbe ejtette.
Tévedés az is, amikor valamiről nem alakul ki az elkövetőnek képzete, tehát nem tud valamiről.
Általában az a tény, hogy valaki úgy hiszi, hogy cselekménye nem jogszabálysértő, még
nem fogja mentesíteni a felelősségre vonás alól. Akkor azonban, amikor az elkövető abban a
téves tudatban van, hogy figyelmetlensége miatt a ruhatárból a saját fekete színű szövetka-
bátját hozta el, majd emiatt a kabát tulajdonosa őt feljelenti, olyan méltányolható ténybeli
tévedésben volt, amely megalapozza büntethetetlenségét.
e) Jogos védelem és a végszükség
„Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki a cselekményt…jogos védelemben
vagy végszükségben követte el”
A jogos védelem és a végszükség egy olyan, a jog által elismert körülmény, amely szintén bün-
tethetőség kizárását eredményezi. A jogos védelem lényege, hogy a cselekmény elkövetője egy
jogtalan támadást hárít el, egy önmagában szintén jogtalan cselekménnyel, de ez az elhárító ma-
gatartás a társadalom szempontjából azért nem veszélyes, mert azt a jogos védelem motiválta.
79
Már az ókori római jog is elismerte és értékelte a jogesetek gyűjteményében a védelem-
hez való jogot, amikor úgy fogalmaz „vim enim vi defendere omnes leges omniaque iura
permittunt.” Eszerint erőszakot mindenkinek joga van erőszakkal visszaverni, akkor, ha
a védekezésnek más módja nem kínálkozik.
Megjegyzendő:
A jogos védelem intézménye lehetőséget ad arra, hogy megvédjük magunkat, másokat,
vagy értékeinket, ha megtámadnak, vagy megfenyegetnek bennünket. Jogunk van véde-
kezni, ellentámadni és ártalmatlanná tenni a támadót, de ez nem jelenti azt, hogy bármit
tehetünk vele. A védekezésnek arányosnak kell lennie a támadással, vagy a fenyegetéssel,
nem követhetünk el a támadóval szemben súlyosabb cselekményt, mint amit ő akart elle-
nünk elkövetni. Védekezésünk csak a támadó ellen irányulhat és lehetőség szerint addig
tarthat, ameddig a támadás.
A végszükség hasonló a jogos védelemhez, ugyanis az ilyen esetekben az elkövető
közvetlen és másként el nem hárítható veszélybe avatkozik be látszólag jogel-
lenesnek tűnő cselekményével. Ekkor azért nem veszélyes a társadalomra a cselek-
mény, mert annak elmaradása esetén a személy vagy közérdek aránytalanul nagyobb
sérelmet szenvedne.
Lényeges, hogy a veszélyhelyzet előidézése ne legyen az elkövető szármára felróható és
elhárító cselekményével ne okozzon nagyobb érdeksérelmet, mint amit elhárított.
Tipikusan ilyen eset lehet a tűzoltó, aki kiveri
a tűzcsap mellé parkoló kocsi ablakát azért, hogy
megkezdhesse az addig akadályozott oltást. Itt is
említést kell tenni az arányosságról, ugyanis az
előbb említett tűzoltó sem törheti ki a kocsi összes
ablakát, zúzhatja be a szélvédőt. Szintén csak lát-
szólagos rongálást valósít meg a tűzoltó, ha a bal-
esetben megsérült és a gépkocsiba beszorult személyt csak úgy tudja kiszabadítani, ha
szétvágja a jármű egyes karosszéria elemeit.
f ) Magánindítvány vagy a jogosult feljelentésének hiánya
„Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály úgy rendelkezik, az eljárás alá vont személy
csak a sértett kívánságára (magánindítvány), illetve a feljelentésre jogosult szerv feljelenté-
se alapján vonható felelősségre.”
80
A magánindítvány hiánya egy sajátos büntethetőségi akadály, ugyanis magánindítvány hiányá-
ban a szabálysértés megvalósul, sőt az elkövető büntethetősége is fennáll, de a sértett indítvá-
nyának a hiánya akadályozza meg a szabálysértési eljárás megindítását vagy folytatását.
Lényegében itt a sértett nyilatkozatától függ, hogy kívánja-e az eljárás lefolytatását az el-
követővel szemben. Ebből eredően, ha nem nyilatkozik, vagy a nyilatkozatában nem kéri az
eljárás lefolytatását, akkor az indítvány hiánya miatt az eljárás megszüntetésre kerül.
Kevés olyan szabálysértést nevesít a törvény, amikor a sértett kívánságától függ az eljárás
lefolytatása, de például magánlaksértés, becsületsértés vagy hozzátartozó sérelmére elkö-
vetett tulajdon elleni szabálysértésnél kizárólag a sértett döntésére bízza a törvény az eljá-
rás megindításának vagy lefolytatásnak a lehetőségét.
Ha nem személyek, hanem szervek jogosultak a magánindítvány megtételére és valamely
nyomós érdek miatt nem kívánják az eljárás lefolytatását úgy a jogosult feljelentésének a
hiánya alapozza meg a büntethetőségi akadályt.
g) A szabálysértési törvény bizonyos rendészeti szervek számára jogellenes cselekmények
felderítése érdekében folytatott különleges eljárásukban biztosít büntethetőségi akadályt, de
más kizáró okokat is elismer a jogalkotó. Ilyen tipikus ok a sértett beleegyezése, amely nincs
nevesítve a törvényben, de lényegében azt jelenti, hogy például a küzdősportok művelői, azzal
a ténnyel, hogy a küzdőtérre lépnek felvállalják annak a lehetőségét, hogy akár sérülést is okoz-
hatnak nekik. A jog elismeri a házi fegyelmi jog gyakorlását, amikor is a szülő igen szűk körben,
de a gyermekét személyi szabadságában korlátozhatja vagy becsületét sértheti.
Gondoljunk csak arra, hogy az édesanya a rosszalkodó gyermeke fenekére csap vagy
szobafogságra ítéli. Ilyenkor látszólag jogellenes magatartást tanúsít, azonban az állam
ebben az igen szűk körben és terjedelemben eltekint a büntetőigényétől, hiszen elismeri
az úgynevezett házi fegyelmi jogkör gyakorlását.
A felelősségrevonás mellőzése esetén a cselekmény súlyára, az elkövetés körülményeire,
illetve az eljárás alá vont személyre tekintettel a szabálysértés megítélése összességében
olyan csekély súlyú, hogy a legenyhébb büntetés
alkalmazása is szükségtelen. A hatóságok ilyenkor
nem egyszerűen „szemet hunynak” a cselekmény
felett, hanem helyesen értékelik a szabálysértés
összes körülményét. Könnyen belátható, hogy a
vízpart közvetlen közelében jégre merészkedő
cselekménye nyilván nem mérhető azonosan az-
zal, aki már szinte látótávolságon kívül, a jéghatár
közelébe tartózkodva sodorja magát veszélybe és
követ el szabálysértést. Büntethetőséget kizáró okok
81
3.2 Büntethetőséget megszüntető okok:
a) Az elkövető halála
A szabálysértés elkövetőjének az eljárás alatt bekövetkezett halála megszünteti az eljárást.
b) Elévülés
A törvény az időmúlásához fűződő joghatást az elévülés kifejezéssel illeti. Magyarázatául
az szolgál, hogy egyetlen szabálysértés elkövetője se legyen bizonytalanságban a felelősség-
re vonás lehetséges idejét tekintve. Ebből eredően az elévülés nem más, mint az időmúlás-
hoz fűződő kedvezmény.
„Sztv.28.§ Az olyan hátrányos jogkövetkezmények alól, melyeket jogszabály a szabálysérté-
sek elkövetése miatti felelősségre vonáshoz fűz, a büntetést vagy intézkedést megállapító hatá-
rozat jogerőre emelkedését követő 2 év után mentesül.”
Nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak, ha az egyébként szabálysértésként
értékelendő jogsértés elkövetése óta már 6 hónap eltelt. Amennyiben a már elkövetett sza-
bálysértés miatt megindult az eljárás, azt a hatóságoknak 2 éven belül mindenképpen be kell
fejezniük, mert ez az idő a szabálysértési cselekmény elévülésének az abszolút végső határ-
ideje. Ezután nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak az adott ügyben.
4. A szabálysértés elkövetőivel szemben alkalmazható szankciók
A szankció vagy más néven joghátrány célja, az elkövető visszatartása a későbbi
jogellenes cselekmény elkövetésétől, amelyet a szakirodalom speciális prevenciós
célként említ.
Ezen túl a szankció másodlagos céljának tekinthető, hogy a társadalom többi
tagját is felhívja a jogkövető magatartásra, a jogszabályok betartására. Ezt a célt
általános, vagy más néven generális prevenciónak nevezzük.
A szankció a jogsértő személlyel szemben az erkölcsi normák megsértéséhez hasonló kö-
zösségi rosszallást kifejező hátrány, azonban az elkövető számára ez már valós jogkorláto-
zást jelent. Az Sztv. szankciórendszerében az eljárás alá vont személy
- személyi szabadságát érintő
- részére vagyoni hátrányt okozó
- egyéb jogkorlátozó
- megelőző jellegű
- közvetett jellegű
joghátrányokat találunk.
Az alkalmazott joghátrányok más jellegű, a törvényben nevesítettek csoportosításában
megkülönböztetünk:
- büntetéseket
-intézkedéseket.
82
A büntetések súlyosabb, kivételesen személyi szabadságot, vagyoni hátrányt okozó
jogkövetkezmények, melyek jellemzően a tett súlyára tekintettel alkalmazandók, míg az
intézkedések enyhébb jellegű joghátrányok és inkább a tettes személyével összefüggésben
alkalmaz a hatóság.
A büntetés kiszabáson a szabálysértési hatóságoknak illetve a bíróságoknak azt a
tevékenységét értjük, amely során a jogszabály által meghatározott kereteken belül
- a konkrét eset sajátosságait, az elkövető személyi körülményeit is figyelem bevéve
- meghatározzák az elkövetés miatt alkalmazott büntetést vagy intézkedést.
Számos olyan körülményt kell figyelembe venni, amelyek hatásukat tekintve enyhítő
vagy súlyosító körülményként hatnak.
Elképzelhető, hogy ezek a körülmények olyan csekély súlyúvá teszik a cselekményt, hogy
a büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen. A szabálysértési hatóság ilyenkor
mellőzi a felelősségre vonást.
Tény azonban, hogy a joghátrány kiszabását egy olyan bizonyítási eljárás előzi meg azért,
hogy a helyes szankció kerüljön kiszabásra.
A büntetés célja, hogy mind az elkövető mind pedig mások a későbbiekben ne kö-
vessenek el jogsértő cselekményeket. Ezért úgy kell kiválasztani a büntetések közül a
megfelelőt, hogy az jól kifejezze az adott szabálysértés elkövetése miatt a társadalom érték-
ítéletét, igazodjon továbbá az elkövető személyiségéhez, családi, vagyoni, jövedelmi viszo-
nyaihoz. Lényeges, hogy ezek figyelembevételével kerüljön kiszabásra a szankció, ugyanis
például a túlzott mértékű büntetés azzal, hogy az elkövető vagyoni viszonya miatt nem tudja
azt teljesíteni, nem fogja elérni a kívánt célt.
Előfordulhat, hogy az elkövető több, általa elkövetett szabálysértés miatt kerül eljárás alá, ek-
kor a hatóságoknak és a bíróságoknak lehetősége van arra, hogy emiatt a kiszabható büntetés
mértékét úgynevezett halmazati büntetés kiszabása szabályainak alkalmazásával megemelje.
„Sztv. 24. § (1) Ha az eljárás alá vont személyt ugyanabban az eljárásban több elzárással
sújtható szabálysértés miatt vonják felelősségre, az elzárás leghosszabb tartama kilencven
nap, fiatalkorúak esetében negyvenöt nap.
(2) Ha az eljárás alá vont személyt ugyanazon szabálysértési hatóság előtt, ugyanabban az
eljárásban több szabálysértés miatt vonják felelősségre, a legsúlyosabb szabálysértésre megál-
lapított pénzbírság felső határa a felével emelhető, de nem érheti el az egyes szabálysértésekre
megállapított pénzbírság felső határának együttes összegét.”
Pénzbírság esetén ez a legsúlyosabb szabálysértésre megállapított pénzbírság felső hatá-
rának a másfélszerese, de a kiszabott összeg nem érheti el az egyes szabálysértésekre megál-
lapított pénzbírság felső határának együttes összegét.
83
Azért hogy az így meghatározott büntetést ki lehessen szabni, a hatósági eljárásban java-
részt az ügyeket egyesíteni célszerű. Ez az eljárási mód alapvetően az eljárásokat felgyorsít-
ja és igazságosabb szankcionálást tesz lehetővé.
„Sztv. 25. § Ha ugyanazon eljárás alá vont személlyel szemben, ugyanannál a hatóságnál
több szabálysértési eljárás indul, azokat az ügyeket, amelyekben még nem született érdemi ha-
tározat, egyesíteni kell. Az egyesítést mellőzni lehet, illetve az ügyeket el lehet különíteni, ha a
cselekmények együttes elbírálása a felelősségre vonást jelentősen késleltetné.”
Az idő múlásához a jog mindig meghatározott következményeket fűz. A büntetés végre-
hajtása nem halasztható el meghatározatlan időre, hiszen a korábban említett megelőzési
cél az, hogy a jogsértést a lehető leggyorsabban felelősségre vonásnak kell követnie. A bün-
tetés elévülése alatt tehát azt kell érteni, hogy a törvényben meghatározott idő letelte után a
büntetést már nem lehet végrehajtani. Az elévülés szempontjából azt az időpontot tekintjük
kezdőnapnak, amikor a kifogásra nyitva álló idő eltelt, vagyis a kézbesítéstől számított 8. na-
pon a szabálysértési hatóság határozata jogerőre emelkedik.
„Sztv. 26. § (1) Nem lehet végrehajtani az elzárást és a pénzbírságot, ha a határozat jogerőre
emelkedésétől számítva egy év eltelt.
(2) Az elévülési időbe nem számít be az elzárás elhalasztására, illetve a pénzbírság esetében
a halasztásra és a részletfizetésre engedélyezett idő.
(3) Az elévülést félbeszakítja az elzárás, illetőleg a pénzbírság végrehajtása iránt tett in-
tézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje újrakezdődik. A határozat jogerőre
emelkedésétől számított két év elteltével végrehajtásnak nincs helye.”
A szabálysértési törvény pontosan meghatározza azokat az adatokat, amelyek a hatóság
által törvényesen kezelhetők, tárolhatók. A szabálysértési eljárásban a hatóságnak úgyneve-
zett előéleti ellenérzési kötelezettsége áll fenn, vagyis meg kell vizsgálnia, hogy az eljárást
megelőző két éven belül folytattak-e szabálysértési eljárást az elkövetővel szemben, és ezt a
büntetés kiszabásakor figyelembe kell venni.
„Sztv. 27. § (1) A központi szabálysértési nyilvántartás (a továbbiakban: szabálysértési
nyilvántartás) célja az eljárás alá vont személy szabálysértési előéletének nyilvántartása a
szabálysértési eljárás gyors és pontos lefolytatása, a szabálysértési végrehajtási rendszer
megerősítése, továbbá a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás útján az érintett jogai gya-
korlásának biztosítása, valamint mások jogainak és biztonságának védelme érdekében.”
A közúti közlekedési nyilvántartásból, a bűnügyi nyilvántartásból nyerhető ki ilyen adat,
de a sportrendezvények szervezője is kezelhet ilyen információkat, hiszen a kitiltás lehető-
ségével megilleti őket is ez a jogosultság.
84
A szabálysértési felelősségre vonás nem eredményez büntetett előéletet, hiszen az a bűn-
cselekményhez kötődik. Azonban a közigazgatási eljárás során egyes foglalkozások, mint
például a biztonsági őr a tevékenysége gyakorlásához, vagy lőfegyvertartást igénylő foglal-
kozások esetén feltétel a „szabálysértésmentes” előélet, de akár az engedély visszavonását
is eredményezheti bizonyos szabálysértés elkövetése.
A törvény kiemelt figyelmet fordít a fiatalkorúakra. Fiatalkorú az, aki a szabálysértés
elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. 18 éven
aluli személy a házasságkötés útján nagykorúvá válik, de szabálysértési jogi értelemben to-
vábbra is fiatalkorú marad. Amennyiben a szabálysértést a 14. életéve előtt követte el, úgy
vele szemben büntethetőségi akadály áll fenn.
„Sztv. 29. § (1) E törvény alkalmazásában fiatalkorú az, aki a szabálysértés elkövetésekor a
tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.
(2) Fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete (jövedel-
me) vagy megfelelő vagyona van.”
85
Büntetések
4.1. Az elzárás
Az elzárás személyi szabadságot korlátozó büntetés, ezért a szabálysértési
szankciórendszer kivételes eleme.
Olyan különleges büntetés, amely kevés szabálysértés elkövetése esetén alkalmazható és
akkor is legfeljebb pénzbírság kiszabása mellett úgynevezett vagylagos büntetésként. Ga-
ranciális elem a törvényben, hogy az elzárással is büntethető szabálysértések elbírálása ki-
zárólag a bíróság hatáskörébe tartozik.
Az elzárás legrövidebb időtartama 1 nap, leghosszabb időtartama 60 nap, fiatalkorú ese-
tén harminc nap. Az elzárás végrehajtása során a fiatalkorút a felnőtt korútól el kell külö-
níteni. Különleges állapotban vagy helyzetben lévő személyekkel (például fogyatékkal élők,
terhes nők, stb.) szemben a törvény tiltja az elzárás alkalmazását.
„Sztv. 14. § (1) Szabálysértés miatt elzárást törvény állapíthat meg.
(2) Az elzárás legrövidebb időtartama egy nap, leghosszabb tartama – a 24. § (1) bekezdésé-
ben foglaltak kivételével – hatvan nap, fiatalkorú esetén harminc nap. Az elzárás végrehajtása
során a fiatalkorút a felnőtt korútól el kell különíteni.
(3) Az elzárás tartamába a szabálysértési őrizet teljes idejét, valamint a négy órát meghala-
dó előállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési őrizet beszámításakor minden olyan
naptári nap, amelyen az elkövető fogvatartásban volt, egy napi elzárásnak felel meg. A négy
órát meghaladó előállítás egy napi elzárásnak felel meg.
Sztv. 15. § Nincs helye elzárásnak, ha az eljárás alá vont személy
a) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben
meghatározott fogyatékos személy, illetve kórházi fekvőbeteg ellátásban részesül,
b) a terhesség negyedik hónapját elérő nő, tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekét
egyedül nevelő szülő vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról
egyedül gondoskodik.”
Tekintse meg, hogy a 7/2000. (III. 29.) IM-BM együttes rendelet hogyan rendelkezik
az elzárás, illetőleg a pénzbírságot helyettesítő elzárás végrehajtásáról.
(http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0000007.IM)
86
4.2. Pénzbírság
A pénzbírság vagyoni hátrányt okozó, az állam javára megfizetendő büntetési
nem. Valamennyi szabálysértési tényállásban szankcióként szerepel. Kiszabható minimu-
ma 3000.-Ft, míg kiszabható maximuma 150.000.-Ft. Önkormányzati rendeletben megha-
tározott szabálysértések esetén a kiszabható legmagasabb összege 50.000.-Ft lehet. A ható-
ságok ezen összegek között mérlegelik a tett súlyára tekintettel és az elkövető személyére
szabottan a kiszabásra kerülő pénzbírság összeget.
A pénzbírság meg nem fizetése esetén, ha azt adók módjára sem lehet behajtani, azt közérdekű
munkára vagy elzárásra kell átváltoztatni. Ebben az esetben 1 napi közérdekű munkának 5000.-
Ft pénzbírság felel meg, míg elzárássá való átváltoztatás esetén 1000-3000.-Ft közötti összeg az
melyet egy napi elzárásra kell átszámítani. Ekkor az elzárás ideje 1 és 60 nap között alakul.
Fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete ( jövedelme)
vagy megfelelő vagyona van.
„Sztv. 16. § (1) A pénzbírság legalacsonyabb összege háromezer forint, legmagasabb összege
százötvenezer forint.
(2) Önkormányzati rendelet ötvenezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmaga-
sabb összegét.
Sztv. 17. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetés esetén, ha adók módjára nem hajtható be, köz-
érdekű munkára vagy elzárásra kell átváltoztatni.
(2) Nincs helye elzárásra történő átváltoztatásnak, ha az eljárás alá vont személy
a) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben
meghatározott fogyatékos személy, illetve kórházi fekvőbeteg ellátásban részesül,
b) a terhesség negyedik hónapját elérő nő, tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekét
egyedül nevelő szülő vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról
egyedül gondoskodik.
(3) A (2) bekezdés esetében nincs helye közérdekű munkára átváltoztatásnak.
(4) Egy napi közérdekű munkának ötezer forint pénzbírság felel meg.
(5) Az elzárásra történő átváltoztatás során ezer forinttól háromezer forintig terjedő összeg
helyett egy napi elzárást kell számítani. A pénzbírság helyébe lépő elzárás – a 24. § (2) bekez-
désében foglaltak kivételével – egy napnál rövidebb és hatvan napnál több nem lehet.”
A pénzbírság speciális formája a helyszíni bírság, mely ki-
szabására az arra feljogosított hatóságok, mint például a Nem-
zeti Közlekedési Hatóság, NAV, rendőrség, a fővárosi és megyei
kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási
szervei, a katasztrófavédelmi hatóság területi szerve jogosultak.
87
Helyszíni bírság kiszabására jogkörükben eljárva jogosult a hivatásos tűzoltóság, a helyi
önkormányzat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a termé-
szetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr, a természetvédelmi hatóság részé-
ről eljáró és erre felhatalmazott személy, a közterület-felügyelő, a fogyasztóvédelmi hatóság,
a bányafelügyelet, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv is.
A kiszabható helyszíni bírság minimális összege 3000.-Ft, maximális mértéke 20.000.-Ft
lehet. Az eljáró hatóságok tagjai a szabálysértés elismerésének ténye esetén, a szabálysértés
társadalomra veszélyességére és az elkövető személyi körülményeire is tekintettel a két érték
között határozzák meg a kirótt összeget, melyet az elkövető különböző formában fizethet meg.
A kiszabott bírságot vagy a fennálló bírságtartozást a helyszínen – amennyiben annak
átvételéhez az eljáró hatóság részéről a feltételek fennállnak – készpénzben vagy bankkár-
tyával is meg lehet fizetni. Ha a helyszínen a bírság megfizetésére nem került sor, a hatóság
eljáró tagja a tájékoztató másodlati példányát a fizetési számlára történő csekkszelvénnyel
együtt a szabályszegőnek átadja, aki így később tudja befizetni a helyszíni bírság összegét.
Ezzel egyidejűleg a közúti közlekedés előéleti pontról is rendelkeznek a közlekedési sza-
bályok megsértése esetén az hatóság tagjai.
A helyszíni bírság kiszabása sajátos szankcionálási lehetőség, mivel az elkövető nem kötelezhető
arra, hogy annak alávesse magát, de ugyanakkor a hatóság részéről eljáró személy sem köteles ilyen
egyszerűsített formában elbírálni a szabálysértést, mert bármikor választhatja a feljelentést is.
Az elkövető mérlegelheti, hogy egyszerűen megszabadulhat az eljárás további terhétől,
illetve attól a bizonytalanságtól, hogy a későbbiekben milyen súlyú szankciót fognak vele
szemben alkalmazni. Ugyanakkor azt a körülményt is értékelni kell, hogy az eljárás során
mód nyílik érdemi védekezésre, jogi képviselő meghatalmazására, az ügy elhúzódhat, végső
esetben elévülhet és az időmúlás a büntetéskiszabásra mindenképpen kedvező hatással van.
Az eljáró hatóság számára a helyszíni bírságolás egyértelműen kedvező, miután azonnali
felelősségre vonást jelent, bevételt a költségvetésnek, illetve a bírságoló szervezetnek, ki-
váltja a bizonyítási és az ennél is költségesebb végrehajtási eljárást, és a készpénzek átvéte-
lével, őrzésével és napi elszámolásával sem terheli a hatóságot.
Amennyiben a jogszabály a helyszíni bírság alkalmazását lehetővé teszi és a hatóság tagja
a helyszíni bírság kiszabása mellett dönt, ezt közli az elkövetővel és egyben tájékoztatja a
jogkövetkezményekről. Tájékoztatást kell adni a végrehajtásra vonatkozó törvényi rendel-
kezésekről, továbbá arról, hogy a bírságolás ellen jogorvoslatnak helye nincs. Az elkövető
részére készpénz-átutalási megbízást kell átadni és fel kell hívni a figyelmét, hogy a bírságot
88
harminc napon belül fizesse be. A későbbi jogviták elkerülése érdekében az elkövetővel a
szabálysértés elkövetésének tényét a helyszínen – aláírásával – kell elismertetni, valamint a
vég-rehajtás érdekében személyi adatait is rögzíteni kell. Ha viszont az elkövető a helyszíni
bírságolással nem ért egyet vagy az összegét vitatja, a hatóság tagja a helyszíni bírságolást
befejezi és közli az elkövetővel, hogy feljelentést tesz.
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény alapján a gépjármű üzembentartó-
ja felel azért, hogy az általa üzemeltetett, illetve használt gépjárművel a megengedett
legnagyobb sebességre, a vasúti átjárón való áthaladásra, a járműforgalom irányítására
szolgáló fényjelző készülék jelzéseire, a járművel történő megállásra és várakozásra, az
autópálya leállósávjának igénybevételére, a behajtási tilalomra, a korlátozott forgalmú
övezetre (zóna), a kötelező haladási irányra, biztonsági övre, ittas vezetés, és a termé-
szet védelmére vonatkozó előírások betartásra kerüljenek. A törvény szerint a fentiek
megsértése esetén az üzembentartóval szemben 30.000 forinttól 300.000 forintig ter-
jedő közigazgatási bírságot kell kiszabni.
4.3. Járművezetéstől eltiltás
A szabálysértési intézkedések közül a járművezetéstől eltiltás igen gyakran alkalmazott
szankció. Alkalmazására akkor kerül sor, ha az engedélyhez kötött járművezetés szabálya-
inak megszegésével követik el a jogsértést és egyébként alkalmazására a törvény lehetősé-
get nyújt. Akár önállóan, akár pénzbírság kiszabása mellett is alkalmazható.
A járművezetéstől eltiltás idő-
tartama 1 hónaptól 1 évig terjedhet.
További joghátrány akkor kapcso-
lódik ehhez az intézkedéshez, ha a
vezetői engedély visszaadásához
jogszabályban meghatározott fel-
tételeket kell teljesíteni. Ennek
általános formája az úgynevezett
utánképzés, melyre akkor kerül
sor, ha a járművezetéstől eltiltást,
mint szankciót minimum 6 hónap-
ra szabták ki. Megjegyzendő, hogy
ez az intézkedés akkor is alkal-
mazható, ha az elkövetőnek nincs
járművezetésre jogosító engedélye,
hiszen az eltiltás alatt nem is sze-
rezhet ilyen okiratot.
Érdekesség, hogy a közigazgatási eljárásban a
zéró tolerancia elvét követve a bűncselekménynek
nem minősülő ittas vezetés esetében nem indul
szabálysértési eljárás, hanem különböző bírság-
tételeket szab ki a hatóság, illetve kiszabása során
nincs mérlegelési lehetősége. Közigazgatási bír-
sággal sújtandó ittas vezetés szabályszegés esetén
nem áll fenn a járművezetéstől eltiltás, azonban
továbbra is előéleti pont kerül alkalmazásra, egy-
úttal a pontok száma jelentősen megemelkedik.
Mivel járművezetéstől eltiltásra a közigazgatási
bírsággal sújtandó szabályszegés hatálya alá tarto-
zó ügyekben nincs lehetőség, így a vezetői engedély
helyszíni elvételére sem kerülhet sor. Járműveze-
tés ittas vagy bódult állapotban bűncselekmény
gyanúja esetén a vezetői engedély elvételre kerül.
89
„Sztv. 18. § (1) Ha a szabálysértést
meghatározó jogszabály lehetővé teszi,
a pénzbírság kiszabása mellett vagy ön-
álló intézkedésként az eljárás alá vont
személy eltiltható a járművezetéstől, ha
a szabálysértést engedélyhez kötött jár-
művezetés szabályainak megszegésével
követte el.
(2) A vezetői engedély visszaadása kü-
lön jogszabályban meghatározott feltétel
teljesítésétől tehető függővé.
(3) A járművezetéstől eltiltás meghatá-
rozott járműkategóriára és járműfajtára is
vonatkozhat.
(4) A járművezetéstől eltiltás legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama egy év.
Sztv. 19. § (1) A járművezetéstől eltiltás hatálya – kivéve, ha a rendőr a vezetői engedélyt a
helyszínen elveszi – a határozat jogerőre emelkedésével kezdődik.
(2) A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tar-
tamára az eljárás alá vont személy vezetői engedélyét a szabálysértéssel összefüggésben
visszavonták.”
4.4. Elkobzás
Az elkobzás tulajdonjogot érintő intézkedés, amelyet akkor is alkalmazhat a hatóság, ha
az elkövetővel szemben büntethetőségi akadály áll fenn.
Az elkobzásnak kötelező és lehetséges eseteit sorolja fel a törvény, az utóbbinál a hatóság
döntésére bízza az intézkedés alkalmazását.
Kötelezően el kell kobozni azt a dolgot, amelyet
- az elkövetéshez eszközül használtak, feltéve hogy
az elkövető tulajdona vagy a dolog birtoklása a közbiz-
tonságot veszélyezteti
- a szabálysértés útján létrejött dolgot, például a
forgalomban lévő pénzről készült utánzatot
- a szabálysértés elkövetéséért a dolgok tulajdonosától vagy annak hozzájárulásával
mástól kapott dolog is elkobzandó.
Ez alatt azt kell érteni, hogy nyilván igazságtalan lenne, ha a jogellenes cselekmény
véghezviteléért kapott jutalmat az elkövető megtarthatná.
- el lehet kobozni azt a dolgot, melyre nézve a szabálysértést elkövették, ha a törvény
így rendelkezik.
Néhány példa a bírság összegére és a büntetőpontra
Gyorshajtás
50 km/h helyett 67 km/h-val 30 000 Ft 4
90 km/h helyett 125 km/h-val 45 000 Ft 4
130 km/h helyett 181 km/h-val 60 000 Ft 4
Ittas vezetés
0,5 ezrelék alatt 150 000 Ft 6
0,51-0,8 ezrelék között 200 000 Ft 8
0,8 ezrelék felett 300 000 Ft 8
Biztonsági öv használatának elmulasztása
lakott területen belül 15 000 Ft 3
lakott területen kívül 30 000 Ft 3
autóúton, autópályán 40 000 Ft 5
90
A hatóságok gyakran alkalmazzák ezt az intézkedést, például petárda, vagy engedély nél-
küli tűzijáték, összességében pirotechnikai termék birtoklásánál.
Az elkobzott dolog tulajdona az államra száll.
„Sztv. 20. § (1) El kell kobozni azt a dolgot,
a) amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, ha az eljárás alá vont személy
tulajdona vagy egyébként is, ha birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti;
b) amely a szabálysértés útján jött létre;
c) amelyet az eljárás alá vont személy a szabálysértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy an-
nak hozzájárulásával mástól kapott.
(2) El kell kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a
szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást kötelezővé teszi.
(3) El lehet kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a
szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetővé teszi.
(4) Az elkobzás önállóan és akkor is alkalmazható, ha az eljárás alá vont személy nem von-
ható felelősségre.
(5) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az eljárás alá vont személy tulajdonában lévő dolog el-
kobzása kivételesen mellőzhető, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltányta-
lan hátrányt jelentene az eljárás alá vont személy számára.
(6) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.
(7) Nincs helye elkobzás elrendelésének, ha a cselekmény elkövetése óta két év eltelt, kivéve,
ha az elkobzás tárgyának birtoklása jogellenes.”
4.5. Figyelmeztetés
A figyelmeztetést egy megelőző jellegű, kevésbé súlyos jogsértések esetén büntetés he-
lyett alkalmazandó intézkedés, melyben a hatóság rosszallását fejezi ki a cselekmény elkö-
vetése miatt, egyben felhívja a figyelmet a jogsértő cselekmény jogsértő voltára és az elköve-
tőt figyelmezteti, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló jogsértő cselekményektől.
Nagy számban alkalmazott nevelő célzatú intézkedés, ha attól kellő visszatartó hatás
várható.
„Sztv. 22. § Büntetés helyett figyelmeztetés alkalmazható, ha a szabálysértés az elkövetés
körülményeire tekintettel csekély súlyú és az eljárás alá vont személy személyi körülményeire
is figyelemmel ettől az intézkedéstől kellő visszatartó hatás várható.”
4.6. Kitiltás
A kitiltás alkalmazásának indokát a sportrendezvényeken tapasztalható erőszak megfé-
kezésének, a biztonság szavatolásának igénye adja. A szankció a tartózkodási hely szabad
megválasztását korlátozza, ezzel megakadályozza, hogy egy objektumban való tartózkodás
veszélyeztesse a közrendet.
91
A szabálysértési hatóság akár büntetés mellett, akár önálló intézkedésként is az eljárás
alá vont személyt a sportrendezvényen való részvétellel összefüggő szabálysértés miatt ki-
tilthatja a sportrendezvényről, illetve sportlétesítményből. Az intézkedés legrövidebb idő-
tartama 6 hónap, leghosszabb tartama 2 év.
A sportrendezvényeken tapasztalható erőszak meg-
fékezése érdekében tett intézkedés alapja, hogy egyes
elkövetőknek meghatározott területen tartózkodása
veszélyezteti a közrendet, mert további jogsértések
valószínűségét rejti magában. Végrehajthatóságának
egyik feltétele, hogy a sportrendezvény szervezője tu-
domást szerezzen a kitiltott személyről, másik, hogy
olyan nyilvántartási és beléptetési rendszert működtessen, amely alkalmas kiszűrésére.
Ennek megoldását szolgálják az adatkezeléssel kapcsolatos rendelkezések.
„Az FTC Kecskemét elleni bajnoki mérkőzése után rendbontás miatt a rendőrség elő-
állított, majd a bíróság 1 év 6 hónapra elítélt két ferencvárosi szurkolót. Az FTC elnöke
úgy döntött, hogy ezt a két szurkolót az adatainak megérkezésétől számított 1 év 6 hó-
napra kitiltja az FTC által rendezett sporteseményekről, a büntetéssel megegyező idő-
tartamra.” (sportforum.hu)
5. A szabálysértési ügyekben eljáró hatóságok és az eljárásban részt-vevő személyek
A szabálysértési ügyekben eljáró hatóságokat és az
eljárásban részt vevő más személyeket, akik jogokat
gyakorolnak és kötelességeket teljesítenek, és e tevé-
kenységükben eljárási cselekményeket végeznek, a
szabálysértés alanyainak nevezzük.
Ők az eljárás főszemélyei, mert helyzetükből ere-
dően a szabálysértési eljárásban feladatokat teljesí-
tenek, eljárási cselekményeket végeznek és kötelező
érvényű döntéseket hoznak. Szükség esetén alkot-
mányos jogot is korlátozó és kényszerítő intézkedé-
seket is tehetnek, végső esetben kényszerítő eszközöket alkalmazhatnak.
Feladatuk arra irányul, hogy a szabálysértések elkövetése miatt a felelősséget megállapít-
sák és a megfelelő szankciót kiszabják.
92
5.1. Hatáskör és illetékesség
Az eljáró hatóságok közötti feladatmegosztást jogszabályok határozzák meg. Azt, hogy az
országban működő számos szabálysértési hatóság közül, a konkrét szabálysértés esetén me-
lyik szervnek kell eljárnia, a hatáskör illetve az illetékességi szabályok vizsgálata adja meg.
A hatáskör arra ad választ, hogy egyrészt melyik lesz az szerv, aki az adott szabálysértés-
ben jogosult eljárni és azon belül milyen szintű szerve folytatja le az eljárást.
Az illetékesség azt határozza meg, hogy az azonos hatáskörrel rendelkező szervek közül
melyik lesz az, amelyik konkrétan köteles eljárni az adott szabálysértés esetén.
Mindenek előtt a szabálysértési üggyel első alkalommal találkozó szerv azt állapítja meg, hogy
a rá vonatkozó szabályok szerint a szerv hatáskörébe tartozik-e az ügy elbírálására. Amennyiben
igen, úgy az azonos hatáskörrel, feladatkörrel rendelkező szervek közül az fogja az eljárást lefoly-
tatni, ahol az esetek többségében földrajzi elhelyezkedését tekintve a szabálysértés megvalósult.
Az eljáró hatóságokra vonatkozó utalás a szabálysértési törvényben illetve az egyes sza-
bálysértésekre vonatkozó kormányrendeletben található oly módon, hogy a tényállás utal az
eljáró szerv megnevezésére.
5.1.1. A hatáskört tekintve általános, különös és speciális hatáskörű hatóságokról beszélhetünk.
és a fővárosi kerületi jegyzőket illeti meg. Az általános hatáskörű szabálysértési hatóság jár
el minden olyan szabálysértési ügyben, amelyet külön jogszabály nem utal más szabálysér-
tési hatóság hatáskörébe. A valóságban természetesen nem a jegyzők folytatják le az eljárá-
sokat, hanem a polgármesteri hivatalok feljogosított ügyintézői, azonban döntéseiket a jegy-
zők nevében hozzák meg. Jellemző szabálysértések a tiltott szerencsejáték vagy a játék- és
pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése.
létrehozott rendőri szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vámszerve. A
rendőrség csak akkor járhat el hatóságként, ha a szabálysértést megállapító jogszabály arról
kifejezetten rendelkezik. Ezért különös jellegű a hatásköre.
Többségében a közbiztonságot érintő, a közrendet, a közlekedés rendjét a társadalmi
együttélés szabályait sértő cselekményeket utalja a jogszabály a hatáskörébe. Magyarorszá-
gon az előforduló szabálysértések jelentős részét mintegy 4/5 részét a közúti, közlekedési
szabálysértések teszik ki, melyeket a rendőrség illetékes szervei bírálnak el.
Végezzen kutatómunkát és vizsgálja meg, hogyan alakultak a szabálysértési statiszti-
kák az elmúlt években! http://police.hu/statisztika/archivum/igrend1006.html
93
A pénzügyi szabálysértés, valamint kormányrendeletben meghatározott más szabálysér-
tések miatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve, jár el.
szervek végzik. A tevékenységük alapvetően az általuk észlelt vagy a hatósági ellenőrzés
során, helyszínen feltárt szabálysértések helyszíni bírságolására, vagy az adott tényállásra
megállapított szankciók megválasztására terjed ki. Ezek a szervek jellemzően felügyeletet
ellátó szervek, és ellenőrzéseik során tárnak fel jogsértéseket, ehhez kötődik a bírságolási
jogkörük.
Speciális hatáskört gyakorló szervek jellemzően a helyszíni bírságolásra jogosult szervek.
(lásd.: 4.2.)
„Sztv. 32. § (1) Szabálysértés miatt – ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként
nem rendelkezik – a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi jegyző jár el.
(2) Ha az eljárás alá vont személlyel szemben a jegyző hatáskörébe tartozó szabálysértésen kívül
más szabálysértés miatt is eljárás indul, a jegyző – a közlekedésrendészeti és a vám-szabálysérté-
sek kivételével – az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat.
Sztv. 33. § (1) A rendőrség hatáskörébe utalt szabálysértések miatt a rendőrkapitányságok
vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri szervek járnak el.
(2) Ha az eljárás alá vont személlyel szemben közúti közlekedési szabálysértésen kívül
más szabálysértés miatt is eljárás indul, a rendőrség – a vám-szabálysértések kivételével – az
egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat.
Vhr.9. § A rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértések esetén a bűnügyi, a közrendvédelmi,
a közlekedésrendészeti szolgálati ágak, továbbá az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri
szervek szakmai feladataiknak megfelelően szabálysértési hatósági jogkörben járnak el.
Sztv. 34. § (1) A pénzügyi szabálysértés, valamint kormányrendeletben meghatározott sza-
bálysértések miatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve, jár el.”
5.1.2. Az illetékesség területi szempontból határozza meg az eljárás lefolytatására jogo-
sult vagy kötelezett szervet.
hatóság a lakóhelyén találja meg az elkövetőt legkönnyebben és ő pedig a legkisebb idővesz-
teség nélkül itt tud megjelenni a hatóság előtt. Ez az általános illetékesség.
elkövető tartózkodási helye, munkahelye vagy az elkövetés helye szerinti szabálysértési ha-
tóság járjon el. Ezt hívjuk kivételes illetékességnek. A tulajdon elleni szabálysértés esetén, a
szabálysértés jellegéből adódóan, a sértetti érdekek érvényesülése, a felderítés, valamint az
eljárások eredményesebb és gyorsabb lefolytatása érdekében az előkészítő eljárást a kivételes
illetékességű, a szabálysértés elkövetésének helye szerinti rendőrkapitányság folytatja le.
az adott szabálysértést lefolytatni. Ilyen szervet a hatóság felügyeletét ellátó miniszter jelöl-
het ki a főváros illetve a megyei jogú város egész területére kiterjedő illetékességgel.
94
„Sztv. 38. § (1) Az eljárásra az eljárás alá vont személy lakóhelye szerinti szabálysértési
hatóság illetékes.
(2) Ha az eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, szabálysértési
ügyben az eljárás alá vont személy tartózkodási helye, munkahelye, szolgálati helye, az
elkövetés helye, továbbá a cselekmény felderítésének helye szerint illetékes szabálysértési
hatóság is eljárhat.
(3) Ha több eljárás alá vont személy van, és különböző helyeken laknak, bármelyikük lakó-
helye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat.
(5) A védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv illetékességét az
elkövetés helye alapozza meg.
Sztv. 39. § Ha vitás, hogy a több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni, az eljáró
szabálysértési hatóságot közvetlen közös felettes szervük, ennek hiányában pedig a felügyele-
tüket ellátó miniszter jelöli ki.”
5.1.3. Előfordulhat, hogy az adott szabálysértési ügyben két vagy több szabálysértési ha-
tóság is megállapítja a hatáskörét, avagy egyik sem kívánja lefolytatni az eljárást. Ilyenkor
hatásköri-illetékességi vitáról beszélhetünk.
A vitát az eljáró hatóságok közvetlen felettes szerve vagy maga a felügyeletet ellátó mi-
niszter dönti el és jelöli ki az eljáró hatóságot.
5.1.4. Külön említést kell tenni a bíróságok szabálysértési eljárásbeli feladatairól. A bíró-
ságok a tevékenységüket alapvetően három formában látják el.
I. Elzárással is sújtható szabálysértés mi-
att első fokon a helyi/járási bíróság jár el.
II. Jogorvoslati eljárásban az első fokú
szabálysértési hatóság döntése ellen benyúj-
tott kifogást a helyi/járási bíróság bírálja el.
III. A harmadik feladatköre a szabálysér-
tési hatóság eljárása, határozatai és intéz-
kedései ellen emelt ügyészi óvást elbírálása.
Az eljárás alanyainál említést tettünk a felettes közigazgatási szerepről. A felettes
szervek irányítási jogkörrel rendelkeznek az alárendelt szervek tekintetében. A sza-
bálysértési hatósági tevékenységben ez azt jelenti, hogy ellenőrzéseket végezhetnek a
törvényes eljárás betartása céljából, informálódhatnak és iratokat kérhetnek be az el-
járást folytató, alacsonyabb szintű hatóságaiktól. Amennyiben jogsértő gyakorlatot tár-
nak fel, a vizsgált szabálysértési hatóság vezetőjének a figyelmét erre felhívják, de akár
az ügyészséghez is fordulhatnak.
95
5.2 A szabálysértési eljárásban a megismert eljáró hatóságokon kívül más személyek is
részt vesznek vagy részt vehetnek. Az eljárásban betöltött helyzetüktől függően más és más
jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik őket.
Mint láttuk a szabálysértési eljárásban főszemélyként a hatóságok szerepelnek,
azonban a szabálysértést elkövető személy, az eljárás alá vont személy védője, a sza-
bálysértéssel összefüggésben sérelmet szenvedő természetes és jogi személyek is
ebbe a körbe tartoznak.
A mellékszemélyek azok az alanyok, akik a főszemélyek eljárásjogi feladatai-
hoz kapcsolódva, azok megvalósulását segítik elő. Általában közvetlen és személyes
érdekük nem fűződik az eljárás alakulásához, de szaktudásuk, képességük vagy a birto-
kukban lévő információk alapján szükséges a részvételük a bizonyítási eljárásban a tény-
állás tisztázásához.
5.2.1. A szabálysértési eljárásban az a sértett, akinek jogát vagy jogos érdekét a szabály-
sértés sértette vagy veszélyeztette. A sértett részt vehet az eljárásban, mint
- általános értelemben vett személy, akinek joga van az őt
érintő iratokat megismerni azokról másolatot kérni, észrevételt
és indítványokat tenni a hatóság felé. Kérdést tehet fel akár az
eljárás más résztvevői felé, de jogairól és kötelezettségeiről fel-
világosítást is kérhet.
- Joga van arra, hogy az eljárás alá vont személlyel szemben a
keletkezett kárának megtérítését kérje, mint - károsult sértett - és
amennyiben kívánja jogait az általa választott képviselője útján is
gyakorolhatja. A sértettet jogorvoslati jog is megilleti.
- Nem ritka a magánindítványt előterjesztő sértett, aki a magánindítványra üldözendő
szabálysértéseknél jogosult az indítvány előterjesztésére, amely nélkül a szabálysértési el-
járás meg sem indulhat.
5.2.2. A szabálysértési eljárásban az elkövető jogi megnevezése az eljárás alá vont sze-
mély. Ebből fakadóan az eljárás alá vont személy az, akivel szemben a szabálysértési eljárást
lefolytatják. Az a személy is az eljárás alávont személy körébe tartozik, aki a szabálysértés
tényállását részben vagy egészben megvalósítja, vagy megkísérli, továbbá az is, aki közremű-
ködik a szabálysértés elkövetésében (felbujtó, bűnsegéd).
Az a nagykorú személy, aki viszont a kiskorút szabálysértés elkövetésére rábírja, vagy
rábírni törekszik, a kiskorú veszélyeztetésének bűncselekményét valósítja meg.
96
5.2.3. A szabálysértési eljárásban az eljárás alá vont érdekében védő járhat el, aki lehet az
elkövető nagykorú hozzátartozója vagy törvényes képviselője, de akár ügyvéd is.
A védő a hatóság kirendelése alapján vagy meghatalmazás alapján járhat el. Ha az elzárás-
sal is sújtható szabálysértés elkövetőjét bíróság elé állítják és nincs meghatalmazott védője,
akkor számára a rendőrség védőt rendel ki.
A védő jogai azonosak az eljárásban az eljárás alá vont kérdezési, indítványtételi és
iratmegtekintési jogaival. A védő a szabálysértési eljárásban azzal a céllal vesz részt, hogy
az eljárás alá vont személy érdekében minden törvényes védekezési eszközt felhasználjon.
6. Szabálysértési eljárás lefolytatásának szabályai
A szabálysértési eljárás három jól elkülöníthető szakaszra bontható:
Vizsgáljuk meg közelebbről az egyes szakaszok jellemzőit.
6.1. A szabálysértési eljárás egy olyan hatósági tevékenység, amelynek célja a szabálysér-
tési tényállás felderítése, a felelősség megállapítása érdekében a lehetséges bizonyítékok
összegyűjtése és azok értékelése alapján a felelősség megállapítása vagy elvetése.
A hatóságok részéről a bizonyítási kötelezettség azt jelenti, hogy fel kell deríteniük a le-
hetséges bizonyítási eszközöket, biztosítani kell a későbbi felhasználásukat, szakszerű érté-
kelésüket, valamint a bizonyításban való személyes és tevőleges közreműködést.
A szabálysértési hatóság és a bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges körülmé-
nyeket köteles tisztázni. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok, - amely a gyakorlatban
jellemzően a feljelentések - az érdemi döntés meghozatalához nem elegendőek, részletes
bizonyítási eljárást kell lefolytatni.
A szabálysértési eljárást bárki kezdeményezhet. Leggyakoribb módja a feljelentés, ame-
lyet magán- és jogi személy is tehet, ha a cselekmény a jogát vagy jogos érdekét sértette,
avagy veszélyeztette. Természetesen a hatóságok tagjai is kezdeményezhetnek szabálysér-
tési eljárást a tudomásukra jutott szabálysértések esetén.
A feljelentést nem csak írásban lehet megtenni, hanem szóban is, de ekkor azt a hatóság-
nak írásba kell foglalnia.
Mint ahogyan arról korábban már esett szó, a hatóságok a feljelentése alapján megindí-
tandó eljárás előtt vizsgálják a hatáskörüket és illetékességüket, ez alapján döntenek arról,
97
hogy jogosultak és kötelezettek-e eljárni az
adott ügyben. Amennyiben bármelyik hiányát
észlelik, az ügyet megküldik az eljárás lefoly-
tatására jogosult szervnek.
Amennyiben más törvényes akadálya nin-
csen az eljárás megindításának, - például az
ügyintéző személyes érintettsége, mely a ré-
széről elfogult ügyintézést eredményezhetne
– megkezdődik az alapeljárás.
Kedvező esetben maga a feljelentés tartal-
maz annyi adatot, mely alapján megnyugtató-
an dönthet a hatóság a felelősség kérdésében,
vagy az eljárás megszüntetés mellett, de az
ügyek jelentős részében újabb adatok beszer-
zésével tisztázni kell a tényállást.
Kiemelkedő elv a szabálysértési eljárásban,
hogy a szabálysértés elkövetésével terhelt
személy nem kötelezhető ártatlanságának
bizonyítására, az a szabálysértési hatóságot,
illetve a bíróságot terheli.
Az elkövető védekezési szabadsága ebből
az elvből kiindulva nem korlátozható, tehát megilleti az a jog, hogy ne nyilatkozzon, vagy
akár valótlant állítson. Két dolgot azonban nem tehet: más személyhez fűződő jogait nem
sértheti, illetve mást alaptalanul bűncselekmény elkövetésével nem vádolhat.
6.2. A bizonyítás
A szabálysértési eljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz,
amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet. Ez a bizonyítás szabadságának elve. Ez azt
jelenti, hogy a bizonyítékoknak nincs előre meghatározott bizonyító erejük és a hatóságok a
felhasználásukról szabadon dönthetnek. Ebben a tevékenységükben egyenként és összessé-
gükben értékelik, és meggyőződésük szerint bírálják el a rendelkezésre álló bizonyítékokat.
A jogszabály annak ellenére, hogy részletesen is felsorolja a lehetséges bizonyítási
eszközöket, nem tekinthető kimerítőnek, ugyanis minden ügy magába rejti azt a lehető-
séget, hogy olyan bizonyítékot kell felhasználni az eljárásban, amelyre a jogalkotó nem
gondolhatott. Erre példa a szeszesitaltól befolyásolt állapotban történő járművezetés
vizsgálata melyre a technika fejlődésével újabb és újabb bizonyító erővel bíró műszer áll
a hatóságok rendelkezésére.
A rendőri feljelentésnek tartalmaz-
nia kell:
(helység, utca, házszám) és idejének,
egyedi tulajdonságainak, illetve az érték-
csökkenő változásoknak a leírását,
(tanú megnevezése, lakcíme).
Az intézkedő rendőr által készített
feljelentésnek tartalmaznia kell, hogy a
rendőr hogyan értesült a szabálysértés el-
követéséről, ő észlelte, felkérésre intézke-
dett, utólag értesült (parancsnokától vagy
mástól), az intézkedő rendőr beosztási
helyét, a rendőr által tett intézkedéseket.
Tettenérés esetén az előállításról ké-
szült jelentésben kell a szabálysértés mi-
att feljelentést tenni.
98
„Sztv. 52. § (1) A szabálysértési hatóság és a bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges
körülményeket köteles tisztázni. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok az érdemi döntés meg-
hozatalához nem elegendőek, a tényállás tisztázása érdekében bizonyítást folytat le.
(2) Az eljárás alá vont személy nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, felelősségé-
nek bizonyítása a szabálysértési hatóságot, illetőleg a bíróságot terheli.
(3) A szabálysértési eljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz,
amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet.
(4) Köztudomású tényeket, továbbá azokat a tényeket, melyekről a szabálysértési hatóság-
nak, illetőleg a bíróságnak hivatalos tudomása van, nem kell bizonyítani.”
„Sztv. 53. § (1) A bizonyítás eszközei különösen a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi
bizonyítási eszköz, az okirat, a szemle és az elkövető vallomása.
(2) A szabálysértési eljárásban bizonyítékként felhasználhatóak azok a bizonyítási eszkö-
zök is, melyeket az arra feljogosított hatóságok törvényes eljárásuk keretében szereztek meg.”
a) Az eljárás alá vont személy a legfontosabb személy, hiszen ellen folyik a hatósági eljá-
rás, őt érinti a majdani a marasztaló döntés. Törvényes joga van ahhoz, hogy megismerje,
hogy milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján folyik ellene eljárás. Hason-
lóan a sértetthez, de ahhoz képest bővebb személyi körben kérdést intézhet az eljárás részt-
vevőihez, észrevételt és indítványt tehet, az eljáró hatóságtól felvilágosítást kérhet. Az ügy
iratait korlátozás nélkül bármikor megtekintheti. Jogi képviselőt választhat, akit hasonló
jogok illetnek meg, mint magát az eljárás alá vont személyt.
„Sztv. 47. § (1) E törvény alkalmazásában eljárás alá vont személy az, akivel szemben a sza-
bálysértési eljárást lefolytatják.
(2) Az eljárás alá vont személy jogosult megismerni, hogy milyen cselekmény miatt és mi-
lyen tények és bizonyítékok alapján folyik ellene szabálysértési eljárás.
(3) Az eljárás alá vont személy az eljárás valamennyi szakaszában az eljárás résztvevőihez
kérdést intézhet, észrevételeket, indítványokat tehet, a szabálysértési hatóságtól, az ügyésztől
és a bíróságtól felvilágosítást kérhet.
(4) Az eljárás alá vont személy az ügy iratait az eljárás bármely szakaszában megtekint-
heti, azokról másolatot kérhet, illetve készíthet. A minősített adatot tartalmazó másolatot a
hatóság épületéből nem viheti ki.
Vhr.12. § (1) Az eljárás alá vont személynek az ügy irataiba történő betekintését, az általa
kért másolati iratok kiadását – a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvá-
nosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései szerint – az eljárás megindításától az
eljárás befejezéséig biztosítani kell. A betekintés és a másolati iratok kiadásának tényét az
iraton fel kell jegyezni.
(2) A sértett, illetve a tanú vallomását tartalmazó iratról készült másolaton nem tüntethe-
tők fel a sértett, illetőleg a tanú személyi adatai. Nem adható másolat az eljáró hatóság hatá-
rozatának tervezetéről.”
99
a) A tanú a hatóság megítélése szerint olyan adatok birtokában van, amely az ügy szem-
pontjából jelentőséggel bír. Éppen ezért kötelezettsége, hogy a hatóság előtt megjelenjen és
ott amennyiben akadályozó tényező nem áll fenn, vallomást tegyen.
Aki a hatóság előtt tanúként megjelenik, jogosult arra, hogy megjelenésével kapcsolatos
költségeit a hatóság megtérítse.
A tanúkihallgatása feltétele a szabályszerű idézés, tehát hogy megfelelő időben tudomást
szerezzen ez irányú kötelezettségéről. Tudnia kell, hogy milyen ügyben és milyen minőség-
ben idézte a hatóság.
„Sztv. 54. § (1) Tanúként az hallgatható meg, akinek olyan tényről van tudomása, amelynek
a szabálysértési ügy szempontjából jelentősége van.
(2) A tanú idézésre köteles megjelenni és – ha e törvény nem tesz kivételt – vallomást tenni.
(3) A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költséget a szabálysértési hatóság, illetőleg
a bíróság megtéríti. Erre a tanút meghallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.”
A tanú meghallgatásakor figyelmeztetni kell a hamis vallomás megtételének következ-
ményeire, de arra is, hogy bizonyos tények, körülmények elhallgatása is hamis tanúzásként
értékelendő. Tisztázni kell, hogy nincs-e a vallomástételének akadálya.
Amennyiben a hatóság észleli, hogy a tanú a vallomását megtagadhatja, vagy egyéb körülmények-
ből eredően nem lehet tanúként kihallgatni, úgy a hatóság csak ezt a tényt rögzíti a jegyzőkönyvbe.
„Sztv. 57. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja
a) az eljárás alá vont személy hozzátartozója;
b) az aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével vá-
dolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben.
(2) Nem lehet tanúként kihallgatni, aki foglalkozásánál, hivatásánál vagy közmegbízatásánál
fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomásával e kötelezettségét megsértené, tovább azt sem,
akitől testi vagy szellemi fogyatékossága miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás.”
b) Az eljárás során gyakran előfordul, hogy az eljárásban szereplő személyek vallomása egymás-
sal ellentétes. Célszerű az ilyen ellentmondásokat szembesítéssel feloldani. Ekkor a felek egymás
jelenlétében, egymás szemébe mondják állításaikat, így szembesülnek a másik fél vallomásával.
c) A szakértő alkalmazásának jelentősége abban rejlik, hogy olyan különleges szakértelemmel
rendelkezik, amely a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez feltétlenül szükséges.
Maga a különleges szakértelem annyit jelent, hogy egy kérdés eldöntéséhez vagy vélemé-
nyezéséhez, a mindennapi ismeretektől eltérő, magasabb szintű tudás szükséges. Az eldön-
tendő kérdések megválaszolására úgynevezett igazságügyi szakértőket kell kirendelni. A
hatóságok leggyakrabban műszaki, illetve orvosszakértőket alkalmaznak.
100
A szakértő kötelessége a szakvélemény megadása. Ép-
pen ezért jogosult megismerni azokat az adatokat, amelyek
feladatának teljesítéséhez szükségesek. Az eljárása során
akár személyeket is megvizsgálhat, de a vizsgálata nem ter-
jedhet ki műtétre vagy műtétnek minősülő beavatkozásra.
A törvény a szakértői vizsgálat tűrését az eljárás alá vont
személy és a sértett részére kötelezővé teszi.
„Sztv. 58. § (1) Ha a szabálysértési felelősségre vonás
szempontjából jelentős, bizonyítást igénylő tény megállapí-
tásához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szüksé-
ges, a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság – hivatalból
vagy kérelemre – az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi
szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki.
(4) A szakértő jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának telje-
sítéséhez szükségesek, e célból az ügy iratait megtekintheti, az eljárási cselekményeknél jelen
lehet, az eljárás alá vont személytől, a sértettől és a tanúktól felvilágosítást kérhet. Ha ez a
feladatának teljesítéséhez szükséges, a kirendelőtől újabb adatokat, iratokat és felvilágosítást
kérhet. A szakértő a kirendelő felhatalmazása alapján a neki át nem adott tárgyat megtekint-
heti, megvizsgálhatja, mintavételt végezhet.
(5) Az eljárás alá vont személy és a sértett köteles a szakértői vizsgálatnak, illetve beavatko-
zásnak magát alávetni, kivéve a műtétet és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárást.”
d) A tolmács alkalmazására - az anyanyelv használatának joga, mint alapelv érvényesü-
lése - kötelezi a hatóságot. Ez a kötelezettség független attól, hogy a hatóság tagja beszéli-e
az adott nyelvet.
A tolmács feladata, hogy az eljárás során a feltett kérdéseket és az arra adott válaszokat
változtatás nélkül lefordítsa, ezáltal egy közvetítői szerepet tölt be.
A hallássérült vagy siketvak személyek meghallgatásához jelnyelvi tolmácsot kell igénybe
venni. Természetesen lehetőség van arra, hogy a beszédfogyatékosságban szenvedő szemé-
lyek írásban tegyenek vallomást.
„Sztv. 62. § (1) Ha a nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét vagy
az általa értett nyelvet kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni.
(2) Ha a meghallgatandó személy hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével
kell kihallgatni, vagy a kihallgatás helyett írásban is nyilatkozatot tehet. Ha a meghallgatandó
személy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni. Ha a meghallga-
tandó személy beszédfogyatékos, kérésére a kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.
(3) E törvénynek a szakértőre vonatkozó rendelkezései a tolmácsra is megfelelően irány-
adóak. Tolmácson a fordítót is érteni kell.
(4) A tolmács díját és költségeit az állam viseli.”
101
e) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolgok, amely a bizonyítandó tény bizonyítá-
sára alkalmas.
Ezek közé tartoznak egyrészt az olyan dolgok, amelyeken fizikai, kémiai vagy biológiai
kölcsönhatás során az elkövetés nyomai rögzültek. Az ilyen, úgynevezett nyomhordozókat
a krimináltechnika szabályai szerint kell a bizonyítás érdekében konzerválni. Legtöbbször
ilyenek a tárgyakon keletkező nyomok, anyagmaradványok.
A tárgyi bizonyítékok másik csoportjába tartoznak azok a tárgyak, amelyek a szabálysér-
tés útján jöttek létre, például nem megfelelő minőségű áru vagy másolt pénzérme. Jellemző-
jük, hogy korábban nem vagy nem olyan formában léteztek.
Következő csoportba sorolhatók az úgynevezett elkövetés eszközei, amelyek az elköve-
tést segítették, hozzájárultak ahhoz, hogy a cselekményt eredményesen lehessen befejezni.
Leggyakrabban ilyenek az ütő, szúró, vágó vagy feszítő szerszámok.
Nem utolsó sorban tárgyi bizonyítási eszköz körébe tartozó azon tárgyak, amelyekre néz-
ve a szabálysértést elkövették, mint például az ellopott tárgyak.
„Sztv. 63. § (1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolog, amely a szabálysértés elkö-
vetésének nyomait hordozza, amely a szabálysértés elkövetése útján jött létre, amelyet a sza-
bálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a szabálysértést elkövették.
(2) Amennyiben a tárgyi bizonyítási eszköz nem alkalmas lefoglalásra, akkor a szabály-
sértéssel kapcsolatos egyedi tulajdonságainak leírását rögzítő iratot vagy fényképet kell az
iratokhoz csatolni.”
f ) Az egyes okiratoknak is jelentőségük van a bizonyítási eljárásban, ugyanis bizonyos
esemény megtörténtét vagy nyilatkozat megadását bizonyítják, avagy más jelentős adatot,
információt hordoznak.
Maga az okirat nemcsak cselekménnyel összefüggésben hordozhat információt, hanem
az eljárás szükséges kelléke, amikor okirattal kell bizonyítani az elkövető életkorát vagy más
büntethetőségi akadály meglétét.
Az okiratok csoportjába soroljuk még a fénykép, film vagy hangfelvételt is vagy akár a
mágnes lapot vagy mágnesszalagot, illetve az optikai lemezt.
„Sztv. 64. § (1) Az okirat a szabálysértési felelősségre vonás szempontjából jelentős tény,
adat, esemény vagy nyilatkozat megtételének igazolására alkalmas irat.
(2) Az okiratra vonatkozó rendelkezések érvényesek minden olyan tárgyra, amely mű-
szaki vagy vegyi úton adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel, mágnes lap, mágnes-
szalag stb.).
(3) Vallomást (nyilatkozatot) tartalmazó okirat akkor is felhasználható, ha a vallomást
tevő, illetve a nyilatkozat készítője egyébként kihallgatható.
(4) Az okirat teljes felolvasása helyett annak lényeges tartalma ismertethető, kivéve, ha a
bizonyítás szempontjából az okirat szó szerinti szövegének ismertetésére van szükség.”
102
Néhány szabálysértés elkövetése konkrét helyhez köthető vagy valamilyen tárgyon, dol-
gon elváltozást eredményez. Azért, hogy a bizonyítási eljárásban ezek az eredmények rög-
züljenek, ezeket a tárgyakat vagy helyszíneket közvetlenül meg kell figyelni, meg kell őket
szemlélni. Indokolt róluk fényképfelvételt, rajzot készíteni, vagy állapotukat konzerválni.
„Sztv. 65. § (1) Amennyiben a tényállás tisztázásához személy, tárgy vagy helyszín közvet-
len megtekintése, illetve megfigyelése szükséges, a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság
szemlét rendel el. Ennek során
a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhető;
b) helyszíni szemle tartható.
(2) A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentős körülményeket kell rögzíteni.
A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges felvételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni és
azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.”
A szabálysértési hatóságnak az ügy érdemében hozott határozatát az eljárás megindítá-
sát követő harminc napon belül kell meghozni. Ha az ügy bonyolultsága vagy más elhárít-
hatatlan akadály indokolja, a szabálysértési hatóság vezetője egy alkalommal az ügyintézési
határidőt legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja. Ez idő alatt kell a ügy megítélése
szempontjából lényeges körülményeket tisztázni.
Kutasson fel az internet segítségével minél több igazságügyi szakértőt, majd csoport-
munkában elemezzék tevékenységi körüket!
A szabálysértési hatóság az eljárási cselekményeket írásban, úgynevezett jegyzőkönyvek-
ben rögzíti.
6.3. A szabálysértés során keletkezett kár megtérítését segítő elő az a különleges szabály,
amely szerint, ha az eljárás alá vont személy és a sértett a szabálysértési hatóság előtt a kár-
térítés összegében megállapodik, és azt az eljárás alá vont személy a szabálysértési hatóság
határozatának, illetve a bíróság első fokú határozatának meghozataláig megtéríti, - a közle-
kedési szabálysértéssel okozott kár kivételével - elzárás és pénzbírság alkalmazása esetén a
kiszabható büntetési tétel felső határa a felére csökken.
Amennyiben az eljárás alá vont személy a szabálysértési hatóság határozatának, illetve a
bíróság első fokú határozatának meghozataláig – a közlekedési szabálysértéssel okozott kár
kivételével – az okozott kárt nem térítette meg, a szabálysértési határozatban kötelezni kell
őt annak megtérítésére.
6.4. Említést kell tenni arról az eljárási szabályról, mely szerint a hatóság előtti megje-
lenés kötelező azok számára, akikre nézve azt a hatóság előírja. Tekintettel arra, hogy a ha-
103
tóság előtt folyik az eljárás, így ott történik az érdekelt felek meghallgatása, az elmondottak
rögzítése. A megjelenésre kötelezés formája az idézés.
„Sztv. 68. § (1) Akit a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság az eljárási cselekményre idéz,
köteles megjelenni. A szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság megjelenésre azt kötelezi, akinek
a meghallgatása indokolt.
(2) Az idézést írásban kell közölni úgy, hogy azt a megidézett az idézésben megjelölt napnál
legalább öt nappal korábban megkapja. Az idézésben meg kell jelölni, hogy a szabálysértési ha-
tóság, illetőleg a bíróság a megidézettet milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghall-
gatni, egyúttal figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.
(4) Amennyiben a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság tanút vagy szakértőt kíván
meghallgatni, szemlét tartani, a meghallgatás, illetőleg a szemle helyéről és idejéről az eljárás
alá vont személyt és a sértettet értesítenie kell.
(5) Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság a jelen levő
személyt meghatározott időpontban történő megjelenésre szóban kötelezi, s ezt jegyzőkönyvbe foglalja.”
Lássuk, hogy milyen az idézés valóságos formája.
…………… RENDŐRKAPITNYSÁGmint szabálysértési hatóság
Tel.: Szám: …/…./2012. szabs.
I D É Z É Sszabálysértési ügyben
……......……(születési helye, ideje…….…) …….......……. szám alatti lakost, a fenti hatóság hivatalos helységébe, a 2012. július 10. nap-ján ….....…. helység külterületén az ABC-123 frsz-ú személygépkocsival elkövetett közúti közlekedési szabálysértési ügyében tartandó
2012. július 11. napján, 09 óra 00 percre kitűzött
m e g h a l l g a t á s r aeljárás alá vont személyként i d é z e m.
Felhívom, hogy a meghallgatáson személyesen jelenjen meg, személyazonosításra alkalmas okmányát hozza magával!
Ha a fenti határnapon az idézésre nem jelenik meg, s ezt alapos okkal nem menti ki, önhibájából meghallgatásra alkal-matlan állapotban jelenik meg, vagy a meghallgatása előtt engedély nélkül eltávozik, az 1999. évi LXIX. törvény 69.§ alapján meghallgatásának elmaradásával okozott költségek megfizetésére kötelezem.
Ezzel egyidejűleg az 1999. évi LXIX. törvény 78.§ (1) bekezdése alapján a megjelenés elmaradása esetén elővezetését ren-delem el.
Felhívom figyelmét, hogy amennyiben az elővezetésre sor kerül, úgy a módosított 35/2008. (XII.31.) IRM-PM együttes rendelet 2.§ (1) bekezdése értelmében a költségtérítés mértéke kilométerenként 450,- Ft, de legkevesebb 7.000,- Ft.
………………………………… 2012. április 23.……………………………………………
szabálysértési főelőadó
104
6.5. A hatóságnak a tényállás teljes tisztá-
zása után, de a rendelkezésére álló törvényes
határidőn belül, mely 30 nap, döntést kell hoz-
nia, melynek a megnevezése határozat.
A határozatban a szabálysértési felelősség
megállapítására, vagy az eljárás megszünteté-
sére vonatkozó döntését közli a hatóság.
Amennyiben megállapítja a felelősséget
ennek tényét, az alkalmazott szankciót és
a jogorvoslati jogra történő figyelmeztetést
közli, majd megindokolja a döntését.
A szabálysértési eljárás célja többek között
az érdemi döntés meghozatala, a szabálysér-
tési felelősség kérdésének eldöntése. A hatóság ilyen tartalmú kijelentését határozat for-
májában rögzíti. Az érdemi határozatok kétfélék lehetnek. Felelősséget megállapító, ame-
lyekben a hatóság büntetést szab ki, intézkedést alkalmaz, figyelmeztet, míg a másik forma a
felelősséget mellőző határozat vagy a megszüntető forma.
A hatósági határozat négy fő részből tevődik össze:
- a bevezető rész tartalmazza a szabálysértési hatóságnak, az ügy számának és tárgyá-
nak a megjelölését;
- a rendelkező részben az eljárás alá vont személy személyi adatait, a szabálysértés megneve-
zését, a kiszabott pénzbírság mértékét, illetve az egyéb jogkövetkezményeket kell leírni. Ezt követi
a kötelezést arra nézve, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül a
pénzbírságot, az egyéb pénzösszeget és a sértett részére az okozott kár összegét fizesse meg, valamint
utalást arra, hogy ha ez nem történik meg, az adók módjára történő végrehajtás költsége is őt terhelik.
Utalni kell arra, hogy az érintettek az ott megjelölt esetekben - a közléstől számított nyolc napon belül
– halasztó hatályú kifogás előterjesztése útján, a bíróságtól kérhetik az ügy felülvizsgálatát;
- az indokoló részben meg kell jeleníteni a megállapított tényeket, az ezek alapjául szolgáló
bizonyítékokat, továbbá a büntetés kiszabása, illetőleg az intézkedés alkalmazása során figye-
lembe vett körülményeket és nevesíteni kell az érdemi döntés alapját képező jogszabályokat;
- a záró rész tartalmazza a határozathozatal helyét, idejét, a szabálysértési hatóság részé-
ről eljáró személy aláírását.
Végezzen gyűjtőmunkát és valós hatósági határozatok alapján kíséreljen meg szóban
megfogalmazni egy kitalált történet alapján szabálysértési hatósági döntést!
A tulajdon elleni szabálysértés
elkövetésén tetten ért és őrizetbe
vett személyt a rendőrség gyorsított
bírósági eljárás lefolytatása céljából
a szabálysértés elkövetésének helye
szerint illetékes bíróság elé állíthatja.
Gyorsított eljárásra csak akkor kerül-
het sor, ha a bizonyítékok rendelke-
zésre állnak. Kizárólag 72 órán belül
van lehetőség a bíróság elé állításra.
105
A szabálysértési határozatot a szabálysértési hatóság mindenkivel közli, akire a határozat ren-
delkezést tartalmaz.
Példa a hatósági határozatra:
…………….. RENDŐRKAPITÁNYSÁG
mint szabálysértési hatóság
Szabálysértési szám: ……/……./2012.
Tárgy:….. ……………………………
szabálysértési ügye
H A T Á R O Z A T
…………………………. / születési helye, ideje:…………………………anyja születési neve:………………………………….. /
………………………………………. szám alatti lakost, közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés el-
követése miatt.
15.000,-Ft (azaz Tizenötezer forint) pénzbírsággal sújtom.
A pénzbírság kiszabását megállapító határozattal szemben az eljárás alá vont személy, törvényes képviselője
vagy védője, a marasztaló határozatot hozó szabálysértési hatóságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon
belül kifogást nyújthat be. A kifogásban elő kell adni annak okát és célját. Az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt
a kifogás érdemi elbírálását nem lehet megtagadni. A kifogásban új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is lehet
hivatkozni.
Ha a szabálysértési hatóság a kifogásnak nem ad helyt, az iratokhoz a további eljárás lefolytatása céljából a helyi
bírósághoz teszi át.
Ha a kifogást a jogosult visszavonta, a visszavonásnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napján a határozat
jogerőssé válik.
A határozat az átvétel napjától számított 8. napon jogerőre emelkedik, ha e határozat ellen kifogást nem nyújt be.
A pénzbírságot az elkövetőnek a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül - a pénzösszeg
illetékbélyeggel történő lerovásával - kell megfizetnie.
Ha a pénzbírság megfizetésére kötelezett a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül a
pénzösszeget nem fizeti meg, a szabálysértési hatóság közvetlen letiltást bocsát ki.
Ha a közvetlen letiltásra nincs lehetőség, a szabálysértési hatóság elrendeli a tartozás adók módjára történő be-
hajtását.
Ha az adók módjára történő behajtásra nincs lehetőség, vagy az aránytalanul hosszú idővel járna, a pénzbírsá-
got - az elkövető beleegyezése esetén – 3 nap közérdekű munkára kell átváltoztatni. Egynapi közérdekű munkának
ötezer forint pénzbírság felel meg.
Ha az elkövető nem járul hozzá a közérdekű munkavégzésre kötelezéshez, illetve azt nem dolgozza le a pénzbír-
ságot 15 nap elzárásra kell átváltoztatni. Egynapi elzárásnak egyezer forint pénzbírság felel meg.
106
I N D O K O L Á S
A …………………………… Rendőrkapitányság feljelentése alapján indult szabálysértési eljárás során megállapítottam,
hogy 2012. július 26-án 11 óra 40 perckor, ……………..város belterületén a …………………. utcában az általa vezetett és tu-
lajdonát képező ABC-123 frsz.-ú tehergépkocsival úgy közlekedett, hogy a tehergépkocsi környezetvédelmi igazoló-
lapjának az érvényessége 2012. július 15-én lejárt.
Az érdemi döntés alapjául szolgáló cselekményével megszegte a KRESZ 5. §. /1./ bekezdés a./ pontjában fog-
laltakat, ami a 218/1999. /XII.28./ Kormány rendelet 54.§ /1./ bekezdése szerint minősülő, és 30.000 Ft-ig terjedő
pénzbírsággal büntethető,- közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés.
A pénzbírság összegénél figyelembe vettem, és enyhítő körülményként értékeltem, hogy a hatóságomnál két
éven belül büntetve nem volt.
Személyi körülményeit nem tudtam figyelembe venni, mivel azokról információval nem rendelkezem.
A rendelkező részben alkalmazott jogszabályok:
l999. évi LXIX. törvény 17. § (4) és (5) bekezdések, 87.§ (2) bekezdés, 88. § (1), (2) és (3) bekezdések, 89. § (2)
bekezdés, 90. § (3) bekezdés, 111.§ (1), (2.), (3.), (4.), (12.) bekezdések, 115.§ (1) bekezdés.
A kifogás illetékmentes.
Tájékoztatom, hogy külön kérelem benyújtása és 2.200,-Ft illetékbélyeg lerovása mellett lehetősége van legfel-
jebb hat hónapi tartamra részletfizetési kedvezményt vagy halasztást kérni.
Kelt:……………………….
……………………………………………
szabálysértési előadó
Kapják:
l. sz. pld.: eljárás alá vont személy
2.sz. pld.: Irattár
6.6. Mint említettük, a hatóság határozatai, intézkedései vagy azok elmulasztása miatt
jogorvoslati jog illeti meg az érintett személyt.
Ennek leggyakoribb formája a kifogás. A határozattal szemben az eljárás alá vont személy,
a hatóságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül, kifogást nyújthat be. A kifo-
gásban elő kell adni annak okát és célját.
A kifogás az eljárás alá vont személyt megillető a bíró általi jogorvoslati lehetőséget megnyitó,
de a szabálysértési felelősséget megállapító határozat elleni tény és jogkérdés megtámadására
alkalmas jogorvoslati eszköz. A kifogás illetékmentes és halasztó hatállyal bír, ami azt jelenti,
107
hogy a hatósági döntést az elbírálásig nem lehet végrehajtani. A kifogás benyújtásával a ható-
ságnak lehetősége nyílik arra, hogy felülvizsgálja saját döntését akár úgy, hogy az eljárást meg-
szünteti vagy a rendelkező részt az elkövető javára módosítja. A kifogásban természetesen új
bizonyítékokat vagy tényeket is elő lehet adni. Az első fokon eljáró hatóságok megvizsgálják azt
és szükség szerint, ha kell, kiegészítő bizonyítást folytatnak le. Ha a kifogás elkésett vagy nem az
a személy terjesztette elő, aki arra jogosult, akkor a kifogás elintézését el kell utasítani.
A kifogás alapján a szabálysértési hatóság a határozatát visszavonhatja, vagy – a kifogást
tevő javára – módosíthatja. Amennyiben nem ért egyet a kifogásban írtakkal, az iratokat a
beérkezését követő nyolc napon belül az illetékes helyi bírósághoz teszi át, ahol a bíró a kifo-
gást 30 napon belül tárgyalás mellőzésével, az iratok alapján bírálja el.
A törvény számos más jogorvoslati lehetőséget nevesít, így például az elzárással is sújt-
ható szabálysértések esetén az eljáró bíróság döntése ellen fellebbezésnek van helye, melyet
a megyei bíróság bírál el. Az ügyészség feladata, hogy felügyeleti jogot gyakoroljon a sza-
bálysértési hatóságok eljárása, határozata (intézkedése) felett. Ha a szabálysértési hatóság
az ügyészi felügyeleti intézkedését, - szakkifejezéssel élve óvását - alaposnak tartja, a tör-
vénysértő rendelkezést köteles nyolc napon belül hatályon kívül helyezni vagy módosítani,
és erről egyidejűleg az ügyészt értesíteni. Nem utolsó sorban perújításnak van helye többek
között, ha a bíróság jogerős határozatával elbírált cselekmény esetén, ha az alapügyben akár
felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely va-
lószínűvé teszi, hogy az elkövető szabálysértési felelőssége nem állapítható meg, illetőleg rá
nézve kedvezőbb tartalmú határozat hozható.
A bíróság tárgyalást tart, ha a szabálysértési hatóság határozata elleni kifogást elbíráló
végzéssel kapcsolatban az érdekeltek bármelyike tárgyalás tartását kérik. A bíróság tárgya-
lása nyilvános.
Ha a tárgyaláson a tárgyalás tartását kérő személy nem jelenik meg és elmaradását alapos
indokkal előzetesen nem mentette ki, úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmét visszavonta.
A bíróság a tárgyalásra megidézi az eljárás alá vont személyt, ha azonban tárgyalást maga
kérte, akkor értesíti. Ha az eljárás alá vont személy a szabályszerű értesítésre nem jelent
meg, távollétében a tárgyalás megtartható, de akár védőjével is képviseltetheti magát, ha je-
lenléte nem kötelező.
A szabálysértési hatóság képviselője és a védő az eljárás alá vont személyhez, a tanúkhoz
és a szakértőkhöz kérdést intézhet, bizonyítási indítványokat terjeszthet elő.
A bíróság az ügyet lehetőleg egy tárgyalási napon befejezi. Ha az ügy terjedelme, a bizonyí-
tás kiegészítése miatt vagy egyéb okból szükséges, a bíró a tárgyalást legfeljebb nyolc napra
elnapolhatja. Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíró a tárgyalást elhalasztja.
A bíróság zárt ülésen meghozza határozatát, melyet nyomban nyilvánosan kihirdet.
108
6.7. A végrehajtás az eljárás időrendben utolsó szakasza, ahol a hatóság jogorvoslati jog híján
jogerőssé vált határozata végrehajthatóvá válik. A hatósági jogkör ekkor teljesedik ki, ugyanis ek-
kor történik meg az önkéntes teljesítés hiányában az állami akarat kikényszerítése.
A pénzbírság önkéntes megfizetésére 30 nap áll az eljárás alá vont személy rendelkezésére.
Amennyiben a pénzbírság önkéntes teljesítése nem történik meg, azt a fokozatosság illetve a sor-
rendiség elvét betartva állami kényszer alkalmazásával kell behajtani. A szabálysértési hatóságnak
a megfizetés hiányában haladéktalanul el kell rendelnie az adók módjára történő megfizetést, amely
érvényesítése érdekben a települési önkormányzat jegyzőjét kell megkeresnie. A köztartozások adók
módjára történő behajtására vonatkozó szabályokat az adózás rendjéről szóló törvény állapítja meg.
Amennyiben a pénzbírság vagy a helyszíni bírság adók módjára történő behajtására nincs
lehetőség, azt az elkövető beleegyezése esetén közérdekű munkára kell átváltoztatni. Az át-
változtatásról szóló hatósági döntést a jegyzőnek kell megküldeni, aki kijelöli azt az intéz-
ményt vagy gazdálkodó szervezetet, ahol a közérdekű munkát végre kell hajtani. Ezt a mun-
kát az elkövető hetenként legalább egy napon díjazás nélkül végezi. Legrövidebb időtartama
1 nap, leghosszabb ideje 20 nap és egy napi közérdekű munkának legfeljebb 6 óra munkavég-
zés felel meg. Halmazati büntetés esetén legfeljebb 30 nap munkavégzés állapítható meg.
Ha az elkövető közérdekű munkavégzését nem kezdi meg, vagy a munkakötelezettségnek
nem tesz eleget, avagy az elkövető nem járul hozzá a közérdekű munkavégzéshez, a büntetését
elzárásra kell átváltoztatni. Az átváltoztatásról a helyi bíróság rendelkezik és az így megállapí-
tott büntetést rendőrségi fogdában, vagy büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.
„Sztv. 111. § (1) A pénzbírságot, egyéb pénzösszeget az elkövetőnek a határozat jogerőre
emelkedésétől számított harminc napon belül a pénzösszeg illetékbélyeggel történő lerová-
sával vagy más, külön jogszabályban meghatározott módon kell megfizetnie. Az okozott kár
értékét a sértett részére kell megtéríteni.
(2) Ha a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg, illetőleg az okozott kár értékének megfizetésére
kötelezett a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül nem fizeti meg a
tartozást, a szabálysértési hatóság elrendeli a tartozás adók módjára történő behajtását.
(4) A pénzbírságot – az elkövető beleegyezése esetén – közérdekű munkára kell átváltoztat-
ni, ha az adók módjára történő behajtás nem vezetett eredményre.”
7. Kényszerintézkedések a szabálysértési eljárásban
A hatóság a döntésének kikényszerítése céljából, amennyiben az szükséges, kényszerin-
tézkedéseket alkalmazhat. Ezeknek az intézkedéseknek a közös jellemzője, hogy rendsze-
rint állampolgári jogok korlátozásával járnak együtt, illetve velük szemben csak utólag, de
jogorvoslatnak – panasznak - van helye.
Az intézkedések alkalmazását és azok részletszabályait jogszabály állapítja meg.
Személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések
109
7.1. A feltartóztatás és az előállítás a szabálysértés megszakítását, a mihamarabb megtör-
ténő felelősségre vonást és a bizonyítékok beszerzését célzó intézkedés.
A rendészeti szervek intézkedéseit különböző módon csoportosíthatjuk. Beszélhetünk úgyneve-
zett felderítő intézkedésekről ( igazoltatás, felvilágosítás adás-kérés, jármű, csomag, ruházat átvizs-
gálás) ismerjük a beavatkozó jellegű intézkedéseket( elfogás, tömegoszlatás, magánlakásba történő
behatolás) beszélhetünk szankcionális jellegű intézkedésekről (elővezetés, helyszíni bírság, lefogla-
lás ) és úgynevezett helyreállító intézkedésekről (forgalom irányítás, helyszín biztosítás ).
A rendőrség és a feljogosított vámszerv az előbbi célok eléréséhez szükséges ideig, de ma-
ximum 12 óráig korlátozhatják az intézkedés alá vont személy személyi szabadságát.
A szabálysértési őrizet alkalmazására a
rendőrség jogosult olyan elzárással is sújt-
ható szabálysértés elkövetésén tetten ért
személy esetében, ahol a gyorsított bírósági
eljárásnak helye van. Amennyiben szabály-
sértési őrizet alatt a bíróság gyorsított eljá-
rást nem folytatott le, vagy nem szabott ki
elzárást, a személyt szabadon kell bocsátani.
„Sztv. 77. § (1) A rendőrség elzárással is
sújtható szabálysértés esetén – ha tetten-
érésre kerül sor – az eljárás alá vont személyt
gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljá-
ból őrizetbe veheti. A tettenérésre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a
szabálysértés helyszínéről elmenekült elkö-
vetőt a rendőrség az elkövetéstől számított 48
órán belül elfogja.
(2) A szabálysértési őrizet a bíróság érdemi határozatának meghozataláig, de legfeljebb hetven-
két óráig tart. Az eljárás alá vont személyt nyomban szabadon kell bocsátani, ha a szabálysértési
őrizet tartama alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le, vagy nem szabott ki elzárást.”
7.2. Az Sztv. rendelkezik az elővezetés, mint kényszerintézkedés szabályairól, melynek a célja,
hogy az érintett az adott eljárási cselekményen részt vegyen, illetve az elzárást vele szemben végre
lehessen hajtani. A rendőrség vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve jellemzően a hatóság
előtti megjelenésről távolmaradó személlyel szemben alkalmazza az elővezetést. Nemcsak a tanú-
val, hanem az intézkedés alá vont személlyel szemben is alkalmazható. Általános szabály, hogy az
elővezetés elrendelésének törvényességéért a határozatot hozó szerv felel, míg a végrehajtás sza-
bályainak érvényesüléséért a végrehajtó szerv - a rendőrség, vagy az illetékes vámszerv - a felelős.
Tettenérés, amikor az elkövető a sza-
bálysértés törvényi tényállását teljes egé-
szében tanúk jelenlétében megvalósítja,
vagy aki a cselekmény elkövetését megkí-
sérli, bármely személy (pl.: rendőr, tulaj-
donos, biztonsági őr, tanú) által tetten ért,
üldözés közben, helyszínről való távozás
közben elfogott, visszatartott személy. A
Rendőrség a tetten ért személyt gyorsí-
tott bírósági eljárás lefolytatása céljából
őrizetbe veheti.
A tettenérésre vonatkozó szabályo-
kat kell alkalmazni, ha a szabálysértés
helyszínéről elmenekült személyt a
rendőrség az elkövetéstől számított 48
órán belül elfogja.
110
Amennyiben pénzbíráságot helyettesítő elzárás végrehajtása miatt történik az előveze-
tés, úgy az eljárás alá vont személy az elővezetéskor, annak ideje alatt is megfizetheti a pénz-
bírságot, ekkor azonban mentesül az elzárás alól és az elővezetésétől el kell tekinteni.
Ha a tanú vagy az elkövető hatóság előtti megjelenését kell biztosítani a hatóság előtt, úgy
azt úgynevezett útbaindítással is lehet foganatosítani. Ekkor az intézkedő hivatalos személy
meggyőződik arról, hogy az elővezetéssel érintett megkezdte útját az idézés kibocsátó ható-
ság felé, de a továbbiakban más kötelezettség már nem terheli.
Az elővezetés költségeit az elővezetett köteles megtéríteni.
…………………….RENDŐRKAPITÁNYSÁG
mint szabálysértési hatóság
Szám: …../……/.2012 ált.
H A T Á R O Z A T
………………………………………….. (születési helye, ideje………………………………………..anyja születési neve:………………………….) ………………………………… szám
alatti lakosnak, mint elkövetőnek 3 rb. járművezetés az eltiltás tartama alatt szabálysértés elkövetése miatt 20 ( azaz húsz ) nap elzárás
végrehajtása érdekében a 7/2000. (III.29.) IM-BM együttes rendelet 6.§ (1) bekezdése alapján a …………………………………… megyei Büntetés-
végrehajtási Intézetbe
e l ő v e z e t é s é t rendelem el.
Az elővezetés napja:
2012. év …………….. hó …..
Eredménytelen elővezetés esetén az elővezetés újabb határnapjaként az elővezetésre meghatározott naptól számított nyol-
cadik napot, azaz
2010. …………….. hó ………… napját jelölöm meg.
Az elővezetés foganatosítása érdekében a ………………. Rendőrkapitányságot keresem meg.
Az elővezetés költségeit – az Sztv. 78.§ (6) bekezdése szerint – az elővezetett köteles megtéríteni.
Határozatom ellen jogorvoslatnak helye nincs.
I N D O K O L Á S:
Fent nevezettet …………………… ált. számú határozatommal a …………… Városi Bíróság ………………………….. napján kelt
9.Sze……………../2012. számú elzárást kiszabó végzése alapján arra köteleztem, hogy 2012. év …………… hó …. napján a …………… Me-
gyei Büntetés-végrehajtási Intézetben …………………….alatt a 20 ( azaz húsz ) nap elzárás letöltése végett jelenjen meg.
Jelentkezési kötelezettségének határidőre nem tett eleget és azt alapos okkal nem mentette ki, ezért a rendelkező részben
foglaltak szerint elővezetését rendelem el.
Az elővezetéssel felmerült költség viseléséről az eljáró hatóság dönt.
A vonatkozó 35/2008. (XII.31.) IRM-PM együttes rendelet 2.§ (1) bekezdése értelmében a költségtérítés mértéke kilométe-
renként 450.- Ft, de legkevesebb 7.000.- Ft.
kelt:
…………………………………
kapitányságvezető
………………………. Rendőrkapitányság Őr-járőr Alosztály
………………………. Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet, rendőrség útján
111
„Sztv. 78. § (1) A szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezése alapján az eljárás alá
vont személyt vagy tanút, aki a szabálysértési hatóság vagy a bíróság előtt, illetőleg más eljá-
rási cselekményen a szabályszerű idézésre nem jelenik meg, s távolmaradását alapos okkal
nem menti ki, a rendőrség útján – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve előtt folyamatban
lévő eljárásban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve útján – elő lehet vezetni. Az előveze-
tés – az elrendelő hatóság rendelkezése alapján – útbaindítással is foganatosítható.
(2) Ha az eljárás alá vont személy a szabályszerűen kézbesített felhívás ellenére a pénzbírságot
helyettesítő elzárás végrehajtására a kijelölt büntetés-végrehajtási intézetben a megjelölt határna-
pon nem jelenik meg és a pénzbírságot sem fizeti meg, a szabálysértési hatóság elővezetését rendeli el.
(3) A (2) bekezdés esetében az elővezetést elrendelő határozatnak tartalmaznia kell, hogy
amennyiben az eljárás alá vont személy a pénzbírságot az elővezetés megkezdésekor vagy an-
nak foganatosítása alatt hiánytalanul megfizeti és ezt igazolja, akkor mentesül az elővezetés
foganatosítása, illetőleg az elzárás végrehajtása alól.”
7.3. A hatóság intézkedő tagjának szóban megnyilvánuló akaratnyilvánítása azt vonja
maga után, hogy az intézkedés alá vont személy a nyilvánvaló törvénysértés kivételével kö-
teles magát alávetni a hatóság akaratának. Amennyiben ellenáll az eljáró hatóság képvise-
lője jogosult kényszerítőeszközök alkalmazásával azt megtörni. Az intézkedéssel szemben
törvényességi követelmények támaszthatók mely szerint:
- csak a jogszabályban leírt esetekben és felhatalmazás alapján intézkedhet a rendészeti szerv
- az alkalmazható kényszerítőeszközök sorrendje alkalmazási módjuk jogszabály által körülírt
- és alkalmazásukat meg kell előznie az önkéntes teljesítésre történő rendőri felszólításnak.
Érvényesülnie kell az intézkedésekkel szemben támasztott arányossági és szükségességi
követelményeknek, és azonosíthatónak kell lenni az intézkedő hatósági személynek. Meg
kell adni az intézkedéssel szembeni jogorvoslat utólagos lehetőségét.
A személyi szabadságot nem korlátozó kényszerintézkedések
7.4. A ruházat, csomag és járműátvizsgálás az eljárás bár-
mely szakaszában külön határozat nélkül bárkivel szemben
alkalmazható intézkedés, melynek célja, az elrejtett tárgyi
bizonyítási eszköz megszerzése. Külföldi személlyel szem-
ben alkalmazásának akkor van helye, ha a vagyontárgyának
a biztosítása pénzbírság vagy eljárási költség megfizetése
céljából történő lefoglalás érdekében szükséges.
Az átvizsgálás előtt az érintettet fel kell szólítani,
hogy a tárgyi bizonyítási eszközt vagy a fedezetül szolgáló vagyontárgyat önként adja át.
A ruházatátvizsgálását csak az átvizsgálttal azonos nemű személy végezheti és az csak a
ruházatra és a nála lévő dolgokra terjedhet ki, mely nem történhet szeméremsértő módon.
112
Kutassa fel a szakirodalmat, vagy az internet segítségével állapítsa meg, hogy mi a kü-
lönbség a ruházatátvizsgálás és a motozás között!
„Sztv. 79. § (1) Átvizsgálható az olyan személynek a ruházata, csomagja, illetőleg a helyszínen
lévő járműve, akiről alaposan feltehető, hogy tárgyi bizonyítási eszközt tart magánál, továbbá,
ha az átvizsgálásra a 80. § (6) bekezdésben meghatározott lefoglalás érdekében van szükség.
(2) Az átvizsgálás előtt az érdekeltet fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja át.
(3) A ruházat átvizsgálását csak az átvizsgált személlyel azonos nemű személy végezheti.
(4) Az átvizsgálás foganatosítására a Rendőrség, illetőleg a hatáskörébe tartozó szabály-
sértések tekintetében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve, továbbá külön jogszabályban
meghatározott esetekben a szabálysértés miatt eljáró más szerv jogosult.”
7.5. A lefoglalás tulajdonjogot korlátozó kényszerintézkedés, amellyel a hatóság az elkob-
zás vagy a bizonyítás céljából fontos dolgokat a biztonságos őrzés érdekében lefoglalja. A
lefoglalást meg kell szüntetni, ha az eljárás érdekében arra már nincs szükség.
Egyes tárgyi bizonyítási eszközöket, - ilyen a postai küldemény és távirat, amíg a címzet-
teknek nem kézbesítették - csak az ügyész határozata alapján lehet lefoglalni.
Sztv. 80. § (1) A szabálysértési hatóság lefoglalhatja azt a dolgot, amely
a) tárgyi bizonyítási eszköz;
b) a törvény értelmében elkobozható.
(2) A szabálysértési hatóság lefoglalja azt a dolgot, amelynek birtoklása jogszabályba ütközik.
(3) Postai küldeményeket és táviratokat – amíg azokat a címzettnek nem kézbesítették –
csak az ügyész írásbeli határozata alapján lehet lefoglalni. A határozat kiadásáig csupán visz-
szatartásuk iránt lehet intézkedni.
(4) A szabálysértési hatóság a lefoglalt dolog őrzéséről gondoskodik. Ha a dolog használatához az
érintettnek különös érdeke fűződik, az (1) bekezdés alapján lefoglalt dolgot az őrizetére lehet bízni.
(5) A gyorsan romló, bomló, tárolhatatlan dolgot a szabálysértési hatóság értékesítheti.
(6) Ha a külföldi az előreláthatólag kiszabásra kerülő pénzbírság, illetőleg az eljárási költ-
ség fedezetéhez szükséges összeget nem helyezi letétbe, a szabálysértési hatóság az összeg ere-
jéig az eljárás alá vont személy vagyontárgyait – a nélkülözhetetlen vagyontárgyak kivételével
– lefoglalhatja. A szabálysértési tárgyalás során a letétbe helyezés, illetőleg ennek elmulasztá-
sa esetén a lefoglalás lehetőségéről a külföldit tájékoztatni kell.
(7) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át.
Az átadás megtagadása nem akadálya annak, hogy a keresett dolgot átvizsgálás útján meg-
szerezzék. Erre az érintettet figyelmeztetni kell.
7.6. A rendbírság egy olyan vagyoni hátrányt okozó eljárási szankció, melynek célja egy-
részt a hatósági eljárási cselekményeken való részvétel vagy közreműködés kikényszerítése,
113
másrészt az eljárás rendjének fenntartása és az eljárás valamennyi résztvevőjével szemben
alkalmazható. A rendbírság kiszabására leggyakrabban az eljárási cselekményektől való tá-
volmaradás vagy késedelem miatt kerül sor. Kiszabható összege 500-tól 5000.-Ft-ig tejed,
de a bíróság előtti eljárásban akár 50.000.-Ft is lehet.
„Sztv. 81. § (1) A szabálysértési hatóság, továbbá a bíróság az eljárás során előírt kötelességek
teljesítése érdekében, továbbá az eljárás rendjének megzavarása miatt rendbírságot szabhat ki.
(2) A szabálysértési hatóság által kiszabott rendbírság ellen halasztó hatályú panasznak, a
bíróság által kiszabott rendbírság ellen a határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül
benyújtott halasztó hatályú fellebbezésnek van helye.
(3) A rendbírság legalacsonyabb összege ötszáz, legmagasabb összege a szabálysértési ható-
ság előtt folyó eljárásban ötezer forint, a bírósági eljárásban ötvenezer forint.”
A szabálysértési hatóságnak a ruházat, csomag és jármű átvizsgálása, és a lefoglalás, mint
intézkedése, valamint a rendbírság kiszabása miatt hozott határozatával szemben az eljárás
alá vont személy és jogi képviselője, az eljárás megszüntetése miatt a sértett, panaszt tehet.
A panaszt a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kell szóban vagy írásban meg-
tenni a szabálysértési hatóságnál.
Amennyiben a szabálysértési hatóság a panasznak nem ad helyt, az iratokat három napon
belül az illetékes ügyészségnek küldi meg, aki azt nyolc napon belül elbírálja.
8. Fiatalkorúak szabálysértéseire vonatkozó rendelkezések
A fiatalkorúak fokozott védelme érdekében a jogszabály több helyen is tartalmaz vonat-
kozó rendelkezéseket. A törvény meghatározza, hogy amennyiben súlyos jogkövetkezmény
lehetősége valószínűsíthető az eljárásban ( pénzbírság, járművezetéstől eltiltás) a fiatalkorú
ügyében érdemi döntést csak meghallgatása után lehet hozni. Törvényes képviselőjét mind
a meghallgatásáról, mind a tárgyalásról értesíteni kell és lehetőségekhez képest a jelenlété-
ben kell meghallgatni. A törvényes képviselő a tárgyaláson köteles a fiatalkorú életviszonyai
tekintetében nyilatkozatot tenni, ebben a kérdésben nem tagadhatja meg a vallomást. Tör-
vényes képviselő általában a szülő illetve az örökbefogadó vagy nevelőszülő illetve a gyám.
A szabálysértést elkövető fiatalkorú ügyében a települési önkormányzat jegyzője védő - óvó
intézkedéseket rendelhet el, de a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy felügyeletét elmu-
lasztó személlyel szemben köteles intézkedést kezdeményezni.
9. Katonák szabálysértéseire vonatkozó rendelkezések
Katona alatt a fegyveres szervek, ezen belül a honvédség, a rendőrség, a polgári védelem,
a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az állami hivatásos tűzoltóság, a
polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos (szerződéses) állományú tagjait kell érteni.
Velük szemben a szolgálati viszony tartama alatt a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal
114
összefüggésben elkövetett szabálysértés miatt fegyelmi eljárás indulhat, feltéve, hogy addig
szolgálati viszonyuk nem szűnt meg. Elkobzásról és járművezetéstől eltiltásról azonban a
fegyelmi hatóság értesítése alapján a szabálysértési hatóság a fegyelmi eljárás eredményé-
től függően, saját hatáskörében rendelkezik.
10. A rendvédelmi szervek tevékenységével összefüggő gyakoribb szabálysértések ( kivonat )
Becsületsértés
Sztv. 138. § (1) Aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy
egyéb ilyen cselekményt követ el, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Becsületsértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye.
A becsületsértés lényegét az ember társadalmi megbecsülése, az emberi méltóság adja. A becsü-
let csorbítására alkalmas minden olyan szóval és viselkedéssel elkövetett cselekmény, amelyben
kifejeződik az elkövetőnek a sértettel szembeni megvetése, őt gúnyoló, megszégyenítő, lealacsonyí-
tó értékítélete. A gyakorlat szerint nem minősül becsületsértésnek a kemény kritika megfogalma-
zása, ugyanígy az elkövető pusztán indulat által vezérelt megnyilatkozásai, szidalmai sem.
Magánlaksértés
Sztv. 139. § (1) Aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ezekhez tartozó bekerített
helyre az ott lakónak vagy azzal rendelkezőnek akarata ellenére vagy megtévesztéssel bemegy,
vagy ott bennmarad, úgyszintén aki mást akadályoz abban, hogy a lakásába, egyéb helyisé-
gébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre bemenjen, elzárással vagy százötvenezer forintig
terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Magánlaksértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskö-
rébe tartozik.
A magánlakás sérthetetlensége alkotmányos alapjog. A lakásba vagy egyéb helyiségbe
való „egyszerű”, erőszakmentes bemenetel, illetve bent maradás - ha az jogellenesen törté-
nik - nem igényel büntetőjogi üldözést, a jogalkotó megítélése szerint ilyenkor elegendő a
szabálysértési felelősségre vonás.
A védett érték a lakás vagy egyéb helyiség, illetve az ezekhez tartozó bekerített hely za-
vartalan használatához fűződő érdek. A lakás minden olyan zárt hely, amely rendeltetéséből
adódóan emberek tartózkodására szolgál. Ehhez képest az alkalmi, ideiglenes szállás (pl.
szálloda, kollégium) is betöltheti a lakás funkcióját. A lakás nem szükségképp ingatlan: a la-
kókocsi is betöltheti a lakás funkcióját, így védelme alá esik.
115
A szabálysértés elkövetésének feltétele, hogy az ott lakó vagy az azzal rendelkező akarata
ellenére vagy megtévesztéssel történjék a bemenetel. A lakást jogszerűen használó tulajdo-
nos is megvalósíthatja a magánlaksértést, ha a zárat lecserélve a lakás használatára feljo-
gosított más személyt megakadályoz abban, hogy a lakásba bejusson. A szabálysértés sér-
tettjének akarata ellenére történő bemenetel vagy bent maradás önmagában megvalósíthat
szabálysértést, de például a rendőr, aki az Rtv. szabályai alapján jogosult arra, hogy másként
nem védhető közérdekből lakásba bemenjen nem követ el jogellenes cselekményt. Bemene-
te alatt azt kell érteni, amikor valaki teljes testével a lakáson belülre kerül. Nem tekinthe-
tő bemenetelnek például az ablakon történő behajolás vagy benyúlás. A cselekményt csak
szándékosan lehet elkövetni, az elkövető tudatának át kell fognia azt a tényt, hogy a lakással
rendelkező személy akarata ellenére cselekszik, a szabálysértési eljárás csak magánindít-
ványra büntethető, mert a személyiségi jogok oly módon sérülnek, hogy elsősorban a sértett
magánérdekei elsődlegesek.
Polgári felhasználású robbanóanyagokkal és pirotechnikai termé-kekkel kapcsolatos szabálysértés
Sztv. 140. § (2) Aki a pirotechnikai termékek előállítására, forgalmára, tárolására, szállí-
tására, felhasználására, megsemmisítésére, birtoklására vonatkozó előírásokat megszegi, öt-
venezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség, a bá-
nyafelügyelet, illetőleg a munkavédelmi hatóság és a munkaügyi hatóság hatáskörébe tartozik.
(4) Azt a pirotechnikai terméket, amelyre az (1)–(2) bekezdésben meghatározott szabály-
sértést elkövették, el kell kobozni.
A törvényben meghatározott kötelezettségeket a pirotechnikai termékekkel kapcsolatos
jogszabály tartalmazza. A legfontosabb rendelkezései kiterjednek többek között a robbanó-
képes, tűzveszélyes, hang-, fény-, tűz-, szikra-, köd-, füsthatás elérésére szolgáló pirotechni-
kai anyagot tartalmazó termék előállítására, forgalomba felhasználására.
Nem terjed ki a rendelet hatálya, például a gyufára, a csillagszóró forgalomba hoza-
talára, vásárlására, szállítására és felhasználására. Pirotechnikai terméket gyártani,
forgalomba hozni, vásárolni és felhasználni, az országba behozni, külföldre kivinni, az
ország területén átszállítani csak az illetékes rendőrhatóság engedélye alapján lehet.
A petárda a pirotechnikai termékek egyike elsődlegesen hanghatást keltő fajtája. A
petárda magánszemély által történő felhasználása súlyosabban, míg tiltott birtoklása
enyhébb szankciót von maga után. A szabálysértés bizonyítása nem kis nehézséget okoz
még tettenérés esetén is, hiszen az eldobással való működtetés során a termék megsem-
misül. Jogszabály meghatározza azokat az időszakokat, amikor 14 éven felüli személyek
szabadon vásárolhatnak, birtokolhatnak és felhasználhatnak bizonyos pirotechnikai
termékeket.
116
Lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértés
Sztv. 141. § (2) Aki
a) a légfegyver, gáz- és riasztófegyver, illetőleg hatástalanított lőfegyver gyártására, keres-
kedelmére, megszerzésére, tartására vagy használatára vonatkozó szabályokat megszegi,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(4) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség ha-
táskörébe tartozik.
(5) Azt a lőfegyverdarabot vagy lőszerelemet, amelyre nézve az (1) bekezdésben meghatáro-
zott szabálysértést elkövették, el kell, azt a légfegyvert, gáz- és riasztófegyvert, amelyre nézve a
(2) bekezdés a) pontjában meghatározott szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.
A légfegyvert, a gáz- és riasztófegyvert a vonatkozó szabályok szerint, a hozzátartozó löve-
dékektől, tölténytől elkülönítve, jól zárható helyen úgy kell tárolni, hogy ahhoz illetéktelen
személyek ne férjenek hozzá. A légfegyveren, gáz- és riasztófegyveren olyan változtatás nem
végezhető, amely azt a fegyver jellegének megváltoztatásával lőfegyverré alakítaná át.
Légfegyvert jogi személy, illetve az a természetes személy szerezhet meg és tarthat, aki
nem áll jogszabályban meghatározott kizáró rendelkezések hatálya alatt.
A légfegyver használata nem veszélyeztetheti mások testi épségét, dolgait és a természeti
értékeket. A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy csak cselekvőképes, nagykorú
személy felügyelete mellett használhat légfegyvert.
A jogszabály értelmében lőfegyver: a tűzfegyver valamint az a légfegyver, amiből 7,5 joule-
nál nagyobb csőtorkolati energiájú szilárd anyagú lövedék lőhető ki. A gáz és riasztófegy-
verekkel kapcsolatos szabályozás szerint azok megszerzése nem, de viselésük engedélyhez
kötött. Az úgynevezett flóbert fegyverek megszerzése és tartása rendőrhatósági engedély-
hez kötött. Ha az elkövető terhére a hatóság megállapítja a szabálysértés elkövetését, más
hátrányos jogkövetkezmények is járulhatna, mint például az engedély visszavonása.
Rendzavarás
Sztv. 142. § (1) Aki
a) verekszik, továbbá aki mást verekedésre felhív,
b) rendzavarás vagy garázdaság esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézke-
désével szemben engedetlenséget tanúsít,
elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
A verekedés közrend, és köznyugalmat sértő cselekmény. A tipikus elkövetési formája két
vagy több személy kölcsönös bántalmazása, ugyanakkor az egyoldalú bántalmazás is meg-
valósítja a szabálysértést. A verekedést el kell határolni a garázdaságtól. A verekedés fogal-
mi, lényegi eleme az erőszak addig a garázdaság esetében ez nem állapítható meg, hiszen a
117
garázdaság ezzel már bűncselekménnyé minősülne. A verekedés, kiindulva a szó nem min-
dennapi jelentéséből, nem egyszerű bántalmazás, verés, azaz egy irányba ható bántó célzatú
magatartás, hanem egyfajta kölcsönösséget feltételező cselekvés, amelyben nem különíthe-
tő el a kívülálló számára az aktív és passzív szerep.
Garázdaság
Sztv. 142/A. § (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas
arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, elzárással vagy százötvenezer
forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.
A verekedést el kell határolni a garázdaságtól: a garázdaság szabálysértési alakzatában ki-
hívóan közösségellenes a magatartás, amelynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy mások-
ban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Ennek pedig az a feltétele, hogy a többek általi
észlelés lehetősége fennálljon.
A garázdaság bűncselekményi alakzataitól való elhatárolás alapja a szabálysértés erő-
szakmentessége. A garázdaság veszélyeztető jellegű cselekmény megállapításának nem
feltétele, hogy ténylegesen kiváltson riadalmat, illetve megbotránkozást. A cselekmény
megvalósulásának feltétele a mások előtti elkövetés, tehát azt legalább két személynek tény-
legesen észlelnie kel.
A magatartás kihívó közösségellenességének ténye határolja el a garázdaságot a csendhábo-
rítástól, illetve a becsületsértéstől. Ha az eset összes körülményei alapján egyértelmű, hogy az
indokolatlan zajkeltés, illetve a lealacsonyító, megszégyenítő kijelentés hátterében közösségel-
lenes motívum, tehát mások nyugalmának megzavarása áll, garázdaságot lehet megállapítani.
A garázdaság csak szándékosan követhető el. Kihívóan közösségellenesnek minősíthető
az öncélú, provokáló más számára is félreérthetetlen kötekedő fellépés, a társadalmi együtt-
élési szabályok tudatos semmibevétele, az azokkal való szembeszegülés.
A garázdaság megállapítását nem zárja ki az, hogy a magatartást közvetlenül kevesen ész-
lelték. Elegendő, ha csak objektíve alkalmas arra, hogy a köznyugalmat megzavarja.
Azok a szurkolók például, akik a labdarúgó mérkőzés után a saját csapatukat éltetve az
ellenfelet pedig hangosan szidalmazva hangoskodnak, bár másokban megbotránkozást il-
letve riadalmat kelthetnek, de magatartásukból hiányzik a kihívó közösségellenesség ezért
legfeljebb a közerkölcsök durva megsértéséről beszélhetünk, de jogsértő magatartásról
nem. Más a helyzet, ha a szurkolók mindet úgy teszik, hogy eközben erőszakos, rongáló
vagyontárgyakat megsemmisítő magatartást tanúsítanak úgy cselekményük már nem sza-
bálysértés hanem akár csoportosan elkövetett garázdaság bűncselekménye lehet.
118
A polgárőr tevékenység szabálytalan ellátása
Sztv. 142/B. § (1) Ha a polgárőr a polgárőrségről szóló törvény rendelkezéseinek megsze-
gésével látja el a polgárőrség törvényben meghatározott feladatait, elzárással vagy százöt-
venezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskö-
rébe tartozik.
Közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése
Sztv. 142/C. § (1) Aki közterületen vagy nyilvános helyen olyan, a közbiztonság, közrend
fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel vagy ilyen te-
vékenység látszatát kelti, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság határkö-
rébe tartozik.
Gyermekkel koldulás
Sztv. 146. § (1) Aki a gyermekkorú személy társaságában koldul, illetve házalva kéreget,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) A szabálysértési hatóság a szabálysértés tényéről, az érintett gyermek és az elkövető ada-
tairól a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot haladéktalanul értesíti.
A törvény a koldulást önmagában nem nyilvánítja jogellenessé. Ugyanakkor, ha a kiskorú
veszélyeztetése azért nem állapítható meg, mert a rendszeres, életmódszerű elkövetés nem
történt, szabálysértésnek kell tekinteni magatartást, azzal a feltétellel, hogy ha az elkövető
gyermeket bujt fel koldulásra, illetve vele együtt követi el a cselekményt.
Veszélyes fenyegetés
Sztv. 151. § (1) Aki
b) mást félelemkeltés céljából a megfenyegetett személyre vagy annak hozzátartozójára
vonatkozó, a becsület csorbítására alkalmas tény nagy nyilvánosság elé tárásával komolyan
megfenyeget, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskö-
rébe tartozik.
A szabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a fenyegető személy félelem kiváltására
irányuló szándéka komoly. Önmagában a veszekedés vagy szóváltás alkalmával tett és az
érzelmek által vezérelt kijelentések nem alapozzák meg a szabálysértés elkövetését. A fe-
nyegetés komolyságának eldöntéséhez mérlegelni kell a személyek között fennálló életkor,
fizikai erőkülönbséget, idegállapotot is.
119
Valótlan bejelentés
Sztv. 153. § (1) Aki a hatóságnál vagy közfeladatot ellátó szervnél vészhelyzetről vagy rend-
zavarásról valótlan bejelentést tesz, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Ha a hamis bejelentés alapján a hatóság vagy a közfeladatot ellátó szerv szükségtelenül
a bejelentésben megjelölt helyszínre vonult vagy egyéb intézkedésre kényszerült, az elkövető
elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az (1) bekezdésében meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskö-
rébe tartozik.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskö-
rébe tartozik.
A szabálysértés azt a bejelentőt rendeli büntetni, aki hatóságnál vagy közfeladatot ellátó
szervnél - a bejelentés tényleges hatásától függetlenül - vészhelyzetről (tűzeset, baleset stb.)
vagy rendzavarásról tesz valótlan bejelentést. A törvény egy „minősített esetet” is megfo-
galmaz: nem hagyható értékelés nélkül, ha az alaptalan bejelentés következtében a hatóság
intézkedésre kényszerül, hiszen ez részben költséget, részben indokolatlan kapacitás-lekö-
tést jelent, amely adott esetben más, valóban intézkedésre alapot adó eseménytől vonhatja
el a hatóságot vagy a közfeladatot ellátó szervet. Az elkövetőnek egyértelműen tisztában kell
lennie azzal, hogy bejelentése valótlan tehát tudatosan téveszti meg a hatóságot.
Tiltott szerencsejáték
Sztv. 154. § (1) Aki közterületen vagy nyilvános helyen tiltott szerencsejátékot szervez, száz-
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki közterületen vagy nyilvános helyen tartott tiltott szerencsejátékban részt vesz, száz-
ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(4) Azt a dolgot, amelyre nézve, illetőleg amellyel az (1) bekezdésben meghatározott szabály-
sértést elkövették, el kell kobozni.
Szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték
nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznye-
reményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá. A nyerés vagy a vesztés
kizárólag, vagy túlnyomó részt a véletlentől függ.
A törvény az elkövetői szerepek eltérő veszélyessége miatt különbséget tesz a szervező és
a résztvevő között, s az előbbivel szemben a legmagasabb összegű bírság alkalmazását he-
lyezi kilátásba.
A haszonszerzésre irányuló jogsértésekkel szemben sok esetben a bírságszankcióval
egyenértékű az elkövetés tárgyának, eszközének elkobzása. A törvény az ilyen jellegű jogsér-
tések erőteljesebb visszaszorítása érdekében kötelezővé teszi az elkobzást.
120
Játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése
Sztv. 155. § (1) Aki engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve pénznyerő automatát
nyilvános helyen elhelyez vagy üzemeltet, illetőleg ebből a célból helyiséget bocsát rendelkezés-
re, százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki a játékautomaták üzemeltetésére vonatkozó szabályokat megszegi, százezer forin-
tig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az engedély nélkül elhelyezett vagy üzemeltetett pénznyerő automatát el kell kobozni. Azt a
játékautomatát, amelyre nézve a (2) bekezdésben foglalt szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.
(5) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal Kormány által kijelölt szerve és a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe is tartozik.
Játékautomatának minősül az elektronikusan vagy mechanikusan vezérelt játék folyta-
tására alkalmas, szórakoztató szolgáltatást nyújtó berendezés, amely nem minősül pénz-
nyerő automatának. Ugyancsak a Szerencsejáték Felügyelet dönt abban a kérdésben, hogy
valamely berendezés játékautomatának minősül-e.
Az engedélyezési eljárás részletes szabályait az egyes szerencsejátékok engedélyezésével,
lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtását jogszabály tartalmazza.
Járművezetés az eltiltás tartama alatt
Sztv. 156/A. § (1) Az a bíróság vagy szabálysértési hatóság által a járművezetéstől eltiltott
személy, aki a járművezetéstől eltiltás hatálya alatt annak érvényesülési körébe tartozó jár-
művet vezet, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskö-
rébe tartozik.
121
A TULAJDON ELLENI SZABÁLYSÉRTÉSEK
Sztv. 157. § (1) Aki
a) húszezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, or-
gazdaságot,
b) húszezer forintot meg nem haladó kárt okozva készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel
visszaélést, csalást, szándékos rongálást,
c) húszezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva hűtlen kezelést
követ el, úgyszintén, aki e, cselekmények elkövetését megkísérli, százezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki idegen, nem gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul hasz-
nálja, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Aki műemléket, muzeális tárgyat, az államhatárt, a megye-, város-, községhatár vagy a
birtokhatár megjelölésére szolgáló hivatalos jelet, tömegközlekedési vagy távközlési eszközt,
közúti jelzést, továbbá parkot vagy az ahhoz tartozó felszerelést gondatlanul megrongálja,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt szabálysértési eljárásnak
csak magánindítványra van helye, ha a sértett az elkövető hozzátartozója.
(5) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértések miatti szabálysértés miatt az el-
járás a bíróság hatáskörébe tartozik.
(6) Az elkövetési érték, illetve okozott vagyoni hátrány összegének megállapítása céljából érték-
egybefoglalásnak van helye, ha az eljárás alá vont személy az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatá-
rozott ugyanolyan cselekményt több alkalommal, legfeljebb egy éven belül követte el, és ezeket együtte-
sen bírálják el. Nincs helye érték-egybefoglalásnak, ha az üzletszerű elkövetés megállapítható, vagy ha
az önmagukban a szabálysértést megvalósító cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak.
A tulajdon elleni szabálysértések szorosan kapcsolódnak a Btk.-ban meghatározott vagyon
elleni bűncselekményekhez, hiszen ezek a cselekmények csak az elkövetési érték, az okozott
kár, illetve vagyoni hátrány mértéke tekintetében különböznek a bűncselekményi alakzatoktól.
A szabálysértést a bűncselekménytől elválasztó értékhatárt a törvény húszezer forintban
határozza meg.
A tulajdon elleni szabálysértések körében érvényesül a sértett érdekeinek, akaratának
figyelembevétele. Ha az elkövető a hozzátartozója: ebben az esetben az eljárás megindítá-
sához nem elegendő a hatóság tudomásszerzése, a sértettnek is kifejezésre kell juttatnia az
elkövető megbüntetésére irányuló szándékát.
Az üzletszerű elkövetés megállapításának lehetőségét a 2010. január 1-jétől működő köz-
ponti szabálysértési nyilvántartás alapozza meg. Ahhoz tehát, hogy megfelelően lehessen
dönteni az üzletszerűségről, az azonosított elkövető adatait minden esetben le kell ellen-
őrizni a fenti nyilvántartásban.
122
A „hasonló jellegű” kifejezés meghatározásánál a tulajdon elleni szabálysértések közül a
lopás, a sikkasztás, az orgazdaság, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés, és
a csalás, hasonló jellegű jogsértésként értékelendő. Így például a lopás üzletszerű minősí-
tésénél az elkövetett orgazdaság vagy sikkasztás ugyanolyan következménnyel bír, mint ha
további két lopást követtek volna el.
Vámszabálysértés
Sztv. 158. § (1) Aki nem közösségi árut a vámellenőrzés alól elvon, vagy a vámtartozás, a
nem közösségi adók és díjak, illetve a biztosíték megállapítása vagy beszedése szempontjából
lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz, feltéve, hogy a vámbevétel
csökkenése a százezer forintot nem haladja meg, úgyszintén, aki e cselekmények bármelyikét
megkísérli, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt a vámbevétel csökkenésének mérté-
kére tekintet nélkül gondatlanul követi el, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az az áru, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, elkobozható.
Vámorgazdaság
Sztv. 161. § (1) Aki vámszabálysértésből származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez,
elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik – értékre tekintet nélkül – százezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal vámszerve hatáskörébe tartozik.
A pénzutánzatra vonatkozó szabályok megszegése219
Sztv. 163. § Aki a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott, illetve forgalomba hozott és forga-
lomban lévő bankjegyről vagy érméről, valamint euro-bankjegyről vagy -érméről engedélyhez
kötött utánzatot jogosulatlanul készít, megszerez, tart, azt az országba behozza, vagy utánzat-
ként forgalomba hozza, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki az utánzatok nyilvántartására, őrzésére, megsemmisítésére vagy bejelentésére vo-
natkozó előírásokat megsérti, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az (1)–(2) bekezdés szempontjából utánzatnak minősül:
a) a magyar törvényes fizetőeszköz és az euro utánzatáról szóló 1/2006. (II. 15.) MNB rendelet,
b) az eurobankjegyek címleteiről, technikai jellemzőiről, utánzatai készítéséről, cseréjéről
és bevonásáról szóló, 2003. március 20-i 2003/205/EK európai központi banki határozat,
c) az euro-érmékhez hasonló érmekről és zsetonokról szóló, 2004. december 6-i 2182/2004/
EK tanácsi rendelet
szerinti utánzat, illetve euro-érmékhez hasonló érem és zseton.
Sztv. 164. § A 158–163. §-okban meghatározott szabálysértések miatt az eljárás a Nemzeti
Adó- és Vámhivatal vámszerve hatáskörébe tartozik.
123
218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet az egyes szabálysértésekről( kivonat )
KÖZREND ELLENI SZABÁLYSÉRTÉSEK
Csendháborítás
6. § (1) Aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési
eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas
arra, hogy mások nyugalmát, illetőleg a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben a rendőrség, to-
vábbá a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a
közterület-felügyelő, a természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr, helyi je-
lentőségű védett területen az önkormányzati természetvédelmi őr helyszíni bírságot szabhat ki.
A szabálysértés elkövetése mások nyugalmát, a lakások, természeti területek káros ha-
tásoktól mentes érdekét sérti. Leggyakrabban olyan indokolatlan zajkeltéssel követik el,
amely a megengedettnél nagyobb hanghatást okoz és alkalmas arra, hogy másokat zavar-
jon. A zaj okozása leggyakrabban túl hangos zenehallgatással, hang- és rezgés előidézésével
követhető el. A szabálysértés elkövetésének megállapításához nem szükséges hogy mások
nyugalmának zavarása be is következzen, elegendő, ha a zaj szint csupán erre alkalmas.
Ipari, üzemi létesítmények vagy zajterhelések határértékének megállapításához miniszteri
rendeletekben leírt értékek nyújtanak segítséget.
Köztisztasági szabálysértés
7. § (1) Aki
a) a közterületen, a közforgalom céljait szolgáló épületben, illetőleg közforgalmú közlekedési
eszközön szemetel, ezeket beszennyezi,
b) a felügyelete alatt lévő állat által az a) pontban megjelölt helyen okozott szennyezés meg-
szüntetéséről nem gondoskodik,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki települési szilárd vagy folyékony hulladékot a közterületen engedély nélkül lerak,
elhelyez, illetőleg nem a kijelölt lerakóhelyen rak le, vagy helyez el;
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértések miatt a rendőrség, a helyi önkor-
mányzat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a közterület-
felügyelő, valamint a természeti és védett természeti területen természetvédelmi őr, helyi
jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr helyszíni
bírságot szabhat ki.
124
A szabálysértés a közterületek rendjét, a közforgalmú nyilvános helyek és közlekedési
eszközök tisztaságát hivatott védeni. Szemét vagy szilárd, illetve folyékony hulladék kijutta-
tásával követhető el a szabálysértés. Túlnyomó többségében az egyszerű szemetelés vagy a
kedvtelésből tartott házi és kisállatok ürülékének a közterületről történő eltávolításának el-
mulasztásával valósul meg a szabálysértés. A jogszabály a hulladék közterületen vagy illegális
módon, nem az arra a célra kijelölt helyen történő lerakását is bünteti. Ez tipikusan háztartási
hulladékok, építési törmelék meg nem engedett módon történő elhelyezésével valósul meg.
Szeszesital-árusítás, -kiszolgálás és -fogyasztás tilalmának meg-szegése
12. § (1) Aki
a) a szeszes ital árusítására vagy a közterületen történő fogyasztására vonatkozó – törvényben,
kormányrendeletben, illetőleg önkormányzati rendeletben meghatározott – tilalmat megszegi,
b) vendéglátó üzletben 18. életévét be nem töltött személy részére szeszes italt szolgál ki,
c) a szeszes ital eladása során közterületen vagy nyilvános helyen szemmel láthatóan ré-
szeg állapotban lévő személynek szeszes italt szolgál ki,
d) közterületen vagy nyilvános helyen fiatalkorút szándékosan lerészegít,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a illetékes fogyasztóvé-
delmi felügyelőség hatáskörébe is tartozik.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség, a közterület-felü-
gyelő, illetőleg a fővárosi és megyei kormányhivatal megyei népegészségügyi szakigazgatási
szerve vagy kistérségi népegészségügyi intézete erre felhatalmazott ügyintézője helyszíni bír-
ságot szabhat ki.
A jogszabályt valóságos tartalommal alacsonyabb szintű jogi normák töltik ki, amelyek a
szeszesitalok árusításáról és fogyasztásáról rendelkeznek.
Lényeges, hogy a jogi norma kifejezetten megjelöl olyan helyeket, ahol tilos szeszesitalt
árusítani és fogyasztani. Ilyenek például az egészségügyi intézmények és a nevelési- okta-
tási intézmények is. A magatartás szabálysértéssé nyilvánítása a közterületek rendjének,
valamint a 18 éven aluli fiatalok egészségének védelmét szolgálja. Önkormányzati rendelet
tilthatja az utcán, köztereken, parkokban történő szeszesital fogyasztást. Lássunk példát
erre, az alábbi jogszabálytervezetben.
Leggyakrabban a 18 éven aluli személy részére történő szeszesital kiszolgálása miatt jár-
nak el a hatóságok. A jogsértést csak vendéglátó üzletben lehet elkövetni és csak a kiszolgálást
végző személy követheti el. Főszabály, hogy aki közterületen vagy nyilvános helyen szeszes-
italt szolgál ki részeg személy számára szabálysértést követ el. Aki rendezvényen, családi ün-
nepen, baráti társaságban kínál részeg személyt szeszesitallal, nem követ el szabálysértést.
125
……………….. Város Közgyűlésének
…/2012. (……) önkormányzati rendelete
a közterületen történő szeszesital fogyasztás korlátozásáról
……………. Város Közgyűlése a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 1. § (1) bekezdésében, az egyes szabály-
sértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 12. § (1) bekezdés a) pontjában és a helyi önkormányzatokról
szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés
a) pontjában és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 1. § (3) bekezdésében meghatározott fel-
adatkörében eljárva a következőket rendeli el:
1. § A rendelet célja a közterületen történő szeszesital fogyasztás korlátozása a közterületek rendjének biztosítása és
az alkoholfogyasztási szokások befolyásolása érdekében.
2. § (1) A rendelet területi hatálya ………………………….. Város közigazgatási területén lévő közterületekre terjed ki.
(2) A rendelet személyi hatálya a város közigazgatási területén bármilyen jogcímen tartózkodó természetes sze-
mélyekre terjed ki.
3. § E rendelet alkalmazásában:
1. közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amelyet
rendeltetésének megfelelően bárki használhat, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a
közforgalom számára a tulajdonos (használó) által megnyitott és kijelölt részét, továbbá az a magánterület, amelyet
azonos feltételekkel bárki használhat,
2. szeszesital: minden alkoholtartalmú ital, kivéve a gyógynövények gyógyászati jellegű szeszes kivonatát és az ezek
felhasználásával készült terméket, továbbá az 1,2 %-nál kevesebb alkoholtartalmú üdítőitalokat.
4. § (1) A közterületen tilos a szeszesital fogyasztása a (2) bekezdésben foglalt esetek kivételével.
(2) A közterületen történő szeszesital-fogyasztás tilalma nem terjed ki
a) a hatályos közterület-használati szerződéssel rendelkező vendéglátó üzletre, annak előkertjére, kitelepülése te-
rületére, nyitvatartási időben,
b) a szeszes ital kimérésre is jogosító engedéllyel (közterület-használati szerződéssel) rendelkező alkalmi rendez-
vény területére, a rendezvény engedélyezett ideje alatt,
c) a szokásosan kirándulás céljából igénybevett, pihenésre kijelölt helyekre
d) december 31. napján 18 órától a következő év január 1. napján 06 óráig terjedő időszakra.
5. § (1) Aki a rendeletben meghatározott tilalmat megszegi az szabálysértést követ el, és az egyes szabálysértésekről
szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 12. § (1) bekezdés a) pontja alapján ötvenezer forintig terjedő pénzbírság-
gal sújtható.
(2) A szabálysértés tetten ért elkövetőjével szemben a közterület-felügyelő háromezer forinttól húszezer forintig
terjedő helyszíni bírságot szabhat ki.
E rendelet 2011. május 15. napján lép hatályba.
………………………………………… …………………………………
jegyző polgármester
126
A jogszabály különösen is védi a fiatalkorúakat, ugyanis büntetni rendeli azt, aki közte-
rületen vagy nyilvános helyen fiatalkorút lerészegít. Lényeges továbbá hogy a fiatalkorú
lerészegítése csak szándékosan követhető el és egyben az elkövetőnek tudnia kell, hogy a
szeszesitallal kínáló személy még nem töltötte be a 18. életévét. Tény, azonban hogy ha a le-
részegítés magánlakásban vagy például kollégiumban történik úgy szabálysértés elkövetése
nem állapítható meg.
Kitiltás szabályainak megszegése
15. § (1) Aki olyan helységben vagy az ország területének olyan részében tartózkodik, ahon-
nan a bíróság kitiltotta, hatvanezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatás-
körébe tartozik.
Sportrendezvényről kitiltás szabályainak megszegése
15/A. § (1) Aki olyan sportrendezvényen vagy sportlétesítményben tartózkodik, ahon-
nan a bíróság, illetve a szabálysértési hatóság kitiltotta, ötvenezer forintig terjedő pénz-
bírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatás-
körébe tartozik.
Tiltott fürdés
17. § (1) Aki tiltott helyen fürdik, húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség, a helyi önkormány-
zat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazást ügyintézője, a közterület-felügyelő,
bányatavak esetében a bányakapitányság, a természeti és védett természeti területen termé-
szetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvé-
delmi őr helyszíni bírságot szabhat ki.
A szabad vizekben való fürdés szabályait a belügyminiszteri rendelet állapítja meg,
mely szerint folyóvizekben, természetes és mesterséges tavakban illetve vízi létesítmé-
nyek, - például csatornák vizében, - csak olyan helyen szabad fürödni, amelyek nem esnek
tiltó rendelkezés alá. A fürdésre alkalmas szabad vizek kijelöléséről a települési önkor-
mányzat jegyzője gondoskodik. Tilalmazott a fürdés általában éjszaka és korlátozott látási
viszonyok között, hajóútban és ott, ahol azt tiltótábla jelzi. Megjegyzendő hogy szabad vi-
zekben 6 éven aluli gyermek vagy úszni nem tudó 14 éven aluli fiatal csak felnőtt felügye-
lete mellett fürödhet.
127
Jégen tartózkodás szabályainak megszegése
18. § (1) Aki a szabad vizek jegén való tartózkodás szabályait megszegi, húszezer forintig
terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség, a helyi önkormány-
zat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a közterület-felügyelő
helyszíni bírságot szabhat ki.
Szabad vizek jegén tartózkodni csak akkor szabad, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvad, illet-
ve nem mozog. A szabálysértés az álló vizek jegén tartózkodó személyek biztonságát, életüket
és testi épségüket védelmezi. Tilos szabad vizek jegén tartózkodni éjszaka és korlátozott látási
viszonyok között illetve folyókon, kikötőkben. Aki a jégen léket vág, köteles a jégmentessé vált
területet távolról felismerhető módon megjelölni, illetve körbehatárolni. A jégen tartózkodás
szabályait hasonlóan az előzőekhez alacsonyabb szintű jogi norma határozza meg, tehát az in-
tézkedő rendészeti szerv tagjának ennek ismeretében kell eldöntenie, hogy történt -e jogsértés.
A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS RENDJÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ SZABÁLYSÉRTÉSEK
Ittas vezetés
42. § (1) Aki
a) vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet,
úszó munkagépet úgy vezet, hogy szervezetében szeszes ital fo-
gyasztásából származó alkohol van, vagy
b) vasúti vagy légi jármű, gépi meghajtású vízi jármű, úszó
munkagép, illetve közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt
magánúton gépi meghajtású jármű vezetését olyan személynek
engedi át, akinek a szervezetében szeszes ital fogyasztásából
származó alkohol van,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott sza-
bálysértést nem gépi meghajtású vízi járműre követi el, ötvenezer forintig terjedő pénz-
bírsággal sújtható.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a
szabálysértési hatóság járművezetéstől eltiltást alkalmazhat.
A szervezetbe jutó alkohol gátolja a biztonságos vezetéshez szükséges koncentrációt és
reagálási képességet, hajlamosít a közlekedési szabályok megszegésére, ezáltal veszélyez-
tetve mások életét és testi épségét.
A jogszabály módosulása folytán a közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton tör-
ténő gépi meghajtású jármű vezetése oly módon, hogy a járművezető szervezetében szeszes ital
128
fogyasztásából származó alkohol van, már nem szabálysértés! Mint korábban említettük, közigaz-
gatási bírsággal sújtandó jogsértés, tehát nem von maga után tényleges szabálysértési eljárást.
A KRESZ szerint járművet az vezethet, aki a vezetési képességre hátrányosan ható szer
befolyása alatt nem áll és szervezetében nincs szeszesital fogyasztásából származó alkohol.
A MÁV Zrt. belső utasításai illetve a Hajózási Szabályzat is a rendelkezései között megje-
leníti a KRESZ-ben leírt elvárható magatartást. A cselekmény azért is veszélyes a társada-
lomra, mert nemcsak az elkövető, hanem más, a közlekedésben résztvevő személyek is vagy
akár azzal érintett személyek kerülhetnek azáltal veszélybe, hogy az alkohol hatása miatt a
jármű vezetője elveszítheti uralmát a jármű felett.
A szabálysértést el lehet követni gépi meghajtású vízi járművel, illetve vasúti vagy légi járművel.
Gépi meghajtású járműnek azok minősülnek, a járművek minősülnek, melyeket beépített motor hajt.
Vasúti és légi jármű esetében azonban nem feltétel a gépi meghajtás a cselekményt például
vitorlázó repülőgéppel is el lehet követni.
Az alkoholos befolyásoltságot több körülmény együttes hatása alakítja ki. Ezt meghatározza
a szeszesital alkohol tartalma, az elfogyasztott mennység, a személy tűrőképessége és egyéni
állapota. Ennek rendszerint külső jegyei is megnyilvánulnak a bizonytalan járásban vagy aka-
dozó beszédben. Ilyen tünetek hiányában is szeszesitaltól befolyásolt állapotról beszélünk, ha
a járművezető szervezetében lévő véralkohol töménysége a 0,8 ezreléket meghaladja. Megálla-
pítható az alkoholos befolyásoltság akkor is, ha a hitelesített légalkohol-mérő készülék mérési
eredménye a 0,51 mg/l mértéket eléri vagy meghaladja.
Akkor valósul meg a szabálysértés, ha az említett járművek rendeltetésszerű használata
céljából megtörténik az elindítás, mozgásban tartás és az irányítás.
A vezetés átengedése akkor következik be, hogyha a vezetésre alkalmatlan személy a jármű-
vet elindította, mozgásba hozta. Esetenként előfordulhat a felelősségre vonást kizáró tévedés. Ez
akkor állapítható meg a vezetést átengedő személy például nem tudott arról, hogy az, akinek a
vezetést átengedte korábban szeszesitalt fogyasztott és emiatt a szervezetében még alkohol van.
A szabálysértési alakzattól a büntetőjogi tényállást a vérben lévő alkohol mennyisége ha-
tárolja el egymástól, vagyis a véralkohol-koncentráció. Ez az érték szabálysértés esetén, ha
mg/l értéket vesszük alapul, akkor 0,51 mg/l, ha pedig véralkohol töménységet számítunk,
ezrelékben számolva, ez az érték 0,8 ezrelék. Tehát ha valaki az említett értéket, vagy ez alat-
ti értéket produkálja egy alkohol ellenőrzés során, akkor a cselekménye szabálysértés, így a
lakóhelye szerint illetékes szabálysértési hatóság jár el az ügyében.
A szankció pénzbírság, valamint gépi meghajtású jármű esetében járművezetéstől eltiltás
együttes alkalmazása lehet.
Az elsőbbség és az előzés szabályainak megsértése
44. § (1) Annak a járműnek a vezetője, aki – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – az el-
sőbbségre vagy az előzésre vonatkozó szabályokat megszegi, ötvenezer forintig terjedő pénz-
bírsággal sújtható.
129
(2) Annak a járműnek a vezetője, aki az elsőbbségre vagy az előzésre vonatkozó szabályok meg-
szegésével a közlekedés más résztvevőjét hirtelen fékezésre vagy irányváltoztatásra kényszeríti,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság jármű-
vezetéstől eltiltást alkalmazhat, továbbá az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés ese-
tében a rendőrség helyszíni bírságot szabhat ki.
A szabálysértés a közlekedés biztonságát és a közlekedésben résztvevők életét, testi épségét és
egészségét sérti, illetve veszélyezteti. A szabálysértés az elsőbbségre vagy az előzésre vonatkozó
szabályok megszegésével a közlekedés más résztvevőjét hirtelen fékezésre vagy irányváltozta-
tásra kényszerítésével valósul meg. A vonatkozó szabályokat a KRESZ határozza meg. Elsőbbsé-
gi szabályok leggyakrabban az útkereszteződésekben érvényesülnek, ahol a közlekedési jelzések
vagy más kisegítő szabályok utasításait kell alkalmazni. Azonban ezen túl elsőbbségadási köte-
lezettséget kell teljesíteni a megkülönböztető jelzést együttesen használó gépjárművek részére a
földútról érkező járművel, a szilárd burkolatú útról érkező jármű részére vagy például különösen
is a gyalogosnak, akinek áthaladási szándéka van a gyalogátkelőhely közelében.
Aki az elsőbbségadásra vonatkozó szabályokat megszegi a fentiekben leírt módon sza-
bálysértést követ el és vele szemben helyszíni bírság is kiszabható.
Az előzés szabályaira a KRESZ tartalmaz rendelkezéseket, amely leírja például az általá-
nos megközelítési, elhaladási és visszatérési szabályokat. Meg kell említeni azonban néhány
tilalmat, amelyek megsértése gyakori a közlekedésben és az esetek többségében balesetve-
szélyes helyzetet teremt. Tilos előzni kijelölt gyalogos- átkelő helyen illetve közvetlenül előt-
te illetve be nem látható útkanyarulatban. A szabálysértés által leírt hirtelen fékezés vagy
irányváltás azt jelenti, hogy az elsőbbséggel rendelkező vagy a megelőzött illetve az előzést
végrehajtó járművel szemben közlekedő jármű vezetője a baleset elkerülése végett váratlan
és hirtelen gyorsításra vagy erős fékezésre, avagy haladási irányúak hirtelen megváltoztatá-
sára kényszerül. A kisebb sebességcsökkentésre kényszerítés nem minősül jogellenesnek.
Vasúti átjárón áthaladás szabályainak megsértése
45. § (1) Az a járművezető vagy állathajtó, aki járművével vagy állatával (állataival) a köz-
lekedési szabályok szerinti tilalom ellenére a vasúti átjáróba hajt, vagy azon áthajt, ha az nem
tartozik a közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés hatálya alá, hatvanezer forintig
terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség helyszíni bírsá-
got szabhat ki.
A vonatkozó tiltó szabályokat szintén a KRESZ határozza meg, amikor az ott leírt tiltó
magatartások ellenére a vasúti átjáróba való behajtással vagy áthajtással valósul meg a jog-
sértés. Leggyakrabban a fénysorompó piros jelzésének figyelmen kívül hagyásával valósul
meg a szabálysértés. A vasúti átjáró biztosítására szolgáló jelzőberendezések a fénysorom-
pó a félsorompó és a teljes sorompó. A KRESZ rendelkezik a különböző biztosítási szintű
130
vasúti átjárókon való áthaladás szabályairól, az áthaladás sebességéről és a megállási köte-
lezettségekről. Aki megszegi az erre vonatkozó tilalmakat elköveti a szabálysértést. A közle-
kedési baleseti statisztikák szerint, a fénysorompóval biztosított vasúti átjárókban történő
balesetek szinte kizárólagosan a tilos jelzés figyelmen kívül hagyása miatt történnek meg.
A közúti közlekedés rendjének megzavarása
46. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályait megszegi és ezzel másnak vagy másoknak életét, testi
épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki vagy könnyű testi sértést okoz,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésében meghatározott szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság jármű-
vezetéstől eltiltást alkalmazhat.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem tekinthetők közúti közlekedési szabálynak a gyalo-
gosra és az utasra vonatkozó rendelkezések.
A szabálysértést kizárólag csak a közúton közlekedő jármű vezetője követheti el azzal, hogy
más vagy mások kerülnek közvetlen veszélybe vagy szenvednek olyan sérülést mely 8 napon be-
lül gyógyul. Nem csak a sérülés okozása, hanem a közvetlen veszély előidézése is alkalmas a cse-
lekmény megállapítására. Közvetlen veszély például akkor állapítható meg, ha a szabálytalanul
közlekedő járművezető magatartása miatt a közlekedési baleset bekövetkezése kizárólag a másik
járművezető gyors manőverezése miatt és a körülmények szerencsés alakulása folytán marad el.
E szabálysértés csak gondatlanul követhető el, a gondatlanságnak mind a KRESZ sza-
bályszegés elkövetésénél, mind pedig a megvalósult eredmény tekintetében fent kell állni.
A szabálysértést a közúti baleset okozásának bűncselekményétől az eredmény súlyossága
alapján határolható el. A bűncselekmény alapesetét az követi el, aki a közlekedés szabályai-
nak megszegésével másnak vagy másoknak súlyos testi sértést okoz.
Engedély nélküli vezetés
47. § (1) Aki vasúti járművet, légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet, úszó munkagépet,
illetőleg a közúti forgalomban olyan gépi meghajtású járművet vezet, amelynek vezetésére ható-
sági engedéllyel nem rendelkezik, továbbá aki e járművek vezetését ilyen személynek átengedi,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Azzal szemben, aki a közúti forgalomban gépi meghajtású járművet engedély nélkül ve-
zet, a szabálysértési hatóság járművezetéstől eltiltást alkalmazhat, továbbá a rendőrség hely-
színi bírságot szabhat ki.
A jogszabályban írt vasúti, légi, gépi meghajtású vízi és közúti forgalomba résztvevő
gépi meghajtású jármű vezetéséhez különböző jogi normákban leírt engedélyek szüksége-
sek. A szabálysértést ezen hatósági engedélyek hiányában és a felsorolt járművek vezeté-
131
sével lehet elkövetni. Az is elköveti az engedély nélküli vezetetést, aki ugyan rendelkezik a
gépi meghajtású jármű vezetésére jogosított engedéllyel, de engedélye az adott kategóriá-
ra vezetésére nem jogosítja fel.
Az sem rendelkezik hatósági engedéllyel, aki gépjármű vezetési oktatáson vett részt, a
vizsgáit sikerrel tejesítette, de a vezetői engedélyét még nem kapta kézhez. A KRESZ szerint
a járművezetői engedélyt a vezetőnek vezetés közben magánál kell tartania. Aki rendelke-
zik a szükséges és érvényes hatósági engedéllyel, de azt nem tartja magánál, nem engedély
nélküli vezetést, hanem a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértését követi el.
Úgyszintén az is, akinek az engedélyének egészségi alkalmasságának határideje lejárt.
Biztonságos közlekedésre alkalmatlan jármű vezetése
48. § (1) Aki a közúti forgalomban olyan gépi meghajtású járművet vezet, amelynek kor-
mányberendezése hibás, üzemi fékberendezése elromlott, vagy féklámpája, irányjelző beren-
dezése (kivéve, ha kézzel megfelelő irányjelzés adható) továbbá – ha a látási viszonyok megkí-
vánják – bal oldali első vagy hátsó helyzetjelző lámpája elromlott (kivéve, ha ezek helyettesítése
más lámpával megoldható), úgyszintén az is, aki a közúti forgalomban olyan villamost vezet,
amelynek üzemi fékberendezése hatásosan nem működik,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság jármű-
vezetéstől eltiltást alkalmazhat, továbbá a rendőrség helyszíni bírságot szabhat ki.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés esetén – a szabálysértési jogsegély ke-
retében – a pénzbírságot kiszabó jogerős határozat végrehajtása átadható.
A KRESZ előírása szerint a közlekedésben olyan járművel szabad részt venni, amely meg-
felel a jogszabályban meghatározott műszaki feltételeknek. Minden jármű vezetője köteles
járművének berendezéseit ellenőrizni. Ha a járművezető úgy közlekedik az úton, hogy tudja,
hogy járműve alkalmatlan a kormányberendezés, a fékberendezés hibája miatt közúti köz-
lekedésre szabálysértést követ el.
Érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés nélküli vezetés
51. § (1) Az az üzembentartó, akinek gépjárműve érvényes kötelező felelősségbiztosítás nél-
kül vesz részt a közúti forgalomban,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség helyszíni bírságot
szabhat ki.
A gépjármű üzembentartójának kötelezettsége hogy a gépjármű a közúti forgalomban
csak érvényes gépjármű- felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkezzen. Az üzembentar-
tó személy köteles a felelősségbiztosítás meglétét bizonyító okiratot a forgalmi engedéllyel
együtt tartani, és ha kell azt felmutatni.
132
Közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése
54. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet-
ben (a továbbiakban: KRESZ) meghatározott közúti közlekedés szabályait megszegi, ha a 42–51.
§-a szerinti szabálysértés nem valósul meg, vagy az nem tartozik a közigazgatási bírsággal súj-
tandó szabályszegés hatálya alá, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség, továbbá a KRESZ
40–41. §-ának, valamint más megállási, várakozási vagy táblával jelzett behajtási tilalom
vagy korlátozás megszegése esetén a közterület-felügyelő helyszíni bírságot szabhat ki.
A KRESZ tartalmaz az előzőeken túl olyan szabályokat is, amelyeknek megsértését a jog-
alkotó nem kívánta külön nevesíteni tehát nem minősülnek önálló szabálysértéssé. Az ilyen
szabályokat a közlekedésben bármilyen módon résztvevő személy elkövetheti, legyen az
járművezető, gyalogos vagy adott esetben jármű utasa. A KRESZ nevesíti a járműforgalom
irányítására szolgáló fényjelző készülékek jelzéseit, leírja a forgalomirányító rendőr kar-
jelzéseit. Tilalmazza, és büntetni rendeli azokat, akik -e tiltó rendelkezésnek nem tesznek
eleget, piros jelzés ellenére az úton továbbhaladnak vagy a gyalogos az úttesten áthalad. A
gyalogosokra nézve a KRESZ egyéb tiltó szabályokat is megállapít, mint a hídon, aluljáró-
felüljáró útfelületén való közlekedést.
Járművek utasaira is vonatkoznak szabályok, például az utas csak álló járműre szállhat
fel és csak álló járműről szállhat le. Tilos a jármű ablakán vagy ajtaján kihajolni, a vezetőt
vezetés közben zavarni. Értelemszerűen ezeket a szabálysértéseket csak utasok követhetik
el. Összességében elmondható hogy szabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a közúti
közlekedés szabályainak megsértése nem valósítja meg valamelyik súlyosabban büntetendő
közlekedésrendészeti szabálysértést vagy bűncselekményt.
133
IV. fejezetBüntetőjog (általános rész)
134
135
Bevezetés
A szabálysértések, mint jogellenes cselekmények vizsgálatnál megfigyelhettük, az állam a
társadalmi rend fenntartásához fűződő feladatát oly képen valósítja meg, hogy bizonyos em-
beri magatartások szabályozását célzó parancsait, mindenki által betartandó jogszabály for-
májában jeleníti meg. Ezek a magatartások lehetnek kevésbé súlyosak, melyek enyhébb jog-
következményt magukban hordózó cselekmények, mint amelyek a tárgyalt szabálysértések.
A társadalommá szerveződött emberiség
életében a korai időszaktól fogva előfordul-
tak, hogy egyes viselkedések nem feleltek
meg a társas élet követelményeinek. A kö-
zösségek különböző módon tiltakoztak az
ilyen magatartásokkal szemben, míg nem a
társadalmi fejlődés egy szintjén, az együtt-
élés követelményeit már írásba foglalták.
Az ez ellen vétkezőket vagy kötelezték az
előírások betartására vagy valamilyen hát-
rány érte őket.
A társadalmi együttélés alapkövetelmé-
nyeit ma is jogszabályok tartalmazzák. Az ál-
lampolgárok többsége minden további nélkül
eleget tesz a törvényhozói akaratnak, mert
maguk is egyetértenek a jogszabályokban
meghatározott elvárásokkal. Néhányan azon-
ban nem hajlandók követni a jog előírásait, ve-
lük szemben az elvárható magatartást ki kell
kényszeríteni akár a jogalkotó által meghatá-
rozott hátrány tűrésével is.
A társadalmi követelményekkel szemben-
álló antiszociális cselekmények közül a tör-
vény jó néhányat bűncselekménnyé minő-
sít. A bűncselekmények egyedi jelenségek,
azonban minden társadalomra jellemző egy
adott helyen és meghatározott időben elkö-
vetett cselekményösszesség, melyet bűnö-
zésnek nevezünk.
A büntetőjog kialakulása az állam
kialakulásával esik egybe, a büntető-
jog tudományos művelése jóval ké-
sőbb kezdődött meg. Keletkezésének
csíráit az olasz egyetemeken látjuk
a XII. sz-tól kezdve. Büntetőjog-tu-
dományról a XVIII. sz. óta beszélhe-
tünk. 1764-ben megjelent CESARE
BECCARIA: A bűnökről és bünte-
tésekről c. műve a modern büntető-
jog kezdete. Ebben az időszakban a
filozófia keretein belül tárgyalták a
tudomány alapjait. Magyarországon
eddig három Büntető Törvényköny-
vet alkottak. Az első az 1878. évi V.
tc.; a második az 1961. évi V. törvény;
a harmadik a ma is hatályos 1978. évi
IV. törvény. A Btk. megalkotásáról
szólva ki kell emelni Csemegi Károly
alakját, aki Deák Ferencnek és párt-
jának bizalmát élvezve kapott meg-
bízást a Btk. szöveganyagának és in-
dokolásának elkészítésére. A kódex
több esztendős munka során készült
el; országgyűlési vitája pedig mintegy
másfél évig tartott. Csemegi műve a
Btk.-t mintegy kiegészítő Kihágási
Büntető törvénykönyv (KBTK.), - az
1879. évi XL. tc. is.
136
1. A büntetőjog fogalma
A büntetőjog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek meghatározzák,
hogy mely cselekmények minősülnek bűncselekménynek, az elkövetőket mi mó-
don kell felelősségre vonni és velük szemben milyen szankciókat és hogyan kell
alkalmazni. A büntető jogszabályok célja, hogy a bennük körülírt magatartásokat lehetőleg
senki ne tanúsítsa, a jogszabályokban megjelenített következményeket senki ne idézze elő.
A büntetőjog a szabálysértési törvénnyel szemben egy összetettebb joganyag:
- egyrészről magában foglalja azokat a jogszabályokat, amelyek meghatározzák, hogy mi
minősül bűncselekménynek, az elkövetőkkel szemben alkalmazható szankciókat és azok al-
kalmazásának feltételeit. Ez a jogszabály az 1978. évi IV. törvény, a Büntető Törvénykönyv,
http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=3352.513097 )
- a büntetőjog leírja a bűncselekményt elkövető személy felelősségre vonásának szabálya
it, Ezt az 1999. évi XIX. törvény szabályozza, mely a Büntetőeljárásról szóló törvény
- és nem utolsó sorban a büntetés végrehajtási jog szabályait tartalmazó 1979. évi 11. tör-
vényerejű rendelet.
A büntetőjogág három fő részre tagolódik. Anyagi, eljárási és büntetés-végrehajtási jogra.
Az anyagi büntetőjog azokat a jogszabályokat foglalja magába, amelyek leírják a bűncselek-
ménynek minősülő magatartásokat az elkövetőkkel szemben alkalmazható szankciókat és a
szankciók alkalmazásának feltételeit. Az anyagi jog további két részre bontható, az általános
és a különös részre. Míg az általános rész az összes bűncselekményre vonatkozó általános
rendelkezéseket foglalja magában, addig a különös rész az egyes bűncselekményeket írja le.
A büntető eljárási jog a bűncselekményt elkövető személyek felelősségre vonásának rendjét
szabályozza. Leírja, hogy milyen szervek, milyen eljárási cselekményekkel járhatnak el a bűncse-
lekményt elkövetőkkel szemben, illetve szabályokat tartalmaz a felelősségre vonás folyamatára.
A büntetés-végrehajtási jog szabályai szorosan kapcsolódnak az előbbi két rész szabá-
lyaihoz, ugyanis a cselekmény anyagi jogban meghatározott elkövetőit, az eljárási jogban
leírt módon történő felelősségre vonás során kiszabott büntetések végrehajtásának módját,
körülményeit szabályozza.
1.1. A büntető törvények hatálya
Ha a jogszabályalkotásra hivatott szerv az előírt formák között jogszabályt alkot és azt az
előírásoknak megfelelően kihirdeti, a közzétett jogszabály érvényes. Hatályos az a jogsza-
bály, amely ott helyen, időben és személyekre nézve alkalmazható.
A Büntető Törvénykönyv hatályát az alábbiakban foglalhatjuk össze
„Btk. 2. § A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbí-
rálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény
már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni;
egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje.”
137
A büntető törvény időbeli hatálya arra vonatkozik, hogy mikortól kezdve és meddig alkal-
mazható a büntető jogszabály. Általános szabály az elkövetéskor hatályos törvény alkalma-
zása, amely alól az egyetlen kivétel az elbíráláskori enyhébb büntető törvény.
A háborús és az emberiség elleni bűntettek tényállásait és büntethetőségük feltételeit a
nemzetközi jog határozza meg, és ezeket a bűntetteket attól függetlenül büntetni rendeli,
hogy az elkövetés idején a belső jogban büntetendőek voltak-e.
A területi és személyi hatály
„Btk. 3. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményre,
valamint magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a magyar tör-
vény szerint bűncselekmény.
(2) A magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság3 határain kívül tartózkodó
magyar hajón, vagy magyar légi járművön elkövetett bűncselekményre is.
4. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkö-
vetett cselekményre is, ha az
a) a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is
büntetendő,
b) állam elleni bűncselekmény (X. fejezet), kivéve a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett
kémkedést (148. §), tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint bünte-
tendő-e,
c) emberiség elleni (XI. Fejezet) vagy olyan egyéb bűncselekmény, amelynek üldözését nem-
zetközi szerződés írja elő.
(2) A nem magyar állampolgár által külföldön, a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett
kémkedés (148. §) esetében a magyar büntető törvényt kell alkalmazni, feltéve, hogy e bűncse-
lekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő.
(3) Az (1)–(2) bekezdés eseteiben a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész rendeli el.”
A területi és a személyi hatályra vonatkozó szabályok az állam büntetőhatalmának, jog-
hatóságának körét határozzák meg. Az állam büntetőjogának hatálya a saját területén elkö-
vetett bűncselekményekre terjed ki, éspedig tekintet nélkül az elkövető állampolgárságára
és arra, hogy mi ellen irányul a bűncselekmény. A területi elv alapja az állam szuverenitása
az adott terület felett, az állam tehát hatalmat gyakorol az országa területén elkövetett bűn-
cselekményekkel kapcsolatban.
Az állam büntetőjogának személyi hatálya alá a saját állampolgárai által elkövetett bűncselek-
mények tartoznak, tekintet nélkül arra, hogy hol és ki, vagy mi ellen követték el a cselekményt.
Jelen tananyagrész feladata a bűncselekmény fogalmának bemutatása, az elkövetők kü-
lönböző csoportjainak ismertetése. Részét képezi a fejezetnek a büntethetőségi akadályok
és az elkövetett bűncselekmény miatt kiszabható szankciók értelmezése.
138
1.2. A bűncselekmény fogalmát
Bűncselekmény az a szándékos vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bün-
teti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és
amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli el.
Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a
Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazda-
sági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait
sérti vagy veszélyezteti.
Mint látható a bűncselekmények három fontos fogalmi
ismérve van. Ezek az alábbiak:
Az egyes fogalmak szoros egységet képeznek, bármelyikük hiánya esetén nincs bűncselek-
mény. Az ábra részletes magyarázatára a bűncselekményi tényállás elemzésekor térünk ki.
Az egyes bűncselekmények súlyuk, társadalomra veszélyességük szerint eltérőek lehet-
nek, ezért célszerű már a bűncselekmény elnevezésükben is
különbséget tenni.
Ezek alapján bűntett az a szándékosan elkövetett bűn-
cselekmény, amelyre a törvény kétévi szabadságvesztés-
nél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más
bűncselekmény vétség.
A különbség azonban nem csak elnevezésben van, hanem a lehetséges jogkövetkezmé-
nyek és eljárási szabályok terén is. További elhatárolás tehetünk aszerint, hogy az összes
gondatlanul elkövetett bűncselekmény, például a közúti baleset okozása, vétség, szintúgy,
mint a két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető szándékos bűncselekmény.
1.3. A jogszabály értelmezés során a törvényhozói akarat feltárása történik meg. Ez elen-
gedhetetlen feltétele a büntető jogszabályok helyes értelmezésének.
A jogszabály értelmezése történhet az értelmezés alanya, módja és terjedelme alapján.
139
- Alanya szerint jogalkotói értelmezésről akkor beszélünk, ha a jogszabályt annak megalko-
tója értelmezi. A Btk. is tartalmaz ilyen, a jogalkotó által megtett értelmező rendelkezéseket.
- Jogalkalmazói értelmezés során bíróságok, ügyészségek, és a nyomozószervek is végez-
nek ilyen tevékenységet, amely során eldöntik, hogy az adott jogszabály alkalmazásának a
feltételei az általuk vizsgált ügyben fennáll-e.
- A jogirodalmi értelmezést másként tudományos értelmezésnek hívjuk, amelyek tan-
könyvek, tanulmányok, szakkönyvek formájában jelennek meg.
Az értelmezés módszerét tekintve beszélhetünk nyelvtani, történeti, rendszerező és lo-
gikai értelmezésről.
- A nyelvtani értelmezés nem más, mint a magyar nyelv szabályai szerinti jogalkotói aka-
rat feltárása. Lényeges, hogy például a jogszabály szövegében megjelenő két feltétel a „vagy”
illetve az „és” kötőszó feltételeket kapcsol-e egybe, vagy sem.
- Történeti elemezés során azt kell vizsgálni, hogy az adott jog-
szabály megalkotására milyen társadalmi vagy politikai okok vagy
célkitűzések vezettek.
- Rendszerező értelmezés során a jogszabály tartalmát más jog-
szabályokkal összefüggésben kívánjuk feltárni.
- A logikai értelmezés lényegét abban foghatjuk meg, hogy ha pél-
dául a jogalkotó egy kisebb jogsérelmet büntetni rendel, akkor biztosan a súlyosabb jogsér-
tést is büntetni fogja.
Az értelmezés terjedelme szerint különbséget tehetünk megállapító, megszorító és kiter-
jesztő értelmezés szerint.
1.4. A bűncselekmények elkövetői két fő csoportba sorolhatóak: Az egyik csoportot azok
az elkövetők alkotják, akik részt vesznek a törvényi tényállás megvalósításában. Az
elkövetők-e csoportját tetteseknek nevezzük. A tettességnek három fajtája ismert:
- önálló tettes
- társtettes
- közvetett tettes
Az önálló tettes az a személy, aki a törvényi tényállást egyedül és közvetlenül valósítja
meg. A törvényi tényállások legtöbbje az „aki” szóval jelöli a személyét. Néhány esetben spe-
ciális feltételeknek kell megfelelnie a tettesnek, így például a kényszervallatást csak olyan
elkövető tudja megvalósítani, aki egyben hivatalos személy is.
Azok a személyek, akik egymás tevékenységről tudva közösen valósítják meg
a szándékos bűncselekményt társtettesek. Ez esetben legalább két személynek kell a
cselekmény elkövetésében részt venni, ahol azonos szándékkal kell cselekedni. Az ilyen ma-
gatartás gyakori például rablásnál, ahol az egyik tettestárs az erőszakos magatartást fejti ki,
míg társa ezt kihasználva az áldozattól elveszi annak értékeit.
140
Közvetett tettességről akkor beszélünk, ha valaki egy másik személy felhasználásával,
egy olyan személlyel követteti el a bűncselekményt, aki valamely tény miatt nem vonható
felelősségre. Gyakori a gyermekkel végrehajtatott lopás, vagy a kényszer, illetve fenyegetés
hatása alatt álló személlyel elkövettetett rablás.
Ezekben az esetekben is két személy követ el jogsértő magatartást. Közvetett tettesként
az fog felelni a bűncselekmény elkövetéséért, aki mintegy eszközként használta fel a cselek-
mény tényleges elkövetőjét, bár ez utóbbi személyt büntethetőségi akadály miatt, nem lehet
felelősségre vonni.
1.5. A másik elkövetői csoportba azok a személyek tartoznak, akik a törvényi
tényállás megvalósításában nem vesznek részt, de valamilyen módon közremű-
ködnek a tettes személy általi elkövetésben. Őket a jogszabály részeseknek nevezi.
Lényeges, hogy az ő tevékenységüknek kapcsolatban kell állni a tettes cselekményével és
szándékosan kell cselekedniük, tehát tudniuk kell az elkövető cselekményéről. A részeseket
törvény két csoportra bontja a részeseket, úgy mint felbujtó és a bűnsegéd.
Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A felbujtás
lényege, hogy a felbujtó olyan hatást gyakorol a tettesre, hogy az elhatározza a bűncselek-
mény elkövetését, tehát döntően motiválja.
A felbujtónak tisztában kell lennie saját magatartásával és azzal, hogy milyen hatást gya-
korolt a tettesre.
A bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget
nyújt. Szükséges a tettes által elkövetett alapcselekmény, ugyanis ehhez köthető a bűnse-
géd tevékenysége. Lényegesebb mozzanat a segítség nyújtása, ugyanis maga a bűnsegéd nem
vesz részt a bűncselekmény elkövetésében, nem fejt ki aktív magatartást, hiszen ha megten-
né, már társtettessé válna.
A bűnsegéd fizikai és pszichikai értelemben is segítséget nyújthat az elkövető-
nek. Fizikai bűnsegédnél gondoljuk arra, hogy például eszközt szerez, vagy bocsát rendelke-
zésére az elkövetőnek ahhoz, hogy a bűncselekményt eredményesen el tudja követni.
Érdekes, de fizikai bűnsegédnek minősül, akinek kötelezettsége lenne egy aktív maga-
tartás kifejtésére, de azt annak érdekében nem teszi, meg hogy az elkövető bűncselekményt
végrehajtsa. A bűnsegédnek munkájából fakad valamilyen kötelessége, (például éjjeliőrnek
a telephely éjszakai őrzése-védelme) amit azért mulaszt el, hogy a tettes az éj leple alatt on-
nan lopni tudjon.
Pszichikai értelemben a bűnsegéd oly módon tud segítséget nyújtani az elkö-
vetéshez, hogy tanácsot ad az elkövetően, buzdítja, bátorítja őt. Ez történhet akár a
bűncselekmény helyszínén történő jelenléttel úgy, hogy bár aktívan nem avatkozik be, de
jelenlétével a tettesre bátorító, míg a sértettre akár bénító hatással is lehet.
141
A részesekre ugyanazt a büntetési tételt kell alkalmazni, mint amelyet a törvény a tette-
sekre megállapított.
„Btk. 19. § Elkövetők a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó
és a bűnsegéd (részesek).
20. § (1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.
(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekmé-
nyért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés miatt nem büntethető vagy téve-
désben levő személy felhasználásával valósítja meg.
(3)Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevé-
kenységéről tudva, közösen valósítják meg.
21. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.”
Tény, hogy több elkövető nagyobb körültekintéssel és magasabb színvonalú szervezéssel
tudja megvalósítani a bűncselekményeket. Természetesen ennek a többes elkövetésnek
sokkal súlyosabb a társadalomra veszélyessége. Ezért a törvény bizonyos esetekben kiemeli
ezt az elkövetési módszert az általánosból és megállapításuk esetén jóval magasabb bünte-
tési tételt fűz a bűncselekményhez.
Két bűnelkövetői alakzatot érdemes megismerni. Az egyik a bűnszövetség, mely akkor
létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben
megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre
bűnszervezet.
Bűnszervezetről akkor beszélünk, ha három vagy több személyből álló, hosszabb időre
szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó sza-
badságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
„Btk. 137.§ 7. bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szer-
vezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkí-
sérlik, de nem jön létre bűnszervezet,
8. bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan
működő csoport, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő
szándékos bűncselekmények elkövetése,”
142
1.6. A bűncselekmény megvalósulásának szakaszai (stádiumai)
A bűncselekmény megvalósulása időben jól elkülöníthető, melyet
a bűncselekmény stádiumaiként, szakaszaiként írhatunk le.
Ennek azért van jelentősége, mert minél közelebb jut az elkövető a
károsnak ítélt helyzet bekövetkezéséhez, cselekménye annál inkább
veszélyes a társadalomra.
A büntetőjog három stádiumát különbözteti meg a bűncselekménynek:
A bűncselekményhez vezető folyamat legkorábbi stádiuma az előkészület. Csak akkor
büntethető, ha a törvény ezt külön elrendeli, így nincs minden bűncselekménynek büntet-
hető előkészülete.
Amennyiben a törvény úgy rendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűn-
cselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket
biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a közös elkövetésben
megállapodik.
Az elkövető célja az előkészülettel a bűncselekmény elkövetésének lehetővé tétele. Mint
említettük, az előkészület általában nem büntetendő, de ha a törvény külön büntetni rende-
li, akkor azonban büntethetőséget megszüntető körülményként értékeli a jogalkotó, akinek
önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének a megkezdése. Előké-
születe csak szándékos bűncselekménynek lehet.
A bűncselekmény megvalósulási folyamatában a következő stádium a kísérlet.
A törvény büntetni rendeli, aki a szándékos bűncselek-
mény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. Az a személy,
aki az általa kívánt cél, például az idegen tárgy elvételét vagy a
számára idegen jármű használat céljából történő elvételét meg-
kezdi, de azt nem fejezi be kísérlet miatt büntethető.
Lényeges feltétele a kísérlet megállapításának, hogy a tör-
vény által leírt eredmény - így a lopásnál vagy a jármű önkényes elvételénél - nem azért nem
következik be, mert a tulajdonos vagy a hatóság beavatkozik, hanem azért, mert az elkövető
saját elhatározásából áll el a cselekménye befejezéstől.
143
Befejezett bűncselekményről akkor beszélünk, ha a bűncselekményt leíró törvényi tényál-
lás minden eleme megvalósult. Szándékos bűncselekmény esetén a kívánt eredmény létrejöt-
te - például az idegen dolog elvétele, megszerzése - befejezetté nyilvánítja a bűncselekményt.
Mutassa be a bűncselekmény egyes megvalósulási szakaszait a médiában közzétett
esetek alapján!
2. A bűncselekményi törvényi tényállás
Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni a törvényi tényállás fogalmát, akkor azt mondjuk,
hogy az nem más, mint az adott bűncselekmény törvényi ismérveinek az összessége.
2.1. A törvényi tényállásokat fajtái szerint csoportosíthatjuk:
- azokat a tényállásokat, amelyek az életben rendszerint előforduló eseteket írnak, le
tehát tipikusnak tekinthetők, egyszerű vagy más néven alapeseti tényállásnak hívjuk.
A büntetőtörvénykönyv minden bűncselekménynek meghatározza az alapeseti tényállását.
- Különleges körülmények azonban a bűncselekmény súlyát oly mértékben megváltoztatják,
hogy azok társadalomra veszélyessége súlyosabb a tipikus esetekhez képest, így ilyen
esetekben az alapeset mellett a törvényhozó megalkotja a minősített eseteket is.
A minősített tényállásokról elmondható hogy súlyosabb joghátrányt fűz megvalósulások
esetére a jogalkotó, de nem minden bűncselekménynek van minősített esete. Példaként
megemlíthető az emberölés, amely önmagában is nagyon súlyos bűncselekmény, de ha az
elkövető például előre kitervelten vagy különös kegyetlenséggel követi el, úgy még súlyosabb
büntetésre kell számítania.
- Az alapeseti tényálláshoz képest azonban néhány bűncselekmény esetén - bár maga a
jogellenes cselekedet megtörtént - de a társadalom értékítélete alapján enyhébb
szankció alkalmazására nyújt lehetőséget a jogszabály. Ilyenkor az alapeset mellett, a
jogalkotó létrehozza a privilegizált tényállásokat, melyek ritkán fordulnak elő a minden-
napi életben, ezáltal a büntető törvénykönyvben is.
Az előző példánál maradva az emberölés alapesetéhez képest privilegizált eset, a hirtelen
felindulásban elkövetett emberölés.
A törvényi tényállásokat más szempontok alapján is csoportosíthatjuk:
144
- A történeti tényállás a bűncselekmény elkövetésekor a valóságban megtörtént és
büntetőjogi szempontból jelentős körülményeket összegzi és írja le. A hétköznapi életben
nagy hasonlóságot mutat a médiában megjelenő és a bűncselekményekről tudósító rövid
híradásokkal.
- A különös törvényi tényállás a büntető törvénykönyv úgynevezett Különös Részében
megfogalmazott, az egyes bűncselekmény megállapításához szükséges jogi ismérvek ösz-
szessége, azaz a bűncselekmény pontos törvényi leírása.
- Az általános törvényi tényállás magában foglalja az összes bűncselekmény törvényi
tényállásában előforduló közös elemeket, amely azonban egy elméleti rendszer, de segítsé-
gével a jogalkalmazók az egyes bűncselekmények elemzését, értékelését elvégezhetik.
2.2. A következőkben az általános törvényi tényállás szerkezetével és tartalmi elemeivel
ismerkedünk meg.
A táblázat oszlopait tanulmányozva megfigyelhető, hogy az általános törvényi
tényállást objektív és szubjektív elemek összessége alkotja.
Ha a sorokat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a bűncselekmény megvalósulásá-
hoz szükségképpeni és esetleges elemekkel találkozhatunk.
A szükséges elemek minden bűncselekménynek a részét képezik. Ha bármelyik is hiányzik
vagy az adott történeti tényállásban nem fellelhető, nem állapítható meg a bűncselekmény.
Bizonyos tényállási elemek megléte csak akkor bír jelentőséggel, ha azt a különös törvé-
nyi tényállás leírja.
2.2.1. Vizsgáljuk meg az objektív elemek közül azokat melyek feltétlenül szükségesek a
bűncselekmény megvalósulásához.
a) A bűncselekmény tárgya nem más, mint az
a társadalmi érték, viszony, amelyet az elkövető
magatartása sért vagy veszélyeztet.
Az állam feladata, hogy garantálja az alapvető emberi
jogokat, értékeket és ezek védelmében jogszabályokat
alkosson. Az általános jogi tárgy, melyet a bűncselek-
145
mény elkövetője sért vagy veszélyeztet, a
jogszabályok halmazába sűrített értékrend,
amellyel szemben a bűncselekmény elkövetője
tudatosan szembehelyezkedett.
Könnyen belátható, hogy a büntető törvény-
könyvben megfogalmazott bűncselekmények
értékeket, érdekeket védenek, így végső soron
az elkövető az állam jogrendjét sérti, amikor a
bűncselekményt elköveti.
b) A különös jogi tárgy ezzel szemben már az értékek szűkebb körét írja le, azokat,
amelyek az élet, testi épség, az egészség, a tulajdon, a vagyonbiztonság sérelmét
eredményezik. A társadalomra különösen veszélyes jogi tárgyakat a társadalomra veszé-
lyesség fogalmának megismerésekor már tárgyaltuk, így ilyen az állami rend a társadalmi
rend, a gazdasági rend, az állampolgárok személye, és az állampolgárok jogai.
c) A közvetlen jogi tárgy a büntetőjog által védett egy-egy érték vagy érdek, ame-
lyet a bűncselekmény sért vagy veszélyeztet konkrétan az egyes ember élete, tulajdon-
hoz fűződő joga.
d) Minden törvényi tényállás szükségképpen tárgyi eleme egy emberi magatar-
tás, amely tevés vagy mulasztás formájában valósul meg. A tevés egy aktív cselek-
mény, a testmozgások végzésével történik, mely mozdulat sor idézi elő a bűncselekményben
megfogalmazott eredmény. A kés megragadása és a szúrás például tipikus tevéssel megnyil-
vánuló mozdulatsor.
A mulasztás során az elkövető valaminek a nem tevésével, egy kötelesség nem teljesíté-
sével követi el a bűncselekményt. Ezt végső soron passzív magatartásnak tekinthetjük. Az
anya, aki gyermeke gondozásáért felelős, ehelyett őt magára hagyva inkább esténként szóra-
kozni megy, elmulasztja a gondoskodási kötelezettségét.
e) Nem feltétlenül szükséges, hogy a bűncselekménynek legyen elkövetési tárgya, azaz olyan
fizikai dolog, amire nézve az elkövető megvalósítja a bűncselekményt. Néhány esetben azonban
ennek hiányában nem valósul meg bűncselekmény. Pénzhamisítás esetén a hamis pénz léte,
közokirat-hamisításnál maga a hamis vagy hamisított közokirat lesz az elkövetési tárgy.
A bűncselekmények többségét nem személy ellen követik, azonban akkor, ha a bűncselek-
mény konkrét személy, - azaz passzív alany - ellen irányul, akkor az elkövetési tárgya maga
a sértett személy lesz.
Testi sértést csak más személy testének sérülése (megütése, megvágása, megszúrása stb.)
esetén lehet megállapítani, ugyanis a magunknak okozott sérülés nem bűncselekmény.
146
f ) Egyes bűncselekményeknél a tárgyi oldalt tekintve az úgynevezett szituációs elemek-
nek van jelentősége. A törvény - a már korábban megismert minősített esetek megvalósulá-
sával - súlyosabb jogkövetkezményt fűz ahhoz, hogyha az elkövető a bűncselekményt példá-
ul fegyveresen vagy különös kegyetlenséggel követi el.
Az elkövetés helye és ideje befolyásolhatja a konkrét bűncselekmény megállapítását és
ezzel együtt a kiszabható büntetést. Ilyen lehet a közveszély – súlyos baleset vagy katasztró-
fa - helyszínén elkövetett lopás vagy a nagy nyilvánosság előtt történő rágalmazó kifejezés
használata. Bizonyos katonai bűncselekményeket csak háború idején lehet elkövetni.
Az elkövetés eszközének akkor van jelentősége, ha a hétköznapi életben jellemzően elő-
forduló elkövetéshez képest a törvény súlyosabb szankciót kíván fűzni eszköz alkalmazása
esetén. Az alkalmi jellegű lopáshoz képest súlyosabban kell büntetni a tolvajt, aki lopott vagy
álkulcsot használt a bűncselekmény elkövetéshez.
A büntető törvénykönyvben számos olyan bűncselekményt találhatunk, amely csak ak-
kor valósul meg, ha bekövetkezik egy ott leírt eredmény, azaz a külvilágban bekövetkezik egy
nem kívánt változás.
Amennyiben a jogszabályban leírt eredmény nem következik be, mert például a testi
sértéssel a sértett személy egészsége vagy testi épsége nem változik, azaz a sérülés vagy be-
tegség nem következik be, úgy nem beszélhetünk bűncselekményről. Ha a törvény leírja, az
eredménynek be kell következnie ahhoz, hogy a bűncselekmény megállapítható legyen.
A jogalkotó megköveteli, hogy az elkövető magatartása között úgynevezett ok okozati ösz-
szefüggés álljon fenn. Ez azt jelenti, hogy az elkövető magatartásának legalább részben kö-
vetkezménye a jogszabályban leírt eredmény. Az a személy, aki nem tartotta be a közlekedési
szabályokat, figyelmetlenségéből eredően balesetet okozott. Magatartása és az eredmény
között okozati összefüggés áll fenn.
Megjegyzendő, hogy a büntető törvénykönyv tartalmaz olyan bűncselekményeket is,
amelyeknek nincs eredményük. Ilyen például az embercsempészet.
2.2.2. Az általános törvényi tényállás szubjektív elemei az elkövető személyhez kötődő
ismérvek. Jellemzően a környezetben nem, csak az elkövető tudatában jelentkeznek.
A szubjektív elemeket - hasonlóan az objektív elemekhez - két részre bonthatjuk, azonban
az elnevezésük itt alany és alanyi oldal.
a) Az általános alany, avagy a bűncselekmény elkövetője tettese minden bűncse-
lekmény szükséges eleme. Az általános alany körébe tartoznak a korábban megismert
tettesek és részesek. Bűncselekmény alanya csak olyan személy lehet, aki a 14. életévét a
cselekmény elkövetésekor betöltötte, beszámítási képességgel rendelkezik, tehát felismeri a
147
magatartásának következményeit és képes aszerint is cselekedni. Aki ezeknek a feltételeknek
megfelel, a büntetőjog szóhasználatával az általános alannyá válás feltételeinek tesz eleget.
b) A szükségképpeni tényállási elemek utolsó és szubjektív eleme a bűnösség.
A bűnösség vizsgálata arra terjed ki, hogy az elkövető tudata és cselekménye kö-
zött milyen pszichikai, belső érzelmi viszony állt fenn, azaz az egyén belső pszichikai
világában milyen tényezők vettek részt a cselekmény befejezését megelőző folyamatokban.
A bűnösségnek két formája ismeretes, a szándékosság és a gondatlanság.
Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja,
vagy e következményekbe belenyugszik.
Az a személy követi el szándékosan a bűncselekményt,
- aki felismeri, hogy cselekménye a társadalomra veszélyes,
- felismeri annak jogellenes voltát
- ugyanakkor tisztában van a magatartásának tényleges
következményeivel.
Mindezek tudatában követi el a cselekményét úgy,
- hogy az általa kívánt eredményt akarja
- vagy felismerve a magatartásának következményeit, abba beletörődik.
Szándékosan cselekszik az a személy, aki
magát villanyóra leolvasónak kiadva, kihasz-
nálva a helyzetet, értéktárgyakat tulajdonít el
a sértettől. Tudja, hogy cselekménye társada-
lomra veszélyes, nyilván felismeri annak jog-
ellenes voltát és tisztában van azzal is maga-
tartásának az a következménye, hogy a sértett
kárt szenved.
Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának
lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszin-
tén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvár-
ható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.
A bűncselekményt gondatlanságból elkövető személy szintén tisztában van a magatar-
tásának lehetséges következményeivel, társadalomra veszélyességével, azonban ezeket a
következményeket nem kívánja, sőt el sem fogadja. Ezzel szemben könnyelműen bízik azok
elmaradásában. A szakirodalom az ilyen magatartást tudatos gondatlanságnak nevezi.
148
A gondatlanság enyhébb alakzata esetén az elkövető nem látja előre tettének következ-
ményeit, így nem is lehetne büntethető, de ez esetben azt értékeli hátrányára a jogalkotó,
hogy ha a tőle elvárható figyelmet, vagy körültekintést tanúsította volna, akkor előre látta
volna a cselekménye következményeit. A gondatlanság ezen alakzatát hanyag gondatlan-
ságnak nevezzük.
Gondatlanul járt el az a balesetet okozó gépkocsivezető, aki tudta, hogy a közlekedési
szabályok megsértéséből baleset következhet be, de könnyelműen bízott a káros követ-
kezmény elmaradásában.
c) A bűncselekményi törvényi tényállások nem szükségképpeni szubjektív oldali elemi a
célzat és a motívum.
Minden emberi cselekedet valamilyen cél megvalósítására irányul. A célzatnak akkor
van jelentősége, ha azt a jogalkotó törvényi tényállás elemévét teszi. Az ilyen bűncselekmé-
nyeket célzatos bűncselekményeknek nevezzük. Az egyes törvényi tényállásokban például
„jogtalan haszonszerzés céljából” vagy „forgalomba hozatal céljából” kifejezések írják le.
Természetesen, ha az elkövetőt nem ezek a célok vezérelték, akkor az így elkövetett bűncse-
lekmény nem valósul meg.
A motívum nagyon hasonló a célzathoz, de könnyen elhatárolhatók egymástól. Míg a cél-
zat az elkövető képzetében megjelenő eredmény, addig a motívum az a belső hajtóerő, ami
őt a cselekvésre készteti. A gyakorlatban azonban sokkal nehezebb az elhatárolás, hiszen a
bűncselekmény elkövetőjét gyakran az készteti, indítja el a cselekvésében, hogy a kívánt cél-
ját elérje. Az aljas indokból történő testi sértés elkövetés tipikus motívum.
Közös jellemzőjük, hogy csak a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez köthető ismérvek.
3. A büntethetőségi akadályok rendszere
A büntethetőség olyan büntetőjogi szakkifejezés, ami azt jelenti, hogy a bűncse-
lekmény elkövetése miatt felelősségre vonásnak van helye.
3.1. Büntethetőséget kizáró okok jellemzője, hogy meglétük esetén azért
nem valósul meg jogsértés, mert a bűncselekmény valamely elemének hiánya,
már a cselekmény elkövetésekor fennáll, ami a tanultak szerint eleve kizárja a
felelősségrevonás lehetőségét.
Tény, hogy nem minden bűncselekmény elkövetőjét lehet vagy szükséges felelősségre
vonni. Számos olyan körülményt értékel a jogszabály, ami vagy kizárja, vagy megszünteti a
büntethetőséget.
149
A táblázat a büntethetőségi akadályrendszert mutatja be.
A büntető törvénykönyv büntethetőséget kizáró okokként sorolja fel az alábbiakat:
a) a gyermekkor,
b) a kóros elmeállapot,
c) a kényszer és a fenyegetés,
d) a tévedés,
e) a jogos védelem,
f) a végszükség,
g) a magánindítvány hiánya,
h) a törvényben meghatározott egyéb ok
Tekintsük át, hogy tartalmuk szerint mit jelentenek ezeket a tények.
a) A gyermekkor esetében a törvény azt vélelmezi, hogy aki még nem töltötte be a tizenne-
gyedik életévét, az nem rendelkezik a büntetőjog által megkívánt beszámítási képességgel.
A gyermekkorúak büntetlensége feltétlen, vagyis nem függ a szellemi-értelmi fejlettségtől,
a vélelem nem dönthető meg.
Minden személy azon a napon, amelyen a tizennegyedik életévét betölti, még gyermekko-
rúnak számít. Ha az elkövetési magatartást még a tizennegyedik életév betöltése előtt fejti
ki, azonban az eredmény csak a tizennegyedik életév betöltése után következik be, büntető-
jogi felelősségre vonásra szintén nem kerülhet sor, mert a büntethetőséget kizáró ok fennál-
lás szempontjából az elkövetés időpontjának van jelentősége.
Meg kell azonban jegyezni, hogy elkobzást és a vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni,
ha az elkövető gyermekkor miatt nem büntethető.
„Btk. 23. § Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem
töltötte be.”
150
b) A kóros elmeállapotban szenvedő személynek hiányzik a beszámítási képessége, amely
akár állandó, de ideiglenes jellegű is lehet. Az állapot azt eredményezi, hogy az ilyen ember
képtelen a cselekménye következményeinek felismerésére. A beszámítási képességnek két
összetevője van, a felismerési és az akarati képesség. A felismerési képesség a cselekmény
következményeinek az előre látása, míg az akarati képesség azt jelenti, hogy a felismerési
képességgel rendelkező személy szabadon alakíthatja ki az akaratát és annak megfelelő ma-
gatartást tud tanúsítani.
A beszámítási képesség hiányát az esetek többségében valamely betegség idézi elő, de
okozhatja ittasság vagy például kábítószertől bódult állapot is. A cselekmény elkövetési ide-
jén fennálló beszámítási képesség hiányának megállapítása orvosszakértői feladat.
„Btk. 24. § (1) Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában
– így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban
vagy személyiségzavarban – követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményei-
nek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt kor-
látozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek
megfelelően cselekedjék.
25. § A 24. § rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibájából eredő
ittas vagy bódult állapotban követi el.”
c) A kényszer és fenyegetés hatása alatt álló személy képtelen olyan
magatartást tanúsítani, amelyet ő szeretne, amely akaratának megfe-
lelne. Ennek oka az lehet, hogy más személy olyan erejű fizikai vagy
lelki ráhatást gyakorol, hogy emiatt nem a saját, hanem a kényszerítő
személy akaratának megfelelően cselekszik. Gyakran fizikai fájdalom
okozása, bántalmazás eredménye, hogy az elkövető inkább megvalósít-
ja a kényszerítő akaratát, mintsem további fájdalomnak tegye ki magát.
A megfenyegetett személy ezzel szemben joggal tarthat attól, hogy
ha nem úgy cselekszik, ahogy azt tőle a fenyegető elvárja, akkor az ígért és komoly félelmet
keltő hátrány megvalósul. A fenyegető gyakran nagyon komoly hátrányokat helyez kilátásba,
például családtag, gyermek bántalmazása, vagy élet elleni fenyegetést, ami joggal vezeti az
elkövetőt a bűncselekmény megvalósítására.
Természetesen egyik alkalommal sem lesz büntethető az elkövető.
„Btk. 27. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor
nem tudott.
(2) Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevés-
ben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a fel-
tevésre alapos oka van.
(3) A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság
okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti.”
151
d) A tévedés, tartalmát tekintve teljesen azonos a szabálysértési ismereteknél leírtakkal,
tehát a valóság helytelen ismerete zárja ki az elkövető bűnösségét. Megfogalmazhatjuk, hogy
általában a jogi tévedés nem mentesít a felelősségre vonás alól, mint ahogyan azt a régi elv
kimondja, a jog nem tudása nem mentesít.
A tényekben történő tévedés, azonban már bizonyos esetekben méltányolható a büntető-
jog által. Az elkövető csak olyan tények alapján vonható felelősségre, melyről az elkövetéskor
tudott. Ha valakinek a tévedése gondatlanságára vezethető vissza, és a törvény a gondatlan
elkövetést büntetni rendeli, az elkövető nem hivatkozhat erre a büntethetőségi akadályra.
e) Már a régi rómaiak is úgy gondolták, hogy
az embernek veleszületett joga a támadások-
kal szembeni védekezés. A hatályos büntető
törvénykönyvünk is szabályozza ezt a kérdést,
amikor kiemeli azoknak a cselekményét a
büntethetőség köréből, akik cselekménye a sa-
ját illetőleg a mások személye vagy javai, vagy
a közérdek ellen intézett illetve ezeket közvet-
lenül fenyegető jogtalan támadás elhárításá-
hoz szükséges. A megtámadott személy nem
köteles kitérni a jogtalan támadás elől.
E büntethetőséget kizáró ok alapja az, hogy
a jogosan védekező olyan támadást hárít el, amelynek megakadályozására a bűnüldöző ha-
tóságok lennének jogosultak és kötelesek. Ha ezek a szervek az említett kötelezettségüknek
nem képesek eleget tenni, a megtámadott számára biztosítani kell a védekezés jogát. Lénye-
gében a jogszerűen védekező a társadalom védekezését valósítja meg a támadóval szemben.
Az ilyen helyzetben kifejtett, a Btk. Különös Részében büntetni rendelt cselekmény a társa-
dalomra nem veszélyes.
„Btk. 29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye,
javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás el-
hárításához szükséges.
(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető
felindulásból túllépi.
A római jogban már nagyon korán
megjelenik. A XII. táblás törvény az
„éjjel tetten ért tolvaj” megölését fel-
tétel nélkül, míg a nappal tetten ért
tolvaj életének a kioltását abban az
esetben ismerte el jogszerűnek, ha
fegyverrel védekezett a leleplezése-
kor. A védekezés és a bosszú megen-
gedhetőségének gondolata még nem
különül el teljesen egymástól.
152
(3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.
29/A. § Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan
támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem al-
kalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem
elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.”
f ) A végszükség hasonló büntethetőségi akadály, mint a jogos védelem, azonban itt nem egy
jogtalan támadással szembeni fellépés mentesíti az elkövetőt, hanem egy olyan veszélyhely-
zetből történő mentés, amelynek kialakulása miatt egyébként nem felelős. Ugyanis aki saját,
illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből
menti vagy a közérdek védelmében így jár el, nem büntethető. Megjegyzendő, a felelősség alóli
mentesülés csak akkor illeti meg a személyt, ha veszély előidézése nem róható a terhére.
A tűzből mentés érdekében ajtókat és abla-
kokat betörő személy, - bár látszólag szándékos
rongálást követ el, - mégsem büntethető, hiszen
mások személyét vagy javait kívánta a veszély-
ből menteni és erre más módja nem adódott.
Fontos, hogy a látszólag büntető tényállás-
szerű cselekményével, mellyel az elkövető köz-
vetlen veszélyből ment, szükséges legyen. Bárki
menthet veszélyből, azonban főszabályként a
cselekményével kisebb sérelmet kell okoznia,
mint aminek az elhárítására törekedett.
„Btk. 30. § (1) Nem büntethető, aki a saját, il-
letőleg a mások személyét vagy javait közvetlen
és másként el nem hárítható veszélyből menti,
vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve,
hogy a veszély előidézése nem róható a terhére,
és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett.
(2) Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek
elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a
sérelem nagyságát.
(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt
korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében.
(4) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál
fogva kötelessége.”
A végszükség problematikáját a
Mignonette nevű angol hajó 1884-
ben bekövetkezett elsüllyedése után
történtek állították a büntetőjogi
érdeklődés középpontjába. Három
tengerész ugyanis több napi éhezés
után annak érdekében, hogy életben
maradhasson megölte és megette ne-
gyedik társát, aki már eszméletlen ál-
lapotban volt. Néhány nappal később
a három tengerészt egy angol hajó
megmentette, majd mindannyiukat
emberölés miatt a bíróság halálra
ítélte, azonban kegyelemben része-
sültek, és csak félévi fogházbüntetést
kellett letölteniük.
153
g) Bűncselekmények észlelése esetén a bűn-
üldöző hatóságok haladéktalanul megkezdik
a nyomozást. Ettől eltérően azonban néhány
bűncselekmény esetén a büntetőeljárás megin-
dítását vagy lefolytatását alapvetően a sértett
kívánságától kell függővé tenni. A bűncselek-
mény sértettjeinek az eljárás megindítását cél-
zó nyilatkozatait magánindítványnak nevezzük.
Magánindítvány előterjesztésére a cselek-
mény elkövetőjének kilétéről szerzett tudomást
követő 30 napon belül van lehetősége a sértett-
nek. Főként olyan bűncselekmények esetén il-
leti meg a jog, ahol az egyén megítélésének van
döntő jelentősége. A törvény a sértettre bízza,
hogy a becsületét sértő kifejezéseket használó,
magántitkát sértő, vagy a levelei tartalmát meg-
ismerő személy ellen kíván-e feljelentést tenni.
Vagyon elleni bűncselekményeknél például
lopás, rongálás vagy jármű önkényes elvétele
esetében szintén a sértett egyéni értékítéleté-
től függ az eljárás megindítása, ez utóbbi ese-
tekben azonban csak akkor, ha az elkövető sértett hozzátartozója.
„Btk. 31. § (1) A törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindít-
ványra büntethető.
(2) A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult.
(3) Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is,
ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az ese-
tekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.
(4) Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult
a magánindítvány előterjesztésére.
(5) Bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elköve-
tőre hatályos.
(6) A magánindítvány nem vonható vissza.”
h) Az egyes bűncselekményeket leíró Különös Részben foglalt törvényi tényállások szá-
mos helyen fogalmaznak meg büntethetőséget kizáró okokat.
Példával alátámasztva nem büntethető hamis tanúzás miatt, aki vallomásával önmagát
vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Szintén kizárja a büntethető-
A leggyakoribb magánindítványra
büntethető bűncselekmények:
- Könnyű testi sértés (170.§)
- Magánlaksértés (176.§)
- Magántitok megsértése (177.§)
- Levéltitok megsértése (178.§)
- Magántitok jogosulatlan megis-
merésre (178/A.§)
- Rágalmazás (179.§)
- Becsületsértés (180.§)
- Kegyeletsértés (180.§)
- Erőszakos közösülés alapesete
(197.§)
- Megrontás alapesetei (198. §)
- Szemérem elleni erőszak alapese-
tei (198.§)
- Személyi vagyont károsító lopás,
sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés,
rongálás, jogtalan elsajátítás, orgaz-
daság, jármű önkényes elvétele, ha
a sértett az elkövető hozzátartozója.
154
séget, ha valaki másról rágalmazó vagy becsületsértő kijelentéseket tett, azonban az állított
tények utóbb valónak bizonyulnak.
Kezdeményezzenek beszélgetést arról, hogy miért kell lehetőséget biztosítani a rágal-
mazó, vagy becsületsértő személynek a valóság bizonyítására! Vajon milyen esetkörben
fordulnak gyakran elő bizonyítási eljárások?
A büntetőjog azonban elismer más körülményeket is, melyek a büntethetőség kizárását
eredményezik. Ha a sportoló a szabályokat nem szegi meg, de testi sérülést okoz, büntető-
jogi felelősségre vonásra nem kerülhet sor. Ugyanez a helyzet, ha a játékos a szabályokat
megszegve gondatlanságból idéz elő testi sértést. Ha azonban a szabályszegés és a sérülés
okozása is szándékos, a bűncselekmény megvalósul.
Szintén kizárja a büntetőjogi felelősséget a sértetti beleegyezés, ha ezáltal a sértettet tár-
sadalmilag elfogadott cél elérés érdekében megfosztják a személyi szabadságtól. Így ha az
alkoholfüggő személy beleegyezik abba, hogy bezárják a lakásába annak érdekében, hogy
nem jusson alkoholhoz a személyi szabadság megsértéséért büntetőjogi felelősségre vonás-
ra nem kerülhet sor.
Ugyancsak testi sérülést vagy egészségsértést okozhatnak az orvosi beavatkozások. E
körben ma főszabály, hogy bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének az a feltétele,
hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes megfelelő tájékoz-
tatáson alapuló beleegyezését adja.
Hasonlóan az előzőekhez, kizárja a büntethetőség lehetőségét, ha a bűnüldöző hatóságok
jogszerű eljárásukban másokat személyi szabadságukban korlátoznak.
3.2. Büntethetőséget megszüntető okok jellemzője, hogy a bűncselekmény meg-
valósulását követően, a megindított büntetőeljárás alatt következik be olyan kö-
rülmény, amely miatt az elkövető már nem büntethető.
A büntethetőséget megszünteti:
a) az elkövető halála,
b) az elévülés,
c) a kegyelem,
d) a tevékeny megbánás,
e) a törvényben meghatározott egyéb ok.
a) Ha a terhelt a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt meghal, a nyomozó hatóság, az
ügyész vagy a bíróság megszünteti az eljárást. Az eljárás jogerős befejezése után bekövetke-
zett halál esetén azt kell megállapítani, hogy a jogerősen kiszabott büntetés, illetve intézke-
dés nem hajtható végre, e körülmény a büntetés végrehajtását zárja ki.
A vagyonelkobzás és az elkobzás foganatosításának azonban nincs akadálya, mivel az el-
kobzott vagyon, illetve az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.
155
b) Az elévülés, - mint azt a szabálysértési felelősségre vonási akadályoknál tárgyaltuk, -
lényegében az időmúlás büntethetőséget megszüntető hatását jelenti.
Ha valakit a bűncselekmény elkövetése után egy meghatározott időn belül nem vonnak
felelősségre, később már ennek nem lehet helye. Méltánytalan lenne ugyanis bárkivel szem-
ben, hogy az élete végéig számolnia kelljen a felelősségre vonás negatív következményeivel.
Az elévülési idő legrövidebb időtartama a bűncselekmény elkövetésétől számított 3 év vagy
az adott bűncselekményre megállapított büntetési tétel felső határának megfelelő idő. A
törvény azonban olyan súlyos bűncselekmények esetében, - mint például a háborús vagy az
emberiség elleni bűntettek, - kizárja az elévülés lehetőségét, tehát bármennyi idő is telt el
a bűncselekmény elkövetésének befejezése óta, az elkövetőt a bíróság bármikor elítélheti.
c) A kegyelem vonatkozhat meghatározott bűncselekményfajták elkövetőire, de szólhat
egy konkrét elkövetőnek is. Az előbbit a köznyelvben amnesztiának hívják, amely alatt köz-
kegyelmet értünk, míg az utóbbi az egyéni kegyelem.
Ha a kegyelmet az elkövetés után és az elbírálás között kapja meg az elkövető, úgy eljárási
kegyelemről beszélünk, a bűncselekmény elbírálása után kapott kegyelem pedig a végrehaj-
tási kegyelem. Közkegyelmet az országgyűlés gyakorol, egyéni kegyelem megadásának joga
a köztársasági elnököt illeti meg.
d) A tevékeny megbánás lehetősége 2007-óta nyílt meg azoknak az elkövetőknek, akik a
személy elleni, közlekedési vagy vagyon elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél
nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerik, és vállalják köz-
vetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel
okozott sérelem jóvátételét.
Mint büntethetőséget megszüntető ok eljárási
következménye a mediáció, azaz a közvetítői eljárás.
A mediáció alapelve a felek önkéntessége és
akaratának, méltóságának tiszteletben tartása. Az
eljárást az ügyész engedélyezi a gyanúsított, a védő,
vagy a sértett kezdeményezésére.
A közvetítői eljárás megkísérlése céljából az eljá-
rást hat hónapi időtartamra fel kell függeszteni. Közvetítői eljárás lefolytatására a vádemelés
előtt és a bírósági szakaszban is sor kerülhet.
A közvetítői eljárás sikere a büntetőeljárás további menetére kihat. A Btk.-ban meghatá-
rozott ügyekben, a büntethetőséget megszüntető okként szerepel a sértett kárának megté-
rítése, vagy a bűncselekmény káros következményeinek más módon történő jóvátétele. A
jogalkotó ezzel ösztönözni kívánja a sértett kárának megtérítését, igényeinek figyelembevé-
telét a büntetőeljárás keretében.
156
Csoportmunka keretében, kíséreljenek meg kitalált történetek alapján, minél több
lehetséges olyan jóvátételi magatartásra példát mondani, amellyel az elkövető a sértett
kárát enyhíthetné!
e) A törvény egyéb olyan okokat is meghatároz, amelyek az elkövető büntethetőségének
megszűnését eredményezik. A bűncselekmény előkészülete, illetve kísérelte esetén az elkö-
vetéstől való elállás vagy az eredmény önként elhárítása büntethetőség megszűnéséhez ve-
zet. A büntetési nemeknél megismert próbára bocsátási idő eredményes letelte, hasonlóan
ilyen kedvezményt nyújt az elkövetőnek.
4. A bűncselekmény elkövetőjével szemben alkalmazható joghátrá-nyok (szankciók)
A büntetés olyan hátrány,
- amelyet az állam feljogosított szervei, a bíróságok,
- a bűncselekmények elkövetőivel szemben,
- a társadalom védelme érdekében,
- az újabb bűncselekmény megelőzése céljából,
- a törvényben meghatározott módon szabnak ki és
- amelyek állami kényszerrel is végrehajthatók,
- amellyel a társadalom kifejezi a rosszalló értékítéletét.
Azoknak a jogszabályoknak az összességét, amelyek az egyes büntetőjogi jogkö-
vetkezményekre, azok alkalmazására és végrehajtására vonatkoznak, szankció-
rendszernek nevezzük.
4.1. Hatályos büntetőtörvényünk szankciórendszerét kettősség jellemzi, ugyanis a bíró-
ságok számára büntetések és intézkedések alkalmazását teszi lehetővé.
A büntetéseket a törvény további két részre bontja úgynevezett főbüntetésekre és mel-
lékbüntetésekre.
Főbüntetések
a) a szabadságvesztés,
b) a közérdekű munka,
c) a pénzbüntetés,
d) a foglalkozástól eltiltás,
e) a járművezetéstől eltiltás,
f ) a kiutasítás.
Mellékbüntetések
a) a közügyektől eltiltás,
b) a kitiltás
157
4.1.1. Főbüntetések
a) A szabadságvesztés hagyományosan a legsúlyosabb, az emberi személyi szabadságot
korlátozó büntetés. Lényegét tekintve a bíróság ítéletével az elkövetőt a szabadságtól, a hely-
változtatás és a cselekvés szabadságától fosztja meg.
A szabadságvesztés mellett kiszabható más büntetést is vagylagosan határoz meg a tör-
vény, akár közérdekű munkát vagy pénzbüntetést is.
A szabadságveszés időtartamát tekintve lehet ha-
tározatlan idejű, amelyet életfogytig tartó szabadság-
vesztésnek hívunk, de lehet meghatározott idejű is.
Ha a bíróság határozott időtartamban szabja ki ezt a
büntetési nemet, akkor 2 hónap és 15 év között (bi-
zonyos esetekben maximum 20 év) állapíthatja meg
a tartamát.
Azoknál a bűncselekményeknél, ahol a törvény lehetőséget biztosít szabadságvesztés
büntetés kiszabására egyidejűleg meghatározza annak lehetséges kereteit is.
„321. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből
valaki ellen erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, ille-
tőleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, bűntettet követ el, és két
évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Mint azt korábbi tanulmányokból már ismertté vált, a szabadságvesztést – tartamától
függően – három különböző büntetés-végrehajtási fokozatban, fegyházban, börtönben vagy
fogházban kell végrehajtani.
Amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy az elkövető cselekményének súlya és személye
alkalmas arra teszi, úgy a szabadságvesztés büntetés végrehajtását kivételesen próbaidőre
felfüggesztheti.
Különösen méltányolható esetben lehetősége nyílik az elítéltnek arra, hogy jó magavise-
lete esetén az eredetileg kiszabott szabadságvesztés büntetés idejéhez képest, hamarabb -
feltételes módon - kerüljön szabadlábra.
„Btk. 40. § (1) A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart.
(2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb
tartama tizenöt év; életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény, bűn-
szervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, továbbá halmazati
vagy összbüntetés esetén húsz év.
(3) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény el-
követésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 85. § (4) bekezdése és a 97/A. § (1)
bekezdése szerinti életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik.
158
41. § (1) A szabadságvesztést büntetésvégrehajtási intézetben, fegyház, börtön vagy fogház
fokozatban kell végrehajtani.
(2) A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az elítélt kötelezettségeit és joga-
it külön jogszabály határozza meg.”
b) A közérdekű munka olyan bűnelkövetőkkel szemben alkalmazható, akiket a bíróság
megítélése szerint a bűncselekménytől való visszatartása miatt nem szükséges a szabadsá-
guktól megfosztani.
Lényegében szabadságvesztés helyett, alternatív büntetési nemként alkalmazzák a
bíróságok.
A közérdekű munkára ítélet személy köteles a részére meghatározott munkát általában
hetenként legalább 1 napon, a heti pihenőnapján vagy szabadnapján ellenérték, tehát fizetés
nélkül végezni. A bíróságok döntése szerint a közérdekű munka ideje lehet akár 42 óra, de
legfeljebb 300 óra.
Ha a közérdekű munkára ítélet személy a munkavégzésre nem jelenik meg, vagy ott mun-
kát nem végez, akkor a büntetését át kell változtatni szabadságvesztésre. Ilyenkor hat óra
közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg.
„Btk. 49. § (1) A közérdekű munkára ítélt köteles a részére – a bíróság ítéletében – meghatá-
rozott munkát végezni. Az elítélt személyi szabadsága egyébként nem korlátozható.
(2) Közérdekű munkaként olyan munka végzése határozható meg, amelyet az elítélt – figye-
lemmel egészségi állapotára és képzettségére – előreláthatóan képes elvégezni.
(3) A közérdekű munkát az elítélt – ha jogszabály másként nem rendelkezik – hetenként leg-
alább egy napon, a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében díjazás nélkül végzi.
(4) A közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni, legkisebb mértéke negyven-
kettő, legnagyobb mértéke háromszáz óra.
50. § (1) Ha az elítélt a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munka,
illetőleg ennek hátralévő része helyébe szabadságvesztés lép. Ezt a szabadságvesztést fogház-
ban kell végrehajtani.
(2) A közérdekű munka, illetőleg ennek hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy
kell megállapítani, hogy hat óra közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg. Az
átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg.”
c) A pénzbüntetés olyan anyagi hátrányt okozó büntetés, melyet gyakran alkalmaz a bí-
róság. A kiszabott büntetések javarészét a pénzbüntetés teszi ki. A büntető törvénykönyv
rendelkezései folytán szabadságvesztés helyett vagy önállóan alkalmazható.
Annak érdekében, hogy a bíróságok az egyes bűncselekmények társadalomra veszélyes-
ségét és az elkövetők személyi körülményeit széles körben értékelni tudják, úgy határoznak
meg egy úgynevezett napi tételszámot, mintha szabadságvesztést szabnának ki. Azonban
ehhez az elkövető jövedelmi és személyi viszonyaihoz mérten, egy- egy napnak megfelelő
159
pénzösszeget rendelnek. A napok és a napi összegek
szorzata adja ki a pénzbüntetés végleges összegét.
A pénzbüntetés kiszabható napi tételeit 30 és 540 kö-
zött határozhatja meg az eljáró bíró majd az egynapi tétel-
nek összeget 2500.-Ft és 200.000.-Ft között állapítja meg.
A valóságban ez azt jelenti, hogy a pénzbüntetés
törvényi minimuma 75.000.- Ft, maximuma pedig
108.000.000.- Ft lehet.
A meg nem fizetett pénzbírságot szabadságvesztés büntetésre kell átváltani, mely során az íté-
letben meghatározott napi tételek helyébe ugyanannyi tartamú szabadságvesztés lép. Megjegy-
zendő hogy a pénzbüntetés megfizetésére halasztás vagy részletfizetési kedvezmény is adható.
„Btk. 51. § (1) A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy – figyelemmel a cselekménnyel elért
vagy elérni kívánt anyagi előnyre is – meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek szá-
mát és – az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten – az
egynapi tételnek megfelelő összeget.
(2) Akit határozott tartamú szabadságvesztésre ítélnek, és megfelelő keresete (jövedelme) vagy
vagyona van, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, pénzbüntetésre is kell ítélni.
(3) A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi
tétel. Egy napi tétel összegét legalább kettőezer-ötszáz és legfeljebb kettőszázezer forintban
kell meghatározni.
(4) A bíróság az ügydöntő határozatában – az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira te-
kintettel – rendelkezhet úgy, hogy az elkövető a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi
részletekben fizetheti meg.”
d) A foglalkozástól eltiltás szabályai szerint, aki a bűncselekményt a szakképzettséget
igénylő szabályok megszegése vagy saját foglalkozásának felhasználásával szándékosan
követi el, a bíróság ítéletével végleges vagy határozott időtartamra ezek gyakorlásától
eltiltható.
Az első esetben bárkivel szemben kiszabható ez a büntetési nem, ha az elkövető úgy kö-
veti el a bűncselekményt, hogy valamilyen szakképzettséget igénylő foglalkozás szabályait
sérti meg. Nem szükséges, hogy rendelkezzen ilyen szakképzettséggel és az sem szükséges,
hogy gyakorlata legyen benne.
A második esetben csak a szándékos elkövetés esetén alkalmazható az eltiltás és csak ak-
kor, ha az elkövető a saját foglakozását használja fel a bűncselekmény elkövetéséhez.
Hasonlóan a közügyektől eltiltástól, 1 és 10 év között határozza meg a törvény a kiszabha-
tó időtartamot. Végleges eltiltást is alkalmazhat a bíróság az a személy ellen, aki a foglalko-
zása gyakorlására elve alkalmatlan.
160
„Btk. 56. § (1) Foglalkozásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt
a) szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével követi el, vagy
b) foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el.
(2) Foglalkozásától el kell tiltani azt, aki a közélet tisztasága elleni bűncselekményt foglal-
kozásának felhasználásával, szándékosan követi el.
57. § (1) A foglalkozástól eltiltás végleges hatályú vagy határozott ideig tart. Végleges ha-
tállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan, vagy arra méltatlan. A hatá-
rozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.”
e) Járművezetéstől eltiltás büntetést akkor szabhat ki a bíróság, ha az elkövető olyan
járművet vezetett, melyhez engedély szükséges és a bűncselekményt a járművezetésre vo-
natkozó szabályok megszegésével követte el. Társadalmi érdekek indokolják azt is, hogy
azokkal a bűnelkövetők szemben is alkalmazható legyen ez a büntetési fajta, akik a bűncse-
lekmény elkövetéséhez járművet használtak.
Utóbbi esetben azt kívánja szankcionálni a törvény alkotója, hogy napjainkra egyre több,
úgynevezett utazó bűnöző használ gépkocsit a bűncselekmény elkövetéséhez, ezzel meg-
gyorsítva a menekülését, de nem ritka hogy akár országrészeket is átívelően követnek el so-
rozat bűncselekményeket, melyhez gépkocsit használnak.
Próbálja megindokolni, hogy miért okoz nehézséget az utazóbűnözés bűnügyi fel-
derítése!
Az eltiltás időtartamára vonatkozó szabályok hasonlóak a foglakozástól eltiltás szabályaihoz.
„Btk. 58. § (1) A járművezetéstől el lehet tiltani azt, aki az engedélyhez kötött járművezetés
szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez
járművet használ.
(2) A járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú járműre is vonatkozhat.
59. § (1) A járművezetéstől eltiltás végleges hatályú vagy határozott ideig tart. Végleges ha-
tállyal az tiltható el, aki a járművezetésre alkalmatlan. A határozott ideig tartó eltiltás legrö-
videbb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.”
f ) A kiutasítás büntetéssel a bíróság azt kívánja kifejezni,
hogy a nem magyar állampolgár elkövetőnek az országban való
tartózkodása nem kívánatos. Éppen ezért köteles Magyarország
területét elhagyni és vissza csak külön engedéllyel térhet.
Amennyiben a személy megszegi ezt a tilalmat akkor újabb
bűncselekményt követ el. Időtartamát tekintve hasonló szabá-
lyok érvényesülnek, mint a foglalkozástól eltiltás szabályainál.
161
„Btk. 61. § (1) Azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása
nem kívánatos, a Magyar Köztársaság területéről ki kell utasítani. A kiutasított köteles az or-
szág területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.
(2) Nem utasítható ki az, aki a külön törvényben meghatározottak szerint menedékjo-
got élvez.
(3) A kiutasítás végleges hatályú, vagy határozott ideig tart.
(4) A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama
tíz év.”
4.1.2. Mellékbüntetések
a) Közügyektől eltiltásra a bíróság azt a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt vég-
rehajtandó szabadságvesztésre ítélt elkövetőt sújtja, aki méltatlan arra, hogy a közügyek
gyakorlásában részt vegyen.
Az ilyen személy nem vehet részt választásokon, tehát nem választható és ő maga sem
gyakorolhatja ezt a jogát, nem lehet hivatalos személy, nem viselhet bizonyos tisztségeket,
elveszti esetleges katonai rendfokozatait, de nem kaphat meg egyes kitüntetéseket sem.
A közügyektől eltiltás 1 évtől 10 évig terjedhet. Az eltiltás idejébe nem számítható be a
szabadságvesztés végrehajtásában eltöltött idő.
„Btk. 62. § (1) Azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó vagy rész-
ben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélnek, és méltatlan arra, hogy a közügyekben részt ve-
gyen, azok gyakorlásától el kell tiltani.
(2) A közügyektől eltiltott
a) nem vehet részt népképviseleti szerv tagjainak választásában, népszavazásban és népi
kezdeményezésben,
b) nem lehet hivatalos személy,
c) nem működhet népképviseleti szerv testületében (bizottságában),
d) nem viselhet tisztséget társadalmi szervezetben, köztestületben, közalapítványban,
e) nem érhet el katonai rendfokozatot,
f) nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt.
(3) A közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti
a) mindazon tagságát, állását, tisztségét vagy megbízatását, amelynek elnyerését az (1)
bekezdés kizárja,
b) katonai rendfokozatát, továbbá belföldi kitüntetését és azt a jogát, hogy külföldi kitünte-
tést viselhessen.
63. § (1) A közügyektől eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.”
b) A kitiltás olyan, a tartózkodási hely szabad megválasztását korlátozó mellékbüntetés,
amely alkalmazásával a szabadságvesztésre ítéltet a bíróság egy vagy több helységből vagy az
ország meghatározott részéről kitilthatja, - ha a törvény szóhasználatával élve - ezeken a he-
162
lyeken tartózkodása a közérdeket veszélyezteti. A bíróság ezt a büntetést minimálisan 1 év, de
leghosszabb időtartamban 5 évre szabhatja ki.
„Btk. 64. § (1) A törvényben meghatározott esetekben azt, akit szabadságvesztésre ítélnek
egy vagy több helységből vagy az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani, ha e helye-
ken tartózkodása a közérdeket veszélyezteti.
(2) A kitiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év.”
4.2. Az intézkedések
A büntető törvénykönyv megalkotásakor a törvényalkotók igyekeztek a társadalom vé-
delmét széles körű szankcionálási eszközöket biztosítani. A büntetőjogi intézkedések sajá-
tossága, hogy az elkövető személyére nézve alkalmaz olyan joghátrányokat, melyek inkább
nevelő, gyógyító vagy társadalmi igazságosságot célzó intézkedések.
Intézkedések
a) a megrovás,
b) a próbára bocsátás
c) a kényszergyógykezelés,
d) az elkobzás,
e) a vagyonelkobzás,
f) a pártfogó felügyelet,
g) a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések.
a) Megrovás a büntetés kiszabása helyett alkalmazható nevelő jellegű intézkedés. Akkor
kell alkalmazni, ha az elkövető cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy oly cse-
kély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb bünte-
tés kiszabása is szükségtelen.
A bíróság - bizonyos esetekben az ügyészség is - rosszallását fejezi ki a bűncselekmény
elkövetése miatt, egyben az elkövető felhívja arra, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselek-
mény elkövetésétől.
b) A próbára bocsátás egy hasonlóan nevelő, de egyben megelőző jellegű intézkedés, ami
a valóságban azt jelenti, hogy - bár a bíróság megállapítja a bűncselekmény elkövetésének a
tényét, de - a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja.
A bíróságok vétségek, illetve 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő
bűntettek esetén fontolhatja meg ennek az intézkedésnek az alkalmazását, ha mérlegelésük
alapján alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető.
A próbára bocsátás időtartama 1 évtől 3 évig terjedhet, de ha ez az idő eredményesen elte-
lik, az elkövető büntethetősége megszűnik.
163
c) A kényszergyógykezelést a gyógyító jellegű intézkedések körébe soroljuk. Alkalmazá-
sát tekintve azokkal a személyekkel szemben indokolt, akik személy elleni erőszakos vagy
közvetlen veszélyt okozó bűncselekményt követtek el, de velük szemben a büntetőjog általá-
nos szabályai miatt büntetés nem szabható ki.
Mint láttuk, az elmeműködés beteges, kóros állapota büntethetőségi akadályt jelent. Az
ilyen személyek cselekményeit mind maguk, mind a társadalom védelme érdekében nem
lehet érintetlenül hagyni. Különösen akkor, ha fennáll a veszélye annak, hogy az ilyen sze-
mélyhasonló, újabb erőszakos cselekményt fog elkövetni.
A büntetőjog az orvostudományt hívja segítségül és a kényszergyógykezelés végrehajtá-
sát elmegyógyító intézetben szakorvosok bevonásával hajtják végre. Időtartamát a törvény
nem határozza meg, de az elkövető elmebeli állapotát évente felül kell vizsgálni. Az intézke-
dést meg kell szüntetni, ha a szükségessége már nem áll fenn.
d) Az elkobzás, - hasonlóan a szabálysértések vizsgálatánál tanultakkor - tulajdonjogot,
birtokláshoz fűződő jogot sértő intézkedés.
Az elkobzandó tárgyak körét
- a bűncselekmény eszköze,
- a bűncselekmény útján létrejött dolgok,
- az elkövetésért kapott javak és
- a bűncselekményt megvalósító termékek jelentik.
Akkor is alkalmazható, ha egyébként az elkövetővel szemben valamely büntethetőségi
akadály miatt egyébként nem volna helye más szankció kiszabásának.
Az elkobzott dolgok tulajdonjoga az államra száll át.
Végezzen kutatómunkát és állapítsa meg, hogy milyen tárgyak minősülnek közbizton-
ságra veszélyes eszköznek!
e) A vagyonelkobzás társadalmi rendeltetése, hogy a bűncselekmény elkövetéséből hasz-
not húzó személy, a bűnös tevékenységből eredő vagyonát, - vagy azzal összefüggésben szer-
zett vagyontárgyait - ne birtokolhassa, hanem egyfajta társadalmi igazságosság elvét követ-
ve az így szerezett javak tulajdonjoga az államra szálljon át.
A törvény igen széles körben határozza meg azokat a vagyonokat, vagyontárgyakat, ame-
lyek vagyonelkobzás alá esnek. Végső esetben még azokat a személyeket is sújthatja az in-
tézkedés, akik a konkrét bűncselekmény elkövetésében nem vettek részt, de egyébként a
bűnösen megszerzett vagyonból részesültek, gazdagodtak.
164
f ) A pártfogói felügyelet széles körben alkalmazott nevelő és biztonsági jellegű intézke-
dés. A bíróságok különböző magatartási szabályokat írhatnak elő - például próbára bocsátás
esetén - az elkövetőnek. A pártfogó feladata, hogy ezeket a szabályokat ellenőrizze, a pártfo-
goltat felügyelje, ezáltal megelőzve az újabb bűncselekmény elkövetését.
Kutassa fel az internet segítségével, hogy lakókörnyezetében hol működnek pártfogói
irodák! http://www.kih.gov.hu/alaptev/partfogo
Aki a párfogói felügyelet szabályait súlyosan, vagy többször megszegi, a cselekménye el-
követése miatt a büntetést ki kell szabni és végre kell hajtani.
g) A büntetőjog ismeri a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedéseket. A jogi sze-
mélyeket a hétköznapi szóhasználatban ( pl.: Kft, Rt, Zrt.) gazdasági társaságoknak nevezünk.
Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a gazdasági társaság vezetői a szándékos bűncselek-
ményüket ezen tisztségüket felhasználva, vagy a gazdasági társaság vagyoni gyarapodását
célozva követik el, akkor lehetőség nyílik arra, hogy a tevékenységüket korlátozzák. Pénz-
bíráságot alkalmazhatnak, de végső soron az ilyen gazdasági társaságot és a tevékenységét
meg is lehet szüntetni.
5. A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések
„107. § (1) Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltöt-
te, de a tizennyolcadikat még nem.”
Fiatalkorú terheltekkel szemben a büntető anyagi-, eljárási- és végrehajtási jog több vonat-
kozásban a felnőtt elkövetőkhöz képest eltérő szabályokat állapít meg. Ennek hátterében az áll,
hogy a fiatalkorú kritikai, erkölcsi, értelmi fejlődése még ebben az életszakaszban is kialakuló-
ban van, a polgári jogi szabályok szerint korlátozottan cselekvőképes személynek tekintendő,
aki még viszonylag csekélyebb élettapasztalattal rendelkezik, nem minden esetben képes ma-
radéktalanul felismerni cselekménye összes társadalomra hátrányos következményeit.
Annak eldöntésekor, hogy a terhelttel szemben az eljárás során a fiatalkorúakra vonatko-
zó különleges szabályokat kell-e alkalmazni, nem az elbíráláskori, hanem az elkövetés-kori
életkornak van jelentősége. Előfordulhat, hogy a terhelt a bűncselekményt 18. életévét meg-
előzően követte el, de az elbírálásra csak ezt követően kerül sor, amikor ő valójában az egyéb
szabályok alkalmazása szempontjából már nagykorúnak, azaz teljes cselekvőképességgel
rendelkezőnek tekintendő, azonban a büntető anyagi jogi és - részben - eljárásjogi szabályok
szerint továbbra is fiatalkorúnak minősül. Ugyanez a helyzet, ha a 18 éven aluli személy há-
zasságkötés útján [Ptk. 12. § (2) bek.] lesz nagykorú.
A fiatalkorúakra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályok csupán akkor alkalmazhatók,
ha a terheltet kizárólag fiatalkorban elkövetett bűncselekményekért vonják felelősségre.
165
6. A katonákra vonatkozó rendelkezések
„122. § (1) E törvény alkalmazásában katona a Magyar Honvédség tényleges állományú,
valamint a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szol-
gálatok hivatásos állományú tagja.”
A Btk. 122. § (1) bekezdése értelmében tehát katona a Magyar Honvédség tényleges állomá-
nyú, valamint a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatok hivatásos állományú tagja.
A fegyveres erő és a rendvédelmi szervek állományában nem csupán hivatásos katonák,
hanem polgári személyek, köztisztviselők és közalkalmazottak is folytatnak különböző
jellegű tevékenységet. E személyi körhöz tartozók azonban a szervezeti egységgel munka-
viszonyban, nem pedig szolgálati viszonyban állnak. Ezért a büntetőjogi rendelkezések al-
kalmazásakor nem tekinthetők katonának és rájuk a külön szabályok nem vonatkoznak. A
bűncselekmény elkövetése esetén nem tartoznak a katonai büntetőeljárás hatálya alá, kivé-
ve természetesen a tárgyi összefüggés esetét.
166
……………………….. Városi Bíróság
1.B.158/2006/19.szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN
A …………………..Városi Bíróság …………………..-en, 2006. szeptember 27-28. napján és 2006. november 8. napján megtar-tott nyilvános folytatólagos tárgyalásokon meghozta az alábbi
I T É L E T E T :
I.r .A.B. vádlott
b ü n ö s: halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében.
Ezért őt a bíróság 1 (egy) év és 10 (tíz) hó - 3 (három) évi próbaidőre felfüggesztett - fogházra és 500.000.- (ötszáz-ezer) forint pénzmellékbüntetés megfizetésére í t é l i, melyet meg nem fizetés esetén 5.000 (ötezer) forintonként kell 1-1 napi szabadságvesztésre átváltoztatni.
Végleges hatállyal eltiltja attól, hogy felelős műszaki vezetői tevékenységet fejtsen ki.
II.r. C.D. vádlott
b ü n ö s : foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében.
Ezért őt a bíróság 300 (háromszáz) napi tétel pénzbüntetésre í t é l i .
Egy napi tétel összegét 500.- (ötszáz) forintban állapítja meg.Az így kiszabott 150.000.- (egyszázötvenezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 300 (háromszáz) napi fogházra kell átváltoztatni.
I.r. A.B. és IIr. C.D. vádlottak egyetemlegesen kötelesek 762.256.- (hétszázhatvankettőezer-kettőszázötvenhat) fo-rint bűnügyi költséget az államnak megfizetni.
I N D O K O L Á S :
…….A sértett halálának oka légzési elégtelenség, szén-monoxid mérgezés volt, vérében a szénmonoxid-hemoglobin tartalom 67 relatív százalék volt.
………….A baleset együttes oka az volt, hogy ………………. lakásában a fürdőszoba helyiségben a tervben szereplő gravitá-ciós szellőzés nyílásába elszívó ventillátoros szellőző berendezést építettek, amely a világítás felkapcsolásával egy-idejűleg működésbe lépett és a fürdőszoba és az összeszellőztetett légterek levegőit szívta el működése során. ………
A cselekmény tárgyi súlyát és a bűnösségi körülményeket szem előtt tartva a bíróság úgy látta, hogy mindkét vádlot-tal szemben szabadságvesztés büntetés kiszabása felel meg a büntetés kiszabási elveknek és a büntetési céloknak, ezért I.r. vádlottat a minimumot meghaladó 1 év és 10 hó fogházbüntetésre ítélte a Btk.44.§. alapján.
Az enyhítő körülményekre tekintettel azonban a vádlott esetében lehetőséget látott a szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére a Btk.89.§.(1) és (3) bekezdése alapján, azonban a próbaidő tartamát viszonylag huzamosabb időben állapította meg.
Figyelemmel arra, hogy I.r. vádlott esetében az alapvető biztonsági szabályok többszörös és szándékos megsértését látta a bíróság fennforogni, ezért a Btk.56.§.(1) bekezdés a./ pontja és 57.§.(1) bekezdése alapján végleges hatállyal el-tiltotta a felelős műszaki vezetői tevékenységtől, mivel meglátása szerint annak ellátására az I.r.vádlott alkalmatlan
A Be.338.§.(1)-(3) bekezdése alapján kötelezte a vádlottakat részben egyetemlegesen, illetve külön-külön a bünügyi költség megfizetésére.
II.r. vádlott vonatkozásában alkalmazott jogszabályok:
Btk.171.§.(1) bekezdés, Btk.51. és 52.§., Be.338.§.(1)-(3) bekezdés, Be.259.§.(1)-(2) bekezdés.
…………………………., 2006. november 8. …………………………………… - bíró -Záradék:
Az ítélet II.r. vádlott vonatkozásában2006. november 8. napján jogerős és végrehajtható.……………………………, 2006. november 8. ..………………………………….. - bíró -
167
7. A Btk. Különös Részében nevesített bűncselekmények( kivonat)
Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények
Emberölés
„166. § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesz-
téssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az
emberölést
a) előre kitervelten,
b) nyereségvágyból vagy
c) más aljas indokból, illetőleg célból,
d) különös kegyetlenséggel,
e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, illetőleg
emiatt, közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos,
a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt sze-
mély ellen,
f) több emberen,
g) sok ember életét veszélyeztetve,
h) különös visszaesőként,
i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen,
j) védekezésre képtelen személy sérelmére követik el.
(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadság-
vesztéssel büntetendő.
(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő sza-
badságvesztéssel büntetendő.”
A bűncselekmény jogi tárgya az emberi élet. A cselekmény passzív alanya, vagyis a sér-
tettje az élő ember, míg alanya, az elkövető bárki lehet.
Az elkövetési magatartás megvalósulhat mind tevéssel, cselekvéssel, mind pedig mu-
lasztással.
Az emberölés mulasztással történő elkövetése csupán meghatározott feltételek megléte
esetén lehetséges. Az egyik ilyen, hogy a halálhoz vezető folyamat az elkövető magatartásá-
tól függetlenül induljon meg. Az elkövetőnek ezt a folyamatot fel kell ismernie és szándéko-
san elmulasztania az bekövetkezésének megakadályozását.
Az emberölés eredmény bűncselekmény, ami a passzív alany, a sértett halála beálltával
válik befejezetté, egyben szükségszerű, hogy az elkövetői magatartás és az eredmény között
ok-okozati kapcsolat álljon fenn.
168
Az emberölés bűntette csak szándékosan - ezen belül azonban mind egyenes, mind
eshetőleges szándékkal - követhető el.
Az emberölés alanya minden 14. életévét betöltött, beszámítási képességgel rendelkező
személy lehet. A tettesség általános szabályainak megfelelően az emberölés is elkövethető
közvetlen, közvetett és társtettesként is.
Erős felindulásban elkövetett emberölés
„167. § Aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntettet követ el,
és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Az erős felindulásban elkövetett emberölés a Btk. 166. § szerinti emberölés privilegizált
esete. Egyaránt az emberi élet a védett jogtárgy és az elkövetési magatartásra nézve ugyan-
csak irányadóak az emberölésnél kifejtettek.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés speciális büntetőjogi megítélésének feltéte-
le az ölési szándék kialakulásának méltányolható volta, és a cselekmény rögtönössége. Az
indulat, érzelmi fellobbanás tudatszűkítő hatása az, ami a büntetőjog szempontjából jelen-
tőséggel bír.
A privilegizált eset megállapításának feltétele, hogy az erős felindulás méltányolható ok-
ból származzék. További feltétel, hogy a méltányolható ok az elkövetőn kívüli, külső körül-
mény legyen. Az erős felindulás megállapíthatóságának további feltétele, hogy a felindulás
oka erkölcsileg méltányolható legyen.
Az erős felindulás megállapíthatóságának alapfeltétele, hogy az ne csupán a terhelt ben-
sőjéből, pszichéjéből fakadjon, hanem azt valamely külső ok váltsa ki.
Az erős felindulást kiváltó okok közül az egyik leggyakoribb a sértett magatartása, amely
az elkövető felháborodását, haragját idézi elő, vagy benne félelmet okoz. Önmagában azon-
ban nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását, pl. az el-
keseredettség, a bánat, a szomorúság, a magárahagyatottság érzete, a sértődöttség, a puszta
személyi ellenszenv vagy kizárólagosan az idegfeszült állapot, és ugyancsak nincs alap en-
nek megállapítására, ha az elkövető a sértett fellépésére maga szolgáltatott okot.
Ha az elkövető méltányolható okból keletkezett erős felindulásban életveszélyt okozó
testi sértést valósít meg, életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye. Az er-
kölcsileg menthető okból származó indulat hatása alatti elkövetést pedig a büntetés kisza-
bása során kell értékelni.
Testi sértés
170. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, ha a sérülés vagy a betegség nyolc na-
pon belül gyógyul, a könnyű testi sértés vétségét követi el, és két évig terjedő szabadságvesz-
téssel büntetendő.
169
(2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető a
súlyos testi sértés bűntettét követi el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Ha a testi sértést aljas indokból vagy célból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvá-
nításra képtelen személlyel szemben követik el, a büntetés bűntett miatt könnyű testi sértés
esetén három évig, súlyos testi sértés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
(4) Bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elköve-
tő, ha a testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz, illetőleg, ha
a súlyos testi sértést különös kegyetlenséggel követi el.
(5) Aki a (2)–(4) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ
el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt
vagy halált okoz.
(7) Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő sza-
badságvesztéssel, a (4) bekezdésben meghatározott esetben három évig, életveszélyes sérülés
okozása esetén öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(8) Az (1) bekezdésben meghatározott vétség elkövetője csak magánindítványra büntethető.
A bűncselekmény jogi tárgya az ember testi épsége és egészsége. Passzív alanya, tehát a
cselekmény sértettje bárki lehet. Az önokozta testi sértés nem bűncselekmény. Az elkövető
magatartása a testi épség vagy egészség megsértésére terjed ki, amely a test bántalmazá-
sában vagy az egészség sértésében nyilvánul meg. A testbántalmazás létrejöhet közvetlen
és közvetett módon is. Házőrző kutyának vagy más állatnak a sértettre uszítása, valamely
készülék – csapda – felhasználása.
Az egészségsértés fogalmi keretében nyer elbírálást a betegséggel való megfertőzés is;
ide tartozik a nemi betegségekkel való megfertőzés is. Pszichikai behatások is alkalmasak
egészségsértésre. Így például ijesztés, undorkeltés, stb.
A bűncselekmény eredmény bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy a testi épség megsértése
(sérülés, egészségsértés, betegség) okozati összefüggésben áll az elkövető magatartásával. A testi
sértés minősítése szempontjából a valóságos gyógytartam az irányadó akkor is, ha a gyógytartam
nem közvetlenül a sérülés miatt, de a sérüléssel okozati összefüggésben álló fertőzés folytán hú-
zódott el. Az esetek többségében a tényleges gyógytartam azonos az anatómiai gyógyulás idejével.
A rehabilitációs orvosi gyógykezelés ideje a tényleges gyógytartam idejébe nem számítható be.
Elkövető bárki lehet, aki megfelel az alannyá válás feltételeinek. Szándékosan és gondat-
lanul is elkövethető cselekmény, de a szándéknak a bántalmazáson felül a testi sértés oko-
zására is ki kell terjednie.
A gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértést az követi el, aki a testi épség vagy egész-
ség megsértését eredményező magatartásának a következményeit előre látja, de könnyel-
műen bízik az eredmény elmaradásában, illetve aki az említett következményeket azért nem
látja előre, mert azt a figyelmet vagy körültekintést, amely tőle elvárható, elmulasztja.
170
Minősített esetek
- aljas indokból vagy célból
- védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben: ez az állapot szár-
mazhat a sértett fizikai adottságaiból, testi fogyatékosságából, – pl. vak, mozgáskorlátozott –
súlyos betegségéből, vagy mások cselekményéből (pl. mások előzőleg megkötözték, leütötték,
elkábították). A 12. életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kell tekinteni.
- ha maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz: maradandó fogya-
tékosságnak minősül például valamely végtag / testrész elvesztése, a szellemi károsodás
és a maradandó eltorzulás, a sértett bizonyos képességét elveszti vagy az használhatat-
lanná válik.
- különös kegyetlenséggel elkövetés: a bántalmazásnak kínzás formájában történő meg-
valósítását. A gyakorlat ezt a minősített esetet állapítja meg, ha az elkövető a már védekezés-
re is képtelenné tett, földön fekvő sértettet tovább bántalmazza.
- életveszélyt okozó testi sértés: emberölés kísérletének az életveszélyt okozó testi sér-
téstől való elhatárolása: Az elkövető szándéka az életveszélyt okozó testi sértésnél a sértett
halálára nem terjed ki, mert ha kiterjedne, bűncselekménye emberölés kísérlete lenne.
- halált okozó testi sértés: akkor valósul meg, ha az elkövető szándékos cselekménye testi
sértés előidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is be-
következik, viszont az elkövetőt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli.
Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés
„171. § (1) Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épsé-
gét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vét-
séget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot,
súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember
halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
(3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntettet követ el, és az (1)
bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén – az ott tett megkülönböztetéshez képest – öt
évig, két évtől nyolc évig, illetőleg öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) E § alkalmazásában foglalkozási szabályok a lőfegyver használatára és kezelésére vo-
natkozó szabályok is.”
A cselekmény jogi tárgya az emberi élet, testi épség, illetve egészség, míg sértettje, passzív
alanya bárki lehet.
171
A jogilag értékelt elkövetési magatartás a foglalkozási szabályszegés. A foglalkozási sza-
bályszegés általában tevőleges magatartással valósul meg, de nem kizárt a mulasztás útján
történő megvalósítása sem. Foglalkozásnak tekinthető a szakképzettséget megkívánó tevé-
kenység és bármely írott vagy íratlan szabályokhoz kötött tevékenység és nincs jelentősége
annak, hogy az adott foglalkozást kereset céljából gyakorolják-e vagy sem.
A bíróságok gyakorlat szerint az, aki valamely szakképzettséget igénylő foglalkozást foly-
tat – függetlenül attól, hogy azt hatósági jogosítvány alapján vagy anélkül teszi –a foglalko-
zási szabályok hatálya alatt áll.
Foglalkozási szabálynak tekintendők például az orvosi tevékenységgel kapcsolatos elő-
írások vagy a lőfegyver tartására és kezelésére vonatkozó szabályok. A katonák, illetve a
fegyveres testületek tagjai, valamint a vadászok és a sportlövészek e szempontból foglalko-
zási szabályok hatálya alatt állnak.
A bűncselekmény befejezettségéhez a törvényi tényállásban írt eredmény szükséges: aki
mást vagy másokat foglalkozása szabályainak megszegésével közvetlen veszélynek tesz ki,
vagy ezzel másnak testi sértést okoz. Elkövetője tettesi minőségben csak olyan személy le-
het, aki foglalkozási szabályok hatálya alatt tevékenykedik.
Segítségnyújtás elmulasztása
„172. § (1) Aki nem nyújt tőle várható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az
élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabad-
ságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és
életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesz-
tés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.
(4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési sza-
bályok alapján köteles a segítségnyújtásra.”
A védett jogi tárgy az emberi élet és a testi épség, míg passzív alany a sérült vagy olyan
személy, akinek az élete vagy a testi épsége
közvetlen veszélyben van.
A jogilag értékelt elkövetési magatartás az el-
követőtől elvárható segítségnyújtás elmulasztá-
sa. Annak megállapítása, hogy adott helyzetben
az elkövetőtől elvárható volt-e a segítségnyújtás,
szükségessé teszi az ügy összes körülményeinek
gondos mérlegelése mellett az elkövető képes-
ségeinek, szakismereteinek, a segítségnyújtás
alkalmasságának mérlegelését is.
Vízben fuldokló személy kimen-
tése esetén az elvárhatóság kizárólag
olyan személyekkel szemben áll fenn,
akik úszni tudnak és a vízből mentés-
hez szakértelemmel rendelkeznek.
Nem követelhető meg, hogy az elkö-
vető a saját vagy más személy élete,
testi épsége vagy egészsége kockázta-
tásával nyújtson segítséget.
172
Mulasztással a bűncselekmény befejezetté válik, kísérlete fogalmilag kizárt. Elkövetője
tettesként bárki lehet, kivéve azt a személyt, aki maga is segítségre szorul. A bűncselek-
ményt elköveti a gépkocsi utasa is, aki észlelve, hogy a balesetet előidéző gépkocsivezető
nem áll meg passzív marad.
A bűncselekmény csak szándékos elkövetés esetén valósul meg. A szándék tartalmi is-
mérvei közé tartozik annak tudata, hogy valaki segítségre szorul.
Elhatárolása a cserbenhagyás bűncselekménytől azáltal történik, hogy az utóbbi cse-
lekmény elsődleges jellegű, kizárólag akkor kerülhet alkalmazásra, ha a balesettel érintett
jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, vagy onnan anélkül távozik, hogy meggyőződne
arról, van-e sérült. Amennyiben tehát a közlekedési baleset helyszínén személyi sérülés, ill.
közvetlen veszélyhelyzet ténye megállapítható, úgy a mulasztást elkövető személy segítség-
nyújtás elmulasztásáért és nem cserbenhagyásért vonható felelősségre.
Ha a közlekedési baleset helyszínén nincs ilyen védendő passzív alany, akkor a cserben-
hagyás bűncselekménye állapítható meg. Vagyis, ha a baleset következtében a sértett sé-
rülést egyáltalán nem szenvedett és nem is került olyan közvetlen veszélyhelyzetbe, hogy
segítségre szorulna, akkor a segítségnyújtás elmulasztásának nincs törvényi alapja.
Közúti baleset okozása
„187. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak
gondatlanságból súlyos testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesz-
téssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot,
súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember
halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.”
A bűncselekmény jogi tárgya a közúti közlekedés biztonsága és közvetlenül az ember
életének, testi épségének védelme. A balesetben megsérült passzív alany, a sérült személy
bárki lehet.
A cselekmény azzal valósul meg, hogy az elkövető a közúti közlekedés szabályait megszegi.
A leggyakoribb közlekedési szabályszegések a sebesség helytelen megválasztása, a köte-
lező elsőbbségadás elmulasztása, az irányváltoztatás, az előzés és a kanyarodás szabályai-
nak a megszegése.
Fontos eleme a bűncselekménynek a közlekedési szabályszegés és az eredmény bekövetkezése
között az okozati összefüggés. A bűncselekmény eredménye alapesetben a súlyos testi sértés oko-
zása. A súlyos testi sértésnél kisebb súlyú következményt előidéző közúti közlekedési szabály meg-
szegése nem bűncselekmény, hanem a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés.
Elkövető tettesi minőségben a közúti közlekedés szabályainak a hatálya alatt álló személy lehet.
173
Járművezetés ittas vagy bódult állapotban
„188. § (1) Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan
ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet
vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet, vétséget követ el, és
egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncse-
lekmény súlyos testi sértést,
b) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselek-
mény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségrom-
lást, vagy tömegszerencsétlenséget,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a
bűncselekmény halált,
d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűn-
cselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy ha-
lálos tömegszerencsétlenséget okoz.
(3) Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a ve-
zetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt
nem gépi meghajtású vízi jármű vagy úszó munkagép avagy közúton nem gépi meghajtású
jármű vezetésével a (2) bekezdésben meghatározott következményt idézi elő, az ott tett megkü-
lönböztetés szerint büntetendő.”
A védett jogi tárgy valamennyi közlekedési ágazat tekintetében a közlekedés, a forgalom biz-
tonságához fűződő társadalmi érdek és közvetlenül az ember élete, testi épsége és egészsége.
A bűncselekmény szükséges eleme az eszköze, mely a tényállásban szereplő vasúti, légi
jármű, gépi meghajtású vízi jármű, úszó munkagép, valamint a közúti gépi meghajtású jármű.
A tettes büntetendő elkövetési magatartása a szeszesitaltól befolyásolt állapotban, vagy a
vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt történő járművezetés.
A szeszes italtól való befolyásoltság: 0,3 ezrelékig a véralkohol szint nem mutatható ki;
0,5-0,8 ezrelék között az ittas vezetés még csak szabálysértés, kivéve, ha az illető klinikai
tüneteket produkál; 0,8 ezrelék felett a vezetés mindig bűncselekmény.
A bűncselekmény befejezetté válik az ittas vagy bódult állapotban történő járművezetés elkö-
vetési magatartása két mozzanatának együttes fennállása esetében. Az alkoholtól vagy a vezetési
képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotú személynek a jármű mozgásba hoza-
talával, a tényleges megindulással befejezetti stádiumba jut a bűncselekmény. A szeszes italtól
vagy hátrányos szertől befolyásolt állapotú személynek a jármű motorjának tényleges beindítá-
sa, vagy az erre irányuló sikertelen próbálkozása a bűncselekmény kísérletét alapozza meg.
Elkövető tettesi minőségben a szeszes italtól vagy a vezetési képességre hátrányosan ható
szertől befolyásolt állapotú személy, aki a gépi meghajtású jármű vezetője.
A nem gépi meghajtású
vízi jármű vagy úszó mun-
kagép, avagy közúton a nem
gépi meghajtású jármű sze-
szes italtól befolyásolt, ill.
bódult állapotban történő
vezetése vagy hajtása nem
bűncselekménynek, ha-
nem csupán szabálysértés-
nek minősül, amennyiben
súlyos testi sérülés vagy
halál nem következik be.
174
Az elkövető csak akkor vonható felelősségre a minősített esetek elkövetéséért, ha a jár-
művezető szeszes italtól vagy vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt álla-
pota okozati összefüggésben áll az előbbiekben felsorolt eredményt jelentő minősítő körül-
mények valamelyikével, és erre az eredményre vonatkozóan gondatlanság terheli.
Cserbenhagyás
„190. § Ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan
eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét
közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, amennyiben súlyosabb bűncselek-
mény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A bűncselekmény jogi tárgya a közlekedés biztonságához, a közlekedésben a segítség-
nyújtás lehetőségének biztosításához fűződő társadalmi érdek, illetve másodlagosan az em-
ber életének, testi épségének büntetőjogi védelme.
A járművezetőnek a baleset helyszínén történő megállása elmulasztásával valósul meg a jogel-
lenes cselekmény, tehát magával a megállási kötelezettség nem teljesítésével. A jogszabály máso-
dik fordulat alapján felel a járművezető, aki ugyan megállási kötelezettségének eleget tesz, de ez-
után eltávozik a baleset helyszínéről anélkül, hogy meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e,
avagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e. A
bűncselekmény az elvárt megállási és meggyőződési kötelezettség elmulasztásával egymagában,
eredményre tekintet nélkül befejezett. Ez a bűncselekmény tehát nemcsak akkor valósul meg, ha
a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a baleset helyszínén nem áll meg, hanem akkor is,
ha úgy távozik a helyszínről, hogy nem győződik meg arról, hogy valaki segítségnyújtásra szorul-e.
Elkövető tettesi minőségben csak a balesettel érintett jármű vezetője lehet, aki szándéko-
san követi el cselekményét.
Erőszakos közösülés
„197. § (1) Aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenye-
getéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen
állapotát közösülésre használja fel, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadság-
vesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) az erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közö-
sülésre kényszerített sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be,
b) a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll,
c) a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen közösülnek.
(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdés a) pontja sze-
rinti erőszakos közösülés a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.”
175
A védett jogi tárgy a nemi szabadság, a gyermek sérelmére történő elkövetés esetében
pedig még az i&úság egészséges nemi fejlődése is. A cselekmény sértettje bárki lehet, akár
közösülésre egyéb okból képtelen, vagy idős személy is.
A bűncselekmény első fordulat szerinti elkövetési magatartása a közösülésre kényszerí-
tés, amelynek következtében a sértett képtelenné válik valódi akaratának megfelelő maga-
tartás tanúsítására.
Az erőszak és az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés a kényszerítés
tényállás szerinti két elkövetési módja. Az erőszakos közösülés megvalósításához szükséges
erőszak a passzív alany komoly ellenállásának leküzdésére irányul, amely alkalmas a sér-
tett ellenállásának a megtörésére, megbénítására, a közösülésre kényszerítésre. Az erőszak
megállapításának feltétele, hogy a passzív alany ellenállása komoly legyen.
A kényszerítés másik elkövetési módja a fenyegetés. Fenyegetésen nemcsak az ellenál-
lásra képtelenséget eredményező, hanem az olyan ráhatást is érteni kell, amely a sértettben
komoly félelem kiváltására alkalmas.
A bűncselekmény első fordulatának – a kényszerítés mellett – a másik elkövetési maga-
tartása a közösülés.
Befejezett szakba jut az első fordulat, amennyiben az elkövető mindkét elkövetési magatar-
tást megvalósítja, azaz kényszerítést alkalmaz a közösülés szándékával, és a büntetőjogi érte-
lemben vett közösülést is végrehajtja. A második fordulat befejezett, ha az elkövető a sértett
személlyel – a védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapotát felhasználva – közösül.
Elkövető tettesként bárki lehet, azonban leggyakrabban ezt a bűncselekményt férfi követi
el a nő sérelmére. A férfi közösülésre képtelensége kizárja az önálló és közvetlen tettesi mi-
nőség megállapítását.
Társtettes lehet az, aki a közösülést végrehajtó személlyel egyetértésben (de közösülés
nélkül) a közösülés érdekében kényszerítést alkalmaz a sértettel.
Csak szándékosan követhető el a bűncselekmény. Az elkövető szándékának ki kell terjed-
nie a kényszerítéssel történő közösülésre, ill. a passzív alany tényállás szerinti állapotának
felhasználásával való közösülésre.
Az erőszakos közösülés alapesete csak magánindítványra üldözhető és büntethető.
Embercsempészés
„ 218. § (1) Aki államhatárnak más által
a) engedély nélkül,
b) meg nem engedett módon
történő átlépéséhez segítséget nyújt, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadság-
vesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az embercsempészést
a) vagyoni haszonszerzés végett,
b) államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva követik el.
176
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az embercsempészést
a) a csempészett személy sanyargatásával,
b) fegyveresen,
c) üzletszerűen
követik el.
(4) Aki az (1)–(3) bekezdésben meghatározott embercsempészésre irányuló előkészületet
követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Az embercsempészés elkövetőjével szemben mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.”
E bűncselekménynek elkövetési tárgya nincs. Az elkövetési magatartások azért minősül-
nek bűncselekménynek, mert sértik, vagy veszélyeztetik az állami szuverenitás teljes körű
érvényesítését, és nem azért, mert az elkövető a határt, mint képzeletbeli vonalat megsérti.
A Btk. 218. § (1) bekezdése kétféle elkövetési magatartást rögzít, függetlenül attól, hogy
az államhatár átlépése milyen irányban történik, illetve függetlenül attól, hogy mely állam
határának átlépéséről van szó.
Az egyik elkövetési magatartás az államhatár engedély nélküli átlépéséhez történő se-
gítségnyújtás. Az országhatár jogszabályoknak megfelelő átlépéséhez, az illetékes hatóság
írásbeli engedélyében kifejezésre jutó állami akarat, és a határrendészeti szervek jogszabá-
lyokban rögzített hivatalos aktusa szükséges. A másik elkövetési magatartás az államhatár
meg nem engedett módon történő átlépéséhez való segítségnyújtás. A határ ilyen átlépésé-
ről akkor beszélhetünk, ha az elkövetőnek, vagy egyáltalán nincs okmánya, vagy az általa
felmutatott okmány hamis, hamisított, illetve más névre szól.
Segítségnyújtás lehet fizikai, vagy pszichikai tevékenység.
A Btk. 218. § (2) bekezdése akkor valósul meg, ha az embercsempészést vagyoni haszon-
szerzés végett, vagy az államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva követik
el. A vagyoni haszonszerzés, mint célzat akkor állapítható meg, ha az elkövető anyagi ellen-
szolgáltatás fejében nyújt segítséget az államhatár átlépőjének.
A bűncselekmény csak egyenes szándékkal követhető el, önálló tettesként bárki lehet.
A bűncselekmény akkor befejezett, ha az elkövető az embercsempészet során valamely
ország államhatárát akár kifelé, akár befelé átlépi. Amennyiben a határátlépés elmarad, úgy
a cselekmény kísérletnek tekintendő.
Bántalmazás hivatalos eljárásban
„226. § (1) Az a hivatalos személy, aki hivatalos eljárása során mást tettleg bántalmaz, bűn-
tettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el,
vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A bűncselekmény jogi tárgya kettős, mert az államapparátus szabályszerű működését a
hivatalos személyekbe vetett bizalmon kívül a bántalmazott passzív alany, a sértett emberi
méltósága, esetleg testi épsége is sérelmet szenved.
177
Elkövetési magatartása a tettleges bántalmazás, melynek a hivatali hatáskör túllépésével
kell megtörténnie.
A tettleges bántalmazás akkor tényállásszerű, ha a vétséget az elkövető hivatali eljárása
során követi el. Büntetőjogilag csak azok a bántalmazások relevánsak, amelyek jogszerűtle-
nek. Abban az esetben, ha a hivatalos személy jogszerű eljárása során testi kényszert, vagy
kényszerítő eszközöket alkalmaz, akkor a tettleges bántalmazásnak tűnő cselekményének
jogellenes megállapítására nem kerülhet sor.
A bűncselekmény csak szándékos elkövetés esetén büntetendő. Elkövetője csak az eljá-
rást gyakorló hivatalos személy lehet, részese azonban bárki. Társtettesként követi el a cse-
lekményt az a nem hivatalos személy, aki tisztában van azzal, hogy a hivatalos személy eljá-
rása jogtalan, de ennek ellenére a hivatalos személlyel szándékegységben részt vesz a sértett
bántalmazásában. A bűncselekmény azáltal válik befejezetté, hogy a bántalmazás lényegét
alkotó bántalmazás a sértett testét eléri.
Kényszervallatás
„227. § (1) Az a hivatalos személy, aki annak érdekében, hogy más vallomást vagy nyilatko-
zatot tegyen, illetőleg ne tegyen, erőszakot, fenyegetést, vagy más hasonló módszert alkalmaz,
bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki kényszervallatásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő sza-
badságvesztéssel büntetendő.”
A kényszervallatás bűntettének jogi tárgya az államapparátus szabályszerű működése, az
állami szervek és a hivatalos személyek tevékenységébe vetett bizalom, az igazságszolgálta-
tás rendjének sérthetetlenségéhez fűződő társadalmi érdek.
A kényszervallatás csak abban az esetben fordulhat elő, ha a hivatalos személy az adott eljárás-
ban jogosult valakit vallomás, vagy nyilatkozat tételére felhívni, és erőszakot, fenyegetést, vagy
más hasonló módszert alkalmaz annak érdekében, hogy más a vallomást, vagy a nyilatkozatot
megtegye, illetőleg ne tegye. Az erőszak, a fenyegetés, avagy más hasonló mód alkalmazásának
a célja az, hogy mást vallomás, vagy nyilatkozat megtételére, vagy meg nem tételére késztessen.
A kényszervallatás elkövetési magatartása az erőszak, a fenyegetés, vagy más hasonló
módszer alkalmazása.
A Btk. 227. § a jogellenes módszerek alkalmazását kívánja büntetni. Következésképpen a jo-
gilag megengedett, vagy előírt kényszer a vallomást jogosulatlanul megtagadó tanúval szemben
nem bűncselekmény. A kényszervallatás bűntette a törvényben meghatározott magatartások ta-
núsításával befejezetté válik. Megvalósulásához nem szükséges, hogy az elkövetési magatartások
alkalmazása következtében a sértett vallomást tegyen vagy nyilatkozzon. Az is közömbös, hogy a
kicsikart vallomás, vagy nyilatkozat valós, vagy valótlan adatokat, vagy tényeket tartalmaz-e.
178
A bűncselekmény tettese csak speciális hivatalos személy lehet, olyan, akinek vallomás,
vagy nyilatkozattételre történő felhívási joga, illetve kihallgatási joga van. A bűncselekmény
csak szándékosan követhető el, a törvény a célzatot is a cselekmény tényállási elemévé teszi.
Hivatalos személy elleni erőszak
„229. § (1) Aki a hivatalos személyt vagy a külföldi hivatalos személyt jogszerű eljárásában erő-
szakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emi-
att bántalmazza, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hivatalos személy elleni erőszakot cso-
portosan vagy felfegyverkezve követik el.
(3) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a (2) bekezdésben megha-
tározott csoport szervezője vagy vezetője, valamint, ha a hivatalos személy elleni erőszakot
fegyveresen követik el.
(4) Aki hivatalos személy elleni erőszak elkövetésére irányuló csoportban részt vesz, vétsé-
get követ el, és két évig, a csoport szervezője és vezetője bűntett miatt három évig terjedő sza-
badságvesztéssel büntetendő.”
A hivatalos személy elleni erőszak bűntettének jogi tárgya az államapparátus szabálysze-
rű működése. E bűncselekmény elkövetése kívülről támadja, és zavarja meg az államappa-
rátus szabályszerű működését. A bűncselekmény sértettje a jogszerű eljárást teljesítő hiva-
talos személy, akivel szemben a bűncselekményt megvalósítják.
A bűncselekmény elkövetési magatartásai lehetnek a hivatalos személy jogszerű eljárása
teljesítésének akadályozása, intézkedésre kényszerítése, eljárása alatt, vagy eljárása miatti
bántalmazása. A hivatalos személy eljárásához minden olyan cselekménye hozzátartozik,
melyet feladatai teljesítése során kifejt.
A hivatalos személy akadályozásának az olyan magatartás tekinthető, amely a jogszerű
eljárás megkezdését, folytatását, vagy befejezését gátolja, nehezíti, késlelteti, intenzitását
csökkenti. Az akadályozás megvalósításához eredmény létrejötte nem szükséges, a bűncse-
lekmény az elkövetési magatartás tanúsításával befejezetté válik.
A hivatalos személy intézkedésre kényszerítéséről akkor lehet beszélni, ha az erőszak,
vagy fenyegetés alkalmas arra, hogy a sértett az elkövető akaratának megfelelő magatartást
tanúsítva, olyan jogilag értékelhető tevékenységet fejtsen ki, amelyre hatáskörénél fogva
egyébként is jogosult volna.
Hivatalos személy elleni erőszak bűntettét valósítja meg az is, aki a hivatalos személyt
eljárása alatt, illetve emiatt bántalmazza. Bántalmazásról ennél az elkövetési magatartásnál
akkor beszélünk, ha az elkövető a sértett alany testét erőszakosan, durván érinti. A bántal-
mazási célú érintéssel a bűncselekmény befejezetté válik.
A hivatalos személy elleni erőszak bűntettének fontos tényállási eleme az elkövetés mód-
ja, vagyis a hivatalos személy elleni erőszak, vagy fenyegetés alkalmazása.
179
Mind az erőszaknak, mind a fenyegetésnek személy ellen kell irányulnia. Az erőszak elkö-
vető általi kifejtése eszköz alkalmazását is lehetővé teszi.
Fontos tényállási feltétele az is, hogy a passzív alany a cselekmény elkövetésekor jogszerű
eljárást teljesítse és erről az érdekelt állampolgárok tudomást szerezzenek. A bűncselek-
mény elkövetése szempontjából teljesen mindegy, hogy az elkövető melyik tevékenységi
mozzanat alkalmával gyakorol erőszakot. A lényeg az, hogy az elkövető az erőszakot akkor
alkalmazza, amikor hivatalos személy, a hivatalos kötelességéhez tartozó tevékenységi so-
rozatot már megkezdte, de nem fejezte be.
Aki a hivatalos személyt, vagy külföldi hivatalos személyt az eljárása miatt bántalmaz, akkor
is büntetendő, ha a bántalmazott a bűncselekmény elkövetésekor már nem hivatalos személy.
A bűncselekményt bárki tettesként elkövetheti.
A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának át kell fognia,
hogy olyan hivatalos személlyel áll szemben, aki hivatali kötelességét jogszerűen teljesíti.
Garázdaság
„271. § (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkal-
mas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselek-
mény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot
a) csoportosan,
b) a köznyugalmat súlyosan megzavarva követik el.
(3) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot
a) csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavarva,
b) nyilvános rendezvényen,
c) fegyveresen,
d) felfegyverkezve
követik el.
(4) Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.
(5) E § alkalmazásában erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt táma-
dó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.”
A bűncselekmény jogi tárgya a közösség nyugalma, a közösségi kapcsolatok társadalmi rend-
je. Közösség alatt a közösségi élet színterein (közterület, középületek és hivatalok, tömegközle-
kedési eszközök, nyilvános szórakozóhelyek, stb.) jelen levő személyek összességét kell érteni.
Elkövetési tárgy a személy vagy dolog, amely ellen az erőszakos magatartás irányul, míg
az elkövetési magatartása, a kihívóan közösségellenes, és egyben erőszakos magatartás.
Kihívóan közösségellenesnek a társadalmi együttélési szabályokkal nyíltan szembehe-
lyezkedő, provokatív és agresszív magatartásokat tekintjük, amelynek során az elkövető ki-
fejezetten hangsúlyozva, tudatosan szembehelyezkedik az együttélési normákkal.
180
Az erőszakos magatartás aktív, támadó jellegű
cselekvés. Az erőszakos magatartás iránya sze-
rint lehet: személy ellen irányuló erőszakos ma-
gatartás; illetve dolog ellen irányuló erőszakos
magatartás.
Szabálysértés, ha a garázdaság egyéb tényállási
elemei nem erőszakos magatartással valósulnak
meg, például az utcán, tömegben petárda felrob-
bantása, amely senkit nem veszélyeztet.
A bűncselekmény megvalósulásának feltétele,
hogy a cselekmény alkalmas legyen másokban
megbotránkozás vagy riadalom keltésére.
Befejezetté a bűncselekmény az erőszakos
magatartás megkezdésével válik, ezért a bűncse-
lekmény kísérletként nem valósulhat meg. Elkö-
vetője tettesként bárki lehet.
Csak szándékosan követhető el. Az elkövető
tudatának át kell fognia a közösségellenes maga-
tartás kihívó voltát, vagyis azt, hogy a cselekmé-
nye alkalmas arra, hogy másokban megbotránko-
zást vagy riadalmat keltsen, és az egyenes vagy eshetőleges szándékának erre ki kell terjedni.
A garázdaság elsődleges jellegű bűncselekmény, csak akkor állapítható meg, ha súlyo-
sabb bűncselekmény nem valósul meg. A garázdaság elkövetési magatartása körében meg-
valósuló más bűncselekmény tipikusan testi sértés vagy rongálás lehet. Azt, hogy melyik
a súlyosabb bűncselekmény, mindig a garázdaság alap-, vagy minősített esete és a más
bűncselekménynek a Btk. Különös Részében meghatározott törvényi büntetési tétele ösz-
szevetéséből kell megállapítani.
Közokirat-hamisítás
„274. § (1) Aki
a) hamis közokiratot készít vagy közokirat tartalmát meghamisítja,
b) hamis vagy hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál,
c) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy meg-
szűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba,
bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott közokirat-hamisításra irányuló
előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Aki az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítást gondatlanságból
követi el, vétség miatt pénzbüntetéssel büntetendő.”
Nem valósul meg a garázdaság, ha
az elkövető szándéka eshetőlegesen
sem terjedt ki a megbotránkozás
vagy riadalom keltésére, és ennek
bekövetkezésére nincs is reális
lehetőség. Ilyenkor a cselekmény
testi sértésként, tettleges becsület-
sértésként, vagy rongálásként mi-
nősülhet. Ha az elkövető kifejezet-
ten a sértett elleni haragjában a gyér
forgalmú utcán megüti a sértettet,
vagy éjszakai forgalommentes idő-
ben ugyanilyen okból – pl. bosszú-
ból – megrongálja a gépkocsiját. A
cselekmény annak következtében
sem minősíthető garázdaságnak,
hogy később a helyszínre érkezők
ténylegesen megbotránkoznak.
181
A bűncselekmény elkövetési tárgya a közokirat, melynek fogalmát a Polgári Perrendtar-
tásról szóló törvény 195. § adja. Közokirat az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy
más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki,
mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az
okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat
megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okirat-
nak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.
Egy adott okirat csak abban a körben lehet tárgya a jelen bűncselekménynek, amennyiben
a hamisítás, valótlanság a közhitelességgel egybeesik.
Az elkövetési magatartásokat az (1) bekezdés tartalmazza. Hamis a közokirat, ha nem az
a kiállítója, akit az irat feltüntet, hanem maga az elkövetői magatartás folytán jött létre. Ezt
teljes hamisítványnak nevezzük.
Meghamisítás a tartalmi változtatás, olyan személy eszközöl bejegyzéseket, aki arra
nem jogosult.
A felhasználás aktív magatartást - felmutatást, iratokhoz csatolást stb. - jelent, az okirat pusz-
ta „magánál tartása” nem elégséges, esetlegesen előkészület megállapítására nyújthat alapot.
A közokirat-hamisítás bűncselekménynek a rendbelisége az okiratok számát követi.
Visszaélés kábítószerrel
„282. § (1) Aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan ki-
visz, vagy az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(2) A büntetés
a) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy
bűnszövetségben, illetőleg kábítószerfüggő személy felhasználásával,
b) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű ká-
bítószerre
követik el.
(3) Aki
a) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet
követ el,
b) kábítószer előállításához szükséges anyagot, berendezést vagy felszerelést készít, átad,
forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén
átvisz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg,
bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) Az (1)–(3) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elköve-
téséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(5) Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés
a) az (1) bekezdés esetén vétség miatt két évig,
182
b) a (2) bekezdés a) pontja esetén bűntett miatt három évig
terjedő szabadságvesztés.
282/A. § (1) Aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet
követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
283. § (1) Nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt,
a) aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy
tart [282. § (5) bek. a) pont],
e) az a kábítószerfüggő személy, aki
(1) jelentős mennyiséget el nem érő mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt,
előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz [282/C. §
(1) bek. és (5) bek. a) pont], illetőleg
(2).
f) az a kábítószerfüggő személy, aki az e) 1. alpontban meghatározott bűncselekménnyel
összefüggésben – két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – más bűncselek-
ményt követ el,
feltéve, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig
folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más el-
látásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.”
A bűncselekmény jogi tárgya az állampolgárok egészségének sérthetetlenségéhez fűződő
társadalmi érdek. A bűncselekmény kábítószerre vagy kábítószerrel követhető el. Kábító-
szeren, a törvény indoklása szerint - általános-
ságban - a növényi eredetű vagy szintetikusan
előállított anyagok értendők, amelyek közös tu-
lajdonsága, hogy a szervezetben kellemes érzést,
félálomszerű bódult állapotot, túlérzékenységet
és érzéki csalódást képesek kiváltani.
Az elkövetési magatartások:
- termesztés,
- előállítás,
- megszerzés,
- tartás,
- az országba behozatal, az országból kivitel és
az országon átvitel.
Tipikusan a megszerzéshez és a saját fogyasz-
táshoz kapcsolódó magatartások, nem tartalmaz-
nak haszonszerzési elemet.
A bűncselekmény alanya bárki lehet. A kábító-
szerrel visszaélés csak szándékosan követhető el.
Az elkövető tudatának ki kell terjednie arra, hogy
A kábítószer jelentős és a cse-
kély mennyiségének fogalmát az
1979. évi 5. törvényerejű rendelet
23. §-a tartalmazza. A jogszabályi
meghatározás csak a leggyakrab-
ban előforduló kábítószerfajtákról
tartalmaz felsorolást, és a bázisfor-
mában megadott tiszta hatóanyag-
tartalom alapján állapítja meg a
csekély, illetve jelentős mennyisé-
get. A mennyiségi határok megálla-
pításához minden esetben szakértő
igénybevétele szükséges.
Ha a kábítószer lefoglalása nem
történt meg, illetve az elfogyasztá-
sa miatt nem volt lehetséges, akkor
a tiszta hatóanyag-tartalmat csak
becsülni lehet.
183
az elkövetés tárgyát képező anyag kábítószernek minősül.
A minősített esetek:
- üzletszerűség
- bűnszövetség
- kábítószerfüggő személy felhasználásával történő elkövetés
- jelentős mennyiségű kábítószerre történő elkövetés
A Btk. 282/A. §-ban írt elkövetési magatartások közös jellemzője a forgalmazói típusú te-
vékenység, amelyek szigorúbb büntetési tételeket vonnak maguk után. Ezek a magatartások:
- kínálás,
- átadás,
- forgalomba hozatal,
A büntethetőséget megszüntető ok csak abban az esetben alkalmazható, ha az elkövető
okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító
kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-fel-
világosító szolgáltatáson vett részt. Ezen okirat kiállítására az Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes hatósága, a kábítószer-élvezők gyógykezelésére
szakosodott egészségügyi intézmény szakorvosa, vagy a megelőző, felvilágosító szolgálat
szakemberei jogosultak.
Ha a Btk. 283. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az eljárás meg-
szüntetésének lehet helye, az ügyész a vádemelést egyévi időtartamra elhalasztja, ha a ká-
bítószer-élvező gyanúsított vállalja a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-
használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt.
Az ügyész vádat emel, ha a gyanúsított okirattal nem igazolja, hogy a vádemelés elha-
lasztásától számított egy éven belül legalább hat hónapig tartó folyamatos, kábítószer-füg-
gőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült vagy
megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt, illetőleg ha a nyomozás felfüggesztésének
tartama alatt a gyanúsított ellen kábítószerrel visszaélés miatt újabb büntetőeljárás indult
és a nyomozás felfüggesztésének vagy megszüntetésének nincs helye.
Ha a Btk. 283. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az eljárás meg-
szüntetésének lehet helye és az ügyész a vádemelést nem halasztotta el, a bíróság az eljárást
egy ízben, egyévi időtartamra felfüggeszti, feltéve, ha a kábítószer-élvező vádlott vállalja
a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson
vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt.
Az eljárást folytatni kell, ha a vádlott okirattal nem igazolja, hogy a felfüggesztéstől szá-
mított egy éven belül legalább hat hónapig tartó folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító
kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült vagy megelőző-felvilá-
gosító szolgáltatáson vett részt.
Ha a felfüggesztés tartama eredményesen eltelik - azaz nem kerül sor újabb vádemelésre,
és a vádlott a szükséges kezelésen, ellátásban vagy szolgáltatáson való részvételt igazolja, a
bíróság az eljárást megszünteti.
184
A kábítószer csekély és jelentős mennyiségének fogalma
23. § (1) A Btk. 282-283. §-ában szereplő „előállít, megszerez, tart, az országba behoz,
onnan kivisz, az ország területén átvisz” és „kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal keres-
kedik” elkövetési magatartások szempontjából a kábítószer csekély mennyiségű, ha
a) annak bázis formában megadott tiszta hatóanyag-tartalma
LSD esetén 0,001 gramm,
heroin esetén 0,6 gramm,
amfetamin metamfetamin esetén 0,5 gramm,
MDA, MDMA, N-etil-MDA (MDE), MBDB, 1-PEA és N-metil-1-PEA esetén 1 gramm,
metadon esetén 1 gramm,
morfin esetén 0,9 gramm,
kokain esetén 2 gramm,
ketamin esetén 1 gramm,
kodein esetén 1 gramm,
dihidrokodein esetén 0,8 gramm,
petidin esetén 1 gramm
mennyiséget nem haladja meg,
b) tetrahidro-kannabinol (THC) esetén a tiszta hatóanyag-tartalom az 1 gramm meny-
nyiséget nem haladja meg.
(2) A Btk. 282-283. §-ában szereplő „termeszt, megszerez, tart, az országba behoz,
onnan kivisz, az ország területén átvisz,” és „kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal ke-
reskedik” elkövetési magatartások szempontjából a kábítószer csekély mennyiségű, ha
kannabisz növény esetén a növényegyedek száma legfeljebb öt.
(3) A Btk. 282-283. §-ának alkalmazása szempontjából az (1)-(2) bekezdés szerinti ká-
bítószer jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség
felső határának hússzoros mértékét meghaladja.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben nem szereplő kábítószer esetén a kábítószer akkor cse-
kély mennyiségű, ha tiszta hatóanyag-tartalmának élettani hatása legfeljebb 0,9 gramm
morfinbázis élettani hatásával megegyező.
(5) Az (1)-(2) bekezdésben nem szereplő kábítószer esetén a kábítószer akkor jelentős
mennyiségű, ha tiszta hatóanyag-tartalmának élettani hatása 18 grammot meghaladó
morfinbázis élettani hatásával megegyező.
185
Lopás
„316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa,
lopást követ el.
(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást kisebb értékre,
vagy a szabálysértési értékre elkövetett lopást
a) bűnszövetségben,
b) közveszély színhelyén,
c) üzletszerűen,
d) dolog elleni erőszakkal – ideértve azt is, ha a dolog eltulajdonításának megakadályozásá-
ra szolgáló eszközt állagsérelem okozása nélkül eltávolítják, vagy a dolog eltulajdonításának
megakadályozására alkalmatlanná teszik –,
f) helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (haszná-
ló) tudta és beleegyezése nélkül bemenve,
g) hamis vagy lopott kulcs használatával,
h) lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére,
i) zsebtolvajlás útján,
követik el.
(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a lopást nagyobb értékre,
b) a kisebb értékre elkövetett lopást
1. a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott módon,
2. kulturális javak körébe tartozó tárgyra,
3. vallási tisztelet tárgyára, illetőleg vallási szertartásra vagy más egyházi célra rendelt he-
lyiségből a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra,
4. temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt vagy holttesten lévő tárgyra,
5. nemesfémre, nemesfém ötvözetére vagy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagra
követik el.
(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a lopást jelentős értékre,
b) a nagyobb értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott mó-
don követik el.
(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a lopást különösen nagy értékre,
b) a jelentős értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott módon,
követik el.
(7) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a
a) a lopást különösen jelentős értékre,
b) a különösen nagy értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott
módon követik el.
186
A bűncselekmény jogi tárgya a tulajdonjog, ami
valamely dologban konkretizálódik. A lopás el-
követési tárgya ingó dolog, amely az elkövetőnek
idegen, ugyanakkor értéket képvisel. A dolog a
lopás - és általában a vagyon elleni bűncselekmé-
nyek - vonatkozásában csak birtokba vehető tárgy
lehet, ami megfogható, testi jellegű, és az ember
számára elérhető, azaz ingó dolog, amely - gyakor-
latilag pénzben kifejezhető - értékkel bír. A dolog
fogalomkörébe tartozik ugyan az ingatlan is, a lo-
pás esetében azonban nem lehet elkövetési tárgy.
A lopás megállapíthatóságának feltétele, hogy
az adott dolog az elkövetőre nézve idegen legyen,
másnak a tulajdonában, vagy birtokában álljon.
Nem minősül az elkövető számára idegennek és
ekképp a lopás elkövetési tárgya sem lehet a kö-
zös tulajdonban lévő ingó dolog.
A lopás elkövetési magatartása ténylegesen az elvétel. A bűncselekmény célzatosan, így
csak szándékosan követhető el. A gondatlanságból való elkövetés kizárt.
Az eltulajdonításnak jogtalannak kell lennie. Jogellenesség hiányában nem valósul meg
bűncselekmény. Jogtalannak abban az esetben minősül a cselekmény, ha az elvételt sem
jogszabály, sem az erre jogosult nem engedi meg.
A lopás alanya elkövetőként bárki lehet, kivéve a dolog tulajdonosát.
A lopás befejezett, ha az elkövető megfosztotta a tulajdonost attól a lehetőségétől, hogy
vagyontárgyai felett rendelkezzék.
A lopás minősített esetei egyrészt az elkövetési értékkel vannak összefüggésben, más-
részt az elkövetés módjai, körülményei kerültek értékelésre.
A gyakorlat különbséget tesz az
elhányódott, véletlenül szemétbe
került, elveszett dolog - amelyek a
tulajdonos szándékától függetlenül
tévedésből kerültek ki birtokából
-, és a kidobott, szándékosan elha-
gyott dolog között. Míg az előbbiek
tekintetében még nem szűnt meg
annak a lehetősége, hogy a tulajdo-
nos a dolgát ismét birtokba vegye -
azaz a dolog az elkövetőnek idegen
-, addig az eldobott dolgok esetében,
az elhagyásnál maga a tulajdonos
tett olyan intézkedést, amely a
tárgyról való lemondást jelenti.
187
Csalás
„318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ez-
zel kárt okoz, csalást követ el.
(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a csalás kisebb kárt okoz,
vagy a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást
a) bűnszövetségben,
b) közveszély színhelyén,
c) üzletszerűen,
követik el.
4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás nagyobb kárt okoz,
b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott módon
követik el.
(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás jelentős kárt okoz,
b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott módon
követik el.
(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás különösen nagy kárt okoz,
b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott módon,
követik el.
(7) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás különösen jelentős kárt okoz,
b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott módon,
követik el.
A csalás törvényi tényállása védelmet kíván nyújtani az ellen, hogy másnak tévedését ha-
szonszerzési célból kihasználhassák. A sértett - tévedése folytán -, az elkövetői magatartás
következményeként úgy rendelkezik, hogy azzal valakinek kárt okoz.
A bűncselekmény jogi tárgya vagyoni jog, amely azonban nemcsak tulajdonjogból, ha-
nem szerződéses kapcsolatból is keletkezhet. A tévedés és a károkozás közötti okozati
kapcsolat elengedhetetlen.
A csalás törvényi tényállási elemei a jogtalan haszonszerzés végett másnak tévedésbe ej-
tésével, vagy tévedésben tartásával kár okozása.
A csalás elkövetési tevékenysége a megtévesztés, ezen belül a tévedésbe ejtés, vagy té-
vedésben tartás.
A tévedés valakinek helytelen elképzelése a valóságról, annak tényleges folyamatairól.
A tévedésbe ejtés ennek megfelelően az elkövető azon magatartása, amikor a valótlansá-
got valódiként tünteti fel, valódi tényt elferdít, megmásít. A törvény nem követeli meg,
188
hogy a tévedésbe ejtés kifejezetten fondorlatos, elháríthatatlan legyen, egyszerű hazug-
sággal is megvalósítható.
A csalás másik elkövetési magatartása a tévedésben tartás. Ebben az esetben a tévedés
az elkövetőtől függetlenül keletkezett, az elkövető azonban felismerve a másik fél tévedését
nem oszlatja el, esetleg erősíti azt.
A célzatos elkövető magatartás eredményeként bekövetkező eredmény a kár.
Az elkövetői magatartás mindkét fajtája szándékos, ezen túlmenően célzatos, az elkövető
célja a jogtalan haszonszerzés. Ebből következően a csalás eshetőleges szándékkal nem kö-
vethető el. Kiemelést érdemel, hogy az elkövetőnek nem célja a károkozás, hanem kizárólag
a jogtalan haszonszerzés.
A csalás elkövetője bárki lehet és befejezetté válik, amikor a kár bekövetkezik.
A csalás minősített esetei, csakúgy, mint más vagyon elleni bűncselekmények az értékek
szerint, adott esetben a cselekménnyel okozott kár nagyságához igazodnak.
Rablás
„321. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből
valaki ellen erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, ille-
tőleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, bűntettet követ el, és két
évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot avagy élet vagy
testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást
a) felfegyverkezve,
b) jelentős értékre,
c) bűnszövetségben vagy csoportosan,
d) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, vagy közfel-
adatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során
követik el.
(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást
a) fegyveresen,
b) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,
c) jelentős értékre hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása
alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, illetőleg jelentős
értékre felfegyverkezve, bűnszövetségben vagy csoportosan,
d) felfegyverkezve vagy csoportosan hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hi-
vatalos eljárása alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során
követik el.
(5) A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást
a) jelentős értékre fegyveresen,
189
b) fegyveresen hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt
vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során
követik el.
(6) Aki rablásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesz-
téssel büntetendő.
A rablás jogi tárgya kettős; egyrészt a tulajdon viszonyok védelmét szolgálja, másrészt
azonban az emberi cselekvés szabadságát is védi.
A rablásnál az elkövető más személyt azért foszt meg a cselekvési szabadságától, hogy a célját,
az idegen dolog eltulajdonítását megvalósíthassa. Abban az esetben, ha az arány megváltozik,
akkor az eszközcselekmény szolgál a minősítés alapjául. Ha az elkövető a sértettet megöli, nincs
helye rablás megállapításának, ezzel szemben az emberölés minősített esete valósul meg.
A rablás elkövetési tárgya idegen ingó értékkel bíró dolog lehet.
A rablás három féle elkövetési magatartással valósítható meg.
- erőszak, avagy élet, vagy test épség elleni közvetlen fenyegetés,
- öntudatlan, vagy védekezés képtelen állapotba helyezés,
- a tetten ért tolvaj által erőszak, avagy élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés
alkalmazása, a lopott dolog megtartása végett.
A törvény nem kívánja meg, hogy az erőszak, vagy az élet, testi épség elleni fenyegetés a sér-
tett személyre irányuljon, sértetten értve azt a személyt, akitől az elkövető a dolgot elveszi. Az
azonban elengedhetetlen követelmény, hogyha egy más személyre irányul és ennek következ-
tében szerzi meg a tettes a dolgot, a személy csak olyan lehet, aki a helyszínen jelen van.
A fenyegetésnek kell értékelni az olyan súlyos hátrányként értékelendő olyan támadás,
amelyet egyébként a törvény bűncselekményként büntetni is rendel, például testi sértéssel
való fenyegetést; de megállapítható ez abban az esetben is, ha büntető feljelentéssel, vagy
olyan tények közlésével fenyeget az elkövető, amely a megfenyegetett személy vagyoni, csa-
ládi érdekeit, becsületét érintheti. További feltétel, hogy a kilátásba helyezett súlyos hátrány
alkalmas legyen a megfenyegetettben komoly félelem keltésére. Az alkalmasság kérdésének
eldöntése kapcsán a sértett helyzetéből kiindulva kell vizsgálódni. Összességében a fenye-
getésnek olyannak kell lennie, amely objektíve alkalmas arra, hogy a sértettet szabad akara-
tával ellentétes cselekvésre késztesse, benne komoly félelmet keltsen.
A fenyegetésnek az erőszakhoz hasonlóan ugyancsak akaratbénítónak kell lennie.
A rablás további elkövetési fordulata az öntudatlan, vagy védekezésre képtelen állapotba
helyezéssel való elkövetés. Öntudatlannak nevezzük azt az állapotot, amelyben a személy
valamely pszichikai ok folytán nincs abban a helyzetben, hogy önálló akarata legyen. Éppen
ezért ellenállást sem tud kifejteni a támadással szemben.
A rablás megállapításához elengedhetetlen feltétel, hogy ezt az öntudatlan állapotot
az elkövető idézze elő aktív magatartásával. A fenti eszközcselekményeket követi maga
a célcselekmény, az eltulajdonítás. Ez lényegében a lopás törvényi tényállásánál taglalt
tevékenységnek felel meg.
190
A rablás sajátos elkövetési alakzata a (2) bekezdésben került megfogalmazásra. Mind-
azon esetekben, amikor az elkövető erőszakkal, vagy a minősített fenyegetéssel úgy menekül
el a helyszínről, hogy a lopott dolgot is magával viszi, akkor minősített eseti rablás valósul
meg.. Abban az esetben, ha a dolgot hátra hagyva távozik, lopás megállapításának van helye.
A cselekmény csak szándékosan követhető el, ezen belül is egyenes szándékkal. A rab-
lás ezen túlmenően kétszeresen célzatos bűncselekmény. Az eszközcselekménynek a célja
vagyon elleni támadás lehetővé tétele, illetőleg megkönnyítése, míg a célcselekménynek a
célja a jogtalan eltulajdonítás maga.
A rablás bármelyik elkövetési formájának alanya bárki lehet. A rablás akkor befejezett,
ha a dolog elvétele megtörtént. A rablás bűntette kísérleti szakban marad, amennyiben az
erőszak, illetve az élet, vagy testi épség elleni fenyegetés megtörtént, akár teljes mértékben,
de az eredmény, a dolog elvétele nem következett be.
Kifosztás
„322. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett
a) úgy vesz el mástól, hogy evégből lerészegíti,
b) az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak avagy élet vagy testi
épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől vesz el,
c) védekezésre képtelen személytől vesz el,
bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a kifosztást
a) jelentős értékre,
b) bűnszövetségben vagy csoportosan
követik el.
(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a kifosztást
a) különösen nagy, vagy ezt meghaladó értékre,
b) jelentős értékre, bűnszövetségben vagy csoportosan
követik el.”
A kifosztás a lopás és a rablás között elhelyezkedő kettős arcú cselekmény, amelynek tár-
gya a tulajdonjog és a cselekvési szabadság. A cselekmény elkövetési tárgya idegen, értékkel
bíró ingó dolog. A cselekmény sértettje, aki a dolgot birtokolja.
A kifosztás elkövetési magatartásai: - másnak lerészegítése lopási célzattal, illetve az el-
követő által elkövetett más erőszakos jellegű cselekmény hatása alatti dolog elvétel.
A lerészegítés lényegét tekintve olyan szükséges cselekmény a bűncselekmény során, ami
a sértett mértéktelen alkoholfogyasztásra való rábírását, ösztönzését jelenti és amelynek
eredményeként a sértett ittas állapotba kerül, s ezáltal a dolgának az eltulajdonítását nem
tudja megakadályozni, holott ez józan állapotban lehetséges volna. A kifosztás ezen alakzata
célzatos bűncselekmény.
191
A második fordulat szerinti elkövetési magatartás esetében a jogszabály szövegezésében
leírt „hatása alatt állás” azt jelenti, hogy a sértett nem képes - akár pszichikai, akár fizikai
okból - megakadályozni dolgai elvételét. Ennél az elkövetési formánál - ellentétben a leré-
szegítéssel - a dolog elvételét és az ezt lehetővé tevő előzetes erőszakos cselekmény között
nincs cél-eszköz kapcsolat. Amennyiben ilyen kapcsolat megállapítható, akkor az elkövető
cselekménye rablásnak minősül.
A cselekmény alanya tettesként bárki lehet.
Zsarolás
„323. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kény-
szerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel kárt okoz, bűntettet követ el, és egy
évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a zsarolást
a) bűnszövetségben,
b) élet vagy testi épség elleni, avagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel,
c) hivatalos személyként e jelleg felhasználásával, avagy hivatalos megbízás vagy minőség
színlelésével
követik el.”
A zsarolás a rabláshoz rendkívül hasonló vagyon elleni erőszakos bűncselekmény. Egye-
zik a két cselekmény a vagyon jogok elleni támadásban, továbbá abban, hogy a zsaroló ezen
támadás mellett a személyiségi jogokat is megsérti. A bűncselekmény tárgya kettős; egy-
részt a vagyoni jog, másrészt az emberi cselekvés szabadsága.
A bűncselekménynek nincs feltétlenül elkövetési tárgya. Kiemelést érdemel, hogy
amennyiben a zsarolást vagyontárgyra nézve követik el, úgy az elkövetés tárgya mind ingó,
mind ingatlan lehet.
A bűncselekményt megvalósító magatartás két szakaszra bontható. Az első szakasz a
kényszerítés megvalósítása, a második szakasz, amikor a kényszerített személy vagyoni jog-
hatású cselekményt tanúsít, vagy pedig attól tartózkodik.
A törvény a kényszerítés két módját írja le. Az egyik az erőszak, a másik a fenyegetés. A zsa-
rolás megállapíthatóságához a rabláséhoz képest az erőszak enyhébb foka is elegendő. A fizikai
ráhatásnak az akaratot nem kell, hogy megtörje az erőszak, elég ha korlátozza azt. A zsarolási
fenyegetésnek tehát nem kell közvetlenül élet vagy testi épség ellen irányulnia - ez ugyanis
már a minősített eset megállapítását indokolja -, elegendő, hogy komoly félelmet váltson ki.
A zsarolás esetében mind az erőszak, mind a fenyegetés célzatos. A magatartás célja jogta-
lan haszonszerzés. Jogtalan haszon szerzési célzat hiányában nem állapítható meg a zsarolás.
A zsarolás eredménye a kár keletkezése a sértett vagyonában. Ez a kár jelentkezhet az aktív
vagyon csökkenésében, vagy a passzív vagyon növekedésében. A célzatnak nem kell kiterjed-
nie a károkozásra. E vonatkozásban az elkövető eshetőleges szándékának megléte is elegendő.
192
A bűncselekmény sértettje, a passzív alanya, az a személy, akinek vagyoni jogait károsítja
az elkövető. Kiemelést érdemel, hogy a vagyoni jog és az ember cselekvési szabadsága tekin-
tetében a sértettek személye szétválhat.
A zsarolás alanya tettesként bárki lehet, ide értve azt a személyt is, aki a saját dolgának át-
adását kényszeríti ki. Megjegyzendő, hogy amennyiben az erőszak alkalmazása megtörtént,
de a kár nem következett be, csak a zsarolás kísérlete állapítható meg.
Rongálás
„324. § (1) Aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz,
rongálást követ el.
(2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a rongálás kisebb kárt okoz,
b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást falfirka elhelyezésével
vagy bűnszövetségben követik el.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a rongálás nagyobb kárt okoz,
b) az elkövető
1. kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy műemléket,
2. vallási tisztelet tárgyát, illetőleg vallási szertartás végzésére szolgáló épületet vagy tárgyat,
3. temetési helyet, temetkezési emlékhelyet, illetőleg temetőben vagy temetkezési emlékhe-
lyen a halott emlékére rendelt tárgyat,
4. nemesfémet, nemesfém ötvözetét vagy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot kisebb
kárt okozva
rongál meg.
(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a rongálás jelentős kárt okoz,
b) az elkövető
1. kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy műemléket,
2. vallási tisztelet tárgyát, illetőleg vallási szertartás végzésére szolgáló épületet vagy tárgyat,
3. temetési helyet, temetkezési emlékhelyet, illetőleg temetőben vagy temetkezési emlékhe-
lyen a halott emlékére rendelt tárgyat
semmisít meg,
c) a rongálást robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával követik el.
(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás különösen nagy kárt okoz.
(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás különösen jelentős
kárt okoz.
(7) E § alkalmazásában falfirka: festékszóróval, filctollal, vagy bármilyen más felületképző
anyaggal létrehozott képi, grafikus, vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy
rendeltetésszerű használatához szükséges.
193
A bűncselekmény jogi tárgya a vagyoni jog, ami dologi formában testesül meg. Az elkö-
vetési tárgy, az értékkel bíró vagyontárgy - ami lehet ingó és ingatlan egyaránt - amely az
elkövetőre nézve idegen. A saját vagyontárgy megrongálása nem valósít meg rongálást. Nem
minősül idegen dolognak a közös tulajdonban lévő dolog az elkövetőt megillető érték erejéig.
A vagyonközösség megszüntetése után viszont a házastárs vagyontárgyai a rongálás szem-
pontjából idegennek minősülnek.
Az elkövetési magatartás kettős: a megrongálás, illetve a megsemmisítés. A megrongálás
fogalma felöleli a dolog állagának olyan károsítását, amelynek következtében a vagyontárgy
értéke a korábbihoz képest csökken. Elegendő, ha a vagyontárgy esztétikai sérülést szenved
csupán - a gépkocsi fényezése sérül, a ruha pecsétessé válik - nem szükségeltetik a használ-
hatóság csökkenése, vagy kizárttá válása.
A rongálás eredmény bűncselekmény. Befejezetté válásához az eredmény, jelen esetben a
kár bekövetkezése szükséges.
A hatályos szabályozás a rongálásnak csupán a szándékos elkövetési alakzatát rendeli
büntetni, míg alanya bárki lehet.
Jogtalan elsajátítás
„325. § (1) Aki a talált idegen dolgot eltulajdonítja, avagy nyolc nap alatt a hatóságnak vagy
annak, aki elvesztette, nem adja át, úgyszintén aki a véletlenül vagy tévedésből hozzá került
idegen dolgot eltulajdonítja vagy nyolc nap alatt vissza nem adja, vétséget követ el, és egy évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan elsajátítást a kulturális javak
körébe tartozó tárgyra követik el.”
Az idegen vagyon védelmét szolgálja, hogy a törvény nem csupán azokat a cselekménye-
ket rendeli büntetni, amelyeknél már a cselekmény elkövetésekor meg volt az eltulajdoní-
tási szándék, vagy célzat, de azokat is, amelyeknél az elkövető jóhiszeműen jutott a dolog
birtokába és az eltulajdonítási szándék csupán később alakul ki benne, amikor felismeri az
arra kínálkozó kedvező alkalmat.
A bűncselekmény jogi tárgya a tulajdonjog, ami valamely dologban tárgyiasul. Az elköve-
tési tárgy az idegen, értékkel bíró ingó dolog, amelynek sajátossága, hogy
- talált,
- tévedésből, illetve
- véletlenül került az elkövetőhöz.
Talált dolognak azt nevezzük, amit a birtokosa elvesztett, azaz a jogosított akaratán kí-
vül került ki az uralma alól, és erről a tényről ő maga nem is tud. Az elveszítés feltétele,
hogy az oly módon történik, ami kizárja annak a reális lehetőségét, hogy a tulajdonos is-
mét birtokba vegye a dolgot.
194
Tévedésről akkor beszélünk e tényállás kapcsán, amikor a dolog tulajdonosa tesz olyan
rendelkezést, amelynek eredményeként a dolog az elkövetőhöz kerül, de ez a rendelkezés a
tulajdonos tudattartalmi hiányosságának eredményeként a tényleges akaratával ellenkezik.
Véletlenül kerül az elkövető birtokába a dolog, ha az elkövető nem ismerte a dolog hozzá-
kerülésének útját, és azt nem láthatta előre.
A bűncselekmény mind aktív - eltulajdonítás -, mind passzív - „vissza nem adás” - maga-
tartással elkövethető. Az eltulajdonításon olyan aktív magatartást értünk, amely bármely
tulajdonosi részjogosítvány tanúsításával megvalósul. Amennyiben az elkövető a talált dol-
got eltulajdonítja, akkor a cselekmény az eltulajdonítással akkor is befejeződött, ha a talá-
lástól számított nyolc nap még nem telt el.
Az átadás, visszaadás elmulasztása útján megvalósuló bűncselekmény, ezért a jogalkotó
meghatározta az az időt is - 8 nap -, ami az elkövető rendelkezésére áll a dolog visszaadására.
A cselekmény kizárólag szándékosan követhető el. A bűncselekmény alanya tettesként
csak az lehet, akihez a dolog találás, vagy tévedés útján került.
Jármű önkényes elvétele
„327. § (1) Aki idegen gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul hasz-
nálja, vagy az így elvett, illetve a rábízott ilyen járművet használja jogtalanul, bűntettet követ
el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel,
b) bűnszövetségben
követik el.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdés a) pontjában
írt bűncselekményt fegyveresen vagy bűnszövetségben követik el.
A bűncselekmény jogi tárgya a vagyoni viszonyok védelme. Elkövetési tárgya az idegen,
gépi meghajtású jármű.
A bűncselekmény elkövetési magatartása a törvényi tényállás első fordulata esetén az el-
vétel, a második fordulata esetén pedig a jogtalan használat. A jogtalanság azt fejezi ki, hogy
az elkövetési magatartás tanúsítására a jogosult nem adott az elkövetőnek felhatalmazást.
A jármű önkényes elvétele szándékos és célzatos bűncselekmény. A jogtalan használat
célzatára figyelemmel csak egyenes szándékkal követhető el. A célzat nem eltulajdonításra,
hanem jogtalan használatra irányul. A használati célzat határolja el a jármű önkényes elvé-
telét más vagyon elleni bűncselekménytől.
A bűncselekmény elkövetője bárki lehet a rábízott jármű használata kivételével. A rábízott
jármű vonatkozásában tettes csak az lehet, aki jogszerűen jutott a jármű birtokába. A jármű
önkényes elvételének társtettese az az elkövető, aki társával akarategységben vesz részt a jár-
mű elvételében, bár annak felnyitásában és vezetésében tevőlegesen nem működött közre.
195
A cselekmény az elvétellel, illetve a használattal befejeződik. Az elvétel megkezdésével a
bűncselekmény elkövetése kísérleti szakba lép.
A lopást a jármű önkényes elvételétől az elkövető célja határolja el. Ha a jármű önkényes
elvételét megvalósító személy később a jármű eltulajdonítására határozza el magát, akkor
lopás bűncselekménye valósul meg.
A jármű önkényes elvétele mellett a magánlaksértés bűncselekménye is megállapítható,
ha az elkövető olyan garázsba behatolva veszi el a járművet, amely a lakáshoz tartozó beke-
rített helyiségnek tekintendő.
A tevékeny megbánás e bűncselekmény körében is lehetővé teszi a büntetés korlátlan
enyhítését, illetőleg annak mellőzését, ha az elkövető a cselekményt, mielőtt még felfedez-
ték volna, a hatóságnak vagy a károsultnak bejelenti és a kárt megtéríti vagy megtesz minden
tőle elvárhatót a kár megtérítése érdekében.
Súlyosabban büntetendő a cselekmény, ha erőszakkal, illetőleg élet vagy testi épség elleni
közvetlen fenyegetéssel követik el.
196
197
V. fejezet
Kriminalisztika
198
199
1. Kriminalisztika
Ha a kriminalisztika jelentését kívánjuk megfogalmazni, akkor legegyszerűbben azt mond-
hatjuk, hogy az nem más, mint bűnüldözés tudománya, vagy bűnügyi nyomozástan. Egy olyan
tudomány, amely más tudományok, mint például a természettudomány vagy a társadalom-
tudomány eredményeire támaszkodva, azok eredményeit felhasználva dolgoz ki különböző
módszereket, eljárásokat a bűncselekmények megelőzéséhez, azok minél gyorsabb és hatéko-
nyabb felderítéséhez, valamint ajánl különböző eljárási módszereket a bűnügyi szakemberek
részére azért, hogy a bűncselekmények elkövetőit mihamarabb kézre kerítsék.
A kriminalisztika a bűncselekmények nyomozásával foglalkozó bűnügyi tudomány, amely
a bűncselekmények megelőzése, felderítése és bizonyítása érdekében dolgoz ki a bizonyítá-
si eszközök felkutatásához, összegyűjtéséhez és értékeléséhez tudományosan megalapozott
módszereket, valamint tanulmányozza a bizonyítékok keletkezésének törvényszerűségeit.
Sajátos tudomány, hiszen nem kötelező érvényű szabályokat ír elő a bűnügyi szakem-
berek számára, hanem a természettudományok és a technika fejlődésének figyelembevé-
telével, az eredményeket felhasználva dolgoz ki ajánlásokat. Az ajánlás szó jelentéséből
arra kell gondolnunk, hogy ezek nem kötelező módszerek, hanem csupán lehetséges ja-
vaslatok, amelyek közül az adott ügyhöz leginkább illő és eredményes ajánlást célszerű
alkalmazni. Ezek csupán lehetőségek a bűncselekmények és az elkövetők személyének a
felderítéséhez, és a bizonyítási eljárásban nyújtanak segítséget. Széles körben biztosíta-
nak választási lehetőséget a különböző bizonyítási módszerek alkalmazása és a bizonyíté-
kok összegyűjtésének tekintetében.
A kriminalisztika ajánlásainak elsajátítása a rendőri rendvédelmi tevékenység általános
alapműveltségéhez tartozik. Olyan elméleti és gyakorlati információkat ad, melyek nélkül
elképzelhetetlen a hatékony bűnüldözés.
A kriminalisztika általános és különös részre tagozódik.
200
Az általános részbe tartozik maga a kriminalisztikai elmélet a krimináltechnika és a
bűncselekmények bizonyítására szolgáló általános ajánlásokat leíró krimináltaktika. A
kriminálmetodika a különös rész eleme és az egyes bűncselekményfajták sikeres felderíté-
sére szolgáló technikai és taktikai eszközöket, a leghatékonyabb, legcélszerűbb eljárási for-
mákat írja le. A következőkben ismerjük meg ezeket az elemeket részletesen.
A bűnügyi nyomozó egyik legfontosabb fel-
adata, a bűncselekmény elkövetőjének minél
gyorsabb felderítése illetve az elkövetés bizo-
nyítása. A törvényes eljárás azonban megköve-
teli, hogy a valóságban ténylegesen megtörtént
esemény mozzanatait kell felderíteni. Ezt az
eljárást pedig csak objektíven, és a teljesség
igényével lehet végezni.
Ha továbbgondoljuk az előző mondatot, akkor a nyomozók feladata nem más, mint a
múltban megtörtént események újraalkotása, rekonstruálása.
A bűnügyi munka azért nehéz, mert a bűncselekmény elkövetése miatti felelősséget min-
den kétséget kizáró módon kell megállapítani. Ha a cselekményt megítélő bíróságnak kéte-
lye marad abban, hogy az elkövető követte-e el a bűncselekményt, a törvény erejénél fogva
nem állapíthatja meg a bűnösséget.
Éppen ezért szükséges a kriminalisztika, és ha kell, más tudományágak eredményeit ala-
posan elsajátítani, hogy ilyen kétség ne merüljön fel, melynek feltétele, hogy törvényes eljá-
rás keretén belül történjen az összes terhelő és mentő bizonyíték összegyűjtése.
2. A nyomozással szemben támasztott követelmények
A nyomozás titkosságának elve azt jelenti, hogy a beszerzett adatok titokban tartása
és a nyomozás eredményessége közötti összefüggés azáltal érvényesül, hogy a hatóság nem
hozza idő előtt nyilvánosságra a rendelkezésére álló bizonyítékokat, hiszen ezáltal veszély-
be kerülne a nyomozás sikere, egyszerűbben fogalmazva nem fognánk el az elkövetőket.
Az elkövető bűnössége kizárólag törvényes eljárás alapján állapítható meg. Ez fel-
tételezi azt, hogy a bűnösséget alátámasztó bizonyítékok is törvényes eljárás keretén be-
lül kerültek beszerzésre. A bizonyítási eszközök és bizonyítási eljárások lehetséges for-
máit a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. írja le, valamint és a végrehajtásukhoz
alacsonyabb szintű jogi normák adnak útmutatást. A nem törvényes úton beszerzett
bizonyítékokat az eljárásban nem lehet felhasználni. A törvényes eljárás garanciáját a
nyomozások feletti folyamatos ügyészi felügyelet biztosítja. A nyomozás törvényessé-
géből fakadóan a cél sosem szentesítheti az eszközt. Csak azért, hogy az elkövető bű-
nössége bizonyítható legyen, a jogszabály szövegét megkerülni vagy azzal ellentétesen
bizonyítékot beszerezni nem lehet.
201
Komoly társadalmi elvárás fűződik a nyomozások gyorsasága iránt. Azon túl, hogy a gyors
felderítés és az ítélet visszatartó hatást vált ki, az elhúzódó nyomozások magukban rejtik
a bizonyítékok felkutatásának nehézségét és az állampolgárok rendvédelmi szervbe vetett
bizalmát is megingatja.
A nyomozást tárgyilagosan, objektíven kell lefolytatni, hiszen maga a bírói eljárás
célja is az objektív igazság kiderítése. Az elfogult nyomozó csak a saját elképzeléseit próbálja
a nyomozás során igazolni és félő, hogy az objektív igazság ellenében a saját teóriáit próbálja
akár egyoldalú bizonyítékokkal is igazolni.
A nyomozás teljessége megköveteli, hogy a bűncselekmény minden egyes részlete, a
teljes történeti tényállás felderítésre kerüljön. Mindezek mellett jelentőséggel bír a későbbi
büntetés kiszabása során a terhelt előélete, a felek egymáshoz való viszonya, vagy a cselek-
mény elkövetését kiváltó okok felderítése.
A nyomozás során törekedni kell a közvetlenségre és a szóbeliségre. Azokat a bizo-
nyítékokat, forrásokat kell felkutatni, - például a szemtanú, vagy az eredeti bűnjel - amelyek
közvetlenül és nem áttételesen bizonyítják az elkövető felelősségét. A szóbeliség ugyanak-
kor sajátossága az eljárásnak, hiszen minden adat, információ szóban jut el a hatósághoz,
szóbeli előadás után kerül jegyzőkönyvezésre. Ritkán engedi meg az eljárási szabály az írá-
sos nyilatkozat lehetőségét.
3. Bizonyítás
A bizonyítás célja a törvényes és igazságos felelősségre vonás biztosítása, tehát az,
hogy a bíróságok a valódi és jogszerűen beszerzett bizonyítékokra alapozva hozzák meg
döntésüket.
A büntetőjogi tanulmányokban megismert történeti tényállás feltárásának folyamatában
a hatóságok az eljárás kezdetén rendszerint kevés adattal rendelkeznek. A nyomozás során
a munkájuk arra terjed ki, hogy a büntetőjogszabályok alkalmazása szempontjából jelentős
tényeket gyűjtsék össze és támasszák alá objektív módon. Ezért a nyomozó egyetlen körül-
ményt sem hagyhat figyelmen kívül és köteles azokat a nyomozás szempontjaira figyelem-
mel folyamatosan megvizsgálni, értékelni.
Ennek során számos kérdést kell tisztázni. Mindenekelőtt azt, hogy történt -e bűncse-
lekmény, tehát az adott helyszínen talált nyomok vagy a feljelentésben szereplő tényekből
megállapítható-e, hogy a valóságban mi történt. Erre röviden a „mi történt?” kérdés meg-
válaszolásával felelhetünk.
Fontos azt is tudni, hogy mikorra tehető az elkövetés ideje, tehát mikor történt a bűncse-
lekmény. Sok esetben az elkövetők úgynevezett alibit igazolnak maguknak, de tudjuk, hogy
az elévülés vagy a fiatalkorúság ténye is jelentőséggel bír a büntetőeljárásban. A „mikor?”
kérdés megválaszolásának ezért van jelentősége.
202
Hasonló jelentőséggel bír az el-
követés helye is, hiszen ez meghatá-
rozza az adott ügyben eljáró hatósá-
gok illetékességét vagy hatáskörét.
Kriminalisztikai jelentősége pedig
abban rejlik, hogy következtetést le-
het levonni a sértett vagy az elköve-
tő mozgásáról esetleg a menekülési
útvonalakról. Ezt a „hol?”kérdéssel
tudjuk tisztázni.
A kriminalisztika jelentőséget
tulajdonít az elkövetés módjának is,
amire a „hogyan?” kérdés megvá-
laszolásával juthatunk. A bizonyítás
során az is feladata a hatóságoknak,
hogy tisztázzák például az elkövető
által kifejtett erőszak kifejtésének
irányát, a sérülések számát, de fon-
tos az is, hogy az elkövető mind a
cselekményt megelőzően, annak
során, mind azt követően milyen
magatartást, viselkedést tanúsított.
Az általános törvényi tényállás
nem szükséges elemei között már
tettünk említést az elkövetés esz-
közének jelentőségéről. A „mivel?”
kérdés megválaszolása azon túl,
hogy egy bűncselekmény minősített
esetének magállapítását is felvet-
heti, a bizonyítás szempontjából fontos, hogy a bűnügyi szakemberek ezeket az eszközöket
felkutassák és biztosítsák a későbbi eljárás céljára.
Szintén az előbb felsorolt okok miatt bír jelentőséggel, különösen az elkövető felelősség-
re vonása szempontjából, az elkövetés indokainak a megismerése, „miért?”- je. Nemcsak
kriminalisztikai szempontból van annak jelentőse, hogy mi motiválta a tettest a cselek-
ményében és milyen lehetséges körben kell keresni a személyét, hanem az is, hogy például
nyereségvágyból követte-e el a bűncselekményt. Ennek bizonyítása súlyosabb büntetést
eredményezhet.
A nyomozás tervezése, szervezése
A nyomozás tervezése a rendelkezésre álló
bizonyítékok és értesülések értékelése útján fel-
állított nyomozási verziók ellenőrzéséből és en-
nek kapcsán a bizonyítékok beszerzésére teendő
intézkedések meghatározásából, valamint vég-
rehajtásuk idejének és módjának megszabásából
áll. A nyomozás tervezése egy előzetes elgondolás,
egy ésszerű program összeállítása. Tartalmazza
a meghatározott célokat, azokat a feladatokat,
amelyeket előreláthatóan végre kell hajtani, és a
feladatok végrehajtásának, a rendelkezésre álló
erőket és eszközöket is figyelembe vehető optimá-
lis legkedvezőbb módját.
A nyomozás szervezése útján biztosítani kell
a feladatok végrehajtásához szükséges személyi,
anyagi és technikai feltételeket, meghatározható
az egyes nyomozási cselekmények végrehajtá-
sának helye és ideje. A tervezés folyamán szük-
ségszerűen számba kell venni a személyi, anyagi,
technikai lehetőségeket és ezek igénybevételének
szabályait, a feladatok végrehajtására rendelke-
zésre álló időt, helyiségeket. A tervezésnek lé-
nyegében azt kell biztosítania, hogy a tervbe vett
és végrehajtott intézkedések alapján a nyomozás
elérje célját. A szervezés lényege, a hatékonyság,
az erőkkel és az idővel történő minél jobb gazdál-
kodás: a legkisebb erőbefektetéssel a legrövidebb
idő alatt maximális teljesítményt elérni.
203
Nem nehéz indokolni, hogy miért van jelentősége a „kivel történő” elkövetésnek. A bün-
tetőjogi ismeretek során utaltunk rá, hogy, a társtettesség megállapításának feltétele, hogy
a bűncselekmény rekonstruálása során kétséget kizáróan meg lehessen állapítani, hogy az
elkövetők külön-külön milyen mozzanatokat vittek véghez. Kriminalisztikai szempontból is
jelentőséggel bír a tény, hiszen vélhetően ismerték egymást és a későbbiekben is fel kívánják
venni egymással a kapcsolatot.
Talán a legjelentősebb, de egyben a legnehezebben megválaszolható kérdés az, hogy „ki?”
követte el a bűncselekményt, ki a bűncselekmény alanya. Ha a bíróságot a bizonyítékok nem
győzték meg minden kétséget kizáróan az elkövető felelősségéről, akkor vele szemben fel-
mentő ítéletet kell hozni. Ennek elkerülése érdekében nagyon alapos munkát kell végezni
a nyomozóhatóságoknak, hogy csak olyan személy kerülhessen bűncselekmény elkövetése
miatt a bíróság elé, aki a konkrét bűncselekményt ténylegesen elkövette.
Az előzőekben felsorolt kérdések megválaszolása a valóságban sosem egymástól elkülö-
nülten történik. A nyomozás során az adatok, információk összegyűjtésével folyamatosan
alakul ki a történeti tényállás és kerülnek megválaszolásra a kriminalisztika alapkérdései.
Amennyiben minden kérdésre maradéktalanul sikerült a nyomozás során megnyugtató,
kétséget kizáró választ adni, elmondható hogy a történeti tényállás fel lett derítve és a bíró-
ság feladata azok értékelése után a megfelelő szankció kiszabása.
204
4. Kriminalisztikai azonosítás
A múltbéli események rekonstruálásának jelentőségét az előző részben már megismer-
tük, ahol megállapítottuk, hogy ez a megismerési folyamat alapvető jellemzője objektivitás
és törvényesség. Ezek érdekében történik nyomozások során gyakran alkalmazott eljárás,
mely a bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozható személyek, tárgyak, eszközök
azonosítása.
Az azonosítás lényegét az adja, hogy ha valamely személy, tárgy vagy eszköz egymással
kölcsönhatásba lép, akkor egymáson többé- kevésbé észlelhető elváltozást, valamilyen nyo-
mot hagynak. Minél inkább több sajátosság tükröződik vissza rajtuk, annál inkább nagyobb
a valószínűsége annak, hogy az azt létrehozót, az okozót azonosítani lehetséges. A krimina-
lisztikai azonosítás azonban nemcsak ezeknek a kölcsönhatásoknak az eredményeit, hanem
az azt létrehozó személyek, tárgyak különbözőségét is felhasználja.
Tegyük fel, hogy egy bűncselekmény helyszínén a nyomozó egy 42-es nagyságú sport-
cipő nyomát észleli. Feladata az, hogy a forgalomban lévő, szinte megszámlálhatatlan
sportcipőből felkutassa és kiválassza azt, amely az adott nyomot létrehozta. Amennyiben
megtalálta, már csak a bűncselekmény időpontjában a cipőt viselő személyt kell csupán
felkutatnia. Ezt hívják a kriminalisztikában „Hamupipőke” eljárásnak.
Az azonosítók vagy más néven nyomok, anyagmaradványok azok a tárgyak, amelyek szak-
értői vizsgálat során visszatükrözik az őket létrehozó anyagok, tárgyak felületbeli, alakbeli
tulajdonságait.
A későbbi összehasonlító vizsgálat céljából törvényszerű, hogy meg kell találni azokat a
tárgyakat, eszközöket akár személyeket, akik az előbbi elváltozást okozták. Ezek alapján:
az azonosítandók azok a személyek, tárgyak, amelyek azo-
nosságát el kell dönteni a vizsgálatot végző szakértőnek, tehát
a rendelkezésére álló azonosító tárgyak (nyomok) közül ki kell
választani azt, amelyről kimondhatja, hogy mint nyomot vagy
elváltozást, az azonosítandó hozta létre.
Amennyiben a szakértő rendelkezésére áll - az előbbi pél-
dával élve - a bűncselekmény helyszínén talált lábnyom, úgy a
nyomozók által átadott 4-5 darab sportcipőből ki kell válasz-
tania, hogy melyik cipő az, amelynek a talpmintázata ugyanolyan, mint a nyomon található
mintázat. Ezt a folyamatot összehasonlító vizsgálatnak nevezzük.
A vizsgálat eredménye többféle lehet.
A szakértő kizárhatja az előbbi példában szereplő összes sportcipőt, aminek a következ-
ménye az, hogy nem sikerült megtalálni az azonosítandó tárgyat.
205
A szakértő nyilatkozhatja azt is, hogy nagy
valószínűséggel az egyik rendelkezésére bo-
csátott lábbeli hozta létre a bűncselekmény
helyszínén lévő nyomot, azonban ez még
kevés a minden kétséget kizáró bizonyítá-
sához, legfeljebb csak iránymutatást adhat a
nyomozóknak.
Ideális esetben - például egyedi sérülés,
vagy kopás alapján - megállapítja a minden
kétségen kívüli azonosságot, aminek a gyakorlati eredménye az, hogy a nyomozók megtud-
ják, hogy a kérdéses sportcipőt viselő személy járt a bűncselekmény helyszínén.
5. Krimináltechnika
A krimináltechnika a kriminalisztika olyan ága, amely a hétköznapokban használja fel a
fizika, a kémia, biológia, matematika, és más természettudományok eredményeit. Feladata
az, hogy az ilyen tudományos ismeretek segítségével kidolgozzon olyan eljárásokat, mód-
szereket, amelyek hatékonyan segítik - különösen a bűncselekmények elkövetésének hely-
színein - a nyomok felkutatását, rögzítését. Ezen felül lehetőséget biztosít a személyazono-
sításra az emberi külső alapján, képes az anyagmaradványok kriminalisztikai vizsgálatára,
különböző nyomok sajátosságainak megismerésére. Ajánlást nyújt irat és írásvizsgálatra és
nem utolsó sorban az egyik leggyakoribb szakterületre, a kriminalisztikai fényképezésre.
5.1. Kriminalisztikai fényképezés
Napjainkra, amikor az élmények, a történések moz-
gókép formában történő rögzítése igazán olcsón hoz-
záférhető technikai eszközökkel, a fényképezés már
egy elavult technikának számíthat. Ahogyan a művé-
szi fotózás egy különleges területe az állóképrögzí-
tésének, úgy a kriminalisztika fotózás is rá jellemző
sajátos szabályai mentén tudja hatékonyan alkalmaz-
ni a fotózásban rejlő lehetőségeket. A technika fejlő-
désével egyre inkább korszerűsödő eljárásokat dol-
goznak ki a szakemberek, hogy minél élethűbb képet
visszaadni képes fényképezőgépeket állítsanak elő.
Ezek a gépek a néhány évtizeddel ezelőtt alkalmazott
fényképezőgépekhez képest gyorsabbak, precízebbek
és kompakt gyártásuknak köszönhetően beépített módon tartalmaznak olyan eszközöket,
vagy lehetőségeket, mint például a késleltető vagy a villanófény.
206
Természetesen a kriminalisztikának is követni kell a technikai fejlődést és a celluloid
filmre történő tükörreflexes, mechanikus gépekkel történő képalkotási eljárás lassan-las-
san a múltba vész. Mára a bűnügyi technikusok digitális fényképezőgéppel, lehetőségeikhez
képest a legjobb minőségű készülékekkel végzik a tevékenységüket.
A kriminalisztikai fényképezéssel szemben
támasztott követelmények a hétköznapi, akár
családi, akár művészi céllal végzett képrögzí-
téshez képest jelentősen eltérnek. A fénykép
gyors képalkotási technika és különös jelentő-
ségét az adja, hogy utólag is lehetőséget nyújt a
képek megjelenítésével az ott látottak elemzé-
sére, értékelésére.
Ellentétben azonban a más fényképezési el-
járásokkal szemben, a kriminalisztikai fényké-
pezéssel szemben támasztott követelmények a
hitelesség és a felhasználhatóság.
Akár a helyszínen, akár a szakértői munka során készített fényképek olyan bizonyítékok,
amelyeket a bíróság a bűnösség megállapítása során értékel.
A hagyományos, vagy digitális eljárással, majd a számítástechnikai úton elkészített ké-
pekbe történő utólagos beavatkozás, vagy azokon bárminemű, a kép objektivitását megvál-
toztató beavatkozás tilos.
Mind erre tekintettel a képeket úgy kell elkészíteni, hogy azok fontos, megismétel-
hetetlen tényeket rögzítenek, így követelmény velük szemben, hogy a lényeges dolgokat
ábrázolják, a megjelenített tárgyak ne torzuljanak, méreteik, sajátosságaik jól láthatóak
legyenek. A hitelességet alátámasztandó, a fényképeket úgynevezett fényképmellékletben
kell elhelyezni, avagy ki kell nyomtatni és le kell írni, hogy mikor, hol készültek és ki volt a
képek készítője. Meg kell jeleníteni a megvilágítás módját, amennyiben indokolt, a hasz-
nált fényképezőgép típusát is.
Szintén a hitelességet támasztja alá az ügyszám leírása és a felvételek sorszámozása, va-
lamint a képpel ábrázolni kívántak szöveges megjelenítése.
A bűnügyi technikusok a bűncselekmények helyszí-
nén különböző felvételtípusokat alkalmaznak.
A környezeti felvétel például bemutatja a bűncselek-
mény helyszínének környezetét is, míg a középponti fel-
vétel a helyszín olyan részletét ábrázolja, ahol valamilyen
lényeges nyomot fedeztek fel. A részletfelvétel pontos, mé-
207
retarányos képet ad a vizsgált és fényképpel
rögzített nyomról, vagy elváltozásról.
Napjainkban használt fényképezőgépek
szinte mindegyike digitális formában tárolja el
az elkészített fényképeket, azok az elkészítés
után ellenőrizhetők és amennyiben a színes
kép nem vagy nem úgy ábrázolja a rögzítendő
objektumot, ahogyan azt a készítő igényelte, a
következő pillanatban még megismételhető.
Súlyos, különösen élet elleni bűncselekmények
esetén a kriminalisztika nemcsak az álló, hanem
a mozgókép útján történő rögzítést is alkalmazza,
amellyel kiküszöbölhető, hogy a fénykép készítőjé-
nek egyéni megítéléséből eredően a helyszínről nem
kellő alapossággal készít fényképfelvétel. Digitális vi-
deotechnikával így gyorsabban és precízebben lehet
a bűncselekmény helyszínét maradandóan rögzíteni és ha kell, tökéletes állóképet is lehet
számítástechnika útján belőlük kinyerni.
Meg kell említeni, hogy nemcsak a bűncselekmények helyszínén és nemcsak a bűnügyi szak-
emberek alkalmazzák ezeket az eljárásokat, hanem a közlekedésrendészeti szolgálati ág közle-
kedési bűncselekmények vagy sebességmérés során veszi igénybe a képalkotási eljárásokat.
Köztudott az is, hogy a szándékos bűncselekmény elkövetőinek arcképét, valamint egyedi
azonosítást lehetővé tevő testi jegyeket is nyilvántartásukba vétel érdekében fényképezni kell.
5.2. Daktiloszkópia
A daktiloszkópia a krimináltechnikának az az ága, amelyik az ujjak és a tenyér bőrfelszí-
nén található bőrfodorszál rajzolatok nyomainak és lenyomatainak kriminalisztikai vizsgá-
latával foglalkozik.
Az ember kezének tenyér részén, valamint a lábfej talpi területén a bőr felépítése kis
mértékben eltér a többi bőrfelülettől. A felhámot az irhával összekötő papillák sorokba ren-
deződnek és ezeknek a soroknak megfelelően a bőr felületén sajátos rajzolatot mutató ki-
emelkedések, redők találhatók. Ezek a bőrfodorszálak, papilláris vonalak. Az emberi verej-
tékezésnek élettani szerepén túl kriminalisztikai jelentősége is van, ugyanis az ujjnyomok
keletkezése a legtöbb esetben arra vezethető vissza, hogy a nyomhordozó felülettel érintke-
ző bőr felületének mintázatát a lerakódó izzadmány képezi le. A nyom láthatóvá tétele során
az egyes módszerek ennek az izzadmánynak a kimutatásán alapulnak.
208
Két azonos mintázatú ujjlenyomat együttes előfordulása a számítások szerint elviekben
akkor következhetne be, ha a Földön egy időben legalább 64 milliárd ember élne, így jelenleg
az ujjnyomok egyedisége tény. A bőrfodorszál-rajzolat kialakulása genetikailag meghatáro-
zott. Még az egypetéjű ikrek ujjlenyomatai sem egyeznek meg egymással.
A bőrfodorszál rajzolatok már a magzati élet kezdeti szakaszában kialakulnak. Sem a bőr-
fodorszál-rajzolat mintázatában, sem a finomabb részletekben nincs változás az egyén élete
során. A bőrfelszín maradandó változása csak az intenzívebb, a mélyebb rétegeket is elérő
hatások, pl. szúrás, vágás, súlyos égés, illetve néhány betegség következtében jön létre, ilyen-
kor a gyógyulás után hegszövet marad vissza, a gyógyult seb környékén a fodorszál-mintázat
maradandóan torzul. A későbbiekben azonban ez a deformitás igen jó alapot nyújt a sebesü-
lés után hátrahagyott ujjnyomok azonosításához.
Az ujjlenyomatok készítésekor a vékonyan
befestékezett ujjakat papírlaphoz kell nyom-
ni, az ujjnyom keletkezéséhez pedig az is elég,
ha az ujjak valamilyen tárggyal érintkeznek. A
mindennapi életben egyre gyakrabban talál-
kozhatunk az ujjlenyomatok optikai leolvasá-
sával, digitális rögzítésével és azonosításával,
pl. a beléptető rendszerek esetében.
A daktiloszkópia módszerével végzett személyazonosítás alapját az adja, hogy az összes
létező ábravariáció kilenc alaptípus részleteiben eltérő változatának fogható fel
Az azonosítás alapjául az ún. sajátossági pontok szolgálnak, pl. a fodorszálak által alkotott
szigetek, szemek, villák, elágazások, metszés- és végpontjai, amelyek nélkül az azonosság ki-
mondása lehetetlen lenne. Egy-egy ujjlenyomatban, átlagban száz körüli számú sajátossági
pont szokott előfordulni.
A daktiloszkópia digitalizálási folyamatának eredményeként jöttek létre az ún. AFIS
–rendszerek (Integrated Automated Fingerprint Identification System), amelyeket azért
tekintjük daktiloszkópiai nyilvántartási rend-
szereknek, mivel az osztályozás nem a tíz ujj
együttes képéből felállított képlet. A rendszer
alkalmazásával a szakértő megállapíthatja, hogy
a helyszínen rögzített ujjnyom (töredék) vagy te-
nyérnyom részlet származhatott-e valamelyik, a
nyilvántartásba már korábban bekerült személy-
től. Az összehasonlítás eredményeként a számí-
tógép felsorolja azokat a nyomatokat, illetve nyo-
mokat, amelyek esetében nagyfokú hasonlóságot
209
mutatott ki. Ezt követően a szakértő vagy nagyítós vizsgálódás alapján, vagy a kivetített,
nagyított képek tanulmányozása révén végzi el az azonosítást.
Egyénre kizárólagosan jellemző nyomot azonban nem csak ujj, hanem a tenyér, a homlok,
fül, ajak lenyomat is hagy. Ezek személyre jellemző tulajdonságait összehasonlító vizsgálat
során szakértő állapítja meg.
5.3. A kriminalisztikai ballisztika
A ballisztika a kilőtt, hajított tárgyak mozgását vizs-
gáló tudományág. A kriminálballisztika a lövés folyama-
tával, a lövedékek mozgásával foglalkozó tudományág.
A lövés bekövetkezésének pillanatától a fegyverben le-
játszódó folyamatokkal a bel-, a lövedék csőtorkolaton
való kilépésétől a céltárgyba való becsapódásig. A kri-
minalisztikai ballisztika a lőfegyverek, azok nyomai és a
lőfegyverek használata során keletkezett elváltozások bűnügyi szempontból történő vizsgá-
latával foglalkozik.
Alapvető jelentősége kriminalisztikai szempontból a lövés tényének, helyének megállapí-
tásánál, a lövés helyének megállapításánál és a lövési távolság meghatározásánál lehet. Ezen
túl értékes információk nyerhetők a lőfegyveren, a lövedéken és a lőszerhüvelyen keletke-
zett elváltozásokról.
5.4. Az írások és az íráshordozók kriminalisztikai vizsgálata
Az írások kriminalisztikai vizsgálatának célja, hogy a vizsgált bűncselekmény felderítése
érdekében információkat nyerjünk, illetve következtetéseket lehessen levonni abból, hogy
az írás milyen körülmények között, milyen eszközökkel készült. Információt lehet besze-
rezni az írás tartalmára, a szerző, készítő személy egyedi tulajdonságaira, kilétére vonatko-
zóan. Megállapíthatók azok a körülmények, amelyek között az inkriminált írás létrejött, de
az íráshordozó anyagának és a jeleknek a fizikai jellemzői, kémiai összetétele is. Bizonyos
esetekben az írásból a készítő személyére is lehet következtetni.
A kézírásra vonatkozó elemzéseket két nagy szakterület, a grafológia és az írás szakértés
végzi. A kettő viszont nem ugyanaz. Igaz, hogy mindkettő a kézírással foglalkozik, de mód-
szereik, levont következtetéseik iránya eltérő. Míg a grafológia a jellemábrázolást, az ember
személyiségjellemzését tűzi ki célul, az írásszakértőnek nem a jellem a fontos, hanem hogy az
írás melyik személytől származik. A személy beazonosítása, a kézírás eredetének a feltárása a
lényeg, vagyis az írás kinek a kezétől származik, vagy éppen ki az, aki nem írhatta. Ezért a mé-
rési, vizsgálati módszerek is eltérnek a grafológiai elemzés ill. jellemábrázolás módszereitől.
210
A két szakma tehát egymástól elzártan működő ágazat. Az írásazonosítókat, írásszakér-
tőket akkor kell segítségül kérni, ha pl. végrendelet hamisítás, csekk hamisítás, szerződés-
kötéskor aláírás hamisítás stb. történik. A hamisításnak pedig számtalan formája van, amit
az írásazonosító felismer, és lebukásra kényszeríti az elkövetőt. Mivel az írás különböző kö-
rülmények között is megőrzi sajátosságát, magában hordozza azokat az ismertetőjegyeket,
amelyek a személy íráskészségéből és írásszokásaiból erednek. Itt is szükség van azonban a
grafológia alapjaira.
5.5. A bűnügyi nyomtan
A nyomtan (traszológia) a vizsgált esemény felderítése és bizonyítása érdeké-
ben foglalkozik a nyomképződés folyamatával, a nyomok keletkezési körülmé-
nyeinek feltárásával, a nyomok megjelenési formájából kiolvasható következte-
tésekkel és a nyomot létrehozó objektum azonosítása céljából végzendő szakértői
vizsgálattal, melynek érdekében kidolgozza a nyomok felkutatásának és szakértői
vizsgálatra történő előkészítésének feladatait.
A nyomok kriminalisztikai jelentősége abban áll, hogy vizsgálatuk révén mód nyílik a
nyomot létrehozó objektum (a nyomképző személy vagy tárgy) azonosítására. A fizikai kör-
nyezetben lezajló minden esemény során tárgyak kerülnek egymással kapcsolatba. A „kap-
csolatba kerülés”-en olyan kölcsönhatás értendő, melynek következtében az abban részt
vevő objektumok (személyek és tárgyak) kölcsönösen tükröződnek egymáson. A tükröződés
az esetek jelentős részében nyomképződést eredményez.
Ilyenek például:
- a személyekre (elkövetők számára, személyére, helyismeretére, szereposztásra)
- a megtörtént eseményre való következtetés (helyére, idejére, az elkövetési módra, kivál-
tó motívumra) alapul szolgálnak a verziók felállításához
- a szakértői vélemény felhasználható tárgyi bizonyítási eszközként (elkövetés ténye,
módja, elkövető személye, az elkövető eszköze stb.)
- a levont általános következtetések felhasználhatóak megelőzésre, más esetek felderítésére
- sorozat-jelleg megállapításának lehetősége is felmerül
Ahhoz, hogy a továbbiakban szakkifejezéseket alkalmazzunk, meg kell ismerkedni a
nyomok fajtáival.
A nyom nem más, mint egy olyan elváltozás, amely visszatükrözi a nyomot létre-
hozó objektum alak és felületbeli sajátosságait és lehetővé teszi a nyomot létreho-
zó objektum megállapítását és azonosítását.
211
A nyomok osztályozás
5.5.1. Nyomképző tárgy szerinti osztályozás
A nyom keletkezéséhez három feltételnek kell egyidejűleg fennállnia.
- Szükséges egy nyomképző tárgy, amely saját tulajdonságait más tárgyakkal történő
érintkezése folytán azokon hátrahagyja. Ilyen például egy sportcipő, vagy maga az emberi ujj.
- Nyomhordózónak azt a tárgyat nevez-
zük, amely visszatükrözi a nyomképző tárgy
sajátosságait, például az ajtókeret, amelynek
anyagába belenyomódva megtalálható a feszí-
tővas lenyomata.
- Harmadsorban pedig szükséges egy nyom-
képző folyamat egy olyan kölcsönhatás mely-
nek folytán a visszatükröződés létrejön.
212
a) A ruházattal fedett testrészek nyomainak azonosítása révén az elkövető személyének
csak közvetett megállapítására van lehetőség, mivel ezekben az esetekben a vizsgálat annak
a ruhadarabnak az azonosítására irányul, amelyik a közvetlen nyomképződésben részt vett.
A felületi lábnyomok rögzítésére általában úgynevezett fólit kell használni.
Térfogati lábnyomok rögzítése pedig megmintázással történik, de előtte a nyomot meg
kell tisztítani az utólag belekerült falevelektől, fűszálaktól, talajrögöktől. Hóban, sárban,
laza talajban speciális eljárásokat kell alkalmazni, ugyanis a nyom felületét kellően stabillá
kell tenni, ahhoz, hogy például gipsszel történő megmintázás során kellő mértékben vissza-
tükrözze a nyomképző alak,- és felületbeli tulajdonságát a nyom.
A lábnyomok elhelyezkedéséből számtalan következ-
tetést lehet levonni. Megkülönböztethetőek egymástól az
állás, a rendes járás, az ugrás, a futás, a cipelés, a dulakodás
következtében létrejött nyomok. A lábnyomcsapás pedig
tükrözi a járás sajátosságait. A helyszíni mozgásból követ-
keztethetünk egyéb nyomok helyére is: ahol lábnyomokat
találunk, mást is kell keresni (pl. elemi szálak, cigaretta-
csikkek). Nem túl régen keletkezett lábnyomok esetében lehetőség van szagkonzerválásra
és nyomkövető kutya indítására.
A járáskép elemeinek vizsgálata alapján csoportmegjelölésre
alkalmas járássajátosságok különböztethetők meg, így pl.: nor-
mál, terpesz, keresztező, bizonytalan, sántító, lábhúzó, csoszogó
járás. A járási sajátosságok alapján valószínű következtetéseket
lehet levonni a személyek mozgási irányára, egyes tulajdonságai-
ra, a nyomkeletkezés körülményeire vonatkozóan.
Az ilyen információk felhasználhatóak az elkövetőként számí-
tásba vehető személyek körének meghatározásában, a gyanúsítot-
tak ellenőrzésében.
213
A lábnyomcsapás szakértői vizsgálata felfedheti azt is, ha koholt lábnyomokkal állunk
szemben, pl. hátrafelé járás, szándékos lábhúzás, sántítás. A nyomok egyenetlenné válnak,
mihelyt a személy figyelme másra irányul, kiesik a szerepéből. Minél több lábnyomot sikerül
felkutatni, annál több információ áll rendelkezésünkre az elkövető mozgásáról, útvonaláról
és így nagyobb esélyünk van az azonosításra alkalmas elváltozások rögzítésére.
b) Az állatokkal összefüggő bűncselekmények helyszínén elsősorban láb- és patanyomokat,
fog- és körömnyomokat, szőrszálakat, tollakat és vért érdemes keresni. Ezek alapján lehetőség
van az állat fajtájának megállapítására, a láb- és patanyomok alapján lehetőség van az egyedi
azonosításra. Kutyák okozta sérülések esetén a bizonyítás fontos részét képezi a harapásnyo-
mok vizsgálata és azok összevetése az állatok fogazatával. Állatoktól származó nyomok esetén
még a szakértői vizsgálatot megelőzően szaktanácsadó, pl. állatorvos, vadász bevonása aján-
lott a helyes rögzítés, illetve a szükséges összehasonlító mintavétel érdekében.
c) Az eszköznyomokat létrehozó tárgyak köre igen széles, a helyszínen keletkező nyomok
közös sajátossága, hogy a nyomképzőre vonatkozóan általában igen sok információ tükröződik,
ezért segítségükkel megkísérelhető a létrehozó eszközfajta, csoport-, vagy egyedi azonosítása.
Emellett a nyomokból rekonstruálható azok keletkezési mechanizmusa, ami az elkövető szemé-
lyére, az elkövetés módjára tartalmaz információt. Következtetni lehet a behatolás irányára (va-
lóban kívülről történt-e), az elkövetés időtartamára, az elkövetők számára, fizikumára, esetleges
jellegzetességekre (balkezesség), az elkövető helyismeretére, szakmai jártasságára stb.
Az eszköznyomok lehetnek a keletkezéstől függően statikusak és dinamikusak, leképződ-
hetnek két- vagy háromdimenziós elváltozás formájában. A nyomképző lehet ütő (kalapács,
balta stb.), vágó (egyélű: kés, fejsze, véső; kétélű: olló, csípőfogó, erővágó stb.), szúró (tű, kö-
tőtű, kés, olló stb.), feszítő (feszítővas, csavarhúzó, emelő stb.), fúró (fa-, fémfúrók, kézi vagy
gépi fúrók stb.) eszköz, speciális szerszám (pl.: csőrös fogó, hengerzár törésre kialakított
speciális fogó stb.), az eszközök gyártásánál alkalmazott gépek (maró-, csiszoló-, présgépek
stb.) nyomai is leképződhetnek.
d) A járművek nyomainak kriminalisztikai vizsgálatára azokban az esetekben kerül sor,
amikor a jármű:
- a bűncselekmény segédeszköze (szállítás),
- a cselekmények elkövetési eszköze (közlekedési balesetek, esetenként élet elleni bűn-
cselekmények),
- a bűncselekmény tárgya ( járműlopás, stb.).
A kriminalisztikai gyakorlat elsősorban előfordulási gyakoriságukból adódóan gépjár-
művek nyomaival foglalkozik, emellett természetesen sor kerülhet emberi vagy állati erő-
vel hajtott járművek nyomainak vizsgálatára is. A nyomok lehetnek egyes járműnyomok, de
kapcsolatos nyomok is. Ez utóbbiak egyazon jármű különböző kerekeitől, de azonos nyom-
képző folyamatban keletkeznek.
214
A gépjármű keréknyomai a keletkezés körülményeinek függvényében lehetnek:
- álló
- gördülő,
- fékezési (blokkolt keréktől származó),
- farolási, oldalcsúszási stb. nyomok.
Mindezek statikus vagy dinamikus jellegű elváltozás formájában képződhetnek le, há-
rom- vagy kétdimenziós nyomként. A keréknyomok mellett figyelemmel kell lenni a járműre
és az eseményre vonatkozó információval szolgáló egyéb elváltozásokra is, pl.: a járműből
származó olaj, víz, benzin kenőanyag, festék, üveg stb.. Ugyancsak lényegesek a jármű által
különböző nyomhordozókon keletkezett elváltozások (a jármű alkatrészeinek nyomai a sér-
tett vagy áldozat ruházatán, letört alkatrészdarabok, festékfelkenődések stb.). Lényegesek a
járművön keletkezett elváltozások is (pl.: horpadások, festéklepattogzások, stb.).
e) Egyéb anyagmaradványok esetében a növényi eredetű anyagmaradványok vizsgálata
botanikus szakértő feladata. Az ásványi eredetű maradványok közül leggyakrabban a talaj-
maradványok vizsgálatára kerül sor, amelyeket geológus szakértő végez. Az egyéb anyagma-
radványok köréből gyakran kerül sor olaj, kenőanyag, égést tápláló anyagok vizsgálatára. A
textilmaradványok is sok esetben képezik vizsgálat tárgyát – elsősorban olyan szempontból,
hogy a helyszínen, a gyanúsított és a sértett ruházatán, a gázoló gépkocsin talált textilszálak
a bűncselekménnyel összefüggésben kerülhettek-e a hordozóra, miből származnak, szár-
mazhatnak-e a kérdéses ruhadarabokból stb.
A kábítószer vizsgálata ma már mindennapos rutinvizsgálattá vált. Az elmúlt időben
ugyancsak gyakori feladattá vált a robbanóanyagok, a robbanással kapcsolatos egyéb anya-
gok vizsgálata, eredetük, összetételük meghatározása, ill. azonosítása. Üvegdarabok, szem-
csék vizsgálatának közlekedési balesetek, betörések felderítése során lehet elsősorban
jelentősége. Különböző festékek is gyakran képezik vizsgálat tárgyát. Ezek lehetnek festék-
darabok (lepattogzott gépkocsi zománc, falfesték) folyékony festék, festékfelkenődés stb. A
dohányzás helyszínen felkutatott maradványaiból megállapítható:
- a dohányzás ténye,
- a szívott cigaretta fajtája, gyártmánya,
- a csikken lévő nyálból esetenként a vércsoport, rúzsból annak eredete, fajtája stb.
f ) A térfogati nyomok vagy másképpen benyomódások kelet-
keznek, ha a nyomhordozó anyaga puhább a nyomképző tárgyé-
nál, ezen túl a nyomképző erőnek elegendőnek kell lennie ahhoz,
hogy a nyomképző behatoljon a nyomhordozó anyagába. Ilyen
nyom jön létre akkor, amikor homokban, sárban, vagy laza tala-
jon jár valaki, avagy a feszítővas benyomódik az ajtókeretbe vagy
az ajtólapba. Tulajdonságuk az ilyen nyomoknak, hogy nemcsak
hosszúsággal és szélességgel, hanem mélységgel is rendelkeznek.
215
g) Felületi nyomok vagy más néven lenyomatok akkor keletkeznek, ha a nyomképző
és a nyomhordozó keménysége azonosnak tekinthető, így csak a felületük érintkezése
hagyhat olyan elváltozást, melynek csupán hosszúsága és szélessége van, ugyanakkor
a lerakódott anyag magassága elhanyagolható. Ilyen nyomok jönnek létre akkor, ami-
kor valaki egy poros cipővel végigmegy egy padlón és a cipő talpáról leváló por a padlón
kirajzolja a nyomképző tulajdonságait ezek a nyomok az úgynevezett réteg lerakódási
nyomok. A felületi nyomok másik csoportját a rétegleválási nyomok képezik amikor , az
előző példával élve egy poros padlón végighaladva a tiszta cipő talpa azért látszik, rajzo-
lódik ki a felületen, mert a padlón lévő porréteg rátapadt az azzal érintkező felületre és
ezáltal rajzolja ki a lábbeli nyomát.
h) A nyomképző folyamat szerinti csoportosításban magyarázatot érdemel a statikus
nyom fogalma. Ilyen nyom akkor keletkezik, ha a nyomképzés utolsó mozzanatában a
nyomképző és a nyomhordozó egymáshoz képest viszonylag mozdulatlan állapotban volt
egymáson való elmozdulásuk elhanyagolható. Az erőhatások ez esetben főként merőlegesek
oldalirányú elmozdulás nem történik. Jó példa erre a gyakorlatban az üvegeken, poharakon
fellelhető ujjnyomok.
A dinamikus nyomok akkor keletkeznek, ha a nyom keletkezésének pillanatában a fő
irányon kívül egy mási irányú elmozdulás is bekövetkezik tehát nemcsak egymás irányába,
hanem egymáshoz képest oldalirányba is elmozdulnak. Amikor egy gépkocsi fékezés közben
megcsúszik az aszfalton vagy betörés során a szúnyoghálót éles eszközzel felszakítják ilyen
jellegű mozgás és nyom keletkezik.
5.6. Nyomok felkutatása és rögzítése
A nyomok felhasználásának feltétele, hogy
azokat a bűnügyi technikus eredményesen
felkutassa, láthatóvá tegye és szakszerűen
rögzítse a büntetőeljárásban való felhasználás
céljából.
A bűncselekmények helyszínén nemcsak
olyan nyomok fedezhetőek fel, amelyek az em-
beri szem számára is könnyedén felismerhe-
tők és viszonylag könnyen rögzíthetők, hanem
komoly szakmai gondolati tevékenységet is kell végezni, hogy a bűncselekmény elkövetése
kapcsán hol keletkezhettek olyan nyomok, vagy hol lehetnek olyan elváltozások, amelyek az
elkövető személyéhez vagy a helyszínen történő mozgásához köthetőek. A kriminalisztika
erre is ad megfelelő tanítást és választ, amelyeket „csupán” helyesen kell alkalmazni a bűn-
cselekmények helyszínén.
216
A szemmel elsőre nem látható, valamilyen krimináltechnikai eljárással láthatóvá tehető
nyomokat látens nyomoknak nevezzük. A krimináltechnika a korábban hivatkozott fizikai
vagy kémiai törvényszerűségeket ekkor használja fel és ezek segítségével teszi az emberi
szem számára is érzékelhetővé az értékes nyomokat.
A láthatóvá tételt a szakma előhívásnak nevezi. Lehetséges módszerei a nagyítás, amikor
akár néhány milliméter vagy annál kisebb nyomok vagy mikro méretű anyagmaradványok
felkutatása a cél, melyhez optikai eszközöket, nagyítókat, mikroszkópokat alkalmaznak. Ez
utóbbiak az elektrooptikus mikroszkópok, már képesek egyben digitális nagyfelbontású ké-
peket is készíteni, amelyek alkalmasak a későbbi szakértői vizsgálatra.
Megvilágítással szintén eredményeket lehet elérni
a nyomok láthatóvá vagy láthatóbbá tétele érdekében.
Nemcsak a hagyományos fényforrásokat alkalmazza a
kriminalisztika, melyek különböző beesési szögben a nyo-
mon árnyékot vetve azt láthatóvá teszik, hanem színszű-
rőket is, amelyekkel a fény különböző hullámhosszúságá-
ban rejlő fizikai törvényszerűségeket használják ki. Ezen
túl például az ultraibolya fényforrás is a mindennapi krimináltechnikai felszereléséhez tar-
tozik a biológiai eredetű anyagmaradványok láthatóvá tétele céljából.
A megfestés során a nyomhordozót megfe-
lelő anyaggal kezelve tesszük alkalmassá arra,
hogy a felületén lévő nyomok kirajzolódjanak.
Maga a megfestéses eljárás az ujjnyomok
előhívásának leggyakoribb módszere. A bűn-
cselekmények helyszínén gyakran kutatható
fel ujjnyom, amely akkor keletkezik, ha az ujj
olyan alkalmas felülettel érintkezik ahol a bőr-
ből kiválasztódó anyagok a felületén megta-
padnak. Az alkalmazott anyag kiválasztása függ a nyom környezetétől, a keletkezés óta eltelt
időtől, a nyomhordozó anyag és felület tulajdonságtól egyaránt.
Leggyakrabban az úgynevezett porozásos módszerrel kísérlik meg a bűnügyi technikusok
az ujjnyom láthatóvá tételét, mely eljárás alapját az képezi, hogy a különböző szemcsenagy-
ságú előhívó porok jól megtapadnak az ujjnyomot alkotó és a bőr által kiválasztott zsír, ned-
vesség és szennyező anyagok keverékén. Az eltérő tapadó képesség következtében a rajzolat
láthatóvá válik.
217
Ujjnyom előhívó porként elméletileg minden olyan anyag alkalmas, ami
- nem semmisíti meg az ujjnyomot,
- kellőképpen finom szemcsézettségű és homogén,
- jól előtűnő színű,
- az ujjnyom anyagához jobban tapad, mint a nyomhordozó felülethez és
- az egészségre nem ártalmas.
Az alkalmazott porok többségében szürke,
ezüst, fekete színűek és lehetnek mágneses hatá-
súak. Választástól függően üvegen, fémen, festett
fán, műanyagon alkalmazhatók, de a korszerű kri-
minalisztikai eljárások segítéséggel szinte bárme-
lyen felületen meg lehet kísérelni az eljárást.
Nehezen hozzáférhető tárgyakat műanyag –
ebonit - rúd elégetéséből származó füstöléssel is
be lehet kormozni.
A porok felvitelére általában a legalkalmasabbak az olyan finomszőrű ecsetek, amelyek
szálai elektrosztatikusan nem töltődnek fel, pl. mókusszőr, nyúlszőr, üvegszál ecset. A poro-
zást úgy is végre lehet hajtani, hogy a port egyszerűen rászórjuk a felületre, majd eloszlatás
után a felesleget eltávolítjuk.
Nemcsak a fizika, hanem a kémia eredményeit is felhasználja a krimináltechnika akkor,
amikor például úgynevezett benzidin próba alkalmazásával a vérszennyeződéseket teszi lát-
hatóvá, ha az egyébként a felület lemosása miatt már szabad szemmel nem is lenne látható.
Ismertek olyan eljárások is, amikor a nyom láthatóvá tétele azáltal történik, hogy az
előhívó vegyület színváltozással vagy csapadékképződéssel járó reakcióba lép az ujjnyom
anyagával, például ninhidrines vagy ezüstnitrátos eljárás. Azokban az esetekben, amikor az
ujjnyom állapota, kora, helyzete, szennyezettsége vagy a nyomhordozó anyaga, állapota eltér
a szokásostól, speciális eljárásokra van szükség. Napjainkban számtalan speciális ujjnyom
előhívási technikát dolgoztak ki, pl. cián-akrilátos módszer.
A jódgőzöléses eljárás lényege, hogy jód enyhe melegítés hatására szilárd állapotból köz-
vetlenül gőz állapotba megy át. A jódgőzölő készülékben keltett és irányítottan áramoltatott
jódgőz zsíroldékony molekulái beleoldódnak az ujjnyomot alkotó verejték zsírszerű eleme-
ibe, aminek következtében az ujjnyom barnára színeződik. Rövid idő elteltével az elszíne-
ződés eltűnik, és a nyom újra láthatatlanná válik. Az eljárás tetszés szerinti számban meg-
ismételhető.
218
Az előhívott nyomokat annak érdekébe,
hogy akár a szakértő akár a bíróság felhasznál-
hassa maradandó módon rögzíteni kell. A rög-
zítés csak úgy történhet, hogy az nem károsít-
ja, vagy nem semmisíti meg a nyomot. Ennek
leggyakoribb és szinte kötelező módszere a
fényképezés. Mivel a fényképezéssel nem tör-
ténik fizikai kapcsolat így minden nyomot az
előhívás után méretarányosan le kell fényképezni. A méretarányosság eléréséhez metrikus
mérőeszközöket használunk oly módon, hogy a fényképezéskor a mérőeszközt az előhívott
nyom mellé tesszük.
A leghitelesebb rögzítési módszer az eredetben történő rögzítés. A nyomot ekkor a nyom-
hordozóval együtt változtatás nélkül lehet a szakértő rendelkezésére bocsájtani azonban
lényeges, hogy a csomagolás úgy történjen meg, hogy az ne veszélyeztesse a nyomvizsgálat
eredményességét.
A megmintázás alapvetően a térfogati nyo-
mok rögzítésének módszere melynek a lé-
nyegét az adja, hogy a térfogatot egy gyorsan
szilárduló képlékeny vagy folyékony anyaggal
kell kitölteni, ami a megszilárdulása után a
nyomhordozó felülettől jól elválasztható és
minden részletében visszatükrözi a nyomkép-
ző tulajdonságait.
A mintavételezési eljárás akkor kell alkalmazni, amikor az anyagmaradványokból az
összes rögzítse nem lehetséges vagy nem szükséges és a szakértői vizsgálathoz elegendő
úgynevezett reprezentatív minta is. A mintát a gyakorlatban jól záródó műanyag vagy üveg
tartóban kell elhelyezni és azt hitelesíteni kell.
A porozásos eljárással láthatóvá tett ujjnyomokat megfelelő színű fólira kell rögzíteni. A
fólin történő rögzítés alapja az eltérő tapadó képesség. A por által kirajzolt mintázat azért
vihető át a fólira, mert az előhívás során a mintába tapadt por a fóli ragacsos felszínére fog
jobban tapadni, így az ujjnyom mintázata mintegy átmásolódik a rögzítő anyagára. A hite-
lesség biztosítása érdekében minden egyes fólit bűnjelcímkével kell ellátni, amint rögzítés
helyén kívül az alkalmazott módszert is fel kell tüntetni.
Térfogati ujjnyomok esetében is kötelezően alkalmazandó rögzítési mód a jegyzőkönyvi
leírás és a lefényképezés. Ezeket követően amennyiben az eredetben történő rögzítés nem
oldható meg, a megmintázás a helyes eljárás.
219
Előfordul, hogy a felület sajátossága miatt célszerűbb, ha a nyomra csak egy fóliát simíta-
nak majd a nyomhordozóval együtt eredetben történik a vizsgálatuk.
Ezen túl a korábban említett fényképezéssel egyidejűleg rajzzal is célszerű a nyomokat és
elhelyezkedésüket rögzíteni, melynek előnye, hogy a rajzolás a közismert milliméterpapírra
történik így precízen, méretarányosan lehet ábrázolni a látottakat.
Bár a korszerű technika segítségével korábban elképzelhetetlen nyomokat is sikerült
láthatóvá tenni és rögzíteni, de hagyományosan és kötelezően alkalmazandó az eljárá-
sok leírására, az ott használt módszerek rögzítésére, a nyomok elhelyezkedésének leírá-
sára a jegyzőkönyv.
Tartalmát tekintve bármikor hitelesen felidézhető a bűncselekmény helyszíne, a helyszí-
nen végzett tevékenység, melyet illusztrál az úgynevezett fényképmelléklet is. Természete-
sen nemcsak az ujjnyomok felkutatása és rögzítése igényel magas szakmai felkészültséget a
bűnügyi technikusoktól, hanem számos más olyan egyedi azonosításra alkalmas anyagma-
radvány is előfordul a helyszíneken, amelyek a kétséget kizáró bizonyítást elősegítik.
Ilyenek a szőr, nyál, vér vagy egyéb váladékok, amelyek biológia eredményeinek felhasz-
nálásával elsősorban a DNS azonosítás lehetőségével segítik a bizonyítási eljárást.
5.7. A szolgálati kutya
A kriminalisztika az azonosítás során
nemcsak a száraz tudományos tényeket és
eredményeket használja fel, hanem sike-
resen alkalmazza az állatok különleges ki-
fejlett érzékszerveit is. A kutyák különösen
fejlett szaglásuk révén a nyomkeresésben
és tárgyfelkutatásban nyújtanak értékes
segítséget. A szag a mikro méretű anyagma-
radványok közé tartozik és a szakmai nyelvezetben a szagnyom kifejezés alatt azokat az
egyénre vagy tárgyra jellegzetes szagokat kell érteni, amelyek a bűncselekmény hely-
színén megtalálhatók és szakszerű rögzítés után információt adnak a személyre vagy
tárgyra vonatkozóan.
A szagazonosítást azt teszi lehetővé, hogy minden ember hosszabb időn át állandó és csak
rá jellemző szaggal rendelkezik. A környezettel történt érintkezés folytán az által megérin-
tett tárgyakon, útvonalon hosszabb –rövidebb ideig megmarad. A motorizáció az időjárás, a
kemikáliák használata kedvezőtlenül befolyásolhatja a nyomkövetést, de a szolgálati kutyák
bűnüldözésre történt használata napjainkra sem csökkent.
220
A szagnyomokat a bűncselekmények helyszínén elsőként kell
biztosítani, hiszen nagy általánosságban a szag akár 24 óráig is
megmaradhat, de a gyakorlat szerint a 10 óránál nem régebbi
szagok esetén jó eredménnyel lehet nyomkövető kutyát indítani.
A szagnyom konzerválása napjainkban is a régi hagyományos
módszerrel történik, erre a célra egy szagtalanított, steril textí-
liát kell használni. A 30 percig a nyomhordozón tartott textíliát
célszerű alufóliával is lefedni, hogy az illatok ne párologjanak el,
hanem beszívódjanak. Ezek után egy tiszta üvegtartályban kell a
textíliát elhelyezni és légmentesen le kell zárni.
Szagazonosítás során 5 különböző szagot tartalmazó mintát kell felhasználni és ennek
során a kutyát az azonosítandó személy mintájáról kell indítani majd a helyszínen talált és
a mellé elhelyezett másik 4 szagminta közül választja ki a kutya legalább 5 megismételt eljá-
rásban, de a tartályok megváltoztatott sorrendje mellett az azonos szagot.
Nemcsak szagazonosításra, hanem nyomkövetésre is használhatóak a kutyák, akik az el-
követő szagát felfogva - köznyelvben szimatot véve - addig haladnak a nyomon, amíg a szagot
észlelik. A kutya segíthet abban, hogy meg lehessen állapítani az elkövető érkezési vagy távo-
zási útvonalát, megtalálhat hátrahagyott, eldobott tárgyat, ideális esetben akár az elkövetőig
is elvezetheti a nyomozót.
5.8. Személy- és tárgyazonosítás
A bűncselekmények nyomozása során gyakran kell személyeket vagy tárgyakat leírni.
A kriminalisztikai nyelvhasználat és a szakmai kifejezések alkalmazása alapvető feltétele
annak, hogy a rendvédelemben dolgozók tevékenységük során a leírt tárgyat, személyt felis-
merhessék, a leírásban megjelenített tulajdonságok alatt ugyanazt értsék.
Személyleírás során az ember testének külső ismertetőjegyeit kell írásban rögzíteni. Sa-
játosságokat általános és különös ismertetőjegyekre szokás bontani így az általánosság alatt
azt kell érteni, hogy a személy testrészeit felülről lefelé haladva a mozgási sajátosságokkal,
szokásokkal együtt kell leírni.
A különös ismertetőjelek olyan testi elváltozások, amelyek könnyen nem változtathatók
meg, amelyek egyedi jellegüknél fogva az adott személy felismerésére alkalmasak. Általános
ismertetőjel a nem, a kor, a testmagasság, a testalkat, az egyes test-
részek általánoshoz való aránya, a különös ismertetőjel lehet a te-
toválás, az anyajegy, a műtéti heg, de akár a szemüveg is, vagy egyes
mozdulatok, mint a száj rángatása, a dadogás és ehhez hasonlók.
A személyleírás sok esetben arra szolgál, hogy az adott személyt
felismerjék vagy a számításba vehető személyek körét leszűkítsék.
221
Készítsen egy meg nem nevezett osztálytársáról a fenti ismérvek és szabályok alkal-
mazásával személyleírást! Az elkészült leírást ismertesse, majd a csoport tagjai próbál-
ják kitalálni, hogy kiről készült!
A képalkotás történhet grafikus segítségével, aki a bűncselekmény sértettjének elmon-
dása alapján vagy a számítógépes mozaikkép összeállításával rajzolja meg az azonosítandó
személy arcképét vagy számítógép segítségével különböző szelvényképek összeillesztésével
(fejtető, szem, orr, száj , áll stb.)
A tárgyleírás során szintén felismerésre vagy azonosításra alkalmas módon kell leírni a
jellemzőket. Főként a tárgy megnevezése gyártmánya, típusa, gyári száma a meghatározó, de
az állapota, tartozékai, egyedi jellemzői mind lényeges kiegészítések.
Készítse el kedvenc hanghordozójának, mobiltelefonjának vagy a családi környezet-
ben levő műszaki cikknek a tárgyleírását! Órai munka keretében vessék össze az elkészült
leírások részletezettségét!
A rendőrség jelenleg is használja számítógépes rendszerét az egyedi azonosításra alkal-
mas tárgyak nyilvántartása céljából, melyben a bűnügyi szakembereknek lehetőségük nyílik
például olyan tárgyak eredetének azonosítására, amelyek egyedi tulajdonságokkal rendel-
keznek. Személykörözés esetén a számítógépes nyilvántartó rendszer szintén segítséget
nyújt, hiszen eltűnt személyek, holttestek azonosítása során jó eredménnyel lehet kutató-
munkát végezni a szakszerűen rögzített adatbázisban.
6. Krimináltaktika
6.1. Az adatgyűjtés
A nyomozás a gyakorlatban, mint az adatgyűjtések láncolata jelentkezik. Ahogyan azt ko-
rábban tárgyaltuk a nyomozás célja elsősorban a bizonyítékok összegyűjtése. Az, hogy me-
lyik adat válik fontos és felhasználható bizonyítékká, azt a nyomozás kezdeti szakaszaiban
még alig, csak a részletesen összegyűjtött adatok összefüggő értékelése során döntethető el.
Adat minden bűnügyi szempontból jelentős tény, nyilatkozat, körülmény, amely alkalmas
arra, hogy általa bizonyíthatóvá váljon a bűncselekmény elkövetése és természetesen az el-
követő kiléte. Végső soron minden nyomozó által elvégzett cselekmény egyfajta adatgyűjtés,
a bűnügyi szakember talán leglényegesebb feladata, mert a törvényesen beszerzett adatok
megfelelő adatok elemzésével, értékelésével és azokból helyes logikai következtetéseket le-
vonva jelentős lépéseket lehet tenni a bizonyítás érdekében.
222
Az adatgyűjtés során törekedni kell a tárgyilagosságra, az objektivitásra, illetve a törvé-
nyességre. Az adatgyűjtő munka irányulhat személyekre vagy eseményekre is és a szóban
beszerzett adatok mellett lehetőség nyílik nyilvántartásokban, adatbázisokban való kere-
sésre. Az internet szinte korlátlan lehetőséget biztosít ez utóbbi adatgyűjtési formára.
Igyekezzen minél több információt beszerezni közösségi oldalakról saját maga sze-
mélyéről! A beszerzett adatokat értékelje és állapítsa meg, hogy azok mennyi informá-
ciót tartalmaznak magánéletéről, amelyet akár bűncselekmény elkövetéséhez felhasz-
nálhatnak Ön ellen!
A büntetőeljárásról szóló törvény részletesen leírja azokat a bizonyítási eszközöket és el-
járásokat, amelyek a törvényes eljárásban alkalmazhatók. A jogszabály szűkszavú az egyes
eljárások leírásakor így a kriminalisztika általános részét, a krimináltaktikát kell segítsé-
gül hívni. A krimináltaktika, ahogy azt már tárgyaltuk azt a célt szolgálja, hogy ajánlásokat
adjon a szakemberek számára, hogy miként lehet minél eredményesebben végrehajtani a
büntetőeljárás bizonyítási eljárásait.
6.2. A tanúkihallgatás
A kihallgatás során a bűncselekménnyel kapcsolatban a kihallgatott személy - aki lehet
maga a sértett, - más információval bíró személy, ( tanú ) de lehet magának a bűncselek-
ménynek az elkövetője a gyanúsított is. Kihallgatásuk során az emlékezetükben megmaradt
tényeket ismeri meg a hatóság.
A krimináltaktikai ajánlások célja, hogy a szóbeliségen alapuló eljárásban minél telje-
sebb, és valósághű vallomásokat lehessen beszerezni. Természetesen más és más ajánlások
érvényesülnek a tanú és a gyanúsított kihallgatása során.
Tanúként azt a személyt kell kihallgatni a nyomozásban, aki az üggyel kapcsolatban ér-
demi, felhasználható információval rendelkezik. Általában az adatgyűjtés során dönti el a
nyomozó, hogy kit fog a későbbiekben kihallgatni. A kihallgatásra való felkészülés során
már tudnia kell hogy a tanú képes –e elfogulatlan vallomást tenni, fűződik –e érdeke az el-
járáshoz, a birtokában lévő adatokat közvetlenül észlelte –e vagy csak hallomásból tud az
eseményről, illetve mennyire képes visszaemlékezni a történtekre. A tanú kihallgatására
legtöbb esetben a hatóság épületében kerül sor az idézés alapján. A kihallgatás megkezdése
előtt arra is fel kell készülni hogy a tanút milyen tényekre nézve kell kihallgatni. Fel kell ké-
szülni a kihallgatás útján tisztázandó kérdésekkel, tényekkel.
A személyazonossága igazolása után a tanút tájékoztatni kell jogairól és kötelezettségei-
ről, amennyiben vallomástételének akadálya áll fenn vagy esetleges elfogultsága befolyásol-
ja a vallomását, ezt rögzíteni kell a jegyzőkönyvben.
223
Lehetőséget kell biztosítani a kihallgatott személynek arra, hogy vallomását összefüggé-
sében adja elő, majd ezek után, ha a bizonyítás megköveteli, kérdések tehetők fel számára.
Törekedni kell arra, hogy a jegyzőkönyvbe rögzített vallomás a tanú szavait tartalmazza,
bizonyos esetekben kívánatos is a szó szerinti jegyzőkönyvezés. Ilyen lehet a becsületsértő
megjegyzések miatt indult eljárás, amikor szó szerint kell idézni az elhangzottakat.
A tanú akkor fog értékelhető és alapos vallomást tenni, ha sikerül közvetlen kapcsolatot
teremteni vele, jó kontaktust kialakítani és az udvarias, nyugodt, de tárgyilagos légkört ki-
hallgatás egész idején fenn tudja tartani a nyomozó.
Különösen akkor van jelentősége a kellő együttérző képességnek, amikor a sértett külö-
nösen súlyos bűncselekmény áldozata lett. Nem lehet eltekinteni a tényszerűségtől, ha a
sértett fájdalma vagy szégyenérzete ezt indokolná is. Általában a kihallgatás során a nyo-
mozón kívül más nem lehet jelen, ezzel is biztosítva a nyugodt légkört. A vallomás tartalmát
folyamatosan figyelemmel kell kísérni és ha az ellentmondásban állnak az addig beszerzett
adatokkal, azt kérdés formájában tisztázni kell.
A tanú kihallgatását jogi képviselője is segítheti. A kihallgatás végeztével lehetőséget kell
biztosítani a tanúnak arra, hogy a jegyzőkönyvet elolvassa, majd a figyelmeztetésekre adott
válaszát illetve a jegyzőkönyv minden oldalát alá kell vele íratni.
Tekintse meg a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet és keresse meg az ismert büntetőjogi és
büntető eljárásjogi kifejezéseket, utalásokat!
224
Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály____________________________________________________________Ügyszám: ………/20…bü.
JEGYZŐKÖNYV tanúkihallgatásról
Készült a Btk. ……. § (…) bekezdésébe ütköző és a (…) bekezdés … pontja szerint minősülő …………………………………………………………… vétségének/bűntettének megalapozott* gyanúja miatt …………………………………………… ellen folyamatban lévő eljárásban …………………………………………………………… tanú kihallgatása alkalmával ………………………………………………………………… 2010. év … hó … nap … óra … perckor.
JELEN VANNAK
A nyomozó hatóság részéről: Eljárásban résztvevők és jogállásuk: …………………………………… tanúA Be. 80. § alapján tájékoztatom, hogy érdekében meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha ön jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja. Felhívom a figyelmét arra, hogy a Be. 95. § alapján életének, testi épségének vagy személyes szabadságának védelme, va-lamint annak érdekében, hogy vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg, személyi adatainak zárt kezelése elrendelhető, illetőleg személyi védelem biztosítható.
A figyelmeztetést megértettem, a személyes adataim zárt kezelését nem kérem. Személyi védelem biztosítását ..... kérem. .................................................. tanú A tanú nem kérte, valamint a nyomozó hatóság sem rendelte el a Be. 96. § (1) bekezdése alapján történő tanú adatainak zárt kezelését.
A tanú adatai:NévSzületési hely, időAnyja neveSzem. Ig. számFoglalkozása TelefonszámaLakcíme
A terhelttel, vagy a sértettel rokoni viszonyban van-e: ……………Az ügyben más okból érdekelt, vagy elfogult-e: ……………
Ön a tanúvallomást megtagadhatja,-* a Be. 82.§ (1) bek. a./ pontja alapján, ha a terhelt hozzátartozója;Tájékoztatom arról, ha a mentességi jogával nem kíván élni, a Be. 82.§ (1) bek. b./ pontja alapján akkor is megtagadhatja a vallomást abban a kérdésben, amivel kapcsolatban magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.*
- a Be. 82.§ (1) bek. b./ pontja alapján önmagát, vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcso-latos kérdésben.;
Tanú szó szerinti válasza:
Megértettem, hogy a vallomástétel során megtagadhatom a vallomást abban a kérdésben, amivel kapcsolatban magamat, vagy hozzátartozómat vádolom bűncselekmény elkövetésével. ........................................... tanúFigyelmeztetem, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani.
Figyelmeztetem, hogy a Btk. 233.§ (1) bekezdése alapján, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, vagy más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására, a hamis vád bűntettét követi el, amit a törvény szabadságvesztéssel rendel büntetni.Figyelmeztetem, hogy a Btk. 238.§ (1) bekezdése alapján, az a tanú, aki a bíróság, vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményeire valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el, amit a törvény szabadságvesztéssel rendel büntetni.
Figyelmeztetem, hogy a Btk. 243.§ (1) bekezdése alapján aki olyan tényt, amelytől a büntetőeljárás alá vont személy felmen-tése függhet, vele, védőjével vagy a hatósággal nem közöl, a mentő körülmény elhallgatása bűntettét követi el, amit a törvény szabadságvesztéssel rendel büntetni.A tanú szó szerinti válasza:A hamis vád, a hamis tanúzás és a mentő körülmény elhallgatása törvényes következményeire tett figyelmeztetést tudomásul vettem, megértettem. ..........................................
tanúA tanú vallomása:
Mást az üggyel kapcsolatban elmondani nem tudok és nem is kívánok, a felvett jegyzőkönyv az általam elmondottakat helye-sen tartalmazza, melyet elolvasás után helybenhagyólag aláírok.
A jegyzőkönyv lezárva 2010. év … hó … nap … óra … perckor.
....................................................... ............................................
a nyomozó hatóság részéről eljárásban résztvevők
225
6.3. A gyanúsított kihallgatása
A gyanúsított kihallgatása azért bír meghatározó jelentőséggel, mert ő az a személy, aki a
bűncselekmények kapcsolatban a lehető legtöbb információval rendelkezik. Az esetek több-
ségében azonban ő az, akinek egyáltalán nem fűződik érdeke az eljárás sikeréhez, hogy cse-
lekményére fény derüljön. Éppen azért kell a nyomozónak a gyanúsított kihallgatása előtt a
cselekmény minden részletét megismernie.
Nem ritka hogy a nyomozók jegyzeteket készítenek a gyanúsítotthoz intézendő kérdése-
ikről. Fel kell készülni a gyanúsított előéletére vonatkozó adatokból, bűnös kapcsolataiból,
korábbi bűncselekményeiből is. Be kell szerezni az előző büntetéseire vonatkozó ítéleteket.
Kihallgatásának megkezdésekor a jogaira és kötelezettségeire történt kioktatás után nyi-
latkoztatni kell arról, hogy kíván –e vallomást tenni, hiszen erre nem köteles. Amennyiben
él a vallomástétel jogával, akkor a bűncselekmény elkövetésének gyanúját megalapozó té-
nyeket elé tárva lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egybefüggően adja elő a vallomását.
Amennyiben a vallomása nem minden részletre terjed ki, úgy kérdéseket kell feltenni azok
tisztázása érdekében. A megtett vallomását lehetőleg szó szerint kell rögzíteni. Amennyiben
a gyanúsított kívánja írásban is megteheti vallomását.
A jegyzőkönyvben írásban rögzített vallomást a kihallgatás befejezésekor a gyanúsított
elolvashatja, majd hasonlóan a tanúhoz, a figyelmeztetésekre adott válaszát valamint a jegy-
zőkönyv minden oldalát alá kell írtatni vele.
Lényeges hogy a kihallgatást végző igyekezzen jó kapcsolatot kialakítani a gyanúsítot-
tal. Ez azonban nem vezethet arra, hogy gyanúsított megismerhesse a rendelkezésre álló
bizonyítékokat. Az sem kívánatos, hogy a nyomozó olyat ígérjen, amit nem tud teljesíteni. A
komoly bűnözői múlttal rendelkező bűnelkövetők akár az eléjük tárt összes bizonyíték elle-
nére sem tesznek vallomást. Ez esetenként kárára szolgálhat a bizonyításnak, hiszen olyan
adatokhoz juthatnak, amellyel addig csak a nyomozóhatóság rendelkezett. Így a védekezésü-
ket ezzel erősíteni tudják. Ha a bűnügyi szakember jól felkészült a gyanúsított személyéből,
kapcsolataiból, életkörülményeiből, azokat helyes sorrendben felhasználva elérheti, hogy a
gyanúsított beismerő vallomást tegyen.
A törvénytelen módszerekkel, így fenyegetéssel, zsarolással vagy teljesíthetetlen ígéretek
kilátásba helyezésével nem lehet beismerő vallomást beszerezni, különösen erőszak alkal-
mazásával nem, mert ezzel a kihallgató bűncselekményt követ el.
226
6.4. A helyszíni szemle
A helyszíni szemle jellemzője hogy többnyire halasztást nem tűrő helyen, he-
lyettesíthetetlen eredeti formájában megismételhetetlen eljárási cselekmény.
a) Halasztást nem tűrő jellegét mutatja az is, hogy a szemle megtartása nélkül sok bűncse-
lekménytípus esetében például emberölés, betöréses lopás, a helyszíni szemle adatai nélkül
nem is lehetne megkezdeni a nyomozási munkát. A helyszíni szemlére akkor és ott van szük-
ség, amikor valamely nyomozási szempontból jelentős tényt, vagy adott helyet annak meg-
vizsgálásával kell felkutatni. Helyszíni szemlét kell tartani olyan ügyekben is, amelyekben
az elhangzott vallomások ellenőrzése érdekében valamely szűkebben meghatározott terület
elhelyezkedése, mérete, fekvése ismerete szükséges, avagy előnyös lehet.
A helyszíni szemle jelentősége tehát, hogy az az információk egyik alapvető forrása. A
bűncselekmények helyszínei az idő múlásával arányosan egyre kevesebb információval
szolgálnak, hiszen a nyomok, anyagmaradványok egy része még külső beavatkozás nélkül
is megsemmisül.
b) A helyszíni szemle helyettesíthetetlensége abból adódik, hogy a szemle során a nyo-
mozóhatóság közvetlen megfigyelést, megvizsgálását végez, a helyszínt maga összességében
vizsgálja és főként tárgyi bizonyítékot keres.
c) A megismételhetetlenség azt jelenti, hogy a helyszínen végzett különféle nyomrögzítő
módok a helyszíni nyomokat megsemmisítik, illetve újabb vizsgálatra alkalmatlanná teszik.
Nem hagyható figyelmen kívül az idő múlása, amellyel egyenes arányban csökken annak va-
lószínűsége, hogy a megismételt szemle hasznosítható eredményt hozzon.
Kriminalisztikai értelemben a helyszín mind az a hely, ahol a nyomozás szem-
pontjából jelentős cselekmény zajlott le. A helyszín fogalomkörébe kell vonni azt a
területet is, ami szoros összefüggésben lehet a bűncselekmény elkövetési helyével, például
érkezési útvonal, vagy a rejtőzködés helye.
Helyszíni szemle feladatai:
- annak megállapítása, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, akkor milyen,
- olyan adatok felkutatása és összegyűjtése, amelyekből a bűncselekmény lefo-
lyására és az elkövető személyére következtetni lehet,
- a tárgyi bizonyítási eszközök felkutatása, összegyűjtése és rögzítése, valamint
állagának megóvása, ezzel az igazságügyi szakértői munka feltételeinek biztosítása
A helyszíni szemle során készített szemlejegyzőkönyv, a helyszínvázlat (helyszínrajz) és
a fényképfelvételek, illetve adott esetben a videofelvétel egymást kiegészítik. Ezek a jobb
227
áttekinthetőséget, közérthetőséget és a későbbi rekonst-
rukciót szolgálják valamint azt, hogy akik az üggyel nem a
helyszínen találkoznak például az ügyész vagy a bíró, ők is
felismerjék az összefüggéseket.
A szemlét két részre, statikus és dinamikus szakaszokra
szokták bontani. Ezeknek a szakaszoknak és az egyes sza-
kaszokban végzett helyszíni tevékenységeknek a jegyző-
könyvből ki kell tűnniük.
A statikus szakasz feladata az összkép, a helyszín adott állapotának és összefüggéseinek
feltárása és rögzítése. A statikus szakaszban a szemle legtöbbször csak szemügyre vételt je-
lent. A helyszíni szemlebizottság elsősorban vizuálisan érzékeli a bűncselekmény nyomait,
lényeges körülményeit. A szemle ezen szakaszában csak olyan eszközöket, eljárásokat sza-
bad alkalmazni, amelyek a helyszín eredeti állapotát nem változtatják meg.
A statikus szakaszban el kell készíteni a helyszínrajz első vázlatát, be kell jelölni rajta
minden fontos objektumot. Fel kell tüntetni a vázlaton a különböző nyomok, bűnjelek meg-
találási helyét a megfelelő számok feltüntetésével. A statikus szakaszban el kell készíteni
azokat a környezeti és áttekintő felvételeket, amelyek a helyszín lényegét türközik.
A szemle dinamikus szakasza a helyszín tervszerű, módszeres, alapos és részletes, szaksze-
rű átkutatásából áll. A dinamikus szakaszban fel kell kutatni, meg kell vizsgálni és megfelelő
módon rögzíteni kell a helyszínen található valamennyi olyan jelenséget, elváltozást, amely a
bűncselekménnyel kapcsolatban jelentőséggel bír és támpontot nyújt a felderítéshez.
Ekkor kerül sor a szagnyomok, az eszköznyomok, anyagmaradványok rögzítésére, a lá-
tens nyomok láthatóvá tételére majd összességében a nyomok rögzítésére és csomagolására.
A helyszíni szemlét logikai összefüggések szerint kell lefolytatni, en-
nek legegyszerűbb módja, hogy a szemlebizottság az elkövető helyébe
képzeli magát, azaz végighaladva az elkövető feltételezett útján, felku-
tatják és rögzítik mindazon nyomokat és elváltozásokat, amelyeknek a
feltételezett tettesi magatartásnál jelentősége kellett, hogy legyen. Az
elkövetési hely elemzése során a látható nyomokat számjeles táblával
kell megjelölni, amelynek eredményeként az elkövetési helyen kirajzo-
lódnak bizonyos összefüggések.
A helyszíni szemlén készült jegyzőkönyv tartalmi kellékeire vonatkozóan jogszabályok
követelményeket írnak elő.
„32. § A szemléről készült jegyzőkönyvnek a Be. 166. §-ában meghatározottakon kívül rész-
letesen tartalmaznia kell a tárgyi bizonyítási eszközök felkutatásának, összegyűjtésének me-
netét, módját, helyét is.
228
33. § A halaszthatatlan nyomozási cselekményként tartott szemlével egyidejűleg a mene-
külő elkövető felkutatására, és – ha annak feltételei fennállnak – elfogására haladéktalanul
intézkedni kell.
34. § A nyomok, anyagmaradványok felkutatása, rögzítése és biztosítása során úgy kell el-
járni, hogy az eljárási szabályok megtartását utólag is ellenőrizni lehessen.
35. § (1) Ha a szemle vagy más nyomozási cselekmény foganatosításakor hatósági tanút al-
kalmaznak, a felkutatott, előhívott nyomot, anyagmaradványt a hatósági tanúnak – szükség
esetén technikai eszközök rendelkezésre bocsátásával – be kell mutatni.
(2) A nyomok és anyagmaradványok rögzítését, eredetben való biztosítását, illetve meg-
mintázását a hatósági tanúval külön közölni kell, és e műveleteket is előtte kell elvégezni.
(3) A rögzített, eredetben biztosított vagy megmintázott nyomot, anyagmaradványt a hely-
színen bűnjelcímkével hitelesíteni kell. A bűnjelcímkét az eljáró nyomozó, illetőleg a bűnügyi
technikus a helyszínen köteles aláírni; ha hatósági tanút alkalmaznak, a bűnjelcímkét a ható-
sági tanúval is alá kell íratni.
(4) A talált nyomok és anyagmaradványok pontos, számmal is azonosított helyét, jellegze-
tességeik leírását, a rögzítés, az eredetben való biztosítás, illetve megmintázás tényét a nyo-
mozási cselekményről készült jegyzőkönyvbe kell foglalni. A talált nyomok és anyagmarad-
ványok helyét a jegyzőkönyvbe foglaláskor alkalmazott számozással egyezően, egyértelműen
magyarázott jelek segítségével a helyszínvázlatban is fel kell tüntetni. Ugyanezen számozást
kell alkalmazni a jegyzőkönyvhöz csatolt fényképmellékletben is.
(5) A szagmaradvány rögzítéséről az erre rendszeresített űrlapon jegyzőkönyvet kell felvenni.
(6) Ha utóbb kiderül, hogy a nyom vagy az anyagmaradvány rögzítése nem sikerült, erről a
jegyzőkönyvben alkalmazott számozásra hivatkozással feljegyzést kell készíteni.
(7) A rögzített, eredetben biztosított, illetve megmintázott nyomokat és anyagmaradványo-
kat a bűnjelkezelésről szóló jogszabályokban foglaltak szerint kell kezelni.
(23/2003. (VI. 24.) BM–IM együttes rendelet)
A helyszíni szemle jegyzőkönyv a szemle végrehajtásának tényét és módját úgy kell, hogy
tartalmazza, hogy abból utólag meg lehessen állapítani, megfelel-e az eljárásra vonatkozó
előírásoknak. A helyszínen feltárt nyomokat, anyagmaradványokat és elváltozásokat rész-
letesen és pontosan kell rögzítenie. Bárki, aki később elolvassa, képet alkothat magának a
szemle tárgyáról és az eljárás szempontjából jelentőséggel bíró részeiről anélkül, hogy azo-
kat egyéb forrásból ismerné.
A jegyzőkönyv megírásánál rendkívül fontos a tárgyilagosság, csak azt szabad leírni, amit
a szemlebizottság a szemlén észlel. Rögzíteni kell a nyomok
felkutatásának módszerét, a nyom lelőhelyét, annak szem-
lebeli sorszámát, a nyom fajtáit, méreteit és egyéb tulajdon-
ságait. Utalni kell a rögzítés és az előhívás módszereire, az
azt elősegítő anyagra, valamint a csomagolás módjára és a
bűnjelcímke számára. A helyszíni szemle jegyzőkönyvhöz
229
mellékletként csatolni kell a rögzített és lefoglalt bűnjelek jegyzékét, a fényképmellékletet, a
helyszínvázlatot, illetve a helyszínbiztosító jelentését. Amennyiben történt szolgálati kutya
alkalmazása, úgy vezetőjének jelentését is csatolni kell.
A helyszínek fajtái:
- Valódi helyszín: amikor a helyszín a bűncselekmény lezajlásának megfelelő állapotban
van, annak befejezését követően semmiféle változás nem történt.
- Változtatott helyszín: spontán vagy szándékosan megváltoztatták a helyszín eredeti ál-
lapotát.
- Koholt helyszín: az elkövető a helyszínt tudatosan másként állítja be, meghamisítja a
bűncselekmény helyszínét.
- Többes helyszín: ha a bűncselekmény nyomai más és más helyeken találhatóak.
- Mozgó helyszín: a közlekedési eszközöket hívjuk, amikor a bűncselekményt a közleke-
dési eszközön valósították meg (zseblopás, dézsmálás)
- Élő helyszín: jellemzője, hogy a helyszín nem maradhat meg eredeti állapotában, mert a
cselekmény nyomán tovább folyik az esemény. (közveszély okozás, természeti katasztrófa)
Rendőrkapitányság .Bűnügyi OsztályFelderítő AlosztályÜgyszám: ……/……/22…bü. Bejelentés: Indulás: Érkezés: Befejezés:
JEGYZŐKÖNYVszemle megtartásáról
Készült.........................200…. …………………….hó ….. napon perckor a Btk. ………. § (…..) bekezdésébe ütköző és a (…..) bekezdés ….. pontja / fordulata szerint minősülő ……………………………………vétségének / bűntettének megalapozott gyanúja miatt ……………………ellen folyamatban lévő eljárásban a Be. 119. § (1) bekezdésben meghatározottak alapján megtartott helyszíni szemle alkalmával.
JELEN VANNAK
A nyomozó hatóság részéről: Eljárásban résztvevők és jogállásuk:
……………………………………… ………………………………………..a bizottság vezetője eljárásban résztvevő
……………………………………… ………………………………………..bűnügyi technikus eljárásban résztvevő
……………………………………… hatóság tagja
Az eljárási cselekményről készült jegyzőkönyv a Be. 170 § (4) bekezdése, illetve a Be. 177. §-a alapján halaszthatatlan nyomozási cselekményként foganatosítva*.
Az eljárásban résztvevő adatai:
Név Születési név Születési hely, idő Anyja neve Állampolgárság Személyazonosító okmány száma Lakóhely címe A nyomozó hatóság eljáró tagja felhívja az eljárásban érintett szemlével érintett személy figyelmét, hogy indítványukra az eljáró hatóság hatósági tanút alkalmaz, kivéve, ha ennek elháríthatatlan akadálya van, illetve az eljárási cselekmény során észrevételt, indítványt tehetnek.A tanú(sértett) figyelmét felhívja, hogy kérheti adatai kivételesen indokolt esetben nevének zárt, az iratok közt elkülönített kezelését.A jelenlévők hatósági tanú bevonását ……….. indítványozzák.
A nyomozó hatóság tagja ismerteti a tanú(k)* szakértő(k)* jogait, kötelezettségeit.*
A nyomozó hatóság elrendeli a szemle gyorsírással* kép- és/vagy hangfelvevővel* egyéb berendezéssel* történő rögzítését, egyben tájékoztatja a jelen lévőket, hogy helyszínrajz* helyszínvázlat* készül.*
230
A helyszínt biztosító rendőr neve:
A helyszínbiztosító intézkedése a helyszínen:
A szemle megkezdésekor a meteorológiai és látási viszonyok:
A szemle lefolyása:A szemle megtartására azért kerül sor, mert:
A helyszín leírása:
A szemle leírása:
A technikus munkája:
A helyszínen rögzített adatok:
- Ujj-tenyérnyom: - Lábnyom: - Eszköznyom: - Szagnyom: - Fénykép: - Járműnyom: - Mikronyom: - Bionyom: - Különböző anyagmaradványok: - Egyéb:
A szemle során a nyomozó hatóság tagja meghozza és a jelenlévőkkel szóban közli a következő határozatot:
A Be. 151.§ (2) bekezdése alapján elrendelem a szemle során feltalált és rögzített, azoknak a dolgoknak a lefoglalását, amelyek bizonyítási eszközök* törvény értelmében elkobozhatóak* amelyekre vagyonelkobzás rendelhető el*.
A határozat ellen a Be. 195.§ (1) bekezdése alapján panasznak van helye, amelyet a közléstől számított nyolc napon belül a határozatot hozó hatósághoz kell benyújtani.
A jelenlevő személyek nyilatkozata, észrevétele, indítványa:
Eljáró:Amennyiben Ön a bűncselekmény sértettje, a rendőrség és a határőrség áldozatsegítő feladatairól szóló 17/2007. (III.13.) IRM rendelet alapján, átadom az áldozatsegítő szolgálat tájékoztatóját, felhívom a figyelmét az áldozatsegítés külön tör-vényben foglalt lehetőségeire, továbbá arra, hogy kérelmére az áldozatsegítő támogatások igénybevételéhez az eljáró hatóság igazolást ad ki.Sértett:Az áldozatsegítés lehetőségéről a tájékoztatást megkaptam, a területi igazságügyi hivatal áldozatsegítő szolgálat által kiadott tájékoztatót a nyomozó hatóság tagjától átvettem. Kérem – nem kérem, hogy a nyomozó hatóság részemre az áldozatsegítő támogatások igénybevételéhez szükséges igazolást kiállítsa. .......................................... sértett
A hatóság eljáró tagja felhívja a tanú(k)/hatósági tanú figyelmét, hogy kérelmére a megjelenésével felmerült költséget a külön jogszabályban meghatározott mértékben az eljáró hatóság megállapítja és megtéríti.
A tanú(k)/hatósági tanú nyilatkozata a költségtérítési igényről:
A jegyzőkönyv lezárva, a szemle ………….óra …… perckor befejezve. A jegyzőkönyv a szemle során történteket helyesen tartalmazza, melyet a jelenlévők elolvasás után helyben hagyólag aláírják.
Kelt: …………………, …………. év ……….. hó …………….nap
……………………………………… ………………………………………..a bizottság vezetője eljárásban résztvevő
……………………………………… ………………………………………..bűnügyi technikus eljárásban résztvevő
……………………………………… hatóság tagja
231
A helyszíni szemlét megelőző feladatok
Az ügyelet feladatai:
- a bejelentés fogadása, rögzítése;
- intézkedés a helyszín biztosítására;
- hatáskör, illetékesség megállapítása;
- a szemlebizottság, nyomozócsoport összeállítása, illetve helyszínre küldése;
- a tárgyi feltételek biztosítása;
- egyéb intézkedések (sértett értesítése, menekülési útvonalak zárása, jelentési kötele-
zettség stb.)
A helyszínbiztosító feladatai:
- tájékozódás a helyszínen;
- életmentés, vagyonmentés;
- tetten ért elkövető elfogása;
- nyomon üldözés;
- tanúk visszatartása, illetéktelenek eltávolítása;
- helyszín körülhatárolása;
- nyomok állagának megóvása (rögzítés);
- közrend fenntartása;
- jelentés (szóban, majd írásban).
A szemlebizottság vezetőjének feladatai:
- tájékozódás: meghallgatja az ügyeletest, helyszínbiztosítót, sértettet, tanút stb.; szem-
revételezi a helyszínt;
- döntés: fennállnak-e a szemle lefolytatásának jogi, illetve személyi, tárgyi feltételei;
- tervezés;
- résztvevők eligazítása.
6.5. A forrónyomon felderítés fogalma és jelentősége
A nyomozással foglalkozó szakemberek viszonylag hamar rájöttek, hogy a jelentősebb, a
szerteágazó bűnügyek esetében a tudomásra jutás után nem elegendő, ha a szemlét megtart-
ják, más azonnali összehangolt intézkedésekre is szükség van.
Az idő múlásával nyomozás eredményességének lehetősége csökken, az emlékezetek el-
halványulnak, a tárgyi bizonyítási eszközök illetve a rajtuk lévő nyomok anyagmaradványok
a szakember számára is elvesznek, a bizonyítás szempontjából használhatatlanná válnak.
A felderítés tehát gyors intézkedéseket és jól szervezett nyomozói egységeket kíván meg.
Ennek megfelelően alakult ki és nyert teret a gyakorlatban az ún. „forrónyomon felderítés”
nyomozásszervezési modellje.
232
Egyik legfontosabb célja a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható sze-
mélyek felderítése és elfogása. A szemle ez esetben része a forrónyomon felderítésnek,
melynek keretében a büntetőeljárási törvényben meghatározott bizonyítási eszközöket a
kényszerjellegű és más nyomozási intézkedéseket már az eljárás kezdeti szakaszában ösz-
szehangoltan alkalmazzák.
A bevetett erők (az akciócsoport) szervezeti felépítése sajátos, munkája több szolgálati ág
együttes és összehangolt tevékenységén alapul.
6.6. Szembesítés
A szembesítés a kihallgatás sajátos fajtája. Olyan nyomozási cselekmény, amelynél az ügy
valamely tisztázatlan részére egyszerre két személy tesz vallomást. A törvény szerint, ha a
terheltek, a tanúk, illetőleg a terhelt és a tanú vallomásai egymással ellentétesek, az ellenté-
tet szükség esetén szembesítéssel lehet tisztázni.
A szembesítettek a vallomásukat egymással élőszóban közlik; megengedhető, hogy egy-
másnak kérdéseket tegyenek fel. Az idézett rendelkezésből is kitűnik, hogy a szembesítésre
csak azután kerülhet sor, ha a szembesítendő személyeket a rájuk vonatkozó szabályok be-
tartásával előzetesen már kihallgatták.
Mivel a szembesítés a kihallgatás sajátos fajtája, ezért a kihallgatásra vonatkozó összes
eljárásjogi rendelkezést a szembesítés során is értelemszerűen alkalmazni kell.
Ha több gyanúsított vagy tanú szembesítése szükséges, akkor is egyszerre csak két sze-
mélyt szabad szembesíteni, azaz az ellentétes vallomást tevőket egyenként kell szembesí-
teni. A szembesítés során ismertetni lehet a szükséges bizonyítékokat vagy a résztvevők
korábbi vallomását. Ha a szembesítettnek a szembesítése során tett vallomása önmagával
vagy korábbi vallomásával ellentétes, akkor nyilatkoztatni kell arra nézve, hogy melyik val-
lomását tartja fenn és mi az eltérés oka.
A szembesítés mindemellett olyan nyomozási cselekmény, amelyet a hatóság saját belá-
tása szerint és csak akkor alkalmaz, ha attól érdemi eredmény várható és az ellentét tisz-
tázásának nincs célszerűbb, megbízhatóbb módja. E feltételeket mindig gondosan meg kell
vizsgálni, a csupán formálisan vagy indokolatlanul végrehajtott szembesítés esetenként
hátráltatja a nyomozást. Általában akkor szembesítünk, ha a vallomások között lényeges
eltérés tapasztalható vagy a szembesítés taktikai szempontból indokolt.
Általában lényeges ellentmondásnak tekintjük a vallomásokban fellelt, a fontos, releváns té-
nyekkel kapcsolatos eltéréseket. Nyílván azt is a hatóság dönti el, hogy mit tart az ügyben lényeges
ellentmondásnak. Taktikai szempontból indokolt lehet a szembesítés, ha ezzel a gyanúsított alibi-
jét döntjük meg, vagy a valótlanságot állító gyanúsítottat meggyőzhetjük tagadása céltalanságáról.
Lehet, hogy nem maga a szembesítés lesz hatásos, hanem az, hogy olyan tanúval, esetleg
bűntársával találja magát szemközt, akiről azt hitte, a hatóság sohasem keríti elő, ezért vé-
dekezését alapjában erre építette.
233
A szembesítésre való felkészülés fontosságát alátámasztja az a tény, hogy a szembesítés
igen kockázatos, bonyolult nyomozási cselekmény. A vallomástevők jelt adhatnak egymás-
nak, különösen az idegen nyelvet ismerők összebeszélhetnek, vagy mindkettőjük számára
megfelelő álláspontot alakíthatnak ki, és ezt alig lehet megakadályozni.
Nem ajánlott szembesíteni:
- Az igen közeli (rokoni, szoros baráti, szerelmi) kapcsolatban állószemélyeket, mert az
igazságra való tekintet nélkül egymás javára megváltoztathatják vallomásukat;
- Az erőszakos, társai által is respektált, félelmes hírű bűnözőt olyan személlyel, aki fél
tőle és nem képes arra, hogy ilyen körülmények között is kitartson vallomása mellett;
- A fiatalkorúakat a felnőttekkel;
Rendőrkapitányság Bűnügyi OsztályFelderítő AlosztályÜgyszám: ………./…../2012/ bü.
JEGYZŐKÖNYVszembesítésről
Készült, a Btk. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő……………………………… megalapozott gyanúja miatt ellen folyamatban lévő bűnügyben ………………………………..alatti hivatalos helyiségben………………….. napon……….. óra ………….perckor a Be. 124. § (1) be-kezdése alapján megtartott szembesítés alkalmával.
JELEN VANNAK
A nyomozó hatóság részéről: Eljárásban résztvevők és jogállásuk: gyanúsított tanúEljáró:Tájékoztatom, hogy mind szóban, mind írásban anyanyelvét használhatja.A szembesítés tanú és gyanúsított vallomásában mutatkozó ellentétek tisztázásának megkísérlése érdekében szükséges.
A Be. 117.§ (2) bekezdése alapján figyelmeztetem, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetőleg az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Figyelmeztetem, hogy amit mond, vagy rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható.
A Be.117. § (4) bekezdése alapján figyelmeztetem, ha a vallomás tételét megtagadja, ez az eljárás folytatását nem akadályozza. A vallomás tételének megtagadása nem érinti az ön kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát. Figyelmeztetem, ha vallomást tesz, és vallomá-sában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, a hamis vád bűncselekményét követi el.Gyanúsított
A jogaimra történő figyelmeztetést, tájékoztatást megértettem és kijelentem, hogy vallomást kívánok tenni. Kijelentem, hogy részt kívánok venni a szembesítésen. ........................................…… gyanúsítottEljáró:Figyelmeztetem, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani.Figyelmeztetem, hogy a Btk. 233. § (1) bekezdése alapján, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, vagy más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására, a hamis vád büntettét követi el, amit a törvény büntetni rendel.Figyelmeztetem, hogy a Btk. 238. § (1) bekezdése alapján, az a tanú, aki a bíróság, vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményeire valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el, amit a törvény büntetni rendel.A hamis vád és a hamis tanúzás törvényes következményeire tett figyelmeztetést tudomásul vettem, megértettem. ......................................... tanúTudomásul veszik, hogy a szembesítés során csak a szembesítés vezetője által feltett kérdésekre és csak felszólításra válaszolhatnak. Egy-másnak jelzést nem adhatnak, egymáshoz kérdést vagy nyilatkozatot csak engedéllyel tehetnek.Gyanúsított:Kijelentem, hogy korábban tett és jegyzőkönyvbe foglalt vallomásomat fenntartom.
.......................................... gyanúsítottTanú:Kijelentem, hogy korábban tett és jegyzőkönyvbe foglalt vallomásomat fenntartom.
.......................................... tanú
A szembesítés részben eredményre vezetett.A felvett jegyzőkönyv a szembesítésen résztvevő személyek által elmondottakat tartalmazza, melyet elolvasás után helybenhagyólag alá-írják.
A jegyzőkönyv lezárva, ……..óra ………..perckor befejezve. A jegyzőkönyv a szembesítés során történteket helyesen tartalmazza, melyet a je-lenlévők elolvasás után helyben hagyólag aláírják.
Kelt:………………………………….. gyanúsított tanú a nyomozó hatóság részéről eljárásban résztvevők
234
6.7. Kutatás
A krimináltaktikában a kutatás azoknak a cselekményeknek az összefoglaló
megnevezése, amelyekkel a nyomozóhatóságok – meghatározott helyeken – a fel-
derítés és a bizonyítás érdekében a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható
személyeket, az elrejtett holttesteket, tárgyi bizonyítási eszközöket vagy a bűn-
cselekménnyel összefüggő nyomokat, anyagmaradványokat keresik.
Célja a büntetőeljárást akadályozó magatartások megelőzése, hatástalanítása, a tárgyi
bizonyítási eszközök megtalálása, adatgyűjtés és bizonyítás, azaz az eljárás sikerének bizto-
sítása az eljárási törvényben megengedett módon és mértékben.
„Be. 149. § (1) A házkutatás a ház, lakás, egyéb helyiség vagy azokhoz tartozó bekerített hely, to-
vábbá az ott elhelyezett jármű átkutatása, illetőleg számítástechnikai rendszer vagy ilyen rendszer
útján rögzített adatokat tartalmazó adathordozó átvizsgálása az eljárás eredményessége érdekében.
(2) Házkutatásnak akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy az
a) a bűncselekmény elkövetőjének kézre kerítésére,
b) a bűncselekmény nyomainak felderítésére,
c) bizonyítási eszköz, elkobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolog megtalálására
vezet.
(3) Házkutatást a bíróság, az ügyész, illetőleg ha az ügyész másképp nem rendelkezik, a
nyomozó hatóság rendel el, a bíróság és az ügyész a házkutatás végrehajtásához a nyomozó
hatóságot igénybe veheti. A (2) bekezdés b) és c) pontja esetén a házkutatást elrendelő határo-
zatban – ha ez lehetséges – meg kell jelölni azokat a bizonyítási eszközöket, elkobozható, vagy
vagyonelkobzás alá eső dolgokat, amelyek megtalálása érdekében a házkutatás szükséges.
(4) A házkutatást rendszerint az érintett jelenlétében kell elvégezni, a megkezdése előtt
közölni kell vele a házkutatást elrendelő határozatot, és – ha a házkutatás meghatározott, il-
letőleg ismert bizonyítási eszköz vagy elkobozható dolog, illetőleg személy megtalálására irá-
nyul – fel kell őt szólítani, hogy a keresett dolgot adja elő, a számítástechnikai rendszeren vagy
adathordozón tárolt adatot tegye hozzáférhetővé, illetőleg a személyt adja át. Ha az érintett
a felszólításra a keresett dolgot előadja, a számítástechnikai rendszeren vagy adathordozón
tárolt adatot hozzáférhetővé teszi, illetőleg a keresett személyt átadja, a házkutatás nem foly-
tatható, kivéve, ha gyanú merül fel arra, hogy a házkutatás során más bizonyítási eszköz, el-
kobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolog is fellelhető.
(5) Ha a házkutatáson az érintett, illetőleg a védője, képviselője vagy megbízott hozzátarto-
zója nincs jelen, az érintett érdekeinek védelmére olyan személyt kell kirendelni, akiről alapo-
san feltehető, hogy a házkutatással érintett érdekeit megfelelően védi.”
A kutatással összefüggő intézkedések szükségszerűen együtt járnak az alapvető állam-
polgári jogok részleges és időleges korlátozásával. A kutatás eredménye az elfogás vagy a
tárgyak lefoglalása lehet. Más esetekben (pl.: holttest magtalálásakor, vagy a bűncselekmény
helyszínének felkutatásakor) a szemlével vagy vizsgálattal folytatódhat.
235
A házkutatás tárgyi jellegű kényszerintézkedés, amelyet a nyomozóhatóság a
törvényes előfeltételek megléte esetén a gyanúsított vagy a bűncselekménnyel
összefüggésbe hozható bármely személy (pl. orgazda, bűnpártoló, jóhiszemű har-
madik személy) házában, egyéb helyiségeiben, valamit a hozzájuk tartozó bekerí-
tett helyeken alkalmazhat.
A közvetlen cél:
- a büntetőjogi felelősséget megalapozó bizonyítás tárgyának,
- a bűncselekmény nyomainak,
- a megszökött vagy elrejtőzött elkövetőnek, és
- az eltűnt vagy bűncselekmény áldozatává vált személyeknek a megtalálása, illetve
- a bűncselekménnyel okozott kár megtérülésének biztosítása, valamint
- a további nyomozási cselekményekhez információk gyűjtése.
A házkutatások nem ötletszerűen, hanem a nyomozási tervnek megfelelően – ha lehetsé-
ges – kellő felkészülés után, időben is egyeztetve kerül lefolytatásra. Az általános krimina-
lisztikai tapasztalatok is azt mutatják, hogy az elkövetők előszeretettel rejtik el lakásukon a
bűncselekmény nyomait hordozó tárgyakat. Bűnözők a számukra megbízható személyeknél
is elrejthetik a bűncselekménnyel összefüggésben levő tárgyakat, vagy éppen ők maguk rej-
tőznek el kapcsolataiknál, s így életfeltételeik is biztosítottak.
A gyanús, ismeretlen körülmények között eltűnt személyek utolsó ismert tartózkodási
helyén is indokolt lehet kutatást végrehajtani.
A házkutatás nemcsak a gyanúsítottal szemben rendelhető el, hanem bármely más sze-
méllyel kapcsolatban is, ha alaposan feltehető, hogy bűncselekményből származó tárgyakat
tart magánál vagy elkövetőt rejteget.
A házkutatás végrehajtása nagy körültekintést, jogi és kriminalisztikai ismerteket kíván meg.
A nyomozás taktikájának kialakítása során meg kell határozni a végrehajtásra kerülő nyomozá-
si részcselekményeket, majd időpontjukat és sorrendjüket is tisztázni kell. A kialakított taktika
helyes vagy helytelen voltának függvénye lesz az eredményesség. A helyes taktikával, megfelelő
időben végrehajtott meglepetésszerű házkutatás újabb vallomásokat, tárgyi bizonyítási eszkö-
zöket eredményezhet, vagy további kényszerintézkedések jogi alapját teremtheti meg.
Házkutatás általában csak a nyomozás elrendelése után, határozat alapján foganatosítható.
Amennyiben a sürgősség indokolja, a nyomozást elrendelő határozat meghozatala előtt, idő-
nyerés céljából halaszthatatlan nyomozási cselekményként is végrehajtható a házkutatás.
Így elkerülhető, hogy a késedelem pótolhatatlan mulasztásokhoz vezessen. Az eljárási tör-
vény szerint halaszthatatlan nyomozási cselekményként akkor hajtható végre a házkutatás,
ha a késedelem veszéllyel jár. Hogy ez a veszély mikor áll fenn, azt a törvény a „különös” szó
236
alkalmazásával példálózó jelleggel sorolja fel. Ilyen lehet a már megkezdett bűncselekmény
befejezésének, újabb bűncselekmény elkövetésének, az elkövető elrejtőzésének, a bizonyíté-
kok eltüntetésének vagy megsemmisítésének magakadályozása céljából tartott házkutatás.
Ügyelni kell a gyorsaság mellett arra is, hogy a házkutatás törvényi előfeltételei minden
esetben biztosítottak legyenek.
Szabálysértés gyanúja esetén a büntetőeljárásban alkalmazott házkutatáshoz hasonlóan
a „helyiségellenőrzést” is határozattal kell elrendelni, végrehajtásakor két hatósági tanút
kell alkalmazni és az eljárásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A helyiségellenőrzés is megtart-
ható halaszthatatlan nyomozási cselekményként és határozat nélkül.
A ház fogalmán az állandó lakhelynek minősülő épületet, míg lakásán az emberek életvi-
teléhez szükséges, állandó vagy átmeneti tartózkodásra szolgáló helyet érti a törvényhozó
(pl.: bérlakás, tulajdonban lévő lakás, albérlet stb.).
Az egyéb (nem lakó) helyiségek rendszeresen vagy időszakonként emberek tartózkodási
helyéül is szolgálnak, de az ott tartózkodás célja ez esetben a gazdasági tevékenység vagy a
szórakozás (pl.: műhely, iroda, raktár, üzlet, eszpresszó, stb.).
A bekerített hely fogalmába tartozik minden zárt, körülhatárolt terület, amelyen ház épült.
Közömbös ebből a szempontból, hogy a területet fal, kerítés vagy például sövénykerítés veszi
körül, csak az a lényeg, hogy akár jelképesen is, el legyen választva a külvilágtól. A bekerített
hely azonban csak akkor esik a házkutatás fogalmi körébe, ha lakóépület is áll rajta.
A házkutatás végrehajtása során gondoskodni kell a házkutatást szenvedő magatartásá-
nak megfigyeléséről is. Egy-egy mozdulat, erős verejtékezés, elszólás árulója lehet a belső
vívódásnak, feszültségnek.
A tényleges kutatás azzal kezdődik, hogy a házkutatást elszenvedőt felszólítják arra, hogy
a keresett személy hollétét fedje fel, illetve a tárgyat adja át a kutatást végzőknek. Ameny-
nyiben az önkéntes átadásra irányuló felszólításnak a személy eleget tesz, a kisebb jelentő-
ségű ügyekben a további kutatástól el lehet tekinteni. Az általános szabály azonban az, hogy
a kutatást ilyen esetekben is folytatni kell, hiszen nehéz eldönteni, hogy milyen motívumok
válthatták ki nála a tárgy átadását.
Az egyes helyiségek kutatásánál meghatározott rendszert kell követni. Általában a jobb-
ról balra, felülről lefelé haladó kutatás az ajánlott, majd a helyiség szélein, oldalfalain törté-
nő kutatást középen kell befejezni. Személyre irányuló kutatás esetén a rejtekhely felfedése
vagy önként történő megmutatása után az elfogásra kell koncentrálni.
A kutatás egésze alatt gondoskodni kell arról, hogy a hatósági tanúk a házkutatást elszen-
vedővel vagy megbízottjával együtt a kényszerintézkedést és különösen a lefoglalásokat fi-
gyelemmel tudják kísérni.
237
6.8. Felismerésre bemutatás
A felismerésre bemutatás jelentőségét az adja
meg, hogy a terhelt vagy a tanú a saját észlelése
alapján a hatóság közreműködése révén bizonyos
személyt vagy személyeket, illetve tárgyat vagy
tárgyakat azonosítani tud.
A törvény előírása szerint a felismerésre bemuta-
tást az ügyész vagy a bíróság rendeli el és tartja meg.
A körülményeket illetően a törvény leszögezi, hogy mind személy, mind tárgy esetében a
terheltnek vagy a tanúnak felismerésre legalább három személyt, illetve három tárgyat kell
bemutatni. A terheltnek, illetőleg a tanúnak a legalább három személy, illetve három tárgy
közül kell választania.
A törvény ezért bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy a terheltnek vagy a tanúnak a
személyről vagy a tárgyról készített fényképet mutassanak be ugyanolyan feltételek mellett,
mint az egyéb felismerésre bemutatás során.
A felismerésre bemutatás előtt azt, akitől a felismerés várható, tehát akár a terheltet, akár
a tanút igen részletesen ki kell hallgatni, hogy melyek azok a körülmények, jellegzetességek,
amelyek alapján az illető személyt vagy tárgyat felismerné.
A felismerésre bemutatás megkülönböztetett fontosságára tekintettel a törvény részle-
teiben is szabályozza ennek a lefolytatását. Ezek szerint a felismerendő személyt az ügy-
től független és a felismerést végző személyek által nem ismert, indi.erens személyekből
összeállított csoport közé kell állítani. Lényeges szabály, hogy személyek esetén feltétlenül
azonos nemű, hasonló korú, hasonló testalkatú, bőrszínű, ápoltságú és öltözetű személyek-
ből kell a csoportot létrehozni.
Garanciális szabályt tartalmaz az a rendelkezés, amely szerint több felismerő személy
esetében a felismerésre bemutatást egymástól függetlenül, külön-külön kell elvégezni. En-
nek jelentősége abban áll, hogy személy vagy tárgy felismerése esetén a felismerő nyilatko-
zata ne befolyásolhassa döntésében a következő felismerő személyt.
A tanú védelme érdekében a felismerendő személyt úgy kell bemutatni, hogy ő a felismerő
tanút ne észlelhesse, ne ismerhesse meg, vagy fel. Abban az esetben, ha a felismerésre bemu-
tatás nyíltan történik, a felismerő tanú személyes biztonságához fűződő érdekeit szem előtt
tartva nem biztos, hogy vállalja az azonosítást és a felismerés nyomasztó terhét és esetleges
következményeit. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis, hogy a felismerés ellenére sem
feltétlenül eredményes a bizonyítási eljárás és a gyanúsított bármikor szabadlábra kerülhet.
Ennek megfelelően a felismerésre bemutatást technikailag úgy kell lebonyolítani, hogy a
tanú ne legyen felismerhető, illetve ne legyen észlelhető.
238
Ettől eltér, ha a felismertetés során a nyomozóhatóság fényképtablót használ, vagy olyan
szituációt teremt, hogy a gyanúsított nem is szerez tudomást arról, hogy felismerésre bemuta-
táson vett részt. A felismerésre bemutatásról készített jegyzőkönyvben tehát a felismerő tanú
személyi adatait, vagy ha nevének zártan kezelését is elrendelték nevét sem lehet feltüntetni.
Ugyanez vonatkozik a különösen védett tanú közreműködésével lefolytatott felismerésre,
bemutatásra is.
6.9. Bizonyítási kísérlet
A bizonyítási kísérlet eljárásjogi szabályokhoz kötött nyomozási cselekmény,
amelynek során az eljáró hatóság ellenőrzi, hogy valamely események, helyzetek,
jelenségek meghatározott helyen, időben, módon, illetőleg körülmények között
megtörténhetett-e, illetőleg létrejöhetett-e vagy sem.
Jelentősége abban áll, hogy a korábban megtörtént bűncselekményt a kívánt feltételek
között a maga egészében, keletkezésében, lefolyásában szemlélheti hatóság. A teljesebb,
gazdagabb információkból megalapozottabb következtetéseket lehet levonni a bűncselek-
mény lefolyását illetően és így új, teljes és biztos ismeretek birtokába juthat a hatóság. Bi-
zonyos körülményeket, jelenségeket csak kísérleti módszerrel tanulmányozhatunk, ezért a
bizonyítási kísérlet esetenként másféle bizonyítási eszközzel nem pótolható.
A bizonyítási kísérlet célja:
- az ügy kapcsán összegyűjtött, számításba vett bizonyítékok ellenőrzése,
- verziók ellenőrzése és értékelése,
- új bizonyíték szerzése,
- a bűncselekmény okainak, körülményeinek, az elkövetés módszerének a tisztázása.
A bizonyítási kísérlet fajtái:
- jelenségek észlelésének lehetőségét vagy lehetetlenségét megállapító kísérletek (hang-
hatás hallhatósága, látási lehetőségek, más érzékszervek érzékelési lehetőségének próbája),
- cselekvés elkövetési lehetőségének tisztázása,
- az esemény vagy egy fázisa megtörténtének, lefolyásának tisztázása,
- az időtartam tisztázása,
- az ingerküszöb tisztázása (a bizonyítási kísérletet megelőző kihallgatás során tisztázni
kell a tanú látó-, halló- és egyéb érzékelő képességét, állapotát is),
- nyomcsoport keletkezési folyamatának tisztázása.
A sikeres és eredmény bizonyítási kísérlet érdekében törekedni kell arra, hogy végrehaj-
tásának körülményei maximálisan hasonlítsanak azokra a körülményekre, amelyek között
a kérdéses és bizonyítandó esemény lezajlott, a jelenség bekövetkezett.
239
Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy ugyan abban a napszakban kell lebonyo-
lítani a kísérletet, amikor a megvilágítás és egyéb vele összefüggő faktorok a legjobban ha-
sonlítanak az eredeti állapothoz, körülményekhez. Elképzelhető, hogy a megvilágítási viszo-
nyoknak nincs szerepük, csak a napszak meghatározott órájának van jelentősége, amikor pl.
a csúcsforgalmi időszak adja a megfelelő körülményt ahhoz, hogy meg lehessen állapítani
meghatározott útszakasz megtételének időtartamát.
A kísérletet általában azon a helyen kell tartani, ahol a valóságos esemény lezajlott. Ez
alól azonban vannak kivételek, pl. ha a helyszín megsemmisült (leégett), vagy az ered-
ményt tekintve nincs jelentősége a helyszínnek, mert a kísérlet laboratóriumi feltételek
között is elvégezhető.
Hasonló időjárási viszonyok között játszódjék le a kísérlet. Ez a feltétel nem könnyen
valósítható meg, mert a váltakozó évszakok más-más időjárási viszonyokat is jelentenek.
Olyan mesterséges megvilágítást kell létrehozni, amilyen a valóságos esemény feltételeként
szerepelt. Ez nem feltétlen kapcsolódik valamilyen napszakhoz, vagy időponthoz, mivel pl.
zárt körzetben bármikor kialakítható megfelelő fényviszony.
Szükségessé válhat a helyszín rekonstruálása. Ez azt jelenti, hogy a helyszín elemeit meg-
határozott rendben és helyzetben kell elrendezni. A hiányzó elemeket pótolni kell.
Amennyiben hang-, fény- vagy más hatás észlelése a tárgya a kísérletnek, igyekezni kell
az előidézendő hatás jellegét, erejét, mértékét úgy megtalálni, hogy az az eredetihez hason-
lítson. Ha szükséges, megfelelő kísérő zajokat, zörejeket stb. is létre kell hozni, más esetben
pedig pontosan ennek az előfordulását kell megakadályozni.
6.10. A bűnügyi nyilvántartás
A bűnügyi nyilvántartás a törvényben meghatározott adatokat tartalmazó,
közhitelű hatósági nyilvántartás, amelynek feladata a törvényben meghatározott
adatok gyűjtése, kezelése, azokról okirat kiadása, törvényben meghatározott jogo-
sultaknak adatok szolgáltatása.
Jelentősége abban áll, hogy az adatok rendszerbe foglalása, értékelése lehetővé teszi
következtetések levonását a bűncselekmények tetteseire vagy a bűncselekmények elkö-
vetésének körülményeire.
A bűnügyi nyilvántartás magában foglalja a bűntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók,
a büntetőeljárás alatt állók, az ujj- és tenyérnyomatok, a fényképek (a továbbiakban: daktilo-
szkópiai és fénykép nyilvántartás), valamint a DNS-profilok nyilvántartását.
240
A bűnügyi nyilvántartás története azt igazolja, hogy e nyilvántartások kriminalisztikai
szempontok alapján alakultak ki kettős funkcióval:
Az ismeretlen tettese bűnesetek tárgyi jegyeinek és az elkövetés jellemző módszereinek
nyilvántartásba vétele abból a tapasztalatból történt, hogy a bűnismétlők hasonló módsze-
rekkel követnek el újabb bűncselekményeket, ezért a kézre kerített elkövetők korábbi cse-
lekményei is feltárhatóak a nyilvántartásban rögzített adatok alapján.
Az elkövetők személyes adatainak és azonosításra alkalmas jellemzőinek nyilvántartásba
vétele lehetővé teszi az ismert elkövetők újabb bűncselekményeinek leleplezését.
Mindazokat az adattárakat, amelyek az előbbi funkciók teljesítést szolgálják, nevezzük
kriminalisztikai nyilvántartásoknak. Vannak olyan kriminalisztikai nyilvántartások, ame-
lyek a nyomozások eredményesebbé tételét szolgálják, tehát kriminalisztikai rendelteté-
sűek. Erre példa az úgynevezett „modus operandi” és kapcsolódó nyilvántartások, mely a
kriminalisztikai adatok gyűjteménye, amelyben meghatározott rendőri nyomozásokban
eljárás alá vont személyek azonosító adatai, személyleírása, elkövetési módszerei, az elkö-
vetés lényeges ismérvei, a bűntársak adatai kerülnek kezelésre.
241
Irodalomjegyzék:
Visegrády Antal: Jog-és állambölcselet – Dialóg Campus Kiadó 2003
Szigeti Péter: Jog és jogállam – Főiskolai jegyzet 1998
Szigeti Péter: Jogtan és államtani alapvonalak – Rejtjel Kiadó 2002
Petrétei József: Magyar alkotmányjog I. – Dialóg Campus Kiadó 2002
Kukorelli István: Alkotmánytan – Osiris Kiadó 2003
Dr. Lukács János: Kriminalisztika
www. uni-miskolc.hu
www. jegyzetportal.hu
www. tuleles.hu
www. parlament.hu
www. mkogy.hu
www.mkab.hu
www. kormanyzat.hu
www. vadijani.uw.hu
www. bddiaktura.extra.hu
www. cholnoky.ro
www.elitharcos.hu
www. fsz.bme.hu
www. goliat.eik.bme.hu
www.jgytf.u-szeged.hu
www. lakossag.katasztrofavedelem.hu
www. magashegyiturak.ro
www. mek.niif.hu
www. ngszki.hu
www. nograd.katasztrofavedelem.hu
www. produktinfo.conrad.com
www. ptkk.baranya.com
www. pvkalocsa.hu
www. rendeszetikepzes.hu
www. vadonszava.blog.hu
www. vorosmeteor.hu
www. mercator.elte.hu
www.vilaglex.hu
www. goggle.com/images
www. grafologiaelemzes.hu
www.kemitenpet.hu
www. keh.hu
www. itelotabla.hu
www. magyarorszag.hu