EMBER ÉS KÖRNYEZET KAPCSOLATA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN40

csapadékosabb klimatikus időszakban, a tű-levelű és lombos fákkal keveredett mozai-kos vidékeken jelentek meg újra a földi-kutyák. Túlélték a következő kisebb vas-kori lehűlést, majd az emberi népcsoportokmigrációját elősegítő, keletről nyugatra irá-nyuló sztyepp kiterjedését, és a történelmi-gazdálkodási hatások fokozódását is.

A nyugati földikutya az évszázadok alattaz ember által kialakított környezethez isalkalmazkodni tudott, mert a megélhetésé-hez szükséges feltételek továbbra is adot-tak, csak az ember viselje el az ő jelen-létét. pIrodalomBolliger, T. (1999): Family Anomalomyidae. In

Rössner, G.E. and K. Heissig eds. The Mio-cene Land Mammals of Europe, Verlag Dr.F. Pfeil, München, pp. 411–420.

Bruijn de, H.–Saraç, G. (1991): Early Miocenerodent faunas from the eastern Mediter-ranean area. Part 1. The genus Eumyarion.Proceedings of the Koninklijke NederlandseAkademia van Wetenschappen B)., 94(1):1–36.

Fejfar, O. (1972): Ein neuer Vertreter der Gat-tung Anomalomys Gaillard, 1900 (Rodentia,Mammalia) aus dem europäischen Miozän(Karpat). N. Jb. Geol. Paläont. Abh. 141(2):168–193.

Horváth, R.–Bihari, Z.–Németh, A.–Csorba, G.(2007): Nyugati földikutya. Spalax leucodonNORDMANN, 1840. In: Bihari, Z., Csorba, G.és Heltai, M. szerk. Magyarország emlősei-nek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, pp.157–159.

Jánossy, D. (1979): A magyarországi pleiszto-cén tagolása gerinces faunák alapján. Aka-démiai Kiadó, Budapest.

Kordos, L. (1985): Lower Turolian (Neogene)Anomalospalax gen.n. from Hungary and itsphylogenetic position. Fragmenta Mineralo-gica et Palaeontologica, 12:27–42.

Kordos, L. (1988): A Spalax nemzetség (Ro-dentia) európai megjelenése és a plio-pleisz-tocén határkérdés (The appearence inEurope of the Spalax (Rodentia) and the prob-lem of the Plio-Pleistocene Boundary). Föld-tani Intézet Évi Jelentése 1986-ról, p. 469–491.

Kordos, L. (1989): Anomalomyidae (Mam-malia, Rodentia) Remains from the Neogeneof Hungary. Földtani Intézet Évi Jelentése1987. évről, pp.293–311.

Kordos, L. (2005): Anomalomys (Rodentia, Mam-malia) from Rudabánya, Hungary (Miocene,MN9): terminology of molars, age categori-es and phylogenetic interpretations. Frag-menta Palaeontologica Hunarica, 23: 19–28.

Kretzoi, M. (1971): Bemerkungen zur Spalaci-den-Phylogeneie. Vertebrata Hungarica, 12:111–121.

Kretzoi, M. (1977): Fontosabb szórványleleteka MÁFI Gerinces Gyűjteményében (2. közle-mény). Földtani Intézet Évi Jelentése 1975-ről, pp. 401–415.

Kryštufek, B. (1999): Nannospalax leucodon(NORDMANN, 1840). In. Mitchell-Jones, A. J.et ali, The Atlas of European Mammals,Poyser Natural History, London. pp. 262–263.

Méhely, L. (1908): Prospalax priscus (Nhrg.), amai Spalaxok pliocénkori őse. MTA Mathe-matikai és Természettudományi Közlemé-nyei, 30: 243–258.

Méhely, L. (1909): Species Generis Spalax. Aföldi kutyák fajai származás és rendszertanitekintetben. Magyar Tudmányos Akadémia,Budapest.

Topacsevszkij, V. O. (1969): Fauna SzSzSzR.Mlekopitajusie. Szlepüszovüe (Spalacidae).Izvadelsztvo „NAUKA”, Leningrad.

XIX. század közepén Dániábanmegkezdett régészeti állattani ku-tatások célja a régészeti lelőhelyek

állatmaradványainak vizsgálata volt. Ez a tu-dományág az őslénytannal ellentétben nema természeti jelenségekkel foglalkozik. Azember által hasznosított állatok történeti vál-tozásait, az állatvilág és az ember által lét-rehozott régi kultúrák közötti kapcsolato-kat vizsgálja. Az állatbetegségek csonttanirekonstrukciója azonban az őslénytanbankezdődött. Roy L. Moodie 1923-ban jelen-tette meg azt a nagyszabású összefoglalómunkát Amerikában, amely a növényi, ál-lati és emberi kövületeken azonosítható be-tegségek tüneteit tárgyalta. Hazánkban Tas-nádi Kubacska András (1960) foglalkozotthasonló kutatásokkal ősállatokon. Az ő köny-ve 1962-ben német fordításban is napvilá-got látott.

A régészeti állattanban hasonló össze-foglaló munka először John Baker és DonBrothwell (1980) feldolgozásában szüle-tett. A tíz éve sikeresen lezárult „Anató-miai és paleopatológiai vizsgálatok háziál-latok csontozatán” című pályázatunk ered-ményeinek megjelentetése e tudósnemze-dékenként esedékes nemzetközi összefog-lalók sorába illik.

Természeti környezet – ember alkotta környezet

A régészeti állattan irányzatai hol közelebb,hol távolabb kerülnek a környezet történe-tének kutatásához. Csonttani adataink öko-lógiai értelmezhetősége erősen függ azegyes esettanulmányok tárgyától. Az őslény-tani szemlélet megtévesztő lehet e régésze-ti leletek értékelésében, hiszen az utóbbiakdinamikusabban változó, rövidebb idősza-kokat képviselnek. Az ember megjelenése,illetve lassú, de mélyre ható természetfor-máló tevékenysége előtti ősállatmaradvá-nyok viszonylag híven tükrözik egy-egy kor-szak lassan változó állatvilágának betegsé-geit. A régészeti lelőhely zömmel ételhul-ladékként hátrahagyott „szedett-vedett”

csontleletei az egykori állatvilágot kulturá-lis szempontból szűrve képviselik. Magya-rázó értékük messze áll attól, hogy az egy-kori állatbetegségek szórványosan találtcsonttani tünetei alapján környezeti össze-függésekről beszélhessünk. Az őslénytan-hoz hasonlítva a régészeti állattant, ez utób-bit „zaj” terheli, amely nem más, mint a ko-rabeli emberi hatás. A paleopatológiai vizs-gálatokban az egy-egy lelőhelyen megha-tározott tünetmentes állatcsontok között leltnéhány tized százaléknyi töredékről vanszó, amelyek általában biológiai környeze-tükből (vagyis az egyed egészségi állapo-tát jellemző teljes csontvázból) kiszakítvajelennek meg.

A hazai régészet egészen a legutóbbi idő-kig viszonylag kis mértékben hagyatko-zott az emberi hatástól függetlenebbül vál-tozó apró állatok – szaknyelven mikrofau-na – vizsgálatára. A kistestű gerinctelen ésgerinces lények rövid szaporodási ciklusukmiatt közvetlenebbül mutatják a természe-tes környezet változásait, mint a nagytestűemlősök, amelyek közé háziállataink zö-me is tartozik. A mikrofauna régészeti ku-tatását erősen gátolja, hogy maradványai ké-zi gyűjtéssel nemigen kerülnek elő, feltárá-suk csak a hazai régészetben ritkaságszám-ba menő finom szitálással lehetséges. Pe-dig a kórokozók egy része, a különböző élős-ködők maradványai éppen ebbe a méret-tartományba esnek. Ritka kivételnek tekint-hető tehát, amikor ezek a paraziták na-gyobb állatokat betegítenek meg olyan mér-tékben, hogy jelenlétük az utóbbiak cson-tozatán megfigyelhetővé válik. Baker ésBrothwell (1980) egész fejezetet szenteltpublikációjában az élősködők régészeti elő-fordulásának. A franciaországi Doubs lelő-helyről olyan barlangi medve koponyájakerült napvilágra, amelynek homloküregirészét nematoda és trematoda férgek tettéktönkre. Ez a károsodás a menyétfélék csa-ládjában különösen gyakori, jómagam a szlo-véniai Vranje késő antik leletanyagában,egy víztároló csontleletei között találkoztamvele. A kisragadozók vízközeli zsákmány-állataiban élő Troglotrema acutum nevű mé-

Kordos László: Ősföldikutyák...

BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ

Környezet okoztaállatbetegségek a régészetben

A

41A TERMÉSZET VILÁGA 2016/I. KÜLÖNSZÁMA

tely a változatos fejlődésű férgek (Digenea)rendjébe tartozik. Lárvái a ragadozók szer-vezetében az emésztőrendszerből a testszö-veteken keresztül a koponya homlok- ésarcüregi részéig hatolnak. Innen a felszín-re törve átlyuggatják a homlokcsontot, amielőbb-utóbb a gazdaállat pusztulásához ve-zet (1. ábra). Egy csehországi kutatáseredményei szerint ma a Troglotrema-fer-tőzések több mint fele a 200–300 m közöt-ti tengerszint feletti magasságú dombvidé-keken fordul elő. A veszélyeztetett kisraga-dozók között manapság is a mezei görényvezeti a fertőzött fajok listáját. A vranjeilelőhely 275 m magassága pontosan ebbea tartományba esik, jól szemléltetve, hogya nagy számok törvénye alapján a mezeigörény fertőzöttsége másfél évezrede is eb-ben a természeti környezetben lehetett a leg-valószínűbb. Ez a lelet a szabályt erősítőszerencsés kivétel: a betegség különleges ré-gészeti előfordulása meggyőzően a ma is-mert ökológiai adatok közé illeszthető.

Hasonló elváltozásokat különböző für-kész- és dongólegyek lárváinak tulajdoní-

tanak. A vargalégy – más néven közönsé-ges marhabagócs – nyűvei a szarvasmarhabőre alatt fejlődnek. Viták tárgya, hogy aszarvasmarha koponyájának tarkótáján oly-kor megjelenő lyukak a nyűvek kimenetinyílásainak tekinthetők-e? Ilyen koponya-töredék például a marhakereskedelembenfontos szerepet betöltött Vác törökkori anya-gából ismert. Ezt a lehetőséget azonban egy-re inkább megkérdőjelezik: a nyílások a kör-nyezettől teljesen függetlenül, paraziták hí-ján is megjelenhetnek a koponyacsontoköröklött folytonossági hiányainak következ-tében.

Európa újkőkori lakossága a háziasításterjedésével felhagyott a rendszeres élelem-szerző vadászattal. A fertőzések ritka régé-szeti megnyilvánulásai mellett a mai állat-orvosi adatokban is követhető a háziállatokmegbetegedési hajlama. Az ember és házi-állatainak együttélése ugyanis növeli a kö-zös betegségek (zoonózisok), kölcsönös fer-tőzések kockázatát. Ezek számát fajonkéntidővonalra vetítve világos, hogy a legtöbbbetegségen a legrégebbi háziállattal, a ku-

tyával osztozunk (2. ábra). A később házia-sított fajok esetében a zoonózisok számaidőarányosan kevesebb, hiszen a közös kór-okozók törzsfejlődésére rövidebb idő álltrendelkezésre. Noha az ábrán összefoglaltvonulat egyértelmű, a valóságban a hely-zet sokkal bonyolultabb, mert az állatfajokegymás között is többszörösen fertőződhet-nek, például a gümőkór válfajait okozó My-cobacterium különböző fajaival. Emelletta későbbi háziasítású állatokban fellépőkevés zoonózis között is lehet rendkívül sú-lyos, mint például a baromfiállomány ré-vén az emberiséget visszatérően sújtó ma-dárinfluenza. A kórokozók törzsfejlődésé-ben az egyik tényező a környezet. De nemegyszerűen a természetes környezet, ha-nem annak emberi hatásra folyamatosan vál-tozó állapotai. A valóságban emiatt átfedé-sek és visszacsatolások tömkelege teszi bo-nyolulttá a 2. ábrán felvázolt képet.

A háziasítás lényegéhez tartozik, hogyaz ember a tulajdonává vált állatokat igyek-szik óvni, ápolni. Ennek oka lehet pusztánanyagi megfontolás, de az embereket min-

2. ábra. Az ember és háziállatai közötti kétoldali zoonózisok száma a háziasítás idejének függvényében. A legtöbbbetegségen a legrégebben velünk élő kutyákkal osztozunk

70

60

50

40

30

20

10

010 000

A háziasítás becsült időpontja (Kr. e., év)

Zoo

nózi

sok

szám

a

8000 6000 4000 2000 0

Kutya

Juh

y = 0,004× + 8,352r = –0,925P= 0,000

Kecske

Ló

Teve

Baromfi

Sertés

Szarvasmarha

1. ábra. Késő antik mezei görény trematodák által átlyuggatott koponyája a szlovéniai Vranje leletanyagából. A röntgenkép a homloküregkárosodását oldalnézetből mutatja mai példányon (A méretskála alapegysége 1 cm)

EMBER ÉS KÖRNYEZET KAPCSOLATA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN42

den kultúrában érzelmek is fűzik az álla-tokhoz. Jól mutatják ezt egy kistermetű,görbelábú kutya maradványai a középkoriVácról. A koponyavarratok tanúsága szerinta nem túl idős, legfeljebb 6–8 éves egyed fo-gainak zöme – a bal alsó tépőfog és négykisebb előzápfog kivételével – ínysorva-dás következtében még az állat életében ki-hullott. A fogmedrek „begyógyultak”, il-letve helyük az állkapocsban a gyulladáskövetkeztében U alakban erősen kimélyült

közvetlen környezet, azaz a gondos ápolásvitathatatlanul javítja. A váci kutya sem so-káig maradt volna életben az utcán falkábaverődött kóbor kutyák között. A kistestűjószág védelemre és könnyen fogyaszthatótáplálékra szorult. A középkorra divatossáváltak az ölebek, amelyek a fejedelmi ud-varok vagy városi háztartások védett kör-nyezetében élhettek (4. ábra). Ugyanez vo-natkozik az emberhez közel álló lovakrais. A népvándorláskorból például két olyanlócsontvázat is ismerünk, amelyek gerin-cében 15, illetve 17 csigolya csontosodottössze. Az idülten beteg jószágokon nem-hogy lovagolni nem lehetett: a csontosodástüneteinek kibontakozása alatt akár évekiggondoskodásra szorultak, amelyet csak szo-ros érzelmi kötődés, esetleg vallásos hie-delem indokolhatott. Ezt a csonttani jelen-séget életszerűvé teszi Székely János mé-lyen emberi elbeszélése, a „Pálinkás”. Anovella címadójáról, a megzabolázhatatlankatonalóról csak halála után derül ki, hogykezelhetetlenségét fájdalmas gerincbeteg-sége okozta.

Juhok új környezetben

Lábasjószágaink közül az első házijuhok eu-rópai pályafutása a környezet hatásának jópéldája. A házijuh őse, az ázsiai vadjuh Dél-nyugat-Ázsia magas fekvésű, kopár, félsi-vatagos területein fordul elő. A hűvös, csa-padékos európai környezethez az állatokévezredes tenyészkiválasztás révén alkal-mazkodtak, csak a legrátermettebbek tud-tak elszaporodni az őshazájukétól oly gyö-keresen különböző éghajlaton. Az állatbe-tegségek környezeti összefüggései emiatta korai európai juhok maradványain viszony-lag jól tanulmányozhatók.

Az anyajuhok anyagcseréjét a vehemé-pítés, majd a bárány tejjel táplálása foko-zottan terheli, mert mindkettő folyamato-san kálciumot és más ásványokat igényel.Amennyiben ezek utánpótását a környe-zet, azaz a takarmány nem fedezi, az anya-állat saját szervezetének tartalékaira ha-gyatkozik a csontváz olyan részeiből, aholazok átmenetileg nélkülözhetők. A szar-vaknak például az anyajuhoknál nincs kü-lönösebb szerepe. Mostoha környezetben aszarv csontos alapján, a szarvcsapon kisebb-nagyobb bemélyedéseket, a csontanyag rész-leges felszívódásának következtében kia-lakult sekély mélyedéseket találunk (5. áb-ra). Ezeket először mai svájci juhokban(bündner Oberländerschaf) írták le. Az elsőrégészeti előfordulást is Svájcban, Egolz-wil újkőkori lelőhelyén jegyezték fel, deilyen szarvcsapokra azóta felfigyeltek Kö-zép-Európa (Bajorország, Magyarország,Szlovénia), illetve Dánia és Nagy-Bri-tan-nia több őskori leletanyagában is. Ez a tü-net önmagában nem betegség, az élő állatküllemén, viselkedésén nem észlelhető, de

Bartosiewicz László:

(3. ábra). Az ilyen idült tünetek a paleo-patológiai paradoxon megnyilvánulásai,azaz homlokegyenest ellentmondó követ-keztetések vonhatók le belőlük. A régészetiásatások embermaradványainak olykor sú-lyos torzulásairól sem dönthető el, hogy aleggyengébb egyénre utalnak-e, vagy ép-pen a legszívósabbak maradtak életben sú-lyos betegségük ellenére mindaddig, amíga torzító tünetek a csontvázon is megjelen-tek. Emberek esetében a túlélés esélyét a

3. ábra. Kistermetű középkori kutya Vácról. A koponya felül-, alul- és oldalnézete (felső kép-sor), valamint állkapcsainak belső oldala. A fogak legtöbbje ínysorvadás következtében kihul-

lott, a fogmedrek részben felszívódtak, illetve helyük az állkapocsban erősen kimélyült

4. ábra. Csirkefejet majszoló, csengettyűkkel díszített középkori öleb Maria de Vilalobos nemes-asszony gótikus márvány sírkövén a lisszaboni székesegyházban

Környezet okozta állatbetegségek a régészetben

43A TERMÉSZET VILÁGA 2016/I. KÜLÖNSZÁMA

olyan rendellenesség, amely jelzi az egyedbelső élettani összhangja és a környezet kö-zött fennálló nélkülözhetetlen egyensúlymegbomlását, a szervezet vésztartalékainakmozgósítását.

A hagyományos Soay fajta mai, angliaiegyedein az anyajuhok szarvcsap-mélyü-letei a lábközépcsontok falának elvékonyo-dásával is járnak, ahonnan a szervezet szin-tén képes ásványi tartalékok elvonására. Ezazért érdekes, mert röntgenfelvételek vizs-gálatával Horwitz és Smith (1990) ezt a tü-netet figyelte meg Izraelben bronzkori ju-hokon. Tehát a juh őshazájának számító,kedvező természeti környezetben írták le acsontok elvékonyodását. Így a tápanyagel-látás zavara sokkal inkább a bronzkori tar-tás hibáira, fukar takarmányozásra és/vagytúlzott fejésre utalhat, mint a szarvcsap fe-lületi felszívódásaival kapcsolatban máremlített hűvös, esős európai tájakon.

Hazánk területének első állattartó, újkő-kori közösségei a Körös kultúrához tartoz-

tak. Ez a csoport mintegy 8000 évvel eze-lőtt az Alföldön telepedett meg, életmódjakeleti mediterrán kapcsolatokat mutatott.Noha gazdaságukban a földművelés mel-lett fontos volt a környezet adta táplálékokkiegészítő szerepe (gyűjtögetés, halászat),vadászattal alig foglalkoztak. Húsfogyasz-tásuk gerincét a Közel-Keleten kialakultjuhtartás képezte. Az Alföld folyamszabá-lyozást megelőző térképére (6. ábra) te-kintve világossá válik, hogy mennyire másvolt ez az áradásos, sok helyen elmocsara-sodott vidék, mint a juh és a kecske házia-sításának száraz és meleg éghajlatú közel-keleti színterei. Noha a Körös kultúra sze-rény települései a folyók magas partján fe-küdtek, és a mozaikszerű természetes kör-

5. ábra. A csontanyag felszívódásából fakadómélyület mai anyajuh szarvcsapján a Skót Fel-

földről

6. ábra. Az Alföld víz borította és vízjárta te-rületei a folyamszabályozások előtt. Az újkő-kori Körös kultúra egykori elterjedési terüle-te kb. a térkép déli kétharmad részének felel

meg

Vízborította terület

Áradásos terület100 km

EMBER ÉS KÖRNYEZET KAPCSOLATA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN44

nyezet szárazulatain legeltetésre is volt le-hetőség, a kiterjedt vízjárta területeken ajuhok megfelelő színvonalú tartása lega-lábbis évszakosan lehetetlen volt.

A Kárpát-medencébe hozott juhok elsőnemzedékei megsínylették az ember általrájuk erőltetett környezetváltoztatást. Első-ként a száj sérüléseinek elfertőződését, azínysorvadás csonttani tüneteit érdemes rö-viden áttekintenünk. Ezeknek legalább rész-leges magyarázata, hogy az időszakosan be-szűkülő, túlzsúfolt legelőkön az állatok ajobb minőségű füvet hamar lelegelik, amiteret ad a tövises-fásszárú, ellenállóbb gyom-növényzetnek. Ezek arányának megnöve-kedése fokozza a száj kisebesedésének koc-kázatát, a sérült nyálkahártyán behatoló kór-okozók pedig lassan tönkreteszik az ínyt,majd a fogmeder csontozatát. Az idült fog-medergyulladás következtében a fogak egyrésze már az állatok életében kihullhat, demaga a csont is duzzadttá válik, a fogme-der pereme elhal (7. ábra). A másik jelleg-zetes tünetcsoport az ízületi gyulladásoké.Könnyen lehet, hogy a Kárpát-medencébeújonnan érkezett juhok végtagjai részbenaz itteni hűvös-nedves időjárás miatt men-tek tönkre (8. ábra).

Munkakörnyezet

Noha a Délnyugat-Ázsiában háziasított ju-hok és kecskék betegségeit a legkönnyebba számukra kedvezőtlen új természetes kör-nyezettel összefüggésbe hozni, mindenkép-pen meg kell emlékeznünk a hazai régészetilelőhelyeken leggyakrabban előforduló szar-vasmarha csontjain megfigyelhető kóroselváltozásokról (9. ábra). Ezek közül amunkavégzéssel kapcsolatba hozható tüne-tek a leginkább környezeti eredetűek. Azon-

Bartosiewicz László:

7. ábra. Újkőkori juhállkapcsok idült fogmedergyulladás tüneteivel felül- és oldalnézetben. Balra: Karanovo (Bulgária), jobbra fent: Endrőd 39,jobbra lent: Endrőd 119.

8. ábra. Ízületi gyulladás a Körös kultúra ju-haiban: eltorzult könyökcsontok bal oldalinézetben Endrőd 119 (bal és középső), illetveEcsegfalva 23B lelőhelyről. A csontok anató-

miai helyzetét a vázlaton zöld szín jelöli

Környezet okozta állatbetegségek a régészetben

ban ezek sem az éghajlat vagy a vízrajziviszonyok hosszú távú változásaira utal-nak, hanem az igavonó állatok ember általmeghatározott munkakörnyezetére: meny-nyire kötött talajon, milyen domborzati vi-szonyok között és mekkora intenzitássaldolgoztatták ezeket az állatokat? A kör-nyezeti tényezőkön kívül mindig számol-nunk kell az állatok egyedi, részben örök-lött, megbetegedésre hajlamosító tulajdon-ságaival, például a lábak veleszületett állá-sával.

Annyi bizonyos, hogy az állati test termé-szetes helyzetével ellentétben, amikor azélősúly kétharmada a mellső lábra esik, azigázás gyökeres változást jelent: az állat mö-gé fogott teher a súlypontot a hátsó végta-gokra helyezi át. Ez a természetellenes ter-helés a csípő- és csánkízületet gyakran meg-betegíti. Igavonó szarvasmarhák csontjaingyakori a súlyos kopás és a kisebb végtag-csontok kóros összenövése. Az utóbbi a túl-terhelésre adott válaszként a végtag stabi-litását növeli. Ám az igavonás tüneteinekegyre gyakoribbá válása a történelem fo-lyamán sem magát a környezet változását,hanem annak fokozott ütemű emberi meg-változtatását jelzi, kulturális érdekessége eb-ben rejlik.

Összefoglalás

Az állatbetegségek régészeti kutatásában atermészetes környezet és az annak hatásátbefolyásoló emberi tevékenység jobbára el-különíthetetlen egymástól: a kultúra hol el-lensúlyozta, hol felerősítette a környezetállatokat megbetegítő tényezőit. Az idézettpéldák arra figyelmeztetnek, hogy a régé-szeti leletanyagban felismert állatbetegsé-gek környezeti következtetésekre ritkán al-kalmasak. A korabeli szokások hatása „zaj-ként” jelenik meg, mert a tünetek java a köz-vetlen mikrokörnyezeti hatásokat (bánás-mód, takarmányozás, tartási körülmények)tükrözi. Mindez azonban értékes eredmény,hiszen a régészeti állattan céljainak megfe-lelően az ember és állat kapcsolatát e té-nyezők összhatása jellemzi, amely perszenem független a természeti környezet köz-vetlenül ritkán felismerhető befolyásától.

A környezetrégészeti kutatás és az álla-tok paleopatológiai tanulmányozása kiegé-szíti egymást. Az alapos környezetrekonst-rukció elengedhetetlen az állatok egykoriéletmódjának megértéséhez. Az állatokategykor ért káros hatások figyelmeztetnek ar-ra, hogy az ember környezetformáló hatá-sával, ha kis mértékben is, már az egészenkorai régészeti korokban is állandóan szá-molnunk kell. p

IrodalomBaker, J. R.–Brothwell, D. (1980): Animal Diseases in

Archaeology. London, Academic Press.Bartosiewicz, L. (2006): Mettre le chariot devant le

boeuf. Anomalies ostéologiques liées à l‘utilisationdes boeuf pour la traction. P. Pétrequin, R.-M. Ar-bogast, A.-M. Péterquin, S. Van Willigen, M. Baillyszerk.: Premiers chariots, premiers araires. La dif-fusion de la traction animale en Europe pendant lesIVe et IIIe millénaires avant notre ère. CNRS Edi-tions, CRA Monographies 29: 259–267.

Bartosiewicz, L. (2011): A hagyományos régészeti ál-lattan környezetrégészeti vonatkozásai. Kázmér M.szerk.: Környezettörténet 2. Környezeti eseményeka honfoglalástól napjainkig történeti és természet-tudományi források tükrében. Budapest, HantkenKiadó, 167–183.

Bartosiewicz, L.–Gál, E. (2013): Shuffling nags, Lameducks. The archaeology of animal disease. Oxford,Oxbow.

Bartosiewicz, L.–Bartosiewicz, G. (2002): „Bamboospine” in a Migration Period horse from Hungary.Journal of Archaeological Science 29.8: 819–830.

Kolska Horwitz, L.– Smith, P. (1990): A radiographicstudy of the extent of variation in cortical bone thick-ness in Soay sheep. Journal of ArchaeologicalScience 17: 655–664.

Moodie, R. L. (1923): Palaeopathology: an Introduct-ion to the Study of Ancient evidences of Disease. Ur-bana, Illinois, the University Press.

Tasnádi Kubacska, A. (1960): Az ősállatok pathologiá-ja. Budapest, Medicina Könyvkiadó.

A szerző kutatását az OTKA 47228 számú pályázatatámogatta

9. ábra. Késő középkori szarvasmarha csánkízületének összenőtt lábtőcsontjai Őcsény–Oltoványos lelőhelyről előlnézetben.Középen az összecsontosodás előrehaladott állapotának (lila árnyalatok) mágneses rezonancia felvétele látható mai igavonó

ökör csánkízületében ugyanebben a nézetben. A csontok helyzetét a vázlaton bal oldali nézetben zöld szín jelöli