Az üres hordozó díjrendszer vizsgálata 2013
description
Transcript of Az üres hordozó díjrendszer vizsgálata 2013
1
Visegrad Investments
Az üreshordozó
díjrendszer
vizsgálata Készült a ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért megbízásából
Az elemzést készítette: Antal Dániel, lezárva: 2012.12.03. Szerkesztette: dr Faludi Gábor, lezárva: 2013.május 15.
2
Tartalom
Ábrák és diagramok jegyzéke .............................................................................................................. 4
Vezetői összefoglaló ................................................................................................................................ 5
1. Az üreshordozók felhasználása ..................................................................................................... 10
Az üreshordozók kereslete és kínálata .............................................................................................. 10
Az üreshordozók felhasználásának változása időben ....................................................................... 15
Az üreshordozók típusai és felhasználási jellemzői ........................................................................... 19
Elavult, alig használt üreshordozók ............................................................................................... 19
Egyszer írható üreshordozók: az optikai lemezek ......................................................................... 20
Újraírható üreshordozók: SSD memóriaelemek és hordozható háttértárolók ............................. 23
Set-top boxok és időeltolásos másolatok készítése ...................................................................... 24
Üreshordozó kapacitással rendelkező eszközök és telefonok ...................................................... 25
A díjrendszerbe be nem vont egyéb eszközök .............................................................................. 26
2. Alapfogalmak, módszertan és szakirodalom ................................................................................. 28
Az üreshordozó díjakkal kapcsolatos alapvető fogalmak .................................................................. 28
Közgazdasági értelemben szellemi tulajdon, jogi értelemben jogdíj ............................................ 28
Az ÜHD beágyazottsága a nemzetközi egyezményekbe és a uniós jogba .................................... 31
Az Uniós jog önálló fogalma és közvetett meghatározása ............................................................ 33
A fogyasztói előnyök és a jogtulajdonosi hátrányok kapcsolata ................................................... 35
Az ÜHD beágyazottsága a ár- és tarifaszabályozás rendszerébe .................................................. 36
Az üreshordozó díjrendszer közgazdasági elemzése ......................................................................... 39
Az optimális díjrendszer és a társadalmi jólét ............................................................................... 40
Közgazdasági hatáselemzések ....................................................................................................... 42
A rendszer belső tulajdonságai, mérések és egyensúly ................................................................ 45
3. Fogyasztói előnyök: a magáncélú másolatok készítése és használata .......................................... 47
A magáncélú másolatok fogyasztói előnyei ...................................................................................... 47
Elméleti keretek............................................................................................................................. 47
4. Jogtulajdonosi hátrányok: a magáncélú másolatok miatti jövedelem-kiesés ............................... 52
A magáncélú másolás hatása a zeneiparban ..................................................................................... 53
A magáncélú másolás hatása a filmiparra ......................................................................................... 56
Javaslatok a kárbecslés pontosságának javítására ............................................................................ 58
5. A kompenzációs díjrendszer .......................................................................................................... 60
3
Az üreshordozó-díjrendszerrel kapcsolatos elvárások ...................................................................... 61
A fogyasztói előnyök és jogtulajdonosi hátrányok egyensúlya ..................................................... 61
A díjak rendszerszintű működtetése és a folyamatos kompenzáció ............................................. 62
Közvetett és közvetlen díjak .......................................................................................................... 63
Infláció és valorizáció..................................................................................................................... 64
A díjak mértéke nemzetközi összehasonlításban .............................................................................. 65
Analógiák alkalmazása más szabályozott tarifarendszerekkel .......................................................... 66
Az árszabályozási gyakorlatok alkalmazhatósága ......................................................................... 66
Az díjbevételek alakulása időben .................................................................................................. 67
A díjrendszer pillanatnyi és dinamikus egyensúlyi állapota .............................................................. 68
Az infláció hatása ........................................................................................................................... 70
A magyar tarifarendszer bevételi pályának belső meghatározottsága és előrejelezhetősége ..... 72
6. A díjrendszer további érintettjei és javaslatok .............................................................................. 75
A díjrendszer és az üreshordozók gyártói ......................................................................................... 75
Az üreshordozók nagykereskedelme................................................................................................. 75
A szomszédos országok eltérő tarifapolitikájának kereskedelem-torzító hatásai ........................ 76
7. Hivatkozásjegyzék.......................................................................................................................... 82
Szakirodalmi hivatkozások ................................................................................................................ 82
Közlemények ..................................................................................................................................... 84
4
Ábrák és diagramok jegyzéke 1. ábra Az emberiség által tárolt adatok megoszlása hordozónként .................................................... 12
2. ábra Az üreshordozók és felhasználásuk története, az üreshordozó-díjrendszerek mérföldkövei .. 15
1. táblázat IDC pivottábla adatok a Magyarországon forgalomba hozott mobiltelefonok funkció
szerint megoszlásáról ............................................................................................................................ 25
2. táblázat IDC pivottábla a Magyarországon forgalomba helyezett mobiltelefonok üreshorodzó-
kapacitásáról 2009-2012. ...................................................................................................................... 25
3. ábra A fogyasztói többlet szűkített becslése a MAHASZ és a Gfk-ProAr-Artisjus survey adatainak
felhasználásáva ...................................................................................................................................... 50
4. ábra Elsődleges becslés a magáncélú másolatok számáról Magyarországon ................................... 50
5. ábra Az üreshordozó díjrendszerek tipizálása: másolóeszközök és hordozók terehelése ................ 60
6. ábra Az ÜHD-rendszerek egy főre jutó bevétele az Infosoc-országokban ........................................ 66
7. ábra Az Artisjus ÜHD-bevételeinek időben függő tételeie 2008-2012. között ................................. 70
8. ábra A magyarországi ÜHD rendszer bevételei reálértékben és folyóáron 2008-2012. között ........ 70
9. ábra A CD-R bevételek előrejelezhetősége ....................................................................................... 72
10. ábra A Magyarországon forgalomba hozott pendrive eszközök kapacitásának és darabszámának
előrejelezhetősége ................................................................................................................................ 73
3. táblázat A pendrive forgalomra készíthető előrejezlzések pontossága ............................................ 73
4. táblázat Öt közép-európai ország CD-R és DVD-R tarifáinak összehaonlítása (2012). ...................... 78
5. táblázatA CD-R lemezek keresletének intenzitása Magyarországon, Ausztriában és Szlovákiában . 79
5
Vezetői összefoglaló1
Az üreshordozó-díjak rendszere (a továbbiakban: ÜHD-rendszer, angolul: private copying levy, a
kontinentális jogrendszerekben private copy remuneration, más nyelveken különféle elnevezésekkel)
arra a vélelemre épül, hogy az üres adathordozó eszközök egy jelentős részét a végfelhasználók
jogvédett, szerzői jogi értelemben vett magáncélú másolatok készítésére és tárolására vásárolják. A
szerzői jogi védelem alá tartozó ilyen másolatok száma tízmillárdos nagyságrendű, ezért a szerzői jog
rendszerének nemzetközi és nemzeti szintje is kifejezetten megengedi a magáncélú másolásnak a
szerzői jog kizárólagos engedélyezési elvétől eltérő kezelését. Ennek feltétele az Európai Gazdasági
Társulás tagállamaiban az, hogy a kizárólagos hasznosítás joga alóli felmentésért cserébe a szerzői és
szomszédos jogi jogosultak megfelelő mértékű ellentételezést kapnak. Ennek az ellentételezésnek a
formája az ÜHD-rendszer keretében általány jelleggel megvalósított, törvényi úton biztosított
jogosítás, amit 1983 óta Magyarország, az EGT majdnem miden tagállama, és eltérő tartalommal az
Egyesült Államok, Kandada és Japán is végez.
Az ÜHD rendszerek világszerte széles körben elterjedtek az elmúlt negyven évben. Az Európai Unió
2001-ben, az Információs Társadalomról szóló (InfoSoc-) irányelvben harmonizálta a szinte minden
tagállamban működő ÜHD-rendszereket. A jogharmonizáció alapfogalma a méltányos ellentételezés
(fair compensation), ami a magáncélú másolás kivételes engedélyezését megfelelő mértékű
átalánydíjas ellentételezéshez köti, amely átalányjellegéből fakadóan szükségszerűen közös
jogkezelés útján érvényesíthető. A nemzeti szerzői jogi rendszerek sajátosságait is figyelembe vevő
jogharmonizácó absztrakciós foka, valamint a magáncélú másolás technikájában történt jelentős
technológiai újdonságok (a digitális másolás, az adattömörítés és valós idejű kitömörítés, az
internetes fájlcserélés lehetősége) a magáncélú másolással kapcsolatos jogalkalmazás folyamatosan
megújító értelmezését tették szükségessé az előző évtizedben, ami Európa-szerte, így
Magyarországon is jelentős jogvitákhoz vezetett. Ennek eredményeként a közösség jog
értelmezésére jogosult Európai Bíróság elé is kerültek ÜHD-ügyek. Ezek az ügyek különösen előtérbe
helyezték az egyébként meglehetősen sokszínű ÜHD-rendszerek díjainak, kiosztott kompenzációjának
európai szintű összehasonlítását.
Jelen tanulmány a ProArt megbízásából azzal a céllal készült, hogy áttekintést nyújtson a magáncélú
másolás technológiai és piaci adottságainak átalakulásáról, az erről folyó szakirodalmi vitáról. Az
elmúlt években kialakult nemzetközi szakirodalmi álláspontok és Európai Bírósági joggyakorlat
tükrében adjon képet a hazai díjak mértékéről és megalapozottságáról az Artisjus által felvett, tárolt
adatok és a piaci adatok összevetésével, különös tekintettel a díjak mértékének nemzetközi
összevethetőségére. Kifejezett megrendelői igényként fogalmazódott meg a díjrendszert érintő
kritikák feldolgozása, különös tekintettel arra, hogy maga a díjrendszer okozhat-e torzulásokat a
díjrendszerbe bevont eszközök (üreshordozók, különféle eszközök) magyarországi piacán.
Annak a feltételezésnek/vélelemnek a cáfolását/megdöntési módját, miszerint egy üreshordozót
szerzői jogi védelem alá tartozó művek másolására használnak, a uniós és magyar jogszabályok
tartalmazzák, ezért ezzel jelen tanulmány nem foglalkozik. Ezzel szemben önálló témaként merült fel
a magyar szerzői jogi szabályozásban idén először alkalmazott, az inflációt meghaladó díjmérték
kormány jóváhagyáshoz kötésének problémaköre.
1 A tanulmány végső, formai szerkesztésének kelte: 2013. 05.13-15. A szerkesztés nem érinti, hogy a tanulmány
a 2012. decemberig rendelkezésre álló források alapján készült.
6
Jelen tanulmány a magyarországi ÜHD-rendszer jobb közgazdasági megalapozását szolgáló
tanácsadói munka részeként, annak nem kizárólagos céljaként jött létre. A tanulmány fontosabb,
vezetői figyelmet érdemlő megállapításai a tanulmány fejezeteinek sorrendjében a következők.
• A magáncélú másolások kivételezése a szerzői jog kizárólagos engedélyezési rendszerében, és a
szerzőket és szomszédos jogi jogosultakat (jogtulajdonosokat: a tanulmányban
„jogtulajdonosként” hivatkozunk általában azokra a szerzői és szomszédos jogi jogosultakra,
akiket megillet a méltányos ellentételezés) érő hátrányok méltányos kompenzációjának
rendszere a világ fejlett országainak többségében megtalálható. A magáncélú másolást
kompenzáló rendszerek Észak-Amerikában és Japánban kizárólag a zeneipar hátrányait
kompenzálják, az európai országokban (a sajátos brit jogrendszert követő Nagy-Britannia,
Írország, Ciprus, Málta és a de minimis elven kimaradó Luxemburg kivételével) pedig a zene- és
filmipar, azaz a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotások szélesebb köre is részesül a
kompenzációból. (1. fejezet áttekintés a magáncélú másolás kultúrájának, kompenzációjának
és technológiájának háttéréről, 5. fejezet áttekintés a kompenzációs ÜHD-rendszerekről).
• A magáncélú másolás mennyiségi növekedése a magyar rendszerben kiemelt szereppel bíró
üreshordozó-kapacitás árán kívül szorosan összefügg a háztartások (fogyasztók)
adatfeldolgozási képességével (különösen a tömörítést lehetővé tevő processzorok
elterjedtségével) és a háztartások adattovábbítási képességével (mivel a magáncélú másolás
igen szorosan összefügg a fájlcseréléssel, illetve a letöltéssel). A kilencvenes évek végén és
napjainkban az adatfeldolgozó képesség tűnt a legfontosabb tényezőnek (a gyors kitömörítés
lehetősége terjesztette el az mp3 formátumot), a kétezres évek elején pedig az adatátvitel
bővülése (a szélessávú interneten történő fájlcserélés révén). Napjainkban kiemelt kihívást
jelent az SSD adathordozók óriási tárkapacitással párosuló mobilitása. Az adattárolás,
feldolgozás, továbbítás technológiája összetett módon fejlődik, ezért a magáncélú másolás
folyamatainak (és lehetőleg a tarifarendszer alapjainak) mindhárom tényezőre ki kell terjednie
(1. fejezet).
• A magáncélú másolás engedélyezése és kompenzációja kezdetben arra a jogalkalmazói
felismerésre épült, hogy az otthoni másolás a magánszféra aránytalan sérelme és ésszerű
költségek mellett államilag létrehozott kompenzációs rendszer nélkül nem illeszthető be a
szerzői jog rendszerébe. Ma már a magáncélú másolás olyan széles körben elterjedt kulturális
jelenséggé vált, hogy a fejlett világ népességének kulturális fogyasztásában az egyik
legfontosabb forrássá fejlődött. A magáncélú másolás technológiai fejlődése a zeneművek,
filmek magáncélú másolását egyre könnyebbé és olcsóbbá teszi. A fejlett országok és az
Európai Unió szerzői jogi politikájában és kulturális politikájában uralkodóvá vált az a nézet,
hogy a magáncélú másolás társadalmi hasznait nem szabad korlátozni, és annak anyagi
előnyeit a fogyasztók és a jogosultak közötti egyensúlyt fenntartva meg kell osztani a két
csoport között.
• Összességében az optimális jogdíjmérték, és ezen belül az optimális ÜHD-mérték általános
közgazdasági meghatározása még várat magára. A jelenlegi jogszabályi környezet ugyan nem
optimális, de az InfoSoc irányelv preambulumában rögzített jogszabályi célok sem a
közgazdasági értelemben optimális ÜHD-rendszer bevezetését írják elő a tagállamoknak. Az
InfoSoc-irányelv két, általános elmélet hiányában részlegesen (parciálisan) elemezhető célt tűz
ki: egyrészt azt, hogy a magáncélú másolásból származó előnyökön a jogtulajdonosok és a
fogyasztók kiegyensúlyozottan osztozzanak, illetve azt, hogy a díjrendszer járuljon hozzá az
7
alkotók folyamatos tevékenységének finanszírozásához. Bár egy általánosan alkalmazható
közgazdasági számítási módszer vagy képlet igen elegáns és hasznos volna, az optimális jogi
norma keresése alapvetően a jogalkotót és nem a jogalkalmazót segítő kutatási program, ezért
ennek a kérdésnek a lezáratlanságát rögzítve áttérünk az egyes azonosított gazdasági hatások
parciális elemzésére.
• Mivel az európai díjrendszerek az eltérő tarifahordozók, és részben az eltérő nemzeti szerzői
jogi rendelkezések miatt is jelentős eltéréseket mutatnak, az egyes tarifatételek önmagában
szakszerűen nem vethetők össze. Az európai tarifák ugyanis mindenhol rendszert alkotnak, és a
tarifák összessége teremti meg (különböző minőségben) a méltányos kompenzáció anyagi
bázisát. (1.-2. fejezet )
• A kétezres évek elején a nyugat-európai ÜHD-rendszerek a nagy mértékben növekvő
magáncélú másolással lépést tartva egyre nagyobb jövedelmet tudtak biztosítani a szerzőknek
is. 2007-től kezdve a magáncélú másolás technikájának és kultúrájának átalakulása olyan
változtatásokat indított el, amelyek igen jelentős jogvitákhoz vezettek. Az Artisjus esetében
1993-ban a nyolcvanas években létrehozott magyar ÜHD rendszer az akkor globális adatok
alapján használt összes adattároló 90%-át fedte le, 2000-ben még mintegy 82%-át, 2007-ben
már csak mintegy 33%-át. Az adattároló eszközök sokszínűvé válása új eszközök bevonását
tette szükségessé az ÜHD-rendszerbe, ami Európa-szerte és Magyarországon is sok vitával járt,
és e viták ma is zajlanak. Ma ott tartunk, hogy a díjigény a forgalomban levő adathordozók (a
Padawan döntés szóhasználata szerint: eszközök, készülékek, adathordozók) tároló
kapacitásának 82%-át nem fedi le a díjigény.
• Az európai jogvitákból közvetlenül a magyar, illetve más országok nemzeti jogalkalmazására az
Európai Bíróság előzetes döntéséig eljutott két ügynek, elsősorban a Padawan- és
kismértékben az Opus-ügynek van hatása. Számos nagy tanácsadói tanulmány született a vitás
kérdések számszerűsítésére, amit bemutatunk ebben a tanulmányban (2. fejezet). Több
országban szélesebb alapra helyezték és megújították az ÜHD-rendszert. A legalaposabb
kutatás és legátfogóbb tarifareform Hollandiában zajlott le.
• Az Európai Bíróság első, a magáncélú másolást vizsgáló előzetes döntése az ún. Padawan-
ügyben született. Az ítélet alapján európai szinten is megerősítést nyert, hogy a megfelelő
ellentételezést kifejezetten a jogtulajdonosokat ért hátrányok meghatározásával kell
megállapítani. A fogyasztók és a jogtulajdonosok közötti egyensúly számszerűsítésére nem
került sor.
• A jogtulajdonosi hátrányokat az egyedi magáncélú másolási cselekmények nyomon
követhetetlensége miatt összesítetten, nemzeti survey-k és statisztikai adatok használatával
lehet megállapítani. A szakirodalomban és más országokban elfogadott az érintett zenei és
filmpiacokon a magáncélú másolásból származó fogyasztói jóléti többlet megfelezése, és
elmaradt haszonkénti értékelése.
• Az ÜHD-rendszerek olyan önálló jogalapon álló tarifaszabályozást valósítanak meg, amelyek
eltérnek a magyar árszabályozás legjellemzőbb, a legkisebb költség elvére épülő gyakorlatától.
Az Szjt. 2011. évi módosítása (az inflációt meghaladó, és új felhasználói körre kiterjedő
díjközlemény kormányjóváhagyáshoz kötése) a közvetlen árszabályozás irányába mutat, ami a
méltányos kompenzáció elvével nem egyeztethető össze. Az ÜHD-tarifaszabályozásba az uniós
és magyar jogi háttérre és a szellemi tulajdonjogok közgazdasági jellemzőire tekintettel a
jövedelmezőség-alapú és összehasonlító tarifaszabályozási módszerek építhetők be (2. fejezet).
8
• Magyarországon a fogyasztói többlet módszerének alkalmazásával legalább 5 milliárd forintra
becsülhető a méltányos ellentételezés megfelelő mértéke a zenei piacokon, mivel a magyar
fogyasztókat legkevesebb 10,22 mrd forint anyagi előny éri a magáncélú másolásra vonatkozó
jelenlegi jogpolitikai döntés alapján. Sem Magyarországon, sem más európai országokban nem
sikerült megfelelő pontossággal megállapítani a lényegesen összetettebb filmpiaci
jogtulajdonosi veszteséget (3-4 fejezet).
• Az uniós jogi fejlemények különösen fontossá teszik az ÜHD rendszerek közötti
összehasonlításokat. Magyarország az elmúlt években az Európai Unió-beli adatokhoz képest
pontosan közepes mértékű kompenzációt valósított meg, további szempontok figyelembe
vétele nélkül csak a fogyasztó, vagy a jogtulajdonosok hátrányára lehet eltérni az elért
kompenzációs szinttől. (5. fejezet)
• Az Artisjus közös jogkezelői gyakorlatával az elmúlt években a folyó árakon enyhén növekvő,
reálértékben enyhén csökkenő kompenzációt tudott megvalósítani. Ezzel Magyarország
közepes (medián) szintű kompenzációja szinten maradt. A CompassLexecon 19 országra
kiterjedő panel-vizsgálata alapján azonban 2006. óta mintegy 12% százalékos reálnövekmény
nem rontotta volna tovább a magyar zeneipar helyzetét (5. fejezet).
• A magyar tarifarendszer fő sebezhetőségét az adja, hogy európai viszonylatban viszonylag szűk
a tarifabázisa (vagyis azoknak az üres hordozókank, eszközöknek, szolgáltatásoknak a köre,
amelyekre ÜHD-t kell fizetni), illetve a tarifabázis európai trendeket követő szélesítése gyakran
jogvitákhoz vezet. (1. fejezet – eszközök, 5.fejezet – díjrendszerek összehasonlítása).
• A magyar tarifarendszer ahhoz kellően széleskörű, nagymúltú és gondosan kezelt, hogy
adatainak elemzésével önmagában nagy pontossággal elvégezhetők a méltányos
kompenzációra vonatkozó számítások. A legtöbb tarifabevétel néhány százalékos pontossággal
a tarifa-felülvizsgálati időszakok2 között előre jelezhető, ezért a rendszer a sokkoktól
megóvható, amennyiben az Artisjus, a díjfizetésre kötelezettek és a felügyeleti szerv között
folyamatos tarifális egyeztetések zajlanak.
• A magyarországi ÜHD-rendszer elfogadottsága meglehetősen magas a fogyasztók körében, és
más európai rendszerekhez hasonlóan egyes termékek gyártói és fogyasztói kritizálják élesen.
A kritikák egyik oka az, hogy a magyar tarifarendszer országon belüli és regionális
kitekintésben is nagyon eltérő mértékben terheli az egyes eszközöket. Az Artisjus ÜHD
fizetésére kötelezett üzleti partnereinek egy köre arra panaszkodik, hogy az eltérő szlovákiai
tarifapolitika igen hátrányos helyzetbe hozza a magyar nagykereskedőket, mert a kis értékű
tömegtermékek jelentős részét a magyar fogyasztók legális magánbehozatal vagy illegális,
Szlovákiát érintő forgalomba hozatal útján helyezik el a magyar fogyasztóknál. Az környező
országok közös jogkezelőitől kért adatok alapján a hatás – bizonytalan, de nem elhanyagolható
mértékben – igazolhatónak látszik (6. fejezet).
• Az Európai Bíróság egységes uniós jogra vonatkozó doktrináját elfogadva a magyar és a szlovák
jogrendszer közül az egyik, vélhetően az utóbbi, nem felel meg a jogi előírásoknak, mivel a
kompenzáció mértéke nem igazolható okok miatt kisebb és csökkenő, mint az európai szint, és
a kompenzáció mértékének kiszámítása nem igazodik a magáncélú másolás mértékéhez.
Mindez Magyarországon kieső ÜHD-bevételt, kieső adóbevételt és a magyar vállalkozásoknak
elmaradt hasznot okoz. Ugyan nem Szlovákia az egyetlen közép-európai ország, amely
megkérdőjelezhető módon alkalmazza az ÜHD-rendszer alapját jelentő InfoSoc-irányelvet, de a
9
földrajzi közelség miatt a hazaival nagyban összeépült disztribúciós rendszerek miatt ennek
hatása okoz torzulásokat az üreshordozók hazai piacán (6. fejezet).
• A magyar szellemitulajdon-politika számára nemzetközi kihívást jelentene az egységes
jogértelmezés elérése a térségben. Ennek megvalósításáig azt javasoljuk, hogy az Artisjus
meglévő kedvezményrendszerét akként alakítsa át, hogy a szlovákiai jogpolitika legális
kereskedelmi tevékenységet torzító hatását mérsékelje (6. fejezet)
• A magyar törvényi szintű szabályozás 2011-ben beemelte a méltányos díjazás során figyelembe
veendő tényezők közé az inflációt, ami potenciális konfliktust okozhat a uniós joggal, és
hátrányosan érintheti a magyar jogtulajdonosokat. A magyar szellemi tulajdonjogok
érvényesítésére vonatkozó szakpolitika akkor tudja elkerülni a szlovákiai, vagy romániai és
bulgáriai kudarcok kialakulását, ha az inflációkövetést felváltja a magáncélú másolás változását
és a technológiai fejlődést figyelembe vevő, rugalmas, a tarifabázis folyamatos bővítését
lehetővé tevő szabályozás.
• Általánosságban megjegyezzük, hogy az Artisjus felügyeleti szerve útján kezdeményezhetné a
KSH-val az együttműködést az IKT-kutatásokban való részvételre, hiszen maga is gazdag
adatokat tudna a statisztikai adatfeldogozás céljára közölni, és a KSH adatfelvételei
nagymértékben hozzájárulhatnának a tarifarendszer tervezési pontosságának növeléséhez,
vagy egy jobb fogyasztói survey elkészítéséhez. Ugyancsak jelentős előnyt hozna a fejlett
tarifarendszert működtető közös jogkezelő szervezetek egyeztetett, közös adatfelvételen
alapuló survey-jének készítése. Mivel Európa-szerte hasonló folyamatok mozgatják a
fogyasztói előnyök és jogtulajdonosi hátrányok rendszerét, a nemzetközileg szélesebb körű
megalapozottság költséghatékonyabbá tehetné az adatfelvételt. A fogyasztási szokásokban
Magyarország előtt járó fejlettebb piacok adataival való összevethetőség nagymértékben
növelhetné a rendszer előrejelezhetőségét mind a fogyasztói előnyök, mint a jogtulajdonosi
hátrányok szempontjából.
• Összességében a technológiai változások, a fogyasztói szokások változása és a jelenlegi
tarifarendszer belső meghatározottságai olyan dinamikusan változó ÜHD-kompenzációt
vetítenek előre, amelyben az egyensúly fenntartása nem automatikus. A külső tényezők egy
része az ÜHD-bevételek eróziójára utal, egy része viszont ellentétes hatású. Az Artisjus ebben a
gyorsan változó környezetben az európai szinthez képest nem növeli a magyar jogtulajdonosok
lemaradását, de jelenleg nem is képes a jogtulajdonosok évek alatt felhalmozódott jövedelmi
hátrányainak ledolgozására3.
3 A tanulmány összeállítója, Antal Dániel ezúton szeretné kifejezni köszönetét dr. Faludi Gábornak a szöveg jogi
szempontú alapos lektorálásáért. A szövegben maradt esetleges pontatlanságokért kizárólag a szerző felelős.
10
1. Az üreshordozók felhasználása
Az első fejezetben azokat az üreshordozókat mutatjuk be, amelyek elemei a magyarországi ÜHD
rendszernek. A fejezet végén kitérünk a hazai díjrendszerbe be nem vont eszközökre. Ezt megelőzően
röviden tisztázzuk az üreshordozó és az adathordozó fogalmát, illetve a magáncélú másolásra
tekintettel kivetett üreshordozó-díj és a reprográfiai díj viszonyát.
Az üreshordozó és az adathordozó fogalmának megkülönböztetését kizárólag a jogi-szabályozási
hagyomány indokolja. Az üreshordozók első generációját elektromechanikai módszerekkel
(magnóval, videómagnóval) töltötték fel tartalommal. Ezek a hordozók valóban üresen kerültek a
fogyasztóhoz, és speciális, egycélú eszközök egyedi jelekkel rögzítették rajtuk a hang- és képi
tartalmat. Ezzel szemben ma már szinte minden hang-, kép- és mozgókép, sőt, a nyomtatott szöveg is
a számítógépes programkódokhoz és adatokhoz hasonló formátumban kerül rögzítésre, és
processzor segítségével történik az adatok feldolgozása írás (másolás) és olvasás (hallgatás, nézés)
közben is4. Mivel ilyen módon bármilyen számítógépes adathordozó alkalmassá vált bármilyen
tartalom rögzítésére, az üreshordozó kifejezés kiüresedett. Az adathordozók üres, vagy részben
operációs rendszerrel, programkódokkal feltöltve érkeznek a felhasználóhoz. Az magáncélú
másolásra tekintettel fizetendő díj szinte kizárólag adathordozókhoz köthető, így az üreshordozó-
adathordozó nyelvi megkülönböztetésnek csak a hagyománykövetés az oka. Jelen tanulmányban
pusztán azért beszélünk „üreshordozóról”, mert Magyarországon a szakzsargonban a magáncélú
másolásra tekintettel meghatározott díjat hagyományosan üreshordozó díjnak (a továbbiakban:
ÜHD) nevezik.
Az üreshordozók kereslete és kínálata Az ÜHD olyan kompenzációs jogdíj, amelynek beszedése és számszerű mértéke az üreshordozók piaci
forgalmához kötődik5. Érhető, hogy a közös jogkezelő szervezetet és felügyeleti szervét az
üreshordozók piacának fejlődése, a díjjal ellentételezett felhasználás alakulása kiemelten érdekli.
Azonban az üreshordozóknak nincsen önálló (autonóm) kereslete, azt a vásárlók kifejezetten azért
keresik, hogy jogvédett és nem jogvédett tartalmakkal töltsék meg őket. Bár egyes üreshordozók fő
felhasználási területe a magáncélú másolás, a kínálati oldal is többféle célra felhasználható
adathordozókat kínál, amelyek például számítógépek és más eszközök működését irányító
programok, szoftverek tárolására is alkalmasak. Az üreshordozók keresletét a zenehallgatás,
filmnézési igényből, közvetetten pedig az adattárolási igényből lehet származtatni, amit technológiai
szinten az adatfeldolgozási és adattovábbítási képesség, piaci szinten ezek ára korlátoz. Az
üreshordozót nem azért vásárolják, mert üres, hanem azért, mert tartalommal meg lehet és meg is
akarják tölteni.
Az adattárolás, az adattovábbítás és adattovábbítási képesség, mint lényeges korlát és befolyásoló
tényező az elmúlt évtizedben reflektálatlanul, és a technológiai változásai miatt időben is jelentős
eltérésekkel befolyásolta az ÜHD rendszereket. Különösen a korai időszakban hol az adattárolási, hol
az adattovábbítási, hol az adatfeldolgozás (másolási) képesség tűnt hosszú távon technológiailag
rögzítettnek, amit nem tűnt célszerűnek az ÜHD-rendszerben változó tényezőnek tekinteni. Az elmúlt
4 Ritka kuriózum, hogy a hetvenes-nyolcvanas években az audiókazettát hanggá alakított jelekkel digitális
adatok, programkódok rögzítésére is használták. 5 Mind a kompenzációs mechanizmussal, mind az ÜHD jogdíj jellegével részletesen foglalkozunk a
későbbiekben.
11
évtizedekben azonban mindhárom lényeges technológiai jellemzőben történtek olyan forradalmi
vltozások, amelyek az ÜHD-rendszer mögötti fogyasztói előnyök és jogtulajdonosi hátrányok
egyensúlyát jelentősen megváltoztatták.
Az üreshordozó-díjrendszerek kialakulásakor a magáncélú másolás elektromechanikus módszerekkel
történt, a másolt, tárgyiasult alkotás jelenlétében. Az első ÜHD díjakat ezért több országban nem is
csak a magnó- és videókazettákra, hanem egyes jogi megoldások alapján a másoló eszközökre
vetették ki. Utólagosan, az általánosítás igényével persze nevezhetjük az egyetlen célt szolgáló
magnót vagy videómagnót adatrögzítő eszköznek, a kazetták mozgatását pedig adattovábbításnak,
de ez csak olyan utólagos rekonstrukció, ami a digitális másolás korszakával megteremti a közös
értelmezési keretet.
A digitális másolatok számítástechnikai értelemben történő adatfeldolgozás (pl. a zene digitális jellé
alakítása, a film digitális jellé alakítása) segítségével készülnek, amelyeknek adattovábbítása lehetővé
teszi, hogy az egymástól távollevő felhasználók akár időben eltolva készítsenek másolatokat: ez
többek között a fájlcserélés lényege. A fogyasztók másolási képessége két lényeges tényezőtől függ: a
birtokukban lévő, processzorral és másolásra és lejátszásra alkalmas szoftverrel rendelkező eszközök
számától (PC, okostelefon, laptop, táblagép) és az adattovábbítási képességtől (szélessávú
internetelérés). Minél olcsóbban, minél több adatfeldolgozási és adattovábbítási kapacitást találunk
egy háztartásban, annál több magáncélú másolat lesz készíthető.
Az adattárolás iránti kereslet alakulását átfogó igénnyel azonban átfogóan csak az adattovábbítás és
az adatfeldolgozás összefüggésében lehet értelmezni. A világ adatigényének alakulását üzleti célokra
az IDC, tudományos igénnyel a University of Southern California kutatói dolgozzák fel rendszeresen.
Hilbert és López hosszú évek óta folyó, az ENSZ statisztikai szervezetével közösen végzett kutatási
programjában (Hilbert-López, 2011) 1120 adatforrásból tizenkét analóg és tizenhárom digitális
adathordozóra vonatkozó adatokat összesített 1986-2007. között6. A vizsgált bő két évtizedben igen
jelentős technológiai változás és extenzív növekedés volt jellemző a világ adathordozóira. Az
emberiség által tárolt adatok becsült mennyisége 1986-ban 2,6 exabájt volt, ami 1993-ra elérte a
15,8 exabájt, 2000-re a 54,5 exabájt és 2007-re a 295 exabájt mennyiségét7. Ez azt jelenti, hogy a
nyolcvanas évek elején az egy földlakóra jutó adat mennyisége (optimálisan rögzítve) egy CD-ROM
kapacitását sem érte volna el, 1993-ban már négy, 2000-ben 12 és 2007-ben 61 CD-lemezt töltött
volna meg. Erre mondhatjuk azt, hogy ennyi az emberiség adattárolási igénye. Az emberiség
adattárolási képessége (másképpen: az addig forgalomba került üreshordozók illetve adathordozók
mennyisége) ennél természetesen jóval nagyobb volt, hiszen a számítás nem veszi figyelembe az
adathordozók kihasználatlan kapacitását és a redundáns másolatokat.
A magán-, üzleti-, tudományos és közcélú adatfelhasználás szegmentálását a tanulmányok nem
közlik. A szerzők külön kiemelik a CERN Nagy Hadronütköztető berendezésének példáját, ami évi 15
petabyte adatot tárol (és másodpercenként egy petabyte-nyi adatot dolgoz fel), ez a nyolcvanas
években az egész emberiség körében egy év alatt előállított új adatnál is több. A kutatásoknak ezen a
szintjén magára a magáncélú másolásra nem lehet megállapításokat tenni, csak azokat a fontos
technológiai jellemzőket lehet rögzíteni, amik az adathordozók piacát mozgatják.
6 Az adatok homogenizálásának, viszonylagos technológia-függetlenségének és a nemzetközi statisztikai
rendszerekben való összevethetőségének problémáiról lásd Hilbert, 2012. Hilbert és López kutatási eredménye számszerűen nem, de nagyságrendjükben egyeznek az IDC nem nyilvános módszertannal készült hasonló becslésével. 7 1 exabájt = 1 milliárd gigabyte vagy 1 millió terrabyte.
12
A kumulálódás sebességét jellemzi, hogy 2000-ben hiába volt általános a digitális adattárolás, a régi
rendszerekben felgyűlt információk miatt még analóg tárolóeszközökön (papíron, elektromechanikai
eszközökhöz készült mágneses szalagon) volt megtalálható az információk többsége. 2007-ben
azonban az adatok 52 százaléka merevlemezen, 28 százaléka optikai lemezen volt elérhető, noha az
analóg eszközökön tárolt adatok évszázadok alatt gyűltek össze, ezek a digitális adattároló rendszerek
pedig csak a megelőző 25 évben terjedtek el széles körben (Hilbert-López,2012:62).
1. ábra Az emberiség által tárolt adatok megoszlása hordozónként
Már most érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a nagyon népszerű adathordozók (pl. az analóg
videó) a termék életciklusától függetlenül hosszú ideig fennmarad a felhalmozott eszközök és
készletek miatt. Továbbá igen lassú az időbeli eltolódás: 1993-ban a nyolcvanas években létrehozott
magyar ÜHD rendszer az összes adattároló kapacitásának 90%-át lefedte, 2000-ben mintegy 82%-át,
2007-ben csak mintegy 33%-át. (Ezen az arányon csekély mértékben sikerült fordítani az elmúlt
években az SSD memóriával működő egyes eszközök terhelésével). Az 1. ábrán a kék árnyalataival
jelöltük azokat a digitális adathordozókat, amelyek az adott évben hozzájárultak a magyar ÜHD
rendszer fenntartásához, és a narancs árnyalataival (az eredeti ábrához hasonlóan) az analóg
korszakban ÜHD-vel terhelt adathordozókat.
Az adattárolókon rögzített információkat az emberek valamilyen gépi eszköz nélkül nem tudják
olvasni, vagyis az adattárolás ilyen extenzív növekedését csak az adatfeldolgozó képességgel és az
adattovábbítási képességgel együtt érdemes vizsgálni. A túlzott absztrakció elkerülése végett egyik
legismertebb adathordozó, a CD-R példájával a következőképpen érzékeltethetőek ezek a külső
hatások.
A CD-R piacra történő bevezetésekor a számunkra jelentős felhasználási módja
elsősorban a tömörítetlen hangformátumú zenei CD-k magáncélú másolása volt. Az
13
adattárolásra jellemző, hogy a kilencvenes évek közepének technikai színvonalán 74
percnyi zene (körülbelül 9-15 zeneszám) lemásolására 15-80 perc volt szükséges, és az
interneten körülbelül több óra alatt lehetett továbbítani ennyi információt. Ma
ugyanennek az információ-mennyiségnek a CD-R-re írásához vagy interneten való
továbbításához néhány perc is elegendő, ami arra utal, hogy az adattovábbítás
sebessége lényegesen kihat az adattároló használatára. Az adatfeldolgozás jellemző
formája a kilencvenes években a tömörítetlen, digitálisan rögzített hangfelvételek
lejátszása volt. Ezt otthon, esetleg a személygépkocsikban, illetve hordozható CD-
lejátszókon lehetett megtenni. A nagy teljesítményű személyi számítógépek később
egyre szélesebb körben tették lehetővé ennek a zenének a tömörített formában való
tárolását és lejátszását. Egy mp3 formátumba tömörített zeneszám 10-15-ször kevesebb
helyet foglal8, viszont lejátszásához (a tömörítéstől és a használt kitömörítéstől függően)
több tízmillió számítási műveletet kell végrehajtani másodpercenként. Az
adatfeldolgozás fejlődése, a processzorok elterjedése a kétezres évek második felében
viszont már széles körben lehetővé tette az állományok kitömörítését a mobil
alkalmazásokban – telefonokban, autókban. A tömörítés és visszaalakítás könnyebbé
válása az eredeti példában szereplő CD-nek mind a hasznos kapacitását, mind a
felhasználási lehetőségei széles körben növelték. Az adatfeldolgozás és az adattárolás
együttes fejlődésének hatására egy zeneszám CR-re írásának ideje 1-4 percről 1-2
másodpercre csökkent, és egy CD tároló kapacitása (viszonylag csekély minőségi
kompromisszumok árán) 10-15-ről 200-300 magáncélú másolatra nőtt.
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján nehéz megmondani, hogy az adatfeldolgozó- vagy az
adattovábbító képesség növeli-e jobban a magáncélú másolás jelenségét, bár biztosan mindkettő
hatása erősen pozitív. A kilencvenes években a lakossági internet elterjedése miatt az adattovábbítás
lehetősége, a fájlcserélés megjelenése okozta a legnagyobb változást a jogtulajdonosok és a
fogyasztók viszonyában. Értelemszerűen ekkor került előtérbe a magáncélú másolatok, a fájlcserélés
és a lakossági internetnet-penetráció közötti kapcsolat vizsgálata.
A kétezres években viszont az adatfeldolgozó kapacitás növekedése látszik meghatározóbbnak, mivel
a processzorok olyan olcsóak lettek, hogy megjelentek a gépjárművekben, a telefonokban, az iroda és
a lakás minden pontján, így bárhol lehetőség van magáncélú másolatok készítésére, tárolására és
lejátszására: a gépkocsiban a rádió szórakoztató funkcióját részben a magáncélú másolatok
hallgatása veszi át. Természetesen jelenleg ismét az érdeklődés homlokterébe került az ilyen
eszközök és a magáncélú másolatok terjedése közötti kapcsolat vizsgálata.
A következő fejezetben konkrét kutatási eredményeket ismertetünk arra vonatkozóan, hogy a
magáncélú másolás jelenségére a PC, a processzorok, és a széles sávú internet elterjedése milyen
módon hat. Ebből az általános bevezetőből azt szükséges észben tartani, hogy amikor az ÜHD
kapcsán új eszközökről beszélünk, azokban van-e processzor, képesek-e adatfeldolgozásra; amikor
adattovábbításról beszélünk, azok képesek-e a magáncélú másolást támogatni.
Mivel az adattárolás, az adatfeldolgozás és az adattovábbítás költsége is jelentősen csökkent az
időszakban, a magáncélú másolás jelensége globálisan egyre szélesebb körben elterjedt, ami
egyébként fejlődő országokban is szükségessé tette az ÜHD rendszerek bevezetését. Amíg a
8 Az otthoni környezetben már hallható minőségromlást okozó 128kbs tömörítés körülbelül tízszeresére, a
hétköznapi használatban kevés kompromisszummal járó 196kbs körülbelül hétszeresére növeli az adathordozó tárolási kapacitását.
14
nyolcvanas években az analóg másolási technológiák elsősorban a fejlett országokban élő
magánszemélyek számára voltak széles körben elérhetők, az emberiség jelentős része igen kevés
rögzített adatot tárolt. A kilencvenes években a föld fejlettebb országaiban volt széles körben
elérhető a digitális adattárolás, adattovábbítás- és feldolgozás. A mai technológia mellett azonban a
föld lakóinak döntő többsége számára elérhetőek az adattároló- és feldolgozó eszközök (árhatás).
Mivel azonban a jövedelemhatás továbbra is igen erős, mivel mind a nagy sávszélesség, mind a nagy
számítási kapacitás igen drága, az adatok tárolásának, feldolgozásának és különösen továbbításának
költségei egészen eltérő mennyiségű médiafogyasztást tesznek elérhetővé a különböző jövedelmi
csoportokban. A föld fejlődő országaiban még mindig az első hálózatba kapcsolt, processzorral
rendelkező eszközt szerzik be a háztartások, míg a legfejlettebb országokban már általában a
háztartás minden tagjára jut egy ilyen eszköz.
A hazai üreshordozó-díjrendszer bevezetésekor a magáncélú másolás szempontjából releváns
adattovábbítás a rádióközvetítés és a tévéközvetítés volt. A magáncélú másolatok egyik fontos
forrása és terjedési csatornája az volt, hogy az emberek a rádióközvetítésből felvették a zenét, vagy a
tévéközvetítésből a filmet. Bár az emberiség adattovábbító-kapacitásának még ma is viszonylag
jelentős részét foglalja el a rádió- és tévésugárzás, a decentralizált (internet) és kétirányú („letöltés és
feltöltés”) hálózatos adattovábbítás sokkal nagyobb mértékben nő. A világ egyirányú adattovábbítási
kapacitása a Hilbert-López által vizsgált időszakban évente kumulálva 6 százalékkal nőtt, a kétirányú
adatforgalom viszont éves átlagban 28 százalékkal. Álláspontunk szerint az adatátviteli kapacitással
kapcsolatos kérdéseket nem az ÜHD kapcsán, hanem a műsorszóráshoz és az internetes jogosításhoz
kapcsolódó kérdésként kell kezelni. Az internet általánydíj kérdése pedig az ÜHD alternatívájaként
egyre kevésbé tűnik értelmes alternatívának, hiszen továbbra sem csak az adattovábbítás, hanem az
adatfeldolgozás és az adattárolás terén is folyamatos a magáncélú másolást érintő komoly léptékű
innováció. (Az más kérdés, hogy az internet átalánydíj az ÜHD kiegészítőjeként többször szóba került,
és ma sincs levéve a napirendről.)
Az adattovábbítás és adatfeldolgozás jelenleg szinte semmilyen technológiai korlátot nem szab az
adattárolásnak, és az egyre jelentősebb redundancia (nem használt másolatok, többszörözések,
helypazarlás) jelenségére utal, hogy a tárolt információk „csak” évi 23 százalékkal nőnek, ami
elmarad az internetforgalom 28 százalékos, és az éves adatfeldolgozási kapacitás 58 százalékos
emelkedésétől is. A technológiai korlát hiánya az adatfeldolgozás, adattárolás és adattovábbítás
árának csökkenésével egyúttal a piaci korlát majdnem teljes hiányával is együtt jár.
A globális folyamatokat azért tartottuk fontosnak jellemezni, mert az emberiség által exponenciális
mértékben feldolgozott, továbbított és tárolt adat jelentős része jelenleg szerzői jogvédelem alá
tartozó hangfelvétel és filmmásolat (a vizuális és irodalmi alkotások másolataitól itt eltekinthetünk).
A magáncélú másolásra ható külső fogyasztási szokásokat tehát úgy jellemezhetjük, hogy azoknak
jelenleg semmilyen érdemi technológiai és piaci korlátja nincsen, az exponenciális növekedés szinte
minden földlakó jövedelmi és háztartási körülményei között folytatódhat. A magyarországi
magáncélú másolás technológiai adottságai sem a fejlett országok, sem a fejlődő és szegény országok
minimális technológiai-piaci korlátaitól nem térnek el lényegesen. Mindez lehetővé teszi a külföldi
megfigyelések, adatok és tapasztalatok széles körű felhasználását a magyarországi környezetben is.
• Az általános módszertani megközelítés alapján indokoltnak tűnik azokat az eszközöket is bevonni
az ÜHD rendszerbe, amelyek képesek processzoros adatfeldolgozásra, azaz szükség szerint
15
rendelkeznek tárolókapacitással is. A legtöbb európai ÜHD rendszer ilyen, és a magyar is ebbe az
irányba fejlődött az elmúlt években.
• A meglévő rendszer legegyszerűbben úgy alakítható át, hogy azokat az eszközöket vonják be a
díjfizetés körébe, amelyek képesek magáncélú másolatokat rögzíteni és emiatt megosztani (pl.
okostelefon, hálózati kártya a számítógépben vagy hálózati kártyával rendelkező számítógép).
Az üreshordozók felhasználásának változása időben
2. ábra Az üreshordozók és felhasználásuk története, az üreshordozó-díjrendszerek mérföldkövei
A fenti ábrán évtizedenként bontásban látható az üreshordozók technológiai és az üreshordozó-díjak
jogi fejlődése9. Már most felhívjuk a figyelmet arra, hogy a terjedőben lévő felhő alapú adattárolás a
másolás fogalmát nem, de az adattárolás (és az adattovábbítás) összefüggéseit olyan mértékben is
átrendezheti a jövőben, ami messze túlmutat jelen tanulmány keretein.
Az ÜHD rendszerek az 1963-1996 közötti analóg korszakban alakultak ki, és a kor technológiai
lehetőségei, fogyasztói szokásai és jogi megoldásai között jól működtek. Németországban eredetileg
1965-től a másolást lehetővé tevő eszközökre vetették ki az ÜHD díjat, és csak 1985-ben terjesztették
ki azokat az üreshordozókra, annak érdekében, hogy az okozott vagyoni hátrány mértékével és a
jövedelemkiesés mértékével (a másolt mennyiséggel) arányosítsák a rendszert (Kreile-Becker, 2003).
Az eredeti, német magáncélú másolási díjat magukra a másolást lehetővé tevő szalagos és kazettás
magnókra, majd videómagnókra vetették ki, Németországban lényegében egy időben a műsoros
kazettagyártás10, a felvevő magnók forgalmazása és az üres kazetták piacra dobásával. A rendszer az
9 Nem szakirodalmi, illetve közismert adatok és jogi tények alapján, rendszerezve elsősorban Huygen et al.
2009:95 alapján. 10
A világon először Németországban 1964-ben kezdődött meg a műsoros audiókazetták gyártása.
16
Európai Gazdasági Térség minden országában bevezetésre került a copyright-szemléletű jogrendszert
alkalmazó országok és a de minimis szabályt alapján kimaradó Luxemburg kivételével11.
A magyarországi köznyelvi gyakorlatban alkalmazott üreshordozó-díj igen félrevezető, hiszen
világszerte magáncélú másolásról (private copy, angol; thuiskopie, holland: otthoni másolás)
beszélünk. A magáncélú másolásra tekintettel fizetendő díjakat eleinte szinte minden országban
elsősorban az adatfeldolgozó eszközökre, és csak másodsorban, arányosítási célból állapították
meg az érintett jogosultak az üreshordozókra is. Ez a megközelítés a kor üreshordozóinak logikus
mértékegységében, percben határozta meg a fizetendő díj mértékét. Magyarország kezdetektől
eltért a jellemző rendszerektől azzal, hogy az audio/vizuális másolóeszközökre nem vetett ki díjat. (A
reprográfiai jogdíj alapját az eszközök képezik.)
Az 1963-tól forgalmazott audiókazetták forgalmát az Egyesült Államokban 1992-1993-ban előzte meg
a CD-k forgalma, a hazánkhoz hasonló közepesen fejlett országokban az ilyen piaci váltások pedig
egy-két év késéssel jelentkeztek. Az elektromechanikus audiókazetták tehát körülbelül harminc évig
jelentették az audió üreshordozók domináns formáját, ami majdnem pontosan megegyezik az
elektromechanikus mozgóképrögzítés körülbelül 28 éves dominanciájával. A videokazetták a VHS
berendezések kezdeti magas ára miatt viszonylag lassan terjedtek el. Több, piacilag sikertelen
előzmény után a VHS rendszer tömeges piacra dobásának éve a legfejlettebb piacokon 1975 volt, az
azt felváltó DVD formátum az Egyesült Államokban 2003 közepén, egyes piacokon valamivel előbb
vagy később előzte meg a VHS-t. A VHS rendszerek hanyatló ciklusa az audiókazettánál viszont sokkal
gyorsabb volt, ami talán az otthoni filmek rövidebb élettartamának köszönhető: a rögzített zenét
lényegesen többször és tovább játsszák le, mint a rögzített filmet.
A magáncélú másolás kultúrájában és a jogkezelői gyakorlatban az első jelentős megrázkódtatást az
elektromechanikai másolást felváltó digitális másolás jelentette. Az optikai lemezek, mint
üreshordozók körülbelül 1996-2009 között uralták a magáncélú másolást. Az analóg adathordozók
kora mintegy harminc éves időszakát a kilencvenes években az optikai lemezek mintegy tizenöt éves
dominanciája követte. A CD mint hanghordozó 1982-ben került piacra, és 1988-ban jelent meg több
prototípus után a CD-R mint üreshordozó. Tömeges elterjedése körülbelül 1995-re tehető. A CD-R
mint üreshordozó az asztali számítógépekbe épített íróberendezések otthoni megjelenésével vált
magáncélú másolásra alkalmas eszközzé. A CD-t mint domináns üreshordozót a DVD körülbelül 2007-
ben váltotta fel.
Az átmenet kezdetben viszonylag egyszerűnek tűnt, aminek utólag úgy magyarázható az oka, hogy a
processzorok magas ára, és emiatt az adattömörítés alacsony szintje miatt az optikai hordozók ÜHD
díjait az elektromechanikus másolással használható hordozókhoz hasonlóan percben határozták meg.
Például egy CD-R tömörítés nélkül 74 percnyi helyet tartalmazott. Amint a 10. l.-en lévő
szemelvényben láthatjuk, a CD-R használati módja a termék körülbelül húsz éves története során
nagyon alaposan átalakult, aminek elsősorban az oka abban keresendő, hogy az adatfeldolgozási
kapacitás fejlődésével nem csak a tömörített adattárolás, de a valós idejű, tehát a zenehallgatással
egyidőben történő kitömörítés is12. Ezzel a CD-R kapacitása a korábbi jellemző 12 zeneszámról
körülbelül 200-300 zeneszámra nőtt. A tömörített állományok kibontása először csak a PC CD-
11
Az EGT országok ÜHD rendszereit az 5. fejezetben mutatjuk be és hasonlítjuk össze. 12
A korábban 74 percnyi kapacitás tömörítéssel növelhető lett volna, de a kor tömörítési algoritmusaival és a kitömörítéshez használt számítási kapacitással percekig, vagy akár tíz percig is eltartott volna a hallgatható jellé való visszaalakítás.
17
olvasójában, később a hifitornyokban, majd az autós lejátszókban is megjelent, ami egyre gyakoribbá
tette a korábbi .wav13 formátum helyett a tömörített .mp314 formátum használatát.
Az adattömörítés jelenségét kifejezetten a számítási kapacitás bővülése tette lehetővé, így nem
csoda, hogy a magáncélú másolás terjedésével elsősorban azok a díjrendszerek tudtak lépést tartani,
amelyek eleve a másoló eszközt, így magát a számítógépet is díjjal terhelték. Az a háztartás, amelyik a
kilencvenes években PC-n hallgatta a zenét, egy CD-R emezre 300 zeneszámot, az, amelyik még CD-
lejátszón vagy hifiberendezésen hallgatta, csak 12 számot másolt.
A jogkezelői gyakorlatban a hagyományos, percalapú gondolkodást lassan felváltotta a digitális
eszközök névleges kapacitásának kifejezésére való megabyte használata. Amint láthatjuk a CD-R
példájából, ez igen félrevezető gyakorlat volt, mivel a digitális üreshordozók tényleges kapacitása
egyszerre függ a fogyasztó eszközének számítási kapacitásától és a névleges kapacitástól. A magyar
tarifálási gyakorlatban napjainkig fennmaradt az elektromechanikus másolás korszakából való
percalapú tarifálás, amit a digitális adathordozók megjelenésekor – más európai szervezetekhez
hasonlóan – az akkori perc- és névleges kapacitás közötti, már nem érvényes képlettel vezettek be az
ÜHD rendszerbe. Ennél egyértelműen jobb gyakorlat a rögzíthető művek számához kötni a tarifákat,
és a rögzíthető művek számát a tarifa-felülvizsgálat során külön is felülvizsgálni.
A digitális átállást azok a díjrendszerek vészelték át kisebb megrázkódtatással, amelyek eleve csak
arányosítási céllal terhelték az üreshordozókat, és a kezdettől fogva a másolóeszközökre is díjat
állapítottak meg. Amint az 5. fejezetben látni fogjuk, az európai ÜHD rendszerek prototípusában, a
német rendszerben húsz évig csak a másolóeszközöket (magnókat) terhelték, és az üreshordozók
terhelését kifejezetten azért emelték be a rendszerbe 1985-ben, hogy a kisebb vagy éppen nagyobb
mennyiséget másoló fogyasztók között arányosabb terhelést valósítsanak meg. Ugyancsak előfordult
az európai gyakorlatban, hogy kifejezetten a hálózati kártyát, vagy a CD-másoló berendezést
terhelték tarifával, nem az egész PC-t. Mivel azonban a mai kereskedelmi forgalomban kapható PC-k
nem csak a legnagyobb magáncélú másolat-tárhelyek, de egyben az adatfeldolgozó és adattovábbító
helyek is, a jellemző európai tarifarendszerek a személyi számítógépet egészében terhelik.
A digitális átállás során a tömörítés jelensége azért kapott relatíve csekély figyelmet, mert a
tömörítés megjelenése az internet lakossági elterjedésével egyidőben történt, ami 1999-től még
jelentősebb hatásnak látszott. Ebben az évben jelentek meg a fájlcserélők, amelyek lehetővé tették,
hogy egymást nem ismerő fogyasztók, a számítógépük állásidejében, időráfordítás nélkül, akár
ismeretlen fogyasztók számítógépén tárolt tartalmakat maguknak lemásoljanak. Az adattovábbítási
képességnek ez a gyors növekedése a másolatok készítését és terjesztését magánál a másolási
technika fejlődésénél is jobban felgyorsította. A fájlcserélés igen sok mérési, jogi, módszertani
problémát vetett fel, és egy idő után megszülte azt a gondolatot is, amely elsősorban a szélessávú
internet hozzáféréshez kötötte volna a kompenzációs díjrendszert. A fájlcserélők a kétezres évek
második felében már minden lakosra vetítve évente több száz zeneszám másolat készítését tették
lehetővé, és megindult a teljes mozifilmek és tévéműsorok cseréje is. A magáncélú másolatok száma
egy nagyságrenddel meghaladta a legális kereskedelmi forgalomban eladott másolatok számát, ami
az egész kultúrafogyasztás szokásait megváltoztatta.
13
A WAV-formátum digitális audióállományok egyik adatformátuma, általában nem tömöríti az audioadatokat. A WAV formátumot (pontos neve: RIFF WAVE) a Microsoft definiálta a Windows operációs rendszer számára "Resource Interchange Format" (RIFF) néven. (Wikipédia) 14
Az MP3 veszteséges tömörítésen alapuló, zene tárolására használt fájlformátum, jelenleg az egyik legelterjedtebb. (Wikipédia)
18
2009-től váltak tömegesen elérhetővé az első könnyen kezelhető memóriaelemek, elsősorban az
első, Windows és Mac OS rendszereken is jól kezelhető hordozható külső merevlemezek (HDD),
amelyek a magáncélú másolás technológiájában és szokásaiban a fájlcseréléshez hasonló mértékű
fordulatot hoztak. Az internetes fájlcserélés és az adattovábbítás terhelő esetleges díjrendszer
bevezetése mégis lekerült a napirendről, mivel az elmúlt években az adatfeldolgozás- és az
adattárolás technológiájának az adatátviteli forradalmat meghaladó mértékű fejlődése ismét az
eszközökre terelte a figyelmet. A külső hordozókon ugyanis ismét előtérbe került a fogyasztók
közötti, fizikailag azonos térben történő másolás. A külső merevlemezeken ugyanis egy óra alatt
annyi magáncélú másolatot lehet megosztani, amire egy szélessávú internettel rendelkező háztatás
éves adattovábbítási kvótája sem volna lehetséges. A jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható
HDD-k a magyar háztartások számára 5-6 album áráért az összes valaha megjelent magyar zenét
otthon tárolhatóvá teszik. Egy HDD-n tömörítve negyedmillió zeneszám fér el, ami egy-egy nemzeti
lemezpiac történetének teljes termésével azonos nagyságrend. Bár sokan azt gondolták, hogy a
magáncélú másolatok terjedésében a fájlcserélés hozta el a végső határt, az Egyesült Államokban a
HDD-k cseréje útján megosztás mennyiségét tekintve már 2010-ben meghaladta az online fájlcserélés
mértékét15 és így a lemezipar nemzetközi szervezetének, a RIAA-nak már a fájlcseréléssel azonos
léptékű problémaként kezeli az extrém nagy tárkapacitású hordozható eszközök használatát.
A HDD magáncélú másolásba berobbanó, a fájlcseréléssel vetekedő használati mértékét félrevezető
volna a nagy névleges kapacitásnak tulajdonítani, és az ÜHD díjakat mondjuk a CD-R vagy a
memóriakártyák névleges kapacitása alapján meghatározni. A HDD nem csak a tárkapacitást, hanem
az adatátviteli sebességet is extrém mértékben megnöveli. A HDD igen gyors adatátvitele a
tárolóeszköz és a számítógép, valamint a fizikai hordozhatóság a szélessávú internetnél nagyobb
adatátviteli sebességet tesz lehetővé az eszköz fizikai mozgatásával. Egy HDD átvitele a másik
fogyasztó eszközéhez, és a teljes tartalom átmásolása az utazási időn kívül legfeljebb egy órát vesz
igénybe. Így egy városon belül órák alatt, egy országban egy napon belül lényegesen több tartalom
osztható meg, mint a mennyiségi kvótákat is figyelembe véve egy szélessávú internet-előfizetéssel
több év alatt.
Amíg az online fájlcserlés nyomán többen gondolták úgy, hogy az internetforgalmat kellene ÜHD
díjjal terhelni, a HDD cserélés a digitális zenei fájlokat használhatóvá tevő eszközök: a számítógépek,
szórakoztató-elektronikai eszközök, mobiltelefonok, táblagépek terhelésének gondolatát veti fel.
Szemben az internet-forgalom terhelésével, a legtöbb országban ezeknek az egységeknek a terhelése
már a rendszerben megtörtént, és ezért csak a teher mértékének parametrizálása a kérdéses.
Magyarország ebben a tekintetben furcsa átmenetet képez, mivel egyes lejátszóeszközöket a
beépített üres kapacitás okán kezdett el terhelni (az okostelefonokat, set top boxokat).
Szintén az elmúlt évek újdonsága, hogy széles körben elterjedtek a processzorral rendelkező,
számítógépet tartalmazó mobil eszközök (a mobiltelefontól a táblagépen és az ultrabookon át
folyamatos az átmenet a notebookig és a számítógépig). Ezek az eszközök egyszerre rendelkeznek
erős adatfeldolgozási, és általában önálló adattovábbítási képességgel is, és teljes mértékben
indokolatlanná teszik a számítógépek, a telefonok és az mp3 lejátszók megkülönböztetését. Ezeknek
az új eszközöknek a beillesztése sok ÜHD rendszerben nem okozott gondot, hiszen az adatfeldolgozó
eszközöket a legtöbb országban már korábban is terhelték. Igen nagy vitákat váltott ki viszont abban
a néhány országban (Hollandia, Finnország, bizonyos értelemben Ausztria és Magyarország), ahol a
15
70 Percent of All Music Piracy Happens Offline..., Digital Music News, 2012. július 26.
19
méltányos kompenzáció díjigénye kizárólag az üreshordozókra épült16. A magyar ÜHD rendszer
szempontjából ez azért különösen jelentős fejlemény, mert a magyar rendszer éppen a mobil
eszközök terhelésén keresztül kezdett el a hagyományos európai rendszerekhez hasonló
tarifaszerkezetet kapni.
A fejlődés további, egyelőre nehezen belátható távlatú lépcsője a számítási felhő elterjedése lesz. A
számítási felhő azt jelenti, hogy a felhasználók pillanatnyi igényük szerint adatátviteli hálózaton
rendelnek meg adattárolási és bonyolultabb adatfeldolgozási szolgáltatásokat is távoli számítógépes
parkokból. A felhő használata jelentős megtakarítást hozhat a hardverbefektetések terén, de
folyamatosan jelen lévő, széles adatátviteli képességet tesz szükségessé. A felhő alapú (streaming)
szolgáltatások már a magyar piacon is megjelentek, de egyelőre igen csekély a részesedésük a hazai
médiafogyasztásból. A felhő tartalomszolgáltatási koncepciója nem tér el jelentősen az igényalapú,
előfizetéses tartalomszolgáltatástól, ami a műholdas műsorszórásban és a kábeltelevíziózásban régen
megjelent.
Az üreshordozók típusai és felhasználási jellemzői
Elavult, alig használt üreshordozók
Az audió- és videókazetták szerepeltetése a díjrendszerben elsősorban történeti jelentőségű, mivel
ebből ma már csak elenyésző összegű üreshordozó díjbevétel keletkezik (Az üres kazetták
professzionális felhasználása kivétel az üres hordozó jogdíjfizetési kötelezettség alól). A 2012-ben
keletkező ÜHD bevétel e részeszinten teljes egészében olyan tranzakciókhoz kötődik, amelyek
évekkel ezelőtt történtek, és a forgalmazó fizetési nehézsége miatt hosszú részletfizetés alapján kerül
megfizetésre.
Az elektromechanikus másolást lehetővé tevő kazettákkal a jelenlegi tarifarendszer megértése miatt
szükséges foglalkozni. A nyolcvanas- és kilencvenes évek legfontosabb üreshordozói esetében a
magáncélú másolatok mennyisége jól meghatározható volt. A magáncélú másolatok az audió- és képi
tartalmak percben kifejezett mennyiségéhez lettek meghatározva. Mivel az audiókazettákat
elsősorban hangrögzítésre (és a nyolcvanas években elenyésző mértékben számítógépi programok
rögzítésére) a videókazettákat pedig képrögzítésre használták, a magáncélú másolás költségei,
technikai lehetőségei és az így okozott jogdíjkiesés az elsődleges (gyártott) példányok piacán jól
meghatározható volt. Az elektromechanikus, szalagos rögzítés kapacitása az állandó szalagforgási
sebesség miatt fix volt17, ami nem tette szükségessé a felhasználói technikák változása miatti
kárbecslés folyamatos megújítását.
A kilencvenes években az Artisjus – más európai közös jogkezelő szervezetekhez hasonlóan – a CD-R
jogdíjait az audiókazettákhoz hasonlóan, a DVD-R jogdíjait a videókazettákéhoz hasonlóan határozta
meg. Ezek a termékek lettek a kétezres évek fő jogdíjbevételi forrásai. Amint azonban az előző
alfejezetben láttuk, ennek a technológiának a használata jelentősen megváltozott a tömörítés, és a
kitömörítést szinte mindenhol lehetővé tevő számítási kapacitás bővülésével.
16
Az 5. fejezetben pontosabban bemutatjuk az EGT országok ÜHD-rendszereinek különbségét. Az EGT-országok egy része a másolóeszközt mindig is terhelte, és ezért az új eszközök bevonása az ÜHD-rendszerbe természetes. Más országokban a jogszabályi alap az üres hordozóhoz kapcsolódik, és az eszközök adathordozó kapacitása alapján vonják be az eszközöket, akár a számítógépeket is az ÜHD rendszerbe. 17
Itt eltekinthetünk a magáncélú másolás szempontjából lényegtelen diktafonoktól és az elsősorban ipari kamerákban használt videómagnóktól, amelyek a hangminőség rovására lehetővé tették a lassabb szalagsebességgel a kapacitás bővítését.
20
Az elavult, már nem használt adathordozók közé sorolhatjuk a minidiszket, amit a korai
videókamerákban, illetve hangrögzítésre használtak, és amelynek forgalma az elmúlt másfél évben
néhány száz darab volt, ami önálló elemzést nem igényel.
Egyszer írható üreshordozók: az optikai lemezek
A CD-R lemezekről, és ezt követően, részben visszautalva a CD-R lemezekre a DVD-R lemezekről azért
írunk különös részletességgel, mert a legutóbbi időkig ezek jelentették a hazai díjrendszer
legnagyobb, legtöbb tranzakciót generáló, legkiszámíthatóbb elemét is. Éppen a CD-R és a DVD-R
rendszerek egyre csökkenő mértékű használata teszi szükségessé a teljes tarifarendszer
koncepcionális áttekintését.
Az írható CD lemezek tömeges elterjedése a legfejlettebb fogyasztói piacokon 1995. körül kezdődött,
hazánkban a kilencvenes évek utolsó éveire tehető. A CD-R lemezekre a fogyasztók kezdetben
műsoros CD lemezeket másoltak, esetleg mp3 albumokat tettek fel. A digitális fényképezés, a filmek
digitalizálása még gyerekcipőben járt, a hazai kereskedelemben kapható hordozható mp3 lejátszók
kezdetlegesek és költségesek voltak.
A CD-R kereskedelmi bevezetésének időszakában viszonylag magas ÜHD tarifát kapott, annak
mértéke a nagykereskedelmi ár 15% körül volt. Ezt Európa-szerte, és Magyarországon is a percben
meghatározott, névleges kapacitás alapján állapították meg. A CD-R gyári és nagykereskedelmi ára az
ezt követő másfél évtizedben folyamatosan zuhant, és domináns archiválási, magánmásolási
funkcióját átvette a kétezres évek közepén piacra került, jóval nagyobb kapacitású DVD-R lemez.
Jelenleg a lényegében változatlan, de a nagy piaci szereplőknél egységes és viszonylag magas
kedvezményeket is figyelembe véve az ÜHD mértéke a termék értékének mintegy 150 százaléka.
A CD-R lemezek jellemző kapacitása 737,280,000 bájt (700 MB). A CD-lemezek fejlesztése lényegében
leállt, a kilencvenes években elsősorban az írási sebesség gyorsítása volt az innováció iránya. Az
eredeti írási sebesség 150 kB/s volt, a 4-szeres írási sebesség 600 kB/s írási sebességet, a fejlesztés
végpontját jelentő 52x írási sebesség 7.2 MB/s sebességet tett lehetővé. Nyilvánvaló, hogy a
fogyasztó számára jelentős előnyt jelent, hogy a kezdeti 80 percről mintegy 1,7 percre csökkent egy
CD megírásának az ideje. A CD-R piacra vezetésekor a legtöbb háztartásban egyáltalán nem volt olyan
hardver és szoftver, ami lehetővé tette volna a valós idejű fájltömörítést, ezért a CD-R piacra
dobásakor a másolás pénzbeli, időbeli költsége valóban jól összevethető volt az audiókazettákra eső
kölstségekkel. (A magáncélú videómásolatok készítése teljesen megoldatlan volt).
Amint a korábbi történeti fejezetben bemutattuk, az optikai lemezek felhasználása a saját életútjuk
alatt igen jelentős változáson ment keresztül. A jó minőségű, és gyors tömörítés, majd a valós idejű
kitömörítést lehetővé tevő számítási kapacitás megjelenése a számítógépben, majd a hifiben, majd a
mobil- és autós szórakoztatóeszközökben a 10-15 tömörítetlen zeneszámról 200-300 mp3
formátumú zeneszámra növelte a másolási kapacitást. Az írási sebesség csökkenésével mind a
másolás időbeli költsége, mind a fajlagos kapacitás ára az audiókazetta hasonló mutatóinak a
töredékére esett vissza, amit a tarifarendszer nem követett, így a kilencvenes évek végétől legalább
tíz éven át ennek az innovációnak a teljes előnye a fogyasztói többlet formájában jelent meg. A
magyar tarifarendszerben az optikai lemezek terhelése fajlagosan folyamatosan csökkent, mivel a
DVD-R fajlagos terhelése alacsonyabb lett a CD-R-nél, és a nemzetközi verseny hatására az Artisjus a
tarifákat befagyasztotta, sőt, kedvezményekkel csökkentette.
A legtöbb európai tarifarendszer ezt a megrázkódtatást nem élte át, mivel eleve nem az
üreshordozókra épített. Németországban mind a számítógépekre, mind külön a CD-írókra díjat
21
vetettek ki a magáncélú másolásra való tekintettel. 2010-ben Európa szinte minden országában
terhelték a törmörítést és kibontást lehetővé tevő hardvereket, ami Hollandiával, és félig-meddig
Magyarországgal is kibővült, így csak Litvánia, Portugália, Finnország és Svédország maradt ez alól
kivétel.
A CD-R használata a DVD-R lemezektől a hasonló hardveres háttér ellenére a kapacitás-különbség
miatt jól elkülönül. A Gfk ProArt és Artisjus számára készülő, éves, nagymintás felvétele alapján a
lakossági fogyasztókhoz kerülő CD-R lemezeken 2007-2012. között némileg ingadozó mértékben 59-
79% százalékban zenét (szinte kizárólag magáncélú másolatokat) tároltak. A DVD-R lemezeken
viszont 51-58% százalékban mozgóképet tároltak ugyanebben az időszakban. A CD-R egyik jelentős,
szerzői jogkezelést nem érintő felhasználási módja a saját fényképek archiválása, aminek a kapacitás-
igénye gyorsan nő. Bár Európában az elmúlt évtizedben csak évente mintegy 11,1%-kal nőtt az
elkészített fényképek száma (Photokina, 20012:16), a digitális fényképezőgépek felbontásának
növekedése miatt azok adattárolási igénye egy évtized alatt a többszörösére nőtt.
A CD-R forgalma és így díjbevétele a vizsgált 2008-2012. időszakban a szezonális hatásokat nem
számítva monoton csökkent. A nagykereskedők és a kiskereskedők tipikus készletei is csökkentek.
2008-ban a közepes (medián) mentesített kereskedelmi importtétel 40 ezer darab, a jellemző
(módusz) érték 20 ezer darab volt. 2011-ben a medián értéke 9,6 ezer, a módusz értéke 2 ezer volt,
vagyis a jellemző kereskedelmi tételek egy tizedükre csökkentek18.
A CD-R lemezek a lakossági fogyasztók körében egyre kevésbé népszerű üreshordozók, de a
professzionális felhasználásban igen nagy a jelentőségük. A hosszú távú archiválással kapcsolatban az
újabb üreshordozókra nem állnak rendelkezésre hiteles élettartam-vizsgálatok, ezért az értékes
archívumokat a magán- és közszférában19 is általában legalább egy példányban CD-re mentik. Az ilyen
felhasználás vélhetően már meghaladja a magáncélú felhasználás volumenét, egyelőre stagnáló
volumenűnek látszik, és az Artisjus illetve a hazai legális kereskedelem számára szinte láthatatlan,
aminek az oka az, hogy a nagybani felhasználók döntően importálják a CD-R lemezeket, mivel azok
ára – a szomszédos országokban jelentősen alacsony ÜHD terhelés miatt –a hazai ár kevesebb mint
fele a környező országban. (Ennek az anomáliának a mértékéről, lehetséges kezeléséről az 6.
fejezetben lesz szó).
A DVD-R esetében az innováció egyik fontos iránya az írási sebesség növelése volt, amit a kezdeti
1.32 MB/s-ről (ami egy DVD lemez megírását egy óra alatt tette lehetővé) a 31.68 MB/s sebességre
növeléséig folyamatos volt (ami egy lemez megírásának idejét körülbelül négy percre csökkenti). A
DVD-R esetében folytak kísérletek a standard üres kapacitásnak számító 4.7 GB-nál nagyobb
kapacitású lemezek bevezetésére. A DVD-R esetében azonban mind a selejtaránnyal, mind az
élettartammal kapcsolatos kedvezőtlen tapasztalatok miatt a formátum további fejlesztése nem
várható.
Amíg a CD és a CD-R a zeneforgalmazás médiumának készült, és kapacitás-jellemzői elsősorban a
zenei tartalmak igényeihez igazodtak, a DVD és a DVD-R a mozifilmek terjesztésére lett optimalizálva.
A kétezres évek elején terjedtek a CD- és DVD-formátumot írásra, olvasásra, egyes esetekben
újraírásra lehetővé tevő hardvereszközök. Ezt követően a DVD vált a magáncélú másolások céljára a
vezető üreshordozóvá. A hasonló technológiai adottságok, a közös hardver-igény és a hasonló
18
Forrás: Artisjus belső adatrendszer alapján az év összes tranzakciójának adatelemzése. 19
A professzionális körben történő másolás Padawan döntéssel összhangban álló mentesítésére az Artisjus Jogdíjközleménye 2011. óta (a Padawan döntés 2010. októberében született) ad módot.
22
archiválási filozófiák és szoftverek miatt a felhasználók a CD-t és a DVD-t egymás kiegészítőiként
használják. Noha a DVD-R részben helyettesíti a CD-R-t mint adattároló eszközt, a mai napig
megfigyelhető a forgalomba kerülő DVD lemezek és standard CD-R lemezek darabszáma közötti
pozitív korreláció. Mivel a mai kereskedelmi forgalomban kapható CD-írók egyben képesek DVD-re is
írni, és a kétfajta lemez között a legtöbb használati mód szempontjából pusztán kapacitásbeli
különbség van, vélhetően azonos tényezők mozgatják a kétfajta lemez keresletét20. A trend ma már
csökkenő, mivel a a leggyorsabban fejlődő táblagép és ultrabook szegmensben ugyanis ritkaság a
lemezolvasó, vagyis az otthoni használatba kerülő számítógépekbe – a tíz évvel ezelőtt uralkodó
trenddel szemben – már nem is kerül bele olyan eszköz, ami az optikai lemezek írását vagy olvasását
lehetővé tenné.. Amíg az irodai használatban a lemezek hosszabb ideig jelen lesznek, és az irodai PC-k
hosszabb ideig képesek lesznek a lemezeket olvasni, az otthonokból elkezdenek kikopni. Ez a jelenség
már a Gfk-ProArt-Artisjus nagymintás surveyben is látszik 2012-ben.
A CD-k tömeges megjelenését a lemezipar, a DVD-k megjelenését a filmipar igényei kényszerítették
ki. Az optikai lemezek hőskorában különféle kísérletek folytak a nagyobb film- és zenei felbontással
élvezhetőbb filmélményt nyújtó, a hagyományos DVD-nél nagyobb kapacitású optikai lemezek
szabványosítására és tömegtermelésére. Ennek kézzelfogható eredménye a BlueRay (BR) lemez,
amely a DVD-hez és a CD-hez hasonlóan írható formában is kapható. A standard BR lemez üres
kapacitása 25 GB. BR optikai lemezek hazai forgalma a nemzetközi trendeknek megfelelően igen
alacsony maradt. A BlueRay formátumú filmlemezeknek kialakult egy mozibarát vásárló-köre, de
amint a következő fejezetekben látni fogjuk, a filmek magáncélú másolása jóval szűkebb körű
jelenség a zenékénél.
Megjegyzendő, hogy a CD-R és a DVD-R fejlesztésének volt egy olyan iránya, ami a többszöri
felhasználhatóságot, az újraírást tette volna lehetővé. Az újraírásnak azonban számos technológiai
nehézsége van. Mivel a következő részben tárgyalt SSD memóriával rendelkező eszközök a korlátlan
számú és gyors újraírást sokkal jobban megvalósítják, ezért az újraírható optikai lemezek használata
nem vált széles körben elterjedtté21.
A BR-író eszközök ára magas, és a BR-lemezek nem igazán alkalmasak a hagyományos magáncélú
másolásra. Egy BR-lemez megtöltése fájlcserélés révén egy háztartás negyedéves, vagy akár egész
éves internetes kvótáját kitöltené.
A hazai kompenzációs ÜHD rendszer legfontosabb bevételi forrása az elmúlt tizenöt évben az optikai
lemez volt, ezért ennek a kategóriának a legpontosabbak a nyilvántartásai. Hatalmas mennyiségű
adat gyűlt össze a forgalomba helyezésekről, és a fogyasztói előnyöket vizsgáló survey is az optikai
lemezekre lett optimalizálva. A fogyasztói előnyök és a felhasználói hátrányok szempontjából mégis
ennek az üreshordozónak a vizsgálata a legnehézkesebb, aminek legalább négy okát jelölhetjük meg.
• Az optikai lemezek megjelenésekor a fájltömörítés és fájlcserélés még nem volt jellemző, és az
optikai lemezekre jellemzően tömörítetlen másolatok kerültek (CD másolás). ezért Európa-szerte
a korábban a mechanikus másolásra alkalmazott, percalapú arányosítástól nem kellett eltérni (a
20
Bár látszlólag a CD-R és a DVD-R egymás helyettesítője is lehetne, vagyis a CD-R forgalmának csökkenése a DVD-R forgalmának növekedésével járhatna együtt, a statisztikai adatelemzés ezzel ellentétes következtetést alapoz meg. Ennek az oka az lehet, hogy mindkét optikai lemez forgalmát azonos külső hatások mozgatják. Ilyen lehet az, hogy mindkét lemeztípus felhasználása függ attól, hogy a forgalomba kerülő gépeken van-e olyan író/olvasó eszköz, ami mindkét lemezt használni tudja, vagy a fogyasztó megtanult-e lemezt írni. 21
Archiválási szempontból viszont az optikai lemezeket kifejezetten vonzóvá teszi az újraírhatóság hiánya.
23
CD zenei kapacitása tömörítés nélkül fix percértékű, tömörítéssel már nem az). Az optikai
lemezek felhasználási módja megváltozott, ma már jóval nagyobb abszolút fogyasztói előnyt
kínálnak
• Az optikai lemezeknél alkalmasabb üreshordozók jelentek meg, és az optikai lemezek egyre
inkább archiváló-eszközzé váltak, amelynek döntően nem lakossági, fogyasztói piaca van
• A szomszédos országok eltérő tarifapolitikája miatt olyan jelentős tarifa- és árkülönbség alakult ki
Magyarország, Szlovákia, Románia, Horvátország viszonylatában, ami jelentős magánimporttal,
távolben levők közötti és a feketekereskedelem lehetőségeivel bontotta meg a hazai piaci és
fogyasztói-jogtulajdonosi egyensúlyt (ld. 6. fejezet).
• Az optikai lemezek felhasználására vonatkozó survey-elemek tűnnek a módszertanilag
legkevésbé pontosnak és megbízhatónak (ld. 4. fejezet).
• Az optikai lemezek kiváló példáját adják annak, hogy a tarifarendszer rövid- és középtávon sokkal
jobban tervezhető, átlátható és optimalizálható volna.
Újraírható üreshordozók: SSD memóriaelemek és hordozható háttértárolók
A kétezres évek jellemző üreshordozója az SSD szilárdtestű memóriaelemet tartalmazó tárolóegység.
Az SSD az angol solid-state drive megnevezés rövidítése, és összefoglalóan olyan adattároló
egységeket jelent, amelyek szilárd félvezetőből készült memóriachipet használnak, és a
számítógépekben használt hagyományos rövid távú memóriachipekkel ellentétben képesek hosszú
időn át adatokat tárolni.
A szilárdtest a megnevezésben arra utal, hogy ez a technológia – szemben a számítógépekben és a
korai iPodban alkamazott háttértárolókkal - nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, vákuumot és
elektronsugarat, nem igényel hűtőventillátort. Az ilyen SSD egységek előnye, hogy nem igényelnek
olyan mechanikai-fizikai környezetet, mint a winchester, ezért önmagában is hordozható
(memóriakártya formájában), vagy olyan kis berendezésekbe is szerelhető, mint az USB kulcs, MP3
lejátszó vagy egy okostelefon.
Az SSD évtizedek óta fejlődő technológia, amelynek előállítási ára és kapacitása hosszú ideig nem volt
kedvező a piacra dobáshoz. A kétezres évek elején végül az első hordozható mp3 lejátszók, az egyre
több funkcióval rendelkező, ezért memóriát igénylő telefonok, és különösen az első digitális
fényképezőgépek számára bizonyult ez az adathordozó ideális megoldásnak. Az SSD igazi előnye, a
mozgóalkatrész hiánya elsősorban akkor vált nagyon fontossá, amikor megjelentek azok az olcsó,
kisméretű processzorok, amelyeket a szórakoztatóelektronikai eszközök széles tárházába lehetett
beépíteni. Az Artisjus más jogkezelőkhöz hasonlóan az SSD technológiával kapcsolatban nem
rendelkezett átfogó elvi megközelítéssel, akkor, és ott kezdte el az SSD technológiára épülő
alkalmazásokat bevonni az ÜHD rendszerbe, amikor a felmérések szerint a fogyasztók azokra
tömegesen elkezdtek hangfelvételeket és filmeket másolni. A jelenlegi magyar tarifarendszer éppen
azért vált bonyolulttá, mert a különböző méretű, alakú SSD alkalmazások (eltérő kapacitású
memóriakártyák, USB kulcsok, majd szórakoztatóelektronikai eszközök) külön-külön, egyedi
döntéssel kerültek be a rendszerbe. Bár ezek az eszközök bevezetésükkor használati módjukban
egyedinek tűntek, egyre inkább ugyanolyan homogén adathordozó-osztálynak tűnnek, mint az
optikai lemezek, és ezért azok az ÜHD-rendszerek, amelyek később kezdték az SSD hordozókat
bevonni a tarifarendszerbe, általában egyszerűbben és nagyobb általánossággal kezelik azokat22.
22
Példul az USB-kulcshoz hasonló eszköz szinte bármilyen kisebb használati tárgyba bekerülhet. Az ‘USB-kulcs’ vagy ‘pendrive’ elnevezés túlzottan egyedi lehet akkor ,ha mondjuk ugyanezt a SSD adathordozót ékszerbe,
24
Az SSD egységek területén 2009-ben hozott áttörést, amikor olyan háttértárolókat kezdtek építeni,
amelyek a széles körben elterjedt Windows és MacOS operációs rendszerrek fájlrendszereit képesek
voltak kezelni. Az SSD technológia folyamatosan zuhanó egységkapacitás-ára, valamint ezek a
hardver- és szoftverújítások tették lehetővé, hogy az SSD versenyképessé váljon a hagyományos
merevlemezekkel (winchester) szemben.
Az SSD egységek közül kiemelkedő jelentősége van az USB-kulcsnak és a külső háttértárolónak, mivel
ezeket az egységeket egyszerűen képesek a személyi számítógépek használói fájlok nagytömegű
másolására és cserélésére használni. Amint arra korábban felhívtuk a figyelmet, az Egyesült
Államokban ezek az eszközök már nagyobb szerepet játszanak a magáncélú másolatok terjesztésében
az internetnél.
A magyar tarifarendszer nem különíti ezeket élesen el a memóriakártyáktól, amelyeket egyes
telefonokban, illetve elsősorban digitális fényképezőgépekben, és újabban, a 4-64GB kártyák
megjelenésével a videózásban használnak. A differenciált megközelítés azért volna indokolt, mert a
külön perifériát igénylő, és a HDD-hez képest kis kapacitású, az USB-kulcshoz képest nehezen
kezelhető kártyák szerepe a magáncélú másolatok készítésében és terjesztésében várhatóan
csökkeni fog, és a fényképezés és videózás területére fog visszaszorulni, ahol a díjterhelés jelenlegi
mértéke nem indokolható. Mivel ma még a kártyák jelentős részét multimédiás telefonokban, tablet
pc-kben használják, a memóriakártyák terhelése általában indokolható.
Az SSD technológia olyan mértékben válik általánosan használttá, hogy várhatóan uralkodó formája
lesz a magáncélú másolatok ideiglenes vagy hosszú távú tárolásának. Ugyanakkor az SSD általános
elterjedése a magáncélú másolástól teljesen eltérő eszközöket és használatmódokat is lehetővé tesz,
ezért az SSD-vel kapcsolatban nem tarifális, hanem általános javaslat fogalmazható meg.
• Javasolni kell ezért az SSD technológiai évenkénti áttekintését, illetve kiemelt témakörként az
éves surveyben való szerepeltetését.
Set-top boxok és időeltolásos másolatok készítése
Az időeltolásos tévénézés különösen Nagy-Britanniában terjedt el, ahol a magáncélú másolás nem
engedélyezett az időeltolás kivételével. Az analóg időeltolási módszer a tévéműsorok videókazettára
rögzítése és visszajátszása volt. A set-top box23 nagyobb intelligenciával lényegében ugyanezt a
funkciót valósítja meg, a műsorszámokat pedig digitális háttértárolón rögzíti. (A set-top box
alapvetően nem az analóg videólejátszó helyettesítője: elsődleges szerepe a digitális jelek
tévéképernyőn megjeleníthetővé tétele, ami az analóg korszakban az antenna és a jelerősítő feladata
volt). A set-top boxok gyakran nagyon sokfunkciós készülékek, amelyek játékprogramok lejátszására,
telefonálásra, internetezésre vagy más médiafogyasztásra is alkalmasak.
Magyarországon az ABG Nielsen Médiakutató szakvállalkozás 2011. harmadik negyedévében kezdte
meg az időeltolásos tévénézés rendszeres mérését. 2011. októberében a magyar háztartások 51,5
százaléka alkalmazott valamiféle időeltolási technológiát. Az előre rögzített és az egy héten belüli
későbbi időpontban megtekintett műsorok aránya a teljes tévénézés 1,4 százalékát, a megfelelő
készülékkel rendelkező háztartásokban 2,4 százalékát jelentette. Azok, akiknek ilyen eszközeik
gyerekjátékba, svájci bicskába, vagy éppen hangszerbe építik be (ahogy mindegyikre találunk piaci példát, ld. 50+ Weirdest USB Flash Drives Ever, a hongkiat.com folyamatosan bővülő online gyűjteménye). 23
Személyi video rögzítő szolgáltatás (=PVR) nyújtására és a kódolt, digitális műsorhorodzó jelek vételére és átalakítására is szolgáló eszköz.
25
vannak, a hét különböző napjain átlagosan 10,5-17,5 percnyi műsort néztek meg rajta (Nielsen
Közönségmérés, 2011).
Az Nielsen első mérést megelőző alapozó felmérésben – még 2010-ben – az derült ki, hogy a set-top
boxokban van még növekedési lehetőség, hiszen a lakosság 40 százaléka nem kompatibilis analóg
tévékészüléket használ. Az Ipsos Zrt. mérése szerint igen gyorsan növekvő szegmensről van szó,
hiszen 2011-ben „a digitális földfelszíni televíziós szolgáltatást használó háztartások száma
megduplázódott: a set-top-box-szal tévézők száma 60-65 ezerrel, a televíziókészülékbe integrált
tuner-rel MinDig TV-zők száma 65-70 ezerrel, míg a számítógépes kártyával tévézők száma 20-25
ezerrel bővült” . Ugyanezen felmérés szerint 300 ezer háztartás nézett ingyenes és több mint 50 ezer
háztartás fizetős digitális tévécsatornát, ami alig több, mint a magyar háztartások egytizede.24
A hazai ÜHD rendszerben azok a set-top boxok vesznek részt, amelyeknek belső adattároló eszköze
van, és alkalmasak időeltolásos célú magáncélú másolatok készítésére.
Üreshordozó kapacitással rendelkező eszközök és telefonok
Mivel a hazai tarifarendszer körüli legnagyobb vitákat az ÜHD-rendszernek a multimédiás telefonokra
történő kiterjesztése okozta, az Artisjus az IDC piackutató cégtől megrendelte a magyarországi
telefonértékesítési adatokat a típusjellemzők szerint.
Az IDC felmérése alapján
Magyarországon más fejlett
szórakoztatóelektronikai piacokhoz
hasonlóan a telefonpiac erőteljesen
átrendeződik az olyan többfunkciós
eszközök irányába, amelyek képesek
magáncélú másolatok tárolására,
lejátszására és továbbítására is. A
magyar telefonpiacnak ugyan ma is van egy jelentős szegmense, amelyben nincsenek multimédia-
funkciók: az eladott készülékeknek mintegy harmada ilyen25.
A multimédia funkcióval nem
rendelkező telefonok viszonylag
magas aránya miatt a beépített
üreshordozó-arányban 2011-ig
domináltak az 1 GB-nál kisebb,
gyakran nagyon csekély vagy nulla
háttérkapacitású eszközök. A
viszonylag olcsóbb multimédiás
telefonok – amelyek egy része SSD
memóriakártyával bővíthető – esetében a beépített üreshordozó kapacitás folyamatosan és jelentős
mértékben bővül, így ezek a telefonok önmagukban is teljes értékű mp3 lejátszónak tekinthetők. A
drágább okostelefonok igen nagy üreshordozó kapacitással kerülnek a piacra, és a piacnak ebbe a
24
Megduplázódott a digitális földfelszíni televíziós háztartások száma 2011 folyamán, Ipsos Zrt. közlemény 2012. február 8. 25
A 2012-re vonatkozó adatok az első félévet tartalmazzák, és a magasabb értékű okostelefonok csökkenése valószínűleg szezonális hatás 2011-hez képest, hiszen a szórakoztató-elektronikai piaci eladások legfontosabb hónapja a december.
Funkció szerint 2009 2010 2011 2012*
Se zene, se videó 64,6% 62,5% 32,8% 42,3%
Csak videó 0,4% 0,0% 0,0% 0,0%
Csak zene, 16,6% 8,1% 6,1% 0,0%
Zene és videó is 18,4% 29,4% 61,1% 57,7%1. táblázat IDC pivottábla adatok a Magyarországon forgalomba hozott mobiltelefonok funkció szerint megoszlásáról
Memóriatartalom 2009 2010 2011 2012*
Legfeljebb 1 GB 84,4% 50,1% 46,8% 23,2%
1-8 GB 6,4% 6,1% 15,9% 18,1%
8 GB 6,4% 5,3% 4,5% 15,0%
16 GB 2,6% 2,2% 1,8% 6,1%
Minimum 32 GB 0,2% 36,3% 30,9% 37,6%
2. táblázat IDC pivottábla a Magyarországon forgalomba helyezett mobiltelefonok üreshorodzó-kapacitásáról 2009-2012.
26
szegmensbe történő átrendeződése miatt 2012-ben először mondható el, hogy a legtipikusabb új
telefon legalább 32 GB üres tárhelykapacitással és teljes multimédia-funkcionalitással kerül a
felhasználókhoz.
A díjrendszerbe be nem vont egyéb eszközök
Az európai díjrendszerek egy része eredetileg is a másoló eszközöket (pl. magnókat) terhelte, egy
másik része, Magyarországhoz hasonlóan csak az üres hordozókat. Mivel a magáncélú másolás az
elmúlt években jelentős részben olyan eszközökön zajlik, amelyek egyszerre másoló eszközök és
jelentős üreshordozó-kapacitással kerülnek a fogyasztókhoz, szinte minden európai országban
vannak másolóeszközök és üreshordozók is a rendszerben26.
Egy jelentős európai országcsoport a másolóeszközök analógiájára a számítógépeket, vagy azok
optikai lemezmásolásra alkalmas beépített elemeit és beépített merevlemezét is bevonta az ÜHD
rendszerbe.
• Németország mintegy 15-17 euró terhelést alkalmaz a számítógépekre annak függvényében,
hogy van-e bennünk optikai lemezíró. 2010-11-ben a díjrendszer zömét ez a forrás adta, 2012-
ben a díjakat jelentősen átstrukturálták, és sokkal nagyobb súlyt kaptak az SSD eszközök, köztük
az USB kulcsok és a hordozható lemezek.
• Hollandia 2013. január 1-től tér át egy olyan rendszerre, amelynek a legnagyobb bevételét
várhatóan a számítógépekre kivetett 5 euró ÜHD fogja jelenteni, és egyúttal viszonylag alacsony
tarifákat fog alkalmazni az üreshordozók széles körére.
• Litvániában a számítógépek ÜHD-díja a beépített merevlemez kapacitásától függően 1,45-4,34
euró.
• Olaszországban az ÜHD rendszer egyik fő bevételi forrása a számítógép, amelynek tarifája 2,4
euró beépített optikai lemezíróval és 1,9 euró anélkül.
• Horvátország a számítógépekbe épített merevlemezre 0,27 euró, az optikai lemezíróra 0,55 euró
díjat vet ki, így egy tipikus számítógép árába 0,82 euró ÜHD terhelés épül be.
• Románia a számítógépekbe épített optikai lemezíró értékének 0,5%-át és merevlemez értékének
0,5 % százalékát veti ki ÜHD díjként. Integrált számítógépek esetén mindez transzferárakkal
kijátszható rendszert eredményez.
• Szlovákia Romániához hasonló díjrendszert alkalmaz, de csak a merevlemezekre vet ki formális
0,5% ÜHD díjat.
A KSH utolsó publikált IKT-kutatása szerint 2010-ben a magyar háztartások 59 százalékában volt
asztali számítógép és 26 százalékában hordozható számítógép (KSH, 2011). Az IDC felmérései szerint
Magyarországon évente konjunktúrától függően 170-190 ezer darab számítógépet adnak el az üzleti
és a háztartási szférának összesen, aminek természetesen egy része megújító beruházásnak
tekinthető27. A magáncélú használatra különösen alkalmas hordozható számítógépek aránya
folyamatosan nő a hazai számítógép-parkban. Ezek az értékesítési adatok arra engednek
következtetni, hogy a hazai tarifarendszer számítógépekre történő teljes kiteljesítésével egy
viszonylag alacsony alaptarifa is igen jelentős tarifaátrendezési mozgásteret tenne lehetővé, hiszen a
26
Az észak-amerikai ÜHD rendszerek kifejezetten a lemezipar kompenzációjára épülnek. Az Egyesült Államok díjrendszere szűkebb körű, és csak zenei másolásokat kompenzál, szélesebb körű, és a mögöttes ÜHD-módszertan jobban hasonlít az európaira. 27
Bodnár Ádám: Beszakadt 2011. végén a hazai PC piac, hwsw 2012. február 8.
27
jelenlegi tarifabázisnak több mint a felét kiadná. A PC felhasználók pedig aligha éreznék meg a 150-
200 ezer forintos jellemző ár mellett egy alacsonyabb díj áthárított terhelését.
A számítógépek igen jelentős körében az üzleti felhasználók külfönféle szoftveres és belső
szabályozási eszközökkel kifejezetten lehetetlenné teszik, hogy a felhasználók magáncélú
másolatokat rögzítsenek vagy készítsenek. A PC-k terhelésével párhuzamosan a magáncélú
használatot kizáró használók terhelését megfelelő mentesítési politikával lenne szükséges kizárni.
Magyarországhoz hasonlóan az európai közös jogkezelők jelentős része az üreshordozó-tartalom
alapján folyamatosan bővíti a tarifabázist. Ezen a téren a legszélesebb körű és leggazdagabb
kompenzációt lehetővé tevő tarifarendszer a francia. Az eszközök köre igen széles, és a legtöbb
esetben tartalmaz olyan tarifahordozókat, amelyeket Magyarországon nem terhelnek. Az országok
egy köre a magnók alapján általában a hifi-berendezések széles körét terheli ÜHD-díjjal. Ilyen például
jellemzően az igen széles, de nem a PC-re irányuló tarifabázissal rendelkező Lengyelország. Ennek a
nagyon heterogén országcsoportnak általános jellemzője, hogy általában minden hordozható
multimédiás eszközt egyszerű, átlátható, csak a tárkapacitást figyelembe vevő ÜHD díjjal terhelnek.
Az európai országok döntő többségében Magyarországhoz hasonlóan ÜHD terheli a hordozható
merevlemezeket (HDD).
Az országok egy viszonylag szűk csoportja kizárólag az üres hordozókat terheli ÜHD-val. Az ÜHD
rendszerek összehasonlítását az 5. fejezetben végezzük el. Általánosságban megjegyezzük, hogy az
Artisjus felügyeleti szerve útján kezdeményezhetné a KSH-val az együttműködést az IKT-kutatásokban
való részvételre, hiszen maga is gazdag adatokat tudna közölni, és a KSH adatfelvételei
nagymértékben hozzájárulhatnának a tarifarendszer tervezési pontosságának növeléséhez, vagy egy
jobb fogyasztói survey elkészítésének.
28
2. Alapfogalmak, módszertan és szakirodalom
A magáncélú másolásra tekintettel kivetett díjak viszonylag igen széles fogyasztói kört érintenek, és a
kedvezményezettek köre is széles. Ennek ellenére a szellemi tulajdonjog, a szerzői jövedelmek és a
szerzői jog viszonylag marginális területéről van szó, amellyel kapcsolatban a közbeszéd szintjén
nagyon sok a félreértés, a szakirodalma pedig viszonylag szűk. Az utóbbi időszak viszonylag nagy
számú publikációja nagyrészt jogvitákhoz kötődött, és jogvitában szemben álló felek finanszírozták
azokat a kutatásokat, amelyek pártatlansága sokszor megkérdőjelezhető.
A 2. fejezetben először a magáncélú másolások, az ÜHD rendszer alapvető közgazdasági és jogi
fogalmait tisztázzuk, elsősorban azért, hogy világosan elhatároljuk ezeket a díjakat az „adók” és
„közterhek” világától. Bemutatjuk az ÜHD-rendszer beágyazottságát a szerzői jog és a
tarifaszabályozás általános rendszerébe. Ezt követően a következő részben a közgazdasági
alapfogalmak tisztázása után azokat az közgazdasági elméleteket szemlézzük, amelyek megfelelő
elemzési módszereket adhatnak az ÜHD díjak mértékének és szerkezetének megállapításához. Végül
bemutatjuk az ÜHD rendszerek néhány belső jellemzőjét.
Az üreshordozó díjakkal kapcsolatos alapvető fogalmak Az üreshordozó díjat tanulmányunk gazdasági értelemben egy szellemi tulajdonjoghoz kapcsolódó
jövedelemforrásnak, jogi értelemben pedig a magáncélú másolásokra tekintettel megállapított díjnak
tekinti.
Közgazdasági értelemben szellemi tulajdon, jogi értelemben jogdíj
A szellemi tulajdon az általános tulajdonjoghoz képest egy viszonylag új, de így is többszázéves
fogalom. A szellemi tulajdon nem kézzelfogható, de piaci értékkel és a tulajdonjog gyakorlásához
hasonló tulajdonságokkal bíró jogi konstrukció. A szellemi tulajdon nem fizikai valójában jön létre, és
piaci értéke (sok szolgáltatáshoz hasonlóan) csak átvitt értelemben használható, mivel piacán fizikai
értelemben nem találkoznak vevők és eladók, és fizikai értelemben vett áru nem mindig cserél
gazdát.
A szerzői jog közgazdasági értelemben olyan szellemi tulajdonjog, amely kizárólagos, monopólium-
szerű jogokat biztosít a művek felhasználásával (tipikusan: többszörözésével, terjesztésével, nyilvános
előadásával, nyilvánossághoz közvetítésével, kiállításával és a származtatott művek kiaknázásával
kapcsolatban. A szellemi tulajdonjogok olyan értelemben mesterséges konstrukciók, hogy létük és
értékük nem vezethető vissza egy közgazdasági értelemben vett a priori vagy belső értékre28, hanem
28
Ezen a ponton fel kell hívnunk a figyelmet a jogtudomány és a közgazdaságtudomány eltérő „érték” fogalmára. A közgazdaságtan uralkodó irányzata általában a szubjektív (csere) értékelv alapján áll, éppen azért, hogy kutatásait kizárólag a nem jogi kényszeren alapuló, piaci tranzakciók vizsgálatának szentelhesse. Egy közgazdász számára egy műalkotás tulajdonosa természetes monopóliumot élvez, ha a birtokában lévő eszközt semmilyen módszerrel nem lehet reprodukálni, és mesterséges (jogintézmények által létrehozott) monopóliumot, ha azt nem szabad lemásolni. A közgazdasági megközelítésben a „mesterséges” monopólium pontosan arra utal, hogy a lehatárolás emberi (jogállamban, joguralomban a jog útján történik). Természetesen az ilyen jogi korlátok a jogtudomány szempontjából éppenséggel apriorinak, akár természetjogi szempontból „természetesnek” minősülnek. Éppen ezért a jogtudomány természetjogi és emberi (személyiségi) jogi, valamint érdekkutató megközelítései szerint szempontjából apriori jogi védelmet érdemlő belső értékei és érdekei a közgazdász számára pontosan azért „mesterségesek”, mert nem piaci folyamatok eredményét tükrözik. A szellemi tulajdonjogok éppen azért „mesterségesek” a közgazdász számára ,mert a szellemi tulajdon védelémét nem lehet fizikai (természetes), csak jogi (mesterségees) korlátokkal megoldani.Egy szellemi
29
kizárólag a védelmükben hozott jogi intézmények (törvények és azok betartására való eljárások)
működésétől függ. A szellemi tulajdonjogok, és így különösen a szerzői jogok értéke alapvetően: a
közgazdasági értelemben mesterséges29 monopólium időszakának hosszától, a védelem mértékétől
és szigorúságának mértékétől függ.. Az egyes szellemi tulajdonjogok oltalmi ideje jelentős mértékben
különbözik: a szerzői jog védelmi ideje néhány állam belső joga alapján meghaladja a száz évet, a
nemzetközi egyezményes védelmi idő a szerző halálát követő év első napjától számított 50 év, az
Európai Unióban 70 év, amely nem rövidíthető, a szabadalmaké – ha nem vesszük figyelembe az ún .
kiegészítő oltalmat, amely a legértékesebb szabadalmak oltalmi idejét meghosszabbítja, - évente
meghosszabbíthatóan maximum húsz év, az Egyesült Államokban a gyorsan elavuló chipek esetében
pedig csak tíz év. A szerzői jog esetében viszont a védelem nem terjed ki (feltétlenül) a tartalomra, a
mű algoritmusára, és a nem védett tárgy további, származtatott felhasználására. Emellett ötleteket,
koncepciót, elvet, elméletet, megoldást, adatokat, információt nem lehet védetté nyilvánítani, ezzel
szemben a szabadalmi oltalom éppenséggel a megoldásba fordított ötletet és nem a konkrét
formába öntött tartalmat védi. A szabadalommal védett találmány és a szerzői mű esetében a
védelem fogalma és tartalma is eltér. (Gallini-Scotchmer, 2002:70). A szerzői jogi hosszabb védelmi
időnek éppen az az oka, hogy a monopoljog nem akadályozza a tartalom (elv, megoldás) szabad
felhasználását, míg a feltárt műszaki megoldást és az azzal ekvivalens megoldásokat (és a mögöttük
meghúzódó ötlelet/elvet) gyorsabban kell a közkincsbe visszaforgatni, mert szélesebb körben zár el
másokat a hasznosítástól.
Bár a szellemi tulajdonjogok, köztük többek között a díjigények vagy a szabadalmak értelmét
folyamatosan támadták különféle érvekkel, a szellemi tulajdon jogi és közgazdasági fogalma mélyen
megalapozott. Tanulmányunkban nem térünk ki a szellemi tulajdonnal, mint intézménnyel
kapcsolatos kritikákra, de már most jelezzük, hogy az ÜHD-rendszerrel kapcsolatos alapvető kritikai
észrevételek jelentős része valójában nem magát az ÜHD-rendszert, hanem a szellemi tulajdonjogok,
különösen a szerzői jog teljes rendszerét támadja. Az ilyen jellegű, filozófiai és politikai vita
lefolytatása messze kívül esik az üreshordozó-díjak érintettjeinek praktikus elvárásain vagy
hatókörén.
A szellemi tulajdonjogok a legtöbbször kis mértékben kötődnek tárgyiasult példányhoz, ezért a
szellemi tulajdonra általában jellemző, hogy előállítása nagy kezdeti befektetést igényel, ugyanakkor
a művek sokszorosítása, újabb fogyasztóknak történő értékesítése, az előállítás és a disztribúció
nullához közelítő költsége miatt szinte semmilyen természetes korlátba nem ütközik. A magáncélú
másolás 1. fejezetben bemutatott technikatörténete éppen arra világít rá, hogy a zenei, mozgóképes
és újabban az irodalmi alkotásokat folyamatosan csökkenő költséggel lehet sokszorosítani és
terjeszteni. A következő megállapítás téves a szellemi tulajdonjogra, de igaz a szerzői jogra ( egy
szabadalommal védett gyógyszer utánzása is tíz-, vagy százmilliárdos nagységrendű befektetést
igényelhet.) A szerzői joghoz kötődő jövedelmek ezért járadék jellegű jövedelmek, amelyek a
többszörözéshez és terjesztéshez kötődő, természetes korlátok nélküli, mesterségesen, jogi
konstrukcióval létrehozott monopóliumból származnak.
tulajdontól független egyszerű példával élve: egy közgazdász számára egy kikötő öble természetes monopólium, ha minden hajó azért szeretne ott kikötni, mert a partszakaszon ez fizikailag más öbölben nem lehetséges, és mesterséges monopólium, ha a partszakasz minden más öblében a kikötés jogilag, például természetvédelmi oltalom miatt tilos, és ezért irányul a teljes forgalom a kivételezett öbölbe. 29
A mesterséges monopólium jogi vagy más kényszer nélkül nem marad fenn. A természetes monopólium ilyen intézkedések nélkül is monopólium marad.
30
Az üreshordozó díjat az uniós jog szintjén a 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (az ún.
Információs Társadalom vagy InfoSoc-irányelv) 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja határozza meg,
amelynek értelmében a tagállamok az üreshordozó-díjat megállapíthatják „bármely hordozóra
természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló
többszörözés tekintetében, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek”30. Az uniós
esetjog, a többször is hivatkozott Padawan döntés azóta a megadta a hordozó tág értelmezését is: ez
bármely eszköz, készülék, vagy hordozó lehet.
Mivel az üreshordozó-díjrendszerek működtetéséről rendelkező InfoSoc-irányelv kifejezetten
hivatkozik az ilyen díjrendszerek jogtörténeti kontextusára, a fogalmak tisztázásakor külön ki kell
térnünk erre a szempontra. Az üreshordozó-díjrendszerek klasszikus, nyugat-európai elterjedése a
hatvanas-nyolcvanas évek között zajlott, és a nyolcvanas évek végétől, már az Irányelv elfogadását
megelőzően több sikertelen kísérlet zajlott azok európai jogi szintű harmonizációjára (Reinbothe,
2003; Kreile-Becker, 2003). A harmonizáció a tagállamok közötti gazdasági, politikai és jogi
nézetkülönbségek miatt lassan, és meglehetősen absztrakt szinten, de alapvetően a szerzői jog
keretein belül, és különösen a világon először kialakított és a mai napig példaértékű német
díjrendszerhez hasonlóan került megállapításra.
(32) Ez az irányelv a többszörözés joga, valamint a nyilvánossághoz közvetítés joga alóli valamennyi
kivételt és korlátozást kimerítően sorolja fel. Egyes kivételek, illetve korlátozások – esettől függően –
kizárólag a többszörözés jogára vonatkoznak. Az említett felsorolás kellően figyelembe veszi a
tagállamok eltérő jogi hagyományait, ugyanakkor célja egy működőképes belső piac biztosítása. A
tagállamoknak e kivételeket és korlátozásokat koherens módon kell alkalmazniuk; e követelmény
megvalósulását a végrehajtó rendelkezések jövőbeli felülvizsgálata során értékelni kell.[saját kiemelés]
Az InfoSoc-irányelv ténylegesen nem határozza meg az ÜHD jogi formáját, csak a kompenzációs
mechanizmus működését írja elő, így valóban igaz, hogy az ÜHD rendszer egyes elemei a szerzői jog
rendszerén kívülre is kerülhetnek. Az elmúlt időben sokszor hivatkoztak arra, hogy a szerzői jog
területén kívüli megoldásokra is van példa Norvégiában, Spanyolországban és Hollandiában. Ezek a
hivatkozások részben tévesek. Az EGT két tagállamában van arra példa, hogy az ÜHD kompenzáció
bevételi oldalát az állam adóbevételből biztosítja: Norvégiában, illetve a helytelenül működő spanyol
ÜHD-rendszerre csapást mérő Padawan-ügy után Spanyolországban (Kretschmer, 2011:27-29). Az
adórendszer keretében azért nehéz hosszú távon stabilan megvalósítani az ÜHD kompenzáció
bevételi oldalát, mivel az ellentételezendő hátrány mértéke a fogyasztói szokásokkal, technológiai
lehetőségekkel, az üreshordozók műszaki és piaci paramétereivel, az üreshordozókat használó
eszközök képességeivel folyamatosan változik. Az ÜHD rendszereket nem lehet a szórakoztatóipartól,
annak fogyasztási szokásaitól és a szerzői jogtól elválasztani31. Egy adórendszer útján megvalósuló
„kompenzáció” esetén megdől az ellentételezés jogdíj minősége, és a közös jogkezelés fogalmához
tartozó normatív, a felhasználási adatokhoz a lehető legszorosabban kötődő felosztás elve is
meghiúsul.
30
A tagállamok más szabad felhasználásokat is ellentételezéshez (kompenzáció) köthetnek. 31 A szerzői jogi rendszeren kívüli megoldások ráadásul kifejezetten ellentétesek azzal az alapvetői szellemi
tulajdonjogi célkitűzésesel, hogy az ÜHD-rendszer legyen alkalmas a többszörözési kizárólagos jog
korlátozására, arról nem is beszélve, hogy a szerzői jog rendszeréből való kiszakítás olyan alanyi jogokat hozna
létre, amelyek kezelése a remélt esetleges előnyökhöz képest sokkal bonyoultabb jogi, számviteli, felosztási
problémákat hozna létre.
31
Az ÜHD rendszerek, néhány közkeletű, sok félreértést okozó véleménnyel szemben tehát nem
közterhek, és igen nehezen képzelhető el működtetésük az adórendszer keretében. Szakmai
körökben tévesen merült fel, hogy Hollandiában is adóbevételekből vagy más alternatív módon
fogják finanszírozni a szerzőknek járó kompenzációt (Nokia, 2012). Ennek a félreértésnek az volt az
oka, hogy miután a holland kormány egy rendelkezésével befagyasztotta a közös jogkezelők ÜH
jogdíjbevételeit, bírósági ítélet született arról, hogy a szerzőknek járó elégtelen jövedelem pótlására
2013-tól a holland kormánynak kártérítést kell fizetni. Ezt értelemszerűen csak a beszedett közterhek
terhére fizethette volna ki a holland állam, azonban nem igaz az az értelmezés, hogy Hollandiában
törekedtek volna az ÜHD díjbevételek közterhekkel való kiváltására, sőt, ennek az ellenkezője igaz. A
bírósági ítélet hatására azonban a holland kormány rendeletében a legjobb nyugat-európai
gyakorlathoz igazodó, a korábbinál szélesebb körű ÜHD rendszert vezetett be a bíróság által
megjelölt határidőtől. A rendelet a díj alapjául szolgáló eszközöket, és a díjtételeket határozza meg,
tehát nem közteherből történő díjfizetés, hanem az ÜHD díj szabályozott ár formájában történő
megállapítása történt Hollandiában.
A magáncélú másolásokat, és az ezzel kapcsolatos ellentételezésnek mind a bevételi, mind a
felosztási oldalát 22 EGT tagállamban és az Európán kívüli országokban a szerzői jog rendszerén belül
kezelik; két EGT tagállam a de minimis szabály alapján nem tart fenn külön rendszert, Nagy-Britannia
és Írország pedig sajátos, az engedélyezési jog nélküli díjigényt nem ismerő szerzői jogi rendszerrel
rendelkezik. Magyarországon az Irányelvnek való megfelelést a szerzői jogról szóló többször
módosított 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt) 20. és 22.§-ai, valamint a közös
jogkezelésről szóló fejezet rendelkezései biztosítják.
Az ÜHD Európában először Németországban került bevezetésre, egyértelműen egy másképpen nem
érvényesíthető jogdíj-igény kompenzációjaként, és azok az európai nemzeti jogrendszerek, amelyek
többnyire már az InfoSoc-irányelvet megelőzően alkalmazták az ÜHD-t, jogdíjként kezelik azt.
Magyarországon a nyugat-európai országokhoz hasonlóan már az InfoSoc irányelv létrehozása (és
hazánk EU tagságának kezdete) előtt is létezett az üreshordozó díjrendszer. Magyarország a témában
úttörő és irányadó Németországhoz hasonlóan az ÜHD-t jogdíjként, az akkori szerzői jogi szabályozás
részeként vezette be32. 1994-ben az ÜHD a korábbi rendeleti szintű szabályozása alkotmányossági
(jogbiztonsági) okokból törvényi szintre került, és az Szjt. 1999-es hatályba lépése óta annak részét
képezi.
Összességében megállapítható, hogy a magyar jogrendszerben az üreshordozó-díj kifejezetten
jogdíjként van meghatározva és ennek megfelelően történik jogi-szerződéses meghatározása, a
díjigény érvényesítése, felosztása, a közteher-rendszerhez való alkalmazása és számviteli
elszámolása.
Az ÜHD beágyazottsága a nemzetközi egyezményekbe és a uniós jogba
Mivel az ÜHD rendszereket az 1965 óta a szerzői jog rendszerében alakították ki, az ÜHD rendszerek
a szerzői jog rendszeréhez hasonlóan lényeges nemzeti sajátosságokat mutatnak. A nemzeti szerzői
jogot meghatározó nemzetközi egyezmények és az uniós szerzői jog főszabályként a
jogtulajdonosoknak kizárólagos hasznosítási lehetőséget adnak. Ez alól jelentenek kivételt az
engedélyezési jog nélküli, de konkrét felhasználáshoz kötött, és az ellentételezést megvalósító
díjigények, amelyek körébe a magánmásolási jogdíjak tartoznak. E szerkezeti egységben is felhívjuk
32
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet kiegészítéséről szóló 15/1982. (XI. 20.) MM rendelet
32
arra a figyelmet, hogy az angol nyelvű (copyright szemléletű) szakirodalommal való könnyebb
összevethetőség, valamint az ÜHD rendszer által érintett számos szerzői és szomszédos jogi
jogosultság miatt az általánosabb „jogtulajdonos” kifejezést használjuk, abban az értelemben, hogy
függetlenül az alapvető jogviszonytól ki az a személy vagy szervezet, akit az adott nemzeti ÜHD
rendszernek az adott országban alkalmazandó jog szerint kompenzálnia kell33.
Amint korábban bemutattuk, az ÜHD-rendszerek német mintára először az európai kontinentális
szerzői jogi rendszerekben terjedtek el (Luxemburg kivételével), azonban az Európai Unió tagjai
között találhatók a brit jogrendszert követő, copyright szemléletű szerzői jogi oltalmat alkalmazó
országok is, amelyek jogrendszerébe a kontinentális gyakorlat nehezen lenne átültethető. Az európai
gyakorlattól eltérően az Egyesült Államokban és Kanadában is működik ÜHD rendszer, de azok
jogalapja az alkalmazott jogi oltalom eltérő jellege miatt jogi értelemben eltérő. A copyright és a
szerzők személyéhez fűződő jogok talaján álló európai jogrendszerek között sem a szerzői jog
nemzetközi rendszere, sem az uniós jog nem teremt olyan egyértelmű közös nevezőt, amivel az EU
tagállamaira egységesen könnyen értelmezhető szabályozás lett volna kialakítható a jogszabályi
hierarchia magasabb (nemzetközi vagy uniós jogi) szintjén. Az InfoSoc irányelv a brit- és kontinentális
jogrendszerek közötti különbséget „a kivételre épített kivételeként” határozta meg, vagyis az ÜHD
rendszereket azoknak az országoknak kell létrehozniuk, amelyek a magáncélú másolás kivételezését
is elfogadják a szerzői kizárólagos jog tekintetében. (Azoknak az országoknak, amelyek a magáncélú
másolás szerzői jogi kivételként való kezelését nem fogadják el, azoknak értelemszerűen nem kell
gondoskodniuk a kivételezés által okozott hátrányok ellentételezéséről).
A nemzeti ÜHD-rendszerek szabályozása tehát a szerzői jog nemzetközi és uniós szintű
szabályozásába beilleszhetőnek bizonyultak az elmúlt 40 évben, de a legtöbb jogterületttel
ellentétben az ÜHD szabályozások nemzeti sajátosságai a jogi hiearchia magasabb szintjén álló
nemzetközi (uniós) jogból egyszerűen nem vezethetők le. Mindez különös óvatosságra int a más
országokból kiragadott példák és ellenpéldák értékelésekor.
Amint a 3. fejezetben látni fogjuk, a magáncélú másolás kivételkénti engedélyezése hatalmas
fogyasztói előnyöket hoz létre, amelyeknek a mértéke Magyarországon is meghaladja az évi
ötmilliárd forintot. Ezzel szemben a magáncélú másolás tiltása pontosan olyan, a magánszféra
sérelme nélkül nem megvalósítható, és a nagy esetszám miatt csak elrettentő erejű, de ezért roppant
népszerűtlen jogpolitikával tartható fenn, amelyet az Egyesült Államokban alkalmaznak34, és aminek
a németországi elutasítása hozta létre magát a méltányos ÜHD-kompenzáció intézményét. A
magáncélú másolás kivételes engedélyezésének visszavonása ezért ismereteink szerint egyetlen
tagállamban sem merült fel.
(38) A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy méltányos díjazás biztosítása fejében a hang-,
kép- és audiovizuális anyagok magáncélú többszörözésének egyes fajtái tekintetében a többszörözés
33
ÜHD rendszerek működnek az európai kontinentális jogrendszerben, a copyright szemléletű angolszász országokban, és számos más fejlett és fejlődő országban, ezért a tanulmány szövegében nem írjuk ki a jogosultság pontos fajtáját. 34
Az Egyesült Államokban 2012. szeptember 11-én egy elhíresült minnesotai esetben a bíróság jogerősen 222 ezer dollár kár megtérítésére ítélt egyedülálló nőt. Egy másik ügyben egy egyetemi hallgatót 675 ezer dollár kártérítésre kötelezte, és néhány olyan magánszemély ellen, akit sikerült lefülelni, 25 ezer dolláros peren kívüli egyezséget kötöttek. Steve Karnowksi: Minnesota woman loses music downloading appeal, Associated Press, 2012. szeptember 11. Megjegyzendő, hogy az Egyesült Államokban is működik egyfajta ÜHD-rendszer, de a magáncélú (zenei) másolatok készítésének a jogi határai lényegesen szűkebbek az Európában szokásosnál.
33
joga alól kivételt, illetve korlátozást állapítsanak meg. Ide tartozhat a jogosultakat ért hátrányok
ellentételezése érdekében alkalmazott díjazási rendszer bevezetése, illetve fenntartása is ….
A szerzői jogra vonatkozó nemzetközi egyezmények, és a csak EGT-hatályú InfoSoc irányelv közötti
esetleges ütközéseket eddig nem állapítottak meg. Az ÜHD rendszerek ugyan jelen tanulmánynak
központi témáját adják, de a szerzői jog területén az elmúlt évekig viszonylag marginális területnek
számítottak, és az InfoSoc irányelv korpuszának is csak igen kis része érinti a témát. Az Európai
Bíróság első, az InfoSoc irányelv alapján az ÜHD-t érintő ítélete csak 2010-ben, a Padawan-ügyben
hozott előzetes döntés volt35, amelyet a szűkebb kérdéskört érintő Opus-ügy követett36, így az ÜHD
értelmezésével kapcsolatban még igen kevés precedens vehető figyelembe. A tanulmány írása
közben, 2012. szeptemberében Hollandia fordult egy újabb üggyel az Európai Bírósághoz, amelyben
kifejezetten a magáncélú másolás határait szeretné tisztázni a fájlcserélések tekintetében37. Az EGT
tagállamok a gyakorlatban ugyanis magáncélú másolatként veszik számításba a fogyasztóhoz
fájlcserélés útján jutott, nem kereskedelmi értékesítésű másolatokat. Ennek a vélelemnek a
megdöntése a magáncélú másolatok olyan széles körét érintené, ami a díjrendszerek teljes
újragondolását tenné szükségessé. A döntésig nem jutott még el az Amazon és a Copydan ügy sem38.
Az Uniós jog önálló fogalma és közvetett meghatározása
A magáncélú másolás jogi lehetősége, és a magáncélú másolást kivételesen engedélyező tagállamok
kötelezettsége a jogtulajdonosok kompenzálására az Európai Bíróság Padawan-döntése alapján egy
olyan önálló egységes uniós jogintézmény, amelynek tartalmát nemzeti hatáskörben nem lehet
megváltoztatni.
Az InfoSoc irányelv, figyelembe véve a nemzeti szerzői jogok közötti eltéréseket, és a magáncélú
másolás tekintetében az egyes tagállamok által a magáncélú másolás kedvezményezettjeinek
biztosított kivételek potenciális különbségeit, a magáncélú másolás kedvezményét és az ezt
kompenzáló díjbevételeket közvetlenül nem határozza meg. Az InfoSoc irányelv ezzel szemben egy
általános elvet rögzít, miszerint a magáncélú másolás kedvezményezettjeinek nyújtott kivételt és a
jogtulajdonosok ebből származó hátrányát méltányosan kompenzálni kell. A magáncélú másolás
jelenlegi európai meghatározása tehát elválaszthatatlan fogalom a méltányos ellentételezéstől, ami
az ÜHD-rendszerek működésének oka és alapelve.
A méltányos díjazás fogalma sajnos túlzottan absztrakt és általános. Az uniós jogalkotásban részt
vevő Reinbothe leírása alapján a méltányos díjazás a többek között a német jogrendszerben szellemi
tulajdonjogi kontextusban alkalmazott egyenértékű díjazással szemben, a tagállamok közötti
különbségeket hangsúlyozó, önálló fogalomként került meghatározásra a kilencvenes évek jogalkotói
munkája során (Reinbothe, 2003). Amíg a korábbi német meghatározás a magáncélú másolás által
okozott vagyoni hátrányokkal egyenértékű kompenzációt írt elő, éppen a kártérítésnek (valójában
jogszerűen okozott kárról van szó, tehát helyesebb kártalanításról beszélni) a különböző nemzeti
35
C‑467/08. sz. ügy, a Padawan SL és a Sociedad General de Autores y Editores de España (SGAE) [2010] I-
10055 36
A C‑462/09. sz. ügy, a Stichting de Thuiskopie és az Opus Supplies Deutschland GmbH, Mijndert van der Lee (még nem publikált). 37
Egy olyan hollandiai perben utalaták az ügyet előzetes döntéshozatalra , amelyben az ÜHD díjakat fizető gyártók és forgalmazók kérdőjelezték meg a holland jogkezelőnek azt a gyakorlatát, hogy a fájlcserélésből származó másolatokat is magáncélú másolatként veszi számba a kompenzációs díjrendszerben. A kérdés tehát az, hogy a jogsértő forrásból származó magáncélú másolat jogi sorsa megegyezik-e a jogszerű forrásból készített másolat jogi sorsával. 38
C-521/11. (Amazon), C-463/12. (Copydan)
34
jogrendszerekben eltérő értelmezése miatt az „egyenértékűséget” a „méltányosság” általánosabb
fogalma váltotta fel. A méltányosság korlátai azonban az egyenértékűséggel szemben bizonyos fokú
mérlegelés tárgyát képezik. A Padawan-döntés, illetve az ottani díjrendszer újraalkotását szükségessé
tevő hollandiai ítéletek általános, de megkerülhetetlen korlátokat állítanak a mérlegelés elé azzal,
hogy nem teszik lehetővé a különböző EGT-országokban élő alkotó szerzők vagy fogyasztók hátrányos
megkülönböztetését ugyanazon önálló, és korlátosan egységes EU-jog alapján. A Padawan-döntés
ezt a sajátosságot kiemeli és annak egyes következményeit is meghatározza.
32 E körülmények alapján, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes
alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és
hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi
rendelkezést az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a
rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját […].
33 Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a „méltányos díjazás” fogalmát, amely egy – a
nemzeti jogokra semmiféle utalást nem tartalmazó – irányelv részét képező rendelkezésben szerepel,
az uniós jog önálló fogalmának kell tekinteni, és azt ez utóbbi területen egységesen kell értelmezni
(lásd analógia révén a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon
területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19‑i 92/100/EGK
tanácsi irányelv [HL L 346., 61. o.] 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő „méltányos díj” fogalmát
illetően a C‑245/00. sz. SENA‑ügyben 2003. február 6‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑1251. o.] 24.
pontját). [Saját kiemelés]
A Padawan-döntés, és az azt követő fontos, nemzeti ítéletek éppen ezért különösen nagy érdeklődést
váltottak ki az EGT-tagállamokban alkalmazott kompenzációs mértékek alkalmazhatóságát illetően.
Valószínűleg véletlen, hogy az ÜHD-rendszerek jogi alapjainak és a bevételeinek szakszerű
összehasonlítását több mint húsz éve éppen a hollandiai közös jogkezelő végzi, ez évtől fogva már a
WIPO megbízása alapján, mindenesetre a hollandiai díjrendszer jogvita útján történő újraalkotásában
már kifejezetten szempont volt az, hogy a hollandiai fogyasztók és szerzők közötti kompenzáció
mértéke legyen arányos a magáncélú másolás és az alkotói jövedelmek szempontjából hasonló
helyzetű EGT-tagállamokban alkalmazott kompenzációs mértékkel.
Mivel a méltányos kompenzáció „az uniós jog önálló fogalma”, azt a magyar díjrendszer
értékelésekor is a többi tagállammal összhangban, „egységesen kell értelmezni”. Függetlenül attól,
hogy az EGT tagállamokban a díjrendszerek között lényeges különbségek mutatkoznak az
ellentételezett kivételek39, a díj alapját képező fogalom a tarifák kalkulációja és mértéke
tekintetében, a 5. fejezetben különös figyelmet fordítunk a hazai díjrendszer bevételeinek és
tarifatételeinek EGT-relációjú összehasonlítására. Magyarországon is igaz, hogy sem a magyar
fogyasztók, sem a magyar szerzők nem járhatnak az ÜHD rendszerben azért lényegesen rosszabbul,
mert hazánkban élnek.
Amint láttuk, az ÜHD-ra vonatkozó szabályozás elvileg kivételként került meghatározásra, de az EGT
28 tagállama közül csak a négy brit típusú jogrendszer nem alkalmazza ezt a kivételt. Mivel a
magáncélú másolásból igen jelentős fogyasztói előnyök származnak az ezt lehetővé tevő európai
országokban, így Magyarországon is, ezért ismereteink szerint a magáncélú másolás számos formáját
39
A magyar szerzői jog nemcsak a magánszemélyek, hanem a kedvezményezett intézmények (iskolák, közgyűjtemények, könytárak) és az RTV szervezetek javára fennálló szabad másolatkészítést is az ÜH díjjal ellentételezi (Szjt. 35.§ (1), (4), (5), (7)(8)).
35
lehetővé nem tevő, és a háztartási fogyasztók egyedi perelhetőségét lehetővé tevő brit (és amerikai)
irányba ismereteink szerint egyetlen európai ország sem szeretné jogrendszerét elmozdítani (az
Egyesült Királyságban készülőben van egy, a kontinetálishoz képest igen szűk, ellentételezés nélküli
magánmásolási kivételt bevezető szerzői jogi törvény módosítás, amelyet az érintett jogosultak
hevesen vitatnak, és az uniós jognak való megfeleltethetőség is erősen kérdéses).
Az Artisjus és a magyar érdekeltek szempontjából a közvetlenül alkalmazandó, és nemzeti
hatáskörben nem módosítható uniós jogból a díjmértékek – a többi EGT országokhoz képest is –
méltányos meghatározásán túlmenően a díjrendszer szerkezetére és az egyedi díjmeghatározásra
további megkötés nincsen. A magyar Szjt-be 2011-ben bekerült az inflációs valorizáció egy különös, a
jopgdíjközlemények inflációt meghaladó emelést és az új felhasználói körre kiterjesztést tartalmazó
rendelkezéseit kormányjóváhagyáshoz kötő formája, amelyet a magasabb rendű európai
jogszabállyal való ütközést elkerülő módon kell alkalmazni. Ez addig nem okoz jogalkalmazói
nehézséget, amíg az inflációkövetés módja és mértéke lehetővé teszi, hogy a díjrendszer a
jogtulajdonosokat érő hátrányokat teljes mértékben kompenzálja. (Ezzel a problémával az 5.
fejezetben részletesen foglalkozunk).
A szabályozásnak ez az elvont szintje Európa-szerte sok, és növekvő értékű jogvitára ad lehetőséget;
a tagállamok közötti éles nézetkülönbségek azonban eddig nem tették lehetővé a precízebb
szabályozás megalkotását. A tagállamokon kívül az érintettek között is éles ellentétek állnak fenn. Az
Európai Bizottság az érintettek és a tagállamok közötti mediációs kezdeményezésekkel igyekszik ezen
a helyzeten javítani, és egy új, könnyebben alkalmazható, és a technológiai-piaci változásokhoz is
alkalmazkodó szabályozást kidolgozni.
A fogyasztói előnyök és a jogtulajdonosi hátrányok kapcsolata
Az InfoSoc-irányelv preambuluma azért emeli ki a jogtörténeti kontextus jelentőségét, mert
megalkotásakor a tagállamok nem tudtak megállapodni a méltányos kompenzáció megfelelő
definíciójáról. A méltányos kompenzáció önmagában egyfajta jogalkotói kompromisszumként
váltotta fel a korábbi német rendszerből származó egyenértékű kompenzációt. A Padawan-ügyben
azonban a bíróság tartózkodott a méltányos kompenzáció mögötti egyensúly pontosabb
meghatározásától, sőt, felhívta arra is a figyelmet, hogy jelenleg a tagállamoknak saját hatáskörükben
nincsen lehetőségük pontosabb szabályozást alkotni. Ezt támasztják alá a Padawan-döntés
indoklásának alábbi (jelen tanulmányhoz kiemelt) részei:
Először is, a szerzők által elszenvedett hátránynak a méltányos díjazás kiszámítása szempontjából
játszott szerepét illetően, a 2001/29 irányelv (35) és (38) preambulumbekezdéséből az következik, hogy
e méltányos díjazásnak az a célja, hogy a szerzők a védelem alatt álló műveik engedélyük nélküli
felhasználásáért „megfelelő” ellentételezésben részesüljenek. E díjazás mértékének meghatározásánál
„alkalmazható szempontként” célszerű a szerző által a szóban forgó többszörözés miatt elszenvedett
„esetleges kárt” figyelembe venni, azzal a megkötéssel, hogy „[…] minimális hátrány” nem
keletkeztethet díjfizetési kötelezettséget. Így a magáncélú másolat kivétele állhat „a jogosultakat ért
hátrányok ellentételezése érdekében alkalmazott díjazási rendszerből” is.
E rendelkezésekből az következik, hogy a méltányos díjazás keletkezése és mértéke a szerző oldalán a
védelem alatt álló művének engedély nélküli magáncélra történő többszörözéséből eredő hátrányhoz
kötődik. Ebből a szemszögből nézve a méltányos díjazást úgy kell tekinteni, mint a szerző által
elszenvedett hátrány ellenértékét[…].
Ezenfelül a 2001/29 irányelv (35) és (38) preambulumbekezdésében szereplő „ellentételezés
[rekompenzálás]” és „ellentételezés” fogalmak az uniós jogalkotó azon szándékára utalnak, amellyel
36
olyan sajátos kompenzációs rendszert szeretett volna bevezetni, amelynek végrehajtását a
jogosultakat érő azon hátrány hozza működésbe, amely főszabály szerint az ő részükretörténő
„ellentételezés [rekompenzálás]” vagy „ellentételezés” megfizetésének kötelezettségét keletkezteti.
Ebből eredően a méltányos díjazást szükségképpen a védelem alatt művek magáncélú másolatai
kivételének bevezetésével a szerzőknek okozott hátrány alapján kell kiszámítani.
A Bíróság világossá tette, hogy a „valamely természetes személy által magáncélra történő másolást
olyan cselekménynek kell tekinteni, amely hátrányt okozhat az érintett mű szerzőjének”, vagy
másképpen „a többszörözési jog kizárólagos jogosultjának hátrányt okozó személy az, aki a védelem
alatt álló mű ilyen többszörözését az említett jogosult előzetes engedélye nélkül, magáncélú
használatára végzi”.
Az ítélet egész nyelvezete a vagyoni hátrány kiemelt szerepét hangsúlyozza a kompenzációs rendszer
tekintetében, és külön kiemeli, hogy a magáncélú másolást végző személyek feladata a
„többszörözéshez kötődő hátrány megtérítése, így finanszírozva az említett jogosultnak megfizetésre
kerülő díjazást”.
Az InfoSoc-irányelv kifejezetten előírja, hogy a magáncélú másolás előnyei és hátrányai között
egyensúlyt kell teremteni, azonban az egyensúly mibenlétét a „méltányos kompenzációhoz”
hasonlóan csak közvetett módon, a célján keresztül határozta meg. A Padawan-döntés ebben a
tekintetben nem jelent előrelépést, mivel a bíróság kifejezetten tautológikus választ adott az
egyensúly mibenlétére.
Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29
irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az érintett személyek érdekei
közötti „megfelelő egyensúly” megteremtése azt jelenti, hogy a méltányos díjazást szükségképpen a
védelem alatt művek magáncélú másolatai kivételének bevezetésével a szerzőknek okozott hátrány
alapján kell kiszámítani.
Amint később látni fogjuk, ez a reparációs célú egyensúly-fogalom nem teljesen azonos a
közgazdasági modellek egyensúly-fogalmával. Ezzel a problémával így valószínűleg vagy az Európai
Bizottság jogalkotói munkája, vagy az Európai Bíróság későbbi ítéletei kénytelenek lesznek
foglalkozni.
Az ÜHD beágyazottsága a ár- és tarifaszabályozás rendszerébe
A fejlett piacgazdaságokban a legtöbb árat a piaci versenyben a vevők és az eladók szabadon
állapítják meg, illetve alkudják ki. Az uniós és a magyar jog az adás-vételi és elemeiben hasonló
csereügyletek lezárásának (a szabályozott/hatósági ár kivételes alkalmazási területein kívül) a
szabadár megfizetését tekinti. Bár a fejlett országok jogrendszerei a szabadárat tekintik főszabálynak,
az európai (és amerikai) jogrendszerekben hagyományosan és jelenleg is nagyon széles körben
alkalmazott a szabályozott árak rendszere. A modern gazdaságban pedig kialakult az árszabályozás
közgazdasági és jogi módszertana, illetve az ehhez illeszkedő számviteli és ellenőrzési nyilvántartási
rendszerek.
A szabályozott árak esetében akkor beszélünk tarifákról, vagy tarifa-rendszerről, ha egymással
összefüggő, hasonló áruk és szolgáltatások szabályozott árait egymással összefüggésben,
listaszerűen, esetleg valamilyen mennyiségi vagy minőségi tényezők függvényében adják meg. Az
ÜHD díjak az EGT országokban és Magyarországon is tarifarendszereket alkotnak.
37
Szabályozott árakat az Európai Unióban főszabályként olyan esetekben lehet alkalmazni, amikor a
piaci verseny feltételei nem adottak, például azért, mert valamilyen áru vagy szolgáltatás nyújtója
monopolhelyzetet élvez. Szabályozott árakat találunk például a közlekedési infrastruktúra használata,
vagy a háztartási közművek esetében. Azokon a területeken, ahol nem lehet szabadon megállapítani
az árakat, az árszabályozás valamilyen törvényi szinten meghatározott tartalom és eljárás alapján
történik. Magyarországon a gazdasági és politikai rendszerváltás kezdetén még megvolt a jogpolitikai
törekvés arra, hogy a piaci versenyben meghatározott szabadáraktól való eltérést egységesen az árak
megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (röviden: Ártörvény) keretében szabályozzák. Ez a
jogpolitikai törekvés azonban soha nem került következetes alkalmazásra, és gazdasági
jogrendszerünk számos önálló árszabályozási és tarifális megoldást tartalmaz. Az ÜHD esetében a sui
generis megközelítés nem csak a magyarországi, hanem az uniós jog szintjén is jellegzetesség.
A szabad piaci árakkal kapcsolatos jogsértések értékelésére – az árak mértékét tekintve – Európában
és Észak-Amerikában is a versenyhatóságoknak van hatásköre. Hazánkban a Versenytanács két
konjunktív szempontot vesz figyelembe annak értékelésére, hogy egy adott ár – például egy
jogkezelői tarifa – szabályozottnak tekinthető-e:
„a) az adott piaci magatartásra vonatkozó felhatalmazás törvényben ölt testet (vagy arra
egyértelműen visszavezethető); továbbá
b) egyértelmű az a törvényalkotói szándék, mely a Tpvt. érvényesülésének az adott piaci magatartás
tekintetében gátat kíván szabni”.
A Gazdasági Versenyhivatal eljárása alapján a Versenytanács eddig egyszer foglalkozott az Szjt.
alapján meghatározott általány-jogdíjakkal a Filmjus ügyben40, de nem üreshordozó-díjakkal, hanem
filmek műsorsugározási tarifáival kapcsolatban. A Versenytanács értékelése szerint a „FilmJusra -
mint jogi személyre - a Tpvt. alanyi hatálya egyértelműen kiterjed, és az sem vitatható, hogy a
vizsgálat tárgyát képező tevékenysége (a szerzői jogdíjak megállapítása és beszedése) piaci
magatartásnak minősül”, annak ellenére, hogy a vonatkozó díjakat az ÜHD-hoz hasonlóan a miniszter
által jóváhagyott tarifák alapán állapították meg. A Versenytanács értékelése alapján ugyanis az Szjt.-
ben meghatározott, közjogilag jóváhagyott díjak esetében nem egyértelmű az a törvényalkotói
szándék, amely az adott piaci magatartás tekintetében kívánna gátakat szabni41. Igen nehéz
megítélni, hogy ez a precedens mennyiben volna alkalmazható az ÜHD esetében, amely éppen egy
piaci kudarc kompenzálására jött létre.
A Padawan-döntés kiemeli, hogy az InfoSoc irányelv nem adott árszabályozási hatáskört a
tagállamoknak, az árszabályozás általános eljárása nem alkalmazható. Ugyanakkor az ÜHD tarifák
nem is tekinthetők szabadon megállapíthatónak, hiszen azokat a kifejezetten a magáncélú másolás
által okozott szerzői jogi hátrányok alapján kell meghatározni. Megítélésünk szerint az ÜHD-tarifát
jogi értelemben nem lehetne szabályozott árnak kezelni42, de a tarifaszabályozás közgazdasági
40
Vj-97/2004/37 a FilmJus Filmszerzők és Előállítók Jogvédő Egyesülete mint versenyjogi eljárás alá vont szervezet ügyében hozott határozat. 41
Vj-97/2004/37 sz. határozat 23-27. bekezdése. 42
Bár az Szjt 2012-től hatályos módosítása és az erre épülő jogdíjközlemény jóváhagyási gyakorlat is látszólag ebbe az irányba mutat, a Padawan-döntés alapján Magyarország nem hozhat létre olyan árszabályozási rezsimet az InfoSoc irányelv keretein belül, ami a hatósági ármegállapítás általános eljárásjogi és tartalmi elemeinek megfelelne. Különönsen nem lehet jogszabályban rögzíteni a méltányos kompenzációtól eltérő, például költség- vagy áralapú szabályozási modellt, illetve olyan eljárást és jogorvoslati lehetőséget, ami a hatósági ármegállapítások esetében szokásos. A magyar főszabály szerint is a tarifák szerzői jogi szabályoknak
38
módszerei közül azokat lehet alkalmazni, amelyek az InfoSoc irányelvvel és a szerzői jogi keretekkel
összeegyeztethetők.
Az árszabályozás általános célja az árak mérsékelt szinten tartása. A leggyakrabban használt
árszabályozási modellek a jövedelmezőség, a költségek vagy közvetlenül az árak kontrolljára
törekszenek.
• A költségalapú modellek (pl. a magyar Ártörvény legkisebb költsége elve) olyan árakat írnak
elő, amelyek az ésszerűen szükséges költségeket fedezik. Ez a szabályozás jellemző például a
hazai energia-árszabályozásra. A költségalapú modellek nem alkalmazhatók az ÜHD tarifák
esetében.
• Az áralapú modellek (RPI-X) általában az inflációhoz mérten állapítják meg az árakat. Az Szjt.
módosítása az ÜHD-tarifák szabályozását az árak kontrolljára emlékeztető módon változtatta
meg 2011-ben.
• A jövedelmezőség-alapú modellek valamilyen jövedelmezőségi maximumot állapítanak meg,
és olyan árakat hagynak jóvá, amelyek ennek meghaladását nem teszik lehetővé. Az InfoSoc-
irányelvvel és a méltányos kompenzáció elvével leginkább ez a szabályozási modell fér össze.
• Az összehasonlító módszerek (benchmarking, yardstick competition, stb) abból indulnak ki,
hogy a hasonlóan szabályozott szervezetek összességében egy országban, vagy nemzetközi
szinten nagyjából megfelelő jövedelmezőségi- és árszinten gazdálkodnak, és ezért a kiugró
értékek igényelnek beavatkozást. A Padawan-döntéssel az összehasonlító módszerek
kifejezetten jól összeegyeztethetők.
Az áralapú modellek általában az inflációnál kisebb mértékű áremeléssel igyekeznek a közművek
hatékonyság-javulását elérni. Az ilyen modellek elsősorban a gyors technológiai fejlődéssel
jellemezhető, és világos árképzéssel rendelkező monopolizálható iparágra jellemzőek (távközlés,
elosztó-közművek egy része). A méltányos kompenzáció és a közvetlen árszabályozás elve azonban
nem látszik összeegyeztethetőnek, hiszen a szerzői alkotó tevékenység és a tevékenység ösztönzése
során semmiféle technológiai-hatékonyság növekedésről nem beszélhetünk. A szerzők nem képesek
ésszerű befektetéssel olcsóbban előállítani a zeneműveket, irodalmi- és képzőművészeti alkotásokat,
illetve a filmek nem gyártási jellegű kreatív tartalmát. A magyar Szjt. ebbe az irányba mozdította el a
magyar tarifálási gyakorlatot, ami azonban csak rövid távon teremt jogbiztonságot, hosszabb távon
az uniós és magyar jog kollízióját okozhatja.
Az Ártörvény mint keretjellegű törvény alapján a magyar árszabályozás a legkisebb költség elvét
alkalmazza, ami az ÜHD méltányos kompenzáció elvére csak közvetve alkalmazható. A költségalapú
szabályozás abból indul ki, hogy a szabályozott áru terméket gondosan minden költségnem gondos
leszorításával kell létrehozni. A költségalapú modellek csak fejlett számviteli rendszerrel rendelkező
gazdasági társaságokra alkalmazhatók. A magáncélú másolásra tekintettel megállapított díjakra két
szempontból sem jól alkalmazható a legkisebb költség elve: egyrészt a magáncélú másolatok
közvetlen költségeit nem a jogosultak, hanem a fogyasztók viselik, másrészt a szerzők költségeinek
ellenőrzése ésszerű ráfordítással nem megoldható a tevékenység jellege és gazdasági formái miatt43.
való megfelelésénak vizsgálata a jóváhagyási eljárás tárgya: Szjt 92/H.§ (10):”Az igazságügyért felelős miniszter a díjszabást akkor hagyja jóvá, ha az a szerzői jogi jogszabályokkal összhangban áll.” 43
Amint a szerzők jövedelmére vonatkozó felmérések kapcsán a 4. fejezetben bemutatjuk, a szerzők jelentős része nem kizárólag szerzői jövedelmekből él, és szerzői tevékenységéről költségkimutatást nem végez. A
39
A legtöbb szerző esetében ugyanis a megtérítendő költség a szerző méltányos szinvonalú
megélhetése abban az országban, ahol alkot. Szemben az áralapú modellekkel, pusztán elvi síkon a
méltányos kompenzáció és a legkisebb költség elve a közgazdaságtan alternatíva-költség fogalmával
összhangba hozható, de csak közvetett módon, lényegében a jövedelem-alapú módszerekkel.
A jövedelmezőség-alapú módszerek a monopol-szabályozásban világszerte visszaszorulóban vannak,
mert az áremelések visszafogása esetén a költségek növelésére ösztönöznek. Egy vállalkozás
jövedelmezősége ugyanis nem csak az árak csökkentésével, hanem a költségek növelésével is
elérhető. A jövedelemezőség-alapú tarifálás részben kizárásos alapon, részben a
költségmaximalizálási stratégia kizárhatósága miatt is indokolható az ÜHD esetében. Mivel a szerzők
az ÜHD tarifák miatt nem vezetnek tételes költségelszámolást, jogdíjbevételük és költségeik között
nincsen közvetlen összefüggés, ezért az ÜHD esetében a jövedelmezőség-alapú modellek alkalmazása
nem jár ellentétes ösztönzöttséggel44.
Az üreshordozó díjrendszer közgazdasági elemzése Jelen tanulmánynak nem célja az üreshordozó díjrendszerről szóló elméleti vitához új eredményeket
hozzátenni, vagy új tudományos kutatási eredményeket felmutatni. A szellemi tulajdonra, a szerzői
jogra, és a magáncélú másolásra vonatkozó közgazdasági szakirodalmat ezért a következőképpen
tekintjük át: elsősorban három megbízható szakirodalmi áttekintésre hagyatkozunk, másodsorban az
európai és hazai ÜHD-vitában közvetlenül hivatkozott tanulmányokat a teljesség igényével mutatjuk
be.
A közelmúltban általában a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatban kiválóan áttekinthető és
mértékadó tanulmányt készített a WIPO számára Richard Watt (Watt, 2009). A tanulmány szerkezete
kifejezetten közpolitikai, jogalkalmazói szemléletű, és az InfoSoc-irányelv által megkövetelt
jogtulajdonosi-fogyasztói egyensúlyi szemléletet követi, ezért a Watt által alkalmazott rendszerezés
különösen alkalmas jelen tanulmány céljaira is. A szakirodalom szemléjét Watt tanulmányának
szerkezetében, de a 2009. óta megjelent tanulmányokkal és kutatási eredményekkel kiegészítve
mutatjuk be. Watt tanulmánya nem hivatkozik a TNO-jelentésre, amely a hollandiai díjrendszerről
kialakult átfogó közpolitikai és jogvitához készült, és a brüsszeli közpolitika-alkotásnak is alapvető
forrása lett. A TNO holland tanácsadó cég, az Amsterdami Egyetem IVIR Információs Jog Kutatási
Központja és a SEO holland közgazdasági kutató cég által a holland gazdasági, igazságügyi és
kulturális tárcáknak készített jelentés (Huygen et al, 2009 – a szokásos nemzetközi egyszerűsített
hivatkozás magyarításával: TNO-jelentés, 2009) szintén a fogyasztói előnyök és jogtulajdonosi
hátrányok szempontjából szemlézi a téma szakirodalmát, ugyanakkor sokkal inkább felhasználói
szemléletű, és a részben azonos akadémiai irodalom alapján sor került nagymintás, illetve egyes
részeredményeket reprodukáló célzott empirikus kutatások elvégzésére is. Ismereteink szerint a
hollandiai díjrendszer az egyetlen, amelyet az elmúlt években ilyen széles körű szakmai megalapozás
alapján terveztek volna újra, ezért másodlagosan a TNO-jelentés (Huygen et. al, 2009) szakirodalmi
szemléjére és kutatási eredményeire támaszkodunk.
filmművészet kivételével a szerzők jelentős része nem jól ellenőrizhető vállalkozási formákban végzi alkotó tevékenységét. 44
Ne feledjük el, hogy az árszabályozást általában nagy monopolszervezetekre alkalmazzák. A szerzői társadalom töredezett, és nagyrészt nem kizárólag szerzői tevékenységből él, ezért sem közgazdasági, sem számviteli értelemben sem képes manipulálni az itt tárgyalt módszereket.
40
Az ÜHD rendszereknek az új digitális másolási jelenségekre történő kiterjesztését Európa-szerte élénk
jogviták és közpolitikai viták követték, amelynek nyomán a vitában érintett felek jelentős alkalmazott
kutatási eredményeket publikáltak. A közös jogkezelők felkérésére először az ECONLAW tanulmány
próbálta meg értékelni az ÜHD-rendszerek közgazdasági logikáját, és egyúttal lefektetni azok
működésének normatív elveit (ECONLAW, 200745). Az elmúlt évtizedben azoknak a szórakoztató-
elektronikai eszközöknek a gyártói, különösen az okostelefonokat gyártó Nokia, olyan javaslatokat
tett, amelyeknek célja a cég termékeinek a jogdíjfizetési rendszerből való kivonása volt. A Nokia
támogatásával az OXERA tanácsadó cég tanulmánya (OXERA, 201146) azt a hipotézist próbálta
igazolni, hogy az ÜHD társadalmi optimumértéke nulla, mivel szerintük a díj eliminiálása minden
szereplő számára a már megszerzett jövedelem megtartásával vagy növekedésével járna. A közös
jogkezelők megbízásából a CompassLexecon tanulmánya (Lorenzo et al., 201247) viszont meggyőzően
cáfolta az OXERA eredményeit, rámutatva a közölt statisztikai eredmények érvénytelenségére,
valamint arra, hogy az OXERA-tanulmány különféle, empirikusan nem igazolt ok-okozati viszony
alapján feltételezi azt, hogy az ÜHD bevételek eltörlése a jogtulajdonosok egyéb jogdíjbevételeinek
növekedésével járna (az alkotások piacának automatikus növekedésével). A CompassLexecon
tanulmány adatelemzésének egy kevéssé exponált tanulsága, hogy az európai ÜHD-rendszer
összességében nem biztos, hogy megfelelően látja el kompenzációs célját, aminek az egyik
lehetséges oka az, hogy az eleve szegényebb tagállamok paradox módon a saját lehetőségeikhez
képest is kisebb mértékben kompenzálják a jogtulajdonosokat a gazdagabb tagállamoknál48.
Az elmúlt években Nagy-Britanniában sor került a szellemi tulajdonjogi politika felülvizsgálatára,
amelynek keretében két tanulmány is foglalkozott a magáncélú másolás kivételének és a kompenzáló
ÜHD-rendszernek a bevezethetőségével. A brit közpolitikai felülvizsgálat azonban, részben az ÜHD-
rendszereken túlmutató érvek alapján néhány apró változtatást kivéve elvetette a brit és az európai
szerzői jogrendszerek közelítését. A brit közpolitikai felülvizsgálat első jelentős tanulmánya a brit
miniszterelnöki hivatal számára készült, az ÜHD rendszerekkel csak marginálisan foglalkozó
Hargreaves-jelentés (Hargreaves, 201149). Ezt követően az Egyesült Királyság Szellemi Tulajdoni
Hivatala számára 2012-ben Kretschmer professzor csoportosította az ÜHD-rendszerekkel kapcsolatos
különféle vitákat és értelmezési kísérleteket, és munkájában önálló empirikus vizsgálatot folytatott az
ÜHD-díjpiaci átháríthatóságának tárgyában. Ez utóbbi tanulmány részletesen bemutatja az ÜHD-
rendszerek kritikáit is, rámutatva arra, hogy az ÜHD-rendszer igazolási kísérletei és kritikái átfedést
mutatnak a szellemi tulajdonjogok alátámasztásának és kritikusainak érveivel is
(Kretschmer,2012:7450).
Az optimális díjrendszer és a társadalmi jólét
Az optimális szellemi tulajdonjogi, ezen belül pedig jogdíjrendszerrel szemben egy szűkebb és egy
tágabb definíciót is megfogalmazhatunk. A szűkebb law and economics értelmezés alapján optimális
volna az a jogi norma, amelyet nem volna érdeke senkinek megváltoztatnia. Az optimális
45
http://www.copieprivee.org/IMG/pdf/COMMUNIQUESFR_20071108_Rapport_ECONLAW.pdf 46
http://www.oxera.com/Oxera/media/Oxera/downloads/Agenda/Finding-an-alternative-to-copyright-levies.pdf?ext=.pdf 47
http://www.saa-authors.eu/dbfiles/mfile/4000/4078/Study.Economic_analysis_of_the_copyright_levies.pdf 48
Magyarország ebben a tekintetben is egyfajta középutat valósít meg, Magyarország sem a gazdagon, sem a szegényen kompenzáló országok közé nem sorolható be egyértelműen. A magyar díjterhelés mértéke, mint látni fogjuk, egészen pontosan közepes. 49
http://www.ipo.gov.uk/ipreview.htm 50
http://www.ipo.gov.uk/ipresearch-faircomp-full-201110.pdf
41
szerződéseket minden félnek érdeke betartani, az optimális jogszabály mint társadalmi szerződés
megváltoztatását egyik félnek sem érdeke kezdeményezni. Az elméleti law and economics kutatások
ebből a hipotetikus egyensúlyból kiindulva képesek racionálisan elemezni a jogszabályok
megváltoztatására vonatkozó lobbi-tevékenységeket, vagy a jogszabályok mindenki számára előnyös
megváltoztatásának lehetőségeit.
A law and economics elmélet részletes bemutatása kívül esik tanulmányunk célján, de ez a szemlélet
hasznos lehet annak értelmezésében, hogy a jelenlegi rendszerrel szembeni kritikák mögött milyen
valós és egyedi érdeksérelmek húzódnak meg.
Tágabb értelemben optimális az a jogi norma, amely eltekint a minden egyes szereplőre egyedileg
egyensúlyi állapot kritériumától, és a társadalmi jólét szempontjából aggregáltan vizsgálja a jogi
norma megfelelőségét. Ez a tágabb értelmezés jól megfér az InfoSoc irányelv méltányos
kompenzációs alapelvével, amely a fogyasztónak a jogtulajdonosok hátrányára szerzett előnyeinek
méltányos kompenzációját, illetve a kulturális javak folyamatos előállításának finanszírozhatóságát
írja elő. Bár a méltányos kompenzáció az európai jog fogalma, a kulturális javak finanszírozása a világ
más szerzői jogrendszereinek is célja, ezért Watt globális irodalomszemléjében ez utóbbi
szempontból úgy értelmezi az optimális szerzői jogi rendszert, hogy az a fogyasztók által megfizetett
pénzügyi ösztönzőkön (jogdíj-transzfereken) keresztül megfelelő mértékű ellentételezést biztosít az
alkotások szerzőinek.
A szellemi tulajdonjogok ún. mesterséges monopóliumként való létrehozása a jogi kényszer
eszközével éppen azért indokolt, mert egyébként nem alakulna ki optimum: az egyedi potyázások
társadalmi szinten az indokoltnál kevesebb kutató és alkotó munkát finanszíroznának. Az optimális
szerzői jogi védelem általában nem kellő mértékben megoldott közgazdasági probléma. Watt a
WIPO számára készült szakirodalom-összefoglalójában a következőképpen fogalmazza meg ezt a
problémát:
„…az optimális szerzői jog olyan információk birtoklását feltételezi, ami a törvényalkotónak tipikusan
nem áll rendelkezésére, és amit megfelelő pontossági szinten nem is biztos, hogy meg tudna becsülni.
Egyfelől ugyanis ismerni kellene a szerzői jogi védelmet élvező termékek piaci keresleti görbéjét,
másrészt ismernünk kellene a csak a jogi védettségű alkotások szerzőinek a tényleges (csak általuk
ismert pénzügyi és alternatíva) költségeit. Ezeknek a fogalmaknak a tisztázása alapvetően empirikus
kérdés, amit a szakirodalom még nem tisztázott kellő alapossággal és teljességgel.” (Watt, 2009:65).
Kifejezetten a szerzői joggal kapcsolatban jelentős közgazdasági kutatások zajlottak az optimális jogi
norma tárgyában, de a kutatások szinte kizárólag az optimális védelmi időszakra vonatkoztak, és
nagyrészt az Egyesült Államokban 1998-ban visszaható hatállyal meghosszabbított idejű szerzői jogi
védelemmel szembeni kritikaként fogalmazódtak meg. Az ún. Eldred-ügyben a szellemi
tulajdonjoggal kapcsolatos legjelentősebb amerikai szaktekintélyek készítettek egy olyan elemzést,
amely a szellemi tulajdonjogi védelem megalapozottságát, a védelmi idő meghosszabbítását
kifejezetten law and economics szemléletben tárgyalja (Akelof et al, 2002.)
Az optimális jogdíjak, és az optimális ÜHD-díjakkal kapcsolatban ugyan áll kellően általános
közgazdasági elmélet a rendelkezésünkre, de az empirikus kutatások költségei és nehézségei miatt
ezeknek kevés kézzelfogható jogalkalmazói eredménye van. Tekintettel arra, hogy a szerzői jogi
védelmet is átfogó szellemi tulajdon oltalmi tárgyainak általában szabad piaca van, az optimális
szerzői jogi védelem szakirodalma nem a jogdíj piacon kialakuló, és az alkotás iránti kereslethez
42
rugalmasan alkalmazkodó áráról, hanem a szerzői jogi védelem időbeli hatályáról, tárgyáról és
módszeréről szól.
Amíg egy zenemű vagy egy film értéke a piacon jól meghatározható, ezek a módszerek esetünkben
nem alkalmazhatók, mivel az ÜHD-díjak általánydíjak, amelyek nem egy adott, szellemi tulajdon által
védett oltalmi tárgy védelméhez kapcsolódnak, hanem egy adott piacon jelen lévő összes még le
nem járt védelmi idejű művet, előadást, hangfelvételt, filmet, és vizuális alkotást érintő,
jogdíjfizetéssel nem ellentételezett magáncélú másolathoz. Az üreshordozó díjigény túlzottan
partikuláris szellemi tulajdonjogi részjogosítvány ahhoz, hogy az optimális ÜHD jogdíjjal kapcsolatban
kellő megfelelő általános kutatási eredmény álljon rendelkezésre.
Összességében az optimális jogdíjmérték, és ezen belül az optimális ÜHD-mérték általános
közgazdasági meghatározása még várat magára. A jelenlegi jogszabályi környezet ugyan nem
optimális, de az InfoSoc irányelv preambulumában rögzített jogszabályi célok sem a közgazdasági
értelemben optimális ÜHD-rendszer bevezetését írják elő a tagállamoknak. Az InfoSoc-irányelv két,
általános elmélet hiányában részlegesen (parciálisan) elemezhető célt tűz ki: egyrészt azt, hogy a
magáncélú másolásból származó előnyökön a jogtulajdonosok és a fogyasztók kiegyensúlyozottan
osztozzanak, illetve azt, hogy a díjrendszer járuljon hozzá az alkotók folyamatos tevékenységének
finanszírozásához. Bár egy általánosan alkalmazható közgazdasági számítási módszer vagy képlet igen
elegáns és hasznos volna, az optimális jogi norma keresése alapvetően a jogalkotót és nem a
jogalkalmazót segítő kutatási program, ezért ennek a kérdésnek a lezáratlanságát rögzítve áttérünk
az egyes azonosított gazdasági hatások parciális elemzésére.
Az ÜHD értéke nem egy mű, hanem az összes érintett mű piaci értékének súlyozott átlagától, vagy az
összes mű értékének összegétől függ. Ez a különleges tulajdonság kifejezetten meg is könnyítheti a
statisztikai módszerekkel és mintavétellel készített becslések alkalmazhatóságát.
Közgazdasági hatáselemzések
A jogi hatáselemzésnek az optimális norma keresésének általános elméletén túl sokkal gyakrabban az
egyes jogok alkalmazásához fűződő érdekek és ellenérdekek, hasznok és károk elemzése a célja. A
teljesség igénye nélkül a hatáselemzés egy-egy érdekcsoport helyzetére is elvégezhető. Az InfoSoc-
irányelv és a Padawan-döntés alapján az ÜHD rendszer szempontjából három kiemelt hatásvizsgálat
indokolható:
• Mekkora előnye származik a fogyasztóknak a magáncélú másolásból? (3. fejezet) – keresleti
oldali elemzések.
• Milyen hátránya származik a jogtulajdonosoknak a magáncélú másolásból? (4. fejezet) –
keresleti oldali elemzések.
• A fogyasztókra kivetett ÜHD díjak milyen mértékben egyensúlyozzák ki a jogtulajdonosok
hátrányait (5. fejezet) – kínálati oldali elemzések.
• Az alkalmazott ÜHD rendszer milyen torzító hatásokat fejt ki a jogtulajdonosokon és a
fogyasztókon kívüli harmadik szereplőkre (6. fejezet) – egyéb elemzések.
Az Artisjusnak, más közös jogkezelőkhöz hasonlóan az a feladata, hogy olyan tarifarendszert hozzon
létre, amely „megfelelő egyensúlyt” teremt a méltányos (fair) kompenzáció eszközével a fogyasztók
és a jogosultak között. Az Artisjusnak és felügyeleti szervének továbbá igen fontos odafigyelnie arra,
hogy a további érintettek – például az üreshordozók gyártói, nagykereskedői, kiskereskedői- üzleti
tevékenységére az ÜHD rendszer a lehető legkevesebb negatív hatást fejtse ki.
43
Watt felosztásában kínálat-oldali elemzésnek tekinti azokat a közgazdasági elemzéseket, amelyek a
szerzőknek biztosított jogdíj-jövedelmeket vizsgálják (Watt, 2009:67-76) és kereslet-oldalinak azokat,
amelyek a fogyasztók által igényelt mennyiségek és árak oldaláról közelítik meg a kérdést (Watt:
2009:76-83).
Az áttekintett szakirodalom alapján szembeötlő, hogy a közpolitikai vitákban meghatározóak a
kereslet-oldali elemzésen alapuló becslések, például a magáncélú másolás által feltételezett károk
mértéke tekintetében, de valójában a kereslet-oldali elemzés empirikus megalapozottsága igen
csekély. Watt különösen felhívja arra a figyelmet, hogy az igazán megalapozott, empirikus mérések
mai relevanciája csekély, mivel még az analóg elsődleges kereskedelmi forgalom (bakelitlemezek,
kazetták) és az analóg másolás időszakában születettek. A kereslet-oldali elemzések általánosítható
tapasztalatai közgazdasági módszertani szempontból fontosak, de jogalkalmazói szempontból alig
használhatók. Egyértelműnek látszik, hogy a zeneművek kereslete normálisan viselkedik, és
viszonylag érzékeny mind az árra, mind a jövedelemre is: mindez a magáncélú másolatok értékének
becslésénél hasznos tudás.
Az Internetet megelőző időszakban a lemezipar mintegy 25-32 százalékra becsülte a jövedelmi
veszteségeit a magáncélú másolás miatt, ugyanakkor független kutatások ennek csak a töredékét
mutatták ki -- az iparági kárbecslés 15 százalékát, vagy egy másik kutatásban 6,6 százalékos abszolút
veszteséget mutatták ki (Watt,2009:80-82). Az nem látszik megkérdőjelezhetőnek, hogy az Internet
elterjedése és a digitális másolástechnika jelentősen megváltoztatta ezeket a viszonyokat – de az
korántsem egyértelmű, hogy miként. Watt szemléjében néhány, egymással ellentétes igazolt hatást
mutat be, amelyeket a TNO-jelentés szakirodalmi szemléje és saját kutatási eredményei tovább
gazdagítanak (Watt, 2009:82-83; TNO-jelenté2,2009 83-102).
A kereslet-oldali becslések megbízhatatlanságának az oka, hogy elsősorban piackutatási (survey)
adatokon és nem pedig tényleges fogyasztói viselkedés megfigyelésén alapulnak. A survey adatok
számos torzítást tartalmaznak: egyrészt nem biztos, hogy a válaszadók ténylegesen úgy válaszolnak,
ahogyan viselkednek piaci tranzakciókban, másrészt a feltett kérdések túlzottan elvontak vagy
technikaiak ahhoz, hogy a válaszadók megfelelő minőségű és konzisztenst választ adjanak. A
válaszadást számos kulturális norma és stratégiai viselkedés jellemzi (mit akarnak tőle hallani? mit
akar a válaszával üzenni?). Általánosan leírt jelenség, hogy a fogyasztók bevallott fizetési
hajlandósága és tényleges fizetési szokásai eltérnek, még a kézzelfogható termékek világában is. A
szellemi tulajdon esetében azonban a fogyasztók gyakran azt sem tudják, hogy miért fizetnek, ezért a
válaszaik különösen megbízhatatlanok. Bár a survey egy jogosan alkalmazott, és gyakran nem
megkerülhető módszer, különösen nagy nehézségbe ütközik a survey torzításának és becslési
hibájának a mérése (Watt, 2009:78).
Általánosan elfogadott nézet, hogy a kísérleti közgazdaságtan (amikor fogyasztókat valóságszerű
helyzetben megfigyelnek) vagy a feltárt preferenciák módszere (amikor tényleges piaci tranzakciókat
elemeznek) sokkal pontosabb kereslet-becslést tesz lehetővé, mint a survey módszerek. Mindkét
módszer nagyon jelentős kutatási erőfeszítéseket és nagy mennyiségű adat felvételét vagy elemzését
teszi szükségessé.
2010-ben egy érdekes, egy „természetes kísérlet” empirikus megfigyelésén alapuló tanulmány
született arról, hogy Svédországban a fájlcserélés büntethetővé tétele miként változtatta meg a
skandináv internet-forgalmat, és ennek milyen hatása volt a jogtulajdonosok néhány fontos bevételi
forrására. Adermon és Liang kísérlete a TNO-jelentés empirikus vizsgálatait más módszertannal
44
igazolta vissza, és kimutatta, hogy a norvégiai és finnországi fájlcseréléssel összemérhető, és a
közpolitikai váltást megelőzően azonos trendet mutató svédországi fájlcserélés időbeli trendje
jelentősen átalakult. A közpolitika váltás hatására 18 százalékkal csökkent az internet-forgalom. Ezzel
egyidőben a fizikai lemezeladás 27 százalékkal, a fizetős digitális értékesítés 48 százalékkal ugrott
meg, viszont nem volt kimutatható hatása a mozilátogatásokra és DVD eladásokra (Adermon-Liang,
2010).
Magyarországon egyelőre kizárólag a Gfk-ProArt-Artisjus survey eredmények állnak
rendelkezésünkre a magáncélú másolás tekintetében.
A kínálat-oldali elemzések elsősorban a különböző szerzői művekhez kapcsolódó jogdíjak relatív és
abszolút mértékét és koncentráltságát vizsgálják. Általánosságban megállapítható, hogy az alaposan
kutatott zenei és irodalmi művek esetében a legtöbb szerző nem kizárólag szerzői jövedelmekből él,
hanem alkotói tevékenysége mellett más kereső tevékenységet is folytat. Arról megoszlanak az
egyébként relatíve ritka empirikus kutatások, hogy a szerzők jövedelme eltér-e a hasonló korú és
végzettségű populációétól – egyes kutatások szerint szignifikáns mértékben nem, mások szerint
valamelyest alacsonyabb a szerzők jövedelme. Viszont az alkotói tevékenység jövedelmi szempontból
kifejezetten kockázatosnak mondható: a sikeres szerzők lényegesen nagyobb arányban részesednek a
szerzői jövedelmekből, mint más szakmák sikeres művelői. A magasabb szintű kockázat részben arra
vezethető vissza, hogy az alkotói tevékenység nem csak megélhetést, hanem egyfajta önkifejezést
jelent, és sok olyan szerzőnek is van belőle jövedelme, akik más jövedelemből élnek, és csak
időnként, vagy életüknek csak egy szakaszában jelentetnek meg alkotásokat.
A zeneművek tekintetében általánosnak tekinthető, hogy az alkotók jövedelmének lényegesen kisebb
részét képezi a jogdíj-bevétel mint az előadóművészi bevétel, és a jogdíj-bevétel elsősorban a nagyon
sikeres, vagy a már jelentős katalógussal rendelkező, régen a pályán lévő alkotók estében magasabb.
Az ÜHD rendszernek, és tágabb értelemben a szerzői jogi rendszernek és a szellemi tulajdonjogoknak
deklarált célja, hogy az alkotókat megfelelő szintű jövedelemhez jutassa, illetve, hogy az alkotók
megfelelő mértékben részesüljenek alkotásaik hasznából. Magyarországon a tanulmány készítésekor
nem ismertek kellően átfogó adatfelvételek és tanulmányok a hazai szerzők jövedelmi viszonyai
tekintetében, és amint a szakirodalomban megjelent adatok figyelmeztetnek rá, a szerzők kereső
tevékenységének feltérképezése nélkül az „alkotók számára megfelelő” jövedelmi szint
meghatározása nehézségekbe ütközhet.
A szakirodalomban ismertetett közgazdasági elemzések hazai elvégzésének jelentős akadálya, hogy a
fogyasztói előnyök és az okozott jogtulajdonosi hátrányok az ÜHD rendszer keretein belül nem
elemezhetők, hanem ahhoz az adott szerzői jogi piac egészét kellene vizsgálni. Annak
megállapításához, hogy a magáncélú másolás mennyivel csökkentette a kereskedelmi eladásokat a
zene- vagy a film piacán, egyszerre kell felmérni a zeneipar és a filmipar kereskedelmi és magáncélú
felhasználási mennyiségeit, és a teljes fogyasztást kell értékelni.
Magyarországon különösen nagy nehézséget okoz, hogy a teljes piac mérete nem jól leírt, és ezért a
hátrányok viszonyítási alapja is bizonytalan. Annak megállapításához, hogy a zeneművek magáncélú
másolásból származó hátrányokat megfelelően kompenzálja-e az ÜHD rendszer keretében
újraosztott jogdíj, nem csak magát a magáncélú másolás mennyiségét és díjbevételét, de a
feltételezett kárt elszenvedett elsődleges piacot is ismernünk kell. A filmek esetében ez nem csak
magyarországi probléma: mind Watt, mind a TNO tanulmánya felhívja a figyelmet arra, hogy a
filmpiacok esetében kevés megalapozó vizsgálat történt. Az 5. fejezetben ezért csupán a MAHASZ
45
statisztikái alapján teszünk kísérletet a szakirodalomban használatos becslések elvégzésére a magyar
piac adatai alapján.
Az ÜHD hatáselemzésekkel kapcsolatos legérdekesebb probléma az, hogy az ÜHD rendszereken nem
az elsődleges érintettek, vagyis a fogyasztók és a jogosultak vitatkoznak. Az ÜHD-vel kapcsolatban
kialakult polemizáló irodalom finanszírozói, az ÜHD-vel kapcsolatos jogi és politikai viták fő szereplői
a külső érintettek. A Gfk-ProArt-Artisjus felmérés adataiból az látszik, hogy az elsődleges érintett
fogyasztók többsége az ÜHD rendszerével és mértékével egyetért; a bevételek szintjével
kapcsolatban a szerzői oldalról sem fogalmazódott meg jelentős kritika. Tanulmányunk 6. fejezetében
ezért áttekintjük a közbenső helyzetű, másodlagosan érintett kereskedelem szempontjait is.
A rendszer belső tulajdonságai, mérések és egyensúly
A közgazdasági módszerek harmadik, praktikus szintje a közgazdaságtan numerikus eszköztárának
alkalmazása az ÜHD-rendszer elemeire, különös tekintettel a pénzügyi és közgazdasági statisztikai
apparátusra.
A közgazdaságtan statiszikai módszerei nem csak az ÜHD-rendszerekre ható, az előzőekben
bemutatott külső tényezők (a technológiai haladásával, a kulturális javak fogyasztásának változó
szokásaival, a zenepiac árszintjével, a fogyasztók jövedelmével, az internet-penetrációval stb),
kapcsolatos összefüggések feltárásával teszik érthetőbbé és kiszámíthatóvá a fogyasztói előnyök és
jogtulajdonosi hátrányok rendszerét. Figyelembe véve azt, hogy az ÜHD rendszerek Európában közel
ötven, Magyarországon harminc éves múltra tekintenek vissza, az ÜHD rendszeren belül felgyűlt
adatok és tapasztalatok elemzése önmagában is értékes eredményeket hozhat a fogyasztói jólét, a
külső szereplőket érő torzító hatások és a megfelelő kompenzáció megteremtéséhez.
Tanulmányunkban nem ismertetjük a közgazdászok által alkalmazott idősoros (egy termékre
vonatkozó, több időszaki adat tulajdonságainak vizsgálata), keresztmetszeti (egy időszak, pl. a 2011.
naptári év összes adathordozójának adatai egymással összevetve), illetve a paneladatok (több
időszak és több termék, időben és keresztmetszetében is tagolt adatainak elemzése) elemzésének
statisztikai módszereit, mivel ezek kézikönyvekben jól dokumentáltak. Az 5. fejezetben bemutatjuk,
hogy az Artisjus saját adatrendszerei igen nagy pontossággal előre jelezhetik a tarifarendszer egyes
tételeinek várható bevétel-alakulását – két tarifa-felülvizsgálat között egy éves előretekintésben akár
néhány százalékos pontossággal is. Azt is megmutatjuk, hogy egyes termékek közötti keresztmetszeti
összefüggések rávilágíthatnak arra, hogy miként változnak általánosságban a magáncélú másolás
technikái, ami még tovább pontosíthatja a tarifabevételek struktúrájának (az egyes üreshordozók
részesedése változásának) és számszerűségének az előreláthatóságát. Az ilyen alkalmazott
közgazdasági elemzések elkerülhetővé teszik az ÜHD-rendszer bevételi sokkjait, és részben
modellezhetővé teszik az új tarifahordozók bevezetésének a hatásait is. A statisztikai elemzések
alkalmasak a fogyasztói előnyök és jogtulajdonosi hátrányok dinamikájának (a különféle hatóerők
időbeni lefolyásának) egzakt bemutatására. A statisztikai előrejelzések fokozott használata a rendszer
kiszámíthatóságát, a zavarok előre jelezhetőségét, és végső soron egy több évre jobban előrelátható
tarifarendszer átláthatóságát is képesek volnának növelni.
A közgazdasági mérések eszköztárában napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak az ún. panel-
elemzések, amelyek keresztmetszeti és idősoros információkat is tartalmaznak. Az európai ÜHD
rendszerek szempontjából a panel-vizsgálat azt jelenti, hogy az elemző több ország és több év adatait
hasonlítja össze. A panel-elemzések általában több kérdésre és pontosabb válasszal szolgálhatnak,
ugyanakkor különösen nagy adatigényt támasztanak. A CompassLexecon-tanulmány a de Thuiskopie
46
adatok tízéves panelemzésére épül, amelynek adatait Magyarországra külön értékeljük a 4.
fejezetben. Önálló panelemzést, megbízhatóan összehasonlítható, több országra kiterjedő adatbázis
hiányában nem végzünk, de egy kis mintán megmutatjuk egy ilyen jövőbeni elemzés várható
előnyeit.
Az elmúlt években igen jelentős érdeklődés mutatkozott az ÜHD-rendszerek jellemzőinek
összehasonlítására, például abból a szempontból, hogy melyik rendszer mekkora jövedelmet oszt
újra. A Padawan-döntésnek az a hangsúlyos eleme, hogy a méltányos kompenzációnak az egész
Európai Unió területén azonos szintjét kell megteremteni, vélhetően tovább fogja fokozni a szakszerű
összevetések iránti keresletet. Mivel az európai díjrendszerek az eltérő tarifahordozók, és részben az
eltérő nemzeti szerzői jogi rendelkezések miatt is jelentős eltéréseket mutatnak, az egyes
tarifatételek (pl. a DVD-R tarifája Dániában, Ausztriában, Németországban és Magyarországon)
önmagában szakszerűen nem vethetők össze. Az európai tarifák ugyanis mindenhol rendszert
alkotnak, és a tarifák összessége teremti meg (különböző minőségben) a méltányos kompenzáció
anyagi bázisát.
Az ÜHD-rendszerek bevételeinek szakszerű összehasonlítása hatalmas munkát jelent, amit a holland
közös jogkezelő eddig 21 alkalommal, és idén először a WIPO-val közösen készített el (legutolsó
önálló jelentés: Stichting de Thuiskopie, 2010; az első közös: de Thuiskopie-WIPO,2012.) Mivel a
szakirodalomban szereplő minden összehasonlító adat forrása ez az éves kiadvány, jelen tanulmány
elkészítéséhez külön interjút folytattunk az adatgyűjtési program vezetőjével51. A holland közös
jogkezelő nemzetközileg is értékelt erőfeszítése, a holland kormányzat hagyományosan alapos
alapkutatásokon alapuló ÜHD-politikájával, továbbá a holland jogkezelő minden más európai
szervezethez képest fokozott EU-jogi aktivitása miatt Hollandia az európai ÜHD-rendszerek egyfajta
tudásbázisa.
Az összehasonlító vizsgálatok elsődleges normatív szempontja az, hogy az ÜHD-rendszerek bevételeit
és újraosztott jövedelmet összevethetővé tegye Európában. Ennek nem csupán az Európai Bíróság
joggyakorlata az oka. Az ÜHD-rendszerek széleskörben részleteiben nem ismert működését annak
ellenérdekeltjei gyakran a tarifarendszerek kiragadott, egyedileg nem értelmezhető tételeinek
összehasonlításával próbálják delegitimizálni.
Hollandiában, ahol mind a helyi piac alapos kutatása, mind a nemzetközi összehasonlítások helyben
adottak voltak, a helyi tarifarendszer átalakítását megelőző jogvitában is különösen nagy szerepet
kaptak a nemzetközi összehasonlítások. A nemzeti bíróság ugyanis azt feltételezte, hogy ellenkező
bizonyíték hiányában vélelmezhetően az EGT-irányelv alapján ÜHD-rendszert működtető 24 tagállam
összességében megfelelő kompenzációs mechanizmust tart fenn, és ezért nem a Hollandiára
arányosított teljes jogdíjbevételt, hanem a hasonló országok jogdíjbevételének a mértékétől való
eltérést kellene indokolni. Reméljük, hogy ez a pragmatikus szemlélet Magyarországon is jól
alkalmazható lesz.
51
Interjú: Hester Wijzinga, Hoofdorp, 2012. augusztus 8.
47
3. Fogyasztói előnyök: a magáncélú másolatok készítése és használata
A magáncélú másolatok készítésének fogyasztói előnye az analóg korszakban az volt, hogy a
fogyasztó a saját ideje terhére, az anyagköltséget és egy jogdíj-átalányt megfizetve másolatokat
készíthetett az egyébként jogdíjjal terhelt lemezekről és videókazettákról, vagy a rádión és tévén
sugárzott műveket felvehette. Mivel az analóg másolás és a rádióhullámos sugárzás jelentős
minőségromlással járt, ezért a magáncélú másolatok az olcsó és rosszabb minőségű részleges
helyettesítői voltak az eredeti lemezeknek, műsoros kazettáknak. A magáncélú másolatok számának
bizonyos határt szabott a másolás költsége és a minőségromlás ténye is. Ez a jelenség olyan mély
gyökeret vert a magáncélú másolásról szóló gondolkodásban, hogy még 2008-ban az akkori jogalkotó
minisztérium számára készült PwC-jelentés is javasolta valamiféle minőségi paraméter bevezetését a
tarifálásban (amire ismereteink szerint egyetlen ország sem vállalkozott – pl. PwC, 2008). A digitális
másolatok esetében a minőségromlás (azt az egy lépcsőt leszámítva, amikor analóg vagy más nem
digitális formából történik a másolás) gyakorlatilag kizárható. A másolás létrehozásának és
tárolásának „helyigénye”, költsége a tömörítési arány megválasztásával – a minőség enyhe
romlásának kompromisszumával – tág határok között a fogyasztó által határozható meg.
A digitális korszakban az üreshordozó-kapacitás ára apró töredéke az elektromechanikus másolási
módszerek üreshordozóinak. Ennek fogyasztói előnyét tovább sokszorozza az a tény, hogy az analóg
másolás nem elhanyagolható időbeli költsége szintén praktikusan nullára csökkent. Ezen kívül a
műsorszolgáltatást és -terjesztést egyre nagyobb mértékben felváltó internet a fájlcserélés révén
nagyon könnyűvé tette a választék bővítését és a másolatok terjesztését is. A magáncélú másolás
már az analóg korszakban is fontos fogyasztói, kulturális jelenség volt, de a digitális korszakban
különösen a zene esetében a kulturális fogyasztás meghatározó formájává vált. A TNO-jelentés által
rögzített hollandiai közpolitikai felülvizsgálat már abból az alapvetésből indul ki, hogy „a
fájlmegosztás gazdasági hatásai a hollandiai fogyasztók jólétére rövid- és hosszú távon is kihatnak. A
fájlmegosztás a kulturális termékek széles skáláját teszi elérhetővé a fogyasztók számára, ami
általában növeli a fogyasztói jólétet” (TNO-jelentés,2009:3).
A legtöbb fejlett országban a magáncélú másolatok a szerzői jogban kivételt élveznek, és készítésük
megfelelő kompenzációs rendszer esetén nem jogsértő. A magáncélú másolatok elterjedése és
kulturális jelenséggé válása azonban nem szerzői jogi jelenség, hiszen a magáncélú másolást nem
engedélyező Egyesült Államokban is hasonló mértékben használnak magáncélú másolatokat a
fogyasztók, mint Kanadában vagy Európában. A magáncélú másolatok száma a világon mindenhol
magasabb a kereskedelmi forgalomban eladott műsoros hordozókénál, ezért a magáncélú másolatok
számának, elterjedtségének, terjesztésének (elsősorban a fájlcserélésnek) figyelembe vétele nélkül a
zenei és filmes piac sem elemezhető.
A magáncélú másolatok fogyasztói előnyei
Elméleti keretek
A magáncélú másolatok készítésének szokásai az 1. fejezetben bemutatott technológiai fejlődésnek
köszönhetően sokat tudtak változni. Az SSD tárolók korában az analóg másolatok készítésének
iparszerű termelésénél is gyorsabb a másolatok készítése, ami az egykori hazai, vagy legfeljebb
„magnós-klub” jellegűen gyorsított, manufakturális másolástól teljesen eltérő tevékenység.
48
A technológiai fejlődés és az eredeti példányok beszerzésének szinte korlátlanul rendelkezésre álló
online csatornái miatt a magáncélú másolásból származó fogyasztói előnyök alapvetően változtak
meg az ÜHD-rendszerek bevezetése óta. A korai magáncélú másolatokat egyfajta olyan
árdiszkriminációs stratégiának lehetett tekinteni, amelyben a fogyasztó olcsóbban, gyengébb
kivitelben önmagának készíthetett el egy műsoros kazettát. Ebben az esetben az eredeti zenemű
bevételei által meghatározható kereskedelmi értékéhez képest még volt értelme meghatározni a
magáncélú másolatok értelmét is, ma már, amikor a fogyasztók zeneműveinek döntő többsége
magáncélú másolat, az ilyen viszonyításnak nincsen közgazdasági létjogosultsága.
A mai, tömegesen készülő digitális másolatok jelentős részét soha nem hallgatják meg, hiszen a
másolásra válogatni zeneműveket vagy komplett albumokat több időbeni költséggel járna, mint
mindent lemásolni. Gyakori, és empirikusan igazolt jelenség a „szemlézés”, amikor későbbi, akár
műsoros CD vagy biztos minőségben megvásárolt digitális forrásból való gyűjtési célú vásárlásának
céljából hallgatják meg a zeneműveket (TNO-jelentés, 2009:102). Például ez a jelenség kifejezetten
csökkenti a kereskedelmi értékesítés hiányát, ami rávilágít arra, hogy a digitális másolás időszakában
a másolt zeneművek már nem tekinthetők az eredeti alkotás közgazdasági értelemben vett
helyettesítőinek, így a kárbecslés sem indulhat ki pusztán a kereskedelmi árból. A jelenleg
használatos kárbecslések a teljes keresletet elemzik, vagyis egyszerre szükségesek hozzá különféle
árak mellett meghatározott volumen-adatok.
Viszonylag kevés kutatás foglalkozik azzal, hogy mekkora egyetlen zenemű, vagy az arról készült
magáncélú másolat egyedi értéke. Általában a magáncélú másolatok értékének közvetlen
meghatározására vonatkozó (bottom-up) kutatást is nehezen találunk, aminek az oka az, hogy a
magáncélú másolásra vonatkozó nemzeti szerzői jogi kivétel országonként eltérő tartalommal bír
(Stichting de Thuiskopie, 2012) és ezért nemzetközileg egységes kutatási programot is nehéz rá
alkotni.
Gyakran alkalmazott módszer az eredeti termék megvásárlásának és ennek alternatívájaként az
olcsóbb magáncélú másolatra történő váltásnak a rezervációs árbecslése (ld. pl. TNO-jelentés,
2009:77-79). Az ilyen, a fogyasztók önbevalláson alapuló módszere azonban elég megbízhatatlan,
mivel nem valós vásárlási helyzetben történik. A megkérdezésben részt vevő fogyasztók pedig
különböző mértékben hajlandók vagy képesek ilyen elvont szituációk végiggondolására és a valódi
rezervációs áruk kigondolására vagy elmondására. Ugyancsak gyakori, önértékeléses módszer a
fogyasztók fizetési hajlandóságának megkérdezéses vizsgálata. Ennél lényegesen megbízhatóbb volna
a tényleges vásárlási tranzakciók utólagos megfigyelésével történő közgazdasági becslés, de az ilyen
kísérletek kivételezése bonyolult, általában üzleti titkot sért, és a kísérleti eredmények nehezen
általánosíthatók más értékesítési csatornákra, részpiacokra és fogyasztókra. Amint a szakirodalom-
szemlében rámutattunk, ennek a módszernek a nagy hátránya, hogy nem túl megbízható
eredményeket ad, viszont a becslési hiba mértéke sem határozható meg. Vagyis egy olyan pontatlan
módszerről van szó, amelynek a pontossága hiányában az ebből származó bizonyítékok súlya sem
mérlegelhető.
Magyarországon a Gfk-ProArt-Artisjus becslés a szokásossal ellentétben nem a zeneművek
rezervációs árát, hanem az ÜHD-díj elfogadható mértékét méri survey módszerrel. Ez a megközelítés
példamutatóan hasznos lehet a fogyasztóktól a jogtulajdonosok felé végrehajtott kompenzáció
mértékére vonatkozó egyéb becslések ellenőrzésében. Ugyanakkor ez a módszer nem alkalmas
kárbecslésre, mivel ebből nem lehet meghatározni sem az eredeti, sem a magáncélú másolat értékét.
49
A nemzetközileg alkalmazott survey-k közvetlenül a zenemű rezervációs árát próbálják meghatározni,
és ilyen téren a magyarországi survey kiegészítésre szorul.
Mielőtt rátérünk a top-down kutatásokra, felhívjuk a figyelmet a brit irodalomban felbukkanó,
eredetileg az amerikai közgazdász Hal. R. Varian nevéhez kötődő elméletre, amely szerint a
magáncélú másolatoknak nincsen önálló értéke. Ezen reduktív érvelés szerint a magáncélú másolatok
készítése olyan „természetes” jelenség, hogy az értéke a kereskedelmi értékesítésben kapható
termékek áraiba beépült. Ezen túlmenően a vita egyes résztvevői azt is sugallják, hogy valamilyen
módon a szórakoztatóelektronikai eszközökre is igaz ez az érvelés, hiszen mindenki azért vesz mp3
lejátszót, hogy rátegye az mp3 fájljait. Álláspontunk szerint ez a megközelítés közgazdaságilag
érvényes, de jogi értelemben nem52. Hargreaves közpolitikai célú értékelése ezeket az érveket is
felhasználja a jelenlegi brit szerzői jogpolitika legitimálására. Fontos, hogy Hargreaves sem jogi,
hanem praktikus konzekvenciát von le ebből az érvelésből: csak azt állítja, hogy a kutatása során nem
talált értékelhető cáfolatot a reduktív érvelésre, mert a brit konzultációk és viták során kerültek csak
elő a jogtulajdonosok jelentős káraira vonatkozó bizonyíték (Hargreaves, 2011:48)53. Ugyanez az
érvelés vissza is fordítható (ahogyan azt a CompassLexecon kutatói is megteszik): arra sincsen
semmilyen bizonyíték, hogy a jogtulajdonosok üzleti számításaikból kihagynák az összjövedelmükben
nem meghatározó, de jelentős ÜHD jövedelmeket. Nincsen arra vonatkozó bizonyítékunk sem, hogy
a jogtulajdonosok ne próbálnák meg az árazás vagy a jogérvényesítés nélkül a méltányos
kompenzációt más úton kikényszeríteni, ha nem működne a méltányos kompenzáció Európában több
mint negyven éves rendszere.
A szakirodalmi szemlében már hivatkoztuk, hogy a kárbecslés jelenleg széles körben alkalmazott – és
az InfoSoc irányelv alapján lefolytatott hollandiai jogvitában bizonyítékként elfogadott – módszere
nem a bottom-up, egyedi károk összegzésével, hanem az országosan reprezentatív módon aggregált,
statisztikai adatok alapján végzett közgazdasági számításokkal készül. A Padawan-döntés ezt a
gyakorlatot kifejezetten helyben hagyja, hiszen az ÜHD-rendszerek létrehozásának egyik legfőbb jogi
érve a több milliárdnyi szerzői jogi tranzakció egyenkénti számbavételének lehetetlen volta.
Az ÜHD-rendszerek alapvetése szerint az egyedi tranzakciók nem megfigyelhetők. Mivel a magáncélú
másolatok értékének becslése általában abból a célból történik, hogy az valamilyen ÜHD rendszerben
kifizetett jogdíjáltalánnyal összevethető legyen, módszertanilag kidolgozottabbak azok a módszerek,
amelyek a magáncélú másolatok összességének értékelésére vállalkoznak (és esetleg ebből
határozzák meg az egyes másolatok átlagos értékét). Ennek a leggyakoribb módja a legális tartalmak
keresleti függvényének becslése, és nulla árat feltételezve az eredeti ár és a nulla között kielégített
52
Ezen a ponton a deduktív és az induktív módszerek eltérő definíciókhoz vezetnek. Jogi értelemben az, hogy beépül-e a magáncélú másolás értéke egy termék árába, attól függ, hogy az adott jogrendszerben engedélyezett-e a magáncélú másolás. Egy empirikus (induktív) módszerekkel dolgozó közgazdász számára a magáncélú másolás értéke és a kereskedelmi kópiai értéke nem különíthető el, ha a kereskedelmi kópiát a fogyasztók általában a jogi előírásoktól függetlenül másolják, hiszen sem a piaci szereplők, sem az őket megfigyelő kutatók nem tudják elkülöníteni a másolt és a tovább nem másolt lemezek fogyasztóit. Álláspontunk szerint a Varian-re visszavezethető reduktív érvelés lényege, hogy a magáncélú másolatnak azért nincsen önálló értéke, mert az nem különíthető el a kereskedelmi másolat értékétől. Az európai méltányos díjazás mérhetősége szempontjából ez fontos probléma, de az európai jogi rendszerekben (az amerikaival szemben) a magáncélú másolás engedélyezett, ezzel együtt, amint látni fogjuk, az önálló értékelés a közgazdaságtan szokásos, empirikus, induktív módszereivel valóban nagyon nehéz. 53
Megjegyzendő, hogy Hargreaves minden más szerzői jogi kivételt hasznosnak talál, csak a magáncélú másolatokra vonatkozót nem, és fő érve az, hogy a gyorsan fejlődő brit szórakoztatóelektronikai piacra negatív hatással volna a kompenzációs díjak bevezetése.
50
fogyasztói többlet értékének meghatározása. Mivel a keresleti függvény becslése önmagában is igen
nagy és kellően heterogén empirikus megfigyelésen kellene, hogy alapuljon, ezért nem csak a
magáncélú másolatok tekintetében, de általában a szellemi tulajdon tekintetében igen kevés
közgazdasági kísérletről tudunk, amely a keresletbecslést a keresleti függvény alakjára és
paraméterei vonatkozóan teljesen elvégezte volna.
Kevés, vagy nem megfelelő
minőségű adat esetében a
közgazdászok gyakran ad
hoc, valamilyen jól kezelhető
alakú keresleti görbe
feltételezése mellett
végeznek becsléseket. A
keresleti görbe pontos
becslésének hiányában az
árazási döntések
tekintetében (árrugalmassági
adat vagy adatok hiányában)
jelentős mértékben
tévedhetünk; azonban a
piaci összkereslet tekintetében nagyságrendi tévedést nem követünk el. A hollandiai tarifareform és
az azt megelőző jogvita és mediáció során, illetve a brüsszeli közpolitikai folyamatban is elfogadták a
TNO-IVIR becslést, amely nagyfokú egyszerűsítéssel, lineáris keresleti görbével közelíti, becsüli meg a
magáncélú másolás értékét (ld. például Huygen et al, 2009: 103-108). A 2008-ban készült becslés az
akkori holland zenepiac értékének 10-14 százalékára tette a magáncélú másolások fogyasztói
többletét, és azt körülbelül 200 millió euróban határozta meg. Mivel az üreshordozó-díjrendszerekre
vonatkozó jogi előírások szerint a fogyasztói többlet és az (elveszett) termelői, vagyis jogtulajdonosi
többlet között kell egyensúlyt találni, erre a kutatási módszerre és a hollandiai becslési
eredményekre a következő fejezetben visszatérünk.
A TNO-jelentésben is
elvégzett lineáris becslés a
fogyasztói többlet értékét a
lineáris zenepiaci keresleti
görbe feltételezésével, két
ismert adatpontból
határozza meg: a
kereskedelmi eladások
árából és volumenéből,
illetve a magáncélú
másolatok nulla körüli
költségéből és
volumenéből. Ahogy
Hollandiában, úgy
Magyarországon is széles
körben eltérő becslések adhatók meg a magáncélú másolatok számát tekintve. A TNO-jelentés
3. ábra A fogyasztói többlet szűkített becslése a MAHASZ és a Gfk-ProAr-Artisjus survey adatainak felhasználásáva
4. ábra Elsődleges becslés a magáncélú másolatok számáról Magyarországon
51
paraméterei alapján készített legkonzervatívabb becslés a 2011-ben eladott kb. 25 millió zeneszám
158 forintos átlagárával 10,22 milliárd forintos fogyasztói többletet implikál. A
legmegalapozottabban, a nemzetközi szakirodalomra és más mérések eredményére támaszkodva a
legjobban azt a becslést lehet megvédeni, ami szerint a jogtulajdonosok és a fogyasztók közötti
egyensúlyt ennek az összegnek a megfelezése, és egy körülbelül 5 milliárd forintos ÜHD
kompenzáció teremti meg.
Fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a Gfk-ProArt-Artisjus survey még a régi, perc- és névleges
kapacitás alapú szemléletben méri az üres hordozók kihasználtságát, és önmagában sem ad
konzisztens becslést a magáncélú másolás mértékére. A magáncélú másolatok számra ugyanezen
becslés szerint több milliárd darab is lehet. A becslés pontosításához a MAHASZ és a ProArt adatainak
pontosabb feldolgozására és az ellentmondások tisztázására volna szükség. Empirikus tények sora
utal arra, hogy a magyarországi fogyasztók 10,22 milliárd forintnál nagyobb vagyoni előnyre tesznek
szert csak a zeneművek magáncélú másolásából, de a magasabb érték a jelenlegi adatokkal, sem a
jelenleg hatályos jogszabályokkal sem támasztható teljes bizonyossággal alá. Egyrészt, az InfoSoc-
irányelv és az irányadó Padawan-döntés nem mondja ki, hogy a fogyasztói többlet megfelezése
teremti meg a megfelelő egyensúlyt a jogtulajdonosok és a fogyasztók között. Másrészt a magasabb
fogyasztói többlet értéke pontosan nem állapítható meg a jelenleg rendelkezésre álló adatokból.
52
4. Jogtulajdonosi hátrányok: a magáncélú másolatok miatti jövedelem-kiesés
Az üzleti közgazdaságtan a magáncélú másolás által érintett piacokat a szórakoztatóipar részének
tekinti. A szórakoztatóiparon belül a zene- és a filmipar a nyilvánvaló hasonlóságokon túlmenően
jelentős üzleti modellbeli különbségekkel működik. Miközben a digitális másolás és a fájlcserélés nagy
mértékben érinti a zene-, a film- és a játékprogramok piacát, a zeneipar (illetve annak egy része, a
lemezipar) sok nemzeti piacon zuhanó fázisban van, a filmipar még a recesszió ellenére is inkább
növekszik, a játékprogramok piaca pedig az elmúlt években különösen magas növekedést mutatott
(TNO,2009). A magáncélú másolás jelensége eltérően működő piacokon, eltérő hatásmechanizmussal
fejti ki a hatását, ezért a jogtulajdonosi hátrányok becslése minden egyes jogtulajdonosi csoportban
önálló elemzést igényel.
Első látásra a zene- és a filmipar hasonló finanszírozási, üzleti problémákkal néz szembe a magáncélú
másolás területén, és a két szórakoztatóipari terület között vannak fontos hasonlóságok. Mindkét
iparág jellemzője, hogy az új tartalmak előállítása (a lemez- és filmgyártás) és azok bemutatása
(előadása) és kereskedelme egymástól vertikálisan elkülönül. A különbségek azonban ugyanilyen
fontosak: a filmiparban az ÜHD-kompenzáció szempontjából fontos kreatív tartalom-előállítás
finanszírozását olyan jogtulajdonosok végzik, amelyek egyértelműen részesülnek a művek
bemutatásának bevételéből, noha azt más üzleti szervezetek végzik. A lemezipar azért
sérülékenyebb, mert ez a jövedelmi kapcsolat nem erős, és a nagyobb befektetéseket igénylő
alkotás-finanszírozás nem számíthat automatikusan az előadóművészet növekvő bevételeire.
További, nagyon fontos különbség, hogy az idegen nyelvű zeneművek, dalok fogyasztása világszerte
elfogadott, de az idegen nyelvű filmnézés egyes országokban alig kimutatható szegmensben van
jelen. A filmipar ezért sokkal védettebb helyzetben van a magáncélú másolatok legális és illegális
terjedésével szemben.
Az ÜHD-rendszerek létrehozását az indokolta, hogy a fejlett országokban a hatvanas években a
háztartásokban megjelentek a hangfelvételek, majd a nyolcvanas években a mozgókép
sokszorosítására alkalmas eszközök. Ahogyan az 1-2. fejezetben láttuk, a jogtulajdonosokat ért
hátrány mértékének számszerűsítése az eltelt közel ötven évben mégis meglepő módon nehezen
számszerűsíthetőnek bizonyult, aminek az adatgyűjtés nyilvánvaló nehézségei mellett oka a
magáncélú másolás technológiai lehetőségeinek, szokásainak és kultúrájának folyamatos változása.
Mind a zeneipar, mind a filmipar esetében kimutatható, hogy a magáncélú másolás által okozott
károk bizonyos mértékű előnyökkel is együtt járnak. A magáncélú másolás egészen biztosan
hozzájárul mindkét iparág termékkeresletének a fenntartásához, mivel olcsó hozzáférést nyújt a
fiatal, még önálló jövedelemmel nem rendelkező fogyasztóknak. Az eddigi, múltra vonatkozó
tapasztalatok azt mutatják54, hogy az időigényesebb magáncélú másolást az életpálya
előrehaladásával, a másolásra fordítható szabadidő szűkülésével és a nagyobb jövedelemmel a
fogyasztók az életpálya későbbi szakaszaiban részben kereskedelmi vásárlással váltják fel. Ennek a
hatásnak a pontos mérése azonban nagyon költséges volna, mivel teljes kohorszokat kellene éveken
át megfigyelni. Ezen kívül az is kimutatható, hogy a magáncélú másolás bizonyos mértékben segíti a
művek megismerését és a legális jogdíjbevételek növelését. Ez a hatás a választékot növeli, és lehet,
hogy nagyobb hatással van az alkotók egymás közötti bevételi megoszlására, mint az összbevétel
54
Természetesen logikailag lehetséges, hogy a jövőben ez az összefüggés eltűnik.
53
mértékére. Szemben a károk egy részével, ezek az előnyök egyelőre nem bizonyultak megbízhatóan
számszerűsíthetőnek, és ezért különösen nehéz elfogadni azokat az állításokat, amelyek ezeket az
előnyöket a kimutatott hátrányoknál nagyobbnak láttatják.
Összességében elmondható, hogy Magyarországon és nemzetközi szinten is sokkal kisebb mértékben
kutatott terület a filmekkel kapcsolatos károk mértéke, mint a zenéé. Ennek az oka részben az, hogy a
filmipar a zeneiparhoz képest világszerte jövedelmezőbben működik, és a magáncélú másolásból
származó károk csak mérséklik az egyébként növekvő és nyereséges iparág nyereségét, de nem
fordítják annak egyetlen szegmensét sem csökkenésbe vagy veszteségesbe. Másrészt a csekély
rendelkezésre álló adat alapján a magáncélú másolás abszolút és relatív mértékben is lényegesen
kisebb kárt okoz a filmiparnak mint a zeneiparnak.
A magáncélú másolás hatása a zeneiparban A magáncélú másolással kapcsolatos legtöbb vita hangfelvételek másolása kapcsán, és a lemezipar
által elszenvedett hátrányok szempontjából merül fel. Amint a szakirodalmi áttekintésből láthattuk, a
lemezipar vélt veszteségeinek a mértékét független kutatások nem tudják megerősíteni, bár azok az
iparág méretéhez képest sokkal jelentősebbnek becsülhetők a filmiparénál. A zeneipar egy része
hosszú ideje igen mély válságban van, és ezért a kárviselő képessége is kisebb az egyébként növekvő
filmiparénál.
A zeneipar a filmiparhoz hasonlóan két részre osztható: az új kulturális termékeket létrehozó
lemezkiadókra (és más alkotóműhelyekre), valamint a már létrehozott művek előadóművészetére és
disztribúciójára. A magáncélú másolásban leginkább érintett két aliparág, a zenei- és filmipar
vertikálisan nem azonos módon tagolt, és ezért a magáncélú másolás hatásai eltérően hatnak a
zeneművekre és a filmekre. A filmipar esetében a bemutatás és az előállítás jól elkülönül egymástól.
A tartalom előállítást finanszírozó studiók egyértelműen részsesülnek a bemutatás eredményéből,
amiben viszont a művészek nem vesznek részt. A zeneipar esetében viszont előfordul, hogy a
zenészek az előadóművészi, koncertjogokat átruházzák a hangfelvétel előállítóira, és maguk is részt
vesznek a művek bemutatásában. Abban az esetben, ha a jövőben jogviták vagy tarifapolitika
hangsúlyosabban venné figyelembe az InfoSoc-irányelvnek azt a jogszabályi célját, hogy az ÜHD-
rendszer megfelelő szinten járuljon hozzá a folyamatos alkotói tevékenység finanszírozásához,
alaposabb empirikus elemzésnek kellene alávetni a kiadói, előadóművészi, szerzői jövedelmek
megoszlását, illetve a filmipar esetében az alkotók, a studiók és a bemutatóhelyek jövedelmeit, mivel
kifejezetten az alkotói tevékenység jövedelmi viszonyai túlzottan heterogének A 2. fejezetben
bemutatott szakirodalom-szemle alapján az ilyen vizsgálatok nemzetközi szinten is ritkák, noha igen
érdekes eredményeket produkálnak.
A magáncélú másolással kapcsolatos kutatások úgy tűnik, mintha a zeneipart vagy a kompenzálandó
jogtulajdonosokat azonosítanák a zeneiparral, ami sok félreértésre ad okot. Különösen szembeötlő,
hogy azok a szerzők, akik az ÜHD-rendszer megszüntetése mellett érvelnek, összemossák az eltérő
helyzetű jogtulajdonosokat: nevezetesen a szerzőket, az előadóművészeket és a kiadókat. A
lemezipar kiemelt vizsgálata a nemzetközi szakirodalomban és Magyarországon is azért különösen
indokolt, mert a jelentős jogtulajdonos hanglemezkiadók láthatóan aránytalanul nagy mértékben
viselik a magáncélú másolás hátrányait.
Magyarországon a filmgyártással ellentétben a lemezipar értékesítési adatai és bevételei viszonylag
könnyen áttekinthetőek, mivel a Magyar Hangfelvéltel-kiadók Szövetsége (MAHASZ) a
lemezforgalomról részletes, a digitális értékesítésről pedig nem részletezett forgalmi adatokat közöl.
54
A MAHASZ ezen túlmenően 2002-ben és 2005-ben kiadott egy-egy Zenepiaci elemzést, amelyek
azonban sajnálatos módon a lemezipart azonosítják a zeneiparral, és a rendszeres adatközlésen kívül
további tényadatot nem, csak szöveges értékelést tartalmaznak (MAHASZ, 2002; MAHASZ, 2005).
A MAHASZ által közölt adatok szerint a magyar lemezipar értékesítési bevétele reálértékben
lényegében 2000 óta, nominális értéken pedig 2006. óta monoton csökken. A magáncélú másolás
növekedése és a kereskedelmi értékesítés csökkenése közötti negatív ok-okozati összefüggés
megalapozottnak látszik, ugyanakkor a hatás pontos számszerűsítésére nem állnak rendelkezésre
megfelelő részletezettségű adatok.
A jogtulajdonosi hátrányokat mindenképpen a fogyasztói előnyökkel összevetve kell meghatározni,
hiszen általában olyan elmaradt haszonról van szó, amelyet hipotetikusan a fogyasztók fizetőképes
körülményének kellene kielégítenie, ha nem volna magáncélú másolásra módjuk. A 3. fejezetben
bemutattuk a fogyasztói előnyök becslésének módszereit és meghatároztuk azoknak a legkisebb
valószínűsíthető mértékét a magyar zenepiacra.
A helyettesítési módszer azt feltételezi, hogy a magáncélú másolatok részben helyettesítik a
kereskedelmi értékesítést. A kereskedelmi forgalomból vásárolt és a másolt tartalmakat a fogyasztók
– empirikusan igazolható módon – együttesen használják, és a kétfajta tartalom között többféle,
pontosan nem feltárt hatás érvényesül. Például a kereskedelmi értékesítésre pozitívan hat a
„mintavételezés”, amikor a fogyasztó(k egy csoportja) letölt egy zeneszámot, és ha tetszik neki, akkor
a kereskedelmi forgalomban megvásárolja az alkotó teljes lemezét vagy más műveit. Negatívan hat
viszont az a jelenség, amikor a fogyasztó nem értékeli annyival többre a kereskedelmi forgalomban
kapható példányt, hogy annak az árát megfizesse. Végül semleges a hatás akkor, amikor a fogyasztó a
kereskedelmi forgalomban nem kapható, vagy már nem jogvédett tartalmat tölt le.
A már korábban szemlézett OXERA (Nokia) – CompassLexecon vita éppen arról szólt, hogy az adatok
alapján elképzelhető-e, hogy a jogtulajdonosokat a magáncélú másolás externális hatásai teljes
mértékben kompenzálják a veszteségeikért, ezért nincs is szükség az ÜHD-kompenzációra. Ebben a
vitában a CompassLexecon tanulmány a Hanglemezkiadók Nemzetközi Szövetségének (IFPI), a
Stichting de Thuiskopie adatainak és a világbank adatainak segítségével elemezte az európai zeneipar
konjunkturális összefüggéseit, és jelentős mértékben hozzájárult a jogtulajdonosat érő hátrányok
hatásmechanizmusának és mértékének bizonyításához. A CompassLexecon elemzői először a
korrelációs együttható segítségével bemutatták, hogy a zeneipar bevételei szignifikáns mértékben a
gazdasági növekedés mértékétől függenek, más változótól, így az ország már elért jövedelmi szintjét
jellemző GDP-től sem, ezért eredményeik gazdagabb és kevésbé gazdag országokban is
alkalmazhatók. Természetesen a gazdag és a kevésbé gazdag országok zeneipara között van lényeges
különbség: a kieső fizikai lemezeladásokat a gazdagabb országokban sokkal gyorsabban kompenzálják
a digitális eladások, mint a szegényebbekben55, ami egyébként összefügg az internet-felhasználók
számával és a szélessávú internet elterjedésével, vagyis a legális digitális tartalmak
terjeszthetőségével.
Ezt követően a CompassLexecon 2000-2009 közötti időszakra és 19 európai országra (köztük
Magyarországra) elvégzi a változók közötti statisztikai összefüggést számszerűsítő panel-elemzést56. A
zeneipari bevételeket jellemző lemezforgalmi bevételek szignifikáns pozitív kapcsolatban állnak az
55
És szignifikánsan lassabba a gyorsan növekvő országokban, amelyek tipikusan nem gazdagok még. 56
A panel-elemzés olyan ökonometriai módszer, amely több ország keresztmetszeti adatait több időszakon át vizsgálja.
55
ÜHD-bevételekkel, és szignifikánsan negatív kapcsolatban állnak a munkanélküliség mértékével és a
szélessávú internet elterjedtségével (Lorenzo et al. 2012:10-11; 18-19).
Az eredmények egyrészt cáfolják az OXERA- és Nokia-érvelés eredményeit, például kimutatják, hogy a
zeneipar bevételei és az ÜHD bevételek között pozitív együtthatójú statisztikai kapcsolat áll fenn,
vagyis az ÜHD díjak más finanszírozási mechanizmussal történő helyettesítése egészen biztosan nem
lenne „mindenkinek jó”, mert a jogtulajdonosok veszteséget szenvednének. Másrészt megerősítik
azokat a korábbi kutatási eredményeket, miszerint a szélessávú internet elterjedése és a vele járó
fájlcserélés erős negatív hatást gyakorol a lemezek és kereskedelmi digitális letöltések piacára, ami
azt indokolja, hogy a tagállamok az ÜHD bevételeket a szélessávú internet elterjedésével arányosan
növeljék. (Lorenzo et al. 2012:19).
A CompassLexecon tanulmány azért különösen fontos számunkra, mert magyarországi adatokat is
tartalmaz. A panel-becslés szerint a MAHASZ-statisztikákban látható drámai csökkenést 73,5
százalékban képes megmagyarázni három fontos változóval: a munkanélküliség és a szélessávú
internet elterjedésével és magukkal az ÜHD bevételekkel. Bár a CompassLexecon nem tárja fel a
teljes hatásmechanizmust, a későbbiekben részletezett felmérések nagyrészt megteszik. A
munkanélküliség két fontos hatáson keresztül csökkenti a lemezipari bevételeket: egyrészt
• Csökkenti a lakosság kulturális javak fogyasztására rendelkezésre álló jövedelmét, másrészt
növeli a zeneletöltésre és fájlcserélésre fordítható szabadidőt. A közvetlen hatások közül csak
a második volna kompenzálandó az ÜHD rendszerben, de az a következő tényezővel
összefügg.
• A szélessávú internet elterjedése pedig a fájlcserélés és a másoláshoz, katalogizáláshoz
szükséges szoftverek elterjesztésével járul hozzá a legális eladások részleges kiváltásához.
Feltételezhető, hogy a munkanélküliek közül azok vesznek részt nagyobb részben a
magáncélú másolásban, akiknek megfelelő számítógépes hátterük és szélessávú
internethozzáférésük van, ezért a kárelemzés szempontjából elégségesnek látszik az utóbbi
hatásmechanizmus pontos feltárása.
Magyarországon az IFPI-tagszervezet MAHASZ statisztikái szerint a magyar lemezipar bevételei 2006
óta dollárban kifejezve 50,78 millió dollárról 22,17 millió dollárra csökkentek, ez százalékosan
kifejezve -56,3 százalékos kumulált csökkenésnek felel meg57. A munkanélküliség 7,2 százalékról 10,9
százalékra növekedése kb. -6,5% százalékos csökkenést magyaráz meg, a szélessávú internet a 2006.
év eleji 6,2 százalékos mértékről 20,6%-ra nőtt, ami viszont -39,6 százalékos csökkenést magyaráz
meg. Másképpen kifejezve, ha a szélessávú internet és a fájlcserélés nem terjedt volna 2006 óta,
akkor a modellszámítás szerint a lemezipar 2011-ben 6,46 milliárd forint árbevételre számíthatott
volna a ténylegesen realizált 4,54 milliárd forint helyet, vagyis árbevétele mintegy 1,92 milliárd
forinttal volna magasabb58.
A CompassLexecon panel-becslés szerencsére a TNO-jelentésből átvett fogyasztói többlet
módszerével azonos nagyságrendűnek becsli a hazai lemezipar veszteségeit, így mindkét módszer
jobban hozzáférhető hazai adatok alapján konzisztens és pontosabb eredményekre vezetne a
jogtulajdonosi hátrányok azonosításában.
57
2006. évi MNB éves átlagos dollár árfolyam: 210,51 dollár; 2011. évi átlagos MNB dollár árfolyam: 200,94 dollár. 58
Ennél pontosabb számításokat lehetne elvégezni a CompassLexecon panelbecslés újrafuttatásával. A közelítő eredmények a publikált modell változóiba történő behelyettesítéssel lettek kiszámolva.
56
Magyarországra a TNO-jelentés adatai nehezen alkalmazhatók, mivel nem állnak rendelkezésre
megfelelő minőségű magyarországi adatok, mivel nem készült olyan nagymintás, reprezentativ
felmérés, amely akárcsak megkísérelte volna a magáncélú másolatok mennyiségét számszerűsíteni. A
jelen tanulmány elkészítéséhez rendelkezésünkre bocsátott Gfk-ProArt-Artisjus survey eredmények
alapján a 2. függelékben ismertetett ad hoc feltételezések alapján 4-5 milliárd darab zeneszámra
tekinthető a magáncélú másolatok száma 2011-ben, amivel szemben kb. 25 millió kereskedelmi
forgalomban értékesített zeneszám áll. Figyelembe véve azt, hogy a hollandiai háztartások
adatfeldolgozási és adattovábbítási képessége is nagyobb a magyar háztartásoknál, ez a nagyon
hozzávetőleges becslés összeegyeztethetőnek látszik a TNO 2008-as eredményeivel, amelyek
legalább néhány milliárd zeneszám ingyenes megosztását feltételezték.
Az adatok összevethetőségével kapcsolatos fontos tapasztalat, hogy miközben a kanadai közös
jogkezelő már közel tíz éve, a TNO-jelentés 2009-ben és a holland közös jogkezelő jelenleg is olyan
surveyt alkalmaz, amely a zeneszámot tekinti alapegységnek, a magyarországi adatok a CD és DVD
lemezt. A válaszadóknak a Gfk surveyben arra a kérdésre kell választ adniuk, hogy a CD és a DVD
lemez mekkora részén van film vagy zene, de erre az egyébként is igen nehezen megválaszolható
kérdésre nem jelöl meg mértékegységet (megabájtban? darabszámban? percben?). Becslésünk
készítésekor a függelékben bemutatott tömörítési és helykitöltési rátával azt feltételeztük, hogy
lakossági válaszadók megabájtban válaszoltak a kérdésre.
A magáncélú másolás hatása a filmiparra A globális filmipar az elmúlt öt évben jelentős növekedést tudott felmutatni, és ez a hatás mind a
kreatív tartalmat előállító (egyszerűsítve jogtulajdonos) stúdiók, mind a kereskedelmi értékesítés
területén, vagyis a teljes vertikumban jelen van, ami a zeneiparénál összességében kedvezőbb
helyzetet eredményez. A zeneiparhoz hasonlóan az elsődleges bemutatás (és kollektív fogyasztás)
terepe, a mozi szinte minden piacon nő, az egyéb értékesítési csatornák és bevételi források (otthoni
másolatok, közvetítési jogok, kölcsönzési jogok, merchandise) esetében a hatás vegyes, de
összességében nem negatív.
A filmiparról azért sokkal nehezebb nemzetközileg általánosítható megállapításokat tenni, mint a
zeneiparról, mivel a filmfogyasztásban jelentősebbek a fogyasztási szokásbeli és a jövedelmet
generáló terjesztésbeli különbségek, hiszen a zeneművek globális, nyelvileg kevéssé tagolt piacával
szemben a filmeknek nyelvileg erősen tagolt a piaca. A tíz legnagyobb filmpiac dinamikája igencsak
eltérő, ami további óvatosságra int az általánosításokkal kapcsolatban. Az Egyesült Államok érett
filmipara (az 1-2. legnagyobb önálló piac) csekély növekedés mellett viszonylag érzéketlen a
konjunktúrára; a 2008-ban kezdődő gazdasági válságot viszonylag jól vészelte át, az előző hét
amerikai recessziós időszakból ötben növekedést ért el. India (1-2. legnagyobb piac) piaca nagy
volatilitással igen jelentős extenzív növekedést produkál, viszonylag alacsony fajlagos bevételek
mellett. A nagy európai piacok csekély extenzív növekedés mellett magas áraikkal szintén növekedést
tudnak felmutatni. Kína, Oroszország, Korea és más feltörekvő piacok pedig különféle módokon
produkálnak változatos növekedést.
A magyar filmiparról átfogó iparági elemzést nem sikerült fellelnünk. A magyar filmgyártás az ország
méretéhez és világgazdasági súlyához képest is igen jelentős, de finanszírozásában a jogdíjak
viszonylag csekély szerepet játszanak. A magyar, és a Magyarországon közvetetten érdekelt külföldi
filmipar ezért eddig a magáncélú másolás miatt kieső jogdíjbevételek iránt kevés érdeklődést
mutatott. A magyar filmipar jelentős része a nemzetközi munkamegosztásban bérgyártást végez, és
57
olyan külföldi produkciókhoz járul hozzá, amelyeknek a világ nagy filmpiacain hoznak jelentős
bevételt. Ezt az üzleti tevékenységet a magáncélú másolás Magyarországon közvetlenül nem érinti.
Az elsősorban a nemzeti piacra készülő, magyar művészek által magyar közönségnek készített
„magyar filmek” finanszírozása elsősorban állami támogatásból és magánszponzorációból, nem pedig
jogdíjbevételből történik, ezért a kieső jogdíjbevételek kompenzációs igénye is alacsony. A magyar
fogyasztók döntően a külföldi produkciókat nézik, így feltételezhető – bár kutatási adatokkal nem
alátámasztható –, hogy a hazai magáncélú másolás csekély károkat okoz a hazai jogtulajdonosoknak,
a külföldi jogtulajdonosok pedig eddig nem tettek erőfeszítéseket a magyarországi magáncélú
másolásból származó hátrányaik számszerűsítésére. Ennek részben üzleti-kulturális okai vannak:
Magyarországon igen erős az amerikai film jelenléte, viszont az amerikai piacon nincsen ÜHD-
rendszer, ezért az érdekeltek kevésbé foglalkoznak ezzel a kompenzációs bevételi lehetőséggel.
A filmek megosztása ezért valószínűleg jóval nagyobb változatosságot mutat világszerte, mint a
zeneműveké, ami kutatási szempontból lényegesen könnyebbé tenné a releváns és irreleváns
tényezők azonosítását a magáncélú másolás és az ipar, illetve kiemelten a jogtulajdonosok bevételei
szempontjából.
A filmek magáncélú másolásához és megosztásához lényegesen nagyobb üreshordozó-kapacitás és
internet sávszélesség szükséges, mint a zenék másolásához és megosztásához. A filmek
megosztásával mégis relatíve kevés kutatás foglalkozik, aminek az oka a filmipar egészségesebb üzleti
állapota, és az okozott károk abszolút és relatív értelemben is kisebb mértéke lehet az oka. A TNO-
jelentés alapján 2008-ban Hollandiában, a széles sávú internettel rendelkező háztartások 40
százaléka cserét zeneszámokat, de csak 13 százaléka filmeket. Az eltérés okait nem azonosították
pontosan, de bizonyosan közrejátszott a filmfájlok lényegesen nagyobb mérete, nehezebb
megoszthatósága, valamint a nyelvi korlátok jelenléte. (Amíg idegen nyelvű könnyűzenét szinte az
egész világon hallgatnak az emberek, az idegen nyelvű filmnézés nem mindenhol általános).
A TNO-jelentés másodlagos megállapítása szerint „a játszma állása a filmipar területén a mai napig
sokkal kevésbé kutatott terület [mint a zeneiparban], de a rendelkezésre álló kutatási eredmények
egyértelműen negatív kapcsolatot mutatnak be [a fájlletöltés és az iparág bevételei között…] Néhány
esetben azonban a kutatások módszertana nem megfelelő. A feltárt összefüggések szignifikancia-
szintje alacsony, és súlyos ok-okozati és mintavételi torzítások merülnek fel” ” (TNO, 2009:83 és 99).
A jelentés szerzőinek saját, nagymintás felméréseikben sikerült gyenge negatív kapcsolatot
kimutatnia a mozilátogatások száma és a DVD-kölcsönzés valamint a fájlmegosztás között, és nem
sikerült sem negatív, sem pozitív hatást kimutatni a kereskedelmi DVD-forgalom és a merchandise
esetében (TNO, 2009:75-81). A televíziózás és a magáncélú filmmásolatok egymásra gyakorolt
hatását nem vizsgálták, és ennek a további, indirekt hatását a jogdíjbevételekre szintén nem
azonosították. A jelentés készítésekor a DVD-kölcsönzés igen mély válságba került, a kölcsönzők
mintegy fele bezárt 2004-2008. között, ami jelentős gazdasági veszteséget és sok munkahely
megszűnését okozta, de ezeket a veszteségeket elsősorban nem a jogtulajdonosok szenvedték el. Az
ÜHD-szempontból releváns kiesést a jogtulajdonosok kölcsönzői bevételéből nem sikerült
számszerűsíteni. A TNO jelentés egy filmforgalmazói becsléssel nagyjából megegyező mértékűre, 17-
20 millió euróra tette a mozilátogatásokra gyakorolt negatív hatást, ami azonban csak 17-20
százaléka a lemezipar által elszenvedett veszteségeknek. Szemben a zeneipar veszteségeivel, ez a
relatíve kisebb veszteség elmaradt hasznot jelent, mivel a moziipar növekedése fennmaradt.
58
Mindezzel összhangban áll Adermon és Liang későbbi, egy módszertani szempontból igen értékes
2010-es skandináv nagymintás kísérleti eredményeivel. A fájlcserélés 2010-es svédországi korlátozása
jól összevethetővé tette a magáncélú másolás csökkenését, és ennek a különböző értékesítési
csatornákra gyakorolt pozitív hatását, amit ráadásul norvégiai és finnországi kontroll-eredményekkel
lehetett összevetni. Svédországban a fájlcserélés korlátozásával jelentős ellentétes (pozitív) hatást
sikerült elérni a hanglemez- és digitális zeneeladások piacán, de sem a a mozilátogatásokra, sem a
DVD eladásokra nem volt kimutatható ilyen hatás (Adermon-Liang, 2010).
A világ filmgyártásában az angol nyelv a leggyakoribb59 nyelv, és a legtöbb letölthető vagy más
módon elérhető magáncélú másolat is angol nyelvű a világon. Hollandiában nem szokás a filmek
szinkronizálása, és a lakosság jelentős része képes angol nyelven filmet nézni, ami Magyarországon
nem jellemző – az egyébként kiváló TNO-jelentés filmre vonatkozó becsléseit ezért nem nagyon lehet
Magyarországra értelmezni vagy arányosítani. Amennyiben abból indulunk ki, hogy Hollandiában a
filmipar bevételi hátrányai legalább ötször kisebbre becsülhetők voltak a zeneiparénál, azt a nem
kellően megalapozott következtetést vonhatjuk le, hogy a magyar zeneipar kompenzálandó
veszteségei milliárdos, a filmiparé inkább százmilliós nagyságrendűek.
Mivel Magyarországon sem a filmipar bevételeiről, sem a filmek magáncélú másolásáról nem áll
rendelkezésre átfogó empirikus felmérés, csak nagyon óvatos feltételezéseket lehet megfogalmazni a
filmiparnak a magáncélú másolásra tekintettel elszenvedett veszteségeiről. A vonatkozó német és
holland kutatások elsősorban a mozilátogatások esetében tudtak kimutatni negatív hatást; a
mozilátogatási szokások azonban a lemezipari eladásokhoz képest nagyobb nemzetközi
különbségeket mutatnak. A magyarországi lakosság jelentős része számára nincsen elérhető
közelségű mozi. Hollandiában a lakosság nagyrészt nem szinkronizált filmeket néz, Magyarországon
pedig igen. Ezeket a fontos különbségeket is figyelembe véve csak feltételezhető, hogy
Magyarországon is lényegesen kisebb a filmek másolása által okozott kár relatív és abszolút értéke,
mint a zenemásolásé.
Javaslatok a kárbecslés pontosságának javítására A jelenlegi adatok alapján a magáncélú másolás által okozott károk és a fogyasztói előnyök sem
számszerűsíthetők egyértelműen. Bár a károkozás ténye és jellege jól rekonstruálható, valamint a
változások iránya is viszonylag nagy pontossággal megmutatható, a károk forintban kifejezett
mértéke csak nagyon elnagyoltan mutatható be. Igaz, hogy a korábbi években nem volt cél a
magáncélú másolatok által okozott összes fogyasztói előny becslése, csupán az egyes eszközök
átlagos szerepe ennek az előnyenk a megszerzésében. A pontosabb és jobban célzott mérések mind
fogyasztóvédelmi, mind jogkezelői szempontból indokolhatók. Egyrészt jóval meggyőzőbben
igazolható volna, hogy a jelenlegi szerzői jogpolitika, amely az ÜHD-díjrendszer kompenzációs
mechanizmusával együttesen engedélyezi a magáncélú másolást, igen jelentős fogyasztói előnyöket
generál, és különösen jó hatása van az önálló jövedelemmel nem rendelkező fiatalok fogyasztási
kosarára. Másrészt a jogtulajdonosok egy köre számára igazolható volna, hogy a jelenlegi ÜHD-
rendszer díjbevételeinél lényegesen magasabb jogdíjbevétel teremtene egyensúlyt a fogyasztói
előnyök és az őket ért hátrányok között.
1. Igen fontos volna, hogy a magáncélú másolás miatt hátrányokat elszenvedő zene-,
előadóművészi és filmipar a szakmai szervezeteinek költségvetésének és szakmai apparátusának
59
Az Egyesült Államok és Kanada filmgyártásán túlmenően a legtöbb filmet forgató Indiában is készülnek angol nyelvű produkciók és viszonylag jelentős a brit filmgyártás is.
59
méretéhez mért részletezettségű, de alapos és teljes jelentést tegyen közzé az iparág teljes
forgalmáról és jövedelmezőségéről. Ezeket a jelentéseket a jogtulajdonosok jövedelmére
vonatkozó kimutatásokból, fogyasztói adatgyűjtésekből, kereskedelmi adatokból, illetve esetleg a
KSH igen korlátozott kulturális adatfelvételeiből kellene összeállítani.
2. A jogtulajdonosok szakmai szervezetei számára javasolható az egyeztetés a Központi Statisztikai
Hivatallal az Országos Adatgyűjtési Program éves felülvizsgálta során annak érdekében, hogy az
egyébként korlátozott anyagi lehetőségekkel végzett statisztikai adatgyűjtések jobban szolgálják
a szakmai szervezetek munkáját.
3. A közös jogkezelő által évről-évre végeztetett adatfelvételeket a kárbecslésben alkalmazott
közgazdasági módszerek, illetve a károk jellemzőinek változásával még akkor is módosítani kell,
ha ez a múltbeli adatokkal való összehasonlíthatóság rovására megy. A jelenlegi nemzetközi
közös jogkezelői gyakorlat a magáncélú másolatok számát zeneszámra és teljes filmre próbálja
azonosítani, a magyar surveynek is ezt a szemléletet kellene magáévá tenni.
4. A zeneipart érő károk esetében nagyobb, a filmipart érő károk esetében kisebb mértékben
felhasználhatók volnának a nemzetközi adatok mind a kárbecslés részletezettségének, mind a
becslési hibájának csökkentésére, amennyiben a magyar szakmai szervezetek fokozott
erőfeszítést tennének a nemzetközi szervezeteik által végzett adatgyűjtések minél szélesebb
hazai elvégzésére, illetve a közös jogkezelő Artisjus a hasonló helyzetű közös jogkezelőkkel
azonos szerkezetű vagy közös adatfelvételeket kezdeményezne.
60
5. A kompenzációs díjrendszer
Az üreshordozó díjat az uniós jog szintjén a 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (az ún.
Információs Társadalom vagy InfoSoc-irányelv) 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja határozza meg,
amelynek értelmében a tagállamok a szabad felhasználást megállapíthatják „bármely hordozóra
természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló
többszörözés tekintetében, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek”.
Amint a 5. ábrán látható, Európa-szerte szinte minden országban az eredeti német díjrendszernek
megfelelően a másoló-eszközöket (régebben magnókat, ma számítógépeket, laptopokat, CD-írókat,
táblagépeket, stb) és az üreshordozókat terheli a magáncélú másolásra tekintettel megállapított díj.
Az ábrán ezeket az országokat jelöltük a legsötétebb árnyalattal. A sötét árnyalat dominanciája
mutatja azt is, hogy milyen félrevezető az
üreshordozó-díj megjelölés, hiszen néhány
ország kivételével ez a díj nem csak az üres
adathordozókat terheli. Világosabbak azok
az országok, amelyekben csak az
üreshordozót terheli díj, Nagy-
Britanniában, Írországban, Luxemburgban,
Cipruson és Máltán (a térképen nem
látszik) pedig különböző okokból nincsen
ilyen díj megállapítva.
Németországhoz hasonlóan díj terheli a
rögzítő berendezéseket Belgiumban,
Bulgáriában, Csehországban,
Észtországban, Franciaországban,
Görögországban, Horvátországban,
Izlandon, Lengyelországban,
Lettországban, Németországban,
Olaszországban, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Svájcban továbbá értelemszerűen nem az
InfoSoc irányelv alapján Japánban.
Magyarországéhoz többé-kevésbé hasonlóan olyan ÜHD rendszer működik Dániában, Finnországban,
Litvániában, Portugáliában, és Svédországban, amelyben az adatfeldolgozó (eredetileg rögzítő)
berendezéseket nem terhelte díj. Svédországban, jogvitát követően a közelmúltban terjesztették ki az
ÜHD-tarifákat az SSD eszközökre, vagyis a HDD-re és az USB-kulcsokra vagy más néven pendriveokra
(Copyswede, 2012). Hollandiában pedig 2013-ban a magyarországihoz hasonló, csak üreshordozókat
terhelő rendszerről áttérnek a németországihoz hasonló, számítógépeket is terhelő rendszerre
(Staatsblaad 505, 2012). Ausztriában és Franciaországon Magyarországhoz hasonlóan eredetileg az
üreshordozókra állapították meg a díjat, de a különféle multimédiás eszközökre, a magyar
gyakorlathoz hasonlóan, azok jelentős üres tárkapacitása miatt vetettek ki díjat. (de Thuiskopie,
2010; de Thuiskopie-WIPO, 2012). Az ilyen rendszerek jellemzője, hogy a korai (analóg, és optikai
lemezes) időszakra nézve csak az üreshordozókat, de az SSD memóriával rendelkező eszközöknél az
adatfeldolgozó (másoló) egységeket is terheli ÜHD, vagyis valamilyen módon elkezdtek a német
gyökerű, általános európai rendszerhez közelíteni (Stichting de Thuiskopie, 2010). Ezekben az
5. ábra Az üreshordozó díjrendszerek tipizálása: másolóeszközök és hordozók terehelése
61
országokban a személyi számítógépeket, vagy azok másoló egységeit, beleértve a CD-DVD-írót és
általában a merevlemezt is terheli ÜHD.
Az idei évben még Hollandiában és az InfoSoc-irányelv területi hatályán kívül Kanadában olyan
rendszerek vannak érvényben, amelyek csak az üreshordozókat terhelték, de az ilyen rendszerek az
SSD technológia elterjedésével, és az üreshordozóknak a hétköznapi eszközökkel való összeépítésével
nem maradtak fenntarthatók. Hollandia ÜHD-rendszere éppen azért különösen érdekes, mert nagyon
alapos háttérkutatások, jogviták és egyeztetések alapján egy a 2012-es év technológiai és fogyasztási
kultúráját türkröző díjrendszert hoztak létre 2013. január 1-i bevezetéssel. Kanadában a díjrendszer
átalakításáról szóló vita folyamatban van. Mindkét országban Magyarországhoz képest nagyon alapos
és részletes fogyasztói kutatások és háttérelemzések állnak rendelkezésre a tarifarendszer
átalakításához és karbantartásához.
Általánosságban elmondható, hogy a technológiai változásnak köszönhetően a kizárólag vagy
döntően az üreshordozókra alapozott díjrendszerek nem tarthatók fenn. Amíg a vegyes, az
adatfeldolgozó másoló egységet és az üreshordozót is terhelő rendszerekben az egyes termékek
általános ÜHD tartalma alacsonyabb marad (Stichting de Thuiskopie, 2010; ECONLAW, 2007), addig a
magyarországihoz hasonló, döntően üreshordozókra alapozó rendszerekben a terhelés magasabb
arányú. A jogkezelőknek általános törekvése ezekben az országokban, hogy a tarifabázist szélesítség
és a díjfizetést kiterjesszék azokra az eszközökre is, amelyeken vagy további magáncélú másolatokat
tárolnak, vagy amelyekkel a másolatokat készítik. Spanyolországban a nevezetes Padawan-ügyre
hivatkozva az akkor távozó spanyol kormány a díjrendszer teljes átalakítását határozta el.
Norvégiában a jogosultakat az állam egy adóból finanszírozott alapból kompenzálja. Nem hozott létre
különféle hivatkozásokkal ÜHD rendszert és a magáncélú másolási kivételt csak az időeltolásokra
alkalmazza (egyelőre) Nagy-Britannia és Írország, és a brit jogrendszert hagyományait követő Ciprus
és Málta valamint Luxemburg pedig a de minimis elvet alkalmazza. Hargreaves tanulmánya alapján
egyébként kimondható, hogy a brit opt-out érvelés annak jogi formájától függetlenül egyébként
szintén de minimis érvelés (Hargreaves, 2011:48).
A magáncélú másolásra tekintettel megállapított díjrendszerek világszerte terjedőben vannak. Az
Egyesült Államokban és Kanadában az európaitól eltérő szerzői jogi szabályozás keretében, szűkebb
körben működik a magáncélú másolásnak valamilyen kompenzációs rendszere, Kanadában éppen az
üreshordozókra kivetett díjakból finanszírozva. Dél-Amerikában Paraguay, Ecuador és Peru kezdte
meg ÜHD rendszer kiépítését, Afrikában pedig Burkina Faso, Elefántcsontpart és Szenegál vezetett
be, vagy határozta el a rendszer bevezetését. Ázsiában Japánban működik ÜHD-rendszer, és Dél-
Koreában szintén fontolgatják annak bevezetését (de Thuiskopie-WIPO, 2012:3).
Az üreshordozó-díjrendszerrel kapcsolatos elvárások Az üreshordozó díjrendszer a méltányos ellentételezés fogalmára épül, amelyet viszont a jogszabály
és a bírósági gyakorlat a jogszabályi célon keresztül, közvetett módon határoz meg. Az üreshordozó
díjrendszerrel kapcsolatos elvárásokat alapvetően a megfelelő mértékű ellentételezés
megteremtése, az alkotók megfelelő jövedelemmel való ellátása, és a terhelt üreshordozók és más
eszközök piacának zavartalansága felől közelíthetjük meg.
A fogyasztói előnyök és jogtulajdonosi hátrányok egyensúlya
Az ÜHD rendszerek elsődleges, jogszabályban rögzített célja, hogy a magáncélú másolásból származó
fogyasztói előnyöket és jogtulajdonosi hátrányokat kiegyenlítse. Ezzel az elvárással itt részletesen
nem foglalkozunk – a teljes 3. és 4. fejezetet ezzel foglalkozik.
62
Némi bizonytalanságot jelent, hogy az egyensúly kérdését a Padawan-döntés érinti, de nem
definiálja. Így elképzelhető, hogy a jövőbeli jogvitákban eltérő egyensúly-fogalmak mellett fognak
érvelni az ellenérdekelt felek.
A 3-4. fejezetben azt a Hollandiában elfogadott módszert alkalmaztuk, miszerint az egyensúly
hétköznapi fogalmából a magáncélú másolás előnyeinek megfelezése következik a fogyasztók és a
jogtulajdonosok között. Még egyszer felidézzük a Padawan-döntés kulcsmondatát:
Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29
irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az érintett személyek érdekei
közötti „megfelelő egyensúly” megteremtése azt jelenti, hogy a méltányos díjazást szükségképpen a
védelem alatt művek magáncélú másolatai kivételének bevezetésével a szerzőknek okozott hátrány
alapján kell kiszámítani.
A Padawan-döntés szövege egyértelműen egyfajta reparációs, kártérítés jellegű, az
igazságszolgáltatás szempontjából értelmezett egyensúlyteremtésre utal, ami nem feltétlenül esik
egybe a közgazdászok egyensúly-fogalmával.
Az általunk is használt közgazdasági elemzések a szerzőknek okozott hátrányt nem vagyoni tényleges,
tehát vagyoncsökkenésben álló kárként, hanem elmaradt haszonként határozzák meg, és ezért
indulnak ki a fogyasztói előnyök elemzéséből. Álláspontunk szerint ez az értelmezés minden
tekintetben megfelel az InfoSoc-irányelv és a Padawan-döntés megfogalmazásának is.
Felhívjuk a figyelmet azonban arra is, hogy a bíróság a „méltányos egyensúlyt” fogalmát a jogszabályi
célokból vezette le, nem mérlegelve annak lehetőségét, hogy az InfoSoc-irányelv céljai, nevezetesen
az, hogy kiegyensúlyozzák a jogtulajdonosok és a felhasználók érdekkonfliktusát, és hogy a
szerzőknek megfelelő jövedelmet biztosítsanak, csakis a kreatív művek piacának széles értelemben
vett egyensúlya esetén esik egybe. Elképzelhető olyan piaci helyzet is, ahol a védelem alatt álló
művek jövedelme lényegesen magasabb, mint a folyamatos alkotáshoz szükséges forrás, és
természetesen elképzelhetők olyan piaci helyzetek is, amikor a piaci bevételek nem elégségesek az
alkotómunka korábbi szintjének fenntartásához. A reparációs értelmezés „relatív”, vagyis abból a
hipotetikus helyzetből indul ki, hogy mekkora lehetne a szerzők jövedelme. Az InfoSoc irányelv
azonban egy „abszolút” jövedelmi célt is kitűz: a szerzők folyamatos tevékenységéhez való megfelelő
hozzájárulást.
A díjak rendszerszintű működtetése és a folyamatos kompenzáció
Az InfoSoc-irányelv preambulumában kitűzött egyik cél kifejezetten jövedelmi célt fogalmaz meg.
(10) Ahhoz, hogy a szerzők és előadóművészek a jövőben is alkotó és művészi tevékenységet
folytathassanak, műveik felhasználásáért megfelelő díjazásban kell, hogy részesüljenek ugyanúgy, mint
a producerek annak érdekében, hogy a művek pénzügyi hátterét biztosítani tudják. Az olyan termékek
előállítása, mint a hangfelvételek, a filmek vagy a multimédia-termékek, illetve az olyan szolgáltatások
nyújtása, mint a lehívásra történő hozzáférhetővé tétel, jelentős befektetést igényelnek. A megfelelő
díjazás biztosításához, illetve a befektetés kielégítő mértékű megtérüléséhez a szellemi tulajdonjogok
megfelelő szintű védelme szükséges”.
Bár a Padawan-döntés előző alfejezetben idézett rendelkezése kiemeli a méltányos kompenzáció
reparációs jellegét, a megfelelő alkotói jövedelem fenntartása és a reparáció kérdése az
adathordozók és a másolás technológiájának fejlődésével folyamatos újraértelmezésre szorul.
63
Az ÜHD-rendszerek bevezetésekor lényegében homogén másolási technológiáról beszélhettünk: a
zenei műveket audiókazettára, a filmeket videókazettára másolták. A homogén másolási technológia
egyértelműen összevethetővé tette például a zeneipari hátrányok és az audiókazettákra kivetett díjak
egyensúlyát. Az egyszerűség kedvéért a zeneipari hátrányokat és a filmipari hátrányokat a másolt
művek percben mért terjedelmével mérték, mivel a másolás technikailag homogén volt. Amint
korábban utaltunk rá, a digitális másolás ÜHD-rendszerbe való beillesztésekor a hagyományos
tarifálási gyakorlat fennmaradt, többek között azért, mert kezdetben a CD-R lényegében az
audiókazettát helyettesítette, és feltételezhető volt, hogy a DVD-R a videókazetta helyettesítője lesz.
A tömörített formátumok használta és a háztartásokban széleskörben elterjedő, processzorrral
rendelkező eszközök korában az üreshordozók dedikált használata megszűnt. Az egyes hordozóknál a
névleges kapacitás felhasználhatósága folyamatosan változik, és az egyes hordozón vegyesen
lehetnek jelen különféle jogvédett tartalmak. Emiatt többé nem állítható, hogy például a CD-lemezek
ÜHD-bevételeit egyértelműen párosítani lehetne a zeneipar kompenzációjával.
Ismereteink szerint a jogvitákban és a közgazdasági irodalomban sem vetődött fel közvetlenül az a
kérdés, hogy a „méltányos kompenzációnak” az egyes eszközök tekintetében kell-e fennállnia.
Például egy 128 MB kapacitású memóriakártyának a 128 MB kapacitású memóriakártyák által
okozott hátrányokat kell-e kompenzálnia, vagy csak hozzá kell járulnia a kompenzációs rendszer
működéséhez?
A nemzetközi gyakorlat egyértelműen azt mutatja, hogy Európa-szerte a díjrendszer egészére
értelmezik az egyensúlyi törekvést, és nem törekszenek arra, hogy az egyes eszközök a saját maguk
által okozott hátrányokat kompenzálják. Álláspontunk szerint az a tény, hogy Európa minden
országában eltérő, hogy pontosan milyen eszközökre és milyen mértékű ÜHD-tarifát vetnek ki, csak
és kizárólag azzal az értelmezéssel egyeztethető össze, hogy nem az egyes eszközök, hanem a
rendszer egészének kel megvalósítania a méltányos kompenzációt. Ez az értelmezés lehetővé teszi
azt, hogy a jogkezelők megkülönböztessék az egyes eszközök tarifáit, és figyelembe vegyék azok
kereskedelmi terhelhetőségét, nemzetközi kereskedelmi viszonyait is a tarifák meghatározásánál, és
a tarifarendszer struktúráját tekintve szabadon járjanak el mindaddig, amíg ezzel más jogokat nem
sértenek meg. A tarifarendszer strukturális alakításának ilyen más jogi korlátja lehet egyes termékek
diszkriminatív megkülönböztetése – amely termelők vagy kereskedők egy csoportját szükségtelen
előnybe vagy hátrányba hoz az üreshordozók piacán. Az ilyen esetleges kereskedelem-torzító
hatásokkal a 6. fejezet foglalkozik.
Közvetett és közvetlen díjak
Az InfoSoc Irányelv és azt feltételezi, hogy a tarifákat végső soron a magáncélú másolatok fogyasztói
fizetik meg a jogtulajdonosoknak60. A valóságban a díjfizetés közvetett, és két ország kivételével az
EGT-ben a díjakat a forgalomba helyező nagykereskedők, importőrök és gyártók fizetik meg. Ez a
rendszer a Padawan-döntés szerint kifejezetten elfogadható, amennyiben a díjak áthárításának
nincsen akadálya.
„48 […] Másrészt, semmi sem képezi akadályát annak, hogy e teherviselők beépítsék a magáncélú
másolatért fizetendő díj összegét az említett berendezések, készülékek és adathordozók rendelkezésre
60
Ebben az esetben a joghierarchia elvét kell alkalmazni, mivel az InfoSoc-irányelvnek ez a Padawan-döntésben kihangsúlyozott eleme közvetlenül az Szjt-ből nem olvasható ki. Az Szjt. ettől eltérő értelmezése nem csak az uniós és magyar jogszabályok ütközéséhez vezetne, de beláthatatlan tartalmi, illetve számviteli, adózási nehézséget okozna.
64
bocsátásának árába vagy a nyújtott többszörözésre irányuló szolgáltatás árába. Így a díj terhét végülis
az a magánfelhasználó viseli, aki ezt az árat megfizeti.”
Az Európai Bíróság a Padawan-ügyben kifejezetten jóváhagyólag nyilatkozott arról az eredetileg is
szándékolt jogalkotói gyakorlatról, amely a díjrendszer olcsó és hatékony működtetése
szempontjából a fogyasztók által fizetendő díjakat előzetesen a forgalomba hozatal (importőr, vagy
első nagykereskedelmi forgalomba hozó) helyén és idejében rendeli megfizetni. A díjak közvetlen
megfizetői tehát a nagykereskedők, de végső fizetői azok a fogyasztók, akik magáncélú másolatokat
készítenek61.
Infláció és valorizáció
A magáncélú másolásra tekintettel kivetett jogdíjak mértékét az üreshordozó díjrendszer keretében a
vonatkozó 2001/29/EK Irányelv és az azt átültető Szjt. alapján a jogtulajdonosokat ért hátrány és
potenciális hátrány alapján kell megállapítani. Az Európai Bíróságnak a Padawan-ügyben hozott
köztes ítélete alapján a nemzeti jogalkotó semmilyen más szempontot nem vehet figyelembe a
díjrendszer mértékének szabályozására. Ugyanakkor a jogosulti hátrányok tömeges mértéke és
esetenként külön-külön kis mértéke miatt a közelítő számítások alkalmazása kifejezetten
megengedhető.
A magyar jogalkotó 2011-ben akként módosította az Szjt-t, hogy a díjrendszer bevételi oldalát
kifejezetten a fogyasztói árindexhez rendeli viszonyítani, és egyedi kormánydöntéshez köti az
inflációt meghaladó mértékű tarifaemelések jóváhagyását. Az infláció a fogyasztói árak átlagos
növekedésének mértékét jelenti, amelyet Magyarországon a statisztikára vonatkozó jogszabályok és
nemzetközi egyezmények alapján a Központi Statisztikai Hivatal az Eurostat és az ENSZ statisztikai
szakosított szervezetével harmonizált módszertan alapján állapít meg. (Mértéke a tanulmány
írásának időpontjában 6,0 százalék). Ez az új elem akkor felel meg a magasabb szintű európai
rendelkezéseknek, ha az európai gyakorlatnak megfelelően lehetővé teszi a csökkenő árú, elavuló
termékek tarifáinak csökkentése mellett a piacra kerülő, új termékekre új tarifa bevezetését,
illetve a díjrendszer bevételeinek a szétterítését. Ellenkező esetben az uniós és a magyar jogszabály
között ütközés fog kialakulni, hiszen egy szűkülő tarifabázisnak, reálértékben változatlan tarifák
mellett kellene fenntartania a szerzők jövedelmét.
Az infláció, mint a nagy mennyiségű, egyedileg nem meghatározott károk valorizációjának közelítő
eszköze széles körben elterjedt a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX.
törvény alkalmazásában, de szellemi tulajdonnal kapcsolatos károk/elmaradt hasznok
vonatkozásában alkalmazása szokatlan, és a díjrendszer működésének az átpolitizálásával fenyeget,
mivel az inflációt meghaladó mértékű kár/elmaradt haszonnövekedés kompenzálását egyedi
kormánydöntéstől teszi függővé. Amint korábban láttuk, az adattárolási kapacitás és a magáncélú
másolás az adattárolási, adatfeldolgozási és az adattovábbítási lehetőségektől függ, és igen gyorsan
növekszik, ami a kompenzációs díjrendszer értékének bővítését, nem pedig szinten tartását teszi
szükségessé.
A korábban bemutatott empirikus kutatások alapján feltételezhető például, hogy amennyiben az
internet-előfizetések és az infokommunikációs eszközök ára csökken, vagy legalábbis nem emelkedik
az inflációval és a nominális bérekkel azonos mértékben, akkor a jövedelem-hatás miatt a magáncélú
61
A Padawan-ügy lényegi része arra épül, hogy megfelelő eljárásokat dolgozzanak ki arra nézve, hogy a közvetett terhelés végső soron valóban a jogtulajdonosok és a fogyasztók között valósítsa meg a kompenzációt, és végső soron mentesítse az egyéb harmadik feleket a díjfizetés terhe alól.
65
másolatok készítésében meghatározó adattovábbítási és adatfeldolgozási képesség a lakosság
körében növekedni fog. Az ilyen esetben egy inflációt mérséklő hatás – az infokommunikációs
eszközök és szolgáltatások deflációja – kifejezetten kárnövelő hatású lehet a jogtulajdonosokra
nézve, ami az inflációt meghaladó mértékű tarifanöveléseket tenne szükségessé.
A díjak mértéke nemzetközi összehasonlításban A kompenzációs díjrendszerek által újraelosztott jövedelmek, általában a jövedelmekhez hasonlóan
viszonylag nagy szórást mutatnak Európában. A szerzők folyamatos munkájához szükséges
jövedelmek a magasabb megélhetési költségek és alternatíva-költségek miatt Nyugat-Európában
lényegesen magasabbak, mint Közép- és Kelet-Európában, ami indokolhatóvá teszi a nyugat-
európainál alacsonyabb fajlagos ÜHD-terhelést. A jogtulajdonosok hátrányai esetében a
különbségtétel kisebb mértékben fogadható el, hiszen a kereskedelmi értékesítés árai ennél kisebb
mértékben függenek az egyes országok jövedelmi különbségeitől.
A nemzetközi összehasonlítás esetében nem lehet abból a feltételezésből kiindulni, hogy minden
ország megfelelően alkalmazza az irányelvet. Spanyolországban egy bírósági ítélet lényegében
megsemmisítette a korábbi gyakorlatot, Hollandiában, Svédországban és Ausztriában pedig jogviták
sora alakította át a díjrendszereket. Egyes közép-európai országokban, különösen Szlovákiában,
Lengyelországban és Bulgáriában a díjrendszer aggályosan egyeztethető össze az InfoSoc irányelvvel,
mert nincsen értékelhető kapcsolat a jogtulajdonosi hátrányok és a díjbevétel számítási módja
között62.
Magyarország közepes mértékű díjterhelést alkalmaz az InfoSoc-irányelv hatálya alá EGT-
díjrendszerekhez képest. A Stichting de Thuiskopie módszertanával készült 2012-es WIPO
összehasonlításban (Stichting de Thuiskopie-WIPO, 2012:12) 9 EGT országban magasabbak, 11-ben
alacsonyabbak az egy főre jutó ÜHD bevételek, amivel Magyarország majdnem pontosan a közepes
(medián) értéket foglalja el. A megelőző, 2010-es felmérésben pedig pontosan Magyarország adta a
medián értéket. Ez várhatóan 2013-ban is így lesz, mert Horvátország a magyarországinál kisebb
ÜHD-bevétellel fog csatlakozni az Európai Unióhoz. Hollandia a jelenleg átmenetileg alacsonyabb
díjbevételi rendszerének átalakítását követően Németországhoz, Belgiumhoz és Franciaországhoz
felzárkózva körülbelül a magyarországi díjak háromszorosát fogja begyűjteni, és lényegesen meg
fogja előzni Magyarországot. Svédország a díjrendszer kibővítését követően szintén növelni fogja
előnyét Magyarországgal szemben. Ha figyelembe vesszük azt, hogy legalább három közép-kelet-
európai országban megkérdőjelezhető az igen alacsony bevételek jogszerűsége, akkor a magyar
díjbevételeket inkább alacsonynak, mint közepesnek látjuk.
A Stichting de Thuiskopie adatainak utóelemzésével a CompassLexecon tanulmány azt állapította
meg, hogy 2000-2009 között 19 európai ország átlagában egy főre 18,2 dollár lemezipari bevétel és
1,2 dollár ÜHD bevétel jutott, vagyis Európa szerte az ÜHD bevételek legfeljebb a lemezipari
bevételek 6,6 százalékára rúgtak63, ami egyébként a korábbi szakirodalmi szemlében szereplő szinte
miden becsléshez képest indokolatlanul alacsony összeg. Az átlagot lefelé húzza, hogy egyes EU
tagállamok az InfoSoc irányelv alapján megkérdőjelezhető mértékben alacsony ÜHD tarifákat
62
Bulgária névleg alkalmazza az InfoSoc-irányelv ÜHD-kivételét, de tavaly 8800 euró bevételt osztott vissza a jogtulajdonosoknak, ami az ábrán ki nem mutathatóan kis szám, és vélhetően nincsen összhangban az Irányelv rendelkezéseivel. 63
Ténylegesen ennél kisebb mértékről van szó, hiszen az ÜHD bevételekből a filmek és esetenként más médiumok jogtulajdonosai is részesültek.
66
alkalmaznak, különösen Szlovákiában, Lengyelországban, a balti köztársaságokban és leginkább
Bulgáriában, ahol tavaly az ÜHD bevétel összességében nem érte el a 9 ezer eurót.
0
0,5
1
1,5
2
2,5
3
3,5
6. ábra Az ÜHD-rendszerek egy főre jutó bevétele az Infosoc-országokban
(Hollandia új díjrendszere 2013-ban a magyarnál jóval magasabb bevételt fog generálni; Horvátország
csak 2013. július 1-től kerül az Irányelv hatálya alá).
Analógiák alkalmazása más szabályozott tarifarendszerekkel A magáncélú másolásra tekintettel alkalmazott „méltányos kompenzáció” az Uniós jog önálló
fogalma, és nem képezi egy rendszerezett jogterület részét. Ugyanígy a díjrendszerek is hasonlóan
autonóm módon működnek. A világ 33 országára kiterjedő összehasonlításban mindössze 6 olyan
ország volt 2012-ben, ahol a jogdíjkezelők az érintettekkel szabadon állapodhattak meg a díjak
mértékében, 21 országban valamilyen állami kontroll, 3 országban pedig valamilyen speciális, a
jogkezelőktől független testület dönt a tarifákról (de Thuiskopie-WIPO, 2012:5).
Az európai jogrendszerekben (más fejlett gazdaságokhoz hasonlóan) az elmúlt évtizedekben erős
törekvés mutatkozott az árszabályozás és a versenyszabályozás egységes jogi és közgazdasági
megközelítésének kialakítására, de ismereteink szerint ez egyetlen országban sem terjedt ki a
magáncélú másolásra tekintettel kivetett díjak szabályozására. Bár más iparágakban igen fejlett, és az
érintettek gazdálkodási rendszereihez (számvitel, adó, beszámolók) jól illeszkedő tarifaszabályozás
jött létre, ezeknek a módszerei a jogi különállóság miatt csak analógiaként vehetők számításba.
Az árszabályozási gyakorlatok alkalmazhatósága
A közjószágok, szabályozott árú jószágok jövedelmezőség-alapú árszabályozása és az InfoSoc-irányelv
által létrehozott ÜHD célja tekintetében ezzel együtt van rokonság, hiszen a preambulum Padawan-
ügyben is hivatkozott (10) bekezdése szerint „ahhoz, hogy a szerzők és előadóművészek a jövőben is
alkotó és művészi tevékenységet folytathassanak, műveik felhasználásáért megfelelő díjazásban kell,
67
hogy részesüljenek ugyanúgy, mint a producerek annak érdekében, hogy a művek pénzügyi hátterét
biztosítani tudják”. Mivel az ÜHD már létrejött alkotások használatához kötődik, ezért ezt csak úgy
lehet értelmezni, hogy az ÜHD egyik célja az, hogy az alkotóművészek folyamatos jövedelemhez
jussanak és tevékenységüket a jövőben is fenn tudják tartani. A gazdasági tevékenység folyamatos –
időkorlát nélküli -- fenntartásának célja szinte minden ismert árszabályozásnak is fontos alapelve.
A 2. fejezetben elvi síkon bemutattuk, hogy az ÜHD-tarifák szabályozása nem illeszthető be a hazai
árszabályozás általános, legkisebb költség elvére épülő módszereibe. Az ÜHD-tarifaszabályozás mind
európai, mind magyarországi szinten sui generis tarifaszabályozás, amelynek az InfoSoc-irányelv
idézett mondata alapján csak a jövedelmezőség-alapú módszerek feleltethetők meg.
Az díjbevételek alakulása időben
Az ÜHD-rendszerek absztrakt, részleteket mellőző szabályozása nem állapítja meg, hogy a
kompenzációs rendszernek milyen időszakon belül kell a fogyasztói előnyök és a jogosulti hátrányok
között egyensúlyt teremteni. A vonatkozó jogszabályok és bírói döntések a tényleges és a potenciális
jogosulti hátrányt is kompenzálják, és abból a jogszabályban lefektetett vélelemből indulnak ki, hogy
az üreshordozókat és a magáncélú másolatok készítésére alkalmas eszközöket legalább részben azért
vásárolják a természetes személyek, hogy magáncélú másolatokat készítsenek.
A szabályozott árak, illetve a felhasználás-arányos közterhek (illetékek és hatósági díjak) esetében
általános gyakorlat az egyensúlynak az évenkénti biztosítása, és annak egy évvel későbbi korrekciója.
Vagyis az ilyen rendszerek a tárgyévet megelőző bázisév tényadatai alapján, a költségek és bevételek
előrejelzésével állapítják meg a tárgyévi egyensúlyt; amennyiben az egyensúly külső vagy belső
hatások miatt nem jön létre, azt a rákövetkező évben korrigálják.
Az ÜHD-tarifák esetében látszólag hasonló a gyakorlat, mivel a tarifákat a legtöbb országban, így
Magyarországon is évente vizsgálják felül. Valójában az ÜHD rendszereknél az éves egyensúlyt
semmilyen jogi és gazdasági mechanizmus nem biztosítja, és különösen a nagy technológiai
változások időszakában az éven átnyúló függő tételek Európa-szerte növekednek (Kretschmer, 2011).
Németországban 2008-ban szűnt meg a tarifák állami (ár)szabályozása, és azóta a GEMA díjbevétele
nagymértékű bizonytalanságot tartalmaz. Ausztriában egy jelentős bírósági ítélet csökkentette,
Hollandiában pedig növelte a díjbevételt. Spanyolországban a már hívatkozott Padawan-döntés a
kompenzációs rendszer gyökeres átalakítását tette szükségessé, ami a bázis- és tárgyévi adatokat
összevethetetlenné tette.
Összességében Európa-szerte látszólag az a helyzet, hogy 2001-2005 között az ÜHD-bevételek
nőttek, 2008-2011 között látszólag csökkentek, és 2012-ben meredeken növekednek. A valóságos
helyzet azonban az, hogy néhány, Magyarországot közvetetten érintő nagyobb jogvita 2011-2012-
ben zárult le, és a 2007-2011. évi hátrányokat kompenzáló bevételek idén folynak be. A keretjellegű
szabályozás tehát nagyfokú bizonytalanságot eredményez, ami miatt matematikai-statisztikai
módszerekkel igazolható módon a díjrendszerek egyensúlya nem éves, hanem több éves időszakban
teljesül. Ezért módszertanilag is elfogadott és helyes gyakorlat a díjbevételek korrekciója, illetve több
éven átnyúló összegzése.
A magyarországi ÜHD rendszerben az időben rövid távon előretekintő és a potenciális kár a
nyilvántartás alapja, mivel az ÜHD bevétel az üreshordozó gyártását vagy importját követően, de még
a kereskedelmi forgalombahozatal előtt fizetik meg. (Természetesen a tarifa tükrözi, hogy nem
minden potenciális másolat készül el, de a tarifa figyelembe veszi, a nyilvántartás pedig rögzíti az
üreshordozó másolási kapacitását). Az Artisjushoz havonta befolyt bevételek az egyes üreshordozók
68
tipikus készletezési gyakoriságától függően a következő rövid időszak hátrányait tükrözi. (Ez kurrens
cikkek esetében néhány hét, az elavult és rétegtermékek esetében pár hónap.) Az ÜHD végső
terheltje, a magáncélú másolatot elkészítő fogyasztó pedig ezt követően okozza azokat a
hátrányokat, amelyeket a díjbevétel kompenzál.
Mivel a korrekciók a jogviták természetéből fakadóan soha nem előretekintőek, hanem utólagosak,
több év távlatából a megszilárdult tényeket figyelembe véve minden esetben lefelé kell korrigálni
mind a díjbevételeket, mind a díjbevételek növekedési ütemét. A korrekciók ugyanis minden esetben
egy korábbi év jogosulti hátrányát kompenzáló díjbevételt növelnek – ez az ún. bázishatás csökkenti a
tényleges díjnövekedési ütemet64. Az Artisjus a magyarországi hozzáadott-érték adózási szabályokkal
(az ÁFA szabályaival) összhangban álló65 gyakorlata az, hogy a jogviták lezárultát követően állít ki
számlát.
A díjrendszer pillanatnyi és dinamikus egyensúlyi állapota Amint korábban bemutattuk, az InfoSoc-irányelv és a „méltányos díjazás” eddigi bírósági értelmezése
meglehetősen absztrakt szinten határozza meg az ÜHD-rendszer egyensúlyi állapotát. A Padawan-
döntés alapján az ÜHD-tarifákat egyértelműen a jogtulajdonosoknak a magáncélú másolás által
okozott hátrányaira tekintettel kell megállapítani.
A közgazdasági szakirodalomban jelenleg elterjedt módszer a fogyasztói jólét és az elmaradt haszon
felől közelíti meg ezt a kérdést. Ebben a tekintetben a WIPO és a TNO másodlagos-forrásszemléje, és
az egymással egyébként vitatkozó Oxera-, CompassLexecon és korábbi EconLaw tanulmányok
egységesek.
A szakirodalom alapján elvégzett számításaink szerint a hazai fogyasztóknak legalább 10,22 mrd
forint előnyük származik a magáncélú másolásból. Hangsúlyozottan az egyensúlyi hétköznapi
fogalmából kiindulva a TNO-jelentéssel összhangban a méltányos kompenzációt az előnyök fele-fele
arányú megosztásával mintegy 5 milliárd forintban határoztuk meg a jelenleg szükséges
kompenzációs mértéket.
A Padawan-ügyben felállított bírósági mérce szerint a kompenzáció rendszerének az Európai Unió
területén azonosnak kell lennie, ez azonban a WIPO-de Thusikopie felmérés alapján egyáltalán nem
teljesül. A magyarországi ÜHD-rendszer 2009-2012. között az EGT tagállamok között teljesen közepes
(medián értékű) jövedelmet termelt. Így további elemzés nélkül nem állapítható meg sem a hazai
jogtulajdonosok, sem a fogyasztók javára az egységes uniós jogalkalmazáshoz képesti eltérés.
Az EGT-államok által megalkotott ÜHD-rendszerek közötti jövedelmi különbségek egy része objektív
tényezőkkel magyarázható, más részük viszont csak arra vezethető vissza, hogy a tagállamok nem
egyforma védelmet nyújtanak a szerzői jogi alkotásoknak. Egyes tagállamokban, így különösen
Szlovákiában és Lengyelországban a kompenzáció meghatározásának módszere nem alkalmas arra,
hogy a jogtulajdonosi hátrányok változását figyelembe vegye, mivel adótörvényben, egyfajta
fogyasztási adóként van meghatározva. Ezekben az országokban a terhelt termékek deflációja miatt a
64
Példa: ha a bevétel 2010-ben 100 Ft, 2011-ben pedig 120 Ft, akkor a díjbevétel látszólag 20%-kal növekedett. Amennyiben azonban a 120 Ft tárgyévi bevételből 10 Ft 2010-ben korábban vitatott tételt ellentételez, akkor valójában a bázisévi díjbevétel 110 Ft, a tárgyévi 110 Ft és a növekmény 0%, vagyis 20%-kal kisebb, mint pénzforgalmi szemléletben látszott. 65
A magyar áfa-kivetési gyakorlat szempontból az Artisjus, mint a szolgáltatás nyújtója akkor teljesít, amikor számára a jogdíjat megfizetik, és az Artisjus által kiállított számlának a teljesítési időpontja ehhez a dátumhoz igazodik.
69
szerzői jövedelmek lemorzsolódása zajlik. Bulgáriában pedig olyan kiugróan alacsony a kompenzációs
jövedelem, ami objektív módon nem magyarázható meg.
Különféle közgazdasági módszerekkel az eltérés egy része megmagyarázható olyan lényeges
tényezőkkel, amelyek a szerzői jogi védelem alá eső művek egyes nemzeti piacainak különbségeit
magyarázzák meg. Ilyennek minősül a jelenlegi európai szakirodalomban és az általunk ismert külföldi
joggyakorlatban az egyes országok eltérő jövedelmi szintje arra való tekintettel, hogy a szerzői jogi
alkotások értéke erősen jövedelemfüggő, illetve az Internet-penetráció, mivel a fájlcserélés
különösen nagy mértékben alkalmas a fogyasztói előnyök és jogtulajdonosi hátrányok relatív
súlyának megváltoztatására. Az ilyen relatív vizsgálatok azonban feltételezik annak megállapítását,
hogy mely tagállamok alkalmazzák megfelelően az irányelvet, vagyis az egyes országok eltéréseit
milyen bázisra kell alapozni. A magyar ÜHD-rendszer bevétele az ország jövedelmi szintjéhez és
internet-penetrációjához képest valamelyest magasabbnak mondható, mint az abszolút értékek
összehasonlításával, de csak akkor, ha eltekintünk a nyilvánvalóan nem megfelelően működő
rendszerek bázist rontó hatásától.
Felidézve a CompassLexecon 19 országra, köztük Magyarországra elvégzett panel-elemzésének
eredményét, dinamikus szemléletben azt látjuk, hogy a 2006. évet bázisnak tekintve a lemezipar
2011-ben ténylegesen realizált 4,54 milliárd forint bevétel helyett helyet 2011-ben 6,46 milliárd
forint árbevételre számíthatott volna, azaz a 2006. évihez képest 1,92 milliárd forinttal (42
százalékkal) magasabb kompenzációra tarthatna igényt66. Mivel az infláció mértéke 2006-2011.
között 30 százalék volt, ezért a kompenzáció reálértékben 12 százalékkal kellett volna, hogy
emelkedjen. Ehhez képest az Artisjus az általunk vizsgált időszakban folyóáron ugyan növelni tudta a
kompenzáció mértékét, de az inflációtól valamelyest elmaradó mértékben. (Az infláció hatására
figyelemmel az Szjt. 92/H §-ra a következő oldalon külön is kitérünk).
A zeneművek piacán megfigyelhető folyamatok, valamint az üreshordozók piacán zajló, a rendszertől
független folyamatok egyértelműen se nem rontják, se nem javítják a rendszer egyensúlyi állapotát.
Kifejezetten negatív hatásként értékelhető, hogy a legfontosabb üreshordozók (az optikai lemezek)
életciklusuk végén járnak, és nem egyértelműen megoldott az azokat felváltó új üreshordozók
beemelése a tarifabázisba. Inkább korrekciós hatásként értékelhető, hogy a hazai zenepiac
összértékének csökkenése (és a vásárlóerő csökkenése) összességében az elmaradt hasznot
csökkentő tényező, ami a szükséges korrekciós mértéket egyensúlyi szemléletben hosszú távon
csökkentheti. Ez azonban a diszfunkcionális piac jellemzője, és ellentétbe kerülhet az InfoSoc irányelv
– és tágabban a szellemi tulajdonjogi rendszer – azon törekvésével, hogy az alkotókat megfelelő
szintű jövedelemhez jutassa.
Az Artisjus nemzetközi összehasonlításban az elmúlt években a magyar szerzők helyzetét a többi
ország szerzőihez képest stabilizálta, amit a magyar ÜHD-kompenzáció folyamatos középértéke (a
rangsorban medián helye) igazol. A magyarországi tarifarendszer jellemzői és a fenti külső tényezők
miatt azonban a magyarországi kompenzációs rendszer egyensúlyi állapota autonóm módon nem
tartható fenn. Figyelembe véve a relatíve magas tarifával terhelt optikai lemezek piacának
szűkülését, a tarifabázis érdemi szélesítése nélkül középtávon az egyensúlytól való eltérés
prognosztizálható a jogtulajdonosok kárára.
66
Ennél pontosabb számításokat lehetne elvégezni a CompassLexecon panelbecslés újrafuttatásával. A közelítő eredmények a publikált modell változóiba történő behelyettesítéssel lettek kiszámolva.
70
-600 000 000 Ft
-400 000 000 Ft
-200 000 000 Ft
0 Ft
200 000 000 Ft
400 000 000 Ft
600 000 000 Ft
800 000 000 Ft
Havi számlázott bevétel Később kiszámlázott Visszakorrigált
Az infláció hatása
Az elmúlt öt évben az Artisjus által képviselt szerzőknek a magáncélú másolásra tekintettel beszedett
jogdíjai az inflációnál kisebb mértékben növekedő kompenzációt tettek lehetővé a jogosultak
számára, annak ellenére, hogy az őket ért hátrányok reálértékben nem csökkentek, és ezért az
Irányelvből az inflációt meghaladó mértékű tarifaemelések is levezethetők volnának. A
jogdíjbevételek csökkenésének egyik fontos oka az volt, hogy azok gyakran többéves jogvita
eredményeként szedhetők be.
Az Szjt. 2011. évi módosítása a hazai ÜHD-tarifarendszerrel kapcsolatos eljárásban különös szerepet
adott az inflációnak, ami jelentős módszertani kihívást jelent a méltányos kompenzáció
szempontjából. Az infláció a nemzetgazdaság fogyasztói árainak átlagos emelkedési ütemét jelenti.
Az infláció és az ÜHD-bevételek összevetése a
látszat ellenére nem egyszerű, mivel az
európai ÜHD-rendszerek előretekintők (a
díjakat a forgalomba hozatalkor rendelik
megfizetni), az európai díjrendszerekben sok a
jogviták miatti függő tétel. Továbbá a
méltányos kompenzáció InfoSoc-irányelvben
szereplő megfogalmazása nem határozza meg,
hogy milyen időszakra várható el a méltányos
ellentétezés követelményének a teljesülése.
Az Artisjus pénzügyi rendszereinek összes adatát elemezve megállapítottuk, hogy a 2008. január 1. és
2012. június 30. között kiszámlázott ÜHD
jogdíjak mintegy 12,2%-a nem arra az időszakra
vonatkozik, amikor kiszámlázták, mivel valamilyen jogvitát vagy be nem jelentett forgalomba hozatalt
követett. Mivel ezek a korrekciók mindig visszamenőlegesek az időben, a 12,2%-nyi később befolyt
bevételt a megfelelő időszakokra kell visszakorrigálni ahhoz, hogy az adott időszak (év, negyedév
vagy év) kompenzációs mértékét utólag vizsgálni tudjuk a fogyasztói előnyök és jogosulti hátrányok
szempontjából. Tekintettel arra, hogy a vizsgált időszakban voltak olyan jogviták és leleplezések,
amelyek a 2006-2007. éveket érintették, csak 10,7% korrigált bevétel került a megfelelő hónapra
visszaosztásra, a maradék mintegy 1,5% a korábbi időszakokra volna korrigálható.
Az előző oldalon látható 7. ábrán egy-egy nagyobb jogvita lezárása tipikusan 1-27 hónapnyi bevételt
érint, ezért a megfelelő időszakokra visszakorrigált bevételek viszonylag kis egységeket mutatnak
(zöld színnel) és a nagy időben később történő elszámolások (piros) ritkábbak és jelentősebb tételek.
Az időbeli korrekciókat elvégezve kiviláglik,
hogy az elmúlt 4 és fél évben az Artisjus ÜHD
bevételei reálértékben csökkentek (csökkenő
trendvonal), az inflációval nem tisztított
folyóárakon pedig nagyon csekély mértékben
növekedtek (növekvő trendvonal). A zöld
vonal a hivatalos havi inflációs adatokkal
továbbkorrigált, az utólagos elszámolásokat is
figyelembe vevő havi bevételeket reálértéken
mutatja, amelyek trendje mai forintértéken 0 Ft
50 000 000 Ft
100 000 000 Ft
150 000 000 Ft
200 000 000 Ft
250 000 000 Ft
300 000 000 Ft
350 000 000 Ft
400 000 000 Ft
450 000 000 Ft
Folyóáras korrigált bevétel Mai értéken Lineáris (Folyóáras korrigált bevétel) Lineáris (Mai értéken)
7. ábra Az Artisjus ÜHD-bevételeinek időben függő tételeie 2008-2012. között
8. ábra A magyarországi ÜHD rendszer bevételei reálértékben és folyóáron 2008-2012. között
71
csökkenő, havi 250 mFt-ről kb 230 mFt átlagos értékre csökkent mai forintértéken. A bevételek
folyóáron havi 200 mFt-ről 230 mFt-re növekedtek. A zöld vonal folyóáron, az infláció hatásának
figyelmen kívül hagyásával mutatja az ÜHD rendszer havi, a függő tételeket korrigált módon
bemutató bevételeit. A folyóáron kimutatható bevétel-növekmény (ami reálértékben enyhe
csökkenésnek felel meg) részben a tarifák inflációt követő valorizációból, részben pedig a
mobilszolgáltatókkal és a kábeltévétársaságokkal lefolytatott jogviták nyomán utólag befolyt
bevételekből, részben pedig egy viszonylag jelentős, jogdíjmentes audió- és videókazetta
forgalombahozatal utólag megfizetett jogdíjbevételeinek köszönhető.
Az Szjt. 2011. évi módosítása nehezen egyeztethető össze az InfoSoc-irányelvvel, mivel a méltányos
kompenzáció értéke reálértékben csökkenő és növekvő is lehet. A magáncélú másolás előnyei és
hátrányai nem függenek össze a pénzromlás mértékével. A magyar Szjt. azonban a reálértékben
növekvő kompenzációt lényegesen nehezebbé teszi a reálértékben csökkenőnél. Így Magyarországon
is előállhat olyan helyzet, mint Szlovákiában vagy Lengyelországban, ahol a tarifaváltoztatás
eljárásának a szabályozása de facto kizárja a jogtulajdonosi hátrányok és a fogyasztói előnyök évről-
évre történő kiegyenlítését.
Az Irányelvvel és a jogosultak érdekeivel az volna összeegyeztethető, ha az inflációkövetés a beszedés
hatékonyságát igazolhatóan növelné és a jogviták miatti, részben inflációs veszteségeket
csökkentené. A magyar Szjt.– az európai országok gyakorlatával összhangban – a jogtulajdonosokat
ért hátrány előzetes megtérítését írja elő azzal, hogy a jogdíjat a fogalomba hozatalt megelőzően
rendeli el megfizetni. Így a jelenleg javasolt tarifamódosítások kifejezetten a jogtulajdonokat 2013-
ban és azt követően érő hátrányok ellentételezését szolgálják, hiszen ezeket a 2013-ban vagy azt
követően forgalomba hozott adathordozókkal kapcsolatban, a 2013-ban vagy azt követően
megvalósuló magáncélú másolásokra tekintettel kell alkalmazni. Az Szjt. 92/H § alapján azok
meghatározásakor tehát a megelőző, vagyis a 2012. naptári évi infláció vehető figyelembe.
Mivel a jogtulajdonosok a 2013-ban forgalomba helyezett üreshordozókra történő magáncélú
másolásból fakadó hátránya, és az ezt közelítő infláció 2013. évi (a teljes 2012. naptári évre
vonatkozó) értéke csak 2013. februárjában lesz ismert, a hazai tarifaszabályozás elméletileg kétféle
módon tenné lehetővé az infláció figyelembe vételét: a bázisidőszaki, múltbeli inflációs tények vagy a
jövőre vonatkozó előrejelzések alapján. A prognóziskészítés nehézségei és jogi bizonytalansága
miatt a hazai gyakorlatban a bázisidőszaki infláció használata az elterjedtebb mind a nemzetközi,
mind a hazai, más ágazatokra vonatkozó tarifaszabályozási gyakorlatban is, és az elmúlt évtizedekben
az Artisjus sem az inflációs előrejelzések, hanem a már ismert bázisidőszaki tények alapján végzett
gazdasági számításokat. Az Szjt. hivatkozott rendelkezése alapján azonban jelen eljárásban már csak a
bázisidőszak inflációjának figyelembe vételére van lehetőség.
Mind a prognózison, mind a múltbeli időszak tényein alapuló tarifaszabályozás utólagos korrekcióra
szorul, hiszen a kompenzálandó joghátrányok mértéke – vagy más, az Ártörvény alapján szabályozott
árú szolgáltatások esetében a költségmegtérülés mértéke – a vonatkozó időszak tényleges áraitól
függ. Vagyis amennyiben az infláció tényleges mértéke 2013-ban magasabb lesz a vártnál, akkor a
2014-re meghatározott tarifákat bármelyik számítási mód szerint felfelé, ellenkező esetben lefelé kell
korrigálni. A legutóbbi tarifaváltozás eszmei időpontja 2012. január 1. volt, és az éves felülvizsgálatot
is figyelembe véve a tarifák úgy lettek meghatározva, hogy azok az időszak közepén, vagyis 2012.
június 30-án megfelelő kompenzációt biztosítsanak. A fogyasztói áremelkedés mértéke az előző egy
évre visszatekintve 2012. június 30-ig 5,9 százalék, azóta az idő múlásával 6,0 százalék lett.
72
A magyar tarifarendszer bevételi pályájának belső meghatározottsága és előrejelezhetősége
Az Artisjus által az egyes adathordozókhoz kapcsolódóan beszedett bevételek viszonylag pontosan
előrejelezhetők, mivel azok sem időben, sem egymáshoz képest nem függetlenek egymástól. A
bevételek szerkezetét az Artisjus 2008. január – 2012. május közötti adathordozó-bevételi alapadatai
alapján idősoros és keresztmetszeti elemzésnek is alávetettük.
Az egyes ÜHD-val terhelt termékek
életciklusa az Artisjus bevételein
keresztül jól nyomon követhető, és a
rendszeres forgalmat generáló eszközök
esetében viszonylag jól előre jelezhető.
Az egyes termékekből származó bevétel
ugyan hullámzó, de még az egyes
jogvitákat lezáró egyszeri bevételektől
való megtisztítás nélkül is világos trendet
követ. A legegyszerűbb lineáris regresszió
pusztán az idő múlása és a CD-700?
forgalom alakulása alapján 44,7%
százalékban képes megmagyarázni az
egyes hónapokban eladott CD lemezek (és kapcsolódó díjbevételek) összegét. Az idősorok
elemzésére alkalmas ARIMA modell pedig pusztán az idő múlásával 89,2%-os pontossággal képes
előrejelezni a következő havi forgalmat (adattisztítás nélkül is).
Bár vannak olyan eszközök, amelyek kereskedelmi forgalma csekély, és ezért statisztikai
módszerekkel a forgalom nem jelezhető előre (pl. nagy kapacitású optikai diszkek), a legfontosabb
eszközök, pl. CD-R, DVD-R, a már nagyobb tapasztalati számokkal jellemezhető 250 GB kapacitású
HDD vagy a viszonylag régen forgalomban lévő 2 GB pendrive esetén pontos előrejelzéseket kapunk.
Ezek az alapvető (önálló tarifahordozó egységként meghatározott) legkisebb kategóriák nagyobb
egységekben (memóriakártyák összesen, optikai lemezek összesen) szinte minden esetben,
viszonylag rövid idővel a tarifatáblázatba illesztés után jól előre jelezhetővé válnak.
A 9. ábrán grafikusan is ábrázolt modellben kék vonal jelzi a havi CD-R jogosítások számát, és piros
vonal az ARIMA modellel készült előrejelzést (ha egy évvel ezelőtt, júliusban alkottuk volna, az előző
12 hónap tényszámainak ismerete nélkül). Ennek az egyre csökkenő elemszámú terméknek egy
negyedévre 5, félévre 15-20 százalékos az előrejelzési pontossága. A bevételek trendje szintén
meglehetősen világosan felrajzolható. Ez az előrejelzési pontosság azért is figyelemre méltó, mert az
alkalmazott ARIMA modellben semmilyen külső magyarázó változó nem szerepel, az csak és kizárólag
az idő múlását, és az Artisjushoz befolyt bevételeket rögzítő adatokat használja fel.
Ugyanezt az elemzést kétféleképpen is elvégezzük a pendrive eszközökre, de figyelembe vesszük a
technológiai haladást is, vagyis azt, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható pendrive-ok mérete
nő, ára pedig csökken. Először azt vizsgáljuk meg, hogy egy éve előre jelezhető lett volna-e az ÜHD-
vel terhelt pendrive eszközök száma, azután azt, hogy a kapacitása. A pendrive kapacitásoknál
összevonjuk a korábban használt 64 GB tarfia osztályt a ma használatos 32 GB+ osztállyal és 64 GB
kapacitásúnak feltételezzük az ilyen eszközök átlagos kapacitását.
9. ábra A CD-R bevételek előrejelezhetősége
73
0
20 000
40 000
60 000
80 000
100 000
120 000
már
c..0
9
ápr.
.09
máj
..09
jún
..09
júl..
09
aug.
.09
sze
pt.
.09
okt
..09
no
v..0
9
de
c..0
9
jan
..10
feb
r..1
0
már
c..1
0
ápr.
.10
máj
..10
jún
..10
júl..
10
aug.
.10
sze
pt.
.10
okt
..10
no
v..1
0
de
c..1
0
jan
..11
feb
r..1
1
már
c..1
1
ápr.
.11
máj
..11
jún
..11
júl..
11
aug.
.11
sze
pt.
.11
okt
..11
no
v..1
1
de
c..1
1
jan
..12
feb
r..1
2
már
c..1
2
ápr.
.12
máj
..12
jún
..12
Pendrive kapacitás Előrejelzés Lineáris (Pendrive kapacitás)
0
100 000
200 000
300 000
400 000
500 000
600 000
már
c..0
9
ápr.
.09
máj
..09
jún
..09
júl..
09
aug.
.09
sze
pt.
.09
okt
..09
no
v..0
9
de
c..0
9
jan
..10
feb
r..1
0
már
c..1
0
ápr.
.10
máj
..10
jún
..10
júl..
10
aug.
.10
sze
pt.
.10
okt
..10
no
v..1
0
de
c..1
0
jan
..11
feb
r..1
1
már
c..1
1
ápr.
.11
máj
..11
jún
..11
júl..
11
aug.
.11
sze
pt.
.11
okt
..11
no
v..1
1
de
c..1
1
jan
..12
feb
r..1
2
már
c..1
2
ápr.
.12
máj
..12
jún
..12
Pendrive kapacitás Előrejelzés Lineáris (Pendrive kapacitás)
10. ábra A Magyarországon forgalomba hozott pendrive eszközök kapacitásának és darabszámának előrejelezhetősége
Ha az elemzést 2011. júniusában végeztük volna el, akkor ugyan csak két és fél év pendrive adatai
álltak volna a rendelkezésünkre, de az éves darabszámot 3,5% hibával, az éves bejelentett kapacitást
pedig mindössze -0,7% hibával tudtuk volna előre jelezni. A forgalomba hozott pendrive-kapacitás
jobb előre jelezhetősége azért is figyelemre méltó, mivel a tarifák (és a potenciális magáncélú
másolások száma) a kapacitástól jobban függ.
Pendrive Darabszám Előrejelzés Eltérés Kapacitás tény Előrejelzés Eltérés
Negyedév 150 097 175 139 16,7% 774 740 842 103 8,7%
Félév 397 349 430 969 8,5% 2 085 129 2 166 367 3,9%
Év 725 676 751 022 3,5% 4 269 661 4 239 854 -0,7%
3. táblázat A pendrive forgalomra készíthető előrejelzések pontossága
Az is látható, hogy az előrejelzés minősége jelentősen javítható, ha a kisebb tarifa-kategóriákat
összevonjuk. Amennyiben a tarifarendszer azonos adathordozók esetében a kapacitással arányos,
vagy a tarifa eleve adattárolási kapacitás-arányos, akkor az előrejelzés pontossága nagyon magas
lehet.
Összességében megállapítható, hogy a legtöbb tarifahordozó eszköz forgalma meglehetősen
pontosan előrejelezhető, és ezért a darabszámtól vagy kapacitástól függő tarifák bevétele is egy éves
előretekintéssel nagyon pontosan meghatározható. Az egyes termékek életciklusának alakulása
jelentősen befolyásolja az ÜHD-rendszer bevételi szerkezetét, de a bemutatott módszerekkel a tarifa
felülvizsgálati időszak (naptári év) előretekintéssel a változásokra jól fel lehet készülni, különösen a
kifutó termékek esetében.
Az ÜHD-vel terhelt üres hordozók természetesen egymással is versenyben állnak a piacon, ezért az
idősorelemzésen túl az Artisjus rendelkezésére álló keresztmetszeti (azonos időszakban, több
termékre vonatkozó) adatok is jelentős információtartalommal bírnak. Az egyes ÜHD-vel terhelt
adathordozók forgalma és azok bevétele között gyakran szignifikáns összefüggés mutatható ki, vagyis
az egyes termékek bevétele egymástól sem tekinthető függetlennek.
Például szignifikáns és erős negatív korreláció figyelhető meg a 250 MB kapacitású külső
merevlemezek és a leggyakoribb, 4.7 GB kapacitású DVD lemezek forgalomba hozott mennyisége
között; ami azt jelenti, hogy a tárolási kapacitás arányában olcsónak tekinthető HDD forgalma
jelentős mértékben megmagyarázza a DVD-forgalom csökkenését. Ez azt is jelenti, hogy célszerű a
DVD-R csökkenő trendű bevételével azonos nagyságrendű bevételi többletre törekedni a kisebb
kapacitású HDD-ből, mivel az adatok alapján feltételezhető, hogy a fogyasztók ezeket a termékeket
egymás helyettesítőiként használják. Szintén szignifikáns – tehát nem a véletlennek betudható – de
74
gyengébb negatív összefüggés figyelhető meg a 16 GB kapacitású pendrive-ok és a DVD lemezek
között. A két összefüggés rámutat arra, hogy az optikai lemezeket egyre inkább a kisebb kapacitású
SSD eszközök váltják fel.
Ezzel ellentétes előjelű, pozitív korreláció a leggyakrabban használt 700 MB kapacitású CD-lemez és
minden más írható lemez (tehát az ennél kisebb és nagyobb kapacitású CD-lemezek és DVD lemezek)
forgalma között. Mivel a mai kereskedelmi forgalomban kapható CD-írók egyben képesek DVD-re is
írni, és a kétfajta lemez között a legtöbb használati mód szempontjából pusztán kapacitásbeli
különbség van, vélhetően azonos tényezők mozgatják a kétfajta lemez keresletét. Ahogy nő (illetve
most már csökken) azoknak a számítógépeknek a száma, amelyek képesek lemezt írni, és ahogy nő
azoknak a felhasználóknak a száma, akik megtanulták ezt a művelet elvégezni, továbbá ahogy nő
azoknak a felhasználóknak a száma, akik képesek írott lemezeket lejátszani vagy használni, úgy nő
vagy csökken a lemezek kereslete. Feltételezhető tehát, hogy a CD-R kifutása a magáncélú
másolásra használt eszközök köréből tovább fogja gyorsítani a DVD-R kifutását is, így a DVD-R
forgalomcsökkenés a puszta idősorelemzés által feltételezetthez képest is gyorsabb lefutású lehet.
75
6. A díjrendszer további érintettjei és javaslatok
A díjrendszer és az üreshordozók gyártói Magyarországon jelentős adathordozó-gyártás nem zajlik, de jelen vannak fontos gyártóknak a
kereskedelmi tevékenységet végző leányvállalatai, továbbá az európai vitákban aktív Nokia korábban
komoly magyarországi gyártókapacitásokat tartott fenn. A díjfizetők döntően importőrök és
nagykereskedők.
Az üreshordozók nagykereskedelme Mivel a magyarországi ellátási láncban a gyártók kisebb mértékben vannak jelen, a díjfizetésben és az
elemzésben a nagykereskedők és importőrök állnak a termelői oldalon.
A klasszikus ÜHD-rendszerek a díj megfizetésének a helyét a hatvanas-hetvenes évek technológiai és
piaci viszonyai között a legmegfelelőbb helyen, vagyis a nagykereskedőnél jelölték ki. A klasszikus
díjrendszer ugyanis elsősorban a kazettás magnót és az üres kazettát célozta meg, mint a magáncélú
másolásra kivethető díj alapját, amelyeknek lényegében nem létezett a magáncélú másolatok
készítésétől eltérő használati módja. A kazettás magnókat és a kazettákat elsősorban hangfelvételek
sokszorosítására használták, ipari célú adattárolásra nem, így a mentesítés szempontjaira nem kellett
figyelemmel lenni. A nagykereskedelem mint díjfizetési pont a kiskereskedelemmel szemben alakult
ki, és a tranzakciók, fizetési helyek és ellenőrizési pontok számát tekintve lényegesen olcsóbban és
jobban működtethető rendszert alakított ki a kiskereskedelmi alternatívához képest – amelyre való
áttérést jelenleg egyes, a díjrendszer eltörlését célzó gyártói szervezetek igénylik.
Érdekes módon a nagykereskedelem könnyen alkalmazkodott az üreshordozó-díjakhoz, és bizonyos
esetekben – a termékciklus felfelé ívelő lévő szakaszában lévő, kis jövedelem- és árrulgalmasságú
termékek esetében – inkább érdekelt, mint ellenérdekelt az ÜHD kivetésében. Az ÜHD ugyanis
beépül a beszerzett áruk ellenértékébe, és a nagykereskedők jövedelmi alapját jellemzően
meghatározó árbevételbe. Fontos megjegyezni, hogy azok a törekvések, amelyek a díjfizetés helyét a
kiskereskedelemhez akarják telepíteni, a külön szabályt jelentő mentesítés egyszerűsítésével
érvelnek, de nem kiskerekedői törekvések. A kiskereskedelemben részéről semmiféle fogadókészség
nem mutatható ki sem magyarországi, sem európai szinten az ÜHD-rendszer adminisztrációjába
történő belépésre; sőt, az ÜHD rendszerrel kapcsolatos visszaélések nagy része is a kiskereskedelmi
területen történik.
A nagykereskedők szempontjai az európai központok és a regionális vagy országos központok
területén sok hasonlóságot mutatnak, és csak hangsúlyaiban eltérőek. Az európai központokban
elsősorban az adminisztrációs terhek egyszerűsítése és homogenizációja a szempont, annak
érdekében, hogy például egy nagy európai kikötőbe érkező importtétel esetében ne kelljen az
Európán belüli rendeltetési hely szerint eltérő eljárásoknak, adminisztrációnak és dokumentációnak
kitenni a tételeket67. Az európai szinten homogenizált díjfizetési rendszerek és adminisztráció a
nagykereskedelem részéről a piaci kereslethez való sokkal rugalmasabb alkalmazkodást tenne
lehetővé, hiszen az egyes országokban feleslegessé váló üreshordozókat az egységes piac más
területén azonnal tovább lehetne értékesíteni. Bár ezzel a szemponttal a megkérdezett magyar
67
Hester Wijzinga közlése a hollandiai érdekegyeztetési folyamatról.
76
nagykereskedők egyetértenek, számukra ez a problémakör nem jelentkezik a hazai cégközpontban,
ezért nem ezt emelik ki legfontosabbnak68.
A magyarországi nagykereskedelem, hasonlóan az európai szintű nagykereskedelemhez
elfogadhatatlannak tartja, hogy olyan nagy- és kiskereskedőkkel kell versenyeznie, amelyek a
hollandiai Opus-ügyben69 született ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint illegálisan kijátsszák a
nemzeti hatáskörben fenntartott rendszerek közötti tarifakülönbségeket, illetve lehetővé teszik, hogy
néhány nulla vagy majdnem nulla díjat felszámító országban letelepedett kereskedők – névleg
szlovákiai, ciprusi vagy máltai kereskedők – jelentős piaci konkurenciát teremtsenek a legálisan
forgalomba hozott termékeknek.
A magyarországi nagykereskedelem számára – a belgiumi nagykereskedelemhez hasonlóan – jelentős
problémát okoz az egyes szomszédos országok közötti díjfizetési rendszerekben jelentkező
strukturális és mértékbeli eltérés. Belgiumban például a multifunkciós eszközökre vetettek ki magas
összegű összevont repográfiai és üreshordozó díjat, amit aláásott, hogy Hollandiában ez a termékkör
nem volt terhelve. Magyarországon a fogyóeszköznek számító optikai lemezek és SSD termékek
versenyképtelenek a tételesen több ezer százalékkal kisebb jogdíjjal terhelt szlovákiai termékekkel
szemben, miközben Szlovákiában nem mellesleg egyes termékek, például a számítógépek
merevlemeze díjköteles és Magyarországon pedig nem az. A magyarországi nagykereskedők
egybehangzó álláspontja szerint ezzel a legális kiskereskedelmi partnereik teljesen
versenyképtelenné válnak az Opus-ügy szerinti tényállás alapján illegálisan szlovákiai
nagykereskedelmi forrásból dolgozó kiskereskedőkkel szemben, továbbá a teljes hazai kereskedelmi
lánc elveszíti azokat a fogyasztókat, akiknek a fogyasztási mennyisége kifizetődővé teszi az egyébként
az egységes piaci szabályozás alapján legális magánbehozatalt70. Ez természetesen különösen igaz az
olyan termékekre, amelyeknek a terhelése különösen magas (az optikai lemezek esetében ez
Magyarországon az importár mintegy 150 százaléka, Szlovákiában 6 százaléka).
A szomszédos országok eltérő tarifapolitikájának kereskedelem-torzító hatásai
A korábbi tarifaegyeztetéseken és a tanulmányhoz felvett interjúkon visszatérő problémának
mutatkozott a szomszédos országok közötti eltérő ÜHD-tarifák kereskedelem-torzító hatása. Az ÜHD-
tarifát fizető jelentős magyar nagykereskedők elmondása szerint a nagyobb tételű megrendeléseket
az ügyfelek közvetlenül, legális magánimport révén Szlovákiából szerzik be, illetve álláspontjuk szerint
jelentős nagyságrendű az olyan illegális forgalomba hozatal, amikor magyarországi kiskereskedők
alacsony szlovákiai ÜHD tarifájú terméket (esetleg az ÜHD alól kivont terméket) helyeznek
forgalomba.
Ezeket az állításokat háromféleképpen próbáltuk ellenőrizni és a hatást számszerűsíteni. Egyrészt
felkértük az érintett nagykereskedőket arra, hogy állításukat alátámasztó piackutatási, forgalmazási
vagy más adattal, illetve a számunkra elérhető adatokkal összevethető historikus áradatokkal
68
Az országból kivitt hordozók esetében a már megfizetett ÜHD a tarifában meghatározott feltételek mellett visszajár. Az „export” kivételt az Szjt. tartalmazza. Az OPUS ügyben hozott előzetes döntés alapján az ÜHD csak a végső felhasználás országában fizethető meg, hiszen ott törétnik az ellentételezendő magáncélú másolás. 69
A C‑462/09. sz. ügy, a Stichting de Thuiskopie és az Opus Supplies Deutschland GmbH, Mijndert van der Lee (még nem publikált). 70 Magyarországi nagykereskedőkkel készített interjúk: Ablonczyné Markó Judit, Budapest, 2012. augusztus 31;
Hortobágyi Márk, Dunakeszi, 2012. szeptember 11.; Prohászka Ottó, Köln, 2012. szeptember 18.
77
segítsék, de ezt a fajta együttműködést mindhárom megkérdezett nagykereskedő elhárította.
Másrészt a Gfk-ProArt-Artisjus kutatás adatai alapján megvizsgáltuk azokat a másodlagos adatokat,
amelyek ezekre az állítólagos csatornákra jellemzőek. Harmadrészt tarifa-forgalmi és forgalomba-
hozatali adatokat kértünk Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Ausztria és
Horvátország közös jogkezelő szerveitől. Sajnálatos módon, historikus áradatok hiányában nem volt
értékelhető a Romániából kapott információ, mivel ebben az országban az ÜHD bevétel a
forgalomba-helyezéskor megfizetett (általában import-ár) százalékában van meghatározva71.
A ProArt adatai alapján feltételezhető, hogy az ÜHD fizetésre kötelezett fogyasztók egy kis része a
hazai ÜHD díjat potenciálisan megkerülő csatornákon keresztül vásárol. Ilyennek tekinthető a
nagykereskedői vélemények és az Artisjus szerint is a nehezebben ellenőrizhető „bolhapiacon”,
„webshopban”, „kisebb vegyes profilú üzletben” és „egyéb helyen” vásárolt adathordozók köre. Ezek
említési aránya a Gfk-ProArt-Artisjus felmérésekben 2008-2012 között konzisztensen nagyon
alacsony, összesen 10% alatti minden évben. A számítástechnikai szakboltok, műszaki áruházak és
hipermarketek elosztásába a tapasztalatok szerint ritkán kerül illegálisan, nem Magyarországon
forgalomba hozott áru, márpedig a fogyasztók saját forrása az első helyen említett és az összes
említett forrás közül is konzisztensen 90 százalékban ezekre a csatornákra koncentrálódik.
71
Csehországból csak az egyik jogkezelőtől kaptunk választ. Lengyelországból nem kaptunk értékelhető választ, ahogyan Szlovéniából és Horvátországból sem.
78
Az öt közép-európai országból a 4. táblázatban bemutatott
mértékben tételes ÜHD tarifát alkalmaz Ausztria és
Magyarország, százalékosat Csehország, Szlovákia és
Románia. Feltételezve a CD-R és a DVD-R 0,75 eurócentes
egységárát (augusztus adat, novemberi euró-dollár
árfolyamon, európai átvételi helyet feltételezve) a
következő tarifák adódnak72. Magyarország esetében
figyelembe kell venni, hogy a tételes tarifákból a
nagykereskedők kedvezményt kapnak. Szlovákia szerepe
azért kiemelten fontos, mert logisztikailag Szlovákia,
Magyarország, Csehország és Ausztria azonos
központokból könnyen kiszolgálható. Ez a fajta kapcsolat
Románia esetében legfeljebb a határmenti megyék esetében áll fenn.
Azzal együtt, hogy a kifutó terméknek számító, és igen nyomott árú CD-R és DVD-R kiskereskedelmi
árában igen nagy különbség mutatkozik az eltérő ÜHD tarifák miatt, Ausztriában, Magyarországon és
többé-kevésbé Csehországban is hasonló trend figyelhető meg a CD-R és a DVD-R piacán is. Több
mint valószínű, hogy a minden piaci szereplő által rendszeresen felemlegetett szlovákiai forgalomba
helyezés torzíthatja a magyarországi (és valószínűleg az osztrák) piacot is, hiszen különösen
szembeötlő, hogy 2008/09-ben és 2010/11-ben a zuhanó osztrák-magyar piaccal szemben a cseh-
szlovák piacok némi növekedést tudtak felmutatni.
-14,9%
-19,4%
-34,0%
-54,8%
-20,7% -19,4%-21,7%
-49,9%
43,5%
-62,9%
17,3%
-37,7%-38,2%
-29,0%
15,1%
-49,5%
3,4%
-42,0%
-8,8%
-45,3%
-14,4%
-31,5%
-14,4%
-49,8%
-80,0%
-60,0%
-40,0%
-20,0%
0,0%
20,0%
40,0%
60,0%
2008/2009 2009/2010 2010/2011 Négy éves dinamika
AT
HU
SK
CZ Intergram
HU + SK
All
11. ábra A CD-R piacok dinamikája Magyarországon, Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában
Ausztria, Magyarország és Csehország CD-forgalmi dinamikája az eltérő ÜHD rendszer ellenére
négyéves átlagban szinte hajszálra megegyezik73. Szlovákia esetében azonban a trend eltérő, de
korántsem olyan nagy mértékben, mint ahogyan azt interjúalanyaink vélelmezték.
72
Az adatok forrása de Thuiskopie-WIPO:2012:13, illetve Románia esetében 75 eurócentes egységár mellett saját számítás. 73
Mivel Csehországban két jogkezelő működik és csak az egyiktől kaptunk adatot, ezért a kiugró adat 2010/11-ben lehet belső piaci átrendeződés eredménye is, de a trenden alig változtat.
Ország CD-R DVD-R
AT € 0,23 € 0,36
CZ € 0,01 € 0,02
HU* € 0,14 € 0,51
RO** € 0,02 € 0,02
SK € 0,03 € 0,03
Feltételezett
egységár€ 0,75 € 0,75
4. táblázat Öt közép-európai ország CD-R és DVD-R tarifáinak összehaonlítása (2012).
79
A teljes legális forgalombahozatalt arányosítva Ausztria, Szlovákia és Magyarország lélekszámával74
hihetőnek látszik, hogy Szlovákia irányából jelentős tételeket helyeznek forgalomba Ausztriában és
Magyarországon. Annak ismeretében, hogy az üreshordozók általában jövedelem-érzékenyek,
feltételezhető, hogy a szlovák belföldi kereslet intenzitása az osztráknál kisebb, és a magyarnál
valamivel magasabb.
Ország 2008 2009 2010 2011 Népesség
AT 2,47 2,11 1,70 1,12 8 318 592
HU 1,35 1,07 0,86 0,67 10 045 401
SK 1,50 2,16 0,80 0,94 5 400 998
5. táblázatA CD-R lemezek keresletének intenzitása Magyarországon, Ausztriában és Szlovákiában
Mivel lényegében semmilyen primer adat nem áll rendelkezésünkre a határon átnyúló forgalomról,
egy egyszerű algebrai példával számszerűsíthetjük a hatás léptékét. Feltételezve, hogy
Magyarországon és Szlovákiában valójában ugyanannyi volt 2011-ben az egy főre jutó CD-kereslet, és
Szlovákiából nem került osztrák forgalomba áru, a szlovák fogyasztás mértéke legfeljebb -18,26%-kal
kisebb a kimutatottnál, a magyar piacon pedig legfeljebb 13,65% a szlovákiai eredetű CD mennyisége.
Ez legfeljebb 925 ezer darab CD átcsoportosítását jelenti, és mintegy 30 millió forint névleges ÜHD
veszteséggel jár Magyarországon. Ez a becslés valószínűleg túlbecsli a Magyarországra érkező áruk
értékét, hiszen Ausztria népességi centruma és Szlovákia között szintén nagyon kicsi a földrajzi
távolság és a két ország között is élénk interperszonális kapcsolatok állnak fenn. Azonban arra nem
vállalkozhatunk, további adatok nélkül akárcsak találgassuk a két ország közötti forgalommegoszlás
mértékét.
Ugyanezt a vizsgálatot megismételve a három országban forgalomba helyezett DVD-R lemezekre
némileg egyértelműbb kép rajzolódik ki, mivel Szlovákiában lényegesen magasabb az egy főre jutó
DVD-R fogyasztás mint Ausztriában vagy Magyarországon75.
Ország 2008 2009 2010 2011 Népesség
AT 1,70 1,53 1,35 1,01 8 318 592
HU 1,18 1,41 1,24 1,01 10 045 401
SK 2,95 2,99 2,77 1,59 5 400 998 6
. táblázat A DVD-R lemezek keresletének intenzitása Magyarország, Ausztria és Szlovákia viszonylatában
Az előző algebrai behelyettesítést megismételve, ahhoz, hogy Ausztriát figyelmen kívül hagyva az egy
főre jutó szlovák és magyar keresletet kiegyenlítsük, a szlovákiai piacot 2,06 millió darabbal vagy -
23,93%-kell csökkentsük, és a magyar piacot ugyanennyi darabbal, 20,36%-kal kell növeljük. A
maximális, névleges jogdíjkiesés mértéke mintegy 110 millió forint. A termékciklus korábbi
szakaszaiban ez a hatás lényegesen nagyobb volt76. A DVD-R lemezek dinamikájában egyébként a
magyar csökkenés a legkisebb négy év átlagában, aminek az egyik lehetséges magyarázata, hogy a
magyar bázis a jelentős szlovákiai magánimport és illegális kiskereskedelmi import miatt eleve
nagyon alacsony volt 2008-ban.
74
Csehországban az OSA és az Intergram közötti megosztás ismeretének hiányában nem tudunk ilyen összehasonítást tenni. 75
Csehországban csak az Intergram kb. annyi DVD-R lemezt jogdíjasít lakosonként, mint az osztrák és a magyar jogkezelő a két másik országban. 76
Amint látható, az egy főre jutó DVD fogyasztás közel háromszorosa volt a magyarnak Szlovákiában 2008-ban, de a DVD-R piac lecsengésével a különbség is csökken.
80
Összességében igazolhatónak látszik a hazai nagykereskedőknek az a véleménye, hogy a szlovákiai
tarifarendszer – különösen a termékciklus érett szakaszában – az üreshordozók esetében torzító
hatással lehet a magyarországi piaci viszonyokra. Bár túlzónak látszanak azok az állítások, hogy a
szlovákiai magánimport és illegális kiskereskedelmi import mértéke akár nagyobb is lehet a hazai
legális forgaloménál, az egyes termékek esetében életciklustól függően a hazai forgalom 10-30%-át is
érintheti.
Az egyes termékek esetében azonban nem egyértelmű, hogy a károk kinél jelentkeznek. Szlovákiában
a CD-R ÜHD tarifája mintegy tizede a magyarnak, és Magyarországon, valamint Ausztriában a termék
árában a legnagyobb elem az ÜHD tarifa. Emiatt az osztrák és a magyar nagykereskedelmi, és az
ehhez igazodó legális kiskereskedelmi ár (valamint a kereskedői árrés) legnagyobb mértékben
magától az ÜHD tarifától függ, hiszen a nagykereskedők az ÜHD-t az importárral együtt a beszerzett
áruk ellenértékében érvényesítik. Bár a CD- és a DVD esetében 13-21% közötti negatív
volumenhatása lehet a szlovákiai importnak, a magas ÜHD miatt árhatás elérheti az 50%-ot is. Így
ceteris paribus a nemzetközi kereskedelmet is torzító eltérő tarifapolitikának haszonélvezői a
szlovákiai és csehországi fogyasztók, valamint a CD-R esetében szinte biztosan a magyar, osztrák
jogtulajdonosok és kereskedők. A DVD-R esetében a pozitív és negatív hatások kiegyenlítettebbnek
látszanak, és csak gazdagabb áradatok vagy forgalmi adatok alapján lehetne megállapítani az eltérő
tarifapolitika veszteseit is nyerteseit.
Az osztrák-magyar-szlovák hármas piachoz hasonlóan eltérő tarifapolitikát folytattak a szintén
nagymértékben integrálható Benelux országok az elmúlt években, így tapasztalataik párhuzamba
állíthatók a hazai tapasztalatokkal.
• Hollandia a korábbi magyar és osztrák gyakorlathoz csak az üreshordozókra vetett ki magas
jogdíjat, ami az üreshordozók piacának torzulásához, jogvitákhoz és a kompenzációs bevétel
eróziójához vezetett. Ezt követően egy széles bázisú, a számítógépeket is magában foglaló, a
német gyakorlatot követő, európai többséghez igazodó díjrendszert tett közzé 2013. január
1-i hatállyal.
• Belgium, Szlovákiához hasonlóan az adatfeldolgozó (másoló) eszközökre is kivetette a díjat,
és a szélesebb tarifabázis egyes termékek esetében alacsonyabb tarifákat tett lehetővé.
Mindez jelentős hollandiai és luxemburgi irányú határon átnyúló kereskedelmet motivált.
• Luxemburg piacának elhanyagolható mértékére hivatkozva, nem vezetett be üreshordozó-
díjat, amivel jelentős forrása lett a Benelux magánimportnak és illegális kiskereskedelemnek.
Ennek mértékét a Thusikopie Hollandiában egyes időszakokban és termékekben 50% körülire
becsülte. A szlovákiai tarifapolitika a csökkenő árú termékek esetében a luxemburgihoz
hasonló szerepet tölt be a közép-európai térségben.
Magyar-szlovák relációban elsősorban az jelenti a problémát, hogy a szlovákiai ÜHD-rendszer bajosan
felteltethető meg az InfoSoc-irányelvnek, és tíz éve rögzített, az importár százalékában rögzített
tarifatételekkel dolgozik, ami a magyartól (és osztráktól) eltérően nem a magáncélú másoláshoz,
hanem a világpiaci árakhoz igazodva automatikusan változik. Magyarország és Szlovákia jövedelmi
viszonyai hasonlóak, és a magáncélú másolás okozta hátrányok visszacsatolásának hiánya és a
lényegesen alacsonyabb szintű kompenzáció együttesen kizárja, hogy a két ország az InfoSoc-
irányelv esetében együttesen teljesíti azt a feltételt, miszerint a méltányos kompenzáció
mértékének az Európai Unió területén azonosnak kell lennie.
Javaslatként az alábbi intézkedések fogalmazhatók meg:
81
• Az Artisjus által alkalmazott tarifakedvezmények olyan átalakítása, amely kifejezetten célul
tűzi ki a szomszédos országok InfoSoc irányelvnek nem megfelelő tarifarendszereiből
következő piactorzító hatások mérséklését. A meglévő kedvezményeket az igazolható
kereskedelem-torzító hatásokhoz kell kötni.
• A magyar tarifabázis szélesítése, és egyidejűleg az üreshordozók tarifájának mérséklése a
szerzők reálértéken mért méltányos kompenzációjának változatlanul hagyásával. Különösen
fontos a gyorsan növekvő, és elsősorban magáncélra használt tablet és ultrabook
számítógépek terhelése.
• A hollandiai jogkezelő gyakorlatához igazodóan nemzetközi kezdeményezések indítása annak
érdekében, hogy a térségben az InfoSoc irányelv alkalmazása hasonló legyen.
82
7. Hivatkozásjegyzék
Szakirodalmi hivatkozások Adermon, A. – Liang, C. 2010: Piracy, Music, and Movies: A Natural Experiment, Uppsala Center for
Fiscal Studies, Department of Economics Working Paper 2010:13
http://www.nek.uu.se/Pdf/wp201013ucfs.pdf
Agrawal, N. et al. R. 2007. A five-year study of file system metadata. ACM Transactions on Storage 3,
3, Article 9 (October 2007), 32 pages.
http://research.microsoft.com/pubs/72885/fiveyearstudy.pdf
Akelof G. et al (2002):The Copyright Term Extension Act: An Economic Analysis, AEI-Brookings Joint
Center for Regulatory Studies
http://www.brookings.edu/~/media/research/files/reports/2002/5/copyright%20litan/05_copyright
_litan
Eurostat 2011: Cultural Statistics, 2011 edition, Eurostat:Luxembourg.
Eijk, N. v., Poort, J., Rutten, P. 2010: Legal, Economic and Cultural Aspects of File Sharing, in
Communications & Strategies, 77, 1st Q. 2010, p. 35.
Hargreaves, I. 2011: Digital Opportunity. A Review of Intellectual Property and Growth. An
independent report for the Prime Minister’s Office, Nagy-Britannia:London.
http://www.ipo.gov.uk/ipreview-finalreport.pdf
ECONLAW, 2007: Economic Analysis of Private Copy Remuneration, A report prepared by EconLaw
Strategic Consulting at the request of the Groupement Européen des Sociétés d’Auteurs et
Compositeurs (GESAC). Spanyolország:Madrid.
http://www.gesac.org/FR/ACTUALITE/COMMUNIQUESDEPRESSE/download/COMMUNIQUESFR_200
71108_Rapport%20ECONLAW.pdf
Gallini, N. – Scotchmer, S. 2002: Intellectual Property: When Is It the Best Incentive System?, in
Innovation Policy and the Economy, Volume 2, NBER Book Series Innovation Policy and the Economy,
MIT Press, Cambridge:Egyesült Államok.
http://www.nber.org/books/jaff02-1
Hilbert, M – López, P. 2011: The World’s Technological Capacity to Store, Communicate, and Compute
Information, Science, Vol. 332 no. 6025 pp. 60-65.
Hilbert, M. 2012: How to Measure “How Much Information”? Theoretical, Methodological, and
Statistical Challenges for the Social Sciences, International Journal of Communication 6 (2012), 1042–
1055.
Huygen, A., Rutten P., Huveneers S., Limonard S., Poort J., Leenheer J., Janssen K., Eijk N. v.,
Helberger, N. 2009: Ups and Downs. Economic and cultural effects of file sharing on music, film and
games, TNO-rapport 34782, TNO, Hollandia:Delft.
http://www.ivir.nl/publicaties/vaneijk/Ups_And_Downs_authorised_translation.pdf
Liebowitz, S.J. – Watt, R. 2006: How to Best Ensure Remuneration for Creators in the Market for
Music? Copyright and its Alternatives, Journal of Economic Surveys, Vol. 20, No. 4, pp. 513-545,
September 2006.
83
Kis Z. 2001: A vagyoni hátrány megállapítása szerzői és szomszédos jogok megsértése miatt indított
eljárásokban, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 106:3, 2001. június, elektronikus publikáció
http://www.sztnh.gov.hu/kiadv/ipsz/200106/kissz.html
Kreile, R. – Becker, J. 2003: The Legitimation, Practice and Future of Private Copying, A paper taking
as an example the system of private copying in Germany, e-Copyright Bulletin April-June 2003,
UNESCO.
http://portal.unesco.org/culture/en/files/9392/11304081921kreile_becker_en.pdf/kreile_becker_en
Kretschmer, M. 2011: Private Copying and Fair Compensation: An empirical study of copyright levies
in Europe. A Report for the UK Intellectual Property Office, October 2011. London:Egyesült Királyság.
KSH, 2010: Az IKT eszközök és használatuk a háztartásokban, 2010. Központi Statisztikai Hivatal,
Budapest:Magyarország.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt10.pdf
Lorenzo P., Padilla J., Requejo A. 2012: The welfare effects of private copying levies; CompassLexecon,
February 2012.
Oxera 2011: Is there a case for copyright levies? An economic impact analysis. April 2011.
http://www.oxera.com/main.aspx?id=9481
PwC 2008: Az üreshordozó jogdíjak rendszerének hazai és nemzetközi összehasonlító vizsgálata,
különös tekintettel a versenyképességre gyakorolt hatására, 2008. június 17.
Reinbothe, J. 2003: Private Copying, Levies and DRMs against the Background of the EU Copyright
Framework, DRM Levies Conference, 8th September 2003.
http://ec.europa.eu/internal_market/copyright/documents/2003-speech-reinbothe_en.htm
NIST/LOC 2005: Optical Media Longevity Study, National Institute of Standards and Technology and
the Preservation Directorate at the Library of Congress 2005-2012. Beolvasva: 2012. szeptember 6.
http://www.itl.nist.gov/iad/894.05/loc/overview.html
Stichting de Thuiskopie – WIPO 2012: International Survey on Private Copying, WIPO Publication No.
1037E, World Intellectual Property Organization, Genf:Svájc.
Watt, R. 2009: An Empirical Analysis of the Economics of Copyright: How Valid are the Results of
Studies in Developed Countries for Developing Countries? in The Economics of Intellectual Property,
pp 65-108.
http://www.wipo.int/export/sites/www/ip-development/en/economics/pdf/wo_1012_e_ch_3.pdf
WIPO 2009: The Economics of Intellectual Property. Suggestions for Further Research in Developing
Countries and Countries with Economies in Transition, World Intellectual Property Organization,
Svájc:Genf. http://www.wipo.int/ip-development/en/economics/
84
Közlemények Bodnár Ádám: Beszakadt 2011. végén a hazai PC piac, hwsw 2012. február 8.
http://www.hwsw.hu/hirek/48082/idc-pc-piac-magyarorszag-2011-q4-jp-dell-acer-lenovo-toshiba-
samsung.html
Copyswede 2012: Right holders are entitled to compensation for private copying on USB flash drives
and external hard drives, 2012. október 24. Stockholm:Svédország.
Európai Bizottság, 2011: Statement by Commissioner Barnier concerning the mission given to Mr
Vitorino to act as a mediator in the dialogue on private copying levies, 2011. november 23, Brüsszel.
http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/barnier/docs/speeches/20111123/statement_en.pdf
Digital Music News: 70 Percent of All Music Piracy Happens Offline..., 2012. július 26.
http://www.digitalmusicnews.com/permalink/2012/120726swapping
Hongkiat.com: 50+ Weirdest USB Flash Drives Ever,http://www.hongkiat.com/blog/50-weirdest-usb-
flash-drives-ever/
Ipsos Hírek: Megduplázódott a digitális földfelszíni televíziós háztartások száma 2011 folyamán,
2012.02.08.
http://www.ipsos.hu/site/megdupl-z-dott-a-digit-lis-f-ldfelsz-ni-telev-zi-s-h-ztart-sok-sz-ma-2011-
folyam-n/
Nielsen Közönségmérés 2011: Időeltolásos tévénézés Magyarországon, a 2011. októberi TSV teszt
eredményei; AGB Nielsen Médiakutató Kft, 2011. október 19.
http://www.agbnielsen.com/Uploads/Hungary/res_tsv_tanulmany_2011_oktober.pdf
Nokia, 2012: Recent Trends in Alternative to Copyright Levies, 7 March 2012.
Staatsblad 505, 2012: Besluit van 23 oktober 2012, houdende aanwijzing van de voorwerpen, bedoeld
in artikel 16c van de Auteurswet, en tot vaststelling van nadere regels over de hoogte en de
verschuldigdheid van de vergoeding, bedoeld in artikel 16c van de Auteurswet, az új holland
tarifarendszert kihirdető közlöny, Staatsblad van het Koninkrijk der Nederlanden, 2012/505.
http://www.rijksoverheid.nl/bestanden/documenten-en-
publicaties/kamerstukken/2012/10/25/regeling-thuiskopieheffingen-staatsblad-505-2012/stb-2012-
5051.pdf
Steve Karnowksi: Minnesota woman loses music downloading appeal, Associated Press, 2012.
szeptember 11.
Stichting de Thusikopie, 2012: Private copying levies in the Netherlands as of January 2013,
tarifaközlemény angol nyelvű kivonata.
Wessberg, A. 2011: An alternative arrangement for the copyright levy, Ministry of Education and
Culture working group memorandums and reports 2011:21, Helsinki:Finnország.