Az Európai Unió joga a gyakorlatban - tankonyvtar.hu · 5. 4.5. Az uniós szabályozási...

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Az Európai Unió joga a gyakorlatban

Blutman, László

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Az Európai Unió joga a gyakorlatban Blutman, László

Publication date 2014 Szerzői jog © 2014 HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tartalom

Előszó ................................................................................................................................................. x A. Rövidìtések és források .................................................................................................................. 1 1. 1. fejezet. Az Európai Unió – bevezetés ......................................................................................... 5

1. 1.1. Az Európai Unió és előzményei .................................................................................... 5 1.1. 1.1.1. Az Európai Közösségek létrehozása ............................................................... 5 1.2. 1.1.2. Az Európai Unió létrehozása .......................................................................... 6 1.3. 1.1.3. Az Amszterdami és Nizzai Szerződések ........................................................ 8 1.4. 1.1.4. Lisszaboni Szerződés: az Európai Unió „közösségiesìtése” ........................... 9

2. 1.2. Az integráció alapértékei és céljai ................................................................................ 12 3. 1.3. Az Európai Unió jogi alapjai és jogrendje ................................................................... 13

3.1. 1.3.1. Az alapìtó szerződések ................................................................................. 13 3.1.1. 1.3.1.1. Az alapìtó szerződések időbeli hatálya .......................................... 15 3.1.2. 1.3.1.2. Az alapìtó szerződések területi hatálya ......................................... 15 3.1.3. 1.3.1.3. Az alapìtó szerződések módosìtása ............................................... 15 3.1.4. 1.3.1.4. A tagság az Unióban: csatlakozás, felfüggesztés, megszűnés ....... 16

3.2. 1.3.2. Az uniós jog három rétege ............................................................................ 17 3.3. 1.3.3. Az Európai Unió jogrendszere ...................................................................... 18 3.4. 1.3.4. Az uniós jogrendszer általános jogelvei ....................................................... 19 3.5. 1.3.5. Az uniós jog érvényesülésének tagállami szolidaritásból fakadó biztosìtása 21 3.6. 1.3.6. Az uniós vìvmányok ..................................................................................... 23 3.7. 1.3.7. Rugalmas integráció vagy széteső szabályozás? .......................................... 23

4. 1.4. Az Uniós tevékenység átfogó, központi területei – áttekintés ...................................... 25 4.1. 1.4.1. A belső piac .................................................................................................. 26 4.2. 1.4.2. A gazdasági és monetáris unió ...................................................................... 26

4.2.1. 1.4.2.1. A gazdaságpolitikák összehangolása ............................................ 26 4.2.2. 1.4.2.2. A monetáris politika ...................................................................... 27

4.3. 1.4.3. A szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség ............ 30 4.3.1. 1.4.3.1. A schengeni együttműködés .......................................................... 31 4.3.2. 1.4.3.2. A szabadság térségének kialakìtása ............................................... 35 4.3.3. 1.4.3.3. A biztonság térségének kialakìtása ................................................ 38 4.3.4. 1.4.3.4. A jog érvényesülésén alapuló térség kialakìtása (igazságügyi

együttműködés polgári ügyekben) ....................................................................... 43 4.4. 1.4.4. A közös kül- és biztonságpolitika ................................................................. 45

4.4.1. 1.4.4.1. Az Unió külkapcsolatai és a közös kül- és biztonságpolitika ........ 46 4.4.2. 1.4.4.2. A döntéshozatal alapvető jellemzői ............................................... 47 4.4.3. 1.4.4.3. A közös biztonság- és védelmi politika ........................................ 48 4.4.4. 1.4.4.4. Közös kül- és biztonságpolitika: az együttműködés tartalma és formái

49 5. 1.5. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz ......................................................... 51

5.1. 1.5.1. A csatlakozás ................................................................................................ 51 5.2. 1.5.2. A csatlakozási szerződés ............................................................................... 52 5.3. 1.5.3. Az uniós jog fogadásának alkotmányos feltételei és az Európa-klauzula ..... 54 5.4. 1.5.4. Az uniós jog helye a magyar jogrendben ...................................................... 56 5.5. 1.5.5. Az uniós jog időbeli hatálya Magyarországon .............................................. 57

2. 2. fejezet. Az Európai Unió szervezeti keretei és az uniós bìráskodás ......................................... 59 1. 2.1. Az Európai Parlament .................................................................................................. 60

1.1. 2.1.1. A Parlament összetétele és szervezete .......................................................... 60 1.2. 2.1.2. A Parlament feladatai és hatásköre ............................................................... 61 1.3. 2.1.3. Az európai ombudsman ................................................................................ 61

2. 2.2. Az Európai Tanács ....................................................................................................... 62 3. 2.3. Az Európai Unió Tanácsa (Tanács) .............................................................................. 62

3.1. 2.3.1. Összetétele és szervezete .............................................................................. 62 3.2. 2.3.2. A Tanács feladatai és hatásköre .................................................................... 63 3.3. 2.3.3. Szavazás a Tanácsban ................................................................................... 63

4. 2.4. Az Európai Bizottság (Bizottság) ................................................................................. 65 4.1. 2.4.1. A Bizottság összetétele és szervezete ........................................................... 65


iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

4.2. 2.4.2. A Bizottság feladatai és hatásköre ................................................................ 65 4.3. 2.4.3. A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, mint a Bizottság egyik alelnöke 66

5. 2.5. Magyarország kormányzati képviselete az uniós intézményekben .............................. 67 5.1. 2.5.1. A tárgyalási álláspont kialakìtása és a képviselet ......................................... 67 5.2. 2.5.2. Az Országgyűlés szerepe .............................................................................. 68

6. 2.6. Az Európai Unió Bìrósága és az uniós bìráskodás ....................................................... 73 7. 2.7. Az Európai Unió Bìróságának szervezete .................................................................... 74

7.1. 2.7.1. A Bìróság szervezete ................................................................................... 74 7.2. 2.7.2. A Törvényszék szervezete ............................................................................ 75 7.3. 2.7.3. A Közszolgálati Törvényszék szervezete ..................................................... 75 7.4. 2.7.4. Ítélkező testületek az Európai Unió Bìróságán ............................................. 75

8. 2.8. Az Európai Unió Bìróságának hatásköre ..................................................................... 76 8.1. 2.8.1. Eljárási formák ............................................................................................. 76 8.2. 2.8.2. A hatáskör megosztása a bìráskodás három szintje között ........................... 79

9. 2.9. Az uniós bìróságok eljárása .......................................................................................... 81 10. 2.10. Az uniós bìráskodás szerepe .................................................................................... 85 11. 2.11. Az Európai Bìróság jogértelmezése ......................................................................... 87

11.1. 2.11.1. Az értelmezés módszerei .......................................................................... 88 11.2. 2.11.2. A Bìróság által követett értelmezési elvek és technikák ........................... 89

3. 3. fejezet. Az uniós jogi aktusok megalkotása .............................................................................. 94 1. 3.1. A jogi aktusok megalkotására irányuló döntéshozatali eljárások ................................. 94 2. 3.2. Jogalkotási eljárások: döntéshozatal a Parlament közreműködésével .......................... 94

2.1. 3.2.1. A rendes jogalkotási eljárás .......................................................................... 95 2.2. 3.2.2. Különleges jogalkotási eljárások .................................................................. 96

2.2.1. 3.2.2.1. Az Unió éves költségvetésének elfogadása ................................... 97 2.2.2. 3.2.2.2. Az egyetértési eljárás .................................................................... 98 2.2.3. 3.2.2.3. A konzultációs eljárás ................................................................... 99 2.2.4. 3.2.2.4. A Parlament részvételi joga ......................................................... 100

3. 3.3. Nem jogalkotási eljárások .......................................................................................... 102 3.1. 3.3.1. A Parlament részvétele nem jogalkotási eljárásokban ................................ 102 3.2. 3.3.2. Nem jogalkotási eljárások a Parlament részvétele nélkül ........................... 104 3.3. 3.3.3. A Bizottság eljárása kiegészìtő-módosìtó, illetve végrehajtási aktusok elfogadására

105 3.3.1. 3.3.3.1. A komitológia lényege ................................................................ 105 3.3.2. 3.3.3.2. A komitológia rendszere ............................................................. 106 3.3.3. 3.3.3.3. A komitológia a Lisszaboni szerződés után ................................ 108

4. 3.4. Jogi aktus elfogadásának kezdeményezése ................................................................ 109 5. 3.5. Az Unió hatásköre jogi aktusok megalkotására ......................................................... 112

5.1. 3.5.1. A hatáskörök fajtái az Unió működésében ................................................. 113 5.2. 3.5.2. A megosztott hatáskörök ............................................................................ 114

5.2.1. 3.5.2.1. Szomszédos hatáskörök és egymást átfedő (versengő) hatáskörök 114 5.2.2. 3.5.2.2. A megosztott (versengő) hatáskör és az előfoglalás .................... 116

5.3. 3.5.3. Külső és belső hatáskör az uniós tevékenységeknél ................................... 116 5.3.1. 3.5.3.1. A külső hatáskör gyakorlása: uniós eljárás nemzetközi szerződések

kötésére .............................................................................................................. 117 5.3.2. 3.5.3.2. Az Unió külső hatáskörének határai ............................................ 117 5.3.3. 3.5.3.3. Szomszédos megosztott külső hatáskör és a vegyes szerződések 119

5.4. 3.5.4. Beleértett uniós hatáskörök („implied powers”) ........................................ 121 5.5. 3.5.5. Általános, szubszidiárius uniós hatáskör .................................................... 123 5.6. 3.5.6. Intézményi hatáskörök ütközése ................................................................. 124 5.7. 3.5.7. Hatáskörök torlódása: az uniós jogi aktus jogalapjának megválasztása ..... 125

6. 3.6. A jogi aktusok megalkotására irányuló hatáskörök gyakorlásának korlátai ............... 127 6.1. 3.6.1. A szubszidiaritás és arányosság elve .......................................................... 127

6.1.1. 3.6.1.1. A Lisszaboni 2. sz. Jegyzőkönyv ................................................ 128 6.1.2. 3.6.1.2. A szubszidiaritás elve, mint érvényességi szempont .................. 129 6.1.3. 3.6.1.3. Az arányosság elve ...................................................................... 131

6.2. 3.6.2. A jogbiztonság elve .................................................................................... 133 6.2.1. 3.6.2.1. A jogszabályok világos szövege .................................................. 133 6.2.2. 3.6.2.2. A jogszabályok visszaható hatályának kérdése ........................... 134 6.2.3. 3.6.2.3. A jogos várakozások védelme ..................................................... 135


v Created by XMLmind XSL-FO Converter.

6.3. 3.6.3. A hatáskörrel való visszaélés tilalma .......................................................... 138 6.4. 3.6.4. Az indokolási kötelezettség ....................................................................... 139 6.5. 3.6.5. A magasabb rendű jogszabályokkal való összhang követelménye ............. 141

4. 4. fejezet. Uniós jogszabályok és egyéb jogi aktusok ................................................................. 144 1. 4.1. Az alapìtó szerződések ............................................................................................... 144 2. 4.2. Általános jogelvek ...................................................................................................... 144 3. 4.3. A nemzetközi jog szabályai ........................................................................................ 145

3.1. 4.3.1. Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések .............................................. 145 3.2. 4.3.2. A nemzetközi jog általánosan elismert szabályai (nemzetközi szokásjog) . 146 3.3. 4.3.3. A tagállamok nemzetközi szerződéseinek kérdése ..................................... 147 3.4. 4.3.4. A nemzetközi jog becsatornázódása az uniós jogrendbe ............................ 151

4. 4.4. Az uniós intézmények, szervek jogi aktusai ............................................................... 154 4.1. 4.4.1. Az uniós jogi aktusok tìpusai ...................................................................... 154 4.2. 4.4.2. Az uniós jogi aktusok formái ...................................................................... 155 4.3. 4.4.3. A rendeletek ................................................................................................ 158 4.4. 4.4.4. Az irányelvek ............................................................................................. 159 4.5. 4.4.5. A határozatok .............................................................................................. 163 4.6. 4.4.6. A vélemények és ajánlások ......................................................................... 163 4.7. 4.4.7. A jogi aktusok formájának megválasztása .................................................. 164 4.8. 4.4.8. Az uniós jogi aktusok hatálybalépése, kihirdetése és megismerhetősége ... 164 4.9. 4.4.9. A másodlagos uniós jogi aktusok hierarchiájának kérdése ......................... 167

5. 4.5. Az uniós szabályozási technikák és a jogharmonizáció ............................................. 168 5.1. 4.5.1. Az uniós szabályozási technikák – általában .............................................. 169 5.2. 4.5.2. A jogharmonizáció ...................................................................................... 170 5.3. 4.5.3. A kölcsönös elismerés elve ........................................................................ 172 5.4. 4.5.4. Jogharmonizációs jogalkotás Magyarországon .......................................... 175

6. 4.6. Az uniós bìróságok határozatai .................................................................................. 176 6.1. 4.6.1. Az Európai Bìróság határozatainak személyi hatálya ................................. 176

6.1.1. 4.6.1.1. Érvénytelenségről döntő határozatok hatálya .............................. 176 6.1.2. 4.6.1.2. Jogértelmezést tartalmazó határozatok hatálya ........................... 177

6.2. 4.6.2. Az Európai Bìróság határozatainak időbeni hatálya ................................... 180 6.2.1. 4.6.2.1. Az értelmező határozatok időbeni hatálya .................................. 180 6.2.2. 4.6.2.2. Az érvénytelenséget megállapìtó határozat időbeni hatálya ........ 182 6.2.3. 4.6.2.3. A magyar bìróságok és az Európai Bìróság ìtélkezési gyakorlata 182

5. 5. fejezet. Az uniós jogi aktusok bìrósági felülvizsgálata ........................................................... 185 1. 5.1. Az uniós jogi aktusok érvényességének bìrósági felülvizsgálata ............................... 185

1.1. 5.1.1 Érvénytelenségi igények érvényesìtése ........................................................ 185 1.2. 5.1.2. Az igényérvényesìtési eljárások összefüggései ........................................... 186 1.3. 5.1.3. A hármas rendszer ellentmondásai ............................................................. 186 1.4. 5.1.4. Egy uniós aktus érvénytelenségének alapja ................................................ 188

2. 5.2. A semmisségi per ....................................................................................................... 189 2.1. 5.2.1. A felülvizsgálható jogi aktusok köre .......................................................... 190 2.2. 5.2.2. A lehetséges felperesek köre ....................................................................... 193 2.3. 5.2.3. Közvetlen érintettség ................................................................................. 193 2.4. 5.2.4. Személyes érintettség .................................................................................. 195

2.4.1. 5.2.4.1. A Plaumann-teszt ........................................................................ 195 2.4.2. 5.2.4.2. Amikor a Plaumann-teszt is teljesìthető ...................................... 196 2.4.3. 5.2.4.3. Támadások a Plaumann-teszt ellen ............................................. 198

2.5. 5.2.5. A „rendeleti jellegű jogi aktusok” ............................................................... 199 2.5.1. 5.2.5.1. Értelmezési nehézségek a Lisszaboni Szerződés újìtása nyomán 199 2.5.2. 5.2.5.2. Határozatok vagy rendeletek? ..................................................... 200

3. 5.3. Előzetes döntéshozatali eljárás – érvénytelenség kérdésében .................................... 202 4. 5.4. Az érvénytelenségi kifogás ........................................................................................ 203 5. 5.5. A mulasztási per ......................................................................................................... 206

5.1. 5.5.1. A mulasztási per jellemzői .......................................................................... 206 5.2. 5.5.2. A mulasztás ................................................................................................. 207 5.3. 5.5.3. A kötelezettség valamely intézkedésre ....................................................... 209

6. 6. fejezet. Az uniós jog a tagállamok belső jogában ................................................................... 212 1. 6.1. Az uniós jog közvetlen hatálya .................................................................................. 212

1.1. 6.1.1. A közvetlen hatály alapja ............................................................................ 212


vi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

1.2. 6.1.2. A közvetlen hatály feltételei ....................................................................... 214 2. 6.2. Az egyes uniós jogszabályok közvetlen hatálya ........................................................ 217

2.1. 6.2.1. Az alapìtó szerződések rendelkezései ........................................................ 217 2.2. 6.2.2. Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések rendelkezései ....................... 217 2.3. 6.2.3. A rendeletek ................................................................................................ 221 2.4. 6.2.4. A határozatok .............................................................................................. 221 2.5. 6.2.5. Az irányelvek közvetlen hatálya ................................................................. 222

3. 6.3. Az uniós normák vertikális és horizontális hatálya .................................................... 226 3.1. 6.3.1. A rendeletek ................................................................................................ 227 3.2. 6.3.2. Az alapìtó szerződések rendelkezései ......................................................... 227 3.3. 6.3.3. Az irányelvek .............................................................................................. 227

3.3.1. 6.3.3.1. A Marshall/Foster/Dori-doktrìna ................................................. 227 3.3.2. 6.3.3.2. Az irányelvek járulékos, horizontális joghatásai ......................... 229

4. 6.4. Az uniós jog elsőbbsége ............................................................................................. 231 4.1. 6.4.1. Az uniós jog elsőbbségének alapja ............................................................. 232 4.2. 6.4.2. Az uniós joggal ellentétes belső jogszabály alkalmazásának mellőzése ..... 234 4.3. 6.4.3. Az uniós jog elsőbbsége a tagállamok belső jogában ................................. 235 4.4. 6.4.4. Az uniós jog elsőbbsége Magyarországon .................................................. 237 4.5. 6.4.5. Az uniós jog elsőbbsége – Lisszabon után ................................................. 237

5. 6.5. Közvetlen hatály és közvetlen alkalmazhatóság ........................................................ 238 5.1. 6.5.1. Mi a közvetlen hatály és a közvetlen alkalmazhatóság? ............................. 239 5.2. 6.5.2. Közvetlen és közvetett hatály, illetve alkalmazhatóság .............................. 240 5.3. 6.5.3. Van-e közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem hatályos norma? ..... 240

6. 6.6. A közvetlen hatállyal nem bìró uniós normák joghatásai ........................................... 242 6.1. 6.6.1. A közvetett hatály: tagállami jog uniós joggal összhangban való értelmezésének

kötelezettsége .............................................................................................................. 242 6.2. 6.6.2. Irányelvek kizáró joghatása magánfelek közötti jogvitákban ..................... 245

7. 6.7. Irányelvek joghatásai a belső jogalkalmazásban – összefoglalás ............................... 249 7. 7. fejezet. Az uniós jogon alapuló igények érvényesìtése a belső jogban ................................... 252

1. 7.1. Az uniós jogon alapuló igények és a tagállamok jogszabályai ................................... 252 1.1. 7.1.1. Általános uniós követelmények az igényérvényesìtés biztosìtásánál ......... 252 1.2. 7.1.2. Az uniós jogon alapuló igények néhány formája ........................................ 254

2. 7.2. Az eljárások egyenértékűségének elve ....................................................................... 255 3. 7.3. Az uniós jog hatékony érvényesülésének elve ........................................................... 257

3.1. 7.3.1. A hatékony érvényesülés elvének általános tartalma .................................. 257 3.2. 7.3.2. A hatékony érvényesülés elvének korlátai a belső jogokban ...................... 260

3.2.1. 7.3.2.1. Az igényérvényesìtés időbeni korlátai (elévülés, jogvesztő határidők)

260 3.2.2. 7.3.2.2. Az igényérvényesìtés különleges korlátai ................................... 263 3.2.3. 7.3.2.3. Teljes jóvátétel és hatékony szankciók biztosìtása (kártérìtés, kamat)

265 4. 7.4. A két elv belső eljárásokat általánosan alakìtó vetületei ........................................... 267

4.1. 7.4.1. Bìrósághoz fordulás joga az uniós igények érvényesìtésénél ..................... 267 4.2. 7.4.2.Hatáskör biztosìtása az uniós jogon alapuló egyéni jogok ideiglenes intézkedések

útján történő védelmére ............................................................................................... 269 4.3. 7.4.3. Az igény elbìrálásának biztosìtása az uniós jog megsértéséből fakadó állami

kártérìtési felelősség esetén ......................................................................................... 272 4.4. 7.4.4. Kötelezettség az uniós joggal ellentétes belső jogszabály mellőzésére ...... 273 4.5. 7.4.5. Az igények elbìrálása az uniós bìróságok döntéseivel összhangban .......... 273 4.6. 7.4.6. Az uniós jog hivatalból történő felhìvása – az igények látens alapja .......... 274 4.7. 7.4.7. Az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének kötelezettsége .................. 276

5. 7.5. Az előzetes döntéshozatali eljárás .............................................................................. 276 5.1. 7.5.1. Az előzetes döntéshozatali eljárás általános jellemzői ............................... 276 5.2. 7.5.2. A Bìróság hatásköre az előzetes döntéshozatal során ................................. 277 5.3. 7.5.3. A tagállami bìróságok előterjesztési kötelezettsége .................................... 280

5.3.1. 7.5.3.1. A szükségesség feltétele .............................................................. 280 5.3.2. 7.5.3.2. A jogorvoslat kizártsága, mint a kötelezettség előfeltétele ......... 283 5.3.3. 7.5.3.3. Nem jogerős határozatot hozó bìróságok előterjesztési kötelezettsége

285 5.4. 7.5.4. A tagállami bìróságok joga az előterjesztéshez .......................................... 285


vii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

5.4.1. 7.5.4.1. Az előterjesztés szabadsága ......................................................... 285 5.4.2. 7.5.4.2. Szempontok az előterjesztés jogának gyakorlásához .................. 287

5.5. 7.5.5. Mely szerv minősül tagállami bìróságnak? ................................................. 288 5.6. 7.5.6. Az előterjesztés egyedi kérdései ................................................................. 290

8. 8. fejezet. A tagállamok felelőssége az uniós jog megsértése miatt ........................................... 295 1. 8.1. A tagállamok jogsértő magatartása ............................................................................ 295

1.1. 8.1.1. Az állami egység elve ................................................................................. 295 1.2. 8.1.2. A tagállami jogsértések néhány tìpusa ........................................................ 295

2. 8.2. Bizottság v tagállam: kötelezettségszegés megállapìtása iránti per ............................ 297 2.1. 8.2.1. A kötelezettségszegés megállapìtása iránti per jellemzői ........................... 297 2.2. 8.2.2. Az alperesi védekezés ................................................................................. 300 2.3. 8.2.3. A Bìróság ìtélete, és annak kikényszerìtése ................................................ 303 2.4. 8.2.4. Eljárás jogellenes állami támogatás esetén ................................................. 305

3. 8.3. Tagállam v tagállam: kötelezettségszegés megállapìtása iránti per ............................ 307 4. 8.4. Magánfél v tagállam: kártérìtési igények érvényesìtése ............................................. 307

4.1. 8.4.1. A tagállam kártérìtési felelőssége magánféllel szemben ............................ 307 4.2. 8.4.2. A kártérìtési felelősség feltételei ................................................................. 310 4.3. 8.4.3. Felelősség a tagállami bìróságok uniós joggal ellentétes döntéseiért ......... 314

9. 9. fejezet. Az Unió jogi felelőssége ............................................................................................ 317 1. 9.1. Az Unió szerződésen alapuló felelőssége ................................................................... 317

1.1. 9.1.1. A joghatósággal rendelkező bìróság ........................................................... 317 1.2. 9.1.2. A szerződéses jogvitára irányadó normák .................................................. 319

2. 9.2. Az Unió felelőssége szerződésen kìvül okozott károkért ........................................... 320 2.1. 9.2.1. A jogsértő magatartás ................................................................................. 321

2.1.1. 9.2.1.1. Felelősség jogsértő, egyedi, igazgatási határozatokért ................ 322 2.1.2. 9.2.1.2. Felelősség jogalkotásból fakadó kárért ...................................... 323

2.2. 9.2.2. Okozati összefüggés és kár ......................................................................... 327 2.3. 9.2.3. Az unió és a tagállam párhuzamos felelőssége ........................................... 329

10. 10. fejezet. Az alapjogok védelme az Európai Unióban ........................................................... 333 1. 10.1. Az alapjogok védelmének kialakulása az Unióban .................................................. 333

1.1. 10.1.1. Alapjogok védelmének kialakìtása az Európai Bìróságon ........................ 333 1.2. 10.1.2. Alapjogok védelme az uniós jogalkotásban a Lisszaboni Szerződésig ..... 336 1.3. 10.1.3. Fordulat a Lisszaboni Szerződésben ......................................................... 337 1.4. 10.1.4. Az Európai Unió Alapjogi Chartája .......................................................... 338 1.5. 10.1.5. Az alapjogok uniós védelmének határai ................................................... 343 1.6. 10.1.6. Alapjogok védelme – az uniós aktusoknál ................................................ 344 1.7. 10.1.7. Az uniós alapjogok szerepe a tagállami aktusoknál .................................. 347

2. 10.2. Az egyenlőség elve – a hátrányos megkülönböztetés tilalma .................................. 351 2.1. 10.2.1. A hátrányos megkülönböztetés tilalma az uniós jogalkotás szintjén ........ 351 2.2. 10.2.2. Az egyenlőség elvének tartalma ............................................................... 353 2.3. 10.2.3. Az egyenlőség elve és az egyenlő bánásmódot előìró tételes jogi rendelkezések

355 2.4. 10.2.4. Egyenlőség elve: a hatékony jogvédelem előmozdìtását szolgáló eljárási eszközök

...................................................................................................................................... 357 2.5. 10.2.5. Pozitìv megkülönböztetés: hátrányos helyzetű csoportok előnyben részesìtése

358 11. 11. fejezet. Az uniós polgárság és a személyek szabad mozgása ............................................. 361

1. 11.1. Az uniós polgárság ................................................................................................... 361 1.1. 11.1.1. Uniós polgárság: ideológia vagy integrációs eszköz? ............................... 361 1.2. 11.1.2. Az uniós polgárság jellemzői .................................................................... 362 1.3. 11.1.3. Az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok ................................................. 363 1.4. 11.1.4. Az uniós polgárság és a tagállami állampolgárság viszonya .................... 365

2. 11.2. Az uniós polgárok választójoga más uniós államban ............................................... 370 2.1. 11.2.1. Helyhatósági választások .......................................................................... 371 2.2. 11.2.2. Európai parlamenti választások ................................................................ 372 2.3. 11.2.3. Milyen feltételekkel korlátozható az uniós polgárok választójoga? ......... 373

3. 11.3. Hozzáférés uniós dokumentumokhoz ...................................................................... 376 3.1. 11.3.1. Az uniós dokumentumokhoz való hozzáférés jogi keretei ....................... 377 3.2. 11.3.2. A hozzáférést célzó kérelmek elbìrálása ................................................... 379

4. 11.4. Az uniós polgárok petìciós joga ............................................................................... 382


viii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

5. 11.5. Az uniós polgárok és az uniós hivatali ügyintézés ................................................... 384 5.1. 11.5.1. Panaszjog az európai ombudsmannál ....................................................... 384 5.2. 11.5.2. A megfelelő, gondos ügyintézés elve ....................................................... 387 5.3. 11.5.3. Az uniós polgárok megkeresései .............................................................. 390

6. 11.6. Uniós polgárok védelme harmadik államokban ....................................................... 392 6.1. 11.6.1. Védelemre és segìtségnyújtásra okot adó helyzetek ................................. 392 6.2. 11.6.2. A védelemre és segìtségnyújtásra vonatkozó kötelezettség hatóköre ....... 393

7. 11.7. A személyek szabad mozgása az Unióban ............................................................... 397 7.1. 11.7.1. A szabad mozgáshoz való jogról – általában ............................................ 397 7.2. 11.7.2. A szabad mozgáshoz való jog rétegei ....................................................... 399 7.3. 11.7.3. A szabad mozgáshoz való jog jogosultjai ................................................. 399 7.4. 11.7.4. Idegenrendészeti jogok és szabályok (2004/38/EK irányelv) ................... 401 7.5. 11.7.5. Az idegenrendészeti szabályok megszegése ............................................. 404 7.6. 11.7.6. Korlátozások közegészségi, közrendi és közbiztonsági okok miatt .......... 405

7.6.1. 11.7.6.1. A korlátozás indokai .................................................................. 405 7.6.2. 11.7.6.2. A korlátozás elvei ...................................................................... 406

7.7. 11.7.7. Az uniós polgárok szabad mozgása és a schengeni együttműködés ......... 407 7.8. 11.7.8. A szabad mozgás általános joga (EUMSz 21. cikk) ................................. 409

7.8.1. 11.7.8.1. A szabad mozgáshoz kapcsolódó járulékos jogok .................... 409 7.8.2. 11.7.8.2. A szabad mozgás feltételei ........................................................ 410 7.8.3. 11.7.8.3. Az elegendő anyagi forrás követelménye .................................. 412 7.8.4. 11.7.8.4. Az egyenlőtlen bánásmód igazolhatósága ................................. 414

12. 12. fejezet. A belső piac joga .................................................................................................... 418 1. 12.1. Az áruk szabad mozgása .......................................................................................... 418

1.1. 12.1.1. A vámok és azzal azonos hatású dìjak alkalmazásának tilalma ................ 419 1.1.1. 12.1.1.1. A vámmal azonos hatású dìj ...................................................... 419 1.1.2. 12.1.1.2. Az áru ....................................................................................... 420

1.2. 12.1.2. A diszkriminatìv és piacvédő adóztatás tilalma ........................................ 422 1.2.1. 12.1.2.1. Vámmal azonos hatású dìj és az adó ........................................ 422 1.2.2. 12.1.2.2. Az EUMSz 110. cikk alkalmazása ............................................ 423 1.2.3. 12.1.2.3. A diszkriminatìv adóztatás ........................................................ 424 1.2.4. 12.1.2.4. A piacvédő adóztatás ................................................................. 425 1.2.5. 12.1.2.5. A gépjárművek lépcsőzetes adóztatása ..................................... 427

1.3. 12.1.3. Mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedések tilalma ........ 428 1.3.1. 12.1.3.1. A mennyiségi korlátozás ........................................................... 429 1.3.2. 12.1.3.2. A mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések ......... 429 1.3.3. 12.1.3.3. A korlátozó intézkedéseket igazoló körülmények ..................... 437

2. 12.2. A munkavállalók szabad mozgása ........................................................................... 440 2.1. 12.2.1. A munkavállaló és a munkaviszony ......................................................... 440

2.1.1. 12.2.1.1. Ki a munkavállaló? ................................................................... 440 2.1.2. 12.2.1.2. Kiegészìtések a munkavállaló fogalmához ............................... 442 2.1.3. 12.2.1.3. Az uniós munkavállalók munkavégzésre vonatkozó jogai ........ 442 2.1.4. 12.2.1.4. A hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmód a munkához jutásnál

443 2.1.5. 12.2.1.5. A hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmód a munkaviszony

fennállása alatt .................................................................................................. 444 2.2. 12.2.3. Az uniós munkavállalók családtagjai ........................................................ 447

2.2.1. 12.2.3.1. Munkavállaláshoz való jog ........................................................ 447 2.2.2. 12.2.3.2 Egyenlő bánásmód bizonyos képzésekre történő felvételnél ..... 447 2.2.3. 12.2.3.3. Egyenlő bánásmód szociális juttatások terén ............................ 448

2.3. 12.2.4. Az EUMSz 45. cikk alkalmazásának egyes feltételei ............................... 449 2.3.1. 12.2.4.1. Kivétel a közszolgálati állásoknál ............................................. 449 2.3.2. 12.2.4.2. Határon átnyúló elem ................................................................ 450 2.3.3. 12.2.4.3. Gazdasági célú tevékenység végzése ....................................... 450 2.3.4. 12.2.4.4. Az EUMSz 45. cikk közvetlen hatálya ...................................... 451

3. 12.3. A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága ................................................... 451 3.1. 12.3.1. A letelepedés szabadságának lényege és a jogosultak .............................. 451 3.2. 12.3.2. A szolgáltatásnyújtás szabadságának alapvető vonásai ............................ 452 3.3. 12.3.3. A letelepedés és szolgáltatásnyújtás elkülönìtése ..................................... 453 3.4. 12.3.4. A 2006/123/EK irányelvről („szolgáltatási irányelv”) .............................. 454


ix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

3.5. 12.3.5. A letelepedés szabadsága – a védelem jellege és határai .......................... 455 3.5.1. 12.3.5.1. Az állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetés ...... 455 3.5.2. 12.3.5.2. A közvetett, burkolt megkülönböztetés kérdése ........................ 455 3.5.3. 12.3.5.3. Az egyenlően alkalmazandó intézkedések jogszerűségének feltételei

456 3.5.4. 12.3.5.4. A letelepedés járulékos körülményei ......................................... 457 3.5.5. 12.3.5.5. Az esetjog korlátai és a harmonizációs kényszer ...................... 459

3.6. 12.3.6. A szolgáltatásnyújtás szabadsága – a védelem jellege és határai .............. 461 3.6.1. 12.3.6.1. Állampolgárságon alapuló megkülönböztetés és az egyenlően

alkalmazandó intézkedések ................................................................................ 461 3.6.2. 12.3.6.2. A szolgáltatásnyújtás tipikus tagállami korlátozásai ................. 463 3.6.3. 12.3.6.3. A szolgáltatás igénybevételének szabadsága ............................. 466 3.6.4. 12.3.6.4. A szolgáltatásnyújtás járulékos körülményei ............................ 467

3.7. 12.3.7. A szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadsága: közös kérdések ............ 468 3.7.1. 12.3.7.1. A jogok közvetlen hatálya ......................................................... 468 3.7.2. 12.3.7.2. Gazdasági tevékenység ............................................................. 468 3.7.3. 12.3.7.3. Határon átnyúló elem ................................................................ 469 3.7.4. 12.3.7.4. Kivétel közhatalom gyakorlására irányuló tevékenységnél ...... 469

4. 12.4. A más tagállamban szerzett szakmai képesìtések elismerése ................................... 470 4.1. 12.4.1. A Vlassopoulou-elv .................................................................................. 470 4.2. 12.4.2. A 2005/36/EK irányelv a szakmai képesìtések elismeréséről ................... 471

4.2.1. 12.4.2.1. Az irányelv hatálya és szabályozási rendszere .......................... 472 4.2.2. 12.4.2.2. A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás ....................................... 472 4.2.3. 12.4.2.3. A letelepedés jogával élők szakmai képesìtésének elismerése .. 472

4.3. 12.4.3. A Vlassopoulou-elv és a harmonizáció ..................................................... 474 5. 12.5. A tőke szabad mozgása ............................................................................................ 476

5.1. 12.5.1. Mi a tőkemozgás? ..................................................................................... 476 5.1.1. 12.5.2. A tőkemozgást korlátozó tagállami intézkedések ........................ 477

5.2. 12.5.3. A tőkemozgás korlátozása a Szerződés külön rendelkezései alapján ....... 479 B. Hivatkozott bìrósági határozatok ............................................................................................... 482

1. A Bìróság hivatkozott határozatai ..................................................................................... 482 2. A Bìróság hivatkozott véleményei .................................................................................... 506 3. A Törvényszék hivatkozott határozatai ............................................................................. 507 4. Hivatkozott magyar alkotmánybìrósági, illetve bìrósági határozatok ............................... 508

x Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Előszó Aki ezt a könyvet elolvassa, sokat fog tudni az Európai Unióról és az uniós jogról, talán többet, mint én magam,

pedig már csaknem hat éve az Európai Unió Bìróságának bìrája vagyok, és korábbi pályafutásom nagy részét is

az európai integráció témájának szenteltem. Persze a mű, amelyet kezünkben tartunk, nem könnyű olvasmány,

ìgy – bár ezt javaslom – lehet, hogy teljes áttanulmányozására nem minden olvasó lesz kész. Miután azonban

kézikönyvként is szolgálhat, előnye az, hogy mindenkinek képes az őt érdeklő kérdésben útmutatást adni.

A szerző hatalmas és alapos munkát végzett. Ugyanakkor ez „bátor” vállalkozás is, hiszen szembemegy a

közélet jelenlegi fő áramlatával, amely az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekben megengedi a tényleges

ismeretek nélküli nyilatkozatokat és vitát. Sajnos túl gyakran lehet tapasztalni, hogy a közélet szereplője az

Európai Unió valamely szabályáról vagy intézkedéséről véleményt mond, holott nem túl nagy szakértelem

mellett is látható, hogy nem vette a fáradságot annak elolvasására. Szükségünk van ilyen munkára, hogy ez a

jelenség lassan visszaszoruljon.

Magyarország immár hat éve az Európai Unió tagállama. A tagság az ország, annak valamennyi állampolgára,

ìgy különösen a jogi szakma képviselői számára kötelezettségekkel jár, de egyben lehetőségeket és jogokat

kìnál, illetve garantál. Nem lebecsülve az eddigi eredményeket, azt hiszem, hogy ehhez az új helyzethez még

nem alkalmazkodtunk megfelelő módon, lehetőségeinket még nem használtuk ki teljesen. Magyarország sikeres

uniós tagsága tehát továbbra is cél, de tény, hogy ez erőfeszìtéseket, ìgy intellektuális erőfeszìtéseket is igényel.

Bìzom abban, hogy Blutman László munkája a maga szakmai területén az uniós jogi kultúra terjesztésével és

erősìtésével hozzájárul e cél megvalósulásához.

Luxembourg, 2010. február 25.

Dr. Juhász Endre

az Európai Unió Bìróságának bìrája

1 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A. függelék - Rövidítések és források

[ ] a bìrósági ìtélet szövegében: vagy az értelmet magyarázó, de az ìtéletben nem szereplő szó vagy

kifejezés, vagy a hivatkozott szerződéses rendelkezés

jelenleg hatályos cikke, mely az eredeti hivatkozásban

még más számon szerepelt az Amszterdami vagy

Lisszaboni Szerződésben foglalt átszámozás miatt

ÁFA általános forgalmi adó

AG főtanácsnok (Advocate General, Advocat Général)

Amszterdami Szerződés Amszterdami Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó

szerződések és egyes kapcsolódó okmányok

módosìtásáról (Amszterdam 1997/1999)

Be. A büntetőeljárásról szóló, módosìtott 1998. évi XIX. tv. (új Be.)

Bìróság vagy

Európai Bìróság

az Európai Unió Bìróságán belül a legmagasabb szintű

ìtélkező szervezet

COREPER Állandó Képviselők Bizottsága

CPVO Közösségi Növényfajta-hivatal

EBB Európai Beruházási Bank

EBHT Európai Bìrósági Határozatok Tára (magyar nyelvű)

ECHA Európai Vegyianyag-ügynökség

ECOFIN Gazdasági és Pénzügyi Tanács

EDA Európai Védelmi Ügynökség

EFTA Európai Szabadkereskedelmi Társulás

EGK Európai Gazdasági Közösség (1993-tól Európai Közösség)

EGT Európai Gazdasági Térség

EJEE Emberi Jogok Európai Egyezménye (Róma, 1950)

EK Európai Közösség (1993-ig Európai Gazdasági Közösség)

EKB Európai Központi Bank

Rövidìtések és források


EK-Szerződés

EKSz

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Róma

1957) – (korábban, 1993-ig az Európai Gazdasági

Közösséget létrehozó szerződés)

EKTB Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság

EMOGA Európai Mezőgazdasági és Orientációs Garanciaalap

ENSZ Egyesült Nemzetek Szervezete

ESZA Európai Szociális Alap

ESZAK Európai Szén- és Acél Közösség

ESZAK-Szerződés Szerződés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásáról (Párizs 1951)

EU Európai Unió

EUMSz

EUM-Szerződés

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Róma

1957) – (korábban, 2009. december 1-jéig az Európai

Közösséget létrehozó szerződés, EKSz)

Euratom Európai Atomenergia Közösség

Euratom-Szerződés Szerződés az Európai Atomenergia Közösség létrehozásáról (Róma 1957)

Europol Európai Rendőrségi Hivatal

EUSz

EU-Szerződés

Szerződés az Európai Unióról (Maastricht 1992)

FAO ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete

FRA Európai Unió Alapjogi Ügynöksége

FRONTEX Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatìv Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai

Ügynökség

GATT Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény

GSZB Gazdasági és Szociális Bizottság

HL az Európai Unió Hivatalos Lapja

KBER Központi Bankok Európai Rendszere

KKBP közös kül- és biztonságpolitika

l. lássa/lásd



NATO Észak-atlanti Szerződés Szervezete

Nizzai Szerződés Nizzai Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és

egyes kapcsolódó okmányok módosìtásáról (Nizza

2001)

NYEU Nyugat-európai Unió

OHIM Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták)

OLAF Európai Csalásellenes Hivatal

per AG főtanácsnok (bìrósági határozathoz fűzött) indìtványa

Pp. a polgári perrendtartásról szóló, módosìtott 1952. évi III. tv.

SIS Schengeni Információs Rendszer

TRIPS a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás

v „versus” (jogesetek megjelölésénél az ellenérdekű felek nevének elválasztására szolgáló rövidìtés)

WTO Kereskedelmi Világszervezet

Az uniós jogszabályok az Európai Unió Hivatalos Lapjában (az Unió közlönyében, korábbi elnevezése az

Európai Közösségek Hivatalos Lapja volt) jelennek meg, az L sorozatban (a C sorozat a közleményeket

tartalmazza). A jogszabályok elektronikus úton hozzáférhetők az Európai Unió szerverén, az EUR-LEX

adatbázisban (http://europa.eu.int/).

Az uniós bìróságok határozatainak hivatalos kiadványa az Európai Bírósági Határozatok Tára (EBHT). A

határozatok elektronikus úton hozzáférhetők az Európai Unió Bìróságának honlapján (http://curia.europa.eu/).

Az EBHT magyar nyelven 2004-ben, a csatlakozás után jelent meg, az első magyar nyelvű kötet a 2004. évi 5/6.

kötet volt. Így csak e kötettől (2004-től) lenne pontos az Európai Unió Bìróságának jogeseteinél az EBHT, mint

forrásmegjelölés használata; a korábbi jogesetek forrása a döntvénytár idegen nyelvű, valamelyik hivatalos

uniós nyelven megjelenő változata (pl. angol nyelven ECR – European Court Reports). Azonban az egységes

jelölés végett minden, korábbi jogesetnél is, az EBHT megjelölést használom, amely ìgy a 2004. 5/6. kötet előtt

az ECR, mint forrás fordìtásának tekintendő, mìg utána már közvetlen és hivatalos magyar nyelvű

forrásmegjelölésként. Az Európai Bìróság határozatainak idézett magyar nyelvű szövegénél a szerző az Európai

Bìróság honlapján megjelenő magyar fordìtásokat vette alapul (akkor is, ha a fordìtással esetleg nem értett

egyet). Az ìgy, magyar nyelven fel nem lelhető jogeseteknél, a szerző a fordìtást maga végezte el elsősorban

angol, részben francia szövegek alapján, mely fordìtásban egyes esetekben segìtségére voltak az Igazságügyi és

Rendészeti Minisztérium honlapján megjelent fordìtások. Az Európai Unió Bìróságának határozatainak

hivatkozását a szövegben helyeztem el, hogy megakadályozzam a lábjegyzetek számának túlzott

felszaporodását.

A magyar bìrósági határozatok forrásául a Complex Döntvénytárat használtam.

Az Uniót (korábban Közösségeket) alapìtó szerződések rendelkezéseit részben a Maastrichti Szerződés, de az

Amszterdami Szerződés és a Lisszaboni Szerződés is átszámozta. Ráadásul a Maastrichti Szerződés az Európai

Gazdasági Közösséget alapìtó szerződést is átnevezete (Európai Közösséget alapìtó szerződésre), és ezt újra

megtette a Lisszaboni Szerződés is. Éppen ezért a Lisszaboni Szerződés hatályos rendelkezésére való

hivatkozásnál, a szöveg egyes részeiben, zárójelben utalok a megelőző számozásra, amennyiben nem új



rendelkezésről van szó. Az uniós bìróságok határozataiban előforduló, hivatkozott szerződéses rendelkezések

régi számozását változatlanul hagytam, de utána szögletes zárójelben jelöltem a későbbi, illetve a jelenleg

hatályos számozást is a jobb követhetőség végett.

Más művek hivatkozásánál, a szövegben, illetve a lábjegyzetekben csak a rövidìtett megjelölést használtam, a

szerző(k) nevével, a mű kiadási évével, és az oldalszámmal. A részletes bibliográfiai adatok az

„Irodalomjegyzék”-ben lelhetők fel.


1. fejezet - 1. fejezet. Az Európai Unió – bevezetés Az Európai Unió egy elkülönült szervezeti rendszerrel rendelkező európai nemzetközi szervezet. Eredetileg

három gazdasági célú szervezetre, a három európai közösségre épült rá, és foglalta azokat magában (Európai

(Gazdasági) Közösség, az Európai Atomenergia Közösség, és a 2002-ben megszűnt Európai Szén- és

Acélközösség). Mára, egy egységesebb Unió alakult ki, mely mellett csak egyetlen „közösség” működik, ez az

Euratom. A tagállamok együttműködése kezdetben a gazdaságra összpontosult, azonban ezen fokozatosan

túlléptek, és ma már egy értékelvű, széles integrációról beszélhetünk, mely kiterjed a társadalmi élet sok

szegmensére. Az „együttműködés” sokféle tevékenységet takarhat: közös, uniós szinten irányìtott intézmények

bevezetése (közös valuta, közös kereskedelempolitika és vámunió); minden tagállamra kötelező, közös

jogszabályok elfogadása az együttműködés területein; az egyes tagállami jogszabályokban foglalt feltételek

összehangolása, közelìtése.

Ennek megfelelően az Unióban nagy szerepe van a jognak. A célul kitűzött együttműködés túlnyomórészt

szabályozott, jogi keretek között, jogi eszközök segìtségével valósul meg, a tagállamok döntései uniós szinten,

igen sokszor jogi formában jelennek meg. A jog az uniós együttműködés vivőanyaga. A jogszabályoknak, a jogi

irányìtásnak és jogalkalmazásnak egy meglehetősen bonyolult rendszere alakult ki a szervezetben, mely

jelentősen befolyásolja a tagállamok jogának működését is. A következőkben az uniós jog működésébe nyerünk

bepillantást.

1. 1.1. Az Európai Unió és előzményei

1.1. 1.1.1. Az Európai Közösségek létrehozása

Az együttműködés szervezeti modellje, és egyben az első „közösség”, az Európai Szén- és Acélközösség

(ESZAK) volt, melyet a francia kormány 1950. május 9-i javaslata nyomán (a francia külügyminiszter nevéről

elnevezett Schuman-terv) hat nyugat-európai állam alapìtott ötvenéves időszakra. A szervezetet alapìtó államok:

Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, (Nyugat-)Németország és Olaszország. Az ESZAK az 1951-

ben megkötött Párizsi Szerződés (ESZAK-Szerződés) hatálybalépésével, 1952-ben alakult meg. Fő célja az volt,

hogy a szén- és acéltermelés nemzetközi felügyelet alá helyezésével, a szén, és az acéltermékek nemzetközi

kereskedelmének akadálymentesìtésével, az export ösztönzésével, növelje az iparág hatékonyságát, a II.

világháború utáni újjáépìtést elősegìtve. A szervezet újdonsága egy szupranacionális (nemzetek feletti) szerv, a

független, szakmai alapon működő Főhatóság volt (első elnökként élén az európai integráció egyik legfőbb

élharcosa a francia Jean Monnet), mely a tagállamokra kötelező döntéseket hozhatott az együttműködés

területén.

Az ESZAK eredményei (és egyben az ennek mintájára tervezett Európai Védelmi Közösség létrehozásának

elmaradása) tolták előtérbe az általános gazdasági integráció ügyét. A kezdeményezés a Benelux államoktól

indult ki, melyek már 1948 óta gazdasági uniót alkottak, és élére álltak az új közösség szervezésének (l. Spaak-

jelentés). A kezdeményezéshez csatlakozott az ESZAK másik három alapìtó tagállama is, és az 1957. március

25-én, a hat állam által aláìrt Római Szerződések nyomán (EGK-Szerződés és Euratom-Szerződés), 1958. január

elsején, az ESZAK mellett két új közösség született: a gazdasági szektorokat általánosan átfogó Európai

Gazdasági Közösség (EGK), valamint a szűk, behatárolt területen működő Európai Atomenergia Közösség

(Euratom).

Az EGK központi célja egy olyan, vámuniót és a közös külső vámhatárt magában foglaló közös piac

megalakìtása volt, ahol a közösségen belül az árukereskedelem akadályait eltávolìtják, és emellett a munkaerő, a

szolgáltatások és a tőke szabad mozgását is biztosìtják a gazdasági hatékonyság és az életszìnvonal emelése

végett. Emellett cél volt közös politikák (tkp. közös szabályozási rendszerek) elfogadása a mezőgazdaságban és

a közlekedés területén, a közös piacon a versenytorzìtó tényezők kiküszöbölése, a közös piac megfelelő

működéséhez a tagállamok jogszabályainak közelìtése.

A két új közösség szervezeti felállása igen hasonlatos volt az ESZAK szervezetéhez. Azonban az ESZAK-ban

központi szerepet betöltő Főhatóság mintájára kialakìtott Bizottság hatáskörét részben áttették a tagállamok

miniszteri szintű képviselőiből álló Tanácshoz, mint legfőbb döntéshozó és jogalkotó szervhez, megőrizvén a

tagállami ellenőrzést a szabályalkotás felett. A tagállami érdekek megjelenésének szìnhelyéül szolgáló Tanács,

1. fejezet. Az Európai Unió – bevezetés


és a közösségi érdekeket érvényesìtő Bizottság mellett, a tagállamok parlamentjeinek delegált képviselőiből

összeálló Közgyűlés (később Európai Parlament) is megalakult, meglehetősen gyenge hatáskörrel, ugyanis a

jogalkotásban pusztán véleményező szerepet töltött be. A Bíróságot a közösségi jogszabályok alkalmazásával

kapcsolatos viták fórumaként alapìtották. A három közösség (Európai Közösségek) szervezete az 1965-ben

megkötött (hatályban 1967. július 1.) Egyesülési Szerződéssel („fúziós szerződéssel”) egységes lett, a három

közösség tevékenysége azonban továbbra is külön szerződések és jogszabályok alapján folyt.1 A hatvanas

években a leglátványosabb eredmény az volt, amikor a tervezett idő előtt, 1968. július 1-jén felállt a közös külső

vámhatár, és egyben a tagállamok közötti vámokat eltörölték (a vámunió megvalósulása).

Megjegyzések más európai integrációs szervezetekről

1. Az Európai Közösségek létrehozása természetesen nem vonatkoztatható el az általános európai integrációs

folyamatoktól. Különösen fontos e tekintetben megemlìteni, az Európa Tanács létrejöttét. Az Európa Tanács az

Európai Unió mellett és attól függetlenül jelenleg is létező, másik nagy európai integrációs szervezet, melyet

1949-ben alapìtottak a nyugat-európai államok, Strasbourg (Franciaország) székhellyel. Legfőbb szerve a

Miniszteri Bizottság, valamint a nemzeti parlamentek által delegált képviselőkből álló Közgyűlés. Céljai nem a

gazdasághoz kötődnek. A szervezet egyik elsőrendű feladata a jogállamiság és az emberi jogok védelmének

elősegìtése és biztosìtása, a jogi, kulturális, tudományos, közigazgatási, regionális együttműködés kialakìtása és

fenntartása a tagállamok között. Az Európa Tanácsnak (Magyarországot is beleértve) Európa csaknem összes

állama, ezen belül az Unió összes tagállama tagja. Az Európa Tanács nagyszámú nemzetközi egyezményt

kezdeményezett és fogadott el, melyek a társadalmi élet legkülönbözőbb kérdéseiben közelìtik a tagállamok

tevékenységét (pl. emberi jogok védelme, jogsegély, sport, telekommunikáció stb.). Az emberi jogok érdekében

a tagállamok 1950-ben Rómában elfogadták az Emberi Jogok Európai Egyezményét (számos kiegészìtő

jegyzőkönyvvel együtt, Magyarországon kihirdetve az 1993. évi XXXI. tv-ben). Ez lett a nemzetközi jog

történetében az első olyan nemzetközi szerződés, mely átfogóan, nemzetközi szinten védi az emberi jogokat a

részes államok vonatkozásában, és egyéni, nemzetközi panaszlehetőséget alakìtott ki azok számára, akiknek

emberi jogait vélt vagy valós sérelem érte. A gazdasági, szociális és kulturális jogok biztosìtására pedig

megalkották 1961-ben Torinóban a Szociális Kartát (Magyarországon kihirdetve az 1999. évi C. tv-ben).

Az Európa Tanács és az Európai Unió tevékenysége egyes területen fedheti egymást, különösen az utóbbi

tevékenységi körének és hatáskörének fokozatos kiterjedésével (l. pl. alapjogok védelme 10.1. pont). A két

szervezet viszonya e területeken nem teljesen tisztázott, tevékenységük elhatárolása szabályozási szinten nem

megoldott. L. Benoit-Rohmer–Klebes, 2005, 127–134. o.

2. Az Európai Közösségekből különböző okok miatt kimaradó nyugat-európai államok („a Hetek”) is

kialakìtottak egy – sokkal lazább – gazdasági együttműködést, az 1960-ban megalakuló Európai

Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) keretében. A hét alapìtó tagállam a Stockholmi Szerződésben csupán egy

szabadkereskedelmi övezet kialakìtására vállalt kötelezettséget, mely ráadásul nem terjedt ki az összes

gazdasági szektorra sem. Az együttműködés egyik legnagyobb eredménye, hogy 1977-re az ipari termékek

vámját teljes egészében megszüntették egymás közötti kapcsolataikban. Az alapìtó államok nagyobb része az

idők folyamán az Európai Közösségek tagjává vált (Egyesült Királyság, Dánia, Ausztria, Svédország,

Portugália), jelenleg az alapìtó tagok közül csak Svájc, és a Közösségekhez való csatlakozást népszavazáson

kétszer is elutasìtó Norvégia maradt tagja, valamint tag még az 1970-ben csatlakozó Izland, és az 1991-ben

csatlakozó Liechtenstein. Az EFTA-tagállamok (Svájc kivételével) megkötötték az Európai Közösséggel és

annak tagállamaival az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményt (Porto, 1992 – hatályban 1994. január

1., Magyarországon kihirdetve a 2006. évi CXXVI. tv-ben), mely egy belső piac megteremtésének szándékával,

a két államcsoport között jelentősen könnyìti az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgását, és a

gazdasági együttműködésük alapkövét jelenti. Ugyanakkor az EGT-szerződés nem terjed ki olyan fontos

területekre, mint mezőgazdaság, halászat, és nem teremt vám- vagy pénzügyi uniót. (A négy EFTA-tagállam

ezenfelül számos más állammal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokat.)

1.2. 1.1.2. Az Európai Unió létrehozása

Az Európai Közösségeket (és az Európai Uniót is) a tagállamok által kötött nemzetközi szerződések alapìtották.

E nemzetközi szerződések, mint az uniós jog legmagasabb szintű jogszabályai, képezik jogi keretét a szervezet

működésének. Bár az uniós szervek által végzett jogalkotás folyamatos, az uniós jog történetének alapvonala e

szerződések módosìtásaira és kiegészìtéseire fűzhető fel. Ezek változtatták meg időről időre azt a jogi teret,

melyben a szervezeti tevékenység folyik.

1 HL L 152., 1967.7.13., 1.o.



A szervezetet alapìtó szerződések módosìtásait tartalmazták a közösségi tagállamok körének bővìtését szolgáló

csatlakozási szerződések, a következők szerint (aláìrás, illetve hatálybalépés időpontjával):

Csatlakozó államok Aláírás Hatálybalépés

Dánia, Egyesült Királyság és

Írország csatlakozási szerződése2 1972 1973. január 1.

Görögország csatlakozási

szerződése3 1979 1981. január 1.

Portugália és Spanyolország

csatlakozási szerződése4 1985 1986. január 1.

Ausztria, Finnország és Svédország

csatlakozási szerződése5 1994 1995. január 1.

Ciprus, Csehország, Észtország,

Lengyelország, Lettország,

Litvánia, Magyarország, Málta,

Szlovákia, Szlovénia csatlakozási

szerződése6

2003 2004. május 1.

Románia, Bulgária csatlakozási

szerződése7 2005 2007. január 1.

E szerződések elsősorban szervezeti módosulásokat hoztak (pl. a közösségi szervek létszámában), illetve azon

átmeneti szabályokat tartalmazták, melyekkel a csatlakozók, illetve a közösségi tagállamok eltértek a fennálló

közösségi szabályoktól.234567

Az 1958-ban felálló rendszer első átfogó megváltoztatása az Egységes Európai Okmánnyal következett be

(1986/1987. január 1.)8 Miután több kìsérlet kudarcot vallott, hogy egy mélyebb és döntésképesebb integrációvá

fejlesszék a Közösségeket (l. az Európai Parlament 1984-es tervezetét az európai unióról), a tagállamok a közös

nevezőt a közös piac továbbfejlesztésében találták meg. A szerződés létrehozatalának fő célja a közös piacon

belül a négy szabadság (áru, személyek, szolgáltatások és tőke szabad áramlása) megvalósulásának felgyorsìtása

volt egy olyan időszak után, melyet az integrációs folyamatok lelassulása és döntésképtelenség jellemzett. A

Bizottság által kibocsátott 1985-ös „Fehér Könyv” hìvta fel a figyelmet arra és összegezte azt, hogy milyen sok

akadály létezik még a tagállamok között a négy szabadság megvalósulásának útjában, és ez milyen hátrányt

jelent a gazdasági fejlődés szempontjából. Az ennek nyomán létrejövő szerződés, a belső piac megteremtésének

jelszavával, részletes tervet és időrendet tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a kitűzött 1992. december 31-i

időpontig, milyen döntéseket kell meghozni a belső piac kialakìtása végett. A célok kivitelezése érdekében a

Tanácson belül a gyakorlatban a legtöbb területen érvényesülő egyhangú szavazás helyett, ezután elsősorban a

minősìtett többséggel lehetett már döntéseket hozni, jogszabályokat elfogadni. Egyúttal, a jogalkotásban az

„együttműködési eljárás” bevezetésével, az Európai Parlament sok kérdésben nagyobb szerepet kapott a korábbi

véleményező hatásköréhez képest. Az Okmány Európai Tanács elnevezéssel intézményesìtette a tagállamok

állam-, kormányfőinek rendszeresen, legalább félévente tartott csúcstalálkozóit.

A belső piac 1992-re szabályozási szinten nagyrészt megvalósult. Ez a lendület, melynek fenntartásában nagy

szerepe volt a Jacques Delors elnök vezette Bizottságnak, elégnek tűnt ahhoz, hogy a tagállamok

együttműködésük körét bővìtsék. Mìg az Okmány a régi célok intenzìvebb megvalósìtását szolgálta, tere nyìlt

2 HL L 73., 1972.3.27., 1. o. 3 HL L 291., 1979.11.19., 1. o. 4 HL L 302., 1985.11.15., 5. o. 5 HL C 241., 1994.8.29., 7. o. 6 HL L 236., 2003.9.23., 17. o. 7 HL L 157., 2005.6.21., 11. o. 8 HL L 169., 1987.6.29., 1. o.



annak, hogy új célok kitűzésével szélesebb körű együttműködést teremtsenek. Ennek szervezeti és eljárási

keretét az Európai Unió adta.

A Maastrichti Szerződés (1992 / 1993. november 1., melynek részét képezte a „Szerződés az Európai Unióról” –

EU-Szerződés) alapìtotta meg az Európai Uniót, mely három pilléren (főbb szabályozási, együttműködési

terület) nyugodott.9 Az első, a közösségi pillér a három létező gazdasági közösséget foglalta magában (Európai

Közösségek), és egyben az Európai Gazdasági Közösség elnevezése Európai Közösségre változott. A

közösségeken kìvül, hagyományos államközi (kormányközi) együttműködés formájában vetették meg a közös

kül- és biztonságpolitika (második pillér), és az igazságszolgáltatási és belügyi együttműködés (harmadik pillér)

alapját. Az „uniós jog” ekkor magában foglalta a három Közösség jogát (a közösségi jogot), valamint a második

és harmadik pillér szabályait. A szerződés a második és harmadik pillér működtetésére alapvetően a közösségi

szervek (elsősorban a Tanács) hatáskö-rét terjesztette ki, egyben bevezette az uniós polgárság fogalmát és

jogállását, a tagállamok állampolgárai részére. A Maastrichti Szerződés az alapìtó római szerződéseket

jelentősen módosìtotta, és ezzel az Európai Közösség hatásköre jelentősen nőtt, például az oktatás, kultúra,

fogyasztóvédelem területén. Különösen látványos volt a gazdasági és pénzügyi unió megalapozása, a közös

valuta és egy európai központi jegybank tervével. A szerződés bevezette a jogalkotásban az ún. „együttdöntési

eljárást”, mely az Európai Parlamentet a Tanács mellett társjogalkotóvá emelte azon a területeken, ahol ezen

eljárást alkalmazva lehetett jogszabályt elfogadni.

Szervezeti szempontból, a Maastrichti Szerződéssel, a tagállamok a közösségi szervek hatáskörét terjesztették ki

a létrejövő Unió új területeire, e területek igazgatására. A szervezeti egység mellett, közös elvek és jogelvek

érvényesültek számos vonatkozásban az egész Unió (ìgy ezen belül a Közösségek) működésére, már létezett

általános uniós költségvetés, léteztek általános uniós szabályok (pl. uniós polgárokra vonatkozó szabályok),

áthatván az egyes pillérek külön szabályait, ìgy a közösségi szabályokat is. Ennek ellenére, a közösségi pillér,

valamint a másik két pillér jogi alapjai különböznek egymástól. Ezen, az egymástól megkülönböztetendő

területeken, eltérő tìpusai alakultak ki a jogi szabályozásnak, eltérő volt a jogalkotás rendje, az egyes közösségi

intézmények hatáskörei, a jog érvényesülésének feltételei.

1.3. 1.1.3. Az Amszterdami és Nizzai Szerződések

Az Unió megteremtése után, továbbra is nagy kihìvások álltak az új szervezet előtt. A létrejött struktúra nehezen

átlátható, bonyolult volt, hamar napirendre került annak egyszerűsìtése. Immár számolni kellett a demokratikus

átalakuláson átesett közép- és kelet-európai államok csatlakozásával, melyek sorban adták be 1994-től kezdve

csatlakozási kérelmeiket (elsőként Magyarország). Az EU-Szerződés elfogadásával, az együttműködésen

intézményi értelemben repedések is keletkeztek: a tagállamok egy csoportja a személyek szabad mozgását

biztosìtandó, közösségi együttműködésen kìvül, 1990-ben elfogadta a második Schengeni Szerződést, mely

rendelkezett a személyek vonatkozásában is a határellenőrzések megszüntetéséről. Az Egyesült Királyság,

Dánia (és a később csatlakozó Svédország) viszont nem kìvánt belépni a gazdasági és pénzügyi unióba.

Az EU-Szerződés működésének első nagyobb revìzióját az Amszterdami Szerződés (1997 / 1999. május 1.)

végezte el.10 Bár nem sikerült bevezetni olyan intézményi reformot, mely az Uniót alkalmassá tette volna

nagyobb számú csatlakozó állam befogadására, néhány területen új irányt adott az integrációnak. A Schengeni

Szerződésekkel kapcsolatos jogi szabályozást bevonta és beillesztette az Európai Közösség jogrendszerébe, bár

az Egyesült Királyság és Írország lehetőséget kapott a távolmaradásra (opt-out klauzula). Ugyancsak áttette az

első, közösségi pillérbe a belügyi és igazságügyi együttműködés néhány területét (pl. menekültpolitika,

vìzumpolitika) az Unió harmadik pilléréből, és egyben az utóbbi új nevet is kapott: rendőrségi és igazságügyi

együttműködés büntetőügyekben. Különösen a délszláv válság során esetenként hiányzó közös külpolitikai

álláspont indìtotta a tagállamokat a második pillér erősìtésére, és egyben e területen egy közös főképviselő

kinevezésére. A „többsebességes Európa” képét veti fel „megerősített együttműködés” intézményének

bevezetése, mely lehetőséget ad a tagállamok egy csoportjának, hogy bizonyos feltételek esetén, az Unión belül

külön szabályozással szorosabb együttműködést valósìtsanak meg egyes kérdésekben. Az Amszterdami

Szerződés az egyszerűsìtés jegyében átszámozta az alapìtó szerződések rendelkezéseit (cikkeit), amely nem kis

nehézséget okoz a bìrósági joggyakorlat, valamint a korábbi jogszabályok felhìvásánál és elemzésénél.

A nagyobb számú állam csatlakozását, az Unió szervezeti szempontból a Nizzai Szerződésben (2001 / 2003.

február 1.) hozott változásokkal kìvánta lehetővé tenni.11 A szerződés (a változás bevezetését időben

szakaszolva, részben a csatlakozástól függővé téve) megváltoztatta a Tanácsban a szavazatok súlyát, jelentősen

9 HL C 191., 1992.7.29., 1. o. 10 HL C 340., 1997.11.10., 1. o. 11 HL C 80., 2001.3.10., 1. o.



kiterjesztette azon kérdések körét, melyekben minősìtett többséggel lehet elfogadni döntéseket, újraosztotta az

Európai Parlament helyeit, a Bizottság létszámát a tagállamok számában korlátozta, és a közösségi bìróságok

tekintetében is szervezeti változásokat irányzott elő. Szükségessé vált az uniós alapjogvédelem átfogó

megjelenìtése a jogalkotás szintjén is, ami ekkor még nem sikerült, ìgy a Tanács, a Parlament és a Bizottság,

jogi értelemben nem kötelező közös nyilatkozatban tett hitet az alapjogok érvényesìtése mellett a 2000.

decemberi nizzai csúcstalálkozón (az Európai Unió Alapjogi Chartája).

A tagállamok állam-, kormányfőiből és a Bizottság elnökéből álló Európai Tanács 2001. decemberi laekeni

csúcstalálkozója döntött arról, hogy egy konventet (alkotmányozó gyűlést) kell összehìvni, mely az Európai

Unió új alkotmányát kidolgozza. Lényeges cél volt a létező uniós szerződésrendszer egyszerűsìtése egy

egységes alkotmányos szerződés kidolgozásával, a jogalkotás átláthatóbbá és egyszerűbbé tétele. A Konvent

2002 februárjában ült össze, tagjai a tagállami kormányok és parlamentek, valamint a Bizottság és az Európai

Parlament képviselői, elnöke Giscard d’Estaing volt francia köztársasági elnök volt. A Konvent 2003

júniusában fejezte be a működését, miután kidolgozta az alkotmányos szerződés tervezetét, és azt az Európai

Tanács elé terjesztette. A szerződés végleges szövegét a tagállamok Rómában 2004. október 29-én aláìrták, de

mindegyik tagállamnak külön kellett azt megerősìtenie (ratifikálni), a belső alkotmányos követelményei szerint.

Számos tagállamban megtörtént a megerősìtés (Magyarországon l. az Országgyűlés a 133/2004. (XII. 23.) OGY

határozatát). Azonban 2005 közepén Franciaországban és Hollandiában a megerősìtés előfeltételét jelentő

népszavazáson a szavazók többsége nem fogadta el a szerződést. Erre az eredményre több tagállam

felfüggesztette a ratifikálási folyamatot.

Hosszas habozás után, a zsákutcából a tagállamok úgy vélték megtalálni a kiutat, hogy egy reformszerződést

fogadnak el, mely ugyan egyszerűsìti az Unió szervezetét és döntéshozatalát, és kitér lényeges, addig nem

szabályozott kérdésekre is, azonban nem foglalnak bele olyan általános változásokat, melyeket az alkotmányos

szerződés tartalmazott volna. A 2007. évben tartott kormányközi konferencia elfogadta a szerződéstervezetet,

melyet a tagállamok legmagasabb szintű képviselői 2007. december 13-án Lisszabonban aláìrtak. A Lisszaboni

Szerződés megerősìtése sem volt problémamentes, hiszen Írországban a megerősìtéshez szükséges népszavazás

2008 őszén azt elutasìtotta, és csak a megismételt népszavazáson, 2009 októberében fogadta el az ìrek többsége.

Csehország utolsó tagállamként 2009 novemberében letétbe helyezte a ratifikációs okmányt, ìgy a szerződés

2009. december 1-jén hatályba lépett.12

1.4. 1.1.4. Lisszaboni Szerződés: az Európai Unió „közösségiesítése”

A Lisszaboni Szerződés (2007 / 2009. december 1., Magyarországon kihirdetve a 2007. évi CLXVIII.

törvényben)13 egy általános módosìtó szerződés, melynek rendelkezései beépültek az Európai Unió alapìtó

szerződéseibe, azonban e módosìtások teljesen új formát adtak az egész szervezetnek. A szerződés megszüntette

az Európai Unió hárompilléres szerkezetét, viszonylag átfogóan egységesìtette a jogalkotást, a döntéshozatalt, a

jogi aktusok formáit a korábbi, három pillérhez tartozó területeken, mely szabályozás modelljét a korábbi

közösségi jogi (Európai Közösség) szabályozás adta. Ilyen értelemben az Unió egészét „közösségiesìtette” a

Lisszaboni Szerződés: az EU-Szerződés új 1. cikk (2) bekezdése ennek megfelelően szól arról, hogy az Unió az

Európai Közösség helyébe lép. Az uniós jogon belül speciális szabályozású területként azonban fennmaradt a

közös kül- és biztonságpolitika. A Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződést jelentősen

módosìtotta, cikkeit átszámozta. Az Európai Unió az Európai Közösség helyébe lépett (ez utóbbi tkp. felolvadt

az Unióban), és az Európai Közösséget alapìtó szerződés jelentős módosulással, az Európai Unió működéséről

szóló Szerződés (EUM-Szerződés, EUMSz)nevet kapta, és egyben korábbi rendelkezéseit ugyancsak átszámozta.

A módosìtás az Uniót önálló jogi személyiséggel ruházta fel, és egyben az Európai Közösség jogutódjának

számìt. Fennmaradt viszont az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) különállása, az alapìtó szerződése

(Euratom-Szerződés) kisebb módosuláson ment át. A Lisszaboni Szerződés rögzìti az uniós alapértékeket

(emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok tisztelete) és lehetővé

teszi, hogy az Unió csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai

egyezményhez, ugyanakkor az Alapjogi Chartát beemeli az elsődleges európai jogba.

A Lisszaboni Szerződés intézményi szintre emelte az Európai Tanácsot és az Európai Központi Bankot, és

létrehozott két fontos tisztséget is: az Európai Tanács állandó elnökét, valamint az Unió külügyi és

biztonságpolitikai főképviselőjét.A szupranacionalitás erősìtéseképpen, általános szabályként az Európai Unió

Tanácsa minősìtett többséggel dönt, kivéve, ha ettől az alapìtó szerződések eltérően rendelkeznek. Megerősödött

12 L. erre Csöndes és Kecskés, 2008, 3. o., Kovács, 2009, 3. o. 13 HL C 306., 2007.12.17., 1. o.



az Európai Parlament társjogalkotói szerepe, hiszen az együttdöntési eljárás átalakult „rendes jogalkotási

eljárássá”, amit eltérés hiányában, főszabályként alkalmazni kell a jogalkotás során. Mivel a módosìtások

nyomán a korábbi közösségi modell érvényesül többé-kevésbé az egész Unió működésében, ez azzal járt, hogy a

korábbi harmadik pillérhez tartozó szabályozási területeken jelentősen bővült az Európai Parlament és az

Európai Unió Bìróságának hatásköre. Az Unió és a tagállamok közötti viszonyrendszerben, a Lisszaboni

Szerződés világosan megkülönbözteti az uniós hatáskörök három tìpusát, és hozzárendeli az együttműködésnek

azon részeit amelyekben egyik vagy másik érvényesül. A Szerződés nyomán nő a nemzeti parlamentek szerepe,

különösen fontos szerep jut nekik annak ellenőrzésénél, hogy a szubszidiaritás elvét az Unió jogalkotó szervei

betartják-e.14

A fenti változások nyomán, „közösségi jogról”, jelen időben, ezentúl csak az Euratom esetében beszélhetünk,

más vonatkozásban az uniós jog a helyes megnevezés. Ugyanìgy, a „közösségi” jelző más esetben is (pl.

intézményeknél) „uniós” jelzőre változik. Célszerű azonban az Európai Unió előzményeit, korábbi szervezetét is

szem előtt tartanunk. Ennek több oka is van. A változások a másodlagos jogforrásokat lényegileg nem

érintették, a 2009. december 1. előtt meghozott jogi aktusok továbbra hatályban maradnak és megtartják eredeti

(pl. még harmadik pilléres jogszabályként kapott) elnevezéseiket.15 Ilyen értelemben, egy ideig még a második

és harmadik pilléres jogrend maradványai is fennmaradnak a korábbi formákban megjelenő jogi aktusok

képében (pl. a harmadik pilléres kerethatározatok). A jogbiztonság elve, és a visszaható hatályú szabályozás

korlátai miatt, az Európai Unió Bìrósága 2009. december 1. után is alkalmazhatja az ekkor hatályon kìvül került

jogszabályokat, amennyiben a jogvita tényállása ezen időpont előtti időkre nyúlik vissza. A Bìróságnak a

Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőző ìtéletei, a tagállamok bìróságain született, uniós tárgyú ìtéletek,

vagy a korábbi szakirodalmi munkák is, érthetően és természetesen az uniós jogrend korábbi állapotára utalnak

vissza (pl. közösségi jogról beszélnek, az alapìtó szerződések megváltozott, hatályon kìvül került

rendelkezéseire utalnak stb.).

Megjegyzés az Európai Atomenergia Közösségről

A Lisszaboni Szerződés az Atomenergia Közösséget alapìtó 1957-es Euratom-Szerződést alig érintette. Noha ez

a Közösség korábban az Európai Unió első, közösségi pillérébe tartozott, a Lisszaboni Szerződéssel ez

megváltozott. Az EU-Szerződés 1. cikke értelmében az Unió az Európai Közösség helyébe lépett és annak

jogutódjává vált. Az Európai Közösség és az Euratom korábban is különálló, autonóm jogterületeket képeztek,

az EK-Szerződés és Euratom-Szerződés egymástól független jogforrások voltak, melyek a jogforrási piramis

csúcsán álltak az adott közösségben. A Bìróság gyakorlatából egyértelműen kitűnik, hogy a jogi értelemben

autonóm közösségek között nincs „átjárás”, az egyik alapszerződés szabálya nem alkalmazható egy másik

közösségen belül keletkező ügyben, pl. 16/62 és 17/62 Confédération nationale des producteurs de fruits et

légumes és mások v Tanács [1962] EBHT 0901.

Mivel ugyanez érvényes az Unió és az Euratom, mint elkülönülő jogterületek közötti viszonyra is, az Európai

Unió jogához nem tartozik hozzá az Euratom joga, ìgy ezzel a továbbiakban nem foglalkozunk. Nem szabad

viszont figyelmen kìvül hagyni, hogy szervezetét tekintve az Euratom kapcsolódik az Unióhoz, mivel az uniós

intézmények egyben az Euratom szerveiként is működnek, természetesen az Euratom-Szerződésben

meghatározott hatáskörökkel és módon.

Megjegyzések

1. Az előzőekből látható, hogy az alapìtó szerződések elnevezése többször is változott, de a szerződéses

rendelkezések is elszenvedtek két nagy átszámozást: az Amszterdami és a Lisszaboni Szerződéssel. E

változások követése sokszor nem egyszerű, például a régebbi, de hatályos uniós jogszabályok utalásainál, vagy

az Európai Unió Bìróságának régebbi jogeseteinek olvasása során. Így példáként az Európai Unió Bìróságának

egyik fontos eljárását (előzetes döntéshozatali eljárás) szabályozó, ko

Az Európai Unió joga a gyakorlatban - tankonyvtar.hu · 5. 4.5. Az uniós szabályozási...

Documents

Transcript of Az Európai Unió joga a gyakorlatban - tankonyvtar.hu · 5. 4.5. Az uniós szabályozási...