„Mily felséges a Te neved az egész földön,

az égen is megmutattad fenségedet!

Gyermekek és csecsemők szája által is

Építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben,

Hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.

Ha látom az eget, kezed alkotását,

A holdat és a csillagokat,

Amelyeket ráhelyeztél,

Micsoda a halandó – mondom -,

Hogy törődsz vele,

És az emberfia, hogy gondod van rá?

Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél,

Dicsőséggel és méltósággal

Koronáztad meg.

Úrrá tetted kezed alkotásain,

Mindent a lába alá vetettél:

A juhokat és marhákat mind,

Még a mezei vadakat is,

Az ég madarait, a tenger halait,

Amelyek a tenger ösvényein járnak.

Ó, Urunk, mi Urunk!

Mily felséges a te neved az egész földön!”

8. zsoltár

1) Angyali kar – Isten dicsőítése

/…/

1) Dicsérjétek az Úr nevét

2) Zengj halleluját az Úrnak

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és földet. A

föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött

sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.

Angyali kar dicsérte és áldotta az Örökkévalót.”

0.

A végtelentől tervezem,

És talán most felépítem

Azt az álomvárat

Amit senki se bánthat

1. nap

Megteremtem a Földet

Alapja minden létnek.

Ne legyen homályosság

Szólok – s lőn világosság

Refrén – angyali kar

És látta Isten hogy ez jó

És látta Isten hogy mindez ennek a világnak való

És így lett este és lett új reggel

Első nap

2. nap

Az égre felhőt lehellek,

Amiből esők eshetnek

A víz neve óceán legyen

És benne az élet pezsegjen!

3. nap

A vízből földet emelek

Ott nőjenek fák és füvek

S a lét már mindent betölt

És így lett tenger s szárazföld.

2) A Föld teremtése

4. nap

Legyenek napok s éjjelek

S ők uralják az életet

Az égre napot, s holdat

Teszek fénylő csillagokat.

5. nap

A földön az élet pezsegjen

Vízben mezőn és égen

Madarak, emlősök, halak,

Parancsolom, sokasodjanak!

Refrén

6. nap

És legyen egy földi isten,

Ő lesz az én legnagyobb kincsem

Legyen a Földön övé minden

Nála nagyobb senki sincsen

A föld porából megformállak

Képmásomra alakítlak

Életet lehellek orrodba

Áldásom indít utadra

7. Nap

„A hetedik napra elkészült Isten a

maga munkájával, amelyet alkotott,

és megpihent a hetedik napon egész

alkotó munkája után. Azután

megáldotta és megszentelte Isten a

hetedik napot, mivel azon pihent meg

Isten egész teremtő és alkotó

munkája után”

Óó….

És legyen a Földön boldog mindenki

Óó…

És legyen a Földön boldog mindenki

3)Ádám magánya

Olyan közel vannak a csillagok

Mint az éjszakákhoz a nappalok

Majdnem elérem őket

De ők már mind felnőttek

Kezem nyújtom feléjük még

De nem érem őket el, mond meg mért

Refrén

Itt van minden egy karnyújtásra

Mégse vágyok semmi másra

Csak egy százszorszépre, egy hóvirágra

Csak egy őszinte igaz társra

Aki olyan, mint én mégis egész más,

Aki több lenne, mint egy látomás

Akivel együtt ébrednék minden reggel

Akivel együtt lennék teljes ember

Valaki kell, aki átölel

Valaki kell, aki felnevel

Valaki kell, aki átölel

Valaki kell, aki felnevel

Hiába szépek a csillagok

Hiába szépek a nappalok

Hiába szép, ahogy ragyog a nap

Ha egyedül nézem minden nap

Ahogy a fákon az a sok madár

Mindegyike – a párjára vár

4)Ádám és Éva duett

„Nem jó az embernek egyedül

lenni, alkotok hozzá illő

segítőtársat”

Nehéz még elhinnem,

Hogy itt állsz előttem

És az aranyszínű naplemente

A víztükörre hidakat festve

Összeköti a szívünk partjait

Összeköti a szívünk útjait

Aranysárga fényével

Örökké tartó drágakővel.

Mélyen a szemedbe nézek

És magamat látom benne

Magamat látom benne

Magányt elfeledve

Mélyen a szemedbe nézek

És téged látlak benne

Mégis egész más vagy

Velem kiteljesedve

Halleluja tenéked

Szóljon most hálaének

Mindazért, amit Tőled kaptunk

Összetesszük két kezünk

Szivárványszín életünkért

Cserébe semmit se adtunk

5) Kísértés

„A kígyó pedig ravaszabb volt minden

mezei állatnál, amit az Úristen alkotott”

6) Bujdosás

„Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy

mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és

ágyékkötőket készítettek maguknak”

Isten

Szellős alkonyat van, és ahogy járok, kelek a kertben,

Látom a bűnötök a lelketekben.

Hol vagytok, merre jártok, járuljatok elém,

Nem menekülhettek előlem, ott ahol minden az

enyém.

Ádám + Éva

Meghallottuk hangodat, és elbújtunk előled, hogy

Mezítelen testünket elrejtsük előtted.

Meghallottuk hangodat, és elbújtunk előled, hogy

Bűnnel terhelt lelkünket elrejtsük előtted.”

Isten

Honnan tudtad ember, hogy mezítelen lettél

Vagy tán a tiltott tudás fájáról ettél

Hisz megmondtam e tettnek büntetése halál

Szövetségünk miattad mégis ily végre talál

Ádám

Miért adod a fát, ha úgysem ehetem gyümölcsét

Miért kívántatsz véle, ha megtiltod az ízét

Miért adsz mellém asszonyt, ki megkínált gyümölccsel

Miért nekem kell elszámolnom a végzetes bűnnel.

Isten

Hogy legyen másik utad, s akaratod szabad legyen

Ezért tettem egy hibát a tökéletesben

De feleséged vétke, ne mentsen fel téged

Szabad döntésed volt, hogy a tudást megízlelted

Éva

A kígyó szedett rá, hogy ellened vétkezzem,

Ő beszélt rá arra, hogy a tudást megízleljem

De tisztaságomat ő elvette így tőlem

És féltem büntetésedtől, hát elbújtam előled

7) Büntetés

Álmom voltál

Átok lettél

Szemem fénye

Elfeledtél

Tűnj el innen

Ne is lássam

Bűnös arcod

E tiszta világban

Átok lettél

Álmom voltál

Pokolfajzat

Megtagadtál

Légy száműzött

Kitagadlak

Szabad lettél

Élj magadnak

8) Jövőbe látás

/Madách: Az ember tragédiája alapján/

Álmodd ember a valóságot, lásd meg mit

tettél és mit fogsz tenni. Hiszen a jövő

megíródott, csak még nem érted mit miért

tettél. Eszmék után futsz? Vagy győz az a

véges ész, amit isteninek mondasz, mégis oly

jelentéktelen az évek milliói között.

Szabadon döntöttél sorsodról, hát lásd hova

jutsz egyedül:

Nem ehettél a halhatatlanság fájáról, hát olyan dolgot kívánsz tenni,

mitől fenn marad a neved? Dicsőség és hatalom, e kettő kell neked. De

nem csak most, hanem örökké? Görcsösen küzdesz de mind hiába,

mondvacsinált a boldogságod, ha a többi embert a sárba tiprod.

Nekik te csak egy sötét isten leszel, akit gyűlölni fognak egy életen át.

IV. szín : EGYIPTOM

Hát menekülj a szabadságba! Ez már ismerős lehet neked. Küzdhetsz

a magad erejéből, egyenlő esélyekkel, egyenlő célokért. Más

előrébb jutott, mint te? Talán érdemtelenül? Mond, mit érzel! Irigység

van szívedben, messze a megbékéléstől? Tisztelnéd, de nem tudod,

már késed megfented a sötétben.

V. szín : ATHÉN

Látom eleged lett az eszmékből. Élni akarsz jól és lehetőleg minél

többet. Kineveted az erényt, a törvényt, a halált és mindent, csak a kéj,

a mámor vezet. Carpe diem! – Élj a mának, mert a holnap már nem

biztos. Feslett nők csókját vágyod, miközben a szíved elfojtod.

Látszólag szép, és célratörő. De ott van benned ezernyi elhallgatott,

visszafojtott kérdés válasz nélkül. Van kiút?

VI. szín: RÓMA

Van kiút! Látod! Érzed? Még nem, de alakul. A lényeg a harc a

kereszt alatt az örömhír nevében. Próbálod érteni, de a dogmák

üressége a lelkedet sebzi. Ne érezz, csak harcolj, ha kell ölj is érte!

Miért is? A keresztért! Azért a keresztért, ami azt mondja, hogy ne

ölj és érezz és szeress? Vérbe fagyva szeretsz, és látod, tudod, hogy

Ő is… Mégis ott az a fal, az a rács, ami nem omlik le, akármennyire

is imádkozol. Na de kihez imádkozol? Hát ahhoz akit ott hagytál

azért a tudásért, amit valójában nem is akartál tudni. Most már

viszont tudnod kell, félúton nem maradhatsz, értened kell mindent.

VII. szín: KONSTANTINÁPOLY

Értened kell a számokat, a csillagokat, a fényeket, a távolságot. A

csodákat megfejtetted, ízekre bontottad, és így valahogy már nem

is olyan elbűvölők. Annyi mindent tudsz a szívről és az észről és

mégis milyen keveset. Mennyit ér a tudás? Hát ez is mérhető? Persze,

pénzzel. Minden megvehető? És az igazság? Azt mond, ami igaz,

vagy azt ami sokat ér? Sokat ér, de kinek? Nekem? Neked? Vagy

az emberiségnek?

VIII. szín : PRÁGA

Talán összeállt a kép. Mindenki törtető szarvasnak született, de valaki

bíbor színű köntössel a hátán és aranyszínű koronával a fején, valaki

pedig ásóval a kezében és korona nélkül. Hát hol itt az egyenlőség,

hol itt az igazság, hol itt a szabadság? Hát küzdjél és küzdjön

mindenki, ahogy csak bír, az élete árán is! Az életnek is van ára? Ki

szabja azt meg? Te magad? Vagy mások? Pont azok, akikért éltél és

küzdöttél? És pont azok szabják meg a legalacsonyabb árat? Na de

ennyire alacsonyat? Egy pallost, ami alá utoljára hajthatod a fejed?

Milyen érdekes, pár perce még te szabtad meg ilyen alacsonyan

mások életének az árát, most meg a tiedet szabják meg ugyanazok.

Hát ez a szabadság… Csak egy jó beszéd kell, csak egy féligaz

mondat, csak hajlított valóság, mellé ingyen cirkusz és kenyér és pénz.

IX. szín : PÁRIZS

Kezded érteni. Eszméid fejlődnek. Talán a pénz a kulcsa mindennek,

talán ez a mozgatórugó. Pénzzel minden megvehető. Szinte… És a

halhatatlanság, a szerelem? Meg lehet lenni nélkülük. Micsoda

eszem: szabad verseny. . Kicsit dezsávű, de azért nézzük végig!

Egyszerre akarsz dicsőséget, hatalmat, szabadságot és persze

egyenlőséget, mellette jólétet, pompát, tudást. A nemes cél és a hit

elmaradhat. De hol a határ? Mennyi az elég? Semmi sem elég.

Kapzsiság, Fukarság, Irigység… Ha lenne olyan, hogy elég, akkor

utolérne téged az unalom, és addig is a másik lehet, hogy többet

szerezne nálad. Lehagyott téged a versenyben? Az eszme jó lenne,

mégse jó senkinek.

Süllyed minden, lángra kap a város. Sodoma és Gomora nem volt

elég? Még egy város? Ez nemcsak egy város, ez az egész világ.

Nem, ez nem dezsávű. Ez egy ördögi kör!!! Ördögi?...

XI. szín : LONDON

9) Javíthatatlanok

/Noszticzius Vilmos - Promise/

Gyertyafénynél tervezem

A következő életem

Két út közt a harmadikhoz

Térden csúszva érkezem

Mondjuk ki, hogy elveszett

Én is elhiszem, ha te is, ha te is elhiszed

Ezek vagyunk láthatod

Úú… Javíthatatlanok

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

Szenteltessék meg a Te neved,

Jöjjön el a Te országod,

Legyen meg a Te akaratod,

Amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket

add meg nekünk ma,

És bocsásd meg vétkeinket,

Miképpen mi is megbocsátunk

az ellenünk vétkezőknek,

És ne vígy minket kísértésbe,

De szabadíts meg a gonosztól.

Mert tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség,

mindörökkön-örökké. Ámen.

10) Megbocsátás

/Új ének: 53, Pekka Simojoki/

A mélységből halld meg Uram kiáltok hozzád

Halld meg Uram hangomat

Sötétségből vágyódom a világosságra

Halld meg Uram hangomat

Sivárságban élő vizet keres a lelkem

Halld meg Uram hangomat

Ajándékul új éneket írj a szívembe

Halld meg Uram hangomat

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta,

hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”