1. tétel

Károly Róbert Gazdaságpolitikája

Bev: Az Árpádház kihalása utáni korszak az interregnum. Ez 1301-től 1308-ig tartott. E idő alatt uralkodtak királyok, azonban egyikük sem teljesítette maradéktalanul az elismert koronázás kritériumait. A szent korona használatához elengedhetetlen feltétel volt Fehérvár majd Pozsony helyszíne és az esztergomi érsek celebrálása.

Károly Róbert sem felelt meg először a feltételeknek, de miután II. Vencel lemondott a trónról, Bajor Ottó pedig kimenekült az országból, így Károly egyedül maradt, mint királyjelölt és egyre több híve lett. 1310.augusztus.27-én harmadik alkalommal is megkoronázták, így végül király lett. Uralkodásának kezdetén azonban a főurak kezében volt a hatalom. Országrésznyi területeik voltak, fosztogattak, adót szedtek és háborúztak is, kiski-rályként viselkedtek. Ekkor I. Károly hozzákezdett az ország belső rendjének helyreállításához. Diplomáciai úron nyeri meg a vele szembenállókat és katonai erővel számol le velük. Károly Róbert folyamatosan győzte le a kiskirályokat, s növelte a királyi birtokállományt. Az egyik legnagyobb csata Rozgonynál volt. Azonban Csák Máté területét Károly Róbert csak a tartományúr halála után tudta visszaszerezni. A királyi birtokok visszaszerzésével Károly Róbert hatalma megszilárdult.

Belpolitika:

- A király hozzálátott az egy személyéhez hű bárói réteg megszervezéséhez. Honorbirtokokat adományozott, ami azt jelenti, hogy addig kapja meg valaki a birtokot, amíg a hozzá kapcsolódó tisztség az övé. (a honorbirtokét cserébe a bárók katonáskodtak, s különböző hivatalokat viseltek.) Ezzel növeli a királytól való függőséget és, így az új bárók hűségesek maradtak királyukhoz, ugyanis megélhetésük jórészt Károlytól függött.(Pl. mert a honort a király bármikor visszavehette, így akadályozta meg, hogy a bárók túlságosan megerősödjenek.

Politikai támaszként alkalmazza az új nagybirtokosi arisztokráciát 

- A kezdeti idők után a király már nem hívott össze országgyűlést, hanem a tanácsosaival (ezek is bárók) együtt irányította az országot. (Ez a királyi hatalom megerősödését mutatja)

- A magyar haderőt a királyi seregek, a bárói és vármegyei bandériumok, valamint a kun könnyűlovasság alkotta. Támadó hadjáratok alkalmával a királynak fizetnie kellett a nemeseknek.

A hűséges bárói réteg „létrehozása” és a szükséges intézkedések után Károly Róbert hozzáláthatott a gazdasági reformok végrehajtásához.

Célja a központi hatalom megerősítése volt. Ennek megfelelően hozta intézkedéseit.

Gazdaságpolitika: A birtokadományozások jövedelem-kieséssel jártak, így Károly Róbert a királyi jogon szerzett jövedelmekre támaszkodott (adók, vámok, monopóliumok). A regáléjövedelmek növelésének érdekében Nekcsei Demeterrel ( gazdasági szakember) reformok egész sorát hajtották végre.

- A nemesércek felkutatásának és bányászatának fokozása érdekében a bányabér (urbula) egyharmadát átengedte a földek tulajdonosainak, akik így közreműködtek. (Ez nagy változás volt, hiszen előtte a földesúr nem volt érdekelt a bányák felkutatásában, így eltitkolta azt.)

Ércbányák: Telkibánya, Körmöcbánya, Selmecbánya, Zólyombánya, Felsőbánya, Besztercebánya. (Atlasz.38.old)

- Értékálló aranyforintot vezetett be 1326-tól. Az ezüstpénz megmaradt, de aprópénz lett. A nemesérc forgalmára királyi monopóliumot állított fel: a nemesfémet pénzzé verését a kamarák végezték, amelyek élén a kamaraispánok álltak.

- A király elesett a pénzrontásból befolyó haszontól, ennek ellensúlyozására bevezette a kapuadót. Minden olyan kapu után fizették, amelyen átfért egy szekér.

- Bevezette a harmincad vámot, ezt a főútvonalak mentén lévő harmincad helyeken kellett fizetni. Ez kereskedelmi vám volt.- A király jövedelme volt még a birtokaiból származó pénzösszeg.

- Cenzus (a városok egy összegben fizetett adója)

- Ezen kívül külön megadóztatta a zsidókat, kunokat, jászokat.

- Katonai reformjával lehetőséget adott a földbirtokosoknak (honorbirtokosoknak), hogy hadseregüket megtarthassák, azonban maguknak kellett finanszírozniuk azt, a honorbirtokért cserébe. Ha a katonák létszáma meghaladta az 50 főt, a földbirtokosnak lett egy bandériuma (zászlóalja). Megengedte tehát a földesúrnak, hogy hadserege a saját zászlója alatt harcolhasson. Azonban, ha a földbirtokos nem tudott kiállítani egy 50 fős sereget, akkor saját magának kellett harcolnia. Ez volt a banderiális hadszervezet. Ezen kívül még voltak segédseregeink is: a kunok, a jászok, és a székelyek. Ritkán zsoldos csapatok is csatlakoztak.

- Néha kivetett rendkívüli hadi adót is. Ezt azonban csak a földesurak beleegyezésével szedhette be.

- Károly a harmincas évektől az egyházat is megadóztatta és a tized egyharmadát saját kincstárba juttatta. (Emiatt a pápával összetűzésbe került)

Külpolitika: Károly alapvetően békés külpolitikát folytat.

Dinasztikus kapcsolatokra törekszik.

- 1335-ben a visegrádi királytalálkozón III. Kázmérral (Lengyelo.) és Luxemburgi Jánossal új, Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal megnyitásáról, illetve külső támadás elleni védelmi szövetségről egyezett meg. Segített rendezni a két uralkodó közötti viszályt (a cseh király lemondott a lengyel trónról, cserébe megkapta Sziléziát). (legnagyobb külpolitikai sikere)

- 1339-ben dinasztikus megállapodást kötött Lengyelországgal, melynek értelmében III. Kázmér halála után Károly Róbert fia, Lajos kapja a lengyel trónt. (Harmadik felesége, Erzsébet lengyel)

- Csehországgal is jó viszonyt ápol.

- Viszont összetűzésbe kerül Ausztriával. Az 1322. szeptemberében vívott Mühldorfi csatában Habsburg Frigyest támogatva nem győz ugyan, de így is sikerül visszaszereznie Pozsony vármegyét. 1328-ban fegyverrel szerzi vissza a korábban Ausztria által elfoglalt Muraközt. 1330-ban súlyos vereséget szenved Basarab havasalföldi vajdától.

Bef: Károly Róbert gazdaságilag erős országot hagy maga után. Utóda, fia, I. Nagy Lajos (1342-1382) rengeteget háborúzik, gyakorlatilag elherdálja, amit apja összegyűjtött.

2. Tétel

A második ipari forradalom

Bev: A második ipari forradalom a 19. század második felében átformálta az egész Európát és az USÁ-t.

Fogalma: A második ipari forradalom az ipari termelés új korszaka és a polgári átalakulás megszilárdulása.

Az ipari forradalom átalakította a társadalmi szerkezetet, az életmódot, hozzájárult a népesség ugrásszerű növekedéséhez és a városiasodáshoz.

Életmód: A társadalomban a mezőgazdasági népesség csökken, az ipari munkások száma nő, később az ipari munkások növekedése megáll, s a középosztály nő.

Kialakultak a nemzetállamok.

Az állam és az egyház szétvált. (kultúrharc)

Fejlesztések következtek be az oktatásban.

A népességszám gyorsan nőtt.

Keleten a régi és új társadalom együtt élt, (tehát torlódó társadalom volt)

Új hivatalok jelentek meg, amik ezelőtt nem voltak: Posta, Közlekedési vállalatok, Kórház.

A Fejlődést új találmányok segítették:

A telefon. (Bell)

A robbanómotor. (Daimler Otto, Benz, Bánki Donát)

A repülő. (Wright-testvérek)

A léghajó. (Zeppelin)

A vezeték nélküli távíró. (Marconi)

Ipar: Lényeges változás következik be a gazdasági struktúrában: elegendő munka és tőke lett, amely egyre inkább az iparba áramlott.

Az ipari termelés állandóan növekedett. A fejlődés motorja a nehézipar lett. A fejlesztések egyre szorosabban kötődtek a tudományos eredményekhez, amik új eljárások, új erőgépek, anyagok alkalmazását tették lehetővé. A felhalmozott tőkék segítségével lehetőség nyílt az újítások ipari alkalmazására.

A vasat felváltotta az acél. A korszak új energiaforrása a kőolaj lett, új erőgépe pedig a belsőégésű motor.

A különböző iparágak is mind fejlődésnek indultak:

Az elektromos ipar: Rendkívüli gyorsasággal terjedt az elektromosság világszerte. Feraday felismerte az elektromágneses indukciót, elterjedtek a villamos motorok. A villamosság elsőként a világítást forradalmasította és lehetővé tette a három műszakos termelést és a futószalagok működését. A legnagyobb feltaláló Edison volt, aki több, mint 1000 találmányával forradalmasította az elektromosságot. Ő alkotta meg a szénszálas izzót, a fonográfot.

A vegyipar fejlődés e lehetővé tette a papír, üveg, cement, gumi, kerámia és alumíniumgyártást.

Az olaj üzemanyagként való alkalmazása pedig Rudolf Diesel nevéhez köthető.

A hadiipar: Alfréd Nobel svéd fizikus felfedezte a dinamitot, ezzel széles körben alkalmazhatóvá tette a nagyhatású robbanóanyagot, a nitroglicerin. Az acélipar és a gépipar újításai, az ismétlő és sorozatvető fegyverek elterjedése jelentősen megnövelte a tűzerőt.

A közlekedés: A belső égésű motor hatására az autók szerepe egyre nagyobb lett. Amerikában a Ford cég megvalósította a tömegtermelés új, hatékonyabb formáját, a szalagrendszert. A repülés is ennek hatására valósulhatott meg.  A levegő meghódítása két úton indult el, léghajóval és repülőgéppel. Végül a mozgékonyabb és biztonságosabb, bár a korszakban teher és személyszállításra alkalmatlan repülő nyert teret. A tömegközlekedés létrejötte létfontosságú volt, mivel a lakóhely és a munkahely elkülönülése hatalmas embertömegek napi mozgását igényelte. Az üzemanyag szükséglet megnőtt, így megkezdődött a kőolajbányászat. A kőolaj feldolgozása új iparágat teremtett: a petrokémiát melynek legfőbb terméke a benzin és a gázolaj volt.

A mezőgazdaságban Európa nyugati részén farmergazdálkodás (USA), a tőkés bérleti rendszer, a szabad paraszti gazdálkodás alakult ki, míg keleten az agrárfejlődés jellemző (nagybirtok túlsúlya). A gépek megjelentek a földeken is. A század közepén már kitűnő cséplőgépek álltak rendelkezésre. A 20. század eleje pedig meghozta az univerzális erőgépet (a hernyótalpas, robbanómotoros traktort). A vegyipar sikerei lehetővé tették a műtrágya felhasználását.

A monopóliumok: A második ipari forradalom idején óriási beruházásokra került sor, ami egyes tőkésvállalatok, csoportok együttműködéséhez, az ipari és a banktőke összeolvadásához vezetett. A tőkekoncentráció érdekében bizonyos cégek összeolvadtak, mások felosztották egymás közt a piacot, esetleg ármegállapodással csökkentették a versenyt. A tőkéscsoportok között kialakult kapcsolatokat összefoglalóan monopóliumnak nevezzük. A monopóliumokat vállalkozói csoportok vezették. a monopólium a tőkéscsoportok között kialakuló kapcsolat.

Bef: Az ipari forradalom következtében tehát megindult az európai gazdaság önfenntartó növekedése, lehetővé vált az anyagi javak és szolgáltatások gyors megsokszorozása

A XVIII. századi gazdasági fellendülés általános modernizációs folyamatot indított el. Kibontakozott az ipar, a mezőgazdaság, az infrastruktúra, a városok forradalma, megváltozott a társadalomszerkezet, megsokszorozódott a népesség.

3. Tétel

Gazdasági élet a dualizmus idején

A magyar gazdaság a dualizmus idején: Előzmények: Az 1867-es kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia új alapra helyezte az osztrák-magyar viszonyt. Politikai stabilitást, folyamatos fejlődést eredményezett, mind az iparban, mind a gazdasági életben. Később megszületett a 10 évre kötött (később mindig megújítandó) ún. „gazdasági kiegyezés” is, mely számos tekintetben egységesítette az új állam belső piacát (közös pénzügy, közlekedés, mértékrendszer)

A gazdasági kiegyezés keretében meghatározták a kvótát. Mely kimondta, hogy Magyarország és Ausztria mennyi százalékban vesz részt a közös költségekben. A következő megállapodás született: Magyarország 30 %-ban, míg Ausztria 70 %-ban. A gazdasági kiegyezés pontjai nagyban hozzájárultak a fejlődéshez, hiszen Magyarország államadósságát eltörölték,közös vámterületet hoztak létre, ennek hatására a magyar agrártermékek akadály nélkül juthattak piacra. Közössé vált a pénznem (korona), közös lett a kereskedés.

A dualizmus korában, amely 1867-től 1918-ig tartott, demográfiai robbanás bontakozott ki.

Népességvándorlás vette kezdetét (3 fajta):

Belső emigráció Budapest felé

Kivándorlás Amerikába

Bevándorlás az országba (német, cseh szakmunkások, zsidók)

A magyarság arányának szám növekedett (A magyarok lakta területen történő demográfiai robbanás, a kivándorlás jelentősége a magyarok számára (jelentéktelen) és a bevándorlók assziminálódása következtében.

A magyarok és a nemzetiségiek:

A magyar vezető réteg az assziminációt támogatja, eszköze az oktatás.

A magyar nyelv szerepe megnőtt. A nemzetiségiek passzív ellenállást folytatnak, területi anatómiát (önállóságot) kérnek.

A birodalom föderatív átalakulását követelik a csehek.

A románok és a szerbek részéről elszakadási törekvések kezdődnek

A zsidók egyenrangúak lettek politikai szempontból, ugyanakkor szórványosan jelentkezik a zsidó gyűlölet.

A cigányság számáról nincs pontos adat, számuk nő. Vándorló életmódot folytatnak.

A magyar gazdaság ebben az időszakban fejlődött legtöbbet:

Hitelszervezetek: Megalapultak közszolgáltatások (Pl.: posta). A korszak elején a magyar tőke hiánya problémákat okozott, így a kezdetekben az osztrák tőkétől függött a magyar gazdaság. Majd a 80-as illetve a 90-es években a magyar tőke vált mérvadóvá. A hazai nagy bankok tőke ereje jelentősen megnövekedett. Ezzel párhuzamosan a külföldi tőke nagysága csökkent.

Bár az 1873-a világméretű gazdasági válság visszaesést okozott, az 1880-as évektől ismét jelentős gazdasági fejlődés indult meg. Jelentősebb kereskedelmi-és hitelintézetek: Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Magyar Általános Hitelbank, a bécsi Creditanstalt fiókjai.

A korszak másik nagy jellemzőjeként az ipar fejlődését tartjuk számon.

Ipar: Az ipari termelés nyolcszorosára növekedett a korszakban. Elsősorban a mezőgazdasághoz kötődő iparágak fejlődtek (malomipar, szeszipar, cukor-és konzervipar), de a bővülő bányászat hozzájárult a vas-és acélipar erőteljes növekedéséhez is. A villamos-energia elterjedése, a vegyipar gyors kibontakozása a világgazdaságban végbemenő változásokat mutatták. Világszínvonalú technikák-technológiák alkalmazása mellett, kiváló külföldi és magyar mérnökök álltak a fejlesztések hátterében.

Jelentősebb vállalatok: Salgótarjáni Kőszénbánya Rt, Óbudai Hajógyár, Láng Gépgyár, Ganz Villamossági Gyár, Csepeli Weiss Manfréd Művek.

Mindezek ellenére számos iparág alig fejlődött (textilipar), s a magyar iparnak meg kellett

küzdenie az erős cseh-osztrák versenytársakkal. Az infrastruktúra fejlődése adta a

gazdasági növekedés szükségszerű hátterét. Az egyre bővülő vasúthálózat, a javuló közutak, az elterjedő hajózás, hozzájárultak a belső piac egységesedéséhez. Megkezdődtek a jelentős folyószabályozások (művelhető földterületek keletkeztek), a vízrendezési munkálatok, hídépítések, kiépülő távíró-és telefon- és postahálózatok fontos alapjait adták a gazdaság növekedésének.

Az állami gazdaságpolitika a szabad versenyt szorgalmazta. Kereskedelmi–és iparkamarák, gazdasági

testületek alakultak, az állam aktív támogatóként lépett fel. A nagy összegű, lassan megtérülő, fontos

beruházásokat számos módon segítette (kamatbiztosítás, állami segély, állami hitel, adó-és

illetékmentesség), sőt az állam maga is vállalkozott: számos erdő, bánya, ipartelep került az állam

tulajdonába, de a vasút is (MÁV) ezek közé tartozott.

Mezőgazdaság: A mezőgazdasági termelés a tárgyalt időszakban megkétszereződött. Bár megmaradt a nagybirtok túlsúlya, a birtokokon új termelési eljárásokat alkalmaztak (háromnyomásos rendszer helyett vetésforgó, ugar felszámolása). A technikai korszerűsítés nem mindenütt történt meg, mert nagy tömegű, olcsó falusi munkaerő állt rendelkezésre. A gazdaságokban főleg gabonát termeltek, de a burgonya, cukorrépa, és ipari növények termesztése is egyre jelentősebbé vált. A korábban jelentős juhtenyésztés háttérbe szorult, helyette az értékesebb marha és sertésfajták meghonosítása kezdődött el. A híres magyar szőlő-és bortermelés a filoxéra-járvány miatt tönkrement, új telepítéseket kezdtek a homokos Alföldön. A birtokok pontos felmérése, majd telekkönyvezése is elősegítette a mezőgazdaság tudatos irányítását.

4. Tétel

A nagy gazdasági világválság

A válság kezdete: 1929. október 24-én New-Yorkban kezdődött az ún. fekete csütörtök. A részvények árfolyama zuhanni kezdett. A tőzsde összeomlása gazdasági visszaeséshez vezetett.

A válság okai:

- Alapvetően túltermelési válság volt.

- Felborult a kereslet és a kínálat egyensúlya.

- Óriási mennyiségű mezőgazdasági termék vált eladhatatlanná.

A válság jelei:

Nem indultak új beruházások.

- Visszaesett a kereslet.

- Csökkent a termelés.

- Munkanélküliség jelentkezett.

- Nem volt vásárlóerő, így a válság tovább gyűrűzött.

- Bank és hitelválság bontakozott ki, így nem lehetett kölcsönhöz jutni.

A válság kezelése: A hagyományos technikák, mint pl. a takarékoskodás nem vezettek eredményre.

Az áruk megsemmisítése sem segített.

Keynes elmélete: A válságból való kilábalás elméleti összegzésére John Keynes, angol közgazdász vállalkozott.

Keynes programjának lényege: Szakít a gazdasági liberalizmussal.

Javaslata, hogy növelni kell a keresletet és az államnak be kell avatkoznia a gazdasági életbe. Fejleszteni kell az infrastruktúrát, így lesznek munkahelyek, bővül a fizetőképes kereslet, és megszűnik a munkanélküliség.

Következmény: Az elveket alkalmazni kezdték, ennek hatására gazdasági fellendülés kezdődött.

Két útja van a válságból való kilábalásnak:

1. Az első, hogy a polgári demokráciák megerősödnek, ezt az USÁ-ban, Angliában és Franciaországban alkalmazták.

2. A második, hogy diktatórikus rendszerek jönnek létre, mint Pl. Németországban.

A válság hatása: Legsúlyosabban az USÁ-t és Németországot érintette.

USA: Az USA megerősödve került ki az első világháborúból, amely már a háború közben is kölcsönökkel segítette a Antantot, de a világgazdasági válság, hatással volt rá.

Mélypontja 1932-ben volt.

Itt a munkanélküliség óriási volt, 30-40%.

Roosevelt gazdasági- politikai programja a New Deal: Az új elnök Roosevelt lett, aki az állami gazdaság beavatkozásának elvét, amelyet John Maynard Keynes dolgozott ki gazdaságpolitikáján keresztül megvalósította.

Tartalma:

· Feladja a szabadpiaci elveket.

· Erőteljes állami beavatkozást valósít meg.

· Bankzárlatot rendelt el, hogy helyre állítsa a bankok iránti bizalmat.

· Megteremtette a mezőgazdasági termelés és fogyasztás egyensúlyát.

· Támogatta a farmereket.

· Állami beruházásokat indított el.

· Fejlesztette az infrastruktúrát.

· Létrejött a közmunka program.

· Szabályozta a monopóliumok működését.

· Létrejött az ún. Kék sas mozgalom: Ezzel a jellel látták el saját országuk termékeit, amelynek célja, hogy amerikai termékek vásárlására ösztönözzön.

Eredmények: A 30-as évek közepétől mutatkoztak, de háborús konjektúra (fellendülés) Oldotta meg a válságot.

Németország: A Weimari Köztársaság rövid időszakát gazdásági világválság elsodorta Németországban, de Németország már a válság kirobbanása előtt 5 milliárd dollárnyi hitellel rendelkezett, aminek a felét, 2,5 milliárdot a jóvátétel fizetésére fordítottak. Sok történész a magas munkabérekben látja a gazdasági problémák forrását, aminek hatására folyamatosan veszített aranytartalékaiból az ország. 1931 júliusában csődbe ment az egyik jelentős bank (Darmstädter- und Nationalbank.) A Jegybank nem tudott az aranypénzrendszer miatt segíteni a bankon, így július 13-án bankszünnapot rendelnek el. A kormány fizetési moratóriumot is hirdet. Franciaország ajánl hitelt Németországnak, de ezt politikai feltételhez köti, amit a németek nem fogadnak el a „sértődöttségi politika” miatt, aminek a célja a Versaillesi-békerendszer újratárgyalása. Végül az USA után Németországot sújtotta a leginkább a válság, ezért is erősödhettek meg annyira a szélsőséges pártok.

Európa: Válság: Európában az első világháború után a gazdasági kimerülés, az anyagi és az emberi erőforrások pusztulása és a kereskedelmi kapcsolatok megromlása miatt a gazdasági fejlődés jelentősen visszaesett.

Megoldás: A válságból való kilábaláshoz dolgozták ki a Dawes tervet.

Tartalma: Az amerikai kölcsönökkel és befektetésekkel a német gazdaság helyreáll. Németország képessé válik a jóvátétel fizetésére, ennek hatására az Angolok és a Franciák törleszteni tudják az USÁ-nak a felvett kölcsönt.

Következmény: Európában megindult a fejlődés. A fejlődés nagyban függött azonban az amerikai tőkétől, így az Amerikai válság hatása Európát nagyban érintette. Tömegessé vált az elszegényedés, és a társadalom középső rétege egyre vékonyabb lett. A felső réteget nem érintette nagymértékben a válság.

Bef: Az 1929-es válság komplex válság volt, amely kiterjedt minden gazdasági szektorra, hatással volt a politikai berendezkedésre és az emberek szemléletmódjára is. Összességében azonban nem született világméretű válasz a válság kezelésére, csak lokális, helyi megoldások léteztek.

A válság után: Az ipari forradalom harmadik hulláma, mely az USA-ban indult, elősegítette a válság utáni fejlődést. Beindult a kőolaj és az elektromos áram szolgáltatása, a gépkocsigyártás ipari húzóágazattá vált: autópályák, hidak, alagutak, benzinkutak és javítóműhelyek, autós vendéglátó-egységek épültek szerte a világban. Megindult az első (London-Párizs) légijárat is. A hírközlést segítette a rádiózás elterjedése. A háztartásokban megjelennek az elektromos háztartási gépek, s az első műanyag, a bakelit.

5. Tétel

A középkori város

Bev: A korai feudális kor kialakulását a történelemben szükséghelyzet hozta. A feudalizmusra áttérő népek életében az állam és jog fejlődése sok közös vonást mutat.

A feudalizmus korszakolása: Korai, virágzó és kései.

A korai feudalizmust az önálló gazdálkodás jellemezte.

A virágzó feudalizmus időszakában az árutermelő és pénzgazdálkodás jellemző.

Településviszonyokban lényeges változás a városok kialakulása.

A középkori város: A középkori város olyan erődített helyeken alakult ki, amelyek közel feküdtek a távolsági kereskedelem útvonalához. A kereskedőknek-biztonságuk érdekében-szükségük volt a sánccal vagy fallal körülvett helyekre, ahol áruikkal együtt meghúzódhattak. Áruik vonzották a környék kézműveseit és jobbágyait.A megerősített helyek közé tartoztak:

· a püspöki székhelyek

· a világi uradalmak várai

· gyakran építettek kereskedőtelepet (ha nem volt püspöki székhely, vagy vár)

A városok típusai:

· Az agrárváros lakói többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak. E városok zöme a földesúr fennhatósága alatt maradt, s csak a bíráskodási önkormányzatot sikerült elnyerniük.

· Az ipari és kereskedővárosok termékeit a város környékén-az úgynevezett piackörzetben – értékesítették. Ezek a városok általában kivívták a teljes önkormányzatot, s csak az uralkodónak fizettek adót.

· A távolsági kereskedelemre berendezkedett városok voltak a legnagyobbak, amelyek szintén az uralkodók fennhatósága alá tartoztak.

A középkori város lakói: A kereskedők a megerősített helyeket kezdetben csak átmeneti szálláshelyül használták. Tömegesen érkeztek viszont olyanok is, akik állandó lakhelyet kerestek a falak mögött. Ezek a föld nélküli emberek az éhínség vagy a háború sújtotta vidékekről menekültek, és mint a kereskedők alkalmazottai-elárusítók és raktárosok- tarthatták fenn magukat. Ez az életforma-amely kevesebb kötöttséggel járt, és a földművelésnél könnyebb munkát jelentett-hamarosan a jobbágyokat is megkísértette. Egyre többen szöktek el a telkeikről, hogy kereskedelmi központokban éljenek. Magától értetődő, hogy a falvak kézművesei szintén az értékesítő helyekre vándoroltak. Itt juthattak hozzá az iparűzéshez szükséges segédanyagokhoz, itt adhatták el fölösleges gyártmányaikat.

Sokan közülük végleg a falak között maradtak. Velük egész iparágak-mint például a posztókészítés – költöztek be a kereskedelmi központokba.

A benépesülő vár és a vásárhelynek otthont adó külváros ekkorra már teljesen összeolvadt.

A céhek: Az új keletű középkori városokban hamar kialakult az a gyakorlat, hogy a város kézművesei a várost környező vidék parasztságának adták el termékeiket, akik ennek fejében élelmiszereket szolgáltattak a polgároknak. A városi ipar tehát kezdetben csupán a város piackörzetének termelt: azaz a kézműves áruk megjelenési helye inkább a hetipiac, mint az országos vásár volt. Egy-egy iparág kézművesei a XII. sz-tól kezdve megkísérelték monopolizálni a városok zárt piackörzeteit. Az idegen árukkal szemben és a minőség védelmében éppen ezért érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek. A céhek kiváltságait a városi tanács is elismerte. A céhek elérték, hogy a városi piacon csak a városi céhekbe tartozók értékesítették termékeiket, s lehetetlenné tették a céhen kívüli kézművesek – a kontárok – működését.

A XIII. sz.-tól kezdve a céhek társadalmában megindult a hierarchizálódás. A céhek tagjaiból álló céhgyűlés a céh élére – meghatározott időre – céhmestert választott, aki maga ítélkezett a céhtagok peres ügyeiben. Ő felügyelte a céhtagok közös vagyonát, ő kezelte a céh irattárát. Kötelezővé vált a 6-11 évig tartó inaskodás. Az inas, aki a mestertől szállást és élelmet kapott, valójában a céh szolgája volt. Az inasévek letelte után az inas fölszabadult: tagja lett a legények társaságának. A legények már bérezést kaptak, ám nem dolgozhattak saját számlájukra.

6. Tétel

A végvári élet

A végvárak az oszmán hódítás elleni magyar védelmi rendszer alapvető egységei voltak. A középkorban az ország déli határövezetében, majd a török uralom időszakában a Hódoltság peremén alkottak többé-kevésbé egybefüggő védővonalat. Ezzel a védvonallal szemben a török oldalon is kiépült az erődítmények rendszere, melyek szerepe nagyjából megegyezett a magyar várakéval.

A 16-17. századi Magyarországon a több tízezer fős végvári katonaság tagjai között képviselve volt minden társadalmi osztály és réteg, sokféle nép. A főuraktól kezdve - akikből persze többnyire kapitányok vagy főtisztek lettek - a kisnemeseken át a jobbágyokig; ők így akartak kitörni a sanyarú sorból. A magyarokon kívül délen főleg horvátok, északon szlovákok harcoltak. Külföldi zsoldosok is szép számmal akadtak.

A végvárak feladata: A végváraknak kettős funkciójuk volt. Egyrészt a körülöttük, mögöttük fekvő területeket védték, ezt nem úgy kell érteni, hogy a várak helyőrsége feltartóztathatott volna nagyobb támadó seregeket, hanem elsősorban a környékbeli lakosság számára nyújtott menedéket a betörő ellenséggel szemben. Emellett a nagyobb hadseregek hátában, az utánpótlási útvonalak zavarására, megszakítására volt elegendő erejük. Ezért a hódító hadjáratok az útjukba eső erődítményeket igyekeztek elfoglalni. Az ostromnak a várak méretüktől függő ideig ellenállhattak, azonban felmentő sereg nélkül általában a legnagyobb erődítmények is kapituláltak.

Másrészt portyáikkal az ellenség elérhető területeit pusztították, onnan adót szedtek, foglyokat ejtettek. Ez a szerep legalább olyan fontos volt, mint a passzív, védekező szerep, ezzel az ellenség területén tartották a háborút, megakadályozták a nyugodt termelést, kárt okoztak a másik félnek, megnehezítsék a nagyobb támadó seregek élelmezését. Ezt a harcmodort mind a magyarok, mind a törökök alkalmazták, és a végvár funkciójához olyannyira hozzátartozott, hogy még békeidőben sem hagytak fel a rajtaütések szervezésével. A rombolás mellett a portyázások szolgáltak az erő fitogtatására is, ami különösen fontos volt, amíg még a török-magyar határ a Délvidéken húzódott, és az ütközőállamok ingadozó uralkodói ahhoz pártoltak, akinél a nagyobb erőt sejtették.

A végvári vonal: Miután a törökök berendezkedtek Magyarországon, szükségessé vált az országon belüli új védelmi vonal megteremtése, amely az Adriai-tengertől egészen az Al-Dunáig húzódott (Szigetvár, Kanizsa, Győr, Komárom, Érsekújvár, Eger, Szatmár, Várad,Temesvár).

Az erődítményeket lovagvárakból és kastélyokból, udvarházakból, templomokból és kolostorokból alakították át. A kisebb várakban 20-40, a nagyobbakban 500 katona állomásozott, a Bécs közvetlen védelmét ellátó központokban ennél is több, akár 2000 katona is állomásozott.

Felbomlása: A 16. század elején a királyi hatalom meggyöngült, csökkentek a bevételek, és az ország báróit egyre ritkábban sikerült áldozatvállalásra bírni. Ennek folyományaként a várak rendben tartására, felújítására egyre kevesebb pénz jutott. Emellett a rendszer védelme ütőképes mozgó hadsereg nélkül nem volt lehetséges, és amikor a központ ennek biztosítására nem volt képes, a törökök sorra elfoglalták a magukra maradt erősségeket.

7. Tétel

A trianoni béke

Bev: Magyarország 1920. június 4-én írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt.

Előzmények:

A Párizs környéki békekonferenciát, ami az első világháborút zárta, 1919.január 18-án Versailles-ban tartották meg. 27 állam vett részt, több, mint 1000 küldöttel. A tényleges döntést a Tízek Tanácsa hozta, amiben az öt nagyhatalom (Amerika, Anglia, Franciaország, Olaszország, Szovjet-Oroszország) 2-2 képviselője volt jelen. Hivatalosan a wilson-i rendezőelv szerint hozták meg a döntéseket, aminek a lényege, hogy a határokat etnika alapon, a népek önrendelkezése alapján húzzák meg. Ám a határokat végül az antant hatalmak szövetségeseinek érdekében alakították. Így vált Magyarország számára nagyon előnytelenné az 1920.június 4-én megkötött trianoni béke.

A trianoni békeszerződés Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között az I. világháborút lezáró békeszerződés,amelyet 1920.június 4-én írtak alá a Nagy Trianon-kastélyban és amely többek között meghatározza Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait.

A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének része.

Tartama: A szerződést nem írta alá a szintén az Antanthoz tartozó USA, amely akkor nem lett tagja a Népszövetségnek.

Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezett a trianonival.

A magyar delegációt a tárgyalásokon gróf Apponyi Albert vezette. Szigorú értelemben vett tárgyalás nem folyt, az Antant képviselői fogadták a magyar küldöttséget, és egyszerűen közölték vele a feltételeket. Ezután átvették a magyar álláspontot tartalmazó dokumentumokat, majd pár nap múlva, lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket – közölték a döntést.

Az új határokat elvileg a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Ettől azonban több esetben, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb. szempontokra hivatkozva eltértek.

Noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelelő határt. A magyar tárgyalási stratégia sem volt kompromisszum kész: a teljes integritást célozta ahelyett, hogy a magyar lakosságú határ menti területek megtartására törekedett volna. Részben ezért is hagyták figyelmen kívül.A szerződést végül a lényegében erre kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának küldöttei, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter írták alá. A szerződést l beiktatták a magyar jogrendszerbe – ez volt az egyetlen magyar törvény, amely fekete keretben jelent meg.

A szerződés tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség alapokmányát is.

Következmények: A békeszerződés megviselte Magyarország gazdaságát is.

Az ország fontos nyersanyagforrásokat veszített el. Vasércbányáinkat egy kivételével elvették. Ezek mellett elvették az ország összes só-, arany- és ezüstbányáit, így ezek megszerzéséhez is importálásra kényszerült az ország. Ezeket a veszteségeket fokozta az is, hogy a Cseh-Osztrák-Szerb-Román trianoni vámhatárok igen magas vámokkal elzárták Magyarországot a külvilágtól.

Az új határok miatt szinte az egész ország Budapest vonzáskörébe került, ami hátráltatta a településhálózat fejlődését. Ugyanakkor sok nagyváros teljesen elvesztette a vonzáskörét és határ menti, fejlődésképtelen településekké váltak.

A Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát (az ország területe 282 000 km2-ről 93 000 km2-re csökkent).

Csökkent a Magyar Királyság lakóinak száma, 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza.

A békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe.

Jelentős változások álltak be a közlekedésben is, különös tekintettel a vasúthálózatra. Az útvonalak nagy része a határon túlra került, ezzel megnehezítve az egyes városok közti közlekedést. 

Emellett maximalizálták a hadsereg létszámát (35000 fő) és megtiltották a modern fegyvernemek használatát, ezzel alkalmatlanná téve az országot a katonai visszavágásra.

A legnagyobb gazdasági csapás azonban a birodalom egységes piacának elvesztése volt. Ez nem csak Magyarországot, de az új államokat is érintette és az egész térség gazdasági fejlődését visszavetette.

Bef: A békét mindenki igazságtalannak tartotta, és követelte annak felülvizsgálását, revízióját. Civil szervezetek jöttek létre, melyek felszólították a népet a béke ellen. A kormány nyíltan nem léphetett fel, mivel aláírta a szerződést, de támogatta a szervezeteket, amik ennek hatására hatalmas befolyásra tettek szert. Abban megegyeztek, hogy a revízió szükséges, de a mértékét illetően már nem.

8. Tétel

Az Athéni demokrácia virágkora

Bev: A görögök kis államokban, poliszokban éltek. Görögország területén kb. 300 kisebb-nagyobb városállam volt, ezek közül a legjelentősebbek: Spárta és Athén. A városállamokban a hatalom alapja a föld volt. Görögország legjelentősebb városállama Athén volt. Athén felemelkedését az ipar és a kereskedelem fejlődése alapozta meg.

Az athéni demokrácia kialakulása: Athént az ionok alapították az Attika félszigeten. Kezdetben királyok uralkodtak, de a földbirtokos arisztokrácia a démosz segítségével elűzte őket. Új államforma jött létre, melyben a vezető szerep az arisztokrácia kezébe került (arisztokratikus köztársaság). Az állam élén választott tisztségviselők az arkhónok álltak. Kre. 8-6. sz-ig az ipar és a kereskedelem (Athén központi fekvése miatt) fejlődött, és az árutermelés és pénzhasználat kialakulása növelte az arisztokrácia gazdasági és politikai hatalmát, viszont megnehezítette a parasztság helyzetét:

Az egyre jobban elaprózódó kisparaszti birtok már nem győzte az arisztokrata nagybirtokokkal a versenyt és egyre jobban eladósodott. Ám az arisztokraták –bekapcsolódva az árutermelésbe- mohón növelni akarták birtokaikat és biztosítani a megművelésükhöz szükséges munkaerőt. 

Ezért a fizetni nem tudó adósaiknak nemcsak a földjét foglalták le, hanem az adóst is rabszolgájukká tettékadósrabszolgaság. Akinek a földjét elvették, elvesztette polgárjogát is. Az eladósodás nagy mértékű volt és így a föld nélkül maradtak tömege kénytelen volt kivándorolni. Így létrejöttek telepek a Fekete- és Égei-tenger partvidékén:

· Szicíliában

· Dél-Itáliában

Ez a mozgalom volt a görög gyarmatosítás, melynek során a kitelepülők megint földhöz és polgárjoghoz jutottak.

A görög gyarmatosítás hatására jelentősen fejlődött az ipar (kerámia, szövet, fémek) és a kereskedelem, ezért megnőtt a démosz vezető rétegeinek gazdasági ereje (kereskedők, iparosok, hajósok), akik a nép szélesebb köreire támaszkodva támadást indítottak az arisztokrácia ellen a politikai hatalom megszerzéséért, melynek során kialakult a demokrácia (népuralom).

Kre. a 7. sz-ban a királyságot felváltja az arisztokratikus köztársaság.

9 arkhont, azaz tisztviselőt választottak az állam élére, akik a politikai, gazdasági és vallási ügyeket intézték, és foglalkoztak a hadüggyel, és az igazságüggyel is. Évente váltották őket. Őket ellenőrizte és mellettük állt az Areiospagos nevű testület, ami volt arkhónokból állt. A politikai hatalmat itt is az arisztokrácia tartja kézben.

Kre. 621 – Drákón (arkhón)

A démosz nyomására törvényeket alkot: Ezek a törvények szigorúak voltak (Tálió-elv: Szemet szemért, fogat fogért) és főként az arisztokrácia érdekeit szolgálták, de némileg korlátozta is az arisztokrata bíróságok önkényét. Az adós rabszolgaságot nem törölte el, így a társadalmi harcok egyre élesedtek.

Kre. 594 – Szolón (7 bölcs 1ike,arkh.)  

· eltörölte az adós rabszolgaságot

· elengedték az adósságokat (földet visszakapták az eladósodottak, akiktől azt elvették)

· a külföldre eladott rabszolgákat visszavásárolta

· politikai jogokat kiterjeszti a legszegényebbekre

· létrehozza az esküdt bíróságot.

· a lakosságot vagyonbecslés alapján 4 osztályba sorolta-> 500 mérősök (leggazdagabbak)

· 500 mérősök ()                             

· 300 mérősök (lovagok)

· 200 mérősök (zeugitészek/örökfogatosok)

· thészek (béresek és napszámosok)

A vagyoni beosztással Szolón a démosz gazdagabb rétegeinek érdekeit szolgálta.

Ez teremtette meg a demokrácia alapjait.

Ezek után kialakult egy egyensúlyi helyzet:

· Arisztokrácia: birtokolja a földet és  a politikai hatalmat

· Démosz: birtokolja a gazdasági hatalmat-> ipar és kereskedelem.

Az arisztokrácia már nem tudta a politikai hatalmat a kezében tartani, míg a démosz még nem volt olyan erős, hogy gazdasági súlyánál fogva meg tudja ragadni azt. Ekkor jöttek létre a türannisz rendszerek:

Ezt az egyensúlyi helyzetet kihasználva, egyes arisztokraták (akik érdekeltek voltak az ipar és kereskedelem fejlődésében) a démoszra támaszkodva erőszakos úton ragadták magukhoz a hatalmat, és uralmukat az arisztokrácia háttérbe szorításával gyakorolták. A rendszer élén álló személy a türannosz.

Athénban Szolón halála után a kialakult egyensúlyi helyzetet kihasználva 

Kre. 560-527 - Peiszisztratosz teremtette meg a türanniszt.

· véget vetett a belső harcoknak és ezzel a gazdasági élet felvirágzását segítette.

· munkalehetőséget biztosított a szegényeknek, iparosoknak: építkezések

· támogatja a kereskedelmet (Fekete-tenger)

· külpolitikájának köszönhetően Athén sok polisszal jó viszonyt alakított ki

· vallás-> első drámák a Dionüszosz-ünnepek alatt

Ahhoz, hogy a démosz gazdaságilag tovább fejlődhessen, szüksége volt a politikai hatalomra is. A türannoszok azonban nem akarták átadni a hatalmukat, így a démosz fejlődésének útjában álltak. A türannisz rendszernek el kellett ezért buknia. Peiszisztratosz utódjai alatt egyre nagyobb lesz a feszültség, és végül az athéniak Kre. 510-ben elűzték a türannoszokat.

Kre. 508-ban Kleisztenész szervezte újjá az államot.

Attika lakosságát területi alapon 10 phülébe (kerület) osztotta. Minden phülé 3 részből állt                    

· városi

· szárazföldi

· tengerparti

Így mindenféle lakóhelyű, foglalkozású és társadalmi helyzetű ember jelen volt.

· Minden phülé 50-50 tagot küldött az 500ak tanácsába:

· a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatokat megvitatják, és gondoskodnak a népgyűlés (eklézia) döntéseinek végrehajtásáról is.

· 1 évig voltak hivatalban a tanács tagjai és a tisztségviselők (kaptak fizut)

· A hatalom birtokosa a népgyűlés lett, melynek minden teljes korú athéni polgár tagja volt. Ez:           

· hozta a törvényeket

· választotta a tiszviselőket

· döntött háború és béke kérdésében

Az athéni nép tehát önmagát kormányozta, és polgárai nemcsak szabadok, de lényegében egyenjogúak is voltak, habár Kleisztenész hagyta, hogy az Areiospagos a politikai ügyekben bíráskodjék és ellenőrizze a tisztviselőket. Megvalósult a démosz uralma, a demokrácia.

Athéni demokratikus köztársaság felépítése:

Demokratikus köztársaság lényege: démoszból választják a vezetőket meghatározott időre.

Népgyűlés (ekklészia): minden 18 év feletti athéni férfi állampolgár tagja volt.A hatalom birtokosa, a törvényhozó hatalom a népgyűlés lett, törvényeket hozott, tisztségviselőket választott, döntött a háború és a béke kérdésében. Tagjai csak teljes jogú polgárok lehettek; nagykorú férfiak, akik Athéni születésűek. A népgyűlés havonta 2-3szor ülésezett a Pnüx dombon.

Ötszázak tanácsa (Bulé): kisebb horderejű politikai döntések, pénzügyek, felügyelet. Az ötszázak tanácsa vitatta meg a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatot, és gondoskodott a népgyűlés határozatainak végrehajtásáról is, ez volt a végrehajtó hatalom. Tagjai és a tisztségviselők egy évig maradtak hivatalban és fizetést is kaptak.

Arkhónok tanácsa: 9 arkhón volt. Főtisztviselők voltak. Ők irányították az állam politikai, gazdasági, vallási életét, intézték a hadügyet és az igazságszolgáltatást. A politikai hatalmat az arisztokrácia tartotta kezében.

Areioszpagosz: a volt arkhónokból álló tanács (Árész dombon üléseztek)

Pénzügyeket intéző tisztviselők: 10-en voltak (tamiászok).

Sztratégosz: 10 fő. Hadvezérek, ez a legfontosabb tisztség.

Esküdtbíróság: 6000 főből állt. Az esküdtbíróságok tagja lehet bárki, aki teljes jogú polgár. A megbízatás egy napig tartott, cserébe napidíjat kaptak, a tagokat sorsolás útján állapították meg.

Athéni állam működése: Tisztségviselőket sorsolással választották, kivétel a sztratégoszt + tamiászt itt a rátermettség számított (szavazással választották).Egy évre szóltak a megbízatások (sztratégoszé meghosszabbítható volt, pl. Periklész 15 évig).

Pénzügyi bevételek: Rendszeres adót az athéni polgárok nem fizettek, voltak hozzájárulások (leiturgia), együttlakók adói, szövetségesek adói, hajózási és bányabérleti jövedelmek.Cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetése – zsarnokuralom esetleges visszaállítása ellen. Évenként egyszer szavaztak, és arról döntöttek, hogy kire gyanakszanak, hogy türannosz akar lenni. Ha hatezernél kevesebben voltak a szavazók, akkor a szavazás érvénytelennek számított, akit a legtöbben írtak fel, tíz évre kiutasították Athénból, úgy, hogy az illető megmaradt javai élvezetében.

Athéni társadalom:

Ahténi polgárok: egyenlő jogokkal rendelkeznek (csak vagyoni különbségek voltak). Kb. 150 ezren voltak.Együttlakók: betelepült görögök (a betelepülteknek nem volt annyi joga, mint az athéni polgároknak). Kb. 75 ezren voltak.Rabszolgák: termelőmunka nagy részét ők végezték. Ez a klasszikus rabszolgaság. Kb.100 ezren voltak. Munkaeszközöknek tekintik őket, de jobb a helyzetük, mint más országokban (nem ölhetők meg, kiválthatták magukat – házi rabszolgaság).

Az athéni demokrácia fénykora: Az i.e. V. század volt az athéni demokrácia fénykora. A görög perzsa háborúk (i.e. 492-448) után Athén nagyhatalommá vált és jelentős fejlődésnek indult.  Az athéni állam jövedelmei:

· metoikoszok (= bevándorlók) és a felszabadított rabszolgák adói

· laurióni ezüstbányák jövedelmei

· a déloszi szövetség adói

· a kereskedelem, kikötők haszna

· Athén gazdasága virágzott: fejlődik a mezőgazdaság (szőlő, gyümölcs, zöldség) és az ipar (kerámia, hajóépítés, fémipar, építészet).

A korszakban jelentősen megnőtt a lakosság száma. A biztos megélhetés reményében sokan vándoroltak be (metoikoszok )

Athén társadalma:

· teljes jogú athéni polgárok:

· arisztokraták: nagybirtokosok (kezdetben)

· démosz: kereskedők, kézművesek, parasztok

· metoikoszok (idegenek) külföldről betelepültek, földjüket vesztett parasztok

· rabszolgák

Periklész (Kleiszthenész unokaöccse) sztratégoszként a jogok szélesebb biztosítását akarta biztosítani.

Intézkedései:

· bevezette a napidíjat (állami munkáért való fizetés)

· tiltották a magas jövedelműek hivatalviselését

· pontosan szabályozta a polgárjog kérdését

· a napidíj bevezetésével segítette a szegények megélhetését.

Intézkedéseinek hatására Athénban virágzott a kereskedelem és a művészetek.

Athén bukása: A két nagyhatalom - Spárta és Athén - egy váltakozó sikerrel folyó, 27 éven át tartó háborúban (Kr. e. 431-404) csapott össze. Ez volt a Peloponnészoszi háború.

A küzdelemben Athén vereséget szenvedett, amely súlyos következményekkel járt:

· feloszlatták a déloszi szövetséget

· Athén leszerelése (falak lebontása, flotta elvétele)

· hadisarc

· demokrácia felszámolása

Athén bukása után Spárta majd Théba szerezte meg a vezető szerepet Hellászban. A kialakuló társadalmi egyenlőtlenségek és a gazdasági hanyatlás miatt állandó háborúskodások kezdődtek a poliszok között à a polisz-rendszer válságba került.

9. Tétel

Honfoglalás - A honfoglaló magyar nép társadalma

Bev: A Honfoglalás 895-től 907-ig, a Kárpát medence elfoglalását jelenti.

Ezt két szakaszra bonthatjuk:

Az első szakaszban az erdélyi és az alföldi területeket szállták meg, Álmos és fia, Árpád vezetésével. A fő sereg a veleckei hágón érkezett.

Az Etelközben élőket támadás érte a besenyők részéről, így a nép menekült és az erdélyi hágókon keresztül jutott a Kárpát medencébe.

A második szakaszban elfoglalták a Dunántúlt és megvédték a keleti Frank támadásoktól.

907-ben a Pozsonyi csata zárja a honfoglalás folyamatát.

Politika: A megtelepedést erőskezű, tudatos politikai hatalom irányította. Álmos, magyar fejedelem aki a kündü tisztséget töltötte be, és a hadak vezére és irányítója Gyula, vagyis kurszán. Azonban gyilkosság áldozatai lettek, ezzel megszűnt a kettős fejedelemség és Álmos fia, Árpád vitte véghez a Honfoglalást.

Ipar: Az ipar is kiterjedt. Gyakran egy-egy falu sajátos termékek készítésére specializálódott. A prémek és bőrök feldolgozása, a fonás és szövés, a nemezkészítés, varrás háziipar volt. A régészet tanúsága szerint voltak már vasverő ( Ismert a vaskohászat központja Borsod és Vasmegyében.) és fazekasműhelyek, sőt szövőházak is.

Gazdaság: Kiterjedt kereskedelmet folytattak őseink. A külkereskedelemben nem szakadtak el a korábbi szálak (pl. Kijev), ugyanakkor észak felé új utak alakultak ki (Pl. Prága), és a bizánci kapcsolatok is fontosak maradtak.

A forgalomban lévő áruk a cin és a hazai prémek, lovak, marhák és ezüstféleségek voltak.

Művészet: A művészetük egységes és fejlett volt. Kapcsolódott egyrészt az előkelők pompakedveléséhez, másrészt a vallási képzetekhez.

Társadalom: A magyar társadalom a törzsi keretek erősen megbomlottak. A honfoglalás után már lényegében osztálytársadalom volt. Alapsejtje a nagycsalád, amely több családból állt. A X. századi magyar társadalmat a személyi függés tartotta össze. A csúcsán a fejedelem állott, alatta úrnak tisztelt törzsfők és a magyarul bőnek nevezett nemzetségfők, akik egy-egy ország rész urai voltak. Ezeket magas fegyveres kíséret vette körül. Alul a szabad köznépi falvak lakossága és a szolganépek, az ínek voltak.

Vallás: A magyarok ősvallása a sámánizmus volt. E szerint a világ gonosz szellemek és alvilági képződmények mellett a felettünk lévő, égi szellemvilágból áll. A három szintet összefogja a csodálatos életfa, ami a gonosz erőkön uralkodva az embereket ellátja a szükségesekkel és elvezeti az égi világba.

10. Tétel

A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon

(II. József)

Fogalma: A felvilágosult abszolutizmus a Közép- és Kelet-Európai országok államformája az 1700-as évek közepétől a francia forradalomig.

Célja: A célja, hogy a térség felzárkózzon Nyugat-Európa gazdasági szintjére, ehhez a felvilágosodás eredményeit hasznosítja, ennek szellemében az állam merkantilista gazdaságpolitikát folytat:

· Korszerűsíti az oktatást, közigazgatást, egészségügyet

· Türelmes a protestánsokkal

Sokat tett a térség fejlődéséért, de mivel fenn akarta tartani a feudális társadalmi viszonyokat egy idő után szükségszerűen megbukott.

A felvilágosult abszolutizmus korát Magyarországon Mária Terézia uralmának második felétől, 1765-től II. József haláláig, 1790-ig számítjuk.

Az uralkodók rendeletekkel igyekeztek pótolni mindazt, amit a fejlettebb régiók szerves fejlődéssel értek el.

Mária Terézia 1740-től 1780-ig uralkodott.

Pragmatica Sanctionak (1722-23) köszönhetően kerülhetett trónra, amely kimondta a Habsburg ház nőági örökösödési jogát.

I. József (Mária Terézia fia) 1780-tól 1790-ig uralkodott.

Anyja halála után az állandó hadseregre és a bírói szervezetre támaszkodva irányítja az országot a rendi gyűlés mellőzéséve.

Kalapos” királynak hívták, mert nem koronáztatta meg magát, hogy ne kelljen letennie a koronázási esküt, mert tudta, hogy reformjai zátonyra fognak futni. Ha ezt nem teszi meg, fel kellett volna esküdnie a magyar alkotmányra, amely tartalmazta a nemesek kiváltságait.

Rendszere: jozefinizmus: felvilágosult abszolutizmus legteljesebb formája

Voltak az országban olyan gondolkodók, akik felismerték, hogy II. József rendeletei a modernizációt szolgálják. Ezek mindenképpen támogatták politikáját. Őket nevezzük jozefinistáknak.

Céljuk az volt, hogy a birodalom könnyen és jól irányítható legyen.

Rendeletei:

Az 1781-es Türelmi rendelet:

· Ez a rendelet biztosította a protestánsok szabad vallásgyakorlatát és hivatalviselését

Az 1785-ös Jobbágyrendelet:

· Eltörölte a jobbágy név használatát.

· Védte őket a földesúri önkény ellen.

Ez nem jobbágyfelszabadítás, mert nem lettek telkük tulajdonosai, annak használatáért továbbra is úrbéres szolgáltatásokkal tartoztak.

Az 1784-es nyelvrendelet:

· A birodalom hivatalos nyelve a német lett, mert eszményképe az egységes állam volt, de ez ellen a magyarság tiltakozott.

Az 1785-ben megszületett Közigazgatási reform:

· Megszüntesse a vármegyei közigazgatás kizárólagosságát.

· Vármegyék helyett 10 az országot tíz kerületre osztotta. → mivel a vármegyék voltak köznemesség politizálásának színhelyei → tiltakoztak.

· Népszámlálást tartott, amelynek során felmérte, hány nemes és nem nemes él az országban.

A nemesség egy része, a legműveltebbek, felismerték, hogy a korszerűsítés is együtt jár az új közigazgatási kerületek létrehozásával, ezért szívesen vállaltak hivatalt. A kerületek élére királyi biztosokat neveztek ki. Ezek között volt gróf Széchényi Ferenc is. Kazinczy Ferencet a kassai kerületben találjuk, ahol tanügyi hivatalnokként tevékenykedett.

· Megyei szinten elválasztotta a bíráskodást és a közigazgatást.

II. József rendszerének válsága: (Bukásának okai)

A birodalom belső és külső válságok miatt 1789-re az összeomlás szélére került.

 A külső gondok közt kiemelkedő volt a török ellen indított (II. Katalin orosz cárnővel), sikertelen háború. (A háború nagy emberveszteséggel járt, kudarcot, a parasztság számára nélkülözést hozott.)

Ugyancsak a válság elmélyülését okozta, hogy Dél-Németalföld fellázadt a Habsburg uralom ellen.

1789-ben kitört a francia forradalom. (a forradalmi hullámtól félve a nemesség minden reformtól elzárkózott.)

Ráadásul az uralkodó megbetegedett a fronton, és hazautazott Bécsbe. Az oroszokkal egyesülve a császári-királyi sereg győzelmet tudott aratni Havasföldet, és Belgrádot is bevette. A háború azonban elhúzódott, és súlyos terheket rótt a magyarságra, a nemesek pedig már-már a felkelés határára jutottak. Az uralkodó 1790-ben halálos ágyán visszavonta rendeleteit a jobbágyrendelet és a türelmi rendelet kivételével.

A felvilágosult abszolutizmus kísérlete, vagyis az, hogy Magyarországot és a Habsburg Birodalmat felemelje, részben megvalósult. Mária Terézia és II. József felvilágosult reformjai megmutatták a társadalomnak azokat a hibáit, amelyek a fejlődés útjában álltak.

11. Tétel

Széchenyi István tevékenysége

Bev: (reformkor 1825-1849) A XIX. század elejére Európa átalakulóban volt: Fejlődés a természettudományok terén (Newton tanai), a racionalizmus elterjedése (az emberi ész képes a megismerésre). A nemzetközi válság megnyitotta a polgári átalakulást elősegítő liberalizmus győzelmének és előretörésének időszakát. Az 1825-től az 1848-as forradalomig tartó történelmi, politikai és művelődéstörténeti időszak volt a reformkor: Egy új szellemi mozgalom, amely Angliában keletkezett, de a 18. századi Franciaországból terjedt el az egész világon. A reform a gazdaság, a társadalom megváltoztatására, átalakítására irányuló törekvés, rendeletek vagy törvények segítségével. A felvilágosodásra jellemző a hit a fejlődésben (A jólét emelésével a világ boldogabb lesz), a tolerancia hirdetése (türelem), a szabadságjogok követelése (szólásszabadság, vallásszabadság), és az egyik leglátványosabb eredménye az Enciklopédia, amely Diderot nevéhez kapcsolódik.

Széchenyi: A magyar reformkor kezdetét 1830-ra tehetjük. A reformkor elindítója gróf Széchenyi István volt. Széchenyi Bécsben született, arisztokrata családban. Édesapja Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár alapítója.

Széchenyi István követve édesapja példáját sokat tett az ország gazdasági és kulturális felemelkedésért: Gyakorlati tevékenység: Az 1825-ös országgyűlésen felajánlja egyéves jövedelmét arra, hogy létrejöjjön a Magyar Tudományos Akadémia, a gőzhajózás lehetőségeinek megteremtésével és a Vaskapu szabályozásával a kereskedelem fellendítését kívánta elérni, a közlekedésre is nagy gondot fordított: vasúakat épített és, vasúttársaságokat alapított, megépíttette a Lánchidat, és a kultúra támogatása érdekében megalapította a Nemzeti Színházat.

Elméleti tevékenysége is példamutató: 3 műve született, szintén az ország jobblétének érdekében (Hitel, Világ, Stádium).

Hitel: Hitelre van szükség a mezőgazdaság fejlesztésére, ezért hitelért folyamodott az egyik bécsi bankhoz. A bank azonban visszautasította a kérést. A hitel három akadálya: az ősiség törvénye, a kincstár joga a birtokra, csak a nemeseknek lehet birtoka. Ennek kapcsán írta első művét a Hitelt (1830), amelyben kifejti, hogy el kell törölni alábbi akadályokat.

További javaslatai:

az önkéntes örökváltság (1848)

a robot megszűntetése

az utak, vizek karbantartása

a céhek és monopóliumok eltörlése

magyar legyen az államnyelv

az országgyűlés ülései legyenek nyilvánosak

Széchenyi a programot lassú, fokozatos, békés eszközökkel, reformok útján képzeli el az arisztokrácia vezetésével és a Habsburgoktól nem elszakadva.

Világ: A Világban (1831) a program elleni támadásokat utasította vissza.

Stádium: Utolsó könyve a stádium (1833) , amelyben a 12 pontba összefoglalva tárta elképzeléseit a közvélemény elé.

A 12 pont: A következőket tartalmazza:

Törvény előtti egyenlőség Törvény előtti egyenlőség

Megyei ügyvédeket hiányolja A jobbágyok védelmére választott védőt kell kirendelni.

Nemesi adóztatás Részleges közteherviselés megvalósítása. A nemesi adómentesség részbeni megszüntetése vámmegyei költségeke és országgyűlési költségekre. (háziadó)

Hitel A nemesi birtok korszerűsítéséhez hitelre van szükség.

Ősiség eltörlése Az ősiség eltörlése maga után vonja a háramlás jogának megszűnését.

(A család halála után a királyé lesz a birtok.)

Le kell vezetni az örökösödési ellentéteket Nem nemes is birtokolhat földet.

Vizek, utak elrendezés A közlekedés fejlesztésével az országgyűlésen foglalkozni kell.

Országgyűlési tárgyalások (a program csak akkor valósítható meg, ha működik a nyilvánosság.)

Belvámok (Magyarországot a helytartótanácson keresztül igazgassák. Ez a szerv szolgált a belső kormányzásra.)

Monopóliumokat eltörölni A céheket, monopóliumokat, hatósági árszabásokat el kell törölni,mert akadályai a szabad versenynek.

Hatósági árszabás (maximális) ( 1835-től magyar nyelven hozzanak törvényeket.)

Bef: Az 1830-as évek valóban Széchenyi évtizede volt, sokan tisztelték, sokan irigyelték, de irigyei is elismerték eredményeit. Kossuth, is ezekért a gyakorlati reformokért, az ország gazdasága és kulturális fejlesztése érdekében végzett hatalmas munkájáért nevezte a legnagyobb magyarnak.

12. Tétel

Az angol polgári forradalom

Előzmények: 1485-ben kezdődött el Angliában a felemelkedés. Véget ért a "rózsák háborúja", VII. Henrik megszilárdította az államhatalmat, létrehozta az anglikán egyházat. Az angol abszolutizmus (korlátlan, önkényuralmi hatalom. A törvényhozó, ítélkező és végrehajtó hatalmat egyetlen egy ember birtokolja.) I. Erzsébet uralkodása alatt élte fénykorát. Megerősödött a szigetország gazdasága. Fellendült a termelés, húzóágazattá vált a textilipar, ami világszínvonalon termelt. Azonban a halálát követően a Skót Stuartok kerültek Anglia trónjára: I. Jakab 1603-tól 1625-ig majd I. Károly 1625-től 1649-ig, aki szintén abszolutizmusra törekedett. Fényűző, drága udvar tartott, korrupt hivatalnokszervezetet működtetett, valamint bevezette az uralkodói monopóliumot, miszerint bármely termékre bármikor monopóliumot vethetett ki. Ezen felül korlátozta a földterületek szabad adás-vételét, intézkedéseket tett a parlament mellőzésére. Ezek szembefordították a királlyal a társadalmat.

Ez szakaszokra bontható:

a. Rövid parlament időszaka: (1640-től 1642-ig tartott) Károly ekkor terjesztette elő kéréseit, vagyis az adók megszavazását. A parlament azonban, ehelyett saját követeléseivel lépett fel, vagyis a rendeleti kormányzás megszüntetését, a rendszeres működést követelte. Ez nem tetszett az uralkodónak, ezért hatheti ülésezés után fölszámolta az országgyűlést.

Elhatalmasodtak a pénzügyi problémák. A királynak tehát pénzre van szüksége. 1640-ben kénytelen újra összehívni a parlamentet, melynek oka az 1638-ban kirobbant skóciai felkelés az anglikanizmus miatt. Legyőzik az angol seregeket és anyagi csődbe jut az uralkodói udvar.

b. Hosszú parlament időszaka: (Egészen 1653-ig folytak az ülések.) Az uralkodó és a parlament folyamatos vitájából végül a parlament került ki győztesen és érvényt szereztek követeléseiknek. A parlament ezen kívül kimondta, hogy beleegyezése nélkül tilos adót szedni, és csak saját magát oszlathatja föl. Ez azonban már sok volt Károlynak, ezért fegyverrel indult a parlament ellen. Elindul az angol polgári forradalom.

A második szakasz a polgárháborúk kora, amely 1642-től 1649-ig tartott. Két csapat alakult: az uralkodót támogató gavallérok csapata, akik főleg a gentlemanek soraiból kerültek ki; és a parlament oldalán álló puritánokból álló sereg. A fegyveres harcban, 1642-43-ban a gavallérok arattak győzelmeket, mert sokkal nagyobb katonai tapasztalattal rendelkeztek. 1644-ben megerősödött a parlament. megbízzák Oliver Cromwell-t, hogy verje vissza a királyt. Ő megszervezte a vaspáncélos lovasságot, akiket vasbordájúaknak neveztek (jómódú parasztok és kézművesek) , akik sorra megverték a gavallérokat. Cromwell hatalma ezután jelentősen megnőtt. 1648. december 2-án bevonult Londonba és első intézkedései közé tartozott a parlament megtisztítása a presbiterektől. Csak 100 independens képviselőt hagyott meg hivatalában, ezért ezt a parlamentet csonka parlamentnek nevezték. Feloszlatta a felsőházat is. Bíróságot hozott létre. Az átalakított parlament Stuart Károlyt halálra ítélte, és 1649. január 30-én kivégeztette. Ezzel az intézkedéssel megszűnt a királyság. Anglia 1649-ben köztársasággá alakult.

A törvényhozó hatalom a csonka parlament lett, a végrehajtást egy 41 tagú tanács intézte, melynek tagjait a parlament választotta saját soraiból. Államfőt nem választottak.

c. A harmadik szakasz ( independens köztársaság ) 1649-től 1660-ig tartott. Ennek az időszaknak fő hatalmi szerve a csonka parlament, melynek felsőházát teljesen megszüntették. A végrehajtói hatalmat az independens tisztekből álló államtanács képviselte. A hadsereg szintén az independensek befolyása alá tartozott. Ebben az időben Anglia látványos külpolitikai sikereket ért el. 1649 és 1651. között elfoglalták Írországot, majd Skóciát, s így megvalósult a sziget teljes területi egyesítése. Cromwell ezután az angol flotta megerősítése mellett döntött, és 1651-ben kiadták a hajózási törvényt, melyben kimondták, hogy Angliába kizárólag angol, vagy a termelő ország hajója szállíthat árút. Ezzel kizárták a szigetről a holland közvetítő kereskedőket. A hollandokat ez felháborította, és háborút indítottak Anglia ellen. Az 1651-72-ig tartó háborús időszak végül Anglia fölényével zárult és a szigetország kezdte átvenni a tengeri uralmat.

Belpolitikai szempontból azonban már nem volt annyira sikeres Cromwell. A levellerek legyőzése után a köztársaság támogatóinak száma megfogyatkozott. Olivernek ekkor két lehetősége volt a belpolitikai helyzet megoldására. Az egyik lehetőség egy új támogató bázis keresése volt. Cromwell azonban a második lehetőséget, vagyis hatalmának megváltoztatását választotta és 1653-ban felvette a Lord Protector címet.

d. A negyedik, 1652-től 1660-ig tartó Lord Protectorátus időszakában Oliver átalakította az intézményrendszert. Megszüntette a csonka parlament működését, és helyére a saját híveiből kinevezett Szentek Parlamentjét állította. Ezzel Cromwell katonai diktatúrát vezetett be Angliában. Oliver Cromwell 1658-ban meghalt. Az utódja saját fia, Richard lett. Neki azonban nem volt olyan tekintélye, mint apjának, ezért korán lemondott a trónról. Anglia ezután ismét monarchiává alakult.

e. Az ötödik, vagyis a restauráció időszaka 1660-tól 1688-ig tartott. Ekkor az angolok meghívták a trónra a kivégzett I. Károly fiát, akit II. Károly (1660-85) néven koronáztak királlyá , de a bredai nyilatkozatban, II. Károlynak és az ő utódjának II. Jakabnak meg kellett ígérniük, hogy nem fognak bosszút állni és elismerik a változásokat, de ez nem így történt. A királygyilkosok megölése még nem okozott nagy felháborodást, ám amikor II. Jakab lépéseket tett a birtokviszonyok visszaállítására, és francia támogatással a katolikus vallást akarta bevezetni, akkor egy újabb forradalom tört ki.

f. A hatodik A “dicsőséges forradalom” időszaka, ez 1688-tól 1689-ig tartott. Károly és Jakab, XIV. Lajostól pénzügyi támogatás kapott, s így lehetőségük volt arra, hogy a rendeket kiszorítsák a hatalomból. Ennek következtében jelentősen megnőtt a francia befolyás Angliában. Az angol rendek ekkor meghívták a trónra Orániai Vilmos holland kormányzót. Vilmos megszerezte az angol trónt, ám koronázása előtt, 1689-ben aláíratták vele a “Jognyilatkozat”-ot, mely szerint Anglia alkotmányos monarchia lett. A hatalom véglegesen a parlament kezébe került. Az országot a választásokon győztes párt irányítja, akinek a jelöltjét a királynak kell kineveznie miniszterelnökké. A parlament törvényeit a király nem helyezheti hatályon kívül. Összességében azt mondhatjuk: "a király uralkodik, de nem kormányoz.".

13. tétel

Köztársaság Észak-Amerikában

Bev: A települések a XVII. század végén gyarmatokká egyesültek és a kedvező természeti feltételek miatt gyorsan fejlődtek. Önálló törvényhozó testületeket alakítottak, amelyeknek minden adózó tagja volt.

Az északi gyarmatok iparral is foglalkoztak, húzóágazat lett a:

· hajóépítés

· halászat

· kereskedelem (pl. cukor–rum).

Ennek a térségnek a központja Boston.

Középső gyarmatokon elsősorban farmergazdálkodás és az ehhez kapcsolódó kézműipar erősödött meg. Ennek a térségnek a központja New York.

A déli gyarmatokon rabszolgatartó ültetvények voltak, ahol:

· indigót

· dohányt

· cukornádat

· gyapotot

termesztettek. Ezeket az árukat elsősorban Európába szállították, így ezek a területek szorosabb kötődtek az angol gazdasághoz is.

A hétéves háború: A gyarmatok jó viszonyt alakítottak ki az anyaországgal, a gazdasági együttműködés mindkét fél számára előnyösen működött.

Ebben az együttműködésben a hétéves háború hoz változást, mert Anglia nagyon eladósodott a magas költségek miatt, s ezt a gyarmatokkal kívánták megfizettetni (adóemelés), mert a gyarmati önigazgatást vissza akarták szorítani,mert a gyarmatok a gazdasági fejlődés miatt konkurenciát jelentettek (pl. északi árukkal szembeni angol védővámok bevezetése)

A gyarmatok elleni szankciók polgári engedetlenségi mozgalmakhoz vezettek:

· adót nem fizettek

· csempésztek

· bojkottáltak.

Kimondták, hogy csak akkor fizetnek adót, ha azt saját törvényhozóik vetik ki rájuk, azaz képviseleti jogot követeltek.

A mozgalmak hatása:

- Az angol gazdasági bevételek visszaestek, ezért az angol kormányzat a megszorításokat visszavonta, de képviseleti jogot továbbra sem adtak.

- A teavám jelképesen megmaradt. (1773-ban az úgynevezett bostoni teadélután, angol megtorlás)

- Az angol megtorlások miatt a gyarmatok 1774-ben összehívták az első Kontinentális Kongresszust Philadelphiában, ahol kinyilvánították a kényszerítő intézkedések törvénytelenségét.

- 1776. július 4-én a Kongresszus elfogadta a Thomas Jefferson által megfogalmazott Függetlenségi Nyilatkozatot.

- A felvilágosodás szellemében, a természetjog alapján kinyilvánították az életre, szabadságra, boldogságra törekvéshez való jogot és ezek biztosítását az állam feladatává tették.

- A társadalmi szerződés és népfelség értelmében különválasztották a törvényhozást a végrehajtó hatalomtól és az igazságszolgáltatástól, kimondták, hogy a választó polgárok leválthatják kormányukat.

- A dokumentum kinyilvánította az Angliától való elszakadást, kimondta az Amerikai Egyesült Államok megalakulását.

- Az első fegyveres összecsapásra 1775-ben került sor. A kezdeti brit győzelmek után az amerikaiak kerülték a frontális ütközeteket, helyette az indián szétszórt alakzatot alkalmazták a brit erők felmorzsolására.

- Az 1777-es saratogai amerikai győzelem után Anglia ellenfelei (Spanyolország, Hollandia, Franciaország) szövetséget kötöttek a gyarmatokkal. 1781-ben Yorktown-nál az amerikaiak döntő győzelmet arattak.

- Az 1783-ban Versailles-ban megkötött békében az angolok elismerték a gyarmatok függetlenségét. A független ország első államfője George Washington lett.

Köztársasági alkotmány: 1787. szeptemberében, Philadelphiában megszületett az első modern, a hatalommegosztás elvére épülő, köztársasági alkotmány. Az alkotmány értelmében az Unió felel a honvédelemért, a külpolitikáért, a pénzügyekért és a külkereskedelemért. A többi terület az egyes államok hatáskörébe tartozik. A Szövetség élén az erős hatalommal rendelkező elnök áll, ő a hadsereg és a milícia parancsnoka, ő nevezi ki a minisztereket, a bírákat, és a magasabb rangú diplomatákat, valamint ő irányítja a külpolitikát. A miniszterek neki felelősek, miniszterelnöki funkció nem létezik. Az elnököt az államok lakói négyévente közvetve, elektorok útján választják. A hagyomány szerint az elnök egyszer újraválasztható. A törvényhozó hatalmat a Szenátusból és a Képviselőházból álló kétházas kongresszus gyakorolja.A Szenátus élén az alelnök áll, tagjai a szenátorok, akiknek kétharmadát kétévente újraválasztják. A testület kétharmados többség esetén felelősségre vonhatja az elnököt. A Képviselőházba, melynek fő feladata a törvényalkotás, az egyes államok lakosságuk számarányában küldhetnek képviselőket. A két ház által elfogadott törvényjavaslatokat az elnök vagy szentesíti, vagy vétót emel ellenük, de eme jogával csak korlátozottan élhet.A bírói hatalom a Legfelső Bíróság kezében van, élén az elnök által élethosszig kinevezett főbíró áll.

Az új állam, szövetségi köztársaság lett, azaz az egyes tagállamok belső önkormányzattal rendelkeznek. Az USA alkotmánya a legrégibb, ma is érvényes alaptörvény. A rabszolgatartást azonban az 1787-es alkotmányban sem törölték el, nehogy a déli államok elszakadjanak.

Északon tőkés társadalom, míg délen rabszolgatartó társadalom jött létre. Ez a fő ellentét észak és dél között, ami majd a polgárháborúhoz vezet.

14. Tétel

A kiegyezés

Előzmények: A világosi fegyverletétel után (1849. aug. 13.) a Habsburgok egységes birodalom létrehozását határozták el és megtorlást terveztek a magyarok ellen ezért Szabad kezet adtak a hírhedt Haynau tábornoknak. Haynau rémuralma 1849-től 1850-ig tartott. Uralkodása alatt kivégeztette Batthyány Lajost, Aradon pedig a szabadságharc 13 vezető tábornokát. A nemzetközi felháborodás 1850 nyarán véget vetett rémuralmának.

Ezt követte a Bach rendszer 1850-től 1859-ig. Ez a neoabszolutizmus kora volt. Célja Magyarország beilleszkedése a birodalomba.

Ez alatt az idő alatt több változás, hátrány is történt:

- Magyarországról leválasztották Erdélyt, Horvátországot és a Szerb vajdaságot.

- A megmaradt területet öt kerületre osztották fel.

- Az osztrák kormányzat megkezdte a polgári állam kiépítését Magyarországon.

- Életbe léptették az Osztrák polgári törvényeket.

- 1853-ban kiadták az Úrbéli pátenst a jobbágykérdés rendezésére. Az úrbéri pátens megfelelt az áprilisi törvényeknek, de nem vette figyelembe a szabadságharc alatt hozott intézkedéseket.

- A földesurakat értékpapírokkal kárpótolták, ez hátrányos számukra.

-A jobbágyság földet veszít.

- Egyre nagyobb lett az államadósság.

Ellenállás tör ki. Először fegyveres harc, azonban a nyílt ellenállás nem volt eredményes. Később passzív ellenállás bontakozott ki a nemesség részéről.

1859-ben Ferenc József átvette a fővezéri posztot, de június 24-én a porosz-osztrák-olasz háborúban, a véres solferinoi csata elvesztése miatt Bach-ot hibáztatta, aki ezért kénytelen volt lemondani.[1] Ferenc József látta, hogy ez a helyzet tarthatatlan, ezért 1859. augusztus 22-én Ferenc József felmentette Bach Sándor belügyminisztert, rendszerét felszámolták, Magyarországon mind tartalmában, mind formájában visszaállították a történeti jellegű közigazgatást.

1860. október 20-án kiadta az ún. októberi diplomát, amely az országgyűlés visszaállítását helyezte kilátásba, majd 1861. február 26-án az ún. februári pátenst, amely a tartományi gyűlések fölé egy birodalmi gyűlést rendelt.

Fő kérdéssé vált a dokumentumok elfogadása vagy elutasítása. Nem jutottak döntésre, így két párt alakult ki.

- A felirati párt:

Deák vezetésével. A 48- as alapra helyezkedik. (Áprilisi törvények)

És a határozati párt:

Ezt Teleki Pál vezette és a 49-es alapra helyezkedik. (Függetlenségi nyilatkozat)

Győzött a Felirati párt. Teleki öngyilkos lett. Az uralkodó nem fogadja el a felirati javaslatot. Ezért Ferenc József ideiglenes, átmeneti állapotot, más néven provizóriumot hirdetett, Schmerling vezetésével (1861–1865). Ez a helyzet már lazábbnak mutatkozott az előzőnél, és a magyar nemesség is érezte, hogy most kell lépnie. Így Deák Ferenc a Pesti Naplóban közölte híressé vált „Húsvéti cikkét”, amelyben kinyilvánította az uralkodó felé a nemesség hajlandóságát a változásra. Erre a császár leváltotta Schmerlinget, és megkezdődtek a tárgyalások a két fél között. Eközben tört ki az porosz–osztrák–olasz háború, amelyben az Osztrák Császárság vereséget szenvedett Poroszországtól, ennek eredménye is a kiegyezés felé hajtotta Ausztria érdekeit.

A kiegyezés tárgyalásai a königgrätz-i csata után felgyorsultak, mert ennek hatására Ausztria kiszorul a német egységből, és nagyhatalmi állását csak Magyarország megtartásával tarthatta fennt. Osztrák (császári) oldalról Ferdinand Beust báró 1866 végi külügyminiszteri kinevezése volt fontos momentum, mert ő győzte meg a kabinetet arról, hogy kiegyezés nélkül már nem lehet tovább húzni az Osztrák Birodalom fenntartását.

A kiegyezés 1867 nyarára megszületett. (Ausztria és Magyarország között.)

Miniszterelnök Andrássy Gyula.

A kiegyezéssel létrejött az Oszták-Magyar monarchia, a dualizmus kora (1867-1918)

A kiegyezés két egyenrangú fél megállapodása, de közös az uralkodó személye. (1867-1916-ig Ferenc József, utána 1918-ig IV. Károly)

A kiegyezés az adott pillanatban és körülmények között reális kompromisszumnak tekinthető, mely lehetővé tette, hogy Magyarország gazdasági, társadalmi és kulturális téren felzárkózzon az európai államokhoz.

 Politikai tartalma: Voltak közös ügyek. Ezek a hadügy, a külügy és a pénzügy.

A közös ügyek alkotmányos felügyeletét delegációk (60-60 fő) végezték (szavazategyenlőség esetén az uralkodó szava döntött). Magyarország államformája alkotmányos monarchia lett, önálló kormánnyal, kétkamarás országgyűléssel (főrendi ház, ill. képviselőház) és vármegyei, illetve helyi közigazgatással rendelkezett.

Az uralkodó kezében maradt a hadsereg irányítása, míg a magyar országgyűlés az adó és az újonclétszám megszavazását megtartotta.

A gazdasági kiegyezés:  A kiegyezés kiemelt részét képezte közös ügyek fedezésére létrejövő, a 10 évente megújítandó és újra kötendő gazdasági kiegyezés. Létrejöttének oka az államadósság közös törlesztése, a közös bank és közös valuta létrehozása és a közös. A birodalom államadósságát a két ország együttesen törlesztette, ezért úgynevezett kvótát állapítottak meg (fizetési arányt) , Magyarországra vonatkoztatva a kiegyezéskor ez 30% volt.

A nemzetiségek ügye: A horvát kiegyezés 1868-ban volt és a horvátokat elismerte politikai nemzetnek, beligazgatási autonómiát kapott. A magyar országgyűlés széles nyelvhasználatot (egyéni, de nem kollektív jogokat) biztosító, liberális nemzetiségi törvényt fogadott el (1868, Eötvös József), amivel a nemzetiségek azonban nem voltak elégedettek (bár maradéktalan betartása is sokat javíthatott volna a helyzeten, ez sem valósult meg).

15. tétel

A totális diktatúra Németországban

A weimari köztársaság: Németországban 1919 januárjában parlamenti választásokat tartottak, amely alapján a szociáldemokrata párt (szociáldemokrata-liberális-keresztény centrum) alapíthatott kormányt. Az utcai zavargások miatt zűrzavaros Berlin helyett a békés kisvárosban, Weimarban ült össze az alkotmányozó nemzetgyűlés (weimari köztársaság). 

Az új köztársaság stabilitását súlyosan érintette a háborús kártérítés fizetése (pedig kenyérre is alig volt pénz). A fizetések halogatása miatt 1923-ban francia és belga csapatok szállták meg a Ruhr-vidéket, ami országszerte tömegmegmozdulások sorát váltotta ki. Természetesen az új rendszert megdönteni akaró erők sem szűntek meg, de ezek megmozdulásait – mint pl. a szélsőjobb müncheni puccskísérletét, a “sörpuccsot“, amelyet Adolf Hitler vezetett – még 1923-ban leverték és vezetőiket elítélték.

A gazdaságilag kimerült ország önerőből nem tudott a fejlődés útjára lépni. Ezt segítette a 1923-as Dawes-terv, ami népszövetségi kölcsönökkel próbálta a német (és a K.-Eu.-i) gazdaságot beindítani. A tőkeinjekció hatása nem maradt el: 1924-25-ben megindul a termelés növekedése, 1929-ig mérsékelt gazdasági fejlődés figyelhető meg.

Hitler 1924-ben szabadult a börtönből (5 évet ült) és röviddel ezután újjáalakította pártját, a náci pártot. Hitler, aki végigharcolta az I. világháborút, a háború után került kapcsolatba a munkáspárttal, melynek tagja, majd 1921-től vezetője volt. A párt az ő javaslatára vette fel az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) nevet.

A gazdasági válság Németországban: A gazdasági világválság éveiben a munkanélküliség, az életszínvonal csökkenése, a kis- és középüzemek tömeges tönkre menetele radikális változások követelésére mozgósította a tömegeket. A mérsékelt, úgynevezett középpártok befolyása és tekintélye csökkent és a munkásmozgalom is vesztett népszerűségéből. Ugyanakkor a szélsőjobboldal, az NSDAP befolyása rendkívüli mértékben megnőtt. A nemzeti és szociális követelések a válság idején a munkásság egy részére is hatással volt. Főként azonban a kispolgári és középrétegeket nyerték meg. A hatalmi elit azért támogatta őket, hogy segítségével elkerüljön egy esetleges baloldali fordulatot. Megerősödésükhöz hozzájárult a német munkásmozgalom megosztottsága is. Sem a szociáldemokrata, sem a kommunista párt nem ismerte fel a fasizmus fenyegető veszélyét. Úgy gondolták, hogy a nácik hatalomra kerülésével lelepleződik demagógiájuk és elbuknak.

A náci ideológia: A nácik a német nép minden nyomorúságáért a 18-as forradalmat és a weimari köztársaság liberális politikáját tették felelőssé. A párt a versailles-i békeszerződés által kiváltott nemzeti sérelmekre épített. Nem a békeszerződés hatályon kívül helyezését, hanem egy Nagynémet Birodalom megteremtését követelte, mely magában foglalná Ausztriát és kiterjedne közép- és kelet- európai területekre is (élettér elmélet). Ennek a tervnek a megvalósítása pedig háború és erőszak nélkül elképzelhetetlen volt.

Hitler a munkásságnak munkaalkalmat és több bért, a parasztságnak földet ígért, a kisiparosokat és a kereskedőket a nagy tőke visszafogásával és az adók csökkentésével, az állástalan értelmiséget alkalmazással, a leszerelt tiszteket nagy hadsereg létrehozásával hitegette.

A nácik agresszív külpolitikai programja egybevágott a finánctőke és a vezérkar érdekeivel, ezért 1931-ben a banktőke, a Ruhr-vidék iparmágnásai, a junker nagybirtok képviselői, a szélső jobboldali fegyveres szervezetek vezetői, valamint a vezérkar (a Harzburgi Front) szövetségre léptek az NSDAP-vel. A náci párt ezután fokozott anyagi támogatást kapott, melyet rohamcsapatai növelésére és propagandára fordított.

A párt politikai ereje 1932 közepén érte el csúcspontját, az év második felében megkezdődött az NSDAP hanyatlása. A Harzburgi Front – hogy ezt a tendenciát megállítsa – gyorsan hatalomra segítette a relatív többséggel rendelkező nácikat Hindenburg 1933 januárjában Hitlert birodalmi kancellárrá (miniszterelnökké) nevezte ki.

Szimbóluma:

· fas ces (vesszőnyaláb)

· horogkereszt

· köszöntés

· békegalamb (nyugalom jelképe)

A totális diktatúra: Hitler kancellárrá való kinevezése után sietve feloszlatták a birodalmi gyűlést és új választásokat írtak ki. Február 27-én leégett a Reichstag, a birodalmi gyűlés épülete, és a gyújtogatással a kommunistákat vádolták. Másnap több tízezer embert tartóztattak le és még aznap rendeletben korlátozták a polgári szabadságjogokat.

A kormány érvénytelenítette a kommunistákra leadott szavazatokat, letartóztatta a párt parlamenti képviselőit, majd betiltotta a pártot. Hamarosan erre a sorsra jutott az összes többi párt is, tagjaikat pedig börtönökbe és koncentrációs táborokba zárták. Feloszlatták a szakszakszervezeteket és a munkásságot náci irányítás alatt álló munkafrontba szervezték. Bevezették a munkaszolgálatot, melynek keretében az emberek milliói lényegében ingyen dolgoztak az utakon és a katonai építkezéseken.

1934-ben, Hindenburg halála után Hitler saját kezében egyesítette az államfői, a kancellári és a pártvezéri hatalmat, ’38 után ő volt a hadsereg főparancsnoka is. Tudta, hogy vezéri tekintélye megőrzésének egyik legfontosabb feltétele a szociális ígéretek megvalósítása. Hatalmas közmunka-programot indított el, elkezdődött az autópályák és más nagy létesítmények építése. A munkanélküliség Németországban az évtized végére teljesen megszűnt.

Hitler a 1930-as évek közepétől megkezdte a versailles-i békeszerződés felrúgását. 1935 márciusában bevezette az általános hadkötelezettséget és megkezdte a légierő (Luftwaffe) kiépítését.

1935 új fejleménye volt a német-olasz szövetség kibontakozása is. Ennek eredménye a 1936-ban megkötött Berlin-Róma tengelynek nevezett egyezmény, amelynek révén Hitler szabad kezet kapott Mussolinitől Ausztria bekebelezésére, az Anschlussra (1938. március 12-13.). 1936-ban Németország Japánnal is szerződést kötött: aláírták az Antikomintern Paktumot, amely formálisan a Komintern ellen irányult, de valójában a világ újrafelosztására törekvő hatalmak összefogását célozta (1937-ben Olaszország is csatlakozott).

1939. március 15-én a német hadsereg bevonult Prágába (elfoglalva egész Csehországot) és Cseh- és Morvaországot “védnökség” (protektorátus) alá vonva bekebelezték a Német Birodalomba.

Az angol és francia vezetés, mely az ún. “megbékéltetési politikát” követve eddig szemet hunyt a német terjeszkedés felett, megelégelte azt, és az újabb kiszemelt áldozat bekebelezését már nem nézte el németeknek, így a “villámháború” első napján, 1939. szeptember 1-jén hajnalban a II. világháború is elkezdődött.

16. tétel

A hidegháború és a kétpólusú világ

Hatalmi átrendeződés a II. világháború után: A vesztes hatalmak (Németország, Olaszország, Japán) kiszorulnak a nemzetközi politikából.

A győztes hatalmak:

· Nagy-Britannia, Franciaország: legyengült hadsereg, másodrendű hatalmak.

· USA: gazdasági és katonai ereje megnő. Háború után gyors az életszínvonal növekedése. Világ ipari termelésének