Az 1946-os párizsi békeszerződésitoth.yolasite.com/resources/Dolgozatok/Horváth Péter - Az...
Transcript of Az 1946-os párizsi békeszerződésitoth.yolasite.com/resources/Dolgozatok/Horváth Péter - Az...
Az 1946-os párizsi békekonferencia
Horváth Péter
2011
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
Bevezetés1945. május 7-én Európában, Japán szeptember 2-ai kapitulációjával Ázsiában is véget ért az
addigi történelem legnagyobb és legvéresebb háborúja, a Szövetségesek teljes győzelmet
arattak a tengelyhatalmak felett. A világ fellélegzett, a hat éven át tartó vérontás véget ért,
igaz óriási árat fizettek érte a világ népei, több mint 55 millió halott 72 hónap alatt. Az
újrakezdés és újjáépítés csak éppen elkezdődött, az élet folytatódott, amikor is a világpolitikát
irányító nagyhatalmak 1946-ban végérvényesen pontot tettek Párizsban a II. világháború
végére.
A szövetséges nagyhatalmak már a háború idején megfogadták, hogy nem követik el az
I. világháború utáni hibákat, amiket a Párizs környéki békékben alkalmaztak a vesztes
államokkal szemben. Igazságosabb és tartósabb békét szerettek volna létrehozni, hogy a
jövőben senki se háborgathassa a világbékét. Párizsban, ezen a szimbolikus helyszínen
akarták kijavítani a félresikerült és komoly következményekkel járó korábbi döntéseket. A
francia főváros alkalmasnak tűnt arra, hogy a globális háborút lezáró békekonferenciának
helyet adjon. Fontos szempont lehetett a három fő győztes számára, hogy a helyszín egy
negyedik győztes városában legyen, Franciaország bár a győztesesek oldalán fejezte be a
háborút, de mégsem ő irányította a tárgyalásokat.
A tárgyalások körülményeiAz érdemi döntéseket a három nagyhatalom hozta, közülük is kettő, az Amerikai Egyesült
Államok és a Szovjetunió. Érthető, hogy Moszkvában, illetve Washingtonban nem
rendezhették volna meg a békekonferenciát, mert a két győztes között már rögtön a háború
befejeztével érezhető volt a feszültség és érdekkülönbség, a helyszín és a házigazda szerepe
ebben az esetben a saját pozícióját erősítette volna az adott államnak, és ez egyik fél számára
sem volt elfogadható. Nagy-Britannia ugyancsak másodlagos győztes volt, de mégis
angolszász, ami a Szovjetunióban gyanút ébresztett volna, éppen ezért ideálisnak tűnt Párizs
városa, ahol egyszer már lezártak egy világháborút.
A békekonferencia üléseinek a francia főváros egyik legszebb reneszánsz műemléke, a 22
hektáros park szélén fekvő Luxembourg-palota adott otthont. Párizs ekkora még nem heverte
ki teljes mértékben a háborút. Az utcákon amerikai és angol katonák vigyáztak a rendre, az
áramellátás nagyrészt Németországból történt. A műemlékeket nem világították ki, csak ha
egy delegáció érkezett a városba, akkor viszont régi pompájában díszelgett Párizs. A
1
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
küldöttségek közül az amerikai volt a legnagyobb, közel 100 fős. A delegációkat jobb
szállodákban helyezték el. A magyar delegáció a Dél-afrikaiakkal a Champs-Élysées-n levő
Claridge-ban kapott helyet.1 A diplomaták és politikusok mellett több mint kétezer újságíró és
tudósító érkezett Párizsba.
A tárgyalások meneteAz eredetileg tervezett 1946. május 1-je helyett július 29-én kezdte meg munkáját a
békekonferencia.2 George Bidault francia miniszterelnök és külügyminiszter tartotta a
nyitóbeszédet, amiben reményét fejezte ki, hogy a békekonferencia hosszú távon sikeres lesz.
Az első világháború utáni rendezés kudarcát abban jelölte meg, hogy az USA és a Szovjetunió
távol maradt tőle. Párizsban elsősorban az volt a lényeg, hogy a hitleri szövetséges államokat
megbüntessék, azaz nem az összes vesztes államot, hiszen a két fő vesztessel, a két fő
tengelyhatalommal, Németországgal és Japánnal nem foglalkoztak a békekonferencián.
Ennek többek között a szövetségesek egymás közötti ellentétei voltak az oka.
A nagyhatalmak tulajdonképpen egymással is igyekeztek békét kötni a konferencián. A 21
győztes állam öt vesztessel foglalkozott a tanácskozások alkalmával. A 21 győztes állam a
következők voltak: Amerikai Egyesült Államok, Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország,
Kína, Ausztrália, Belgium, Belorusszia, Brazília, Csehszlovákia, Dél Afrikai unió, Etiópia,
Görögország, Hollandia, India, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Norvégia, Új-Zéland,
Ukrajna. A vesztes államok: Olaszország, Románia, Bulgária, Magyarország és Finnország.3
Az eredetileg tervezett 5 hét helyett 79 nap alatt vitatták meg az öt békeszerződés-
tervezetet.4 Plenáris ülések, bizottságok és albizottságok körében folyt a munka. A
konferencia angolul, oroszul és franciául zajlott. A volt ellenséges államokat plenáris ülésen
hallgatták meg, majd a béketervezetek a bizottságok és albizottságok elé kerültek.
A katonai ügyeket egy, a gazdaságiakat kettő, a területi-politikai ügyeket pedig öt külön
bizottság tárgyalta. A vesztes államok a bizottságok munkájában nem vehettek részt, csupán
indítványokat nyújthattak be abban az esetben, ha azokat legalább egy bizottsági tag
támogatta.
1 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 191. p.2 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 189. p.3 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 189. p.4 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 147. p.
2
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
Fontos megjegyezni, hogy a békekonferencia nem hozhatott kötelező döntéseket a
békeszerződésekre vonatkozólag, csupán ajánlásokat fogadhatott el a Külügyminiszterek
Tanácsa részére. Az ajánlások elfogadásához kétharmados többség kellett.
A plenáris üléseket a palota Clemenceau-ról elnevezett nagytermében tartották, 1946.
július 29-én négy órára ide érkeztek a győztes államok delegációi és az újságírók.5 Bidault
francia miniszterelnök nyitóbeszéde után James F. Byrnes amerikai külügyminiszter szólt
néhány szót, másnap Clement Attlee brit miniszterelnök szólalt fel. Vjacseszlav Molotov
szovjet külügyminiszter július 31-én került sorra.6 Augusztus elsején Jugoszlávia képviselője
Edvard Kardelj kapott szót, aki Olaszországot támadta, augusztus 2-án Jan Masaryk beszélt,
aki Magyarországot agresszornak minősítette.7 Masaryk után a kanadai miniszterelnök
beszélt, MacKenzie King, aki végleges és igazságos békében bízott. A volt ellenséges államok
delegátusait a Potsdamban megállapított sorrend szerint 1946. augusztus 10-től hallgatták
meg.8 A vesztesek közül először az olaszok kaptak szót, Alcide De Gasperi miniszterelnök
beszélt, a románokat a külügyminiszter Tatarescu képviselte, Bulgáriát Kulisev
külügyminiszter, Magyarországot Gyöngyösi János külügyminiszter, és Finnországot Carl J.
H. Enckell külügyminiszter.
A Magyarországgal kapcsolatos kérdésekA magyar delegáció 22 főből állt, minden párt képviseltette magát benne.9 A delegáció
vezetője Gyöngyösi János külügyminiszter volt, aki augusztus 8-án érkezett Párizsba és a
konferencia zárónapjáig, október 15-éig maradt.10 Gyöngyösi helyettese Gerő Ernő, s a
kormány külön felkérésére Károlyi Mihály segítette a munkájukat. Károlyi nem ismerte a
háború utáni Európa politikai viszonyait és nem értette Magyarország problémáit. Az 1918-as
forradalom szellemét hozta magával, kommunista barát volt és Amerika ellenes. A delegáció
főmegbízottai Sebestyén Pál a külügyminiszter adminisztratív helyettese, Auer Pál párizsi
követ, Faragó László a pénzintézeti központból. Tanácsadóként vettek részt a delegációban
Szekfű Gyula Moszkvából, Bede István Londonból, Szegedy-Maszák Aladár Washingtonból.
A delegáció főtitkára Kertész István volt. A politikai és nemzetiségi csoport romániai
szakértői Demeter Béla, Jakabffy Imre és Gáldi László egyetemi tanár. A csehszlovák
5 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 193. p.6 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 193. p.7 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 193. p.8 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 146. p.9 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. 224. p.10 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 190. p.
3
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
alcsoport tagjai Révay István és Vájlok Sándor voltak. A delegáció segédszemélyzete három
fordítóból, négy gyors és gépírónőből és egy sokszorosítóból állt. Kilenc újságíróból álló
információs és sajtószolgálat működött Boldizsár Iván vezetésével, akik minden bizottsági
ülésre bejuthattak, és így fontos háttér-információkkal rendelkeztek a delegáció részére.
Magyarország tulajdonképpen újságíróin keresztül volt jelen a békekonferencia ülésein.
A delegáció szálláshelyén a Claridge-ban nem volt íróasztal, jobb híján, ágyakon folyt a
munka. A munka általában reggel 9-kor kezdődött az adminisztratív ügyek megbeszélésével,
ahol mindig Kertész István elnökölt. Gyöngyösi viszonylag passzív magatartást tanúsított. A
külügyminiszter sem angolul, sem oroszul nem tudott, francia nyelvtudása is hiányos volt
ezért Auer Pálra és Szegedy-Maszák Aladárra támaszkodott, akiknek viszont csak a nyugati
diplomatákkal voltak jó kapcsolataik. Ez azért volt nagy baj a magyar érdekekre nézve, mert a
Szovjetuniónak döntő szava volt a magyar politikai határ kérdésében, mint minden más
magyar kérdésben a béketárgyaláson, a nyugati kapcsolatok szinte semmit nem jelentettek a
magyar ügy szempontjából.
A magyar béke-előkészítés a háború alatt és után is abból a feltevésből indult ki, hogy az
Egyesült Államok meghatározó szerepet fog játszani a békekonferencián. Azonban a magyar
kérdésben az USA-nak nem volt sok beleszólása, hiszen ahogy azt Puskin budapesti szovjet
követ megjegyezte: „Magyarországot a Vörös Hadsereg szállta meg és szláv szomszédok
veszik körül.”11 Ráadásul a Szovjetunió büntető magatartást tanúsított Magyarországgal
szemben. A szovjetek a csehszlovák és román követeléseket előnyben részesítették, ezért a
magyar delegáció jobban próbált támaszkodni a nyugatra. A szovjet fenntartások
Magyarországgal szemben abból táplálkoztak, hogy Magyarország volt az első állam, amelyik
csatlakozott az Antikommitern paktumhoz, hadseregének létszámához viszonyítva
Magyarország a keleti fronton katonailag többet segített Németországnak, mint akár
Olaszország. Magyarország ráadásul a kiugrást is elmulasztotta, így Hitler oldalán
végigharcolták a háborút. Magyarország megkapta a Hitler utolsó csatlós állama
szégyenbélyegét.
A földrajzi helyzet szintén meghatározónak bizonyult Magyarország balszerencséjében,
mivel hazánk a német hatalmi szféra legbelső körében feküdt. Ez az oka annak, hogy
Magyarország egy generáció alatt két katasztrofális világháborúban kétszer is a vesztes
oldalon találta magát.
11 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 213. p.
4
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
A Szovjetunió a maga részéről a fegyverszüneti egyezmények alig módosított változatát
kívánta elfogadtatni a békekonferencián. Magyarország esetében ez az 1945. január 20-i
fegyverszüneti egyezmény, amely arra kötelezte Magyarországot, hogy az 1937. december
31-ei határokat állítsa vissza.12
Anthony Eden brit külügyminiszter világosan látta Magyarország helyzetét az orosz
nagyhatalmi politikában: „Sztálin meglehetősen önkényesen jár majd el Magyarországgal
szemben, mert az oroszok nem szeretik a magyarokat, és Sztálin nem tesz majd nekik
engedményeket a békekonferencia asztalánál.”13 A magyar békekötés ügye egyébként is
alárendelődött az olasz, román és bolgár békefeltételek kidolgozásának.
Az egymással összefüggő békeszerződések tárgyalási sorrendje a következő: Olaszország,
Románia, Bulgária, Magyarország, Finnország. Ez a Szovjetuniónak lehetővé tette, hogy az
olasz béketárgyalások elhúzásával engedményekre kényszerítse szövetségeseit az ún. balkáni
békeszerződések esetében.
A Külügyminiszterek Tanácsa által előterjesztett magyar békeszerződés tervezetet 1946.
július 28-án kapta meg a magyar delegáció.14 Augusztus 13-án a román külügyminiszter,
Tatarescu kapott szót. Beszédében hangsúlyozta, hogy Románia 385 ezer fős hadsereggel
járult hozzá a szövetségesek győzelméhez Németország és a fasiszta magyar erők ellen.15
Andrej Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes elismerően szólt Románia
1944. augusztus 23-a utáni háborús erőfeszítéseiről. Masaryk megköszönte a román hadsereg
hozzájárulását Csehszlovákia felszabadításához. Románia és Csehszlovákia között rendkívül
szívélyes viszony alakult ki a békekonferencia idején.
A magyar küldöttség szerepléseMagyarország meghallgatását előre hozták augusztus 14-ére, így Gyöngyösi beszédének
véglegesítésére és lefordítására 24 óra maradt. Gyöngyösi francia kiejtését Boldizsár Iván
francia felesége hajnali négyig korrepetálta. Augusztus 14-én délután négy órakor Byrnes
beszédének megtartására szólította fel Gyöngyösit.16 Gyöngyösi azzal kezdte beszédét, hogy
reméli igazságosabb és tartósabb békét sikerül kötni Párizsban, mint 26 évvel ezelőtt. Ennek a
biztosítékát abban látta, hogy két olyan hatalom hozza a fő döntést, amelyek igazából nem is
tartoznak Európához, az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Így vélhetően elfogulatlanok 12 KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. 20. p.13 KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. 34. p.14 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 194. p.15 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 198. p.16 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 199 p.
5
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
lesznek az európai rendezésben, nem úgy, mint a franciák és a britek az első világháború után.
Beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarország szakított múltjával, a Horthy-féle
revizionizmussal és békében kíván élni szomszédaival. Hiányolta a szabadságjogokat a
szomszédos államokban (csehszlovák hatóságok magyarellenes intézkedései), a lakóhely és
az oktatás nyelvének szabad választását akarta elérni a magyar kisebbségek számára.
Visszautasította Románia Magyarországgal szemben támasztott jóvátétel követelését, ezen
felül egy 22 ezer km 2 –es terület átengedését kérte Magyarország javára Romániától.17 Majd
rátért a magyarok tervezett kitelepítésére, amit erkölcsi, politikai és gazdasági okokból
egyaránt elfogadhatatlannak tartott. A román-magyar és a csehszlovák-magyar ellentét
rendezéséhez nemzetközi bizottság kiküldését kérte.
Beszéde után Masaryk kért szót, aki azzal vádolta Magyarországot, hogy még mindig nem
mondott le a revizionizmusról, amely mint mindig, Csehszlovákia ellen irányul. Kiszelev
belorusz küldött Masarykot támogatta és felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország milyen
nagy erőkkel vett részt a Szovjetunió elleni hadjáratban.
Gyöngyösi a beszédét követően számos vezető politikussal találkozott. Augusztus 16-án a
jugoszláv Kardelj külügyminiszter helyettessel, aki megerősítette, hogy Jugoszlávia nem
támaszt semmiféle területi igényt Magyarországgal szemben. Ugyanakkor kérte a Baja alatti
vízművek közös használatát valamint 40-40 ezer főt érintő önkéntes lakosságcserét.
Augusztus 19-én a jugoszlávok benyújtották ezeket az igényeket a konferenciához, amit
augusztus 28-án visszavontak, mert a magyar kormány elfogadta a lakosságcserét.
Augusztus 19-én Gyöngyösi találkozott az amerikai külügyminiszterrel.18 Amerikai tanácsra a
területi követelést csökkentették Romániával szemben a későbbiekben. Augusztus végén a
csehszlovákokkal is találkozott Gyöngyösi, Masarykkal és Vladimir Clementis
külügyminiszter helyettessel.
Augusztus 17-én megalakult a Magyar Politikai és Területi Bizottság, amelynek elnöke a
jugoszláv Sinisa Stankovic, alelnöke a kanadai Alfred Stirling volt. Fontosabb tagok még
Fedor T. Guszev, a Szovjetunió londoni nagykövete, Walter Bedell-Smith az USA moszkvai
nagykövete, Hubert M. G. Jebb brit delegáció helyettes vezetője, Maurice Couve de Murville
a francia külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Frank Keith Officer, Ausztrália
hollandiai követe, Vladimir Clementis csehszlovák külügyminiszter helyettes. Mellettük még
a bizottság tagjai India, Új-Zéland, Dél-Afrika, Belorusszia és Ukrajna. A jugoszláv elnököt
17 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. 299. p.18 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 20–203. p.
6
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
Kanada javasolta, a csehszlovák előadót pedig Ausztrália. A bizottság október 2-áig
működött, 20 ülést tartottak, 19 módosító indítványt tárgyaltak meg.19 A konferencia
résztvevői ugyanis lehetőséget kaptak arra, hogy a békeszerződés tervezeteihez írásban
módosító javaslatokat nyújtsanak be augusztus 20-i határidőig.
A Külügyminiszterek Tanácsa által előterjesztett magyar békeszerződés tervezetet 1946.
augusztus 6-án rendkívüli ülésen vitatta meg a magyar kormány.20 A magyar delegáció az
értekezlet titkárságától augusztus 19-én este kapta a felszólítást, hogy 20-án éjfélig tegye meg
írásbeli észrevételeit, míg a hivatalos értesítés csak a határidő lejárta után érkezett meg.21
Magyarország, Bulgária, Románia gazdasági kötelezettségeit egyetlen közös bizottság, a
Balkáni Gazdasági Bizottság tárgyalta. A konferencia egyetlen közös Katonai Bizottsága
pedig rövid idő alatt eldöntötte a magyar békeszerződés-tervezet minden katonai vonatkozású
cikkelyét.
A területi kérdések és a lakosságcsere
A legnagyobb viták a Politikai és Területi Bizottságban voltak. Clementis a Politikai és
Területi bizottságban kérte Magyarország súlyosabb megbélyegzését háborús politikájáért,
mondván a magyarok a szlovák partizánokat tömegesen végezték ki 1944. október-
novemberében. Avdo Humo jugoszláv delegátus pedig 3-4 ezerről 18 ezerre emelte a bácskai
áldozatok számát és a magyar terrort ostorozta. Clementis végül visszavonta javaslatát.22
Területi kérdések a Bizottság negyedik ülésén, augusztus 28-án merültek fel először. A
jugoszláv, szovjet, osztrák határral kapcsolatban senki sem nyújtott be módosító indítványt. A
csehszlovák-magyar határra vonatkozólag két észrevétel is érkezett, a csehszlovákok
stratégiai és fejlesztési okokból igényt tartottak a Pozsonnyal szembeni 5 magyar falura
(Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár, Rajka, Bezenye). Az öt falu 1946. augusztus 11-én
tiltakozott a Csehszlovákiához csatolásuk ellen és táviratot juttattak el a
békekonferenciához.23 A magyar delegáció a csehszlovák-magyar trianoni határt pedig csak
akkor fogadta el, ha a kisebbségi magyarok visszakapják állampolgárságukat. A román-
magyar határhoz csak magyar részről nyújtottak be észrevételt, 22 ezer km2 terület
átengedését kérték. Azonban már korábban, a Külügyminiszterek Tanácsának május 7-i
19 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 204–205. p.20 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 148. p.21 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 154. p.22 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 205. p.23 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. 227. p.
7
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
ülésén döntöttek a nagyhatalmak a trianoni határ visszaállításáról a román-magyar
határszakaszon.24 Ez a békekonferencia tárgyalásaira rányomta bélyegét.
Mindazonáltal Magyarország meghallgatása mellett szavazott az ausztrál, az amerikai, a
kanadai, a francia, a brit, a dél-afrikai és az új-zélandi küldött, ellene a Szovjetunió és
Csehszlovákia.25 A bizottság augusztus 31-ei ülésén Auer Pál jelent meg Gyöngyösi helyett és
amerikai nyomásra visszavonta a 22 ezer km2 –es követelést, helyette egy 4 ezer km2 –es sávra
jelentett be igényt, Székelyföld számára pedig kiterjedt helyi autonómiát kért.26 A román
delegáció szeptember 2-án ismertette álláspontját ezzel kapcsolatban.27 Tatarescu román
külügyminiszter az 1920-as határt a legigazságosabbnak és legéletképesebbnek ítélte. A
területi követelést elfogadhatatlannak tartotta, Székelyföld autonómiáját pedig fölöslegesnek.
Majd ismét a nagy áldozatokról beszélt, amelyeket Románia hozott a győzelem érdekében,
„14 teljesen felszerelt román hadosztály vett részt a harcban, amelynek a világot kellett
megszabadítani a náci járomtól és Erdélyt a horthystákétól.”28 Tatarescu szerint 120 ezer
román halt meg ezekben a harcokban. A románok nagyon magabiztosak voltak, feltétlen
szovjet támogatást élveztek. A Groza-kormányt kommunista túlsúly jellemezte, és Románia
már átengedte Besszarábiát a Szovjetuniónak. A magyar-román területi kérdésben a szovjet és
az angol fél igyekezett a magyar kormány megmaradt illúzióit is eloszlatni. Dekanozov
szovjet külügyminiszter helyettes Szekfűnek büszkén említette, hogy a magyar békeszerződés
tervezetet ő készítette és nyíltan megmondta, hogy ragaszkodni fognak egész Erdély román
kézen hagyásához.29 A szovjet külügyminisztériumban ezt így fogalmazták meg: „Románia
Erdéllyel megfelelően kompenzálva volna Besszarábia és Bukovina visszaadásáért és rá
volna utalva a Szovjetunió támogatására Magyarországgal szemben, amely sohasem fog
belenyugodni Erdély végleges elvesztésébe.”30
A magyarok mellett Ausztrália szólalt fel a Román Politikai és Területi Bizottságban
augusztus 29-én.31 A szavazáson egyedül Ausztrália és Dél-Afrika tartózkodott, a többiek
megszavazták a trianoni határ visszaállítását. A határ helyreállítását végül a Román Politikai
és Területi Bizottság szeptember 5-ei ülésén véglegesítették.32
24 KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. 305. p.25 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 206. p.26 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. 233. p.27 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 207. p.28 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 209. p.29 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 159. p.30 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 28. p.31 KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. 345. p.32 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. 299. p.
8
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
A magyar delegáció miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagyhatalmak támogatását
megszerezni a határkiigazításhoz nem tudják, a kollektív kisebbségi jogok védelmére helyezte
a hangsúlyt.
A magyar-román vita lezárulása után a csehszlovák-magyar határ ügye került a Magyar
Politikai és Területi Bizottság elé. A magyar delegáció a cseh igényekre válaszul augusztus
27-én nyújtotta be észrevételeit.33 Ebben a lakosság tiltakozását hangoztatták, illetve a
Budapest-Bécs útvonal fontosságát, aminek forgalmát megnehezítenék, ha az öt falu
Csehszlovákiához kerülne. A csehszlovák igényt Jugoszlávia és Ukrajna támogatta.
Szeptember 9-ei ülésen az amerikai Bedell-Smith tábornok felvetette, hogy csak az északi
három települést adják Csehszlovákiának.34 A Magyar Politikai és Területi Bizottság egy
albizottságot hozott létre a kérdés eldöntésére. Az albizottság tagjai: Ausztrália, Kanada, Új-
Zéland, Ukrajna, Csehszlovákia. Az albizottság elnöke az ukrán Ptucha, majd Baranovszki,
előadója az új-zélandi Costello, a csehszlovákok nagy barátja.35 Az albizottság csak
javaslatokat tehetett a bizottságnak, döntést nem hozhatott. Az albizottság szeptember 28-án
3 falu Csehszlovákiának adása mellett tett javaslatot, egyedül Ausztrália tartózkodott, a
többiek megszavazták.36 A 3 falu 43 km2 területveszteséget jelentett Magyarországnak
Trianonhoz képest.37
A 20.000 szlovákiai magyar kiutasítására tett csehszlovák javaslat szeptember 16-án került
a Magyar Politikai és Területi Bizottság üléseinek napirendjére.38 A bizottság ezt a kérdést is
az albizottságra bízta. Gyöngyösi elfogadhatatlannak tartotta a kitelepítést területátadás
nélkül. Csehszlovákia a transzfer kérdését tekintette a legfontosabbnak a konferencián, a
pozsonyi hídfő is csak másodlagos volt. Ragaszkodtak a Csehszlovák nemzetállam
létrehozásához, amit csak a magyarok kitelepítésével oldhattak meg. Nagy Ferenc azzal tért
haza Párizsból, ha Csehszlovákiának sikerül elfogadtatnia a területi és a magyarok
kiutasítására vonatkozó javaslatát, akkor lemond a miniszterelnökségéről. Az albizottság
október 2-ai ülésén arról hoztak javaslatot, hogy a két állam kezdjen kétoldalú tárgyalásokat
egymással, és ha nem lesz eredményes, akkor a külügyminiszterek Tanácsa elé kerül az ügy.39
A tárgyalások a két állam között eredménytelenek voltak. 1946 szeptember utolsó
33 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 212. p.34 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 213. p.35 BOLDIZSÁR Iván: Don – Buda – Párizs. 342. p.36 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 214. p.37 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. 299. p.38 BOLDIZSÁR Iván: Don – Buda – Párizs. 359. p.39 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 222. p.
9
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
harmadára a Külügyminiszterek Tanácsának nagyhatalmai csak az olasz békeszerződés
tervezet és a transzfer ügyében nem tudtak megegyezést elérni. Magyarország szempontjából
a transzfer megakadályozása volt a döntő kérdés. Az amerikai vétó sorsdöntő volt a transzfer
megakadályozása szempontjából. Benes Steinhardt nagykövetnek felrótta, hogy az Egyesült
Államok „Magyarországot, egy tengelyhatalmat támogatott szövetségesével,
Csehszlovákiával szemben.”40 A méltányos és kedvező döntés a két angolszász
nagyhatalomnak és szövetségeseiknek, elsősorban Ausztráliának köszönhető.
A Magyar Politikai és Területi Bizottság október 5-én tartotta utolsó ülését.41 A magyar
békeszerződés plenáris vitájára október 12-én került sor.42 Gyöngyösi két nappal korábban
levelet írt Molotovhoz, amiben a magyarok mélységes csalódását ecsetelte Romániával
szemben. Molotov válaszlevelében cinikusan válaszolt, mondván a két ország közti viták csak
rájuk tartoznak.
A konferencia utánA békekonferencia október 15-én tartotta záróülését. A magyar küldöttség október 17-én
érkezett haza Budapestre.43 Gerő Ernő találóan jegyezte meg: „Csehszlovákia és Románia
sokkal jobban előkészítette a saját dolgát, mint mi.”44
A magyar béke-előkészítés legnagyobb illúziójának az bizonyult, hogy minden politikai
számításukat a Vörös Hadsereg közelinek vélt visszavonására alapozták. Valójában mindkét
világháború után az történt, hogy a győztes nagyhatalmak kizárólag egymás között tárgyalták
meg a békerendezés feltételeit, s a végeredmény hatalmuktól, nemzeti érdekeiktől és
ideológiájuktól függött.
Gyöngyösi János 1946. november 8-án a Külügyi Bizottság ülésén számolt be a
békekonferencia lefolyásáról: „Sajnos... reménységeink nem váltak valóra. Kitűnt, hogy a
béketárgyalásokon a szövetségesek által hangoztatott alapelvek gyakorlatilag nem
érvényesültek, és helyüket tisztára hatalompolitikai szempontok és érdekek foglalták el..”45
1946. november 3. és december 12. között New Yorkban ülésező Külügyminiszterek
40 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 186. p.41 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 222. p.42 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 225. p.43 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 225. p.44 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. 244. p.45 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. 246. p.
10
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
Tanácsa véglegesítette a párizsi békekonferencia ajánlásait. Az öt vesztes államnak 1947.
február 10-én kellett aláírnia Párizsban a békeokmányokat.46
A magyar békeszerződés 8 részből állt, ezen belül 42 cikkelyt tartalmazott, amihez 6
melléklet tartozott. A bevezető részben felsorolták azt a 12 államot, amellyel Magyarország
jogi értelemben hadban állt. Az első rész Magyarország határaival foglalkozott, a második
politikai rendelkezéseket tartalmazott, a harmadik és negyedik rész katonai ügyekkel, az
ötödik a jóvátétellel, a hatodik gazdasági rendelkezéseket, a hetedik a dunai hajózással, a
nyolcadik rész pedig a záró rendelkezéseket tartalmazta.47 Magyarország 65 ezer fős
hadsereget tarthatott fenn, légierejét 90 repülőgépben határozták meg, amiből 70 lehetett harci
gép.48 Atomfegyvereket és más fegyvertípust Magyarország nem gyárthatott. Az ország
köteles volt 300 millió amerikai dollár értékben jóvátételt fizetni, ebből 200 millió a
Szovjetuniónak, 70 millió Jugoszláviának, 30 millió Csehszlovákiának jutott.49
A sok negatívum mellett eredményként lehetett viszont elkönyvelni a pozsonyi hídfő
területének megfelezését és a csehszlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítésének elvetését.
Gyöngyösi János 1947. február 6-án utazott Párizsba. Február 10-én, hétfőn írták alá a
vesztes államok a békeokmányokat a külügyminisztérium óraszalonjában. Délelőtt
Olaszország, délután 15 órától Románia, Bulgária, Magyarország és Finnország képviselői
szignálták a dokumentumot.50 Magyarország nemzetközi jogi szempontból visszanyerte
szuverenitását és elvileg a független államok sorába lépett.
46 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 231. p.47 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 232. p.48 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. 299. p.49 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. 300. p.50 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 235. p. A szerződést törvényként is becikkelyezték, lásd: [http://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8265] 2011. május 28. elérés
11
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
Bibliográfia1. BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. Bp., 1988.
2. BOLDIZSÁR Iván: Don – Buda – Párizs. Bp., 1982.
3. Ezer év törvényei. [http://1000ev.hu/] 2011. május 28. elérés
4. FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar
békeszerződés 1947. Bp., 1994.
5. KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. Bp., 1995.
6. ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. Bp., 2006.
7. ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 1999.
12
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
Mellékletek
A 22 ezer km2 –es területi követelés Romániától:
A békekonferenciára beterjesztett 4 ezer km2 –es magyar javaslat:
A pozsonyi hídfő:
13
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
14
Horváth Péter Az 1946-os párizsi békekonferencia I. Tóth Zoltán Kör
Gyöngyösi János beszél a párizsi békeértekezlet előtt:
Gyöngyösi János aláírja a békeszerződést Párizsban 1947. február 10.-én:
15