Avároslődi kőedénygyár (1866—1950)

A Bakony-széli község — Városlőd — a reformkor esztendeiben, amikor a kőedénykészítés meghonosodott, lélekszámban nagyobb, mint Herend. Egy 1847-ben készült statisztikai kimutatás szerint a lakosság száma 1892, döntő többségük német. Az összeíró mindössze 292 lakóházról tesz említést, ami a korabeli viszonyok­hoz mérten elég zsúfoltságot árul el. — Nem egészen egy évszázad múltával sem változott nagyot a község szociográfiai képe. Emelkedett ugyan a lakosság száma, de még az 1920-as időkben is döntő többségük német­nek vallotta magát és általános volt a kétnyelvűség. A közeli Kislőd, Csehbánya lakosai is kapcsolatban voltak a gyárral, de azok népességi statisztikája sem mutat különösebb eltérést a városlőditől.

A porcelán- és kőedénykészítő manufaktúra első időszakát Mihalik Sándor dolgozta fel.1 Tanulmányá­ban elsősorban a porcelángyártás kérdéseivel foglalko­zott behatóbban. A ma még fennálló kutatási nehézsé­gek nem teszik lehetővé számunkra, hogy a gyár egész történetét tanulmányunkban közreadjuk, így csak a pápai Mayer család több mint nyolc évtizedes és az azt követő részvénytársaság korszakát dolgoztuk fel.

I. A városlődi kőedénygyárnak új korszaka kezdődött az

1866-dik esztendővel, amikor az ifjabb Mayer György pápai üzemét megszüntetve Városlődre telepedett és ott folytatta az edénykészítést. Korábbi üzemének felszerelését is oda szál­líttatta, ami némi változást idézett elő a szerény és kezdetleges, még reformkori állapotokat tükröző termelési eszközökkel szemben. A kiegyezést megelőző esztendők bizonyos társa­dalmi megnyugvást kereső légköre a gazdasági viszonyokra is hatást gyakorolt. Ekkor még nem nyert megoldást az évtize­dek óta húzódó politikai probléma, de nem került előtérbe az ipar általános fejlesztése sem. Minden társadalmi erőt az elsődleges politikai és államhatalmi kérdések rendezésére összpontosítottak, mind az ellenzékiek, mind a mérsékelten haladók, a békés megoldást keresők, végső soron a kiegyezést szorgalmazók egyaránt. Az országot érintő alapvető kérdések felső szinten történő nyugvópontra helyezése közvetlenül nem érintette a városlődi kőedénykészítést. A későbbi évtizedek­ben különösen a kedvezőtlen vámtételek alkalmazása műkö­désére, edényeinek értékesítésére hatással volt, mint ahogy a hazai művészi kerámiaiparra, és szélesebb körben az agyag­iparra is.

A gyár állapotára és termelésére évtizedeken keresztül szin­te kizárólagosan a kereskedelmi és iparkamarai jelentések adatai szolgálnak forrásul. A Mayer előtti esztendők helyzeté­vel történő összevetés ugyan némi előrelépést mutat, de még a pápai gyár felszerelésével is csak manufakturális termelésről és nem mint gyáriról alakíthatunk véleményt. Az edénykészí­

tés alakulását a szabadságharc utáni esztendők ízlésváltása is érzékenyen befolyásolta. Egyik jelzőjének tekintjük, hogy az üzemben az első években mindössze öt festőt alkalmaznak és egy fazekast (edénykorongos), valamint két égetőt a tizenöt közönséges napszámos mellett ; akik agyagásással, fakiterme­léssel, és a különböző szállításokkal foglalkoztak. A három­esztendei időszakot felölelő (1866—1869) jelentés a felszere­lési tárgyak közül csak a korongokat említi, valamint azt, hogy az évi termelés a különféle edényekben összesen 25 000 forint értékű.2 Figyelmet érdemlő azon megállapítás, mely szerint nemcsak a tűzifát, de az edénygyártáshoz szükséges nyersanyagokat is a környékről szerzi be a vállalkozó. Számos adat bizonyítja, hogy a pápai gyárba is szállítanak különböző agyagokat már évtizedekkel korábban a városlődi határból. Egyik indítéka lehetett ez Mayer, Pápáról Városlődre telepe-désének is. Az edények között egyre nagyobb mennyiségben előforduló étkezési készletek és különböző díszítésű — egyedi jellegű — dísztányérok, ebben az időszakban még stiláris vo­natkozásban szerves egységet képeznek a hazai kőedénystí­lussal, különösen a borsodi és zempléni vidékek manufaktú-

1. Leveses tányér, jegy: nincs, Városlőd (?) 0 = 2 3 cm. Sashegyi gyűjt. Bp. 1. Suppenteller, Signum:—.— Városlőd (?) 0 = 2 3 cm. Sashegyi-Samm-

lung, Bp. 1. Assiette creuse, non marquée, Városlőd (?) 0 = 2 3 cm — Coll. Sas-

hegyi, Budapest. 1. Глубокая тарелка, без марки. Варошлёд (?) 0 = 2 3 см. Собрание

Шашхеди, Будапешт.

IS 275

2. Leveses tányér, jegy: VÁROSLŐD 0=23 ,5 cm. Sashegyi gyűjt. Bp. 2. Suppenteller, Signum: VÁROSLŐD, 0=23,5 cm. Sashegyi-Sammlung,

Bp. 2. Assiette creuse, marquée: VÁROSLŐD 0=23 ,5 cm, Coll. Sashegyi,

Bp. 2. Глубокая тарелка, марка: VÁROSLŐD 0=23 ,5 см. Собрание

Шашхеди, Будапешт.

ráinak díszítményeivel. A máz feletti, majd máz alatti festésű népies rózsás díszítmények gazdag változatait ; purpur-kék­zöld-sárga színösszeállításban egyaránt alkalmazták. Az edé­nyek tartósságában a környék kerámia célokra kitűnően al­kalmas és könnyen feldolgozható agyagok jelentős szerepet játszottak, minek következménye, hogy egyre nagyobb keres­let nyilvánult meg azok iránt. A városlődi termékek még a pes­ti piacokra is eljutottak, ahol gyári lerakat működik ebben az időben. Az érdeklődés fokozódásának előidézője nemcsak a falusi és kisvárosi rétegek igényének és vásárlási lehetőségé­nek megnövekedése, hanem az is, hogy Mayer újabb vállal­kozásával megszűnt saját korábbi pápai gyára és azután a Dunántúlon népies díszítésű kőedényeket csak Városlődön készítenek.

Korábbi dunántúli műhelyek mint a kőszegi, tatai, herendi, bakonybéli és végül az idézett pápai vállalkozások a reform­korban, vagy a szabadságharc utáni években vettek részt többnyire csekély termelésükkel az akkori polgárság edény­igényeinek kielégítésében. Ezek ellenére is csak szerény ered­ménynek tekinthetjük az évi 25 000 forintot kitevő termelést, amely az ország össztermelésének csak elenyésző hányada. A következő évtizedekben, de még az 1880-as esztendők ele­jén is hasonló a helyzet mind az edénykészítés, mind a művészi megjelenítés, valamint a gyár felszerelése tekintetében. Egyidő-ben a hazai művészi kerámiagyártásban is egyre nagyobb mértékben tapasztalható az általános gazdasági pangás, ami­ről a kamarai jelentések és gazdasági statisztikai kimutatások egyaránt aggodalommal emlékeznek meg. A hazai kapitaliz­mus fejlődésének bonyolult szövevényei között az alapjaiban manufakturális rendszerű műhelyekben ugyan valamivel ked­vezőbb volt a helyzet, így a városlődi kőedénygyár is, ha sze­rény keretek között, de folyamatosan dolgozhatott. A nagyon alacsony szintű termelési állapotokra jellemző ismét néhány statisztikai adat, amely az 1876-os gyárbeli viszonyokat szem­lélteti. A folyó évben 1 segéd, 7 nő és 3 gyermek foglalkozta­tásáról ad számot a soproni kamarai jelentés.3 Ugyancsak a fentiekből ismeretes, hogy a vállalkozó összesen 37 forint jövedelemadót fizetett egész esztendőre. Az első évtized a Mayer György tulajdonában levő kőedénygyár életében ösz-

szességében alig jelentett változást a Magyar Mihály (kb. 1851—1866) időszakához mérten. A termelés mennyiségére és milyenségére nem állanak rendelkezésünkre adatok, de a csekély létszám és a jövedelemadó alacsony összege inkább a lassú pangás, mint sem a gyorsabb ütemű fejlődés kifejezői. Szükségtelen az országos statisztikák idevonatkozó bőséges adattárából idézni, hazai gyáraink állapotáról, mert az évti­zedekben is igen jelentős mennyiségű agyagáru, közte kő­edény és selejtes porcelán került behozatalra a birodalom országai közül, elsősorban Csehországból és Ausztriából. Viszonyainkra elegendő jellemzőnek tekintjük, hogy a Du­nántúlon ez az egyetlen gyár, amely működik és edényeinek nagyobb részét az akkori közlekedési lehetőségek miatt in­kább a környéken értékesítette. Az olcsó külföldi edényáru pedig a kitűnő dunai vízi úton minimális költséggel jutott az ország központjába, az egyre nagyobb kereskedelmi forgal­mat lebonyolító Budapestre.

A hazai iparművészet általános helyzetének vizsgálata és az iparfejlesztés kérdései a reformkor óta nem kerültek előtérbe a kormányzat részéről. A Back-korszak esztendei után a ki­egyezést előkészítő időszak, az azt követő évtizedekben vált csak központi kérdéssé az ipari elmaradottság felszámo­lása, majd fejlesztése. Ennek az egész társadalmat érintő prob­lémának megoldásában jelentős szerepet vállalt az Iparegye­sület, amely a Kossuth-féle Országos Iparegylet és a Védegy­let utódjaként működő szervezet volt. A Magyar Ipar с fo­lyóiratán keresztül, nemcsak folyamatos tájékoztatót adott hazai iparunk állapotáról, de felvetette — amennyire a kor­mányzat azt lehetővé tette — az iparfejlesztés legégetőbb kér­déseit; az ipar állami támogatását és a monarchián belül ki­alakult rendkívül hátrányos vámhelyzet rendezését. Az egye­sület általánosan ipart támogató tevékenysége között té­mánkkal kapcsolatban említésre méltó a kiállítások szervezé­se, pályázatok kiírása, az elért ipari eredmények díjazása, va­lamint a hazai ipar fokozott propagandája a külföldivel szemben. A reformkori iparegyesületi kiállítások sorozata4 a szabadságharc után évtizedekre megszakadt és csak az 1870-

3. Leveses tányér, jegy: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 23 cm. Sashegyi gyűjt. Bp.

3. Suppenteller, Signum: MAYER, VÁROSLÖD, 0 = 2 3 cm. Sashegyi-Sammlung, Bp.

3. Assiette creuse, marquée: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 cm, Coll. Sashegyi, Bp.

3. Глубокая тарелка, марка: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 см. Собра­ние Шашхеди, Будапешт.

276

es években indult meg újból, előbb helyi kezdeményezésre vármegyei szinten, majd éppen az Iparegyesület támogatásá­val az országos tárlatok sora is elkezdődött. Ezek között em­líthetjük az 1877-ben megrendezésre kerülő Veszprémi Mun­kakiállítást, ahol a IV. osztályban gyárunk is részt vett.5 Eb­ben az időben még Városlődön Mayer György tulajdonában működik, a kőedénygyár, a díjazott, viszont fia, Mayer Béla, aki az edények készítése területén elért haladásáért kap elis­merő okmányt. A tárlat megyei jellege és az a tény, hogy ott az ipar, az iparművészet és a mezőgazdaság a legszélesebb körben volt képviselve, csak az általános fejlődés propagandá­ját szolgálta — és pl. nem hasonlítható a korábban megren­dezett székesfehérvári kiállításhoz. Célkitűzésére jellemző, hogy díjakat nem adtak, valamennyi kiállító anyagát csak ok­levéllel ismerték el. Valószínű, hogy a bemutató vegyes mező­gazdasági és ipari jellege, valamint lokális érdeklődés követ­kezménye, hogy az akkor már világszerte ismert, néhány kilométerre fekvő Herendi Porcelángyár nem vett részt azon. A megyei seregszemléről nem ismeretes katalógus, így nem állapíthatjuk meg, hogy milyenek voltak az ott bemutatott városlődi edények és mit jelentett a hivatalos közleményben a „haladást és törekvést tanúsító..." minden bizonnyal ér­tékelő megállapítás. Egyszerű asztali edényekről és néhány díszvázáról, dísztálról lehetett szó, amit ez alkalomra a gyár főfestője, a sziléziai származású Rössner Gusztáv6 díszíthetett virágaival, növényi motívumaival és stilizált háziszárnyasai­val. A veszprémi Bakonyi Múzeum gyűjteményében levő vá­roslődi díszkulcs (ltsz: 66. 69. 1.) és dísztál (ltsz: 53. 4. 21.) olyan reprezentatív darabok, (4., 5. sz. képek) amelyek fel­tétlen kiállítás alkalmából készülhettek. Festett kompozíció­juk^ kakas és tyúk összeállítás is szokatlan. A fentieken kívül mindössze egy kisebb dísztál ismeretes, az előbbiekkel azonos ábrázolásban.7 Az erősen stilizált, de mégis a naturalizmus eszközeivel ható háziszárnyasok, tölgyfaleveles ág,füvestalaj, deszka palánk, inkább a dekoratív képi kifejezés körébe tar­tozó, mint akár a hagyományosnak nevezhető népies kőe­dény-készítmények, vagy a Zsolnay-féle stilizált keleti motí­vumokkal ötvözött magyaros ornamensek. Az edények azo­nos jegye: MAYER G.VÁROSLŐD is olyan irányú követ-

4. Díszkulacs, jegy: MAYER G., VÁROSLŐD M=40 cm. VBM ltsz: 66.69.1.1.

4. Dekoratives Trinkgefäß (Kulatsch), Signum: MAYER G., VÁROSLŐD H. = 40 cm. VBM Invnr. : 66.69.1.1.

4. Gourde ornamentale, marquée: MAYER G , VÁROSLÖD H. =40 cm, VBM, No 66.69.1.1.

4. Декоративная фляга, марка: MAYER G, VÁROSLŐD M = 4 0 C A Í . ВБМинв. н.: 66. 69. 1. 1.

keztetések levonására vezetnek éppen a veszprémi kiállí­tással kapcsolatban, hogy ezek azedények arra az alkalomra készülhettek. Ilyen festési modorú kőedények a több esz­tendeje végzett kutatás során nem kerültek elő, feltehetően más alkalommal nem is készültek hasonló egyedi jelbgű figu­rális díszítmények. A mester meghatározásával kapcsolatban felvetődik abban az időben még két festő, akik a gyárban dolgoztak: A düsseldorfi születésű Wankün Péter Antal és a feltehetően ugyancsak külföldi származású, vagy iskolá-zottságú Kari Sebestyén,6 mégis Rössner festővel hozhatjuk kapcsolatba a kiállításra készített tárgyakat. Neve már 1861-ben szerepel mint „pictor" először a gyár dolgozói között, és ott közel harminc esztendeig vezető szerepet tölt be. Az 1880-as évek elejétől kőedénygyári főfelügyelőként, 1889-től gyári munkavezetőként említik az anyakönyvi be­jegyzések. A hazai kőedény gyárakban dolgozó festők, sem a XIX. század első felében, sem a későbbi évtizedekben — kis kivételtől eltekintve—a kerámiaiparban bevett szokás szerint nem látták el névjegyükkel az általuk festett tárgyakat, így feltételezéseinket Rössner kiemelkedő tevékenységére utaló adatokból és munkaköréből következtethetjük a díszesedé­nyekkel kapcsolatban.

A gyűjteményekben levő edények egy-egy darabtól elte­kintve nem datáltak, a kor meghatározásánál a benyomott gyári jegyre támaszkodhatunk, ami a század közepétől már másodlagos bizonyítéknak tekinthető.

A városlődi kőedénygyár védjegyei. Marken der Steingutfabrik von Városlőd. Les marques de la grèserie de Városlőd. Заводские марки (знаки) фаянсового завода в. г. Варошлёд.

18* 277

5. Dísztál, jegy: MAYER G., VÁROSLŐD 0 = 34 cm. VBM ltsz: 53. 4.21. 5. Prunkschüssel, Signum: MAYER G., VÁROSLÖD 0 = 34 cm. VBM,

Invnr.: 53.4.21.

5. Plat ornamental, marquée: MAYER G., VÁROSLŐD 0 = 34 cm, VBM, No 53.4.21.

5. Декоративное блюдо, марка: MAYER G, VÁROSLŐD 0 = 3 4 см. ВБМинв. н.: 53.4.21.

Hazai kőedénygyáraink a reformkorban általában a helység nevét használták mint jegyet, amit a nyersagyagba bélyegez­tek. Kivételt képeztek azok a gyárak, amelyek kiváltsággal rendelkeztek, azoknál lehetőség nyílt a címer, a tulajdonos, Vagy más jel jegyként való felhasználására. A XIX. század má­sodik felében ez a kötöttség is megszűnik és a vállalkozók sa­ját maguk alakítják ki jegyeiket. A városlődi kőedénygyár általunk feldolgozott időszakára már az utóbbiak vonat­koznak. A jegyek kronológiai rendben előbb: MAYER GYÖRGY vagy MAYER G VÁROSLŐD, majd LÁNG ÉS MAYER VÁROSLŐD a legismertebb szövegek, amelyek különböző elhelyezéséből komponálódoti a jegy. Egyetlen raj­zos jegy ismert, amely kétfüles váza kontúrvonal-rajzából és alatta VÁROSLŐD szövegből áll. A Mayer Béla idejében használt magyar korona rajz és MAYER BÉLA VÁROS­LŐD felirat csak ritkán fordul elő. A XIX. század utolsó harmadában, amikor a gyár a Mayer család tagjainak kezé­ben van, gyakran válogatás nélkül használják a különböző korú és típusú bélyegzőket az edények jelzésére. Ez megnehe­zíti azok időrendi szétválasztását és az egyes korszakok zárt elhatárolását.

Feltétlen számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy azokban az évtizedekben nemcsak Városlődön, de Ápátfalván,9 Miskol­con, Hollóházán és a hazai kőedénygyárakban külföldi fes­

tőket, gyakran még edénykészítőket is foglalkoztattak. Ennek ellenére nem beszélhetünk csehországi, vagy sziléziai, auszt­riai díszítő stílus érvényesüléséről, inkább csak annak eseten­ként kimutatható, többszörös áttételű távoli hatásáról, mint pl. a XIX. század eleji biedermeier művészetet idéző purpur bécsi-rózsa motívumok átvételéről. Ez olyan értelemben ter­mészetesnek fogható fel, amennyiben a külföldi üzemekben tanuló és egy ideig ott dolgozó, vagy vándorló festők tevé­kenységéről van szó, de nem hagyható figyelmen kívül az a nagy mennyiségű edényexport sem, amit elsősorban a kő­edény és porcelángyártásban eredményesebb fejlődést elért Csehország és Ausztria irányított a hazai piacokra. Edényeik kizárólag a magyarországi lakosság alsóbb rétegeinek szük­ségletét célozták, részben már korábban alkalmazkodtak az itteni népi ízlésvilághoz, művészeti hagyományhoz, amely a gazdagon díszített, festett és faragott bútorok, hímzett és szövött viseleti darabok készítésében és használatában meg­mutatkozott — a széles néprétegek milliói között. Számos olyan kőedény tárgy bizonyítja múzeumi gyűjteményekben azt, hogy a wilhelmsburgi, az altrohlauiMwotoy, vagy a bécsi Hardtmuth L. gyárak évtizedeken keresztül, még a XX. szá­zad elején is magyar nyelvű feliratos és népies kézifestésű kőedény tányérokat készítettek nagy tömegben a falusi vásár­lóink számára.

278

Az évtized végén a városlődi gyár fejlődésében gyorsulás és némi virágzás tapasztalható. A lassú ütemű iparosodás a fa­lusi és vidéki életben bekövetkezett változások pozitívan jelentkeztek a termelésben is. Az évekig tartó pangás meg­szűnését fedezhetjük fel abban, hogy az évi termelés 1878-ban már 30 ezer forintra tehető, de ugyanakkor a foglalkoztatot­tak száma nem haladja meg a hatvanas évekét.10 A készített edények értékének ilyen csekély emelkedése is jelentős, mert ezzel a városlődi kőedények elterjedésére is nagyobb lehető­ség nyílt. Ekkor már a termékek jelentékeny hányadát első­sorban Budapesten, Sopronban és Győrött értékesítik leraka-taikon keresztül, míg a többit Veszprém és Fejér megyékben. Nem meglepőek az adatok a Mayer-féle gyárból az 1879-es évi soproni kamarai jelentésben. Bár ez a jelentés az évi terme­lést az előzőnél óvatosabban 25—30 ezer forint összegben em­líti, a dolgozók számát a tulajdonos közlése alapján a követ­kezőkben ismerteti: „In der Fabrik des G. Mayer in Városlőd werden 16 Dreher und Mahler, 10 Brenner und andere Hilfs­arbeiter, 4 Holzhauer und 10 weibliche Personen, Zusammen 40 Arbeiter beschäftiget."11 Az adatok ilyen tekintetben nem­csak hitelt érdemlőek, hanem a kapitalizmus térhódításának állapotát is mutatják elsősorban a viszonylag nagyszámú ol­csóbérű női munkaerő foglalkoztatásával. Bizonyos, hogy a fiatal lányok és asszonyok munkaereje alacsonyabb bérrel került megváltásra, mint a szakképzett, vagy akár a napszá­mos férfiaké. A sommázottan közölt havi keresetek 8, 6, 4 és 2,50 forintban való megjelölését, ha azonosnak tekintjük a valóban kifizetett bérekkel, akkor is a napszámosnők alig egyharmadát kaphatják a férfiak keresetének. A gyárban dol­gozók adatainak megállapításához ebből az időből egyedüli forrásnak továbbra is a felekezeti anyakönyveket tekinthet­jük, mint azt már más alkalommal is megjegyeztük. Adatain­kat ebben a vonatkozásban csak megközelítőleg tekinthetjük számszerűségében teljesnek, mert azokról, akik rövidebb ide­ig dolgoztak a gyárban, még ilyen adat sem maradt fenn. Azonban a fentiek bizonyításához hivatkozunk hiteles anya­könyvi bejegyzésre, mely szerint pl. Kungl Rozália és Stein-macher Rozália12 gyári napszámos lány megjelöléssel szere­pelnek.

Későbbi években nevük ismételten előfordul, mint a gyár­ban dolgozó munkások feleségéé. Valószínű, hogy az anya­könyvekben napszámosnő foglalkozás megjelölésű személyek is a gyárban dolgoztak, de csak azokat vettük tekintetbe, akiknél kifejezetten a kőedény gyárra való utalás is szerepelt.

A fejlődést mutató számok valóban egy virágzás kezdetét jelentik, amely a városlődi kőedénygyártás tekintetében az egész községre is kihatott. Az úgyszólván teljes egészében német ajkú lakosság művelődési történetéhez tartozó adalék, hogy a helyi tanító Stangl Sándor kezdeményezésére és Mayer György kőedénygyáros támogatása és elnöksége mellett létrehozott dalárda — ünnepélyes alkalmakkor — magyar szövegű énekeket ad elő.13 Az egyre terebélyesedő Mayer család tagjai az ilyen jellegű támogatásokon kívül részt vesz­nek a község különböző társadalmi rendezvényein. A patriar­chális módszerekkel vezetett manufaktúrában a tulajdonos és munkásai életkörülményei, ha eltérőek is voltak az anyagiak megszerzésében és lehetőségeiben, magában a mindennapi élet eseményeiben a bakonyi kis községben, amelynek létszá­ma alig érte el a kétezret, sok tekintetben azonosak voltak.

6 Ajándék váza, jegy: Georg Mayer Városlőd 4/11. 1879 (kék mázalatti kézírással) M=41,5 cm. VBMltsz: 53.9.12.

6. Geschenkvase, Signum: Georg Mayer Városlőd 4/11.1879 (blaue Hand­schrift unter der Glasur) H. =41,5 cm. VBM, Invnr. : 53.9.12.

6. Vase décoratif, marqué: GEORG MAVER VÁROSLŐD, 4/11. 1879 (écriture sous vernis bleu) H. =41,5 cm, VBM, No 53.9.12.

6. Ваза, марка: Georg Mayer, Városlőd 4/11. 1879 (ручная подпись под синую глазурь) М=41,5 см. ВБМ инв. н:. 52.9.12.

A társadalmi viszonyokat és a gyár helyzetét tükrözik a fenti állapotok. Szükséges azonban mélyebbre tekinteni ebben a kérdésben és éppen a qualifikált gyári munkások „megbe­csültebb" helyzetét is vizsgálni. A havi fizetések csak akkor adnak világos képet számunkra, ha azokat összegszerűen az évi termeléshez viszonyítjuk. Az évi termelési átlagot, ha 24 000 forintban állapítják meg, akkor a kifizetett munkabére­ket maximálisan 2 400 forintra tehetjük, így a manufakturális jellegű termelésben is a kapitalizmusra jellemző igen magas­fokú kizsákmányolást fedezhetjük fel.

Az 1880-as esztendők elején még nem tapasztalhatunk sem a felhasznált anyag minőségében, sem az edények formai fel­fogása díszítésében az előzőkhöz mérten figyelmet érdemlő változást. Annyiban történik csak előrelépés, hogy az edény­készletek mellett mosdószereket (mosdótál, kancsó, szappan­tartó), korsókat, fazekakat, köcsögöket, bögréket és kályha­csempéket is készítenek. (21., 23., 24. sz. képek.) Az ilyenek

279

8. Kávés kanna, jegy: MAYER G., VÁROSLŐD M = 19,5 cm. VBM Itsz: 57.168.1.

8. Kaffeekanne, Signum: MAYER G., VÁROSLŐD H. = 19,5 cm. VBM, Invnr.: 57.168.1.

8. Cafetière, marquée: MAYER G., VÁROSLÖD H. = 19,5 cm. VBM, No 57.168.1.

8. Кофейник, марка: MAYER, VÁROSLŐD M=19,5 см. ВБМ инв. н.: 57. 168. 1.

iránti kereslet igen szerénynek mondható, mert a gyár ezek­ből a tárgyakból 10—14% engedményt adott a vásárlóinak, ami egyáltalán nem tekinthető jelentéktelennek. A termelés folyamatos emelkedésének bőven voltak akadályai, amelyeket csak fokozott a hazai piacokra egyre nagyobb mennyiségben beszállított selejtes cseh porcelán, amely gyakran még a hazai kőedénynél is olcsóbban került eladásra. A használhatóság tekintetében kétséget kizáróan a porcelán célszerűbb, más kérdésnek tartjuk annak formai milyenségét, a selejthez alkal­mazkodó olcsó vásári festését. Olyan tényező ez, melyet a hagyományos népies díszítéseket kedvelő, a hazai ipart tá­mogató falusi közönség, elsősorban a magyar lakosságú vi­dékek anyagi körülményei miatt sem hagyhatunk figyelmen kívül. Ha ezt a magatartást a századvégi évtizedekben a hazai iparművészet iránt országos és társadalmi méretekben meg­nyilvánuló közönynek tekintjük, akkor világossá válhat, nem­csak a városlődi kőedénygyár évtizedekig tartó ilyen nehéz helyzete, de valamennyi működő kőedénygyár küzdelme is a fennmaradásáért.

7. Kulacs, jegy: MAYER G., VÁROSLŐD M = 22,5 cm. VBM ltsz: 53.9.3 7. Trinkgefäß (Kulatsch), Signum: MAYER G., VÁROSLŐD H. = 22,5

cm. VBM. Invnr.: 53.9.3. 7. Gourde, marquée: MAYER G., VÁROSLŐD, H. =5 cm VBM, No

53.9.3. 7. Фляга, марка: MAYER, VÁROSLŐD M =22,5 см. ВБМ инв. ы.:

53. 9. 3.

9. Perec kulacs, jegy: LÁNG ÉS MAYER, VÁROSLŐD M = 30,5 cm. VBM ltsz: 53.9.5.

9. Brezelförmiges Trinkgefäß (Kulatsch), Signum: LÁNG ÉS MAYER, VÁROSLŐD H.: 30,5 cm. VBM, Invnr.: 53.9.5.

9. Gourde, marquée: LÁNG ÉS MAYER, VÁROSLŐD H = 30 cm, VBM, No 53.9.5.

9. Фляга, марка: LÁNG ÉS MAYER, VÁROSLŐD M=30,5 см. ВБМ инв. н.: 53. 9. 5.

280

IL A művészi előrehaladás feltétlenül ebben a termelési ka­

tegóriában is egy valóságos társadalmi igény jelenlétében jö­het létre, ami a kölcsönös összefüggés törvényszerűsége kö­vetkeztében a mennyiségre pozitívan is hat. A már említett kiállítási sorozathoz tartozott az Iparegyesület évenként meg­rendezett karácsonyi tárlata is. Ezek közül az 1881-es kiállí­tás és bazár anyagában díszes edénycsoportot képeztek, dí-szítményükkel kiemelkedtek a különböző városlődi edé­nyek.14 (7., 8., 9., 10. sz. képek) Az ilyen jellegű, de propa­gandát is szolgáló rendezvényeken túlmenően a gyár szöveges hirdetései is megjelennek. Szükségessé vált ez a kereskedelmi versenyben, a hazai áruk érdekében. Az edény- és üvegkeres­kedelmi hirdetések éppen az általuk kínált külföldi porcelá­nokra és fayencekre hívták fel a figyelmet. A városlődi Mayer-féle edények hirdetése a hazai művészi kerámia vásárlása irányában a közönség érdeklődésének felkeltését célozza.

Az ipar fejlesztésének előtérbe kerülésekor a kiegyezés utáni évtizedekben társadalmilag is érzékelhetővé vált a sok­szorosan törvénybe foglalt függőségi viszony Ausztriával, ami többszörös áttétellel bár, éreztette hatását a műipar és az iparűvészet valamennyi területén. Az Iparegyesület tevékeny­ségében két főirányzatot figyelhetünk meg. Egyik a hazai ipar fokozott támogatása és fejlesztése érdekében kifejtett propaganda a külföldi árukkal szemben. A másik ezzel rész­ben összefüggő, a hazai művészi ipar arculatának problémá­ja. Természetesen az iparművészettől a hazai és nem a kül­földi művészet átültetését (formát-díszítést-stílust) igényel­ték, hanem a magyart, illetve egy a kor felfogására jellemző Változatát, a magyarost. Az 1880-as évektől kezdődően egyre

10. Kulacs, jegy. MAYER BÉLA, VÁROSLŐD M=25,5 cm. VBM ltsz: 57.324.1.

10. Trinkgefäß (Kulatsch), Signum: MAYER BÉLA VÁROSLŐD H. =25,5 cm. VBM, Invnr. : 57.324.1.

10. Gourde, marquée: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD H=25,5 cm, VBM, No 57.324.1.

10. Фляга, марка: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD M=25,5 см. ВБМ инв. H.: 57. 324.1.

11. Dísztányér, jegy: MAYER, VÁROSLŐD (ovális keretben) 0 = 19 cm. VBM ltsz: 67.2.8.

11. Prunkteller, Signum: MAYER, VÁROSLŐD (ovaler Rahmen) 0 = 19 cm. VBM, Invnr. : 67.2.8.

11. Assiette ornamentale, marquée : MAYER, VÁROSLŐD (en cadre ovale), 0 = 19 cm, VBM, No. 67.2.8.

11. Декоративная тарелка, марка: MAYER, VÁROSLŐD (в овальной рамке) 0 = 19 см. ВБМ инв. н.: 67.2.8.

többen foglalkoznak a Magyar Ipar hasábjain ezzel a kérdés­sel és főleg a XVII—XVIII. század főúri viseletének és esz­köztárának, ipar mű vészeiének ornamentális anyagát állítják a tervezők és műiparosok elé példaképül. Ez a felismerés következménye annak az állapotnak, amely — az európai fejlődéstől eltérően későn — a feudális főúri környezet mo­tívum-kincsének feltámasztásában vélte a magyar díszítő­művészet és iparművészet újjászületését. A más országokban is felvetődő nemzeti jelleget a műipari termékeken, a nép­művészeti motívumok alkalmazását évtizedekkel előbb az oroszok, majd a németek valósították meg.15 Míg ezekben az országokban valóban a népművészetből merítették a motí­vumokat, addig nálunk a régebbi, elsősorban barokk kori főúri textilek mustrájához való visszatérést szorgalmazták. Majd később csak a milleneumi évtizedekben fordulnak a pa­raszti művészet tanulmányozása irányába, és indul meg egy folyamat, annak az iparművészet valamennyi területén való alkalmazása érdekében. Mayer György időszakában azon­ban ez még alig érezteti hatását a városlődi kőedényeken.

A művészet fellendülésének jeleit tapasztalhatjuk az 1880-as évtized közepén, ami a gyár felszerelésében is fejlődést mu­tat az előbbi évtizedekhez mérten. Már az is figyelmet érdem­lő, hogy ebben az időben a soproni kamarai jelentés röviden összefoglalja a városlődi gyár korábbi történetét. Elöljáróban közli, hogy Mayer György kályha- és kőedénygyára a „Lang és Mayer" cég nevet vette fel. A társas viszony mindössze néhány évig állott fenn, inkább az edények értékesítésének jobb lehetőségeit célozta és némi tőkével segítette az egyre el­szegényedő Mayer Györgyöt. A század utolsó éveiben ismét visszakerül agyár a Mayer-család kezébe a társasviszony meg­szűntével.

Ebben az időszakban már 12 korongon dolgoznak és mű­ködik a két köralakú fafűtéses kemence, amely közül az egyik még a reformkorban épült. Ezek azok az esztendők, ami­kor az agyagmegmunkálásra már vízierőre berendezett gépe­ket is használnak. A különböző agyagelőkészítő és feldolgo­zó részlegekben 50—60 munkást foglalkoztatnak, és rajtuk kívül még 12—13 festőt az edények díszítésére. A megnöve-

281

12. Dísztányér, jegy: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD 0 = 19 cm. Sashegy gyűjt. Bp.,

12. Prunkteller, Signum: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD 0 = 19 cm. Sas hegyi-Sammlung, Bp.

12. Assiette ornamentale, marquée: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD 0 = 19 cm. Coll. Sashegyi, Bp.

12. Декоративная тарелка, марка: MAYER BÉLA; VÁROSLŐD 0 = 19 см. Собрание Шашхеди, Будапешт.

1 3. Dísztányér, jegy: MAYER BÉLA, VÁROSLÖD 0 =-19,5 cm. Sashegy gyűjt. Bp.

13. Prunkteller, Signum: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD 0 = 19,5 cm. Sashegyi-Sammlung, Bp.

13. Assiette ornamentale, marquée: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD 0 = 19,5 cm, Coll. Sashegyi, Bp.

13. Декоратнвая тарелка, марка: MAYER BÉLA Városlőd 0 19,5 cm. Коллекция Шашхеди, Будапешт.

14. Díszváza, jegy: MAYER, VÁROSLŐD M =45 cm. VBM ltsz: 67.11.1. 14. Prunkvase, Signum: MAYER, VÁROSLŐD H. =45 cm. VBM,

Invnr.: 67.11.1. 14. Vase décoratif, marquée: MAYER, VÁROSLŐD H=45 cm, VBM

No. 67.11.1. 14. Декоративная ваза, марка: MAYER, VÁROSLŐD M =45 см.

ВБМинв. н.: 67. 11. 1.

kedett létszám és a korszerűbb eszközök alkalmazásának kö­vetkeztében a termelés értéke szinte megkétszereződött és elérte a 45—50 000 forintot.16 A gyártmányok között a kő­edények és kályhák mellett megjelennek a fayence és majolika tárgyak is.

Feltétlen érdeklődésre tarthat számot a városlődi kőedény­gyár tevékenységével kapcsolatban az a megállapítás, amely a külföldi, főleg csehországi selejtes fehér porcelán behozatal­lal is kapcsolatos. A jelentések a gyárral kapcsolatban 1885-ben az alábbiakat közlik: „Ezenkívül ezen gyár évenkint ki­sebb mennyiségű közönséges porcelánt is hoz be Morvaor­szágból, melyet saját festőműhelyében festet s másodszori égetés után forgalomba bocsát". Bármilyen csekély mennyi­ségű is a porcelán, amit a városlődi festők díszítettek, bizo­nyítója nemcsak kőedényfestők, hanem a finomabb porcelán­festéshez értők jelenlétének, valamint olyan kemencének, amely alkalmas festett porcelán égetésére. A pesti Láng por-celánkereskedővel való társulás egyik alapkérdése a fentieken

282

Ví

kívül, hogy a társas viszonyban megoldódott nemcsak a kő­edény, hanem a festett porcelánok olcsóbb beszerzése, illetve azoknak a budapesti boltban történő értékesítése. Csányi Károly kerámiatörténetében közölt városlődi jelzésű festett porcelán jegyet a társas viszony idejéből. Ebben az évtized­ben a herendi gyár termelésének erős visszaesése következté­ben is az ún. porcelánfestészet egyre nagyobb szerephez jutott, elsősorban Budapesten az olcsóbb külföldi tárgyakon, de el­terjedt a Herend körüli községekben is az ottani selejtes edé­nyek felhasználásával. A herendi és külföldi porcelánok ilyen módon való díszítése követte az ún. herendi genre-t, azonban attól kissé különbözni kelle«, mert az utánzás, a hamisítás, hitelrontásnak volt minősíthető. Más irányban tevékenyked­tek az amatőrök, vagy dilettánsok, akik külföldi porcelánon, népies textil, táblakép, levelezőlap stb. díszítményeket, kom­pozíciókat festettek több-kevesebb sikerrel.

A hazai művészi kerámia készítésben ekkor már európai szintre emelkedett a pécsi Zsolnay gyár gazdagon díszített, keleti hatásokat tükröző, csillogó porcelán-fayance edényei­vel és díszműveivel. Különösen sikeres volt az 1878-as pári­zsi világkiállításon való szereplése, ahol Zsolnay valóban egyedülálló sikert ért el európai viszonylatban, egy időre meg­előzve a világhírű és nagymúltú porcelángyárakat és jelentős kerámia műtermeket.17 Az új művészi megfogalmazású dísz­edények a hazai polgári közönség felsőbb rétegei előtt váltak elsősorban ismertté és keresetté. Néhány év alatt azok egy­szerűbb, provinciálisabb formája megjelent a kőedénygyárak termékei között, így Városlődön is. A jelentősebb üzemek, mint a pesti Fischer-féle, Hollóháza, Bélapátfalva, Körmöcbánya ugyancsak egyszerűbb, vagy bonyolultabb formában szaba­don alkalmazták a Zsolnayék által tervezett díszítményeket, elsősorban azok magyaros motívumkincsét. Ez általános el­terjedés következtében került a kőedény mellé a fayence és majolika is a gyártmányok sorába Láng és Mayer némi kor­szerűsítéssel működő üzemében.

A hazai iparművészet propagandáját jelentős mértékben mozdította elő az 1885-ben megrendezett országos tárlat. Az évekig tartó előkészítés eredményeként valóban nemzeti üggyé vált a reprezentatív szemle, amely csak a reformkori Iparegyesület 1846-os III. kiállításához hasonlítható. A XIX. század második felében lényegében ez tekinthető országos méretűnek. A városlődi kőedények ez alkalommal is bemu­tatásra kerültek, és művészeti értéküket tekintve igen szép sikert értek el, melynek kifejezője a „haladásért" adomá­nyozott nagy érem. Az Általános Országos Kiállításon való részvétel egy eredményesnek ígérkező új korszak kezdetét is jelenti.

A családi tulajdonban levő manufakturális vállakózás tör­ténetében további szakaszt jelent a XIX. század utolsó más­fél évtizede a századfordulóig, a XX. század első két évtizede, közte az első világháború esztendeivel is ehhez a korszakhoz kapcsolható. A világháború után bekövetkezett változás a gyár tulajdonban és szervezeti formájában 1927-ig képezi a korszak második részét. A pápai Mayer család városlődi le­származottai a gyár irányításában a részvénytársasági for­mában is vezető szerepet töltenek be. Szükség szerint ezt az időszakot egyetlen nagyobb fejezet keretében tárgyaljuk. Ezekről az évtizedekről Mihalik Sándor korábban idézett írá­sában az egész korszakot igen sommázottan jellemzi. „ . . . 1884

óta a budapesti Láng cég érdekeltté vált. Mayer és Láng Mi­hály együttesének korszakot jelentő tette, hogy részben rá­tértek a népies ízlésben díszített tárgyak készítésére."18 A kö­zös cégből Láng Mihály 1898-ban kivált és a gyárat az oda­települő Mayer György, Béla nevű fia vezette, illetve vette ismét vissza a szűkebb családi tulajdonba. Ezzel azonban nem ért véget az a stiláris törekvés, amire Mihalik utal. Ko­rábban kezdődött és a társasviszony megszűntével is tovább fejlődött és fővonalaiban nyomon kísérhetjük nemcsak kor­szakunkban, hanem még a gyár működésének utolsó eszten­deiben is.

III. Az országos kiállításon szembetűnően jelentkezett az ipar­

művészet valamennyi ágazatában, de különösen a művészi kerámia területén a magyaros népies ornamentika alkalmazá­sa. Említettük a pécsi Zsolnay edények párizsi sikerét és utal­tunk arra a szakirodalmi tevékenységre is, amely tudatosan irányította a figyelmet egyfajta díszítőhagyomány alkalmazá­sának irányába. A magyar díszítőstílus ideológiai megalapo­zói között jelentős szerepet vállalt Huszka József, aki ugyan­csak másokhoz hasonlóan a hazai barokk főúri díszítőmű­vészet motívumkincsében vélte felfedezni a hazai műipar és iparművészet számára a magyarstílus kialakításának lehető­ségeit, a német hatású eklektika zsákutcájából való kikerülés problémáját. Tanulmányai széles körben láttak napvilágot és gyorsan éreztették hatásukat az iparművészetben. Azonban korántsem tekinthetjük tevékenységét egyedüli ható ténye­zőnek, inkább egy szükségszerű felismerésnek. A dualizmu­son belül szított magyar nacionalizmusnak a politika területén érezhető állandó jelenléte, majd egyre nagyobb térhódítása kedvező fogadtatásban részesítette Huszka elméletét, így ha­tását is másként értékelhetjük. Szükséges megemlíteni mint ugyancsak aktívan ható tényezőt, az import elleni harcot, illet­ve annak egyik eszközét, amely nemcsak a hazai előállítású iparművészet iránti érdeklődést kívánta felkelteni, hanem a hazai termékek magyar formáinak és díszítésének kialakítását is sürgette. Az iparművészet egészére vonatkozó programból, ha a művészi agyagipart (kőedény, fayence, majolika) kö­zelebbről vizsgáljuk, akkor az egész európai fejlődés fordu­lópontját közelítjük meg. A porcelán művészeti fejlődése a XIX. század utolsó harmadában nemcsak Európa-szerte lelas­sult és elmaradt a kor egyetemes stílusfejlődésétől, de abban a már önmagát ismétlő dekadens irányzatok váltak uralkodó­vá. Ez alól mindössze a koppenhágai gyár jelent kivételt, ahol éppen ezekben az évtizedekben alakították ki az európai por­celánművészetben addig ismeretlen sajátos máz alatti festést. A művészi kerámia más területei a porcelán-művészet pan­gásának következtében gyorsan fejlődésnek indultak. Ez el­sősorban a finom fayence és majolika művességben vált érzé­kelhetővé és részben ennek a felismerése nyitotta meg az utat a Zsolnay-féle fayenceművészet megteremtődése, pom­pázatos kivirágzása előtt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban azt a társadalmi tényezőt sem, amely igény formájá­ban találkozott elsősorban az európai iparművészettel. Az ek­lektikus környezetkultúra kifejlődése a kapitalizmus vezető rétegének új művészeti és eszközigény kiteljesedését jelentette. E helyen részletesebb elemzésbe, amely az egész európai ke­rámiaművészetet érintette, nem bocsátkozhatunk. Mindössze csak vázoltuk az alapvető indítékokat és azokat a hazai vi­szonyok közt kíséreljük meg a városlődi termékek vonatko­zásában részletesebben vizsgálni.

A hazai művészi kerámiákon a magyar népművészeti or­namentika alkalmazási lehetőségeinek kutatásában a pécsi Zsolnay gyár járt az élen, de figyelmet érdemlő a pesti Fi­scher Ignác-féle gyár ezirányú tevékenysége is. E két nagyobb üzem, ahol tervezőket is foglalkoztattak, magas szinten való sította meg azt, amiért Huszka és mások propagandát fejtet­tek ki. Zsolnayék különösen, de Fischer is hamar irányt vál­toztatott és a magyar díszítmények mellett egyre nagyobb mértékben alkalmazta a keleti, indiai, perzsa, török motívu­mokat, majd a milleneum idejére mindkettőjük munkásságá­ban uralkodóvá Vált az eklektika formában és díszítmény-

283

15. Leveses tányér, jegy: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 cm. Sashegy gyűjt. Bp.

15. Suppenteller, Signum: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 cm. Sashegyi-Sammlung, Bp.

15. Assiette creuse, marquée: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 23 cm, Coll. Sashegyi, Bp.

15. Глубокая тарелка, марка: MAYER/jVÁROSLÖD 0 = 2 3 см. Соб­рание Шашхеди, Будапешт.

ben egyaránt. Ez a fejlődés a városlődi művészi díszítésben időben és minőségben később jelentkezik. Az országos tárla­ton bemutatott városlődi edényekről Szalay Imre jelentésé­ben19 megemlíti, hogy a leghívebben őrizték meg a tősgyö­keres magyar cifraszür díszítményeket. A színek használatával kapcsolatban elmarasztalja a kiállítót, azokat keménynek és kellemetlenül hatónak ítéli. Különösen a zöld szín használa­tát bírálja, mert az gyakran az egész — különben fehér — alapot elszínezi. Minden bizonnyal a bemutatott darabok első ilyen kísérletei voltak Városlődnek. A technikai tökéle­tesség háttérbe szorul az új magyar díszítmény alkalmazása mögött. A Zsolnay nővérek által kialakított gazdag motí­vumvilág átvétele akkor nem ütközött semmiféle szerzői jog­ba, így a versenyhez szükséges egyik feltétel a kisebb üzemek részére viszonylag könnyen biztosítható volt, amihez néhá­nyan országos szinten is reményeket fűztek.20 Amíg azonban a Zsolnay gyárban kitűnő tervezők kerültek ki a család nő-tagjai közül (Teréz, Júlia) és külföldi festőket is alkalmaztak különösen a nagyobb nemzetközi kiállításokra való készülés idején, addig a városlődi kőedénygyárban tervezőt sohasem, a gyár fennállásának több mint egy évszázados időszaka alatt.21 Az alkalmazott ornamentika jelentős része mint ha­gyomány a gyár motívumkincsében vándorolt festőről fes­tőre. Az új síkdíszítmény gyakorlati átültetése pedig nem okozott gondot a Zsolnay kerámiákról még az átlag felké­szültségű festőknek sem, akik az ecsetkezelés technikai is­meretei mellett gyakran figyelmet érdemlő rajztudással is rendelkeztek. így terjedt, alakult és hatott a népies díszít­mény a hazai gyárak között és formálódott, ötvöződött a gyárak korábbi stílusával, lassan átalakítva a vásárlók hagyo­mányőrző ízlését.

A fellendülés, amit az új művészi irányzat jelentett, a gyá­ron belüli termelési viszonyokra alig éreztette hatásást. A bel­ső körülmények 1889-től kezdődően 1906-ig úgyszólván nem változtak, mert a soproni, majd a győri kereskedelmi és ipar­kamarák évi jelentéseiben éveken keresztül csak mint működő gyárat említik Városlődöt. Az 1891-ben megrendezett agyag­ipari kiállításon való részvételt például megemlíti az évi jelen­tés. Ezzel szemben többet mond el a városlődi és a többi akkor működő kőedénygyár belső állapotáról a kitűnő felkészültsé­

gű tudós és kerámiakutató Petrik Lajos22 a tárlatról közre­adott összefoglaló értékelésében. „A magyar kőedény gyárak berendezése ugyanolyan, amilyen 40—50 évvel ezelőtt volt, a kőedényüket ugyanabból a meszes keverékből keverték, melyből már a század elején dolgoztak. Minden jobb minő­ségű kőedény árut pedig külföldről hozhatunk be. Technikai­lag tehát nem haladtunk semmit, hanem a régi népies hagyo­mányokhoz tértek vissza, mielőtt még Dincz úr megadta vol­na receptjét, t. i. Huszka fölhasználásával föstenek a kőedény­re tulipánt, azt az árut most a magyar népies majolikának s magukat majolika gyárosoknak nevezik s mind ez a techni­kai fejlődés rovására történik". — Az általános kép, amit fel­rajzolt hat esztendővel a nagy reprezentatív seregszemle után, nem a derűlátásról tesz tanúságot. A városlődiek korábbi eredményeit ugyan elismeri, mert később máshol megállapít­ja, hogy a kőedénygyárak nem haladnak és a mai (1891) népi­es díszítés nem más, mint a városlődi Láng által készített pa-rasztmajolika utánzata. A kiállításról alakított összkép Petrik szerint ha ki nem mondottan is, de elmarasztalja fejletlensége miatt az egész hazai kőedényipart és művészetet. A kisebb gyárakban, manufaktúrákban nem fejlesztették a technoló­giát, nem alkalmaztak korszerűbb gépeket. Végig tekintve a gyárban azidőtájt foglalkoztatott munkások névsorát, ki­emelkedő festőt, jelesebb edénykészítőt alig találunk. Ebben az időben már a második generáció tagjai dolgoznak és csak elvétve akad egy-egy feltehetően jobb képzettségű munkás. Ilyen volt a többi között a csehországi származású Kobelle Vencel (1883—1895) gyári munkás, Gallér János znaimi szár­mazású edénykészítő (1889), valamint a Bajorországból idekerült Käsztl Lajos edényfestész (1890—1900), kiknek neve és származási helye az egyszerű gyári munkásokkal szem­ben nagyobb felkészültségre enged következtetni.

A következő esztendőkben is alig javult a hazai műipar hely­zete, az edénybehozatal tovább emelkedik és a XIX. század utolsó éveiben a csehországi edények mellett egyre jelentő­sebb az osztrák gyárak termékének behozatala. A XVIII. szá­zadra emlékeztető manufaktúrákra jellemző felszereléssel mű­ködő, vízierőn kívül más energiát nem használó üzemek a ver­senyt még olyan formában sem voltak képesek az importtal

16. Leveses tányér, jegy: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 cm. VBM ltsz: 69.78.1.

16. Suppenteller, Signum: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 cm. VBM, Invnr.: 69.78.1.

16. Assiette creuse, marquée: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 23 cm, VBM, No 69.78.1.

16. Глубокая тарелка, марка: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 см. ВБМ инв. н.: 69. 78. 1.

284

szemben felvermi, hogy a lehető legalacsonyabb béreket fizet­ték a dolgozóiknak. Az általános tőkeszegénységük miatt, a korszerűsítésre nem fordíthattak nagyobb összegeket.

Alig észlelhető változás a termelés és a művészi fejlődés vo­natkozásában a következő esztendőkben, amelyek már a nagy méretű millenáris ünnepségekre való készülés jegyében zajlanak. A minden vonatkozásában reprezentatív, történelmi Magyarország seregszemléje eltakarta a fejletlen termelési eszközöket. A dolgok természetéből adódóan a különlegesen megmunkált erőteljesen díszített monumentális formák tö­megét hozták létre országszerte erre a különleges alkalomra. A cél korántsem a hasznosság, a magasabb technológia ered­ményeinek bemutatása, inkább a kézimunkában rejlő lehető­ségek szemléltetése volt. A mélyebb vizsgálat feltárja nem­csak a fejlődés nehézségeit, de a művészi állapotokra is rá­világít. Az egész hazai művészi agyagiparról összefoglalást készítő Ráth György tanulmányának megállapításai olyan mélyértelműek, hogy hét évtized után is teljes értékűnek, napjainkban is közlésre érdemesnek tekinthetjük azokat: „Kőedénygyáraink nagyobb része a közönséges parasztáru­kon kívül még mindég az úgynevezett magyar stílust kultivál­ja és technikailag semmit sem halad. Ettől az úgynevezett magyar, vagy bunda stílustól az eredetiséget el nem tagadha­tom és mint különlegességet a külföldiek meg is veszik ezt az állítólagos paraszt majolikát, de szépnek nem mondható és minden esetre már unalmassá kezd válni. A dolog még meg­járta, — írja — míg egyszerű magyar népies edényalakokat választottak, de gyárosaink most díszesebb edényeket akar­nak készíteni és mindenféle keleti korsókat és vázákat teli­festenek ugyanazokkal a tulipános díszítményekkel, sőt rá­adásul mind ezt meg is aranyozzák. Már pedig a népiesség jellegétől így teljesen megfosztott díszedényeken még inkább feltűnik az ízlés és formaérzék hiánya és a dekoráció kezdet­legessége".23 Ráth helyesen tapintott a milleneumi időszak művészeti problémájának alapjaira, az eklektika megjelené­sére a kőedényművészetben. Az arany használata, az évszá­zadok alatt kialakult racinnális edény alakok helyett a keleti bonyolult formák alkalmazása, és azokon a magyaros díszítés jelentette a teljes disszonanciát ebben az esetben az eklekti-

17. Leveses tányér, jegy: MAYER, VÁROSLŐD (téglány keretben) 0 = 23 cm. Sashegyi gyűjt. Bp.

17. Suppenteller, Signum: MAYER, VÁROSLÖD (ungleichseitiges Vier­eck) 0 = 2 3 cm. Sashegyi-Sammlung, Bp.

17. Assiette creuse, marquée: MAYER, VÁROSLŐD (en cadre oblong), 0 = 2 3 cm, Coll. Sashegyi, Bp.

17. Глубокая тарелка, марка: MAYER, VÁROSLŐD (в рамке кир­пичной формы) 0 = 2 3 см. Собрание Шашхеди, Будапешт.

18. Leveses tányér, jegy: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 cm. Sashegyi gyűjt. Bp.

18. Suppenteller, Signum: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 cm. Sashegyi-Sammlung, Bp.

18. Assiette creuse, marquée: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 cm, Coll. Sashegyi, Bp.

18. Глубокая тарелка; марка: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 2 3 см. Соб­рание Шашхеди, Будапешт.

kát. Mindezen kívül ugyancsak figyelmet érdemlő megállapí­tás, hogy a dekoráció kezdetlegesen megoldott. Bizonyítója ez a városlődi gyár esetében is annak a ténynek, hogy kő­edénygyáraink nem alkalmaztak művészeket a tervezéshez, de a fentiek szerint már képzettebb külföldi modellezőket, edényfestőket sem, feltehetően az alacsony munkabérek miatt. Az, ami az 1880-as esztendőkben még haladó és öröm­mel üdvözölt, a népi motívumok alkalmazása, egyáltalán a népművészet értékeinek ilyen megbecsülése, alig másfél évti­zed alatt jelentőségét szinte teljes egészében elvesztette. A kö­vetkező szakaszban a népies kőedényművészetben egyre in­kább a sablon és más technikai sokszorosító eljárással létre­hozható díszítések lesznek uralkodóvá. (16., 17. sz. képek.) A művészi elsekélyesedés a gazdasági helyzettel való össze­függés koordinátájában vizsgálva a kerámiaipar országos mé-retekbeni hanyatlásának bizonyítója. A század végén megje­lent országos statisztikai felmérés már alig említ néhány gyá­rat a század közepén a működő tucatból.24 A felmérés közvet­len a milleneumi évek után történt, de sem újabb üzemek léte­sítését, sem a meglévők fejlesztését nem említi. Ugyancsak az elmaradás állapotára jellemző, hogy a hazai kőedény- és fa-yencegyárak évi termelését mindössze 1 100 470 koronában jelöli meg. A működő kilenc üzem termelésének statisztikai átlaga alig haladja meg a 120 000 koronát, amit minden te­kintetben igen csekélynek tarthatunk. Az átlagban a pécsi és a pesti Zsolnay gyárak is szerepelnek, melyek évi termelése több százezer korona volt ebben az időszakban. Még szomo­rúbb képet mutat kőedény kivitelünk, amely háztartási edé­nyekben mindössze 7 272 korona, díszfayencében — amely­nek döntő többsége a fenti gyárakból került ki — csak 147 500 koronát éri el.25 A behozott edények értéke ennek az összeg­nek tízszeresét is meghaladja, elsősorban a csehországi gyá­rakból, de Ausztriából is kedvező piacra talál a fayence áru a hazai gyáraink elmaradottsága és alacsony teljesítőképessége miatt. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a városlődi társas vállalkozásból a pesti edénykereskedő Láng Mihály ebben az esztendőben kiválik. A gyártulajdon visszaszáll teljes egészé­ben a Mayer családra, és a vezetés az alapítójunokaöccse, Mayer Béla kezébe kerül.26 Az egyre szerényebb tőkével ren-

285

19. Bokály, jegy: VÁROSLÖD M - 2 2 cm. VBM ltsz: I. 53.9.4. 19. Bokály (kleiner, einhenkeliger Scherbenkrug), Signum: VÁROSLŐD

H. =22 cm. VBM, lnvnr. : 1. 53.9.4. 19. Godet, marqué: VÁROSLÖD H.=22cm, VBM., No 1.53.9.4. 19. Бокал, марка: VÁROS LÖD М = 22<\м. ВБМ инв. н.: 1.53.9.4.

20. Leveses tányér, jegy: nincs, Városlőd (?) 0 =24 cm. VBM ltsz: 55.11.1. 20. Suppenteller, Signum:—•.— Városlőd(?) 0 = 2 4 cm. VBM, Invnr.:

55.11.1. 20. Assiette creuse, non marquée, Városlőd (?), 0 = 2 4 cm, VBM, No

55.11.1. 20. Глубокая тарелка, марка: отсутствует, Варошлёд (?) 0 = 2 4 см.

ВБМикв. н.: 55. 11. 1.

21. Kancsó, jegy: VÁROSLŐD М = 21 cm. VBM ltsz: I. 53.9.2. 21. Humpen, Signum: VÁROSLŐD, H. = 21 cm. VBM, Invnr.: I. 53.9.2. 21. Cruche, marquée: VÁROSLŐD H.=21cm, VBM, No 1.53.9.2. 21. Кувшин, марка: VÁROSLŐD M =21 см. ВБМ инв. н.: 53. 9. 2.

delkező család az üzem korszerűsítésére, általános fellendí­tésére a következő évtizedben sem fordíthatott jelentős ösz-szeget.

IV. A városlődi kőedénygyár a XX. század első esztendeiben

is a Mayer György cég alatt működött. Az üzem jelentősége Mayer Béla idejében egyre csökken és ha nem is szüntetik be teljesen a termelést, évekig csak a pangás szintjén mozgott.27

Ilyen viszonyok között telt el az évszázad első évtizede, amely­ben nemcsak Városlőd, de az egész művészi agyagipar válsága is tovább mélyült. Az általános gazdasági helyzet kihatásának egyik fokmérője, hogy az első világháború esztendejében már a korábbi évtizedhez mérten a munkabér 25—30%-kal emel­kedett és ugyanannyival az égetéshez használt szén és más anyagok ára is.28 A belső piac alakulására ez úgy hatott, hogy az elmaradt üzemek kénytelenek a béreket leszorítani, hogy a beözönlő exporttal szemben legalább egy időre versenyké­pesek lehessenek.

A három évtizeddel ezelőtti virágzó magyar népi díszítő­stílus korábbi elsekélyesedése csak fokozódott a fentiek kö­vetkeztében. Egyre általánosabbá váltak a hagyományos kézi­festésű eljárások mellett a sablonnal sokszorosított díszítmé-nyek. A sablon alkalmazása a minőség romlását eredményezte, ami velejárója volt az általános pangásnak. A több évtize­des formák, felszerelési tárgyak, berendezések, az égetés, az anyag előkészítése és a gyártástechnológia országszerte igen alacsony fokon álltak. A háború esztendei alatt minden tekin­tetben tovább romlott a városlődi gyár helyzete is, mert a pat­riarchális családi rendszerű, csekély tőkével rendelkező üze­mek nemcsak a művészi kerámiaiparban, de egyáltalán a ha­zai gyáriparban sem tudták megállni helyüket a néhány na­gyobb és korszerűbb vállalkozással szemben. A magyar ipar

286

22. Leveses tányér, jegy: VAROSLŐD 1846 (fenyős, benyomott) 0=23 ,5 cm VBMltsz: 58.70.1.

22. Suppenteller, Signum: VAROSLŐD 1846 (gerippt) 0=23 ,5 cm. VBM, Invnr.: 58.70.1.

22. Assiette creuse, marquée: VAROSLŐD 1846 (marque imprimée, avec branche de sapin) 0 =23,5 cm VBM, No 58.70.1.

22. Глубокая тарелка, марка: VAROSLŐD 1846 (оттиск) 0 = 2 3 см ВБМинв. н.: 58. 70. 1.

23. Csésze, jegy: nincs, Városlőd (?) M = 6,5 cm. VBM Itsz: 69.99.1. 23. Tasse, Signum : —.— Városlőd (?) H. : 6,5 cm. VBM, Invnr. : 69.99.1. 23. Tasse, non marquée, Városlőd (?), H. = 6,5 cm, VBM, No 69.99.1. 23. Чашка, марка: отсутствует, Варошлёд (?) M =6,5 см. ВБМ инв. н.:

69. 99. 1.

25. Leveles tányér, jegy: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD 0 = 2 4 cm. VBM ltsz: 69.67.1.

25. Suppenteller, Signum: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD 0 = 2 4 cm. VBM, Invnr.: 69.67.1.

25. Assiette creuse, marquée: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD 0 = 2 4 cm, VBM, No 69.67.1.

25. Глубокая тарелка, марка: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD 0 = 2 4 см. ВБМинв. н.: 69. 67. 1.

24. Tejes köcsög, jegy: VÁROSLŐD M=23,5 cm. VBM ltsz: 69.23.1 24. Milchtopf, Signum: VÁROSLŐD H.=23,5 cm. VBM, Invnr.: 69.23.1. 24. Pot au lait, marqué: VÁROSLŐD, H. =23,5 cm, VBM, No 69.23.1. 24. Кувшин, марка: VÁROSLŐD M=23 см. ВБМ инв. н.: 69. 23.1.

287

26. Leveses tányér, jegy : VÁROSLŐD 1846 (fényős benyomott) 0 =23 cm. Sashegyi gyűjt. Bp.

26. Suppenteller, Signum: VÁROSLÖD 1846. (gerippt) 0 = 2 3 cm. Sashegyi-Sammlung, Bp.

26. Assiette creuse, marquée: VÁROSLŐD 1846, (marque imprimée, avec branche de sapin), 0 23 cm, Coll. Sashegyi, Bp.

26. Глубокая тарелка, марка: VÁROSLŐD 1846 (оттиск) 0 = 2 3 см. Собрание Шашхеди, Будапешт.

27. Ovál tálka, jegy: nincs, Városlőd (?) H = 17 cm. VBM ltsz: 69.20.2. 27. Ovalschüssel, Signum: —.— Városlőd (?) L. = 17cm. VBM, In-

vnr.: 69.20.2. 27. Jatte, ovale, non marquée, Városlőd (?), L. = 17 cm, VBM, No 69.20.2. 27. Овальное блюдо, марка: отсутствует, Варошлёд (?) Н = 17 см.

ВБМ инв. н.: 69. 20. 2.

állapotáról tájékoztató folyóiratok ezekben az években nem említik az agyagipart. Egyre inkább előtérbe kerülnek a há­borús iparok, majd a háború teljesen elvonja a figyelmet erről a területről. A városlődi műhelyekben a korongosok és festők egyre csökkenő száma jelenti előbb a lassú visszaesést, majd a szinte teljesnek tekinthető termelési szünetet. A kimutatá­sunkban 1914—1918 közötti években mindössze hat munkás szerepel. Azonban feltehető, hogy közülük is voltak, akik hosszabb-rövidebb ideig katonai szolgálatot teljesítettek. Ugyanakkor az 1920-as évek elejétől egyre nagyobb mérték­ben emelkedik a munkások száma és előfordulnak közöttük olyanok is, akiknek már az előző generációja is dolgozott a festő vagy a korongos műhelyben.

288

28. Leveses tányér, jegy: VÁROSLŐD, 1846. (fenyős, benyomott) 0 = 2 4 cm. VBM ltsz: 58.28.1.

28. Suppenteller, Signum: VÁROSLŐD, 1846. (gerippt) 0 = 2 4 cm. VBM, Invnr.: 58.28.1.

28. Assiette creuse, marquée: VÁROSLŐD, 1846. (marque imprimée avec branche de sapin),0 24 cm,VBM, No 58.28.1.

28. Глубокая тарелка, марка: VÁROSLŐD, 1846 (оттиск) 0 = 2 4 см. ВБМ инв. н.: 58. 28. 1.

Az 1920-as esztendő újabb korszak kezdetét jelenti a manu­faktúra történetében, amikor az részvénytársasággá alakul. A 2 500 000 korona részvénytőkét jegyző vállalkozás csak formálisnak tekinthető abban az időben. Az elgyengült családi kézből rövid időre kikerül a vezetés és egy, a korra tipikusnak mondható igazgatóság került a gyár élére. Az évtizedes elma­radottsággal küzdő manufaktúra igazgatóság elnöke nem kisebb személy, mint herceg Hohenhole Egon, a tagok között két gróf, több politikus és kisebb bankár, ügyvédek foglalnak helyet, akik a bakonyi kis üzemben vélték helyreállítani tár­sadalmi és anyagi jövőjüket. A 17 tagú igazgatóságot még hat vezető állású személy egészítette ki.29 A valóságban a gyár dolgozóinak száma ekkor alig érte el a tisztségviselők számát. Ez olyan paradox helyzetet teremtett a gyár működésében és tevékenységében, ami nem Volt hosszú ideig fenntartható. Mindezekhez, ha még figyelembe vesszük a hazai gazdasági viszonyokat és az általános pénzromlást, a húszas évek elejét legszomorúbb időszaknak tekinthetjük a gyár életében. Ha­sonló jellegű részvénytársasági vállalkozássá alakult ezidő-tájban az Első Bélapátfalvái Kőedénygyár Rt. is, amely né­hány év alatt a teljes felszámoláshoz vezetett.30 — Amikor előbb a vezetőit mutattuk be az új részvénytársaságnak, te­kintsünk a gyár belső állapotára is. Külön figyelmet érdemel, hogy az 1920-as esztendőkben Veszprém megyében működő porcelán, kőedény gyárak közül csak a városlődi az egyetlen, amelynek 20-at meghaladó létszáma van. A világhírű Herendi Porcelángyár nem is szerepel a statisztikában, mert a foglalkoz­tatottak száma nem éri el a minimális 20 főt, amit akkor a „vállalat" ismérvének megállapítottak. Városlődön 23 alkal­mazott van abban az évben, éspedig 20 munkás, 1 művezető, 2 igazgató-felügyelő, illetve kereskedelmi ügyletekkel foglalko­zó. A statisztika további adatai nem kevésbé érdekesek. A fen­ti létszámból kettő a nő dolgozó, anyanyelvi megoszlás szerint mindössze 8 vallja magát magyarnak, 15 németnek és végeze­tül csak 20 tud magyarul.31 Bármilyen is az igazgatóság és az alkalmazottak megoszlása, mikroformában tükrözője a há­ború és a Tanácsköztársaság után kialakult általános társa­dalmi és gazdasági helyzetnek. A termelés megindulásának

29. Leveses tányér, jegy : nincs, Városlőd (?) ,0=24cm. VBM ltsz: 69.21.1. 29. Suppenteller, Ohne Signum.Városlőd (?), 0 = 2 4 cm. VBM, Invnr.:

69.21.1. 29. Assiette creuse, non marquée, Városlőd (?) 0 = 24 cm, VBM, No 69.21.1. 29. Глубокая тарелка, марка: отсутствует, Варошлёд (?), 0 = 2 4 см.

ВБМинв. н.: 69.71.1.

31. Bordás tál, jegy: VÁROSLŐD 0 = 30,5 cm. M = 10 cm. VBM ltsz: 69.11.1.

31. Gerippte Schüssel, Signum: VÁROSLŐD 0 = 30,5 cm. H. = 10 cm. VBM, Invnr. : 69.11.1.

31. Plat cannelé, marqué: VÁROSLŐD 0 = 30,5 cm, H. = 10 cm, VBM, No. 69.11.1.

31. Ребристое блюдо, марка: VÁROSLŐD 0=30,5 см. M = 10 см ВБМинв. н.: 69. 11. 1.

30. Szilke, jegy: nincs, Városlőd (?), M=21 cm. VBM ltsz: 67.6.8 30. Szilke (Milchtopf), Ohne Signum (?).H.=21 cm. VBM, Invnr.: 67.6.8. 30. Écuelle, non marquée H. =21 cm, VBM, No 67.6.8. 30. Горшок,марка: отсутствует,Варошлёд (?) М=21 см. ВБМ инв. н.:

67.6.8.

19 289

32. Leveses tányér, jegy: VÁROSLŐD 1946. (fenyős, benyomott) 0 = 2 3 cm. Sashegyi gyűjt. Bp.

32. Suppenteller, Signum: VÁROSLŐD 1846. (gerippt) 0 = 23 cm. Sas-hegyi-Sammlung, Bp.

32. Assiette creuse, marquée: VÁROSLŐD 1846. (marque imprimée, avec branche de sapin), 0 =23 cm, Coll. Sashegyi, Bp.

32. Глубокая тарелка, марка: VÁROSLŐD 1846 (оттиск) 0 = 2 3 см. Собрание Шашхеди, Будапешт.

első jele, amint a. Magyar Iparművészet közli az új életre hívott gyárról, hogy hosszú szünet után ismét termel, de egyelőre csak egyszerű használati edényeket állít elő.32 Ez a hír szük­séges, mert az akkor megrendezett XI. Árumintavásáron a kerámia igen szerényen képviselt. Pécs még megszállás alatt áll, így a Zsolnay kerámiák nem szerepelnek, de Városlőd sem vesz még ezen részt. A háborús évek után az első ilyen kiállí­tás-vásár érdekében mindent mozgósítottak a nagyobb siker és az új rendszer, alig egy éves működése eredményeinek pro­pagálására. A helyzet változásának, illetve a gazdasági élet romlásának következménye, hogy a gyár részvénytőkéjét 1921 -ben 5 000 000 koronára emelik, de a valóságban ez ismét csak jegyzés formájában történik meg. Elsősorban a megye ki­sebb tőkései és a Veszprémi Takarékpénztár érdeklődik a gyár iránt. Az esztendő végén készített mérleg szerint a vesztesség 36 479 koronában mutatkozik. Ugyanakkor a termeléssel kapcsolatos szerszámok, elavultságuk miatt mindössze 142 290 korona értéket képviselnek.33 Az arányok bizonyítják a technika alacsony szintjét, valamint az évi tevékenység csekély eredményét. A részvénytársaság reprezentatív igaz­gatósága nem volt képes a válságból kivezetni a gyárat.

Az igazgatóság külön irányítót szerződtetett Városlődre Szeibert Jakab gyárvezető személyében, aki 1922—1923 kö­zött és feltehetően a következő években is ott tevékenykedett. A Mayer család és rokonság az első részvénytársaság idején nézeteltérések miatt nem vesz részt a gyár irányításában. Szei­bert működéséről, szakképzettségéről közvetlen adatok nem ismeretesek, valószínű, hogy abban az évben került Városlőd­re Rezső testvérével együtt, aki 1925-ben, mint gyári munkás szerepel az anyakönyvi bejegyzésben. A reprezentatív vezető­ség az első időben annak érdekében, hogy a részvények egy részének befizetésén túl is jelentősebb összeghez jusson, bér­be adja a gyárat egy Városlődön korábban ismeretlen Kanyó Antal nevű személynek, aki 1923-ban hunyt el. A bérlemény az ismert okok miatt azonban kedvező anyagiakat nem jelent­hetett számára. Ezt kihasználva kezdenek a szomszédos Kis-lőd községben hasonló vállalkozást „Pannónia" elnevezésű céggel. Céljuk kimondottan is a városlődi kőedénygyárral való verseny, majd annak megdöntése. Egy rövid időre sike-

290

rül is megnyerni néhány munkást és a városlődiek ügyvezető­jét Grofcsik Jánost vállalkozásuk élére, de az alig hat eszten­deig fennálló cég a többi között 5 festőt, 2 korongost és egy égetőt foglalkoztatott.34 Ilyen formán versenyről szó sem le­hetett és amint a második részvénytársaság megalakul, a kis-lődi gyár is befejezi működését. Valószínű, hogy a verseny hatása és a termelés fokozása eredményezte, hogy az 1923-as mérlegben már szerény nyereség mutatható ki. A következő esztendők is többnyire hasonló gazdasági eredménnyel vég­ződnek, amelyek következménye, hogy a pengőre történő áttérés idejére a fiktívnek nevezhető részvénytársaság felszá­molásra került.

V. Az új vállalat a Kőedény-, Majolika és Kályhagyár Rt. Város­

lőd 1927-ben alakult 150 000 pengő alaptőkével. A család egyre szerteágazóbb rokonsága ismét összefogott, hogy meg­mentse a vállalkozást és ennek következményeként a csődbe jutott gyárat, illetve annak részvényeit 1927-ben a városlődi községházán megtartott árverésen Iglauer István gépészmér­nök szerezte meg. Ezzel ismét a család kezébe került a gyár, melynek igazgatósága Iglauer István, dr. Iglauer Károly, Grofcsik János és a később bekapcsolódó Delmár Béla kezé­be összpontosult,35 a közvetlen vezetést Grofcsik Andor irá­nyította. Az ilyen módon megerősített családi kézben szerve­zett újabb tőkés vállalkozás kilátásai kedvezőbbeknek ígér­keztek, mint a korábbiak. Az új vezetés már abban is külön­bözött az előbbitől, hogy szilikátipari mérnök irányította a termelést és a rekonstrukciót is. A húszas évek végén mu­tatkozó fellendülés reménye olyan beruházást eredményezett, amely egy kétemeletes műhelycsarnok felépítését jelentette.38

Az új épület a gyár legkorábbi, még reformkori épület helyére került, az alsó szinten egy korszerű alagút kemencével, az eme­leten pedig a korongozóműhellyel.37 A gyár újabb részvény­társasági alakuló közgyűlése csak az előző teljes felszámolása után történhetett meg. Az 1928-ban elkezdődött pénzügyi munkálatokat Vadász Szidor és Vadász Károly végezték, akik a korábbi igazgatóságnak is tagjai voltak.38 Az első

33. Leveses tányér, jegy: VÁROSLŐD 1846. (fenyős,benyomott) 0 = 2 3 cm. Sashegyi gyűjt. Bp.

33. Suppenteller, Signum: VÁROSLŐD 1846. (gerippt) 0 = 2 3 cm. Sas-hegyi-Sammlung, Bp.

33. Assiette creuse, marquée: VÁROSLŐD 1846. (marque imprimée avec branche de sapin), 0 23 cm, Coll. Sashegyi, Bp.

33. Глубокая тарелка, марка: VÁROSLŐD 1846 (оттиск) 0 = 2 3 см. Собрание Шашхеди, Будапешт.

esztendő eredményei azonban még nem nagyon biztatóak, mert az 1930. május 23-án megtartott közgyűlésen elfogadott mérleg 12 855 pengő veszteséget mutatott.39 Az új tulajdono­sok azonban nem vesztették el kedvüket és a hagyományos kőedény gyártás mellett a környéken található vörösagyag­ból kezdtek úgynevezett „angol" vagy „bauxit" teás és más edényeket készíteni. A gyárnak még ebben az időben sem volt tervezője, az új edényeket szorgalmazó budapesti Kos-such cég által előképnek átadott külföldi tűzálló edények for­mái után korongoztatták kézi, majd gépi erővel a különböző kannákat, csészéket. Ezt az újabb gyártási területet 1932-ben alakították ki és már az első esztendőkben kisebb mennyisé­gű exportot is lebonyolítottak belőle Hollandiába. A gyakor­lati megvalósításban eredményesen közreműködött a Mayer családdal közvetlen rokonságban levő Grofcsik János, aki visszatért a kislődi gyárból. Remek érzékkel ismerte fel a kor művészi tömegtermelésre alkalmas formákat és díszítéseket, amelyek teljes összhangban voltak a tűzálló vörösagyaggal. A barna színű enyhén márványozott mázú kanna, cukordo­boz, csésze, tányér stb. felületre egy szélesebb okker színű csík került dísznek. A formák elsősorban az akkori internacio-nálisnak nevezhető kerámia edények vonalát követték, ami ilyen vonatkozásban elismerést érdemel, mert egyrészt csak a városlődi gyár készít ilyeneket, másrészt ezek gyártása az eu-

34. Váza, jegy: VÁROSLŐD (zöld bélyegzővel) N = 14 cm. VBM ltsz: 69.39.1.

34. Vase, Signum: VÁROSLŐD (mit grünem Siegel) H . - 1 4 cm. VBM, I nvnr.: 69.39.1.

34. Vase, marqué: VÁROSLŐD (marque verte), H. = 14 cm, VBM, No 69.39.1.

34. Ваза, марка: VÁROSLŐD (зеленая печать) M = 14 см. ВБМ инв. н.: 69. 39. 1.

35. Tésztás tál, jegy: VÁROSLŐD 1846. (fenyős,benyomott)0=26,5 cm. VBM ltsz: 1.53.4.32.

35. Mehlspeise-Schüssel (gerippt), Signum: VÁROSLŐD 1846. 0=26 ,5 cm. VBM, Invnr.: I. 53.4.32.

35. Plat à pâtes, marqué: VÁROSLŐD 1846. (marque imprimée avec branche de sapin), 0 26 cm, VBM, No 1.53.4.32.

35. Блюдо для проженого марка: VÁROSLŐD J846 (оттиск)0=26,5 см. ВБМ инв. н.: 1. 53. 4. 32.

rópai ízléstől nem időbeli fázis eltolódással jelentkezett. En­nek az új edényféleségnek bevezetése és a hazai igények kielé­gítésére történő előállítása más, alacsonyabb szintű műszaki kerámiák készítése azt eredményezte a gyár pénzügyi helyze­tében, hogy 1936-ban már csak 1537 pengő veszteség mutat­kozott. A részvényekre ugyan az 1928—1934 közötti években osztalékot még nem tudtak fizetni, de a korábbi közel 13 ezer pengős veszteség minimálisra csökkent.40 A következő esz­tendők jelentős fellendülésről tanúskodnak. A Kőedény-, Ma­jolika és Kályhagyár Részvénytársaság, amelynek vezetőségé­ben és felügyelőbizottságában is a rokonság foglalt helyet, az évtized végére százezer pengőt meghaladó gyártmány­nyereséget ért el, bár a mérlegben továbbra is kisebb összegű veszteségek szerepelnek.41

A viszonylagos fellendülésnek a közelgő háború vetett vé­get. Olyan mérvű volt a hanyatlás, hogy a háború második évében már ismét 11 000 pengőt meghaladó veszteséget mu­tatnak ki. A néhány esztendő mégis elegendőnek bizonyult arra, hogy az angol edényeken túlmenően, ami előrelépést je­lentett a hazai kerámiaművészetben — a kőedénygyártásnál visszatértek a múlt század nyolcvanas éveinek ekkor már klasszikusnak nevezhető magyaros szecessziós díszítményei-hez. (34., 35., 36. sz. képek.) A kerámia művészetben ez nem ritka jelenség, de az iparművészet más műfajainál is előfordul, hogy régebbi korok művészi teljesítményeit megkísérlik egy más kor társadalmi viszonyai között újra alkalmazni, ha tet­szik, felújítani vagy másolni. Ez történt Városlődön is, ami­kor formákat és díszítményeket, századunk közepén a XIX. század végének ízlésében ismét gyártanak. Azonban míg a múlt századi darabok eredetiségükkel, naiv népies bájukkal előbb méltán váltottak ki tetszést a hazai kiállításokon, ké­sőbb eklektikussá váltak, addig az újabb készletek, vázák, díszedények, tányérok, csak esetlegesen közelítették meg elő­képeiket. Szükséges ismét utalni arra a tényre, hogy a város­lődi műhelyekben nem alkalmaztak még akkor sem tervezőt, vagy önálló modellezőt, amikor a gyártás technológiai részét már képzett mérnök irányította.

A XIX. század utolsó negyedében kialakult festőgárda tag­jai ekkor már nem dolgoznak. A manuális munka színvonala

19* 291

36. Kaspó, jegy: VÁROSLŐD 1846. (fenyős, zöld bélyegzővel) M = 22;5 cm, 0 = 2 8 cm. VBMltsz: 1.67.17.1.

36. Kaspó (keramischer Blumenbehälter), Signum: VÁROSLÖD 1846. (gerippt, mit grünem Siegel), H.=22,5 cm. 0 = 2 8 cm. VBM, Invnr.: I. 67.17.1.

36. Cache-pot, marqué: VÁROSLŐD 1846. (marque verte) H. =22,5 cm. 0 =28 cm, VBM, No 1.67.17.1.

36. цветочный горшок марка: VÁROSLÖD 1846 (зеленая печать) 0 = 2 8 см.М=22,5 см. ВБМ инв. н.: 1. 67. 17. 1.

és szintje nem fokmérője már az edény minőségének, cél a tetszetős, de művészi értékben alacsony szintű tömegtermelés, a hagyományos díszítésű kőedényekben is. Az eredetiben har­monikus színezésű szűrmintából alakított síkdíszítményeket most már kék kobalt színnel festik. Az amúgy is elnyújtott stilizált virágokat, leveleket egészen rajzossá alakítják. Olyan minta jön így létre, amely nemcsak a kőedénytől idegen, por­celánszerű, hanem a díszítmény eredeti szellemétől is egyre eltávolodó. A vállalkozás gazdasági érdekeknek megfelelő megosztottság (kőedény, vöröscserép v. angoledény, kályha, alagcső, műszaki kerámia) a belső erőket is szétforgácsolja. Megszaporodik ezekben az esztendőkben a korongosok szá­ma, ami egyik oldalon a termelés növekedését bizonyítja, de másrészt a technika elmaradásának kifejezője is. Alkalmaz­nak ugyan gépi és emberi erővel működő korongokat, de az edénykészítés továbbra is a manufakturális keretek között történik. A díszítés vonatkozásában a már korábban jelzett mechanikai eszközök egyre nagyobb mértékben elterjednek a kézi festés mellett. A sablonnal és „tuppfolással" díszített tányérok motívumai között csak elvétve fordul elő egy-egy szabadkézi ecsetvonás. Ezt a fejlődési irányzatot érzékelteti legszembetűnőbben az, hogy a gyár dolgozóinak kimutatásá­ban a harmincas évek elejétől a háború kezdetéig csak néhány edényfestő működése mutatható ki. Ezek közül sem sikerült egyikre vonatkozóan sem kiemelkedőbb felkészültségre követ­keztetni. Mindössze egy esztendeig dolgozhatott Városlődön Tepper Imre kőedényfestő, a második generációból Ellman Antal, aki közel egy évtizedig, Weinziert József ugyancsak festő,42 velük le is zárult azoknak a sora, akik a háborús évek előtti edénydíszítést végezték.

A második világháború esztendei alatt az üzem termelése a minimálisra csökkent, éppen csak a fenntartáshoz szükséges munkásokat tartják meg. A különböző nyersanyagok, fűtő­anyag, festékek beszerzése csak korlátozottan volt lehetséges, minek következménye az a vegetálás, amely még a háború befejezését követő esztendőben is tapasztalható. A második világháború végével lényegében le is záródott a gyár több mint száz esztendős korszaka. Az utána bekövetkezett tár­sadalmi átalakulás az államosítással éreztette hatását. Sú­

lyosabb terheket hárított a gyárra a pengő elértéktelenedése, az infláció, amely az amúgy is igen szerény részvénytársaság gazdasági alapjait erősen megingatta. Az 1947—48-as eszten­dőkben még egy lendületesebb termelés tapasztalható, de ez már végső küzdelmét, erőfeszítését jelenti egy minden vonat-zásban múltat idéző manufakturális rendszerű üzem létének.

Megközelítően valóságos kép rajzolódik ki a gyár belső állapotáról, felszereléséről és termeléséről, abból az összeállí­tásból, amelyet az akkori vezetőség és a már működő Üzemi Bizottság 1946-ban állított össze.43 Az adatokból a múlt év­tizedeire való következtetési lehetőség is nyílik, mert az egyes jelentősebb felszerelési és berendezési tárgyak, gépek mellett feltüntették azok korát, amely ha hozzávetőlegesen is került megállapításra, újabb bizonyítója egyrészt az elmaradt tech­nikai felszerelésnek, másrészt a családi tulajdonban levő vál­lalkozás fejlesztési teljesítőképességének. A kimutatásban szereplő 20 LE gőzgép 42 éves kora, a negyven esztendős örlődobok, membrán szivattyú, görgőjárat, agyagmosó és kisebb felszerelési tárgyak a századforduló tájékának rövid idejű fellendülésekor kerültek Városlődre. Más berendezési tárgyak — motorok, gépek korából következtetve — pedig a részvénytársasággá alakulás idejében kerültek a gyárba. A felértékelt berendezés, amelynél az 1946. évi érték 7000-es szorzószám figyelembevételével került megállapításra, mind­össze 57 300 forintot képviselt. Az akkori állapotok minden kedvező kilátás ellenére sem mérhetők a korábbi évtizedek munkás foglalkoztatásával, mert 1946-ban hetenként rend­szeresen dolgozók száma mindössze hét fő és heti keresetük

37. Köcsög, jegy: nincs, Városlőd (?) M = 14cm. VBMltsz: I. 53.4.39. 37. Topf, Signum: —.— Városlőd (?) H. = 14 cm. VBM, Invnr. : I. 53.4.39. 37. Pot au lait, non marqué, (Városlőd (?), H. = 14 cm, VBM, No 1.53.5.39. 37. Кувшин, марка: отсутствует, Варошлёд (?) M = 14 см. ВБМ инв. н.:

292

30—40 forint között ingadozott.44 Ebben az időben az eladá­sokjelentős része a helyszínen történik. Az edények, kőagyag-csövek, tartályok részben a háború előtti években készültek, és csak mázas égetés, díszítés készült utóbb. A kész- és fél­kész edénymennyiség biztosítja, hogy a csökkent erővel meginduló termelés ellenére is nagyobb forgalmat bonyolí­tanak le a közvetlen háborús időszakot követő időben. Az 1947. év januártól folyamatosan készülő kimutatások széles választékát mutatják az edényeknek. Ezek az egyedüli ezideig ismeretes hiteles adatok a fennmaradt edényeken kívül arra vonatkozóan, hogy a több mint száz esztendeig működő kő­edénygyárban milyen tárgyak készülhettek. Az egyszerű el­nevezések nem minden esetben utalnak a művészi formára és díszítésre, de éppen e fenti egyidejűség miatt teljes részletes­séggel közöljük azokat.45

sima tányér pecsenyés tál korsó 11/21 virágos tejesbögre bordástál köcsög fehér bordás mélytányér főzelékes tál mélytányér sima hasas korsó kávés csésze aljjal színes fűszertartó nagy főzelékes tál színes sótartó fogvájó tartóval főzőlábas barna 7/8 1

fali sótartó bonbonier tányér színes éjjeli sima tésztás tál virágos kávés csésze fehér bordás dessert tányér kávés bögre asztali sótartó váza kanett korsó 11/21 virá­

gos hamutartó szappantartó nyitott fali kis sótartó

Az edényeket a helyi eladáson kívül elsősorban a vidék kereskedői vásárolják, mint a türjei Leier Lajos cég és a ba­latonalmádi Pongrácz Andor kereskedő.46

A kályhákból is került néhány eladásra, de azokat nem te­kinthetjük jelentőseknek az edények értékesítése mellett. A kezdeti fellendülést bizonyítja, hogy 1947 első hónapjai­ban többen a régi munkások közül visszatértek a kőedény­gyárba, mint Staub Vendel, Frank Mihály, Klein Mihály,

38. Leveses tányér, jegy: VÁROSLÖD, 1846. (fenyős, benyomott) 0 = 2 4 cm. VBMltsz: 58.52.1.

38. Suppenteller, Signum VÁROSLŐD, 1846. (gerippt) 0 = 2 4 cm. VBM, Invrn.: 58.52.1.

38. Assiette creuse, marquée: VÁROSLŐD, 1846. (marque imprimée avec branche de sapin), 0 = 2 4 cm, VBM, No 58.52.1.

38. Глубокая тарелка, марка: VÁROSLŐD, 1846 (оттиск) 0 = 2 4 см. ВБМинв. н.: 58. 52. 1.

A) A majolikagyár , ,D" jelű épülete a patak partján. A) , ,D" Betriebsteil der Majolika-Fabrik am Bachufer. A) Bâtiment «D» la faïencerie, sur le bord du ruisseau. A) Крыло «D» завода майолики на берегу пруда.

Zimmerman Antal és Steinmacher János, velük a foglalkoz­tatottak száma már megkétszereződik az előző évihez mérten,47

és a keresetük is emelkedik, mert átlag 40 forint heti bért szá­molnak el részükre. A folyamatosnak ígérkező munka egyre több korongos, festő, égető foglalkoztatását teszi lehetővé. Az év második felében a dolgozók száma eléri a 20 főt és ke­resetük a heti 88 forintos átlagot.48 A további fejlődésben azonban megtorpanást jelent a részvénytársaság 1948-ban bekövetkezett államosítása.

A gyárak és vállalatok államosítását tartalmazó rendelke­zések a városlődi edénygyár esetében is fordulatot jelentenek. A régi és elavult felszerelés, az üzem országos viszonylatban igen csekély értékű termelése, az államosítás utáni esztendők iparfejlesztési politikájába nem volt beilleszthető és így annak felszámolásához vezetett.49 Az a közel két esztendő, amíg a felszámolást a Herendi Porcelángyár irányításával lebonyolí­tották teljes mélységében feltárta a hazai manufakturális kő­edénygyártás belső ellentmondásait, évtizedek óta tartó agó­niáját.

Az államosítással egyre nagyobb nehézségek álltak elő a termelésben és a kötelezettségek teljesítésében. A forint beve­zetése utáni általános pénzforgalmi nehézségekkel nem tudott az állami kezelésbe került gyár megbirkózni. A kerámia üze­mek országos irányító és ellenőrző szerve a Finomkerámiaipari Központ egyik első ténykedése közé tartozott statisztikai ada­tok rendszeres bekérése a felügyeleti körébe tartozó üzemek­től, majd azoknak a korlátozott lehetőségek között nyers­anyaggal történő ellátása. Egy a témakörben készített és fenn­maradt j dentés50 szerint mint inkurrens anyagok szerepelnek a gyár telepén :

„66 kg porcelánfesték különböző színben, évtizedek óta tárol, porcelánt a vállalat már nem gyárt. 140 kg kőedényfes­ték különböző színekben, az első pontban foglaltak szerint. 944 db barna teáskanna kissé gyártási hibásáru, aukcióra al­kalmas

1600 db teáscsésze aljjal, mint fent, 487 db mokkáscséze (alj nélkül)"51

Beszédesebb bizonyíték a november 15-én kelt Anyagkönyve­lési összesítő, az üzem agyaggal és mázakkal való ellátottsá­gáról, amely szerint az egész tétel agyaggal, kaolinnal, má­zakkal, festékekkel közvetlenül üzemanyagokkal együttesen 27 238,16 forintban szerepel.52 A különböző jelentések és ki­mutatások jelzői a felszámolás előkészítésének, amely 1950. januárjában fejeződött be. A termelés teljesen megszűnik és az a néhány dolgozó, akiket még foglalkoztatnak, már csak a gyár leltárait készítik el, veszik számba a fentieken kívül megmaradt nyersanyagokat és különböző edényeket. Az 1950. január 1-i állapotokat rögzítő készáru leltárt tekinthetjük az utolsó olyan hiteles adatnak, amely a gyár termelésével kap­csolatos. A minőség szerint I—III. osztályba sorolt edények

В) Az ,,А"/1. épület homlokzati része. В) Frontansicht der „АЯД. Anlage. В) Façade du bâtiment «A»/l. В) Фрагмент фасада здания «A»/I.

összesen 93 761,60 forint összeget tesznek ki. Az egész készlet azután az ÜVÉRT hálózaton keresztül került értékesítésre,53

kivételt képez egy kisebb mennyiség, amit helyben értékesí­tenek.

A terjedelmes kimutatásban szereplő tárgyak gyártási mi­nősége és annak differenciáltsága ugyancsak visszatérően do­kumentálja a korszerűtlen technológiai eljárásokat, amelyek következménye a nagy mennyiségű II. és III. osztályú edény. A művészi minőségre utaló megjegyzések ebben az utolsó leltárban sem maradtak fenn, amelyek a nagy múltú és évtize­deken keresztül a hazai népies kőedények stílusformáló ered­ményeit idéznék.54

Az 1940-es években készített edényeken általában kétféle gyári jegy fordul elő. Az egyik a részvénytársaság korában használt ún. „fenyős" benyomott és zöldszínű változatban, a másik a zöldszínű VÁROSLŐD blokk-betűs nyomata. Az edények a korábbi évtizedek öntő, korongos és présformában készültek, így azok újat nem mutatnak. Az idézett kimutatás­ban szereplő formák elhasznált állapotára is történik a lel­tározó által utalás. A többi között ez is következménye annak, hogy az utolsó években nagymennyiségű hibás, selejtes edény készült. A korábbi évtizedekben elterjedt a részben, vagy teljes egészében mechanikus úton történő (sablon, spriccelés, matri­ca) díszítés minőségi aránya is jelentősen romlott. Ismételten idézzük azokat a korábbi megállapításainkat, amelyek a tár­sadalmi és termelési valamint művészeti problémákra vonat­koznak a magát minden vonatkozásban túlélt létesítménnyel kapcsolatban, mint tényezők felmerülnek és végső soron az üzem felszámolásához vezetnek.

Kutatásaink során előkerült ismeretlen adatok között idő­rendben utolsónak tekinthetjük azt a feljegyzést, amely mint egy szimbóluma az évszázados működését befejező manufak­túrának. Az elmúlt rendszer tér vissza egy pillanatra, amikor 1950. január 28-án végkielégítéssel elbocsátják az üzem régi dolgozóit, akik több évtizeden keresztül a kőedénykészítés

294

egy-egy jelentős posztján, mint Albert János korongos, aki 1937. január 1-től, Ircsik Vilmos masszamalmos 1935. októ­ber 28-tól, Staub Vendel korongos 1930. november 15-től és Ullrich Viktor festő 1928-tól fogva tevékenykedtek a gyár­ban.55 Személyükben nemcsak egy érdekes gazdag, a hazai kerámiaművészet számára továbbra is névtelen gárda teszi le a festőecsetet és búcsúzik el a korongtól, hanem egy termelési mód fejezi be történelmi küldetését és adja át helyét a kor­szerűbb formáknak és módoknak. Velük végleg lezáródott a hazai kerámiagyártás egyik figyelemre méltó központjának működése. A dunántúli terület gazdag és sokoldalúan színes kőedényművészetének utolsó telephelye, a nagyszerű város-lődi népies kőedényművészet több virágzást megért műhelyei­nek kapui a felszámolással véglegesen bezáródtak.

VI. A hazai kőedényművészet fejlődése és alakulása a XIX. szá­

zad második felében függvénye nemcsak a művészi kerámia stiláris változásainak, hanem az egész hazai iparművészet alakulásának is. A reformkorban a művészi kőedény kife­jezetten a haladó, a feltörekvő polgárság és a nemesség alsóbb rétegeinek mindennapi és reprezentatív igény kielégítője.56

A társadalomban bekövetkezett változások eredményeként a kőedény a század utolsó harmadáig művészi megjelenítése alapjait érintő Változáson megy keresztül. Ez elsősorban az igények különbözőségében mutatkozik meg. A kiegyezés idő­szakára teljesen befejeződik a parasztság átrétegződése és az­zal társadalmi helyzete, gazdasági és esztétikai környezete is megváltozik. Ettől kezdve a századfordulóig nagyjából az igény nem változik, inkább egy hagyományőrző irányzat lesz uralkodóvá a parasztság környezetének művészetében. A fej­lődés szakaszaiban elsősorban szükséges megemlíteni a máz­feletti festésről való általános áttérést a mázalattira. Ez nem­csak gazdasági kérdés, mert míg a mázfeletti festésű edényeket három, addig a mázalatti díszítéseket mindössze két alkalom­mal égetik. Az égetési költségek csökkenésén túlmenően a gyártási folyamat is egyszerűsödik, gyakorlatilag kevesebb

C) Az ,,А"/П., III. és IV. épületek homlokzata. C) Frontansicht der Anlagen „К"fil., III. und IV. С) Facades des bâtiments «A»/II, III, et IV. С) Фасад зданий «А»/Н, III и IV.

kézen megy keresztül az edény, mint a korábbi eljárásnál. Az újítás gazdaságossági tényezői mellett a kompozíciókra és azok színvilágára, összességükben vizuális megjeleníté­sükre is hatott. (1., 2., 3. sz. képek.) Utolsó tényezőként szük­séges felvetni a korábbi fejezetekben is visszatérő motívum­ként jelentkező problémát, a hazai művészi agyagipar hely­zetét a monarchián belül.

A városlődi kőedénygyár a dunántúli csoport kiemelkedő központja, nemcsak időrendben azzal, hogy utóda a pápai manufaktúrának, egy évszázadon keresztül működött, hanem azzal is, hogy a számos kisebb manufaktúra közül a XIX. század utolsó harmadában és a XX. század első felé­ben szinte egyedüli a népies kőedények előállításában. Az or­szág északi-középső és észak-keleti részében a korábbi cso­portokból hasonlóan csak egy-egy műhely a hollóházi és a bélapátfalvai tartotta fenn magát. Tanulmányunkban utal­tunk arra, hogy éppen a múlt század nyolcvanas éveitől kez­dődően elterjedt szecessziós síkdíszítmények (7., 8., 9., 10., 20., 21. sz. képek) Városlődön kívül, csak Hollóházán váltak említésre méltóan stílusnyomot hagyóvá. Ez a díszítmény Bélapátfalván teljesen ismeretlen. Később a század elején sab­lonnal készítették a hagyományostól ilyen irányban „terve­zett" „magyaros" motívumokat, de ezek előfordulása igen ritka. A mázalatti rózsás díszítmények szerkezeti elemzésére részben utaltunk más tanulmányunkban,57 de koránt sem merítettük azt ki, s e helyen sem foglalkozhatunk elemzőbben annál. További kutatást igényel és a tárgyi emlékanyag orszá­gos számbavételét, hogy a kor szintézise létrehozható legyen. A kézifestésű mázalatti díszítésnél a teljes felületet kitöltő kompozíciók a fejlődés csúcspontjai. A hanyatlást a kézifesté­sű díszítmények helyett a különböző mechanikai eszközök legáltalánosabban elterjedt változatai a sablonálás és a tupp-folás jelenti. (15., 16., 17., 18., 25., 27. sz. képek.) A kompo­zíciók ennek megfelelő átalakítása, a díszítmények megoszlása a kézifestés és a mechanikai eljárás között már-már érintik a művészi minőség problémáját.

Az agyagipari fejlődésünk elmaradottsága ellenére sem tér­hetett ki a primitív, sokszorosítási eszközök alkalmazása elől kőedényiparunk, mert arra a gazdaságosság kényszerítette hazai üzemeinket. Ebben az időszakban, amikor felbomlik az egységes kézifestésű kompozíció (22, 23. sz. kép), és meg­jelennek a sokszorosító eljárások különböző változatai, az 1880-as esztendők közepén stílus-alakítást eredményez a „szűrminta" síkdíszítmény elterjedése a kőedényt díszítő motívumok között. Az új stílus megjelenése ebben az esetben

D) Az „A"/IV. sz. romos épületben lévő kemence. D) Brennofen im kriegsbeschädigten Bau ,,A"/IV. D) Four dans le bâtiment en ruines «A»/IV. D) Печь в руинах здания «A»/IV.

E) A „С" épület és a romos gyárépület nyugatról. E) Westansicht der „С" Anlage und des kriegsbeschädigten Fabrikbaus. E) Le bâtiment «С» et le bâtiment de l'usine en ruines, vus du côté ouest. E) Здание «С» и развалины заводского здания с запада.

F) Az ,,A"/IV. sz. épület körkemencéjének tüzelőnyílása. F) Feueröffnung des Rundofens im „A"/IV. Bau. F) Porte du foyer du four circulaire du bâtiment «A»/IV. F) Топка кольцовой печи в задний «A»/IV.

azonban nem a gazdaságosság és a vásárlók igényének olda­láról való megközelítés lehetőségét mutatja, hanem egy újabb tényezőét, a politikumét, ami a magyaros művészet már idé­zett ideológiai összefüggései következményeként jutott el a kőedénydíszítmények megváltoztatásához. Ez a harmadik komponens Városlőd művészetében a XIX. század utolsó két évtizedében érvényesült a legjelentősebben. Üzemünk esetében stílusteremtésről van szó, ami a hazai kőedénymű­vészet értékelésénél feltétlen egy magasabb szint elérése a ha­gyományos rózsás kompozíciókkal szemben. Kétségtelen, hogy a Zsolnay edényeknek az új létrejöttében volt szerepük, de az, amit Pécsett létrehoztak, a kerámiaművesség más kategóriájába tartozó és más társadalmi igény kielégítője, mint a városlődi. Azonban éppen a harmadik komponens

295

H) Az ,,A"/I. épület keleti oldala az alagútkemence nyomaival. H) Ostseite des „A"/I. Baus mit Spuren des Tunnelofens. H) Côté est du bâtiment «A»/I, avec les restes du four de séchage. H) Восточная сторона здания «А»/1 со следами печи.

jellegéből adódóan más irányban hatott az igény kielégítésre ez a fajta művészi produktum és a gazdaságosságra. A többi között ennek eredménye a viszonylag rövid idejű virágzás, majd a visszatérés a korábbi társadalmi igény és gazdasági érdekeltség által is szorgalmazott hagyományokhoz (28, 29, 30, 31. sz. képek.)

A millenniumi évek eklektikus világába való beilleszkedés nem okozott nehézséget Városlődön. A síkdíszítmények után a rózsa kompozíciók ismételt alkalmazása azonban nem a korábbi szinten valósult meg. A mechanikai eszközök tér­hódítása révén az edényfelületen, elsősorban a tányérokon a sablonált, tuppfolt részletek már csak néhány ecsetvonást engednek a kézifestésnek. A szürmintából alakított motívum­világ mesterkélt tervezettsége miatt nem nyerte meg azoknak a tetszését, akik a szűröket „viselték", ezért a gyárak inkább a keresett hagyományokat őrző díszítményekhez tértek vissza. A síkdíszítmenyű edények, étkészletek, vázák a kisvárosi polgár népieskedő környezetében találtak számottevő érdek­lődésre. A díszítési mód rövid fellendülését nem a hanyatlás követi, hanem egy élesen meghatározható törés jellemzi meg­szűnését.

AXX. század elején is lényegében a millenniumi eklektikus irányvonal az uralkodó. (11., 12., 13., 14. sz. képek.) A kő­edényművészetben általános elerőtlenedés tapasztalható. Egyre jobban zsugorodik az a felvevő terület, amely évtize­dekkel előbb még széleskörben igényelte a népies kőedénye­ket. Az a néhány esztendő, ami még az első világháború kezdetéig tartott, újabb eredményekkel már nem gazdagítja a városlődiek művészetét sem. A közel egy évtizedes gazdasági pangás, a gyár szervezetében bekövetkezett változások, az infláció, mind hatással voltak az edények milyenségére, mű­vészi megjelenítésére. Ahogyan az egész társadalomban ta­pasztalható volt egy konzervatív, retardáló szemlélet, a feuda­lizmus iránti nosztalgia, ugyanúgy megfigyelhető az ipar­művészetre, a kerámiaművészetre, végezetül a városlődi ter­mékekre is egyaránt érvényes tartózkodás, visszafordulás.

Az előrehaladás, ami a második részvénytársaság idő­szakában mégis tapasztalható, mindössze két irányban érzé­kelhető. Az egyik a vörösagyag korszerűbb feldolgozása kisebb készletek formájában, amiről már korábban meg­emlékeztünk. A másik az 1930-as évek végén a síkdíszítmé­nyek felújítása, ami a fentiek összevetésével is inkább negatí­van értékelhető. A díszítmények kobalt kék színe, látszat előkelőséget kölcsönöz a minőségében gyenge kőedényanyag­nak. Ennek következtében a tárgy a legtöbb esetben elveszti anyagszerűségét. A díszműveken alkalmazott motívumok határozottan a porcelánfestés hatását utánozzák, gyakran aranyozással, ami további eltávolodást jelent a kőedény jellegétől. Ez a felújítás szélesebb körben való alkalmazást és elterjedést a II. világháború miatt nem eredményezett. (34., 35., 36. sz. képek.) Századunk öt évtizedében végsősoron a fentiek kivételével alig haladt valamit előre a kőedény­művészetben, nem fejlődött annak forma-, motívum- és szín­világa, a kompozíciók egyre lazábbakká és szerkezet nélküli­vé váltak a középszerű edényfestők ecsetje alatt. Más irányzat megfigyelői is lehetünk akkor, amikor egyszerű használati edényigény kielégítésére készítenek tányérokat, készleteket, konyhai felszereléseket, illetve felszerelési tárgyakat rajzos vagy festői díszítmény nélkül egyszerű zárócsíkkal, vagy né­hány sablonnal készített apró virággal dekorálnak. Az utolsó évtizedekben a korábbi stílusformák együtt élnek. Ez az edényanyag már a társadalom nem egy meghatározott réte­gének, osztályának ízléséhez kapcsolódó, hanem egy a kerá­mia iránt általában megmutatkozó igény kielégítését tölti be a városlődi kőedény-termékek esetében is.

Molnár László

296

JEGYZETEK

Mihalik S.: A városlődi régi kerámia. Fol. Arch. VII. 1955. 193—212. о. Budapest, 1955. A soproni Kereskedelmi és Iparkamara főjelentése az 1866—1869-i időszakban. 37. o. Sopron, 1871. A soproni Kereskedelmi és Iparkamarának 1876. évi statisztikai jelen­tései!, r. 901. o. Sopron, 1878. Molnár L. : Iparegyesület és az Iparműkiállítások. Művészettörténeti Értesítő. 1965.1. sz. 25—39. o. Budapest, 1965. Veszprém, III. évf. 1877. június 10. 23-dik szám. VeML. Felekezeti Anyakönyvek. Városlőd r. k. anyakönyvei 1828— 1896. Sashegyi Gyula budapesti lakos gyűjteményében. VeML. uo. Molnár L. : Apátfalvi keménycserépgyár a XIX. század utolsó harmadá­ban (kb. 1867—1894). Heves Megyei Múzeumok Közleményei (V.) 1967. 241—261. o.

1 Haupt-Bericht der Handels- und Gewerbe-Kammer in Oedenburg für 1878. S 92. Oedenburg 1879. Uo. 1879. S. 134. Oedenburg 1880. VeML. uo. Veszprém megyei Hivatalos heti Közlöny 1878. december 1. 48. sz. Magyar Ipar 1881. 360. o. Uo. 1880. 201—202. o.

' A soproni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1883., 1884. és 1885-ik években II. r. 60—61. o. Sopron, 1886.

1 Molnár L. : A pécsi Zsolnay kerámiák és az 1878-as párizsi világkiállítás. 100 éves a Pécsi Porcelángyár. (Tanulmánykötet) Pécs, 1971.

1 Mihalik S.: i. m. 208. o. Művészi Ipar, 1885. 149. o.

' Magyarország Gazdasági Statisztikája. Szerk. Láng Lajos 295. o. Buda­pest, 1887. Grofcsik Jánosnak a gyárral kapcsolatos, de levéltárban nem található adatközlése, amelyért ezúton mondok köszönetet. Művészi Ipar, 1891—1893. 182. o. Ráth György: Az iparművészet 1896-ban. Millenniumi Évkönyv 138. o. Budapest, 1897. A magyar korona országainak gyáripara az 1898. évben. Szerk. Szterényi József VII. füzet 133. o. Budapest, 1901. Uo. 170. o.

1 Mayer Béla budapesti születésű, 1893-ban Porczia Leopoldina grófnő­vel kötött házasságából öt gyermek származott: Lajos 1894., Mária Magdolna 1896. Mihály 1897. Eleonóra Lujza Leopoldina 1900. Lucia Alexandra Ella 1910, valamennyit Városlődön jegyezték be a r. k. majd az állami születési anyakönyvbe. Mayerok családkutatásának ered­ményeit más tanulmányban közöljük. A győri Kereskedelmi és Iparkamara jelentései 1901. 52. o. Győr, 1902. — Az évi kőedénygyártást normális keretek között mozgónak jelenti, de a következő esztendők jelentései sem a gyárat, sem a kőedénygyártást a kamarai területen nem említik. Magyar Ipar XXXV. kötet 959. o. Budapest, 1914.

9 Gazdasági, Pénzügyi és Tőzsdei Kompasz 1927—1928. évre 1185. o. Budapest, 1927.

' Vö. Molnár L.: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894—1928 között. Klny. Az egri Múzeum 1968. évi (VI.) 221—2481. Eger, 1969. Magyar Statisztikai Közlemények az 1920. évi Népszámlálás II. rész 153. o.Budapest, 1925.

32 Magyar Iparművészet, 1920. 37. o. 33 Magyar Pénzügyi Compass 1922—1923. 29. évf. 671.0. Budapest, 1923. 34 Tasnádiné Marik Klára: A kislődi „Pannónia" keménycserépgyár.

A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 277—279. o. 1. Veszprém, 1963.

35 Nagy „Magyar Compass" (azelőtt Mihók-féle) 1936—1937. 364. o. Budapest, 1937.

36 3. sz. függelék A/I-jelü épületéről van szó, ahol nemcsak az alagútkemen-ce és korongok, hanem más gépek és mechanikai felszerelések is elhelye­zésre kerültek.

37 Grofcsik János szóbeli közlése. 38 Magyar Pénzügyi Compass 1927—1929. 32. évf. 782. o. Budapest, 1928. 39 Uo. 1930—1931. 517. o. 40 Compass Financielles Jahrbuch 1936. S. 429. Wien, 1936. 41 Gazdasági, Pénzügyi és Tőzsdei Kompasz 1937—1938. évre 364. o.

XIII. évf. Budapest, 1937. — Nagy „Magyar Compass" (azelőtt Mihók­féle) 1941—1942. 432 65. évf. Budapest, 1942.

42 Ellman Lajos gyári segéd meghalt 1912., E. Antal edényfestő apja, Wienziert Nándor kőedénygyári festő, W. József apja.

43 HPGy Irattára Herend. Városlődi iratok. Az 1950. évi január havi pénz­tári bizonylatok dosszié ( 1970. májusban került elő) 1. 3. sz. függelék.

44 HPGy Irattára Herend. Városlődi Majolikagyár dosszié 1945 után. 45 Uo. 46 Uo. 4 'Uo . 48 Uo. 1947. július átlag 12 fő

augusztus átlag 16 fő szeptember átlag 20 fő október átlag 21 fő november átlag 27 fő december átlag 30 fő.

49 Az államosítást, majd a felszámolást végző szervek a gyár egész irattárát összecsomagolták és a Herendi Porcelángyárba szállították. 1952/53 között a gyár épületeinek padlásterében elhelyezett ládákat, melyekben az iratok voltak, tűzrendészeti okokból eltávolították, azóta azok sorsa és helye ismeretlen. — 1970. májusában előkerült egy töredékes, való­színűleg később beszállított részük. Bruch Tibor és Bokodi Árpád szíves közlése nyomán.

50 HPGy Irattára Herend. Városlőd. 1949. október 8-án kelt jelentés má­solati példánya.

51 HPGy Irattára Herend. Városlődi iratok. 1950. január havi pénztárf bi­zonylatok dosszié.

62 Uo. 53 Uo. 54 A VBM Igazgatósága által végzett kutatás, gyűjtés és vásárlás eredmé­

nyeképpen 1968-tól kezdődően sikerült nagyobb számban összegyűjteni városlődi edényeket, nemcsak a korábbi, de az utolsó időszakból is. A gyűjtésben közreműködő Pesovár Jánosnak ezúton mondok köszöne­tet azért a lelkes munkájáért, amellyel az egyes edények felkutatásával ta­nulmányom elkészítését segítette.

65 HPGy Irattára Herend. Városlődi iratok. 56 Vö. Molnár L. : Tematikus ábrázolások keménycserép-tányérokon. Mű­

vészettörténeti Értesítő 1969. 2. sz. 148—159. o. " U o .

FÜGGELÉK 1.

Az alábbiakban közöljük azoknak a munkásoknak adatait, akik a kü­lönböző egyházi és állami anyakönyvekben szerepeltek. Kiegészítettük még a névsort az egyéb forrásokban előforduló nevekkel és adatokkal a teljes­ségre való törekvés igényével. — Természetes, hogy voltak olyan festők, korongosok, vagy más munkakört betöltők, akik rövidebb ideig tevékeny­kedtek a gyárban, — anyakönyvi bejegyzésre nevük nem került — sajnos így nem tudunk róluk. Egyéb idevonatkozó források, a magánkézben levő vállalkozásról nem kerültek elő. Az évszámok az első és utolsó előfordu­lást jelentik. Külön jeleztük azokat, akiknek utolsó előfordulása elhalá­lozásukkal kapcsolatos.

Rettig János edénykészítő 1851-Rössner Gusztáv (sziléziai szül.) festő, kőedénygyári fel-

-tl883

ügyelő, gyári munkavezető 1861—1898 Vanke Ferenc gyáros 1861—1870 Reischák (Rizsák) András gyári kocsics 1865 Sziegl (SzigI) Antal gyári munkás 1865 Kobelle Vendel kőedénygyári legény 1868—1882 Kungl István kőedénygyári munkás, edényfestő 1870—1896 Bsürer Fridrich (Eger, csehországi szül.) gyári munkás 1873—fi 879 Ort (Orth) János 187 3— 11879 Wankün Péter Antal (düsseldorfi szárm.) porcelánfestő a

kőedénygyárban 1876 Kari Sebestyén gyári munkás, festő 1877—1887 Payer Mihály gyári munkás 1878—1892 Steinmacher Rozália gyári napszámos lány (később Friesz

András felesége) 1879—1886 Kungl Rozália gyári napszámos lány (később (Auerbach

Ambrus felesége) 1879—1886 Oppe Ignác (sankt-pölteni szárm.) kőedénygyári munkás 1879— f 1909

Sommer Fridrich Vilmos (porosz-sziléziai szárm.) gyári munkás 1879

Weisz József kőedénygyári munkás 1881—1892 Rettig (Rettich) Péter gyári munkás 1882—f 1913 Staub Antal gyári munkás 1882 Kobelle Vencel (csehországi szárm.) gyári munkás 1883—1897 Ort Imre gyári munkás 1883—1889 Salamon Ferenc gyári kocsis 1883—1898 Zimmermann György gyári munkás 1883—fl910 Friesz András gyári munkás 1883—1892 Brückner János gyári munkás 1883—1891 Sziegl János gyári munkás 1884—1892 Frank Anna gyári munkásnő 1884 Keller Ambrus gyári munkás 1885 Müller Teréz napszámosnő 1885 Auerbach Ambrus napszámos 1886—1892 Märtz József gyári munkás 1886—1889 Bayer Nándor gyári munkás 1886—1895 Höhn György (budapesti szárm.) gyári munkás 1886—1893 Frank Mihály gyári munkás 1887—1912 Freud Mihály gyári munkás 18 87— 11892 Ort Gyula (pápai szárm.) fi887 Pétries Miklós gyári munkás 1888 Bilous Albin (Kolomea galíciai szárm.) gyári munkás 1888—1889 Fleckenstein András gyári munkás ti888 Gallér János (Znaim morvaországi szárm.) edénykészítő 1889 Birmann György gyári munkás, edényesztergályos 1890—1899 Käsztl Lajos (bajorországi szárm.) festesz 1890—1900 Wolf József kőedénygyári festesz 1890 Oszter József gyári munkás 1890—1891

297

Ulrich Viktor gyári festő Schandl Pál kőedénygyári munkás Paulics Mihály korongos Kungl Antal korongos Steinbach Anna gyári munkás Frank Mihály korongos Staub Vendel gyári munkás, kőedénykorongos Pfening Antal kőedénykorongos Vesztergom János korongos Tepper Rudolf (bécsi szárm.) gyári munkás Kungl János korongos Albert István kőedénymunkás Albert Antal kőedénykorongos Lakner Emil kőedénygyári munkás Tepper Antal kőedényfestő Kari Mihály korongos Salamon Ádám korongos Páter Mihály gyári munkás Steinmacher János gyári munkás Zimmerman Ignác gyári munkás Nyári József gyári munkás Ircsik Vilmos gyári munkás, masszamalmos Albert Vendel gyári munkás Frank Vilmos korongos Mészáros Kálmán gyári munkás József Károly gyári munkás Grimayer Mihály gyári munkás Hufgart József gyári munkás Elmann Antal kőedényfestő Steiner Ferenc gyári munkás Schell Mihály gyári munkás Schmidt György gyári munkás József Ferenc gyári munkás Albert János edénykorongos Stenger Ignác gyári munkás Grimayer József gyári munkás Schvéder József gyári munkás Staub József gyári munkás Oszter János gyári munkás Steiner József gyári munkás Weinziert József kőedényfestő Klein Mihály gyári munkás Freud Mihály korongos Frank István korongos Rippel Mihály kőedényfestő Gróber József gyári munkás Heidinger Lajos gyári munkás Fischer József gyári munkás Bambek Mihály kőedényfestő Csertán István gyári munkás Ádám József gyári kocsis Pék Géza gyári munkás Keller József gyári munkás Brunner Károly gyári munkás Mécs (Mics) József gyári munkás Pánczél Pál gyári munkás Englert József gyári munkás Polák István gyári munkás Tóth Antal gyári munkás Klein József gyári munkás Pelczmann Árpád gyári munkás Nagy Kálmán gyári munkás Schell Márton gyári munkás Ircsik András gyári munkás

1928—1950 1928—1934 1928—1934 1929 1929 1930—1947 1930—tl951 1931—1933 1931—1944 1931—1937 1932—1943 1932 1932 1933 1933—1934 1934 1934—1936 1934—1938 1934—1947 1934 1935— tl945 1935—1950 1935—tl945 1935 1935 1935—1936 1936 1936—1939 1936—1944 1936—1939 1937 1937—1944 1937 1937—1950 1937

tl938 1938 1938—1941 1938 1938 1938—1942 1938—1947 1939 1939—1940 1941 1941 1941—1942 1942—1944 1942—1944 1943 1943 1944 1945 1947 1948 1949 1949 1949 1949 1949 1950 1950 1950 1950

FÜGGELÉK 2.

Berendezés A 43. jegyzethez

A) Masszamalom

1 db 13 LE Ganz gyártm. Francis vízturbina 18 éves. 1 db 20 LE Wolf gyárt, félstabil gőzgép 42 éves. 1 db 8 KW forgóáramú generátor kapcsolótáblával 18 éves. 1 db 1,2 KW egyenáramú dinamó világítás céljára 18 éves. 2 db Kvarcbélésű őrlődob 500 kg agyagőrlésre, részben házi gyártm.

kb. 40 éves. 1 db Kvarcbélésű őrlődob 200 kg, agyagőrlésre, házi gyártm. 40 éves. 1 db Kvarcbélésű őrlődob 120 kg agyagőrlésre, házi gyártm. 22 éves. 1 db Wagener és Hübner membránszivattyú 18 éves 1 db Ismeretlen gyártmányú membrán-szivattyú 40 éves, hiányosan fel­

szerelt, üzemen kívül. 1 db Ganz gyártmányú kisméretű agyaggyúró 40 éves. 1 db Kisméretű görgőjárat 40 éves. 1 db Rázószita samott szitálásra, házi gyártm, 10 éves. 1 db Közlőművek különböző gépek meghajtására szíjakkal együtt 18 éves. 1 db Csővezeték az agyagpréshez és a többi géphez stb. 18 éves.

B) Festőműhely 1 db Kreisberger festékszóró berendezés 2 pisztoly és légkazán 15 éves

(üzemen kívül hiányos). 4 db Festőasztal felszereléssel együtt 18—40 éves, üzemen kívül

Szárító állványok 20 éves 1 db Fesvékpor elszívó ventillátor 16 éves

C) Korongozó-műhely

1 db Kézi felvonó részben hazai gyártm. 18 éves. 9 db Lábkorong állvány házi gyártm. 40—100 éves. 8 db Géphajtású korongozó állvány, bakokkal hozzávaló előtét tengellyel

24 éves. Munka-asztalok, szárító állványok, edénytároló deszkák 18—40 éves.

1 db 1,5 m 0 masszakeverő hordó előtét meghajtással 12 éves.

D) Kemenceházak

400 db Samott égetőtok házi gyártm. 2 db Lábhajtású korongozó állvány samott tokok készítésére, házi gyártm.

40 éves. Szárító- és félkészáru állványok, munka-asztalok és edényhordó desz­kák 18 éves.

E) Mázőrlő és gipszforma műhely

2 db Mázőrlődob 80 kg és 50 kg mázőrlésre házi gyártm. 40 éves. 1 db Lábkorongozó állvány gipszformákhoz, házi gyártm. 40 éves.

Munka-asztalok és állványok 20 éves.

F) Készáru raktár

1 db Edény korong meghajtással 18 éves. Asztalok és állványok 18 éves.

298

Fáth (Fiath) János gyári munkás, edényfestő 1890—1899 Ullrich János napszámos 1891 Nagy János gyári munkás 1891—1894 Ullrich Mihály gyári munkás, edényesztergályos 1892—1907 Oszter János gyári munkás 1892—1909 Fleckenstein András gyári munkás 1892 Weinziert Nándor kőedénygyári munkás, festő 1892—1909 Kari Mihály gyári segéd, edényesztergályos 1893—fl925 Kungl Albert (városlődi szárm.) gyári munkás 1893—1896 Kolman Borbála kőedénygyári munkásnő 1893 Kungl Márton edényfestő 1893—1898 Csizmadia János gyári munkás 1894 Friesz Mihály gyári munkás, edényesztergályos 1894—1899 Ullrich Antal gyári munkás, edényesztergályos 1894—1903 Rémes Sebestyén edényesztergályos 1894—1907 Albert Lőrinc napszámos 1895 Schell Rozália napszámosnő 1895 Frank János gyári munkás 1897—1899 Grimaier Mihály kőedénygyári segéd 1897—1898 Reiman György gyári munkás 1898 Baráth Antal gyári munkás 1898—1910 Hammer Ádám gyári munkás 1898 Ellenman Lajos gyári segéd 1898—fi912 Kungl Ferenc gyári segéd, edényfestő 1898—1900 Kungl Konrád gyári segéd, edényesztergályos 1898—1900 Egersdorfer Ambrus gyári munkás 1898—1902 Lang József gyári napszámos 1898—1900 Fischer Antal gyári munkás 1899 Englert Antal gyári munkás 1900 Kungl János gyári napszámos 1900 Feith Konrád esztergályos 1900—1912 Feith György esztergályos 1900 Lang Katalin gyári munkásnő 1900 Vragovic Jakab (Krapina, horvátországi szárm.) gyári

munkás fi 900 Friesz József gyári munkás 1900—1901 Frank Károly gyári munkás 1901 —1915 Auerbach József gyári munkás 1901 Marzinek János kőedénygyári munkás 1901 Weisz Vendel kőedénygyári munkás 1905—1909 Weisz József kőedénygyári munkás 1907—f 1910 Steindl Károly (bécsi lakos) segédmunkás 1907 Mayer Rudolf kályhás segéd 1908 Nyári Erzsébet (Mayer Rudolfné) gyári munkás 1908—fi939 Mayer Rezső gyári munkás 1909—1923 Orovitz Vince kőedénygyári kocsics 1910 Vüszt János gyári munkás tl910 Zimmermann Teréz gyári munkásnő 1913—1919 Kungl Teréz gyári munkásnő 11912 Primusz József gyári munkás 1913— 1922 Steinmacher József kőedényfestő 1914 Steinbach Pál gyári munkás 1921 Grim János kőedénygyári munkás fi 921 Tepper Hugó gyári munkás 1922 Kiss József gyári munkás 1922 Szeibert Jakab gyárvezető 1922— 1923 Kanyó Antal gyárbérlő fi923 Paulics Mária gyári munkásnő fi 923 Wolf Antal munkavezető 1925 Szeibert Rezső gyári munkás 1925 Gróf Frigyes gyári munkás 1925—1939 Kungl Béla gyári munkás 1926 Noll János gyári munkás 1926 Kari Ambrus gyári munkás 1927 Zimmermann Antal gyári munkás 1927—fi950

G) Modell és forma Az összes gipsz modell és forma a legnagyobb részben elhasználódva

(1939. XII. 31. értékben számítva összesen: 2100 pengő).

1 db parasztszekér. 1 db laposkocsi.

H) Kocsik

I) Elektromos motorok

1 db 14 LE Ganz motor 18 éves. 2 db 4 LE Bergmann motor 18 éves 2 db 3 LE Bergmann motor 18 éves

2 db 1,2 LE Bergmann gyártm. motor 18 éves 1 db 1 LE Bergmann gyártm. motor 18 éves. 1 db 0,6 LE Bergmann gyártm. motor 18 éves. 2 db Ganz gyártm. vízszivattyú egybeépített motorral 18 éves.

J) Irodaberendezés 3 db Lapos íróasztal. 3 db Lerakó asztal 2 db 2 ajtós szekrény 1 db 3 ajtós szekrény 1 db Redőnyös iratszekrény 2 db Edényminta állvány 6 db szék 2 db Hordozható írógép

FÜGGELÉK 3.

Pápán, majd Városlődön kőedénygyártással foglalkozó Mayer család tagjai közel egy évszázadon keresztül tevékenykedtek a hazai művészi ke­rámiaiparban. Munkásságuk a nehéz történelmi viszonyok között is szá­mottevő és nevük a dunántúli kőedénykészítés kapcsán összeforrott a hazai kerámiatörténettel. A gyártörténeti kutatásokkal párhuzamosan végzett anyakönyvi és levéltári kutatások eredményeként sikerült összeállítani a család szerteágazó rokonsága családfáját, amelyet az alábbiakban adunk közre. A teljességre törekvő kutatás eredményeit tekintve, helyes, ha szá­molunk azzal a ténnyel, hogy a jövőben még előkerülő adatok pontosabbá tehetik, felderíthetik a család származási helyét, tekintve, hogy a XVIII. szá­zadban Pápa városában számos Mayer tevékenykedik, de azok a jelenlegi kutatás szerint nem voltak a keramikus családdal kapcsolatba hozhatók. Ennek figyelembe vételével a család eredetét a reformkori Mayer György városbíró, majd posztó- és kőedénygyáros személyével indítjuk.

A Mayer György és Pálics Julianna házasságából született 16 gyermek közül alig néhányan érték meg a felnőtt kort, alapítottak családot és örö­kítették tovább a Mayer nevet. Az 1830-ban született harmadik György, aki jelentős számunkra, nem pápai lánnyal kötött házasságot. Gyermekei közül Béla az, aki továbbra is kapcsolatban marad a kőedénygyártással. Leszármazottai között van az az Eleonora-Lujza Leopoldina, aki Grof-csik János vegyészmérnök felesége. Grofcsik János felmenő ágon rokon az első világháború után a gyár tulajdonába és irányításába bekapcsolódó Iglauer Istvánnal olyan módon, hogy apja Grofcsik Vilmos, Iglauer Emíliát, István nővérét vette nőül. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy Grofcsik János öccse, Andor-Vilmos 1940-ben kötött házasságot Gácser Ilonával, aki Kácser Kata keramikus, porcelán tervező húga.

A pápai Mayer-család 1832-ben született Vendelius-Ferdinandus nevű gyermeke, később mint pápai posztókereskedő és porcelánárus került be­jegyzésre az anyakönyvbe. Az életben maradt gyermekek közül ő folytatta apja posztós tevékenységét, de amint a bejegyzésből kitűnik, öccse által ké­szített „porcelánok" árusításával is foglalkozott Pápán.

Georgius (1830—tl886) (áttelepül Városlődre) Vendelinus-Ferdinandus (1832—? ) Nep. János (1834—? ) István (1835—1-1836) József (1837—tl843) Helena-Johanna (1840—? ) Magdolna (1840— t i 840) Mária (1842—fi 842)

Georgius Mayer (1830—1886) (Jordán Emília, nem Emília

pápai szárm. xl 838 ?—11919) (1856— tl856)

Gyula (1863—ti 944) Lujza-Mária (1866—? ) Ilona (1867—? ) Rezső-Titusz-Hugo (1878—? ) Béla (1862—? ) (budapesti szül.,

továbbvivője) a városlődi gyár

A Mayer család Emília István

(1867—? (1869—?

Georgius Mayer senior (xl 795?—ti 858) Eleonóra (1866—? (Pálics Julianna) (xl801?—tl864) Franciscus (1818—1881) (előfordul később Városlődön) Iglauer Emília (1867—? Julianna (1820—ti 820) János (1890— Elisabetha (1821—tl827) Julianna (1823—tl823) Andor-Vilmos (1901— Georgius (1824—tl828) (Gácser Ilona, házasság 194( Josephus (1826—ti 827) Andor (1941— Georgius (1828—? ) Ildikó-Emília (1943— Theresia (1829—ti 830) András-István (1946—

A Mayer család Mayer Béla (1862—? ) (Porczia Leopoldina grófnő (1873—ti956) házasságkötés 1892) Béla (1893—ti 966) Lajos (1894— Mária-Magdolna (1896— Mihály (1897— Eleonora-Lujza Leopoldina ( 1900— Lucia-Alexandria-Ella ( 1910—11910) Grofcsik János (1890— (vegyészmérnök) (Mayer Eleonóra-Lujza-Leopoldina, házasság 1922)

Iglauer János (esztergályos Pápán) (Flaskert Magdolna, házasságkötés 1865)

) ) (megvásárolja a gyárat az I. vh. után) )

Grofcsik Vilmos )

(felesége Mayer Eleonóra-Leopoldina-Lujza)

Die Steingutfabrik von Városlőd (1866-1950)

Ein früheres Kapitel der Steingutfabrik von Városlőd wurde von Sándor Mihalik bereits bearbeitet, uzw. mit be­sonderer Berücksichtigung der Porzellanherstellung. Die 1866 in Városlőd erfolgte Niederlassung von György Mayer, des damaligen Inhabers der altbekannten Fabrik in Pápa, bedeutete in der Herstellung von Steingutwaren den Anbruch einer neuen Ära.

Im ersten Jahrzehnt seines Wirkens blieb es noch bei der Manufaktur und die Jahreserzeugung der 23 Beschäftigten erreichte bloß den Wert von 25 000 Gulden. Stil und Orna­mentik der Erzeugnisse sind die gleichen wie jene ander­wärts tätiger Betriebe. Größtes Hindernis der Entwicklung der ungarischen Steinguterzeugung war damals die unbe­schränkte Einfuhr höher entwickelter solcher Waren nach Ungarn aus Böhmen und Österreich.

Der gegen die allgemeine industrielle Rückständigkeit des Landes ankämpfende Industrieverein veranstaltete wohl von Zeit zu Zeit instruktive Ausstellungen und setzte auch zur Aneiferung bestimmte Preise aus, aber ohne merklichen Er­folg. In den nächsten Jahrzehnten mehrten sich aber die Ausstellungen und unter den Schauobjekten werden die Steinguterzeugnisse und Schmuckgegenstände aus Városlőd immer zahlreicher. Wenn der Betrieb auch ausländische Maler beschäftigte, so läßt sich fremdländischer Einfluß in der Ornamentik der Erzeugnisse doch nicht nachweisen.

Ein größerer Aufschwung trat um das Jahr 1880 ein. Die Zahl der in den verschiedenen Werkstätten Beschäftigten stieg auf 40 und unter den Werkangehörigen gibt es auch viele weibliche Arbeitskräfte. Mit zunehmender kapitalis­tischer Betriebsführung steigert sich auch der Grad der Aus­beutung bei der Entlohnung des beim Drehen der Scherben, deren Ornamentierung und anderen Verrichtungen beschäf­tigten Personals, einschließlich von Taglöhnerinnen.

In diesem Jahrzehnt greift man bei der Ornamentierung auch zurück auf altungarische Motive, wie sie auf Prunkge­wändern höherer ungarischer Stände sowie auf Gold- und Silberschmiedearbeiten des XVII. und XVIII. Jahrhunderts zu sehen waren und auf eine volkskünstlerische Ornamentik der Steinguterzeugnisse. Auch auf den Keramiken von Vá­roslőd erscheint die Kunst des Flachdekors als Wegberei­ter des allgemeinen künstlerischen Aufstiegs.

Zu dieser Zeit beschäftigt der Betrieb bereits regelmäßig 50—60 Personen und Gefäße, deren Formenreichtum ständig größer wird, werden bereits in zwei größeren Rundöfen ge­brannt. Interessant ist die Feststellung, daß der Betrieb von Városlőd 1885 auch schon die Bemalung ausländischer Porzellane aufnimmt. An der Gestaltung einer besonderen ungarischen Stilart nahm die Zsolnay-Fabrik in Pécs einen Verdienstvollen Anteil. Die von dieser Fabrik auf hohem Niveau erzielten Ergebnisse erscheinen dann auf provin­zieller Ebene auch auf den Erzeugnissen von Városlőd. Aber auch in dieser Aufschwungperiode wurden in Városlőd keine Entwurfkünstler beschäftigt. Die Motive der Formgebung

und der Ornamentierung stammten aus dem Herkommen und richteten sich nach den künstlerischen Fähigkeiten der Maler. Am Ende des Jahrhunderts bekam aber auch die Kunst die Folgen der wirtschaftlichen Stagnation zu spüren. Die Produktivität gerät ins Hintertreffen, man verzichtet in Városlőd auf eine Rekonstruktion und Modernisierung des Betriebs und geht dazu über, mit Hilfe primitiver Reproduk­tionsverfahren den Ausstoß an Fertigerzeugnissen ebenso wie die Ausbeutung zu steigern und derart die Verkaufspreise herunterzudrücken.

Innerhalb weniger Jahre bis zum ersten Weltkrieg ver­zeichnete man einen 25—30%-igen Anstieg der Rohstoffpreise und Löhne, so daß eine Weiterführung des Betriebs als Manu­faktur in Familienhand nicht mehr in Frage kam. In den Kriegsjahren mußte der Betrieb überhaupt stillgelegt werden.

Eine Änderung trat erst ein, als 1920 die Fabrik in den Besitz einer Aktiengesellschaft überging, die aber nur kurz­lebig war. Eine viel tiefer gehende Wandlung war die im Jahre 1927 erfolgte Bildung einer zweiten Aktiengesellschaft, die mit Hilfe größerer Kapitalkraft den veralteten Betrieb rekonstruierte. Eines der Ergebnisse des Aufschwungs der dreißiger Jahre war die Aufnahme der Herstellung von irde­nem Geschirr aus feuerfestem rotem Ton sowie die Neube­lebung volkskünstlerischer ungarischer Motive. Die Neube­lebung der Steingutkunst bleibt aber aus und man beschränkt sich darauf, auf die Formen und Motive vergangener Zeiten zurückzugreifen.

Der zweite Weltkrieg verursachte sodann einen Rückfall größeren Ausmaßes und die Fabrik verödete je länger je mehr.

Die Anfänge einer neuen Aufschwungstendenz schienen sich in den Jahren 1947—48 abzuzeichnen. Da die Fabrik aber im allgemeinen mit veralteter Ausrüstung arbeitete, blieb ein dauernder Erfolg versagt und die Industrieförde­rungspolitik kam 1950 zum Entschluß den Betrieb stillzu­legen.

Bleibender Verdienst der Steingutkünstler von Városlőd ist aber, daß sie bahnbrechend wirkten auf dem Gebiet der volkskünstlerischen ungarischen Flachornamentik und ge­genüber althergebrachten Rosenverzierungen der Scherben einen neuen Stil schufen. Fernerhin muß man der Fabrik zu­gutehalten, daß sie nahezu ein Jahrhundert lang auf dem Gebiet Transdanubiens die einzige Heimstätte war, wo be­deutsamere künstlerische Keramiken entstanden, solche, die früher zur Zeit des ungarischen Freiheitskrieges 1848—49 dem verfeinerten Geschmack der aufstrebenden ungarischen Bürgerschaft entsprachen. Nachher gehörten die Keramiken von Városlőd zu den unentbehrlichen Dekorationsstücken und Gebrauchsartikeln der ländlichen Bevölkerung sowie der „volkstümlerisch" eingestellten kleinstädtischen Bürgersleute. Und als es um die Fabrik still geworden war, galten diese Keramiken nur mehr als Gegenstände des allgemeinen Haus­rats.

László Molnár

300

La grèserie de Városlőd (1866-1950)

Une période de l'activité de la grèserie de Városlőd (période précédant celle qui va de 1866 à 1950) fut traitée par Sándor Mihalik qui consacra une attention spéciale à la fabrication de la porcelaine.

En 1866, quand György Mayer, propriétaire de la fabrique renommée de Pápa s'installe à Városlőd, une époque nouvelle s'ouvre dans la grèserie. Aux premières décennies, le mode de la production reste encore manufacturier, et la valeur de la production annuelle ne dépasse pas les 25 000 forint. Vingt-trois ouvriers travaillent à l'usine. Le style, la forme et le décor de la vaissellerie sont identiques avec ceux des produits des autres grèseries qui fonctionnenet dans le pays.

Ce qui ne cesse d'opposer un obstacle au développement de la production de la vaissellerie en Hongrie, c'est l'impor­tation sur les marchés hongrois des produits des industries céramiques tchèque et autrichienne mieux développées.

L'Association Industrielle lutte contre l'état arriéré de l'industrie, mais ses expositions et ses prix n'améliorent guère la situation. Aux décennies suivantes les expositions devien­nent de plus en plus fréquentes et les vaisselleries et bibelots de Városlőd figurent à chaque exposition. Malgré que l'usine employât des peintres étrangers, on ne peut démontrer aucune influence étrangère dans les décors des grès.

Aux années 1880 on peut observer du développement: aux différents ateliers quarante ouvriers travaillent, et le nombre de la main-d'oeuvre féminine augmente également. Un des indices de la pénétration du mode capitaliste de production est l'accroissement de l'exploitation qui apparaît dans l'établissement des salaires des tourneurs, des décorateurs, des autres ouvriers et manoeuvrières. C'est à cette décennie que les motifs hongrois des textiles seineuriaux et des pièces d'orfèvrerie des XVIIe et XVIIIe siècles de même que l'or-namentation populaire apparaissent dans les décors de la vaisselerie.

A l'époque de la prospérité, 50-60 ouvriers travaillent régulièrement dans l'usine, on cuit les grès dans deux four­neaux assez grands. Nous mentionnons pour la curiosité du fait, qu'en 1885 à Városlőd on s'occupe aussi de la peinture sur porcelaine étrangère. La manufacture Zsolnay a contribué en grande mesure à la formation du style hongrois. Ses

Один из ранних периодов производства посуды в Ва-рошлёде описан Шандором Михаликом. В своей работе он в основном делает упор на производство фарфоровых изделий.

В 1866 году в Варошлёде обосновался Дьёрдь Майер, владелец обладавшего давними традициями папайского завода. С этого начинается новая фаза в развитии произ­водства фаянсовой посуды. В первые десятилетия из­готовление посуды велось мануфактурным способом, в производстве было занято всего 23 рабочих, годовой выпуск составлял 25 тыс. форинтов. Стиль посуды, фор­ма и украшение ее были сходными с посудой, выпуска­емой в других местностях. Развитие венгерского фаянсо­вого производства на проятжении всего времени тормо­зилось импортом изделий более развитой чешской и австрийской керамической промышленности.

Выставки, организовывавшиеся Промышленным объе­динением, премии за лучшие образцы, предпринимав­шиеся для стимулирования развития, для ликвидации об­щей отсталости в этой области, мало помогали. В пос­ледующие десятилетия на все более частых выставках

résultats remarquables et d'un niveau élevé se réalisent a Városlőd sur un plan provincial.

Même à cette époque de prospérité, l'usine n'a pas em­ployé d'artistes dessinateurs-décorateurs. Les traditions et la formation des décorateurs donnaient le caractère des motifs. A la fin du siècle, la crise économique influe sur l'art aussi. En face du rythme qui devient de plus en plus rapide, on ne choisit pas la voie de la modernisation, mais on veut activer la production et baisser les prix par de différents procédés de production primitifs d'une part, et en augmentant l'exploita­tion de l'autre. Avant la première guerre mondiale, en quel­ques ans, le prix des différentes matières brutes et les salaires ont augmenté de 25 à 30 %, ce qui a rendu presque impossible la production ininterrompue dans la manufacture de famille. Pendant la guerre, la production était arrêtée.

La première société anonyme, fondée en 1920, change la vie de la manufacture, mais elle ne fait pas long feu. La deuxiè­me société (1927) était plus importante. Ayant un fonds plus considérable, elle a procédé à certaines modernisations. Un des succès dus à l'essor des années 30 est la production des grès à feu rouges et le retour aux motifs hongrois pour la décoration. Mais ce n'est pas un renouveau artistique, car dans la plupart des cas on reprend simplement les formes et les décors des décennies précédentes.

La deuxième guerre provoque un grand recul, l'usine se dépeuple totalement en ces années, et c'est seulement en 1947-48 qu'une reprise apparaîtra. Mais cette reprise n'est plus importante dans la vie de l'usine, puisque la politique du développement industriel a liquidé en 1950 la manufacture dont l'installation était en somme démodée.

L'importance de la manufacture céramique de Városlőd est qu'elle a implanté la mode des décors plats, du style populaire hongrois, à l'opposé du décor aux roses tradition­nel. En plus, la grèserie de Városlőd était pendant presque un siècle la seule manufacture céramique remarquable de la Trabsdanubie. Au commencement, à l'époque de la lutte pour l'indépendance hongroise de 1848, elle satisfaisait aux exigences de la bourgeoisie montante, plus tard c'était la paysannerie et enfin la petite bourgeoisie de la campagne qui achetait ses produits.

László Molnár

всегда a можно было встретить изделия из фаянса варош лёдского завода. Несмотря на то, что на заводе работали иностранные художники, в украшении посуды не за­метны чужеродные влияния.

В 80-х годах прошлого века произошло заметное ожив­ление. К этому времени в различных цехах завода рабо­тало уже 40 рабочих, и все более часто начинается при­менение женского труда. Одним из показателей внедрения капиталистического способа производства является уси­ление эксплуатации гончаров, художников и других ра­бочих, низкая оплата рабочих, работающих поденно. В это десятилетие в рисунке начинают использовать мотивы текстильных и ювелирных изделий XVII—XVIII веков, а также народный орнамент. Применение плост-костной раскраски по заранее выполненному рисунку было шагом вперед и в варошлёдском керамическом производстве.

В эти годы подъема в производстве было системати­чески занято 50—60 рабочих, обжиг посуды произво­дился в двух больших Кольцовых печах, форма изделий становится все более разнообразной. Не лишне заметить,

Варошлёдский фаянсовый эавод (1866—1950)

301

что в 1885 году в Варошлёде занимались раскраской и зарубежного фарфора. В формировании венгерского стиля значительную роль сыграл завод Жолнаи. В про­винциальных масштабах больших успехов достигли в Варошлёде.

Даже в этот период расцвета на заводе не было проек­тировщиков. В выработке мотивов играли роль тради­ции и мастерство художников. Экономическая депрессия, отмечавшаяся к концу столетия, оказала воздействие и на искусство. В этот период все усиливающемуся темпу производства в Варошлёде противопоставляют не мо­дернизацию, а, чтобы выдержать конкуренцию, стре­мятся увеличить и удешевить выпуск посуды различными примитивными репродукционными методами при усиле­нии эксплуатации. К началу первой мировой войны раз­личные материалы и сырье, а также плата рабочим за несколько лет повысились на 25—30 %, что сделало почти невозможным работу на фамильной мануфактуре. Во время войны производство прекратилось.

После войны в жизни завода произошли перемены. В 1920 году образовалось первое акционерное об­

щество, которое, однако, просуществовало недолго. Гораздо значительней было второе, возникшее в 1927 го­ду. Оно обладало намного большим капиталом, что дало возможность реконструировать отсталое производство.

Одним из результатов оживления производства в трид­цатых годах было начало выпуска огнеупорной посуды из красной глины и возобновление использования вен­герских народных мотивов. Однако, расцвета не было достигнуто, в основном при изготовлении посуды ис­пользовались формы и стиль предшествующих десяти­летий.

Вторая мировая война вызвала полный упадок произ­водства, в эти годы завод совершенно опустел, и только к 1947—48 годам заметно некоторое оживление. Но это уже особенного значения не имело. Весь завод и оборудо­вание совершенно устарели, технически отстали. Нас­только, что по решению завод в 1950 году был закрыт.

Значение варошлёдского фаянсового завода в том, что он внедрил в рисунок посуды венгерские народные мо­тивы, выработал свой собственный стиль впротивовес традиционному рисунку с розами. Далее — он стал единственным в Задунайском крае керамическим заво­дом, который на протяжении около ста лет выпускал ху­дожественную керамику, которая с самого начала, с вре­мен национально-освободительной войны удовлетворяла потребностям растущей буржуазии. В дальнейшем она стала обязательным предметом потребления в среде крестьян и мелкой городской буржуазии вплоть до са­мого периода его ликвидации.

Ласло Молнар

302