Arieluise Von Ingenheim - Sissy 4. Az Álmok Kastélya.pdf
-
Upload
emese-szilagyi -
Category
Documents
-
view
41 -
download
3
Transcript of Arieluise Von Ingenheim - Sissy 4. Az Álmok Kastélya.pdf
MARIELUISE VON INGENHEIM
Sissy 4.
Az álmok kastélya
Rövid ismertető a hátoldalról:
Sissy ötvenévesen és nagymamaként is
elbűvőlő, gyönyörű asszony, még akkor is, ha
mély gyászában csak fekete ruhában
mutatkozik. Rudolf trónörökös halála után
végképp nem tudja elviselni a Burg nyomasztó
légkörét. Azt reméli, hogy a Korfu szigetén
felépített kastélyban megtalálhatja lelki
békéjét, ám mire elkészűl a csodapalota, Sissy
rádöbben, hogy az álmok sohasem valósulnak
meg. Űzi-hajtja a nyugtalanság, beutazza egész
Európát, de sehol nem találja a helyét.
Ráadásul a kijelölt trónörökös, Ferenc
Ferdinánd sorsa is nyomasztja. A fiatalember
szembeszáll Ferenc József akaratával,
szerelemből kíván nősűlni, s ehhez a királyné
segítségét kéri. Erzsébet a pártjára áll...
198, - Ft.
1s s
Az álmok kastélya
Rakéta Könyvkiadó KFT.
A borító
ERWIN MOSER-BRANDSCH
tervének felhasználásával készült
Fordította
PATAKY PÉTERNÉ
1987 by hpt - Verlagsgesellschaftmbh Co KG
- Neuer Breitschopf Verlag -
First published in Austria by hpt - Verlagsgesellschaftmbh
Co KG, Neuer Breitschopf Verlag, under the titles:
Im Schloss der Tráume, Ein Walzer in Schönbrunn
All rights reserved throughout the world. .
No parts of chis publication may be reproduced, stored in a rrtrevial
system, or transmitted, in any form or by any means, electronic,
mechanical, photocopying, recording or otherwise, without the prior
permissión of hpt - Verlagsgesellschaftmbh Co KG.
Hungarian translation Pataky Péterné. 1992
RAKÉTA KIADÓ Kft.
Felelős kiadó Veress Mariann
Alföldi Nyomda (7788.66-14-1) Debrecen, 1992
Felelős vezető György Géza Szerkesztette Osz-
tovits Ágnes A kötetet Bezúr Györgyi tervezte
Kiadványszám 68 Megjelent 14 (A/5) ív terje-
delemben, Plantin betűtípusból szedve
ISBN 963 7485 36 8
ISBN 963 7485 32 5
Első rész
1. Mayerling titka
Rudolf trónörökös halála sorscsapás volt az egész bi-
rodalomnak, Sissyt és Ferenc Józsefet pedig valóság-
gal letaglózta szeretett fiuk, a trónörökös elveszítése.
Sissy bezárkózott a lakosztályába, senkit sem akart fo-
gadni, sőt látni sem. Heteken és hónapokon át, jófor-
mán egész további életében gyötörte az önvád: szem-
rehányásokat tett magának, hogy keveset törődött Ru-
dolffal, túlságosan elidegenedtek egymástól.
Bécs fel volt bolydulva, mindenféle vad híresztelé-
sek keringtek a városban. Az újságok fekete gyászke-
rettel jelentek meg, és különkiadások is napvilágot
láttak. Tömegével kobozták el a külföldi lapokat, né-
hány száz példány azonban mindig elkerülte a rend-
őrség figyelmét, ezeket azután titokban olvasták és
adták tovább a bécsiek. A tudósításokat rendkívüli ér-
deklődéssel fogadták, tartalmuk futótűzként terjedt el
az emberek között. Hogy ezekből mi az igaz, nem le-
hetett tudni, mindenesetre szenzációsak voltak.
Rudolf trónörökös titokzatos halála természetesen
felizgatta a kedélyeket. Vajon egyszerű vadászbaleset
volt, vagy valóban szívroham áldozata lett? Az első
híradásokban mindenesetre ez állt. Ezek a különkiadá-
sok a császári és királyi udvari sajtóirodától szerezték
információikat. De ugyan mennyire voltak hihetők?
Nemsokára már nagyon sok mindent lehetett hallani
5
és olvasni. Mérgezés volt? Loschek, a trónörökös belső
inasa, aki a halottat felfedezte, mindenesetre azt állí-
totta, hogy a szobában, az éjjeliszekrényen lévő po-
hárban valószínűleg ciánkáli volt. Mi történt hát a va-
lóságban a mayerlingi vadászkastélyban? Főbe lőtte
magát a trónörökös, vagy agyonütötték egy pezsgős-
üveggel? Ezt a változatot azok vetették fel, akik látták a
bekötött fejű holttestet. Szerelmi tragédia volt, avagy
politikai gyilkosság, amelyet egy külföldi bérgyilkos-
kommandó hajtott végre? Mit tudott és mit hallgatott
el az udvar? ! Mert lassacskán kiszivárgott az is, hogy
Mayerlingben a halott trónörökös mellett egy másik
holtat is találtak: a 17-18 éves Vetsera Mary bárókis-
asszonyt. A szegény leány holttestét éjszakai sötétség-
ben és ködben, titokban vitték el a vadászkastélyból,
és meglehetősen gyanús sietséggel temették el a heili-
genkreutzi temetőben. Az anyja állítólag majdnem
beleőrült, természetesen megtiltották, hogy beszéljen,
el kellett hagynia Bécset is.
Ugyan mi a jelentősége ennek a titokzatos második
holttestnek? Hogyan került a bárókisasszony Mayer-
lingbe, és hogyan halt meg? Esetleg véletlen tanúja lett
a császár fia ellen elkövetett rettenetes gyilkosságnak,
és ezért kellett meghalnia?
Jéghideg február volt, hordta a szél a havat. A rej-
tély, mint egy rémálom, nyomasztóan nehezedett a
fekete zászlógyászos városra. A színházak és a szóra-
kozóhelyek mind zárva tartottak, a bálokat lemondták.
Az elegáns körutak kirakataiban mindenütt látni lehe-
tett a csillogó kirakati üvegek mögött az ifjú trónörökös
virágokkal körülövezett .fekete gyászkeretes képeit.
Gyakori volt az a fotó, ami a burgbeli ravatalon mu-
tatta. A koponyája valóban be volt pólyálva, szeme
csukva, a szája pedig kicsit félrehúzódva. Más kiraka-
tokban régebbi arcképek voltak: egy reményteli ifjú
ember képei, akinek a vállán egykoron a monarchiá
sorsának kellett volna nyugodnia. Megint más képek
feleségével, Stefániával, a belga király lányával együtt
ábrázolták. Stefániát a szerencsétlenség híre óta sehol
sem lehetett nyilvánosan látni, egyébként a császárnét
sem.
Ezzel szemben a császár, a mélyen boldogtalan és
szerencsétlen apa tovább dolgozott, és ahogyan sokan
mesélték, akik látták a Burgban vagy a schönbrunni
kastélyban, szinte konok elkeseredettséggel vetette
bele magát a munkába, mintha azt hitte volna, hogy
ezzel a birodalom érdekében végzett szorgalmas
munkával a saját és népei fájdalmát is eltompíthatja.
Támaszt és vigasztalást keresett munkájában, mintha
egyetlen fia felfoghatatlan elveszítésére lehetne bár-
milyen vigasz. Az a fiú halt meg ilyen szörnyű módon,
akire, úgy remélte, szeretett monarchiája sorsát nyu-
godtan rábízhatja majd.
Sissyt mélységes keserűség töltötte el, amikor azok-
ra a hónapokra és évekre gondolt, amelyek során oly
messze kerültek egymástól a fiával. Csak legkisebbik
gyermeke, Mária Valéria állt igazán közel a szívéhez.
Rudolfot sohasem értette igazán, oly idegen volt...
Most pedig halott. Éppoly érthetetlenül halt meg,
amilyen - legalábbis Sissy szemében - érthetetlenül
élt. Menye, Stefánia szeméből is szemrehányást vélt
kiolvasni, talán azt gondolta, hogy Rudolf halálát meg
lehetett volna akadályozni, ha...
Ha? ! Ha...? Igen, ezt kérdezte magától Sissy ön-
kínzó módon újra és újra. De válaszra nem lelt.
A bécsi Burg időközben nyüzsgő hangyabollyá vál-
tozott, a sajtóirodát jóformán megszállták a külföldi
újságírók. Mély gyásza ellenére Sissy észrevette a
helyzet iróniáját: Rudi, aki titokban újságokat pénzelt,
maga is írt, ha álnéven is, és aki oly gondosan ápolta
b 7
sajtókapcsolatait, most igen kétes publicitáshoz jutott,
ezt bizonyára sosem kívánta volna magának. A ma-
yerlingi vadászkastélyt megpróbálták hermetikusan
elzárni a külvilágtól, mert egy udvari bizottság dolgo-
zott ott, hogy kivizsgálja a trónörökös halálának kö-
rülményeit. A környéken pedig az újságírók vadásztak
mindenkire, akiről feltételezhették, hogy talán többet
látott vagy hallott, mint amit a hivatalos jelentésekből
ki lehetett hámozni.
Az egyetlen, aki ezekben a szörnyű napokban meg-
őrizte a tartását, valóban Franzl volt, ezt Sissynek is el
kellett ismernie. Fia haláláról egyetlenegyszer nyilat-
kozott hivatalosan, magánemberként pedig egy szót
sem lehetett kihúzni belőle. Még Sissynek sem sike-
rült.
Vajon tévedett Sissy, vagy valóban kerülte őt a csá-
szár? És nemcsak őt, hanem még Schratt asszonyt is,
aki igazán megható módon igyekezett a szerencsétlen
szülők bánatát enyhíteni, és gyászukban mellettük
állni. Azok az audienciakérők, akik a birodalmi kan-
cellárián arra vártak, hogy a császárral beszélhessenek,
valószínűleg könnyebb helyzetben voltak, mint a csá-
szárné. Sissy egyszerűen nem tudott Ferenc Józseffel
szót váltani. Sissy úgy érezte, összeszorul a torka, ha
belépett a szobájába, és a császár jéggé dermedt acél-
kék szemével szótlanul és kérdőri felpillantott rá.
- Sissy, kérlek, ne haragudj rám, látod, dolgom van
- mormogta ilyenkor, és máris beletemetkezett az ak-
táiba.
De vajon mi játszódott le ezekben a napokban magas
homloka mögött? Miről tudott, miről nem, mit tudott
meg és mit hallgatott el a felesége elől Rudolf és a sze-
gény kis bárólány halálával kapcsolatban? Vajon mi-
lyen szerepet játszott Mary ebben a drámában, mert
az, hogy ő mérgezte volna meg Rudolfot, ahogy az első
pillanatban hitték, már régen eszébe sem jutott senki-
nek.
A közös ebédeknél most üresen maradt Rudi széke a
családi asztalnál. Stefánia meg sem akart jelenni az
ebédeken, csak a császár határozott parancsára jött le
újra. De az asztalnál csak hallgatott, legfeljebb egy-
szavas válaszokat adott, éreztetve, hogy sokkal jobban
örülne, ha békén hagynák. Legszívesebben pedig ha-
zatért volna a szüleihez Belgiumba. Sissy bizony vele
szemben sem érezhette magát egészen ártatlannak,
hiszen ő is közreműködött ennek a boldogtalan házas-
ságnak a létrehozásában.
Rudolf Stefánia sógorát,. Fülöp herceget, és Hoyos
grófot is meghívta vadászni Mayerlingbe 1889. január
30-ra. Ezen a szerencsétlen reggelen Fülöp herceg,
akit Rudi tréfásan csak a Daginak nevezett, és a gróf
hiába vártak rá, hogy elinduljanak együtt a vadászatra.
Időközben már reggel kilenc óra lett, amikor Rudolf
belső inasa; I.oschek megjelent az ebédlőben, és izga-
tottan közölte, hogy már hosszú ideje hiába próbálja
felébreszteni urát. Hiába dörömböl és kopog a háló-
szoba ajtaján, semmi sem használ, odabent minden
csendes...
- Itt valami baj van! - mondta Fülöp, és gondter-
helten indult el Hoyos gróffal és a szolgával együtt a
hálószoba felé. Amikor odaértek, a három férfi még
egyszer megpróbált erőteljesen dörömbölni és kiabálni
- mindhiába.
- Nem tud benézni a kulcslyukon? -kérdezte Fülöp
herceg a komornyikot.
Az előbb jobb, majd bal szemét szorította a kis nyí-
lásra, de sajnálkozva így szólt:
- Minden sötét odabent, az ablaktáblák zárva, még a
függönyöket is elhúzták. Alig látni valamit, de úgy tű-
nik, mintha őfelsége az ágy szélén ülne.
8 9
- Micsoda? - mondta Hoyos gróf. - Hisz ez lehe-
tetlen, akkor hallania kellene bennünket!
- De nem mozdul - egészítette ki jelentését a szolga,
miután újra benézett a kulcslyukon.
- Törjük be az ajtót - javasolta Fülöp herceg.
Loschek bólintott, elsietett, és nemsokára egy sze-
kercével tért vissza, amellyel megpróbálta a vastag
tölgyfa ajtót bezúzni.
A nehéz ajtóval nem boldogult. Loschek és Hoyos is
megpróbálták benyomni, de hiába. Végre engedett a
fa, elhasadt, és Loschek a keletkezett nyíláson át belé-
pett a sötét szobába, amelyben éppen csak ki lehetett
venni a bútorok körvonalait és a boltíves mennyezetet.
Loschek az ablakhoz lépett, és kitárta az ablaktáblákat.
A beáramló reggeli fényben szörnyű kép tárult a sze-
mük elé: a vérrel átitatott ágyon ott feküdt a trónörö-
kös és az élettelen bárókisasszony.
Sissy akárhányszor becsukta a szemét, maga előtt
látta ezt a rettenetes képet. Ilyenkor gyakran unokájá-
ra, Rudolf lányára, a kis Erzsébetre kellett gondolnia:
még csak négyéves, és máris félárva lett. Stefánia oda-
vezette a temetéskor a ravatalhoz, amelyen halott apja
feküdt; és a hideg kézzel egy kis keresztet rajzolt a kis-
lány homlokára, aki persze nem értett mindebből
semmit...
Azon a szörnyű napon Hoyos gróf vitte meg a hírt a
trónörökös haláláról az udvarba. Csakhogy ki fogja
mindezt megmondani a császárnak? - ezen törték a
fejüket. Legjobb lenne, ha a császárné tudatná vele -
döntöttek végül az udvari emberek.
És ez lett Sissy életének legszörnyűbb pillanata.
Éppen görögórája volt, amikor Ferenczy Ida kopo-
gott nála. Sissy kiküldte a tanárt.
- Szedje össze magát, felség-kérte Ida. -Hoyos gróf
rossz híreket hoz Mayerlingből... Rudolf meghalt!
Sissy megkövült a rémülettől. Ebben a pillanatban
lépett be hozzá Franzl mit sem sejtve és a legjobb han-
gulatban, hiszen Schratt asszonyt várták egy kis dél-
előtti csevegésre.
"Édes Istenem, segíts, hogy meg tudjam neki mon-
dani" - így fohászkodott, és azután kimondta:
- Franzl, légy erős. Rudolf halott...
- Vadászbaleset? - kiáltott fel Franzl fájdalmasan.
- Ó nem! Az inas úgy hiszi, hogy talán megmérgezte
egy asszony...
Ebben a pillanatban vették észre, hogy Mária Valé-
ria és Schratt asszony ott áll az ajtóban. Mindent hal-
lottak.
- Istenem, mama, papa! - zokogott föl Mária Valé-
ria, és szülei nyakába vetette magát. Sissy azonban
csak Franzl az imént még oly boldog arcára tudott
nézni - szeme előtt öregedett meg ez az arc, néhány
pillanat alatt. Mintha hirtelen szörnyű súly nehezedett
volna a vállára, valósággal meghajlott a sors csapása
alatt.
Amikor Mária Valéria, a kis kedvenc ezen a februári
reggelen anyját kereste, Majláth Sarolta udvarhölgytől
azt a választ kapta, hogy a császárné őfelsége az öltö-
zőszobájában van. Valóban, Sissy a ruhásszekrénye
nyitott ajtaja előtt állt, és szomorúan vette szemügyre a
szekrény tartalmát.
- Te vagy az, gyermekem? - kérdezte alig felpil-
lantva. - Látod, ezt itt mind már soha többé nem
hordhatom.
- De mama, hiszen az udvari gyász három hónap
múlva véget ér!
- Csak számomra nem, kicsim. Azt hiszem, mos-
tantól már csak feketébe illendő öltöznöm.
10 11
- Mama, ezt nem mondhatod komolyan!
- De igen, komolyan mondom. Egyébként pedig
sejtem, miért jöttél. Az esküvőtökről van szó, igaz?
A fiatal lány zavartan hajtotta le a fejét. Sissy oda-
fordult a lányához, és szeretettel magához vonta.
- Nem is tudod, mennyire szükségem van rád éppen
most. . . most, hogy Rudolf meghalt - mondta ki nagy
nehezen. - Igen, igaz, hogy már szinte idegenek vol-
tunk egymás számára, de most, hogy már halott, ret-
tenetesen hiányzik! Folyton úgy érzem, hogy bármi-
kor beléphet valamelyik ajtón...
Mária Valéria kibontakozott Sissy karjából.
- És mit mond a papa? - érdeklődött tovább a saját
témájánál maradva.
- Az esküvőről? Azt hiszem, most éppen elég más
dolog foglalkoztatta, kicsim, de valószínű, hogy a gyász-
év alatt amúgy is lehetetlenség esküvőt tartani.
A kislánynak csaknem elöntötte a könny a szemét.
Sissy látta, és nagyon fájt neki.
- Ennyire szeretnél már elhagyni engem? -kérdezte
szomorúan.
- Téged elhagyni? De hát erről szó sincs, mama!
Hiszen annyiszor látjuk majd egymást, ahányszor csak
akarjuk. Te is elutazol Possiba a nagymamához, ami-
kor csak akarsz
- Igen, csakhogy már nem élek Possenhofenben,
kislányom, és ez nagy különbség. Nem, nem akarlak
hitegetni, hogy nemsokára összeházasodhattok. Ebben
ne is reménykedj. Egy évig még türelemmel kell len-
netek!
Mária Valéria elkeseredett e szavak hallatán, de be-
látta, hogy nincs mit tennie.
- Szóval magamra szeretnél már hagyni... - Sissy
újra visszatért szomorú gondolataihoz.
- De nem, mama, egész biztosan nem! Mindig sze-
retni foglak, és itt leszek veled, amilyen gyakran csak
tudok!
Mária Valéria valóban hitte, amit mondott, de Sissy
már jobban tudta...
- Amikor az ember férjhez megy, egészen másként
látja hirtelen a világot - magyarázta. - Egy napon pe-
dig jönnek majd a gyerekek, hiába, ez az élet rendje. És
az élet megy tovább, akármi is történjék. Egyszerűen
tovább kell mennie!
Sissy csaknem naponta hallott újabb és újabb, min-
dig egymásnak ellentmondó részleteket a mayerlingi
tragédiáról. De nem Franzltól hallotta, ő minden kér-
dése elől kitért. A császár folyton a vizsgálóbizottságra
hivatkozott, amelynek jelentését előbb meg akarja
várni.
"Hallgat, mindig csak hallgat - gondolta magában
Sissy. - Mindenki hallgat, mintha bizony ezzel meg
nem történtté lehetne tenni Rudolf halálát!"
2. Az államtitok
Egy este azután Sissy fellázadt, úgy érezte, nem bírja
tovább. Túlságosan nyomasztó volt már az a bizony-
talanság, amely Rudolf halálát és annak hátterét
övezte.
Este kiment a szobájából, és átfutott a császár dol-
gozószobájába, a birodalmi kancelláriára.
A folyosón ott állt az őr, és katonásan üdvözölte csá-
szárnéját, amikor Sissy elhaladt előtte. Már csaknem
este tíz óra volt, az audienciaterem régesrég üresen
tátongott. De a császár szárnysegédjének íróasztalá-
nál még mindig égett a lámpa, és Franzl is dolgozott
még.
Sissy röviden kopogott, és belépett férjéhez. A csá-
12 13
szár az íróasztalánál ült és egy aktát tanulmányozott.
Előtte az asztalon egy pohár tej és egy császárzsömle
állt. Ezt Schratt asszony vezette be, akinek szerető
gondoskodása még az ilyen dolgokra is kiterjedt.
Amikor Franzl meghallotta Sissy ruhájának suho-
gását és azt a kis zörejt, ahogy becsukódott mögötte az
ajtó, felnézett a munkájából, és odafordult hozzá:
- Te vagy az? Mi nyomja a szívedet, angyalom? -
kérdezte. Csakhogy ez nem az a szeretetteljes, jóságos
hang volt, amelyet Sissy máskor hallhatott tőle.
- Franzl - mondta gondterhelten. Közelebb lépett a
férjéhez, és megfogta a kezét. A császár azonban visz-
szahúzta.
- Mit tehetek érted? - kérdezte meglehetősen eluta-
sítóan, mintha Sissy zavarná munkájában.
A császárné ezúttal nem hagyta magát. Közelebb
húzott egy széket az íróasztalhoz, és egyszerűen így
szólt:
- Szeretnék veled beszélni, Franzl, ez így nem me-
het tovább!
- Mi nem mehet tovább? - kérdezte egy kicsit
nyersen Franzl.
Sissy megpróbálta férje pillantását fogva tartani.
Mialatt kutató szemmel figyelte, észrevette, hogy még
mindig dús pofaszakállában őszes csíkokat lehet már
látni, és a homlokán is megsokasodtak a gond szántotta
barázdák. Sissy felfogta, hogy mennyire egyedül érzi
magát a bánatával, és milyen elhagyatott a fájdalmá-
ban. Most a császár az asztalra, az aktáiba pillantott,
mintha ott keresne segítséget. Csakhogy ezt a felesége
nem engedte: hiszen mindkettőjüknek őszinteségre
volt szüksége.
- Franzl - kezdte - szeretném, nem: akarom végre
tudni, hogy mi történt Mayerlingben. Hogyan halt
meg Rudolf, fiunk? Ismerem az összes szóbeszédet,
amely Bécsben kering, és amelyek közül, legalábbis azt
hiszem, egyik sem igaz.
A császár bólintott. Tévedett volna Sissy, vagy va-
lóban mosoly játszadozott az ajka körül?
- Tudni akarom végre az igazságot - Sissy hajtha-
tatlan volt. - Mint anyának is jogom van hozzá!
Akkor keskeny kis asszonykezét rátette a férje előtt
heverő aktára, így az kénytelen volt újra felnézni, és
meglátta izgatott és gyönyörű arcát, amely még ennyi
év után is mindig újra rabul ejtette.
- Jogom van hozzá, hogy tudjam-ismételte Sissy. -
Valamit eltitkolnak előttem. Stefánia is csak minden-
féle megjegyzéseket tesz.
- Stefánia? - a császár felfigyelt.
- Igen, a menyünk. Végül is ő volt Rudolf felesége,
de ő sem mondja meg, amit tud.
- Nagyon okosan teszi - jegyezte meg Franzl látha-
tóan megkönnyebbülve.
- De nekem jogom van az igazsághoz! És nemcsak
nekem, hanem egész Ausztriának, igen, az egész vi-
lágnak hazudunk már hetek óta. Pontosan érzem...
Nem a kis Vetsera lány miatt halt meg Rudolf, hiszen
alig ismerték egymást! Mi volt az igazi oka, mi történt?
A császár hirtelen nagyon fáradtnak tűnt. Homlokát
jobb kezébe támasztotta, és nem nézett Sissyre. Újra
az előtte levő aktát bámulta. Sissy azonban tudta, hogy
valójában nem is látja ezt az iratot; gondolataiban férje
most valahol egészen máshol járt, talán annál a titok-
nál, amelyet Sissy szeretett volna kiszedni belőle, de
amelyen a fátyol egyre vastagabb és átláthatatlanabb
lett.
- Nem a kis bárólány volt, igaz, Franzl? - sürgette
Sissy. - Ez lehetetlen. Itt valami egészen másról volt
szó, más volt a tét.
14 15
Franzl hallgatott. Valami láthatatlan fal nőtt, növe-
kedett körülötte, amely elválasztotta őt Sissytől.
Sissy elfeledte saját bánatát, szívét a férje iránti szá-
nalom és együttérzés töltötte el. Egészen közel húzó-
dott hozzá, és karcsú kis kezét rátette a császár akarat-
lanul is imára összefonódott két kezére - vagy talán
ököllé akartak formálódni ezek a kezek, mintegy véde-
kezésképpen a láthatatlan ellenséggel szemben?
Mintha csak igazolni akarná ezt a hirtelen és megle-
pő megérzést, á császár nagy nehezen megszólalt:
- Szegény angyalom, emlékezzél rá, milyen gyakran
figyelmeztettem Rudit, legyen óvatosabb. Soha nem
volt hajlandó hallgatni rám. Nem tudta és nem akarta
felismerni azt a veszélyt, ami fenyegette. Sissy, most
pedig téged kell figyelmeztetnem, óvatosságra inte-
nem. Rudolf meghalt, ezen nem tudunk változtatni, de
talán megóvhatjuk magunkat valami még szörnyűbb-
től...
- De Franzl!
- Hidd el nekem, Sissy, az igazság túlságosan ve-
szedelmes!...
Most a császár végre újra Sissyre nézett. Pillantásá-
ban mélységes aggodalom volt, ez az aggodalom fele-
ségének, az ő biztonságának szólt. A férfi kezei most
kinyíltak, és körülölelték az asszony karcsú, keskeny,
gyöngébb kezét, mintha mindenféle fenyegetéstől
szeretnék megóvni, megvédeni.
A tanácstalan hallgatásnak ebben a pillanatában,
amely az elhangzott szavakat követte, most nem csá-
szár és császárné voltak, hanem férfi és asszony, egy, a
fájdalomtól letaglózott szülőpár.
- Én... én... szeretnék újra elmenni Bécsből -
mondta Sissy, mialatt rettenetesen rossz érzés kerítette
hatalmába.
- Hogy engem megint magamra hagyjál? -sóhajtott
fel a császár.
Erre Sissy összeszedte magát:
- Nem - közölte határozottan. - Itt maradok. Eny-
nyivel tartozom neked, saját magamnak és mindenek-
előtt Rudolfnak... sőt még Rudolf gyermekének, az
unokánknak is. Szegény állandóan az apját keresi, kér-
dezi, mikor fog visszajönni ! Amikor megmutatták neki
a ravatalon, nem érthette meg, mit jelent az, hogy ha-
lott. De azért valami megmaradt az emlékezetében: a
kötés, amely Rudolf homlokán volt, amelyikkel az or-
vosok a szétzúzott koponyát réjtették el - tette hozzá
önkínzó módon.
- A hadsereg fegyvere volt - próbálta meg a császár
tétovázva elmagyarázni neki, mi volt az oka ennek a
bekötött fejnek, amelyet számtalan szem láthatott és
amelynek okáról éppen annyi feltételezés született.
- A lövés... a kaliber... érted már?
- Hát persze - mondta Sissy, és szinte gúnyosan
hangzott, amikor hozzátette: - egy ilyen revolverből a
lövés rettenetes nagy zajt csap. Méghozzá éjszaka...
És ezt nem hallotta meg állítólag senki? !
- Nem tudom. Mindenki azt állítja, hogy nem hal-
lotta, Sissy.
- Dehogynem, biztos hallották, csakhogy valakik
fizettek a hallgatásért, igaz, Franzl? A kérdés csak az,
kik. Te voltál?
- De Sissy! - kiáltott föl a császár, és néhány pilla-
natra majdnem elveszítette híres önuralmát.
- Franzl! - ugrott fel Sissy is - hiszen itt csak úgy
csinálnak, mintha ezt a kislányügyet akarnák eltussol-
ni! A valóságban ennek segítségével valami egészen
mást tussolnak el!
Egy pillanatra szörnyű gyanú merült fel benne, és
Franzl a rémülettől kitáguló pupilláiban világosan
16
látta ezt a lobogást. Ösztönösen megértette, mire gon-
dol a felesége, és újra gyorsan megfogta a kezét.
- Nem, nem ! - kiáltott fel. - Ez... ezt... erre nem is
szabad gondolnod! Vagy akár csak egy szívdobbanás-
nyi időre fel tudod tételezni, hogy nekem, az apának,
benne lett volna a kezem ebben a szörnyű játékban?
"A TRÓNÖRÖKÖS AZ APJÁRA LŐTT"
Mint valami vörös ködből merült fel Sissy emléke-
zetében egy külföldi lap szenzációs címe. Csak néhány
pillanatra látta, az egész cikket nem tudta elolvasni, így
azt sem tudta, milyen tényeken nyugodott ez a híradás,
hogy valóság volt-e az alapja, vagy egyszerűen csak az
olvasók szenzáció iránti vágyát akarta kielégíteni.
Azokban a rettenetes napokban a különböző újságok
és folyóiratok, amelyeknek sikerült "leleplező" cikke-
ket hozni a mayerlingi tragédiáról, akkora példány-
számokat értek el, hogy a kiadók szíve feldobogott.
Ennek megfelelően jól megfizették azokat a riportere-
ket, akik ilyen cikkeket írtak. Azok pedig megpróbál-
ták a trónörökös baráti köréből, sőt szolgáiból is mind-
azt kiszedni, amit csak lehetett - volna. Mert ezek az
emberek hallgattak, mint a sír. Persze felmerült a kér-
dés, hogy vajon csak a megtorlásoktól féltek, vagy a
dinasztia iránt érzett szolidaritásból tették. A legvaló-
színűbb az volt, hogy lefizették őket. És éppen erre
utalt Sissy is. Pénz a hallgatásért, igen - csakhogy ki-
től? Ezt a kérdést tette föl ő is magának, mint ahogyan
a sajtó is ezt szerette volna megtudni. A rettenetes
gyanú, amelyet ez a bizonyos szalagcím keltett benne,
természetesen teljesen képtelen volt, de mégis...
- Franzl - kezdte Sissy újra, sokkal inkább azért,
hogy megnyugtassa magát, semmint kíváncsiságból -
az egyik újság azt írta, hogy Rudolf állítólag egyszer
rád lőtt...
Franzl fáradt, elutasító kézmozdulatot tett:
- Persze! Megint bolhából csináltak elefántot. Egy
szerencsétlen eset volt valamelyik vadászaton. És nem
engem, hanem egy hajtót találtak el, éppen csak meg-
sebezte a karján.
- Erről semmit sem meséltél nekem akkor!
- De hát miért meséltem volna? Csak feleslegesen
izgattalak volna. Nem történt semmi baj !
- De hát hogyan eshetett meg ilyen dolog?
- Ilyesmi vadászaton néha előfordul! Rudolf - hi-
szen ismered, milyen heves tudott lenni - elragadtatta
magát.
- Hogyan lehet, hogy a te állásod az ő lővonalába
került?
- Mindenáron találni akart, ezért elhagyta a saját
állását, és úgy lőtt...
Sissy csodálkozva rázta a fejét:
- De hiszen ez a legelemibb vadászati szabályok
megszegése - állapította meg.
- Rudi abban a pillanatban nem a szabályokra gon-
dolt. Nyugodj meg, már minden rendben van, a hajtót
is rendesen kárpótoltuk.
. . . és persze tartotta a száját, igaz? Tehát már
megint. Pénz a hallgatásért, eltussolás!
- Ugyan kinek használt volna, ha a nyilvánosságra
kerül? Felfújták és rettenetes nagy ügyet csináltak
volna belőle!
- Látod, mégis napvilágra került.
- Azonnal elkoboztattam a lapot.
- Csakhogy nyilván nem elég hamar, szokás szerint.
Néhány példány kering a bécsiek között. Én magam is
láttam egyet, különben nem tudnék róla.
- Hidd el, semmi köze sincs Rudi halálához.
lg 19
- Ilyen biztos vagy benne? Azt hiszem, vannak,
akiknek más a véleményük erről.
- Senki sem hozhatja összefüggésbe... - a császár
egy nagy sóhajtással hátravetette magát a székében. -
Úgy látom, meghurcolják és a sárba rántják a nevün-
ket...
Ezeknél a szavaknál Sissynek eszébe jutott az a bú-
csúlevél, amelyet Rudi Stefániának írt. Mi is állt ben-
ne?
". . . nyugodtan megyek a halálba, mert csak így
menthetem meg nevünk jó hírét."
Mennyire hamis és értelmetlen kijelentés ez! Vagy
talán ha életben marad, még sokkal rosszabbtól kellett
volna tartania?
És hogyan is írta Rudolf az anyjának szóló búcsúle-
vélben?
"Nem szívesen halok meg. De nincsen jogom élni:
öltem. Nem vagyok méltó arra, hogy ezentúl is apám
fiának nevezhessem magam."
Sissy törte a fejét, megpróbálta ezt a sok mindent
valamilyen mozaikképpé összerakni. Az apjának Ru-
dolf egyetlen sort sem hagyott, ezzel szemben hosszan
írt egy bizonyos Mitzi Caspar nevű asszonynak, rá-
adásul ráhagyta az összes készpénzét is.
- És kicsoda Mitzi Caspar? - kérdezte most a férjé-
től.
Franzl nem készült fel erre a kérdésre.
- Tessék? - kérdezte összerezzenve, gondolataiból
felpillantva.
- Mitzi Caspar - ismételte Sissy. - Kicsoda ez az
asszony, azt szeretném tudni.
- Rudi barátnője volt - mormogott Franzl. - Igen,
így valahogy lehetne mondani. Egyébként jobb, mint a
híre, legalábbis erről biztosítottak engem. Most min-
denesetre elég tisztességesen viselkedik, ha eltekin-
tünk attól, hogy részvétlátogatókat fogad...
- Micsoda? Vannak emberek, akik Rudi halálával
kapcsolatban részvétüket nyilvánítják neki, mintha ő
lett volna a felesége?...
- Így van - mondta Franzl sötét tekintettel. - Szé-
gyen szegény Stefániára nézve!
- És a bárókisasszony? - faggatta Sissy tovább - aki
meghalt vele együtt?
Franzl csak a vállát vonta meg.
- Ne haragudj rám, Sissy - kért bocsánatot a felesé-
gétől - de most már valóban folytatnom kell, sürgős
munkám van.
Sajnálkozó pillantást vetett a feleségére. Sissynek
úgy tűnt, mintha mondani akart volna még valamit, de
végül is letett erről, beletemetkezett az aktájába, amely
még mindig ott feküdt előtte.
Sissy kénytelen-kelletlen felállt, de akaratlanul is
rápillantott a Franzl előtt levő papírra. Nem hitt a
szemének: doktor Kubasek udvari tanácsos részletes
jelentése volt a mayerlingi tragédiáról. Franzlnak
nyilvánvalóan nem állt szándékában, hogy felesége
kezébe adja az iratot.
De vajon miért nem volt szabad semmit megtudnia
Sissynek? Amikor jóéjszakát kívánt Franzljának, ke-
serűség érződött ki hangjából. Franzl és ő eddig még
minden helyzetben megőrizték az egymás iránti
mélységes bizalmukat. És most?
Sissy a hálószobájába ment. Komornái segítségével
levetkőzött, megfürdött, és a kis házi oltára előtt el-
mondta az imáját. Az oltár hideg személytelensége ma
különösen fájdalmasan érintette.
Ezután nyitott szemmel feküdt az ágyában. Azokra a
sorokra gondolt, amelyeket Rudolf Mária Valériának
hagyott, és amelyekben azt tanácsolja húgának, hogy
20 21
jegyesével vándoroljanak ki a tengerentúlra, mert
egyszerűen nem lehet tudni, miként alakulnak a dol-
gok Ausztriában apjuk halála után.
Rudolf öngyilkos lett, és nem Vetsera Mary ölte meg
őt, majd saját magát, mint ahogy először hitték. Sokkal
valószínűbb, hogy a dolog inkább fordítva történt.
De ugyan miért kereste Rudolf a halált ennek a fiatal
kislánynak az oldalán, amikor volt ez a Mitzi Caspar
nevű barátnője?
Sissy Widerhofer doktor jelentésére gondolt, ame-
lyet a boncolásról írt, és amelyben azt állította, hogy
felfedezett valami kis rendellenességet Rudolf kopo-
nyáján. Sissy akkor azt hitte, hogy ez a mondat csak
azért került bele a jelentésbe, hogy Ausztria-Magyar-
ország trónörökösét keresztény módon el lehessen te-
metni, így ugyanis föl lehetett tételezni, hogy az ön-
gyilkosságot pillanatnyi elmezavarában követte el.
Lehet, hogy mégis őrült volt, akit családjának rette-
netes öröksége terhelt? A Wittelsbachok öröksége,
amelynek Lajos, a bajor király is áldozatául esett, és
nemcsak ő. Rudi egész életében rettegett ettől a be-
tegségtől. De vajon egy férfi, aki pillanatnyi elmeza-
varában öngyilkosságot követ el, az búcsúlevelében
olyan politikai éleslátásról tesz bizonyságot, mint Ru-
dolf?
Sissy azt is megtudta Rudi személyzetétől, hogy fia
még közvetlenül Mayerlingbp utazása előtt végigol-
vasta a franciaországi választások eredményét.
Ugyan mit érdekel valakit, aki elhatározta, hogy
öngyilkos lesz, hogy milyen politikai erők kerülnek
Franciaország kormányrúdjához? ! Ez a külpolitikai
érdeklődés vajon elmezavarra utal?
Öngyilkosság volt-e egyáltalán?, Nem lehet, hogy
Rudi más módon halt meg a kis Mary Vetserával
együtt?...
22
Sissyt újra elfogta a heves vágy, hogy minden hidat
fölégetve maga mögött messzire utazzon. Akárhová,
ahol az égbolt szabad és nincsen semmiféle sötét titok!
A bécsi Burg nedves hidege elől abba az országba vá-
gyott, amelyet a forró napfény árasztott el: a tenger
morajlása és a korfui számlálhatatlan csodálatos virág
után vágyakozott. Ez a vágy azonban őrültség volt, ezt
tudta. Ebben a helyzetben nem szabadott Franzlját
elhagynia, első számú kötelessége volt, hogy mellette
maradjon.
De vajon - és itt gondolatai újra Rudolfra tértek
vissza - ennyire keveset tudott volna a fiáról? Egyre
inkább úgy érezte, nagyon-nagyon kevéssé ismerte...
3. A titkos kazetta
Sissy az éjszaka közepén felriadt, kiverte a hideg verí-
ték. Hálóinge rátapadt a testére, hatalmasra tágult
szemekkel, rettegve bámult a sötétbe. Végre meghal-
lotta a folyosón az ajtaja előtt az őr óvatos lépteit. Ré-
mület fogta el, anélkül hogy tudta volna, mitől. Las-
sacskán visszaemlékezett a szörnyű, apokaliptikus lá-
tomásokra, amelyeket álmában látott, és amelyek most
a sötétben mintha újra alakot öltenének. Mária Valéria
és Toszkánai Ferenc elmenekült Ausztriából, ahogy a
halott Rudi tanácsolta nekik. Sissy látta őket, mint ro-
hannak a földgömb körül, mialatt a sarkukban egy
óriási vértócsa terjengett. A vérfolt végül is az egész
európai kontinenst befedte, és mielőtt Sissy felébredt
volna, már az egész földgolyó égett, és szörnyű sikol-
tozást, kiabálást hallott.
De nem kiáltott senki. Az őr léptein kívül csak az óra
ketyegését lehetett hallani. Sissy éjszakai lámpása már
félig leégett. Hajnali három óra lehetett, Sissy hiába
23
próbált újra elaludni. A lassacskán elkezdődő nap ki-
alvatlanul, rettenetes fejfájással találta.
Sissy felkelt, de rettentő nyomorultul érezte magát.
Ráadásul csúnya köhögés is kínozta, úgyhogy arra
gondolt, elhívatja Widerhofer doktort, a császári csa-
lád háziorvosát. Azután mégis másképp döntött.
Estére már rázta a hideg. A doktor végül mégis el-
jött, és gondterhelt arccal kezdte meg a császárné ala-
pos kivizsgálását.
Amíg a tüdejét hallgatta, Sissy, aki egyébként nem
volt kényeskedő, most minden érintésétől összerez-
zent. Nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy
néhány nappal ezelőtt ugyanezek a kezek fiának a
holttestét boncolták.
Rudolf szörnyű, megmagyarázhatatlan halála egy-
szerűen nem hagyta nyugodni. Nyilvánvalóan nem
tudott semmi másra gondolni, újra és újra ide tértek
vissza gondolatai, ez betegíthette meg.
Widerhofer aggódva sóhajtott föl.
- Mi bajom van, doktor úr? - kérdezte Sissy.
- Felséged szervezetét betegség támadta meg, kisebb-
fajta tüdőgyulladás van kifejlődőben. Felséged alapo-
san megfázott valahol, talán meggondolatlanul ment ki
a hideg téli levegőre.
Igen, ez azon az éjszakán lehetett, amikor gyalog
mentem el a kapucinusok kriptájáig és vissza, gondolta
Sissy. A cipője teljesen átázott, mire hazaért, és már ott
lent a kriptában is kegyetlenül fázott...
- És felséged túlságosan keveset is eszik - állapította
meg az orvos gondterhelten. - Felségednek nemcsak
az alakjára kellene figyelnie!
- De hát az osztrákok szépnek szeretnék látni a csá-
szárnéjukat - védekezett Sissy.
- Természetesen, de csak mértékkel, felség. Felsé-
ged most túlságosan sovány, sőt alultáplált.
- A dél tenne jót nekem, igaz, a Földközi-tenger -
hallotta hirtelen Sissy saját szavait.
- Már a Hermész-villa is jót tenne - felelte az orvos.
- Ott felségednek meglenne a nyugalma, és tiszta, jó a
levegő.
- Újra el kell utaznom egy kúrára, doktor?
- Csak ha meggyógyult, felség - felelte a doktor. -
Szeretnénk remélni, hogy amennyiben felséged most
belátó lesz és okosan viselkedik, sikerül megakadá-
lyoznunk egy kellemetlen, esetleg súlyos betegséget.
Widerhofer doktor befejezte a vizsgálatot, és fölírta
a recepteket, amelyeket majd Ferenczy Ida fog elhozni
az udvari patikából.
- Még egyvalamit, doktor... nos, kérem, legyen
hozzám őszinte: hogyan halt meg Rudolf?
- Ó, felséges asszony, egy pillanatig sem szenvedeit,
ha felséged erre gondolt. Egyébként pedig mindent
leírtam a jelentésemben. Fejlövés okozta a halálát.
- És a bárókisasszony?
- Ugyanaz. Elköszönhetek, felség?
Hirtelen nagyon sürgős lett az indulás. Pedig bizo-
nyára nem várta semmilyen más páciens...
- Őfelsége bizonyára nem fog örülni a hírnek, hogy
felséged megint beteg - mondta Sissynek Ida.
- Maradjon most velem, Ida - kérte Sissy. - Feste-
tics Mária majd elhozza a patikából a cseppeket. Ágyba
kell feküdnöm, pedig semmi kedvem sincs hozzá.
- Most engedelmeskednie kell a doktornak, és ten-
ni, amit mondott! - Ragaszkodott Ida a doktor utasí-
tásaihoz. - Szívesen itt maradok, ha felséged így kí-
vánja. Most hívom a szobalányokat, hogy segítsenek
felségednek hálóruhába öltözni.
Amikor Franzl meghallotta, hogy Sissy nincs jól,
rögtön átjött hozzá megkérdezni, hogyan érzi magát.
- Widerhofer doktor úgy gondolja, jobb lenne, ha
24 25
néhány napra kimennék a Hermész-villába a jó levegő
miatt - jelentette Sissy a férjének.
- Ez nagyon okos ötlet volt a doktortól - állapította
meg Franzl, és homlokon csókolta Sissyt. - Aludj jól,
angyalom. És kérlek, ne gondolj mindig arra a ször-
nyűségre, ami történt. Sorsunk Isten kezében van,
Sissym. Jó éjszakát!
Sissy lenyelte a keserű orvosságot, és elbocsátotta
Idát is.
- Égve hagyom az éjszakai lámpását, felséges asz-
szony - mondta az udvarhölgy, majd pukedlibe eresz-
kedett, és kiment a császárné hálószobájából.
Amikor elment és az ajtó becsukódott mögötte,
Sissy felkelt, odaült a kis fésülködőasztalához, és az
egyik fiókból elővett néhány papírlapot. Az éjszakai
lámpását maga elé tette, és a lángocska gyenge kis fé-
nyénél szorgalmasan írni kezdett. Amikor készen lett,
a másik fiókból kivett egy vaskazettát, és a papírokat
abba rakta bele. Gondosan bezárta, ráfordította a kul-
csot, majd a kazettát visszarakta a fiókba, a kulcsocskát
pedig egy vékony láncon a nyakába akasztotta. Azután
visszabújt az ágyába, de még nagyon sokáig ébren volt.
A doktor tanácsát követve Sissy kiköltözött a Her-
mész-villába, amelyet Ferenc József külön neki épít-
tetett, azt remélve, hogy ezzel Bécshez kötheti ván-
dormadarát.
Két nap múlva Festetics Mária ezzel lépett be 2 csá-
szárné szobájába:
- Felséges asszony, Kiss báróné, vagyis Schratt
Katalin szeretné tiszteletét tenni!
Sissy örült a színésznő látogatásának, bár sejtette,
hogy Franzl küldte utána.
- Ilyen közel a városhoz, és mégis mintha egész más
világban lennénk - lelkendezett Kathi. - A császárnak
is gyakrabban kellene idejönnie!
- Hiszen megtehetné, mégis oly ritkán jön. Ha késő
éjszakáig dolgozik, akkor nincs sok értelme kikocsizni
idáig - felelte Sissy.
- Igen, ez igaz, és mégis sajnálatos, én legalábbis így
gondolom!
- Igaza van, báróné. Néha azt kívánom, hogy mi
ketten, Franzl és én, egy egészen közönséges polgári
házaspár legyünk, akkor lenne időnk egymás számára,
és valóban azt tehetnénk, amit csak akarunk. És akkor
talán Rudinkkal sem történt volna meg ez a szörnyű
dolog...
Sissy lehalkította a hangját, és szomorúan bámul-
ta a szőnyeg mintázatát. Kathi sejtette, mi megy
végbe Sissyben. Tulajdonképpen azért jött, hogy
kicsit felvidítsa, és elterelje gondolatait a tragikus
eseményekről, most azonban látta, nem lesz könnyű
dolga.
Szerencsére az inas éppen behozta a teát és a kekszet,
így a két hölgy leült a teázóasztalka mellé. Kathi cso-
dálkozott, hogy Sissy nem hívta meg még valamelyik
udvarhölgyét is az asztalhoz, máskor mindig ez volt a
szokása; most azonban úgy látszott, nincs kedve na-
gyobb körben társalogni. Talán nyomja valami a szí-
vét, amelyet négyszemközt akar vele megbeszélni?...
Kathi mohón kortyolt a fűszeres teából, amely a
finom kínai porceláncsészében illatozott. A meleg ital
nagyon jólesett a hosszú szánkóút után.
- Bárónő - kezdte Sissy hirtelen, mialatt a csöndet
csak a kandallóban égő tűz pattogása törte meg - bá-
róné, meg kell ígérnie, hogy arról, amit most önnek
mondani fogok, a császáron kívül senkinek nem fog
beszélni.
- Megígérem - felelte Kathi egyszerűen.
Sissy bólintott. Sikerült végül eldöntenie magában,
26 27
hogy Kathira bízza azt a titkát, amiről még az udvar-
hölgyei sem tudtak.
- Napok óta - kezdte egészen halkan, mintha attól
félne, hogy a falaknak is fülük lehet - egy titkos jelen-
tésen dolgozom.
- Egy jelentésen? Miről?
- Arról, amiről mostanában mindannyian a legtöb-
bet gondolkodunk, a fiam mayerlingi haláláról!
- És kinek szánja ezt a jelentést, felség? - kérdezte
Schratt Katalin fészülten.
- Az utókornak. A mi életünkben aligha tudhatja
meg bárki is az igazságot, és annak alapján, amit eddig
sikerült megállapítanom, így a legjobb! Franzlnak
mindenesetre ez a meggyőződése.
Megint egy kis szünet keletkezett. A báróné türel-
mesen várta, hogy Sissy folytatja és kiönti neki a szívét,
hiszen nyilvánvalónak tűnt, hogy egyedül nem birkó-
zik meg e teherrel. Lelki megkönnyebbülést várt ettől
a beszélgetéstől.
Sissy minden szavát jól meggondolta:
- Franzl úgy gondolja, hogy veszedelmes lenne, ha
az igazság kitudódna. És hogy mennyire el akarja ezt
kerülni, az nemrégiben puszta véletlenből jutott a tu-
domásomra. Felfedeztem a mayerlingi majorság épí-
tési terveit, és a Rudi megbízásából végrehajtott vál-
toztatásokét is.
- A mayerlingi vadászkastélyra gondol felséged?
Sissy bólintott, és folytatta:
- Tudta ön, hogy Franzlnak az a terve, hogy azt az
épületrészt, ahol a tragédia megtörtént, egyszerűen
lebontatja?
- De hát miért?
- Hiszen ez világos: hogy semmit se lehessen re-
konstruálni !
- Én azt hallottam, hogy abban a szobában, amely-
ben Rudi meghalt, emlékkápolnát szándékoznak be-
rendezni.
- Ez sokkal egyszerűbb és logikusabb lenne, de
Franzl nem akarja: az épületnek ez a része teljesen el
kell hogy tűnjön! Loschek szobája és a mellékszobák,
az összekötő lépcsők és a folyosók is. Egy év alatt ké-
szen kell lennie mindennek. Hogy utóbb semmiféle
vizsgálatot ne lehessen újra elvégezni vagy az adatok
helyességét igazolni!
- ulit kellene igazolni, felség?
- Nos, például hogy a vallomások, amelyeket tettek,
Loscheké és a többieké, nem mondanak-e egymásnak
ellent. Ahogy a terveket nézem, nyilvánvaló ellent-
mondások vannak. De persze a terveket is eltüntetik
majd!
A színésznő már rég abbahagyta a tea kortyolását.
Sissyre bámult, aki sápadtan és reszketve ült vele
szemben.
- Gyilkosság volt, báróné - suttogta Sissy - és bér-
gyilkosok hajtották végre! Egy létra segítségével kí-
vülről jutottak be Rudi szobájába. Megtalálták a létrát,
és a férfiak lábnyomait is!
- Az ég szerelmére, felség!... és ki volt az, aki a pa-
rancsot kiadta, aki ezt elrendelte?
- Ha ezt elmondanám önnek, egyikünk se lehetne
többé biztos az életében...
Schratt Kataün kezében megcsörrent a csésze,
ahogy lerakta az asztalra. Hitetlenkedve bámult
Sissyre, aki állta a kutató pillantást.
- Nem - mondta fojtott hangon. - Egészen normális
vagyok, báróné. A Wittelsbachok betegsége még nem
ért utol, még nem. De ebbe tényleg bele lehet őrülni, és
éppen ezért kell önnel beszélnem. Nem bírom más-
képp !
- Felség, amit ön itt elmondott...
28 29
. . . azt jól meggondoltam, és mindent le is írtam;
mindent, amit csak megtudtam. Úgy áll össze az egész,
mint egy mozaikkép. Fekete kövekből, csupa-csupa
fekete kőből... És pirosak is! Pirosak, mint a vér.
- De hát a lány...
- Vetsera bárókisasszony? Az összeesküvők nem
tudták, hogy ott van Mayerlingben. A bárókisasszony
akaratlan szemtanú lett, ezért kellett meghalnia.
- És a búcsúlevelek?
- Azokat kizsarolták. Sőt diktálták. Nyilvánvalóan
erőszak hatása alatt írta őket! Rudi az elutazása előtt
egész sor olyan dologban intézkedett, amely a jövőre
vonatkozott. Bizonyára nem teszi ezt, ha az a szándéka,
hogy megöli magát, nem?
- De hát a bárókisasszony azt írta az anyjának, hogy
a Dunának megy...
- És Mayerling talán a Duna partján van? - kérde-
zett vissza Sissy élesen. - Rudi és a bárókisasszony
terve az volt, hogy néhány boldog órát vagy napot
együtt töltsenek Mayerlingben. Erről csak az unoka-
húgom, Larisch bárónő tudott, egészen röviddel az
elutazás előtt beszélték meg. De az, hogy Rudi ebben
az időben Mayerlingben fog vadászni, az már sokkal
előtt is tudott dolog volt!
- Tehát erre alapozták a tervet, a meggyilkolásának
tervét?
- Így igaz. Mary levélkéje az anyjának arról, hogy a
Dunának megy, csak arra volt jó, hogy legyen kis
"szabad" ideje, amit a fiamnak szentelhet. Anyja, a
bárónő annyira szerette és elkényeztette, hogy Mary
biztos lehetett benne, mindent megbocsát majd neki,
ha valamilyen kifogással, magyarázkodással felbukkan
újra otthon. Ez az egész nagy titokaatoskodás, sőt
minden valószínűség erint az egész íriási ötlet az
unokahúgomtól, Marie Larischtól származik. Neki
van érzéke az ilyen játékokhoz, végül is egy színésznő
lánya!
- Én is az vagyok, felség... Mármint egy színésznő
- mondta Kathi kicsit megbántva.
- Ó, bocsánat. Ez butaság volt tőlem. Igen, úgy lát-
szik, túl sokat beszéltem - sajnálkozott Sissy.
A színésznő pillantása a magas, íves ablakokon át a
kinti télies, behavazott tájra tévedt. Idilli kép, de a
Hermész-villa hangulatával a legcsekélyebb hasonló-
ságot sem mutatta.
- Mindent felírtam, feljegyeztem, az egész anyag
egy vaskazettába van zárva. A végrendeletemben majd
úgy rendelkezem, hogy csak halálom után hatvan évvel
lehet kinyitni - magyarázta a császárné. - Akkor majd
megtudja az egész világ, hogy én mennyi mindenről
tudtam! Akkor már biztos, hogy nem történhet baj...
az is lehet, hogy monarchiánk sem fog létezni.
- De felség... - akart a báróné tiltakozni, de Sissy
leintette:
- Rudi meg volt győződve róla, hogy ez így nem
mehet már sokáig tovább! Mindenképpen szeretett
volna valamit tenni ez ellen, változtatásokat akart be-
vezetni, hogy a jövőnek elébe menjen. Ez volt az igazi
ok! Vannak bizonyos körök külföldön, akik már régen
a megbuktatásunkon dolgoznak, és bizonyos belföldi
körök is, akik nem szeretnék, ha tetterős, céltudatos
lenne a következő császár. Ezek az érdekek egy pont-
ban metszették egymást: Rudolfnak meg kellett hal-
nia.
- És az új trónörökös, Ferenc Ferdinánd...
- Azzal, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös lesz,
senki nem számol komolyan. Nem. Ezek a körök Ottó
főherceget, Ferenc Ferdinánd öccsét, a tréfamestert
szeretnék trónörökösnek. Mindenki nagyon szereti, és
ő aztán biztos nem támaszt semmiféle nehézséget sen-
30 I 31
kinek - mondta Sissy keserűen. - Tőle semmiféle vál-
toztatást, reformot nem lehet várni, amelynek követ-
kezményeképpen esetleg egyesek elveszítenék a befo-
lyásukat...
- De hát jog szerint Ferenc Ferdinándnak kellene
lennie a következő trónörökösnek...
- Igen, ebben igaza van, báróné. De ön is tudja, a
főherceg tüdőbeteg. El nem tudom képzelni, hogyan
felelhetne meg a magas követelményeknek. Franzl
egészséges, és még sok jó év áll előtte, ezt a trónörököst
tehát minden valószínűség szerint túlélné.
- Ennyire beteg a szegény főherceg?
- Ideje legnagyobb részét szanatóriumokban tölti.
Már édesanyja, az oly varázslatosan kedves és szere-
tetre méltó szicíliai Annunciata hercegkisasszony, akit
Károly Lajos főherceg, Franzl öccse vett feleségül,
már ő is ennek az alattomos tuberkulózisnak lett az ál-
dozata, és úgy tűnik, fiát is csak sajnálni lehet, hiszen
nyilvánvalóan örökölte a betegséget. Ráadásul Ferenc
Ferdinánd meglehetősen nehéz ember, ez valószínűleg
a betegségével van összefüggésben. Mindannyian na-
gyon sajnáljuk, de nem hiszem, hogy komolyan re-
ménykedhetne abban, hogy trónörökös lesz. Ameny-
nyire én tudom, ezek hiú remények lennének.
Kathi elgondolkodott.
- Akkor tehát ha egy napon Ottó főherceg lesz a
császár, Ottó, a könnyelmű tréfamester, aki éppen az
ellentéte őfelségének...
Sissy megint finoman elmosolyodott:
- Mondja csak ki nyugodtan, akkor elériék a célju-
kat azok, akik kitervelték a szegény fiam meggyilkolá-
sát. Igen, fején találta a szöget. Ottót könnyű irányíta-
ni, nem sokat törődne a kormányzással. Csak repre-
zentálna, mert azt jól tud. Egyébként pedig megtenne
mindent, amit csak kívánnak tőle. Így is lesz, biztosít-
hátom, ő lesz a következő császár! És azt a katasztrófát,
amit Rudi előre látott, Ottó nemhogy feltartóztatná,
éppen ellenkezőleg, még siettetné is!
- De hiszen ez rettenetes, felség...
- Én nem szeretném megérni - jegyezte meg Sissy.
- Vagy legalábbis nem akarok már ebben részt venni.
Szeretnék elmenni, el innen, el Ausztriából! Mene-
külni, menekülni, érti?
- Ó, igen, megértem felségedet. Az ön helyében
valószínűleg én is így gondolkodnék. De azt is el tu-
dom képzelni, ami a császár őfelsége szívében játszódik
le. Nem gondolja felséged, hogy talán jobb lenne, ha
most inkább maradna, mert őfelségének nagy szüksége
van önre?
- De hát mit tehetek én érte igazából!? -kiáltott fel
Sissy. Felugrott, és mintha kergetnék, futott az ablak-
hoz, ahol kibámult a behavazott parkra.
- Csak annyit, hogy itt van a számára, felség... -
felelte Kathi halkan.
A báróné hirtelen úgy érezte, hogy a császárné
egyedül szeretne maradni, így hát el is búcsúzott. Sissy
ott maradt az ablaknál, és figyelte, ahogy Kathi beszáll
a szánkójába. A lovak nyakában csilingelő csengők
hangját még sokáig lehetett hallani.
A téli alkonyat lassan sötétbe borította az egész ker-
tet.
Vajon Rudiból jó császár lett volna? Okos volt,
messzire tekintett, és teli volt tervekkel. De gyógyít-
hatatlanul beteg is volt, mint Ferenc Ferdinánd, ahogy
Sissy most már biztosan tudta, ha nem is ugyanaz a
baja volt. Az is lehet, hogy a Wittelsbachok betegsége
is megtámadta volna. Vajon ennek a gyilkos összees-
küvésnek a kiagyalói ezt is számításukba vették?
És mely külföldi hatalmak jöhettek szóba? Tulaj-
donképpen bármelyik, amelynek nem volt érdeke,
32 33
hogy a nagy Osztrák-Magyar Monarchia még hatal-
masabbá válhasson...
És belföldön kik tartották a drótok végét? Ó, bizo-
nyára sokan. Sissy becsukta a szemét, és szinte bele-
szédült abba, hány név jutott eszébe, és a nevek egyre
csak sokasodtak. Csak most, Hermész-villai hálószo-
bájának csöndjében tudatosult benne igazán, micsoda
szörnyű veszélyek leselkednek rájuk.
Így aztán a széles tömegek által oly hihetőnek tűnő
mese a boldogtalan szerelemről, amely a kedves kis
bárókisasszony és a császár fia között szövődött, még
mindig a legjobb megoldásnak tűnt, mert ezzel azután
mindenkit el lehetett hallgattatni, akinek esetleg más
veszedelmes gondolatai támadtak!
Szegény Mary, ott kinn a heiligenkreuzi hideg sír-
ban; kétszeresen is megcsaltak téged, gondolta Sissy.
Most már ő is belátta, hogy ezt a mesét fenn kell tarta-
ni, még ha Mary anyja hevesen cáfolta is, ahányszor csak
módja volt rá. Franzl és tanácsadói ebben az esetben a
lehető legjobb és legkönnyebben járható utat válasz-
tották. Egyszerűen hagyták, hogy az emberek hadd
higgyék, amit olyan szívesen hittek! Közben az összes
nyomot, ami bármi másra utalt volna, eltüntették.
Rudolf gyilkosai már régen árkon-bokron túl voltak,
és nem lehetett mást tenni, hagyni kellett őket futni,
még üldözni sem volt szabad őket! Sissy most világo-
san látta, hogy ebben a dologban már semmit, de sem-
mit sem szabad tennie. Hadd higgye csak mindenki,
hogy a bécsi császári ház is hitelt ad ennek a szerelmi
történetnek...
Egyáltalán volt-e még valami értelme, hogy ő to-
vábbra is törje a fejét mindazon, ami történt, amikor
úgysem lehet semmin változtatni? A két halottat többé
nem lehet életre kelteni.
4. Különös tavasz
Ó, kedves Ischl!
A császári villában nem változott semmi, és az ischliek
is boldogok voltak, hogy viszontláthatják a császárt és a
császárnét legkisebbik lányukkal együtt, olyannyira,
hogy Sissynek egészen felengedett a szíve köré fagyott
jégpáncél. Persze soha többé nem feledhette, hogy a
családból valaki hiányzik, Rudolf, a fiú és trónörökös.
A Felicitas-villa, amely nem volt messze a császári
villától, újra vendégül láthatta, mint minden évben,
Schratt Katalin asszonyt, noha ezúttal csak rövid idő-
re. Katalin asszony megtett mindent, hogy a császár-
nét egy kicsit felvidítsa bécsi pletykáival, és így elte-
relje a figyelmét. A császárra is ráfért némi kikapcso-
lódás, de neki a kormányzás terheit Ischlbe is magával
kellett vinnie.
Mindenekelőtt itt volt a trónöröklés kérdése. A do-
log sokkal bonyolultabbnak tűnt, mint eleinte hitte
volna, mert mindenki legnagyobb meglepetésére Fe-
renc Ferdinánd főherceg nem értett egyet azzal, hogy
őt kihagyják a trónöröklésből. Sőt éppen ellenkezőleg,
mintha felébredt volna benne a becsvágy, ami azelőtt
oly idegen volt tőle.
- A főherceg újra szanatóriumban fekszik - mesélte
Kathi. - Ezúttal Dél-Tirolban, és ahogy hallani lehet,
lassan javul az állapota. Állítólag napról napra jobban
van.
Ezúttal mindannyian Schratt asszonynál ültek egy
kis délutáni beszélgetésre. Sissy, Gizella, aki Mün-
chenből jött el, hogy anyját lássa, és Mária Valéria.
A császár nem volt velük, dolgozott, ilyen volt az ő
húsvéti szabadsága...
Kathi ezúttal jobban tudta a friss híreket, mint
Sissy, megvoltak a maga információs forrásai.
34 35
- Egyébként - folytatta Kathi - a dél-tiroli levegő
felségednek is bizonyára jót tenne. Igen enyhe, de na-
gyon jó a levegő a Merán körüli hegyekben...
- De hát semmi baja a tüdőmnek - közölte rögtön
Sissy.
- Persze, persze. És mégis... felséged nagyon ke-
veset eszik. Felségednek erőre és nyugalomra lenne
szüksége.
- Franzl akarata szerint nemsokára Wiesbadenba
megyünk kúrára. Ott majd összeszedem magam.
- Ó, Wiesbaden! Az legfeljebb csak a sajtó miatt lesz
jó, hogy megint legyen mit írniuk felségedről. Hogyha
mindennap látják majd felségedet a sétányon fel-alá
menni, akkor elhallgatnak az oktalan híresztelések.
- Milyen híresztelések? Hogy megőrültem? - húzta
el a száját Sissy.
- Valóban ezt írták ezek a firkászok. Még a londoni
és párizsi lapok is...
- De hiszen csak visszavonultam a Hermész-villá-
ba! Nem tudnak megérteni egy anyát, aki elveszítette
az egyetlen fiát?...
Sissy félbeszakította mondatát, elővett egy zseb-
kendőt, és megtörölte a szemét, amelyet újra elöntöt-
tek a könnyek, mint az utóbbi időben olyan gyakran.
A császárné, még mindig tetőtől talpig feketében, való-
ban sajnálatra méltó látványt nyújt, gondolta Kathi.
- Igen, ezeknek a firkászoknak semmi sem szent -
állapította meg. - Még egy anya szenvedése sem. Csak
az a fontos, hogy szenzációs riportot írhassanak. Is-
merem ezt... Én is gyakrabban szerepelek az újság-
ban, mint szeretnék.
- De hiszen önt legtöbbször dicsérik! - Sissy már
visszanyerte lelki egyensúlyát. - A színikritikusok
dicshimnuszokat zengenek önről. Engem viszont ál-
talában, vagy legalábbis legtöbbször, csak kritizálnak.
- Ez meg fog változni, meglátja felséged, ha újra
emberek közt lesz - biztosította Kathi. - És egyébként
mit szólna egy áél-tiroli utazáshoz?
- Hogy találkozzam Ferenc Ferdinánddal, és kipu-
hatoljam a szándékait? - Sissy kitalálta Kathi legrej-
tettebb gondolatát.
A színésznő csibészesen felnevetett.
- Ugyan ki más tudná kiszedni belőle? - kérdezte
vidáman. - Felségedben egy igazi diplomata veszétt el.
És mi mindannyian nagyon szeretnénk megtudni,
hogy Ferenc Ferdinánd miért ragaszkodik a trónörök-
léshez, hiszen igazán nem mondható nagy élvezetnek
az uralkodás, és ezt nyilván ő is tudja. Vagy lehet, hogy
közte és Rudolf között az utolsó időben szorosabbá
vált a kapcsolat?
- Rudi és Ferenc Ferdinánd között. . . ? Nem tudok
róla, bárónő. Hogy jut ez eszébe?
- Nos, éppenséggel lehetséges, hogy Rudolf vala-
milyen módon átadta elképzeléseit, természetesen a
politikai természetű elképzeléseire gondolok, mégpe-
dig annak, aki utána következett a trónörökösödési
listán, és talán most Ferenc Ferdinánd úgy érzi, hogy
kötelessége...
. . . hogy megvalósítsa mindazt, amit Rudolf ter-
vezett, amint ő maga hatalomra jut?
- Végül is ez is egy lehetséges magyarázat lehet -
mondta Kathi.
Gizellát és Mária Valériát untatta a beszélgetés.
A trónöröklés kérdése és annak politikai kihatásai nem
nagyon érdekelték őket.
- Nem mehetnénk el egy kicsit sétálni, mama? -
kérdezte Gizella. Mária Valéria megkönnyebbülten
sóhajtott fel, hiszen már jó ideje ide-oda csúszkált fo-
nott karosszékében, szeretett volna felállni.
- Jól van, menjetek csak. Holnap megérkezik Fe-
36 1 37
renc Szalvátor Ischlbe, és akkor nem unatkozol majd,
igaz, Mária Valéria?
A fiatal menyasszony szeme felcsillant, de azután
mindketten gyorsan eltűntek a kertben.
- Mennyire örül, hogy elhagy majd engem - je-
gyezte meg Sissy fájdalmasan. - Ez az anyák sorsa:
félnevelik a gyerekeket, és azután, így vagy úgy, elve-
szítik őket.
- De nem - vigasztalta Kathi. - Ne gondoljon megint
ilyen szomorú dolgokra. Nemsokára jönnek majd az
unokák...
A gondolat, hogy nagymama lesz, Sissy számára
egyáltalán nem volt vigasztaló.
- Csak ezt ne mondta volna, báróné - sóhajtott fel
mérgesen.
Májusban azután Sissy Mária Valériával és udvar-
hölgyeivel, Majláth Saroltával és Festetics Máriával
elutazott Wiesbadenba. Reggeltől estig ott lehetett
látni a sétányokon, és mégsem akartak elhallgatni a
sajtóban azok a hangok, amelyek azt állították, hogy
Ausztria császárnéját fia halála lelkileg is nagyon
megrázta, a testi bajairól nem is beszélve.
Ezekkel a híresztelésekkel szöges ellentétben Sissy
Wiesbadenban újra egy kicsit kiegyensúlyozottabbnak
érezte magát. Ischlben nem történt meg az igazi áttö-
rés, pedig Franzl ezt remélte. Az még csak az első lép-
csőfok volt.
Valóban különös tavasz v olt 1889 májusában!
Majláth Sarolta és a császárné főudvarmestere,
Nopcsa báró egyaránt úgy látta, hogy Sissy állapota
óriási léptekben javul, mégpedig olyannyira, hogy újra
feltámadt az utazókedve is,
- A napsütéses dél melege még jobbat tenne r.ekem!
- jelentetté ki a császárné. - Kicsit aggódum, mert
Warsberg úrtól a korfui építkezés ügyében még min-
dig nem kaptam levelet.
A kastély épült, és Sissy vágya, . hogy elhagyja
Ausztriát, ahol most még mindig minden fia halálára
emlékeztette, egyre fokozódott.
- Írjon felséged Warsberg úrnak - javasolta Ida.
- Úgy is fogok tenni - mondta Sissy - ha ő nem je-
lentkezik, nekem kell ezt megtennem. Végül is a csá-
szár engedélyezte az építkezést!
Ida ugyan nem volt különösebben boldog, hogy
esetleg majd Korfun kell élnie, de tudta, császárnéja
mellett a helye.
Sissy újra belevetette magát a görög nyelv tanulmá-
nyozásába. Elővette a tankönyveit, s bár már nagyon
jól beszélte a nyelvet, még mindig nem volt elégedett
magával. Mint oly sok mindenben, itt is a tökéletes-
ségre törekedett. Tudta, ha Korfun akar élni, akkor jól
kell beszélnie görögül. Újra és újra Korfuról és az ott
épülő álomkastélyról álmodozott, remélte, ott végre
nyugalmat talál, és belső békéje is helyreáll.
Ha csak eszébe jutott Korfu, máris kipirult az arca,
és valósággal felélénkült. Mostanában azonban Ve-
lencéből igen kedvezőtlen hírek érkeztek. Warsberg
báró, akit a kastély építése körüli teendőkkel bízott
meg, komolyan megbetegedett. Nopcsa báró a leg-
rosszabbtól tartott, de nem akarta Sissyt aggasztani,
félt, hogy ezzel a rossz hírrel esetleg hátráltatja a csá-
szárné gyógyulását.
Megpróbált mellébeszélni, csak annyit jelentett
császárnéjának, hogy a báró egy könnyebb betegség
miatt pillanatnyilag nincsen abban a helyzetben, hogy
intézkedni tudjon. Sissy akárhányszor rákérdezett,
mindig csak ezt a választ kapta. Végül elhatározta, való-
ban írni fog Velencébe. Meg is tette, és a válaszban
azután olvashatta a teljes igazságot.
38 39
Warsberg báró nagyon beteg volt. Sissynek ebbe
bele kellett törődnie, és gondolkodnia kellett azon, ki-
nek adhatja át a korfui építkezés gondját.
- A csillagok ellenem vannak - mondta Sissy Maj-
látha Saroltának - ellenséges áramlat van jelen. Ilyen-
kor aztán tehetünk, amit akarunk, nincsen erőnk az ilyen
együttállással szembeszállni. Ön talán nem hisz abban,
hogy a csillagok befolyásolják az emberek sorsát?
- Nem is tudom, mit tartsak erről - válaszolta Sa-
rolta zavarban. - A horoszkópkészítőktől és a jövendő-
mondóktól mindig tartottam egy kicsit, inkább nem is
foglalkozom ezzel. Talán csak véletlen mindez, felség.
- Véletlen? Nem, gyermekem, én nem hiszem, hogy
ezek véletlen egybeesések lennének. Itt olyan erők
működnek, amelyek meghatározzák a sorsunkat. Lát-
hatatlan lények vesznek körül bennünket. Néha érzem
is...
- Felséged jobban tenné, ha nem foglalkozna ilyen
sokat ezekkel a dolgokkal. Inkább nézzen körül, mi-
lyen csodálatos a nyíló tavaszi természet!
- Igen, ebben igaza van, Sarolta. Mindez nem vezet
sehova. De mégis... Tényleg úgy érzem, hogy ez az év
nem lesz jó év számomra. Végül is elég rosszul kezdő-
dött!
A mayerlingi tragikus események még mindig be-
árnyékolták Sissy lelkét, és sok keserű órát töltött az-
zal, hogy önkínzó szemrehányásokat tett magának.
Mária Valéria megpróbálta rábeszélni anyját, hogy
tegye már le a gyászt, ne járjon örökké csak feketében.
De hiába, falra hányt borsó volt kérése. Mindig hosszú
fekete ruhákban járt a császárné, arcát vastag, sötét
kreppfátyol takarta el, hogy fel ne ismerhessék. Két-
három hölgy kíséretében sétált szinte egész nap célta-
lanul és mégis mindig sietősen a wiesbadeni sétautavon,
fehér, csipkés napernyővel. Valóban kicsit groteszk lát-
ványt nyújtott. Néha egy-egy ügyes sajtófotós magné-
zium villámfénye lepte meg, amelyik azonban nem
volt elég ügyes, az biztos lehetett abban, hogy a képen
csak a kifeszített napernyő fog látszani, mert ezt Sissy
pajzsként rántotta maga elé, ha felfedezett egy fotóst.
Nem adott interjúkat sem, rendkívül visszavonultan
élt. Szorosabb kápcsolata udvarhölgyein kívül csak
Thermoiannisz úrral, a görög tanárjával volt, és orvo-
sával, Metzker doktorral.
Amikor végre megérkezett Toszkánai Ferenc fő-
herceg, Mária Valéria valósággal megkönnyebbült.
Sajnos gyakorlatilag csak azért jött, hogy menyasszo-
nyát és a császárnét hazakísérje Bécsbe. Különvonattal
érkezett, azzal, amely Sissyt és kíséretét visszaviszi a
birodalom fővárosába.
Menyasszony és vőlegény boldogan borult egymás
karjába.
- Rettentően hiányoztál, Ferenc - vallotta be Mária
Valéria.
- Hát még te nekem, kedvesem - felelte a főherceg.
- Annak is örülök, hogy eljöhettem Bécsből ! A császár
igen rosszkedvű, úgy érzi, hogy mindenki csak nehe-
zíti az életét. De hogy van a mama?
- Ó, nem különösebben jól. A kúra sajnos nem hasz-
nált igazán, a lába még mindig fáj, és elég ingadozó a
kedélye. Talán mégis a javulás útján van. Nemsokára
úgyis meglátod
A főherceg ennek alapján rosszabbra készült fel, úgy-
hogy kellemesen meglepődött, amikor leendő anyósát
köszönthette. Sissy éppen igen jókedvében volt, mert
már örült, hogy búcsút mondhat Wiesbadennak, és az
utazásnak is előre örült. Hiszen maga az utazás mindig
is több szórakozást és örömöt nyújtott neki, mint az út
célja, amely leggyakrabban csalódást okozott számára.
Nopcsa báró már kivitette az állomásra a csomago-
40 41
Kat, és most az utolsó előkészületeket felügyelte. Min-
denki beszállt, a báró előrement az első kocsiba, a vo-
natvezetőhöz. Sissy pedig udvarhölgyeivel, lányával és
leendő vejével a szalonkocsiban helyezkedett el.
- Hol van az az idő, amikor még lovakat is magunk-
kal vittünk, például Angliába - jegyezte meg hirtelen.
- De hiszen még mindig kiválóan lovagolsz, mama -
vigasztalta Mária Valéria.
- Persze, persze, csak nem szerez annyi örömöt, mint
régen, már inkább fáradság. Most szívesebben megyek
gyalog, és nézem az Isten teremtette csodálatos termé-
szetet a sétaútjaimon. Viszont az a büntetésem, hogy
utána Metzker doktorral kell a lábamat kezeltetnem.
- A vonatablakban ülni és nézni, ahogyan a táj el-
suhan mellettünk, az is szép dolog, és főleg sokkal ké-
nyelmesebb - jegyezte meg Ferenczy Ida, aki szintén
elhelyezkedett az egyik nagy bőrfotelban.
A mozdony leadta sípjelét, az állomásfőnökség jelt
adott az indulásra, és Sissy utoljára nézhette meg a
wiesbadeni szép kilátást, mert a vonat nekilódult.
- Milyen jó, hogy megyünk haza, mama - örvende-
zett Mária Valéria. - Jó lenne, ha megint írnál egy
verset. Nem ad ihletet neked ez a jó érzés?
- Nem. Rudi halála óta egyetlen sort sem írtam, és
azt hiszem, még sok-sok időre van szükségem, ha
egyáltalán valaha újra kedvem lesz a versíráshoz. Ta-
lán ha Korfun elkészül a kastély, talán ott majd megint
lesz hozzá hangulatom...
Mária Valéria nem válaszolt. Megértette az anyját,
aki most hallgatagon bámult maga elé, mialatt a kere-
kek egyenletes csattogása a fáradt Ferenczy Idát csak-
nem álomba ringatta.
5. A gonosz hatalmak
- Warsberg báró bizonyára nem pótolhatatlan. Valaki
másnak kell majd folytatnia a munkát, és a korfui kas-
tély felséged kívánságai szerint tovább fog épülni -
mondta Nopcsa báró, akinek már egy csomó javaslata
is volt az utódra, mivel már régebben és pontosabban
tudta, mint Erzsébet, hogy mi a helyzet Warsberg bá-
róval. Már sokat gondolkodott azon, ki léphetne a báró
helyébe.
- Merre járunk? - kérdezte Mária Valéria.
- Frankfurt közelében, császári fenség - közölte a
báró szolgálatkészen. - A Goethe-város közelében,
hogy úgy mondjam, ha megengedi.
- Megengedem - somolygott a főhercegkisasszony
Nopcsa báró különös kifejezésmódján.
A császárné eközben gondolatban messze járt: ked-
venc szigetén, Korfun.
- Olyan csodálatos hely-álmodozott fennhangon. -
Nem szeretném, hogyha az építkezés elhúzódna. Bárki
veszi át Warsberg munkáját, hozzá hasonlónak kell
lennie. Hiszen a báró már csaknem úgy gondolkodott
és érzett, mint egy igazi ókori görög. Ezért volt nála a
legjobb kezekben az építkezés.
- Biztos, hogy a jövőben is így lesz, erről kezesked-
hetem - ígérte meg a báró. - Bizonyosan sikerül a leg-
jobbat kiválasztanunk, felség, aki a leginkább. . . Óó.. .
az ég szerelmére, mi történik itt? !
A következő pillanatban már a rémülten felsikoltó
Majláth Sarolta ölében ült, és mivel a báró a császárné
jelenlétében különösen nagy figyelemmel volt arra,
hogy betartsa az etikett szabályait, márpedig ez a
helyzet aztán egyáltalán nem felelt meg az udvari il-
lemszabályoknak, mint zkit kígyó mart meg, úgy pat-
tant fel, de rögtön újra elesett.
42 43
Sissy sem járt azonban jobban, alig tudott megka-
paszkodni az asztalban, miközben Majláth Sarolta el-
veszítette az egyensúlyát, és rémült kiáltással terült el a
szőnyegen.
- Ferenc... Hol van Ferenc! ? - kiáltott fel Mária
Valéria félelemmel teli hangon vőlegényét keresve, aki
néhány perccel azelőtt indult el a vonat eleje, a távíró-
kocsi felé.
- Kisiklott a vonat! Te jó ég! -kiabált a báró. -Fel-
ség, az ég szerelmére, felség, vigyázzon!
Megpróbálta a császárnét támogatni, de ő maga sem
állt biztosan a lábán.
Úgy tűnt, hogy az egész vonat imbolyog, a külön-
böző vagonokból kiáltásokat lehetett hallani, többen a
vonatvezetőt hívták. Berendezési tárgyak és csomagok
csapódtak a vagonok falához, a recsegő-ropogó abla-
kok előtt a tájkép vitustáncot járt.
- Ó, istenem! - nyögött fel Sissy - mikor áll már
meg végre a vonat? !
De még jó darabig nem ezt tette, mert a mozdony-
vezető nem vette észre, hogy az utolsó kocsi, egy jól
megpakolt poggyászkocsi az egyik váltónál leugrott a
sínekről. Az elszabadult kerék a talpfákon döcögött, és
az összes többi kocsit újra meg újra kilendítette
egyensúlyából. A báró megpróbálta a vészféket elérni,
de hiába. A drága kristálypoharak szilánkokra törtek a
padlón, Majláth Sarolta fájdalmasan nyöszörgött.
- Ferenc! Ferenc! - kiáltott Mária Valéria egyre
növekvő rémülettel, miközben a vonat még mindig
zörögve, recsegve-ropogva csúszkált a síneken.
Sissy tudta, hogy a következő pillanatokban bekö-
vetkezik a katasztrófa, és egy fohászt küldött az ég felé.
És akkor valóban megtörtént a baj.
Az utolsó kocsi kapcsolódása elszakadt, az egész ko-
csisor, amely most hirtelen megszabadult a visszahúzó
erőtől, előrelódult, de a vonatvezető épp ebben a pil-
lanatban vette észre a veszélyt, és fékezett. Ez a két el-
lentétes erő a két első kocsit levetette a sínekről, hatal-
mas gőzbe burkolózva és a mozdony sivítása közepette
eldőltek és a vasúti töltésre csúsztak.
Valamilyen csoda folytán Sissy vagonja állva maradt
a síneken; a két elülső kocsi nem rántotta magával.
Azoktól a kisebb károktól eltekintve, amelyeket az ed-
digi zötykölődés okozott, megrnenekült a katasztrófá-
tól.
Most belépett a főherceg, és látta, ahogy a császárné
hatalmasra tágult szemmel és mélyeket lélegezve, ha-
lálsápadtan ül a foteljában. Az udvarhölgyek a báróval
törődtek, aki ugyan szerencsére nem sérült meg ko-
molyabban, de jó néhány kék foltot szerzett.
- Csakhogy itt vagy végre! - lépett hozzá Mária
Valéria, és magához ölelte. - Nem történt semmi ba-
jod?
- Nekem nem. A mozdonyvezető későn vette észre a
balesetet, és még majdnem fél kilométert teljes gőzzel
haladt előre. És akkor...
A többi mondanivalóját elnyelte a kintről behallat-
szó szörnyű lárma. Sissy kinyitotta az ablakot, és ki-
hajolt. Látta, ahogy a szolgálók megpróbálnak a fel-
borult kocsikból kimászni, a vonat személyzete pedig
odasiet, hogy segítsen. Elöl a mozdonynál valóban
igen rosszul állt a helyzet. A sebesültek jajgatva és sírva
gyülekeztek a töltés oldalában. Ekkor megjelent a ha-
lálsápadt vonatvezető a császárné ablaka alatt.
- Felséged jól van? Istennek hála! Van sebesült a
kocsiban?
- Csak apróbb bajok történtek - felelte Sissy, és
Nopcsa báróra pillantott.
- Hogy ennek a szerencsétlenségnek is éppen most
44 I 45
kellett bekövetkeznie...! - jajgatott a vonatvezető, aki
nagyon félt, hogy mit fog ezért a császártól kapni.
- Hiába, a sors ellenem van. A gonosz hatalmak ki-
szemeltek engem - szólalt meg Sissy vésztjóslóan.
Azután becsukta az ablakot. - Törődjünk a sebesül-
tekkel! Szükségünk lesz kötszerre, jódra és sebtapa-
szokra!
Az apátia, amelybe az utóbbi napokban elmerült,
egy csapásra eltűnt, és csodálatos tettrekészségnek
adta át a helyét.
- Gyerünk, gyerünk, hölgyeim! Te is, Mária Valé-
ria! Ez a mi vonatunk, mi vagyunk felelősek az embe-
rekért.
- Papa rettenetesen meg fog ijedni, ha megtudja, mi
történt. Nem szeretnék a vonatvezető bőrében lenni!
- Én már a sajátomban sem érzem magam valami jól
- nyögött iöl a báró. - Minden csontomat külön-külön
érzem!
- Azt hiszem, odakint sokkal komolyabb sebesültek
vannak - emlékeztette Sissy határozottan arra, hogy
nincsen egyedül. - Gyerünk és segítsünk!
Ahogy kiszállt a vonatból, hogy a sebesült személy-
zettel törődjön, olyan volt, mint régen. Újra elfogta a
tettvágy, sugárzott róla az a fesztelen természetesség,
amely valaha jellemezte, amikor segíteni akart a bajba
jutott embereken.
"Ia most látna Zsófi néni, Isten nyugosztalja -
gondolta Sissy - valószínűleg megint csak húzná az
orrát."
Mária Valéria csak csodálkozott, amikor látta, hogy
anyja oly hosszú idő után elégedetten mosolyog, mi-
alatt segít az egyik megsebesült vasutasnak a kezét be-
kötözni.
- Nos, kedves barátom, lesz ez még jobb is. Hamar
be fog gyógyulni - biztosította a páciensét, és rámo-
solygott.
Az meg elpirult egészen a haja tövéig.
- Felséged... A felséges asszony bekötötte a keze-
met - csodálkozott, és alig akart hinni a szemének. -
Felséged személyesen... Ez életem legszebb napja!
- Na de ilyet! - nevetett Sissy. - Ezt a napot nevezi
szépnek? ! - Azzal fejcsóválva lépett a következő sebe-
sülthöz, hogy annak is segítsen.
- Mama egyszerűen csodálatos - jegyezte meg Fe-
renc Szalvátor főherceg, amint Mária Valériával
együtt nagy kosár kötszert cipeltek. - Nézd csak meg!
És milyen fürge lett! Szinte kicserélték!
A báró nyöszörögve ült a fűben, és jajgatva próbálta
mozgatni a lábait. Majláth Sarolta éles bordafáidal-
makról panaszkodott.
Sissyvel ellentétben a fodrásznője, Feifal asszony
valóságos hisztériarohamot kapott, noha az égvilágon
semmi baja sem történt. Kiabált, zokogott, sírt és
imádkozott felváltva, senki nem tudta megnyugtatni.
Mindent egybevetve, a baj sokkal súlyosabbnak
tűnt, mint amilyen a val5ságban volt. Az udvari vonat
utasainak sebesülései nem voltak nagyon komolyak, a
legrosszabb legtöbbjüknél a sokkhatás volt, különösen
Feifal asszonynál.
Az egyik felborult vagon a konyha volt, ennek abla-
kából utolsóként a cukrász mászott elő. Rendesen át-
kozódott, hiszen éppen azon volt, hogy a tortát elké-
szítse. A hatalmas lökés miatt szakácssapkája belere-
pült a krémbe, arcán pedig végigfolyt a csokoládémáz.
Mária Valéria volt az első, aki észrevette, és rögtön
hangos hahotában tört ki. A nevetése ragályos volt, és a
szerencsétlen cukrász percek alatt az általános vidám-
ság középpontja lett.
Több mint két órát tartott azonban, amíg a távírón
46 I 47
iderendelt munkások a felborult vagonokat újra a sí-
nekre tudták állítani és a vonatot nagyjából rendezni
lehetett. Rengeteg ablak kitörött, ezeket Frankfurtban
újra kellett üvegezni. Hogy ne veszítsenek túlságosan
sok időt, a kocsikat bajor vagonokra cserélték ki. Az
újra összeállított udvari vonat ez után a szerencsésen
végződött kaland után többórás késéssel folytathatta
útját Bécs felé.
A császár Bécsben éppen külügyminiszterével és a
protokollfőnökkel beszélte meg a német császárnál
Berlinben teendő augusztusi látogatás részleteit, ami-
kor megérkezett a hír a különvonat szerencsétlenségé-
ről.
A császár végigolvasta a részletes és hosszú táviratot,
amelyben Nopcsa báró biztosította császárát, hogy
őfelségének a császárnénak haja szála sem görbült.
Mindenekelőtt azonban az udvari vonat "már jóvá
nem tehető késését szeretné jelezni és magyarázni,
hogy a már most öt órát kitevő késés valószínűleg még
növekedni fog, mivelhogy tekintettel kell lenni a többi
menetrendszerűen közlekedő vonat menetidejének
betartására", és "a császárnéi különvonat menetidejét
most újra össze kell állítani". Ezért kéri őfelségét, hogy
ne nehezteljen őfelsége a császárné asszony késedelmes
érkezése miatt.
Ferenc József homlokát ráncolva olvasta Nopcsa
báró dagályos magyarázatait, amelyben elsősorban
arról volt szó, hogy a császár ne várakozzon feleslege-
sen a pályaudvaron, hiszen természetesen ki akart
menni Sissy elé a vonathoz.
- Az ég szerelmére! - mormogta a császár. - Vonat-
szerencsétlenség történt, az udvari vonat Frankfurtnál
kisiklott, de szerencsére nem történt komolyabb sebe-
sülés, csak az anyagi kár jelentős, a feleségemnek pedig
semmi baja sincs. De vajon mi van a lányommal és a
vőlegényével? Erről egyetlen szó sem áll a táviratban,
cserében a legapróbb részletekig elmagyarázza, hogy
miért ne menjek ki túl korán a bécsi Déli pályaudvarra!
A Déli pályaudvarra? ! Ennyi türelme az ijedt, ag-
gódó Franzlnak nem volt, le akarta rövidíteni a vára-
kozás idejét:
- Eléje megyek Hetzendorfba, ott megállíttatom az
udvari vonatot, hogy Sissy kiszállhasson - döntötte el
hirtelen.
Hát persze, egyszerűen elébe megy a vonatnak - így
Sissyt és szeretteit legalább egy órával előbb köszönt-
heti, ezenkívül megtakaríthatják maguknak a Déli pá-
lyaudvar csarnokában a szokásos üdvözlési-fogadtatá-
si ceremóniát, amelyet oly sokan bámulnak még min-
dig.
Csakhogy a vonat még csak Nürnberg tájékán járt,
aztán Münchenben és Salzburgban is megállt, és majd
csak másnap a délelőtti órákban volt várható Bécsben.
A császár nagyot sóhajtva fordult újra a berlini csá-
szártalálkozó protokollkérdései felé, és elkezdték
megvitatni azokat a külpolitikai kérdéseket is, amelyek
a beszélgetés során felmerülhetnek. Az örökös, a meg-
oldhatatlan Balkán-kérdésnek most is előkelő hely ju-
tott.
Gondolataiban Franzl azonban már a különvonatot
követte, amelyben Sissy ült. Már csak fél füllel hall-
gatta, amit a két úr mondott neki, akik végül is észre-
vették ezt, megértően bólintottak egymás felé, hogy
halasszák későbbre ezt a megbeszélést. A császár, aki
különben maga volt a megtestesült kötelességtudat,
ezúttal megkönnyebbülten vette e döntést tudomásul.
Legszívesebben máris indult volna az udvari vonat elé,
hogy saját szemével győződjön meg arról, hogy Sissy-
nek valóban haja szála sem görbült.
48 I 49
Hat órakor megjött Kathi, hogy a délutáni teát a
császárral együtt fogyassza el.
- Az udvari vonattal szerencsétlenség történt-ezzel
fogadta őt a császár. Kathi elsápadt.
- Te jó Isterl! - kiáltott fel, kezét ijedten kapta a
szívéhez. - Felség, csak nem történt valami... ! ?
- Nem, nem, semmi baj sincs. Csak néhány sebesült
volt, de az én szeretteimnek nem történt bajuk. Köz-
ben táviratilag többet is megtudtam a dologról. Most
az egyszer szerencséje volt a feleségemnek, most talán
már ön is megérti, kedves barátném, hogy milyen érzés
nekem, amikor ő úton van.
Kathi megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- De megijesztett, felség! Már attól féltem...
- Nem, nem - intette le Franzl. - Tényleg nincs
semmi baj. De ugye megért engem: abban a remény-
ben építtettem meg Sissynek a Hermész-villát, hogy
végre itt tarthatom a közelemben...
- De talán majd ott délen, Korfu szigetén nyugal-
mat talál - vetette közbe Kathi. - Hiszen ez minden
kívánsága, az lesz álmai kastélya!
- Nos, talán, de Korfu messze van, nagyon messze
Bécstől. Persze már akkor is boldog lennék, ha bárhol
megmaradna hosszabb ideig. Legalább mindig tud-
nám, hol van. De ő folyton utazik, vagy hajóval, vagy
vonattal, vagy éppen valamilyen hátasállaton közleke-
dik, folyton máshol, folyton új tájakon, és ezt éppen
ebben a veszedelmes időszakban - sóhajtott a császár.
- Talán majd ha megvalósul a korfui álom, minden
egyszerűbb lesz - próbálta Kathi vigasztalni a császárt.
- Ez is csak gond - mormogott Ferenc József. -
A legrosszabb előérzeteim vannak Warsberg báróval
kapcsolatban. Nagy űrt fog maga után hagyni, ha
meghal. ..
- Annyira rosszul van?
Ferenc József komolyan bólintott.
- Úgy látszik, valóban minden összeesküdött idén a
császárné ellen - jegyezte meg Kathi fejcsóválva, és
ezzel épp azt mondta ki, amit Sissy is hosszú ideje ér-
zett.
6. A menekülés
Ez volt ám a viszontlátás! Amikor az udvari vonat be-
pöfögött a hetzendorfi állomásra, Franzl már egy ideje
ott állt a peronon, és türelmetlenül kémlelte a távolt,
ahol a végtelenbe futó sínpárok végén egy sötét kis
pont tűnt fel, amely rohamosan nőtt.
- Megérkeztek! Itt vannak!
A császár kíséretében ott állt unokaöccse, a húszéves
és makkegészséges, életerős Ottó főherceg.
Csikorogva és gőzpamacsokat lövellve állt meg a
mozdony, a különvonat vagonjainak ajtajai kinyíltak,
máris kilépett Sissy.
- Csakhogy újra itt vagy, angyalom! - A császár
megcsókolta feleségét. - Milyen jó, hogy újra itt vagy
velem! És te is, kislányom, Mária Valéria!
- Ó, Franzl - sóhajtott fel Sissy fáradtan, de elége-
detten, hogy újra itthon lehet. - Micsoda utazás volt!
- Igen, igen, ezúttal veletek volt a védőangyalotok,
de rosszabbul is járhattatok volna. Majd mindent
részletesen elmeséltek otthon. Most egyenesen a Her-
mész-villába megyünk, ahol rögtön ki is csomagol-
hattok. Te maradsz is, ugye, Sissy, vagy...?
Sissy meghallotta a kérdésben a félénk, aggódó fel-
hangot, és gyorsan rámondta az igent. Hát persze hogy
a Hermész-villába akart menni, és a Burgba majd csak
akkor, ha elkerülhetetlen lesz.
50 I 51
Az úton Sissy Franzllal külön kocsiban ült. Meg-
kérdezte, mit keresett mellette Ottó.
- Ezek szerint ő a trónörökös, vagy...?
- Még semmi sem dőlt el - felelte a császár egyene-
sen. - Hiszen ott van Ferenc Ferdinánd, akinek mint
idősebbnek elsőként van joga a trónra. Csakhogy,
amint te is tudod, ő beteg. Pillanatnyilag a hadtesténél
van Prágában, de el kell hívatnom Bécsbe.
- Ez úgy hangzik, mintha nem nagyon örülnél neki.
- Sissy, mi Rudolfot arra neveltük, hogy ő legyen
majd az utódom. De Ferenc Ferdinánd, Ottó és Fer-
dinánd, az öcsém, Károly Lajos fiai nincsenek megfe-
lelőképpen felkészítve erre a magas hivatalra.
- És mit lehet tenni? - kérdezte Sissy, mialatt a ko-
csijuk elgördült az integető és üdvözlő emberek előtt.
- Pótolnunk kell az elmulasztottakat. Ferenc Fer-
dinánd is lejön Bécsbe, és akkor mind a hárman végig-
csinálnak egy kemény iskolát. Akkor majd kiderül,
melyikük mire képes, és hogy Ferenc Ferdinánd
egyáltalán kibírja-e.
- Ahogy hallom, szeretné bebizonyítani, hogy al-
kalmas lesz.
- Ez igaz. És nem is fogom átugrani a trónörökölési
sorrendben, habár ő ettől fél. Végül is minden őrajta
múlik.
- És mit szól ehhez Ottó?
- Ó, azt hiszem, őt sokan üdvözölnék szívesen a
császári trónon, csakhogy nem tudom, megvan-e
benne az ehhez szükséges felelősségtudat. Ferenc
Ferdinándban biztos hogy megvan, ő viszont, leg-
alábbis attól tartok, túlságosan nagyravágyó.
- Rudi is becsvágyó volt, ha arra gondolsz.
- Igen, de Ferenc Ferdinánd még sokkal inkább az.
Ők ketten nagyon jó barátok voltak, és cseppet sem
csodálkoznék, ha Rudi...
A császár hirtelen abbahagyta a mondatot, mint aki
már így is túl sokat beszélt.
- Mondd csak tovább - sürgette tovább Sissy izga-
tottan. - Mit akartál az imént mondani?
- Nos, azt hiszem... vagyis az a gyanúm...
- Milyen gyanú? Rejtvényekben beszélsz, Franzl.
Csak nem gondolod, hogy Ferenc Ferdinándnak bár-
mi köze lenne Rudi halálához? !
- Nem, éppen ellenkezőleg. Azt hiszem, Rudolf
halálának van köze ahhoz, hogy ennyire felébredt
benne az érdeklődés.
- Hogy értsem ezt, Franzl? Gondolod, hogy Rudi,
amikor még élt...
- Pontosan azt akarom mondani, angyalom. Rudi és
Ferenc Ferdinánd nagyon szoros barátságban volt. Jól
megértették egymást, és úgy hiszem, hogy Rudolf ta-
lán az én figyelmeztetéseim hatására is számolt azzal,
hogy vele esetleg történni fog valami, mielőtt a trónra
léphetne.
- Azt gondolod, hogy Rudolf Ferenc Ferdinándnak
valamiféle politikai végrendeletet hagyott hátra, ame-
lyet Ferenc Ferdinánd nem tudna megvalósítani, ha
helyette az öccse, Ottó lenne Ausztria császára?
- Könnyen lehet, hogy így történt. Nem tudok
semmi közelebbit, de Ferenc Ferdinánd különböző
kijelentései, amelyeket a legutóbbi hetekben tett, ezt a
gyanút ébresztették bennem, angyalom.
- De hiszen ez nagyszerű, Franzl! -kiáltott fel Sissy
lelkesen.
- Nagyszerű? Szerintem rettenetes - felelte a csá-
szár Sissy legnagyobb meglepetésére.
- Ezt nem mondhatod komolyan, Franzl.
- De igen, komolyan mondom, Sissy. Gondolj csak
bele, hogy abban a pillanatban, amint ő lesz a hivatalos
trónörökös, Rudolf ellenségei mind ellene fordulnak.
52 1 53
Nem is mondott többet. Sissy fejében egymást ker-
gették a gondolatok. Eszébe jutott a titkos vaskazettája
és mindaz, amit azokban a feljegyzésekben Rudolf ha-
láláról írt. Integetve és fejét bájosan meghajtva viszo-
nozta az emberek üdvözlését, de egyáltalán nem figyelt
oda. Franzl udvariasan szalutálva köszöntötte az üd-
vözlőket. Semmiféle rendőrségi kordon nem volt, csak
hat lovas gárdista kísérte őket, akik azonban inkább a
rendre, semmint a császári pár biztonságára vigyáztak.
Végre megérkeztek a lainzi vadaspark kapujához,
amely a begördülő hintók után becsukódott. Az erdő
csöndje vette őket körül, már csak a madárcsicsergést
lehetett hallani, a lovak patkójának jellegzetes zaját és a
kerekek nyikorgását.
Egy félóra múlva - Sissy közben átöltözött és kicsit
felfrissítette magát - Franzllal együtt az ebédnél ültek.
Ott volt még Toszkánai Ferenc, Mária Valéria és Ottó
főherceg is.
Franzl, mint mindig, nagy iramban evett, és titok-
ban többször az órájára pillantott, tudta, hogy délután
már a Burgban kell lennie az audienciák miatt. Az ét-
kezés alatt Erzsébet wiesbadeni kúrájáról és a szeren-
csétlen vonatutazásról esett csak szó. Ami Sissy szívét
nyomta, azt nem merte megkérdezni.
Nagyon jól tudta, hogy Franzl annyi ember előtt
nem bocsátkozik erről beszélgetésbe, tán majd később,
négyszemközt, kedvezőbb alkalommal.
A titokzatos fenyegetettség most már Ferenc Fer-
dinándot, a lehetséges trónörököst érintette, ha való-
ban az a terve, hogy Rudolf pólitikai elképzeléseit va-
lósítja meg.
De hát kinek álltak ezek az útjában? És főleg kire
vagy kikre nézve voltak veszélyesek? ! Aki ezeket a kér-
déseket meg tudja válaszolni, az ismerheti Rudolf gyil-
kosait, vagy legalábbis azokat, akiknek érdekében áll-
hatott azt az ördögi tervet kivitelezni.
- Este igyekszem vissza hozzád - mondta Franzl a
búcsúzáskor - és akkor majd beszélünk még a trón-
utódlás kérdéséről.
Azzal bólintott, és beszállt a hintójába.
Sissynek alig volt kapcsolata Ferenc Ferdinánddal,
noha tudta, hogy a fia barátja. Talán éppen ezért és
mert hasonlóan gondolkodott, mint Rudi, hirtelen
nagyon érdekelni kezdte, milyen is ez a fiatalember.
Milyen ember lehet? Vajon miért kedvelte Rudi?
Rudolf, aki természeténél fogva inkább gyanakvó volt,
meglehetősen nagy bizalommal viseltetett unokatest-
vére iránt. Sissy remélte, hogy a fiatal főhadnagyot
nemsokára jobban megismerheti. Hirtelen rendkívül
fontosnak érezte ezt.
Franzl aznap késő éjjel tért csak vissza a kastélyba, a
beszélgetés így elmaradt.
Május 28-án kapta Sissy a hírt, hogy Warsberg báró
meghalt. Ötvenhárom éves volt. Valaki mást kellett
keresni, aki folytatja a korfui álomkastély építésének
irányítását. Nopcsa báró egy bizonyos Bukovich urat,
egy tengerésztisztet talált erre alkalmasnak, aki nagyon
jól ismerte Korfut. Habár nem volt szakember az ókori
görög történelemben és építészetben sem, de az már
nem is volt fontos, hiszen az Achxlleion építési tervei
régen készen álltak, sőt nagyrészt meg is valósultak.
Sissy már a berendezéssel és a park megtervezésével
foglalkozhatott. Ferenc József örült ennek, habár a
költségeknél mindig a homlokát ráncolta, de tudta,
hogy az építkezés eltereli Sissy figyelmét. Kathi is úgy
vette észre, hogy Sissy lelkileg lassan jobban van.
A színésznő mostanában gyakran volt a Hermész-villa
vendége, ebédre vagy vacsorára is. Kathi sokat mesélt
a bécsi eseményekről, így a császári pár nyomon tudta
54 55
követni a város mostanság igen nyugtalan életét. Poli-
tikai ellentétek feszültek a szociáldemokraták és a né-
met nacionalisták között, s az gyakran tettlegességgé
fajult.
Ezen a napon is együtt ebédeltek Kathival, aki el-
szomorító hírekről számolt be nekik. "Micsoda világ-
ban élek én - kérdezte magától Sissy. - Menekülök,
ami elől csak tudok!"
Azt tervezte, amint lehet, útnak indul. Szégyellte
magát emiatt, de már tisztában volt azzal, hogy ő csak
szabad madárként tud élni!
Szegény Franzl! Sissy átnyúlt az asztal fölött, és
megfogta férje kezét, aki rápillantott, és pontosan tu-
dott olvasni a tekintetében. Látta, hogy Sissy némán a
bocsánatát kéri.
Úgy látszott, hogy meg is bocsát neki, megérti.
Megszorította felesége kezét, és elmosolyodott. Igen,
tudta, hogy megint menekülni készül, a gondolatai
elől, a félelem elől, hogy őt is utoléri a Wittelsbachok
betegsége, bár ezt soha nem vallotta volna be ma-
gának.
Vajon Korfun, ahová annyira vágyott, az Achilleion-
ban, amelyet ott építtetett, álmai kastélyában - vajon
ott majd megtalálja nyugalmát? Időnként Sissy kétel-
kedett ebben.
És megint elérkezett a nap, Sissy ott ült a vonatban,
a madár kiterjesztette szárnyait.
Igen, menekülni akart, de akárhová utazott, nyug-
talanságát mindenhová magával vitte. Azok a kérdé-
sek, amelyek Bécsben kínozták, akár Rudolf hálálát,
akár bármi mást illetően, mindenhová követték.
Ischlben és Korfun is néma kísértetek álltak az ágya
mellett, és napközben is üldözték és kínozták lelkét.
Alighogy megérkezett Sissy Korfura, máris ment a
levél Possenhofenbe, hogy oda szeretne menni látoga-
tóba. A kedves, jó öreg Possi vastag falaival úgy fo-
gadta, mint hazatérőt, és egy kis nyugalmat és erőt tu-
dott neki adni.
Ezen a nyáron Gasteinba is ellátogatott a császárné.
Sokáig állt a zúgó, fehéren fröcskölve aláömlő vízesés
előtt, és egy sötét gondolat merült fel benne: "Az egész
szenvedésnek véget lehetne vetni, csak egy kis lépést
kellene tennem, levetni magam a mélybe, és minden-
nek vége lenne!"
Mária Valéria, aki elkísérte erre a gasteini kirándu-
lásra, kitalálhatta a gondolatait, mert hirtelen érthe-
tetlen félelem szorította össze a szívét.
- Mama - próbálta meg felhívni magára anyja figyel-
mét, mert Sissy mereven bámult a lezúduló vízbe.
- Mama! Nem megyünk tovább?
Sissy sóhajtva pillantott föl.
- Igen, menjünk tovább... Vonszoljuk magunkat
tovább, mondjuk inkább így. És cipeljük magunkkal,
amit Isten ránk szabott.
- De mama! - szólt a lánya feddőleg. - Inkább így
mondjuk: amivel Isten megajándékozott bennünket,
hiszen itt vagyunk mi ketten egymás számára, hát nem
igaz? Te énértem, én pedig teérted, papa pedig mind-
kettőnkért és Gizelláért is!
- A papa sok mindenki számára van. Csaknem
negyvenmillió ember számára! Akkor pedig nekünk
nem sok marad belőle, igaz? -kérdezte Sissy fájdalmas
mosollyal, de végre ellépett a korláttól, amelynek ed-
dig nekitámaszkodott.
- Nem szabad így beszélned, mama - fenyegette
meg Mária Valéria tréfásan az ujjával.
- Igen - bólintotr Sissy. - Hálátlan vagyok, tudom.
56 57
7. Dél-Tirolban
"Akhilleusz Thetisz istennő és Péleusz fia, Zeusz fő-
isten ükunokája volt. Gyors lábú és szőke fürtű, ő volt a
legbátrabb és leghősiesebb görög. Az ellenségei féltek
tőle, de mindenkinek jó barátja volt, aki szerette,
nagylelkű volt, és jámbor. Kedvelte a küzdelmet és a
hírnevet, a versenyt és az éneklést is. Hogy sebezhe-
tetlenné tegye, anyja, az ezüstlábú Thetisz istennő
megmerítette az alvilági Styx folyóban, csak egyetlen
pont maradt a sarkán sebezhető, amelyet nem ért a
szent víz. Csak egy isten győzhette le!"
Erzsébet lelkesen, félhangosan olvasta magának a
görög hős történetét. Görögül olvasta, hisz a nyelvet
már tökéletesen beszélte. Homérosz Iliászát, ezt a
gyönyörű eposzt, amelynek hőse Akhilleusz, már
majdnem kívülről tudta. Minden mást is elolvasott,
amit valaha Akhilleuszról írtak.
A korfui Achilleionnak egy napon az ő felszentelt
templomának kell lennie. Ez a görög hős időközben
néma és láthatatlan társa lett, már Bécsben is, pedig
még készen sem volt az Achilleion, és Sissy nem is
tudta, mikorra lesz készen. Azt már elhatározta, hogy a
kastély parkjában halott fiának szobrot állíttat. És ter-
mészetesen kedvenc költőjének, Heinrich Heinének is.
Mialatt a korfui építkezés újra jó ütemben látszott
haladni, Sissy Magyarországról szomorú híreket ka-
pott. Erdélyi birtokán haldoklott Andrássy gróf. Rákja
volt, és az orvosok tudták, nincs sok ideje hátra.
Andrássy mindig nagyon sokat jelentett Erzsébet-
nek. Igazi hazafi volt, aki a hazájáért vagyonát, vérét
vagy szabadságát is kész volt feláldozni.
Most, hogy komoly betegségéről hírt kapott, Sissy
58
nagyon megrendült. Azonnal íróasztalához ült, és távoli
barátjának vigasztaló és bátorító sorokat írt.
Andrássy hosszú ideje visszavonult birtokára. Már
régen nem volt az a tüzes forradalmár, aki az eszmékért
harcolt, hanem egy ősz hajú, az élet szenvedéseitől
megjelölt, beteg, idős férfi. De eszméit mindvégig
megőrizte.
"A sors, úgy látszik, mindenkit elrabol tőlünk, akit
szeretünk" - gondolta magában Sissy.
- Vele együtt meghal a remény is, hogy lesz valaha
egységes, egyesült Ausztria-Magyarország - mondta,
amikor Franzl augusztusban eljött hozzá látogatóba,
hogy, mint minden évben, Ischlben ünnepeljék meg a
császár születésnapját.
- Sápadt vagy, angyalom - állapította meg Franzl
gondterhelten. - Megint csupa szomorú gondolatnak
adtad át magad. Szegény Andrássy gyógyíthatatlan
betegségén te sem tudsz változtatni.
- Ő volt az egyetlen igazán őszinte barátom -
mondta Sissy szomorúan.
- Nos, ez azért talán túlzás - ellenkezett a férje
rosszallóan. - Sokkal több barátod van, mint hinnéd,
Sissy. Egyébként nem tenne jót, ha néhány napra el-
utaznál Dél-Tirolba? Merán szép környéke biztosan
jót tenne.
Sissy bólintott.
- Jó, elutazom - közölte. - És hogy van Ferenc Fer-
dinánd?
- Egészségi állapota rohamosan javul. Hihetetlenül
erős akaratú, az biztos. Ha így folytatja, mindenkép-
pen számolnunk kell vele a trónutódlásban.
Rudolf haláláról már nem beszéltek, szinte félve
kerülte mindenki a témát. Természetesen a gyanúsít-
gatások, pletykák és spekulációk azóta sem csitultak el.
Néhány hét múlva Sissy Meránba utazott. Mária Va-
59
léria és néhány udvarhölgye kísérte el. A Sacré Coeur-
kolostor kertjében a nővérek temetőjében felkereste
Mayer anya sírját, aki valaha a bécsi Sacré Coeurben
élt.
- Mayer anyával - mesélte Sissy a lányának, miután
letette virágcsokrát az egyszerű sírra - sokat beszél-
gettünk rólad is, gyermekem. A jó tanácsainak, azt hi-
szem, mindketten nagyon sokat köszönhetünk. Me-
legszívű, kedves és jámbor asszony volt, valódi anya. . .
Mária Valéria attól félt, megint szomorú gondolatok
fogják el Sissyt, ezért kérte, hogy induljanak vissza a
kastélyba, ahol laktak.
Sissy mindenáron inkognitóban akart máradni, és
megkövetelte, hogy Hohenembs grófnénak szólítsák.
Csakhogy ez az inkognitó igencsak gyenge lábakon
állt, mert még a hegyi túrákra szerződtetett helyi ve-
zető is kicsit körülményesen felséges grófné asszony-
nak szólította Sissyt, aki ezért mindig mérges volt.
A meráni napokban Sissy rengeteget sétált a he-
gyekben, az utolsó napokon már csak a hegyi vezető
kíséretében, a többiek kidőltek mellőle. Maga a vezető
is csodálkozott, hogy a "császári grófné asszony" mi-
lyen ügyes és kitartó. Az is nagyon tetszett neki, hogy a
szamarakkal is jól tud bánni.
Gyakran előfordult, hogy már napkelte előtt egy
órával elindultak, és Sissy mindannyiszor boldog volt,
ha a felkelő, vörösen izzó napkorong csodálatos látvá-
nyát az egyik havasi legelő kis alpesi kunyhója elől
szemléihette.
A vezető a környék összes kunyhóját jól ismerte, és
természetesen az ott dolgozó kaszáló, szénagyűjtő
asszonyokat is. Így aztán mindig megszervezte, hogy
valahol kiadós, finom, természetes reggeli várja őket,
és nem engedte, hogy a császárné kéresse magát, ami-
kor a tejjel, ropogós parasztkenyérrel, rántottával és
szalonnával megterített asztalhoz ültek.
Sissy nem is kérette magát. Így aztán Dél-Tirolban
napról napra egészségesebb lett, és amikor Franzl
megérkezett, meglepődött, micsoda változáson esett
át. Semmi más nem emlékeztette már a szomorú han-
gulatokra és a depresszióra, mint a fekete ruha, ame-
lyet persze még mindig viselt.
- Sissy, angyalom - kiáltott föl, és üdvözlésképpen
hódolattal kezet csókolt a feleségének. Ezúttal a csá-
szárnak volt sok mesélnivalója a Bécsben történtekről.
- Most pedig mindjárt jö utat is kívánhatsz nekem-
vette át végül a szót Sissy - mert néhány nap múlva
elhajózom Korfura, szeretném látni, minden rendben
megy-e.
- Hát én is szeretném egyszer látni, mi épül ott -
vallotta be Franzl.
- Akkor gyere velem!
- Tudod, hogy ez nem megy, angyalom. Éppen csak
ide tudtam ugrani hozzád. Magyarországon megint
nagy az összevisszaság, és Andrássyra már nem szá-
míthatok, hogy lecsillapítja a kedélyeket.
- Annyira rosszul van?
- Igen, Sissy. Talán csak pár hete van hátra az or-
vosok szerint.
- De hát ez borzasztó!
- Igen, és most látom csak, hogy mekkora segítség
volt nekünk. Ő legalább őszinte hazafi volt, akinek
nem a személyes előnyök számítottak, hanem valójá-
ban a hazáját kívánta szolgálni.
- Ér mindig ilyennek ismertem - állapította meg
Sissy.
- Igen. Ti ketten jól megértettétek egymást.
- Nagyon fog hiányozni. Szegény grófnő! Gon-
60 61
doskodnunk kell majd róla. Azt hiszem, ez a legkeve-
sebb, amit még Andrássyért tehetek.
A császár helyeslően bólintott.
- Tehát máris indulsz Korfura - mondta. - És hogy
lesz idén karácsonykor?
- Természetesen együtt leszünk.
- Kedves Gödöllőnkön, mint minden évben, an-
gyalom?
Sissy elgondolkodott.
- Mária Valéria és Ferenc eljegyzésének az évfor-
dulója lesz.
- Igen, és akkor Gödöllőn voltunk - egészítette ki
Franzl.
- És Rudi is ott volt velünk... Nem, idén nem aka-
rok Gödöllőre menni. Ez a karácsony nem lehet ugyan-
olyan, mint az előzőek. Egészen másmilyen lesz.
- De Sissymi
- Nem. A gyászév nem telt le, még nem, és ez lesz az
első karácsonyunk nélküle. Nem is tudom, hogy fo-
gom kibírni. Ne menjünk Gödöllőre, kérlek szépen,
ezúttal semmiképpen se legyünk Gödöllőn !
- Akkor maradjunk Bécsben - döntötte el Franzl
egy kicsit megzavarodva és elkedvetlenedve. - A vesz-
teségünk óriási volt, Sissy, de kérlek, most már ne iz-
gasd magad.
A kilátás, hogy a közelgő karácsonyi ünnepeket a
bécsi Burgban kell eltöltenie, nem nagyon lelkesítette
Sissyt, de jobb megoldás nem jutott az eszébe.
Franzl ugyan sosem vallotta volna be, de a fia halá-
lán érzett fájdalom mélyen ült az ő szívében is. Dolgo-
zószobájában gyakran lepték meg szomorú gondola-
tok, ha eszébe jutott Rudolf, és ilyenkor nagyon fájlalta
azt is, hogy Sissytől oly távol került. Ilyenkor csak
Kathi hozott valami vidámságot magányos életébe, és
talán egy kis bátorságot is ő öntött belé.
Mintha Sissy kitalálta volna, mire gondol, megkér-
dezte
- És ő hogy van?
- Kicsoda? - kérdezte felpillantva a császár.
- Hát Kiss báróné.
- Kathi? Ó, ő jól van, mindannyiunk közt a legjob-
ban. Szállítja a legújabb bécsi pletykákat és vicceket.
- Néha arra gondolok, hogy a bárónéval jobban
megérted magad, mint velem.
- Ez nem rajtam múlik, angyalom... egészen biz-
tosan nem. Csak egy kicsit gyakrabban kellene velem
lenned, senki fia nem lenne nálam boldogabb!
A császár fölállt, és mérgesen az ablakhoz lépett.
Sissynek igazán nem volt oka a féltékenységre. Ha volt
valami, ami a szó legszorosabb értelmében elválasz-
totta tőle a feleségét, akkor az éppen az ő nyugtalan
bolyongása volt, a menekülése önmaga elől.
Franzl rosszkedvűen és csalódottan utazott vissza
néhány nap múlva Bécsbe, hogy újra belépjen hivatala
taposómalmába.
De előbb még Sissy ígéretét vette, hogy az asszony
karácsonyra, sőt legkésőbb decemberre újra Bécsben
lesz. Sissy érezte, hogy ennyivel tartozik férjének,
családjának.
- Egészen biztosan jövök, számíthatsz rá, Franzl -
ígérte meg.
Sissy és Mária Valéria kikísérte a császárt az állo-
másra. Ahogy a vonat kidöcögött, integettek is utána.
- Szegényfranzl-sajnálkozottsissy.-Azthiszem,
nem sok szerencsét hozok neki, nem tudom boldoggá
tenni. Jobb asszonyt érdemelt volna, mint én.
- Mama, ilyesmire gondolnod sem szabad! - kiál-
tott fel Mária Valéria döbbenten. - Hiszen tudod,
hogy ő csak téged szeret!
62 I 63
- És a báróné? - kérdezte Sissy kétkedve és kese-
rűen.
- De hiszen te magad hoztad össze őket! Azért, hogy
papa ne legyen annyira egyedül, és te gondtalanul
utazgathassál... Most igazán boldognak és elégedett-
nek kellene lenned, mama. Újra elutazhatsz kedvenc
Korfudra, míg a szegény papa az örökös aktáihoz és
megbeszéléseihez térhet vissza.
Sissynek mosolyognia kellett:
- Igazad van. Szidjad csak meg anyádat, ezúttal
megérdemli...
8. Karácsony Rudolf nélkül
"Kérem, hogy a jövőben a személyemet érintő minden
névnapi és születésnapi szerencsekívánatoktól, vala-
mint bármilyen más jókívánságoktól tekintsenek el."
A császárné titkársága készíttette a bécsi Burgban
ezt a levelet Sissy szigorú kívánságára, és szétküldte az
összes nagyhatalom bécsi képviseletére, valamint az
osztrák állam külföldi követségeire.
- Ebben az évben meghalt a boldogságom - ma-
gyarázta Sissy. - Remélem, lesznek annyira tapin.ta-
tosak, hogy megértik ezt, és tekintetbe veszik kívánsá-
gomat.
A gyászévnek gyászévként is kellett befejeződnie.
A korfui látogatás egészen rövid volt. Az építkezés jó
ütemben haladt. A már teljesen készen levő teraszról
csodálatos kilátás nyílt, ám az őszies idő nem volt al-
kalmas arra, hogy igazán élvezni lehessen.
Sissy az itt dolgozó szorgalmas mesterembereknek
csak elismerését tudta kifejezni. A császári jacht, a
Miramar raktártereiből sok szobrot emeltek ki, ame-
lyeket mind az Achilleionban vagy a parkjában akart
Sissy felállíttatni.
Sissy mindenhol ellenőrizte, hogyan halad az épít-
kezés. Itt-ott még elmondta újabb kívánságát és ötle-
teit, végül is abban a meggyőződésben hagyhatta el a
szigetet, hogy Bukovich úrnál minden a legjobb ke-
zekben van. Karácsonyra mindenképpen otthon akart
lenni, de még maradt egy kis ideje, elhatározta hát,
hogy elhajózik Karthágóba. Nagyon szerette a tengeri
hajóutakat, ez jó alkalom volt most.
Amikor a Miramar Karthágóban felszedte a horgo-
nyát, és Sissy már-már célba ért, hirtelen türelmet-
lenné vált. Attól félt, nem érnek időben Bécsbe, aho-
gyan Franzlnak megígérte. Sissy nevenapja, november
19-e csendesen múlt el, ahogyan ő maga kívánta. Most
már a karácsonyi ünnepeken kellett gondolkodnia.
- A Burgban vagy Schönbrunnban tölteni a kará-
csonyt nincsen nagyon kedvemre - mondta. - És egy
karácsonyfás, ajándékozós, igazi ünnep valahogy idén
nem is illendő.
- De hát felséged nem okozhat ekkora csalódást a
család többi tagjának - vetette ellen Festetics Mária. -
Hiszen a karácsony karácsonyfa nélkül nem is igazi
ünnep. És bizonyára mindenki nagyon várja már!
- A férjem, a családom tagjai és én még a gyászévet
töltjük - emlékeztette Sissy szomorú pillantással az
udvarhölgyét. - És minél inkább közeledik a kará-
csony, annál közelebb van Rudolf halálának évfor-
dulója, január 30-a is. Ettől a naptól már előre rette-
gek . .
- De fenség: Ne adja át magát megint ezeknek a
borongós gondolatoknak - kérlelte Sarolta.
- Nem, nem - hárította el Sissy, és végigsimított a
homlokán, mintha ezeket a gondolatait szerette volna
64 65
eltörölni. - Egy mindenesetre biztos: idén nem fogunk
Gödöllőn karácsonyozni.
- Az ottani, környékbeli emberek nagyon szomo-
rúak lesznek, hiszen a gödöllői karácsony valóságos
hagyomány lett - emlékeztette Festetics Mária.
- Idén pedig másképpen lesz - ellenkezett Sissy. -
Ez az év nem olyan, mint a többi. Talán majd később,
egyszer megint ott ünnepeljük a szentestét.
És mialatt a tenger örökös egyhangúsággal ringatta a
büszke fehér hajót, Sissy a korlátra támaszkodva pil-
lantott a végtelen messzeségbe.
- Karthágó - mondta félhangosan saját magának -
valaha oly büszke voltál, és végül leromboltak. Ami
megmaradt, az szinte csak a pusztaság...
Két nappal Mikulás előtt, 1889. december 4-én fu-
tott be Sissy udvari vonata a bécsi Déli pályaudvar
csarnokába. Franzl, a főhercegek, köztük Toszkánai
Ferenc és a fiatal Ferdinánd állt a peronon. Csak Rudi
hiányzott.
- Isten hozott idehaza, Sissym - üdvözölte Franzl,
és máris védelmezően a karjába szorította, amikor
észrevette, hogy felesége egészen elgyengült, ahogy
végigpillantott azoknak az arcán, akik kijöttek üdvö-
zölni őt.
- Gyere - sürgette a császár - ne gondolkodj el
azon, angyalom, hogy ki nincs itt. Hozzá kell ehhez
szoknunk. És nem akarom, hogy mindenki bennünket
bámuljon.
Sissy bátran bólintott. Elfátyolozott arcán azonban
könnyek csorogtak végig. Szerencsére senki sem látta.
Érezte, hogy Franzl pontosan felfogta, mi játszódik le
benne.
A pályaudvar teli volt emberrel, akik szerették volna
viszontlátni császárnéjukat, és valahogyan részvétüket
is kifejezni. Franzl gyorsan végigvezette feleségét a kis
folyosón, amelyet számukra nyitottak a tömegben,
hogy a jelenetet minél jobban lerövidítse.
Kint a karácsonyra készülődő város hidege fogadta
őket. Beszálltak az udvari hintóba, Sissy Franzl mellé,
velük szemben Ferenc Szalvátor és Mária Valéria. Az
emberek integettek, a sisakos rendőrök szalutáltak.
- Hogy vagy, angyalom, hogy sikerült az utazás? -
érdeklődött Franzl.
- Jól - felelte Sissy röviden.
- Örülök, hogy ezt hallhatom.
- Tudsz valami közelebbit Andrássy állapotáról?
- Csak annyit, hogy attól tartanak, az idei lesz az
utolsó karácsonya.
- Írni fogok neki újra - határozta el Sissy.
- És hogy állnak a dolgok Korfun?
- Talán tavasszal be tudok költözni. Nagyon elége-
dett vagyok.
- Ennek örülök - szögezte le Franzl.
- Karácsonykor lesz egy éve, hogy a gyerekek elje-
gyezték egymást. Tudsz már valami pontosat az eskü-
vő idejéről?
Franzl bólintott, de nem mondott közelebbit.
- Sokszor irigyellek, Sissym. Úgy szeretném, ha
néha én is itt hagyhatnám ezt az egészet, és elutazhat-
nék.
- Talán majd a párizsi világkiállításon pihenhetsz
egy kicsit.
- Odautazzak, hogy megnézzem azt az őrült új tor-
nyot, amelyet a franciák erre az alkalomra építenek?
Hiszen tudom, egy bizonyos Eiffel úr csupa vasból
építi, állítólag háromszáz méter magas lesz!
- A technika sok mindenre képes - jegyezte meg
Erzsébet.
- Az emberek jobban tennék, ha nem értékelnék
túl a képességeiket - felelte Ferenc József. - Egy nap
66 I 67
még belebolondulnak nagyzási hóbortjukba. Gondold
csak el, több mint kétszer olyan magas lesz, mint a
Stephansdom tornya.
A város a szürke mindenféle árnyalatában suhant el
mellettük. A fákon már nem volt levél, az emberek té-
likabátokba és bundákba burkolózva jártak az utcákon.
A Burg Sissynek még ridegebbnek tűnt, mint máskor,
hiszen nemrégen még a Földközi-tenger napsütötte
végtelenjét élvezhette.
Franzl elkísérte Sissyt a lakosztályába.
- Itt legalább jól befűtöttek - állapította meg Sissy
elégedetten.
- Talán inkább a Hermész-villába vagy Schönbrunn-
ba mennél?
- Nem, Schönbrunn most hideg és a villa túl magá-
nyos. Azt hiszem, egészen jót fog tenni, ha itt maradok
a városban.
- Én is így gondoltam - bólintott Franzl. - Akkor az
ebédnél találkozunk, angyalom.
Azzal átment a birodalmi kancelláriára, ahol már
várta valamelyik miniszter; hogy a folyó ügyekről tá-
jéköztassa.
Sissy még csevegett egy kicsit a jegyespárral, azután
elengedte udvarhölgyeit, hogy szobáikba vonulhassa-
nak és átöltözhessenek.
Sissynek egy teljesen külön gardróbszoba állt ren-
delkezésére. A szekrények telis-tele voltak azokkal a
holmikkal, amelyeket korábban oly szívesen hordott.
Gyönyörű szép s drága estélyi, ünnepi öltözetek voltak
köztük, amelyeket a hivatalos fogadásokra és bálokra
készíttettek.
Mária Valéria észrevette, hogy anyja tanácstalan
pillantást vetett a szekrények tartalmára.
- Mit csináljak itt ezekkel? - kérdezte hirtelen a lá-
nyához fordulva. - Már nincsen szükségem rájuk,
egyiket sem fogom fölvenni.
- De mama! - kiáltott fel ijedten Mária Valéria. -
Ezt nem gondolhatod komolyan!
- Én nem változtatom meg minden nap a vélemé-
nyemet és a döntéseimet - közölte Sissy, majd kese-
rűen hozzátette: - Elhatároztam, hogy ezentúl csak
feketében járok, ezt ti is tudjátok. lagy azt hittétek,
nem mondtam komolyan?
- Nem, mi csak azt hittük, vagyis azt gondoltuk...
- Akkor tévedtetek. A gyászév letelte után is csak
feketét viselek majd, ahogyan egy anyához illik, aki el-
veszítette egyetlen fiát, aki ráadásul a trónörökös volt.
Még ezen a napon elhatározta, végleg megszabadul
ezektől a holmiktól. Nem is maradt sok a szekrények-
ben, Sissy mindent elajándékozott a szegényházaknak
és a jótékonysági alapítványoknak. Semmit sem tartott
meg azokból a ruhákból, amelyek élete vidám pillana-
taira, boldog ünnepeire emlékeztették, egyetlenegyet
sem, amelyek a gyönyörű császárné elragadó báját még
jobban kiemelték.
Lánya és az udvarhölgyek egyformán kétségbe vol-
tak esve. Még Franzl is túlzásnak találta, de Sissy ra-
gaszkodott hozzá.
- Ami pedig az ez évi karácsonyi ünnepet illeti, van
egy javaslatom - mondta Sissy a férjének, amikor Mi-
kulás napján a családi asztalnál ültek.
- Hát, halljuk - biztatta Franzl.
- Nem szeretnék Bécsben maradni. Azt javaslom,
utazzunk el Miramarba.
Ez ugyan meglehetősen szokatlan ötlet volt, de
Franzl mégis rábólintott: neki végül is minden meg-
felelt, ha Sissyvel együtt lehetett.
- És nem lesznek ajándékok - közölte Sissy röviden
és szigorúan. - Én sem fogok senkit megajándékozni.
68 69
Mária Valéria és Franzl csak a fejét csóválta. Sze-
gény lány szerette volna eljegyzésének az évfordulóját
megünnepelni, de hát erről a miramari kastélyban szó
sem lehetett. Valériának az volt az érzése, hogy anyjá-
ból jeges, kísérteties hidegség árad. Hová lettek a gö-
döllői kedves, meghitt családi ünnepségek? Vajon
örökre elmúltak?
- Semmi okunk az örömre - szögezte le Sissy ke-
ményen.
- De igen - felelte Frarizl rövid gondolkodás után
mindenki nagy meglepetésére. - Krisztus született.
- Ez igaz. De más örömünk nincs - mondta Sissy. -
Ebben az évben a karácsony nem lesz olyan, mint
máskor volt. Mások ünnepelhetnek, nekünk nem illik.
- Miramarban úgysem lesz hangulatunk hozzá -
mormogta Franzl, mert eszébe jutott halott bátyja, a
boldogtalan Miksa, aki onnan indult el oly tragikus
mexikói kalandjára. Ferenc Józsefnek Miramarban
mindig erre kellett gondolnia.
A császár úgy érezte, hogy Sissy javaslata, hogy a
karácsonyt ebben a rideg házban töltsék, önkínzó és
kegyetlen volt. Az a mód is, ahogyan Sissy gyönyörű
ruhatárát elintézte, önbüntetésnek tűnt a császár előtt.
Nem kételkedett abban, hogy felesége vétkesnek érzi
magát Rudolf halálában, és úgy érzi, vezekelnie kell
ezért.
Franzl mégis azt kérdezte magában, vajon Kathi
hogyan reagált volna. Az biztos, hogy a ruhatárát nem
ajándékozta volna el, és sohasem lett volna képes úgy
dönteni, hogy ezután már élete végéig feketében jár.
Most, hogy Sissy végre itthon volt mellette, Ferenc
Józsefnek igazán boldognak kellett volna lennie. De
nem volt boldog. Legszívesebben most is átment volna
Kathihoz egy barátságos haboskávés uzsonnára és be-
szélgetésre. Vajon bűn ez?
Az uzsonna végül is létrejött, persze a Burgban, és
Franzl nem mulasztotta el tudatni Sissyjével, hogy ki-
fejezett kívánsága, hogy ő is részt vegyen rajta. Ez felelt
meg a korrektségről alkotott felfogásának. Sissy volt az
az asszony, akinek az ő oldalán van, vagyis lenne a he-
lye. Ő itt a háziasszony, nem pedig Kiss báróné.
Ahogyan várható volt, Kathi sem helyeselte a mint-
mari karácsony ötletét.
- Felség, megéri egyáltalán két-három napra olyan
messzire elutazni? - kérdezte Sissytől. - Mi lenne, ha
inkább Ischlbe mennének, az mégiscsak közelebb van
és sokkal barátságosabb!
- Éppen azt nem akarom, hogy barátságos legyen -
Sissy valósággal megmerevedett.
- De hát mindenki más ezt szeretné - jegyezte meg
Kathi fejcsóválva. - Hiszen ez a természetes. Bár-
mennyire örömtelenül tölti és tölteti el a többiekkel is
a karácsonyt, attól még senki sem támad fel.
A császár egy szót sem szólt, gondolataiba merülve a
morzsákat rendezgette az asztalon.
- A kastély termei valószínűleg jéghidegek lesznek-
folytatta Kathi egy kis szünet után. - Bizonyára nem
lesz könnyű felfűteni és melegen tartani őket. Van-e
egyáltalán tüzelő?
Természetesen mégiscsak elutaztak, és Kathinak
bizony igaza lett. A termek jegesen hidegek voltak, hi-
szen az egész kastély, amelyet szinte sohasem használ-
tak télen, nem volt erre berendezkedve. Még Sissy is, aki
pedig sokkal gyakrabban volt itt, mint Ferenc József,
hiszen tengeri kirándulásai kiindulópontjának hasz-
nálta, alig tudta elviselni a kastély nyomasztó légkörét.
- Potsdam óta - mormogta Franzl dideregve - sehol
sem éreztem magam ilyen kényelmetlenül és rosszul.
És éppen itt akarták a karácsonyt ünnepelni! Vagyis
csak eltölteni, hiszen nem lesz ünneplés. Míg a kör-
70 ! 71
nyező templomokban ünnepre harangoztak, az egész
császári család a kastély kápolnájában térdelt a kará-
csonyi misén, amely egyben gyászmise is volt, azután
csöndben és nyomott hangulatban ültek a nagy asztal
körül. Azt ugyan Sissy rendeletére ünnepien megterí-
tették, de nem volt feldíszítve. Az étkezés is ünnepi
volt - de ez volt minden. Nem volt karácsonyfa a kas-
télyban, nem voltak ajándékok, és egyetlen karácsonyi
gyertya sem égett.
Mária Valéria hirtelen zokogásban tört ki, vőlegénye
kivezette az ebédlőből: Sissy némán és mozdulatlan
arccal ült az asztalnál. Senki sem mert beszélgetést
kezdeményezni. A hideg tenger a kikötő falát csap-
kodta, a szél a kastély bádoggal fedett tornyait rázta.
Sissy szobájában egyetlen gyertya égett Rudolf képe
előtt. Franzl karácsony másnapján délután ott találta a
kép előtt, mélyen gondolataiba merülve.
- Lassan gondolnunk kell a hazautazásra - emlé-
keztette a császár.
Sissy bólintott, és hirtelen megkérdezte:
- Milyen most Mayerling?
- Hogyhogy milyen? Bizonyára ott is hó van - fe-
lelte Franzl zavartan.
Sissy bosszúsan felállt: - Tudod jól, mire gondolok
- mondta egy kicsit hevesen. - Már lebontották azt az
épületrészt?
A császár rosszkedvűen rágyújtott egy szivarra.
- A kápolna készen áll - közölte. - A kápolna, ame-
lyet azon a helyen építtettem fel, ahol történt...
- Hogyan? Már készen is áll? -csodálkozott Sissy. -
Semmi sem maradt meg a régi épületből? Kő kövön
nem maradt?
A császár nagyon is jól hallotta a gúnyt a hangjában,
de nem volt kedve vitába szállni.
- Nem - felelte szárazon. - Az emlékkápolna készen
áll, de még nincs felszentelve.
- És mikor lesz?
- Rudi halálának napján. És mindketten oda fogunk
utazni.
Ez keményen hangzott, mint valami parancs - és az
is volt. Sissy engedelmesen bólintott.
- Jó - felelte. - És a ház többi része? Azzal mi a ter-
ved?
- A karmelita rendnek adtam át.
- Nagyon jó! - Sissy most már valóban gúnyolódott.
Férje végtelenül szomorú pillantást vetett rá, meg-
fordult, és szó nélkül elhagyta a szobát.
Kint a jéghideg folyosón mélyet sóhajtott. Egysze-
rűen nem tudta felfogni, hogyan juthattak ide Sissyvel,
hogyan távolodhattak el ennyire egymástól. Miképpen
lehetséges, hogy Rudi halála ilyen borzasztóan kifor-
dította önmagából? A vidám, életigenlő bajor kis-
lányból idegroncs lett, aki önmaga árnyéka csak!
Sűrű füstfelhőt eregetve, lassan lépdelt saját szobája
felé, ahol a személyzet újra csomagolt. Az utazóládák
fele amúgy is a vonatban maradt. Kathinak igaza volt,
erre a rövid időre valóban fölösleges volt annyit utazni.
- Talán - mormogta maga elé - talán Korfu segít
majd neki, hogy újra magára találjon... Erre a kará-
csonyra biztos, hogy mindenki sokáig fog emlékezni -
mondta magában. Ez volt élete legszomorúbb kará-
csonya.
Az udvari vonatot már befűtötték, készen állt arra,
hogy a császári családot visszavigye Bécsbe. Tulaj-
donképpen csak most tűnt föl Sissynek, hogy jóformán
csak a misén és az asztalnál voltak együtt - a többi időt
mindenki csendben, visszavonultan, a saját szobájában
töltötte, senki sem kereste a kapcsolatot a többiekkel.
"Úgy látom, alaposan elrontottam az örömüket" -
72 I 73
mondta magában Sissy, és őszintén sajnálta, hiszen
nem akarta ennyire ridegnek ezeket a napokat. De hát
most már elmúltak, nem volt mit tenni, nem lehetett
helyrehozni.
Kint a kastély előtt ott várakoztak a hintók, amelyek
az egész társaságot a trieszti pályaudvarra vitték.
Amikor a kovácsoltvas kapu becsukódott mögöttük,
mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel. Ez is el-
múlt.
A következő év, 1890. január 30-án Sissy és Franzl
egymás mellet ült az udvari szánban, amely a beha-
vazott bécsi erdőn keresztül Mayerling felé röpítette
őket. Ez volt valaha Rudi egyik kedves vadászterülete.
Sissy nem ismerte a környéket, először volt Mayer-
lingben, és ahogy magában megfogadta, utoljára is.
Az egyszerű majorsági épületet, amelyet fia vadász-
kastéllyá alakíttatott, meglehetősen kiábrándítónak
találta. A kis kertben fiára csak egy kis teázópavilon
emlékeztette, amelyet saját céljaira emeltetett Rudi.
- A környék varázslatosan szép-mondta Sissy- de
az épület. . . Nem tudom, mit talált rajta Rudi oly ked-
vesnek.
- Nos, nem egy építészeti műremek, az igaz, de a
fekvése a lehető legjobb arra, hogy vadászatok kiin-
dulópontja legyen. És éppen erre használta Rudi, so-
sem töltött itt néhány napnál többet.
Az épületnek az a bizonyos része az elmúlt évben
igencsak más külsőt kapott. Ahol Rudolf hálószobája
és belső inasa, Loschek szállása volt, egészen eltűnt,
helyette ott állt az emlékkápolna és az úgynevezett Jó-
zsef kápolna. Áldozatul esett Rudolf dolgozószobája
is. Az összes szobát, amelyek a mellett a boltíves terem
mellett voltak, ahol Rudolf meghalt, lebontották, még
a lépcsőházakat is. Sissy megborzongott, amikor be-
lépett a neogótikus kapun át a templomba. Nagysága
alapján nem is a kápolna elnevezés illette meg, hiszen
belülről valósággal óriásinak tűnt.
Leült Franzl mellé a padba, és arcát a kezébe temet-
te. Arra gondolt, hogy most végre itt van a titokzatos
események színhelyén, itt, éppen itt történt meg az a
dolog, amiről annyit írt, annyi lapot őrzött a vaskazet-
ta. Vajon az igazságot tudta-e leírni? Vagy ő is egy
szörnyű megtévesztés áldozata?
Meghallotta Franzl csöndesen elmormogott imáit.
Ő is megpróbált imádkozni, de nem sikerült. Túlsá-
gosan izgatott volt. Bizonyára ezért nem tudott köny-
nyet sem ejteni.
74 75
Második rész
1. Az Achilleion születése
1891. január 24-ét írták. Igen hideg tél volt, amely a
barátságos alsó-ausztriai tájra vastag hótakarót borí-
tott. A császárné különvonata megállt Welsben. Itt, a
15. dragonyosezrednél teljesítette Ferenc Szalvátor
főherceg katonai szodgálatát. Ő és fiatal, kedves felesé-
ge, Mária Valéria a közeli Lichtenegg-kastélyban lak-
tak. Ide igyekezett Sissy hogy meglátogassa az i ú
párt, akik az elmúlt nyáron végre összeházasodhattak.
Most jár majd először új otthonukban.
A mostani látogatásnak még más, különös oka is
volt: az volt a terve, hogy meghívja a két fiatalt, jöjje-
nek vele Korfura, ismerjék meg az Achilleiont, amely
már majdnem készen állt. A lovas szánban Festetics
grófnő ült a feketébe öltözött és lefátyolozott császárné
mellett. A grófnő még mindig kétségbeesetten gondolt
vissza arra a hatásra, amelyet Sissy tett a vigadóbeli
farsangi társaságra, amikor hosszú idő után először je-
lent meg a nyilvánosság előtt. Már nem lehetett tovább
halogatni a dolgot, mert Franzl energikusan és hatá-
rozottan leszögezte:
- Az emberek szeretnék végre újra látni a császár-
néjukat!
Így aztán Sissy megadóan, nagyokat sóhajtva, de
elment a Vigadóba, természetesen feketében és arcát
szokás szerint a sűrű kreppfátyol mögé rejtve, úgyhogy
jóformán fel sem lehetett ismerni. A cercle során egyik
asszony a másik után zokogott fel láttára, mélyen
megindulva.
- Szép kis farsangi mulatság! - mérgelődött utána
Franzl. - Jobban hasonlított egy temetésre!
És ezt Festetics grófnő is pontosan így gondolta.
- Felségednek nem lett volna szabad feketébe öl-
töznie.
- De hát mit tegyek? - sajnálkozott Sissy. - Hiszen
megesküdtem, hogy csak feketében fogok járni.
- És ez alól az eskü alól soha nem lehet kibújni?
- Nem. Az esküt meg kell tartani!
- Szentséges Istenem, akkor ez nagyon meggondo-
latlan eskü volt - szögezte le a grófnő, mialatt tovasik-
lottak a behavazott tájon át. - A püspök nem oldhatja
fel felségedet az eskü alól?
- Ez az Isten és énközöttem létrejött dolog, Feste-
tics grófnő. Legfeljebb a jövőben nem megyek többet
farsangra, úgysem illek én már oda. Hiszen most sem
én akartam, csak Franzl miatt mentem el, és sikerült is
mindent elrontanom.
- Azt hiszem, a két fiatal sem lesz nagyon boldog, ha
a mamát gyászöltözetben látják viszont. Már réges-rég
letelt a gyászév, semmi oka sincs erre az esztelen visel-
kedésre! Jól tenné felséged, ha végre újra csinos, színes
ruhákat hordana.
- De grófnő! Ön is réges-régen hozzászokott a fe-
ketében járó császárnéjához. És a többiekkel is ugyan-
ez fog történni, ugyanígy hozzászoknak majd.
Festetics Mária feladta a kísérletezést, hogy Sissy
véleményét megváltoztassa. Megadóan ült a sebesen
suhanó szánban, amely nemsokára megállt a fényesen
kivilágított kastély előtt. Az i ú pár türelmetlenül
várta őket az előcsarnokban.
- Mama! Milyen jó, hogy eljöttél! - ölelte át Mária
76 77
Valéria a mamáját, az i ú, gálauniformisba öltözött
férj pedig udvariasan kezet csókolt anyósának.
A gyorsan odasiető szolgák elvitték a látogatók vas-
tag bundáit. Az i ú pár bekísérte őket a szalonba.
- Milyen szép itt nálatok! - állapította meg Sissy
körülpillantva.
A kastély a 16. század közepén épült. Két saroktor-
nyával kívülről kényelmes vidéki kúriának látszott,
amelyben igazán jól érezhette magát az ember.
Miután a hölgyek az utazás után átöltöztek és fel-
frissítették magukat szobáikban, újra a szalonban ta-
lálkoztak.
- Igazán barátságos - ismételte meg Sissy a véle-
ményét.
- Akkor maradj itt, mama, ameddig csak akarsz! -
hívta meg a császáriiét a lánya szívből szólóan, és férje
is csatlakozott a kéréshez. De Sissy elhárította a meg-
hívást.
- Nem azért jöttem, hogy meghívassam magam,
hanem épli ellenkezőleg, én akarlak benneteket meg-
hívni! Márciusban újra Korfura utazom, talán addigra
már készen is áll a kastély, legalábbis egy része már
lakható lesz. Szeretnélek benneteket elvinni a föld
legszebb pontjára, gyermekeim!
- Ez csodajó ötlet, mama! - kiáltott fel örömében
Mária Valéria. - Akkor szabadságot kell kérned,
Franzl!
- Bizonyára nem lesz nehéz elintézni, ha az ember-
nek a császár az apósa - mosolygott Festetics grófnő
sokatmondóan.
A császárné jachtja március 17-én vetett horgonyt a
csodálatos sziget kis magánkikötőjében. A frissen fel-
épült kastélyt már messziről lehetett látni, az épület
sejtetni engedte, hogy micsoda kincseket rejteget.
- Milyen szép - kiáltott fel Mária Valéria elragad-
tatva. - Ő, ez igazán ragyogó ötlet volt tőled, hogy itt
építkezzél, és hogy itt fogsz letelepedni!
- Remélem, hogy nyugtalan szellemem itt végre
megnyugvást talál - jegyezte meg Sissy.
- Ez a kitűnő levegő, a virágtenger és az, hogy a pil-
lantás szabadon bolyonghat a távolban-akinek itt nem
tud megpihenni és meggyógyulni a lelke, annak talán
sehol - mondta a főherceg is. - Csak gratulálni tudok
neked, mama, csodálatos lehet az az érzés, hogy ez a
ház a tied és te alkottad.
- Hiszen ti is bármikor és bármennyi időre itt le-
hettek, ahogy csak akarjátok - mondta Sissy, mialatt
elindult a kikötőből a magasan fekvő kastélyhoz vezető
sok száz lépcsőn.
- Majd meglátjátok - készítette már előre föl őket a
látványra - hogy milyen jól sikerült a hellén kultúrát
az újkor kínálta minden kényelemmel összeegyeztetni.
Az építkezés "alig" kilencmillió aranyfrankba ke-
rült, amelyet majdnem teljes egészében Ferenc József
fizetett.
- Bukovich úr, aki Warsberg báró halála után át-
vette és befejezte az építkezést, valóban különleges
teljesítményt nyújtott - folytatta Sissy, és nemsokára
be is mutatta vendégeinek az építőmestert.
- Az egész házban mindenütt villany világít - mu-
tatott körül büszkén.
Az Achilleion a görög és a pompeji stílus keveréké-
ben épült fel. Pompejiből származtak az antik szobrok
is, amelyeket a parkban állítottak föl. Persze volt belő-
lük jó néhány a házban is. Ezeket Borghese hercegtől
vette meg Sissy.
- Remek - állapította meg a főherceg. - A ház való-
ban igen eredeti.
Az emeleten még dolgoztak az asztalosok, a villany-
szerelők és a stukkókészítő mesteremberek. Még min-
78 79
denütt habarcs- festék- gipsz- és enyvszag terjengett,
de a nyitott ablakokon át beáradt a sós tengerillat,
amelyhez a nyíló virágok és örökzöld bokrok csodála-
tos illata keveredett.
Ferenc Szalvátor főherceg az Achilleiont "eredeti-
nek" nevezte. Festetics grófnő megérezte a finom kri-
tikát, amelyet a főherceg ebbe a jelzőbe rejtett, Sissy
azonban nem figyelt fel rá.
- Tényleg szépnek találod? - suttogta a főherceg
felesége fülébe egy észrevétlen pillanatban, amikor
senki sem figyelt rájuk.
- A fekvése csodálatos - lelkendezett Mária Valéria.
- Ez maga a paradicsom itt, Franzl!
- Igen, ebben igazad van. Csakhogy én nem a fek-
véséről beszélek; hanem a házról. Ez a hideg pompa,
ezek a belülről megvilágított színes üveggyümölcsök, a
sok szobor... szerintem giccses.
- Az ég szerelmére, csak a mama meg ne hallja! -
intette óvatosságra Mária Valéria a férjét ijedten. -
Magunk között szólva én is sokkal jobban szeretem a
mi kis lichteneggi kastélyunkat. De hát ha a mama jól
érzi magát itt, akkor hadd élvezze!
Egyébként időnként Sissyben is feltámadt az a külö-
nös érzés, hogy az Achilleion, habár egyre közeledett a
befejezéshez, nem elégíti ki oly mértékben, ahogy elő-
zőleg remélte. Egyelőre mindezt arra a körülményre
fogta, hogy a mesteremberek még nincsenek készen, és
így nem is lehet végleges ítéletet alkotni az egészről.
Nagyon sok mindenre, ami az Achilleionban volt és
amit lakóinak kínált, valóban büszke lehetett, és előre
örült annak, hogy ő lesz a ház asszonya.
Arca kipirult, szeme ragyogott, végre újra szabadon
lélegzett, és képes volt talán elfeledni, ami mögötte
volt. Előfordult, hogy hajnalban felkelt, és hogy sze-
mélyzetét ne zavarja, saját maga főzött magának teát
vagy egy-egy tojást, leült kis íróasztalához az egyelőre
ideiglenesen berendezett hálószobában, ahol még vil-
lany nem működött, és a petróleumlámpája meghitt
fénye mellett új ötleteken törte a fejét.
Így határozta el, hogy saját levélpapírja is lesz az
Achilleionnak, sőt ez a rajz fogja díszíteni nemcsak a
leveleket, hanem a szalvétákat, az ágy- és asztalneműt,
az étkészletet és az evőeszközöket is. Ez pedig a delfin
volt, a tenger istenének jelképe, fején az osztrák csá-
szári koronával. Az ezzel kapcsolatos munkával már
meg is bízta Bukovich urat. A koronás delfin - ez lesz
az Achilleionnak és úrnőjének a jelképei
Bukovich úr is fáradhatatlan volt Sissy kívánságai-
nak teljesítésében. Szabad ideje jóformán nem is ma-
radt, de ez nem zavarta. Szívesen elmagyarázta min-
denkinek, aki csak hallani akarta tőle: "Ez az asszony
megérdemli, hogy az ember fáradjon érte!"
- Mikor készül el véglegesen a kastélyod? - kér-
dezte Mária Valéria, amikor másnap körbesétáltak a
gyönyörű, vadul zöldellő parkon, amelynek délies vi-
rágpompája és illatárja valósággal kábító volt. Susogó
pálmák törtek a mélykék ég felé, a nap mindent izzó
fénnyel borított el, mégsem volt nyomasztó a for-
róság.
- Talán mar az ősszel, de legkésőbb lovo tavasszal-
felelte Sissy. - Belül még sok a tennivaló, sok szobában
még a parkettát sem fektették le. Azután a kert is - még
a Heine-emlékművet és Rudolfét is fel akarom állít-
tatni. Még néhány antik szobrot is szeretnék. Az antik
szobrászok óta szerintem senki sem tudta ilyen csodá-
latosan ábrázolni az emberi test tökéletes szépségét!
Maga sem gondolta volna, hogy nemsokára meg-
változik a véleménye.
81
Az ősz már csaknem érezhető volt a levegőben, mire
újra horgonyt eresztett a Miramar Korfu kikötőjében,
hogy a császárné beköltözhessen álmai kastélyába
Mennyire boldog volt Sissy, hogy újra itt lehet!
- Ez az én második hazám! - mondta a túláradóan
boldog Bukovich úrnak.
- Akkor hát Isten hozta idehaza, felséges asszony -
felelte a magas, vékony, jóképű tengerésztiszt. - Isten
hozta, és nagyon sok boldog órát kívánok felségednek
itt.
Sissy megint végigsétált az egész házon és kerten,
megállapítva, hogy most már csakugyan majdnem
minden kész. A könyvtárat is lassan megtöltötték a
kötetek, amelyeket Sissy utazásai során a világ minden
tájáról különböző nyelveken ideküldetett. Bárhol talált
valami érdekes könyvet, megvette és Korfura irányí-
totta.
- Már mindenhol működik a villany - magyarázta
Bukovich, és sorban felkapcsolta a lámpák kapcsolóit.
- Ó, milyen gyönyörű - kiáltott föl Sissy. - Hogy is
mondta Rudi, amikor megnyitotta a bécsi Vigadóban
az első elektromos kiállítást? Azt hiszem, "a fény ten-
geréről" beszélt .
- Nos, ez itt meg is valósult.
- Csakhogy sötétben sokkal jobban lehet álmodozni
- felelte Sissy.
- Ahogyan felséged kívánja - mondta a tengerész-
tiszt, és engedelmesen lecsavarta a fényeket.
- Köszönöm - mondta Sissy. - És most kérem,
hagyjon magamra.
Bukovich összecsapta a bokáját és távozott. Később
Sissy a hálószobájában, amely már teljesen készen állt,
végigsétált a drága vastag szőnyegeken a nagy boltíves
ablakig, kitárta az ablaktáblákat, és mélyen beszívta a
fűszeres tengeri levegőt. Kinézett az éjszakai parkra és
a tengerre, amelyen messze-messze a holdfény csillo-
gott. Csodálatos látvány volt! Nemsokára lefeküdt az
ágyára, de nem tudott elaludni. Éberen bámulta a
mennyezetet, és Franzlra, valamint a Kiss bárónéhoz
fűződő viszonyára gondolt.
Kathi egyre kövérebb lesz - állapította meg magá-
ban majdnem megvetően. Lassacskán így néz ki, mint
az a kis boroshordó, amelyet neki ajándékoztam. Alig
kap már levegőt a fűzőjében... Ugyan hová tetted a
szemedet, Franzl!
Pontosan tudta, hogy ez a valóban meglehetősen
kerek, de barátságos asszony férjének rengeteg min-
iient tudott nyújtani, amire ő nem volt képes. "Min-
denesetre tud neki kuglófot is sütni" - gondolta ma-
gában - és tejszínhabos kávéval kínálja meg." Újra
elfogta a keserűség.
- Tulajdonképpen miért vagyok én itt, ha ennyire
gyötör a féltékenység? - kérdezte magát. - Hát nem
vagyok bolond? De bizony a vagyok. És nemcsak
Franzllal kapcsolatosan . .
A Rudolf halála okozta szenvedés lassacskán, foko-
zatosan múlni kezdett. Sissy, ígéretéhez híven még
mindig feketét hordott, mindenhol ismerték a "fekete
ruhás hölgyet". Néha, ha inkognitóban akart maradni,
Hohenembs grófnő néven írta be magát a vendég-
könyvbe.
Istennek hála, a lelkében már nem volt minden
annyira fekete, mint a Rudolf tisztázatlan halála utáni
első két évben. Hiába minden, élnie kellett tovább a
rámért életét. Sokan meghaltak már szerettei közül, és
talán már valahol egy jobb világban voltak. Vajon vi-
szontlátja-e őket valaha? Sissy szilárdan hitt ebben.
Végre elálmosodott, magára húzta pihekönnyű, meleg
takaróját, és elaludt.
Másnap reggel Ferenczy Ida, Majláth Sarolta é
82 I 83
Festetics grófnő már készen állt a szokásos masírozás-
ra, ahogyan titokban, maguk között Sissy rettegett sé-
táit nevezték. Órák hosszat és rettentő ütemben tudott
sétálni".
De Sissynek, saját maga legnagyobb meglepetésére,
nem volt kedve elindulni az "erőltetett menetre". Fá-
radtnak érezte magát, egyszerűen csak heverészni volt
kedve.
- Csoda történt- suttogta Majláth Sarolta Festetics
grófnőnek. - Képzelje el, ma nincs kedve szaladgálni!
- Csak nem lesz beteg? - ijedt meg a grófnő.
- Beteg? Hát igazán nem úgy fest - jegyezte meg
Ferenczy Ida. - Éppen ellenkezőleg!
- Lehet, hogy végül még megjön az esze - remény-
kedett Festetics Mária - és megszabadulunk ezektől a
rettenetes sétáktól!
Sissyt nem érdekelte, hogy mit suttognak a háta
mögött. Nagyon békés hangulatban volt, még az is
megfordult a fejében, hogy tollat ragad és verset ír.
Hiszen már ezt sem tette nagyon régen. Az utóbbi évek
annyi sorscsapást, annyi szenvedést és csalódást hoz-
tak neki, hogy alkotóereje kiapadt. Rudolf halála csak a
szörnyű kezdete volt mindennek. 1891-ben meghalt
Andrássy Gróf, ami újabb fájdalmas sebet ejtett Sissy
lelkében
Még abban évnen meghalt szeretett testvére,
Nené is. Regensburgban, a Thurn und Taxis hercegi
kastélyában halt meg szörnyű szenvedések közepette,
Sissy karjaiban. Rövid, de boldog házassága után
csaknem húsz évet élt özvegyen...
Nagyon nehéz, szomorú időszak volt ez Sissy szá-
mára.
Elhatározta most itt a kertben, hogy nekilát dolgoz
ni, de nem versírásba kezd, hanem a Hamletet fordítja
újgörögre, mégpedig úgy, hogy színházban is lehessen
játszani.
Shakespeare Viharjának fordítása professzora sze-
rint jól sikerült, úgyhogy elhatározta, később meg-
próbálkozik a Lear királlyal is. Úgy érezte, ez végre
értelmes és érdekes munka. Az volt az érzése, hogy
valami hasznosat csinál.
Akár Madáchot is lefordíthatnám görögre - gon-
dolta. - Miért ne lehetne magyar költőt előadni görög
színpadon? Ismeretlenül természetesen, mint Hohe-
nembs asszony, a fekete grófnő munkáját... Vajon
Franzl kifogásolná? - Egészen biztos - adta meg saját
magának a választ.
Sissy nagyot sóhajtott. Talán, mondta magában, ez
a reménység is csak álom, mint oly sok minden az éle-
temben. A legszebb dolgok nem vagy csak ritkán vál-
nak valósággá.
De hát Korfu megvalósult, vagy...? Igen, az
Achilleion maga volt a megvalósult álom. És itt, a
földnek ezen a legszebb csücskén akart tovább álmo-
dozni !
Az ebédre hívó gong riasztotta fel. Átment az étke-
zőbe, és udvarhölgyeivel leült az asztalhoz. Igen jó ét-
vággyal evett.
- A friss tengeri levegő teszi, felség - jegyezte meg
Festetics grófnő örömmel.
- És lehet, hogy a nyugalom is hozzájárul - tette
hozzá Majláth Sarolta.
Az élet Korfun nagy nyugalomban telt, így Sissy
idegei láthatóan gyorsan rendbe jöttek. Már a legjobb
úton volt ahhoz, hogy újra magára találjon. Különö-
sebb mélabú nélkül tudott még kedvenc lánya, Mária
Valéria esküvőjére is visszagondolni. Akkor úgy érez-
te, Ferenc Szalvátor elrabolja tőle utolsó megmaradt
kincsét. Az elválás nagyon fájdalmas volt számára, bár
84 I 85
tudta, hogy vejénél nagyon jó kezekten lesz Mária
Valéria.
Az ischli emberek valóságos népünnepélyt rendez-
tek az esküvő alkalmából, zene szólt, és dörögtek az
üdvlövések, mindenkinek nagyon jó kedve volt. A vi-
rágokkal feldíszített esküvői kocsit, amely Sissy ked-
vencét vitte magával, egészen a pályaudvarig elkísérték
nagy éljenzések közepette...
.
És bizony Sissynek mosolyognia kellett, bármeny-
nyire fájt is. Mint már olyan gyakran életében, és mint
ahogyan ezt a bécsi udvarnál meg kellett tanulnia...
Nem szabad többé erre gondolnom - mondta ma-
gában. - Itt vagyok Korfun, kibírtam az esküvőt, és
elmúlt, kész !
2. Viharok
Sissyben néhány hét múlva mégis felébredt a nyugta-
lanság. Úgy tűnt, sehol nem volt képes hosszabb ideig
élvezni a nyugalmat.
- És különben is, túlságosan sokat felszedtem itt -
közölte az egyik reggel, ahogy lelépett a mérlegről. -
Majdnem ötvenhárom kiló vagyok!
- De hát mit számít az egy asszonynál, aki egy méter
hetvenkét centi magas! -mondta erre Festetics grófnő.
- De én nem akarok úgy kinézni, mint egy hordó,
mire visszaérek Bécsbe!
- Felség, ettől biztosan nem kell tartanunk! - mo-
solygott Festetics fejcsóválva.
- Egyébként a mai sétáról lebeszélném felségedet.
Az ég nem nagyon tetszik nekem, olyan, mintha csupa
vékony pókháló vonná be, a kertészek szerint ez itt vi-
hart jelent!
- De hiszen csodálatosan szép nyán nap van-felelte
Sissy csodálkozva.
- Felséged talán mégse induljon neki nagyobb út-
nak.
Természetesen Sissy elindult, de alig egy óra múlva
valóban rettenetes vihar tört ki. Bőrig ázva érkeztek
vissza Majláth Saroltával a kastélyba. Sissy gyorsan a
szobájába ment, átöltözött, megmosakodott. Kint az
Achilleion parkja szinte eltűnt az égből lezúduló ha-
talmas vízmennyiség mögött. Sissy kinézett az abla-
kon, és élvezettel figyelte a természet vad erőinek
tombolását. Legszívesebben kiment volna a teraszra.
Leült a foteljába, és kibámult az ablakon. Az eső hatá-
sára hirtelen megelevenedett benne az emlék, ahogy a
lánya esküvője után újra utazásokba menekült.
Ez a menekülés először Doverba vezette, onnan
Portugáliába, majd tovább Tanger, Oran, Tenez, Al-
gír voltak az utazás következő állomásai. Céltalanul
hajókázott a Földközi-tengeren, Ajaccio, Marseille,
Firenze, Pompeji, Capri és végül Korfu. November
25-én érkezett ide, és keresett itt menedéket.
Ezt a nagy utat egy vitorlás hajón tette meg, amelyet
Angliában béreltek számára. A "Chazalie" nem volt
rossz hajó, de amit ezen az úton meg kellett érnie, olyat
még sem a kapitány, sem a legénység nem tapasztalt.
Valóban nem sok hiányzott ahhoz, hogy a vitorlás a víz
fenekére süllyedjen utasaival, köztük egy bizonyos
Mrs. Nicholsonnal együtt, Sissy ugyanis ezen az ál-
néven utazgatott.
Már a La Manche csatornán elkezdődött. Akkora
vihar lepte meg a hajót, hogy a kapitány megparan-
csolta, forduljanak vissza, és kössenek ki újra Dover-
ben. Egyszerűen nem vállalhatta a felelősséget ekkora
viharban utasai biztonságáért. Úgy tűnt, elszabadult a
86 87
poko,, az egész társaság a fedélzet alá, a kabinokba
menekült, kivéve természetesen Sissyt.
- Szeretném, ha idekötnének az árbochoz - kérte -
nehagy a felcsapó hullámok lesodorjanak a hajóról. Itt
akarok maradni, szeretnék mindent látni és átélni!
Az elemek őrült harca több volt számára, mint hát-
borzongató élvezet. Szerette a természetet, a körülötte
kavargó levegőből, a hullámokból, amelyek újra és újra
végigzúdultak a hajón, és amelyekben csaknem meg-
fulladt, valamiféle balzsamot nyert vérző szívének se-
béné Iterelte figyelmét, vigasztalta, ez enyhítette
szenvedését. A lelkében tomboló vihart a tenger erői-
nek üvöltése nyomta csak el. Egyszerűen jobban lett
tőle. .
A többiek mindezt nem érthették meg. Majláth Sa-
rolta hálásan vetett keresztet, amikor reszkető lábakkal
végre újra a szárazföldre léphetett. Festetics Mária és
Ferenczy Ida kölcsönösen támogatták egymást, amíg
végigmentek a partra vezető hídon, a bárót meg majd-
nem hogy ölben kellett vinni.
Nos, ezek az idők elmízltak. A lelkében tomboló vi-
har lecsendesült. De az, amelyik most az Achilleion
körül tombolt, a pálmák karcsú törzsét szinte a teraszig
hajlította le. A magas agávék csaknem eltűntek a szél
által felkavart porfelhőkben.
Sissy gondolataiban és emlékeiben mélyen elme-
rülve ült az ablaknál. Senki sem zavarta. Ennek a
vészterhes órának egy-egy másodpercére az Achilleion
parkjának pálmái átváltoztak a schönbrunni kert
ezüstfenyőivé. Rudolfnak ott kellett gyermekként
minden reggel gyakorlatoznia, még a leghidegebb tél-
ben sem kímélték meg ettől.
És a kisfiú anyja nem emelhetett sót érte. Ezt a jo-
got egyszerűen megtagadták tőle...
Szerencsére Korfu nem az a hely volt, amely sok
ilyen emléket ébresztett volna benne. Itt, legalábbis
azt remélte, megtalálja majd belső szabadságát.
Ez azonban tévedés volt, amelyet hamarosan fel
kellett ismernie.
Franzl levelei, amelyek szinte naponta érkeztek,
egyre türelmetlenebbek lettek. Gyakran írt a hangula-
tairól, a munkájáról és "barátnéjáról", Schratt Kathi-
ról. Mária Valéria is gyakran írt, és Sissyt lassan el-
fogta a vágy, hogy viszontlássa szeretteit. Korfun las-
san olyan meleg lett, hogy mindenki panaszkodott,
hogy még nyitott ablaknál sem tudnak aludni.
Így hát újra csomagolni kezdtek. A Miramar is
elindult már Triesztből, hogy a császárnét és kis kísé-
retét elhozza a szigetről, és visszavigye Ausztriába.
A bécsi Déli pályaudvaron szokás szerint ott állt az
egész fogadóbizottság, Franzllal az élén. Sissy és Fe-
renc József egyformán örült a viszontlátásnak, beszáll-
tak hintójukba, hogy végighajtsanak a Ringen. Itt volt
hát újra a birodalom fővárosának ezerféle hangja és
zaja. Sissy csukott szemmel hagyta, hogy hasson rá ez
az egészen másféle inger. Most hetekig csak madár-
csicsergést, bogárzümmögést és a tenger lágy hangját
hallotta, elkeveredve a szamárpaták csattogásával és a
szekerek nyikorgásával.
Itt aztán egészen másféle hangokat lehetett hallani.
Lovak patája dübörgött a kövezeten, mindenféle jármű
zaját lehetett hallani, az emberek beszélgettek, kiabál-
tak az utcán, villamos csilingelt, és még az őrségváltás
zenéje is idehallatszott. A távoli házakból zongora-
vagy hegedűszó szűrődött ki. Sissyben az otthonosság
különös érzése áradt szét.
Hirtelen újra örült, hogy itt van. Egy pillanatra azt
gondolta, milyen jó lenne, ha az Achilleion itt állna
valamelyik parkban, de aztán maga is nevetett ezen az
88 89
őrült ötleten. Ugyan minek állna itt a Achilleion, hi-
szen Lainzban ott a Hermész-villa.
Még mindig csukott szemmel figyelt. Már az Ope-
ránál jártak, egyre több "Hoch" és "Éljen" kiáltás
hallatszott.
Sissy kinyitotta a szemét, örült a magyar szavaknak
is.
- Olyan szívesen mennék el egy nagyobb sétára itt
Bécsben - vallotta be Franzlnak. - Persze egészen is-
meretlenül.
- Drága angyalom, így is túl sokat sétálsz már -
mosolygott Franzl. - Szegény Festetics grófnő! Ször-
i
nyű dolgokat mondtak nekem, hogy mennyire megkí-
noztad a sétáiddal! Nopcsa bárónak helyettesről kellett
gondoskodnia - Mikes grófnő lesz az. Ő biztos, hogy
kibírja majd a sétáidat...
- Ó, Franzl, próbálj megérteni! Néha még mindig
annyira kétségbeesett vagyok, mint Rudi halála vagy
kis fecském, Mária Valéria esküvője után, úgyhogy
szükségem van a mozgásra, valamire, ami visszatérít a
valóságba. Nem tudom, hogyan fejezzem ki másként,
de hát nem tudod megérteni, Franzl?
Franzl megértően mosolyogva, gyöngéden nyúlt sze-
retett felesége keze után.
- Azt hiszem, feleslegesen gyötröd magad, angya-
lom. Habár néha én is közel állok a kétségbeeséshez.
- Te szegény! De itt Bécsben most egészen másként
érzek. Most szeretném újra felfedezni a várost, és
megismerni annak, ami: Isten ajándékának.
- Nos, hát akkor menj sétálni - hagyta rá Franzl. -
Mikes Janka nagyon jól kiismeri magát Bécsben, még
Ottakringben is!
Ez pedig nem akármilyen dicséret volt egy grófnő-
ről.
Az új udvarhölgy, aki Sissynél szolgálatra jelentke-
zett, egy kicsit kövérkés volt, de majd kicsattant az
egészségtől, és láthatóan mindenre el volt készülve.
Tökéletesen öltözködött, és az etikettre is nagy súlyt
helyezett, de mindezt csak azért, nehogy kiderüljön, ki
is ő valójában: egy végtelenül jószívű és alapjában véve
egyszerű asszony, akinek ráadásul jól felvágták a nyel-
vét is. Sissy azonnal átlátta, és az első pillanattól fogva
hagyon kedvelték egymást. Valamilyen titkos szövet-
ség volt kettejük között a világ többi egyede ellen, akik
olyan mások voltak, mint ők, de akik között élniük
kellett.
Mikes Janka igazi gyöngyszemnek bizonyult. Nop-
csa báró szabályosan sugárzott, amikor megdicsérték,
hogy ilyen kiváló hölgyet talált a császárné számára.
Mikes grófnőnek azonban meglehetősen kétélű volt ez
a szolgálat, hisz otthona és nagy családja is volt. De
mivel ez a "hivatal" oly magas kitüntetés volt, már csak
azért is beleegyezett, hogy kedves barátnéi elsárgulja-
nak az irigységtől.
Egy napon valóban nekiindultak Sissyvel, elmentek
a bécsi piacra, ahol Mikes Janka bevásárolni készült.
Miután itt jól körülnéztek, átmentek a Művészek Háza
elé, ahol nemrég Fanny Elssler, a néhány éve elhunyt
csodálatos táncosnő szobrát állították fel.
Sissy hozzá volt szokva, hogy körülötte mindig volt
szabad tér, mindenki betartott egy bizonyos tisztelet-
teljes távolságot, amely a biztonságát is szolgálta.
A császárnénak utat volt szokás engedni, mindenki le-
ereszkedett pukedlibe, és kitértek az útjából. Itt azon-
ban, a Károly téren Sissy csak egy ismeretlen hölgy
volt, akinek el kellett tűrnie, hogy mások beleütközze-
nek véletlenül lökdösődve. Akaratlanul is félelem fogta
el.
Két titkosrendőr kísérte, mint mindig, ezek most
egy-egy lépésre jobbra és balra, mint két jégtörő ha-
90 I 91
ladtak előtte. Sissy hálás köszönettel pillantott rájuk:
felismerte őket, és noha máskor gyűlölte, ha követik és
figyelik, most megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Hűha - kapkodott levegő után a gömbölyded Mi-
kes grófnő - ezt már kibírtuk r-alahogy. Csak azt ne
higgye felséged, hogy odaát a Művészek Házánál jobb
lesz a helyzet, mint itt a Naschmarkton!
Ott állt hófehér talapzatán a kecses, törékeny Fanny
Elssler-szobor. Egy kis zöld terület közepén emelke-
dett, amelyet már régen letapostak, egészen a Zenei
Egyesület nagyterme közelében, amely a komoly ene
temploma volt.
Csaknem azt lehetett gondolni, hogy--nem is áll a ta-
lapzaton, hanem lebeg. Az egyik lábát felemelte, térd-
ben behajlította, két karja klasszikus pózban előre- és
hátralendült, fejecskéjét pedig a keskeny nyak folyta-
tásaképpen olyan elragadtatással hajtotta hátrá, hogy
úgy tűnt, rögtön felröppen a nap felé.
- Varázslatosan szép - állapította meg Sissy cso-
dálkozva. - Ki csinálta ezt a szobrot? Ki az alkotój:
ennek a remekműnek?
Egy mellette álló úr meghallotta a kérdést.
- Remekmű? ! - kiáltott fel felháborodva. - Ne ne-
vettessen, asszonyom! Szégyenfolt ez itt, az ilyesmit
be kellene tiltani!
A körülöttük állók azonnal élénken tiltakoztak:
- Tudja mit, uram? Maga nem is ért ehhez! És ha
nem tetszik önnek, akkor ne álljon ide, és ne bámulja a
Fannyt kocsányon lógó szemmel!
- Igaza van, nagyságos asszonyom! Ez valóban re-
mekmű! Ezt akár a Dóm előtt is fel lehetne állítani.
- Dehogy, maga tökfilkó! Inkább az Opera elé való!
- Ugyan, mit ért maga ehhez? Majd a városi taná-
cson eldöntik, hová kerüljön.
- A szemétdombra, oda lenne való...
Sissy megint megijedt egy kicsit.
- Jöjjön - mondta neki Mikes Janka. - Most már
látta, mehetünk...
Sissy nem várta, hogy az indulatok ilyen magasra
csapnak egy szobor körül. Egyrészt örült, hogy a nép
ennyire érdeklődik minden iránt, másrészt azonban
meglehetősen megrémült a kritika, de főleg annak
hangneme miatt.
- Ki alkotta hát? - kérdezte a hazafelé vezető úton
Mikes grófnőtől.
- A szobrász egy dúsgazdag ember, bizonyos
Bringktorff báró. A szobrászat a szenvedélye. Tulaj-
donképpen ez csak egy terv, felség, előtanulmány egy
leendő Fanny Elssler-szoborhoz. Azért állították fel,
hogy megtudják, mit szólnak hozzá az emberek.
- Szobrot Fanny Elsslernek... Tulajdonképpen jó
gondolat. Igazán megérdemelné, csodálatos művész
volt! Akkor most már értem! Most mindenki elmond-
hatja a véleményét a szoborról.
- Igen, de ilyenkor délelőtt mindenféle népség jár
erre, de este, amikor vége van a koncerteknek és a
színházi előadásoknak, egészen másfajta publikum
fordul meg itt. Akkor kellene hallgatnia a vitákat, fel-
ség.
- Meg is világítják a szobrot
- Persze És akkor még sokkal szebb!
Még ezen a napon este tíz óra körül Johannes
Brahms, a nagy zeneköltő lépett ki a Zenei Egyesület
előadóterméből, és az általa vezényelt hangversenytől
küzzadva megállt, mint annyiszor, a szobor előtt. Ez a
lebegő nőalak mágikus erővel vonzotta.
- De gyönyörű! - kiáltott fel újra akaratlanul is.
Hirtelen azt érezte, valaki megragadja a karját.
Mellette egy sűrűn lefátyolozott, feketébe öltözött
asszony állt.
92 1 93
- Bocsásson meg, asszonyom, ismerjük egymást? -
kérdezte megdöbbenve. A hölgy azonban nem felelt,
rögtön eltűnt a tömegben. A mester sosem tudta meg,
hogy a császárné volt az, aki az imént hálásan megszo-
rította a kezét.
Sissy azonban nem hagyta még el a teret, mert az
Elssler-szobor előtt éppen egy férfikórus állt, hogy éj-
jelizenét adjon neki, ezt még meghallgatták.
- Szeretném tudni - mondta hazafelé a fiákerben
Mikes Jankának - hogy ki ez a szobrász, ez a báró,
hogy is hívják?
- Bringktorff, felség.
- Szóval szeretném megismerni. Talán készít ne-
kem valamit Korfura. Nagyon jól el tudnám képzel-
ni...
- Akkor hát felkeressük a műtermében, felség
Döblingben van egy villája, ott él és dolgozik.
Ebben a villában gyakran találkozik a művészek és a
bécsi társaság krémje, és itt született a Fanny Elss-
ler-emlékmű ötlete is. Maga a szobor azonban heves
viták középpontja lett, megoszlottak róla a vélemé-
nyek, meglehetősen viharos volt a fogadtatása.
A szobrot éjszakánként többször bemázolták, szem-
éremből szövetdarabkákkal aggatták tele, vagy egy-
szerűen felöltöztették. .
3. A báró-szobrász
Bringktorff éppen a könyvtárában ült, amikor inasa
egy bizonyos Hohenembs grófnőt és kísérőjét beje-
lentette. A szobrász rábámult a névjegykártyára. Ho-
henembs... Ezt a nevet már hallotta. Ekkor hasított
bele, hogy ki rejtőzik az álnév mögött. Az arisztokrácia
köreiben már régen beszélték elnéző mosoly kíséreté-
ben, hogy ez valószínűleg az egész világ legismertebb
inkognitója.
- Te jó ég, itt a császárné! - rezzent össze, és rémült
pillantást vetett a könyvhalomra, amelynek közepén
ült. És mivel inasa, Johann sem volt túl szorgalmas a
portörlésben, a báró úgy érezte, nem tud most senkit
fogadni, legkevésbé a császárnét. Mit tehetett?...
- Johann, vezesse a hölgyeket a szalonba-utasította
inasát. Berohant a fürdőszobába, kezet mosott, és úgy,
ahogy volt, azon kócosan berobogott a szalonba, ahol
már várta, kegyesen mosolyogva, Hohenembs grófné
és mellette Mikes Janka.
- Grófné... Hölgyeim... - dadogott a szobrász,
mert noha nagyvilági ember volt, azért ez a látogatás
mégiscsak váratlanul érte, sem külsőleg, sem belsőleg
nem volt felkészülve rá.
Mikes grófnő számított erre, és rögtön megnyug-
tatta, mivel azonnal észrevette, hogy a férfi pontosan
tudja, ki rejtőzik a Hohenembs név mögött.
- Csak könnyedén, kedves báró-mosolygott- csak
semmi körülményeskedés. Azért jöttünk, mert mi
ketten - ezzel Sissyre mutatott és magára - el vagyunk
ragadtatva a Fanny-szobortól, és szívesen néznénk
meg más munkáit is.
- Más munkáimat? De hát az igazán semmi, nincs
itt semmi, ami valóban érdekelhetné önöket. Ezenkí-
vül, ahogy tudják, nem adok el semmit.
- Nem ad el semmit? - kérdezte Sissy csodálkozva.
- A báró úr úgy gondolja, nincsen rá szüksége. Igen
jómódú, gyára van, és földbirtoka...
- Nem, nem - szakította félbe Bringktorff - egé-
szen más oka van. Úgy érzem, ha egy szobromat ide-
gen kézre adnám, a saját gyermekemtől kellene meg-
válnom!
Ezzel a kijelentéssel teljesen megnyerte Sissy szívét.
94 95
- Ó, ezt nagyon meg tudom érteni - bólintott egyet-
értően.
- De hát azért megnézhetjük, amit az utóbbi időben
alkotott, nem? - kardoskodott Mikes grófnő, aki nem
örült volna, ha a Hofburgból Döblingbe vezető hosszú
utat teljesen hiába teszik meg.
- Persze, tessék, ha ez a kívánságuk - a báró még
vonakodott egy kicsit. - Előremegyek, és mutatom az
utat, engedelmükkel.
A műterem a földszinten volt. Rengeteg üveg, ren-
geteg fém és egy sor letakart, félig vagy egészen meg-
munkált kőtömb állt benne.
A báró vonakodva vette le a-lepleket, de az alóluk
előbukkanó művek Sissyt őszinte csodálatra indítot-
ták.
- Ön zseni, mester! - foglalta össze uégül a benyo-
másait.
- No de kérem ! - utasította el Bringktorff szerényen
a jelzőt.
- Nem szeretne nekem dolgozni? Van egy házam,
úgy értem, messze innen, egy szigeten - Sissy akadoz-
va kereste a megfelelő szavakat, hogy el ne árulja ma-
gát. Látta, ahogyan a szobrász előbb udvariasan, a-
után egyre nyíltabban mosolygott, és hogy Mikes Janka
szemtelenül vigyorogni kezdett.
- Úgy látom, a báró úr tudja, kicsoda ön, felség -
váltotta meg aztán Sissyt udvarhölgye a nagy zavarból.
- Így igaz. Még a fátyol ellenére is, hiszen a Hohe-
nembs név már meglehetősen ismert - magyarázta
Bringktorff egy kicsit mulatva. - Ami pedig felséged
ajánlatát illeti, rendkívül megtisztelő számomra, de
sajnos elvből nem tudom elfogadni. Én nem olyan
szobrász vagyok, aki mindenféle megbízás alapján
dolgozik. Én magam keresem és választom ki a motí-
vumokat és a modelleket is. Szeretnék...
. . . szabad lenni, nem igaz? És független? - kér-
dezte Sissy megértően.
- Így igaz, felség - adott neki igazat a szobrász.
Sissy bólintott:
- Akkor nagyon jól becsültem fel önt - állapította
meg - már amikor a Fanny Elssler-szobrot láttam. És
ráadásul őszintén örülök, mert úgy érzem, nekünk
kettőnknek hasonló a gondolkodásunk.
- Igen, ezt én is így érzem - válaszolta a báró.
- Az Achilleion, hiszen erről beszéltem az előbb,
sokkal több, mint egy ház. Maga a megvalósult eszme.
Vagyis jobban mondva, egyelőre csak egy elképzelés,
egy álom, amely lassan, de határozottan alakot ölt.
Meg kell hogy nézze, meghívom Korfura. És akkor
talán önben is felébred a kívánság, hogy alkosson va-
lamit Korfu számára.
- Az meglehet - felelte a szobrász vonakodva. -
Csakhogy én soha nem adok el. Márpedig felségednek
ajándékot felajánlani szinte teljességgel lehetetlen...
- Hogyhogy? - kérdezte a mindig gyakorlatiasan
gondolkodó Mikes grófnő. - Ajándékozza hát Hohe-
nembs grófnőnek, és ne a császárnénak. Hiszen önhöz
a grófné jött el, nem igaz? És egy báró és a grófné kö-
zött már nem olyan nagy a rangbéli különbség.
- Ugye, eljön velem Korfura? - sürgette Sissy. -
Legkésőbb ősszel odautazom!
- Addig még jó sok időnk van - állapította meg Mi-
kes Janka, amikor a báró tétovázását látta. - Hiszen
nem kell itt most rögtön dönteni. Természetesen, báró
úr, ön őfelsége vendége lenne, vagyis hogy Hohe-
nembs grófnőé, akarom mondani.
Janka nagyot sóhajtott. Gyűlölte az inkognitókat,
mert amit csak lehetett, mindent összekayart ilyenkor.
A szobrász tűnődve nézte Sissyt. Csak karcsú alakját
láthatta, arcát elfedte a fátyol. De azért a férfi tudta,
96 97
milyen ez az arc, vagy legalábbis hogy milyen volt, hisz
számtalan kép és néhány fénykép is készült róla.
Így aztán sokkal fiatalabbnak képzelte maga elé,
mint amennyi a valóságban volt. Bájos, gyönyörű já-
rása, még mindig kislányos alakja egyetlen csudás
képpé olvadtak lelki szemei előtt, és ez ihletet adott
neki.
- Akkor hallunk majd egymásról, igaz? - búcsúzott
el Sissy. Mikes grófnő pedig bizalmasan odasúgta a
bárónak:
- Ön szerencsés ember!
Alighogy a hölgyek beszálltak a hintójukba, a mester
máris felhúzta munkáskabátját.
- Nausikaa - mormogta közben. - Ő maga Nausi-
kaa. . . És ebben a formában találja meg majd helyét az
Achilleionban!
A két hölgy hazafelé természetesen a báróról be-
szélgetett. Sissy rendkívül okos, művelt és finom ér-
zésű férfinak ismerte meg, óriási tehetségnek találta.
Aztán a szoborról beszéltek.
- Azt hiszem, a bécsieket hagyni kell, majdcsak ki-
derül az akaratuk. A probléma magától meg fog ol-
dodni. Vagy lesz Elssler-szobor, vagy nem - ez volt
Mikes Janka véleménye.
- Valóban olyan merésznek találja a szobrot, gróf
nő?
- Felség, ez ízlés kérdése. A tisztának minden tiszta,
ahogy mondják. Azonkívül szerintem sok múlik a
modellen is! Képzelje csak el felséged, ha a báró az én
szobromat állította volna fel a talapzatra a Művészet
Háza előtt. Nos, azt hiszem, azt nem köszönték volna
meg a bécsiek!
Sissy szívből nevetett az ötleten. Ekkor kintről kiál-
tozást hallottak. Diákok röpcédulákat osztogattak.
Mikes grófnő kinyúlt egyért.
98
EL EZZEL A SZÉGYENFOLTTAL, EL EZZEL
A GYALÁZATTAL! A REND, AZ ERKÖLCS,
A JOG HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT HARCOLJATOK
EGYÜTT A NEMZETI ÉRZÉSŰ NÉMETEKKEL!
- olvasta fel fejcsóválva. - Ez az Elssler-emlékmű ellen
íródott - mondta Mikes Janka.
- Hogyhogy? Egy szóval sem említi.
- Nem? Nos én úgy gondolom, hogy igen. Szerin-
tem másról sincs szó benne - mondta a grófnő komo-
lyan. - Biztosan valamilyen tüntetés lesz majd, meg-
látja felséged!
- De hát ez tényleg becstelenség lenne, grófnő!
- Ó, ezeket nem érdekli sem a báró, sem Elssler
Fanny. Nem akarnak mást, mint ezzel az ürüggyel va-
lami jó kis kavarodást csinálni. Minden ürügy jó nekik
erre, és sajnos minden eszköz is megfelel. Azt hiszem,
energikusabban kellene közbelépni!
- Én nem foglalkozom a politikával, ezt tudja,
grófnő.
- Pedig jól tenné. Végül is felséged a császárné!
A két szélsőség egyet akar, és a szobor az ő malmukra
hajtja a vizet. Majd meglátja felséged!
Az esti előadás végén, röviddel éjfél előtt egy csapat
kislány állt meg Fanny Elssler szobra előtt, akik a ba-
lettelőadásról jöttek. Ekkor a szobor még a helyén volt.
Éjfélkor kikapcsolták a világítást, a Művészek Házának
portása nem látott és nem hallott semmit abból, ami
odakint történt ezután, vagy legalábbis nem akart róla
tudni.
Másnap reggel a talapzat üresen állt. A szobrot ma-
gát később megtalálták darabokra törve a Duna egyik
mellékágának medrében. A szégyenfolt tehát eltűnt.
A probléma megoldódott, ahogyan Mikes Janka előre
látta.
A szobor ledöntésének híre futótűzként terjedt a
99
városban. Sissy is meghallotta, épp amikor indulni
akart á Hermész-villába.
- Szegény báró - mondta felháborodva. - Ezt a
csodálatos remekművet tönkretenni! Vandálok ezek!
Még azon a délelőttön összeült a Művészek Házának
vezetése. Bringktorff is megjelent, és jéghideg, rezze-
néstelen arccal vette tudomásul a történtekről szóló
jelentést.
- Három évig dolgoztam rajta - mondta sötét te-
kintettel - és egyetlen éjszakán összetörték.. .
Nem kért semmiféle kártalanítást, csak annyit
mondott, hogy valószínűleg egy időre elutazik. Ezt
mindenki megértette, és mindenki együtt is érzett a
művésszel. Sissy szeretett volna beszélni a báróval, de
megtudta, hogy a döblingi villa ablakai már el vannak
függönyözve, a báró állítólag a birtokára utazott.
- Vajon mit gondol, vajon mit érezhet? - kérdezte
felháborodva. - Micsoda rettenetes szégyen ez Bécs
lakosságára nézve!
Franzllal éppen együtt reggeliztek, és megbeszélték
a történteket.
- Szerintem politikai oka volt - mondta Franzl épp-
úgy, mint Mikes Janka. - A legjobb, ha nem avatko-
zunk bele. A báró is elég okos volt, hogy felismerje, mi
áll a háttérben. Nem hiszem, hogy úgy érezné, szemé-
lyében támadja ez a vandál cselekedet - csak kárba ve-
szett a sok munka.
- És a Művészek Háza kárpótolja majd?
Franzl megrázta a fejét.
- Ugyan mivel kárpótolná? A művet magát nem
tudják semmivel helyettesíteni. A férfinak elég pénze
van, anyagi kártérítésre nincs szüksége. Amennyire
tudom, maga is elutasította, hogy kárpótolják.
- Ezt nagyon nemes cselekedetnek találom.
- Valóban az. Ha visszajött a pihenőjéről, kihallga-
tásra kérettetem. Még azt is el tudom képzelni, hogy a
báróból gróf lesz...
- Ez lenne a te válaszod erre a szégyenteljes do-
logra?
Franzl némán bólintott. Ekkor Sissy fölállt, és szó
nélkül megcsókolta.
Akiről azonban annyit beszéltek, nem is hagyta el
Bécset. Az Elssler-szobor már a múlt volt számára,
most valósággal alkotói lázban égett, éjjel-nappal egy
új szobron dolgozott, amelyet bizonyos Hohenembs
grófnő látogatása inspirált...
Műterme a kicsi, sűrűn beültetett kertre nézett,
kintről, az utcáról nem lehetett látni. Inasa, Johann
pedig hallgatott, mint a sír. Így keletkezett a Nausi-
kaa... .
A császári házaspár néhány napot Gasteinban töl-
tött. Ferenc Józsefnek azonban korábban haza kellett
indulnia Bécsbe, hívta a kötelesség.
Hamarosan Lichtenegg kastélyából érkezett levél,
amely Sissyben örömöt és ijedséget váltott ki egy-
szerre.
- Mária Valéria babát vár! - közölte rögtön udvar-
hölgyeivel. - Kisbabát! Vajon tudja-e már a császár is?
Mária Valéria persze az apjának is írt. Bécsben és
Bad-Gasteinban egyforma nagy volt az izgalom az
örömteli hír hallatán. Sissy tehát újra nagymama lesz.
Kedvenc gyermeke, az oly nagyon szeretett Mária
Valéria anyai örömök elé néz. - Vajon fiú lesz-e
vagy kislány?
A leendő anyák és nagymamák ősrégi kérdése ter-
mészetesen Sissyt is foglalkoztatta, és valóságos név-
katalógust állított össze, hogy mit javasolna a szüle-
tendő kisgyermeknek. Szerencsekívánataival és ezer
apró jó tanáccsal küldte el az egészet Lichteneggbe.
Sissynek nem volt kedve tovább Bad-Gasteinban
100 I 101
maradni, szeretett volna már Possenhofenben, Ludo-
vika mamánál lenni, hadd örüljön ő is a jó hírnek.
Amikor odaérkezett és meglátta az öreg kastélyt,
amelyben a világra jött és ahol gyermekkorát töltötte,
hirtelen nagyon nehéz lett a szíve. És amikor anyja ki-
lépett a házból, hogy leányát átölelje, valósággal meg-
ijedt. Nagy fáradságába került, hogy titkolja a meg-
döbbenését. Ludövika bajor hercegné igazi matróna
lett. Már nem járt olyan határozottan és céltudatosan,
mint valaha, amikor még teli volt vállalkozókedvvel,
életerővel. Botra támaszkódva botorkált ki a kapun,
haja hófehér volt, ráncos arca betegesen sápadt.
- Mama!
- Sissy! Kedves kicsi Sissym!
Anya és lánya szorosan átölelte egymást. Sissy ön-
tudatlanul apját kereste a szemével, de hiszen ő már
nem él!
Bizony, Possenhofen és lakói felett sem múlt el az
idő nyomtalanul. A személyzetben is sok új arc volt, és
Ludovika mama panaszkodott, hogy mennyire hiányzik
a férje, és hogy ő nem képes elvezetni ezt a nagy házat.
- Már nem vagyok a legfiatalabb, az emberpk azt
csinálnak, amit akarnak!
- Nos, majd én utánanézek itt mindennek! Körmé-
re nézek az embereidnek - ígérte meg Sissy. - Kép-
zeld, mama, Lichteneggből jó hírünk van. Néhány
hónap múlva újabb dédunokát tarthatsz a karodban!
Ludovika mama bágyadtan mosolygott.
- Vajon megérem-e még, Sissym?
- Miért is ne? Fogadok, hogy mindannyiunkat túl-
élsz!
- Isten ments! - tiltakozott Ludovika. - Az öregsé-
get épp elég nehéz elviselni, gyermekem. De nagyon
örülök a hírnek. Sokat fogok, még többet, mint eddig,
Mária Valériára gondolni, és ha a jó Isten megadja ne-
kem még azt a boldogságot, hogy egy nap a kicsit a ka-
romon tarthatom majd...
Könnyekben tört ki, alig lehetett megnyugtatni.
A következő napokban sem volt jobb a helyzet, noha
Sissy mindent megpróbált, hogy felvidítsa anyjáf.
Még a kastély gazdaságát is egy kicsit rendbe hozta.
Szomorúan, anyja miatt aggódva hagyta ott a kas-
télyt és utazott tovább. Úgy gondolta, anyja nagyon
beteg lehet, de Sissy erre vonatkozó óvatos kérdéseire
csak fejrázással válaszolt Ludovika mama. Itt talán
csak Franzl tudna segíteni. Szívesen küldte volna el a
császár saját orvosát Possenhofenbe, csakhogy ehhez a
hercegné beleegyezése is kellett, ő azonban elutasította
a javaslatot. Azt állította, a panaszai csak a korával
függnek össze.
Bécsbe hazaérkezve az udvarhölgyek már megkezd-
ték az előkészületeket hogy nemsokára indulhassanak
Korfura. Sissy csak erre gondolt, az Achilleion von-
zotta és várta. Előre örült, hogy ott lehet.
Ekkor kapta titkárságától a hírt, hogy Bringktorff
báró az iránt érdeklődött, hogy a császárné mikor ér-
kezik vissza Bécsbe.
- Bringktorff! - kiáltott fel, és rögtön megbízta
Festetics Máriát, hogy beszéljen meg egy időpontot,
amikor kilátogathatnak a báróhoz.
- Ha ő maga nem jelentkezett volna, most én pró-
bálnám meg, hogy elérjük - magyarázta Sissy a gróf
nőnek. Ugyanis meghívtam az Achilleionba. Talán
most cögtön velünk is tudna utazni.
- Azt mondják, a báró maga sem volt Bécsben egy
fél évig - mondta Festetics Mária. - És csak rövid ideje
bukkant fel újra a városban.
- Ez érdekes - állapította meg Sissy. - Kérem, Má-
ria, vegye fel vele a kapcsolatot, amilyen gyorsan csak
lehet.
102 103
- Igenis, felséges asszony, rögtön intézkedem.
Még aznap este hírt kaptak Döblingből. A báró leg-
alázatosabban kéri, hogy a császárné látogatná meg őt
műtermében, valami különleges meglepetése van a
számára.
Megbeszélték, hogy mikor lenne alkalmas, és már
másnap délután, teaidőben Sissy kikocsizott Döbling-
be Majláth Saroltával és Mikes Jankával.
- Felséged különlegesen megtisztel és nagy örömet
szerez, hogy eljött... Megkérhetem, hogy lépjen bel-
jebb? - a báró mély meghajlással üdvözölte vendégét.
- Kedves báró, nem látszik nagyon pihentnek - ál-
lapította meg Sissy, miután Bringktorff arcába nézett,
amely sápadt volt és beesettnek tűnt. - Csak nem volt
beteg? Azt hallottam, vidékre utazott, talán kúrálta
magát?
A báró csibészesen elmosolyodott.
- Felséged igen boldoggá tesz, hogy ennyire törődik
a hogylétemmel, de rosszul tájékoztatták felségedet, el
sem hagytam Bécset. Felséged utolsó látogatása óta ki
sem tettem a lábamat, éjjel-nappal a műtermemben
voltam, valóságos alkotói láz vett rajtam erőt. Most
végre készen van a mű...
- Hogyan? - csodálkozott Sissy. - Ön dolgozott?
- Így igaz. Most pedig művem felséged ítéletére
vár.
Ekkor léptek be a műterembe. Villanykörték világí-
tották meg a termet. Az egyik talapzaton egy még lep-
lekkel borított szobor körvonalai látszottak.
Valóban ünnepélyes pillanat volt - ezt mindannyian
így érezték - amikor a mester lerántotta a leplet és
megláthatták a szobrot: Nausikaát, a szüzet, aki ki-
mentette Odüsszeuszt a tenger hullámaiból, és aki cse-
rében foglyul ejtette a szívét.
Megilletődötten álltak, csak bámulták a szobrot.
Olyan volt, mintha a talapzaton ülő nőalak élne.
A fátyol, amely alakját körülölelte, a lábainál csapkodó
hullámokban folytatódott, a láthatatlan Odüsszeusz-
nak dobta éppen el.
- Csodálatos - suttogta Sissy. - Isten vezette a ke-
zét, amikor alkotta!
- Inkább felséged - mondta a szobrász, és tűnődve
nézte Sissyt.
- Valóban, felség, a szobor nagyon hasonlít önre! -
kiáltott fel Sarolta. - Egészen egyértelmű a hasonla-
tosság!
- Elfogadja az ajándékomat, felség? A kastély szá-
mára, ahol az ön álmai lakoznak?
- De hiszen ezt nem tehetem-mondta Sissy mélyen
megindulva.
- Márpedig eladni nem tudom - figyelmeztette a
báró. - Felséged ismeri az elveimet.
- Ön valóban kemény dió, Bringktorff báró - só-
hajtott egy nagyot Sissy. - Nos, rendben, elfogadom,
és már tudom is, hol fogom felállítani Nausikaát! Hi-
szen ez hihetetlen! Nagyon nagy örömöt szerzett ne-
kem, és remélem, hogy jóságát azzal fogja megtetézni,
hogy elkísér bennürlket Korfura. Akkor személyesen
is meggyőződhet róla, hogy ez a csodálatosan szép mű
méltó helyet kap majd.
Bringktorff maga is meghatódott, és beleegyezett,
hogy elmenjen velük az Achilleionba.
Sissy valóban rendkívül boldog volt az ajándékával,
de hát természetesen nem fogadhatta el anélkül, hogy ő
ne adott volna valamit a bárónak. És ez bizony nem
volt könnyű dolog. A szobor bizonyára egész vagyont
ért, de ennél sokkal többet számított az az őszinte tisz-
telet, amely a báróból Sissy felé áradt, és amely a Nau-
sikaa megalkotására ösztönözte. Igazán személyes
104 105
ajándék volt, és éppen ezért érintette oly mélyen
Sissyt.
Sissy végül is kitalálta, mi legyen az: Bringktorff
báró egy bőrből készült kis szekrénykét kapott,
amynek 23 kis fiókjában egy-egy drága antik kámea
rejtőzött. Ezt a gyűjteményt Sissy maga állította össze,
több éven keresztül gyűjtögette a darabokat. Valóban
drága ajándék volt, igazán méltó a császárnéhoz, és
Bringktorff Prtékelni is tudta.
De majdnem még ennél is jobban örült a meghí-
vásnak a császárhoz, aki magánkihallgatáson fogad-
ta, amelyen Sissy is részt vett. Kötetlen, nagyon
kellemes beszélgetés alakult ki közöttük. Olyan em-
berek ültek itt együtt, akik becsülték és megértették
egymást.
- Rendkívül jó benyomást tett rám - közölte Franzl
Sissyvel az esti közös vacsora során. - És igen bölcsek a
nézetei is. Jó lenne, ha még sok ilyen okos és tehetséges
emberünk lenne.
- Nagyon örülök, Franzl, hogy a bárót illetően
azonos a véleményünk. El fog most kísérni Korfura
is.
- Igen, tudom. Irigylem őt. Jó lenne, ha én is ve-
letek utazhatnék! Attól tartok, már sosem fogom látm
álmaid kastélyát!
- Egészen biztosan fogod látni, Franzl! És addigra
minden készen lesz.
- Jó, jó! És hová fogod állítani ezt a Nausikaát?
- Nem találod ki?
- Nem, kedvesem.
- Akkor megmondom neked! A Nausikaá az achil-
leionbeli hálószobámban lesz...
4. A láthatatlan lánc
A nap éppen felkelt a magaslat mögött, amelyen az
Achilleion emelkedett büszkén az ég felé a gomolygó,
lassan felszálló reggeli ködből. Ott volt hát, messze a
tenger fölé magasodva az álmok kastélya, lent a parton
a kis kikötő és a sok lépcső, amely felvezetett a házhoz.
Mindannyian a fedélzeten álltak, mialatt a hajó
horgonyt vetett: Sissy, a szobrász, Nopcsa báró, a négy
grófné és még a kis görög tanár is. Szomjas szemmel
itták a kastély látványát. A hajnali napban aranyként
ragyogott.
- Megérkeztirnk - sóhajtott Sissy. - Ott fent, ott
láthatjátok az én Achilleionomat!
- Akkor hát a szépséges Nausikaá előjöhet a raktár-
ból - tette hozzá nevetve Bringktorff. - Ezt a viharos
tengeri utat ő ott aludta át. Néha már attól féltem, a
tenger fenekén lesz felállítva!
- A Miramarral már sokkal rosszabb időjárást is
megértünk - mondta Sissy. - Igaz, hölgyeim?
A válasz csak egy általános nagy sóhaj volt.
- Szükségünk lesz néhány emberre, amíg itt fel-
visszük a szobrot - jegyezte meg Bringktorff.
- Majd a nagy kikötőből vitetjük fel, ezt a lépcsőt itt
csak mi használjuk. Ez az én magánkikötőm. Innen
egyenesen a kastélyba érkezünk - magyarázta Sissy.
Bringktorff és Krisztomanosz, a kis görög először
csodálhatta meg az Achilleiont. Krisztomanosz el volt
ragadtatva, minden saroknál újra lelkesen felkiáltott,
mindent megdicsért, Bringktorff viszont hallgatagon
lépdelt végig a termeken, és nem szólt semmit.
Sissy azonban türelmetlenül várta már ennek a
rendkívül jó ízlésű művésznek a véleményét.
- Ön nem szól egy szót sem? Hát hogy tetszik? -
kérdezte meg végül.
106 I 107
- Rendkívül eredetinek találom - felelte a szobrász
kitérően.
- Eredetinek? És nem szépnek?
- Ó, felség, ez a kis földdarab, amelyet ön kiválasz-
tott, valóban párját ritkítja. A ház pedig... nos, a ház-
ban megpróbálták a klasszikust a modernnel egyesíte-
ni, ezpedig rendkívül nehéz feladat, úgy gondolom.
Nem lehetett nem meghallani, mi akart ezzel mon-
dani.
- Szóval nem tetszik? - kérdezte Sissy mélyen csa-
lódva.
- Nem erről van szó, felség, és nem is ez a fontos -
mondta a szobrász őszintén. - Önnek kell tetszenie,
hiszen ön fog benne lakni.
Nem akarta semmiképpen megbántani Sissyt, hi-
szen látta, mennyire elszomorodik, és ez igazán fájt
neki.
- Nézze csak felséged Krisztomanoszt, ő valósággal
odavan örömében, egyik ámulatból a másikba esik.
A kis angyalfigurák... a színes üvegek...
És akkor megérkezett Nausikaá. Bevitték oda, ahová
Sissy szánta, a hálószobájába. Nausikaá előkelő hall-
gatással vette mindezt tudomásul, és bizony idegen
testként hatott e falak között. Most aztán Sissy sem
szólt egy szót sem.
Amikor Búkovich jelentette, hogy a kastély tulaj-
donképpen készen van, már nincsen semmi tennivaló,
kivéve néhány apróságot a parkban és a szobrok felál-
lítását, mint például a Heine-emlékművet - akkor na-
gyon megdicsérte. Bukovich, aki önfeláldozóan dol-
gozott azon, hogy Warsberg úr munkáját befejezze és
tökéletessé tegye, valóban megszolgálta a dicséretet, a
köszönetet és a kitüntetéseket. Nem az ő hibája volt,
hogy a Nausikaá nem illett oda...
Sissy megállt a szobor előtt, és mindenki mást ki-
küldött a szobából. Ez az előkelő alkotás a maga egy-
szerűségében tökéletes volt. A szoba pedig a sok álan-
tik díszével nagyon rossz keretet adott hozzá.
- Mi lenne - gondolkodott Sissy hangosan-.ha lent
a tengerparton állíttatnám fel, ahová tulajdonképpen
való?
Bizony könnyen lehet, hogy ez a szobor a termé-
szettel sokkal jobban harmonizált volna, azzal a ter-
mészettel, amelyet emberkéz nem tehet tökéletesebbé.
Az alkotás hevében Sissy sok mindenre nem figyelt,
vagy ha észre is vett egy-egy hibát, a félkész állapot
számlájára írta, meg volt győződve arról, hogy majd az
összbenyomás tökéletes lesz. Most hát elkészült az
Achilleion, de csak a kis görög, Krisztomanosz lelke-
sedett érte.
Később Sissy kisétált a szobrásszal a kertbe, amely
ebben az évszakban telis-tele volt csodálatos virágok-
kal, most, amikor Bécsben a zavaros hólé csöpög az
ereszekről... Sissy további terveiről beszélt a művész-
nek, megmutatta neki, hol áll majd Rudolf szobra.
- Hogyan tudna segíteni nekem? - sürgette a szob-
rászt, amikor észrevette kételyeit.
- Talán lehetséges lenne. ..
- Igen, mester, igen, tegye meg, kérem... -és gon-
dolatban hozzáfűzte: Kérem, mentse meg az Achilleio-
nomat!
Bringktorff borzasztóan sajnálta Sissyt, de túlságo-
san tisztelte és becsülte ahhoz, hogy most hazudjon
neki. És saját magát is becsülte annyira, hogy ne hazu-
dozzon. Egyszerűen kötelessége volt az igazságot
mondani.
Az, hogy a Nausikaá sehogyan sem illett a hálószo-
bába, azon múlott, hogy a terem architektúrája nagyon
rosszul sikerült, és hogy a díszítés csak álantik volt,
mint ahogyan egyáltalán az egész házban nagyon sok
108 109
minden álságos volt, nem valódi. Tulajdonképpen ő
maga, a császárné is éppolyan kevéssé illett ide, mint a
Nausikaája.
Talán ha ez a hely megmaradt volna annak a darab
érintetlen természetnek, ahogy annak idején rátalált.
De hát most már az emberi agy és az emberi kezek jól
elbántak vele...
Ez volt a szobrász őszinte véleménye, amit ugyan
nem mondott ki, de Sissy nagyon is jól felfogta az uta-
lásokat, az apró kis jelzéseket. Megértette, és nagyon
lehangolt és kedvetlen lett.
Elhagyta az épületet, és Festetics Mária társaságá-
ban elindult egy kis sétára.
Az országúton mentek, és már messziről hallották
egy csomó ember vidám beszélgetését és nevetését,
akik nyilvánvalóan az Achilleion felé igyekeztek, és
akik megpillantva a császárnét, tiszteletteljesen utat
engedtek neki. Az asszonyok kicsit ügyetlen puked-
likba ereszkedtek le, a férfiak lekapták fejükről szalon-
nás, piszkos kalapjukat, vagy meghajoltak.
Igavonó állatok, öszvérek egész sora jött, hátukon
borostömlőkkel és zsákokkal, amelyek tartalmát a
durva lenszöveten át nem lehetett kitalálni, vonultak
egyre felfelé a hegyre.
- Mi készül itt? - kérdezte Sissy.
Festetics grófnő vállat vont.
- Azt hiszem, meg akarják ünnepelni, hogy a kastély
készen áll, felség.
- De hát ki hívta meg ezeket az embereket?
- Talán Bukovich úr, talán a báró, én nem tudom,
felség. Az is lehet, hogy csak úgy maguktól jönnek, bi-
zonyára szokás itt, hogy a hasonló nagy eseményeket
megünneplik. Nézze csak, mennyire örülnek, milyen
kedvesek és barátságosak!
- Igen, igen, de hát egy ünnepséget rendezni?
A tudtomon kívül? Nos, jó, nem akarom ezeknek az
embereknek az örömét elrontani...
- Akkor pedig nemsokára vissza kell fordulnunk,
felség.
- Igen, persze. De most látom csak, hogy ismerek
néhányat közülük. Ők is az építkezésen dolgoztak, és
most az egész családjukat magukkal hozták!
- Akkor pedig felséged ma este bizonyára nem ússza
meg az ünneplést. Hiszen ez felséged háza, felséged új
otthona. Ön az Achilleion úrnője!
- Hát igen, az vagyok - sóhajtótta Sissy.
Festetics Mária jól hallotta a válasz fájdalmas mel-
lékzöngéjét, csakhogy nem tudta az okát, nem is sejt-
hette. Egyszerűgn a császárné gyakori hangulatválto-
zásait okolta miattuk.
Valóban csak egy igen rövid kis séta volt, és mire
hazaértek, a park telis-tele volt emberrel, akik kénye-
lembe helyezték magukat a pázsiton, helyenként még
tüzet is gyújtottak.
Sissy valósággal kétségbeesett, és a báró is csak a
kezét tördelte.
- Egyszerűen nem hajlandók elmenni. Nem lehet
őket elűzni! Mit tegyek hát? Egy szót sem értek a be-
szédükből, és még arra is rákényszerítettek, hogy az
egyik tömlőből bort igyak, felség, és valamelyikük
közben barátságosan ugyan, de úgy hátba vágott, hogy
majd megfulladtam.
- Szegény báró! És hová tűnt Bukovich?
- Ő a ludas az egész dologban, azt az embert egy-
szerűen sehol sem lehet megtalálni!
Sissy mégiscsak megtalálta. Az idők során az osztrák
tengerésztiszt és nemes férfiú szinte az építők közül
valóvá vált:
- Felség - fogadta Sissyt csillogó szemmel, látni le-
hetett rajta, hogy egy kicsit sok görög bort ivott- fel-
110 I 111
ség, ezt az ünnepséget az Achilleion építtetőjének
tiszteletére adjuk. Felségednek meg kell ezt értenie, itt
ez a szokás, és ezek a jó emberek itt valóban meg is ér-
demlik. Magától szerveződött, amikor felséged meg-
érkezett. Kérem, értse meg, nem lehetett megakadá-
lyozni, de nem is akartam!
A görögök azt hitték, hogy ez ünnepi beszéd vagy
pohárköszöntő volt, erre nagy örömmel megtapsolták.
Zene csendült fel, és a görög táncok ritmusa magával
ragadott mindenkit.
Mielőtt Sissy felelhetett volna, azon vette észre ma-
gát, hogy bevonják a körtáncba. Nemsokára azonban
kivált a körből, amikor felcsendült az énekszó: egy
csodálatosan tiszta hang énekelt egy pásztordalt a
pánsíp vágyakozó hangjai mellett. Magasan az álmok
kastélya fölött világított a hold.
- Felség, egy távirat! Távirata jött...
Egy szolga kereste Sissyt, majd átadta neki a papír-
lapot. A fáklyák fényében Sissy alig bírta kiolvasni a
betűket, de végül sikerült:
A BAJOR HERCEGNÉ SÚLYOSAN MEGBETEGE-
DETT.
Az utolsó napok és órák kábulatában Sissy nem is
gondolt Possenhofenre, anyjára. És Lichteneggre
sem... Vajon hogy van Mária Valéria? Legalább ő
rendben van-e?
A parkban az emberek tovább táncoltak. Tűz lobo-
gott az ég felé, fényében az álmok kastélya egészen kí-
sérteties megvilágításba került. Sissy bement a házba,
végigsétált a termeken, és a hideg pompa közepette
egészen elveszettnek érezte magát.
A teraszon a népünnepély valóságos bacchanáliává
változott. A báró és az udvarhölgyek a terasz szélén áll-
tak elkülönülve, és figyelték, mi történik. Bringktorff
is ott állt mellettük. Egészen úgy tűnt, mintha az ová-
ció nekik szólna. Egy pillanatra Sissy kísértést érzett,
hogy odalépjen melléjük, de azután inkább távozott a
házból az egyik oldalsó kijáraton.
Magányra vágyott, és a déli éjszaka csendjére, ahol a
csillagok oly mélyen vannak, oly közel, hogy az ember
azt hiheti, el lehet érni őket. De hát mindig is elérhe-
tetlenek lesznek! Talán azt hitte, ő felnyúlhat értük és
lehozhat egyet?
Amikor legutóbb Possenhofenben volt, már sejtette,
még ha nem is vallotta be magának: anyja halálos beteg
és ezekben a percekben talán már halálos ágyán fek-
szik. A lichteneggi kastélyban pedig egy új kis élet
igyekszik a világra jönni. Bécsben, a Burgban, egy
magányos férfi dolgozik fáradhatatlanul népe javára,
és ő nincs ott mellette, pedig ez lenne a feladata és kö-
telessége...
Kifele sétált közben a parkból. A kertkapu tágra
nyitott kovácsoltvas szárnyai mellett, a kőből készült
kerékvetőn egy öreg kecskepásztor ült. Két kecskéje
oldalt, a bejárat mellett legelte a füvet. A férfi a távoli
muzsikát hallgatta, de láthatóan nem kívánt a parkba
belépni és az ünnepségen részt venni. Nem kívánt en-
ni, és nem kívánkozott az emberek közé, noha a kapu
változatlanul tárva-nyitva állt, és még szállingóztak,
érkeztek az emberek.
Sissy az anyanyelvén szólította meg a férfit:
- Nem akarsz a többiekkel ünnepelni, öreg? Van
hús, hal, juhsajt és bor!
A pásztor tágra nyílt szemmel nézett rá, azt kutatta
tekintetével, vajon ki lehet. De a csillagfényben csak
alakjának körvonalait láthatta. .
- És te, leányom? - tette fel a kérdését.
- Nekem most nincsen kedvem hozzá.
- Nekem sincsen, lányom. Megvan mindenem,
112 j 113
amire szükségem van. Inkább ülök itt, és gondolko-
dom. .
- Miről?
- A gazdag idegen királynőről, aki ezt a kastélyt
építtette itt. Sajnálom őt.
- Sajnálod? - csodálkozott Sissy. - De hiszen min-
denhol irigylik.
- Az lehet, de én szánom. Ez a kastély olyan, mint
egy lánc, amelynek végén kőszikla van. A királynő le-
láncolta saját magát. Pedig azt mondják, szereti a sza-
badságot, hogy a régi mondák istennőihez hasonlítha-
tó, és mégis vasra verte saját magát, ehhez a sziklához
bilincselte lábát, már nem tud többé repülni, mint va-
laha az istenek fia. Rabbá teszi ez a kastély és minden
pompája. Ugyan miért irigyelném?
Sissy lekucorodott mell Az öreg férfi, akinek iz-
zadság- és erős dohányszaga volt, igazi bölcsnek tűnt
előtte.
- Nem értheted meg őt válaszolta neki. - Ez a kas-
tély volt minden álmának célja...
- Az álmoknak nincsenek céljaik, asszony. Talán azt
gondolod, vagy úgy érted, hogy a boldogságot keresi?
A boldogság azonban mindig máshol van. Mindig a
következő völgyben, abban, amelyik még előttünk
van, vagy a következő hegyen, vagy amögött. Most,
hogy a kastély elkészült, rá fog ébredni, rá kell ébred-
nie, hogy itt sem találja meg. Csak addig volt itt a bol-
dogsága, amíg a kastély csak vágyálom volt, és ahogy a
falak növekedtek, úgy tűnt el innen lassan.
Csend telepedett közéjük. Sissy mélyen a gondola-
taiba merült. Az öreg is magába mélyedve guggolt;
mintha belső hangra próbálna figyelmezni.
- A boldogság - hallotta Sissy hirtelen újra a szavait
- sehol sincsen, és mindenütt van. Vagy megtaláljuk
saját magunkban, vagy soha, sehol.
- Azt hiszed?...
- A boldogság nem hely, hanem állapot. A szí-
vünkben kell neki helyet csinálnunk, lányom. Akkor
ott megtelepszik, és akárhol is vagy, itt vagy máshol,
már mindegy. Egy ház azonban, amely kőből épült,
tulajdonképpen aranyból készült lánc, béklyóval. Ah-
hoz, hogy boldogságot érezzünk, nincs szükségünk
ilyen dolgokra...
Sissy ennek a különös, elvarázsolt éjszakának a bi-
zonytalan fényében meglátta, ahogyan az öreg jelen-
tőségteljesen bólintott felé. Az egyik kecske odadör-
gölődzött hozzá, és ő megsimogatta.
- Te gazdag ember vagy - suttogta Sissy - sokkal
gazdagabb, mint én!
Sissy elnyomta magában azt a hirtelen támadt ötle-
tét, hogy egy aranypénzt ajándékozzon neki: nem volt
rá szükség,.. A császárné felállt, hálásan az öreg vállára
tette a kezét, mint néma búcsújának és annak a jelét,
hogy megértette. Azután megfordult, és visszaindult
az álomkastélyba.
Azokból az álmokból, amelyeket az építkezés köré
szövögetett, most fel kellett ébrednie. Felismerte a té-
vedését. Attól tartott, hogy most azután igazán őrültnek
fogják tartani, és mégis le kellett vonnia a tanulságot.
Először Festetics grófnővel találkozott össze.
- Hát nem csodálatos egy éjszaka, felség? - lelkese-
dett a grófnő. - Micsoda romantikus ünnepség.
Mintha felséged maga szervezte volna, hogy ezt a tün-
dérházat felavassa. Hol bujkált felséged, már minden
felé kerestük!
- A magányt és a csöndet kerestem, grófnő - felelte
Sissy elgondolkodva. - Szükségem volt rá, hogy sike-
rüljön döntenem.
- Miben kellett döntenie, felség?
- Szeretném az Achilleiont... eladni.
114 . I 115
5. Négyszemközt
A kis étkezőszobában csak két személyre terítettek
ezúttal, vagyis maguk között lesznek Sissy és Franzl,
és ennek Sissy nagyon örült. Végre újra kiöntheti szí-
vét férjének.
A Michaeler-templom tornyából idehallatszott,
hogy felet üt az óra. Amikor az utolsó óraütés hangja
elhalt, abban a pillanatban lépett be a császár. Fél egy
volt. A dolgozószobájából érkezett, és kicsit fáradtnak
tűnt, de ahogy meglátta Sissyt, szeme azonnal felra-
gyogott. A császár pillantásából Sissy még ma is -
annyi év házasság után - szeretetet és csodálatot ol-
vashatott ki. Pedig már az ezüstlakodalmukon is túl
voltak! A császár odalépett hozzá, és kezet csókolt
neki.
- Sissym! - üdvözölte örömmel. - Milyen jó, hogy
újra itt láthatlak Bécsben!
Ez bizony - és ezt szégyenkezve be is vallotta magá-
nak Sissy - nem volt egészen magától értetődő. Sok-
sok napon, sőt heteken, néha hónapokon át volt kény-
telen hiányolni a császár a feleségét, amikor az Bécstől
jó messzire nagy utazásokat tett. Most is alig egy napja,
hogy hazaért.
- Üdvözöllek, Franzl-mosolygott a férjére, és leült
vele szemben a kis asztalhoz.
- Ritkán látjuk egymást - mondta a férfi, mialatt az
inasok kezdték felhordani a fogásokat. - Most egy ki-
csit barátságosabbnak látod a világot?
- Ha elutazhatnék Amerikába, annak nagyon örül-
nék!
Az utóbbi időben már többször célozgatott Sissy
arra, hogy nagy kedve lenne az Amerikai Egyesült Ál-
lamokat megnézni. Túlságosan nem reménykedett
abban, hogy a császár engedélyezni fogja az utazást, es
férje most valóban véglegesen nemet mondott:
- Szó sem lehet róla!
- És miért nem? - kérdezte Sissy hűvösen.
- Tudod, angyalom, hogy én neked szinte mindig és
mindenben megadom azt a lehetőséget, hogy szabad
akaratod szerint dönts-mondta a császár jóindulatúan
- most azonban kénytelen vagyok kitartani az állás-
pontom mellett. Teljesen ki van zárva a dolog.
Az utolsó szavakat különös nyomatékkal ejtette ki.
Sissy fáradtan és megadóan vonta meg a vállát, a csa-
lódás kiült az arcára.
- Rendben van, Franzl - bólintott - felejtsük el.
Annyira nem is volt fontos. Legfeljebb megint Kor-
fura fogok majd utazni.
Ez igencsak kedvetlenül hangzott, és ezzel nagyon
felbosszantotta a császárt.
- Az Achilleion! Kilencmilliő aranyfrankomba ke-
rült... - mormogta maga elé - és máris eleged lett be-
lőle! Ez így tényleg nem mehet tovább - tette hozzá
szigorúan.
Sissy hallgatagon evett, nem akart ellenkezni. Jobb
volt ez így, hiszen tudta, hogy férje nem értheti meg őt.
- Nem, angyalom - folytatta Franzl azután. - Még
egy darabig kénytelen leszel a csoda Korfu-kastélyodat
megtartani. Hiszen ez az Achilleion volt minden ál-
mod! Nos, most készen van, megvalósult. Ha most
azonnal el akarod adni, tényleg bolondnak fognak tar-
tani.
- Persze, sőt őrültnek, mint unokatestvéremet, La-
jost, a bajorok királyát, vagy az öccsét, Ottót, és még
egy tucat másik embert a Wittelsbachok családjából,
amelyből én is származom. Ezt akartad mondani,
ugye, Franzl? ! -kiáltott fel Sissy, és csörögve csapta le
az evőeszközt a tányérjára.
116 117
Férje szavai legfájóbb pontján érintették, és a leg-
mélyebb félelmeit hívták elö. Rettegett attól, hogy el-
borul az elméje, azt hitte, hogy ez a betegség a család
jában örökletes. Igen, már a gyanútól is, a feltételezés
től, hogy megőrülhet, pánikba esett.
Mit művelt velem az idő, a sors? Mivé lettem az
évek során?" - kérdezte reszketve saját magától, mi-
alatt fécje gyorsan rátette a kezét a karjára, hogy meg-
nyugtassa. Sissy legszívesebben felpattant volna, hogy
kifusson a szobából, de Franzl sötétkék szemének acél-
keménységű pillantása arra kényszerítette, hogy ülve
maradjon.
A férfi ujjainak erős fogása már fájdalmas volt; de a
hangja különösen gyengéden szólt, amikor ezt
mondta:
- Úgyis olyan rövid idő adatott meg nekünk, an-
gyalom. És tudod jól, mennyire szeretlek..
Sissy felsóhajtott, és hirtelen érezte, hogy könny
szökik a szemébe.
- Tudom, nehéz lehet neked velem, Franzl - val-
lotta be most ő is.
- És mégis nagyon szép, angyalom - rázta meg
csendesen a fejét Ferenc József. - Remélem, Isten még
sokáig megtart bennünket egymásnak. - A férfi ujjai
gyöngéden simítottak végig Sissy keskeny, finom kis
kezén.
Azután hirtelen a császár letette a kést és a villát,
megivott még egy korty bort, és intett a lakájoknak,
hogy nem kell hozniuk a desszertet.
- Mára nincs több időm - kért bocsánatot feleségé-
től - várnak rám.
Azzal asztalt bontott. Sissy ugyan alig evett vala-
mennyit, de nem érzett éhséget. Úgy érezte, szétpattan
a feje.
Ahogy a lakosztálya felé tartott, szembetalálkozott
egy lakájjal, aki levélkét hozott neki menyétől, a trón-
örökös özvegyétől, Stefániától. Néhány sorban arra
kérte Sissyt, látogatná meg. Ilyesmi meglehetősen rit-
kán történt, bár Stefánia még mindig a Hofburgban
lakott, de Rudolf halála óta a két asszony határozottan
kerülte egymást. Mindketten, hacsak részben is, de a
másikat okolták a bekövetkezett tragédiáért. Az anya
kevéssé szerette és nem vette körül meleg gondosko-
dással a fiát, így ítélt Stefánia, míg Sissy úgy gondolta,
hogy menye volt az, aki nem szerette eléggé vagy elég
jól a férjét, és ez vezetett a tragédiához.
Sissy nyugtalan lett. Máris elindult a Burg svájci
szárnyába, ahol a trónörökös lakása volt, amelyben
most már csak Stefánia lakott. A belga király karcsú,
szőke lánya látható megkönnyebbüléssel fogadta, hogy
Sissy máris megjelent. Idegesnek, sőt majdhogynem
zavartnak tűnt.
- Köszönöm, hogy átjöttél, mama - sietett Sissy
elébe.
- De hát mi történt, Stefánia? - kérdezte Sissy cso-
dálkozva.
- Mama, el kell innen mennem! Egyszerűen nem
bírom itt tovább! -kezdte Stefánia, és mindkét kezével
a fejéhez kapott.
- Neked migréned van - állapította meg Sissy.
- Migrénem? Igen, az is. De most nem erről van
szó, mama. Egyszerűen nem bírok tovább Bécsben
maradni! És te vagy az egyetlen, akiről egyáltalán fel-
tételezhetem, hogy megért. Hiszen te is így érzel újra
meg újra!
- Stefánia, én...
- Mama, nem lehet engem most már örökké a Hof
burgban, bezárva tartani! Rudolf meghalt: mit kere-
sek én itt? Hiszen itt mindennek vége!
- Stefánia - próbálta Sissy félbeszakítani menye
118 119
szózuhatagát, de hiába. A trónörökös özvegye tovább
folytatta, olyan hangon, hogy Sissy már attól félt,
hisztériarohamot kap.
- Mama, hallgass meg: meghívott Viktória néni.
Tudod, hogy én vagyok a legkedvesebb unokahúga.
Azt szeretné, ha odaköltöznék hozzá a windsori kas-
télyba. Ott is maradhatnék Angliában, nála és a csa-
ládjánál. El akarok menni, el ezek közül a rettenetes
falak közül, ahol minden csak életem eddigi legször-
nyűbb éveire emlékeztet!
- És az unokám? ! - kérdezte Sissy homlokát rán-
colva.
- Tessék? - kérdezte Stefánia, mint aki valami bó-
dulatból ébred. - Mit mondtál?
- Az unokámra emlékeztettelek, vagyis a te és Ru-
dolf kislányára! Gondolom, őt is magaddal akarod
vinni, vagy...
Stefánia végre magához tért. Feszülten gondolko-
dott. Igen, hiszen itt van a gyermek, "a szegény kicsi",
ahogyan Rudolf a Stefániának szóló búcsúlevélben
említi. A kis Erzsébet hercegnő. Őt is a császárné ne-
vére keresztelték. . .
- Azt hiszem, igen - mormogta kijózanodva. - Igen,
hát persze hogy magammal viszem Angliába - mondta
most már határozottan.
Sissy azonban megrázta a fejét.
- A császár soha nem egyezne bele, hogy a kis Er-
zsébet Angliába költözzön - közölte keményen és ha-
tározottan. - Gondolom, ezt te is belátod, kedves Ste-
fánia!
Azzal Sissy hirtelen elfordult tőle, és idegesen
fel-alá kezdett futkosni a szobában.
- Hát nem érted, Stefánia? - mondta hirtelen ke-
mény hangon, és megállt közvetlenül előtte. - Min-
denki feltételezi, hogy te sokkal többet tudsz a fiam
titkos terveiről, mint amennyit bevallasz!
- De hát tényleg nem tudok semmi közelebbit, ma-
ma - védekezett Stefánia izgatottan. - Rudolf sohasem
avatott engem a bizalmába!
- Csakhogy ezt senki nem hiszi el neked, Stefánia!
Sőt te valószínűleg többet.tudsz Rudolf haláláról, mint
én. Lehetetlen, hogy Angliába költözz, Stefánia! Ezt a
császár egyszerűen nem engedélyezheti!
Stefánia a rémülettől dermedten bámult rá. Azután
kezét arca elé kapta, és hisztérikusan zokogni kezdett.
- Akkor egyszerűen megszököm a gyermekemmel,
mama! - kiáltott fel magánkívül. - Majd meglátjátok!
- Semmit sem fogunk meglátni, Stefánia. Nyugodj
meg, és gondolkodj egy kicsit józanul. Írj Viktória ki-
rálynőnek, hogy nagyon sajnálod, de nem tudod elfo-
gadni a meghívását. Biztos vagyok benne, hogy nem is
kell elmagyaráznod, miért. A jó öreg, kövér Viktória
nénit sem ejtették a fejére... Ismerem őt, és Franzl is
ismeri. Tulajdonképpen neked is ismerned kellene...
Egyébként pedig légy türelemmel. Te vagy a mi uno-
kánk anyja, Stefánia, kedvesem. Ezt soha ne feledd el.
6. Magányos könnyek
Amikor újra közeledni látta Gastouri kikötőjét és a fö-
lötte magasodó sziklán az Achilleiont, Sissynek köny-
nyebb lett a szíve. Megint nem bírta tovább Bécsben,
fejvesztve menekült, elutazott Miramarba, és onnan
tovább a jachttal Korfura.
Az Achilleion már a magasból köszöntötte, amint
messze kiemelkedett a táj fölé. Végre készen volt a
Heine-emlékmű is, amelyet a parkban akart felállítat-
ni. Ezt a meglepetésutazást Nopcsa báró szervezte,
120 I 121
velük volt az elmaradhatatlan Festetics grófnő és a kis
görög Krisztomanosz, aki az egész jachtot parfümfel-
hője illatába burkolta.
A görög tanár csaknem sírt örömében, amikor meg-
tudta, hogy drága császárnéje mégis újra magával viszi
egy útra. Otthagyott csapot-papot, tanulmányait,
mindent, és pénzéből új ruhákat vett magának. Mira-
marban szállt fel a hajóra. Valósággal úszott a boldog-
ságban, hiszen még mindig fülig szerelmes volt Sissy-
be, aki ugyan egyre nehezebberi viselte ezt.
Az Achilleion megpillantásakor Sissy rögtön elfe-
lejtette minden bánatát, amelyek Bécsben oly nehéz
órákat szereztek neki: a trónöröklés kérdését és a poli-
tika más gondjait, amelyekkel Franzlnak kellett meg-
küzdenie. Egyre több helyen lángoltak fel nacionalista
mozgalmak. Magyarországon, Csehországbari és az
itáliai provinciákban is.
A jacht kikötött a császárné magánkikötőjében.
Rakterében ott volt a rengeteg csomag, amelyet Sissy
ezúttal is magával hozott: levélpapír a gyönyörű emblé-
mával, a kék, koronás delfinnel, ezt még Bécsben nyo-
matta Sissy. Velencéből érkezett a kézzel csiszolt cso-
daszép kristálykészlet, poharak és kancsók, hasonlóan
a Sissy által megálmodott Korfu-emblémával. Gyö-
nyörű porcelán étkészlet mindenféle alkalomra, ezüst
evőeszközök, ágyneműk saját magának és a vendégek-
nek, és mindenen rajta a koronás kék delfin. Így aztán
jó sok ideig tartott, amíg mindent kicsomagoltak.
Mégis ahogy Sissy belépett az épületbe, amelyet oly
lelkesedéssel építtetett, újra szívébe lopódzott a kétely
és a csalódás érzése. Árnyék suhant végig gyönyörű
arcán.
- Ó, felség - Krisztomanosz még ezt is észrevette, és
máris alázatosan közelebb lépett - mi baj történt?
Nem jól érzi magát talán felséged?
Sissy mosolygott.
- Semmi különös, Konstantin. Csak éppen az em-
bernek nem lenne szabad az álmait megvalósítania.
Már bánom, hogy fölépíttettem az Achilleiont!
- De hát felség! - csodálkozott Krisztomanosz - ez
egy csodaszép kastély, és az egész világ irigyli felsége-
det érte.
- Ezt maga nem érti, kedves Konstantin. Ez a kis
földdarab, ez a gyönyörű sziget egészen megragadott.
Azt hittem, itt talán meg tudnék maradni hosszabb
ideig, tudnék itt élni. Igen, jó lenne itt meghalni, és itt
eltemetve lenni... Csodálatos álmot álmodtam,
Krisztomanosz, egy álmot, amely sosem válhatott va-
lósággá, és soha nem is lesz az, még ha száz antik szob-
rot cipelek ide a szigetre. Attól tartok ugyanis, hogy
minden, amit emberi kéz alkotott, csak rontja ennek a
tájnak a varázserejét.
- De felség...
- Nem, nem, Krisztomanosz, én jobban tudom.
Elbizakodott voltam, egészen egyszerűen. Minden
fűszál, amely itt nő, minden bogáncs, amelyik itt
virágzik, ezerszer szebb, mint az én egész Achilleio-
nom!
Krisztomanosz nem értette, mire gondol Sissy.
Csak halálosan szomorúan nézett rá, mert érezte, hogy
mennyire szenved. És Sissy tényleg sajnálta már, hogy
itt áll az épület. Visszakívánkozott arra a kis darabka
földre, amilyen azelőtt volt, mielőtt ideépíttette volna a
kastélyt.
Ezen a délutánon mindannyian ott gyülekeztek a
kertben, a kis szobortalapzat előtt, és Sissy maga lep-
lezte le a Heine-szobrot. A szobrász a költőt úgy ábrá-
zolta, hogy egy széknek támaszkodik, kezében teleírt
papírlapok. Mindannyian tapsoltak, Erzsébet is örülni
látszott, hogy elkészült kedvenc költője szobra.
122 123
Délután sétálni indult Festetics grófnővel, de ez-
után lepihent. Este egy keveset evett, a többiek aludni
mentek, ő azonban nyugtalanul járkált fel-alá háló-
szobájában. A nyitott ablakon át hallani lehetett, ahogy
a pálmák zúgnak a szélben, messziről furulyadallamot
sodort ide a szél.
Sissy kabátot terített a vállára, és csendesen kiosont
a házból, ki a kertbe. Megint Heine vonzotta, mint va-
laha Carmen Sylva királynő kastélyában, amikor a
költő szelleme éjjel meglátogatta. Azóta, Rudolf halála
óta Sissy nem írt egyetlen verset sem. Most ott állt a
holdfényben, csendesen, a szoborral szemben, amely
mozdulatlanu! hallgatott a sötétben. Sissy hirtelen
megfordult, visszament a házba, leült az asztalához, és
megírta Achilleion-búcsúztató versét:
Szerelem? Az szabadság
mely jöhet és mehet
Kastély? egygyűrű rabság
Nem él úgy szeretet.
Sirály vagyok, sehová se való
Hazámból semmi part se jó
Hely soha meg nem kötött
Hullámok közt repülök
Lent a mólónál ott ringott a fehér császári jacht, a
Miramar, a csendes hullámzásban. Csak a matrózok
voltak ébren, akik a távíróra felügyeltek. Az éjszaka
közepén morzetávirat érkezett, a matrózok máris
mentek fel vele a hastélyba. Nopcsa bárót keltették fel,
aki gyorsan átfutotta a táviratot:
Tandori Dezső fordítása
LUDOVIKA HERCEGNÉ BAJORORSZÁGBAN
SÚLYOSAN MEGBETEGEDETT. JELENLÉTED
AJÁNLATOS LENNE.
FERENC JÓZSEF
- Te jó ég! - vakarta meg a báró a fejét. - Vajon vár-
hatok-e ezzel holnap reggelig? Ha felkeltem, képes és
még éjszaka nekiindulunk. Jobb lesz, ha csak reggeli-
nél kapja meg. Vagy mégsem? Még esetleg meghal a
hercegné, mielőtt a lánya megérkezne Possenhofen-
be... Nem, ezt a felelősséget nem vállalhatom. Akkor
már inkább induljunk éjszaka, szedjük föl a horgonyt
akár rögtön !
Sissy nagyon mélyen, álomtalanu! aludt, de gyorsan
magához tért, amikor a báró átadta a táviratot.
- Mama nagyon beteg! - kiáltott fel. - És Franzl úgy
véli, Possenhofenbe kellene mennem azonnal... Va-
lószínűleg igaza is van, hiszen anya már legutóbbi lá-
togatásomkor is olyan állapotban volt, hogy nagyon
megij gedtem...
Néhány perc múlva az Achilleion leginkább egy
felbolydult méhkasra hasonlított, és a császári jacht a
hajnali szürkületben fel is húzta horgonyát.
7. Bölcső és koporsó
Grazban Mikes Janka szállt be a vonatba. Rokonokat
látogatott meg, és most a különvonattal utazott vissza
Bécsbe, így csatlakozhatott a császárnéhoz, és segít-
hetett neki.
- Azt gondoltam, hogy felségednek szüksége lesz
egy kis bátorításra - közölte a meglepett Sissyvel. -
Őfelsége a császár már elküldte Possenhofenbe saját
124 I 125
háziorvosát. A doktor bizonyára megtesz mindent,
amit csak lehet.
- Anyám már nyolcvannegyedik évében van - ve-
tette ellen Sissy komolyan és gondterhelten.
- Istenem, milyen szép! - sóhajtott fel Mikes Janka,
szemét az ég felé fordítva. - Ez igazán istenáldotta kor,
felség! Én is szeretném megérni a nyolcvannegyedik
évemet, de engem valószínűleg már hamarabb elvisz a
krampusz!
- Ebben a korban már mindennel számolni kell -
mondta Sissy még mindig nagyon komolyan. - De ha
elveszíteném anyámat... Ugyan mi maradna akkor
még nekem ezen a világon?
- Felséged vét az igazság ellen - feddte meg Sissyt
Mikes grófnő határozottan, de kedvesen. - Felséged-
nek ott van a jó férje, a császár, vannak kedves gyer-
mekei, és nemsokára újabb unokája is fog születni,
ahogy hallom.
- Ó! - figyelt fel Sissy - csak nincsenek újabb hírei
a lányomról?
- De vannak - mosolygott Mikes grófnő sokat-
mondóan. - A kedves leánya makkegészséges, csak a
leendő apa idegei merültek már ki.
- Már nemsokára szülnie kell Valériának - mondta
Sissy.
- Igen, közeleg az idő - nevetett Mikes Janka.
- Én meg itt ülök a vonatban - mérgelődött Sissy -
és nem tudok hozzásietni!
- A jelenlegi helyzetben a legbölcsebb, amit csak
tehet felséged, hogy itt ül a vonatban, márminthogy
azért ül itt, hogy odautazzon hozzá - nevetett Mikes
Janka. - A kérdés csak az, hogy kihez. Azt hiszem, ez
most felséged igazi gondja. Felséged nem utazhat
egyszerre Possenhofenbe is és a lichteneggi kastélyba
is, Wels mellé. Pedig felségedet mindkét helyen na-
gyon várják, nagy szükség lenne önre. Lichteneggben
a kisunoka világrajötténél és Possenhofenben. . . - fél-
beszakította magát, és az ajkába harapott. Majdnem
azt mondta, hogy a halálhoz. Sissy persze így is meg-
értette. Az az öröm, amely elfogta arra a hírre, hogy
kedvenc lányának nemsokára gyermeke születik, máris
átadta a helyét a mély levertségnek.
- Valóban ez itt a gond - mondta nyomott hangu-
latban. - De hát mit is gondolkodom én itt? Hiszen
kétségkívül a lehető leggyorsabban Bajorországban
kell lennem. Ha az unokám egészségesen megszületik,
akkor, ha Isten is úgy akarja, még éppen eleget látha-
tom majd. Szegény anyámat azonban lehet, hogy töb-
bé nem is látom... Hát persze, először Possiba me-
gyek, és onnan utazom majd tovább Lichteneggbe -
döntötte el végleg Sissy az útirányt.
- Azt hiszem, ez nagyon jó lesz így-Festetics Mária
is bekapcsolódott a beszélgetésbe. - De felség, kérem,
szabadságoljon engem erről az útról... Sürgős szemé-
lyes elintéznivalóim vannak itt Bécsben, és...
- Jól van, természetesen, bár. . . - Sissy nem nagyon
örült ennek a hírnek, hiszen már annyira hozzászokott
Mária társaságához, de Mikes grófnő azonnal jelent-
kezett:
- Akkor természetesen utazom én, amennyiben
felségednek is megfelel. És velem Ferenczy Ida is.
- És természetesen én is - hallatszott a háttérből a
fodrásznő, Feifal asszony hangja. Most érkezett a va-
gonjából. Elaludt, és mentegetőzött. A személyzet
nem ébresztette őt föl, ami hallatlan dolog, hiszen
őfelsége most szinte fésületlenül ül a tea mellett...
- Én parancsoltam meg, hogy ne ébresszék fel önt,
mivel tegnap olyan szörnyű migrénje volt, és nagyon
rosszul nézett ki - közölte vele Sissy. - Most azonban
valóban örülnék, ha kezelésbe venné a frizurámat..
126 - 127
- Közben beszélhetek még az újabb bécsi hírekről -
mondta Mikes Janka. - Strauss mesterről mesélnek, de
ezek nem valami jó hírek. Johann Strauss ugyanis át-
tért az operakomponálásra. Én magam is nagyon kí-
váncsi voltam első operája premierjére.
- És? - kérdezte Sissy érdeklődve, mialatt Feifal
asszony a vállára terítetre a fésülködőköpenyét, és
óvatosan kibontotta és megfésülte Sissy csodálatos
hosszú haját. Ez bizony, mint mindennap, meglehe-
tősen hosszú ideig tartott, ilyenkor az udvarhölgyek
szórakoztatták Sissyt.
Mikes Janka titokzatos képet vágott, és megpróbált
Sissy kérdésére válaszolni:
- Magam sem tudom, felseg. Talán a zenén múlott,
vagy még inkább azon, hogy éppen újév első napja
volt, és a legtöbb ember még nem aludta ki a szilveszter
éjjeli mulatozást. Szóval a magam részéről én, beval-
lom, majdnem elaludtam, és mások is mondták, hogy
csaknem így iártak. A "Pázmán lovag" nem fog soká
műsoron maradni...
- Az pedig kár - mondta Sissy.
- Strauss mester jobban tenné, ha inkább több új
Denevért írna - mondta Festetics Mária. - Ez bizo-
nyára jobban megy neki, mint az operakomponálás!
- Csakhogy éppen az minden vágya! - mondta
Sissy. - Mindenki a tökéletesség felé törekszik, és ezt
nagyon is meg tudom érteni.
- Ön igen, felség, de a közönseg nem érti meg -
mondta Mikes grófnő.
- Éppen hogy nem kezdtek el fütyülni. De csak
azért, mert horkoltak!
- Szegény Strauss...
- Túléli, felség, ne aggódjon. Igaz, hogy már ő sem a
legfiatalabb...
A vonat most már sebesen robogott. Elhagyták Bécs-
üjhelyet, majd Badent. Bécs elővárosai suhantak el a
vagon ablakai előtt, már jól benne jártak a délelőttben.
Feifal asszony befejezte művét, gyönyörű koroná-
ban feltűzte Sissy haját. A császárné a fekete utazóru-
hájában rendkívül elegáns, karcsú hölgy volt.
A vonat most gördült be a bécsi Déli pályaudvar
széles, elegáns üvegcsarnokába. A császár és kis kísé-
rete ott állt a peronon, hogy feleségét fogadja.
A mozdony csikorogva fékezett, a vagonok ütközői
egymáshoz csapódtak, a kinyíló vagonablakokon át
beáradt a pályaudvar csarnokának zaja. Sissy kiszállt,
kis lábai végiglépkedtek a piros szőnyegen, amelyet az
ő tiszteletére terítettek le, és máris Franzl előtt állt.
Először észre sem vette, milyen komoly és szomorú az
arca, csak örült, hogy férje a karjába veszi és kedves
puszit nyom az arcára.
- Franzl - suttogta maga elé. - Franzl!
- Szegény kis angyalom - mondta a császár komo-
lyan, és megfogta felesége vállát. - Éppen elindultam a
Burgból, amikor megérkezett a hír Possenhofenból...
Sissy megmerevedett.
- Mama? ! - csak ez a szó hagyta el reszkető ajkát, és
félelemmel telve nézett Ferenc Józsefre.
- Meghalt - bólintott Franzl, és újra magához vonta
feleségét. - Szegény, szegény kis angyalom... Isten
elszólította tőlünk. Widerhofer doktor közölte, hogy
komplikációk léptek fel, tüdőgyulladást kapott a sok
fekvéstől, és a szíve is gyenge volt. Ma reggel hunyt
el.. . Már semmit sem tehettél volna érte, angyalom.
- De legalább ott lehettem volna mellette, foghat-
tam volna a kezét. . . - Sissy szemrehányást tett magá-
nak, és zokogásban tört ki. .
A császár gyengéden megsimította a vállát:
- Ne sírj, Sissy. Megtörtént, aminek meg kellett
történnie. Te nem tehetsz róla. Még ha oda is érsz, már
128 129
csak az agóniáját kísérhetted volna figyelemmel, meg
sem ismert volna már. Nem, jobb ez így. Gyere, mén-
jünk most haza.
De Sissy csak állt, mint akit villám sújtott, és pereg-
tek a könnyei.
Gyere hát, Sissym - mondta Franzl, és gyengéden
belekarolva elindultak. - Szedd össze magad, kérlek.
Te vagy a császárné! És hogy mi zajlik a bensőnkben,
ahhoz senkinek semmi köze.
Alig huszonnégy órával a possenhofeni lesújtó hír
után megérkezett a nagy újság Lichteneggből is: Fe-
rencnek és Mária Valériának kislánya született.
Sissy újra beszállt hát az udvari vonatba, hogy a ke-
resztelőn ott legyen. Erre az egyetlen kivételes alka-
lomra hajlandó volt fekete ruháját sötétszürkére cse-
rélni.
Ludovika hercegné nem érhette már meg, hogy
Mária Valéria lánya, a kicsi Erzsébet dédmamája le-
gyen. Hiszen természetesen a kicsit Erzsébet névre
keresztelték, ebben a kérdésben egy szemernyi kétely
sem merült fel a házastársak között.
- Ellának hívjuk majd - mondta a boldogságtól ra-
gyogó anya, amikor végre átölelhette mamáját.
A kismama kitűnően érezte magát, és nagyon büszke
volt. Az újdonsült papa szabadságot kapott, és alig le
hetett elcsalogatni a bölcsőtől.
- Hát nem csodaszép? - szinte ragyogott az arca.
- Tisztára a papája - biztosította Sissy komolyan. -
Éppen csak a bajusza hiányzik. De attól tartok, hogy az
később sem lesz neki.
- Hát remélem is, mama - nevetett Mária Valéria. -
Nem, nem, egész biztos csinos, okos kis hölgy lesz be-
lőle, igaz, mama? .
A lichteneggi kastélyban tökéletesnek tűnt a bol-
dogság, mióta a kicsi Ella megszületett. Legszíveseb-
ben a császár is eljött volna, de most nélkülözhetetlen
volt a jelenléte a birodalmi kancellárián, így hát csak
Sissyvel küldte el szerencsekívánatait és az ajándékát a
kis Ellának, aki persze még nem tudott mit kezdeni a
gyönyörű nyakékkel.
A keresztelő a kis kastélykápolnában volt, egészen
szűk családi körben, szép csendben - mármint ha el-
tekintünk a kicsi lány tiltakozó sírásától, amikor a pap a
fejére öntötte a keresztvizet.
A keresztelő után Sissyt újra elfogta a nyugtalanság,
hiszen kötelességtudata már régen Possenhofenbe hív-
ta. Legalább a temetésre szeretett volna odaérni.
A kis keresztelői ünnepség emléke sokáig eleven volt
még Sissyben, olyan volt, mint egy lassacskán kihunyó
fénysugár a depresszió sötétjében, amely egyre nőtt
körülötte, ahogy közeledett gyermekkora színteréhez.
Possenhofen, a kedves öreg Possi gyászba borult.
A kastély kapuja fölött fekete zászlókat lobogtatott a
szél.
A szán, amivel Sissy és Mikes Janka a pályaudvarról
megérkezett, csikorgó hóban suhant tova. A Starn-
bergi-tó partján a téli táj is olyan volt, mintha fagyos,
hideg gyászt viselt volna.
Milyen gyönyörű lehet most Korfun.. . Sissy gyor-
san elhessegette magától a frivolnak tűnő gondolato-
kat. Hiszen itt Possenhofenben, itt volt az ő igazi ott-
hona, a hazája. De most szinte megtagadta a lába az
engedelmességet, amikor át akarta lépni a jól ismert
küszöböt. Az öreg kastély szíve Sissy anyja volt, és ez a
szív most megszűnt dobogni...
A temetés már megtörtént, Ludovika hercegné a
kastélykápolna kriptájában nyugodott, a férje mellett.
Sissy érkeztével már senki sem számolt, hiszen Korfun
130 131
volt, amikor Ludovika állapota hirtelen rosszabbra
fordult.
Widerhofer doktor, a császár udvari orvosa itt volt
még. Most remélte, hogy majd a császárné vonatával
térhet vissza Bécsbe, itt már semmi teendője nem volt.
Kötelességét teljesítette, de már nem segíthetett a be-
tegen.
- Őszinte részvétem, felség - mondta Sissynek,
amikor az megérkezett. - Ha ez egyáltalán vigasz fel-
ségednek, elmondhatom, hogy egyáltalán nem szen-
vedett az édesanyja, már semmi nem jutott el a tuda-
táig, felség.
- De. . talán előtte. .. nem hívott, nem keresett en-
gem?
- Mindegyik lányát kereste, de sajnos egyik sem volt
itt, pedig mindenkit értesítettünk.
- És Gizella...
- A hercegné akkor már haldoklott.
- És a húgom, Zsófia Sarolta?
- A férjével, Alenson hercegével éppen a temetés
napjára érkezett meg. A törvényes előírások miatt a
temetési szertartást már nem lehetett tovább halogatni.
- Szegény mama! Egyedül kellett meghalnia. Csak a
gazdatiszt és az érzéketlen szolgasereg volt körülöt-
te..
- És én, felség - Widerhofer doktor kicsit meg volt
bántva. - Bocsásson meg, felség, de én bizonyára nem
voltam érzelmek nélkül. Nagyon sajnáltam a herceg-
nét, de sajnos nem állt hatalmamban, hogy a halált tá-
vol tartsam tőle.
- Bocsásson meg, doktor, meggondolatlan voltam -
kérlelte Sissy. - A császár és én is nagyon is becsüljük
önt.
Sissy egyedül ment le a kriptába, meggyújtott né-
hány gyertyát, és megállt anyja koporsója előtt. Eszébe
jutott az a rettenetes éjszaka, amikor ugyanilyen egye-
dül, mint most, a fia koporsója előtt térdepelt a bécsi
kapucinus kriptában. Akkor egész benseje, egész lelke
fel volt kavarodva, most azonban különös csendesség
uralkodott benne. Mintha szeretett anyja halála fölötti
bánata az ideúton csökkent volna, most egyszerűen
nem érzett semmit. Csak bámult a koporsóra, amely
azt a testet rejtette, amelyik neki is életet adott. Ben-
sőleg üres maradt közben, mint aki kiégett, és egyetlen
könnye sem hullott.
Kijött a kriptából, és felment a kastélyba, a régi gyer-
mekszobájába, amelyet még most is a réges-régi ingaóra
szorgalmas tiktakolása töltött be. Tanácstalanul leült az
ágy szélére. Mennyit ült itt, épp ezen a helyen a mama,
amíg őt álomba ringatta, mikor még kislány volt!
Akaratlanul is megfordult, az ajtóra nézett, mintha
Ludovika mama bármikor beléphetne. Az, hogy ő
odalent fekszik hidegen és mereven a koporsóban,
Sissy értelméig még nem jutott el, egyszerűen nem
tudta felfogni.
Sissy fájdalmasan mosolygott saját magán. Néhány
másodpercre ez a szoba visszaadta régi, otthonos biz-
tonságérzetét. De az illúzió gyorsan újra eltűnt. "Te-
hát itt sincs már otthonom - gondolta magában. - Mos-
tantól kezdve már itt is idegen vagyok!" Ebben a pilla-
natban hirtelen belehasított a fájdalom, amelyet az imént
a kriptában hiányolt. Valósággal égette a belsejét. Zo-
kogva borult rá az ágyra, és a megváltó könnyek patak-
ként foly tak a szeméből. Így talált rá Zsófia Sarolta, aki
gondterhelten indult nővére keresésére. Aggódott érte.
- Sissym - hajolt a testvére fölé, és megpróbálta
kedves simogatással megnyugtatni, vigasztalni. -
Sissy, ne sírj, kedves jó nővérem! Mamának szép,
hosszú élete volt. Ki tudja, hogy a sors hozzánk is ilyen
kegyes lesz-e.
132 133
- Igazad van! Én is hiszek abban, hogy a halál csak
átmenet egy másik világba. Igen, viszontlátjuk majd
papát és mamát... És Rudolfot.. . és Nenét, kedvenc
nővérünket. Mindannyiukat viszontlátjuk majd egy
napon!
Sissy összeszedte magát, és felült.
- Itt maradsz még, legalább erre az egy éjszakára? -
kérdezte tőle Zsófia Sarolta. - Oly régen nem láttuk
egymást, nővérém.
- Ez a találkozás sajnos szomorú alkalomból történt
-mondta Sissy, aki máris elkívánkozott Possenhofen-
ből. - A búcsú Possitól mindig nagyon nehezemre
esett, ezt te is tudod, Zsófia. Most azonban már semmi
sem tart itt vissza. Remélem, nem haragusztok meg,
még ma este elutazom az udvari különvonattal, és ma-
gammal viszem Widerhofer doktort is Bécsbe. Franzl
nagyon aggódik miattam, és vár rám.
Ahogyan az udvari vonat egyre inkább távolodott
Possenhofentől, úgy nőtt benne a szomorúság: úgy
érezte, mintha életének egy darabja immár örökre-ott
maradt volna az öreg kastélyban, és ez nagyon fájt.
Nemcsak az anyja halála okozta ezt a fájdalmat, sokkal
inkább az - és ezt egészen tisztán érezte Sissy - hogy
ezzel a halállal életének egy újabb szakasza ért véget.
Egyre magányosabb itt ezen a földön.
8. A nagyherceg
Sissy legnagyobb csodálkozására Franzl nem várta a
pályaudvaron, így aztán amint megérkezett a Burgba,
rögtön felszaladt a birodalmi kancelláriába, hogy jó
reggelt kívánjon és üdvözölje férjét. Érezte, hogy va-
lami fontos dolog történt, ha Franzl nem jött ki érte.
Röviden kopogott az ajtón, majd belépett. Franzl
nem volt egyedül, a külügyminiszter volt nála. A két
férfi homlokát ráncolva, gondterhelten állt egymással
szemben, nyilvánvaló volt, hogy Sissy egy fontos
megbeszélést zavart meg. De Franzl, ahogy ránézett,
először elmosolyodott, majd szinte ragyogni kezdett az
arca...
- Sissym! - kiáltott fel - éppen a legjobb pillanat-
ban érkezel!
Különös módon a külügyminiszter vonásai is
szemmel láthatóan felderültek.
- Felségednek mindig támad egy ragyogó mentő-
ötlete - ismerte el a miniszter. - Talán éppen ezáltal
tudjuk meggyőzni az oroszt, hogy Ausztriának sem-
miféle ellenséges szándéka nincsen...
Sissy csodálkozva lépett közelebb, engedte, hogy
Franzl átölelje.
- Szabad megtudnom, hogy mit tervelnek maguk itt
ki ellenem? - kérdezte gyanakodva. - Éppen Bajoror-
szágból jövök, és fogalmam sincs, miről van szó. Mi
készül itt?
- Rólad van szó, angyalom - Franzl valósággal lel-
kesedve mondta ezt.
- Rólam? - csodálkozott Sissy. - Az ég szerelmére,
mi közöm nekem ehhez az oroszhoz?
- Nos, nem több és nem kevesebb, csak annyi, hogy
ez az orosz, vagyis a nagyherceg, a cár öccse, tudvale-
vőleg nem érzéketlen az asszonyi szépség iránt...
. . . ennélfogva azt reméljük, hogy annak a benyo-
másnak a segítségével, amelyet felséged szépsége gya-
korol majd a nagyhercegre... - folytatta a miniszter,
de Sissy belevágott:
- Miféle benyomást kell nekem gyakorolnom? -
csodálkozott.
- Hát a banketten, amelyet majd Dmitrij nagyher-
ceg tiszteletére adunk, azt reméljük, hogy felséged
134 I 135
megjelenése... Ő a cár öccse - folytatta a külügymi-
niszter, különleges hangsúlyt adva szavainak. - Nyu-
godtan állíthatjuk, hogy ő a nagy orosz birodalomban a
második legfontosabb ember, hacsak nem az első, mi-
vel a bátyja nem is akart cár lenni, és csak kényszerből
uralkodik.
- Így van, Sissym. A nagyherceg félhivatalos láto-
gatásra érkezik Bécsbe. Az a benyomásunk, hogy az
oroszoknak kicsit rossz a lelkiismeretük a Franciaor-
szággal a hátunk mögött kötött barátsági szerződés
miatt. Így hát a cár most az öccsét küldi Bécsbe, hogy a
feszült viszonyon egy kicsit enyhíteni próbáljon - ma-
gyarázta tovább Franzl.
- Nekünk pedig azt kell bizonyítanunk az oroszok-
nak, hogy mi sem vagyunk érdekeltek abban, hogy fe-
szültségekkel terhes legyen a viszonyunk az országuk-
kal - tette hozzá a külügyminiszter kicsit nyakateker-
ten - márpedig ezt a legjobban úgy tudjuk elérni, ha
kitüntető kedvességgel nagyon ünnepélyes fogadtatást
rendezünk a nagyhercegnek.
- Az egész világ tudja, Sissy, hogy a legritkább
esetben jelensz csak meg bármilyen diplomáciai ese-
ményen. Annál inkább fogják majd értékelni az oro-
szok, ha majd éppen Dmitrij nagyherceg üdvözlésére
jelensz meg - tette hozzá Franzl szinte kérlelve, hiszen
érezte, hogy Sissy nem túl boldog attól, ami itt Bécs-
ben fogadta, alighogy betette a lábát a Burgba.
- De hiszen kettős gyászt viselek - Sissy rögtön az
ellenvetéseivel kezdte. - Az édesanyám halt meg, ép-
pen a temetésről jövök!
- Sissy - mondta Franzl türelmetlenül - itt nem a
személyes dolgainkról van szó, angyalom. Ez világpo-
litika. Hogy megőrizhessük Ausztria-Magyarország
békéj ét !
Sissy mélyet sóhajtott.
- Legelőször is le kell hogy üljek - mondta végül. -
Nem voltam ilyen fogadtatásra felkészülve, hiszen
még az utazóruhámban vagyok, át sem öltöztem, csak
üdvözölni akartalak, kedves Franzlom, semmi
mást!...
Franzl mellélépett, és magához vonta. Sissy azon-
ban kiszabadította magát férje karjából, és egy mély-
piros plüss székre ült. Levette a kis kalapkáját, így az-
tán a fátyol mögül előtűnt az arca.
- Ha felséged megengedné, hogy a nagyherceg is
láthassa ezt a gyönyörű arcot - kiáltott fel a külügymi-
niszter, megcsodálva császárnéja szépségét- akkor...
- Sissy, meg kell tenned - sürgette Franzl kérlelve.
- Most a birodalom kedvéért le kell győznöd önma-
gadban az ellenkezést.. !
- Remélem, az világos - mondta Sissy kis gondol-
kodás után - hogy feketében fogok megjelenni?
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a császár és mi-
nisztere ajkát, hiszén ezekkel a szavakkal Sissy végül is
beleegyezett.
- A fekete ünnepélyes - állapította meg a gróf lelke-
sen. - Felséged valósággal elbűvöli majd orosz vendé-
günket!
- Hívasd el a szabónőidet - mondta Franzl gyorsan
- és találják ki a legeslegszebbet, amit csak feketéből
meg lehet varrni. Még ha a nagyhercegnek ki is esik
majd a szeme! - nevetett a császár.
Sissy visszaindult az Amália-szárnyban lévő lakosz-
tályába. "Na látom, már megint itt vagyok Bécsben,
megint kezdődik elölről. A császárnénak, akár tetszik
neki, akár nem, újra meg kell jelennie, méghozzá teljes
fegyverzetben..." - gondolta.
Persze tökéletesen megértette Franzlt és miniszte-
rét. Ugyan mit számít a személyes fájdalom, mit érnek
egy asszony érzései és hangulatai, hogyha a jószom-
136 I 137
szédi viszonyról van szó két ilyen hatalmas birodalom
között! Akkor minden más dolog másod- és sokad-
rendű lesz. Neki csak igent kell mondania, és tenni,
amit kérnek tőle...
Sissy nem ismerte a nagyherceget, és a legcseké-
lyebb mértékben sem óhajtotta megismerni. De ha et-
től a férfitól annyi minden függ, ha annyi minden mú-
lik azon, hogy Bécsben jó benyomásokat szerezzen,
akkor Erzsébet készen állt arra, hogy egy este elcse-
vegjen vele, hogy Szentpétervárra szép emlékeket vi-
gyen haza.
Ferenczy Ida időközben már mindent előkészített
Sissy lakosztályában úrnője fogadására. Megkönnyeb-
bült sóhajjal bújt be Sissy a forró habos fürdőbe, hogy
lemossa magáról az út porát. Utána a világot megint
sokkal barátságosabb színekben látta. Sőt már úgy tűnt
neki, hogy a nagyhercegnek adandó fogadás érdekes
változatosságot hoz majd az életébe. És amikor udvar-
hölgyeinek elmesélte, mi vár rá, meg kellett állapítania,
hogy ezek az asszonyok mind hasonlóképpen gondol-
kodtak.
Ferenczy Ida másnap egy csomó legújabb párizsi
divatújsággal jelent meg, és az egész hölgykoszorú az-
zal foglalkozott, mit lehet egy ilyen különleges ünnepi
alkalomra, mint amit a cár öccsének látogatása jelent
Bécsben, felvenni, ami elegáns is, előkelő is, csábító is,
és főleg fekete anyagból van.
Az élénk vita közepén jelentette a lakáj, hogy a csá-
szár szeretné feleségénél tiszteler.ét tenni. Amikor Fe-
renc József belépett, az udvarhölgyek felemelkedtek,
és Franzl egyiktől a másikhoz lépve üdvözölte őket.
Igen jó kedve volt, hiszen Sissy beleegyezése, hogy
részt vesz az ünnepségen, nagy elégedettséggel és
örömmel töltötte el.
- Nemcsak ünnepi bankett és vacsora lesz a nagy-
herceg tiszteletére-mondta Sissynek- hanem ünnepi
előadás is lesz a Burgszínházban, a Vigadóban pedig
Strauss mester fog nekünk zenélni. Szeretném, ha a
nagyherceg láthatná, milyen az, amikor a bécsiek bécsi
keringőt táncolnak! Igaz, hogy még nem tudjuk, mikor
érkezik Dmitrij nagyherceg.
- Igen? Azt hittem, hogy már az elkövetkező na-
pokban jön - csodálkozott Sissy.
- Nos, az oroszoknál mit sem számít néhány hét
vagy hónap - jegyezte meg a császár.
A szabó- és varrónők azért nemsokára munkához
láttak. Amikor Sissynek legközelebb eszébe jutott ez a
kellemetlen kötelessége, megkérdezte Franzlt, van-e
már valami hír. Éppen audiencianap volt, a császár
aznap körülbelül kétszáz osztrák állampolgárt foga-
dott, akik mind eljöttek hozzá elmondani bánatukat,
kérésüket. Sissynek sikerült két audienciakérő között
besuhannia a hátsó ajtón. A császár nevetve fogadta
feleségét.
- Remélem - mosolygott rá - hogy a varrónőid már
szorgalmasan dolgoznak.
- Igen, én is ezt remélem - felelte mosolyogva Sissy.
- Lehet már tudni, hogy pontosan mikor érkezik a
nagyherceg?
- Igen, hírt kaptunk arról, hogy novemberben jön.
Sissy tágra meresztett szemmel nézett rá.
- Novemberben? - mondta. - De hiszen az még
majdnem kilenc hónap! Addig még egy gyereket is ki
lehet hordani !
- Eltaláltad - mosolygott Franzl. - A nagyhercegné
ugyanis gyermeket vár, és nem akarja Dmitrijt fel-
ügyelet nélkül Bécsbe engedni. Úgy látszik, veszé-
lyesnek talál téged, angyalom...
Másnap reggel Sissy kipihenten, frissen ébredt.
Gyorsan tornázott egy keveset, mielőtt Feifal asszony
139
megérkezett volna, hogy hosszú haját átkefélje és mű-
vészi kontyba fésülje.
Sissy ilyenkor a biliárdszobába ment, leült a hosszú
biliárdasztal szélére, amelyet egy hófehér lepedő borí-
tott. Feifal asszony erre bontotta ki gondosan és óva-
tosan Sissy csodálatos, hosszú, barna haját. A császár-
né haja az egész asztalt beborította. A kikefélésnél még
két szobalánynak is segítenie kellett, nem volt valami
kellemes dolog. Sissy csendben tűrte, és általában gö-
rög szavakat tanult közben.
Ezen a reggelen egyszer csak halkan felkiáltott,
azután elveszítette az eszméletét. Az egész biliárdte-
rem forgott körülötte néhány másodpercig, majd
minden elfeketedett.
- Feifal asszony, hagyja abba! Őfelsége elájult! -
kiáltott fel Ferenczy Ida rémülten.
A fodrásznő ijedten hagyta abba munkáját. Ő csak a
császárné hajára figyelt, és még a halk kiáltást sem
hallotta meg.
- Elájult? - kérdezte. - De hiszen nem is okoztam
neki fájdalmat, annyira óvatosan fésültem!
Időközben Sissy halk hangokat adott ki megint,
úgyhogy látszott, újra magához tért. Segélykérő kéz-
mozdulatot tett, miközben megpróbált felülni.
- Mi történt velem? -jajgatott. -Rosszul vagyok...
szédülök... minden forog körülöttem!
- Felséged egyszerűen elájult - felelte Festetics
grófnő gondterhelten.
- Vizet kérek - mondta Sissy. - Kérem, hozzon egy
pohár vizet.
Ezeket a szavakat a grófnőhöz intézte, de addigra
Feifal asszony már elindult, és egy pillanat múlva
visszatért egy vizespohárral, amelyet a császárnénak
nyújtott.
- Hogy érzi magát felséged? - kérdezte részvéttel
teli hangon. - Kicsit jobban van már?
- Azonnal értesíteni kell Widerhofer doktort - ta-
nácsolta Festetics Mária. - Őfelsége a császár halálra
rémül, ha meghallja...
- A férjemnek nem is kell erről tudomást szereznie!
Egy kis gyengeség, semmi más!
Sissy elhárította a segítséget, összeszedte magát és
felült.
- De igen, felség, de igen. . . Nem viselhetem a fele-
lősséget - ellenkezett Festetics Mária hevesen. - Nem
lehet tudni, mi rejlik egy ilyen ájulás mögött.
- De hiszen nem érzem magam betegnek, Festetics
grófnő. Biztosan csak a fogyókúrámmal függ össze a
dolog.
- Ez az, felség! - szólt közbe Feifal asszony. - Fel-
séged, azt hiszem, egy kicsit túlzásba viszi! Vékonynak
kell lenni, tudom, de ami sok, az sok! Ez a fogyókúra
felesleges és káros: felséged lassacskán már csak csont
és bőr, és még mindig fogyni szeretne!
- Attól tartok, hogy egy kövér Sissy egyáltalán nem
tetszene Franzlnak - vallotta be Sissy. - Ezért aztán
ügyelnem kell az alakomra.
- Hát ez aztán sikerült! Bocsánat, felség, csak úgy
kicsúszott a számon - kért elnézést Feifal asszony.
- Ennek ellenére mégiscsak konzultálni kellene az
orvossal, felség! - Az óvatos Festetics ragaszkodott az
ötletéhez.
Sissy megadóan sóhajtott fel.
- Na j ó - mondta - ha mindenképpen meg kell tör-
ténnie, akkor hát hívassa az orvost. Úgysem fog sem-
mit találni, már előre tudom. De hát végül is azért
fizetik, hogy megvizsgálja a pácienseit!
Így aztán a grófnő hívatta az udvari orvost, aki félóra
múlva szolgálatkészen megjelent, doktortáskájával a
140 I 141
hóna alatt. Végigkopogtatta Sissyt, meghallgatta tü-
dejét egy sztetoszkóppal, megnézte a nyelvét, és végül
a jól ismert aggódó "Hmhm!"-t lehetett tőle hallani.
- Ez úgy hangzik, mintha nem lenne igazán elége-
dett velem, kedves doktor! - állapította meg Sissy.
- Nem is vagyok, felség, egyáltalán nem vagyok
elégedett, engedelmével - mondta Widerhofer doktor
fejcsóválva.
- És mi bajom van? Hogy hangzik a szigorú diag-
nózis? - tréfált Sissy, mert nem hihette, hogy tényleg
komoly baja lerme.
- Valami zörgést hallok a tüdejében, felség. Ha
megengedi a megjegyzést, azt hiszem, hogy az egyol-
dalú táplálkozás is az oka lehet, mert amennyire tu-
dom, felséged hetek óta nem eszik mást, mint fagylal-
tot és narancslevet. Ez hosszú távon semmi jóra nem
vezet. Tudom, a hölgyek vigyáznak karcsú vonalaikra,
de hát az embernek tudnia kell, hol a határ. Felséged,
hogy őszinte legyek, aggasztó állapotban van. Hízó-
kúrára lenne szüksége.
- Csak nem tart borjúnak, kedves doktor? ! - Sissy-
ből kirobbant a nevetés. - Szó se lehet róla!
- Hmhm! Én ebben semmi vicceset nem találok,
felség. Itt felséged egészségéről van szó, és ebben a
pontban nem ismerek tréfát, mivel én vagyok érte fe-
lelős. Most is csak azt mondhatom, felségednek ennie
kell, és ki a friss levegőre! Sok oxigén, friss tej, és köz-
ben gondoskodni kell a megfelelő anyagcseréről. Hi-
szen felséged fehér, mint a fal! Felségednek egy kis jó
színre lenne szüksége, de nem a púderesdobozból, ha
szabad kérnem. Különben még úgy járna, mint sze-
gény Ferenc Ferdinánd főherceg. A trónörökösségre
vágyik, és lassan megint szanatóriumba kerül. Már a
katonai szolgálatát sem tudja ellátni!
- Ferenc Ferdinánd? - figyelt fel Sissy. - Olyan
rosszul lenne?
- Mindenesetre egyáltalán nincs jól. A tüdeje, mint
tudja felséged, gyenge, ezt örökölte. Legalább egy fél
évre Egyiptomba kellene utaznia, idén tavasszal a me-
ráni kúra is jót tett neki. De most megint rosszabbul
van. És ráadásul a teniszjátéknál nagyon megerőlteti a
tüdejét.
- Hűha - mondta most Sissy - nem is tudtam róla,
hogy ilyen lelkes sportoló.
- Én sem - bólintott Widerhofer doktor mérgesen. -
Ez a felséges főherceg legújabb, igen buta szenvedélye.
Bocsássa meg a szavaimat, de hát orvosként nem tu-
dom végignézni, ahogy fiatalemberek felelőtlenül
tönkreteszik saját egészségüket. Ne vegye zokon fel-
séged, de felséged sem jobb!
- Jól van, csak szidjon, doktor. - Sissy bűntudato-
san lehajtotta a fejét. - Egy asszony szeretne lehetőleg
minél tovább fiatal és csinos maradni. Ez csak nem
bűn?
- Nem bűn, csak éppen butaság, ha az ember ebben
is túlzásokba esik, például olyan szorosra fűzeti magát,
hogy levegőt sem kap, vagy pedig semmit sem eszik,
míg csak el nem ájul. Legfőbb ideje volt, hogy megint
elhívatták a jó öreg doktort. Ha felséged nem látja be,
amit mondtam, akkor kötelességem lesz mindezt a
császárnak is jelenteni - fenyegette meg Sissyt a föl-
emelt mutatóujjával félig tréfásan a doktor.
Fgifal asszony a vizsgálat kezdetekor tapintatosan és
diszkréten elhagyta a szobát, de a grófnő Sissy kérésére
ott maradt, így tanúja lett mindannak, amit az orvos
mondott, és ő is egyfolytában bólogatott, tökéletesen
igazat adott neki.
- És azok a hosszú gyaloglások, amelyeket felséged
oly gyakran tesz - tette hozzá a grófnő még a maga
142 I 143
észrevételét is. - Gyakran órákig is eltartanak! Leg-
utóbb is abban a rossz időben hat óra hosszat gyalo-
golt . .
- Tudom - dörmögött Widerhofer doktor - egy
kollégám az egyik titkosrendőrt ápolta utána, olyan
hólyagokat kapott a talpára szegény ördög, hogy hat
hétig rá sem tudott állni.
- Úgy kell neki - mondta Sissy. - Miért kell engem
folyton követnie!
- Mert ez a munkája, felség. Ű is felelős felséged
biztonságáért.
- Csak tudnám, minek ez az egész - mérgelődött
Sissy. - Ugyan ki akar nekem ártani itt Bécsben?
- Nem én döntök ebben a kérdésben, felség - fejezte
be a doktor a témát. - Én csak azt ajánlom felségednek,
hogy minél hamarabb utazzon el egy kúrára. Mit szól-
na felséged Karlsbadhoz?
- Miután a szép nagyherceg úgyis csak november-
ben jön, miért is ne? - mondta Sissy. - Karlsbadba
vagy valahová máshová, engedelmesen beleegyezem!
Sissy tréfált, habár egyáltalán nem volt hozzá kedve.
A doktor figyelmeztetései mégiscsak elgondolkodtat-
ták.
- És miért nem költözik ki felséged innen az egész-
ségtelen belvárosból a Hermész-villába? - javasolta
még a doktor.
- Mert itt közelebb vagyok a férjemhez - adta meg a
magyarázatot Sissy.
- Nos, ebbe én már nem tudok beleszólni, felség, én
csak javaslatot tettem. Úgy tűnik, megint jó kis nátha-
járvány kezdetén vagyunk. A felséges császár bizo-
nyára a legnagyobb megértéssel lenne, ha felséged
szeretné elkerülni a fertőzés veszélyét. Ha pedig már
itt lesz a tavasz, akkor...
- Irány Karlsbad! - fejezte be Sissy a mondatot.
Franzl igencsak csodálkozott az ebédnél, hogy Sissy
ezúttal rendesen evett. De mivel az asztal körül szokás
szerint még többen ültek, nem szólt egy szót sem, csak
ebéd után vonta félre a feleségét.
- A doktor mindent elmondott nekem - közölte ag-
gódva. - Igaza van: természetesen kiköltözöl még ma a
villába. És Karlsbad... ez sajnos megint azt jelenti,
hogy el kell válnunk egymástól - közölte megindult
hangon - de ha az egészséged miatt fontos, akkor el
kell utaznod.
- Ó, szerintem nem is vagyok annyira rossz álla-
potban. De ahogy hallottam, szegény Ferenc Ferdi-
nánd annál inkább!
- Ez az önfejű fiatalember! Jobb, ha nem is emlé-
keztetsz rá, Sissy. Úgy néz ki, mint egy két lábon járó
csontváz, és nem lehet lebeszélni arról, hogy hetente
többször is Pozsonyba utazzon. Méghozzá azért, hogy
teniszezhessen!
- Ezen már az imént is csodálkoztam - állapította
meg Sissy. - Mindazok alapján, amit tudok róla,
egyáltalán nem sportos alkat.
- Hát nem. De úgy látszik, erőszakkal is bizonyítani
akarja nekünk, hogy többet kibír, mintsem gondol-
nánk.
- De éppen a teniszezésben? - csodálkozott Sissy. -
Nem, Franzl, attól tartok, ezúttal cserbenhagynak a
besúgóid.
- Hogyan? - csodálkozott a császár. - Mit akarsz
ezzel mondani?
- Hogy asszony lehet a dologban - mondta Sissy
finom kis mosollyal.
- Asszony? - nevetett Franzl hitetlenül. - Ugyan,
még hogy ő meg egy asszony! Hiszen más sincs a fejé-
ben, mint a hadsereg megreformálásának tervei. Néha
144 I 145
azt hiszem, hogy szegény Rudit hallom újra, éppen
úgy beszél.
- A hadsereg megreformálásának tervei... és te-
nisz... ugyan hogyan illik össze mindez, Franzl? -
kérdezte Sissy élesen. -Nem lehet, hogy mindannyian
egy kissé rosszul ítéljük meg Ferenc Ferdinándot?
Franzl elcsodálkozott:
- Micsoda ötleteid támadnak, Sissy!
- Nahát azért annyira nem szokatlan ez az ötlet,
Franzl - nevetett Sissy a férjére. - Még ha szegény
Ferenc Ferdinándnak gyenge is a tüdeje... de amúgy
nem hiányzik semmije, vagy...?
Ezúttal Franzl adós maradt a válasszal. Csak meg-
vakarta feje búbját és elgondolkodva átbaktatott a bi-
rodalmi kancelláriára, ahol az íróasztala mellé ülve
még jó darab időre volt szüksége, hogy kiismerje ma-
gát a papírjai közt.
- Egy asszony és Ferenc Ferdinánd? - mormogta
maga elé. - Bár miért is ne? Csak tudnám, miért nem
nyitja ki a száját ez a tökfej! Hogyha trónörökös akar
lenni, úgyis képesnek kell lennie arra, hogy utódokról
gondoskodjon!
- Teniszt tulajdonképpen Bécsben is játszhatna a
főherceg, ha nagyon akarná .- gondolkodott tovább
hangosan a császár. - Akkor miért éppen Pozsony-
ban?!
Sissy közben átköltözött a Hermész-villába, ahol
hamarosan jobban érezte magát. Néhány hét múlva
indult Karlsbadba, a kúrára. Előtte azonban még ma-
gához hívatta Mikes Jankát, udvarhölgyét.
- Kedves jó Mikes grófnő - kérte - ahogy én önt
ismerem, bizonyára van ismerőse Pozsonyban?
- Hát persze hogy van, felség. És rokonaim is
Brünnben! Minden rendes bécsinek van rokona
Brünnben.
- Brünn pillanatnyilag nem érdekel. De Pozsony-
ban jó lenne, ha megtudna valamit.
- És mi az a valami, amit oly nagyon szeretne felsé-
ged megtudni Pozsonyban? - kérdezte Mikes grófnő
izgatottan.
- Azt szeretném nagyon tudni, hogy kivel teniszezik
Ferenc Ferdinánd főherceg Pozsonyban. Nehéz lesz
ezt kideríteni?
- Nem hinném. Ha a császári és királyi titkosrend-
őrség nem tudta meg, majd Mikes grófnőnek sikerül.
Nekem is megvannak a magam beépített emberei.
- Nagyon hálás lennék önnek!
- Semmi hála és köszönet, felség - szabadkozott
Mikes grófnő. - Hiszen még nem tudtam meg, kivel
teniszezik a főherceg Pozsonyban. Ugyan mi lehet a
dolog mögött? Talán valami kis titkos viszony, igaz?
- Lehetséges - mosolygott Sissy. - Bár a férjem azt
hiszi, hogy Ferenc Ferdinándnak semmi más nincs a
fejében, mint a hadseregreform, de én nem vagyok eb-
ben annyira biztos. Már az a becsvágy is, hogy betegsége
ellenére trónörökös akar lenni, számomra meglehetősen
különös. Ennek a becsvágynak persze számos oka lehet.
De miért teniszezik, és miért éppen Pozsonyban?
- Semmi gond, megtudjuk. Még akkor is, ha nekem
magamnak kell odautaznom, és még ha az ütőt is a ke-
zembe kellene vennem.
Sissynek szívből nevetnie kellett, hiszen a kövér
Mikes grófnőt valóban képtelen volt teniszezés közben
elképzelni.
Mikes grófnő hasonló dolgokra gyanakodott, mint a
császárné, így hát egyik reggel beült a pozsonyi vonat-
ba és leutazott ebbe a kis Duna-parti városba.
- Pozsony - mondta Sissy a búcsúzáskor még gyor-
san a grófnőnek - pillanatnyilag sokkal érdekesebb a
számomra, mint Karlsbad. De hát oda kell utaznom. . .
146 147
9. A főherceg szerelme
Mikes grófnő előzőleg levelet írt pozsonyi rokonának,
így hát amikor megérkezett a csendes kis negyedben
lévő villához, már szívrepesve várták.
- Janka néni! Milyen jó, hogy eljöttél hozzánk láto-
gatóba! Mennyire örülünk mindannyian!
Mikes Janka egyik bátyja Pozsonyba nősült, és egy
jól menő kis üvegedénygyára volt. Két gyermeke, egy
fia és egy lánya, tíz- és tizenegy évesek, már futottak is
elő a kertből és szeretettel és hangos örömkiáltással
ölelték át a kerek nénit.
- Gyerekek, engedjetek el! Mindjárt megfulladok!
Máris a segítségére sietett sógornője, Ilona, amit
megkönnyebbült sóhajjal fogadott Mikes Janka. A
nyitott ajtón át kávéillat gomolygott utána.
- Ugye iszol velünk egy kávét, kedves sógornőm? -
kérdezte Ilona. - A te tiszteletedre barátfüle is lesz,
tudom, hogy mennyire szereted!
- Ez legalább egy kicsit kárpótol a hosszú utazásért
-mondta Mikes Janka boldogan. -Ezt a szilvalekváros
barátfülét kellene egyszer megkóstolnia a császárné-
nak! Talán még valami kitüntetést is kapnál érte! De
most gyerünk be a házba, estére szeretnék újra Bécs-
ben lenni.
- Nem maradsz itt hétvégére? - kérdezte Ilona csa-
lódottan.
- Ki van zárva: a császárné vár rám, nemsokára in-
dulnia kell Karlsbadba, és előtte még tudni szeretné azt,
amiért ideküldött Pozsonyba. Remélem, sikerül kide-
rítenem; talán éppen a te segítségeddel!
Beléptek a házba, a két gyereket szobájukba küldte
anyjuk, ahol a házitanító várt rájuk. Mikes Janka és
sógornője pedig beültek az elegáns kis szalonba, ahol a
szobalány máris felszolgálta a kávét és a híres barátfü-
lét, amelyet Janka annyira tudott értékelni.
- Na de most már tényleg izgatott vagyok - kezdte
Ilona, miután leültek és Mikes Janka előszedte az uta-
zótáskájából a kis ajándékokat, amiket Bécsből hozott.
Ilona nagyon örült nekik.
- Itt van még egy kifestőkönyv és egy kis kályha
Marika babaszobájába. Nézd, még egy lámpácska is
van benne, amely pirosan világít.
- Ó, milyen aranyos! - kiáltott fel Ilona elragadtat-
va. - Ilyesmit is csak Bécsben lehet kapni a Kárntner-
strassén! Na de most már tényleg mondd el, mit tehe-
tek érted, Jankám?
- Ismersz-e egy bizonyos Václav Vondraceket? -
kérdezte a grófnő.
- A titkosrendőrt? - nevetett Ilona. - Hiszen őt
minden gyerek ismeri a városban!
- És mindenki tudja azt is, hogy ő a császár szolgá-
latában álló besúgó?
- Hát persze, Jankám. Hiszen éppen ennek révén
tudja meg az összes pletykát. Senki sem titkolja előtte,
sőt ha az emberek azt szeretnék, hogy Bécsben valamit
megtudjanak, akkor egyszerűen csak elmesélik a
Vondraceknek. Egész nap a Ferdinánd császár kávé-
házban vagy előtte a teraszon ül és a jelentéseit írja.
- Ez sem rossz - dörmögte Mikes Janka bár kicsit
csodálkozott, de amellett remekül szórakozott. - Úgy
tűnik, igazi osztrák módszer ez. Csakhogy így bizo-
nyos dolgok híre nem jut el Bécsbe. Hiszen a besúgó úr
nyilvánvalóan csak azt jelentheti, ami az embereknek
kényelmes, amiről pedig nem akarják, hogy megtudja,
azt nem mondják el és így nem is jelentheti.
- Nos, igen. Vondracek egy évvel ezelőtt telket vett
és most valami kis villát építtet éppen. A fizetéséből
148 I 149
biztos nem futná... Valószínűleg van mellékjövedel-
me is...
- Érdekes - állapította meg Mikes grófnő lassan.
- De Jankám, hiszen ez a Vondracek még csak nem
is kivétel! Nincs abban semmi különös, amit csinál így
működik még egy sor dolog, és egészen jól!
- Na, ha ezt a császár tudná, azt hiszem, kevésbé
lennétek kedélyesek! - dörmögte Mikes Janka. - És
még azt hallottam, hogy a Vondraceket felterjesztették
valami kitüntetésre...
Megpróbálta izgatottságát egy második barátfüle el-
fogyasztásával csökkenteni. Sógornője kicsit tanács-
talanul nézett rá, mivel még mindig nem tudta, hová
akar Janka kilyukadni.
- De hát mi van ezzel a Vondracekkel? - kérdezte
Jankát. - Csak nem csinált valami rosszat? !
- Vondracekkel semmi baj, kivéve az, hogy Bécsben
a mai napig nem tudják, hogy Ferenc Ferdinánd kivel
teniszezik Pozsonyban. Ez az ugyanis, amit a császárné
annyira szeretne tudni.
- És emiatt kellett egyenesen idejönnöd? - csodál-
kozott Ilona. - Mert szeretnék megtudni, hogy kivel
teniszezik a főherceg?
- Mivel a Vondracek még eddig nem árulta el!...
- Hát persze hogy nem - nevetett Ilona vidáman. -
Merthogy a főherceg még nem nyilatkozott, és Iza-
bella nem szeretne nevetségessé válni.
- Izabella? - Mikes Janka izgatottan vonta fel a
szemöldökét. - A Croy hercegnő, aki Ferenc Ferdi-
nánd unokatestvérének, Frigyesnek a felesége?
- Pontosan róla van szó. Neki és Frigyes főherceg-
nek, aki itt Pozsonyban állomásozik, nyolc lánya van!
- No de ilyet! - kiáltott fel Mikes grófnő. - Hogy ez
senkinek nem jutott még az eszébe! Biztos az egyik
lányról van szó.
- Igen ám, de melyikről? Biztos vagyok benne, hogy
ezt a Vondracek nem tudja, hiszen még Izabella sem
tudja, aki pedig már reménykedik abban, hogy egy
napon ő lesz a leendő császárné anyja...
- Na, ez szép kis ügy - szaladt ki Mikes Janka száján.
- Hogy fog csodálkozni a császárné!
- Nos, hivatalosan a főherceg csak az unokatestvérét
jön látogatni, de a lányaival teniszezik a főhercegi villa
parkjában, amelyet olyan magas és sűrű sövény vesz
körül, hogy egyáltalán nem lehet átlátni rajta.
- És ezt a sövényt használja Vondracek kifogásnak-
állapította meg Mikes Janka felháborodva.
- Ugyan mit tehetne? Izabella nagyon ügyel arra,
hogy Bécsben senki ne tudjon meg semmit, mielőtt a
dolog hivatalos lenne. Márpedig mindeddig Ferenc
Ferdinánd még nem nyitotta ki a száját. És ráadásul
előfordul, hogy hosszabb ideig nem is tud Pozsonyba
jönni, mivel kezelésen van, így hát az ügy igencsak el-
húzódhat!
Mikes Janka kiitta az utolsó korty kávéját, és meg-
könnyebbülten így szólt:
- Micsoda szerencse, hogy Pozsony még egy ilyen
kis fészek, ahol mindenki mindenről tud... Az ügyet
sokkal könnyebben sikerült elintéznem, mintsem
gondoltam volna, és ezt neked köszönhetem, kedves
Ilonám.
- De én nem mondtam semmit, Jankám! - nyitotta
szét a sógornő sajnálkozva a tenyerét. - Különben
igencsak meggyűlhet a bajom a főhercegnővel! Már-
pedig ezt mi nem engedhetjük meg magunknak!
- Nem, nem, ne aggódj, egészen nyugodt lehetsz!
Meg sem említem a neveteket. Nem vagyok bolond,
hogy rád szabadítsam Mella-Bella-Izabellát!
Mikes Janka egy fiákerrel még elkocsizott a főherceg
villája előtt, de lemondott arról, hogy megismerkedjen
150 151
Izabella főhercegnővel és nyolc lányával, akik között
ott van a leendő trónörökös felesége is... A császárné
pedig úgyis ismeri a főhercegnét meg a lányait is.
A sövény a park körül valóban annyira sűrű volt,
hogy sem a parkot, sem a gyönyörű nagy villát nem le-
hetett látni. Így hát megbocsátható volt, hogy Vond-
racek nem sejtett semmit, hiszen a titkosrendőröknek
tilos belépni a császári ház tagjainak birtokára.
Mikes grófnő egy pillanatig sem kételkedett ab-
ban, hogy a kiváló szimatával jó nyomon van, és hogy
a császárné sejtelmei megalapozottak. A fiatal főher-
ceg, a leendő trónörökös tehát szerelmes. A Frigyes
főherceg egyik leányával kötendő házasság útjában
nem állt semmi, kivéve, hogy a pápától kell enge-
délyt kérni, miver rokonházasságról van szó, de ezt
soha nem tagadják meg, hiszen az uralkodócsaládok-
ban mindennapos dolog az ilyesmi.
Ahogy a vonat visszafelé gördült Bécs felé, végig a
Duna mentén, Mikes grófnő arra gondolt, hogy Fe-
renc Ferdinánd milyen okosan választott. Biztos, hogy
a császár a főherceg bármelyik leányát szívesen látná
leendti trónörökösnéként. Ez a házasság megerősítené
Ferenc Ferdinánd helyzetét az uralkodóházon belül,
erre pedig igen nagy szüksége volt. Hiszen egyáltalán
nem volt még biztos, hogy ő lesz a trónörökös, sőt el-
lenkezőleg, több helyről érték támadások, és Ottó, az
öccse, nagyobb rokonszenvnek örvendett. Minden
tiszteletem, mormogta magában, a fiú nem esett a fe-
jére!
A következő délelőttön máris bejelentkezett Sissy-
nél a Hermész-villába. A császárné azonnal fogadta.
- Nos, grófnő? - kérdezte Sissy izgatottan. - Sike-
rült valamit megtudnia?
- Meghiszem azt - mosolygott Mikes Janka önelé-
gülten. - Nagyjából mindent tudok, kivéve egy apró-
ságot.
- Ne feszítse tovább a húrt, mondja már, kérem!
- Először is: felségednek tökéletesen igaza volt,
amikor azt feltételezte, hogy szívügyekről van szó.
- Tehát valóban... És ki az, grófnő? Mondja már,
Franzl ma ebédre jön, szeretném neki is elmoridani.
- Sajnálom, felség, ez nem fog menni. Ugyanis ép-
pen ez az az apróság, amit sajnos nem sikerült meg-
tudnom: mármint hogy ki az illető.
- Ezt meg kell magyaráznia - mondta Sissy csodál-
kozva és homlokát ráncolva. - A dolog meglehetősen
homályos.
- Egyáltalán nem olyan homályos, ha meggondol-
juk, hogy Frigyes főhercegnek, Ferenc Ferdinánd
unokatestvérének házasságát nyolc lánnyal áldotta
meg az Úr.
Sissy tágra meresztette a szemét.
- Hogyan? - csodálkozott. - Csak nem azt akarja
mondani, Mikes grófnő, hogy...
- De igen, felség. Ő császári fensége, a leendő trón-
örökös ezek közül a hölgyek közül részesíti az egyiket a
kegyeiben. De hogy melyik az, azt, úgy látszik, még
Izabella főhercegnő sem tudja. Ezért van az egész nagy
titokzatoskodás.
Sissy gondolkodott, szobájában fel-alá sétálva. Vé-
gül odatámaszkodott a kandallóhoz, amelyben a kelle-
mesen melegítő tűz égett.
- Ha figyelembe vesszük a korukat, akkor nem is
jöhet szóba mind a nyolc lány - állapította meg. - Csak
kettő vagy három lehet, aki Ferenc Ferdinánd számára
érdekes.
- De mégis, még ha a kört le is szűkíthetjük, nem
tudunk semmi bizonyosat, felség.
- No nézd csak, a mi Ferenc Ferdinándunk! - mo-
152 153
solygott Erzsébet. - Leánynézőbe jár Pozsonyba és
senkinek sem szól erről egy árva szót sem! Nahát, úgy
tűnik, jócskán belekeveredett már ebbe az ügybe!
- Még azon is gondolkodtam, felség, hogy ez a há-
zasság igen ügyes sakkhúzás lenne tőle.
Sissy arcán árnyék futott végig.
- Gondolja, hogy szerelemről szó sincs? - kérdezte.
Csak józan érdekházasságot tervez a fiú?
Mikes grófnő vállat vont:
- Legalábbis a lehetséges dolgok közé sorolnám,
felség. Hiszen a főherceg ennél okosabban nem is
dönthetne...
- Szóval csak egy sakkhúzás - mondta Sissy letör-
ten. - Egy sakkhúzás, hogy megerősítse helyzetét.
Igen, nagyon is lehetséges. Éppen elég becsvágyó ah-
hoz, hogy megtegyen egy ilyen lépést. Talán nem is
gondol arra, hogy ezzel a személyes boldogságát is
kockára teszi. Nagyon ellenzem azokat az érdekházas-
ságokat, amelyek a mi köreinkben sajnos annyira
megszokottak. Sokkal szívesebben látom, hogyha a
szív is szóhoz jut, ha elismerjük jogait. Hiszen végül is
ez is lehetséges: Franzl és én is szerelemből házasod-
tunk össze...
10. A nősülés kérdései
Ferenc József akkor érkezett a Hermész-villába, ami-
kor Sissy Mikes Jankát már éppen beküldte a Burgba
mindenféle feladattal. A két kocsi még találkozott a
kapuban. A császár látta a kövérkés udvarhölgyet, aki
hintója puha párnáiról felemelkedve tiszteletteljesen
bólintott felé.
"Nocsak - gondolta magában a császár - már vissza
is jött Pozsonyból? Na, kíváncsi vagyok, mit tudott
meg!" Sissy elmesélte neki, mire gyanakszik ő és ud-
varhölgye, és mire kérte meg Mikes grófnőt.
A császár hintója végiggördült a lainzi vadasparkon,
ahol már előbújtak az ibolyák, és ahol az elolvadt hótól
vizes réteken hóvirágok dugták ki fejecskéjüket a si-
mogató tavaszi napsugárban.
Sissy látta az ablakból, hogy Ferenc József kocsija
megérkezett, lefutott a lépcsőn, és férjét már az elő-
csarnokban fogadta.
- Milyen jó, hogy újra a karomban tarthatlak, an-
gyalom - üdvözölte őt a császár, és szeretettel magához
vonta. - Éppen láttam, ahogy Mikes grófnő befele
tartott a városba. Miféle híreket hozott nekünk Po-
zsonyból?
- Először is: igazam volt! Ferenc Ferdinánd leány-
nézőbe jár Pozsonyba.
Franzl összeráncolta a homlokát:
- Hát ez elég meggondolatlan tőle. Számára a walesi
herceg leánya jöhet szóba... kapcsolatot keresünk
Angliához. Ez végre megerősíthetné helyzetünket a
poroszokkal szemben.
- Az ő választása is rendkívül diplomatikus - kö-
zölte Sissy.
- Úgy? És ki az ő saját választása?
- Izabella és Frigyes valamelyik lánya.
A császár csodálkozva nézett feleségére, majd bosz-
szankodva legyintett, és megrázta a fejét.
- Mi bajod van? - kérdezte Sissy megdöbbenve. -
Szerintem egyáltalán nem rossz!
- Bolondság - mondta a császár. - Teljesen értel-
metlen dolog. Ferenc Ferdinándnak úgy látszik, za-
varosabb a feje, mint gondoltam.
- Azért, mert megvannak a saját elképzelései és ter-
vei, erre gondolsz? Hiszen ez igazán jogában áll, sze-
rintem legalábbis - válaszolta erre Sissy.
154 I 155
- A terv nem lenne rossz, ha nem sikerült volna már
sokkal jobb menyasszonyt választanunk neki. Már-
mint az angol hercegnőt. Habsburg és Windsor há-
zasság! Milyen jól hangzik!
- Habsburg és Windsor? És ő vajon tud-e már er-
ről?
- Hát persze. Tudja. Igaz, hogy még nem volt al-
kalma megismerni a hercegnőt.
- Ezzel szemben Izabella és Frigyes lányait ismeri -
válaszolta Sissy élesen.
Franzl kigombolta az egyenruhája gallérján a gom-
bokat, úgy érezte, másképp nem tud levegőt venni,
megfullad.
- Ez a fiatalember - mérgelődött - a kétségbeesésbe
kerget! Most aztán Frigyes és Izabella biztosan a leg-
jobbakban reménykednek!
- Ugyan, mi mást is tennének? - kérdezte Sissy
ugyancsak bosszankodva, mert nem sejtette, hogy ez a
beszélgetés ilyen fordulatot fog venni.
- Hogy fogom nekik megmondani, hogy ebből a
házasságból semmi sem lesz! - sóhajtotta Franzl, és
leroskadt az egyik székre. - A sok más gondomhoz,
bajomhoz még állandóan újabb családi problémák is
jönnek!
Sissy leült vele szemben a magas, boltíves ablak elé.
Kint csodálatos volt a tavaszi napsütés, itt bent azon-
ban meglehetősen vihar előtti lett a hangulat.
- Franzl - szólt Sissy megnyugtatóan - nem lehet-
ne hagyni, hogy ezúttal hadd működjön a gondviselés?
- A gondviselés? Az csak kisembereknek való,
Sissy. A trónörökös házasságának ügyében nekünk
magunknak kell a gondviselést játszanunk. Ez az így
politikailag rendkívül fontos és jelentős. Hiszen akár
háború vagy béke is múlhat rajta! Nem hagyhatunk
semmit a véletlenre!
- De hiszen tudod, hogy Ferenc Ferdinánd milyen
keményfejű! Ha egyszer valamit a fejébe vett...
- Igen, ráadásul még ez is! Már az előbb is mond-
tam, hogy vele állandóan csak a vesződség van. Ez
megint jó kis munka lesz, Sissym! Legszívesebben én
is itthagynék csapot-papot, ahogy te csinálod!
- Igen, nemsokára indulnom kell a karlsbadi kúrára
- emlékeztette Sissy a férjét.
- Szívesen cserélnék veled - sóhajtott Ferenc Jó-
zsef.
Egy szolga jelentette, hogy az ebéd tálalva van.
- Csaknem az étvágyam is elment - panaszkodott a
császár - annyira bosszant ez az ügy.
- Nono - mondta erre Sissy. - Felejtsd el, legalább
erre a félórára. Egyébként már látom, hogy ez az ügy
egy kicsit az én hatáskörömbe fog tartozni.
- Hogy érted ezt? - kérdezte a császár érdeklődőn.
- Már azzal kezembe vettem az ügyet, hogy Mikes
grófnőt elküldtem Pozsonyba.
- De hát mit akarsz ezzel mondani, Sissy?
- Hogy a legközelebbi adandó alkalommal beszélek
majd Ferenc Ferdinánddal. Azt hiszem, ez lesz a leg-
okosabb. Tudom, hogy kicsit különös természet, és ti
mindannyian nehéz embernek találjátok. Én nem: én
jól ki tudok vele jönni.
- Igen, ezen mindig csodálkoztam! De szinte te
vagy az egyetlen...
- Szerintem ez egyáltalán nem csodálatos. Csak ti
éppenséggel nem jól fogtok a dologhoz. Meg kellene
próbálnod megérteni őt. Szegény fiú, mindenekfölött
szerette az anyját, akit olyan korán kellett elveszítenie
abban a rettenetes betegségben, amely ellen most ő
maga is harcol. És igazán bátran teszi ezt, meg kell ad-
nod.
- Én az ő helyében lemondanék a trónról.
156 I 157
- Rudolf barátja volt, sőt még ma is az, a halálon túl
is. Azt hiszem, nem tévedek, ha feltételezem, hogy
szeretné legalább Rudolf néhány tervét megvalósítani.
- Ez meglehetősen veszélyes politikai örökség,
Sissy!
- De ő meg van győződve arról, hogy ezek a tervek
jók és helyesek, különben nem vállalkozna arra, hogy
megvalósítsa őket. Igen, ő harcol, Franzl! Értsd meg,
Ferenc Ferdinánd harcol a saját betegsége és a kon-
zervatív meg nem értés ellen! Olyan jövő érdekében
lép föl, amelyet a sors talán nem is fog neki megadni...
Már úgy értem, ha végül a betegség győz rajta. Épp-
olyan idealista, mint amilyen Rudolf volt!
- De tudod, hogy Rudi hogy végezte! - felelte
Franzl gondterhelten.
- Igen, tudom... vagy legalábbis azt gondolom,
hogy tudom - mondta Sissy elkomorulva.
- Halott trónörökösből elég volt egy - mondta a
császár halkan, és fejét a kezébe támasztotta. - Vesze-
delmes hatalmak vannak ellenünk. Olyan hatalmak,
amelyek arra törekednek, hogy hatalmunkat meg-
döntsék és birodalmunkat megsemmisítsék.
- Ferenc Ferdinánd az a fajta férfi, aki ezekkel az
ellenségekkel felveszi a harcot. Biztos, hogy eszébe
sem jut, hogy csendben meghúzódjon, és hagyja a
dolgokat menni a maguk útján.
- Ez csak nem szemrehányás, Sissym? Én sem ha-
gyom a dolgokat menni a maguk útján, még ha esetleg
így látszik is. Én sokkal óvatosabb politikát folytatok.
Szeretném fenntartani a békét és megmenteni a biro-
dalmat. Hiszen a háború egyet jelentene birodalmunk
megsemmisülésével !
- Biztos vagyok benne, hogy Ferenc Ferdinánd sem
akar háborút. De valószínűleg mindenáron való békét
sem!
- Ez már önmagában is elég veszedelmes. Egyéb-
ként pedig már a hadsereg megreformálására irányuló
terveiből kiderül, hogy nincsenek illúziói hadseregünk
állapota felől. Ugyan mink van nekünk? Szép egyen-
ruháink és kitűnő honvédzenekaraink, akik feszes in-
dulókat tudnak játszani. Csak pénzünk nincs, hogy
megfelelő fegyvereket adjunk a katonáink kezébe.
- És azt hiszed, ha Ferenc Ferdinánd ezt az angol
hercegkisasszonyt veszi feleségül, akkor jobb lesz a
helyzet? - kérdezte Sissy már az ebédlőasztalnál ülve.
- Hát legalábbis egy kicsit elvenné a dolgok jelenlegi
élét.
- Miért, csak nem vagyunk Angliával ellenséges vi-
szonyban?
- Mi mindannyian ellenségeknek látszunk azok
szemében, akik körülöttünk élnek és akik attól félnek,
hogy Ausztria-Magyarországból egyszer valamiféle
Egyesült Európa válik, amelynek csírája már most is
vagyunk. Valami olyasmire gondolok, mint az Ameri-
kai Egyesült Államok európai párja. Hiszen éppen ez
volt az, amire Rudink is gondolt és törekedett...
A császár nem folytatta, felpattant az asztaltól, és
sietős léptekkel elhagyta a termet. Sissy lekísérte az
előcsarnokig, ahol a császár gyorsan vállára kapta ka-
bátját, amelyet egy szolga nyújtott át neki. Sissy kapott
még egy futó csókot, aztán a császár elhagyta a villát.
Kint már várt rá a hintó, beszállt, a kocsis a lovak özé
csapott, és máris elindultak a város felé.
Sissynek könny szökött a szemébe. Ugyan hogy fo-
gom ezt Ferenc Ferdinánddal tudatni? Itt volt ez a két
férfi, akik annyira különböztek egymástól: az egyik
még fiatal és tele van ideálokkal, a másik érett és ta-
pasztalt, és szívében nem kevésbé fiatal. Csak éppen az
idők során óvatossá vált, és semmit sem akar kockára
158 I 159
tenni abból, amiért oly sok éven át dolgozott es amit a
jövőnek is meg akar tartani.
Erzsébet mindkettőjüket tisztelte, és végül is mind-
kettőjüket megértette. De vajon melyik a helyes út? !
Eszébe jutott a Habsburgok régi jelszava: "Más né-
pek csak háborúzzanak, te, boldog Ausztria, házasodj!"
Úgy tűnik, az angol házassági terveknek ez a jelszó volt
az alapjuk. Vajon Taafe gróf, a miniszterelnök főzte
ki? Vagy kicsoda?
Sissy annyira biztos volt benne, hogy a leendő trón-
örökös házassági terve a pozsonyi kislánnyal megnyeri
majd Franzl tetszését, hogy fenntartás nélkül mindent
elmondott neki, amit Mikes grófnőtől megtudott. Ha
tudja, hogy réges-régen készen állnak más tervek, nem
lett volna ilyen óvatlan.
- Hiszen ezek már csaknem hivatalos tervek. . . Rá-
adásul a fiatal főherceg is tud róluk! - Sissy elgondol-
kodva ment vissza a dolgozószobájába.
Há ez a fiatalember tud az angol házassági tervek-
ről, amelyek nyilvánvalóan a külügyminisztérium-
ból indultak ki, és mégis úgy döntött, hogy az unoka-
testvére valamelyik lányának udvarol, nos, akkor mind-
z vajon mit jelenthet?...
Talán azt, hogy sokkal kisebb fontosságot tulajdo-
nít az angol házasság előnyeinek, mint Franzl vagy
Taafe gróf. Vagy tényleg Pozsonyban hagyta a szí-
vét...
Izabellának csodálatos lányai lehetnek, mondta
magában Sissy. Ismerem-e tulajdonképpen valameny-
nyit? Nem, nem ismerem őket, ez a következménye
annak, ha az ember nem jár az udvari bálokra. Sissy
legszívesebben azonnal Pozsonyba utazott volna, hogy
szemügyre vegye és megismerje a lányokat. Ez persze
lehetetlen volt, túl nagy feltűnést keltett volna, ez pe-
dig sem a császárnak, sem az unokaöccsének nem ked-
vez. Nem maradt más hátra, minthogy megpróbáljon
kicsit tisztábban látni a dologban és szükség esetén a
gondviselés szerepét játszhassa, Ferenc Ferdinánddal
kell nyíltan beszélnie. . .
Napsütötte, barátságos délután volt, amikor Ida és
Mária kíséretében sétálni indult. Az embernek séta
közben támadnak a legjobb ötletei, gondolta Sissy. Ez
pedig egy jó hosszú sétának indult, végig a vadaspar-
kon.
Az egyik etetőnél megálltak, és figyelték az őzeket és
a fiatal szarvasokat. Ez a látvány Sissyt mindig újra és
újra lenyűgözte. Itt csönd volt, béke és nyugalom:
lassacskán a szívébe is ezek költöztek be.
Nem, sohasem szerette igazán az udvari életet, a sok
kényszerrel, hatalmi harccal, intrikával és feszültsé-
gekkel. Nyugtalanító és hamisan csillogó. Tulajdon-
képpen állandó, reménytelen küzdelem, amely Franzlt
- ezt ma világosan leolvashatta az arcáról - lassacskán
teljesen felőrölte.
És ezt a harcot akarja Ferenc Ferdinánd szándéko-
san a nyakába venni?... Vajon ebben az egész játékban
van-e, lehet-e jelentősége egy asszonynak? Lehet-e
több, mint egy figura a világpolitika sakktábláján?
Erzsébet abban reménykedett, hogy erre a kérdésre
a leendő trónörökös szájából kapja majd meg a választ.
Olyan választ, amely egyértelmű lesz, világos helyzetet
teremt, és amelynek segítségével megérti majd ennek a
döntésnek, ennek a választásnak az okait, és szíve höl-
gyét is megértheti, ha egyáltalán a szíve volt az, ami
ebben a küszöbönálló házasságban szerepet játszik...
- Azt hiszem, a karlsbadi kúrát egy kicsit később
kezdjük csak meg - mondta Sissy Festetics Máriának.
A grófnő kivételesen nem kapcsolt azonnal.
160 161
- Ahogy felséged gondolja-mondta mit sem sejtve.
- Hiszen később még szebb lehet Karlsbad, mint most
az előszezonban.
- Igen, bizonyára igaza van - állapította meg el-
gondolkodva Sissy. De gondolatai már máshol jártak.
Tovább sétáltak a parkban, és csak estefelé értek
vissza a villába. Az udvarhölgyek meglehetősen kime-
rültek voltak, Sissynek azonban szépen kipirosodott
az arca.
Widerhofer doktor igazán elégedett lehetett a pácien-
sével: rendesen végigcsinálta a karlsbadi kúrát, és ud-
varhölgyeivel a gyönyörű cseh gyógyüdülőhely kör-
nyékén hegyen-völgyön, erdőn-mezőn át gyalogolt
mindennap.
Sissy hiába próbált Bécsből való elutazása előtt be-
szélni Ferenc Ferdinánddal, az Sopronban volt egy
garnizonban, újra katonai szolgálatot teljesített, mert
egészségi állapota sokat javult. gy hát Sissynek fel
kellett adnia azt az elképzelését, hogy kikérdezi tervei-
ről, és ha szükséges, segíti.
De itt Karlsbadban is sűrűn emlékeztették Ferenc
Ferdinándra: a helyi újságok cikkeiben szerepelt, és az
unatkozó üdülővendégek is róla pletykáltak. Az i ú,
becsvágyó főherceg éppen azon volt, hogy egy gyö-
nyörű, régi csehországi kastélyt vegyen meg, amelynek
szomorú állapota már régen helyreállítás után kiáltott,
csakhogy ez valószínűleg csillagászati összegekbe ke-
rül majd.
A Konopist-kastélyról volt szó, amely a Tabor-hegy
fennsíkján állt. Annyira tönkrement az idők folyamán,
hogy állítólag a kiszáradt, elvadult, régi vizesárokban
medvék telepedtek meg. Pedig kár volt az öreg, elva-
rázsoltnak tűnő kastélyért, csakhogy senkinek sem
kellett, mert a helyreállítása túl drága lett volna. Most
azonban egészen váratlanul a fiatal főherceg, Ferenc
Ferdinánd jelentkezett mint érdeklődő vevő...
"Ezt a Konopistot meg kell néznem - döntötte el
magában Sissy azonnal. - Ezzel a kis utazással meg-
ajándékozom magam itt Csehországban. És ha sze-
rencsém van, akkor talán ebből az alkalomból sikerül
majd a leendő várúrral is beszélnem, és egy kicsit ta-
pogatóznom a tervei felől!"
Egészen azért nem akart mindent a véletlenre bízni,
így hát megbízta Nopcsa bárót, érdeklődje meg, hogy a
főherceg nem lesz-e valamikor a közeljövőben ott, a
kastélyban.
Június elején ott lesz, kapta a választ, és ő is nagyon
örülne, ha találkozhatna Sissy nénivel. Nos, Sissy néni
hasonlóképpen örült, és már alig bírt a kíváncsiságá-
val, annyira érdekelte, mi lesz a beszélgetés eredmé-
nye.
A karlsbadi üdülővendégek és betegek még egy
egész héten át láthatták, ahogy a császárné hófehér
napernyője itt-ott előbukkan a parkok fái közül vagy a
környék vadcsapásain a bokrok mögül. Azután hirte-
len eltűnt: Sissy néni úton volt Konopist felé.
A kastély óriási nagy volt és elhanyagolt, lezüllött
állapotában majdhogynem ijesztően festett. Az első
pillantásra maga Sissy sem értette, hogy mit talált az
unokaöccse olyan vonzónak ezeken az idő vasfoga által
jócskán megrongált falakon. Mint mindannyiuknak,
számára is világos volt, hogy az épület rendbehozatala
hatalmas pénzeket emészt majd föl.
A kis utazótársaság megütközve állt a széles, elva-
dult valahai vizesárok szélén, amely régen a házat és
lakóit védte a támadások ellen, és amelyben most állí-
tólag medvék és kígyók tanyáztak.
162 I 163
- Itt sem szeretnék lakni - jegyezte meg Ida. - Hat
lóval sem tudnának idevontatni!
- Éjszaka le sem hunynám a szememet - toldotta
meg Mária. - Szerintem még kísértetek is járnak
benne.
- Ha nincsenek kísértetek, akkor is elég kellemetlen
helynek tűnik - mondta Mikes grófnő. - De a környék
csodálatosan szép!
- Ha megengednek egy megjegyzést: ezzel az in-
gatlannal azért lehet valamit kezdeni - magyarázta
Nopcsa báró. - Hiszen nemcsak a kastélyról van szó,
rengeteg föld is tartozik hozzá. Itt körös-körül az egész
táj Lobkowitz hercegé, de ő nem törődik vele. A
szomszéd birtokkal együtt 14 000 hektár erdőkkel,
vadász- és erdőgazdasági területekkel, még a benesaui
cukorgyár is ide tartozik. Gondolja csak meg, felség:
maga a konopisti kastély történelmi értéke is óriási: itt
élt valaha Wallenstein, a nagy hadvezér. Szóval, ha
engem kérdeznek, az a tizenkétmillió, amit most Fe-
renc Ferdinándnak Lobkowitz herceg számára fizetnie
kell, igazán jó befektetés, és biztos, hogy a bankoktól is
megkapja a szükséges hiteleket.
- Ez igaz - mondta a gyakorlatiasan gondolkodó
Mikes Janka -- de hát a vételárral még nincs minden
elintézve. Sőt csak akkor kezdődik és még évekig el fog
tartani, amíg Wallenstein bagolyvárából lakható, szép
ház lesz újra.
- És Ferenc Ferdinánd mindent helyre akar állíta-
ni? - kérdezte most Sissy.
- Úgy tűnik, felség, igen - közölte Nopcsa. - Bizo-
nyára sok pénzre lesz szüksége, de megéri, és mind-
azok alapján, amiket a főhercegről tudok, ő valóban
vállalkozó szellem.
- Ez igaz lesz - mondta Sissy. - És a vállalkozó
szellemének mostanában valami különös okának is kell
lennie. Na, majd kiderítjük. Tulajdonképpen Ferenc
Ferdinándnak ma itthon kellene lennie.
Ennek azonban semmi jele nem volt. Az öreg Wal-
lenstein-kastély a délelőtti napsütésben egészen ki-
haltnak tűnt.
- Próbáljunk meg bemenni - javasolta Mikes gróf
nő. - Az öreg kapu úgyis csak be van támasztva, ahogy
látom. Valószínűleg minden nehézség nélkül kinyit-
hatjuk, csak bátorság, hölgyeim, hiszen fényes nappal
van. Még ha Wallenstein úr erre is jár néha, ilyenkor
biztosan nem! Jöjjön, felség, menjünk mi elsőnek.
Azzal határozottan előrelépett és elindult a korhadt,
leengedett felvonóhídon.
Nopcsa báró látta ezt, és vissza akarta tartani a gróf
nőt, attól félt, hogy a korhadt deszkák beszakadhatnak,
és lelki szemeivel már látta, ahogy a grófnő le az árok
fenekére, a medvék közé zuhan.
- Vigyázat, vigyázat! Óvatosan! - kiáltott fel ré-
mülten. - Madame, inkább a szélén próbáljon
menni !
Mikes grófnő feléje fordult és ránevetett:
- Inkább saját magára vigyázzon, kedves báró - vá-
laszolta. - Hajszál híján belelépett abba a nagy lyukba!
A báró erre ijedten ugrott félre.
- Uram, segíts! Hiszen önnek igaza van, grófnő...
Nem, semmi kedvem, hogy lent az egyik medveasz-
szonyság öleljen... Akkor már inkább ön!
- Akkor jöjjön ide, báró - mondta Mikes moso-
lyogva, belekarolt, és magával vonta az ijedős bárót.
Medvét közel s távol egyet sem lehetett látni, Sissy
szerint egyébként is kérdéses volt, hogy egyáltalán
van-e belőlük az árokban. Talán csak a helybéliek hí-
reszteléseit túlozták el ennyire.
Már túlhaladtak a felvonóhíd felén, amikor fenn
164 165
nagy nyikorogva kinyílt egy öreg ablak, és ettől néhány
tégladarab lepotyogott a hídra.
Nopcsa báró újra rémülten ugrott félre:
- Hát ez meg micsoda! Itt még bombázzák is az
embert!
Ekkor fentről egy erős, örömmel teli férfihang hal-
latszott:
- Sissy néni, te vagy az?
- Nem ! - kiáltott fel a báró dühösen. - Én nem va-
gyok Sissy néni. Talán bizony úgy nézek ki?
- De én az vagyok - nevetett a császárné. - Nyu-
godjon meg hát, kedves jó báró. Az ott fönt az unoka-
öcsém, Ferenc Ferdinánd!
- Sissy néni, mennyire örülök! - fogadta Ferenc
Ferdinánd a császárnét egy poros, billegő lépcsőn,
amelyre pókhálók lógtak rá. - Bocsáss meg, hogy itt
még minden így néz ki, de nemsokára változni fog ez!
- Elhiszem, Ferenc Ferdinánd - üdvözölte Sissy az
unokaöccsét szívélyesen. - Remélem, nem jöttünk al-
kalmatlan időben. Csak már rettenetesen kíváncsi
voltam!
Ferenc Ferdinánd világos szemét figyelmesen sze-
gezte Sissyre, de nem tudott a vonásaiból semmit ki-
olvasni, ami kellemetlen hírre utalt volna. De amilyen
gyanakvó természet volt, azért óvatosan megkérdezte:
- Hogyan érthetem ezt, kedves nénikém?
- Szeretném a szívedet kikérdezni, Ferenc Ferdi-
nánd - felelte a császárné.
Harmadik rész
1. Konopist
Ahogy a császárné és a főherceg ott állt egymással
szemben, Sissy szinte hallotta a fiatalember szívének
zakatolását.
Ferenc Ferdinánd elég okos volt ahhoz, hogy tudja,
nemcsak a puszta véletlennek köszönheti a császárné
látogatását. Nem a kíváncsiság hozta ide, hogy megj
nézze, milyen kastélyt akar vásárolni az unokaöccse
Csehországban. Ferenc Ferdinánd rögtön meghívta az
egész társaságot, remélve, lesz rá alkalom, hogy négy-
szemközt beszéljen a császárnővel.
- Ebből nagyon szép, lakályos házat lehet csinálni -
állapította meg Sissy. - Gyönyörű a kilátás - mondta,
ahogy az egyik ablakon kipillantott.
A főherceg rábólintott:
- Meg is fogom tenni, néni, cr.eglátod! A kastély
körül rózsakertet fogok telepíteni, olyat, amilyet még
nem látott a világ! Rózsák lesznek körös-körül, min-
denhol rózsák, semmi más, csak rózsák!
- Olyan lesz, mint egy szerelmi vallomás - mondta
Sissy finom mosollyal. - Ugye, lehet így érteni? Persze
nem nekem...
A főherceg zavarba jött:
- Sajnos nem tudlak benneteket semmivel megkí-
nálni - közölte, hogy kitérjen a válasz elől. - Szeren-
csére van itt a közelben egy vendégfogadó, majd...
166 167
- Ó, én sosem vagyok éhes - hárította el Sissy. -
A kíséretem pedig nyugodtan várhat még. Először is
szeretnék mindent alaposan megnézni. Tényleg van-
nak medvék kint a vizesárokban?
- Már egy hete nincsenek - felelte gyorsan Ferenc
Ferdínánd - de valóban egy egész család volt, med-
veapó és medveanyó három szép kis boccsal. Nem is
lehetett közelíteni hozzájuk, mert a medvemama na-
gyon vigyázott rájuk.
- Csak nem lőtted le mindet, te szörnyű ember -
kiáltott fel Sissy rémülten. - Ismerlek, tudom, milyen
szenvedélyes vadász vagy, ebben aztán igazán a Habs-
burgokra ütöttél.
Ferenc Ferdinánd azonban Sissy nagy meglepeté-
sére így szólt:
- Nem, Sissy néni, bár ezt terveztem, hiszen ez lett
volna az egyszerűbb megoldás, de...
- No és ki ellenezte?
Ferenc Ferdinánd újra gyanúsan zavarba jött.
- Az az érzésem, kedves öcsém, hogy szeretnél va-
lamit bevallani - nógatta Sissy.
- Befogattam a medvéket - Ferenc Ferdinánd újra
csak kitért a válasz elől. - Már úton vannak a schön-
brunni állatkert felé.
- Úgy, úgy, Ferenc Ferdinánd. És ki volt a szó-
szólójuk, akinek az életüket köszönhetik? Az állatkert
ötlete, gondolom, nem tőled származik! Méghogy te
átpártoltál volna az állatvédők közé? !
Ferenc Ferdinánd nagyot sóhajtott, és már végképp
nem tudta, mit mondjon. Sissy szerette volna meg-
könnyíteni a dolgát, körülnézett, hol vannak a kísérői,
akik mindig néhány méter távolságban követték őt.
Időközben egy torony tetejére érkeztek, amelyről cso-
dálatos kilátás nyílt a napfényben fürdő fennsíkra.
Csakhogy a torony erkélye túl kicsi volt mindannyiuk-
nak, így Sissy azt gondolta, itt négyszemközt marad-
hat Ferenc Ferdinánddal, és talán rábírja arra, hogy
elmondja titkát. Mert hogy titok van a dologban, ab-
ban már egyáltalán nem kételkedett.
Az a mód, ahogyan kitartóan megpróbáltújra és újra
kitérni az elől, hogy bevallja, ki a szíve választottja,
Sissynek egyre gyanúsabb lett.
- Kedves öcsém - mondta, és belekarolt Ferenc
Ferdinándba, hogy visszahúzza az épületbe - hagyjuk
a többieket, hadd szívjanak a torony erkélyén egy kis
friss levegőt. Az az érzésem, hogy szeretnéd kiönteni a
szívedet. Mi ketten mindig jól megértettük egymást,
igaz?
- Igen, Sissy néni, ez igaz - mondta a férfi lassan,
megfontoltan.
- Hát akkor tudod jól, hogy megbízhatsz bennem,
nem fogok visszaélni a bizalmaddal. Sőt talán még se-
gíteni is tudok, ha szükséges.
Ferenc Ferdinánd mélyet sóhajtott. Nem tudta rá-
szánni magát, hogy titkát feltárja.
- Annyira nehezedre esik elmondani? - kérdezte
Sissy mosolyogva.
- Ó, Sissy néni - sóhajtott Ferenc Ferdinánd újra. -
Attól félek, nekem senki sem tud már segíteni!
- De hát miért, kedves öcsém? Itt állok előtted, és
éppen most ajánlottam fel a segítségemet. Azt, hogy
Pozsonyban hagytad a szívedet, má régen tudom.
Nem olyan nagy bűn az, hogy teniszezés közben bele-
szerettél Izabella valamelyik lányába!
A férfi döbbent csodálkozással nézett rá, majd hir-
telen görcsösen és kétségbeesetten felnevetett, és
ökölbe szorult a keze.
- Ha csak ennyi lenne, Sissy néni!... - mondta két-
ségbeesve. - De nem Izabella egyik lányáról van szó.
168 169
- Hogyan? - csodálkozott Sissy. - Nem Frigyes fő-
hercegék leányáról? .
- Hát éppen ez az. Egészen borzasztó dolog, Sissy
néni! Biztosan ki fognak onnan hajítani, ha a dolog ki-
derül, és persze őt is...
- Az ég szerelmére, Ferenc Ferdinánd, ki az!? -
kérdezte Sissy most már valóban aggódva.
Ferenc Ferdinánd lesütötte a szemét, újra mélyet
sóhajtott, majd fojtott hangon így szólt:
- A tenisztanárnő, Sissy néni. ..
- Tessék? Hogyan? ! - Sissy rémülten csapta össze a
kezét.
- Jó, jó - védekezett Ferenc Ferdinánd rögtön - ő a
főherceg lányainak társalkodónője is. Ő, Chotek gróf
kisasszony tanította a lányokat teniszezni, és...
- Jaj, Ferenc Ferdinánd - kiáltott fel Sissy rémülten
- ebből óriási botrány lesz!
- Éppen ez az, amitől én is félek. Vagyis mindketten
félünk tőle, Sissy néni. Ha ismerhetnéd... Egyébként
a Chotek család a legrégibb cseh nemesi család. Prága
melletti kastélyuk igazán gyönyörű, akár meg is néz-
hetnéd. Nem is szegények, és...
- Igen, tudom, de nem királyi család, te szegény
szerencsétlen !
- Na és - morgott Ferenc Ferdinánd. - Akkor sem
fogok senki mást feleségül venni, csak az én Zsófiámat.
- Tehát Zsófiának hívják - mosolygott Sissy rész-
véttel.
Szívből sajnálta az unokaöccsét. Akaratlanul is a
bátyjára kellett gondolnia, aki Münchenben élt, és
Henriette Mendel színésznőt vette feleségül. Az ő lá-
nyuk volt a most már elvált Larisch-Wallersee bárónő,
aki a mayerlingi ügyben olyan gyászos szerepet ját-
szott.
Az a házasság meg a néhány hasonló mind nagy
botrányokkal járt, de egyik sem érintette a trónutódlás
kérdését...
Ferenc Ferdinánd mélyet sóhajtott, előbb megpró-
bált kitérni Sissy kutató tekintete elől, majd mélyen a
szemébe nézett, mintha a lelkében akarna olvasni.
- Segítesz majd nekem, Sissy néni, úgy, ahogyan az
imént felajánlottad? - kérdezte.
- Vajon képes leszek-e rá - gondolkodott el komo-
lyan Sissy. - Nagyon szívesen tenném, Ferenc Ferdi-
nánd, tudod, hogy egész szívemből szeretném, hogy
boldog légy, hiszen kedvellek. Már csak Rudolf miatt
is. Tetszik a becsvágyad és a tetterőd is. Nagyon sok jó
tulajdonságod van, de ebben az esetben talán egy kicsit
meggondolatlan vagy.
- Sissy néni - folytatta a vallomást Ferenc Ferdi-
nánd - megígérter. Zsónak, hogy feleségül veszem...
tulajdonképpen titokban el is jegyeztük már egymást.
Semmi és senki nem választhat el bennünket!
Ezt olyan szent komolysággal mondta, mintha Is-
tent akarná tanújául hívni, hogy őket Zsófiával semmi
sem választhatja többé szét.
- Igen, értem, de akkor mi lesz a trónutódlással,
Ferenc Ferdinánd? Gondolom, tudod, hogy egy
Chotek grófnő sohasem lehet Ausztria császárnéja.
- Ő nem akar császárné lenni, cseppet sem érdekli -
mondta erre szinte nyersen a férfi - igazán nem!
- De te?...
- Én császár leszek! Jogom van hozzá. Császárnak
kell lennem ! - Ezeket a szavakat mintha pisztolyból
lőtték volna ki. Hajlíthatatlan akarat állt mögöttük.
- Ügy! Szóval kell - mondta Sissy elgondolkodva. -
Megígérted Rudolfnak, ugye, arra az esetre, ha bekö-
vetkezik az, ami sajnos valóban bekövetkezett...
Ferenc Ferdinánd nem adott választ. Sissy gyengé-
den rátette a kezét a karjára. A férfi felsóhajtott, amikor
170 I 171
megérezte meleg kezének szorítását, ami tudtára adta,
hogy Sissy megértette őt anélkül is, hogy kimondta
volna azt, hogy igen...
- Sissy néni, bárcsak tudnál nekünk segíteni -
mondta a rövid kis szócska helyett.
- Micsoda bonyodalmak! Szegény Ferenc József,
még te is gondot okozol neki. Meg kellene értened,
hogy ő hogyan gondolkodik. Egyszerűen nem enged-
heti meg neked ezt a házasságot! A Habsburg-ház
törvényei...
- Persze, a dinasztia törvényei! A ház törvényei! -
A férfi félbeszakította Sissyt, kétségbeesetten és
ugyanakkor dühösen. - Mi magunk csináltuk a tör-
vényt, tehát meg is szüntethetjük!
- Nem, ezt nem tehetjük meg. Az uralkodócsaládok
jogait már évszázadokkal ezelőtt szabályozták, és mi is
felesküdtünk rájuk a koronázáskor. És ahogy Franzlt
ismerem, eszébe sem fog jutni, hogy temiattad felbo-
rítsa őket.
- Hát akkor a beleegyezése nélkül fogunk összehá-
zasodni. Talán titokban.
Sissynek nevetnie kellett a főherceg különös ötletén.
- És a gyerekek? - kérdezte. - Gondolom, szeret-
nétek gyerekeket. Mi lesz ővelük? Miféle jogaik lesz-
nek? Nem, Ferenc Ferdinánd, te túlságosan egysze-
rűnek képzeled a dolgot. És ahogy látom, Chotek
Zsófiád sem tud józanul gondolkodni.
- Zsót hagyd ki a játékból! - kiáltott fel a főherceg
szinte fenyegetően.
- Nocsak, Ferenc Ferdinánd! Hát ez meg miféle
hangnem? - kérdezte Sissy is hangot váltva.
- Bocsáss meg, Sissy néni... annyira kétségbe va-
gyok esve! Már rengeteg álmatlan éjszakám volt.
- Ezt a kastélyt szánod később családi fészketeknek?
És körben a rózsapark egyetlen nagy szerelmi vallomás
lenne?
- Sissy néni, én olyan...
- Hagyd csak, kedves öcsém... Tökéletesen meg-
értlek. Tudod, én magam is amellett vagyok, hogy en-
gedjük a szívünket szóhoz jutni, csakhogy...
- Ha van, aki megérthet engem vagy bennünket,
akkor az te vagy, Sissy néni - mondta a férfi egyszerre
nyersen és kérlelőn. - Segíts nekünk, mert én már nem
tudom, mit tegyek. Hétről hétre tologatom a dolgot,
pedig nagyon jól tudom, hogy nem lehet örökké titok-
ban tartani.
- Ráadásul nagyon csúnyán jársz el Frigyessel és a
családjával szemben - mutatott rá Sissy a kérdésnek
erre az oldalára is. - Reményeket keltettél bennünk,
különösen Izabellában. Biztos vagyok benne, hogy már
a leendő császárné anyjának látja magát. Nagyon nagy
csalódás, és igen kínos eset lesz!
- Hiszen mondtam már, tudom, hogy ki fognak
dobni engem és szegény Zsómat is...
- Az biztos, de ennél még sokkal rosszabb is jöhet.
Éppen eléggé ismerem Izabellát, hogy tudjam, mire
képes dühében! Akkora botrányt fog csapni, amit egy
trónörökös nem engedhet meg magának - mondta
Sissy gondterhelten, és közben újra szegény Franzljá-
ra gondolt.
- Akkor sem! - közölte Ferenc Ferdinánd elboruló
tekintettel és teljes határozottsággal. - Akkor sem ve-
szem feleségül sem Izabella valamelyik libáját, sem a
windsori herceg lányát, hanem csakis az én Zsómat!...
- Különleges jellemnek kell lennie ennek a cseh
gróflzisasszonynak, hiszen úgy látom, téged szabályo-
san az ujja köré csavart - állapította meg Sissy gúnyo-
san.
- Nem, dehogy, egyáltalán nem - tiltakozott Ferenc
172 I 173
Ferdinánd. - Sőt ő végig ellenkezett és vonakodott...
Ő is jól ismeri az összes nehézséget, amellyel meg kell
küzdenünk, éppen úgy, mint én.
- Szerintem, ha igazán szeretne téged...
- Igazán szeret, Sissy néni, hidd el. Nem, kérlek, ne
mondjál semmit ellene anélkül, hogy ismernéd. Zsó és
én, mi ketten összetartozunk, ez a sorsunk. Azt hiszem,
minket még a halál sem választhat el.
- Olyan nagyon szereted őt? - csodálkozott Sissy
megindultan.
Ebben a pillanatban zajok hallatszottak mögülük, a
többiek jöttek lefelé a toronyból, és sorban beléptek a
folyosóra. Mikes grófnő kutató pillantásokkal mére-
gette mindkettőjüket.
2. A vallomás
A fiatal főherceg pipacspiros lett, annyira zavarba jött.
Mérges pillantásokat lövellt a császárné kíséretére,
akik a legrosszabb pillanatban zavarták, a legalkal-
matlanabb percben léptek be. Sissy megfogta a kezét,
és így szólt a többiekhez:
- Gondolom, igencsak éhesek vagytok. Van itt a
közelben egy kis vendégfogadó, ahol megebédelhet-
tek. A főherceg éppen az imént javasolta, hogy meg-
bízza az egyik szolgáját, kísérjen oda benneteket. Én
még itt maradok, kedvem lenne még egy kicsit körül-
nézni. Érdekelnek a vártömlöcök is, a régi bolthajtásos
pincék, tőletek azonban nem kívánhatom, hogy oda is
lemenjetek.
A többiek megkönnyebbülten felsóhajtottak, hall-
ván, mitől kíméli meg őket úrnőjük, és az ebéd híre is
sokat javított hangulatukon. Csak Mikes grófnő, aki
azonnal átlátta, miről van szó, nézett kérdőn Sissyről a
főhercegre, majd újra a császárnéra, mintha érdeklőd-
ne, hogy legalább az ő jelenléte nem lenne-e kívánatos.
Sissy egy rejtett kézmozdulattal értésére adta, hogy ő is
nyugodtan csatlakozhat a többiekhez.
Ferenc Ferdinánd persze kapva kapott a neki dobott
mentőövön, bocsánatot kért, hogy a szükséges intéz-
kedéseket megtegye, és elindult egy alkalmas szolgát
keresni.
- Majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság - szólt
Mikes Janka Sissy mellé lépve. - Mi a helyzet, beval-
lotta? !
- Pszt! Egy szót se a többiek előtt - suttogta Sissy a
grófnőnek. - Éppen belekezdett, csak megzavartatok
bennünket. Egészen boldogtalan szerelmi történet!
- Ki az? Könyörüljön rajtam, felség, árulja már
végre el, Izabella és Frigyes melyik lányáról van szó?
- Egyikről sem, grófnő, hiszen éppen ez a szeren-
csétlenség. A dolog sokkal bajosabb, semmint gon-
doltuk volna. Ő a...
Mikes grófnő legnagyobb kétségbeesésére éppen
ebben a pillanatban lépett be Ferenc Ferdinánd egy
fiatal cseh fiúval, úgyhogy szegény grófnő megint nem
tudta meg, kiről van szó, nem csillapodott a kíváncsi-
sága.
- Ez itt Václav - közölte Ferenc Ferdinánd a kis
társasággal. - Ő fogja önöket átkísérni a vendéglőbe,
ahol bizonyára kitűnő ebédet kapnak majd, amíg őfel-
sége nem csatlakozik kis csoportjukhoz. Mindannyiuk-
nak jó étvágyat kívánok, és kívánom, hogy élvezzék
még ennek a csodaszép tájnak a szépségeit.
Václav vezetésével a kis csoport lefelé indult a lép-
csőn. Ferenc Ferdinánd megkönnyebbülten sóhajtott
fel, amikor a csigalépcső alján elhalt a léptek zaja.
- Végre elmentek - szakadt ki belőle a megköny-
174 175
nyebbült öröm hangja. - Igazi kín volt ez számomra,
Sissy néni... Vajon észrevettek valamit?
- Előbb vagy utóbb úgyis megtudja az egész világ.
Mi lesz akkor, kedves unokaöcsém, ha már ezt sem bí-
rod idegekkel, pedig itt csak az én közvetlen környe-
zetemből néhány valóban bizalmas személyről van
szó? - felelte Sissy elgondolkodva. - Hogy fogod ki-
bírni, ha a dolog nyilvánosságra kerül, és tényleg
megvalósítod a tervedet!
- Ki fogom bírni, Sissy néni, majd meglátod.
Egyelőre azonban még szavadat adtad.
- Állom is.
- Köszönöm szépen, kedves néni - nézett rá Ferenc
Ferdinánd felcsillanó szemmel. - Hiszen tudtam...
Zsónak és nekem igazi szövetségesünk akadt szemé-
lyedben !
- Kicsit korán örülsz, kedves öcsém... még nem is
ismerem a te Zsódat. . . Bizonyára ördöngös kis nősze-
mély lehet! De hát örökké nem tarthatjátok titokban!
Ugyan mire vezet ez a halogatás? Csodában remény-
kedsz? Hogy őszinte legyek, nem értlek egészen.
- Jaj, néném, azt hiszem, valóban azt gondoljuk,
hogy a jó Isten majd valami módon jóra fordítja a sor-
sunkat.
- Valami módon? Hát ez meg mit jelentsen? Csak
nem vár tőled gyereket?
- Ugyan, hová gondolsz, kedves néném, szó sincs
rólai Mondhatom, igencsak rosszul ismered Zsót, ha
ilyet tételezel fel róla! A legrégibb cseh nemesi család-
ból származik... És ahogyan az az ilyen családok lá-
nyainál szokás, ő is szétnézett a világban, hogy ismer-
kedjen. . .
. . . és hogy valami jó kis partit fogjon ki magának.
Ismerem ezt a szokást, azoknál a családoknál van ez
így, akik nem túl gazdagok, de nagyon jól csengő ne-
vük van. Csakhogy, úgy gondolom, nem kellett volna
mindjárt a császári családból a leendő trónörökös fő-
herceget kifognia!
- Ő nem is közeledett hozzám, ha erre gondolsz,
Sissy néni! Én voltam az, aki a társaságát kereste. Is-
meretségünk első pillanatától fogva nagyon tetszik
nekem. Rendkívül finom, csöndes a lénye, mindenki
szereti. Frigyes lányai a tűzbe mennének érte!
- Frigyes lányai, azt hiszem, nagyot fognak csalód-
ni. Hogy a szülőkről ne is beszéljünk! Egyébként mi-
lyen idős ez a Chotek grófkisasszony? -kérdezte Sissy.
- Huszonnégy éves.
- Szóval, akkor már lekéste a csatlakozást, ahogyan
ezt mondani szokás. A mi köreinkben 16-17 évesen
mennek férjhez a lányok, vagy esetleg huszonegy éve-
sen. Attól kezdve pártában maradt vénkisasszonyok-
nak számítanak.
- Ez mind bolondság, Sissy néni. Talán éppen azért
értjük meg egymást olyan kitűnően, mert Zsó már nem
éretlen bakfis. És egyáltalán... Ugyan milyen szerepet
játszik itt a kor? Egyszerűen szeretjük egymást!
- Nem gondolod, hogy még egyszer alaposan meg
kellene gondolnod a dolgot? Nem kell pont az angol
hercegkisasszonyt elvenned, Németországban is
akadnak csinos hercegkisasszonyok, egyenrangú csa-
ládokban. Igaz, ők evangélikusok, de a hitbéli kü-
lönbség kérdését meg lehet oldani, ma már át lehet
térni. Zsód katolikus ugyan, de azt hiszem, ez az
egyetlen pont, ami nem jelent problémát köztetek.
- A Chotek család egészen kitűnő, főrangú család
- ellenkezett a férfi. - A Chotekok nemcsak Csehor-
szágért, hanem Ausztriáért is nagyon sokat tettek.
Kár őket lebecsülni - csattant fel a főherceg. -
A Habsburgoknak bőven van mit köszönniük ennek
a családnak.
176 I 177
- Nono - tiltakozott Sissy.
- Tudod egyáltalán, hogy kicsodák? - folytatta a
férfi hevesen.
- Természetesen tudom, hogy birodalmi grófok.
De hát éppen ez az, hogy csak birodalmi grófok!
- Ezt nem tudom elfogadni, Sissy néni. A Chotekok
sok szolgálatot tettek a császári családnak, Zsónak is
joga lenne, hogy erre rámutasson, de főleg az apjának.
A Chotekok azonban soha nem tennének ilyet, ehhez
ők túlságosan... túlságosan finomak és becsületesek -
fejezte be, miközben keze ökölbe szorult.
Sissy úgy gondolta, legfőbb ideje, hogy tapintato-
san, de valahogy lehozza a felhőkből az unokaöccsét.
- Muszáj éppen ezen a huzatos folyosón beszélget-
nünk? - kérdezte. - Nem akad barátságosabb hely eb-
ben a házban?
- Ó, bocsáss meg, néném - tért magához a főherceg
- egészen elragadtattam magam, és nem gondoltam
arra, hogy...
- Úgy látom, ha Zsóról van szó, mindenről megfe-
ledkezel, igaz? - kérdezte a császárné barátságosan és
megértőn.
Valóban akadt egy kis szoba, amelyet valamennyire
berendeztek már. Ott volt a polcon Ferenc Ferdinánd
Gothai Almanachja, vagyis minden nemesek leszár-
mazási könyve.
- Ismerem - utasította el Sissy, amikor Ferenc
Ferdinánd meg akarta neki mutatni a családfát. - Iga-
zad van, valóban igen érdemes család. Ez azonban nem
változtat azon a tényen, hogy nem kerülhetjük meg a
Habsburg-ház törvényeit. Ráadásul, azt hiszem, a
trónöröklés magyar előírásait is megsértenénk. A csa-
ládi törvény elsö paragrafusában az áll, hogy a min-
denkori családfő által engedélyezett egyenrangú há-
zasság az alapja és előfeltétele annak, hogy az ilyen
kapcsolatból származó gyermekek a legmagasabb
uralkodóházhoz tartozónak tekinthetők legyenek, és
ezáltal megillesse őket mindaz a jog és cím, ami az
uralkodóház tagjait megilleti. Egyenrangú házasság pe-
dig csakis az, amelyet az uralkodóház egyik tagja a
ház másik tagjával köt, vagy pedig olyan más keresz-
tény, jelenleg vagy régebben uralkodott ház tagjával,
illetve azon hercegi házak egy tagjával, akiket ez meg-
illet. Ezekről a családokról, mint ahogyan te is tudod,
Ferenc Ferdinánd, van egy lista. A Chotek család pe-
dig nem szerepel rajta...
- A Habsburg-ház törvénye kegyetlen - sóhajtott
Ferenc Ferdinánd. Lehuppant egy székre, és kezébe
temette az arcát. - Akkor hát mit tehetünk, Zsó és én,
mondd meg, Sissy néni? Nem lehetséges, hogy a csá-
szár esetleg a te rábeszélésedre kicsit enyhítene a tör-
vény szigorán?
- Ismered őt jól - mondta Sissy csendesen.
- De hát te... - szólt a főherceg, még mindig re-
ménykedve - te mindent el tudsz érni nála!
- Azt te csak hiszed - mosolygott a császárné. - Az
ilyen dolgokba, azt hiszem, engem sem engedne soha
belebeszélni. A dinasztia törvénye a Habsburgok ha-
talmának és tekincélyének a jogi alapja, Ferenc Ferdi-
nánd... Aki ezt megingatja, az a Monarchia alapjait
rendíti meg, az egész császárság jogi fundamentumát
ingatja meg. Ezt ő pontosan tudja, és neked is, mint
leendő trónörökösnek, a korona leendő viselőjének,
tudnod kellene!
A férfi fölállt, és nyugtalanul föl-alá járkált a díszte-
len, sivár szobában. Sissy hallgatott, hogy időt adjon
neki a gondolkodásra.
Végül aztán a férfi megállt előtte:
- A szavamat adtam neki - jelentette ki teljes hatá-
rozottsággal - és meg is fogom tartani. És nem mon-
178 I 179
dok le a trónigényemről sem! Kell, hogy legyen vala-
milyen kiút!
- Nagyon keményfejű vagy, Ferenc Ferdinánd -
szögezte le Sissy, mialatt fölemelkedett a székéről. -
Mindenesetre sok szerencsét és boldogságot kívánok
neked és Zsónak... Itt már én is csak a csodában tudok
reménykedni.
- Egyelőre még senkinek egy szót se - kérte a férfi
még egyszer nyomatékkal, mialatt kikísérte Sissyt.
- Hiszen megígértem - felelte Sissy egyszerűen -
de kérlek, időben értesíts a fejleményekről, és ha vala-
mi baj van...
. . . akkor segíts nekünk, Sissy néni! - kérte a fő-
herceg szívhez szólóan, és megszorította a császárné
feléje nyújtott kezét.
Sissy gondterhelten kereste meg a kis társaságot,
amely már jóllakva és elégedetten ült a vendéglőben.
Mikes grófnő feszült érdeklődéssel nézte Sissyt,
ahogy belépett, és egy Frissítőt hozatott magának.
- Nos, felség... ki az? - kérdezte.
- Szavamat kellett neki adnom, hogy nem árulom
el. Így hát csak annyit mondhatok, nem Frigyes fő-
herceg lánya, és nem is olyan valaki, akire egyáltalán
gondolni lehetne.
- Hát akkor ez katasztrófa - szögezte le Mikes
grófnő.
- Mondjuk: majdnem - pontosította Sissy. - Szíve
választottja egy rendkívül tiszteletreméltó, régi nemesi
családból származik, de nem alkalmas arra, hogy ural-
kodócsaládba kerüljön. Ezt azonban a keményfejű fiú
nem akarja tudomásul venni. A dolog nagyon komoly,
és ahogy őt ismerem, biztos, hogy keresztülviszi vala-
hogy az akaratát.
- Borzasztó - mormolta Mikes Janka. - Akkor le
ell mondania a trónutódlásról, sőt még nevéről és
rangjáról is!
- Ez utóbbiakról nem, hiszen nem polgári leányt
akar elvenni, ezt már mondtam. Csakhogy őneki eszé-
be se jut lemondani a trónról, mindkettőt akarja: a
trónt is és a lányt is!...
- Ki van zárva! - Mikes grófnőnek elkerekedett a
szeme, és alig tudta becsukni a száját a csodálkozástól.
- De igen, de igen - bólintott Sissy komolyan. -
Arra nem is merek gondolni, mi lesz, ha a férjem tudo-
mást szerez erről.
- Az lesz csak a harc, felség! Nem szeretnék most
Ferenc Ferdinánd főherceg bőrében lenni !
- Én is szinte látom magam előtt, ahogy a két férfi
egymásnak esik! - mosolyodott el Sissy, és a plafonra
emelte a szemét.
- Egymásnak esnek? Hát az nem lehet! Felséged
nem gondolhatja komolyan, hogy Ferenc Ferdinánd fő-
herceg merészelni fog ezzel előállni...
- De, de. Ő olyan, aki megpróbálja. Biztos, hogy a
császár előtt sem tesz lakatot a szájára. És még azt sze-
retné, hogy segítsek neki! Kedvel engem, és bizalom-
mal van irántam. A baj az, hogy én is kedvelem, bízom
benne, és szeretnék segíteni is. Csakhogy ezzel az in-
dulatos, heves, könnyen felfortyanó természetével
mindenütt ellenségeket szerez magának, és csak nehe-
zíti a saját helyzetét.
- Igen, ez igaz, sokan nem szeretik.
- Pedig a kemény külső héj mögött lágy szívű, érző
ember rejlik. Azt hiszem, senki sem érti őt meg annyi-
ra, mint én... és... és az a kislány, akit feleségül akar
venni! Igen, nagyon szeretném, ha jó kezekbe kerülne,
hisz annyira sajnálom.
- Hát ez kemény munka lesz, felség, ha egyáltalán
sikerülhet - mondta Mikes Janka fejcsóválva. - De ha
180 181
megenged felséged egy megjegyzést, úgy a felséges fő-
herceg azért nem esett a fejére. Hogyha a dolgot ennyire
titokban tartja, márpedig úgy tűnik, akkor szerintem
előbb a trónutódlást akarja megszerezni, sőt esetleg
trónra is lépni, és csak azután nősülni. Ha már egyszer
császár lesz, akkor úgy borítja fel a család törvényét,
vagy változtatja meg a saját szája íze szerint, ahogy
akarja. Utána aztán elveheti a hölgyet, akié a szíve.
Sissy felvonta a szemöldökét:
- Könnyen lehet, hogy igaza van, grófnő. Csakhogy
ez azt is jelentheti, hogy talán - sőt, én azt mondanám,
remélem - még jó sokáig kell várnia. A férjem
egészséges és életerős, a hadgyakorlatokon úgy lovagol
még, mint az ördög. Az is lehet, hogy a főherceg és a
szíve választottja beleőszül, mire a férjem meghal.
- Igen, hál istennek, őfelsége egészséges és a legjobb
erőnek örvend-bólintott Mikes Janka. -De hát sosem
lehet tudni, mi történik és mit rejt számunkra a sors.
- Nos, erre azért a főherceg helyében inkább nem
alapoznám a terveimet - mondta Sissy mosolyogva.
Neki magának nem jutott az eszébe az a lehetőség,
hogy Ferenc Ferdinánd talán ezért titokzatoskodik
ennyire, de lehet, hogy Mikes grófnőnek igaza van, és
ez az a csoda, ámiben a főherceg reménykedik. Viszont
ha ez igaz, az bizony elég hitvány gondolkodásra vall.
Sissynek egészen elromlott a kedve.
A báró közölte, hogy ideje lenne indulni, az udvari
vonat, amely a társaságot visszaviszi Prágába és Bécs-
be, már készen áll.
"Ugyan mit tegyek - töprengett Sissy. - Beavassam
Franzlt a dologba, vagy inkább ne? Ha megteszem,
akkor megszegem a Ferenc Ferdinándnak adott sza-
vamat. De ha nem teszem meg, akkor Franzl egy nap
jogosan tesz majd nekem szemrehányást, hiszen a trón-
örökös házassága valóban nem magánügy."
A vonatban Sissy még mindig a Ferenc Ferdinánd ál-
tal felvázolt, kiúttalannak tűnő helyzeten gondolko-
dott. De minél tovább törte a fejét, annál inkább el-
romlott a kedve. EI tudta képzelni, nagyon is jól, hogy
mit fog szólni Franzl mindehhez...
A csehek valószínűleg nagyon lelkesednének, hiszen
a Magyarországgal történt kiegyezés óta úgy érzik,
hogy a monarchiában nem becsülik őket eléggé, ők
csak másodosztályú polgárai a császárságnak. A trón-
örökös házassága egy olyan hölggyel, aki az ősi cseh
nemességhez tartozik, bizonyára felértékelné helyze-
tüket és megerősítené önbizalmukat. Ferenc Ferdi-
nánd, aki sokáig állomásozott csehországi csapatoknál,
jól megismerte a csehek mentalitását, gondolkodás-
módját, és lassan szinte gyengéje lett az ő nemzeti ér-
zésük iránti megértés. Hasonlóan járt Sissy is a ma-
gyarokkal. Sissy esetében egy férfi volt az, Andrássy
Gyula gróf, aki megtanította arra, hogy becsülje és
szeresse a magyarokat, és Ferenc Ferdinándnál most
nyilvánvalóan egy asszony, Chotek grófkisasszony tette
ugyanezt.
De mi lesz, ha majd ő is - esetleg később, mint csá-
szárné - éppen olyan kiegyezést fog majd a csehekkel
tető alá hozni, mint amit Sissynek sikerült a birodalom
magyar felével - biztos, hogy ez elkerülhetetlenül tö-
rést jelent majd a magyarokkal, ők nem tűrnének meg
egy harmadikat a szövetségben.
Ennek a házasságnak igen messzire ható politikai
következményei lehetnek. Valószínűleg az egész mo-
narchia széthullásával fenyegetne. És mindez csak
azért, mert egy bécsi fiatalember szeretne egy prágai
kislányt feleségül venni!...
Sissy nagyon jól megértette a csehek "rosszkedvét",
amelyet a méltánytalan mellőzés váltott ki belőlük. És
Chotek gróflzisasszonyt is megértette, aki talán készen
182 183
állt arra, hogy helyzetét cseh honfitársai javára hasz-
nálja majd fel. Könnyen lehet, hogy a grófkisasszony-
ból egy napon igazi, jó és méltó császárné válna.
Olyannyira méltó és érdemdús, mint családja többi
tagja is volt.
Feltéve persze, ha a magyarok egyáltalán lehetősé-
get adnak neki erre, neki és Ferenc Ferdinándnak . .
hiszen ebbe még nekik is lehet beleszólásuk.
Az is kérdéses volt még, vajon hogyan fogadják majd
Csehország németlakta területei a Chotek-féle házas-
ságot. A német nemzeti mozgalomnak itt volt a legtöbb
követője. Vezetőjük azt hirdette, hogy a német biro-
dalomhoz kell csatlakozniuk, vagyis a Habsburg ural-
kodást a Hohenzollernek uralmával akarta felváltani.
Veszedelmes fanatikus volt, akinek sok követője akadt,
nemcsak a prágai németajkú diákok között, de még
Bécsben is épp elég zavaros fejű fiatal hódolt be az ő
irányvonalának, és keltett általános nyugtalanságot.
Az osztrák titkosrendőrség nagyon jól tudta, hogy a
pénzt az állítólag oly baráti viszonyban lévő Potsdam-
ból kapják...
A házasság a Chotek grófkisasszonnyal ennek a fér-
finak is a malmára hajtaná a vizet, aminek beláthatatlan
következményei lehetnek. Vajon a főherceg meggon-
dolta és megfontolta-e mindezt? Tisztában volt azok-
kal az eseményekkel, amelyek bekövetkezhetnek, ha
keresztülviszi az akaratát?
Sissy még meg sem érkezett Bécsbe, amikor már új-
ra elfogta a vágy, hogy távol maradjon mindezektől a
bonyodalmaktól, hogy elmeneküljön egy tiszta és sza-
bad világba, amely semmit sem tud az egymásnak fe-
szülő érdekekről és egymással harcoló érdekcsopor-
tokról. Egy olyan világba, ahol nincsenek paragrafu-
sok, nincsenek családi és egyéb törvények sem. Csak
el, el a Burgból!... Újra mindenféle utazási terveket
szőtt. Amikor Franzl óvta attól, hogy a nyugtalan Euró-
pában védelem nélkül utazgasson, csak annyit vála-
szolt, hogy ő már Bécsben sem érzi magát biztonság-
ban a birodalmi kancellária és a többi érdekcsoport
küzdelmei közepette, amelyek sokszor szinte tetlegessé
fajultak.
Ferenc József ezúttal is várta az állomáson:
- Jót tett neked a karlsbadi kúra? - érdeklődött. -
Nagyon jól nézel ki, Sissym, pihent vagy, ennek igen
örülök. Most egy darabig Bécsben maradsz?
- Még nem tudom biztosan, Franzl. . .
- De Sissy! Hiszen csak most érkeztél meg, és máris
az elutazásra gondolsz? Egy kicsit meg kellene mutat-
nod magadat a bécsieknek. Nézd, mennyire szeretnek
téged, az ő gyönyörű császárnéjukat. És férjed, az
oroszlán is nagyon szeret téged!
Sissy nevetett:
- Ó, Franzl, hiszen éppen miattad olyan nehéz a
szívem. Gondjaim vannak, mi lesz veled, mi lesz a bi-
rodalom j övőj e...
- Ezektől a gondoktól, Sissym - felelte a császár
komolyan - egyikünk sem tud szabadulni. Ez a mi
sorsunk, ez mérettetett ránk, bárhová megyünk, bár-
hová menekülünk, követnek bennünket. Én már meg
sem próbálok elmenekülni előlük. Nem én választot-
tam, hogy uralkodcícsalád hercegi gyermekének szü-
lessek, ez lett a sorsom, Isten erre a helyre állított, ezt a
feladatot kell elvégeznem. Nem lenne nyugodt a lelki-
ismeretem, ha megpróbálnék kitérni előle, bár éppen
elégszer vágytam rá.
- Azt hiszem, igazad van,Franzl - sóhajtott Sissy.
Ferenc József a hintóból kimutatott a körút járdájára:
- Nézz csak oda, Sissy, ez a legújabb férfidivat, a
Girardi-kalap. Igazán csinos szalmakalap, Girardi, a
184 I 185
színész kezdte el viselni, és most már mindenki utá-
nozza.
Sissy nevetett a sok egyforma szalmasárga kalapon,
amelyeket mind az ő tiszteletére emeltek és lengettek
meg. Akkor lett újra komoly, amikor Franzl folytatta:
- Szívesen felcserélném a koronát egy ilyen Girar-
di-kalappal. Sokkal könnyebb viselet lenne, ezt elhi-
heted nekem, és kényelmesebb is. De hát a Girardi-
kalap a mi jó polgárainknak jut, nekünk pedig a nehéz
korona, angyalom.
- Tudom, én gyáva vagyok - vallotta be szégyen-
kezve Sissy.
A férje gyengéden végigsimított felesége keskeny,
finom kesztyűs kezén.
- Nem - rázta meg a fejét Ferenc József - nem vagy
gyáva. Csak te szabad madárként nőttél fel, és nem lett
volna szabad téged a Hofburg kalickájába zárnom.
A sok szajkó mellé, akik itt ugrabugrálnak, és csak is-
métlik önmagukat vagy utánoznak bennünket. Te
túlságosan jó vagy ennek a társaságnak - tette hozzá
keserűen. Megszorították egymás kezét, tudták, egyet-
értenek. Aztán még barátságosan tovább integettek az
üdvözlő tömegnek, amely mellett végiggördült az ud-
vari hintó egészen az öreg Hofburgig, amelyet Franzl
az imént kalickának nevezett.
És éppen azt vette fejébe Ferenc Ferdinánd, éppen
ide készült ő is, hogy viselje a korona súlyát, és elviselje
a sok szajkót. Mégpedig egy bizonyos Zsófiával együtt,
aki talán elviselhetővé tudná tenni számára az egészet.
Talán mégiscsak jobb, ha egyelőre tartom a számat,
gondolta Sissy, mialatt begördültek a Burg udvarára a
tisztelgő őrség mellett.
3. Az elmaradt koronázási ünnepség
Sissy újra beköltözött a Hermész-villába, és egyre érett
benne a terv, hogy egy rövid kirándulást tesz Svájcba,
azután szeretett Gödöllőjére készült, amely ugyan tele
volt a múlt szép karácsonyi ünnepségeinek emlékeivel,
de ott volt még sok kedvenc lova az istállóban. Tudta
jól, semmi értelme tovább tartani ezeket az állatokat.
Sokuk már csak kegyelemkenyéren élt, de sokat jó áron
el lehetett még adni. Sissy végleg elhatározta; hogy
felszámolja istállóját. Ez a fájdalmas feladat a közelgő
őszön várt rá Gödöllőn.
Amikor Franzl aznap ebédre megérkezett a Her-
mész-villába, megbeszélték a kérdést. Férje megértően
hallgatta, és bólintott:
- Igen, ez egy józan ötlet, Sissy - dicsérte feleségét.
- Tartsál meg egy-két kancát arra az esetre, ha újra lesz
még kedved és erőd, hogy a szabad mezőkön lovagol-
jál. A többit azonban nyugodtan eladhatod. Az az öt-
let, hogy Gödöllőre menj, más okokból is kitűnő.
- Éspedig? - kérdezte feszülten Sissy.
- Csak nem felejtetted el? -kérdezte férje nevetve. -
Koronázásunk 25. évfordulója volt most június 8-án.
- Ó! - kiáltott fel Sissy ijedten. - Ezt tényleg telje-
sen elfelejtettem.
- Karlsbadban voltál éppen, angyalom.
- A koronázás évfordulója nekem nem ok az ün-
neplésre, tudod.
- De a magyarok különösen szeretnek téged. Jó
lenne, ha megmutatnád magad Budapesten, és kicsit
hagynád magad ünnepelni. Akár együtt is odautaz-
hatnánk!
- Nem, nem - mondta Sissy kedvetlenül. - Ez sem
jó, én nem akarok már semmiféle ünneplést!
A császár a homlokát ráncolta:
186 I 187
- Egyébként most már biztos, hogy Dmitrij nagy-
herceg novemberben érkezik. Remélem, ezt nem fe-
lejtetted el, tudod, mennyire fontos az egész birodalom
számára a jelenléted.
Persze a nagyherceg látogatása is teljesen kiesett a
fejéből. Most mint egy kísértet tűnt fel Dmitrij.
- A nagyherceg - sóhajtott Sissy - minden oroszok
cárjának testvére! Tőlem akár ott is maradhatna a Ri-
viérán, ahonnan hozzánk érkezik majd.
- Hogy van Ferenc Ferdinánd? - Ferenc József
jobbnak látta, ha témát v3ltanak. - Hiszen megláto-
gattad Konopistban, ugye?
- Jól van, nagyon vállalkozó szelleműnek, jókedvű-
nek, egészségesnek láttam - felelte Sissy kissé zavar-
tan.
- A látszat csal - közölte Franzl. - Az egészsége nem
a legjobb:
- Úgy? - csodálkozott Sissy. - Pedig egyáltalán nem
ezt a benyomást keltette, sőt ellenkezőleg: ragyogóan
néz ki, úgy, mint aki teljesen legyőzte már a betegséget.
Franzl elhúzta a száját.
- Azt tervezem, hogy pihenés céljából világ körüli
útra küldöm. A tengeri levegő bizonyára jót tesz majd
neki. Legalább-egy esztendeig úton lesz. Ez alatt az idő
alatt talán... felejteni is fog.
Sissy felkapta a fejét:
- Hát te... te tudod? - kérdezte dadogva.
Franzl letette az evőeszközét, úgy, hogy megcser-
rent a tányér, és befejezte az étkezést.
- Ez is a feladataim közé tartozik - közölte szárazon.
- Amit Ferenc Ferdinánd tervez, az nagyjából a leg-
.
utolsó dolog, amire most politikailag szükségünk lenne.
- De hát honnan tudod, hogy... hogy. .. Ferenc
Ferdinánd és Chotek Zsófia?... - álmélkodott Sissy.
- Izabella járt nálam - közölte a császár röviden. -
Mindent elmondott. Ő és egész családja mélységesen
fel vannak háborodva. Chotek grófkisasszony már el is
tűnt Pozsonyból. Kitört a botrány.
- De hát hogyhogy ilyen hirtelen? - Sissy még
mindig nem tudta összeszedni magát. - Az isten sze-
relmére, mi történt?
- Legjobb lesz, ha ezt Ferenc Ferdinándodtól kér-
dezed meg - felelte a férje, és mérgesen felállt. -
Tényleg borzasztó, hogy minden így összejött, és
mindenki csak gondot okoz, semmi sem megy simán!
A császár rágyújtott egy szivarra, mélyen leszívta a
füstöt, majd az ablaküvegre fújta, és kinézett a lainzi
vadaspark gyönyörű zöld kertjére. Mintha egy kicsit
megnyugodott volna.
Sissy leszedette az asztalt, majd férje mögé lépett,
fejét a vállára hajtotta.
- Szegény Franzlom - sajnálkozott, és férje vállára
tette a kezét.
- Ez a tökfej - fortyogott a császár - ez a szerelmes
őrült...
- Nos, mondjad, kedvesem - biztatta Sissy a férjét.
- Tegnapelőtt történt. A főherceg megint Po-
zsonyban volt, és a lányokkal teniszezett. Közben a
teniszkabátját felakasztotta a kertben, és ott is felejtet-
te. Persze melege volt a sok futkosástól. Nem is értem,
hogy ezek a fiatal kisasszonyok hogyan tudnak a fűző-
jükben teniszezni, hiszen alig kapnak levegőt!
- Mondd tovább - kérte Sissy, aki rosszat sejtett.
- Tovább? Nos, az egyik szolga bevitte a kabátot a
házba, Izabellának meg nem volt jobb dolga, mint
hogy átkutassa a zsebeit...
- Felháborító - mondta Sissy elsápadva.
- Megtalálta Ferenc Ferdinánd óráját, felpattintot-
ta a fedelét, és a belső oldalon meglátta a képet: Chotek
188 I 189
Zsófia képét, angyalom. Gondolom, a többit már el
tudod képzelni
- Ó, igen, el tudom képzelni, mi következett - só-
hajtott fel. - Szegény Ferenc Ferdinánd, szegény
Zsó...
- Remélem, nem kell mondanom, hogy nem kívá-
nom, hogy te is belekeveredjél - szögezte le Franzl
szigorúan. - Ezt az ügyet nekem, egyedül nekem kell
vele rendeznem. Frigyes családja hiú reményeket táp-
lált: na jó. De a Chotekok reményeinek sem szabad
teljesülniük!
- Szegény fiú! Kegyetlen lehetett számára az ébre-
dés...
. . . mindenesetre Pozsonyban most cseppet sem
kívánatos a jelenléte - folytatta Franzl. - A Chotek
kisasszonyt még abban az órában kitették, és Prágába
kellett utaznia. Izabella tombolt...
- Szegény kislány!
- Csak magát okolhatja. Az ember nem kapaszkodik
a csillagok után. Tudnia kellett, hogy Ferenc Ferdi-
nánd nem mehet bele egy rangján aluli kapcsolatba. -
Keményen koppantak a császár szavai.
- És ha a szerelem nem ismeri a paragrafusokat? -
kérdezte Sissy halkan. - Képzeld el, Franzl, ha én sem
lettem volna veled egyenrangú... Akkor talán nem
vettél volna feleségül?
- A kérdésed teljesen értelmetlen. Te rangunkbéli
voltál. Házasságunk szüleink beleegyezésével jött lét-
re. Nem rangombéli leány iránt nem is érdeklődtem
volna. De manapság már, úgy látszik, nem ismerik a
kötelesség- és tisztességtudat fogalmát.
Most már Sissynek nem kellett tovább őriznie Fe-
renc Ferdinánd titkát. A sors maga intézte úgy, hogy
titkos házassági tervei idő előtt napvilágra kerültek. De
most Sissy legalább nyíltan pártját foghatta: csakhogy
Ferenc József, úgy tűnt, még végighallgami sem haj-
landó az érveit, legalábbis egyelőre nem. Figyelmez-
tette: épp unokaöccse érdekében kell óvatosnak len-
nie.
- És azt hiszed, hogy az utazás során majd...
. . . kigyógyul ebből az értelmetlen szenvedélyből,
és jobb belátásra tér? Igen, ezt gondolom - mondta a
császár, és ellépett az ablaktól. - Azt hiszem, hogy a
jelen helyzetben egyébként is ez az egyetlen, amit te-
hetek. Chotek grófot pedig hívami fogom, és meg-
mondom neki, hogy jó alaposan mossa meg a lánya fe-
jét. Ugyan mi jutott ennek a grófkisasszonynak az
eszébe?!
- Nem vagy egy kicsit kemény, Franzl? Nem té-
veszted szem elől a rangok mögött az embert?
A császár zavartan pöfékelte vastag szivarfelhőit,
mintha a dohányfüstbe szeretett volna burkolózni
Sissy pillantásai elől.
Sissy odalépett hozzá, megfogta a karját, kivette a
s?ivart a szájából, és rámosolygott. A császár mindezt
mozdulatlanul tűrte. Ám egyszer csak visszamosoly-
gott kedves, meleg mosollyal a feleségére.
- Meg kell nekem bocsátanod - kérte őt. - Néha úgy
érzem, hogy nem tudom mindezt elviselni. Ahelyett,
hogy a családom mellettem állna, csak újabb és feles-
leges problémákat okoz. Tényleg haragszom Ferenc
Ferdinándra.
- Ne tedd ezt, Franzl! - kérte Sissy és odasimult
férjéhez. - Bocsáss meg neki, legalább a alsága
miatt.
- Annyira már nem fiatal! És a lány sem. Ugyan
nem ismerem, de igen agyafúrt nőszemélynek tartom.
A Chotekok mindig is nagyravágyók voltak, és te ma-
gad is tudod, hová vezethet a túlzott nagyravágyás,
190 191
gondolj csak Miksára és Saroltára. Azt hiszem, Miksa
öcsém sosem ment volna Mexikóba, ha a felesége...
- Nem, nem - tiltakozott Sissy. - Szegény Sarolta
Belgiumban, ott az öreg kastély falai közé bezárva, el-
borult elmével, mint egy fogoly, már huszonöt éve hát
nem elég büntetés ez?
- De igen, büntetésnek elég - bólintott a császár. -
Ha arra gondolok, hogy mi minden történt már velem,
mennyi mindenkit kellett eltemetnem, lassan úgy ér-
zem, túl sok van a vállamon...
- Szóval elküldöd Ferenc Ferdinándot?
- Igen, világ körüli útra. Tőlem mehet Afrikába is
krokodilra vadászni, az még mindig kevésbé veszé-
lyes, mintha Pozsonyban cseh grófhisasszonyokra va-
dászik.
- Talán nem is olyan rossz ötlet - helyeselt Sissy. -
Egy év hosszú idő, egy év sok mindenre képes.
- Az év letelte előtt ne is kerüljön a szemem elé -
mondta a császár keményen.
- Reméled, hogy időközben észre tér, és föladja há-
zassági tervét?
- El fogja felejteni a lányt. Most csak beképzeli ma-
gának, hogy ő vagy senki más - felelte a császár lassan
lecsillapodva. - Ő is másként látja majd a világot egy év
múlva.
- Remélhetőleg - mondta Sissy igen kétkedve. - Ti
ketten sokkal jobban hasonlítotok egymásra, mintsem
gondo !
t et meg hogy érted? - kérdezte a császár
megh eve.
- A fiú ázasságot ígért, és meg is akarja majd tarta-
ni a szavát.
A császár elutasító kézmozdulatot tett.
- Erre már én is gondoltam - mondta.
- De ő is ugyanolyan keményfejű, mint te - mo-
19ll
solygott Sissy megértően. - És benne is óriási köteles-
ségtudat van.
- Igazi lovag, ebben igazad van. És ez végül is di-
csérendő tulajdonság.
- Még nagyon sok más jó tulajdonsága van, Franzl.
És mi lesz akkor, ha egy év múlva még mindig azt
mondja majd, hogy nem hagyja el az ő Zsófiáját?
- Akkor majd-mormogta Franzl-a grófkisasszony
fogja visszaadni adott szavát.
- És erről majd te gondoskodsz?...
- Persze - felelte a császár.
- Vagyis kényszeríteni fogod?... Ó, Franzl, ezt so-
ha nem hittem volna rólad!
Sissy láthatóan csalódott volt. Nem ismerte ugyan
Chotek Zsófiát, de úgy gondolta, hogy ezt nem lenne
szabad megtenni vele. Hát persze hogy a császárnak
hatalmában állt és az eszközei is megvoltak arra, hogy
visszavonulásra kényszerítse. De hogy Franzl ezt az
utat válassza...
- A Chotekok a mi híveink - emlékeztette a férjét. -
Csak nem akarod ezt a hatalmas cseh családot ellensé-
günkké tenni?
- Mondtam már neked, hogy hívatni fogom a grófot
- felelte a császár. - Beszélni fogok vele: ő bizonyára
megérti a szempontjaimat. A lánya egyszerűen meg-
feledkezett a rangjáról, megpróbálta a császári család
egy tagjának elcsavarni a fejét, és egyben megnyerni
becsvágyó terveinek, amelyek mögött valószínűleg a
cseh nacionalisták rejtőznek. Ezt nem tűrhetem, és
soha nem is fogom tűrni!
- Csak nehogy hibát kövess el azzal, hogy így be-
szélsz vele - figyelmeztette Sissy nagyon komoly han-
gon.
193
4. Gödöllőn
Sissy a nyarat Svájcban töltötte. Zürichben volt, a Rigi
hegyen, és Luzernben, ami különösen tetszett neki, és
ahol megint órákig sétált, úgyhogy Festetics grófnő a
végkimerülés határára jutott, hiszen már ő sem volt a
legfiatalabb. Ferenczy Ida is velük volt, csak Mikes
Janka maradt ezúttal Bécsben.
A régi kis görög tanár helyett, aki ömlengéseivel na-
gyon az idegeire ment Sissynek, egy Barker nevű fiatal
angol oktatta most Sissyt különféle nyelvekre. Ő
sportos, erős alkat volt, aki sok mindent kibírt, és
cseppet sem jelentett számára nehézséget, hogy nyolc
vagy kilenc órán keresztül kísérje a császárnét sétáin.
Sajnos Sissy Svájcban újabb fogyókúrába kezdett,
úgyhogy egy nap el is ájult, mert már jó ideje egyálta-
lán semmit sem evett. Ez nagyon bosszantotta Fe-
renczy Idát. Szabályosan veszekedett Sissyvel, sze-
mére vetette könnyelműségét, sőt oktalanságát.
- Mit fog majd szólni őfelsége, ha hazaérünk Bécs-
be, és felséged úgy fog kinézni, mint egy csontváz?
- De hiszen nem is vagyok sovány!
- Dehogynem! Ez már valóságos mánia! Ragasz-
kodom ahhoz, hogy felséged rendesen egyen.
Lehet, hogy tényleg bolond dolgokat csinálok,
gondolta Sissy, és engedett. Franzl számtalan levele
közül az egyiket most rossz lelkiismerettel megvála-
szolta: biztosította férjét, hogy jól van, és örül, hogy
Gödöllőn majd találkoznak.
Ennek Franzl is örült, csakhogy közben Nopcsa bá-
rótól is kapott titokban híreket, mégpedig arról, hogy
Sissy egészsége nem a legjobb. Így hát levelei egyre
sürgetőbbek lettek, és teli voltak figyelmeztetéssel,
hogy egyen rendesen.
- Úgy tűnik, hogy a távolba is lát - csodálkozott
Sissy a férjén, mivel Franzl természetesen nem,árulta
el, hogy titkos levélváltásban áll a báróval, ez utóbbi
pedig, miután meg kellett ígérnie a császárnak, hogy
hallgat, úgy tett, mint aki semmiről sem tud...
Ezenközben valaki, aki miatt Sissy már nagyon so-
kat törte a fejét, a nyílt tengeren hajózott: a leendő
trónörökös, Ferenc Ferdinánd. Sissy nagyon irigyelte
őt a világ körüli útjáért. Neki még Amerikába is szabad
volt elmennie! Ferenc Ferdinánd viszont rettenetesen
vágyott haza Konopistba, és úgy érezte magát, mint
egy száműzött.
Konopistban közben szorgos kezek dolgoztak. A
vásár végül is megköttetett, és Ferenc Ferdinánd még
elutazása előtt utasítást adott a kastély helyrehozata-
lára.
Egy napon itt fog majd lakni Zsóval, erre megeskü-
dött magának. "És gyermekeink lesznek, és boldogok
leszünk, akármit is beszél majd a világ rólunk, akármit
is tartanak majd felőlünk!"
A császár viszont továbbra is abban reménykedett,
hogy a hosszú távollét megteszi a magáét. Chotek
gróffal pedig nagyon komoly beszélgetést folytatott
Bécsben. A gróf belátó volt, a megbeszélés során még
az is kiderült, hogy a császár ezúttal tévedett a cseh
nacionalistákat illetően: semmi közük nem volt a do-
loghoz.
A császárnak valaha, a kislány elsőbálos korában be-
mutatták Chotek gróflzisasszonyt, csakhogy Ferenc Jó-
zsef a rengeteg arc között, akiket naponta látnia kellett,
már csak homályosan emlékezett rá, noha azt állították
róla, jó az arcmemóriája. Most viszont egy friss fotón
láthatta maga előtt. Izabellától kapta a képet, amely
Frigyes főherceg vadásztársaságát ábrázolta. Unoka-
iccse mint büszke vadász szerepelt a képen, és jobb-
ra tőle a háttérben, a többiek között ott állt "ő" is.
194 I 195
Izabella ezt a háttérbe vonulást becstelennek ne-
vezte, szerinte ebből is kiderül ennek a nőszemélynek
az alattomossága. Franzl azonban elég tárgyilagos volt,
és tudta, hogy a fényképész saját belátása szerint ké-
szítette a képet, és a személyeket úgy rendezte el,
ahogy neki tetszett.
A császár pillantása szinte azonnal Zsófiára esett,
vonzotta a szemét, noha nem ő volt a középpontban,
ott a jó Izabella terpeszkedett. Zsófia volt az egyetlen
megnyerő arcú ember a képen.
Csak tudnám, mit eszik ez a lány azon a tüdőbajos
méregzsákon! - gondolkodott el Franzl.
Chotek Zsófia nagyon rokonszenves és szerény je-
lenség volt a képen. Egyszerűen, de ízlésesen és az al-
kalomhoz tökéletesen illően volt öltözve, lágy vonásai
melegszívűségről tanúskodtak.
- Olyan, mint egy betegápoló nővér, aki éppen ci-
vilben van - állapította meg a császár csodálkozva.
Nem is tudta, mennyire fején találta a szöget. Sokkal
közelebb került a dolog lényegéhez, mint gondolta
volna: Ferenc Ferdinánd ugyanis nem titkolta el a
grófkisasszony előtt a szenvedéseit, és talán éppen ez-
zel nyerte meg részvéttel és megértéssel teli szívét. És
. talán épp a lány által kimondott igen, amely dacolt
mindennel, kölcsönözte neki azt a hihetetlen erőt,
amellyel a betegsége ellen harcolni tudott...
Ez a dolog már nagyon régen kezdődött, sokkal ré-
gebben, mint környezetük sejthette. Zsó recepteket
szerzett Ferenc Ferdinándjának, és gyógyitalokat ja-
vasolt a természet patikájából. Ő tanácsolta neki, hogy
menjen a friss magaslati levegőre, és próbáljon lelki
nyugalmat találni. Ő figyelmeztette a főherceget arra,
hogy akarjon élni, hiszen csak így valósíthatják meg
álmaikat házasságukról és az egészséges gyermekekről.
És valóban... csaknem csodát tett. Senki sem sej-
tette, hogy a leendő trónörökös egészségi állapotának
tartós javulása messzemenően az ő hatásának köszön-
hető. Ő volt az, aki ösztönözte képzeletét, feltüzelte
becsvágyát, olyannyira, hogy feltámadt a férfiban az az
erő, amelynek segítségével remélte, hogy egykori ba-
rátjának és rokonának, Rudolf trónörökösnek tett ígé-
retét be tudja váltani: hogy megvalósítja a birodalom
megújítására irányuló ötleteit, ha, mint ahogy Rudolf
sejtette, neki hamarabb el kell búcsúznia az élők vilá-
gától.
A cseh grófkisasszony csendes, de igen áldásos ha-
tásáról Ferenc József semmit sem sejtett. Ferenc Fer-
dinánd Sissynek sem szólt róla egy árva hangot sem.
Sissy unokaöccse egészségének javulását a kezelőor-
vosok gondosságának és körültekintésének tulajdoní-
totta, de tévedett. Sissynek arról sem volt sejtelme,
micsoda tragédia készül Csehországban, mialatt ked-
ves Gödöllőjére utazott, hogy ott töltse majd el az őszt,
és - ez volt az egyedüli keserűség a szép napokban -
feloszlassa kedves istállóját.
Újra a lovaira gondolt, a barna Griffre, a gyors lábú
Merkurra, és Dianára, a pompás, hosszú sörényű fe-
kete kancára. Mindegyikük nagyon fog hiányozni
neki.
"Valóban meg kell tőlük válnom? - kérdezte magá-
tól újra és újra, mialatt a vonat egyre közelebb vitte őt
céljához. - Megváljak tőlük, vagy sem? De hát szegény
lovaknak sem öröm, ha ott savanyodnak meg az istál-
lóban!" Ő pedig, és ezt egyre jobban érezte Sissy, már
nem volt ugyanaz, mint aki évekkel ezelőtt, amikor
mint vad kiscsikó száguldozott erdőkön-mezőkön. Az
az idő elmúlt.
Ahogy a vonat igyekezett Gödöllő felé, úgy siettek
Sissy gondolatai is vissza a múltba, majd előre a bi-
zonytalan jövőbe. Íróasztala titkos rekeszében a vas-
196 197
kazettát már régen nem nyitotta ki. Nem akart fel-
jegyzéseire gondolni. Azt akarta, hogy semmi se em-
lékeztesse többé arra a szörnyű napra, és mindazokra a
reményekre, amelyek akkor semmivé váltak.
De most, most itt volt valaki, aki oának terveit meg-
valósíthatná! Ferenc Ferdinánd... aki beteg, és aki azt
hiszi, hogy az egész világ ellene van. Mivel meg volt
győződve arról, hogy egyedül az ő tervei menthetik meg
a monarchiát, ugyanakkor pontosan tudta, milyen ve-
szedelmesek ezek a tervek, senkiben sem bízott meg,
Sissyt kivéve. Sissybe helyezte bizalmát, és abban re-
ménykedett, hogy nála támogatásra talál: szeretett egy
asszonyt, aki hitt benne, aki kész volt arra, hogy meg-
ossza vele a sorsát, aki mellette áll majd, míg neki hada-
koznia kell az ellenséges hatalmakkal. Igen, "csak" a
cseh nemességből való grófkisasszony, de volt szíve,
mégpedig olyan, amely kész volt arra, hogy szeresse a
férfit, és elfogadja minden hibájával és veszedelmes ter-
vével együtt. Társa akart lenni a nehéz években, amelyek
- és ezt mindketten tudták - már közeledtek feléjük.
Csakhogy kettejük közé állt a Habsburg-ház törvénye. . .
Az istálló feloszlatása újabb törést jelentett Sissy életé-
ben, újabb fordulópontot: ezzel, úgy érezte, vége a
fiatalságának.
Amikor a hosszú vonat- és kocsiút után megérkezett
Gödöllőre, egyenesen az óriási márványistállóba tar-
tott, hogy köszöntse az örömmel fújtató állatokat,
odament hozzájuk a bokszokba, és cukrot meg kenye-
ret adott üdvözlésképpen nekik.
Egyszer csak azt vette észre, hogy egy könnycsepp
lopakodott a szempillái közé, aztán odasimította arcát
kedvencei nyakára, végigsimogatta sörényüket, meg-
paskolta oldalukat. Viszontlátás volt ez, és egyszerre
búcsú is... Nagyon fájt!
Délután hívatta az intézőt, hogy megbeszélje vele a
lovak eladását. Ő már semmit nem vett észre a csá-
szárné titkos fájdalmából. Sissy addigra már úrrá lett
bánatán, hűvös hangon adta ki utasításait.
Ezalatt a császárné gödöllői jelenlétének híre futó-
tűzként terjedt el a környéken, nemsokára a közeli
Budapestre is elért. Itt a királyné, újra itt van, a mi ki-
rálynénk!
Amikor ezután az első gödöllői nap után lassan le-
szállt az est, Festetics Mária és Ferenczy Ida rémülten
estek be Sissy szobájába:
- Felség! Felség! -kiáltotta Ferenczy Ida izgatottan,
miközben Nopcsa báró is feltűnt az ajtókeretben.
- Mi történt? - kérdezte Sissy könyvéből felpil-
lantva.
- Valóságos embertömegek közelednek, felség -
magyarázta a báró előrelépve. - De azt hiszem, felsé-
ged megnyugtatására azt is hozzátehetem, hogy sem-
miképpen sem felkelésről vagy bármi ehhez hasonlóról
van szó. Inkább ha felséged kegyeskedne az erkélyre
kilépni, és legkegyesebben integetni a népnek...
- Kedves báró, mikor fogja végre ezt a dagályos be-
szédet abbahagyni? - mérgelődött Sissy, de végül is vi-
dáman elmosolyodott az elképedten álló Nopcsa bárón.
A kastély feljárójánál közben valóban szép kis tömeg
gyűlt össze a bezárt kovácsoltvas kapu előtt. Minden-
felől lelkes éljenzés hallatszott.
- Nyittassa ki a kaput, kérem, báró - parancsolta
Sissy.
- Kinyittatni? Valóban tanácsos lenne ez, felség? -
berzenkedett a báró.
- Nagyon szeretnék ezekkel az emberekkel kezet
rázni - mondta Sissy egyszerűen.
198 I 199
5. A világutazó vadász
A gőzhajó lassan pöfögött a Níluson fölfelé. Még a fő-
herceg főudvarmestere, Wurmbrand gróf bérelte a
járművet, mielőttvéglegesen összevesztek volna. Most
hát a beteg főherceg csak orvosa, Eisenmenger doktor
kíséretében utazott a fáraók ősi földjén. Lelkében
nyugtalanság tombolt, rettenetesen vágyódott Kono-
pist és Zsófiája után.
Ferenc Ferdinánd levelezésben állt a császárral, és
Ferenc József leveleiből érezte, hogy mennyire,igyek-
szik őt megérteni, és hogy mindenképpen szeretné meg-
győzni arról, mit jelentene a családi törvények esetle-
ges megszegése, mennyire lehetetlen, amit tervez.
A trónörökös, aki most Hohenberg gráf néven uta-
zott, a maga módján válaszolt: ő meggyőződésből és
nem konokságból tart ki házassági tervei mellett.
- Én úgy látom, őfelsége igazán kegyes és bőkezű
önnel. - Az orvos letelepedett mellé egy nyugszékbe.
- Kegyes és bőkezű valóban, csak éppen nincs ben-
ne semmi belátás. Doktor úr, ez a kúra a kalács és a
korbács jegyében, ezzel a módszerrel folyik. Szeretné
velem éreztetni, milyen jó dolgom lehetne, ha végre
engednék, és mi vár rám, ha nem. De ha a feje tetejére
is áll, akkor sem teszem meg, amit akar! Nem fog le-
győzni engem!
- Császári fenség, több figyelmet kellene fordítania
az egészségére - figyelmeztette az orvos.
- Azt hiszem, az egészségem kitűnő - közölte vele
Ferenc Ferdinánd. - Olyan erősnek érzem magam,
mint egy medve.
- Felséged sajnos egy köhögő medve - mormogta
Eisenmenger doktor dühösen. - Talán a száraz egyip-
tomi levegő jót tesz majd. Legalábbis reméljük, hogy
felséged jövőre teljesen egészségesen térhet haza
Bécsbe.
- Konopistban valószínűleg nyílnak a rózsák a kas-
tély körül - jegyezte meg a trónörökös.
Zsófiára gondolt, akiről semmi híre nem volt. A
poste restante levelek, amelyeket Pozsonyba küldött,
válasz nélkül maradtak, akkor Prágába írt, de onnan
sem jött levél. Ez a tény egyre nagyobb nyugtalanság-
gal töltötte el Ferenc Ferdinándot.
Csak udvarmestere, Wurmbrand gróf tudott arról,
hogy levelezni próbált Zsófiával. A gróf azonban nem
volt hajlandó akár csak egy kicsit is segíteni - őt meg a
császár utasította, s az utasításokat mindenáron be
akarta tartani. Az első számú utasítás az volt, hogy
Zsófiával nem szabad kapcsolatba lépni. Ezen vesztek
össze, és ezért küldte őt haza Ferenc Ferdinánd.
"Ugyan mit kezdjek egy olyan udvarmesterrel, akiben
nem tudok megbízni, és aki nem engem, nem az én ér-
dekeimet szolgálja?" - kérdezte.
"Ha közülünk valaki beleszeret valakibe - írta a fő-
herceg Sissynek, hogy levezesse a mérgét - akkor
biztos, hogy találnak az illető családfájában valamit,
ami meghiúsíthatja a házasságot. Ezért családunkban
minden férj és feleség sokszorosan rokona a másiknak.
Természetesen a gyerekek fele szellemi fogyatékos
vagy epileptikus lesz."
Sissy Gödöllőről felelt neki: "Kedves Unokaöcsém!
A házassági törvények nemcsak negatívumokat hoztak
a Habsburg-háznak. Segítettek abban, hogy megala-
píthassák birodalmukat, amelynek mai nagysága és
ereje tulajdonképpen a Habsburgok házasodási poli-
tikájának köszönhető. Albrecht főherceg joggal
mondta, hogy a Habsburg-ház Európa legősibb és
legtekintélyesebb családja. Neked mint trónörökösnek
lenne a legkevésbé szabad rangon alul házasodnod és
200 201
így az előjogok törvényét megszegni. És mégis, kedves
Öcsém - és most a szívem szól hozzád és nem a csá-
szárné - mindezek ellenére azt tanácsolom neked,
védd csak feleségül azt, akit szeretsz, ne pedig valakit a
családból, különben még utóbb ütődött gyermekeid
születnek."
"Biztos lehetsz benne, kedves Sissy néni, hogy jó
tanácsodat követni fogom!" - jött a válasz postafor-
dultával Gödöllőre. "Oroszlánokat és krokodilokat
lövök itt, és ha Egyiptomból már elegem van, Ceylonra
utazom, ahol állítólag pompás tigrisek vannak, ame-
lyek csak rám várnak. Csak Zsófia miatt aggódom na-
gyon. Egyetlen levelemre sem válaszol."
Ferenc Ferdinánd kitűnő és szenvedélyes vadász
volt. Messze földön híres volt arról, milyen biztosan
találja el a vadat. A trófeák, amelyeket erről az utazás-
ról hazahozott, híres gyűjteménye alapjai lettek. "A
kikészítőnek sok dolga lesz" - mondta az orvosának.
Már ekkor megfogamzott benne a vadászmúzeum öt-
lete, amelyet majd Konopistban fog berendezni.
Mindezek után Bécsből olyan hírt kapott, amire
gondolni sem mert volna: a császár tudatta vele, hogy
"megszabadította" a konopisti kastély költségeinek
gondjától: magyarul kifizette unokaöccse helyett a
vételárat.
Kalács és korbács - gondolta magában Ferenc Fer-
dinánd, de kicsit kényelmetlenül érezte magát. Sissy is
megtudta a dolgot, ő viszont nagyon lelkesedett az öt-
letért. Felébredt benne a vágy, hogy újra lássa Franzl-
ját. Bár tulajdonképpen csak rajta múlott volna a do-
log, hiszen elég lett volna az udvari vonatba ülni, és
felutazni Bécsbe...
Mégsem így cselekedett. Gödöllőn maradt, naponta
lovagolt egy keveset a gyönyörű őszi tájban, és élvezte
a ferde sugarú, de még melengető, lágy késő őszi napot.
Az ősz azonban egyre inkább beköltözött a tájra,
hűvösebb lett, és ez akaratlanul is azokra a karácso-
nyokra emlékeztette Sissyt, amelyeket itt ünnepelt
családjával. "Hogyan legyen idén? - töprengett Sissy.
- Talán jó lenne mégis újra Gödöllőn tölteni a kará-
csonyt Franzllal? Biztos, hogy ő örülne."
De ekkor újra Rudolfra é a férjhez ment, kirepült
lányaira gondolt, akiknek már saját családjuk, saját
karácsonyuk van. Úgy ülnének itt Gödöllőn Franzllal,
mint két öregedő ember, és ezt a gondolatot Sissy nem
tudta elviselni, valósággal megrémült tőle. Nem, csak
Gödöllőn ne, mondta magában. Soha többé! Én is úgy
teszek majd, ahogy a császár Ferenc Ferdinándnak
parancsolta: a világban, az utazásban fogok feledést
keresni. Jó lenne elmenekülni a tél elől a meleg, nap-
sütéses Délre.
Esetleg Korfura? !...
Hiszen ott áll a ház a világ legszebb pontján, ahol
folyton süt a nap és susognak a pálmák... De az ő
álomkastélya nem az lett, aminek szíve mélyén re-
mélte.
Nem. Nem akar Korfura menni. Talán inkább
Spanyolországba? Valencia és Granada vonzották
most.
A világutazó trónörökös közben folytatta útját.
Ceylonból Bombayba utazott, ahol a Gangeszen vé-
gighajókázva csodálatos élményekben volt része, kü-
lönösen a fakírok mutatványai ragadták meg. Egészen
a Himalája lejtőjéig jutott el Ferenc Ferdinánd. Ele-
fántháton lovagolt, és a maharadzsa vendégeként cso-
dálatos tigriseket lőtt. Csak Eisenmenger doktor lett
mind elgondolkodóbb, ahogy telt-múlt az idő. Vé-
dence kedélye egyre jobban ingadozott. Úgy tűnt, a
vadászatok alatt mindenről megfeledkezik, teljesen
átadja magát a kalandoknak. Közbext azonban akadtak
202 203
órák, amelyekben maga elé bámulva tépelődött, szólni
sem lehetett hozzá. A köhögés pedig még mindig nem
múlt el, ezért Japánban egy kicsit megálltak. Ám a fő-
herceg türelmetlenül folytatni kívánta az utazást.
Szeretett volna már az óceánon túl lenni, hogy "közel-
ről tanulmányozhassam az Egyesült Államok műkö-
dését, és kapcsolatba léphessek a különböző népekkel,
a kultúrájukkal, amelyet még nem ismerek".
Bárcsak itt lehetne velem Zsó, és mindezt együtt él-
hetnénk át és láthatnánk, gondolta magában sokszor,
szerelmese után vágyakozva. Egy egész földgolyó vá-
lasztotta már el a grófkisasszonytól, akiről azt mond-
i ták, hogy nem egyenrangú vele. És mégis a képét min-
dig magával hordta, szívét pedig teljesen betöltötte az
iránta érzett szerelem. De egyetlenegy levelet sem ka-
pott tőle már az utazás eleje óta; se Kairóba, se Yoko-
hamába nem jöttek a poste restante levelek.
Amikor arra gondolt, hogy a karácsonyi ünnepeket a
tengeren fogja tölteni, útban az Egyesült Államok felé,
újra erőt vett rajta a depresszió.
- Közeleg a karácsony - zsörtölődött a doktorral -
és fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni itt az adven-
tet. Hiszen annyira más minden, még karácsonyfa
sincs, semmi, ami az otthoni karácsonyokra emlékez-
tetne!
Eisenmenger doktor elmosolyodott:
- Császári fenséged meg fog lepődni. Triesztben a
hajóra vettünk egy kis cserepes fenyőfát. Ott éldegél a
raktártérben. Karácsonyestére felhozzuk és feldíszít-
jük. Természetesen gyertyák is lesznek, és a hajózene-
kar eljátssza majd a Csendes éjt!
A trónörökös valósággal meghatódott, hogy erre is
gondoltak. De Zsó távollétében mégsem tudott igazán
örülni a karácsonyestének. A doktor észrevette, és ag-
gasztónak találta:
- Nem érzi jól magát felséged? - kérdezte Ferenc
Ferdinándtól.
- Egészen jól vagyok - mormogta a trónörökös. -
Annyira legalábbis, amennyire ilyen helyzetben jól
érezheti magát az ember.
- És mi ez a helyzet, ha szabad kérdeznem?
- Ez annak a férfinak a helyzete, akit elűztek ott-
honról azzal a jelszóval, hogy boldog ember az, aki el-
felejti, amin nem lehet változtatni. Én azonban vál-
toztatni fogok!
- Min, császári felség? - kérdezte a doktor.
- Rengeteg mindent meg fogok változtatni - tért ki
Ferenc Ferdinánd az egyenes válasz elől - ha majd én
leszek a császár.
- Nos, felséged jól tenné, ha először is meggyó-
gyulna. A sok lovaglás és a vadászat biztos hogy nem
járul hozzá ehhez a gyógyuláshoz, márpedig ezért én
vagyok a felelős. Igaz, hogy az utazáshoz ez is hozzá-
tartozik, mégis úgy érzem, keveset pihen felséged.
Remélem, hogy az óceánon való átkelés és az egészsé-
ges tengeri levegő jót fog tenni.
- Én is reménykedem, de én egy csodában - szakí-
totta félbe a főherceg titokzatosan, és a távolba bámult.
Hol van Zsó, miért nem ír neki, miért nem felel a le-
veleire? Vajon mit csináltak vele? A bizonytalanság
rettenetesen gyötörte.
A pozsonyi katasztrófa után Zsó hazautazott Prágá-
ba. Épp hogy csak el tudtak búcsúzni egymástól, irs
próbálták egymást vigasztalni, erőt önteni egymásba.
A főherceg újra megerősítette a házassági ígéretét.
- Akármi is lesz, Zsóm, hinned kell benne, hogy én
nem adom fel a harcot soha. Ha már az emberekben
nincs belátás, talán megszán bennünket az ég. Bízom
stenünkben !
Könnyes búcsút vettek. Ferenc Ferdinándnál ezek a
204 I 205
düh könnyéi voltak. Nagyon haragudott a kegyetlen
Izábellára, aki azonnal Bécsbe utazott, hogy mindent
elmondjon a császárnak. Elpanaszolta neki azt a-hogy
az ő szavaival éljünk - szégyentelen képmutatást, ami a
házában, a háta mögött folyt. Ferenc Ferdinánd tisz-
tában volt vele, hogy Pozsonyban jó darabig nem mu-
tatkozhat. Azt is tudta, hogy császári nagybátyja ré-
széről jókora dörgedelem vár rá, erre fel is készült. Azt
viszont nem feltételezte, hogy Zsófia családja meg-
akadályoz majd minden további kapcsolatot szerel-
mesével. Lassacskán rájött azonban, hogy ebben is a
császár keze van. Megtudta, hogy Chotek grófot, aki
Brüsszelben osztrák követként dolgozott, váratlanul
visszarendelték Bécsbe. Ő volt Zsó apja. Egyesek po-
litikai okokra hivatkoztak, hiszen valóban volt némi
feszültség a bécsi és a brüsszeli udvar között Stefánia, a
belga királylány, a trónörökös özvegye miatt. Ezúttal
azonban Zsófia volt az igazi ok.
6. Újabb rangon aluli házasság
Ferenc Ferdinánd Sissynek írt leveleiből állandóan
kicsendült az a soha nyíltan ki nem mondott kívánság,
hogy nagynénje próbáljon neki segíteni megtalálni
Zsófiát, vagy legalábbis próbálja megtudni, mi történt
vele. Talán őt is külföldre küldték felejteni? Lehet,
hogy meg sem kapta a főherceg leveleit? Talán elfog-
ták a leveleket, és Zsófia azt hiszi, hogy megszegte a
szavát, vagy hogy a hosszú úton valóban elfelejtette őt?
Egyszerűen nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy
mások hibájából esetleg ilyen nagy fájdalmat okozott
neki. Néha arra is gondolt; hogy a császári parancs el-
lenére megszakítja utazását, és egyenesen Csehországba
megy, hogy végre megtudja, mi történt.
Sissy tökéletesen megértette unokaöccsét, de nem
akarta férje szándékait ilyen nyíltan keresztezni. Így
aztán Ferenc Ferdinánd még egy jó darabig bizonyta-
lanságban maradt Zsó sorsát illetően. Egyrészt Sissy
maga sem tudta, mi történt a lánnyal, bárhogy próbált
érdeklődni. Ezekről a tapogatózásokról egyelőre se
Franzlnak, se Ferenc Ferdinándnak nem szabadott
tudnia. Ő maga szerette volna kideríteni, mi lett a
grófkisasszony sorsa.
Időközben Bécsbe megérkezett az orosz követségen
át a hír, hogy pontosan mikor érkezik a cár öccse Bécs-
be. A nagyherceg fogadására, ahogy megígérte, otthon
kell lennie. Így hát gödöllői pihenését félbeszakítva
Bécsbe utazott.
- Tehát minden bájamat be kell vetnem? -kérdezte
gúnyosan Ferenc Józseftől, amikor első este együtt
vacsoráztak.
- Ezt el is várom tőled, angyalom. Varázslatosan
nézel ki, biztos, hogy Dmitrij nagyhercegre is nagy
hatással leszel.
- És kedves Stefániánk bájai nem elegendőek? -
kérdezte Sissy élesen. - Stefánia sokkal fiatalabb, és
ráadásul szőke. Az oroszok kedvelik a szőkéket, leg-
alábbis így hallottam.
- Erről nincsenek információim - tért ki Franzl. -
És ami kedves Stefániánk vonzerejét illeti, azt akár el is
felejthetjük.
- Hogy érted ezt? - figyelt fel Sissy.
- Mert most éppen másvalakire pazarolja - morgott
Franzl keserűen.
- Jól hallok? - csodálkozott Sissy. - Stefánia sze-
relmes?
- Így mondják, azt hiszem.
- Ez érdekes - jegyezte meg Sissy. - Nos, végül is
206 207
nem kívánhatjuk tőle, hogy örökké úgy éljen, mint egy
gyászoló hitves.
- Hogy hogyan él, az az ő dolga, amíg nem kerül a
nyilvánosságra. De ami itt készül, úgy látom, óhatat-
lanul kipattan.
- Miért, mi készül? - érdeklődött Sissy. - Csak nem
okoz ő is gondot neked?
- De még mennyire - bólintott Franzl. - Állandóan,
mindenkivel csak gond van. Mindenki az én idegei-
men táncol !
- Szegény oroszlánom - sajnálkozott Sissy őszinte
részvéttel. - Mit akar Stefánia már megint?
- Férjhez menni - felelte a császár röviden.
- Csak nem egy polgári személyhez? - kiáltott fel
Sissy attól félve, hogy férje rögtön tombolni kezd.
- Hát majdnem - felelte Franzl. - A kamarásáról
van szó.
- Lónyay grófról? - nevetett fel Sissy vidáman.
- Nem értem, mi van ezen olyan nevetséges? - kér-
dezte Franzl mérgesen. .
- A trónörökös özvegye és a kamarás! - nevetett
Sissy akaratlanul is tovább. - Ez majdnem olyan, mint
a mesében, igazi románc, direkt a pletykalapoknak
való. Az újságírók a tenyerükön fogják hordozni Ste-
fániát!
- De engem nem, mert én majd beleköpök a leve-
sükbe - közölte Franzl dühösen.
- Jaj, kedvesem, azt hiszem, ez nagyon ügyetlen lé-
pés lenne - figyelmeztette Sissy. - Gondolj csak Ru-
dinkra, ő értett hozzá, hogy a sajtót a maga oldalára ál-
lítsa. Azt hiszem, még te is sokat köszönhetsz Szeps
úrnak és a kollégáinak - tette hozzá óvatosan. - Segí-
tettek elterjeszteni a Rudolf és a Vetsera lány közti
szerelmi történetet...
- Stefániáról nem terjesztenek majd semmit - szö-
gezte le Franzl határozottan. - Hogyha ő trónörökös-
özvegyből egyszerű Lónyay grófnévá kíván süllyedni,
az az ő dolga. Én nem fogok az útjába akadályt gördí-
teni; tulajdonképpen úgysem illeszkedett be közénk
igazán, de...
- Nagyon csodálkoztam volna, ha nem mondod ki
ezt a de-t, kedves Franzl - vágott közbe Sissy. -
Mondd csak ki kereken, miféle feltételeket szabtál.
- Azt, hogy el kell menniük Bécsből. És lehetőleg
Ausztriából is. Unokám, Rudi lánya Bécsben marad, ő
a mi vérünk. Az egésznek feltűnés nélkül kell lezajla-
nia, nem kívánom, hogy a sajtóban tárgyalják, vagy
pletykáljanak róla.
- Azt hiszem, ezt nem tudjuk elkerülni - mondta
Sissy - ez a mesalliance napfényre kerül. Ha nem ná-
lunk, akkor majd Belgiumban, Stefánia hazájában, az
ottani újságokból pedig eljut az osztrák lapokba. Ter-
mészetesen a megfelelő kommentárok kíséretében.
- A megfelelő kommentárok kíséretében! - Franzl
mérgesen felugrott. - Már úgyis botrányos, amit ezek
az újságírócskák megengednek maguknak. Épp hogy
csak felségsértést nem követnek el, de a sorok között
már ott van az is! Ebben az egy pontban Ferenc Fer-
dinándnak igaza van, példát kellene végre statuálni!
- Ez sem lenne nagyon okos dolog, Franzl. A sajtó-
nak messze ér a keze. Jobb lenne, ha óvatosabbak len-
nénk, és megpróbálnánk úgy cselekedni, ahogy Rudi is
akarta. Kár, hogy ő és Ferenc Ferdinánd ezen a ponton
annyira más véleményen voltak.
- Azt hiszem, ezzel az unokaöccsünkkel törököt
fogtál, kedvesem! - nevetett a császár. - Igen sűrűn
leveleztek egymással.
- Csak nem fogatod el a leveleket?
- Dehogy! Hová gondolsz, kincsem?
208 j 209
- És a Chotek grófkisasszony leveleit? - kérdezte
Sissy óvatosan.
A császár rápillantott a feleségére, mintha úgy érez-
né, többet tud, mint szeretné, de aztán némán meg-
rázta a fejét.
- Ez nem az én ügyem, erről más gondoskodik -
felelte végül, amikor Sissy változatlanul némán és
kérdően nézett rá. - Ezt a Chotek család maga intézi.
- Értem. És Zsófia levelei; amelyeket Ferenc Fer-
dinándnak írt?
- Ő nem ír leveleket.
- Nem ír levelet? - csodálkozott Sissy. - Egyetlen-
egy levelet sem írt Ferenc Ferdinándnak a hosszú hó-
napok során, mióta a főherceg úton van?
- Talán egyet, a legelsőt, így gyanítom, mert a má-
sodikat már nem vethette papírra. Azt már csak gon-
dolatban írhatta meg.
A császár elfordult, és kibámult az ablakon a hintó-
ra, amely éppen most fordult be a Hermész-villa ka-
puján az őszi színekben pompázó vadaskertből.
- Milyen szép itt kint - mondta hirtelen, mialatt
Sissy továbbra is várta, hogy valami felvilágosítást kap
a grófkisasszony tartózkodási helyéről és leveleinek
sorsáról. - Gyönyörű szép - ismételte a császár gon-
dolataiba merülve. - Igazi jótétemény ez a csend és
nyugalom.
- Igen, lehet - felelte Sissy ingerülten. - Még tarto-
zol egy válasszal.
- Hiszen nem is kérdeztél semmit - tiltakozott
Franzl.
- Csak nem mondtam ki a kérdést, hiszen úgyis tu-
dod: hol van most Chotek gróflzisasszony?
- Olyan helyen, ahol ő is élvezheti a csöndet és
nyugalmat - felelte a császár titokzatosan.
Sissy számára világos volt, hogy férje nem óhajtja
ezt az egyre kellemetlenebbé váló beszélgetést foly-
tatni.
- Sajnos nincsen több időm, angyalom, vár a munka
a birodalmi kancellárián. Vannak dolgok, amelyek
nem tűrnek halasztást. Remélem, számíthatok a meg-
értésedre - mondta Franzl, és egy kézcsókkal elbú-
csúzott.
"Olyan helyen van, ahol élvezni tudja a csendet és a
nyugalmat? - töprengett Sissy, amikor már egyedül
volt. - Ugyan mit jelenthet ez? Vajon mire gondolt? !"
Hirtelen szörnyű gyanú támadt benne...
- Csak nem börtönözték be, hogy elzárják a kör-
nyezetétől és a világtól? - kiáltott föl. - De nem! Eny-
nyire embertelen nem lehet az apja!
Ha ez igaz lenne, közbe kellene lépnie. Ezt a felhá-
bor:tó dolgot nem titkolhatná el unokaöccse elől. Ilyen
bánásmódot nem érdemel meg a gróflzisasszony, hi-
szen ez minden asszonyi, női méltóság és emberi jog
ellen való!
Néhány perc múlva Stefánia jött hozzá látogatóba.
Boldognak és elégedettnek látszott, szokatlan szívé-
lyességgel üdvözölte anyósát.
- Képzeld el, a császár engedélyezte - mondta bol-
dogan. - Nyíltan megmondtam neki, hogy Elemér és
én szeretjük egymást, és össze akarunk házasodni. Azt
gondoltam, legjobb lesz egyenesen megmondani neki,
úgy látszik, igazam volt!
- Akkor gratulálhatok - mondta Sissy. - És remé-
lem, nagyon boldog leszel.
- Igen, azt hiszem. Ő. . . annyira más, mint Rudolf
volt.. . ezt a házasságot én is akarom és kívánom. An-
nak idején, amikor Rudolfhoz hozzámentem, tizenhat
éves voltam, és fogalmam sem volt semmiről.
- Igen, tudom, Stefánia- felelte Sissy szomorúan. -
Most már én is azt gondolom, hogy az a házasság nagy
210 211
hiba volt mindenki számára. Most azonban magad
választottál és remélem, nem fogod megbánni.
- Biztos, hogy nem... Olyan boldog vagyok! Meg-
tesszük, amit csak kér tőlünk a császár, azután kül-
földre utazunk. A Hofburg egyhamar nem fog viszont-
látni, az biztos!
Valóságos megkönnyebbüléssel mondta mindezt, és
Sissy csodálkozott rajta, hogy Stefánia ennyire köny-
nyen kapta meg a császár beleegyezését. Vajon
Franzlnak elege volt már abból, hogy folyton a császári
ház tagjainak személyes ügyeivel kell foglalkoznia?
Ráadásul úgy, hogy mindenki át akarta hágni a di-
nasztia törvényeit. Érthető; de a trónörökös ügyében
hajlíthatatlan maradt. Talán az egész házassági kérdés
nem lenne olyan súlyos, gondolta Sissy, ha Ferenc
Ferdinánd nem lenne trónörökös. Szinte magától for-
dult a szó Ferenc Ferdinándra. Úgy tűnt, Stefánia
nem helyesli a trónörökö eljárását:
- Szerintem nem lett volna szabad titkolóznia.
- Nyílt és őszinte volt, és most is az - közölte Sissy.
- Nem hiszem, hogy Izabella is ezt mondaná róla.
És a papa, mármint a császár, ő is más véleményen van.
Hiszen az világos, hogy most őszinte, miután Po-
zsonyban az egész titok kipattant, nem is maradt más
hátra a számára. A botrány már úgyis tökéletes.
- Ügyelj arra, hogy a te házasságod ne adjon okot
ilyen szóbeszédre - figyelmeztette Sissy. - Én egyéb-
ként szívből sajnálom az unokaöcsémet, és ezt a sze-
gény kislányt is.
- Igen, őt csak sajnálni lehet - mondta Stefánia egy
leheletnyi iróniával a hangjában. - De hát végül is ez a
legjobb megoldás.
- Mi a legjobb megoldás?
Stefánia valósággal megrémült Sissy hangjától. Rá-
bámult anyósára, akinek arca egyre inkább elkomorult.
A császárné láthatóan mit sem sejtett.
- Miért?... Te nem tudod? - kérdezte Stefánia. -
Chotek Zsófia grófkisasszony kolostorba vonult!
Sissy felugrott:
- Ez nem lehet igaz! - kiáltott fel. - És már fel is
szentelték?
- Nem, még nem... A rokonai kolostorba dugták,
úgy él ott, mint egy apácanövendék. Nem szabad le-
veleket írnia, sem kapnia, és látogatókat sem fogadhat.
- Tehát erre gondolt Franzl, amikor azt mondta,
olyan helyen van, ahol élvezheti a békét és a csendet!
- A békét élvezni? - Stefánia mulatott ezeken a sza-
vakon. - Ebben igaza van, azt ott tényleg lehet!
7. Novemberi napok
Amikor a trónörökös-özvegy újra visszaindult a vá-
rosba, Sissy úgy maradt ott, mint akit fejbe kólintot-
tak. Tehát Ferenc Ferdinánd szerelmét kolostorba
dugták, egészen elvágták a világtól, semmi kapcsolata
nem maradt a férfival, akit szeret!
Persze - gondolta Sissy - ott biztos helyen van, el-
dugva az újságírók elől, semmiféle pletykára nem ad-
hat okot. Az is lehet, hogy egyesek azzal számolnak,
Zsófia a kolostorban marad majd, és apáca lesz. Mások
talán már annak is örülnek, ha legalább annyi ideig ott
marad úgynevezett világi vendégként, amíg a dolog
feledésbe merül. Akkor aztán majd igent mondhat,
valaki másnak.
Vajon ez a terv, hogy Zsófiát kolostorban helyezzék
el, az apjától vagy Franzltól származott? Vagy esetleg
együtt találták ki? Egy dologban Sissy majdnem biztos
212 1 213
volt: Zsófia szabad akaratából nem vonult volna ko-
lostorba. Tehát fogolyként tartják ott!
Ha a trónörökös ezt megtudja, akkor hirtelen ha-
ragját és temperamentumát ismerte, újabb katasztró-
fával lehet számolni. (Már élénken elképzelte és tudta,
hogy Ferenc Ferdinánd képes is lenne rá), ahogy uno-
kaöccse Zsót erőszakkal kiszabadítja a kolostorból és
feleségül veszi anélkül, hogy a császártól engedélyt
kérne. Ám ha ez megtörténik, az olyan viszályhoz ve-
zet, aminek beláthatatlan következményei lennének:
az egész császári ház jó híre kerülne veszélybe!
Nem, egyelőre nem szabad Ferenc Ferdinándnak
semmit elárulnia Zsófia jelenlegi helyzetéről. De azért
valamit tenni kellene, hogy a két szerelmes közelebb
kerüljön egymáshoz. Kell, hogy legyen valami mód,
hogy ha kerülő úton is, de helyreálljon kettejük között
a kapcsolat. Hiszen á legrosszabb Ferenc Ferdinánd-
nak és nyilván Zsófiának is, a bizonytalanság érzése.
Nem tudhatják, hogy mit cselekszik, hogyan viselke-
dik szerelmesük.
Tudniuk kell, hogy mind a ketten hűek még egy-
máshoz. Most már Sissy is csak csodában reményked-
hetett. A hit, így mondják legalábbis, hegyeket moz-
gathat meg...
Óvatos kérdésére, hogy melyik kolostorban lehet a
grófkisasszony, a menye teljes nyíltsággal válaszolta,
hogy nem tudja, a legszigorúbb titoktartás övezi a
kérdést. Sissy egy percig sem reménykedett, hogy
Franzl válaszol neki. Így hát fel kell csapnia nyomo-
zónak, saját magának kell megtudnia, hol van Zsófia,
és úgy remélte, hogy ez némi jóakarattal sikerülni is
fog. Mindenesetre óvatosnak kellett lenni, nehogy
felfigyeljenek rá Zsófia őrei. Nagyon diszkrét segítő-
társakra volt szüksége és tudta, hogy udvarhölgyeit
kell bevonni a munkába.
Közben a Hofburgban Franzlnak látogatója volt,
Schratt Kathi jött hozzá. Azt remélte, hogy találkozhat
Sissyvel és kicsit csalódott, amikor megtudta, hogy a
császárné kint van a Hermész-villában.
A bárónő teázott a császárral.
- Kedves bárónő - figyelmeztette a császár, és tré-
fásan még a mutatóujjával s megfenyegette - ahogy
hallom, önt megint megszállta a játék ördöge. Szeret-
ném, ha nem látogatná oly sűrűn a kaszinót. Sok az
adóssága, és ez egyáltalán nem tetszik nekem.
- Felségednek úgy látszik, mindenhol van füle és
szeme - hajtotta le a fejét a színésznő. - Jobban kell ta-
lán vigyáznom, ön valóságos veszedelem!
- Törődnöm kell a barátaimmal, nem igaz? - mo-
solygott a császár belátón. - Kérem, fogadja meg a ta-
nácsomat. A játékasztalnál csak egy igazi nyerő van, és
az a bank.
- De amikor olyan izgalmas - felelte a bárónő. - Épp
annyira, mint a lóverseny!
- A lóverseny... szerintem az is meglehetősen bol-
dogtalan szenvedély.
- Igen, de hát felségednek talán nincs egyetlenegy
szenvedélye sem? !
- De igen... van... - felelte a császár élgondol-
kodva.
Mikes Janka hintója éppen bekanyarodott a Michaeler
térről a Burgba, amikor szemben vele egy nyitott ko-
csiban Johann Strauss jött kifele. Janka azonnal elúj-
ságolta a hírt Sissynek:
- Strauss volt itt a Burgban. Istenem, micsoda
gyönyörű keringőket és polkákat szokott játszani a bé-
csi báltermekben! Az embernek szinte eláll a lélegzete!
214 I 215
Bizonyára a nagyherceg látogatásával kapcsolatban
járt itt.
- A nagyherceg az idegeimre megy - közölte vele
Sissy ridegen. - Legszívesebben újra elmenekülnék,
itt hagynék mindent és elutaznék!
- Akkor lenne csak igazán mérges a császár! - figyel-
meztette energikusan Mikes grófnő. - Nem, felség,
legjobb, ha ezt most rögtön kiveri a fejecskéjéből, eb-
ből úgyse lesz semmi !
- Igen, igen, tudom, kedves Mikes grófnő, nem se-
gít az álmodozás. Újra csak be kell öltöznöm, fel kell
magam szerszámozni, és segítenem kell azt a nehéz
kocsit húzni, amely elé szegény férjem életfogytiglan
be van fogva.
- A teher, ha ketten vonszolják, nem is olyan nehéz,
felség - felelte Mikes grófnő. - Ez az este is elmúlik, és
talán nem is lesz annyira szörnyű.
- De táncolni nem fogok - szögezte le Sissy. - Fe-
ketében leszek, ugyan mit gondolnának rólam?
- Azt gondolják majd, hogy önnek átkozottul jól áll ez
a szín, felség - nevetett Mikes grófnő. - A nagyher-
cegnek kiesik majd a szeme, úgy fog bámulni... ó, bo-
csánat, felség - harapott a grófnő az ajkába, mert Sissy
egy szigorú pillantással rendreutasította. Ezúttal úgy
találta, hogy udvarhölgye fölöttébb kotnyeles.
- Van valami jelentenivalója, Mikes grófnő? - kér-
dezte kicsit hivatalos hangon.
A grófriő sajnálkozóan vonta meg a vállát:
- Igen is meg nem is, felség. Pozsonyban semmit
sem tudnak arról, hol lehet Chotek grófkisasszony.
Legalábbis ő császári fensége, Frigyes főherceg szol-
gálói közül senki.
- Ez hihetetlen - mondta Sissy - a személyzet
gyakran sokkal többet tud, mint az uraság. Biztos a ret-
tenetes Izabellától félnek, és inkább tartják a szájukat!
- Azt hiszem, ezúttal nem erről van szó, felség. Sem
a főherceg, sem a felesége nem tettek egyetlen lépést
sem azon kívül, hogy a főhercegné panaszra ment
őfelségéhez.
- De hiszen azonnal kidobta Zsófiát az állásából!
- Ez igaz, és azóta minden Chotekot kerül, mint a
pestist. A Chotek család egyszer s mindenkorra meg-
halt a számára, ezt mondja. És éppen ezért, felség, ép-
pen ezért nem tud semmit arról, hogy mi történt az-
után. Egyszerűen úgy érzi, méltóságán aluli, hogy ő
érdeklődjön. Tényleg nem tud semmit!
- Tudomásul kell vennem, amit mond, noha nem
hiszem igazán - mondta Sissy kis gondolkodás után. -
Szerintem a főhercegné természetéből következik,
hogy információkat gyűjt, persze kerülőutakon, mint
ahogy mi is.
- A Chotek nevet ki sem szabad ejteni a házában -
mesélte tovább a grófnő.
- Igen, igen... de nem hiszem, hogy este, elalvás
előtt ne beszélne a főherceggel arról.
- Én csak azt mondhatom, amit Pozsonyban hal-
lottam - szögezte le Mikes grófnő türelmesen.
- Persze, hiszen hálás vagyok önnek. Csakhogy ez-
zel nem jutunk előbbre.
- Van egy ötletem, felséges asszony. Egyik barát-
nőm Prágában él, alapítványi hölgy.
- Igen? - figyelt fel Sissy. - Csakhogy Prága igen
nagy, kedves Mikes grófnő.
- Hát persze hogy nagyon nagy város, de egy ilyen
hölgyalapítványban néha különös módon összefutnak
a szálak és biztos, hogy rengeteg pletykát lehet ott hal-
lani. Ha megengedi, jövő héten meglátogatnám régi
kedves barátnőmet. Ha nem is azonnal, de majd csak
akad egy szál, amin elindulhatunk.
216 I 217
- Igaza van, nem szabad feladni a reményt. Való-
sággal sajnálom a szerelmeseket.
- A főherceg, a-trónörökös, már Amerika felé hajó-
zik, ugye? Írt mostanában?
- Már jó ideje nem kaptam tőle postát.
- Akkor bizonyára az "Erzsébet császárnő" óceán-
járó fedélzetén van, s az igazán irigylésre méltó!
Mennyi mindent láthat! A piramisokat, az indiai
templomokat, Japánt és most még Amerikát is!
- Amerika miatt még én is irigylem - vallotta be
Sissy. - De hát én nem utazhatom oda, a császár nem
engedi. Idén karácsonykor viszont újra délre szeretnék
utazni, már meg is van az útitervem. Velem jön,
vagy . . ?
- Karácsonykor, felség? - Mikes Janka nem nagyon
lelkesedett. - Bocsássa meg felség, de karácsonykor én
inkább itthon szeretnék lenni.
- Én viszont nem. Néha az az érzésem itthon, hogy
rám dől a ház.
- És a férje? Szegény őfelsége? Egyedül marad?
- Ő már megszokta, grófnő.
- Inkább csak belenyugodott-mondta Mikes Janka
sajnálkozva. - Így kell ennek lennie? Lehet, hogy a
nagyherceg éppen jókor jön? Egy keringő, amelyet
Strauss mester vezényel, csodákat tehet...
- Igen, egy keringő Schönbrunnban! A Császárke-
ringő! Szerintem olyan fájdalmas a dallama, egészen
szívbe markoló...
- Én nem így hallom, felség.
- De igen. Én igen. Egészen őszies, melankolikus.
Hiszen már ősz van, grófnő.
- Csak nem a korára gondol, felség? - tiltakozott a
grófnő ijedten. - Felséged szebb, mint valaha, és Feifal
asszony éppen most mondta...
- Ó, a fodrásznőm, az a kis csaló! Azt hiszi, nem tu-
dom, hogy már régen őszül a hajam. Azt hiszi, eltit-
kolhatja előlem. Én meghagyom az örömét...
A grófnő rámeredt a császárnéra, majd hirtelen le-
hajolt, és megcsókolta a kezét.
- M ütött magába, grófnő? - kiáltott fel Sissy és
mérgesen felállt. - Ehhez nem vagyok szokva, és tadja,
hogy nem is szeretem.
Mikes Janka csak hallgatott. Ebben a pillariatban ér-
tette meg, hogy a császárné mennyire szenved a magány-
tól, és mégis mily kevéssé érezteti ezt környezetével.
- Mégiscsak el kellene táncolnia a Császárkeringőt
felségednek - mondta Mikes Janka halkan. - Gondol-
jon csak arra, milyen boldoggá tenné a császárt.
- Ő azt szeretné, ha a nagyherceggel táncolnék - je-
gyezte meg Sissy.
- Természetesen vele is - felelte a grófnő. - Hacsak
nem lesz megint olyan az egész ünnepség, mint annak
idején farsangkor, amikor mindenki sírt, aki meglátta
felségedet feketében...
- Nem lesz olyan - ígérte meg Sissy - nem fogom
senki örömét elrontani. És a valcerkirály is ott lesz, ne
feledje!
- Akkor jó - sóhajtott a grófnő megkönnyebbülten,
mert nagyon aggódott Sissy borongós hangulata miatt,
amely épp megfelelt a Hermész-villát körülölelő őszi
időnek...
8. A hegedű és a szív szava
Ezen a bizonyos estén a komornái beöltöztették Sissyt
nagyestélyi ruhájába, amit annyira gyűlölt. A nagy-
herceg érkezésének tiszteletére óriási ünnepséget ren-
deztek, és az orosz herceg teljesen természetesnek
vette, hogy a fogadáson este Sissy is meg fog jelenni.
2lő I 219
Csak amikor a nagykövet felvilágosította, hogy Sissy
már jóformán soha nem lép nyilvánosság elé, értékelte
igazán, hogy az ő fogadására mégis megjelenik. Kü-
lönleges megtiszteltetésnek érezte, hogy a gyönyörű
császárné fogadja.
Végre Sissy készen lett az öltözködéssel. Már csak a
ceremóniamester jelére várt, készen állt a bevonulásra.
Az úgynevezett spanyol etikett több száz éves rituáléja
szerint a császárnak és a császárnénak kellett utolsó-
ként belépni az ünnepi terembe. Miután a barna liv-
rébe öltözött lakájok kinyitották a hatalmas szárnyas
ajtókat, a bevonulóknak meg kellett állniuk egy percre,
és hagyni kellett, hogy megbámulják őket, mialatt a
ceremóniamester koppantott egyet a botjával és han-
gosan bejelentette az érkezőket. Most is hallotta:
- Őfelsége Ausztria császára, Magyarország apos-
toli királya, Csehország királya és őfelsége a császár-
né...
Nagyon remélte, hogy a ceremóniamester ezúttal
nem sorolja fel az összes címet és rangot, ami a császárt
megillette, mert az akár tíz percig is eltarthatott, ezzel
is meghosszabbítva a kínos ácsorgás idejét, amikor
minden szem őrá bámult. Sissy gyűlölte az udvari
emberek kutató pillantását, a terem forróságát, azt,
hogy mereven, egyenesen kellett ülnie, beleszorítva a
fűzőjébe, és hogy egész este le nem vetheti az udvarias
mosolyt, amelyet beléptekor az arcára kényszerített.
Vigyáznia kellett, nehogy idő előtt lehervadjon róla.
Máris kinyíltak a szárnyas ajtók, ők szokás szerint
beléptek, miután elhangzott a bejelentés, egymás ol-
dalán végiglépdeltek a termen, minden oldalon fejbó-
lintással üdvözölve a vendégeket, egészen az emel-
vényig, ahol majd a helyükre ülhetnek. Utánuk lépett
be a nagyherceg, aki nagyvilági módon, finoman meg-
hajolt, majd kezet csókolt az első lépcsőn álló császár-
nénak, és Franzlt is tiszteletteljesen üdvözölte.
- Felség, el vagyok ragadtatva - vallotta be az orosz
férfi, és felpillantott. Sissy újra érezte a vizsgálódó
pillantást, de ezúttal nem érintette kellemetlenül. En-
nek a férfinak valóban tagadhatatlan vonzereje van,
vallotta be magának, míg visszahúzta kesztyűs jobb
kezét, amelyre finom kézcsókot lehelt a nagyherceg.
A vacsoránál egymás mellett ültek és franciául tár-
salogtak, többek között Strauss mesterről.
- Önöknek kiváló muzsikusaik vannak - mondta a
nagyherceg a császárnénak. - De egyik sem ér fel
Strauss mesterrel, őt valósággal irigylem önöktől.
És már előre örült a keringőnek, amelyet, mint re-
mélte, a császárnéval táncolhat majd el.
És aztán felcsendült a nagy keringő, a Császárke-
ringő... Az urak átölelték a hölgyek derekát, és arra
vártak, hogy a császári pár nyissa meg a táncot. Aztán,
néhány forgás után, a császárnak át kellett volna adnia
Sissyt a vendégnek. Akkor kezdhetett mindenki tán-
colni. A Császárkeringő tizennégy percig tart, gon-
dolta Sissy szorongva. Tizennégy perc! És én feketé-
ben vagyok...
Franzl már éppen a parkettra akarta vezetni, amikor
Sissy hirtelen megmerevedett.
- Sissy - suttogta Franzl rosszat sejtve - kérlek, ne
csinálj most jelenetet...
- Nem Franzl, kérlek, ne kívánd ezt tőlem, nem va-
gyok képes rá - suttogta vissza félelemtől reszkető
hangon.
- Uralkodj magadon, Sissy, te vagy a császárné!
Mindenki minket néz.
Kénytelen volt cselhez folyamodni, úgy tett, mint
aki hirtelen rosszul lesz a terem fojtó levegőjétől. Még
Franzl is azonnal hitt neki.
220 ! 221
- Az isten szerelmére, angyalom-kiáltott ijedten, és
az odasereglő udvarhölgyeket megbízta, kísérjék ki a
feleségét. A nagyherceg is megijedt.
- Csak egy kis rosszullét-magyarázta gyorsan Franzl
- nincs ielentősége, bizonyára mindjárt elmúlik.
Az általános hangzavarban, ami a császárné távozá-
sát követte, felhangzottak újra a keringő hangjai. Franzl,
akinek ugyan semmi kedve sem volt, felkérte Lich-
tenstein hercegnét, és vele kezdte a táncot. Akár tet-
szett neki, akár nem, a nagyhercegnek fel kellett őt
váltania. Franzl csak erre várt. A szomszéd kis szobába
sietett, ahol Sissyt a kereveten heverve találta, mellette
egy pohár víz.
- Sissy - mondta Franzl, és szemében aggodalom
tükröződött - mi van veled? Hogy vagy, angyalom?
- Egy kicsit jobban - vallotta be - de már nem me-
gyek vissza a terembe. Mentsél ki, kérlek.
- Ezt nem teheted meg velem - kérte a császár.
- De igen - mosolygott Sissy. - Menj csak vissza a
nagyherceghez, ne várakoztasd. Én nem vagyok fon-
tos, mindenki megszokta, hogy nem jelenek meg.
- Sissy... - a császár a felesége fölé hajolt. - Hallod a
keringőnket? A Császárkeringőt... Ez a mi meló-
diánk...
Kettesben voltak a kis teremben.
- Ó, Franzl!
Sissy ki akart szabadulni férje karjából, de nem volt
rá képes. Ez a keringő olyan volt számára, mint valami
varázslat, egyszerűen átadta magát a muzsikának,
örömmel és egyben melankóliával telve. Strauss mes-
ter igazi boszorkányosságot művelt, gondolta még
magában. Franzl magához vonta, és megcsókolta az
arcán és a nyakán. Mintha az idő kerekét húsz-harminc
évvel forgatták volna vissza...
Franzl a fülébe suttogta:
- A nagyherceg bizonyára megérti majd, hogy a
feleségemmel kell törődnöm! - és még szorosabban
magához vonta Sissyt.
Ekkor csendültek el a Császárkeringő utolsó taktu-
sai.
- Ó - mondta Franzl - kár, hogy nem tartott to-
vább. Ez a legszebb dallam, amit valaha hallottam.
Remélem, a nagyhercegnek is oly kellemes emlék lesz
ez az este, mint nekünk - tette hozzá elgondolkodva.
- Hát remélem, nem fog kitörni a háború csak azért,
mert rosszul lettem! - mosolygott rá Sissy.
- Jobban vagy már, angyalom?
- Kitűnően, oroszlánom. Kedvem lenne egy korty
pezsgőre is. Vissza kell menned a többiekhez? - kér-
dezte még félve. - Attól félek, hiányozni fogsz, vagy
még azt hiszik, megütött engem a guta. Szinte látom
őket, ahogy már kezdik a sutyorgást!
A császár felsóhajtott, semmi kedve sem volt itt
hagyni kitűnő hangulatban lévő feleségét. Úgy érezte,
újra közel kerültek egymáshoz.
- Muszáj visszamennem, de várjál itt rám, angya-
lom. Még a fülemben cseng a Császárkeringő. Neked
nem? - kérdezte a császár, és gyengéden megcsókolta.
Sissy ivott egy korty pezsgőt a poharából, és arra
gondolt, mennyire más lett ez az este, mint hitte. Na-
gyon jó hangulatban volt, figyelte a zenét, és vissza-
gondolt a régi-régi időkre. Schönbrunn... Ez a kastély
valóban a monarchia szíve, míg a Burg talán az agyá-
nak mondható - gondolta. De vajon mi lesz, ha egy
napon nem lesz már a császár? Mivé lesz a birodalom
Ferenc Ferdinánd kezében, hogyan fogja igazgatni?
Sikerül-e majd neki elkerülnie a háborút? Így törte a
fejét, aztán visszatért szobájába és lepihent.
222 I 223
Franzl másnap úgy érezte magát, mint akit fejbe kólin-
tottak. Mindazok után, ami az este történt, egyszerűen
nem értette a dolgot. Kikísérte a nagyherceget, igazi
császári búcsúztatót rendeztek a pályaudvaron is, majd
sietett vissza Sissyjéhez. Remélte, rábeszélheti, hogy
együtt töltsék majd a karácsonyt Gödöllőn, és talán
újra minden rendbe jön. A nagyherceg látogatása vé-
gül igen jól sikerült, de nem hozott se többet, se ke-
vesebbet, mint amit a diplomaták vártak tőle. Ám
Franzl úgy érezte, rnagánéletében sokat jelentett ez az
este, igazán sikeres volt. Talán újra megnyerte magá-
nak Sissyt, talán sikerült a jégből és hallgatásból emelt
falat, amely Rtxdolf halála óta egyre csak növekedett
Sissy körül, áttörni.
Csalódnia kellett. Amikor belépett Sissyhez, az újra
hidegen és megközelíthetetlenül viselkedett, folyton
kitért előle. A császár remélte, hogy talán este többet
tudnak beszélni, de estére Sissy kiköltözött a Hermész-
villába. Amikor a császár oda is követte, barátságosan,
de hűvösen fogadta. A vacsoraasztalnál újra szóba jött
a karácsony.
- Már előre örülök a csodaszép gödöllői karácsony-
fánknak, angyalom - vallotta be Ferenc József felesé-
gének.
- Gödöllőre szeretnél menni?
- Természetesen! Miért, te nem?
- Nem, Franzl, nekem más terveim vannak - felelte
Sissy elutasító sajnálkozással a hangjában.
- Másféle terveid? - kérdezte meglepve. - És mit
jelentsen ez?
- Spanyolországban fogom tölteni az ünrepeket.
Szentestén, kedvesem, az Alhambra kertjében leszek.
Ferenc József úgy érezte, mintha villámcsapás érte
volna, a tányérjára bámult, majd eltolta maga elől.
Nem ízlett már az étel.
- Mivel érdemeltem ezt meg? - kérdezte fojtott
hangon.
- Érdemelted? Nem, nem te vagy a hibás, ellenke-
zőleg. De hiszen tudod, hogy van ez Rudi halála óta.
Nem tudok visszatérni a régi helyekre, egyszerűen
nem tudom elviselni őket. Megértesz? Minden őrá
emlékeztet, és arra gondolok, milyen lett volna, ha...
- Ha micsoda, Sissy? -kérdezte a császár szigorúan.
-Ne hibáztasd még mindig anyámat. Hadd nyugodjon
békében, ő a legjobbat akarta, te is tudod.
- Veszekedni akarsz? - kérdezte Sissy, és fölállt.
A császár is felállt, mélyen megbántódva. Nem is
tudta, mit mondjon. Reménykedéssel telve jött ide, de
reményei mind illúziónak bizonyultak. Az idő kerekét
nem lehetett visszaforgatni, semmi sem lehet többé
úgy, mint régen.
- Fáradt vagy, és egyedül szeretnél maradni, úgy
látom - mondta szomorúan. - De azért remélem, jól
érzed magad. Én nem tartlak vissza. Hogy az Alhamb-
rában szebb-e a karácsony, mint Gödöllőn, azt nem
tudom, de azért minden jót kívánok. Énnekem nagyon
szomorú karácsonyom lesz nélküled, angyalom.
Sissy hirtelen rettenetesen megsajnálta a férjét, fel-
indulásában a nyakába borult, és zokogni kezdett, bo-
csánatát kérve.
- Nem tehetek másként, érts meg, kérlek, könyör-
gök!
A császár részvéttel simított végig a haján, megcsó-
kolta a homlokát, és kiment.
Sissy visszaroskadt a székére, és Franzl tányérjára
bámult. Alig evett egy falatot! Úgy érezte, rászakad a
mennyezet fájdalmában.
- Mindent tönkreteszek! Mindent csak elrontok! -
vádolta magát. - Miért kellett ilyen fájdalmat okoznom
neki?
224 225
Maga sem tudta. Meghasonlott önmagával, a tüske,
amivel az imént Franzlt sebezte meg, most mélyen sa-
ját húsába fúródott.
"Csak kínozom magam, és mindkettőnket boldog-
talanná teszem. Lehet, hogy mégis azoknak van iga-
zuk, akik azt állítjáh, én is a Wittelsbach család beteg-
ségének leszek az áldozata..."
Megborzongott, és hívta udvarhölgyeit, hogy ne
kelljen egyedül maradnia.
Spanyolországról beszélt az udvarhölgyekkel. Mi-
kes grófnő elgondolkodva ráncolta a homlokát.
- Amit felséged tervez, már megbocsásson, de egyál-
talán nem tetszik nekem - mondta ki a véleményét. -
Felségednek a szentestén a férje mellett van a helye, és
ezt felséged is pontosan tudja. Ugyan miért kell neki és
felségednek magának is fájdalmat okozni? Sehogy sem
fér ez a dolog a fejembe: hiszen szereti őt felséged!
- Igen, szeretem -ismerte el Sissy. - De úgy látszik,
ez az én sorsom. Vándormadár vagyok, nem bírom ki
sokáig egy helyben.
A császár is hiába próbálta Sissyt megérteni. Nem
tudta fölfogni, mi az oka, hogy így viselkedik, hiszen
nemcsak érezte, hanem pontosan tudta is, mennyire
szereti a felesége. Ellentmondásos lénye továbbra is
talány volt a számára, amelyet nem tudott megoldani,
de ami még mindig izgatta.
És Sissy megvalósította a tervét. 1892 karácsonyát
Dél-Európában, Spanyolországban töltötte.
9. Bolyongás
Franzl a karácsony utáni heteket is egyfolytában a
Sissy miatti aggódásban töltötte. Valahányszor hír ér-
kezett arról, hogy szerencsésen kikötöttek valahol,
mindig nagy kő esett le a szívéről. Már nem volt pontos
útiterv, mindig a császárné pillanatnyi hangulata
döntötte el, hová mennek.
A Spanyolországból való gyors távozásnak a királyi
család volt az oka, akik természetesnek tartották, hogy
országuk magas rangú vendégét meghívják magukhoz
az Escorialba. Sissynek persze cseppet sem volt ínyére,
hogy itt, Spanyolországban, a spanyol etikett hazájá-
ban legyen kénytelen elviselni azt, ami elől Bécsből el-
menekült: a fogadásokat, a beszédeket, a vacsorákat.
Így hát egészségi okokra hivatkozva kimentette magát,
és sürgősen továbbutazott.
Most már senki sem tudta, merre utaznak tovább.
Bécsben a császárnak egyre kellemetlenebb volt fele-
sége utazási mániája. A diplomáciai testület rosszallá-
sát fejezte ki, hogy a császárné soha nem teljesíti rep-
rezentációs kötelességeit. Különböző jótékonysági
szervezetek, amelyek támogatását Sissy elvállalta,
szintén sértődöttek és csalódottak voltak. A sajtóban
mindenféle feltételezés jelent meg Sissy "eltűnéséről",
annak valóságos okairól, és már az utca népe is újra
tréfálkozott utazó uralkodónőjén. Azt is suttogták a
császárról és a császárnéról, hogy csúnyán összevesz-
tek Schratt Kathi miatt, és azért ment el Sissy dúlva-
fúlva Bécsből, úgyhogy egyhamar nem is várható
vissza.
Eközben Sissy bebolyongta az egész Földközi-ten-
gert, Cádiztól Gibraltáron át Mallorcáig és Barcelo-
náig. Kísérői, Ferenczy Ida és Festetics Mária már
semmit sem kívántak jobban, mint hogy végre haza-
térjenek, de Sissy még mindig nem nyerte vissza lelki
nyugalmát. Ferenczy Ida különösen kimerült, mert az
ő kötelessége volt, hogy göndoskodjon arról, mindig
legyen friss tej Sissy asztalán. A császárné nagyon sze-
rette a tejet, csak hát félt a tüdőbajtól, amelyet beteg
226 227
tehenektől is lehetett kapni. Ezért aztán kitalálták,
hogy a ha jön, a raktérben tehenet tartanak. Sissy vá-
sárolt néhány állatot.
Februárban Torinóban voltak. Itt Sissy kitalálta,
hogy még Svájcba akar utazni.
- Ott bőven találunk teheneket és friss tejet is - kö-
zölte vele a báró.
- Ez igaz - mondta Sissy kis gondolkodás után. -
Akkor Ferenczy Idát hazaküldjük a teheneinkkel
Bécsbe. Nem szeretnék többé megválni tőlük. Úgyis
van egy régi kis tehenészet Schönbrunnban, majd oda
beköltöznek, és akkor otthon is lesz mindig friss tejem.
Így is történt. A schönbrunni kastély tehenészete
Sissy ötlete folytán újból fellendült. Ennek még Franzl
is örült; ő is kapott a friss tejből, ha éppen nem odaát
reggelizett Schratt Katalinnál. Mostanában szinte
minden reggel átsétált a schönbrunni parkon, csak egy
negyedórára volt szüksége, hogy a színésznőhöz érjen.
Az emberek, akikkel ilyenkor találkozott, mind meg-
értően üdvözölték. Ő megköszönte, és már előre örült a
jó meleg szobának, az illatos kávénak és a friss kuglóf
nak, valamint Kathi vidám pletykáinak. Mindenki
szívből kívánta ezt a kis idillt a szorgalmas és oly ma-
gányos császárnak.
- Ugyan mit kezdjek az én költözőmadarammal? -
kérdezte egy reggel tanácstalanul Kathitól. - Ön mit
ajánlana nekem, kedves barátném? Már mindenki
Sissyről beszél, egyre kínosabb. A leveleimre folyton
csak kifogásokkal válaszol, bár mindig nagyon kedve-
sen és barátságosan. Lassan úgy érzem magam, mint
egy koldus... A karácsonyt nélküle töltöttem, és lehet,
hogy még húsvétkor sem leszünk együtt?
- Az valóban sajnálatos lenne, felség - felelte Kathi.
- Van egy ötletem: utazzon el utána, látogassa meg.
Talán személyesen sikerül rábírnia arra, hogy haza-
térjen.
- Gondolja?
- Biztos vagyok benne, felség. Ez lesz a legjobb. Ha
személyesen ott áll majd előtte, nem fog tudni nemet
mondani. És ezzel a gonosz pletykák élét is el lehetne
venni.
- Tulajdonképpen jó ötlet. Meg is próbálom, hiszen
néhány nap kikapcsolódás nekem is jót tenne...
- Akkor tehát, felség...? Utazzon el Svájcba!
- Micsoda meglepetés lesz Sissynek - örült már
előre Franzl. - Máris kiadom az utasításokat és a hús-
véti ajándékokat sem szabad elfelejtenem!
- Látja, felség, ez a beszéd! -örült Kathi is őszintén.
- Jó utat kívánok, és szerencsés hazatérést! Sissyvel!
Ferenc József gyors levélváltásban tisztázta a báró-
val, hogy Sissy Territetben lesz, a Genfi-tó partján.
Így hát odaindult nagy örömmel és teli várakozással.
Éppen húsvétvasárnap délelőttjén érkezett meg.
- Sissym! - zárta karjába újra a feleségét, és boldo-
gan nézett csillogó sötét szemébe. - Végre... végre!
Rettentő magányos voltam nélküled!
A liúsvéti harangok zúgtak, a gyönyörű népviseletbe
öltözött parasztok éppen indultak a templomba.
- Csodaszép itt! - állapította meg a császár.
- Igen, Franzl, és itt szabadságot lélegezhetsz be -
magyarázta Sissy, és megcsókolta a férjét. - Itt annyira
más minden, Franzl. Ezek az emberek szabadok...
érted? Olyan szabadok, amilyen én is szeretnék lenni.
Úgy hangzott ez, mint egy vallomás, egy kérés, egy
könyörgés, hogy értse meg őt.
- Kedves, édes angyalom - mondta a császár, és újra
magához vontra feleségét. - A szabadságot csak saját
magunkban lélhetjük meg. De azért megértlek...
228 ! 229
Hoztam neked húsvéti tojást Bécsből. És a bécsiektől
még valamit: Bécs szeret téged, és nagyon vár vissza. . .
- Vissza kellene jönnöd Bécsbe-folytatta- de még
jobb lenne, ha Magyarországra mennél egy kicsit.
- Szóval ezért jöttél ide? - kérdezte Sissy keserűen.
- És én még azt hittem, hogy a szíved hívott...
- Így is volt, angyalom- sietett Franzl hozzátenni. -
És ehhez iárult még, hogy nagyon aggódom érted. Jó
lenne, ha te is elolvasnád, miket írnak az újságok ró-
lunk. A sajtóiroda egész nap csak cáfolatokat ír és kül-
dözget szerteszéjjel. A legtöbb híresztelés az egészsé-
geddel foglalkozik. A legújabb ötlet, hogy Mr. Barker
nem is nyelvtanár melletted, hanem csak álcázott angol
idegorvos.
- Micsoda? ! - csodálkozott Sissy, és kirobbant be-
lőle a nevetés. Franzl nagyon jól ismerte és nagyon
szerette ezt a gyöngyöző, vidám nevetést.
- Bocsáss meg, Franzl - nevetett tovább Sissy - de
muszáj ezen nevetni. Barker mint elmeorvos! Annyira
nevetséges !
Franzl nem tudott haragudni rá, de nem nevetett
vele.
- Nem, nem, angyalom, ez egyáltalán nem olyan
vicces. Úgy látszik, nem vagy tisztában vele, mit jelent
mindez. Nagyon is komoly háttere van a dolognak. Az
emberek következtetnek: Úgy, szóval az osztrák csá-
szárné mégiscsak örökölte a Wittelsbachok betegségét.
Született egy fia, akinek a trónt kellett volna örökölnie,
de agyonlőtte magát. tehát elmebeteg volt... Most
már ő maga is megőrült, ezért küldik őt egyik helyről a
másikra, és tartják távol a monarchiától, hogy az em-
berek ne tudják meg, milyen állapotban van császár- és
királynőjük. Egy őrült viseli tehát a koronát... An-
gyalom, hát nem érted, hogy ezt a Habsburg-ház nem
engedheti meg magának?
Sissy leverten hajtotta le a fejét.
- Itt az ideje, hogy elinduljunk a templomba, Franzl
- mondta kisvártatva.
- Jó - felelte a császár. - Néha tényleg úgy érzem,
hogy már csak imádkozni tudunk...
Hazafelé vad vihar érte utol őket. Gyorsan vissza-
menekültek szállodai szobájukba. Valóban sok mesél-
nivalójuk volt egymásnak. Franzl boldogan érezte,
hogy Sissynek ő éppen úgy hiányzott, mint neki a fe-
lesége. Minden kimondott szóval újra közelebb ke-
rültek egymáshoz, mintha nem is töltötték volna egy-
mástól távol az elmúlt hónapokat.
- Tudod, mit szeretnék, angyalom? Hogy most
rögtön gyere velem haza. Igen, olyan jó lenne! -
mondta Franzl kérően. - Igaz, angyalom, velem jössz?
Lásd be, így kell ennek lennie!
Sissynek elkerekedett a szeme, szinte elállt a léleg-
zete, de csak némán megrázta a fejét.
- Nem, Franzl, ez nem megy - mondta. - A jacht-
ban annyi minden halmozódott fel, amiket Korfura
vettem. Oda kell utaznom, hogy személyesen helyez-
zek el mindent, de utána ígérem, hogy megyek!
A császár csalódottan sóhajtott. Sissy kérő, könyör-
gő arcot vágott, megértést kért, és a császár persze en-
gedett.
- Az ujjad köré csavarsz még mindig - fenyegette
meg tréfásan. - Ezúttal, de igazán utoljára, még enge-
dek. De meg kell ígérned, hogy Korfu után azonnal
hazajössz Bécsbe, hallod?
- Megígérem - jelentette ki Sissy ünnepélyesen.
Erre aztán mindketten nevetni kezdtek, mint a gye-
rekek. Az örök fiatalság varázsa, amely még mindig
nem hagyta el Sissyt, újra átsugárzott Franzlra is. Az
évek mit sem számítottak, hiszen szerették egymást.
Az eső hangosan verte az ablakot. Ott ültek előtte két
230 231
fotelban egymás mellett, és figyelték az esőt és a felhő-
ket, amelyek szinte rálógtak a hegyekre. Csend volt a
szobában, csak a szél süvöltését lehetett hallani.
- Kérsz teát? - kérdezte Sissy halkan.
- Semmit sem kérek - mondta Franzl - csak arra
vágyom, hogy itt ülhessek veled még sokáig. De sajnos
holnap el kell utaznom. Azután várlak téged is haza,
Sissy.
- Jövök, Franzl.
- Írt neked Gizella? - kérdezte Franzl. - Auguszta,
a lánya nemsokára férjhez megy.
- Ó, kérlek, ne emlékeztess most arra, hogy már
nagymama vagyok!
- És nemsokára talán te leszel az egész monarchia
legfiatalabb és legbájosabb dédmamája! - tette hozzá
Franzl nevetve. - Tudod, ki a vőlegény?
- Nem, nem írt még Gizella.
- Ágost főherceg, aki Magyarországon él.
Nos, a gyerekek maguk is szülők, sőt nagyszülők
lesznek... Ez az élet rendje... De Sissonek már egy
másik kérdés volt a nyelve hegyén:
- És Ferenc Ferdinánd? Vele mi van?
Franzl meglepődött a kérdésen, de nem hagyta ki-
zökkenteni magát a nyugalmából.
- Semmi különös, Amerikában van, vonatból lövi a
bivalyokat. Úgy látszik, megint elfogta a vadászszen-
vedély. De talán majd lecsillapszik, ha megnősül.
- Ha elveszi Chotek Zsófiát? - kérdezte Sissy, ku-
tató pillantást vetve férjére.
- Chotek grófkisasszonyt? Hát ez meg hogy jut
eszedbe? - kérdezte Franzl élesen. - Nem, sem le-
het róla. De hagyjuk, kérlek, a családi ügyeket. Most a
választójog a legfőbb gondom, nem tudom, mit fognak
szólni az emberek, hogy fogadják majd.
Sissy persze az asszonyoknak is adott volna válasz-
tójogot, de erre még nem érett meg az idő. Ebbe a vi-
tába jól belebonyolódtak, lassan leszállt az est. Ez volt
utolsó közös estéjük, másnap már búcsúzniuk kellett,
és ez mindkettejüknek nagyon nehezére esett.
Sissy gondolatai újra az Achilleíon körül jártak,
korfui palotájára gondolt. Amikor távol volt tőle, újra
álomkastélynak látta, és csak néha jutott eszébe, hogy
mennyire csalódott benne, amikor készen lett.
Amikor Nopcsa báró meghallotta, hogy megint nem
haza indulnak, komolyan fontolóra vette, hogy beadja
lemondását. Sissy azonban megnyugtatta: ha haza-
térnek, hosszabb időre véget vet az utazásoknak.
- A hírt hallom, csak a hit hiányzik hozzá - idézte a
báró a híres mondást. - Hiába a legjobb szándék, ha
képtelen megvalósítani.
- Őt nem lehet ugyanazzal a mértékkel mérni, mint
a többi embert - jegyezte meg Festetics Mária. -
Egyébként az a különös érzésem van, hogy ezúttal
másképpen lesz, és nem is jutunk el Korfuig.
A jóslat bevált. Milánón keresztül Genovába, onnan
tovább Nápolyba utaztak, ahol még egyet-mást felra-
kodtak a hajóra, és ott aztán véget ért az utazás. Franzl
távirata Sissy összes további tervét romba döntötte:
nem volt mit tenni, a Miramar nélküle hajózott tovább
Korfura. Az udvari vonatot már el is indították Ná-
polyba, hogy hazavigye Sissyt Bécsbe.
Mi történt? A távirat nem adott közelebbi felvilá-
gosítást, annyi állt benne, hogy Sissynek haladéktala-
nul Bécsbe kell utaznia, mert jelenléte feltétlenül szük-
séges. Csak nem történt valami szerencsétlenség?
Többszöri táviratváltás után Sissy végre megtudta,
mi visszahívásának oka, és nagyon bosszankodott.
A magyar újságokban megjelent néhány cikk, ame-
lyeket a francia baloldali sajtóból vettek át, és amelyek
olyan vad rémmesék voltak, hogy csakis az lehetett a
232 233
céljuk, hogy a monarchia belpolitikai helyzetét meg-
ingassák. Nemcsak azt a régi történetet elevenítették
fel, hogy Barker, a nyelvtanár tulajdonképpen elme-
orvos, hanem még azt is állították, hogy Sissy Svájc-
ban elmezavarában leugrott egy szikláról. Állítólag
erre a hírre utazott a császár hanyatt-homlok Terri-
tetbe, hogy a hullát titokba: Bécsbe szállítsa, ez meg is
történt, az udvari vonattal nagy titokban megérkezett a
holttest Bécsbe. Közben pedig Svájcban az egyik ud-
varhölgy játssza tovább a császárné szerepét, de mivel
oly kevéssé hasonlít rá, nem merik a hamis császárnét
Bécsben is elővezetni. Állítólag azóta is keresnek
megfelelő személyt, aki megfelelőképpen helyettesí-
teni tudná Sissyt.
A császárné azonnal belátta, hogy Franzlnak való-
ban nincs más választása, mint hogy őt hazahívja és
nyilvánosan fogadja Bécsben, hogy ezeket a gonosz
vádaskodásokat, amelyek elmeállapotát érintik, visz-
szautasíthassa. Az is világos volt, hogy nem tud most
elég hamar Bécsbe érni, hiszen az lett volna a jó, ha
máris ott van, és nyilvánosan mutatkozik. Időközben
ugyanis nemcsak az ellenzéki magyar újságok, hanem
egy sor pletyka- és botránylap is felkapta ezt a mesét.
Egyre világosabbá vált, mennyire igaza volt Rudi-
nak, amikor a sajtót megpróbálta a maga oldalára állí-
tani, amikor újságírókat vont maga köré, sőt egy újság
kiadásában aktívan közreműködött. Apja akkor ezt
úgy ítélte meg, hogy nem rangjukhoz méltó, de most, a
megváltozott viszonyok között egyenesen szükségsze-
rű lett volna. A Burg császári és királyi sajtó- és infor-
mációs irodája már régen nem tudott megfelelni a neki
támasztott követelményeknek. Tagjai ivatalnokok
voltak, nem pedig újságírók, és ennek megfelelően
dolgoztak is: lassan, jámborul és ügyetlenül.
A vonaton, amellyel Sissyék Bécs fele utaztak, nagy
volt az izgalom, amikor elolvasták, miket ír a sajtó a
császárnéról. Csak Nopcsa báró maradt szemmel lát-
hatóan nyugodt, sőt megpróbálta a hölgyeket is meg-
nyugtatni. Ő olvasta már régen ezeket a cikkeket, de
alábecsülte hatásukat.
- Ugyan, hölgyeim! Holnapra mindenki elfelejti az
egészet! Az újságíróknak mindennap újabb szenzá-
cióra van szükségük, ebből élnek. És ha semmi sem
adódik, akkor kigondolnak valamit. Ezúttal őfelsége a
császárné volt az áldozatuk, holnap talán az Egyesült
Államok elnöke, egy színésznő vagy valamelyik her-
ceg. Nem kell ezt komolyan venni!
- De báró! - mérgelődött Sissy. - Meg kellett volna
mutatnia nekem ezeket a cikkeketi
- Nem tartottam szükségesnek, felséged magasan
felette áll ezeknek az újságírópletykáknak - védekezett
a báró.
- Látja, a férjem másképpen gondolkodik erről -
felelte Sissy. - Úgy tűnik, nem állok eléggé magasan
felettük, mert alaposan beléjük keveredtem. Emiatt
vagyok kénytelen a terveimen változtatni!
- Felséged néhányszor megmutatja magát a nyilvá-
nosság előtt, és kész. Látják majd, hogy itt van a csá-
szárné őfelsége személyesen. Akkor aztán minden buta
szóbeszéd elhallgat.
- Azt hiszem, nem lett volna szabad hagynunk,
hogy idáig fajuljon a dolog - szögezte le Festetics
grófnő, és ezzel mindannyiuk gondolatának adott
hangot. - Fenségednek el kell ismernie, hogy okot
adott ezekre a szóbeszédekre.
- Jó, jó - mérgelődött Sissy - csak szidjatok, leg-
alább kapok egy kis kóstolót abból, ami Bécsben vár
rám. Mintha nem lenne jogom oda utazni, ahová aka-
rok! Mi vagyok hát végül is, rabszolga vagy császár-
né?!
234 235
Sissy fel volt háborodva. A lelke mélyén azonban
felmerült az a kérdés is, ugyan mit írnak majd az újsá-
gok, ha kiderül, hogy az új trónörökösnek miféle há-
zassági tervei vannak. Franzl továbbra is ragaszkodni
fog a Habsburg-ház törvényeinek betartásához, és
Ferenc Ferdinánd, ez a keményfejű, konok férfi jottá-
nyit sem fog engedni az elképzeléseiből. . . Akkor pe-
dig ebből nagy harc lesz, amit nem lehet majd titokban
tartani...
Bécsben Franzl feltűnő, nagy fogadtatást rendezett
Sissynek a bécsi Déli pályaudvaron. Nyitott hintóban
koesiztak végig a Ringen a Burgig. Mindenki láthatta,
a császárné újra itt van. Franzl megkérte (és Sissy ki-
vételesen meg is tette), hogy vegye le a fátyolát, úgy,
hogy az arcát is látni lehessen.
- Nem lett volna szabad ennyire sokáig távol ma-
radnod - szögezte le a császár. - Tulajdonképpen most
minden okom meglenne arra, hogy hálás legyek ezek-
nek a firkászoknak, hiszen végre itt vagy mellettem.
- Hamarosan visszajöttem volna, hiszen megígér-
tem - védekezett Sissy.
- Magad is látod, nem ok nélkül kértelek már
Svájcban, hogy gyere haza velem. Túlfeszítetted a
húrt, nem lett volna szabad ennyire elhanyagolnod a
reprezentációs kötelességeidet.
- És hol kell az elkövetkező napokban reprezentál-
nom?
- Nem érnék a lista végére, míg a Burgba érnénk.
Most nagy szükségem van rád, elsősorban Magyaror-
szágra kellene menned!
- Szívesen, Franzl - ígérte meg Sissy rögtön. - Oda
mindig szívesen megyek.
- A magyaroknak nagyon hiányzik a királynéjuk.
Mindenképpen szeretnének téged, méghozzá
Budán. Ezzel a pletykálkodóknak és a rémhírterjesz-
tőknek is befognánk a száját.
- Máris indulnom kell? Azt hittem, néhány napot
azért Bécsben maradhatok, és elrendezhetem a Her-
mész-villában, amiket vásároltam.
- Egy darabig maradhatsz, aztán néhány hét múlva
indulsz Budapestre. Legjobb lenne, ha egyenest a bu-
dai Várba mennél, és nem Gödöllőre, hogy az emberek
minél többet láthassanak. Audienciákat kellene adnod.
- Hogy mindenki láthassa, valóban királynéjuk van
ott és nem egy színésznő - jegyezte meg epésen Sissy.
- Valahogy így - bólintott Franzl komolyan. - Ne
vedd túlságosan félvállról, Sissy, tudod, hogy a ma-
gyarok erre nagyon kényesek. Ha becsapnánk őket,
még utóbb forradalmat robbantanának ki.
- De hát én szeretem a magyarokat - mondta erre
Sissy.
- Csak ne feledd el, Andrássy gróf már halott -
figyelmeztette Franzl.
Végre elérték a Burg kapuját. Sissy első nyilvános
megjelenése véget ért, de még rengeteg követi majd.
10. Újra Budán
Valahányszor Mikes Jankának postája érkezett a prá-
gai barátnőjétől, remegő kézzel bontotta fel a boríté-
kot, és izgatottan kezdte olvasni a levelet. Sajnos, most
sem tudott semmi érdemlegeset írni az alapítványi
hölgy:
Kedves anka!
A Chotek család kastélya nincs messze innen, én
magam utaztam oda és próbáltam a kastély környékén
szimatolni. Te sem tudnál ennél többet tenni. Bár na-
gyon örülnék, ha meglátogatnál, de Zsóoa grófkisasz-
236 237
szony ügyében nem jutnánk együtt sem tovább. Min-
denki hallgat, még véletlenül sem ejtenek el egyetlen
szót sem a szegény teremtés hollétéről.
Szeretettel ölellek:
Winnie
Újra csak csalódnia kellett Sissynek. Szerencsére
volt mit csinálnia, úgyhogy nem sokat foglalkozott
unokaöccse szerelmével.
Az elkövetkező napokban és hetekben alig-alig tar-
tózkodott a Hermész-villában. Audienciákat adott, és
különböző alapítványi elnökségi üléseken vett részt,
jótékonysági bizottságokban jelent meg, és ingyen-
konyhákat nyitott meg, kórházakat, árvaházakat láto-
gatott. Franzl nagyon elégedett volt vele.
- Látod, angyalom - mondta neki egyik közös ebéd-
jükön a Burgban. - Amint újra itthon vagy, megint
minden rendbe jön. - Azzal átnyúlt az asztalon, meg-
szorította felesége kezét, és hálásan rámosolygott.
- Kedves Franzl, szeretnék neked valamit bevallani
- használta ki Sissy az alkalmat. - Az Achilleionról van
szó. Egyre inkább úgy érzem, hogy béklyó rajtam, az
az érzésem, mintha kötelességem lenne folyton ott
lenni, ha viszont ot vagyok, megint hozzád vágyako-
zom Bécsbe. Nem lenne jobb, ha eladnánk?... A lá-
nyaink kaphatnának a pénzből. Auguszta, aki nemso-
kára férjhez megy, szintén hasznát tudná venni.
Franzl csak a fejét rázta, miközben újra csak csodál-
kozott felesége változó hangulatain.
- Nem, angyalom. Erről már beszéltünk- Annyi
szeretettel építtetted azt a kastélyt, annyira vágytál rá.
És most, alighogy kész van, máris megszabadulnál
tőle?
- Szabad szeretnéh lenni, Franzl, szabad minden-
től, még az ilyen tulajdontól is! Nem értesz meg?
238
Legszívesebben úgy élnék, mint Assisi Szent Ferenc.
Franzl elnevette magát.
- Ó, Sissy, micsoda ötleteid vannak! Azt hiszem, ha
úgy élnél, mint ahogyan ő, hamarosan az sem tetszene
neked, és valami mást szeretnél. Ami pedig a lányain-
kat illeti, az ne legyen gond. Tartsd csak meg egy időre
azt az Achilleiont, különben tényleg bolondnak titu-
lálnak.
Sissy megborzongott, mint mindig, ha ez a téma
szóba került. Franzl nem aggódott, ő nagyon is jól is-
merte a feleségét. Valóban különc volt, de a szelleme
épebb és egészségesebb sok mindenki másénál. Az
eladást mégsem engedélyezhette, hiszen ez újabb
pletykákra adott volna alkalmat.
Május végén Gizella és a lánya, Auguszta érkezett
meg a Hermész-villába. Másnap tartották Auguszta
eljegyzését József Ágost főherceggel, amit szűk családi
körben akartak megünnepelni. Este ott ültek az asz-
talnál egymás mellett, Sissy, Gizella és Auguszta, az
unoka. Sissy csodálattal nézte, szeretettel, és egy
csöppnyi bánattal a szívében.
- Egészségetekre, gyerekek! - köszöntötte az i ú
jegyespárt a császár. - Igyunk a boldog jövőre!
A jegyespár megcsókolta egymást. Sissy is felemelte
pezsgőspoharát, koccintott velük. Miért volt mégis,
hogy úgy érezte, mintha valami fátyolon át látná az
egész kedves kis ünnepséget? Hallotta a poharak csi-
lingelését, a jegyespár nevetését, Franzl hangját, érezte
a bor illatát, és hirtelen elszédült. Át kellett mennie a
szomszéd szobába friss levegőt szívni. Odaállt hát a
nyitott ablakba, amelyen át friss erdei levegő és orgo-
naillat áradt be.
- Mi van veled, angyalom? - hallotta meg hirtelen
maga mögött Franzl aggódó hangját. - Sissy, nem ér-
zed jól magad? Halotthalovány vagy! Hívjam a dok-
tort?
239
- Nem, nem, Franzl - tiltakozott, és már össze is
szedte magát. - Bocsáss meg, nincsen semmi baj !
Ekkor hirtelen világosság gyúlt Franzl agyában:
- Angyalom - mondta nevetve - nyugodi már bele,
hogy nem leszünk fiatalabbak! Hát nem boldogság
látni és érezni, hogy gyermekeinkben és unokáinkban
tovább élünk? - Magához vonta a feleségét, és megér-
tően végigsimított a haján. Sissy némán és védelmet
keresően simult hozzá.
- Gyere, menjünk vissza a fiatalokhoz - mondta
Sissynek - karon fogta, és visszavezette a boldogan
ünneplő családi körbe.
Néhány napra rá Sissynek indulnia kellett Buda-
pestre. Már a pályaudvaxra vezető úton hallhatta, ho-
gyan éltetik az emberek, mennyire örülnek neki, min-
den arc mosolygott rá. - Éljen, éljen! - lehetett hallani
a magyar testőr tisztek hangját is.
Sissy végigsimított a homlokán, hogy elűzze szo-
morú gondolatait. Délután már Budán volt. Az embe-
rek itt is nagyon hiányolták hőn szeretett királynéju-
kat. Most, hogy újra itt volt, az ellenzék epés meg-
jegyzéseket tett, de a budapestiek zöme nagy örömmel
fogadta. Bárhová ment, bárhol mutatkozott, az embe-
rek lelkesen üdvözölték. Sissynek megint az volt az
érzése, hogy barátok közé jött, haza. Majláth Sarolta
volt most állandó kísérője, de a magyar nemesi höl-
gyekből álló kis budai udvartartás is azon fáradozott,
hogy Sissy minél jobban érezze magát. -
Szóba került a kedves, öreg Nopcsa báró egyre sür-
getőbb leváltása is. Szegény már alig bírta az utazáso-
kat a császárné mellett, túlságosan fárasztó lett neki ez
a szolgálat.
Sissynek valóban egy fiatal, energikus férfira volt
szüksége, aki az utazásait megszervezi, és minden
meglepő helyzetben feltalálja magát, nem zökken ki a
I
nyugalmából. Talán itt Budapesten megtalálja ezt a
valakit. Azt is tudta Sissy, hogy Ferenczy Idát és Fes-
tetics Máriát sem vonszolhatja örökké magával, ők is
elfáradtak. Franzl ezt úgy mondta, hogy Sissy való-
sággal "elhasználja" az udvarhölgyeit. Kellett ide is
egy friss fiatal lány, aki bírja még a fáradalmakat. És
mivel Sissy annyira szerette a magyarokat, ez a budai
tartózkodás jó alkalom volt arra, hogy új udvarhölgyet
válasszon magának.
A magyarok persze megint el voltak ragadtatva,
hogy a királyné közülük választ udvarhölgyet. A szóba
jöhető jelentkezők közül Sissy választása a fiatal Sztá-
ray Irma grófnőre esett. A grófnő valósággal rajongott
királynéjáért, élete legszebb napjának érezte, amikor
az udvari kancelláriától megkapta a hírt, jöjjön Budára,
hogy bemutathassák Sissynek.
Irma legszebb ruhájában és heves szívdobogással
állt Sissy ajtaja előtt. Rövid várakozás után a nagy
szárnyas ajtó kinyílt, Sissy lépett ki rajta.
Irma azonnal mély pukedlibe ereszkedett, és alig
mert felnézni királynéjára. De máris érezte Sissy kezét,
amely a kezéért nyúlt és felsegítette.
- Nem, grófnő, ezt nem szeretem - közölte Sissy. -
Szeretném, ha barátnők lennénk, és bizalommal le-
hetnénk egymás iránt. Gyűlölöm a hízelgést, becsülöm
az őszinteséget. Nem lesz könnyű az élete mellettem,
grófnő, mert hangulatember vagyok, és ráadásul kü-
lönc.
- Felség, én mindent megteszek, amire képes va-
gyok - ígérte meg Sztáray Irma lelkes pillantással.
Sissy fáradtan mosolygott.
- Megígérni könnyebb, gyermekem, mint megtar-
tani. Én vándormadár vagyok, most itt vagyok Budán,
de máris elkívánkozom. A társaságomban beutazhatja
a fél világot, idegen népeket, országokat, embereket
240 241
Í
ismerhet meg. Ha ön is szeret utazni, mint én, akkor
mindez nagy élmény lesz. Ha azonban inkább otthon
ülő típus, akkor nem illünk egymáshoz, és jobb, ha el
sem kezdjük.
Irma hevesen tiltakozott:
- Felségeddel a világ végére is elmennék! És nagyon
jól tudok alkalmazkodni. Már beszéltek nekem arról,
hogy felséged szeret órákat sétálni...
- Tehát óvták tőlem? - mosolygott Sissy.
- Csak figyelmeztettek - vallotta be Irma - de en-
gem mindez nem rettent el, sőt ellenkezőleg. Felséged
mellett én leszek a legboldogabb ember...
- Remélem, hogy egy fél év múlva is ezt fogja mon-
dani, grófnő - mondta Sissy kicsit szkeptikusan. -
Nem ismer esetleg valakit, aki főudvarmesterem és
útimarsallom lehetne?
Sztáray Irma elgondolkodott:
- De igen, Berzeviczy urat-mondta- őt el tudnám
képzelni. Kiváló huszártiszt, fantasztikus lovas, felség.
Egyszer fogadásból végigment az akadálypályán úgy,
hogy hátrafelé ült a lóra.
- Fordítva ült a nyeregben? - csodálkozott Sissy. -
Ezt a férfit igazán szeretném megismerni!
- Csak egy kicsit nyers a természete - figyelmeztette
Irma.
- Az engem nem zavar - nevetett Sissy. - Ha tetszik
nekünk, akkor majd megneveljük, igaz?
Sissy izgatottan várta, hogy ezt a mesés lovast meg-
ismerhesse. Berzeviczy Ádám katonatiszt volt, és va-
lódi úriember. Mindenekelőtt snájdig huszár volt,
akinek az egyenruha olyan jól állt, hogy mindenki
utánafordult még az utcán is. A hangja recsegett, a
csizmája nyikorgott a parkettán, sarkantyúja csendült-
pendült, és hogyha a bokáját összecsapta, az még a
harmadik szobában is hallatszott.
242
Egyszóval Berzeviczy úr megjelenését mindig jó
néhány hanghatás is követte, ami személyiségének va-
lamiképpen súlyt adott. Sztáray grófnő nem túlzott.
A férfiról gyűjtött információk azt mutatták, hogy ki-
váló szervező, aki csapatánál rendet tud tartani, em-
berei szeretik. Kiváló lovas, elsőrangú vadász.
Így hát Berzeviczy Ádám lett a császárné kísérője
ezentúl, ő szervezte meg az utazásait, Sztáray Irma
pedig kedves udvarhölgye lett. Ők ketten az egész kis
utazótársaság arculatát megváltoztatták, csak Feifal
asszony maradt a régiek közül.
Sissy a karácsonyt idén sem akarta Gödöllőn tölteni,
megint valahova délre igyekezett. A császár most
minden csütörtökön Budapestre utazott, és csak hét-
főn tért vissza Bécsbe, hogy így kösse össze a kellemest
(a feleségével való együttlétet) a hasznossal (a külön-
böző kormányzási feladatok ellátásával Budán).
Rendkívül csalódott volt, amikor Sissy újabb utazási
terveiről tudomást szerzett. Dolgozószobájából szo-
morúan nézett le a Dunára, a csodaszép pesti rakpart-
ra, az óriási Parlamentre, élvezte a kilátást, büszke volt
magyar fwárosára. Mióta Sissy itt volt, a magyarok
viszonya is javult a dinasztiához. Kétségtelen, hogy
Wagyar rszág igazi, melegszívű szószólóra akadt
Sissyben, aki érdekeiket képviselte, míg a császárt in-
kább csak tisztelték.
Sissy azonban újra indulni akart, Franzl szerint túl
korán, akár a férj szempontjából nézte a dolgot, akár a
politikuséból. Sissy a hideg és barátságtalan európai
tél helyett Algériát és Madeirát választotta.
- Nem tudnád legalább most, kivételesen, kicsit ki-
tolni az indulás idejét, angyalom? - kérdezte a császár
egy közös reggelijük során. A már amúgy is túl vékony
Sissy csak néhány gerezd narancsot evett. Éppen előtte
lépett le a mérlegről, amely 46 kilót mutatott.
243
- Nem, oroszlánom - rázta meg a fejét Sissy hatá-
rozottan. - Itt megteszek neked mindent, ahogy meg-
ígértem, de azután megérdemlem a pihenést, igaz?
Franzl meghallotta, hogy Sissy gyomra korog, és
megjegyezte:
- Jobb lenne, ha rendesen reggelíznél.
- Bocsáss meg, Franzl - kérte Sissy, és elmagyaráz-
ta, milyen szigorú ilyenkor saját gyomrához: - Mivel
ilyen csúnyán korog, büntetésképpen nem kap ebédet!
- Ez a mániád már kétségbeejtő, angyalom. És
minden szavunk falra hányt borsó, úgy látom - sóhaj-
tott fel Franzl.
- Az utazási mániámmal is pont ez a helyzet - szö-
gezte le Sissy komolyan. - Legjobb, ha feladod,
Franzl. A fecske is elrepül ősszel, és csak tavasszal tér
vissza...
- Ha visszatér! - mondta Franzl. - Tudod, hogy
nem tudom egyetlen kérésedet sem megtagadni, de a
Miramar Triesztben van, dokkban javítják. Csak az
öreg Griff áll rendelkezésedre, hiszen nem számoltam
azzal, hogy ezen a télen még elutazol, azt reméltem,
ezúttal velem maradsz.
- Ó, a jó öreg Griff! Nem baj, örülök neki is -
mondta Sissy, gondolatban már a fedélzeten állva.
- De a Griff már vén csataló, angyalom. Állandóan
aggódnék, hiszen egy nagyobb vihart sem bírna ki.
- Ó, Franzl, Afrika csak egy macskaugrás, azt még
biztos kibírja. Semmi bajom sem lesz, meglátod. Az
lenne a jó, ha te is velem jöhetnél. Mikor látogatsz meg
Korfun?
- Ha egy egész évet Bécsben és Budapesten ma-
radsz, akkor egy hétre elutazom veled Korfura, hogy
megnézzem az Achilleiont - ígérte meg Franzl ne-
vetve.
244
- Te gonosz oroszlán - felelte nevetve a császárné. -
Pontosan tudod, hogy ennyit úgysem bírok ki!
- Akkor viszont attól tartok, sohasem fogom meg-
látni, hogy mit alkottál ott lenn - sajnálkozott Franzl,
mikor befejezték a reggelit. - Kérlek, angyalom, gon-
dold meg még egyszer a dolgot.
Sissy megrázta a fejét:
- Nagyon nehezemre esik most az elválás tőled, de
holnap utasítom Berzeviczy urat, hogy tegye meg a
szükséges intézkedéseket az induláshoz - mondta
Sissy halkan.
Franzl szomorúan indult el a tárgyalásaira a magyar
mágnásokkal. Közben a bécsi Hermész-villára gon-
dolt, amelyet csak Sissy kedvéért építtetett. "Még azt
se bárinám, ha az Achilleionban lakna, csak végre egy-
szer hosszabb ideig egy helyben maradna, olyan he-
lyen, ahol biztonságban tudom. Hiszen nagyon nyug-
talan időket élünk, anarchista terroristák követnek el
sorban merényleteket, egyetlen koronás fő sem lehet
tőlük biztonságban."
Amikor Berzeviczy úr meglátta az öreg Griff hajót,
csak a bajszát sodorta egy kicsit hegyesebbre:
- Majdcsak sikerül ezzel a bárkával is átkelni a ten-
geren, felség 1 - De a nyugalmát nem veszítette el.
Sissy nagyon élvezte, hogy annyira más, mint Nopcsa
báró volt.
Szükség is volt a határozottságára és az erejére, mert
az algíri és madeirai kirándulás után a hajó olyan vi-
harba került, mint talán még soha. Három napon át
küzdött a hullámokkal, amíg végül be kellett látniuk,
hogy nem tudnak eljutni Marseilles-ba, vissza kell
fordulniuk Alicantéba. Közben Berzeviczy úr több-
ször is összeveszett a kapitánnyal, de végül el kellett
ismernie, a tengeren ő az úr.
Sissy persze szokás szerint kiválóan érezte magát,
245
csodaszépnek tartotta az időt. Élvezte az elemek tom-
bolását.
Amikor végül szerencsésen partot értek, azonnal
táviratoztak Franzlnak Bécsbe, hogy ne aggódjon,
mindenki jól van. Több száz hajótörést jelentettek
azon a napon végig a spanyol partok mentén, így hát
nem csoda, ha Franzl is rettegett. Szerencsére hamar
megérkezett a távirat:
SZERENCSÉSEN KIKÖTÖTTÜNK: MINDENKI
JÓL VAN. HAZAFELÉ INDULUNK.
SISSY
1 i. Cap Martin-i szép napok
A nagy ijedségre Franzl elhatározta, elutazik feleségé-
hez, így aztán Cap Martinban találkoztak.
- Remélem, most már óvatosabb leszel, angyalom -
mondta Franzl.
- De hiszen tudod - nevetett Sissy - mennyire
óvatlan feleséged van. Magam sem tudom, mi min-
denre leszek még képes!
Cap Martinban lakott Franciaország valahai híres-
szép császárnője, Eugénia. Ott öregedett lassan, mi-
után férje, III. Napóleon megbetegedett a porosz fog-
ságban és később meghalt, fia pedig elesett a háború-
ban. Eugénia tudta, hogy férjét Ferénc József nemigen
kedvelte a szerencsétlen mexikói kaland óta, amire III.
Napóleon beszélte rá Miksát, Ferenc József öccsét.
Ezért hát sejtette, hogy nem fogják túl nagy lelkese-
déssel üdvözölni, mégis bejelentkezett a császári pár-
nál.
A császár Eugéniára személyesen nem haragudott,
így hát nem bánta a viszontlátást. Úgy látszott, hogy a
volt császárné megtalálta lelki nyugalmát, vagy leg-
alábbis beletörődött a sorsába.
- Példát vehetnél róla - mondta Franzl Sissynek. -
Ő nem olyan nyugtalan, lélek, mint te, pedig az ő sorsa
tragikus volt. Csodálatra méltó a lelki nyugalma.
- Eugénia nem volt soha az a bajor vadóc, aki én
voltam valaha - védekezett Sissy.
- Igaz, és még mindmáig megőriztél belőle valamit,
angyalom - nevetett Franzl. - Pedig...
- Tudom, hogy mit akarsz mondani; Franzl, úgy-
hogy megtarthatod a bókodat.
Franzl szokás szerint itt is dolgozott, Sissy pedig
nagyokat kirándult a környékre, és alkalmanként szí-
vesen belesett a gyönyörű szép villák kertjébe. Sőt, ha
nyitva találta a kovácsoltvas kaput, egyszerűen besé-
tált, és Mikes Janka legnagyobb rémületére nyugodtan
andalgott az idegen kertekben, hogy megcsodálja a vi-
rágokat, szökőkutakat és halastavakat. Világos, csipkés
napernyője hol itt, hol ott tűnt fel a mediterrán növé-
nyek, örökzöld bokrok között, végigsétált a kavicsos
utakon, egészen gondtalanul és természetesen, mintha
otthon lenne.
- Ha megenged felséged egy megjegyzést, ez egy
kicsit túlzás - figyelmeztette Berzeviczy úr is.
- De hát miért? - háborodott fel Sissy. - Soha nem
lépek be idegen házakba!
- De idegen kertekbe sem lehet csak úgy besétálni,
hogyha nem hívták meg az embert.
Sissy elhúzta az orrát. Úgy érezte, hogy császárnéi
méltóságával összeegyezxethető, sőt abból következik,
hogy ő bárhová bemehet. Csakhogy nem a monarchiá-
ban voltak, ahol bizonyára mindenki óriási megtisz-
teltetésnek vetr volna a látogatását. Itt másképpen
gondolkodtak az emberek.
Egy napsütötte délelőtt Sissy megint idegen kertbe
246 247
lépett be, és legnagyobb csodálkozására éppen a villa
tulajdonosnőjébe botlott a kerti úton. Az asszony
ugyanis már egy ideje figyelte Sissyt, és hallatlannak
találta, hogy az idegen asszony, két másik hölgy kísé-
retében, úgy sétálgat a kertjében, mintha vendégei
lennének.
- Megkérdezhetem, mit keres ön itt? - szólt rá
Sissyre a hölgy kicsit élesen.
- Ó - felelte Sissy egészen ártatlanul - jó reggelt
kívánok. Csak megnézem a gyönyörű kertjét. Nagyon
szeretem a virágokat, tudja?
- Úgy, szóval szereti a virágokat? ! - A villa tulaj-
donosnője méregbe gurult.
- Ó, igen, és az ön kertjében gyönyörűen nyílik
minden. És csodálatos a kilátás is a tengerre - dicsérte
Sissy zavartalanul a kertet.
- Igen, úgy találja? Örvendek, asszonyom. És ön
egyszerűen csak bejön ide, hogy élvezze az én virágai-
mat és az én kilátásomat?
Sissyben, úgy látszik, derengeni kezdett, hogy nem
látják olyan szívesen, mint amihez otthon volt szokva.
- De hiszen nem károsítom meg - védekezett.
- Takarodiék a kertemből! - kiabált rá az asszony
most már valóban dühösen. - Mi jut eszébe, hogy ide-
gen kertekben szimatol!
Sissy magához sem tudott térni a meglepetéstől. Így
még senki sem viselkedett vele. Felháborodva egye-
nesedett fel, és villámló szemekkel nézett az asszonyra,
akit azonban ez egy cseppet sem érdekelt. Ráadásul
még idegen arcok is feltűntek a kerítésnél. Mikes Janka
úgy látta, legfőbb ideje, hogy közbelépjen:
- Mi jut az eszébe! - szólt rá az asszonyra, és védel-
mezően állt Sissy elé. - Ez a hölgy itt Ausztria császár-
néja!
A másik csodálkozó képet vágott, aztán kitört belőle
a nevetés, valósággal rázkódott belé.
- Én pedig Kína császárnéja vagyok! - nevetett gú-
nyosan, de hirtelen komolyra fordította a szót: - Kifele
innen! Tűnjenek el - követelte határozottan. - Vagy
hívjam a csendőrséget? .
Sissyt így még nem dobták ki sehonnan, valósággal
reszketett a felháborodástól, és majdnem sírva fakadt.
Berzeviczy úr mérgesen pödörte a bajuszát.
- Hallatlan dolog, micsoda viselkedés! Ha ez az
asszonyszemély fér lett volna, rögtön kihívnám pár-
bajra! Mi az, hogy párbajra, hiszen ez valóságos fel-
ségsértés volt! Jog szerint lógnia kellene!
í Franzl csak este hallott az eseményekről, és csak
Mikes Jankától, mert Sissyvel nem lehetett beszélni.
Mikes Janka és Sztáray Irma mesélték el felháboro-
dottan, hogy mi történt, és diplomáciai közbelépést
sürgettek.
Mindannyiuk csodálkozására Franzl csak nevetett.
- Csodálatos - mosolygott a feldúlt Sissyre. - An-
gyalom, ez egy csodálatos történet!
- Csodálatos? - mondta mérgesen. - Ezt te annak
találod?
- Hát persze! Igazán komikus eset. Még szerencse,
j hogy nem mindjárt egy seprűvel jelent meg, és nem
vert el téged!
- Micsoda? Komolyan beszélsz? !
- Nos, azt hiszem, nem sok hiányzott ehhez sem -
mondta Mikes Janka.
- Azt hiszem, a múltkori tengeri viharhoz képest ez
még ártatlan eset volt - nyugtatta Franzl a feleségét. -
De még egy császárnénak sem illik idegen kertekbe
csak úgy besétálni.
Sissy témát váltott:
- Irigylem Eugéniát - közölte Franzlal. - Ő már
248 249
megszabadult a korona terhétől, míg nekünk még vi-
selnünk kell, és ki tudja, mi minden vár még ránk.
- Megjósolhatom neked: a közeljövőben megint
van egy-két nagy ünnepség, amin részt kell vennünk,
bár tudom, már előre borsódzik tőle a hátad.
- Te jó ég, mi lesz az? - kérdezte Sissy gondterhelt
arccal.
- A budapesti millenniumi ünnepség - mondta
Franzl komolyan - az ezeréves magyar állam ünnepe.
Egész Magyarország erre készül.
- Nem baj, majd együtt szenvedünk - tréfálkozott
Sissy.
- Ez nem szenvedés - ellenkezett a császár. - Ez az
uralkodó kötelessége. Az ünnepségek nem nekünk
szólnak, hanem a koronának, amely az ezeréves Ma-
gyarország jelképe. Mi a hatalmat csak gyakoroljuk, de
a hatalom valójában a koronáé, a korona kölcsönzi an-
nak, akinek joga van viselrri. Így áll a magyar alkot-
mányban.
- És ezért nem koronáztathatod meg magad Gseh-
ország királyává?
- Mert akkor összeütközésbe kerülnénk az alkot-
mánnyal - magyarázta Franzl. - A magyarok és a cse-
hek jogait egyensúlyban tartani nagy mutatvány, hidd
el, angyalom.
Ferenc József gyakran gondolt Rudolf fia tervei-
re, aki a monarchiát szövetségi állammá akarta átszer-
vezni, valamiféle közép-európai birodalommá. Ez
azonban a jövő zenéje, ő erre már nem képes. Talán
majd a trónörökös, Ferenc Ferdinánd megvalósítja.
Csakhogy betegebb volt, mint a világutazása előtt, és
az orvosok a tüdeje miatt megint Svájcba küldték sza-
natóriumba.
Franzl nagyot sóhajtott, Sissy kérdően nézett rá.
- Ferenc Ferdinánd miatt vagyok gondban - kö-
250
zölte a császár. - A nagy utazásnak vége, és az orvosok a
Mendelre küldték gyógyüdülésre.
- Szegény... És. ..? Tudod már, mire gondolok. ..
- Még mindig nem adta fel a tervét, hogy feleségül
veszi Chotek Zsófiát - felelte a császár egyenesen. -
Fogalmam sincs, mit csináljak vele, hogy fogom
meggyőzni.
Sissy mosolygott, majdnem megkönnyebbülten.
- Hiába,.ez a szerelem, Franzi. Vagy azt hitted, csak
nekünk volt rá jogunk?
Közben máris elhatározta, hogy még nem utazik
haza, még elmegy Svájcba, hogy ott meglepetéssze-
rűen meglátogasson egy bizonyos szanatóriumban fekvő
beteget. Ferenc Józsefnek nem akart szólni, biztos volt
benne, úgyis megtudja majd. Nem akart veszekedni, és
ha elmondja tervét, Ferenc József talán megtiltaná, és
akkor már nincs mit tenni. Pedig ez most fontos dolog,
szeretné Ferenc Ferdinánd saját szájából hallani, hogy
mi a véleménye, hogy gondolja, hogy Zsófiát elveszi
anélkül, hogy lemondana címéről és a trónöröklésről.
- Tudod-e, kedvesem, hogy a budapesti ellenzéki
lapok azt írják, hogy Kossuth temetésére hatalmas ko-
szorút küldtél, szalagján a felirattal: Utolsó üdvözlet
Erzsébettől? - Franzl maga sem tudta, igaz-e, vagy
sem.
Sissy csodálkozott.
- Ha valóban volt ilyen koszorú, az egy másik Er-
zsébettől lehetett, én nem küldtem ilyet.
- Képzelheted, hogy ezt mindenhol közölték.
Könnyen elképzelhető rólad, hogy ilyen különc ötle-
ted támad, angyalom.
- Esküszöm, hogy ezúttal ártatlan vagyok - nevetett
Sissy.
- Sétáljunk még egyet a tengerparton - mondta
251
Franzl - holnap úgyis el kell már utaznom, most pedig
olyan gyönyörű este van.
- Jó, menjünk - felelte Sissy, és belekarolt férjébe.
Végigsétáltak a parton, az utolsó kiugró szikláig, és
onnan csodálták a tengerbe lassan lebukó napot.
- Mikor leszünk újra együtt Schönbrunnban, an-
gyalom? - kérdezte Ferenc József.
- Nem tudom - felelt őszintén Sissy - de előbb-
utóbb biztosan.
Vége a negyedik kötetnek
Terjeszti
A PLATÁN Kereskedelmi és Könyvkiadói Kft.
Cím: 1062 Budapest, Aradi utca 62.
Telefon: 132-3356, Telefax: 132-7153
�