Arcok a jubileumi versenyhül

Az üzemvezetö Az üzemvezető a kenyér-

gyár udvarán bajlódik egy tésztafeldolgozó géppel. Se-gít a lakatos szakmunkás-nak. Az üzemvezetőnek min-denhez kell értenie: a ke-mencékhez, a tésztafeldol-gozó gépekhez, az emberek-hez . . .

A Maros utcai kenyér-üzem ismert Szegeden. Va-lamikor is jó kenyeret sü-töttek a Szögi-féle pékség-ben, most pedig külön is keresik az emberek az ötös üzemben készített kenyeret. Csávás György üzemvezető régi szakember; „Negyven-háromban szabadultam Ma-kón egy kisiparosnál" — mondta. A szegedi sütőipar-ban 17 esztendeje üzemveze-tő. A gép felé intek, amelyet javítottak: „Jobb-e géppel a kenyérsütés?"

— Könnyebb és gyorsabb — mondta nyugodt hang-súllyal.

Az üzemvezető nem elé-gedett meg szakmai ismere-teivel, beiratkozott a sütő-ipari technikumba és né-hány évvel ezelőtt tett sike-res érettségi vizsgát. Hasznos volt-e?

— Az elméleti ismereteket gyakran hasznosítom.

Meghatározza a pontos technológiát, nem vá r j a a malmok minőségi vizsgála-tainak eredményét, hanem sikért mos, savfokot vizs-gál. Amikor beszélgettem vele, éppen utasítást adot t munkatársának:

— Két zsákkal a szegedi-ből és egyet a makóiból.

Elmagyarázza, hogy há-rom gyengébb minőségű liszt összekeverve olyan tulajdonságokkal rendelke-zik, mint egy jó minőségű. Érdekes, a laikusnak ellent-mondásos, de mégis igaz.

Kérdem tőle, hogy mit vá r az ú j mechanizmustól, miként kívánnak dolgozni, hogy jobb legyen a minden-napi kenyerünk.

— Konkurrá lunk — mond-ta nagyon természetesen.

— Hogyan? — Jobb kenyeret adunk,

mint a többi üzem. A sütőüzem sa já t bol t já-

r a céloz, amely az épület-ben van és naponta tíz má-zsa kenyeret adnak el ott. A Maros utca környéke,

< V

C s á v á s G y ö r g y

nem tartozik a sűrűn la-kott negyedekhez. Szép si-ker a tíz mázsa is.

Egy dolog bán t j a az üzemvezetőt: a sütőmunká-sok mostoha körülménye. Nehéz, egészségtelen a munkakörülményük. Mire elérik a nyugdíjidőt, reumá-sak, asztmásak, ízületesek. Nincs utánpótlás. Egy tanu-ló fiúval beszéltem a mű-helyben, aki most ismerke-dik a pékséggel, de ő is ki-jelentette, hogy szobafestő akar t lenni, csak létszám-fölötti lett áhítot t szakmá-jában. Kényszerűségből pék lesz belőle. De kérdés, hogy meddig?

Csávás György szereti mesterségét. Ezt nem ő mondta, hanem a munkája , tettei bizonyítják, hogy hi-vatásának tar t ja , annak te-kinti üzemvezetői posztját. Nagy örömmel beszél az üzemek között folyó ver-senyről, amely a Nagy Ok-tóberi Szocialista Forrada-lom 50. évfordulójának tisz-teletére tovább folyik a ke-nyérgyárak között. Elsők szeretnének lenni. S erre minden reményük m»gvan.

G. I.

Negyedmillió — pered csőm-

magból A Szegedi Konzervgyár-

ban az idén először az utol-só magszemig hasznosítot-ták a feldolgozásra kerül t fontos mezőgazdasági ter-ményt, a paradicsomot- Ez azt jelenti, hogy a beszállí-tott 23 ezer tonnányi ter-mésből elkészítették a ha-gyományos paradicsom-konzerveket, emellett az idén első ízben, teljes egé-szében hasznosították a magvakat is: olajgyártásra készítették elő, ú j magyar találmány az úgynevezett lebegtetős rendszerű mag-szárító berendezés segítsé-gével. A gép szárítótornyá-ba 300 Celsius-fokos leve-gővel fúva t j ák a nyers mag-vakat, amelyek mindaddig lebegnek a torony forró le-vegőjében amíg a nedves-ségtartalmuk el nem távozik. Ekkor a fa jsúlyuk annyira lecsökken, hogy a légmozgás kirepíti őket a hűtő-, m a j d a gyűjtőtartályba.

A megszárított magból azután a Növényolajipari Vállalat a napraforgóéhoz hasonló f inomolajat készít, amely iránt külföldön is nagy az érdeklődés. A para dicsomidény utón most a „másodszezon", vagyis a magszárítás is befejeződött. A korábban jórészt hulla-dékba kerül t paradicsom-magból több mint negyed-millió forintos bevételhez jut a konzervgyár. Az ú j módszer népgazdasági ered-ménye az ola j előállítása, Illetve értékesítése után még jelentősebb.

Odessza-est Szegeden Színvonalas műsorral adó-

zott a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Barát i Társaság városi bizottsága és a November 7 Művelődési Otthon Szeged—Odessza test-vérvárosi kapcsolatainak tíz-éves évfordulóján. Az ú j -szegedi November 7 Művelő-dési Otthonban kedden este megtartott műsoros esten részt vett Deák Béla, az MSZMP Szeged városi pár t -végrehajtóbizottságának tag-ja, a pártbizottság osztályve-zetője, Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront városi bizottságának t i tkára is.

Fülöp János, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság városi bizottságának t i tkára emlékezett meg a két test-vérváros kapcsolatairól, erő-södő barátságáról. A beszé-det Odesszáról szóló színes kisfilm vetítése követte. A

céltudatosan és jó ritmussal szerkesztett műsoros est — Bálint István tanár, szer-kesztői érdeme — második részében szovjet művészek — költők, írók és zeneszer-zők — műveinek tolmácsolá-sára vállalkozott a népes szereplőgárda. Csernák Ár-pád és Kovács János Jászay-díjas, a Szegedi Nemzeti Színház művészei Bagrickij : Odessza című versét, illetve Iszaak Bábel: Árulás című humoros novelláját élmény-szerű előadásban közvetítet-ték. Rimszkij-Korszakov és Csajkovszkij két dalát meg-kapó közvetlenséggel — Ve-szely Gabriella művésztanár adta elő- Gregor József, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, művészi interpretálá-sában hallhatták a vendégek Borodin és Csajkovszkij ope-ráinak áriáit . Mindket tőjü-

ket Várady Zoltán, a Sze-gedi Nemzeti Színház ka r -nagya kísérte zongorán. A muzsika, a művészien meg-szólaltatott zeneművek k ü -lönben erősségei voltak az esti műsornak. Részük volt ebben a Zeneművészeti Fő-iskola kihelyezett szegedi tagozata tanárképzős hallga-tóinak, akik — Móricz Antal, Pethő István, valamint Ká-dár Pál és Fodor Katalin — Bartók, Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov műve-ket muta t tak be nagy si-kerrel. A műsor hangulatá-hoz hozzájárul tak a városi balettintézet növendékei is, akik Kádár Lászlóné zongo-rakíséretével egy balett-részlettel és ukrán népi tánccal iratkoztak fel a ju-bileumot ünneplő műsorra,

J . A.

Jó üzlet — mégis kihaina?

Növelik a termelésüket a ruházati szövetkezetek

Szerdán a Magyar Saj tó Házában Rácz János, a Ru-házati Kisipari Szövetkeze-tek Országos Szövetségének elnöke tájékoztat ta a saj tó képviselőit a középüzemi szinten dolgozó, a szövetség-hez tartozó ktsz-ek munká-járól. Az ORKISZ-hoz 24 vidéki és 27 budapesti szövetkezet tartozik. Ez év-ben 2,2 milliárd forint ér té-kű terméket állít elő tag-szövetkezeteinek több mint 14 ezer dolgozója. A szö-vetkezetek 16 ú j vidéki te-lephelyet nyitottak ebben az évben, és az ú j üzemegysé-gekben 1300 munkást , továb-bá 1800 bedolgozót foglal-koztatnak. A közelmúltban három ú j üzemet avat tak a Bodrogközben, ahol a sátor-a l jaújhelyi ktsz 900 embert kíván foglalkoztatni.

Az ORKISZr-hoz tartozó szövetkezetek négv szövet-

kezéti társulást hoztak lét-re a .termékek értékesítésére. A társulások több mint fél-milliárd forint értékű ter-méket készítenek exportra. A férf i és a női ruhakészítő szövetkezeti társulások ugyancsak létrehoznak ú j telekhelyeket, többek között Nyergesújfalun és Százha-lombattán. (MTI)

Á szilikózis ellen

Tíz éve, amikor megala-kult a Nehézipari Minisz-tér ium bányászati szilikó-zis bizottsága, háromezer-nél is több szilikotikust tar-tottak nyilván a bányásza-ti dolgozók körében. Jelen-leg ez a szám 2100 körül van. Abban, hogy egy évti-zed ala t t körülbelül 30 szá-zalékkal sikerült visszaszo-rítani a szilikózist, a bányá-szok legalattomosabb foglal-kozási betegségét, igen nagy szerepet játszott ez a bizott-ság, amely szerdán délelőtt a Bányaipari Dplgozók Szakszervezetének székhá-zában jubileumi ülést tar-tott egy évtizedes fennállá-sa alkalmából. Az ülést Vígh Árpád, a bányász-szakszervezet t i tkára nyitot-ta meg, ma jd dr. Member Kálmán, a jubiláló bizott-ság elnöke adot t tájékozta-tót az elmúlt tíz esztendő-ről.

A jubileumi ülésen a szi-likózis elleni küzdelem mű-szaki és gyógyászati kérdé-seit vi tat ták meg.

A mesterség ősi rítusa. Fél-meztelen ember pattogó lé-pésekkel táncoija körül a kívül vaspánt szorította, be-lül tűz feszítette hordót. Lé-pésenként egy-egy kalapács-ütés zuhan. A fa nyögve for-málódik. Az ember néha le-hajol, s az ütemből kl sem esve vízzel „szenteli"' a tölgyfa belső oldalát. Lobog a tűz. gyorsul a kalapács, a húzató abroncs a hordó mindkét végére ráilleszke-dig. A dongavégek összeér-tek. Az ember megáll, le-töröli a homlokán gyöngyö-ző izzadtságcseppeket, és lángra önti a vödör a l ján maradt vizet. Mindez félóra, a 150 literes hordót — úgy-mond — összecsalták.

*

A bort nagyon régóta is-merjük, s szeretjük, vele együtt a hasas hordókat is. A kádárság biztosan az egyik legrégibb mesterség.

Száz, kétszáz, háromszáz év telt el, a fortélyok alig változtak. A mozdulat, a tölgyfaforgács lángja, s a szerszámok ugyanazok, mint jó néhány emberöltővel ez-előtt. Azaz mégsem. Szeged egyetlen jelentősebb hordó-készítő műhelye valamivel mégis modernebb régi-régi ősénél.

A hajdani Ábrahám-ud-var, Alsóvárosban, híres paprikás gazdáról kapta ne-vét. A múltat még itt őrzi az emeletes paprikaszárító szín és az alacsony, de ha-talmas ereszű műhely. Ké t erős ló púposra rakott fé-deres kocsival fordul be a kapun. Szemközt a nagyaj -tós műhelyben két félmez-telen ember hasra fordított gyalukon simít ja a dongá-kat. Egy másik tenyérnyi szekercével a hordó kerek

fenekét réseli. Ahogy nézem őket, elfelejtem, hogy 1967-et írunk. Olyan ez. mint egy kosztümös f i lm epizódja.

Aztán a fiatal segéd r á -zendít: „Nem, nem várok holnapig!" — a dallam vége hamis fütyülésbe fordul. A körfűrész szirénázni kezd. Helyben vagyunk. Visszaér-keztünk a jelenbe.

Orosz József részlegvezető áll mellettem, magyaráz. — Lát ja amott azt az emelet-nyi farakást? Az mind tölgy. Csak ebből dolgozunk, mer t ez a legmasszívabb fa. Ha egyszer megalakították, to-vább nem moccan. Kár, hogy kevés van belőle eb-ben az országban. Én még százéves garanciát is mer-nék adni, olyan erősek a hordóink.

ömlesztve kapom a ma-gyarázatot, honnan indul ha -sábban a fa, melyik gép-nél „spórolják ki", hová ke-rül tovább-munkálásra. Meg-ragad: egy évben 2 ezer 400 —2 ezer 500 hordó, kármen-tő, dézsa készül Itt, a „pap-rikás udvarban". A hordók nemri tkán nagyhasúak, tíz-ezer liter nedű befogadásá-ra is képesek. Hogy össze-sen mennyiér t csinálják őke t? .— Orosz József há-rommfflió forintot mond.

Ismeretterjesztés - fiatalok közölt

A n f i a - k ú t i C S E M E G E n o v e m b e r 16—17-én liiű< gk