Anitól Musa Dagh-ig

1

BERECZ EDGÁR

ANITÓL MUSA DAGH-ig

Törökországi útinapló

Fórika Endre fényképeivel

2

Köszönöm édesanyámnak Fórika Erzsébetnek, nagybátyámnak Fórika Zoltánnak és barátaimnak,

hogy bíztak bennem és segítettek.

Boros Csaba (Elan Trio)Dunkler Róbert (Csóka)Pál Réka (Tangram-Co)

Bálint Szentendrey CsabaSzentendrey Kinga

Lõrincz Zsuzsánna (Artera)Katona Szilárd

Köszönet Fórika Endrének, hogy a 250 megkérdezett útitársjelölt közül el mert velem jönni erre az útra, és elviselte rigolyáimat.

Berecz Edgár

Anitól Musa Dagh-ig

Törökországi útinapló

Fórika Endre fényképeivelCopyright Berecz Edgár & Fórika Endre

A borítót fényképezte: Berecz EdgárMegjelent Székelyudvarhelyen 2007-ben, Magánkiadás

Tördelte és szerkesztette: Zsombori KoppányOlvasószerkesztõ: Bodurian Ágota

Az elõkészítésben közremûködött: Kovács Anikó és Bedõ GyulaKülön köszönet Szczotka Hajnalnak az értékes segítségért.

Nyomdai munkálatok: ..........................................................Székelyudvarhely

A könyv Bodurian János és a Magardici Bodurian Alapítvány támogatásával jelent meg.

3

BERECZ EDGÁR

ANITÓL MUSA DAGH-ig

Törökországi útinaplóFórika Endre fényképeivel

Für MasahitoEin Tag an dem Du nichts lernst ist ein verlonerer Tag! Sobald man es

schaft von seinem gemütlichen Sessel aufzustehen und über seineGrenzen hinauszugehen, erweitert man seinen Horizont, man wird ver-stehen, dass das ist die echte Leben.

Papi

Fórika Endre és Berecz Edgár

4

5

BevezetõMindenki csak egyszer él, és mindenkinek kizárólag saját élete iránt vannak köteles-

ségei. De mibõl áll valójában az élet?Kívánságok és vágyak sorából. Lehet, hogy ezek sokszor csak képzelt kívánságok, még-

is egyes-egyedül az a fontos, hogy erõsek. Az élet egyetlen értelme, hogy kíméletlenül tel-jesítsük ezeket a kívánságokat. Ezért vállal az ember veszélyeket, sõt még a halálnak iskiteszi magát.

Egy ilyen erõs kívánság volt részemrõl eljutni Ázsiába és megkeresni a magyarsággalmindig is szimpatizáló sztyeppelakó testvérnépeket, hogy nyelvüket, zenéjüket, konyha-és népmûvészetüket tanulmányozva felfedezzem mindazt, ami összeköt bennünket. Stöbb éves tanulás, testi-lelki felkészülés és levelezés után úgy éreztem, hogy idén szep-temberben elindulhatok. Bár az általam szervezett expedíció célja eredetileg magyarság-kutatás volt, és Törökországon, Örményországon, Türkmenisztánon keresztül Kazahsz-tánban és Ujguriában ért volna véget, fõleg anyagiak hiányában, valamint a lezárttörök-örmény, török-azerbajdzsáni határ, a kurd területen folyó háborús helyzet miattútitársammal, Fórika Endrével úgy határoztunk, hogy megmásítjuk elhatározásunkat,s folytatjuk ugyan kelet-törökországi utunkat, de immár az örménység nyomainak ku-tatására szenteljük idõnket és energiánkat. Az utazás három hete alatt bejártuk aTekirdag, Isztambul, Ankara, Erzurum, Pasinler, Kars, Ani, Igdir, Dogubayazit, Van,Akdamar sziget, Bitlis, Diyarbakir, Sanliurfa, Gaziantep, Osmaniye, Iskenderum,Kirikhan, Antakya, Saman Dagh és Teknepinar útvonalat, a Törökországban mindmá-ig létezõ utolsó örmény falucska � Vakifliköyü végállomással. Ez alatt az idõ alatt szá-munkra egyértelmûvé vált, hogy 1915 után a törökországi egykor virágzó örmény kö-zösségek megszûntek létezni. Ezt bizonyítja a számtalan lerombolt, felgyújtott, kiraboltés átalakított örmény ház, iskola, templom és kolostor. A nacionalista törökök a háborúidején egy csapásra megoldották a már Abdul Hamid szultán idejében felvetõdött ör-ménykérdést, és deportálással, mészárlásokkal, tömeges népirtással eltüntették a török-országi örménységet, azt, amelynek politikusai, üzletemberei, kiváló katonatisztjei és atörök hadseregben hûségesen harcoló parasztjai hatalomra segítették az ifjú törököket. Adeportálások és a népirtás oka hazaárulás, lázadás és az ellenséghez való átpártolás volt,legalábbis így szeretnék beállítani a politikusok, de még így sem lehet kollektív bûnösségürügyén elítélni egy nemzetet, mészárlásokat intézni a civil lakosság ellen és nekiindí-tani õket a sivatagnak, hogy aztán útközben az éhség, a betegség és a kurd segédcsapat-ok végezzenek velük. A valódi ok az volt, hogy az örmények túlságosan jó kereskedõk, jóüzletemberek, jó kézmûvesek voltak, akiket nyugaton képzett értelmiség vezetett. A tö-rököknek mindez fájt, és egyszerûen nem bírták elviselni, hogy az örmények még joga-

ikban korlátozott, másodosztályú állampolgárokként is ügyesebbek, jobbak és tehetsége-sebbek náluk. Azon kívül az ifjútörököknek kölcsönzött örmény pénzt sem akaródzottvisszaadniuk. Törökországban ma már letartóztatják az embert, ha az örménykérdést ésa régi idõk szégyenfoltjait emlegeti, vagy túlságosan sokat kíváncsiskodik. De fontosnaktartom megemlíteni, hogy egy olyan dinamikusan fejlõdõ ország számára, mint Törö-kország, az annyira áhított Európai Unióba való bejutás záloga az önmagával és sajátmúltjával, a szomszédaival való szembenézés kell legyen. A halottakat nem lehet feltá-masztani, de Törökország tartozik még egy nyilvános elismeréssel és bocsánatkéréssel avilág, és fõleg Örményország felé a múlt eseményeiért, és az örmény lakosság ellen el-követett gaztettekért. Ettõl a nyilvános bocsánatkéréstõl még nem lesz kisebb sem Török-ország, sem a török miniszterelnök, ha férfi módra elismeri: � Igen, tévedtünk, sajnál-juk. Kérlek, adjatok egy esélyt, hogy az apáink által elkövetett hibákat jóvátehessük. Azörménység megérdemelné, hogy a világ felfigyeljen rájuk, és az 1915-ös események nemerüljenek a feledésbe. Míg a zsidók még mindig a holokausztból élnek, addig az örmé-nyeknek még senki nem szolgáltatott semmilyen jóvátételt. Kálváriájuk felért a zsidóké-val, és szomorú, hogy a világ nem akar tudomást venni errõl. Mert nincs pénz benne,és nem származik senkinek haszna belõle. Ezekkel a sorokkal nem akarok a világmegvál-tó szerepében tündökölni, csupán kötelességemnek éreztem megtenni ezt az utat, meg-írni a látottakat, hogy soha ne merüljön feledésbe a múlt, és soha többé ne történhessenmeg, ami megtörtént.

Célállomásaink közül különös fontossággal bírt Franz Werfel, A Musa Dagh 40 nap-ja címû világhírû regényében leírt Saman Dagh és környéke. Itthon olvastam a köny-vet, de ahhoz, hogy igazán megértsem, el kellett mennem oda, ahol játszódik, végig kel-let járnom azokat a helyeket, és meg kellett látnom azt, amit a regény szereplõi láthattak.

Nem vagyok a török nép ellensége, nincs szándékomban törökellenes könyvet írni, sõta török-magyar barátság és testvéri kapcsolatok kiépítésén fáradozom, de úgy vélem,hogy Törökország, és a török nép csak akkor lesz teljes értékû a szemünkben, ha vállaljamúltját � hiszen minden országnak vannak szégyenfoltok a történelmében � és most, a XXI. században, az Európai Unió küszöbén kimondja a kimondhatatlant, elviseli az elviselhetetlent, hogy a görög, örmény és kurd sebeket minden fél megelégedésére, kellõképpen orvosolja.

A szerzõ, 2005. nov. 22-én

6

Anitól Musa Dagh-ig...

7

Szeptember 20. szerdaSzékelyudvarhely � Bukarest � Giurgiu � Russe

A legtöbb utazás vég nélküli csomagolással szokott kezdõdni, hogy aztán to-vábbi átrendezések után ismét szétszedjük csomagjainkat, és újra becsomagol-juk, beleértve az elfelejtett dolgokat, vagy az utólag segítségünkre sietõ baráta-ink hasznos adományait. Mindezt nagy körültekintéssel, különös figyelmetszentelve a �bennszülötteknek� szánt csereárunak, a gyógyszeres doboznak, afriss vagy törékeny élelmiszereknek. Így volt ez az én esetemben is, végül amaradék könyveket, térképeket és szótárakat, amelyek már nem fértek bele azélelmiszeres- vagy a hátizsákomba, egyszerûen magamra szedtem, és sokzse-bes kommandós mellényem zsebeiben nyertek ideiglenes szálláshelyet. Jó 3-4kiló súlyfelesleget sikerült így felpakolnom. Az utolsó nap még fejvesztett sza-ladgálásba, telefonálásba és kérdezgetésbe kezdtem, hogy ki megy Bukarest fe-lé autóval, aki hajlandó lenne vékonyka pénzalapunk javára ingyen és díjtala-nul leszállítani. Végül jelentkezett az egyik barátom, aki ügyes-bajos dolgaitkívánta rendezni Bukarestben a kínai piacon, hogy vele mehetünk. Hajnali 3-kor meg is érkezett böhöm nagy terepjárójával, hogy minden cókmókunkkalegyütt megkezdjük azt az utazást, amelynek a hosszát, idõtartamát és célterü-leteit magunk sem tudtuk pontosan behatárolni, vagy fogalmat alkotni annakmilyenségérõl.

Bukarestben, a Paralel kft titkátnõjével, Gabival


Bukarestben a kínai piacon rengeteg ember, nagy forgalom, kóbor kutyák,szemét és kínai csárogással vegyített pokoli hangzavar fogadott. Az emberekközött a kínai mindenkereskedõ és a szegény fehér (vagy barna?), lepukkantréteg alkotta a domináns parancsoló hierarchiát, míg a magunkféle vásárló ésnézelõdõ emberek elenyészõ kisebbségben maradtak. A piacon teljes gõzzelmûködött az üzletelés gépezete, mindenki cipelt valamit, vásárolt vagy eladott,és a sok ócska bóvliáru között érdekes színfoltok, mondhatni üdítõ oázisok vol-tak a zöldségkereskedõk standjai, a kínai kifõzdék, talponállók, ahol az utcánszaladgáló erõ nyersanyagait kotyvasztották az arra érdemesnek. A legjobb lát-ványt mégis a kínai élelmiszerüzletek szolgáltatták, ahol a szárított gombától ateáig mindent lehetett kapni, beleértve a kínai konyha fõzõedényeit és fûsze-reit. Nem kis örömömre japán alapanyagokat is találtam a polcokon, és kínai-ul kántálni is volt lehetõségem az egyik kereskedõvel, akirõl hamarosan kide-rült, hogy több évet élt Magyarországon és tûrhetõen beszéli a nyelvünket. Akínai piacbeli nézelõdés, majd barátunk bevásárlási akciója után elmentünk azörmény követségre, ahol egy szõke, puffadt arcú orosz bárisnya kiadta a vízu-mainkat. Aztán a legközelebbi metrómegállónál vendéglátós barátom adott100 dollárt, egyet dudált az utazás sikerére, és � Hajrá magyarok! � már ott semvolt. Miután megérkeztünk nagybátyám tervezõirodájába, a fõnökük távol-létében is szorgalmasan dolgozó román fiatalokból álló személyzet készséggelállott rendelkezésünkre, majd autóval, internettel, címekkel és hasonló hasz-nos eszközökkel voltak a segítségünkre. Végül amikor meghallották, hogy azexpedíció anyagi keretei meglehetõsen vérszegények és ingatag lábakon áll-nak, továbbá nem rendelkezünk komolyabb fényképezõgéppel, készpénzzelés a cég egyik digitális fényképezõgépével járultak hozzá vállalkozásunkhoz.Ezek után elõkerült a hazai elemózsia, leginkább partnerem nagyanyai gon-doskodásának a termékei: bundázott csirkemellszeletek és fasírt. Igen, az uta-zások el sem képzelhetõek fasírt nélkül. Legyen az utas vonatban, autóbuszonvagy hajón, az utazás igazi aromáját a hazai fasírt és a fokhagymás kolbászhozza meg. Ezeknek az illatát már az elsõosztályon megérzik, és az utasoktöbbsége egybõl szerelmes szemeket kezd vetni a jóízûen falatozóra. Bátyámcégénél is véletlenül ebédidõ lévén, sor került a barátságos hívogatásokra,amúgy kínai módra, ahogyan a komoly és tisztességes asztaltársaságok közöttszokás: � Kedves barátom, megtisztelve érezném magam, ha megoszthatnámvéled a rizsemet! Jöjj barátom, egyél velem egy kis rizst, igyál velem egy pohárbort! Erre a válasz: � Köszönöm nem, inkább te gyere át az én asztalomhoz, énszeretnélek megtisztelni egy tál étellel és egy pohár borral. Kitüntetve éreznémmagam, ha elfogadnád a meghívásomat.

Hasonló hívogatások után, persze, hogy megkóstoltuk, nem a rizst, hanem aromán fiatalok különféle éttermekbõl hozatott finomságait, különösen az édes-ségeket. Mi pedig az otthoni fasírttal, csirkehússal, házikenyérrel, kerti retekkel

8


9

és paradicsommal kedveskedtünk. A piros kockás abroszon felszolgált enniva-ló elnyerte mindenkinek a tetszését, különösen a házikenyér, a sült csirke, azízgazdag paradicsom és a retek keltett feltûnést. Ez utóbbiról eleinte nem tud-ván micsoda, répának gondolva, kíváncsian nézegették.

Késõbb kimentünk a városba, elhoztuk barátom �fényképtároló varázsdobo-zát� a szervizbõl, GPS ketyerét vásároltunk, megjavítattunk egy idõközben el-romlott mindentudó telefont és feltankoltunk egységekkel. Az utcán sok kol-dussal, de még több gyalogzsandárral és lovasrendõrrel találkoztunk, akikvalamilyen tüntetéssel fûszerezett felvonuláson voltak kénytelenek egymás-nak találkát adni. De a mi fejünk fölül egy árva villám nélkül elvonult a felhõ,és sok cipekedés után felültünk a Giurgiuba tartó kisbuszra. Vonat helyett ez ismegteszi, noha szívesebben láttam volna viszont a villamost, majd a kisállo-másról induló Bukarest-Giurgiu kisvonatot. Katona koromban, amikor elsõ-szabadságra hazaengedtek, olyan mohón ettem a péktõl azon frissiben vásá-rolt kenyeret, hogy a szám is elhasadt a kenyér héjától, aztán tikkognikezdtem, míg a bajtársaim elõl-hátul gyomrozva lelket vertek belém.

A kisbusz sofõrje olyan rendes volt, hogy miután meghallotta hová tartunk,az utolsó utasok lévén, a rendes buszmegálló helyett elvitt egészen a vámig.Ilyen szerencsés körülmények között megérkeztünk Giurgiuba, eredeti nevénGyurgyevóba, amelyrõl tudni kell, hogy magyarok alapították, majd közel 100év török uralom után a havaselvi hadjárat után Báthory Zsigmond uram sere-gei, Târgoviºte és Bukarest bevétele után sikeresen visszafoglalták, majd Szinánpasa szétszórt seregét visszaszorították a Dunába.

Este 9 óra felé a román határõrökkel nagy barátkozásba kezdtünk, még azirodai személyzet is odagyûlt és nagy nevetések meg vállveregetések közöttsok sikert, és szerencsét kívántak nekünk forrófejûeknek, akik rogyadozó tér-dekkel lõdörögnek nehéz csomagjaik alatt és gyalogosan akarnak átkelni a ha-táron, így vágva neki távoli szép álmaiknak, amelyek ezt az utazást jelentikszámukra.

Akkor még nem tudtuk, hogy min derültek a derék határõrök, de aztán ha-marosan ráébredtünk, hogy milyen keserves nehéz hátizsákkal és kézicsomag-okkal megrakodva vánszorogni a Dunán átívelõ, irdatlanul hosszú és unalmashídon, amelynek keskeny gyalogjárójáról minduntalan le kellett térnünk, mertnem fértünk el a csomagokkal, az útról viszont a jövõ-menõ kamionok szorí-tottak vissza az akadályversenybe is beillõ keskeny sávra, ahol nem gyõztükkerülgetni a korlátvasakat.

Közben várakozó török kamionokkal is találkoztunk. A török � magyar ba-rátság felemlegetése után szerényen rátértem úticélunk ismertetésére, megje-gyezve, hogy szívesen tovább beszélgetnénk, ha felvennének, mert így csoma-gosan gyalogolva nem tudom jól kifejezni magam. Erre nagyot nevettek, s hozzáfûzték, hogy csak aludni mennek, és alig várják, hogy a másik oldalra


kerüljenek. Csak reggel folytatják útjukat. Mások meg nekünk nem tetszõirányt jelöltek meg utazásuk végállomásaként.

A bolgárokhoz érve elõvettem orosz tudásomat, ahol megismétlõdött a ro-mán oldalon történt vidám jelenet. Gyorsan el is engedtek, hogy annál is in-kább fogyjon a hátralevõ távolság. Éjjel 12 óra volt, az úticél Veliko Tirnovo, depechünkre semmi sem akart megállni, ellenben oroszul kiválóan tudtam érte-kezni a bódésokkal és a kiséttermes emberekkel. Sok gyaloglás után megálla-podtunk egy kies, poros, kiégett füvû seholsemmi helyen és megvacsoráztunk.A szemetet nyugodtan eldobtuk, követve az elõttünk járók példáját. Aztán jöttegy álmos autós rendõr, akinek megemlítettem, hogy mi is Veliko Tirnovo felétartunk, de semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy magával vigyen.Egyet legyintett és tovaporzott. Ezután nem maradt más hátra, mint fekvõ-helyet keresni, és eltenni magunkat holnapra. Ez meg is történt, egy átkozottulbüdös, pisiszagú és szemetes híd alatti aluljáróban. Miután faágakkal sepreget-ni próbáltunk, megágyaztunk.

Elalvás elõtt jólesõ érzéssel gondoltam a bukaresti barátságos fogadtatásra abátyám cégénél, no meg a segítõkész emberekre az utcán, és a metróállomá-son, akik � az erõszakos beolvasztási politikájuk és agresszív nacionalizmusukmiatt általunk annyira utált románok közül voltak, de úgy viszonyultak hoz-zánk, mint a saját fajtájukhoz. No, meg a kisbusz vezetõje és a román határ-õrök is rendesen viselkedtek, habár megtehették volna, hogy letegyenek vala-hol. A határõrök meg széttúrhatták volna a csomagjainkat és várakoztathattakvolna reggelig.

Úgyhogy jobb hagyni a román-magyar ellentéteket, a nemzetek közötti tor-zsalkodásokat, a vallási vagy politikai vitákat. Felejtsük el, hogy ki kicsoda, keressük egyszerûen a jó embereket és a jó gondolatokat.

Ps. Az alagút minden zajt felerõsít, az autók zaja mellett a fing is hangosab-ban szól, és a mocorgás is visszhangzik. Jó éjszakát!

10


11

Szeptember 21 csütörtökRusse � és valahol Bulgáriában

Reggel 7-kor igencsak hideg, gémberedett az ébresztõ, az autók nagyonmennek és esik az esõ. Gyors csomagolás és rendezgetés után szemrevételez-zük az alagutat. Bizony jó néhány �névjegykártya� barnul itt-ott. Bizonyára azelõttünk megszálló vándorok hagyhatták hátra.

Rostokolás Russeban. Semmi nem akar jönni

Stoppolgatunk és gyalogolunk. Gyalogolunk és stoppolgatunk. De nem állmeg senki. Ekkor még nem tudtuk, hogy Bulgáriában nem divat az autóstop-pal való utazás. Addig is néztük a különféle ócskábbnál ócskább jármûveket,automobilokat és valószínûleg a kommunista autóparkokból elõbányászott ki-szolgált öreg kisteherautókat. Egyszer csak megállt egy taxi, és rövid alkudozásután megállapodtunk a sofõrrel, hogy bevisz Russéba. Haladunk is szépen, a betonblokkok egymás után suhannak el mellettünk, és nézzük a szemetet, a közállapotokat. Sofõrünk tud oroszul, és angolul is motyog valamit. Autójatiszta és ápolt. Az alagút után jó érzés látni, hogy valakin jó, fõleg tiszta ruhavan, amely pláne nem alagútszagú. Ugyanis az történt, hogy a ruhánk és acókmókunk erõsen átvette az alagútbeli barna taposóaknák szagát. Néztük isállandóan, hol a büdös, de se a cipõk talpán, se a hátizsákon nem látszott sem-mi. Így érkeztünk meg a városi busz és vonatállomásra.


Busz vagy vonat? � ez itt a nagy kérdés, és fõleg, az hogy melyik olcsóbb. Avonatnál tudnak angolul és németül, de ettõl még a jegy ára ugyanannyi ma-radt. Így hát marad a busz, fõleg hogy az oroszon kívül beszélnek törökül is, lé-vén török sofõrök. Nemsokára kiderül, hogy a német az uralkodó nyelv ebbena bábeli zûrzavarban. A jegy vásárlásánál nagyot néznek a román útlevélre ésmegkérdezik, hogy miképpen vagyunk mi magyarok, ha ez az útlevél román.És elkezdõdik a vég nélküli magyarázkodás, hogy tetszik tudni valahol Romá-nia közepén van egy tartomány, amelyet Erdélynek neveznek, és ahol magya-rul beszélõ székely emberek laknak, akik ugyanolyanok mint a magyarországimagyarok, csakhogy lelkiekben még náluk is jobbak. És így tovább.

Végre fenn vagyunk a buszon, és a csomagjaink is biztonságban vannak. Abusz jó, szép, kényelmes és tiszta. A jegyünk olcsó. Nagy szó annak, aki az elõ-zõ éjjel egy alagútban aludt, majd az út szélén cipekedett minden remény nél-kül arra nézve, hogy valaha felveszi valamely irgalmas lélek.

Egy szó mint száz, a busz jobb, mint az itthoniak, vizet is adnak és a kísérõ-személyzet modora kifogástalan. Tanulhatnának a hazai busztársaságok.

Útközben ronda kõházak mellett megyünk el, lelakott bulgár falvakon me-gyünk keresztül, és felvesszük a bulgáriai török lakosság Törökországba kíván-kozó felét.

Lassan törökös falvakba érünk, megjelennek a minaretek, és az utasok több-sége salvarban, azaz török bugyogóban jár. A régi magyar nyelvben a bõ, törö-kös buggyos nadrágot salavárinak hívták. Az utasok megpillantva terepszínûruházatomat elõbb amerikainak, majd katonának néznek, aztán megegyeznekabban, hogy csakis rendõr lehetek. Úttalan, mondhatni házatlan utakon já-runk, haladunk, repülünk a sofõr és a busz jóvoltából. Seholsemmi terep, ésmintha az utak is keskenyednének. Az éjszakai megálló egy kisvendéglõkkelfelszerelt pihenõhely, ahol minden van, mi szem-szájnak ingere.

Ilyen a bolgár shashlik

12


13

Sõt még egyéb ingerekre is gondoltak. Bizonyára vannak, akiknek helyet kellcsinálniuk a sashliknak, azaz a hatalmas kockákra vágott zöldséggel vegyesennyársra húzott rablópecsenyének, a banicának, a hihetetlen vékony, pehely-szerû rétestésztának, amelyet speciális bolgár szirene sajttal, tojással és joghurt-tal töltöttek meg. De van kebabcseata és kjufteta is. A kolbász ez esetben igenhosszúra formált, erõsen fûszerezett, de hasonlóképpen darált húsból készül,és faszénparázson sütik meg, mint itthon a miccset. A kjufteta fasírt is rokon-ságban van a chiftelevel, csak nagyobb, és az íze is másabb. Ezenkívül még lát-tam majonézes halsalátát és különféle vegyes zöldségsalátákat holmi egészbensült halak mellett, mint körítést.

A török vízumot és a magunk továbbjutását könnyedén megváltottuk a tö-rök határon. A nagybajuszú vámhivatalnok örvendezett, hogy magyarok va-gyunk, és hogy szeretnénk Törökországgal közelebbrõl is megismerkedni.Gyorsan beleütötte a vízumot, és már mehettünk is. Bizonyára már szeretettvolna nyugovóra térni.

Azt tesszük mi is, de már a buszban, ahol az alagutas éjszaka után igencsakkomfortosan érezzük magunkat.

Szép álmokat!P. s. Majd elfelejtem megemlíteni, hogy ebben a buszban a víz servicen kívül

még más szolgáltatások is vannak. Teát ittunk, és süteményt ettünk. Azonkívülaz utaskísérõ parfümöt locsolt a tenyerünkbe, amely valójában nem is igaziparfüm, csupán citromos-alkoholos pacsuli, de nagyon jó illata van, és fõlegfrissítõ hatású. Nem ártana otthon is bevezetni hasonló divatokat, hiszen ahazai busztársaságok � eltekintve a kevés kivételtõl � inkább az utasok zsebérekíváncsiak, vagy pénztárcájára, mintsem hogy azon törjék a fejüket: hogyan ésmiként lehetne jobb szolgáltatásokat nyújtani, s ezekkel a vendég kényelmét,igényeit szolgálni...


Szeptember 22, péntekCsorlu � Tekirdag, azaz Rodostó

Sok zötykölõdés után megérkeztünk Csorluba. Idáig a tájból nem sokat lát-tam, mert miután megállapítottam, hogy az itteni sötét kétszer olyan sötét,mint az otthoni, jobbnak láttam alvással tölteni az idõt. Reggel 4 óra van, abuszmegállóban sehol senki, ellenben rend és tisztaság mindenütt. Egy gyorsterepszemle után nyilvánvaló, hogy okosabb az állomáson maradni és meg-várni a reggelt. De elõbb jól megreggelizünk az élelmiszeres zsákból, közben atörök feliratokkal ismerkedünk. Az állomás épületében van mindenféle üzlet,jegyiroda, utazási iroda, falatozó, és borbélyüzlet. De a legjobbak a padok,amelyeken kényelmesen lehet aludni, párnának használva az élelmiszeres zsá-kot, és paplannak a kabátot. Nem sokáig aludhattunk, ugyanis megjelent egybarátságos török fiatalember, aki cigarettával kínált, majd nagy hajlandóságotmutatott egy kis reggeli eszmecserére a világ dolgait illetõleg. Miután pókhá-lós szemekkel kifejtettem, hogy a világ titkait én inkább álmomban szeretnémtanulmányozni, szó nélkül otthagyott, és átment a nyitogató kiséttermeshez.Rövid szunyókálás után a müezzin rákezdett a mindenreggeli imájára. Misze-rint: Allah akbar! Gyertek igazhitûek imádkozni... Allah nagy és hatalmas...Nincs más Isten Allahon kívül, és Mohamed az õ prófétája... Allah akbar!

Megérkeztünk Törökországba! Azt hiszem az ébresztõórámat vagy nyugdí-jaznom kéne, vagy inkább a müezzin rikoltása szerint kellene igazítanom. Ez-zel vége lett az alvásnak, mert az állomáson a csoszogás, jövés-menés, nyitoga-tás annyira felerõsödött, hogy már lehetetlenség volt tovább mímelni az alvást.

Úgyhogy: � Talpra magyar! Kezdõdjék a 2006-os nagy parasztfelkelés.Az állomáson beindult az élet. Reggel 7-kor kinyitottak az üzletek és megje-

lentek a vendégeket hajkurászó reklám- és hívogató emberek. Ez utóbbiaknagy hangon kiabálják járatuk nevét, a célbavett és érintett állomásokat, ésbuzgón tudakolják az emberektõl, hogy ki hova szeretne utazni. Minket iselkalauzolnak a két méterrel odébb levõ jegyirodába, majd azzal a kifejezésselaz arcukon távoznak, mint aki segített a gyámoltalan turistán. Mintha mi nemtudtuk volna, hogy hova kell menni, és nem nézegettük volna már reggel 4-kor az utazási iroda vagy a buszok feliratait.

Fenn vagyunk a buszon és indulunk Tekirdagba! Ez a Törökországba lépõmagyarok elsõ állomáshelye. A város olyan mint valami határátkelõhely. Igaz,hogy nem esik a fõútvonalba, mert Csorluból le kell térni, de úgy érzem min-den magyar embernek kötelessége törökországi utazásait itt kezdeni. Rodostó

14


15

nélkül nincs számunkra Törökország. Az útikönyvek azt írják, hogy Hérodo-tosz idejében a várost Bisantha-nak hívták, majd a telep Radestus, majdRodostó néven szerepelt a �városi telefonkönyvekben�. Az oszmánokRodoscsukot, végül Tekfurdagot csináltak a Rodostóból. A tekfur szóval a ke-resztyén birtokokat, késõbb pedig magukat a keresztyéneket jelölték. Egylegenda szerint egy ilyen tekfur, Rodostó bizánci tekfurja, kíséretével együttvadászni ment, és megsebesített egy gazellát. A vérnyomokat követve eljutotta gazella szállásáig, ahol mély megrendüléssel tapasztalta, hogy a halálosansebzett anyaállat még egyszer utoljára megszoptatta kicsinyeit, majd belehaltsebébe. A nagyúr végtelenül elszomorodva tért haza, és elsõ dolga volt betil-tatni a vadászatot. Késõbb lemondott rangjáról és visszavonult a hegyekbeimádkozni, és bûnbocsánatot nyerni tettéért. A Rodostót övezõ hegyeket rólanevezték el tekfurdagnak, késõbb ebbõl tekirdag lett.

Utcarészlet öreg házakkalTekirdag nagyon szép város, kellemes kilátással a Márvány tengerre, és ren-

geteg régi házzal. A Dekameron Útikönyvek törökországi szerzõje szerint ne-künk magyaroknak a város Rákóczi Ferencrõl, helyesebben Rákóczi �szülõhá-záról� nevezetes. Azt hiszem itt óriásit tévedett ifj. Zsiga György úr, ugyanis a Rákóczi ház, Rákóczi ebédlõháza volt, nem szülõháza. A fejedelem csupánétkezni járt ide, a Rodostóban töltött 15 év alatt.

A városban sikertelenül próbáltam egy várostérképet keríteni, így jobb híjánkérdezõsködés útján jutottunk el a magyar utcába, a Macar Sokak-ba. A ma-gyar utcát, és a Rákóczi Müzesi-t mindenki ismeri, és az emberek barátságosansegítenek. Aztán megérkeztünk a képekrõl jól ismert házhoz. Jó érzés volt lát-ni, hogy a Rákóczi házat idõközben restaurálták, és a környezete egy szoborral


és egy székelykapuval gazdagodott. Sajnos a ház be volt zárva, s amíg azontanakodtunk, hogy mitévõk legyünk, jelentkezett egy barátságos öregúr, és fü-gemajszolás közben elcsevegtünk a Németországban töltött munkaévekrõl.

Csodálatos innen a kilátás, nagyon szép a vidék és közel a tenger. Sõt a kö-zelben még egy bor és italgyár is van, ahol a környezõ dombokról szüreteltszõlõ 80 %-ából kitûnõ borokat készítenek. Ilyen a Trakya vagy a Barbaros.

Érdemes kipróbálni.Elgondolkodtató, hogy egy ilyen szép helyrõl, ahol minden szüségletünk

biztosítva volt miért kívánkoztak haza a bujdosóink. A magyarázat egyszerû:elsõsorban azért, mert magyar emberek voltak.

Régi ház RodostóbanSok itt a fügefa. Errõl eszembe jutott a bibliai verzió, miszerint Ádám fügefa-

levéllel takarta volna el a kis fokhagymagerezdet. Kötve hiszem, mivel a füge-fa levele érdes, kemény és vakaródzós allergiát okoz. Így a frissen szüreteltfügébõl kicsorduló fehér ragacsos nedv is. Ilyen meg ehhez hasonló eszmefut-tatások közben feltûnt egy magyar házaspár, és a kötelezõ üdvözlésnek számí-tó ki vagy, honnan jössz, hová mész kérdések után megkérdezték, hogy mit je-lent itt ez a székelykapu. Erre megkérdeztem, hogy tudjátok-e ki volt MikesKelemen?

Hallgattak, és úgy tettek, mintha tudnák. Ennyivel azonban nem elégedtemmeg, és rövid prédikációt tartottam derék földinkrõl. Bizony, ha a hûséget, ki-tartást, becsületet és szeretetet összeolvasztanánk és megmintáznánk, akkorMikes Kelement kapnánk, aki ifjúságától kezdve hûségesen szolgálta a fejedel-met, kitartott mellette jóban-rosszban, s noha lett volna lehetõsége elmenni, avégsõkig a fejedelemmel maradt, majd pestisben megbetegedvén utolsónak

16


17

halálozott el a fejedelemmel jöttek közül. A magyar ház és a Rákóczi Müzesiõre, gondnoka és idegenvezetõje nem akart jelentkezni, ezért inkább szállásután néztünk.

Egy közeli kishotelnél kifulladtunk, de az árat drágának találva, egy barátsá-gos török elvezetett egy kisebb, olcsóbb, vagyis a kispénzû hátizsákos emberekzsebéhez mért hotelhez. Az elsõ hotel tulajdonosa egy csöppet sem sértõdöttmeg, és nem csinált jelenetet. Ez a szállás azon kívül, hogy olcsó és rendezett,minden tekintetben megfelelt nekünk. Van tiszta ágynemû, seggmosós budikis csõvel, kissé kopott, de tiszta fürdõ és gumipapucs. Igaz, hogy az egyik páreltérõ színû és méretû, de az ilyen apróságok ilyenkor nem szoktak számítani,amikor lefürödve, tiszta ruhába öltözve és VÉGRE csomagok nélkül mehetünkvárosnézésre. Össze-vissza járkálunk a városban és ismerkedünk Törökország-gal. Sok a szép régi ház, némelyik igen romos, az utcákon mindenfelé cicák ug-rándoznak, a müezzin énekel a toronyban, sok a butik és az üzlet. Az utcákonhömpölyög a tömeg, egyszóval folyik a nagybetûs ÉLET. Megnézzük a RüstemPasa Dzsámit, ami a szultán egyik hadvezérérõl és egyben vejérõl kapta a ne-vét, majd szaladunk vissza a magyar utcába. A Rákóczi Müzesi végre nyitottajtókkal fogad, és barátságos fogadtatást nyerünk Ali Kabul bejtõl, a Rákócziház gondnokától, aki anyanyelvünkön szól hozzánk, és hirtelen átvedlik ide-genvezetõvé. Az elõtérben az egyik oldalt zászlók, táblák, koszorúk és szobrokfoglalják el, valóságos Siratófal ez a nemzeti érzelmû magyar embernek. Van ittzágoni kõ, fa és föld, no meg Beder Tibor új könyve is szemrevételezhetõ.Amint a magyar-török idegenvezetõnktõl megtudtuk, a székelykapu is Bedermunkásságának az eredménye. Hát valóban szép dolog...

Székelykapu Rodostóban a Rákóczi ház elõtt


A türelem rózsát terem (várakozás a gondnokra)A Rákóczi házban szép kiállítások tekinthetõk meg, korabeli zászlókkal, fegy-

verekkel, lakberendezéssel, konyhafelszereléssel és sok minden mással. Itt lát-ható Rákóczi saját kezûleg faragott karosszéke és ládája. Fájdalom, hogy akiállított tárgyak, beleértve a karosszéket és a ládát is, mind másolatok. A ka-rosszékkel kapcsolatban tudni kell, hogy Rákóczi fejedelem szabadidejébenszívesen fúrt-faragott, szebbnél szebb elefántcsont faragásokat készített. Sõtkitûnõen rajzolt is. Ha kívülrõl szemléljük a házat, egyemeletesnek tûnik, való-jában belül háromszintes, a második emeleten a számomra legkedvesebb szo-bával: Mikes Kelemen írószobájával. A hagyomány szerint itt írta a Törökorszá-gi leveleket, és készítette különbözõ feljegyzéseit.

Rákóczi ebédlõháza teljes pompában Mikes Kelemen egykori szobája

18


19

Ilyen volt a konyhaEz szerintem nem éppen így volt, mivel a ház csak ebédlõház volt, a fejede-

lem és kísérete csak étkezni járt ide, Mikes napközben inkább a fejedelem köz-vetlen közelében tartózkodott, a Rákóczi az utca másik végében található,azóta már leégett lakóházában. De sokat jártak egy görög templomba is, amelyegy földrengésnek esett áldozatul.

Ali Kabul beyjel a török-magyar barátságra parolázunkVégezetül, amikor kigyönyörködtük, és kibúslakodtuk magunkat, beírtuk

nevünket a vendégkönyvbe a számtalan magyar turista, miniszterek, és pol-gármesterek neve után (jómagam latinul), és búcsút vettünk a hosszú szolgá-lat és az állandó magyar kapcsolatok miatt már-már magyarul érzõ kalau-zunktól.


Egyébként belépõt nem kell fizetni, a ház a magyar állam tulajdona, a ma-gyarok végezték, és fizették a restaurálási munkálatokat is, amelybõl a migondnokunk derekasan kivette a részét.

Kedves Néném, Mikes II. Rákóczi Ferenc fejedelmünkés egy székely leányzó szobra, közvetlenül

(szoborcsoport a rodostói parkban) a hármas szobor mellettNos hát Isten veled Rákóczi ház, dicsõ fejedelem, Mikes Kelemen földink

emléke és egy darabka magyar történelem itt a török földön. Jó volt eljönni ide,de csak azért, hogy ismét visszatérjünk, és lelkiekben megerõsödve folytassukutunkat.

Jó járkálni Tekirdag utcáin, rengeteg a látnivaló, csak úgy isszuk magunkbaaz újdonságokat. Cipõpucolók sündörögnek és kínálják a papucsot, hogy öl-tözzünk át, hadd tegyék tisztába cipõnket. Míg a cipõpucoló inasok csak egydobozzal járnak, a felnõtteknek komoly standjuk van, többféle cipõkrémet tar-talmazó dobozzal, kefékkel és fényezõszerekkel. De egyben megegyeznek:mindenki az ujjával viszi fel a krémet a cipõre. A kliensek addig üldögélnek ésnézik. Sok a gyümölcsstand is, a szõlõ, amit vettünk, kitûnõ. Egy másik utcá-ban édes süteménnyel próbálkozunk, s pénzünk átvándorol az utcai árus er-szényébe. Ez a sütemény a tatli névre hallgat, alakja perecszerû és émelyítõenédes. Azonkívül ragacsos a rengeteg méztõl, és rózsavíztõl amibe mártották.Mint ahogyan a török sütemények nagy része. Mintha valaki azt akarta volnamegmutatni a sütemény feltalálásakor: � Lám, én gazdag vagyok. Megenged-hetem magamnak, hogy bõvelkedjem az alapanyagokban. Kétségtelen, ez amegállapítás közel áll az igazsághoz, hiszen a történelem a tanú rá, hogy azoszmán szultánok, pasák és más méltóságok konyhájában gazdagon bántak

20


21

a mézzel, a szárított gyümölcsökkel, a rózsavízzel, a különbözõ egzotikus fû-szerekkel, és más, drága pénzen beszerezhetõ hozzávalóval.

Tessék! Tessék!

Az édes és ragacsos süteményt követi egy másik utcában vásárolt, tejszerûital: az ayran. Ez a joghurtból sóval és vízzel kevert, kefirszerû hûsítõital néme-lyek szerint a törökök nemzeti itala, én azonban a rakit, vagy a belõle kevertaszlanszütüt (oroszlántejet) tartom annak. Ha a rakihoz (ánizspálinka) vizetöntünk, hirtelen kifehéredik és tejszerûvé válik. Születését állítólag annak kö-szönheti, hogy az alkoholtilalommal megbirkózni képtelen mohamedánok ígyjátszották ki a próféta tilalmát, és a rakiba vizet öntve azzal védekeztek, hogyhiszen ez csak tej. A kacskaringós rodostói utcákban rengeteg a fényképezni-való, nagyon érdekesek a félig már romba dõlt, elhagyott régi házak, amelyekközött nem egy a görög, vagy az örmény, amirõl a díszítõelemek tanúskodnak.

De van napkorong és tulipán is a házakon, ilyenkor arra gondolok, hogyilyesmi nálunk van a székely kapukon, vagy a régi ruhásládákon. Még abbólaz idõbõl, amikor a türk népekkel együtt hajtottuk az állatokat a végtelen pusz-tákon, és együtt harcoltunk ismeretlen ellenségek ellen.

A városban úton-útfélen Mustafa Kemal Atatürk pasa nevével, arcképeivel ésszobraival lehet találkozni. Mustafa Kemal a törökök Atyja meg is érdemli atiszteletet és az elismerést, hiszen õ volt az, aki megmentette az országot a fel-darabolástól, és megteremtette a Török Köztársaságot. Miután az elsõ világhá-borúban Törökország a vesztesek oldalán végzett, és a sevres-i béke a gyõzteshatalmak között szétosztotta az országot, Mustafa Kemal Atatürk nemet mon-dott a szultáni kormány által aláírt békeszerzõdésre. Megszervezte a honvédõháborút, és egymás után gyõzte le az angolokat, franciákat, olaszokat és görö-göket, ott, ahol azoknak soha semmi keresnivalójuk nem volt. Az Ottomán


birodalom romjain megszületett a Török Köztársaság, megkezdõdött a hosszúévszázadok gazdasági elmaradásainak bepótolása, az ipar és a korszerûinfrastruktúra felépítése. Az állam és az egyház szétvált, a muzulmán naptárhelyébe az európai lépett, az arab írást a latin betûs váltotta fel, bevezették acsaládnevet, megreformálták az igazságszolgáltatást, és az oktatási rendszert, a nõk a férfiakkal teljesen azonos társadalmi és politikai jogokat kaptak. Mégfelsorolni is sok, miként vezette át Atatürk a török népet az Ottomán biroda-lomból a demokráciába. Alapjaiban reformálta meg a török társadalmat, és újvilágot teremtett. Ezért nem csoda, hogy ma is kiemelt és õszinte tisztelet öve-zi szerte az országban, és a törökök mindenütt a megbecsülés és a szeretethangján nyilatkoznak Atatürkrõl, a törökök Atyjáról.

Egy ilyen ember kellett volna nekünk is, magyaroknak, hogy új hazát teremt-sen a régi romjain, és letörje a trianoni szégyenletes békeszerzõdéssel a népünk-re törõ zsarnokságot, és máig tartó hatásait. Talán csak Vitéz Nagybányai Hor-thy Miklós kormányzó az az ember, akit � s akinek a munkásságát, törekvéseit� Atatürk mûvéhez lehetne hasonlítani. Csak Horthy volt, aki megpróbálta azt,ami Atatürknek sikerült. Ezért Horthy országegyesítõ törekvései több figyelmetérdemelnének, hiszen mint Atatürk sem, nem a saját önzõ érdekeit és a sajátzsebét nézte, hanem elsõsorban az ország egységének visszaállítását, népénekboldogulását szolgálta. Sajnos manapság a történelmi Magyarország területénnem éppen célszerû Horthyról vagy koráról beszélni. Hamar fasiszta, irredentavagy neonáci hírébe kerülhet az ember. Pedig Horthy megérdemelne egy szob-rot akármelyik városban, már csak azért is, mert megállította a vörösöket Ma-gyarországon, abban az országban, amelyben világ szégyenére elsõként (aSzovjetunió után) röppent fel a vörös kakas, hogy még napjainkban is vígan tol-lászkodjon, egy mára már szemétdombbá vált Csonkaországban.

Íme, a köfte õfelsége

22


23

Na, de igencsak elkalandoztunk a témától. Térjünk hát vissza Rodostó utcá-ira, pontosabban egy kisvendéglõbe, ahová betértünk erõt gyûjteni a továbbivárosnézõ sétákhoz. Rodostóban rengeteg a falatozó és a kisétterem, ahol a vá-ros specialitását, a köftét árulják, rizzsel és zöldséggel körítve. A köfte darálthúsból készített húsgombóc, kissé hasonlít a mititei-re, de fantasztikus fûszere-zésének köszönhetõen jobb annál. A körettel, meg a melléje tálalt sült csípõs-paprikával vagy csípõs mártással pedig egyenesen fennséges.

A service egyenesen tökéletes volt, pedig csak egy kisvendéglõben voltunk.Gyorsan, tisztán dolgoztak, és ami a legfontosabb: udvariasság dolgában mesz-sze lekörözték a mi pincéreinket. Mind tudták, hogy hol van Macaristan, azazMádzsárisztán, és a közös szavak felsorolása után (elma-alma, szákál-szakáll,kecsi-kecske, bicsak-bicska, deve-teve, dzsebi-zseb, stb.) rokonszenvük egyrenõtt, majd megállapították, hogy a magyar és a török nyelv testvér. Az étkezésvégezetével még ingyen teát is adtak, mi pedig a barátságot hazai cigarettávalés gyújtóval erõsítettük meg.

Ezután következett a kikötõben való téblábolás. A rengeteg halászhajó, a zsi-nórral kézbõl halászó polgárok, egyenruhás diákok, és a röpködõ sirályok lát-ványa megszépítette a napot. A pecázók körül éhes cirmosok sündörögtek egykis potyavacsora reményében, odébb már degeszre tömött pocakkal nyújtóz-kodtak szerencsésebb társaik. Ebben a városban rengeteg a macska, és nemakármilyen kóbor macskák, hanem szép bundájú, furcsa fejû és dús, vastag, lobogó farkú jószágok. A tengerpart után még elmentünk az �Emlékezés Park-jába�. Itt van Rákóczi fejedelmünk szobra, s kissé távolabb egy fából faragotttrió áll, középen Mikes Kelemen kedves nénjével és egy leányzóval. Az ízlése-sen megtervezett és tiszta parkban van még egy Atatürk szobor is, az új ábécémegismertetésével kapcsolatosan, és Namik Kemal, haladó gondolkodásúforradalmi költõ szobra. Ez a Namik Kemal nem volt akármilyen költõ, mert avárosban két iskola, a városi könyvtár és a stadion is a nevét viseli.

A kikötõben


Tehát mindezek ismeretében elmondhatjuk, hogy Rákóczi és Mikes jó társa-ságba került, és azok az idegenek, akik megnézik e két híres török szobrát, a miszobrainkra is fognak vetni egy pillantást. A kikötõbõl hazafelé, azaz a hotel fe-lé még megnéztünk két, romos házakkal zsúfolt utcát, melyek tele voltak sze-méttel, de a házak építészeti stílusa és a néhol felbukkanó örmény-görög fara-gások, mesterjegyek miatt érdemes volt ide bemerészkedni.

Régi kút tulipánmintákkalAkadt egy utcai kõkút is, nagyon elhanyagolt, és már mûködésképtelen álla-

potban, de csodálatos faragásokkal. Nemsokára hazaértünk, ideje nyugovóratérni. Az utca zajára jól lehet aludni.

Jó éjszakát!

24


25


Szeptember 23 szombatTekirdag � Isztambul, Ankara � és útban Erzurum felé

Reggel 7-kor félálomban eldúdoljuk: �Föl, föl, ti rabjai a Földnek, föl, föl, te éhes utazó...� Ilyen hangulatban csomagolunk, majd szaladunk le a tenger-hez, s onnan a buszmegállóba. Esik az esõ, minden csepeg, de a kimosott ruhának, ami vizesen került a zsákokba ez teljesen mindegy.

A csodálatos Márvány tenger

Noha a tegnap már kialkudtuk a jegyek árát és lefoglaltuk a helyeket, ma ismét meg kell birkózni az idõközben kicserélõdött török irodaszemélyzettel.De a problémák hamar megoldódnak, pár perc múlva kezünkben a jegy,amely hosszú hatósugarú, ennek megfelelõen hihetetlenül olcsó.

26


A busz jó és szép, van víz, sütemény, citromillatú frissítõ, tea és minden amidukál az utasnak akár óránként. Minden mûködik, a kiszolgálás elsõrangú. A buszmegállókban és a nagy állomásokon ott vannak a nagyhangú toborzók,és vendégcsalogatók. Senki sem siet, az emberek beszélgetnek, teáznak, ésmorzsolgatják a mohamedán rózsafüzért. Szép az élet.

Nagy a teakultúra, a teásemberekfogantyús tálcákon viszik a teát kisüvegpoharakban a borbélyüzletbe, aszõnyegkereskedõhöz, a zöldségeshezvagy az utca emberének. A tea olcsó,és mindenki ezt issza, akár víz helyettis, az elmaradhatatlan két kockacu-korral. Ezt nem ártana itthon megho-nosítani, mert nálunk még eléggé pri-mitív állapotban leledzik a teafogyasz-tás, ha ugyan a reggelihez fogyasztott,vagy a megfázásos megbetegedésekidején szokás szezonális teaivás tea-kultúrának nevezhetõ. A teára már miis kezdtünk rákapni, alig vártuk, hogya buszban megkérdezzék:

� Kahve, csáj, kóla?Nagyon jó minõségû utakon robo-

gunk, az ablakból szép házak, ügye-sen megépített blokkok, sok hajó, pezsgõ kereskedelem, üzlet üzlet hátán, ésáltalában véve rend és tisztaság tûnik fel. Szebb és jobb, mint otthon, nem ér-tem, nálunk is miért ne lehetne meg ez a gazdagság? Az adottságaink megvannak hozzá. Csupán szorgalmas munka, az elhivatottság és a szakértelemhiányzik.

Mindenütt Atatürk � a törökök Atyja szobra, dombormûve és képmása.Nincs üzlet és iroda amelynek központi falán ne díszelegne kiakasztott fény-képe, vagy bekeretezett mondása. Ez nem személyi kultusz, nem amolyankommunista ízû vezérimádás. Atatürk egyénisége, személyes varázsa még mais átitatja a török társadalmat. És érthetõ is ez a tisztelet és fanatikus szeretet,hiszen õ minden törökök Atyja. Ezt a címet egyedül csak õ birtokolhatja. A je-lenlegi törökség egyedül neki köszönheti létét. A buszban két török nõ a szom-szédunk, s amint beszélgetésbe elegyedtem velük, kiderült, hogy németül is jóltudnak. Az egyik Németországban él, haza csak vakációzni jön. A busz itt-ottmegáll az út menti ajándékboltokkal vegyített éttermeknél. Az egyik ilyen he-lyen gyorsan rendelek egy lencselevest, amihez francia botkenyeret adnak. Ro-dostóban is a darabokra vágott francia bagettet ettük.

27


Újra a buszban vagyunk és csodálkozunk. Utazva csodálkozunk, vagy cso-dálkozva utazunk? A látnivaló rengeteg, a török világ nyugati arcát tanulmá-nyozzuk. Itt van elõttünk. Hihetetlenül fejlett ez a Törökország!

Gyorsan átporozunk Isztambulon, majd egy külvárosi buszmegállóban újrapihenõt tartunk. Az ilyen pihenõk a legjobbak a környék feltérképezésére, éskipróbálni a közeli kisvendéglõket. Már hívogat is a kebabos. Ennél a standnáldönner kebabot készítenek. A függõlegesen felállított kardszerû nyársra birka-vagy csirkehússzeleteket húznak, s az így kialakult hústornyot gázláng elõttforgatják. Persze a hús be van pácolva, és mesterien fûszerezik, hogy ne csak alátvány � mert a kebabot mindig a vendég szeme láttára sütik �, hanem azízhatás is átütõ sikert arasson. Ha a húshenger felülete megpirult a �mester�egy hosszú pengéjû késsel vékony szeleteket hámoz le róla. Közben a nyárs to-vább forog. Mi a csirkés kebabot kérjük, amely gazdag rizs, és zöldségkörítés-sel máris a tányérunkban van. Olyan ez, mint a terülj-terülj asztalkám. A ke-nyér az asztalon álló mûanyag kenyeres dobozból, a víz a kancsóból tetszésszerint fogyasztható.

Afiyet olsun! � Jó étvágyat!Egy közmondás szerint evés közben jön meg az étvágy, a mi esetünkben

evés közben jött meg a katonaság és a rendõrség. Ugyanis az történt, hogyEndre barátom egy olyan épületet fényképezett le, amelyrõl nem tudta hogykatonai. De a rend éber õrei miután végignézték a képeket, hamar rájöttek,hogy sem betörni, sem spionkodni nincs szándékunkban, békén hagytak. Jog-hurtmániám nem hagy nyugodni, ebéd után be kell vágnom még egy ayrantis. Csak így teljes a harmónia a belügyminiszter háza tájékán. De mi már indu-lunk tovább. Az útközben meglátogatott illemhelyek lassan de biztosan átvál-tanak a western style-ból a turkish style-ra. Ez nem egyéb, mint az itthon meg-szokott két beton gumicsizmatalplenyomat kis lyukkal a potyadéknak. Ezenkívül kis csap és vedrecske. Papír nincs. Ez a török tuvalet � azaz magyarul amegkönnyebbülészeti guggolda. Mint ismeretes, a mohamedán országokbankifejezetten csak bal kézzel illik feneket törölni. Jobb kézzel nagy illetlenség ehhez hasonló mûveletet végezni, hiszen a jobb kezünkkel, pontosabban, an-nak a három ujjával eszünk. Ha a kedves vendég sikeresen nagydolgozott, balkezével megtörli a tomporát, majd a kis veder és a csap igénybevételével lemossa az ujjait, és a vederrel leönti a beton csizmatalp lyukát, ha a potyadéknagynak bizonyult, vagy a darabosa fennakadt. Kényesebb gusztusú tápos tu-risták, akiknek a zsebében mindig van papír, szarvasgombászás után a papírtbele szokták dobni a tuvaletbe, de ezt nem ajánlom, mert eldugulhat, és kis idõmúlva megtekinthetjük a Vezúv kitörését mini változatban. Néhol a WC fülké-ben van egy kis mûanyag doboz, a használt WC papírt ide kell dobni. Ennekhiányában egyszerûen zsebre kell vágni, majd a legközelebbi szemétládánálcélszerû megszabadulni a kényes tehertõl. Figyelem! Ajánlatos ezt minél

28


hamarabb megtenni, mivelhogy már elõfordult feledékenyebb turistákkal,hogy tüsszentés, vagy orrfúváskor enyhén nikotinos papírdarabokat szedtekelõ a zsebükbõl és emeltek az arcukhoz.

Török falvak

A megállókban sok pörge kalapos kis öreget látni, akik szorgalmasan mor-zsolgatják az üveggyöngyöket és imádkoznak. Felül többnyire rendesen felvannak öltözve, európai módra inget viselnek szvetterrel vagy zakóval, mígalul török bugyogóban feszítenek, amelynek a priccses része leér majdnem a térdükig. Fõleg a nadrág fenékrésze bõ erõsen, s olyan látszatot kelt járásközben, mintha összecsinálták volna magukat, és még lötyög is. Az emberektöbbsége megpillantva terepszínû ruházatomat, azt hiszi, hogy rendõr vagyok.

29


Állandóan magyarázkodnom kell, hogy csak azért viselem ezt, mert sok a zsebrajta, és hogy nagyon strapabíró. Egyébkent normális is a kérdésük, hiszen havalaki civil, akkor járjon civil ruhában, ha valaki pedig katona, akkor viselje azuniformist. A németül tudó középkorú nõkkel tovább barátkozunk, megkínál-nak mogyoróval és csicseriborsóval. Van mit ropogtatnunk. A törökök nagymogyorótermelõk és fogyasztók, fõleg a Fekete tenger partvidékén vannaknagy ültetvényeik. Egy mondás szerint sohasem lesz szüksége orvosra annak,aki naponta megeszik egy marék mogyorót. Így hát ropogtatunk. Jó is. A busz-ban török muzsikát hallgatunk, késõbb török filmeket nézünk, helyesebbenamerikai filmeket török szinkronnal. Nagyon furcsa. Isszuk a teákat, és töröl-getjük magunkat, a kísérõszemélyzet által osztogatott illatosított kendõkkel.Ideje is, mert lassan kezd oroszlánszag lenni. Seb lett a lábamra, az egy számmalkisebb bakancs most megbosszulta magát, pedig még csak a túra elején va-gyunk. Hatalmas távolságokat buszozunk be, itt stoppal, vagy gyalog nem is le-hetne haladni, mert a települések között félórák-órák vannak. De az utak válto-zatlanul jók. Minden ki van írva, és nagyon rendezett a környék. Szemét sehol.

A modern Ankara a sivatag közepén

Feltûnik Ankara csodálatosan szép, modern épületeivel és csinos tömbház-negyedeivel. Hihetetlen milyen szép tömbházak vannak, és egész lakótelepek.Színesek, ízlésesek, sok a zöldövezet. A mi blokkjaink barakkoknak néznek kiezek mellett. Aztán megérkezünk egy akkora buszmegállóba, hogy repülõtér-nek is beillene. Sok a gengszterképû ember, de csak nekünk tûnnek annak, ígyelsõ látásra. Valójában barátságosak és kedvesek. Máris hozzám jött egy utazócsalád, és elkezdtünk beszélgetni. Tudják, hogy hol van Mádzsárisztán, isme-rik Ibrahim Mütteferika nevét, az erdélyi rabszolgából lett tolmácsot és nyom-dászt, tudják, hogy az oszmán idõkben Törökország része voltunk, és jó keres-

30


kedelmi kapcsolataink voltak, aztán álmélkodnak a közös szavakon: anam-anyám, balta-balta, teknõ-tekne, és így tovább. Megérkeznek a kiabálóem-berek, és még a csomagunkat is viszik, csak éppen az õ irodájukban vegyünkjegyet. A többi buszos iroda emberei is hívogatnak, kiabálnak, sorolják az állo-mások neveit, és próbálnak elcsábítani. De nem megyünk.

Jó dolog törökül beszélni, folyamatosan ragad rám valami, és egyre többet ér-tek. Szép nyelv és gazdag. Nekünk meg egyenesen könnyû beszélni, mert sokbenne az ö, meg az ü betû. Majdnem olyan, mint az öt török öt görögöt örökösörömök között dögönyöz. De itt van példának az öbürgün � a holnapután.Csupa ö meg ü.

Ismét kénytelen voltam kipróbálni a seggmosó WC-t, mert már erõsen meg-környékeztek a fiatal szarvas szülését megelõzõ fájdalmak. Itt Ankarában is ahagyományos változat volt, kis vederrel és csappal, meg egy kis mûanyagdo-bozzal. Pechemre megint nincs papír nálam, a dobozkában pedig nincsenekhasználható papírdarabok, csupán egy széttépett bugyi. Úgy látszik, valakimég nagyobb problémával találkozott. Sebaj, van víz és kisveder. Hiszen ebbemég senki sem halt bele. Élvezzük Törökország tuvaletjeit török módra. Ez isaz utazás részét képezi.

Ankara állomása hatalmas, tiszta és modern épület. Van benne étteremháló-zat, csomagmegõrzõ, jegyirodák és utazási irodák káosza. Üzletek és butikok,és persze mecsetek is. No meg fegyveres katonák, és rendõrök, akik az ujjukat állandóan a ravaszon tartják, de ha valaki hozzájuk fordul, készséggel segíte-nek és megadják a szükséges információkat. Lassan 21 óra 30. Indul a buszErzurumba, van jegyünk is.

P. s. Ma éjjel megint az Autóbuszhoz címzett hotelben alszunk, közben néz-zük a Rambo III-at. Nyugodalmas jó éjszakát!

A vacsora szárított datolya, szõlõ és kenyértörmelék a hazaiból.

31

Szeptember 24 vasárnapÚtban Erzurum felé � Erzurum � Pasinler � Horasan

Reggel kopár vidéken ébredünk, sehol semmi, csak hegy hegy hátán, kietlenfennsíkok és puputevének való fû. Forgalom semmi, itt aztán stoppolhatnánk.Néha feltûnik egy-egy tanya, török temetõ, ahol a sírok vasketreccel vannakkörbevéve védelmül a szarvasmarhák ellen. Sok a rom, és kemény sziklás a te-rep, ökölnyi, fejnyi sziklákkal. Néhol feltûnnek holmi elhagyatott vendégfoga-dók, benzinkutak és tanyák. A távolságok hatalmasak. A buszban továbbra iskijár a víz, tea, és a sütemény, meg az illatosító. Jól is esik. Aztán mikor minden-ki összeszedte magát, megállunk egy útszéli fogadónál. Itt következik az elma-radhatatlan lencseleves kenyérrel, majd a török WC, amin már nagy gyakorla-tom van. A buszban az útitársaink mind férfiak, és szemlátomást õk is unják atájat. Órákon át nézzük a semmit. Néha kis falvakon robogunk át, kecske ésbirkanyájat látunk, vagy szürke vizû folyókat. Van Endrének egy örménykönyve, az örmény népirtást túlélõk vallomásaival. A kõsivatag, ahová kihaj-szolták 1915-ben a szerencsétleneket, itt van a szemünk elõtt. Itt még a legerõ-sebb bakancs is hamar megadja magát. Autóval meg egyenesen lehetetlenségtovábbhaladni a sziklamezõkön. Még csak bukdácsolni sem lehetne. Láttam aszürke színû folyón egy függõhidat. Kötelekbõl volt sodorva, de csak egy em-ber férhet el rajta a kötelekbe kapaszkodva. Utána pedig libasorban a többiek.A Marco Polós filmekben láttam ilyen hidat, gyermekkoromban. A falvakban akockaházak bádogfedõvel vannak befedve, sok a lapos vályogputri is. Azegyetlen, ami összeköti a jómódú házakat a düledezõ kalibákkal az a parabo-laantenna. Még a legócskább sárfészek tetején is büszkén feszít az antenna. Atelepülések körül sok az ültetett jegenyefaliget, amolyan szél- és porfogó. A fákvédik az állatokat, a tanyát, és a kertbe ültetett káposztát. A forgalom valahol amínusz 5 fok alatt, itt holtbiztos, hogy nem lehet stoppolni, sem gyalogolni. Akiazt állítja, hogy lehet, az hazudik. Megjelennek az agyonpakolt török kamio-nok, amelyekre biztosan háromszor annyi árut pakoltak fel, mint a megenge-dett. Láttunk Dáciát is. Úgy néz ki, közeledünk valamilyen városhoz, ha autó-sodik az út. Város nem akar feltûnni a láthatáron, annál gyakrabban botlunkjuh és kecskenyájba. A sofõrök ilyenkor nagyokat dudálnak. Érdekes a törökkamionok dudája: olyan mintha zongoráznának a tömlõkön. Törökországbanrendkívül szeretnek dudálni az autósemberek. Rádudálnak az autókra, a gya-logosra, az utasokra, és ez nem azt jelenti, hogy haragszanak valakire, haneminkább jelzik: � Vigyázat, jövök!


Továbbra is illatos kendõkkel mosakodunk és törölgetjük magunkat, mert azoroszlánszag egyre erõsebb. Szépen süt a nap és a légkondis buszból nézve na-gyon meleg lehet odakint. Még a kövek is ontják a forróságot. Itt gyalogosanmegaszalódna a stoppos, a cipõjét pedig talpastól lenyúznák az éles kövek.

Kis falvak és tanyák következnek, vályogházakkal és mellettük gúlába rakotttehénszar építményekkel. A tehénpalacsinták ki vannak gyúrva kerek koron-gokká és szépen összerakva száradnak.

Szárad a téli tüzelõ

Ez lesz majd a tüzelõ, mert a kemény téli hónapokban itt fa nemigen van, le-számítva a szélfogónak ültetett vékonyka jegenyéket. Innen a tüzelõdombtólszámítva Erzurum már csak 80 km. Jól haladunk, az út követi a folyót, és lát-szik, hogy valamikor robbantással vágtak utat és helyet a sziklákba.

Lassan elfogytak a kilométerek és reggel 10-kor megérkeztünk Erzurumba,pontosabban a város végi buszmegállóba. Alighogy lekászálódtunk, a taxisokés a buszosok egymással versengve kínálgatták autóikat és jobbnál jobb aján-latokkal bombáznak. Amelyeket természetesen a pénzes nyugati turista zsebé-hez szabtak. Meg is jegyeztük, hogy ó, mi csak ide a város másik végébe aka-runk eljutni. Mi nekünk egy pár óra gyaloglás? Úgy is már elzsibbadtunk abuszban. Ez a pár óra gyaloglás aztán nyamvadt vánszorgás és botladozás lett,míg keresztülverekedtük magunkat Erzurumon. Szép ez a város, rendezett ésmodern. Mindenütt parkokba és szökõkutakba botlani. Az emberek pedig jólöltözöttek és tiszták. �Hajas�, vagy szakadt embert még nagyítóval sem lehettalálni, de farmereseket vagy tréningbe öltözöttekkel sem találkoztunk. Csakodahaza öltözik ki a székely paraszt amerikai munkaruhába, vagy sportmele-gítõbe, és ilyenkor azt gondolja, hogy milyen elegáns. Itt Erzurumban, és min-denütt errefelé jövet rendes szövetnadrágos, inges és zakós embereket láttunk.És nincs semmilyen ünnep.

32


33

Az utcán megkezdõdött a szólongatás, a whats your name, a how are you, awhere are you from, és kísérgetnek nem csak a gyerekek, hanem a felnõttek is.Ez az állandó kísérgetés, és szólongatás egy idõ után egyfajta állatkerti ketrec-komplexust szabadít fel az emberen, mert hiába válaszolunk vissza a kérdezõk-nek angolul, azok csak az övéket hajtogatják, és szemlátomást boldogak hogymegértettük õket. Ha törökül válaszolunk, akkor egy olyan hatalmas szóárada-tot zúdítanak ránk, hogy alig tudok valamit kihámozni belõle. Egy parkbanmegálltunk ebédelni, és ide is jöttek a kíváncsiskodók. A mellettünk levõ pad-ra telepedtek, és nézték hogyan eszünk. Aztán odajöttek, mindenféle ürü-gyekkel, hogy hány óra van, vagy hogy adjunk tüzet. Papírzsebkendõt árusítókoldusgyerekek is jöttek. Mondom Endrének, most elõ kellene venni az ott-honról hozott szalonnát, s egybõl elszaladnának. Elõ is vettem, de szemláto-mást nem érdekelte õket, egész biztos, hogy azt sem tudták, mi az. A pad alattkb. tíz centi vastagságban valami fehér növényi levélszerûség terült el szõ-nyegszerûen. Elõször azt hittem, hogy a fáról hullott le, de hát a fán egészenmás növényi szárak, héjak és levelek voltak. Ahogyan közelebbrõl megvizsgál-tam rájöttem, hogy ez nem más, mint nagyon hosszúmagvú napraforgóhéj.Valakik órák hosszat rágcsálhattak és köpködtek. Vagy talán az idõk sorángyûlt fel? Ki tudja?

Egy kóbor macskát megvendégeltem szalonnával, ette is hûségesen, aztánmiután többet nem akartunk adni neki semmit, rájött hogy átvertük, megron-tottuk a hitében, ezért megkarmolt és faképnél hagyott. A gyaloglás jó mulat-ság, ha az embernek nincsen semmi csomagja. Az én esetemben a dolog úgyalakult, hogy a hátizsákom és a katonai deszantos élelmiszeres zsákom egyrenehezebb kezdett lenni. Pedig már sokat elpusztítottunk az otthonról hozottennivalóból. Már a hagyma, a kolbász és a kenyér is a végét járta. A sajt egy részét el kellett dobni, mert nem bírta a meleget és megadta magát. A csoma-gomról bebizonyosodott, hogy míg a katonai zsák csak ruhászsáknak jó, rövidtávra, az üzletben vásárolt hátizsákom a gondos csomagolás ellenére is nagyonkényelmetlen, egyszóval nem vált be a tervezõ munkája.

Szerencsére az utak mentén mindenütt szépen ki van dekorálva táblákkal.Eltévedni nem lehet. Nagy a meleg, izzadunk keményen és próbálunk integet-ni, amúgy törökösen. Ebben az országban nem úgy kell stoppolni, mint oda-haza, hogy kinyújtjuk a jobb karunkat és hüvelykujjunkkal integetünk. Ittezért megállnak ugyan, de meg is rugdosnak, mert sértés valakinek felfelé zártökölbõl, felfelé álló hüvelyujjat mutatni. Ehelyett jobb karunkat eltartjuk ma-gunktól, és kinyújtott kézfejünket le-fel mozgatjuk, mintha labdát pattogtat-nánk. De semmire sem mentünk a törökös módival, még csak lassítani semakarnak. Közben útitársakat kapunk, egy egész csapat gyereket, akik miutánmegtudták hogy Karsba megyünk minden jármûvet meg akarnak állítani szá-munkra, kezdve a taxitól az agyonpakolt teherautóig. Sõt még azokat az autó-


kat is leintik, amelyek teli vannak utassal. Alig bírjuk leállítani õket. Egyikük,egy nagyobb fiú, még az élelmiszeres zsákot is kivesztte a kezembõl, de hama-rosan visszaadta, annyira nehéz volt.

A városi kisbuszok jönnek-mennek, ott állnak meg, ahol az utas akarja. Abuszban van egy sofõr, és egy utaskísérõ, aki egyben kiabálóember és jegysze-dõ. Ketten egy csapatban dolgozva alkotják a személyzetet. A kiabálóembermég menet közben is kidugja a fejét az ablakon és nagy hangon hívogatja a já-rókelõket, közben sorolja az állomásokat. A gyerekeknek próbálunk cukorkátadni, de nem fogadják el, s mi azon tûnõdünk nagyokat, hogy vajon miért?Akkor még nem tudtuk, hogy a ramazan böjt idején, 30 napig csak este 6 utánlehet enni, inni és dohányozni. Sokat tanulok útközben, bújom a magammalhozott könyveket, és hallgatózóm, miket beszélnek a járókelõk. Elõkerült egytaxisofõr, aki nagy örvendezve elkezdett németül beszélgetni. Elmondta, hogyvalamikor évekig Németországban dolgozott, és hogy milyen jó volt ott. Dehaza kellett jönnie, mert itthon nagy a család és a rokonság. Most õket kell se-gíteni, fõleg az öregeket.

A �káposztabajnokok�

A gyerekek még mindig velünk vannak, egészen a város végéig kísértek ben-nünket. Itt már csak a libák tanyáznak, és meggyérült házak láthatók néhánykisüzlettel vegyesen. A cipekedés szüneteiben játszunk a gyerekekkel, minden-féle fütyülõs, kopogtatós, kakukkolós játékokat. Nagyon élvezik, majd bemu-tatják, mit tudnak õk. Azután elbúcsúztunk, mert Allahnak hála egy kisbusznagy fékezéssel megállt, és porfelhõbe borított. A sofõr motyog angolul és vala-mivel többet franciául, a hiányzó többit törökül mondjuk. Az anyósülésen egyfalusi ül, aki láthatóan nagyon szakadt, de azért barátkozunk és válaszolgatoka kérdéseire: kik vagyunk, honnan jövünk stb. Nem vittek el ugyan Karsig, deletettek egy Pasinler nevû településen. A legjobb a dologban, hogy a hegy tete-

34


35

jén egy vár van, amely már messzirõl mutogatja magát. A térkép ugyan nem je-lez semmiféle várat, de sebaj, fõ hogy itt vagyunk. Jó tudni azt is, hogy a ma-gyar térképészek kontár munkát végeztek, ezért a közeljövõben nem érdemesvakon bízni a térképben, inkább a saját megérzéseit kell kövesse az ember.

Pasinler település egy poros és forgalmas városka. Az utcákon vágtatnak amindenféle áruval telepakolt lovasszekerek, és úton útfélen árulják a káposz-tát. Ezek a káposzták aztán hatalmas nagyra nõttek, itthon minden bizonnyalmegnyernék az óriáskáposzták versenyét.

A görögös, kereszteslovagos vár nagyon hívogató, de elõbb le kell tennünkvalahová a csomagjainkat. Nézzük akkor az okludát, vagyis az iskolát. El is in-téztük a problémát, a szekreterlikban ücsörgõ egyik tanár helyet adott a mál-hánknak. A vár felé menet útba ejtettünk egy valaha szebb napokat látott parkot, amelyben legnagyobb meglepetésemre a Hõsök teréhez hasonló felál-lásban ott voltak Átilla hun király, Bayán kagán, Batu Kán, Timur Lenk és mástörténelmi nagyságok, akiket a török nép magáénak vall.

Atilla Baján Kagán Batu Kán

Végre elérkezett a pillanat, hogy egy törökországi Átilla szoborral találkozhas-sam. Mindig is tudtam, hogy Törökországban nagyra értékelik Átillát, noha nemolvastam semmit ezzel kapcsolatosan, és utazóktól sem hallottam semmi külö-nöset. Éreztem, hogy a törökök szeretik és tisztelik. De nem csak a törökök, ha-nem a kazahok, az üzbégek, a kirgizek és a mongolok is szobrokat állítottak alegendás uralkodónak, és a dicsõ õsök közé sorolják, kinek népébõl származnierény és megtiszteltetés. Sajnálatos módon épp Magyarországon � a hun világ-birodalom központjában nem emeltek ezidáig egyetlen hivatalos szobrot semÁtillának, aki mint Isten ostora vonult be a történelembe. Ráadásul a nagy lexi-konok, és értelmezõ szótárak a finnugorizmus ostoba tanától megfertõzve Etelének, Etil folyónak, nagy folyónak vagy egyszerûen atyuskának értelmezik


a nagy király nevét. Meddõ próbálkozás és ráadásul idõpocsékolás hasonló ér-telmetlen fejtegetésekbe bocsátkozni. Pedig a megoldás karnyújtásnyira van.Egyszerûen törökül kell olvasni az Átilla nevet, vagyis át illah (át-ló, illah-isten).Mi sem természetesebb, hogy a hunok akik mindenüvé lovon jártak, és ebbõl ki-folyólag a világ legjobb lovasai voltak, uralkodójukat istenként tisztelték. Átillapedig méltán viselte a Lovasisten nevet, mert aránylag rövid idõ alatt a hun nyi-lak és lovak erejével olyan birodalmat kovácsolt össze, mint eddig még senki.

Boldog vagyok, hogy eljuthattam ide Pasinlerbe és megérinthettem Áttila ki-rály szobrát. Most kiderült, hogy az, amiben oly erõsen hittem, igaz volt.

Itt Pasinlerben az egész vidék vulkanikus üvegbõl van. Valamikor az õs-idõkben az õsemberek ebbõl pattintgatták a szerszámaikat. Most meg a kiskavicsoktól kezdve a nagy sziklatömbökig minden obszidián a lábunk alatt. A hegytetõn levõ várat csak egy leírhatatlanul mocskos és romos szegényne-gyeden keresztül lehet megközelíteni. Az emberek kövekbõl, trágyából ésfadarabokból összetákolt viskókban laknak, sok a szemét és mindenki odapiszkol, ahová jólesik neki. Folyton kerülgetni kell a barna kaktuszokat. Csapa-tostól szegõdnek mellénk a gyerekek, és kinyújtott kézzel kunyerálnak: � Para!Para! Mani! Mani!

Hassankale, a pasinleri vár

36


37

Romok és romok ...


A vár alatti szegénynegyed

Ehelyett adunk nekik cukorkát és datolyát, s mint a keselyûk csapnak le rá.Sokat mászkálunk a putrik és a romok között, míg végül feljutunk a várba. Idemég turista sem jár, a földön mindenféle csont és cserépedény-törmelék. A vár-ban nagy a rendetlenség, sok a szemét, a szúrós tövis és a szabadtéri WC. Per-sze papír sehol, ebbõl megállapítható, hogy csakis bennszülöttek lehettek a tet-tesek. A külföldi már hátrahagyna valamiféle nyomot.

Szép ez a vár az elhagyatott környék ellenére is. A gyerekektõl megtudtam,hogy Hassankale-nak hívják, azaz Hassan várának. A háborús idõk ellenére afalak elég jó állapotban vannak, a belsõ várban is akad néznivaló. Látszik vala-milyen restaurálási próbálkozás is itt-ott. A falakat helyreállították és megerõ-sítették, az omladozó falak betonnal vannak lekenve. Amíg az alsó várban bók-lásztunk, a felsõ várból egy gyerek megdobott kõvel. A dobás a nagy távolságellenére is talált, nagyot koppant a lapockámon. Ha mondjuk golyó repül,aranyérmes lövés lehetett volna. Biztosan azért volt, mert nem adtam parát. Avár és falak övezte terület hatalmas, alig gyõzzük bejárni, látnivaló is van bõ-ven. Végül megunjuk, és a putrinegyeden át visszamegyünk a városba. A ké-regetõ gyerekek helyett most fiatalok jönnek, az egyik tudogat angolul, ésszemmel láthatóan nagyon boldog, hogy nem kergettük el, és szívesen beszél-gettünk vele meg a késõbb odaverõdött barátaival. Szorgalmát, hogy egyedülmegtanult angolul, cigarettával honoráljuk. Egyebünk nincs, de azt is örömmel

38


39

fogadja. Nagy a hõség és a por. A vár alatti szegénynegyed után következikegy valamivel tisztább városrész. Az utcán csak férfiakat látni, ahogyan keres-kednek, hajtják az állatokat, vevõt keresnek, zöldséget árulnak, taligákon cók-mókot fuvaroznak, vagy csak egyszerûen beszélgetnek és töltik az idõt. Mostmár a felnõttek is szólongatnak és kiabálnak utánam, hogy Asker! � vagyis ka-tona. Megszólaltak a müezzinek is a toronyban, az emberek sietnek a mecset-be, imádkozni. Mások meg alig várják, hogy ehessenek, ugyanis este 6-ig tilos vizet és ételt fogyasztani. Ramazan van. Viszont 6 óra után a bõség jellemzi azestét. Az iskolába visszatérve mi is nekilátunk, hogy az útközben vett lapos kenyérrel megforgassuk a farkaskutyákat az élelmiszeres zsákban. Az iskolá-ban van ebédlõ, ide telepedünk le. A szakács odajön, hoz magával zöldségeketés lencselevest, aztán egy tányérban salátának összegyúrt reszelt murkot és retket. Beszélgetünk, szóba kerül Mádzsárisztán és Átilla nagykirály. Majd oda-hívnak egy angoltanárnõt, aki keservesen töri a nyelvet. Itt bizonyosodik be,hogy az iskolai oktatási rendszer mennyire tökéletlen, és nem csak Törökor-szágban, hanem nálunk is. Már ami a nyelvoktatást illeti. Az angol, német vagyegyéb idegennyelvtanárok nagyszerûen írnak és olvasnak, értik az írott nyel-vet, de beszélni csak akadozva tudnak. Nem képesek megbirkózni a partnerszámukra túl gyors beszédritmusával, nem értik a tájszólásokat, a köznyelv ér-dekes vicces fordulatait. Ezek után nem csoda, hogy a diákok sem tudnak tár-salogni, egyrészt, mert nem tudják leküzdeni a görcsös � Mi van, ha most rosz-szul mondom? � komplexusaikat, másrészt pedig még mindig szótárkénthasználják a fejüket, és nem az illetõ nyelven gondolkodnak, hanem a sajátju-kon. Az iskolában elõbb írni-olvasni tanítják meg a diákokat, majd azután aszavakkal és kõkemény nyelvtannal kínozzák õket. Elõbb gondolkodni kellmegtanulni egy nyelven, aztán beszélgetni, és ezek után jöhet a szókincs bõví-tése, majd a hibák csiszolása és a nyelvtan tökéletesítése. Elvégre a kommuni-káció évszázadát éljük! Beszélgetni kell. Kézzel-lábbal, ahogyan sikerül. A cél:megértetni magunkat a beszélgetõpartnerrel, elmondani kívánságainkat, örö-münket és bánatunkat. Az már mellékes, hogy milyen úton-módon tesszükezt. Ha valamit rosszul mondunk egészen biztos, hogy ki fognak javítani. Ez azigazi tanulás, meg a beszélgetõpartner mondanivalójának lehetõ legjobb meg-értése és automatikus rögzítése. Nem baj, ha eleinte nem értjük amit mond,egy szó többszöri hallás után már magától feltárja az értelmét. De hadd térjekvissza az iskolára. A bõséges vacsora után apró ajándékokkal kedveskedtünk aszíves fogadtatásért, végül elbúcsúztunk.

Útban a város vége felé rendõrökkel találkozunk, majd angolul tudó fiatalok-kal. A beszélgetés és a kapcsolatteremtés a barátság és a lehetõ legnagyobbegyetértés jegyében zajlik. Csuda rendesek ezek a török rendõrök: tiszták, ele-gánsak, extra felszerelésben vitézkednek, barátságosak és udvariasak. Nempiszkálódnak fölöslegesen és fõleg nem kérik a baksist. Ezt megszívlelhetnék


a mi hõs milicájaink vagy a tápos zsaruk is, akiknek lenne elég bepótolniva-lójuk. A vasútállomáshoz közel egyórás eredménytelen integetés után, épp alegjóízûbb beszélgetés közben megpillantjuk az Erzurumból Karsba tartó vo-natot, amely éppen csak annyi idõre áll meg az állomáson, amíg egy csomagos,kisgyermekes család az összes batyujával lekászálódik. Valószínûleg a moz-donyvezetõ is sietett haza, hogy pótolja az egész napos böjt miatt elmaradt tes-ti táplálékot.

A pasinleri kisállomás persze zárva van, a fõnök elment imádkozni, meg va-csorázni. Szép lassan besötétedik. A sötétedés meghozza a 8 órás menetrend-szerinti járatot, mivel a lencseleves elkezdett mozgolódni. Amint mondja a né-met versike: Jede Bohnchen einen Tonchen, vagyis minden babocska egy-egyhangocska. Az állomás budija nagyon sötét, és fõleg büdös. Ez is seggmosós,mint mindenütt, de nagyon kopott és ócska. Valószínûleg ez lehetett a környé-ken minden budik õsapja. Közben az állomásfõnök nagy frissen megérkezettegy motorbiciklin, és bejelentette, hogy ma este több vonat nem megy Kars fe-lé. Aztán jön egy rendõr is a szemközti õrsrõl, és hív az õrs elé stoppolni, mivelaz ki van világítva, és talán felvesz valaki. Két órai várakozás után megállt egykisfurgon, szaladtunk is csomagostól, valósággal menekültünk az éjszakától az autó barátságos melege és fényei felé. Egy ötvenes férfi a sofõr, nagyon ba-rátságos, még a pakkunkat is segít betenni. Aztán elindulunk. Már az elsõ 10percben kijelentette, hogy kurd és kommunista, ezenkívül többször volt bör-tönben. Törökül beszélgetünk, aztán félénken megemlítjük, hogy Örményor-szágba készülünk, vagy ha lehet tovább is, és hogy érdekelnek az örmények.Új barátunk Emin bey erre azzal válaszolt, hogy tudja mirõl van szó, vannakneki is örmény barátai, és hogy ez már a régi Ermenisztán. Majd holnap sokörmény házat fogunk látni. Pisztáciával kínál, és meglepve tapasztalom aminta számba veszem, hogy ezt még héj borítja és erõsen fûszeres íze van. Termé-szetesen a héját nem lehet megenni, ezt elõbb le kell hántani, mielõtt az embera fogaival csak úgy tökmag módra feltörné a pisztácia héját. Egy öngyújtó fé-nyénél meg is néztem. A külsõ héj zöldes, lilás és rózsaszínes árnyalatú, magaa csonthéjas pisztácia hatalmas. És finom. Sokkal jobb, mint az itthon kaphatószárított, sózott méregdrága változat. Fogynak a kilométerek, haladunk elõre asemmibe, körös-körül csak a puszta táj, sehol semmi település. Autóval is csakegy rendõrségi járõrrel találkozunk, amely rutinellenõrzéseket végez, késõbbmeg egy teherautóval, amelyet agyonpakoltak, s emiatt az egyik kanyarban arakomány egy része lefordult. Valamilyen gabonát szállítottak, és már rakták isvissza a zsákokat egy másik teherautó személyzetének segítségével. Segítenitehát nem tudtunk, sérülés meg nem történt, pedig meglehet hogy azok, akika zsákok tetején voltak nagyot huppantak és az ülõgumóikat erõsen odaver-ték. Nagyon szép az ég, fõleg csillagos. A mondás hogy annyi, mint az égen acsillag, itt bevált. Csakhogy valahogyan mégis más ez az ég, és a csillagok is

40


41

másak, de azért élvezet nézni. Fényforrás semmi sincs ami zavarná a kilátástvagy inkább a fellátást. Pechünkre elfogyott a benzin, a mutató már régen anullánál, és a táblák által jelzett töltõállomás sehogy sem akar elõkerülni. Nagymegkönnyebbülésünkre aztán hirtelen felbukkant, amikor köhögve befordul-tunk.

Úgy néz ki, itt fogunk éjszakázni. Emin bey az autóban, mi meg a sátorban.Úgysem volt még alkalmunk sátorozni, nosza rajta, itt a jó alkalom! Egy kicsithideg van, de az már elenyészõ, említésre se érdemes apróság, mert megérkez-nek az öreg teherautós barátai, és elõkerült a rakodótérbõl a teafõzõedény, a cukor és a teáskészletet jelentõ, mindenütt egyforma kis üveg teáspoharak.Teázunk és beszélgetünk. Az új kamionosok is kurdok, beszédükbõl egy szótsem értek, de nagyon barátságosak és segítõkészek. Még a sátorverésben is.Ránkfér, mivel a talaj olyan köves, hogy a cövekeket alig lehet kõvel bekopol-ni. Ezalatt a mi öregünk elõvett egy cipzáras zsákot, majd a benne levõ paplan-nal, párnával megágyazott magának a vezetõfülkébe. Kicsit szûk a sátor, merta holminkat is bevittük, így bezárkózva térünk nyugovóra. Szép álmokat!

Ps. Fölösleges az óvintézkedés, mert itt nem lop senki. Csak hát az otthonmegszokott berögzõdéseket nem könnyû egy csapásra levetkõzni. Éjjel nagyon hideg van itt, állítólag kemény telek vannak sok hóval.


Szeptember 25, hétfõ.Horasan � Kars

Reggel 7-kor ébresztõ: �Pattanj fürge bolha!� módra. Megkezdõdött a napHorasan falucskában, ahol megszálltunk. S friss erõkkel, tele tartállyal indu-lunk tovább. Kars városáról annyit kell tudni, hogy Isztambultól 1532 kilomé-terre, 3000 m-es hegyek között, 1750 m magasan található. Az utolsó 200 évbentöbbször is volt a cári csapatok uralma alatt. Az 1878-1918 közötti idõszakbanmég orosz közigazgatás alatt állt. De a legfontosabb az, hogy az örmény király-ság egyik erõdítménye és Ani elõtt a fõvárosa is volt a VIII. században. Az erõ-dítményekbõl álló vár még mindig megvan a város északi oldalán találhatósziklás dombtetõn, noha a történelmi idõk folyamán sokszor lerombolták, éssokszor felépítették. 1579-ben III. Murád szultán parancsára Lala Mustafa pasa100.000 (!) katonát vezényelt ide a vár helyreállítására és megerõsítésére. Sajnosaz egykori 200 bástyából ma már csak 7 van meg. Kars még a vár alatt találha-tó Apostolok templomáról is híres, de ezt a X. században épített örmény temp-lomot, amelyet a 12 apostol tiszteletére emeltek, a szeldzsuk törökök 1064-bendzsámivá alakítottak át.

A barompiacon

Az elsõ ismerkedés a várossal még csak az autóból történik, amint kurd ba-rátunk egymás után mutogatja a romos örmény épületeket. Megnézzük a ba-rompiacot is a város végén, ahol megszámlálhatatlan szarvasmarha, juh éskecske várja, hogy megvegyék, levágják és az éttermekbe széthordják õket.Minden van itt, ami kell, gabona teherautó-számra és tehénszartéglákkal meg-rakott szekér. Hja, így árulják Karsban a téli tûzifát.

42


43

Így kell felpakolni

Késõbb megpihenünk barátunk egyik fagylaltosüzletében, mert mint kide-rült édesség- és fagylaltgyára van lenn Sanliurfában. Közben a szomszéd üzlet-ben megreggeliztünk a barátunk által vásárolt péksüteményekbõl, hozzá teátittunk. Aztán a csomagokat hátrahagyva elindultunk városnézésre. Ebben avárosban a modern nyugati utcák, és a szuperüzletek mellett rengeteg az elha-gyott, felgyújtott, vagy erõsen romos örmény ház. Másképp rokonszenves város, élelmes emberekkel, akik ügyesen kereskednek. A városközpont na-gyon tiszta és rendezett, minden utcában macskaköves utak és táblák szol-gálják a turistákat.

Örmény ház a belvárosban


A város fõutcáin olyan örmény házak is vannak, amelyeket 1915 után a törö-kök birtokba vettek és átalakítottak. Azonban az építési stílus, a felíratok, mes-terjegyek és faragások tudatják mindenkivel, hogy ez minden csak nem töröképítkezés. Meg is kérdeztem az egyik járókelõtõl, hogy ez milyen ház? Régi tö-rök ház? Mire a járókelõ a legnagyobb nyugalommal azt mondta, hogy nemtörök hanem orosz. Közben a házon világosan látszott az évszám, egy címer, ésvalami írás örmény jegyekkel. Más házak esetében a felíratok, vésetek, táblákvagy díszítések le voltak takarva reklámtáblákkal. Rengeteg az örmény ház eb-ben a városban, látszik, hogy módos kereskedõk lakták akik odafigyeltek azüzletükre és a lakásukra. Viszont elszomorító látványt nyújtottak a lerombolt,felgyújtott, kirabolt vagy csak egyszerûen elhagyott házak. Ezek tele voltaktörmelékkel, szeméttel, és mondanom sem kell, emberi fekáliával. És semmi,de semmi nem volt bennük, ami az egykori lakosokra utalt volna. Se egy bú-tordarab, se egy rongy, könyv vagy konyhaedény-töredék.

Romok a város közepén...A régi házak megvizitálása után elmentünk a vár alatt levõ Apostolok

templomába. Itt is találkoztunk egy németül tudó öregemberrel, aki annyirabelemelegedett a beszélgetésbe, és munkaévei ecsetelésébe, hogy alig akartelereszteni. Az egykori örmény templom körül valóságos csatamezõ fogadott:mindenféle romok, félig eltakarított törmelék és hatalmas árokrendszer kö-szöntötte az idegent. Valamilyen építkezés is folyt a közelben, de csak úgy tes-sék-lássék módra. A templomot övezõ kolostornak és lakóháznak csak a nyo-mait találtuk meg, és a falakat amelyek védték a létesítményeket.

Itt ismét számos szép faragott motívumot kaphattunk lencsevégre, illetvemegcsodálhattuk a vasmunkákon látszó mesterjegyeket. Már ami megmaradtbelõlük. A templom most török dzsámi, teljesen át van alakítva. Szerencsére

44


45

a ma Kümbet dzsámiként ismert templom külsõ falain az apostolokat ábrázo-ló dombormûvek, keresztek és egyéb vésett ábrázolások nagyon jól meg-maradtak. Ezeket még nem vakolták le és nem verték le. A templom belsejébenem nyerhettünk betekintést, mert éppen zárva volt. Útban a várhegyre bele-botlottunk egy nyomortanyával keresztezett rommezõbe.

Valaha örmény templom, ma Kümbet dzsámiAz emberek azzal foglalatoskodtak, hogy kifosszák a romos házakat és min-

den használható fadarabot, téglát elcipeljenek, szamárháton vagy a saját hátu-kon. Hatalmas itt a rombolás, mintha szõnyegbombázás után lennénk. A váralatt van egy török iskola, teljes díszben és népes diáksereggel. Közvetlenülmögötte, a várfal felé esõ oldalon egy romos épület áll, amely valaha kolostorvagy örmény iskola lehetett. Csak a puszta falak merednek az ég felé, itt-ottboltíves faragással. Kívül-belül térdig járni a szemétben. Az ürülék, szemét ésgaz között sok a félig elégett kutyatetem is, valakik úgy látszik alaposan befût-hettek a kadávereknek. Szomorú érzés itt járkálni, a szag dögletes. Csodálom,hogy az iskola vezetõségét nem zavarja a szomszédos szeméttelep, bizonyáraa diákokat sem érdekli, kik laktak itt, kik építkeztek ide.


Híd a Kars folyónA vár alatt folytatódik a rommezõ, van egy folyón átívelõ, erõsen örmény stí-

lusú híd török táblával, aztán egy elhagyott romos hamam, azaz fürdõ, és soktörökké lett épület, amelyeken örmény írás van. Itt minden össze van kevered-ve. A folyó partján folytatódik a rommezõ, öregemberek árulják a téglaport.Végül elérkeztünk egy iskolaközpontba ahol egymást érték a szépen karban-tartott épületek mindenféle szobros parkkal tarkítva. A szép látványt csak azrontja el, hogy közvetlenül a bejárat mellett bezárt örmény épület van, leverttáblával, megcsonkított feliratokkal és falvésetekkel. Ezután egy teljesen szét-lõtt örmény iskola következett, tele törmelékkel, szeméttel. Az épületben az égvilágon semmi sincs, még a vakolat is le van verve, le van égve. De innen ha-mar kiszólítottak, nem szabad se kíváncsiskodni, se fényképezni. A tanárokudvariasan eltanácsoltak, majd egy pár diák visszavezetett a nyomortanyára ésmegmutatták a várba vivõ utat. Sok az elhagyott török ház errefelé, ezekbenmár van bútor és kályhamaradvány. Még egy doboz orosz gyártmányú puska-port is találtunk, próbáltuk meggyújtani, de nem akart égni. Fent a várban csakfal és bástyamaradványok voltak, no meg egy szabadtéri színpad. A szemét ittis megvolt. A kilátás gyönyörû, egész Karsot lehet látni. Karsban élvezhettük alegjobban az imakikiáltókat, mert a délutáni ima idején a város összes minaret-jében rázendítettek a müezzinek az imára. Néha kiugrott a hangzavarból egyikmásik hangszóró. A müezzin biztosan a maximumra csavarta, hogy az övé le-gyen a leghangosabb.

46


47

A karsi fellegvár


Rommezõ

48


49

Az erõdben...


I. világháborús ágyú

50


51

Omladozó török fürdõ


Teljesen elpusztított örmény iskola (vagy kolostor?), kiégve és kirabolva

52


53

Mecset és minaret az iszlám világában ezrével, ha nem tízezrével van, ezeknagy része keresztény templom, amelyeket átalakítottak, anélkül, hogy eredetistílusukat megváltoztatták volna. Bizánc elfoglalása után az Aja Szófia tetejérõlis leverték a keresztet, de új templomaikat a nagy Szent Bölcsesség templomá-nak stílusáról másolták. Ezért egyforma majdnem minden mecset Törökor-szágban, egy központi kupola körül kisebb kupolák emelkednek. A mecsetekmellett levõ minaretek � magyarul kikiáltótornyok � eredetileg zömök bástya-szerû építmények voltak, aztán az Alexandriai világítótorony mintájára karcsúsima, csak egy vagy kéterkélyes, minareteket kezdtek építeni. Ma is ilyenek. Aminaret világítótornyot jelent, míg a müezzin az imakikiáltó.

Kurd barátom, Fagylaltozó hóemberEmin bey kurd barátom fagyizójában.

Vár és városlátogatás után visszatértünk a fagylaltosüzletbe a csomagjaink-hoz, ahol a személyzet jóvoltából, csak úgy újságpapírról, istenesen belaktunk.A menü lapos pidekenyérbõl, felvágottból, zöldségbõl és sajtból állt. Azutánbevágtunk egy-egy olajban sütött, mézes, rózsavízben megforgatott perecsze-rû tatlit, és máris ki voltunk békülve magunkkal.

Így készül a tatli...


Így készül a tatli...Kurd barátunk beöltözött chefnek, és úgy mutatta a többieknek, hogy miként

kell elkészíteni a tésztát, majd kinyomta egy kis kézi géppel a forró olajba, s haa tészták megsültek, fogóval kiszedte. Így kerültek a szirupba. Az elsõ sütés il-lata becsalogatott az üzletbe egy pár kisgyereket is, akik a falra festett ízléstelen,de vidáman fagylaltot majszoló hóember portréja elõtt várakoztak a jószeren-csére. Kis várakozás után kaptak is egy-egy perecet ingyen, s mehettek útjukra.

Mészárszék elõtt Utcai kút csappal, láncos bögrével

Nahát, senki sem akar vásárolni? Szentjánoskenyér

54


55

Hosszú szemû napraforgó FöldimogyoróA hotelkereséssel nem kevés idõt elvesztegettünk, mert addig kerestük a leg-

olcsóbbat, míg a bazáron és a piacon keresztül kiverekedtünk a külvárosba. Ittmár annyira olcsók voltak a hotelek, hogy egészen megijedtünk. Így hát vissza-mentünk a városban levõ karavánszerájba, és amit az elõbb drágának találtunk,azt most boldogan fizettük ki, csak már letelepedhessünk és megmosakodhas-sunk. A karavánszeráj tulajdonosa, egy nagyon morcos és rosszképû öregúr,aki németül is tudott, briliáns csellel élt. Az egyik barátságos arcú és jó modorúalkalmazottját kiküldte az utcára embert fogni, és eljátszatta vele a karavánsze-ráj tulajdonosának szerepét. Majd amikor a kliens megegyezett az utcán a jóar-cú tulajdonossal az árban, együtt mentek az épületbe és itt színre lépett az iga-zi tulajdonos. Egy csöppet sem volt barátságos, és az utcán kialkudott összeghelyett egy magasabbat mondott. A jóarcú ember pedig behúzta a nyakát ésnekilátott szorgalmaskodni. Így jártunk mi is. A mogorva és kiabálós öreg tulaj-donos nem akarta megérteni, hogy mi már az utcán kialkudtuk az árat. Az ál-tala mondottakat sokalltuk. Aztán amikor hiábavaló keresgélés után visszajöt-tünk, kárörvendve kérte a pénzt. Az igen olcsó hotelektõl, fõleg a zsíros, piszkospárnáktól még húzódoztunk, de késõbb aztán annyira belejöttünk, hogy észrese vettük. Hiába, a kényeskedés elõbb-utóbb minden emberbõl kikopik.

Cipõpucoló ebédszünetben Belváros


Karsban az utcán, kutyagolás közben, leszólított egy angolul tudó taxis, hogyjó pénzért elvinne Aniba, az örmény fõvárosba és erõdrendszerbe. És mondottegy akkora árat, amivel egy hétig utazhattunk volna. Hát az ár jó volt, de csakneki. Hogy lerázzuk, elkértük a telefonszámát, hogy majd jelentkezünk hol-nap. Egyébként a karsi emberek is segítõkészek és barátságosak, mindenki kér-dezgetett, hogy kik vagyunk, miért jöttünk, hová megyünk. Amikor meghal-lották, hogy magyarok vagyunk, örvendeztek, és felemlegették az oszmánidõket. A fiatalok tudogatnak angolul, legalábbis úgy tesznek, mintha tudná-nak, és szívesen kísérgetnek ide-oda, ha valamit nem tudunk, vagy a járástnem ismerjük, segítenek még a csomagot is cipelni. Én egy utcasarkon elhagy-tam a vizestömlõmet, valahogy leoldódott a zsákomról, és nem vettem észre.Egyszer csak szaladnak utánam a tömlõvel, hogy: héj effendi! A tömlõd...

Jó tudni, hogy itt Törökországban nem lopnak az emberek, igaz régebb a tol-vaj kezét levágták, és a csonkot olajba mártották, hogy a tettes ne vérezzen el,és ez az elrettentõ példa sokakat visszatartott a lopástól, míg lassan kikopott aközhasználatból. De megmaradt viszont a rablótámadás. Ez legalább becsüle-tes, legalábbis annyiban, hogy az utast szemtõl szembe támadták meg, bárfennállt a veszély, hogy neki is van fegyvere és védekezni fog. Az esélyek méga túlerõ ellenében is alakulhatnak. Minket azonban sehol nem állítottak meg,az erszényünket sem szedték el, és alvás közben se rohantak le. Isztambulbanazonban elõfordul, hogy idegen nyelveken beszélõ törökök elcsalják a gyanút-lan utast mindenféle sikátorokba, majd barátságosan és nagyon udvariasan el-szedik az értékeit. Vagy bódító szereket tesznek az ételébe-italába, hogy a sze-rencsétlen turistát ki lehessen zsebelni. Más esetben ellopják az utas útlevelét,aztán a kétségbeesett le-föl-alá futkározót megszólítja egy finom modorú úri-ember, és elvezeti pincéken keresztül egy gyanús helyiségbe, ahol az asztalongarmadával hevernek az útlevelek. Csodák-csodája, legfelül épp az imént elor-zott útlevél unatkozik. Minden a legnagyobb rendben, csak fizetni kell az útle-vélért, s így a szegény turista még szegényebb lesz. És tessék, itt az útonállás,zsarolás, rablótámadás XXI. századi vállfaja. Nincsenek lovak vagy tevék, han-dzsárok és jatagánok, csupán egy kis fondorlatosság.

Hotelszobánk a karavánszerájban elég ósdi, de legalább tiszta, még a meny-nyezet is olajfestékkel van lemázolva. Az árva villanykörte sápadtan világítjameg a szegényes berendezést. A fürdõ közös, és valahol kint van, úgyszinténa mosdó és a tuvalet is. A közös fürdõbe csak este hét után lehet bemenni, ami-kor összegyûlt annyi ember, hogy meg lehessen engedni a melegvizes csapot.Én ezt nem gyõzöm kivárni, így marad a mosdónál való tisztálkodás egy ösz-szecsavart vizes kendõvel. Este, fürdés és evés után, megjelent nagy kifullad-va az utcán megismert taxis, hogy összeszedte a hiányzó utasokat, megyünk-e vele Aniba? Nem tudom honnan tudta meg, hogy hol tanyázunk, biztosanvégigjárta az olcsóbb turistáknak való helyeket. Késõbb értettem meg, hogy

56


57

könnyû dolga volt, mert ahová csak betettük a lábunkat, bármelyik falubavagy kisvárosba, mindenki rólunk beszélt, hogy jött két mádzsár is. Ügybuzgótaxisunkat aztán sikerült kiábrándítanom azzal, hogy nekünk már van szállító-eszközünk. Holnap megyünk mi is.

� Ugyanbiza mennyiért? � kérdezte.� Teljesen ingyen � válaszoltam � ugyanis kurd barátunk megígérte a fagy-

laltozóban, hogy holnap elvisz ingyen és bérmentve.Taxis barátunk így nagy elszontyolodva elment, mivel az ingyennél olcsób-

ban már õ sem vihetett el. Annyit azonban még elárult az ajtóban, hogy Anibabejutni többé már nem kell engedély, szabadon lehet mozogni abban azövezetben is. Tehát nem kell hivataltól hivatalig futkároznunk az engedély és belépõ megszerzéséért. Ez megért egy pakk cigarettát.

Altatódalnak ide mellékelek egy Yunus Emre, híres török költõ által írt ver-set, amit egy várbéli szemétdombon talált iskoláskönyvbõl téptem ki. A címeIsten hozott ramazan. Most épp ramazán ideje van. De mi nem böjtölünk.

Hos Geldin ramazan

Ramazan geldi, hos geldiSofralarimiz renklendi.Ruhlarimiz rahata erdi,Gönüllerimiz senlendi.Ez Müslüman alemi

Oruc tuttuk, namaz kildik.Kardesce bu ramazani da

Güzelce ugurladik.

Ps. Allah rahatlik olsun, vagyis Allah adjon nyugodalmas jó éjszakát.


Szeptember 26, kedd.Aniköy � Kars � Igdir

A reggeli ébresztõ a szokásos, amolyan �nosza rajta, jó katonák, Isten nevé-ben frissen rajta� hangnemben. A karavánszerájból gyorsan kijelentkeztünk,aztán futás a csomagokkal a fagylaltos üzlet elé. De korán jöttünk, és így ma-rad idõ reggelizni is a járdán, mégpedig hazai halkonzervet török kenyérrel.Közben jönnek-mennek a járókelõk, a kenyeres taligán tolja a kenyeres ládáit,a diákok mennek iskolába, mi meg megcsodáljuk az uniformisukat. Itt Törö-kországban minden iskolának más uniformisa van. Ezek nem kommunistamintára lekoppintott szürke vagy sötétkék egyenruhák, hanem színpompás,modern és kényelmes ruhadarabok. Fiúknál elmaradhatatlan a zakó és nyak-kendõ. A lányok mindenféle színes szoknyákban vagy ruhákban járnak, isko-lától függõen. De egy szó mint száz, nagyon jól néznek ki a ruhájukban, és na-gyon vidámak. A hajas, piercinges, tetovált, agyonfestett hajú jelenségek ittismeretlenek. Szerencsére, mert otthon már felfordul a gyomrom attól, ahogya diákok öltözködnek és viselkednek. Oda jutottunk, hogy egyesek már nemtudnak örülni annak, milyen jó, hogy lyuk van a fenekükön, inkább felöltöz-nek négernek, jamaikainak, tekergõnek vagy a nyugati világ utcaszemetének.Amit ott már rég kidobtak, itt továbbra is van vevõ rá. A mieink készséggelmegveszik. Elég sajnálatos, hogy a börtöntöltelékek, a munkakerülõk és a nyu-gati világ szubkultúrája a követendõ példa és az ideál. Mennyivel másabbak a török fiatalok. Vidámak, játszanak az utcán és az iskolában, tele vannakkönyvvel és füzettel, nem szemtelenkednek a felnõttekkel, nem köpködnek éskérõdznek amerikai módra mint a puputeve az állatkertben, sõt örvendenek,ha megszólítjuk õket és beszélgetünk velük.

Barátságos eszmecsere diákokkal Örmény ház

58


59

A katonák is vásárolnak A piacon ezzel közlekednekAz egyik karsi iskola kerítéséhez odajöttek a diákok, és mindegyik kezet

akart fogni velem. Nevetnek és kérdezõsködnek. A vaddisznópofájú komor is-kolaigazgató alig tudja szétzavarni õket. A kisdiákok még sokáig szaladnakutánunk a kerítés mentén, és lelkesen kiáltoznak, integetnek. Csodálatos élmé-nyek ezek. Szeretem Törökországot! A világoskék egyenruhába bújtatott kisdi-ákok is aranyosak, a gallérjukra varrt ÁBC-vel. Egy általános iskola elõtt alig tu-dunk elmenni, olyan forgalmi dugóba kerültünk. Nagyon barátságosak ezek alurkók, és rendkívül szeretnek kezet rázni. Mindenféle vallásos prospektuso-kat nyomnak a kezembe, így búcsúznak.

Libapiac Örmény ház

Az állomásmellettiörmény ház

Végre megjöttek a fagylaltos emberek, és a kurd barátunk. Indulunk Aniba!


Ani �madártávlatból�

Ani az idõszámításunk elõtti századokban alapított erõdítményváros, a IX-X.században élte fénykorát, amikor a környékén uralkodó örmény királyok idetették át fõvárosukat. A város a kereskedelmi útvonalaknak köszönhette virág-zását, no meg annak, hogy kitûnõen meg volt erõsítve. Emiatt sok háborút kel-lett elszenvednie, fõleg a szeldzsukok, bizánciak és mongolok részérõl.

Ani, az erõdítményváros

60


61

Amenaperkics, vagy a Megváltó temploma

Tigran Honentz temploma


A katedrális

A Menüçer szeldzsuk dzsámi

62


63

A folyón túl már Örményország (hajdani híd romjai)

Kiásott házalapok és út


Örmény írás és fantasztikus faragványok

Az Abugamrenc, azaz Szt. Gergely templom

64


65

Tigran Honentz temploma

Tigran Honentz temploma belülrõl... a kupola


Tigran Honentz temploma, háttérben az Akhura folyó kanyonja, a határ

A katedrális

66


67

A Gagikasen, I. Gagik király által Világosító Szt. Gergely tiszteletére épített körtemplom romjai


A Szt. Apostolok templomából ennyi maradt

Visszapillantva a városkaputól

68


69

A szeldzsuk Menüçer dzsámi

A Menüçer dzsámi, a Katedrális és távolabb a Megváltó temploma


70


71


A várA várfalon kívülfalon kívül1 Fürdõ romjai2 Romok3 Halomsír-maradvány4 Kirakos mauzóleuma5 Egy kápolna romjai6 Egy kápolna romjai7 Kõbe vágott templom8 Templomrom

A várA várfalon belülfalon belül9 A �Báró palotája�-kéntismert palota romja10 Templom csigavonalasoszlopfõkkel11 Kõbe vágott templom12 Azonosítatlan rom13 Egy palota romjai 14 Olajnyomó14a Földalatti terem 15 Gagik király világosítóSzent Gergely temploma(Gagikashen) 16 Halomsír17 Sargis palotája18 Olajnyomó19 Olajnyomó25 Nagyméretû templomromjai 21 Alagutak22 Olajnyomó23 Fürdõk24 Bakhtakegi temploma(1892-ben feltárva) 25 Olajnyomó26 �Grúz templom�-kéntismert templom27 Szemétgödör marad-ványai28 Minuchihir tornya 29, 30, 31 Olajnyomó32 Azonosítatlan épületromjai32a Azonosítatlan romok32b Olajnyomó33 Templomrom34 Templomrom35 Valószínûleg egy tem-plom romjai36 Azonosítatlan romok 37 Épület négy oszloppal(tûztemplom), késõbbtemplommá alakítva

38 Szent Apostolok tem-ploma 39 Fogadó (1908-ban fel-tárva) 40 A �Vörös templom� 41 Két nagy terem42 Halomsír 43 Halomsír 44 Halomsír 45 Templomrom46 Templomrom famin-tás díszítésekkel47 Templomrom47a Olajnyomó48 Fürdõk49 Halomsír 50 Templomrom sakk-táblamintás díszítésekkel51 Szent Redeemer tem-ploma51a Templomrom52 Templomrom52a Azonosítatlan romok52b Halomsír53 Abughamirsi SzentGergely temploma54 Épületromok55 Olajnyomó56 Templomrom kõke-reszttel (khatchk'ar)57 Egy négyszögletû épü-let romjai 58 Olajnyomó59 Összetett halomsír60 Horom Tikin építettetemplom61 Olajnyomó62 Abu'l Muamran me-cset minaretje63 Halomsír64 Azonosítatlan romok65 Olajnyomó66 Összetett halomsírok67 Templomromok68 Fõpapi lakóhely69-69a Oszlopos galéria70 Halomsír 71 Halomsír72 St. Sarkis temploma73 Ani Katedrálisa73a Ház sakktáblamintásdíszítéssel (1908-ban fel-tárva)

74 A katedrális kereszte-lõkápolnája75 Katranideh királynõmauzóleuma76 Olajnyomó76a Olajnyomó77 Torony boltozatos átjá-róval78 Torony földalatti fo-lyosóval 78a Templom79 Halomsír 80 Halomsír81 Azonosítatlan romok82 Világosító Szent. Ger-gely temploma (TigranHonents)83 Fürdõk (1893-ban fel-tárva) 84 Halomsír 85 Átjárós csarnok 86 Olajnyomó87 Bejárat egy földalattiterembe88 Kápolna az Akhurafolyó mellett88a Azonosítatlan romok89 Õrház 90 Azonosítatlan romok91 Azonosítatlan romok91a Azonosítatlan romok92 Szüzek kolostora

Az óvárAz óváros os (Ashot király (Ashot király

várvárfalain belül) falain belül) 93 Világi épület94 Ashot király várfalai95 Minuchihr mecset (ésAni múzeum) 96 Híd97 Ház két szobával98 Templomrom99 Ani múzeum, mellék-épület99a Nikolai Marr feltáró-csapatának lakhelye100 Olajnyomó és pol-gári ápület romjai101 K'ari-madin templo-ma, a �Vörös templom�102 Kham-bouchentstemplom103 Halomsír

104 Abu Khacib templom104a Egyik bejárata aföldalatti városnak 105 Gayl mauzóleuma106 Templom107 Egy négyoszloposépület romjai108 Azonosítatlan romok

A citadellaA citadella109 A királyi palota109a Nádori templom109b Terem a királyi palo-tában109c Terem a királyi palo-tában109d Terem a királyi pa-lotában109e Fürdõk a királyi pa-lotában109f Víztároló ciszterna apalota mellett 110 Mijnaberd temploma111 Boltozatos szerkezet112 Négyszögletû tem-plom 113 Templom a Citadellafalán kívül114 Hatszögletû alapútemplom 115 Örmény temetõ118 Vízvezeték a város-kapu mellett

KizkKizkale félsziget ale félsziget 116 Kamsa-rakan toronyhídja 117 Aljkayberd SzentGergely zárdája

A térkép eredetije az alábbi könyvben

jelent meg:�Ani - a History of the

City and its Excavations�by Nikolai Marr,

Leningrad and Moscow,1934

Forrás: Armenian Architecture

- Virtual Ani, www.virtualani.org,www.armenica.org

TÉRKÉPMAGYARÁZAT

A megváltozott kereskedelmi útvonalak, a háborúk és az 1319-es nagy föld-rengés következtében a város elnéptelenedett és soha többé nem tudott talpraállni. Mivel hogy Ani közvetlenül a török-örmény határon fekszik, sokáig zártövezetnek számított, és csak kivételes engedéllyel lehetett ide bejutni. Volt idõ-szak, amikor teljesen lezárták. Hasonlóan az örmény-török határhoz, ahol masem lehet átmenni Örményországba. Az utas fel kell menjen Tbiliszibe, hogyJerevánba jusson. Legsajnálatosabb azonban az Örményországban élõ örmé-nyek esélytelensége, hogy eljussanak Aniba. Manapság ugyan változott a hely-zet, de Törökországban továbbra sem nézik jó szemmel az örményeket vagyazt, aki az örmény-kérdést, és fõleg az 1915-ös nagy örmény népirtás kérdésétfeszegeti. Errõl nem tanácsos török földön beszélni, mert az embert könnyenbörtönbe csukhatják. A török-örmény kapcsolatok máig sem stabilizálódtak,bár ideje lenne, hogy a törökök végre szembenézzenek az örményekkel face toface like, man to man. Ani csak 44 km-re van Kars-tól, egy Aniköy nevû törökfalu mellett. Tanyák ugyan vannak, de ezek nincsenek feltüntetve a térképen.Kietlen vidéken burrogunk egy elég keskeny úton, de nem kell félni attól, hogynem férünk el ha jön egy másik autó, ugyanis a forgalom rendkívül gyér. Rit-kán tûnik fel egy-egy szekér valamelyik tanyára menet, vagy egy teherautó. Azútba esõ tanyák erõsen le vannak lakva, nagy a szegénység és az elmaradott-ság. Az emberek mindenféle lapos tetejû, kõ és vályog keverékébõl készítettviskóban laknak. A kerítést csak egyszerûen egymásra rakott kövek jelentik, ésilyen kövekbõl rakott négyszögekben álldogálnak a juhok, kecskék, már ame-lyik nem barangol a kietlen pusztán. Itt is gondosan fel van halmozva a téli tüzelõ: a korongokká gyúrt tehéntrágya. Láttam felrakva egy ház tetejére is.Mellesleg a lapos háztetõkön sok mindent lehet tárolni. Téli tüzelõt, szénát, ga-bonát és hüvelyeseket. Ebbe beleértem a nõket is, amint házimunkát végez-nek. Pulykák állják el az utat, szürkés-fekete madarak ezek, s mintha Kiskapu-son születtek volna olyan gyászosak. Így érkezünk meg Aniba. Egy pár törökturistán kívül mi vagyunk az egyetlen kíváncsiskodók. Ettõl függetlenül, elõkell bányászni bugyellárisunkból a belépõ megváltásához szükséges pénzt.Nem baj! Ezután addig ülök, amíg mindenki hazamegy � fogadkozom.

A fogadkozást komolyan is gondolom, mert Ani egyik gyermekkori álmommegvalósulása. Soha nem gondoltam volna, hogy eljutok ide, és ilyen egysze-rûen bejutok Ani falai mögé. Valamikor régen az egyik külföldi adón láttam a dokumentumfilmet (talán a PRO7-en) Aniról, a rommá lõtt vagy a földren-gés omlasztotta templomokról és bástyákról, amelyekben nomád kecske ésmarhapásztorok tanyáztak. A megrázó dokumentumfilmet az örményekrõlsokáig nem tudtam elfelejteni, a látottak erõsen rögzültek és maradtam a vágyakozással, a mai napig, amikor végre megpillanthattam álmaim tárgyát.Minden maradt a régiben, ahogyan a film mutatta: megvoltak a romok a pusz-tában és a pásztorok is. Legfennebb az állatállomány cserélõdött ki. Az egész

72


73

napot eltöltöttem a romváros bejárásával. Kurd barátaink egy óra alatt végig-szaladtak a turisták számára kitaposott, kiépített, kövekkel szegélyezett ösvé-nyeken és megnézték a legfontosabb romokat. Aztán elbúcsúztunk azzal, hogymajd Karsban találkozunk. Én nem elégedtem meg ennyivel, hanem bejártamaz összes romot a pincétõl a padlásig és a toronyig, mindaddig ameddig ka-paszkodni lehetett. Sõt, kívül a falak mentén is végigmásztam a területet a ke-rítés mentén. Tudniillik Törökország eme isten háta mögötti csücske zöld kerí-téssel van elválasztva a szomszédos Örményországtól. Nem szép dolog ez akerítés, amelyet a tehenek itt-ott alaposan meglyuggattak, hiszen nemcsak azországokat választja el egymástól, hanem az emberek gondolatait és barátsága-it is. Ideje lenne már lebontani és rendes átjárókat és utakat építeni a senki föld-jére a semmibe. Örményország egy karnyújtásnyira van, és nem léphetünk be,mert nincs ahol. Leszámítva a tehenek ütötte nyílást, nincs más átjáró. Az Ör-mény felföld szépen látszik, meg a túlfelõl folytatódó romok is hívogatóak.Nagy a meleg, és nagyon szép kék az ég. Láttam egy kígyót és pár madarat. Anövényzetet csak valami satnya fû, szúrós tövisek és néhány szerény virágképviseli. A lényeg azonban a bástyákon, a falmaradványokon, a templomo-kon, a váron, a rengeteg vésett, faragott, feliratozott kövön és falon van. Sajnosa templomok alaposan össze vannak firkálva, és emberi végtermékek láthatók.Az állataikról csak jó véleménnyel lehetek, mert ezek olyanok, mint a nyomjel-zõ lövedékek, nagyon jól lehet tájékozódni a segítségükkel, sõt a marhacsapá-sokat követve egészen jó helyre jutottam el. Egy ízben, amikor már azt hittem,hogy nem tudok tovább menni a szikláktól, egy keskeny marhacsapás vezetettki a szabadba. Szemét az szerencsére nincs. Közben találkoztam török katonák-kal, akik biztosan lazítani jöttek ide, majd délután egy angol-amerikai párossal,akik nagy kényelmesen csak a kõszegélyes utat járták be a táblákkal megjelöltépítmények körül. Rövid ismerkedés után nagy kegyesen megengedték, hogyvelük tartsunk. A kapunál még összeakadtam egy felfuvalkodott amerikaival,és egy ismeretlen nemzetiségû nõvel, de az amerikai annyira játszotta a pénz-embert, és annyit nagymellényeskedett, hogy inkább otthagytam és bevártam az elõbbi párost. Ezek autóján tértünk vissza Karsba, sõt kérésünkre még meg is álltak az útmelletti vörös vulkáni kõzetben gazdag nyitott felszíni fejtés-nél. A környéken minden vörös ettõl a salakszerû kõzettõl. Aztán gyalog el-mentünk a vonatállomásra, ahol perceken belül megtudtuk, hogy nincs vonatÖrményországba, a határ le van zárva és itt semmi esély arra, hogy átutazha-tunk. Kissé letörve bár, de még megnéztük az állomás melletti örmény há-zakat. Különösen egy teraszos ház nyerte meg a tetszésemet. Ezen látszott,hogy annak idején valamelyik nagykutya vette birtokba és vigyázott is rá. Ta-lán az egykori állomásfõnöknek tetszhetett meg. Így jártunk hát a vonattal. Hi-ába van vasúti sín Gumri-ig, nem utazhatunk rajta. De semmi baj. Van mégbuszmegálló. A kérdezõsködésünkre, hogy hol van a buszmegálló, ráállítottak


egy útra és megmutatták az irányt. Közben kiderült, hogy a cél a város végénvan, nagyon messze.

Szerencsére egy Daciás polgár megsajnált és elvitt ingyen az autóján. A busz-nál megtudtuk, hogy pechünkre busz sem megy Gumriba, hiába van meg azút, sõt teherautóval vagy stoppal is lehetetlen átjutni, azon okból kifolyólag,hogy nincs is határforgalom. Tehát itt is minden le van zárva. Erre leirányítot-tak az azerbajdzsáni határra, hogy ott próbáljunk szerencsét. Indult is egy mik-robusz Igdirbe, amit még elcsíphetünk, ha szerencsénk van. Autós barátunk,amikor látta, hogy a helyzet ilyenformán alakul, felajánlotta, hogy eljön velünka csomagokért a fagylaltozóba, majd vissza is hoz. Így is történt. Gyorsan elbú-csúztunk kurd barátainktól és visszaautóztunk a buszmegállóba, ahol az utol-só pillanatban ültünk fel a buszra. A Daciás török nem akart pénzt elvenni,ezért apró ajándékokkal háláltuk meg a szívességét és a barátságát. Minden jó,ha a vége jó...

És a Daciában való utazás soha nem esett ilyen jól.

Száradó trágya Aniköy faluban

Az Igdirbe tartó kisbusz utasai mind férfiak voltak, a tea és a hasonló szolgál-tatások itt elmaradtak. Hosszú robogás után településnek színét sem láttuk,csak néha állt meg a busz, hogy a pusztában valakit felvegyen, vagy kitegyen.El nem tudom képzelni, hogy milyen városba, vagy faluba mehettek ezek aférfiak, akik kiszálltak, mikor a térkép nem jelzett semmilyen települést. A sö-tétben még fény sem látszott. Biztosan tanyákon laktak, vagy sátorban. Össze-barátkoztam az elõttem ülõ ifjúval, akivel cukorkát cseréltünk süteményre, éscigarettát imádságra. Furcsa üzlet, mondhatom, de egyebünk sem volt, amitegymásnak adhattunk volna, a barátságon kívül. Aztán megérkeztünk Igdirkurd városba. Este késõn elkezdtünk sátorhely után érdeklõdni, mert a hote-lek mind drágák voltak. Endre el is ment szimatolni egyet, és megpróbáltamegkeresni a város végét, ahol elbújhatunk az emberek elõl, mert már kezdtek

74


75

is jönni a kíváncsiskodók, noha késõ este volt. Egy németül tudó kurd férfi azttanácsolta, hogy inkább menjünk a rendõrségre, mert a város nem biztonsá-gos. Épp aznap volt egy bombarobbantás, és ismeretlen terroristák garázdál-kodtak. A rendõrségen állig fegyverben, teljes riadókészültségben fogadtak.Megtiltották a város területén való sátorozást, az állomáson való alvást, és elkergettek egy hotelbe aludni. Csak hogy azt a hotelt nem a mi pénzes-zacskónkhoz mérték, és miután az alkudozással nem mentünk sokra, be akar-tunk kéredzni hozzájuk, de erre még ingerültebbek lettek. A hangulat eléggépuskaporos volt, ezt meg is tudom érteni, mivel a rendõrök nem tudhatták,hogy mikor fognak a levegõbe repülni a következõ bomba miatt. Hiába próbál-tunk valami engedményt kikunyerálni, nem engedtek a 21-bõl, és egyre gyak-rabban kapkodtak a géppisztolyok felé. Erre bejelentettük, hogy akkor rend-ben van, elhagyjuk a várost.

Erre a rendõrök álla esett le, eleinte azt hitték viccelünk, hiszen gyalog neki-vágni a pusztának õrültség volt, annál is inkább, mivel egészen Dogubayazit-ig nem volt sehol lakott település. De nem, mi egészen komolyan gondoltuk.És nekivágtunk megkeresni az Endre által kiszemelt helyet a város végén, egycsaládi ház udvarán, ami közvetlenül az utcára nyílt. Két ház volt egymás mel-lett, s amint az egyikbe bekopogtattam csupa nõ jött elõ, nagy kíváncsiskodva.Röviden elõadtam, hogy miben sántikálunk, de elutasítottak, hogy a férfiaknélkül nem adhatnak szállást. De erre elõkerült a ház feje is a szomszéd ház-ból, legényfiaival egyetemben. Az öreg azt mondta, hogy a fiúk majd elkísér-nek egy jó helyre, egyenest a benzinkút mellé, ahol két parkoló teherautó kö-zött helyet mutattak. Na ne, azért ez már kicsit sok mára! � Benzinkút mellettaludni?

Vendégségben egy kurd családnál


Ekkor tovább vezettek egy kórház gazos kertjébe, de itt annyi volt a szemét,hogy lépni sem lehetett. Ez a hely sem felelt meg éjjeli szállás szempontjából.Úgy határoztunk, hogy továbbmegyünk. De ekkor már visszafelé mentünk, kia városból, és az elõbbi kertes házból az asszonynép ki volt vonulva az útra,úgy néztek utánunk. Talán a családfõ is meggondolta magát, mert egyszerrenagyon barátságos lett, és hívott hogy jöjjünk be a kertbe. Nagy a gyanúnk,hogy itt inkább az asszonyok és a lányok mûködtek közre a döntésben, hogybehívjanak minket. Endre annak tulajdonította a sikert, hogy a lányok közül anagyobbiknak megtetszhetett az õ képes fele, s ezért hívtak vissza. Akárhogyis legyen az a fõ, hogy egy darabban vagyunk, és lepihenhetünk. Sátorveréselõtt sokat szöszmötöltünk a sötétben, de mielõtt hozzáláttunk volna meg-ágyazni, a kurd család asztalhoz hívott a két ház között levõ, kivilágított pavi-lonba. Ekkor kezdetét vette az ismerkedés és barátkozás. Még a szomszéd há-zakból is jöttek kíváncsiskodók. Majd ezt követte a vendégeskedés. Acsaládanya és a lányok egymás után kezdték felszolgálni a finomabbnál fino-mabb falatokat.

Finom falatok

Volt kétféle lapos kenyér, lencseleves, babfõzelék birkahússal, piláf, gyuvecs,házijoghurt, barack, alma, és végül tea. A mohamedán ember már õsidõktõlfogva a kezével eszik, de mielõtt nekilátna alaposan megmossa a kezét és a szá-ját. A kenyeret a baljában tartva, jobb kezével kisebb darabokat tép le belõle, sezzel mártja a levest, fõzeléket, de így eszi a rizst is. A kenyér vagy a húsdara-bokat csak a jobb kéz hüvelyk-, mutató-, és közbelsõ ujjával szabad fogni, és aszájhoz emelni. Étkezés közben illik csámcsogni, leszopogatni a csontokat, szó-val kiélvezni az étel gõzét, illatát, és ízét. Így ettünk mi is a kurd családnál, vigyázva az etikett szabályaira. Igaz, hogy az étkezés elõtti bismillah (Allah nevében), majd az étkezés utáni alhamdu lillah (hála Allahnak) elmaradt, de

76


77

ezt senki sem vette észre. A háziak egyre több és több ételt kezdtek az asztalrapakolni, úgy hogy Endre barátom már kezdte mondogatni, hogy nem bírja tovább.

Mondom: � Itt mese nincs, enni kell!A mohamedánok mindig is híresek voltak a vendégbarátságukról, a Korán is

elõírja, hogy a vándort be kell fogadni, és meg kell osztani vele mindent.Iránban utazó japánok mesélték, hogy az utcáról hívták be õket enni, teázni ésbeszélgetni, csak úgy, minden elõkészület nélkül. A mohamedánok tehát na-gyon vendégszeretõk. Olvastam egy könyvben, hogy ha a vendég a vendég-látó házában hibát követ el, vagy megsért valakit, amíg a házban tartózkodik,nem szabad megtámadni. Sõt az ellenségnek sem szabad kiadni.

Így vendégeskedtünk a kurd családnál, és mielõtt nekikészülõdtünk volna a lefekvésnek, végül megengedték, hogy a kis pavilonban levõ heverõkönaludjunk.

A háziak is hamar elvonultak, mert a családfõnek reggel munkába kellettmennie, a nagyobb gyerekeknek pedig iskolába.

Jó éjt mindenkinek!


Szeptember 27, szerdaIgdir � Dogubayazit

Csodálatos reggel van, szép napsütésre ébredtünk a pihentetõ alvás után.Bekérezkedtem a család egyik házába, és útban a tuvalet felé szemrevételez-tem az igen tiszta vendégszobát, nappalit, a lányok és asszonyok szobáját, amodern konyhát. Szép rend volt mindenütt, jó és szép bútorok, és semmi szag.Vannak, aki úgy vélekednek, hogy a törökök és az arabok cigányszagúak és bü-dösek. Ez nem igaz. Én soha sehol nem éreztem semmit, pedig éltem moha-medánok között a mannheimi török negyedben is.

A fürdõszoba és a török WC igen tiszta és ápolt volt, lehetett volna bélyege-ket rendezgetni a csempéken. Azonban itt is guggolós WC fogadott, kis lap-panccsal a két beton csizmatalp között levõ lyukon. Ha a potyadék lecsúszott,a lappancs lecsukódott. A papírt egy kancsó, és egy kis csap helyettesítette.

Reggeli mosakodás és a kerti csapnál hevenyészett mosás után még a vacso-ránál is bõségesebben megreggeliztünk. A kenyér és a zöldségek mellett meg-kóstolhattuk a házilag elkészített igen zsíros vajat, egy szurokszerû, nagyonédes lekvárt, de volt halva és tea is. Ehhez ettünk még az otthonról csomagoltkolbászból is. Végül megköszöntük a reggelit, átadtuk az ajándékainkat, és el-indultunk újra az országúton, további kalandok felé, és egy könyörületes au-tós jóindulatában bízva.

Meglehetõsen gyér itt a forgalom

78


79

Cipekedés közben találkoztunk egy kurd férfival, aki azt ajánlotta, hogy tart-sunk vele a város végére, ott könnyebben találhatunk autóbuszt. Még az élel-miszeres zsákot is elvette tõlem, és hûségesen hurcolta utánunk. Ez a vidékmár nagyon kietlen és sivár. Hegyek, kopár fennsíkok és elhagyatott pusztasá-gok váltogatják egymást.

Kecskék és juhok legelésznek mindenfelé. Végtermékeik a lapos tetejû házaktetején aszalódnak tüzelõvé, mert fa bizony nincs, leszámítva a házak közötthajladozó karnyi vastag jegenyefákat.

Oázislakók

Teraszos kertek az oázisokban


Ezek itt is a szélfogó szerepét töltik be, nemkülönben a kõbõl rakott falak.Ilyen körülmények között élnek a kurdok Törökországban. Igdir modern köz-pontja után fokozatosan visszaszegényedett a táj a már megszokott sivatagoséletformára. Az emberek biciklin, lovas kordén, és motorbiciklin közlekednek,ezen oldalt ülnek a lányok és asszonyok. Sok a Dacia is, a csónakos motorbicik-lik pedig mindenféle rakománnyal megpakolva purcogtatnak.

Kis várakozás után újdonsült barátunk leintett egy üres mikrobuszt és feldo-bálta a holminkat. Milyen jó, hogy itt nem siet senki. A sofõr türelmesen meg-várta, hogy a belügyminisztérium rendetlenkedései miatt a benzinkút mögéelszaladt Endre komám visszatérjen. Aztán elindultunk. Bús kurd zenét hall-gattunk, egészen az elsõ katonai állomásig, ahol udvariasan érdeklõdni és ku-takodni kezdtek. Nagy meglepetésemre az egyik fegyveres tökéletes németnyelven szólt hozzám. Az ilyen ajándékokhoz hozzá kell szoknom a közeljö-võben, mert úgy látszik ezen a vidéken egyre több a Németországban dolgo-zott egykori vendégmunkás, vagy a Németországi török kolóniákból hazapa-rancsolt katonaköteles ifjú. Ezután az ellenõrzõpont után egymást érték afegyveresekkel és hadigépekkel teletömött katonai bázisok. Az úton minden-kit megállítottak és kikutattak. Fõleg a teherautókat piszkálták, bombákat ésfegyvert kerestek.

Az Isak Pasa Saray madártávlatból

80


81

Ilyen háborús hangulatban érkeztünk meg Dogubayazit szürke és poros, zsú-folt és hangos városába, amely az országos hírû palotának, az Ishak Pasa Sarayi-nak köszönhetõen, és a közeli Agri Dagh, vagyis az Ararát hegye (5165 méter)miatt afféle turistaparadicsomnak számított. Bár az Ararát hegye a világ szemé-ben az örménység hegyeként van nyílván tartva, innen Törökországból nézve atöbbségnek csak Agri Dagh, a török hegyek legmagasabbika. Nemrégiben a tö-rökök parlamenti szinten, és médiaszinten szópárbajba keveredtek örményszomszédikkal, kifogásolva, hogy az örmények szent szimbólumként használjákaz örménység által nagy Fuji san-ként tisztelt hegyet. Mintha az Ararát Örmény-országból nem látszana. Az ilyen kifogások alapján a törökök is levehetnék azászlójukról a csillagot és a félholdat, ha a világ népei kisajátítottnak éreznék amindenki által látott, és mindenkihez tartozó török nemzeti szimbólumokat.

Megérkeztünk hát Dogubayazitba, azaz a pillanatnyilag Dogubayazitot je-lentõ buszmegállóba. Itt a sofõrt és a segítõkész kurd polgárt cigarettával, ésöngyújtóval ajándékoztuk meg. Õk az ajándékot hasonlókkal viszonozták.Alighogy lekászálódtunk, máris ott termett egy rendkívül barátságos iskola-igazgatónak tûnõ úriember, és angolul locsogva, idõt sem hagyva megszusz-szanni, csomagostól elcipelt közeli turisztikai irodájába. Biztosan jó zsírosturistáknak látszottunk, dupla hátizsákokkal, sátorral, hálózsákokkal, és csö-römpölõ fõzõedényekkel felszerelve, akik épp arra készültek, hogy megmász-szák az Ararátot. Kényelmes irodájában teát kortyolgatva, lassacskán felvilágo-sítottuk, hogy mi a turistáknak a szegényebb vállfaját képviseljük, igazábólnem is vagyunk turisták, csak a török hétköznapokat amúgy saját szakállunk-ra tanulmányozó utazók vagyunk, és épp anyagot gyûjtünk.

Közben láttam egy érdekes epizódot, amely az irodavezetõ és egyik iskolás-korú fia között játszódott le. A fiút az apa visszaparancsolta teát készíteni, demielõtt felszolgálásra került volna az ital a szerencsétlen ifjú megbotlott, és a te-lerakott tálcával sikerült olyan szerencsésen felborulnia, hogy estében még akonyhai berendezést is magával rántotta. A csörömpölés kihallatszott az irodá-ba, és az apa ahelyett hogy dühösen felugrott volna, és káromkodva kiosztottvolna egy pár nyaklevest a fiának, mintha mi sem történt volna, barátságos arc-cal mosolyogva kiszólt a konyhába: �hozzál másik teát! � a cukrot ne feledd�.

Itt ittuk a legjobb teát, s közben Endre annyira belejött a teázásba, hogy úton� útfélen teázókat, teafelszerelést és teaházakat akart fényképezni. Az õ szava-ival élve a �csájázók� a világ legjobb dolgai közé tartoznak, és ha lehet, akkorminden alkalmat megragadott, hogy teázhasson egyet valahol. Kedélyes ven-déglátónk egy csöppet sem bánta, hogy elszalasztotta a gazdag fogást, és elpa-zarolta az idejét, teázás közben rögtön másik üzletet ajánlott, éspedig: dolgoz-zak neki, vagyis hozzak turistákat. Sõt még lázas telefonálásba is kezdett, snemcsak jó szálláshelyrõl, hanem ingyen fuvarról is gondoskodott számunk-ra. Fiai a csomagokat cipelték az idõközben megérkezett hatalmas fekete terep-


járóhoz, és segítettek berakodni. A sofõr ünneplõbe öltözve egy másik iroda fõ-nöke volt, aki hegymászó-expedíciókat szervezett és vezetett az Ararátra, övévolt a szállás is, ahova elindultunk. Útközben észrevettük, hogy a palota egykicsit messze van, amint késõbb megtudtuk, pontosan 6 km-re a várostól. Ezt a fantasztikusan szép épületegyüttest 1685-ben kezdték el építeni, ColakAbdi Pasa parancsára. Az építkezést a fia folytatta, és pontosan 99 év múlva,1784-ben a Pasa unokája fejezte be. 1878-ban a török-orosz háború idején azoroszok fõhadiszállásnak használták, és 1938-tól kezdve teljesen elnéptelene-dett. Dogubayazitba jövet folyton csodálkoztam, hogy nem látni közúti balese-teket, látványos karambolokat, noha mindenki õrült módjára vezeti jármûvét,és a sofõrök mindenre rádudálnak több síppal játszó szerkentyûjükön. Defek-tes autót sem láttam, vagy hogy valaki nyitott motorháztetõvel tépné a haját.Igen pozitívan nyilatkoztam ez ügyben, megjegyezve, hogy milyen jó ebbenaz országban, ahol nincsenek autós problémák. Elhamarkodott kijelentésemetkésõbb aztán alaposan megbántam. De mindent a maga idejében.

Kényelmes autókázás után a szállás dolgát igen hamar és fõleg hihetetlenülolcsón megbeszéltük a hegymászós fõnökkel, aki nem csak parádézni tudottelegáns öltönyében, hanem több idegen nyelven is társalgott velem, és igen vi-láglátottnak bizonyult, amint teázás közben kiderült. Sõt õ volt az elsõ török al-pinista, aki feljutott az Everestre. Persze csak az alaptáborig, de ettõl õ semmi-vel sem lett kisebb a szemünkben. Megérdemli, hogy leírjam a nevét: SaimSahin bej, a Murát kemping vezetõje.

A mohamedán világban már a találkozás is ceremóniával kezdõdik, kölcsö-nös udvariaskodással, hogy aztán üzletkötés és alkudozás közben szakálltépés-sel, hisztérikus megnyilvánulásokkal folytatódjon a színjáték, majd barátságosteázásban csúcsosodjon ki és puszilkodással végzõdjön. Kész élvezet ezt a szín-játékot végigcsinálni, fõleg a bevezetõ jókívánságok, az esküdözés a próféta sírjára és szakállára, no meg a búcsúbeszéd a legérdekesebb. Új szállásunk köz-vetlenül a palota lábánál épített Ararát alaptábort jelentõ Murat kemping újon-nan épített egyik házacskájának szobájában volt, kényelmes és tiszta ágyakkal,kinti mosdóval, tusolóval, és török WC-vel. De volt ócska karosszékekkel tele-rakott teraszunk is, ahonnan terpeszkedve lehetett gyönyörködni a kilátásban.Ez egy kicsit köves, hegyes, romos volt, de a palota miatt megérte idáig eljön-ni, és elviselni az út fáradalmait. A palota alatt hatalmas kiterjedésû rommezõvolt, az egykori kiszolgáló-személyzet házainak a romjai, ugyanis egy ilyen pa-lotában ahol 366 szoba volt, bõven akadt munka a szolgáknak, kézmûvesek-nek, kereskedõknek, akiknek élete a kényúr szeszélyeitõl függött. Ezek lakása-inak romjai a közvetlen szomszédságunk. Maga a palota fantasztikusan szép,még romjaiban is, hiszen több mint a fele romokban hever. Fölfelé menet End-re megpróbált a várfalból kivezetõ sötét és keskeny szennyvízcsatornán ke-resztül behatolni a várba, majd miután az öngyújtó fényénél talált egy orosz

82


83

töltényhüvelyt, úgy határoztunk, hogy lemondunk errõl a kémeknek való út-ról, és inkább hagyományosan, a kapun keresztül megyünk be a palotakomp-lexumba, annál is inkább mivel hegymászó barátunktól hivatalos belépõt kap-tunk, amely felmentett a belépõdíj megfizetése alól. Igaz hogy ez a hivatalosokmány csupán egy darab papírra firkantott néhány sorból állt, de a kapuõr-ség fejet hajtott, mintegy elismerve a fermánt.

Ameddig a szem ellát, csak hegyek, kövek és a pusztaság

Az Ishak Pasa Sarayi palota egyenesen gyöngyszeme a török építészetnek, ésúgy vélem hogy még most is messze elkerüli az európait. A kapuk, falak, bel-sõ épületek, a sírok és a vallási épületek szebbnél-szebb faragásokkal vannakdíszítve, valósággal tobzódnak a díszítõ motívumokban. A mértani alakzatok,vallásos felíratok és állatábrázolások, virágminták lélegzetelállító szépségbenváltakoznak egymással, anélkül hogy ez a mûvészet túlzsúfoltnak vagy gics-csesnek tûnne. A kõbe vésett csipkék és életfaábrázolások bizony sok munka-órájába kerülhettek a mûvésznek. A palotában volt mecset, könyvtár, fogadó-terem, konyha, ebédlõ, fürdõ, háremlakosztályok és vendégszobák, külsõ ésbelsõ kert, börtön, pince, víztároló ciszterna, és természetesen latrinák is. Egyilyenbe nekem is megadatott beleszagolni, s nem mondom, a förtelmes húgy-szag a szó szoros értelmében letaglózott.


A hátsó erõdben

Biztosan a késõi utódok is használhatták az egyébként használaton kívül he-lyezett guggolós WC-t, mert az lehetetlen hogy az ammóniaszag több évszá-zad távlatából is ilyen friss legyen. A palota különlegessége az egyedülálló fû-tésrendszer, amely az óriási kandallókból a meleg levegõt csöveken vezetteszerte a palotába, a termekbe, és a lakószobákba. Erre alaposan szükség volt,mert errefelé a telek nagyon hidegek szoktak lenni. A fát vagy a szenet, amivelfûtöttek bizonyára messzirõl szállították ide, mert nehezen elképzelhetõ, hogya meleget formába gyúrt tehénlepényekkel gerjesztették volna. De hát a nagy-úrnak és utódainak, akik a semmibe ilyen palotát építettek nem okozhatott kü-lönösen nagy fejfájást a téli tüzelõ beszerzése. Az egyik kandalló kürtõjébe fel-pillantva meglepve tapasztaltam hogy ez a típusú török kürtõ felfele egészenelkeskenyedik, merõben lehetetlené téve a Mikulások szokásos december elejimenetrendszerû járatait. Vagy talán itt törpe Mikulások teljesítenek szolgála-tot? Vagy errefelé kivették a Mikulásjáratot?

Sajnos a palota belsejében semmilyen bútorzat vagy berendezési tárgy nemvolt, s bár találtunk néhány lelakatolt ajtót, de a gazdagon díszített falakon kí-vül egyebet nem láthattunk. Látogatók is egyedül mi voltunk, s így a kapuõr-ségnek egy kis szaladgálásra adtunk okot, amint a szobákon és termeken átide-oda szaladgálva � Sheriff! Sheriff! � kiáltásokkal jelezték hogy záróra, ésideje továbbállni.

84


85

A bejáratot õrzõ állatfigura torzója

Dogubayazit


A kõfaragás remekmûvei

86


87

Guggolós török WC

Vízvezeték vagy szennyvízcsatorna

A kapunál aztán gyors zárás közben hozzáfûzték, hogy holnap folytathatjukamit ma nem sikerült befejezni. A cédula érvényes holnapra is. A kapunálunatkozó ékszerárus is csomagolt, mivel egész nap hiába várta a turistákat.Egyedüli vásárlói mi voltunk. Mellesleg szép ékszerei voltak, obszidiánból ésagátból. Vásárláskor megjegyezte, hogy az obszidián ékszereket az Ararátrólszármazó nyerskövekbõl csiszolták. Visszatérve egyszerû, tiszta és fõleg igentágas szobánkba megismerkedtünk a szomszéd szoba lakójával, egy kiwivel(ahogyan itt becézik az újzélandiakat), aki fiatal orvos volt hazájában és jelen-leg azzal szórakozott, hogy februártól szeptemberig több mint 10 országot jártbe, beleértve Japánt is. Gyorsan kipróbáltam japán tudását, s örömmel tapasz-taltam hogy tud a fickó. A kiwivel együtt gyalogoltunk le a városba, a nagyonjó állapotban levõ macskaköves úton, közben megtudtam hogy valójában in-


diai, akinek a szülei még Kenyában születtek, s aztán kivándoroltak ÚjZélandba. Végtelen szomorúságomra szuahéliül nem igen tudott, de a hiánytpótoltuk a japánnal. A városba menet az út mentén egymás érték a katonai tá-maszpontok, állig felfegyverzett katonákkal, tankokkal, és egyéb háborús já-tékhoz való eszközökkel. A négynyelvû tábla már messzirõl hirdette, hogyfényképezni tilos. A városban aztán még több támaszpontot láttunk, még az is-kolák, óvodák környékén is. Egy szõnyegkereskedõhöz is benéztünk, akinyomban teázni hívott, és kiteregette szebbnél szebb és értékesebbnél értéke-sebb kincseit. Fájdalom, semmit sem vásárolhattunk, mert szerény pénztár-cánk tartalma ezt nem tette lehetõvé. Csak megnéztük, megsimogattuk a ne-mes szõnyegeket, és gyönyörködtünk. Aztán átmentünk a kurd kereskedõbátyjának az üzletébe, aki többször is magyarul köszöntött. Eleinte nem vettemészre, hihetetlennek tûnt hogy valaki itt a világ végén szemünk láttára, fülünkhallatára magyarul szólaljon meg. Végül kiderült, hogy ez a kereskedõ nemcsak egyszerû szõnyegárus, hanem elismert szõnyegfonó-szövõmester is, akitgyakran hívnak nyugatra vendégszerepelni. Többször járt Magyarországon is.Búcsúzóul az elsõ számú kereskedõ kurdul énekelt, és velem összekapaszkod-va táncolt. (Ezt a rögtönzött mûsort Endre barátom jóvoltából az interneten ismeg lehet tekinteni.) Én meg úgy tettem, mint aki érti az egészet, és megpró-báltam utánozni. Innen a kenyereshez mentünk lapos lepényszerû kenyeretvásárolni, de senkit sem találtunk a nyitott pékséggel egybeépített üzletben. Azajtó tárva nyitva volt, a kenyerek várták a vásárlókat, a pénztárgép egyedül ár-válkodott. Hosszas kiabálás és kopogtatás után a kenyeres elõkerült a szom-szédból, ahová teázni ment, kiszolgált bennünket, és csak annyi pénzt vett el atenyerembõl, amennyi a kenyér ára volt. Ez sem akárhol történik meg, fõlegnem idehaza, hogy a kenyeres tárva nyitva hagyjon mindent. Csudára jól ér-zem magam ebben az országban, ahol ilyesmik vannak. De ezzel még nincsvége a jó élményeknek, mert átmentünk a zöldségeshez retket, uborkát és pa-radicsomot venni. Még mielõtt rágyújthattam volna a mondókámra, leültettekés teával kínáltak. Ott fõzték elõttünk egy kõkorszaki, vagy legalábbis bronz-korszaki teáskannában, amely alatt a gázforraló minden pillanatban elaludt ésfelrobbanással fenyegetett. Ebben az üzletben is kurdok képviselték a kiszolgá-ló-személyzetet, egy tulajdonos öregemberrel, aki hádzsi volt, azaz Mekkátmegjárt zarándok. Miután megtiszteltük egymást a Koránból vett vallásos idé-zetekkel, a beszélgetés természetesen Mádzsárisztánra terelõdött. Innen áttér-tünk a helyi viszonyoknak megfelelõen a bennszülöttek kedvenc beszédtémá-jára, és a zöldségesüzlet keretein belül mini Kurdisztánt alakítottunk. A barátilátogatás nagy puszilkodásban végzõdött, még zöldséget is kaptunk, amit nemkellett kifizetni. Itt Törökországban a férfiak öleléssel és puszival köszöntik egy-mást, vagy búcsúznak egymástól. Az utcán gyakran látni kézen fogva járó fér-fiakat, vagy egymásba karolt barátokat. Ez itt természetes, és senkinek nincs

88


89

vele hátsó szándéka. Nagyon tetszett az is, hogy itt mindenki megadja a köte-lezõ tiszteletet a másiknak. Az emberek becsületesen ász szálám áléjkum (üdvneked, béke veled) köszöntéssel üdvözlik egymást, amire a válasz: wa áléjkumász szálám (légy üdvözölve te is, Allah irgalma és áldása kísérjen). Vagy rende-sen kimondják, hogy: günájdün � jó reggelt, iji günler � jó napot, vagy ijiaksamlar � vagyis jó estét. Létezik azon kívül a merhaba is � az üdvözlégy,amely a nap bármely szakában használható. De a szálámmal való üdvözlés azigazi. Nem mint otthon, ahol mostanság mindenki csak sziával, szevasszal,sziókával, hellókával, meg a fene tudja miféle gengszter-tolvaj- és -striciszótár-ból elõrántott hányaveti törmelékszavakkal dobálózik. Nem mondom, nagyonócskák vagyunk, ha barátainkat csak egy sziókára értékeljük.

Ez a város rendkívül gazdag üzletekben, amelyek közvetlenül az utcára nyíl-nak, és pezseg az esti élet. Igen szép cukrászüzleteket is láttunk, ínycsiklando-zó kirakattal. Közben szép lassan sötét lett, és ideje netán haza is gondolni. Ha-za, vagyis a Murát kempingre. A palotához vezetõ meredek úton hazafelémenet a kiwi elmondta, hogy õ csak szórakozásból utazgat. Naplójegyzeteketnem készít, és fényképezni is csak azt, ami megtetszik: a barátokat és egy-egyszebb épületet. Pedig írhatna, mert februártól utazik és lenne elég élménye.

Alaposan megizzadtunk, és a kapaszkodás, beszélgetés hevében még arról ismegfeledkeztem hogy az elõbb az utcán megint elkezdõdött a szólogatás, acowboy, az aszker (katona), a polis és a Johnny. Ez egy idõ után már kezd za-varni. Az úton csak békák járnak, a sötétség az maximális, olyan feketeség vanitt mint a medve hátuljába. Még szerencse hogy ebben a hegyek közti város-ban nincs farkas, medve vagy vaddisznó, ami megtámadhatna. De mi van, havan yeti?

Még a WC ablaka is termopan...


Este kivittük az asztalt a szobánk elé, és ünnepi lakomát rögtönöztünk az ott-honról hozott finom falatokból. Volt húskonzerv, halkonzerv, szalámi, szalon-na (még mindig van belõle, noha az utóbbi idõben erõsen kezdett olvadozni),török kenyér, török zöldségbõl készült zöldségsaláta, olcsó bolti köményes pá-linkának nevezett cukros víz, és japán zöld tea. A kiwi bepótolt egy zacskó szõ-lõvel. Hideg van és fúj a szél, kabátban és sapkában üldögélünk, azonban eznem zavar senkit abban hogy jól érezzük magunkat. A királyi vacsora belülrõlpedig jól melegít. Azonban késõre jár, és ideje lepihenni.

Oyasumi nazai kiwi barátom! Holnap te már egészen új kalandok bûvöleté-ben fogsz élni. Mi is, mert holnap még maradunk ebben a zord kietlen puszta-ságban a hegyek között, amely annyi szép élménnyel és látnivalóval örvendez-tette meg a szívünket.

Ps. I. Még délután találkoztam a mellettünk táborozó kamionos németekkel,akik két, minden kényelemmel felszerelt monstrummal érkeztek meg elõt-tünk. Van konyhájuk, hálószobájuk, tábori ágyaik és székeik, finom térképeik,jó felszerelésük, kutyájuk, és persze családjuk is, és egész nap nem csinálnaksemmit. Várják a sült galambot, hogy összekapják magukat, és felmenjenek az Ararátra megnézni Noé bárkájának a mólóját. Hogy aztán továbbmenjenekIndiába. Nem valami barátkozó kedvûek ezek a fasiszták, eszükben sincs hogymeghívjanak egy levesre, vagy egy teára. Sebaj, van nekünk is porlevesünk, de még teánk is, és a fürdõben csapolt forró vízzel kitûnõen lehet fõzni a ter-moszokban. De azért egy beszélgetés jól esett volna.

A gazdag németek tábora

Ps. II. Az éjjel rettenetes csörömpölésre és zakatolásra ébredtünk. � Ez bizto-san a yeti � mondom Endrének, s kivillantottam az ajtón. Erre egy nagy lom-pos valami elfutott. Egy kicsit kicsi volt yetinek, alighanem egy kutya lehetett.

*oyasumi nazai � jó éjszakát japánul

90


91

Szeptember 28, CsütörtökDogubayazit

A reggeli ébredésnél önkéntelenül azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi-ért világoskék itt minden. Kék a paplanom, kékek a vár körül talált edénydara-bok, a szemétbe dobott borvizespalack kupakja, a mezõn eldobott cukros zacs-kó, az emberek ruhadarabjai, és sok minden más egyéb is ebben a szép tisztakék színben pompázott. A Karsban és Aniban kibányászott törmelékek a zöldárnyalataiban tündököltek, itt a kék szín a domináns.

Egy apa szent szövegek olvasására tanítja a fiát

Aki vásárolni akar, ide jöjjön!


Szénabugják

Ma reggeli nélkül mentünk felfedezõútra, a palota mögött található erõdít-mény meghódítására. Árkon, bokron keresztül belebotlottunk egy régi temetõ-be, törött, elhagyott és kirabolt sírokkal. Hegymászás közben egy patakocskapartján egy törött korsó társaságában találtam egy emberi koponyatetõt. A gaz-dája, illetve földi maradványainak többi része nem került elõ. Gyorsan meg is született a történetem a részeg emberrõl, aki részegségében vízért ment, demegbotlott, elesett, és a vízbe fulladt. Az �addig jár a korsó a kútra, amíg nya-ka szakad� közmondás itt egy kicsit módosul: addig jár a részeges korsó a pa-takra, amíg belefullad. Rengeteg itt a szemét, a rom, a tehénszar, a bogáncs ésa szúrós növény. A nadrágom és a cipõm alig bírja kiválogatni õket. Ráadásulaz egyik hegytetõt egy borzalmasan mocskos és büdös budi uralja, messzirõlhirdetve a tompaorrú írástudóknak is, hogy TUVALET. Megbántam hogy be-lepillantottam.

Útban az erõdítményhez, amely a palotát védte, a falakat és egy fürdõt tata-rozó munkásokba botlottunk, és egymásra csodálkoztunk. A legfelsõ régiókbavaló kapaszkodás komoly erõpróba. Mindenfele romok, cserépdarabok, turis-ták által eldobált civilizációs szemét, és persze a helybéliek által hátrahagyotttörpe taposóaknák lábatlankodnak. Sehogy sem értem miért cipelték fel a ra-kományt egészen a tetõre a legmeredekebb várfal vagy bástya tövébe, hiszena hegy alatt is összerondíthatták volna a helyet. Nagyon sok az épületmarad-vány a bástyák, tornyok és várfalak körül. Még egy konyhára is rábukkantunk.A kilátás tökéletes, de pokolian meleg van. Kacskaringós ösvényeken ereszke-dünk vissza az erõd és a palota között levõ nyomorúságos faluba, ahol faragottmárványdarabok, szeméttelep, mecset, és régi épületek romjai között a helybé-liek mindenféle szuvenírt árulnak. Az imént érkezett busznyi orosz turistáhozhasonlóan mi sem bírjuk ki vásárlás nélkül.

92


93

A hátsó erõdítmények

Még mindig éhesen ismét városnézésre indulunk. A palota alatt közvetlenülaz út mentén még van egy vert agyagból készült erõd, helyesebben annak aromjai. Mögötte teraszos zöld oázisok vannak, mindenféle zöldségültetvény-nyel. Egy róka komát is láttunk, farkát zászlóként tartva elinalni a bozótba. Azút mellett az árokban egy döglött sasra bukkantam. Az állatvilágot úgy látszikerrefelé egészen szegényesen képviselik. A sast autó üthette el, farktollai pom-pásak, szárnyainak fesztávolsága óriási. Míg a sastollak kitépkedésével vagyokelfoglalva Endre továbbhalad, így nem tudom megmutatni neki a saslikot, pedig amikor Bulgáriában elõttünk sütötték, folyton kérdezte hogy mi az ashaslik. Most pedig itt van, görcsösen és meredten. Kár hogy ezt a fajta saslikota mikróban már nem lehet újra felmelegíteni.


Színes embereledel Cipõpucoló fiú

Internet kávézó

Az útmenti katonaság igencsak készültségben van. Ha az amerikaiaknakeszükbe jutna partra szállni, itt minden faluért, minden házért keserves vérál-dozatot kellene hozni. A nappali város még forgalmasabb, mint az esti, és meg-van az az elõnye, hogy jobban lehet látni. Poros, mocskos a város, egyforma la-pos házakkal, jobbról-balról szólítgatnak az emberek, a kisiskolások kék egyen-ruhában szaladgálnak az utcákon, a kereskedõk teljes kapacitással keresked-nek, és taligás gyerekek ajánlgatják jármûvüket. Maszatos kisfiúk nyújtogatjáka papucsot, és cipõpucoló szerszámaikat készítgetik. A cipõkrémet az ujjukkalkenik fel a vendég cipõjére, majd nagy kefékkel fényesítik. Zaj van, por van, ésnagy a forgalom. Vágják a húsokat, árulják a halat, és kínálják a zöldséget a nyi-tott boltokban. A kéregetõktõl ma sem szabadulunk meg, sõt új kifejezéseket ishallunk: ez a mádáfákáá és a fákámádáá. Igazán zseniális. Kár hogy a szótárak-ból hiányzik. Barangolás közben összefutunk az iskolaigazgató-típus irodafõ-nökkel is. Kicsi ez a város, lám, akadnak ismerõsök. Még egy japán vándorle-gény is elõkerül a forgalomban, aki egyenesen Iránból jött. Milyen jó, hogy

94


95

valaki egyenesen jön valahonnan. Mi az utóbbi idõben mind csak kacskarin-gósan járunk, egyik helyrõl a másikra. Nagy örömet szereztem a japán fiúnak,akinek még a szája is tátva maradt, hogy megszólítottam japánul. Nem mon-dom, nekem is jól esett japánul csevegni. Sok a dolmus, az utasszállító helyiér-dekû autóbusz. Ez a szó egyébként azt jelenti, hogy tömött, töltött. Valóban, a dolmusok mindig tömve vannak. A sofõr csak akkor indul, ha az utastoborzókiabálóember összeszedte az utasokat. Rendszerint többet, mint amennyi elféra dolmusban. Olvastam az útikönyvben, hogy leszálláskor egy, a plafon men-tén futó madzagot kell megrántani, amely csilingel a vezetõnél. Ez a leszállás-jelzõ. Érdekes, én ilyesmit soha nem láttam, pedig ültem eleget dolmusban, sõtkívülrõl még többet nézegettem, hogy melyik megy a helyes irányba. Tehát amadzagos leszállójelzõ nem áll. Az már inkább, hogy élõszóban kell bejelente-ni a leszállási szándékot, és hogy a pénzt mindenki az utasokon keresztül jut-tatja el a vezetõhöz. Ha nincs épp kéznél a kiabálóember a feneketlen zsebével.

A zöldségesnél

Szõnyegüzlet kirakata


Táncolni tanulok egy kurd szõnyegkereskedõtõl

Itt Dogubayazitban láttam az elsõ hajas törököt (vagy kurdot), aki az utcánfarmerben és bõrkabátban lökdösõdött, és meglehetõsen agresszíven viselke-dett. Azt hitte, ez jól áll neki. Nem volt egy kellemes látvány. Ez a zsíros hajútetûfészek sokkal rosszabbul nézett ki, mint tíz kopott öltönyös, szakadt nad-rágos utcaseprõ vagy cipõpucoló. Egyébként ebben a városban is öltönyben jármindenki, kis kerek fejfedõkkel vagy fejkendõkkel. Mármint a férfiak. Nõt aliglátni.

Pékség Az istenített török tea

De én megcseleztem a gyalogosforgalmat és elmentem egy modern és tisz-ta, gazdagon felszerelt szupermarketbe, ahol végre láttam európai ruhába öl-tözött, kendõtlen mohamedán nõket. És kielégíthettem joghurtmániámat,ugyanis itt végre volt kisméretû dobozban forgalmazott joghurt. A városban

96


97

csak nagy dobozokban és vedrekben árulták. Megérdemli a kipróbálást, merta török joghurt világhírû. Már-már nem is joghurt, hanem tiszta tejföl, amit la-pos kenyérrel mártogatni egyenesen fölséges. Zöldségvásárlás után megintvisszacammogtunk a hegyre, és ünnepi lakomát csaptunk, amely egyben voltreggeli, ebéd és vacsora. A konzervek most jól fogtak, sõt még a szalonnából,szalámiból és egy kerek hazai sajtból is van, ez utóbbi sehogy sem akart elrot-hadni, pedig a többi sajt már rég megadta magát. Pálinka is akadt hozzá,igyunk hát akkor az utazás sikerére. Endre barátom: serefe! � egészségedre!

Pazar lakoma a Murat kempingben

Vacsora után végiglapoztam az útikönyvemet és a térképeimet. Sehogyansem jó. Ahol van vár, vagy valami rom, ott nincs kiírva, ahol pedig ki van írvaott nincs semmi. A törökökön sem lehet eligazodni. Ha azt mondják, hogy na-gyon szép vár van valahol, akkor egészen biztos, hogy ócska romot találunk.Ha pedig azt mondják nincs semmi, ott bizonyára vannak romok. Az útikönyvszerzõje is hiába írta le a pasinleri várat, az ottani Átilla szoborról egy szót semejtett. Az állatvilágot képviselendõ egy kutya jött az asztalunkhoz, és ennek a vallását is sikerült megrontani szalonnával, mint a macskáét Erzurumban. De nem szólt semmit, még csak nem is ugatott. A termosz és az otthonról ide-cipelt tea-citrom páros pompásan bevált. Nagyokat teázunk, van négyféle német teánk, aztán indiai, japán, no meg a póriasabb menta-kamilla és csipke-bogyóteák. Micsoda bõség! Vacsora után pedig hadd következzen az Endre által vásárolt sütemény. Ez az Endre sehogyan sem tud ellenállni a süteményesüzletek kínálatának. Egész úton az édességek után szaglászott. És mostanábanén is. A jó példa ragadós, vagy csak elpuhultunk volna? A bõséges vacsora után a maradék konzervet, amit már nem tudtunk megenni az edényekkel együtt kitettük az ajtó elõtti kõre. Holnap majd megesszük. Kint van a kamra, mert a szobában nagyon meleg van.


Ideje elmenni Hunyadra! Jó éjszakát.Ps. I. Szerencsére Endre nem horkol. Szelelni pedig szabad. Este elalvás elõtt,

és reggel közvetlenül ébredés után válogatott jelzésekkel kommunikálunk. A konzervek dolgoznak.

98


99

Szeptember 29. péntekDogubayazit � Csaldirán � Muradiye � Van

Reggel miután bõségesen elláttuk magunkat testi táplálékkal, felkereked-tünk, és hajrá tovább. Pillanatnyilag csak gyalogosan, de aztán felvett egy kö-ves teherautó, amely épp üresjáratban volt és lefelé készült. Micsoda szerencse!De még nagyobb az öröm, amikor a robogó autóból sikerül lefényképezni azArarátot. Végre felhõ és egyéb zavaró tényezõ nélkül. Az örmények szent he-gye gyönyörû és lenyûgözõ.

Az örmények szent hegye, az Ararát

A városban újra cowboy vagyok, fõleg a mérleges fiúk, a cipõpucolók és a ta-ligások ostromolnak. Egyenesen Van-ba drágálljuk a jegyet, így a közeliCsaldiránba vesszük. Majd onnan stoppal megyünk tovább. Keservesen meg-fizettünk tudatlanságunkért, a jegy drága. Itt Törökországban az utazások titkaaz, hogy nem szabad felaprózni az utazást, mert a közeli jegy drágább, mint atávoli. Nem kilométerben mérik a jegy árát. A dolmus tömött, mindenkinekvan valamilyen batyuja, és megint szigorú patriarchátus uralkodik. Csupa fér-


fi az utas, mint ahogyan az utcán is csak ritkán lehet nõket látni. Azok is be van-nak szemig gubózva. Szépen haladunk a pusztaságban, semmi látnivaló nin-csen, hacsak a lapos kõházakat, az egymástól távol álló tanyákat, a fehérsátrasnomádokat az állataikkal, és az itt-ott a sziklák között foltokban növõ füvetnem számítjuk annak. A foltok zöldek, a többi aszott sárga. Közben kõhalmokis felbukkannak, ezek egymásra rakott kövek, s mint kis tornyok jeleznek valamit. Megfejteni nem bírjuk, megkérdezni még úgy sem. És egyszer csak a gyér forgalomban megjelenik egy zöld fûvel vagy inkább sással telerakottkurd szénásszekér. Hurrá szénásszekér! Üdv neked! Te zöld kulcsa, oázisa apusztának!

Csaldiránban sehogy sem tudunk autóstoppra szert tenni, tehát marad adolmus egészen Muradiye-ig. Az utazás egyhangúságát katonai vizsgálatokélénkítik, akik bombákat keresnek, eszükbe se jut, hogy az embereket is meg-motozzák. Pedig mindenkinek van egy saját vegyi fegyvere, kisebb-nagyobbhatótávolságú lövedékekkel, amikkel durrogtatni szokott.

Apropó durr. Törökországban a stoptáblák helyett durrtáblák vannak. Csakígy egyszerûen DUR. És azt jelenti, hogy ha nem állsz meg az útkeresztezõdés-nél, akkor bizony durr, de lehet hogy puff is. A katonai bázisokon is van durrtábla, itt azt jelenti, hogy ne gyere tovább, mert ledurrantlak. Muradiye-benmegint dolmust cseréltünk, és irány Van. Ez alkalommal a kisbusz addig kerin-gett a városban, amíg megtelt utassal, közben öt sofõrünk is volt. Két szép nõis beült a dolmusunkba, amely most már kezd rászolgálni a nevére, mert na-gyon tömött. Utolsónak egy öregembert is besegítenek, aki két bottal jár, és leg-alább két helyet foglal. A nõi utasok látványától, akik európai módra öltözköd-tek, egybõl tíz percet fiatalodtunk. A busz megtelt, és arab-kurd muzsikárarobogunk Van felé. Nagy a meleg, isszuk a vizet és nyeljük a szõlõt, beszélge-

tünk, és lassan elbó-biskolok. Egyszercsak nagy csattanás,zuhanás, ütõdés ésarra ébredek, hogykarok, lábak, csoma-gok kavarognak ve-lem együtt a buszbelsejében, és ömlikbe a kavics meg a ki-tört üveg. Mindenkiordít, és a lányok sikoltoznak. Én is elordítom magam: � Élsz-e komám?

100


101

Az elsõ ülésen ültünk

Majd nagy nehezen kimásztunk a felfordult jármûbõl. � Gyorsan kifelé, kap-csoljátok ki a motort! � kiabálják többen is. És pucolunk kifelé, akik mozogni bí-runk. A baj nagy, fõleg amikor látjuk, hogy egy férfi szorult a busz alá, a vas afején és a karján van, minden tiszta vér. Az emberek ordítanak, próbáljuk fel-fordítani az oldalára dõlt buszt. Nem megy. Benn még sok az utas és a csomag.De érkeznek más autósok is, és egyre többen állnak meg. A gyér forgalom va-lahogy felerõsödött, talán azért mert Van már közel van. Az pedig nagyváros.Végre kiszabadult a sérült, szerencsére él, de nagyon össze van törve. Egy csu-pa vér férfit én is lesegítek, majd az egyik fiatal kislányt is. Mások a hátsó ajtó-kat feszítik ki, és a buszban rekedteket szedegetik ki. A legnehezebben a beteg,túlsúlyos öregemberrel kilódnak meg. A sofõr és a jegyszedõ csak úgy gyalo-gosan nekiindultak a pusztának. Leléptek.

Asszem a sofõr elaludt, és átkormányozta a buszt a másik sávra. Hogy ne ütközzünk a szembejövõkkel, az anyósülésen ülõ utas elrántotta a kormányt, vissza a mi sávunkra. Közben mentünk 120-al. A sofõr felriadt, nyomott egy ke-mény féket, így az autó felborult és megpördült. Így történt, hogy délben a leg-jobb látási viszonyok mellett balesetet szenvedtünk. A nagy felfordulásban ne-kem is eszembe jutott végre magammal foglalkozni, fõleg hogy tele voltamhorzsolással és vágással. A bal karom és vállam minden apró mozdulatra fájt.Egy kamionos elvitt a város széléig, onnan egy kisbusz be a városba, majd gya-log elmentünk a kórházba. Itt találkoztunk a többi utassal, akiket a mentõ, vagymás autósok hoztak be. Szerencsére nem volt törésünk, de az utasok közül


sokan csúnyán megsérültek, sok volt a kar és lábtörés. A szép kislányok is bevoltak pólyálva, meg egy barátságos fiatalember is, aki a baleset színhelyénmég nekem akart mentõt hívni, holott a keze olyan furcsa szögben lógott le,hogy látszott el van törve, és neki nagyobb szüksége van orvosra mint nekem.A kórházban az adatfelvételnél megkérdezték, mint mindig, az apa nevét. Ígya hotelekben is. Nem tudom miért, de ez rendkívül fontos nekik a hivatalos pa-pírok összeállításánál. Furcsaság továbbá, hogy az összes röntgenfelvételt ru-hában készítik. A nõi betegeknek orvosnõ, a férfiaknak pedig orvos, vagy va-lamelyik férfi asszisztens.

Pár nappal ezelõtt könnyen elszóltam magam, hogy Törökországban az õrültvezetés ellenére sincs autóbaleset. Lám-lám, most én is benne vagyok a statisz-tikában és erõsítem azt. Legközelebb bukósisakkal, térd és könyökvédõvel fo-gunk dolmusra szállni. A szárnyam pedig... ehh, mit számit... ebcsont beforr.Fõ, hogy élünk, és hogy mindenünk megvan. Még a szemüvegeink is, bár ezeka boruláskor valahová elrepültek. A kórházban még megkérdezték, hogy aka-runk-e panaszt tenni vagy kártérítést követelni. Mondtam: örvendünk hogyélünk, nem akarunk bajt csinálni annak akinek van baja elég. Szörnyû volt azébredés egy boruló, pörgõ és métereket csúszó teli buszban, de gondoljunk ar-ra, hogy milyen lelkiállapotban ébredt a sofõr, aki mielõtt volánhoz ült volnagyorsan elszaladt valahová, megmosakodott, megborotválkozott és tiszta va-salt ingben, nadrágban tért vissza. A kórház elõtt nagy tömeg fogadott, min-denki rólunk és a balesetrõl beszélt, ott volt a katonaság, s rendõrség. Valaki leis fotózott. Még belekerülünk a helyi sajtóba és híresek leszünk. Nohát?!

Utcai élet

102


103

Akasztott birkák közt egy mészárszékban


A katonák között megint akadt egy, aki jól beszélt németül. Ezt a fickót is Né-metországból rángatták haza katonáskodni. Úgy látszik a törökök a honvéde-lemmel tréfálnak. Örvendezett is a fiatal katona, hogy milyen jó valakivel né-metül beszélni. Elpanaszolta hogy az erre vetõdõ amerikaiak vagy németeknem akartak vele szóba állni. Így barátkoztunk, én meg bekaptam egy fél ma-rék fájdalomcsillapítót az otthoniból. Igaz, a doki is írt fel orvosságokat, de ki-nek van most ideje, és fõleg pénze ezeket beszerezni? Inkább menjünk a várfelé, amit már annyian reklámoztak egész úton errefelé jövet.

Felpattantunk egy dolmusra, bár nekem egy kicsit kínos volt ez a felpattanás,aztán elkezdtünk száguldozni mindenféle kacskaringós utcákon, keresztül avároson. Amíg egyszer csak a hátunk mögül egy angolul tudó kurd lány megnem szólított, hogy beszélgetnénk-e vele angolul. A szót tett követte és jól ösz-szebarátkoztunk. Megtudtuk, hogy Pinarnak hívják, egyedül tanult meg ango-lul, ért németül és franciául is, és még csak 20 éves. Aztán váratlanul meghívotthaza a családjához. Jó messze volt, de hát minden utazás véget ér és mi meg-érkeztünk egy kertváros-negyedbe, ahol szép házak sorakoztak. Egy vaskapunsurrantunk be, mert egy csapat tekergõ már, amúgy filmen látható módszerrelbelekötött a lányba. Az meg sürgetett, hogy csak gyorsan be, ne is álljunk szó-ba velük. Pinar családja jól fogadott, hellyel kínáltak, a csomagokat leraktuk aföldszinten és mezítláb felmentünk az emeletre.

Itt elõjött a család apraja-nagyja, kislányok, kisfiúk, Pinar testvérei és unoka-testvérei. Nem maradt el a szomszéd néni sem, és Pinar anyja, aki egy csöppetsem neheztelt lányára, hogy vadidegeneket, s ráadásul gyaurokat hozott haza,akik mindenféle erkölcstelenséget és istentelenséget követnek el a hazájukban.A rendkívül tiszta és kényelmes bútorokkal berendezett vendégszobában kez-detét vette a beszélgetés és a barátkozás. Pinar kisebb testvérei egymás utánelõmerészkedtek és kezdeti félénkségüket legyõzve bemutatták pár szavas-mondatos angol tudásukat. Pinarról közben kiderült, hogy angol íróktól többkönyvet is lefordított törökre, ezek szerint a beszélt nyelvnél mégiscsak jobbanmegy neki az írott nyelv. De hát azért 20 évesen komoly regényeket fordítaninem mindennapi teljesítmény! Pinar japánul is akart tanulni, ezért egy füzetbejapán leckéket írtam neki, majd egy török-német-török társalgási útszótártajándékoztam neki, hogy a németet könnyebben megtanulhassa. Legnagyobbmeglepetésemre Pinar ajándékomat egy díszes kötésû Koránnal viszonozta.Ebben az arab szöveg mellett török nyelvû fordítás is van, az arabul nem tudótörökök részére. Nagy örömet szerzett nekem ezzel a Koránnal, mert mindig isszerettem volna, hogy egy igazi Koránom legyen és eredetiben olvashassam apróféta szavait. A mohamedánok szent könyvét nem lehet csak úgy, akármi-lyen más könyvhöz hasonlóan kézbe venni. Mielõtt megérintenénk, el kellmondani egy fohászt. Mint pl. Lá ilá�ha illá la�hu. Allah ákbár � nincsenek iste-nek, kivéve az egy igaz Istent! Allah a legnagyobb! Ez után a könyv borítóját a

104


105

homlokhoz kell emelni és meg kell csókolni. De lehet úgy is, hogy a szánkhozvisszük a jobb kezünk mutató- és középsõ ujját, majd csókot nyomunk ujjaink-kal a könyvre.

Pinar testvéreiFontos még, hogy a könyvet ne tegyük le a földre, ne lépjünk rá, ne tegyük

tisztátalan tárgyak mellé, vagy alacsony helyre. Ehelyett, ha csak lehet, hord-juk a szívünk tájékán és a lakásban tegyük kiemelkedõ és megtisztelõ helyre.Más tanítások szerint kezet is kell mosni, mielõtt a könyv tanulmányozásáhozkezdünk.

Beszélgetés közben megérkezett Pinar apja, aki egy kórházban dolgozott,mint orvos. A családfõ barátságosan köszöntött, és figyelmesen meghallgatta aszámtalanszor elõadott mondókát utazásunkról, a török-magyar barátságról az


oszmán idõkben, és Ibrahim Mütteferikáról, a muzulmánná lett erdélyi hadi-fogolyról, aki odáig vitte, hogy tolmáccsá és nyomdásszá verekedte fel magátIsztambulban. Különösen a török-magyar közös szavak felsorolása aratottnagy sikert. Az apa kurd létére tudta, hogy hol van Mádzsárisztán, és ki voltÁtilla hun király.

Ennél a családnál a társalgás törökkel vegyített angolul folyt, mivel mi nemtudtunk kurdul. Maguk között bizonyára kurdul beszélgetnek. Csodáltam afiatal Pinart, aki olyan szorgalmas volt, hogy kurd anyanyelve mellett nemcsakfolyékonyan írt-olvasott törökül, hanem még angol nyelvû könyveket is fordí-tott erre a nyelvre.

Lassan eltelt az idõ és elérkezett a vacsora ideje. Pinar családja kért, hogy ma-radjunk és étkezzünk velük. Ennek a kérésnek nem volt nehéz eleget tenni,mert magunk is farkaséhesek voltunk, noha nem tartottuk be a Ramazankorkötelezõ böjtöt. A család nõtagjai nagy sürgés-forgásba kezdtek, és a vendég-szoba közepére egymás után kezdték behozni a konyhai felszerelést, és az éte-les edényeket. Elõször egy nagy alumínium tálat hoztak be és tettek le a fölre,ez az asztalt helyettesítette. Erre tették az evõeszközöket, a tányérokat és a po-harakat. Majd jöttek az ételes edények: volt lencseleves, kétféle kenyér, töltöttpaprika, töltött padlizsán, töltött szõlõlevél, gyuvecs, pityókatokány csirkehús-sal, amit jahnienek hívtak, ezen kívül szalmakrumpli, karfiolos étel, víz és na-rancslé, amit érdekes módon az errefelé divatos és az összes szénsavas üdítõreérvényes Coca Cola névvel illettek. A vacsorára felszolgált ételek ízei nagyonhasonlítottak az otthon megszokottakhoz, fõleg a töltött szõlõlevél, a töltöttpaprika, a töltött padlizsán és a csirkehúsos pityókatokány esett jól, annak el-lenére, hogy elkészítésükhöz nem használtak disznózsírt vagy disznóhúst.

Nem csoda, hogy a fenti specialitások különösképpen ízlettek, hiszen a mitöltött zöldségételeink ezekbõl a fogásokból alakultak ki a török hódoltság alatt.A különbség csak az, hogy a keresztény területeken egy idõ után egyre na-gyobb hangsúlyt fektettek a disznóhúsra, mint alapanyagra. Ez azzal magya-rázható, hogy a leigázott területeken sarcoló török katonaság a disznó kivételé-vel, minden vágóállatot elhajtott. A lakosság pedig idõvel rájött, hogy olyanállatot kell tenyészteni, amit nem visz el a török, ezért nálunk Erdélyben mind-máig a disznóhús a legkedveltebb. Ebbõl készülnek a legjobb ételek, fogások.

A vacsora igen családias hangulatban folyt le, nem csak kulináris területen,hanem szociálisan is. Pinar családja befogadott bennünket, együtt mártottunk anagy közös tálból, és otthon érezhettük magunkat. Azután megteáztunk, mi-közben kurd énekeket hallgattunk. Még Pinar apjának esti imáját is végignéz-hettük. A csodálatos este ajándékok csereberélésével, búcsúzkodással végzõ-dött, majd Pinarral és két fiútestvérével elindultunk szállást keresni a városköz-pontba. Ez gyorsan meg is történt, és egy olcsó, tiszta ágynemûvel, tévével,

106


107

éjjeliszekrénnyel és frissen renovált fürdõvel felszerelt szobában nyugovóra istérhettünk.

Véget ért a mai, izgalmakkal és kalandokkal teli nap, amely amilyen rosszulkezdõdött, éppen olyan szépen ért véget. Minden jó, ha a vége jó, pedig ahhozhogy ez így történjen végig kellett járni a tánc rosszabbik felét, ki kellett inni a zaccot is a pohárból. Allah akarta így. Nincs más erõ és hatalom, kivéve õ, dicsértessék a neve! � mondanák a mohamedánok. Jó éjszakát Van, jó éjszakátPinar! Jó éjszakát kedves kurdok és barátságos törökök!

Ps. Élük, jól vagyunk, a fényképezõgépek és a szemüvegek is megvannaképségben, a behorpadt termoszt is helyre lehetett pofozni, és ennek a szép es-tének az örömére a fájós szárnyamról is megfeledkeztem.

Mindenkinek van parabola antennája


Szeptember 30. SzombatVan � Hosap � Csavustepe

Reggel már alig vártam, hogy elindulhassunk megnézni Van várát, amelyrõlmáris annyit hallottam és errefelé jövet a tápos turistákat szállító buszok olda-lán meg csodálhattam. A holminkat a hotelben hagytuk, dolmusba pattantunkés szaporán burrogunk a vár felé, át a városon. Jó messze volt, de az odaveze-tõ úton láthattunk egy szeletet Vanból. A nagyvárosi sürgés-forgás, az utca éle-te, az ízléstelen színes ruhák és az új, modern épületek engem nem igen érde-keltek, annál nagyobb figyelmet szenteltem egy kerítésnek. Sokak szerinthülyeség egy közönséges kerítésre rácsodálkozni, de ez a kerítés nem olyanvolt mint a többi. A jó két méter magas kõkerítés tetején betonba ágyazott jó-kora üvegszilánkok ágaskodtak. Ez aztán a védekezés! Tolvaj legyen a tenye-rén és a talpán, aki át tud vergõdni ezen az éles akadályon. Mondhatom, nemmindennapi képzelõerõvel rendelkezett a kõmûvesmester, vagy a megrende-lõ, aki ezt kiagyalta.

Betondzsungel

Végre feltûnik a vár, a hosszan húzódó külsõ várfallal és a bástyák maradvá-nyaival. Az 1800 m hosszúságú falak pompás várat védelmezhettek egykoron,ez volt a Tuspa nevû fõváros erõdítménye a történelem elõtti idõkben. Máraazonban nem sok maradt a látnivalókból � a várfalakat leszámítva � mert,amint végre körbejártuk a drótkerítéssel körbetekert várhegyet és a bejáratnál

108


109

lefizettük a belépõt, a vár belsejébe ér-ve csak a Van tóra nézõ csodálatos pa-norámával maradtunk. Ugyanis a fala-kon belül csak romok, szobák nyomai,lyukak és egy csonka minaret volt. Amilátnivalónak és fotótémának eléggévérszegény szolgáltatás volt a belépõ-ért. A 80 m magasan levõ várból széplátványt nyújtott az alig 2 km-re levõVan tó. A vár alatt volt ugyan egy rend-be szedett régi török ház, de ide mársemmi kedvem nem volt benézni, an-nál is inkább, mert a bejáratnál aKarsban megismert turistafogdosó ta-xissal találkoztunk. Itt is buzgón aján-lotta a régi török házat megtekintésre,de a sokat reklámozott Van vár akkoracsalódást okozott lepusztult belterü-letével, hogy nem akartam még egynagy semmire fölöslegesen pénzt ki-

dobni. A környéken ácsorgó külföldi turisták arcán is látszott, hogy nem eztvárták, és ha nem szégyellték volna, inkább visszakérték volna a pénzt. A sokmászkálásnak, izzadásnak az egyetlen eredménye az volt, hogy kitûnõ forrás-ra bukkantunk a vár alatt, és a közvetlen a közelben megnézhettünk egy ere-deti török karácsonyfát, mégpedig jóval karácsony elõtt. Ez a híres, nevezetesKarácsonyfa nem volt más, mint egy nagyra nõtt bokor aminek az ágait vala-kik bekötötték nylon zacskókkal, és mindenféle szemetet tûztek rá. Ezek bizto-san a szaloncukrokat helyettesítették...

A rosszul sikerült kirándulás után ahol még fotózni sem volt mit és a külsõvárfalakat sem lehetett lencsevégre kapni a drótok, épületek és fák miatt,keserû szájízzel mentünk vissza a hotelbe a holminkért. Gyorsan gyártottam isegy mondást: Van-ban minden van, csak vár nincs.

Szemét a kerítés mentén és kéregetõ szemtelen gyerekek viszont voltak bõ-ven. �Hazafelé� még bejártuk a bazárt is és én rákaptam a dinnyékre. Az elsõtegy türkmén árustól vettem, aki olyan volt kinézetelre akár egy székely falusiárus. Amit az õ bazárjában vettem, sokkal jobb volt mint a török árusoké.

Hiába, Türkmenisztán a dinnyék hazája. Itt teremek a világon a legjobb diny-nyék és a pompás gyümölcsök no meg a vásárlók kedvéért sok dinnyeünnep-séget rendeznek. A bazárban mindenféle mongol arcot láttam, hátulról és ol-dalról elég japánosak. Nagy itt a keveredés. Kerül dolmus is, amivel elmenjünkHosap-ba. Állítólag pompás vár vár ránk. A Van-i eset után ránk is fér.


Öreg dzsámi Van belvárosában

A híres Van-i vár

Ebben a dolmusban alig volt hely, tele van erkélyekkel és székekkel. Az uta-sokat nem számítva. Ha megint borulunk, akkor százszor jaj! De inkább egyborulást kérek mintsem egy halálugrást valamelyik szakadékba. Alighogy be-ültünk elkezdtem barátkozni a sofõrrel és az utaskísérõvel, majd kis idõ utánannyira belemelegedtünk a kurd és a magyar probléma boncolgatásába, hogya jegyszedõ nem vette észre, hogy csak egy személyre fizettünk. Útközben soknomád sátra fehérlett ki a pusztaságból, a fû is csak foltokban zöldellt itt. A megérkezés egybõl elfeledtette velünk a Van-i romokat, mert itt egy szenzá-ciós vár fogadott. Vannak itt csipkézett várfalak, bástyák, tömör kapu, szóvalminden ami egy utazó szívét megdobogtatja.

110


111

Nagymosás a pocsolyában

A vár alatti rongyos kis településen pezseg az élet, az út két oldalán árusok,kereskedõk tanyáznak, és az úton elképzelhetetlenül nagy a forgalom. Egymásután érkeznek az autók. Jönnek-mennek az áruval rakott kis teherautók, sok a Dacia, a dolmus és a külföldieket szállító nagy busz. Pokoli a zaj, mert minden-ki dudál, tülköl és kiabál. A barátok a legnagyobb forgalomban megállnak,kiszállnak az autókból és egymás megölelve, megcsókolva üdvözlik egymást.Ez itt, úgy látszik, normális dolog, mert senki sem emeli fel a hangját, senki nemkáromkodik. A dudaszó is inkább üdvözlés vagy figyelmeztetés, mintsemgorombaság vagy sürgetés. A csomagot egy árusnál hagyjuk, és egy új, más ízûdinnyével mosom le az út porát, mert a por bizony irtó nagy erre felé.

Híd Hoºapban


Hoºap vára, ahol az építész mindkét kezét levágták, hogy ne tudjon több hasonlót építeni

112


113

A vár alatt a megszokott putrinegyeddel találkozunk, s a felfele vezetõ utat aromokon át ismét a szarok mutatják meg. Ezek a barna csomók olyanok mintaz idegenvezetõk, biztosan mutatják a jó utat. A vár nagyon szép, a falak 20 mmagasak, és az egész építmény erõs, robosztus. Ezt a várat egy kurd hadvezér,Mahmudi Szülejmán építette 1643-ban és a legenda szerint a munkálatok utánaz építészt azzal jutalmazták, hogy levágták mindkét kezét, nehogy még egy-szer valakinek ilyen várat építsen. Az építtetõnek minden oka megvolt félté-kenykedni, mert ez a vár új korában, két kapujával és 365 szobájával igazánpompás lehetett. Sajnos a belsõ várba a zárt kapuk miatt nem tudtunk bemen-ni. Harci szerszámaink sem voltak, sem erõnk az erõd bevételéhez, így az ost-rom máskorra maradt. Egy félig leomlott bástya romjain, vagy a szennyvízle-vezetõn be lehetett volna lopakodni, de olyan erõsen fújt a szél, hogy még afalak mellett sem voltunk biztonságban. Nem tudom mit csinálhattak itt az ost-romlók, akiknek ostromkor nem csak a meredekkel és a széllel kellett megbir-kózniuk, hanem a fentrõl érkezõ forró szurokkal, kövekkel, nyilakkal, és min-denféle piszokkal is, amit a védõk a fejükre dobáltak. Azonban a védõkneksem lehetett könnyû, mert a támadóknak is volt eszük hogy a katapultokon be-lõtt kövek és vasak, tüzes bombák mellett büdösségekkel teli cserépedények-kel keserítsék meg a bentiek életét. Itt nem teli bilikre kell gondolni, hanem,egy tízezres sereg esetében, hektóliteres hordókban kell mérni az áldást.

Falu a kõsivatagbanEzzel a várral bõven meg van az elégtétel a Van alatt elszenvedett vereségért.

A látvány a bezárt kapuk ellenére is kielégítõ volt, fõleg a nagyon magas és vas-tag falak kápráztattak el. Akit innen kidobtak, annak már biztosan nem volttöbb mondanivalója. Ezenkívül kissé távolabb, a vár túlsó felén elterülõ kocka-házak mellett voltak még más falak, és egyéb erõdítmények is, õrtornyok rom-jaival vegyesen. Ezeket azonban nem tartottam érdemesnek megtekinteni.


Kezdetben bezzeg lélekszakadva futottam oda minden romhoz, omladékhoz,felrobbantott várfalhoz, idõvel azonban megtanultam válogatni, mert a min-dentmegakaroknézni-program, a semmitmondó romok látogatásával elvitteaz idõt attól, amit tényleg fontos lett volna megnézni.

Utcai árusok a vár alattTörökországban majdnem minden autó, teherautó és kisbusz elejére fel van

írva valamilyen varázsige, amely az utasokat és fõleg a sofõr életét, testi épsé-gét hivatott védelmezni. Ez a felirat sok esetben az Allah korosun, Allah birdir,de gyakran látni Massallah feliratokat is. Magyarul tehát Isten segedelmével,Isten áldjon, Isten nevében, ahogy Isten akarja értelmezések a legmegfelelõb-bek, ezért is úsztuk meg Van-ba menet a buszos kalandot. A feliratokon kívülmég színes amulettek és a Koránból vett idézetek is láthatók a visszapillantótükrökre akasztva.

Megérkeztem

114


115

Csomagjaink egyre súlyosabbak, úgy látszik gyengülünk és fáradunk. Ezt azutat azonban nem a vasárnapi turisták kedvéért találtam ki. Tehát végig kellcsinálni... Elindultunk gyalogosan ki Hosap faluból. Szerencsére már jön is egydolmus, és már megyünk Csavustepe felé a kietlen pusztaságban. Útközbenkellemes kurd muzsikát hallgattunk és beszélgettünk a sofõrrel. Aztán egyszercsak a semmi közepén kiraktak: ez itt Csavustepe. Csakugyan, egy hegy tete-jén látszanak is valami romok, és egy keskeny utacska kanyarog felfelé. De te-lepülésnek nyoma sincs a környéken. Egy kis ligetben elbújunk és lepakoljuka felszerelést. Úgy tûnik ez lesz a táborhely is, mivel itt végre van zöld fû. Az-tán toronyiránt, egyenesen elõre, minden sziklán és romon keresztül felka-paszkodtunk a hegyre. Odafönt egy kis házikó és egy összeaszott, de nagyonkedélyes öregúr fogadott. Az öregúr elmondta hogy már 47 éve van itt mintgondnok, idegenvezetõ és angol tolmács. Már-már õ is helyi látványosság, a romok nélküle és kis házikója nélkül el sem képzelhetõk. Most épen készül be Van-ba, a 22 km nem probléma, majd csak akad valamilyen jármû amelybeviszi.

A 2000 éves várnak csak a nyoma van megA várba érve meglepõdve tapasztaltam hogy itt is a nagy semmit árulják

a turistáknak, s hogy még az utat is megcsinálták a semmi kedvéért, hogy abuszok felkapaszkodhassanak. Volt egy jegyszedõbódé is a környéken. Egyéb-ként a csavustepe-i vár abba a kategóriába tartozott, ahol kõ kövön nem ma-radt. Igaz hogy 2000 éves történelme alatt számtalanszor lerombolták, fel-gyújtották, újjáépítették majd ismét lerombolták. Pechünkre mi a legutolsórombolás idõzónájába estünk, mert hatalmas 2 km-es, kövekbõl rakott fal-maradványoknál, az egykori vízvezeték, konyha, pékség és szennyvízlevezetõ


csatorna nyomainál többet nem találtunk. Látni lehetett egy-két kõvályút, kõ-edényt, vert agyagfalak maradványait és az épületek alapjait is. A víztárolóciszternák is megvoltak még, de ezeket, mélységük miatt nem volt érdemesmegközelíteni. Közben szép lassan este lett és megjelentek a szúnyogok. Nemegy, nem száz, hanem legalább zsáknyi tömegben rohamoztak. Megpróbál-koztam a száraz fû felgyújtásával, de kevés eredményt értem el. Olyan erõsszél fújt, hogy alig tudtam tüzet csiholni. A szúnyogokat bezzeg nem fújta el.Ilyen szúnyogos állapotban botorkáltunk le a táborba, és lámpafényben áll-tunk neki a táborverésnek. Nyakig felöltözve, szúnyogkenõccsel bekenve ül-tünk le vacsorázni. A menü paszulykonzerv, húskonzerv, szalonna, uborka,retek, fokhagyma, sajt, török kenyér és egy korty víz volt. Sajnos vízben nagyhiányt szenvedtünk, alig lötyögött valami a termoszok alján. Hiába, ebben a kõsivatagban továbbra is a víz maradt a legértékesebb.

Legújabb felfedezésünk szerint a szomjúság citromos vízzel vagy citromsze-letek szopogatásával leküzdhetõ, sõt az ajkak és a nyelv megnedvesítése párcsepp vízzel többet ér, mintha literszámra döntenénk magunkba a vizet. Ezena napon korán lefeküdtünk de az éjszaka azzal telt el, hogy hol én, hol Endremászott ki a sátorból, hogy megigazítsuk a sátrat vagy a csomagokat a dühön-gõ vihar miatt.

Kilátás a várhegyrõl

116


117

Október 1. VasárnapCsavustepe � Akdamar sziget � Gevas � Akdamar sziget

Reggel arra ébredtünk, hogy valamik vagy valakik iszonyatos csárogást,cserregést és recsegést produkáltak. Eleinte nem tudtuk mire vélni a hangza-vart, aztán rájöttünk, hogy ezek bizony a kíváncsiskodó szarkák. Még csaknem is kellett beállítani õket este, cserregtek maguktól is. A maradék kenyér-bõl, kevéske sajtból, fügébõl és egy korty vízbõl álló szerény reggeli után sze-delõzködni kezdtünk. Amíg Endre a kedvenc növénymintáit és magjait rend-szerezte, tüzet gerjesztettem a környéken hányódó marhaganéjból, kevésszáraz ághulladékból és kiaszott fûbõl. Csak többszöri próbálkozás után sike-rült, mert a szél továbbra is gyeplõ nélkül száguldozott. Sütnivaló azonbannemigen akadt, így aztán a látvánnyal és a füstszaggal maradtunk. A környé-ken marhák legelésztek, de ránk se bagóztak. Úgy látszik ritkán járnak errefele.

Akdamar sziget felé gyorsan kaptunk stopot, egy rozzant automobil állt megegy szakadt sofõrrel és egy öreggel, aki egy a motorházból kivezetõ csövet szo-rongatott. Alighogy megálltak már kérdezték is, hogy úgy-e Akdamar szigetreigyekszünk.

Hát persze � mondtuk és bepakoltunk, begyurakodtunk a csomagjainkkal.Sok látnivaló nem volt a környékén, csak kecske és juhnyájak váltakoztak atávolbatûnõ tanyákkal. Körben mindenütt kiégett fû, kõmezõk, emberfejnyisziklagöröngyökkel és hegyek. De ebben az elhagyatottságban is egymást vál-togatták az út mellett a katonai bázisok, és a hegy tetején, a kõsivatagban ismindenütt ott voltak. Néha feltûnt egy-egy szegényes kockaforma kõház szé-nával és halomba rakott trágyával a tetején, s a nagy ritkán feltûnõ zöld folto-kon kaszálás nyomai mutatkoztak. A takarmányt azonban nem úgy takartákfel mint idehaza, hanem kis gombolyagokba húzták össze a szénát és ezek sza-bályos egymás után következtek a mezõn, mint a sakktáblán a figurák. A seholsemmi település tájban váratlanul feltûnt Gevas falu, baloldalt híres szeldzsuktemetõjével, aztán befutottunk a Van tópartján álló Akdamar kempingbe.

Itt a fuvart nem lehetett csak úgy barátságos köszönömökkel, cigarettával ésapró ajándékokkal elintézni; a csövet szorongató öreg határozottan pénzt kö-vetelt. Két egydollárossal váltottuk meg magunkat. Az út jobb felén volt egyhajóállomás, mólóján mindenféle üzlettel, ahol méregdrága turistának valóajándékok várták a szebb jövõt és új gazdájukat. Minden drága, a hajósok méga pénzt is másként váltják. Úgy látszik, ezek a törökök ráálltak a turistákra ésfejik õket, ahogyan csak tudják. A hajóállomáson az a szabály, hogy csak akkor


indul hajó a szigetre, ha rendesen megtelik, ezért, jobb híján arra várunk, hogyjöjjön már valaki. Nézelõdés közben rájöttem, hogy a tó vize ihatatlan, olyan,mint a mosóporos víz. Ez nem is csoda mert a víz nagyon lúgos, annyira hogya piszkos ruhát szappan nélkül is ki lehet mosni benne. Az már egy másik prob-léma, hogy a ruhát utána ismét ki kell mosni rendes vízben, mert az ásványisóktól fehér foltos lesz. Így van ez a fürdéssel is. Nem kell szappan, de utána lekell tusolni, mert az ember bõre tiszta fehér lesz, a lúg rászárad. Rendes víz hi-ányában lemondtunk mindkét szórakozásról. Mellesleg a lúgos fürdõ nem lettvolna jó orvosság a boruláskor szerzett horzsolásainkra és üvegvágásokra. A tómaga lélegzetelállító szépségû, nem is tó ez, hanem valóságos tenger.

Várakozás a Van tónál

Csodás kilátásunk van innen. Jól látszik a sziget is. Szerencsecsillagunk felra-gyogását egy japánokkal tömött busz jelenti, akik szemmel láthatólag a sziget-re készülõdnek. Még azt is megvártuk, hogy megebédeljenek, hiszen itt Törö-kországban nem siet senki. Nekünk sincs okunk sietni, hiszen a hajók és asziget megvárnak, és holnap, holnapután is elmehetünk oda. A kemping ven-déglõjében ténfergéssel, nézelõdéssel ütjük agyon az idõt, én jól elbeszélget-tem a japánul tudó idegenvezetõvel, majd a csoportot vezetõ japán kislánnyalis sikerült összebarátkozni. A partról 4 km-re levõ sziget jó vendégcsalogató ésturistalátványosság, mert itt van a 921-ben Gagik Artzruni örmény király általépíttetett, rendkívüli épségben fennmaradt szép templom. Az örmény temp-lom közelében voltak lakóházak és egy kolostor is, amelyben egészen az elsõvilágháborúig lakott néhány szerzetes. Sajnos ma már csak a romok tanúskod-nak az egykori virágzó múltról.

A hajókázás ezen a lúgos tengeren nem éppen zökkenõmentes, mert feltá-mad a szél és a hullámokon nagyokat csattan a hajó feneke, de senki sem lett

118


119

tengeribeteg, csupán a habok áztattak el kissé. Elsõnek ugrottam partra, deakárhogyan igyekeztem is, a jegyszedõt nem kerülhettem el. Nemcsak a hajós-gazdának kellett fizetni, hanem már itt is elszedik kevéske pénzünket. S miu-tán fizettünk, akkor derült ki, hogy akár a tóba is dobhattuk volna a pénzün-ket, mert a templom körül restaurálási munkálatok folynak és emiatt nemhogya templomba de még a közelébe se lehet menni. Mindenütt munkások sürög-tek-forogtak, gépek zakatoltak és szerszámok hevertek szerteszéjjel. A sok bó-dé, kábel és miegymás miatt nehezen lehetett fényképezni. Emiatt a japánok iseléggé bosszankodtak. A gazdagon díszített falakat azért megcsodáltam, a bib-liai motívumokkal keveredõ állat- és virágábrázolások élvezetes látványt nyúj-tottak. De ennyivel maradtunk. Kárpótlásul teleszedtem a zsebeimet mandu-lával, hogy legyen valami látszata is a dolognak, ha már befizettem a belépõt.De ezzel még nem ért véget a költekezés, mert a hajókázástól és a szigeten va-ló mászkálástól igencsak megéheztünk és a belsõ kényszertõl indíttatva arravetemedtünk, hogy beüljünk a kemping vendéglõjébe és halas ebédet rendel-jünk, anélkül, hogy elõre kialkudtuk volna az árát. Végzetes hiba volt, mert hi-ába volt finom és bõséges a tóból fogott halacskákból gazdag zöldség ésköleskörítéssel felszolgált ebéd, akkora árat gomboltak le rólunk, amivel ötszöris ehettünk volna. Késõ bánat. Ezen már nem segített az elvadult kertbõl sze-dett alma, sem az hogy vigyáztak a csomagjainkra, vagy hogy megengedték,hogy az emeleten aludjunk ingyen. Az ebéd árába talán még a csapból folyó-vizet és a levegõt is beleszámították. Igaza volt a fogadásunkra sietõ, magyarulis tudogató török fiúnak: itt a turistákból élnek. Csak azt már elfelejtettük mon-dani, hogy mi nem vagyunk turisták, sõt megelégedünk az egyszerû vándortitulussal is.

A japán csoport útikalauzával


Állítólag a Van tóban, a halacskákat leszámítva, lakik egy õskori szörny is. Báreddig senki sem látta a Nessie-hez hasonló hüllõt vagy vízi dinoszauruszt, ne-hezen elképzelhetõ, hogy egy ilyen hatalmas állat megelégedik az apró halacs-kákkal, és ezeken vegetálva kihúzza évszázadokig. A tó lúgos vizéhez a hajó-sok szerint csak a halak alkalmazkodtak. Érdekes módon a húsuk jóízû éscsöppet sem mosóporízû.

Az Akdamar sziget örmény temploma a hegytetõrõl

A japánok után találkoztunk egy örmény zarándokcsoporttal, akik nagy ke-rülõvel érkeztek Örményországból. Egy angolul is tudó öregember elmondta,hogy csak Grúzián keresztül lehet átjönni, de most ott is forró a hangulat az el-fogott orosz katonatisztek miatt. Azt is megtudtam, hogy õk is a szíriai határratartanak, pontosabban a Franz Werfel híres regényébõl megismert Musa Daghkörnyéki egykori szülõfalujukba viszik az ifjúságot. A térkép fölött az útvona-lat egyeztetve elpanaszoltam, hogy az egykori örmény települések neveit se-hogyan sem találom a térképen. Erre felvilágosított, hogy azt ugyan Ítéletna-pig kereshetem, mivel a törökök minden hegy, falu és város nevét réges-régmegváltoztatták. De segített és megadta minden engem érdeklõ falu és városúj nevét. Sõt egy címet nyújtott át, hogy ha majd Örményországba látogatok,keressem fel.

A templom környéke szörnyen szemetes volt. A szél eközben annyira fújt,hogy még kiabálva sem tudtunk egymással kommunikálni. Nem is kellett,

120


121

mert a csalódás beszélgetés nélkül is látszott útitársaim arcán. Még a török, aki-vel végig japánul társalogtam is elismerte, hogy a semmiért fizettünk. Valami-vel többet értek a semminél a szigeten elszórt örmény sírkövek, amelyeknekdíszes faragásai, mértani alakzatai és keresztmotívumai némileg karpótoltak,ha már a templomot belülrõl nem lehetett megtekinteni.

Törökországi utazásaink során meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a víz mindenütt tiszta és iható � mármint a csapvíz. Az utcákon levõ csapoknális bátran lehetett inni. A kúthoz láncolt bögrébõl vagy fémedénybõl nem aján-latos inni, mert azt minden koldus, utcagyerek végigkóstolhatta. A hotelekbenés a vendéglõkben a csapvíz tiszta és jóízû. Ez a megállapítás áll a csöves ku-takra is.

A mohamedán írástudók szerint a vallásos mosakodáshoz használt víz külö-nösen tiszta kell legyen. Nem használható pl. az a víz amelyet valamilyen állatnyelve érintett és ezáltal tisztátalanná lett, s azért van minden mecset udvaránlevõ medence csapra verve, hogy a hívek garantáltan tiszta vízzel végezhessékel a rituális mosakodást.

A víz nagy érték Törökországban, fõleg a kietlen pusztaságokban, kõ-sivatagokban, ahol mindencseppje kincset ér. Ezen mú-lik az utas élete. Mi is nagyonörvendtünk a méregdrágakemping udvarán árválkodócsapnak, mert így a víz leg-alább ingyen volt. A Van tó-ból megkóstolt elsõ kortyután örökre elment a ked-vem, hogy a tavat kifogyha-tatlan víztartaléknak tekint-sem, noha már régóta fentema fogam a tóhoz menet, hogymost aztán lesz vizünk elég.Az örményekkel folytatottbarátságos beszélgetés után,egy véletlenül arrafele szá-guldozó teherautósofõr jó-voltából csomagjainkat akempingben hagyva vissza-mentünk a szeldzsuk sírem-lékeirõl híres Gevas faluba. Arendkívül elhanyagolt, sze-metes és gazos, közvetlenül


Bemenni sajnos, nem lehet

az út mellett elterülõ szeldzsuk sírkertbe valaha igencsak hatalmas uraságoktemetkezhettek.

Engem tessék fényképezni!

Gevaº falu szeldzsuk síremlékei

Ezt jelezte egy különösen szép síremlék, de a több száz arab írással, mértanialakzatokkal, tulipánokkal és napkorongokkal díszített sírkõ is. A régi sírokmellett volt egy frissiben kialakított modern temetõ, de ez is nagyon elhagya-tott volt. Furcsa, hogy a törökök nem fordítanak figyelmet a sírokra, és egycsöppet sem törõdnek a halottaik emlékével, akiknek sehogy sem illene sze-mét, gaz és trágya között pihenniük.

122


123

Ez azzal magyarázható, hogy a mohamedánok rossz szemmel nézik a sírlá-togatást, attól tartanak, hogy az élõ a halottakhoz közbenjárásért fohászkodik.Mellesleg félnek is a síroktól és a halottaktól. Az idáig látott török temetõkmind elhanyagoltak voltak, s valahol a város végén vagy a település határábanterültek el, mindenkitõl elfeledve. A régi idõkbõl csak az elõrelátó nagyuraksíremlékei maradtak meg, egy-egy háborút és földrengést átvészelt palotavagy mecset árnyékában. Örmény temetõnek még a nyomait sem találtuk, pedig kerestük. Rég széthordták azóta a sírköveket építkezésekhez. A területetmeg beépítették. Gevasban annyira belemelegedtünk a sírkövek faragásának


és motívumainak vizsgálatába, hogy szép lassan beesteledett, s autóstopphíján gyalogosan kellett visszatérnünk a szállásunkra. A kemping személyzetemár lefekvéshez készülõdött, csak hosszas dörömbölés után nyitottak ajtót, ad-ták át a holminkat, majd egy fiatal fiú elvezetett a szállásunkra. Fel egyenesena padlásraktárba vagy raktárpadlásra. Ez a mindenféle limlommal, törött bú-torral telezsúfolt helyiség valaha szebb napokat láthatott, talán irodahelyiséglehetett. A por és a szemét innen sem hiányzott és villanyvilágítás nélkül, csakúgy zseblámpafénynél feküdtünk le.

P. s. Éjjel rettenetes vihar dühöngött. Ha a sátorban alszunk, cókmókostól,mindenestõl beledob a tóba.

124


125

Október. 2. HétfõAkdamar sziget � Tatvan � Bitlis

A reggeli ébresztõt a vihar szolgáltatta, aztán rákezdtek a szarkák és az autókis. Most látjuk hol vagyunk, micsoda ócska helyen fekszünk, minden raktáraklegpiszkosabbjában. Roncs bútorok, régi szõnyegek, por, szemét és törmelék aszomszédság. Vaslaki már aludt itt az egyik szétvert szekrény mellett, látszik anyomokból. Az üvegajtó tele van ragasztva japán reklámokkal és utazási iro-dák lehúzós képeivel. Jó rég volt az is, amikor itt járhattak, mert a képek na-gyon kopottak. Furcsák ezek a törökök: megcsinálnak egy szuper kempinget,építenek festenek, növényeket ültetnek, mini játszóteret létesítenek, szóvalmindent megtesznek, hogy jó, kényelmes szállásuk legyen a turistáknak, aztánhagyják lerobbanni és semmit sem javítanak. A budi állapota leírhatatlan, a vízömlik a csöveken ki tudja mióta, a dzsungellé nõtt szõlõt talán soha senki semetszette meg, a szemét bokáig ér, és a szemetes kosarak tiszták és üresek.Minden el van hanyagolva, rozsdás, törött és piszkos. Mocsok és szemét min-denütt. Kiütközött itt a cigányszokás a törökökbõl: minek építeni, javítani, ta-karítani? � jól van az úgy is.

És itt a kidobált bútorok, ócska edények és egyebek között rábukkantam együvegfalú szekrénykére, amiben kenyeret tartottak. Eleinte azt hittem 100 évesszáraz kenyér, s csak mikor a szekrényt kinyitottam derült ki, hogy a kenyérfriss. Érthetetlen. Miért tartják a kenyeret kint az udvaron, mindenféle szemétközött?

Továbbra is vihar van, esik az esõ. Ez amolyan jó reggelizõ idõ, az otthonrólhozott konzervekbõl és a kenyeres szekrénykében talált lapos kenyérbõl. De ezbenne van a halacskás ebédért fizetett négyszeres árban.

A tóparton találkoztam két német lánnyal és egy olasz fickóval, aki még azértis angolul válaszolt minden olasz kérdésemre. A lányok elég flegmán viselked-tek, az egyik akinek pulikutya frizurába volt sodorva a haja, még arra sem mél-tatott, hogy rám nézzen. Mikor kérdeztem õket, hogy tudnak-e törökül, csaklegyintettek. Minek az nekik?

Ezek a Coca-Colán és chipsen nevelkedett nyápic turisták is a szigetre szeret-tek volna eljutni, de hányaveti viselkedésmódjuk láttán inkább otthagytamõket. Megtanultam: elsõ szabály, hogy külföldön, s fõleg a mohamedán orszá-gokban kerüld el a turistákat. Inkább barátkozom a törökökkel, mert azokkaljobban ki lehet jönni. Rövid várakozás után felvett egy kis kocsi, egy igen tisz-ta, ápolt kurd úriemberrel, akivel hamar összebarátkoztunk. Robogás közben


megszámlálhatatlan juh- és kecskenyáj mellett haladtunk el, úgy tûnt minthaa pusztán fû és bokor helyett juh és kecske nõtt volna. A szamarak és a pászto-rok voltak az útjelzõtáblák és az információs irodák. Nagy bikákat is láttunk.Csak tudnám, hogy ezen a kopár, sziklás, sivatagos területen mit tudnak enniaz állatok.

Egyébként értem, hogy miért ilyen kopár Kurdisztán. A sok kecske és juhmiatt. Ahol ezek elhaladnak, sivataggá borotválják az egész tájat. A semmibennéha feltûnik egy-egy stopos, ezeket csomagostól, szõnyegestõl felvesszük. Azautóvezetõ kurdul szól az emberekhez, kurd nyelven folyik a társalgás, kurdzenét hallgatunk. Elvégre Kurdisztánban vagyunk.

Szegény kurdok! Hazájuk szétdarabolva, Irak, Irán, Szíria és Törökország kö-zött. Itt élnek hontalanul, nomádkodnak, rongyoskodnak, nincs egy árva kurdABC-s könyvük, elhagyatottak a pusztáikkal és a hegyeikkel együtt, és nemkíváncsi rájuk senki az égvilágon. A zenéjük az csodálatos és az élteti õket.Szerencsére most már Szaddam Husszeinnek is befellegzett, a szervezett kurd-irtásoknak vége, és a török kormány is némileg alábbhagyott kurdelnyomópolitikájával.

Ez a terület némileg egy darazsakkal teli mérges katlanhoz hasonlít, mertKars óta egymást érik a katonai bázisok, minden faluban igazoltatnak és fegy-vert keresnek, sõt még útközben is megállítanak a járõrök. A katonák tele van-nak fegyverrel, csuda udvariasak, és fõleg kíváncsiak amikor ránk kerül a sor.Még szerencse hogy nem motoztak meg. Nem szeretem a motozásokat. Fõlegaz aprólékos motozásokat. Ilyenkor bogárnak érzi magát az ember és pláne na-gyon védtelennek.

A területen amelyen áthaladtunk nagy ritkán lapos tetejû, kõbõl és sárbólépített házak tûnnek fel. Nagyon szegényesek de tetejükön a fölhalmozott trá-gya és széna mellett szigorúan ott van a parabolaantenna.

Láttunk egy csupa trágyatéglából épített hegyes tetejû házikót is, kis ajtóval.Az emberek ki-be járkáltak rajta. Útközben láttunk még egy szakadékba zu-hant kis teherautót, aztán elrobbant a hátsó gumink, és mire valahogy megáll-tunk, minden leégett, csak a felnin mentünk. Alighogy megálltunk, a kurd uta-sok egy emberként álltak oda segíteni, és megálltak más autósok is, amintészrevették hogy bajban vagyunk. Ilyen nagyfokú segítõkészség mellett pilla-natok alatt felkerült az új gumi. Alig hatvannal, lassan beértünk Tatvanba, ahola kurdok szõnyegestõl, csomagostól kipakolászták magukat, minket meg asofõr szívességbõl még elvitt egy város végén levõ útkeresztezõdéshez. Pénztse a kurd utasoktól, se tõlünk nem fogadott el. Gesztusát cigarettával és egymindent lemosó varázs-kéztisztító krémmel háláltuk meg. Irány Bitlis városa,már úgy is szerettem volna egy kis beat zenét hallgatni. Furcsa nevû városokvannak errefelé. A szomszéd várost Batmannak hívják. Bitlis kacskaringós ut-cájú bazárvárosába egy dugig tömött dolmus fuvarozott el, persze jó pénzért,

126


127

de megérte ide jönni, mert ez a városegyenesen szenzációs. Kacskaringós,egymás hegyén-hátán futó utacskáivannak, és az egész város egy óriásibazár, üzletek egyvelege. Mindenüttárusok, üzlet üzlethátán. Pokoli a zsivaj és a forgalom. Igazi keleti han-gulat uralkodik. Az autók dudahang-zavarába néha a szamarak is beleiga-zítanak.

A város utcáin többnyire férfiakatlehet látni, így van ez a központotjelentõ üzletnegyedben is. Sok a zöld-séges, a gyümölcsárus, és az édessé-gektõl hemzsegõ cukrászda. Ez utób-biaknak a látványát már nem bírjukelviselni, s Endre barátom örömérebeülünk az egyikbe költekezni és töl-tekezni. Vettünk baklavát, és a �nõkköldökének� (kadin göbegi) nevezettpuha, közepén enyhe bemélyedéssel igen csak vonzóvá varázsolt süteményt.Teát is hozattunk. Az asszonyköldök teával isteni. Szerencsére egy olcsó hotelis itt van kéznyújtásnyira.

Az óvárosbanEz a Bitlis egy nagyszerû város. Fõleg a fûszerkereskedõk, zöldségesek, kel-

mések, szappanárusok standjaival és a pékek, mészárosok, kézmûvesek bolt-jaival nem tudok betelni.


Török férfiak a kávézó elõtt

Az olcsó hotel fõnöke egyben parfümkereskedõ is, vendégmentes idõben ahotelecske elõtt kirakodva kereskedik egy doboz mindenféle egzotikus illatúüvegcsével. A kedvünkért otthagyta a dobozát, és potom árért �szobára vitettük�magunkat. Tolvajtól nem kell tartania. Itt úgysem lop senki. A szobánk nagyonlerobbant állapotban van, az ágyban még látszik az elõzõ vendég lenyomata, azágynemû poros, piszkos és össze van csavarva patkányfészeknek. Nincs villany,és a szobában büdös szivarszag van. Az ablak épp a bazárra néz, és behallatszikaz élet zaja. Az autók dudálnak, az emberek kiabálnak, a forgalmi rendõrök té-pik a hajukat, mert mindenki arra megy, amerre neki jól esik. Ez az igazi szabad-ság, nem Amerikában vagy Európában. És fõleg az jó, hogy mindenkinek min-denre van ideje. Senki sem siet. Itt a pszichológusok éhen halnának.

Bitlis városEz a Beates nevû város a legenda szerint Nagy Sándor egyik hadvezérérõl

kapta a nevét. Az indiai hadjáratba vonuló Nagy Sándor az i.e. IV. századbanezen a helyen pihent meg, és annyira megtetszett neki a gyönyörû hely, hogymagához hívatta egyik hadvezérét és megparancsolta, hogy alapítson várost ésépítsen várat. De az a vár olyan legyen, hogy semmilyen erõ bevenni ne tudja.Badlisz a hûséges katona nekifogott és emberei segítségével munkához látott.Amint elkészült a vár, követet küldött urához hogy jöjjön és tekintse meg a mû-vét. Nagy Sándort azonban zárt kapuk fogadták, és egy üzenet, ha be akar jön-ni, akkor ostromolja meg a várat. A sikeres hadvezér, akit Makedóniai Sándor-nak is szoktak nevezni, annyira felmérgelõdött ezen az arcátlanságon, hogyelrendelte az azonnali ostromot. A vár hosszas harcok után is bevehetetlennekbizonyult. Erre Nagy Sándor parancsot adott az ostrom beszüntetésére és az el-vonulásra. Ekkor kinyíltak a kapuk, és kilovagolt a díszpáncélba öltözöttBadlisz. Az uralkodó kérdõre vonta, és magyarázatot követelt, mire Badlisz aztválaszolta: �azt a parancsot kaptam hogy építsek egy várat, amelyet semmilyen

128


129

erõ nem tud bevenni. Íme még te, a legnagyobb és legerõsebb hadvezér semtudta bevenni.� Erre Nagy Sándor elmosolyodott, magához ölelte hûséges ka-tonáját, és hálából róla nevezte el a várost. Ez aztán Bitlisre módosult az idõk fo-lyamán, de az ügyes hadvezér emlékét ma is megõrizték a város lakói. Eddig alegenda.

A várA várat csak kívülrõl nézhettük meg mert restaurálási munkálatok miatt zár-

va tartották. A 30 m magas, és 6 m vastag falak ma is tekintélyt parancsolnak,de a vár bástyáiból sajnos csak kettõ vészelte át az idõk viharát.

A vár pontosan a város közepén uralkodik, falai a piactér feletti dombtetõnemelkednek s bentrõl bizonyára kitûnõ panoráma nyílik a tájra. Ebbe a várbaa bejutás barátságos idõkben is körülményes lehetett kissé, ebbe a várba,


ugyanis a kapu 3. emelet magasságban található. Nézelõdés közben egy civilautó fékezett le mellettünk, és egy talpig úriembernek öltözött, öltönyös nyo-mozó a legudvariasabban faggatott úticélunkról. Amikor meghallotta, hogyDiyarbakirba készülõdünk óva intett bennünket a várostól. A nyomozó folyé-konyan beszélt angolul, és nem gyõzte hangsúlyozni, hogy milyen veszélyekleselkednek ránk a Hezbollah fõhadiszállásáról és a kurd ellenállási mozgalom-ról elhíresült városban. Még azt is mondta, hogy a fejünkkel játszunk ha oda-megyünk. Hiába mondtam; nekünk pedig feltétlenül oda kell mennünk, kerülamibe kerül, a kínai Nagy Falhoz hasonló várfalat nem szalaszthatjuk el. A ba-rátságos nyomozó, amikor látta, hogy semmire sem megy velünk elbúcsúzottés felhívta a figyelmünket arra, hogy már Bitlis is veszedelmes hely és este nemjó az utcán mászkálni.

Utcarészlet Bazár .Azt leszámítva, hogy az utcán jártunkban keltünkben itt is sokan szólogat-

nak, kísérgetnek, jól telik Bitlisben. Az utcákat hirtelen elöntötték a gyerekek,bizonyára valamelyik iskola ontotta magából õket. Most kezdõdik igazán a szó-longatás, kiabálás. Szûnni sem akar az ászker (katona), a Johnny és a seriff. Abazár forgatagában aztán megnyugvást találok, mert terepszínû ruhám és ka-lapom miatt mindig én vagyok a fõcowboy vagy a seriff. Endrének is vannakugyan terepszínû holmijai, de õt nemigen piszkálják. A bazárban rengeteg azárus, a vásárló és a kíváncsi ácsingózó, mint amilyenek mi is vagyunk. A moz-góárus, aki vallásos könyveket árul, a mindenféle gyógynövényt és szárítottgyümölcsöt kínáló árus és a lovas, szamaras túróval, joghurttal, gyapjúval meg-pakolt nomádok érdekes, színes látnivalót kínálnak. Még egy oroszul tudó tö-rök is akadt, aki boldogan verekedte át magát tömegen, hogy hozzánk érveboldogan megvillogtassa nyelvtudását a hirtelen összeverõdött nézõközönségnagy ámulatara. Eddig már találkoztam németül, angolul, franciául, japánul ésmagyarul tudóval. Íme egy oroszos török is. Nem tudom, ezek után mi követ-kezhet. Európai vagy más külföldi persze sehol senki. Mi vagyunk a �majmok�,utánunk bámul mindenki, és rólunk beszélgetnek teázó elõtt, ha valamelyik

130


131

szerencsés megtudja hogy Mádzsárisztániak vagyunk. A keleties hangulathozhozzátartoznak a koldusok, nyomorékok, koraszülöttek is. Láttam egy elefan-tiázisban megbetegedett férfit is, oszlopnyi lábain csak vonszolta magát. Nagya forgalom, mindenki ott megy, ahol akar. Mi is. A közlekedési rendõr botjávalpróbál rendet tartani. Tart is a rend, de csak 10 percig, utána kezdõdik mindenelölrõl. Fura látvány ez a pezsgés, és nehezen összeegyeztethetõ a macskakö-ves utcákkal, a bámulatosan gazdagon, európai módra berendezett üzletekkel,bankokkal, cégekkel, ahol a szamárhajcsár a drága luxusautókat kerülgeti, a pa-takban mázsaszámra viszi a víz a szemetet, és az utcán taligák parkolnak azaranytól roskadozó kirakatok elõtt. A látnivalóktól elfáradtam.

Baklava és más finomságok Parfümkereskedõ házigazdánk.

Hurrá! Daciák!Visszamentünk pihenni a hotelbe, útitársam a frissiben vásárolt parfümsze-

lencét szagolgatja. Neki ez a pihenés, a felfrissülés. A dohányillat valóban elsõ-


rangú. Este még kimentünk �városnézni� de az utcán egy teremtett lelket semlátni. Sehol senki, mert közeleg az esti ima ideje. Az emberek a mecsetben van-nak, vagy az éttermekben, teázókban várják, hogy elmúljon a mai böjt, és kez-detét vegye a lakomázás. Úgy járkálunk az utcákon, mint valami hitetlen Ta-mások, azt sem tudjuk, mit akarunk. Többen is hívogatnak a vendéglõkbõl,nehéz eldönteni, hogy hová menjünk. Hagyjuk is magunkat berángatni egydugig tömött kisvendéglõbe, ahol gyorsan helyet csinálnak és vége a böjtnek,gyertek enni! � felkiáltással már teszik is ki az ételt. A menü szárított datolyaelõételnek, víz, vegyes saláta, csorba, gyuvecs ürühússal, kenyér és végezetültea. Mindez nagyon baráti áron, mondhatni aprópénzért. Istenesen belaktunk.

Lejárt a böjt

Ünnepi vacsora egy kisvendéglõben

132


133

Aztán kezdõdik elölrõl az egész, mert az utcákat járva egymás után hívogat-nak be az emberek. Egy szõnyegüzletben süteménnyel vendégelnek meg, ésmég franciául is tudnak. A szomszédos fûszerkereskedésben pedig megteáz-tatnak. A teásfiú tálcán hozta a teát a teázóból, majd miután elfogyasztottuk el-kezdett csörömpölni az egyik ke-zében tartott teáspoharakkal éscsészealjjal. Ügyesen egymáshozveri õket és cserregõ, kelepelõ han-got produkál. Ez a vendégtoborzó.

� Teát tessék!Rendelünk is, azaz újdonsült ba-

rátaink. Nagyszerû emberek ezeka törökök, igen-igen barátságosakvelünk szemben. Hívnak enni ésinni, jókat beszélgetünk. Jó dologez, fõleg jó érzés.

Bezzeg a szuperkamionos né-metek egyszer sem hívtak át ma-gukhoz, nem mondták, hogy:�Gyertek át egy teára vagy kávé-ra!� �Most fõtt meg a leves, gyertekkóstoljuk meg!� vagy �Gyertek átbeszélgetni!�

Itt mutatkozott meg a nagy ke-resztyén felebaráti szeretet, amely szerintem már azelõtt megbukott mielõttkitalálták volna ezzel az egész keresztyén-judaista kulimászvallással együtt.

Na de térjünk nyugovóra! Jó éjt!Ps. A szennyes és poros ágynemûben egészen jól lehet aludni. Olyan ez mint

a karavánszerájban, csak a puputeve hiányzik.


Vacsora után jöhet a teásfiú

Október 3. KeddBitlis � Diyarbakir � Mardin

A reggel 7 órai ébresztõt az ócska hotelben un. villámbudizás követte a betoncsizmatalpas török illemhelyen, aztán megmostuk a szemünket, bekaptunkegy-egy konzervet és futás a dolmus állomáshoz. A dolmus a kitûzött idõbenmeg is jelent, ezen nagyon elcsodálkoztam, hiszen eddig mindenütt félórákatkellett várakozni. Itt meg valaki felrúgta a Törökországban nem siet senki alap-szabályt. Üsse kõ! Fõ, hogy máris indulunk Diyarbakirba. A buszban a kényel-mes ülõhelyeket szép kispárnákkal fokozták, jól lehetett rájuk támaszkodnivagy fejtámasznak használni õket. Közben jó kurd zenét hallgattunk és bámul-tuk a kinti tájat, miként cserélgetik egymást a sziklák és a hegyek a kietlenpusztasággal és a háznyi sziklák hegyomlásával. Láttam egy, az útról a patak-ba zuhant kisteherautót is, teljesen elhagyatva, minden nyom nélkül. Úgy lát-szik, hogy a sofõr, ha ugyan túlélte a zuhanást, elment segítségért. Most márnem kérek borulást, mert a sima terület véget ért és megkezdõdtek a szakadé-kos hegyek között kacskaringózó utak. Az utakat javítgatják ugyan, néhol bõví-téseket eszközölnek, de attól függetlenül továbbra is kétszerezett figyelemmellehet csak errefelé kocsizni. Diyarbakir elõtt ismét laposra jutottunk, helyen-ként méhkasokkal és laposkõtetejû kockaházakkal. A dobozházak méhei azemberek, a méhkasok emberei a méhek. Diyarbakir város az utóbbi évtizedek-ben arról híresedett el, hogy itt van a kurd ellenállás központja és itt tanyázik aHezbollah egyik ága. Mindezek azt eredményezték, hogy a lakosság nagyonszabadszájú, a kurdoknak még a sok katona és rendõr ellenére is feszül a mel-lük a nemzeti büszkeségtõl. Persze mindenki csak kurdul beszél és az utcákon,üzletekben is bömböl a kurd népi muzsika. De nem elhanyagolható az a ténysem, hogy Diyarbakir történelme i.e. 3500-ig nyúlik vissza, és már azért is meg-éri ilyen messzire utazni, mert rengeteg a látnivaló. A város legrégebbi neveAmid ugyan, de a VII. századi arab hódítás óta Diyarbakírnek nevezik, vagyisBekirek országának, mivel ez a Bekir törzs játszott oroszlánszerepet a város be-vételében. Késõbb aztán, a Diyarbekir Diyarbakirré módosult. Akárhogy is ne-vezzük, az vitathatatlan, hogy a városban van a Kínai Nagy Fal után a világ má-sodik legnagyobb fala. Minket is ez csalt ide, no meg a keresztyén templomok.

A ma is viszonylag ép falat még a rómaiak császára, Constantinus építtette,ezt késõbb a bizánci korban Justinianus még kibõvítette és megerõsítette. A ha-talmas várfal mérete lenyûgözõ, a külsõ várfal hossza 5 km, a falak vastagsága3�5 m és magassága 8�12 m között váltakozik.

134


135

A 6 méter vastag falak egyike

Második a Kínai Nagy Fal után

Ezen kívül 82 hengeres és szögletes bástya uralkodik a város felett, ezeket ré-gebb raktárnak, fegyverkamrának, ciszternának, de lakóháznak is használták.Nem volt könnyû dolguk itt az ostromlóknak, már ami a fal méreteit illeti, fõ-leg mikor kiderült hogy a falak magasabbak, mint az ellenség ostromlétrái. Dea négy égtáj felé nézõ négy városkapu is alaposan megdolgoztathatta a hódí-


tó kedvûeket. Alighogy betértünk a városba, már feltûntek a hatalmas városfa-lak. Nem is kell térkép, hiszen a várfalak és a bástyák után kiválóan lehet tájé-kozódni. Kiszállás után gyorsan lepakolunk egy közeli hotelben, ahol egybarátságos, németül is tudó öregúr megígérte hogy ingyen és bérmentve meg-õrzi csomagjainkat, amíg mi megostromoljuk és birtokba vesszük a várost.Vagy legalábbis a fõbb látnivalókat. A városban nagy a pezsgés, az élet az utcánhömpölyög. A tömegben úgy vegyülünk el, mint az esõcseppek az óceánban.A gigantikus városfalak és a bástyák nagyon magasak és erõsek, így alulról. Alépcsõn felkapaszkodva fentrõl még jobban szembeötlik az erõdítményrend-szer még romjaiban is nagyszerû látványa, a hosszan húzódó falakkal és azegymás után következõ bástyákkal. Milyen lehetett ez új korában? Bizonyárakáprázatos. Sajnos a falakon kívül is, belül is nyomornegyedek vannak, min-denféle hulladékból, kõbõl és sárból egymáshoz és a várfalhoz ragasztott lapostetejû kockaházakkal. Mocsok, szemét mindenütt és irtózatos az ürülék- éspisiszag. Még a szemünket is csípi. A bástyák üregei is össze vannak rondítva,a falak kormosak és döglött macskától a nejlonszemétig minden van itt. Ezzelszemben a nyomorúságos putrik és dobozokból összetákolt házak tetején ottvan a parabolaantenna. Nem egy vagy kettõ, hanem több száz. Mintha mos-dótál-kiállítás lenne, vagy a lakosok a háztetõn szárítanák a mosdótálaikat.

Kilátás a városfalról

Hasonló dologgal ugyan nálunk is találkozni, pl. az udvar gazos elhanyagolttele szeméttel, a kerítés azt se tudja hogy merre dõljön, az utcán a legmoder-nebb luxusautó mellett kikötött gebe unatkozik, a ház dõl össze de azért ott atetején a parabolaantenna és a szobában plazmatévérõl nézik a napi szappan-operát.

136


137

Gazdag a választék

A halasnál

Hogy lehet az, hogy akinek modern autóra és hasonló dolgokra telik, nyakigüljön a szemétben és úgy éljen mint egy állat a saját piszkában?

Azonban amit itt láttam Diyarbakirban, az már olyan förtelmes, hogy leírnisem lehet. Ez a környék még a szemet is rontja, inkább eljövünk, valósággalmenekülünk, mert az ember a szemére tehet napszemüveget de az orrára szû-rõt bajosan. Az egyik kapunál mellénk szegõdött egy kurd férfi és elkezdett raj-zolni. Elõször egy nagy egyenlõszárú keresztet, amit négy kisebb, ugyancsakegyenlõszárú kereszt vesz körbe. Hosszas magyarázkodás után megértettükhogy van egy régi könyve, amit el akar adni, és ez a könyv egy keresztyén egy-házi könyv. Az internetkávézóban aztán egy kezdetleges amatõr videofelvétel-


rõl megcsodálhattuk a szentséget. Igen, egy könyv volt, de micsoda könyv!Idõszámításunk után 20-ban írták pergamenlapokra arany betûkkel, és aráminyelven. A táska alakú, bronzkapcsokkal és vasalásokkal megerõsített, rendkí-vül jó állapotban levõ könyvet számos rajz, Krisztus- és Mária-ábrázolás díszí-tette, ezenkívül oroszlánok is feltûntek a pergamenlapokon, keresztek éspecsétek tarkaságában. A könyv szemlélése közben egybõl Indiana Jones han-gulat támadt és már-már éreztük a történelmi idõk szelét. Végül megnézhettüka könyv bronztokját, amelyet fedõvel láttak el. A doboznak négy sarka voltnégy oroszlán-dombormûvel, és a nagy központi keresztet övezõ négy kis ke-reszttel. A fedõn pedig egy keresztre feszített, ám kendõnélküli Jézus szoborhirdette a világnak, hogy a doboz zsoltárokat és evangéliumokat tartalmaz.

Minden van itt, mi szem-szájnak ingere

Holtbiztos hogy ezek az írások nincsenek benne az annyira ajnározott ésagyondicsért Újtestamentumban, sõt még ki tudja, milyen iratok, feljegyzésekés hasonló szent könyvek léteznek, amelyekrõl a világnak halvány sejtelmesincs, egyrészt azért mert a próféciák és evangéliumok valahol egy magángyûj-teményben porosodnak, másrészt mert még nem fedezték fel õket. Egyébkéntaz utóbbi 2000 évben renget könyvet pusztított el maga a papság is, mert úgyítélték meg, hogy ezek tartalma számukra veszedelmes tanokat tartalmaz.Régóta nem titok az sem, hogy az Újtestamentum is csak olyan írásokat tartal-maz, amely a papok és az uralkodók érdekeit szolgálta, mindazt, amit vesze-delmes lett volna a pórnép kezébe adni, már régen kirostálták a Bibliából. Eztcsak az nem hiszi el, aki nem akarja. Az albigenseket is valószínûleg azért irtot-ták ki tûzzel-vassal, mert olyasmit birtokoltak, ami aláásta, vagy megbuktattavolna a katolikus egyház egyeduralmát.

138


139

Lerombolt örmény templom

Az oltár maradványai


Bejárat

Szíriai keresztény templombelsõ

140


141

Visszatérve a csodálatosan szép könyvre, nem tudom, fogalmam sincs, hogyhogyan juthatott hozzá újdonsült útszéli barátunk. Talán egy sírrablás, vagyinkább egy kiadós templomfosztogatás eredménye lehet, mert badarság volnaazt hinni, hogy valaki a magánkönyvtárát ilyen régi könyvekbõl állítja össze,amelyekért nem átall 3 millió dollárt elkérni. Nem hárommillió vagy három-ezer, de még 300 dollárom sincs, mivel az otthonról hozott háromszáznak mártöbb mint a felét elköltöttem. És útitársam, Endre ugyancsak. Annyi hasznunkazért mégis csak volt a könyves törökben, hogy elvitt minket sétálni az óváros-ba. Városnézés közben egyik mecsetbõl a másikba mentünk, útba esett a bazáris, és egy régiségkereskedõ üzlete, ahol régi szõnyegtõl ókori érmékig és arabfegyverektõl a tevenyeregig mindent lehetett kapni. Nem tudtam betelni a lát-vánnyal, olyan volt, mintha Ali baba titkos kincsesbarlangjába tévedtem volna.Még egy hét is kevés lett volna mindent tüzetesebben szemrevételezni és meg-vizsgálni. Különösen a rengeteg ékszer, háztartási edény és bútor tanulmányo-zása lett volna idõrabló, ám mindenképpen hasznos és tanulságos foglalkozás.A legjobban az fájt, hogy még fényképeket se készíthettem, ugyanis ez a vál-lalkozás egy nagyobbacska múzeum összeöntött anyagának a lefényképezésé-vel vetekedett vlna. Így csak a szememmel készítettem fotókat, elrakva õketemlékezetem legbiztosabb filmtároló rekeszeibe. A régiségkereskedõtõl jövet akacskaringós, árusoktól hemzsegõ utcák labirintusából egyszer csak elõbuk-kant egy örmény templom. Helyesebben, ami megmaradt belõle. A hatalmas,még romjaiban is impozáns és tiszteletet parancsoló épület szomorú látványtnyújtott. A bejáratnál és a falakon levõ táblák, feliratok, vésetek leverve, letör-ve, a tetõ kiégve és beomolva, mindenütt a pusztítás nyomai. Itt-ott még látha-tó volt egy-egy örmény nyelven írott, vésett szöveg.

De látható volt hogy vandál kezek mindent összetörtek, elpusztítottak és el-vittek, ami mozdítható volt. Nyilvánvaló a cél: mindent megsemmisíteni, hogymég nyomuk se maradjon az örményeknek.

Az oltár is kirabolva árválkodott, de néhol még megmaradtak az aranyozottdombormûvek és egy mozaikos kereszt is noha megpróbálták széttörni õket.

Az egész templomban halomban állt a szemét és az emberi fekália. Az abla-kokat kövekkel rakták és tapasztották be, a bejárati ajtókat és kapukat belülrõleltorlaszolták kövekkel. Mi is csak egy a kutyák és a vécézni járók által ütött ha-sadékon másztunk be, majd ki. Az egykori templom körüli sikátorokban ör-mény házak nyomaira bukkantunk, ez világosan látszott a nagy buzgalommalvégzett törökösítés és a beköltözött török lakosság ellenére is. A lakók azonbannem engedtek kíváncsiskodni, bármennyire is szerettem volna többet megtud-ni a házakról. Fényképezni se lehetett. Szemetes környezet, az omladékosromos házak és a dögletes pisiszag anélkül is elmondták, hogy hiába vették el ezeket a házakat az örményektõl, hiába kergették neki egykori gazdáikat


a sivatagnak, a törökök csak arra voltak képesek, hogy lelakják az épületeket.Javítani vagy építeni senki sem akart semmit az évtizedek alatt.

A mecset udvarán

A mecset udvarán aludni is lehet A keskeny sikátorban a kutyákat és a szemetet kerülgetve hirtelen felbukkant

egy öregember, aki megkérdezte hogy a keresztyén templomot keressük-e. Igen-lõ válaszunkra aztán mindenféle girbe-gurba utcácskákon, aluljárókon, pincé-ken és lejáratokon át legnagyobb meglepetésünkre elvezetett egy igazi, teljesépségben fennmaradt és mûködõ szíriai keresztyén templomba. A templom-ban kiderült, hogy a véletlenszerûen felbukkanó és segítõkész öregember ma-ga a templom papja, aki elõbb törökül majd angolul magyarázta el templomatörténetét.

142


143

Imádkozó mohamedán férfi Romok .

A rejtett és az egymásra épült házak és sikátorok útvesztõjében eldugott szí-riai kaldeus templomban szobrok, táblák, feliratok, képek, oltárok, ikonok,gyertyák és Jézusábrázolások nagy sûrûségben váltogatták egymást a régi szõ-nyegekkel és bútorokkal. Minden gyönyörû épségben maradt fenn a rongyosutcákban eldugott templomban. A pap elbeszélése szerint havonta egyszerszertartásokat is szokott rendezni a maroknyi, a törökök közé beolvadt kettõséletet élõ keresztényeknek. Ebben a régi templomban az ötös egyenlõszárú há-romszögek, gyertyák és arámi feliratok, a régi szaggal keveredve furcsa hatástkeltettek, s megint elõjött az Indiana Jones féle furcsa érzésem. Mintha egy el-veszett világba cseppentem volna.

A régiségkereskedõnél


Sült bárányfejek

Alapos nézelõdés után elhagytuk a templomot, elköszöntünk barátságosõrétõl és a keskeny utcákon átverekedtük magunkat a bazárba. A diyarbakiribazár olyan, mint bármely másik a török világban, talán csak nagyobb valami-vel közönséges bazároknál. Külön utcákban vannak a zöldségesek, gyümöl-csösök, a pékek, a sajtárusok, az olivabogyóárusok, majd a mészárosok. Min-denki az utcára rakodik: a mészárosok ölik a birkát, a belsõségek ki vannakakasztva, néhol kimosott és felfújt állati belek lógnak a szemlére kiakasztott hú-sok mellett, s hatalmas tálcákon tucatjával kínálják a nyers bárányfejeket meg-vételre. Odébb szakszerûen felboncolt báránykoponya van közszemlére téve.Az állat fejét nem csak egyszerûen kettéhasították, mint idehaza, hanem rózsamódra szétnyitották. A sértetlen agyat csontszilánkok és bõrcafatok rózsaszir-mai övezik. Micsoda finomság! Mennyei falat!

Gyógyszertáras utca

144


145

A szõnyegkereskedõnél

Tudni kell, hogy a mohamedán országokban a díszvendégnek mindig felkí-nálják a bárány fejet, természetesen a szemekkel együtt. Ezzel a gesztussal aztszeretnék a vendég tudomására hozni, hogy maguk közül valónak érzik. A bá-rányszemet udvariatlanság visszautasítani, ez azt jelentené, hogy meggyaláz-zuk a mohamedánoknál kötelezõ vendégbarátságot. Sok, a helyi szokásokkalhadilábon álló turista követett már el jóvátehetetlen hibát azzal, hogy vissza-utasította a felkínált bárányfejet vagy szemet. A közös étkezesek alkalmávalrengeteg apróság van amire érdemes odafigyelni: kötelezõ a szertartásos kéz-mosás étkezés elõtt és után, le kell vetni a cipõt mielõtt letelepednénk a földreterített asztalhoz. Nem szabad a talpunkat másoknak mutogatni, és perszenem szabad bal kézzel enni. Az étkezés során mindig a társaság vezetõje vagy


a legöregebb családtag szokta elosztani az ételt, aki az elsõ falatokat mindig adíszvendégnek vagy az idegennek adja. Visszatérve a bárányfejre és a bárány-szemre, ez nem is olyan borzasztó dolog, mint egyesek képzelnék. Hiszen ná-lunk is van tárkonyos bárányfejleves, éspedig nem is akármilyen. Gyakorlat éshozzáállás kérdése az egész. Lehet, hogy az elsõ próbálkozásra nem fog ízlenide talán a második alkalommal majd igen. Tehát az elsõ megjegyezni való:nem szabad kétségbeesni. Hiszen egy báránynak csak két szeme van. Kettõigpedig bárki el tud számolni. Én láttam olyan levest is, ami bárányszemekbõlkészült. Amikor a fedõt megemeltem csak úgy forogtak a szemek a lobogó le-vesben. A mészárosok utcájában majdnem pórul jártunk, mert a nagy késselcsapkodó henteslegények sehogyan sem tudtak megbarátkozni a fényképe-zéssel, meg azzal a gondolattal, hogy mi minden számunkra érdekeset el aka-runk lopni kis varázsdobozunkkal. Ha 100 évvel korábban próbálkoztunk vol-na a véres állati zsigerek megörökítésével, holtbiztos, hogy a mi bõrünk is odakerült volna a rúdra. Ez azzal magyarázható, hogy a mohamedán ember min-dig is viszolygott a fényképezéstõl, fõleg az árusok, akik úgy hitték, a fényké-pész varázslatot mûvel, és megrontja áruikat.

A fazekasmesterek utcájában

A bazárból kifelé menet megnéztük a mesteremberek utcáit is. Itt a kovácsok,kelmefestõk, fazekasok, rézmûvesek, szitaszövõk, szabók, cipészek egymássalversenyezve dolgoztak, mintha valami versenyen lettek volna. A legjobbanegy 14 éves fiú maradt meg emlékezetemben, aki nagy szakértelemmel percek,ha nem másodpercek alatt kalapálta össze egy vaskerítés láncszemeit, olyanalapossággal és szakértelemmel, mintha nem is csak egyszerû inas lenne, ha-nem maga a mester. A bazár forgatagából kijutva szerencsésen beleestünk azutca forgatagába, ahol legnagyobb megelégedésemre szépen felöltözött és ud-varias forgalmi rendõrök vettek pártfogásukba, olyannyira, hogy nem csak a

146


147

szükséges információkkal láttak el, hanem elkergették a kéregetõket, és elkísér-tek egészen a hotelig, ahol a csomagjainkat hátrahagytuk. Igazán kitettek ma-gukért a derék rendõrök, az egyik rendõrnõ még az utcai árusra is ráripakodotthogy mérje olcsóbban az áruját, és ne merjen becsapni bennünket, vagyis End-rét, aki úgy belehabarodott valami úton-útfélen csak úgy nejlonzacskókbanárusított fekete löttybe, hogy mindenáron egy palackkal nehezebben akart to-vább menni Diyarbakirból. Eleinte azt hittem hogy Colát árulnak a zacskók-ban, aztán kiderült, hogy a fekete lé valami orvosság. Az addig nagyhangú ésmagabiztos árus a rendõrnõ erélyes fellépésére megszeppenve adta olcsó árona fekete löttyöt, csak hogy szabadulhasson, mintsem elkoboztassa az egészkészletét. Rendõr barátaink még az angol nyelvel is megpróbálkoztak, a jobbérthetõség kedvéért, s hogy jó véleménnyel legyünk a városukról és a rendõr-ségrõl. A jó vélemény az elismerés, és a hála hangján szólalt meg, legalábbis ré-szemrõl, mert igazán jól esett, hogy így a szárnyaik alá vettek minket. Igazánlenne mit tanuljanak a mi milicistáink (akik nem rendõrök, csak milicisták) tö-rök kollegáiktól. Mert udvariasság, viselkedésmód, és nyelvismeret irányábanmég van bepótolnivalójuk.

Különösen az �emberségbõl példát...� fejezetet kellene többször átolvasniuk.A �vitézségbõl mintát...� bekezdés szót sem érdemel. Ismerjük már az ilyet. Fõ-leg a gyengékkel és a védtelenekkel szemben.

A hotel, amely elé lepakolásztunk, egész véletlenül a legdrágábbak közé tartozott. Az öreg portárs sem orrolt meg azért, hogy nem akarunk nála éjsza-kázni, s búcsúzáskor még megemlítettem neki, hogy aztán eljövünk máskor is,nem csak csomagmegõrzõnek használva a hotel foteljeit, hanem újra megnéz-ni Diyarbakirt.

Utcai hangulat


A hotel elõtt egy csodás park fogadott, közvetlenül a várfalak és az egyik(rácsokkal is körbevett) kapu mellett. És nem csak a dolmusmegálló volt közel,hanem egy helyi turisztikai iroda fényképkiállítása is, ahol tárt karokkal fogad-tak. Az igazgató amint észrevette, hogy szerelmes szemeket vetünk a kiállítottrégi Diyarbakirt ábrázoló képekre, sõt a jobb érthetõség kedvéért még a fény-képezõgép lencséjén keresztül is próbáljuk megnézni, hirtelen felbuzdulásá-ban kinyitotta a terembõl nyíló egyik várkaput. Így bejutottunk a rácsokkaloltalmazott, a városvezetés által legjobban féltett területre, a feliratos várfalak-hoz. Az imént látott 1909-es fényképek ugyancsak megbabonáztak szépségük-kel, fõleg amint kedvenc falrészeimet és bástyáimat megpillanthattam rajtukmindenféle lovas és tevés arab katona társaságában. Azonban a külsõ, gazda-gon dekorált falak mindenen túl tettek. Egymást érték a római, görög, arab vé-setek, az állatábrázolások, a horogkeresztek. Olyan volt, mintha a falakon azegész ókori világ randevút adott volna egymásnak. Nem csoda, hogy az igaz-gató mellét is dagasztotta a büszkeség: � �Lám mije van a mi városunknak!�Úgy pöffeszkedett mellettünk, mint egy gyõztes hadvezér, aki a csapatokatmutatja be a szövetséges parancsnokoknak.

Agyonpakolt motorkerékpár

S hogy a boldogság teljes legyen, kifelé jövet angolul tudó török egyetemis-tákkal kötöttünk baráti szövetséget. Legalábbis Endre, aki a következõ város-ban azon volt hogy elmélyítse a barátságot az egyik európai módra öltözöttkurd leányzóval. Már amennyire az internetes beszélgetés korlátai megenged-ték. De addig még sok minden történt.

A Mardin felé tartó buszra alig tudtunk felgyurakodni. Fõleg a sok cele-culaokozott gondot, nem csak nekünk, hanem a hátizsákok miatt szorulni kénysze-

148


149

rülõ más utasoknak is. A dolmus gyorsan megtelt emberi töltelékkel. Szerintemkétszer annyi ember gyúródott fel, mint rendesen. A nagy szorultságban azon-ban kényesen vigyáztak, hogy a helyjegyesek a cédulára írt helyet foglalják el.A lábon állók pedig szidtak minket és csomagjainkat. Egy vénasszony � aki in-dulás elõtt még koldult � volt a leghangosabb. Talán azért mert nem adtunkbaksist neki. A buszban nagy a vegyülés, az emberek szívják egymás szagát. Miis szívjuk, hogy gyorsabban fogyjon, de nem akar. Az utasokon egyre több azarabos ruha és a kendõ, a beszélgetés is egyre gyakrabban csap át az arabra. Avarjúkárogásszerû beszédbõl és a sok kh-os szóból semmit sem értettem. Azthiszem itt az ideje hogy megtanuljak arabul. A kh az már megy. Az finomve-gyes utazóközönségben vannak szõke és kifejezetten vörös emberek is. Furcsa.Egy szõke török népviseletben. Ez épp olyan abszurdum, mint egy néger szé-kelyruhában. Zötykölõdés közben elékerítem a túrós zacskót, kenyeret és a ret-ket, amit csak úgy mosatlanul, hámozatlanul eszünk meg. Muszáj mert máralig bírjuk. Az utasok úgysem kérnek, hiszen ramazan van. Néztek is nagy vas-villaszemekkel, csuda hogy le nem dobtak. Nagyon viszket a bõrünk, hogymár a böjtölõ törökök elõtt is merünk enni. Nekem leginkább belül szokottviszketni a bõröm, helyesebben a hasam fala. Úgy a gyomrom táján. A túró ésa retek pokolian csíp, és nincs víz, amivel kioltani a tüzet. Most már értem,hogy miért van annyi nomád a piacon, a sajtos és túrós bödönökkel. Hát, mertõk sem bírják megenni a csípõs túrót, és mert rá kell sózni valakire. Ha annyi-ra finom lenne inkább megennék maguk, mintsem hogy eladják.

Amint kiértünk a városból azonnal megkezdõdött a sivatagos pusztaság, azegymástól nagy távolságokra levõ oázisokkal, ültetvényekkel. A tanyák több-nyire lapos kõházak és kõkerítések vegyülékébõl állnak, és a legszegényebbviskó is büszkélkedik a parabolaantennával. Az este 6 órai kötelezõ pihenõt azegyik útmenti vendégfogadóban töltjük. Egy finom zöldségsaláta, musszaka,kenyér, és víz segít helyre állítani belsõ egyensúlyunkat. A szakács kézzel tépi,marcangolja a sült csirkét, majd a darabokat tetszés szerint szórja az utasok pi-láfjára. A látvány azonban sem engem, sem mást nem érdekel. 6 óra van. A böjtmára lejárt.

Ez a ramazan különben okos dolog, csakhogy mit csinálnak az öregek, a bete-gek, a kisgyermekek és a várandós nõk? Harminc napig reggeltõl estig se enni,se inni, nagy megpróbáltatás. Vitathatatlan, hogy a böjt inkább hasznos mint ká-ros, de azért egész nap étlen futkározni valóban embert próbáló. Igaz, hogy es-te 6 után mindenki bepótolhatja a hiányt, még este 11-kor is láttam lakomázóembereket, akik alaposan feltankoltak másnapra. De lehet hogy a betegekre, aterhes nõkre, stb. nem kötelezõ a böjt. Kérdezni senkit sem mertem igazán, sõtazt hiszem elmagyarázni is nehezemre esett volna, hogy mi a kérdésem.

A Mardinba való megérkezés a legszebb emlékeim közé fog tartozni, mert akivilágított város nagyon szép látványt nyújtott. A jó érzést gyorsan lehangol-


ta az a hír, hogy Mardinban alig vannak hotelek, s fõleg a mi zsebünkhöz sza-bott éjjeli szálláshelyek. Fiatal török fiú képében jelentkezõ mentõangyalunk-nak hála ez a probléma is gyorsan megoldódott, mert csomagcipelés és dol-muscsere, s hosszú kacskaringózás után épp a vágyaink netovábbjait jelentõóváros kellõs közepén térhettünk nyugovóra egy kis hotelben.

Egymás hegyén-hátán az épületek Mardin óvárosában

A formaságok elintézése és a nem éppen olcsó belépõ befizetése utánelfoglaltuk hihetetlenül szûk, ám tiszta ágynemûvel, tévével és ventilátorralfelszerelt új tanyánkat, mardini alaptáborunkat, ahonnan majd holnap fogjukmegrohamozni az óvárost. A dolgok ilyen sikeres fordulatán és alakulása foly-tán érzett öröm és kirobbanó hujjahó gyorsan lecsendesedett, amikor fürdésrekerült a sor. Ócska elhanyagolt fürdõhelyiség fogadott egy nagy mozsárhozhasonló kõedénnyel, piszkos meregetõvel, leszakadt bojlerrel, és hámló falak-kal. Mindezek az elmaradott körülmények rendkívül gyors fürdést és mosásteredményeztek. Endre barátom azonban egyenesen élvezte a helyzetet, sõtmég rendet is csinált az ugyancsak szûkre méretezett fürdõszobában. Fürdésután kiújult a dinnyebajom, ezt orvosolandó, gyorsan elrohantam a bazárba.Szerencsére közel volt, és volt egy álmos dinnyés is, aki vásárlók hiányában istüntetõleg nyitva tartott.

Szép Mardin, nagyon szép. A régi utcák az üzletekkel � noha ezek már lehúz-ták a rolót � szép látványt nyújtottak. Fõleg a hotel melletti mecset és iskola.

Ideje aludni is, baj nélküli jó éjszakát, Endre barátom.P. s. Hajnalban a müezzin elkezdett énekelni a toronyban, de egy ima kellõs

közepén letette a kagylót. A kattanás jól hallatszott. Biztosan õ is megunta akornyikálást. A hotelben persze mindenki az igazak álmát aludta.

150


151

Október 4. szerdaMardin � Sanliurfa

Reggel megint falatozás nélkül vágtunk neki Mardin utcáinak. Fõleg én nembírtam a fölösleges idõpocsékolást. Még a reggelimrõl is szívesen lemondok,csakhogy mielõbb láthassam a várost. Az óvárosnak van egy modern fõutcája,ebbõl nyílnak a kacskaringós szûk sikátorok, amelyeken csak gyalog vagyszamárháton lehet közlekedni. Valóságos labirintust alkotnak ezek az utcák, a fogócskás játék itt nem válna be, mert a lépcsõn fel-lépcsõn le, az egymáshegyén-hátán épült házak és üzletek között fárasztó mulatság lenne.

Gyia!

A piac és a tekervényes utcák már 1600 óta �vannak forgalomban�, persze az-óta számtalanszor javították, szépítették õket. Mindenütt kövezett utcák fogad-tak, rend és tisztaság. A mardiniak úgy látszik vigyáznak városuk jó hírére. Anyugati üzletsorokat lekörözõ fõutcán békésen megfér egymás mellett a szamárés a nyugati autó. A látnivalók közül azt hiszem a bazár nyerné az elsõ díjat. Ed-dig talán ez volt a legjobb bazár, amit találtunk és bejárhattunk. Gazdagságávalés változatosságával felülmúlt minden eddig látott bazárt. Nem csak a fõutca üz-letei, de a bazári árusok standjai is hihetetlenül meg vannak pakolva minden föl-di jóval. Az ékszerkereskedésekben tonnaszámra lóg az arany, az antik ékszerke-reskedõk boltjaiban pedig ládaszám állnak a régi gyûrûk. Akad római pénzekbõlfabrikált gyûrû a drágaköves mellett, de van mindenféle feliratos, köves aranyezüst, sõt még bronzgyûrû is. Teljesen megzavarodva jöttem ki az ilyen üzletek-


bõl, anélkül hogy vásároltam volna valamit. Csak a tapogatással és a felpróbálás-sal maradtam, mert a legolcsóbb gyûrû árával is hetekig elutazgatnék.

Antik gyûrûk

Szappan

Mardin egyébként nem is a hegytetõn levõ római váráról híres � ugyanis eztelfoglalta a katonaság és radarállomást épített bele � hanem a városban találha-tó rengeteg keresztény templomáról, valamint a városon kívüli nagy kolostor-ról, ahová pechünkre pénzhiány miatt nem juthattunk el. Maradtak a keresz-tyén templomok, amelyeket még a postahivatalnál kifüggesztett várostérképsegítségével is alig tudtunk megtalálni az utcák, házak és üzletek útvesztõjé-ben. A bazárban láttam egy postást is, telepakolt táskával. Szegény postás,vajon hogyan tud eligazodni ebben a káoszban?

152


153

Csacsis öreg

A káosz valószínûleg csak nekünk tûnik rendetlenségnek, valójában nagyonis rend van, ebben a városban. Elõször is nincs szemét, nincsenek kéregetõk, el-marad a szokásos szólongatás és kísérgetés is. Nagyon modern ez a város an-nak ellenére, hogy van egy csomó régi városnegyede. Putrikat példul seholsem láttunk. Meg is szerettem ezt a Mardint, nem tudom elhinni, hogy itt a szí-riai határ mellett ilyen csodás körülmények uralkodnak. A törökök templom-romboló és átalakító buzgalma itt mintha alábbhagyott volna, mert sehol semláttunk leégetett, romba dõlt templomokat. Épp ellenkezõleg, az általunk felke-resett keresztyén templomokat a legjobb állapotban találtuk, igaz, hogy a leg-több � magas falak és hatalmas vasajtók mögé eldugott � templom szíriai volt.

Keresztény templombelsõ


Szír keresztény templom

154


155

Azért akadt örmény templom is. A sürgés-forgás az utcákon a megszokott,talán a tempó nagyobb itt. Japánok is a látókörünkbe kerülnek. Méghozzá egyegész busznyi. Akárhová menjünk is a nagyvilágban kíváncsiskodó japán turista és tekergõ székely mindig akad mindenütt. Sõt, a jól informáltak azt beszélik, hogy állítólag amikor az elsõ amerikai ment föl a Holdra, találkozottegy hazafelé tartó korondi kóberes szekerével, tele borvízzel és cserepekkel.

Eltakarodjatok innen!

Fûszerek

Az utcákon rengeteg a török katona és rendõr, ez utóbbiak szép világoskékegyenruhát viselnek rövidnadrággal. Ez utóbbi kell is errefele, mert a hõség azhatalmas. A házak tetejérõl messze el lehet látni a sivatagos tájban és vibrál alevegõ, pedig már októbert írunk. Sok a szép nõ, egészen normálisan vannakfelöltöztetve. Néha az az érzésem támad, hogy nem is Törökországban va-gyunk. Hiszen ez a Mardin egy békebeli oázis.


A bazárban

Régiségkereskedõk

Az emberek is kedvesek, segítõkészek, és mindenki tudja, hogy hol vanMádzsárisztán. Nem látni, hallani veszekedést, káromkodást, sehol sem látniverekedést. Köpni viszont itt is köpnek és taknyot is fújnak vagy vágnak a föld-höz, hogy törjön ki a nyaka. Ezidáig se zsebkendõt se papírzsebkendõt nemláttam senkinél. Hogyisne, hát hiszen senki sem bolond hogy az osztrigát elpa-kolja és hazavigye, amikor van hely a szabad természetben is. Hát nem perver-zió, amit a fehér ember csinál? Szeretem ezt a Mardint, hiába van itt a világ végén. Ha egyszer választanom kellene, hogy Törökország melyik részén kívá-nom felütni a sátorfámat, biztosan Mardint választanám. Itt az emberek is má-sak, valahogy felvilágosultabbak, modernebbek, mint máshol.

156


157

Nyers bárányfejek

A bazár sokszínûsége

Mardinbõl egy hatalmas távolsági autóbusszal indulunk tovább, ki a semmi-be, Sanliurfa irányába. Látnivaló pillanatnyilag semmi, leszámítva a vég nélkü-li kukorica- és gyapotföldeket. A föld gyapjával megrakott teherautókat is lát-ni. Persze a katonai ellenõrzések elmaradhatatlanok, minket is leszednek soronkívül a buszról, és addig nem engednek tovább, amíg a németül tudó szakasz-vezetõ meg nem unja a velem való társalgást. De emiatt senki sem neheztelmeg az utasok közül. Idõ az van bõven. Senki sem siet. Minket leszámítva, deezt nem merjük bevallani. Fõleg én vagyok a sietõsebb, Endre nyugisabb. Ezonnan is látszik, hogy reggel õ az, akit fel kell piszkálni. Este 6-kor vacsora egyútmenti csárdában.


A múlt tanúi

De azért vannak modern épületek is...

Ezeket a csárdákat mintha egyenesen nekünk találták volna ki. Itt a vécés fiúhívott meg vacsorázni a nagy mártogató tálhoz. A vacsora musszaka, sültcsípõspaprikákkal, zöldségsaláta, rizs, kerek kenyér. Nagy a barátkozás márto-gatás közben, ízlik is a vendégszeretõ emberek között az étel. Még egy kurd fi-atalember is odatelepszik, és kezdetét veszi a német társalgás. Hihetetlen, ittmajdnem minden kurd vagy idõsebb török férfi tud németül. Angolos vagyfranciás emberek is akadnak, de a németesek mindenkit vernek. A beszélgetésvége teameghívás lesz, így odatelepszünk a kurd asztalához, aki már adja is aparancsokat a teásfiúnak.

158


159

Iskolások

Városrészlet

Ezután újabb teázás következett, most már a vécé mellett levõ utazási irodafõnökének a jóvoltából, aki ugyancsak �megadja a tiszteletet�. A jóízû beszél-getés itt már törökül folytatódik, a teát magyarul élvezzük. Különösen Endre,akinek ma úgy látszik felragyogott a teacsillaga, mivel egymásután kapjuk ameghívásokat. Ezekbõl a beszélgetõs rész az enyém. Az utazási iroda fõnökeelmondta, hogy otthon van két felesége és kilenc gyereke, mind jól vannak ésegészségesek. Õ pedig boldog ember. A fentieket olvasva biztosan sokan meg-nyalják a szájuk szélét e paradicsomi állapotokról hallva. De nem úgy megyám a dolog ahogyan elképzelik. Ha valakinek több felesége van, az még nemjelent semmit, mert minden feleséget egyenlõ bánásmódban kell részesítenie.Ha az egyiknek vásárol valamit, a másiknak is ugyanazt kell megvennie. A fe-


leségek egyenlõen kell mindenbõl részesedjenek. És ha valakinek három-négyfelesége van, akkor egy éjszaka alaposan fel kell kötnie a gatyáját. A feleségekpedig együtt élnek, nevelik a gyerekeket, közösen végzik a házimunkát, ésegymást feleségtársamnak szólítják. Az elsõ feleség parancsol és a többiek en-gedelmeskednek. Nem könnyû feleségnek lenni, fõleg harmadik-negyedik-nek. A kötelezõ kendõhasználatról szólva, amirõl itthon enyhen sajnálkozvanyilatkoznak, megjegyezném, hogy nem is olyan rossz dolog. A forró nyárbanvédi a fejet, árnyékot ad, a szélben melegít és megvédi az arcot, fejet a portól.Nem hiába hordanak errefelé a férfiak is színes kendõket a fejükre, nyakukra,arcukra tekerve. Én is kipróbáltam és ráébredtem mennyire hasznos dolog ez.

Egy másik keresztény templom

Végre feltûnnek Sanliurfa fényei. Hatalmas fényözön borít be mindent, amíga szem ellát. Ez nem is csoda, mert Sanliurfa egymilliós nagyváros. Az autó-buszból azt sem tudjuk, hogy merre nézzünk. Ülünk és csodálkozunk, mert

160


161

Sanliurfa káprázatos. Félórás buszozás után dolmusba ülünk és rábízzuk ma-gunkat a sofõrre, aki egy jó és olcsó hotelbe fuvaroz. A hotel valóban jó, egye-nesen a fõutcán terpeszkedik, és a portás tud angolul. Van szép tiszta ágy, va-salt lepedõ, jó párna, tévé, fogas pohár és légkondi. A mosdó és amellékhelyiség közös, de ez cseppet sem változtat a helyzeten, mert minden újés patyolattiszta. Még a seggmosós budi is a beton csizmatalpakkal. Ráadásulvészhelyzet esetére a falon mindenütt petróleumlámpák kínálgatják magukat.Kész luxus. Antik petróleumlámpákkal világítani egy szupervárosban. MertSanliurfa, a Próféta városa nem csak ma szuperváros, hanem már 11 ezer év-vel ezelõtt is az volt. A nagy világvallások mind ezen a területen jelentkeztek,itt végeztek elõször földmûvelést és itt született Ábrahám is. A város büszkesé-ge azonban az Ayn Zeliha nevû tó, amelynek vize szentnek számít. A legendaszerint ezen a helyen akarta Nimród király elégettetni Ábrahámot, azonbanÁbrahámot nem fogta a tûz. A máglya helyén tó lett, az izzó hasábokból pedigaranyhalak keletkeztek. Ezeket a halakat mind a mai napig tilos kifogni a tóból,sõt etetésük jó cselekedetnek számít. Látnivaló még itt Sanliurffában a ma za-rándokhelynek számító Ábrahám barlangja, s a rómaiak által épített vár adombtetõn, 15 m magas várfalaival és 25 bástyájával. Ezen kívül említésre mél-tó a várostól délre fekvõ Harran városa, amely arról híres hogy ez a legrégeb-bi folyamatosan lakott város a földön. Ezenkívül itt található az iszlám valláselsõ és legnagyobb egyeteme is. Engem azonban leginkább az örmények nyo-mai érdekeltek. A hotelben a kényelmes és üdítõ fürdõ után, tiszta ruhábanegészen más embernek éreztem magam. Útitársam hasonlóképpen vélekedett,sõt megtisztelte a napot, azzal hogy kiöltözött. Lemosva az út porát és orosz-lánszagát új erõkkel (s fõként, amikor a fizetésen is túl voltunk), mint két NagySándor, felkészülve éreztük magunkat a pénzváltáshoz, a hódításra és az estivárossal való ismerkedésre. Ez ugyebár megfürödve, a tiszta ruhában, frissenváltott ropogós bankjegyekkel, minden csomagtól mentesen egészen irigylésreméltó elfoglaltság. A városba menet azért még megcsodáltuk a hotel iroda asz-talának üveglapja mellett az itt megszálló idegenek pénzeit is. A sok iraki, kí-nai, japán, koreai, amerikai, zsidó, szlovén, kanadai, thai, görög, indiai és ma-gyar pénzérme és bankjegy látványa után mi sem akartunk rosszabbak lennimásoknál, ezért Endre barátom még visszaszaladt holmi román pénzek után,majd a bankjegyet frissen szignálva eleget tettünk a hagyományoknak. Kint ahotel elõtt egy ügyes árus shish kebabot árult egy hevenyészett standon. A fi-nomságokat a vendégek szeme láttára sütötte meg, míg a vendégek a kis asz-taloknál helyet foglalva saját kezûleg hámozhatták meg a kosarakban ízlésesenfelhalmozott zöldségeket. Kis falapítók, vizeskancsók, poharak és persze evõ-eszközök is oda voltak készítve a vendég keze ügyébe. Tudni kell hogy a shishkebab az egyik leghíresebb minden kebabok közül. Nevét annak köszönheti(shish � kard), hogy a janicsár idõkben a katonák a kardjukra húzták fel a nap-


közben rabolt húsdarabokból levágott szeleteket és a tûz fölött vízszintesenforgatva sütötték meg. A mi sütõ emberünk többféle shish kebabot árult: voltcsirkehúsos, birkahúsos és belsõségekbõl készült. Mondani sem kell, hogymindenikbõl rendeltünk, annál is inkább, mivel már rendelés elõtt tudomá-sunkra jutott, hogy az étel nemcsak finom, hanem olcsó is. A hússal együtt ke-nyeret, vizet, és zöldségeket is ehetünk. Mindez benne van az árban. Amíg amellettünk elhelyezkedett suhancok saját kezûleg válogattak a kosárkában mi-ni oázissá összeállított hagyma, paradicsom, paprika, menta és petrezselyem-zöld között, a mi esetünkben enyhe kivételezés történt. Valaki a közelben levõétterembõl két tányér színpompás salátával lepett meg. És ezzel egyidõben anyársaink is elkészültek, amit egy papírszerû kenyérlappal nyújtott át a sza-kács. A húst rátettük a kenyérre, megszórtuk zöldséggel, fûszerrel, felcsavar-tuk, mint a tavaszi tekercset és már lehetett is enni. Isteni íze volt!

Egy mecset udvaraAz esti utcákon közben árvíz módjára hömpölygött a tömeg. A modern és

gazdagon felszerelt üzletek elõtt utcai árusok kínálgattak mindenfele rágniva-lót, édességeket, szárított gyümölcsöket és pláne zöld nyers pisztáciát.

Elvégre Sanliurfában vagyunk, a pisztácia városában. Nemhiába volt teleKarsban Emin bey barátunk kisteherautója is pisztáciával. Itt olyan a pisztácia,mint máshol a tökmag. Én is vettem egy papírzacskóval, ámbár a héjat csak amarkomba köphettem, mert mindenütt kényes tisztaság uralkodott. Szemetetmég véletlenül sem láttam. Szemetelõt meg annál is kevésbé. Ámbár szemetes-ládát annál többet. Mûveltek ezek a sanliurfaiak, nem bolondok hogy össze-rondítsák a saját városukat. Az emberek jól öltözöttek, nagyon udvariasak éssegítõkészek. Keleti nemeslelkûség. A pazar üzletek, az arannyal tömött kira-katok és a szembeötlõ gazdagság valósaggal odrít és piszkálja az ember zsebét,hogy vegyen már valamit. Mi is vettünk � nem aranyat vagy ezüstöt � hanem

162


163

csak rahátot, de abból kétfélét. És nyámmogtunk rajta vénasszonyok módjára.Tisztára Európa ez a Sanliurfa. Ha nem nézzük a reklámokat és a minareteket,a sok luxushotel és csillogó-villogó kirakat mellett, egy nyugati országba is kép-zelhetnénk magunkat. Igazi világvárosi hangulat van. Minden utcasarkon azáltalunk is megismert shish kebabos standok. Az üzletek között egymást érik ashish kebabos kirakódó standok. Úgy látszik itt ez a helyi specialitás.

A Zeliha tóA standok tele vannak, a nép jó étvággyal falatozik, elvégre lejárt a böjt, most

már szabad. Sétálgatás közben útba ejtettük a bazárt is de az már bezárt. Sebaj,menjünk a parkba. Nem is kell nagyon igyekeznünk, mindenki oda megy, atömeg sodor magával. A parkban Ábrahám tavánál nagy a forgalom, kirakodó-vásár van mindenféle áruval: könyvek, édességek, kézimunkák, bõr ésszõttesholmi keveredik ezüstmunkával.

Mindennapi foglalatosság, várni a böjt végét


Készül a shish kebab

Nagy a forgalom, mindenki jól érzi magát, s a tömeg parányi részecskéikéntmi is. Kurd koncert van. Nézelõdés közben egy barátságos rendõr szegõdöttmellénk és angolul mindenféléket kérdezett: kik, honnan, miért merre, mit,mikor és így tovább. Nagyon simulékony és igen barátkozó. Vajon nem meleg?Aztán kiderült hogy egy német régészprofesszor új ásatási területére akartelcsalni minket annyi pénzért, amennyiért nem egy ásatást, hanem tizet meg-nézhettünk volna. Alig tudtuk lekoptatni, ráadásul miatta még a koncertrõl islemaradtunk.

Falatozók...

Éjjel hazafelé éppen olyan nagy forgalomba botlunk, mint idejövet. Az utcáktovábbra is tele vannak emberrel, s noha az üzletek bezártak mindenki megyvalahová gyalog, autón, vagy motorbiciklin. Ebben a városban az emberek szé-

164


165

pen vannak öltözve. Mindenkin vasalt ing, nadrág és zakó van. Néhol mégnyakkendõt is látni. Sehol semmi farmer vagy tréning, vagy mindenféle bor-dó, kék, zöld vagy lila öltöny, amibe idehaza a falusi székely szokott kiöltözni,ha valahova mennie kell. Mellesleg a mindenféle otthon divatos rettentõenízléstelen csiricsárészínû öltönyöket törökösnek vélik, noha inkább cigányoslehet, mint törökös, hiszen itt még színét sem láttuk. Mindenki sötét színû, bar-na, kék, fekete vagy csíkos öltönyben van. Néha akad egy-egy világosabb színis. Ilyen elmélkedések közepette érünk �haza�.

Lefejezett örmény templomtorony Szíriaiasan .

Jól érzem magam itt Törökországban, szeretem a törököket és õk is szeretnek.Még csak a békakurottyolós varjúkárogásos helyi arab nyelv izgat. Nos, jó éjt!

Az urfai vár


Október 5. CsütörtökSanliurfa � Gaziantep

Reggel korán élvezet meghallgatni a müezzin kornyikálását. Nem is kell éb-resztõóra, minden nap ugyanabban az órában óramû pontossággal jelentke-zik. Vajon a müezzint nem-e a korán kelõ, munkába induló emberek kedvéérttalálták ki? Reggel 7-kor nagy a forgalom, de egy gyors toilett és egy reggeliután még két emberrel nagyobb lesz a gyúródás a városban. Semmi baj, elfé-rünk. Ha nem a fõutcákon, akkor a mellékutcákban. Itt ebben a városban nemdudálnak annyit, mint máshol, szokatlan is. Már-már hiányzik a változatos du-daszó és trillázás. Ellenben sok a motorbicikli, amelyen oldalhelyzetben is ül-nek, néha többen mint kellene és megengednék. De a rend õrei nem szólnakbele, abba, hogy ki hogyan ül és kit vagy mit szállít a jármûvén. Fõ dolog, hogyszerencsésen megérkezzen valahová, és hogy útközben ne okozzon balesetet.Láttam egy taxit telepakolva mindenféle csövekkel és házépítéshez fontosalapanyaggal. Még a tetejére is voltak kötözve dolgok. Ez azonban nem zavartsenkit sem. Legkevésbé a taxi vezetõjét. Ha a vendég fizet, akkor nincs ok a panaszra.

Csinos parkolásgátlók

A sok motorbicikli mellett csónakos motorbiciklik is purcogtatnak, perszemindenki bukósisak nélkül élvezi a száguldozást. A nappali Sanliurfa egészenmás látvány, sokkal élvezetesebb, mint amit az este megláttunk. A modern, pa-zar üzletekkel telezsúfolt fõutcáról hamar letértünk a sikátorokba. A kacskarin-

166


167

gós utcák 5-6 m magas fallal körülvett egymás hegyén, hátán épült házain lát-szik, hogy nem mind török építésûek. Az egykor felgyújtott örmény házakraidõközben még rápakolásztak két-három emeletet és átépítették õket. Mind-ezen mesterkedés ellenére itt-ott világosan látszanak az örmény építészeti ele-mek, a faragások és a díszítések. Sok a romos ház is, mások be vannak zárva, a lakosság szemétlerakónak használja az ilyen telkeket, házakat. A bûz dögle-tes, a szemét mennyisége rekordokat dönt. Még egy mecsetbe is belebotlot-tunk, egy egykori örmény épületbõl van átalakítva. Ott látszik mellette a temp-lomtorony, tetõ és harangok nélkül, lefejezve, amire rá vannak szerelve ahangszórók. Sok a romos ház és nagy bontásokat is látunk. A régi épületekettakarítják el, hogy helyet adjanak a modern irodaházaknak, üzleteknek.Sanliurfa a többi török városhoz képest rohamléptekkel halad a fejlõdés útján.Régi épületet egyre nehezebb lesz találni. Szerencsére még nem olyan vészesa helyzet, a romos házak és az átalakított mecsetek egymást érik a mellékutcák-ban. Érthetõ is, hiszen valamikor Sanliurfa nagy örmény város volt.

Piaci bõségAz utcán ma is leszólított egy németes öregúr, aki úgy mozog, viselkedik és

beszél mint egy született német. Meg is látszik rajta, hogy több mint 30 évigvolt Németországban, mert van modora, stílusa és ízlése is, ahogyan elnézembeszélgetés közben a ruháját.

Végre sorra kerül a bazár is. Nagyon nagy területen fekszik, egész városne-gyedet ölel magába. Másként olyan, mint a többi bazár. Láttam egy borbélyüz-letet, ahol egy tízéves fiúcska kicsi széken állva pamacsolta be a kliens állát,hogy nekilásson a borotválásnak. Volt egy vízárus öreg, aki hátravehetõ rézvizesedénnyel cipekedett és csapolta a vizet annak aki megszomjazott. Egymásik kisgyerek a mészárosok utcájában egy nagy késsel a szárnyast bontogat-ta boszorkányos ügyességgel. Máris itt van a központi nagypark, Ábrahám ta-va, Ábrahám barlangja és az 1211-ben, fehér terméskõ kockákból épített gyö-nyörûséges szép dzsámi, amelyben vallási iskola is mûködik.


A halak etetése jó cselekedetnek számít

A valószínûleg mesterséges tóban nyüzsögnek a halak, itt még a vak is tud-na halat fogni, vagy legalábbis szigonyozni. A tóban hullámzó halszõnyegettöbben etetik az árusoktól, 50 kurusért beszerezhetõ haleledellel. A halakatetetni jó cselekedetnek számit, ez érthetõ, hiszen a szegény árustól megvennia tápot tényleg jó cselekedet. Jusson annak is egy szelet kenyér. A tó körül fil-met forgatnak, rendõr játszik kergetõsdit a koldusokkal és a kíváncsiskodók-kal. Én ismét belesetem egy angolul prímán beszélõ turistahalász hálójába, akiel akart csalni a tegnap este a rendõr elbeszélésébõl megismert ásatási helyre,köveket nézni. Persze drága pénzért. Ez a török is jobban tenné, ha halat fog-na a tóból, mert az könnyebben menne mint az, hogy tõlünk valamiért pénzttudjon kicsalni. A tónál viszont két magyar turistával találkoztunk, akik úgyjöttek utánunk, mint a méhek a lépre. Nem volt nehéz ránk bukkanniuk, mertahol elhaladtunk mindenki rólunk beszélt. Ha valaki meghallotta, hogyMádzsárisztánból jöttünk, már adta is tovább. A fiatal turistapártól megtudtuk,hogy a törökországi stoppolást nem csak õk ítélték reménytelen vállalkozás-nak. Nekik is beletörött a bicskájuk. Ilyen tapasztalatokkal gyarapodva men-tünk el a mecsetbe. Jók ezek a mecsetek, mert amint elnézem az imádkozásonés a szertartásos mosakodáson kívül más egyébbel is lehet itt foglalkozni. Még-pedig alvással. Több mint tízen alszanak a belsõ udvaron leterített kopott per-zsaszõnyegeken. A cipõjük vagy a cipõtároló fülkében, vagy a szõnyeg szélé-nél, a gazdájuk pedig a világról megfeledkezve hortyog. Azt hiszem mi is

inkább a mecsetekbe kellene járjunk aludni, mint az ócska hotelekbe. A belsõudvar fedett, van víz és WC, s a generációkat kiszolgáló antik szõnyegrõl talánmég egypár tetût vagy bolhát is sikerül beszereznünk. Szóval teljes a kénye-lem, és ami a legfontosabb nem kell érte fizetni. A belsõ udvaron sok a könyv-árus, standjaik egymásba nyúlnak, de teljes a béke, senki sem verekedik össze

168


169

senkivel a több helyért vagy a vásárlókért. Képregények is vannak, s az egyik-ben legnagyobb meglepetésemre Köprölü nagyvezér hõsi tettei vannak meg-örökítve, Evila Cselebi író-utazó tolmácsolásában. Oldalakon át vágtatnak amagyar vitézek, Rákóczi fejedelem és Erdély neve is feltûnik. Becsületére le-gyen mondva a szerkesztõnek, a lábjegyzetben feltüntette, hogy Erdély, a ma-gyar korona legszebb gyöngyszeme ma Romániához tartozik. És a képregény-ben nem csak minket porolnak a törökök, hanem mi is õket. A hasonló témájúromán képregényekben kivétel nélkül mindig csak a dicsõ bátor, becsületes éshõs román hadsereg gyõzedelmeskedik. Az ellenség minden esetben idióta,tökkelütött, gyáva és becstelen.

Átalakított örmény templomtoronyÁbrahám barlangjában a nagy semmit mutogatják az idelátogatóknak, s azt

is csak vasrácson keresztül. A várba pedig, amint a magyaroktól megtudtuk, 2 líra belépõt kell fizetni, de a külsõ falakon és a két korinthoszi oszlopon kívülitt sem bõvelkednek a látványosságokban. A két oszlopot meg a városból ismeg lehet csodálni. Úgyhogy vár helyett a parkban levõ lefejezett és csonka,imakikiáltóhellyé elõléptetett egykori örmény templomtoronynak szenteljükaz idõt. Egy másik, ugyancsak régi örmény templomtornyon pedig óra van. Aharangoknak nyoma veszett. Egy útikönyvben azt olvastam, hogy minden évnovember 9-én óra 5 perckor, Atatürk halálának évfordulóján a Minden Törö-kök Atyja iránti tiszteletbõl meghúzzák a harangokat, és 1 percig megáll az élet.Nem is láttunk harangot, kivéve a föld alatti, vagy falak mögé rejtett szíriaitemplomokban. Mivel hogy közel a szíriai határ, sok az idegen ruhájú ember.A nõk furcsa öltözetben járnak, a férfiak meg lila, vörös, fekete kendõket csa-varnak a fejükre.


Rézmûves, poncoló mester munka közben

Kovácsmûhely a mesterrel

Itt is van, mit csinálni

170


171

Bazár

Nyerges-hámos mester

Bazár


Itt az élet sava-borsa!

Hiába van október, a meleg továbbra is 30 fok. Úgy látszik, a török idõjárásnem akarja figyelembe venni a naptárt. Csak a földrajzi adatok számítanak. A hotelszobába visszatérve nagy lomtalanításba kezdtem. Noha már sok hol-mimat eldobáltam vagy elajándékoztam, még mindig sok a fölösleges vagyfölöslegessé elõléptetett dolog. Az ebédre fogyasztott shish kebabot, amit máregy kisétteremben fogyasztottuk el könnyebb a hasunkban cipelni, mint a há-tizsákban. Ebéd után dolmust fogunk és nagy burrogással porzunk a busz-megálló fele. Mellettem egy vörös hajú, kék szemû török ült, lila kendõvel a fe-jén, buggyos nadrágban. Akkora kezei voltak, hogy máshol lábnak is beilletekvolna. Szaga ugyancsak volt, amolyan szegényemberszag. A buszmegállóbannagy hangon hívják az utasokat, s meg sem állhatunk, máris cipelik a csomag-jainkat. Az nem számít, hogy hova akarunk menni. Elvégre itt minden busz-társaság bármelyik irányba indít járatot.

Még idõnk sincs feleszmélni, máris fenn vagyunk egy nagy buszon, gyorsanés olcsón. Jó és kényelmes ez a jármû, vannak kispárnái is és mindenütt nyak-kendõs tisztaság. Útközben hatalmas ültetvényeket, gyümölcsösöket érintünk,majd kietlen mezõk következnek. A föld vörös, mint Amerikában. A stoppolásvagy a gyaloglós utazás itt merõben lehetetlen. A megállók és közös pihenõkután az utaskísérõ gondosan megszámolja az utasokat, sõt papíron is ellenõrzi.Ugyanis felszálláskor mindenkitõl megkérdezte, hogy hova tart. Az utazási iro-da által adott jegyeket épp csak megpillogta. Itt Törökországban a nagy buszo-kon nem adnak jegyet. Mindenki az utazási irodáktól veszi. Még a dolmusonsincs jegy, az elõrenyújtott pénz mondja meg az irányt. Végül ez az út is, mintmindenik, véget ér, és megérkezünk Gaziantepbe. A városi buszmegálló

172


173

nagyobb, mint nálunk a sportcsarnok. Hatalmas kör alakú építmény, szép bel-sõ parkkal, modern utazási irodákkal. Minden olyan, mint a mesében. Olyanmintha egy ufó belsejében lennénk. Szóval igen grandiózus. Kívül is park vansok virággal és csodálatosan szép pázsittal. Eddig hétszámra füvet se láttunk,ha ugyan fû volt a közsivatagokban az az elszáradt megsárgult valami, amitcsak a puputevék ettek volna meg jó étvággyal � és íme, itt vadonatúj fû virul.Meg is tapogattam, nehogy csalás legyen a dologban. De a fû garantáltan igazi.Meg a színe is. Nincs befestve zöld festékkel.

A várGaziantep fõ látványossága elsõsorban a neve: gazi = gyõztes háborús hõs.

Ezt a nevet akkor kapta, amikor 1920-ban a franciák megtámadták a várost ésa védõk tíz hónapig kitartottak, majd fenéken billentették a franciákat, akikneknem volt itt semmi keresnivalójuk. Nem csoda, hogy a franciák nem bírtak el avárral, mert a hatalmas terméskõbõl épült falak hossza 1200 m, a falakon pedig36 bástya szolgálta a védelmet. Ezen kívül volt még védõárok és török hõsies-ség is. Érthetõ, hogy a lakosok minden erejükkel kitartottak, hiszen nem akar-tak Szíria sorsára jutni. Gaziantep milliós nagyvárosban annyi a hotel, mintégen a csillag, ellenben az árak is az eget, vagy legalábbis a hotelek tábláján fel-tüntetett csillagokat verdesik. Az este azzal telt el, hogy hotelbõl be, hotelbõl ki.Egy helyen pedig annyira belejöttem a cigánykodásba, az alkudozásba, drá-gállva az árat, hogy a tulajdonos dühösen kikergetett, és már a frontnál elõvet-te a kulcsokat a zsebébõl, hogy kizárjon minket a hotelébõl. Sajnos a legtöbbszálló nem az általunk megszokott kategóriába tartozik. Visszasírom a 3-5-10 lí-rás lerongyolódott hoteleket, ahol turbánban mentek reggeli mosakodásra, ésaz elõzõ vendég lenyomatát lehetett tanulmányozni az ágyban, lefekvés elõtt.


Még egy fiatal törökökbõl verbuválódott társaság is segít szállást keresni. Egyhotelnegyedet végigjárva nem tudtunk semmilyen éjjeli szállást felhajtani. A szállók vagy drágák, vagy tele vannak. Ez a két variáció váltakozott. Igaz,hogy akadt egy nagyon olcsó kedvünkre való tömegszállás is, ahová talán méga kecskés vagy tyúkos arabot is beeresztették volna, de annyira tele volt, hogymég az ágyakban is ketten aludtak. Aztán amikor már nem bírtuk tovább azeredménytelen keresgélést, egy 25 lírás hotelben kínkeservesen lealkudtam 5lírát a szállás árából. Hiába van tiszta ágy, vasalt ágynemû, tévé, légkondi, kö-zös konyha, teázó, nappali, az alvás nem esik jól. Minden nagyon borsos erre-fele. Jobb volt a poros és szakadt pokróc, meg a zsíros párna.

Ps. A nappaliban és a közös konyhában török fiatalok tanyáztak. A tea mel-lett ennivalót is adtak. Azt hiszem, rájöttem miért parfümöznek a távolságibuszokon. Hát hogy tompuljon a vendégek lábszaga és izzadságszaga. Az amagyarázat, hogy a parfüm a vendég felfrissülését szolgálja csak ügyes üzletifogás.

Ne fényképezz!

174


175

Október 6. PéntekGaziantep � Osmaniye

Csodálatos reggeli hangzavarra ébredünk, a müezzinek teljes erõbõl ordíta-nak. Másnak zavaró lenne, de a mi fülünknek édes zene. A csomagjainkat ahotelesre bízzuk majd újult erõvel nyakunkba vesszük a várost. Hatalmas ésmodern ez a Gaziantep, méltó a nevéhez, mert mindenkit sikerült legyõznie.Sok az üzlet, a modern épület, a cég és a bank. Szép parkok és emlékmûvekváltakoznak. Kacskaringós mellékutcák, koldusok, cipõpucolók, gyümölcs- ésrózsafüzérárusok itt is vannak de ezek már elmaradhatatlan kellékek. Ugyankinek is adnám akkor a fölöslegessé vált bakancsápoló zsíromat vagy kitõl ven-nék dinnyét? Szóval ezek a másokat talán zavaró pórias látványosságok felet-tébb szükségesek.

A belvárosban

Itt Gaziantepben nem csak a város különbözik az eddig megismertektõl, ha-nem még az autók is dudálnak. A dolmust kék színû rendes buszocskák he-lyettesítik, az iskolásoknak más színû az egyenruhája. Lehangoló azonban a városközpont régi negyedeiben a sok öreg romos ház és a szeméttel telirakottbedeszkázott ajtajú-ablakú örmény házak. Szép számmal vannak olyan ör-mény házak is amelyeknek az ajtaját, kapuját belülrõl kõhalmokkal torlaszol-ták el, vagy az ablakait rakták ki kõvel.


Tolvajok, figyelem! A kerítés kész védelem.

Az egyik utcácskában egy civil nyomozó akaszkodott rám, és több mint egyfélóráig piszkálódott, dühösen forgatta az útlevelemet és kérdezõsködött. Va-lószínûleg zavarta az örmény vízum és hogy az egykori örmény negyedben kí-váncsiskodom. Alig tudtam tõle megszabadulni. Endre barátom jobban járt,mert elment valahová a saját szakállára fényképezgetni, s csak késõbb, hosszaskacskaringózás után sikerült ismét találkozni vele. A vár felé menet üvegcsere-pekkel kidekorált kerítést és egy ház ereszére felszegezett lókoponyát láttam.Az elõbbi a hívatlan vendégeket, míg a másik a rossz szellemeket hivatott távoltartani. A vár körül buzgón renoválnak, építkeznek, de fenn a várban seholegy lélek, úgy látszik a turisták kihaltak errõl a vidékrõl. A kapunál ugyan fi-zetni kell, de a katonai uniformis és egy újságíró-igazolvány megvillantásávalno meg némi török tudással bérmentesülünk. A Justinianus császár építette várhatalmas. A belsõ várban itt sem sok a látnivaló, ha nem számítjuk annak a fé-lig kész ásatásokat, a fürdõt, a börtönök romjait, vagy a háborúból ittmaradtöreg ágyúkat, amelyekkel befûtöttek a franciáknak. A látnivaló mi magunk va-gyunk. Ezt komolyan gondolták, mert állandóan egy rendõr koslatott a nyo-munkban, nehogy véletlenül egy ágyút a szebbek közül zsebre vágjunk, vagyelvigyük a fürdõ alapkövét. A berendezés meglehetõsen vérszegény volt fenna várban, s ez nem is csoda, hiszen az utóbbi ezer évben a népek egymásnakadták a kilincset és a kincseket. Nekünk csak a romok és a csodás kilátás ma-radt. De százszorosan kárpótoltuk magunkat egy bezárt örmény templommal,amelynek valamikor szétlõtték az oromzatát, meg egy kolostorszerû hivatalosépülettel. Ezen is meglátszott a fegyverek nyoma. Késõbb egész véletlenül egyhatalmas, átalakított örmény katedrálisra bukkantunk.

176


177

Mecsetté átalakított örmény templom

Bezárt örmény templom a belvárosban

Épp ima idején értünk oda, s a kiszállingózó emberek �borjú az újkapura�módi szerint ránkcsodálkoznak. Törõdöm is velük. Minden figyelmemet a mégmeglévõ sok szép faragás, dekoráció, gyönyörû ablakok kötik le. Egyszerû ésérthetõ: a török mecsetté átalakított templom valamikor az örményeké volt.Még egy félig levert keresztre is bukkantam a hátsó oldalon. A valaha szebb na-pokat látott templom körül nagyon romos és szemetes a vidék. A felgyújtottkormos melléképületek, a lebontott vagy bontás alatt álló régi keresztyén há-zak a szemét, a mindenfelé kutyákkal vegyesen heverõ birkacsontok sehogyansem illenek egy szent helyhez, ahová a törökök imádkozni járnak.


A golyónyomok ma is látszanak

Valahogy elvárná az ember, hogy a saját templomuk körül rendet teremtse-nek. De kisebb gondjuk is nagyobb ennél. A környék örmény negyed lehetettvalamikor, mert nagyon sok az örmény stílusú ház és palota. Sajnos leírhatat-lan állapotban. Még egy kisebb, kupolás örmény templom is feltûnt az egyikmellékutcában, de megközelíteni lehetetlen volt, a köré épített több méter ma-gas falak miatt. A törökök ahelyett, hogy lebontották volna, inkább falat emel-tek köré. Ez könnyebb volt.

Színesre mázolt, lakóháznak álcázott trafóállomás

Találkoztam egy franciául tökéletesen beszélõ török rendõrrel. Nem csoda,mert közel van Szíria, ahol a francia hatás még ma is erõs. Az össze-visszamászkálás és barangolás közben sikerült eltévednünk a városban. Most fordulelõ elõször, eddig térkép nélkül is boldogultunk. A megoldás: elindulni Ariad-né fonalán visszafelé.

178


179

Pisztáciaüzlet

Bazár

Sok az emlékmû


Az Eufrátesz

Önkiszolgáló vendéglõ

180


181

Galambos teázó

Modern városnegyed

Vízipipák


A végeredmény: szedelõzködés a hotelbõl és futás a dolmusállomásra. Itt mi-után újra eljátszottuk a pénztelõreadogatós játékot, szerencsésen eljutottunk abuszmegállóhoz. Már jön is egy hívogatós ember, aki a nagyobb biztonság ked-véért még a csomagjainkat is cipeli, sõt a kalapomat is a fejére teszi, csakhogyle tudjon foglalni mielõtt a konkurencia megérkezne. De ezzel alaposan elké-sett, mert egy fiatal vendégtoborzó friss erõkkel csap le ránk és próbál a másikutazási irodához elráncigálni. Heves szóváltás lett a következmény, majdnemverekedésbe torkollott a dolog. A toborzóemberek szidták egymást és egymásautóját, majd amikor nem akartunk a fiatalabbal menni, mi is kaptunk a szi-dásból. Ebbõl látszik, hogy itt komoly kereseti forrás a toborzóemberekedés. Minél több utast sikerül verbuválni, annál nagyobb a bevétel. A buszban a kéz-mosóvíz, tea, és jó kiszolgálás fogad. Az ülések pedig olyanok hogy abban asárga irigység sem tudna hibát találni. Így haladunk Osmaniye felé.

A leszállás nagyon spontán, engem a legjobb álmomból, Endrét pedig aszétszedett fényképezõgép javításából zavarják fel. Ez ugyanis a szerencsésborulás alkalmából szerencsétlen módon meghibásodott. A nagy kapkodásban persze hogy a buszban felejtettük Endre egyik varázsketyeréjét. De ezt csakkésõbb vettük észre, amikor a puszta kellõs közepén egy meredek domboncsomagostul leszánkáztunk, és egy kerítésen átkapaszkodtunk egy alsó bekö-tõúton várakozó ütött-kopott dolmushoz. Osmaniyében egyik kétségbeesetttelefonálás a másikat követte, hogy a buszban maradt holmi ismét a birtokunk-ba kerüljön. Becsületükre legyen mondva, a dolmus sofõrje és az utazási irodaalkalmazottja kivágták a rezet, s este már elõttünk volt az asztalon a feledé-kenység corpus delictije. A sofõr annyira segítõkész, hogy még olcsó hotelt ismutat közel a dolmusmegállóhoz. Errõl késõbb kiderült, hogy nem is annyiraolcsó, így hát átpártoltunk a szomszéd hoteleshez. Jól is tettük, mert az elõzõhotel borostás, morcos, kicsavart tulajdonosa helyett egy tiszta ruhába öltözöttmosolygós és udvarias ifjú siet elénk. Még le se tudunk pakolászni, máris teá-val kínál. A jó ár, a barátságos személyzet, a szép, tágas és rendesen berende-zett szoba, a tiszta fürdõ, és WC látványa egészén jókedvre derített. Még foga-sunk és asztalunk is volt. Nos hát akkor rajta, nézzük meg a várost!

Utazásunk során elsõ eset, hogy külön indulunk városnézni. Ez annak tud-ható be, hogy az öregebb jogán elsõnek estem túl a fürdõszoba küszöbén.Majd csak találkozunk valahol a városban. Magyarral is találkozni szerte a vilá-gon, még legkisebb arab falucskában is. Elvégre nomádok vagyunk. Osmaniyekisvárosban most járt le az esti böjt, az utcák üresek, mert mindenki költekezik,vagyis töltekezik valahol. Egy 200 emberrel tömött szabadtéri vendéglõ elõttirendõrállomáson erõnek erejével ültetnek le, no nem a sittre, hanem az asztalmellé. És máris elõttem egy finomságokkal teli tálca. Azt se tudom melyiketegyem, annyira éhes vagyok. De itt az ideje, hogy a farkaskutyákat meghor-dozzam egy kicsit a hûtõszekrényben. A tálcán leves, gyuvecs, kenyér, saláta és

182


183

kenyér jelenti a ramazan utáni királyi vacsorát. Velem ettek a rendõrök, nya-kukban a géppisztolyokkal. Nagyon rendesek ezek a török rendõrök.Madzsárisztán, a magyar és török meccs felemlegetésével egyre szorosabbá fo-nódik a barátság. A szimpátia és az egyetértés a vacsora utáni fölséges teázás-ban csúcsosodott ki. A tea után én még bevágtam egy zacskó szõlõt, amit a sar-ki árustól szereztem be potom pénzért. Az osmaniyei üzletsorokat bámulvanemsokára ráakadtam Endrére egy internetklubban. Úgy látszik ma nagyonnehéz elvesztenünk egymást. Igaz, ha én az õ helyében vagyok, egy könyves-üzletbe kukkantok be. Az internetesnél aztán gyorsan kiderült, hogy elnéztema települést. Süleymaniye-be készültem és Osmaniye-be érkeztem. Ez a sajná-latos tévedés az átírt és megreformált török térképeknek köszönhetõ. 1915után a hazafiasságnak nekibuzdult törökök annyira belejöttek a reformokba,hogy az összes örmény város és falu nevét átírták, így ahol egykoron Zeytunvolt, ott ma Süleymaniye van.

Így van ez a hegyekkel és a folyónevekkel is. Az örményekrõl híres Zeytunegy kicsit északabbra fekszik, pedig azt hittem, hogy Osmaniye a hajdaniZeytun. Csodálkoztam is a városban, hogy nyoma sincs örményeknek. Se há-zak, se templomok, de meg romok se voltak. Az internetklubban összevetet-tem a térképeimet egy régi térképpel és nyomban kiderült a tévedés. Ahánytérkép annyiféle, de a probléma nagyobbik felét az jelenti, hogy az emberekmár nem ismerik az átkeresztelt telepek új neveit. Hiába is érdeklõdtem azOsmaniyei buszmegállóban Zeytun felõl. Csak a vállukat vonogatták. De se-baj, folytatjuk utunkat a végállomásig, egészen a Földközi tengerig, le a MusaDagh-ig. Ezt a térképes tévedést, amely kissé fájdalmasan érintett, két utcávaltávolabb egy utcai árus shish kebabos standjánál sikeresen orvosoltam. A 21líráért vásárolt nyársonsült, zöldség, kenyér és víz még utat tudott törni a rend-õrök vacsorája felé. Endre barátom is meg volt elégedve belügyileg. Ezt mégmegpatkoltuk háromféle süteménnyel egy másik utcai árus készletébõl. A kü-lönféle édes sziruppal átitatott nyalánkságok között volt egy darab puliszka is.Egy mamaliga, ami hajdanán a szultánok és a basák ínyét kényeztette. De nema pórias bebõrödzött puliszkára kell gondolni, hanem egy gazdagon fûszere-zett, édes és dióval, pisztáciával �traktált� süteményt kell érteni a megnevezésalatt. Ilyen mamaligát ettem a rendõrökkel is, csak a sötétben nem tudtam ki-bogozni micsoda ismerõs ízû nyalánkság. Amellett meg éhes is voltam, s gyor-san bevágtam, nem volt se idõm, se kedvem azon elmélkedni, hogy mit iseszem. Fõ, hogy finom volt és hogy jó szívvel adták.

A királyi vacsora után elnehezedett pocakkal és fáradt lábakkal hazafelé vettük az irányt, és nem gyõztünk csodálkozni a rendezett és tiszta kisváros ut-cáin, üzletein és parkjain. A parkokban és a fõutak mentén ismeretlen pálmákhajladoztak. Egyik dúsabb, mint a másik. Valaha a dinoszauruszok is ilyentszoktak reggelezni, hogy aztán áttérjenek a vastagabb táplálékra. Egy-egy pál-


ma a fél fogukra se volt elég. Jó és szép város ez az Osmaniye, példát vehetnetõle a mi városunk, nem csak a sétálóutcát elrondító vascsövek tekintetében,hanem sok más egyébben is. Egyébként Osmaniyeben szépen megoldották ajárdakérdést. Egyszerûen megemelték a járdákat, így az autók nem tudnak fel-hajtani. Máshol meg szép öntött, és láncokkal összekötött fémtuskók voltak. A hotelbe visszaérve leöblítettük süteményeket egy teával és jól elbeszélget-tünk a hotelfiúval. Barátságunk jeléül golyóstollat cseréltünk. Milyen jó lenne,ha idehaza az emberek barátságuk és egymás iránti tiszteletük jeléül amúgy tö-rök módra nemcsak golyóstollat, hanem szívet is cserélnének. Egybõl szebb ésjobb lenne minden. Na de aludjunk is! Bajnélküli jó éjszakát, Endre barátom!

Ps. Ebben az országban sehol sem látni kurvát az utcán vagy agyonfestett, ki-kent hosszú körmû nõt. Nincsenek klubok és bárok. A filmekbõl szexjelenetekki vannak vágva. Nagyon helyes, egyelõre nem is hiányzik, van annál sokkalfontosabb is.

184


185

Október 7. SzombatOmaniye � Kirikhan � Antakya � Saman Dagh

Végre elfogytak a konzervjeink. Már nagyon meguntam az ócska, semmire sejó román halkonzerveket, a zsíros disznóhúskonzervet, amit a kutya se ennemeg ebben a melegben, no meg a melegvizes csapból csapolt, vízzel készülõporleveseket. Mostanában átpártoltam a dinnyékre és a joghurtokra, bár ezutóbbi beszerzése néha körülményesebb. A reggelit mellõzve elindultam a vá-ros egyik felébe, hátha akad valami lencse elé való. Legyen az szemüveglencsevagy a fényképezõgép lencséje, bármelyik megfelel. Endre meg nyakába vettea város másik felét, hogy a meghibásodott digitális géphez írástudót találjon.Így testvériesen megosztoztunk Osmaniyen. Sok ide-oda járkálás és kacskarin-gózás után megállapítottam, hogy itt Osmaniyében nincs semmi engem érdek-lõ régi ház, örmény templom vagy vár, amit érdemes lenne közelebbrõl is meg-vizsgálni. Az egyetlen látványosság, ha ugyan látványosságnak lehetnenevezni az a buszmegálló mellett található börtön volt. Biztosan azért építettéka buszmegálló mellé, hogy a frissen megszökött rabok nehogy lekéssék a haza-felé vezetõ járatokat. Egyébként szép a város, sok parkjával és zöldövezetével adinoszauruszok paradicsoma lehetne, persze addig, amíg kitartanak a pálmák.

A rengeteg üzlet közül nem is tudtam válogatni, inkább a régiségkereskedé-seket kerestem, de pechemre egy sem akadt. De sikerült megvigasztalnom ma-gam egy frissiben vásárolt török-német szótárral. Szép volt a piac is, egy egészvárosnegyed, ahol egymás hegyén-hátán mindenféle árusok és kereskedõkpróbáltak megélni a vásárlókból. A legjobban a városban található sokfélemandarinfa, banánfa, fügefa és sok virágos bokor ragadta meg a figyelmemet.Én meg a bokrok virágait ragadtam meg. A szép virágokból többet is leszed-tem, és az útiszótárakba tettem könyvjelzõnek. Osmaniyében nem igen van-nak mecsetek, teljesen nyugatias arca van a városnak, sok a reklám, a cég, ren-geteg az étterem és az utcákon sok szép nõt látni. Itt fordítva van minden, mígmáshol a kendõsek között kellett lesni a kendõtlent, itt Osmaniyeben a kendõtlenek között kell keresni a kendõst, vagy a nyakig felöltözöttet. Márreggel 8-kor nagy a forgalom, az emberek itt is kíváncsiak, füttyögtetnek, kia-bálnak, pisszegnek. Eddigi rangjaim, azaz a cowboy, Johnny, asker és sheriffmellé meg begyûjtöttem egy új címet is: komsia lettem, így szólították az Oszt-rák-Magyar Monarchia idején a Novibazárban állomásozó törökök a magyarkatonákat. Vagyis bajtárs lettem. Látszik, hogy Osmaniyeben nem csak az ut-cákat takarítják, hanem az agyakat is, mert a könyvesüzletek egymást érik.


Vannak angol, német francia könyvek is. És csodák csodája: van térkép! Egyigazi Törökország-térkép. Hihetetlen! A házakon mindenfelé szárított paprika-és padlizsánfüzérek fityegnek, ezeket csak vízbe kell áztatatni, és máris készül-het a töltött paprika. Sok a víztartály és a parabolaantenna is. Körben hegyekvannak és nagyon nagy a meleg. De hát az kell is ahhoz, hogy a banánok nõ-jenek és a narancsok viruljanak. Virulok én is, amikor az egyik ház udvarán kétkiscicára leszek figyelmes. Nem akármilyen közönséges kiscicákra, hanem ahíres-nevezetes Van-i macskákat látom személyesen. Ezeknek az apróságok-nak is fehér volt a szõrük és különbözött a szemük színe. Ez aztán a fejedelmiajándék a sorstól! Amit Van-ban nem sikerült megpillantani, azt a véletlen elémhozza itt Osmaniye-ben. Üröm az örömben, hogy a cicusokat sem megközelí-teni, sem lefényképezni nem tudtam, mert tõlem megijedve bemenekültek aházba. Onnan egy vén, csúnya boszorkány török nõ jött ki, aki azt hitte, hogyel akarom lopni kedvenceit. Így jobbnak láttam továbbállni mielõtt a vasorrúbába felveszi az ünnepnapi pózt a rikácsoláshoz. A hotelben Endre azzal foga-dott, hogy a városiak szerint csak Adanaban lehet a megköhögõsödött fényké-pezõgéphez doktor bácsit keríteni. Ezért aztán úgy döntött, hogy elmegyAdanaba, én pedig egy sebtében elcsípett dolmussal elmentem Kirikhanba.Majd Antakyaban találkozunk.

Innen már egyedül folytattam utamat. A leírások és a hírek szerint Kirikhanvalamikor nagy örmény település volt, sok templommal. Hiába fésültem át avárost, az égvilágon semmit sem tudtam felhajtani. Ha az emberektõl keresz-tény templomok felõl érdeklõdtem, csak vonogatták a vállukat vagy eljátszot-ták a sült hal szerepét. Régi ház sehol, térképet venni merõben reménytelenvállalkozás. A legjobb lenne 1-2 napot itt maradni, és módszeresen átbogarász-ni a várost, de kinek van erre ideje és fõleg pénze. Amúgy sem vastag pénzes-zacskóm már egészen laposra soványodott.

Meg aztán minden át van alakítva. A szerencsétlen örménységnek még anyoma sem maradt meg. Hát menjünk akkor Antiochiába, a kereszténységmegalapításának helyszínére. Ha ebben a városban sem akad számomra érde-kes látnivaló, akkor igazán nem tudom, hol kell keresni az örményeket. Mertha Antiochiába megyek, akkor annyi mintha Rómába mennék, vagy még több.Antiochia maga többet jelent, ha a kereszténységrõl van szó, mint a világ ösz-szes többi része, ugyanis itt szervezték meg Pál és Barnabás apostolok az elsõkeresztyén gyülekezetet, Szent Péter pedig itt mondta ki elõször a �keresz-tény� szót a saját vallására. Antiochia volt az antik világ harmadik legnépesebbvárosa, a bizánci idõkben itt alakult meg az öt ortodox patriarchátus egyike, ésaz elsõ keresztes háború idején 200 évig itt volt a keresztény fejedelemség köz-pontja. Gondolom ennyi elég is Antiochiáról, amely a törökök szerint ma márinkább Antakya vagy Hattay, de nekem mindettõl függetlenül az Antiochianév a legkedvesebb.

186


187

A dolmus szerencsére olcsó volt, és a közelség miatt Kirikhanból gyorsan be-értem a nagyvárosba. Errefelé a dolmusok önmûködõ tolóajtóval vannak fel-szerelve. Az utas nem kell ajtókinyitással és csukással bajlódjon. Újdonság csakennyi, minden egyéb a régi. A dolmus itt is összejárja a várost és rádudál a já-rókelõkre, majd annyiszor jár körbe-körbe, míg megtelik. Antiochiában, a dol-musos hagyományokhoz híven a város végén tettek le, innen gyalogolnomkellett be a belvárosba. Volt mit gyalogolnom, de a sok szép látnivaló elfeled-tette velem a csomagom súlyát és a pár kilométernyi utat. Hatalmas és gazdagváros ez az Antiochia.

Valaha szebb napokat látott palota Antiochiában

Az egymás hegyére-hátára épült, összezsúfolódott paloták utcákat és negye-deket alkotnak. Nem régi házakról beszélek, hanem emeletes palotákról. Aszép kõfaragások, díszes ablakok és bejáratok szemkápráztatóak. Mindenféleépítézetsi stílus össze van itt keveredve, de leginkább európai íze van az egész-nek. Micsoda élet lehetett itt 100 évvel ezelõtt! Az utcákon járva-kelve sok szépörmény házat is láttam, sajnos többségüket romosan és elhagyatva. Ezek gaz-dag kereskedõházak lehettek, amelyekrõl még az idõ sem tudta lekoptatni a jóízlést. Külföldi diplomaták és üzletemberek rezidenciái lehettek. Az örményírás mellett szép számmal akad francia felirat is. A városban, fõleg a városköz-pontban és az óvárosban nagy a tömeg, s alighogy felbukkanok már kezdõdikis a szólongatás. Kezdem már unni, ingerült vagyok, és a legszívesebben oda-csapnék. Azt hiszik, hogy nekem van kedvem hülyéskedni, mikor pisilnemkell, és kétségbeesetten próbálok keresni egy sarkot, egy bokrot, ahová el-bújhatok? Sehogyan sem jön össze, mert mindenünnen jönnek a kíváncsiak,szólítgatnak és kísérgetnek.


Antiochia óvárosában gyorsanmegkaptam az ortodox templo-mot, amely teljes díszében pom-pázott, aztán hosszú keresgélésután rábukkantam a katolikusrais. A katolikus templom udvaránegy kõasztalnál keresztyén törökfiatalok beszélgettek, kicsit fur-csán néztek rám, ahogy beállítot-tam porosan, izzadtan, szakadtanés csomagokkal tele. Olyan tekin-tettel mustrálgattak, ahogy a pénznélkül, barátok, és kapcsolatoknélkül mászkáló gyalogosan uta-zókat szokás. A fiatalok lassan fel-engedtek, de látom rajtuk, gõzüksincs arról amit mesélek nekik azörményekrõl, és az utazásomról.Nem csoda. Itt még a felnõttek,sõt az értelmiségiek sem tudnakhozzászólni az évtizedek soránagyonhallgatott témához. Mind-egy, nem baj. Fõ, hogy én tudomhová tenni az örmény kérdést ésaz 1915-ös népirtást. Furcsa, hogy

ezeknek a török fiataloknak nincs normális török nevük: Barbara, Paula,Ezékiel és hasonló bibliai sztárnevekre hallgatnak. Ez olyan, mint idehaza ahola tápos magyarok mind szappanoperákból kimásolt neveket adnak a csemeté-iknek. Igencsak szektás szag van itt ebben a katolikus templomban, látszikhogy erõszakolt valami. Nagyon furán éreztem magam, pedig utazásaim soránvoltam már újevangélista német templomban, spanyol szektánál, mormonokközösségében, buddhista kolostorban, shinto szentélyben, taoistak és kon-fucionisták között, és egy olyan egyházközségben is, ahol istentiszteletek alatténekelnek, táncolnak, és szaltóznak, közben teli torokból énekelik hogy �Halleluja! Feltámadt az Úr! Igen úgy van. Dicsérjük az Urat!�

Késõbb megérkeztek a vasárnapiasan kiöltözött hívek is az esti szertartásra.Az ünnepélyességet és a vallásosságot úgy vették magukra, mint más a ruhá-ját. Nem éreztem jól magam itt ebben a közösségben, valahogy olyan íze voltaz egésznek, mint amikor otthon a pesti magyar kínaibb akar lenni a kínainál.Késõbb átmentem a szomszéd utcai német panzióba szállás után érdeklõdnide a panziót és vallásos iskolát vezetõ nagydarab német nõ igen leereszkedõ-

188


Belülrõl elbarikádozott örmény templombejárat

189

en állt velem szóba. Valahogy úgy, ahogyan a gazdag pesti szokta az erdélyiszegény rokonnal. De nem baj. Megyek vissza a mohamedánjaim közé. Fõleg,hogy esti imára hívott a müezzin és véget ért a böjt. Két utcával odébb egy top-rongyos kapus pedig megosztotta velem a piláfját. Nem tudom miért, de ezeka törökök nagyon a szívemhez nõttek az utazás alatt. A helyett, hogy nekem,mint gyaurnak, az ajtót mutatták volna, mindenütt jelesre vizsgáztak ember-ségbõl, segítõkészségbõl és felebaráti szeretetbõl. Otthon érezhettem magamközöttük. És nem hiszem, hogy ez otthon fordítva is mûködne. Nemhogy egy,a török-magyar barátságra hivatkozó törökkel nem mûködik, nem mûködikmég a keresztyén vértestvérrel sem. Sõt, az csak akkor számít valakinek és ba-rátkoznak vele ha van pénze. Akkor jobb inkább itt. Kusza gondolatok ezek, fõ-leg így estefelé amikor már ideje lenne szállás után nézni. A magyar kiadó ál-tal kibocsátott útikönyv földhözvernivaló és megtaposnivaló a gazdájával és aszerzõjével együtt, mert mind olyan hoteleket ajánlott szállásnak, amelyek 40-50 dollárba kerülnek. És még van pofája megemlíteni, idézem: �könyvünk kifejezetten a magyar turistákhoz szól, igazodva igényeikhez és lehetõségeik-hez.� Sorra járom a hoteleket két hozzám szegõdött angolul is tudó fiatal tö-rökkel. Az árak az csillagos eget súrolják. Elhiszem, hogy csillagos este van, de40 dollár egy éjszakáért, mégiscsak sok. Nem csak nekem, hanem másnak is.Végül akadt egy 10 lírás szoba, ha ugyan szobának nevezhetem azt a lyukat,amit 10 líráért felkínáltak. Piszkos és zsíros minden, a vakolat mállik, nincs vil-lany a WC-n és a mosdóba mintha bomba csapott volna. A lépcsõ korlátja levan szakadva, és az ajtót nem lehet becsukni, nemhogy bezárni. Inkább akkorjöjjön a bereczedgárféle trükk. Vagyis fel az elsõ távolsági autóbuszra és azontölteni el az éjszakát. Szerencsére még elcsíptem a közeli Saman Dagh felé tartóutolsó dolmust. Saman Dagnh, azaz régi nevén Musa Dagh gyönyörû aján-dékkal kedveskedik: a dolmusban szebbnél szebb lányok ülnek fel, ráadásuleurópai ruhában. Ez nem igaz! Igencsak barátkozós kedvükben vannak.Saman Dagh, éjjeli szálláshelyem felé menet nagyokat csevegünk Mádzsar-isztanról. A beszélgetésbe török fiatalemberek is bekapcsolódnak. A téma im-már a török-magyar futballmérkõzés és természetesen a török gyõzelem. Ismétjól kiporolták a magyarokat. Szerintem jobb lenne Tápiókiában betiltani a focit,mert még az olyan országok vérszegény csapataitól is sikerült kikapniuk, mintMálta, Izland, Finnország. Csak szégyent hoznak a többi sportágra, igaz hogyezt már Annus a doppingbotrányával rég megtette. A megérkezés SamanDagh-ra maga a mennyország. A dolmus vezetõje jó és olcsó szálláskeresésem-re, hogy megkíméljen a fölösleges mászkálástól � mivel Saman Dagh településigencsak kiterjedt � egyenesen lefuvarozott a tengerpartra és a szálló bejárataelõtt tett le. A hotel jó is, olcsó is, minden tiszta, és ami a legfontosabb kisétter-mében zokszó nélkül elkészítették késõn jövõ vendég vacsoráját. Desszertnekvan dinnye a hoteltulajdonos zöldségüzletébõl, beszélgetõ partnernek meg-


felelt a pincér és a szomszéd asztalnál tanyázó öregúr. Minderre a ráadás az,hogy a tenger ott volt alig 30 méterre, az ablakom alatt. Csak kár hogy a dol-musban megismert szép lányok kissé hamar bukkantak fel. Az idõzítés most,vacsora, tengernézés és forró fürdõ után jobb lett volna. De nem baj, mert amai nap így is szépen végzõdött. Nyugodalmas jó éjszakát!

Ps. Nagyon meleg van, a citrom- és narancsfák földjén vagyok, �szubtrópusi�éghajlaton.

190


191

Október 8. VasárnapSaman Dagh � Teknepinar � Vakifliköyü � Saman Dagh

Egy csodálatos tengerparti reggeli ébresztõ után nézelõdni indultam a hotel-bõl. A reggeli ez ízben is elmaradt, mostanában egyre többet spórolok a regge-li feladásával, de kárpótol a szép látvány, ami elém tárult. A tenger elõttem hul-lámzik, jó a kilátás és látni a Musa Dagh erdõkkel benõtt hegyeit. Valamikorezeken a hegyeken küzdöttek az örmények a reguláris török katonaság ellenés tartották magukat 40 napig a túlerõvel szemben. Sajnos maga Saman Daghhatalmas kiterjedésû település, amit gyalog lehetetlenség bejárni. Hétköznapdolmusok járnak mindenfelé, de ma egyet sem látni. Nem tudom, mi okból, hi-szen a vasárnap a mohamedánoknak nem ünnepnap. Saman Dagh falu máramár annyira átalakult hogy régi házat és fõleg örmény házat egyet sem láttam.

A helybeliek ugyan mondták, hogy vannak katolikus templomok, de egynekse bírtam a nyomára bukkanni, pedig össze-vissza jártam magam. Agyonpa-kolt hátizsákkal nem a legkényelmesebb gyalogolni, fõleg szubtrópusi övezet-ben de azért lankadatlanul törtetek elõre. A gyaloglás fél egészség, így mostgyógyítom magam. Egy teherautó segítségével valahogy kiverekedtem ma-gam a faluból, amely nem is falu már, hanem mini üdülõtelep, mivel a tengerpartján egymást érik a kispanziók, étkezdék, kempingek és egyéb turistacsalo-gató létesítmények. Itt mindenki a tengerbõl és az idevetõdõ idegenekbõl él.Fõleg szezonban sok itt a látogató és kiránduló: Kirikhan, Iskenderun ésAntiochia gazdagjai. Az Antióchiába tartó teherautó sofõrje félúton egy útke-resztezõdésnél kirakott a semmibe, és megmutatta az irányt: �Teknepinar arravan�. Taxisok is ácsorogtak, de akkora árat mondtak az oda-vissza kocsikázá-sért, hogy inkább lemondtam a kényelmes utazásról. Gyalog is kényelmes, fõleg, ha van miben gyönyörködni. Ezen a vidéken nagyon gazdag a vegetá-ció, buja zöld fogad mindenütt, sok a gyümölcsfa is. Tehát gyalogolva élvezemTörökország eme déli csücskét. Közeleg utazásom végállomása, és egyre boldo-gabb vagyok, hogy a többhetes hányódás után végre itt lehetek Franz Werfelregényének színhelyén. Dél felé egy dinnyével oltom el éhemet és szomjúsá-gomat, a dinnye most étel és ital is egyszerre. Egyszer csak megállt mellettemegy tyúkos teherautó és egy arab fickó a tyúkok közül barátságosan intett: �Nosza csak fel!� Be is vackoltam magam a tyúkok közé, a zsákom tiszta tollúés tyúkszar lett. Mindegy csak már menjünk! Alighogy felültem az arab oro-szul kérdezett rá, hogy tudok-e oroszul. Kis idõ múlva, amikor már elmond-tam, hogy ki vagyok, mi vagyok, megszólalt románul. De nem csak amúgy is-


ten nevében döcögve és õgetve,hanem szép folyékonyan. Ha lettvolna hely a tyúkok között, ha-nyatt is dobtam volna magammeglepetésemben, mert ez megle-petés volt a javából. Hogyisne: ittvagyok valahol a világ végén aszíriai határtól egy köpésre és egytyúkos teherautóban hajtom a tol-lúkat az orrom elõl, döcögünkmint a fene és akkor egy nyakigtyúkszaros arab legény csakúgyelkezd beszélni románul. Ez pontolyan volt, mint amikor az egyikbarátom megkért, hogy hívjak felnekik egy kínai céget valami üzletiügyben. Fel is hívom Taiwant, ek-kor kiderült, hogy én nem értem ataiwani dialektust csak a pekingitviszont azok nem értik, amit énmondok.

Kérdem: � Angolul beszélnek?� Nem� Hát németül?� Azt sem� Akkor franciául, spanyolul, olaszul, oroszul, törökül?� Ezeket sem� Véletlenül nem beszélnek magyarul? � kérdeztem most már teljesen re-

ménytelenül.� De igen, hogyne, miért nem ezzel kezdte � válaszolták kitörõ örömmel.Mikor én is elmondtam viszontagságos utamat és elpanaszoltam, hogy nem

tudok Szíriába átmenni, mert elfogyott a pénzem, elõvette a pénztárcáját ésmegkérdezte: � Kell pénz? Mennyi kell?

Ezt a nagylelkûséget már nem bírtam elviselni és nem fogadtam el semmit.Hamarosan aztán leszálltam, mert a tyúkos teherautó csak egy tanyáig ment.Egyébként kezd elburjánozni a helyzet, mert a rendes falvak helyett csak min-denféle tanyák és telepek vannak a hegyen. Persze tábla sehol. Ahol meg vantábla azon teljesen más nevû települések nevei olvashatók, mint az én térképe-men. A gyaloglás a tyúkok után egyenesen jólesik, legalább sikerül kiszellõz-tetni a tyúkszagot a holmimból. A tyúkszart csak homokkal tudom lesúrolni a zsákomról. A forgalom gyér, már órák óta nem láttam semmilyen jármûvet.

192


A templomhoz vezetõ utcácskaTeknepinarban

193

Ha a csacsis, lovas öregeket nem számítom jármûveknek. Szorgalmasan ko-pognak is a patások az aszfalton, tele vannak pakolva mindenfélével, a nagyátalvetõkön kívül fa, szén és széna is van a hátukon. A fanyeregben persze azállat gazdája. Nagy sokára aztán jött egy halas teherautó, amely csak hátul a ra-kodótérben a halas ládák tetején tudott nekem helyet szorítani, mert a vezetõ-fülkében egy egész család szorongott gyerekestõl, egymás hegyén-hátán. A halasemberek csak arabul tudtak, hiába próbálkoztam a törökkel, az angol-lal, a némettel vagy a franciával. Úgy jártam, mint az a külföldi, aki elvetõdötta Székelyföldre és vagy tíz nyelven próbált szót érteni az egyik székely faluban,de nem ért vele semmit, mert magyarul nem tudott, a helybeliek közül pedigsenki sem értette meg õt. Hiába tudott sok nyelvet, nem ért az egész tudomá-nya egy hajítófát. A köszönésen és az irányon kívül annyit még elmondtam,hogy elõre megyek. Így el is vittek. Kis idõ után azonban ki kellett szállnom,mert az út elkanyarodott. Folytattam gyalog, csak úgy találomra, mert seholsemmi tábla nem akadt olvasó- vagy látóközelben. Csak mentem elõre a vas-tagabb úton.

A Musa Dagh azaz a Mózeshegy, alatta a selyemhernyófalu, Teknepinar

Végül egy másik teherautó utasa lettem, sajnos a vezetõvel itt sem tudtamszót érteni. De azért letett egy faluban. Itt a borbélytól megtudtam, hogy jó he-lyen járok, ez Teknepinar, van katolikus templom is, csak menjek tovább az is-kola felé. Nemsokára feltûnt a templom, mármint az, ami megmaradt belõle,mert ez is le van rombolva. Négy kupola hiányzik, kívül-belül romok és a pusz-ta falak fogadnak. Mindenfelé olíva, kaki és gránátalmafák nõnek, a nézõkö-zönséget egy kecskenyáj szolgáltatja. Õk néznek engem én meg vissza. Sõtmég a dinnyém héjából is megvendégeltem az egyik kecskét. A szomszédbanselyemhernyó-tenyészet van, valamikor ez az örmény falu is a selyembõl élt.


Akkor még Vakif volt a neve. Az örményeknek mára már nyomuk sincs, a selyemhernyó-tenyészet még megvan. Bár fordítva lenne. A legnagyobb fáj-dalom az, hogy már az örmény temetõ sincs. Nemcsak itt, hanem az eddig be-járt területen sehol sem sikerült örmény temetõre bukkanni. 1915 után a törö-kök �felépítkezték� a sírköveket.

Teknepinar örmény temloma ma kívülrõl...

... és belülrõl: romos templombelsõ, beomlott kupola

A templomban sincs már az égvilágon semmi, mindent elhordtak, ami moz-dítható volt. A templom körüli örmény házak is nagyon romosak. Van, ame-

194


195

lyiknek csak a helye van meg. Annál nagyobb az elvadult kertek bozótja. Jármû híján folytattam a gyaloglást, utam végállomása, Vakifliköyü felé.

Romos örmény ház a Musa Daghon

Nagyon messze van, ezt nem a táblákról vagy a kilométerkövekrõl olvastamle, hanem a megkérdezett emberek kézmozdulataiból ítéltem meg, ahogyan afejük mellett legyeztek egyet a tenyerükkel. De sebaj, van friss levegõ, szép anövényzet, a hegyek csodásak és az ebéd az út mellett nõ. A füge, kakiszilva,gránátalma, mandarin és kaktuszgyümölcs nagyszerûen helyettesíti a levest ésa fõételt, de meg a salátát is. És van víz is. Nagyon meleg van, izzadok, mintegy ló, de gyalogolok tovább rendületlenül, s egymás után jönnek elém a nyo-morúságosabbnál nyomorúságosabb arab falvak. Az emberek itt az olívabo-gyóból élnek. Most épp szüretelnek. Szedik a mandarint és a narancsot is. Atérkép szerint alig pár falu kellene legyen, elõttem, de látom hogy jóval többvan. Örmény házak akadnak szép számmal, de fájdalom, micsoda állapotban.A földszinten laknak a tehenek és a kecskék, az emeleten az emberek. Mindennagyon szemetes és elhanyagolt. Sok a trágya mindenfelé. Néhol javításokvagy friss építkezések nyomait látni. Ez nem egyéb, mint fejvesztett betonozás.Ettõl nem javul meg semmi, csak sokkal ócskább lesz. Lovas és szamaras nõketis látni, úgy ülnek a szerencsétlen pára hátára tornyozott rakományon, mint apuputevén: az állat nyakára lógatják a lábukat. Egy faluban maradék pénze-men vettem egy kolbászt, paradicsomot, uborkát és kenyeret. A kolbászrólcsakhamar kiderült hogy kis híján ehetetlen. Hiába, száraz birkahúsból és mar-hahúsból nem lehet jó kolbászt csinálni. A pénzem ijesztõen fogy.

Lehet, hogy a végén már a holmijaimat is el kell adnom, vagy el kell cserebe-rélnem, hogy továbbjuthassak. Az otthonról hozott 300 dolláromnak csak a


centmorzsái vannak meg. Annakellenére, hogy sok mindenemetelajándékoztam vagy eldobál-tam, még sok árum maradt. Éljentehát a cserekereskedelem?! Aházak az út mentén nagyon rosszállapotban vannak, úgyszinténaz emberek is. Ez látszik a ron-gyaikról. Sok a tehén, kecske ésbirka is, ezt nem csak szemmel le-het látni, hanem füllel is. Egyputri udvarán kenyeret sütnektandirban. Ez egy agyagkemen-ce. A kenyér persze nem hagyo-mányos értelemben vett kenyér,hanem csak egy lapos lepény,amit felragasztanak a nyitott ke-mence belsõ oldalára. Három ne-vesincs falu után ismét felvettegy teherautó. Mondanom semkell, hogy arabok. Alighogy sike-rült elhelyezkednem, az üdvöz-lés után a sofõr felesége adott egymarék hideg fõtt marhahúst. Nagyon zsíros, de ez most a legfi-

nomabb falat. Kapok kenyeret is mellé. A haladás egy kicsit szaggatott, mert asofõr majdnem minden háznál vagy tanyánál megáll alkudozni és szemrevé-telezi az olívabogyót. Látszik, hogy jó kereskedõ, mert sokat válogat és alkudo-zik. Az egyik arab parasztasszony nyakán láttam egy több mint 10 centis vá-gást. Biztosan a férjétõl kapta vagy a feleségtárstól. De a seb régi volt, márujjnyi vastag varban büszkélkedett a harag a nyakán. Az útitársaim nagyon da-rálnak, alig értek valamit, ha én mondok egy pár szót, egy sorozat rá a felelet.Egy faluban aztán megint elkanyarodik az út, itt kiszállok, állítólag erre vanVakif örmény falu, ma Vakifliköyü amit Ermeniköynek is neveznek. Török-országban ez az utolsó örmény település, ahol még örmények laknak. Vantemplomuk és temetõjük is, de hát már amolyan kihaló indiánfélék, szem-kiszurogatónak, ha valaki túl sokat kérdezõsködöm az örmények felöl. A nagyon meredek hegyi úton elég nehéz a teli hátizsákkal való kapaszkodás.Nem értem mi lehet olyan nehéz, hiszen már minden nélkülözhetõtõl meg-szabadultam. Alighanem a víztartalékok és az út mentén növõ mandarinfáktermése húzza a vállamat. De nem kellett sokat cipekednem, mert jött egy

196


Elhagyott örmény ház, ahonnan kihajtottak a narancsszüretelõk

197

robogós török és felvett a hátsó ülésre hátizsákostól, sátrastól, termoszostul. Ígyaztán sokkal könnyebb volt felérni a hegy tetejére. Épp a falu végén levõ ör-mény templom és temetõ mellett tett le.

Vakifliköyü, 1997-ben renovált örmény templom

Ez az örmény templom olyan mintha új lenne, annyira rendbe van szedve.Bizonyára német pénzek is voltak, no meg erõs emberek is, akik támogatták arenoválási akciót, s nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Vakifliköyüt falu-nak mondják, de inkább egy nagy területen elterülõ tanyavilág. A hegyen min-denütt tanyák vannak. A lakosok mind mandarint szüretelni voltak, csak egygyerekekre vigyázó örmény öregasszonnyal találkoztam. Az elhagyott tanyákés öreg házak csak úgy hányódnak a narancs- és mandarinligetek között. Mi-után a csomagomat eldugtam a bozótban, felkapaszkodtam két tanyához a te-raszosan kialakított földek, ültetvények és narancsligetek között. Mindkét ta-nya romokban hevert, itt-ott még hányódtak háztartási eszközök, régi üvegek,ruhadarabok, öreg bútorok. Még örményül írt, régi leveleket is találtam. Sokatazonban nem idõzhettem, mert már esteledett, így is alig tudtam visszavere-kedni magam a bozóton keresztül a hátrahagyott csomagomhoz. Nagy kerü-lõvel elindultam lefelé, a távolban látszó Saman Dagh felé. Oda, ahonnan elin-dultam reggel, hogy körbekacskaringózzam a Mózes hegyet. Egy mandarinosteherautóval nagy szerencsébe estem, mert bevitt Saman Dagh-ba, ahol nem-sokára Aniochiába tartó dolmus is akadt. Antióchiában pedig 6-7 zsebet is vé-gig kellett kutatnom, míg valahogy összekapirgáltam Isztambulig az útiköltsé-get. Ennivalóra már nem jutott, de volt egy rakomány mandarinom. Ezen


tengõdtem. Aztán leszállt az éjszaka angyala és az én szállásom problémájamegoldódott. A távolsági busz egyben mozgó hotelként is szolgált. Az altató-dal az alábbi versike volt:

YakinlarimAnnemle, babam, Kardesimle, ben

Bize aile denir, Herkes bunu bilir.Dadem, halam, teyzemNinem, dayim, enistem.

Daha kimler var? Bilseniz! Biz hepsini severiz.

Isten veled, csodás tengerpart és buja vegetációjú Musa Dagh.Viszontlátásra örmények, kurdok, szíriaiak, arabok és törökök.Utazásom szerencsésen befejezõdött. Célom elértem, amit akartam meglát-

tam és átéreztem mindazt, amit otthon nem lehetett.Ezekkel búcsúzom tõled Törökország, kopár Kelet-Anatóliai pusztaságok né-

pe, kultúrák bölcsõje és temetõje. Rövid három hét persze nem elég arra, hogyekkora darab földdel, annak népével, életével, történelmével és szokásaivalalaposan megismerkedhessem, s róla megdönthetetlen véleményt alkothas-sak. Mégis, amit láthattam elég arra, hogy mély és bizonnyal el nem tûnõ em-lékeket véssen a lelkembe. Ígérem, hû maradok hozzád és továbbra is szeretnifoglak egymásra acsarkodó népeiddel együtt, az évszázados háborúk, polgár-háborúk és mindazon rossz ellenére is, amely elvakult politikusaid miatt sújtottak keresztény népemet, s köztük az örményeket.

VÉGE

198


199

KépmellékletBerecz Edgár fotóiból


201


Ishak Pasha Serayi Dogubayazitban

202


Ishak Pasha Serayi Dogubayazitban

203


Ani (1., 2., 3. - Amenaperkics, vagy a Megváltó temploma; 4. - Katedrális)

204


Ani városfalaAni - a szeldzsuk Menüçer dzsámi

Örmény sír Ahdamar szigeténMecsetté átalakított örmény

templom Gaziantepben

205

TartalomBevezetõ ..................................................................................................................... 5Szeptember 20. Szerda

Székelyudvarhely � Bukarest � Giurgiu � Russe ........................................ 7Szeptember 21. Csütörtök

Russe és valahol Bulgáriában ........................................................................ 11Szeptember 22. Péntek

Csorlu � Tekirdag, azaz Rodostó ................................................................... 14Szeptember 23. Szombat

Tekirdag, Isztambul � Ankara � és útban Erzurum felé .......................... 25Szeptember 24. Vasárnap

Útban Erzurum felé � Erzurum � Pasinler � Horasan ............................ 31Szeptember 25. Hétfõ

Horasan � Kars ................................................................................................. 42Szeptember 26. Kedd

Aniköy � Kars � Igdir ....................................................................................... 58Szeptember 27. Szerda

Igdir � Dogubayazit ......................................................................................... 78Szeptember 28. Szerda

Dogubayazit ...................................................................................................... 94Szeptember 29. Péntek

Dogubayazit � Caldiran � Muradiye � Van ................................................ 99Szeptember 30. Szombat

Van � Hosap � Caldiran � Csavustepe ...................................................... 108Október 1. Vasárnap

Csavustepe � Akdamar sziget � Gevas � Akdamar sziget .................... 117Október 2. Hétfõ

Akdamar sziget � Tatvan � Bitlis ................................................................. 125Október 3. Kedd

Bitlis � Diyabakir � Mardin .......................................................................... 134Október 4. Szerda

Mardin � Sanliurfa ......................................................................................... 151Október 5. Csütörtök

Saliurfa � Gaziantep ...................................................................................... 166


.......................................................... 175

aman Dagh .................................... 185

öyü � Saman Dagh � Antakya.... 191

.......................................................... 199

207

A törökországi expedíciót a következõ cégekés magánszemélyek segítették:


PARALEL KFTDózsa András

dr. Berecz Ludwig Dieterdr. Mátyus Gyula

dr. ifj. Mátyus GyulaFerenczy KárolyLadányi László

Boros CsabaSZUPER ÜZLETHÁZ

TÜNDE GYÓGYSZERTÁRAbrán TündeMajor LórántMajor Sándor

Major MelindaROMARTA ÜZLETHÁZ

MANOVA PLUS KFTBalázs Tibor

OPIUM CHILL OUT CAFE CLUB& RESTAURANT

Szász FerencLAGUNA PIZZÉRIA

FRIESKE PAN HOLLAND PÉKSÉG

Bãcescu PiroskaBãcescu LudovicBalázs Magdolna

Balázs ÖdönDeák Levente

Deák RékaBerei Lajos

Aldebrando LucciRoberto LucciZólya AttilaKovács JenõErõss István

DIABLO PIZZÉRIAKész Csaba Levente

DÁVID FOTÓDávid Botond

Szczotka HajnalMózes István

ROMANTIKA ÉTTEREMGergely Edit

Kovács AnikóBedõ Gyula

KABDEBÓ NYOMDA

Anitól Musa Dagh-ig

Documents

Transcript of Anitól Musa Dagh-ig