KIKIKIKIKIK SKSKSKSKSKSKSKUNUNUNUNNLALALALALACHCHCHHHHÁÁZÁZZZÁZZÁÁ A AAAA ÖNÖNÖÖÖ KOKOKOKOORMRMMMRMMMÁNÁNÁNÁNÁÁ YZYZYZYZYZY ATAATA ÁNÁNÁNÁNAKAKAKAKAKA K KK KKÖÖÖZÖZÖZZZÖ ÉLÉLÉLÉLÉÉÉ ETETETEETI,I,I, K KK KUULULULU TUTUTUURÁRÁRÁRÁRÁLILILIILIS,SS,S,S, H HHH H HAGAGAGGAGGAGYOYOYOOOYOMÁMÁMÁMÁMÁMÁMÁMÁÁNYNYNYNYNYNYNNYN ŐRŐRŐRŐRŐRŐRŐRŐ ZŐZŐZŐŐZZŐZŐŐ É É É ÉÉÉ ÉÉÉÉÉS S S SSSS SZSSZSZSZSZSZZÓRÓRÓRÓRÓRÓRRRÓRAAKAAKAKAKAKAKKKAKOZOZOZOZOZOZOZOZOZO TATATATATATATATT TÓTÓTÓÓTÓTTÓÓTÓ L L LLLLLLAPAPAPPPAPAPAPAA JJJAJAJAAJAAJAAA

XIXIXIIX X.X.XX. É É ÉÉÉVFVFFVFFOOOLOLLYAYAYAM M M 1. SSSS SZÁZÁZÁM M M 202020002 10101010.. .. JAJAJAJANUNUUUUÁRÁÁÁRÁR ––– B BBBOLOLOLOLLDODODODOGAGAGAGAG SSSSSSSSZZOZZONYNYNYNYNY§ § HAHAHAAVVAVAVA

2010. január. Új esztendő, új ötletek, tennivalók, célok, régi tervek megvalósítása, eredmé-nyek, amelyek hosszú-hosszú hónapok megfeszített mun-kája után most valóra válhat-nak… Itt az idő, hogy mind-erről beszéljünk! Mindemel-lett arra is kíváncsi voltam, va-jon polgármesterünk büsz-ke-e, elégedett -e az elért ered-ményekkel.

Gy.M. – Volt-e, s ha igen, me-lyik volt az a pillanat, amikor úgy mentél ki az irodádból, hogy „Igen, ezért megérte!”?

R.J. – Ez nehéz kérdés! Sok olyan pillanat volt, amikor azt mondhat-tam, hogy megérte ezt a hivatást választani, de hogy melyiket emel-ném ki? Nem is tudom… Úgy sej-tem, sokan arra gondolnának, hogy sportcsarnok átadása a válasz, vi-szont számomra azok voltak a leg-felemelőbb percek, amikor azt lát-tam, hogy a falu megmozdult egysé-gesen, együtt , amikor össze tudtunk fogni valamilyen közös cél érdeké-

ben. Úgy érzem, ebben az összefo-gásban talán az én munkám is ben-ne van – akár szomorú, akár öröm-teli esemény kapcsán került is erre sor –, ez adja ennek a munkának az örömét. Megemlíteném az elmúlt év novemberét: akkor ki tudtunk állni egységesen magunkért. Vagy – hogy örömteli eseményt említsünk –, amikor elkészült az új sportcsar-nok, a Munkácsy úti iskola nyílás-záróit kicseréltett ük, a számítógép-terem új bútorzatot és gépeket ka-pott , s a szülők és a munkaközös-ség összefogásával valamint renge-teg vállalkozó önzetlen felajánlásá-val kifestett ék az iskolákat. Az ösz-szefogás ereje, a tenni akarás nyilvá-nult meg ebben a kezdeményezés-ben: közös cél érdekében összefo-gott a fél falu, s ez nagyszerű dolog! Akkor úgy éreztem, megmozdultak az emberek, és igen, érdemes volt a sok munka, megérte! Számomra nagy öröm lesz az a pillanat is, ami-kor elkészül a művelődési ház előt-ti parkban a játszótér, amire annyi gyermek és anyuka vár már!

( folytatás a 6. oldalon)

„Nekem még nagyon sok dolgom van itt hon…”Beszélgetés dr. Répás József polgármesterrel munkájáról, terveiről

2 A művelődési központ januári ajánlója A Mi Újságunk – 2010 január

November 26-án önkormány-zatunk a Ráckevei Rendőrka-pitánysággal összefogva tájé-koztató előadásokat szervezett a baleset-megelőzés, a bűnmeg-előzés és az áldozatvédelem té-maköreiben.

Külön előadást hallgatt ak meg általános iskolás, közép-iskolás és felnőtt látogatóink –

mindenki hasznos informáci-ókkal távozott , aki megtisztelt bennünket jelenlétével. Sajná-latos, hogy a felnőtt ek közül ke-vesen szántak erre időt, pedig sok tanulsággal szolgált az a be-szélgetéssel töltött egy óra! Kö-szönet illeti áldozatos munkájá-ért Tóthné Holczreiter Erzsébet rendőr őrnagyot, Feiglné Fekete

Anita rendőr főhadnagyot, Kovácsné Szabó Márta rendőr őrnagyot, Kapusi Zoltán rendőr törzszászlóst, Pusztai Tibor és Göllény Tiborné polgárőreinket!

Délután Kreiner József rend-őr alezredes mestertanár tar-tott előadást fi ataloknak arról, hogyan válasszák meg azt a ma-gatartást, amely egy nehéz vagy veszélyes élethelyzet erkölcsös és jogkövető megoldásához ve-zethet.

November 28-án, szombaton (a Horák Nóri emlékére szerve-ződött táncverseny délutánján) néhányan ellátogatt unk Nóri emlékkövéhez egy-egy szál vi-rággal. Dr. Répás József polgár-mester megemlékező beszédé-ben hangsúlyozta: Vannak ese-mények, amelyekről soha nem fe-ledkezhetünk meg. Nem enged-hetjük, hogy a jövőnk az élet he-lyett áldozatokról szóljon!

Gyovai Margit

„Tegyünk együtt egymásért!”Az erőszakos bűncselekmények megelőzése érdekében szervezett előadásokról

A Mi Újságunk – 2010. január Közélet 3

Kreiner József alezredes

Kovácsné Szabó Márta

Kapusi Zoltán

Tóthné Holczreiter Erzsébet

Feiglné Fekete Anita

4 Helytörténeti kalandozások A Mi Újságunk – 2010 január

Az egyes történelmi korokat elvá-lasztó időpontokat a történészek mindig egy jelentősebb történelmi eseményhez kapcsolva jelölik meg. Így például az egyetemes történet-írásban az ókor a Nyugat-római Bi-rodalom 476-os bukásával, vagy a magyar történelemben a középkor az 1526-os mohácsi csatavesztéssel ér véget, és veszi kezdetét a közép-, illetve az újkor.

A dunaparti lacháziak kiköltö-zésének időpontját, vagyis amed-dig Ó Lacházáról, illetve amikor-tól Új Lacházáról beszélünk, a kró-nikások – jelentősebb történelmi esemény nem lévén – csak egy ter-

mészeti csapás idejével tudták kap-csolatba hozni, ráadásul nem is egé-szen pontosan. Az 1741-es nagy dunai árvízről van szó. Ez így na-gyon is jól hangzik, és el is képzel-hető, hogy 1741-ig vidáman éltek a Duna partján az emberek, majd jött egy nagy áradás, melynek le-vonulása után már vissza se men-tek régi lakhelyükre, hanem másutt telepedtek le. A valóságban ez nem így történt: a lacháziak már jóval korábban, úgy 1735 táján kiköltöz-tek a Duna partjáról, amit az alábbi tények is bizonyítanak.

Mikoviny Sámuel (1698–1750) 1742 szeptemberében készített tér-

képén Új Lacházát több utcás tele-pülésként és templommal tüntett e fel. (A település-szerkezet kialakítá-sa és a templomépítés még napja-inkban is éveket vehet igénybe.)

1737. november 20-án a kiskun kerületek esküdtei kihelyezett gyű-lést tartott ak Lacházán Nánási Já-nos kiskun-kapitány elnökletével. (Vélhetően a bíró új épületében, ily módón felavatva azt.)

1738-ban megkezdődött a csalá-di gazdaságok részletes összeírása, amelyet aztán minden évben újra és újra megismételtek.

1738-ra drasztikusan megug-rott a lélekszám, ami bizonyság arra nézve, hogy a kitelepülteket és az újonnan betelepülteket már együtt vett ék nyilvántartásba az új helyen.

1739. január 1-el a református egyházközség megkezdte az anya-könyvezést. (Az első bejegyzés ja-nuár 7-én: Tóth István elvett e Cser Miklós Zsuzsanna nevű lányát)

Ez utóbbi időpont a legalkal-masabb arra, hogy Lacháza újko-ri történelmének kezdeti időpont-jául válasszuk, mivelhogy az anya-könyvezés mindenkit érint, élőt és halott at egyaránt, nem úgy az 1738-as összeírás, amely csak a csa-ládi gazdaságokat veszi számba. Te-

hát a dunaparti Lacháza történel-me 1738-cal zárul, Új Lacháza tör-ténelme pedig 1739-cel kezdődik. Az 1741-es kiköltözés helyett pe-dig az 1735-ös kiköltözést kell im-máron említeni.

1741-ben valóban volt egy nagy dunai árvíz, amely Lacháza hátra-hagyott emlékeit végleg el is mos-ta. Oly nagy volt a pusztítás, hogy a templom harangját a víz egészen Móricgátig vitt e – mesélték az öre-gek. De ez már egy másik törté-net…

Dr. Babós Lajos

1738-ig Lacháza – 1739-től Új Lacháza

A községek monográfi ái az utóbbi időben futószalagszerűen készül-nek. A legtöbb ilyen jellegű mun-ka azonban zömmel a legutóbbi 40-50 évben megjelent források-ra támaszkodik. Ezekből legtöbb-ször nem derül ki, hogy hányadik átt ételen keresztül lehetne eljutni az eredeti dokumentumokig. Egy másik hiányosság, hogy a települé-sek története leggyakrabban a XI–XIV. évszázadban kezdődik. Ez vi-szont azt a benyomást kelti az em-berben, hogy a korábban létező vi-lágról a történészek még mindig nem akarnak tudomást szerezni. Ezt az írást nem tudományos mun-kának szántam. A célja mindössze a fi gyelem ráirányítása múltunkra, mely Peregen sem a X. század kör-nyékén kezdődött .

A Kr. e. 4. évezred a rézkor dere-ka. Peregen csőtalpú edényeket ta-láltak ebből a korból. A stílusuk a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúra között i átmenetre utal – nemcsak helyi leletről, hanem az

országot benépesítő lakosság hasz-nálati tárgyairól van szó.

A bronzkor középső szakaszából, az un. vatyai kultúra idejéből (Kr.e. 1800-1600) gazdag leletanyagot őriznek községünkből a Nemze-ti Múzeumban. 1864-ben Ludaics Miksa szolgabíró földjén 18 db ha-lott i urna került elő ebből az idő-szakból. 1876-ban az áradás mosott ki két halott i urnát és négy bögrét Későy Lőrinc jegyző földjén. 1878. évben Gránicz Imre tulajdonában levő (virágos)peregi földjén fedez-tek fel egy urnasírt többféle tárgy-gyal. Ez a hely a nekeresdi csárdától 400 méterre volt. A Tekeres-ér mi-att elég gyakoriak voltak itt az árvi-zek, ami komoly károkat okozott a lakosságnak, de a véletlen úgy hoz-ta, hogy segített a leleteket meglel-ni. Bankházapusztán 24 db bronz-korból származó urnasírra bukkan-tak. 1976-ban a ráckevei út felújítá-sakor vatyai urnákra akadtak. 1986-ban az elektromos távvezeték építé-sénél korabeli bögréket találtak.

1961-ben egy felhagyott kavics-bánya szélén Kiskunlacháza és Bu-gyi határában bronzkori lakógöd-rökből álló telephelyet fedeztek fel. Ugyancsak itt szarmata és közép-kori leletek kerültek elő. Áporka-Pusztaszentkirályon 1876-ban egy gödör kiásásakor négy darab bronz karperecet és egy díszített mintás harci csákányt találtak. Ezek az el-rejtett kincsek azt bizonyítják, hogy az itt élő őseink igen komoly művé-szi fémműves technológiával ren-delkeztek.

Rómer Flóris 1866-ban emlí-ti a római időkből származó köve-ket. Finály Gábor is ír ezekről. Ösz-szesen hat római korból szárma-zó kőemlékről tesz említést. Ebből három feliratos, két dombormű-ves töredék és egy kőszobor törzs-része. Genthon szerint az egyik egy fogadalmi oltár volt, amit a lacházi református paplak alapjába építet-tek be; a másik egy feliratos sírkő. A kövek később a kunszentmiklósi református gimnázium udvarát dí-

szített ék, majd 1907-ben a Nemze-ti Múzeumba kerültek. A múzeum alagsorában, a lapidáriumban most is megtekinthető az egyik sírkő (A Mi Újságunk 2007. július). Egyes források peregi, mások lacházi lele-teknek tüntetik fel ezeket.

1898-ban Peregen a 7. századból származó díszes veretű lószerszám került elő a földből. Ez egy pár ken-gyelből és csikózablából áll.

A történelemben hun és avar időszakként kezelt korból is szá-mos dokumentum került elő a kör-nyékbeli települések határában. Ez és az előzőekben leírtak is azt bizo-nyítják, hogy lakóhelyünk környé-ke és a Kárpát-medence nem volt soha lakatlan. Évezredek óta élnek itt emberek, akik turista módjára soha nem költöztek el innen töme-gesen. Ilyen formában ők az előde-ink. Tiszteljük hát eleinket és épít-sük tovább országunkat, virágoztas-suk fel Pereget és Lacházát!

Dr. Szijártó József

Peregen talált több ezer éves leletekÚj Lacháza anyakönyve (1739)Lacháza, Pereg és Új Lacháza Mikoviny Sámuel 1742-es térképén

A Mi Újságunk – 2010. január Közélet | Helytörténet 5

A sajátos magyar viszonyok között végbement rendszerváltásnak szá-mos árnyoldala jelentkezett az el-múlt évek során. A két legnagyobb jelentőségű, amely mindennapi életünket közvetlenül befolyásol-ja: a korrupció eluralkodása és a cigánykérdés elfajulása. Jelen cik-kemben a korrupciós jelenségek-kel foglalkozom.

Korrupciós jelenségek

Magának a korrupció szónak a je-lentése a megvesztegetés, rontás, ki-terjedtebb értelmezés szerint pedig a közélet általános romlott állapota. Akik a mai magyar viszonyokat „fé-nyezni” akarják, azt mondják, hogy nincs itt nagy baj, mert mióta em-ber az ember, a korrupció létezik. Valóban, a régészeti leletek is arra utalnak, hogy már az ókori Egyip-tomban és Babilonban mintegy háromezer-ötszáz–négyezer év-vel ezelőtt születt ek korrupció-elle-nes bírósági ítéletek. Visszaélések, egyes esetekben valóban minden-kor, mindenhol voltak, vannak. A baj azonban az, hogy nálunk a kor-rupció – bár nem hivatalosan és

nem bevallott an – de állami szintre emelkedett . Mert ha nem így len-ne, akkor vajon mivel magyaráz-zuk – hogy csak néhány napvilá-got látott nagyobb súlyú ügyet em-lítsek ¬– a kormányzati negyed lé-tesítésére elpazarolt milliárdokat, a több, mint húsz milliárd forintból a domborzati viszonyokat tekint-ve egyáltalán nem szükségszerű kőröshegyi völgyhidat, a sík terüle-ten szinte rossz viccnek vehető in-dokolatlan alagutak építését (M6-

os út). Egyáltalán azt a tényt, hogy a magyar autópálya-építés mintegy kétszer annyiba kerül, mint más or-szágokban (és akkor még nem be-széltünk az új utak rossz minőségé-ről). Máig sem tisztázódtak meg-nyugtató módon a rendszerváltás első éveiben nagy port felvert sok-milliárdos olajmaffi a ügyek. (Érde-

kességként említem meg, hogy an-nak idején a vizsgálatok elvégzésé-re alakult bizott ságnak a munkáját korrektül irányító elnök azóta egy-szerűen eltűnt a közéletből.) Hiva-tali visszaélések történnek szinte minden szinten. Ama már feledés-be merült monostori számlagyár; a Zushlag per; a budapesti VII. kerü-leti ingatlan eladások ügye; a Buda-pesti Közlekedési Vállalat (BKV) óriási, józan ítélőképességgel nem magyarázható százmilliós végki-elégítési, többmilliós fi zetési és ju-talmazási botrányai (a többmilliós titoktartási járulék?! stb.) maximá-lisan borzolják az egyszerű ember idegeit, sértik igazságérzetét. Némi magyarázatot érdemelne például az is, hogy miért kellett eladni az egyébként összességében ráfi ze-téses MÁV szinte egyetlen gazda-ságos üzemágát a teherfuvarozást végző MÁV Cargo-t. Ennek kap-csán felmerül, vajon hogy került a képbe egy addig és azóta is isme-retlen magán közvetítő cég milliár-dos közvetítői díjért? Meg kell még említeni az utóbbi időben kiderült sukorói kaszinó-kombinát létesíté-sével kapcsolatos – már miniszteri-ális szintekig vezető – szabálytalan-ságokat. Valamint a nem kisebb fel-háborodást kiváltó, az állami földek kárpótlási jegyre történő, törvény-

sértéssel tűzdelt, irányított eladá-sát. Megítélésem szerint azonban a hivatali visszaélések, a közéleti eti-kátlanság csúcsa az off shore cégek működtetése. Nem tudom példá-ul, van-e a világon még egy olyan hely, ahol az ország gazdasági és politikai irányításában kulcsszere-pet betöltő vezető emberek kibúj-va hazai adózási kötelezett ségeik alól magán-vállalkozásaikat külföl-di off shore cégek formájában mű-ködtetik?! (A látszatra talán leg-kirívóbb példa a trópusi Szamoa-szigeteken bejegyzett egyszemé-lyes off shore cég.)

„Fejétől büdösödik a hal” – szól a régi mondás. Ezért ilyen esemé-nyekről hallva, ilyen példákat lát-va hogyan lehet elvárni az egysze-rű polgárok jogkövető magatartá-sát? Vajon nem felülről kellene kez-deni a rendcsinálást? A nagy halak szabadon úszkálhatnak, csak a kis halakat kell kifogni? Vagy a kett ős mérce jogszokássá válik Magyar-országon? Sok a kérdés, válaszok azonban egyelőre nincsenek. Az emberek pedig egyre többen, egy-re határozott abban szeretnének vá-laszokat kapni, megoldásokat látni a felmerült kérdésekkel kapcsolat-ban. (Folytatjuk)

Dr. Kovács Béla

Rendszerváltás magyar módraavagy a fejtetőre állított ország III.

Az egyes települések lakóinak van-nak kialakult szokásaik, melyek tu-dat alatt átadódnak az utódoknak és akarva-akaratlanul is tovább él-nek ezek a hagyományok. Ilyenek például: vallás, népviselet, tájnyelv, népi tánc, népi receptek, étkezé-si szokások, állatt artás, ünnepek, megemlékezések, az ősök számon-tartása stb. Ezek az évszázadok so-rán számos tényező hatására alakul-tak ki és állandó változásban van-nak. A lakóhely földrajzi elhelyez-kedése, infrastruktúrája, a munka-lehetőségek nagyban meghatároz-zák a lakosság életkörülményeit, vi-selkedését, de még azt is, hogy mi-lyen településekkel tartják a kap-csolatot. Pereg vonatkozásában a lakosság Lacháza, Ráckeve és Bu-dapest irányába utazik leginkább. A

lacháziaknál Ráckeve és Budapest irány a leggyakoribb úti cél. A két települést együtt tekintve Dömsöd és Bugyi felé az itt lakók nagyon rit-kán mennek, emiatt kevésbé isme-rik ebbe az irányba eső lehetősé-geket, a települések nevezetessége-it és arculatát. Különösen a Nagy-Duna alkot egy erőteljes természe-tes határvonalat. A tőlünk légvonal-ban Dömsöd távolságra fekvő Ercsi emiatt már olyan „messzi” van, hogy a mai fi atalok (értsd ezalatt 0-tól 60 évig az embereket) nagy része soha nem járt azon a környéken. Pedig az 1960-as évekig a peregiek gya-log mentek minden évben az ercsi búcsúba (aug. 15.). Ha az időben még inkább visszamegyünk, akkor találunk olyan ercsi lakosokat (pl. a Horákok), akik a peregi határban

fekvő földjüket csónakkal jártak át művelni, tehát egy nagyobb folyó ilyen vonatkozásban hajdanán nem volt és most sem lehetne akadály.

Mit érdemes Ercsiben megnézni?

Eötvös József Emlékmúzeum és ▶szoborNemcsak a bárói család életét ▶ismerheti meg a látogató, ha-nem egy gazdag közoktatási és helytörténeti kiállítást is meg-tekinthet. Egy idézet báró Eöt-vös József: Naplójegyzetek-ből (1868): „Amit az iskolában ta-nultunk, annak legnagyobb ré-szét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, meg-marad.”Tűztorony ▶

az 1698–99. között épült ▶Nagyboldogasszony templomAz 1166-ban alapított Szent ▶Miklós apátság és monostor kö-veiből készített emlékmű;Virág Benedek (1754–1830. ▶pap, költő), a „Magyar Horác” emléktáblája a plébánia falán.A Kerepesi temetőben sírkövén ▶az alábbi olvasható: „SZÜLET-TEM. SZERETT EM HAZÁ-MAT S DOLGOZTAM ÉRTE. EZ AZ ÉN ÉLETEM TÖRTÉ-NETE. TEGYETEK TI IS ÍGY. TANÍTSÁTOK UTÓDAITO-KA T, S HA AZOK IS ÍGY TE-SZIK, AKKOR MAGYAROR-SZÁG BOLDOG LESZ.”A cukorgyár a „privatizáció”, az ▶ercsi honvédség pedig a „rend-szerváltás” áldozata lett ; ma már ezek is csak történelmi emlékek.

Dr. Szijártó József

Kirándulás Ercsibe

6 Négyszemközt A Mi Újságunk – 2010 január

( foltatás a címlapról)

Gy.M. – Mi az, ami sok energi-át vesz el tőled, s mi az, amivel ezt pótolni tudod?

R.J. – Rengeteg bosszúság éri az embert nap mint nap a hivatali te-endők során: sok a feladat, néme-lyik csak nyűg és teher. Sokszor éreztem, hogy érdemtelen támadá-sok, kritikák értek. Persze jogos bí-rálatok is vannak köztük, de az in-dokolatlan sajnos több. Ilyenkor azt gondolom: „a fene vigye el, nem hi-ányzik ez a sok nyűg, élhetnék nyu-godtabban is…” Ezek azonban sze-rencsére gyorsan múló pillanatok: ilyenkor egy-két órát mással fog-lalkozom, futok egy nagyot, kial-szom magam, és másnapra igyek-szem elfelejteni. Szerencsére nem vagyok az a típus, aki könnyen fel-adja, és természetesen elismerést és bátorítást is kapok. Vannak határo-zott elképzeléseim, amelyekkel sze-retném a település javát szolgálni, s ez a tudat sok erőt ad.

Gy. M. – Ezek szerint azokra a pillanatokra vagy büszke, ami-kor azt látt ad, hogy a helyiek összefogtak valamilyen közös cél érdekében. Ezt mostaná-ban sok politikus, író és köz-életi személyiség hangoztatja, és te is beszéltél már több fó-rumon ennek fontosságáról: az erkölcsi és gazdasági vál-ságból kivezető út az össze-fogás erejében rejlik. Bár so-kat tett él ezért, vannak embe-rek és csoportok, akik felé hi-ába nyújt bárki is kezet… Szö-vetséget kötni csak azokkal le-het, akik akarják, és tenni is hajlandóak a közösségért – az ilyen emberekből pedig egyre kevesebb van…

Legfontosabb témánk: a 2010-es esztendő tervei. Eb-ből a ciklusból még egy év hát-ra van. Több olyan beruházás van, ami az elmúlt három év munkájának gyümölcseként idén fejeződik be, másoknak csak idén kezdődik az előké-szítése. Vegyük sorra ezeket!

R.J. – Jelenleg is zajlik eddigi leg-nagyobb munkánk előkészítése, melynek elkészültével teljessé vál-hat a település csatornahálózata. A munkálatok során egy nagyobb

kapacitású, korszerűsített szenny-víztisztító- és komposztálótelep épülne. Bizonyára mindenki tudja, hogy a pályázat első fordulójában nyertünk már egy közel 70 millió forintos támogatást. A pályázat má-sodik fordulójaként a teljes doku-mentációt kell benyújtani. Remé-nyeink szerint ez is sikerrel jár, és akkor 2011 tavaszán-nyarán meg-kezdődhet a munka. Annak ellené-re, hogy nem egy látványos beru-házásról van szó, egy több évtizede húzódó problémát old meg, s érté-ke sem elhanyagolható: több mint 2 milliárd forintba kerül!

Másik tervünket tavasszal készü-lünk valóra váltani: pihenőparkká alakítva felújítjuk a Munkácsy úti iskola előtt i ligetet, ahol játszótér is épül – reményeim szerint sok kis-mama és gyermek örömére! Emel-lett elbírálás alatt áll egy pályázat, ami 3 km út felújítását, aszfaltozását tenné lehetővé, járdákkal, szegély-kövekkel, és növényekkel – mint-egy 200 millió Ft értékben. Dön-tés januárra várható, bízom benne, hogy nyerünk, s akkor ennek mun-kálatai is megkezdődhetnek nyár elején. Nyertünk támogatást a Kár-pát és az Erdély utca felújítására is, a kivitelezés tavaszra várható.

Természetesen ezeken túl is több pályázat áll elbírálás alatt – a dönté-sek ez év végén, vagy a jövő év ele-jén várhatók. Jövőre is szeretnénk megragadni minden lehetőséget és eszközt, hogy településünk fej-lődjön, épüljön, gazdagodjon. Ha mindez sikerrel jár, akkor elmond-hatjuk, hogy a négy éves ciklus so-rán közel egymilliárd forintnyi fej-lesztés valósul meg Kiskunlacházán – s ebben a legnagyobb tétel, a szennyvízhálózat fejlesztése nincs is benne!

Gy.M. – A csatorna-beruhá-zás kapcsán sokan aggódnak és számolgatnak: tartanak az önerő mértékétől, att ól, hogy nagyon sokba fog kerülni, vagy akár ki se tudják fi zetni. Többen felteszik azt a kérdést is, miért van erre szükség, hi-szen van már szennyvíztisztí-tó-telep.

R.J. – Azt gondolom, minden-ki belátja, hogy a környezetvéde-lem mindannyiunk közös érdeke. A XXI. század egyik legégetőbb problémája az, hogyan tudjuk ön-

magunktól megvédeni ezt a boly-gót, és a környezet szennyezésének gátat szabni. Egyik alapfeltétel a szi-lárd és folyékony hulladék megfe-lelő szintű kezelése, tisztítása. Ezt jogszabályi előírások is kötelező-vé teszik, amelyeknek szintén meg kell felelnünk, a megfelelő szintű szennyvízkezelés feltételeit minden településnek meg kell teremtenie. Természetesen az a cél, hogy ez mi-nél kevésbé terhelje meg a lakossá-got, így a költségek önrészét az ön-kormányzat magára vállalta, nem kívánjuk átt erhelni a település lakó-ira. Ezt az összeget azonban ki kell gazdálkodnunk, így bizonyos mér-tékben jelentkezni fog a szennyvíz-díjakban, de nem olyan arányban, hogy ez nagy terhet jelentsen bárki-nek is. Olyan összeget igyekszünk majd megállapítani, ami minden-ki számára elfogadható lesz. Ezzel kapcsolatban a decemberi szám-ban megjelent egy tájékoztató, ami-ben pontosan le van írva, hogy ki-nek milyen költséget kell vállalnia.

Gy.M. – Környezetvédelmi bírságot fi zet még a település? Úgy tudom, volt már rá pél-da…

R.J. – Igen, az elmúlt években rend-szeresen kellett bírságot fi zetni, mert a szennyvíz tisztított sága nem érte el az elfogadott határértéket. Je-lenleg azonban nem bírságolnak, mert az illetékes szervek felé is je-leztük, hogy pályázatunk folyamat-ban van, és az első fordulóban nyer-tünk is, így a probléma megoldásá-ra megtett ük a szükséges lépéseket. Lehetőségeinkhez képest igyek-szünk mindent megtenni a szenny-

víz megfelelő tisztításáért. A szenny-víztisztító-telep jelenlegi állapotáról annyit mondanék, hogy – bár a 90-es évek elején arról volt szó, hogy minden igényt kielégítően, nem csak községünk, hanem adott eset-ben a környező települések szenny-vizét is képes lesz megtisztítani – a telep még Kiskunlacháza szenny-vizének kezeléséhez sem rendel-kezik megfelelő kapacitással. Bő-víteni, korszerűsíteni kell, hiszen a dunaparti szennyvíz tisztítását is meg kell oldanunk. Mivel ez egy ti-zennégy település által benyújtott uniós projekt – ami remélem, meg fog valósulni –, ezt a szennyvizet is fogadni kell! Úgy kell tehát tervez-nünk, hogy a létesítmény a követ-kező évtizedben felmerülő igénye-ket is ki tudja majd elégíteni.

Gy.M. – Jelenleg a Dunaparton hová megy a szennyvíz?

R.J. – Részben a régi, hagyományos módon az egyéni derítőkbe, ame-lyek úgy vannak kialakítva, hogy a szennyvíz nagy része a talajba szivá-rog, innen pedig természetesen el-jut a Dunába. Sajnos még mindig sokan vannak olyanok, akik egye-nesen beleengedik a szennyvizet a folyóba. Velük szemben különös szigorral szeretnénk majd eljárni a jövőben.

Gy.M. – Beszélgetésünk ele-jén említett ed, hogy a Mun-kácsy úti iskola előtt i játszó-tér és pihenőpark átadását na-gyon várod. Az 51-es út közel-sége nem fogja akadályozni a szülőket, gyerekeket a kikap-csolódásban? Milyen megfon-

A Mi Újságunk – 2010. január Négyszemközt 7

tolások alapján döntött a tes-tület arról, hogy itt épüljön fel a játszótér?

R.J. – Természetesen a játszótér úgy lesz kialakítva, hogy a gyere-kek biztonságban legyenek, ne tud-janak kiszaladni az útt estre. Két ok-ból terveztük ide. Egyrészt a régi közlekedési park nagyon elhanya-golt állapotban van, ideje rendbe hozni, megújítani, megszépíteni, és a településnek is szüksége van egy korszerű, szép játszótérre, parkra. A másik ok, ami miatt erre a terület-re gondoltunk, hogy ezt a részt sze-retnénk a település „közepévé”, a jö-vőbeni városközpontt á tenni – így nem lesz gond, vagy vitatéma, hogy Lacházán vagy Peregen van-e. Ett ől függetlenül nem kizárt, hogy eset-leg a település más részein is épí-tünk kisebb játszótereket, de a köz-pont ez lenne.

Gy.M. – Ehhez a szép terv-hez szükség lenne a lakosság odafi gyelésére, önmérsékle-tére, másfajta hozzáállására is. Most sajnos az a jellemző, hogy az iskolába érkező illet-ve onnan távozó gyerekek, az esténként itt „szórakozó” fi a-talok és az erre közlekedő fel-nőtt ek itt dobálják el a náluk lévő szemetet. A szobor talap-zatát körülvevő díszburkola-tot felszedik, a köveket szét-dobálják… (Az Égig érő fű című csodás régi gyerekfi lm jut eszembe, amikor nyugdíj-ba megy az idős parkőr, Poldi bácsi, aki évtizedeken keresz-tül felügyelte, gondozta, taka-rított a, ápolta a közeli parkot, és rászólt az arra járókra, hogy ők is vigyázzanak! Lehet, hogy egy ilyen parkőr kellene…)

R.J. – Természetesen igyekszünk majd felügyelni és karbantartani, s természetesen azoknak is, akik majd használják, vigyázni kellene rá.

Gy.M. – Látt am, megkezdő-dött végre a térfi gyelő kame-rák kiépítése. Itt is lesz ka-mera? Már csak azért is, mert erre a térre semmit nem lehet kitenni, mindennek lába kél – gondolok itt a padokra példá-ul, amiket az előző ciklusban a képviselők vásároltak felaján-

lásból, és amik rövid időn be-lül elvándoroltak… A mi szé-gyenünk is, hogy itt mindent szétlopnak, tönkre tesznek az emberek – míg máshol pom-páznak nyáron a virágok, ná-lunk szorgos kezek kiültetik, és másnap már csak a helyé-ben „gyönyörködhetünk”.

R.J. – Biztos, hogy szükség lesz ka-merára, hiszen ez egy fás-bok-ros terület, nem igazán átlátható, így a bűncselekmények is gyako-ribbak az ilyen területeken. Jelen-leg a művelődési központ területé-nek bekamerázása folyik, de idővel minden frekventált területen meg fogjuk ezt oldani. Szomorú, hogy erre van szükség ahhoz, hogy néhá-nyan féken tartsák magukat.

Gy.M. – Kiskunlacháza elmúlt időszaka igazi sikertörténet, ha a fejlesztéseket és a nyert pályázatokat vesszük alapul. Nem esett szó még soha azon-ban azokról, akik a hátt érben rengeteget dolgoznak ezek si-keréért, s akik a megvalósítás-ban tevékenyen, de ismeret-lenül részt vesznek. Kik azok, akiket köszönet illet ezért a rengeteg, embert próbáló munkáért?

R.J. – Szerencsére sikerült egy nagy-szerű pályázatíró céget kiválaszta-nunk, akik profi k ezen a területen. Természetesen a képviselő-testület tagjai is megkeresik azokat, akiknél sikeres tárgyalásokat folytathatunk a támogatás reményében. Minden-ki igyekszik kamatoztatni tudását, kapcsolatait, de kiemelten fontos a polgármesteri hivatal dolgozói-nak elképesztő mennyiségű és ma-gas színvonalú munkája, amit a pá-lyázati anyagok megfelelő előkészí-téséért végeznek, hogy abba se tar-talmi, se formai hiba ne kerülhes-sen. Őket – a jegyzővel az élen – a legnagyobb köszönet illeti, minden vezetőt és kollégát beleértve! Na-gyon sokat dolgoznak, rengeteget túlóráznak az eredményesség érde-kében. Nélkülük nem menne! Egy testületi döntés kevés ahhoz, hogy egy pályázat sikeres legyen, hiszen ehhez megfelelő szakmai előkészí-tés kell. Mindehhez az emberi erő-forrás, szakmai tudás szerencsére megvan.

Gy.M. – Az elmúlt esztendő-ben az egész ország találkoz-hatott Kiskunlacháza nevével, és dr. Répás József neve is is-merősen cseng több okból is hazánk szinte minden szegle-tében. Egy ideje szájra kapott a hír, miszerint polgármeste-rünk azért vállal ennyi nyilvá-nos szereplést – televízióban, rádióban, országos napilap-okban –, mert kinőtt e a helyi politikát és országos babérok-ra pályázik, azaz országgyűlési képviselőként indulni készül a közelgő választásokon. Sok pártt al kapcsolatba hozzák a nevedet. Mi ebből az igazság?

R.J. – Jómagam is hallott am már ezeket a feltevéseket, miszerint par-lamenti karrieremet készítem elő. Tény, hogy több politikai párt il-letve szervezet megkeresett , hogy támogatásáról biztosítson abban az esetben, ha a színeiben indulok a választásokon. Én ezt megtiszte-lőnek tartom és megköszöntem, azonban egyik felkérést sem fogad-tam el.

Gy.M. – Nem is szerepel a ter-veid között a parlamenti sze-repvállalás?

R.J. – A hosszú távú terveim között persze szerepel, hiszen minden po-litizáló emberben megfogalmazó-dik ez a vágy, azonban ez még bi-zonytalan és képlékeny. A politi-kában semmi sem biztos, csak ami már elmúlt… Kiskunlacháza most nagyobb kihívás nekem!

Gy.M. – Független képviselő-ként indulnál?

R.J. – Függetlenként is szüksége-sek szerintem a pártt ámogatások, hátt éralkuk, ám hosszú távon, „ma-gányos farkasként” szerintem nem működőképes, igazi ráhatással nem lehet így senki az országos politiká-ra. Persze mindenki tudja, hogy jó-magam jobboldali beállított ságú ember vagyok, viszont nem a pár-tokban, hanem a nemzetben hi-szek. Fontosnak tartom, hogy a ci-vil összefogás erősödjön, és remé-lem, hogy ezek a civil szerveze-tek később egységes erőként tud-nak megjelenni a jövő választása-in a pártok mellett . Mindez még a távoli jövő zenéje, azonban most

és itt szeretném eloszlatni a tévhi-teket: semmilyen listán, és függet-len jelöltként sem indulok a követ-kező országgyűlési választásokon. Azt gondolom, hogy nekem még nagyon sok dolgom van itt hon, s a kett őt nem lehet összeegyeztetni – nem lehet valaki elkötelezett és ak-tív polgármester, s mellett e jó or-szággyűlési képviselő.

Gy.M. – Pedig sokan csinálják egyszerre a kett őt…

R.J. – Igaz, de meggyőződésem, hogy nem lehet. Kiskunlacháza nagy település, annyi a feladat, hogy ez a munka egész embert kí-ván. Ez egy 24 órás szolgálat, így a kett őt együtt becsülett el és tisztes-séggel nem lehet csinálni! Én vi-szont úgy szeretem végezni a mun-kámat, hogy ne legyen hiányérze-tem. Ha feltenné valaki azt a kér-dést, hogy jövőre mit választanék, egy biztos parlamenti helyet, vagy Kiskunlacháza polgármesteri tisz-tét, egyértelműen ez utóbbit válasz-tanám! Számomra ez nagyobb ki-hívás és megtisztelőbb feladat. Sze-retem ezt csinálni – hogy jól vagy rosszul teszem a dolgom, azt a vá-lasztók majd eldöntik. Én minden-esetre a legjobb tudásomat igyek-szem adni nap mint nap. Bizto-san követek el hibákat, tévedek, és időnként talán rossz döntéseket is hozok. Ez törvényszerű: nem va-gyok hibátlan ember. Mindezek el-lenére, ha majd ezt a széket átadom valaki másnak, úgy szeretném meg-tenni, hogy Kiskunlacházán emelt fővel járhassak, és az emberek ne fordítsák el a fejüket, ha meglátnak!

Gy.M. – Ez tökéletes végsza-va lehet a beszélgetésünknek. Mindemellett azért visszautal-nék egy mondatt al az elejére, amikor megkérdeztem, mire vagy igazán büszke az elmúlt három évből akár a saját, akár a testület munkáját illetően, és nagyon-nagyon nehezen tudtál rá válaszolni… Meg-kérdeztem, megéri-e a renge-teg befektetett idő és energia, és sokat gondolkodtál. Pedig talán sok mindent sorolhatt ál volna…

Gyovai Margit

8 Iskola A Mi Újságunk – 2010 január

December 7-én reggel kisördögök, azaz krampuszok várták a Gárdo-nyi úti iskola tanulóit. Negyedike-seink öltöztek be szokásukhoz hí-ven ördögien jó krampuszoknak, a Télapó pedig az ajtóban állva csá-bított a iskolába a nebulókat. Vidám zenével, cukorosztogatással, segí-

téssel, táskacipeléssel szereztek örö-met kisebb társaiknak krampusza-ink.

Bábosaink Pintérné Rózsika néni vezetésével nagy derültséget szereztek kis diákjainknak humo-ros jelenetek előadásával. Jókat ka-cagtunk a rosszcsont krampuszok csintalankodásain!

Egyik negyedikes kislányunk – elmondása szerint – már négy éve vár erre a napra, hogy ő is krampusz lehessen…

Ördögien jó nap volt!

Gárdonyis tanító nénik

Ellepték a kisördögök iskolánkat!

Anyagias, pergő, rohanó életünk-ben sajnos egyre ritkábban találko-zunk önzetlen segítségel, támoga-tással. Mindenkinek nehéz a hely-zete: családnak, vállalatnak, intéz-ménynek, önkormányzatnak. Ép-pen ezért nagy öröm, ha valaki megteheti és meg is teszi azt, hogy segít másokon – legyen az egy má-sik ember, egy közösség, egy okta-tási intézmény. Ilyen öröm ért több-szörösen bennünket az iskolában. A nyár folyamán a tantermek kifes-tése a szülők, vállalkozók, támoga-tók segítségével példaértékű volt! Az országos média erre is felfi gyel-hetett volna…

Kérésünkre egy kedves helyi vál-lalkozó decemberben kimeszelte a Gárdonyi úti iskola tornatermét – a szabadidejét önként feláldozva, in-gyen! Gyermekei már elbúcsúztak iskolánktól, mégis szívesen vállal-ta és végezte el ezt a nem kis mun-kát. Tiszta, szép teremben tornáz-hatunk ezután, köszönet érte!

A bolgár kisebbségi önkormány-zat a Gárdonyi és a Vörösmarty úti iskolát megajándékozta négy-négy

CD-s rádiómagnóval. Kicsinye-ink boldogan vett ék át a meglepe-tést a fenyőfa alatt . Köszönjük a fel-ajánlást!

A Kroko Gyermekstúdió Légy jó mindhalálig! című gyermek-előadásra 50 db ingyenes belépőt ajánlott fel iskolánknak a Stefánia Palotába Mészáros Bence 4. d osz-tályos tanuló nagymamája jóvoltá-ból. Nagy élmény volt mindenki-nek!

A szülői munkaközösség rend-szeresen meglepi osztályainkat mi-kulásnapi, karácsonyi programok-kal, ajándékokkal. Nyugdíjba vo-nult munkatársaink – ha megszo-rulunk – szívesen jönnek vissza ki-segíteni bennünket a programjain-kon – önzetlenül, bármikor lehet számítani rájuk!

Jó érzéssel tölti el a tantestület tagjait, hogy a sok nehézség és ked-vezőtlen hatás ellenére jó néhányan megőrizték segítőkészségüket, ten-ni akarásukat. Köszönjük!

Szabadosné Horák Irén

Ami nem pénz kérdése…

Minden novemberben egészség-hetet tartunk a Gárdonyiban. Ez a hagyomány napjainkra felértékelő-dött , hiszen nap mint nap hallhat-juk, láthatjuk, mi történhet, ha nem vigyázunk a legnagyobb értékünk-re, az egészségünkre. Azonban nem elég beszélni róla, hanem tett eink-kel is bizonyítani kell, hogy fontos a számunkra, éppen ezért volt más ez a hét, mint a többi. Mit csináltunk?Hétfőn egy mentőautó érkezett hozzánk, melyet kívülről-belülről megnézhett ünk, megtapasztalhat-tunk, a mentős tisztek pedig igye-keztek válaszolni minden kérdé-sünkre, és persze a szirénát is szí-vesen bekapcsolták Délután az is-kolaott honos osztályok és a nap-közis csoportok egy rendhagyó gyógytesin vett ek részt a sportcsar-nokban. Vili bácsi olyan feladatokat adott , melyeket ott hon is bármikor gyakorolhatunk. Az óra végén ter-mészetesen játszott unk is.

Kedden délelőtt az 1. és 2. évfo-lyamosok megismerkedtek a helyes

táplálkozással. Védőnőnk, Anna néni, mesefi lmmel érkezett hoz-zánk. Utána megbeszéltük a látot-takat, és egy tesztet is ki kellett töl-teni. Mindenki nagyon igyekezett , hogy helyes választ adjon, hiszen ez már beleszámított a pontgyűj-tő versenybe, ami egész héten át tartott . Amíg a kicsik fi lmet néztek addig a nagyok játékos vetélkedőn vett ek részt. Ági néni és Lilla néni vezetésével rejtvényeket, ügyességi feladatokat oldott ak meg a tisztál-kodással, az étkezéssel, a mozgással és a környezetvédelemmel kapcso-latban. A délutánt megint a sport-csarnokban töltött ük: Viktor bácsi játékos labdagyakorlatai megmoz-gatt ak mindenkit.

Szerdán a 3-4. osztályosok néz-ték a fi lmet, a kicsik pedig verse-nyeztek. Délután Viktor bácsi meg-ismertetett minket a tenisz-, a kézi-, a foci. és a kosárlabdával. Ez az óra is jó hangulatban telt el.

Csütörtökön kezdődött az igazi munka! A héten összegyűjtött ké-

pekből, információkból olyan pla-kátot kellett készíteni minden osz-tálynak, mellyel felhívják mások fi -gyelmét a helyes életmódra. Ezen a napon kellett leadni a heti mun-kájuk eredményét is: a kicsiknek sportt al kapcsolatos képeket, a na-gyoknak sportágakat, és azok híres magyar képviselőinek nevét kellett összegyűjteni. Ezeket Anna néni ér-tékelte és pontozta.

Úgy gondoltuk, hogy ebben az évben a szülőket is bevonjuk a programsorozatunkba, így estére egy beszélgetéssel egybekötött elő-adást szerveztünk számukra. Isko-lapszichológusunk, Katika, a kisis-koláskorú gyermekek fejlődéséről, illetve annak változásáról beszélt. Jómagam mint fejlesztőpedagógus a mozgásról, a játékról s azok tanu-lásra való hatásáról beszéltem. Pén-teken reggel mindannyian egy kö-zös zenés testnevelés órán vett ünk részt a sportcsarnokban Gránicz Éva néni vezetésével.

A délelőtt fénypontja a hét zárá-sa, az eredményhirdetés volt. Min-denki nagy izgalommal várta, ho-gyan teljesített az osztálya a vetél-

kedőn, a plakátkészítő versenyen, a gyűjtőmunkában. A versenyt évfo-lyamonként értékeltük.

A központi konyha jóvoltából mindennap kaptunk valamilyen egészséges fi nomságot: különféle magvas kifl iket, kenyeret, joghur-tot, túró rudit, tejszeletet, sok-sok gyümölcsöt és zöldséget.

Úgy gondolom, hogy egy tartal-mas, mindenki számára élmények-ben gazdag programsorozaton vet-tünk részt. Sok mindent tanultunk, csak egy kicsit másképp…

Ezúton szeretném megköszön-ni azoknak, akik segítségemre vol-tak a hét megszervezésében, lebo-nyolításában: a Delta Mentőszol-gálatnak, Kovács Jánosné kony-havezetőnek, Szecsei Anna vé-dőnőnek, Posztos Katalin iskola-pszichológusnak, Foki Vilmos ta-nár úrnak, Mayering Viktor edző-nek, Szokolyai-Szlávik Alex intéz-ményvezetőnek és a tanító nénik-nek (Gránicz Éva, Mészárosné Lil-la, Varga Ágnes).

Mayering Viktorné

Egy kicsit másképp…

A Mi Újságunk – 2010. január Képtár 9

Hatvan éve együtt ...

Gyémántlakodalmuk alkalmából további boldog éveket és jó egészsé-get kívánva gratulálunk a Tóth házaspárnak.

A Mi Újságunk szerkesztői

Sportfoglalkozások a sportcsarnokbanDiáksport

Atlétika H–Sze–P 14.30–16.30Asztalitenisz Sze 15.30–17.00-ig; P 14.30–16.00Kézilabda H 16.30–17.30; Sze 17.00–18.00Labdarúgás K–Cs 14.30–16.30Röplabda Sze 14.30–15.30A diáksport-foglalkozások térítésmentesek, a többi tanfolyam díjá-ról és az egyéb tudnivalókról érdeklődjön a kurzusok vezetőinél!

Felnőtt foglalkozásokKosárlabda K – Cs 16.30–20.00Hip-hop tánc K – Cs 18.30–19.30Kyokushin karate Sze 17.00–18.30; P 17.30–19.00Shinkendo H – Sze 19.00–20.30Aikido K–Cs 19.30–21.00Taiji Sze 18.30–20.30; Szo 17.00–19.00Gerinctorna H 17.30–18.30

ÖNKÉNTESEKET KERESÜNKA sportcsarnok nagyobb rendezvényeinek lebonyolításához segítőkre van szükségünk. Kérjük, jelentkezzenek az alexlevele@yahoo.com címen!

EDZŐKET, SPORTOKTATÓKAT KERESÜNKSportkörök, edzések, versenyek szervezéséhez, lebonyolításához munkatár-sakat keresünk. Kérjük, jelentkezzenek az alexlevele@yahoo.com címen!

10 Sport | www.kklsportcsarnok.hu A Mi Újságunk – 2010 január

A táncversenyrőlA sportcsarnok néhány hónapos fennállásának legnagyobb rendezvé-nye volt a november 28-án megren-dezett táncverseny – több száz indu-ló lépett színpadra! A jelentős számú nézősereg jórészt a versenyzők kísé-rőiből állt, azonban néhány helybé-li táncrajongó is eljött nézelődni. Azt hiszem, aki akár csak kis időt is eltöl-tött itt , látványos, jó hangulatú mű-sort láthatott !

A színpadot péntek éjszaka épített ék fel a sportcsarnok dolgozói, és néhány önkéntes segítő. Áldozatos munkáju-kért köszönet illeti mindnyájukat!

Gy.M.

A táncverseny képei a 11. oldalon »

A Mi Újságunk – 2010 január Képtár 11

2009. november 29-én egy fergeteges összejövetel keretében ünnepeltük meg a 20 éves osztálytalálkozónkat Kiskunlacházán, a Cser Étt eremben. Ezúton szeretném megköszönni az étt eremnek, hogy hajnalig kiszolgáltak

minket és a fi nom vacsorával növelték az este hangulatát. Köszönöm, hogy ennyien eljött etek, 5 év múlva találkozunk!

Molnár Ágnes

Húsz év után újra találkoztak az osztálytársak

Álló sor balról jobbra: Vella Zoltán, Szmoleniczki Zsolt, Kobella Zoltán, Böröcz Hajnalka, Szabó Zoltán, Gózon Viktória, Szendi Ágnes, Gránicz Magdolna, Varga Anikó, Kácser Ágota, Samuné Ulakity Ildikó osztályfőnők, Fodor Éva, Németh Sándor, Molnár Ágnes, Maki Gábor, Nemoda Levente, Némedi Tóth Zoltán – Ülő sor balról jobbra: Juhász Klára, Görög Gabriella, Hefl er ErzsébetAkik nem voltak ott : Petyovszki László, Gubovics Edina, Józsa Ágnes, Marczinka Mária, Tóth Erika, Kállai Zsolt, Szabados Ágnes, Répás Zoltán, Weigand Noémi

A táncverseny fotóit Bedő Julianna készített e

TARTALOMNégyszemközt – Répás Józseff el ▶ .........1, 6, 7. o.Tegyünk együtt egymásért... ▶ ............................. 2. o.Helytörténeti mozaik ▶ .....................................4–5. o.Rendszerváltás magyar módra III. ▶ ............... 5. o.Iskolai hírek ▶ .............................................................8–9. o.Sporthírek ▶ .................................................................. 10. o.A táncversenyről ▶ ...........................................10–11. o.Osztálytalálkozó ▶ ..................................................... 11. o.

Fekete-fehér mellékletben a legutolsó képviselő-tes-tületi ülések anyaga és más érdekességek.

Az újságba szánt anyagokat kérjük a megjele-nést megelőző hónap 20-áig eljutt atni a szer-kesztőséghez. A névvel ellátott írásokért szer-

zőink felelnek. Azok nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség véleményét.

„Szavaimmal ha nem értesz egyet, kérlek, Akkor se bánj velem méltatlanul!Így ismerd el a bennem rejlő jót,

Vedd fi gyelembe szerető szándékomat.S kíméletesen mondd meg az igazat.”

A Mi ÚjságunkA Mi ÚjságunkKiadja:

Kiskunlacháza Nagyközség ÖnkormányzataE-mail: pmhivatal@kiskunlachaza.hu

Felelős kiadó: Kiskunlacháza Nagyközség

Önkormányzatának Képviselő-testülete

A szerkesztőség tagjai:Gyovai Margit főszerkesztő, Kátai Dóra, Puchner László

dr. Kun Lászlóné, Zákány Erzsébet, dr. Kovács Béla, dr. Szijártó József,

A lapszám képeit készített ék:dr. Babós Lajos, Bedő Julianna, Gyovai Margit,

Puchner László, Tóth Imre,gárdonyis tanító nénik

Örökös tiszteletbeli tördelőszerkesztő:Hernádi Ferenc

Szerkesztőség:2340 Kiskunlacháza, Kinizsi utca 1.

Telefon/fax: 24/519-97520/56-97-061

Új e-mail cím: miujsag@muvhazkkl.hu

Nyomda: Press+Print Kft .

Tóth Imre felelős vezetőKiskunlacháza, Gábor Áron u. 2/A

Tipográfi a:Aletheia Multimedia Kft .

www.aletheia.hu

Lapzárta minden hó 20-án!

A szülői munkaközösség és az általános iskola dolgozói immáron több éves hagyományként minden decemberben meglepik a diákokat valami csodás dekorációval, és egy kis személyes ajándékkal. Az idén advent második vasárnapján szorgos kezek ismét csodát varázsoltak, sok-sok emberke nagy örö-mére. Köszönet érte minden „szorgos kéznek”! Gy. M.

A karácsonyi rendezvényeken készült fotók a www.kiskunlachaza.hu címen lesznek láthatók.