AMIÓTA GENFBŐLKORMÁNYOZZÁK

A VILÁGOT

ELŐADTA:

DR. AUER PÁL1931. ÉVITWARCIUS HÓ 1-ÉN,

A MAGYARORSZÁGI KERESKEDELMIUTAZÓK EGYESÜLETÉBEN

BUDAPEST, 1931A PESTI LLOYD-TÁRSULAT NYOMDÁJA

(Felelős: Márkus Pál)

Amióta Genfből kormányozzáka világot.

Mindenekelőtt meg szeretném nyugtatniazokat, akik kétkedve csóválták a fejüket,amikor a mai összejövetelre szóló meghívó akezükbe került s előadásom címét olvasták.Amióta Genfből kormányozzák a világot, —ezt a címet adtam előadásomnak. A világnakazonban valóban csak egy részét kormányoz-zák Genfből, egy másik részét Washington-ból kormányozzák és bizony Moszkvában ishatalmas tömegek sorsát intézik. Az azonbantagadhatatlan, hogy a mi sorsunk idestova tízesztendő óta Genfben dől el.

Amikor elhatároztam, hogy ma itt azokróla dolgokról fogok beszélni, amelyek mostaná-ban az embernek eszébe jutnak, amikorRousseau kies városának, a Lehman-partiGenfnek nevét hallja vagy olvassa, nem azlebegett szemem előtt, hogy egy magas szel-lemi színvonaláról ismeretes közület előtttudományos jellegű, nemzetközi jogi előadásttartsak. Ily szándék távol állt tőlem. Egyene-sen lelki kényszer számomra, hogy Genf-

4

ről beszéljek. Azon a héten, amelyen ezta témát választottam, hatszor olvastam kü-lönböző pártállása lapokban gúnyos és kár-örvendő cikkeket a genfi „sóhivatalról";arról, hogy Németország ki fog lépni a Nép-szövetségből és mi követni fogjuk példáját;arról, hogy az európai bizottság működéseilluzórius, és hogy Páneurópa megbukott.Annyi, szerintem könnyelmű, elfogult, téveskritikai megjegyzést olvastam nemzetköziintézményekről és nemzetközi politikáról,hogy úgy éreztem: lehetetlen, hogy a legintel-ligensebb ember is tisztán lásson bizonyosdolgokat, ha nincs módjában azokkal beha-tóan foglalkozni és tendenciózus politikaimegnyilatkozásokra és újságcikkekre vanutalva. Már pedig egyenesen végzetessé vál-hatik, ha a közvélemény épp azokban a kér-désekben nem lát tisztán, amelyektől háborúés béke, gazdasági káosz és általános szaná-lás, bolsevizmus és szociális rend függenek.Ha ezer hétköznapi gond gyötör is, álljunkmeg egy szóra. Nem bízhatjuk sorsunkatkritika nélkül néhány diplomatára és nemvezettethetjük magunkat bekötött szemmelgyakran elfogult politikusok által. Habárcsak tíz éve van magyar külpolitika, meg kellszoknunk, hogy az nagyobb figyelmet érde-mel, sorsdöntőbb, mint a belpolitika és tudo-másul kell vennünk, hogy legfontosabb pro-blémáink nem az Országház-téren, hanem agenfi népszövetségi palotában dőlnek el.

Hogy rajonganunk a Nemzetek Szövet-ségeért, annak mai szervezete, összetétele,szabályzata mellett nem lehet, az természe-tes. Ámde vétkes könnyelműség akár tisztá-ban nem lenni annak jelentőségével, akár

5

megreformálása, átalakítása helyett destruálniakarni azt anélkül, hogy mást tudnánk he-lyébe állítani.

Mert azzal tisztában kell lennünk, hogymaga a Népszövetség létrejötte forradalmiátalakulást jelent. Emlékezzenek vissza arra,hogy 1914 előtt azok az államok, amelyeketszövetségi kötelék nem fűzött össze, úgyszól-ván nembeszélő viszonyban voltak egymás-sal. Tisza István éppúgy, mint a monarchiakülügyminiszterei a francia, angol, belga,svájci, skandináv, görög, spanyol miniszterek-kel jóformán sohasem kerültek össze. Épp-úgy, mint a magánéletben, nagyobbára csakszemélyes érintkezés útján jön létre barátságés üzlet, úgy a nemzetközi életben is rend-szerint csak úgy lehetséges a megértés, köze-ledés és a gazdasági kapcsolatok létesítése,ha az államok sorsát intéző államférfiakismerik egymást és állandóan érintkezésbenvannak egymással. Az is bizonyos, hogy ha1914 július havában lett volna Népszövetség— akárcsak a ma létező korcs Népszövetségis — összeültek volna az államok kiküldöttei,nem lehetett volna a dolgokat elhirtelenkedni,Oroszország a tárgyalások idején nem mobili-lizálhatott volna, az érdekelt államok kény-telenek lettek volna Sir Edward Grey-nekazt a javaslatát elfogadni, hogy kíséreljékmeg a viszályt azonnal összeülő választottbíróság elé terjeszteni és gróf Tisza István-nak lett volna ideje, hogy az osztrák had-vezetőséget elhatározásának megmásításárabirja. Maga az a körülmény, hogy a nemzet-közi anarchiát, az államok közötti szervezethiányát állandó internacionális organizációváltotta fel, hogy a legfontosabb államok

6

állandóan együttesen tárgyalják meg az őkeí;érdeklő problémákat, oly nagy jelentőségű,amelyet lekicsinyelni helytelen, a meglévőtmegszüntetni akarni, bűnös könnyelműség.

Locarno az állandó népszövetségi ülések,tanácskozások nélkül, Briand és Stresemanösszemelegedése nélkül nem jöhetett volnalétre. Már pedig ha Európát mégis sikerülmegmenteni, az csak az ezáltal a két férfiúáltal Locarnoban megkezdett mű teljes ki-építése útján, a német-francia entente révénlesz lehetséges.

Oly kis országokra nézve, mint a milyenMagyarország, ezek az összejövetelek márazért is fontosak, mert alkalmat adnak egy-egy kiváló férfiúnak arra, hogy a világ szineelőtt megszólaltassa a magyar fájdalmat, deegyúttal meg is csillantassa a magyar tehet-séget. Egy Apponyi hosszú évtizedeken átküzdött a magyar politika frontján, de azértvilághírre csak akkor tett szert, amikor anemzetközi areopág előtt ragyogtatta tehetsé-gét. És ha Benes és Venizelos, aránylag kisországoknak miniszterei, oly fontos szerep-hez jutottak a nemzetközi életben, megvan alehetősége annak is, hogy idővel magyar em-berek is éppoly súlyos szerephez jussanak,mint akár az angol, francia és német állam-férfiak. Erre nem kerülhetne son ha nemvolna Népszövetség.

Nem kicsinylendő le az a szerep sem,amelyet a Népszövetség Magyarország ésAusztria pénzügyi helyreállítása körül betöl-tött. Élénk emlékezetében van még minden-kinek, hogy 1923-ban mindkét államban meg-billent a költségvetés egyensúlya s a deficitetfedezetlen bankjegyekkel igyekeztek pótolni.

7

A korona értéke ennek következtében egyrecsökkent és teljes volt a gazdasági káosz.Külföldi kölcsön a Népszövetség közbenjöttenélkül, főleg a jóvátételi kérdés rendezetlen-sége miatt, elképzelhetetlen volt. A Népszö-vetség közbelépett és hat hónap alatt stabilvolt a magyar pénz, rendbejött a magyarállamháztartás. A magyar miniszterelnök úris kijelentette 1924 szeptember havában aNépszövetség ötödik közgyűlésén, hogy aNépszövetség közvetítő szerepe nélkül ezt azeredményt lehetetlen lett volna elérni.

És most hadd mutassak rá egész rövidenarra a tevékenységre, amelyet a NemzetekSzövetsége az utolsó tíz évben gazdaságitéren kifejtett, nem szólván egyelőre a je-lenleg folyamatban lévő közismert tárgya-lásokról.

Már 1922-ben kezdeményezett a NemzetekSzövetségének gazdasági bizottsága egy ak-ciót a tisztességtelen verseny leküzdésére. Aza vélemény alakult ki, hogy a védjegyekkelvaló visszaélések úgy elharapództak, hogy akorábbi egyezmények, amelyekhez különbenis csak az államok kisebb része csatlakozott,nem nyújtanak a tisztességes kereskedelemnek kellő védelmet. A Nemzetek Szövetségetagállamaival folytatott jegyzékváltás ered-ményeképpen 1924-ben 22 állam szakértő-delegátusa ült össze és tett javaslatot a Nem-zetek Szövetségének. 1925-ben Hágában az-után nemzetközi konferencia tartatott aNemzetek Szövetségének égisze alatt és létre-jött az ipari tulajdon védelmét célzó unióravonatkozó ú. n. hágai egyezmény.

Ezzel az akcióval párhuzamosan azzal isfoglalkozott a Nemzetek Szövetsége, hogy

8

hogyan lehetne megvédeni a külföldi vásárló-kat a nem szabadalmazott és nem védjegye-zett árú minősége körüli visszaélésektől. Fog-lalkozott nevezetesen a Nemzetek Szövetségeazzal, hogy hogyan lehetne az árúk megvizs-gálását azoknak az országból való kiviteleelőtt megkönnyíteni.

Foglalkozott a Nemzetek Szövetsége azzala kérdéssel is, hogy miként biztosítandó ke-reskedőknek, kereskedelmi társaságoknak kül-földön való üzleti tevékenysége, az iparnakkülföldön való gyakorlása, javaknak külföl-dön való szerzése és foglalkozott ennek a kér-désnek adóügyi részével is. 1924-ben kezdő-dött az az ismert akció, amelynek célja akiviteli és behozatali tilalmak megszüntetésevolt. Az akció eredménye az 1927. évi kon-ferencia volt, melynek határozatai értelmé-ben az ott létrejött konvenciót ratifikáló álla-mok kötelezték magukat, hogy a konvencióéletbeléptetésétől számított hat hónap alatt,bizonyos kivételektől eltekintve, megszünte-tik a ki- és beviteli tilalmakat és hogy ilyene-ket a jövőben sem fognak engedélyezni.Minthogy az állati bőrökre és csontokra vo-natkozó kivételeket a Népszövetség gazdaságibizottsága aggályosnak tartotta, 1928-ban új-ból konferencia foglalkozott a ki- és bevitelitilalmak fenntartására vonatkozó kérdésekkelés megszorította ezeknek a cikkeknek körét.Igen érdekes az a tevékenység, amelyet a Nem-zetek Szövetsége a kereskedelmi bíráskodásterén kifejtett. Köztudomású, hogy a háborúután a nemzetközi kereskedelem egyik kerék-kötője az lett, hogy bizonyos államokbanmás államok polgáraival szemben elfogultságuralkodott és nem feltétlenül lehetett objek-

9

tív bírói ítéletben bízni. Még ha a bizalomhiánya indokolatlan is, tény, hogy nem egytranzakció azért nem jött létre, mert az eladókereskedő a vételár behajtásában nem bízott.Ennek oka gyakran a nemzeti elfogultságonkivül az illető állam igazságszolgáltatásánakegyéb hibáiban keresendő. A remedium két-ségkívül sok esetben a kereskedelmi válasz-tott bíráskodás lehetne. Ennek nemzetköziviszonylatban igen nagy volna a jelentősége,ha a választott bíróságok illetékessége a kü-lönböző országokban érvényesnek elismertet-nék és azok ítéletei kölcsönösen végrehajtha-tók lennének. A Nemzetek Szövetsége enneklehetővététele céljából két egyezményterveze-tet dolgozott ki.

Az egyik értelmében az egyezményt ratifi-káló államok kötelezték magukat, hogya választott bírósági kikötéseket elismerikés törvényeiket megfelelően módosítják;a másik egyezménytervezet szerint pediga ratifikáló államok a választott bírósá-gok ítéleteinek végrehajtására kötelezik ma-gukat. Magyarország ezt az egyezménytnem ratifikálta, ami az utód- és Balkán-államokkal folytatott kereskedelem szem-pontjából kétségkívül hátrányos. Ha ez azegyezmény Magyarország és a Balkánállamokáltal ratifikáltatnék vagy külön megállapodá-sok jönnének létre a minket környező álla-mokkal a választott birói ítéletek kölcsönösvégrehajtása tárgyában, igen célszerű volnanagyobb tranzakcióknál választott bíróságotkikötni, nemcsak azért, mert a kereskedőkmaguk választanák bíráikat, hanem azért is,mert a választott bíróság ítéletét feltétlenülvégrehajtanák, holott magyar birói ítélettel

10

még ha a magyar bíróság illetékességét ki-kötötték is, tudvalevően semmire sem men-nek, mert azt külföldön, Ausztriát kivéve,nem hajthatják végre.

Ismeretes, hogy mostanában véget értekazok a tanácskozások és munkálatok, amelye-ket a Nemzetek Szövetsége a váltójog egysé-gesítése érdekében folytatott s amelynek célja,hogy a különböző államok váltójogának főbbrendelkezései azonosakká tétessenek és hogya váltó forgalomképesebb legyen a nemzet-közi életben. Ugyanezt célozzák a befejezéselőtt álló csekkjogegységesítési munkálatok akészpénzfizetéseket a nemzetközi életben egyrejobban kiszorító csekkekre vonatkozóan.

Foglalkozott a Népszövetség a vám-nómenklatúrák egységesítésével és az elvámo-lással kapcsolatos alakiságok könnyítésével,A Népszövetség közlekedési bizottsága ismé-telten foglalkozott az útlevélkérdéssel is ésezek kapcsán tanulmány tárgya volt az is,vájjon nem lehetne-e az útlevelek díjait le-szállítani, azok érvényének meghosszabbítá-sát megkönnyíteni, a határvizsgálatot kényel-mesebbé és gyorsabbá tenni, a konzulok általkiállított vízumokat bizonyos testületek általkiállítandó carte de transit-okkal, átlépésibizonyítványokkal pótolni, és ha ezen mun-kálatok egyelőre nagy eredményt nem ismutattak fel, kétségtelen, hogy hatással vol-tak a különböző államok időközben életbe-lépett könnyítéseire.

Ismeretesek a naptárreformra vonatkozótörekvések, melyeknek gazdasági jelentősé-gére itt fölösleges rámutatni. Egyelőre főképa húsvéti ünnepek fixírozása céloztatik oly-kép, hogy azok a nemzetközi vásárokra és

11

egyéb közgazdasági szempontokra való tekin-tettel minden évben ugyanazon napokon le-gyenek.

Sokat várt a világ a Nemzetek Szövetségeáltal 1927-ben összehívott ú. n. világgazdaságikonferenciától, azonban e tekintetben csaló-dott. Kétségtelen, hogy ezt a csalódást nem aNemzetek Szövetségének intézménye okozta,hanem az, hogy a világpolitika atmoszférájaa komoly és reális eredmények elérését nemtette lehetővé. Igen sajnálatos, hogy a világ-gazdasági konferencia nem vezetett oly meg-állapodásokra, amelyek az azóta fokozódottgazdasági krízis helyett általános javulástbiztosítottak volna, ezért azonban az egyesállamokat és azok vezetőit, nem pedig a Nem-zetek Szövetségének szervezetét kell felelőssétenni. Ennek a konferenciának létrejöttemindenesetre a Nemzetek Szövetségének érdeme és kétségtelen, hogy jobb, hogy a kon-ferencia létrejött, mintha nem jött volna létre.Mindenesetre kialakultak bizonyos elvek,amelyek a további fejlődés során nem lesznek figyelmen kívül hagyhatók. Eredmény-ként lehet elkönyvelni, hogy általános elis-merésre találtak azok az eszmék, amelyekröviden ezzel a négy jelszóval jellemezhetők:gazdasági béke, népek szolidaritása, szabadkereskedelem és racionalizálás.

Szociális szempontból komoly jelentőségevan a Nemzetek Szövetsége mellé rendeltNemzetközi Munkaügyi Hivatalnak. Ez ahivatal eddig főleg az ipari és mezőgazdaságimunkásság sorsának javításával foglalkozott,a kereskedelmi alkalmazottak érdekével —úgy tudom — csak egy alkalommal, és pedigazok hetenként egy napi munkaszünetének

12

biztosításával kapcsolatosan. Bizonyára nemvolna érdektelen, ha a kereskedelmi utazók— esetleg épp ennek az egyesületnek kezde-ményezésére — oly akciót kezdeményezné-nek, amely az utazók helyzetének javítását aNemzetközi Munkaügyi Hivatalon keresztül,nemzetközi egyezmények útján is biztosítaná.Értékes, jelentőségteljes a Nemzetek Szö-vetségének pénzügyi, gazdasági, szociális, to-vábbá a nemzetközi hygiene terén való mű-ködése, azonban természetesen az, amit a vi-lág elsősorban vár tőle: az a béke biztosítása.El kell ismerni, hogy a Nemzetek Szövetségeezen a téren is komoly tevékenységet fejtett kiés sikerült bizonyos nemzetközi konfliktusokatbékésen elintéznie. Igen nehéz megállapítani,hogy ezek a konfliktusok a Nemzetek Szövet-ségének közbelépése nélkül háborúhoz vezet-tek volna-e? Mindenesetre fennáll ennek alehetősége és legalább is megállapítható, hogyez a közbelépés időnként és helyenként javí-totta az atmoszférát. Nem lehet célom, hogyezeket a konfliktusokat részletesen ismertes-sem. Jelentékenyebb volt a litván-lengyel ha-tárkonfliktus, az egyrészt Bolivia és Peru,másrészt Chile között támadt konfliktus, azalbán határkonfliktus, a felsősziléziai konflik-tus, a nyugatmagyarországi felkelés nyomántámadt, a Burgenlandra vonatkozó osztrák-magyar konfliktus, a görög-olasz konfliktus, aTörökország és Irak közötti vita, a görög-bolgár vita, melyről igazán el lehet mondani,hogy a Népszövetség közbelépése nélkülcsaknem bizonyosan háborúra vezetett volna,a görög-török ú. n. maricai határkérdés, aminket érdeklő szentgotthárdi incidens és azoptánsügy.

13

Joggal kritizálják a Nemzetek Szövetségé-nek egyességokmányát azért, mert nem fel-tétlenül zárja ki a háborút. Maga az a körül-mény azonban, hogy minden hadüzenetet aNemzetek Szövetsége egyességokmányánakértelmében tanácskozásnak kell megelőznies hogy komoly viszályok keletkezése idejéna Népszövetség Tanácsa azonnal összeül, két-ségtelenül lényegesen csökkenti a háborúsveszedelmet a múlthoz képest. Hozzájárulehhez az, hogy a Nemzetek Szövetsége egyes-ségokmányának értelmében létesített Nemzet-közi Törvényszék oly mindenki által elismeriobjektiv, magas színvonalú jogászi testület,mely pártatlanságát létezése óta már többszörbebizonyította és lehetővé teszi, hogy komolykonfliktusok is — feltéve, hogy azok jogi ter-mészetűek — ez elé a birói fórum elé legye-nek terelhetők.

Az ú. n. népszövetségi egyességokmány11. §-a szerint minden háború vagy háborúsfenyegetés a szövetség közös ügye, tehát vala-mennyi Tagállam ügye. A főtitkár ily esetbenköteles a Tanácsot bármely tag kérésére azon-nal összehívni. Az egyességokmány kötele-zően kimondja, hogy a szövetség tagjai a fel-merülő, szakadásra vezethető vitás ügyeiketvagy nemzetközi bíróság ítélete, vagy aTanács vizsgálata alá tartoznak bocsátani, desemmiesetre sem kezdenek háborút előbb,mint három hónappal a bíróság ítélete vagy aTanács jelentése után. A háború mint ultimaratio meg van tehát engedve, de meg kellelőznie a Tanács vagy a bíróság eljárásánaks azután is három hónapig kell várni. Vantehát bőségesen idő és lehetőség a kedélyekmegnyugtatására, a békés, méltányos meg-

14

oldások megkísérlésére. A Kellogg-paktumtudvalevően továbbment és teljesen kizárta atámadó háborút, de azért megfelelő meg-oldásnak ez sem tekinthető, mert hisz az,hogy valamely háború támadó vagy jogos ön-védelmi háború-e, értelmezés kérdése.

A szankciók kérdését a népszövetségi egyes-ségokmány úgy oldja meg, hogy azt rendeli,hogy ha valamely állam megszegi az iméntröviden ismertetett rendelkezéseket, szóvalháborút kezd, anélkül, hogy a Tanácshozvagy Bírósághoz fordult volna s nem vár adöntés után legalább három hónapig, a szö-vetség többi tagja a szerződésszegő állammala Tanács határozata esetén megszünteti akereskedelmi és pénzügyi összeköttetést, be-tiltja a saját és az illető állam polgárai közöttaz érintkezést, különösen a kereskedelmi éspénzügyi összeköttetést és ha a Tanács úgyhatározott, saját haderejével hozzájárul azonfegyveres erőkhöz, amelyek a megállapodá-sok betartásának biztosítására hivatva van-nak és megengedi, hogy az erre szolgáló had-sereg területén átvonuljon.

Elsősorban tehát gazdasági bojkottal kí-vánja az egyességokmány a békét megzavaróállam akcióját lehetetlenné tenni, másodsor-ban katonai eszközökkel.

Az egész apparátus hibája az, hogy mindenhatalom a Tanács kezében van, a Tanácsszervezete, összetétele pedig nem megnyug-tató. A tanács dolga a konfliktus kivizsgálásaés a Tanács dönti el, hogy helyén való-e abojkott vagy katonai expedíció.

A Tanács az eredeti egyességokmány sze-rint a nagy-entente államainak képviselőiből,továbbá a Szövetség más négy tagjának kép-

15

viselőiből alakulna meg. A többség tehát erede-tileg a nagy-entente hatalmak részére volt biz-tosítva. Ez később módosult, mert a nagy-en-tente államok közül az Egyesült államok nemléptek be a Népszövetségbe s így az állandótagok száma ötről négyre csökkent, a válasz-tott tagok számát pedig felemelték hatra.Még jobban enyhült a súlyos helyzet a legyő-zött államok szempontjából azáltal, hogy azegyik nagy-entente állam, Olaszország, eltá-volodott korábbi szövetségeseitől és számoskérdésben a legyőzött államok mellé állott sa hat azon hely közül, mely nem a nagy-entente államok részére rezerváltatott, azegyik egy legyőzött államnak, Németország-nak jutott.

Ennek ellenére megnyugtató megoldás egye-dül az lenne, ha egyrészt a Tanács csakvégrehajtó szerv lenne, míg határozatokategyedül a közgyűlés hozhatna, melyen min-den állam egyenlően van képviselve, más-részt, ha a Tanács valamennyi tagja a köz-gyűlés által választatnék.

Kétségtelen, hogy az ily reformra mamég nem érett a helyzet. Ne felejtsük, hogyvilágháború után vagyunk s a Nemzetek Szö-vetsége csak alig tíz éve áll fenn. Addig, amíga fejlődés nem jut el odáig, hogy a népeka Népszövetségben közös intézményüket, aközgyűlésben mintegy világparlamentet, aTanácsban mintegy világminisztériumot fog-nak látni, sok lesz a panasz a Népszövetségellen s ezek a panaszok gyakran bizonyárajogosak lesznek. Ebből azonban nem az kö-vetkezik, hogy robbantsuk fel a Népszövetsé-get, hanem hogy mi is legyünk rajta, hogyoly nemzetközi politikai atmoszféra terem-

16

tődjék, mely a fejlődést a vázolt iránybanmeggyorsítja. Addig is pedig oda kell hat-nunk, hogy a Tanácsban mi is képviseletetnyerjünk. Ez ma már nem tartozik a lehetet-lenségek közé.

Magyarországon főképp a kisebbségi kér-dés igazságtalan kezelése miatt népszövetség-ellenes a hangulat. Az idevágó panaszok tel-jesen jogosak. A kisebbségi ügyek botrányoskezelése szintén azzal függ össze, hogy aTanács túlnyomóan oly államokból áll, ame-lyeknek nem érdekük a kisebbségi ügyek fesze-getése. Meg kell azonban állapítani azt, hogymár egymagában az a tény, hogy a kisebbségikérdés a Népszövetség elé, tehát nemzetközifórum elé utaltatott, nemzetközi ellenőrzésalá helyeztetett, igen nagy haladást jelent.Képzeljék el, mi lett volna, ha a háború előttaz ausztriai csehek vagy az oroszországi zsi-dók más államok elé, nemzetközi fórum elévitték volna panaszaikat! összeegyeztethetőlett volna ez az államok szuverenitásával? Azaz állam, mely az ily panasszal foglalkozottvolna, biztos háborúnak nézett volna elébe.Sajnos, a panaszkodás joga még nem jelentia meghallgatás kötelességét. Ebből a szem-pontból is a Tanács megfelelőbb összetételérevolna szükség, bár itt is megjegyzendő, hogyamióta Németország tagja a Tanácsnak, ajavulás jelei mutatkoznak. így a lengyel-országi német kisebbségek panasza legutóbbmegértésre talált, ami mindenesetre biztató ajövő szempontjából. Addig is, míg a politikaiatmoszféra javulása és a Tanács átszervezésevárható, azon kell lennünk, hogy a Tanácselőtti kisebbségi eljárás megreformáltas-sék. Tudni kell, hogy némi szerény hala-

17

dás az elmúlt évben e tekintetben is mutat-kozott. A legsürgősebb az volna, hogy ne aNépszövetség főtitkárától függjön, hogy vala-mely kisebbségi panasz elfogadtatik-e. Nesülyeszthesse el papírkosarába ezrek és ezrekpanaszát. Ha pedig valamely panasz tárgyal-tatik, adassék meg a jog a panaszosoknak,hogy államuknak a panaszra adott válaszáraismét felelhessenek. És létre kellene hozni aStresemann által kezdeményezett ú. n. nép-szövetségi kisebbségi bizottságot, mely panasznélkül is állandóan vizsgálná, hogy betartat-nak-e a kisebbségekre vonatkozó szabályok.Tudjuk, hogy nagy, sokszor veszéllyel járóelhatározás valamely kisebbségre saját államaellen panaszt tenni. Nagy könnyebbüléstjelentene, ha egy nemzetközi bizottság pa-nasz nélkül is fellépne ott, ahol annak szük-sége mutatkozik.

Komoly és súlyos vád a Nemzetek Szövet-sége ellen az, hogy nem gondoskodott a nem-zetközi lefegyverzés végrehajtásáról.

A probléma lényege az, hogy ma már min-denki tisztában van vele, hogy az a latinmondás, mely magyarul úgy szól, hogy „habékét akarsz, készülj a háborúra”, nem mondigazat. Azt akarja jelenteni ez a mondás,hogy ha tudják, hogy fel vagy fegyverkezve,félnek tőled és nem támadnak meg. A való-ság azonban az, hogy ha háborúra készülsz,a szomszéd is háborúra készül s a versengésannyi izgalmat vált ki, hogy meg is lesz aháború. Erősen felfegyverzett ország mindenmegmozdulása kardcsörtetésként hat és köny-nyen provokálja a másik államot. Ehhez já-rul, hogy a fegyverkezés oly befektetést jelent,mely legfeljebb háború esetén lehetne renta-

18

bilis és akkor sem az. Rengeteg összegekemésztődnek fel inproduktiv célokra, ahelyett,hogy a gazdaság fellendítésére és kulturálisvagy szociális célokra fordíttatnának. Ezazonban a problémának csak egyik része.Másik része abban áll, hogy a háborúbanvesztes országokat lefegyverezték, míg atöbbi állam ma is állig fegyverben áll. Ezaz egyenlőtlenség igazságtalan, veszélyes ésfenntarthatatlan. A népszövetségi egyesség-okmány a Tanácsra bízta az összes államokranézve annak a határnak megállapítását,ameddig az illető országnak fegyverkezésekorlátozandó, biztonságuk és azon kötelezett-ségek teljesítése szempontjából, melyek ép anépszövetségi okmányból erednek. Számoskonferencia tartatott eredménytelenül. Mostmár odáig jutottunk, hogy a helyzet tart-hatatlan. A legyőzött államok joggal követe-lik, hogy ha már őket lefegyverezték, fegyve-rezzék le a győzőket is, vagy pedig engedjékmeg, hogy ők is tetszés szerint fegyverkezze-nek. Ez utóbbi bizonyára nem a helyes meg-oldás, hanem csak ultima ratio. Jövő év elejére a Népszövetség új lefegyverzési konfe-renciát hívott össze. Ez a konferencia sors-döntő lesz. Jóformán azon fog eldőlni a há-boiú vagy béke sorsa.

Nagyon sok függ persze a politikai atmo-szférától. Mert ha az olasz-francia viszonyromlik és Németországban Hitlerek leszneka helyzet urai, a franciák nem merik magu-kat a komoly leszerelésre elhatározni. Haazonban biztató jelnek tekinthető, hogy azta békemanifesztumot, melyet múlt hónapbana Népszövetség tanácsülésén Briand felolva-sott, Olaszország is aláírta és Németország-

19

ban a szélső nacionalista Hitlerek nem jutot-tak ahhoz a szerephez, melyre a választásokután a világ el volt készülve, van remény,hogy a konferencia ezúttal nem lesz ered-ménytelen. Ε mellett szól az az egyezményis, amely a tengeri haderők korlátozását cé-lozza.

És most térjünk át a legfájdalmasabbpontra, a revízióra.

A revízióhoz a Népszövetségnek annyiköze van, hogy az ú. n. népszövetségi egyes-ségokmány tartalmazza azt a bizonyos 19-ik§-t, amelyről mindenki beszél, de elég kevésember vette magának a fáradságot, hogy aztel is olvassa. Azt mondja ez a paragrafus,hogy az összülés időnként felhívhatja a Szö-vetség tagjait, hogy vegyék revízió alá az olyszerződéseket, melyek alkalmazhatatlanokkáváltak és az oly nemzetközi helyzeteket, me-lyeknek fenntartása a világ békéjét veszé-lyezik. Vannak, akik kétségbevonják, hogyez a paragrafus a békeszerződések esetlegesrevíziójára is vonatkozik, mondván, hogyugyanaz a szerződés, amely a szerződésekalkalmazhatatlanná válásáról beszél, nemvonatkoztathatja az alkalmazhatatlanná válásfeltevését önmagára is, tehát magára a béke-szerződésre is és hogy nem lehet szó a béke-szerződés alkalmazhatatlanná válásáról azországhatárok szempontjából, mert az azokravonatkozó békeszerződési rendelkezések vagykezdettől fogva alkalmazhatatlanok voltak sakkor nem „váltak” azokká, vagy pedig nemvoltak azok s akkor nem is váltak azokká.Új nemzetközi helyzet pedig azóta nem terem-tődött.

Nem óhajtok ennek a felfogásnak cáfola-

20

tába bocsátkozni, csak utalok arra, hogy eza 19. §. túlnyomóan Lord Robert Cecil műve.Már pedig Lord Robert Cecil egy hozzámintézett levélben kijelentette, hogy az ő és anagy entente-államok intenciója kétségkívülaz volt, hogy a 19. §. a békeszerződés esetlegesrevíziójára is vonatkozzék. Hozzáteszi azon-ban Lord Robert Cecil, hogy a revízióra vo-natkozó határozat az egyességokmány azonhatározatai közé tartozik, amelyekhez egy-hangúság szükséges. Ha tehát bármely állama revízió ellen szavaz, nincs revízió.

Ez ennek a híres 19. §-nak egyik nagyfogyatékossága. Másik fogyatékossága abbanáll, hogy az annak alapján hozott határozattulaj donkép csak felszólítást és nem kötelezőrendelkezést tartalmaz.

Ez a 19. §. mai formájában tehát írottmalaszt. Mi tehát a teendő?

Egyrészt azon kell lennünk, hogy a 19. §.módosíttassék, továbbfejlesztessék. Ép leg-utóbb kaptam ígéretet egyik vezető entente-állam egyik legjelentékenyebb államférfiátólarra, hogy ily irányban fog valami történni.Talán, ha Briand páneurópai koncepciójaértelmében valami európai statútum fog léte-sülni, abba fel lehetne vétetni a 19. §-t meg-reformált alakban.

Egyébként azonban az egyhangú hozzá-járulást természetesen csak az elsősorbanérdekeltek meggyőzésével lehet elérni. Ezpedig, amint látszik, nem könnyű feladat.Annyi bizonyos, hogy ez a meggyőzés ellen-séges, gyűlölködő hangon sikerülhet leg-kevésbbé.

Azt szoktam mondani, hogy ha valaki el-lopta az órámat és aranyláncomat és én

21

vissza szeretném kapni ha már az órát nem,legalább a rothermerei aranyláncot, akkorkettőt tehetek: vagy birokra kell kelnem,vagy ha ezt nem tehetem, akkor nem aztkell kiabálnom, hogy: gaz tolvaj, add vissza,amit elraboltál, hanem be kell őt hívnom akocsmába, le kell vele ülnöm és barátságosbeszélgetés közben rábírnom, hogy adja visszasaját érdekében legalább az aranyláncomat,mert akkor jó barátok leszünk, míg külön-ben nem lesz nyugta tőlem és egész életétazzal töltheti, hogy ellenem védekezik.

Persze nagy elhatározás békés diskurzusbakezdeni azokkal, akik nemcsak az arany-óránkat és láncunkat, hanem a kenyerünket,nyugalmunkat és büszkeségünket is elrabol-ták. De hát ép arra való a Nemzetek Szövet-sége és a tervezett Páneurópa, hogy legyenegy ház, ahová az összes népek kénytelen-kelletlen betérnek, ahol akaratlanul is össze-találkoznak s ahol a haragosokat a többiekösszebékítik.

Briand páneurópai kezdeményezése a Nép-szövetségnek, de, nyugodtan mondhatjuk, azemberiség történetének is óriási jelentőségűeseménye.

Én, a magam részéről jobban szerettemvolna, ha a legyőzött államok, még sokkalmelegebben reagáltak volna Briand kezde-ményezésére, nemcsak azért, mert őszinterajongója vagyok az európai Egyesült Álla-mok eszméjének, hanem azért is, mert megvagyok róla győződve, hogy akkor sikerültvolna Briand azon tervét megvalósítani, hogyaz európai Unió mintegy a Népszövetségmellett önállóan működjék s így oly új szer-vezet létesült volna, melynek létrehozásában

22

kezdettői fogva részt vettek volna a legyőzöttállamok is és így annak statutumából sike-rült volna kiküszöbölni mindazt, ami a hábo-rús atmoszférában keletkezett népszövetségistatútumokban benn van és jogos kifogás aláesik. Sajnos, a páneurópai mozgalmat be-skatulyázták a Népszövetségbe egy ú. n.európai bizottság alakjában.

A nemzetközi reakció boldog volt. No, ezzelki is van végezve ez az utópia, — mondták.Ámde csalódtak. A bizottság ez év januárjá-ban összeült és oly gazdasági kérdéseket kez-dett tárgyalni, mint a gabonaértékesítés, a kö-zép- és keleteurópai gabonának a nyugat-európai államokban előnyben részesítése azamerikai gabonával szemben, hosszúlejáratúhitelek nyújtása a mezőgazdaság megmentésecéljából, — szóval — úgy látszik — mégisgyőz az európai szolidaritás.

És győznie is kell, — mert különben vé-günk van. Egyik oldalon a hatalmas Amerikaa maga 9 és V2 millió km2 területével közbe-eső vámhatárok nélkül, egységes valutával,mint politikai egység, belső háború kizárásá-val, — míg Európa összterülete alig több ötmillió km2-rel, tehát 4 ½ km2-rel kisebb a te-rülete az amerikai Egyesült Államokénál sezen az aránylag kis területen harminckétkülön állam osztozik, vámhatárokkal, többé-kevésbbé ellenséges érzületű lakossággal. Amásik oldalon a szovjet, melynek agitációjátmegkönnyíti az európai politika okozta ka-tasztrofális gazdasági helyzet, s mely ez ahelyzetet dumpingjével még súlyosbítja.

Nem kell-e ilyen körülmények közt össze-fognunk? Nem bűn-e ilyen viszonyok közöttelgáncsolni azoknak munkáját, akik a meg-

23

értés útját keresik, a locarnoi mű tovább-fejlesztésén dolgoznak? Szabad-e könnyel-műen lecsepülnünk intézményeket, amelyektökéletlenek, de amelyeknek továbbfejleszté-sére, megreformálására és nem felrobbantá-sára van szükség. Szabad-e cinikusan lemo-solyognunk nemzetközi konferenciák siker-telenségét, ahelyett hogy újabb, eredménye-sebb konferenciát sürgetünk?

Nem Uraim, nem babra megy a játék.Tragikus időket élünk. Egy-két éven belül el-dől, hogy új háború vár-e ránk, ami a bolse-vizmus európai térhódításával egyenlő. Ez atérhódítás egyébként bekövetkezhetik háborúnélkül is. Vagy ez következik, vagy észbekapunk és megmentjük Európát, a nyugatikultúrát, hazánkat, önmagunkat.

Ez az észbekapás természetesen elsősorbannem tőlünk függ, bár mindenkinek köteles-sége, hogy megőrizze józanságát és tudatá-ban legyen az idők komolyságának.

Van rá remény, hogy Amerika, belátván,hogy az európai piac megmentése és Európabékéje neki is létérdeke, nagy engedménye-ket fog tenni háborús követeléseiből s akkorAnglia és Franciaország követni fogják pél-dáját, megszabadulván saját adósságuk jórészétől. Feltehető azonban, hogy Amerikaugyanakkor gondoskodni fog róla, illetvefeltétellé teszi, hogy az így felszabaduló pén-zek Európában ne legyenek fegyverkezésrefordíthatók. Legkívánatosabb az volna, haAmerika a Nemzetek Szövetségének átszerve-zését is feltételül szabná s annak megtörténteután maga is belépne a Nemzetek Szövet-ségébe.

Ha az európai államok a tizenkettedik

24

órában átérzik, hogy számukra a lét vagynem lét kérdéséről van szó, ha tudatáraébrednek annak, hogy az az egészséges egoiz-mus és nacionalizmus, mely számol azzal,hogy más nemzet, más ország is van a vilá-gon s hogy egy nagy közösségnek vagyunktagjai, mely ha felborul, felborulnak az egyesnemzetek is, akkor talán még remélhetjük ajobb idők bekövetkezését. Akkor talán meg-szűnik az állandó izgalmi állapot, megszűnika bizalmi krízis, újra feléled a vállalkozásikedv, megszűnnek a szabad forgalom kor-látai és racionális gazdálkodás mellett újrafel fogjuk virágoztatni a mi hervadó Magyar-országunkat is.