„Megvagyunk mi egymás mellett…”btkvat/doc/pub/konyvek/... · pülések hosszú távú...

„Megvagyunk mi egymás mellett…”Magyar-román etnikai együttélési helyzeteka szilágysági Tövisháton

„Megvagyunk mi egymás mellett…”Magyar-román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton

A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézetének kutatócsoportja 2009–2012 között az erdélyi Szilágyság peremvidékén etnikailag vegyes (magyar és román) népességű tele-pülések hosszú távú együttélési folyamatait tanulmányozta. Jelen kötet fejezetei az eredménye-ket összegző elemzéseket tartalmaznak, melyek a térségben történetileg kialakult stabil etnikai együttélési helyzet jellemzőit és sajátosságait mutatják be. A szi lágysági Tövishát északi falvaiban tapasztalt figyelemreméltó társadalmi és kulturális gyakorlatok a kiegyensúlyozottan működő et-nikumközi kapcsolatok „jó” példája.

Az Antropos eddig megjelent kötetei:Biczó Gábor (szerk.): Antropológiai irányzatok a második világháború utánBiczó Gábor–Kiss Noémi (szerk.): Antropológia és irodalom – Egy új paradigma útkereséseJacques Maquet: Az esztétikai tapasztalat – A vizuális művészetek antropológus szemmelAlfred Reginald Radcliffe-Brown: Struktúra és funkció a primitív társadalombanWolfgang Kaschuba: Bevezetés az európai etnológiábaAz Idegen – Variációk Simmeltől DerridáigN. Kovács Tímea: Helyek, kultúrák, szövegek: a kulturális idegenség reprezentációjárólBiczó Gábor–Kotics József (szerk.): „Megvagyunk mi egymás mellett…”

– Magyar-román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton

„Meg

vagy

unk m

i egy

más

mel

lett…

” – M

agya

r-rom

án et

nika

i egy

ütté

lési

helyz

etek

a sz

ilágy

sági

Tövis

háto

n

A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézete és a Csokonai Kiadó sorozata

Sorozatszerkesztő Biczó Gábor

„MEGVAGYUNK MI EGYMÁS MELLETT...”Magyar–román etnikai együttélési helyzetek

a szilágysági Tövisháton

SzerkesztetteBiczó Gábor – Kotics József

•

•

•

ME KVAI, 2013

A könyv az Etnikai egyensúlyhelyzetek, lokális együttélési modellek két vegyes lakosságú kisrégióban (Tövishát, Zobor-vidék) OTKA 78618. sz.

kutatási pályázat (2009–2012) keretében jelent meg.

Lektorálta: Czégényi Dóra, Ilyés Zoltán, Pozsony FerencOlvasószerkesztő: Magyari Márta

© Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet, Miskolc, 2013

ISSN 1589–9136ISBN 978-963-358-034-9

A kötetben található fotókat a kutatócsoport tagjai készítették.

Grafika, borító: Dallos CsabaNyomdai előkészítés és technikai szerkesztés: Dallos Csaba

Nyomta a Kapitális Kft., DebrecenFelelős vezető: Kapusi József

5

• TARTALOM

Biczó Gábor–Kotics József: Bevezető ..................................................................... 5

ELSŐ RÉSZ: AZ EGYÜTTÉLÉS SZÍNTEREI

Biczó Gábor: A Tövishát északi vegyes lakosságú színterének leírása ...................25Biczó Gábor: Az etnikai együttélési egyensúlyhelyzet elmélete:

a szilágysági Tövishát északi falvainak példája .................................................. 53Kotics József: Divergens megélhetési stratégiák és az értékrend

etnikai dimenziói – A tövisháti példa............................................................... 105Bán András: „Ez itt az én időmből van.”

Vizuális antropológiai kutatás tövisháti román és magyar portákon ................ 141Dallos Csaba: Az elbeszélés és a reprezentáció lehetőségei

a dokumentumfilmben, a szilágysági terepmunka példáján ............................. 173

MÁSODIK RÉSZ:ESETTANULMÁNYOK A TÖVISHÁTI ETNIKAI EGYÜTTÉLÉSRŐL

Keresztury Ágnes: Változó idők: tradíció és migráció Bősházán .........................205Osgyáni-Kovács Kitti: A közösségi élet vizsgálata Völcsökön

avagy a „hiány” funkciójáról ............................................................................. 227Mészáros-Nagy Éva: Női normák és életvezetési gyakorlatok

kulturális antropológiai vizsgálata Monón ....................................................... 251Ujhelyi Anna: A magyar–román együttélés vizsgálata

globális-lokális ellenhatások tükrében Bősházán ............................................. 273

FÜGGELÉK

„Elkacagott világ” – Portré az etnikai együttélésről a Szilágyságban dokumentumfilm szövegkönyve (Szilágyi Péter) .............................................295

227

• A KÖZÖSSÉGI ÉLET VIZSGÁLATA VÖLCSÖKÖN AVAGY A „HIÁNY” FUNKCIÓJÁRÓL

Osgyáni-Kovács Kitti

Völcsök, 2011

228 | Osgyáni-Kovács Kitti

1. TÉMAFELVETÉS

A projekt keretében Völcsök (Ulciug) település társadalmi életének működési fo-lyamatait tanulmányoztam. Jelen írásban kísérletet teszek a „faluközösség” leírására, valamint annak tisztázására, hogy a helyi társadalom miként képez a mindennapi életgyakorlatban funkcionális rendszert és ez mennyiben feleltethető meg a lokális szociokulturális közösség fogalmáról alkotott bevett antropológiai képzeteinknek. A téma kidolgozása során kiemelt szempontnak tekintettem a vegyes lakosságú falu két etnikai csoportjának együttélési viszonyai, és a településszintű lokális közösségi ethosz tartalma és minősége közötti összefüggések elemzését.

A jelenség megismerésében központi szerepet játszott a közösségi élet feltérképezé-se. A közösségi életet a lokális társadalom tagjai között megfigyelhető formális és in-formális interakciók rendszereként a szekunder közösségekben, vagyis egymással nem rokoni kapcsolatban álló egyének, illetve egyének csoportjai között tanulmányoz-tam. A közösségi élet alapja egy közösségként funkcionáló helyi társadalom megléte.

A csoportos és az egyéni terepmunkák rávilágítottak arra, hogy közösségi élet gya-korlatilag nem működik a településen, és ezt a hiányt nem csak a kutatók, de a helyi-ek is pontosan érzékelik. Az elégtelen közösségi életre vonatkozó véleményüket és értelmezéseiket a helyiek a jelenséggel kapcsolatban forgalmazott narratívák rend-szerében teszik nyilvánvalóvá.1 A közösségi élet hiánya univerzális toposz, azonban Völcsökön nem csak az okok tisztázása követel magyarázatot, hanem, és erre ugyan-csak szeretnénk rámutatni, a „hiány” társadalmi „funkciói” is értelmezésre szorulnak.

Jelen írás célja tehát a völcsöki közösségi élet hiányára vonatkozó ismeretek antro-pológiai elemzése. Pontosabban fogalmazva: annak a közösségi életnek, amelyet a lo-kális, hagyományos vidéki-falusi közösségek elemi jellemvonásának szoktak tekinteni. A bensőséges és összetartó közösség képzete, illetve ennek a lokális színtéren a közös-ségi élet különböző formáiban történő megmutatkozása, elválaszthatatlan képzetek.

Hipotézisem szerint a vonatkozó narratívák tanulmányozása alkalmat kínál arra, hogy a helyiek a közösségi élet hiányának okaival kapcsolatban forgalmazott ér-vei, értelmezései és „vágyai” alapján körvonalazzuk azt a lokális kulturális rendszert, amely végső soron magyarázatul szolgál a deficitre. A tudománytörténeti bevezetőt követően meghatározom a völcsöki közösségi élet hipotetikus feltételrendszerét és ismérveit, majd a hiány okaira adott helyi magyarázatokat elemzem, melyek a hiány funkcióit is világossá teszik. A kutatás a lokális színtér keretei között valósult meg, így kiemelt jelentőséget kapott a terepmunka, melynek során a modern kulturális

1 Narratívának a helyiek a völcsöki közösségi élet hiányának okaival kapcsolatosan az interjúszöve-gekben is következetesen érvényre juttatott értelmezéseinek rendszerét tekintem.

A közösségi élet vizsgálata Völcsökön | 229

antropológia módszertanának megfelelően interjúkat készítettem és megfigyelése-ket végeztem.2 A kutatásban központi szerepet játszó narratívák vizsgálatát a dolgo-zatban a strukturált interjúk részleteinek elemzésével végzem.

2. A KÖZÖSSÉG-FOGALOM HASZNÁLATA

Völcsök a romániai Szilágy megyében található, Szilágycsehtől északra, Szilágyúj-lak és Bősháza között. Az 1992-es adatok szerint az 1072 fős településen az etnikai arányok megoszlása: 68,2 százalékos magyar és 31,8 százalékos román lakosság (Var-ga Á. 2010). A falu legnagyobb gyülekezete a református, majd ezt követi az ortodox, végül pedig a kisebb vallási csoportok, a Jehova tanúi, az adventisták és a millenisták. A falu lakosainak többsége mezőgazdaságból él, de emellett jelentős a kétlaki életmó-dot folytatók száma is. Az általános leírás alapján a településre látogató idegen sem-mi kitüntetett figyelmet követelő, a szomszédos falvaktól, vagy az átlagos szilágysági településektől eltérő sajátosságra nem számít. A völcsöki faluközösség azonban a te-lepülésszintű nyilvános közösségi élet teljes hiányával olyan lokális társadalomszer-veződési gyakorlatot tükröz, ami figyelemreméltó elemzési feladat elé állítja a kutatót.

A társadalomtudományok gyakran használják a közösség fogalmát a lokális vi-szonyok megértéséhez és a helyi társadalom feltérképezéséhez, mert keretei között relációt találnak: viszonyítási pontokra lelnek a különböző diszciplínákból érke-ző szakemberek. A következőkben azon összefüggésekről lesz röviden szó, melyek szintézise alapján került megfogalmazásra a jelen tanulmányban hasznosított kö-zösség-fogalom. A vonatkozó elméletek többsége a közösséget feltételrendszerként képzeli el.

A meghatározások a legtöbb esetben egy hierarchián alapuló, egy szinten több egy-mást feltételező elemből álló függési rendszerként definiálják a helyi társadalmat. Pál László szerint, egy adott település lakosai között megvalósuló interakciók alapján, a helyi társadalom különböző szintjei jönnek létre. Ennek legalsó szintje a populáció-szerű együttélés, melyből kialakulnak a falu sajátosan szerveződő társadalmi formái, és erre épül az erős koherenciával jellemezhető, közösségként funkcionáló társadal-mi élet. A helyi társadalmiság szervezettségétől függően tehát beszélhetünk pusz-ta populációról és kifejlett helyi társadalomról (Pál 1985). A két típust többek között megkülönbözteti az integráció szintje, mely a lakosság társadalmiság-élményét je-lenti, vagyis, hogy az adott egyén mennyire érzi magát a helyi társadalom részének és mennyire tudja magát és státuszát elhelyezni benne (Pál 1985). A kifejlett helyi

2 A kutatás ismeretanyagát egy 85 interjúból álló adatbázis jelenti, melynek reprezentativitását az adja, hogy alanyai mindkét etnikumból, különböző korosztályokból és mindkét nemből kerültek ki.


társadalom alkalmassá válhat a közösség jellegű alakzatok megjelenésére, melyre a puszta populáció adottságai miatt képtelen.

Hasonló feltételrendszert fogalmazott meg A. Gergely András is a helyi társa-dalmak szerveződését meghatározó hagyomány körülírásakor. Elemzésében a helyi társadalmat egy sokdimenziós, alkati sokféleségben megközelíthető társadalmi szer-veződés-folyamatnak tekinti. Eszerint a helyi társadalmak folyamatosan változnak, átalakulnak, születnek és eltűnnek. A keletkezésben a társadalmi téridő válik fontossá, vagyis a társadalmi tevékenységstruktúrában folytonosan megnyilvánuló értékmező. Az értékhorizont alapját a hagyomány képezi, mely kölcsönös kooperatív viszonyo-kat, gyökeres emberi relációkat, szerves kötődést, közösségi normarendet, érték és célrendszert jelent a helyiek számára. Felfogása szerint a helyi társadalom nem azo-nos a helyi közösséggel, csupán egy dimenziója annak (A. Gergely 1993). Az ugyanis, hogy a közösség milyen mértékben és módon jön létre, a helyi társadalom függvénye.

A völcsöki lokális társadalom leírásához hasznos Tönnies megközelítése, aki a kö-zösséget a társadalommal szembeállítva határozta meg, és így hangsúlyozta, hogy a közösség egy bizonyos „otthonos” együttélést jelent (Tönnies 2004).

Láthatjuk, hogy a téma mértékadó szerzőinek álláspontja szerint a közösség a he-lyi társadalom relációjában értelmezhető, mégpedig annak legmagasabb szintű, leg-teljesebb megvalósulásaként. Tehát a közösség csak „bizonyos” minimumfeltételek teljesülésével jöhet létre. Ide tartoznak a közösség szociálpszichológiai előfeltételei, melyek meghatározását többek között Szentmártoni Mihály végezte el, akinek a pszi-chológiai csoportra kidolgozott elképzelései érvényes megközelítésként alkalmaz-hatóak a völcsöki viszonyok elemzésére is. Először is, az egyéneknek észlelniük kell egymást és ezt tudatosítaniuk kell önmagukban, ahhoz hogy ne csak egymás mellett élésről, vagyis Pál László szavaival élve laza populációról beszélhessünk. Ebből adó-dik a lokális közösség minimumfeltételeként a kölcsönös ismeretség, ami azért fon-tos, mert a névtelenség „megöli”, gyakorlatilag kizárja a pszichológiai csoportot és a helyi társadalom közösséggé formálódását. A közösség második előfeltétele a közös érdekek és értékrend meghatározhatóságában áll, ugyanis ennek tudatosulása során válik nyilvánvalóvá az együttműködés szükségessége. Szentmártoni harmadik fel-tétele a közös identitástudat, vagyis a „mi” élmény (Szentmártoni 1981). A hivatko-zott elméletben megfogalmazásra kerül, hogy a közösség három minimumfeltétele gyakran kapcsolatban áll egymással, ami a völcsöki viszonyok értelmezésében kife-jezetten fontos szempont.

A helyi közösség a társadalmi tényezők egymással különböző (hierarchikus, egy-mást erősítő, ok-okozati, stb.) viszonyban álló komplex rendszere, nem csupán az alkotók kapcsolat nélküli halmaza. A társadalmi tényezők megszerveződésében, Szentmártoni szempontjainak egyfajta kiegészítéseként, figyelemreméltó Anthony


Cohen értelmezése. A négy egymást támogató aspektusra épülő elmélet tézisei sze-rint, egyrészt nem hagyható figyelmen kívül, hogy a társadalmi létezésben az embe-rek geográfiai entitásként is megélik a közösséget. Másfelől a közösség létrejöttéhez szükség van azonos érdekekre, mely identitáspolitikákat eredményez. Cohen harma-dik kritériuma kimondja, hogy az adott közösség tagjai között társadalmi interakció van. Negyedszer, a közösség képes elhelyezni magát a társadalmi cselekvések folya-matában (Kovács 2007). Cohen teóriájának jelentősége abban áll, hogy a lokalitás kérdését párhuzamosan a közösség földrajzi-fizikai adottságainak, hatalmi-struk-turális tagozódásának és az ezt megalapozó kommunikatív személy- és csoportközi interakciók rendszereként elemzi.

3. VÖLCSÖK, MINT KÖZÖSSÉG

A völcsöki kutatás során a közösséget, mint a fentebb idézett szerzők, rendszer-ként határoztuk meg, melynek elemei előfeltételei a közösségi életnek, egymással pedig kapcsolatban állnak, tehát működésük kölcsönös egymásra-hatásként fogható fel. A helyi közösségi élet minimum-feltételeként a helyi aktorok jelenlétét és tevé-kenységét, a közösségi élet mibenlétére vonatkozó tudást, a közösségi terek meglétét és az ezekre irányuló igényt tanulmányoztuk. A sorolt elemek megléte és funkcio-nális rendszere eredményezheti a közösségi életet, mely potenciálisan minden helyi társadalom szekunder intézménye. Völcsökön azonban ezek az elemek legtöbbször hiányoznak, amelyek jelen vannak, azok pedig csak részben, vagy más funkciót be-töltve működnek.

3.1. A helyi aktorok

A helyi aktorok olyan tagjai a lokális társadalomnak, akik szervezői és vezetői ké-pességekkel rendelkeznek, és ezeket használják egy adott csoporton belül. A helyi aktorok nem minden esetben formális vezetői a közösségnek, de a helyi társadalom ad véleményükre és meghatározó, „hiteles” személyeknek tekinti őket. A falusi vi-lágban ezt a szerepet gyakran töltik be vallási vezetők, legtöbbször oly módon, hogy nem csak a felekezeti életben és csak saját gyülekezetük számára szerveznek vagy bonyolítanak le programokat.3 Gyakori jelenség, hogy személyüket a társadalmi sze-repnek tulajdonított képességgel ruházza fel a közösség, ami lehetővé teszi, hogy a

3 A vallási vezető személye, feladatai, jogai és kötelességei az adott vallási csoport hagyományaitól függenek. Völcsökön a református, az ortodox és a Jehova tanúi közösségben szolgálnak vallási ve-zetők, mint olyan vallási specialisták, akik a helyi gyülekezetet irányítják és a vallási eseményeket lebonyolítják.


vallási vezető egyúttal helyi aktorrá váljon, még akkor is, ha az ezzel kapcsolatos tényleges adottságoknak nincs is birtokában. A közösségtől nyert bizalom és tiszte-let rendkívül sok elvárással párosul, melyek gyakorta egy világi vezető irányába tűn-nek relevánsak. A közösségi elvárások szemben állhatnak azzal a képpel, aminek „jó lelkipásztorként” maguk kívánnak megfelelni.

Völcsökön a magyar nemzetiségű lakosság többsége református, ami azt jelenti, hogy a református lelkész szerepében egyben potenciálisan ideális helyi aktor. Ugyan-akkor a szerepnek tulajdonított közösségi elvárások a kutatás idején szolgáló refor-mátus lelkész számára nehezen teljesíthetőek. A kettős megfelelés problémát jelent és ezt a helyzetet mindkét fél, a faluközösség és a tiszteletes egyaránt nehezen keze-li. A rögzített interjúszövegek tanulsága szerint több lakos említette, hogy a koráb-bi lelkészek aktívabban vettek részt a falu életében, világi programokat szerveztek (néptánc kör, színjátszó kör) és közösen jártak kocsmába a hívekkel. A völcsöki la-kosság a tiszteletestől és nejétől elvárja, hogy betekintést engedjenek magánéletük-be, és részt vegyenek a közösségi életben, sőt tematizálják azt, hasonlóan az előző lelkész házaspárhoz. Igaz, a lelkészi teendők ellátása mellett szerveznek különböző programokat, de csak kifejezetten a gyülekezet tagjainak.4 A református közösség presbitériuma aktívan segíti a szervezési munkát abban, ami nem kizárólag a lel-készre háruló feladat. Ezért a völcsöki református gyülekezet és a falu számára sem minden esetben válik világosan megkülönböztethetővé a tiszteletes és a presbitéri-um munkája. Részben ez az akadálya annak, hogy a lelkész a potenciálisan neki tu-lajdonított helyi aktor funkcióit betöltse, és a gyakran a presbitereket érő, az egyházi élet alacsony szervezettségét kárhoztató, kritikát érvénytelenítse.

Völcsök második legnagyobb gyülekezete az ortodox. A közösség vallási vezető-je nem helybeli, a szomszédos Bősházáról „beszolgáló” pap, aki csak minden máso-dik vasárnap celebrál misét. Amikor Bősházán szolgál, az ortodox kántor helyettesíti, ami azt jelenti, hogy kifejezetten kevés időt tölt híveivel, ezért a település életére te-vékenysége nem gyakorol hatást.

A településen további vallási csoportként jelen vannak még a katolikusok, a Jehova tanúi, a millenisták és az adventisták. Ezek kevesebb hívet számláló vallási csopor-tok, melyek közül csak a Jehova tanúi rendelkeznek formális státuszt nyert vezetők-kel, az ún. „vénekkel”. A jehovista közösség gyakran tart rendezvényeket, szervez kirándulásokat, ami a megfigyelő szemszögéből kifejezett aktivitásnak mutatkozik.

4 A programok többségét L.É.Á. szervezi, kifejezetten a gyülekezet nő tagjainak. Ilyen a Női Bibli-akör, vagy a 2010 november 6-án megrendezett Nőszövetségi Konferencia. Ezek a programok bár igen jól szervezettek és látogatottak, de még inkább megosztják a gyülekezetet a nemi különbsé-gek alapján.


A kisegyház híveinek életfelfogására jellemző az önmegtartóztató magatartás, ami a település össznépességéhez mért kisebb számukból következően még inkább elszi-geteli őket a többségtől. A falu egyik Jehova tanúihoz tartozó lakosa az értékválasz-tásból következő életvezetési gyakorlat sajátosságaival kapcsolatban mesélt arról az esetről, amikor a szintén ebbe a közösségbe járó huszonéves fia egy nem gyülekeze-ti eseményen vett részt: „,Látta [a fia Szamosardón egy lakodalomban], hogy ott lehet ci-gizni, lehet piázni, lehet a csajokkal cicázni is, de itt nincs megengedve az, nem mert az italt nem tiltják meg, de mértékesen, bemenni a buffetba, otthon megissza vagy ennivaló közben nem, csak a részegséget tiltja.”5

A Jehova tanúi közösség tagjai, különösen az idős elöljárók, a dogmák és tilal-mak miatt minden rendezvénytől tartanak, ami nem kötődik szervesen a valláshoz.

Úgy tűnik tehát, hogy a völcsöki felekezetek vezetői, akik a faluközösség potenci-ális aktorai, más és más okok miatt nem, vagy csak részben felelnek meg a település-szintű közösségi élet szervezésével kapcsolatos elvárásoknak. A református tiszteletes habitusa és személyes adottságai okán, az ortodox pópa az aktív jelenlét híján, míg a faluban az egyetlen valódi közösségi életet felmutatni képes csoport tagjaiként a je-hovisták az önszegregatív életvezetési gyakorlat következményeként korlátozott he-lyi aktorok.

3.2. A közösségi életről kialakult kép

A közösségi életről kialakult vélemény és az ehhez köthető elvárások ugyancsak fontos összetevőjét képezik a völcsöki lokális társadalom önképének. A közösségi életre vonatkozó kollektív tudás különböző forrásokból meríthet, melyek Völcsökön, (1) a szomszéd településeken ismert közösségi élet; (2) a közösségi élet hagyománya; (3) a médiából vett minták.

A helyiek a közösségi életet leegyszerűsítő értelemben sokszor csak a rendezvé-nyekkel azonosítják, melyek közül a szüreti bált és a falunapot emelték ki a legtöb-ben. Mivel ezek a közösségi alkalmak már nincsenek Völcsökön, ellenben a környező településeken rendszeresen megszervezett rendezvények, ezért hiányuk a település társadalmának önképével kapcsolatban forgalmazott narratívák egyik kitüntetett eleme. Az alkalmak funkcióival és működésével a helyiek tisztában vannak, a ha-gyomány emléke a generációról generációra öröklődő elbeszélésekben jelen van, de Völcsökre vonatkozóan a közösségi élet hiányának emblémájaként kerül megfogal-

5 51 éves nő. Mivel a tanulmányban hivatkozott interjúalanyok mindegyike völcsöki, ezért ezt külön nem jelölöm.


mazásra: „Falunap nincsen, szüreti bált Szilágycsehben szokták megrendezni, de szoktak ilyesmik lenni itt a falukban is, Ardóba is.”6

A helyiek a falvak és a város programjai között különbséget tesznek. Valamelyest árnyalja a képet, hogy a szomszédos falvak esetében a rendezvényekről, mint adott-ságokról, a települések jellemzőiről beszélnek, sem negatív, sem pozitív jelentést nem társítva hozzájuk. Az elbeszélések Szilágycseh vagyis a város – Völcsök adminisztra-tív községközpontja – kapcsán már megváltoznak, aminek az oka az, hogy az ottani rendezvényeket részben a sajátjuknak tekintik. Mivel a falusiak a városi rendezvé-nyek célközönségének érzik magukat, a faluközösség szintjén megélhető közösségi élet hiányát elfogadják. Sőt, éppen a városi programokkal kapcsolatban szerzett ta-pasztalatok alapján Völcsököt alkalmatlannak tartják hasonló volumenű események megszervezésére.

A saját településre vonatkozó deficit elfogadását erősíti, hogy a városi – szilágy-csehi – programok falusi tradíciókból építkeznek, csupán a helyszín okán kerülnek a városban megrendezésre, amit a helyiek nem érzékelnek problémaként. A városi programok alkalmával a falusiak és a városiak között a kapcsolat teljesen természe-tes, elfogadó, mivel a völcsökiek a rendezvényeket sajátjuknak érzik és vendégek más környező településekről is érkeznek.7 „Itt nem nagyon akarnak, itt ha valami megvan akkor jó, vagy ha nincsen az is. Nem olyanok az emberek, hogy sokat igényeljenek, elfogad-ják úgy is ahogy van.”8

A közösségi élet hiányának tényszerű elfogadása, illetve a szilágycsehi lehetőségek részleges helyettesítő funkcióinak kihasználása sem képes a közösségi élet deficitjé-vel kapcsolatos negatív tapasztalatok maradéktalan kiegyensúlyozására. A kutatási tapasztalatok szerint a völcsöki közösségi életre vonatkozó helyi képzetek azonosí-tásában egy további viszonyítási pontként kínálkozik a média által közvetített kép:

„Én azt mondtam, hogy Magyarországon, ahogy látom az RTL-t mikor nézzük, hogy mi-lyen jó ott a magyarországiaknak, hogy van az az öregklub az öregeknek, jaj mondom, hogy nem csinálnak ilyet a faluba, minden nap ott ülnék, mondom.”9

A közösség iránti vágyakozásnak a médiából vett formája a 60 évnél idősebbek esetében konkrétan tetten érhető. Az interjúalanyok közül volt olyan, aki az idősek klubjának lehetséges helyszíneként az egyébként teljesen kihasználatlan kultúrházat nevezte meg, ahol az elképzelések szerint a nők kézimunkázhatnának, a férfiak kár-

6 60 éves nő7 A környező közösséggel való összehasonlítás kapcsán erősödhetne meg a kívülálló, az idegen képe.

(R. Redfield 1967) Völcsök esetében azonban ők maguk válnak a résztvevőkké, ezért nincs szó a városiakról, mint idegenekről, illetve a velük szemben történő önértelmezésről.

8 21 éves nő 9 68 éves nő


tyázhatnának. A média által közvetített minta vagy példa, mivel korcsoporthoz kö-tött, ezért kisebb jelentőséggel bír, és elszigetelten figyelhető meg.

A völcsökiekben a közösségi élettel kapcsolatban tudatosult kép vagy minta sok-kal meghatározóbb forrása a múlt, amely elsősorban tapasztalatként és/vagy ehhez köthető emlékként él a helyiekben. A közösségi élettel kapcsolatos emlékezet hagyo-mányaként általánosítható tudás esetében nem beszélhetünk homogén képről, mivel ez korosztályonként differenciált.10

Ebben a megközelítésben a közösségi élet a lokális szociokulturális életvilág olyan alkotóeleme, mely formáját tekintve a korosztályok egymásra-következésének időrend-jével párhuzamosan alakult át az elmúlt nyolc évtizedben, oly módon, hogy a generá-ciók a közösségi életre vonatkozó képzeteket és szokásokat módosult gyakorlatként vették át egymástól. Ezek közül sok az életmód átalakulásával funkciónélkülivé vált és ily módon hozzájárult a közösségi élet teréül szolgáló alkalmak csökkenéséhez:

„Régen volt a fonás, fontunk guzsalyt meg fontuk a kendert, meg szőttünk. Mentünk egy este sokan egyik a másikhoz, pláne amikor én is lány voltam, akkor három vagy négy ház volt így a fonóba, akkor jártak azok a „vánságos”-ok, fiúkat öltöztettük fel mindenféle ilyen csúnyaságoknak, aztán azok jártak a fonóba, ijesztették a fonókat. Na így volt régebben.”11

Az emlékezetben a hagyományos közösségi alkalmak tipikus példájaként tartják számon a fonást. A fonóban töltött időre a 60 év felettiek derűs nosztalgiával em-lékeznek, elsősorban a kortársakkal való találkozás és kapcsolattartás színtereként gondolnak vissza rá, bár tisztában vannak azzal, hogy a fonó eredeti formájában egy-szer s mindenkorra eltűnt. Esetleges újraélesztése az idősek klubjával összefüggés-ben merült fel. A közösségi élet lehetséges keretének tekintik, bár más tevékenység, például hímzés végzésével. Az ötletben rejlő felismerés nem csupán a közösség irán-ti igényt tükrözi, de arra is utal, hogy a közös időtöltés értelmét a gyakorlatias mun-katevékenység támogatja: „Volt bál, minden vasárnap a kultúrházba vagy régebben még az én gyermekkoromba így volt mondjuk egy nagy csűr, vagy voltak üres házak, voltak jó nagy szobák, úgy.”12

Az idősebb generáció számára a közösségi élet fő színterét a bálok képezték. A tánccal párosuló alkalmakat a kultúrház megépítéséig a házaknál tartották meg. Az elbeszélésekben a bálok emléke hangsúlyos elem, de a hagyományt nem tartják feléleszthetőnek a faluban. Ennek oka, hogy a rendezvények megszervezésében po-

10 A korosztályok határai a helyiek meghatározása szerint: gyerekek 0–14 év, fiatalok 14–25 év, „felnőt-tek”, középkorúak 25–60 év és idősek 60 év fölött. A korosztályi behatárolást a munka világában való részvétel határozza meg, így aki már dolgozik a helyiek szempontjából középkorúnak tekint-hető.

11 64 éves nő12 68 éves nő


tenciálisan érintett völcsöki ifjúság a faluközösség számára szervezett alkalom meg-teremtését szolgáló munkát nem végzi el. Az érdektelenség nem csupán az értékrend vagy a közösséggel kapcsolatos attitűd megváltozásának köszönhető, de az alkalma-kat működtető településszintű szervezeti és kapcsolati háló feledésbe merülése is hoz-zájárul a helyzethez: „Például a kultúrházba ilyen bálok, összejövetelek, már az is kihalt. Vagy tudom is én, nah hirtelen nem is jut eszembe milyen régi szokások voltak. … Vagy ré-gebben voltak ilyen szerepek, előadás, de most már ritkább az is.”13

A középkorú völcsökiek a bálokat már csak a kultúrházhoz kapcsolják. Számuk-ra a házaknál megtartott táncos mulatságok emléke nem jelent példát. Úgy tűnik, hogy a bálozási szokások a faluban a kultúrház felépítésével hirtelen és egységesen változtak meg. Manapság, a fiatalság számára a bálozás egyet jelent a szilágycsehi szüreti bál meglátogatásával és évenként egyetlen alkalomra vonatkozik. Az inter-júszövegekben a bálozási szokásokkal kapcsolatban forgalmazott narratívák generá-ciós különbségei világossá teszik, hogy a közösségi életnek ez a színtere miért tűnt el nyomtalanul Völcsökről. A hagyomány továbbélésének feltételeként azonosítha-tó generációs folytonosság a faluban nem mutatható ki. Ennek okai összetettek, és részben Szilágycseh közelségére, illetve a generációs értékrendek közötti távolság-ra vezethetőek vissza.

A falusi közösségi élet emlékét a fiatalok az alkalmi színjátszás és a néptánc-tanulás kapcsán őrzik formálisan. Ugyanakkor, ezek csupán pár esetleges alkalmat, rendez-vényt jelentettek az elmúlt 5-10 évben, és nem köthetőek rendszeres tevékenység-hez, ezért a fellépéseket a helyiek nem tekintik a közösségi élet működő formájának.

A közösségi életről a korosztályok eltérő véleményeinek és értelmezéseinek ösz-szevetése után elmondható, hogy Völcsökön sem szervezeti, azaz társadalmi-háló-zati formában, sem a kulturális hagyomány tartalmában nem áll rendelkezésre az a generációkat összekötő szerveződési gyakorlat, amely a közösségi élet alkalmait működtethetné. A funkciókat, amelyekkel a faluban a közösségi életet azonosítják többségében Szilágycseh vette át, és ezt a fiatalabb korosztály már természetesnek te-kinti. A jelenséget nem deficitként, tehát a falubeli közösségi élet eltűnésének okaként értelmezik, hanem a funkció a városban történt fennmaradásaként fogják fel. 14 A kö-zösségi életről való gondolkodás, az elképzelések és az igények tehát nem csupán az eltérő életvitelből, napirendből vagy értékrendből fakadnak. A generációs különbsé-gek alapját a közösségi életre vonatkozó tapasztalatok és emlékek differenciája képezi.

13 50 éves férfi14 Ez annak ellenére is általános jelenség, hogy a két település között tömegközlekedés nincs, így bár

a falu csak 3 km-re van Szilágycsehtől fizikailag mégis elszigetelt.


3.3. Közösségi tér

A közösségi élet megteremtésében központi szerepet játszik a közösségi térként funkcionáló helyek azonosítása. Völcsökön a legfontosabb helyszínnek a kultúrházat tekintik, itt zajlott minden szervezett rendezvény, amely teret kínált a szekunder kö-zösségek működésének. A szervezett alkalmak között a már korábban elemzett bálok, valamint eseti színjátszó rendezvények mellett meg kell említeni a lakodalmakat, il-letve az iskolai ünnepségeket is. Az épület felújított állapotban van, de a kutatás idő-szakában senki sem használta. Ritkán helyet ad privát és nyilvános eseményeknek, azonban falai között rendszeres kulturális vagy közösségi tevékenység nem folyik.

A kultúrház a falu központjában, a településen átvezető köves utak találkozásá-nál található, a református templom és az egyik bolt közelében. A helyiek a falu-részt egyszerűen csak központnak hívják, ahol az utcákhoz képest a tér kiszélesedik. A völcsökiek számára ez a hely viszonyítási pont, és bár a lokális mentális térképzet legfontosabb pontja, ugyanakkor a környezet karbantartásával, gondozásával egyál-talán nem foglalkoznak. A miértet firtató kérdésre adott válasz profán és gyakorla-tias: hajnalban és esténként úgyis erre vonul végig a falu csordája.

Völcsökön három kisbolt működik más-más családok tulajdonában. A Felszeg-nek nevezett falurész boltját üzemeltető M. család egy kocsmát is fenntart ugyan-itt. A „bár” csak pénteken, szombaton és vasárnap van nyitva, elsősorban középkorú, illetve idősebb férfiak látogatják, románok és magyarok vegyesen. A szűkös nyitva tartás oka az M. család egyik tagja szerint az, hogy a kocsmalátogatásnak nincse-nek tradíciói, ezért csekély az érdeklődés. A szokatlan körülményt, hogy egy majd-nem ezer lelkes településen nincs állandó kocsma, a következőképpen magyarázzák:

„Nálunk nincs ilyen szokás, nálunk nem tudom, hogy hogy alakult ez ki, hogy idegenked-nek az emberek, nálunk inkább megveszik azt az ilyen flakonos sört és megisszák a család-ban.” „Nálunk nem járnak úgy, hogy na most veszem én a férjemet és beülök én egy asztal mellé és megiszok egy üdítőt, vagy egy sört, nálunk ez nem működik.”15

Kutatásaink szerint Völcsökön az alkoholfogyasztás jellemzően nem kötődik a nyilvános térhez, sokkal inkább a privát szférához és a családhoz tartozik. A bolt tu-lajdonosai szerint itt sem vesznek kevesebb alkoholt, mint a környező településeken, és a falu három pálinkafőzőt is fenntart. Az alkoholfogyasztási gyakorlat tényének kérdésétől meg kell különböztetnünk az ehhez köthető lokális kulturális szokásren-det. Az átlagos viszonyok között a falusi társadalmi-közösségi élet bevett színteré-nek tekinthető kocsma hiánya nem az alkoholfogyasztás a környezethez képest eltérő volumenére utal, hanem a közösségszerveződés eltérő gyakorlatára. A nyilvános ita-

15 49 éves nő


lozást erkölcsi okokra hivatkozva sokan elítélik, de az otthoni, a családon belüli fo-gyasztással szemben nem hoznak fel ellenérveket. A kocsmát általában a családi életre veszélyes helyszínnek ítéli a falu többsége, amely lehetőséget kínál a társadalmi rend megbontására: „Van amikor valaki születésnapját, neve napját itt tartják meg. Este, jaj, itt olyan mulatás van, és akkor verik széjjel egymást, amikor tartják a suhancárok meg a családjuk a születésnapokat.”16

Az otthon és a kocsma között tételezett hagyományos dichotómiát újabban az az elterjedőben lévő gyakorlat lazítja fel, hogy például a születésnapok ünneplését a fi-atalok szüleikkel és rokonaikkal a kocsmában tartják meg. A kocsmalátogatás a kö-zösségi élet nyilvános színtereként a családi rendezvény „kihelyezését” jelenti és nem a barátokkal vagy ismerősökkel eltöltött alkalmat.

A kultúrház esete és a kocsma funkciója világossá teszi, hogy a közösségi élet szá-mára alkalmas színterek megtalálhatóak Völcsökön, de ezek nem működnek talál-kozási pontokként, nem helyei a szekunder közösségek megszerveződésének.

Tényleges, de szegregált közösségi térként mindössze a református templomkert működik, ahol a hívek és a gyülekezet legaktívabb tagjai vasárnaponként töltenek el időt: „Csak a templomban [beszélgetnek]. Nálunk csak dolgoznak és templomba mennek, már aki vasárnap elmegy és nálunk ennyi a szórakozás.”17

A templomkert alkalmai még erősen kötődnek a vallási élethez, ahol a szakrális idő kiterjesztésével legalizálódik a közösségi tevékenység, mely leginkább kötetlen beszélgetésből és kapcsolattartásból áll.18

3.4. Igény a közösségi életre

Bármely lokális társadalom közösségi életének vizsgálata felveti az iránta az érin-tettek részéről megnyilvánuló igény kérdését.19 A közösségi élet iránti igény szoro-san összekapcsolódik az ennek tulajdonított értékrendszerrel, és ennek függvényében járul hozzá, vagy akadályozza a településszintű szervezett közösségek kibontakozá-sát és működését.

Völcsök esetében a közösségi élet hiányának megfogalmazásakor nem kizárólag a programok, rendezvények, a szekunder intézmények deficitjére történt utalás, de a témával kapcsolatban véleményt nyilvánító helyiek többsége a közösségi életnek a falu társadalmára gyakorolt pozitív hatásának hiányáról beszélt. Igaz mindennapjaik

16 59 éves nő17 49 éves nő18 A völcsökiek időhasználatának változásáról és a közösségi élettel való kapcsolatáról a Román és

magyar közösségkapcsolatok című fejezetben részletesebben értekezem.19 Igény alatt az egyén belső vágyainak projekciót értem.


rutinszerű rendjében az „események”, az önszerveződő nyilvános társadalmi és/vagy kulturális rendezvények, történések hiánya nem tudatosul közvetlenül, ám a vágya-kozás a közösségi élet, illetve az ennek tulajdonított pozitív értékek iránt világosan tetten érhető. A közösségé formáló erők között az értékfelismerés az egyik legfonto-sabb tényező (Mina-Greer 1969 idézi Vercseg 1994). Kutatásunk a társadalmi igény általános megléte és az ehhez köthető passzív várakozás tényének rögzítésén túl, igen kevés konkrét elképzelést tudott rögzíteni. A közösségi élet iránti vágyakozás leg-tárgyszerűbb megnyilvánulása, bármily furcsa is, a már korábban említett „idősek klubjával” kapcsolatban, elsősorban idős asszonyok által forgalmazott elképzelések-ben öltött testet: „Kézimunkálnak, énekelnek. Jaj, úgy szerettem kézimunkálni, mondom az öregnek, az enyémnek, hogy elmennék én oda mondom, úgy elkézimunkálné ott vélek mondom, hogy nincsen itt, én is elmennék.”20

A jelenség hátterében a közösségi élet formális és tartalmi kérdéseivel kapcsolat-ban mutatkozó komoly generációs különbségek húzódnak meg. A munkatevékenység miatt legelfoglaltabb völcsöki középgeneráció a közösségi élet hiányának problémá-ját az idősebb, illetve a fiatalabb korosztály igényei közötti eltérések felől értelmezi. A konkrét elképzelések itt is igen szűk spektrumban és elsősorban a hagyománye-lemek felújítására apellálva fogalmazódnak meg. A 60 év felettiek részére az idősek klubját, a fiataloknak a színjátszó kört és táncházat vélelmezik ideális megoldásnak. Ugyanakkor az aktív korúak mindkét nevezett igényt olyan akadályozó tényezőkkel kapcsolják össze, amelyeknek eredője, hogy bizonyosan semmi nem fog történni a közeljövőben: az idősek nem elég motiválták, a fiatalok számára elgondolt alkalmak pedig helyi aktorok hiányában megvalósíthatatlanok.

Érdekes, hogy a 25 év alatti fiatalok korcsoportjából kevesen tudták az idősekhez hasonlóan megfogalmazni konkrét elképzeléseiket. Sőt, a völcsöki ifjúságnak a kö-zösségi élet iránti igénye, az interjúk tanulsága szerint, mindösszesen egy moder-nebb vendéglátóhely megvalósítására vonatkozott, amit a fiatalok a középkorúaktól várnának el: „Nincs sehol, egy hely, ahol együtt üdítőzzünk, egy terasz vagy egy pizzéria, nincs semmi biztosítva itt.”21

Kiderült, hogy a fiatalok számára a közösségi élet legfontosabb, és szinte már ki-zárólagos funkciója a kapcsolattartás: az aktív kulturális tevékenység és a közösségi léthelyzet képzete között nincs megfelelési kapcsolat.

Összefoglalva, úgy tűnik, hogy a völcsöki helyi társadalom a közösségi élettel ösz-szefüggésben forgalmazott generációnként gyökeresen eltérő elképzelései, továbbá ezek megfeleltethetetlensége gyakorlatilag kizárja a településszintű nyilvános és rend-



szeres „események” megszervezését. A helyzetet csak bonyolítja a lokális társadalom etnikai tagoltsága, a magyar és román közösség együttélési léthelyzete.

3.5. Magyar és román „közösségkapcsolatok”

Elvileg bármely helyi társadalom tényleges közösséggé szerveződése multietnikus közegben is elképzelhető, tehát a vallási, szokásbeli vagy nyelvi különbség nem fel-tétlenül jelent akadályt a közösségi élet kialakulásában.22 A völcsöki helyzet azon-ban felvet pár kérdést, amely segít megérteni, hogy a falu etnikai bipolaritása milyen összefüggésben áll közösség-nélküliségével.

A közösségi élet és Völcsök etnikai sajátosságai közötti kapcsolat értelmezése a sza-badidő eltöltésében mutatkozó különbségek és szokások elemzésén keresztül kerül bemutatásra, hisz már volt arról szó, hogy a helyiek, különösen a fiatalok, a közös-ségi élet fogalmát a szabadidő felhasználásának mikéntjével azonosítják. Az etnikai különbség kérdéskörét a nyelvhasználat, az összetartás, a szabadidő használat és en-nek a lokális színtéren megnyilvánuló gyakorlata alapján elemezhetjük.

A helyiek álláspontja szerint a nyelvi különbségek sosem jelentettek problémát a közösségi rendezvények lebonyolításakor. Ellenben a mindenkori református lelkész és felesége szervezésében létrehozott programok vallási alapon szerveződtek, ezért a románok a rendezvényeken kívül rekedtek. Kivételt a vegyes házasságban élő áttért személyek képeznek. A nyelvi távolság nem jelent a mindennapi társadalmi életben problémát, mert a lakosok többsége mindkét nyelvet beszéli. Igaz, főleg az idősebb magyarok és a fiatal románok kevésbé kommunikálnak jól a másik nyelvén, de ez egyik fél részéről sem feloldhatatlan helyzet.

A közösségi találkozások alkalmai, többnyire az esküvők és a temetések, hisz a kulturális rendezvények ritkák, a részvevők függvényében kétnyelvűek. Ha magya-rok és románok is jelen vannak, a ceremoniális szövegek általában mindkét nyelven elhangzanak, és az esemény résztvevői készek a nyelvváltásra.23 A nyelvhasználat egymás megértésében, illetve a közösségi programok lebonyolításakor nem jelent valódi problémát.

A két etnikum egymásról, illetve önmagáról alkotott közösségképe érdekes módon különbözik. A helyi reformátusok az egymással való összetartás, a szolidaritás-kész-

22 A völcsöki úgynevezett bipoláris autochton együttélési közösség. Lásd részletesen jelen kötet Az etnikai együttélési egyensúlyhelyzet elmélete:a szilágysági Tövishát északi falvainak példája című feje-zetet. A multietnikus együttéléssel kapcsolatban lásd még: Kovács 2007

23 Ez jellemzi például a kisebb felekezetek összejöveteleit és temetéseit is.


ség alapján a románokat egységesebb közösségnek tekintik: „Összetartóak a románok? Jaj, azok, mint a láncszem, de a magyarok nem úgy tartanak össze.”24

Az etnikai alapú közösség-meghatározás értelemtartalma nem a magyarokkal szemben, vagy ellenük tételezett koalícióra utal, hanem a völcsöki románok között létező kapcsolatok minőségére történő pozitív utalás: „Szerintem az összefogás terén a románok sokkal jobban összefognak, a magyar amikor így van, akkor magyar magyar ellen van mindig, de román amikor úgy van, hogy együtt kell lenni, akkor ha ellenség, ha barát, akkor összefognak. Mondjuk ez szerintem hátrány a mi nemzetünkön.”25

Az összetartás a mindennapokban az ortodox vallási hagyományok követésében, az ünnepek közösségi gyakorlatában és tiszteletében figyelhető meg leginkább. A völ-csöki románokra jellemző erős csoportkohézió azonban a faluközösség egészére ki-hat. Jelesül, ha valakit balszerencse ér, a faluban élő román férfi vezetésével néhányan, a faluközösség részéről informálisan támogatott segélygyűjtést végeznek a károsult számára: „Hát presbiterek … nem presbiterek jártak, hanem van egy román, aki evvel fog-lalkozik és akinek utólag volt valami esetje, ilyen tűz vagy döglött valami jószág az még ment besegíteni. Szóval jártak akkor vagy négyen a faluba. És ki ez a román? Hát az itt lakik egy román férfi. És szokott, hogyha valaki bajba jut, akkor így körbejárni? Igen, hát az meg van így bízva, egy másikkal mennek és gyűjtenek pénzt. Csak jól fog, mert jól fog, nekünk is például tavaly megdöglött a lovunk és nekünk is jártak. … És őt ki bízta meg? Hát mán csak a falu.”26

A gyűjtés megszervezését egy idősebb román férfi végzi, hozzácsatlakozik pár pres-biter és így a falut bejárva gyűjtenek pénzt. Az interetnikus lokális szolidaritási intéz-mény működése a völcsöki transzetnikus ethosz működésének jó példája.27 Egyébként Zs., a gyűjtést vezető román férfi volt az egyetlen olyan ember, akit a falusiak a val-lási vezetőkön kívül helyi közösségi aktorként tudtak azonosítani.

A völcsöki magyar és román etnikai közösséget a helyiek gyakran megkülön-böztetik a szabadidő eltöltéséhez kötődő eltérő szokásrendszerük alapján. Ebben az összefüggésben a szabadidő az etnikai közösségre jellemző eltöltésének módját a szó-rakozási formák, valamint gyakoriságuk különbségeként érzékelik.28 Fontos megfi-gyelés, hogy a szabadidő eltöltésének gyakorlata vonatkozásban a falusiak területi megkülönböztetéssel is élnek. Ezek szerint a helyiek a falurészeket etnikai nemzeti-ségi szokásokhoz kötött ismérvek alapján tartják nyilván.

24 68 éves nő25 21 éves nő26 21 éves nő27 Lásd részletesen a kötet Az etnikai együttélési egyensúlyhelyzet elmélete: a szilágysági Tövishát északi

falvainak példája című fejezetében!28 A szórakozás pedig a közösségi élet egyik legfontosabb funkciója (Olmstead 1964).


A falurészekre vonatkozó két leggyakoribb megkülönböztetés a Felszeg és Alszeg elhatárolása. Az előbbiben él a románok több mint 80 százaléka, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy itt minden második ház román. Az Alszegen ezzel szemben kevés román család lakik. A két területet kvázi etnikus sűrűsödési pontnak tekinthetjük, melynek következtében az adott falurészen többségben élők szokás-, érték- és nor-marendje a terület sajátjává is válik, és ezzel együtt minden lakost jellemez: „Hova járnak szórakozni? Hát most már inkább csak otthon, van olyan hely, például az a felső-rész, ahol ott kiülnek, szóval jobban nem, hogy megengedik maguknak, de nyugodtabbak az emberek, mint itt ezen a másik részen. Itt talán többet dolgoznak nincs annyi idejük kiülni, itt kiülnek egy padra a ház elibe, vagy kinn az udvaron ott többet, jobban megen-gedik maguknak, mint itt az alsórészen ott nyugodtabbak talán ott fenn, mint itt lenn. Ak-kor ott fenn jobban is ismerik egymást az emberek? Hát itt is ismerik. Ismerni ismerik itt is. Ott több a román ott fenn, és lehet, hogy azért, vagy másabbak az emberek, vagy meg-szokja egyik szomszéd a másikat és gondolja magának, hogy ha az megengedi magának, ak-kor miért ne engedjem én is meg magamnak vagy lustábbak.(nevet) Van egy kis különbség a fenti és a lenti részről.”29

A Felszeg területén élőket a falu más részein lakók nyugodtabbaknak, kiegyensú-lyozottabbnak látják, és informális közösségi életükről vannak ismereteik. A csupán pár házzal arrébb élők nem képesek valódi magyarázatot adni a jelenségre, vagy a különbözőség okaira. Az adatközlők többsége számára annyi bizonyos csupán, hogy a Felszegen élők habitusa más, életük kevésbé munkacentrikus. A Felszeghez kötő-dő szokásrendszer, illetve az itteni lakosokra vonatkozó megállapítások azonosak a románokra jellemző általános tulajdonságokkal.

Az értéktulajdonítás középpontjában a románok a vallási szokásokhoz köthető eltérő viszonyulása áll. Az ortodoxok igen sok ünnepet tartanak, melyek nemcsak templomlátogatást jelentenek, hanem munkavégzésben tartott szünetet is. Akik in-gáznak, eljárnak ugyan munkába, de a mezőgazdasági, illetve a házkörüli munkákat szüneteltetik. A völcsöki románok szabadidő gazdálkodása egészen más keretek kö-zött zajlik, mint a magyaroké, akik ugyanúgy végzik mindennapi munkatevékenysé-güket. A magyarok szerint a románoknak több idejük van pihenni és több alkalmuk kommunikálni egymással, ezért jobban is ismerik egymást. Mivel a Felszegen élők többsége román, ezért a falurész minden lakosára, tehát a magyarokra is érvényes-nek tekintik a fenti sztereotípiát. Pontosabban fogalmazva, az alszegiek a szabadidő használat szempontjából a Felszegen élőket a román kulturális gyakorlatra jellemző tulajdonságokkal azonosítják.

29 50 éves férfi


A jelenségre egy lehetséges magyarázatul az időszemléletben bekövetkező válto-zás szolgálhat. Ezek szerint a tradicionálisan két kategóriára, a profánra és vallásira osztható időt, a munka- és a szabadidő kettőse váltja. Bár Jávor Kata Eriksenre hi-vatkozva ezt szinkron jelenségként értelmezi, mindez Völcsökön diakron képzetként azonosítható. A románoknál a szerteágazó vallási ünnepkör miatt az időszemlélet a profán versus vallási megosztást követi, melyben a munkatiltással a vallási szentség mélyebb megélését szolgálja. A szekularizáltabb magyar időszemlélet inkább értel-mezhető a munkaidő és a szabadidő megkülönböztetéseként. Ebben az összefüggés-ben válik értelmezhetővé a felszegiek megítélése, hiszen a román megszentelt időt a magyarok szabadidőként azonosítják. S mivel a románoknál az ünnepekkor gyako-ri a család- és rokonlátogatás, a magyarok szemszögéből ez egyszerűen szabadidő-ként tételeződik (vö. Jávor 2005). A szembeállítás fontos kiegészítő eleme az is, hogy a magyarok, mivel kevesebb szabadidejük van, többet dolgoznak, ami érték ugyan, de a közösségi életnek akadálya is egyben.

A szabadidő kulturális konstrukciójának eltérései ellenére mind a román, mind a magyar lakosság álláspontja egyöntetűen az volt, hogy amennyiben működnének nyilvános közösségi rendezvények a faluban, azokon mindkét etnikum részt venne:

„Hát, ha lenne szerintem ilyen falu napja, vagy ilyen szüreti bál. A falu háromnegyede biz-tos, hogy ott lenne a falunak.”30

Az időgazdálkodás eltérő gyakorlata a nyilvános közösségi élet szempontjából fon-tos kérdés, hisz a közösségi programok alkalmával is a szabadidő kerül kihasználásra.

4. A HIÁNY OKAI

A közösségi élet hiányát a völcsökiek részlegesen érzékelik. Reflexióik nem a komplex struktúrára vonatkoznak, hanem annak csak bizonyos elemeire. Amikor a hiány okait firtatjuk, egy elképzelt nyilvános közösségi élet tényezőit nem nehéz azonosítani.

4.1. Helyi aktorok hiánya

„Nincsenek [rendezvények a faluban]. Nem mondom, hogy igény nem lenne, hanem nincs ki szervezzen, tehát nem vállalja azt fel senki, hogy én egyedül megyek és rendez-zek. A másik pedig, hogy alap sincsen rá, mit tudom én így, hogy most valaki pályázatot írjon, vagy tényleg felvállalja azt, hogy én akarok valamit és fogom magam elindulok, hát nincs ilyen személy.”31



A helyi aktor hiánya valódi hiátus, azonban a megfigyelő számára úgy tűnik, hogy a vallási vezetők potenciálisan betölthetnék ezt a szerepet. Még akkor is, ha a falusi-akban a feladataikról alkotott elképzelés az úgynevezett világi rendezvények (bál, fa-lunap, előadások) megszervezésével nem párosul. A deficit felismerése és tudatosulása megtörténik, azonban maga a közösség nem jut el odáig, hogy a lehetséges közösségi aktorokat megnevezze, vagy példaképszerűen működő helyi aktorokat idézzenek fel a múltból. Mindez arra enged következtetni, hogy a szervező egyéniségek hiánya (és ezzel együtt a közösségi életé is) a múltból hagyományozódott a 21. századi Völcsökre.

A fiatalok és az idősebbek a közösségi élet emlékét, redukált formáit még őrzik. A szüreti felvonulásokra, bálokra, táncházakra, előadásokra vagy ezek közül lega-lább egyre mindenki emlékszik, a szervezők, helyi aktorok azonban a névtelenség homályába vesznek. A múltból az emberek az emlékezés, pontosabban a nem em-lékezés által tudnak „ki írni” valakit. A múlt eseményei és személyei csak akkor lé-teznek, ha a jelenben a társadalmi emlékezet felidézi (Mannheim 2000). A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a közösségi élet hiányának a helyi szervezők hiányával való azonosítása olyan mértékben elfogadott állásponttá vált a völcsöki-ek között, hogy nem is kívánnak erre megoldást találni, a hiány okainak elfogadása ugyanis legalizálja a közösségi élet faktuális hiányát.

4.2. Életmód

A közösségi élet hiányát taglaló második népszerű diskurzus az életmódra vonat-kozó hivatkozásban ölt testet. A sok munka miatt nem jut idő a szabadidős tevé-kenység közösségi programként való megvalósítására. A falusiak többsége egyszerre dolgozik „szolgálatban”, vagyis rendelkezik munkahellyel, többnyire Szilágycsehben, és „dolgozik a mezőn”, vagyis végez földművelő munkát. Ez az életmód olyan mó-don tölti ki az emberek idejét és veszi el az energiájukat, hogy a kikapcsolódás szinte teljesen elmarad a mindennapjaikból: „Mindenki úgy el van menve, szolgálat, nincsen ideje. Pláne ez a szomszédasszony is, van itt egy kis fiatalasszony jön haza szegény estefele, azt se tudja mit csináljon, főzzön egy kis vacsorát, meg legyen ennivaló a gyerekeknek, sok-szor ott kell, hogy üljön 8 óráig is este a tricotaj-ba, aztán azt se tudja már, hogy mit csinál-jon a kertbe, mit dolgozzon, mit gyomláljon, nem hogy még menjünk egyik a másikhoz.”32

A két helyszínhez kötött munkavégzés kimerítő jellege miatt a mindennapi ér-tékrendben a munka, mint idealizált és kizárólag értelemadó élettevékenység foko-zatosan szorul háttérbe. A munka mellett a „másra” irányuló igény a melegágyát jelenthetné mind családon belül, mind a társadalomban a szabadidős tevékenységek-

32 64 éves nő


nek (Presvelou 1971 idézi: Jávor 2005). Völcsökön azonban ennek ellenére nyoma sincs a kollektív szabadidő-eltöltés kulturális alkalmainak. A kizárólagos értékforrásként felfogott munka-paradigma helyébe fokozatosan a munka, a létfenntartás elenged-hetetlen eszközeként való értelmezése lép. Ennek ellenére nem látszik, hogy a ke-vesebb elvégzett munkatevékenység mellett felszabaduló időt, a nyilvános közösségi élet megszervezésére szeretnék fordítani: „Nincs szabadidőnk, már csak egy kis vasárnap, hogy elmegyünk a templomba, oszt akkor hazajövünk már megint kell az ebéd, a vacsora.”33

A templomba járás sokszor a „szórakozás” egy formájaként tűnik fel, ami vilá-gossá teszi, hogy a völcsöki lokális társadalom időkezelési stratégiája lehetővé te-szi a szent-profán dichotómiából a munkaidő-szabadidő felosztásba történő átlépést. A jelenség a szekularizáltabb református magyarok esetében szembeötlőbb, mint a románok esetében: „Nálunk csak dolgoznak és templomba mennek, már aki vasárnap el-megy és nálunk ennyi a szórakozás.”34

Ez a furcsa összemosódása a megkettőzött időszemléletnek eredményezi azt, hogy a templomba járás „szórakozásnak” tűnik, ugyanakkor a „szent időben” következik be, ám mégsem értékelik szabadidőként.

4.3. Völcsöki ifjúság

A közösségi élet kibontakozásának harmadik akadályát a helyiek többsége a völ-csöki református magyar fiatalság hozzáállásában látja. A fiatalok „modern életére” történő hivatkozás a közösségi élet hiányának indoklásakor a város preferálásában, és az internet közösségi térként való használatában merül ki.

A három kilométerre fekvő Szilágycseh a fiatalok számára nemcsak az iskolát, de a szórakozási lehetőségeket is jelenti. Főleg hétvégenként járnak be a város szóra-kozóhelyeire. A korosztály tehát ugyanúgy kétlaki módon él, mint szüleik, hiszen a városban tanulnak és töltik szabadidejük tekintélyes részét, otthon pedig aktívan se-gítenek a mezőgazdasági munkákban.35

Az internethasználat elterjedése gyökeres változást hozott a fiatalság mindenna-pi életében, és a közösséghez való viszonyulás lehetőségeit tekintve is új távlatot nyi-tott. A hálózati kapcsolattartás nem igényel közvetlen kommunikációt, így személyes érintkezést sem. A pár utcával távolabb élő unokatestvérek különböző csevegő prog-ramok segítségével bonyolítják a mindennapi kommunikációt, vagy épp az interne-ten élik át a közös játék élményét. A felnőttek gyakran vádolják őket azzal, hogy

33 64 éves nő34 21 éves nő35 Ezek a megállapítások igazak az egyetemen tanuló lakosokra is. Azonban a helyiek őket már nem

tekintik a közösség aktív tagjának, ezért nem is felelősek a közösségi élet hiányáért.


elzárkóznak a világ elől és, hogy nincsenek barátaik. A fiatalokat az éjszakai váro-si szórakozás és a nappali „láthatatlan” közösségi életük miatt is bírálják, azonban a középgeneráció a helyzet kialakulásában saját felelősségével is tisztában van: „Ahogy jön ez a modern világ vagy tudom is én micsoda, lehet ez zavarja meg a mindenséget. Pél-dául a fiatalok is itt van már ez a számítógép meg micsoda és akkor beleélik magukat abba, vagy ilyesmi újabb dolgokba és nem foglalkoznak ilyennel [szokások]. Meg ez, ami nagyon számít, hogy ha volna, aki foglalkozna velük, de nincs, aki foglalkozna velük.”36

A völcsöki ifjúság megszervezése, éppen a középkorú vezető személyiségek hiá-nyában, és részben az ifjúság önhibáján kívüli okok miatt, nem történik meg.

Az idősebbek már máshogy látják ugyanezt a kérdést, hisz szerintük éppen a fia-talok feladata a közösségi élet szervezése és a programok lebonyolítása, mivel nekik több szabadidejük lenne erre, mint szüleiknek vagy nagyszüleiknek.37

A kutatás alapján úgy tűnik, hogy Völcsökön nemcsak a tevékeny személyek hi-ányára vezetik vissza a közösségi élet elégtelenségét, hanem egy egész korosztályt tesznek felelőssé ezért. Egyetlen vélemény sem fogalmazódott meg azzal összefüg-gésben, hogy az ifjúság közösségi életre nevelése és a faluközösségért végzett szerve-zőmunkája lényegében minták híján nem fejlődött a korcsoportra jellemző készséggé. A fiatalokkal kapcsolatban kialakult az a meggyőződés, hogy többségük a továbbta-nulással járó eltelepülést követően nem tér vissza falujába. A kritikus véleményeket a korcsoport az eltérő értékrendből következő konfliktusként értelmezi, és saját inak-tivitását a megfelelő minták hiányával magyarázza.38

5. ÖSSZEFOGLALÁS

A terepmunka során megfogalmazódott alapkérdésre: vajon miért nem funkci-onálnak a közösségi intézmények egy több mint 1000 fős falu esetében, a jelen ta-nulmány keretei között kerestem a választ. Már az első interjúk során tudatosult a közösségi élet hiánya, és világossá vált, hogy a helyiek tisztában vannak mindezzel. A kialakult helyzet átfogó magyarázatot követelt, hisz a környező településeken igen aktív közösségi élet zajlik.

Kutatásaink alapját a modern kulturális antropológia módszertanával végzett te-repmunka, a megfigyelés és az elkészített interjúk szolgáltatták. Kiderült, hogy a kö-zösségi élet működéséhez nélkülözhetetlen struktúraelemek, a helyi aktor képzete és funkciói, a közösségi élet mibenlétének tudata, a közösségi tér és a közösségi élet-

36 50 éves férfi37 A település jellemzően nem egy elöregedő falu, magas a fiatalok itt maradásának aránya.38 Akárcsak a középkorúak az időgazdálkodás átalakulása kapcsán (Jávor 2005).


re való igény egyaránt azonosítható a völcsökieknek a témával kapcsolatban forgal-mazott elképzeléseiben. A lokális kulturális rendszer érdekessége abban áll, hogy a közösségi élethez szükséges minden elem elvileg rendelkezésre áll valamilyen formá-ban, de nem katalizálja a közösségi életet39 vagy csak látens formában fejt ki hatást.40

Mivel a település multietnikus, ezért a kutatásban kitüntetett módon vizsgáltuk a román–magyar együttélés hatásait és következményeit a településszintű nyilvános közösségi életre. Ennek legfontosabb aspektusai a nyelvhasználat, az időkezelés és a szolidaritás intézményei voltak. Világossá vált, hogy az etnikai kulturális különbsé-gek, az ehhez köthető határok nem valódi akadályai a közösségi élet kialakulásának.

A kutatás során a kiinduló hipotézis beigazolódott, hiszen a közösségi élet egyér-telmű feltételekből álló rendszerének elemei hiányosak, vagy a közösségi élethez kö-tődő funkciójukat nem teljesítik be. Ezt alátámasztja az is, hogy a kutatás részeként elvégzett igényfelmérés során a helyiek a közösségi élettel kapcsolatos vágyaikat meg-fogalmazzák ugyan, de az ehhez való tevőleges hozzájárulást, feladatokat és felelőssé-get elutasítják. Kutatási eredményeinkhez kapcsolódó álláspontunk, hogy a völcsöki lokális társadalom „kvázi” közösségként működik (Bugovics 2007).

IRODALOM

A. Gergely András1993 Urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom. Budapest, Akadémiai KiadóBőhm Antal1985 Társadalomszerkezet, település, helyi társadalom. In Bőhm A. – Pál L. (szerk.)

Helyi társadalom 3. Strukturális viszonyok a helyi társadalomban. Budapest, MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete

Bugovics Zoltán 2007 Társadalom, identitás és területfejlesztés. Budapest, L’Harmattan KiadóJávor Kata2005 A szabadidő-eltöltés formáinak változása Zsombón. In Schwarcz Gy. – Szarvas

Zs. – Szilágyi M. (szerk.): Utóparaszti hagyományok és modernizációs törekvé-sek a magyar vidéken. Budapest, MTA néprajzi kutatóintézet – MTA Társa-dalomkutató Központ

39 Meglévő közösségi terek, helyszínek, mint a kultúrház, a főtér vagy a kocsma, képtelenek ezt a funkciót betölteni.

40 Az igényfelméréssel kapcsolatos kérdések 80 százaléka esetén az derült ki, hogy a közösségi életre való igény valódi oka az annak tulajdonított modernizációs érték.


Kovács Éva (Szerk.)2007 Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet. Budapest, Néprajzi Múzeum - PTE-

BTK Kommunikáció és Médiatudomány Tanszék,Magyar Néprajzi LexikoN. [Online] Hozzáférés: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-739.html Mannheim Károly2000 A nemzedékek problémája In Mannheim K. (szerk) Tudásszociológiai tanul-

mányok. Budapest, Osiris KiadóOlmsted, Michael S. 1964 The small group. New York, Random HousePál László1985 A helyi társadalom fogalmi artikulációjához – Bevezetés In Bőhm A. – Pál L.

(szerk.) Helyi társadalom 3. – Strukturális viszonyok a helyi társadalomban. Bu-dapest, MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete

Redfield, Robert1967 The little community and peasant society and culture. Chicago, The University of

Chicago Press Szentmártoni Mihály1981 A kisközösségek pszichodinamizmusa In Kereszténység és közösség – tanulmá-

nyok a kisközösségekről. Róma, Tipografia Ugo DettiTóth I. Zoltán1973 Szervezés- és vezetéselmélet. Budapest, Nemzetközi Számítástechnikai Okta-

tó Központhttp://www.rmdsz.ro/hirek.php?hir=75 (utolsó megtekintés időpontja: 2012. 01. 14.)Tönnies, Ferdinand1983 Közösség és társadalom. Budapest, Gondolat KiadóVarga E. Árpád2010 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Hozzáférés: http://varga.adatbank.

transindex.ro/?pg=3&action=etnik&id=2442 Vercseg Ilona1994 Közösség – Eszme és Valóság. Budapest, Közösségfejlesztők Egyesülete


Kitti Osgyáni-KovácsCOMMUNITY LIFE IN VÖLCSÖK

OR ELSE THE FUNCTION OF „DEFICIT”

In my study I analyze the operational processes of social life in Völcsök (Ulciug). The article tries to describe the “local community”, as well as the functional system of everyday life. I also make a comparison of these to the notion of local socio-cultural community established in the anthropological theory. I put emphasis on the cohabitation of mixed ethnic population and the correspondence of the content and quality of the local community ethos.

The research on community life was in the center of attention. The community life is made up of formal and informal relations between the members of the local society who are not related to each other. In order to have a community life we shall have a local society functioning as a community. Based on our date gained through fieldwork community life is non-existent in Völcsök. This deficit is not only understood by the researchers, but also by the locals. The lack of community life is obvious from the narratives of the locals. The aim of the study is to provide an anthropological analysis of the local knowledge and interpretation on the deficit of community life in Völcsök, i.e. the deficit concerning the community life that is otherwise “common” in traditional rural communities. The image of an intimate, convergent community and the signs of this in the different forms of community life are inseparable from the notion of rural communities.

According to my hypothesis the analysis of relevant local narrative gives us a chance to describe the local cultural system explaining the deficit. After the description of the theoretical background I determine the hypothetical requirements and characteristics of the community life in Völcsök. This is followed by an analysis of local interpretations revealing the function of deficit. The research was carried out in a local community, therefore doing fieldwork was of outmost importance. My conclusions are drawn upon the data gained by making interviews and observations.

Monó, 2009

„Megvagyunk mi egymás mellett…”btkvat/doc/pub/konyvek/... · pülések hosszú távú...

Documents

Transcript of „Megvagyunk mi egymás mellett…”btkvat/doc/pub/konyvek/... · pülések hosszú távú...